Πρὸς Κορινθίους Αʹ
Másik könyv →
ΠΑΥΛΟΣ αακλητὸς ἀπόστολος Ἰησοῦ Χριστοῦ, διὰ θελήματος Θεοῦ, καὶ Σωσθένης ὁ ἀδελφὸς, τῇ βἐκκλησίᾳ τοῦ Θεοῦ τῇ οὔσῃ ἐν Κορίνθῳ, ἡγιασμένοις ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, κλητοῖς ἁγίοις, σὺν πᾶσι τοῖς ἐπικαλουμένοις τὸ ὄνομα τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ἐν παντὶ τόπῳ αὐτῶν τε καὶ ἡμῶν· χάρις γὑμῖν καὶ εἰρήνη ἀπὸ Θεοῦ πατρὸς ἡμῶν, καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ. Εὐχαριστῶ δτῷ Θεῷ μου πάντοτε περὶ ὑμῶν, ἐπὶ τῇ χάριτι τοῦ Θεοῦ τῇ δοθείσῃ ὑμῖν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, ὅτι εἐν παντὶ ἐπλουτίσθητε ἐν αὐτῷ, ἐν παντὶ λόγῳ καὶ πάσῃ γνώσει, (καθὼς ϛτὸ μαρτύριον τοῦ Χριστοῦ ἐβεβαιώθη ἐν ὑμῖν,) ὥστε ζὑμᾶς μὴ ὑστερεῖσθαι ἐν μηδενὶ χαρίσματι, ἀπεκδεχομένους τὴν ἀποκάλυψιν τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὃς ηκαὶ βεβαιώσει ὑμᾶς ἕως τέλους ἀνεγκλήτους, ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ. Πιστὸς θὁ Θεὸς, δι᾽ οὗ ἐκλήθητε εἰς κοινωνίαν τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Κυρίου ἡμῶν.         Παρακαλῶ ιδὲ ὑμᾶς, ἀδελφοὶ, διὰ τοῦ ὀνόματος τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ἵνα τὸ αὐτὸ λέγητε πάντες, καὶ μὴ ᾖ ἐν ὑμῖν σχίσματα, ἦτε δὲ κατηρτισμένοι ἐν τῷ αὐτῷ νοῒ καὶ ἐν τῇ αὐτῇ γνώμῃ. ἐδηλώθη ιαγάρ μοι περὶ ὑμῶν, ἀδελφοί μου, ὑπὸ τῶν Χλόης, ὅτι ἔριδες ἐν ὑμῖν εἰσι· λέγω ιβδὲ τοῦτο, ὅτι ἕκαστος ὑμῶν λέγει, ἐγὼ μέν εἰμι Παύλου, ἐγὼ δὲ Ἀπολλῶ, ἐγὼ δὲ Κηφᾶ, ἐγὼ δὲ Χριστοῦ. Μεμέρισται ιγὁ Χριστός ; μὴ Παῦλος ἐσταυρώθη ὑπὲρ ὑμῶν, ἢ εἰς τὸ ὄνομα Παύλου ἐβαπτίσθητε ; εὐχαριστῶ ιδτῷ Θεῷ ὅτι οὐδένα ὑμῶν ἐβάπτισα, εἰ μὴ Κρίσπον καὶ Γάϊον, ἵνα ιεμή τις εἴπῃ ὅτι εἰς τὸ ἐμὸν ὄνομα ἐβάπτισα. ἐβάπτισα ιϛδὲ καὶ τὸν Στεφανᾶ οἶκον· λοιπὸν οὐκ οἶδα εἴ τινα ἄλλον ἐβάπτισα· οὐ ιζγὰρ ἀπέστειλέ με Χριστὸς βαπτίζειν, ἀλλ᾽ εὐαγγελίζεσθαι, οὐκ ἐν σοφίᾳ λόγου, ἵνα μὴ κενωθῇ ὁ σταυρὸς τοῦ Χριστοῦ· ὁ ιηλόγος γὰρ ὁ τοῦ σταυροῦ τοῖς μὲν ἀπολλυμένοις μωρία ἐστὶ, τοῖς δὲ σωζομένοις ἡμῖν δύναμις Θεοῦ ἐστι. γέγραπται ιθγὰρ, Ἀπολῶ τὴν σοφίαν τῶν σοφῶν, καὶ τὴν σύνεσιν τῶν συνετῶν ἀθετήσω. Ποῦ κσοφός ; ποῦ γραμματεύς ; ποῦ συζητητὴς τοῦ αἰῶνος τούτου ; Οὐχὶ ἐμώρανεν ὁ Θεὸς τὴν σοφίαν τοῦ κόσμου τούτου ; ἐπειδὴ καγὰρ ἐν τῇ σοφίᾳ τοῦ Θεοῦ οὐκ ἔγνω ὁ κόσμος διὰ τῆς σοφίας τὸν Θεὸν, εὐδόκησεν ὁ Θεὸς διὰ τῆς μωρίας τοῦ κηρύγματος σῶσαι τοὺς πιστεύοντας. ἐπειδὴ κβκαὶ Ἰουδαῖοι σημεῖον αἰτοῦσι, καὶ Ἕλληνες σοφίαν ζητοῦσιν· ἡμεῖς κγδὲ κηρύσσομεν Χριστὸν ἐσταυρωμένον, Ἰουδαίοις μὲν σκάνδαλον, Ἕλλησι δὲ μωρίαν· αὐτοῖς κδδὲ τοῖς κλητοῖς Ἰουδαίοις τε καὶ Ἕλλησι Χριστὸν Θεοῦ δύναμιν καὶ Θεοῦ σοφίαν. ὅτι κετὸ μωρὸν τοῦ Θεοῦ σοφώτερον τῶν ἀνθρώπων ἐστὶ, καὶ τὸ ἀσθενὲς τοῦ Θεοῦ, ἰσχυρότερον τῶν ἀνθρώπων ἐστί. Βλέπετε κϛγὰρ τὴν κλῆσιν ὑμῶν, ἀδελφοὶ, ὅτι οὐ πολλοὶ σοφοὶ κατὰ σάρκα, οὐ πολλοὶ δυνατοὶ, οὐ πολλοὶ εὐγενεῖς, ἀλλὰ κζτὰ μωρὰ τοῦ κόσμου ἐξελέξατο ὁ Θεὸς ἵνα τοὺς σοφοὺς καταισχύνῃ· καὶ τὰ ἀσθενῆ τοῦ κόσμου ἐξελέξατο ὁ Θεὸς, ἵνα καταισχύνῃ τὰ ἰσχυρά· καὶ κητὰ ἀγενῆ τοῦ κόσμου καὶ τὰ ἐξουθενημένα ἐξελέξατο ὁ Θεὸς, καὶ τὰ μὴ ὄντα, ἵνα τὰ ὄντα καταργήσῃ, ὅπως κθμὴ καυχήσηται πᾶσα σὰρξ ἐνώπιον αὐτοῦ. ἐξ λαὐτοῦ δὲ ὑμεῖς ἐστε ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, ὃς ἐγενήθη ἡμῖν σοφία ἀπὸ Θεοῦ, δικαιοσύνη τὲ καὶ ἁγιασμὸς καὶ ἀπολύτρωσις· ἵναλα, καθὼς γέγραπται, Ὁ καυχώμενος, ἐν Κυρίῳ καυχάσθω.         Κᾀγὼ βαἐλθὼν πρὸς ὑμᾶς, ἀδελφοὶ, ἦλθον οὐ καθ᾽ ὑπεροχὴν λόγου ἢ σοφίας, καταγγέλλων ὑμῖν τὸ μαρτύριον τοῦ Θεοῦ· οὐ βγὰρ ἔκρινα τοῦ εἰδέναι τὶ ἐν ὑμῖν, εἰ μὴ Ἰησοῦν Χριστὸν, καὶ τοῦτον ἐσταυρωμένον. Καὶ γἐγὼ ἐν ἀσθενείᾳ καὶ ἐν φόβῳ καὶ ἐν τρόμῳ πολλῷ ἐγενόμην πρὸς ὑμᾶς· καὶ δὁ λόγος μου καὶ τὸ κήρυγμά μου οὐκ ἐν πειθοῖς ἀνθρωπίνης σοφίας λόγοις, ἀλλ᾽ ἐν ἀποδείξει πνεύματος καὶ δυνάμεως, ἵνα εἡ πίστις ὑμῶν μὴ ᾖ ἐν σοφίᾳ ἀνθρώπων, ἀλλ᾽ ἐν δυνάμει Θεοῦ. Σοφίαν ϛδὲ λαλοῦμεν ἐν τοῖς τελείοις, σοφίαν δὲ οὐ τοῦ αἰῶνος τούτου, οὐδὲ τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τούτου τῶν καταργουμένων, ἀλλὰ ζλαλοῦμεν σοφίαν Θεοῦ ἐν μυστηρίῳ, τὴν ἀποκεκρυμμένην, ἣν προώρισεν ὁ Θεὸς πρὸ τῶν αἰώνων εἰς δόξαν ἡμῶν, ἣν ηοὐδεὶς τῶν ἀρχόντων τοῦ αἰῶνος τούτου ἔγνωκεν· εἰ γὰρ ἔγνωσαν, οὐκ ἂν τὸν Κύριον τῆς δόξης ἐσταύρωσαν. ἀλλὰ θκαθὼς γέγραπται, Ἃ ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδε, καὶ οὖς οὐκ ἤκουσε, καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη, ἃ ἡτοίμασεν ὁ Θεὸς τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτόν· Ἡμῖν ιδὲ ὁ Θεὸς ἀπεκάλυψε διὰ τοῦ πνεύματος αὐτοῦ. τὸ γὰρ πνεῦμα πάντα ἐρευνᾷ, καὶ τὰ βάθη τοῦ Θεοῦ. Τίς ιαγὰρ οἶδεν ἀνθρώπων τὰ τοῦ ἀνθρώπου, εἰ μὴ τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου τὸ ἐν αὐτῷ ; οὕτω καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ οὐδεὶς οἶδεν, εἰ μὴ τὸ πνεῦμα τοῦ Θεοῦ. ἡμεῖς ιβδὲ οὐ τὸ πνεῦμα τοῦ κόσμου ἐλάβομεν, ἀλλὰ τὸ πνεῦμα τὸ ἐκ τοῦ Θεοῦ, ἵνα εἰδῶμεν τὰ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ χαρισθέντα ἡμῖν, ἃ ιγκαὶ λαλοῦμεν οὐκ ἐν διδακτοῖς ἀνθρωπίνης σοφίας λόγοις, ἀλλ᾽ ἐν διδακτοῖς πνεύματος ἁγίου, πνευματικοῖς πνευματικὰ συγκρίνοντες. ψυχικὸς ιδδὲ ἄνθρωπος οὐ δέχεται τὰ τοῦ πνεύματος τοῦ Θεοῦ· μωρία γὰρ αὐτῷ ἐστι, καὶ οὐ δύναται γνῶναι, ὅτι πνευματικῶς ἀνακρίνεται. Ὁ ιεδὲ πνευματικὸς ἀνακρίνει μὲν πάντα, αὐτὸς δὲ ὑπ᾽ οὐδενὸς ἀνακρίνεται. Τίς ιϛγὰρ ἔγνω νοῦν Κυρίου ὃς συμβιβάσει αὐτόν ; Ἡμεῖς δὲ νοῦν Χριστοῦ ἔχομεν.         Καὶ γαἐγὼ, ἀδελφοὶ, οὐκ ἠδυνήθην λαλῆσαι ὑμῖν ὡς πνευματικοῖς, ἀλλ᾽ ὡς σαρκικοῖς, ὡς νηπίοις ἐν Χριστῷ· γάλα βὑμᾶς ἐπότισα, καὶ οὐ βρῶμα· οὔπω γὰρ ἠδύνασθε, ἀλλ᾽ οὔτε ἔτι νῦν δύνασθε· ἔτι γγὰρ σαρκικοί ἐστε. ὅπου γὰρ ἐν ὑμῖν ζῆλος καὶ ἔρις καὶ διχοστασίαι, οὐχὶ σαρκικοί ἐστε, καὶ κατὰ ἄνθρωπον περιπατεῖτε ; ὅταν δγὰρ λέγῃ τις, Ἐγὼ μέν εἰμι Παύλου· ἕτερος δὲ, ἐγὼ Ἀπολλῶ, οὐχὶ σαρκικοί ἐστε ; τίς εοὖν ἐστι Παῦλος, τίς δὲ Ἀπολλῶς, ἀλλ᾽ ἢ διάκονοι δι᾽ ὧν ἐπιστεύσατε, καὶ ἑκάστῳ ὡς ὁ Κύριος ἔδωκεν ; Ἐγὼ ϛἐφύτευσα, Ἀπολλῶς ἐπότισεν, ἀλλ᾽ ὁ Θεὸς ηὔξανεν. ὥστε ζοὔτε ὁ φυτεύων ἐστί τι, οὔτε ὁ ποτίζων, ἀλλ᾽ ὁ αὐξάνων Θεός. ὁ ηφυτεύων δὲ καὶ ὁ ποτίζων ἕν εἰσιν· (ἕκαστος δὲ τὸν ἴδιον μισθὸν λήψεται κατὰ τὸν ἴδιον κόπον.) Θεοῦ θγάρ ἐσμεν συνεργοί· Θεοῦ γεώργιον, Θεοῦ οἰκοδομή ἐστε. Κατὰ ιτὴν χάριν τοῦ Θεοῦ τὴν δοθεῖσάν μοι, ὡς σοφὸς ἀρχιτέκτων θεμέλιον τέθεικα, ἄλλος δὲ ἐποικοδομεῖ· ἕκαστος δὲ βλεπέτω πῶς ἐποικοδομεῖ. θεμέλιον ιαγὰρ ἄλλον οὐδεὶς δύναται θεῖναι παρὰ τὸν κείμενον, ὅς ἐστιν Ἰησοῦς ὁ Χριστός. Εἰ ιβδέ τις ἐποικοδομεῖ ἐπὶ τὸν θεμέλιον τοῦτον, χρυσὸν, ἄργυρον, λίθους τιμίους, ξύλα, χόρτον, καλάμην· ἑκάστου ιγτὸ ἔργον φανερὸν γενήσεται· ἡ γὰρ ἡμέρα δηλώσει, ὅτι ἐν πυρὶ ἀποκαλύπτεται· καὶ ἑκάστου τὸ ἔργον ὁποῖόν ἐστι, τὸ πῦρ δοκιμάσει. εἴ ιδτινος τὸ ἔργον μένει ὃ ἐπῳκοδόμησε, μισθὸν λήψεται· εἴ ιετινος τὸ ἔργον κατακαήσεται, ζημιωθήσεται, αὐτὸς δὲ σωθήσεται, οὕτω δὲ ὡς διὰ πυρός. Οὐκ ιϛοἴδατε ὅτι ναὸς Θεοῦ ἐστε, καὶ τὸ πνεῦμα τοῦ Θεοῦ οἰκεῖ ἐν ὑμῖν ; εἴ ιζτις τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ φθείρει, φθερεῖ τοῦτον ὁ Θεός· ὁ γὰρ ναὸς τοῦ Θεοῦ ἅγιός ἐστιν, οἵτινές ἐστε ὑμεῖς. Μηδεὶς ιηἑαυτὸν ἐξαπατάτω. εἴ τις δοκεῖ σοφὸς εἶναι ἐν ὑμῖν ἐν τῷ αἰῶνι τούτῳ, μωρὸς γενέσθω, ἵνα γένηται σοφός· ἡ ιθγὰρ σοφία τοῦ κόσμου τούτου, μωρία παρὰ τῷ Θεῷ ἐστι. γέγραπται γὰρ, Ὁ δρασσόμενος τοὺς σοφοὺς ἐν τῇ πανουργίᾳ αὐτῶν.         Καὶ κπάλιν, Κύριος γινώσκει τοὺς διαλογισμοὺς τῶν σοφῶν ὅτι εἰσὶ μάταιοι. Ὥστε καμηδεὶς καυχάσθω ἐν ἀνθρώποις· πάντα γὰρ ὑμῶν ἐστιν, εἴτε κβΠαῦλος, εἴτε Ἀπολλὼς, εἴτε Κηφᾶς, εἴτε κόσμος, εἴτε ζωὴ, εἴτε θάνατος, εἴτε ἐνεστῶτα, εἴτε μέλλοντα· πάντα ὑμῶν ἐστιν, ὑμεῖς κγδὲ Χριστοῦ, Χριστὸς δὲ Θεοῦ.         Οὕτως δαἡμᾶς λογιζέσθω ἄνθρωπος ὡς ὑπηρέτας Χριστοῦ, καὶ οἰκονόμους μυστηρίων Θεοῦ· ὃ βδὲ λοιπὸν, ζητεῖται ἐν τοῖς οἰκονόμοις, ἵνα πιστός τις εὑρεθῇ. ἐμοὶ γδὲ εἰς ἐλάχιστόν ἐστιν ἵνα ὑφ᾽ ὑμῶν ἀνακριθῶ, ἢ ὑπὸ ἀνθρωπίνης ἡμέρας. ἀλλ᾽ οὐδὲ ἐμαυτὸν ἀνακρίνω· οὐδὲν δγὰρ ἐμαυτῷ σύνοιδα. ἀλλ᾽ οὐκ ἐν τούτῳ δεδικαίωμαι· ὁ δὲ ἀνακρίνων με, Κύριός ἐστιν. ὥστε εμὴ πρὸ καιροῦ τι κρίνετε, ἕως ἂν ἔλθῃ ὁ Κύριος, ὃς καὶ φωτίσει τὰ κρυπτὰ τοῦ σκότους, καὶ φανερώσει τὰς βουλὰς τῶν καρδιῶν, καὶ τότε ὁ ἔπαινος γενήσεται ἑκάστῳ ἀπὸ τοῦ Θεοῦ.         Ταῦτα ϛδὲ, ἀδελφοὶ, μετεσχημάτισα εἰς ἐμαυτὸν καὶ Ἀπολλῶ δι᾽ ὑμᾶς, ἵνα ἐν ἡμῖν μάθητε τὸ μὴ ὑπὲρ ὃ γέγραπται φρονεῖν, ἵνα μὴ εἷς ὑπὲρ τοῦ ἑνὸς φυσιοῦσθε κατὰ τοῦ ἑτέρου. τίς ζγάρ σε διακρίνει ; τί δὲ ἔχεις ὃ οὐκ ἔλαβες ; εἰ δὲ καὶ ἔλαβες, τί καυχᾶσαι ὡς μὴ λαβών ; ἤδη ηκεκορεσμένοι ἐστὲ, ἤδη ἐπλουτήσατε, χωρὶς ἡμῶν ἐβασιλεύσατε· καὶ ὄφελόν γε ἐβασιλεύσατε, ἵνα καὶ ἡμεῖς ὑμῖν συμβασιλεύσωμεν· δοκῶ θγὰρ ὅτι ὁ Θεὸς ἡμᾶς τοὺς ἀποστόλους ἐσχάτους ἀπέδειξεν ὡς ἐπιθανατίους, ὅτι θέατρον ἐγενήθημεν τῷ κόσμῳ καὶ ἀγγέλοις καὶ ἀνθρώποις. ἡμεῖς ιμωροὶ διὰ Χριστὸν, ὑμεῖς δὲ φρόνιμοι ἐν Χριστῷ· ἡμεῖς ἀσθενεῖς, ὑμεῖς δὲ ἰσχυροί· ὑμεῖς ἔνδοξοι, ἡμεῖς δὲ ἄτιμοι. ἄχρι ιατῆς ἄρτι ὥρας καὶ πεινῶμεν, καὶ διψῶμεν, καὶ γυμνητεύομεν, καὶ κολαφιζόμεθα, καὶ ἀστατοῦμεν, καὶ ιβκοπιῶμεν, ἐργαζόμενοι ταῖς ἰδίαις χερσί· λοιδορούμενοι, εὐλογοῦμεν· διωκόμενοι, ἀνεχόμεθα· βλασφημούμενοιιγ, παρακαλοῦμεν. ὡς περικαθάρματα τοῦ κόσμου ἐγενήθημεν, πάντων περίψημα ἕως ἄρτι. Οὐκ ιδἐντρέπων ὑμᾶς γράφω ταῦτα, ἀλλ᾽ ὡς τέκνα μου ἀγαπητὰ νουθετῶ· ἐὰν ιεγὰρ μυρίους παιδαγωγοὺς ἔχητε ἐν Χριστῷ, ἀλλ᾽ οὐ πολλοὺς πατέρας· ἐν γὰρ Χριστῷ Ἰησοῦ διὰ τοῦ εὐαγγελίου ἐγὼ ὑμᾶς ἐγέννησα. Παρακαλῶ ιϛοὖν ὑμᾶς, μιμηταί μου γίνεσθε. διὰ ιζτοῦτο ἔπεμψα ὑμῖν Τιμόθεον, ὅς ἐστι τέκνον μου ἀγαπητὸν καὶ πιστὸν ἐν Κυρίῳ, ὃς ὑμᾶς ἀναμνήσει τὰς ὁδούς μου τὰς ἐν Χριστῷ, καθὼς πανταχοῦ ἐν πάσῃ ἐκκλησίᾳ διδάσκω.         Ὡς ιημὴ ἐρχομένου δέ μου πρὸς ὑμᾶς, ἐφυσιώθησάν τινες· ἐλεύσομαι ιθδὲ ταχέως πρὸς ὑμᾶς, ἐὰν ὁ Κύριος θελήσῃ, καὶ γνώσομαι οὐ τὸν λόγον τῶν πεφυσιωμένων, ἀλλὰ τὴν δύναμιν. οὐ κγὰρ ἐν λόγῳ ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ, ἀλλ᾽ ἐν δυνάμει.         Τί καθέλετε ; ἐν ῥάβδῳ ἔλθω πρὸς ὑμᾶς, ἢ ἐν ἀγάπῃ, πνεύματί τε πρᾳότητος.         Ὅλως εαἀκούεται ἐν ὑμῖν πορνεία, καὶ τοιαύτη πορνεία ἥτις οὐδὲ ἐν τοῖς ἔθνεσιν ὀνομάζεται, ὥστε γυναῖκά τινα τοῦ πατρὸς ἔχειν. καὶ βὑμεῖς πεφυσιωμένοι ἐστὲ, καὶ οὐχὶ μᾶλλον ἐπενθήσατε, ἵνα ἐξαρθῇ ἐκ μέσου ὑμῶν ὁ τὸ ἔργον τοῦτο ποιήσας. Ἐγὼ γμὲν γὰρ ὡς ἀπὼν τῷ σώματι, παρὼν δὲ τῷ πνεύματι, ἤδη κέκρικα ὡς παρὼν, τὸν οὕτω τοῦτο κατεργασάμενον, ἐν δτῷ ὀνόματι τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, συναχθέντων ὑμῶν καὶ τοῦ ἐμοῦ πνεύματος, σὺν τῇ δυνάμει τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, παραδοῦναι ετὸν τοιοῦτον τῷ σατανᾷ εἰς ὄλεθρον τῆς σαρκὸς, ἵνα τὸ πνεῦμα σωθῇ ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ. Οὐ ϛκαλὸν τὸ καύχημα ὑμῶν. οὐκ οἴδατε ὅτι μικρὰ ζύμη ὅλον τὸ φύραμα ζυμοῖ ; ἐκκαθάρατε ζοὖν τὴν παλαιὰν ζύμην, ἵνα ἦτε νέον φύραμα, καθώς ἐστε ἄζυμοι· καὶ γὰρ τὸ πάσχα ἡμῶν ὑπὲρ ἡμῶν ἐτύθη ἐθύθη Χριστός. ὥστε ηἑορτάζωμεν μὴ ἐν ζύμῃ παλαιᾷ, μηδὲ ἐν ζύμῃ κακίας καὶ πονηρίας, ἀλλ᾽ ἐν ἀζύμοις εἰλικρινείας καὶ ἀληθείας.         Ἔγραψα θὑμῖν ἐν τῇ ἐπιστολῇ μὴ συναναμίγνυσθαι πόρνοις· καὶ ιοὐ πάντως τοῖς πόρνοις τοῦ κόσμου τούτου, ἢ τοῖς πλεονέκταις, ἢ ἅρπαξιν, ἢ εἰδωλολάτραις· ἐπεὶ ὀφείλετε ἄρα ἐκ τοῦ κόσμου ἐξελθεῖν· νυνὶ ιαδὲ ἔγραψα ὑμῖν μὴ συναναμίγνυσθαι, ἐάν τις ἀδελφὸς ὀνομαζόμενος ἢ πόρνος, ἢ πλεονέκτης, ἢ εἰδωλολάτρης, ἢ λοίδορος, ἢ μέθυσος, ἢ ἅρπαξ, τῷ τοιούτῳ μηδὲ συνεσθίειν. Τί ιβγάρ μοι καὶ τοὺς ἔξω κρίνειν ; οὐχὶ τοὺς ἔσω ὑμεῖς κρίνετε ; τοὺς ιγδὲ ἔξω ὁ Θεὸς κρίνει. Καὶ ἐξαρεῖτε τὸν πονηρὸν ἐξ ὑμῶν αὐτῶν.         Τολμᾷ ϛατις ὑμῶν, πρᾶγμα ἔχων πρὸς τὸν ἕτερον, κρίνεσθαι ἐπὶ τῶν ἀδίκων καὶ οὐχὶ ἐπὶ τῶν ἁγίων ; οὐκ βοἴδατε ὅτι οἱ ἅγιοι τὸν κόσμον κρινοῦσι ; καὶ εἰ ἐν ὑμῖν κρίνεται ὁ κόσμος, ἀνάξιοί ἐστε κριτηρίων ἐλαχίστων ; Οὐκ γοἴδατε ὅτι ἀγγέλους κρινοῦμεν ; μήτι γε βιωτικά ; βιωτικὰ δμὲν οὖν κριτήρια ἐὰν ἔχητε, τοὺς ἐξουθενημένους ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ, τούτους καθίζετε. πρὸς εἐντροπὴν ὑμῖν λέγω. οὕτως οὐκ ἔστιν ἐν ὑμῖν σοφὸς οὐδὲ εἷς, ὃς δυνήσεται διακρῖναι ἀνὰ μέσον τοῦ ἀδελφοῦ αὑτοῦ ; ἀλλὰ ϛἀδελφὸς μετὰ ἀδελφοῦ κρίνεται, καὶ τοῦτο ἐπὶ ἀπίστων. ἤδη ζμὲν οὖν ὅλως ἥττημα ἐν ὑμῖν ἐστιν, ὅτι κρίματα ἔχετε μεθ᾽ ἑαυτῶν. διατί οὐχὶ μᾶλλον ἀδικεῖσθε ; διατί οὐχὶ μᾶλλον ἀποστερεῖσθε ; ἀλλὰ ηὑμεῖς ἀδικεῖτε καὶ ἀποστερεῖτε, καὶ ταῦτα ἀδελφούς ; Ἢ θοὐκ οἴδατε ὅτι ἄδικοι βασιλείαν Θεοῦ οὐ κληρονομήσουσι ; μὴ πλανᾶσθε· οὔτε πόρνοι, οὔτε εἰδωλολάτραι, οὔτε μοιχοὶ, οὔτε μαλακοὶ, οὔτε ἀρσενοκοῖται, οὔτε ικλέπται, οὔτε πλεονέκται, οὔτε μέθυσοι, οὐ λοίδοροι, οὐχ ἅρπαγες βασιλείαν Θεοῦ οὐ κληρονομήσουσι. καὶ ιαταῦτά τινες ἦτε· ἀλλὰ ἀπελούσασθε, ἀλλὰ ἡγιάσθητε, ἀλλ᾽ ἐδικαιώθητε ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ καὶ ἐν τῷ πνεύματι τοῦ Θεοῦ ἡμῶν. πάντα ιβμοι ἔξεστιν, ἀλλ᾽ οὐ πάντα συμφέρει· πάντα μοι ἔξεστιν, ἀλλ᾽ οὐκ ἐγὼ ἐξουσιασθήσομαι ὑπό τινος. τὰ ιγβρώματα τῇ κοιλίᾳ, καὶ ἡ κοιλία τοῖς βρώμασιν· ὁ δὲ Θεὸς καὶ ταύτην καὶ ταῦτα καταργήσει. τὸ δὲ σῶμα οὐ τῇ πορνείᾳ, ἀλλὰ τῷ Κυρίῳ, καὶ ὁ Κύριος τῷ σώματι· ὁ ιδδὲ Θεὸς καὶ τὸν Κύριον ἤγειρε, καὶ ἡμᾶς ἐξεγερεῖ διὰ τῆς δυνάμεως αὑτοῦ. οὐκ ιεοἴδατε ὅτι τὰ σώματα ὑμῶν, μέλη Χριστοῦ ἐστιν ; ἄρας οὖν τὰ μέλη τοῦ Χριστοῦ, ποιήσω πόρνης μέλη ; Μὴ γένοιτο. Ἢ ιϛοὐκ οἴδατε ὅτι ὁ κολλώμενος τῇ πόρνῃ, ἓν σῶμά ἐστιν ; Ἔσονται γάρ φησιν, οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν. ὁ ιζδὲ κολλώμενος τῷ Κυρίῳ, ἓν πνεῦμά ἐστι. φεύγετε ιητὴν πορνείαν. πᾶν ἁμάρτημα ὃ ἐὰν ποιήσῃ ἄνθρωπος, ἐκτὸς τοῦ σώματός ἐστιν· ὁ δὲ πορνεύων, εἰς τὸ ἴδιον σῶμα ἁμαρτάνει. ἢ ιθοὐκ οἴδατε ὅτι τὸ σῶμα ὑμῶν, ναὸς τοῦ ἐν ὑμῖν ἁγίου πνεύματός ἐστιν οὗ ἔχετε ἀπὸ Θεοῦ, καὶ οὐκ ἐστὲ ἑαυτῶν ; ἠγοράσθητε κγὰρ τιμῆς. δοξάσατε δὴ τὸν Θεὸν ἐν τῷ σώματι ὑμῶν, καὶ ἐν τῷ πνεύματι ὑμῶν, ἅτινά ἐστιν τοῦ Θεοῦ.         Περὶ ζαδὲ ὧν ἐγράψατέ μοι, καλὸν ἀνθρώπῳ γυναικὸς μὴ ἅπτεσθαι· διὰ βδὲ τὰς πορνείας ἕκαστος τὴν ἑαυτοῦ γυναῖκα ἐχέτω, καὶ ἑκάστη τὸν ἴδιον ἄνδρα ἐχέτω. τῇ γγυναικὶ ὁ ἀνὴρ τὴν ὀφειλομένην εὔνοιαν ἀποδιδότω, ὁμοίως δὲ καὶ ἡ γυνὴ τῷ ἀνδρί. ἡ δγυνὴ τοῦ ἰδίου σώματος οὐκ ἐξουσιάζει, ἀλλ᾽ ὁ ἀνήρ· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ ἀνὴρ τοῦ ἰδίου σώματος οὐκ ἐξουσιάζει, ἀλλ᾽ ἡ γυνή. μὴ εἀποστερεῖτε ἀλλήλους, εἰ μή τι ἂν ἐκ συμφώνου πρὸς καιρὸν, ἵνα σχολάζητε τῇ νηστείᾳ καὶ τῇ προσευχῇ· καὶ πάλιν ἐπὶ τὸ αὐτὸ συνέρχησθε, ἵνα μὴ πειράζῃ ὑμᾶς ὁ σατανᾶς διὰ τὴν ἀκρασίαν ὑμῶν.         Τοῦτο ϛδὲ λέγω κατὰ συγγνώμην, οὐ κατ᾽ ἐπιταγήν· θέλω ζγὰρ πάντας ἀνθρώπους εἶναι ὡς καὶ ἐμαυτόν· ἀλλ᾽ ἕκαστος ἴδιον χάρισμα ἔχει ἐκ Θεοῦ, ὃς μὲν οὕτως, ὃς δὲ οὕτως.         Λέγω ηδὲ τοῖς ἀγάμοις καὶ ταῖς χήραις, καλὸν αὐτοῖς ἐστιν ἐὰν μείνωσιν ὡς κᾀγώ· εἰ θδὲ οὐκ ἐγκρατεύονται, γαμησάτωσαν· κρεῖσσον γάρ ἐστι γαμῆσαι ἢ πυροῦσθαι. Τοῖς ιδὲ γεγαμηκόσι παραγγέλλω, οὐκ ἐγὼ, ἀλλ᾽ ὁ Κύριος, γυναῖκα ἀπὸ ἀνδρὸς μὴ χωρισθῆναι· ἐὰν ιαδὲ καὶ χωρισθῇ, μενέτω ἄγαμος, ἢ τῷ ἀνδρὶ καταλλαγήτω· Καὶ ἄνδρα γυναῖκα μὴ ἀφιέναι. Τοῖς ιβδὲ λοιποῖς ἐγὼ λέγω, οὐχ ὁ Κύριος, εἴ τις ἀδελφὸς γυναῖκα ἔχει ἄπιστον, καὶ αὐτὴ συνευδοκεῖ οἰκεῖν μετ᾽ αὐτοῦ, μὴ ἀφιέτω αὐτήν. καὶ ιγγυνὴ ἥτις ἔχει ἄνδρα ἄπιστον, καὶ αὐτὸς συνευδοκεῖ οἰκεῖν μετ᾽ αὐτῆς, μὴ ἀφιέτω αὐτόν· ἡγίασται ιδγὰρ ὁ ἀνὴρ ὁ ἄπιστος ἐν τῇ γυναικὶ, καὶ ἡγίασται ἡ γυνὴ ἡ ἄπιστος ἐν τῷ ἀνδρί· ἐπεὶ ἄρα τὰ τέκνα ὑμῶν ἀκάθαρτά ἐστι, νῦν δὲ ἅγιά ἐστιν. εἰ ιεδὲ ὁ ἄπιστος χωρίζεται, χωριζέσθω. οὐ δεδούλωται ὁ ἀδελφὸς ἢ ἡ ἀδελφὴ ἐν τοῖς τοιούτοις· ἐν δὲ εἰρήνῃ κέκληκεν ἡμᾶς ὁ Θεός. Τί ιϛγὰρ οἶδας γύναι, εἰ τὸν ἄνδρα σώσεις ; ἢ τί οἶδας ἄνερ, εἰ τὴν γυναῖκα σώσεις ; εἰ ιζμὴ ἑκάστῳ ὡς ἐμέρισεν ὁ Θεὸς, ἕκαστον ὡς κέκληκεν ὁ Κύριος, οὕτω περιπατείτω· καὶ οὕτως ἐν ταῖς ἐκκλησίαις πάσαις διατάσσομαι.         Περιτετμημένος ιητις ἐκλήθη ; μὴ ἐπισπάσθω· ἐν ἀκροβυστίᾳ τις ἐκλήθη ; μὴ περιτεμνέσθω. ἡ ιθπεριτομὴ οὐδέν ἐστι, καὶ ἡ ἀκροβυστία οὐδέν ἐστιν, ἀλλὰ τήρησις ἐντολῶν Θεοῦ. ἕκαστος κἐν τῇ κλήσει ᾗ ἐκλήθη, ἐν ταύτῃ μενέτω. Δοῦλος καἐκλήθης ; μή σοι μελέτω· ἀλλ᾽ εἰ καὶ δύνασαι ἐλεύθερος γενέσθαι, μᾶλλον χρῆσαι. ὁ κβγὰρ ἐν Κυρίῳ κληθεὶς δοῦλος, ἀπελεύθερος Κυρίου ἐστίν· ὁμοίως καὶ ὁ ἐλεύθερος κληθεὶς, δοῦλός ἐστι Χριστοῦ. Τιμῆς κγἠγοράσθητε, μὴ γίνεσθε δοῦλοι ἀνθρώπων. ἕκαστος κδἐν ᾧ ἐκλήθη, ἀδελφοὶ, ἐν τούτῳ μενέτω παρὰ τῷ Θεῷ.         Περὶ κεδὲ τῶν παρθένων ἐπιταγὴν Κυρίου οὐκ ἔχω, γνώμην δὲ δίδωμι ὡς ἠλεημένος ὑπὸ Κυρίου πιστὸς εἶναι. νομίζω κϛοὖν τοῦτο καλὸν ὑπάρχειν διὰ τὴν ἐνεστῶσαν ἀνάγκην, ὅτι καλὸν ἀνθρώπῳ τὸ οὕτως εἶναι. Δέδεσαι κζγυναικί ; μὴ ζήτει λύσιν· λέλυσαι ἀπὸ γυναικός ; μὴ ζήτει γυναῖκα. ἐὰν κηδὲ καὶ γήμῃς, οὐχ ἥμαρτες· καὶ ἐὰν γήμῃ ἡ παρθένος, οὐχ ἥμαρτε· θλίψιν δὲ τῇ σαρκὶ ἕξουσιν οἱ τοιοῦτοι. ἐγὼ δὲ ὑμῶν φείδομαι. Τοῦτο κθδέ φημι, ἀδελφοὶ, ὅτι ὁ καιρὸς συνεσταλμένος· τὸ λοιπόν ἐστιν ἵνα καὶ οἱ ἔχοντες γυναῖκας, ὡς μὴ ἔχοντες ὦσι, καὶ λοἱ κλαίοντες, ὡς μὴ κλαίοντες· καὶ οἱ χαίροντες, ὡς μὴ χαίροντες· καὶ οἱ ἀγοράζοντες, ὡς μὴ κατέχοντες· καὶ λαοἱ χρώμενοι τῷ κόσμῳ τούτῳ, ὡς μὴ καταχρώμενοι. παράγει γὰρ τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου. Θέλω λβδὲ ὑμᾶς ἀμερίμνους εἶναι. ὁ ἄγαμος μεριμνᾷ τὰ τοῦ Κυρίου, πῶς ἀρέσει τῷ Κυρίῳ· ὁ λγδὲ γαμήσας μεριμνᾷ τὰ τοῦ κόσμου, πῶς ἀρέσει τῇ γυναικί. μεμέρισται ἡ γυνὴ καὶ ἡ παρθένος. ἡ λδἄγαμος μεριμνᾷ τὰ τοῦ Κυρίου, ἵνα ᾖ ἁγία καὶ σώματι καὶ πνεύματι· ἡ δὲ γαμήσασα μεριμνᾷ τὰ τοῦ κόσμου, πῶς ἀρέσει τῷ ἀνδρί. Τοῦτο λεδὲ πρὸς τὸ ὑμῶν αὐτῶν συμφέρον λέγω, οὐχ ἵνα βρόχον ὑμῖν ἐπιβάλω, ἀλλὰ πρὸς τὸ εὔσχημον καὶ εὐπρόσεδρον τῷ Κυρίῳ ἀπερισπάστως. Εἰ λϛδέ τις ἀσχημονεῖν ἐπὶ τὴν παρθένον αὑτοῦ νομίζει, ἐὰν ᾖ ὑπέρακμος, καὶ οὕτως ὀφείλει γίνεσθαι, ὃ θέλει ποιείτω· οὐχ ἁμαρτάνει· γαμείτωσαν. ὃς λζδὲ ἕστηκεν ἑδραῖος ἐν τῇ καρδίᾳ, μὴ ἔχων ἀνάγκην, ἐξουσίαν δὲ ἔχει περὶ τοῦ ἰδίου θελήματος, καὶ τοῦτο κέκρικεν ἐν τῇ καρδίᾳ αὑτοῦ, τοῦ τηρεῖν τὴν ἑαυτοῦ παρθένον, καλῶς ποιεῖ. ὥστε ληκαὶ ὁ ἐκγαμίζων, καλῶς ποιεῖ· ὁ δὲ μὴ ἐκγαμίζων, κρεῖσσον ποιεῖ. Γυνὴ λθδέδεται νόμῳ ἐφ᾽ ὅσον χρόνον ζῇ ὁ ἀνὴρ αὐτῆς· ἐὰν δὲ κοιμηθῇ ὁ ἀνὴρ αὐτῆς, ἐλευθέρα ἐστὶν ᾧ θέλει γαμηθῆναι, μόνον ἐν Κυρίῳ· μακαριωτέρα μδέ ἐστιν ἐὰν οὕτως μείνῃ, κατὰ τὴν ἐμὴν γνώμην. δοκῶ δὲ κᾀγὼ πνεῦμα Θεοῦ ἔχειν.         Περὶ ηαδὲ τῶν εἰδωλοθύτων, οἴδαμεν ὅτι πάντες γνῶσιν ἔχομεν. ἡ γνῶσις φυσιοῖ, ἡ δὲ ἀγάπη οἰκοδομεῖ. εἰ βδέ τις δοκεῖ εἰδέναι τι, οὐδέπω οὐδὲν ἔγνωκε καθὼς δεῖ γνῶναι· εἰ γδέ τις ἀγαπᾷ τὸν Θεὸν, οὗτος ἔγνωσται ὑπ᾽ αὐτοῦ. Περὶ δτῆς βρώσεως οὖν τῶν εἰδωλοθύτων, οἴδαμεν ὅτι οὐδὲν εἴδωλον ἐν κόσμῳ, καὶ ὅτι οὐδεὶς Θεὸς ἕτερος εἰ μὴ εἷς· καὶ εγὰρ εἴπέρ εἰσι λεγόμενοι θεοὶ, εἴτε ἐν οὐρανῷ, εἴτε ἐπὶ τῆς γῆς, (ὥσπέρ εἰσι θεοὶ πολλοὶ, καὶ κύριοι πολλοὶ,) ἀλλϛ᾽ ἡμῖν εἷς Θεὸς ὁ πατὴρ, ἐξ οὗ τὰ πάντα, καὶ ἡμεῖς εἰς αὐτόν· καὶ εἷς Κύριος Ἰησοῦς Χριστὸς, δι᾽ οὗ τὰ πάντα, καὶ ἡμεῖς δι᾽ αὐτοῦ. Ἀλλζ᾽ οὐκ ἐν πᾶσιν ἡ γνῶσις. τινὲς δὲ τῇ συνειδήσει τοῦ εἰδώλου ἕως ἄρτι ὡς εἰδωλόθυτον ἐσθίουσι, καὶ ἡ συνείδησις αὐτῶν ἀσθενὴς οὖσα μολύνεται. βρῶμα ηδὲ ἡμᾶς οὐ παρίστησι τῷ Θεῷ· οὔτε γὰρ ἐὰν φάγωμεν, περισσεύομεν· οὔτε ἐὰν μὴ φάγωμεν, ὑστερούμεθα. Βλέπετε θδὲ μή πως ἡ ἐξουσία ὑμῶν αὕτη πρόσκομμα γένηται τοῖς ἀσθενοῦσιν. ἐὰν ιγάρ τις ἴδῃ σε τὸν ἔχοντα γνῶσιν, ἐν εἰδωλείῳ κατακείμενον, οὐχὶ ἡ συνείδησις αὐτοῦ ἀσθενοῦς ὄντος οἰκοδομηθήσεται εἰς τὸ τὰ εἰδωλόθυτα ἐσθίειν ; καὶ ιαἀπολεῖται ὁ ἀσθενῶν ἀδελφὸς ἐπὶ τῇ σῇ γνώσει, δι᾽ ὃν Χριστὸς ἀπέθανεν ; οὕτω ιβδὲ ἁμαρτάνοντες εἰς τοὺς ἀδελφοὺς, καὶ τύπτοντες αὐτῶν τὴν συνείδησιν ἀσθενοῦσαν, εἰς Χριστὸν ἁμαρτάνετε.         Διόπερ ιγεἰ βρῶμα σκανδαλίζει τὸν ἀδελφόν μου, οὐ μὴ φάγω κρέα εἰς τὸν αἰῶνα, ἵνα μὴ τὸν ἀδελφόν μου σκανδαλίσω.         Οὐκ θαεἰμὶ ἀπόστολος ; οὐκ εἰμὶ ἐλεύθερος ; οὐχὶ Ἰησοῦν Χριστὸν τὸν Κύριον ἡμῶν ἑώρακα ; οὐ τὸ ἔργον μου ὑμεῖς ἐστε ἐν Κυρίῳ ; εἰ βἄλλοις οὐκ εἰμὶ ἀπόστολος, ἀλλά γε ὑμῖν εἰμι· ἡ γὰρ σφραγὶς τῆς ἐμῆς ἀποστολῆς ὑμεῖς ἐστε ἐν Κυρίῳ. Ἡ γἐμὴ ἀπολογία τοῖς ἐμὲ ἀνακρίνουσιν αὕτη ἐστὶ, Μὴ δοὐκ ἔχομεν ἐξουσίαν φαγεῖν καὶ πιεῖν ; μὴ εοὐκ ἔχομεν ἐξουσίαν ἀδελφὴν γυναῖκα περιάγειν, ὡς καὶ οἱ λοιποὶ ἀπόστολοι, καὶ οἱ ἀδελφοὶ τοῦ Κυρίου, καὶ Κηφᾶς ; ἢ ϛμόνος ἐγὼ καὶ Βαρνάβας οὐκ ἔχομεν ἐξουσίαν τοῦ μὴ ἐργάζεσθαι ; Τίς ζστρατεύεται ἰδίοις ὀψωνίοις ποτέ ; τίς φυτεύει ἀμπελῶνα, καὶ ἐκ τοῦ καρποῦ αὐτοῦ οὐκ ἐσθίει ; ἢ τίς ποιμαίνει ποίμνην, καὶ ἐκ τοῦ γάλακτος τῆς ποίμνης οὐκ ἐσθίει ; μὴ ηκατὰ ἄνθρωπον ταῦτα λαλῶ ; ἢ οὐχὶ καὶ ὁ νόμος ταῦτα λέγει ; ἐν θγὰρ τῷ Μωσέως νόμῳ γέγραπται, Οὐ φιμώσεις βοῦν ἀλοῶντα. Μὴ τῶν βοῶν μέλει τῷ Θεῷ, ἢ ιδι᾽ ἡμᾶς πάντως λέγει ; δι᾽ ἡμᾶς γὰρ ἐγράφη, ὅτι ἐπ᾽ ἐλπίδι ὀφείλει ὁ ἀροτριῶν, ἀροτριᾷν, καὶ ὁ ἀλοῶν τῆς ἐλπίδος αὑτοῦ μετέχειν, ἐπ᾽ ἐλπίδι. εἰ ιαἡμεῖς ὑμῖν τὰ πνευματικὰ ἐσπείραμεν, μέγα εἰ ἡμεῖς ὑμῶν τὰ σαρκικὰ θερίσομεν ; εἰ ιβἄλλοι τῆς ἐξουσίας ὑμῶν μετέχουσιν, οὐ μᾶλλον ἡμεῖς ; ἀλλ᾽ οὐκ ἐχρησάμεθα τῇ ἐξουσίᾳ ταύτῃ, ἀλλὰ πάντα στέγομεν, ἵνα μὴ ἐγκοπήν τινα δῶμεν τῷ εὐαγγελίῳ τοῦ Χριστοῦ. Οὐκ ιγοἴδατε ὅτι οἱ τὰ ἱερὰ ἐργαζόμενοι, ἐκ τοῦ ἱεροῦ ἐσθίουσιν ; οἱ τῷ θυσιαστηρίῳ προσεδρεύοντες, τῷ θυσιαστηρίῳ συμμερίζονται ; Οὕτω ιδκαὶ ὁ Κύριος διέταξε τοῖς τὸ εὐαγγέλιον καταγγέλλουσιν, ἐκ τοῦ εὐαγγελίου ζῆν· ἐγὼ ιεδὲ οὐδενὶ ἐχρησάμην τούτων. Οὐκ ἔγραψα δὲ ταῦτα, ἵνα οὕτω γένηται ἐν ἐμοί· καλὸν γάρ μοι μᾶλλον ἀποθανεῖν, ἢ τὸ καύχημά μου ἵνα τὶς κενώσῃ. ἐὰν ιϛγὰρ εὐαγγελίζωμαι, οὐκ ἔστι μοι καύχημα· ἀνάγκη γάρ μοι ἐπίκειται· οὐαὶ δὲ μοι ἐστὶν, ἐὰν μὴ εὐαγγελίζωμαι. εἰ ιζγὰρ ἑκὼν τοῦτο πράσσω, μισθὸν ἔχω· εἰ δὲ ἄκων, οἰκονομίαν πεπίστευμαι. Τίς ιηοὖν μοι ἐστὶν ὁ μισθός ; ἵνα εὐαγγελιζόμενος ἀδάπανον θήσω τὸ εὐαγγέλιον τοῦ Χριστοῦ, εἰς τὸ μὴ καταχρήσασθαι τῇ ἐξουσίᾳ μου ἐν τῷ εὐαγγελίῳ. ἐλεύθερος ιθγὰρ ὢν ἐκ πάντων, πᾶσιν ἐμαυτὸν ἐδούλωσα, ἵνα τοὺς πλείονας κερδήσω. καὶ κἐγενόμην τοῖς Ἰουδαίοις ὡς Ἰουδαῖος, ἵνα Ἰουδαίους κερδήσω· τοῖς ὑπὸ νόμον, ὡς ὑπὸ νόμον, ἵνα τοὺς ὑπὸ νόμον κερδήσω· τοῖς καἀνόμοις ὡς ἄνομος (μὴ ὢν ἄνομος Θεῷ, ἀλλ᾽ ἔννομος Χριστῷ) ἵνα κερδήσω ἀνόμους· ἐγενόμην κβτοῖς ἀσθενέσιν ὡς ἀσθενὴς, ἵνα τοὺς ἀσθενεῖς κερδήσω· τοῖς πᾶσι γέγονα τὰ πάντα, ἵνα πάντως τινὰς σώσω. τοῦτο κγδὲ ποιῶ διὰ τὸ εὐαγγέλιον, ἵνα συγκοινωνὸς αὐτοῦ γένωμαι. Οὐκ κδοἴδατε ὅτι οἱ ἐν σταδίῳ τρέχοντες, πάντες μὲν τρέχουσιν, εἷς δὲ λαμβάνει τὸ βραβεῖον ; οὕτω τρέχετε ἵνα καταλάβητε. πᾶς κεδὲ ὁ ἀγωνιζόμενος πάντα ἐγκρατεύεται· ἐκεῖνοι μὲν οὖν ἵνα φθαρτὸν στέφανον λάβωσιν, ἡμεῖς δὲ ἄφθαρτον. Ἐγὼ κϛτοίνυν οὕτω τρέχω, ὡς οὐκ ἀδήλως· οὕτω πυκτεύω, ὡς οὐκ ἀέρα δέρων· ἀλλκζ᾽ ὑπωπιάζω μου τὸ σῶμα καὶ δουλαγωγῶ, μήπως, ἄλλοις κηρύξας, αὐτὸς ἀδόκιμος γένωμαι.         Οὐ ιαθέλω δὲ ὑμᾶς ἀγνοεῖν, ἀδελφοὶ, ὅτι οἱ πατέρες ἡμῶν πάντες ὑπὸ τὴν νεφέλην ἦσαν, καὶ πάντες διὰ τῆς θαλάσσης διῆλθον, καὶ βπάντες εἰς τὸν Μωσῆν ἐβαπτίσαντο ἐν τῇ νεφέλῃ καὶ ἐν τῇ θαλάσσῃ, καὶ γπάντες τὸ αὐτὸ βρῶμα πνευματικὸν ἔφαγον, καὶ δπάντες τὸ αὐτὸ πόμα πνευματικὸν ἔπιον· ἔπινον γὰρ ἐκ πνευματικῆς ἀκολουθούσης πέτρας· ἡ δὲ πέτρα ἦν ὁ Χριστός. ἀλλε᾽ οὐκ ἐν τοῖς πλείοσιν αὐτῶν εὐδόκησεν ὁ Θεός· κατεστρώθησαν γὰρ ἐν τῇ ἐρήμῳ. ταῦτα ϛδὲ τύποι ἡμῶν ἐγενήθησαν, εἰς τὸ μὴ εἶναι ἡμᾶς ἐπιθυμητὰς κακῶν, καθὼς κᾀκεῖνοι ἐπεθύμησαν. Μηδὲ ζεἰδωλολάτραι γίνεσθε, καθώς τινες αὐτῶν, ὡς γέγραπται, Ἐκάθισεν ὁ λαὸς φαγεῖν καὶ πιεῖν, καὶ ἀνέστησαν παίζειν. Μηδὲ ηπορνεύωμεν, καθώς τινες αὐτῶν ἐπόρνευσαν, καὶ ἔπεσον ἐν μιᾷ ἡμέρᾳ εἰκοσιτρεῖς χιλιάδες. Μηδὲ θἐκπειράζωμεν τὸν Χριστὸν, καθὼς καί τινες αὐτῶν ἐπείρασαν, καὶ ὑπὸ τῶν ὄφεων ἀπώλοντο. Μηδὲ ιγογγύζετε, καθὼς καί τινες αὐτῶν ἐγόγγυσαν, καὶ ἀπώλοντο ὑπὸ τοῦ ὀλοθρευτοῦ· ταῦτα ιαδὲ πάντα τύποι συνέβαινον ἐκείνοις· ἐγράφη δὲ πρὸς νουθεσίαν ἡμῶν, εἰς οὓς τὰ τέλη τῶν αἰώνων κατήντησεν. Ὥστε ιβὁ δοκῶν ἑστάναι, βλεπέτω μὴ πέσῃ. πειρασμὸς ιγὑμᾶς οὐκ εἴληφεν εἰ μὴ ἀνθρώπινος· πιστὸς δὲ ὁ Θεὸς, ὃς οὐκ ἐάσει ὑμᾶς πειρασθῆναι ὑπὲρ ὃ δύνασθε, ἀλλὰ ποιήσει σὺν τῷ πειρασμῷ καὶ τὴν ἔκβασιν, τοῦ δύνασθαι ὑμᾶς ὑπενεγκεῖν. διόπεριδ, ἀγαπητοί μου, φεύγετε ἀπὸ τῆς εἰδωλολατρείας· ὡς ιεφρονίμοις λέγω· κρίνατε ὑμεῖς ὅ φημι· τὸ ιϛποτήριον τῆς εὐλογίας ὃ εὐλογοῦμεν, οὐχὶ κοινωνία τοῦ αἵματος τοῦ Χριστοῦ ἐστι ; τὸν ἄρτον ὃν κλῶμεν, οὐχὶ κοινωνία τοῦ σώματος τοῦ Χριστοῦ ἐστιν ; ὅτι ιζεἷς ἄρτος, ἓν σῶμα οἱ πολλοί ἐσμεν. οἱ γὰρ πάντες ἐκ τοῦ ἑνὸς ἄρτου μετέχομεν. Βλέπετε ιητὸν Ἰσραὴλ κατὰ σάρκα· οὐχὶ οἱ ἐσθίοντες τὰς θυσίας κοινωνοὶ τοῦ θυσιαστηρίου εἰσί ; τί ιθοὖν φημι ; ὅτι εἴδωλον τί ἐστιν, ἢ ὅτι εἰδωλόθυτον τί ἐστιν ; ἀλλκ᾽ ὅτι ἃ θύει τὰ ἔθνη, δαιμονίοις θύει καὶ οὐ Θεῷ. οὐ θέλω δὲ ὑμᾶς κοινωνοὺς τῶν δαιμονίων γίνεσθαι. οὐ καδύνασθε ποτήριον Κυρίου πίνειν καὶ ποτήριον δαιμονίων· οὐ δύνασθε τραπέζης Κυρίου μετέχειν καὶ τραπέζης δαιμονίων. ἢ κβπαραζηλοῦμεν τὸν Κύριον ; μὴ ἰσχυρότεροι αὐτοῦ ἐσμεν ; πάντα κγμοι ἔξεστιν, ἀλλ᾽ οὐ πάντα συμφέρει· πάντα μοι ἔξεστιν, ἀλλ᾽ οὐ πάντα οἰκοδομεῖ. μηδεὶς κδτὸ ἑαυτοῦ ζητείτω, ἀλλὰ τὸ τοῦ ἑτέρου ἕκαστος. Πᾶν κετὸ ἐν μακέλλῳ πωλούμενον ἐσθίετε, μηδὲν ἀνακρίνοντες διὰ τὴν συνείδησιν· τοῦ κϛγὰρ Κυρίου ἡ γῆ, καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς. Εἰ κζδέ τις καλεῖ ὑμᾶς τῶν ἀπίστων, καὶ θέλετε πορεύεσθαι, πᾶν τὸ παρατιθέμενον ὑμῖν ἐσθίετε, μηδὲν ἀνακρίνοντες διὰ τὴν συνείδησιν. ἐὰν κηδέ τις ὑμῖν εἴπῃ, τοῦτο εἰδωλόθυτόν ἐστι, μὴ ἐσθίετε, δι᾽ ἐκεῖνον τὸν μηνύσαντα, καὶ τὴν συνείδησιν· τοῦ γὰρ Κυρίου ἡ γῆ, καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς. συνείδησιν κθδὲ λέγω οὐχὶ τὴν ἑαυτοῦ, ἀλλὰ τὴν τοῦ ἑτέρου. Ἵνα τί γὰρ ἡ ἐλευθερία μου κρίνεται ὑπὸ ἄλλης συνειδήσεως ; εἰ λδὲ ἐγὼ χάριτι μετέχω, τί βλασφημοῦμαι ὑπὲρ οὗ ἐγὼ εὐχαριστῶ ; Εἴτε λαοὖν ἐσθίετε, εἴτε πίνετε, εἴτέ τι ποιεῖτε, πάντα εἰς δόξαν Θεοῦ ποιεῖτε. Ἀπρόσκοποι λβγίνεσθε καὶ Ἰουδαίοις καὶ Ἕλλησι καὶ τῇ ἐκκλησίᾳ τοῦ Θεοῦ, καθὼς λγκᾀγὼ πάντα πᾶσιν ἀρέσκω, μὴ ζητῶν τὸ ἐμαυτοῦ συμφέρον, ἀλλὰ τὸ τῶν πολλῶν, ἵνα σωθῶσι.         Μιμηταί ιααμου γίνεσθε, καθὼς κᾀγὼ Χριστοῦ.         Ἐπαινῶ βδὲ ὑμᾶς, ἀδελφοὶ, ὅτι πάντα μου μέμνησθε, καὶ καθὼς παρέδωκα ὑμῖν, τὰς παραδόσεις κατέχετε. Θέλω γδὲ ὑμᾶς εἰδέναι ὅτι παντὸς ἀνδρὸς ἡ κεφαλὴ ὁ Χριστός ἐστι· κεφαλὴ δὲ γυναικὸς ὁ ἀνήρ· κεφαλὴ δὲ Χριστοῦ, ὁ Θεός. πᾶς δἀνὴρ προσευχόμενος ἢ προφητεύων κατὰ κεφαλῆς ἔχων, καταισχύνει τὴν κεφαλὴν αὑτοῦ· πᾶσα εδὲ γυνὴ προσευχομένη ἢ προφητεύουσα ἀκατακαλύπτῳ τῇ κεφαλῇ, καταισχύνει τὴν κεφαλὴν ἑαυτῆς. ἓν γάρ ἐστι καὶ τὸ αὐτὸ τῇ ἐξυρημένῃ· εἰ ϛγὰρ οὐ κατακαλύπτεται γυνὴ, καὶ κειράσθω. εἰ δὲ αἰσχρὸν γυναικὶ τὸ κείρασθαι ἢ ξυρᾶσθαι, κατακαλυπτέσθω. ἀνὴρ ζμὲν γὰρ οὐκ ὀφείλει κατακαλύπτεσθαι τὴν κεφαλὴν, εἰκὼν καὶ δόξα Θεοῦ ὑπάρχων· γυνὴ δὲ δόξα ἀνδρός ἐστιν· οὐ ηγάρ ἐστιν ἀνὴρ ἐκ γυναικὸς, ἀλλὰ γυνὴ ἐξ ἀνδρός· καὶ θγὰρ οὐκ ἐκτίσθη ἀνὴρ διὰ τὴν γυναῖκα, ἀλλὰ γυνὴ διὰ τὸν ἄνδρα. (διὰ ιτοῦτο ὀφείλει ἡ γυνὴ ἐξουσίαν ἔχειν ἐπὶ τῆς κεφαλῆς, διὰ τοὺς ἀγγέλους.) πλὴν ιαοὔτε ἀνὴρ χωρὶς γυναικὸς, οὔτε γυνὴ χωρὶς ἀνδρὸς ἐν Κυρίῳ· ὥσπερ ιβγὰρ ἡ γυνὴ ἐκ τοῦ ἀνδρὸς, οὕτω καὶ ὁ ἀνὴρ διὰ τῆς γυναικὸς, τὰ δὲ πάντα ἐκ τοῦ Θεοῦ. Ἐν ιγὑμῖν αὐτοῖς κρίνατε, πρέπον ἐστὶ γυναῖκα ἀκατακάλυπτον τῷ Θεῷ προσεύχεσθαι ; ἢ ιδοὐδὲ αὐτὴ ἡ φύσις διδάσκει ὑμᾶς ὅτι ἀνὴρ μὲν ἐὰν κομᾷ, ἀτιμία αὐτῷ ἐστι· γυνὴ ιεδὲ ἐὰν κομᾷ, δόξα αὐτῇ ἐστιν ; ὅτι ἡ κόμη ἀντὶ περιβολαίου δέδοται αὐτῇ. Εἰ ιϛδέ τις δοκεῖ φιλόνεικος εἶναι, ἡμεῖς τοιαύτην συνήθειαν οὐκ ἔχομεν, οὐδὲ αἱ ἐκκλησίαι τοῦ Θεοῦ.         Τοῦτο ιζδὲ παραγγέλλων οὐκ ἐπαινῶ, ὅτι οὐκ εἰς τὸ κρεῖττον, ἀλλ᾽ εἰς τὸ ἧττον συνέρχεσθε. Πρῶτον ιημὲν γὰρ συνερχομένων ὑμῶν ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ, ἀκούω σχίσματα ἐν ὑμῖν ὑπάρχειν, καὶ μέρος τι πιστεύω. δεῖ ιθγὰρ καὶ αἱρέσεις ἐν ὑμῖν εἶναι, ἵνα οἱ δόκιμοι φανεροὶ γένωνται ἐν ὑμῖν. Συνερχομένων κοὖν ὑμῶν ἐπὶ τὸ αὐτὸ, οὐκ ἔστι Κυριακὸν δεῖπνον φαγεῖν· ἕκαστος καγὰρ τὸ ἴδιον δεῖπνον προλαμβάνει ἐν τῷ φαγεῖν, καὶ ὃς μὲν πεινᾷ, ὃς δὲ μεθύει. μὴ κβγὰρ οἰκίας οὐκ ἔχετε εἰς τὸ ἐσθίειν καὶ πίνειν, ἢ τῆς ἐκκλησίας τοῦ Θεοῦ καταφρονεῖτε, καὶ καταισχύνετε τοὺς μὴ ἔχοντας ; τί ὑμῖν εἴπω ; ἐπαινέσω ὑμᾶς ἐν τούτῳ ; οὐκ ἐπαινῶ· ἐγὼ κγγὰρ παρέλαβον ἀπὸ τοῦ Κυρίου, ὃ καὶ παρέδωκα ὑμῖν, ὅτι ὁ Κύριος Ἰησοῦς ἐν τῇ νυκτὶ ᾗ παρεδίδοτο, ἔλαβεν ἄρτον, καὶ κδεὐχαριστήσας ἔκλασε, καὶ εἶπε, Λάβετε, φάγετε· τοῦτό μου ἐστὶ τὸ σῶμα τὸ ὑπὲρ ὑμῶν κλώμενον· τοῦτο ποιεῖτε εἰς τὴν ἐμὴν ἀνάμνησιν. Ὡσαύτως κεκαὶ τὸ ποτήριον μετὰ τὸ δειπνῆσαι, λέγων, Τοῦτο τὸ ποτήριον ἡ καινὴ διαθήκη ἐστὶν ἐν τῷ ἐμῷ αἵματι· τοῦτο ποιεῖτε ὁσάκις ἂν πίνητε, εἰς τὴν ἐμὴν ἀνάμνησιν. Ὁσάκις κϛγὰρ ἂν ἐσθίητε τὸν ἄρτον τοῦτον, καὶ τὸ ποτήριον τοῦτο πίνητε, τὸν θάνατον τοῦ Κυρίου καταγγέλλετε, ἄχρις οὗ ἂν ἔλθῃ. Ὥστε κζὃς ἂν ἐσθίῃ τὸν ἄρτον τοῦτον, ἢ πίνῃ τὸ ποτήριον τοῦ Κυρίου ἀναξίως, ἔνοχος ἔσται τοῦ σώματος καὶ αἵματος τοῦ Κυρίου. Δοκιμαζέτω κηδὲ ἄνθρωπος ἑαυτὸν, καὶ οὕτως ἐκ τοῦ ἄρτου ἐσθιέτω, καὶ ἐκ τοῦ ποτηρίου πινέτω· ὁ κθγὰρ ἐσθίων καὶ πίνων ἀναξίως, κρῖμα ἑαυτῷ ἐσθίει καὶ πίνει, μὴ διακρίνων τὸ σῶμα τοῦ Κυρίου. διὰ λτοῦτο ἐν ὑμῖν πολλοὶ ἀσθενεῖς καὶ ἄῤῥωστοι, καὶ κοιμῶνται ἱκανοί. εἰ λαγὰρ ἑαυτοὺς διεκρίνομεν, οὐκ ἂν ἐκρινόμεθα. κρινόμενοι λβδὲ, ὑπὸ Κυρίου παιδευόμεθα, ἵνα μὴ σὺν τῷ κόσμῳ κατακριθῶμεν. Ὥστελγ, ἀδελφοί μου, συνερχόμενοι εἰς τὸ φαγεῖν, ἀλλήλους ἐκδέχεσθε· εἰ λδδέ τις πεινᾷ, ἐν οἴκῳ ἐσθιέτω, ἵνα μὴ εἰς κρῖμα συνέρχησθε. Τὰ δὲ λοιπὰ ὡς ἂν ἔλθω διατάξομαι.         Περὶ ιβαδὲ τῶν πνευματικῶν, ἀδελφοὶ, οὐ θέλω ὑμᾶς ἀγνοεῖν. οἴδατε βὅτι ἔθνη ἦτε, πρὸς τὰ εἴδωλα τὰ ἄφωνα ὡς ἂν ἤγεσθε ἀπαγόμενοι. διὸ γγνωρίζω ὑμῖν ὅτι οὐδεὶς ἐν πνεύματι Θεοῦ λαλῶν, λέγει ἀνάθεμα Ἰησοῦν, καὶ οὐδεὶς δύναται εἰπεῖν Κύριον Ἰησοῦν, εἰ μὴ ἐν πνεύματι ἁγίῳ. Διαιρέσεις δδὲ χαρισμάτων εἰσὶ, τὸ δὲ αὐτὸ πνεῦμα· καὶ εδιαιρέσεις διακονιῶν εἰσι, καὶ ὁ αὐτὸς Κύριος· καὶ ϛδιαιρέσεις ἐνεργημάτων εἰσὶν, ὁ δὲ αὐτός ἐστι Θεὸς ὁ ἐνεργῶν τὰ πάντα ἐν πᾶσιν. Ἑκάστῳ ζδὲ δίδοται ἡ φανέρωσις τοῦ πνεύματος πρὸς τὸ συμφέρον· ᾧ ημὲν γὰρ διὰ τοῦ πνεύματος δίδοται λόγος σοφίας, ἄλλῳ δὲ λόγος γνώσεως, κατὰ τὸ αὐτὸ πνεῦμα· ἑτέρῳ θδὲ πίστις, ἐν τῷ αὐτῷ πνεύματι· ἄλλῳ δὲ χαρίσματα ἰαμάτων, ἐν τῷ αὐτῷ πνεύματι· ἄλλῳ ιδὲ ἐνεργήματα δυνάμεων, ἄλλῳ δὲ προφητεία, ἄλλῳ δὲ διακρίσεις πνευμάτων, ἑτέρῳ δὲ γένη γλωσσῶν, ἄλλῳ δὲ ἑρμηνεία γλωσσῶν· πάντα ιαδὲ ταῦτα ἐνεργεῖ τὸ ἓν καὶ τὸ αὐτὸ πνεῦμα, διαιροῦν ἰδίᾳ ἑκάστῳ καθὼς βούλεται. Καθάπερ ιβγὰρ τὸ σῶμα ἕν ἐστι, καὶ μέλη ἔχει πολλὰ, πάντα δὲ τὰ μέλη τοῦ σώματος τοῦ ἑνὸς πολλὰ ὄντα ἕν ἐστι σῶμα· οὕτω καὶ ὁ Χριστός. καὶ ιγγὰρ ἐν ἑνὶ πνεύματι ἡμεῖς πάντες εἰς ἓν σῶμα ἐβαπτίσθημεν, εἴτε Ἰουδαῖοι, εἴτε Ἕλληνες, εἴτε δοῦλοι, εἴτε ἐλεύθεροι· καὶ πάντες εἰς ἓν πνεῦμα ἐποτίσθημεν. καὶ ιδγὰρ τὸ σῶμα οὐκ ἔστιν ἓν μέλος, ἀλλὰ πολλά. ἐὰν ιεεἴπῃ ὁ ποὺς, Ὅτι οὐκ εἰμὶ χείρ, οὐκ εἰμὶ ἐκ τοῦ σώματος· οὐ παρὰ τοῦτο οὐκ ἔστιν ἐκ τοῦ σώματος ; καὶ ιϛἐὰν εἴπῃ τὸ οὖς, Ὅτι οὐκ εἰμὶ ὀφθαλμὸς, οὐκ εἰμὶ ἐκ τοῦ σώματος· οὐ παρὰ τοῦτο οὐκ ἔστιν ἐκ τοῦ σώματος ; εἰ ιζὅλον τὸ σῶμα ὀφθαλμὸς, ποῦ ἡ ἀκοή ; εἰ ὅλον ἀκοὴ, ποῦ ἡ ὄσφρησις ; νυνὶ ιηδὲ ὁ Θεὸς ἔθετο τὰ μέλη, ἓν ἕκαστον αὐτῶν ἐν τῷ σώματι, καθὼς ἠθέλησεν. εἰ ιθδὲ ἦν τὰ πάντα ἓν μέλος, ποῦ τὸ σῶμα ; νῦν κδὲ πολλὰ μὲν μέλη, ἓν δὲ σῶμα. Οὐ καδύναται δὲ ὀφθαλμὸς εἰπεῖν τῇ χειρὶ, Χρείαν σου οὐκ ἔχω· ἢ πάλιν ἡ κεφαλὴ τοῖς ποσὶ, Χρείαν ὑμῶν οὐκ ἔχω· ἀλλὰ κβπολλῷ μᾶλλον τὰ δοκοῦντα μέλη τοῦ σώματος ἀσθενέστερα ὑπάρχειν, ἀναγκαῖά ἐστι· καὶ κγἃ δοκοῦμεν ἀτιμότερα εἶναι τοῦ σώματος, τούτοις τιμὴν περισσοτέραν περιτίθεμεν· καὶ τὰ ἀσχήμονα ἡμῶν εὐσχημοσύνην περισσοτέραν ἔχει. τὰ κδδὲ εὐσχήμονα ἡμῶν, οὐ χρείαν ἔχει. ἀλλ᾽ ὁ Θεὸς συνεκέρασε τὸ σῶμα, τῷ ὑστεροῦντι περισσοτέραν δοὺς τιμὴν, ἵνα κεμὴ ᾖ σχίσμα ἐν τῷ σώματι, ἀλλὰ τὸ αὐτὸ ὑπὲρ ἀλλήλων μεριμνῶσι τὰ μέλη. καὶ κϛεἴτε πάσχει ἓν μέλος, συμπάσχει πάντα τὰ μέλη· εἴτε δοξάζεται ἓν μέλος, συγχαίρει πάντα τὰ μέλη. ὑμεῖς κζδέ ἐστε σῶμα Χριστοῦ, καὶ μέλη ἐκ μέρους. καὶ κηοὓς μὲν ἔθετο ὁ Θεὸς ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ πρῶτον ἀποστόλους, δεύτερον προφήτας, τρίτον διδασκάλους, ἔπειτα δυνάμεις, εἶτα χαρίσματα ἰαμάτων, ἀντιλήψεις, κυβερνήσεις, γένη γλωσσῶν. μὴ κθπάντες ἀπόστολοι ; μὴ πάντες προφῆται ; μὴ πάντες διδάσκαλοι ; μὴ πάντες δυνάμεις ; μὴ λπάντες χαρίσματα ἔχουσιν ἰαμάτων ; μὴ πάντες γλώσσαις λαλοῦσι ; μὴ πάντες διερμηνεύουσι ; ζηλοῦτε λαδὲ τὰ χαρίσματα τὰ κρείττονα. καὶ ἔτι καθ᾽ ὑπερβολὴν ὁδὸν ὑμῖν δείκνυμι.         Ἐὰν ιγαταῖς γλώσσαις τῶν ἀνθρώπων λαλῶ καὶ τῶν ἀγγέλων, ἀγάπην δὲ μὴ ἔχω, γέγονα χαλκὸς ἠχῶν, ἢ κύμβαλον ἀλαλάζον· καὶ βἐὰν ἔχω προφητείαν, καὶ εἰδῶ τὰ μυστήρια πάντα καὶ πᾶσαν τὴν γνῶσιν, καὶ ἐὰν ἔχω πᾶσαν τὴν πίστιν, ὥστε ὄρη μεθιστάνειν, ἀγάπην δὲ μὴ ἔχω, οὐθέν οὐδέν εἰμι. καὶ γἐὰν ψωμίσω πάντα τὰ ὑπάρχοντά μου, καὶ ἐὰν παραδῶ τὸ σῶμά μου ἵνα καυθήσωμαι, ἀγάπην δὲ μὴ ἔχω, οὐδὲν ὠφελοῦμαι. ἡ δἀγάπη μακροθυμεῖ, χρηστεύεται· ἡ ἀγάπη οὐ ζηλοῖ, ἡ ἀγάπη οὐ περπερεύεται, οὐ φυσιοῦται, οὐκ εἀσχημονεῖ, οὐ ζητεῖ τὰ ἑαυτῆς, οὐ παροξύνεται, οὐ λογίζεται τὸ κακὸν, οὐ ϛχαίρει ἐπὶ τῇ ἀδικίᾳ, συγχαίρει δὲ τῇ ἀληθείᾳ· πάντα ζστέγει, πάντα πιστεύει, πάντα ἐλπίζει, πάντα ὑπομένει· ἡ ηἀγάπη οὐδέποτε ἐκπίπτει. εἴτε δὲ προφητεῖαι καταργηθήσονται, εἴτε γλῶσσαι παύσονται, εἴτε γνῶσις καταργηθήσεται. ἐκ θμέρους γὰρ γινώσκομεν, καὶ ἐκ μέρους προφητεύομεν· ὅταν ιδὲ ἔλθῃ τὸ τέλειον, τότε τὸ ἐκ μέρους καταργηθήσεται. Ὅτε ιαἤμην νήπιος, ὡς νήπιος ἐλάλουν, ὡς νήπιος ἐφρόνουν, ὡς νήπιος ἐλογιζόμην· ὅτε δὲ γέγονα ἀνὴρ, κατήργηκα τὰ τοῦ νηπίου. Βλέπομεν ιβγὰρ ἄρτι δι᾽ ἐσόπτρου ἐν αἰνίγματι, τότε δὲ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον. ἄρτι γινώσκω ἐκ μέρους, τότε δὲ ἐπιγνώσομαι καθὼς καὶ ἐπεγνώσθην. Νυνὶ ιγδὲ μένει πίστις, ἐλπὶς, ἀγάπη, τὰ τρία ταῦτα, μείζων δὲ τούτων ἡ ἀγάπη.         Διώκετε ιδατὴν ἀγάπην, ζηλοῦτε δὲ τὰ πνευματικὰ, μᾶλλον δὲ ἵνα προφητεύητε· ὁ βγὰρ λαλῶν γλώσσῃ, οὐκ ἀνθρώποις λαλεῖ ἀλλὰ τῷ Θεῷ· οὐδεὶς γὰρ ἀκούει, πνεύματι δὲ λαλεῖ μυστήρια· ὁ γδὲ προφητεύων, ἀνθρώποις λαλεῖ οἰκοδομὴν καὶ παράκλησιν καὶ παραμυθίαν. Ὁ δλαλῶν γλώσσῃ, ἑαυτὸν οἰκοδομεῖ· ὁ δὲ προφητεύων, ἐκκλησίαν οἰκοδομεῖ. Θέλω εδὲ πάντας ὑμᾶς λαλεῖν γλώσσαις, μᾶλλον δὲ ἵνα προφητεύητε· μείζων γὰρ ὁ προφητεύων, ἢ ὁ λαλῶν γλώσσαις, ἐκτὸς εἰ μὴ διερμηνεύῃ, ἵνα ἡ ἐκκλησία οἰκοδομὴν λάβῃ. Νυνὶ ϛδὲ, ἀδελφοὶ, ἐὰν ἔλθω πρὸς ὑμᾶς γλώσσαις λαλῶν, τί ὑμᾶς ὠφελήσω, ἐὰν μὴ ὑμῖν λαλήσω ἢ ἐν ἀποκαλύψει, ἢ ἐν γνώσει, ἢ ἐν προφητείᾳ, ἢ ἐν διδαχῇ ; Ὅμως ζτὰ ἄψυχα φωνὴν διδόντα, εἴτε αὐλὸς, εἴτε κιθάρα, ἐὰν διαστολὴν τοῖς φθόγγοις μὴ δῷ, πῶς γνωσθήσεται τὸ αὐλούμενον ἢ τὸ κιθαριζόμενον· καὶ ηγὰρ ἐὰν ἄδηλον φωνὴν σάλπιγξ δῷ, τίς παρασκευάσεται εἰς πόλεμον ; οὕτω θκαὶ ὑμεῖς διὰ τῆς γλώσσης ἐὰν μὴ εὔσημον λόγον δῶτε, πῶς γνωσθήσεται τὸ λαλούμενον ; ἔσεσθε γὰρ εἰς ἀέρα λαλοῦντες. Τοσαῦται, εἰ τύχοι, γένη φωνῶν ἐστιν ἐν κόσμῳ, καὶ οὐδὲν αὐτῶν ἄφωνον· ἐὰν ιαοὖν μὴ εἰδῶ τὴν δύναμιν τῆς φωνῆς, ἔσομαι τῷ λαλοῦντι βάρβαρος, καὶ ὁ λαλῶν, ἐν ἐμοὶ βάρβαρος· οὕτω ιβκαὶ ὑμεῖς, ἐπεὶ ζηλωταί ἐστε πνευμάτων, πρὸς τὴν οἰκοδομὴν τῆς ἐκκλησίας ζητεῖτε, ἵνα περισσεύητε. Διόπερ ιγὁ λαλῶν γλώσσῃ, προσευχέσθω ἵνα διερμηνεύῃ· ἐὰν ιδγὰρ προσεύχωμαι γλώσσῃ, τὸ πνεῦμά μου προσεύχεται, ὁ δὲ νοῦς μου ἄκαρπός ἐστι. τί ιεοὖν ἐστι ; προσεύξομαι τῷ πνεύματι, προσεύξομαι δὲ καὶ τῷ νοΐ· ψαλῶ τῷ πνεύματι, ψαλῶ δὲ καὶ τῷ νοΐ· ἐπεὶ ιϛἐὰν εὐλογήσῃς τῷ πνεύματι, ὁ ἀναπληρῶν τὸν τόπον τοῦ ἰδιώτου, πῶς ἐρεῖ τὸ ἀμὴν ἐπὶ τῇ σῇ εὐχαριστίᾳ ; ἐπειδὴ τί λέγεις οὐκ οἶδε. σὺ ιζμὲν γὰρ καλῶς εὐχαριστεῖς· ἀλλ᾽ ὁ ἕτερος οὐκ οἰκοδομεῖται. Εὐχαριστῶ ιητῷ Θεῷ μου, πάντων ὑμῶν μᾶλλον γλώσσαις λαλῶν· ἀλλιθ᾽ ἐν ἐκκλησίᾳ θέλω πέντε λόγους διὰ τοῦ νοός μου λαλῆσαι, ἵνα καὶ ἄλλους κατηχήσω, ἢ μυρίους λόγους ἐν γλώσσῃ.         Ἀδελφοὶκ, μὴ παιδία γίνεσθε ταῖς φρεσὶν, ἀλλὰ τῇ κακίᾳ νηπιάζετε, ταῖς δὲ φρεσὶ τέλειοι γίνεσθε. ἐν κατῷ νόμῳ γέγραπται, Ὅτι ἐν ἑτερογλώσσοις καὶ ἐν χείλεσιν ἑτέροις λαλήσω τῷ λαῷ τούτῳ, καὶ οὐδ᾽ οὕτως εἰσακούσονταί μου, λέγει Κύριος. Ὥστε κβαἱ γλῶσσαι εἰς σημεῖόν εἰσιν οὐ τοῖς πιστεύουσιν, ἀλλὰ τοῖς ἀπίστοις· ἡ δὲ προφητεία οὐ τοῖς ἀπίστοις, ἀλλὰ τοῖς πιστεύουσιν. Ἐὰν κγοὖν συνέλθῃ ἡ ἐκκλησία ὅλη ἐπὶ τὸ αὐτὸ, καὶ πάντες γλώσσαις λαλῶσιν, εἰσέλθωσι δὲ ἰδιῶται ἢ ἄπιστοι, οὐκ ἐροῦσιν ὅτι μαίνεσθε ; ἐὰν κδδὲ πάντες προφητεύωσιν, εἰσέλθῃ δέ τις ἄπιστος ἢ ἰδιώτης, ἐλέγχεται ὑπὸ πάντων, ἀνακρίνεται ὑπὸ πάντων, καὶ κεοὕτω τὰ κρυπτὰ τῆς καρδίας αὐτοῦ φανερὰ γίνεται, καὶ οὕτω πεσὼν ἐπὶ πρόσωπον προσκυνήσει τῷ Θεῷ, ἀπαγγέλλων ὅτι ὁ Θεὸς ὄντως ἐν ὑμῖν ἐστι. Τί κϛοὖν ἐστιν, ἀδελφοί ; ὅταν συνέρχησθε, ἕκαστος ὑμῶν ψαλμὸν ἔχει, διδαχὴν ἔχει, γλῶσσαν ἔχει, ἀποκάλυψιν ἔχει, ἑρμηνείαν ἔχει· πάντα πρὸς οἰκοδομὴν γενέσθω. Εἴτε κζγλώσσῃ τις λαλεῖ, κατὰ δύο ἢ τὸ πλεῖστον τρεῖς, καὶ ἀνὰμέρος, καὶ εἷς διερμηνευέτω· ἐὰν κηδὲ μὴ ᾖ διερμηνευτὴς, σιγάτω ἐν ἐκκλησίᾳ, ἑαυτῷ δὲ λαλείτω καὶ τῷ Θεῷ. Προφῆται κθδὲ δύο ἢ τρεῖς λαλείτωσαν, καὶ οἱ ἄλλοι διακρινέτωσαν· ἐὰν λδὲ ἄλλῳ ἀποκαλυφθῇ καθημένῳ, ὁ πρῶτος σιγάτω· δύνασθε λαγὰρ καθ᾽ ἕνα πάντες προφητεύειν, ἵνα πάντες μανθάνωσι, καὶ πάντες παρακαλῶνται· καὶ λβπνεύματα προφητῶν προφήταις ὑποτάσσεται· οὐ λγγάρ ἐστιν ἀκαταστασίας ὁ Θεὸς, ἀλλ᾽ εἰρήνης, ὡς ἐν πάσαις ταῖς ἐκκλησίαις τῶν ἁγίων. Αἱ λδγυναῖκες ὑμῶν ἐν ταῖς ἐκκλησίαις σιγάτωσαν· οὐ γὰρ ἐπιτέτραπται αὐταῖς λαλεῖν, ἀλλ᾽ ὑποτάσσεσθαι, καθὼς καὶ ὁ νόμος λέγει. εἰ λεδέ τι μαθεῖν θέλουσιν, ἐν οἴκῳ τοὺς ἰδίους ἄνδρας ἐπερωτάτωσαν· αἰσχρὸν γάρ ἐστι γυναιξὶν ἐν ἐκκλησίᾳ λαλεῖν. ἢ λϛἀφ᾽ ὑμῶν ὁ λόγος τοῦ Θεοῦ ἐξῆλθεν ; ἢ εἰς ὑμᾶς μόνους κατήντησεν ; εἴ λζτις δοκεῖ προφήτης εἶναι ἢ πνευματικὸς, ἐπιγινωσκέτω ἃ γράφω ὑμῖν, ὅτι τοῦ Κυρίου εἰσὶν ἐντολαί· εἰ ληδέ τις ἀγνοεῖ, ἀγνοέιτω. ὥστε λθἀδελφοὶ ζηλοῦτε τὸ προφητεύειν, καὶ τὸ λαλεῖν γλώσσαις μὴ κωλύετε. πάντα μεὐσχημόνως καὶ κατὰ τάξιν γινέσθω.         Γνωρίζω ιεαδὲ ὑμῖν, ἀδελφοὶ, τὸ εὐαγγέλιον ὃ εὐηγγελισάμην ὑμῖν, ὃ καὶ παρελάβετε, ἐν ᾧ καὶ ἑστήκατε, διβ᾽ οὗ καὶ σώζεσθε, τίνι λόγῳ εὐηγγελισάμην ὑμῖν, εἰ κατέχετε, ἐκτὸς εἰ μὴ εἰκῆ ἐπιστεύσατε. Παρέδωκα γγὰρ ὑμῖν ἐν πρώτοις ὃ καὶ παρέλαβον, ὅτι Χριστὸς ἀπέθανεν ὑπὲρ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν, κατὰ τὰς γραφάς· καὶ δὅτι ἐτάφη, καὶ ὅτι ἐγήγερται τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ, κατὰ τὰς γραφάς· καὶ εὅτι ὤφθη Κηφᾷ, εἶτα τοῖς δώδεκα· ἔπειτα ϛὤφθη ἐπάνω πεντακοσίοις ἀδελφοῖς ἐφάπαξ, ἐξ ὧν οἱ πλείους μένουσιν ἕως ἄρτι, τινὲς δὲ καὶ ἐκοιμήθησαν· ἔπειτα ζὤφθη Ἰακώβῳ, εἶτα τοῖς ἀποστόλοις πᾶσιν· ἔσχατον ηδὲ πάντων, ὡσπερεὶ τῷ ἐκτρώματι, ὤφθη κᾀμοί. ἐγὼ θγάρ εἰμι ὁ ἐλάχιστος τῶν ἀποστόλων, ὃς οὐκ εἰμὶ ἱκανὸς καλεῖσθαι ἀπόστολος, διότι ἐδίωξα τὴν ἐκκλησίαν τοῦ Θεοῦ· χάριτι ιδὲ Θεοῦ εἰμι ὅ εἰμι, καὶ ἡ χάρις αὐτοῦ ἡ εἰς ἐμὲ οὐ κενὴ ἐγενήθη, ἀλλὰ περισσότερον αὐτῶν πάντων ἐκοπίασα· οὐκ ἐγὼ δὲ, ἀλλ᾽ ἡ χάρις τοῦ Θεοῦ ἡ σὺν ἐμοί. εἴτε ιαοὖν ἐγὼ, εἴτε ἐκεῖνοι, οὕτω κηρύσσομεν, καὶ οὕτως ἐπιστεύσατε. Εἰ ιβδὲ Χριστὸς κηρύσσεται ὅτι ἐκ νεκρῶν ἐγήγερται, πῶς λέγουσί τινες ἐν ὑμῖν, ὅτι ἀνάστασις νεκρῶν οὐκ ἔστιν ; εἰ ιγδὲ ἀνάστασις νεκρῶν οὐκ ἔστιν, οὐδὲ Χριστὸς ἐγήγερται· εἰ ιδδὲ Χριστὸς οὐκ ἐγήγερται, κενὸν ἄρα τὸ κήρυγμα ἡμῶν, κενὴ δὲ καὶ ἡ πίστις ὑμῶν. εὑρισκόμεθα ιεδὲ καὶ ψευδομάρτυρες τοῦ Θεοῦ, ὅτι ἐμαρτυρήσαμεν κατὰ τοῦ Θεοῦ ὅτι ἤγειρε τὸν Χριστὸν· ὃν οὐκ ἤγειρεν, εἴπερ ἄρα νεκροὶ οὐκ ἐγείρονται· εἰ ιϛγὰρ νεκροὶ οὐκ ἐγείρονται, οὐδὲ Χριστὸς ἐγήγερται· εἰ ιζδὲ Χριστὸς οὐκ ἐγήγερται, ματαία ἡ πίστις ὑμῶν, ἔτι ἐστὲ ἐν ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν· ἄρα ιηκαὶ οἱ κοιμηθέντες ἐν Χριστῷ, ἀπώλοντο. εἰ ιθἐν τῇ ζωῇ ταύτῃ ἠλπικότες ἐσμὲν ἐν Χριστῷ μόνον, ἐλεεινότεροι πάντων ἀνθρώπων ἐσμέν. νυνὶ κδὲ Χριστὸς ἐγήγερται ἐκ νεκρῶν, ἀπαρχὴ τῶν κεκοιμημένων ἐγένετο· ἐπειδὴ καγὰρ δι᾽ ἀνθρώπου ὁ θάνατος, καὶ δι᾽ ἀνθρώπου ἀνάστασις νεκρῶν· ὥσπερ κβγὰρ ἐν τῷ Ἀδὰμ πάντες ἀποθνήσκουσιν, οὕτω καὶ ἐν τῷ Χριστῷ πάντες ζωοποιηθήσονται· ἕκαστος κγδὲ ἐν τῷ ἰδίῳ τάγματι, ἀπαρχὴ Χριστὸς, ἔπειτα οἱ Χριστοῦ ἐν τῇ παρουσίᾳ αὐτοῦ· εἶτα κδτὸ τέλος, ὅταν παραδῷ τὴν βασιλείαν τῷ Θεῷ καὶ πατρί· ὅταν καταργήσῃ πᾶσαν ἀρχὴν καὶ πᾶσαν ἐξουσίαν καὶ δύναμιν· δεῖ κεγὰρ αὐτὸν βασιλεύειν, ἄχρις οὗ ἂν θῇ πάντας τοὺς ἐχθροὺς ὑπὸ τοὺς πόδας αὑτοῦ· ἔσχατος κϛἐχθρὸς καταργεῖται ὁ θάνατος· πάντα κζγὰρ ὑπέταξεν ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ. Ὅταν δὲ εἴπῃ ὅτι πάντα ὑποτέτακται, δῆλον ὅτι ἐκτὸς τοῦ ὑποτάξαντος αὐτῷ τὰ πάντα. ὅταν κηδὲ ὑποταγῇ αὐτῷ τὰ πάντα, τότε καὶ αὐτὸς ὁ υἱὸς ὑποταγήσεται τῷ ὑποτάξαντι αὐτῷ τὰ πάντα, ἵνα ᾖ ὁ Θεὸς τὰ πάντα ἐν πᾶσι. ἐπεὶ κθτί ποιήσουσιν οἱ βαπτιζόμενοι ὑπὲρ τῶν νεκρῶν, εἰ ὅλως νεκροὶ οὐκ ἐγείρονται ; τί καὶ βαπτίζονται ὑπὲρ τῶν νεκρῶν ; τί λκαὶ ἡμεῖς κινδυνεύομεν πᾶσαν ὥραν ; καθλα᾽ ἡμέραν ἀποθνήσκω, νὴ τὴν ἡμετέραν ὑμετέραν καύχησιν, ἣν ἔχω ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν. εἰ λβ(κατὰ ἄνθρωπον) ἐθηριομάχησα ἐν Ἐφέσῳ, τί μοι τὸ ὄφελος, εἰ νεκροὶ οὐκ ἐγείρονται ; φάγωμεν καὶ πίωμεν· αὔριον γὰρ ἀποθνήσκομεν. μὴ λγπλανᾶσθε. Φθείρουσιν ἤθη χρησθ᾽ ὁμιλίαι κακαί. Ἐκνήψατε λδδικαίως, καὶ μὴ ἁμαρτάνετε· ἀγνωσίαν γὰρ Θεοῦ τινες ἔχουσι· πρὸς ἐντροπὴν ὑμῖν λέγω. ἀλλλε᾽ ἐρεῖ τις, Πῶς ἐγείρονται οἱ νεκροί ; ποίῳ δὲ σώματι ἔρχονται ; ἄφρονλϛ, σὺ ὃ σπείρεις οὐ ζωοποιεῖται, ἐὰν μὴ ἀποθάνῃ· καὶ λζὃ σπείρεις, οὐ τὸ σῶμα τὸ γενησόμενον σπείρεις, ἀλλὰ γυμνὸν κόκκον, εἰ τύχοι, σίτου, ἤ τινος τῶν λοιπῶν· ὁ ληδὲ Θεὸς αὐτῷ δίδωσι σῶμα καθὼς ἠθέλησε, καὶ ἑκάστῳ τῶν σπερμάτων τὸ ἴδιον σῶμα. Οὐ λθπᾶσα σὰρξ, ἡ αὐτὴ σάρξ, ἀλλὰ ἄλλη μὲν σὰρξ ἀνθρώπων, ἄλλη δὲ σὰρξ κτηνῶν, ἄλλη δὲ ἰχθύων, ἄλλη δὲ πτηνῶν· καὶ μσώματα ἐπουράνια, καὶ σώματα ἐπίγεια, ἀλλ᾽ ἑτέρα μὲν ἡ τῶν ἐπουρανίων δόξα, ἑτέρα δὲ ἡ τῶν ἐπιγείων· ἄλλη μαδόξα ἡλίου, καὶ ἄλλη δόξα σελήνης, καὶ ἄλλη δόξα ἀστέρων· ἀστὴρ γὰρ ἀστέρος διαφέρει ἐν δόξῃ. οὕτω μβκαὶ ἡ ἀνάστασις τῶν νεκρῶν· σπείρεται ἐν φθορᾷ, ἐγείρεται ἐν ἀφθαρσίᾳ· σπείρεται μγἐν ἀτιμίᾳ, ἐγείρεται ἐν δόξῃ· σπείρεται ἐν ἀσθενείᾳ, ἐγείρεται ἐν δυνάμει· σπείρεται μδσῶμα ψυχικὸν, ἐγείρεται σῶμα πνευματικόν. ἔστι σῶμα ψυχικὸν, καὶ ἔστι σῶμα πνευματικόν· οὕτω μεκαὶ γέγραπται, Ἐγένετο ὁ πρῶτος ἄνθρωπος Ἀδὰμ εἰς ψυχὴν ζῶσαν, ὁ ἔσχατος Ἀδὰμ εἰς πνεῦμα ζωοποιοῦν. Ἀλλμϛ᾽ οὐ πρῶτον τὸ πνευματικὸν, ἀλλὰ τὸ ψυχικὸν, ἔπειτα τὸ πνευματικόν. Ὁ μζπρῶτος ἄνθρωπος ἐκ γῆς, χοϊκός· ὁ δεύτερος ἄνθρωπος, ὁ Κύριος ἐξ οὐρανοῦ. οἷος μηὁ χοϊκὸς, τοιοῦτοι καὶ οἱ χοϊκοί· καὶ οἷος ὁ ἐπουράνιος, τοιοῦτοι καὶ οἱ ἐπουράνιοι· καὶ μθκαθὼς ἐφορέσαμεν τὴν εἰκόνα τοῦ χοϊκοῦ, φορέσομεν καὶ τὴν εἰκόνα τοῦ ἐπουρανίου. τοῦτο νδέ φημι, ἀδελφοὶ, ὅτι σὰρξ καὶ αἷμα βασιλείαν Θεοῦ κληρονομῆσαι οὐ δύνανται, οὐδὲ ἡ φθορὰ τὴν ἀφθαρσίαν κληρονομεῖ. Ἰδοὺ ναμυστήριον ὑμῖν λέγω, Πάντες μὲν οὐ κοιμηθησόμεθα, πάντες δὲ ἀλλαγησόμεθα ἐν νβἀτόμῳ, ἐν ῥιπῇ ὀφθαλμοῦ, ἐν τῇ ἐσχάτῃ σάλπιγγι· σαλπίσει γὰρ, καὶ οἱ νεκροὶ ἐγερθήσονται ἄφθαρτοι, καὶ ἡμεῖς ἀλλαγησόμεθα. δεῖ νγγὰρ τὸ φθαρτὸν τοῦτο ἐνδύσασθαι ἀφθαρσίαν, καὶ τὸ θνητὸν τοῦτο ἐνδύσασθαι ἀθανασίαν. Ὅταν νδδὲ τὸ φθαρτὸν τοῦτο ἐνδύσηται ἀφθαρσίαν, καὶ τὸ θνητὸν τοῦτο ἐνδύσηται ἀθανασίαν, τότε γενήσεται ὁ λόγος ὁ γεγραμμένος, Κατεπόθη ὁ θάνατος εἰς νῖκος. ποῦ νεσου θάνατε, τὸ κέντρον ; ποῦ σου ᾅδη, τὸ νῖκος ; Τὸ νϛδὲ κέντρον τοῦ θανάτου, ἡ ἁμαρτία· ἡ δὲ δύναμις τῆς ἁμαρτίας, ὁ νόμος. τῷ νζδὲ Θεῷ χάρις τῷ διδόντι ἡμῖν τὸ νῖκος διὰ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ. Ὥστενη, ἀδελφοί μου ἀγαπητοὶ, ἑδραῖοι γίνεσθε, ἀμετακίνητοι, περισσεύοντες ἐν τῷ ἔργῳ τοῦ Κυρίου πάντοτε, εἰδότες ὅτι ὁ κόπος ὑμῶν οὐκ ἔστι κενὸς ἐν Κυρίῳ.         Περὶ ιϛαδὲ τῆς λογίας τῆς εἰς τοὺς ἁγίους, ὥσπερ διέταξα ταῖς ἐκκλησίαις τῆς Γαλατίας, οὕτω καὶ ὑμεῖς ποιήσατε. Κατὰ βμίαν σαββάτων ἕκαστος ὑμῶν παρ᾽ ἑαυτῷ τιθέτω θησαυρίζων ὅ, τι ἂν εὐοδῶται, ἵνα μὴ ὅταν ἔλθω, τότε λογίαι γίνωνται. Ὅταν γδὲ παραγένωμαι, οὓς ἐὰν δοκιμάσητε δι᾽ ἐπιστολῶν, τούτους πέμψω ἀπενεγκεῖν τὴν χάριν ὑμῶν εἰς Ἱερουσαλήμ. ἐὰν δδὲ ᾖ ἄξιον τοῦ κᾀμὲ πορεύεσθαι, σὺν ἐμοὶ πορεύσονται. Ἐλεύσομαι εδὲ πρὸς ὑμᾶς, ὅταν Μακεδονίαν διέλθω· (Μακεδονίαν γὰρ διέρχομαι.) πρὸς ϛὑμᾶς δὲ τυχὸν παραμενῶ, ἢ καὶ παραχειμάσω, ἵνα ὑμεῖς με προπέμψητε οὗ ἐὰν πορεύωμαι. οὐ ζθέλω γὰρ ὑμᾶς ἄρτι ἐν παρόδῳ ἰδεῖν, ἐλπίζω δὲ χρόνον τινὰ ἐπιμεῖναι πρὸς ὑμᾶς, ἐὰν ὁ Κύριος ἐπιτρέπῃ. Ἐπιμενῶ ηδὲ ἐν Ἐφέσῳ ἕως τῆς πεντηκοστῆς· θύρα θγάρ μοι ἀνέῳγε μεγάλη καὶ ἐνεργὴς, καὶ ἀντικείμενοι πολλοί. Ἐὰν ιδὲ ἔλθῃ Τιμόθεος, βλέπετε ἵνα ἀφόβως γένηται πρὸς ὑμᾶς· τὸ γὰρ ἔργον Κυρίου ἐργάζεται ὡς καὶ ἐγώ· μή ιατις οὖν αὐτὸν ἐξουθενήσῃ. προπέμψατε δὲ αὐτὸν ἐν εἰρήνῃ, ἵνα ἔλθῃ πρός με· ἐκδέχομαι γὰρ αὐτὸν μετὰ τῶν ἀδελφῶν. Περὶ ιβδὲ Ἀπολλὼ τοῦ ἀδελφοῦ, πολλὰ παρεκάλεσα αὐτὸν ἵνα ἔλθῃ πρὸς ὑμᾶς μετὰ τῶν ἀδελφῶν· καὶ πάντως οὐκ ἦν θέλημα ἵνα νῦν ἔλθῃ· ἐλεύσεται δὲ ὅταν εὐκαιρήσῃ.         Γρηγορεῖτε ιγστήκετε ἐν τῇ πίστει, ἀνδρίζεσθε, κραταιοῦσθε. πάντα ιδὑμῶν ἐν ἀγάπῃ γινέσθω. Παρακαλῶ ιεδὲ ὑμᾶς, ἀδελφοὶ, οἴδατε τὴν οἰκίαν Στεφανᾶ, ὅτι ἐστὶν ἀπαρχὴ τῆς Ἀχαΐας, καὶ εἰς διακονίαν τοῖς ἁγίοις ἔταξαν ἑαυτοὺς, ἵνα ιϛκαὶ ὑμεῖς ὑποτάσσησθε τοῖς τοιούτοις, καὶ παντὶ τῷ συνεργοῦντι καὶ κοπιῶντι. χαίρω ιζδὲ ἐπὶ τῇ παρουσίᾳ Στεφανᾶ καὶ Φουρτουνάτου καὶ Ἀχαϊκοῦ, ὅτι τὸ ὑμῶν ὑστέρημα οὗτοι ἀνεπλήρωσαν· ἀνέπαυσαν ιηγὰρ τὸ ἐμὸν πνεῦμα καὶ τὸ ὑμῶν. ἐπιγινώσκετε οὖν τοὺς τοιούτους. Ἀσπάζονται ιθὑμᾶς αἱ ἐκκλησίαι τῆς Ἀσίας. ἀσπάζονται ὑμᾶς ἐν Κυρίῳ πολλὰ Ἀκύλας καὶ Πρίσκιλλα, σὺν τῇ κατ᾽ οἶκον αὐτῶν ἐκκλησία. ἀσπάζονται κὑμᾶς οἱ ἀδελφοὶ πάντες. ἀσπάσασθε ἀλλήλους ἐν φιλήματι ἁγίῳ. Ὁ καἀσπασμὸς τῇ ἐμῇ χειρὶ Παύλου. Εἴ κβτις οὐ φιλεῖ τὸν Κύριον Ἰησοῦν Χριστὸν, ἤτω ἀνάθεμα· μαρὰν ἀθά. Ἡ κγχάρις τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ μεθ᾽ ὑμῶν. ἡ κδἀγάπη μου μετὰ πάντων ὑμῶν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ. Ἀμήν.         Πρὸς Κορινθίους πρώτη ἐγράφη ἀπὸ Φιλίππων διὰ Στεφανᾶ καὶ φουρτουνάτου καὶ Ἀχαϊκοῦ καὶ Τιμοθέου.
Hála1 az evangéliumnak Korinthusban való áldásaiért.Pál,1 hivatala szerint Jézus Krisztusnak Apostola, Istennek akaratjából, és a Sosthénes atyafiú. Az2 Isten Gyülekezetének, melly vagyon Korinthusban, a Jézus Krisztusban megszenteltetteknek, hivatalos Szenteknek, mindenekkel egybe, valakik a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevét segitségül hivják minden helyen, azoknak Uroknak mondom, és a mi Urunknak. Kegyelem3 néktek és békesség az Istentől a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Hálákat4 adok az én Istenemnek mindenkor ti felőletek, az Isten ajándékáért, a melly néktek adatott a Jézus Krisztusban. Hogy5 mindenekben meggazdagodtatok ő benne, szólásban való minden bölcsességgel, és minden tudománnyal. A6 mint megerősittetett ti bennetek a Krisztus felől való bizonységtétel. Annyira,7 hogy semmi ajándék nélkül nem szükölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését. Melly8 Isten meg is erősit titeket mind végig az ártatlanságban, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napjára.. Igaz9 és tökéletes Isten, ki által hivattatok az ő Fijának a mi Urunk Jézus Krisztusnak társaságába. Óvás pártoskodástól.Kérlek10 pedig titeket, Atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevére, hogy mindnyájan ugyanazon egyet szóljátok, és ne legyenek ti köztetek hasonlások, de legyetek egybekötöztettek egy akarat és egy értelem által ; Mert11 megmondották nékem ti felőletek Atyámfiai, a Khlóes háznépe közzűl valók, hogy versengések vagynak ti köztetek. Ezt12 mondom pedig, hogy mindeniktek ezt mondja : Én Pálé vagyok : Én pedig Apollósé : Én pedig Kéfásé : Én pedig Krisztusé : Valjon13 részre osztatott-é a Krisztus ? Valjon Pál feszittetett-é meg ti érettetek, vagy a Pál nevére keresztelkedtetek-é ? Hálákat14 adok az én Istenemnek, hogy én közzűlletek egyet sem kereszteltem, hanem Krispust és Gájust. Hogy15 valaki azt ne mondhatná, hogy én az én nevemre kereszteltem. Kereszteltem16 pedig Stéfanának háznépét is, nem tudom ezenkivül, hogy valakit kereszteltem volna. Mert17 nem küldött azért engemet a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az Evangyéliomot hirdessem ; de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztusnak kereszte hijábavaló ne lenne. A keresztről való tudományt bolondságnak mondják, de az, Isten hatalma.Mert18 a keresztről való tudomány, jóllehet azoknak, a kik elvesznek bolondság, nékünk pedig, kik megtartatunk, Istennek hatalma. Mert19 meg vagyon irva : Eltörlöm a bölcseknek bölcseségeket, és az értelmeseknek értelmeket elvészem. Hol20 vagyon a bölcs ? hol vagyon az Irástudó ? hol vagyon e világnak bölcs és mélységes dolgainak tudakozója ? Nemde nem bolondsággá tett-é az Isten e világnak bölcseségét ? Mert21 minekutánna az Istennek bölcs teremtésében nem esmérte volna meg e világ az Istent, az ő bölcseségéből tetszék az Istennek, hogy a bolond prédikálás által tartsa meg a hivőket. Mert22 a Zsidók is jelt kivánnak, a Görögök pedig bölcseséget keresnek. Mi23 pedig prédikáljunk a meggeszittetett Krisztus, a Zsidóknak botránkozást, a Görögöknek pedig bolondságot. De24 a hivatalaosoknak mind Zsidóknak, mind Görögöknek, a Krisztust, az Isten hatalmát és az Isten bölcseségét. Mert25 az Istennek bolondsága bölcsebb az emberek bölcseségeknél ; és az Istennek erőtlensége erősebb az emberek erősségeknél. Mert26 látjátok a ti hivataltokat. Atyámfiai : hogy ti nem sokan vagytok bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasok, nem sokan nemesek. Hanem27 a kik bolondosnak állittatnak e világon, azokat választotta Isten, hogy a bölcseket megszégyenitse : és a kik e világon erőtleneknek állittatnak, azokat választotta Isten, hogy az erőseket megszégyenitse. És28 a kik nemtelenek e világon, és semminek állitatnak, azokat választotta Isten, és azokat, a mellyek nincsenek, hogy a mellyek vagynak azokat eltörölje. Hogy29 ne dicsekedjék ő előtte egy test is. De30 az Istentől vagytok ti a Jézus Krisztusban, ki lett nékünk Istentől bölcseség, igazság, szentség és váltság. Hogy31 a mint meg vagyon irva : A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék. Az2 apostolok nem akarnak mást, csak Jézus Krisztust, a ki megfeszíttetett.Én1 azért, mikor ti hozzátok mennék, Atyámfiai, nem mentem hogy az Isten bizonyságtételét nagy ékesen szólással és bölcseséggel hirdessem néktel. Mert2 nem végeztem volt magamban egyebet valamit tudni ti köztetek, hanem a Jézus Krisztust, azt pedig, a ki megfeszitettett. És3 én nagy erőtlenséggel, félelemmel és rettegéssel voltam ti köztetek. És4 az én beszédem és prédikálásom nem volt emberi bölcseségnek hitető beszédiben ; hanem inkább a lelki erőnek megmutatásában. Hogy5 a ti hitetek ne állana emberi bölcseségből, hanem isteni erőből. Bölcseséget6 szólunk pedig a tökéletesek között : nem e világnak bölcseségét pedig, sem pedig nem e világi Fejedelmek bölcsességeket, kik eltöröltetnek. Hanem7 szóljunk az Istennek titkos bölcseségét, amaz elrejtetett bölcseséget, mellyet Isten elrendelt vala e világ előtt a mi dicsőségünkre. Mellyet8 e világi Fejedelmek közzűl egy is nem tudott : mert ha tudták volna, a dicsőségnek Urát soha meg nem feszitették volna. De9 prédikáljuk a mint meg vagyon irva : A mellyeket a szem nem látott, sem a fül nem hallott, az embernek is gondolatjába nem mentek, mellyeket az Isten készitett az őtet szeretőknek. Nékünk10 pedig az Isten megjelentette azokat az ő Lelke által ; mert a Lélek mindeneket vizsgál ; még az Istennek mélységit is. Mert11 kicsoda tudhatja az emberek közzűl azt, a mi az emberben vagyon, hanem csak az embernek a maga lelke, a melly ő benne vagyon ? azonképen azt is, a mi Istenben vagyon, senki nem tudja, hanem az Isten Lelke. Mi12 pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem a Lelket, melly az Istentől vagyon ; hogy megtudhassuk azokat, a mellyeket nékünk ajándékozott az Isten. Mellyeket13 prédikáltunk is, nem olly beszédekkel, mellyekre az emberi bölcseség tanit, hanem a mellyekre a Szent Lélek tanit, a lelkieket a lelkiekhez szabván. A14 lelkes ember pedig meg nem foghatja azokat, a mellyek az Istennek Lelkéjé : mert ő néki bolondságnak tetszenek : meg nem tudhatja azokat, mert a Léleknek ereje által itéltetnek meg. A15 lelki ember pedig mindeneket megitél : de ő senkitől nem itéltetik meg. Mert16 kicsoda tudja az Úrnak akaratját ; és ki tanithatná őtet ? Mi pedig tudjuk a Krisztus akaratját. Óvás3 a tanítók miatt való pártoskodástól, mert azok csak szolgák ; ura és alapja az üdvösségnek Krisztus.Én1 pedig, Atyámfiai, nem szólhattam néktek mint lelkieknek, hanem szóltam mint testieknek, azaz, mint gyermekeknek a Krisztusban. Téjnek2 italával tápláltalak titeket, és nem kemény eledellel : mert azt még nem szenvedheetitek vala el : sőt még most is nem szenvedhetitek : Mert3 még testiek vagytok ; mert mivelhogy ti köztetek vagyon irigység és versengés és visszavonások, nem testiek vagytok-é, és nem ember szerint jártok-é ? Mert4 mikor egyitek ezt mondja : Én Pálé vagyok ; a mástok pedig : Én Apollósé vagyok, nem testiek vagyok-é ? Kicsoda5 azért Pál, és kicsoda Apollós, hanem szolgák, kik által hittetek, és a mint kinek-kinek az Úr adta ? Én6 plántáltam, Apollós öntözött ; de Isten adta annak előmenetelét. Azért7 sem a ki plántál, valami ; sem a ki öntöz ; hanem Isten, a ki előmenetelt ád. Az8 pedig a ki plántál, és az a ki öntöz, egyek ; mindenik pedig az ő jutalmát vészi az ő munkája szerint. Mert9 Isten mellett munkálódó szólgák vagyunk : Isten majorsága, Isten épitése vagytok. Az10 Istennek nékem adatott ajándéka szerint, mint bölcs mester fundamentomot vetettem : más épit pedig arra. Meglássa pedig minden, mimódon épit arra. Mert11 más fundamentomot senki nem vethet azon kivül, a melly egyszer vettetett, melly a Jézus Krisztus. Hogyha12 valaki épit e fundamentomra aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját ; Mindenek13 munkája nyilván lészen, mert a nap megmutatja ; mert a tűz által megjelentetik ; és mindennek munkája minémü legyen, a tűz megpróbálja. Ha14 kinek munkája, a mellyet épitett, megmarad, jutalmát vészi ; A15 kinek munkája megég, kárt valla ; ő maga pedig megtartatik, de ugy mint tűz által. Avagy16 nem tudjátok-é, hogy ti az Istennek temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik ti bennetek ? Ha17 valaki az Isten templomát megszeplősiti, elveszti azt az Isten : mert az Istennek temploma szent, melly ti vagytok. Senki18 magát meg ne csalja. Ha valaki láttatik magának bölcsnek lenni ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölcs legyen. Mert19 e világ bölcsesége Isten előtt bolondság ; mert meg vagyon irva : Megfogja a bölcseket az ő bölcseségekben. És20 ismét : Az Úr tudja, hogy a bölcseknek gondolatjaik hijábavalók. Azért21 senki ne dicsekedjék emberekben : mert mindenek tiéitek. Akár22 Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár e világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár a következendők, mindenek tiéitek. Ti23 pedig a Krisztuséi vagytok ; a Krisztus pedig Istené. Az4 apostolok tiszte és alacsonysága.Úgy1 itéljen mi felőlünk az ember, mint a Krisztusnak szolgái felől, és az Isten titkainak sáfárai felől. Továbbá2 pedig a sáfárokban ez kivántatik meg, hogy minden hivnek találtassék. Én3 pedig keveset gondolok azzal, ha ti tőletek, vagy emberi itélettől itéltetem ; sőt még én magam is nem itélem meg magamat ; Mert4 semmiben nem vádol engem az én lelkem ; de az által nem igazulok meg, hanem az Úr az, a ki engemet megitél. Azért5 idő előtt semmit ne itéljetek, mignem eljő az Úr, a ki a setétségnek titkait világra hozza ; és a szuiveknek tanácsit megjelenti ; és akkor lészen mindenek Istentől dicsérete. Ezeket6 pedig Atyámfiai, néminémü példában szabtam én reám és Apollósra ti érettetek, hogy a mi példánkban tanuljátok meg, hogy annakfelette a mint megiratott, nem jó bölcselkedni ; hogy egyitek a másitok helyéb egymás ellen ne fúvalkodjatok fel. Mert7 kicsoda szakaszt ki téged mások közzűl ? Micsodád vagyon pedig a mit nem vettél volna, és hogyha vetted, mit kevélykedel mintha nem vetted volna ? Immár8 megteltetek, imár elgazdagodtatok, nálunk nélkűl országot vettetek : vajha pedig uralkodhatnátok, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk. Mert9 úgy itélem, hogy az Isten minket alábbvaló Apostolokat adott e világ szeme eleibe, úgymint halálra valókat : mert lettünk csudája e világnak, az Angyaloknak, és az embereknek. Mi10 bolondok vagyunk a Krisztusért, ti pedig bölcsek vagytok a Krisztusban : mi erőtlenek, ti pedig erősek : ti dicséretesek, mi gyalázatosok vagyunk. Mind11 ez ideig mind éhezünk, mind szomjúhozunk, mezítelenek vagyunk ; arczúl veretünk, és bizonytalan helyeken bujdosunk. És12 fáradozunk, tulajdon kezeinkkel munkálkodván ; ha szidalommal illettetünk, jót kivánunk : ha háborúságot szenvedünk, békességgel türjük. Ha13 gyaláztatunk, imádkozunk : e világnak seeprei lettünk és mindeneknek elvettetett állatjok mind ez ideig. Nem14 azért irom ezeket hogy titeket megszégyenitselek : hanem titeket intelek, mint szerelmes fiamat. Mert15 ha tizezer tanitó mesteritek lennének is a Krisztusban : mindazáltal nem sok Atyátok vagyok : mert én szültelek titeket az Evangyéliom által a Jézus Krisztusban. Kérlek16 azért titeket, hogy legyetek én követőim. Azért17 bocsátottam hozzátok Timótheust, ki nékem szerelmes fiam, és hiv az Úrban, ki néktek eszetekbe juttatja minéműek legyenek az én útaim a Krisztusban, a mint mindenütt minden Gyülekezetben tanitok. továbbá18 mintha én soha nem mennék ti hozzátok, úgy fuvalkodtak fel némellyek. De19 elmegyek rövid napon ti hozzátok ha az Úr akarándja, és megértem, nem veszédeket azoknak, a kik felfuvalkodtak, hanem az ő beszédeknek erejét. Mert20 nem beszédben áll az Istennek országa, hanem a Léleknek erejében. Mit21 akartok ? Vesszővel menjek é hozzátok, vagy szeretttel és lelki alázatossággal. Fajtalanság5 fenyítése. Óvás a cégéres bűnösökkel való társalkodástól és azoknak a gyülekezetben való megtűrésétől.Bizonnyal1 hallattatik ti köztetek paráznaság, olly paráznaság pedig, melly még a Pogányok között is nem neveztetik, hogy valaki az ő attya feleségét elvegye. Ti2 pedig felfuvalkodtatok és nem kesergettetek inkább : hogy ti közzűletek kivettetett volna, a ki e bűnt cselekedte. Bizonyára3 én úgymind távol lévén, testben, de lélekben jelen lévén, immár mintha jelen vonék, megitéltem, hogy az, a ki azt a képen cselekedte. Minekutánna4 ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyültök, a mi Urunk Jézus Krisztusnak hatalmával. Ez5 illyen ember adattassék a sátánnak az ő testének veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézusnak ama napján. Nem6 jó a ti dicsekedéstek : Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász megposhasztja az egész tésztát. Tisztitsátok7 ki azért a régi kovászt, hogy legyetek új tészták, miképen hogy kovász nélkül valók vagytok : Mert a mi Husvétibárányunk a Krisztus érettünk megáldoztatott. Azért8 Innepet szenteljünk nem régi kovászban, sem nem gonoszságnak és álnokságnak kovászában, hanem a tisztaságnak és igazságnak kovász nélkűl való kenyereiben. Megirtam9 néktek levelemben, hogy a paráznákkal ne társalkodnátok. De10 nem mindenestől fogva e világnak paráznáival, vagy fösvényivel vagy ragadozóival vagy bálványimádóival : mert ollyan módon ki kellene e világból mennetek. Most11 pedig irtam néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki holott atyafiúnak neveztetik, parázna, vagy fösvény, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó : ez illyenekkel mondom, hogy ingyen se egyetek Mert12 micsoda közöm vagyon ahoz, hogy a kivűlvalókról is itéletet tegyek, avagy nem ahzokról tésztek e ti itéletet, a kikből vagynak az Isten házában. A13 kivűlvalókról pedig az Isten itéletet tészen. Vessétek ki azért e gonosz embert közzűletek. A6 törvényszék előtt való perelésről.Vagyon-é1 valaki ti köztetek olly vakmerő, hogy ha törvénykezése vagyon mással, a hamisak előtt törvénykezik, és nem a szentek előtt ? Avagy2 nem tudjátok-é, hogy a szentek megitélik e világot ? Hogyha a világ ti általatok megitéltetik, méltatlanok vagytok-é kisebb dologról való itéletekre ? Avagy3 nem tudjátok-é, hogy az Angyalokat is megitéljük, nem hogy e világi életünk szükségére való dolgot nem itélnénk meg. Azért4 ha törvénykezéstek vagyon azok felől, mellyek e világi életnek szükségére valók, kik a Gyülekezetben legalábbvalók, azokat ültessétek a székbe. Hogy5 magatoka megszégyeneljétek, ezt azért irom. Nincsen-é ti köztetek egy bölcs ember is, a ki itéletet tehetne az ő attyafiai között. Hamem6 az atyafiú attyafiával törvénykezik, még pedig a hitetlenek előtt. Azért7 minden kétség nélkűl nagy gyarlóság ez ti bennetek, hogy egymással törvénykeztek. Miért nem szenvedtek inkább bosszúságot ? Miért nem türitek inkább a kárt ? De8 inkább ti tesztek bosszút és kárt, még pedig a ti atyátokfiainak. Óvás hamisságtól és tisztátlanságtól.Avagy9 nem tudjátok-é, hogy a hamisak az Isten országának örökségét nem birják ? Ne tévelyegjetek : sem a paráználkodók, sem a bálványimádók, sem a házasságrontók, sem az éktelen puhák, sem a kik férjfiakkal tisztátalankodnak. Sem10 a lopók, sem a fösvények, sem a részegesek, sem a szidalmazók, sem a ragadozók, az Isten országának örökségét nem birják. Illyenek11 voltatok pedig némellyek, de megmosattattatok, megszenteltettetek, megigazittattatok az Úr Jézusnak nevében, és a mi Istenünknek Lelke által. Mindenek12 szabadok nékem, de nem mindenek használnak : mindenek szabadok nékem, de én semmi állatnak hatalmába nem adatom. Az13 eledelek a hasnak rendeltettek és a has az eledeleknek : az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli : a test pedig nem paráznaságnak rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek. Az14 Isten pedig az Urat is feltámasztotta, minket is feltámaszt az ő hatalmassága által. Avagy15 nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai ? Elszakasszam-é azért a Krisztus tagjait, hogy a paráznának tagjaivá tegyem ? Távol legyen. Avagy16 nem tudjátok-é, hogy a ki a paráznához ragaszkodik, egy test a paráznával ? Mert ketten lésznek, úgymond, egy testté. A17 ki pedig ragaszkodik az Úrhoz, egy lélek ő vele. Távoztasságok18 el a paráznaságot : Minden bűn, a mellyet az ember cselekeszik a testen kivűl vagyon : de a ki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. Avagy19 nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, mellyet vettetek az Istentől, és hogy nem ti magatokéi vagytok. Mert20 áron vétettetek : dicsőitsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, mellyek az Istenéi. Házasságról,7 hajadonságról és özvegységről.Továbbá1 azokról, a mellyek felől irtatok nékem, az én értelmem ez : Jó a férjfiúnak asszonyt nem illetni. De2 a paráznaságnak eltávoztatásáért minden férjfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje legyen. A3 férj a minémü jó akarattal tartozik az ő feleségének, azt megadja annak, hasonlóképen a feleség is az ő férjének. A4 feleség nem bir az ő saját testével, hanem a férje ; hasonlatosképen a férj nem bir az ő saját testével, hanem az ő felesége. Ne5 csaljátok meg egymást, hanem ha egenlő akaratból ideig, hogy foglalatosok lehessetek a böjtölésben, és az imádkozásban ismét egymáshoz térjetek, hogy a Sátán meg ne kisértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok. Ezt6 pedig mondom engedelembeől, nem parancsolat szerint. Mert7 akarnám ha úgy volna minden ember mint én, de mindennek kiváltképen való ajándéka vagyon Istentől, némellynek igy, némellynek pedig amúgy. Mondom8 pedig az özvegy férjfiaknak és az özvegy asszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak mint én. Hogyha9 magokat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek : mert jobb házasságban élni, hogynem mint égni. Azoknak10 pedig, a kik házasságban vagynak, hagyom nem én, hanem az Úr hagyja ; hogy : Az asszony az ő férjét el ne hagyja. Hogyha11 pedig elhagyja, maradjon házzaság nélkül, vagy az ő férjével békéljék meg : a férjfiú is az ő feleségét el ne bocsássa. Egyebeknek12 pedig én mondom, nem az Úr : Ha valamelly attyafiúnak hitetlen felesége vagyon, melly ő vele együtt akar lakni, azt el ne bocsássa. És13 a melly asszonynak hitetlen férje vagyon, és az vele akar lakni, el ne hagyja az asszonyt azt : Mert14 a hitetlen férjfiú megszenteltetett az ő feleségében, és a hitetlen asszony megszenteltetett az ő férjében : mert ha külömben volna, a ti gyermekeitek tisztátlanok volnának, de azok szentek. Ha15 pedig a hitetlen elmegyen, ám menjen el ; nem vettetett rabság alá az atyafiú, vagy a keresztyén asszony, ez illyen dolgokban : de békességre hivott minket az Isten. Mert16 mit tudsz benne te asszony, hogyha a te férjedet megnyerheted-é ? vagy te férjfiú mit tudsz benne, hogyha a te feleségedet megnyerheted-é Istennek : De17 a mint kinek-kinek osztogatja Isten az ő ajándékát, és a mint kit-kit hivott az Úr, úgy járjon : és minden Gyülekezetben e képen rendelem. Körűlmetélkedésben18 hivatott-é valaki ? ne kivánja a körűlmetélkedetlenséget : a körűlmetélkedetlenségben hivatott-é valaki ? körűl ne metélkedjék. A19 körűlmetélkedés semmi : a körűlmetélkedetlenség is semmi, hanem az Isten parancsolatinak megtartatások kivántatik. Minden20 ember, a melly hivatalba hivattatott, abban maradjon. Szolgai21 állapotban hivattattál-é ? ne gondolj vele : de ha szabadossá lehetsz, inkább élj azzal. Mert22 a ki az Úrban hivattatott szolgai állapotban lévén, az Úrnak szabadosa : hasonlatosképen a ki szabadosságban lévén hivattatott, a Krisztusnak szolgája. Nagy23 áron vétettetek, ne legyetek embereknek szolgáik. Minden24 ember, a mibe hivattatott, Atyámfiai, abban maradjon meg Isten előtt. A25 szűzek felől pedig nincs az Úrtól parancsolatom ; de a mit értek, veletek közlöm, úgymint ki az Úrnak irgalmasságából vettem ezt, hogy hiv szolgája legyek. Úgy26 itélem azért hogy jó ez, a jelenvaló szükségnek okáért, tudniillik, hogy jó az embernek úgy szüzen maradni. Feleséghez27 köttettél-é ? ne keres elválást. Megszabadultál-é a te feleségedtől ; ne keres feleséget. Hogyha28 feleséget vészesz is, nem vétkezel : és ha a szűz leányzó férjhez ment, nem vétkezett ; de ez illyeneknek háborúságok lészen a testben. Én pedig néktek kedveznék. Ezt29 pedig azért mondom, Atyámfiai : mert a mi idő még hátra vagyon, igen rövid, annyira, hogy a kiknek feleségek vagyon is, úgy tartsák, mintha nem volna. És30 a kik sirnak mintha nem sirnának, a kik vigadnak, mintha nem vigadnának ; és a kik vésznek valamit, mintha nem birnák azt. És31 a kik e világgal éllnek, mintha nem élnének : mert elmulik e világnak ábrázatja. Akarnám32 hogy szorgalmatosság nélkűl volnátok. A ki házasság nélkűl vagyon, arra visel gondot, a mi az Úré, mimódon kedveskedhessék az Úrnak ; A33 ki pedig feleséget vett, e világiakra visel gondot, hogy kedveskedhessék feleségének. Külömböznek34 ezek ; a férjhez ment asszony és a szűz leányzó. A ki férjhez nem ment, szorgalmatos az Úr dolgaiban, hogy tiszta legyen mind testében, mind lelkében ; a ki pedig férjhez ment, szorgalmatos e világiakban, mimódon kedveskedhessék az ő férjének. Ezt35 pedig mondom a ti hasznotokra ; nem hogy tőrt vessek néktek, hanem hogy ékesen és illendőképen ragaszkodhassatok az Úrhoz minden szorgalmatosság nélkűl. Ha36 pedig valaki éktelen dolognak állitja, ha az ő leánya idejének virágát elmulatja, és ha úgy kell lenni ; a mit akar azt cselekedje, nem vétkezik : menjen férjhez. A37 ki pedig magában elvégezte, és a szükség nem kénszeriti, hanem az ő tulajdon akaratjával bir, és ezt elvégezte szivében, hogy megtartsa az ő leányát, jól cselekeszi. Azért38 a ki eladja házasságra leányát, jól cselekeszik ; a ki pedig nem adja házasságra, jobban cselekeszik. Az39 asszony megköteleztetett törvénnyel, míg az ő férje él, ha az ő férje elaluszik, szabados hogy elmenjen a kihez akarja, csak az Úrban. De40 boldogabb lészen hogyha úgy marad, az én értelmem szerint, hiszem pedig hogy én bennem is az Istennek Lelke vagyon. A8 bálványoknak áldozott dolgokról,és a keresztyén szabadsággal botránkozás nélkül való élésről.A1 mi pedig azokra néz, a mellyek a bálványoknak áldoztatnak, tudjuk mindnyájan, hogy a felől értelmünk vagyon ; de az értelem felfúvalkodtat, a szeretet pedig épit. Ha2 valaki láttatik magának valamit tudni, az ollyan ember még semmit nem tud, úgy a mint kellene tudni. Hanema3 ki az Istent szereti, ez illyen ember Istentől megajándékoztatott volt értelemmel. Az4 ollyan állatoknak azért megételek felől, mellyek a bálványoknak áldoztatnak, tudjuk, hogy a bálvány semmi e világon, és hogy nincsen más Isten, hanem csak egy. Mert5 noha vagynak ollyanok mind a földön, mind az égben, kik Isteneknek neveztetnek, (miképen hogy sok Istenek és sok urak vagynak) : Mindazáltal6 nékünk egy Istenünk vagon, amaz Atya, a kitől mindenek mi is abban vagyunk : és egy Urunk, a Jézus Krisztus, ki által mindenek vagynak, mi is ő általa. De7 nem mindenekben vagyon ez a tudomány ; mert némellyek mind e mai napig a bálványt valaminek állitván, mint bálványoknak áldoztattat, úgy eszik azt, és azoknak lelkiesméretek mivelhogy erőtlen, megfertéztetik. Az8 eledel pedig minket Isten előtt kedvesekké nem tészen ; mert ha eszünk is, nem lészünk gazdagabbak : ha nem eszünk is, nem lészünk szegényebbek. De9 meglássátok, hogy valami módon a ti szabadságtok boránkozásokra ne legyen az erőtleneknek. Mert10 ha valaki lát tégedet, ki értelemmel megékesittettél, hogy a bálványoknak templomokban leülsz, annak lelkiesmérete, a ki erőtelen, avagy nem bátorkodik-é arra, hogy megegye a bálványoknak áldoztatott állatokat ? És11 a te értelmeddel a te erőtelen atyádfia, a kiért a Krisztus megholt, elvesz é ? És12 e képen mikor vétkeztek az atyafiak ellen, és sebesititek az ő erőtelen lelkek esméretit, a Krisztus ellen vétkeztek. Annakokáért13 ha az eledel megbotránkoztatja az én atyámfiát, soha húst nem eszem, hogy az én atyámfia meg ne botránkozzék. Mint9 él az apostol az ő tisztében a keresztyén szabadsággal.Avagy1 nem Apostol vagyok-é ? Nem vagyok-é szabados ? Nem láttam-é a mi Urunk Jézus Krisztust ? avagy nem én munkáim vagytok-é ti az Úrban ? Ha2 egyebeknek nem vagyok Apostolok ; de bizony néktek a vagyok ; mert az én Apostolságomnak pecséte az Úrban ti vagytok. Az3 én feleletem ez azok ellen, kik engemet czirkálnak ; Avagy4 nincsen-é arra hatalmunk, hogy együnk, vagy igyunk. Avagy5 nincsen-é hatalmunk arra, hogy a mi keresztyén feleségünket széllyel hordozzuk ; mint a több Apostolok is, és az Úrnak attyafiai, és Kéfás. Avagy6 csak nékem és Barnabásnak nincsen-é szabadságunk, hogy ne munkálódjunk ? Kicsoda7 vitézkedik vala a mga zsoldján ? Kicsoda plántál szőlőt, hogy annak borában ne innék ? vagy kicsoda legeltet nyájat, hogy a nyájnak tejéből ne élne ? Avagy8 csak emberi hasonlatosság szerint mondom-é ezeket ? avagy nem ezeket mondja-é a törvény is. Mert9 a Mózes törvényében meg vagyon irva : Ne kölsd fel a nyomtató ökörnek száját. Avagy az ökrökre vagyon é az Istennek gondja ? Avagy10 nem mindenestől fogva mi érettünk mondja-é ezt ? Mert mi érettünk iratott ez meg, hogy : A ki szánt, reménység alatt kell annak szántani ; és a ki csépel reménység alatt, az ő reménységében részesnek kell lenni. Ha11 mi néktek lelkieket vetettünk, nagy dolog-é, ha mi a ti testi marháitokat aratjuk ? Ha12 egyebek köztetek az ő szabadságoknak hasznát veszik, miért nem inkább mi ? De mi nem éltünk e szabadsággal, hanem mindeneket eltürünk, hogy a Krisztus Evangyéliomának folyását ne késlelnénk. Avagy13 nem tudjátok-é, hogy a kik a szent dolgokban munkálódnak a szent helyből élnek ; és a kik az oltár körűl forgolódnak, az oltárral együtt vészik el részeket. E14 képen rendelt az Úr is azoknak, kik az Evangyéliomot prédikálják, hogy Evangyéliomból éljenek. De15 én ezek közzűl eggyel sem éltem. Ezeket is pedig nem azért irtam, hogy velem e képen cselekedjenek : mert jobb volna nékem inkább meghalnom, hogynem mint valaki hijábavalóvá tenné az én dicsekedésemet. Mert16 ha prédikálom az Evangyéliomot, azzal nem dicsekedhetem ; mert a szükség kénszerit engemet. Jaj pedig nékem, ha az Evangyéliomot nem prédikálom ! Mert17 ha akaratom szerint mivelem ezt, jutalmam vagyon ; ha akarato ellen mivelem is, sáfárságot bizott Isten én reám. Micsoda18 jutalmam vagyon tehát ? Ez, hogy mikor prédikálom az Evangyéliomot, a Krisztusnak Evangyéliomát ingyen valóvá tégyem, hogy az én szabadságommal gonsozúl ne éljek az Evangyéliomnak prédikáltatásában. Mert19 én szabados lévén mindenektől, magamat mindeneknek szolgájokká tettem, hogy többeket nyerhetnék meg. És20 a Zsidók között úgy tartottam magamat mint Zsidó, hogy a Zsidókat megnyerném ; azok között, kik a törvény alatt vagynak, úgy viseltem magamat, mintha a törvény alatt volnék, hogy a kik a törvény alatt vagynak, azokat megnyerném. A21 törvény nélkűl valók között, mintha én is törvény nélkűl való volnék, (noha nem vagyok Isten előtt törvény nélkűl való, hanem a Krisztus törvényének alá vettettem,) hogy megnyerném a törvény nélkűl valókat. Az22 erőteleneknek lettem úgy mint erőtelen, hogy az erőteleneket megnyerném : mindeneknek minden lettem, hogy mindenestől fogva valakiket megnyernék. Ezt23 pedig mivelem az Evangyéliomért, hogy az Evangyéliomban a hallgatókkal egybe részem legyen. Intés a rothadatlan koronáért való küzdelemre.Avagy24 nem tudjátok-é, hogy a kik a czélban futnak, jóllehet mindnyájan futnak, de egy veszi el a jutalmat ? Úgy fussatok azért, hogy a jutalmat elvehessétek. A25 ki pedig a pályafutásban tusakodik, mindenekben magatürtető. Azok ugyan azért, hogy a veszendő koronát elvegyék ; mi pedig azért, hogy a rothadatlant. Én26 azért úgy futok, mint nem bizonytalanra ; úgy harczolok, mint nem hijába vágván a levegőeget. Hanem27 az én testemet megsanyargatom, és rabság alá adom : hogy valamimódon, holott én prédikálok másoknak, gonosz életű ne legyek. Óvás10 testi elbizakodástól és bálványozástól.Nem1 akarom pedig hogy ti ezt ne tudjátok, Atyámfiai, hogy a mi Atyáink mindnyájan ama köd alatt voltak, és mindnyájan a tengeren általmentek. És2 mindnyájan a Mózesben megkeresztelkedtek, a ködben és a tengerben. És3 mindnyájan egy lelki eledelt ettek velünk. És4 mindnyájan egy lelki italt ittak : mert ittak a lelki kősziklából, melly őket követi vala, a kőszikla pedig a Krisztus vala. De5 sokat azok közzűl az Isten nem kedvelt : mert a pusztában levágattattak. Ezek6 pedig mi példáink voltak, hogy gonosz dolgokat ne kivánjunk, miképen azok kivántak. Bálványimádók7 se legyetek, mint ő közzűlök némellyek, mint meg vagyon irva : Leüle a nép enni és inni, és felkele játszani. Se8 pedig ne paráználkodjunk, mint azok közzűl némellyek paráználkodtak : és egy napon elestek huszonhárom ezeren. Se9 a Krisztust ne kisértsük, mint ő közzűlök némellyek kisértették, és a kigyók miatt elveszének. Se10 pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közzűlök némellyek zúgolódának, és elveszének a pusztitó miatt. Mind11 ezek pedig példában esnek vala rajtok ; megirattattak pedig a mi intetésünkre, kikre ez utolsó idők jutottak. Azért12 a ki magának láttatik állani, meglássa, hogy el ne essék. Nem13 egyéb, hanem csak emberi kisértet esett rajtatok ; de az Isten igaz, ki nem hágy titeket feljebb kisértetni annál, a mint elszenvedhetitek, sőt a kisértettel egyetemben a szabadulásra útat nyit, hogy azt elszenvedhessétek. Azért14 szerelmesim távoztassátok el a bálványimádást. Az úrvacsora Krisztussal való közösség.Úgy15 szólok mint tudósoknak ; itéljetek meg ti a mit mondok. A16 háláadásnak pohara, mellyet megszentelünk, avagy nem a Krisztus vérével való közösülésünk-é ? A kenyér, mellyet megszegünk, avagy nem a Krisztus testével való közösülésünk-é ? Mert17 egy kenyér és egy test vagyunk sokan ; mert mindnyájan egy kenyérből eszünk. Tekintsétek18 meg a test szerint való Izráelt : A kik áldozatokban esznek, avagy nincsen-é közök az oltárhoz ? Mit19 mondok azért, hogy a bálvány valami volna-é, vagy a bálványoknak áldoztatott valami volna-é ? Sőt20 azt mondom, hogy a mit a Pogányok áldoznak, az ördögöknek áldozzák, nem az Istennek ; nem akarom pedig hogy ti az ördögöknek közösei legyetek. Nem21 ihatjátok az Úr poharát ; és az ördögöknek poharokat ; nem lehettek az Úr asztalának, és az ördögök asztaloknak részesei. Avagy22 nem ingereljük-é haragra az Urat ? avagy erősbek vagyunk-é ő nálánál ? A lelkiismeretek kímélése.Mindenek23 szabadok nékem : de nem mindenek használnak ; mindenek szabadok nékem : de nem mindenek épitenek. Senki24 ne keresse a mi övé, hanem minden azt keresse a mi másé. Valamit25 a mészárszékben árulnak, megegyétek, semmit nem tudakozván felőle a lelkiesméretért. Mert26 az Úré a föld, és annak minden gazdagsága. Ha27 valaki a hitetlenek közzűl titeket elhivánd, és el akartok menni, valamit előtökbe hoznak, megegyétek, semmit nem tudakozván felőle a lelkiesméretért. De28 ha valaki néktek ezt mondja : E bálványoknak áldoztatott, ne egyétek, az emberért a ki azt mondotta és a lelkiesméretért ; mert az Úré a föld, és annak minden gazdagsága. Nem29 a te lelkiesméretedért mondom pedig ; hanem annak lelkiesméretiért : mert az én szabadságom miért szidalmaztatik másnak lelkiesméretétől ? És30 ha én isteni kegyelemből eszem, miért itéltetem azért hitetlennek, a miért én hálákat adok ? Azért31 akár esztek, akár isztok, akár mit cselekesztek, mindeneket az Isten dicsőségére miveljetek. Meg32 ne botránkoztassátok vagy a Zsidókat, vagy a Görögöket, vagy az Istennek Gyülekezetét. Miképen33 én is mindenekben mindeneknek kedveskedem, nem keresvén a magam hasznát, hanem sokaknak hasznokat, hogy megtartassanak. Az11 isteni tiszteleten illendő magaviseletről.Legyetek1 én követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak. Dicsérlek2 pedig titeket, Atyámfiai, hogy én rólam mindenestől megemlékeztek, és a minémü rendeléseket szabtam köztetek, azokat megtartjátok. Akarom3 pedig hogy ezt tudjátok, hogy a Krisztus minden férjfiúnak feje : az asszonynak pedig feje a férjfiú, a Krisztusnak pedig feje az Isten. Minden4 férjfiú a ki imádkozik, vagy Irást magyaráz béfedett fővel, megrútitja az ő fejét ; Minden5 asszony pedig a ki imádkozik vagy Irást magyaráz mezitelen fővel, az ő fejét megrútitja : mert az szinte annyit tészen mintha megberetváltatott volna az ő feje. Mert6 az asszony, ha bé nem fedi az ő fejét, nyirettessék el az ő haja is ; hogyha pedig éktelen az asszony fejének megnyirettetni vagy megberetváltatni, fedezze bé az ő fejét. Mert7 a férjfiúnak nem kell béfedni az ő fejét, mivelhogy ő Istennek képe és dicsősége ; de az asszony a férjfiú dicsősége. Mert8 nem a férjfiú vagyon az asszonyból, hanem az asszony a férjfiúból. Mert9 nem is a férjfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férjfiúért. Azért10 kell az asszonynak fején lenni a férjfiú hatalmának bizonyságának az Angyalokért. Mindazáltal11 sem a férjfiú nem lehet az asszony nélkűl, sem az asszony a férjfiú nélkűl az Úrnak rendelése szerint : Mert12 miképen hogy az asszony a férjfiúból vagyon : azonképen a férjfiú is az asszony által : mind a ketten pedig Istentől vagynak. Magatokban13 itéljétek meg, hogyha illendő dolog-é az asszonynak mezitelen fővel imádni az Istent ? Avagy14 a természet is nem tanit-é meg erre titeket, hogy a férjfiúnak éktelen dolog nagy hajat viselni ? Az15 asszonynak az ellen viszontag ékességére vagyon a nagy haj : mert néki feje fedezésére adatott a nagy haj. Hogyha16 valakinek tetszik ezek ellen versengeni, nékünk ollyan szokásunk nincsen, sem az Isten Gyülekezeteinek. Utasítás az úrvacsorával méltóképen való élésre.Ezt17 pedig tudtotokra adom, hogy nem dicsérlek ebben titeket, hogy nem haszonnal, hanem kárral gyültek egybe. Mert18 először, mikor egybegyültök a Gyülekezetbe, hallom hogy visszavonások vagynak köztetek, valami részre pedig hiszem is. Mert19 szükség lenni hasonlásoknak is köztetek, hogy a kik állhatatosok, azok megesmértessenek ti köztetek. Azért20 mikor egybegyültök azon helyre, ez nem Úr Vacsorájának étele ; Mert21 kiki mind az ő saját vacsoráját eszi meg előbb, és az étel közben némelly éhezik, némelly pedig részeg. És22 nincsenek-é házaitok az ételre és italra ? Avagy az Istennek Anyaszentegyházát megutáljátok-é, és azokat szégyenititek-é, a kiknek nincsen mit enniek ? Mit mondjak néktek ? Dicsérjelek é titeket e dologban ? Nem dicsérlek. Mert23 én az Úrtól vettem, mellyet néktek előtökbe is adtam : hogy az Úr Jézus, azon éjszakán, mellyen elárultaték, vette a kenyeret. És24 hálákat adván megszegte, és ezt mondotta : Vegyétek, egyétek ; ez az én testem, melly ti érettetek megtöretik : ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképen25 a pohárt is vette, minekutánna vacsorált volna, ezt mondván : E pohár amaz Új testamentom az én vérem által : Ezt cselekedjétek valamennyiszer isszátok, az én emlékezetemre. Mert26 valamennyiszer ejénditek e kenyret, és ijándjátok e pohárt az Úrnak halálát hirdessétek, a mig eljövénd. Azért27 valaki ejéndi a kenyeret, és ijándja az Úrnak poharát méltatlanul, vétekzik az Úr teste és vére ellen. Próbálja28 meg azért minden ember magát, és úgy egyéb abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. Met29 a ki eszik és iszik méltatlanul, itéletet eszik és iszik magának, hogy meg nem becsüli az Úrnak testét. Ezért30 is vagynak ti köztetek sok erőtlenek és betegek, és elaludtak sokan. Mert31 ha mi magunk itélnénk meg magunkat, nem büntettetnénk Istentől : De32 mikor büntettetünk, az Úrtól tanittatunk, hogy e világgal el ne kárhoztassunk. Azért33 Atyámfiai, mikor egybegyültök az ételre, egymást megvárjátok. Hogyha34 valaki éhezik, otthon egyék hogy itéletre ne gyüljetek egybe. A több dolgokat pedig elrendelem, mikor közzétek megyek. A12 lelki ajándékokról és azoknak hasznáról.Továbbá1 a mi néz a lelki ajándékokra, Atyámfiai, nem akarom, hogy azok felől is tudatlanok legyetek. Tudjátok2 hogy ti Pogányok voltatok, és a néma bálványokhoz ragadtatok vala a mint vitettek vala. Azért3 tudtotokra adom néktek, hogy senki, a ki Istennek Lelke által szól, a Jézust nem átkozza : és senki nem mondhatja a Jézust Úrnak, hanem csak a Szent Lélek által. Az4 ajándékokban pedig külömbség vagyon, de ugyanazon Lélek. Az5 egyházi szolgálatokban is külömbségek vagynak, de ugyanazon Úr. És6 külömbségek vagynak az isteni erőknek ajándékiban is, de ugyanazon egy Isten, ki mind azokat mindenekben cselekeszi. Mindennek7 pedig adatik a Léleknek nyilvánvaló ajándéka, haszonra. Mert8 némellyek az Isten Lelkétől adattatik bölcseségnek beszéde ; némellynek pedig tudománynak beszéde, ugyanazon Lélektől. Némellynek9 pedig hit, ugyanazon Lélek által : némellyek pedig gyógyitásnak ajándékai, ugyanazon Lélek által. Némellyek10 pedig isteni erőknek cselekedésére való ajándékok ; némellyek pedig jövendőmondás ; némellyek pedig a Lelkeknek megválasztatások ajándéka ; némellyek pedig külömböző nyelvek nemeinek tudása, némellynek pedig nyelvek magyarázások. De11 mind ezeket cselekeszi ugyanazon egy Lélek, osztogatván ahzokat kiváltképen mindeneknek a mint akarja. Mert12 miképen a test egy, és annak sok tagjai vagynak : az egy testnek minden tagjai pedig noha sokak, mindazáltal azok egy test : ezenképen vagyon a Krisztus is. Mert13 egy Lélek által mi mindnyájan egy testté keresztelkedtünk, akár Zsidók, akár Görögök, akár szolgák, akár szabadosok, és mindnyájan egy ital által lettünk egy lélekké. Mert14 a test nem egy tag, hanem egy tagok. Ha15 ezt mondja a láb : Mivelhogy én nem vagyok kéz, azért nem vagyok a testből való ; avagy nem a testből való-é azért ? És16 ha ezt mondja a fül : Mivelhogy nem vagyok én szem, nem vagyok a testből való ; avagy nem a testből való-é azért ? Ha17 az egész test szem, hol a hallás ? ha egészen hallás, hol az illatozás ? De18 az Isten a tagokat helyheztette egyenként külön-külön a testben, a mint akarta. Hogyha19 mind azok egy tag volnának : hol volna a test ? De20 jóllehet a tagok sokak, mindazáltal egy test. Nem21 mondhatja pegig a szem a kéznek : nem szükölködöm nálad nélkül ; vagy a fő a lábaknak : nem kelletek ti nékem. Sőt22 sokkal inkább a mellyek a testnek legerőtelenebb tagjainak láttatnak, azok igen szükségesek. És23 a testnek a melly tagjait állitjuk lenni tiszteletleneknek, azoknak nagyobb tisztességet teszünk ; és a mellyek mi bennünk éktelenek, azoknak nagyobb ékességek vagyon. Mert24 a mellyek a mi bennünk ékességesek, azoknak nem szükség az ékesség : de az Isten igy mértékelte a testet mind egyetembe, hogy a melly tisztesség nélkűl való volna, annak nagyobb tisztességet adna. Hogy25 ne lgyen hasonlás a testben, hanem a tagok egyenlőképen egymásért szorgalmatosok lévén, a testet táplálják. És26 ha egy tag szenved, minden tagok egyetembe bánkódnak : ha egy tag tisztességgel illettetik, egyetembe örülnek minden tagok. Ti27 pedig a Krisztus teste vagytok és tagjai rész szerint. Némellyeket28 pedig rendelt Isten az Anyaszentegyházban, először Apostolokat, azután Prófétákat, harmadszor Doktorokat : Azután rendelt hatalmasságokat, azután gyógyitásnak ajándékit, szegényeknek segéllőit, községnek igazgatóit, nyelveknek külömböző nemeit. Avagy29 mindnyájan Apostolok-é azok ? vagy mindnyájan Próféták-é ? Avagy mindnyájan Doktorok-é ? vagy mindnyájan hatalmasságok-é ? Vagyon-é30 mindeniknek gyógyitásra való ajándéka ? valjon mindnyájan szólnak-é külömböző nyelveken ? valjon mindnyájan magyaráznak-é Irást ? De31 az ollyan ajándékokra igyekezzetek, a mellyek hasznosbak. És még drágalátosb útat mutatok néktek. A13 szeretet dícsérete (hímnusza).Ha1 embereknek vagy Angyaloknak nyelveken szólnék is, a szeretet pedig nincsen én bennem, ollyá lettem mint a zengő ércz, és a pengő czimbalom. És2 ha jövendőt tudnék is mondani, és minden titkokat és minden bölcseséget tudnék is ; és ha egész hitem volna is, úgyannyira, hogy e hegyeket elvinném helyekről, ha szeretet nincsen én bennem, semmi vagyok. És3 ha minden marhámat a szegények tápláltatásokra költeném is, és ha testemet a tűzre adám is, ha szeretet nincsen bennem, semmit az nem használ nékem. A4 szeretet hosszutürő, kegyes a szeretet, nem irigykedik a szeretet, nem cselekeszik álnokul, nem fuvalkodik fel. Nem5 cselekeszik éktelenül, nem keresi csak az ő maga hsznát, nem gerjed hamar haragra, nem gondol gonoszt. Nem6 örül a hamisságnak, örül pedig az igazságnak. Mindeneket7 elfedez, mindeneket hiszen, mindeneket reményl, mindeneket eltűr. A8 szeretet soha el nem fogy : de a jövendőmondások is eltöröltetnek, a külömböző nyelvek is megszünnek, a tanulásból való esméret is eltöröltetik. Mert9 rész szerint vagyon bennünk az esméret, rész szerint a prófétálás : De10 minekutánna eljövénd a tökéletes teljesség, akkor eltöröltetik a mi rész szerint vagyon. Mikor11 gyermek volnék, úgy szóltam mint gyermek, úgy gondolkodtam mint gyermek, úgy értettem mint gyermek, minekutánna pedig férjfiúvá lettem, elhegytam a gyermekhez illendő dolgokat. Mert12 most látunk tükör által és homályos beszéd által, de akkor szemtől szembe : most rész szerint vagyon bennem az esméret, akkor pedig lészen az esméret úgy, a mint tanitottam. Azért13 most megmarad a hite, a reménység, a szeretet, ez három : ezek között pedig legnagyobb a szeretet. A14 tanítói adomány és a nyelveken szólás használatáról ; az isteni tisztelet szép rendjéről.Kövessétek1 a szeretetet, kivánjátok a lelki ajándékokat : de mindennél inkább hogy Irást tudjatok magyarázni. Mert2 a ki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem Istennek : mert senki nem érti, noha Szent Lélek által titkos dolgokat szól. A3 ki pedig Irást magyaráz, az embereknek szól épülésre, intésre és vigasztalásra. A4 ki idegen nyelven szól, magát épiti, a ki pedig Irsát magyaráz, az a Gyülekezetet épiti. Jóllehet5 pedig akarnám ha mindnyájan tudnátok külömböző nyelveken szólni, de inkább, hogy Irást tudnátok magyarázni : mert nagyobb az Irásmagyarázó, hogynem a ki nyelveken szól, hanem ha megmagyarőzza, hogy a Gyülekezet épüljön. Ha6 pedig Atyámfiai, én ti hozzátok mennék és nyelveken szólnék, mit használnék néktek, hanemha szólnék néktek vagy jelenés által, vagy tudomány által, vagy prófétzia által, vagy tanitás által. Az7 oktalan állatok is, a mellyek zengenek, mint a sip vagy hegedű, ha szép választást nem tésznek a zengsében, mimódon érthetjük meg a mit énekelnek vagy a sippal, vagy a hegedűvel ? Mert8 ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harczra ? Azonképen9 ti is, ha a ti nyelvetek által bizonyos jegyző szót nem szóltok, mimódon érthetik meg a mit szóltok ? csak hijába lészen szólástok. Mint10 példa reá : Ennyi sokféle szólás vagyon e világon, és egy is nincsen értelem nélkűl. Hogyha11 azért nem tudándom a szónak jegyzését, az előtt, a ki nékem szól, idegen nyelven való lészek ; és a ki én velem szól, nékem is idegen nyelven szóló lészen. Azonképen12 ti is, mivelhogy a lelki ajándékokat kivánjátok, az Anyaszentegyháznak épületére igyekezzetek, hogy azokban nevekedjetek. Annakokáért13 a ki nyelveken szól, kérje Istent hogy meg is magyarázhassa. Mert14 ha idegen nyelven könyörgök a Gyülekezetben, az Isten Lelke által való indulatom könyörög, de az én könyörgésemnek értelme haszontalan a Gyülekezetnek. Micsoda15 tehát ? ha imádkozom a Lélek inditásából, értelemmel is imádkozzam ; ha éneklek a Lélek által, értelemmel is énekeljek. Mert16 ha Szent Lélek által hálákat adsz Istennek a Gyülekezetben, a tudatlan ember mimódon mond a te háláadásodra Áment ? mert nem tudja mit mondasz. Mert17 te jóllehet jó móddal adsz hálákat, de más nem épül abból. Hálákat18 adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok én idegen nyelveken szólni ; De19 a Gyülekezetben inkább akarok öt szót szólni értelemmel, hogy egyebeket is tanitsak, hogynem mint tizezer szót szólni idegen nyelvvel. Atyámfiai,20 ne legyetek gyermekek értelemmel ; hanem gonoszsággal gyermekek, értelemmel pedig öregek legyetek. A21 törvényben meg vagyon irva : Annakokáért idegen nyelvvel és idegen ajakokkal szólok e népnek, és úgy is nem hallgatnak engemet, ezt mondja az Úr. Az22 idegen nyelvek azért, jelenségek nem a hivőknek, hanem a hitetleneknek : az Irásmagyarázás pedig jelek nem a hitetleneknek, hanem a hivőknek. Azért23 ha egész Gyülekezet egybegyül, és mindnyájan idegen nyelveken szólnak, ha bémennek a tudatlanok vagy a hitetlenek, avagy nem azt mondják-é, hogy bolondságot cselekesztek ? De24 ha mindnyájan Irást magyaráznak, ha bémegyen valamelly hitetlen vagy tudatlan, mindenektől megfeddetik, megitéltetik mindenektől. És25 ollyan módon az ő szivének titkai megjelennek annak, és leborúlván arczal, az Istent imádja és hirdeti mindenütt, hogy bizonnyal az Isten lakik ti köztetek. Micsoda26 azért, atyámfiai ? Valamikor egybegyültök, némellynek közzűletek dicséretre való éneke vagyon, tudománya vagyon, nyelvekkel való szólásnak ajándéka vagyon, isteni jelentése vagyon, magyarázásra való ajándéka vagyon. Mindenek épülésre legyenek. Ha27 idegen nyelven akar valaki szólni, kettő, vagy legfeljebb három szóljon egymás után ; egy pedig megmagyarázza. Hogyha28 nincsen magyarázó, hallgasson a Gyülekezetben : ő magának szóljon pedig és az Istennek. Az29 Irásmagyarázók közzűl is ketten vagy hárman szóljanak, a többi megitéljék. Hogyha30 az Istentől valami másnak jelentetik meg a mellette ülőnek, az első hallgasson. Mert31 egyenként mindnyájan magyarázhatjátok az Irást, hogy mindenek tanuljanak, és vigasztalást végyenek. És32 a magyarázóknak értelmeik, a magyarázóknak itéletek alá vettettek. Mert33 az Isten nem szeretője a visszavonásnak, hanem a békességnek, miképen a szenteknek minden Gyülekezeteikben. A34 ti asszonyi népeitek a Gyülekezetben hallgassanak ; mert nem engedtetett nékik az, hogy szóljanak, hanem hogy engedelmesek legyenek, mint a törvény is mondja. Hogyha35 valamit meg akarnak tanulni, otthon kérdjék meg az ő férjeket : mert éktelen dolog asszonynak szólni a Gyülekezetben. Avagy36 ti tőletek származott-é az Isten beszéde ? avagy cak ti hozzátok jutott-é ? Ha37 valaki láttatik Prófétának lenni, vagy lelki dolgokban tudósnak, végye eszébe, hogy a mellyeket néktek irok, azok az Úrnak parancsolatai. A38 ki pedig tudatlan, ám legyen tudatlan. Azért39 Atyámfiai, erre igyekezzetek, hogy Irást tudjatok magyarázni ; és a nyelveken való szólást is meg ne tiltsátok. Mindenek40 pedig ékesen és jó renddel legyenek ti köztetek. A15 halottak feltámadásáról.Imé1 eszetekbe juttatom néktek, Atyámfiai, az Evangyéliomot, mellyet hirdettem néktek, mellyet bé is vettetek, mellyben állotok is ; Melly2 által, ha megtartjátok a minémű beszéddel néktek hirdettem, idvezültök is, hanem ha hijába hittetek. Mert3 erre tanitottalak főképen titeket, mellyet én is tanultam vala, hogy a Krisztus megholt a mi bűneinkért, az Irások szerint. És4 eltemettetett és feltámadott harmadnapon az Irások szerint. És5 megjelent Kéfásnak, azután a tizenkét tanitványoknak. Azután6 megjelent többnek ötszáz Atyafiaknál egszersmind, kik közzűl sokan élnek e mai napig, némellyek pedig elaludtak. azután7 megjelent Jakabnak : azután mind az Apostoloknak. Legutolszor8 pedig mindenek között nékem is mintegy idétlennek megjelent. Mert9 én az Apostolok között legkissebb vagyok : ki nem vagyok méltó arra, hogy Apostolnak neveztessem, azért, mert háborgattam az Isten Anyaszentegyházát. De10 Isten kegelme által vagyok a mi vagyok, és az ő kegyelme én hozzám nem volt hijábavaló, hanem többet munkálódtam hogynem mint mindnyájan azok : de nem én, hanem az Isten kegyelme, a melly én velem vagyon. Mind11 én azért, ind azok igy prédikálunk, és igy hittetek. Ha12 azért úgy prédikáljuk, hogy a Krisztus feltámadott a halálból, mimódon mindják némellyek ti köztetek, hogy nincsen a ahalottaknak feltámadások ? Mert13 ha halottaknak feltámadások nincsen ; a Krisztus is nem támadott fel. Hogyha14 a Krisztus fel nem támadott, hijábavaló kétség nélkűl a mi prédikálásunk, hijábavaló a ti hitetek is. Annakfelette15 az Istennek hamis tanúinak is találtatunk, mivelhogy az Isten felől illyen bizonyságot tettünk, hogy ő feltámasztotta a Krisztust ; kit fel nem támasztott, ha a halottak fel nem támasztatnak. Mert16 ha a halottak fel nem támasztatnak, a Krisztus is nem támasztatott fel. Ha17 pedig a Krisztus fel nem támasztatott, hijábavaló a ti hitetek, még a ti bűneitekben vagytok. A18 kik Krisztusban elaludtak, azok is tehát elvesztek. Ha19 csak e világon hiszünk a Krisztusban, minden embereknél nyavalyásbak vagyunk. De20 a Krisztus feltámadott a halálból : és azoknak, a kik elaludtak, lett első zsengéjek. Mert21 mivelhogy ember által vagyon a halál, a halottaknak feltámadások is ember által vagyon ; Mert22 miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban mindnyájan megelevenittetnek. Minden23 ember pedig az ő rende szerint : Első zsenge a Krisztus, azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor támadnak fel. Azután24 vég lészen, mikor kezéhez adja a Krisztus az országot az Istennek és az Atyának, mikor eltörlénd minden birodalmat, minden hatalmat és erőt. Mert25 kell néki uralkondi, mignem minden ellenségit az ő lábai alá veti Isten. Utolszor26 pedig a mi ellenségünk, a halál eltöröltetik. Mert27 mindeneket vetett Isten az ő lábai alá. Mikor pedig azt mondja az Irás, hogy mindenek az ő birodalmába vettettek, nyilvánvaló dolog, hogy azon kivűl mondja, a ki néki mindeneket birodalmába adott. Minekutánna28 pedig mindenek az ő birodalmába vettetnek, akkor maga a Fiú is annak alá vettetik, a ki néki mindeneket birodalmába adott, hogy az Isten mindenekben minden legyen. Mit29 tésznek tehát azok, a kik megkeresztelkednek úgymint holtak, ha a halottak fel nem támasztatnak ? miért keresztelkednek meg tehát, úgymint holtak ? Mi30 is minden szempillantásban miért szenvedünk nyomorúságot ? Mindennap31 meghalok, a mi dicsekedésünkre esküszöm, melly vagyon nékem a Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. Ha32 csak emberi mód szerint harczoltam meg a fene bestiákkal Efézusban, micsoda hasznom vagyon abban, ha a halottak fel nem támadnak ? Együnk és igyunk : mert holnap meghalunk. Ne33 tévelyegjetek. A jó erkölcsöt megfertéztetik a gonosz társaságok. Serkenjetek34 fel az igazságra, és ne vétkezzetek : mert némellyek az Istent nem esmérik ; néktek szégyenléstekre szólok. De35 mondhatná valaki : Mimódon támasztatnak fel a halottak ? minémű testtel jőnek pedig ki ? Balgatag36 ember, a mit te a földbe vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd. És37 a mit elvetsz, nem azt veted el a mi azután kikél, hanem puszta magot, tudniillik gabonának vagy egyébnek magvát. De38 az Isten ád annak testet a mint akarta, és mindenféle magnak kiváltképen való testet. Nem39 minden test azon egy test, hanem más az embereknek testek, más a barmoknak testek, más a halaknak, más a madaraknak. És40 vagynak mennyei testek : vgynak földi testek ; de külömb dicsőségek vagyon a mennyeieknek, külömb a földieknek. Külömb41 a napnak dicsősége, és külömb a holdnak dicsősége, és külömb a csillagoknak dicsősége : mert a csillag külömböz a csillagtól fényességgel. Igy42 lészen a halottaknak feltámadások is : Elvettetik rothadandó test, feltámasztatik rothadatlan. Elvettetik43 gyalázatos test, feltámasztatik dicsőséges : elvettetik erőtelen test, feltámasztatik hatalmas. Elvettetik44 lelkes test, feltámasztatik lelki test : vagyon lelkes test, vagyon lelki test is. Mert45 úgy irattatott meg : Teremtetett az első ember Ádám élő állattá : az utolsó Ádám pedig elevenitő lélekké. De46 a lelki test nem első, hanem a lelkes test az első, második a lelki test. Az47 első ember a földből való és földi, a második ember mennyei Úr. A48 minémű volt ama földi, ollyanok a kik földiek is : és minémű ama mennyei, ollyanok lésznek a kik mennyeiek is. És49 miképen hordoztuk a földinek ábrázatját, a mennyeinek is hordozzuk ábrázatját. Ezt50 mondom pedig, Atyámfiai, hogy a test és a vér nem veheti az Isten országának örökségét, és rothadandóság a rothadatlan természetnek örökségét nem veszi. Imé51 titkos dolgot mondok néktek ; Jóllehet nem mindnyájan aluszunk el ; de mindnyájan elváltoztatunk. Nagy52 hirtelen és egy szempillantásban az utolsó trombitaszóra : (mert szól a trombita akkor) és a halottak feltámadnak rothadatlanságban, és mi is elváltozunk. Mert53 szükség, hogy e rothadandó test rothadatlan természetet öltözzön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltözzön magára. Mindekuttána54 pedig e rothadandó test öltözéndik rothadatlanságba, és e halandó test öltözéndik halhatatlanságba, akkor lészen a mi megiratott : Elnyelettetett a halál szintén a diadalomig. Hol55 vagyon halál a te diadalmad ? hol vagyon koporsó a te fulánkod ? A56 halálnak pedig fulánkja a bűn : a bűnnek pedig ereje a törvény. De57 az Istennek legyen hála, ki adott nékünk diadalmat, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért58 szerelmes Atyámfiai erősen és mozdithatatlnaul álljatok, bővölködvén mindenkor az Úrnak dolgában, mivelhogy tudjátok, hogy a ti munkátok nem hijábavaló az Úrban. Int16 a jeruzsálemi szegény keresztyéneknek való alamizsnaadásra.A1 mi néz a szentek segitségekre való alamizsnára, a miképen rendeltem a Galatziabeli Gyülekezetekben, azonképen cselekedjetek ti is. A2 hétnek minden első napján magánál mindenitek tegye el, a mit az Istennek ajándékából el akar tenni, hogy ne legyen akkor annak kiszedése, mikor oda megyek. Minekutánna3 pedig oda menéndek, a kiket javaltok leveleitek által, azokat küldöm el hogy elvigyék Jérusálembe a ti ajándékotokat. Hogyha4 méltó dolog lészen, hogy én is elmenjek, velem együtt jöjjenek el. Elmegyek5 pedig ti hozzátok, mikor Maczedónián által menéndek : (mert Maczedónián megyek által.) Talán6 pedig ti nálatok megmaradok, vagy ott is telelek, hogy ti kisérjetek el a hová menéndek. Mert7 nem akarlak most tieket e sietséggel való általmentemben meglátni ; de reménylem hogy valami ideig nálatok maradok, ha az Úr engedi. Efézusban8 maradok pedig Pünköstig ; Mert9 nékem nagy kapu nyittatott és hasznos, az ellenség is sok. Timótheust ajánlja.Hogyha10 Timótheus oda menénd, meglássátok, hogy ott nálatok bátorságos maradása legyen : mert az Úrnak dolgát cselekeszi ő is, mint szinte én. Senki11 azért őtet semminek ne állitsa ; hanem őtet kövessétek el békességgel, hogy én hozzám jöhessen : mert várom őtet az Atyafiakkal egybe. A12 mi peig az Apollós atyafiúra néz, igen kértem őtet, hogy hozzátok menne az Atyafiakkal egybe : e semmiképen nem lőn akaratja a most oda menetelre : mindazáltal elmegyen, mikor jó alkalmatossága lészen. Intések.Vigyázzatok,13 álljatok meg a hitben ; úgy cselekedjetek mint férjfiak, legyetek erősek. Minden14 dolgaitok atyafiúi szeretettel legyenek. Kérlek15 pedig titeket Atyámfiai ; jól tudjátok, hogy Stéfanának háznépe Akhájának első zsengéje a hitben, és a szenteknek való szolgálatra adták magokat. Hogy16 ti is az illyeneket megbecsüljétek, mind azokkal egybe, a kik szolgálnak és munkálódnak az egyházi szolgálatban. Örvendezek17 pedig a Stéfana, Fortunátus, és Akháikus jöveteleknek : mert a mi fogyatkozásom volt a ti távol létetek miatt, ők bétöltötték. Mert18 megújitották mind az én lelkemet, mind a tiéteket, megbecsüljétek azért azokat, a ki illyenek. Üdvözlések és befejezés.Köszöntenek19 titeket az Ázsiabeli Gyülekezetek. Köszöntenek titeket az Úrban felette igen Akvila és Prisczilla, a Gyülekezettel egybe, melly az ő házoknál vagyon. Köszöntenek20 titeket mind az Atyafiak. Köszöntsétek egymást szent csókolással. Köszönetet21 irok én is Pál az én saját kezemmel. Valaki22 nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott, és Istentől örökké elvettetett. Az23 Úr Jézus Krisztusnak kegyelme legyen ti veletek. Az24 én szerelmem legyen mindnyájan veletek, a Jézus Krisztusban, Ámen ! ///E levél küldetett Filippi városából, Stéfana, Fortunátus, Akháikus és Timótheus által.///