¶Ὃ ααἮΝ ἀπ᾽ ἀρχῆς, ὃ ἀκηκόαμεν, ὃ ἑωράκαμεν τοῖς ὀφθαλμοῖς ἡμῶν, ὃ ἐθεασάμεθα, καὶ αἱ χεῖρες ἡμῶν ἐψηλάφησαν περὶ τοῦ λόγου τῆς ζωῆς, (καὶ βἡ ζωὴ ἐφανερώθη· καὶ ἑωράκαμεν, καὶ μαρτυροῦμεν, καὶ ἀπαγγέλλομεν ὑμῖν τὴν ζωὴν τὴν αἰώνιον, ἥτις ἦν πρὸς τὸν πατέρα, καὶ ἐφανερώθη ἡμῖν·) ὃ γἑωράκαμεν καὶ ἀκηκόαμεν, ἀπαγγέλλομεν ὑμῖν, ἵνα καὶ ὑμεῖς κοινωνίαν ἔχητε μεθ᾽ ἡμῶν, καὶ ἡ κοινωνία δὲ ἡ ἡμετέρα μετὰ τοῦ πατρὸς καὶ μετὰ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ. καὶ δταῦτα γράφομεν ὑμῖν, ἵνα ἡ χαρὰ ἡμῶν ὑμῶν ᾖ πεπληρωμένη. Καὶ εαὕτη ἐστὶν ἡ ἐπαγγελία ἀγγελία ἣν ἀκηκόαμεν ἀπ᾽ αὐτοῦ, καὶ ἀναγγέλλομεν ὑμῖν, ὅτι ὁ Θεὸς φῶς ἐστι, καὶ σκοτία ἐν αὐτῷ οὐκ ἔστιν οὐδεμία. Ἐὰν ϛεἴπωμεν ὅτι κοινωνίαν ἔχομεν μετ᾽ αὐτοῦ, καὶ ἐν τῷ σκότει περιπατῶμεν, ψευδόμεθα, καὶ οὐ ποιοῦμεν τὴν ἀλήθειαν· ἐὰν ζδὲ ἐν τῷ φωτὶ περιπατῶμεν, ὡς αὐτός ἐστιν ἐν τῷ φωτὶ, κοινωνίαν ἔχομεν μετ᾽ ἀλλήλων, καὶ τὸ αἷμα Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ καθαρίζει ἡμᾶς ἀπὸ πάσης ἁμαρτίας. ἐὰν ηεἴπωμεν ὅτι ἁμαρτίαν οὐκ ἔχομεν, ἑαυτοὺς πλανῶμεν, καὶ ἡ ἀλήθεια οὐκ ἔστιν ἐν ἡμῖν· ἐὰν θὁμολογῶμεν τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, πιστός ἐστι καὶ δίκαιος ἵνα ἀφῇ ἡμῖν τὰς ἁμαρτίας, καὶ καθαρίσῃ ἡμᾶς ἀπὸ πάσης ἀδικίας· ἐὰν ιεἴπωμεν ὅτι οὐχ ἡμαρτήκαμεν, ψεύστην ποιοῦμεν αὐτὸν, καὶ ὁ λόγος αὐτοῦ οὐκ ἔστιν ἐν ἡμῖν. ¶Τεκνία βαμου, ταῦτα γράφω ὑμῖν, ἵνα μὴ ἁμάρτητε· καὶ ἐάν τις ἁμάρτῃ, παράκλητον ἔχομεν πρὸς τὸν πατέρα, Ἰησοῦν Χριστὸν δίκαιον· καὶ βαὐτὸς ἱλασμός ἐστι περὶ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν· οὐ περὶ τῶν ἡμετέρων δὲ μόνον, ἀλλὰ καὶ περὶ ὅλου τοῦ κόσμου. Καὶ γἐν τούτῳ γινώσκομεν ὅτι ἐγνώκαμεν αὐτὸν, ἐὰν τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ τηρῶμεν· ὁ δλέγων, ἔγνωκα αὐτὸν, καὶ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ μὴ τηρῶν, ψεύστης ἐστὶ, καὶ ἐν τούτῳ ἡ ἀλήθεια οὐκ ἔστιν· ὃς εδ᾽ ἂν τηρῇ αὐτοῦ τὸν λόγον, ἀληθῶς ἐν τούτῳ ἡ ἀγάπη τοῦ Θεοῦ τετελείωται. ἐν τούτῳ γινώσκομεν ὅτι ἐν αὐτῷ ἐσμεν. ὁ ϛλέγων ἐν αὐτῷ μένειν, ὀφείλει, καθὼς ἐκεῖνος περιεπάτησε, καὶ αὐτὸς οὕτως περιπατεῖν. ¶Ἀδελφοὶζ, οὐκ ἐντολὴν καινὴν γράφω ὑμῖν, ἀλλ᾽ ἐντολὴν παλαιὰν, ἣν εἴχετε ἀπ᾽ ἀρχῆς. ἡ ἐντολὴ ἡ παλαιά ἐστιν ὁ λόγος ὃν ἠκούσατε ἀπ᾽ ἀρχῆς· πάλιν ηἐντολὴν καινὴν γράφω ὑμῖν, ὅ ἐστιν ἀληθὲς ἐν αὐτῷ, καὶ ἐν ὑμῖν, ὅτι ἡ σκοτία παράγεται, καὶ τὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν ἤδη φαίνει. Ὁ θλέγων ἐν τῷ φωτὶ εἶναι, καὶ τὸν ἀδελφὸν αὑτοῦ μισῶν, ἐν τῇ σκοτίᾳ ἐστὶν ἕως ἄρτι· ὁ ιἀγαπῶν τὸν ἀδελφὸν αὑτοῦ, ἐν τῷ φωτὶ μένει, καὶ σκάνδαλον ἐν αὐτῷ οὐκ ἔστιν. ὁ ιαδὲ μισῶν τὸν ἀδελφὸν αὑτοῦ, ἐν τῇ σκοτίᾳ ἐστὶ, καὶ ἐν τῇ σκοτίᾳ περιπατεῖ, καὶ οὐκ οἶδε ποῦ ὑπάγει, ὅτι ἡ σκοτία ἐτύφλωσε τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ. ¶Γράφω ιβὑμῖν, τεκνία, ὅτι ἀφέωνται ὑμῖν αἱ ἁμαρτίαι διὰ τὸ ὄνομα αὐτοῦ. γράφω ιγὑμῖν, πατέρες, ὅτι ἐγνώκατε τὸν ἀπ᾽ ἀρχῆς. γράφω ὑμῖν, νεανίσκοι, ὅτι νενικήκατε τὸν πονηρόν. γράφω ιδὑμῖν, παιδία, ὅτι ἐγνώκατε τὸν πατέρα. ἔγραψα ὑμῖν, πατέρες, ὅτι ἐγνώκατε τὸν ἀπ᾽ ἀρχῆς. ἔγραψα ὑμῖν, νεανίσκοι, ὅτι ἰσχυροί ἐστε, καὶ ὁ λόγος τοῦ Θεοῦ ἐν ὑμῖν μένει, καὶ νενικήκατε τὸν πονηρόν. Μὴ ιεἀγαπᾶτε τὸν κόσμον, μηδὲ τὰ ἐν τῷ κόσμῳ· ἐάν τις ἀγαπᾷ τὸν κόσμον, οὐκ ἔστιν ἡ ἀγάπη τοῦ πατρὸς ἐν αὐτῷ· ὅτι ιϛπᾶν τὸ ἐν τῷ κόσμῳ, ἡ ἐπιθυμία τῆς σαρκὸς, καὶ ἡ ἐπιθυμία τῶν ὀφθαλμῶν, καὶ ἡ ἀλαζονεία τοῦ βίου οὐκ ἔστιν ἐκ τοῦ πατρὸς, ἀλλ᾽ ἐκ τοῦ κόσμου ἐστί. καὶ ιζὁ κόσμος παράγεται, καὶ ἡ ἐπιθυμία αὐτοῦ· ὁ δὲ ποιῶν τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ μένει εἰς τὸν αἰῶνα. ¶Παιδίαιη, ἐσχάτη ὥρα ἐστί· καὶ καθὼς ἠκούσατε ὅτι ὁ ἀντίχριστος ἔρχεται, καὶ νῦν ἀντίχριστοι πολλοὶ γεγόνασιν, ὅθεν γινώσκομεν ὅτι ἐσχάτη ὥρα ἐστίν. ἐξ ιθἡμῶν ἐξῆλθον, ἀλλ᾽ οὐκ ἦσαν ἐξ ἡμῶν· εἰ γὰρ ἦσαν ἐξ ἡμῶν, μεμενήκεισαν ἂν μεθ᾽ ἡμῶν· ἀλλ᾽ ἵνα φανερωθῶσιν ὅτι οὐκ εἰσὶ πάντες ἐξ ἡμῶν. Καὶ κὑμεῖς χρίσμα ἔχετε ἀπὸ τοῦ ἁγίου, καὶ οἴδατε πάντα. οὐκ καἔγραψα ὑμῖν, ὅτι οὐκ οἴδατε τὴν ἀλήθειαν, ἀλλ᾽ ὅτι οἴδατε αὐτὴν, καὶ ὅτι πᾶν ψεῦδος ἐκ τῆς ἀληθείας οὐκ ἔστι. τίς κβἐστιν ὁ ψεύστης, εἰ μὴ ὁ ἀρνούμενος ὅτι Ἰησοῦς οὐκ ἔστιν ὁ Χριστός ; οὗτός ἐστιν ὁ ἀντίχριστος, ὁ ἀρνούμενος τὸν πατέρα καὶ τὸν υἱόν. πᾶς κγὁ ἀρνούμενος τὸν υἱὸν, οὐδὲ τὸν πατέρα ἔχει. ὁ ὁμολογῶν τὸν υἱὸν, καὶ τὸν πατέρα ἔχει Ὑμεῖς κδοὖν ὃ ἠκούσατε ἀπ᾽ ἀρχῆς, ἐν ὑμῖν μενέτω· ἐὰν ἐν ὑμῖν μείνῃ ὃ ἀπ᾽ ἀρχῆς ἠκούσατε, καὶ ὑμεῖς ἐν τῷ υἱῷ καὶ ἐν τῷ πατρὶ μενεῖτε. καὶ κεαὕτη ἐστὶν ἡ ἐπαγγελία, ἣν αὐτὸς ἐπηγγείλατο ἡμῖν, τὴν ζωὴν τὴν αἰώνιον. Ταῦτα κϛἔγραψα ὑμῖν περὶ τῶν πλανώντων ὑμᾶς· καὶ κζὑμεῖς τὸ χρίσμα ὃ ἐλάβετε ἀπ᾽ αὐτοῦ, ἐν ὑμῖν μένει, καὶ οὐ χρείαν ἔχετε ἵνα τὶς διδάσκῃ ὑμᾶς· ἀλλ᾽ ὡς τὸ αὐτὸ χρίσμα διδάσκει ὑμᾶς περὶ πάντων, καὶ ἀληθές ἐστι, καὶ οὐκ ἔστι ψεῦδος. Καὶ καθὼς ἐδίδαξεν ὑμᾶς, μενεῖτε ἐν αὐτῷ· καὶ κηνῦν, τεκνία, μένετε ἐν αὐτῷ, ἵνα ὅταν φανερωθῇ, ἔχωμεν παῤῥησίαν, καὶ μὴ αἰσχυνθῶμεν ἀπ᾽ αὐτοῦ, ἐν τῇ παρουσίᾳ αὐτοῦ. ἐὰν κθεἰδῆτε ὅτι δίκαιός ἐστι, γινώσκετε ὅτι πᾶς ὁ ποιῶν τὴν δικαιοσύνην, ἐξ αὐτοῦ γεγένηται. ¶Ἴδετε γαποταπὴν ἀγάπην δέδωκεν ἡμῖν ὁ πατὴρ, ἵνα τέκνα Θεοῦ κληθῶμεν· διὰ τοῦτο ὁ κόσμος οὐ γινώσκει ἡμᾶς, ὅτι οὐκ ἔγνω αὐτόν. Ἀγαπητοὶβ, νῦν τέκνα Θεοῦ ἐσμεν, καὶ οὔπω ἐφανερώθη τί ἐσόμεθα· οἴδαμεν δὲ ὅτι ἐὰν φανερωθῇ, ὅμοιοι αὐτῷ ἐσόμεθα, ὅτι ὀψόμεθα αὐτὸν καθώς ἐστι· καὶ γπᾶς ὁ ἔχων τὴν ἐλπίδα ταύτην ἐπ᾽ αὐτῷ, ἁγνίζει ἑαυτὸν, καθὼς ἐκεῖνος ἁγνός ἐστι. Πᾶς δὁ ποιῶν τὴν ἁμαρτίαν, καὶ τὴν ἀνομίαν ποιεῖ· καὶ ἡ ἁμαρτία ἐστὶν ἡ ἀνομία. καὶ εοἴδατε ὅτι ἐκεῖνος ἐφανερώθη, ἵνα τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν ἄρῃ, καὶ ἁμαρτία ἐν αὐτῷ οὐκ ἔστι. πᾶς ϛὁ ἐν αὐτῷ μένων οὐχ ἁμαρτάνει· πᾶς ὁ ἁμαρτάνων οὐχ ἑώρακεν αὐτὸν, οὐδὲ ἔγνωκεν αὐτόν. Τεκνίαζ, μηδεὶς πλανάτω ὑμᾶς. ὁ ποιῶν τὴν δικαιοσύνην, δίκαιός ἐστι, καθὼς ἐκεῖνος δίκαιός ἐστιν· ὁ ηποιῶν τὴν ἁμαρτίαν ἐκ τοῦ διαβόλου ἐστὶν, ὅτι ἀπ᾽ ἀρχῆς ὁ διάβολος ἁμαρτάνει. Εἰς τοῦτο ἐφανερώθη ὁ υἱὸς τοῦ Θεοῦ, ἵνα λύσῃ τὰ ἔργα τοῦ διαβόλου. πᾶς θὁ γεγεννημένος ἐκ τοῦ Θεοῦ, ἁμαρτίαν οὐ ποιεῖ, ὅτι σπέρμα αὐτοῦ ἐν αὐτῷ μένει· καὶ οὐ δύναται ἁμαρτάνειν, ὅτι ἐκ τοῦ Θεοῦ γεγέννηται. ἐν ιτούτῳ φανερά ἐστι τὰ τέκνα τοῦ Θεοῦ καὶ τὰ τέκνα τοῦ διαβόλου. ¶Πᾶς ὁ μὴ ποιῶν δικαιοσύνην, οὐκ ἔστιν ἐκ τοῦ Θεοῦ, καὶ ὁ μὴ ἀγαπῶν τὸν ἀδελφὸν αὑτοῦ· ὄτι ιααὕτη ἐστὶν ἡ ἀγγελία ἣν ἠκούσατε ἀπ᾽ ἀρχῆς, ἵνα ἀγαπῶμεν ἀλλήλους· οὐ ιβκαθὼς Κάϊν ἐκ τοῦ πονηροῦ ἦν, καὶ ἔσφαξε τὸν ἀδελφὸν αὑτοῦ. καὶ χάριν τίνος ἔσφαξεν αὐτόν ; ὅτι τὰ ἔργα αὐτοῦ πονηρὰ ἦν, τὰ δὲ τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ δίκαια. Μὴ ιγθαυμάζετε ἀδελφοί μου, εἰ μισεῖ ὑμᾶς ὁ κόσμος. ἡμεῖς ιδοἴδαμεν ὅτι μεταβεβήκαμεν ἐκ τοῦ θανάτου εἰς τὴν ζωὴν, ὅτι ἀγαπῶμεν τοὺς ἀδελφούς· ὁ μὴ ἀγαπῶν τὸν ἀδελφὸν, μένει ἐν τῷ θανάτῳ. Πᾶς ιεὁ μισῶν τὸν ἀδελφὸν αὑτοῦ, ἀνθρωποκτόνος ἐστί· καὶ οἴδατε ὅτι πᾶς ἀνθρωποκτόνος οὐκ ἔχει ζωὴν αἰώνιον ἐν αὐτῷ μένουσαν. ἐν ιϛτούτῳ ἐγνώκαμεν τὴν ἀγάπην, τοῦ θεοῦ, ὅτι ἐκεῖνος ὑπὲρ ἡμῶν τὴν ψυχὴν αὑτοῦ ἔθηκε· καὶ ἡμεῖς ὀφείλομεν ὑπὲρ τῶν ἀδελφῶν τὰς ψυχὰς τιθέναι. Ὃς ιζδ᾽ ἂν ἔχῃ τὸν βίον τοῦ κόσμου, καὶ θεωρῇ τὸν ἀδελφὸν αὑτοῦ χρείαν ἔχοντα, καὶ κλείσῃ τὰ σπλάγχνα αὑτοῦ ἀπ᾽ αὐτοῦ, πῶς ἡ ἀγάπη τοῦ Θεοῦ μένει ἐν αὐτῷ ; Τεκνία ιημου, μὴ ἀγαπῶμεν λόγῳ, μηδὲ γλώσσῃ, ἀλλ᾽ ἔργῳ καὶ ἀληθείᾳ· καὶ ιθἐν τούτῳ γινώσκομεν ὅτι ἐκ τῆς ἀληθείας ἐσμὲν, καὶ ἔμπροσθεν αὐτοῦ πείσομεν τὰς καρδίας ἡμῶν. ὅτι κἐὰν καταγινώσκῃ ἡμῶν ἡ καρδία, ὅτι μείζων ἐστὶν ὁ Θεὸς τῆς καρδίας ἡμῶν, καὶ γινώσκει πάντα. Ἀγαπητοὶκα, ἐὰν ἡ καρδία ἡμῶν μὴ καταγινώσκῃ ἡμῶν, παῤῥησίαν ἔχομεν πρὸς τὸν Θεόν· καὶ κβὃ ἐὰν αἰτῶμεν, λαμβάνομεν παρ᾽ αὐτοῦ, ὅτι τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ τηροῦμεν, καὶ τὰ ἀρεστὰ ἐνώπιον αὐτοῦ ποιοῦμεν. καὶ κγαὕτη ἐστὶν ἡ ἐντολὴ αὐτοῦ, ἵνα πιστεύσωμεν τῷ ὀνόματι τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ, καὶ ἀγαπῶμεν ἀλλήλους, καθὼς ἔδωκεν ἐντολὴν ἡμῖν. καὶ κδὁ τηρῶν τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ, ἐν αὐτῷ μένει, καὶ αὐτὸς ἐν αὐτῷ. καὶ ἐν τούτῳ γινώσκομεν ὅτι μένει ἐν ἡμῖν, ἐκ τοῦ πνεύματος οὗ ἡμῖν ἔδωκεν. ¶Ἀγαπητοὶδα, μὴ παντὶ πνεύματι πιστεύετε, ἀλλὰ δοκιμάζετε τὰ πνεύματα, εἰ ἐκ τοῦ Θεοῦ ἐστιν· ὅτι πολλοὶ ψευδοπροφῆται ἐξεληλύθασιν εἰς τὸν κόσμον. ἐν βτούτῳ γινώσκετε τὸ πνεῦμα τοῦ Θεοῦ· πᾶν πνεῦμα ὃ ὁμολογεῖ Ἰησοῦν Χριστὸν ἐν σαρκὶ ἐληλυθότα ἐκ τοῦ Θεοῦ ἐστι· καὶ γπᾶν πνεῦμα ὃ μὴ ὁμολογεῖ τὸν Ἰησοῦν Χριστὸν ἐν σαρκὶ ἐληλυθότα, ἐκ τοῦ Θεοῦ οὐκ ἔστι. καὶ τοῦτό ἐστι τὸ τοῦ ἀντιχρίστου, ὃ ἀκηκόατε ὅτι ἔρχεται, καὶ νῦν ἐν τῷ κόσμῳ ἐστὶν ἤδη. ὑμεῖς δἐκ τοῦ Θεοῦ ἐστε, τεκνία, καὶ νενικήκατε αὐτοὺς, ὅτι μείζων ἐστὶν ὁ ἐν ὑμῖν ἢ ὁ ἐν τῷ κόσμῳ. Αὐτοὶ εἐκ τοῦ κόσμου εἰσὶ, διὰ τοῦτο ἐκ τοῦ κόσμου λαλοῦσι, καὶ ὁ κόσμος αὐτῶν ἀκούει. ἡμεῖς ϛἐκ τοῦ Θεοῦ ἐσμέν· ὁ γινώσκων τὸν Θεὸν, ἀκούει ἡμῶν· ὃς οὐκ ἔστιν ἐκ τοῦ Θεοῦ, οὐκ ἀκούει ἡμῶν. ἐκ τούτου γινώσκομεν τὸ πνεῦμα τῆς ἀληθείας καὶ τὸ πνεῦμα τῆς πλάνης. ¶Ἀγαπητοὶζ, ἀγαπῶμεν ἀλλήλους, ὅτι ἡ ἀγάπη ἐκ τοῦ Θεοῦ ἐστι, καὶ πᾶς ὁ ἀγαπῶν, ἐκ τοῦ Θεοῦ γεγέννηται, καὶ γινώσκει τὸν Θεόν· ὁ ημὴ ἀγαπῶν, οὐκ ἔγνω τὸν Θεὸν, ὅτι ὁ Θεὸς ἀγάπη ἐστίν. ἐν θτούτῳ ἐφανερώθη ἡ ἀγάπη τοῦ Θεοῦ ἐν ἡμῖν, ὅτι τὸν υἱὸν αὑτοῦ τὸν μονογενῆ ἀπέσταλκεν ὁ Θεὸς εἰς τὸν κόσμον, ἵνα ζήσωμεν δι᾽ αὐτοῦ· ἐν ιτούτῳ ἐστὶν ἡ ἀγάπη, οὐχ ὅτι ἡμεῖς ἠγαπήσαμεν τὸν Θεὸν, ἀλλ᾽ ὅτι αὐτὸς ἠγάπησεν ἡμᾶς, καὶ ἀπέστειλε τὸν υἱὸν αὑτοῦ ἱλασμὸν περὶ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν. Ἀγαπητοὶια, εἰ οὕτως ὁ Θεὸς ἠγάπησεν ἡμᾶς, καὶ ἡμεῖς ὀφείλομεν ἀλλήλους ἀγαπᾶν. Θεὸν ιβοὐδεὶς πώποτε τεθέαται· ἐὰν ἀγαπῶμεν ἀλλήλους, ὁ Θεὸς ἐν ἡμῖν μένει, καὶ ἡ ἀγάπη αὐτοῦ τετελειωμένη ἐστὶν ἐν ἡμῖν. ἐν ιγτούτῳ γινώσκομεν ὅτι ἐν αὐτῷ μένομεν καὶ αὐτὸς ἐν ἡμῖν, ὅτι ἐκ τοῦ πνεύματος αὑτοῦ δέδωκεν ἡμῖν· καὶ ιδἡμεῖς τεθεάμεθα, καὶ μαρτυροῦμεν ὅτι ὁ πατὴρ ἀπέσταλκε τὸν υἱὸν σωτῆρα τοῦ κόσμου. ὃς ιεἂν ὁμολογήσῃ ὅτι Ἰησοῦς ἐστιν ὁ υἱὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ Θεὸς ἐν αὐτῷ μένει, καὶ αὐτὸς ἐν τῷ Θεῷ. καὶ ιϛἡμεῖς ἐγνώκαμεν καὶ πεπιστεύκαμεν τὴν ἀγάπην ἣν ἔχει ὁ Θεὸς ἐν ἡμῖν. ὁ Θεὸς ἀγάπη ἐστὶ, καὶ ὁ μένων ἐν τῇ ἀγάπῃ, ἐν τῷ Θεῷ μένει, καὶ ὁ Θεὸς ἐν αὐτῷ. Ἐν ιζτούτῳ τετελείωται ἡ ἀγάπη μεθ᾽ ἡμῶν, ἵνα παῤῥησίαν ἔχωμεν ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῆς κρίσεως, ὅτι καθὼς ἐκεῖνός ἐστι, καὶ ἡμεῖς ἐσμεν ἐν τῷ κόσμῳ τούτῳ. Φόβος ιηοὐκ ἔστιν ἐν τῇ ἀγάπῃ, ἀλλ᾽ ἡ τελεία ἀγάπη ἔξω βάλλει τὸν φόβον, ὅτι ὁ φόβος κόλασιν ἔχει· ὁ δὲ φοβούμενος οὐ τετελείωται ἐν τῇ ἀγάπῃ. ἡμεῖς ιθἀγαπῶμεν αὐτὸν, ὅτι αὐτὸς πρῶτος ἠγάπησεν ἡμᾶς. ἐάν κτις εἴπῃ, ὅτι ἀγαπῶ τὸν Θεὸν, καὶ τὸν ἀδελφὸν αὑτοῦ μισῇ, ψεύστης ἐστίν· ὁ γὰρ μὴ ἀγαπῶν τὸν ἀδελφὸν αὑτοῦ ὃν ἑώρακε, τὸν Θεὸν ὃν οὐχ ἑώρακε, πῶς δύναται ἀγαπᾶν ; καὶ καταύτην τὴν ἐντολὴν ἔχομεν ἀπ᾽ αὐτοῦ, ἵνα ὁ ἀγαπῶν τὸν Θεὸν, ἀγαπᾷ καὶ τὸν ἀδελφὸν αὑτοῦ. ¶Πᾶς εαὁ πιστεύων ὅτι Ἰησοῦς ἐστιν ὁ Χριστὸς, ἐκ τοῦ Θεοῦ γεγέννηται· καὶ πᾶς ὁ ἀγαπῶν τὸν γεννήσαντα, ἀγαπᾷ καὶ τὸν γεγεννημένον ἐξ αὐτοῦ. Ἐν βτούτῳ γινώσκομεν ὅτι ἀγαπῶμεν τὰ τέκνα τοῦ Θεοῦ, ὅταν τὸν Θεὸν ἀγαπῶμεν, καὶ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ τηρῶμεν· αὕτη γγάρ ἐστιν ἡ ἀγάπη τοῦ Θεοῦ, ἵνα τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ τηρῶμεν. καὶ αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ βαρεῖαι οὐκ εἰσὶν, ὅτι δπᾶν τὸ γεγεννημένον ἐκ τοῦ Θεοῦ νικᾷ τὸν κόσμον. καὶ αὕτη ἐστὶν ἡ νίκη ἡ νικήσασα τὸν κόσμον, ἡ πίστις ἡμῶν. τίς εἐστιν ὁ νικῶν τὸν κόσμον, εἰ μὴ ὁ πιστεύων ὅτι Ἰησοῦς ἐστιν ὁ υἱὸς τοῦ Θεοῦ ; οὗτός ϛἐστιν ὁ ἐλθὼν δι᾽ ὕδατος καὶ αἵματος, Ἰησοῦς ὁ Χριστός· οὐκ ἐν τῷ ὕδατι μόνον, ἀλλ᾽ ἐν τῷ ὕδατι καὶ τῷ αἵματι· καὶ τὸ πνεῦμά ἐστι τὸ μαρτυροῦν, ὅτι τὸ πνεῦμά ἐστιν ἡ ἀλήθεια. ὅτι ζτρεῖς εἰσιν οἱ μαρτυροῦντες ἐν τῷ οὐρανῷ, ὁ πατὴρ, ὁ λόγος, καὶ τὸ ἅγιον πνεῦμα· καὶ οὗτοι οἱ τρεῖς ἕν εἰσι. καὶ ητρεῖς εἰσιν οἱ μαρτυροῦντες ἐν τῇ γῇ, τὸ πνεῦμα, καὶ τὸ ὕδωρ, καὶ τὸ αἷμα· καὶ οἱ τρεῖς εἰς τὸ ἕν εἰσι. Εἰ θτὴν μαρτυρίαν τῶν ἀνθρώπων λαμβάνομεν, ἡ μαρτυρία τοῦ Θεοῦ μείζων ἐστὶν, ὅτι αὕτη ἐστὶν ἡ μαρτυρία τοῦ Θεοῦ ἣν μεμαρτύρηκε περὶ τοῦ υἱοῦ αὑτοῦ. ὁ ιπιστεύων εἰς τὸν υἱὸν τοῦ Θεοῦ, ἔχει τὴν μαρτυρίαν ἐν ἑαυτῷ· ὁ μὴ πιστεύων τῷ Θεῷ, ψεύστην πεποίηκεν αὐτὸν, ὅτι οὐ πεπίστευκεν εἰς τὴν μαρτυρίαν ἣν μεμαρτύρηκεν ὁ Θεὸς περὶ τοῦ υἱοῦ αὑτοῦ· καὶ ιααὕτη ἐστὶν ἡ μαρτυρία, ὅτι ζωὴν αἰώνιον ἔδωκεν ἡμῖν ὁ Θεὸς, καὶ αὕτη ἡ ζωὴ ἐν τῷ υἱῷ αὐτοῦ ἐστιν. ὁ ιβἔχων τὸν υἱὸν, ἔχει τὴν ζωήν· ὁ μὴ ἔχων τὸν υἱὸν τοῦ Θεοῦ, τὴν ζωὴν οὐκ ἔχει. ταῦτα ιγἔγραψα ὑμῖν τοῖς πιστεύουσιν εἰς τὸ ὄνομα τοῦ υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, ἵνα εἰδῆτε ὅτι ζωὴν ἔχετε αἰώνιον, καὶ ἵνα πιστεύητε εἰς τὸ ὄνομα τοῦ ὑιοῦ τοῦ Θεοῦ. καὶ ιδαὕτη ἐστὶν ἡ παῤῥησία ἣν ἔχομεν πρὸς αὐτὸν, ὅτι ἐάν τι αἰτώμεθα κατὰ τὸ θέλημα αὐτοῦ, ἀκούει ἡμῶν· καὶ ιεἐὰν οἴδαμεν ὅτι ἀκούει ἡμῶν ὃ ἂν αἰτώμεθα, οἴδαμεν ὅτι ἔχομεν τὰ αἰτήματα ἃ ᾐτήκαμεν παρ᾽ αὐτοῦ. ¶Ἐάν ιϛτις ἴδῃ τὸν ἀδελφὸν αὑτοῦ ἁμαρτάνοντα ἁμαρτίαν μὴ πρὸς θάνατον, αἰτήσει, καὶ δώσει αὐτῷ ζωὴν, τοῖς ἁμαρτάνουσι μὴ πρὸς θάνατον. ἔστιν ἁμαρτία πρὸς θάνατον, οὐ περὶ ἐκείνης λέγω ἵνα ἐρωτήσῃ. πᾶσα ιζἀδικία ἁμαρτία ἐστὶ, καὶ ἔστιν ἁμαρτία οὐ πρὸς θάνατον. Οἴδαμεν ιηὅτι πᾶς ὁ γεγεννημένος ἐκ τοῦ Θεοῦ οὐχ ἁμαρτάνει· ἀλλ᾽ ὁ γεννηθεὶς ἐκ τοῦ Θεοῦ τηρεῖ ἑαυτὸν, καὶ ὁ πονηρὸς οὐχ ἅπτεται αὐτοῦ. Οἴδαμεν ιθὅτι ἐκ τοῦ Θεοῦ ἐσμὲν, καὶ ὁ κόσμος ὅλος ἐν τῷ πονηρῷ κεῖται· οἴδαμεν κδὲ ὅτι ὁ υἱὸς τοῦ Θεοῦ ἥκει, καὶ δέδωκεν ἡμῖν διάνοιαν ἵνα γινώσκωμεν τὸν ἀληθινόν. καί ἐσμεν ἐν τῷ ἀληθινῷ, ἐν τῷ υἱῷ αὐτοῦ Ἰησοῦ Χριστῷ. οὗτός ἐστιν ὁ ἀληθινὸς Θεὸς, καὶ ἡ ζωὴ αἰώνιος. τεκνίακα, φυλάξατε ἑαυτοὺς ἀπὸ τῶν εἰδώλων. ἀμήν.
Az1 élet Ígéjéről és az Istennel való közösségről a bűnöktől való megtisztulás által.A1 ki vala a kezdetben, kinek beszédét mi hallgattuk, kit a mi szemeinkkel láttunk, kire néztünk, és kit a mi kezeink tapasztaltak, az életnek beszédéről. Mert2 az élet megjelent és láttuk, és bizonyságot tészünk róla, és hirdetjük néktek amaz örök életet, melly az Atyánál vala, és megjelent nékünk. A3 kit, mondom, láttunk, halgattunk, azt hirdetjük néktek, hogy néktek is társaságotok legyen mi velünk ; és a mi társalkodásunk legyen az Atyával, és az ő Fijával a Jézus Krisztussal. És4 ezeket irjuk néktek, hogy a ti örömetek teljes legyen. Ez5 azért az izenet, mellyet hallottunk ő tőle és néktek hirdetünk : Hogy az Isten világosság, és ő benne nincsen semmi setétség. Ha6 azt mondjuk, hogy nékünk társaságunk vagyon ő vele, és a setétségben járunk ; hazudunk, és igazságot nem cselekeszünk. Hogyha7 a világosságban járunk, miképen hogy ő is a világosságban vagyon, viszontagsággal való társaságunk vagyon vele és a Jézus Krisztusnak az ő Fijának vére tisztit meg minket minden bűneinkből. Ha8 azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk ; magunkat megcsaljuk, és igazság mi bennünk nincsen. Ha9 megvalljuk a mi bűneinket, hiv és igaz az Isten, hogy megbocsássa nékünk a mi bűneinket, és megtisztitson minket minden hamisságtól. Ha10 azt mondándjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őtet ; és az ő beszédének semmi helye nincsen bennünk. Közösség2 Isten Fiával. Az igazi keresztyén megtartja annak parancsolatait, szereti felebarátait és kerüli a világ testi kívánságait.És1 fiacskáimk, ezeket irom néktek, hogy ne vétkezzetek : hogyha valaki vétkezéndik : vagy Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És2 ő a mi bűneinkért engesztelő áldozat ; nem csak a mi bűneinkért pedig, hanem az egész világnak bűneiért is. És3 ez által tudjuk meg, hogy őtet esmérjük, ha az ő parancsolatit megtartjuk. A4 ki ezt mondja : Esmérem őtet, és az ő parancsolatit meg nem tartja, hazug az, és abban nincsen igazság. A5 ki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal megteljesedett az Isteni szeretet, ez által tudjuk meg hogy ő benne vagyunk. A6 ki azt mondja, hogy ő benne lakozik, annak úgy kell járni, a miképen ő járt. Atyámfiai,7 új tudományt nem irok néktek, hanem régi tudományt, mellyel eleitől fogva tudtatok : E régi tudomány az a beszéd, mellyet hallottatok eleitől fogva. Viszontag8 új tudományt irok néktek, melly igaz mind ő reá a Kirsztusra nézve, mind ti reátok nézve ; mert a setétség elmult, és amaz igaz világosság immár fénylik. A9 ki azt mondja, hogy ő a világosságban vagyon, és az ő attyafiát gyűlöli, mind ez ideig setétségben vagyon. A10 ki szereti az ő attyafiát, a világosságban vagyon, és az ő attyafiát gyűlöli, mind ez ideig setétségben vagyon. A11 ki pedig gyűlöli az ő attyafiát, a setétsgében vagyon, és a setétségben jár ; és nem tudja hová megyen ; mert a setétség megvakitotta az ő szemeit. Ezt12 irom néktek fiacskáim : mert megbocsáttatnak néktek a ti bűneitek az ő nevéért. Ezt13 irom néktek atyák ; mert esméritek azt, a ki eleitől fogva vagyon. Irom néktek ifjak : mert ama Gonoszt meggyőztétek. Irom néktek gyermekek : mert megnéritek az Atyát. Irtam14 néktek atyák, mivelhogy esméritek azt, ki vagyon eleitől fogva. Irtam néktek ifjak, mivelhogy erősek vagytok, és az Istennek beszéde lakozik ti bennetek, és ama Gonoszt meggyőztétek. Ne15 szeressétek e világot, se azokat, mellyek e világban vagynak. Ha valaki szereti e világot, nincsen abban az Atyának szerelme. Mert16 minden valami e világban vagyon, a testnek kivánsága, szemeknek bujálkodások, és életnek kevélysége, nem az Atyától vagyon, hanem e világtól. És17 e világ elmulik, és az ő kivánsága is ; a ki pedig az Istennek akaratját cselekeszi, örökké megmarad. Óvás az antikrisztusoktól és intés a Krisztusban való megmaradásra.Gyermekecskék,18 az utolsó idő eljött ; és miképen hallottátok, hogy az Antikrisztus eljő, most is sok Antikrisztusok kezdettek lenni, a honnét tudjuk hogy az utolsó idő jelen vagyon. Mi19 közzűlünk mentek ki, de nem közzűlünk valók valának ; mert ha mi közzűlünk valók voltak volna, megmaradtak volna velünk ; de ez azért lett, hogy megjelentetnék, hogy nem mindenek mi közzűlünk valók. De20 ti megkenettettetek ama Szenttől, és mindeneket tudtuk. Nem21 azért irtam néktek, hogy az igazságot nem tudnátok, hanem inkább hogy azt tudjátok és hogy egy hazugság is nincsen az igazságtól. Kicsoda22 a hazug, hanem csak az, a ki tagadja a Jézust ama Krisztusnak lenni ? És az Antikrisztus, a ki tagadja az Atyát és a Fiút. A23 ki tagadja a Fiút, az Atya is nincsen annál : valaki vallást tészen a Fiúról, az Atya is vagyon annál. A24 mit azért hallottatok eleitől fogva, ti bennetek megmaradjon. Ha megmarad bennetek a mit eleitől fogva hallottatok, ti is a Fiúban és az Atyában maradtok. E25 pedig amaz igéret, a mellyet ő igért nékünk, tudniillik az örök élet. Ezeket26 irtam néktek azok felől, a kik titeket elcsalnak. De27 a kenet, mellyet ti elvettetek ő tőle, megmarad ti benneteke, és nem szükség, hogy valaki titeket tanitson ; hanem miképen azon kenet, melly igaz és nem hazug, tanit titeket mindenekről ; és a miképen tanitott titeket, abban megmaradtok. Annakokáért,28 fiacskáim, maradjatok meg ő benne, hogy mikor megejelenéndik, bizodalmunk legyen, és meg ne szégyenüljünk ő előtte az ő eljövetelekor. Ha29 tudjátok, hogy ő igaz, tudjátok, hogy valaki igazságot cselekeszik, ő tőle születtetett az. Ismertető3 jelei azoknak, a kik az Isten gyermekei : a bűnt nem teszik, felebarátaikat szeretik és Istenhez bizalommal viseltetnek.Lássátok,1 minémű szeretetet adott nékünk az Atya, tudniillik, hogy Isten fijainak hivattassunk. Azért nem esmér titeket e világ ; mert nem esméri őtet. Szerelmesim,2 mostan Isten fijai vagyunk, de még nem jelentetett meg, micsodák lészünk ; tudjuk pedig, hogy mikor ő megjelenéndik, hasonlatosok lészünk ő hozzá ; mert meglátjuk őtet a mint vagyon. Valakinek3 illyen bizodalma vagoyn ő benne, megtisztitja az ő magát, miképen az is tiszta. Valaki4 bűnt cselekeszik, a törvényt is megrontja ; mert a bűn a törvénynek megrontatása. És5 tudjátok, hogy ő megjelent e végre, hogy a mi bűneinket elvenné, és hogy ő benne nincsen bűn. Valaki6 ő benne marad, nem vétkezik ; valaki vétkezik, nem látta őtet, és nem esmérte őtet. Fiacskáim,7 senki titeket el ne csaljon. A ki igazságot cselekeszik, igaz az, miképen Az is igaz. A8 ki bűnt cselekeszik az ördögtől vagyon ; mert az ördög eleitől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Istennek Fija, hogy az ördögnek cselekedeteit elrontsa. Valaki9 Istentől született, bűnt nem cselekeszik, mert annak magva marad abban, ingyen sem vétkezhetik, mivelhogy Istentől született. Ezen10 esmértetnek meg az Istennek fijai, és az ördögnek fijai. Valaki igazságot nem cselekeszik, nincsen Istentől, és a ki nem szereti az ő attyafiát. Mert11 ez az izenet, mellyet hallottatok eleitől fogva, hogy szeressük egymást. Nem12 úgy mint Káin, a ki ama Gonosztól vala, és megölé az ő attyafiát. Miért ölé pedig meg azt ? Mert az ő cselekedetei gonoszok valának, az ő attyafiáéi pedig igazak. Ne13 csudáljátok Atyámfiai, ha gyűlöl titeket e világ. Mi14 tudjuk, hogy a halálból általvitetünk az életre ; mert szeretjük a mi atyánkfiait. A ki nem szereti az ő attyafiát, a halálban marad. Valaki15 gyűlöli az ő attyafiát, gyilkos az : és tudjátok hogy egy gyilkosnak is nincsen ő magában megmaradó örök élete. Ezen16 esmérjük meg a szeretet, hogy a Krisztust az ő életét adta mi érettünk ; nékünk is azért anunk kell a mi életünket a mi atyánkfiaiért. A17 kinek pedig vagyon e világi gazdagsága, és látándja az ő attyafiát valami nélkűl szűkölködni, és bézárandja az ő szivét az előtt, mimódon marad meg az Istennek szerelme abban ? Fiacskáim,18 ne szeressük egymást csak beszéddel és nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal. És19 ez által esmérjük meg, hogy mi az igazságtól vagyunk, és ő előtte bátorságosokká tésszük a mi sziveinket. Mert20 ha minket kárhoztat a mi szivünk, hatalmasb az Isten a mi szivünknél, és tud mindeneket. Szerelmesim,21 ha a mi szivünk minket nem vádol, bizodalmunk vagyon az Istennél. És22 valamit kéréndünk, elvésszük ő tőle : mert az ő parancsolatit megtartjuk, és a mellyek néki kedvesek azokat cselekesszük. Ez23 azért az ő tudománya, hogy az ő Fijának a Jézus Krisztusnak nevében hidjünk, és szeressük egymást, a mint megparancsolta nékünk. Mert24 a ki megtartja az ő parancsolatit, ő benne lakozik, az Isten viszontag abban. Ezen esmérjük meg pedig hogy ő mi bennünk lakozik, tudniillik az ő Lelkén, mellyt nékünk adott. A4 hamis tanítókat meg kell vizsgálni, a szeretetet Isten iránt és felebarátaink iránt gyakorolni. Az Isten szeretet.Szerelmesim,1 ne hidjetek minden léleknek hanem megpróbáljátok a lelkeket, ha Istentől vagynak-é : mert sok hamis próféták jöttek e világra. Erről2 esmérjétek meg az Isten Lelkét : Valamelly lélek vallja, hogy a Jézus Krisztus a testben eljött, Istentől vagyon az. De3 valamelly lélek nem vallja, hogy a Jézus Krisztus a testben eljött, Istentől nincsen : hanem ez az Antikrisztusnak ama lelke, kiről hallottátok hogy eljő, és hogy immár mostan e világon vagyon. Ti4 Istentől valók vagytok, fiacskáim, és meggyőztétek őket : mert hatalmasb a ki ti bennetek vagyon, hogynem a ki e világban vagyon. Ők5 e világból valók, azért világiakat szólnak, és e világ őket hallgattja. Mi6 Istentől valók vagyunk : a ki esméri az Istent, hallgat minket ; a ki nincsen Istentől, nem hallgat minket. Erről esmérjük meg az igazságnak lelkét, és a hamisságnak lelkét. Szerelmesim,7 szeressük egymást : mert a szeretet Istentől vagyon. Valaki szereti attyafiát, Istentől született, és esméri az Istent. A8 ki pedig nem szereti, nem esméri az Istent : mert az Isten szeretet. Ebből9 tetszett meg az Istennek hozzánk való szerelme, hogy ama ő egyetlenegyszülött Fiját elbocsátotta Isten e világra, hogy éljünk ő általa. Ebben10 vagyon a szeretet, nem hogy mi szerettük volna az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elbocsátotta az ő Fiját, hogy lenne engesztelő áldozat a mi bűneinkért. Szerelmesim,11 ha az Isten minket igy szeretett, nékünk is egymást szeretnünk kell. Az12 Istent soha senki nem látta : ha egymást szeretjük, az Isten mi bennünk lakozik, és az ő szeretete mi bennünk megteljesedett. Ezen13 esmérjük meg, hogy mi ő benne lakozunk és ő mi bennünk, hogy az ő Lelkéből adott nékünk. Mi14 pedig láttuk, és bizonyságot tészünk arról, hogy az Atya elbocsátotta az ő Fiját, e világnak megtartóját. Valaki15 vallándja hogy a Jézus Istennek Fija, az Isten abban lakozik ; és ő is az Istenben. És16 mi megesmértük és elhittük az Istennek hozzánk való szerelmét. Az Isten szeretet, és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten abban. Ebben17 teljesedett meg a szeretet mi hozzánk, hogy az itéletnek napján bizodalmunk legyen : mert a minémű ő, mi is ollyanok vagyunk e világon. A18 rettegés nincsen a szeretetben, hanem a teljes szeretet kirekeszti a rettegést : mert a rettegésnek gyötrelme vagyon : a ki pedig retteg, nem tökéletes a szeretetben. Mi19 szeretjük őtet : mert ő szeretet először minket. Ha20 valaki ezt mondándja : Szeretem az Istent ; és az ő attyafiát gyűlöléndi, hazug az : mert a ki nem szereti az ő attyafiát a ki látott, mimódon szeretheti az Istent, a kit nem látott ? És21 illyen parancsolatot vettünk ő tőle, hogy a ki szereti az Istent, szeresse az ő attyafiát is. A5 hit, a mi legyőzi a világot.Valaki1 hiszi a Jézust lenni ama Krisztusnak, Istentől született az ; és valaki szereti a szülőt, azt is szereti, a ki attól született. Erről2 esmérjük meg hogy mi az Istennek fijait szeretjük, ha mi az Istent szeretjük, és az ő parancsolatit megtartjuk. Mert3 ez az isteni szeretet, hogy az ő parancsolatit megtartsuk, és az ő parancsolatai nem nehezek. Mert4 valami Istentől született, meggyőzi e világot : és az a diadalom, melly meggyőzte e világot, tudniillik a mi hitünk. Kicsoda5 a ki meggyőzi e világot, hanem a ki hiszi, hogy a Jézus Isten Fija legyen. A Lélek bizonyságtétele.Ez6 az, a ki eljött viznek és vérnek általa, tudniillik a Jézus Krisztus ; nem csak a viz által, hanem viz és vér által, és a lélek az, a ki bizonyságot tészen arról, hogy a Lélek igazság. Mert7 hárman vagynak, a kik bizonyságot tésznek a mennyben : Az Atya, az Ige, és a Szent Lélek, és ez három egy. És8 hárman vagynak, a kik bizonyságot tésznek e földön : Lélek, viz, és vér ; és ez hármak egyenlők a bizonyságtételben. Ha9 az embereknek bizonyságokat bévesszük, az Isten bizonyságtétele nagyobb ; mert ez az Istennek bizonyságtétele, mellyel bizonyságot tett az ő Fija felől. A10 ki hiszen az Isten Fijában, vagyon bizonysága ő magában ; a ki nem hiszen az Istennek, hazuggá tette őtet : mert nem hitt a bizonyságtételnek, mellyet tett Isten az ő fija felől. Ez11 pedig a bizonyságtétel, tudniillik, hogy örök életet adott nékünk az Isten : és ez élet az ő Fijában vagyon. A12 kinél a Fiú vagyon, annak élete vagyon ; a kinél nincsen az Istennek fija, nincsen annak élete. Ezeket13 irtam néktek, kik hisztek az Isten fijának nevében ; hogy tudjátok hogy néktek örök életetek vagyon, és hogy hidjetek az Isten Fijának nevében. Az egymásért való imádkozás ereje.És14 ez az Istennél való bizodalmunk, hogy ő, valamit kéréndünk az ő akaratja szerint, minket meghallgat. Hogyha15 tudjuk, hogy ő meghallgat minket, valamit kéréndünk : tudjuk, hogy a mellyeket ő tőle kértünk, azok megvagynak. Ha16 valaki látándja, hogy az ő attyafia vétkezik nem halálra való bűnnel, könyörögjön érette Istennek, és ád annak életet, azoknak mondom, a kik halálra nem vétkeztek. Vagyon halálra való bűn, nem mondom, hogy azért könyörögjön. Minden17 hamisság bűn : de vagyon olly bűn, melly nem halálra való. Tudjuk,18 hogy valaki Istentől született, nem vétkezik : hanem hogy a ki Istentől született, megtartja magát, és ama Gonosz nem illeti azt. Tudjuk,19 hogy mi Istentől valók vagyunk, és hogy az egész világ a gonoszban helyheztetett. De20 mi tudjuk, hogy az Isten Fija eljött, és adott nékünk értelmet, hogy megesmérjük azt a ki igaz : és vagyunk abban az Igazban, az ő Fijában a Jézus Krisztusban. Ez az igaz Isten, és az örök élet. Fiacskáim,21 oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól, Ámen !