Dávid1 elgyengülése. Adónia akar a trón örököse lenni.Dávid1 Király pedig megvénhedett es megidősödött vala ; és őtet bétakarják vala leplekkel, de meg nem melegülhet vala. És2 mondának néki az ő szolgái : Keressenek az én uramnak a Királynak egy szűz leányt, ki legyen a Király körűl, és őtet táplálja és háljon te melletted, hogy melegedjék meg az én uram a Király. Keresének3 annakokáért egy szép leányt Izráelnek minden határiban ; és találák a Súnem városából való Abiságot, kit hozának a Királyhoz. A4 leány pedig igen szép vala, és a Királyt táplálja vala és szolgál vala néki : a Király pedig nem esméré őtet. Adónia5 pedig Haggitnak fija felfuvalkodék, ezt mondván : Én uralkodom Dávid holta után és szerze magának szekereket, lovakat, és ötven előtte járó férjfiakat. És6 nem szomorítá meg őtet az ő attya életének idejében, ezt mondván : Miért cselekedtél igy ? Ez is pedig igen szép személy vala, és őtet Haggit szülte vala Dávidnak Absolon után. És7 szóla Jóábbal Sérujának fijával, és Abjátár Pappal, kik az Adónia pártját tartják vala. Sádók8 Pap pedig és Bénája Jójadának fija, és Nátán Próféta, és Sémei, és Réhi, és az erős férjfiak, kik Dáviddal valának, nem állottak vala Adónia mellé. Áldozék9 pedig Adónia juhokkal és ökrökkel, és egyéb kövér barmokkal a Zohélet kőszikla meleltt, melly a Rógel forrása mellett vala : és vendégekké hívá minden ő attyafitá, a Király fijait és minden Júdabeli férjfiakat, a Király szolgáit ; De10 Nátán Prófétát és Benáját, és amaz erős vitézeket, és Salamont az ő attyafiát nem hívá el. Szóla11 annakokáért Nátán Bethsabénak a Salamon annyánakilyenképen : Nem hallottad é, hog Adónia, Haggitnak fija uralkodik, és a mi urunk Dávid nem tudja ? Most12 azért jövel és tanácsot adok néked és ezáltal szabadítsd meg mind a te életednek, mind a te fijadnak Salamonnak életét. Eredj,13 menj bé Dávid Királyhoz, és mond ezt néki : Édes uram Király, nemde nem megesküdtél é a te szolgálóleányodnak illyenképen : Salamon a te fijad uralkodik én utánnam, és ő ül az én királyiszékembe ? miért uralkodik hát Adónia ? És14 imémikor még a Királlyal ott szólanál te, én is bémegyek utánnad, és véghezviszem a te beszédidet. Béméne15 annakokáért Bethsabé a Királyhoz a kamarába, (a Király pedig igen megvénhedett vala), hol a Súnemből való Abiság szolgál vala a Királynak. Fejet16 hajta azért Bethsabé, és meghajtá magát a Királynak. És monda a Király : Mit kívánsz. Felelle17 néki Bethsabé : Édes uram, te megesküdtél a te Urad Istenedre szolgálóleányodnak illyenképen : Salamon a te fijad uralkodik én utánnam, és ő ül az én kisrályiszékembe. És18 ímé most Adónia uralkodik : te pedig most azt nem tudod uram Király ! Mert19 áldozott ökrökkel, és nagy sok kövér barmokkal bőségesen, és vendégekké hívta a Királynak minden fijait és Abjátár Papot, és Joábot a seregnek Hadnagyát ; Salamont pedig a te szolgádat el nem hívta. Te20 pedig, édes uram Király, tudod, hogy az egész Izráel népének szemei reád néznek, hogy megjelentsed nékik, kicsoda fog ülni az én uramnak a Királynak székében ő utánna. Másképen21 e lészen : mikor az én uram a Király elaluszik az ő attyaival, és és az én fijam Salamon bűnösök lészünk. Ímé22 pedig mikor még a Királlyal szólana, Nátán Próféta érkezék. És23 megjelenték a Királynak, mondván : Itt vagyon Nátán Próféta. És bémenvén a Király eleibe, meghajtá magát, a Király előtt arczal a földre leborúlván. És24 monda Nátán : Uram Király te mondottad é ezt ; Adónia uralkodik én utánnam, és ő ül az én királyiszékembe ? Mert25 aláment ma, és áldozott ökrökkel és kövér barmokkal bőségesen, és vendégekké hívta a Királynak minden fijait, és a seregnek Hadnagyait és Abjátár Papot : és ímé ők esznek és isznak ő előtte, és immár azt kiáltották : Éljen Adónia Király ! Engemet26 pedig, ki a te szolgád vagyok, és Sádok Papot, és Benáját a Jójada fiját, és Salamont a te szuolgádat el nem hívta. Avagy27 az én uramtól a Királytól lett é ez a dolog, hogy nem adtad tudtára a te szolgádnak, kicsoda fogna ülni az én uramnak a Királynak székiben az ő holta után ? És28 felelvén Dávid Király, monda :Hívjátok hozzám Bethsabét. Ki bémenvén a Király eleibe, megálla a Király előtt. És29 megesküvék a Király mondván : Él az Úr, ki megszabadította az én lelkemet minden nyomorúságból. Hogy30 miképen megesküdtem néked az Izráelnek Urára Istenére, ezt mondván, hogy a te fijad Salamon uralkodnék én utánnam : azonképen ő ül az én királyiszékemben én hellyettem, mellyet ma véghez viszek. És31 fejet hajta Bethsabé aaarczal a földre leborúlván, és magát meghajtván a Király előtt, monda : Éljen az én uram Dávid Király mind örökké ! Salamon királlyá kenetik.Azután32 monda Dávid Király : Hívjátok hozzám Sádók Papot és Nátán Prófétát, és Benáját Jójadának fiját : kik a Király eleibe bémenének. És33 monda nékik a Király : Vegyétek mellétek a ti uratoknak szolgáit és ültessétek Salamont az én fiamat öszvéremre, és vigyétek alá őtet Gihonra ; És34 kenje őtet ott Sádok Pap és Nátán Próféta Izráelnek Királyává ; annakutánna kürtöljetek és kiáltsátok : Éljen Salamon Király ! És35 jöjjetek fel onnét ő utánna : és eljövén üljön az én királyiszékembe, és ő uralkodjék én hellyettem : mert immár meghagytam néki, hogy ő legyen Fejedelme mind Izráelnek s mind Júdának Felele36 pedig Benája Jójadának fija a Királynak, és monda : Ámen ! Így szóljona az én uramnak a Királynak Ura Istene. A37 miképen vele volt az Úr az én urammal a Királlyal : azonképen vele legyen Salamonnal is, és magasztalja feljebb az ő királyiszékét az én uramnak Dávid Királynak királyiszékénél. Aláméne38 azért Sádok Pap és Nátán Próféta és Benája, Jójadának fija, a Kereteusok is és a Peleteusok, és felülteték Salamon a Dávid Király öszvérére és alávivék őtet Gihon mellé. Vőn39 annakfelette Sádok Pap egy szaru olajt az Úr sátorából, és megkené Salamont ; azután kürtölének, és az egész nép ezt kiáltá : Éljen Salamon Király ! És40 feljöve az egész nép utánna, és a nép sipol vala és örül vala felette igen : annyira, hogy a föld is megrepedne az ő szavok miatt. Meghallván41 pedig Adónia, és mind a vele való hívatalos vendégek, minekutánna a lakodalmat elvégezték volna. Joáb is meghallván a kürtölés szavát, monda : Valyon miért vagyon e megháborodott városnak szava. Mikor42 pedig még ő szólana, ímé Jónathán, az Abjátár Pap fija érkezék, kinek monda Adónia : Jöjj bé ; mert erős férjfiú vagy, és jó hírt mondasz. Felelvén43 pedig Jónathán, monda Adóniának : Bizonyára a mi urunk Dávid Király Salamont tette Királlyá : És44 elküldötte ő vele Sádok Papot a Király, és Nátán Prófétáát, és Benáját Jójadának fiját, a Kereteusokat is és Peleteusokat, és őtet a Király öszvérére ülteték. Annakfelette45 Királlyá kenték őtet Sádok Pap és Nátán Próféta Gihonnál, és feljöttek onnét örülvén, és megzendült a város : Ez a szó mellyet hallottatok. És46 immár bé is ült Salamon az országnak királyiszékibe ; Sőt47 még a Király szolgái is bémenének, hogy megáldják a mi urunkat Dávid Királyt, mondván : Tegye az Isten Salamon nevét híresebbé a te nevednél, és magasztalja feljebb az ő székit a te székednél. És meghajtá magát a Király az ágyon. És48 eképen szóla a Király : Áldott Izráelnek Ura Istene, ki adott e mai napon ollyat, ki szemeim láttára helyettem ülne királyiszékemben. Akkor49 megrettenének, és felkelének mindnyájan a hivatalosok, kik Adóniával valának, és kiki mind dolgára méne. Továbbá50 Adónia Salamontól való féltében felkele, és elmenvén megfogá az oltárnak szarvait. Hírré51 adák pedig Salamonnak illyen szókkal : Ímé Adónia Salamon Királytól való féltében megfogta az oltárnak szarvait, ezt mondván : Esküdjék meg ma nékem Salamon Király, hogy meg nem öli az ő szolgáját fegyverrel. És52 monda Salamon : Ha jámbor lészen, egy hajszál fejéről le nem esik a földre ; ha pedig gonoszság találtatik ő benne, meg kell halnia. Elkülde53 azért Salamon Király, és elhozák őtet az oltártól : és eljövén meghajtá magát Salamon Király előtt ; és monda Salamon Király : Menj el a te házadhoz. Dávid2 végakarata és halála.Elközelgete1 pedig Dávidnak ideje, hogy meghalna, és parancsola Salamonnak az ő fijának, ezt mondván ? Én2 elmegyek az egész földnek után : erősödjél meg, és légy ember. És3 őrizd meg a te Uradnak Istenednek őrizetit, hogy az ő útain járj, és megőrizzed az ő rendeléseit, parancsolatit, és ítéleteit, s bizonyságtételit, a mint meg vagyon írva a Mózes törvényében ;hogy előmented legyen mindenekben, a mellyeket cselekedéndesz, és mindenütt, valamerre fordulándasz ; Hogy4 megteljesítse az Úr az ő beszédét, mellyet szólott nékem, mondván : Ha megőrizéndik a te fijaid az ő útjokat, járván én előttem tökéletességgel, teljes szívek szerint és teljes lelkek szerint ; ezt mondván mondom soha el nem fogy a férjfiú néked az Izráelnek királyiszékiből. Azt5 is jól tudod, mit cselekedett én rajtam Joáb Sérujának fija, azaz mit cselekedett az Izráel népének két Főhadnagyival, Abnerrel Nérnek fijával, és Amasával Jéternek fijával, kiket megöle, hadakozáshoz illenmdő vért ontván békességnek idején, és mi módon helyheztette a hadakoozáshoz, és az ő lábán való saruban. Cselekedjél6 azért a te bölcsességed szerint ; és ne engedd hogy megőszülvén, békességgel menjen a koporsóba. A7 Gileádbeli Barzillainak fijaival pedig cselekedjél irgalmasságot, és legyenek a te asztalodnál való vendégek között : mert hasonlóképen előmbe jövén cselekedték én velem, mikor Absolon előtt a te atyádfia előtt futnék. Annakfelette,8 ímé veled vagyon Sémei Gérának a Bahurimbeli Jémini fijának fija, ki igen megszidalmaza engemet az napon, mellyen Mahanáimba megyek vala : mindazáltal mivelhogy ő előmbe alájöve a Jordánhoz, megesküdtem néki az Úrra, ezt mondván : Nem öllek meg téged fegyverrel. De9 büntetés nélkül őtet ne hagyjad, és mivelhogy eszes férjfiú vagy, tudod mit kelljen cselekedned vele, hogy az ő vénségét vérrel bocsássad a koporsóba. Azután10 meghala Dávid az ő attyaival, és eltemetteték Dávidnak városában. Az11 idő pedig, mellyben uralkodék Dávid Izráelben, negyven esztendőt teszen : Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jerusálemben pedig uralkodik harminczhárom esztendeig. Salamon trónra lépte, keménysége uralkodásának kezdetén.Salamon12 azért üle Dávidnak az ő attyának királyiszékibe, és megerősödék az a királyi birodalma felette igen. Méne13 pedig Adonia Haggitnak fija Bethsabéhoz a Salamon annyához, és az monda : Békességes é s te jöveteled ? Ki felele : Békességes. Annakfelette14 monda : Valami beszédem vagyon nékem veled. Monda az : Szólj. Akkor15 monda Adónia : Te tudod, hogy enyím vala az ország és az egész Izráel reám néz vala, hogy én uralkodjam : de elvéteték az ország tőlem, és lőn az én atyámfiáé : mert az Úrtól adattaték néki. Most16 pedig egy kérést kérek tőled, ne hagyjad hiába kérésemet. Monda az néki : Mond meg, mit akarsz. És17 monda : Szólj, kérlek, Salamon Királynak ; (mert a te kérésedet meg nem veti), hogy adja nékem a Súnemből való Abiságot feleségűl. Felele18 Bethsabé : Jól vagyon, és szólok melletted a Királynak. Méne19 azért Bethsabé Salamon Királyhoz, hogy szólana néki Adónia felől ; és felkele a Király, és meghajtván magát előtte, leüle királyiszékibe¸és széket tétete a Király az ő annya alá, ki üle néki jobbkeze felől, És20 monda Bethsabé : Egy kis kérést kérek én tőled, ne hagyjad hijába kérésemet. És monda néki a Király : Kérj édes anyám : mert nem hagyom hijába kérésedet. Monda21 ő : Adassék a Súnem városból való Abiság Adóniának a te atyádfiának feleségül. Akkor22 felele Salamon Király és monda az ő annyának : De miért kéred te a Súnámbeli Abiságot Adóniának : Kérjed néki inkább az országot is ; mert ő nékem bátyám ; de ő vele egyetért Abjátár Pap és Joáb, Sérujának fija. És23 megesküvék Salamon Király az Úrra, mondván : Ezt cselekedje velem az Isten, és ennél is nagyobbat, hogy az ő életének ellene szólotta Adónia ezt a beszédet. Most24 annakokáért él az Úr ki megerősített engemet, és ültetett engemet az én atyámnak Dávidnak királyiszékibe, és ki házat szerzett nékem, miképen megmondotta volt : Ma megöletik Adónia. Elküldé25 azért Salamon Király Benáját, Jójadának fiját, ki levágá őtet és meghala. Abjátár26 Papnak pedig monda a Király : Menj el Anathótba a te jószágodba ; mert halálnak fija vagy ; de ma téged meg nem öletlek, mivelhogy hordoztad az Úr Istnnek ládáját Dávid előtt az én atyám előtt : mivelhogy az én atyámnak minden nyomorúságaiban részes voltál. És27 kiűzé Salamon Abjátár Papot, hogy ne lenne az Úrnak papja, hogy bételjesitené az Úrnak beszédét, mellyet szólott vala az Éli háza felől Silóban. Eljuta28 pedig ez a hír Joábhoz, (mert Joáb Adóniához hajlott vala, noha az előtt nem hajlott vala Absolonhoz) és elfuta Joáb az Úrnak sátorába, és megfogá az oltárnak szarvait. Hirré29 adák pedig Salamon Királynak, ezt mondván : Joáb az Úrnak sátorához futott, és imé az oltár mellett vagyon. És elküldé Salamon Benáját, Jójadának fiját, mondván : Menj el, vágd le őtet. Elméne30 azért Benája az Úrnak sátorához, és monda néki : Ezt mondja a Király : Jöjj ki ; Kinek felele Joáb : Semmiképen nem megyek, hanem inkább itt halok meg. És megvivé Benája a Királynak e dolgot mondván : Így szólott Joáb és így felelt nékem. És31 monda néki a Király : Cselekedjél úgy a mint szólott : vágd le őtet, azután temesed el, és vedd el az ártatlan vért, mellyet kiontott Joáb, én rólam és az atyámnak házáról. És32 az Úr fejére fordítja az ártatlan vért, mivelhogy két férjfiakra nálánál igazabbakra és jobbakra támada, és megölé őket fegyverrel, és az én atyám Dávid nem tudja vala ; tudniillik Nérnek fiját az Izráel seregének hadnagyát és Amasát, Jéternek fiját, Júda vitézeinek Hadnagyát. Ezeknek33 azért vérek Joábnak fejére tér, és az ő magvának fejére mind örökké ; Dávidnak pedig és az magvának, és az ő házának és királyiszékének békessége legyen az Úrtól mind örökké. Felméne34 azért Benája Jójadának fija és reá rohanván megölé őtet ; és eltemetteték az ő házában a pusztában. Rendelé35 pedig a Király Benáját, Jójadának fiját ő helyette a sereg előtt hadnaggyá, és Sádok Papot rendelé a Király Abjátár helyett. Annakutánna36 elkülde a Király és magához hivatá Sémeit, és monda néki : Épits házat magadnak Jérusálemben, és lajál ott ; és onnét ne menj ki se ide, se tova ; Mert37 valamelly nap kimenéndesz, és által menéndesz a Kedron patakján, bizonnyal tudjad, hogy meg kell halnod, a te véred lészen tennen fejeden. És38 monda Sémei a Királynak : Tetszik nékem e beszéd : a miképen szólott az én uram a Király, a képen cselekszik a te szolgád ; és sok ideig lakék Sémei Jérusálemben. Lőn39 pedig három esztendő mulva, elszökének két szolgái Sémeinek Ákishoz Maakénak fijához, a Gáthbeli Királyhoz, és hírré adák Sémeinek mondván : Ímé a te szolgáid Gáthban vagynak. És40 felkelvén Sémei, megnergelé szamarát, és elméne Gáthba Ákishoz, hogy megkeresné az ő szolgáit : elméne Sémei és meghozá szolgáit Gáthból. Hírré41 adák pedig Salamonnak, hogy elment volna Sémei Jérusálemből Gáthba és haza jött volna. Akkor42 elkülde a Király, és magához hívatá Sémeit, és monda néki : Nemde nem esküvéssel kénszerítettelek é téged az Úrra, és bizonyságot tettem néked, ezt mondván : Valamelly napon kimenéndesz s ide s tova menéndesz, bizonnyal tudjad hogy meghalsz, és azt mondád nékem : Tetszik e beszéd, megértettem. Miért43 nem őrizéd meg ezokáért az Úr előtt való esküvést, és a parancsolatot, mellyet néked parancsoltam ? Monda44 annakfelette a Király Sémeinek : Te tudod mind azt a gonoszságot, mellyről a te szíved bizonyság, mellyet atyámmal Dáviddal cselekedtél : az Úr azért mind azt a gonoszságot fejedre fordította. Salamon45 Király pedig áldott lészen ; és Dávidnak királyiszéke lészen állandó az Úr előtt mind örökké. Parancsola46 annakokáért a Király Benájának a Jójada fijának, ki elméne és levágá Sémeit és meghala. És az ország megerősödék a Salamon kezében. Salamon3 házassága.Sógorságát1 vete pedig Salamon Faraóval az Égyiptombeli Királlyal : és elvevé a Faraó leányát, és hozá Dávidnak városába míg elvégezné az ő házának és az Úr házának ép1tését a Jérusálemnek kőfalát köröskörűl. De2 a község áldozik vala a magas helyeken ; mert nem építettet vala ház az Úr nevének mind ez ideig. Szereté3 pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak az ő attyának parancsolatiban, csakhogy a magas helyeken áldozik vala, és ott szerez vala jóillatot. Mikor4 annakokáért Gibeonba ment volna a Király, hogy ott áldoznék mivelhogy ott vala a magasságon épített fő oltár ; és Salamon azon az oltáron áldozott volna egészen égőáldozatúl ezer barmot : Salamon könyörgése.Megjelenék5 Gibeonban az Úr Salamonnak azon éjjel álmában, és monda az Isten : Kérj a mit akarsz hogy adjak néked. És6 monda Salamon : Te a te szolgáddal és az én attyámmal Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, a miképen ő is járt előttes híven, igazán, és hozzád egyenes szívvel, és megtartottad néki ezt a nagy irgalmasságot, hogy néki fiat adtál, ki az ő királyiszékiben ül, a mint e mai napon megtetszik. És7 most, óh én Uram Istenem, te tettél engemet szolgádat Királlyá, Dávidnak az én atyámnak helyette. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, és nem tudok a nép előtt kimenni és béjöni. És8 a te szolgád a te néped között Gondviselő, a mellyet magadnak választottál ; e nagy számú nép közt, melly meg nem számláltathatik, meg sem irattathatik a sokaság miatt. Adj9 azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja megítélni a te népedet, hogy tudjon választást tenni a jó és gonosz között, mert kicsoda ítélheti meg azt a sok számú népedet. És10 tetszék e beszéd az Úrnak szemei előtt, hogy Salamon illyen dolgot kért volna. Monda11 azért az Isten néki : Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél magadnak gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségidnek lelkeket, hanem kértél értelmet az ítélettételre : Ímé12 a te beszéded szerint cselekedtem ; ímé néked adtam bölcs és értelmes szívet, úgyannyira hogy hozzád hasonló nem volt te előtted, és utánnad sem támad hasonló. Sőt13 még azt is a mit nem kértél megadtam néked, tudniillik mind gazdagságot, mind dicsőséget, úgyannyira hogy ne legyen hozzád hasonló senki a Királyok között, minden te idődben. És14 ha az én útaimon járándaz megőrizvén az én végzéseimet és parancsolatimat, a miképen járt a te atyád Dávid : meghosszabbítom életednek idejét. És15 mikor felserkent volna Salamon ; ímé megemlékezék az álomról : és méne Jérusálembe, és álla az Úr szövetségének ládája eleibe : és áldozék égőáldozatokat, és készíte háláadó-áldozatokat : szerze annakfelette lakodalmat minden szolgáinak. Salamon ítélete.Akkor16 jövének a Királyhoz két tisztátalan sszonyok, és megállának előtte. És17 monda az egyik asszony : Kérlek édes uram, hallgass meg engemet : Én és ím ez asszony egy házban lakunk, és szültem ő nála azon házban. Lőn18 pedig harmadnappal az én szülésem után, szüle ez asszony is, és együtt valánk : nem vala idegen senki velünk azon házban, hanem csak mi ketten valánk azon házban. Meghala19 pedig ez asszonynak fija éjszaka ; mert megnyomta vala azt. És20 felkele éjfélkor, és elvivé az én fiamat mellőlem (a te szolgálóleányod pedig aluszik vala) és fekteté azt maga mellé, az ő megholt fiját pedig én mellém fekteté. Mikor21 pedig reggel felkeltem volna, hogy megszoptatnám az én fiamat : ímé tehát megholt ; és jól megnézegetném reggel, látám, hogy nem az én fiam volna, kit én szültem vala. Monda22 pedig a másik asszony : Semmiképen nem, hanem az én fiam az, a ki él, a te fijad pedig az a ki megholt. Amaz viszont monda : Nem, hanem a te fiad az, a ki megholt, és az én fiam az a ki él. És e képen vetekednek vala a Király előtt. Akkor23 monda a Király : Ez azt mondja : Ez az én fiam, a ki él, és te fijad az, a ki megholt. És amaz ezt mondja : Semmiképen nem, hanem a te fijad az a ki megholt, és én fiam az a ki él. Monda24 annakokáért a Király : Hozzatok fegyvert nékem ; és hozának fegyvert a Király eleibe. s25 monda a Király : Vágjátok két részre amaz eleven gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak. Monda26 pedig az asszony, a kié vala az eleven gyermek a Királynak, mivelhogy az ő gyermekét sz1vesen szánná : Kérlek édes uram, adjátok néki az eleven gyermeket, és ne öljétek meg azt. A másik pedig azt mondja vala : Se enyim se tiéd ne legyen, vágjátok ketté. Akkor27 felele a Király és monda : Adjátok amannak az eleven gyermeket, és meg ne öljétek azt : mert az az annya. És28 mikor hallotta volna egész Izráel ezt az ítéletet, mellyet tett vala a Király : félék a Királynak orczáját : mert látták hogy Isten bölcsessége vagyon az ő szívében, az ítélettételre. Salamon4 tisztviselői.És1 e képen lőn Salamon Király az egész Izráelen Királlyá. Ezek2 valának pedig az ő Főemberei : Azária, Sádok Papnak fija. Elihóref3 és Ahija, Sisának fijai, iródeákok : Jósafát, Ahiludnak fija, kanczellárius vala. És4 Bénája Jójadának fija, a seregnek Hadnagya vala ; Sádok pedig és Abjátár Papok valának. És5 Azáriás Nátánnak fija, a Tiszttartóknak előljárójok vala ; és Zábud, a Nátán fija, főtanácsos és a Királynak barátja vala. És6 Ahisár udvarbíró vala : Adónirám pedig Abdának fija kincstartó vala. Vala7 pedig Salamonnak tizenkét tiszttartója az egész Izráelen, kik táplálják vala a Királyt és az ő háznépét : esztendőben mindeniknek egy hónapig kell vala a táplálásra gondot viselni. És8 ezek azoknak neveik : Húrnak fija az Efraim hegyén. Dékernek9 fija Makásban, Sahálbimban, Beth-sémesben és Elonban, melly vala Beth-hanánban. Hésednek10 fija Arúbotban, ő bírja vala Sókot és Héfernek egész földét. Abinádábnak11 fija, bírja vala Dórnak minden határát : A Salamon leánya Táfát vala néki felesége. Bahana12 Ahiludnak fija, bírja vala Taanákot és Megiddót, és egész Bethseánt, melly Sartána mellett vala Jezréel alatt, Beth-seántól fogva mind Abela Méholáig és mid Jokméámon túl. Gébernek13 fija Rámóth Gileádban ; övé valának Járinak a Manasse fijának falui, mellyek Gileádban valának ; övé vala. Argóbnak tartománya, melly Básában vala, hatvan nagy kerített városok, kőfallal és aczélzárokkal megerősíttettek. Ahinádáb,14 Iddó fija Mananáimban. Ahimaás15 Naftaliban ; ő is feleségűl vevé magának a Salamon leányát Bosmátát. Bahana,16 Khúsainak fija, Áserben és Alóthban. Jósafát,17 Paruákh fija, Issakhárban. Simei,18 Élánek fija, Benjáminban. Géber,19 Urinak fija, a Gileád földében, Sihonnak az Emoreus Királyának földében, és Ognak a Básánbeli Királynak földében ; és ez egy Tiszttartó bírja vala azt a földet. A20 Júdának pedig és az Izráelnek népe megsokasodott vala, mint a tenger mellett való sokaságos fövény, kik esznek, isznak vala, és vígadnak vala. Salamon hatalma.Salamon21 pedig uralkodik vala minden országokon a folyóvíztől fogva mind a Filiszteusok földéig és Égyiptomnak határáig ; és ajándékokat hoznak vala és szolgálnak vala Salamonnak, életének mindn idejében. A22 Salamon asztalára pedig minden napon ennyi élés kél vala el : harmincz véka zsemlyeliszt, és hatvan véka közliszt ; Tíz23 hizlalt ökör, húsz füvön járt ökör és száz juh : a szarvasok, őzek, bialok, és hízlalt madaratkon kivűl. Mert24 ő uralkodik vala minden helyeken a folyóvízen túl Thifsától fogva mind Gázáig ; azaz minden Királyokon, kik a folyóvízen túl valának ; és békessége vala néki minden felől köröskörűl. És25 lakik vala Júda az Izráel bátorsággal kiki mind az ő szőlőtöve és figefája alatt, Dántól fogva mind Bersebáig, Salamonnak minden idejében. Valának26 pedig Salamonnak negyven ezer szerkébe való lovai az istállókban, és tizenké tezer lovagjai. Továbbá27 táplálják vala ezek a Tiszttartók Salamon Királyt, és mind azokat, kik a Salamon Király asztalánál valának, kiki az ő hónapján, minden fogyatkozás nélkűl. Annakfelette28 árpát és szalmát a lovaknak és öszvéreknek visznek vala a helyre, a hol a Király vala, kiki az ő elrendelt szokása szerint. Salamon bölcsesége.Ada29 pedig az Isten bölcseséget Salamonnak és igen nagy értelmet, és elmének szélességét, a tenger partján való fövénynek sokasága szerint. És30 nagyobb lőn Salamonnak bölcsesége minden napkeletre lakozóknak bölcseségeknél, és az Égyiptombelieknek minden bölcseségeknél. Sőt31 bölcsebb vala minden embernél, még az Ezráhita Etsánnál is, és Hámánnál, Kálkódnál, Dardánál a Mohál fijánál : és híre neve vala minden nemzetségek között köröskörűl. Szerze32 pedig háromezer példabeszédeket, és az ő énekeinek számok volt ezer és öt. Szólott33 a fákról is, a Libánus hegynek czédrusfájától fogva mind az izsópig, melly a falból nevekedik ki ; szóla annakfelette a barmokról, a madarakról, a csúszómászó állatokról, és a halakról. És34 jőnek vala minden népek közzűl, hogy hallgatnak a Salamon bölcsességét : a földnek minden Királyaitól, kik hírral hallották vala az ő bölcseségét. Salamon5 szerződése Hírámmal a templomépítés előkészítésénél.Elküldé1 pedig Hírmá, Tírusnak Királya az ő szolgáit Salamonhoz, mikor meghallotta vona, hogy az Izráeliták őtet kenték volna Királlyá az ő attya helyett ; mert szereti vala Hírám Dávidot minden időben. És2 külde Salamon Hírámhoz, ezt izenvén néki. Te3 tudod, hogy Dávid az én atyám nem építhete Házat az ő Urának Istenének nevének a hadak miatt, mellyekkel őtet körűlvették vala, míg nem az Úr az ő lábainak talpa alá vetette azokat. Most4 pedig az én Uram Istenem nyugodalmat adott nékem mindenfelől, úgyannyira hogy semmi ellenségem és senkitől semmi bántásom nincs. Annakokáért5 ímé azt gondolom magamban, hogy én építsek Házat az én Uram Istenem nevének, a miképen szólott az Úr Dávidnak az én atyámnak, ezt mondván : A te fijad, kit helyetted ültetek a te királyiszékedbe, ő építi meg azt a Házat az én nevemnek. Most6 azért parancsolj, hogy nékem vágjanak czédrusfákat a Libánuson. Az én szolgáim is együtt lesznek a te szolgáiddal ; a te szolgáidnak pedig szolgálatjok jutalmát megadom néked mind a szerint, a mint mondándasz ; mert te jól tudod, hogy nincsen mi közöttünk olly ember, ki a favágáshoz úgy tudna, mint a Sídonbeliek. Mikor7 azért meghallotta volna Hírám a Salamon izeneetét, igen örüle, és monda : Áldott legyen az Úr e mai napon, ki Dávidnak bölcs fiat adott e sok számú népen. És8 külde Hírám Salamonhoz követeket, ezt mondván : megértettem a mi felől küldöttél hozzám ; én megcselekeszem minden akaratodat mind a czédrusfákra, mind a fenyőfákra nézve. Az9 én szolgáim a Libánusról aláviszik a tengerre a fákat ; én pedig azokat szálakra rakatván a tengeren mind a helyig vitetem, a mellyet te, hozzám küldvén, megjelentesz, és azokat ott kihányatom, és te vitesd el azokat. Ebben pedig viszontag nékem kedves dolgot cselekeszel, ha az pn háznépemnek élést küldesz. Ada10 azért Hírám Salamonnak czédrusfákat, és fenyőfákat, minden kívánsága szerint. Salamon11 pedig ada Hírámnak húszezer véka búzát az ő háznépének táplálására, és szépen megtört húszezer kórus olajt. Ezt adja vala Salamon Hírámnak minden esztendőnként. Az12 Úr azért bölcseséget ada Salamonnak, a mind megmondotta vala néki : és békesség lőn Hírám között és Salamon között, és ők szövetséget tőnnek egymással. Salamon13 Király pedig megparancsolá, hogy mind az egész Izráelben az emberekben válogatást tennének : és választának harminczezer embert. Kiket14 elkülde a Libánusra, minden hónapra tíz-tíz embert egymás után. Egy hónapig a Libánus hegyén valának, két hónapig az ő házoknál. Adónirám vala pedig e válogatott embereknek Fejek. Valának15 annakfelette Salamonnak teherhordói hetvenezeren és nyolczvanezeren kővágói a hegyen. A16 palléroknak fejedelmein kivűl, kikre Salamon a munkának igazgatását bízt vala ; kik háromezeren és háromszázan valának, kik a munkálkodó népet szorgalmaztatják vala. És17 parancsolván a Király, nagy köveket, drága szép köveket hozának a Ház fundamentomának, faragott köveket. Faragának18 azért Salamonnak és Hírámnak kőmívesei, és a Gibleusok ; és készitének fákat és köveket a Ház építésére. A6 templom építése.Továbbá1 az Izráel fijainak Égyiptom földéből való kijövetelek után négyszuáz és nyolczvanadik esztendőben, Salamonnak az Izráelen való birodalmának negyedik esztendejében a Ziv hóban, (melly második hónap,) kezdé építeni Salamon az Úrnak Házát. A2 Háznak pedig hosszasága, mellyet Salamon Király építe az Úrnak, hatvan sing vala, a szélessége húsz, és a magassága harmincz sing. Tornácz3 vala pedig a Háznak temploma előtt, mellynek hosszasága húsz sing vala, a Háznak szélessége szerint ; szélessége pedig tíz sing vala a Háznak hosszára. Csinála4 annakfelette a Háznak ablakokat, mellyek belől szélesek, kivűl szorosak valának. Építe5 továbbá a háznak falaiban kamarákat köröskörűl, mellyek a Háznak falaihoz ragadtak vala, mind a templomon, mind a legszentségesb helyen köröskörűl ; csinála köröskörűl oldalkamarákat is. Az6 alsó kamarának öt sing vala szélessége, a középsőnek hat sing a szélessége és a harmadiknak hét sing a szélessége ; mert köröskörűl a Háznak falait kivűl beljebb vetette vala, hogy ne kellenék a kamarak gerendáinak a ház falába ragadniok. Mikor7 pedig a Ház épittetnék, szépen elkészitve hozatott egész kövekből építtetik vala, úgyannyira hogy sem kalapácsnak, sem fejszének, sem valami egyéb vas szerszámnak pengése nem hallattatott a Háznak felépítésében. A8 középső oldalkamarának ajtaja vala a Háznak jobbfelől való oldalán ; és kerengő grádicsokon mennek vala fel e középső kamarába, és a középsőből a harmadikba. Megépíté9 azért azt a Házat meghajtott gerendákkal és czédrusfákból csinált deszkákkal. Megkészíté10 a kamarákat is a házzal együtt, mellyeknek magasságok öt sing vala, és a Házhoz ragasztatnak vala, czédrusfából csinált gerendákkal. Lőn11 pedig az Úrnak beszéde Salamonhoz, ezt mondván : Ez12 ama Ház, mellyet te építesz : Ha az én rendelésimben járándasz, és az én ítéletim szerint cselekedéndel, és megtartándod minden én parancsolatimat, azokban járván : Én is bizonyára megerősítem néked az én beszédemet mellyet szólottam Dávidnak a te atyádnak ; És13 az Izráel fijai között lakozom ; el sem hagyom az én népemet az Izráelt. Megépíté14 azért Salamon azt a Házat, és elvégezé azt. És15 megbéllé a Háznak falait belől czédrusfából csinált deszkákkal, azaz a Háznak pádimentomától fogva mind a padlásig béborítá belől fával ; a Háznak pádimentomát is béborítá fenyődeszkákkal. Megdeszkáza16 pedig a Háznak hátulsó részében is húsz singet czédrusfából csinált deszkákkal, a pádimentomtól fogva mind a padlásig ; és azt a Háznak belső részét úgy építé, hogy lenne legszentségesb hely. De17 az előtt való Templomnak hossza negyven sing vala. A18 czédrus deszkákra pedig mellyekkel megbélleltetett vala belől a Ház, úgymint sártököknek képek, és szépen kinyilatkozott virágok metszettek vala. Mindenestől annyira megbélleltetett vala czédrus deszkákkal, hogy semmi kő ki nem tetszenék. És19 a legszentségesb helyet épité a Háznak belső részében, Hogy abba helyheztetnék az Úr szövetségének ládáját. A20 legszentségesb hely belső részének pedig a hossza vala húsz sing, a szélessége is húsz sing, a magassága is húsz sing és béborítá azt finom arannyal ; az oltárt is béborítá czédrus deszkákkal. És21 mikor Salamin ezt a Házat béborította volna belől finom arannyal, csinála közt falt is, az arany lánczokon kivűl a Templomnak belső része előtt, és béboeítá azt a falt is arannyal. Így22 az egész Házát béborítá arannyal ; míglen elvégeztetnék az egész Ház ; az oltárt is, melly vala a legszentségesb hely előtt, egészen béborítá arannyal. Csinála23 pedig a legszentségesb helyben két Kérubimot fenyőfából, mellyeknek magasságok tíz sing avla. Öt24 sing vala a Kérubimnak egyik szárnya, a Kérubimnak másik szárnya is öt sing vala : úgyhogy az egyik szárnya végétől, a Kérubimnak másik szárnya végéig tíz sing ala. A25 másik Kérubimnak is szárnya tíz sing vala : mind a két Kérubimnak pedig, mind mértéke ind faragása egy vala. Az26 egyik Kérubimnak magassága tíz sing vala ; azonképen a másik Kérubimnak is. Helyhezteté27 pedig a Kérubimokat a b első Háznak közepén, és kiterjesztik vala szárnyokat a Kérubimok, és az egyiknek szárnya éri vala a Háznak egyik falát ; a másik Kérubimnak pedig szárnya éri vala a másik falát ; azoknak szárnyaik pedig a Háznak közepén egybe érnek vala. És28 béborítá a Kérubimokat arannyal. A29 Háznak pedig minden falain köröskörűl, mind belől, mind kivűl külömb-külömb metszésekkel metszete Kérubimokokat, pálmafákat, és kinyilt virágokat. A30 Háznak pádimentomát is arannyal borítá bé, mind belől, mind kivűl. És31 a legszentségesb helynek bémenetelén csinála ajtót fenyőfából, mellynek felső küszöbe és két felől való oldalfái ötszegüek valának. Két32 ajtót csinála, mondom fenyőfából, és azokon metszete Kérubimokat, pálmafákat és kinyilt virágokat mellyeket béboríta arannyal : a Kérubimokat is és a pálmafákat megaranyozá. E33 képen cselekedék a Templom ajtajával is : és cisnáltatá annak oldalfáit fenyőfából négyszegeletre. Csinála34 pedig két ajtót is fenyőfából és egyik ajtón két forgó ajtók valának, a másik ajtón is két forgó ajtók. És35 metszete azokon Kérubimokat és pálmafákat, és kinyilt virágokat, és boborítá arannyal, azt a metszésre alkalmaztatván. Annakutánna36 megépíté a belső pitvart, három rendit faragott kövekből és egy rendét czédrus gerendákból. Az37 ő birodalmának negyedik esztendejében fundáltaték az Úrnak Háza, Ziv hóban. És38 a tizenegyedik esztendőben, Búl havában, (melly nyolczadik hónap) végezteték el a Ház, minden ahoz tartozó dolgokkal és szerszámokkal egybe : És így építé azt hét esztendeig. A7 királyi paloták építése.Azután1 a maga házát építé Salamon tizenhárom esztenőkig, mellyekben elvégezé az ő házát egészen. Megépíté2 a Libánus erdőnek házát is, mellynek hossza száz sing vala, szélessége ötven sing, magassága harmincz sing ; épité azt négy rend czédrus oszlopokon ; az oszlopokon pedig czédrus gerendák valának. És3 bepadlá czédrus deszkákkal felől a gerendák felett, mellyek valának negyvenöt oszlopokon, mindenik renden tizenöt. És4 három rend ablakok valőnak rajta : és mind a három renden egyik ablak a másiknak ellenébe vala. És5 mind az ajtók, és azoknak oldalfái négyszegűek valának az ablakokkal egyetembe ; egyik ablak pedig a másik ablaknak ellenébe vala, mind a három renden. Tornáczot6 is csinála oszlopokkal ; mellynek hossza ötven sing vala, és szélessége harmincz sing ; és e tornácz az ő oszlopaival és gerendáival, ama másik épület vala. Az7 ítélőszéknek is, a hol törvényt tenne, tornáczot csinála, az ítéletnek, mondom, tornáczát, mellyet czédrusfával megbélle a pádimentomtól fogva mind a padlásig. Azután8 az ő házának, mellyben lakik vala, más pitvart is csinála a tornáczon belől, melly ehez hasonló mesterséggel csináltatott vala. A Faraó leányának is, kit feleségűl vett vala Salamon, csinántata házat, hasonlót e tornáczhoz. Mind9 ezek építettek vala válogatott s dárga kövekből, megfaragtatott és fűrésszel fürészeltetett köveknek mértékek szerint mind belől mid kivűl, fundamentomoktól fogva mind a tetejekig, kivűl is mind a nagy pitvarig. A10 fundamentom is volt drága és nagy kövekből : tíz-tíz singnyi kövekből, és nyolcz-nyolcz singnyi kövekből. Felűl11 is pedig valának drága szép kövek, faragott köveknek mértékek szerint a czédrusfából csinált deszkák. Továbbá12 a nagy pitvarnak környékén mind köröskörűl valának három rend faragott kövek és egy rend czédrus gerendák : hasonlatosképen az Úr Házának belső pitvarának, és azon háznak tornáczának. A templom két oszlopa és felszerelése.Elkülde13 pedig Salamon Király és elhozatá Hírámot Tírusból. Ez,14 egy özvegy asszonynak fija vala Nafthali nemzetségéből ; az ő attya pedig Tírusbeli rézmíves ember vala ; és e teljes vala bölcseséggel, értelemmel és tudománnyal, hogy tudna csinálni mindenféle mívet rézből : Ki mikor Salmaon Királyhoz jött vona, minden mívet megcsinála néki. Formála15 két réz oszlopokat is, egyik oszlopnak magassága tizennyolcz sing vala, és tizenkét sing sinór éri vala el a kerületit, hasonlatosképen a másik oszlopot is. És16 két gombokat önte rézből, hogy azokat helyheztetnék az oszlopnak tetejére, és egyik gombnak magassága öt sing vala, a másik gombnak is magassága öt sing vala. Hálóhoz17 hasonló mesterséget, és egybefoglalt köteleket formála a gombokon, mellyek valának az oszlopoknak tetein ; hét vala egyik gombon, a másik gombon is hét vala. És18 mikor megkészítette volna az oszlopokat ; az egyik hálocskában csinála két rend pómagránát formákat, mellyekkel körűlvétetnek és béfedetnek vala a gombok, mellyek az oszlopok tetején valának ; így csinála a másik gombnak is. A19 gombok pedig, mellyek a templom tornáczába helyheztetendők valának, megékesíttettek vala liliom formákkal négy singre. A20 két oszlopokon való gombok körűl, mondom, hogy valának pómagránát formák felűl is a gombnak közepének ellenébe, a melly része a gombnak vala a háló formával bévont rész kivűl : mert két rendben kétszász pómagránátok valának köröskörül ; hasonlóképen vala a másik gombon is. Felállítá21 pedig azokat a két oszlopokat a Templom tornáczában ; és a mellyet jobbkéz felől felállata, azt nevezé Jákinnak, a mellyet pedig balkéz felől felállata, nevezé azt Boáznak. És22 az oszlopok tetején formáltattak vala liliomok, és illyen módon elvégezteték az oszlopoknak míve. Csinála23 annakfelette egy öntött tengert is, melly egyik szélétől fogva a másik széléig tíz singnyi vala, köröskörűl kerekded vala, és a magassága öt sing vala, és a kerületit harmincz sing sinór éri vala bé. Valának24 pedig a karimáján alól köröskörűl formáltatva, mint amaz apró sártökötskék ; tíz-tíz mindenik singben az egész tenger körűl, az illyen sártökötskék két renddel valának öntve köröskörűl a tenger öntetésében. És25 a tenger áll vala tizenkét ökrökön, mellyeknek a hárma néz vala északra, a hárma napnyugotra, a hárma délre és a hárma naptámadatra, és a tenger felűl rajtok áll vala ; és ezeknek hátulsó részek oda béáll vala. Annak26 a temérdeksége pedig egy tenyérnyi vala, és a karimája ollyan vala, mint a pohár ajaka, vagy a liliom virága, és kétezer Báthus fér vala belé. És27 csinála tíz rézlábakat : négy-négy sing vala hossza mindenik lábnak, és a shzélessége négy-négy sing, magassága pedig három-három sing. Mindenik28 láb pedig illyen formára csináltatott vala : széles pártázati valának azoknak, és azok a pártázatok valának fogas rostélyok köziött. A29 pártázatokon pedig, mellyek valának a fogas rostélyok között, valának oroszlán képek, ökör és Kérubim képek : és a fogas rostélyon felűl támasz : az oroszlán képeken pedig és ökör képeken alól valának szép mesterséggel csinált állatok. És30 mindenik lábnak négy-négy réz kerekei valának, és azoknak tengelyein réztáblák, mellyeknek a négy szegeletin valának támaszok : minden üst alatt ezek a támaszok öntettek valának, az üstön való ékességeknek ellenébe. Azután31 az üstnek szája az ő kerekded fészkének belső részétől fogva oda fel, kiállott egy singre, melly fészeknek szája kerekded vala, hogy az üstnek támassza lehetne, mely másfél singnyi széles vala, mellynek szájánál valának szép metszések, és azoknak pártázatai négyszegűek valának, nem gömbölyegek. A32 négy-négy kerekek pedig mellyek a pártázatok alatt valának, és a kerekeknek tengelyei, a lábhoz ragadta vala, és mindenik keréknek magasága másfél sing vala. És33 e kerekek hasonlóak valának a szekérnek kerekeihez, azoknak tengelyeik, kerékágyaik, küllőik, talpaik : mind ezek öntések valának. Azonképen34 a négy támaszok mindenik lábnak négy szegeletein : Az üstnek lábából állottak ki a támaszok ; Úgyhogy35 a lábnak tetején fél singnyi kerekeded magasság láttatnék ki mind köröskörűl. Mert a lábnak tetején valának annak tartókezei mint szinte a pártázatai, mellyek mind azon lábból valának. Metsze36 pedig annak tábláira, tartókezeire, pártázataira Kérubimokat, oroszlánokat és pálmafákat : a mint mindenik táblának metszéséhez és ékességéhez illett, melly köröskörűl volt. Illyen37 formára csinálta a tíz lábakat, mellyeknek mind öntések, min mértékek, mid pedig metszések ugyanazon egy vala. Csinála38 tíz üstöket is rézből, mellyeknek mindenikébe negyven Báthus fér vala : és mindenik négy singnyi vala, és a tíz lábaknak mindenikén egy-egy üst vala. És39 helyhezteté a lábaknak ötét a Háznak jobbfelől való részére, és az ötét a Háznak balfelől való részére : a tengert pedig helyhezteté a Háznak jobbrésze felől naptámadatra, délnek ellenébe. Csinála40 annakfelette Hírám üstöket, horgas villákat, medenczéket, és elvégezé az egész mívet, mellyet Salamon Király az Úrnak házához csináltata. Tudniillik41 a két oszlopot, és a két kerekede gombokat, mellyek a két oszlopoknak tetejekre tétettek vala, és a két hálócskát a két kerekded gomboknak béfedezésére, mellyek az oszlopoknak tetejekre tétettek vala. És42 négyszáz pómagránátokat a két hálócskában ; két rend pómagránátokat minden hálócskába, a két kerekded gomboknak béfedezésére, mellyek valának az oszlopoknak tetejeken. A43 tíz lábakat és a lábakon való tíz üstöket. Az44 egy tengert és a tizenkét ökröket a tenger alatt. Fazekakat,45 horgas villákat, medenczéket, és minden egyéb edényeket, mellyeket Hírám csinála Salamon Királynak, az Úr házának szükségére tiszta rézből. A46 Jordán vizének síkmezején önteté ezeket a Király az agyagos földben, Sukhót és Sártán között. És47 mind azokat az edényeket Salamon méretlen hagyá, a réznek felettébb való sokasága miatt. Megcisnáltata48 annakfelette Salamon minden egyéb edényeket, mellyek az Úr Házához szükségesek valának : az arany oltárt, az arany asztalt, mellyen állanak vala a szent kenyerek. És49 a gyertyatartókat választott aranyból, ötét jobb felől, és ötét balfelől a legszentségesb hely előtt : és a virágokat, lámpásokat és a hamvevőket is aranyból csinálá. És50 a medenczéket, a vígasságtevő szerszámokat, és a poharakat temjénezőket, serpenyőket is tiszta aranyból csinálá és a belső Háznak, azaz a legszentségesb helynek és a templom háza ajtainak sarkait is mind aranyból. Illyenképen51 annakokáért elvégezteték az egész mív, mellyet Salamon Király csinála az Úrnak Házához. És bévivé Salamon az ő attyától Dávidtól az Istennek szenteltetett jószágot, ezüstöt, aranyat, és edényeket és eltevé azokat az Úr házának kincsei közzé. A8 templom felszentelése és Salamon imája.Akkor1 öszvegyüjté Salamon az Izráel Véneit, és a nemzetségeknek minden Fejeit, tudniillik az Izráel fijai attyaiknak Fejedelmeit Salamon Királyhoz Jérusálembe, hogy az Úr szövetségének Ládáját elvinnék a Dávid városából, melly a Sion. Gyülének2 azért Salamon Királyhoz az Izráelnek minden férjfiai, az Ethánim havában, az Innepnapon, (melly a hetedik hónap.) Mikor3 pedig eljöttek volna mindnyájan az Izráel Vénei : felvevék a Papok a ládát. És4 elvivék az Úr ládáját, a Gyülekezetnek sátorát, és mind a szent edényeket, mellyek valának a sátorban : elvivék, mondom, azokat a Papok és a Léviták. Salamon5 Király pedig és az Izráel egész Gyülekezete, melly ő hozzá gyült vala, megyen vala ő vele a Láda előtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, mellyek meg sem számláltathatnának, sem pedig meg nem írattathatnának a sokaság miatt. És6 bévivék a Papok az Úr szövetségének Ládáját az ő helyére a Háznak belső részébe, a legszentségesb helyre, a Kérubimoknak szárnyaik alá. Mert7 a Kérubimok kiterjesztik vala szárnyaikat a Láda felett, és béfedik vala a Kérubimok a Ládát és annak rudait felűl. Kiljebb8 vonák annak rudait, annyira hogy azoknak végek megláttatnának a Szenthelyben a legszentségesb helynek első része felől ; de kivűl meg nem láttatnak vala ; és ott lőnek mind e mai napig. Nem9 vala egyéb a Ládában, hanem csak a két kőtáblák, mellyeket belé helyheztetett vala Mózes a Hórebnél, mikort az Úr szövetséget szerze az Izráel fijaival, mikor kijövének Égyiptomnak féldéből. És10 lőn, mikor kijöttek volna a Papok a Szenthelyből : a köd betölté az Úrnak Házát. És11 meg nem állahnak vala a Papok az ő szolgálatjokban a köd miatt : mert az Úrnak dicsősége töltötte vala bé az Úrnak Házát. Akkor12 monda Salamon : Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben. Nagy13 szorgalmatossággal ép1tettem lakó Házat néked, olly helyet, mellyben örökké lakjál. Azután14 megfordula a Király, és megáldá az Izráelnek egész Gyülekezetét : Az Izráelnek pedig egész Gyülekezete fenn áll vala. És15 monda : Áldott legyen az Izráelnek Ura Istene, ki ő maga szólott Dávidnak az én atyámnak, és azt az ő hatalmasságával bételjesítette, mondván : A16 naptól fogva, mellyen kihoztam az én népemet az Izráelt Égyiptomból, nem választottam egy várost is az Izráel minden nemzetségei közzűl, hogy ott nékem Házat építenének, mellyben lenne az én nevem, hanem Dávidot választottam, hogy ő lenne az én népemnek az Izráelnek Vezére. Elvégezte17 vala pedig Dávid, az én atyám, hogy ő építene Házat az izu Urának Istenének nevének. De18 az Úr monda Dávidnak az én atyámnak : Mivelhogy elvégezted volt magadban, hogy az én nevemnek Házat építs, jól cselekedted, hogy szívedben ezt végezted ; De19 mindazáltal te nem építesz Házat nékem, hanem a te fijad a kit te nemzesz ; az épít Házat az én nevemnek. Megteljesíté20 azért az Úr az ő beszédét, mellyet szólott vala ; mert felkelék az én atyám helyett Dávid helyett ; és ülék az Izráel királyiszékibe, a miképen megmondotta vala az Úr, és megépítém a Házat az Izráel Urának Istenének nevének. Hol21 helyet szerzettem a Ládának, mellyben az Úr szövetsége vagyon, mellyet tett a mi atyáinkkal, mikor kihozta őket Égyiptomnak földéből. Megállapodék22 pedig Salamon az Úrnak oltára előtt, az Izráel egész Gyülekezetének láttára és kezeit az égbe felemelé. És23 monda : Izráelnek Ura Istene ! nincsen hozzád hasonló Isten, sem az égben ott fenn, sem a földön itt alatt, ki megtartod a szövetséget és az irgalmasságot a te szolgáidnak, kik előtted tiszte szívvel járnak. Ki24 megtartottad a mit a te szolgádnak Dávidnak az én atyámnak szólottál : mert magad szólottál néki, és a te hatalmaddal bételjesítetted, a mint e mai napon megtetszik. Most25 annakokáért, óh Izráelnek Ura Istene, tartsd meg a mit szolgádnak Dávidnak az én atyámnak igértél, ezt mondván : A te magodból való férjfiú el nem fogy én előttem, ki az Izráelnek királyiszékiben üljön ; csak hogy a te fijaid megőrizzék az ő útjokat hogy én előttem járjanak, a mint te én előttem jártál. Most26 mondom, óh Izráelnek Istene, erősítsd meg kérlek a te szavaidat, mellyeket szólottál a te szolgádnak Dávidnak, az én atyámnak. Ugyan27 is : Igaz é, hogy az Isten lakozzék e földön ? Ímé az ég, és az egeknek egei bé nem foghatnak téged ; mennyivel kevésbé e Ház, mellyet én építettem ? De28 tekints a te szolgádnak imádságára és könyörgésére, óh Uram én Istenem, meghallgatván a kiáltást és az imádságot, mellyel a te szolgád imádkozik előtted a mai napon. Hogy29 a te szemeid e Házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, mondom, melly felől azt mondottad : Ott lészen az én nevem : és hogy meghallgassad az imádságot, mellyel imádkozik a te szolgád e helyen. És30 hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek az Izráelnek könyörgését, a kik imádkozándanak e helyen, te mondom, hallgasd meg lakhelyedből a mennyekből és meghallgatván légy kegyelmes ! Mikor31 vétkezendik valaki felebarátja ellen, és hitére hagyja és kénszeríti őtet megesküdni : és a hit ide a te oltárod eleibe jövénd ebbe a Házba : Te32 meghallgassad a mennyekből, és vidd véghez, és tégy igazat a te szolgáid között, kárhoztatván az istentelent, hogy fején teljék a mit keresett : és megigazítván az igazat, megfizetvén néki az ő igazsága szerint. Mikor33 megverettetik a te néped az Izráel az ő ellenségeitől, mivelhogy ellened vétkeztek, és hozzád megtéréndenek, és vallást tejéndenek a te nevedről, és néked imádkozándanak és könyörgéndenek e Házban ; Te34 hallgasd meg a mennyekből, és bocsád meg Izráelnek a te népednek vétkét : és hozd vissza őket a földre, mellyet adtál az ő attyaiknak. Mikor35 bérekesztetik az ég és nem lészen eső, mivelhogy ellened vékeztek, és imádkozándanak e helyen, és vallást tejéndenek a te nevedről, és megtéréndenek az ő bűnökből, mikor megnyomorgatántod őket. Te36 hallgasd meg őket a mennyekből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és az Izráelnek a te népednek vétkének, minekutánna megtanitándod őket a jó útra, mellyen járjanak ; és adj esőt a te földedre, mellyet örökségűl adtál a te népednek. Mikor37 éhség lejénd e földön, mikor döghalál lejénd, vagy aszály, vagy ragya, vagy sáska ; vagy mikor cserebogár lejénd ; vagy mikor az ő ellensége megszállja kapuit ; vagy valami egyéb csapás és nyavalya reájok jövénd : Minden38 imádságot, minden könyörgést, melly lészen akármelly embertől, vagy a te egész népedtől az Izráeltől, midőn megérzi kiki az ő szívében a csapást, és kiterjeszténdi kezeit e Házban. Te39 hallgasd meg a mennyekből a te lakhelyedből, és légy kegyelmes és cselekedd ezt, hogy kinek-kinek fizes az ő útai szerint, a mint megesmérted az ő szívét, (mert te egyedűl látod minden emberek szíveiknek gondolatját.) Hogy40 féljenek téged mind éltig, míg e földnek szinén lakoznak, mellyet adtál a mi atyáinknak. Sőt41 még az idegen is, ki nem a te néped közzűl az Izráel közzűl való, ha eljövénd messze földről a te nevedért ; (Mert42 meghallják a te nagyságos nevedet, és a te hatalmas kezedet és felhuzott karodat) és imádkozánd e Házban. Te43 meghallgassad a mennyekből a te lakhelyedből, és add meg az idegennek mind azt, a miért könyörög néked, hogy mind az egész földön való népek megesmérjék a te nevedet, és féljenek úgy téged, miképen a te néped az Izráel : és esmérjék meg, hogy a te nevedről neveztetik ezt a Ház mellyet én építettem. Mikor44 a te néped kimegyen hadba az ő ellensége ellen, az úton a mellyen elbocsátod őket : és imádkozándanak az Úrnak, fordulván az úton e városra, mellyet magadnak választottál, és e Házra, mellyet építettem a te nevednek : Meghallgassad45 a mennyekből az ő imádságokat és könyörgéseket, és állj bosszú ő érettek. Ha46 te ellened vétkezéndenek ; (mert nincsen ember a ki nem vétkeznék) és megharagudván reájok, az ellenségnek kezébe adándod, és fogva elviéndik őket azok, a kiktől megfogattak, az ellenségnek földére, messze vagy közel. És47 eszekbe veszik magokat a földön, mellyre fogva vitettek, és meegtérvén könyörgeni kezdenek néked azoknak földökön, a kiktől fogva elvitettek, mondván : Vétkeztünk, hamisan és istentelenűl cselekedtünk ! És48 megtéréndenek te hozzád teljes szívekből és lelkekből, az ő ellenségeknek földében, kik őket fogva elvitték, és imádkozándanak hozzád az ő földöknek útja felé fordulván, mellyet adtál az ő attyaiknak, és e város felé, mellyet magadnak választottál, és e Ház felé, mellyet a te nevednek építettem. Hallgasd49 meg a mennyekből a te lakhelyedből az ő imádságokat és könyörgéseket, és állj bosszút érettek ; És50 légy kegyelmes a te népednek, kik ellened vétkezéndenek, megbocsátván nékik minden bűneiket, mellyekkel ellened vétkeztek : és szerezz kedvet nékik azok előtt, kik őket fogva tartják, hogy könyörüljenek rajtok : Mert51 ők a te néped és örökséged, kiket kihoztál Égyiptomból, a vas kemenczének közepéből. Hogy52 a te szemeid nézzenek a te szolgádnak imádságára, és a te népednek az Izráelnek könyörgésére, meghallgatván őket mindenkor, mikor téged segítségűl hívnak. Mert53 te külön választottad őket magadnak örökségűl a földnek minden népei közzűl, a miképen megmondottad volt Mózes a te szolgád által, mikor kihoztad a mi atyáinkat Égyiptomból, Uram Isten ! És54 mikor elvégezte volna Salamon az Úr előtt való minden imádságát és könyörgését, felkele az Úrnak oltára elől, és megszünék az ő térdein való állástól ; és kezeit az égbe felemelvén. És55 fennállván megáldá az Izráelnek egész Gyülekezetét, felszóval ezt mondván : Áldott56 legyen az Úr, ki nyugodalmat adott az ő népének az Izráelnek minden ő beszéde szerint, csak egy beszéde is hijába való nem volt minden ő jó beszédei közzűl, a mellyeket szólott Mózes az ő szolgája által. Legyen57 velünk is a mi Urunk Istenünk, a miképen volt a mi atyáinkkal, ne hagyjon el minket, el se távozzék tőlünk : Hanem58 hajtsa magához a mi szívünket, hogy járjunk minden ő útaiban, és őrizzük meg az ő parancsolatit, végezésit és ítéletit, mellyeket parancsolt a mi atyáinknak. És59 ezek a beszédek, mellyekkel imdákoztam az Úr előtt, legyenek jelen a mi Urunk Istenünk előtt éjjel és nappal, úgy hogy gondját viselje az ő szolgájának és az ő népének az Izráelnek minden időben : Hogy60 megesmérjék a földön való minden népek, hogy csak az Úr Isten ; és hogy ő kivülötte nincsen más. És61 legyen a ti szívetek tökéletes a mi Urunkhoz Istenünkhöz, járván az ő végezéseiben, és megőrizvén az ő parancsolatit, miképen e mai napon. A62 Király pedig és az egész Izráel ő vele, áldozatokat áldoznak vala az Úr előtt. És63 Salamon áldozék háláadásnak áldozatjával, mellyet áldozék az Úrnak : tudniillik huszonkét ezer ökörrel, százhúsz ezer júval : és e képen szentelék fel az Úrnak Házát a Király és az Izráelnek minden fijai. Ugyanazon64 napon megszentelé a Király a középső pitvart, melly az Úrnak Háza előtt vala ; mert ott szerze egészen égőáldozatokat, ajándékokat és háláadó-áldozatoknak kövéreit ; mivelhogy a rézoltár, melly az Úr előtt vala, kisebb vala, mintsem reá férne az égőáldozat, az ajándékok és a háláadásra való áldozatoknak kövérei. És65 Salamon Innepet szerze az időben : és vele egyetemben az egész Izráel ; nagy Gyülés vala ez, Hámátnak határától fogva Égyiptomnak határáig a mi Urunk Istenünk előtt, hét napig, ismét hét napig, azaz tizennégy napig. A66 nyolczadik napon pedig elbocsátá a népet ; és megáldák a Királyt, és elmenének az ő hajlékaikba örömmel és víg szívvel, mind azokért a sok jókért, mellyeket cselekedett vala az Úr Dáviddal az ő szolgájával, és Izráellel az ő népével. Isten9 szava Salamonhoz.Lőn1 pedig, mikor elvégezte volna Salamon az Úr Házának és a Király házának építését, és mindeneket, mellyeket Salamon az ő kivánsága szerint építeni akara. Megjelenék2 az Úr Salamonnak másodszor is, miképen megjelent vala néki Gibeonban. És3 monda néki az Úr : Meghallgattam a te imádságodat és könyörgésedet, mellyel könyörgöttél előttem : Megszenteltem e Házat, mellyet építettél, abba helyheztetvén az én Nevemet mind örökké ; és ott lésznek az én szemeim és az én szívem mindenkor. És4 ha te előttem járandasz, a mint járt Dávid a te atyád egyenes és tökéletes szívvel, úgy cselekedvén mindenekben, a mint néked megparancsoltam, az én rendelésimet és itéletimet megtartándod. Megerősítem5 a te birodalmadnak székit az Izráelen mind örökké, a mint szólottam vala Dávidnak a te atyádnak, mondván : El nem fogy a te nemzetségedből való férjfiú az Izráelnek királyiszékiből. Hogyha6 pedig elszakadtok ti és a ti fijaitok én tőlem, és meg nem őrizénditek az én parancsolatimat és végzéseimet, mellyeket előtökbe adtam ; hanem elmentek és idegen isteneknek szolgáltok, és meghajoltok azok előtt ; Kigyomlálom7 az Izráelt e földnek színéről, mellyet nékiek adtam : e Házat, mellyet az én nevemnek szenteltem, elvetem szemem elől : és az Izráel példabeshzédűl és közbeshzédűl lészen minden népek előtt. És8 e Ház, melly nagy méltóságos és híres neves lészen, letörettetik, úgyannyira, hogy valaki azon általmegen, elcsudálkozik rajta, és süvölt : és azt fogják mondani : Vallyon mi okért cselekedett az Úr e képen e földdel és e Házzal ? És9 felelnek : Mivelhogy elhagyták az ő Urokat Isteneket, ki az ő attyaikat kihozta vala Égyiptomnak földéből, és idegen Istenekhez hajlottak és azokhoz ragaszkodtak, és szolgáltak azoknak : ezokáért bocsátá ő reájok az Úr mind ezt a nyoorúságot. Erős városok, hajózás.Lőn10 pedig húsz esztendő elmulva : mellyekben építé Salamon a két házat, tudniillik az Úr házát és a Király házát ; (Mellyeknek11 építésére Hírám, Tírusnak Királya adott vala ájándékon Salamonnak czédrusfákat, fenyőfákat, aranyat, egész kivánsága szerint,) akkor ada Salamon Király Hírámnak húsz várost Galileának földében. És12 kiméne Hírám Tírusból, hogy meglátá a városokat, mellyeket Salamon ada néki, és nem kedvelé azokat. És13 monda : Micsodák ezek a városok, mellyeket nékem adtál szerelmes atyámfia ? És Kábúl földnek nevezé azokat mind e mai napig. Küldött14 vala pedig Hírám a Királynak száz és húsz tálentom aranyat. Ez15 oka az adónak, mellyet felvetett vala Salamon Király, hogy megépitené az Úr házát, és a maga házát, a Sion várának erősségét, Jérusálemnek kőfalát : és Kháczort, Megiddót és Gézert. (Mert16 Faraó Égyiptomnak Király eljött vala, s megvette vala s megégette vala tűzzel Gézert : a Kananeust pedig, a ki lakik vala a városban, megölte vala és adta vala azt ajándékon az ő leányának a Salamon feleségének. Megépíté17 pedig Salamon Gézert) és az alsó Beth-hóront. Bahalátot,18 Thadmort a pusztában, azon a földön. És19 mind a fegyveres tárházaknak városait, mellyek Salamonéi valának, a szekereknek városait és a lovagoknak városait : és mindeneket, mellyeknek építésére Salamonnak kívánsága vala Jérusálemben, és a Libánusban, és az ő birodalmának minden földén. Mind20 azt a népet pedig melly megmaradott vala az Emoreusoktól, Hitteusoktól, Perizeusoktól, Hiveusoktól, Jebuzeusoktól, kik nem valának az Izráel fijai közzűl. Azoknak21 fijait, kik ő utánnok azon a földön maradtak vala, kiket az Izráeliták ki nem veszthettek vala, Salamon adófizetőkké és szolgákká tevé mind e mai napig. Az22 Izráel fijai közzűl pedig nem vete senkit Salamon szolgálat alá : hanem ezek hadakozó férjfiak valának, és ő szolgái, és Főemberei, és Hadnagyai, és az ő szekereinek és lovaginak Fejei. Ezek23 közzűl valának a palléroknak Fejedelmei, kik pallérkodnak vala a Salamon épitésén, ötszáz és ötven, kik igazgatják vala a népet, melly munkálkodik vala az épitésen. Továbbá24 a Faraó leánya felméne Dávidnak városából az házába, mellyet Salamon épített vala néki : Akkor építé meg Millót is. Áldozék25 pedig Salamon minden esztendőben háromszor, égő és háláadóáldozatokkal az oltáron, mellyet épített vala az Úrnak : és áldozik vala jóillattal azon is, melly az Úr előtt vala, és elvégezé a Házat. És26 hajókat is csináltata Salamon Esiongáberben, melly Elót mellett vala a veres tenger partján, az Edom földén. És27 elküldé Hírám az ő szolgáit azokban a hajókban, kik jó hajósok és a tengeren vaó járásban tudósok valának, a Salamon szolgáival. Kik28 Ofirba menvén, hozának onnét négyszáz húsz tálentom aranyat, mellyeket vivének Salamon Királyhoz. A10 sébai királyné látogatása.A1 Séba Királynéasszonya pedig hallván Salamonnak hírét, és az Úrnak nevét, eljöve, hogy megkisérgetné őtet nehéz kérdésekkel. És2 béjöve Jérusálembe igen nagy sereggel és tevékkel, mellyek hoznak vala drága fűszerszámokat, igen sok aranyat és drágaköveket : és Salamonhoz méne, és szóla vele mindenkről, mellyek szívében valának. Megfejté3 pedig Salamon néki minden kérdéseit : semmi nem vala elrejtve a Királytól, mellyet néki meg nem mondott volna. És4 látá Sébának Királynéasszonya Salamonnak minden bölcseségét : és a házat, mellyet épített vala. És5 az ő asztalának étkeit, és szolgáinak üléseknek rendit, és szolgáinak udvarlásoknak módját, és azoknak öltözeteket, és pohárszékeit, és az ő áldozatját, mellyel áldozik vala az Úrnak házában : és a nagy álmélkodás miatt lélek is alig vala ő benne ; És6 monda a Királynak : Igaz volt a beszéd, mellyet a földemben hallottam volt a te dolgaid felől, és bölcseséged felől. Én7 pedig nem hihettem azokat a beszédeket, míg én magam el nem jöttem és szemeimmel megláttam. Ímé pedig felét sem mondották meg nékem : meghaladták bölcseséggel és jósággal a hírt, mellyet hallottam vala felőled. Boldogok8 a te embereid, és boldogok ezek a te szolgáid, kik udvarlanak néked, hogy mindenkor hallhatják a te bölcseségedet : Legyen9 a te Urad Istened áldott, ki annyira kedvelt téged, hogy az Izráelnek királyiszékibe ültetett, mivelhogy szerette az Úr az Izráelt mind örökké, és Királlyá tett téged, hogy ítéletet és igazságot szolgáltatnál. És10 ada a Királynak száz és húsz tálentom aranyat és igen sok fűszerszámokat, és drágaköveket. Nem hoztak azután illyen, és ennyi sokságú fűszerszámokat, a mennyit Sébának Királynéasszonya ada Salamon Királynak. (Továbbá11 Hírámnak hajója is, melly aranyat hord vala Ofirból, hoza Hébenfát is Ofirból nagy bőséggel, és drágaköveket. És12 csinála a Király a Hébenfából osztólopokat az Úr házába és a Király házába, és az éneklőknek hegedűket és lantokat : nem hoztak ollyan Hébenfákat, nem láttak olyanokat mind e mai napig.) Salamon13 Király pedig ada a Séba Királynéasszonyának mindent, a mit kívána és kére tőle, azokon kivűl, a mellyeket gazdagságához képest ada Salamon Király néki. Annakutánna megtére és méne az ő földébe szolgáival egyetembe. Salamon gazdagsága és dicsősége.Vala14 pedig mértéke az aranynak, melly kezéhez jő vala Salamonnak minden sztendőben, hatszáz és hatvanhat tálentom arany. Azonkivűl,15 a mi jő vala az áros emberektől, és a drága fűszerszámokkal kereskedő kalmároktól, és mind az Arábiabeli Királyoktól és annak a földnek Tiszttartóitól. Csinála16 pedig Salamon Király kétszáz öreg-paizsokat tiszta vert aranyból ; mindenik paizsra hatszáz aranyat költe. És17 háromszáz kerekeded-paizsokat vert aranyból, három font aranyt költe mindenik paizsra ; és azokat a Király helyhezteté a Libánus erdőnek házába. Csinála18 annakfelette a Király elefánttetemből egy nagy királyiszéket, és béborítá azt finom arannyal. Hat19 lépés grádicsa vala e királyiszéknek, és e széknek teteje kerekded vala hátúl : és kezek támaszai valának, mind kétfelől az ülésnek helyén, és két oroszlánok állanak vala a kezek támaszai mellett. Tizenkét20 oroszlán áll vala ott kétfelől agrádicsnak hat lépésén : senki ollyant nem csinált semmi országban. Annakfelette21 minden italhoz való edényei Salamon Királynak aranyból valának : és minden edényei a Libánus erdő házának tiszta aranyból valának, nem vala azok között semmi ezüst : mert annak semmi becse nem vala Salamon idejében. Mert22 Thársisba járó hajói valának a Királynak a tengeren, a Hírám hajóival : és egyszer három esztendőben mennek vala a hajók Thársisba, mellyek aranyat, ezüstöt, elefántcsontokat, majmokat és pávákat hoznak vala. És23 feljebb magasztaltaték Salamon Király gazdagsággal és bölcseséggel a földön való minden Királyoknál. És24 mind az egész föld kívánja vala látni Salamont, hogy hallhatnák az ő bölcseségét, mellyet Isten az ő szívébe adott vala. És25 azok néki ajándékot hoznak vala, ezüst és arany edényeket, öltözeteket, hadi szerszámokat, fűszerszámokat, lovakat, öszvéreket, esztendőnként. Egybegyüjté26 azért Salamon az ő szekereit és lovagjait, és lőn néki ezer és négyszáz szekere, és tizenkét ezer lovagja, kiket helyheztete a szekereknk városaiba, és hogy a Királlyal lennének Jérusálemben. És27 megbővité a Király Jérusálemben az ezüstöt mint a követ, és a czédrust mint a vad figefákat, mellyek nagy bőséggel teremnek a mezőn. És28 Salamonnak Égyiptomból hoznak vala lovakat : mert a Királynak kereskedői sereggel veszik vala a lovakat pénzen. És29 Égyiptomból egy szekér hatszáz ezüst siklussal jő vala ki : egy ló pedig másfél százzal, és e képen hozzák vala mind a Hitteusok Királynak, mind a Siriabeliek Királyainak. Salamon11 feleségei és bálványozása.Salamon1 Király pedig megszerete sok idegen asszonyokat, még pedig a Faraó leányán kivűl a Moábiták, Ammoniták, Edomiták, Sídonbeliek, és Hitteusok leányait. Azoknak2 a Pogányoknak leányait, kik felől azt mondotta vala az Úr az Izráel fijainak : Ne közösüljetek velek, ők is ne közösüljenek veletek ; mivelhogy az ő isteneik után hajtják a ti szíveteket. Ezekhez, mondom, ragaszkodék Salamon szeretettel. És3 valának néki feleségei, hétszáz Királynéasszonyok és háromszáz ágyasai : és az ő feleségei elhajták az ő szívét. És4 mikor immár megvénült volna Salamon, az ő feleségei elhajták az ő szívét az idegen istenek után ; és nem vala szíve tökéletes az ő Urához Istenéhez, a mint az ő attyának Dávidnak szíve vala. Mert5 Salamon követi vala az Astoret bálványt, a Sidonbeliek Istenét, és a Milkómot az Ammoniták utálatos bálványát. Gonosz6 dolgot cselekedék azért Salamon az Úrnak szemei előtt, és nem követé ollyan tökéletességgel az Urat, mint Dávid az ő attya. Akkor7 építe Selemon templomot Kámosnak a Moábiták utálatos bálványának a hegyen, melly Jérusálem ellenében vagyon, és Moloknak, az Ammon fijai utálatos bálványának. És8 e képen cselekedék Salamon mind az ő idegen feleségeivel : kik jóillatot tesznek és áldoznak vala az ő isteneiknek. Megharagvék9 azért az Úr Salamonra, hogy elhajlott az ő szíve az Izráel Urától Istenétől, ki megjelent vala néki két úttal. És10 erről parancsolatot adott vala néki, hogy ne követne idegen isteneket ; mindazáltal meg nem őrizte az Úrnak parancsolatját. Monda11 azért az Úr Salamonnak : Mivelhogy illyen gonoszság találtatott benned, és meg nem őrizted az én szövetségemet és az én rendelésimet, mellyeket parancsoltam néked : elszakasztván elszakasztom tőled az országot, és adom a te szolgádnak. Mindazáltal12 míg élsz, nem cselekeszem ezt Dáidért a te atyádért, hanem a te fijadnak kezétől szakasztom el azt. De13 nem szakasztom el az egész királyi birodalmat ; hanem egy nemzetséget adok a te fijadnak Dávidért, az én szolgámért és Jérusálemért, mellyet magamnak választottam. Salamon ellenségei és halála.Támaszta14 azért ellenséget az Úr Salamonra, az Edombeli Hadádot, ki az Edombeli királyi nemből való vala. Mert15 mikor Dávid az Edomiták ellen ment vona, és Joáb a vitézeknek Hadnagya elment volna a megöleetteknek temetésére ; és levágott volna minden férjfiúi nemet Edomban. (mert16 hat hónapig lőn ott Joáb az egész Izráellel, míg minden férjfiúi nemet elvesztene Edomban.) Akkor17 szaladott vala el Hadád, és vele együtt valami Edomiták az ő attyának szolgái közzűl ő vele, bémenvén Égyiptomba. Hadád pedig akkor kis gyermek vala. Kik18 felkelvén Midiánból, menének Páránba, és melléjek vévén a Páránbeli férjfiak közzűl, bémenének Égyiptomba Faraóhoz az beli királyhoz ; ki házat ada néki, és ételt italt szolgáltata néki, jószágot is ada néki. Igen19 kedvében lőn azért Hadád Faraónak úgyannyira, hogy feleségűl adá néki az ő feleségének hugát, a Táfnes Királynéasszonynak hugát. Szüle20 pedig néki a Táfnes huga fiat, Génubátot az ő fiját, és felnevelé azt Táfnes a Faraó házában, és lőn Génubát a Faraó házában a Faraó fijai között. Mikor21 pedig Hadád meghallotta volna Égyiptomban, hogy elaludt volna Dávid az ő attyaival, és hogy Joáb is a seregnek Hadnagya mgholt volna ; akkor monda Hadád Faraónak : Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én földembe. Felele22 Faraó néki : Mi nélkűl szűkölködöl én nálam, hogy a te földedbe igyekezel menni ? Felele az : Semmi nélkűl nem szűkölködöm, de kérlek bocsáss el engemet. Támaszta23 annakfelette az Isten néki ellenséget, Rézont, Eljadának fiját, ki elfutott vala Hadadézertől a Sóbabeli Királytól az ő urától. És24 hadakozó férjfiakat gyüjtött vala maga mellé, és ő vala a seregnek Hadnagya, mikor megölé őket Dávid : azután Damaskusba menvén ott lakának és uralkoának Damaskusban. És25 ellensége lőn Izráelnek, Salamonnak egész éltében, a nyomorúságon kivűl, mellyet szerez vala Hadád és meggyűlölé az Izráelt, és uralkodék Siriában. Jéroboámot26 is pedig feltámasztá az Úr az Efrateus Nébátnak fiját, Seredából valót ; (a kinek annyának Sérua vala neve, egy özvegy asszony) ki Salamonnak szolgája vala, annyira hogy felemelné kezét a Király ellen. És27 ez lőn oka, miért támadott volna a Király ellen : mert Salamon megépítette Millót, és bérakatta az ő attyának Dávidnak városának romlását. Jéroboám28 pedig erős férjfiú vala ; és látván Salamon, hogy az ő szolgája az ő dogában szorgalmatos volna, reáveté a József háza gondviselésének minden terhét. Akkor29 az időben pedig, mikor Jéroboám kiment vona Jérusálemből, találá őtet az úton Ahija a Silóbeli Próféta : ő pedig új öltözetben vala, és csak ketten valának a mezőn együtt. És30 megragadván Ahija az új ruhát, melly azon vala, hasitá azt tizenkét részre. És31 monda Jéroboámnak : Vedd el magadnak a tíz részt : mert ezt mondja az Izráelnek Ura Istene : Ímé elszakasztom ez országot Salamonnak kezétől, és néked adom a tíz nemzetséget. Egy32 nemzetséget hagyok pedig ő nála az én szolgámért Dávidért, és Jérusálemnek városáért, mellyet magamnak választottam az Izráel minden nemzetségei közzűl. Ezokáért :33 mert elhagytak engemet, és imádták Astóretet a Sidonbeliek istenét, és Kámost a Moábiták istené ; és Milkomot az Ammon fijainak istenét ; és nem jártak az én útaimban ; azt cselekedvén a mi tetszett volna az én szemeimnek : az én végezésimet és ítéletimet, a mint Dávid az ő attya megörizte. Nem34 veszek mindazáltal el semmit a királyi birodalomban az ő kezétől, hanem akaraom hogy Fejedelem leyen életének minden idejében, Dávidért az én szuolgámért, kit magamank választottam ; mivelhogy megőrizte az én parancsolatimat és végzéseimet. De35 az ő fijának kezétől elveszem a királyi birodalmat, és néked adom azt, tudniillik a tiz nemzetséget. Az36 ő fijának pedig egy nemzetséget adok, hogy Dávidnak az én szolgámnak legyen előttem szövétneke mindenkor Jérusálemben, a városban mellyet magamnak választottam, hogy ott helyheztetném az én nevemet. Téged37 pedig felveszlek, és uralkodol mindeneken a te lelkednek kívánsága szerint, és Király lész az Izráelen. És38 ha te minden parancsolatimnak engedéndesz és járándasz az én útaimban, és azt cselekedénded a mi tetszik nékem, megőrizvén az én rendelkezésimet és parancsolatimat, a mint Dávid az én szolgám cselekedett : én veled leszek és építek néked állandó házat, a mint Dávidnak építettem, és néked adom az Izráelt. És39 megsanyargatom ezokáért a Dávid magvát : de mindazáltal nem mind örökké. Igyekezk40 vala pedig Salamon megölni Jéroboámot, ezokáért felkelvén Jéroboám, futa Égyiptomba Sésákhoz az Égyiptombeli Kirlyhoz : és lőn Égyiptomban, míg meghala Salamon. Salamonnak41 pedig egyébb dolgai és minden cselekedetei, mellyeket cselekedett, és bölcsesége, avagy nem írattattak é meg a Salamon cselekedeteiről írott könyvben ? A42 napok pdig, mellyekben uralkodott Salamon Jérusálemben az egész Izráelen, volta, negyven esztendők. És43 elaluvék Salamon az ő attyaival, és eltemetteték az ő attyának Dávidnak városában. És Roboám az ő fija uralkodék helyette. Tíz12 törzs elszakad Roboámtól és Jeroboámot teszi királlyá.Elméne1 pedig Roboám Síkembe : mert Síkembe gyült valaaz egész Izráel, hogy Királlyá tenék őtet. Mikor2 pedig meghallotta volna Jéroboám Nébátnak fija, ki még Égyiptomban vala, a hová futott vala Salmaon Király előtt, visszajöve akkor Égyiptomból. És3 hozzá küldvén elhívaták őtet. Elmenének pedig Jéroboám és az Izráel egész Gyülekezete, és szólának Roboámnak mondván : A4 te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatját, és a nehéz igát, mellyet mi reánk vetett, és szolgálunk néked. És5 monda nékik : Menjetek el, és harmadnap mulva jöjjetek vissza hozzám. Elméne annakokáért a nép. És6 tanácsot tarta Roboám a Vénekkel, kik Salamon előtt az ő attya előtt állottak vala éltéen, mondván : Micsoda tanácsot adtok ti, hogy e népnek választ tegyek ? És7 szólának azok mondván : Ha e mai napon kedvét teszed e népnek, és nékik szolgálsz ; azaz jó választ téssz nékik, mind éltig szolgálnak néked. Megveté8 pedig a Vének tanácsát, mellyet néki adtak vala, és tanácsot tarta az ifjakkal, kik ő vele együtt nevekedtek vala fel, kik ő előtte udvarlanak vala. És9 monda azoknak : Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ tegyünk e népnek, melly nékem szólván azt mondja : Könnyebbítsd meg az igát, mellyet reánk vetett a te atyád ? Mondának10 pedig néki az ifjak, kik együtt nevekedtek vala fel ő vele : Így szólj ennek a népnek, melly szólván néked ezt mondja : A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk ; e képen szólj, mondom, nékik : Az én kisebbik ujjam temérdekebb az én atyámnak egész derekánál. Most11 azért, az én atyám ha reátok nehéz igát vetett, én nehezebbé teszem a ti igátokat : Az én atyám ostorokkal ostorozott titeket, én pedig skorpiókkal ostorozlak titeket. Elméne12 annakokáért Jéroboám és mind a sokaság Roboámhoz harmadnapra, a mint meghagyta vala a Király, ezt mondván : Jöjjetek hozzám harmadnapon. És13 a Király kemény választ tőn a népnek, megvetvén a Véneknek tanácsát, mellyet adtak vala néki. Szóla14 pedig nékik az ő ifjainak tanácsok szerint, mondván : Az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én pedig nehezebbé tészem ; az én atyám ostorokkal ostorozott titeket, de én skorpiókkal ostorozlak titeket. És15 nem hallgatá meg a Király a népet ; mert az Úrtól lőn ennek az oka, hogy megerősítené az ő beszédét, mellyet szólott vala a Silóbeli Ahija által Jéroboámnak a Nébát fijának. Mikor16 pedig látta volna az egész Izráel, hogy meg nem hallgatta volna őket a Király, felele az egész nép a Királynak e képen : Micsoda részünk vagyon nékünk Dávidban ? Nincsen nékünk örökségünk az Isai fijában, menj el a te hajlékidba, óh Izráel ? Most viseld gondját immár a te házadnak, óh Dávid ! Elméne azért az Izráel az ő hajlékiba. Roboám17 csak azokon az Izráel fijain uralkodék, kik Júda városaiban laknak vala. Elküldé18 pedig Roboám Király Adorámot ki adószedő vala, és megkövezé őtet az egész Izráel, és meghala : Roboám Király pedig hamarsággal szekerébe felüle, hogy szaladna Jérusálembe. Így19 szakada el az Izráel népe Dávidnak házától mind e mai napig. És20 lőn, mikor meghallotta volna az egész Izráel, hogy megjött volna Jéroboám, érette küldvén hívaták őtet a gyülekezetbe, és Királlyá tevék őtet az egész Izráelen ; senki pedig nem követé Dávidnak házát, hanem csak egyedűl a Júda nemzetsége. Méne21 azért Roboám Jérusálembe, és öszvegyüjté Júdának egész házát és Benjáminnak nemzetségét száz és nyolczvanezer válogatott hadra való férjfiakat, hogy megvívnának az Izráel házával, és visszanyernék az országot Roboámnak a Salamon fijának. Lőn22 pedig az Isten beszéde Sémajához az Isten emberéhez, mondván : Ezt23 mondjad Roboámnak, a Salamon fijának, a Júda Királyának, és az egész Júda és Benjámin házának, és a több népnek mondván : Azt24 mondja az Úr : Fel ne menjetek, és ne hadakozzatok a ti atyátokfiai ellen, az Izráel ellen ; térjetek meg ki-ki házába : mert én tőlem lett e dolog ; és engedének az Úr beszéédének, és visszatérvén, elmenének az Úr beszéde szerint. Izráel országa, Jeroboám bálványozása.Megépíté25 pedig Jéroboám Síkemet az Efraim hegyén, és abban lakék ; és onnét kimenvén megépíté Pénuelt. És26 monda Jéroboám szívében : Majd visaztér ez ország a Dávid házához ; Ha27 felmegyen e nép hogy áldozatot tegyen Jérusálemben az Úrnak házában : e népnek szíve az ő urához Roboámhoz a Júda Királyához hajol ; és engemet megölvén, visszatérnek Roboámhoz a Júda Királyához. Tanácsot28 tartván azért a Király, csináltata két arany borjúképet, és monda nékik : Elég hogy ez ideig Jérusálemben feljártatok : Ímhol vagynak a te isteneid óh Izráel, kik téged kihoztak Égyiptomnak földéből. És29 egyiket helyhezteté Béthelben, a másikat pedig Dánban. És30 lőn e dolog nagy bűnnek oka ; hogy tudniillik a nép menne e bálvány eleibe mind Dán városig. Csinálá31 annakfelette a magas helyek templomát, és Papokat szerze, némellyeket a község közzűl, kik nem valának a Lévi fijai közzűl. Szerze32 Jéroboám innepet is a nyolczadik hónapban, a hónapnak tizenötödik napján, a Júdabeli Innepnek módja szerint, és áldozék az oltáron. Hasonlóképen cselekedék Béthelben is, áldozvána borjúknak, mellyeket csinált vala : és szerze Béthelben Papokt a magas helyeken való kápolnákhoz, mellyeket csinált vala. Áldozék33 az oltáron is, mellyet csinált vala Béthelben, a nyolczadik hónapnak tizenötödik napján, abban a hónapban, mellyet az ő szívében gondolt vala : és innepet szerze az fijainak és felméne oltárra, hogy jóillatot szerezne. A13 bétheli bálványozás ellen jövendölő júdai próféta csodát tesz Jeroboámon, de aztán félrevezettetvén, oroszlán öli meg.Ímé1 pedig az Istennek embere jöve Júdából Béthelbe, az Úrnak beszédével ; Jéroboám pedig áll vala az oltár mellett, hogy jóillattal áldoznék. És2 kiálta az oltár ellen az Úrnak beszédével, és monda : Oltár, oltár ! ezt mondja az Úr : Ímé egy fiú születik a Dávid házából, kinek neve lészen Jósiás, ki megáldozza rajtad a kápolnákhoz való Papokat, kik jóillatot szereznek most te rajtad, és az emberek tetemeit is megégetik rajtad. És3 ugyanazon napon csudát tőn, mondván : E lészen jegye, hogy az Úr mondotta legyen ezt : Ímé az oltár meghasad, és kiomol a hamu, melly rajta vagyon. Lőn4 pedig mikor meghallotta volna a Király az Isten emberének beszédét, mellyet kiáltott vala az oltár ellen Béthelben, kinyujtá Jéroboám az ő kezét az oltártól, mondván : Fogjátok meg őtet. És megszárada az ő keze, mellyet kinyujtott vala ellene, és nem vonhatá bé magához a kezét. Az5 oltár annakfelette meghasada és kiomlana a hamu az oltárról a jegy szerint, mellyet tett vala az Isten embere az Úrnak beszéde által. Szóla6 azért a Király, és monda az Isten emberének : Könyörögj a te Uradnak Istenednek és imádkozzál érettem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött volna az Isten embere az Úrnak, hozzá hajla a Királynak keze, és ollyan lőn mint az előtt. Akkor7 szóla a Király az Isten emberének : Jere haza velem és egyél ebédet, azután megajándékozlak. És8 monda az Isten embere a Királynak : Ha a te házadnak felét nékem adnád is, nem mennék el veled és nem enném kenyeret, sem vizet nem innám e helyen : Mert9 így parancsolt az Úr nékem az ő beszéda által, mondván : Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál ; vissza se térj az úton, mellyen elmenéndesz. Elméne10 azért más úton, és tére meg azon az úton, mellyen Béthelbe ment vala. Egy11 vén próféta lakik vala pedig Béthelben, kinek fija elméne, és megbeszélé az ő attyának mind azt a dolgot, mellyet cselekedett vala az Isten embere Béthelben, és a beszuédeket mellyeket szólott vala a Királynak ; és megbeszélék azokat az ő attyoknak. Akkor12 mondana nékik az ő attyok : Melly úton ment el ? és megmutaták néki az ő fijai az útat, mellyen elment vala az Isten embere, ki Júdából jött vala. És13 monda az ő fijainak : Nyergeljétek meg nékem a szamárt ; kik megnyergelék néki a szamárt, és felüle reá. És14 elméne az Isten embere után, s megtalálá őtet ülvén egy cserfa alatt, és monda néki : Te vagy é amaz Isten embere, ki Júdából jöttél ? És monda : Én vagyok. Akkor15 monda néki : Jere haza velem, és egyél kenyeret. És16 felele az : Nem mehetek vissza veled, bé sem mehetek veled ; nem eszem kenyerte, vizet sem iszom veled e helyen. Mert17 meg vagyon nékem az Úrnak beszédével parancsolva : Ne egyél kenyeret, vizet se iygál ott, és ne térj azon az úton vissza, mellyen oda menéndesz. Felele18 az néki : Én is Próféta vagyok mint szinte te, és nékem az Angyal szólott az Úrnak beszédével, mondván : Hozd vissza őtet veled a te házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. És e képen hazuda néki. Megtére19 azért vele, és kenyeret evék az ő házában, és vizet ivék. Mikor20 pedig ők asztalnál ülnének ; lőn az Úrnak beszéde a Prófétához, a ki őtet visszahozta vala. És21 kiáltá az Isten emberének, a ki Júdából jött vala, ezt mondván : Ezt mondja az Úr : Mivelhoghy engedetlen voltál az Úr szájának, és meg nem tartottad a parancsolatot, mellyet néked a te Urad Istened parancsolt vala. Hanem22 megtértél, és kenyeret ettél és vizet ittál a helyen, melly felől azt mondotta vala néked : Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál : Nem temettetik a te tsted a te atyáidnak koporsójokban. És23 lőn minekutánna ett volna kenyeret, és ivott volna ; megnyergelé néki a szamárt, tudniillik a Prófétának, a kit visszahozott vala. Mikor24 azért elment volna ; egy oroszlán találá őtet az úton, melly megölé őtet ; és az ő teste az úton fekszik vala, és mind a szamár, mind az oroszlán, a holttest mellett állanak vala. És25 ímé a férjfiak, kik azon elmennek vala, megláták azt a holttestet, hogy fekszik vala az úton, és az oroszlánt, a ki mellette áll vala ; és elmenvén megbeszélék a városban, mellyben a vén Próféta lakik vala. Mellyet26 mikor meghallotta volna az a Próféta, a ki visszahozta vala őtet az útról, monda : Az Isten embere az, ki engedetlen volt az Úr szájának ; ezokáért adta az Úr őtet azoroszlánnak, és az rontotta egybe, és ölte meg őtet, az Úrnak beszéde szerint, mellyet szólott vala néki. Szóla27 annakfelette az ő fijainak, mondván : Nyegeljétek meg nekem a szamárt. És megnyergelék. Ki28 mikor elment volna, megtalálá a holttestet, hogy az úton feküdnék, és mind a szamárt, mind az oroszlánt, kik a holttest mellett állanak vala ; nem evék az oroszlán a testben, a szamárt sem sérté meg. És29 felvevé a Próféta az Isten emberének testét, és feltevé azt a szamárra, és visszahozza azt, és béméne a vén Próféta a városba, hogy ott siratná és eltemetné őtet. És30 bétevé annak holttestét a maga koporsójába, és siraták őtet, mondván : Ah szerelmes atyámfia ! Minekutánna31 pedig eltemette volna őtet, szóla az ő fijainak e képen : Mikor meghalándok, e koporsóba temessetek engemet, mellybe az Isten embere temettetett ; az én tetemimet tegyétek az ő tetemei mellé. Mert32 bételjesedik az, a mit kiáltott az Úrnak beszédével, mind az oltár ellen, melly Béthelben vagyon, mind a magas helyeken való házak ellen, mellyek Samariának városaiban vagynak. E33 meglévén, ugyan nem tére meg Jéroboám az ő gonosz utáról : hanem ismét Papokat rendele a nép közzűl a magas helyeken való kápolnákba ; és a ki néki tetszik, azt választja vala, hogy lenne a magas helyeken való kápolnáknak Papja. És34 e dolog ada okot Jéroboám házának büntetésére, hogy kigyomláltatnék és eltöröltetnék a föld színéről. Izráel14 országa. Ahija prófétál Jeroboám ellen. Jeroboám meghal.Akkor1 megbetegedék Ahija, Jéroboámnak fija. És2 monda Jéroboám az ő feleségének : Kelj fel most, és változtasd meg öltözetedet, hogy meg ne esmérjék, hogy te légy Jéroboámnak felesége, és menj el Silóba : Ímé ott vagyon Ahija Próféta, ki elein megmondotta vala én felőlem, hogy Királlyá lennék e népen. Végy3 pedig tíz kenyeret magadhoz, és pogácsákat, és egy edényben mézet, és menj el ő hozzá ; ő megmondja néked, mint lészen a gyermeknek dolga. És4 e képen cselekedék a Jéroboám felesége ; mert felkelvén elméne Silóba, és béméne az Ahija házába. Ahija pedig nem láthat vala, mert meghomályosodtak vala az ő szemei vénsége miatt. Az5 Úr pedig monda Ahijának : Ímé a Jéroboám felesége ide jött, hogy valamit kérdjen tőled az ő fija felől, mert beteg ; te azért így s így szólj néki ; és mikor bejövénd, másnak tetteti magát- Mikor6 azért hallotta volna Ahija az ő lábainak zörgését, hogy az ajtóhoz közelgetne monda : Jöjj bé Jéroboámnak felesége ; miért tetteted magadat másnak ? Én pedig küldettem te hozzád kemény követséggel. Menj7 el, mond meg Jéroboámnak : Ezt mondja az Izráelnek Ura Istene : mivelhogy én téged e nép közzűl felmagasztaltalak, és téged Fejedelemmé tettelek az én népemen az Izráelen ; És8 elszakasztottam az országot a Dávid házától, és azt néked adtam : te pedig nem voltál ollyan, mind az én szolgám Dávid, ki megőrizte az én parancsolatimat, és ki engemet követett teljes szívéből, csak azt cselekedvén a mi kedves az én szemeim előtt ; Hanem9 gonoszabbúl cselekdetél mind azoknál, a kik te előttes voltak ; mert elmentél és idegen isteneket csináltál magadnak, és öntött képeket, hogy engemet haragra ingerelnél ; engemet pedig hátad megé vetettél. Annakokáért10 ímé én veszedelmet hozok Jéroboámnak házára, és kiirtom Jéroboámnak még a falra hugyozóját is, és mind a bérekesztett, mind az elhagyattat Izráelben ; és kihányom a Jéroboám háza maradékait, miképen a ganéjt ki szokták hányni, mignem vége lészen. A11 ki meghal a Jéroboám maradékai közzűl a városban, azt az ebek eszik meg ; a ki pedig a mezőben hal meg, az égi madarak eszik meg : mert az Úr szólott. Te12 pedig kelj fel és menj házadhoz, mihelyt a városba bémégy, ottan meghal a gyermek. És13 az egész Izráel siratja őtet és eltemeti őtet : mert csak ez egyedül temettetik koporsóban a Jéroboám magvából, mivelhogy az Izráelnek Ura Istene ő benne egyedül talált kedves dolgot a Jéroboám háznépe közzűl. És14 támaszt az Úr amgának Királyt Izráelben, ki kigyomlálja a Jéroboám házát egy napon. De micsoda ez most ? És15 megveri az Úr az Izráelt a képen, a miképen a nád a vízben ide s tova hányattatik ; és elszakasztja az Izráelt erről a jó földről, mellyet adott az ő attyaiknak, és elosztja őket a folyóvizen túl ; mivelhogy berkeket csináltak magoknak, az Urat haragra indítván. És16 kézbe adja az Izráelt a Jéroboám bűneiért, ki ő maga is vétkezett, és az Izráelt is bűnbe ejtette. Felkelvén17 annakokáért a Jéroboám felesége, elméne, és juta Thirsába, mihelyt pedig a háznak küszöbén bélépe, ottan meghala a gyermek. És18 eltemeté őtet és siratá őtet az egész Izráel, az Úrnak beszéde szerint, mellyet szólott vala az ő szolgája Ahija Próféta által. Jéroboámnak19 pedig egyéb cselekedetei, mimódon hadakozott és uralkodott légyen, ímé meg vagynak írva az Izráel Királyainak Krónika könyvökben. Az20 idő pedig mellyben uralkodot Jéroboám, huszonkét esztendő, és elaluvék az ő attyaival ; és uralkodék Nádáb az ő fija helyette. Júda országa. Roboám országlása, bűne, bűntetése.Roboám21 pedig a Salamon fija uralkodék Júdában : Negyvenegy esztendős vala Roboám, mikor uralkodni kezde, és tizenhét esztendeig uralkodék Jérusálemben abban a városban, mellyet az Úr választott vala magának az Izráelnek minden nemzetségei közzűl, hogy ott helyheztetné az ő nevét : és az ő annyának Naama vala neve, ki az Ammon nemzetségéből való vala. Júda22 is gonoszúl cselekedék az Úrnak szemei előtt, és haragra indíták őtet az ő vétkeikkel, mellyekkel vétkeztek, inkább hogy nem mint mind azok a vétkek, a mellyeket cselekedtek vala az ő attyaik : Mert23 ők is építének magoknak a magas helyeken oltárokat, és faragott képeket és berkeket minden magas halmon és minden zöldellő fa alatt. Valának24 férjfiú paráznák is az országban, és cselekednének a pogányoknak minden utálatos vétkeik szerint, kiket az Úr kiűzött vala az Izráel felőtt. Lőn25 pedig Roboám Királynak ötödik esztendejében, feljöve Sisák az Égyiptombeli Király Jérusálem ellen. És26 elvivé az Úr házának kincsét, és a Király házának kincsét, mindeneket elvitt : elvivé mind az aranypaizsokat is, mellyeket Salamon csinált vala. És27 csinála Roboám Király azok helyébe rézpaizsokat ; és adá azokat azok kezébe, kik a Király háza kapunállóinak Fejedelmei valának. És28 mikor a Király bémegyen vala az Úr házába, elviszik vala azokat a szólgák ; és ismét visszahozzák vala a szolgák házába. Roboámnak29 pedig több dolgai és minden cselekedetei, nemde nem meg vagynak é írva a Júda Királyinak Krónika könyvökben ? Vala30 pedig Roboám és Jéroboám közöt hsdskozád minf éltig. És31 eleluvék Roboám az ő attyaival, és eltemetteték azokkal együtt Dávidnak városában : és az ő annyának Naama vala neve, Az Ammoniták nemzetségéből való ; és uralkodék Abija az ő fija helyette. Abija.15 Jéroboám1 Királynak a Nébát fijának pedig tizennyolczadik esztendejében uralkodék Abija Júdán. Három2 esztendeig uralkodék Jérusálemben, az ő annyának pedig Maaka vala neve ; ki Abisálomnak leánya vala. És3 jára az ő attyának minden bűneiben, mellyeket ő előtte cselekedett val ; és nem lőn az ő szíve tökéletes az ő Urához Istenéhez, mind Dávidnak az ő attyának szíve. De4 mindazáltal Dávidért ada az ő Ura Istene néki szövétneket Jérusálemben, felmagasztalván az ő fiját ő utánna és Jérusálemet megerősítvén ; Mivelhogy5 azt cselekedé Dávid, a mi kedves vala az Úrnak szemei előtt ; és l nem távozott vala mind azoktól, mellyeket parancsola vala néki az ő életének minden idejében, a Hitteus Uriásnak dolgától megválva. Roboám6 között pedig Jéroboám között hadakozás vala mind éltig. Abijának7 több dolgai pedig és minden cselekedetei nemde nincsenek é megírva a Júda Királyainak Krónika könyvében : mind pedig az Abija és Jéroboám között való hadakozás ? Elaluvék8 pedig Abija az ő attyaival, és eltemeték őtet Dávidnak városában : és uralkodék Asa az ő fija helyette. Asa.Jéroboámnak9 azért az Izráel Királyának huszadik esztendejében keezde uralkodni Asa Júdában. És10 uralkodék negyvenegy esztendeig Jérusálemben ; és az ő annyának Maaka vala neve, ki Abisálom leánya vala. Azt11 cselekedé pedig Asa a mi kedves vala az Úrnak szemei előtt mint Dávid az ő attya. Mert12 kiveszté a férjfiú paráznákat az országból ; és mind elrontá a bálványokat, mellyeket csináltak vala az ő attyai. És13 Maakát is az ő annyát megfosztá a birodalomtól, mivelhogy egy iszonyú bálványt csinált vala a berekben és elrontá Asa az ő bálványát, és megégeté azt a Kedron patakánál. A14 magas helyen való oltárokat ugyan el nem ronták ; de mindazáltal Asának szíve tökéletes vala az Úrhoz életének minden napjaiban. És15 bévivé az Úrnak házába az ezüstöt és az aranyat, és az edényeket, mellyeket az ő attya és ő maga arra szenteltek vala. Asa16 között pedig és Baása az Izráelnek Királya között, minden ő idejekben hadakozás vala ; Mert17 feljöve Baása az Izráelnek Királya Júda ellen, és megépíté Rámát, hogy senkit ki és bé ne bocsátana Asához a Júdának Királyához. És18 vévén Asa mind az ezüstöt és aranyat, melly megmaradott vala mind az Úr s mind a Király házának kincsében, adá azt az ő szolgáinak kezekbe és elküldés azt Asa Király Benhadádnak Tabrimon fijának, ki Héczion fija volt, Siria Királyának, ki lakik vala Damaskusban, ezt izenvén neki : Szövetség19 vagyon én közöttem és te közötted, az én atyám között és a te atyád között. Ímé ajándékot küldök néked, ezüstöt és aranyat, nosza bontsd fel a te szövetségedet Baásával az Izráel Királyával, hogy távozzék el tőlem. Engede20 azért Banhadád Asa Királynak ; és elküldé az ő seregeinek hadnagyait az Izráel városai ellen ; és megvevé Hijont és Dánt, és Abelt vagy Beth-Maakát, és az egész Kinneróthot a Nafthali egész földével. Mikor21 pedig Baása ezt meghallotta volna, megszünék Rámának építésétől és lakik Thirsában. Akkor22 Asa Király egybegyüjté az egész Júdát, (senkit ki nem hagyván) és hordák Rámának mind köveit, mind fájá, mellyekkel épített vala Baása, és építé azokból Asa Király Gébát a Benjámin nemzetségében, és Mispát. Asának23 pedig minden egyéb dolgai, és minden hatalma, és valamit cselekedet, és a városok, mellyeket épített, nemde azok nincsenek é megírva a Júda Királyairól való Krónika könyvben ? Mindazáltal vénségére megbetegesüle lábainak fájdalma miatt. És24 elaluvék Asa az ő attyaival, és eltemetteték, azokkal együtt Dávidnak az ő attyának városában. És Jósafát az ő fija uralkodék helyette. Izráel országa. Nádáb, Baása.Nádáb25 pedig Jéroboámnak fija uralkodni kezde Izráelben, Asának a Júdabeli Királynak második esztendejében ; és két esztendeig uralkodé Izráelen : És26 gonoszul cselekedék az Úrnak szemei előtt, és jára az ő attyának útán és annak vétkében, mellyel vétkeztette vala Izráelt. Pártot27 üte pedig ő ellene Baása, Ahijának fija, az Issakhár nemzetségéből való ; és megveré őtet Baása Gibbethonnál a Filiszteusok városánál, mikor Nádáb és mind az Izraeliták megszállották volna Gibbethont. És28 megölé őtet Baása Asának a Júdabeli Királynak harmadik esztendejében, és uralkodék helyette. És29 lőn mikor uralkodni kezdett volna, levágá Jéroboámnak egész háznépét : egy leleket sem hagya Jéroboám háznépében, mignem mind elvesztené őket az Úrnak beszéde szerint, mellyet megmondott vala az ő szolgája a Silóbeli Ahija által. A30 Jéroboám vétkeiért, mellyekkel vétkezék és az Izráelt is vétekbe ejté ; és az ő bosszantásáért, mellyel felbosszantotta az Izráelnek Urát Istenét. Nádábnak31 egyéb dolgai pedig, és minden cselekedetei, nemde nincsenek é megírva az Izráel Királyának Krónika könyvökben. Asa32 pedig és Baása az Izráel Királya között mind éltig hadakozás volt. Asának33 a Júdabeli Királynak harmadik esztendejében, uralkodék Baása Ahijának fija az egész Izráelen Thirsában, huszonnégy esztendeig. És34 gonoszul cselekedék az Úrnak szemei előtt, és jára Jéroboám után, és az ő vétkében mellyel vétkezteté az Izráelt. Baása16 halála.Lőn1 pedig az Úrnak beszéde Jéhuhoz a Hanáni fijához, Baása ellen mondván : Mivelhogy2 téged felemeltelek a porból és én Fejedelemmé tettelek téged az én népemen az Izráelen : te pedig jártál Jéroboám útán, és bűnbe ejtetted az én népemet az Izráelt, hogy haragra indítanának engemet az ő vétkeikkel. Ímé3 én elvetem a Baásának maradékait, és az ő házának maradékait : és ollyanná tészem a te házadat, mint Jéroboámnak a Nébát fijának házát ; A4 ki meghalánd Baásának maradékei közzűl a városban azt az ebek eszik meg ; aki pedig a mezőn halánd meg, azt az égi madarak eszik meg. Baásának5 pedig több dolgai, és a mit cselekedett, és az ő ereje, nemde nincsenek é megirva az Izráel Királyainak Krónika könyvökben ? Mikor6 pedig elaludt volna Baása az ő attyaival, eltemetteték Thirsában, és az ő fija Ela uralkodék helyette. És7 Jéhu Próféta által is, ki Hanáni fija vala, lett vala az Úrnak beszéde Baása ellen, az ő háza ellen, és minden ő gonoszsága ellen, mellyet cselekedett vala az Úrnak szemei előtt, őtet haragra indítván az ő kezeinek cselekedetei által ; hogy ollyan lenne mint Jéroboámnak háza ; és mivelhogy megölte volna őtet. Ela és Zimri királyok.Asának8 a Júda Királyának huszonhatodik esztendejében kezde uralkodni Ela, Baásának fija, az Izráelen Thirsában, két esztendeig. Pártot9 üte pedig ő ellene, az ő szolgája Zimri, a szekerek fél részének Fejedelme ; és Ela Thirsában vala, és az ital miatt igen megrészegedett vala az Arsa házában, ki az ő házának Thirsában gondviselője vala. És10 eljövén Zimri, megveré és megölé őtet, Asának a Júdabeli Királynak huszonhetedik esztendejében ; és ő uralkodék helyette, Mikor11 pedig immár ő uralkodnék, és az ő székében ülne, megveré Baásának egész házát (nem hagya baan még csak egy falra hugyozót is) minden rokonságiiival és barátival együtt. És12 elveszté Zimri Baásának egész házát, az Úrnak beszéde szerint, mellyet megmondott vala Baása ellen Jéhu Próféta által. Baásának13 minden vétkeiért, és Elának az ő fijának vétkeiért ; kik vétkeztek és vétekbe ejtették vala az Izráelt, haragra indítván az Izráelnek Urát Istenét az ő bálványozásokkal. Elának14 pedig több dolgai, és minden cselekedetei, nemde nincsenek é megírva az Izráel Királyainak Krónika könyvében ? Asának15 a Júdabeli Királynak huszonhetedik esztendejében, uralkodék Zimri hét napig Thirsában, a nép pedig táborba szállott vala Gibbethon ellen, melly a Filiszteusoké vala. Hallván16 pedig a néop, melly a táborban vala ez illyen beszédeket : Pártot ütött Zimri, le is vágta a Királyt : Királlyá választá az egész Izráel Omrit az Izráel seregének Hadnagyát azon a napon a táborban. És17 feljöve Omri és az egész Izráel ő vele Gibbethomból ; és megszállák Thirsát. És18 mikor látná Zimri, hogy megvették volna a várost, bémenvén a királyi háznak palotájába, tűzzel felgyujtá magára a királyi háza és meghala. Az19 ő bűneiért, mellyekkel vétkezék, gonoszul cselekedvén az Úr szemei előtt, járván Jéroboámnak útában és az ő bűnében, mellyet cselekedett vala, vétekbe ejtvén az Izráelt. Zimrinek20 pedig több dolgai és az ő pártolása, mellyet cselekedett, nemde nincsenek é megírva az Izráelbeli Királyoknak Krónika könyvében ? Akkor21 kétfelé hasonlék az Izráel népe : az egyik része a népnek követi vala Tibnit a Ginát fiját, úgyhogy Királlyá tennék őtet ; és a másik része követi vala Omrit. Erősebb22 lőn pedig a nép, melly Omrit követi vala annál a népnél, melly követi vala Tibnit a Ginát fiját ; és meghalván Tibni, uralkodék Omri. Omri és Akháb királyok. Samaria és Jerikó felépítése.Asának23 a Júdabeli Királynak harminczegyedik esztendejében uralkodék Omri Izráelben tizenkét esztendeig : Thirsában uralkodék hat esztendeig. És24 megvevé árron Samariának hegyét Séremtől két tálentom ezüstön ; és megépité a hegyet, és nevezé a várost, mellyet épite, Sémernek a hegyenek Urának nevéről, Samariának. Gonoszúl25 cselekedék pedig Omri az Úrnak szemei előtt, és gonoszságával meghaladá mind az ő előtte valókat. És26 jára Jéroboámnak a Mébát fijának minden útában és az ő bűnében, mellyel vétekbe éjté az Izráelt, az Izráelnek Urát Istenét haragra inditván az ő bálványozásai által. Omrinak27 pedig több dolgai és minden cselekedetei és az ő erőssége mellyel cselekedett, nemde nincsenek é megírva az Izráelbeli Királyoknak Krónika könyvében ? És28 elaluvék Omri az ő attyaival, és eltemetteték Samariában ; uralkodék pedig az ő fija Akháb helyette. Akháb29 pedig Omrinak fija uralkodni kezde Izráelen, Asának a Júdabeli Királynak harmincnyolczadik esztendejében ; és uralkodék Akháb, Omri fija Izráelen Samariában huszonkét esztendeig. És30 cselekedék Akháb, Omri fija gonoszabbúl az Úrnak szemei előtt mind azoknál, kik ő vele voltak. És31 nem elégedék meg ezzel, hogy Jéroboámnak a Nébát fijának búneiben járna, hanem elméne és feleségűl vevé magának Jézabelt, Ethbaálnlak a Sídonbeli Királynak leányát ; és elmenvén a Baálnak szolgála, és meghajtá magát annak. És32 oltárt emele a Baálnak, a Baál házában, mellyet Samariában épített vala. És33 csinála Akháb berket is és inkább haragra indítá Akháb az Izráelnek Urát Istenét, hogynem mint az Izráel több Királyai, kik ő előtte voltak. Ennek34 idejében építé meg ama Béthelbeli Hiel Jérikót. Az ő elsőszülött fijának Abirámnak halálával veté fel annak fundamentomát, és az ő kissebbik fijának Ségubnak halálával állatta fel annak kapuit, az Úrnak beszéde szerint, mellyet szólott vala Jósué a Nún fija által. Izráel17 országa. Illés szárazságot jövendöl, hollók etetik, a sareptai özvegyet csoda által táplálja, fiát pedig feltámasztja.Monda1 pedig Thesbites Illyés (a Gileádban lakozók közzűl való) Akhábnak : Él az Izráelnek Ura Istene, ki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen ; hanem csak az én beszédem szerint. És2 lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván : Menj3 el innét te, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, melly a Jordán vizének ellenében vagyon ; És4 a patakból lészen néked italod ! a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy ott tápláljanak téged. Elméne5 azért és az Úrnak beszéde szerint cselekedék ; élméne mondom, és leüle a Kérith patakja mellett, melly a Jordán vizének ellenében vala. És6 a hollók visznek vala néki kenyeret és húst mind reggel, mind estve, és iszik vala a patakból. És7 lőn néhány nap mulva, hogy megszáradna a patak : mert nem lészen vala eső a földre. Lőn8 azért az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván : Kelj9 fel, menj el Sareptába, melly Sídonhoz tartozó és légy ott : ímé, megparancsoltam egy özvegyasszonynak, hogy tápláljon téged. Ki10 felkelvén elméne Sáreptába, és juta a város kapuhához. Ímé pedig vala ott egy özvegyasszony ki fát szedeget vala, és előszólítván azt, monda néki : Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam. Melly11 elméne hogy hozna. Visszaszólítván pedig őtet, monda néki : Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben nékem. Az12 pedig monda : Él a te Urad Istened, hogy nincsen nékem sült kenyerem, hanem egy teljes marok lisztecském vagyon a vékámban, és egy kevés olajom a korósban és ímé valami fát szedegetek, hogy elmenjek és megkészítsem azt magamnak és az én fijamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk. Monda13 pedig néki Illyés : Ne félj, menj el, s cselekedjél a te beszéded szerint : de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide nékem ; magadnak pedig és a te fiadnak süss azután : Mert14 azt mondja az Izráel Ura Istene, hogy sem a vékabeli liszt, sem a korsóbeli olaj el nem fogy addig, míg az Úr esőt ád a földnek színére. Elméne15 azért, és az Illyés beszéde szerint cselekedék, és evék mind ő, és mind az ő háznépe naponknét. A16 vékabeli liszt el nem fogya, sem pedig a korsóbeli olaj el nem fogya az Úrnak beszéde szerint, mellyet szólott vala Illyés által. Lőn17 pedig ezek után, megbetegedék a ház gazdassszonyának fija, és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy lélekzetet sem vehetne. Monda18 azért Illyésnek : Mit vétettem ellened Istennek embere ? E végre jöttél é hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat és az én fiam meghaljon ? És19 monda néki : Hozd ide a te fijadat. És ő elvevé azt az ő kebeléből, és felvivé a felházba, mellyben ő lakik vala, és az ő ágyára letevé azt. Akkor20 kiálta az Úrhoz, és monda : Én Uram Istenem, azt az özvegyet is kinél én lakom megnyomorítottad é, az ő fiját megölvén ? És21 leborúla háromszor a gyermekre, és kiálta az Úrhoz, mondván : Én Uram Istenem, kérlek, térjen meg a gyermek lelke ő belé ! És22 meghallgatá az Úr Illyésnek szavát ; és megtére a gyermekbe a lélek és megélede. És23 felvevén Illyés a gyermeket, alávivé őtet a felházból és adá őtet az ő annyának, és monda Illyés : Lássad, él a te fijad ! És24 monda az asszony Illyésnek : Most veszem eszembe, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde, melly a te szádban vagyon, igazság. Illés18 és Abdiás.Sok1 idő mulva pedig lőn az Úrnak beszéde Illyéshez, tudniillik a harmadik esztendőben, mondván : Menj el, mutasd meg magadat Akhábnak, és esőt adok e földnek színére. Elméne2 azért Illyés, hogy megmutatná magát Akhábnak. Nagy éhség vala pedig Samariában. Annakokáért3 szólította vala Akháb Abdiást, ki az ő házának gondviselője vala. (Abdiás pedig felette igen féli vala az Urat : Mert4 mikor megöletné Jézabel az Úrnak Prófétáit, vévén Abdiás száz Prófétákat, elrejtette vala őket ötvenenként egy barlangba, és táplálja vala őket kenyérrel és vízzel.) És5 monda Akháb Abdiásnak : Menj el ez országba szerén-szerte a vizek forrásaihoz és minden patakhoz : hogyha valami füvet találhatnánk, hogy a lovakat és öszvéreket megtarthatnánk életben, és ne hagynánk mindenestől meghalni a barmokat. Eloszták6 azért magok közt a földet, mellyen kiki elmenne : maga Akháb megyen vala egy úton ; Abdiás megyen vala más úton egyedűl. És7 mikor Abdiás menne az úton, ímé Illyés előtalálá őtet ; és mikor megesmérte volna őtet, arczal leborúla, és monda : Te vagy é az én Uram Illyés ? Felele8 néki : Én vagyok : Menj el : mond meg a te uradnak : Ímhol jelen vagyon Illyés ; És9 monda Abdiás : Mit vétettem ellened, hogy a te szolgádat Akhábnak kezébe adod, hogy megöljön engemet ? Él10 a te Urad Istened : hogy nincsen semmi nemzetség, sem ország, hová el nem küldött volna az én uram, hogy megkeresne téged. Kik azt mondották : Nincsen sehol. Annakokáért az országot és a népet megesküdtette ; mivelhogy téged sehol nem talált volna. És11 most te azt mondod : Menj el, mond meg a te uradnak : Ímé jelen vagyon Illyés. És12 lészen, mindekutánna tőled elmenéndek, az Úrnak Lelke elragad téged olly helyre, mellyet én nem tudok. Én pedig menjek el, hogy megmondjam Akhábnak ; és mikor ő téged meg nem találánd, megöl engemet. A te szolgád pedig féli az Urat, mind gyermekségétől fogva. Nem13 mondották é meg ez én Uramnak mit cselekedtem, mikor Jézabel megölné az Úrnak Prófétáit ? tudniillik miképen rejtettem el az Úrnak Prófétái közzűl száz férjfiakat ötvenenként egy barlangba, és tápláltam őket kenyérrel és vízzel. És14 most te ezt mondod : Menj el, és mond meg a te uradnak : Ímé jelen vagyon Illyés, hogy megöljön engemet ? Felele15 pedig Illyés : Él a seregeknek Ura, ki előtt állok, hogy e mai napon megmutatom magamat néki. Elméne16 azért Abdiás Akháb eleibe, és megjelenté ezt néki ; és eleibe méne Akháb Illyésnek. És17 mikor meglátta volna Akháb Illyést, monda Akháb néki : Te vagy é az Izráelnek megháborítója ! Ki18 felele : Nem én háborítottam meg az Izráelt, hanem te és a te atyádnak háza ; mivelhogy elhagytátok az Úrnak parancsolatit, és a Baál után jártál. Most19 azért küldj el, és gyüjtsd hozzám az egész Izráelt a Kármel hegyre, és a Baálnak négyszáz és ötven Prófétáit ; a berkeknek négyszáz Prófétáit is, kik a Jézabel asztaláról élnek. Elkülde20 annakokáért Akháb mind az egész Izráel fijaihoz és egybe gyüjté a Prófétákat a Kármel hegyre. Istenítélet a Kármelen.És21 járulván Illyés az egész sokasághoz, monda : Meddig sántáltok kétfelé ? Ha az Úr az Isten, kövessétek őtet ; ha pedig a Baál, kövessétek azt. És nem felele a nép néki csak egy szót is. Ismét22 monda Illyés a népnek : Én maradtam meg csak egyedűl az Úrnak Prófétái közzűl : a Baálnak pedig Prófétái négyszázan és ötvenen vagynak : Adjanak23 azért nékünk két tulkot, és ők válasszák magoknak az egyik tulkot, mellyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra ; tüzet pedig alá ne tegyenek ; én is pedig a másikat elkészítem, mellyet a fákra rakok, de tüzet alá nem teszek. Akkor24 hívjátok segítségűl a ti istenteknek nevét, én is az Úrnak nevét segítségűl hívom ; és a melly Isten meghallgat, az égből tüzet adván, a legen az Isten. És felelvén az egész sokaság monda : Jó kivánság ez ! Monda25 annakfelette Illyés a Baál Prófétáinak : Válasszátok el magatoknak az egyik tulkot, és ti készítsétek el először : mert ti többen vagytok : és hívjátok segítségűl a ti istenteknek nevét, de tüzet alá ne tegyetek. Elvivék26 azért a tulkot, mellyet nékik adott vala, és azt elkésziték, és segítségűl hivák a Baálnak nevét reggeltől fogva mind délig, mondván : Baál ! hallgass meg minket. De semmi szózat nem vala, sem pedig ki megfelelne nékik, és általugrándozzák vala az oltárt, mellyet cisnáltak vala. Mikor27 pedig immár dél volna, csúfolja vala őket Illyés, és ezt mondja : Kiáltsatok felszóval, mivelhogy Isten ő : mert netalán mással vagyon néki beszéde, vagy valakit kerget, vagy útban vagyon ; talán aluszik és felserken. Kiáltának28 azért felszóval, és metélik vala magokat az ő szokások szerint késekkel és beretvákkal míg magokat vérbe kevernék. Lőn29 pedig mikor dél elmult volna, és ők prófétálván a Baált segitségűl hívták volna mind az áldozatnak idejéig ; de semmi szó nem lőn, sem a ki megfelelne, sem a ki reá hallgatna. Akkor30 monda Illyés az egész sokaságnak : Jöjjetek én hozzám. És hozzá méne az egész sokaság : és megépíté az Úrnak otárát, melly letöretett vala. És31 vőn Illyés tizenkét köveket a Jákób fijai nemzetségeinek száma szerint, kinek az Isten azt mondotta vala : Izráel legyen a te neved. És32 oltárt építe a kövekből az Úrnak nevében, és csinála a víznek való árkot az oltár körűl, mellybe férne két véka vetni való mag. Megkészíté33 annakutánna a fákat is, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fákra. És34 monda : Töltsétek meg négy vedret vízzel, és töltsétek az égőáldozatra és fákra. Monda ismét : Másodszor is azt míveljétek, és másodszor is azt mívelék. Monda még is ; Harmadszor is azt míveljétek : és harmadszor is azt mívelék ; Ugyannyira,35 hogy a víz az oltárnak köveiről lefolyna, és még az árkot is bétöltené a víz. Lőn36 pedig, hogy mikor eljött volna az idő, hogy áldoznának, oda méne Illyés Próféta, és monda : Óh Ábrahámnak, Izsáknak, és Izráel Ura Istene, hadd esmérjék meg e mai napon, hogy te vagy Isten az Izráelben, és hogy én te szolgád legyek : és hogy mind ezeket a te parancsolatodból cselekedtem légyen. Hallgass37 meg engemet Uram, hallgass meg engemet, hogy esmérje meg e nép, hogy te vagy az Úr Isten, mikor te az ő szíveket megforditándod. Akkor38 leesék az égből az Úrnak tüze, és megemészté az égőáldozatot, mind a fákkal, kövekkel és a porral egetembe : a vizet is, melly az árokban vala kiszáraztá. Ezt39 mikor látta volna az egész sokaság : arczal a földre leborulván monda : Az Úr az igaz Isten ! Az Úr az igaz Isten ! És40 onda Illyés néki : Fogjátok meg a Baál Prófétáit ; senki el ne szaladjon közzűlök : És megfogák őket, és alávivé őket Illyés a Kison patakja mellé, és megölé ott őket. Akkor41 monda Illyés Akhábnak : Eredj fel, egyél és igyál, mert mintegy nagy esőnek zúgása hallatik. És42 felméne Akháb, hogy ennék és innék. Illyés pedig felméne a Kármel hegynek tetejére, és leborúla a földre, és az ő orczáját az ő két térdei közzé tevé ; És43 monda az ő szolgájának : Menj fel mindjárt, és nézz a tenger felé. elméne azért és a felé néze, és monda : Nincsen semmi. És monda Illyés : Térj vissza hétszer. És44 lőn hetedúttal, monda a szolga : Ímé egy kis felhőcske mit egy embernek tenyere, jő fel a tengerből. Akkor monda Illyés : Menj fel, mond meg Akhábnak : Készítsd el szekeredet, és menj alá : hogy me ne késleljen téged az eső. És45 lőn azonközben, az egek megsetétülének a fellegek és a szelek miatt, és nagy eső lőn. Felüle azért Akháb a szekérbe és elméne Jezréelbe. Lőn46 pedig az Úrnak kezel Illyésen, és felövedezvén az ő derekát, fut vala Akháb előtt, mígnem jutott Jezréelbe. Illés19 Jézabel előtt fut.Megbeszélé1 pedig Akháb Jézabelnek mind azokat, mellyekeet Illyés cselekedett vala : és kiváltképen hogy megölte volna mind a Prófétákat fegyverrel. Külde2 azért Jézabel követeket Illyéshez, mondván : Ezt cselekedjék velem az istenek, és annál is nagyobbat, ha holnap illyenkor úgy cselekeszem a te életeddel, mint te azoknak életekkel mind egyig cselelekedtél. Mellyet3 mikor megértett vona, felkelvén elméne, az ő életéről gondot viselvén : És méne Beersebába, melly Júdában vala : holott hagyá az ő szolgáját. Ő4 pedig elméne a pusztába egynapi járó földr, e és elmenvén leüle egy fenyőfa alatt, és kivánja vala magában, hogy meghalna, és monda : Elég immár az én életem : most óh Uram, vedd el az én lelkemeet : mert nem vagyok jobb az én atyáimnál ! És5 lefekvék és elaluvék a fenyőfal alatt. És ímé ugyan akkor egy Angyal illeté őtet, és monda néki : Kelj fel, egyél. És6 mikor ide s tova tekintett vona, ímé fejénél vala egy szén között sült pogácsa, és egy pohár víz : Evék azért és ivék, és ismét lefeküvék. Eljöve7 pedig az Úrnak Angyala másodszor is, ésmegilleté őtet, és monda : Kelj fel, egyél ; mert erőd felett való útad van. Felkelvén8 azért evék és ivék ; ésméne annak az ételnek erejével, negyven nappal és negyven éjjel, mind az Isten hegyéig Hórebig. Isten megjelenik Illésnek a Hóreb hegyén.És9 béméne ott egy barlangba, és ott hála : és ímé lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, és monda néki : Mit jársz itt Illyés ? Ő10 pedig monda : Nagy búsulásom vagyon a seregek Uráért Istenéért : mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fijai, a te oltáraidat lerontották, és a te Prófétáidat fegyverrel megölték ; és csak én egyedűl maradtam, engemet is pedig halálra keresnek. És11 monda : Jöjj ki és állj meg ezen a hegyen az Úr előtt : És ímé az Úr azon megyen vala által, és az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, melly a hegyeket felfordítja vala, és meghasogatja vala a kősziklákat az Úr előtt ; de az Úr nem vala abban a szélben : és a szél után földindulás lőn, de az Úr nem vala a földindulásban. És12 a földindulás után tűz jöve, de nem vala az Úr a tűzben ; és a tűz után egy lassú és vékony szó hallattaték. Mikor13 pedig ezeket hallaná Illyés : béfedé az ő orczáját palástjával, és kiindulván álla a barlannak ajtajára ; és ímé szózat lőn ő hozzá, melly ezt mondá : Mit szerzesz itt Illyés ? És14 ő felele : Nagy búsulásom vagyon a seregeknek Uráért Istenéért, mert az Izráel fijai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te Prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedűl maradtam, engemet is pedig halálra keresnek. És15 monda az Úr néki : Menj el térj vissza a te útadon Damaskusnak pusztája felé, és mikor oda jutándasz, kenjed Királlyá Hazáelt Siriában : Jéhut16 pedig, Nimsinek fiját Királlyá kenjed Izráelben ; és Elizeust az Abel-Méholabeli Sáfátnak fiját Prófétává kenjed te helyedbe. És17 lészen, hogy valaki megmenekedik Hazáelnek fegyverétől, azt Jéhu megöli ; és a ki megmenekedik Jéhunak fegyverétől, azt Elizeus megöli. Meghagytam18 pedig Izráelben hétezer embert, kiknek az ő térdek meg nem hajlott a Baálnak, és kiknek szájok nem csókolta meg azt. Elizeus Illés tanítványa lesz.Elmenvén19 azért onnét, megtalálá Elizeust a Sáfár fiját, ki szánt vala, és tizenkét járom ökör vala előtte, és ő a tizenkettődikkel vala ; és Illyés hozzá méne, és az ő palástját reá veté. Ki20 elhagyván az ökröket, Illyés után futa, mondván : Kérlek, hadd csókoljam meg az én atyámat és az én anyámat, és azután követlek : És monda : Menj el, és jöjj vissza ; mert mit cselekedtem veled ? És21 elmenvén ő tőle vőn azután egy pár ökröt, és levágá azt, és az ekéhez való szerszámokból tüzet rakván, megfőzé nékik a húsát, és a népnek adá, és evének ; és felkelvén elméne Illyés után, és szolgála néki. Izráel20 ország. Akháb kétszeres csatája és győzelme Benhadád sziriai király ellen.Benhadád1 pedig a Siriabeli Király, öszvegyüjté egész seregeit, és harminczkét Király vala ő vele, és nagyon sok lovak és szekerek ; felméne pedig és megszállá Samariát, és vitatá azt. És2 követeket külde Akhábhoz az Izráel Királyához abba a városba ; És3 mondának a követek néki ; Ezt mondja Benhadád : a te ezüstöd és aranyad enyim, a te feleségeid is és a te szép fijaid enyimek. És4 felele az Izráelnek Királya, és monda : A mint megmondottad uram Király, tiéd vagyok mindenekkel, a mellyeket én birok ! Megtérvén5 pedig a követek, mondának : Ezt mondja Benhadád : Mivelhogy hozzád küldöttem, ezt izenvén, hogy a te ezüstödet és aranyadat és a te feleségeidet és fijaidat nékem adjad : Honap6 azért illyenkor elküldöm az én szolgáimat te hozzád, és megkeresik a te házadat, és a te szolgáidnak házait ; és azok kezekhez veszik, valami shzép marhád vagyon, és elhozzák. Eleibe7 hívá azért az Izráelnek Királya mind az országnak Véneit, és onda : Vegyétek eszetekbe, kérlek, és lássátok minémű gonosz szándékkal legyen ez : Mert hozzám küldött az én feleségeimért és gyermekeimért, ezüstömért és aranyamért, és meg nem tagadtam tőle. És8 mondának néki azok a Vének mindnyájan, és mind az egész nép : Ne engedj néki, és az ő akaratját meg ne teljesítsed. Monda9 azért a Benhadád követeinek : Mondjátok meg az én uramnak a Királynak, mind azokat, mellyek felől először izentél a te szolgádnak, megcselekeszem ; de ezt nem cselekdhetem. Így elmenvén a követek, megmondák néki a választ. Hozzá10 küldé azért Benhadád, és monda : Így cselekedjenek bátor velem az istenek, vagy annál is inkább ha Samariának minden pora elég lészen, hogy a velem való nép közzűl mindeniknek csak egy-egy marokkal jusson ! És11 felele az Izráelnek Királya, mondván : Mondjátok meg néki : Ne kérkedjék a ki fegyverbe öltözik úgy, mint a ki immár leveti a fegyvert. Meghallván12 pedig ezt a választ, mikor ő innék a Királyokkal a sátorokban, mond az ő szolgáinak : Készítsétek elő a hadiszerszámokat ; és előkészíték azokat a város ellen. És13 ímé egy Próféta méne Akhábhoz Izráel Királyához, ki ezt mondá : Ezt mondja az Úr : A vagy nem láttad e mind ezt a nagy sokaságot : ímé e mai napon kezedbe adom azt, hogy megtudjad azt, hogy én vagyok az Úr ! Monda14 pedig Akháb : Ki által ? Ama felele : Ezt mondja az Úr : Az ország Fejedelmeinek ifjai által. Akkor monda Akháb : Kicsoda lészen előttökjáró ? Felele : Te lészesz. Megszámlálá15 azért az ország Fejedelmeinek ifjait, kik kétszázan és harminczketten lőnek ; ezekután megszámlálá mind az Izráel fijainak is minden népét, kik hétezeren lőnek. Kimenének16 annakokáért délkor : Benhadád pedig mind a Királyokkal egybe iszik vala a sátorokban, és részeg vala ő, és a harminczkét Királyok, kik jöttek vala segítségűl mellé. Kimenének,17 mondom, az ország Fejedelmeinek ifjai legelőször, és Benhadád elkülde, mikor megmondották vona néki, ezt mondván : Valami férjfiak jöttek ki Samariából ! És18 monda Benhadád : Akár békességért jöttek ki, fogjátok meg őket elevenen ; akár viadalért jöttek ki, fogjátok meg őket elevenen. Amazok19 pedig kijövén a városból, a tartományok Fejedelmeinek ifjai, és a sereg, melly őket követi vala. Levágák20 kiki az ő elenségét, és elfutának a Siriabeliek, és az Izráel megűzé őket ; elszalada pedig Benhadád a Siriabeli Király lóháton egynéhány lovagokkal. Kijöve21 annakutánna az Izráel Királya, és megveré mind a lovagokat, mind a szekerekbe valókat ; megveré, mondom, a Siriabelieket nagy csapással. Méne22 pedig az Izráel Királyához egy Próféta, és ezt mondá néki : Menj el, erősítsd meg magadat, és vedd eszedbe, és lásd meg, mit kelljen cselekednekd : mert esztendő mulva ismét feljő a Siriabeli Király ellened. A23 Siriabeli Király szolgái pedig mondának néki : A hegyeknek istenei az ő isteneik, azért győztek meg minket ; de vívjunk meg velek a mezőn, és meglátod, ha meg nem győzzük őket. És24 ezt cselekedjed : Küld el a Királyokat, kit-kit az ő helyéről ; és szerezz Hadnagyokat helyettek. Te25 annakfelette szerezz magadnak ollyan sereget, mint az vala, a melly tőled elvesze, és ollyan lovakat és szekereket, mint annakelőtte valának ; és vívjunk meg velek a mezőben, és meglátod, ha meg nem győzzük őket : és engede az ő szavoknak, és a képen cselekedék. Mikor26 azért az esztendő elmult volna, megszámlálá Benhaád a Siriabelieket, és feljöve Afekbe, hogy hadakoznék az Izráel ellen. Az27 Izráel fijai is megszámláltatának, és az elébbiek mind megvalának, és eleikbe menének ahzoknak. Táborba szállán pedig az Izráel fijai, amazokhz képest ollyanok valának, mit két kicsiny kecske nyájacska ; de a Siriabeliek ellepték vala a földet. Jött28 vala pedig egy Isten embere és ezt mondá az Izráel Királyának : Ezt mondja az Úr : Mivelhogy a Siriabeliek azt mondották, hogy csak a hegyeknek Istene az Úr, és nem a völgyeknek Istene ! Ez okáért mind ezt a nagy sokaságot a te kezedbe adom, hogy megesmérjétek hogy én vagyok az Úr. Táborban29 lőnek azért ezek azok ellenébe hetednapig. Lőn pedig a hetedik napon, megütközének, és az Izráel fijai levágának a Siriabeliek közzűl egy nap százezer gyalogot. A30 többiek bészaladának Afek városába, és a kerítés leomolván, huszonkét ezer embereket öle meg a kik megmaradtak vala : Benhadá pedig futva szalada a városba, és elrejtezék a belső kamarába. Akkor31 mondának az ő szolgái néki : Ímé megértettük, hogy az Izráel házabeli Királyok kegyelmes Királyok legyenek ; ötözzünk kérlek zsákokba, és a mi nyakunkba vessünk köteleket, és menjünk ki az Izráel Királyához : netalán megengedi életedet. Zsákokba32 öltözének azért, és köteleket vetének nyakokba, és menének az Izráel Királyához és mondának : A te szolgád Benhadád ezt mondja : Éljen, kérlek, az én lelkem ! Ama monda : Él é még ? én atyámfia ő ! Azok33 a férjfiak pedig a jövendőmondóknak módjok szerint, szorgalmatosan eszekbe veszik vala mit szólana, és nagy sietséggel ragadák e szót, és mondának : A te atyádfia Benhadád él. És monda : Menjetek el és hozzátok ide őtet. Kijöve azért ő hozzá Benhadád és felülteté őtet az ő szekerébe. És34 monda Benhadád néki : A melly városokat elvett vala az én atyám a te atyádtól, azokat visszaadom és csinálj magadnak útczákat Damaskusban, mint az én atyám csinált vala Samariában. És monda Akháb : Én is illyen kötés alatt bocsátlak el téged. Kötést tőn azért vele, és elbocsátá őtet. Egy35 férjfiú pedig a Próféták fijai közzűl monda az ő felebarátjának az Úrnak beszéde szerint : Verj meg engemet, kérlek ; de az nem akará őtet megverni. Akkor36 monda néki : Mivelhogy nem engedél az Úr szavának : ímé mihelyt én tőlem elmégy, megöl téged az oroszlán. Elméne azért ő tőle, és találá őtet az oroszlán, melly megölé. Talála37 azután más férjfiat, kinek monda : Kérlek, verj meg engemet. És megveré az annyira hogy megsebesítené. És38 elméne az a Próféta, és az őtfélen megálla, várván a Királyt : és elváltoztatá magát, szemeit béfedezvén. Midőn39 pedig azon menne el a Király, kiálta a Királyhoz, és monda : A te szolgád kiment vala a hadba, és ímé egy férjfiú eljövénhoza én hozzám egy férjfiat, és monda : Őrizd meg ezt a férjfiat ; ha elszaladánd, meg kell halnod érette, vagy egy tálentom ezüstöt fizetsz. És40 mikor a te szolgád sok dolgokban volna foglalatos, tehát elment a fogoly : És monda néki az Izráel Királya : Az a te törvényed, mellyet magad tettél. És41 mindjárt elvevé a fedelet az ő szeméről és megesméré őtet az Izráel Királya, hogy a Próféták közzűl való volna. És42 monda néki : Ezt mondja az Úr : Mivelhogy elbocsátád kezedből a férjfiat, kit én meg akartam öletni ; azért a te életed lészen ez ő élete helyett, és a te néped az ő népe helyett. És43 házához méne az Izráel Királya szomorú és megbúsult szívvel, és méne Samariába. Akháb21 és Jézabel zsarnoksága Nábót ellen.Lőn1 pedig mind ezek után, vala egy szőlője a Jezréelbeli Nábótnak, melly szőlő Jezréelben val, Akhábnak a Samariabeli Királynak háza mellett. És2 szóla Akháb Nábótnak, mondván : Add nékem a te szőlődet, hogy legyen veteméynes kertem : mert közel vagyon és szinte az én házam mellett : és néked érette jobb szőlőt adok annál, hogy ha néked tetszik, pénzűl adom meg az árát. Felele3 Nábót Akhábnak : Oltalmazzon az Úr engemet attól, hogy néked adjam az én atyáimtól maradt örökséget. Akkor4 haza méne Akháb nagy bánattal és búsulással a beszéd miatt, mellyet szólott vala néki a Jezréelbeli Nábót, mondván : Nem adom néked az én atyáimtól maradt örökséget ; és lefeküvék az ő ágyára, és orczáját a fal felé fordítá, és nem evék kenyeret. Hozzá5 menvén pedig az ő felesége Jézabel, monda néki : Miért háborodott meg a te szíved, és kenyeret nem eszel. Ki6 felelé néki : Mert ama Jezréelbeli Nábótnak szólék, mondván néki : Add nékem a te szőlődet pénzen, vagy ha inkább tetszik más szőlőt adok néked érette, ő pedig felele : Nem adom néked az én szőlőmet. És7 monda néki Jézabel az ő felesége : E képen bírod é most te az Izráel országát ? Kelj fel, egyél kenyeret és a te szíved örvendezzen, én néked adom a Jezréelbeli Nábótnak szőlőjét. És8 levelet íra Akháb nevével, mellyet megpecsétle az ő gyűrűjével, és elküldé azt a levelet a véneknek és a Főembereknek, kik Nabóttal egy városban laknak vala. E9 képen írt vala pedig a levélben, mondván : Hirdessetek böjtöt és ültessétek Nábótot a nép között a főbb helyre. És10 ő ellene állassatok két hamis férjfiakat, kik tanúbizonyságot tegyenek ellene, mondván : Megszidalmaztad mind az Istent s mind a Királyt : Annakutánna vigyétek ki, és kövezzétek meg őtet, hogy meghaljon. A11 képen cselekedének azért a Vének és a Főemberek, kik az ő városában laknak vala, miképen Jézabel nékik megizente vala, és a mint a levélben megírta vala, mellyet nékik küldött vala : Böjtöt12 hirdetének és ülteték Nábótot a nép között a főbb helyre. Előjövének13 azután két hamis férjfiak, és ő ellenébe leülének, és tanúbizonyságot tőnnek ő ellene azok a mais férjfiak, Nábót ellen a nép előtt, mondván : Megszidalmazta Nábót az Istent és a Királyt. Kivivék azért őtet a városból, és megkövezék és meghala. Azután14 megizenék Jézabelnek, mondván : Megköveztetett Nábót, és megholt. Lőn15 pedig mikor meghallotta volna Jézabel, hogy megköveztetett volna Nábót, és megholt volna, monda Akhábnak : Kelj fel, és foglald el a Jezréelbeli Nábótnak szőlőjét, mellyet néked nem akara adni pénzen ; mert nem él Nábót, hanem megholt. Hallván16 azért Akháb hogy megholt volna Nábót, felkele, hogy alámenne a Jezréelbeli Nábótnak szőlőjébe, hogy elfoglalná azt. Fenyegetés Illés által.Akkor17 szóla az Úr Thesbites Illyésnek, mondván : Kelj18 fel, menj alá Akhábnak az Izráelbeli Királynak eleibe, ki Samariában lakik, ímé a Nábót szőlőjében vagyon, mellybe aláment, hogy azt elfoglalja. És19 szólj néki, ezt mondván : Így szól az Úr : Nemde nem megölted é és nem el is foglaltad é ? Szólj annakfelette e képen : Ezt mondja az Úr : Azon helyen a hol felnyalták az ebek Nábótnak vérét, felnyalják az ebek a te véredet is. És20 monda Akháb Illyésnek : A vagy előmbe kellett e jőnöd néked, én ellenségem ! Felele az : Elődbe jöttem ; mert te magadat mindenestől erre adtad, hogy gonoszságot cselekedjél az Úr szemei előtt. Ímé21 azt mondja az Úr : Veszedelmet hozok reád, és elvesztem a te maradékaidat, és kigyomlálom Akhábnak még a falra hugyozóját is, mind a bérekesztettet, mind az elhagyattattat Izráelben ; És22 olyanná teszem a te házadat, mint Jéroboámnak Nébát fijának háziát, és mint Baásának az Ahija fijának házát ; mivelhogy haragra ingerleettél engemet, és mivelhogy bűnbe ejtetted az Izráelt. Annakfelette23 Jézabel felől is szóla az Úr, mondván : az ebek eszik meg Jézabelt Jezréelnek kőfala előtt. Azt24 a ki meghal Akhábnak házából a városban, az ebek eszik meg : azt pedig, a ki a mezőben hal meg, az égi madarak eszik meg. Mert25 bizonyára nem volt Akhábnak mássa : ki magát arra adta volna, hogy csak gonoszságot cselekedjen az Úr szemei előtt, mellyre az ő felesége, Jézabel ösztökélé őtet ; Mert26 igen utálatos dolgot cselekedék, követvén a bálványokat mind a szerint a mint cselekedének az Emoreusok, kiket az Úr kiűze az Izráel fijai előtt. Lőn27 pedig, mikor meghallotta volna Akháb e beszéedeket, megszaggatá az ő ruháit, és zsákba öltözék és böjtöle, és a zsákban hála, és nagy alázatossággal jár vala. Szóla28 azért az Úr Thesbites Illyésnek, mondván : Láttad29 é hogy Akháb megalázta magát előttem ? Mivelhogy azért megalázta magát előttem, nem hozom reá a veszedelmet az ő idejében, hanem az ő fija idejében hozom el a veszedelmet az ő házára. Akháb22 és Josafát királyok háborúja a siriabeliek ellen.Három1 esztendeig nem vala pedig hd a Siriabeliek között és az Izráel köziött. Lőn2 pedig a harmadik esztendőben, aláméne Jósafát a Júdabeli Király az Izráelbeli Királyhoz. Akkor3 monda az Izráel Királya az ő szolgáinak : Tudjáték é hogy miénk Rámóth Gileád ? mi pedig hallgatunk és nem vesszük vissza azt a Siriabeli Királytól ? És4 monda Jósafátnak : Feljösz é velem e hadba Rámóth Gileád ellen ? Felele Jósafát az Izráelbeli Királynak : Úgy lészek én, mint te ; úgy az én népem, mint a te néped ; úgy az én lovaim, mint a te lovaid. Monda5 annakfelette Jósafát az Izráel Királyának : Kérdj tanácsot, kérlek, e mai napon az Úr beszédéből. Öszvegyüjté6 azért az Izráel Királya a Prófétákat közel négyszáz férjfiakat, és monda nékik : Elmenjek é Rámóth Gileá ellen hadba, vagy elhagyjam ? És mondának : Menj fel ; mert az Úr kezébe adja azt a Királynak. És7 monda Jósafát : Vagyon é ezek kivül itt az Úrnak Prófétája, hogy attól tudakozzunk ? És8 monda az Izráel Királya Jósafátnak : Vagyon egy férjfiú, ki álltal megkérdhetjük az Urat, Mikeás a Jemla fija ; de én gyűlölöm őtet ; mert soha nem jövendől nékem jót, hanem gonoszt, és monda Jósafát : Ne szóljon a Király e képen ! Előszólíta9 azért az Izráel Királya egy udvariszolgát, és monda : Hívd ide hamar Mikeást a Jemla fiját. Az10 Izráel Királya pedig és Jósafát, a Júda Királya ülnek vala kiki az ő székében, felöltözve királyi ruhákban, egy szérűn Samariának kapuja előtt, és mind a Próféták előttök állván jövendölnek vala. Csinált11 vala pedig magának Sédékiás a Kénaána fija vasszarvakat, és monda : Ezt mondja az Úr : Ezekkel ökleldezed a Siriabelieket, míglen meg emészted őket. Mindnyájan12 a Próféták is e képen jövendölnek vala, mondván : Menj fel Rámóth Gileád ellen : és jó szerencséd lészen ; mert azt az Úr a Király kezébe adja. A13 követ pedig, a ki elemt vala, hogy elhívná Mikeást, szóla néki, mondván : Ímé most a Próféták egyenlő akaratból jót jövendölnek a Királynak : szólj, kérlek, te is úgy, min azok közzűl egy, és jövendölj jót a Királynak. Akkor14 monda Mikeás : Él az Úr, hogy azt mondom, a mit az Úr mondánd nékem. Mikeás vereséget jövendöl.Mikor15 azért a Királyhoz ment volna, monda néki a Király : Mikeás ! elmenjünk é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjuk ? Ő pedig monda néki : Menj fel, és jó szerencséd lészen ; mert az Úr kezébe adja azt a Királynak. És16 monda néki a Király : Még is kénszerítlek téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem, az Úr nevében. Akkor17 monda : Látám : hogy az egész Izráel elszéledett vala a hegyeken, mint a juhok, mellyeknek nincsen pásztorok. És monda az Úr : Nincsen ezeknek urok, térjen vissza kiki az ő házához békességben. És18 monda az Izráel Királya Jósafátnak : Nemde nem megmondottam é néked, hogy jót nékem nem jövendöl, hanem gonoszt. Monda19 ismét Mikeás : Annakokáért halld meg az Úrnak beszédét : Látám az Urat, hogy az ő székiben ül vala és az egész mennyei sereg udvart áll vala néki jobb-és balkeze felől. És20 monda az Úr : Kicsoda csalja meg Akhábot, hogy felmenjen, és elvesszen Rámóth Gileádnál ? És ki egyet, ki mást szól vala hozzá. Akkor21 előjöve egy tisztátalan lélek, ki az Úr eleibe álla, és monda : Én megcsalom őtet. Az Úr pedig monda néki : Miképen ? Felele :22 Kimegyek és hazug lélek lészek az ő minden Prófétáinak szájokban. Akkor monda az Úr : Megcsalod te, és meg is győződ : menj ki azért, és cselekedjél úgy. Most23 azért, ímé az Úr a hazugságnak lelkét adta mind ezeknek a te Prófétáidnak szájokba ; és az Úr veszedelmes dolgot szólott ellened. Akkor24 előjöve Sédékiás, Kénaána fija, és arczúl csapván Mikeást, monda : Mikor távozott el én tőlem az Úrnak lelke, hogy csak néked szólana ? Felele25 Mikeás : Ímé meglátod a napon, mellyen egy házból a másikba mégy bé, hogy elrejtezhessél. Monda26 annakokáért az Izráel Királya : Fogjad Mikeást és vidd vissza őtet Ammonhoz a város Fejedelméhez, és Jóáshoz a Király fijához. És27 mondjad nékik : Ezt mondja a Király : Vessétek ezt a tömlőczbe, és tápláljátok őtet asszú kenyérrel és kevés vízzel, míglen békességgel megjövök. Monda28 pedig Mikeás : Ha visszatérsz békességgel, nem szólott én általam az Úr. Annakfelette monda : Halljátok ezt minden népek ! Akháb halála.Felméne29 azért az Izráel Királya, és Jósafát a Júda Királya Rámóth Gileád ellen. És30 monda az Izráel Királya Jósafátnak : Megváltoztatom ruhámat, és úgy megyek a viadalra, te pedig öltözzél fel ruhádba. És elváltoztatá ruháját az Izráel Királya, és úgy méne a viadalra. A31 Siriabeli Király pedig megparancsolá az ő szekerei harminczkét Fejedelmeinek, mondván : Ne vívjatok se kicsinnyel, se naggyal, hanem csak egyedűl az Izráel Királya ellen vívjatok. Lőn32 pedig, hogy mikor meglátták volna a szekerek Fejedelmei Jósafátot, mondának : Nyilván ez az Izráel Királya ; és reá rohanván, vivának ellene : akkor kiálta Jósafát. Mikor33 pedig látták volna a szekereknek Fejedelmei, hogy nem az Izráel Királya volna, eltérének ő róla. Egy34 ember pedig ellöve szerencsére az ő kézívéből, és találá az Izráel Királyát ott, a hol egybeszorították vala a pánczélt, és onda a maga kocsisának : Térítsd meg kezedet, és vígy ki engem a táborból : mert igen megsebesedtem ! (Erős35 ütközet lőn pedig azon a napon, a Király pedig az ő szekerében áll vala a Siriabelieknek ellenekbe,) és meghala estve felé és kifoly vala a vér a sebből a szekérben. És36 megkiálták napnyugotkor a táborban, mondván : Minden ember térjen meg az ő városába és földébe : Meghala,37 mondom a Király ; és visszavivén Samariába, eltemeték a Királyt Samariában. Mikor38 pedig megmosnák az ő szekerét és fegyvereit a Samaria mellett való tóban : az ebek nyalják vala az ő vérét, az Úrnak beszéede szerint, mellyet szólott vala. Akhábnak39 pedig több dolgai és minden cselekedetei, az elefánttetemből építtetett ház, és mind a városok mellyeket épített, nemde nincsenek é megirva az Izráel Királyai felől való Krónika könyvben ? Elaluvék40 azért Akháb az ő attyaival ; és uralkodék Akházia az ő fija helyette. Júda országa. Josafát.Jósafát41 továbbá, Asának fija, uralkodni kezde Júdában Akhábnak az Izráel Királyának negyedik esztendejében. Jósafát42 pedig harminczöt esztendős vala, mikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendőt uralkodott Jérusálemben : és az ő annyának Azuba vala neve, Silhinek leánya. És43 jára Asának az ő attyának minden útában, és abból ki nem tére, azt cselekedvén, a mi az Úr szemei előtt kedves. De44 midazáltal el nem törék a magas helyeken való oltárokat ; mert még a nép áldozik vala, és jóillatot tészen vala azokon a magas helyeken való oltárokon. Békességet45 is szerze Jósafát az Izráel Királyával. Jósafátnak46 pedig több dolgai és az ő ereje, mellyel cselekedett és mellyel hadakozott, nemde nincsenek é megírva a Júda Királyairól való Krónika könyvben ? A47 férjfiakból való paráznákat is, kik megmaradtak vala az ő attyának Asának idejében, kiüzé az országból. Akkor48 nem vala Király Edomban hanem csak Viczekirály vala. És49 Jósafát csinála hajókat a tengeren, hogy aranyért mennének Ofirba, de nem mehetének el ; mert a hajók elromlának Esiongáberben. Akkor50 monda Akházia az Akháb fija Jósafátnak : Menjenek el az én szolgáim a te szolgáiddal e hajókban ; de nem akará Jósafát. És51 elaluvék Jósafát az ő attyaival ; és eltemetteték az ő attyaival az ő atttyának Dávidnak városában ; és az ő fija Jórám uralkódék helyette. Izráel ország. Akházia.Akházia52 pedig az Akháb fija kezede uralkodni Izráelen Samariában, Jósafátnak a Júda Királyának tizenhetedik esztendejében és uralkodik Izráelben két esztendeig. És53 gonoszúl cselekedék az Úrnak szemei előtt, járván az ő attyának és annyának útán, és Jéroboámnak a Nébát fijának útán, ki bűnbe ejté az Izráelt. És54 szolgála a Baálnak és azt imádá és haragra indítá az Izráelnek Urát Istenét mind a szerint, a miképen az ő attya cselekedett vala.