¶ΠΕΤΡΟΣ ααἀπόστολος Ἰησοῦ Χριστοῦ, ἐκλεκτοῖς παρεπιδήμοις διασπορᾶς Πόντου, Γαλατίας, Καππαδοκίας, Ἀσίας, καὶ Βιθυνίας, κατὰ βπρόγνωσιν Θεοῦ πατρὸς ἐν ἁγιασμῷ πνεύματος, εἰς ὑπακοὴν καὶ ῥαντισμὸν αἵματος Ἰησοῦ Χριστοῦ· χάρις ὑμῖν καὶ εἰρήνη πληθυνθείη. Εὐλογητὸς γὁ Θεὸς καὶ πατὴρ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὁ κατὰ τὸ πολὺ αὑτοῦ ἔλεος ἀναγεννήσας ἡμᾶς εἰς ἐλπίδα ζῶσαν δι᾽ ἀναστάσεως Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐκ νεκρῶν, εἰς δκληρονομίαν ἄφθαρτον καὶ ἀμίαντον καὶ ἀμάραντον, τετηρημένην ἐν οὐρανοῖς εἰς ἡμᾶς ὑμᾶς τοὺς εἐν δυνάμει Θεοῦ φρουρουμένους διὰ πίστεως, εἰς σωτηρίαν ἑτοίμην ἀποκαλυφθῆναι ἐν καιρῷ ἐσχάτῳ, ἐν ϛᾧ ἀγαλλιᾶσθε ὀλίγον ἄρτι, εἰ δέον ἐστὶ, λυπηθέντες ἐν ποικίλοις πειρασμοῖς, ἵνα ζτὸ δοκίμιον ὑμῶν τῆς πίστεως πολὺ τιμιώτερον χρυσίου τοῦ ἀπολλυμένου, διὰ πυρὸς δὲ δοκιμαζομένου, εὑρεθῇ εἰς ἔπαινον καὶ τιμὴν καὶ δόξαν, ἐν ἀποκαλύψει Ἰησοῦ Χριστοῦ· ὃν ηοὐκ εἰδότες ἰδόντες ἀγαπᾶτε, εἰς ὃν ἄρτι μὴ ὁρῶντες, πιστεύοντες δὲ, ἀγαλλιᾶσθε χαρᾷ ἀνεκλαλήτῳ καὶ δεδοξασμένῃ, κομιζόμενοι θτὸ τέλος τῆς πίστεως ὑμῶν, σωτηρίαν ψυχῶν· περὶ ιἧς σωτηρίας ἐξεζήτησαν καὶ ἐξηρεύνησαν προφῆται οἱ περὶ τῆς εἰς ὑμᾶς χάριτος προφητεύσαντες, ἐρευνῶντες ιαεἰς τίνα ἢ ποῖον καιρὸν ἐδήλου τὸ ἐν αὐτοῖς πνεῦμα Χριστοῦ, προμαρτυρόμενον τὰ εἰς Χριστὸν παθήματα, καὶ τὰς μετὰ ταῦτα δόξας, οἷς ιβἀπεκαλύφθη ὅτι οὐχ ἑαυτοῖς, ἡμῖν δὲ διηκόνουν αὐτὰ, ἃ νῦν ἀνηγγέλη ὑμῖν διὰ τῶν εὐαγγελισαμένων ὑμᾶς ἐν πνεύματι ἁγίῳ ἀποσταλέντι ἀπ᾽ οὐρανοῦ, εἰς ἃ ἐπιθυμοῦσιν ἄγγελοι παρακύψαι. ¶Διὸ ιγἀναζωσάμενοι τὰς ὀσφύας τῆς διανοίας ὑμῶν, νήφοντες, τελείως ἐλπίσατε ἐπὶ τὴν φερομένην ὑμῖν χάριν ἐν ἀποκαλύψει Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὡς ιδτέκνα ὑπακοῆς, μὴ συσχηματιζόμενοι ταῖς πρότερον ἐν τῇ ἀγνοίᾳ ὑμῶν ἐπιθυμίαις, ἀλλὰ ιεκατὰ τὸν καλέσαντα ὑμᾶς ἅγιον καὶ αὐτοὶ ἅγιοι ἐν πάσῃ ἀναστροφῇ γενήθητε, διότι ιϛγέγραπται, Ἅγιοι γένεσθε, ὅτι ἐγὼ ἅγιός εἰμι. Καὶ ιζεἰ πατέρα ἐπικαλεῖσθε τὸν ἀπροσωπολήπτως κρίνοντα κατὰ τὸ ἑκάστου ἔργον, ἐν φόβῳ τὸν τῆς παροικίας ὑμῶν χρόνον ἀναστράφητε, εἰδότες ιηὅτι οὐ φθαρτοῖς ἀργυρίῳ ἢ χρυσίῳ ἐλυτρώθητε ἐκ τῆς ματαίας ὑμῶν ἀναστροφῆς πατροπαραδότου, ἀλλὰ ιθτιμίῳ αἵματι ὡς ἀμνοῦ ἀμώμου καὶ ἀσπίλου Χριστοῦ, προεγνωσμένου κμὲν πρὸ καταβολῆς κόσμου, φανερωθέντος δὲ ἐπ᾽ ἐσχάτων τῶν χρόνων δι᾽ ὑμᾶς τοὺς καδι᾽ αὐτοῦ πιστεύοντας εἰς Θεὸν τὸν ἐγείραντα αὐτὸν ἐκ νεκρῶν, καὶ δόξαν αὐτῷ δόντα, ὥστε τὴν πίστιν ὑμῶν καὶ ἐλπίδα εἶναι εἰς Θεόν. Τὰς κβψυχὰς ὑμῶν ἡγνικότες ἐν τῇ ὑπακοῇ τῆς ἀληθείας διὰ πνεύματος εἰς φιλαδελφίαν ἀνυπόκριτον, ἐκ καθαρᾶς καρδίας ἀλλήλους ἀγαπήσατε ἐκτενῶς, ἀναγεγεννημένοι κγοὐκ ἐκ σπορᾶς φθαρτῆς, ἀλλὰ ἀφθάρτου, διὰ λόγου ζῶντος Θεοῦ καὶ μένοντος εἰς τὸν αἰῶνα. διότι κδπᾶσα σὰρξ ὡς χόρτος, καὶ πᾶσα δόξα ἀνθρώπου ὡς ἄνθος χόρτου. ἐξηράνθη ὁ χόρτος, καὶ τὸ ἄνθος αὐτοῦ ἐξέπεσε· τὸ κεδὲ ῥῆμα Κυρίου μένει εἰς τὸν αἰῶνα. τοῦτο δέ ἐστι τὸ ῥῆμα τὸ εὐαγγελισθὲν εἰς ὑμᾶς. ¶Ἀποθέμενοι βαοὖν πᾶσαν κακίαν καὶ πάντα δόλον καὶ ὑποκρίσεις καὶ φθόνους καὶ πάσας καταλαλιὰς, ὡς βἀρτιγέννητα βρέφη, τὸ λογικὸν, ἄδολον γάλα ἐπιποθήσατε, ἵνα ἐν αὐτῷ αὐξηθῆτε, εἴπερ γἐγεύσασθε ὅτι χρηστὸς ὁ Κύριος· πρὸς δὃν προσερχόμενοι, λίθον ζῶντα, ὑπὸ ἀνθρώπων μὲν ἀποδεδοκιμασμένον, παρὰ δὲ Θεῷ ἐκλεκτὸν, ἔντιμον, καὶ εαὐτοὶ ὡς λίθοι ζῶντες οἰκοδομεῖσθε, οἶκος πνευματικὸς, ἱεράτευμα ἅγιον, ἀνενέγκαι πνευματικὰς θυσίας, εὐπροσδέκτους τῷ Θεῷ διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ. Διὸ ϛκαὶ περιέχει ἐν τῇ γραφῇ, Ἰδοὺ τίθημι ἐν Σιὼν λίθον ἀκρογωνιαῖον, ἐκλεκτὸν, ἔντιμον· καὶ ὁ πιστεύων ἐπ᾽ αὐτῷ, οὐ μὴ καταισχυνθῇ. Ὑμῖν ζοὖν ἡ τιμὴ τοῖς πιστεύουσιν· ἀπειθοῦσι δὲ, λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλὴν γωνίας, καὶ ηλίθος προσκόμματος, καὶ πέτρα σκανδάλου· οἳ προσκόπτουσι τῷ λόγῳ, ἀπειθοῦντες εἰς ὃ καὶ ἐτέθησαν· ὑμεῖς θδὲ γένος ἐκλεκτὸν, βασίλειον ἱεράτευμα, ἔθνος ἅγιον, λαὸς εἰς περιποίησιν, ὅπως τὰς ἀρετὰς ἐξαγγείλητε τοῦ ἐκ σκότους ὑμᾶς καλέσαντος εἰς τὸ θαυμαστὸν αὑτοῦ φῶς· οἱ ιποτὲ οὐ λαὸς, νῦν δὲ λαὸς Θεοῦ· οἱ οὐκ ἠλεημένοι, νῦν δὲ ἐλεηθέντες. Ἀγαπητοὶια, παρακαλῶ ὡς παροίκους καὶ παρεπιδήμους, ἀπέχεσθαι τῶν σαρκικῶν ἐπιθυμιῶν, αἵτινες στρατεύονται κατὰ τῆς ψυχῆς, τὴν ιβἀναστροφὴν ὑμῶν ἐν τοῖς ἔθνεσιν ἔχοντες καλὴν, ἵνα ἐν ᾧ καταλαλοῦσιν ὑμῶν ὡς κακοποιῶν, ἐκ τῶν καλῶν ἔργων ἐποπτεύσαντες δοξάσωσι τὸν Θεὸν ἐν ἡμέρᾳ ἐπισκοπῆς. ¶Ὑποτάγητε ιγοὖν πάσῃ ἀνθρωπίνῃ κτίσει, διὰ τὸν Κύριον· εἴτε βασιλεῖ, ὡς ὑπερέχοντι· εἴτε ιδἡγεμόσιν, ὡς δι᾽ αὐτοῦ πεμπομένοις εἰς ἐκδίκησιν μὲν κακοποιῶν, ἔπαινον δὲ ἀγαθοποιῶν· ὅτι ιεοὕτως ἐστὶ τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ, ἀγαθοποιοῦντας φιμοῦν τὴν τῶν ἀφρόνων ἀνθρώπων ἀγνωσίαν· ὡς ιϛἐλεύθεροι, καὶ μὴ ὡς ἐπικάλυμμα ἔχοντες τῆς κακίας τὴν ἐλευθερίαν, ἀλλ᾽ ὡς δοῦλοι Θεοῦ. Πάντας ιζτιμήσατε. Τὴν ἀδελφότητα ἀγαπᾶτε. Τὸν Θεὸν φοβεῖσθε. Τὸν βασιλέα τιμᾶτε. Οἱ ιηοἰκέται, ὑποτασσόμενοι ἐν παντὶ φόβῳ τοῖς δεσπόταις οὐ μόνον τοῖς ἀγαθοῖς καὶ ἐπιεικέσιν, ἀλλὰ καὶ τοῖς σκολιοῖς· τοῦτο ιθγὰρ χάρις, εἰ διὰ συνείδησιν Θεοῦ ὑποφέρει τὶς λύπας, πάσχων ἀδίκως· ποῖον κγὰρ κλέος, εἰ ἁμαρτάνοντες καὶ κολαφιζόμενοι ὑπομενεῖτε ; ἀλλ᾽ εἰ ἀγαθοποιοῦντες, καὶ πάσχοντες, ὑπομενεῖτε, τοῦτο χάρις παρὰ Θεῷ· εἰς κατοῦτο γὰρ ἐκλήθητε, ὅτι καὶ Χριστὸς ἔπαθεν ὑπὲρ ἡμῶν, ἡμῖν ὑπολιμπάνων ὑπογραμμὸν, ἵνα ἐπακολουθήσητε τοῖς ἴχνεσιν αὐτοῦ, ὃς κβἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν, οὐδὲ εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ· ὃς κγλοιδορούμενος οὐκ ἀντελοιδόρει, πάσχων οὐκ ἠπείλει, παρεδίδου δὲ τῷ κρίνοντι δικαίως· ὃς κδτὰς ἁμαρτίας ἡμῶν αὐτὸς ἀνήνεγκεν ἐν τῷ σώματι αὑτοῦ ἐπὶ τὸ ξύλον, ἵνα ταῖς ἁμαρτίαις ἀπογενόμενοι, τῇ δικαιοσύνῃ ζήσωμεν· οὗ τῷ μώλωπι αὐτοῦ ἰάθητε. ἦτε κεγὰρ ὡς πρόβατα πλανώμενα· ἀλλ᾽ ἐπεστράφητε νῦν ἐπὶ τὸν ποιμένα καὶ ἐπίσκοπον τῶν ψυχῶν ὑμῶν. ¶Ὁμοίως γααἱ γυναῖκες, ὑποτασσόμεναι τοῖς ἰδίοις ἀνδράσιν, ἵνα καὶ εἴ τινες ἀπειθοῦσι τῷ λόγῳ, διὰ τῆς τῶν γυναικῶν ἀναστροφῆς ἄνευ λόγου κερδηθήσωνται, ἐποπτεύσαντες βτὴν ἐν φόβῳ ἁγνὴν ἀναστροφὴν ὑμῶν. ὧν γἔστω οὐχ ὁ ἔξωθεν ἐμπλοκῆς τριχῶν, καὶ περιθέσεως χρυσίων, ἢ ἐνδύσεως ἱματίων κόσμος, ἀλλδ᾽ ὁ κρυπτὸς τῆς καρδίας ἄνθρωπος, ἐν τῷ ἀφθάρτῳ τοῦ πρᾳέος καὶ ἡσυχίου πνεύματος, ὅ ἐστιν ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ πολυτελές· οὕτω εγάρ ποτε καὶ αἱ ἅγιαι γυναῖκες αἱ ἐλπίζουσαι ἐπὶ τὸν Θεὸν ἐκόσμουν ἑαυτὰς, ὑποτασσόμεναι τοῖς ἰδίοις ἀνδράσιν, ὡς ϛΣάῤῥα ὑπήκουσε τῷ Ἁβραὰμ, κύριον αὐτὸν καλοῦσα, ἧς ἐγενήθητε τέκνα, ἀγαθοποιοῦσαι καὶ μὴ φοβούμεναι μηδεμίαν πτόησιν. ¶Οἱ ζἄνδρες ὁμοίως, συνοικοῦντες κατὰ γνῶσιν, ὡς ἀσθενεστέρῳ σκεύει τῷ γυναικείῳ ἀπονέμοντες τιμὴν, ὡς καὶ συγκληρονόμοι χάριτος ζωῆς, εἰς τὸ μὴ ἐκκόπτεσθαι τὰς προσευχὰς ὑμῶν. Τὸ ηδὲ τέλος, πάντες ὁμόφρονες, συμπαθεῖς, φιλάδελφοι, εὔσπλαγχνοι, φιλόφρονες, μὴ θἀποδιδόντες κακὸν ἀντὶ κακοῦ, ἢ λοιδορίαν ἀντὶ λοιδορίας· τοὐναντίον δὲ, εὐλογοῦντες, εἰδότες ὅτι εἰς τοῦτο ἐκλήθητε, ἵνα εὐλογίαν κληρονομήσητε. Ὁ ιγὰρ θέλων ζωὴν ἀγαπᾷν, καὶ ἰδεῖν ἡμέρας ἀγαθὰς, παυσάτω τὴν γλῶσσαν αὑτοῦ ἀπὸ κακοῦ, καὶ χείλη αὑτοῦ τοῦ μὴ λαλῆσαι δόλον. Ἐκκλινάτω ιαἀπὸ κακοῦ, καὶ ποιησάτω ἀγαθόν. ζητησάτω εἰρήνην, καὶ διωξάτω αὐτήν. Ὅτι ιβοἱ ὀφθαλμοὶ Κυρίου ἐπὶ δικαίους, καὶ ὦτα αὐτοῦ εἰς δέησιν αὐτῶν· πρόσωπον δὲ Κυρίου ἐπὶ ποιοῦντας κακά. Καὶ ιγτίς ὁ κακώσων ὑμᾶς, ἐὰν τοῦ ἀγαθοῦ μιμηταὶ γένησθε ; Ἀλλιδ᾽ εἰ καὶ πάσχοιτε διὰ δικαιοσύνην, μακάριοι. τὸν δὲ φόβον αὐτῶν μὴ φοβηθῆτε, μηδὲ ταραχθῆτε· Κύριον ιεδὲ τὸν Θεὸν ἁγιάσατε ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν. ἕτοιμοι δὲ ἀεὶ πρὸς ἀπολογίαν παντὶ τῷ αἰτοῦντι ὑμᾶς λόγον περὶ τῆς ἐν ὑμῖν ἐλπίδος, μετὰ ιϛπρᾳΰτητος καὶ φόβου, συνείδησιν ἔχοντες ἀγαθὴν, ἵνα ἐν ᾧ καταλαλῶσιν ὑμῶν ὡς κακοποιῶν, καταισχυνθῶσιν οἱ ἐπηρεάζοντες ὑμῶν τὴν ἀγαθὴν ἐν Χριστῷ ἀναστροφήν· κρεῖττον ιζγὰρ ἀγαθοποιοῦντας, εἰ θέλει τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ, πάσχειν, ἢ κακοποιοῦντας, ὅτι ιηκαὶ Χριστὸς ἅπαξ περὶ ἁμαρτιῶν ἔπαθε, δίκαιος ὑπὲρ ἀδίκων, ἵνα ἡμᾶς προσαγάγῃ τῷ Θεῷ, θανατωθεὶς μὲν σαρκὶ, ζωοποιηθεὶς δὲ τῷ πνεύματι, ἐν ιθᾧ καὶ τοῖς ἐν φυλακῇ πνεύμασι πορευθεὶς ἐκήρυξεν ἀπειθήσασί κποτε, ὅτε ἅπαξ ἐξεδέχετο ἡ τοῦ Θεοῦ μακροθυμία, ἐν ἡμέραις Νῶε κατασκευαζομένης κιβωτοῦ, εἰς ἣν ὀλίγαι, τουτέστιν ὀκτὼ ψυχαὶ διεσώθησαν δι᾽ ὕδατος· ὃ καᾧ καὶ ἡμᾶς ἀντίτυπον νῦν σώζει βάπτισμα, (οὐ σαρκὸς ἀπόθεσις ῥύπου, ἀλλὰ συνειδήσεως ἀγαθῆς ἐπερώτημα εἰς Θεὸν,) δι᾽ ἀναστάσεως Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὅς κβἐστιν ἐν δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ, πορευθεὶς εἰς οὐρανὸν, ὑποταγέντων αὐτῷ ἀγγέλων καὶ ἐξουσιῶν καὶ δυνάμεων. ¶Χριστοῦ δαοὖν παθόντος ὑπὲρ ἡμῶν σαρκὶ, καὶ ὑμεῖς τὴν αὐτὴν ἔννοιαν ὁπλίσασθε, ὅτι ὁ παθὼν ἐν σαρκὶ, πέπαυται ἁμαρτίας, εἰς βτὸ μηκέτι ἀνθρώπων ἐπιθυμίαις, ἀλλὰ θελήματι Θεοῦ τὸν ἐπίλοιπον ἐν σαρκὶ βιῶσαι χρόνον· ἀρκετὸς γγὰρ ἡμῖν ὁ παρεληλυθὼς χρόνος τοῦ βίου τὸ θέλημα τῶν ἐθνῶν κατεργάσασθαι, πεπορευμένους ἐν ἀσελγείαις, ἐπιθυμίαις, οἰνοφλυγίαις, κώμοις, πότοις, καὶ ἀθεμίτοις εἰδωλολατρείαις· ἐν δᾧ ξενίζονται, μὴ συντρεχόντων ὑμῶν εἰς τὴν αὐτὴν τῆς ἀσωτίας ἀνάχυσιν, βλασφημοῦντες, οἳ εἀποδώσουσι λόγον τῷ ἑτοίμως ἔχοντι κρῖναι ζῶντας καὶ νεκρούς· εἰς ϛτοῦτο γὰρ καὶ νεκροῖς εὐηγγελίσθη, ἵνα κριθῶσι μὲν κατὰ ἀνθρώπους σαρκὶ, ζῶσι δὲ κατὰ Θεὸν πνεύματι· πάντων ζδὲ τὸ τέλος ἤγγικε. Σωφρονήσατε οὖν καὶ νήψατε εἰς τὰς προσευχὰς, πρὸ ηπάντων δὲ τὴν εἰς ἑαυτοὺς ἀγάπην ἐκτενῆ ἔχοντες, ὅτι ἡ ἀγάπη καλύψει πλῆθος ἁμαρτιῶν· φιλόξενοι θεἰς ἀλλήλους, ἄνευ γογγυσμῶν. ἕκαστος ικαθὼς ἔλαβε χάρισμα, εἰς ἑαυτοὺς αὐτὸ διακονοῦντες, ὡς καλοὶ οἰκονόμοι ποικίλης χάριτος Θεοῦ. Εἴ ιατις λαλεῖ, ὡς λόγια Θεοῦ· εἴ τις διακονεῖ, ὡς ἐξ ἰσχύος ἧς χορηγεῖ ὁ Θεὸς, ἵνα ἐν πᾶσι δοξάζηται ὁ Θεὸς διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ, ᾧ ἐστιν ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. ἀμήν. ¶Ἀγαπητοὶιβ, μὴ ξενίζεσθε τῇ ἐν ὑμῖν πυρώσει πρὸς πειρασμὸν ὑμῖν γινομένῃ, ὡς ξένου ὑμῖν συμβαίνοντος, ἀλλὰ ιγκαθὸ κοινωνεῖτε τοῖς τοῦ Χριστοῦ παθήμασι, χαίρετε, ἵνα καὶ ἐν τῇ ἀποκαλύψει τῆς δόξης αὐτοῦ χαρῆτε ἀγαλλιώμενοι. Εἰ ιδὀνειδίζεσθε ἐν ὀνόματι Χριστοῦ, μακάριοι, ὅτι τὸ τῆς δόξης καὶ τὸ τοῦ Θεοῦ πνεῦμα ἐφ᾽ ὑμᾶς ἀναπαύεται. κατὰ μὲν αὐτοὺς βλασφημεῖται, κατὰ δὲ ὑμᾶς δοξάζεται. μὴ ιεγάρ τις ὑμῶν πασχέτω ὡς φονεὺς, ἢ κλέπτης, ἢ κακοποιὸς, ἢ ὡς ἀλλοτριοεπίσκοπος· εἰ ιϛδὲ ὡς Χριστιανὸς, μὴ αἰσχυνέσθω, δοξαζέτω δὲ τὸν Θεὸν ἐν τῷ μέρει τούτῳ, ὅτι ιζὁ καιρὸς τοῦ ἄρξασθαι τὸ κρῖμα ἀπὸ τοῦ οἴκου τοῦ Θεοῦ. εἰ δὲ πρῶτον ἀφ᾽ ἡμῶν, τί τὸ τέλος τῶν ἀπειθούντων τῷ τοῦ Θεοῦ εὐαγγελίῳ ; καὶ ιηεἰ ὁ δίκαιος μόλις σώζεται, ὁ ἀσεβὴς καὶ ἁμαρτωλὸς ποῦ φανεῖται ; ὥστε ιθκαὶ οἱ πάσχοντες κατὰ τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ, ὡς πιστῷ κτίστῃ παρατιθέσθωσαν τὰς ψυχὰς ἑαυτῶν ἐν ἀγαθοποιΐᾳ. ¶Πρεσβυτέρους εατοὺς ἐν ὑμῖν παρακαλῶ ὁ συμπρεσβύτερος καὶ μάρτυς τῶν τοῦ Χριστοῦ παθημάτων, ὁ καὶ τῆς μελλούσης ἀποκαλύπτεσθαι δόξης κοινωνὸς, ποιμάνατε βτὸ ἐν ὑμῖν ποίμνιον τοῦ Θεοῦ, ἐπισκοποῦντες μὴ ἀναγκαστῶς, ἀλλ᾽ ἑκουσίως· μηδὲ αἰσχροκερδῶς, ἀλλὰ προθύμως· μηδγ᾽ ὡς κατακυριεύοντες τῶν κλήρων, ἀλλὰ τύποι γινόμενοι τοῦ ποιμνίου· καὶ δφανερωθέντος τοῦ ἀρχιποίμενος, κομιεῖσθε τὸν ἀμαράντινον τῆς δόξης στέφανον. Ὁμοίως ενεώτεροι ὑποτάγητε πρεσβυτέροις. πάντες δὲ ἀλλήλοις ὑποτασσόμενοι, τὴν ταπεινοφροσύνην ἐγκομβώσασθε, ὅτι ὁ Θεὸς ὑπερηφάνοις ἀντιτάσσεται, ταπεινοῖς δὲ δίδωσι χάριν. Ταπεινώθητε ϛοὖν ὑπὸ τὴν κραταιὰν χεῖρα τοῦ Θεοῦ, ἵνα ὑμᾶς ὑψώσῃ ἐν καιρῷ, πᾶσαν ζτὴν μέριμναν ὑμῶν ἐπιῤῥίψαντες ἐπ᾽ αὐτὸν, ὅτι αὐτῷ μέλει περὶ ὑμῶν. Νήψατεη, γρηγορήσατε, ὅτι ὁ ἀντίδικος ὑμῶν διάβολος, ὡς λέων ὠρυόμενος, περιπατεῖ ζητῶν τινα καταπίῃ· ᾧ θἀντίστητε στερεοὶ τῇ πίστει, εἰδότες τὰ αὐτὰ τῶν παθημάτων τῇ ἐν κόσμῳ ὑμῶν ἀδελφότητι ἐπιτελεῖσθαι. Ὁ ιδὲ Θεὸς πάσης χάριτος ὁ καλέσας ἡμᾶς εἰς τὴν αἰώνιον αὑτοῦ δόξαν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, ὀλίγον παθόντας, αὐτὸς καταρτίσαι ὑμᾶς, στηρίξαι, σθενώσαι, θεμελιώσαι. αὐτῷ ιαἡ δόξα, καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. ἀμήν. ¶Διὰ ιβΣιλουανοῦ ὑμῖν τοῦ πιστοῦ ἀδελφοῦ, ὡς λογίζομαι, δι᾽ ὀλίγων ἔγραψα, παρακαλῶν καὶ ἐπιμαρτυρῶν ταύτην εἶναι ἀληθῆ χάριν τοῦ Θεοῦ εἰς ἣν ἑστήκατε. Ἀσπάζεται ιγὑμᾶς ἡ ἐν Βαβυλῶνι συνεκλεκτὴ, καὶ Μάρκος ὁ υἱός μου. ἀσπάσασθε ιδἀλλήλους ἐν φιλήματι ἀγάπης. εἰρήνη ὑμῖν πᾶσι τοῖς ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ. ἀμήν.
Beköszöntő.1 péter1 Jézus Krisztusnak Apostola, a jövevényeknek, kik elszéledtek Pontusban. Galatziában, Kappadotziában, Ázsiában és Bithiniában ; Az2 Atya Istennek rendelése szerint való választattaknak a Szent Léleknek megszentelésére, az engedelemmel való szolgálatra, és a Jézus Krisztus vérének reánk való áradására : Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen. Isten magasztalása a hívők nagy reménységéért és boldogságáért.Áldott3 legyen az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Krisztusnak Attya, ki az ő nagy irgalmasságából újonnan szült minket az élő reménységre, a Jézus Krisztusnak halálból való feltámadása által. Az4 örökségre, melly el nem veszhet, meg sem mocskoltathatik, meg sem hervadhat, melly nékünk, mennyekben tartatik. Kik5 Istennek erejétől őriztettek hit által az idvességre, melly megkészittetett, hogy megjelenjék az utolsó időben. Mellyben6 vagyon a ti örömetel, kik szomorúsággal egy kevéssé most (ha úgy kell lenni) a külömb-külömb kisértetekben illettettek ; Hogy7 a ti hiteteknek probáltatása, melly sokkal drágább az aranynál, (melly elvesz, mindazáltal megpróbáltatik a tűz által) találtassék néktek dicséretetekre, tisztességtekre, és dicsőségtekre lenni, mikor a Jézus Krisztus megjelenéndik. Kit8 noha nem láttatok, mindazáltal szerettek, kit noha most is nem láttok, mindazáltal ő benne bizván örvendeztek megmondhatatlnal és dicsőséges örömmel. A9 ti hiteteknek jutalmát elvévén, tudniillik a ti lelketeknek idvességét. Melly10 idvességről kérdezkedtek és tudakoztak a Próféták, kik az Istennek reátok következendő kegyelméről jövendőt mondottak. Tudakozván,11 az időnek micsoda és minémű czikkelyére jelentené a Krisztusnak ő bennek való jövendőmondó Szent Lelke, hogy következnének a Krisztusra a szenvedések és a dicsőség a szenvedés után. Kiknek12 megjelentetett, hogy nem magoknak, hanem nékünk szolgáltak azokban, mellyek most néktek hirdettettek azok által, kik néktek prédikálták az Evangyéliomot, a mennyekből kibocsátatott Szent Lélek által mellyekbe az Angyalok is nagy kivánsággal kivánnak bétekinteni. Buzdítások szent életre.Annakokáért13 a ti elméteknek derekait felövedezén, józanon és valóba vessétek reménységteket a kegyelemben, a melly néktek megadatik, mikor a Jézus Krisztus megjelenik. Mint14 engedelmes fiak, kik ne szabjátok magatokat a ti tudatlanságtokban való rési kivánságtokhoz. Hanem15 miképen hogy szent az a ki titeket elhivott, ti is szentek legyetek teljes életetekben. Annakokáért16 irattatott meg : Szentek legyetek ; mert én szent vagyok. Azért17 ha Atyának nevezitek azt, a ki személyválogatás nélkül minden megitél az ő cselekedete szerint, félelemmel járjatok a ti életeteknek rendiben. Úgymint18 kik tudjátok, hogy nem veszendő állatokon, mint aranyon vagy ezüstön váltattatok meg a ti hijábavaló életetekből, mellyet a ti atyáitoknak tanitásokból vettetek volt : Hanem19 drágalátos véren, tudniillik a makula és szeplő nélkül való báránynak a Krisztusnak vérén. Ki20 jóllehet e világ fundamentominak felvettetések előtt rendeltetett volt, de megjelentett az utolsó időkben ti érettetek. Kik21 ő általa hisztek Istenben, ki feltámasztotta őtet a halálból, és dicsőséget adott néki, hogy a ti hitetek és reménységtek Istenben lenne. A22 ti lelkeiteket megtisztitván, és Szent Lélek által engedvén az igazságnak, képmutatás nálkól való atyafiúi szeretettel, tiszta szivből egymást igen szeressétek. Mivelhogy23 újonnan születtettetek, nem rothandó magból, hanem rothadás nélük való magból, az élő és örökké megmaradandó Istennek beszéde által. Mert24 minden test ollyan mint a fű, és az embernek minden dicsősége mint a fűnek virága ; megszárad a fű, és annak virága elhull : De25 az Úrnak beszéde megmarad örökké ; e pedig az a beszéd, a melly néktek prédikáltatott. A2 keresztyén, Istennek újtestamentumi népe, kerüljék a testi kívánságokat, engedelmeskedjenek a felsőségnek, kövessék Krisztust.Annakokáért1 levetvén minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatásokat, irigységeket, és minden rágalmazásokat : Mint2 most született gyermek, az Isten beszédének ama tiszta tejét kivánjátok, hogy ennek általa nevekedjetek. Mert3 megkóstoltátok hogy kegyelmes az Úr. Kihez4 járulván, (ki élő kő, az emberektől jóllehet megvettetett, de az Isten előtt becsületes és drága.) Ti5 is mint élő kövek épittessetek fel, hogy legyetek lelki ház ; szent papság a lelki áldozatoknak áldoztatásokra, mellyek Istennek kedvesek a Jézus Krisztus által. Annakokáért6 is vagyon az Irásban ; Imé helyeztetek Sionba becsületes drága, és fő szegeletben való követ és a ki abban hiszen meg nem szégyenül. Néktek7 azért kik hisztek, tisztességtekre vagyon : a hitetleneknek pedig, a kő, mellyet megvetettek az épitők, ez lett a szuegeletnek fejévé és ütközetnek kövévé, és botránkozásnak kősziklájává. Azoknak8 tudniillik, a kik megütköznek az igében, és hitetlenek, mellyre rendeltettek volt is Istentől. Ti9 pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nép vagytok, és olly nép, mellyet Isten sajátjának tart, hogy annak hatalmas dolgait hirdessétek a ki titeket a setétségből az ő csudálatos világosságára hivott. Kik10 régen nem ő népei valátok, most Isten népei vagytok, kik kegyelmet nem nyertetek vala, most kegyelmet nyertetek. Szerelmesim,11 kérlek, hogy mint jövevények és bújdosók e földön, megtartóztassátok magatokat a testnek kivánságitól, mellyek vitézkednek a lélek ellen. És12 a Pogányok között a ti életetek legyen tisztességes, hogy a helyébe, hogy ti ellenetek mint gonosztévő emberek ellen szólnak, a jócselekedetekből mellyeket látnak, dicsőitsék az Istent, mikor az Isten őket is meglátogatja. Annakokáért13 engedelmesek legyetek minden emberi rendelésnek az Úrért : akár Királynak, úgymint felső méltóságban helyheztetettnek ; Akár14 Tiszttartóknak, úgymint kik attól bocsáttatnak, mint a gonosztévőknek büntettetésekre, mind a jóltévőknek dicséretekre. Mert15 igy vagyon az Isten akaratja, hogy jól cselekedvén, megzabolázzátok a balgatag embereknek tudatlanságokat. Mint16 szabadosok, és nem mint ollyak, kik a szabadságnak palástja alatt gonoszságot cselekednek, hanem mint Istennek szolgái. Mindeneket17 tiszteljetek. Az Atyafiúságit szeressétek. Az Istent féljétek. a Királyt tiszteljétek. Szolgák kötelességei.Szolgák,18 a ti uraitoknak, engedelmesek legyetek minden félelemmel, nem csak a jóknak és a mértékleteseknek, hanem a keményeknek is. Mert19 ez a kedves dolog, ha valaki ok nélkül nyomorgattatván elszenvedi a nyomorúságokat, tudván hogy Istentől bocsáttattak azok reá. Mert20 micsoda dicsőséga vagyon annak, ha elszenveditek mikot bűnötökért arczul csapdostattok ? hanem mikor jót cselekesztek, mindazáltal nyomorúságot szenvedtek, az kedves az Istennél. Mert21 erre hivattattatok is : mert a Krisztus is szenvedett ti érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokit követnétek. Ki22 bűnt nem tett vala, és álnokság nem találtatott az ő szájában. Ki23 mikor szidalmaztatnék, senkit nem szidalmaz vala, és mikor szenvedne, senkit nem fenyeget vala : hanem annak hagyja vala a bosszúállást a ki igazán itél. Ki24 a mi bűneinket hordozta az ő testében, a fán, hogy e bűnnek meghalván élnénk az igazságnak, kinek sebeivel gyógyultunk meg. Mert25 ollyanok valátok mint a tévelygő juhok, de megtértetek most a ti lelketek Pásztorához, és Gondviselőjéhez. Házastársak3 kötelességei.Hasonlatoskéepn1 az asszonyok engedelmesek legyenek az ő tulajdon férjeknek, hogyha valakik nem engednek is az igének, az ő feleségeknek szent életek által az ige nélkül megnyerettessenek. Minekutánna2 látándják a ti tiszta és isteni félelemmel való életeteket. Melly3 asszonyoknak ékességek ne legyen külső, melly vagyon hajoknak feeltekerésekben, az aranynak viselésében, vagy szép palástoknak öltözetiben. Hanem4 a szivben elrejtett ember, a szelid és csendes léleknek rothadatlanságában, melly az Isten előtt becsületes. Mert5 ama szent és Istenben bizó asszonyok is, régen illyen módon ékesitik magokat, kik az ő férjeiknek engedelmesek valának. Mint6 Sára engedett Ábrahámnak, őtet Urának nevezvén melly Sárának ti leányai lettetek, mikor jót cselekesztek, ha semmi félelem nem rettegtet is titeket. A7 férjfiak hasonlóképen agyütt éljenek az ő feleségeikkel, mint illik értelmes emberekhez, az asszonyi edénynek mint erőtelenebbnek tiszteséget tévén, mivelhogy mind együtt azokkal örökösei is vagytok a kegyelem életének, hogy a ti imádkozástok meg ne bántassék. Intés mindenkihez, szeretetre és szelídségre.Továbbá8 mindnyájan legyetek egyesek, egymásnak nyomorúságában egyaránt bánkódók, atyafiúi szeretettel felékesittettek, irgalmasok, kegyelmesek. Nem9 fizetvén gonosszal a gonoszért, vagy szidalommal a szidalomért, hanem inkább jót mondván úgymint kik tudjátok, hogy erre hivattattok, hogy az áldást örökség szerint elvegyétek. Mert10 a ki akarja az életet szeretni, és akar jó napokat látni, tiltsa meg az ő nyelvét a gonosztól, és az ő ajakait, hogy ne szóljanak álnokságot. Távozzék11 el a gonosztól, és cselekedjen jót ; keresse a békességet, és kövesse azt. Mert12 az Úrnak szemei vagynak az igazakon, és za ő fülei azoknak könyörgéseken ; az Úrnak pedig orczája azok ellen, a kik gonoszt cselekesznek. És13 kicsoda háborgat titeket, ha a jónak követői lésztek : Hogyha14 pedig az igazságért szenvedtek is, boldogok lésztek azoktól való féltekben pedig meg ne félemljetek, és meg ne háborodjatok. Hanem15 az Úr Istent szenteljétek a ti sziveitekben. Legyetek pedig mindenkor készek megfelelni nagy alázatossággal és becsülettel azoknak, a kik számot akarnak venni a ti bennetek való reménységről. Jó16 lelkiemérettel legyetek, hogy a helyébe, hogy ti ellenetek mint gonosztévők ellen szólnak, megszégyenüljenek, a kik a Krisztusban való jó életeteket szidalmazzák. Mert17 jobb hogy a jó cselekedetért szenvedjetek, ha az Isten akaratja úgy akarja, hogynem a gonosz cselekedetért. Krisztus poklokra szállásáról. A keresztségről.Mert18 a Krisztus is egyszer a bűnökért szenvedett, igaz lévén a hamisakért, hogy minket Istenhez vinne, ki megholt test szerint, de a Lélek által megelevenittetett. Mellyben19 elmenvén, a lelkeknek is, mellyek vagynak a tömlöczben, prédikált ; Kik20 régen engedetlenek valának, mikor az Istennek tűrése egyszer Nóénak idejében várja őket, mikor a Bárka készittetnék, mellben kevés (azaz nyolcz) lelkek tartattak meg az özönvizben. Melly21 Bárkához hasonló Keresztségnek példája most minekt is megtart(nem az a Keresztség, mellyel a testnek szennyei elmosattatnak, hanem a jó lelkiesméretnek Istennel való kérdeződése) a Jézus Krisztusnak feltámadása által. Ki22 az Istennek jobbján vagyon, minekutánna mennyekbe felment, kinek birodalmába vetettek az Angyalok, hatalmasságok és erők. A4 szenvedésben a keresztyén Istent dicsőítse.Mivelhogy1 annakokáért a Krisztus mi érettünk szenvedett a testben, ti is ugyanezen gondolattal fegyverkeztessetek fel ; tudniillik hogy a ki szenvedett a testben, megszünt a bűntől. Hogy2 többé nem az embereknek kivánságok szerint, hanem az Isten akaratja szerint a mennyi ideig él, éljen a testben. Mert3 elég nékünk, hogy a mi életünknek ez előtt való idejében a Pogányoknak akaratjok szerint éltünk, mikor járnánk bujálkodásokban, gonosz kivánságokban, részegségekben, dobzódásokban, torkosságokban és a bálványoknak undok tiszteletekben. Melly4 dologra nézve a Pogányok jövevényeknek tetszenek magoknak e világon, és káromlást szólnak ; mivelhogy ő velek együtt hasonló bujálkodásban nem éltek. Kik5 számot adnak annak a ki kész megitélni az élőket és a holtakat. Mert6 azért prédikáltatott az Evangyéliom azoknak is, a kik immár megholtak, hogy kárhoztattatnának az emberek szerint testben, élnének pedig Isten szerint lélekben. Mindeneknek7 végek pedig közel vagyon, legyetek azért józanok és vigyázók, hogy imádkozhassatok. Mindenek8 előtte pedig az egymáshoz való szeretetre hajlandók legyetek ; mert az atyafiúi szeretet elfedezi a vétkek sokságokat. Gazdálkodók9 legyetek egymásnak minden zúgolódás nélkül. A10 mint minden ember vette az ajándékot, azonképen sáfárkodjatok abból egymásnak, mint az Istennek külömb-külömbféle ajándékának jó sáfárai. A11 ki szól, szólja mint Istennek beszédét ; a ki szolgál, szolgáljon úgymint Istentől adatott ajándékok szerint, hogy mindenekben dicsőittessék az Isten a Jézus Krisztus által ; kinek dicsősége és birodalma vagyon mind örökkön örökké, Ámen ! Szerelmesim,12 ne rémüljetek meg mint idegenek ama tűz által való kisértéstől, melly ti rajtatok lészen a ti megprobáltatástokra, mintha valami idegen dolog esnék rajtatok. Sőt13 inkább hogy a Krisztus szenvedésinek társai vagytok, ezon örüljetek, hogy mikor az ő dicsősége megjelenik, akkor is örvendezve vigadjatok. Ha14 szidalommal illetnek titeket a Krisztus nevéért : boldogok vagytok : mert mind a dicsőségnek, mind az Istennek Lelke ti rajtatok megnyugoszik, ki azokra nézve káromoltatik, ti reátok nézve pedig dicsőittetik. Senki15 azért ti közzűletek úgy ne szenvedjen mint gyilkos, vagy lopó, vagy gonosztévő ; vagy más ember dolgában praktikáló. Ha16 pedig úgy szenved mint Keresztyén, ne szégyenelje, sőt inkább dicsőitse az Istent azért ; Mert17 ideje, hogy az itélet elkezdessék az Istennek házán ; hogyha pedig mi rajtunk kezdetik először, mint lészen azoknak végek, a kik nem engednek az Isten Evangyéliomának ? És18 ha igaz csak alig maradhat meg, az istentelen és bűnös ember hol maradhatnak meg ? Annakokáért19 a kik szenvednek Istennek akaratjából, ajánlják Istennek mint hiv Teremtőjöknek az ő lelkeket, jót cselekedvén. Az5 egyházi szolgák kötelessége.Az1 Egyházi szolgákat, kik köztetek vagynak, kérem én, ki ő velek együtt Egyházi szolga vagyok, és a Krisztus szenvedésinek bizonysága, és az utolsó napon megjelentendő dicsőségnek együtt társa. Legeltessétek2 az Istennek seregét, melly a ti gondviseléstek alatt vagyon, gondot viselvén arról nem kénszeritésből, hanem örömest ; nem kivánván éktelenül a nyereséget, hanem kész indulattal. Sem3 pedig úgy, mint uralkodván az Úrnak örökségén, hanem úgy, mint a kik az Isten seregének tükörei legyetek. És4 mikor megjelenéndik ama Pásztoroknak Fejedelemek, elvészitek a dicsőségnek ama fonnyadhatatlan koronáját. Intés alázatosságra, Istenbe való bizodalomra, vigyázásra.Hasonlatosképen5 az ifjak engedelmesek legyenek a véneknek ; és mindnyájan egymásnak engedelmesek legyetek. Alázatossággal ékesek legyetek belől, mert az Isten a kevélyeknek ellenek áll, az alázatosoknak pedig adja az ő kegyelmét. Alázzátok6 meg azért magatoka az Istennek hatalmas keze alatt, hogy titeket alkalmatos időben felmagasztaljon. Minden7 gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja vagyon ti rólatok. Józanok8 legyetek, vigyázzatok ; mert a ti ellenségtek az ördög, mint az orditó oroszlán széllyel jár, keresvén kit elnyeljen. Kinek9 ellene álljatok, erősek lévén a hitben, tudván hogy a ti atyátokfijaitól, kik e világon vagynak, ugyanazon nyomorúságok töltetnek bé. Áldáskívánás.Minden10 kegyelemnek Istene pedig, ki hivott minek az örökkévaló dicsőségre a Jézus Krisztusban, titeket, kik egy kevéssé menyomorittettetok, az mondom az Isten tégyen tökéletesekké, erősitsen meg, tégyen állandókká és állhatatosokká. Néki11 legyen dicsőség és birodalom, örökkön örökké, Ámen. Üdvözletek és befejezés.Silvánus12 által, ki (a mint állitom) néktek hiv atyátokfia, kevés bizonyságot tévén, hogy ez az Istennek igaz kegyelme, a mellyben állotok. Köszönt13 titeket a ti veletek együtt választott Babilóniabeli Gyülekezet, és Márkus az én fiam. Köszöntsétek14 egymást szeretetből való csókolással. Békesség ti néktek mindnyájan, kik a Krisztus Jézusban vagytok, Ámen.