¶ΠΑΥΛΟΣ αακαὶ Σιλουανὸς καὶ Τιμόθεος τῇ ἐκκλησίᾳ Θεσσαλονικέων, ἐν Θεῷ πατρὶ, καὶ Κυρίῳ Ἰησοῦ Χριστῷ· χάρις ὑμῖν καὶ εἰρήνη ἀπὸ Θεοῦ πατρὸς ἡμῶν, καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ. ¶Εὐχαριστοῦμεν βτῷ Θεῷ πάντοτε περὶ πάντων ὑμῶν, μνείαν ὑμῶν ποιούμενοι ἐπὶ τῶν προσευχῶν ἡμῶν, ἀδιαλείπτως μνημονεύοντες γὑμῶν τοῦ ἔργου τῆς πίστεως, καὶ τοῦ κόπου τῆς ἀγάπης, καὶ τῆς ὑπομονῆς τῆς ἐλπίδος τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ἔμπροσθεν τοῦ Θεοῦ καὶ πατρὸς ἡμῶν, εἰδότεςδ, ἀδελφοὶ ἠγαπημένοι, ὑπὸ Θεοῦ τὴν ἐκλογὴν ὑμῶν, ὅτι ετὸ εὐαγγέλιον ἡμῶν οὐκ ἐγενήθη εἰς ὑμᾶς ἐν λόγῳ μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐν δυνάμει, καὶ ἐν πνεύματι ἁγίῳ, καὶ ἐν πληροφορίᾳ πολλῇ, καθὼς οἴδατε οἷοι ἐγενήθημεν ἐν ὑμῖν δι᾽ ὑμᾶς. Καὶ ϛὑμεῖς μιμηταὶ ἡμῶν ἐγενήθητε καὶ τοῦ Κυρίου, δεξάμενοι τὸν λόγον ἐν θλίψει πολλῇ, μετὰ χαρᾶς πνεύματος ἁγίου, ὥστε ζγενέσθαι ὑμᾶς τύπους πᾶσι τοῖς πιστεύουσιν ἐν τῇ Μακεδονίᾳ καὶ τῇ Ἀχαΐᾳ· ἀφη᾽ ὑμῶν γὰρ ἐξήχηται ὁ λόγος τοῦ Κυρίου οὐ μόνον ἐν τῇ Μακεδονίᾳ καὶ Ἀχαΐᾳ, ἀλλὰ καὶ ἐν παντὶ τόπῳ ἡ πίστις ὑμῶν ἡ πρὸς τὸν Θεὸν ἐξελήλυθεν, ὥστε μὴ χρείαν ἡμᾶς ἔχειν λαλεῖν τι· αὐτοὶ θγὰρ περὶ ἡμῶν ἀπαγγέλλουσιν ὁποίαν εἴσοδον ἔχομεν ἔσχομεν πρὸς ὑμᾶς, καὶ πῶς ἐπεστρέψατε πρὸς τὸν Θεὸν ἀπὸ τῶν εἰδώλων, δουλεύειν Θεῷ ζῶντι καὶ ἀληθινῷ, καὶ ιἀναμένειν τὸν υἱὸν αὐτοῦ ἐκ τῶν οὐρανῶν, (ὃν ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν,) Ἰησοῦν τὸν ῥυόμενον ἡμᾶς ἀπὸ τῆς ὀργῆς τῆς ἐρχομένης. ¶Αὐτοὶ βαγὰρ οἴδατε, ἀδελφοὶ, τὴν εἴσοδον ἡμῶν τὴν πρὸς ὑμᾶς, ὅτι οὐ κενὴ γέγονεν, ἀλλὰ βκαὶ προπαθόντες καὶ ὑβρισθέντες, καθὼς οἴδατε, ἐν Φιλίπποις, ἐπαῤῥησιασάμεθα ἐν τῷ Θεῷ ἡμῶν λαλῆσαι πρὸς ὑμᾶς τὸ εὐαγγέλιον τοῦ Θεοῦ ἐν πολλῷ ἀγῶνι. Ἡ γγὰρ παράκλησις ἡμῶν οὐκ ἐκ πλάνης οὐδὲ ἐξ ἀκαθαρσίας, οὐτὲ ἐν δόλῳ, ἀλλὰ δκαθὼς δεδοκιμάσμεθα ὑπὸ τοῦ Θεοῦ πιστευθῆναι τὸ εὐαγγέλιον, οὕτω λαλοῦμεν, οὐχ ὡς ἀνθρώποις ἀρέσκοντες, ἀλλὰ τῷ Θεῷ τῷ δοκιμάζοντι τὰς καρδίας ἡμῶν. Οὔτε εγάρ ποτε ἐν λόγῳ κολακείας ἐγενήθημεν, καθὼς οἴδατε, οὔτε ἐν προφάσει πλεονεξίας, (Θεὸς μάρτυς·) οὔτε ϛζητοῦντες ἐξ ἀνθρώπων δόξαν, οὔτε ἀφ᾽ ὑμῶν οὔτε ἀπ᾽ ἄλλων, δυνάμενοι ζἐν βάρει εἶναι ὡς Χριστοῦ ἀπόστολοι, ἀλλ᾽ ἐγενήθημεν ἤπιοι ἐν μέσῳ ὑμῶν, ὡς ἂν τροφὸς θάλπῃ τὰ ἑαυτῆς τέκνα· οὕτως ηἱμειρόμενοι ὑμῶν, εὐδοκοῦμεν μεταδοῦναι ὑμῖν οὐ μόνον τὸ εὐαγγέλιον τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ καὶ τὰς ἑαυτῶν ψυχὰς, διότι ἀγαπητοὶ ἡμῖν γεγένησθε. μνημονεύετε θγὰρ, ἀδελφοὶ, τὸν κόπον ἡμῶν καὶ τὸν μόχθον· νυκτὸς γὰρ καὶ ἡμέρας ἐργαζόμενοι πρὸς τὸ μὴ ἐπιβαρῆσαί τινα ὑμῶν, ἐκηρύξαμεν εἰς ὑμᾶς τὸ εὐαγγέλιον τοῦ Θεοῦ. Ὑμεῖς ιμάρτυρες καὶ ὁ Θεὸς, ὡς ὁσίως καὶ δικαίως καὶ ἀμέμπτως ὑμῖν τοῖς πιστεύουσιν ἐγενήθημεν, καθάπερ ιαοἴδατε, ὡς ἕνα ἕκαστον ὑμῶν, (ὡς πατὴρ τέκνα ἑαυτοῦ,) παρακαλοῦντες ιβὑμᾶς καὶ παραμυθούμενοι καὶ μαρτυρούμενοι, εἰς τὸ περιπατῆσαι ὑμᾶς ἀξίως τοῦ Θεοῦ τοῦ καλοῦντος ὑμᾶς εἰς τὴν ἑαυτοῦ βασιλείαν καὶ δόξαν. Διὰ ιγτοῦτο καὶ ἡμεῖς εὐχαριστοῦμεν τῷ Θεῷ ἀδιαλείπτως, ὅτι παραλαβόντες λόγον ἀκοῆς παρ᾽ ἡμῶν, τοῦ Θεοῦ, ἐδέξασθε οὐ λόγον ἀνθρώπων, ἀλλὰ (καθώς ἐστιν ἀληθῶς) λόγον Θεοῦ, ὃς καὶ ἐνεργεῖται ἐν ὑμῖν τοῖς πιστεύουσιν. Ὑμεῖς ιδγὰρ μιμηταὶ ἐγενήθητε, ἀδελφοὶ, τῶν ἐκκλησιῶν τοῦ Θεοῦ τῶν οὐσῶν ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, ὅτι ταὐτὰ ἐπάθετε καὶ ὑμεῖς ὑπὸ τῶν ἰδίων συμφυλετῶν, καθὼς καὶ αὐτοὶ ὑπὸ τῶν Ἰουδαίων, τῶν ιεκαὶ τὸν Κύριον ἀποκτεινάντων Ἰησοῦν καὶ τοὺς ἰδίους προφήτας, καὶ ὑμᾶς ἡμᾶς ἐκδιωξάντων, καὶ Θεῷ μὴ ἀρεσκόντων, καὶ πᾶσιν ἀνθρώποις ἐναντίων, κωλυόντων ιϛἡμᾶς τοῖς ἔθνεσι λαλῆσαι ἵνα σωθῶσιν, εἰς τὸ ἀναπληρῶσαι αὑτῶν τὰς ἁμαρτίας πάντοτε. ἔφθασε δὲ ἐπ᾽ αὐτοὺς ἡ ὀργὴ εἰς τέλος. ¶Ἡμεῖς ιζδὲ, ἀδελφοὶ, ἀπορφανισθέντες ἀφ᾽ ὑμῶν πρὸς καιρὸν ὥρας, προσώπῳ, οὐ καρδίᾳ, περισσοτέρως ἐσπουδάσαμεν τὸ πρόσωπον ὑμῶν ἰδεῖν ἐν πολλῇ ἐπιθυμίᾳ. διὸ ιηἠθελήσαμεν ἐλθεῖν πρὸς ὑμᾶς, (ἐγὼ μὲν Παῦλος καὶ ἅπαξ καὶ δὶς,) καὶ ἐνέκοψεν ἡμᾶς ὁ σατανᾶς· τίς ιθγὰρ ἡμῶν ἐλπὶς, ἢ χαρὰ, ἢ στέφανος καυχήσεως ; ἢ οὐχὶ καὶ ὑμεῖς ἔμπροσθεν τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ἐν τῇ αὐτοῦ παρουσίᾳ ; ὑμεῖς κγάρ ἐστε ἡ δόξα ἡμῶν καὶ ἡ χαρά. ¶Διὸ γαμηκέτι στέγοντες εὐδοκήσαμεν καταλειφθῆναι ἐν Ἀθήναις μόνοι, καὶ βἐπέμψαμεν Τιμόθεον τὸν ἀδελφὸν ἡμῶν καὶ διάκονον τοῦ Θεοῦ καὶ συνεργὸν ἡμῶν ἐν τῷ εὐαγγελίῳ τοῦ Χριστοῦ, εἰς τὸ στηρίξαι ὑμᾶς καὶ παρακαλέσαι ὑμᾶς περὶ τῆς πίστεως ὑμῶν, τῷ γμηδένα σαίνεσθαι ἐν ταῖς θλίψεσι ταύταις· αὐτοὶ γὰρ οἴδατε ὅτι εἰς τοῦτο κείμεθα· καὶ δγὰρ ὅτε πρὸς ὑμᾶς ἦμεν, προελέγομεν ὑμῖν ὅτι μέλλομεν θλίβεσθαι, καθὼς καὶ ἐγένετο, καὶ οἴδατε. Διὰ ετοῦτο κᾀγὼ μηκέτι στέγων ἔπεμψα εἰς τὸ γνῶναι τὴν πίστιν ὑμῶν, μήπως ἐπείρασεν ὑμᾶς ὁ πειράζων, καὶ εἰς κενὸν γένηται ὁ κόπος ἡμῶν. Ἄρτι ϛδὲ ἐλθόντος Τιμοθέου πρὸς ἡμᾶς ἀφ᾽ ὑμῶν, καὶ εὐαγγελισαμένου ἡμῖν τὴν πίστιν καὶ τὴν ἀγάπην ὑμῶν, καὶ ὅτι ἔχετε μνείαν ἡμῶν ἀγαθὴν πάντοτε, ἐπιποθοῦντες ἡμᾶς ἰδεῖν, καθάπερ καὶ ἡμεῖς ὑμᾶς, διὰ ζτοῦτο παρεκλήθημεν, ἀδελφοὶ, ἐφ᾽ ὑμῖν, ἐπὶ πάσῃ τῇ θλίψει καὶ ἀνάγκῃ ἡμῶν διὰ τῆς ὑμῶν πίστεως· ὅτι ηνῦν ζῶμεν, ἐὰν ὑμεῖς στήκητε ἐν Κυρίῳ. τίνα θγὰρ εὐχαριστίαν δυνάμεθα τῷ Θεῷ ἀνταποδοῦναι περὶ ὑμῶν, ἐπὶ πάσῃ τῇ χαρᾷ ᾗ χαίρομεν δι᾽ ὑμᾶς ἔμπροσθεν τοῦ Θεοῦ ἡμῶν, νυκτὸς ικαὶ ἡμέρας ὑπὲρ ἐκπερισσοῦ δεόμενοι εἰς τὸ ἰδεῖν ὑμῶν τὸ πρόσωπον, καὶ καταρτίσαι τὰ ὑστερήματα τῆς πίστεως ὑμῶν ; ¶Αὐτὸς ιαδὲ ὁ Θεὸς καὶ πατὴρ ἡμῶν, καὶ ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς κατευθύναι τὴν ὁδὸν ἡμῶν πρὸς ὑμᾶς· ὑμᾶς ιβδὲ ὁ Κύριος πλεονάσαι καὶ περισσεύσαι τῇ ἀγάπῃ εἰς ἀλλήλους καὶ εἰς πάντας, καθάπερ καὶ ἡμεῖς εἰς ὑμᾶς, εἰς ιγτὸ στηρίξαι ὑμῶν τὰς καρδίας ἀμέμπτους ἐν ἁγιωσύνῃ, ἔμπροσθεν τοῦ Θεοῦ καὶ πατρὸς ἡμῶν, ἐν τῇ παρουσίᾳ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ μετὰ πάντων τῶν ἁγίων αὐτοῦ. ¶Τὸ δαλοιπὸν οὖν, ἀδελφοὶ, ἐρωτῶμεν ὑμᾶς καὶ παρακαλοῦμεν ἐν Κυρίῳ Ἰησοῦ, καθὼς παρελάβετε παρ᾽ ἡμῶν τὸ πῶς δεῖ ὑμᾶς περιπατεῖν καὶ ἀρέσκειν Θεῷ, ἵνα περισσεύητε μᾶλλον· οἴδατε βγὰρ τίνας παραγγελίας ἐδώκαμεν ὑμῖν διὰ τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ. Τοῦτο γγάρ ἐστι θέλημα τοῦ Θεοῦ, ὁ ἁγιασμὸς ὑμῶν, ἀπέχεσθαι ὑμᾶς ἀπὸ τῆς πορνείας, εἰδέναι δἕκαστον ὑμῶν τὸ ἑαυτοῦ σκεῦος κτᾶσθαι ἐν ἁγιασμῷ καὶ τιμῇ, μὴ εἐν πάθει ἐπιθυμίας, καθάπερ καὶ τὰ ἔθνη τὰ μὴ εἰδότα τὸν Θεόν· τὸ ϛμὴ ὑπερβαίνειν καὶ πλεονεκτεῖν ἐν τῷ πράγματι τὸν ἀδελφὸν αὑτοῦ, διότι ἔκδικος ὁ Κύριος περὶ πάντων τούτων, καθὼς καὶ προείπαμεν ὑμῖν καὶ διεμαρτυράμεθα. Οὐ ζγὰρ ἐκάλεσεν ἡμᾶς ὁ Θεὸς ἐπὶ ἀκαθαρσίᾳ, ἀλλ᾽ ἐν ἁγιασμῷ. Τοιγαροῦν ηὁ ἀθετῶν, οὐκ ἄνθρωπον ἀθετεῖ, ἀλλὰ τὸν Θεὸν τὸν καὶ δόντα τὸ πνεῦμα αὑτοῦ τὸ ἅγιον εἰς ἡμᾶς. Περὶ θδὲ τῆς φιλαδελφίας οὐ χρείαν ἔχετε γράφειν ὑμῖν· αὐτοὶ γὰρ ὑμεῖς θεοδίδακτοί ἐστε εἰς τὸ ἀγαπᾷν ἀλλήλους· καὶ ιγὰρ ποιεῖτε αὐτὸ εἰς πάντας τοὺς ἀδελφοὺς τοὺς ἐν ὅλῃ τῇ Μακεδονίᾳ. παρακαλοῦμεν δὲ ὑμᾶς, ἀδελφοὶ, περισσεύειν μᾶλλον, καὶ ιαφιλοτιμεῖσθαι ἡσυχάζειν καὶ πράσσειν τὰ ἴδια, καὶ ἐργάζεσθαι ταῖς ἰδίαις χερσὶν ὑμῶν, καθὼς ὑμῖν παρηγγείλαμεν, ἵνα ιβπεριπατῆτε εὐσχημόνως πρὸς τοὺς ἔξω, καὶ μηδενὸς χρείαν ἔχητε. ¶Οὐ ιγθέλω δὲ ὑμᾶς ἀγνοεῖν, ἀδελφοὶ, περὶ τῶν κεκοιμημένων, ἵνα μὴ λυπῆσθε καθὼς καὶ οἱ λοιποὶ οἱ μὴ ἔχοντες ἐλπίδα· εἰ ιδγὰρ πιστεύομεν ὅτι Ἰησοῦς ἀπέθανε καὶ ἀνέστη, οὕτω καὶ ὁ Θεὸς τοὺς κοιμηθέντας διὰ τοῦ Ἰησοῦ, ἄξει σὺν αὐτῷ. Τοῦτο ιεγὰρ ὑμῖν λέγομεν ἐν λόγῳ Κυρίου, ὅτι ἡμεῖς οἱ ζῶντες οἱ περιλειπόμενοι εἰς τὴν παρουσίαν τοῦ Κυρίου, οὐ μὴ φθάσωμεν τοὺς κοιμηθέντας, ὅτι ιϛαὐτὸς ὁ Κύριος ἐν κελεύσματι, ἐν φωνῇ ἀρχαγγέλου, καὶ ἐν σάλπιγγι Θεοῦ καταβήσεται ἀπ᾽ οὐρανοῦ, καὶ οἱ νεκροὶ ἐν Χριστῷ, ἀναστήσονται πρῶτον· ἔπειτα ιζἡμεῖς οἱ ζῶντες οἱ περιλειπόμενοι, ἅμα σὺν αὐτοῖς ἁρπαγησόμεθα ἐν νεφέλαις εἰς ἀπάντησιν τοῦ Κυρίου εἰς ἀέρα, καὶ οὕτω πάντοτε σὺν Κυρίῳ ἐσόμεθα. Ὥστε ιηπαρακαλεῖτε ἀλλήλους ἐν τοῖς λόγοις τούτοις. ¶Περὶ εαδὲ τῶν χρόνων καὶ τῶν καιρῶν, ἀδελφοὶ, οὐ χρείαν ἔχετε ὑμῖν γράφεσθαι· αὐτοὶ βγὰρ ἀκριβῶς οἴδατε ὅτι ἡ ἡμέρα Κυρίου ὡς κλέπτης ἐν νυκτὶ, οὕτως ἔρχεται· ὅταν γγὰρ λέγωσιν, εἰρήνη καὶ ἀσφάλεια, τότε αἰφνίδιος αὐτοῖς ἐφίσταται ὄλεθρος, ὥσπερ ἡ ὠδὶν τῇ ἐν γαστρὶ ἐχούσῃ, καὶ οὐ μὴ ἐκφύγωσιν. Ὑμεῖς δδὲ, ἀδελφοὶ, οὐκ ἐστὲ ἐν σκότει, ἵνα ἡ ἡμέρα ὑμᾶς ὡς κλέπτης καταλάβῃ· πάντες εὑμεῖς υἱοὶ φωτός ἐστε καὶ υἱοὶ ἡμέρας· οὐκ ἐσμὲν νυκτὸς οὐδὲ σκότους. Ἄρα ϛοὖν μὴ καθεύδωμεν ὡς καὶ οἱ λοιποὶ, ἀλλὰ γρηγορῶμεν καὶ νήφωμεν· οἱ ζγὰρ καθεύδοντες, νυκτὸς καθεύδουσι· καὶ οἱ μεθυσκόμενοι, νυκτὸς μεθύουσι. ἡμεῖς ηδὲ ἡμέρας ὄντες, νήφωμεν, ἐνδυσάμενοι θώρακα πίστεως καὶ ἀγάπης, καὶ περικεφαλαίαν, ἐλπίδα σωτηρίας, ὅτι θοὐκ ἔθετο ἡμᾶς ὁ Θεὸς εἰς ὀργὴν, ἀλλ᾽ εἰς περιποίησιν σωτηρίας διὰ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ ιἀποθανόντος ὑπὲρ ἡμῶν, ἵνα εἴτε γρηγορῶμεν, εἴτε καθεύδωμεν, ἅμα σὺν αὐτῷ ζήσωμεν. Διὸ ιαπαρακαλεῖτε ἀλλήλους, καὶ οἰκοδομεῖτε εἷς τὸν ἕνα, καθὼς καὶ ποιεῖτε. Ἐρωτῶμεν ιβδὲ ὑμᾶς, ἀδελφοὶ, εἰδέναι τοὺς κοπιῶντας ἐν ὑμῖν, καὶ προϊσταμένους ὑμῶν ἐν Κυρίῳ, καὶ νουθετοῦντας ὑμᾶς, καὶ ιγἡγεῖσθαι αὐτοὺς ὑπὲρ ἐκπερισσοῦ ἐν ἀγάπῃ διὰ τὸ ἔργον αὐτῶν. εἰρηνεύετε ἐν ἑαυτοῖς. ¶Παρακαλοῦμεν ιδδὲ ὑμᾶς, ἀδελφοὶ, νουθετεῖτε τοὺς ἀτάκτους, παραμυθεῖσθε τοὺς ὀλιγοψύχους, ἀντέχεσθε τῶν ἀσθενῶν, μακροθυμεῖτε πρὸς πάντας. Ὁρᾶτε ιεμήτις κακὸν ἀντὶ κακοῦ τινὶ ἀποδῷ, ἀλλὰ πάντοτε τὸ ἀγαθὸν διώκετε καὶ εἰς ἀλλήλους καὶ εἰς πάντας. Πάντοτε ιϛχαίρετε. Ἀδιαλείπτως ιζπροσεύχεσθε. Ἐν ιηπαντὶ εὐχαριστεῖτε· τοῦτο γὰρ θέλημα Θεοῦ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ εἰς ὑμᾶς. Τὸ ιθπνεῦμα μὴ σβέννυτε. Προφητείας κμὴ ἐξουθενεῖτε. Πάντα καδοκιμάζετε· τὸ καλὸν κατέχετε. Ἀπὸ κβπαντὸς εἴδους πονηροῦ ἀπέχεσθε. ¶Αὐτὸς κγδὲ ὁ Θεὸς τῆς εἰρήνης ἁγιάσαι ὑμᾶς ὁλοτελεῖς· καὶ ὁλόκληρον ὑμῶν τὸ πνεῦμα, καὶ ἡ ψυχὴ, καὶ τὸ σῶμα ἀμέμπτως ἐν τῇ παρουσίᾳ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ τηρηθείη. Πιστὸς κδὁ καλῶν ὑμᾶς, ὃς καὶ ποιήσει. Ἀδελφοὶκε, προσεύχεσθε περὶ ἡμῶν. Ἀσπάσασθε κϛτοὺς ἀδελφοὺς πάντας ἐν φιλήματι ἁγίῳ. ὀρκίζω κζὑμᾶς τὸν Κύριον, ἀναγνωσθῆναι τὴν ἐπιστολὴν πᾶσι τοῖς ἁγίοις ἀδελφοῖς. Ἡ κηχάρις τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ μεθ᾽ ὑμῶν. Ἀμήν. Πρὸς Θεσσαλονικεῖς πρώτη ἐγράφη ἀπὸ Ἀθηνῶν.
Hálaadás1 Istennek, hogy Thesszalonikában oly áldás lett az Ige befogadásán.Pál1 És Silvánus és Timótheus a Thessalónikabeliek Gyülekezeteknek, az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban : Kegyelem néktek és békesség az Istentől a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Hálákat2 adunk az Istennek mindenkor mindenitek felől, emlékezvén rólatok a mi imádságinkban. Szüntelen3 elménkben előszámlálván a ti erős hiteteket, és a ti munkás szerelmeteket, és a ti türő reménységteket a mi Urunk Jézus Krisztusban, Isten előtt és a mi Atyánk előtt. Tudván4 ezt, Szerelmes Atyámfiai, hogy ti az Istentől választattatok. Mert5 a mi Evangyéliomunk nem állot ti nálatok csak beszédben, hanem isteni erőben is, mind Szent Lélekben, mind pedig bizonyos hitelben : miképen tudjátok minéműek voltunk ti köztetek, ti érettetek. És6 ti mi követőink lettetek és az Úréi, minekutánna az igét bévettétek volna mind sok nyomorúsággal, mind a Szent Léleknek örömével. Annyira,7 hogy példák voltatok minden hivőknek Maczedóniában és Akhájában. Mert8 őletek kizendült az Úrnak beszéde nem csak Maczedóniában és Akhájában, hanem annakfelette minden helyen a ti hitetek, melly Istenben vagyon, kiterjedett annyira, hogy nem szükség nékünk arról valamit szólnunk. Mert9 azok magok hirdetik mi felőlünk, minémű menetelünk volt ti közzétek, és mimódon tértetek meg az Istenhez a bálványokat elhagyván, hogy szolgálnátok az élő és igaz Istennek ; És10 várnátok az ő Fiját mennyekből, kit feltámasztott a halálból, tudniillik a Jézust, ki megszabadit minket ama jövendő haragtól. Az2 apostol emlékezteti az atyafiakat, mily tisztán forgolódott köztük, hálát ad Istennek állhatatos hitükért és vágyva óhajtja őket viszontlátni.Mert1 ti magatok tudjátok, Atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való bémenetelünk nem volt hijábavaló. Sőt2 inkább mikor már sok háborúságot szenvedtünk volna, és bosszúsággal illettettünk volna Filippiben a miképen tudjátok, bátorságot vevénk a mi Istenünkben, hogy hirdetnénk ti köztetek az Istennek Evangyéliomát sok tusakodással. Mert3 a mi intésünk nem volt csalárdságból, sem tisztátalanságból, sem pedig álnoksággal : Hanem4 a miképen tetszettünk Istennek, hogy reánk bizatnék az Evangyéliom : a képen szólunk, nem úgy mint embereknek kedveskedvén, hanem mint Istennek, ki előtt kedvesek a mi sziveink. Mert5 soha hizelkedő beszéddel nem éltünk, a miképen tudjátok, sem telhetetlenségnek okáért valamit nem mondottunk : az Isten bizonyság erről. Sem6 pedig az emberektől nem kerestünk dicsőséget, sem ti tőletek, sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztusnak Apostolai ; Hanem7 voltunk ti köztetek együgyüek, mint a dajka szokott dajkálkodni az ő magzatival. Illyen8 módon szeretvén titeket, kivánjuk vala ti veletek közleni, nem csak az Istennek Evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy nékünk szerekmesink volnátok. Mert9 megemlékezhettek, Atyámfiai, a mi munkánkról és nyomorúságunkról ; mert éjjel és nappal munkálkodván, hogy valakit közzűletek meg ne terhelnénk, prédikáltuk ti köztetek az Istennek Evangyéliomát. Ti10 vagytok bizonyságok és az Isten, melly szentül igazán és ártatlanúl éltünk ti köztetek, kik hisztek. Miképen11 tudjátok, mimódon mindeniteket, mint az atya az ő fijait intettük és vigasztaltuk. És12 kértünk hogy járnátok úgy a mint méltó volna Istenhez, ki hiv minket az ő országára és dicsőségére. Annakokáért13 mi is hálákat adunk Istennek szüntelen, hogy az Isten felől való beszédet, mellyet hallottatok mi tőlünk, bévévén, fogadtátok azt, nem úgy mint embereknek beszédeket, hanem mint Istennek beszédét, (miképen hogy bizony az is) ki cselekeszik is ti bennetek, kik hisztek. Mert14 ti, Atyámfiai, követői lettetek az Isten Gyülekezeteinek, mellyek Júdeában vagynak, a Krisztus Jézusban ; úgymint kik ugyanazokat szenvedtétek ti is a ti saját nemzetségtektől, miképen azok is a Zsidóktól. Kik15 az Úr Jézust is megölték, és az ő saját Profétáikat, és minket is kergettek ; sem az Istennek nem kellenek, és minden embereknek ellenségei. Kik16 megtiltják, hogy a Pogányoknak ne prédikáljunk, hogy azok idvezülnének, hogy mindenkor bétöltsék az ő bűneiket : mert elfoglalta őket a harag mind örökké. Mi17 pedig, Atyámfiai, kik megfosztattunk ti tőletek egy kevés ideig látás szerint, nem lélekben ; annál buzgúságosban igyekeztünk látni titeket szemtől-szembe nagy kivánsággal. Azért18 akartunk ti hozzátok menni, (én kiváltképen Pál) egyszer s kétszer is, de megbántott minket a Sátán. Mert19 micsoda a mi reménységünk, vagy örömünk, vagy koronánk, a mellyel dicsekedhetnénk ? Avagy nem ti-é a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor ? Mert20 ti vagytok a mi dicsekvésünk, és a mi örömünk. Öröm3 a Timótheustól vett jó híreken.Annakokáért1 mivelhogy tovább nem türhetnénk, jónak itélénk lenni, hogy mi magunk Athénében maradnánk. És2 elküldöttük Timótheust a mi atyánfiát, és Istennek szolgáját, és a mi segitőtársunkat a Krisztus Evangyéliomának prédikáltatásában, hogy titeket megerősitene és intene a ti hitetek felől. Hogy3 senki meg ne induljon e nyomorúságokon : mert ti magatok tudjátok, hogy mi erre rendeltettünk. Mert4 mikor ti köztetek volnánk, megmondottuk vala néktek, hogy jövendőben nyomorgattatnánk : melly meg is esék és tudjátok. Annakokáért5 én is tovább nem türhetvén, elküldék, hogy megtudnám a ti hiteteket : hogy valamiképen meg ne kisértett volna titeket ama Kisértő, és hijábavaló lett volna a mi munkánk. Minap6 pedig mikor Timótheus ti tőletek mi hozzánk jött vona, és megbeszélte volna nékünk a ti hiteteket és a ti szerelmeteket, és hogy ti a mi jó emlékezetünket megtartjátok, mindenkor kivánván minket látni, miképen mi is titeket. Ezokáért7 vigasztalást vettünk, Atyámfiai, ti tőletek, minden mi nyomorúságinkban és szükségünkben, a ti hitetek által. Mert8 mos úgy élünk, ha ti erősen állotok az Úrban. Szíves könyörgés a gyülekezetért.Mert9 micsoda háláadást fizethetünk Istennek ti felőletek az egész örömért, mellyel örülünk ti érettetek a mi Istenünk előtt. Éjjel10 és nappal nagy buzgósággal kérvén, hogy láthassuk a ti orczátokat, és a mi hija vagyon a ti hiteteknek, azt bétöltsük ? Az11 Isten pedig és a mi Atyánk és a mi Urunk Jézus Krisztus vezérelje a mi útunkat ti hozzátok. Az12 Úr pedig mivelje azt, hogy bővölködjetek, és bőségesek legyetek egymáshoz való szeretettel, és mindenekhez, miképen mi is ti hozzátok. Hogy13 a ti sziveteket megerősitse az ártatlanságban, Isten előtt és a mi Atyánk előtt való szentségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak eljövetelére, minden ő szenteivel egyetemben. Intés4 megszentelődésre.Továbbá1 azért, Atyámfiai, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus által, hogy a miképen vettétek mi tőlünk, miképen kelljen néktek járnotok, és Istennek kedveskednetek : abban naponként nevekedjetek : Mert2 tudjátok minémü parancsolatokat adtunk néktek az Úr Jézus által. Mert3 ez az Isten akaratja tudniillik, a ti megszenteltetéstek, hogy megoltalmazzátok magatokat a paráznaságtól. És4 tudja mindenitek bírni a maga edényét szentségben, és tisztességben. Nem5 a kivánságnak indulatjával, miképen a Pogányok, kik nem esmérik az Istent. Senki6 meg ne nyomoritsa se meg ne csalja az ő attyafiát valami dologban ; mert mind ezekért bosszúálló az Úr, miképen annakelőtte is megmondottuk néktek és bizonyságot tettünk. Mert7 nem hivott minket az Isten tisztátalanságra, hanem a szentségre. Annakokáért8 a ki ezeket megveti, nem embert vet meg, hanem Istent, ki adta is nékünk az ő Szent Lelkét. Az9 attyafiúi szeretetről pedig nem szükség hogy irjak néktek : mert megtanittattatok ti magatok Istentől, hogy egymást szeressétek. Mert10 az is mivelitek minden Atyafiakkal, kik vagynak egész Maczedóniában, kérünk pedig titeket Atyámfiai, hogy jobban nevekedjetek. És11 igyekezzetek csendesek lenni, és a ti saját dolgaitokat cselekedni és munkálkodni tulajdon kezeitekkel, a miképen megmondottuk néktek. Hogy12 ti magatokat tisztességesen viseljétek az idegenekhez, és smmi nélkűl ne szűkölködjetek. Az elhunytak felől való reménységünk.Nem13 akarom pedig hogy tudatlanságban legyetek, Atyámfiai, azok felől a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok mint egyebek, kiknek reménységek nincsen. Mert14 ha hisszük hogy a Jézus megholt és feltámadott, azonképen az Isten is azokat, a kik elaludtak a Jézusban, előhozza ő vele. Mert15 ezt mondjuk néktek az Úrnak szavával, hogy mi élők, kik megmaradunk az Úrnak eljövetelére, nem vesszük elő azokat, a kik elaludtak. Mert16 az Úr unszolásnak kiáltásával, Arkhangyalának szavával, és Istennek trombitájával leszáll az égből ; és a kik megholtak volt a Krisztusban, feltámadnak először. Azután17 mi élők, kik megmaradtunk volt, elragadtatunk azokkal egyetembe a ködökbe, az Úr eleibe az éltető égbe ; és e képen mindenkor az Úrral lészünk. Annakokáért18 viasztaljátok egymást e beszédekkel. A5 Krisztus eljövetelének idejéről, és hogy hogyan kell arra mindig készen lenni.Továbbá1 az időről, és azoknak czikkelyeikről, Atyámfiai, nem szükség hogy irjak néktek ; Mert2 ti magatok jól tudjátok, hogy az Úrnak ama napja, mint a lopó éjszakán, azonképen jő el. Mert3 mikor ezt mondják : Békesség és bátorság ; akkor nagy hirtelen veszedelem jő reájok, mint a szülésnek fájdalma a terhes asszonyra, és semmiképen meg nem menekednek. De4 ti, Atyámfiai, nem vagytok a setétségben, hogy az a nap titeket, mint a lopó, úgy találjon. Mindnyájan5 ti a világosságnak fijai vagytok, és a napnak fijai : nem vagyunk az éjszakának, sem a setétségnek fijai. Azért6 ne aludjunk mint egyebek, hanem vigyázzunk és józanok legyünk. Mert7 a kik alusznak, éjjel alusznak, és a kik megrészegednek, éjjel részegek. De8 mi kik a napnak fijai vagyunk, józanok legyünk, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mejjvasába, és sisak gyanánt az idvességnek reménységébe. Mert9 nem rendelt minket az Isten haragra, hanem az idvességnek elvételére a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ki10 megholt mi érettünk, hogy vagy vigyázunk, vagy aluszunk, ő vele együtt éljünk. Annakokáért11 intsétek egymást és épitsétek egyitek a másitokat ; miképen hogy azt is cselekeszitek. Intések és üdvözletek.Kérünk12 pedig titeket, Atyámfiai, hogy becsüljétek, a kik munkálkodnak ti köztetek, és néktek, és néktek előttetek járok az Úrban, és intenek titeket ; És13 azokat felette igen szerelmeteseknek tartsátok az ő munkájokért. Békességesek legyetek ti köztetek egymással. Kérünk14 pedig titeket, Atyámfiai, intsétek azokat, a kik rendetlenűl járnak, vigasztaljátok azokat, a kik félelmes szivűek : az erőteleneket segéljétek, türők legyetek mindenekhez. Meglássátok,15 hogy senki gonosszal ne legyen senkinek a gonoszért : hanem a jótéteményért kövessétek mindenkor, mind ti magatok közt egymáshoz, mind pedig mindenekhez. Mindenkor16 örüljetek. Szüntelen17 imdákozzatok. Minden18 dolgokban hálákat adjatok : mert ez az Istennek akaratja a Krisztus Jézus által ti hozzátok. Az19 Istennek Lelkét meg ne oltsátok. Az20 Írásnak magyarázatit meg nem utáljátok. Mindeneket21 megpróbáljatok : a mi jó, azt megtartsátok. Mindentől,22 a mi gonosznak láttatik, megoltalmazzátok magatokat. A23 békességnek Istene pedig szenteljen meg titeket mindenestől : és a ti elmétek épségben, és lelketek s testetek ártatlanságban tartssanak meg a mi Urunk Jézus Krisztusnak eljövetelére. Hiv24 az, a ki titeket elhivott, ki azt véghez is viszi. Atyámfiai,25 imádkozzatok érettünk. Köszöntsetek26 minden atyafiakat szent csókolással. Kénszeritlek27 titeket az Úrra, hogy e Levél elolvastassék midnen szent Atyafiak előtt. A28 mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen veletek, Ámen ! ///Ez I. Levél a Thessalónikabeliekhez küldetett Athénéből.///