¶ΠΑΥΛΟΣ ααἀπόστολος Ἰησοῦ Χριστοῦ κατ᾽ ἐπιταγὴν Θεοῦ σωτῆρος ἡμῶν καὶ Κυριόυ Ἰησοῦ Χριστοῦ, τῆς ἐλπίδος ἡμῶν, Τιμοθέῳ βγνησίῳ τέκνῳ ἐν πίστει, χάρις, ἔλεος, εἰρήνη ἀπὸ Θεοῦ πατρὸς ἡμῶν, καὶ Χριστοῦ Ἰησοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Κυρίου ἡμῶν. ¶Καθὼς γπαρεκάλεσά σε προσμεῖναι ἐν Ἐφέσῳ, πορευόμενος εἰς Μακεδονίαν, ἵνα παραγγείλῃς τισὶ μὴ ἑτεροδιδασκαλεῖν, μηδὲ δπροσέχειν μύθοις καὶ γενεαλογίαις ἀπεράντοις, αἵτινες ζητήσεις παρέχουσι μᾶλλον ἢ οἰκονομίαν οἰκοδομίαν Θεοῦ τὴν ἐν πίστει. τὸ εδὲ τέλος τῆς παραγγελίας ἐστὶν ἀγάπη ἐκ καθαρᾶς καρδίας καὶ συνειδήσεως ἀγαθῆς καὶ πίστεως ἀνυποκρίτου· ὧν ϛτινες ἀστοχήσαντες ἐξετράπησαν εἰς ματαιολογίαν, θέλοντες ζεἶναι νομοδιδάσκαλοι, μὴ νοοῦντες μήτε ἃ λέγουσι, μήτε περὶ τίνων διαβεβαιοῦνται. Οἴδαμεν ηδὲ ὅτι καλὸς ὁ νόμος, ἐάν τις αὐτῷ νομίμως χρῆται, εἰδὼς θτοῦτο, ὅτι δικαίῳ νόμος οὐ κεῖται, ἀνόμοις δὲ καὶ ἀνυποτάκτοις, ἀσεβέσι καὶ ἁμαρτωλοῖς, ἀνοσίοις καὶ βεβήλοις, πατραλῴαις καὶ μητραλῴαις, ἀνδροφόνοις, πόρνοιςι, ἀρσενοκοίταις, ἀνδραποδισταῖς, ψεύσταις, ἐπιόρκοις, καὶ εἴ τι ἕτερον τῇ ὑγιαινούσῃ διδασκαλίᾳ ἀντίκειται, κατὰ ιατὸ εὐαγγέλιον τῆς δόξης τοῦ μακαρίου Θεοῦ, ὃ ἐπιστεύθην ἐγώ. ¶Καὶ ιβχάριν ἔχω τῷ ἐνδυναμώσαντί με Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, ὅτι πιστόν με ἡγήσατο, θέμενος εἰς διακονίαν τὸν ιγπρότερον ὄντα βλάσφημον καὶ διώκτην καὶ ὑβριστήν· ἀλλ᾽ ἠλεήθην, ὅτι ἀγνοῶν ἐποίησα ἐν ἀπιστίᾳ· ὑπερεπλεόνασε ιδδὲ ἡ χάρις τοῦ Κυρίου ἡμῶν μετὰ πίστεως καὶ ἀγάπης τῆς ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ. Πιστὸς ιεὁ λόγος καὶ πάσης ἀποδοχῆς ἄξιος, ὅτι Χριστὸς Ἰησοῦς ἦλθεν εἰς τὸν κόσμον ἁμαρτωλοὺς σῶσαι, ὧν πρῶτός εἰμι ἐγώ. ἀλλὰ ιϛδιὰ τοῦτο ἠλεήθην, ἵνα ἐν ἐμοὶ πρώτῳ ἐνδείξηται Ἰησοῦς Χριστὸς τὴν πᾶσαν μακροθυμίαν, πρὸς ὑποτύπωσιν τῶν μελλόντων πιστεύειν ἐπ᾽ αὐτῷ εἰς ζωὴν αἰώνιον. Τῷ ιζδὲ βασιλεῖ τῶν αἰώνων ἀφθάρτῳ, ἀοράτῳ, μόνῳ σοφῷ Θεῷ τιμὴ καὶ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. ἀμήν. ¶Ταύτην ιητὴν παραγγελίαν παρατίθεμαί σοι, τέκνον Τιμόθεε, κατὰ τὰς προαγούσας ἐπί σε προφητείας, ἵνα στρατεύῃ ἐν αὐταῖς τὴν καλὴν στρατείαν, ἔχων ιθπίστιν καὶ ἀγαθὴν συνείδησιν, ἥν τινες ἀπωσάμενοι, περὶ τὴν πίστιν ἐναυάγησαν, ὧν κἐστιν Ὑμέναιος καὶ Ἀλέξανδρος, οὓς παρέδωκα τῷ σατανᾷ, ἵνα παιδευθῶσι μὴ βλασφημεῖν. ¶Παρακαλῶ βαοὖν πρῶτον πάντων ποιεῖσθαι δεήσεις, προσευχὰς, ἐντεύξεις, εὐχαριστίας ὑπὲρ πάντων ἀνθρώπων, ὑπὲρ ββασιλέων, καὶ πάντων τῶν ἐν ὑπεροχῇ ὄντων, ἵνα ἤρεμον καὶ ἡσύχιον βίον διάγωμεν ἐν πάσῃ εὐσεβείᾳ καὶ σεμνότητι· τοῦτο γγὰρ καλὸν καὶ ἀπόδεκτον ἐνώπιον τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Θεοῦ, ὃς δπάντας ἀνθρώπους θέλει σωθῆναι καὶ εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας ἐλθεῖν. Εἷς εγὰρ Θεὸς, εἷς καὶ μεσίτης Θεοῦ καὶ ἀνθρώπων, ἄνθρωπος Χριστὸς Ἰησοῦς, ὁ ϛδοὺς ἑαυτὸν ἀντίλυτρον ὑπὲρ πάντων, τὸ μαρτύριον καιροῖς ἰδίοις, εἰς ζὃ ἐτέθην ἐγὼ κήρυξ καὶ ἀπόστολος (ἀλήθειαν λέγω ἐν Χριστῷ, οὐ ψεύδομαι) διδάσκαλος ἐθνῶν ἐν πίστει καὶ ἀληθείᾳ. βούλομαι ηοὖν προσεύχεσθαι τοὺς ἄνδρας ἐν παντὶ τόπῳ, ἐπαίροντας ὁσίους χεῖρας χωρὶς ὀργῆς καὶ διαλογισμοῦ. ὡσαύτως θκαὶ τὰς γυναῖκας ἐν καταστολῇ κοσμίῳ, μετὰ αἰδοῦς καὶ σωφροσύνης κοσμεῖν ἑαυτὰς, μὴ ἐν πλέγμασιν, ἢ χρυσῷ, ἢ μαργαρίταις, ἢ ἱματισμῷ πολυτελεῖ, ἀλλι᾽ ὃ πρέπει γυναιξὶν ἐπαγγελλομέναις θεοσέβειαν δι᾽ ἔργων ἀγαθῶν. ¶Γυνὴ ιαἐν ἡσυχίᾳ μανθανέτω ἐν πάσῃ ὑποταγῇ· γυναικὶ ιβδὲ διδάσκειν οὐκ ἐπιτρέπω, οὐδὲ αὐθεντεῖν ἀνδρὸς, ἀλλ᾽ εἶναι ἐν ἡσυχίᾳ· Ἀδὰμ ιγγὰρ πρῶτος ἐπλάσθη, εἶτα Εὖα· καὶ ιδἈδὰμ οὐκ ἠπατήθη, ἡ δὲ γυνὴ ἀπατηθεῖσα, ἐν παραβάσει γέγονε, σωθήσεται ιεδὲ διὰ τῆς τεκνογονίας, ἐὰν μείνωσιν ἐν πίστει καὶ ἀγάπῃ καὶ ἁγιασμῷ μετὰ σωφροσύνης. ¶Πιστὸς γαὁ λόγος· εἴ τις ἐπισκοπῆς ὀρέγεται, καλοῦ ἔργου ἐπιθυμεῖ· δεῖ βοὖν τὸν ἐπίσκοπον ἀνεπίληπτον εἶναι, μιᾶς γυναικὸς ἄνδρα, νηφάλεον, νηφάλιον, σώφρονα, κόσμιον, φιλόξενον, διδακτικὸν, μὴ γπάροινον, μὴ πλήκτην, μὴ αἰσχροκερδῆ· ἀλλ᾽ ἐπιεικῆ, ἄμαχον, ἀφιλάργυρον, τοῦ δἰδίου οἴκου καλῶς προϊστάμενον, τέκνα ἔχοντα ἐν ὑποταγῇ μετὰ πάσης σεμνότητος· (εἰ εδέ τις τοῦ ἰδίου οἴκου προστῆναι οὐκ οἶδε, πῶς ἐκκλησίας Θεοῦ ἐπιμελήσεται ;) μὴ ϛνεόφυτον, ἵνα μὴ τυφωθεὶς εἰς κρῖμα ἐμπέσῃ τοῦ διαβόλου. δεῖ ζδὲ αὐτὸν καὶ μαρτυρίαν καλὴν ἔχειν ἀπὸ τῶν ἔξωθεν, ἵνα μὴ εἰς ὀνειδισμὸν ἐμπέσῃ καὶ παγίδα τοῦ διαβόλου. ¶Διακόνους ηὡσαύτως σεμνοὺς, μὴ διλόγους, μὴ οἴνῳ πολλῷ προσέχοντας, μὴ αἰσχροκερδεῖς, ἔχοντας θτὸ μυστήριον τῆς πίστεως ἐν καθαρᾷ συνειδήσει· καὶ ιοὗτοι δὲ δοκιμαζέσθωσαν πρῶτον, εἶτα διακονείτωσαν ἀνέγκλητοι ὄντες. Γυναῖκας ιαὡσαύτως σεμνὰς, μὴ διαβόλους, νηφαλέους, νηφαλίους πιστὰς ἐν πᾶσι. Διάκονοι ιβἔστωσαν μιᾶς γυναικὸς ἄνδρες, τέκνων καλῶς προϊστάμενοι καὶ τῶν ἰδίων οἴκων· οἱ ιγγὰρ καλῶς διακονήσαντες, βαθμὸν ἑαυτοῖς καλὸν περιποιοῦνται, καὶ πολλὴν παῤῥησίαν ἐν πίστει τῇ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ. ¶Ταῦτά ιδσοι γράφω, ἐλπίζων ἐλθεῖν πρός σε τάχιον· ἐὰν ιεδὲ βραδύνω, ἵνα εἰδῇς πῶς δεῖ ἐν οἴκῳ Θεοῦ ἀναστρέφεσθαι, ἥτις ἐστὶν ἐκκλησία Θεοῦ ζῶντος, στύλος καὶ ἑδραίωμα τῆς ἀληθείας. Καὶ ιϛὁμολογουμένως μέγα ἐστὶ τὸ τῆς εὐσεβείας μυστήριον. Θεὸς ἐφανερώθη ἐν σαρκὶ, ἐδικαιώθη ἐν πνεύματι, ὤφθη ἀγγέλοις, ἐκηρύχθη ἐν ἔθνεσιν, ἐπιστεύθη ἐν κόσμῳ, ἀνελήφθη ἐν δόξῃ. ¶Τὸ δαδὲ πνεῦμα ῥητῶς λέγει ὅτι ἐν ὑστέροις καιροῖς ἀποστήσονταί τινες τῆς πίστεως, προσέχοντες πνεύμασι πλάνοις καὶ διδασκαλίαις δαιμονίων, ἐν βὑποκρίσει ψευδολόγων, κεκαυτηριασμένων τὴν ἰδίαν συνείδησιν, κωλυόντων γγαμεῖν, ἀπέχεσθαι βρωμάτων ἃ ὁ Θεὸς ἔκτισεν εἰς μετάληψιν μετὰ εὐχαριστίας τοῖς πιστοῖς καὶ ἐπεγνωκόσι τὴν ἀλήθειαν· ὅτι δπᾶν κτίσμα Θεοῦ καλὸν, καὶ οὐδὲν ἀπόβλητον, μετὰ εὐχαριστίας λαμβανόμενον· ἁγιάζεται εγὰρ διὰ λόγου Θεοῦ καὶ ἐντεύξεως. Ταῦτα ϛὑποτιθέμενος τοῖς ἀδελφοῖς, καλὸς ἔσῃ διάκονος Ἰησοῦ Χριστοῦ, ἐντρεφόμενος τοῖς λόγοις τῆς πίστεως καὶ τῆς καλῆς διδασκαλίας ᾗ παρηκολούθηκας. Τοὺς ζδὲ βεβήλους καὶ γραώδεις μύθους παραιτοῦ. ¶Γύμναζε δὲ σεαυτὸν πρὸς εὐσέβειαν· ἡ ηγὰρ σωματικὴ γυμνασία πρὸς ὀλίγον ἐστὶν ὠφέλιμος· ἡ δὲ εὐσέβεια πρὸς πάντα ὠφέλιμός ἐστιν, ἐπαγγελίαν ἔχουσα ζωῆς τῆς νῦν καὶ τῆς μελλούσης. Πιστὸς θὁ λόγος καὶ πάσης ἀποδοχῆς ἄξιος. εἰς ιτοῦτο γὰρ καὶ κοπιῶμεν καὶ ὀνειδιζόμεθα, ὅτι ἠλπίκαμεν ἐπὶ Θεῷ ζῶντι, ὅς ἐστι σωτὴρ πάντων ἀνθρώπων, μάλιστα πιστῶν. ¶Παράγγελλε ιαταῦτα καὶ δίδασκε. μηδείς ιβσου τῆς νεότητος καταφρονείτω, ἀλλὰ τύπος γίνου τῶν πιστῶν ἐν λόγῳ, ἐν ἀναστροφῇ, ἐν ἀγάπῃ, ἐν πνεύματι, ἐν πίστει, ἐν ἁγνείᾳ. Ἕως ιγἔρχομαι πρόσεχε τῇ ἀναγνώσει, τῇ παρακλήσει, τῇ διδασκαλίᾳ. Μὴ ιδἀμέλει τοῦ ἐν σοὶ χαρίσματος, ὃ ἐδόθη σοι διὰ προφητείας, μετὰ ἐπιθέσεως τῶν χειρῶν τοῦ πρεσβυτερίου. Ταῦτα ιεμελέτα, ἐν τούτοις ἴσθι, ἵνα σου ἡ προκοπὴ φανερὰ ᾖ ἐν πᾶσιν. ἔπεχε ιϛσεαυτῷ καὶ τῇ διδασκαλίᾳ. ἐπίμενε αὐτοῖς· τοῦτο γὰρ ποιῶν, καὶ σεαυτὸν σώσεις καὶ τοὺς ἀκούοντάς σου. ¶Πρεσβυτέρῳ εαμὴ ἐπιπλήξῃς, ἀλλὰ παρακάλει ὡς πατέρα· νεωτέρους, ὡς ἀδελφούς· πρεσβυτέραςβ, ὡς μητέρας· νεωτέρας, ὡς ἀδελφὰς, ἐν πάσῃ ἁγνείᾳ. ¶Χήρας γτίμα τὰς ὄντως χήρας· εἰ δδέ τις χήρα τέκνα ἢ ἔκγονα ἔχει, μανθανέτωσαν πρῶτον τὸν ἴδιον οἶκον εὐσεβεῖν, καὶ ἀμοιβὰς ἀποδιδόναι τοῖς προγόνοις· τοῦτο γάρ ἐστι καλὸν καὶ ἀπόδεκτον ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ. ἡ εδὲ ὄντως χήρα καὶ μεμονωμένη ἤλπικεν ἐπὶ τὸν Θεὸν, καὶ προσμένει ταῖς δεήσεσι καὶ ταῖς προσευχαῖς νυκτὸς καὶ ἡμέρας· ἡ ϛδὲ σπαταλῶσα, ζῶσα τέθνηκε. καὶ ζταῦτα παράγγελλε, ἵνα ἀνεπίληπτοι ὦσιν. Εἰ ηδέ τις τῶν ἰδίων καὶ μάλιστα τῶν οἰκείων οὐ προνοεῖ, τὴν πίστιν ἤρνηται, καὶ ἔστιν ἀπίστου χείρων. Χήρα θκαταλεγέσθω μὴ ἔλαττον ἐτῶν ἑξήκοντα, γεγονυῖα ἑνὸς ἀνδρὸς γυνὴ, ἐν ιἔργοις καλοῖς μαρτυρουμένη, εἰ ἐτεκνοτρόφησεν, εἰ ἐξενοδόχησεν, εἰ ἁγίων πόδας ἔνιψεν, εἰ θλιβομένοις ἐπήρκεσεν, εἰ παντὶ ἔργῳ ἀγαθῷ ἐπηκολούθησε. Νεωτέρας ιαδὲ χήρας παραιτοῦ· ὅταν γὰρ καταστρηνιάσωσι τοῦ Χριστοῦ, γαμεῖν θέλουσιν, ἔχουσαι ιβκρῖμα, ὅτι τὴν πρώτην πίστιν ἠθέτησαν· ἅμα ιγδὲ καὶ ἀργαὶ μανθάνουσι περιερχόμεναι τὰς οἰκίας· οὐ μόνον δὲ ἀργαὶ, ἀλλὰ καὶ φλύαροι καὶ περίεργοι, λαλοῦσαι τὰ μὴ δέοντα. βούλομαι ιδοὖν νεωτέρας γαμεῖν, τεκνογονεῖν, οἰκοδεσποτεῖν, μηδεμίαν ἀφορμὴν διδόναι τῷ ἀντικειμένῳ λοιδορίας χάριν. ἤδη ιεγάρ τινες ἐξετράπησαν ὀπίσω τοῦ σατανᾶ. εἴ ιϛτις πιστὸς ἡ πιστὴ ἔχει χήρας, ἐπαρκείτω αὐταῖς, καὶ μὴ βαρείσθω ἡ ἐκκλησία, ἵνα ταῖς ὄντως χήραις ἐπαρκέσῃ. Οἱ ιζκαλῶς προεστῶτες πρεσβύτεροι διπλῆς τιμῆς ἀξιούσθωσαν, μάλιστα οἱ κοπιῶντες ἐν λόγῳ καὶ διδασκαλίᾳ· λέγει ιηγὰρ ἡ γραφὴ, Βοῦν ἀλοῶντα οὐ φιμώσεις· καὶ, Ἄξιος ὁ ἐργάτης τοῦ μισθοῦ αὑτοῦ. Κατὰ ιθπρεσβυτέρου κατηγορίαν μὴ παραδέχου ἐκτὸς εἰ μὴ ἐπὶ δύο ἢ τριῶν μαρτύρων. Τοὺς κἁμαρτάνοντας, ἐνώπιον πάντων ἔλεγχε, ἵνα καὶ οἱ λοιποὶ φόβον ἔχωσι. διαμαρτύρομαι καἐνώπιον τοῦ Θεοῦ καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ καὶ τῶν ἐκλεκτῶν ἀγγέλων, ἵνα ταῦτα φυλάξῃς χωρὶς προκρίματος, μηδὲν ποιῶν κατὰ πρόσκλισιν. ¶Χεῖρας κβταχέως μηδενὶ ἐπιτίθει, μηδὲ κοινώνει ἁμαρτίαις ἀλλοτρίαις. Σεαυτὸν ἁγνὸν τήρει. Μηκέτι κγὑδροπότει, ἀλλ᾽ οἴνῳ ὀλίγῳ χρῶ διὰ τὸν στόμαχόν σου καὶ τὰς πυκνάς σου ἀσθενείας. Τινῶν κδἀνθρώπων αἱ ἁμαρτίαι πρόδηλοί εἰσι προάγουσαι εἰς κρίσιν, τισὶ δὲ καὶ ἐπακολουθοῦσιν· ὡσαύτως κεκαὶ τὰ καλὰ ἔργα πρόδηλά ἐστι, καὶ τὰ ἄλλως ἔχοντα, κρυβῆναι οὐ δύναται. ¶Ὅσοι ϛαεἰσὶν ὑπὸ ζυγὸν δοῦλοι τοὺς ἰδίους δεσπότας πάσης τιμῆς ἀξίους ἡγείσθωσαν, ἵνα μὴ τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ καὶ ἡ διδασκαλία βλασφημῆται· οἱ βδὲ πιστοὺς ἔχοντες δεσπότας, μὴ καταφρονείτωσαν, ὅτι ἀδελφοί εἰσιν, ἀλλὰ μᾶλλον δουλευέτωσαν, ὅτι πιστοί εἰσι καὶ ἀγαπητοὶ οἱ τῆς εὐεργεσίας ἀντιλαμβανόμενοι. Ταῦτα δίδασκε καὶ παρακάλει. ¶Εἴ γτις ἑτεροδιδασκαλεῖ, καὶ μὴ προσέρχεται ὑγιαίνουσι λόγοις τοῖς τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, καὶ τῇ κατ᾽ εὐσέβειαν διδασκαλίᾳ, τετύφωταιδ, μηδὲν ἐπιστάμενος, ἀλλὰ νοσῶν περὶ ζητήσεις καὶ λογομαχίας, ἐξ ὧν γίνεται φθόνος, ἔρις, βλασφημίαι, ὑπόνοιαι πονηραὶ, παραδιατριβαὶ εδιεφθαρμένων ἀνθρώπων τὸν νοῦν, καὶ ἀπεστερημένων τῆς ἀληθείας, νομιζόντων πορισμὸν εἶναι τὴν εὐσέβειαν. ἀφίστασο ἀπὸ τῶν τοιούτων. Ἔστι ϛδὲ πορισμὸς μέγας ἡ εὐσέβεια μετὰ αὐταρκείας. οὐδὲν ζγὰρ εἰσηνέγκαμεν εἰς τὸν κόσμον, δῆλον ὅτι οὐδὲ ἐξενεγκεῖν τι δυνάμεθα. ἔχοντες ηδὲ διατροφὰς καὶ σκεπάσματα, τούτοις ἀρκεσθησόμεθα. οἱ θδὲ βουλόμενοι πλουτεῖν, ἐμπίπτουσιν εἰς πειρασμὸν καὶ παγίδα, καὶ ἐπιθυμίας πολλὰς ἀνοήτους καὶ βλαβερὰς, αἵτινες βυθίζουσι τοὺς ἀνθρώπους εἰς ὄλεθρον καὶ ἀπώλειαν· ῥίζα ιγὰρ πάντων τῶν κακῶν ἐστιν ἡ φιλαργυρία, ἧς τινες ὀρεγόμενοι ἀπεπλανήθησαν ἀπὸ τῆς πίστεως, καὶ ἑαυτοὺς περιέπειραν ὀδύναις πολλαῖς. ¶Σὺ ιαδὲ ὦ ἄνθρωπε τοῦ Θεοῦ, ταῦτα φεῦγε· δίωκε δὲ δικαιοσύνην, εὐσέβειαν, πίστιν, ἀγάπην, ὑπομονὴν, πρᾳότητα· ἀγωνίζου ιβτὸν καλὸν ἀγῶνα τῆς πίστεως, ἐπιλαβοῦ τῆς αἰωνίου ζωῆς εἰς ἣν καὶ ἐκλήθης, καὶ ὡμολόγησας τὴν καλὴν ὁμολογίαν ἐνώπιον πολλῶν μαρτύρων. Παραγγέλλω ιγσοι ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ τοῦ ζωοποιοῦντος τὰ πάντα, καὶ Χριστοῦ Ἰησοῦ τοῦ μαρτυρήσαντος ἐπὶ Ποντίου Πιλάτου τὴν καλὴν ὁμολογίαν, τηρῆσαί ιδσε τὴν ἐντολὴν ἄσπιλον, ἀνεπίληπτον, μέχρι τῆς ἐπιφανείας τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ἣν ιεκαιροῖς ἰδίοις δείξει ὁ μακάριος καὶ μόνος δυνάστης, ὁ βασιλεὺς τῶν βασιλευόντων, καὶ κύριος τῶν κυριευόντων, ὁ ιϛμόνος ἔχων ἀθανασίαν, φῶς οἰκῶν ἀπρόσιτον, ὃν εἶδεν οὐδεὶς ἀνθρώπων, οὐδὲ ἰδεῖν δύναται, ᾧ τιμὴ καὶ κράτος αἰώνιον. ἀμήν. ¶Τοῖς ιζπλουσίοις ἐν τῷ νῦν αἰῶνι, παράγγελλε μὴ ὑψηλοφρονεῖν, μηδὲ ἠλπικέναι ἐπὶ πλούτου ἀδηλότητι, ἀλλ᾽ ἐν τῷ Θεῷ τῷ ζῶντι, τῷ παρέχοντι ἡμῖν πλουσίως πάντα εἰς ἀπόλαυσιν· ἀγαθοεργεῖνιη, πλουτεῖν ἐν ἔργοις καλοῖς, εὐμεταδότους εἶναι, κοινωνικοὺς, ἀποθησαυρίζοντας ιθἑαυτοῖς θεμέλιον καλὸν εἰς τὸ μέλλον, ἵνα ἐπιλάβωνται τῆς αἰωνίου ζωῆς. ὦ κΤιμόθεε, τὴν παρακαταθήκην φύλαξον, ἐκτρεπόμενος τὰς βεβήλους κενοφωνίας, καὶ ἀντιθέσεις τῆς ψευδωνύμου γνώσεως, ἥν κατινες ἐπαγγελλόμενοι περὶ τὴν πίστιν ἠστόχησαν. Ἡ χάρις μετὰ σοῦ. Ἀμήν. Πρὸς Τιμόθεον πρώτη ἐγράφη ἀπὸ Λαοδικείας, ἥτις ἐστὶ μητρόπολις φρυγίας τῆς Πακατιανῆς.
Intés1 a tiszta evangéliumnál való megmaradásra, a mint az Pálra bízatott.Pál1 Jézus Krisztusnak Apostola, a mi megtartó Istenünknek, és az Úr Jézus Krisztusnak, a mi reménységünknek rendeléséből. Timótheusnak2 az én igaz fiamnak a hitben : Kegyelem, irgalmasság, és békesség az Istentől a mi Atyánktól, és a Krisztus Jézustól mi Urunktól. A3 miképen kértelek tégedet, hogy megmaradnál Efézusban, mikor Maczedóniába mennék, megmaradj : hogy megmondjad némellyeknek, hogy külömböző tudományt ne tanitsanak. És4 ne legyenek foglalatosok hijábavaló beszédekben és vég nélkűl való nemzetségeknek számlálásában : mellyek kérdéseket támasztnak inkább, hogynem mint Istenben való épülést, melly hit által vagyon. A5 parancsolatnak vége pedig a tiszta szivből, jó lelkiesméretből, és az igaz hitből való szeretet ; Mellyektől6 némellyek eltávozván, elhajlottak hijábavaló beszédre. Kik7 a törvénynek Doktorai akarván lenni, nem értik sem a mellyeket szólnak, sem a mellyeket beszéddel erősitenek. Tudjuk8 pedig, hogy a törvény jó, ha valaki azzal jól él. Tudván9 ezt, hogy a törvény az igaznak nem adatott, hanema törvény megutálóinak az engedetleneknek, az istenteleneknek és a bűnösöknek, a latroknak és a fertelmeseknek, attyok, annyok öldöklőinek, és gyilkosoknak. Paráznáknak,10 férjfiakkal fertelmeskedőknek, ember lopóknak, hazugoknak, hamis hitűeknek, és ha mi egyébb vagyon, a mi az igaz tudománnyal ellenkezik. Melly11 vagyon a boldog Istennek dicsőséges Evangyélioma szerint, mellynek prédikáltatása bizatott én reám. És12 hálát adok annak, a ki engemet erőssé tett, azaz, a Krisztus Jézusnak a mi Urunknak, hogy engemet hivnek itélt lenni, helyheztetvén e szolgálatban. Ki13 először Isten káromló, háborgató, és bosszantó valék : de én rajtam könyörűlt : mert tudatlanul miveltem a hitetlenségben. Felette14 igen bővölködött pedig a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz15 beszéd ez, és miképen méltó, mellyhez ragaszkodjunk : Hogy a Krisztus Jézus jött e világra, hogy a bűnösöket megtartaná, kik közzűl első én vagyok. De16 azért könyörült én rajtam, hogy én bennem elsőben megmutatná a Jézus Krisztus minden kegyelmességét, hogy lennék például az ő benne hivőknek az örök életre. Az17 örökkévaló Királynak pedig a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek, tisztesség legyen és dicsőség mind örökkön örökké. Ámen. E18 parancsolatot ajánlom néked fiam Timóthée, hogy a te felőled való előbbi jövendőmondások szerint vitézkedjél azokra nézve, ama jó vitézséggel. Megtartván19 a hitet és a jó lelkiesméretet, mellyet némellyek megvetvén, a hitet elvesztették. Kik20 közzűl való Himenéus, és Alexander, kiket adtam a Sátánnak, hogy megtanulják azt, hogy ne káromoljanak. Intés2 imádkozásra, kivált a felsőségért.Intenek1 azért mindeneknek előtte, hogy legyenek könyörgések, kérések, imádkozások, háláadások minden emberekért. A2 Királyokért és minden méltóságban helyheztettekért : hogy csendes és nyugodalmas élettel éljünk, minden isteni félelemmel és tisztességgel ; Mert3 ez a jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt. Ki4 minden embereket akar idveziteni, és hogy az igazságnak esméretire jussanak. Mert5 egy az Iten, egy a Közbenjáró is Isten között és emberek között az ember Krisztus Jézus. Ki6 adta önmagát váltságul minden emberekért ; a Krisztus mondom, a ki bizonyos időkre rendeltetett tanubizonyság volt. Kinek7 én rendeltettem, hogy lennék kiáltója és Apostola (igazságot szólok a Krisztus által, nem hazudok) Pogányoknak Doktorok, hitben és igazságban. Mi ékesíti a férfiakat és az asszonyokat.Akarom8 azért, hogy a férjfiak imádkozzanak akármelly helyen, felemelvén tiszta kezeket minden harag nélkűl, és kételkedés nélkűl. Hasonlatosképen9 hogy az asszonyok tisztességes öltözettel, szemérmetességgel, és mértékletességgel ékesitsék magokat ; nem hajoknak fodorgatásával, vagy arannyal, vagy drága kövekkel, vagy drága öltözetekkel ; Hanem10 (a mint illik az ollyan asszonyokhoz, kik isteni szolgálathoz kötelezték magokat) jó cselekedetekkel. Hanem11 az asszony csendességben tanuljon, minden alázatossággal : Mert12 az asszonynak nem engedem hogy tanitsom, sem hogy a férjfiún birodalmat végyen, hanem hogy legyen csendességben. Mert13 Ádám teremtetett először, azután Éva. És14 Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony, minekutánna megcsalattatott volna, lett a bűnnek oka. Megtartatik15 mindazáltal a magzatok szülésének állapotjában, ha megmaradnak a hitben, a szeretetben, és a szent életben szelidséggel. Az3 egyház hivatalnokai milyenek legyenek.Igaz1 beszéd ez : Ha valaki Püspökséget kiván, munkát kiván. Szükség2 azért a Püspöknek feddhetetlennek lenni, egy feleségű férjfiúnak, vigyázónak, józannak, megékesittettnek gazdálkodónak, a tanitásra alkalmatosnak. Nem3 bor mellett ülőnek, nem verekedőnek, hanem nyereség rutul kivánójának ; hanem mértékletesnek, idegennek a harczolástól, idegennek a fösvénységtől. Ki4 az ő házában jól tudjon előljárni, ki az ő magzatit engedelemben tartóztassa minden tisztességgel egybe ; (Mert5 a ki az ő tulajodn házában nem tud előljárni, mimódno birhatja az Isten anyaszentegyházát ? Nem6 ujnak a tudományban, hogy valami módon felfuvalkodván, az ördöggel egy kárhozatba ne essék. Szükség7 pedig néki jó bizonyságának is lenni a kivűlvalóktól, hogy szidalomba ne essék, és az ördögnek hálójába. Hasonlatosképen8 a Diakónusoknak tisztességeseknek kell lenni, nem két nyelvüeknek, nem sok borba merülteknek, nem a nyereség rútul kivánóinak. Ollyaknak,9 kik a hitnek titkát tudják tiszta lelkiesmérettel. Ezek10 pedig először meg is próbáltassanak, azután szolgáljanak, ha feddhetetlenek. Azonképen11 ezeknek feleségeiknek tisztességeseknek kell lenni, nem patvarkodóknak ; józanoknak, hiveknek mindenekben. A12 Diakonusok egy feleségnek férjei legyenek, kik az ő magzatikat jól birják, és az ő saját házokat. Mert13 a kik jól szolgálándanak, jó méltóságot szereznek magoknak, és nagy bátorságot a Krisztus Jézusban való hit által. Az evangélium summája.Ezeket14 irom néked, reménylvén, hogy hamar hozzád megyek. Hogyha15 pedig későn menéndek, hogy megtudhassad ezekből, mimódon kelljen Isten házában forgolódni, melly az élő Istennek Anyaszentegyháza, oszlopa és erőssége az igazságnak. És16 minden versengés nélkűl a mi hitünknek nagy titka ez : Az Isten megjelent a testben, megigazittatott lélekben, megláttatott az Angyaloktól, prédikáltatott a Pogányoknak, hittek ő benne e világon, felvitetett a dicsőségbe. Óvás4 az ámítóktól, a kik álszent szigort követelnek.A1 Szent Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időkben elszakadnak némellyek a hittől, kik hitető lelkekhez és ördögi tudományhoz figyelmeznek. És2 ollyakhoz, kik képmutatás által szólnak hamisságot, kiknek lelkiesméretek megbélyegeztetett. Kik3 megtiltják a házasságot, és a féle eledeleknek megételeket, mellyeket Isten teremtett, hogy azokkal háláadással éljenek a hivek, és azok, a kik megesmérték az igazságot. Mert4 az Istennek minden teremtett állatja jó, és semmit nem kell megvetni, ha háláadással élnek azzal. Mert5 megszenteltetik az Istennek igéje által és könyörgés által. Intés a kegyesség gyakorlására.Ezt6 ha az Atyafiak eleikbe adod, a Jézus Krisztusnak jó szolgája lészesz, ugymint a ki neveltettél a hitnek, és a jó tudománynak beszédiben, mellyet szüntelen követtél. Az7 alkalmatlan beszédeket pedig és a hijábavalókat eltávoztasd ; hanem gyakroljad magadat az isteni szolgálatban. Mert8 a test gyakorlsának kevés haszna vagyon ; de az isteni tisztelet mindenre hasznos, mellynek igérete vagyon e világon és a más világon való megajándékozásáról. Igaz9 beszéd ez, és méltó hogy mindenképen bevétessék. Mert10 azért fáradunk is, és szidalmakkal illetetünk, mivelhogy bizunk az élő Istenben, ki minden embereknek megtartójok, miindenek felett pedig a hiveknek. Ezeket11 hirdessed és tanitsad. Senki12 a te ifjuságodat meg ne utálja, hanem a hiveknek légy példa a beszédben, a nyájaskodásban, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban. A13 mig oda megyek, légy figyelmetes az olvasásban, intésben és tanitásban. Meg14 ne vesd az ajándékot, melly te benned vagyon, melly adatott néked a prófétálásra, a Tanitóknak kezeiknek reád való vettetések által. Ezekben15 gyakoroljad magadat, ezekben légy, hogy a te gyarapodásod nyilvánvaló legyen mindenek között. Gondot16 viselj magadról és a tudományról, maradj meg ezekben : mert ha azt mivelénded, mint te magadat megtartod, mind azokat a kik téged hallgatándanak. Szabály5 a vének és ifjak, özvegyek és egyházi hivatalnokok felett való felügyeletről.A1 vén embert meg ne dorgáljad, hanem intsed mint atyádat ; az ifjakat mint atyádfiait. A2 vén asszonyokat mint anyáidat ; az ifjú asszonyokat, mint hugaidat minden tisztasággal. Az3 özvegy asszonyokat becsüljed, a mellyek vaóban özvegyek. Ha4 valamelly özvegy asszonynak vagynak magzatai vagy unokái, tanulják meg azok, hogy legelőször az ő tulajdon cselédjekkel tegyenek jól, és szüléiknek viszontag való szolgálattal legyenek ; mert ez a tisztességes dolog, és Isten előtt kedves. A5 melly asszony pedig valóban özvegy, és egyedül vagyon, bizik az Istenben ; és foglalatos a könyörgésekben, és imádságokban éjjel és nappal. A6 melly pedig bujaságban él, az ollyan élvén megholt. Ezeket7 annakokáért megmondjad, hogy legyenek feddhetetlenek. Ha8 valaki az övéiről, és főképen az ő háznépéről gondot nem visel, az a hitet megtagadta és a hitetlennél alábbvaló. Az9 özvegy asszonyok közzűl választassék a szegények gondviselésekre nem kissebb hatvan esztendősnél, melly egy férjfiúnak volt felesége. Mellynek10 a jócselekedetekben jó bizonysága vagyon ; ha magzatokat nevelt, ha gazdálkodó volt, ha a szenteknek lábaikat megmosta, ha a nyomorultaknak segitséggel volt, ha minden jócselekedetetnek szüntelen követője volt. Az11 ifjú özvegy asszonyokat pedig ez illyen tisztre fel ne végyed ; mert minekutánna bujálkodni kezdenek a Krisztus ellen, férjhez akarnak menni. Kik12 azért méltók szidalomra, hogy az első hitet megvetették. Egyetembe13 pedig hivalkodók lévén megtanulják a házanként való járást, sőt nem csak hivalkodók, hanem hazudozók, és nyughatatlanok, csácsogók, haszontalan dolgokról. Akarom14 azért, hogy az ifju özvegy asszonyok férjhez menjenek, magazatokat szüljenek, házat birjanak, és semmi alkalmatosságot ne adjanak az ellenségnek a szidalomra. Mert15 már némelly asszonyok elhajlottak, hogy a Sátán után járjanak. Hogyha16 valamelly keresztyén férjfiúnak vagy asszonynak vagy özvegyei, azokat azok táplálják, és ne terheltessék meg a Gyülekezet, hogy azoknak a kik valóban özvegyek, legyen tápláltatások. Az17 egyházi szolgák, kik jól forgolódnak, kettős tisztességre méltóztassanak, főképen pedig azok, a kik munkálódnak a beszédben és tanitásban. Mert18 ezt mondja az Irás : A nyomtató ökörnek ne kösd fel a száját, és : Méltó a munkás az ő jutalmára. Az19 Egyházi szolga ellen vádolást bé ne végy, hanem két avagy három tanubizonyság alatt. A20 kik pedig közzűlük vétkeznek, mindenek előtt feddjed meg, hogy egyebek is félemljenek meg. Kénszeritelek21 az Isten előtt és az Úr Jézus Krisztus előtt, és a választatott Angyalok előtt, hogy ezeket megtartsad egyiknek a másiknál feljebb való becsülése nélkűl, és semmit ne cselekedjél részre hajolva. Kezeidet22 hirtelen senkire ne vessed, és egyebeknek bűneikben részes ne légy ; te magadat tisztán tartsd meg. Ne23 igyál mégis csak vizet ; hanem élj kevés borral, a te gyomrodért, és gyakorta való betegségidért. Némelly24 embereknek bűneik elein kijelennek ; előbb az ő büntetéseknél, némellyeket pedig az ő bűneik hátul követnek. Hasonlatosképen25 a jócselekedetek is elein meegjelennek ; és a mellyek külömben vagynak, el nem titkoltathatnak. Szolgák6 kötelességei.Az1 iga alatt való szolgák az ő Uraikhoz minden tisztességgel legyenek, hogy az Istennek neve, és a tudomány ne káromoltassék. A2 kiknek pedig jámbor uraik vagynak, azokat meg ne utálják ez okkal, hogy atyafiak legyenek, hanem inkább szolgáljanak, mivelhogy Keresztyének és szerelmetesek legyenek : ugymint kik az Istennek jótéteményében részesek legyenek. Ezeket tanitsad, és ezekről tégy intést. A tévtanítókról.Ha3 valaki külömböző tudományt tanit, és nem enged a mi Urunk Jézus Krisztus jó beszédinek : és annak a tudomáynak, melly az isteni tiszteletről vagyon. Az4 ollyan kevély semmit nem tud, hanem kérdésekben és beszédekben való tusakodásban bolondoskodik, mellyekből támad irigység, versengés, káromlások, gonosz gyanuság. Megveszett5 elméjű embereknek hijábavaló harsolódások, és kik az igazságtól megfosztattak, kik azt állitják, hogy az isteni szolgálat külső kereskedés ; azoktól a kik illyenek, eltávozzál. Intés kegyes megelégedésre.Bizonyára6 pedig nagy kereskedés az isteni szolgálat az eleséggel. Mert7 semmit nem hoztunk e világra, kétség nélkűl semmit ki sem vihetünk. Hogyha8 pedig eledelünk és ruházatunk vagyon, azokkal megelégedjünk. A9 kik pedig meg akarnak gazdagulni, esnek kisértetbe és tőrbe, és sok balgatag és károk kivánságokba, mellyek bémeritik az embereket a halálos veszedelembe. Mert10 minden gonoszságna gyökere a pénznek szerelme, mellyet némellyek a kik kivántak, eltévelyedte a hittől, és magokat által szegezték sok gondokkal. Buzdítás a hit harcára.Te11 pedig óh Istennek embere ezeket eltávoztassad ; kövessed pedig az igazságot, az Isteni szolgálatot, a hitet, a szeretetet, a békességestürést, a szelidséget. A12 hit által való nemes harczot harczold meg ; ragaszkodjál az örök élethez, mellyre hivattattál is, és nemes vallástétellel vallást tettél sok bizonyságok előtt. Hagyom13 néked az Isten előtt ki megelevenit mindeneket, és a Jézus Krisztus előtt, ki Pontzius Pilátus alatt bizonyságot tett ama jó vallástételről. Hogy14 megtartsad e parancsolatokat makula nélkűl és feddhetetlenűl, a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenésének napjáig. Kit15 az ő idejében megmutat ama boldog és egyedűl Hatalmas, a Királyoknak Királya, és az Uraknak Ura. Kinek16 csak egyedűl vagyon halhatatlansága, és lakozik hozzámehetetlen világosságban, kit senki az emberek közzűl nem látott sem láthat : kinek tisztesség legyen, és örökkévaló hatalom. Ámen ! Parancs a gazdagoknak.Azoknak17 a kik gazdagok e világon, megmondjad, hogy fel ne fuvalkodjanak elméjekben, és reménységeket ne vessék a bizonytalan gazdagságokban, hanem az élő Istenben, ki bőséggel megád nékünk mindeneket a mi tápláltatásunkra. Hogy18 egyebekkel jól tégyenek hogy gazdagok legyenek jócselekedetekben, hajlandók legyenek az adakozásra, hajlandók egyebekkel való nyájaskodásra. Hogy19 mintegy kincset, szerezzenek magoknak jövendőre való fundamentomot, hogy elvegyék az örök életet. Óh20 Timótheus, a nálad letett ajándékot megőrizzed, és eltávoztassad a beszédekben vaó haszontalan ujságokat, és a hamis nevű tudományoknak ellenvetésit : Mellyel21 némellyek kevélykedvén, a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem legyen te veled. Ámen ! ///Ez I. Levél Timótheushoz iratott Laodiczeából, melly Pakácziána Frigyiának fővárosa. ///