דִּבְרֵי־הַיָּמִים ב׳

וַיִּתְחַזֵּ֛ק אאשְׁלֹמֹ֥ה בֶן־דָּוִ֖יד עַל־מַלְכוּת֑וֹ וַיהוָ֤ה אֱלֹהָיו֙ עִמּ֔וֹ וַֽיְגַדְּלֵ֖הוּ לְמָֽעְלָה׃ וַיֹּ֣אמֶר בשְׁלֹמֹ֣ה לְכָל־יִשְׂרָאֵ֡ל לְשָׂרֵי֩ הָאֲלָפִ֨ים וְהַמֵּא֜וֹת וְלַשֹּֽׁפְטִ֗ים וּלְכֹ֛ל נָשִׂ֥יא לְכָל־יִשְׂרָאֵ֖ל רָאשֵׁ֥י הָאָבֽוֹת׃ וַיֵּלְכ֗וּ גשְׁלֹמֹה֙ וְכָל־הַקָּהָ֣ל עִמּ֔וֹ לַבָּמָ֖ה אֲשֶׁ֣ר בְּגִבְע֑וֹן כִּי־שָׁ֣ם הָיָ֗ה אֹ֤הֶל מוֹעֵד֙ הָֽאֱלֹהִ֔ים אֲשֶׁ֥ר עָשָׂ֛ה מֹשֶׁ֥ה עֶֽבֶד־יְהוָ֖ה בַּמִּדְבָּֽר׃ אֲבָ֗ל דאֲר֤וֹן הָאֱלֹהִים֙ הֶעֱלָ֤ה דָוִיד֙ מִקִּרְיַ֣ת יְעָרִ֔ים בַּֽהֵכִ֥ין ל֖וֹ דָּוִ֑יד כִּ֧י נָֽטָה־ל֛וֹ אֹ֖הֶל בִּירוּשָׁלִָֽם׃ וּמִזְבַּ֣ח ההַנְּחֹ֗שֶׁת אֲשֶׁ֤ר עָשָׂה֙ בְּצַלְאֵל֙ בֶּן־אוּרִ֣י בֶן־ח֔וּר שָׂ֕ם לִפְנֵ֖י מִשְׁכַּ֣ן יְהוָ֑ה וַיִּדְרְשֵׁ֥הוּ שְׁלֹמֹ֖ה וְהַקָּהָֽל׃ וַיַּעַל֩ ושְׁלֹמֹ֨ה שָׁ֜ם עַל־מִזְבַּ֤ח הַנְּחֹ֨שֶׁת֙ לִפְנֵ֣י יְהוָ֔ה אֲשֶׁ֖ר לְאֹ֣הֶל מוֹעֵ֑ד וַיַּ֧עַל עָלָ֛יו עֹל֖וֹת אָֽלֶף׃ בַּלַּ֣יְלָה זהַה֔וּא נִרְאָ֥ה אֱלֹהִ֖ים לִשְׁלֹמֹ֑ה וַיֹּ֣אמֶר ל֔וֹ שְׁאַ֖ל מָ֥ה אֶתֶּן־לָֽךְ׃ וַיֹּ֤אמֶר חשְׁלֹמֹה֙ לֵֽאלֹהִ֔ים אַתָּ֗ה עָשִׂ֛יתָ עִם־דָּוִ֥יד אָבִ֖י חֶ֣סֶד גָּד֑וֹל וְהִמְלַכְתַּ֖נִי תַּחְתָּֽיו׃ עַתָּה֙ טיְהוָ֣ה אֱלֹהִ֔ים יֵֽאָמֵן֙ דְּבָ֣רְךָ֔ עִ֖ם דָּוִ֣יד אָבִ֑י כִּ֤י אַתָּה֙ הִמְלַכְתַּ֔נִי עַל־עַ֕ם רַ֖ב כַּעֲפַ֥ר הָאָֽרֶץ׃ עַתָּ֗ה יחָכְמָ֤ה וּמַדָּע֙ תֶּן־לִ֔י וְאֵֽצְאָ֛ה לִפְנֵ֥י הָֽעָם־הַזֶּ֖ה וְאָב֑וֹאָה כִּֽי־מִ֣י יִשְׁפֹּ֔ט אֶת־עַמְּךָ֥ הַזֶּ֖ה הַגָּדֽוֹל׃ ס         וַיֹּ֣אמֶריא־אֱלֹהִ֣ים ׀ לִשְׁלֹמֹ֡ה יַ֣עַן אֲשֶׁר֩ הָיְתָ֨ה זֹ֜את עִם־לְבָבֶ֗ךָ וְלֹֽא־שָׁ֠אַלְתָּ עֹ֣שֶׁר נְכָסִ֤ים וְכָבוֹד֙ וְאֵת֙ נֶ֣פֶשׁ שֹׂנְאֶ֔יךָ וְגַם־יָמִ֥ים רַבִּ֖ים לֹ֣א שָׁאָ֑לְתָּ וַתִּֽשְׁאַל־לְךָ֙ חָכְמָ֣ה וּמַדָּ֔ע אֲשֶׁ֤ר תִּשְׁפּוֹט֙ אֶת־עַמִּ֔י אֲשֶׁ֥ר הִמְלַכְתִּ֖יךָ עָלָֽיו׃ הַֽחָכְמָ֥ה יבוְהַמַּדָּ֖ע נָת֣וּן לָ֑ךְ וְעֹ֨שֶׁר וּנְכָסִ֤ים וְכָבוֹד֙ אֶתֶּן־לָ֔ךְ אֲשֶׁ֣ר ׀ לֹא־הָ֣יָה כֵ֗ן לַמְּלָכִים֙ אֲשֶׁ֣ר לְפָנֶ֔יךָ וְאַחֲרֶ֖יךָ לֹ֥א יִֽהְיֶה־כֵּֽן׃ וַיָּבֹ֨א יגשְׁלֹמֹ֜ה לַבָּמָ֤ה אֲשֶׁר־בְּגִבְעוֹן֙ יְר֣וּשָׁלִַ֔ם מִלִּפְנֵ֖י אֹ֣הֶל מוֹעֵ֑ד וַיִּמְלֹ֖ךְ עַל־יִשְׂרָאֵֽל׃ פ
וַיֶּאֱסֹ֣ף ידשְׁלֹמֹה֮ רֶ֣כֶב וּפָרָשִׁים֒ וַֽיְהִי־ל֗וֹ אֶ֤לֶף וְאַרְבַּע־מֵאוֹת֙ רֶ֔כֶב וּשְׁנֵים־עָשָׂ֥ר אֶ֖לֶף פָּרָשִׁ֑ים וַיַּנִּיחֵם֙ בְּעָרֵ֣י הָרֶ֔כֶב וְעִם־הַמֶּ֖לֶךְ בִּירֽוּשָׁלִָֽם׃ וַיִּתֵּ֨ן טוהַמֶּ֜לֶךְ אֶת־הַכֶּ֧סֶף וְאֶת־הַזָּהָ֛ב בִּירוּשָׁלִַ֖ם כָּאֲבָנִ֑ים וְאֵ֣ת הָאֲרָזִ֗ים נָתַ֛ן כַּשִּׁקְמִ֥ים אֲשֶׁר־בַּשְּׁפֵלָ֖ה לָרֹֽב׃ וּמוֹצָ֧א טזהַסּוּסִ֛ים אֲשֶׁ֥ר לִשְׁלֹמֹ֖ה מִמִּצְרָ֑יִם וּמִקְוֵ֕א סֹחֲרֵ֣י הַמֶּ֔לֶךְ מִקְוֵ֥א יִקְח֖וּ בִּמְחִֽיר׃ וַֽ֠יַּעֲלוּ יזוַיּוֹצִ֨יאוּ מִמִּצְרַ֤יִם מֶרְכָּבָה֙ בְּשֵׁ֣שׁ מֵא֣וֹת כֶּ֔סֶף וְס֖וּס בַּחֲמִשִּׁ֣ים וּמֵאָ֑ה וְ֠כֵן לְכָל־מַלְכֵ֧י הַֽחִתִּ֛ים וּמַלְכֵ֥י אֲרָ֖ם בְּיָדָ֥ם יוֹצִֽיאוּ׃ וַיֹּ֣אמֶר יחשְׁלֹמֹ֗ה לִבְנ֥וֹת בַּ֨יִת֙ לְשֵׁ֣ם יְהוָ֔ה וּבַ֖יִת לְמַלְכוּתֽוֹ׃ וַיִּסְפֹּ֨ר באשְׁלֹמֹ֜ה שִׁבְעִ֥ים אֶ֨לֶף֙ אִ֣ישׁ סַבָּ֔ל וּשְׁמוֹנִ֥ים אֶ֛לֶף אִ֖ישׁ חֹצֵ֣ב בָּהָ֑ר וּמְנַצְּחִ֣ים עֲלֵיהֶ֔ם שְׁלֹ֥שֶׁת אֲלָפִ֖ים וְשֵׁ֥שׁ מֵאֽוֹת׃ פ
וַיִּשְׁלַ֣ח בשְׁלֹמֹ֔ה אֶל־חוּרָ֥ם מֶֽלֶךְ־צֹ֖ר לֵאמֹ֑ר כַּאֲשֶׁ֤ר עָשִׂ֨יתָ֙ עִם־דָּוִ֣יד אָבִ֔י וַתִּֽשְׁלַֽח־ל֣וֹ אֲרָזִ֔ים לִבְנֽוֹת־ל֥וֹ בַ֖יִת לָשֶׁ֥בֶת בּֽוֹ׃ הִנֵּה֩ גאֲנִ֨י בֽוֹנֶה־בַּ֜יִת לְשֵׁ֣ם ׀ יְהוָ֣ה אֱלֹהָ֗י לְהַקְדִּ֣ישׁ ל֡וֹ לְהַקְטִ֣יר לְפָנָ֣יו קְטֹֽרֶת־סַמִּים֩ וּמַעֲרֶ֨כֶת תָּמִ֤יד וְעֹלוֹת֙ לַבֹּ֣קֶר וְלָעֶ֔רֶב לַשַּׁבָּתוֹת֙ וְלֶ֣חֳדָשִׁ֔ים וּֽלְמוֹעֲדֵ֖י יְהוָ֣ה אֱלֹהֵ֑ינוּ לְעוֹלָ֖ם זֹ֥את עַל־יִשְׂרָאֵֽל׃ וְהַבַּ֛יִת דאֲשֶׁר־אֲנִ֥י בוֹנֶ֖ה גָּד֑וֹל כִּֽי־גָד֥וֹל אֱלֹהֵ֖ינוּ מִכָּל־הָאֱלֹהִֽים׃ וּמִ֤י היַעֲצָר־כֹּ֨חַ֙ לִבְנֽוֹת־ל֣וֹ בַ֔יִת כִּ֧י הַשָּׁמַ֛יִם וּשְׁמֵ֥י הַשָּׁמַ֖יִם לֹ֣א יְכַלְכְּלֻ֑הוּ וּמִ֤י אֲנִי֙ אֲשֶׁ֣ר אֶבְנֶה־לּ֣וֹ בַ֔יִת כִּ֖י אִם־לְהַקְטִ֥יר לְפָנָֽיו׃ וְעַתָּ֡ה ושְֽׁלַֽח־לִ֣י אִישׁ־חָכָ֡ם לַעֲשׂוֹת֩ בַּזָּהָ֨ב וּבַכֶּ֜סֶף וּבַנְּחֹ֣שֶׁת וּבַבַּרְזֶ֗ל וּבָֽאַרְגְּוָן֙ וְכַרְמִ֣יל וּתְכֵ֔לֶת וְיֹדֵ֖עַ לְפַתֵּ֣חַ פִּתּוּחִ֑ים עִם־הַֽחֲכָמִ֗ים אֲשֶׁ֤ר עִמִּי֙ בִּֽיהוּדָ֣ה וּבִֽירוּשָׁלִַ֔ם אֲשֶׁ֥ר הֵכִ֖ין דָּוִ֥יד אָבִֽי׃ וּֽשְׁלַֽחז־לִי֩ עֲצֵ֨י אֲרָזִ֜ים בְּרוֹשִׁ֣ים וְאַלְגּוּמִּים֮ מֵֽהַלְּבָנוֹן֒ כִּ֚י אֲנִ֣י יָדַ֔עְתִּי אֲשֶׁ֤ר עֲבָדֶ֨יךָ֙ יֽוֹדְעִ֔ים לִכְר֖וֹת עֲצֵ֣י לְבָנ֑וֹן וְהִנֵּ֥ה עֲבָדַ֖י עִם־עֲבָדֶֽיךָ׃ וּלְהָכִ֥ין חלִ֛י עֵצִ֖ים לָרֹ֑ב כִּ֥י הַבַּ֛יִת אֲשֶׁר־אֲנִ֥י בוֹנֶ֖ה גָּד֥וֹל וְהַפְלֵֽא׃ וְהִנֵּ֣ה טלַֽחֹטְבִ֣ים ׀ לְֽכֹרְתֵ֣י ׀ הָעֵצִ֡ים נָתַתִּי֩ חִטִּ֨ים ׀ מַכּ֜וֹת לַעֲבָדֶ֗יךָ כֹּרִים֙ עֶשְׂרִ֣ים אֶ֔לֶף וּשְׂעֹרִ֕ים כֹּרִ֖ים עֶשְׂרִ֣ים אָ֑לֶף וְיַ֗יִן בַּתִּים֙ עֶשְׂרִ֣ים אֶ֔לֶף וְשֶׁ֕מֶן בַּתִּ֖ים עֶשְׂרִ֥ים אָֽלֶף׃ פ
וַיֹּ֨אמֶר יחוּרָ֤ם מֶֽלֶךְ־צֹר֙ בִּכְתָ֔ב וַיִּשְׁלַ֖ח אֶל־שְׁלֹמֹ֑ה בְּאַהֲבַ֤ת יְהוָה֙ אֶת־עַמּ֔וֹ נְתָנְךָ֥ עֲלֵיהֶ֖ם מֶֽלֶךְ׃ וַיֹּאמֶר֮ יאחוּרָם֒ בָּר֤וּךְ יְהוָה֙ אֱלֹהֵ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל אֲשֶׁ֣ר עָשָׂ֔ה אֶת־הַשָּׁמַ֖יִם וְאֶת־הָאָ֑רֶץ אֲשֶׁ֣ר נָתַן֩ לְדָוִ֨יד הַמֶּ֜לֶךְ בֵּ֣ן חָכָ֗ם יוֹדֵ֨עַ֙ שֵׂ֣כֶל וּבִינָ֔ה אֲשֶׁ֤ר יִבְנֶה־בַּ֨יִת֙ לַיהוָ֔ה וּבַ֖יִת לְמַלְכוּתֽוֹ׃ וְעַתָּ֗ה יבשָׁלַ֧חְתִּי אִישׁ־חָכָ֛ם יוֹדֵ֥עַ בִּינָ֖ה לְחוּרָ֥ם אָבִֽי׃ בֶּןיג־אִשָּׁ֞ה מִן־בְּנ֣וֹת דָּ֗ן וְאָבִ֣יו אִישׁ־צֹרִ֡י יוֹדֵ֡עַ לַעֲשׂ֣וֹת בַּזָּֽהָב־וּ֠בַכֶּסֶף בַּנְּחֹ֨שֶׁת בַּבַּרְזֶ֜ל בָּאֲבָנִ֣ים וּבָעֵצִ֗ים בָּאַרְגָּמָ֤ן בַּתְּכֵ֨לֶת֙ וּבַבּ֣וּץ וּבַכַּרְמִ֔יל וּלְפַתֵּ֨חַ֙ כָּל־פִּתּ֔וּחַ וְלַחְשֹׁ֖ב כָּל־מַחֲשָׁ֑בֶת אֲשֶׁ֤ר יִנָּֽתֶן־לוֹ֙ עִם־חֲכָמֶ֔יךָ וְֽחַכְמֵ֔י אֲדֹנִ֖י דָּוִ֥יד אָבִֽיךָ׃ וְ֠עַתָּה ידהַחִטִּ֨ים וְהַשְּׂעֹרִ֜ים הַשֶּׁ֤מֶן וְהַיַּ֨יִן֙ אֲשֶׁ֣ר אָמַ֣ר אֲדֹנִ֔י יִשְׁלַ֖ח לַעֲבָדָֽיו׃ וַ֠אֲנַחְנוּ טונִכְרֹ֨ת עֵצִ֤ים מִן־הַלְּבָנוֹן֙ כְּכָל־צָרְכֶּ֔ךָ וּנְבִיאֵ֥ם לְךָ֛ רַפְסֹד֖וֹת עַל־יָ֣ם יָפ֑וֹ וְאַתָּ֛ה תַּעֲלֶ֥ה אֹתָ֖ם יְרוּשָׁלִָֽם׃ פ
וַיִּסְפֹּ֣ר טזשְׁלֹמֹ֗ה כָּל־הָאֲנָשִׁ֤ים הַגֵּירִים֙ אֲשֶׁר֙ בְּאֶ֣רֶץ יִשְׂרָאֵ֔ל אַחֲרֵ֣י הַסְּפָ֔ר אֲשֶׁ֥ר סְפָרָ֖ם דָּוִ֣יד אָבִ֑יו וַיִּמָּצְא֗וּ מֵאָ֤ה וַחֲמִשִּׁים֙ אֶ֔לֶף וּשְׁלֹ֥שֶׁת אֲלָפִ֖ים וְשֵׁ֥שׁ מֵאֽוֹת׃ וַיַּ֨עַשׂ יזמֵהֶ֜ם שִׁבְעִ֥ים אֶ֨לֶף֙ סַבָּ֔ל וּשְׁמֹנִ֥ים אֶ֖לֶף חֹצֵ֣ב בָּהָ֑ר וּשְׁלֹ֤שֶׁת אֲלָפִים֙ וְשֵׁ֣שׁ מֵא֔וֹת מְנַצְּחִ֖ים לְהַעֲבִ֥יד אֶת־הָעָֽם׃ וַיָּ֣חֶל גאשְׁלֹמֹ֗ה לִבְנ֤וֹת אֶת־בֵּית־יְהוָה֙ בִּיר֣וּשָׁלִַ֔ם בְּהַר֙ הַמּ֣וֹרִיָּ֔ה אֲשֶׁ֥ר נִרְאָ֖ה לְדָוִ֣יד אָבִ֑יהוּ אֲשֶׁ֤ר הֵכִין֙ בִּמְק֣וֹם דָּוִ֔יד בְּגֹ֖רֶן אָרְנָ֥ן הַיְבוּסִֽי׃ וַ֠יָּחֶל בלִבְנ֞וֹת בַּחֹ֤דֶשׁ הַשֵּׁנִי֙ בַּשֵּׁנִ֔י בִּשְׁנַ֥ת אַרְבַּ֖ע לְמַלְכוּתֽוֹ׃ וְאֵ֨לֶּה֙ גהוּסַ֣ד שְׁלֹמֹ֔ה לִבְנ֖וֹת אֶת־בֵּ֣ית הָאֱלֹהִ֑ים הָאֹ֡רֶךְ אַמּ֞וֹת בַּמִּדָּ֤ה הָרִֽאשׁוֹנָה֙ אַמּ֣וֹת שִׁשִּׁ֔ים וְרֹ֖חַב אַמּ֥וֹת עֶשְׂרִֽים׃ וְהָאוּלָ֡ם דאֲשֶׁר֩ עַל־פְּנֵ֨י הָאֹ֜רֶךְ עַל־פְּנֵ֤י רֹֽחַב־הַבַּ֨יִת֙ אַמּ֣וֹת עֶשְׂרִ֔ים וְהַגֹּ֖בַהּ מֵאָ֣ה וְעֶשְׂרִ֑ים וַיְצַפֵּ֥הוּ מִפְּנִ֖ימָה זָהָ֥ב טָהֽוֹר׃ וְאֵ֣ת ה׀ הַבַּ֣יִת הַגָּד֗וֹל חִפָּה֙ עֵ֣ץ בְּרוֹשִׁ֔ים וַיְחַפֵּ֖הוּ זָהָ֣ב ט֑וֹב וַיַּ֧עַל עָלָ֛יו תִּמֹרִ֖ים וְשַׁרְשְׁרֽוֹת׃ וַיְצַ֧ף ואֶת־הַבַּ֛יִת אֶ֥בֶן יְקָרָ֖ה לְתִפְאָ֑רֶת וְהַזָּהָ֖ב זְהַ֥ב פַּרְוָֽיִם׃ וַיְחַ֨ף זאֶת־הַבַּ֜יִת הַקֹּר֧וֹת הַסִּפִּ֛ים וְקִֽירוֹתָ֥יו וְדַלְתוֹתָ֖יו זָהָ֑ב וּפִתַּ֥ח כְּרוּבִ֖ים עַל־הַקִּירֽוֹת׃ ס         וַיַּ֨עַשׂ֙ חאֶת־בֵּֽית־קֹ֣דֶשׁ הַקֳּדָשִׁ֔ים אָרְכּ֞וֹ עַל־פְּנֵ֤י רֹֽחַב־הַבַּ֨יִת֙ אַמּ֣וֹת עֶשְׂרִ֔ים וְרָחְבּ֖וֹ אַמּ֣וֹת עֶשְׂרִ֑ים וַיְחַפֵּ֨הוּ֙ זָהָ֣ב ט֔וֹב לְכִכָּרִ֖ים שֵׁ֥שׁ מֵאֽוֹת׃ וּמִשְׁקָ֛ל טלְמִסְמְר֥וֹת לִשְׁקָלִ֖ים חֲמִשִּׁ֣ים זָהָ֑ב וְהָעֲלִיּ֖וֹת חִפָּ֥ה זָהָֽב׃ וַיַּ֜עַשׂ יבְּבֵֽית־קֹ֤דֶשׁ הַקֳּדָשִׁים֙ כְּרוּבִ֣ים שְׁנַ֔יִם מַעֲשֵׂ֖ה צַעֲצֻעִ֑ים וַיְצַפּ֥וּ אֹתָ֖ם זָהָֽב׃ וְכַנְפֵי֙ יאהַכְּרוּבִ֔ים אָרְכָּ֖ם אַמּ֣וֹת עֶשְׂרִ֑ים כְּנַ֨ף הָאֶחָ֜ד לְאַמּ֣וֹת חָמֵ֗שׁ מַגַּ֨עַת֙ לְקִ֣יר הַבַּ֔יִת וְהַכָּנָ֤ף הָאַחֶ֨רֶת֙ אַמּ֣וֹת חָמֵ֔שׁ מַגִּ֕יעַ לִכְנַ֖ף הַכְּר֥וּב הָאַחֵֽר׃ וּכְנַ֨ף יבהַכְּר֤וּב הָאֶחָד֙ אַמּ֣וֹת חָמֵ֔שׁ מַגִּ֖יעַ לְקִ֣יר הַבָּ֑יִת וְהַכָּנָ֤ף הָאַחֶ֨רֶת֙ אַמּ֣וֹת חָמֵ֔שׁ דְּבֵקָ֕ה לִכְנַ֖ף הַכְּר֥וּב הָאַחֵֽר׃ כַּנְפֵי֙ יגהַכְּרוּבִ֣ים הָאֵ֔לֶּה פֹּֽרְשִׂ֖ים אַמּ֣וֹת עֶשְׂרִ֑ים וְהֵ֛ם עֹמְדִ֥ים עַל־רַגְלֵיהֶ֖ם וּפְנֵיהֶ֥ם לַבָּֽיִת׃ ס         וַיַּ֨עַשׂ֙ ידאֶת־הַפָּרֹ֔כֶת תְּכֵ֥לֶת וְאַרְגָּמָ֖ן וְכַרְמִ֣יל וּב֑וּץ וַיַּ֥עַל עָלָ֖יו כְּרוּבִֽים׃ ס         וַיַּ֜עַשׂ טולִפְנֵ֤י הַבַּ֨יִת֙ עַמּוּדִ֣ים שְׁנַ֔יִם אַמּ֕וֹת שְׁלֹשִׁ֥ים וְחָמֵ֖שׁ אֹ֑רֶךְ וְהַצֶּ֥פֶת אֲשֶׁר־עַל־רֹאשׁ֖וֹ אַמּ֥וֹת חָמֵֽשׁ׃ ס         וַיַּ֤עַשׂ טזשַׁרְשְׁרוֹת֙ בַּדְּבִ֔יר וַיִּתֵּ֖ן עַל־רֹ֣אשׁ הָעַמֻּדִ֑ים וַיַּ֤עַשׂ רִמּוֹנִים֙ מֵאָ֔ה וַיִּתֵּ֖ן בַּֽשַּׁרְשְׁרֽוֹת׃ וַיָּ֤קֶם יזאֶת־הָֽעַמּוּדִים֙ עַל־פְּנֵ֣י הַהֵיכָ֔ל אֶחָ֥ד מִיָּמִ֖ין וְאֶחָ֣ד מֵֽהַשְּׂמֹ֑אול וַיִּקְרָ֤א שֵׁם־הימיני הַיְמָנִי֙ יָכִ֔ין וְשֵׁ֥ם הַשְּׂמָאלִ֖י בֹּֽעַז׃ ס         וַיַּ֨עַשׂ֙ אדמִזְבַּ֣ח נְחֹ֔שֶׁת עֶשְׂרִ֤ים אַמָּה֙ אָרְכּ֔וֹ וְעֶשְׂרִ֥ים אַמָּ֖ה רָחְבּ֑וֹ וְעֶ֥שֶׂר אַמּ֖וֹת קוֹמָתֽוֹ׃ ס         וַיַּ֥עַשׂ באֶת־הַיָּ֖ם מוּצָ֑ק עֶ֣שֶׂר בָּֽ֠אַמָּה מִשְּׂפָת֨וֹ אֶל־שְׂפָת֜וֹ עָג֣וֹל ׀ סָבִ֗יב וְחָמֵ֤שׁ בָּֽאַמָּה֙ קֽוֹמָת֔וֹ וְקָו֙ שְׁלֹשִׁ֣ים בָּֽאַמָּ֔ה יָסֹ֥ב אֹת֖וֹ סָבִֽיב׃ וּדְמ֣וּת גבְּקָרִים֩ תַּ֨חַת ל֜וֹ סָבִ֤יב ׀ סָבִיב֙ סוֹבְבִ֣ים אֹת֔וֹ עֶ֚שֶׂר בָּֽאַמָּ֔ה מַקִּיפִ֥ים אֶת־הַיָּ֖ם סָבִ֑יב שְׁנַ֤יִם טוּרִים֙ הַבָּקָ֔ר יְצוּקִ֖ים בְּמֻֽצַקְתּֽוֹ׃ עוֹמֵ֞ד דעַל־שְׁנֵ֧ים עָשָׂ֣ר בָּקָ֗ר שְׁלֹשָׁ֣ה פֹנִ֣ים ׀ צָפ֡וֹנָה וּשְׁלוֹשָׁה֩ פֹנִ֨ים ׀ יָ֜מָּה וּשְׁלֹשָׁ֣ה ׀ פֹּנִ֣ים נֶ֗גְבָּה וּשְׁלֹשָׁה֙ פֹּנִ֣ים מִזְרָ֔חָה וְהַיָּ֥ם עֲלֵיהֶ֖ם מִלְמָ֑עְלָה וְכָל־אֲחֹרֵיהֶ֖ם בָּֽיְתָה׃ וְעָבְי֣וֹ הטֶ֔פַח וּשְׂפָתוֹ֙ כְּמַעֲשֵׂ֣ה שְׂפַת־כּ֔וֹס פֶּ֖רַח שֽׁוֹשַׁנָּ֑ה מַחֲזִ֣יק בַּתִּ֔ים שְׁלֹ֥שֶׁת אֲלָפִ֖ים יָכִֽיל׃ ס         וַיַּ֣עַשׂ וכִּיּוֹרִים֮ עֲשָׂרָה֒ וַ֠יִּתֵּן חֲמִשָּׁ֨ה מִיָּמִ֜ין וַחֲמִשָּׁ֤ה מִשְּׂמֹאול֙ לְרָחְצָ֣ה בָהֶ֔ם אֶת־מַעֲשֵׂ֥ה הָעוֹלָ֖ה יָדִ֣יחוּ בָ֑ם וְהַיָּ֕ם לְרָחְצָ֥ה לַכֹּהֲנִ֖ים בּֽוֹ׃ ס         וַ֠יַּעַשׂ זאֶת־מְנֹר֧וֹת הַזָּהָ֛ב עֶ֖שֶׂר כְּמִשְׁפָּטָ֑ם וַיִּתֵּן֙ בַּֽהֵיכָ֔ל חָמֵ֥שׁ מִיָּמִ֖ין וְחָמֵ֥שׁ מִשְּׂמֹֽאול׃ ס         וַיַּ֣עַשׂ חשֻׁלְחָנוֹת֮ עֲשָׂרָה֒ וַיַּנַּח֙ בַּֽהֵיכָ֔ל חֲמִשָּׁ֥ה מִיָּמִ֖ין וַחֲמִשָּׁ֣ה מִשְּׂמֹ֑אול וַיַּ֛עַשׂ מִזְרְקֵ֥י זָהָ֖ב מֵאָֽה׃ וַיַּ֨עַשׂ֙ טחֲצַ֣ר הַכֹּהֲנִ֔ים וְהָעֲזָרָ֖ה הַגְּדוֹלָ֑ה וּדְלָת֧וֹת לָעֲזָרָ֛ה וְדַלְתוֹתֵיהֶ֖ם צִפָּ֥ה נְחֹֽשֶׁת׃ וְאֶתי־הַיָּ֗ם נָתַ֞ן מִכֶּ֧תֶף הַיְמָנִ֛ית קֵ֖דְמָה מִמּ֥וּל נֶֽגְבָּה׃ וַיַּ֣עַשׂ יאחוּרָ֔ם אֶת־הַ֨סִּיר֔וֹת וְאֶת־הַיָּעִ֖ים וְאֶת־הַמִּזְרָק֑וֹת ס         וַיְכַ֣ל חירם חוּרָ֗ם לַעֲשׂוֹת֙ אֶת־הַמְּלָאכָ֔ה אֲשֶׁ֥ר עָשָׂ֛ה לַמֶּ֥לֶךְ שְׁלֹמֹ֖ה בְּבֵ֥ית הָאֱלֹהִֽים׃ עַמּוּדִ֣ים יבשְׁנַ֔יִם וְהַגֻּלּ֧וֹת וְהַכֹּתָר֛וֹת עַל־רֹ֥אשׁ הָעַמּוּדִ֖ים שְׁתָּ֑יִם וְהַשְּׂבָכ֣וֹת שְׁתַּ֔יִם לְכַסּ֗וֹת אֶת־שְׁתֵּי֙ גֻּלּ֣וֹת הַכֹּֽתָר֔וֹת אֲשֶׁ֖ר עַל־רֹ֥אשׁ הָֽעַמּוּדִֽים׃ וְאֶתיג־הָֽרִמּוֹנִ֛ים אַרְבַּ֥ע מֵא֖וֹת לִשְׁתֵּ֣י הַשְּׂבָכ֑וֹת שְׁנַ֨יִם טוּרִ֤ים רִמּוֹנִים֙ לַשְּׂבָכָ֣ה הָאֶחָ֔ת לְכַסּ֗וֹת אֶת־שְׁתֵּי֙ גֻּלּ֣וֹת הַכֹּֽתָר֔וֹת אֲשֶׁ֖ר עַל־פְּנֵ֥י הָעַמּוּדִֽים׃ וְאֶתיד־הַמְּכֹנ֖וֹת עָשָׂ֑ה וְאֶת־הַכִּיֹּר֥וֹת עָשָׂ֖ה עַל־הַמְּכֹנֽוֹת׃ אֶתטו־הַיָּ֖ם אֶחָ֑ד וְאֶת־הַבָּקָ֥ר שְׁנֵים־עָשָׂ֖ר תַּחְתָּֽיו׃ וְאֶתטז־הַ֠סִּירוֹת וְאֶת־הַיָּעִ֤ים וְאֶת־הַמִּזְלָגוֹת֙ וְאֶת־כָּל־כְּלֵיהֶ֔ם עָשָׂ֞ה חוּרָ֥ם אָבִ֛יו לַמֶּ֥לֶךְ שְׁלֹמֹ֖ה לְבֵ֣ית יְהוָ֑ה נְחֹ֖שֶׁת מָרֽוּק׃ בְּכִכַּ֤ר יזהַיַּרְדֵּן֙ יְצָקָ֣ם הַמֶּ֔לֶךְ בַּעֲבִ֖י הָאֲדָמָ֑ה בֵּ֥ין סֻכּ֖וֹת וּבֵ֥ין צְרֵדָֽתָה׃ וַיַּ֧עַשׂ יחשְׁלֹמֹ֛ה כָּל־הַכֵּלִ֥ים הָאֵ֖לֶּה לָרֹ֣ב מְאֹ֑ד כִּ֛י לֹ֥א נֶחְקַ֖ר מִשְׁקַ֥ל הַנְּחֹֽשֶׁת׃ פ
וַיַּ֣עַשׂ יטשְׁלֹמֹ֔ה אֵ֚ת כָּל־הַכֵּלִ֔ים אֲשֶׁ֖ר בֵּ֣ית הָאֱלֹהִ֑ים וְאֵת֙ מִזְבַּ֣ח הַזָּהָ֔ב וְאֶת־הַשֻּׁלְחָנ֔וֹת וַעֲלֵיהֶ֖ם לֶ֥חֶם הַפָּנִֽים׃ וְאֶתכ־הַמְּנֹר֞וֹת וְנֵרֹתֵיהֶ֗ם לְבַעֲרָ֧ם כַּמִּשְׁפָּ֛ט לִפְנֵ֥י הַדְּבִ֖יר זָהָ֥ב סָגֽוּר׃ וְהַפֶּ֧רַח כאוְהַנֵּר֛וֹת וְהַמֶּלְקַחַ֖יִם זָהָ֑ב ה֖וּא מִכְל֥וֹת זָהָֽב׃ וְהַֽמְזַמְּר֧וֹת כבוְהַמִּזְרָק֛וֹת וְהַכַּפּ֥וֹת וְהַמַּחְתּ֖וֹת זָהָ֣ב סָג֑וּר וּפֶ֣תַח הַ֠בַּיִת דַּלְתוֹתָ֨יו הַפְּנִימִיּ֜וֹת לְקֹ֣דֶשׁ הַקֳּדָשִׁ֗ים וְדַלְתֵ֥י הַבַּ֛יִת לַהֵיכָ֖ל זָהָֽב׃ וַתִּשְׁלַם֙ אהכָּל־הַמְּלָאכָ֔ה אֲשֶׁר־עָשָׂ֥ה שְׁלֹמֹ֖ה לְבֵ֣ית יְהוָ֑ה ס         וַיָּבֵ֨א שְׁלֹמֹ֜ה אֶת־קָדְשֵׁ֣י ׀ דָּוִ֣יד אָבִ֗יו וְאֶת־הַכֶּ֤סֶף וְאֶת־הַזָּהָב֙ וְאֶת־כָּל־הַכֵּלִ֔ים נָתַ֕ן בְּאֹצְר֖וֹת בֵּ֥ית הָאֱלֹהִֽים׃ פ
אָז֩ ביַקְהֵ֨יל שְׁלֹמֹ֜ה אֶת־זִקְנֵ֣י יִשְׂרָאֵ֗ל וְאֶת־כָּל־רָאשֵׁ֨י הַמַּטּ֜וֹת נְשִׂיאֵ֧י הָאָב֛וֹת לִבְנֵ֥י יִשְׂרָאֵ֖ל אֶל־יְרוּשָׁלִָ֑ם לְֽהַעֲל֞וֹת אֶת־אֲר֧וֹן בְּרִית־יְהוָ֛ה מֵעִ֥יר דָּוִ֖יד הִ֥יא צִיּֽוֹן׃ וַיִּקָּהֲל֧וּ גאֶל־הַמֶּ֛לֶךְ כָּל־אִ֥ישׁ יִשְׂרָאֵ֖ל בֶּחָ֑ג ה֖וּא הַחֹ֥דֶשׁ הַשְּׁבִעִֽי׃ וַיָּבֹ֕אוּ דכֹּ֖ל זִקְנֵ֣י יִשְׂרָאֵ֑ל וַיִּשְׂא֥וּ הַלְוִיִּ֖ם אֶת־הָאָרֽוֹן׃ וַיַּעֲל֤וּ האֶת־הָאָרוֹן֙ וְאֶת־אֹ֣הֶל מוֹעֵ֔ד וְאֶת־כָּל־כְּלֵ֥י הַקֹּ֖דֶשׁ אֲשֶׁ֣ר בָּאֹ֑הֶל הֶעֱל֣וּ אֹתָ֔ם הַכֹּהֲנִ֖ים הַלְוִיִּֽם׃ וְהַמֶּ֣לֶךְ ושְׁלֹמֹ֗ה וְכָל־עֲדַ֧ת יִשְׂרָאֵ֛ל הַנּוֹעָדִ֥ים עָלָ֖יו לִפְנֵ֣י הָאָר֑וֹן מְזַבְּחִים֙ צֹ֣אן וּבָקָ֔ר אֲשֶׁ֧ר לֹֽא־יִסָּפְר֛וּ וְלֹ֥א יִמָּנ֖וּ מֵרֹֽב׃ וַיָּבִ֣יאוּ זהַ֠כֹּהֲנִים אֶת־אֲר֨וֹן בְּרִית־יְהוָ֧ה אֶל־מְקוֹמ֛וֹ אֶל־דְּבִ֥יר הַבַּ֖יִת אֶל־קֹ֣דֶשׁ הַקְּדָשִׁ֑ים אֶל־תַּ֖חַת כַּנְפֵ֥י הַכְּרוּבִֽים׃ וַיִּהְי֤וּ חהַכְּרוּבִים֙ פֹּרְשִׂ֣ים כְּנָפַ֔יִם עַל־מְק֖וֹם הָאָר֑וֹן וַיְכַסּ֧וּ הַכְּרוּבִ֛ים עַל־הָאָר֥וֹן וְעַל־בַּדָּ֖יו מִלְמָֽעְלָה׃ וַֽיַּאֲרִיכוּ֮ טהַבַּדִּים֒ וַיֵּרָאוּ֩ רָאשֵׁ֨י הַבַּדִּ֤ים מִן־הָאָרוֹן֙ עַל־פְּנֵ֣י הַדְּבִ֔יר וְלֹ֥א יֵרָא֖וּ הַח֑וּצָה וַֽיְהִי־שָׁ֔ם עַ֖ד הַיּ֥וֹם הַזֶּֽה׃ אֵ֚ין יבָּֽאָר֔וֹן רַ֚ק שְׁנֵ֣י הַלֻּח֔וֹת אֲשֶׁר־נָתַ֥ן מֹשֶׁ֖ה בְּחֹרֵ֑ב אֲשֶׁ֨ר כָּרַ֤ת יְהוָה֙ עִם־בְּנֵ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל בְּצֵאתָ֖ם מִמִּצְרָֽיִם׃ פ
וַיְהִ֕י יאבְּצֵ֥את הַכֹּהֲנִ֖ים מִן־הַקֹּ֑דֶשׁ כִּ֠י כָּל־הַכֹּהֲנִ֤ים הַֽנִּמְצְאִים֙ הִתְקַדָּ֔שׁוּ אֵ֖ין לִשְׁמ֥וֹר לְמַחְלְקֽוֹת׃ וְהַלְוִיִּ֣ם יבהַמְשֹׁרֲרִ֣ים לְכֻלָּ֡ם לְאָסָ֡ף לְהֵימָ֣ן לִֽ֠ידֻתוּן וְלִבְנֵיהֶ֨ם וְלַאֲחֵיהֶ֜ם מְלֻבָּשִׁ֣ים בּ֗וּץ בִּמְצִלְתַּ֨יִם֙ וּבִנְבָלִ֣ים וְכִנֹּר֔וֹת עֹמְדִ֖ים מִזְרָ֣ח לַמִּזְבֵּ֑חַ וְעִמָּהֶ֤ם כֹּֽהֲנִים֙ לְמֵאָ֣ה וְעֶשְׂרִ֔ים מחצררים מַחְצְרִ֖ים בַּחֲצֹֽצְרֽוֹת׃ וַיְהִ֣י יגכְ֠אֶחָד למחצצרים לַמְחַצְּרִ֨ים וְלַמְשֹֽׁרֲרִ֜ים לְהַשְׁמִ֣יעַ קוֹל־אֶחָ֗ד לְהַלֵּ֣ל וּלְהֹדוֹת֮ לַיהוָה֒ וּכְהָרִ֣ים ק֠וֹל בַּחֲצֹצְר֨וֹת וּבִמְצִלְתַּ֜יִם וּבִכְלֵ֣י הַשִּׁ֗יר וּבְהַלֵּ֤ל לַיהוָה֙ כִּ֣י ט֔וֹב כִּ֥י לְעוֹלָ֖ם חַסְדּ֑וֹ וְהַבַּ֛יִת מָלֵ֥א עָנָ֖ן בֵּ֥ית יְהוָֽה׃ וְלֹאיד־יָֽכְל֧וּ הַכֹּהֲנִ֛ים לַעֲמ֥וֹד לְשָׁרֵ֖ת מִפְּנֵ֣י הֶעָנָ֑ן כִּֽי־מָלֵ֥א כְבוֹד־יְהוָ֖ה אֶת־בֵּ֥ית הָאֱלֹהִֽים׃ פ
אָ֖ז אואָמַ֣ר שְׁלֹמֹ֑ה יְהוָ֣ה אָמַ֔ר לִשְׁכּ֖וֹן בָּעֲרָפֶֽל׃ וַֽאֲנִ֛י בבָּנִ֥יתִי בֵית־זְבֻ֖ל לָ֑ךְ וּמָכ֥וֹן לְשִׁבְתְּךָ֖ עוֹלָמִֽים׃ וַיַּסֵּ֤ב גהַמֶּ֨לֶךְ֙ אֶת־פָּנָ֔יו וַיְבָ֕רֶךְ אֵ֖ת כָּל־קְהַ֣ל יִשְׂרָאֵ֑ל וְכָל־קְהַ֥ל יִשְׂרָאֵ֖ל עוֹמֵֽד׃ וַיֹּ֗אמֶר דבָּר֤וּךְ יְהוָה֙ אֱלֹהֵ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל אֲשֶׁר֙ דִּבֶּ֣ר בְּפִ֔יו אֵ֖ת דָּוִ֣יד אָבִ֑י וּבְיָדָ֥יו מִלֵּ֖א לֵאמֹֽר׃ מִןה־הַיּ֗וֹם אֲשֶׁ֨ר הוֹצֵ֣אתִי אֶת־עַמִּי֮ מֵאֶ֣רֶץ מִצְרַיִם֒ לֹא־בָחַ֣רְתִּֽי בְעִ֗יר מִכֹּל֙ שִׁבְטֵ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל לִבְנ֣וֹת בַּ֔יִת לִהְי֥וֹת שְׁמִ֖י שָׁ֑ם וְלֹא־בָחַ֣רְתִּֽי בְאִ֔ישׁ לִהְי֥וֹת נָגִ֖יד עַל־עַמִּ֥י יִשְׂרָאֵֽל׃ וָאֶבְחַר֙ ובִּיר֣וּשָׁלִַ֔ם לִהְי֥וֹת שְׁמִ֖י שָׁ֑ם וָאֶבְחַ֣ר בְּדָוִ֔יד לִהְי֖וֹת עַל־עַמִּ֥י יִשְׂרָאֵֽל׃ וַיְהִ֕י זעִם־לְבַ֖ב דָּוִ֣יד אָבִ֑י לִבְנ֣וֹת בַּ֔יִת לְשֵׁ֥ם יְהוָ֖ה אֱלֹהֵ֥י יִשְׂרָאֵֽל׃ וַיֹּ֤אמֶר חיְהוָה֙ אֶל־דָּוִ֣יד אָבִ֔י יַ֗עַן אֲשֶׁ֤ר הָיָה֙ עִם־לְבָ֣בְךָ֔ לִבְנ֥וֹת בַּ֖יִת לִשְׁמִ֑י הֱֽטִיב֔וֹתָ כִּ֥י הָיָ֖ה עִם־לְבָבֶֽךָ׃ רַ֣ק טאַתָּ֔ה לֹ֥א תִבְנֶ֖ה הַבָּ֑יִת כִּ֤י בִנְךָ֙ הַיּוֹצֵ֣א מֵֽחֲלָצֶ֔יךָ הֽוּא־יִבְנֶ֥ה הַבַּ֖יִת לִשְׁמִֽי׃ וַיָּ֣קֶם ייְהוָ֔ה אֶת־דְּבָר֖וֹ אֲשֶׁ֣ר דִּבֵּ֑ר וָאָק֡וּם תַּחַת֩ דָּוִ֨יד אָבִ֜י וָאֵשֵׁ֣ב ׀ עַל־כִּסֵּ֣א יִשְׂרָאֵ֗ל כַּאֲשֶׁר֙ דִּבֶּ֣ר יְהוָ֔ה וָאֶבְנֶ֣ה הַבַּ֔יִת לְשֵׁ֥ם יְהוָ֖ה אֱלֹהֵ֥י יִשְׂרָאֵֽל׃ וָאָשִׂ֥ים יאשָׁם֙ אֶת־הָ֣אָר֔וֹן אֲשֶׁר־שָׁ֖ם בְּרִ֣ית יְהוָ֑ה אֲשֶׁ֥ר כָּרַ֖ת עִם־בְּנֵ֥י יִשְׂרָאֵֽל׃ וַֽיַּעֲמֹ֗ד יבלִפְנֵי֙ מִזְבַּ֣ח יְהוָ֔ה נֶ֖גֶד כָּל־קְהַ֣ל יִשְׂרָאֵ֑ל וַיִּפְרֹ֖שׂ כַּפָּֽיו׃ כִּֽייג־עָשָׂ֨ה שְׁלֹמֹ֜ה כִּיּ֣וֹר נְחֹ֗שֶׁת וַֽיִּתְּנֵהוּ֮ בְּת֣וֹךְ הָעֲזָרָה֒ חָמֵ֨שׁ אַמּ֜וֹת אָרְכּ֗וֹ וְחָמֵ֤שׁ אַמּוֹת֙ רָחְבּ֔וֹ וְאַמּ֥וֹת שָׁל֖וֹשׁ קוֹמָת֑וֹ וַיַּעֲמֹ֣ד עָלָ֗יו וַיִּבְרַ֤ךְ עַל־בִּרְכָּיו֙ נֶ֚גֶד כָּל־קְהַ֣ל יִשְׂרָאֵ֔ל וַיִּפְרֹ֥שׂ כַּפָּ֖יו הַשָּׁמָֽיְמָה׃ וַיֹּאמַ֗ר ידיְהוָ֞ה אֱלֹהֵ֤י יִשְׂרָאֵל֙ אֵין־כָּמ֣וֹךָ אֱלֹהִ֔ים בַּשָּׁמַ֖יִם וּבָאָ֑רֶץ שֹׁמֵ֤ר הַבְּרִית֙ וְֽהַחֶ֔סֶד לַעֲבָדֶ֕יךָ הַהֹלְכִ֥ים לְפָנֶ֖יךָ בְּכָל־לִבָּֽם׃ אֲשֶׁ֣ר טושָׁמַ֗רְתָּ לְעַבְדְּךָ֙ דָּוִ֣יד אָבִ֔י אֵ֥ת אֲשֶׁר־דִּבַּ֖רְתָּ ל֑וֹ וַתְּדַבֵּ֥ר בְּפִ֛יךָ וּבְיָדְךָ֥ מִלֵּ֖אתָ כַּיּ֥וֹם הַזֶּֽה׃ וְעַתָּ֞ה טזיְהוָ֣ה ׀ אֱלֹהֵ֣י יִשְׂרָאֵ֗ל שְׁ֠מֹר לְעַבְדְּךָ֨ דָוִ֤יד אָבִי֙ אֵת֩ אֲשֶׁ֨ר דִּבַּ֤רְתָּ לּוֹ֙ לֵאמֹ֔ר לֹא־יִכָּרֵ֨ת לְךָ֥ אִישׁ֙ מִלְּפָנַ֔י יוֹשֵׁ֖ב עַל־כִּסֵּ֣א יִשְׂרָאֵ֑ל רַ֠ק אִם־יִשְׁמְר֨וּ בָנֶ֜יךָ אֶת־דַּרְכָּ֗ם לָלֶ֨כֶת֙ בְּת֣וֹרָתִ֔י כַּאֲשֶׁ֥ר הָלַ֖כְתָּ לְפָנָֽי׃ וְעַתָּ֕ה יזיְהוָ֖ה אֱלֹהֵ֣י יִשְׂרָאֵ֑ל יֵֽאָמֵן֙ דְּבָ֣רְךָ֔ אֲשֶׁ֥ר דִּבַּ֖רְתָּ לְעַבְדְּךָ֥ לְדָוִֽיד׃ כִּ֚י יחהַֽאֻמְנָ֔ם יֵשֵׁ֧ב אֱלֹהִ֛ים אֶת־הָאָדָ֖ם עַל־הָאָ֑רֶץ הִ֠נֵּה שָׁמַ֜יִם וּשְׁמֵ֤י הַשָּׁמַ֨יִם֙ לֹ֣א יְכַלְכְּל֔וּךָ אַ֕ף כִּֽי־הַבַּ֥יִת הַזֶּ֖ה אֲשֶׁ֥ר בָּנִֽיתִי׃ וּפָנִ֜יתָ יטאֶל־תְּפִלַּ֧ת עַבְדְּךָ֛ וְאֶל־תְּחִנָּת֖וֹ יְהוָ֣ה אֱלֹהָ֑י לִשְׁמֹ֤עַ אֶל־הָרִנָּה֙ וְאֶל־הַתְּפִלָּ֔ה אֲשֶׁ֥ר עַבְדְּךָ֖ מִתְפַּלֵּ֥ל לְפָנֶֽיךָ׃ לִהְיוֹת֩ כעֵינֶ֨יךָ פְתֻח֜וֹת אֶל־הַבַּ֤יִת הַזֶּה֙ יוֹמָ֣ם וָלַ֔יְלָה אֶל־הַ֨מָּק֔וֹם אֲשֶׁ֣ר אָמַ֔רְתָּ לָשׂ֥וּם שִׁמְךָ֖ שָׁ֑ם לִשְׁמ֨וֹעַ֙ אֶל־הַתְּפִלָּ֔ה אֲשֶׁ֣ר יִתְפַּלֵּ֣ל עַבְדְּךָ֔ אֶל־הַמָּק֖וֹם הַזֶּֽה׃ וְשָׁ֨מַעְתָּ֜ כאאֶל־תַּחֲנוּנֵ֤י עַבְדְּךָ֙ וְעַמְּךָ֣ יִשְׂרָאֵ֔ל אֲשֶׁ֥ר יִֽתְפַּֽלְל֖וּ אֶל־הַמָּק֣וֹם הַזֶּ֑ה וְ֠אַתָּה תִּשְׁמַ֞ע מִמְּק֤וֹם שִׁבְתְּךָ֙ מִן־הַשָּׁמַ֔יִם וְשָׁמַעְתָּ֖ וְסָלָֽחְתָּ׃ אִםכב־יֶחֱטָ֥א אִישׁ֙ לְרֵעֵ֔הוּ וְנָֽשָׁא־ב֥וֹ אָלָ֖ה לְהַֽאֲלֹת֑וֹ וּבָ֗א אָלָ֛ה לִפְנֵ֥י מִֽזְבַּחֲךָ֖ בַּבַּ֥יִת הַזֶּֽה׃ וְאַתָּ֣ה כג׀ תִּשְׁמַ֣ע מִן־הַשָּׁמַ֗יִם וְעָשִׂ֨יתָ֙ וְשָׁפַטְתָּ֣ אֶת־עֲבָדֶ֔יךָ לְהָשִׁ֣יב לְרָשָׁ֔ע לָתֵ֥ת דַּרְכּ֖וֹ בְּרֹאשׁ֑וֹ וּלְהַצְדִּ֣יק צַדִּ֔יק לָ֥תֶת ל֖וֹ כְּצִדְקָתֽוֹ׃ ס         וְֽאִםכד־יִנָּגֵ֞ף עַמְּךָ֧ יִשְׂרָאֵ֛ל לִפְנֵ֥י אוֹיֵ֖ב כִּ֣י יֶֽחֶטְאוּ־לָ֑ךְ וְשָׁ֨בוּ֙ וְהוֹד֣וּ אֶת־שְׁמֶ֔ךָ וְהִתְפַּֽלְל֧וּ וְהִֽתְחַנְּנ֛וּ לְפָנֶ֖יךָ בַּבַּ֥יִת הַזֶּֽה׃ וְאַתָּה֙ כהתִּשְׁמַ֣ע מִן־הַשָּׁמַ֔יִם וְסָ֣לַחְתָּ֔ לְחַטַּ֖את עַמְּךָ֣ יִשְׂרָאֵ֑ל וַהֲשֵׁיבוֹתָם֙ אֶל־הָ֣אֲדָמָ֔ה אֲשֶׁר־נָתַ֥תָּה לָהֶ֖ם וְלַאֲבֹתֵיהֶֽם׃ פ
בְּהֵעָצֵ֧ר כוהַשָּׁמַ֛יִם וְלֹֽא־יִהְיֶ֥ה מָטָ֖ר כִּ֣י יֶֽחֶטְאוּ־לָ֑ךְ וְהִֽתְפַּלְל֞וּ אֶל־הַמָּק֤וֹם הַזֶּה֙ וְהוֹד֣וּ אֶת־שְׁמֶ֔ךָ מֵחַטָּאתָ֥ם יְשׁוּב֖וּן כִּ֥י תַעֲנֵֽם׃ וְאַתָּ֣ה כז׀ תִּשְׁמַ֣ע הַשָּׁמַ֗יִם וְסָ֨לַחְתָּ֜ לְחַטַּ֤את עֲבָדֶ֨יךָ֙ וְעַמְּךָ֣ יִשְׂרָאֵ֔ל כִּ֥י תוֹרֵ֛ם אֶל־הַדֶּ֥רֶךְ הַטּוֹבָ֖ה אֲשֶׁ֣ר יֵֽלְכוּ־בָ֑הּ וְנָתַתָּ֤ה מָטָר֙ עַֽל־אַרְצְךָ֔ אֲשֶׁר־נָתַ֥תָּה לְעַמְּךָ֖ לְנַחֲלָֽה׃ ס         רָעָ֞ב כחכִּֽי־יִהְיֶ֣ה בָאָ֗רֶץ דֶּ֣בֶר כִּֽי־יִֽ֠הְיֶה שִׁדָּפ֨וֹן וְיֵרָק֜וֹן אַרְבֶּ֤ה וְחָסִיל֙ כִּ֣י יִהְיֶ֔ה כִּ֧י יָֽצַר־ל֛וֹ אוֹיְבָ֖יו בְּאֶ֣רֶץ שְׁעָרָ֑יו כָּל־נֶ֖גַע וְכָֽל־מַחֲלָֽה׃ כָּלכט־תְּפִלָּ֣ה כָל־תְּחִנָּ֗ה אֲשֶׁ֤ר יִהְיֶה֙ לְכָל־הָ֣אָדָ֔ם וּלְכֹ֖ל עַמְּךָ֣ יִשְׂרָאֵ֑ל אֲשֶׁ֣ר יֵדְע֗וּ אִ֤ישׁ נִגְעוֹ֙ וּמַכְאֹב֔וֹ וּפָרַ֥שׂ כַּפָּ֖יו אֶל־הַבַּ֥יִת הַזֶּֽה׃ וְ֠אַתָּה לתִּשְׁמַ֨ע מִן־הַשָּׁמַ֜יִם מְכ֤וֹן שִׁבְתֶּ֨ךָ֙ וְסָ֣לַחְתָּ֔ וְנָתַתָּ֤ה לָאִישׁ֙ כְּכָל־דְּרָכָ֔יו אֲשֶׁ֥ר תֵּדַ֖ע אֶת־לְבָב֑וֹ כִּ֤י אַתָּה֙ לְבַדְּךָ֣ יָדַ֔עְתָּ אֶת־לְבַ֖ב בְּנֵ֥י הָאָדָֽם׃ לְמַ֣עַן לאיִֽירָא֗וּךָ לָלֶ֨כֶת֙ בִּדְרָכֶ֔יךָ כָּל־הַ֨יָּמִ֔ים אֲשֶׁר־הֵ֥ם חַיִּ֖ים עַל־פְּנֵ֣י הָאֲדָמָ֑ה אֲשֶׁ֥ר נָתַ֖תָּה לַאֲבֹתֵֽינוּ׃ ס         וְגַ֣ם לבאֶל־הַנָּכְרִ֗י אֲ֠שֶׁר לֹ֥א מֵעַמְּךָ֣ יִשְׂרָאֵל֮ הוּא֒ וּבָ֣א ׀ מֵאֶ֣רֶץ רְחוֹקָ֗ה לְמַ֨עַן שִׁמְךָ֤ הַגָּדוֹל֙ וְיָדְךָ֣ הַחֲזָקָ֔ה וּֽזְרֽוֹעֲךָ֖ הַנְּטוּיָ֑ה וּבָ֥אוּ וְהִֽתְפַּלְל֖וּ אֶל־הַבַּ֥יִת הַזֶּֽה׃ וְאַתָּ֞ה לגתִּשְׁמַ֤ע מִן־הַשָּׁמַ֨יִם֙ מִמְּכ֣וֹן שִׁבְתֶּ֔ךָ וְעָשִׂ֕יתָ כְּכֹ֛ל אֲשֶׁר־יִקְרָ֥א אֵלֶ֖יךָ הַנָּכְרִ֑י לְמַ֣עַן יֵדְעוּ֩ כָל־עַמֵּ֨י הָאָ֜רֶץ אֶת־שְׁמֶ֗ךָ וּלְיִרְאָ֤ה אֹֽתְךָ֙ כְּעַמְּךָ֣ יִשְׂרָאֵ֔ל וְלָדַ֕עַת כִּֽי־שִׁמְךָ֣ נִקְרָ֔א עַל־הַבַּ֥יִת הַזֶּ֖ה אֲשֶׁ֥ר בָּנִֽיתִי׃ כִּֽילד־יֵצֵ֨א עַמְּךָ֤ לַמִּלְחָמָה֙ עַל־א֣וֹיְבָ֔יו בַּדֶּ֖רֶךְ אֲשֶׁ֣ר תִּשְׁלָחֵ֑ם וְהִתְפַּֽלְל֣וּ אֵלֶ֗יךָ דֶּ֣רֶךְ הָעִ֤יר הַזֹּאת֙ אֲשֶׁ֣ר בָּחַ֣רְתָּ בָּ֔הּ וְהַבַּ֖יִת אֲשֶׁר־בָּנִ֥יתִי לִשְׁמֶֽךָ׃ וְשָׁמַעְתָּ֙ להמִן־הַשָּׁמַ֔יִם אֶת־תְּפִלָּתָ֖ם וְאֶת־תְּחִנָּתָ֑ם וְעָשִׂ֖יתָ מִשְׁפָּטָֽם׃ כִּ֣י לויֶחֶטְאוּ־לָ֗ךְ כִּ֣י אֵ֤ין אָדָם֙ אֲשֶׁ֣ר לֹא־יֶחֱטָ֔א וְאָנַפְתָּ֣ בָ֔ם וּנְתַתָּ֖ם לִפְנֵ֣י אוֹיֵ֑ב וְשָׁב֧וּם שׁוֹבֵיהֶ֛ם אֶל־אֶ֥רֶץ רְחוֹקָ֖ה א֥וֹ קְרוֹבָֽה׃ וְהֵשִׁ֨יבוּ֙ לזאֶל־לְבָבָ֔ם בָּאָ֖רֶץ אֲשֶׁ֣ר נִשְׁבּוּ־שָׁ֑ם וְשָׁ֣בוּ ׀ וְהִֽתְחַנְּנ֣וּ אֵלֶ֗יךָ בְּאֶ֤רֶץ שִׁבְיָם֙ לֵאמֹ֔ר חָטָ֥אנוּ הֶעֱוִ֖ינוּ וְרָשָֽׁעְנוּ׃ וְשָׁ֣בוּ לחאֵלֶ֗יךָ בְּכָל־לִבָּם֙ וּבְכָל־נַפְשָׁ֔ם בְּאֶ֥רֶץ שִׁבְיָ֖ם אֲשֶׁר־שָׁב֣וּ אֹתָ֑ם וְהִֽתְפַּֽלְל֗וּ דֶּ֤רֶךְ אַרְצָם֙ אֲשֶׁ֣ר נָתַ֣תָּה לַאֲבוֹתָ֔ם וְהָעִיר֙ אֲשֶׁ֣ר בָּחַ֔רְתָּ וְלַבַּ֖יִת אֲשֶׁר־בָּנִ֥יתִי לִשְׁמֶֽךָ׃ וְשָׁמַעְתָּ֨ לטמִן־הַשָּׁמַ֜יִם מִמְּכ֣וֹן שִׁבְתְּךָ֗ אֶת־תְּפִלָּתָם֙ וְאֶת־תְּחִנֹּ֣תֵיהֶ֔ם וְעָשִׂ֖יתָ מִשְׁפָּטָ֑ם וְסָלַחְתָּ֥ לְעַמְּךָ֖ אֲשֶׁ֥ר חָֽטְאוּ־לָֽךְ׃ עַתָּ֣ה מאֱלֹהַ֗י יִֽהְיוּ־נָ֤א עֵינֶ֨יךָ֙ פְּתֻח֔וֹת וְאָזְנֶ֖יךָ קַשֻּׁב֑וֹת לִתְפִלַּ֖ת הַמָּק֥וֹם הַזֶּֽה׃ ס         וְעַתָּ֗ה מאקוּמָ֞ה יְהוָ֤ה אֱלֹהִים֙ לְֽנוּחֶ֔ךָ אַתָּ֖ה וַאֲר֣וֹן עֻזֶּ֑ךָ כֹּהֲנֶ֜יךָ יְהוָ֤ה אֱלֹהִים֙ יִלְבְּשׁ֣וּ תְשׁוּעָ֔ה וַחֲסִידֶ֖יךָ יִשְׂמְח֥וּ בַטּֽוֹב׃ יְהוָ֣ה מבאֱלֹהִ֔ים אַל־תָּשֵׁ֖ב פְּנֵ֣י מְשִׁיחֶ֑יךָ זָכְרָ֕ה לְחַֽסְדֵ֖י דָּוִ֥יד עַבְדֶּֽךָ׃ פ
וּכְכַלּ֤וֹת זאשְׁלֹמֹה֙ לְהִתְפַּלֵּ֔ל וְהָאֵ֗שׁ יָֽרְדָה֙ מֵֽהַשָּׁמַ֔יִם וַתֹּ֥אכַל הָעֹלָ֖ה וְהַזְּבָחִ֑ים וּכְב֥וֹד יְהוָ֖ה מָלֵ֥א אֶת־הַבָּֽיִת׃ וְלֹ֤א ביָֽכְלוּ֙ הַכֹּ֣הֲנִ֔ים לָב֖וֹא אֶל־בֵּ֣ית יְהוָ֑ה כִּֽי־מָלֵ֥א כְבוֹד־יְהוָ֖ה אֶת־בֵּ֥ית יְהוָֽה׃ וְכֹ֣ל ג׀ בְּנֵ֣י יִשְׂרָאֵ֗ל רֹאִים֙ בְּרֶ֣דֶת הָאֵ֔שׁ וּכְב֥וֹד יְהוָ֖ה עַל־הַבָּ֑יִת וַיִּכְרְעוּ֩ אַפַּ֨יִם אַ֤רְצָה עַל־הָרִֽצְפָה֙ וַיִּֽשְׁתַּֽחֲו֔וּ וְהוֹד֤וֹת לַיהוָה֙ כִּ֣י ט֔וֹב כִּ֥י לְעוֹלָ֖ם חַסְדּֽוֹ׃ וְהַמֶּ֖לֶךְ דוְכָל־הָעָ֑ם זֹבְחִ֥ים זֶ֖בַח לִפְנֵ֥י יְהוָֽה׃ ס         וַיִּזְבַּ֞ח ההַמֶּ֣לֶךְ שְׁלֹמֹה֮ אֶת־זֶ֣בַח הַבָּקָ֗ר עֶשְׂרִ֤ים וּשְׁנַ֨יִם֙ אֶ֔לֶף וְצֹ֕אן מֵאָ֥ה וְעֶשְׂרִ֖ים אָ֑לֶף וַֽיַּחְנְכוּ֙ אֶת־בֵּ֣ית הָֽאֱלֹהִ֔ים הַמֶּ֖לֶךְ וְכָל־הָעָֽם׃ וְהַכֹּהֲנִ֞ים ועַל־מִשְׁמְרוֹתָ֣ם עֹמְדִ֗ים וְהַלְוִיִּ֞ם בִּכְלֵי־שִׁ֤יר יְהוָה֙ אֲשֶׁ֨ר עָשָׂ֜ה דָּוִ֣יד הַמֶּ֗לֶךְ לְהֹד֤וֹת לַיהוָה֙ כִּֽי־לְעוֹלָ֣ם חַסְדּ֔וֹ בְּהַלֵּ֥ל דָּוִ֖יד בְּיָדָ֑ם וְהַכֹּהֲנִים֙ מחצצרים מַחְצְרִ֣ים נֶגְדָּ֔ם וְכָל־יִשְׂרָאֵ֖ל עֹמְדִֽים׃ ס         וַיְקַדֵּ֣שׁ זשְׁלֹמֹ֗ה אֶת־תּ֤וֹךְ הֶֽחָצֵר֙ אֲשֶׁר֙ לִפְנֵ֣י בֵית־יְהוָ֔ה כִּֽי־עָ֤שָׂה שָׁם֙ הָֽעֹל֔וֹת וְאֵ֖ת חֶלְבֵ֣י הַשְּׁלָמִ֑ים כִּֽי־מִזְבַּ֤ח הַנְּחֹ֨שֶׁת֙ אֲשֶׁ֣ר עָשָׂ֣ה שְׁלֹמֹ֔ה לֹ֣א יָכ֗וֹל לְהָכִ֛יל אֶת־הָעֹלָ֥ה וְאֶת־הַמִּנְחָ֖ה וְאֶת־הַחֲלָבִֽים׃ וַיַּ֣עַשׂ חשְׁלֹמֹ֣ה אֶת־הֶ֠חָג בָּעֵ֨ת הַהִ֜יא שִׁבְעַ֤ת יָמִים֙ וְכָל־יִשְׂרָאֵ֣ל עִמּ֔וֹ קָהָ֖ל גָּד֣וֹל מְאֹ֑ד מִלְּב֥וֹא חֲמָ֖ת עַד־נַ֥חַל מִצְרָֽיִם׃ וַֽיַּעֲשׂ֛וּ טבַּיּ֥וֹם הַשְּׁמִינִ֖י עֲצָ֑רֶת כִּ֣י ׀ חֲנֻכַּ֣ת הַמִּזְבֵּ֗חַ עָשׂוּ֙ שִׁבְעַ֣ת יָמִ֔ים וְהֶחָ֖ג שִׁבְעַ֥ת יָמִֽים׃ וּבְי֨וֹם יעֶשְׂרִ֤ים וּשְׁלֹשָׁה֙ לַחֹ֣דֶשׁ הַשְּׁבִיעִ֔י שִׁלַּ֥ח אֶת־הָעָ֖ם לְאָהֳלֵיהֶ֑ם שְׂמֵחִים֙ וְט֣וֹבֵי לֵ֔ב עַל־הַטּוֹבָ֗ה אֲשֶׁ֨ר עָשָׂ֤ה יְהוָה֙ לְדָוִ֣יד וְלִשְׁלֹמֹ֔ה וּלְיִשְׂרָאֵ֖ל עַמּֽוֹ׃ וַיְכַ֧ל יאשְׁלֹמֹ֛ה אֶת־בֵּ֥ית יְהוָ֖ה וְאֶת־בֵּ֣ית הַמֶּ֑לֶךְ וְאֵ֨ת כָּל־הַבָּ֜א עַל־לֵ֣ב שְׁלֹמֹ֗ה לַעֲשׂ֧וֹת בְּבֵית־יְהוָ֛ה וּבְבֵית֖וֹ הִצְלִֽיחַ׃ פ
וַיֵּרָ֧א יביְהוָ֛ה אֶל־שְׁלֹמֹ֖ה בַּלָּ֑יְלָה וַיֹּ֣אמֶר ל֗וֹ שָׁמַ֨עְתִּי֙ אֶת־תְּפִלָּתֶ֔ךָ וּבָחַ֜רְתִּי בַּמָּק֥וֹם הַזֶּ֛ה לִ֖י לְבֵ֥ית זָֽבַח׃ הֵ֣ן יגאֶֽעֱצֹ֤ר הַשָּׁמַ֨יִם֙ וְלֹֽא־יִהְיֶ֣ה מָטָ֔ר וְהֵן־אֲצַוֶּ֥ה עַל־חָגָ֖ב לֶאֱכ֣וֹל הָאָ֑רֶץ וְאִם־אֲשַׁלַּ֥ח דֶּ֖בֶר בְּעַמִּֽי׃ וְיִכָּנְע֨וּ ידעַמִּ֜י אֲשֶׁ֧ר נִֽקְרָא־שְׁמִ֣י עֲלֵיהֶ֗ם וְיִֽתְפַּֽלְלוּ֙ וִֽיבַקְשׁ֣וּ פָנַ֔י וְיָשֻׁ֖בוּ מִדַּרְכֵיהֶ֣ם הָרָעִ֑ים וַאֲנִי֙ אֶשְׁמַ֣ע מִן־הַשָּׁמַ֔יִם וְאֶסְלַח֙ לְחַטָּאתָ֔ם וְאֶרְפָּ֖א אֶת־אַרְצָֽם׃ עַתָּ֗ה טועֵינַי֙ יִהְי֣וּ פְתֻח֔וֹת וְאָזְנַ֖י קַשֻּׁב֑וֹת לִתְפִלַּ֖ת הַמָּק֥וֹם הַזֶּֽה׃ וְעַתָּ֗ה טזבָּחַ֤רְתִּי וְהִקְדַּ֨שְׁתִּי֙ אֶת־הַבַּ֣יִת הַזֶּ֔ה לִהְיוֹת־שְׁמִ֥י שָׁ֖ם עַד־עוֹלָ֑ם וְהָי֨וּ עֵינַ֧י וְלִבִּ֛י שָׁ֖ם כָּל־הַיָּמִֽים׃ וְאַתָּ֞ה יזאִם־תֵּלֵ֣ךְ לְפָנַ֗י כַּאֲשֶׁ֤ר הָלַךְ֙ דָּוִ֣יד אָבִ֔יךָ וְלַעֲשׂ֕וֹת כְּכֹ֖ל אֲשֶׁ֣ר צִוִּיתִ֑יךָ וְחֻקַּ֥י וּמִשְׁפָּטַ֖י תִּשְׁמֽוֹר׃ וַהֲקִ֣ימוֹתִ֔י יחאֵ֖ת כִּסֵּ֣א מַלְכוּתֶ֑ךָ כַּאֲשֶׁ֣ר כָּרַ֗תִּי לְדָוִ֤יד אָבִ֨יךָ֙ לֵאמֹ֔ר לֹֽא־יִכָּרֵ֤ת לְךָ֙ אִ֔ישׁ מוֹשֵׁ֖ל בְּיִשְׂרָאֵֽל׃ וְאִםיט־תְּשׁוּב֣וּן אַתֶּ֔ם וַעֲזַבְתֶּם֙ חֻקּוֹתַ֣י וּמִצְוֺתַ֔י אֲשֶׁ֥ר נָתַ֖תִּי לִפְנֵיכֶ֑ם וַהֲלַכְתֶּ֗ם וַעֲבַדְתֶּם֙ אֱלֹהִ֣ים אֲחֵרִ֔ים וְהִשְׁתַּחֲוִיתֶ֖ם לָהֶֽם׃ וּנְתַשְׁתִּ֗ים כמֵעַ֤ל אַדְמָתִי֙ אֲשֶׁ֣ר נָתַ֣תִּי לָהֶ֔ם וְאֶת־הַבַּ֤יִת הַזֶּה֙ אֲשֶׁ֣ר הִקְדַּ֣שְׁתִּי לִשְׁמִ֔י אַשְׁלִ֖יךְ מֵעַ֣ל פָּנָ֑י וְאֶתְּנֶ֛נּוּ לְמָשָׁ֥ל וְלִשְׁנִינָ֖ה בְּכָל־הָעַמִּֽים׃ וְהַבַּ֤יִת כאהַזֶּה֙ אֲשֶׁ֣ר הָיָ֣ה עֶלְי֔וֹן לְכָל־עֹבֵ֥ר עָלָ֖יו יִשֹּׁ֑ם וְאָמַ֗ר בַּמֶּ֨ה עָשָׂ֤ה יְהוָה֙ כָּ֔כָה לָאָ֥רֶץ הַזֹּ֖את וְלַבַּ֥יִת הַזֶּֽה׃ וְאָמְר֗וּ כבעַל֩ אֲשֶׁ֨ר עָֽזְב֜וּ אֶת־יְהוָ֣ה ׀ אֱלֹהֵ֣י אֲבֹתֵיהֶ֗ם אֲשֶׁ֣ר הוֹצִיאָם֮ מֵאֶ֣רֶץ מִצְרַיִם֒ וַֽיַּחֲזִ֨יקוּ֙ בֵּאלֹהִ֣ים אֲחֵרִ֔ים וַיִּשְׁתַּחֲו֥וּ לָהֶ֖ם וַיַּֽעַבְד֑וּם עַל־כֵּן֙ הֵבִ֣יא עֲלֵיהֶ֔ם אֵ֥ת כָּל־הָרָעָ֖ה הַזֹּֽאת׃ פ
וַיְהִ֞י אחמִקֵּ֣ץ ׀ עֶשְׂרִ֣ים שָׁנָ֗ה אֲשֶׁ֨ר בָּנָ֧ה שְׁלֹמֹ֛ה אֶת־בֵּ֥ית יְהוָ֖ה וְאֶת־בֵּיתֽוֹ׃ וְהֶעָרִ֗ים באֲשֶׁ֨ר נָתַ֤ן חוּרָם֙ לִשְׁלֹמֹ֔ה בָּנָ֥ה שְׁלֹמֹ֖ה אֹתָ֑ם וַיּ֥וֹשֶׁב שָׁ֖ם אֶת־בְּנֵ֥י יִשְׂרָאֵֽל׃ וַיֵּ֤לֶךְ גשְׁלֹמֹה֙ חֲמָ֣ת צוֹבָ֔ה וַיֶּחֱזַ֖ק עָלֶֽיהָ׃ וַיִּ֥בֶן דאֶת־תַּדְמֹ֖ר בַּמִּדְבָּ֑ר וְאֵת֙ כָּל־עָרֵ֣י הַֽמִּסְכְּנ֔וֹת אֲשֶׁ֥ר בָּנָ֖ה בַּחֲמָֽת׃ וַיִּ֜בֶן האֶת־בֵּ֤ית חוֹרוֹן֙ הָֽעֶלְי֔וֹן וְאֶת־בֵּ֥ית חוֹר֖וֹן הַתַּחְתּ֑וֹן עָרֵ֣י מָצ֔וֹר חוֹמ֖וֹת דְּלָתַ֥יִם וּבְרִֽיחַ׃ וְאֶֽתו־בַּעֲלָ֗ת וְאֵ֨ת כָּל־עָרֵ֤י הַֽמִּסְכְּנוֹת֙ אֲשֶׁ֣ר הָי֣וּ לִשְׁלֹמֹ֔ה וְאֵת֙ כָּל־עָרֵ֣י הָרֶ֔כֶב וְאֵ֖ת עָרֵ֣י הַפָּרָשִׁ֑ים וְאֵ֣ת ׀ כָּל־חֵ֣שֶׁק שְׁלֹמֹ֗ה אֲשֶׁ֤ר חָשַׁק֙ לִבְנ֤וֹת בִּירֽוּשָׁלִַ֨ם֙ וּבַלְּבָנ֔וֹן וּבְכֹ֖ל אֶ֥רֶץ מֶמְשַׁלְתּֽוֹ׃ כָּלז־הָ֠עָם הַנּוֹתָ֨ר מִן־הַחִתִּ֜י וְהָאֱמֹרִ֤י וְהַפְּרִזִּי֙ וְהַחִוִּ֣י וְהַיְבוּסִ֔י אֲשֶׁ֛ר לֹ֥א מִיִּשְׂרָאֵ֖ל הֵֽמָּה׃ מִןח־בְּנֵיהֶ֗ם אֲשֶׁ֨ר נוֹתְר֤וּ אַחֲרֵיהֶם֙ בָּאָ֔רֶץ אֲשֶׁ֥ר לֹֽא־כִלּ֖וּם בְּנֵ֣י יִשְׂרָאֵ֑ל וַיַּעֲלֵ֤ם שְׁלֹמֹה֙ לְמַ֔ס עַ֖ד הַיּ֥וֹם הַזֶּֽה׃ וּמִןט־בְּנֵי֙ יִשְׂרָאֵ֔ל אֲ֠שֶׁר לֹא־נָתַ֧ן שְׁלֹמֹ֛ה לַעֲבָדִ֖ים לִמְלַאכְתּ֑וֹ כִּי־הֵ֜מָּה אַנְשֵׁ֤י מִלְחָמָה֙ וְשָׂרֵ֣י שָׁלִישָׁ֔יו וְשָׂרֵ֥י רִכְבּ֖וֹ וּפָרָשָֽׁיו׃ פ
וְאֵ֨לֶּה ישָׂרֵ֤י הנציבים הַנִּצָּבִ֛ים אֲשֶׁר־לַמֶּ֥לֶךְ שְׁלֹמֹ֖ה חֲמִשִּׁ֣ים וּמָאתָ֑יִם הָרֹדִ֖ים בָּעָֽם׃ וְאֶתיא־בַּת־פַּרְעֹ֗ה הֶעֱלָ֤ה שְׁלֹמֹה֙ מֵעִ֣יר דָּוִ֔יד לַבַּ֖יִת אֲשֶׁ֣ר בָּֽנָה־לָ֑הּ כִּ֣י אָמַ֗ר לֹא־תֵשֵׁ֨ב אִשָּׁ֥ה לִי֙ בְּבֵית֙ דָּוִ֣יד מֶֽלֶךְ־יִשְׂרָאֵ֔ל כִּי־קֹ֣דֶשׁ הֵ֔מָּה אֲשֶׁר־בָּֽאָ֥ה אֲלֵיהֶ֖ם אֲר֥וֹן יְהוָֽה׃ פ
אָ֣ז יבהֶעֱלָ֧ה שְׁלֹמֹ֛ה עֹל֖וֹת לַיהוָ֑ה עַ֚ל מִזְבַּ֣ח יְהוָ֔ה אֲשֶׁ֥ר בָּנָ֖ה לִפְנֵ֥י הָאוּלָֽם׃ וּבִדְבַריג־י֣וֹם בְּי֗וֹם לְהַעֲלוֹת֙ כְּמִצְוַ֣ת מֹשֶׁ֔ה לַשַּׁבָּתוֹת֙ וְלֶ֣חֳדָשִׁ֔ים וְלַמּ֣וֹעֲד֔וֹת שָׁל֥וֹשׁ פְּעָמִ֖ים בַּשָּׁנָ֑ה בְּחַ֧ג הַמַּצּ֛וֹת וּבְחַ֥ג הַשָּׁבֻע֖וֹת וּבְחַ֥ג הַסֻּכּֽוֹת׃ וַיַּעֲמֵ֣ד ידכְּמִשְׁפַּ֣ט דָּֽוִיד־אָ֠בִיו אֶת־מַחְלְק֨וֹת הַכֹּהֲנִ֜ים עַל־עֲבֹדָתָ֗ם וְהַלְוִיִּ֣ם עַל־מִ֠שְׁמְרוֹתָם לְהַלֵּ֨ל וּלְשָׁרֵ֜ת נֶ֤גֶד הַכֹּֽהֲנִים֙ לִדְבַר־י֣וֹם בְּיוֹמ֔וֹ וְהַשּׁוֹעֲרִ֥ים בְּמַחְלְקוֹתָ֖ם לְשַׁ֣עַר וָשָׁ֑עַר כִּ֣י כֵ֔ן מִצְוַ֖ת דָּוִ֥יד אִישׁ־הָאֱלֹהִֽים׃ וְלֹ֣א טוסָרוּ֩ מִצְוַ֨ת הַמֶּ֜לֶךְ עַל־הַכֹּהֲנִ֧ים וְהַלְוִיִּ֛ם לְכָל־דָּבָ֖ר וְלָאֹצָרֽוֹת׃ וַתִּכֹּן֙ טזכָּל־מְלֶ֣אכֶת שְׁלֹמֹ֔ה עַד־הַיּ֛וֹם מוּסַ֥ד בֵּית־יְהוָ֖ה וְעַד־כְּלֹת֑וֹ שָׁלֵ֖ם בֵּ֥ית יְהוָֽה׃ ס         אָז֩ יזהָלַ֨ךְ שְׁלֹמֹ֜ה לְעֶצְיֽוֹן־גֶּ֧בֶר וְאֶל־אֵיל֛וֹת עַל־שְׂפַ֥ת הַיָּ֖ם בְּאֶ֥רֶץ אֱדֽוֹם׃ וַיִּֽשְׁלַֽחיח־לוֹ֩ חוּרָ֨ם בְּיַד־עֲבָדָ֜יו אוניות אֳנִיּ֗וֹת וַעֲבָדִים֮ י֣וֹדְעֵי יָם֒ וַיָּבֹ֜אוּ עִם־עַבְדֵ֤י שְׁלֹמֹה֙ אוֹפִ֔ירָה וַיִּקְח֣וּ מִשָּׁ֔ם אַרְבַּע־מֵא֥וֹת וַחֲמִשִּׁ֖ים כִּכַּ֣ר זָהָ֑ב וַיָּבִ֖יאוּ אֶל־הַמֶּ֥לֶךְ שְׁלֹמֹֽה׃ פ
וּמַֽלְכַּתטא־שְׁבָ֗א שָֽׁמְעָה֮ אֶת־שֵׁ֣מַע שְׁלֹמֹה֒ וַתָּב֣וֹא לְנַסּוֹת֩ אֶת־שְׁלֹמֹ֨ה בְחִיד֜וֹת בִּירֽוּשָׁלִַ֗ם בְּחַ֣יִל כָּבֵ֣ד מְאֹ֡ד וּ֠גְמַלִּים נֹשְׂאִ֨ים בְּשָׂמִ֧ים וְזָהָ֛ב לָרֹ֖ב וְאֶ֣בֶן יְקָרָ֑ה וַתָּבוֹא֙ אֶל־שְׁלֹמֹ֔ה וַתְּדַבֵּ֣ר עִמּ֔וֹ אֵ֛ת כָּל־אֲשֶׁ֥ר הָיָ֖ה עִם־לְבָבָֽהּ׃ וַיַּגֶּדב־לָ֥הּ שְׁלֹמֹ֖ה אֶת־כָּל־דְּבָרֶ֑יהָ וְלֹֽא־נֶעְלַ֤ם דָּבָר֙ מִשְּׁלֹמֹ֔ה אֲשֶׁ֧ר לֹ֦א הִגִּ֖יד לָֽהּ׃ וַתֵּ֨רֶא֙ גמַֽלְכַּת־שְׁבָ֔א אֵ֖ת חָכְמַ֣ת שְׁלֹמֹ֑ה וְהַבַּ֖יִת אֲשֶׁ֥ר בָּנָֽה׃ וּמַאֲכַ֣ל דשֻׁלְחָנ֡וֹ וּמוֹשַׁ֣ב עֲבָדָיו֩ וּמַעֲמַ֨ד מְשָׁרְתָ֜יו וּמַלְבּֽוּשֵׁיהֶ֗ם וּמַשְׁקָיו֙ וּמַלְבּ֣וּשֵׁיהֶ֔ם וַעֲלִיָּת֔וֹ אֲשֶׁ֥ר יַעֲלֶ֖ה בֵּ֣ית יְהוָ֑ה וְלֹא־הָ֥יָה ע֛וֹד בָּ֖הּ רֽוּחַ׃ וַתֹּ֨אמֶר֙ האֶל־הַמֶּ֔לֶךְ אֱמֶת֙ הַדָּבָ֔ר אֲשֶׁ֥ר שָׁמַ֖עְתִּי בְּאַרְצִ֑י עַל־דְּבָרֶ֖יךָ וְעַל־חָכְמָתֶֽךָ׃ וְלֹֽאו־הֶאֱמַ֣נְתִּי לְדִבְרֵיהֶ֗ם עַ֤ד אֲשֶׁר־בָּ֨אתִי֙ וַתִּרְאֶ֣ינָה עֵינַ֔י וְהִנֵּה֙ לֹ֣א הֻגַּד־לִ֔י חֲצִ֖י מַרְבִּ֣ית חָכְמָתֶ֑ךָ יָסַ֕פְתָּ עַל־הַשְּׁמוּעָ֖ה אֲשֶׁ֥ר שָׁמָֽעְתִּי׃ אַשְׁרֵ֣י זאֲנָשֶׁ֔יךָ וְאַשְׁרֵ֖י עֲבָדֶ֣יךָ אֵ֑לֶּה הָעֹמְדִ֤ים לְפָנֶ֨יךָ֙ תָּמִ֔יד וְשֹׁמְעִ֖ים אֶת־חָכְמָתֶֽךָ׃ יְהִ֨י חיְהוָ֤ה אֱלֹהֶ֨יךָ֙ בָּר֔וּךְ אֲשֶׁ֣ר ׀ חָפֵ֣ץ בְּךָ֗ לְתִתְּךָ֤ עַל־כִּסְאוֹ֙ לְמֶ֔לֶךְ לַיהוָ֖ה אֱלֹהֶ֑יךָ בְּאַהֲבַ֨ת אֱלֹהֶ֤יךָ אֶת־יִשְׂרָאֵל֙ לְהַעֲמִיד֣וֹ לְעוֹלָ֔ם וַיִּתֶּנְךָ֤ עֲלֵיהֶם֙ לְמֶ֔לֶךְ לַעֲשׂ֖וֹת מִשְׁפָּ֥ט וּצְדָקָֽה׃ וַתִּתֵּ֨ן טלַמֶּ֜לֶךְ מֵאָ֥ה וְעֶשְׂרִ֣ים ׀ כִּכַּ֣ר זָהָ֗ב וּבְשָׂמִ֛ים לָרֹ֥ב מְאֹ֖ד וְאֶ֣בֶן יְקָרָ֑ה וְלֹ֤א הָיָה֙ כַּבֹּ֣שֶׂם הַה֔וּא אֲשֶׁר־נָתְנָ֥ה מַֽלְכַּת־שְׁבָ֖א לַמֶּ֥לֶךְ שְׁלֹמֹֽה׃ וְגַםי־עַבְדֵ֤י חירם חוּרָם֙ וְעַבְדֵ֣י שְׁלֹמֹ֔ה אֲשֶׁר־הֵבִ֥יאוּ זָהָ֖ב מֵאוֹפִ֑יר הֵבִ֛יאוּ עֲצֵ֥י אַלְגּוּמִּ֖ים וְאֶ֥בֶן יְקָרָֽה׃ וַיַּ֣עַשׂ יאהַ֠מֶּלֶךְ אֶת־עֲצֵ֨י הָֽאַלְגּוּמִּ֜ים מְסִלּ֤וֹת לְבֵית־יְהוָה֙ וּלְבֵ֣ית הַמֶּ֔לֶךְ וְכִנֹּר֥וֹת וּנְבָלִ֖ים לַשָּׁרִ֑ים וְלֹא־נִרְא֥וּ כָהֵ֛ם לְפָנִ֖ים בְּאֶ֥רֶץ יְהוּדָֽה׃ וְהַמֶּ֨לֶךְ יבשְׁלֹמֹ֜ה נָתַ֣ן לְמַֽלְכַּת־שְׁבָ֗א אֶת־כָּל־חֶפְצָהּ֙ אֲשֶׁ֣ר שָׁאָ֔לָה מִלְּבַ֖ד אֲשֶׁר־הֵבִ֣יאָה אֶל־הַמֶּ֑לֶךְ וַֽתַּהֲפֹ֛ךְ וַתֵּ֥לֶךְ לְאַרְצָ֖הּ הִ֥יא וַעֲבָדֶֽיהָ׃ פ
וַיְהִי֙ יגמִשְׁקַ֣ל הַזָּהָ֔ב אֲשֶׁר־בָּ֥א לִשְׁלֹמֹ֖ה בְּשָׁנָ֣ה אֶחָ֑ת שֵׁ֥שׁ מֵא֛וֹת וְשִׁשִּׁ֥ים וָשֵׁ֖שׁ כִּכְּרֵ֥י זָהָֽב׃ לְבַ֞ד ידמֵאַנְשֵׁ֧י הַתָּרִ֛ים וְהַסֹּחֲרִ֖ים מְבִיאִ֑ים וְכָל־מַלְכֵ֤י עֲרַב֙ וּפַח֣וֹת הָאָ֔רֶץ מְבִיאִ֛ים זָהָ֥ב וָכֶ֖סֶף לִשְׁלֹמֹֽה׃ וַיַּ֨עַשׂ טוהַמֶּ֧לֶךְ שְׁלֹמֹ֛ה מָאתַ֥יִם צִנָּ֖ה זָהָ֣ב שָׁח֑וּט שֵׁ֤שׁ מֵאוֹת֙ זָהָ֣ב שָׁח֔וּט יַעֲלֶ֖ה עַל־הַצִּנָּ֥ה הָאֶחָֽת׃ וּשְׁלֹשׁטז־מֵא֤וֹת מָֽגִנִּים֙ זָהָ֣ב שָׁח֔וּט שְׁלֹ֤שׁ מֵאוֹת֙ זָהָ֔ב יַעֲלֶ֖ה עַל־הַמָּגֵ֣ן הָאֶחָ֑ת וַיִּתְּנֵ֣ם הַמֶּ֔לֶךְ בְּבֵ֖ית יַ֥עַר הַלְּבָנֽוֹן׃ פ
וַיַּ֧עַשׂ יזהַמֶּ֛לֶךְ כִּסֵּא־שֵׁ֖ן גָּד֑וֹל וַיְצַפֵּ֖הוּ זָהָ֥ב טָהֽוֹר׃ וְשֵׁ֣שׁ יחמַעֲל֣וֹת לַ֠כִּסֵּא וְכֶ֨בֶשׁ בַּזָּהָ֤ב לַכִּסֵּא֙ מָאֳחָזִ֔ים וְיָד֛וֹת מִזֶּ֥ה וּמִזֶּ֖ה עַל־מְק֣וֹם הַשָּׁ֑בֶת וּשְׁנַ֣יִם אֲרָי֔וֹת עֹמְדִ֖ים אֵ֥צֶל הַיָּדֽוֹת׃ וּשְׁנֵ֧ים יטעָשָׂ֣ר אֲרָי֗וֹת עֹמְדִ֥ים שָׁ֛ם עַל־שֵׁ֥שׁ הַֽמַּעֲל֖וֹת מִזֶּ֣ה וּמִזֶּ֑ה לֹא־נַעֲשָׂ֥ה כֵ֖ן לְכָל־מַמְלָכָֽה׃ וְ֠כֹל ככְּלֵ֞י מַשְׁקֵ֨ה הַמֶּ֤לֶךְ שְׁלֹמֹה֙ זָהָ֔ב וְכֹ֗ל כְּלֵ֛י בֵּֽית־יַ֥עַר הַלְּבָנ֖וֹן זָהָ֣ב סָג֑וּר אֵ֣ין כֶּ֗סֶף נֶחְשָׁ֛ב בִּימֵ֥י שְׁלֹמֹ֖ה לִמְאֽוּמָה׃ כִּֽיכא־אֳנִיּ֤וֹת לַמֶּ֨לֶךְ֙ הֹלְכ֣וֹת תַּרְשִׁ֔ישׁ עִ֖ם עַבְדֵ֣י חוּרָ֑ם אַחַת֩ לְשָׁל֨וֹשׁ שָׁנִ֜ים תָּב֣וֹאנָה ׀ אֳנִיּ֣וֹת תַּרְשִׁ֗ישׁ נֹֽשְׂאוֹת֙ זָהָ֣ב וָכֶ֔סֶף שֶׁנְהַבִּ֥ים וְקוֹפִ֖ים וְתוּכִּיִּֽים׃ פ
וַיִּגְדַּל֙ כבהַמֶּ֣לֶךְ שְׁלֹמֹ֔ה מִכֹּ֖ל מַלְכֵ֣י הָאָ֑רֶץ לְעֹ֖שֶׁר וְחָכְמָֽה׃ וְכֹל֙ כגמַלְכֵ֣י הָאָ֔רֶץ מְבַקְשִׁ֖ים אֶת־פְּנֵ֣י שְׁלֹמֹ֑ה לִשְׁמֹ֨עַ֙ אֶת־חָכְמָת֔וֹ אֲשֶׁר־נָתַ֥ן הָאֱלֹהִ֖ים בְּלִבּֽוֹ׃ וְהֵ֣ם כדמְבִיאִ֣ים אִ֣ישׁ מִנְחָת֡וֹ כְּלֵ֣י כֶסֶף֩ וּכְלֵ֨י זָהָ֤ב וּשְׂלָמוֹת֙ נֵ֣שֶׁק וּבְשָׂמִ֔ים סוּסִ֖ים וּפְרָדִ֑ים דְּבַר־שָׁנָ֖ה בְּשָׁנָֽה׃ פ
וַיְהִ֨י כהלִשְׁלֹמֹ֜ה אַרְבַּעַת֩ אֲלָפִ֨ים אֻֽרְי֤וֹת סוּסִים֙ וּמַרְכָּב֔וֹת וּשְׁנֵים־עָשָׂ֥ר אֶ֖לֶף פָּרָשִׁ֑ים וַיַּנִּיחֵם֙ בְּעָרֵ֣י הָרֶ֔כֶב וְעִם־הַמֶּ֖לֶךְ בִּירוּשָׁלִָֽם׃ וַיְהִ֥י כומוֹשֵׁ֖ל בְּכָל־הַמְּלָכִ֑ים מִן־הַנָּהָר֙ וְעַד־אֶ֣רֶץ פְּלִשְׁתִּ֔ים וְעַ֖ד גְּב֥וּל מִצְרָֽיִם׃ וַיִּתֵּ֨ן כזהַמֶּ֧לֶךְ אֶת־הַכֶּ֛סֶף בִּירוּשָׁלִַ֖ם כָּאֲבָנִ֑ים וְאֵ֣ת הָאֲרָזִ֗ים נָתַ֛ן כַּשִּׁקְמִ֥ים אֲשֶׁר־בַּשְּׁפֵלָ֖ה לָרֹֽב׃ וּמוֹצִיאִ֨ים כחסוּסִ֧ים מִמִּצְרַ֛יִם לִשְׁלֹמֹ֖ה וּמִכָּל־הָאֲרָצֽוֹת׃ וּשְׁאָר֙ כטדִּבְרֵ֣י שְׁלֹמֹ֔ה הָרִאשֹׁנִ֖ים וְהָאֲחֲרוֹנִ֑ים הֲלֹא־הֵ֣ם כְּתוּבִ֗ים עַל־דִּבְרֵי֙ נָתָ֣ן הַנָּבִ֔יא וְעַל־נְבוּאַ֞ת אֲחִיָּ֣ה הַשִּֽׁילוֹנִ֗י וּבַחֲזוֹת֙ יעדי יֶעְדּ֣וֹ הַחֹזֶ֔ה עַל־יָרָבְעָ֖ם בֶּן־נְבָֽט׃ וַיִּמְלֹ֨ךְ לשְׁלֹמֹ֧ה בִֽירוּשָׁלִַ֛ם עַל־כָּל־יִשְׂרָאֵ֖ל אַרְבָּעִ֥ים שָׁנָֽה׃ וַיִּשְׁכַּ֤ב לאשְׁלֹמֹה֙ עִם־אֲבֹתָ֔יו וַֽיִּקְבְּרֻ֔הוּ בְּעִ֖יר דָּוִ֣יד אָבִ֑יו וַיִּמְלֹ֛ךְ רְחַבְעָ֥ם בְּנ֖וֹ תַּחְתָּֽיו׃ פ
וַיֵּ֥לֶךְ יארְחַבְעָ֖ם שְׁכֶ֑מָה כִּ֥י שְׁכֶ֛ם בָּ֥אוּ כָל־יִשְׂרָאֵ֖ל לְהַמְלִ֥יךְ אֹתֽוֹ׃ וַיְהִ֞י בכִּשְׁמֹ֨עַ יָרָבְעָ֤ם בֶּן־נְבָט֙ וְה֣וּא בְמִצְרַ֔יִם אֲשֶׁ֣ר בָּרַ֔ח מִפְּנֵ֖י שְׁלֹמֹ֣ה הַמֶּ֑לֶךְ וַיָּ֥שָׁב יָרָבְעָ֖ם מִמִּצְרָֽיִם׃ וַֽיִּשְׁלְחוּ֙ גוַיִּקְרְאוּ־ל֔וֹ וַיָּבֹ֥א יָרָבְעָ֖ם וְכָל־יִשְׂרָאֵ֑ל וַֽיְדַבְּר֔וּ אֶל־רְחַבְעָ֖ם לֵאמֹֽר׃ אָבִ֖יךָ דהִקְשָׁ֣ה אֶת־עֻלֵּ֑נוּ וְעַתָּ֡ה הָקֵל֩ מֵעֲבֹדַ֨ת אָבִ֜יךָ הַקָּשָׁ֗ה וּמֵעֻלּ֧וֹ הַכָּבֵ֛ד אֲשֶׁר־נָתַ֥ן עָלֵ֖ינוּ וְנַֽעַבְדֶֽךָּ׃ וַיֹּ֣אמֶר האֲלֵהֶ֗ם ע֛וֹד שְׁלֹ֥שֶׁת יָמִ֖ים וְשׁ֣וּבוּ אֵלָ֑י וַיֵּ֖לֶךְ הָעָֽם׃ ס         וַיִּוָּעַ֞ץ והַמֶּ֣לֶךְ רְחַבְעָ֗ם אֶת־הַזְּקֵנִים֙ אֲשֶׁר־הָי֣וּ עֹֽמְדִ֗ים לִפְנֵי֙ שְׁלֹמֹ֣ה אָבִ֔יו בִּֽהְיֹת֥וֹ חַ֖י לֵאמֹ֑ר אֵ֚יךְ אַתֶּ֣ם נֽוֹעָצִ֔ים לְהָשִׁ֥יב לָֽעָם־הַזֶּ֖ה דָּבָֽר׃ וַיְדַבְּר֨וּ זאֵלָ֜יו לֵאמֹ֗ר אִם־תִּֽהְיֶ֨ה לְט֜וֹב לְהָעָ֤ם הַזֶּה֙ וּרְצִיתָ֔ם וְדִבַּרְתָּ֥ אֲלֵהֶ֖ם דְּבָרִ֣ים טוֹבִ֑ים וְהָי֥וּ לְךָ֛ עֲבָדִ֖ים כָּל־הַיָּמִֽים׃ וַֽיַּעֲזֹ֛ב חאֶת־עֲצַ֥ת הַזְּקֵנִ֖ים אֲשֶׁ֣ר יְעָצֻ֑הוּ וַיִּוָּעַ֗ץ אֶת־הַיְלָדִים֙ אֲשֶׁ֣ר גָּדְל֣וּ אִתּ֔וֹ הָעֹמְדִ֖ים לְפָנָֽיו׃ וַיֹּ֣אמֶר טאֲלֵהֶ֗ם מָ֚ה אַתֶּ֣ם נֽוֹעָצִ֔ים וְנָשִׁ֥יב דָּבָ֖ר אֶת־הָעָ֣ם הַזֶּ֑ה אֲשֶׁ֨ר דִּבְּר֤וּ אֵלַי֙ לֵאמֹ֔ר הָקֵל֙ מִן־הָעֹ֔ל אֲשֶׁר־נָתַ֥ן אָבִ֖יךָ עָלֵֽינוּ׃ וַיְדַבְּר֣וּ יאִתּ֗וֹ הַיְלָדִים֙ אֲשֶׁ֨ר גָּדְל֣וּ אִתּוֹ֮ לֵאמֹר֒ כֹּֽה־תֹאמַ֡ר לָעָם֩ אֲשֶׁר־דִּבְּר֨וּ אֵלֶ֜יךָ לֵאמֹ֗ר אָבִ֨יךָ֙ הִכְבִּ֣יד אֶת־עֻלֵּ֔נוּ וְאַתָּ֖ה הָקֵ֣ל מֵעָלֵ֑ינוּ כֹּ֚ה תֹּאמַ֣ר אֲלֵהֶ֔ם קָֽטָנִּ֥י עָבָ֖ה מִמָּתְנֵ֥י אָבִֽי׃ וְעַתָּ֗ה יאאָבִי֙ הֶעְמִ֤יס עֲלֵיכֶם֙ עֹ֣ל כָּבֵ֔ד וַאֲנִ֖י אֹסִ֣יף עַֽל־עֻלְּכֶ֑ם אָבִ֗י יִסַּ֤ר אֶתְכֶם֙ בַּשּׁוֹטִ֔ים וַאֲנִ֖י בָּֽעֲקְרַבִּֽים׃ ס         וַיָּבֹ֨א יביָרָבְעָ֧ם וְכָל־הָעָ֛ם אֶל־רְחַבְעָ֖ם בַּיּ֣וֹם הַשְּׁלִשִׁ֑י כַּאֲשֶׁ֨ר דִּבֶּ֤ר הַמֶּ֨לֶךְ֙ לֵאמֹ֔ר שׁ֥וּבוּ אֵלַ֖י בַּיּ֥וֹם הַשְּׁלִשִֽׁי׃ וַיַּעֲנֵ֥ם יגהַמֶּ֖לֶךְ קָשָׁ֑ה וַֽיַּעֲזֹב֙ הַמֶּ֣לֶךְ רְחַבְעָ֔ם אֵ֖ת עֲצַ֥ת הַזְּקֵנִֽים׃ וַיְדַבֵּ֣ר ידאֲלֵהֶ֗ם כַּעֲצַ֤ת הַיְלָדִים֙ לֵאמֹ֔ר אַכְבִּיד֙ אֶֽת־עֻלְּכֶ֔ם וַאֲנִ֖י אֹסִ֣יף עָלָ֑יו אָבִ֗י יִסַּ֤ר אֶתְכֶם֙ בַּשּׁוֹטִ֔ים וַאֲנִ֖י בָּעֲקְרַבִּֽים׃ וְלֹֽאטו־שָׁמַ֥ע הַמֶּ֖לֶךְ אֶל־הָעָ֑ם כִּֽי־הָיְתָ֤ה נְסִבָּה֙ מֵעִ֣ם הָֽאֱלֹהִ֔ים לְמַעַן֩ הָקִ֨ים יְהוָ֜ה אֶת־דְּבָר֗וֹ אֲשֶׁ֤ר דִּבֶּר֙ בְּיַד֙ אֲחִיָּ֣הוּ הַשִּֽׁלוֹנִ֔י אֶל־יָרָבְעָ֖ם בֶּן־נְבָֽט׃ וְכָלטז־יִשְׂרָאֵ֗ל כִּ֠י לֹא־שָׁמַ֣ע הַמֶּלֶךְ֮ לָהֶם֒ וַיָּשִׁ֣יבוּ הָעָ֣ם אֶת־הַמֶּ֣לֶךְ ׀ לֵאמֹ֡ר מַה־לָּנוּ֩ חֵ֨לֶק בְּדָוִ֜יד וְלֹֽא־נַחֲלָ֣ה בְּבֶן־יִשַׁ֗י אִ֤ישׁ לְאֹהָלֶ֨יךָ֙ יִשְׂרָאֵ֔ל עַתָּ֕ה רְאֵ֥ה בֵיתְךָ֖ דָּוִ֑יד וַיֵּ֥לֶךְ כָּל־יִשְׂרָאֵ֖ל לְאֹהָלָֽיו׃ ס         וּבְנֵ֣י יזיִשְׂרָאֵ֔ל הַיֹּֽשְׁבִ֖ים בְּעָרֵ֣י יְהוּדָ֑ה וַיִּמְלֹ֥ךְ עֲלֵיהֶ֖ם רְחַבְעָֽם׃ וַיִּשְׁלַ֞ח יחהַמֶּ֣לֶךְ רְחַבְעָ֗ם אֶת־הֲדֹרָם֙ אֲשֶׁ֣ר עַל־הַמַּ֔ס וַיִּרְגְּמוּ־ב֧וֹ בְנֵֽי־יִשְׂרָאֵ֛ל אֶ֖בֶן וַיָּמֹ֑ת וְהַמֶּ֣לֶךְ רְחַבְעָ֗ם הִתְאַמֵּץ֙ לַֽעֲל֣וֹת בַּמֶּרְכָּבָ֔ה לָנ֖וּס יְרוּשָׁלִָֽם׃ ס         וַיִּפְשְׁע֤וּ יטיִשְׂרָאֵל֙ בְּבֵ֣ית דָּוִ֔יד עַ֖ד הַיּ֥וֹם הַזֶּֽה׃ ס         וַיָּבֹ֣א יאארְחַבְעָם֮ יְרוּשָׁלִַם֒ וַיַּקְהֵל֩ אֶת־בֵּ֨ית יְהוּדָ֜ה וּבִנְיָמִ֗ן מֵאָ֨ה וּשְׁמוֹנִ֥ים אֶ֛לֶף בָּח֖וּר עֹשֵׂ֣ה מִלְחָמָ֑ה לְהִלָּחֵם֙ עִם־יִשְׂרָאֵ֔ל לְהָשִׁ֥יב אֶת־הַמַּמְלָכָ֖ה לִרְחַבְעָֽם׃ פ
וַיְהִי֙ בדְּבַר־יְהוָ֔ה אֶל־שְׁמַֽעְיָ֥הוּ אִישׁ־הָאֱלֹהִ֖ים לֵאמֹֽר׃ אֱמֹ֕ר גאֶל־רְחַבְעָ֥ם בֶּן־שְׁלֹמֹ֖ה מֶ֣לֶךְ יְהוּדָ֑ה וְאֶל֙ כָּל־יִשְׂרָאֵ֔ל בִּיהוּדָ֥ה וּבִנְיָמִ֖ן לֵאמֹֽר׃ כֹּ֣ה דאָמַ֣ר יְהוָ֡ה לֹא־תַעֲלוּ֩ וְלֹא־תִלָּ֨חֲמ֜וּ עִם־אֲחֵיכֶ֗ם שׁ֚וּבוּ אִ֣ישׁ לְבֵית֔וֹ כִּ֧י מֵֽאִתִּ֛י נִהְיָ֖ה הַדָּבָ֣ר הַזֶּ֑ה וַֽיִּשְׁמְעוּ֙ אֶת־דִּבְרֵ֣י יְהוָ֔ה וַיָּשֻׁ֖בוּ מִלֶּ֥כֶת אֶל־יָרָבְעָֽם׃ פ
וַיֵּ֥שֶׁב הרְחַבְעָ֖ם בִּירוּשָׁלִָ֑ם וַיִּ֧בֶן עָרִ֛ים לְמָצ֖וֹר בִּיהוּדָֽה׃ וַיִּ֧בֶן ואֶת־בֵּֽית־לֶ֛חֶם וְאֶת־עֵיטָ֖ם וְאֶת־תְּקֽוֹעַ׃ וְאֶתז־בֵּֽית־צ֥וּר וְאֶת־שׂוֹכ֖וֹ וְאֶת־עֲדֻלָּֽם׃ וְאֶתח־גַּ֥ת וְאֶת־מָרֵשָׁ֖ה וְאֶת־זִֽיף׃ וְאֶתט־אֲדוֹרַ֥יִם וְאֶת־לָכִ֖ישׁ וְאֶת־עֲזֵקָֽה׃ וְאֶתי־צָרְעָה֙ וְאֶת־אַיָּל֔וֹן וְאֶת־חֶבְר֔וֹן אֲשֶׁ֥ר בִּיהוּדָ֖ה וּבְבִנְיָמִ֑ן עָרֵ֖י מְצֻרֽוֹת׃ וַיְחַזֵּ֖ק יאאֶת־הַמְּצֻר֑וֹת וַיִּתֵּ֤ן בָּהֶם֙ נְגִידִ֔ים וְאֹצְר֥וֹת מַאֲכָ֖ל וְשֶׁ֥מֶן וָיָֽיִן׃ וּבְכָליב־עִ֤יר וָעִיר֙ צִנּ֣וֹת וּרְמָחִ֔ים וַֽיְחַזְּקֵ֖ם לְהַרְבֵּ֣ה מְאֹ֑ד וַיְהִי־ל֖וֹ יְהוּדָ֥ה וּבִנְיָמִֽן׃ ס         וְהַכֹּהֲנִים֙ יגוְהַלְוִיִּ֔ם אֲשֶׁ֖ר בְּכָל־יִשְׂרָאֵ֑ל הִֽתְיַצְּב֥וּ עָלָ֖יו מִכָּל־גְּבוּלָֽם׃ כִּֽייד־עָזְב֣וּ הַלְוִיִּ֗ם אֶת־מִגְרְשֵׁיהֶם֙ וַאֲחֻזָּתָ֔ם וַיֵּלְכ֥וּ לִיהוּדָ֖ה וְלִֽירוּשָׁלִָ֑ם כִּֽי־הִזְנִיחָ֤ם יָֽרָבְעָם֙ וּבָנָ֔יו מִכַּהֵ֖ן לַיהוָֽה׃ וַיַּֽעֲמֶדטו־לוֹ֙ כֹּֽהֲנִ֔ים לַבָּמ֖וֹת וְלַשְּׂעִירִ֑ים וְלָעֲגָלִ֖ים אֲשֶׁ֥ר עָשָֽׂה׃ וְאַחֲרֵיהֶ֗ם טזמִכֹּל֙ שִׁבְטֵ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל הַנֹּֽתְנִים֙ אֶת־לְבָבָ֔ם לְבַקֵּ֕שׁ אֶת־יְהוָ֖ה אֱלֹהֵ֣י יִשְׂרָאֵ֑ל בָּ֚אוּ יְר֣וּשָׁלִַ֔ם לִזְבּ֕וֹחַ לַיהוָ֖ה אֱלֹהֵ֥י אֲבוֹתֵיהֶֽם׃ וַֽיְחַזְּקוּ֙ יזאֶת־מַלְכ֣וּת יְהוּדָ֔ה וַֽיְאַמְּצ֛וּ אֶת־רְחַבְעָ֥ם בֶּן־שְׁלֹמֹ֖ה לְשָׁנִ֣ים שָׁל֑וֹשׁ כִּ֣י הָֽלְכ֗וּ בְּדֶ֧רֶךְ דָּוִ֛יד וּשְׁלֹמֹ֖ה לְשָׁנִ֥ים שָׁלֽוֹשׁ׃ וַיִּֽקַּֽחיח־ל֤וֹ רְחַבְעָם֙ אִשָּׁ֔ה אֶת־מָ֣חֲלַ֔ת בן בַּת־יְרִימ֖וֹת בֶּן־דָּוִ֑יד אֲבִיהַ֕יִל בַּת־אֱלִיאָ֖ב בֶּן־יִשָֽׁי׃ וַתֵּ֥לֶד יטל֖וֹ בָּנִ֑ים אֶת־יְע֥וּשׁ וְאֶת־שְׁמַרְיָ֖ה וְאֶת־זָֽהַם׃ וְאַחֲרֶ֣יהָ כלָקַ֔ח אֶֽת־מַעֲכָ֖ה בַּת־אַבְשָׁל֑וֹם וַתֵּ֣לֶד ל֗וֹ אֶת־אֲבִיָּה֙ וְאֶת־עַתַּ֔י וְאֶת־זִיזָ֖א וְאֶת־שְׁלֹמִֽית׃ וַיֶּאֱהַ֨ב כארְחַבְעָ֜ם אֶת־מַעֲכָ֣ה בַת־אַבְשָׁל֗וֹם מִכָּל־נָשָׁיו֙ וּפִ֣ילַגְשָׁ֔יו כִּ֠י נָשִׁ֤ים שְׁמוֹנֶֽה־עֶשְׂרֵה֙ נָשָׂ֔א וּפִֽילַגְשִׁ֖ים שִׁשִּׁ֑ים וַיּ֗וֹלֶד עֶשְׂרִ֧ים וּשְׁמוֹנָ֛ה בָּנִ֖ים וְשִׁשִּׁ֥ים בָּנֽוֹת׃ וַיַּֽעֲמֵ֨ד כבלָרֹ֧אשׁ רְחַבְעָ֛ם אֶת־אֲבִיָּ֥ה בֶֽן־מַעֲכָ֖ה לְנָגִ֣יד בְּאֶחָ֑יו כִּ֖י לְהַמְלִיכֽוֹ׃ וַיָּבֶן֩ כגוַיִּפְרֹ֨ץ מִכָּל־בָּנָ֜יו לְֽכָל־אַרְצ֧וֹת יְהוּדָ֣ה וּבִנְיָמִ֗ן לְכֹל֙ עָרֵ֣י הַמְּצֻר֔וֹת וַיִּתֵּ֥ן לָהֶ֛ם הַמָּז֖וֹן לָרֹ֑ב וַיִּשְׁאַ֖ל הֲמ֥וֹן נָשִֽׁים׃ וַיְהִ֗י איבכְּהָכִ֞ין מַלְכ֤וּת רְחַבְעָם֙ וּכְחֶזְקָת֔וֹ עָזַ֖ב אֶת־תּוֹרַ֣ת יְהוָ֑ה וְכָל־יִשְׂרָאֵ֖ל עִמּֽוֹ׃ פ
וַיְהִ֞י בבַּשָּׁנָ֤ה הַֽחֲמִישִׁית֙ לַמֶּ֣לֶךְ רְחַבְעָ֔ם עָלָ֛ה שִׁישַׁ֥ק מֶֽלֶךְ־מִצְרַ֖יִם עַל־יְרוּשָׁלִָ֑ם כִּ֥י מָעֲל֖וּ בַּיהוָֽה׃ בְּאֶ֤לֶף גוּמָאתַ֨יִם֙ רֶ֔כֶב וּבְשִׁשִּׁ֥ים אֶ֖לֶף פָּרָשִׁ֑ים וְאֵ֣ין מִסְפָּ֗ר לָעָ֞ם אֲשֶׁר־בָּ֤אוּ עִמּוֹ֙ מִמִּצְרַ֔יִם לוּבִ֥ים סֻכִּיִּ֖ים וְכוּשִֽׁים׃ וַיִּלְכֹּ֛ד דאֶת־עָרֵ֥י הַמְּצֻר֖וֹת אֲשֶׁ֣ר לִֽיהוּדָ֑ה וַיָּבֹ֖א עַד־יְרוּשָׁלִָֽם׃ ס         וּֽשְׁמַֽעְיָ֤ה ההַנָּבִיא֙ בָּ֣א אֶל־רְחַבְעָ֔ם וְשָׂרֵ֣י יְהוּדָ֔ה אֲשֶׁר־נֶאֶסְפ֥וּ אֶל־יְרוּשָׁלִַ֖ם מִפְּנֵ֣י שִׁישָׁ֑ק וַיֹּ֨אמֶר לָהֶ֜ם כֹּה־אָמַ֣ר יְהוָ֗ה אַתֶּם֙ עֲזַבְתֶּ֣ם אֹתִ֔י וְאַף־אֲנִ֛י עָזַ֥בְתִּי אֶתְכֶ֖ם בְּיַד־שִׁישָֽׁק׃ וַיִּכָּנְע֥וּ ושָׂרֵֽי־יִשְׂרָאֵ֖ל וְהַמֶּ֑לֶךְ וַיֹּאמְר֖וּ צַדִּ֥יק ׀ יְהוָֽה׃ וּבִרְא֤וֹת זיְהוָה֙ כִּ֣י נִכְנָ֔עוּ הָיָה֩ דְבַר־יְהוָ֨ה אֶל־שְׁמַֽעְיָ֧ה ׀ לֵאמֹ֛ר נִכְנְע֖וּ לֹ֣א אַשְׁחִיתֵ֑ם וְנָתַתִּ֨י לָהֶ֤ם כִּמְעַט֙ לִפְלֵיטָ֔ה וְלֹא־תִתַּ֧ךְ חֲמָתִ֛י בִּירוּשָׁלִַ֖ם בְּיַד־שִׁישָֽׁק׃ כִּ֥י חיִהְיוּ־ל֖וֹ לַעֲבָדִ֑ים וְיֵדְעוּ֙ עֲב֣וֹדָתִ֔י וַעֲבוֹדַ֖ת מַמְלְכ֥וֹת הָאֲרָצֽוֹת׃ ס         וַיַּ֨עַל טשִׁישַׁ֥ק מֶֽלֶךְ־מִצְרַיִם֮ עַל־יְרוּשָׁלִַם֒ וַיִּקַּ֞ח אֶת־אֹצְר֣וֹת בֵּית־יְהוָ֗ה וְאֶת־אֹֽצְרוֹת֙ בֵּ֣ית הַמֶּ֔לֶךְ אֶת־הַכֹּ֖ל לָקָ֑ח וַיִּקַּח֙ אֶת־מָגִנֵּ֣י הַזָּהָ֔ב אֲשֶׁ֥ר עָשָׂ֖ה שְׁלֹמֹֽה׃ וַיַּ֨עַשׂ יהַמֶּ֤לֶךְ רְחַבְעָם֙ תַּחְתֵּיהֶ֔ם מָגִנֵּ֖י נְחֹ֑שֶׁת וְהִפְקִ֗יד עַל־יַד֙ שָׂרֵ֣י הָרָצִ֔ים הַשֹּׁ֣מְרִ֔ים פֶּ֖תַח בֵּ֥ית הַמֶּֽלֶךְ׃ וַיְהִ֛י יאמִדֵּי־ב֥וֹא הַמֶּ֖לֶךְ בֵּ֣ית יְהוָ֑ה בָּ֤אוּ הָרָצִים֙ וּנְשָׂא֔וּם וֶהֱשִׁב֖וּם אֶל־תָּ֥א הָרָצִֽים׃ וּבְהִכָּֽנְע֗וֹ יבשָׁ֤ב מִמֶּ֨נּוּ֙ אַף־יְהוָ֔ה וְלֹ֥א לְהַשְׁחִ֖ית לְכָלָ֑ה וְגַם֙ בִּֽיהוּדָ֔ה הָיָ֖ה דְּבָרִ֥ים טוֹבִֽים׃ ס         וַיִּתְחַזֵּ֞ק יגהַמֶּ֧לֶךְ רְחַבְעָ֛ם בִּירוּשָׁלִַ֖ם וַיִּמְלֹ֑ךְ כִּ֣י בֶן־אַרְבָּעִ֣ים וְאַחַ֣ת שָׁנָה֩ רְחַבְעָ֨ם בְּמָלְכ֜וֹ וּֽשֲׁבַ֨ע עֶשְׂרֵ֥ה שָׁנָ֣ה ׀ מָלַ֣ךְ בִּֽירוּשָׁלִַ֗ם הָ֠עִיר אֲשֶׁר־בָּחַ֨ר יְהוָ֜ה לָשׂ֨וּם אֶת־שְׁמ֥וֹ שָׁם֙ מִכֹּל֙ שִׁבְטֵ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל וְשֵׁ֣ם אִמּ֔וֹ נַעֲמָ֖ה הָֽעַמֹּנִֽית׃ וַיַּ֖עַשׂ ידהָרָ֑ע כִּ֣י לֹ֤א הֵכִין֙ לִבּ֔וֹ לִדְר֖וֹשׁ אֶת־יְהוָֽה׃ ס         וְדִבְרֵ֣י טורְחַבְעָ֗ם הָרִאשֹׁנִים֙ וְהָאֲ֣חַרוֹנִ֔ים הֲלֹא־הֵ֨ם כְּתוּבִ֜ים בְּדִבְרֵ֨י שְׁמַֽעְיָ֧ה הַנָּבִ֛יא וְעִדּ֥וֹ הַחֹזֶ֖ה לְהִתְיַחֵ֑שׂ וּמִלְחֲמ֧וֹת רְחַבְעָ֛ם וְיָרָבְעָ֖ם כָּל־הַיָּמִֽים׃ וַיִּשְׁכַּ֤ב טזרְחַבְעָם֙ עִם־אֲבֹתָ֔יו וַיִּקָּבֵ֖ר בְּעִ֣יר דָּוִ֑יד וַיִּמְלֹ֛ךְ אֲבִיָּ֥ה בְנ֖וֹ תַּחְתָּֽיו׃ פ
בִּשְׁנַ֛ת איגשְׁמוֹנֶ֥ה עֶשְׂרֵ֖ה לַמֶּ֣לֶךְ יָרָבְעָ֑ם וַיִּמְלֹ֥ךְ אֲבִיָּ֖ה עַל־יְהוּדָֽה׃ שָׁל֣וֹשׁ בשָׁנִ֗ים מָלַךְ֙ בִּיר֣וּשָׁלִַ֔ם וְשֵׁ֣ם אִמּ֔וֹ מִיכָיָ֥הוּ בַת־אוּרִיאֵ֖ל מִן־גִּבְעָ֑ה וּמִלְחָמָ֥ה הָיְתָ֛ה בֵּ֥ין אֲבִיָּ֖ה וּבֵ֥ין יָרָבְעָֽם׃ וַיֶּאְסֹ֨ר גאֲבִיָּ֜ה אֶת־הַמִּלְחָמָ֗ה בְּחַ֨יִל֙ גִּבּוֹרֵ֣י מִלְחָמָ֔ה אַרְבַּע־מֵא֥וֹת אֶ֖לֶף אִ֣ישׁ בָּח֑וּר ס         וְיָרָבְעָ֗ם עָרַ֤ךְ עִמּוֹ֙ מִלְחָמָ֔ה בִּשְׁמוֹנֶ֨ה מֵא֥וֹת אֶ֛לֶף אִ֥ישׁ בָּח֖וּר גִּבּ֥וֹר חָֽיִל׃ ס         וַיָּ֣קָם דאֲבִיָּ֗ה מֵעַל֙ לְהַ֣ר צְמָרַ֔יִם אֲשֶׁ֖ר בְּהַ֣ר אֶפְרָ֑יִם וַיֹּ֕אמֶר שְׁמָע֖וּנִי יָרָבְעָ֥ם וְכָל־יִשְׂרָאֵֽל׃ הֲלֹ֤א הלָכֶם֙ לָדַ֔עַת כִּ֞י יְהוָ֣ה ׀ אֱלֹהֵ֣י יִשְׂרָאֵ֗ל נָתַ֨ן מַמְלָכָ֧ה לְדָוִ֛יד עַל־יִשְׂרָאֵ֖ל לְעוֹלָ֑ם ל֥וֹ וּלְבָנָ֖יו בְּרִ֥ית מֶֽלַח׃ ס         וַיָּ֨קָם֙ ויָרָבְעָ֣ם בֶּן־נְבָ֔ט עֶ֖בֶד שְׁלֹמֹ֣ה בֶן־דָּוִ֑יד וַיִּמְרֹ֖ד עַל־אֲדֹנָֽיו׃ וַיִּקָּבְצ֣וּ זעָלָ֗יו אֲנָשִׁ֤ים רֵקִים֙ בְּנֵ֣י בְלִיַּ֔עַל וַיִּֽתְאַמְּצ֖וּ עַל־רְחַבְעָ֣ם בֶּן־שְׁלֹמֹ֑ה וּרְחַבְעָ֗ם הָ֤יָה נַ֨עַר֙ וְרַךְ־לֵבָ֔ב וְלֹ֥א הִתְחַזַּ֖ק לִפְנֵיהֶֽם׃ וְעַתָּ֣ה ח׀ אַתֶּ֣ם אֹֽמְרִ֗ים לְהִתְחַזֵּק֙ לִפְנֵי֙ מַמְלֶ֣כֶת יְהוָ֔ה בְּיַ֖ד בְּנֵ֣י דָוִ֑יד וְאַתֶּם֙ הָמ֣וֹן רָ֔ב וְעִמָּכֶם֙ עֶגְלֵ֣י זָהָ֔ב אֲשֶׁ֨ר עָשָׂ֥ה לָכֶ֛ם יָרָבְעָ֖ם לֵאלֹהִֽים׃ הֲלֹ֤א טהִדַּחְתֶּם֙ אֶת־כֹּהֲנֵ֣י יְהוָ֔ה אֶת־בְּנֵ֥י אַהֲרֹ֖ן וְהַלְוִיִּ֑ם וַתַּעֲשׂ֨וּ לָכֶ֤ם כֹּהֲנִים֙ כְּעַמֵּ֣י הָאֲרָצ֔וֹת כָּל־הַבָּ֗א לְמַלֵּ֨א יָד֜וֹ בְּפַ֤ר בֶּן־בָּקָר֙ וְאֵילִ֣ם שִׁבְעָ֔ה וְהָיָ֥ה כֹהֵ֖ן לְלֹ֥א אֱלֹהִֽים׃ ס         וַאֲנַ֛חְנוּ ייְהוָ֥ה אֱלֹהֵ֖ינוּ וְלֹ֣א עֲזַבְנֻ֑הוּ וְכֹ֨הֲנִ֜ים מְשָׁרְתִ֤ים לַֽיהוָה֙ בְּנֵ֣י אַהֲרֹ֔ן וְהַלְוִיִּ֖ם בַּמְלָֽאכֶת׃ וּמַקְטִרִ֣ים יאלַיהוָ֡ה עֹל֣וֹת בַּבֹּֽקֶר־בַּבֹּ֣קֶר וּבָעֶֽרֶב־בָּעֶ֣רֶב וּקְטֹֽרֶת־סַמִּים֩ וּמַעֲרֶ֨כֶת לֶ֜חֶם עַל־הַשֻּׁלְחָ֣ן הַטָּה֗וֹר וּמְנוֹרַ֨ת הַזָּהָ֤ב וְנֵרֹתֶ֨יהָ֙ לְבָעֵר֙ בָּעֶ֣רֶב בָּעֶ֔רֶב כִּֽי־שֹׁמְרִ֣ים אֲנַ֔חְנוּ אֶת־מִשְׁמֶ֖רֶת יְהוָ֣ה אֱלֹהֵ֑ינוּ וְאַתֶּ֖ם עֲזַבְתֶּ֥ם אֹתֽוֹ׃ וְהִנֵּה֩ יבעִמָּ֨נוּ בָרֹ֜אשׁ הָאֱלֹהִ֧ים ׀ וְכֹהֲנָ֛יו וַחֲצֹצְר֥וֹת הַתְּרוּעָ֖ה לְהָרִ֣יעַ עֲלֵיכֶ֑ם בְּנֵ֣י יִשְׂרָאֵ֗ל אַל־תִּלָּֽחֲמ֛וּ עִם־יְהוָ֥ה אֱלֹהֵֽי־אֲבֹתֵיכֶ֖ם כִּי־לֹ֥א תַצְלִֽיחוּ׃ וְיָֽרָבְעָ֗ם יגהֵסֵב֙ אֶת־הַמַּאְרָ֔ב לָב֖וֹא מֵֽאַחֲרֵיהֶ֑ם וַיִּֽהְיוּ֙ לִפְנֵ֣י יְהוּדָ֔ה וְהַמַּאְרָ֖ב מֵאַחֲרֵיהֶֽם׃ וַיִּפְנ֣וּ ידיְהוּדָ֗ה וְהִנֵּ֨ה לָהֶ֤ם הַמִּלְחָמָה֙ פָּנִ֣ים וְאָח֔וֹר וַֽיִּצְעֲק֖וּ לַיהוָ֑ה וְהַכֹּ֣הֲנִ֔ים מחצצרים מַחְצְרִ֖ים בַּחֲצֹצְרֽוֹת׃ וַיָּרִ֖יעוּ טואִ֣ישׁ יְהוּדָ֑ה וַיְהִ֗י בְּהָרִ֨יעַ֙ אִ֣ישׁ יְהוּדָ֔ה וְהָאֱלֹהִ֗ים נָגַ֤ף אֶת־יָֽרָבְעָם֙ וְכָל־יִשְׂרָאֵ֔ל לִפְנֵ֥י אֲבִיָּ֖ה וִיהוּדָֽה׃ וַיָּנ֥וּסוּ טזבְנֵי־יִשְׂרָאֵ֖ל מִפְּנֵ֣י יְהוּדָ֑ה וַיִּתְּנֵ֥ם אֱלֹהִ֖ים בְּיָדָֽם׃ וַיַּכּ֥וּ יזבָהֶ֛ם אֲבִיָּ֥ה וְעַמּ֖וֹ מַכָּ֣ה רַבָּ֑ה וַיִּפְּל֤וּ חֲלָלִים֙ מִיִּשְׂרָאֵ֔ל חֲמֵשׁ־מֵא֥וֹת אֶ֖לֶף אִ֥ישׁ בָּחֽוּר׃ וַיִּכָּנְע֥וּ יחבְנֵי־יִשְׂרָאֵ֖ל בָּעֵ֣ת הַהִ֑יא וַיֶּֽאֶמְצוּ֙ בְּנֵ֣י יְהוּדָ֔ה כִּ֣י נִשְׁעֲנ֔וּ עַל־יְהוָ֖ה אֱלֹהֵ֥י אֲבוֹתֵיהֶֽם׃ וַיִּרְדֹּ֣ף יטאֲבִיָּה֮ אַחֲרֵ֣י יָרָבְעָם֒ וַיִּלְכֹּ֤ד מִמֶּ֨נּוּ֙ עָרִ֔ים אֶת־בֵּֽית־אֵל֙ וְאֶת־בְּנוֹתֶ֔יהָ וְאֶת־יְשָׁנָ֖ה וְאֶת־בְּנוֹתֶ֑יהָ וְאֶת־עפרון עֶפְרַ֖יִן וּבְנֹתֶֽיהָ׃ וְלֹֽאכ־עָצַ֧ר כֹּֽחַ־יָרָבְעָ֛ם ע֖וֹד בִּימֵ֣י אֲבִיָּ֑הוּ וַיִּגְּפֵ֥הוּ יְהוָ֖ה וַיָּמֹֽת׃ פ
וַיִּתְחַזֵּ֣ק כאאֲבִיָּ֔הוּ וַיִּ֨שָּׂא־ל֔וֹ נָשִׁ֖ים אַרְבַּ֣ע עֶשְׂרֵ֑ה וַיּ֗וֹלֶד עֶשְׂרִ֤ים וּשְׁנַ֨יִם֙ בָּנִ֔ים וְשֵׁ֥שׁ עֶשְׂרֵ֖ה בָּנֽוֹת׃ ס         וְיֶ֨תֶר֙ כבדִּבְרֵ֣י אֲבִיָּ֔ה וּדְרָכָ֖יו וּדְבָרָ֑יו כְּתוּבִ֕ים בְּמִדְרַ֖שׁ הַנָּבִ֥יא עִדּֽוֹ׃ וַיִּשְׁכַּ֨ב כגאֲבִיָּ֜ה עִם־אֲבֹתָ֗יו וַיִּקְבְּר֤וּ אֹתוֹ֙ בְּעִ֣יר דָּוִ֔יד וַיִּמְלֹ֛ךְ אָסָ֥א בְנ֖וֹ תַּחְתָּ֑יו בְּיָמָ֛יו שָׁקְטָ֥ה הָאָ֖רֶץ עֶ֥שֶׂר שָׁנִֽים׃ פ
וַיַּ֤עַשׂ ידאאָסָא֙ הַטּ֣וֹב וְהַיָּשָׁ֔ר בְּעֵינֵ֖י יְהוָ֥ה אֱלֹהָֽיו׃ וַיָּ֛סַר באֶת־מִזְבְּח֥וֹת הַנֵּכָ֖ר וְהַבָּמ֑וֹת וַיְשַׁבֵּר֙ אֶת־הַמַּצֵּב֔וֹת וַיְגַדַּ֖ע אֶת־הָאֲשֵׁרִֽים׃ וַיֹּ֨אמֶר֙ גלִֽיהוּדָ֔ה לִדְר֕וֹשׁ אֶת־יְהוָ֖ה אֱלֹהֵ֣י אֲבוֹתֵיהֶ֑ם וְלַעֲשׂ֖וֹת הַתּוֹרָ֥ה וְהַמִּצְוָֽה׃ וַיָּ֨סַר֙ דמִכָּל־עָרֵ֣י יְהוּדָ֔ה אֶת־הַבָּמ֖וֹת וְאֶת־הַֽחַמָּנִ֑ים וַתִּשְׁקֹ֥ט הַמַּמְלָכָ֖ה לְפָנָֽיו׃ וַיִּ֛בֶן העָרֵ֥י מְצוּרָ֖ה בִּיהוּדָ֑ה כִּֽי־שָׁקְטָ֣ה הָאָ֗רֶץ וְאֵין־עִמּ֤וֹ מִלְחָמָה֙ בַּשָּׁנִ֣ים הָאֵ֔לֶּה כִּֽי־הֵנִ֥יחַ יְהוָ֖ה לֽוֹ׃ וַיֹּ֨אמֶר ולִֽיהוּדָ֜ה נִבְנֶ֣ה ׀ אֶת־הֶעָרִ֣ים הָאֵ֗לֶּה וְנָסֵ֨ב חוֹמָ֣ה וּמִגְדָּלִים֮ דְּלָתַ֣יִם וּבְרִיחִים֒ עוֹדֶ֨נּוּ הָאָ֜רֶץ לְפָנֵ֗ינוּ כִּ֤י דָרַ֨שְׁנוּ֙ אֶת־יְהוָ֣ה אֱלֹהֵ֔ינוּ דָּרַ֕שְׁנוּ וַיָּ֥נַֽח לָ֖נוּ מִסָּבִ֑יב וַיִּבְנ֖וּ וַיַּצְלִֽיחוּ׃ פ
וַיְהִ֣י זלְאָסָ֗א חַיִל֮ נֹשֵׂ֣א צִנָּ֣ה וָרֹמַח֒ מִֽיהוּדָה֙ שְׁלֹ֣שׁ מֵא֣וֹת אֶ֔לֶף ס         וּמִבִּנְיָמִ֗ן נֹשְׂאֵ֤י מָגֵן֙ וְדֹ֣רְכֵי קֶ֔שֶׁת מָאתַ֥יִם וּשְׁמוֹנִ֖ים אָ֑לֶף כָּל־אֵ֖לֶּה גִּבּ֥וֹרֵי חָֽיִל׃ וַיֵּצֵ֨א חאֲלֵיהֶ֜ם זֶ֣רַח הַכּוּשִׁ֗י בְּחַ֨יִל֙ אֶ֣לֶף אֲלָפִ֔ים וּמַרְכָּב֖וֹת שְׁלֹ֣שׁ מֵא֑וֹת וַיָּבֹ֖א עַד־מָרֵשָֽׁה׃ וַיֵּצֵ֥א טאָסָ֖א לְפָנָ֑יו וַיַּֽעַרְכוּ֙ מִלְחָמָ֔ה בְּגֵ֥יא צְפַ֖תָה לְמָרֵשָֽׁה׃ וַיִּקְרָ֨א יאָסָ֜א אֶל־יְהוָ֣ה אֱלֹהָיו֮ וַיֹּאמַר֒ יְהוָ֗ה אֵֽין־עִמְּךָ֤ לַעְזוֹר֙ בֵּ֥ין רַב֙ לְאֵ֣ין כֹּ֔חַ עָזְרֵ֜נוּ יְהוָ֤ה אֱלֹהֵ֨ינוּ֙ כִּֽי־עָלֶ֣יךָ נִשְׁעַ֔נּוּ וּבְשִׁמְךָ֣ בָ֔אנוּ עַל־הֶהָמ֖וֹן הַזֶּ֑ה יְהוָ֤ה אֱלֹהֵ֨ינוּ֙ אַ֔תָּה אַל־יַעְצֹ֥ר עִמְּךָ֖ אֱנֽוֹשׁ׃ ס         וַיִּגֹּ֤ף יאיְהוָה֙ אֶת־הַכּוּשִׁ֔ים לִפְנֵ֥י אָסָ֖א וְלִפְנֵ֣י יְהוּדָ֑ה וַיָּנֻ֖סוּ הַכּוּשִֽׁים׃ וַיִּרְדְּפֵ֨ם יבאָסָ֜א וְהָעָ֣ם אֲשֶׁר־עִמּוֹ֮ עַד־לִגְרָר֒ וַיִּפֹּ֤ל מִכּוּשִׁים֙ לְאֵ֣ין לָהֶ֣ם מִֽחְיָ֔ה כִּֽי־נִשְׁבְּר֥וּ לִפְנֵֽי־יְהוָ֖ה וְלִפְנֵ֣י מַחֲנֵ֑הוּ וַיִּשְׂא֥וּ שָׁלָ֖ל הַרְבֵּ֥ה מְאֹֽד׃ וַיַּכּ֗וּ יגאֵ֤ת כָּל־הֶֽעָרִים֙ סְבִיב֣וֹת גְּרָ֔ר כִּי־הָיָ֥ה פַֽחַד־יְהוָ֖ה עֲלֵיהֶ֑ם וַיָּבֹ֨זּוּ֙ אֶת־כָּל־הֶ֣עָרִ֔ים כִּֽי־בִזָּ֥ה רַבָּ֖ה הָיְתָ֥ה בָהֶֽם׃ וְגַםיד־אָהֳלֵ֥י מִקְנֶ֖ה הִכּ֑וּ וַיִּשְׁבּ֨וּ צֹ֤אן לָרֹב֙ וּגְמַלִּ֔ים וַיָּשֻׁ֖בוּ יְרוּשָׁלִָֽם׃ ס         וַעֲזַרְיָ֨הוּ֙ אטובֶּן־עוֹדֵ֔ד הָיְתָ֥ה עָלָ֖יו ר֥וּחַ אֱלֹהִֽים׃ וַיֵּצֵא֮ בלִפְנֵ֣י אָסָא֒ וַיֹּ֣אמֶר ל֔וֹ שְׁמָע֕וּנִי אָסָ֖א וְכָל־יְהוּדָ֣ה וּבִנְיָמִ֑ן יְהוָ֤ה עִמָּכֶם֙ בִּֽהְיֽוֹתְכֶ֣ם עִמּ֔וֹ וְאִֽם־תִּדְרְשֻׁ֨הוּ֙ יִמָּצֵ֣א לָכֶ֔ם וְאִם־תַּעַזְבֻ֖הוּ יַעֲזֹ֥ב אֶתְכֶֽם׃ ס         וְיָמִ֥ים גרַבִּ֖ים לְיִשְׂרָאֵ֑ל לְלֹ֣א ׀ אֱלֹהֵ֣י אֱמֶ֗ת וּלְלֹ֛א כֹּהֵ֥ן מוֹרֶ֖ה וּלְלֹ֥א תוֹרָֽה׃ וַיָּ֨שָׁב֙ דבַּצַּר־ל֔וֹ עַל־יְהוָ֖ה אֱלֹהֵ֣י יִשְׂרָאֵ֑ל וַיְבַקְשֻׁ֖הוּ וַיִּמָּצֵ֥א לָהֶֽם׃ וּבָעִתִּ֣ים ההָהֵ֔ם אֵ֥ין שָׁל֖וֹם לַיּוֹצֵ֣א וְלַבָּ֑א כִּ֚י מְהוּמֹ֣ת רַבּ֔וֹת עַ֥ל כָּל־יוֹשְׁבֵ֖י הָאֲרָצֽוֹת׃ וְכֻתְּת֥וּ וגוֹי־בְּג֖וֹי וְעִ֣יר בְּעִ֑יר כִּֽי־אֱלֹהִ֥ים הֲמָמָ֖ם בְּכָל־צָרָֽה׃ וְאַתֶּ֣ם זחִזְק֔וּ וְאַל־יִרְפּ֖וּ יְדֵיכֶ֑ם כִּ֛י יֵ֥שׁ שָׂכָ֖ר לִפְעֻלַּתְכֶֽם׃ ס         וְכִשְׁמֹ֨עַ חאָסָ֜א הַדְּבָרִ֣ים הָאֵ֗לֶּה וְהַנְּבוּאָה֮ עֹדֵ֣ד הַנָּבִיא֒ הִתְחַזַּ֗ק וַיַּעֲבֵ֤ר הַשִּׁקּוּצִים֙ מִכָּל־אֶ֤רֶץ יְהוּדָה֙ וּבִנְיָמִ֔ן וּמִן־הֶ֣עָרִ֔ים אֲשֶׁ֥ר לָכַ֖ד מֵהַ֣ר אֶפְרָ֑יִם וַיְחַדֵּשׁ֙ אֶת־מִזְבַּ֣ח יְהוָ֔ה אֲשֶׁ֕ר לִפְנֵ֖י אוּלָ֥ם יְהוָֽה׃ וַיִּקְבֹּ֗ץ טאֶת־כָּל־יְהוּדָה֙ וּבִנְיָמִ֔ן וְהַגָּרִים֙ עִמָּהֶ֔ם מֵאֶפְרַ֥יִם וּמְנַשֶּׁ֖ה וּמִשִּׁמְע֑וֹן כִּֽי־נָפְל֨וּ עָלָ֤יו מִיִּשְׂרָאֵל֙ לָרֹ֔ב בִּרְאֹתָ֕ם כִּֽי־יְהוָ֥ה אֱלֹהָ֖יו עִמּֽוֹ׃ פ
וַיִּקָּבְצ֥וּ ייְרוּשָׁלִַ֖ם בַּחֹ֣דֶשׁ הַשְּׁלִישִׁ֑י לִשְׁנַ֥ת חֲמֵשׁ־עֶשְׂרֵ֖ה לְמַלְכ֥וּת אָסָֽא׃ וַיִּזְבְּח֤וּ יאלַיהוָה֙ בַּיּ֣וֹם הַה֔וּא מִן־הַשָּׁלָ֖ל הֵבִ֑יאוּ בָּקָר֙ שְׁבַ֣ע מֵא֔וֹת וְצֹ֖אן שִׁבְעַ֥ת אֲלָפִֽים׃ וַיָּבֹ֣אוּ יבבַבְּרִ֔ית לִדְר֕וֹשׁ אֶת־יְהוָ֖ה אֱלֹהֵ֣י אֲבוֹתֵיהֶ֑ם בְּכָל־לְבָבָ֖ם וּבְכָל־נַפְשָֽׁם׃ וְכֹ֨ל יגאֲשֶׁ֧ר לֹֽא־יִדְרֹ֛שׁ לַיהוָ֥ה אֱלֹהֵֽי־יִשְׂרָאֵ֖ל יוּמָ֑ת לְמִן־קָטֹן֙ וְעַד־גָּד֔וֹל לְמֵאִ֖ישׁ וְעַד־אִשָּֽׁה׃ וַיִּשָּֽׁבְעוּ֙ ידלַיהוָ֔ה בְּק֥וֹל גָּד֖וֹל וּבִתְרוּעָ֑ה וּבַחֲצֹצְר֖וֹת וּבְשׁוֹפָרֽוֹת׃ וַיִּשְׂמְח֨וּ טוכָל־יְהוּדָ֜ה עַל־הַשְּׁבוּעָ֗ה כִּ֤י בְכָל־לְבָבָם֙ נִשְׁבָּ֔עוּ וּבְכָל־רְצוֹנָ֣ם בִּקְשֻׁ֔הוּ וַיִּמָּצֵ֖א לָהֶ֑ם וַיָּ֧נַח יְהוָ֛ה לָהֶ֖ם מִסָּבִֽיב׃ וְגַֽםטז־מַעֲכָ֞ה אֵ֣ם ׀ אָסָ֣א הַמֶּ֗לֶךְ הֱסִירָהּ֙ מִגְּבִירָ֔ה אֲשֶׁר־עָשְׂתָ֥ה לַאֲשֵׁרָ֖ה מִפְלָ֑צֶת וַיִּכְרֹ֤ת אָסָא֙ אֶת־מִפְלַצְתָּ֔הּ וַיָּ֕דֶק וַיִּשְׂרֹ֖ף בְּנַ֥חַל קִדְרֽוֹן׃ וְהַ֨בָּמ֔וֹת יזלֹא־סָ֖רוּ מִיִּשְׂרָאֵ֑ל רַ֧ק לְבַב־אָסָ֛א הָיָ֥ה שָׁלֵ֖ם כָּל־יָמָֽיו׃ וַיָּבֵ֞א יחאֶת־קָדְשֵׁ֥י אָבִ֛יו וְקָֽדָשָׁ֖יו בֵּ֣ית הָאֱלֹהִ֑ים כֶּ֥סֶף וְזָהָ֖ב וְכֵלִֽים׃ וּמִלְחָמָ֖ה יטלֹ֣א הָיָ֑תָה עַ֛ד שְׁנַת־שְׁלֹשִׁ֥ים וְחָמֵ֖שׁ לְמַלְכ֥וּת אָסָֽא׃ ס         בִּשְׁנַ֨ת טזאשְׁלֹשִׁ֤ים וָשֵׁשׁ֙ לְמַלְכ֣וּת אָסָ֔א עָלָ֞ה בַּעְשָׁ֤א מֶֽלֶךְ־יִשְׂרָאֵל֙ עַל־יְהוּדָ֔ה וַיִּ֖בֶן אֶת־הָרָמָ֑ה לְבִלְתִּ֗י תֵּ֚ת יוֹצֵ֣א וָבָ֔א לְאָסָ֖א מֶ֥לֶךְ יְהוּדָֽה׃ וַיֹּצֵ֨א באָסָ֜א כֶּ֣סֶף וְזָהָ֗ב מֵאֹֽצְר֛וֹת בֵּ֥ית יְהוָ֖ה וּבֵ֣ית הַמֶּ֑לֶךְ וַיִּשְׁלַ֗ח אֶל־בֶּן־הֲדַד֙ מֶ֣לֶךְ אֲרָ֔ם הַיּוֹשֵׁ֥ב בְּדַרְמֶ֖שֶׂק לֵאמֹֽר׃ בְּרִית֙ גבֵּינִ֣י וּבֵינֶ֔ךָ וּבֵ֥ין אָבִ֖י וּבֵ֣ין אָבִ֑יךָ הִנֵּ֨ה שָׁלַ֤חְתִּֽי לְךָ֙ כֶּ֣סֶף וְזָהָ֔ב לֵ֞ךְ הָפֵ֣ר בְּרִֽיתְךָ֗ אֶת־בַּעְשָׁא֙ מֶ֣לֶךְ יִשְׂרָאֵ֔ל וְיַעֲלֶ֖ה מֵעָלָֽי׃ וַיִּשְׁמַ֨ע דבֶּן הֲדַ֜ד אֶל־הַמֶּ֣לֶךְ אָסָ֗א וַ֠יִּשְׁלַח אֶת־שָׂרֵ֨י הַחֲיָלִ֤ים אֲשֶׁר־לוֹ֙ אֶל־עָרֵ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל וַיַּכּוּ֙ אֶת־עִיּ֣וֹן וְאֶת־דָּ֔ן וְאֵ֖ת אָבֵ֣ל מָ֑יִם וְאֵ֥ת כָּֽל־מִסְכְּנ֖וֹת עָרֵ֥י נַפְתָּלִֽי׃ וַיְהִי֙ הכִּשְׁמֹ֣עַ בַּעְשָׁ֔א וַיֶּחְדַּ֕ל מִבְּנ֖וֹת אֶת־הָרָמָ֑ה וַיַּשְׁבֵּ֖ת אֶת־מְלַאכְתּֽוֹ׃ ס         וְאָסָ֣א והַמֶּ֗לֶךְ לָקַח֙ אֶת־כָּל־יְהוּדָ֔ה וַיִּשְׂא֞וּ אֶת־אַבְנֵ֤י הָֽרָמָה֙ וְאֶת־עֵצֶ֔יהָ אֲשֶׁ֥ר בָּנָ֖ה בַּעְשָׁ֑א וַיִּ֣בֶן בָּהֶ֔ם אֶת־גֶּ֖בַע וְאֶת־הַמִּצְפָּֽה׃ ס         וּבָעֵ֣ת זהַהִ֗יא בָּ֚א חֲנָ֣נִי הָרֹאֶ֔ה אֶל־אָסָ֖א מֶ֣לֶךְ יְהוּדָ֑ה וַיֹּ֣אמֶר אֵלָ֗יו בְּהִשָּׁ֨עֶנְךָ֜ עַל־מֶ֤לֶךְ אֲרָם֙ וְלֹ֤א נִשְׁעַ֨נְתָּ֙ עַל־יְהוָ֣ה אֱלֹהֶ֔יךָ עַל־כֵּ֗ן נִמְלַ֛ט חֵ֥יל מֶֽלֶךְ־אֲרָ֖ם מִיָּדֶֽךָ׃ הֲלֹ֧א חהַכּוּשִׁ֣ים וְהַלּוּבִ֗ים הָי֨וּ לְחַ֧יִל ׀ לָרֹ֛ב לְרֶ֥כֶב וּלְפָרָשִׁ֖ים לְהַרְבֵּ֣ה מְאֹ֑ד וּבְהִשָּֽׁעֶנְךָ֥ עַל־יְהוָ֖ה נְתָנָ֥ם בְּיָדֶֽךָ׃ כִּ֣י טיְהוָ֗ה עֵינָ֞יו מְשֹׁטְט֤וֹת בְּכָל־הָאָ֨רֶץ֙ לְ֠הִתְחַזֵּק עִם־לְבָבָ֥ם שָׁלֵ֛ם אֵלָ֖יו נִסְכַּ֣לְתָּ עַל־זֹ֑את כִּ֣י מֵעַ֔תָּה יֵ֥שׁ עִמְּךָ֖ מִלְחָמֽוֹת׃ וַיִּכְעַ֨ס יאָסָ֜א אֶל־הָרֹאֶ֗ה וַֽיִּתְּנֵ֨הוּ֙ בֵּ֣ית הַמַּהְפֶּ֔כֶת כִּֽי־בְזַ֥עַף עִמּ֖וֹ עַל־זֹ֑את וַיְרַצֵּ֥ץ אָסָ֛א מִן־הָעָ֖ם בָּעֵ֥ת הַהִֽיא׃ וְהִנֵּה֙ יאדִּבְרֵ֣י אָסָ֔א הָרִאשׁוֹנִ֖ים וְהָאַחֲרוֹנִ֑ים הִנָּ֤ם כְּתוּבִים֙ עַל־סֵ֣פֶר הַמְּלָכִ֔ים לִיהוּדָ֖ה וְיִשְׂרָאֵֽל׃ וַיֶּחֱלֶ֣א יבאָסָ֡א בִּשְׁנַת֩ שְׁלוֹשִׁ֨ים וָתֵ֤שַׁע לְמַלְכוּתוֹ֙ בְּרַגְלָ֔יו עַד־לְמַ֖עְלָה חָלְי֑וֹ וְגַם־בְּחָלְיוֹ֙ לֹא־דָרַ֣שׁ אֶת־יְהוָ֔ה כִּ֖י בָּרֹפְאִֽים׃ וַיִּשְׁכַּ֥ב יגאָסָ֖א עִם־אֲבֹתָ֑יו וַיָּ֕מָת בִּשְׁנַ֛ת אַרְבָּעִ֥ים וְאַחַ֖ת לְמָלְכֽוֹ׃ וַיִּקְבְּרֻ֣הוּ ידבְקִבְרֹתָ֗יו אֲשֶׁ֣ר כָּֽרָה־לוֹ֮ בְּעִ֣יר דָּוִיד֒ וַיַּשְׁכִּיבֻ֗הוּ בַּמִּשְׁכָּב֙ אֲשֶׁ֤ר מִלֵּא֙ בְּשָׂמִ֣ים וּזְנִ֔ים מְרֻקָּחִ֖ים בְּמִרְקַ֣חַת מַעֲשֶׂ֑ה וַיִּשְׂרְפוּ־ל֥וֹ שְׂרֵפָ֖ה גְּדוֹלָ֥ה עַד־לִמְאֹֽד׃ פ
וַיִּמְלֹ֛ךְ איזיְהוֹשָׁפָ֥ט בְּנ֖וֹ תַּחְתָּ֑יו וַיִּתְחַזֵּ֖ק עַל־יִשְׂרָאֵֽל׃ וַיִּ֨תֶּןב־חַ֔יִל בְּכָל־עָרֵ֥י יְהוּדָ֖ה הַבְּצֻר֑וֹת וַיִּתֵּ֤ן נְצִיבִים֙ בְּאֶ֣רֶץ יְהוּדָ֔ה וּבְעָרֵ֣י אֶפְרַ֔יִם אֲשֶׁ֥ר לָכַ֖ד אָסָ֥א אָבִֽיו׃ וַיְהִ֥י גיְהוָ֖ה עִם־יְהוֹשָׁפָ֑ט כִּ֣י הָלַ֗ךְ בְּדַרְכֵ֞י דָּוִ֤יד אָבִיו֙ הָרִ֣אשֹׁנִ֔ים וְלֹ֥א דָרַ֖שׁ לַבְּעָלִֽים׃ כִּ֠י דלֵֽאלֹהֵ֤י אָבִיו֙ דָּרָ֔שׁ וּבְמִצְוֺתָ֖יו הָלָ֑ךְ וְלֹ֖א כְּמַעֲשֵׂ֥ה יִשְׂרָאֵֽל׃ וַיָּ֨כֶן היְהוָ֤ה אֶת־הַמַּמְלָכָה֙ בְּיָד֔וֹ וַיִּתְּנ֧וּ כָל־יְהוּדָ֛ה מִנְחָ֖ה לִיהוֹשָׁפָ֑ט וַֽיְהִי־ל֥וֹ עֹֽשֶׁר־וְכָב֖וֹד לָרֹֽב׃ וַיִּגְבַּ֥הּ ולִבּ֖וֹ בְּדַרְכֵ֣י יְהוָ֑ה וְע֗וֹד הֵסִ֛יר אֶת־הַבָּמ֥וֹת וְאֶת־הָאֲשֵׁרִ֖ים מִיהוּדָֽה׃ פ
וּבִשְׁנַ֨ת זשָׁל֜וֹשׁ לְמָלְכ֗וֹ שָׁלַ֤ח לְשָׂרָיו֙ לְבֶן־חַ֨יִל֙ וּלְעֹבַדְיָ֣ה וְלִזְכַרְיָ֔ה וְלִנְתַנְאֵ֖ל וּלְמִיכָיָ֑הוּ לְלַמֵּ֖ד בְּעָרֵ֥י יְהוּדָֽה׃ וְעִמָּהֶ֣ם חהַלְוִיִּ֗ם שְֽׁמַֽעְיָ֡הוּ וּנְתַנְיָ֡הוּ וּזְבַדְיָ֡הוּ וַעֲשָׂהאֵ֡ל ושמרימות וּשְׁמִֽירָמ֡וֹת וִֽיהוֹנָתָן֩ וַאֲדֹ֨נִיָּ֧הוּ וְטֽוֹבִיָּ֛הוּ וְט֥וֹב אֲדוֹנִיָּ֖ה הַלְוִיִּ֑ם וְעִמָּהֶ֛ם אֱלִישָׁמָ֥ע וִֽיהוֹרָ֖ם הַכֹּהֲנִֽים׃ וַֽיְלַמְּדוּ֙ טבִּֽיהוּדָ֔ה וְעִ֨מָּהֶ֔ם סֵ֖פֶר תּוֹרַ֣ת יְהוָ֑ה וַיָּסֹ֨בּוּ֙ בְּכָל־עָרֵ֣י יְהוּדָ֔ה וַֽיְלַמְּד֖וּ בָּעָֽם׃ וַיְהִ֣י י׀ פַּ֣חַד יְהוָ֗ה עַ֚ל כָּל־מַמְלְכ֣וֹת הָֽאֲרָצ֔וֹת אֲשֶׁ֖ר סְבִיב֣וֹת יְהוּדָ֑ה וְלֹ֥א נִלְחֲמ֖וּ עִם־יְהוֹשָׁפָֽט׃ וּמִןיא־פְּלִשְׁתִּ֗ים מְבִיאִ֧ים לִֽיהוֹשָׁפָ֛ט מִנְחָ֖ה וְכֶ֣סֶף מַשָּׂ֑א גַּ֣ם הָֽעַרְבִיאִ֗ים מְבִיאִ֥ים לוֹ֙ צֹ֕אן אֵילִ֔ים שִׁבְעַ֤ת אֲלָפִים֙ וּשְׁבַ֣ע מֵא֔וֹת וּתְיָשִׁ֕ים שִׁבְעַ֥ת אֲלָפִ֖ים וּשְׁבַ֥ע מֵאֽוֹת׃ פ
וַיְהִ֧י יביְהוֹשָׁפָ֛ט הֹלֵ֥ךְ וְגָדֵ֖ל עַד־לְמָ֑עְלָה וַיִּ֧בֶן בִּֽיהוּדָ֛ה בִּירָנִיּ֖וֹת וְעָרֵ֥י מִסְכְּנֽוֹת׃ וּמְלָאכָ֥ה יגרַבָּ֛ה הָ֥יָה ל֖וֹ בְּעָרֵ֣י יְהוּדָ֑ה וְאַנְשֵׁ֧י מִלְחָמָ֛ה גִּבּ֥וֹרֵי חַ֖יִל בִּירוּשָׁלִָֽם׃ וְאֵ֥לֶּה ידפְקֻדָּתָ֖ם לְבֵ֣ית אֲבוֹתֵיהֶ֑ם לִֽיהוּדָה֙ שָׂרֵ֣י אֲלָפִ֔ים עַדְנָ֣ה הַשָּׂ֔ר וְעִמּוֹ֙ גִּבּ֣וֹרֵי חַ֔יִל שְׁלֹ֥שׁ מֵא֖וֹת אָֽלֶף׃ ס         וְעַלטו־יָד֖וֹ יְהוֹחָנָ֣ן הַשָּׂ֑ר וְעִמּ֕וֹ מָאתַ֥יִם וּשְׁמוֹנִ֖ים אָֽלֶף׃ ס         וְעַלטז־יָדוֹ֙ עֲמַסְיָ֣ה בֶן־זִכְרִ֔י הַמִּתְנַדֵּ֖ב לַיהוָ֑ה וְעִמּ֛וֹ מָאתַ֥יִם אֶ֖לֶף גִּבּ֥וֹר חָֽיִל׃ ס         וּמִ֨ןיז־בִּנְיָמִ֔ן גִּבּ֥וֹר חַ֖יִל אֶלְיָדָ֑ע וְעִמּ֛וֹ נֹֽשְׁקֵי־קֶ֥שֶׁת וּמָגֵ֖ן מָאתַ֥יִם אָֽלֶף׃ ס         וְעַליח־יָד֖וֹ יְהוֹזָבָ֑ד וְעִמּ֛וֹ מֵאָֽה־וּשְׁמוֹנִ֥ים אֶ֖לֶף חֲלוּצֵ֥י צָבָֽא׃ ס         אֵ֖לֶּה יטהַמְשָׁרְתִ֣ים אֶת־הַמֶּ֑לֶךְ מִלְּבַ֞ד אֲשֶׁר־נָתַ֥ן הַמֶּ֛לֶךְ בְּעָרֵ֥י הַמִּבְצָ֖ר בְּכָל־יְהוּדָֽה׃ פ
וַיְהִ֧י יחאלִֽיהוֹשָׁפָ֛ט עֹ֥שֶׁר וְכָב֖וֹד לָרֹ֑ב וַיִּתְחַתֵּ֖ן לְאַחְאָֽב׃ וַיֵּרֶד֩ בלְקֵ֨ץ שָׁנִ֤ים אֶל־אַחְאָב֙ לְשֹׁ֣מְר֔וֹן וַיִּֽזְבַּֽח־ל֨וֹ אַחְאָ֜ב צֹ֤אן וּבָקָר֙ לָרֹ֔ב וְלָעָ֖ם אֲשֶׁ֣ר עִמּ֑וֹ וַיְסִיתֵ֕הוּ לַעֲל֖וֹת אֶל־רָמ֥וֹת גִּלְעָֽד׃ וַיֹּ֜אמֶר גאַחְאָ֣ב מֶֽלֶךְ־יִשְׂרָאֵ֗ל אֶל־יְהֽוֹשָׁפָט֙ מֶ֣לֶךְ יְהוּדָ֔ה הֲתֵלֵ֥ךְ עִמִּ֖י רָמֹ֣ת גִּלְעָ֑ד וַיֹּ֣אמֶר ל֗וֹ כָּמ֤וֹנִי כָמ֨וֹךָ֙ וּכְעַמְּךָ֣ עַמִּ֔י וְעִמְּךָ֖ בַּמִּלְחָמָֽה׃ וַיֹּ֥אמֶר דיְהוֹשָׁפָ֖ט אֶל־מֶ֣לֶךְ יִשְׂרָאֵ֑ל דְּרָשׁ־נָ֥א כַיּ֖וֹם אֶת־דְּבַ֥ר יְהוָֽה׃ וַיִּקְבֹּ֨ץ המֶֽלֶךְ־יִשְׂרָאֵ֥ל אֶֽת־הַנְּבִאִים֮ אַרְבַּ֣ע מֵא֣וֹת אִישׁ֒ וַיֹּ֣אמֶר אֲלֵהֶ֗ם הֲנֵלֵ֞ךְ אֶל־רָמֹ֥ת גִּלְעָ֛ד לַמִּלְחָמָ֖ה אִם־אֶחְדָּ֑ל וַיֹּאמְר֣וּ עֲלֵ֔ה וְיִתֵּ֥ן הָאֱלֹהִ֖ים בְּיַ֥ד הַמֶּֽלֶךְ׃ וַיֹּ֨אמֶר֙ ויְה֣וֹשָׁפָ֔ט הַאֵ֨ין פֹּ֥ה נָבִ֛יא לַיהוָ֖ה ע֑וֹד וְנִדְרְשָׁ֖ה מֵאֹתֽוֹ׃ וַיֹּ֣אמֶר זמֶֽלֶךְ־יִשְׂרָאֵ֣ל ׀ אֶֽל־יְהוֹשָׁפָ֡ט ע֣וֹד אִישׁ־אֶחָ֡ד לִדְרוֹשׁ֩ אֶת־יְהוָ֨ה מֵֽאֹת֜וֹ וַאֲנִ֣י שְׂנֵאתִ֗יהוּ כִּֽי־אֵ֠ינֶנּוּ מִתְנַבֵּ֨א עָלַ֤י לְטוֹבָה֙ כִּ֣י כָל־יָמָ֣יו לְרָעָ֔ה ה֖וּא מִיכָ֣יְהוּ בֶן־יִמְלָ֑א וַיֹּ֨אמֶר֙ יְה֣וֹשָׁפָ֔ט אַל־יֹאמַ֥ר הַמֶּ֖לֶךְ כֵּֽן׃ וַיִּקְרָא֙ חמֶ֣לֶךְ יִשְׂרָאֵ֔ל אֶל־סָרִ֖יס אֶחָ֑ד וַיֹּ֕אמֶר מַהֵ֖ר מיכהו מִיכָ֥יְהוּ בֶן־יִמְלָֽא׃ וּמֶ֣לֶךְ טיִשְׂרָאֵ֡ל וִֽיהוֹשָׁפָ֣ט מֶֽלֶךְ־יְהוּדָ֡ה יוֹשְׁבִים֩ אִ֨ישׁ עַל־כִּסְא֜וֹ מְלֻבָּשִׁ֤ים בְּגָדִים֙ וְיֹשְׁבִ֣ים בְּגֹ֔רֶן פֶּ֖תַח שַׁ֣עַר שֹׁמְר֑וֹן וְכָל־הַ֨נְּבִיאִ֔ים מִֽתְנַבְּאִ֖ים לִפְנֵיהֶֽם׃ וַיַּ֥עַשׂ יל֛וֹ צִדְקִיָּ֥הוּ בֶֽן־כְּנַעֲנָ֖ה קַרְנֵ֣י בַרְזֶ֑ל וַיֹּ֨אמֶר֙ כֹּֽה־אָמַ֣ר יְהוָ֔ה בְּאֵ֛לֶּה תְּנַגַּ֥ח אֶת־אֲרָ֖ם עַד־כַּלּוֹתָֽם׃ וְכָליא־הַ֨נְּבִאִ֔ים נִבְּאִ֥ים כֵּ֖ן לֵאמֹ֑ר עֲלֵ֞ה רָמֹ֤ת גִּלְעָד֙ וְהַצְלַ֔ח וְנָתַ֥ן יְהוָ֖ה בְּיַ֥ד הַמֶּֽלֶךְ׃ וְהַמַּלְאָ֞ךְ יבאֲשֶׁר־הָלַ֣ךְ ׀ לִקְרֹ֣א לְמִיכָ֗יְהוּ דִּבֶּ֤ר אֵלָיו֙ לֵאמֹ֔ר הִנֵּ֞ה דִּבְרֵ֧י הַנְּבִאִ֛ים פֶּֽה־אֶחָ֥ד ט֖וֹב אֶל־הַמֶּ֑לֶךְ וִֽיהִי־נָ֧א דְבָרְךָ֛ כְּאַחַ֥ד מֵהֶ֖ם וְדִבַּ֥רְתָּ טּֽוֹב׃ וַיֹּ֖אמֶר יגמִיכָ֑יְהוּ חַי־יְהוָ֕ה כִּ֛י אֶת־אֲשֶׁר־יֹאמַ֥ר אֱלֹהַ֖י אֹת֥וֹ אֲדַבֵּֽר׃ וַיָּבֹא֮ ידאֶל־הַמֶּלֶךְ֒ וַיֹּ֨אמֶר הַמֶּ֜לֶךְ אֵלָ֗יו מִיכָה֙ הֲנֵלֵ֞ךְ אֶל־רָמֹ֥ת גִּלְעָ֛ד לַמִּלְחָמָ֖ה אִם־אֶחְדָּ֑ל וַיֹּ֨אמֶר֙ עֲל֣וּ וְהַצְלִ֔יחוּ וְיִנָּתְנ֖וּ בְּיֶדְכֶֽם׃ וַיֹּ֤אמֶר טואֵלָיו֙ הַמֶּ֔לֶךְ עַד־כַּמֶּ֥ה פְעָמִ֖ים אֲנִ֣י מַשְׁבִּיעֶ֑ךָ אֲ֠שֶׁר לֹֽא־תְדַבֵּ֥ר אֵלַ֛י רַק־אֱמֶ֖ת בְּשֵׁ֥ם יְהוָֽה׃ וַיֹּ֗אמֶר טזרָאִ֤יתִי אֶת־כָּל־יִשְׂרָאֵל֙ נְפוֹצִ֣ים עַל־הֶֽהָרִ֔ים כַּצֹּ֕אן אֲשֶׁ֥ר אֵין־לָהֶ֖ן רֹעֶ֑ה וַיֹּ֤אמֶר יְהוָה֙ לֹֽא־אֲדֹנִ֣ים לָאֵ֔לֶּה יָשׁ֥וּבוּ אִישׁ־לְבֵית֖וֹ בְּשָׁלֽוֹם׃ וַיֹּ֥אמֶר יזמֶֽלֶךְ־יִשְׂרָאֵ֖ל אֶל־יְהוֹשָׁפָ֑ט הֲלֹא֙ אָמַ֣רְתִּי אֵלֶ֔יךָ לֹא־יִתְנַבֵּ֥א עָלַ֛י ט֖וֹב כִּ֥י אִם־לְרָֽע׃ ס         וַיֹּ֕אמֶר יחלָכֵ֖ן שִׁמְע֣וּ דְבַר־יְהוָ֑ה רָאִ֤יתִי אֶת־יְהוָה֙ יוֹשֵׁ֣ב עַל־כִּסְא֔וֹ וְכָל־צְבָ֤א הַשָּׁמַ֨יִם֙ עֹֽמְדִ֔ים עַל־יְמִינ֖וֹ וּשְׂמֹאלֽוֹ׃ וַיֹּ֣אמֶר יטיְהוָ֗ה מִ֤י יְפַתֶּה֙ אֶת־אַחְאָ֣ב מֶֽלֶךְ־יִשְׂרָאֵ֔ל וְיַ֕עַל וְיִפֹּ֖ל בְּרָמ֣וֹת גִּלְעָ֑ד וַיֹּ֕אמֶר זֶ֚ה אֹמֵ֣ר כָּ֔כָה וְזֶ֖ה אֹמֵ֥ר כָּֽכָה׃ וַיֵּצֵ֣א כהָר֗וּחַ וַֽיַּעֲמֹד֙ לִפְנֵ֣י יְהוָ֔ה וַיֹּ֖אמֶר אֲנִ֣י אֲפַתֶּ֑נּוּ וַיֹּ֧אמֶר יְהוָ֛ה אֵלָ֖יו בַּמָּֽה׃ וַיֹּ֗אמֶר כאאֵצֵא֙ וְהָיִ֨יתִי֙ לְר֣וּחַ שֶׁ֔קֶר בְּפִ֖י כָּל־נְבִיאָ֑יו וַיֹּ֗אמֶר תְּפַתֶּה֙ וְגַם־תּוּכָ֔ל צֵ֖א וַעֲשֵׂה־כֵֽן׃ וְעַתָּ֗ה כבהִנֵּ֨ה נָתַ֤ן יְהוָה֙ ר֣וּחַ שֶׁ֔קֶר בְּפִ֖י נְבִיאֶ֣יךָ אֵ֑לֶּה וַֽיהוָ֔ה דִּבֶּ֥ר עָלֶ֖יךָ רָעָֽה׃ ס         וַיִּגַּשׁ֙ כגצִדְקִיָּ֣הוּ בֶֽן־כְּנַעֲנָ֔ה וַיַּ֥ךְ אֶת־מִיכָ֖יְהוּ עַל־הַלֶּ֑חִי וַיֹּ֗אמֶר אֵ֣י זֶ֤ה הַדֶּ֨רֶךְ֙ עָבַ֧ר רֽוּחַ־יְהוָ֛ה מֵאִתִּ֖י לְדַבֵּ֥ר אֹתָֽךְ׃ וַיֹּ֣אמֶר כדמִיכָ֔יְהוּ הִנְּךָ֥ רֹאֶ֖ה בַּיּ֣וֹם הַה֑וּא אֲשֶׁ֥ר תָּב֛וֹא חֶ֥דֶר בְּחֶ֖דֶר לְהֵחָבֵֽא׃ וַיֹּ֨אמֶר֙ כהמֶ֣לֶךְ יִשְׂרָאֵ֔ל קְחוּ֙ אֶת־מִיכָ֔יְהוּ וַהֲשִׁיבֻ֖הוּ אֶל־אָמ֣וֹן שַׂר־הָעִ֑יר וְאֶל־יוֹאָ֖שׁ בֶּן־הַמֶּֽלֶךְ׃ וַאֲמַרְתֶּ֗ם כוכֹּ֚ה אָמַ֣ר הַמֶּ֔לֶךְ שִׂ֥ימוּ זֶ֖ה בֵּ֣ית הַכֶּ֑לֶא וְהַאֲכִלֻ֜הוּ לֶ֤חֶם לַ֨חַץ֙ וּמַ֣יִם לַ֔חַץ עַ֖ד שׁוּבִ֥י בְשָׁלֽוֹם׃ וַיֹּ֣אמֶר כזמִיכָ֔יְהוּ אִם־שׁ֤וֹב תָּשׁוּב֙ בְּשָׁל֔וֹם לֹא־דִבֶּ֥ר יְהוָ֖ה בִּ֑י וַיֹּ֕אמֶר שִׁמְע֖וּ עַמִּ֥ים כֻּלָּֽם׃ פ
וַיַּ֧עַל כחמֶֽלֶךְ־יִשְׂרָאֵ֛ל וִֽיהוֹשָׁפָ֥ט מֶֽלֶךְ־יְהוּדָ֖ה אֶל־רָמֹ֥ת גִּלְעָֽד׃ וַיֹּאמֶר֩ כטמֶ֨לֶךְ יִשְׂרָאֵ֜ל אֶל־יְהוֹשָׁפָ֗ט הִתְחַפֵּשׂ֙ וָב֣וֹא בַמִּלְחָמָ֔ה וְאַתָּ֖ה לְבַ֣שׁ בְּגָדֶ֑יךָ וַיִּתְחַפֵּשׂ֙ מֶ֣לֶךְ יִשְׂרָאֵ֔ל וַיָּבֹ֖אוּ בַּמִּלְחָמָֽה׃ וּמֶ֣לֶךְ לאֲרָ֡ם צִוָּה֩ אֶת־שָׂרֵ֨י הָרֶ֤כֶב אֲשֶׁר־לוֹ֙ לֵאמֹ֔ר לֹ֚א תִּלָּ֣חֲמ֔וּ אֶת־הַקָּטֹ֖ן אֶת־הַגָּד֑וֹל כִּ֛י אִֽם־אֶת־מֶ֥לֶךְ יִשְׂרָאֵ֖ל לְבַדּֽוֹ׃ וַיְהִ֡י לאכִּרְאוֹת֩ שָׂרֵ֨י הָרֶ֜כֶב אֶת־יְהוֹשָׁפָ֗ט וְהֵ֤מָּה אָֽמְרוּ֙ מֶ֣לֶךְ יִשְׂרָאֵ֣ל ה֔וּא וַיָּסֹ֥בּוּ עָלָ֖יו לְהִלָּחֵ֑ם וַיִּזְעַ֤ק יְהֽוֹשָׁפָט֙ וַֽיהוָ֣ה עֲזָר֔וֹ וַיְסִיתֵ֥ם אֱלֹהִ֖ים מִמֶּֽנּוּ׃ וַיְהִ֗י לבכִּרְאוֹת֙ שָׂרֵ֣י הָרֶ֔כֶב כִּ֥י לֹא־הָיָ֖ה מֶ֣לֶךְ יִשְׂרָאֵ֑ל וַיָּשֻׁ֖בוּ מֵאַחֲרָֽיו׃ וְאִ֗ישׁ לגמָשַׁ֤ךְ בַּקֶּ֨שֶׁת֙ לְתֻמּ֔וֹ וַיַּךְ֙ אֶת־מֶ֣לֶךְ יִשְׂרָאֵ֔ל בֵּ֥ין הַדְּבָקִ֖ים וּבֵ֣ין הַשִּׁרְיָ֑ן וַיֹּ֣אמֶר לָֽרַכָּ֗ב הֲפֹ֧ךְ ידיך יָדְךָ֛ וְהוֹצֵאתַ֥נִי מִן־הַֽמַּחֲנֶ֖ה כִּ֥י הָחֳלֵֽיתִי׃ וַתַּ֤עַל לדהַמִּלְחָמָה֙ בַּיּ֣וֹם הַה֔וּא וּמֶ֣לֶךְ יִשְׂרָאֵ֗ל הָיָ֨ה מַעֲמִ֧יד בַּמֶּרְכָּבָ֛ה נֹ֥כַח אֲרָ֖ם עַד־הָעָ֑רֶב וַיָּ֕מָת לְעֵ֖ת בּ֥וֹא הַשָּֽׁמֶשׁ׃ וַ֠יָּשָׁב איטיְהוֹשָׁפָ֨ט מֶֽלֶךְ־יְהוּדָ֧ה אֶל־בֵּית֛וֹ בְּשָׁל֖וֹם לִֽירוּשָׁלִָֽם׃ וַיֵּצֵ֣א באֶל־פָּנָ֗יו יֵה֣וּא בֶן־חֲנָ֘נִי֮ הַחֹזֶה֒ וַיֹּ֨אמֶר֙ אֶל־הַמֶּ֣לֶךְ יְהוֹשָׁפָ֔ט הֲלָרָשָׁ֣ע לַעְזֹ֔ר וּלְשֹׂנְאֵ֥י יְהוָ֖ה תֶּאֱהָ֑ב וּבָזֹאת֙ עָלֶ֣יךָ קֶּ֔צֶף מִלִּפְנֵ֖י יְהוָֽה׃ אֲבָ֕ל גדְּבָרִ֥ים טוֹבִ֖ים נִמְצְא֣וּ עִמָּ֑ךְ כִּֽי־בִעַ֤רְתָּ הָאֲשֵׁרוֹת֙ מִן־הָאָ֔רֶץ וַהֲכִינ֥וֹתָ לְבָבְךָ֖ לִדְרֹ֥שׁ הָֽאֱלֹהִֽים׃ וַיֵּ֥שֶׁב דיְהוֹשָׁפָ֖ט בִּירוּשָׁלִָ֑ם ס         וַיָּ֜שָׁב וַיֵּצֵ֣א בָעָ֗ם מִבְּאֵ֥ר שֶׁ֨בַע֙ עַד־הַ֣ר אֶפְרַ֔יִם וַיְשִׁיבֵ֕ם אֶל־יְהוָ֖ה אֱלֹהֵ֥י אֲבוֹתֵיהֶֽם׃ וַיַּעֲמֵ֨ד השֹֽׁפְטִ֜ים בָּאָ֗רֶץ בְּכָל־עָרֵ֧י יְהוּדָ֛ה הַבְּצֻר֖וֹת לְעִ֥יר וָעִֽיר׃ וַיֹּ֣אמֶר ואֶל־הַשֹּֽׁפְטִ֗ים רְאוּ֙ מָֽה־אַתֶּ֣ם עֹשִׂ֔ים כִּ֣י לֹ֧א לְאָדָ֛ם תִּשְׁפְּט֖וּ כִּ֣י לַיהוָ֑ה וְעִמָּכֶ֖ם בִּדְבַ֥ר מִשְׁפָּֽט׃ וְעַתָּ֕ה זיְהִ֥י פַֽחַד־יְהוָ֖ה עֲלֵיכֶ֑ם שִׁמְר֣וּ וַעֲשׂ֔וּ כִּֽי־אֵ֞ין עִם־יְהוָ֣ה אֱלֹהֵ֗ינוּ עַוְלָ֛ה וּמַשֹּׂ֥א פָנִ֖ים וּמִקַּח־שֹֽׁחַד׃ וְגַ֣ם חבִּ֠ירוּשָׁלִַם הֶעֱמִ֨יד יְהוֹשָׁפָ֜ט מִן־הַלְוִיִּ֣ם וְהַכֹּהֲנִ֗ים וּמֵרָאשֵׁ֤י הָאָבוֹת֙ לְיִשְׂרָאֵ֔ל לְמִשְׁפַּ֥ט יְהוָ֖ה וְלָרִ֑יב וַיָּשֻׁ֖בוּ יְרוּשָׁלִָֽם׃ וַיְצַ֥ו טעֲלֵיהֶ֖ם לֵאמֹ֑ר כֹּ֤ה תַעֲשׂוּן֙ בְּיִרְאַ֣ת יְהוָ֔ה בֶּאֱמוּנָ֖ה וּבְלֵבָ֥ב שָׁלֵֽם׃ וְכָלי־רִיב֩ אֲשֶׁר־יָב֨וֹא עֲלֵיכֶ֜ם מֵאֲחֵיכֶ֣ם ׀ הַיֹּשְׁבִ֣ים בְּעָרֵיהֶ֗ם בֵּֽין־דָּ֣ם ׀ לְדָם֮ בֵּין־תּוֹרָ֣ה לְמִצְוָה֮ לְחֻקִּ֣ים וּלְמִשְׁפָּטִים֒ וְהִזְהַרְתֶּ֣ם אֹתָ֔ם וְלֹ֤א יֶאְשְׁמוּ֙ לַיהוָ֔ה וְהָֽיָה־קֶ֥צֶף עֲלֵיכֶ֖ם וְעַל־אֲחֵיכֶ֑ם כֹּ֥ה תַעֲשׂ֖וּן וְלֹ֥א תֶאְשָֽׁמוּ׃ וְהִנֵּ֡ה יאאֲמַרְיָ֣הוּ כֹהֵן֩ הָרֹ֨אשׁ עֲלֵיכֶ֜ם לְכֹ֣ל דְּבַר־יְהוָ֗ה וּזְבַדְיָ֨הוּ בֶן־יִשְׁמָעֵ֜אל הַנָּגִ֤יד לְבֵית־יְהוּדָה֙ לְכֹ֣ל דְּבַר־הַמֶּ֔לֶךְ וְשֹׁטְרִ֥ים הַלְוִיִּ֖ם לִפְנֵיכֶ֑ם חִזְק֣וּ וַעֲשׂ֔וּ וִיהִ֥י יְהוָ֖ה עִם־הַטּֽוֹב׃ פ
וַיְהִ֣י כאאַֽחֲרֵיכֵ֡ן בָּ֣אוּ בְנֵי־מוֹאָב֩ וּבְנֵ֨י עַמּ֜וֹן וְעִמָּהֶ֧ם ׀ מֵֽהָעַמּוֹנִ֛ים עַל־יְהוֹשָׁפָ֖ט לַמִּלְחָמָֽה׃ וַיָּבֹ֗אוּ בוַיַּגִּ֤ידוּ לִֽיהוֹשָׁפָט֙ לֵאמֹ֔ר בָּ֣א עָלֶ֜יךָ הָמ֥וֹן רָ֛ב מֵעֵ֥בֶר לַיָּ֖ם מֵאֲרָ֑ם וְהִנָּם֙ בְּחַֽצְצ֣וֹן תָּמָ֔ר הִ֖יא עֵ֥ין גֶּֽדִי׃ וַיִּרָ֕א גוַיִּתֵּ֧ן יְהוֹשָׁפָ֛ט אֶת־פָּנָ֖יו לִדְר֣וֹשׁ לַיהוָ֑ה וַיִּקְרָא־צ֖וֹם עַל־כָּל־יְהוּדָֽה׃ וַיִּקָּבְצ֣וּ דיְהוּדָ֔ה לְבַקֵּ֖שׁ מֵֽיְהוָ֑ה גַּ֚ם מִכָּל־עָרֵ֣י יְהוּדָ֔ה בָּ֖אוּ לְבַקֵּ֥שׁ אֶת־יְהוָֽה׃ וַיַּעֲמֹ֣ד היְהוֹשָׁפָ֗ט בִּקְהַ֧ל יְהוּדָ֛ה וִירוּשָׁלִַ֖ם בְּבֵ֣ית יְהוָ֑ה לִפְנֵ֖י הֶחָצֵ֥ר הַחֲדָשָֽׁה׃ וַיֹּאמַ֗ר ויְהוָ֞ה אֱלֹהֵ֤י אֲבֹתֵ֨ינוּ֙ הֲלֹ֨א אַתָּֽה־ה֤וּא אֱלֹהִים֙ בַּשָּׁמַ֔יִם וְאַתָּ֣ה מוֹשֵׁ֔ל בְּכֹ֖ל מַמְלְכ֣וֹת הַגּוֹיִ֑ם וּבְיָדְךָ֙ כֹּ֣חַ וּגְבוּרָ֔ה וְאֵ֥ין עִמְּךָ֖ לְהִתְיַצֵּֽב׃ הֲלֹ֣א ז׀ אַתָּ֣ה אֱלֹהֵ֗ינוּ הוֹרַ֨שְׁתָּ֙ אֶת־יֹשְׁבֵי֙ הָאָ֣רֶץ הַזֹּ֔את מִלִּפְנֵ֖י עַמְּךָ֣ יִשְׂרָאֵ֑ל וַֽתִּתְּנָ֗הּ לְזֶ֛רַע אַבְרָהָ֥ם אֹֽהַבְךָ֖ לְעוֹלָֽם׃ וַיֵּשְׁב֖וּח־בָ֑הּ וַיִּבְנ֨וּ לְךָ֧ ׀ בָּ֛הּ מִקְדָּ֖שׁ לְשִׁמְךָ֥ לֵאמֹֽר׃ אִםט־תָּב֨וֹא עָלֵ֜ינוּ רָעָ֗ה חֶרֶב֮ שְׁפוֹט֮ וְדֶ֣בֶר וְרָעָב֒ נַֽעַמְדָ֞ה לִפְנֵ֨י הַבַּ֤יִת הַזֶּה֙ וּלְפָנֶ֔יךָ כִּ֥י שִׁמְךָ֖ בַּבַּ֣יִת הַזֶּ֑ה וְנִזְעַ֥ק אֵלֶ֛יךָ מִצָּרָתֵ֖נוּ וְתִשְׁמַ֥ע וְתוֹשִֽׁיעַ׃ וְעַתָּ֡ה יהִנֵּה֩ בְנֵֽי־עַמּ֨וֹן וּמוֹאָ֜ב וְהַר־שֵׂעִ֗יר אֲ֠שֶׁר לֹֽא־נָתַ֤תָּה לְיִשְׂרָאֵל֙ לָב֣וֹא בָהֶ֔ם בְּבֹאָ֖ם מֵאֶ֣רֶץ מִצְרָ֑יִם כִּ֛י סָ֥רוּ מֵעֲלֵיהֶ֖ם וְלֹ֥א הִשְׁמִידֽוּם׃ וְהִ֨נֵּהיא־הֵ֔ם גֹּמְלִ֖ים עָלֵ֑ינוּ לָבוֹא֙ לְגָ֣רְשֵׁ֔נוּ מִיְּרֻשָּׁתְךָ֖ אֲשֶׁ֥ר הֽוֹרַשְׁתָּֽנוּ׃ אֱלֹהֵ֨ינוּ֙ יבהֲלֹ֣א תִשְׁפָּט־בָּ֔ם כִּ֣י אֵ֥ין בָּ֨נוּ֙ כֹּ֔חַ לִ֠פְנֵי הֶהָמ֥וֹן הָרָ֛ב הַזֶּ֖ה הַבָּ֣א עָלֵ֑ינוּ וַאֲנַ֗חְנוּ לֹ֤א נֵדַע֙ מַֽה־נַּעֲשֶׂ֔ה כִּ֥י עָלֶ֖יךָ עֵינֵֽינוּ׃ וְכָ֨ליג־יְהוּדָ֔ה עֹמְדִ֖ים לִפְנֵ֣י יְהוָ֑ה גַּם־טַפָּ֖ם נְשֵׁיהֶ֥ם וּבְנֵיהֶֽם׃ פ
וְיַחֲזִיאֵ֡ל ידבֶּן־זְכַרְיָ֡הוּ בֶּן־בְּ֠נָיָה בֶּן־יְעִיאֵ֧ל בֶּן־מַתַּנְיָ֛ה הַלֵּוִ֖י מִן־בְּנֵ֣י אָסָ֑ף הָיְתָ֤ה עָלָיו֙ ר֣וּחַ יְהוָ֔ה בְּת֖וֹךְ הַקָּהָֽל׃ וַיֹּ֗אמֶר טוהַקְשִׁ֤יבוּ כָל־יְהוּדָה֙ וְיֹשְׁבֵ֣י יְרוּשָׁלִַ֔ם וְהַמֶּ֖לֶךְ יְהוֹשָׁפָ֑ט כֹּֽה־אָמַ֨ר יְהוָ֜ה לָכֶ֗ם אַ֠תֶּם אַל־תִּֽירְא֤וּ וְאַל־תֵּחַ֨תּוּ֙ מִפְּנֵ֨י הֶהָמ֤וֹן הָרָב֙ הַזֶּ֔ה כִּ֣י לֹ֥א לָכֶ֛ם הַמִּלְחָמָ֖ה כִּ֥י לֵאלֹהִֽים׃ מָחָר֙ טזרְד֣וּ עֲלֵיהֶ֔ם הִנָּ֥ם עֹלִ֖ים בְּמַעֲלֵ֣ה הַצִּ֑יץ וּמְצָאתֶ֤ם אֹתָם֙ בְּס֣וֹף הַנַּ֔חַל פְּנֵ֖י מִדְבַּ֥ר יְרוּאֵֽל׃ לֹ֥א יזלָכֶ֖ם לְהִלָּחֵ֣ם בָּזֹ֑את הִתְיַצְּב֣וּ עִמְד֡וּ וּרְא֣וּ אֶת־יְשׁוּעַת֩ יְהוָ֨ה עִמָּכֶ֜ם יְהוּדָ֣ה וִֽירוּשָׁלִַ֗ם אַל־תִּֽירְאוּ֙ וְאַל־תֵּחַ֔תּוּ מָחָר֙ צְא֣וּ לִפְנֵיהֶ֔ם וַיהוָ֖ה עִמָּכֶֽם׃ וַיִּקֹּ֧ד יחיְהוֹשָׁפָ֛ט אַפַּ֖יִם אָ֑רְצָה וְכָל־יְהוּדָ֞ה וְיֹשְׁבֵ֣י יְרוּשָׁלִַ֗ם נָֽפְלוּ֙ לִפְנֵ֣י יְהוָ֔ה לְהִֽשְׁתַּחֲוֺ֖ת לַיהוָֽה׃ וַיָּקֻ֧מוּ יטהַלְוִיִּ֛ם מִן־בְּנֵ֥י הַקְּהָתִ֖ים וּמִן־בְּנֵ֣י הַקָּרְחִ֑ים לְהַלֵּ֗ל לַיהוָה֙ אֱלֹהֵ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל בְּק֥וֹל גָּד֖וֹל לְמָֽעְלָה׃ וַיַּשְׁכִּ֣ימוּ כבַבֹּ֔קֶר וַיֵּצְא֖וּ לְמִדְבַּ֣ר תְּק֑וֹעַ וּבְצֵאתָ֞ם עָמַ֣ד יְהוֹשָׁפָ֗ט וַיֹּ֨אמֶר֙ שְׁמָע֗וּנִי יְהוּדָה֙ וְיֹשְׁבֵ֣י יְרוּשָׁלִַ֔ם הַאֲמִ֜ינוּ בַּיהוָ֤ה אֱלֹהֵיכֶם֙ וְתֵ֣אָמֵ֔נוּ הַאֲמִ֥ינוּ בִנְבִיאָ֖יו וְהַצְלִֽיחוּ׃ וַיִּוָּעַץ֙ כאאֶל־הָעָ֔ם וַיַּעֲמֵ֤ד מְשֹֽׁרֲרִים֙ לַיהוָ֔ה וּֽמְהַֽלְלִ֖ים לְהַדְרַת־קֹ֑דֶשׁ בְּצֵאת֙ לִפְנֵ֣י הֶֽחָל֔וּץ וְאֹֽמְרִים֙ הוֹד֣וּ לַיהוָ֔ה כִּ֥י לְעוֹלָ֖ם חַסְדּֽוֹ׃ וּבְעֵת֩ כבהֵחֵ֨לּוּ בְרִנָּ֜ה וּתְהִלָּ֗ה נָתַ֣ן יְהוָ֣ה ׀ מְ֠אָֽרְבִים עַל־בְּנֵ֨י עַמּ֜וֹן מוֹאָ֧ב וְהַר־שֵׂעִ֛יר הַבָּאִ֥ים לִֽיהוּדָ֖ה וַיִּנָּגֵֽפוּ׃ וַ֠יַּֽעַמְדוּ כגבְּנֵ֨י עַמּ֧וֹן וּמוֹאָ֛ב עַל־יֹשְׁבֵ֥י הַר־שֵׂעִ֖יר לְהַחֲרִ֣ים וּלְהַשְׁמִ֑יד וּכְכַלּוֹתָם֙ בְּיוֹשְׁבֵ֣י שֵׂעִ֔יר עָזְר֥וּ אִישׁ־בְּרֵעֵ֖הוּ לְמַשְׁחִֽית׃ וִֽיהוּדָ֛ה כדבָּ֥א עַל־הַמִּצְפֶּ֖ה לַמִּדְבָּ֑ר וַיִּפְנוּ֙ אֶל־הֶ֣הָמ֔וֹן וְהִנָּ֧ם פְּגָרִ֛ים נֹפְלִ֥ים אַ֖רְצָה וְאֵ֥ין פְּלֵיטָֽה׃ וַיָּבֹ֨א כהיְהוֹשָׁפָ֣ט וְעַמּוֹ֮ לָבֹ֣ז אֶת־שְׁלָלָם֒ וַיִּמְצְאוּ֩ בָהֶ֨ם לָרֹ֜ב וּרְכ֤וּשׁ וּפְגָרִים֙ וּכְלֵ֣י חֲמֻד֔וֹת וַיְנַצְּל֥וּ לָהֶ֖ם לְאֵ֣ין מַשָּׂ֑א וַיִּֽהְי֞וּ יָמִ֧ים שְׁלוֹשָׁ֛ה בֹּזְזִ֥ים אֶת־הַשָּׁלָ֖ל כִּ֥י רַב־הֽוּא׃ וּבַיּ֣וֹם כוהָרְבִעִ֗י נִקְהֲלוּ֙ לְעֵ֣מֶק בְּרָכָ֔ה כִּי־שָׁ֖ם בֵּרֲכ֣וּ אֶת־יְהוָ֑ה עַל־כֵּ֡ן קָֽרְא֞וּ אֶת־שֵׁ֨ם הַמָּק֥וֹם הַה֛וּא עֵ֥מֶק בְּרָכָ֖ה עַד־הַיּֽוֹם׃ וַ֠יָּשֻׁבוּ כזכָּל־אִ֨ישׁ יְהוּדָ֤ה וִֽירוּשָׁלִַ֨ם֙ וִֽיהוֹשָׁפָ֣ט בְּרֹאשָׁ֔ם לָשׁ֥וּב אֶל־יְרוּשָׁלִַ֖ם בְּשִׂמְחָ֑ה כִּֽי־שִׂמְּחָ֥ם יְהוָ֖ה מֵֽאוֹיְבֵיהֶֽם׃ וַיָּבֹ֨אוּ֙ כחיְר֣וּשָׁלִַ֔ם בִּנְבָלִ֥ים וּבְכִנֹּר֖וֹת וּבַחֲצֹצְר֑וֹת אֶל־בֵּ֖ית יְהוָֽה׃ וַיְהִי֙ כטפַּ֣חַד אֱלֹהִ֔ים עַ֖ל כָּל־מַמְלְכ֣וֹת הָאֲרָצ֑וֹת בְּשָׁמְעָ֕ם כִּ֚י נִלְחַ֣ם יְהוָ֔ה עִ֖ם אוֹיְבֵ֥י יִשְׂרָאֵֽל׃ וַתִּשְׁקֹ֖ט למַלְכ֣וּת יְהוֹשָׁפָ֑ט וַיָּ֧נַֽח ל֦וֹ אֱלֹהָ֖יו מִסָּבִֽיב׃ פ
וַיִּמְלֹ֥ךְ לאיְהוֹשָׁפָ֖ט עַל־יְהוּדָ֑ה בֶּן־שְׁלֹשִׁים֩ וְחָמֵ֨שׁ שָׁנָ֜ה בְּמָלְכ֗וֹ וְעֶשְׂרִ֨ים וְחָמֵ֤שׁ שָׁנָה֙ מָלַ֣ךְ בִּֽירוּשָׁלִַ֔ם וְשֵׁ֣ם אִמּ֔וֹ עֲזוּבָ֖ה בַּת־שִׁלְחִֽי׃ וַיֵּ֗לֶךְ לבבְּדֶ֛רֶךְ אָבִ֥יו אָסָ֖א וְלֹא־סָ֣ר מִמֶּ֑נָּה לַעֲשׂ֥וֹת הַיָּשָׁ֖ר בְּעֵינֵ֥י יְהוָֽה׃ אַ֥ךְ לגהַבָּמ֖וֹת לֹא־סָ֑רוּ וְע֤וֹד הָעָם֙ לֹא־הֵכִ֣ינוּ לְבָבָ֔ם לֵאלֹהֵ֖י אֲבֹתֵיהֶֽם׃ וְיֶ֨תֶר֙ לדדִּבְרֵ֣י יְהוֹשָׁפָ֔ט הָרִאשֹׁנִ֖ים וְהָאַחֲרֹנִ֑ים הִנָּ֣ם כְּתוּבִ֗ים בְּדִבְרֵי֙ יֵה֣וּא בֶן־חֲנָ֔נִי אֲשֶׁ֣ר הֹֽעֲלָ֔ה עַל־סֵ֖פֶר מַלְכֵ֥י יִשְׂרָאֵֽל׃ וְאַחֲרֵילהכֵ֗ן אֶתְחַבַּר֙ יְהוֹשָׁפָ֣ט מֶֽלֶךְ־יְהוּדָ֔ה עִ֖ם אֲחַזְיָ֣ה מֶֽלֶךְ־יִשְׂרָאֵ֑ל ה֖וּא הִרְשִׁ֥יעַ לַעֲשֽׂוֹת׃ וַיְחַבְּרֵ֣הוּ לועִמּ֔וֹ לַעֲשׂ֥וֹת אֳנִיּ֖וֹת לָלֶ֣כֶת תַּרְשִׁ֑ישׁ וַיַּעֲשׂ֥וּ אֳנִיּ֖וֹת בְּעֶצְי֥וֹן גָּֽבֶר׃ וַיִּתְנַבֵּ֞א לזאֱלִיעֶ֤זֶר בֶּן־דֹּדָוָ֨הוּ֙ מִמָּ֣רֵשָׁ֔ה עַל־יְהוֹשָׁפָ֖ט לֵאמֹ֑ר כְּהִֽתְחַבֶּרְךָ֣ עִם־אֲחַזְיָ֗הוּ פָּרַ֤ץ יְהוָה֙ אֶֽת־מַעֲשֶׂ֔יךָ וַיִּשָּׁבְר֣וּ אֳנִיּ֔וֹת וְלֹ֥א עָצְר֖וּ לָלֶ֥כֶת אֶל־תַּרְשִֽׁישׁ׃ וַיִּשְׁכַּ֤ב כאאיְהֽוֹשָׁפָט֙ עִם־אֲבֹתָ֔יו וַיִּקָּבֵ֥ר עִם־אֲבֹתָ֖יו בְּעִ֣יר דָּוִ֑יד וַיִּמְלֹ֛ךְ יְהוֹרָ֥ם בְּנ֖וֹ תַּחְתָּֽיו׃ וְלֽוֹב־אַחִ֞ים בְּנֵ֣י יְהוֹשָׁפָ֗ט עֲזַרְיָ֤ה וִֽיחִיאֵל֙ וּזְכַרְיָ֣הוּ וַעֲזַרְיָ֔הוּ וּמִיכָאֵ֖ל וּשְׁפַטְיָ֑הוּ כָּל־אֵ֕לֶּה בְּנֵ֥י יְהוֹשָׁפָ֖ט מֶ֥לֶךְ־יִשְׂרָאֵֽל׃ וַיִּתֵּ֣ן גלָהֶ֣ם ׀ אֲ֠בִיהֶם מַתָּנ֨וֹת רַבּ֜וֹת לְכֶ֤סֶף וּלְזָהָב֙ וּלְמִגְדָּנ֔וֹת עִם־עָרֵ֥י מְצֻר֖וֹת בִּֽיהוּדָ֑ה וְאֶת־הַמַּמְלָכָ֛ה נָתַ֥ן לִֽיהוֹרָ֖ם כִּי־ה֥וּא הַבְּכֽוֹר׃ פ
וַיָּ֨קָם דיְהוֹרָ֜ם עַל־מַמְלֶ֤כַת אָבִיו֙ וַיִּתְחַזַּ֔ק וַיַּהֲרֹ֥ג אֶת־כָּל־אֶחָ֖יו בֶּחָ֑רֶב וְגַ֖ם מִשָּׂרֵ֥י יִשְׂרָאֵֽל׃ בֶּןה־שְׁלֹשִׁ֥ים וּשְׁתַּ֛יִם שָׁנָ֖ה יְהוֹרָ֣ם בְּמָלְכ֑וֹ וּשְׁמוֹנֶ֣ה שָׁנִ֔ים מָלַ֖ךְ בִּירוּשָׁלִָֽם׃ וַיֵּ֜לֶךְ ובְּדֶ֣רֶךְ ׀ מַלְכֵ֣י יִשְׂרָאֵ֗ל כַּאֲשֶׁ֤ר עָשׂוּ֙ בֵּ֣ית אַחְאָ֔ב כִּ֚י בַּת־אַחְאָ֔ב הָ֥יְתָה לּ֖וֹ אִשָּׁ֑ה וַיַּ֥עַשׂ הָרַ֖ע בְּעֵינֵ֥י יְהוָֽה׃ וְלֹאז־אָבָ֣ה יְהוָ֗ה לְהַשְׁחִית֙ אֶת־בֵּ֣ית דָּוִ֔יד לְמַ֣עַן הַבְּרִ֔ית אֲשֶׁ֥ר כָּרַ֖ת לְדָוִ֑יד וְכַאֲשֶׁ֣ר אָמַ֗ר לָתֵ֨ת ל֥וֹ נִ֛יר וּלְבָנָ֖יו כָּל־הַיָּמִֽים׃ בְּיָמָיו֙ חפָּשַׁ֣ע אֱד֔וֹם מִתַּ֖חַת יַד־יְהוּדָ֑ה וַיַּמְלִ֥יכוּ עֲלֵיהֶ֖ם מֶֽלֶךְ׃ וַיַּֽעֲבֹ֤ר טיְהוֹרָם֙ עִם־שָׂרָ֔יו וְכָל־הָרֶ֖כֶב עִמּ֑וֹ וַיְהִי֙ קָ֣ם לַ֔יְלָה וַיַּ֗ךְ אֶת־אֱדוֹם֙ הַסּוֹבֵ֣ב אֵלָ֔יו וְאֵ֖ת שָׂרֵ֥י הָרָֽכֶב׃ וַיִּפְשַׁ֨ע יאֱד֜וֹם מִתַּ֣חַת יַד־יְהוּדָ֗ה עַ֚ד הַיּ֣וֹם הַזֶּ֔ה אָ֣ז תִּפְשַׁ֥ע לִבְנָ֛ה בָּעֵ֥ת הַהִ֖יא מִתַּ֣חַת יָד֑וֹ כִּ֣י עָזַ֔ב אֶת־יְהוָ֖ה אֱלֹהֵ֥י אֲבֹתָֽיו׃ גַּםיא־ה֥וּא עָשָֽׂה־בָמ֖וֹת בְּהָרֵ֣י יְהוּדָ֑ה וַיֶּ֨זֶן֙ אֶת־יֹשְׁבֵ֣י יְרוּשָׁלִַ֔ם וַיַּדַּ֖ח אֶת־יְהוּדָֽה׃ פ
וַיָּבֹ֤א יבאֵלָיו֙ מִכְתָּ֔ב מֵֽאֵלִיָּ֥הוּ הַנָּבִ֖יא לֵאמֹ֑ר כֹּ֣ה ׀ אָמַ֣ר יְהוָ֗ה אֱלֹהֵי֙ דָּוִ֣יד אָבִ֔יךָ תַּ֗חַת אֲשֶׁ֤ר לֹֽא־הָלַ֨כְתָּ֙ בְּדַרְכֵי֙ יְהוֹשָׁפָ֣ט אָבִ֔יךָ וּבְדַרְכֵ֖י אָסָ֥א מֶֽלֶךְ־יְהוּדָֽה׃ וַתֵּ֗לֶךְ יגבְּדֶ֨רֶךְ֙ מַלְכֵ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל וַתַּזְנֶ֤ה אֶת־יְהוּדָה֙ וְאֶת־יֹשְׁבֵ֣י יְרוּשָׁלִַ֔ם כְּהַזְנ֖וֹת בֵּ֣ית אַחְאָ֑ב וְגַ֨ם אֶת־אַחֶ֧יךָ בֵית־אָבִ֛יךָ הַטּוֹבִ֥ים מִמְּךָ֖ הָרָֽגְתָּ׃ הִנֵּ֣ה ידיְהוָ֗ה נֹגֵ֛ף מַגֵּפָ֥ה גְדוֹלָ֖ה בְּעַמֶּ֑ךָ וּבְבָנֶ֥יךָ וּבְנָשֶׁ֖יךָ וּבְכָל־רְכוּשֶֽׁךָ׃ וְאַתָּ֛ה טובָּחֳלָיִ֥ים רַבִּ֖ים בְּמַחֲלֵ֣ה מֵעֶ֑יךָ עַד־יֵצְא֤וּ מֵעֶ֨יךָ֙ מִן־הַחֹ֔לִי יָמִ֖ים עַל־יָמִֽים׃ וַיָּ֨עַר טזיְהוָ֜ה עַל־יְהוֹרָ֗ם אֵ֣ת ר֤וּחַ הַפְּלִשְׁתִּים֙ וְהָ֣עַרְבִ֔ים אֲשֶׁ֖ר עַל־יַ֥ד כּוּשִֽׁים׃ וַיַּעֲל֤וּ יזבִֽיהוּדָה֙ וַיִּבְקָע֔וּהָ וַיִּשְׁבּ֗וּ אֵ֤ת כָּל־הָרְכוּשׁ֙ הַנִּמְצָ֣א לְבֵית־הַמֶּ֔לֶךְ וְגַם־בָּנָ֖יו וְנָשָׁ֑יו וְלֹ֤א נִשְׁאַר־לוֹ֙ בֵּ֔ן כִּ֥י אִם־יְהוֹאָחָ֖ז קְטֹ֥ן בָּנָֽיו׃ וְאַחֲרֵ֖י יחכָּל־זֹ֑את נְגָפ֨וֹ יְהוָ֧ה ׀ בְּמֵעָ֛יו לָחֳלִ֖י לְאֵ֥ין מַרְפֵּֽא׃ וַיְהִ֣י יטלְיָמִ֣ים ׀ מִיָּמִ֡ים וּכְעֵת֩ צֵ֨את הַקֵּ֜ץ לְיָמִ֣ים שְׁנַ֗יִם יָצְא֤וּ מֵעָיו֙ עִם־חָלְי֔וֹ וַיָּ֖מָת בְּתַחֲלֻאִ֣ים רָעִ֑ים וְלֹא־עָ֨שׂוּ ל֥וֹ עַמּ֛וֹ שְׂרֵפָ֖ה כִּשְׂרֵפַ֥ת אֲבֹתָֽיו׃ בֶּןכ־שְׁלֹשִׁ֤ים וּשְׁתַּ֨יִם֙ הָיָ֣ה בְמָלְכ֔וֹ וּשְׁמוֹנֶ֣ה שָׁנִ֔ים מָלַ֖ךְ בִּירוּשָׁלִָ֑ם וַיֵּ֨לֶךְ֙ בְּלֹ֣א חֶמְדָּ֔ה וַֽיִּקְבְּרֻ֨הוּ֙ בְּעִ֣יר דָּוִ֔יד וְלֹ֖א בְּקִבְר֥וֹת הַמְּלָכִֽים׃ וַיַּמְלִיכוּ֩ כבאיוֹשְׁבֵ֨י יְרוּשָׁלִַ֜ם אֶת־אֲחַזְיָ֨הוּ בְנ֤וֹ הַקָּטֹן֙ תַּחְתָּ֔יו כִּ֤י כָל־הָרִאשֹׁנִים֙ הָרַ֣ג הַגְּד֔וּד הַבָּ֥א בָֽעַרְבִ֖ים לַֽמַּחֲנֶ֑ה וַיִּמְלֹ֛ךְ אֲחַזְיָ֥הוּ בֶן־יְהוֹרָ֖ם מֶ֥לֶךְ יְהוּדָֽה׃ פ
בֶּןב־אַרְבָּעִ֨ים וּשְׁתַּ֤יִם שָׁנָה֙ אֲחַזְיָ֣הוּ בְמָלְכ֔וֹ וְשָׁנָ֣ה אַחַ֔ת מָלַ֖ךְ בִּֽירוּשָׁלִָ֑ם וְשֵׁ֣ם אִמּ֔וֹ עֲתַלְיָ֖הוּ בַּת־עָמְרִֽי׃ גַּםג־ה֣וּא הָלַ֔ךְ בְּדַרְכֵ֖י בֵּ֣ית אַחְאָ֑ב כִּ֥י אִמּ֛וֹ הָיְתָ֥ה יֽוֹעַצְתּ֖וֹ לְהַרְשִֽׁיעַ׃ וַיַּ֧עַשׂ דהָרַ֛ע בְּעֵינֵ֥י יְהוָ֖ה כְּבֵ֣ית אַחְאָ֑ב כִּי־הֵ֜מָּה הָֽיוּ־ל֣וֹ יֽוֹעֲצִ֗ים אַחֲרֵ֛י מ֥וֹת אָבִ֖יו לְמַשְׁחִ֥ית לֽוֹ׃ גַּ֣ם הבַּעֲצָתָם֮ הָלַךְ֒ וַיֵּלֶךְ֩ אֶת־יְהוֹרָ֨ם בֶּן־אַחְאָ֜ב מֶ֣לֶךְ יִשְׂרָאֵ֗ל לַמִּלְחָמָ֛ה עַל־חֲזָאֵ֥ל מֶֽלֶךְ־אֲרָ֖ם בְּרָמ֣וֹת גִּלְעָ֑ד וַיַּכּ֥וּ הָֽרַמִּ֖ים אֶת־יוֹרָֽם׃ וַיָּ֜שָׁב ולְהִתְרַפֵּ֣א בְיִזְרְעֶ֗אל כִּ֤י הַמַּכִּים֙ אֲשֶׁ֣ר הִכֻּ֣הוּ בָֽרָמָ֔ה בְּהִלָּ֣חֲמ֔וֹ אֶת־חֲזָהאֵ֖ל מֶ֣לֶךְ אֲרָ֑ם וַעֲזַרְיָ֨הוּ בֶן־יְהוֹרָ֜ם מֶ֣לֶךְ יְהוּדָ֗ה יָרַ֡ד לִרְא֞וֹת אֶת־יְהוֹרָ֧ם בֶּן־אַחְאָ֛ב בְּיִזְרְעֶ֖אל כִּי־חֹלֶ֥ה הֽוּא׃ וּמֵֽאֱלֹהִ֗ים זהָיְתָה֙ תְּבוּסַ֣ת אֲחַזְיָ֔הוּ לָב֖וֹא אֶל־יוֹרָ֑ם וּבְבֹא֗וֹ יָצָ֤א עִם־יְהוֹרָם֙ אֶל־יֵה֣וּא בֶן־נִמְשִׁ֔י אֲשֶׁ֣ר מְשָׁח֣וֹ יְהוָ֔ה לְהַכְרִ֖ית אֶת־בֵּ֥ית אַחְאָֽב׃ וַיְהִ֕י חכְּהִשָּׁפֵ֥ט יֵה֖וּא עִם־בֵּ֣ית אַחְאָ֑ב וַיִּמְצָא֩ אֶת־שָׂרֵ֨י יְהוּדָ֜ה וּבְנֵ֨י אֲחֵ֧י אֲחַזְיָ֛הוּ מְשָׁרְתִ֥ים לַאֲחַזְיָ֖הוּ וַיַּהַרְגֵֽם׃ וַיְבַקֵּשׁ֩ טאֶת־אֲחַזְיָ֨הוּ וַֽיִּלְכְּדֻ֜הוּ וְה֧וּא מִתְחַבֵּ֣א בְשֹֽׁמְר֗וֹן וַיְבִאֻ֣הוּ אֶל־יֵהוּא֮ וַיְמִתֻהוּ֒ וַֽיִּקְבְּרֻ֔הוּ כִּ֤י אָֽמְרוּ֙ בֶּן־יְהוֹשָׁפָ֣ט ה֔וּא אֲשֶׁר־דָּרַ֥שׁ אֶת־יְהוָ֖ה בְּכָל־לְבָב֑וֹ וְאֵין֙ לְבֵ֣ית אֲחַזְיָ֔הוּ לַעְצֹ֥ר כֹּ֖חַ לְמַמְלָכָֽה׃ וַעֲתַלְיָ֨הוּ֙ יאֵ֣ם אֲחַזְיָ֔הוּ רָאֲתָ֖ה כִּ֣י מֵ֣ת בְּנָ֑הּ וַתָּ֗קָם וַתְּדַבֵּ֛ר אֶת־כָּל־זֶ֥רַע הַמַּמְלָכָ֖ה לְבֵ֥ית יְהוּדָֽה׃ וַתִּקַּח֩ יאיְהוֹשַׁבְעַ֨ת בַּת־הַמֶּ֜לֶךְ אֶת־יוֹאָ֣שׁ בֶּן־אֲחַזְיָ֗הוּ וַתִּגְנֹ֤ב אֹתוֹ֙ מִתּ֤וֹךְ בְּנֵֽי־הַמֶּ֨לֶךְ֙ הַמּ֣וּמָתִ֔ים וַתִּתֵּ֥ן אֹת֛וֹ וְאֶת־מֵֽינִקְתּ֖וֹ בַּחֲדַ֣ר הַמִּטּ֑וֹת וַתַּסְתִּירֵ֡הוּ יְהוֹשַׁבְעַ֣ת בַּת־הַמֶּ֣לֶךְ יְהוֹרָ֡ם אֵשֶׁת֩ יְהוֹיָדָ֨ע הַכֹּהֵ֜ן כִּ֣י הִיא֩ הָיְתָ֨ה אֲח֧וֹת אֲחַזְיָ֛הוּ מִפְּנֵ֥י עֲתַלְיָ֖הוּ וְלֹ֥א הֱמִיתָֽתְהוּ׃ וַיְהִ֤י יבאִתָּם֙ בְּבֵ֣ית הָֽאֱלֹהִ֔ים מִתְחַבֵּ֖א שֵׁ֣שׁ שָׁנִ֖ים וַעֲתַלְיָ֖ה מֹלֶ֥כֶת עַל־הָאָֽרֶץ׃ פ
וּבַשָּׁנָ֨ה כגאהַשְּׁבִעִ֜ית הִתְחַזַּ֣ק יְהוֹיָדָ֗ע וַיִּקַּ֣ח אֶת־שָׂרֵ֣י הַמֵּא֡וֹת לַעֲזַרְיָ֣הוּ בֶן־יְרֹחָ֡ם וּלְיִשְׁמָעֵ֣אל בֶּן־יְ֠הוֹחָנָן וְלַֽעֲזַרְיָ֨הוּ בֶן־עוֹבֵ֜ד וְאֶת־מַעֲשֵׂיָ֧הוּ בֶן־עֲדָיָ֛הוּ וְאֶת־אֱלִישָׁפָ֥ט בֶּן־זִכְרִ֖י עִמּ֥וֹ בַבְּרִֽית׃ וַיָּסֹ֨בּוּ֙ בבִּֽיהוּדָ֔ה וַיִּקְבְּצ֤וּ אֶת־הַלְוִיִּם֙ מִכָּל־עָרֵ֣י יְהוּדָ֔ה וְרָאשֵׁ֥י הָאָב֖וֹת לְיִשְׂרָאֵ֑ל וַיָּבֹ֖אוּ אֶל־יְרוּשָׁלִָֽם׃ וַיִּכְרֹ֨ת גכָּל־הַקָּהָ֥ל בְּרִ֛ית בְּבֵ֥ית הָאֱלֹהִ֖ים עִם־הַמֶּ֑לֶךְ וַיֹּ֣אמֶר לָהֶ֗ם הִנֵּ֤ה בֶן־הַמֶּ֨לֶךְ֙ יִמְלֹ֔ךְ כַּאֲשֶׁ֛ר דִּבֶּ֥ר יְהוָ֖ה עַל־בְּנֵ֥י דָוִֽיד׃ זֶ֥ה דהַדָּבָ֖ר אֲשֶׁ֣ר תַּעֲשׂ֑וּ הַשְּׁלִשִׁ֨ית מִכֶּ֜ם בָּאֵ֣י הַשַּׁבָּ֗ת לַכֹּֽהֲנִים֙ וְלַלְוִיִּ֔ם לְשֹֽׁעֲרֵ֖י הַסִּפִּֽים׃ וְהַשְּׁלִשִׁית֙ הבְּבֵ֣ית הַמֶּ֔לֶךְ וְהַשְּׁלִשִׁ֖ית בְּשַׁ֣עַר הַיְס֑וֹד וְכָל־הָעָ֔ם בְּחַצְר֖וֹת בֵּ֥ית יְהוָֽה׃ וְאַלו־יָב֣וֹא בֵית־יְהוָ֗ה כִּ֤י אִם־הַכֹּֽהֲנִים֙ וְהַמְשָׁרְתִ֣ים לַלְוִיִּ֔ם הֵ֥מָּה יָבֹ֖אוּ כִּי־קֹ֣דֶשׁ הֵ֑מָּה וְכָל־הָעָ֔ם יִשְׁמְר֖וּ מִשְׁמֶ֥רֶת יְהוָֽה׃ וְהִקִּיפוּ֩ זהַלְוִיִּ֨ם אֶת־הַמֶּ֜לֶךְ סָבִ֗יב אִ֚ישׁ וְכֵלָ֣יו בְּיָד֔וֹ וְהַבָּ֥א אֶל־הַבַּ֖יִת יוּמָ֑ת וִֽהְי֥וּ אֶת־הַמֶּ֖לֶךְ בְּבֹא֥וֹ וּבְצֵאתֽוֹ׃ וַיַּעֲשׂ֨וּ חהַלְוִיִּ֜ם וְכָל־יְהוּדָ֗ה כְּכֹ֣ל אֲשֶׁר־צִוָּה֮ יְהוֹיָדָ֣ע הַכֹּהֵן֒ וַיִּקְחוּ֙ אִ֣ישׁ אֶת־אֲנָשָׁ֔יו בָּאֵ֣י הַשַּׁבָּ֔ת עִ֖ם יוֹצְאֵ֣י הַשַּׁבָּ֑ת כִּ֣י לֹ֥א פָטַ֛ר יְהוֹיָדָ֥ע הַכֹּהֵ֖ן אֶת־הַֽמַּחְלְקֽוֹת׃ וַיִּתֵּן֩ טיְהוֹיָדָ֨ע הַכֹּהֵ֜ן לְשָׂרֵ֣י הַמֵּא֗וֹת אֶת־הַֽחֲנִיתִים֙ וְאֶת־הַמָּגִנּוֹת֙ וְאֶת־הַשְּׁלָטִ֔ים אֲשֶׁ֖ר לַמֶּ֣לֶךְ דָּוִ֑יד אֲשֶׁ֖ר בֵּ֥ית הָאֱלֹהִֽים׃ וַיַּעֲמֵ֨ד יאֶת־כָּל־הָעָ֜ם וְאִ֣ישׁ ׀ שִׁלְח֣וֹ בְיָד֗וֹ מִכֶּ֨תֶף הַבַּ֤יִת הַיְמָנִית֙ עַד־כֶּ֤תֶף הַבַּ֨יִת֙ הַשְּׂמָאלִ֔ית לַמִּזְבֵּ֖חַ וְלַבָּ֑יִת עַל־הַמֶּ֖לֶךְ סָבִֽיב׃ וַיּוֹצִ֣יאוּ יאאֶת־בֶּן־הַמֶּ֗לֶךְ וַיִּתְּנ֤וּ עָלָיו֙ אֶת־הַנֵּ֨זֶר֙ וְאֶת־הָ֣עֵד֔וּת וַיַּמְלִ֖יכוּ אֹת֑וֹ וַיִּמְשָׁחֻ֨הוּ֙ יְהוֹיָדָ֣ע וּבָנָ֔יו וַיֹּאמְר֖וּ יְחִ֥י הַמֶּֽלֶךְ׃ ס         וַתִּשְׁמַ֣ע יבעֲתַלְיָ֗הוּ אֶת־ק֤וֹל הָעָם֙ הָֽרָצִ֔ים וְהַֽמְהַֽלְלִ֖ים אֶת־הַמֶּ֑לֶךְ וַתָּב֥וֹא אֶל־הָעָ֖ם בֵּ֥ית יְהוָֽה׃ וַתֵּ֡רֶא יגוְהִנֵּ֣ה הַמֶּלֶךְ֩ עוֹמֵ֨ד עַֽל־עַמּוּד֜וֹ בַּמָּב֗וֹא וְהַשָּׂרִ֣ים וְהַחֲצֹצְרוֹת֮ עַל־הַמֶּלֶךְ֒ וְכָל־עַ֨ם הָאָ֜רֶץ שָׂמֵ֗חַ וְתוֹקֵ֨עַ֙ בַּחֲצֹ֣צְר֔וֹת וְהַמְשֽׁוֹרֲרִים֙ בִּכְלֵ֣י הַשִּׁ֔יר וּמוֹדִיעִ֖ים לְהַלֵּ֑ל וַתִּקְרַ֤ע עֲתַלְיָ֨הוּ֙ אֶת־בְּגָדֶ֔יהָ וַתֹּ֖אמֶר קֶ֥שֶׁר קָֽשֶׁר׃ ס         וַיּוֹצֵא֩ ידיְהוֹיָדָ֨ע הַכֹּהֵ֜ן אֶת־שָׂרֵ֥י הַמֵּא֣וֹת ׀ פְּקוּדֵ֣י הַחַ֗יִל וַיֹּ֤אמֶר אֲלֵהֶם֙ הֽוֹצִיא֨וּהָ֙ אֶל־מִבֵּ֣ית הַשְּׂדֵר֔וֹת וְהַבָּ֥א אַחֲרֶ֖יהָ יוּמַ֣ת בֶּחָ֑רֶב כִּ֚י אָמַ֣ר הַכֹּהֵ֔ן לֹ֥א תְמִית֖וּהָ בֵּ֥ית יְהוָֽה׃ וַיָּשִׂ֤ימוּ טולָהּ֙ יָדַ֔יִם וַתָּב֛וֹא אֶל־מְב֥וֹא שַֽׁעַר־הַסּוּסִ֖ים בֵּ֣ית הַמֶּ֑לֶךְ וַיְמִית֖וּהָ שָֽׁם׃ פ
וַיִּכְרֹ֤ת טזיְהוֹיָדָע֙ בְּרִ֔ית בֵּינ֕וֹ וּבֵ֥ין כָּל־הָעָ֖ם וּבֵ֣ין הַמֶּ֑לֶךְ לִהְי֥וֹת לְעָ֖ם לַיהוָֽה׃ וַיָּבֹ֨אוּ יזכָל־הָעָ֤ם בֵּית־הַבַּ֨עַל֙ וַֽיִּתְּצֻ֔הוּ וְאֶת־מִזְבְּחֹתָ֥יו וְאֶת־צְלָמָ֖יו שִׁבֵּ֑רוּ וְאֵ֗ת מַתָּן֙ כֹּהֵ֣ן הַבַּ֔עַל הָרְג֖וּ לִפְנֵ֥י הַֽמִּזְבְּחֽוֹת׃ וַיָּשֶׂם֩ יחיְהוֹיָדָ֨ע פְּקֻדֹּ֜ת בֵּ֣ית יְהוָ֗ה בְּיַ֨ד הַכֹּהֲנִ֣ים הַלְוִיִּם֮ אֲשֶׁ֣ר חָלַ֣ק דָּוִיד֮ עַל־בֵּ֣ית יְהוָה֒ לְֽהַעֲל֞וֹת עֹל֣וֹת יְהוָ֗ה כַּכָּת֛וּב בְּתוֹרַ֥ת מֹשֶׁ֖ה בְּשִׂמְחָ֣ה וּבְשִׁ֑יר עַ֖ל יְדֵ֥י דָוִֽיד׃ וַֽיַּעֲמֵד֙ יטהַשּׁ֣וֹעֲרִ֔ים עַֽל־שַׁעֲרֵ֖י בֵּ֣ית יְהוָ֑ה וְלֹֽא־יָבֹ֥א טָמֵ֖א לְכָל־דָּבָֽר׃ וַיִּקַּ֣ח כאֶת־שָׂרֵ֣י הַמֵּא֡וֹת וְאֶת־הָֽאַדִּירִים֩ וְאֶת־הַמּֽוֹשְׁלִ֨ים בָּעָ֜ם וְאֵ֣ת ׀ כָּל־עַ֣ם הָאָ֗רֶץ וַיּ֤וֹרֶד אֶת־הַמֶּ֨לֶךְ֙ מִבֵּ֣ית יְהוָ֔ה וַיָּבֹ֛אוּ בְּתֽוֹךְ־שַׁ֥עַר הָֽעֶלְי֖וֹן בֵּ֣ית הַמֶּ֑לֶךְ וַיּוֹשִׁ֨יבוּ֙ אֶת־הַמֶּ֔לֶךְ עַ֖ל כִּסֵּ֥א הַמַּמְלָכָֽה׃ וַיִּשְׂמְח֥וּ כאכָל־עַם־הָאָ֖רֶץ וְהָעִ֣יר שָׁקָ֑טָה וְאֶת־עֲתַלְיָ֖הוּ הֵמִ֥יתוּ בֶחָֽרֶב׃ ס         בֶּןכדא־שֶׁ֤בַע שָׁנִים֙ יֹאָ֣שׁ בְּמָלְכ֔וֹ וְאַרְבָּעִ֣ים שָׁנָ֔ה מָלַ֖ךְ בִּֽירוּשָׁלִָ֑ם וְשֵׁ֣ם אִמּ֔וֹ צִבְיָ֖ה מִבְּאֵ֥ר שָֽׁבַע׃ וַיַּ֧עַשׂ ביוֹאָ֛שׁ הַיָּשָׁ֖ר בְּעֵינֵ֣י יְהוָ֑ה כָּל־יְמֵ֖י יְהוֹיָדָ֥ע הַכֹּהֵֽן׃ וַיִּשָּׂאג־ל֥וֹ יְהוֹיָדָ֖ע נָשִׁ֣ים שְׁתָּ֑יִם וַיּ֖וֹלֶד בָּנִ֥ים וּבָנֽוֹת׃ וַיְהִ֖י דאַחֲרֵיכֵ֑ן הָיָה֙ עִם־לֵ֣ב יוֹאָ֔שׁ לְחַדֵּ֖שׁ אֶת־בֵּ֥ית יְהוָֽה׃ וַיִּקְבֹּץ֮ האֶת־הַכֹּהֲנִ֣ים וְהַלְוִיִּם֒ וַיֹּ֣אמֶר לָהֶ֡ם צְא֣וּ לְעָרֵ֪י יְהוּדָ֟ה וְקִבְצוּ֩ מִכָּל־יִשְׂרָאֵ֨ל כֶּ֜סֶף לְחַזֵּ֣ק ׀ אֶת־בֵּ֣ית אֱלֹֽהֵיכֶ֗ם מִדֵּ֤י שָׁנָה֙ בְּשָׁנָ֔ה וְאַתֶּ֖ם תְּמַהֲר֣וּ לַדָּבָ֑ר וְלֹ֥א מִֽהֲר֖וּ הַֽלְוִיִּֽם׃ וַיִּקְרָ֣א והַמֶּלֶךְ֮ לִֽיהוֹיָדָ֣ע הָרֹאשׁ֒ וַיֹּ֣אמֶר ל֗וֹ מַדּ֨וּעַ֙ לֹֽא־דָרַ֣שְׁתָּ עַל־הַלְוִיִּ֔ם לְהָבִ֞יא מִֽיהוּדָ֣ה וּמִֽירוּשָׁלִַ֗ם אֶת־מַשְׂאַת֙ מֹשֶׁ֣ה עֶֽבֶד־יְהוָ֔ה וְהַקָּהָ֖ל לְיִשְׂרָאֵ֑ל לְאֹ֖הֶל הָעֵדֽוּת׃ כִּ֤י זעֲתַלְיָ֨הוּ֙ הַמִּרְשַׁ֔עַת בָּנֶ֥יהָ פָרְצ֖וּ אֶת־בֵּ֣ית הָאֱלֹהִ֑ים וְגַם֙ כָּל־קָדְשֵׁ֣י בֵית־יְהוָ֔ה עָשׂ֖וּ לַבְּעָלִֽים׃ וַיֹּ֣אמֶר חהַמֶּ֔לֶךְ וַֽיַּעֲשׂ֖וּ אֲר֣וֹן אֶחָ֑ד וַֽיִּתְּנֻ֛הוּ בְּשַׁ֥עַר בֵּית־יְהוָ֖ה חֽוּצָה׃ וַיִּתְּנוּט־ק֞וֹל בִּֽיהוּדָ֣ה וּבִֽירוּשָׁלִַ֗ם לְהָבִ֤יא לַֽיהוָה֙ מַשְׂאַ֞ת מֹשֶׁ֧ה עֶֽבֶד־הָאֱלֹהִ֛ים עַל־יִשְׂרָאֵ֖ל בַּמִּדְבָּֽר׃ וַיִּשְׂמְח֥וּ יכָל־הַשָּׂרִ֖ים וְכָל־הָעָ֑ם וַיָּבִ֛יאוּ וַיַּשְׁלִ֥יכוּ לָאָר֖וֹן עַד־לְכַלֵּֽה׃ וַיְהִ֡י יאבְּעֵת֩ יָבִ֨יא אֶת־הָֽאָר֜וֹן אֶל־פְּקֻדַּ֣ת הַמֶּלֶךְ֮ בְּיַ֣ד הַלְוִיִּם֒ וְכִרְאוֹתָ֞ם כִּי־רַ֣ב הַכֶּ֗סֶף וּבָ֨א סוֹפֵ֤ר הַמֶּ֨לֶךְ֙ וּפְקִיד֙ כֹּהֵ֣ן הָרֹ֔אשׁ וִיעָ֨רוּ֙ אֶת־הָ֣אָר֔וֹן וְיִשָּׂאֻ֖הוּ וִֽישִׁיבֻ֣הוּ אֶל־מְקֹמ֑וֹ כֹּ֤ה עָשׂוּ֙ לְי֣וֹם ׀ בְּי֔וֹם וַיַּֽאַסְפוּ־כֶ֖סֶף לָרֹֽב׃ וַיִּתְּנֵ֨הוּ יבהַמֶּ֜לֶךְ וִֽיהוֹיָדָ֗ע אֶל־עוֹשֵׂה֙ מְלֶ֨אכֶת֙ עֲבוֹדַ֣ת בֵּית־יְהוָ֔ה וַיִּֽהְי֤וּ שֹׂכְרִים֙ חֹצְבִ֣ים וְחָרָשִׁ֔ים לְחַדֵּ֖שׁ בֵּ֣ית יְהוָ֑ה וְ֠גַם לְחָרָשֵׁ֤י בַרְזֶל֙ וּנְחֹ֔שֶׁת לְחַזֵּ֖ק אֶת־בֵּ֥ית יְהוָֽה׃ וַֽיַּעֲשׂוּ֙ יגעֹשֵׂ֣י הַמְּלָאכָ֔ה וַתַּ֧עַל אֲרוּכָ֛ה לַמְּלָאכָ֖ה בְּיָדָ֑ם וַֽיַּעֲמִ֜ידוּ אֶת־בֵּ֧ית הָֽאֱלֹהִ֛ים עַל־מַתְכֻּנְתּ֖וֹ וַֽיְאַמְּצֻֽהוּ׃ וּֽכְכַלּוֹתָ֡ם ידהֵבִ֣יאוּ לִפְנֵי֩ הַמֶּ֨לֶךְ וִֽיהוֹיָדָ֜ע אֶת־שְׁאָ֣ר הַכֶּ֗סֶף וַיַּעֲשֵׂ֨הוּ כֵלִ֤ים לְבֵית־יְהוָה֙ כְּלֵ֣י שָׁרֵ֔ת וְהַעֲל֣וֹת וְכַפּ֔וֹת וּכְלֵ֥י זָהָ֖ב וָכָ֑סֶף וַ֠יִּֽהְיוּ מַעֲלִ֨ים עֹל֤וֹת בְּבֵית־יְהוָה֙ תָּמִ֔יד כֹּ֖ל יְמֵ֥י יְהוֹיָדָֽע׃ פ
וַיִּזְקַ֧ן טויְהוֹיָדָ֛ע וַיִּשְׂבַּ֥ע יָמִ֖ים וַיָּמֹ֑ת בֶּן־מֵאָ֧ה וּשְׁלֹשִׁ֛ים שָׁנָ֖ה בְּמוֹתֽוֹ׃ וַיִּקְבְּרֻ֥הוּ טזבְעִיר־דָּוִ֖יד עִם־הַמְּלָכִ֑ים כִּֽי־עָשָׂ֤ה טוֹבָה֙ בְּיִשְׂרָאֵ֔ל וְעִ֥ם הָאֱלֹהִ֖ים וּבֵיתֽוֹ׃ ס         וְאַֽחֲרֵ֥י יזמוֹת֙ יְה֣וֹיָדָ֔ע בָּ֚אוּ שָׂרֵ֣י יְהוּדָ֔ה וַיִּֽשְׁתַּחֲו֖וּ לַמֶּ֑לֶךְ אָ֛ז שָׁמַ֥ע הַמֶּ֖לֶךְ אֲלֵיהֶֽם׃ וַיַּֽעַזְב֗וּ יחאֶת־בֵּ֤ית יְהוָה֙ אֱלֹהֵ֣י אֲבוֹתֵיהֶ֔ם וַיַּֽעַבְד֥וּ אֶת־הָאֲשֵׁרִ֖ים וְאֶת־הָֽעֲצַבִּ֑ים וַֽיְהִי־קֶ֗צֶף עַל־יְהוּדָה֙ וִיר֣וּשָׁלִַ֔ם בְּאַשְׁמָתָ֖ם זֹֽאת׃ וַיִּשְׁלַ֤ח יטבָּהֶם֙ נְבִאִ֔ים לַהֲשִׁיבָ֖ם אֶל־יְהוָ֑ה וַיָּעִ֥ידוּ בָ֖ם וְלֹ֥א הֶאֱזִֽינוּ׃ ס         וְר֣וּחַ כאֱלֹהִ֗ים לָֽבְשָׁה֙ אֶת־זְכַרְיָה֙ בֶּן־יְהוֹיָדָ֣ע הַכֹּהֵ֔ן וַֽיַּעֲמֹ֖ד מֵעַ֣ל לָעָ֑ם וַיֹּ֨אמֶר לָהֶ֜ם כֹּ֣ה ׀ אָמַ֣ר הָאֱלֹהִ֗ים לָמָה֩ אַתֶּ֨ם עֹבְרִ֜ים אֶת־מִצְוֺ֤ת יְהוָה֙ וְלֹ֣א תַצְלִ֔יחוּ כִּֽי־עֲזַבְתֶּ֥ם אֶת־יְהוָ֖ה וַיַּֽעֲזֹ֥ב אֶתְכֶֽם׃ וַיִּקְשְׁר֣וּ כאעָלָ֔יו וַיִּרְגְּמֻ֥הוּ אֶ֖בֶן בְּמִצְוַ֣ת הַמֶּ֑לֶךְ בַּחֲצַ֖ר בֵּ֥ית יְהוָֽה׃ וְלֹאכב־זָכַ֞ר יוֹאָ֣שׁ הַמֶּ֗לֶךְ הַחֶ֨סֶד֙ אֲשֶׁ֨ר עָשָׂ֜ה יְהוֹיָדָ֤ע אָבִיו֙ עִמּ֔וֹ וַֽיַּהֲרֹ֖ג אֶת־בְּנ֑וֹ וּכְמוֹת֣וֹ אָמַ֔ר יֵ֥רֶא יְהוָ֖ה וְיִדְרֹֽשׁ׃ פ
וַיְהִ֣י כג׀ לִתְקוּפַ֣ת הַשָּׁנָ֗ה עָלָ֣ה עָלָיו֮ חֵ֣יל אֲרָם֒ וַיָּבֹ֗אוּ אֶל־יְהוּדָה֙ וִיר֣וּשָׁלִַ֔ם וַיַּשְׁחִ֛יתוּ אֶת־כָּל־שָׂרֵ֥י הָעָ֖ם מֵעָ֑ם וְכָל־שְׁלָלָ֥ם שִׁלְּח֖וּ לְמֶ֥לֶךְ דַּרְמָֽשֶׂק׃ כִּי֩ כדבְמִצְעַ֨ר אֲנָשִׁ֜ים בָּ֣אוּ ׀ חֵ֣יל אֲרָ֗ם וַֽיהוָה֙ נָתַ֨ן בְּיָדָ֥ם חַ֨יִל֙ לָרֹ֣ב מְאֹ֔ד כִּ֣י עָֽזְב֔וּ אֶת־יְהוָ֖ה אֱלֹהֵ֣י אֲבוֹתֵיהֶ֑ם וְאֶת־יוֹאָ֖שׁ עָשׂ֥וּ שְׁפָטִֽים׃ וּבְלֶכְתָּ֣ם כהמִמֶּ֗נּוּ כִּֽי־עָזְב֣וּ אֹתוֹ֮ במחליים בְּמַחֲלוּיִ֣ם רַבִּים֒ הִתְקַשְּׁר֨וּ עָלָ֜יו עֲבָדָ֗יו בִּדְמֵי֙ בְּנֵי֙ יְהוֹיָדָ֣ע הַכֹּהֵ֔ן וַיַּֽהַרְגֻ֥הוּ עַל־מִטָּת֖וֹ וַיָּמֹ֑ת וַֽיִּקְבְּרֻ֨הוּ֙ בְּעִ֣יר דָּוִ֔יד וְלֹ֥א קְבָרֻ֖הוּ בְּקִבְר֥וֹת הַמְּלָכִֽים׃ ס         וְאֵ֖לֶּה כוהַמִּתְקַשְּׁרִ֣ים עָלָ֑יו זָבָ֗ד בֶּן־שִׁמְעָת֙ הָֽעַמּוֹנִ֔ית וִיה֣וֹזָבָ֔ד בֶּן־שִׁמְרִ֖ית הַמּוֹאָבִֽית׃ וּבָנָ֞יו כזורב יִ֧רֶ֞ב הַמַּשָּׂ֣א עָלָ֗יו וִיסוֹד֙ בֵּ֣ית הָאֱלֹהִ֔ים הִנָּ֣ם כְּתוּבִ֔ים עַל־מִדְרַ֖שׁ סֵ֣פֶר הַמְּלָכִ֑ים וַיִּמְלֹ֛ךְ אֲמַצְיָ֥הוּ בְנ֖וֹ תַּחְתָּֽיו׃ פ
בֶּןכהא־עֶשְׂרִ֨ים וְחָמֵ֤שׁ שָׁנָה֙ מָלַ֣ךְ אֲמַצְיָ֔הוּ וְעֶשְׂרִ֣ים וָתֵ֨שַׁע֙ שָׁנָ֔ה מָלַ֖ךְ בִּירוּשָׁלִָ֑ם וְשֵׁ֣ם אִמּ֔וֹ יְהוֹעַדָּ֖ן מִירוּשָׁלָֽיִם׃ וַיַּ֥עַשׂ בהַיָּשָׁ֖ר בְּעֵינֵ֣י יְהוָ֑ה רַ֕ק לֹ֖א בְּלֵבָ֥ב שָׁלֵֽם׃ וַיְהִ֕י גכַּאֲשֶׁ֛ר חָזְקָ֥ה הַמַּמְלָכָ֖ה עָלָ֑יו וַֽיַּהֲרֹג֙ אֶת־עֲבָדָ֔יו הַמַּכִּ֖ים אֶת־הַמֶּ֥לֶךְ אָבִֽיו׃ וְאֶתד־בְּנֵיהֶ֖ם לֹ֣א הֵמִ֑ית כִּ֣י כַכָּת֣וּב בַּתּוֹרָ֡ה בְּסֵ֣פֶר מֹשֶׁה֩ אֲשֶׁר־צִוָּ֨ה יְהוָ֜ה לֵאמֹ֗ר לֹא־יָמ֨וּתוּ אָב֤וֹת עַל־בָּנִים֙ וּבָנִים֙ לֹא־יָמ֣וּתוּ עַל־אָב֔וֹת כִּ֛י אִ֥ישׁ בְּחֶטְא֖וֹ יָמֽוּתוּ׃ פ
וַיִּקְבֹּ֤ץ האֲמַצְיָ֨הוּ֙ אֶת־יְהוּדָ֔ה וַיַּֽעֲמִידֵ֣ם לְבֵית־אָב֗וֹת לְשָׂרֵ֤י הָאֲלָפִים֙ וּלְשָׂרֵ֣י הַמֵּא֔וֹת לְכָל־יְהוּדָ֖ה וּבִנְיָמִ֑ן וַֽיִּפְקְדֵ֗ם לְמִבֶּ֨ן עֶשְׂרִ֤ים שָׁנָה֙ וָמַ֔עְלָה וַיִּמְצָאֵ֗ם שְׁלֹשׁ־מֵא֨וֹת אֶ֤לֶף בָּחוּר֙ יוֹצֵ֣א צָבָ֔א אֹחֵ֖ז רֹ֥מַח וְצִנָּֽה׃ וַיִּשְׂכֹּ֣ר ומִיִּשְׂרָאֵ֗ל מֵ֥אָה אֶ֛לֶף גִּבּ֥וֹר חָ֖יִל בְּמֵאָ֥ה כִכַּר־כָּֽסֶף׃ וְאִ֣ישׁ זהָאֱלֹהִ֗ים בָּ֤א אֵלָיו֙ לֵאמֹ֔ר הַמֶּ֕לֶךְ אַל־יָבֹ֥א עִמְּךָ֖ צְבָ֣א יִשְׂרָאֵ֑ל כִּ֣י אֵ֤ין יְהוָה֙ עִם־יִשְׂרָאֵ֔ל כֹּ֖ל בְּנֵ֥י אֶפְרָֽיִם׃ כִּ֚י חאִם־בֹּ֣א אַתָּ֔ה עֲשֵׂ֖ה חֲזַ֣ק לַמִּלְחָמָ֑ה יַכְשִֽׁילְךָ֤ הָֽאֱלֹהִים֙ לִפְנֵ֣י אוֹיֵ֔ב כִּ֥י יֶשׁ־כֹּ֛חַ בֵּאלֹהִ֖ים לַעְז֥וֹר וּלְהַכְשִֽׁיל׃ וַיֹּ֤אמֶר טאֲמַצְיָ֨הוּ֙ לְאִ֣ישׁ הָאֱלֹהִ֔ים וּמַֽה־לַּעֲשׂוֹת֙ לִמְאַ֣ת הַכִּכָּ֔ר אֲשֶׁ֥ר נָתַ֖תִּי לִגְד֣וּד יִשְׂרָאֵ֑ל וַיֹּ֨אמֶר֙ אִ֣ישׁ הָֽאֱלֹהִ֔ים יֵ֚שׁ לַֽיהוָ֔ה לָ֥תֶת לְךָ֖ הַרְבֵּ֥ה מִזֶּֽה׃ וַיַּבְדִּילֵ֣ם יאֲמַצְיָ֗הוּ לְהַגְּדוּד֙ אֲשֶׁר־בָּ֤א אֵלָיו֙ מֵֽאֶפְרַ֔יִם לָלֶ֖כֶת לִמְקוֹמָ֑ם וַיִּ֨חַר אַפָּ֤ם מְאֹד֙ בִּֽיהוּדָ֔ה וַיָּשׁ֥וּבוּ לִמְקוֹמָ֖ם בָּחֳרִי־אָֽף׃ פ
וַאֲמַצְיָ֨הוּ֙ יאהִתְחַזַּ֔ק וַיִּנְהַג֙ אֶת־עַמּ֔וֹ וַיֵּ֖לֶךְ גֵּ֣יא הַמֶּ֑לַח וַיַּ֥ךְ אֶת־בְּנֵי־שֵׂעִ֖יר עֲשֶׂ֥רֶת אֲלָפִֽים׃ וַעֲשֶׂ֨רֶת יבאֲלָפִ֜ים חַיִּ֗ים שָׁבוּ֙ בְּנֵ֣י יְהוּדָ֔ה וַיְבִיא֖וּם לְרֹ֣אשׁ הַסָּ֑לַע וַיַּשְׁלִיכ֛וּם מֵֽרֹאשׁ־הַסֶּ֖לַע וְכֻלָּ֥ם נִבְקָֽעוּ׃ ס         וּבְנֵ֣י יגהַגְּד֗וּד אֲשֶׁ֨ר הֵשִׁ֤יב אֲמַצְיָ֨הוּ֙ מִלֶּ֤כֶת עִמּוֹ֙ לַמִּלְחָמָ֔ה וַֽיִּפְשְׁטוּ֙ בְּעָרֵ֣י יְהוּדָ֔ה מִשֹּׁמְר֖וֹן וְעַד־בֵּ֣ית חוֹר֑וֹן וַיַּכּ֤וּ מֵהֶם֙ שְׁלֹ֣שֶׁת אֲלָפִ֔ים וַיָּבֹ֖זּוּ בִּזָּ֥ה רַבָּֽה׃ ס         וַיְהִ֗י ידאַחֲרֵ֨י ב֤וֹא אֲמַצְיָ֨הוּ֙ מֵֽהַכּ֣וֹת אֶת־אֲדוֹמִ֔ים וַיָּבֵ֗א אֶת־אֱלֹהֵי֙ בְּנֵ֣י שֵׂעִ֔יר וַיַּֽעֲמִידֵ֥ם ל֖וֹ לֵאלֹהִ֑ים וְלִפְנֵיהֶ֥ם יִֽשְׁתַּחֲוֶ֖ה וְלָהֶ֥ם יְקַטֵּֽר׃ וַיִּֽחַרטו־אַ֥ף יְהוָ֖ה בַּאֲמַצְיָ֑הוּ וַיִּשְׁלַ֤ח אֵלָיו֙ נָבִ֔יא וַיֹּ֣אמֶר ל֗וֹ לָ֤מָּה דָרַ֨שְׁתָּ֙ אֶת־אֱלֹהֵ֣י הָעָ֔ם אֲשֶׁ֛ר לֹא־הִצִּ֥ילוּ אֶת־עַמָּ֖ם מִיָּדֶֽךָ׃ וַיְהִ֣י טז׀ בְּדַבְּר֣וֹ אֵלָ֗יו וַיֹּ֤אמֶר לוֹ֙ הַלְיוֹעֵ֤ץ לַמֶּ֨לֶךְ֙ נְתַנּ֔וּךָ חֲדַל־לְךָ֖ לָ֣מָּה יַכּ֑וּךָ וַיֶּחְדַּ֣ל הַנָּבִ֗יא וַיֹּ֨אמֶר֙ יָדַ֗עְתִּי כִּֽי־יָעַ֤ץ אֱלֹהִים֙ לְהַשְׁחִיתֶ֔ךָ כִּֽי־עָשִׂ֣יתָ זֹּ֔את וְלֹ֥א שָׁמַ֖עְתָּ לַעֲצָתִֽי׃ פ
וַיִּוָּעַ֗ץ יזאֲמַצְיָ֨הוּ֙ מֶ֣לֶךְ יְהוּדָ֔ה וַ֠יִּשְׁלַח אֶל־יוֹאָ֨שׁ בֶּן־יְהוֹאָחָ֧ז בֶּן־יֵה֛וּא מֶ֥לֶךְ יִשְׂרָאֵ֖ל לֵאמֹ֑ר לך לְכָ֖ה נִתְרָאֶ֥ה פָנִֽים׃ וַיִּשְׁלַ֞ח יחיוֹאָ֣שׁ מֶֽלֶךְ־יִשְׂרָאֵ֗ל אֶל־אֲמַצְיָ֣הוּ מֶֽלֶךְ־יְהוּדָה֮ לֵאמֹר֒ הַח֜וֹחַ אֲשֶׁ֣ר בַּלְּבָנ֗וֹן שָׁ֠לַח אֶל־הָאֶ֜רֶז אֲשֶׁ֤ר בַּלְּבָנוֹן֙ לֵאמֹ֔ר תְּנָֽה־אֶת־בִּתְּךָ֥ לִבְנִ֖י לְאִשָּׁ֑ה וַֽתַּעֲבֹ֞ר חַיַּ֤ת הַשָּׂדֶה֙ אֲשֶׁ֣ר בַּלְּבָנ֔וֹן וַתִּרְמֹ֖ס אֶת־הַחֽוֹחַ׃ אָמַ֗רְתָּ יטהִנֵּ֤ה הִכִּ֨יתָ֙ אֶת־אֱד֔וֹם וּנְשָׂאֲךָ֥ לִבְּךָ֖ לְהַכְבִּ֑יד עַתָּה֙ שְׁבָ֣ה בְּבֵיתֶ֔ךָ לָ֤מָּה תִתְגָּרֶה֙ בְּרָעָ֔ה וְנָ֣פַלְתָּ֔ אַתָּ֖ה וִיהוּדָ֥ה עִמָּֽךְ׃ וְלֹאכ־שָׁמַ֣ע אֲמַצְיָ֔הוּ כִּ֤י מֵהָֽאֱלֹהִים֙ הִ֔יא לְמַ֖עַן תִּתָּ֣ם בְּיָ֑ד כִּ֣י דָֽרְשׁ֔וּ אֵ֖ת אֱלֹהֵ֥י אֱדֽוֹם׃ וַיַּ֨עַל כאיוֹאָ֤שׁ מֶֽלֶךְ־יִשְׂרָאֵל֙ וַיִּתְרָא֣וּ פָנִ֔ים ה֖וּא וַאֲמַצְיָ֣הוּ מֶֽלֶךְ־יְהוּדָ֑ה בְּבֵ֥ית שֶׁ֖מֶשׁ אֲשֶׁ֥ר לִיהוּדָֽה׃ וַיִּנָּ֥גֶף כביְהוּדָ֖ה לִפְנֵ֣י יִשְׂרָאֵ֑ל וַיָּנֻ֖סוּ אִ֥ישׁ לְאֹהָלָֽיו׃ וְאֵת֩ כגאֲמַצְיָ֨הוּ מֶֽלֶךְ־יְהוּדָ֜ה בֶּן־יוֹאָ֣שׁ בֶּן־יְהוֹאָחָ֗ז תָּפַ֛שׂ יוֹאָ֥שׁ מֶֽלֶךְ־יִשְׂרָאֵ֖ל בְּבֵ֣ית שָׁ֑מֶשׁ וַיְבִיאֵ֨הוּ֙ יְר֣וּשָׁלִַ֔ם וַיִּפְרֹ֞ץ בְּחוֹמַ֣ת יְרוּשָׁלִַ֗ם מִשַּׁ֤עַר אֶפְרַ֨יִם֙ עַד־שַׁ֣עַר הַפּוֹנֶ֔ה אַרְבַּ֥ע מֵא֖וֹת אַמָּֽה׃ וְכָֽלכד־הַזָּהָ֣ב וְהַכֶּ֡סֶף וְאֵ֣ת כָּל־הַ֠כֵּלִים הַנִּמְצְאִ֨ים בְּבֵית־הָאֱלֹהִ֜ים עִם־עֹבֵ֣ד אֱד֗וֹם וְאֶת־אֹצְרוֹת֙ בֵּ֣ית הַמֶּ֔לֶךְ וְאֵ֖ת בְּנֵ֣י הַתַּֽעֲרֻב֑וֹת וַיָּ֖שָׁב שֹׁמְרֽוֹן׃ פ
וַיְחִ֨י כהאֲמַצְיָ֤הוּ בֶן־יוֹאָשׁ֙ מֶ֣לֶךְ יְהוּדָ֔ה אַחֲרֵ֣י מ֔וֹת יוֹאָ֥שׁ בֶּן־יְהוֹאָחָ֖ז מֶ֣לֶךְ יִשְׂרָאֵ֑ל חֲמֵ֥שׁ עֶשְׂרֵ֖ה שָׁנָֽה׃ וְיֶ֨תֶר֙ כודִּבְרֵ֣י אֲמַצְיָ֔הוּ הָרִאשֹׁנִ֖ים וְהָאַחֲרוֹנִ֑ים הֲלֹא֙ הִנָּ֣ם כְּתוּבִ֔ים עַל־סֵ֥פֶר מַלְכֵי־יְהוּדָ֖ה וְיִשְׂרָאֵֽל׃ וּמֵעֵ֗ת כזאֲשֶׁר־סָ֤ר אֲמַצְיָ֨הוּ֙ מֵאַחֲרֵ֣י יְהוָ֔ה וַיִּקְשְׁר֨וּ עָלָ֥יו קֶ֛שֶׁר בִּירוּשָׁלִַ֖ם וַיָּ֣נָס לָכִ֑ישָׁה וַיִּשְׁלְח֤וּ אַחֲרָיו֙ לָכִ֔ישָׁה וַיְמִיתֻ֖הוּ שָֽׁם׃ וַיִּשָּׂאֻ֖הוּ כחעַל־הַסּוּסִ֑ים וַֽיִּקְבְּר֥וּ אֹת֛וֹ עִם־אֲבֹתָ֖יו בְּעִ֥יר יְהוּדָֽה׃ וַיִּקְח֞וּ אכוכָּל־עַ֤ם יְהוּדָה֙ אֶת־עֻזִּיָּ֔הוּ וְה֕וּא בֶּן־שֵׁ֥שׁ עֶשְׂרֵ֖ה שָׁנָ֑ה וַיַּמְלִ֣יכוּ אֹת֔וֹ תַּ֖חַת אָבִ֥יו אֲמַצְיָֽהוּ׃ ה֚וּא בבָּנָ֣ה אֶת־אֵיל֔וֹת וַיְשִׁיבֶ֖הָ לִֽיהוּדָ֑ה אַחֲרֵ֥י שְׁכַֽב־הַמֶּ֖לֶךְ עִם־אֲבֹתָֽיו׃ פ
בֶּןג־שֵׁ֨שׁ עֶשְׂרֵ֤ה שָׁנָה֙ עֻזִּיָּ֣הוּ בְמָלְכ֔וֹ וַחֲמִשִּׁ֤ים וּשְׁתַּ֨יִם֙ שָׁנָ֔ה מָלַ֖ךְ בִּירוּשָׁלִָ֑ם וְשֵׁ֣ם אִמּ֔וֹ יכיליה יְכָלְיָ֖ה מִן־יְרוּשָׁלִָֽם׃ וַיַּ֥עַשׂ דהַיָּשָׁ֖ר בְּעֵינֵ֣י יְהוָ֑ה כְּכֹ֥ל אֲשֶׁר־עָשָׂ֖ה אֲמַצְיָ֥הוּ אָבִֽיו׃ וַיְהִי֙ הלִדְרֹ֣שׁ אֱלֹהִ֔ים בִּימֵ֣י זְכַרְיָ֔הוּ הַמֵּבִ֖ין בִּרְאֹ֣ת הָאֱלֹהִ֑ים וּבִימֵי֙ דָּרְשׁ֣וֹ אֶת־יְהוָ֔ה הִצְלִיח֖וֹ הָאֱלֹהִֽים׃ ס         וַיֵּצֵא֙ ווַיִּלָּ֣חֶם בַּפְּלִשְׁתִּ֔ים וַיִּפְרֹ֞ץ אֶת־ח֣וֹמַת גַּ֗ת וְאֵת֙ חוֹמַ֣ת יַבְנֵ֔ה וְאֵ֖ת חוֹמַ֣ת אַשְׁדּ֑וֹד וַיִּבְנֶ֣ה עָרִ֔ים בְּאַשְׁדּ֖וֹד וּבַפְּלִשְׁתִּֽים׃ וַיַּעְזְרֵ֨הוּ זהָֽאֱלֹהִ֜ים עַל־פְּלִשְׁתִּ֧ים וְעַל־הערביים הָֽעַרְבִ֛ים הַיֹּשְׁבִ֥ים בְּגוּר־בָּ֖עַל וְהַמְּעוּנִֽים׃ וַיִּתְּנ֧וּ חהָֽעַמּוֹנִ֛ים מִנְחָ֖ה לְעֻזִּיָּ֑הוּ וַיֵּ֤לֶךְ שְׁמוֹ֙ עַד־לְב֣וֹא מִצְרַ֔יִם כִּ֥י הֶחֱזִ֖יק עַד־לְמָֽעְלָה׃ וַיִּ֨בֶן טעֻזִּיָּ֤הוּ מִגְדָּלִים֙ בִּיר֣וּשָׁלִַ֔ם עַל־שַׁ֧עַר הַפִּנָּ֛ה וְעַל־שַׁ֥עַר הַגַּ֖יְא וְעַל־הַמִּקְצ֑וֹעַ וַֽיְחַזְּקֵֽם׃ וַיִּ֨בֶן ימִגְדָּלִ֜ים בַּמִּדְבָּ֗ר וַיַּחְצֹב֙ בֹּר֣וֹת רַבִּ֔ים כִּ֤י מִקְנֶה־רַּב֙ הָ֣יָה ל֔וֹ וּבַשְּׁפֵלָ֖ה וּבַמִּישׁ֑וֹר אִכָּרִ֣ים וְכֹֽרְמִ֗ים בֶּהָרִים֙ וּבַכַּרְמֶ֔ל כִּֽי־אֹהֵ֥ב אֲדָמָ֖ה הָיָֽה׃ ס         וַיְהִ֣י יאלְעֻזִּיָּ֡הוּ חַיִל֩ עֹשֵׂ֨ה מִלְחָמָ֜ה יוֹצְאֵ֧י צָבָ֣א לִגְד֗וּד בְּמִסְפַּר֙ פְּקֻדָּתָ֔ם בְּיַד֙ יעואל יְעִיאֵ֣ל הַסּוֹפֵ֔ר וּמַעֲשֵׂיָ֖הוּ הַשּׁוֹטֵ֑ר עַ֚ל יַד־חֲנַנְיָ֔הוּ מִשָּׂרֵ֖י הַמֶּֽלֶךְ׃ כֹּ֠ל יבמִסְפַּ֞ר רָאשֵׁ֤י הָאָבוֹת֙ לְגִבּ֣וֹרֵי חָ֔יִל אַלְפַּ֖יִם וְשֵׁ֥שׁ מֵאֽוֹת׃ וְעַליג־יָדָם֩ חֵ֨יל צָבָ֜א שְׁלֹ֧שׁ מֵא֣וֹת אֶ֗לֶף וְשִׁבְעַ֤ת אֲלָפִים֙ וַחֲמֵ֣שׁ מֵא֔וֹת עוֹשֵׂ֥י מִלְחָמָ֖ה בְּכֹ֣חַ חָ֑יִל לַעְזֹ֥ר לַמֶּ֖לֶךְ עַל־הָאוֹיֵֽב׃ וַיָּכֶן֩ ידלָהֶ֨ם עֻזִּיָּ֜הוּ לְכָל־הַצָּבָ֗א מָגִנִּ֤ים וּרְמָחִים֙ וְכ֣וֹבָעִ֔ים וְשִׁרְיֹנ֖וֹת וּקְשָׁת֑וֹת וּלְאַבְנֵ֖י קְלָעִֽים׃ וַיַּ֣עַשׂ טו׀ בִּירוּשָׁלִַ֨ם חִשְּׁבֹנ֜וֹת מַחֲשֶׁ֣בֶת חוֹשֵׁ֗ב לִהְי֤וֹת עַל־הַמִּגְדָּלִים֙ וְעַל־הַפִּנּ֔וֹת לִירוֹא֙ בַּֽחִצִּ֔ים וּבָאֲבָנִ֖ים גְּדֹל֑וֹת וַיֵּצֵ֤א שְׁמוֹ֙ עַד־לְמֵ֣רָח֔וֹק כִּֽי־הִפְלִ֥יא לְהֵעָזֵ֖ר עַ֥ד כִּֽי־חָזָֽק׃ וּכְחֶזְקָת֗וֹ טזגָּבַ֤הּ לִבּוֹ֙ עַד־לְהַשְׁחִ֔ית וַיִּמְעַ֖ל בַּיהוָ֣ה אֱלֹהָ֑יו וַיָּבֹא֙ אֶל־הֵיכַ֣ל יְהוָ֔ה לְהַקְטִ֖יר עַל־מִזְבַּ֥ח הַקְּטֹֽרֶת׃ וַיָּבֹ֥א יזאַחֲרָ֖יו עֲזַרְיָ֣הוּ הַכֹּהֵ֑ן וְעִמּ֞וֹ כֹּהֲנִ֧ים ׀ לַיהוָ֛ה שְׁמוֹנִ֖ים בְּנֵי־חָֽיִל׃ וַיַּעַמְד֞וּ יחעַל־עֻזִּיָּ֣הוּ הַמֶּ֗לֶךְ וַיֹּ֤אמְרוּ לוֹ֙ לֹא־לְךָ֣ עֻזִּיָּ֗הוּ לְהַקְטִיר֙ לַֽיהוָ֔ה כִּ֣י לַכֹּהֲנִ֧ים בְּנֵי־אַהֲרֹ֛ן הַמְקֻדָּשִׁ֖ים לְהַקְטִ֑יר צֵ֤א מִן־הַמִּקְדָּשׁ֙ כִּ֣י מָעַ֔לְתָּ וְלֹֽא־לְךָ֥ לְכָב֖וֹד מֵיְהוָ֥ה אֱלֹהִֽים׃ וַיִּזְעַף֙ יטעֻזִּיָּ֔הוּ וּבְיָד֥וֹ מִקְטֶ֖רֶת לְהַקְטִ֑יר וּבְזַעְפּ֣וֹ עִם־הַכֹּהֲנִ֗ים וְ֠הַצָּרַעַת זָרְחָ֨ה בְמִצְח֜וֹ לִפְנֵ֤י הַכֹּֽהֲנִים֙ בְּבֵ֣ית יְהוָ֔ה מֵעַ֖ל לְמִזְבַּ֥ח הַקְּטֹֽרֶת׃ וַיִּ֣פֶן כאֵלָ֡יו עֲזַרְיָהוּ֩ כֹהֵ֨ן הָרֹ֜אשׁ וְכָל־הַכֹּהֲנִ֗ים וְהִנֵּה־ה֤וּא מְצֹרָע֙ בְּמִצְח֔וֹ וַיַּבְהִל֖וּהוּ מִשָּׁ֑ם וְגַם־הוּא֙ נִדְחַ֣ף לָצֵ֔את כִּ֥י נִגְּע֖וֹ יְהוָֽה׃ וַיְהִי֩ כאעֻזִּיָּ֨הוּ הַמֶּ֜לֶךְ מְצֹרָ֣ע ׀ עַד־י֣וֹם מוֹת֗וֹ וַיֵּ֜שֶׁב בֵּ֤ית החפשות הַֽחָפְשִׁית֙ מְצֹרָ֔ע כִּ֥י נִגְזַ֖ר מִבֵּ֣ית יְהוָ֑ה וְיוֹתָ֤ם בְּנוֹ֙ עַל־בֵּ֣ית הַמֶּ֔לֶךְ שׁוֹפֵ֖ט אֶת־עַ֥ם הָאָֽרֶץ׃ וְיֶ֨תֶר֙ כבדִּבְרֵ֣י עֻזִּיָּ֔הוּ הָרִאשֹׁנִ֖ים וְהָאֲחֲרֹנִ֑ים כָּתַ֛ב יְשַֽׁעְיָ֥הוּ בֶן־אָמ֖וֹץ הַנָּבִֽיא׃ וַיִּשְׁכַּ֨ב כגעֻזִּיָּ֜הוּ עִם־אֲבֹתָ֗יו וַיִּקְבְּר֨וּ אֹת֤וֹ עִם־אֲבֹתָיו֙ בִּשְׂדֵ֤ה הַקְּבוּרָה֙ אֲשֶׁ֣ר לַמְּלָכִ֔ים כִּ֥י אָמְר֖וּ מְצוֹרָ֣ע ה֑וּא וַיִּמְלֹ֛ךְ יוֹתָ֥ם בְּנ֖וֹ תַּחְתָּֽיו׃ פ
בֶּןכזא־עֶשְׂרִ֨ים וְחָמֵ֤שׁ שָׁנָה֙ יוֹתָ֣ם בְּמָלְכ֔וֹ וְשֵׁשׁ־עֶשְׂרֵ֣ה שָׁנָ֔ה מָלַ֖ךְ בִּֽירוּשָׁלִָ֑ם וְשֵׁ֣ם אִמּ֔וֹ יְרוּשָׁ֖ה בַּת־צָדֽוֹק׃ וַיַּ֨עַשׂ בהַיָּשָׁ֜ר בְּעֵינֵ֣י יְהוָ֗ה כְּכֹ֤ל אֲשֶׁר־עָשָׂה֙ עֻזִּיָּ֣הוּ אָבִ֔יו רַ֕ק לֹא־בָ֖א אֶל־הֵיכַ֣ל יְהוָ֑ה וְע֥וֹד הָעָ֖ם מַשְׁחִיתִֽים׃ ה֗וּא גבָּנָ֛ה אֶת־שַׁ֥עַר בֵּית־יְהוָ֖ה הָעֶלְי֑וֹן וּבְחוֹמַ֥ת הָעֹ֛פֶל בָּנָ֖ה לָרֹֽב׃ וְעָרִ֥ים דבָּנָ֖ה בְּהַר־יְהוּדָ֑ה וּבֶחֳרָשִׁ֣ים בָּנָ֔ה בִּֽירָנִיּ֖וֹת וּמִגְדָּלִֽים׃ וְ֠הוּא הנִלְחַ֞ם עִם־מֶ֣לֶךְ בְּנֵי־עַמּוֹן֮ וַיֶּחֱזַ֣ק עֲלֵיהֶם֒ וַיִּתְּנוּ־ל֨וֹ בְנֵֽי־עַמּ֜וֹן בַּשָּׁנָ֣ה הַהִ֗יא מֵאָה֙ כִּכַּר־כֶּ֔סֶף וַעֲשֶׂ֨רֶת אֲלָפִ֤ים כֹּרִים֙ חִטִּ֔ים וּשְׂעוֹרִ֖ים עֲשֶׂ֣רֶת אֲלָפִ֑ים זֹ֗את הֵשִׁ֤יבוּ לוֹ֙ בְּנֵ֣י עַמּ֔וֹן ס         וּבַשָּׁנָ֥ה הַשֵּׁנִ֖ית וְהַשְּׁלִשִֽׁית׃ וַיִּתְחַזֵּ֖ק ויוֹתָ֑ם כִּ֚י הֵכִ֣ין דְּרָכָ֔יו לִפְנֵ֖י יְהוָ֥ה אֱלֹהָֽיו׃ וְיֶתֶר֙ זדִּבְרֵ֣י יוֹתָ֔ם וְכָל־מִלְחֲמֹתָ֖יו וּדְרָכָ֑יו הִנָּ֣ם כְּתוּבִ֔ים עַל־סֵ֥פֶר מַלְכֵֽי־יִשְׂרָאֵ֖ל וִיהוּדָֽה׃ בֶּןח־עֶשְׂרִ֧ים וְחָמֵ֛שׁ שָׁנָ֖ה הָיָ֣ה בְמָלְכ֑וֹ וְשֵׁשׁ־עֶשְׂרֵ֣ה שָׁנָ֔ה מָלַ֖ךְ בִּירוּשָׁלִָֽם׃ וַיִּשְׁכַּ֤ב טיוֹתָם֙ עִם־אֲבֹתָ֔יו וַיִּקְבְּר֥וּ אֹת֖וֹ בְּעִ֣יר דָּוִ֑יד וַיִּמְלֹ֛ךְ אָחָ֥ז בְּנ֖וֹ תַּחְתָּֽיו׃ פ
בֶּןכחא־עֶשְׂרִ֤ים שָׁנָה֙ אָחָ֣ז בְּמָלְכ֔וֹ וְשֵׁשׁ־עֶשְׂרֵ֣ה שָׁנָ֔ה מָלַ֖ךְ בִּירוּשָׁלִָ֑ם וְלֹא־עָשָׂ֧ה הַיָּשָׁ֛ר בְּעֵינֵ֥י יְהוָ֖ה כְּדָוִ֥יד אָבִֽיו׃ וַיֵּ֕לֶךְ בבְּדַרְכֵ֖י מַלְכֵ֣י יִשְׂרָאֵ֑ל וְגַ֧ם מַסֵּכ֛וֹת עָשָׂ֖ה לַבְּעָלִֽים׃ וְה֥וּא גהִקְטִ֖יר בְּגֵ֣יא בֶן־הִנֹּ֑ם וַיַּבְעֵ֤ר אֶת־בָּנָיו֙ בָּאֵ֔שׁ כְּתֹֽעֲבוֹת֙ הַגּוֹיִ֔ם אֲשֶׁר֙ הֹרִ֣ישׁ יְהוָ֔ה מִפְּנֵ֖י בְּנֵ֥י יִשְׂרָאֵֽל׃ וַיְזַבֵּ֧חַ דוַיְקַטֵּ֛ר בַּבָּמ֖וֹת וְעַל־הַגְּבָע֑וֹת וְתַ֖חַת כָּל־עֵ֥ץ רַעֲנָֽן׃ וַֽיִּתְּנֵ֜הוּ היְהוָ֣ה אֱלֹהָיו֮ בְּיַ֣ד מֶ֣לֶךְ אֲרָם֒ וַיַּ֨כּוּ־ב֔וֹ וַיִּשְׁבּ֤וּ מִמֶּ֨נּוּ֙ שִׁבְיָ֣ה גְדוֹלָ֔ה וַיָּבִ֖יאוּ דַּרְמָ֑שֶׂק וְ֠גַם בְּיַד־מֶ֤לֶךְ יִשְׂרָאֵל֙ נִתָּ֔ן וַיַּךְ־בּ֖וֹ מַכָּ֥ה גְדוֹלָֽה׃ ס         וַיַּהֲרֹג֩ ופֶּ֨קַח בֶּן־רְמַלְיָ֜הוּ בִּֽיהוּדָ֗ה מֵאָ֨ה וְעֶשְׂרִ֥ים אֶ֛לֶף בְּי֥וֹם אֶחָ֖ד הַכֹּ֣ל בְּנֵי־חָ֑יִל בְּעָזְבָ֕ם אֶת־יְהוָ֖ה אֱלֹהֵ֥י אֲבוֹתָֽם׃ וַֽיַּהֲרֹ֞ג זזִכְרִ֣י ׀ גִּבּ֣וֹר אֶפְרַ֗יִם אֶת־מַעֲשֵׂיָ֨הוּ֙ בֶּן־הַמֶּ֔לֶךְ וְאֶת־עַזְרִיקָ֖ם נְגִ֣יד הַבָּ֑יִת וְאֶת־אֶלְקָנָ֖ה מִשְׁנֵ֥ה הַמֶּֽלֶךְ׃ ס         וַיִּשְׁבּוּ֩ חבְנֵֽי־יִשְׂרָאֵ֨ל מֵֽאֲחֵיהֶ֜ם מָאתַ֣יִם אֶ֗לֶף נָשִׁים֙ בָּנִ֣ים וּבָנ֔וֹת וְגַם־שָׁלָ֥ל רָ֖ב בָּזְז֣וּ מֵהֶ֑ם וַיָּבִ֥יאוּ אֶת־הַשָּׁלָ֖ל לְשֹׁמְרֽוֹן׃ ס         וְ֠שָׁם טהָיָ֨ה נָבִ֥יא לַֽיהוָה֮ עֹדֵ֣ד שְׁמוֹ֒ וַיֵּצֵ֗א לִפְנֵ֤י הַצָּבָא֙ הַבָּ֣א לְשֹׁמְר֔וֹן וַיֹּ֣אמֶר לָהֶ֗ם הִ֠נֵּה בַּחֲמַ֨ת יְהוָ֧ה אֱלֹהֵֽי־אֲבוֹתֵיכֶ֛ם עַל־יְהוּדָ֖ה נְתָנָ֣ם בְּיֶדְכֶ֑ם וַתַּֽהַרְגוּ־בָ֣ם בְזַ֔עַף עַ֥ד לַשָּׁמַ֖יִם הִגִּֽיעַ׃ וְ֠עַתָּה יבְּנֵֽי־יְהוּדָ֤ה וִֽירוּשָׁלִַ֨ם֙ אַתֶּ֣ם אֹמְרִ֔ים לִכְבֹּ֛שׁ לַעֲבָדִ֥ים וְלִשְׁפָח֖וֹת לָכֶ֑ם הֲלֹ֤א רַק־אַתֶּם֙ עִמָּכֶ֣ם אֲשָׁמ֔וֹת לַיהוָ֖ה אֱלֹהֵיכֶֽם׃ וְעַתָּ֣ה יאשְׁמָע֔וּנִי וְהָשִׁ֨יבוּ֙ הַשִּׁבְיָ֔ה אֲשֶׁ֥ר שְׁבִיתֶ֖ם מֵאֲחֵיכֶ֑ם כִּ֛י חֲר֥וֹן אַף־יְהוָ֖ה עֲלֵיכֶֽם׃ ס         וַיָּקֻ֨מוּ יבאֲנָשִׁ֜ים מֵרָאשֵׁ֣י בְנֵֽי־אֶפְרַ֗יִם עֲזַרְיָ֤הוּ בֶן־יְהֽוֹחָנָן֙ בֶּרֶכְיָ֣הוּ בֶן־מְשִׁלֵּמ֔וֹת וִֽיחִזְקִיָּ֨הוּ֙ בֶּן־שַׁלֻּ֔ם וַעֲמָשָׂ֖א בֶּן־חַדְלָ֑י עַל־הַבָּאִ֖ים מִן־הַצָּבָֽא׃ וַיֹּאמְר֣וּ יגלָהֶ֗ם לֹא־תָבִ֤יאוּ אֶת־הַשִּׁבְיָה֙ הֵ֔נָּה כִּי֩ לְאַשְׁמַ֨ת יְהוָ֤ה עָלֵ֨ינוּ֙ אַתֶּ֣ם אֹמְרִ֔ים לְהֹסִ֥יף עַל־חַטֹּאתֵ֖ינוּ וְעַל־אַשְׁמָתֵ֑ינוּ כִּֽי־רַבָּ֤ה אַשְׁמָה֙ לָ֔נוּ וַחֲר֥וֹן אָ֖ף עַל־יִשְׂרָאֵֽל׃ ס         וַיַּעֲזֹ֣ב ידהֶֽחָל֗וּץ אֶת־הַשִּׁבְיָה֙ וְאֶת־הַבִּזָּ֔ה לִפְנֵ֥י הַשָּׂרִ֖ים וְכָל־הַקָּהָֽל׃ וַיָּקֻ֣מוּ טוהָאֲנָשִׁים֩ אֲשֶׁר־נִקְּב֨וּ בְשֵׁמ֜וֹת וַיַּחֲזִ֣יקוּ בַשִּׁבְיָ֗ה וְכָֽל־מַעֲרֻמֵּיהֶם֮ הִלְבִּ֣ישׁוּ מִן־הַשָּׁלָל֒ וַיַּלְבִּשׁ֣וּם וַ֠יַּנְעִלוּם וַיַּאֲכִל֨וּם וַיַּשְׁק֜וּם וַיְסֻכ֗וּם וַיְנַהֲל֤וּם בַּחֲמֹרִים֙ לְכָל־כּוֹשֵׁ֔ל וַיְבִיא֛וּם יְרֵח֥וֹ עִיר־הַתְּמָרִ֖ים אֵ֣צֶל אֲחֵיהֶ֑ם וַיָּשׁ֖וּבוּ שֹׁמְרֽוֹן׃ פ
בָּעֵ֣ת טזהַהִ֗יא שָׁלַ֞ח הַמֶּ֧לֶךְ אָחָ֛ז עַל־מַלְכֵ֥י אַשּׁ֖וּר לַעְזֹ֥ר לֽוֹ׃ וְע֥וֹד יזאֲדוֹמִ֖ים בָּ֑אוּ וַיַּכּ֥וּ בִיהוּדָ֖ה וַיִּשְׁבּוּ־שֶֽׁבִי׃ וּפְלִשְׁתִּ֣ים יחפָּשְׁט֗וּ בְּעָרֵ֨י הַשְּׁפֵלָ֣ה וְהַנֶּגֶב֮ לִֽיהוּדָה֒ וַֽ֠יִּלְכְּדוּ אֶת־בֵּֽית־שֶׁ֨מֶשׁ וְאֶת־אַיָּל֜וֹן וְאֶת־הַגְּדֵר֗וֹת וְאֶת־שׂוֹכ֤וֹ וּבְנוֹתֶ֨יהָ֙ וְאֶת־תִּמְנָ֣ה וּבְנוֹתֶ֔יהָ וְאֶת־גִּמְז֖וֹ וְאֶת־בְּנֹתֶ֑יהָ וַיֵּשְׁב֖וּ שָֽׁם׃ כִּֽייט־הִכְנִ֤יעַ יְהוָה֙ אֶת־יְהוּדָ֔ה בַּעֲב֖וּר אָחָ֣ז מֶֽלֶךְ־יִשְׂרָאֵ֑ל כִּ֤י הִפְרִ֨יעַ֙ בִּֽיהוּדָ֔ה וּמָע֥וֹל מַ֖עַל בַּיהוָֽה׃ וַיָּבֹ֣א כעָלָ֔יו תִּלְּגַ֥ת פִּלְנְאֶ֖סֶר מֶ֣לֶךְ אַשּׁ֑וּר וַיָּ֥צַר ל֖וֹ וְלֹ֥א חֲזָקֽוֹ׃ כִּֽיכא־חָלַ֤ק אָחָז֙ אֶת־בֵּ֣ית יְהוָ֔ה וְאֶת־בֵּ֥ית הַמֶּ֖לֶךְ וְהַשָּׂרִ֑ים וַיִּתֵּן֙ לְמֶ֣לֶךְ אַשּׁ֔וּר וְלֹ֥א לְעֶזְרָ֖ה לֽוֹ׃ וּבְעֵת֙ כבהָצֵ֣ר ל֔וֹ וַיּ֖וֹסֶף לִמְע֣וֹל בַּיהוָ֑ה ה֖וּא הַמֶּ֥לֶךְ אָחָֽז׃ וַיִּזְבַּ֗ח כגלֵֽאלֹהֵ֣י דַרְמֶשֶׂק֮ הַמַּכִּ֣ים בּוֹ֒ וַיֹּ֗אמֶר כִּ֠י אֱלֹהֵ֤י מַלְכֵֽי־אֲרָם֙ הֵ֚ם מַעְזְרִ֣ים אוֹתָ֔ם לָהֶ֥ם אֲזַבֵּ֖חַ וְיַעְזְר֑וּנִי וְהֵ֛ם הָֽיוּ־ל֥וֹ לְהַכְשִׁיל֖וֹ וּלְכָל־יִשְׂרָאֵֽל׃ וַיֶּאֱסֹ֨ף כדאָחָ֜ז אֶת־כְּלֵ֣י בֵית־הָֽאֱלֹהִ֗ים וַיְקַצֵּץ֙ אֶת־כְּלֵ֣י בֵית־הָֽאֱלֹהִ֔ים וַיִּסְגֹּ֖ר אֶת־דַּלְת֣וֹת בֵּית־יְהוָ֑ה וַיַּ֨עַשׂ ל֧וֹ מִזְבְּח֛וֹת בְּכָל־פִּנָּ֖ה בִּירוּשָׁלִָֽם׃ וּבְכָלכה־עִ֨יר וָעִ֤יר לִֽיהוּדָה֙ עָשָׂ֣ה בָמ֔וֹת לְקַטֵּ֖ר לֵֽאלֹהִ֣ים אֲחֵרִ֑ים וַיַּכְעֵ֕ס אֶת־יְהוָ֖ה אֱלֹהֵ֥י אֲבֹתָֽיו׃ וְיֶ֤תֶר כודְּבָרָיו֙ וְכָל־דְּרָכָ֔יו הָרִאשֹׁנִ֖ים וְהָאַחֲרוֹנִ֑ים הִנָּ֣ם כְּתוּבִ֔ים עַל־סֵ֥פֶר מַלְכֵֽי־יְהוּדָ֖ה וְיִשְׂרָאֵֽל׃ וַיִּשְׁכַּ֨ב כזאָחָ֜ז עִם־אֲבֹתָ֗יו וַֽיִּקְבְּרֻ֤הוּ בָעִיר֙ בִּיר֣וּשָׁלִַ֔ם כִּ֚י לֹ֣א הֱבִיאֻ֔הוּ לְקִבְרֵ֖י מַלְכֵ֣י יִשְׂרָאֵ֑ל וַיִּמְלֹ֛ךְ יְחִזְקִיָּ֥הֽוּ בְנ֖וֹ תַּחְתָּֽיו׃ פ
יְחִזְקִיָּ֣הוּ כטאמָלַ֗ךְ בֶּן־עֶשְׂרִ֤ים וְחָמֵשׁ֙ שָׁנָ֔ה וְעֶשְׂרִ֤ים וָתֵ֨שַׁע֙ שָׁנָ֔ה מָלַ֖ךְ בִּירוּשָׁלִָ֑ם וְשֵׁ֣ם אִמּ֔וֹ אֲבִיָּ֖ה בַּת־זְכַרְיָֽהוּ׃ וַיַּ֥עַשׂ בהַיָּשָׁ֖ר בְּעֵינֵ֣י יְהוָ֑ה כְּכֹ֥ל אֲשֶׁר־עָשָׂ֖ה דָּוִ֥יד אָבִֽיו׃ ה֣וּא גבַשָּׁנָה֩ הָרִאשׁוֹנָ֨ה לְמָלְכ֜וֹ בַּחֹ֣דֶשׁ הָרִאשׁ֗וֹן פָּתַ֛ח אֶת־דַּלְת֥וֹת בֵּית־יְהוָ֖ה וַֽיְחַזְּקֵֽם׃ וַיָּבֵ֥א דאֶת־הַכֹּהֲנִ֖ים וְאֶת־הַלְוִיִּ֑ם וַיַּֽאַסְפֵ֖ם לִרְח֥וֹב הַמִּזְרָֽח׃ וַיֹּ֥אמֶר הלָהֶ֖ם שְׁמָע֣וּנִי הַלְוִיִּ֑ם עַתָּ֣ה הִֽתְקַדְּשׁ֗וּ וְקַדְּשׁוּ֙ אֶת־בֵּ֤ית יְהוָה֙ אֱלֹהֵ֣י אֲבֹתֵיכֶ֔ם וְהוֹצִ֥יאוּ אֶת־הַנִּדָּ֖ה מִן־הַקֹּֽדֶשׁ׃ כִּֽיו־מָעֲל֣וּ אֲבֹתֵ֗ינוּ וְעָשׂ֥וּ הָרַ֛ע בְּעֵינֵ֥י יְהוָֽה־אֱלֹהֵ֖ינוּ וַיַּֽעַזְבֻ֑הוּ וַיַּסֵּ֧בּוּ פְנֵיהֶ֛ם מִמִּשְׁכַּ֥ן יְהוָ֖ה וַיִּתְּנוּ־עֹֽרֶף׃ גַּ֣ם זסָֽגְר֞וּ דַּלְת֣וֹת הָאוּלָ֗ם וַיְכַבּוּ֙ אֶת־הַנֵּר֔וֹת וּקְטֹ֖רֶת לֹ֣א הִקְטִ֑ירוּ וְעֹלָה֙ לֹא־הֶעֱל֣וּ בַקֹּ֔דֶשׁ לֵאלֹהֵ֖י יִשְׂרָאֵֽל׃ וַיְהִי֙ חקֶ֣צֶף יְהוָ֔ה עַל־יְהוּדָ֖ה וִירוּשָׁלִָ֑ם וַיִּתְּנֵ֤ם לזועה לְזַֽעֲוָה֙ לְשַׁמָּ֣ה וְלִשְׁרֵקָ֔ה כַּאֲשֶׁ֛ר אַתֶּ֥ם רֹאִ֖ים בְּעֵינֵיכֶֽם׃ וְהִנֵּ֛ה טנָפְל֥וּ אֲבוֹתֵ֖ינוּ בֶּחָ֑רֶב וּבָנֵ֨ינוּ וּבְנוֹתֵ֧ינוּ וְנָשֵׁ֛ינוּ בַּשְּׁבִ֖י עַל־זֹֽאת׃ עַתָּה֙ יעִם־לְבָבִ֔י לִכְר֣וֹת בְּרִ֔ית לַיהוָ֖ה אֱלֹהֵ֣י יִשְׂרָאֵ֑ל וְיָשֹׁ֥ב מִמֶּ֖נּוּ חֲר֥וֹן אַפּֽוֹ׃ בָּנַ֕י יאעַתָּ֖ה אַל־תִּשָּׁל֑וּ כִּֽי־בָכֶ֞ם בָּחַ֣ר יְהוָ֗ה לַעֲמֹ֤ד לְפָנָיו֙ לְשָׁ֣רְת֔וֹ וְלִהְי֥וֹת ל֖וֹ מְשָׁרְתִ֥ים וּמַקְטִרִֽים׃ ס         וַיָּקֻ֣מוּ יבהַ֠לְוִיִּם מַ֣חַת בֶּן־עֲמָשַׂ֞י וְיוֹאֵ֣ל בֶּן־עֲזַרְיָהוּ֮ מִן־בְּנֵ֣י הַקְּהָתִי֒ וּמִן־בְּנֵ֣י מְרָרִ֔י קִ֚ישׁ בֶּן־עַבְדִּ֔י וַעֲזַרְיָ֖הוּ בֶּן־יְהַלֶּלְאֵ֑ל וּמִן־הַגֵּ֣רְשֻׁנִּ֔י יוֹאָח֙ בֶּן־זִמָּ֔ה וְעֵ֖דֶן בֶּן־יוֹאָֽח׃ וּמִןיג־בְּנֵי֙ אֱלִ֣יצָפָ֔ן שִׁמְרִ֖י ויעואל וִיעִיאֵ֑ל וּמִן־בְּנֵ֣י אָסָ֔ף זְכַרְיָ֖הוּ וּמַתַּנְיָֽהוּ׃ ס         וּמִןיד־בְּנֵ֥י הֵימָ֖ן יחואל יְחִיאֵ֣ל וְשִׁמְעִ֑י ס         וּמִן־בְּנֵ֣י יְדוּת֔וּן שְׁמַֽעְיָ֖ה וְעֻזִּיאֵֽל׃ וַיַּֽאַסְפ֤וּ טואֶת־אֲחֵיהֶם֙ וַיִּֽתְקַדְּשׁ֔וּ וַיָּבֹ֥אוּ כְמִצְוַת־הַמֶּ֖לֶךְ בְּדִבְרֵ֣י יְהוָ֑ה לְטַהֵ֖ר בֵּ֥ית יְהוָֽה׃ וַיָּבֹ֣אוּ טזהַ֠כֹּהֲנִים לִפְנִ֣ימָה בֵית־יְהוָה֮ לְטַהֵר֒ וַיּוֹצִ֗יאוּ אֵ֤ת כָּל־הַטֻּמְאָה֙ אֲשֶׁ֤ר מָֽצְאוּ֙ בְּהֵיכַ֣ל יְהוָ֔ה לַחֲצַ֖ר בֵּ֣ית יְהוָ֑ה וַֽיְקַבְּלוּ֙ הַלְוִיִּ֔ם לְהוֹצִ֥יא לְנַֽחַל־קִדְר֖וֹן חֽוּצָה׃ וַ֠יָּחֵלּוּ יזבְּאֶחָ֞ד לַחֹ֣דֶשׁ הָרִאשׁוֹן֮ לְקַדֵּשׁ֒ וּבְי֧וֹם שְׁמוֹנָ֣ה לַחֹ֗דֶשׁ בָּ֚אוּ לְאוּלָ֣ם יְהוָ֔ה וַיְקַדְּשׁ֥וּ אֶת־בֵּית־יְהוָ֖ה לְיָמִ֣ים שְׁמוֹנָ֑ה וּבְי֨וֹם שִׁשָּׁ֥ה עָשָׂ֛ר לַחֹ֥דֶשׁ הָרִאשׁ֖וֹן כִּלּֽוּ׃ ס         וַיָּב֤וֹאוּ יחפְנִ֨ימָה֙ אֶל־חִזְקִיָּ֣הוּ הַמֶּ֔לֶךְ וַיֹּ֣אמְר֔וּ טִהַ֖רְנוּ אֶת־כָּל־בֵּ֣ית יְהוָ֑ה אֶת־מִזְבַּ֤ח הָעוֹלָה֙ וְאֶת־כָּל־כֵּלָ֔יו וְאֶת־שֻׁלְחַ֥ן הַֽמַּעֲרֶ֖כֶת וְאֶת־כָּל־כֵּלָֽיו׃ וְאֵ֣ת יטכָּל־הַכֵּלִ֗ים אֲשֶׁ֣ר הִזְנִיחַ֩ הַמֶּ֨לֶךְ אָחָ֧ז בְּמַלְכוּת֛וֹ בְּמַעֲל֖וֹ הֵכַ֣נּוּ וְהִקְדָּ֑שְׁנוּ וְהִנָּ֕ם לִפְנֵ֖י מִזְבַּ֥ח יְהוָֽה׃ ס         וַיַּשְׁכֵּם֙ כיְחִזְקִיָּ֣הוּ הַמֶּ֔לֶךְ וַיֶּאֱסֹ֕ף אֵ֖ת שָׂרֵ֣י הָעִ֑יר וַיַּ֖עַל בֵּ֥ית יְהוָֽה׃ וַיָּבִ֣יאוּ כאפָרִים־שִׁבְעָה֩ וְאֵילִ֨ים שִׁבְעָ֜ה וּכְבָשִׂ֣ים שִׁבְעָ֗ה וּצְפִירֵ֨י עִזִּ֤ים שִׁבְעָה֙ לְחַטָּ֔את עַל־הַמַּמְלָכָ֥ה וְעַל־הַמִּקְדָּ֖שׁ וְעַל־יְהוּדָ֑ה וַיֹּ֗אמֶר לִבְנֵ֤י אַהֲרֹן֙ הַכֹּ֣הֲנִ֔ים לְהַעֲל֖וֹת עַל־מִזְבַּ֥ח יְהוָֽה׃ וַֽיִּשְׁחֲטוּ֙ כבהַבָּקָ֔ר וַיְקַבְּל֤וּ הַכֹּֽהֲנִים֙ אֶת־הַדָּ֔ם וַֽיִּזְרְק֖וּ הַמִּזְבֵּ֑חָה וַיִּשְׁחֲט֣וּ הָאֵלִ֗ים וַיִּזְרְק֤וּ הַדָּם֙ הַמִּזְבֵּ֔חָה וַֽיִּשְׁחֲטוּ֙ הַכְּבָשִׂ֔ים וַיִּזְרְק֥וּ הַדָּ֖ם הַמִּזְבֵּֽחָה׃ וַיַּגִּ֨ישׁוּ֙ כגאֶת־שְׂעִירֵ֣י הַֽחַטָּ֔את לִפְנֵ֥י הַמֶּ֖לֶךְ וְהַקָּהָ֑ל וַיִּסְמְכ֥וּ יְדֵיהֶ֖ם עֲלֵיהֶֽם׃ וַיִּשְׁחָטוּם֙ כדהַכֹּ֣הֲנִ֔ים וַֽיְחַטְּא֤וּ אֶת־דָּמָם֙ הַמִּזְבֵּ֔חָה לְכַפֵּ֖ר עַל־כָּל־יִשְׂרָאֵ֑ל כִּ֤י לְכָל־יִשְׂרָאֵל֙ אָמַ֣ר הַמֶּ֔לֶךְ הָעוֹלָ֖ה וְהַחַטָּֽאת׃ וַיַּֽעֲמֵ֨ד כהאֶת־הַלְוִיִּ֜ם בֵּ֣ית יְהוָ֗ה בִּמְצִלְתַּ֨יִם֙ בִּנְבָלִ֣ים וּבְכִנֹּר֔וֹת בְּמִצְוַ֥ת דָּוִ֛יד וְגָ֥ד חֹזֵֽה־הַמֶּ֖לֶךְ וְנָתָ֣ן הַנָּבִ֑יא כִּ֧י בְיַד־יְהוָ֛ה הַמִּצְוָ֖ה בְּיַד־נְבִיאָֽיו׃ ס         וַיַּֽעַמְד֤וּ כוהַלְוִיִּם֙ בִּכְלֵ֣י דָוִ֔יד וְהַכֹּהֲנִ֖ים בַּחֲצֹצְרֽוֹת׃ ס         וַיֹּ֨אמֶר֙ כזחִזְקִיָּ֔הוּ לְהַעֲל֥וֹת הָעֹלָ֖ה לְהַמִּזְבֵּ֑חַ וּבְעֵ֞ת הֵחֵ֣ל הָֽעוֹלָ֗ה הֵחֵ֤ל שִׁיר־יְהוָה֙ וְהַחֲצֹ֣צְר֔וֹת וְעַ֨ל־יְדֵ֔י כְּלֵ֖י דָּוִ֥יד מֶֽלֶךְ־יִשְׂרָאֵֽל׃ וְכָלכח־הַקָּהָל֙ מִֽשְׁתַּחֲוִ֔ים וְהַשִּׁ֣יר מְשׁוֹרֵ֔ר וְהַחֲצֹצְר֖וֹת מחצצרים מַחְצְרִ֑ים הַכֹּ֕ל עַ֖ד לִכְל֥וֹת הָעֹלָֽה׃ וּכְכַלּ֖וֹת כטלְהַעֲל֑וֹת כָּרְע֗וּ הַמֶּ֛לֶךְ וְכָֽל־הַנִּמְצְאִ֥ים אִתּ֖וֹ וַיִּֽשְׁתַּחֲוֽוּ׃ וַ֠יֹּאמֶר ליְחִזְקִיָּ֨הוּ הַמֶּ֤לֶךְ וְהַשָּׂרִים֙ לַלְוִיִּ֔ם לְהַלֵּל֙ לַֽיהוָ֔ה בְּדִבְרֵ֥י דָוִ֖יד וְאָסָ֣ף הַחֹזֶ֑ה וַֽיְהַלְלוּ֙ עַד־לְשִׂמְחָ֔ה וַֽיִּקְּד֖וּ וַיִּֽשְׁתַּחֲוֽוּ׃ פ
וַיַּ֨עַן לאיְחִזְקִיָּ֜הוּ וַיֹּ֗אמֶר עַתָּ֨ה מִלֵּאתֶ֤ם יֶדְכֶם֙ לַיהוָ֔ה גֹּ֧שׁוּ וְהָבִ֛יאוּ זְבָחִ֥ים וְתוֹד֖וֹת לְבֵ֣ית יְהוָ֑ה וַיָּבִ֤יאוּ הַקָּהָל֙ זְבָחִ֣ים וְתוֹד֔וֹת וְכָל־נְדִ֥יב לֵ֖ב עֹלֽוֹת׃ וַיְהִ֞י לבמִסְפַּ֣ר הָעֹלָה֮ אֲשֶׁ֣ר הֵבִ֣יאוּ הַקָּהָל֒ בָּקָ֣ר שִׁבְעִ֔ים אֵילִ֥ים מֵאָ֖ה כְּבָשִׂ֣ים מָאתָ֑יִם לְעֹלָ֥ה לַיהוָ֖ה כָּל־אֵֽלֶּה׃ וְֽהַקֳּדָשִׁ֑ים לגבָּקָר֙ שֵׁ֣שׁ מֵא֔וֹת וְצֹ֖אן שְׁלֹ֥שֶׁת אֲלָפִֽים׃ רַ֤ק לדהַכֹּֽהֲנִים֙ הָי֣וּ לִמְעָ֔ט וְלֹ֣א יָֽכְל֔וּ לְהַפְשִׁ֖יט אֶת־כָּל־הָעֹל֑וֹת וַֽיְּחַזְּק֞וּם אֲחֵיהֶ֣ם הַלְוִיִּ֗ם עַד־כְּל֤וֹת הַמְּלָאכָה֙ וְעַ֣ד יִתְקַדְּשׁ֣וּ הַכֹּֽהֲנִ֔ים כִּ֤י הַלְוִיִּם֙ יִשְׁרֵ֣י לֵבָ֔ב לְהִתְקַדֵּ֖שׁ מֵֽהַכֹּהֲנִֽים׃ וְגַםלה־עֹלָ֨ה לָרֹ֜ב בְּחֶלְבֵ֧י הַשְּׁלָמִ֛ים וּבַנְּסָכִ֖ים לָעֹלָ֑ה וַתִּכּ֖וֹן עֲבוֹדַ֥ת בֵּית־יְהוָֽה׃ וַיִּשְׂמַ֤ח לויְחִזְקִיָּ֨הוּ֙ וְכָל־הָעָ֔ם עַ֛ל הַהֵכִ֥ין הָאֱלֹהִ֖ים לָעָ֑ם כִּ֥י בְּפִתְאֹ֖ם הָיָ֥ה הַדָּבָֽר׃ פ
וַיִּשְׁלַ֨ח לאיְחִזְקִיָּ֜הוּ עַל־כָּל־יִשְׂרָאֵ֣ל וִֽיהוּדָ֗ה וְגַֽם־אִגְּרוֹת֙ כָּתַב֙ עַל־אֶפְרַ֣יִם וּמְנַשֶּׁ֔ה לָב֥וֹא לְבֵית־יְהוָ֖ה בִּֽירוּשָׁלִָ֑ם לַעֲשׂ֣וֹת פֶּ֔סַח לַיהוָ֖ה אֱלֹהֵ֥י יִשְׂרָאֵֽל׃ וַיִּוָּעַ֨ץ בהַמֶּ֧לֶךְ וְשָׂרָ֛יו וְכָל־הַקָּהָ֖ל בִּירוּשָׁלִָ֑ם לַעֲשׂ֥וֹת הַפֶּ֖סַח בַּחֹ֥דֶשׁ הַשֵּׁנִֽי׃ כִּ֣י גלֹ֧א יָכְל֛וּ לַעֲשֹׂת֖וֹ בָּעֵ֣ת הַהִ֑יא כִּ֤י הַכֹּהֲנִים֙ לֹֽא־הִתְקַדְּשׁ֣וּ לְמַדַּ֔י וְהָעָ֖ם לֹא־נֶאֶסְפ֥וּ לִֽירוּשָׁלִָֽם׃ וַיִּישַׁ֥ר דהַדָּבָ֖ר בְּעֵינֵ֣י הַמֶּ֑לֶךְ וּבְעֵינֵ֖י כָּל־הַקָּהָֽל׃ וַיַּֽעֲמִ֣ידוּ הדָבָ֗ר לְהַעֲבִ֨יר ק֤וֹל בְּכָל־יִשְׂרָאֵל֙ מִבְּאֵֽר־שֶׁ֣בַע וְעַד־דָּ֔ן לָב֞וֹא לַעֲשׂ֥וֹת פֶּ֛סַח לַיהוָ֥ה אֱלֹהֵֽי־יִשְׂרָאֵ֖ל בִּירוּשָׁלִָ֑ם כִּ֣י לֹ֥א לָרֹ֛ב עָשׂ֖וּ כַּכָּתֽוּב׃ וַיֵּלְכוּ֩ והָרָצִ֨ים בָּֽאִגְּר֜וֹת מִיַּ֧ד הַמֶּ֣לֶךְ וְשָׂרָ֗יו בְּכָל־יִשְׂרָאֵל֙ וִֽיהוּדָ֔ה וּכְמִצְוַ֥ת הַמֶּ֖לֶךְ לֵאמֹ֑ר בְּנֵ֣י יִשְׂרָאֵ֗ל שׁ֚וּבוּ אֶל־יְהוָ֗ה אֱלֹהֵי֙ אַבְרָהָם֙ יִצְחָ֣ק וְיִשְׂרָאֵ֔ל וְיָשֹׁב֙ אֶל־הַפְּלֵיטָ֔ה הַנִּשְׁאֶ֣רֶת לָכֶ֔ם מִכַּ֖ף מַלְכֵ֥י אַשּֽׁוּר׃ וְאַלז־תִּֽהְי֗וּ כַּאֲבֽוֹתֵיכֶם֙ וְכַ֣אֲחֵיכֶ֔ם אֲשֶׁ֣ר מָעֲל֔וּ בַּיהוָ֖ה אֱלֹהֵ֣י אֲבוֹתֵיהֶ֑ם וַיִּתְּנֵ֣ם לְשַׁמָּ֔ה כַּאֲשֶׁ֖ר אַתֶּ֥ם רֹאִֽים׃ עַתָּ֕ה חאַל־תַּקְשׁ֥וּ עָרְפְּכֶ֖ם כַּאֲבוֹתֵיכֶ֑ם תְּנוּ־יָ֣ד לַיהוָ֗ה וּבֹ֤אוּ לְמִקְדָּשׁוֹ֙ אֲשֶׁ֣ר הִקְדִּ֣ישׁ לְעוֹלָ֔ם וְעִבְדוּ֙ אֶת־יְהוָ֣ה אֱלֹהֵיכֶ֔ם וְיָשֹׁ֥ב מִכֶּ֖ם חֲר֥וֹן אַפּֽוֹ׃ כִּ֣י טבְשׁוּבְכֶ֞ם עַל־יְהוָ֗ה אֲחֵיכֶ֨ם וּבְנֵיכֶ֤ם לְרַחֲמִים֙ לִפְנֵ֣י שֽׁוֹבֵיהֶ֔ם וְלָשׁ֖וּב לָאָ֣רֶץ הַזֹּ֑את כִּֽי־חַנּ֤וּן וְרַחוּם֙ יְהוָ֣ה אֱלֹהֵיכֶ֔ם וְלֹא־יָסִ֤יר פָּנִים֙ מִכֶּ֔ם אִם־תָּשׁ֖וּבוּ אֵלָֽיו׃ פ
וַיִּֽהְי֨וּ יהָרָצִ֜ים עֹבְרִ֨ים מֵעִ֧יר ׀ לָעִ֛יר בְּאֶֽרֶץ־אֶפְרַ֥יִם וּמְנַשֶּׁ֖ה וְעַד־זְבֻל֑וּן וַיִּֽהְיוּ֙ מַשְׂחִיקִ֣ים עֲלֵיהֶ֔ם וּמַלְעִגִ֖ים בָּֽם׃ אַךְיא־אֲנָשִׁ֛ים מֵאָשֵׁ֥ר וּמְנַשֶּׁ֖ה וּמִזְּבֻל֑וּן נִֽכְנְע֔וּ וַיָּבֹ֖אוּ לִירוּשָׁלִָֽם׃ גַּ֣ם יבבִּיהוּדָ֗ה הָֽיְתָה֙ יַ֣ד הָאֱלֹהִ֔ים לָתֵ֥ת לָהֶ֖ם לֵ֣ב אֶחָ֑ד לַעֲשׂ֞וֹת מִצְוַ֥ת הַמֶּ֛לֶךְ וְהַשָּׂרִ֖ים בִּדְבַ֥ר יְהוָֽה׃ וַיֵּֽאָסְפ֤וּ יגיְרוּשָׁלִַ֨ם֙ עַם־רָ֔ב לַעֲשׂ֛וֹת אֶת־חַ֥ג הַמַּצּ֖וֹת בַּחֹ֣דֶשׁ הַשֵּׁנִ֑י קָהָ֖ל לָרֹ֥ב מְאֹֽד׃ וַיָּקֻ֕מוּ ידוַיָּסִ֨ירוּ֙ אֶת־הַֽמִּזְבְּח֔וֹת אֲשֶׁ֖ר בִּירוּשָׁלִָ֑ם וְאֵ֤ת כָּל־הַֽמְקַטְּרוֹת֙ הֵסִ֔ירוּ וַיַּשְׁלִ֖יכוּ לְנַ֥חַל קִדְרֽוֹן׃ וַיִּשְׁחֲט֣וּ טוהַפֶּ֔סַח בְּאַרְבָּעָ֥ה עָשָׂ֖ר לַחֹ֣דֶשׁ הַשֵּׁנִ֑י וְהַכֹּהֲנִ֨ים וְהַלְוִיִּ֤ם נִכְלְמוּ֙ וַיִּֽתְקַדְּשׁ֔וּ וַיָּבִ֥יאוּ עֹל֖וֹת בֵּ֥ית יְהוָֽה׃ וַיַּֽעַמְד֤וּ טזעַל־עָמְדָם֙ כְּמִשְׁפָּטָ֔ם כְּתוֹרַ֖ת מֹשֶׁ֣ה אִישׁ־הָאֱלֹהִ֑ים הַכֹּֽהֲנִים֙ זֹרְקִ֣ים אֶת־הַדָּ֔ם מִיַּ֖ד הַלְוִיִּֽם׃ כִּייז־רַבַּ֥ת בַּקָּהָ֖ל אֲשֶׁ֣ר לֹא־הִתְקַדָּ֑שׁוּ וְהַלְוִיִּ֞ם עַל־שְׁחִיטַ֣ת הַפְּסָחִ֗ים לְכֹל֙ לֹ֣א טָה֔וֹר לְהַקְדִּ֖ישׁ לַיהוָֽה׃ כִּ֣י יחמַרְבִּ֣ית הָעָ֡ם רַ֠בַּת מֵֽאֶפְרַ֨יִם וּמְנַשֶּׁ֜ה יִשָּׂשכָ֤ר וּזְבֻלוּן֙ לֹ֣א הִטֶּהָ֔רוּ כִּֽי־אָכְל֥וּ אֶת־הַפֶּ֖סַח בְּלֹ֣א כַכָּת֑וּב כִּי֩ הִתְפַּלֵּ֨ל יְחִזְקִיָּ֤הוּ עֲלֵיהֶם֙ לֵאמֹ֔ר יְהוָ֥ה הַטּ֖וֹב יְכַפֵּ֥ר בְּעַֽד׃ כָּליט־לְבָב֣וֹ הֵכִ֔ין לִדְר֛וֹשׁ הָאֱלֹהִ֥ים ׀ יְהוָ֖ה אֱלֹהֵ֣י אֲבוֹתָ֑יו וְלֹ֖א כְּטָהֳרַ֥ת הַקֹּֽדֶשׁ׃ ס         וַיִּשְׁמַ֤ע כיְהוָה֙ אֶל־יְחִזְקִיָּ֔הוּ וַיִּרְפָּ֖א אֶת־הָעָֽם׃ ס         וַיַּעֲשׂ֣וּ כאבְנֵֽי־יִ֠שְׂרָאֵל הַנִּמְצְאִ֨ים בִּירוּשָׁלִַ֜ם אֶת־חַ֧ג הַמַּצּ֛וֹת שִׁבְעַ֥ת יָמִ֖ים בְּשִׂמְחָ֣ה גְדוֹלָ֑ה וּֽמְהַלְלִ֣ים לַ֠יהוָה י֣וֹם ׀ בְּי֞וֹם הַלְוִיִּ֧ם וְהַכֹּהֲנִ֛ים בִּכְלֵי־עֹ֖ז לַיהוָֽה׃ ס         וַיְדַבֵּ֣ר כביְחִזְקִיָּ֗הוּ עַל־לֵב֙ כָּל־הַלְוִיִּ֔ם הַמַּשְׂכִּילִ֥ים שֵֽׂכֶל־ט֖וֹב לַיהוָ֑ה וַיֹּאכְל֤וּ אֶת־הַמּוֹעֵד֙ שִׁבְעַ֣ת הַיָּמִ֔ים מְזַבְּחִים֙ זִבְחֵ֣י שְׁלָמִ֔ים וּמִ֨תְוַדִּ֔ים לַיהוָ֖ה אֱלֹהֵ֥י אֲבוֹתֵיהֶֽם׃ ס         וַיִּוָּֽעֲצוּ֙ כגכָּל־הַקָּהָ֔ל לַעֲשׂ֕וֹת שִׁבְעַ֥ת יָמִ֖ים אֲחֵרִ֑ים וַיַּֽעֲשׂ֥וּ שִׁבְעַת־יָמִ֖ים שִׂמְחָֽה׃ כִּ֣י כדחִזְקִיָּ֣הוּ מֶֽלֶךְ־יְ֠הוּדָה הֵרִ֨ים לַקָּהָ֜ל אֶ֣לֶף פָּרִים֮ וְשִׁבְעַ֣ת אֲלָפִ֣ים צֹאן֒ ס         וְהַשָּׂרִ֞ים הֵרִ֤ימוּ לַקָּהָל֙ פָּרִ֣ים אֶ֔לֶף וְצֹ֖אן עֲשֶׂ֣רֶת אֲלָפִ֑ים וַיִּֽתְקַדְּשׁ֥וּ כֹהֲנִ֖ים לָרֹֽב׃ וַֽיִּשְׂמְח֣וּ כה׀ כָּל־קְהַ֣ל יְהוּדָ֗ה וְהַכֹּהֲנִים֙ וְהַלְוִיִּ֔ם וְכָל־הַקָּהָ֖ל הַבָּאִ֣ים מִיִּשְׂרָאֵ֑ל וְהַגֵּרִ֗ים הַבָּאִים֙ מֵאֶ֣רֶץ יִשְׂרָאֵ֔ל וְהַיּוֹשְׁבִ֖ים בִּיהוּדָֽה׃ וַתְּהִ֥י כושִׂמְחָֽה־גְדוֹלָ֖ה בִּֽירוּשָׁלִָ֑ם כִּ֠י מִימֵ֞י שְׁלֹמֹ֤ה בֶן־דָּוִיד֙ מֶ֣לֶךְ יִשְׂרָאֵ֔ל לֹ֥א כָזֹ֖את בִּירוּשָׁלִָֽם׃ ס         וַיָּקֻ֜מוּ כזהַכֹּהֲנִ֤ים הַלְוִיִּם֙ וַיְבָרֲכ֣וּ אֶת־הָעָ֔ם וַיִּשָּׁמַ֖ע בְּקוֹלָ֑ם וַתָּב֧וֹא תְפִלָּתָ֛ם לִמְע֥וֹן קָדְשׁ֖וֹ לַשָּׁמָֽיִם׃ פ
וּכְכַלּ֣וֹת לאאכָּל־זֹ֗את יָצְא֨וּ כָּל־יִשְׂרָאֵ֥ל הַֽנִּמְצְאִים֮ לְעָרֵ֣י יְהוּדָה֒ וַיְשַׁבְּר֣וּ הַמַּצֵּב֣וֹת וַיְגַדְּע֣וּ הָאֲשֵׁרִ֡ים וַיְנַתְּצ֣וּ אֶת־הַ֠בָּמוֹת וְאֶת־הַֽמִּזְבְּחֹ֞ת מִכָּל־יְהוּדָ֧ה וּבִנְיָמִ֛ן וּבְאֶפְרַ֥יִם וּמְנַשֶּׁ֖ה עַד־לְכַלֵּ֑ה וַיָּשׁ֜וּבוּ כָּל־בְּנֵ֧י יִשְׂרָאֵ֛ל אִ֥ישׁ לַאֲחֻזָּת֖וֹ לְעָרֵיהֶֽם׃ ס         וַיַּעֲמֵ֣ד ביְחִזְקִיָּ֡הוּ אֶת־מַחְלְק֣וֹת הַכֹּהֲנִ֣ים וְ֠הַלְוִיִּם עַֽל־מַחְלְקוֹתָ֞ם אִ֣ישׁ ׀ כְּפִ֣י עֲבֹדָת֗וֹ לַכֹּהֲנִים֙ וְלַלְוִיִּ֔ם לְעֹלָ֖ה וְלִשְׁלָמִ֑ים לְשָׁרֵת֙ וּלְהֹד֣וֹת וּלְהַלֵּ֔ל בְּשַׁעֲרֵ֖י מַחֲנ֥וֹת יְהוָֽה׃ ס         וּמְנָת֩ גהַמֶּ֨לֶךְ מִן־רְכוּשׁ֜וֹ לָעֹל֗וֹת לְעֹלוֹת֙ הַבֹּ֣קֶר וְהָעֶ֔רֶב וְהָ֣עֹל֔וֹת לַשַּׁבָּת֖וֹת וְלֶחֳדָשִׁ֣ים וְלַמֹּעֲדִ֑ים כַּכָּת֖וּב בְּתוֹרַ֥ת יְהוָֽה׃ וַיֹּ֤אמֶר דלָעָם֙ לְיוֹשְׁבֵ֣י יְרוּשָׁלִַ֔ם לָתֵ֕ת מְנָ֥ת הַכֹּהֲנִ֖ים וְהַלְוִיִּ֑ם לְמַ֥עַן יֶחֶזְק֖וּ בְּתוֹרַ֥ת יְהוָֽה׃ וְכִפְרֹ֣ץ ההַדָּבָ֗ר הִרְבּ֤וּ בְנֵֽי־יִשְׂרָאֵל֙ רֵאשִׁ֣ית דָּגָ֗ן תִּיר֤וֹשׁ וְיִצְהָר֙ וּדְבַ֔שׁ וְכֹ֖ל תְּבוּאַ֣ת שָׂדֶ֑ה וּמַעְשַׂ֥ר הַכֹּ֛ל לָרֹ֖ב הֵבִֽיאוּ׃ וּבְנֵ֧י ויִשְׂרָאֵ֣ל וִֽיהוּדָ֗ה הַיּֽוֹשְׁבִים֮ בְּעָרֵ֣י יְהוּדָה֒ גַּם־הֵ֗ם מַעְשַׂ֤ר בָּקָר֙ וָצֹ֔אן וּמַעְשַׂ֣ר קָֽדָשִׁ֔ים הַמְקֻדָּשִׁ֖ים לַיהוָ֣ה אֱלֹהֵיהֶ֑ם הֵבִ֕יאוּ וַֽיִּתְּנ֖וּ עֲרֵמ֥וֹת עֲרֵמֽוֹת׃ ס         בַּחֹ֨דֶשׁ֙ זהַשְּׁלִשִׁ֔י הֵחֵ֥לּוּ הָעֲרֵמ֖וֹת לְיִסּ֑וֹד וּבַחֹ֥דֶשׁ הַשְּׁבִיעִ֖י כִּלּֽוּ׃ ס         וַיָּבֹ֨אוּ֙ חיְחִזְקִיָּ֣הוּ וְהַשָּׂרִ֔ים וַיִּרְא֖וּ אֶת־הָעֲרֵמ֑וֹת וַֽיְבָרֲכוּ֙ אֶת־יְהוָ֔ה וְאֵ֖ת עַמּ֥וֹ יִשְׂרָאֵֽל׃ פ
וַיִּדְרֹ֣שׁ טיְחִזְקִיָּ֗הוּ עַל־הַכֹּֽהֲנִ֛ים וְהַלְוִיִּ֖ם עַל־הָעֲרֵמֽוֹת׃ וַיֹּ֣אמֶר יאֵלָ֗יו עֲזַרְיָ֧הוּ הַכֹּהֵ֛ן הָרֹ֖אשׁ לְבֵ֣ית צָד֑וֹק וַ֠יֹּאמֶר מֵהָחֵ֨ל הַתְּרוּמָ֜ה לָבִ֣יא בֵית־יְהוָ֗ה אָכ֨וֹל וְשָׂב֤וֹעַ וְהוֹתֵר֙ עַד־לָר֔וֹב כִּ֤י יְהוָה֙ בֵּרַ֣ךְ אֶת־עַמּ֔וֹ וְהַנּוֹתָ֖ר אֶת־הֶהָמ֥וֹן הַזֶּֽה׃ ס         וַיֹּ֣אמֶר יאיְחִזְקִיָּ֗הוּ לְהָכִ֧ין לְשָׁכ֛וֹת בְּבֵ֥ית יְהוָ֖ה וַיָּכִֽינוּ׃ וַיָּבִ֨יאוּ יבאֶת־הַתְּרוּמָ֧ה וְהַֽמַּעֲשֵׂ֛ר וְהַקֳּדָשִׁ֖ים בֶּאֱמוּנָ֑ה וַעֲלֵיהֶ֤ם נָגִיד֙ כונניהו כָּֽנַנְיָ֣הוּ הַלֵּוִ֔י וְשִׁמְעִ֥י אָחִ֖יהוּ מִשְׁנֶֽה׃ וִֽיחִיאֵ֡ל יגוַ֠עֲזַזְיָהוּ וְנַ֨חַת וַעֲשָׂהאֵ֜ל וִֽירִימ֤וֹת וְיוֹזָבָד֙ וֶאֱלִיאֵ֣ל וְיִסְמַכְיָ֔הוּ וּמַ֖חַת וּבְנָיָ֑הוּ פְּקִידִ֗ים מִיַּ֤ד כונניהו כָּֽנַנְיָ֨הוּ֙ וְשִׁמְעִ֣י אָחִ֔יו בְּמִפְקַד֙ יְחִזְקִיָּ֣הוּ הַמֶּ֔לֶךְ וַעֲזַרְיָ֖הוּ נְגִ֥יד בֵּית־הָאֱלֹהִֽים׃ וְקוֹרֵ֨א ידבֶן־יִמְנָ֤ה הַלֵּוִי֙ הַשּׁוֹעֵ֣ר לַמִּזְרָ֔חָה עַ֖ל נִדְב֣וֹת הָאֱלֹהִ֑ים לָתֵת֙ תְּרוּמַ֣ת יְהוָ֔ה וְקָדְשֵׁ֖י הַקֳּדָשִֽׁים׃ וְעַלטו־יָד֡וֹ עֵ֣דֶן וּ֠מִנְיָמִן וְיֵשׁ֨וּעַ וּֽשְׁמַֽעְיָ֜הוּ אֲמַרְיָ֧הוּ וּשְׁכַנְיָ֛הוּ בְּעָרֵ֥י הַכֹּהֲנִ֖ים בֶּאֱמוּנָ֑ה לָתֵ֤ת לַאֲחֵיהֶם֙ בְּמַחְלְק֔וֹת כַּגָּד֖וֹל כַּקָּטָֽן׃ מִלְּבַ֞ד טזהִתְיַחְשָׂ֣ם לִזְכָרִ֗ים מִבֶּ֨ן שָׁל֤וֹשׁ שָׁנִים֙ וּלְמַ֔עְלָה לְכָל־הַבָּ֥א לְבֵית־יְהוָ֖ה לִדְבַר־י֣וֹם בְּיוֹמ֑וֹ לַעֲב֣וֹדָתָ֔ם בְּמִשְׁמְרוֹתָ֖ם כְּמַחְלְקוֹתֵיהֶֽם׃ וְאֵ֨ת יזהִתְיַחֵ֤שׂ הַכֹּהֲנִים֙ לְבֵ֣ית אֲבוֹתֵיהֶ֔ם וְהַ֨לְוִיִּ֔ם מִבֶּ֛ן עֶשְׂרִ֥ים שָׁנָ֖ה וּלְמָ֑עְלָה בְּמִשְׁמְרוֹתֵיהֶ֖ם בְּמַחְלְקוֹתֵיהֶֽם׃ וּלְהִתְיַחֵ֗שׂ יחבְּכָל־טַפָּ֧ם נְשֵׁיהֶ֛ם וּבְנֵיהֶ֥ם וּבְנוֹתֵיהֶ֖ם לְכָל־קָהָ֑ל כִּ֥י בֶאֱמוּנָתָ֖ם יִתְקַדְּשׁוּ־קֹֽדֶשׁ׃ וְלִבְנֵי֩ יטאַהֲרֹ֨ן הַכֹּהֲנִ֜ים בִּשְׂדֵ֨י מִגְרַ֤שׁ עָרֵיהֶם֙ בְּכָל־עִ֣יר וָעִ֔יר אֲנָשִׁ֕ים אֲשֶׁ֥ר נִקְּב֖וּ בְּשֵׁמ֑וֹת לָתֵ֣ת מָנ֗וֹת לְכָל־זָכָר֙ בַּכֹּ֣הֲנִ֔ים וּלְכָל־הִתְיַחֵ֖שׂ בַּלְוִיִּֽם׃ וַיַּ֧עַשׂ ככָּזֹ֛את יְחִזְקִיָּ֖הוּ בְּכָל־יְהוּדָ֑ה וַיַּ֨עַשׂ הַטּ֤וֹב וְהַיָּשָׁר֙ וְהָ֣אֱמֶ֔ת לִפְנֵ֖י יְהוָ֥ה אֱלֹהָֽיו׃ וּבְכָֽלכא־מַעֲשֶׂ֞ה אֲשֶׁר־הֵחֵ֣ל ׀ בַּעֲבוֹדַ֣ת בֵּית־הָאֱלֹהִ֗ים וּבַתּוֹרָה֙ וּבַמִּצְוָ֔ה לִדְרֹ֖שׁ לֵֽאלֹהָ֑יו בְּכָל־לְבָב֥וֹ עָשָׂ֖ה וְהִצְלִֽיחַ׃ פ
אַחֲרֵ֨י לבאהַדְּבָרִ֤ים וְהָאֱמֶת֙ הָאֵ֔לֶּה בָּ֖א סַנְחֵרִ֣יב מֶֽלֶךְ־אַשּׁ֑וּר וַיָּבֹ֣א בִֽיהוּדָ֗ה וַיִּ֨חַן֙ עַל־הֶעָרִ֣ים הַבְּצֻר֔וֹת וַיֹּ֖אמֶר לְבִקְעָ֥ם אֵלָֽיו׃ וַיַּרְא֙ ביְחִזְקִיָּ֔הוּ כִּי־בָ֖א סַנְחֵרִ֑יב וּפָנָ֕יו לַמִּלְחָמָ֖ה עַל־יְרוּשָׁלִָֽם׃ וַיִּוָּעַ֗ץ געִם־שָׂרָיו֙ וְגִבֹּרָ֔יו לִסְתּוֹם֙ אֶת־מֵימֵ֣י הָעֲיָנ֔וֹת אֲשֶׁ֖ר מִח֣וּץ לָעִ֑יר וַֽיַּעְזְרֽוּהוּ׃ וַיִּקָּבְצ֣וּ דעַם־רָ֔ב וַֽיִּסְתְּמוּ֙ אֶת־כָּל־הַמַּעְיָנ֔וֹת וְאֶת־הַנַּ֛חַל הַשּׁוֹטֵ֥ף בְּתוֹךְ־הָאָ֖רֶץ לֵאמֹ֑ר לָ֤מָּה יָב֨וֹאוּ֙ מַלְכֵ֣י אַשּׁ֔וּר וּמָצְא֖וּ מַ֥יִם רַבִּֽים׃ וַיִּתְחַזַּ֡ק הוַיִּבֶן֩ אֶת־כָּל־הַחוֹמָ֨ה הַפְּרוּצָ֜ה וַיַּ֣עַל עַל־הַמִּגְדָּל֗וֹת וְלַח֨וּצָה֙ הַחוֹמָ֣ה אַחֶ֔רֶת וַיְחַזֵּ֥ק אֶת־הַמִּלּ֖וֹא עִ֣יר דָּוִ֑יד וַיַּ֥עַשׂ שֶׁ֛לַח לָרֹ֖ב וּמָגִנִּֽים׃ וַיִּתֵּ֛ן ושָׂרֵ֥י מִלְחָמ֖וֹת עַל־הָעָ֑ם וַיִּקְבְּצֵ֣ם אֵלָ֗יו אֶל־רְחוֹב֙ שַׁ֣עַר הָעִ֔יר וַיְדַבֵּ֥ר עַל־לְבָבָ֖ם לֵאמֹֽר׃ חִזְק֣וּ זוְאִמְצ֔וּ אַל־תִּֽירְא֣וּ וְאַל־תֵּחַ֗תּוּ מִפְּנֵי֙ מֶ֣לֶךְ אַשּׁ֔וּר וּמִלִּפְנֵ֖י כָּל־הֶהָמ֣וֹן אֲשֶׁר־עִמּ֑וֹ כִּֽי־עִמָּ֥נוּ רַ֖ב מֵעִמּֽוֹ׃ עִמּוֹ֙ חזְר֣וֹעַ בָּשָׂ֔ר וְעִמָּ֜נוּ יְהוָ֤ה אֱלֹהֵ֨ינוּ֙ לְעָזְרֵ֔נוּ וּלְהִלָּחֵ֖ם מִלְחֲמֹתֵ֑נוּ וַיִּסָּמְכ֣וּ הָעָ֔ם עַל־דִּבְרֵ֖י יְחִזְקִיָּ֥הוּ מֶֽלֶךְ־יְהוּדָֽה׃ פ
אַ֣חַר טזֶ֗ה שָׁ֠לַח סַנְחֵרִ֨יב מֶֽלֶךְ־אַשּׁ֤וּר עֲבָדָיו֙ יְר֣וּשָׁלַ֔יְמָה וְהוּא֙ עַל־לָכִ֔ישׁ וְכָל־מֶמְשַׁלְתּ֖וֹ עִמּ֑וֹ עַל־יְחִזְקִיָּ֨הוּ֙ מֶ֣לֶךְ יְהוּדָ֔ה וְעַל־כָּל־יְהוּדָ֛ה אֲשֶׁ֥ר בִּירוּשָׁלִַ֖ם לֵאמֹֽר׃ כֹּ֣ה יאָמַ֔ר סַנְחֵרִ֖יב מֶ֣לֶךְ אַשּׁ֑וּר עַל־מָה֙ אַתֶּ֣ם בֹּטְחִ֔ים וְיֹשְׁבִ֥ים בְּמָצ֖וֹר בִּירוּשָׁלִָֽם׃ הֲלֹ֤א יאיְחִזְקִיָּ֨הוּ֙ מַסִּ֣ית אֶתְכֶ֔ם לָתֵ֣ת אֶתְכֶ֔ם לָמ֛וּת בְּרָעָ֥ב וּבְצָמָ֖א לֵאמֹ֑ר יְהוָ֣ה אֱלֹהֵ֔ינוּ יַצִּילֵ֕נוּ מִכַּ֖ף מֶ֥לֶךְ אַשּֽׁוּר׃ הֲלֹאיב־הוּא֙ יְחִזְקִיָּ֔הוּ הֵסִ֥יר אֶת־בָּמֹתָ֖יו וְאֶת־מִזְבְּחֹתָ֑יו וַיֹּ֨אמֶר לִֽיהוּדָ֤ה וְלִֽירוּשָׁלִַ֨ם֙ לֵאמֹ֔ר לִפְנֵ֨י מִזְבֵּ֧חַ אֶחָ֛ד תִּֽשְׁתַּחֲו֖וּ וְעָלָ֥יו תַּקְטִֽירוּ׃ הֲלֹ֣א יגתֵדְע֗וּ מֶ֤ה עָשִׂ֨יתִי֙ אֲנִ֣י וַאֲבוֹתַ֔י לְכֹ֖ל עַמֵּ֣י הָאֲרָצ֑וֹת הֲיָכ֣וֹל יָֽכְל֗וּ אֱלֹהֵי֙ גּוֹיֵ֣ הָאֲרָצ֔וֹת לְהַצִּ֥יל אֶת־אַרְצָ֖ם מִיָּדִֽי׃ מִ֠י ידבְּֽכָל־אֱלֹהֵ֞י הַגּוֹיִ֤ם הָאֵ֨לֶּה֙ אֲשֶׁ֣ר הֶחֱרִ֣ימוּ אֲבוֹתַ֔י אֲשֶׁ֣ר יָכ֔וֹל לְהַצִּ֥יל אֶת־עַמּ֖וֹ מִיָּדִ֑י כִּ֤י יוּכַל֙ אֱלֹ֣הֵיכֶ֔ם לְהַצִּ֥יל אֶתְכֶ֖ם מִיָּדִֽי׃ וְעַתָּ֡ה טואַל־יַשִּׁיא֩ אֶתְכֶ֨ם חִזְקִיָּ֜הוּ וְאַל־יַסִּ֨ית אֶתְכֶ֣ם כָּזֹאת֮ וְאַל־תַּאֲמִ֣ינוּ לוֹ֒ כִּי־לֹ֣א יוּכַ֗ל כָּל־אֱל֨וֹהַ֙ כָּל־גּ֣וֹי וּמַמְלָכָ֔ה לְהַצִּ֥יל עַמּ֛וֹ מִיָּדִ֖י וּמִיַּ֣ד אֲבוֹתָ֑י אַ֚ף כִּ֣י אֱֽלֹהֵיכֶ֔ם לֹא־יַצִּ֥ילוּ אֶתְכֶ֖ם מִיָּדִֽי׃ וְעוֹד֙ טזדִּבְּר֣וּ עֲבָדָ֔יו עַל־יְהוָ֖ה הָאֱלֹהִ֑ים וְעַ֖ל יְחִזְקִיָּ֥הוּ עַבְדּֽוֹ׃ וּסְפָרִ֣ים יזכָּתַ֔ב לְחָרֵ֕ף לַיהוָ֖ה אֱלֹהֵ֣י יִשְׂרָאֵ֑ל וְלֵֽאמֹ֨ר עָלָ֜יו לֵאמֹ֗ר כֵּֽאלֹהֵ֞י גּוֹיֵ֤ הָאֲרָצוֹת֙ אֲשֶׁ֨ר לֹא־הִצִּ֤ילוּ עַמָּם֙ מִיָּדִ֔י כֵּ֣ן לֹֽא־יַצִּ֞יל אֱלֹהֵ֧י יְחִזְקִיָּ֛הוּ עַמּ֖וֹ מִיָּדִֽי׃ וַיִּקְרְא֨וּ יחבְקוֹל־גָּד֜וֹל יְהוּדִ֗ית עַל־עַ֤ם יְרוּשָׁלִַ֨ם֙ אֲשֶׁ֣ר עַל־הַֽחוֹמָ֔ה לְיָֽרְאָ֖ם וּֽלְבַהֲלָ֑ם לְמַ֖עַן יִלְכְּד֥וּ אֶת־הָעִֽיר׃ וַֽיְדַבְּר֔וּ יטאֶל־אֱלֹהֵ֖י יְרוּשָׁלִָ֑ם כְּעַ֗ל אֱלֹהֵי֙ עַמֵּ֣י הָאָ֔רֶץ מַעֲשֵׂ֖ה יְדֵ֥י הָאָדָֽם׃ ס         וַיִּתְפַּלֵּ֞ל כיְחִזְקִיָּ֣הוּ הַמֶּ֗לֶךְ וִֽישַֽׁעְיָ֧הוּ בֶן־אָמ֛וֹץ הַנָּבִ֖יא עַל־זֹ֑את וַֽיִּזְעֲק֖וּ הַשָּׁמָֽיִם׃ פ
וַיִּשְׁלַ֤ח כאיְהוָה֙ מַלְאָ֔ךְ וַיַּכְחֵ֞ד כָּל־גִּבּ֥וֹר חַ֨יִל֙ וְנָגִ֣יד וְשָׂ֔ר בְּמַחֲנֵ֖ה מֶ֣לֶךְ אַשּׁ֑וּר וַיָּשָׁב֩ בְּבֹ֨שֶׁת פָּנִ֜ים לְאַרְצ֗וֹ וַיָּבֹא֙ בֵּ֣ית אֱלֹהָ֔יו ומיציאו וּמִֽיצִיאֵ֣י מֵעָ֔יו שָׁ֖ם הִפִּילֻ֥הוּ בֶחָֽרֶב׃ וַיּוֹשַׁע֩ כביְהוָ֨ה אֶת־יְחִזְקִיָּ֜הוּ וְאֵ֣ת ׀ יֹשְׁבֵ֣י יְרוּשָׁלִַ֗ם מִיַּ֛ד סַנְחֵרִ֥יב מֶֽלֶךְ־אַשּׁ֖וּר וּמִיַּד־כֹּ֑ל וַֽיְנַהֲלֵ֖ם מִסָּבִֽיב׃ וְ֠רַבִּים כגמְבִיאִ֨ים מִנְחָ֤ה לַיהוָה֙ לִיר֣וּשָׁלִַ֔ם וּמִ֨גְדָּנ֔וֹת לִֽיחִזְקִיָּ֖הוּ מֶ֣לֶךְ יְהוּדָ֑ה וַיִּנַּשֵּׂ֛א לְעֵינֵ֥י כָל־הַגּוֹיִ֖ם מֵאַֽחֲרֵי־כֵֽן׃ ס         בַּיָּמִ֣ים כדהָהֵ֔ם חָלָ֥ה יְחִזְקִיָּ֖הוּ עַד־לָמ֑וּת וַיִּתְפַּלֵּל֙ אֶל־יְהוָ֔ה וַיֹּ֣אמֶר ל֔וֹ וּמוֹפֵ֖ת נָ֥תַן לֽוֹ׃ וְלֹאכה־כִגְמֻ֤ל עָלָיו֙ הֵשִׁ֣יב יְחִזְקִיָּ֔הוּ כִּ֥י גָבַ֖הּ לִבּ֑וֹ וַיְהִ֤י עָלָיו֙ קֶ֔צֶף וְעַל־יְהוּדָ֖ה וִירוּשָׁלִָֽם׃ וַיִּכָּנַ֤ע כויְחִזְקִיָּ֨הוּ֙ בְּגֹ֣בַהּ לִבּ֔וֹ ה֖וּא וְיֹשְׁבֵ֣י יְרוּשָׁלִָ֑ם וְלֹא־בָ֤א עֲלֵיהֶם֙ קֶ֣צֶף יְהוָ֔ה בִּימֵ֖י יְחִזְקִיָּֽהוּ׃ וַיְהִ֧י כזלִֽיחִזְקִיָּ֛הוּ עֹ֥שֶׁר וְכָב֖וֹד הַרְבֵּ֣ה מְאֹ֑ד וְאֹֽצָר֣וֹת עָֽשָׂה־ל֠וֹ לְכֶ֨סֶף וּלְזָהָ֜ב וּלְאֶ֣בֶן יְקָרָ֗ה וְלִבְשָׂמִים֙ וּלְמָ֣גִנִּ֔ים וּלְכֹ֖ל כְּלֵ֥י חֶמְדָּֽה׃ וּמִ֨סְכְּנ֔וֹת כחלִתְבוּאַ֥ת דָּגָ֖ן וְתִיר֣וֹשׁ וְיִצְהָ֑ר וְאֻֽרָוֺת֙ לְכָל־בְּהֵמָ֣ה וּבְהֵמָ֔ה וַעֲדָרִ֖ים לָאֲוֵרֽוֹת׃ וְעָרִים֙ כטעָ֣שָׂה ל֔וֹ וּמִקְנֵה־צֹ֥אן וּבָקָ֖ר לָרֹ֑ב כִּ֤י נָֽתַן־לוֹ֙ אֱלֹהִ֔ים רְכ֖וּשׁ רַ֥ב מְאֹֽד׃ וְה֣וּא ליְחִזְקִיָּ֗הוּ סָתַם֙ אֶת־מוֹצָ֞א מֵימֵ֤י גִיחוֹן֙ הָֽעֶלְי֔וֹן וַֽיַּישְּׁרֵ֥ם לְמַֽטָּה־מַּעְרָ֖בָה לְעִ֣יר דָּוִ֑יד וַיַּצְלַ֥ח יְחִזְקִיָּ֖הוּ בְּכָֽל־מַעֲשֵֽׂהוּ׃ וְכֵ֞ן לאבִּמְלִיצֵ֣י ׀ שָׂרֵ֣י בָּבֶ֗ל הַֽמְשַׁלְּחִ֤ים עָלָיו֙ לִדְרֹ֗שׁ הַמּוֹפֵת֙ אֲשֶׁ֣ר הָיָ֣ה בָאָ֔רֶץ עֲזָב֖וֹ הָֽאֱלֹהִ֑ים לְנַ֨סּוֹת֔וֹ לָדַ֖עַת כָּל־בִּלְבָבֽוֹ׃ וְיֶ֛תֶר לבדִּבְרֵ֥י יְחִזְקִיָּ֖הוּ וַחֲסָדָ֑יו הִנָּ֣ם כְּתוּבִ֗ים בַּחֲז֞וֹן יְשַֽׁעְיָ֤הוּ בֶן־אָמוֹץ֙ הַנָּבִ֔יא עַל־סֵ֥פֶר מַלְכֵי־יְהוּדָ֖ה וְיִשְׂרָאֵֽל׃ וַיִּשְׁכַּ֨ב לגיְחִזְקִיָּ֜הוּ עִם־אֲבֹתָ֗יו וַֽיִּקְבְּרֻהוּ֮ בְּֽמַעֲלֵה֮ קִבְרֵ֣י בְנֵי־דָוִיד֒ וְכָבוֹד֙ עָֽשׂוּ־ל֣וֹ בְמוֹת֔וֹ כָּל־יְהוּדָ֖ה וְיֹשְׁבֵ֣י יְרוּשָׁלִָ֑ם וַיִּמְלֹ֛ךְ מְנַשֶּׁ֥ה בְנ֖וֹ תַּחְתָּֽיו׃ פ
בֶּןלגא־שְׁתֵּ֥ים עֶשְׂרֵ֛ה שָׁנָ֖ה מְנַשֶּׁ֣ה בְמָלְכ֑וֹ וַחֲמִשִּׁ֤ים וְחָמֵשׁ֙ שָׁנָ֔ה מָלַ֖ךְ בִּירוּשָׁלִָֽם׃ וַיַּ֥עַשׂ בהָרַ֖ע בְּעֵינֵ֣י יְהוָ֑ה כְּתֽוֹעֲבוֹת֙ הַגּוֹיִ֔ם אֲשֶׁר֙ הוֹרִ֣ישׁ יְהוָ֔ה מִפְּנֵ֖י בְּנֵ֥י יִשְׂרָאֵֽל׃ וַיָּ֗שָׁב גוַיִּ֨בֶן֙ אֶת־הַבָּמ֔וֹת אֲשֶׁ֥ר נִתַּ֖ץ יְחִזְקִיָּ֣הוּ אָבִ֑יו וַיָּ֨קֶם מִזְבְּח֤וֹת לַבְּעָלִים֙ וַיַּ֣עַשׂ אֲשֵׁר֔וֹת וַיִּשְׁתַּ֨חוּ֙ לְכָל־צְבָ֣א הַשָּׁמַ֔יִם וַֽיַּעֲבֹ֖ד אֹתָֽם׃ וּבָנָ֥ה דמִזְבְּח֖וֹת בְּבֵ֣ית יְהוָ֑ה אֲשֶׁר֙ אָמַ֣ר יְהוָ֔ה בִּירוּשָׁלִַ֥ם יִֽהְיֶה־שְּׁמִ֖י לְעוֹלָֽם׃ וַיִּ֥בֶן המִזְבְּח֖וֹת לְכָל־צְבָ֣א הַשָּׁמָ֑יִם בִּשְׁתֵּ֖י חַצְר֥וֹת בֵּית־יְהוָֽה׃ וְהוּא֩ והֶעֱבִ֨יר אֶת־בָּנָ֤יו בָּאֵשׁ֙ בְּגֵ֣י בֶן־הִנֹּ֔ם וְעוֹנֵ֤ן וְנִחֵשׁ֙ וְֽכִשֵּׁ֔ף וְעָ֥שָׂה א֖וֹב וְיִדְּעוֹנִ֑י הִרְבָּ֗ה לַעֲשׂ֥וֹת הָרַ֛ע בְּעֵינֵ֥י יְהוָ֖ה לְהַכְעִיסֽוֹ׃ וַיָּ֕שֶׂם זאֶת־פֶּ֥סֶל הַסֶּ֖מֶל אֲשֶׁ֣ר עָשָׂ֑ה בְּבֵ֣ית הָאֱלֹהִ֗ים אֲשֶׁ֨ר אָמַ֤ר אֱלֹהִים֙ אֶל־דָּוִיד֙ וְאֶל־שְׁלֹמֹ֣ה בְנ֔וֹ בַּבַּ֨יִת הַזֶּ֜ה וּבִֽירוּשָׁלִַ֗ם אֲשֶׁ֤ר בָּחַ֨רְתִּי֙ מִכֹּל֙ שִׁבְטֵ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל אָשִׂ֥ים אֶת־שְׁמִ֖י לְעֵילֽוֹם׃ וְלֹ֣א חאוֹסִ֗יף לְהָסִיר֙ אֶת־רֶ֣גֶל יִשְׂרָאֵ֔ל מֵעַל֙ הָֽאֲדָמָ֔ה אֲשֶׁ֥ר הֶֽעֱמַ֖דְתִּי לַאֲבֹֽתֵיכֶ֑ם רַ֣ק ׀ אִם־יִשְׁמְר֣וּ לַעֲשׂ֗וֹת אֵ֚ת כָּל־אֲשֶׁ֣ר צִוִּיתִ֔ים לְכָל־הַתּוֹרָ֛ה וְהַֽחֻקִּ֥ים וְהַמִּשְׁפָּטִ֖ים בְּיַד־מֹשֶֽׁה׃ וַיֶּ֣תַע טמְנַשֶּׁ֔ה אֶת־יְהוּדָ֖ה וְיֹשְׁבֵ֣י יְרוּשָׁלִָ֑ם לַעֲשׂ֣וֹת רָ֔ע מִן־הַ֨גּוֹיִ֔ם אֲשֶׁר֙ הִשְׁמִ֣יד יְהוָ֔ה מִפְּנֵ֖י בְּנֵ֥י יִשְׂרָאֵֽל׃ פ
וַיְדַבֵּ֧ר ייְהוָ֛ה אֶל־מְנַשֶּׁ֥ה וְאֶל־עַמּ֖וֹ וְלֹ֥א הִקְשִֽׁיבוּ׃ וַיָּבֵ֨א יאיְהוָ֜ה עֲלֵיהֶ֗ם אֶת־שָׂרֵ֤י הַצָּבָא֙ אֲשֶׁר֙ לְמֶ֣לֶךְ אַשּׁ֔וּר וַיִּלְכְּד֥וּ אֶת־מְנַשֶּׁ֖ה בַּחֹחִ֑ים וַיַּֽאַסְרֻ֨הוּ֙ בַּֽנְחֻשְׁתַּ֔יִם וַיּוֹלִיכֻ֖הוּ בָּבֶֽלָה׃ וּכְהָצֵ֣ר יבל֔וֹ חִלָּ֕ה אֶת־פְּנֵ֖י יְהוָ֣ה אֱלֹהָ֑יו וַיִּכָּנַ֣ע מְאֹ֔ד מִלִּפְנֵ֖י אֱלֹהֵ֥י אֲבֹתָֽיו׃ וַיִּתְפַּלֵּ֣ל יגאֵלָ֗יו וַיֵּעָ֤תֶר לוֹ֙ וַיִּשְׁמַ֣ע תְּחִנָּת֔וֹ וַיְשִׁיבֵ֥הוּ יְרוּשָׁלִַ֖ם לְמַלְכוּת֑וֹ וַיֵּ֣דַע מְנַשֶּׁ֔ה כִּ֥י יְהוָ֖ה ה֥וּא הָֽאֱלֹהִֽים׃ וְאַחֲרֵייד־כֵ֡ן בָּנָ֣ה חוֹמָ֣ה חִֽיצוֹנָ֣ה ׀ לְעִיר־דָּוִ֡יד מַעְרָבָה֩ לְגִיח֨וֹן בַּנַּ֜חַל וְלָב֨וֹא בְשַׁ֤עַר הַדָּגִים֙ וְסָבַ֣ב לָעֹ֔פֶל וַיַּגְבִּיהֶ֖הָ מְאֹ֑ד וַיָּ֧שֶׂם שָֽׂרֵי־חַ֛יִל בְּכָל־הֶעָרִ֥ים הַבְּצֻר֖וֹת בִּיהוּדָֽה׃ וַ֠יָּסַר טואֶת־אֱלֹהֵ֨י הַנֵּכָ֤ר וְאֶת־הַסֶּ֨מֶל֙ מִבֵּ֣ית יְהוָ֔ה וְכָל־הַֽמִּזְבְּח֗וֹת אֲשֶׁ֥ר בָּנָ֛ה בְּהַ֥ר בֵּית־יְהוָ֖ה וּבִירוּשָׁלִָ֑ם וַיַּשְׁלֵ֖ךְ ח֥וּצָה לָעִֽיר׃ ויכן טזוַיִּ֨בֶן֙ אֶת־מִזְבַּ֣ח יְהוָ֔ה וַיִּזְבַּ֣ח עָלָ֔יו זִבְחֵ֥י שְׁלָמִ֖ים וְתוֹדָ֑ה וַיֹּ֨אמֶר֙ לִֽיהוּדָ֔ה לַעֲב֕וֹד אֶת־יְהוָ֖ה אֱלֹהֵ֥י יִשְׂרָאֵֽל׃ אֲבָל֙ יזע֣וֹד הָעָ֔ם זֹבְחִ֖ים בַּבָּמ֑וֹת רַ֖ק לַיהוָ֥ה אֱלֹהֵיהֶֽם׃ וְיֶ֨תֶר יחדִּבְרֵ֣י מְנַשֶּׁה֮ וּתְפִלָּת֣וֹ אֶל־אֱלֹהָיו֒ וְדִבְרֵי֙ הַֽחֹזִ֔ים הַֽמְדַבְּרִ֣ים אֵלָ֔יו בְּשֵׁ֥ם יְהוָ֖ה אֱלֹהֵ֣י יִשְׂרָאֵ֑ל הִנָּ֕ם עַל־דִּבְרֵ֖י מַלְכֵ֥י יִשְׂרָאֵֽל׃ וּתְפִלָּת֣וֹ יטוְהֵֽעָתֶר־לוֹ֮ וְכָל־חַטָּאת֣וֹ וּמַעְלוֹ֒ וְהַמְּקֹמ֗וֹת אֲשֶׁר֩ בָּנָ֨ה בָהֶ֤ם בָּמוֹת֙ וְהֶעֱמִיד֙ הָאֲשֵׁרִ֣ים וְהַפְּסִלִ֔ים לִפְנֵ֖י הִכָּנְע֑וֹ הִנָּ֣ם כְּתוּבִ֔ים עַ֖ל דִּבְרֵ֥י חוֹזָֽי׃ וַיִּשְׁכַּ֤ב כמְנַשֶּׁה֙ עִם־אֲבֹתָ֔יו וַֽיִּקְבְּרֻ֖הוּ בֵּית֑וֹ וַיִּמְלֹ֛ךְ אָמ֥וֹן בְּנ֖וֹ תַּחְתָּֽיו׃ פ
בֶּןכא־עֶשְׂרִ֧ים וּשְׁתַּ֛יִם שָׁנָ֖ה אָמ֣וֹן בְּמָלְכ֑וֹ וּשְׁתַּ֣יִם שָׁנִ֔ים מָלַ֖ךְ בִּֽירוּשָׁלִָֽם׃ וַיַּ֤עַשׂ כבהָרַע֙ בְּעֵינֵ֣י יְהוָ֔ה כַּאֲשֶׁ֥ר עָשָׂ֖ה מְנַשֶּׁ֣ה אָבִ֑יו וּֽלְכָל־הַפְּסִילִ֗ים אֲשֶׁ֤ר עָשָׂה֙ מְנַשֶּׁ֣ה אָבִ֔יו זִבַּ֥ח אָמ֖וֹן וַיַּֽעַבְדֵֽם׃ וְלֹ֤א כגנִכְנַע֙ מִלִּפְנֵ֣י יְהוָ֔ה כְּהִכָּנַ֖ע מְנַשֶּׁ֣ה אָבִ֑יו כִּ֛י ה֥וּא אָמ֖וֹן הִרְבָּ֥ה אַשְׁמָֽה׃ וַיִּקְשְׁר֤וּ כדעָלָיו֙ עֲבָדָ֔יו וַיְמִיתֻ֖הוּ בְּבֵיתֽוֹ׃ וַיַּכּוּ֙ כהעַם־הָאָ֔רֶץ אֵ֥ת כָּל־הַקֹּֽשְׁרִ֖ים עַל־הַמֶּ֣לֶךְ אָמ֑וֹן וַיַּמְלִ֧יכוּ עַם־הָאָ֛רֶץ אֶת־יֹאשִׁיָּ֥הוּ בְנ֖וֹ תַּחְתָּֽיו׃ פ
בֶּןלדא־שְׁמוֹנֶ֥ה שָׁנִ֖ים יֹאשִׁיָּ֣הוּ בְמָלְכ֑וֹ וּשְׁלֹשִׁ֤ים וְאַחַת֙ שָׁנָ֔ה מָלַ֖ךְ בִּירוּשָׁלִָֽם׃ וַיַּ֥עַשׂ בהַיָּשָׁ֖ר בְּעֵינֵ֣י יְהוָ֑ה וַיֵּ֗לֶךְ בְּדַרְכֵי֙ דָּוִ֣יד אָבִ֔יו וְלֹא־סָ֖ר יָמִ֥ין וּשְׂמֹֽאול׃ וּבִשְׁמוֹנֶ֨ה גשָׁנִ֜ים לְמָלְכ֗וֹ וְהוּא֙ עוֹדֶ֣נּוּ נַ֔עַר הֵחֵ֕ל לִדְר֕וֹשׁ לֵאלֹהֵ֖י דָּוִ֣יד אָבִ֑יו וּבִשְׁתֵּ֧ים עֶשְׂרֵ֣ה שָׁנָ֗ה הֵחֵל֙ לְטַהֵ֔ר אֶת־יְהוּדָה֙ וִיר֣וּשָׁלִַ֔ם מִן־הַבָּמוֹת֙ וְהָ֣אֲשֵׁרִ֔ים וְהַפְּסִלִ֖ים וְהַמַּסֵּכֽוֹת׃ וַיְנַתְּצ֣וּ דלְפָנָ֗יו אֵ֚ת מִזְבְּח֣וֹת הַבְּעָלִ֔ים וְהַֽחַמָּנִ֛ים אֲשֶׁר־לְמַ֥עְלָה מֵעֲלֵיהֶ֖ם גִּדֵּ֑עַ וְ֠הָאֲשֵׁרִים וְהַפְּסִלִ֤ים וְהַמַּסֵּכוֹת֙ שִׁבַּ֣ר וְהֵדַ֔ק וַיִּזְרֹק֙ עַל־פְּנֵ֣י הַקְּבָרִ֔ים הַזֹּבְחִ֖ים לָהֶֽם׃ וְעַצְמוֹת֙ הכֹּֽהֲנִ֔ים שָׂרַ֖ף עַל־מזבחותים מִזְבְּחוֹתָ֑ם וַיְטַהֵ֥ר אֶת־יְהוּדָ֖ה וְאֶת־יְרוּשָׁלִָֽם׃ וּבְעָרֵ֨י ומְנַשֶּׁ֧ה וְאֶפְרַ֛יִם וְשִׁמְע֖וֹן וְעַד־נַפְתָּלִ֑י בהר בתיהם בְּחַרְבֹתֵיהֶ֖ם סָבִֽיב׃ וַיְנַתֵּ֣ץ זאֶת־הַֽמִּזְבְּח֗וֹת וְאֶת־הָאֲשֵׁרִ֤ים וְהַפְּסִלִים֙ כִּתַּ֣ת לְהֵדַ֔ק וְכָל־הַֽחַמָּנִ֥ים גִּדַּ֖ע בְּכָל־אֶ֣רֶץ יִשְׂרָאֵ֑ל וַיָּ֖שָׁב לִירוּשָׁלִָֽם׃ ס         וּבִשְׁנַ֨ת חשְׁמוֹנֶ֤ה עֶשְׂרֵה֙ לְמָלְכ֔וֹ לְטַהֵ֥ר הָאָ֖רֶץ וְהַבָּ֑יִת שָׁ֠לַח אֶת־שָׁפָ֨ן בֶּן־אֲצַלְיָ֜הוּ וְאֶת־מַעֲשֵׂיָ֣הוּ שַׂר־הָעִ֗יר וְ֠אֵת יוֹאָ֤ח בֶּן־יֽוֹאָחָז֙ הַמַּזְכִּ֔יר לְחַזֵּ֕ק אֶת־בֵּ֖ית יְהוָ֥ה אֱלֹהָֽיו׃ וַיָּבֹ֜אוּ טאֶל־חִלְקִיָּ֣הוּ ׀ הַכֹּהֵ֣ן הַגָּד֗וֹל וַֽיִּתְּנוּ֮ אֶת־הַכֶּסֶף֮ הַמּוּבָ֣א בֵית־אֱלֹהִים֒ אֲשֶׁ֣ר אָסְפֽוּ־הַלְוִיִּם֩ שֹׁמְרֵ֨י הַסַּ֜ף מִיַּ֧ד מְנַשֶּׁ֣ה וְאֶפְרַ֗יִם וּמִכֹּל֙ שְׁאֵרִ֣ית יִשְׂרָאֵ֔ל וּמִכָּל־יְהוּדָ֖ה וּבִנְיָמִ֑ן וישבי וַיָּשֻׁ֖בוּ יְרֽוּשָׁלִָֽם׃ וַֽיִּתְּנ֗וּ יעַל־יַד֙ עֹשֵׂ֣ה הַמְּלָאכָ֔ה הַמֻּפְקָדִ֖ים בְּבֵ֣ית יְהוָ֑ה וַיִּתְּנ֨וּ אֹת֜וֹ עוֹשֵׂ֣י הַמְּלָאכָ֗ה אֲשֶׁ֤ר עֹשִׂים֙ בְּבֵ֣ית יְהוָ֔ה לִבְדּ֥וֹק וּלְחַזֵּ֖ק הַבָּֽיִת׃ וַֽיִּתְּנ֗וּ יאלֶחָֽרָשִׁים֙ וְלַבֹּנִ֔ים לִקְנוֹת֙ אַבְנֵ֣י מַחְצֵ֔ב וְעֵצִ֖ים לַֽמְחַבְּר֑וֹת וּלְקָרוֹת֙ אֶת־הַבָּ֣תִּ֔ים אֲשֶׁ֥ר הִשְׁחִ֖יתוּ מַלְכֵ֥י יְהוּדָֽה׃ וְהָאֲנָשִׁים֩ יבעֹשִׂ֨ים בֶּאֱמוּנָ֜ה בַּמְּלָאכָ֗ה וַעֲלֵיהֶ֣ם ׀ מֻ֠פְקָדִים יַ֣חַת וְעֹבַדְיָ֤הוּ הַלְוִיִּם֙ מִן־בְּנֵ֣י מְרָרִ֔י וּזְכַרְיָ֧ה וּמְשֻׁלָּ֛ם מִן־בְּנֵ֥י הַקְּהָתִ֖ים לְנַצֵּ֑חַ וְהַ֨לְוִיִּ֔ם כָּל־מֵבִ֖ין בִּכְלֵי־שִֽׁיר׃ וְעַ֣ל יגהַסַּבָּלִ֗ים וּֽמְנַצְּחִים֙ לְכֹל֙ עֹשֵׂ֣ה מְלָאכָ֔ה לַעֲבוֹדָ֖ה וַעֲבוֹדָ֑ה וּמֵֽהַלְוִיִּ֔ם סוֹפְרִ֥ים וְשֹׁטְרִ֖ים וְשׁוֹעֲרִֽים׃ וּבְהוֹצִיאָ֣ם ידאֶת־הַכֶּ֔סֶף הַמּוּבָ֖א בֵּ֣ית יְהוָ֑ה מָצָא֙ חִלְקִיָּ֣הוּ הַכֹּהֵ֔ן אֶת־סֵ֥פֶר תּֽוֹרַת־יְהוָ֖ה בְּיַד־מֹשֶֽׁה׃ וַיַּ֣עַן טוחִלְקִיָּ֗הוּ וַיֹּ֨אמֶר֙ אֶל־שָׁפָ֣ן הַסּוֹפֵ֔ר סֵ֧פֶר הַתּוֹרָ֛ה מָצָ֖אתִי בְּבֵ֣ית יְהוָ֑ה וַיִּתֵּ֧ן חִלְקִיָּ֛הוּ אֶת־הַסֵּ֖פֶר אֶל־שָׁפָֽן׃ וַיָּבֵ֨א טזשָׁפָ֤ן אֶת־הַסֵּ֨פֶר֙ אֶל־הַמֶּ֔לֶךְ וַיָּ֨שֶׁב ע֧וֹד אֶת־הַמֶּ֛לֶךְ דָּבָ֖ר לֵאמֹ֑ר כֹּ֛ל אֲשֶׁר־נִתַּ֥ן בְּיַד־עֲבָדֶ֖יךָ הֵ֥ם עֹשִֽׂים׃ וַיַּתִּ֕יכוּ יזאֶת־הַכֶּ֖סֶף הַנִּמְצָ֣א בְּבֵית־יְהוָ֑ה וַֽיִּתְּנ֗וּהוּ עַל־יַד֙ הַמֻּפְקָדִ֔ים וְעַל־יַ֖ד עוֹשֵׂ֥י הַמְּלָאכָֽה׃ וַיַּגֵּ֞ד יחשָׁפָ֤ן הַסּוֹפֵר֙ לַמֶּ֣לֶךְ לֵאמֹ֔ר סֵ֚פֶר נָ֣תַן לִ֔י חִלְקִיָּ֖הוּ הַכֹּהֵ֑ן וַיִּקְרָא־ב֥וֹ שָׁפָ֖ן לִפְנֵ֥י הַמֶּֽלֶךְ׃ וַיְהִי֙ יטכִּשְׁמֹ֣עַ הַמֶּ֔לֶךְ אֵ֖ת דִּבְרֵ֣י הַתּוֹרָ֑ה וַיִּקְרַ֖ע אֶת־בְּגָדָֽיו׃ וַיְצַ֣ו כהַמֶּ֡לֶךְ אֶת־חִלְקִיָּ֡הוּ וְאֶת־אֲחִיקָ֣ם בֶּן־שָׁ֠פָן וְאֶת־עַבְדּ֨וֹן בֶּן־מִיכָ֜ה וְאֵ֣ת ׀ שָׁפָ֣ן הַסּוֹפֵ֗ר וְאֵ֛ת עֲשָׂיָ֥ה עֶֽבֶד־הַמֶּ֖לֶךְ לֵאמֹֽר׃ לְכוּ֩ כאדִרְשׁ֨וּ אֶת־יְהוָ֜ה בַּעֲדִ֗י וּבְעַד֙ הַנִּשְׁאָר֙ בְּיִשְׂרָאֵ֣ל וּבִֽיהוּדָ֔ה עַל־דִּבְרֵ֥י הַסֵּ֖פֶר אֲשֶׁ֣ר נִמְצָ֑א כִּֽי־גְדוֹלָ֤ה חֲמַת־יְהוָה֙ אֲשֶׁ֣ר נִתְּכָ֣ה בָ֔נוּ עַל֩ אֲשֶׁ֨ר לֹא־שָׁמְר֤וּ אֲבוֹתֵ֨ינוּ֙ אֶת־דְּבַ֣ר יְהוָ֔ה לַעֲשׂ֕וֹת כְּכָל־הַכָּת֖וּב עַל־הַסֵּ֥פֶר הַזֶּֽה׃ פ
וַיֵּ֨לֶךְ כבחִלְקִיָּ֜הוּ וַאֲשֶׁ֣ר הַמֶּ֗לֶךְ אֶל־חֻלְדָּ֨ה הַנְּבִיאָ֜ה אֵ֣שֶׁת ׀ שַׁלֻּ֣ם בֶּן־תוקהת תָּקְהַ֗ת בֶּן־חַסְרָה֙ שׁוֹמֵ֣ר הַבְּגָדִ֔ים וְהִ֛יא יוֹשֶׁ֥בֶת בִּירוּשָׁלִַ֖ם בַּמִּשְׁנֶ֑ה וַיְדַבְּר֥וּ אֵלֶ֖יהָ כָּזֹֽאת׃ ס         וַתֹּ֣אמֶר כגלָהֶ֔ם כֹּה־אָמַ֥ר יְהוָ֖ה אֱלֹהֵ֣י יִשְׂרָאֵ֑ל אִמְר֣וּ לָאִ֔ישׁ אֲשֶׁר־שָׁלַ֥ח אֶתְכֶ֖ם אֵלָֽי׃ ס         כֹּ֚ה כדאָמַ֣ר יְהוָ֔ה הִנְנִ֨י מֵבִ֥יא רָעָ֛ה עַל־הַמָּק֥וֹם הַזֶּ֖ה וְעַל־יוֹשְׁבָ֑יו אֵ֤ת כָּל־הָאָלוֹת֙ הַכְּתוּב֣וֹת עַל־הַסֵּ֔פֶר אֲשֶׁ֣ר קָֽרְא֔וּ לִפְנֵ֖י מֶ֥לֶךְ יְהוּדָֽה׃ תַּ֣חַת כה׀ אֲשֶׁ֣ר עֲזָב֗וּנִי ויקטירו וַֽיְקַטְּרוּ֙ לֵֽאלֹהִ֣ים אֲחֵרִ֔ים לְמַ֨עַן֙ הַכְעִיסֵ֔נִי בְּכֹ֖ל מַעֲשֵׂ֣י יְדֵיהֶ֑ם וְתִתַּ֧ךְ חֲמָתִ֛י בַּמָּק֥וֹם הַזֶּ֖ה וְלֹ֥א תִכְבֶּֽה׃ וְאֶלכו־מֶ֣לֶךְ יְהוּדָ֗ה הַשֹּׁלֵ֤חַ אֶתְכֶם֙ לִדְר֣וֹשׁ בַּֽיהוָ֔ה כֹּ֥ה תֹאמְר֖וּ אֵלָ֑יו ס         כֹּֽה־אָמַ֤ר יְהוָה֙ אֱלֹהֵ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל הַדְּבָרִ֖ים אֲשֶׁ֥ר שָׁמָֽעְתָּ׃ יַ֠עַן כזרַךְ־לְבָ֨בְךָ֜ וַתִּכָּנַ֣ע ׀ מִלִּפְנֵ֣י אֱלֹהִ֗ים בְּשָׁמְעֲךָ֤ אֶת־דְּבָרָיו֙ עַל־הַמָּק֤וֹם הַזֶּה֙ וְעַל־יֹ֣שְׁבָ֔יו וַתִּכָּנַ֣ע לְפָנַ֔י וַתִּקְרַ֥ע אֶת־בְּגָדֶ֖יךָ וַתֵּ֣בְךְּ לְפָנָ֑י וְגַם־אֲנִ֥י שָׁמַ֖עְתִּי נְאֻם־יְהוָֽה׃ הִנְנִ֨י כחאֹֽסִפְךָ֜ אֶל־אֲבֹתֶ֗יךָ וְנֶאֱסַפְתָּ֣ אֶל־קִבְרֹתֶיךָ֮ בְּשָׁלוֹם֒ וְלֹא־תִרְאֶ֣ינָה עֵינֶ֔יךָ בְּכֹל֙ הָֽרָעָ֔ה אֲשֶׁ֨ר אֲנִ֥י מֵבִ֛יא עַל־הַמָּק֥וֹם הַזֶּ֖ה וְעַל־יֹשְׁבָ֑יו וַיָּשִׁ֥יבוּ אֶת־הַמֶּ֖לֶךְ דָּבָֽר׃ פ
וַיִּשְׁלַ֖ח כטהַמֶּ֑לֶךְ וַיֶּאֱסֹ֕ף אֶת־כָּל־זִקְנֵ֥י יְהוּדָ֖ה וִירוּשָׁלִָֽם׃ וַיַּ֣עַל להַמֶּ֣לֶךְ בֵּית־יְ֠הוָה וְכָל־אִ֨ישׁ יְהוּדָ֜ה וְיֹשְׁבֵ֣י יְרוּשָׁלִַ֗ם וְהַכֹּֽהֲנִים֙ וְהַלְוִיִּ֔ם וְכָל־הָעָ֖ם מִגָּד֣וֹל וְעַד־קָטָ֑ן וַיִּקְרָ֣א בְאָזְנֵיהֶ֗ם אֶת־כָּל־דִּבְרֵי֙ סֵ֣פֶר הַבְּרִ֔ית הַנִּמְצָ֖א בֵּ֥ית יְהוָֽה׃ וַיַּעֲמֹ֨ד לאהַמֶּ֜לֶךְ עַל־עָמְד֗וֹ וַיִּכְרֹ֣ת אֶֽת־הַבְּרִית֮ לִפְנֵ֣י יְהוָה֒ לָלֶ֜כֶת אַחֲרֵ֣י יְהוָ֗ה וְלִשְׁמ֤וֹר אֶת־מִצְוֺתָיו֙ וְעֵֽדְוֺתָ֣יו וְחֻקָּ֔יו בְּכָל־לְבָב֖וֹ וּבְכָל־נַפְשׁ֑וֹ לַעֲשׂוֹת֙ אֶת־דִּבְרֵ֣י הַבְּרִ֔ית הַכְּתוּבִ֖ים עַל־הַסֵּ֥פֶר הַזֶּֽה׃ וַיַּעֲמֵ֕ד לבאֵ֛ת כָּל־הַנִּמְצָ֥א בִירוּשָׁלִַ֖ם וּבִנְיָמִ֑ן וַֽיַּעֲשׂוּ֙ יֹשְׁבֵ֣י יְרוּשָׁלִַ֔ם כִּבְרִ֥ית אֱלֹהִ֖ים אֱלֹהֵ֥י אֲבוֹתֵיהֶֽם׃ וַיָּ֨סַר לגיֹֽאשִׁיָּ֜הוּ אֶת־כָּל־הַתּוֹעֵב֗וֹת מִֽכָּל־הָאֲרָצוֹת֮ אֲשֶׁ֣ר לִבְנֵ֣י יִשְׂרָאֵל֒ וַֽיַּעֲבֵ֗ד אֵ֤ת כָּל־הַנִּמְצָא֙ בְּיִשְׂרָאֵ֔ל לַעֲב֖וֹד אֶת־יְהוָ֣ה אֱלֹהֵיהֶ֑ם כָּל־יָמָ֕יו לֹ֣א סָ֔רוּ מֵֽאַחֲרֵ֕י יְהוָ֖ה אֱלֹהֵ֥י אֲבוֹתֵיהֶֽם׃ פ
וַיַּ֨עַשׂ להאיֹאשִׁיָּ֧הוּ בִֽירוּשָׁלִַ֛ם פֶּ֖סַח לַיהוָ֑ה וַיִּשְׁחֲט֣וּ הַפֶּ֔סַח בְּאַרְבָּעָ֥ה עָשָׂ֖ר לַחֹ֥דֶשׁ הָרִאשֽׁוֹן׃ וַיַּעֲמֵ֥ד בהַכֹּהֲנִ֖ים עַל־מִשְׁמְרוֹתָ֑ם וַֽיְחַזְּקֵ֔ם לַעֲבוֹדַ֖ת בֵּ֥ית יְהוָֽה׃ וַיֹּ֣אמֶר גלַ֠לְוִיִּם המבונים הַמְּבִינִ֨ים לְכָל־יִשְׂרָאֵ֜ל הַקְּדוֹשִׁ֣ים לַיהוָ֗ה תְּנ֤וּ אֶת־אֲרוֹן־הַקֹּ֨דֶשׁ֙ בַּ֠בַּיִת אֲשֶׁ֨ר בָּנָ֜ה שְׁלֹמֹ֤ה בֶן־דָּוִיד֙ מֶ֣לֶךְ יִשְׂרָאֵ֔ל אֵין־לָכֶ֥ם מַשָּׂ֖א בַּכָּתֵ֑ף עַתָּ֗ה עִבְדוּ֙ אֶת־יְהוָ֣ה אֱלֹֽהֵיכֶ֔ם וְאֵ֖ת עַמּ֥וֹ יִשְׂרָאֵֽל׃ וְהָכִ֥ונוּ דלְבֵית־אֲבוֹתֵיכֶ֖ם כְּמַחְלְקוֹתֵיכֶ֑ם בִּכְתָ֗ב דָּוִיד֙ מֶ֣לֶךְ יִשְׂרָאֵ֔ל וּבְמִכְתַּ֖ב שְׁלֹמֹ֥ה בְנֽוֹ׃ וְעִמְד֣וּ הבַקֹּ֗דֶשׁ לִפְלֻגּוֹת֙ בֵּ֣ית הָֽאָב֔וֹת לַאֲחֵיכֶ֖ם בְּנֵ֣י הָעָ֑ם וַחֲלֻקַּ֥ת בֵּֽית־אָ֖ב לַלְוִיִּֽם׃ וְשַׁחֲט֖וּ והַפָּ֑סַח וְהִתְקַדְּשׁוּ֙ וְהָכִ֣ינוּ לַאֲחֵיכֶ֔ם לַעֲשׂ֥וֹת כִּדְבַר־יְהוָ֖ה בְּיַד־מֹשֶֽׁה׃ פ
וַיָּ֣רֶם זיֹאשִׁיָּ֣הוּ לִבְנֵ֪י הָעָ֟ם צֹ֞אן כְּבָשִׂ֣ים וּבְנֵֽי־עִזִּים֮ הַכֹּ֣ל לַפְּסָחִים֒ לְכָל־הַנִּמְצָ֗א לְמִסְפַּר֙ שְׁלֹשִׁ֣ים אֶ֔לֶף וּבָקָ֖ר שְׁלֹ֣שֶׁת אֲלָפִ֑ים אֵ֖לֶּה מֵרְכ֥וּשׁ הַמֶּֽלֶךְ׃ ס         וְשָׂרָ֞יו חלִנְדָבָ֥ה לָעָ֛ם לַכֹּהֲנִ֥ים וְלַלְוִיִּ֖ם הֵרִ֑ימוּ חִלְקִיָּ֨ה וּזְכַרְיָ֜הוּ וִֽיחִיאֵ֗ל נְגִידֵי֙ בֵּ֣ית הָאֱלֹהִ֔ים לַכֹּהֲנִ֞ים נָתְנ֣וּ לַפְּסָחִ֗ים אַלְפַּ֨יִם֙ וְשֵׁ֣שׁ מֵא֔וֹת וּבָקָ֖ר שְׁלֹ֥שׁ מֵאֽוֹת׃ וכונניהו טוְ֠כָֽנַנְיָהוּ וּשְׁמַֽעְיָ֨הוּ וּנְתַנְאֵ֜ל אֶחָ֗יו וַחֲשַׁבְיָ֧הוּ וִיעִיאֵ֛ל וְיוֹזָבָ֖ד שָׂרֵ֣י הַלְוִיִּ֑ם הֵרִ֨ימוּ לַלְוִיִּ֤ם לַפְּסָחִים֙ חֲמֵ֣שֶׁת אֲלָפִ֔ים וּבָקָ֖ר חֲמֵ֥שׁ מֵאֽוֹת׃ וַתִּכּ֖וֹן יהָעֲבוֹדָ֑ה וַיַּֽעַמְד֨וּ הַכֹּהֲנִ֧ים עַל־עָמְדָ֛ם וְהַלְוִיִּ֥ם עַל־מַחְלְקוֹתָ֖ם כְּמִצְוַ֥ת הַמֶּֽלֶךְ׃ וַֽיִּשְׁחֲט֖וּ יאהַפָּ֑סַח וַיִּזְרְק֤וּ הַכֹּהֲנִים֙ מִיָּדָ֔ם וְהַלְוִיִּ֖ם מַפְשִׁיטִֽים׃ וַיָּסִ֨ירוּ יבהָעֹלָ֜ה לְ֠תִתָּם לְמִפְלַגּ֤וֹת לְבֵית־אָבוֹת֙ לִבְנֵ֣י הָעָ֔ם לְהַקְרִיב֙ לַיהוָ֔ה כַּכָּת֖וּב בְּסֵ֣פֶר מֹשֶׁ֑ה וְכֵ֖ן לַבָּקָֽר׃ וַֽיְבַשְּׁל֥וּ יגהַפֶּ֛סַח בָּאֵ֖שׁ כַּמִּשְׁפָּ֑ט וְהַקֳּדָשִׁ֣ים בִּשְּׁל֗וּ בַּסִּיר֤וֹת וּבַדְּוָדִים֙ וּבַצֵּ֣לָח֔וֹת וַיָּרִ֖יצוּ לְכָל־בְּנֵ֥י הָעָֽם׃ וְאַחַ֗ר ידהֵכִ֤ינוּ לָהֶם֙ וְלַכֹּ֣הֲנִ֔ים כִּ֤י הַכֹּהֲנִים֙ בְּנֵ֣י אַהֲרֹ֔ן בְּהַֽעֲל֛וֹת הָעוֹלָ֥ה וְהַחֲלָבִ֖ים עַד־לָ֑יְלָה וְהַלְוִיִּם֙ הֵכִ֣ינוּ לָהֶ֔ם וְלַכֹּהֲנִ֖ים בְּנֵ֥י אַהֲרֹֽן׃ וְהַמְשֹֽׁרֲרִ֨ים טובְּנֵי־אָסָ֜ף עַל־מַעֲמָדָ֗ם כְּמִצְוַ֤ת דָּוִיד֙ וְאָסָ֞ף וְהֵימָ֤ן וִֽידֻתוּן֙ חוֹזֵ֣ה הַמֶּ֔לֶךְ וְהַשֹּׁעֲרִ֖ים לְשַׁ֣עַר וָשָׁ֑עַר אֵ֣ין לָהֶ֗ם לָסוּר֙ מֵעַ֣ל עֲבֹֽדָתָ֔ם כִּֽי־אֲחֵיהֶ֥ם הַלְוִיִּ֖ם הֵכִ֥ינוּ לָהֶֽם׃ וַ֠תִּכּוֹן טזכָּל־עֲבוֹדַ֨ת יְהוָ֜ה בַּיּ֤וֹם הַהוּא֙ לַעֲשׂ֣וֹת הַפֶּ֔סַח וְהַעֲל֣וֹת עֹל֔וֹת עַ֖ל מִזְבַּ֣ח יְהוָ֑ה כְּמִצְוַ֖ת הַמֶּ֥לֶךְ יֹאשִׁיָּֽהוּ׃ וַיַּעֲשׂ֨וּ יזבְנֵֽי־יִשְׂרָאֵ֧ל הַֽנִּמְצְאִ֛ים אֶת־הַפֶּ֖סַח בָּעֵ֣ת הַהִ֑יא וְאֶת־חַ֥ג הַמַּצּ֖וֹת שִׁבְעַ֥ת יָמִֽים׃ וְלֹֽאיח־נַעֲשָׂ֨ה פֶ֤סַח כָּמֹ֨הוּ֙ בְּיִשְׂרָאֵ֔ל מִימֵ֖י שְׁמוּאֵ֣ל הַנָּבִ֑יא וְכָל־מַלְכֵ֣י יִשְׂרָאֵ֣ל ׀ לֹֽא־עָשׂ֡וּ כַּפֶּ֣סַח אֲשֶׁר־עָשָׂ֣ה יֹֽ֠אשִׁיָּהוּ וְהַכֹּהֲנִ֨ים וְהַלְוִיִּ֤ם וְכָל־יְהוּדָה֙ וְיִשְׂרָאֵ֣ל הַנִּמְצָ֔א וְיוֹשְׁבֵ֖י יְרוּשָׁלִָֽם׃ ס         בִּשְׁמוֹנֶ֤ה יטעֶשְׂרֵה֙ שָׁנָ֔ה לְמַלְכ֖וּת יֹאשִׁיָּ֑הוּ נַעֲשָׂ֖ה הַפֶּ֥סַח הַזֶּֽה׃ אַחֲרֵ֣י ככָל־זֹ֗את אֲשֶׁ֨ר הֵכִ֤ין יֹֽאשִׁיָּ֨הוּ֙ אֶת־הַבַּ֔יִת עָלָ֞ה נְכ֧וֹ מֶֽלֶךְ־מִצְרַ֛יִם לְהִלָּחֵ֥ם בְּכַרְכְּמִ֖ישׁ עַל־פְּרָ֑ת וַיֵּצֵ֥א לִקְרָאת֖וֹ יֹאשִׁיָּֽהוּ׃ וַיִּשְׁלַ֣ח כאאֵלָ֣יו מַלְאָכִ֣ים ׀ לֵאמֹר֩ ׀ מַה־לִּ֨י וָלָ֜ךְ מֶ֣לֶךְ יְהוּדָ֗ה לֹא־עָלֶ֨יךָ אַתָּ֤ה הַיּוֹם֙ כִּ֚י אֶל־בֵּ֣ית מִלְחַמְתִּ֔י וֵאלֹהִ֖ים אָמַ֣ר לְבַֽהֲלֵ֑נִי חֲדַל־לְךָ֛ מֵאֱלֹהִ֥ים אֲשֶׁר־עִמִּ֖י וְאַל־יַשְׁחִיתֶֽךָ׃ וְלֹֽאכב־הֵסֵב֩ יֹאשִׁיָּ֨הוּ פָנָ֜יו מִמֶּ֗נּוּ כִּ֤י לְהִלָּחֵֽם־בּוֹ֙ הִתְחַפֵּ֔שׂ וְלֹ֥א שָׁמַ֛ע אֶל־דִּבְרֵ֥י נְכ֖וֹ מִפִּ֣י אֱלֹהִ֑ים וַיָּבֹ֕א לְהִלָּחֵ֖ם בְּבִקְעַ֥ת מְגִדּֽוֹ׃ וַיֹּרוּ֙ כגהַיֹּרִ֔ים לַמֶּ֖לֶךְ יֹאשִׁיָּ֑הוּ וַיֹּ֨אמֶר הַמֶּ֤לֶךְ לַעֲבָדָיו֙ הַעֲבִיר֔וּנִי כִּ֥י הָחֳלֵ֖יתִי מְאֹֽד׃ וַיַּֽעֲבִירֻ֨הוּ כדעֲבָדָ֜יו מִן־הַמֶּרְכָּבָ֗ה וַֽיַּרְכִּיבֻהוּ֮ עַ֣ל רֶ֣כֶב הַמִּשְׁנֶה֮ אֲשֶׁר־לוֹ֒ וַיּוֹלִיכֻ֨הוּ֙ יְר֣וּשָׁלִַ֔ם וַיָּ֕מָת וַיִּקָּבֵ֖ר בְּקִבְר֣וֹת אֲבֹתָ֑יו וְכָל־יְהוּדָה֙ וִיר֣וּשָׁלִַ֔ם מִֽתְאַבְּלִ֖ים עַל־יֹאשִׁיָּֽהוּ׃ פ
וַיְקוֹנֵ֣ן כהיִרְמְיָהוּ֮ עַל־יֹאשִׁיָּהוּ֒ וַיֹּאמְר֣וּ כָֽל־הַשָּׁרִ֣ים ׀ וְ֠הַשָּׁרוֹת בְּקִינ֨וֹתֵיהֶ֤ם עַל־יֹאשִׁיָּ֨הוּ֙ עַד־הַיּ֔וֹם וַיִּתְּנ֥וּם לְחֹ֖ק עַל־יִשְׂרָאֵ֑ל וְהִנָּ֥ם כְּתוּבִ֖ים עַל־הַקִּינֽוֹת׃ וְיֶ֛תֶר כודִּבְרֵ֥י יֹאשִׁיָּ֖הוּ וַחֲסָדָ֑יו כַּכָּת֖וּב בְּתוֹרַ֥ת יְהוָֽה׃ וּדְבָרָ֕יו כזהָרִאשֹׁנִ֖ים וְהָאַחֲרֹנִ֑ים הִנָּ֣ם כְּתוּבִ֔ים עַל־סֵ֥פֶר מַלְכֵֽי־יִשְׂרָאֵ֖ל וִיהוּדָֽה׃ וַיִּקְחוּ֙ אלועַם־הָאָ֔רֶץ אֶת־יְהוֹאָחָ֖ז בֶּן־יֹאשִׁיָּ֑הוּ וַיַּמְלִיכֻ֥הוּ תַֽחַת־אָבִ֖יו בִּירוּשָׁלִָֽם׃ בֶּןב־שָׁל֧וֹשׁ וְעֶשְׂרִ֛ים שָׁנָ֖ה יוֹאָחָ֣ז בְּמָלְכ֑וֹ וּשְׁלֹשָׁ֣ה חֳדָשִׁ֔ים מָלַ֖ךְ בִּירוּשָׁלִָֽם׃ וַיְסִירֵ֥הוּ גמֶֽלֶךְ־מִצְרַ֖יִם בִּֽירוּשָׁלִָ֑ם וַֽיַּעֲנֹשׁ֙ אֶת־הָאָ֔רֶץ מֵאָ֥ה כִכַּר־כֶּ֖סֶף וְכִכַּ֥ר זָהָֽב׃ וַיַּמְלֵ֨ךְ דמֶֽלֶךְ־מִצְרַ֜יִם אֶת־אֶלְיָקִ֣ים אָחִ֗יו עַל־יְהוּדָה֙ וִיר֣וּשָׁלִַ֔ם וַיַּסֵּ֥ב אֶת־שְׁמ֖וֹ יְהוֹיָקִ֑ים וְאֶת־יוֹאָחָ֤ז אָחִיו֙ לָקַ֣ח נְכ֔וֹ וַיְבִיאֵ֖הוּ מִצְרָֽיְמָה׃ פ
בֶּןה־עֶשְׂרִ֨ים וְחָמֵ֤שׁ שָׁנָה֙ יְהוֹיָקִ֣ים בְּמָלְכ֔וֹ וְאַחַ֤ת עֶשְׂרֵה֙ שָׁנָ֔ה מָלַ֖ךְ בִּירוּשָׁלִָ֑ם וַיַּ֣עַשׂ הָרַ֔ע בְּעֵינֵ֖י יְהוָ֥ה אֱלֹהָֽיו׃ עָלָ֣יו ועָלָ֔ה נְבוּכַדְנֶאצַּ֖ר מֶ֣לֶךְ בָּבֶ֑ל וַיַּֽאַסְרֵ֨הוּ֙ בַּֽנְחֻשְׁתַּ֔יִם לְהֹלִיכ֖וֹ בָּבֶֽלָה׃ וּמִכְּלֵי֙ זבֵּ֣ית יְהוָ֔ה הֵבִ֥יא נְבוּכַדְנֶאצַּ֖ר לְבָבֶ֑ל וַיִּתְּנֵ֥ם בְּהֵיכָל֖וֹ בְּבָבֶֽל׃ וְיֶתֶר֩ חדִּבְרֵ֨י יְהֽוֹיָקִ֜ים וְתֹֽעֲבֹתָ֤יו אֲשֶׁר־עָשָׂה֙ וְהַנִּמְצָ֣א עָלָ֔יו הִנָּ֣ם כְּתוּבִ֗ים עַל־סֵ֛פֶר מַלְכֵ֥י יִשְׂרָאֵ֖ל וִֽיהוּדָ֑ה וַיִּמְלֹ֛ךְ יְהוֹיָכִ֥ין בְּנ֖וֹ תַּחְתָּֽיו׃ פ
בֶּןט־שְׁמוֹנֶ֤ה שָׁנִים֙ יְהוֹיָכִ֣ין בְּמָלְכ֔וֹ וּשְׁלֹשָׁ֤ה חֳדָשִׁים֙ וַעֲשֶׂ֣רֶת יָמִ֔ים מָלַ֖ךְ בִּירוּשָׁלִָ֑ם וַיַּ֥עַשׂ הָרַ֖ע בְּעֵינֵ֥י יְהוָֽה׃ וְלִתְשׁוּבַ֣ת יהַשָּׁנָ֗ה שָׁלַח֙ הַמֶּ֣לֶךְ נְבֽוּכַדְנֶאצַּ֔ר וַיְבִאֵ֣הוּ בָבֶ֔לָה עִם־כְּלֵ֖י חֶמְדַּ֣ת בֵּית־יְהוָ֑ה וַיַּמְלֵךְ֙ אֶת־צִדְקִיָּ֣הוּ אָחִ֔יו עַל־יְהוּדָ֖ה וִֽירוּשָׁלִָֽם׃ פ
בֶּןיא־עֶשְׂרִ֧ים וְאַחַ֛ת שָׁנָ֖ה צִדְקִיָּ֣הוּ בְמָלְכ֑וֹ וְאַחַ֤ת עֶשְׂרֵה֙ שָׁנָ֔ה מָלַ֖ךְ בִּירוּשָׁלִָֽם׃ וַיַּ֣עַשׂ יבהָרַ֔ע בְּעֵינֵ֖י יְהוָ֣ה אֱלֹהָ֑יו לֹ֣א נִכְנַ֗ע מִלִּפְנֵ֛י יִרְמְיָ֥הוּ הַנָּבִ֖יא מִפִּ֥י יְהוָֽה׃ וְ֠גַם יגבַּמֶּ֤לֶךְ נְבֽוּכַדְנֶאצַּר֙ מָרָ֔ד אֲשֶׁ֥ר הִשְׁבִּיע֖וֹ בֵּֽאלֹהִ֑ים וַיֶּ֤קֶשׁ אֶת־עָרְפּוֹ֙ וַיְאַמֵּ֣ץ אֶת־לְבָב֔וֹ מִשּׁ֕וּב אֶל־יְהוָ֖ה אֱלֹהֵ֥י יִשְׂרָאֵֽל׃ גַּ֠ם ידכָּל־שָׂרֵ֨י הַכֹּהֲנִ֤ים וְהָעָם֙ הִרְבּ֣וּ לִמְעָול־מַ֔עַל כְּכֹ֖ל תֹּעֲב֣וֹת הַגּוֹיִ֑ם וַֽיְטַמְּאוּ֙ אֶת־בֵּ֣ית יְהוָ֔ה אֲשֶׁ֥ר הִקְדִּ֖ישׁ בִּירוּשָׁלִָֽם׃ וַיִּשְׁלַ֡ח טויְהוָה֩ אֱלֹהֵ֨י אֲבוֹתֵיהֶ֧ם עֲלֵיהֶ֛ם בְּיַ֥ד מַלְאָכָ֖יו הַשְׁכֵּ֣ם וְשָׁל֑וֹחַ כִּֽי־חָמַ֥ל עַל־עַמּ֖וֹ וְעַל־מְעוֹנֽוֹ׃ וַיִּֽהְי֤וּ טזמַלְעִבִים֙ בְּמַלְאֲכֵ֣י הָאֱלֹהִ֔ים וּבוֹזִ֣ים דְּבָרָ֔יו וּמִֽתַּעְתְּעִ֖ים בִּנְבִאָ֑יו עַ֠ד עֲל֧וֹת חֲמַת־יְהוָ֛ה בְּעַמּ֖וֹ עַד־לְאֵ֥ין מַרְפֵּֽא׃ וַיַּ֨עַל יזעֲלֵיהֶ֜ם אֶת־מֶ֣לֶךְ כשדיים כַּשְׂדִּ֗ים וַיַּהֲרֹ֨ג בַּחוּרֵיהֶ֤ם בַּחֶ֨רֶב֙ בְּבֵ֣ית מִקְדָּשָׁ֔ם וְלֹ֥א חָמַ֛ל עַל־בָּח֥וּר וּבְתוּלָ֖ה זָקֵ֣ן וְיָשֵׁ֑שׁ הַכֹּ֖ל נָתַ֥ן בְּיָדֽוֹ׃ וְ֠כֹל יחכְּלֵ֞י בֵּ֤ית הָאֱלֹהִים֙ הַגְּדֹלִ֣ים וְהַקְּטַנִּ֔ים וְאֹֽצְרוֹת֙ בֵּ֣ית יְהוָ֔ה וְאֹצְר֥וֹת הַמֶּ֖לֶךְ וְשָׂרָ֑יו הַכֹּ֖ל הֵבִ֥יא בָבֶֽל׃ וַֽיִּשְׂרְפוּ֙ יטאֶת־בֵּ֣ית הָאֱלֹהִ֔ים וַֽיְנַתְּצ֔וּ אֵ֖ת חוֹמַ֣ת יְרוּשָׁלִָ֑ם וְכָל־אַרְמְנוֹתֶ֨יהָ֙ שָׂרְפ֣וּ בָאֵ֔שׁ וְכָל־כְּלֵ֥י מַחֲמַדֶּ֖יהָ לְהַשְׁחִֽית׃ ס         וַיֶּ֛גֶל כהַשְּׁאֵרִ֥ית מִן־הַחֶ֖רֶב אֶל־בָּבֶ֑ל וַֽיִּהְיוּ־ל֤וֹ וּלְבָנָיו֙ לַעֲבָדִ֔ים עַד־מְלֹ֖ךְ מַלְכ֥וּת פָּרָֽס׃ לְמַלֹּ֤אות כאדְּבַר־יְהוָה֙ בְּפִ֣י יִרְמְיָ֔הוּ עַד־רָצְתָ֥ה הָאָ֖רֶץ אֶת־שַׁבְּתוֹתֶ֑יהָ כָּל־יְמֵ֤י הָשַּׁמָּה֙ שָׁבָ֔תָה לְמַלֹּ֖אות שִׁבְעִ֥ים שָׁנָֽה׃ פ
וּבִשְׁנַ֣ת כבאַחַ֗ת לְכ֨וֹרֶשׁ֙ מֶ֣לֶךְ פָּרַ֔ס לִכְל֥וֹת דְּבַר־יְהוָ֖ה בְּפִ֣י יִרְמְיָ֑הוּ הֵעִ֣יר יְהוָ֗ה אֶת־ר֨וּחַ֙ כּ֣וֹרֶשׁ מֶֽלֶךְ־פָּרַ֔ס וַיַּֽעֲבֶר־קוֹל֙ בְּכָל־מַלְכוּת֔וֹ וְגַם־בְּמִכְתָּ֖ב לֵאמֹֽר׃ ס         כֹּהכג־אָמַ֞ר כּ֣וֹרֶשׁ ׀ מֶ֣לֶךְ פָּרַ֗ס כָּל־מַמְלְכ֤וֹת הָאָ֨רֶץ֙ נָ֣תַן לִ֗י יְהוָה֙ אֱלֹהֵ֣י הַשָּׁמַ֔יִם וְהֽוּא־פָקַ֤ד עָלַי֙ לִבְנֽוֹת־ל֣וֹ בַ֔יִת בִּירוּשָׁלִַ֖ם אֲשֶׁ֣ר בִּֽיהוּדָ֑ה מִֽי־בָכֶ֣ם מִכָּל־עַמּ֗וֹ יְהוָ֧ה אֱלֹהָ֛יו עִמּ֖וֹ וְיָֽעַל׃

Salamon1 Gibeonban áldozik.Megerősödék1 pedig Salamon a Dávid fija az ő orszgában ; és az ő Ura Istene vele vala, és őtet igen felmagasztalá. És2 parancsola Salamon az egész Izráel népének, az Ezeredeseknek, Századosoknak, a Bíráknak és az Izráel minden Hadnagyainak, és az atyák Fejedelmeinek. Elméne3 azért Salamon, és mind a sokaság vele együtt a Gibeon hegyén való oltárhoz : mert ott vala az Isten Gyülekezetinek sátora, mellyet Mózes az Úr szolgája csinált vala a pusztában ; De4 az Isten ládáját Dávid immár Kirját-Jeárimból felvitte vala, minekutánna annak helyet szerzett volna Dávid ; mert Jérusálemben vont vala annak sátort ; Ott5 vala az Úr sátora előtt a rézoltár is, mellyet Bésaléel az Uri fija csinált vala, ki Húr fija vala : és Salamon a sokasággal egybe megkeresé azt. Áldozék6 pedig ott Salamon a rézoltáron az Úr előtt, melly a Gyülekezetnek sátorában vala, áldozék, mondom, azon ezer tüzes áldozatokkal. Salamon imája, bölcsesége és gazdagsága.Azon7 éjsazaka megjelenék az Isten Salamonnak, és monda néki : Kérjed a mit akarsz, hogy adjak néked. És8 monda Salamon az Istennek : Te nagy kegyelmességet cselekedtél az én atyámmal Dáviddal ; és ő helyette engemet Királlyá tettél. Most,9 óh Uram Isten, legyen állandó a te beszéded, mellyet szólottál volt az én atyámnak Dávidnak : mert te választottál engemet Királlyá e népen, melly olly sok, mint a földnek pora. Most10 azért adj nékem bölcseséget és tudományt, hogy a te néped előtt mind ki s mind bémehessek : mert valyon kicsoda ítélhetné e te sok számú népedet. Akkor11 monda az Isten Salamonnak : Mivelhogy e volt a te szívedben, és nem kívánál tőlem gazdagságot, kincset és tisztességet, avagy a téged gyűlölőknek nem kértél, hanem kértél magadnak bölcseséget és tudományt, hogy igaz ítéletet tehetnél az én népemen, mellyen téged Királyá választottalak ; A12 bölcsességet és a tudományt megadtam néked, gazdagságot is pedig, kincset és tisztességet ollyat adok néked, mellyhez hasonló nem volt sem előtted, sem utánnad való Királyoknak. Alájöve13 pedig Salamon Jérusálembe a Gibeon hegyéről, a Gyülekezetnek sátora elől, és uralkodék az Izráelen. Szerze14 Salamon szekereket is és lovagokat ; és vala néki ezer és négyszáz szekere, és tizenkétezer lovagjai, kiket helyheztete a szekereknek rendeltetett városokba, és Jérusálembe a Király mellé. És15 a Király az ezüstöt és aranyat bőségessé tevé, mint a köveket, Jérusálemben : a czédrusfákat pedig elbővíté, mind a vad figefákat, mellyek nevekednek bőséggel a mezőségen. Salamonnak16 pedig hoznak vala lovakat Égyiptomból : mert a Király tőséri bizonyos árron sok lovakat vesznek vala. És17 mikor feljőnek vala, hoznak vala Égyiptomból egy szekeret hatszáz ezüst sikluson, egy-egy lovat másfélszáz ezüst sikluson : mind a Hitteusoknak, mind a Siriabelieknek Királyaik azokkal hozatnak vala lovakat Égyiptomból. Salamon2 szerződése Hirám tirusi királlyal a templomépítésre vonatkozólag.Elvégezé1 pedig Salamon magában, hogy az Úr nevének házat csinálna, és magának is királyipalotát. És2 rendele Salamon hetvenezer férjfiakat teherhordani, nyolczvanezer férjfiakat favágni a hegyben ; és pallérokat ezekhez háromezeret és hatszázat. És3 külde Salamon a Tírusblei Húrám Királyhoz, mondván : A mint az én atyámmal Dáviddal cselekedtél, kinek küldöttél czédrusfákat, hogy építene magának házat, mellyben laknék. Ím4 én akarok csinálni az én Uram Istenem nevének házat, mellyet néki szenteljetek, és abban drága fűszerszámokból való jóillatot tegyek ő előtte, hogy ő előtte szüntelen szent kenyerek álljanak, és mind reggel, mind estve áldozzam tüzes áldozattal szombatnapokon, az új holdnak napjain, és a mi Urunknak Istenünknek szenteltetett innepeken, mellyeket örökké kell cselekedniek az Izráelitáknak. A5 melly házat pedig csinálok, igen nagy lészen : mert a mi Istenünk nagyobb minden isteneknél. És6 kinek volna annyi ereje, hogy néki házat csinálhatna ? Az ég és az egeknek egei őtet bé nem foghatják, s ki vagyok én is, hogy néki házat csinálhassak, hanem hogy csak jóillatot tegyenek abban ő előtte. Azért7 azonképen küldj most nékem tudós mesterembert, ki tudjon mívelni aranyból, ezüstből, rézből, vasból, bársonyból, veres és kék selyemből ; ki tudjon metszéseket metszeni az én mesterembereimmel egyetemben, ki Júdában és Jérusálemben vagynak, kiket az én atyám Dávid szerzett. Annakfelette8 küldj czédrusfákat, fenyőfákat, és algumimfákat a Libánusról : mert tudom hogy a te szolgáid tudják vágni a Libánusnak fáit ; és ímé az én szolgáim is a te szolgáiddal lésznek. Hogy9 készítsenek nékem sok fákat : mert igen nagy és csudálatos, a emly házat csináltatni akarok. És10 ímé a favágóknak a te szolgáidnak adok húszezer véka cséplett búzát, és húszezer véka árpát, húszezer báth bort, és húszezer báth olajt. Felele11 pedig Húrám a Tírús Királya levél által, mellyet külde Salamonnak : Mivelhogy az Úr szerette az ő népét, azért adott nékik Királyúl. Ismét12 monda Húrám : Áldott az Izráelnek Ura Istene, ki mind a mennyet s mind a földet teremtette ; ki illyen bölcs, tudós, okos és értelmes fiat adott volt Dávid Királynak, ki mind az Úrnak házat, mind magának királyipalotát akar építeni. Ímé13 küldöttem azért bölcs, tudós és értelmes férjfiat, ki az én atyámé Húrámé volt : A14 Dán nemzetségének leányai közzűl való asszony fiját, és az ő attyát, ki Tírús városból való, ki tud mívelni aranyból, ezüstből, rézből, vasból, kövekbő, fákból, bársonyból, kék, fejér és veres selyemből, és mindenféle metszést megmetszeni, és gondolni minden találmányt, valamit eleibe adnak a te tudós mesterembereiddel, és az én uramnak Dávid Királynak a te atyádnak tudós mestereivel egybe. Azért15 most, a melly búzát, árpát, olajt és bort igért az én uram, küldje el az ő szolgáinak ; Mi16 pedig a Libánuson vágunk fát, a mennyi néked szüksgées lészen, és elvisszük azokat szálakon s tengeren Joppéhoz, és te onnét vitessed Jérusálembe. Megszámláltata17 azért Salamon minden idegen férjfiakat az Izráel földén az ő attyának Dávidnak megszámláltatása után, és találtatának száz ötvenezeren, ismét háromezeren és hatszázan. És18 választa azok közzűl hetvenezer teherhordókat, favágásra pedig a hegyben nyolczvanezeret : palléroknak, kik a népet szorgalmaztatnák, rendele háromezeret és hatszázat. A3 templomépítés leírása.Csináltatni1 kezdé azért Salamon az Úr házát Jérusálemben a Mórija hegyén, melly Dávidnak az ő attyának megmutattatott vala a helyen, mellyet készített vala Dávid a Jebuzeus Ornán szérűjén. Elkezdé2 pedig az építést a második hónak második napján, királyságának negyeik esztendejében. És3 illyen mértékkel éle Salamon az Isten házának fundálásában : hosszasága az első mérésben vala hatvan sing, szélessége húsz sing. A4 hosszasága előtt való tornácz, a háznak szélessége szerint, húsz sing vala, magassága száz húsz ; és béborítá azt belől tiszta arannyal. A5 derék házat pedig megbélletté jegenyefákkal, mellyet ismét tiszta arannyal béboríta, mellyen pálmafáknak, és egybekapcsolt lánczoknak formáját metszete. A6 háznak pádimentomát is megrakatá drága márványkövekkel igen szép ékesen, az arany pedig vala Párvaimból való. Megbélleté7 pedig a háznak gerendáit, ajtómellékit, falait, és annak ajtait is arannyal : és metszete a háznak falaira Kérubim formákat. Megcsináltatá8 a legszentségesb helynek házát is, mellynek hosszasága vala egyaránt a derék háznak szélességével, tudniillik húsz sing, szélessége is húsz sing : és megbélleté azt a hatszáz tálentom tiszta arannyal. A9 szegeknek pedig nehézségek tészen vala ötven arany siklust. A felső házakat is arannyal megbélleté. Csináltata10 pedig a legszentségesb helynek házában két Kérubimokat is, két gyermeknek formájára, kiket megaranyoztata. A11 Kérubimok szárnyainak hosszasága húsz sing vala : egyik szárnya öt sing vala, és a Háznak falához ér vala, a másik szárnya is öt sing vala, és a másik Kérubim szárnyát éri vala. És12 így ér vala a Kérubimnak egyik szárnya, melly öt sing vala, a ház falához : a másik szárnya, melly ismét öt sing vala, a másik Kérubim szárnyához ér vala. Azért13 e két Kérubimoknak szárnyai húsz singnyire valának kiterjesztetve : és azok lábokon állanak vala, az ő orczájok pedig oda bé vala fordulva. Annakfelette14 kárpitot is csináltata, kék, bársonyszínű, veres és fejér selyemből, melylre Kérubim formákat csináltata. Két15 oszlopokat is csináltata a ház előtt, mellyeknek hossza harminczöt sing vala, és gombot felűl mindenikre, melly öt sing vala. Csináltata16 lánczoknak formáját is mint szinte a templom belső részében, és helyhezteté az oszlopoknak gombjaira : száz pómagránátokat is csináltata, mellyeket a lánczokba helyheztete. És17 felállatá ez oszlopokat a templom előtt ; egyiket jobfelől, a másikat balfelől : És nevezé a jobbfelől valót Jákinnak, a balfelől valót pedig Boáznak. A4 templom egyes részeinek és eszközeinek leírása.Csinála1 annakfelette rézoltárt, mellynek hosszasága húsz sing, szélessége is húsz sing, magassága pedig tíz sing vala. Csinála2 öntött tengert is, mellynek egyik széle az ellenbe való széléhez tíz sing vala, köröskörűl kerekded vala : magassága öt sing vala, és harmincz sing sinór éri vala bé a kerületit. (Ökröknek3 formája vala az alatt köröskörűl, mellyek megkörnyékezik vala a tengert, tíz singnyire környékezik vala meg azt köröskörűl ; két renddel öntettek vala az ökrök annak öntésében.) Áll4 vala a tenger tizenkét ökrökön : hárma néz vala északra, hárma napnyugotra, hárma délre, s hárma napkeletre : és a tenger vala azokon felűl : azoknak pedig minden hátulsó részek oda bé vala. Temérdeksége5 pedig vala egy tenyérnyi, és annak ajaka mint a pohárnak ajaka, és mint a liliomnak virága : mellybe fér vala háromezer báth víz. Csinála6 annakfelette tíz üstöt és helyhezteté ötét jobbkéz felől, ötét balkzé felől, hogy azokból mosnák a tüzes áldozatra való baromnak húsát : a tenger pedig vala e végre, hogy abból mosódnának a Papok. Csinála7 tíz arany gyertyatartókat is egymáshoz hasonlatosokat és helyhezteté a templomban, ötét jobbkéz felől, ötét balkéz felől. Csinála8 tíz asztalokat is, mellyeket helyheztete a temploban, ötét jobbkéz felől, ötét balkéz felől : csinála száz arany poharakat is. Megcsinálá9 a Papok pitvarát is, és a nagy tornáczot köröskörűl, és ajtókat a tornáczra, és azoknak ajtait rézzel borítá meg. Továbbá10 a tengert helyhezteté jobbkéz felől napkeletre, délnek ellenébe. Csinála11 annakfelette Húrám vasfazekakat, seprőket, és medenczéket : És elvégezé Húrám a mívét, mellyet kell vala csinálni Salamon Királynak, az Isten házának szükségére : Tudniillik12 két oszlopokat, és két karikákat az oszlopok tetején való koronákkal egybe, és hálóhoz hasonlatos két szerszámokat, hogy béfedeznék az oszlopok tetején való két koronás karikákat. És13 négyszáz pómagránát formákat a két hálókba : két rend pómagránátok valának mindenik hálóban, mellyek csináltattak vala az oszlopok tetején való két koronás karikáknak béfedezésére. Csinálá14 talpakat is, és azokon felűl csinálá az üstöket. Egy15 tengert, és tizenkét ökröket az alá. Vasfazekakat,16 seprőket, háromágú villákat, és minden szerszámokat megcsinála Húrám az ő attya, Salamon Királynak, az Úr házának szükségére, tiszta rézből. A17 Jordán mezején önteté azokat a Király az agyagos földben, Sukkót között és Seredáta között. Csinálá18 pedig Salamon mind ezeket az edényeket nagy bőségesen ; mert a réz mértékének számát nem tudták. Megkészíté19 azért Salamon az Isten házának minden edényeit : Az arany oltárt is, és az asztalokat, mellyekre helyheztetik vala a szent kenyereket. A20 gyertyatartókat is, és azoknak szövétnekeit is, hogy égnének azok az ő rendek szerint a legszentségesb hely előtt, tiszta aranyból. Annak21 virágait, szövétnekeit és ollóit is aranyból, melly vala finom arany. Az22 éneklő szerszámokat is : medenczéket, kalánokat és temjénezőket tiszta aranyból : és a legszentségesb hely házának belső ajtait, és a templom házának is belső ajtait, aranyból. A5 templom felszentelése.Elvégezteték1 pedig az Úr házának minden míve, mellyet míveltete Salamon : és bévivé Salamon a Dávidtól az ő attyától Isennek szenteltetett jószágot, az ezüstöt, aranyat, és minden edényeket ; és helyhezteté azokat az Isten házának kincsei közzé. Akkor2 Salamon öszvehívatá az Izráel Véneit, és a nemzetségeknek minden Fejedelmeit, és az Izráel háznépének Fejedelmeit Jérusálembe, hogy felvinnék az Úr szövetségének ládáját, a Dávid városából Sionból. Gyülének3 azért fejenként az Izráel fijai a Királyhoz, a hetedik hónak Innepén. És4 eljövének az Izráelnek minden Vénei, és a Léviták fogák a ládát. És5 felvivék a ládát a Gyülekezetnek sátorát, és minden szent edényeket, mellyek valának a sátorban : felvivék, mondom, azokat a Papok és Léviták. Salamon6 Király pedig és az Izráel sokasága, a kik ő hozzá gyültek vala a láda előtt juhokat és ökröket áldoznak vala, mellyek meg sem számláltatnak vala, meg sem írattatnak vala a sokaság miatt. És7 bévivék a Papok az Úr szövetségének ládáját az ő helyrére, az Isten házának belső részébe a legszentségesb helybe, a Kérubimok szárnyai alá. A8 Kérubimok pedig az ő szárnyaikat kiterjesztik vala a láda felett és béfedezik vala a Kérubimok a ládát és annak ruadit felűl. Azután9 kiljebb vonák annak rudjait, úgy hogy a rudaknak végei megláttatnának a ládán kivűl, a legszentségesb helynek első része felől, de onnét kivűl nem láttatnak vala. És ott volt a láda, mind e mai napig. Nem10 volt egyéb a ládában, hanem a Mózes két táblái, mellyeket ő a Hóreb hegyén tett ala abban, mikor az Úr szövetséget tett volt az Izráel fijaival, hogy Égyiptomból kijöttek vala. Lőn11 pedig, mikor a Papok kijöttek volna a szent helyből, (mert mindnyájan a Papok, kik ott valának, magokat megszentelték vala, és akkor nem kellett megtartaniok az ő rendeket.) Hasonlatosképen12 az énekes Léviták mind, kik Asáftól, Hémántól, Jédutuntól valának, mind fijaik, mind attyokfijai, fejér ruhákba öltözvén, czimbalmokkal, náblumokkal és hegedűkkel állanak vala napkelet felől az oltárnál, és ő velek százhúsz kürtölő Papok : Mert13 a kürtölőúknek és éneklőknek tisztek vala, egyenlőképen zengeni az Úrnak dícséretére és tiszteletére : És mikor nagy felszóval énekelnének kürtökkel, czimbalmokkal és mindenféle zengő szerszámokkal : és mikor az Urat dícsérnék mondván : Mert igen jó ő, mert örökké való az ő irgalmassága ! lőn mondom, hogy az Úr házát a köd bételné ; Annyira14 hogy a Papok nem shzolgálhatnának a köd miatt ; mert az Úrnak dicsősége az Isten házát bétöltötte vala. Salamon6 templomszentelési imája.Akkor1 monda Salamon : Az Úr mondotta, hogy ő homályban lakoznék. Én2 pedig lakóházat csinálék néked, és olly helyet, mellyben lakozzál mind örökké ! Fordítá3 azért a Király az ő orczáját az Izráel egész Gyülekezetére, és megáldá őket ; (az Izráel egész Gyülekezete pedig fenn áll vala.) És4 monda : Áldott az Izráelnek Ura Istene, ki szólot volt az ő szájával az én atyámnak Dávidnak : és hatalmas kezével meg is teljesítette, mondván : A5 naptól fogva, hogy kihozám az én népemet az Égyiptom földéből, nem választottam egy várost is az Izráel minden nemzetségeiből, a háznak építésére, mellyben az én nevem lenne : a képen egyéb férjfiat sem, hogy lenne az én népemnek az Izráelnek Vezére. Hanem6 választottam Jérusálemet, hogy az én nevem abban tiszteltetnék : és választám Dávidot, hogy lenne Vezére az én népemnek az Izráelnek. Volt7 pedig az én atyámnak Dávidnak szívében, hogy építene az Izráel Ura Istene nevének házat ; De8 az Úr azt mondotta Dávidnak az én atyámnak : Mivelhogy szívedben eltökéletted, hogy nékem házat csinálj, jól tetted, hogy olly szándékkal voltál : De9 te nem csinálsz nékem házat, hanem a te fijad, ki a te ágyékodból származik, ő csinál az én nevemnek házat. Azért10 az Úr megteljesítette az ő mondását, mellyet szólott volt ; mert felkelék az én atyám Dávid helyett, és ülök az Izráelnek királyiszékiben, a mint az Úr megmondotta volt : és a házat is megcsináltam az Izráel Ura Istene nevének. Holott11 helyheztettem a ládát, mellyben az Úrnak szövetsége vagyon, mellyet szerzett volt az Izráel fijaival. Megálla12 pedig Salamon az Úr oltára előtt, az Izráel egész Gyülekezete előtt, és kezeit kiterjesztette vala. (Mert13 Salamon egy széket csináltatott vala rézből, mellyet helyheztetett vala a tornácznak közepén : mellynek hossza öt sing, szélessége öt sint, magassága három sing vala) : Felálla, mondom, abba, és térdeire esvén az egész Izráel Gyülekezete eőtt, kezeit az ég felé kiterjeszté. És14 monda : Óh Izráelnek Ura Istene, nincsen hozzád hasonló Isten sem mennyen sem földön, ki megőrized a te fogadásodat és kegyelmességedet a te szolgáidhoz, kik te előtted tökéletes szívvel járnak ! Ki15 megőrized a mit szólottál volt a te szolgádnak az én atyámnak Dávidnak :a mint száddal szólottál volt, azonképen hatalmas kezeddel bétöltéd, a mint e mai napon látjuk. Most16 azért, óh Izráelnek Ura Istene, teljesítsd bé, a mit a te shzolgádnak Dávidnak az én atyámnak szólottál volt, mondván : Nem fogy el előlem a te magodból való férjfiú, ki az Izráelnek királyiszékiben üljön ; de úgy, ha a te fijaid is az ő útjokat megőrizéndik : azaz, hogy ha az én törvényemben járándanak, a mind én előttem te jártál. Most17 kérlek mégis, óh Izráelnek Ura Istene, bizonyíttassék meg a te beszéded, mellyet szólottál volt a te szolgádnak Dávidnak : (Jóllehet,18 avagy lakozhatnék é valósággal az Isten e földön az emberek között ? Ím az egek és az egeknek egei téged bé nem foghatnak, mennyibel kevésbé e ház, mellyet csináltam ?) Hogy19 tekints a te szolgádnak könyörgésére és imádságára, óh én Uram Istenem, meghallgatván kiáltását és könyörgését, mellyel könyörög a te szolgád előtted ! Hogy20 a te szemeid éjjel és nappal e házra figyelmezzenek, e helyre, mellyről mondottad volt, hogy a te nevedet abban helyhezteted, meghallgatván könyörgését a te szolgádnak, mikor e helyen könyörgene. Hallgasd21 meg azért a te szolgádnak, és a te népednek az Izráelnek könyörgését, mellyel könyörgeni fognak e helyen ; te, mondom, meghallgassad a te mennyei lakhelyedből, és meghallgatván őket, kedvezz nékik. Mikor22 valaki vétkezéndik az ő felebarátja ellen, és annak hitet veténd hogy megesküdtesse azt, és esküvése te elődbe jutand e házba a te oltárod eleibe : Te23 meghallgassad a mennyből, és vidd véghez, és tégy igaz ítéletet a te szolgáid között, az istentelent megbüntetvén az ő hamissága szerint ; és az igazit megigazítván, megfizetvén néki az ő igazsága szerint. Ha24 mikor a te néped az Izráel az ellenségtől megverettetik, mivelhogy te ellened vétkeztek volt ; és megtérvén vallást tésznek a te nevedről, könyörgenek és imádkoznak te előtted e házban : Te25 meghallgassad a mennyből, és légy kegyelmes a te népednek az Izráel bűnének, és őket hozzad meg e földre, mellyeet adtál nékik és az ő attyaiknak. Mikor26 az ég bézároltatik, hogy eső ne legyen, mivelhogy vétkeztek volt te ellened ; ha ez helyen könyörögnek, és vallást tésznek a te nevedről, és megtérnek bűnökből, minekutánna őket megsanyargatándod : Te27 meghallgassad a mennyből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és a te népednek az Izráelnek, minekutánna őket megtanítándod az igaz útra, a mellyen járjanak, és esőt adja a te földedr, mellyet adtál a te népednek örökségűl. Ha28 mikor éhség lejénd e földön, döghalál mikor lejénd, aszály, vagy ragya, sáska, vagy csrebogár mikor lejénd ; vagy mikor az ő elensége őtet megszorítándja az ő birodalmának földében : akár miféle csapás és nyomorúság lejénd ; Minden29 könyörgést és minden imádságot, mellyet akármelly ember lejénd, akár a te egész néped az Izráel, minekutánna kiki eszébe vejéndi az ő csapását és nyavalyáját, és kezeit e házban kiterjeszténdi : Te30 meghallgassad a mennyből, a te lakhelyedből, és légy kegyelmes nékik, és kinek-kinek mind az ő érdeme szerint fizess úgy, mind kinek szívét látod, (mert csak te egyedűl látod által az emberek fijainak szíveket ;) Hogy31 féljenek tége járván a te útaidon míg élnek e földnek színén, mellyet adtál volt a mi atyáinknak. Sőt32 még az idegeneket is, a kik nem a te néped közzűl az Izráel közzűl valók, hanem messzünnen jöttek a te nagy nevedért, és a te hatalmas kezedért, és a te kiterjesztett karodért, mikor ide jutván könyörgnek a házban : Te33 meghallgassad a mennyből a te lakóhelyedből, és a szerint cselekedjél, a mint az idegen kiáltott te hozzád ; hogy megesmérjék a földnek minden népei a te nevedet, és tiszteljenek téged a mint a te néped az Izráelt, és hogy megtudják, hogy a te nevedről neveztetik e ház, mellyet én építettem. Ha34 mikor a te néped haddal kimenénd az ő ellenségeire azon az úton, mellyen elbocsátod őket ; ha könyörögnek néked e város felé, mellyet választottál, és e ház felé fordulván, melyet a te nevednek csináltam ; Te35 meghallgassad az ő könyörgéseket és imádságokat, és tégy ítéletet érettek. Ha36 veténdnek ellened, (mert az ember sincsen, a ki nem vétkeznék), és reájok megharagudván, az ellenség kezébe adándod őket, és őket fogságba vijéndik azok, a kiktől megfogattak, messze földre vagy közelre. Ha37 az idegen földön, a hol fogva tartatnak, magokat eszekbe veszik, és megtérvén, az ő fogságoknak helyén könyörgéndenek néked, és ezt mondándják : Vétkeztünk, hamisan és gonszúl cselekedtünk. És38 megtéréndenek te hozzád teljes szívekből és teljes lelkekből az ő fogásgoknak földében, a hol őket fogva tartják, és köknyörgéndenek ez ő földök felé fordulván, mellyet adtál volt az ő attyaiknak, és e város felé, mellyet választottál magadnak, és e ház felé, mellyet a te nevednek építettem : Meghallgassad39 akkor az ő könyörgéseket és imádságokat a mennyből a te lakhelyedről, és viseld gondjokat, és légy engedelmes a te népednek, a melly ellened vétett volna. Most40 azért, óh én Istenem, legyenek a te szemeid nyitva, és füleid figyelmetesek e helyben lett könyörgésre. És41 most kelj fel, óh Úr Isten, a te nyugodalmadba, te és a te hatalmasságodnak ládája : A te Papjaid, óh Úr Isten, öltöztessenek fel &amp ; segítséggel, és a te szenteid örvendezzenek minden jóban. Óh42 Úr Isten, ne utáld meg a te megkenetett Királyodnak orczáját : emlékezzél meg Dávidhoz a te szolgádhoz való nagy irgalmasságaidról ! A7 templomszentelés vége.És1 mikor Salamon elvégezte volna a könyörgést ; tűz szálla le az égből, és az áldozatokat mind megemészté és az Úr dicsősége bétölté a házat. Annyira2 hogy még a Papok is bé nem mehetnek vala az Úr házába ; mert az Úr dicsősége mind béfogta vala az Úr házát. Az3 Izráel fijai pedig fejenként látják vala, mikor a tűz alászállott vala, és az Úr dicsősége is a házra ; és hanyathomlok leborúlának a föld felé a pádimentom felett, és imádák és tisztelék az urat, ezt mondván : Mert igen jó, mert örökké megmarad az ő kegyelmessége ! A4 Király pedig és mind a sokaság áldoznak vala áldozatokat az Úr előtt. Áldozék5 azért Salamon Király huszonkét ezer ökrökkel ; és százhúsz ezer juhokkal, mikor a Király a sokassággal egyetemben az Úr házát megszentelnék. A6 papok pedig foglalatosok valának az ő tisztekben : a Léviták is az Úrnak minden zengő szerszámaival, mellyeket Dávid Király szerzett vala, dícsérvén az Urat a Dávid dícséreti által, melly az ő kezekbe adatott vala : Mivelhogy örökké volna az ő irgalmassága ! a Papok közzűl pedig némellyek azoknak ellenekben kürtölnek vala, mikor mind az Izráeliták talpokon állanának. Annakfelette7 megszentelé Salamon a pitvar közepét, melly vala az Úr háza előtt : mert ott is áldozék egészen égőáldozatokkal, és háláadó-áldozatoknak kövérivel : mert a rézoltárra, mellyet csinált vala Salamon, nem fér vala ennyi tüzes áldozat, sem a minha sem a kövérség. És8 Innepet szentele akkor Salamon hét napig, az egész Izráellel egybe, melly igen nagy Gyülés vala, Hámáttól fogva szinte az Égyiptom patakáig. Nyolczadnapon9 pedig mindnyájan egybegyülének : mert az oltárt hét napg szentelék, a fő Innepet is hét napig. Huszonharmadik10 napján pedig a hetedik hónapnak elbocsátá magától a népet az ő házaikba, a jók felől való nagy örömmel és vígassággal, mellyekkel volt az Úr Dávidhoz, Salamonhoz és az Izráelhez az ő népéhez. Isten második megjelenése Salamon előtt.Elvégezé11 azért Salamon mind az Úr házuát s mind az ő királyi palotáját mind a szerint, valamint az előtt Salamon szívében eltökélette vala, hogy csinálna mind az Úr házában, s mind a maga házában, boldogűl véghez vivé. Megjelenék12 pedig az Úr Salamonnak azon éjjel, s monda néki : Meghallgattam a te könyörgésedet, és választottam e helyet magamnak áldozat házának. Ha13 mikor az eget megtartóztatándom, hogy esőt ne adjon és ha mikor a sáskának meghagyándom, hogy a földet megeméssze : ismét a mikor döghalált bocsátándok az én népemre ; És14 megalázván magokat az én népem, a kik az én nevemről neveztetnek, könyörgéndenek és az én orczámat megkereséndik, s megtéréndenek az ő gonosz útokról : én is meghallgatom őket a mennyből, kedvezek az ő bűnöknek, földöket is meszabadítom. Immár15 az én szemeim nyitva lésznek és füleim figyelmetesek lésznek e helyen lett könyörgésre. Mert16 immár választottam és megszenteltem e házat, hogy az én nevem abban legyen mind örökké ; és mind szemem, mind szívem ott lészen mindenkor. Te17 pedig ha járándasz én előttem, mint a te atyád Dávid járt, úgy hogy mindenestől a képen cselekedjél, a mint parancsoltam néked, rendeléseimet és törvényemet megőrizénded : Én18 is megerősítem a te királyiszékedet, a mint szövetséget tettem volt Dáviddal a te atyáddal, mondván : Magva nem szakad te benned az Izráelben uralkodó férjfiúnak. Ha19 pedig ti én tőlem elszakadándotok, rendtartásimat és parancsolatimat elhagyándjátok, mellyeket előtökbe adtam, és elmenvén szolgálándotok idegen isteneknek, és azok előtt meghajoltok. Kiszaggatom20 őket az én földemből, mellyet adtam vala nékik : ez én házamat pedig, mellyet az én nevemnek szenteltem orczám elől elvetem : tanúságúl és példabeszédűl adom minden nemzetségnek. És21 e hires-neves házon minden útonjárók álmélkodni fognak, és ezt mondják : Miért mívelte az Úr ezt e földdel és e házzal ? És22 azt felelik : Azért, mert elhagyták az ő attyaiknak Urát Istenét, a ki őket kihozta volt Égyiptom földéből, és idegen isteneket választottak magoknak, azokat imádták és azoknak szolgáltak : azért hozta reájok mind e veszedelmet. Salamon8 városépítései.Lőn1 pedig húsz esztendő mulva, minekutánna Salamon elvégezte volna mind az Úr házát, s mind az ő kirlyi palotáját Salmaon2 megépíté a városokat, mellyeket néki Húrám adott vala, és azokba az Izráel népét szállítá. Azután3 Salamon méne Hámát Sobára, és azt megvevé. És4 Tádmort megépíté a pustzában, minden kincstartó városokkal egyetembe, mellyeket Hámát földén építe. Annakfelette5 mind a felső s mind az alsó Beth-hóront megépíté, kőfalakkal, kapukkal és zárokkal megerősíttettt városokat. Baalátot6 is és minden kincstartó városokat, mellyek Salamonéi valának a szekereknek és a lovagoknak is minden városaikat ; és mindent, a mi Salamonnak tetszett, mind megépíté Jérusálemben, a Libánuson és az ő egész birodalmának földében. Továbbá7 a népet, melly megmaradott vala a Hitteusok közzűl, az Emoreusok, Perizeusok, Hiveusok és Jebuzeusok közzűl, kik nem voltak az Izráel népe közzűl. Hanem8 azoknak fijai közzűl, kik megmaradtak vala a földön ő utánnok, kiket az Izráel fijai el nem vesztének ; azokat Salamon adófizetőkké tevé mind e mai napig. Az9 Izráel fijai közzűl pedig, a kiket Salamon szolgákká nem tőn az ő külső dolgaiban : (mert ők valának hadakozó férjfiak, és az ő Hadnagyinak Fejedelmei, mind szekereinek s mind lovagjainak Fejedelmei.) Azok10 közzűl valának a palléroknak Fejedelmei, kik Salamon Királynak valának kétszázan és ötvenen, kik uralkodnak vala a népen. Továbbá11 Salamon felviteté a Faraó leányát a Dávid városából, a házba, mellyet néki épített vala ;mert ezt mondá : Nem lakhatik az én feleségem az Izráel Királyának Dávidnak házában ; mert szentségeshely az, mivelhogy az Úr ládája abban volt. Isteni tiszteleti rend.Akkor12 Salamon áldozék égő áldozatokat az Úrnak, az Úr oltárán, mellyet rakatott vala a tornácz előtt ; Hogy13 minden napon áldoznának azon, Mózesnek parancsolatja szerint, szombatnapokon, a hónapoknak első napjain, és esztendő által a fő Innepeken háromszor ; tudniillik, a pogácsáknak Innepén, a heteknek Innepén, a sátorok Innepén. És14 elrendelé az ő attyának Dávidnak rendelése szerint a Papoknak tiszteket az ő szolgálatjokban, a Lévitákat is az ő tisztekben, hogy dícsérnék az Istent, és szolgálnának a Papok előtt minden napon rend szerint : az ajtónállókat is az ő oszlások szerint minden kapukra : mert így volt az Isten emberének Dávidnak parancsolatja. El15 sem távozának a Király parancsolatjától, mellyet parancsolt vala a Papoknak és Lévitáknak minden tisztben, és a kincsnek sáfárlásában is. Mikor16 elvégeződött volna Salamonnak mindenestől fogva való míve, mind e mai napig, az Úr háza fundamentomának felvettetésétől fogva mind addig, míg azt elvégezte volna ; mikor immár az Úr háza elkészült voln ; Salamon hajói.Akkor17 elméne Salamon Esiongáberbe, és Elótba, melly vala a tenger partján, Edomnak földében. És18 külde Húrám az ő szolgái által néki hajókat, és tudós hajósmestereket, és menének a Salamon szolgáival egybe Ofirba, honnan hozának négyszáz és ötven tálentom aranyat, mellyet vivének Salamon Királynak. A9 sébai királyné Salamont látogatja és megajándékozza.A1 Séba Királynéasszonya pedig, mikor hallotta volna Salamon hírét, eljöve, hogy megkisértené Salamont példabeszédekben, Jérusálembe igen nagy sereggel és tevékkel, mellyek hoznak vala drága fűszerszámokat ; aranyat nagy bőséggel, és drágaköveket ; és bémenvén Salamonhoz, megjelenté néki, valami az ő szívében vala. Megfelele2 pedig Salamon néki minden beszédére, és semmi el nem volt titkolva Salamontól, mellyet meg nem mondott volna néki. És3 látá a Sébabeli Királynéasszony Salamonnak nagy bölcseségét és minden házát, a mellyet épített vala. Az4 ő asztalának étkét, szolgáinak is ülőhelyeket, és az ő szolgáinak udvarlásoknak módját, azoknak öltözeteket is, a képen pohárnokit és azoknak ruhájokat ; és az ő áldozatját, mellyet áldozik vala az Úr házában, és a nagy álmélkodás miatt lélek is alig vala ő benne. És5 monda a Királynak : Lám mind igaz volt, valamit hallottam volt az én lakóföldemben a te dolgaidról és bölcsességedről ; De6 nem hiszem vala azoknak szavokat, míg én magam eljőnék, és szemeimmel látnám ; de ímé felét sem mondották volt meg nékem a te nagy bölcseségednek, sokkal meghaladtad a te híredet, mellyet hallottam felőled. Boldogok7 a te embereid, és boldogok ezek a te szolgáid, kik mindenkor te előtted állanak és hallgatják a te bölcseségedet ! Legyen8 e te Urad Istened áldott, ki téged annyira szeretett, hogy helyheztetne téged az ő székibe, hogy lennél a te Uradnak Istenednek Királya ; mivelhogy a te Istened szerette az Izráelt, hogy megerősítené őtet mind örökké, és téged Királlyá választott ő rajtok, hogy szolgáltatnál igazságot és itéletet. És9 ada a Királynak százhusz tálentom aranyat, és felette sok drága fűszerszámokat, és drágaköveket : mert soha nem hoztak többé illyen fűszerszámokat, minéműeket Sébának Királynéasszonya Salamon Királynak ada. (Annakfelette10 Húrámnak szolgái is, és Salamonnak szolgái, kik hoztak vala aranyat Ofirból : hoztak vala Algumimfákat és drágaköveket. És11 csinála a Király az Algumimfákból grádicsokat az Úr házába és a Király házába, és hegedűket s náplumokat az éneklőknek ; melly fákhoz hasonlatosok nem láttattak annakelőtte Zsidóországban) Salamon12 Király pedig ada a Séba Királynéasszonyának valamit akara az ő kivánsága szerint, annak kivüle, a mit adott vala a Király azért, a mit az hozott vala. Annakutánna megtére, és elméne az ő földébe mind ő s mind az ő szolgái. Salamon gazdagsága.Vala13 pedig az aranynak nehézsége, melly esztendőnként béjő vala Salamonnak, hatszáz és hatvanhat tálentom arany. Attól14 megválva, mellyet hoznak vala a kalmárok és kereskedők ; de még az Arábiabeli minden Királyok is, és annak a földnek Fejedelmei hoznak vala aranyat és ezüstöt Salamonnak. Csináltata15 pedig Salamon Király kétszáz apró kerek paizsokat vert aranyból, mindenik paizsban hatszáz vert arany siklus vala. Háromszáz16 öreg paizst is csináltata vert aranyból ; mindenik paizsra háromszáz arany siklus megyen vala, mellyeket a Király feltétetett vala a Libánus erdejének házában. Csináltata17 azután a Király nagy királyiszéket elefánttetemből, mellyet tiszta arannyal megboríta. Hat18 grádics vala pedigfel a székre, mellynek a talpa is aranyból vala, mellyek a székhez ragasztattak vala ; a kezeinek mindkét felől támaszai valának az ülőhelynél, és a kezek támaszai mellett két oroszlán áll vala. Tizenkét19 oroszlán áll vala pedig ott a hat grádicson mindkét felől : Soha semmi országban nem volt illyen királyiszék. Annakfelette20 Salamon Királynak minden ivóedényei aranyból valának : a Libánus erdeje házának is minden edényei tiszta aranyból valának : nem vala azok között semmi ezüst : mert azt semmi becsületben nem tartják vala a Salamon idejében ; Mert21 a Király hajói elmennek vala Társisba, a Húrám shzolgáival együtt ; egyszer mennek vala a hajók minden harmad esztendőben Társisba, honnan hoznak vala aranyat, ezüstöt, elefánttetemet, majmokat és pávákat. És22 felűlhaladá Salamon Király e földnek minden Királyait gazdagsággal és bölcseséggel. És23 e földnek minden Királyai kívánnak vala szembe lenni Salamonnal, hogy hallhatnák az ő bölcseségét, mellyet Isten adott vala az ő szívébe. Azok24 pedig mindnyájan ajándékot visznek vala néki, arany és ezüst edényeket, ruhákat, fegyvert, fűszrszámokat, lovakat és öszvéreket esztendőnként. Valának25 azért Salamonnak négyezer lovaknak való istállói, és szekrei és tizenkétezer lovagjai, kiket rendelet a szekreknek városaiba, és a Kirly mellé Jérusálembe. És26 uralkodik vala mind a Királyokon az Eufrátes folyóvíztől fogva, mind a Filiszteusok földéig, és az Égyiptom határáig. És27 olyan bőségessé tevé a Király az ezüstöt Jérusálemben, mint a köveket, és a czédrusfákat elbővíté mint a vad figefákat, melyek nevekednek a mezőségen bőséggel. Hordnak28 vala pedig Salamonnak lovakat Égyiptomból és minden egyéb földről. Salamon halála.Salamonnak29 pedig több lett dolgai, mind az elsők s mind az utolsók, avygy nem írattattak é meg a Nátáná Próféta könyvében, és a Silóbeli Ahija prófétziájában, és Jehdó Prófétának Jéroboám ellen a Nébát fija ellen írt látásaiban ? Uralkodék30 pedig Salamon Jérusálemben az egész Izráelen negyven esztendeig. És31 elaluvék Salamon az őattyaival egyetemben ; és eltemeték őtet az ő attyának Dávidnak városában, és uralkodék helyette az ő fija Roboám. Roboám10 király lesz. Az ország ketté szakadása.Elméne1 pedig Roboám Síkembe : mert Síkembe gyült vala az egész Izráel, hogy őtet Királlyá választanák. Lőn2 pedig mikor ezt meghallotta volna Jéroboám a Nébát fija, ki akkor vala Égyiptomban ; (mert oda futott vala Salamon Király előtt) hogy megjőne Jéroboám Égyiptomból. És3 elküldének, hogy hívnák őtet ; eljöve azért Jéroboám és az egész Izráel népe ; és így szólának a Roboámnak, mondván : A4 te atyád kemény igát vetett mi reánk ; te azért a te atyádról reánk vetett kemény szolgálatot, és az ő nehéz igáját, mellyet reánk vetett, könnyebbítsd meg, és solgálunk néked. És5 monda nékik : Harmadnapig ím gondolkodom róla, azután jöjjetek hozzám. Elméne azért a nép előle. És6 tanácskozék felőle Roboám Király a vén emberekkel, kik az ő attyának is Salamonnak tanácsosai voltak éltében, mondván : Mi tanácsot adtok, hogy megfeleljek a népnek ? És7 azok e képen szólának : Ha nékik előmenetelekre lejéndesz, és nékik engedéndesz, és szép szóval szólándasz nékik ; bizonnyal te szolgáid lésznek mindenkor. De8 ő a Véneknek tanácsokat nem fogadá, mellyet néki adtak vala tanácsúl ; hanem tanácskozék az ifjakkal, kik ő vele együtt nevekedtek vala, és néki udvarolnak vala. És9 monda azoknak is : Ti micsoda tanácsot adtok, hogy megfeleljünk a népnek : kik nékem így szólának : Könnyebbítsd meg az igát nyakunkon, mellyet a te atyád reánk vetett. Akkor10 felelének az Ifjak, kik ő vele együtt nevekedtek vala, mondván : Így szólj azoknak, a kik néked így szóltak : A te atyád igen súlyos igát vetett vala nyakunkra, te pedig könnyebbítsd meg azt rajtunk ; Így szólj, mondom, nékik : Az én legkissebb ujjom temérdekebb az én atyám derekánál ; Az11 én atyám vetett volt reátok nehéz igát ; én pedig azt megöregbítem : Az én atyám ostorral ostorozott titeket, de én skorpiókkal. Elméne12 azért Jéroboám és ő vele a sokaság Roboámhoz harmadnapon mulva, a mint a Király meghagyta, ezt mondván : Jöjjetek hozzám harmadnapra. És13 felele nékik a Király nagy kemény szóval : Mert hátrahagyá Roboám Király a Vén embereknek tanácsokat. És14 az ifjaknak tanácsok szerint szóla nékik, mondván : Az én atyám súlyos igával bántott titeket, de én megöregbítem azt ; az én atyám ostorokkal vert titeket, én pedig skorpiókkal. És15 a Király a népnek könyörgését nem hallgatá meg : mert az oka vala az Istentől, hogy megbizonyítaná az Úr az ő szavát, mellyet szólott vala a Silóbeli Ahija által Jéroboámnak a Nébát fijának. Mikor16 azért az egész Izráel látta volna, hogy semmiképen a Király jó választ nem adna nékik : felelének ők is a Királynak mondván : Micsoda részünk vagyon nékünk Dávidban ? örökségünk sincsn nékünk az Isai fijában, kiki mind siessen házába, óh Izráel ! Ám viseld gondját a te házadnak, óh Dávid ! Elméne azért hazaz az egész Izráel. De17 azokon az Izráel fijain, kik laknak vala a Júda városaiban, Roboám uralkodék. Elküldé18 pedig Roboám Király Hadorámot, ki adószedő vala, az Izráel közibe, és megkövezék őtet az Izráel fijai, és meghala : Roboám Király pedig siete menni az ő szekerére, hogy Jérusálembe szaladna. Így19 szakada el az Izráel népe a Dávid házától, mind e mai napig. Isten11 nem engedi Roboámot Izráel ellen harcolni.Méne1 azért Roboám Jérusálembe, és öszvehívatá a Júda és Benjámin házát, száz nyolczvan ezer válogatott és hadakozó férjfiakat, hogy az Izráellel megvívna ; hogy az országot magához hódoltatná. Szóla2 pedig az Úr Semájának az Isten emberének, mondván : Mond3 meg Roboámnak a Salamon fijának, a Júda Királyának, és fejenként az Izráel népének, Júdában és Benjáminban lakozóknak, ez igékkel : Ezt4 mondja az Úr : Reájok fel ne menjetek és ne hadakozzatok a ti atyátokfiai ellen, hanem kiki térjen meg házához ; mert ez én tőlem vagyon. És engedének az Úr szavának, és megtérének az ő házokhoz, hogy ne mennének Jéroboámra. Roboám várai.Lakozék5 azért Roboám Jérusálemben, és a városokat megerősíté Júdában. Megépíté,6 mondom, Bethlehemet, Etámot, és Tékoát.. Bethsúrt,7 Sókot és Adullámot. Gátot8 is, Marésát és Zifet. Adoráimot,9 Lákist és Azekát. Sórát,10 Ajalont és Hebront, mellyek erős városok valának Júdában és Benjáminban. És11 mikor igen megerősítette volna e városokat : vete Beléjek főurakat és szerze tárházakat eleségnek, bornak és olajnak. És12 mindenik városban szerze paizsokat és kopjákat, mellyeket igen megerősíte ; és lőn Júda és Benjámin ő birodalmában. Roboám pártja a papok közt.Továbbá13 a Papok és a Léviták, kik valának az egész Izráelben, ő hozzá hajlának minden ő határokból ; Mert14 elhagyván a Léviták az ő faluikat és jószágokat, menének Júdába és Jérusálembe ; mert őket kiűzte vala Jéroboám és az ő fija, hogy az Úrnak ne szolgálnának : És15 rendele magának Papokat a magas hegyeken való bálványokhoz, az ördögökhözu, és a borjúkhoz, mellyeket ő csináltatott vala. És16 követvén a Lévitákat sokan az Izráel minden nemzetségei közzűl, kik szívek szerint az előtt az Izráel Urát Istenét keresik vala, menének Jérusálembe, hogy az ő attyaiknak Urának Istenének áldoznának. Kik17 megerősíték a Júda országát és Roboámot a Salamon fiját három esztendeig : mert járának Dávidnak és Salamonnak útán három esztendeig. Roboám feleségei és gyermekei.Vevé18 pedig Roboám feleségül magának Mahalátát, Jérimótnak a Dávid fijának leányát : Abihailt is Eliábnak az Isai fijának leányát. Ki19 szüle néki fiakat : Jeust, Semáriát és Zahámot. És20 ezután vevé Maakát az Absolon leányát ki szüle néki Abiját, Attait, Zizát és Selómitot. Inkább21 szereté pedig Roboám Maakát az Absolon leányát mindenik feleségeinél, és az ő ágyasainál : Mert tizennyolcz feleséget vett vala, és hatvan áygasokat ; és nemze huszonnyolcz fiakat és hatvan leányokat. Rendelé22 pedig fejedelműl Roboám Abiját a Maaka fiját az ő attyafiain ; mert őtet ugyan Királlyá is akarja választani. És23 őtet igen oktatá : A több fijait pedig elosztá Júdának és Benjáminnak minden tattományára az erős városokra, kiknek eledelt bőséggel ada, és szerze nékik sok feleségeket. Roboám12 Sésáktól legyőzetik ; további országlása és halála.Lőn1 pedig mikor Roboám az ő országát megerősítette volna és abban megörökösödött volna : hátra hagyá az Úr törvényét, és az egész Izráel ő vele egyetembe. Annakokáért2 a Roboám királyságának ötödik esztendejében felindula Sésák az Égyiptombeli Király Jérusálem ellen, (mert az Úr ellen nagyot vétettek vala.) Ezer3 és kétszáz fegyveres szekerekkel és hatvanezer lovagokkal és számtalan sok néppel, melly vele Égyiptomból feljött vala, a Libiabeliekkel, Sukkeusokkal és Szerecsenekkel. És4 megvevé Júdának erős városait ; azután méne szintén Jérusálem alá. Akkor5 Sémája Próféta méne Roboámhoz és a Júda Fejedelmeihez, kik immár Jérusálembe gyültek vala Sésáktól valő féltekbe, és monda nékik : Ezt mondja az Úr : Mivelhogy ti engemet elhagytatok, és is titeket Sésák kezébe eresztettelek. Megalázá6 azért azonnal magokat, mind az Izráel Fejedelmei, mind maga a Király, és mondának : az Úr igaz ! És7 mikor az Úr látta volna, hogy megalázták volna magokat, e képen szóla az Úr Sémája Prófétának : Megalázták magokat, el nem vesztem őket, hanem hamar időn szabadulások lészen, és nem ontom ki az én haragomat Jérusálem ellen Sésák által. Lésznek8 mindazáltal szolgái néki, hogy kísértsék meg, micsoda legyen nékem szolgálni, és micsoda legyen szolgálni egyéb országok Fejedelmeinek. Feljöve9 azért Sésák az Égyiptombeli Király Jérusálemre, és elvivé az Úr házának kincsét ; és a Király házának kincsét ; mind azokat mondom elvivé ; az aranypaizsokat is elvivé, mellyeket Salamon csináltatott vala. Mellyek10 helyébe Roboám Király rézpaizsokat csináltata, és bízá azokat a gayalogok Fejedelmének kezébe, kik a Király háza ajtaja előtt őríznek vala : És11 mikor a Király felmegyen vala az Úr házába, elmennek vala a gyalogok is, és a paizsokat előviszik vala : azután ismét a gyalogok házába visszahozzák vala azokat. Mikor12 azért megalázta volna magát Roboám ; elmúlék az Úr haragja róla, hogy őtet mindenestől fogva el ne vesztené : mert a Júdána is dolgai jól voltak. Megerősödék13 azért Roboám Király Jérusálemben, és uralkodék ; mert negyven esztendős vala Roboám, mikor uralkodni kezdett volt, és tizenhét esztendeig uralkodék Jérusálemben, a városban, mellyet az Úr választott vala, hogy az ő nevét ott helyheztetné, az Izráel nemzetségének minden városai közzűl ; és az ő annyának neve vala Naáma, az Ammon nemzetségéből való. Cselekedék14 pedig gonoszt : mert az Urat szíve szerint keresni nem akará. Roboámnak15 pedig első és utolsó dolgai, avagy nincsenek e megíratva a Sémája Próféta könyvében, és a Néző Iddónak könyvében, mikor a Királyok nemzetségeinek rendit előszámlálják ? És a hadakozás is, melly volt Roboám és Jéroboám között egész éltekben ? Elaluvék16 azért Roboám az ő attyaival egyetemben, és eltemetteték a Dávid városában : és uralkodék az ő fija Abija helyette. Abija13 legyőzi Jeroboámot.Jéroboám1 Királynak tizennyolczadik esztendejében kezde uralkodni Abija a Júda országán. Három2 esztendeig uralkodék Jérusálemben, kinek annyának neve Mekája vala, ki vala a Gibeából való Uriel leánya : és hadakozás vala Abija és Jéroboám között. Annakokáért3 felkész1té Abija az ő hadát, erős hadakozókat négyszázezer válogatott férjfiakat ; Jéroboám pedig rendele ő ellene nyolczszázezer válogatott erős férjfiakból álló hadat. Akkor4 felállván Abija a Sémáraim hegyének tetején, melly az Efraimnak hegyes földén vala, monda : Hallgassátok meg szómat, Jéroboám és az egész Izráel ! Avagy5 nem kell é néktek meggondolnotok, hogy a Izráelnek Ura Istene adta volt Dávidnak a birodalmat az Izráelen mind örökké : néki és az ő fijainak állandó szövetséggel ? Mindazáltal6 felkele Jéroboám a Nébát fija, Salamonnak a Dávid fijának szolgája, és támada az ő Ura ellen. Azután7 gyűlének ő hozzá a hijábavaló és álnok emberek, kik elhatalmazának Roboámnak a Salamon fijának ellene, mikor Roboám gyermek és félelmes szívű volna, és azok ellen magát nem oltalmazhatná. És8 modt azt gondoljátok, hogy ti ellene állhatok az Úr országának, melly a Dávid fijának kezekben vagyon : És sok nép vagyon veletek : de az aranyborjúk is, mellyeket öntetett Jéroboám néktek istenek gyanánt, veletek vagynak. Avagy9 nem ti űztétek el az Úrnak Papjait az Áron fijait, és a Lévitákat ? És nem ti szerzettetek é magatoknak Papokat, mint egyéb országoknak nemzetségei, akárkit, a ki az ő szolgálatjának felszentelésére egy gyermekded tulokkal és hét kossal eljött, és lett a bálványoknak Papja, a mellyek nem istenek. Mi10 mellettünk vagyon pedig a mi Urunk Istenünk, kit mi el nem hagytunk : a Papok pedig, kik az Úrnak szolgálnak, az Áron fijai és a Léviták forgolódnak, az ő tisztekben. És11 áldoznak az Úrnak égőáldozattal minden reggel és minden estve, a jóillattételre is, a szent kenyereknek a tiszta sztalra való elrendelésére, és az aranygyertyatartóra szövétnekeivel egybe ők viselnek gondot, meggyujtván azokat minden estve : mert megtartjuk a mi Urunknak Istenünknek rendelsété ; ti pedig elhagytátok őtet. Annakokáért12 ímé mi velünk vagyon Hadnagy gyanánt az Isten : és az ő Papjai e zendő kürtökkel, hogy ti ellenetek kürtöljenek, Izráelnek fijai, ne harczoljatok a ti atyáitoknak Ura Istene ellen ; mert nem lesztek szerencsések~ Jéroboám13 pedig lest vete nékik, hogy őket hátúl venné : És illyen módon ők a Júda nemzetségének előtte valának : a kik pedig lesben valának, azok hátok megett valának. Látván14 pedig a Júda nemzetsége, hogy ímé mind elől mind hátúl rajtok volnának : kiáltának az Úrhoz, a Papok pedig trombitálnak vala. Trombitálnak15 vala a Júda férjfiai is ; és mikor trombitálnának a Júda férjfiai : az Isten megveré Jéroboámot és az egész Izráelt, Abija és Júda előtt. Annakokáért16 elfutának az Izraeliták a Júdától való féltekben, és adá az Isten azokat ezek kezébe. Mert17 megveré őket Abija és az ő népe felette iden, úgyannyira hogy az Izraeliták közzűl elhullanának seb miatt ötszázezer válogatott férjfiak. És18 illyen módon megaláztatának az Izráeliták az időben, és erőt vőnnek a Júda fijai : mert bíznak vala az ő attyaiknak Urában Istenében. És19 üldözé Abija Jéroboámot, és megvőn ő tőle egynéhány várost, Béthelt és annak faluit, Jésanát és annak faluit, és Efrávint és annak faluit. És20 nem vehete többé erőt Jéroboám Abija idejében, hanem megveré őtet az Úr és meghala. Megerősödék21 azért Abija, ki vett vala magának tizennégy feleségeket, kiktől nemze huszonkét fiakat, és tizenhat leányokat. Abijának22 több dolgai, útai és beszédei megírattak az Iddó Próféta könyvében. Asa14 eltörli a bálványozást és megerősíti magát.Elaluvék1 pedig Abija az ő attyaival egyetemben, és eltemeték őtet a Dávid városában ; Uralkodék pedig helyette az ő fija Asa, kinek idejében tíz esztendeig lőn nagy csendesség e földön. És2 Asa mind azt cselekedé, a mi jó és igaz vala az ő Ura Istene előtt : Mert3 elrontá az idegen istenek oltárait és azoknak kápolnáit ; a bálványokat is eltöré, a berkeket is levágatá ; És4 megparancsolá a Júdának, hogy az ő attyaiknak Urát Istenét keresnék meg, és cselekednék az Isten törvényét és parancsolatját. Kiveszté,5 mondom, Júdának minden városaiból a magasságbeli oltárokat, és a képeket ; és az ő idejében az ország lőn nagy nyugalomban. Annakfelette6 erős városokat is építe Júdában, mivelhogy nyugodalomban volna a föld, had sem volna ez esztendőkben sehonnan ő ellene ; mert az Úr nyugodalmat adott vala néki. Mert7 ezt mondja vala Júdának : Építsük meg a városokat, és vegyük körül kerítéssel, tornyokkal, kapukkal, zárokkal, míg a föld birodalmukban vagyon : mert a mi Urunkat Istenünket megkerestük és nyugodalmat adott nékünk minden felől. Annakokáért építenénk, és lőn jó előmenetelek. Vala8 pedig Asa hada, melly paizzst és kopját visel vala Júdából háromszázezer ; a Benjáminból paizsosok és ívesek kétszáz nyolczvan ezeren valának : mind ezek erős vitézek. Asa győzelme a szerecseneken.Kijöve9 pedig ő ellenök ama Szerecsen Zérah, tízszézezer emberrel és háromszáz szekérrel és méne Marésáig. Kiméne10 pedig Asa is ő ellene, és viadalhoz készülének a Sefáta völgyben Marésa mellett. Akkor11 felkiálta Asa az ő Urához Istenéhez, és monda : Óh Uram, nehéz néked megsegéllened vagy sokakat, vagy azokat, kiknek erejek nincsen ! Segélj meg minket, óh mi Urunk Istenünk : mert benned vagyon minden bizodalmunk, és a te nevedben jöttünk e számtalan sok népre ! óh Uram, te vagy a mi Istenünk, ne vegyen ember te rajtad erőt. Megveré12 az Úr azért a Szerecseneket Asa és Júda előtt, és elfutának a Szerecsenek. Kiket13 igen űze Asa az ő hadával szintén Gerárig, és elhullának a Szerecsenek közzűl sokan, annyira hogy egy sem maradna elevenen bennek : mert az Úr előtt ls az ő serege előtt igen megrontatának ; és hozának tőlök sok nyereséget. Annakfelette14 megrontanák Gérár körül való minden városokat ; mert az Úr őket igen megrettentette vala, és mind feldúlák a városokat : mert sok ragadomány vala azokban. A15 barmok sátorában lakozókat is levágák, és elhajtának sok juhokat és tevéket, és Jérusálembe megtérének. Asa15 folytatja az isteni tisztelet megtisztítását, és a nyert győzelemért hálaünnepet tart.És1 Azáriást az Obed fiját felindítá az Isten Lelke. Ki2 mikor kiment volna Asa eleibe, monda néki : Asa, és fejenként Júdának és Benjáminnak népe, halljátok meg szómat ! Az Úr vagyon veletek, ha ti is ő vele lésztek : ha őtet keresénditek, megtaláljátok, de őtet elhagyándjátok, ő is elhágy titeket. Sok3 ideje, hogy az Izráel az igaz Isten nélkűl, Pap nélkűl, Tanító nélkűl és Törvény nélkűl vagyon. Ha4 megtért volna az ő nyomorúságában az Izráel Urához Istenéhez : az őtet keresőknek segítséggel lett volna. De5 ez időkben nincsen sem a kimenőnek, sem a haza jövőnek békessége : hanem vagyon azon a földön lakó népnek nagy nyomorúsága. Annyira6 hogy egy nemzetség a másiktól, egyik város a másiktól elrontassék : mert az Isten gyötri őket minden sanyarúsággal. Ti7 azért bátorságosok legyetek, kezeiteket le ne eresszétek : mert a ti munkátoknak jutalma vagyon. Mikor8 pedig Asa meghallotta volna a beszédeket, és az Obed Prófétának prófétziáját : megbátorodék, és kiveszté a Júda és Benjámin földéről mindenestől az útálatos bálványokat, a városokból is, mellyeket megvett vala az Efraim hegyén : megújítá az Úr oltárát is, melly vala az Úr tornácza előtt. És9 egybegyüjté mind az egész Júda és Benjámin nemzetségét és azokat, a kik jövevények valának köztök. az Efraim, Manasseaz Izráel nemzetségéből hozzá állottak vala, látván, hogy az Úr az ő Istene volna ő vele. Azért10 gyűlének Jérusálembe a harmadik hónapban, az Asa királyságának tizenötödik ezstendejében. És11 áldozának az Úrnak az napon a nyereségből hétszáz ökrökkel, és hétezer juhokkal : És12 fogadást tőnnek, hogy ezután az ő attyaiknak Urát Istenét teljes szívekkel és teljes lelkekkel keresnék. És13 valaki nem keresné az Izráelnek Urát Istenét, megölettetnék kicsinytől fogva nagyig, mind férjfiú mind asszony. És14 megesküvének az Úrnak felszóval, nagy örömmel, trombita és kürtszókkal. Nagy15 örömben lőn pedig Júdának egész népe az esküvésen ; mert mikor teljes szívekkel esküdtek volna meg, és egyenlő akaratból keresték volna meg az Urat ; őket megsegéllette vala, és az Úr minden felől ő nékik nagy jó csendességet adott vala. De16 még Maakát is az ő annyát Asa Király megfosztá a Fejedelmeségtől : mivelhogy egy iszonyú bálványt emelt vala berekkel egybe, és Asa elrontá annak iszonyú bálványát, és a Kedron pataknál megégeté. Jóllehet17 Izráelből a magas helyen építtetett oltárok el nem rontatának : mindazáltal Asának tiszta szíve vala egész éltében. És18 bévivé az nattyától és magától szenteltetett jószágokat az Isten házába, az ezüstöt, aranyar, és edényeket. Had19 sem volt Asa királyságának szintén harminczötödik esztendejéig. Asa16 Baása által megtámadtatik, vétkezik az Úr ellen és az ő prófétája ellen.Asa1 Király birodalmának harminczhatodik esztendejében, felindula Baása az Izráel Királya Júdára, és megerősíté Rámát ; hogy ne engedne senkit se kimenni, se bémenni Asához a Júda Királyához. De2 Asa mind az Úrnak s mind a Királynak tárházából hoza ki ezüstöt, aranyat ; és küldé azt Benhadádnak a Siriabeli Királynak, ki lakik vala Damaskusban, mondván : Szövetség3 vagyon köztünk, a mint az én atyám és a te atyád között is volt az előtt. Ímé küldöttem néked ezüstöt és aranyat : Mnej el, bontsd fel a te szövetségedet Baásával az Izráel Királyával, hadd távozzék el tőlem. És4 engedvén Benhadád Asa Királynak, azonnal elküldé az ő hadának Fejedelmeit az Izráel városaira, és megvevék Ijont, Dánt, Abelmáimot és Nafthalinak minden kincses városait. Mellyet5 mikor meghallott volna Baása : ottan megszünék a Ráma város építésétől, és elhagyá a mívet. Akkor6 Asa Király felvevé az egész Júda népét, és Rámából köveket és fákat mind elhozák, mellyekkel Baása a várost építi vala, és azokból Gébát és Mispát megerősíté. Az7 időben méne Hanáni Próféta Asához a Júda Királyához és monda néki : Mivelhogy bizodalmad lőn a Siriabeli Királyban, és nem bízol a te Uradban Istenedben ; ezokáért szabadula el a Siriabeli Király hada a te kezedből. Avagy8 nem vala é a Szerecseneknek és a Libiabelieknek számtalan népek és szekerek s lovagjok felette sok ? mindazáltal mivelhogy az Úrban vala reménységed, kezedbe adá azokat ; Mert9 az Úr szemei forognak mind e széles földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, kik ő hozzá teljes szívvel vagynak : Bolondúl cselekedél ebben, azokáért ezután te ellened hadak támadnak. Akkor10 megharaguvék Asa a Prófétára, és veté őtet a tömlöczházba ; mert igen megharagudt vala e szóért reá : és ugyan akkor Asa a nép közzűl is sokat megnyomoríta. Asa halála.De11 ímé Asának mind első s mind utolsó dolgai meg vagynak iratva a Júda és az Izráel Királyainak könyvökben. Megbetegedék12 ezekután Asa lábai miatt, királyságának harminczkilenczedik esztendejében, annyira, hogy igen megnevekednék az ő nyavalyája ; mindazáltal az ő nagy kinjában is nem az Urat keresé meg, hanem az orvosokat. Elaluvék13 azért Asa az ő attyaival egyetemben, és meghala az ő királyságának negyvenegyedik esztendejében. És14 eltemeték őtet egy koporsóba, mellyet magának rakatott vala a Dávid városában : és az ágyba helyhezteték őtet, mellyet megraktak vala különb-különbféle drága illatú szerszámokkal, mellyeket Patikárius mesterségével csináltak vala, és érette felette sok drága jóillatú szerszámokat égetének meg. Jósafát17 kegyes és áldott országlása.Uralkodék1 pedig ő helyette az ő fija Jósafát, és megerősíté magát az z ellen. Vete2 pedig Júdának minden erős városaiba hadakozó népet ; segítőseregeket is rendele a Júda földébe, és az Efraimnak városaiba, mellyeket az ő attya Asa megvett vala. És3 vala az Úr Jósafáttal, mivelhogy az ő attyának Dávidnak előbbi útain jár vala, és nem kér vala segítséget a bálványoktól. Hanem4 az ő attya Istenét keresi vala, és az ő parancsolatiban jár vala, és nem cselekszik vala az Izráelnek cselekedetei szerint. Azért5 az Úr megerősíté az ő országát az ő kezében, és a Júdának minden népe ada Jósafátnak ajándékot, annyira, hogy néki mind gazdagsága, mind híre neve igen nagy volna. Felemelkedék6 ennekfelette az ő szíve az Úr útának követésére, és mégis jobban kitisztítá Júdából a bálványoknak oltárait és berkeit. Az7 ő királyságának pedig harmadik esztendejében elküldé az ő főszolgáival Benhaillal, Obádiással, Zakariással, Nétanéellel és Mikájával, hogy tanítanának a Júda városaiban. Elküldé8 mondom, velek e Lévitákat : Semáját, Nétániát, Zebádiát, Asáelt, Sémirámótot, Jónatánt, Adóniát, Tóbiást és Tóbadóniát ;  ; kikkel valának Elisáma és Jórám Papok. Tanítának9 azért Júdában ; és ő velek vala az Úr törvényének könyve, és eljárák Júdának minden városait, és tanítják vala a népet : Ezokáért10 az Úr igen megrettenté a földnek minden országait, mellyek valának a Júda körül, annyira hogy nem mernének a Jósafát ellen hadakozni. A11 Filiszteusoktól is hoznak vala néki ajándékot és rakás pénzt ; az Arábiabeliek is hoznak vala néki nyájakat, hétezer és hétszáz kosokat, és hétezer hétszáz bakokat. Jósafát12 azért felette igen nagyra nevekedék, és Júdában építe házakat, és kincstartó városokat. És13 sok dolgai valának néki Júda városaiban, és erős hadakozó vitézei valának Jérusálemben. E14 pedig azoknak a számok az atyáknak nemzetségek szerint : Júdában a vitézlő népeknek hadnagyai valának : Adna fő ; és vele háromszázezer erős vitézek valának. És15 ő utánna Jóhanán vala fő ; és ezzel vala kétszáz nyolczvanezer ember. Ezután16 ismét vala Amásia a Zikri fija, ki maágt szabadakaratjából az Úrnak kötelezte vala ; és ő vele kétszázezer erős férjfiak valának. A17 Benjámin nemzetségéből igen erős vala Eljada ; és vele kézívesek és paizsosok kétszázezeren valának. Ezután18 vala Józabád : ezzel vala száz nyolczvanezer viadalhoz való ember. Ezek19 szolgálnak vala a Királynak, azokon kívűl, kiket a Király vetett vala egész Júdának erős városaiba. Jósafát18 hadjárata Akhábbal a Siriaiak ellen.És1 mikor volna Jósafátnak nagy gazdagsága és nagy híre neve : sógorságot szerze Akháb Királlyal. Azutánegynéhány2 esztendő elmúlván, aláméne Akhábhoz Samariába, és Akháb vágata néki és a vele való népnek sok juhokat, és ökröket, és felindítá őtet, hogy a Gieládban való Rámóth városra menne fel vele ; Mert3 ezt monda Akháb az Izráel Királya Jósafátnak a Júda Királyának : Avagy nem jösz é el velem a Gileádba való Ráthra ? Felele néki, és monda : A mint én, a képen te, és a mint a te néped, az én népem is úgy ; és veled lészek én is a hadban. Azután4 monda Jósafát az Izráel Királyának : Kérlek, kérj tanácsot az Úrtól e mai napon. Öszvehívatá5 azért az Izráel Királya az ő négyszáz Prófétáit, és monda nékik : Elmenjünk é a Gileádban való Rámóth városra a hadban, vagy ne menjek ? Felelének : Elmenj, és az Isten a Király kezébe adja. És6 monda v : Vagyon é itt ezeken kívűl az Úrnak Prófétája, hogy attól tudakoznánk ? És7 monda az Izráel Királya Jósafátnak : Vagyon még egy, ki által az Úrtól tudakozhatunk : de én azt igen gyűlölöm ; mert soha én felőlem jót nem prófétál, hanem mindenkor gonoszt : Ez Mikeás a Jimla fija. És monda Jósafát : Ne szóljon úgy a Király ! Szólíta8 azért az Izráel Királya egyet az ő szolgái közzűl és monda : Hívd ide hamarsággal Mikeást a Jumla fiját. Továbbá9 az Izráel Királya és Jósafát a Júda Királya, ülnek vala mindketten az ő királyiszékekben, királyi ruhákban ; ülnek vala, mondom, a Samaria kapuja előtt való mulatóhelyen ; és a Próféták fejenként prófétálnak vala ő előttök. Csináltatott10 vala pedig magának Sédékiás, a Kénaána fija vasszarvakat, és monda : Ezt mondja az Úr : Ezekkel rontod meg a Siriabelieket, mígnem megemészted őket ! A11 több Próféták is mind a képen prófétálnak vala, mondván : Menj fel a Gieládba való Rámóthra, és dolgod jól lészen : mert az Úr azt a Király kezébe adja. Melly12 követ pedig Mikeásért ment vala, így szól vala néki : Ím fejenként a Próféták valamennyin vagynak, mind egyaránt jót prófétálnak a Királynak ; kérlek azért, hogy szólj te is úgy, mint azok közzűl egy, és szólj jót. Akkor13 monda Mikeás : Él az Úr, hogy egyebet nem szólok, hanem a mit az én Istenem nékem mondánd ! Mikeás vereséget jósol.Mikor14 azért jutott volna a Király eleibe, akkor monda a Király néki : Mikeás el kell é mennünk a hadba a Gileádban való Rámóthra, vagy ne menjek ? És monda : Menjetek fel, és jó szerencsétek lészen, kezetekben adatnak azok. És15 monda a Király néki : Mégis kénszerítlek téged hitedre, hogy semmit nékem egyebet ne szólj, hanem igazságot az Úr nevében. Akkor16 monda : Látám, hogy az Izráelnek sokasága a hegyeken széllyel eloszol, mint a juhok, mellyeknek pásztorok nincsen ; és azt mondá az Úr nékem : Nincsen ezeknek urok : Térjen meg kiki mind házához békével. És17 monda az Izráel Királya Jósafátnak : Avagy nem mondám é néked, hogy nem fog nékem jót prófétálni, hanem gonoszt ? Ismét18 monda : Halljátok meg azért az Úr szavát. Látám az urat ülni az ő királyiszékiben, és minden mennyei seregeket állani jobbkeze és balkeze felől. És19 monda az Úr : Valyon kicsoda hitethetné ek Akhábot az Izráel Királyát, hogy felmeeeenne, és a Gileádban való Rámóthnál elveszne ? és ki egyet, ki mást szóla. Akkor20 eljöve egy lélek, ki megállván az Úr előtt, monda : Elhitetem és őtet. Az Úr pedig monda néki : Mimódon ? És21 felele : Kimegyek, és lészek hazug lélek minden ő Prófétáinak szájokban. Monda azért : Megcsalhatod és erőt vehetsz rajta ; Eredj ki és úgy cselekdejél. Ím22 azért most az Úr adta e hazug lelket mind a te Prófétáidnak szájokba : azonközben az Úr gonoszt végezett felőled. Akkor23 előállván Sédékiás a Kénaána fija, arczul csapá Mikeást és monda : Az Úrnak Lelke mellyik úton ment el én tőlem te hozzád, hogy veled szólana ? Felele24 Mikeás : Ímé meglátod magad a napon, mellyen a te belső házadba mégy hogy magadat elrejthessed. Monda25 azért az Izráel Királya : Fogjátok meg Mikeást, és vigyétek Amonhoz, a város Fejedelméhez, és Joáshoz a Király fijához : Kiknek26 azt mondjátok : Ezt hagyja a Király : Vessétek ezt fogházba ; ételt és italt szűken adjatok néki, mig békével haza jövéndek. És27 monda Mikeás : Ha békével meg térendesz ; tehát nem szólott az Úr általam néked. Ismét monda : Halljátok ezt fejenként ! Akháb veszedelme.Elindula28 azért az Izráel Királya és Jósafát a Júda Királya a Gileádban való Rámóth városra. És29 monda az Izráel Királya Jósafátnak : Ím ruhámat megváltoztatom, és úhy megyek a viadalnak ; te pedig ugyanezen öltözetedben maradj. És megváltoztata az Izráel Királya az ő ruháját, és a viadalnak állának. Siriának30 Királya pedig meghagyta vala az ő szekerei Fejedelmeinek, mondván : Ne harczoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak az Izráel Királya ellen. őn31 pedig mikor meglátták volna a szeekerek Fejedelmei Jósafátot, mondának : Ez az Izráel Királya ! És reá igazodának harczolni. Akkor felkiálta Jósafát, és az Úr megsegéllé őtet és az Isten azokat róla elfordítá : Mert32 mikor látták volna a szekerek Fejedelmei, hogy nem az Izráel Királya volna, eltérének ő róla. Egy33 férjfiú pedig megvoná ívét, és löve csak szerencsére, és az ioz Királyát találá a pánczélnak ragasztásán. Monda azért az ő kocsisának : Térj meg, vigy ki engemet a táborból mert igen megsebesítének. Mivelhogy34 pedig a harcz mind az egész napon tarta : az Izráel Királya tartóztatja vala az ő szekereit a Siriabeliek ellen mind estvéig : És a napnak alámerülésekor meghala. Jósafát19 Jéhu által az Akhábbal való szövetség miatt megrovatván, a népet Istenhez téríti és igaz bírákat rendel.Megtére1 pedig Jósafát a Júda Királya az ő házához Jérusálembe békével : És2 méne eleibe néki Jéhu Próféta a Hanáni fija, és monda Jósafát Királynak : Avagy az istentelennek kellett volna é segítséggel lenned, és az Úrnak gyűlölőit szeretned ? Ezért te reád az Úrnak nagy haragja vagyon. De3 jó dolgok találtatak te benned, hogy e földről kivágattad a berkeket, és az Istennek keresésére adtad magadat. Lakozék4 azért Jósafát Jérusálemben, és megtérvén a Próféta intésére, kiméne a nép közibe, Beersebától fogva mind az Efraim hegyéig, és megtéríté őket az ő attyaiknak Uráhiz Istenéhez ; És5 rendele Bírákat azon földön, Júdának minden erős városaiban, külön-külön. És6 monda a Biráknak : Jól meglássátok a mit cselekesztek ; mert nem ember képében itéltek, hanem az Úrnak képében, ki az ítéletben veletek lészen. Azért7 az Úrnak félelme legyen rajtatok, okkal cselekedjetek és szorgalmatosok legyetek : Mert a mi Urunknál Istenünknél nincsen hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel. Annakfelette8 Jérusálemben is szerze Jósafát a Léviták, Papok, és az Izráel nemzetségéből való Fejedelmek közzűl Bírákat, az Úr dolgainak ítéletére, és a prlődéseknek meglátására, mikor Jérusálembe apellálnának. És9 meghagyá nékik mondván : Így cselekedjetek az Úrnak félelmében, hívséggel és tökéletes szívvel. Hogy10 valamelly pertelőtökbe hoznak a ti atyátokfiai, kik lakoznak az ő városaikban. ember halál felől, a törvény felől és parancsolat felől, a rendtartások és ítéletek felől : intsétek őket, hogy ne vétkezzenek az Úr ellen, és ne szálljon reátok és a ti atyátokfiaira az Úrnak nagy haragja. Így cselekedjetek, hogy ne vétkezzetek : És11 ímé Amária a Főpap lészen ti köztetek az Úrnak minden dolgaiban : és Zebádia az Ismaáel fija lészen a Júda házának Vezére a Királynak minden dolgában : a Léviták is lésznek előttetek járók. Legyetk azért erősek, és járjatok el tisztetekben, és az Úr mellette lészen az igaznak. Jósafát20 diadala az Ammonitákon és Moábitákon.És1 lőn ezekután, eljövének a Moáb fijai és Ammon fijai, és velek egybe azok, kik az Ammonitákon túl laknak, Jósafátra hadakozni. Eljövének2 pedig a hírmondók, és megmondák Jósafátnak mondván : A tengeren túl való tartományból jő nagy had reád, tudniillik Siriából : és ám Haséson-Tamárban vagyon, melly az Engédi. Megfélemlék3 azért Jósafát, és az Urat kezdé buzgóságosan keresni, és hirdete az egész Júda országának böjtöt. Azért4 felgyülének a Júda fijai, hogy az Urat megkeresnék, Júdának minden városaiból is összvegyülének, hogy az Urat megkeresnék. És5 megálla Jósafát a Júdának és Jérusálemnek Gyülekezet iben, az Úr házában az új pitvar előtt. És6 monda : Óh Uram, mi atyáinknak Istene ! nem te vagy é egyedül Isten a mennyben, és ki uralkodol a pogányoknak minden országain ? te kezedben vagyon az erősség és a hatalom, és senki nincsen ki ellened állhatna. Óh7 mi Istenünk ! nem te űzéd é ki e földnek lakóit a te néped előtt az Izráel előtt, és nem te adád é e földet lakásra Ábrahám a te barátod magvának mind örökké ? Azért8 laktak e földön, és építettek azon a te nevednek szentséges hajlékot mondván : Ha9 mikor jövend mi reánk veszedelem. Isten itéletinek fegyvere, vagy döghalál, vagy éhség, e házban elődbe állunk, (mert a te neved e Házban vagyon,) azért mikor kiáltunk hozzád a mi nagy nyomorúságinkban, hallgas meg és szabadíts meg minket. Most10 pedig ímé az Ammoniták és a Moábiták, és a Seir hegyén lakozók, kinek földökön nem akarád hogy általmennének az Izráel fijai ; mikor Égyiptomnak földéből kijövének : hanem mellőlök elmenének, és őket el nem veszték. És11 ímé mivel fizetnek nékünk érette ; mivelhogy e végre jőnek, hogy minket kiűzzenek a te örökségedből, emllyet nékünk örökségűl adtál vala. Óh12 mi Istenünk, nem ítéled é meg őket ? Mert nincsen bennünk annyi erő, hogy ellene állhatnánk e számtalan sokaságnak, melly reánk jő. Nem tudunk hová lennei, hanem csak te reád néznek a mi szemeink. És13 fejenként a Júda fijai állanak vala az Úr előtt, mind gyermekeikkel, feleségeikkel, és fijaikkal. Akkor14 Jaházielre a Zakariás fijára (ki Benája fija, ki Jéhiel fija, ki Mattániás fija vala, és az Asáf maradékai közzűl való Lévita vala) az Úrnak Lelke szálla, a Gyülekezet nek közötte. És15 monda : Mindnyájan, kik Júdában és Jérusálemben lakoztok, és te Jósafát Király, halljátok meg szómat ! Így szól az Úr néktek : Ne féljetek és ne rettegjetek e számtalan sok néptől : mert nem ti harczoltok velek, hanem az Isten. Holnap16 szálljatok szembe velek ! Ímé ők a Stz halmán fognak felmenni, és rájok találtok a völgynek véginél, a Járuel pusztájának ellenében. Nem17 ti harczoltok velek hanem csak álljatok veszteg és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok, te júdának nemzetsége és ti Jérusálembeliek ne féljetek, meg se rettenjetek : Holnap menjetek rájok : mert az Úr veletek lészen. Mellyet18 mikor Jósafát hallott volna, fejét arczal a földre lefüggeszté, a Júda népe is, és a Jérusálemnek lakói az Úr előtt hanyathomlok leborúlának, imádván őtet. Felállának19 pedig a Kéhátiták közzűl és a Kóriták közzűl valő Léviták, hogy az Izráel Urát Istenét felette nagy felszóval dícsérnék. És20 mikor immár reggel felkészültek volna, kimenének a Tékoa pusztájára ; és mikor kiindulnának onnan, megálla Jósafát és monda : Halljátok meg szómat Júda és Jérusálemben lakozók ! Bizzatok a ti Uratokban Istentekben, és legyetek bátorságosak : Hidjetek a Próféták beszédeinek, és jó szerencsések lésztek ! Tanácsot21 tartván pedig a néppel, előállítá az Úrnak énekkeseit és a szent Felségnek dicsérőit, hogy a haarczra menő nép előtt menvén, ezt mondanák ! Tiszteljétek az Urat ; mert örökkévaló az ő irgalmassága ; Mikor22 pedig elkezdették volna az éneklést és a dícséretet : az Úr ellenséget szerze az Ammoniták és a Moábiták ellen, és a Seir hegyén lakozók ellen, kik jöttek vala Júdára, és ő magok levágák egymást ; Mert23 támadának az Ammon és a Moáb fijai a Seir hegybeliek ellen, hogy őket mind egyik levágnák és elvesztenék ; és mikor mind elvesztették volna a Seir hegybelieket ; azután egymást segítik egymás vesztésére. Júda24 népe pedig méne Mispa felé, melly a pusztában vagyon, és mikor eltekintett volna a sokaágra, ímé csak elesett holtestet lát vala a földön : mert senki azhok közzűl el nem szaladhatott vala. Elména25 azért Jósafát az ő népével, hogy azoknak jószágokban zsákmányt vetnének : és találának nálok temérdek gazdagságot, és a holttestekkel drága szép ruhákat, mellyeket lefosztának rólök, annyira, hogy alig vihetnék el, és harmadnapig kapdosák a nyereséget ; mert felette sok vala. Negyednapra26 pedig gyúlének a háláadásnak völgyébe ; mivelhogy az Úrnak ott adának hálákat, azért azt a helyet háláadás völgyének nevezék mind a mai napig. Megtére27 azért Júdának és Jérusálemnek egész népe a Jósafáttal az ő Fejedelmekkel egybe, Jérusálembe nagy örömmel, mert az Úr megvígasztalta vala őket az ő ellenségek veszedelmével. Bémenének28 pedig Jérusálembe, náblum, hegedű és trombita zóval az Úr házába. És29 az Istentől igen megrettentek vala minden országbeliek, mikor meghallották volna, hogy az Úr hadakozott volna az Izráel ellenségei ellen. Megnyugovék30 azért a Jósafát országa, és békességet ada néki az ő Istene minden felől. Jósafát barátkozása Akháziával.Uralkodék31 azért Júdán : Harminczöt esztendős vala, mikor uralkodni kezde, és uralkodék jeruben huszonöt esztendeig ; és az ő annyának neve Azuba vala, a Silhi leánya. És32 Jmára Asának az ő attyának útán, el sem távozék attól, cselekedvén azt, a mi az Úr szeme előtt kedves dolog vala. De33 azért még a magas helyeket le nem rontották vala ; a község is nem készítette vala meg az ő szívét az ő attyaiknak Istenéhez. Jósafátnak34 pedig első és utolsó dolgai ímé meg vagynak iratva Jéhunak a Hanáni fijának könyvében, ki azokat béírta az Izráel Királyainak könyvökbe. Azután35 Jósafát a Júda Királya megbarátkozék Akháziával az Izráel Királyával, ki nagy Isten ellen való dolgot cselekedett vala. Mindazáltal36 vele megbarátkozék, hogy hajókat kész1tenének, emllyeken Társisba mennének, és megkészíték a hajókat Esiongáberben. Prófétála37 azért Eliézer a Maresából való Dódava fija Jósafát ellen, mondván : Mivelhogy megbarátkoztál Akháézival, az Úr mind semmivé tett a te szándékodat. És a hajók mind elromlának, és nem mehetének Társisba rajtok. Jórám21 gonoszul uralkodik.Meghala1 pedig Jósafát az ő attyaival egyetemben, és eltemették az ő attyaival a Dávod városában : és uralkodék az ő fija Jórám helyette. Meghala2 pedig Jósafát az ő attyaival egyetemben, és eltemették az ő attyaival a Dávid városában : és uralkodék az ő fija Jórám helyette. Adott3 vala pedig nékik az ő attyok sok ezüst és arany ajándékot, drága marhákat, és Júdában erős városokat : de az országot Jórámnak adá, mivelhogy ő volna elsőszülötte. Kezde4 azért Jórám az ő attyának országában uralkodni, és mikor immár abban megerősödött volna : az ő attyafiait mind megölé fegyverrel ; az Izráel Fejedelmei közzűl is egynéhányat. Harminczkét5 esztendős korában kezdett vala uralkodni Jórám, és nyolcz ezstendeig uralékodék Jérusálemben. És6 jára az Izráel Királyainak útjokon a mint cselekeszik vala az Akháb háznépe ; mert az Akháb leányát vette vala magának feleségűl ; és az Úr szemei előtt gonosz dolgot cselekedék. Nem7 akará mindazáltal az Úr a Dávid házát elveszteni, a szövetségéért, mellyet tett vala Dáviddal, és mivelhogy igéretet tett vala, hogy adna néki szövétneket, és az ő fijainak minden időben. Az Edomiták elpártolása.Az8 ő idejében szakada el Edom, hogy a Júda birodalmában ne lenne, és Királyt választának magoknak. Jórám9 azért elméne az ő Főembereivel és a vele való minden szekereivel : és felkelvén éjjel, megveré az Edomitákat, kik őtet megkörnyékezték vala, és azoknak szekereiknek fejedelmeit. Mindazáltal10 Edom ugyan elszakada tőle, hogy a Júda alatt ne lenne mind e mai napig. Ugyan akkor elszakada Libna is, hogy Jórám birodalmában ne lenne, mivelhogy elhagyta volna az ő attyainak Urát Istenét. Ő11 is rakata a Júdának hegyein oltárokat, és azt mivelé, hogy a Jérusálembeliek paráználkodnának, sőt ugyan felindítá őket arra, a Júdával egybe. Illés levele.Juta12 pedig azonközben az Illyés Próféta irása hozzá, mely így vala : Ezt mondja a te atyádnak Dávidnak Ura Istene : Milvehogy nem járál a te atyádnak Jósafátnak útán, sem a Júda Királyának Asának útán : Hanem13 járál az Izráel Királyainak útjokon, és praáználkodtatád a Júdát és a Jérusálemben lakozókat, a mint az Akháb háza is paráználkodtatá az Izráelt ; annakfelette a te atyádfiait, a te atyád cselédeit megöléd, kik sokkal jobbak voltak náladnál : Ímé14 az Úr nagy csapást bocsát a te népedre, fijaidra, feleségeidre, és minden jószágodra. Te15 pedig sok nyavalánkban gyötreltetel, bélednek fájdalmaiban lészesz mind addig, míg a te béled naponként kimegyen a nagy betegség miatt. Jórám halála.Felindítá16 azért az Úr Jórám ellen a Filiszteusok és az Arábiabeliek elméjeket, kik a szerecsenekkel határosok valának. Kik17 mikor felindultak volna Júdára, reá ütének, és zsákmányt vetének mindenben, valami találtaték a Király házában ; annakfelette fijait és feleségeit elvivék, és több nem marada meg fijai közzűl, hanem a legkisebb Joákház. És18 mind ezek után megveré őtet az Úr, bélinek szertelen nagy fájdalmával, melly gyógyíthatatlan vala. Lőn19 pedig egynéhány napok után, mikor a Prófétától mondott idő határa eljött volna két esztendő mulva, az ő béle mind kijára betegségében, és meghala nagy kinokban : és a köziség nem égete néki drága illatú szerzsámokat az ő temetőhelyén, mint az ő attyainak égettek vala. Harminczkét20 esztendős vala, mikor uralkodni kezde, és nyolcz esztendeig uralkodék Jérusálemben. És mikor minden gyönyörűség nélkűl élt volna : eltemeték őtet a Dávid városában, de nem a Királyok koporsójában. Akházia22 gonosz országlása és veszedelme.Választák1 pedi Királlyá Jérusálemnek lakosai ő helyette az ő legkisebb fiját Akháziát ; mert az előtte valóket mind megölték vala azok, kik az Arábiabeliekkel jöttek vala a táborba. Uralkodék azért Akházia, Jórámnak a Júda Királyának fija. Kinek2 annyának neve Atália vala, Omrinak leánya, kinek birodalmának negyvenkettődik ezstendeje vala, mikor Akházia uralkodni kezde, ki csak egy esztendeig uralkodék Jérusálemben. Ez3 is az Akháb házának útain jára : mert az ő annya vala néki tanácsosa az istentelen cselekedetre. Azért4 gonoszúl cselekedék az Úr szemei előtt, miképen az Akháb háznépe : mert azok voltak tanácsadói attya halála után, az ő veszedelmére. Sőt5 inkább mindenestúl azoknak tanácsok szerint jára, és elméne Jórámmal az Akháb fijával az Izráel Királyával ütközetre Hazáel ellen, a Siriabeli Király ellen, a Gileádbeli Rámóthba, holott a Siriabeliek Jórámot igen megverék. Megtére6 azért, hogy magát gyógyíttatná Jezréel városában ; mert igen megsebesíttetett vala Ráma város alatt, mikor hadakoznék Hazáel ellen, a Siriabeli Király ellen : Akházia pedig Jórámnak a Júda Királyának fija aláméne, hogy meglátná Jórámot az Akháb fiját Jezréelben ; mert beteg vala. Istentől7 vala pedig Akháziának romlása, hogy Jórámhoz menne ; mert mikor oda ment volna, kijőve Jórámmal Jéhu eleibe, ki Nimsi fija vala, kit az Úr megkenetett vala, hogy az Akháb háznépét kigyomlálná. Lőn8 azért, mikor Jéhu az Akháb házán bosszút állana : a Júda Fejedelmeire találkozék, és az Akházia attyafiainak fijaiira, kik Akháziának szolgálnak vala, és megölé őket. Akháziát9 is keresé és megfogák őtet, (ki Samariában rejtezett vala el) és hozák őtet Jéhuhoz, és őtet levágák és eltemeték ; mert ezt mondják vala : Ez a Jósafát fija, ki keresi vala az Urat teljes szívéből. És nem valami immár senki az Akházia háznépe közzűl, ki elég volna az országnak birodalmára. Athália gyilkossága.Továbbá10 Atália a Akházia annya, látván hogy az ő fija megolt volna : felkele és megölé a Júda háznépének minden királyi magvát. De11 Jósabát a Király leánya, vevé Joást az Akházia fiját, és kivivé titkon őtet a Király fijai közzűl, kik megölettetnek vala, és elrejté őtet és az ő dajkáját az ágyasháziba : És eltitkolá őtet Jósabát a Jórám Király leánya, ki vala a Jójada Pap felesége, (mert Akháziának huga vala) Atália előtt, hogy őtet meg ne ölhetné. És12 vala ő velek az Úr házában elrejtetvén hat esztendeig : Atália pedig bírja vala a földet. Jójada23 Joást királlyá teszi.A1 hetedik esztendőben pedig megerősödék Jójada, és maga mellé vevé a szövetségben a Századosokat, Azáriát a Jérohám fiját, Ismáelt a Jóhanán fiját, Azáriát az Obed fiját, Maaséját az Adája fiját, és Elisafátot a Zikri fiját. Kik2 a Júda országát körűl eljárván, öszvegyüjték Júdának minden városaiból a Lévitákat, és az Izráel attyainak Fejedelmeit, és jövének Jérusálembe. Szövetséget3 tőn pedig mind az egész Gyülekezet a Királlyal az Isten házában, minekutánna Jójada e képen szólott volna nékik : Ímé a Király fija fog uralkodni, a mint az Úr szólott volt a Dávid ijairól ; Azért4 dolgotok e legyen : Harmadrész közzűletek, kik a Szombatra szoktatok feljönni a Papok és a Léviták közzűl, ajtónálló legen. Harmadrész5 a Király házánál, és harmadrész a főkapunál álljon : az egész község pedig legyen az Úr házának pitvariban ; Senki6 ne menjen bé az Úr házába, hanem csak a Papok, és a kik szolgálnak a Léviták közzűl, ők menjenek bé : mert szent dologra rendeltettek ; az egész gyülekezet tartsa meg az Úr parancsolatjához. És7 a Léviták körűlvegyék a Királyt, kinek-kinek mind fegyvere legyen kezében, és valaki bémenne a házba, ottan megölettessék ; és a Király mellett legyetek, mikor bémegyen és mikor kijövénd. És8 mind a szerint cselekedének a Léviták és a Júdának egész gyülekezete, a mint nékik parancsolt ala Jójada Pap, és kiki maga mellé veszi vala az ő birodalmában való férjfiakat : mind azokat, a kik felmennek vala a Szombatra, mind a kik kijőnek vala Szombaton : Jójada Pap nem engedé, hogy a Lévitáknak seregek elmenne. És9 adá Jójada Pap a Századosoknak dárdákat, paizsokat és pánzcélokat, mellyek Dávid Királyéi voltak, mellyek az Isten házában valának. És10 állítá az egész gyülekezetet (kiknek fegyverek kezekben vala) a háznak jobb részétől fogva a háznak bal felől való részéig, az oltár mellett és a ház mellett a Király körűl. Akkor11 kihozák a Király fiját, és a koronát fejébe tevék, és a Királyhoz illendő ékességet reá adák, és Királlyá tevék őtet és megkené őtet Jójada és az ő fijai, és mondának ; Éljen a Király ! Athália megöletik.Mikor12 pedig meghallotta volna Atália a futosó népnek zengését, kik a Királyt dícsérik vala ; akkor ő is felméne a nép közzé az Úr házába. Holott13 mikor látta volna, hogy a Király állana az ő oszlopánál a belső pitvarnak bémenetelinél, és a Fejedelmek és a trombitások a Király mellett volnának, és hogy a föld népe is örülne, trobitálna, és az énekesek a zengő szerszámokkal énekelnének kik tudósok valának az isteni dícséretben : Atália zonnal ruháit kezdé szaggatni magán, és monda : Pártolás vagyon ! pártolás ! Kiküldé14 pedig Jójada Pap a Századosokat, a seregek Hadnagait, mondván nékik : Engedjétek, hogy menjen ki a rendeek között, és valaki utánna menne fegyverrel megölettessék. Mert ezt mondja vala a Pap : Ne öljétek meg őtet az Úr házában. Adának15 azért néki helyet, hogy kimehetne és mikor béjutott volna a Király háza felé a lovaknak kapuján, ott vágák le őtet. A baálimádás eltöröltetik.Szövetséget16 tőn pedig Jójada, ő maga között, a nép között és a Király között, hogy ők az Úr népei lennének. Béméne17 azért mind a sokasága Baál házába, és azt elrontá, és annak mind oltárait s mind bálványait egybetöré : Mattánt pedig a Baál Papját az oltárok előtt ölék meg. És18 helyekre állatá Jójada a tiszteket az Úr házában, mellyeket bíztak vala a Papokra és Lévitákra, kiket Dávid elrendelt vala az Úr házában, hogy áldoznának egészen égőáldozatokkal az Úrnak, a mint a Mózes törvényében megírattatott, nagy vígassággal és énekszóval, a Dávid rendelése szerint. Helyekre19 állítá az ajtónállókat is az Úr házának kapuira, és semmi dologban való tisztátalan bé nem mehet vala. Azután20 maga mellé vevé a Századosokat és a fő urakat, mind azokkal egyetemben, kik a községen uralkodnak vala, és mind a föld népét, és kivivé a Királyt az Úr házából, és bémenének a Király házának nagyobbik kapuján : és helyhezteték a Királyt a királyiszékbe. Nagy21 örömben lőn azért a földnek minden népe, és a város is megnyugovék : minekutánna Atáliát megölék fegyverrel. Joás24 király dicséretes tettei.Ht1 esztendős vala Jóás, mikor uralkodni kezde, és uralkodék Jérusálemben negyven esztendeig : az ő annyának neve Sibia vala, Beersebabeli. És2 cselekedék Joás az Úr előtt kedves dolgot, Jójada Papnak teljes életében. Vőn3 pedig néki Jójada két feleséget, és nemzé fiakat és leányokat. Ezekután4 végezé magában Joás, hogy az Úr házát megépítené. És5 öszvehívatá a Papokat és a Lévitákat, és monda nékik : Menjetek el a Júda városaira, és szedjetek az Izráel népétől fejenként pénzt, hogy esztendőnként a ti Istentek házát építsék meg ; ti pedig e dologban hamar eljárjatok. És nem sietének a Léviták. Ezokáért6 hívatá a Király Jójadát a Papifejedelmet, és monda néki : Miért nem kénszerítetted a Lévitákat, hogy béhoznák Júdából és Jérusálemből az ajándékot, mellyet rendelt Mózes az Úr szolgája, és az Izráelnek Gyülekezete a Gyülekezetnek sátorához ? Mert7 amaz istentelen Atália és az ő fijai elpusztították az Isten házát, és az Isten házához rendeltetett jószágot a bálványokra költötték. És8 mikor parancsolt volna a Király : szerzének egy ládát, mellyet letevének az Úr házának kapuja előtt ; És9 meghirdeték Júdában és Jérusálemben, hogy hoznák el az Úrnak az ajándékot, mellyet az Isten szolgája Mózes rendelt volna, és parancsolt a pusztában az Izráelnek. Akkor10 nagy örömmel minden Fejedelmek és az egész község hozának és hányának pénzt a ládába, míglen megtelnék. Lőn11 pedig, mikor a ládát vinnék a Király gondviselőjéhez a Léviták által, (mert mikor látták, hogy a pénz sok volna, a Királynak Íródeákja, a Főpapnak választott emberével szembe lészen vala) hogy megüresítenék a ládát : azután ismét helyére teszik vala azt. És ezt mívelik vala minden napon, és nagy summa pénzt gyüjtének. És12 adá azt a Király és Jójada az Úr háza körűl való munkás szolgálat gondviselőjének : és fogadának favágókat és ácsokat az Úr házának megépítésére, vas és rézmíveseket is az Úr házának megerősítésére. Munkálkodának13 azért a mívesek, és az ő kezek által a romlások megépűlének, és helyére állíták az Úrnak házát elébbeni állapotja szerint, és megerősíték azt. Mikor14 pedig elvégezték volna, vivék a Királynak és Jójadának eleibe a maradék pénzt, mellyből csinálának az Úr szolgálatjához való edényeket, úgymint temjénezőket, kalánokat, arany és ezüst edényeket : És áldoznak vala égőáldozatokkal szüntelen az Úrnak házában, Jójadának teljes életében. Megvénhedék15 pedig Jójada és meegelégedvén életével, meghala : Száz harmincz esztendős korában hala meg. És16 eltemeték őtet a Dávid városában, a Királyok között : mivelhogy kedves dolgot cselekedett volna Izráelben, mind Istennel s mind az ő házával. Joás bálványozása.Minekutánna17 pedig meeghala Jójada : eljövének a Júda Fejedelmei és térdet fejet hajtának a Király előtt : és a Király engede nékik. És18 hátra hagyván az ő attyaiknak Urának Istenének házát, szolgálának a berkeknek és azokban való bálványoknak : melly vétekért lőn az Úrnak Júdára és Jérusálemre igen nagy haragja. És19 külde az Úr hozzájok Prófétákat, hogy azok által magához hívatná őket, kik bizonyságot tevének nékik ; de ugyan nem fogadák. Az20 Isten Lelke pedig felindítá Zakariást a Jójada Pap fiját, és felálla magas helyen a nép között, és monda nékik : Ezt mondja az Isten : Miért hagyátok hátra az Úrnak parancsolatait ? Nem használtok vele : mivelhogy hátrahagyátok az Urat, ő is hátrahagy titeket. Azok21 pedig reá támadván, ugyan ott az Úr háza pitvarában megkövezék őtet a Király parancsolatjából. És22 nem emlékezék meg Joás Király a jótéteményről, mellyel annak attya Jójada vala ő hozzá éltében, hanem megöleté a fiját. Mikor pedig meghala, ezt mondá : Lássa meg az Úr és ítélje meg. Joás büntetése és halála.Lőn23 pedig az esztendő forgásában, a Siriabeli Király hada feljöve ő ellen ; és méne Júdára és Jérusálemre, és mind egyik elveszték a népnek Fejedelmeit a nép közzűl, és az egész ragadománytküldék Damaskusba a Királynak ; Mert24 noha kevés emberekkel jött vala rájok a Siriabeli had : mindazáltal az Úr kezekbe adá a számtalan sok népet, mivelhogy az ő attyaiknak Urát Istenét elhagyták volna ; Joáson is bosszút állának. És25 mikor tőle elmentek volna és hagyták volna őtet nagy betegségekben : pártot ütének ellene az ő szolgái, a Jójada Pap fijának haláláért, és megölék őtet ugyan ágyában. És minekutánna megholt volna, eltemeték őtet a Dávid városában, de nem temeték őtet a Királyok koporsójában. Ezek26 támadtak vala pedig reá : Zabád az Ammonbeli Simeát asszony fija, és Józabád a Moábbeli Simrith fija. Az27 ő fijainak pedig számok és a ravásszedés, melly ő idejében lett az Isten házának is megépítése, ímé meg vagynak íratva a Királyokról való könyvben : Uralkodék pedig helyette az ő fija Amásia. Amásia25 országlása Júdában.Huszonöt1 esztendős korában kezdett vala Amásia uralkodni, és huszonkilencz esztendeig uralkodék Jérusálemben ; az ő annyának neve Jéhoaddán vala Jérusálemből való. És2 kedves dolgot cselekedék az Úr előtt : de nem tiszta szívvel. Lőn3 pedig azután, hogy országában megerősödék : megölé az ő szolgáit, kik a Királyt az ő attyát megölték vala. De4 azoknak fijaikat meg nem öleté, hanem a szerint cselekedék, a mint a törvényben a Mózes könyvében meg vagyon írattatva, mellyben az Úr így parancsolt volt, mondván : meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, és a fiak is meg ne ölettessenek az atyákért, hanem kiki az ő saját bűnéért ölettessék meg. Öszvegyüjté5 annakfelette Amásia a Júda népét, és választa közzűlök az atyáknak házoknépei szerint egész Júdában és Benjáminban Ezeredeseket és Századosokat : és megszámlálá őket húsz esztendősöktől fogva és a kik feljeb valának és talála azok közzűl válogatott fegyverfoghatókat, kopjásokat és paizsosokat, háromszáz ezeret. Annakfelette6 bérle az Izráeliták közzűl százezer erős férjfiakat, száz tálentom ezüstben. Eljöve7 pedig az isten embere ő hozzá mondván : Óh Király ; az Izráel népe veled el ne menjen : mert az Úr nem lészen az Izráellel, tudniillik az Efraimnak minden fijaival. Ha8 pedig kétes vagy benne, ám menj elő, készülj a viadalhoz : de ugyan megveret Isten téged az ellenség előtt : mert Isten hatalmában vagyon mind a segítség, mind a megveretés. Akkor9 monda Amásia az Isten emberének : Mit míveljünk a száz tálentom ezüst felől, a mellyet immár megadtam az Izráel népének ? És felele az Isten embere : Az Úr néked annál sokkal többet adhat. Kiválasztá10 azért azokat Amásia, a kik Efraimból jöttek vala ő hozzá, hogy mennének helyekre : Melly dologért igen megharagvának a Júda népére, és megtérének helyekre nagy búsulva. Amásia11 pedig megbátorodván, kiindítá népét, és méne a sós völgybe ; és megvere a Seir fijai közzűl tízezeret. Ismét12 a Júda fijai tízezer elevent fogának, kiket vivének egy magas kőszikla tetejére, és onnan nyakrafőre letaszigálák őket, és mind elszakadozának. A13 melly seregeket pedig megtérített vala Amásia, hogy ő vele ne mennének a hadba : Júdának városaira ütének Samariától fogva mind Bethóronig : és levágván háromezert azok közzűl, nagy sok nyereséget vivének el. Lőn14 azután, hogy Amásia megtére az Edomiták megverésekből : a sSeir fijainak isteneit elhozá és Isten gyanánt tisztelé azokat, kik előtt magát meghajtja vala, és azok előtt jóillatot tészen vala. Ezokáért15 megharagvék az Úr Amásiára, és bocsáta Prófétát hozzá, és monda néki : Miért imádád annak a népnek isteneit, kik meg nem szabadíthatták az ő népeket a te kezedbeől ? Lőn16 pedi, mikor e képen szólott volna néki, monda a Király néki : Valyon tanácsosa vagy é te a Királynak ? Hallgas, mert gonoszúl jársz. Megszünék azért a Próféta, minekutánna ezt mondotta volna : Látom hogy az Isten el akar téged veszteni mivelhogy ezt míveléd, és tanácsomat nem fogadád. Amásia17 pedig a Júda Királya tanácsot tartván, követet külde Joáshoz a Joákház fijához, ki Jéhunak fija vala, az Izráel Királyához, mondván : Nossza szálljunk szembe egymással ! Akkor18 Joás az Izráel Királya illyen választ tőn Amásiának a Júda Királyának : A Libánus hegyén való tövis külde a Libánuson való czédrusfához, hogy ezt mondanák : A te leányodat add az én fiamnak feleségűl ; azonközben azon elmenvén egy fenevad, melly a Libánuson lakik vala, eltapodá azt a töviset. Te19 magadban így gondolkodtál : Megverém az Edomitákat, azért fuvalkodtál fel magadban, hogy dicsekedjél. Kérlek maradj otthon, miért szerzesz magadnak veszedelmet, hogy mint te s mind Júda elvesszen általam. De20 ugyan nem nyughaték Amásia : mert Isten elvégezte vala, hogy az ellenség kezébe adná őtet, mivelhogy az Edomitáknak isteneit imádták volna. Felindula21 azért Joás az Izráel Királya, és szembe szállának egymással, ő és Amásia a Júda Királya, Beth-sémesnél, melly Júdában vagyon. És22 Júda megveretteték az Izráeltől, és kiki mind szalada az ő sátorához. Amásiát23 pedig a Júda Királyát a Joás fiját, ki Joákház fija volt, Joás az Izráel Királya elfogá Bethsémesben, és vivé őtet Jérusálembe, és Jérusálemnek kőfalát letöré az Efraim kaputól fogva, mind a szegeletnek kapujáig négyszáz singnyire. És24 mind az aranyat, mind az ezüstöt, és mindenféle edényeket, a mellyek találtatának az Isten házában az Oben-Edom birtoka alatt, és a Király házának kincsei között, a főfő népeknek fijaival egyetemben, mind Samariába vivé. Éle25 pedig Amásia a Joás fija, a Júda Királya, minekutánna meghala Joás a Joákház fija az Izráel Királya, tizenöt esztendeig. Amásiának26 pedig több lett dolgai elsők és utolsók, avagy nincsenek é megíratva a Júda és az Izráel Királyainak könyvökben ? Mert27 attól fogva, hogy Amásia az Úrtól elszakada, mikor Jérusálemben ellene támadtak volna, Lákisba szalada : és küldének utánna Lákisba, és ugyan ott megölék őtet. És28 elhozák onnét lovakon, és eltemeték őtet az ő attyai között, Júdának városában. Uzziás26 vagy Azariás először jól és szerencsésen uralkodik.Akkor1 előhozván az egész Júda nemzeetsége Uzziást, (ki tizenhat esztendős vala,) Királlyá tevék őtet az ő attya Amásia helyett. Ez2 építé meg Elótot, mellyet Júdának megvőn, minekutánna Amásia Király megholt volna az ő attyaival egybe. Tizenhat3 esztendős korában kezdett vala uralkodni, és ötvenkét esztendeig uralkodék Jérusálemben : az ő annyának neve Jékólia vala, Jérusálemből való. És4 cselekedék az Úr előtt kedves dolgot mind a szerint, a mint az ő attya Amásia cselekedett vala. És5 keresi vala az Istent Zakariás Próféta idejében, ki az Isteni látásokban tudós vala, valamíg pedig az Úr keresé, jó előmenetelt adott néki Isten ; Mert6 kimenvén hadakozék a Filiszteusok ellen ; és a Gáth kerítését, a Jabné kerítését, és az Asdód kerítését letöré, és épite városokat Asdódban, és a Filiszteusok tartományában. És7 megsegéllé őtet az Isten a Filiszteusok ellen és az Arábiabeliek ellen, kik lakoznak vala Gúr mezején és Hamennimban. Adának8 az Ammoniták az Uzziásnak ajándékot, és kiméne az ő híre neve szintén Égyiptomig ; mert felette igen felnevekedett vala az ő hatalma ; Mert9 építe Uzziás tornyokat Jérusálemben a szegelet kapu felett : a völgy kapja felett és a szegeletek felett, és igen megerősítteté azokat. A10 pusztában is tornyokat raka, és sok kútakat ása : mert sok nyája vala mind a völgyekben, mind a térföldön, és majorkodó szolgái, vinczelérei a hegyekben és a Kárméluson : mivelhogy a majorkodásnak szeretője vala. Vala11 pedig Uzziásnak hadakozó népe is, harczra kimehető seregenként, a szerint a mint meg volt számláltatva Jéhiel Iródeák által, a Maaséja Tiszttartó által, a Hananiás parancsolatjából, ki vala a Király Fejedelmei közzűl egy. A12 cselédek Fejedelmeinek mindenestől fogva való számok, az erősek közzűl, kétezer és hatszáz vala. És13 ezeknek birodalmokban valának igen erős hadakozók háromszázezeren, hétezeren és ötszázan, kik vitézi módon forgolódnak vala, hogy a Királyt megsegéllenék ellenségei ellen. Készíte14 pedig az ő hadának Uzziás paizsokat, kopjákat, sisakokat, pánczélokat, 1veket, és parittyába való köveket. Készítse15 annakfelette Jérusálemben nagy mesterséges hadakozó szerszámokat, mellyek lennének a tornyok tetejében, és a kőfalnak szegeletein, nyilaknak és nagy köveknek kihajigálásokra. És az ő híre neve mindenfelé kiméne, mivelhogy csudaképen forgatná magát, míg igen megerősödnék. Uzziás felfuvalkodik és önhatalmú füstöléséért poklossággal büntettetik.Mikor16 pedig immár e képen megerősödött volna : magában felfuvalkodék, míg magát megfertéztetné, és vétkezék az ő Ura Istene ellen : az Úr telmplomába béméne, hogy a füstölő oltáron füstölne. Béméne17 pedig ő utánna Azárisá Pap, és vele az Úr Papjai nyolczvanan, igen erősek. És18 ellene állának Uzziás Királynak, és mondának néki : Uzziás ! nem te dolgod az Úrnak füstölni, hanem az Áron Pap fijaié, kik arra szenteltettek. Menj ki e szent helyből ; mert igen vétkezél : tisztességedre nem lészen az Úr Istentől. És19 megharaguvék Uzziás, kinek kezében vala a füstölő szerszám hogy füstölne, és mikor e képen haragudnék a Papokra, bélpoklosság támada a homlokán ugyan a Papok előtt az Úr házában, a füstölő oltár előtt. És20 mikor tekintett volna ő reá Azáriás a Főpap, és vele mind a több Papok : láták a bélpoklosságot az ő homlokán ; és hamar elüzék őtet onnét, és kénszeríték kimenni ; mert az Úr megverte vala őtet. És21 lőn Uzziás Király mind halála napjáig bélpoklos : és lakik vala egy magának való szabados házban mint bélpoklos ; mert az Úr házából kivettetett vala. Jótám pedig az ő fija bírja vala a Király házát, és ítéletet tészen vala a föld népének. Uzziásnak22 pedig első és utolsó dolgait megírta Ésaiás Próféta, az Ámos fija. És23 meghala Uzziás az ő attyaival egybe, és eltemeték őtet az ő attyai között a Királyok temetőmezején : mert ezt mondják vala felőle ; bélpoklos volt. És uralkodék Jótám az ő fija helyette. Jótám27 jó és szerencsés országlása.Huszonöt1 esztendős vala Jótám, mikor uralkodni kezde, és tizenhat esztendeig uralkodék Jérusálemben ; az ő annyának neve Jérusa vala, a Sádók leánya. És2 cselekedék kedves dolgot az Úr előtt, mint szintén az ő attya Uzziás cselekedett vala, csak hogy az Úr templomába bé nem megyen vala ; de a község még vétkezik vala. Ő3 építé meg az Úr házának felső kapuját, a vár kerítésén is sokat építe. Annakfelette4 a Júda hegyes földén városokat építe és a szép ligetes erdőkön palotákat és tornyokat rakata. Ő5 is hadakozék az Ammon fijainak Királyok ellen, kikeet megvere : és adának néki az Ammon fijai azon esztendőben száz tálentom ezüstöt, és tízezer véke búzát, tízezer véka árpát is. Ezt fizették néki az Ammon fijai a második és harmadik esztendőben is. Megerősödék6 azért Jótám ; mert az ő útain viseli vala az ő Ura Istene előtt. Jótámnak7 pedig több dolgait, miden hadakozásait és útait, ímé megírták az Izráel és a Júda Királyainak könyvökben. Huszonöt8 esztendős korában kezdett vala uralkodni, és tizenhat esztendeig uralkodék Jérusálemben. És9 elaluvék Jótám az ő attyaival, és eltemeték őtet a Dávid városában ; és uralkodék Akház az ő fija helyette. Akház28 istentelen országlása.Húsz1 esztendős vala Akház mikor uralkodni kezde, és tizenhat esztendeig uralkodék Jérusálemben, és nem cselekedék kedves dolgot az Úr előtt, mint Dávid az ő attya ; Hanem2 jára az Izráel Királyainak útjokon, és öntött bálványokat csináltata a Baál tisztességére. Annakfelette3 temjéneze is a Hinnom fijának völgyében : fijait is megégeté tűzben a Pogányoknak utálatosságok szerint, kiket az Úr az Izráel fijai elől kiüzött vala. Áldozék4 és temjéneze a hegyek tetején is, a halmokon is és minden zöld fa alatt. Ezokáért5 az ő Ura Istene adá őtet a Siriabeli Király kezébe, és őtet igen megverék, és fogva vivének ő tőle sok foglyokat, kiket Damaskusba vivének. Annakfelette az Izráel Királya kezébe is adattaték, és az is őtet igen megveré ; Mert6 Pékah a Rémália fija Júdában egy nap levága száz húszezer embert, mind az erőssét ; mivelhogy az ő Eleiknek Urokat Isteneket hátrahagyták vala. Annakfelette7 az Efraimbeli hatalmas Zikri megölé Maásiát a Király fiját, Azrikámot is az ő házának gondviselőjét, Elkánát is, ki a Király után második vala. Fogva8 vivének ismét az Izráel fijai az ő attyokfiai közzűl, kétszázezer asszonyt, fiakat, leányokat, és nagy sok jószágot kóborlának el tőlök, és azzal a nyereséggel mennek vala Samariába. Odéd próféta.Vala9 pedig Samariában az Úrnak Prófétája, kinek neve Obed, ki eleibe menvén a hadnak, a melly Samariába megyen vala, monda a hadnak : Ímé mivelhogy a ti atyáitok Urának Istenének haragja a Júda ellen felgerjedett, aért adta őket kezetekbe ; és ti sokat levágátok közzűlök a ti nagy búsulástokban, melly szintén az égig felhata. És10 immár most arról gondolkodtok, hogy a Júdának és Jérusálemnek fijait magatok alá vessétek, hogy néktek szolgáitok és szolgálóleányitok legyenek. A vagy nem teszitek é ezzel magatokat a ti Uratoknál Istenteknél bűnösökké ? Azért11 halljátok meg szómat : vigyétek vissza a ti atyátokfiai közzűl való foglyokat, kiket ide hoztatok ; mert ha ezt nem mívelitek, az Úrnak nagy haragja lészen rajtatok. Akkor12 felkelének az Efraimból való Főrendeknek férjfiai, tudniillik Azáriás a Jóhanán fija, Berékiás a Mesillemót fija, Ezékiás a Sallum fija, és Amása a Hadlai fija, azok ellen, kik a viadalból jőnek vala. És13 mondának nékik : Ne hozzátok ide bé a foglyokat ; mert felette igen nagy bűn lészen ez, a mit akartok mívelni, és ezzel a mi bűneinket és vétkeinket megsokasítjátok ; mert e nélkűl is sok bűnünk vagyon, és az Úrnak haragja vagyon az Izráelen. A14 had azért a foglyokat, és a nyereséget ugyan ott elhagyák a Fejedelmek előtt, és az egész gyülekezet előtt. És15 felállának a megneveztetett személyek és fogák a foglyokat, és a kik mezítelenek valának közzűlök, felöltözteték a nyereségből : felöltözteték, mondom, azokat, sarukat is adának lábaikra ; ételt és italt is adának nékik ; meg is kenék őket és elvivék szamarakon a betegeseket, és vivék őket a pálmafáknak városába Jérikhóba az ő attyokfiaihoz ; azután ők megtérének Samariába. Isten büntetései Akházon.Az16 időben külde Akház Király az Assiriabeli Királyhoz, hogy lennének néki segítséggel. Mert17 még az Edomeusok is eljöttek vala, és a Júda népe közzűl sokat levágának és rabokat fogának : A18 Filiszteusok is mind ellepék a lapáczon való városokat, és Júdának dél felől való részét és megvevék Bethsémest, Ajalont, Gederótot, Sókot is és annak faluit : Timnát és annak faluit, Gimzót és annak faluit, és ott laknak vala : Mert19 az Úr megalázta vala Júdát Akházért az Izráel Királyáért : mert a Júdát elhajtota vala, hogy vétkeznék az Úr ellen. Eljöve20 azért ő hozzá Tiglát-Pilnéser Assirának Királya, ki őtet megszorongatá, és nem erősíté őtet ; Mert21 Akház az Úr házát, a Királyét, a Fejedelmekét megfosztá, és az Assiriabeli Kirlynak ada ajándékot ; de ugyan nem lőn segítséggel néki ; Valamikor22 pedig az Úr őtet megszorongatja vala, annál inkább vétkezik vala az Úr ellen ; ugyanaz vala Akház Király : Mert23 a Damaskusbeli isteneknek áldozik vala, a kik őtet megverték vala, ezt mondván : Mivelhogy a Siriabeli Királyoknak istenei igen segéllik őket ; azért én is azoknak áldozom, hogy segéljenek engemet is : holott mind néki, mind az egész Izráelnek azok voltak romlásokra. És24 öszvehordá Áakház az Isten házának edényeit, és öszvetöré az Isten házának edényeit, és az Úr házának ajtait bezárlá, és oltárokat raka magának Jérusálemnek minden szegeletiben ; Júdának25 minden városaiban is építe oltárokat, hogy az idegen isteneknek temjénezne ; és az ő attyainak Urát Istenét e képen haragra felingerlé. Az26 ő több dolgai pedig és útai mind elsők mind utolsók, ímé meg vagynak írattatva a Júda és az Izráel Királyainak könyvökben. Meghala27 pedig Akház az ő attyaival, és eltemeték őtet Jérusálem városában ; mert nem vivék őtet az Izráel Királyainak koporsóikba. És uralkodék az ő fija Ezékiás ő helyette. Ezékiás29 helyre állítja az Isten tiszteletét.Ezékiás1 kezde uralkodni, mikor vona huszonöt esztendős ; és uralkodék huszonkilencz esztendeig Jérusálemben ; az ő annyának neve vala Abija a Zakariás leánya. És2 cselekedék kedves dolgot az Úr előtt mind a szerint, a mint Dávid az ő attya cselekedett vala. És3 az ő királyságának első esztendejében az első hónapban megnyitá az Úr házának ajtait, és azokat megújíttatá. És4 egybehívatá a Papokat s a Lévitákat, öszvegyüjté őket a napkelet felől való utczában. Mondván5 nékik : Halljátok meg szómat Léviták : Midjárt magatokat szenteljétek meg, a ti atyáitok Urának Istenének házát is szenteljétek meg, és minden undokságot a szent helyről hordjátok ki ; Mert6 igen vétkeztek a mi atyáink, és a mi Urunk Istenünk előtt gonoszt cselekedvén, hátra hagyták őtet, és az Úr sátorától elforeulván, háttal fordulak ő hozzá. A7 tornácz ajtait is bezárták, a szövétnekeket is megoldották, a temjénezést is elhagyták ; és nem áldoztak égőáldozattal az Izráel Istenének a szent helyen. És8 ezért volt az Úrnak illyen nagy haragja a Júdán és Jérusálemben ; és adata volt őket rabságra és pusztulásra és süvöltsére, a mint ti magatok is látjátok. És9 ímé a mi atyáink fegyver miatt hullottak el, fijaink, leányink és feleségink fogásgba vitettek e dolgokért. Most10 azért én elvégeztem magamban, hogy az Izráel Urával Istenével szövetséget szerezzek, hogy haragját tőlünk elfordítsa. Szerelmes11 fijaim, most ne tévelyegjetek ; mert az Úr titeket elválasztott, hogy ő előtte állván, néki szolgáljatok ; hogy szolgái legyetek néki, és ő előtte jóillatot szerezzetek. Felkelének12 azért a Léviták, Máhát az Amásai fija, Jóel az Azárja fija, kik Kéhátiták valának : a Mérári fijai közzűl pedig Kis az Abdi fija, és Azária a Jéhalélel fija, és a Gersoniták közzűl Joah a Zimma fija, és Eden a Joah fija. Az13 Elisáfán fijai közzűl Simri és Jéhiel ; az Asáf fijai közzűl Zakariás és Mattánia. A14 Hemán fijai közzűl is Jéhiel és Simei : A Jéduton fijai közzűl Semája és Uzziel. Öszvegyüjték15 az ő attyokfiait is, ki megszenteltetvén, bémenének a Király parancsolatja szerint az Úrnak dolgaira az Úr házának megtisztítására. Mert16 bémenvén a Papok az Úr házának belső részébe, hogy azt megtisztítanák ; kihrdának belőle minden rútságot, mellyet az Úr templomában találának, az Úr házának pitvarába ; honnét fogadák a Léviták, hogy kihordanák a Kedron patakába. Elkezdék17 pedig a megszentelést az első hónapnak első napján, és nyolczadnapon azután bémenének az Úr házának tornáczába, és megszentelék az Úr házát nyolczadnapig, úgy hogy azon első hónapnak tizenhatodik napján elvégeznék. Bémenének18 azért Ezékiás Királyhoz, és mondának : Megtisztítottuk mindenestől az Úr házát, az egészen égőáldozatnak oltárát is, minden hozzá tartozó edényekkel egybe, a szent asztalt is, minden szerszámaival. Minden19 egyéb szerszámokat is mellyeket Akház Király az ő királyságában elhagyott volt, mikor Isten ellen vétekezett volna, megkészítettünk és megszenteltünk : és ímé mind az Úr oltára előtt vagynak. Jó20 reggel azért felkele Ezékiás Király és öszvegyüjté a városbeli Fejedelmeket, és felméne az Úr házába. És21 vivének fel hét tulkot és hét kost, hét bárányt és hét kecskebakot a bűnért való áldozatra az országért, a szent hajlékért, és Júdáért ; és megparancsolá az Áron fijainak a Papoknak, hogy megáldoznák az Úr oltárán. Megölék22 azért a tukokt, és a Papok azoknak véreket vévén, elhinték az oltárra ; hasonlatosképen megölvén a kosokat, elhinték azoknak véreket az oltárra ; a bárányokat is megölvén, azoknak is véreket az oltárra hinték. Utólszor23 előhozák a bűnért való kecskebakokat is a Király előtt és a Gyülekezet előtt, és kezeket rájok tevék. Minekutánna24 a Papok azokat megölték volna, megtisztíták azoknak vérekkel az oltárt az egész Izráelnek megtisztulására : mert mind az egész Izráelért parancsolta vala a Király, hogy lenne az egészen megégetendő áldozat, és a bűnért való áldozat. És25 hagyá a Lévitákat az Úr házában czimbalmokkal, náblumokkal és hegedűkkel, Dávidnak és Gádnak a Király Prófétájának, és Nátán Prófétának parancsolatjok szerint ; mert ez az Úrtól volt megmondatva az ő Prófétái által. Előállának26 azért azok a Léviták a Dávid zengő szerszámaival ; a Papok is a trombitákkal. És27 megparancsolá Ezékiás, hogy egészen égőáldozatot áldoznának az oltáron. Mikor pedig az áldozat elkezdeték : az Úrnak trombitákkal való éneklése is akkor kezdeték bizonyos énekekkel, és Dávidnak az Izráel Királyának szerszámaival. Azonközbe28 az egész Gyülekezet imádkohzik vala, mikor az énekesek énekelnének, és a torombitások trombitálnának mind addig, míg az egészen égőáldozat elvégeztetnék. És29 immár hogy elvégezték volna az áldozatokat ; a Király és mindnyájan a vele valók leborúlván arczal, imádkozának. És30 megparancsolá Ezékiás Király és a Fejedelmek a Lévitáknak, hogy az Urat dícsérnék a Dávid és az Asáf Próféta dícséreteivel : kik mikor nagy örömmel dícsérték volna az Urat, meghajtván magokat, imádák az Istent. Azután31 szóla és monda Ezékiás : Immár a ti szogálatotokat az Úrnak szenteltétek, azért immár jöjjetek elő, és hozzatok áldozatokat és háláadásnak áldozatit az Úr házába. Azért az egész Gyülekezet hoza bűnért való áldozatokat, és háláadásnak áldozatit, és kiki az ő akaratja szerint egészen égőáldozatokat. És32 az áldozatra való barmoknak számok, mellyeket a Gyülekezet hozott vala, e volt : hetven tulok, száz kos, kétszáz bárány. Mind ezek az Úrnak egészen megégetendő áldozatjára valók voltak. Egyéb33 áldozatra szenteltetett barmoknak számok ez : Hatszáz tulok, háromezer juh. De34 mivelhogy a Papok kevesen valának, és nem valának elégségesek az áldozatra való minden állatoknak elszerzésére : annakokáért az ő attyokfiai a Léviták segélléneknékik mind addig, míg azt a munkát elvégeznék, és míg a több Papok magokat megszentelnék ; mert a Lévitáknak szívek tisztább vala a magok megszentelésére, hogynem mint a Papoknak. Ennekfelette35 az egészen égőáldozatok bőséggel voltak a háláadásra való áldozatoknak kövérivel egybe, és az egészen égőáldozatnak italiáldozatival. És e képen helyére állaták az Úr házának szolgálatját. Örvendeze36 azért felette igen Ezékiás, és ő vele mind az egész Gyülekezet, hogy az Isten tiszteletét helyére állatta volna ; mert igen hirtelen lőn e dolog. A30 húsvét meghirdetése és ünneplése.Elkülde1 pedig Ezékiás az egész Izráel népéhez és Júdához : Efraimnak és Manassénak íra leveleket is, hogy jönnének el az Úr házához Jérusálembe, hogy az Izráel Urának Istenének a húsvétibárányt megkészitenék. A2 Király pedig és a Fejedelmek tanáfsot tatának a Jérusálembeli egész Gyülekezettel egye, hogy a Húsvétnak Innepét a második hónapban szentelnék meg : Mert3 azt mikor semmiképen véghez nem vihették, mivelhogy a Papok kevesen szentetettek volna meg, a nép is nem gyült volna fel Jérusálembe. És4 e végzés igen tetszék mind a Királynak, mind az egész Gyülekezetnek. És5 ezt végezék, hogy megkiáltanák egész Izráelben Beersebától fogva mind Dánig, hogy az Izráel Urának Istenének Húsvétinnepe megszentelésére eljőnének Jérusálembe, mert sok időtől fogva nem szentelték volna meg a szerint, a mint a törvényben meg volt írva. Elmenének6 azért a posták a Király levelével és a Fejedelmekével, az egész Izráelnek és Júdának földökre, és a Király parancsolatjából ezt mondják vala : Izráelnek fijai ! térjetek meg Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Urához Istenéhez, ő is megtér hozzátok, kik megmaradtatok az Assiriabeli Királyoknak kezektől. Ne7 is legyetek ollyanok, mint a ti atyáitok és atyátokfiai, kik vétkeztek volt az ő attyaiknak Ura Istene ellen és elpusztította őket, a mint magatok is látjátok. Most8 meg ne keményítsétek nyakaitokat mint a ti atyáitok ; adjátok az Úrnak kezeteket, és bémenvén az ő Szenthelyébe, mellyet megszentelt örökké, szolgáljatok a ti Uratoknak Istenteknek, és elfodul rólatok haragja ; Mert9 hogyha ti megtéréndetek az Úrhoz ; a ti atyátokfiai és fijaitok kétség nélkűl kedvet találnak azoknál, a kik őket fogva elvitték, hogy ez ő földökre megtérjenek ; mert igen irgalmas és kegyelmes a ti Uratok Istentek, el sem fordítja orczáját tőletek, ha ő hozzá megtéréndetek. Mikor10 pedig a posták városról városra mennének az Efraim és a Manasse földén mind Zebulonig, nevetik és csúfolják vala őket : Mindazáltal11 némellyek az Áser Manasé és a Zebulon nemzetségéből megalázák magokat, és eljövének Jérusálembe. Júdában12 is ezt cselekedé az Istennek keze, adván beléjek egy akaratot, hogy engednének a Király parancsolatjának és a Fejedelmekéne, az Úr beszéde szerint. Sok13 nép gyüle azért Jérusálembe, hogy a kovásztalan kenyereknek Innepét megszentelnék a második hónapban, gyüle mondom sok nép reá. Felkelének14 pedig és elronták az oltárokat, mellyek valának Jérusálemben, és minden temjénező oltárokat elrontának és a Kedron patakába hányának. Azután15 megáldozák a húsvétibárányt a második hónap tieznnegyedik napján. Minekutánna pedig a több Papok és Léviták megpirulván, magokat megszentelték volna ; egészen égőáldozattal áldozának az Úr házában ; És16 kiki mind álla az ő helyére az ő szokások szerint, és Mózesnek az Isten emberének törvénye szerint, és a Papok a Léviták kezekből elvevén a vért elhintik vala azt. Mivelhogy17 pedig nagy sokan valának a Gyülekezetben, kik magokat meg nem szentelték vala ; azokáért a Léviták forgolódnak vala a húsvétibárányoknak megölésekben, minden tisztátalanért, hogy azokat megszentelnék az Úrnak ; Mert18 nagy része a népnek, sokan az Efraimból, Manasséból, Issakhárból és Zebulonból magokat meg nem szentelték volt, mikor megennék a húsvétibárányt, nem a szerint, a mint meg volt írattatva : de könyörge Ezékiás a sokaságért mondván : A kegyes Úr tisztítsa meg azt ; Valaki19 az ő szívét készítette az Úr Istennek az ő attyainak Istenének megkeresésére : ha szintén nem volna is megtisztíttatva a mint a szent tisztaság kívánná. Meghallgatá20 pedig az Úr Ezékiást, és a népnek megkegyelmeze. Megszentelék21 azért az Izráel fijai, kik Jérusálemben találtatának a kovásztalan kenyereknek Innepét hét napig nagy örömmel, és dícsérik vala az Urat minden napon a Léviták és a Papok, az Úr erejét éneklőszerszámokkal. És22 szóla Ezékiás szívek szerint minden Lévitáknak, kik tudósok és jó szívvel valának az Úrhoz : Annakokáért evének az Innepen hét napon, áldozván háláadó-áldozatokkal, és dícsérvén az ő attyaiknak Urát Istenét. Tanácsot23 tarta pedig az egész Gyülekezet, hogy mégis hetednapig szentelné az Innepet ; és hét napot szentelének nagy vígassággal ; Mert24 Ezékiás a Júda Királya ada a Gyülekezetnek ezer tulkot, és hétezer juhot, a Fejedelmek is adának a Gyülekezetnek ezer tulkot, és tízezer juhot : a Papok is pedig immár nagy sokan magokat megszentelték vala. Nagy25 örömben vala azért az egész Júda Gyülekezete, a Papok és a Léviták és azoknak egész Gyülekezete, a kik Izráelből oda mentek vala, mind az idegenek, kik az Izráel földéről jöttek vala, mind a Júdában lakozók. És26 volt nagy vígasság Jérusálemben : Mert a Dávid Izráel Királya fijának Salamonnak idejétől fogva nem volt ehez hasonló Innep Jérusálemben. Ezekután27 felállának a Papok és a Léviták, és megáldák a Gyülekezetet : és meghallgattaték az ő szavok, és felhata az ő könyörgések mennybe az Isten szentséges lakhelyébe. A31 bálványozás eltörlése és gondoskodás.Mikor1 pedig immár elvégezték volna ezeket : kiméne mind az egész Izráel népe, a ki találtathaték Júdának városaiban, és eltörék a bálványokat és a berkeket kivágák : és elronták a kápolnákat és az oltárokat egész Júdából, Benjáminból, Efraimból és Manasséból, míg mind elvéteznék : azután visszatérének az Izráel minden fijai, kiki az ő örökségébe és városaiba. Továbbá2 Ezékiás a Papokat és a Lévitákat elrendelé az ő oszlások szerint, kit-kit mind az ő szolgálatja szerint, a Papokat és a Lévitákat a tüzes áldozatokra, és a háláadó-áldozatokra, hogy szolgálnának és hálákat adnának, és dícsérnék az Istent az Úr táborának kapuiban. A3 Király részét is elrendelé, hogy ő sajátjából adna a tüzes áldozatokra, min reggeli, mind estvéli tüzes áldozatokra, a szombatnapoknak, a hónapok első napjainak, az Innepeknek tüzes áldozatira, a mint meg volna írattatva az Úr törvényében. Meghagyá4 a népeknek is, a Jérusálemben lakozóknak, hogy megadnák a Papoknak és a Lévitáknak részeket, hogy az Úr törvényének véghezvitelében serényebbek lennének. Melly5 dolognak híre mikor elment volna : az Izráel fijai, a búzának, a bornak és olajnak, a méznek és minden mezei vetésnek zsengéjét bőséggel megadák : és mindenből a tizedeet nagy bőséggel meghozák. Az6 Izráel fijai is és a Júda fijai, kik lakoznak vala a Júda városaiban, ők is elhozák a barmokból és juhokból a tizedet : és a szent tizedeket is, mellyek az ő Uroknak Isteneknek szenteltettek vala ; és asztagokba rakák. A7 harmadik hónapban kezdék az asztagokat rakni, és a hetedik hónapban végezék el. Oda8 menvén pedig Ezékiás és a Fejedelmek, láták az asztagokat : és áldák az Urat, és az ő népét az Izráelt. Megkérdé9 pedig Ezékiás a Papokat és a Lévitákat az asztagok felől. Kinek10 felelvén Azáriás a Főpap, a Sádók nemzetségéből való, monda : Miolta az Úr házába kezdék az ajándékokat hozni : eleget ettünk, meg is maradt sok benne ; mert az Úr megáldotta az ő népét, és a megmaradt sokaságot is. Meghagyá11 pedig Ezékiás, hogy az Úr házában csinálnának tárházakat ; és megcsinálák. Béhordák12 azért a zsengéket, a tizedeket, az Istennek szenteltetteket is nagy hívséggel, és vala ezeknek gondviselője Konáni Lévita, és második, ennek attyafia, Simei. Jéhiel13 pedig és Azáriás, Náhát, Asáel, Jérimot, Józabá, Eliel, Ismákia, Máhát és Benája, gondviselők valának. Konániának és ennek attyafiának Simeinek birodalma altt, az Ezékiás Király parancsolatjából és Azáriáséból, ki az Isten házának főgondviselője vala. Kóré14 Lévita pedig a Jemma fija, ki ajtónálló vala napkelet felől, gondviselője vala az Istennek szabad akarat szerint való ajándékinak, hogy osztogatná az Úrnak ajándékit, és a szentséges állatokat. Ő15 mellette valának pedig ezek : Eden, Minjámin, Jésua, Semája, Amária, és Sekánia a Papok városaiban, nagy hívséggel ; hogy az ő attyokfiainak oszlások szerint, mind nagynak, mind kicsinynek egyaránt sáfárkodnának. (Az16 ő nemzetségekben való férjfiú magzatokon kivűl, kik volnának három ezstendősök és nagyobbak) mindennek, valaki az Úr házába bémegyen vala a nappali szolgálatra, az ő szolgálatjok, rendtartások, és oszlások szerint. Hogy17 sáfárkodnának, mondom, a Papi nemzetségnek az ő attyaiknak házok szerint ; a Lévitáknak is, a kik húsz esztendősök és fellebb valók volnának, az ő rendtartások és oszlások szerint. És18 ezeknek nemzetségeknek, minden apró magzatjaiknak, feleségeiknek, fijaiknak és leányaiknak és az egész gyülekezetnek, minekutánna a szent állatokról való gondviselés tisztibe szentelték volna magokat. Az19 Áron fijainak is, és a Papoknak az ő városaikhoz tartozó hostátokban, minden városban valának bizonyos nevű emberek, hogy anának minden férjfiú magnak részt kik a Papok közzűl volnának, azonképen a Lévitáknak is egész nemzetségeknek. És20 így cselekedék Ezékiás egész Júdában : A mi jó, igaz és állandó vala az ő Ura Istene előtt, azt míveli vala. Az21 Úr háza szolgálatjának minden dolgában pedig, mellyet elkezdett vala, a törvényben és parancsolatokban keresi vala az ő Istenét ; és mivelhogy tiszta szívéből míveli vala azt, annakokáért jó szerencsés volt. Jeruzsálem32 Sénakhéribtől vívatik, de csoda által megszabadul.Ezekután,1 és ennek elvégezések után eljöve Sénakhérib az Assiriabeli Király, és béméne Júdába, és megszállá az erős városokat ; és elgondolá hogy azokat letöretné, és magához foglalná. Mikor2 pedig Ezékiás meglátta volna, hogy Sénakhérib eljött volna, és Jérusálemet meg akarná szállani ; Tanácsot3 tarta az ő Fejedelmeivel, és Főembereivel, hogy a városon kivűl való forrásokat bétöltenék ; és segítséggel lőnnek néki e dologban ; Mert4 öszvegyülvén a sokaság, bédugának minden kútfejet, és az országnak közepén folyó patakot, mondván : Mivelhogy az Assiriai Királyok reánk jőnek, ne talljanak bő vizet. És5 megerősödvén, megépíté a városnak leromlott egész kerítését, mellyen rakata tornyokat, kivűl pedig más kőfalat is, a Millót is, a Dávid városában megerősíté : ennekfelette szerze sok fegyvert és sok paizst. Hadnagyokat6 is válogat a ahadakozó nép közibe ; és gyüjté őket magháoz a város kapujának utczájára, és szóla nékik szívek szerint, e képen : Erősek7 legyetek és bátorságosok, semmit se féljetek, meg se rettenjetek az Assiriai Királytól, és a vele való egész sokaságtól ; mert velünk többen vagynak, hogynem ő vele. Ő8 vele testi erősség vagyon : velünk pedig a mi Urunk Istenünk, hogy megsegéljen minket és érettünk hadakozzék. És megbátorodék a nép, ezt hallván Ezékiástól a Júda Királyától. Ezekután9 elküldé szolgáit Sénakhérib az Assiriai Király Jérusálembe, (ő pedig vala akkor Lákisnak ellenében minden hadával) Ezékiáshoz a Júda Királyához, és az egész Júdához, melly vala Jérusálemben, mondván : Ezt10 mondja Sénakhérib az Assiriai Király : Kihez biztok, hogy Jérusálemben maradtok a megszállásnak idején ? Avagy11 nem Ezékiás áltatott é el titeket, hogy titeket éhséggel és szomjúsággal megöljön ? mondván : A mi Urunk Istenünk megszabadít minket az Assiriabeli Király kezéből ! Avagy12 nem Ezékiás vesztette é el az ő magasságbeli otárait ? és meghagyta Júdának és a Jérusálem népének, ezt mondván : Csak egy oltár előtt imádkozzatok, és csak azon temjénezzetek. A13 vagy nem tudjátok é, mit míveltem mind én s mind az én atyáim e földnek minden népeivel ? Valyon e föld pogányainak isteneik megszabadíthatták é az én kezemből az ő földöket ? És14 vallyon mellyik volt a pogányonak istenei közzűl, mellyeket az én Eleim elvesztettek, a ki az én kezemből az ő népét megszabadíthatta volna, hogy a ti Istenetek is, az én kezemből titeket megzabadíthatna ? Most15 azért Ezékiás titeket el ne hittessen ; és nem csalogasson titeket e féle dologgal, ne hidjetek néki ; mert ha semmi népnek és országnak Istene az ő népét az én kezemből és az én atyáim kezekből ki nem szabadíthatta ; sokkal inkább a ti isteneitek meg nem szabadíthatnak titeket az én kezemből ! Ennekfelette16 is az ő szolgái sokat szólának az Úr Isten ellen, és Ezékiás ellen, az ő szolgája ellen. Levelet17 is íra, az Izráelnek Urát Istenét káromlással illetvén, és szolván ellene illyen módon : A mint e földön lakozó népeknek istenei meg nem szabadíthatták az ő népeket az én kezemből ; e képen az Ezékiás Istene az ő népét kezemből ki nem szabadíthatja. Kiáltnak18 vala pedig nagy felszóval Zsidó nyelven Jérusálem népe ellen, melly vala a kerítésen, hogy őket megrettentenék és megháborítanák, hogy a várost megvennék. És19 úgy szólának a Jérusálem Istene ellen, mint e földön való Pogányoknak isteneik felől, mellyek emberi kézzel csináltattak. Akkor20 Ezékiás Király könyörge, és ő vele Ésaiás Próféta az Ámos fija e káromlásért, és felkiáltának az égre. És21 elbocsátá az Úr az ő Angyalát, ki megöle minden erőseket, a Hadnagyot és a Fejedelmet az Assiriai Király táborában, és nagy szégyennel megtére az ő földébe. Bémenvén pedig az ő Istene kápolnájába, ugyan ott az ő saját fijai fegyverrel ölék meg őtet. Megszabadítá22 azért az Úr Ezékiást és a Jérusálem népét Sénakhéribtől az Assiriai Királytól, és mind a több ellenségtől ; és elvivé azokat, a kik őtet megkörnyékezték vala. És23 sokan ajándékokat hoznak vala Jérusálembe az Úrnak, Ezékiásnak is a Júda Királyának drága szép ajándékokat ; és az ő hire-neve naggyá lőn minden Pogányok szemei előtt azután. Ezékiás betegsége, dicsszomja és halála.Az24 időben Ezékiás esék, halálos betegségbe ; és könyörge az Úrnak, ki néki szólván, csudát ada néki. De25 nem cselekedék Ezékiás az ő hozzá való jótétemény szerint ; mert magában felfuvalkodék, mellyért Istennek is lőn haragja ő rajta, Júdán, és Jérusálemen. Megalázá26 pedig magát Ezékiás, az ő kevélységét elhagyván, a Jérusálemiekkel egybe : és míg éle Ezékiás, az Úr haragja rájok nem szálla. Mert27 vala Ezékiásnak nagy gazdagsága és dicsősége ; mert sok kincset gyüjtött vala magának ; ezüstöt, aranyat, drágaköveket, és drágafűszerszámokat, paizsokat, és mindenféle drága s kivánatos szerszámokat. Országa28 jövedelmének, tudniillik, gabonának, bornak, olajnak, tárházakat és mindenféle baromnak istállókat szép renddel szerzett vala. Városokat29 is építe magának és mindenféle barmoknak sokaságát szerze : mert az Isten néki igen nagy gazdagságot adott vala. Ennekfelette30 Ezékiás dugá bé a Gihon folyásának felző fejét, és elfordítá azt a föld alatt a Dávid városának napnyugot felől való része felé ; és minden dolgában igen szerencsés vala Ezékiás ; De31 mivelhogy a Babilóniabeli Fejedelmek követeivel megbarátkozék, kik ő hozzá küldettek vala, hogy hadakoznának a csudáról, melly lett vala a földön ; Isten őtet elhagyta vala, hogy megkisétené őtet, és meglátná, mi volna az ő szívében. Ezékiásnak32 pedig több lett dolgai és jótéteményei ímé meg vagynak írva az Ésaiás Prófétának, az Ámós fijának látásában, és a Júda az Izráel Királyainak könyvökben. Meghala33 pedig Ezékiás az ő attyaival, és eltemeték őtet a Dávid fijainak koporsóikon felűl, és mind az egész Júda és Jérusálem nagy tisztességet tőnnek néki az ő halálának idején ; és uralkodék Manassse, az ő fija helyette. Manasse33 bálványozása.Tizenkét1 esztendős vala Manasse, mikor uralkodni kezdett volt, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jérusálemben. Fselekedék2 pedig gonoszúl az Úr szemei előtt a Pogányoknak utálatosságok szerint, kiket az Úr az Izráel fijai elől kiüzött vala. Mert3 a magas oltárokat ismét megépíté, mellyeket Ezékiás az ő attya az előtt elrontott vala ; és oltárokat emele a bálványoknak, berkeket is plántála, és tisztelé az égnek minden seregeit, és szolgála azoknak. Oltárokat4 raka az Úr házában is, mellyről az Úr mondotta vala : Jérusálemben lészen az én nevem örökké. Rakata,5 mondom, oltárokat az égnek minden seregeinek, az Úr házának mindkét pitvariban. Fijait6 is átvitte a tűzön a Hinnom fijának völgyénbe : és az időnek forgásához hallgat vala, jövendőmondásokkal, varázslásokkal, és szemfényvesztésekkel él vala, ördöngösöket és jövendőmondókat szerzett vala magának : Sok egyéb gonoszságnak is találója vala az Úr szemei előtt, hogy őtet haragra felindítaná. A7 faragott bálványt, mellyet csináltatott vala, felemelé az Úr házában, mellyrőlmondott vala Isten Dávidnak, és az ő fijának Salamonnak : E házban és Jérusálemben, mellyet választottam az Izráelnek minden nemzetségei közzűl, helyheztetem az én nevemet mind örökké ; És8 nem üzöm ki az Izráelt e földről, mellyet adtam volt a ti atyáitoknak ; de így, ha ők is mind megtartándjátok, a mellyeket nékik Mózes által parancsoltam, minden törvényemet, czeremóniáimat és ítéletimet. Nagy9 botránkozással lőn azért Manasse Júdának és Jérusálemnek, több gnsozságot cselekedvén a Pogányoknál, kiket az Úr kigyomlált vala az Izráel fijai elől. És10 noha megszólította vala az Úr Manassét, és az ő népét ; de hallani sem akarák. Manasse fogsága, megtérése, imája.Rájok11 hozá azért az Úr az Assiriabeli Király seregének Hadnagyait, kik Manassét megfogák, és vasba vervén, megkötözék őtet két lánczczal, és Babilóniába vivék. Mikor12 pedig volna nagy erős fogságban : az ő Urához Istenéhez felfohászkodék, és magát igen megalázá az ő attyainak Istene előtt. És13 könyörge néki : és megkegyelmeze néki, ésmeghallgatván könyörgését, meghozá őket Jérusálembe az ő országába. Akkor esmére meg Manasse, hogy az Úr volna az igaz Isten. Ezekután14 a Dávid városa kivűl való kerítést megépíté, Gihonnak napnyugot felől való része felé, a pataktól fogva a halkupa bémeneteléig, Ofelt is körűlvéteté magas kerítéssel és vete seregek hadnagyait Júdnak minden erős városaiba. És15 elrontván az idegen isteneket és a bálványt az Úr házából, és minden oltárokat, mellyeket rakatott vala az Úr házának hegyén, és Jérusálemben : kihányatá azokat a városon kivűl. Megépíté16 pedig az Úr oltárát, és áldozék rajta engesztelő és háláadó-áldozatokkal, és megparancsolá a Júdának hogy szolgálnának az Izráel Urának Istenének. Mindazáltalmég17 akor a nép áldozik vala a magasságokon : de csak az ő Urának Istenének. Manassénak18 pedig több lett dolgai, Istenéhez való könyörgése : a Prófétáknak is intések, kik szólnak vala néki az Izráel Urának Istenének képében, ímé, meg vagynak íratva az Izráel Királyainak históriái között. Az19 ő könyörgése pedig, és az Isten mint kegyelmezett volt meg néki és minden bűne és az ő nagy vétke ; és a helyek, mellyekben magas oltárokat rakott volt, berkeket és báványokat állatott volt, minekelőtte megalázta volna magát : ímé meg vagynak íratva a Hózai beszédei között. És20 meghala Manasse az ő attyaival és eltemeték őtet az ő házában : és uralkodék Amon az ő fija helyette. A bálványozó Amon király megöletik.Huszonkét21 esztendős vala Amon, mikor uralkodni kezdett vala : és két esztendeig uralkodék vala Jérusálemben. És22 cselekedék nagy bűnt az Úr előtt mint szintén az ő attya Manasse cselekedett vala : mert minden bálványoknak, mellyeket az ő attya Manasse szerzett vala, áldozik vala Amon, és azoknak szolgál vala. Meg23 sem alázá magát az Úr előtt mint az ő attya Manasse, hanem inkább neveli vala Amn a bűnt. Pártot24 ütének pedig aző szolgái ő ellene, és őtet ugyan házában megölék. A25 földnek pedig népe levágá mind azokat, a kik Amon Király ellen támadtak vala, és Királlyá tevé a földnek népe Jósiást az ő fiját helyette. Jósiás34 eltörli a bálványozást.Nyolcz1 esztendős vala Jósiás, mikor uralkodni kezdett volt, és uralkodott harminczegy esztendeig Jérusálemben. És2 cselekedék jó dolgot az Úr előtt, s jára az ő attyának Dávidnak útain, nem hajol vala sem jobbkéz felé sem balkéz felé : Mert3 az ő királyságának nyolczadik esztendejében, mikor még gyermek volna, kezdé keresni aző attyának Dávidnak Istenét : tizenkettődik esztendejében pedig a Júdát és Jérusálemet kezdé megtisztítani a magas oltároktól és berkektől, a bálványoktól és öntött képektől. Leronták4 ő előtte a Baálimok oltárait is, és azokon való faképeket lehányatá : a berkeket is mind a bálványokkal és öntött képekkel egyetembe öszverontatá és apróra töreté, és elhinteté azoknak porát azonak temetőhelyeken, a kik az előtt azoknak áldoztak vala. A5 Papok csontjai is megégeté azoknak oltárain és megtisztítá a Júdát és Jérusálemet. Manassénak,6 Elfraimnak és Simeonnak városaiban is, mind Nafthaliig, köröskörűl mindeneket elronta. Lehányatá7 azért az oltárokat, a berkeket, és a bálványokat öszverontván, mind porrá téteté, és minden faképeket kiveszte Izráelnek minden földéből, azután megtére Jérusálembe. Jósiás kijavíttatja a templomot.Királyságának8 pedig tizennyolczadik esztendejében, minekutánna a földet és a házat megtisztítá : elküldé Sáfánt az Asália fiját, és Maaséját a város Fejedelmét, és Joát a Joákház fiját a Kanczelláriust az ő Ura Istene házának megépítésére. Kik9 Hilkiáshoz a Főpaphoz menvén, az Isten házában való pénzt, mellyet gyűjtöttek vala a Manasse, Efraim és a megmaradott egész Izráel fijaitól, az egész Júdától, és Benjámintól : kézhez adák az ajtónálló Léviták, mikor megtértek Jérusálembe. Adák,10 mondom, a pénzt a mivesekhez látóknak kezekbe, kik az Úr házának gondviselői valának, és abból fizetnek vala a miveseknek a gondviselők, azoknak, a kik munkálkodnak vala az Úrnak házán, hogy annak romlását megépítenék, és megerősítenék a házat. És11 adának pénzt az ácsoknak és a kőmiveseknek, hogy vennének faragott köveket, és foglalni való fákat és gerendáknak valókat a házaknak megépítésére, mellyeket elrontottak vala a Júda Királyai. Kik12 nagy hívséggel mivelnek vala az ő dolgokban, kiken pallérkodnak vala, Jáhát és Obádia Léviták, a Mérári fijai közzűl valók : és Zakairás, Mésullám a Kéhátiták fijai közzűl valók, kik szorgalmaztatják vala őket. E Léviták közzűl pedig mindenik az éneklő szerszámokhoz jól tud vala. A13 teherhordozókon pedig (mert kénszerítők valának a miveseken mindenféle dolgoban) pallérkodnak vala a Léviták közzűl rendelt Íródeákok, igazgatók, és ajtónállók. A törvénykönyvet megtalálják, olvasnak belőle.Továbbá14 mikor kihoznák az Úr házába bégyüjtött pénzt : Megtalálá Hilkia pap az Úr törvény könyvét, mellyet Mózes által kiadott volt. Szóla15 pedig Hilkia, és monda Sáfánnak az Íródeáknak : A törvénykönyvet megtalálám az Úr házában. És adá Hilkia a könyvet Sáfánnak. Vivé16 pedig Sáfán a könyvet a Királynak, a dolgot is megbeszélé néki, mondván : Valamit bíztál a te szolgáidra, abban híven eljárnak ; Mert17 az Úr házában talltatott pénzt egybetakarítván, adák azt a palléroknak és a míveseknek kezekbe. Megjelenté18 annakfelette Sáfán Íródeák a Királynak mondván : Hilkia Pap nékem egy könyvet ada : és elolvasa benne Sáfán a Király előtt. Mikor19 pedig a Király hallotta volna a törvénynek beszédit : ruháit meghasogatá. És20 parancsola a Király Hilkia Papnak, és Ahikámnak a Sáfán fijának, Abdonnak a Mika fijának, és az Íródeáknak Sáfánnak, és Asájának a Király szolgájának, mondván : Menjetek21 el, és kérdjétek meg az urat én képemben, és az Izráelnek és a Júdának maraékai képében, e megtaláltatott könyvnek beszédei felől : mert az Úrnak nagy haragja vagyon, a melly mi reánk szállott, azért hogy a mi atyáink nem tartották meg a Úrnak beszédét, hogy mind a szerint cselekedtek volna, a mint e könyvben meg volt iratva. Húlda prófétaasszony.Elméne22 azér Hilkia és a Király embere Húlda Prófétaasszonyhoz a Sallum feleségéhez, ki Thókéhát fija vala, ki Hasrának a ruhák gondviselőjének fija vala : (ez asszony pedig lakik vala Jérusálemben a másodrészen) és úgy szólának néki. Ki23 monda nékik : Így szól az Izráel Ura Istene : Mondjátok meg a férjfiúnak, a ki titeket hozzám küldött. Ezt24 mondja az Úr : Ímé én veszedelmet hozok e helyre, és a rajta lakozókra, azaz, mind az átkokat, mellyek meg vagynak iratva a könyvben, mellyet olvastak a Júda Királya előtt : Mivelhogy25 elhagytak engemet, és az idegen isteneknek temjéneztek hogy engemet felgerjesztenének haragra, az ő kezeiknek minden cselekedeti által : mellyért az én haragom gerjedett ez helyre, és el sem oltatik. A26 Júda Királyának pedig, ki titeket küldött, hogy az Urat megkérdjétek, így szóljatok : Így szól az Izráelnek Ura Istene : E beszédekre, mellyeket hallottál : Mivelhogy27 a te szíved meglágyula, és magadat megalázád az Isten előtt, mikor hallád az ő beszédeit e helye ellen és ennek lakosia ellen ;mivelhogy, mondom, magadat megalázád előttem, és ruháidat meghasogatád, sírál is előttem : én is téged meghallgattalak, ezt mondja az Úr. Ímé28 én téged e te atyáid közzé takarítlak, és tételetel a te koporsódba békességben, és nem látják a te szemeid a veszedelmet, mellyet én hozok ez helyre, és ennek lakóira. Kik ezt e szerint a Királynak megbeszélék. A szövetség megújítása.Akkor29 a Király elküldé, és öszvegyüjteté a Júdának és Jérusálemnek minden Véneit. És30 felméne a Király az Úr házába, és ő vele a Júdának minden férjfiai és Jérusálemnek lakosai, tudniillik a Papok, a Léviták, és az egész község nagytól fogva kicsinyig : És elolvasá fülök hallására a Szövetség könyvének minden beszédeit, mellyet találtak vala az Úr házában. Azután31 felállván a Király az ő helyében, fogadást tőn az Úr előtt, hogy ő az Urat követné és hogy parancsolatit, bizonyságtételeit és szerzéseit teljes szívéből és teljes lelkéből megőrizné, cselekedvén a Szövetségnek beszédeit, mellyek megírattak abban a könyben. És32 felfogadtatá e dolgot minden Jérusálembeliekkel, és mind a Benjáminból valókkal : és cselekedének a Jérusálembeliek az Istennek, az ő attyaik Istenének szövesége szerint. Akkor33 kiveszte Jósiás mindenutálatos bálványokat, mellyek valának az Izráel fijainak minden földökben, és kénszeríte mindent, valaki találtatik vala Izráelben, hogy szolgálna az ő Urának Istenének : és az ő egész életében el nem szakadának az ő attyaiknak Urától Istenétől. Jósiás35 jeles húsvétünneplése.Megszentelé1 annakfelette Jósiás Jérusálemben a Husvétinnepet az Úrnak : és megölék a husvétibárányt tizennegyedik napján az első hónapnak. És2 a Papokat elrendelé az ő helyekre őrízni ; kiket igen inte, hogy az Úr házában hívséggel szolgálnának. És3 megparancsolá a Lévitáknak, kik az egész Izráelért az Úr előtt a szent állatokat elkészítik vala : Helyheztessétek, úgymond, azokat a szent láda eleibe a házban, mellyet készített volt Salamon a Dávid fija, az Izráel Királya : nem kell most az Isten ládáját vállatokon hordoznotok. Most azért szolgáljátok a ti Uratoknak Istenteknek, és az ő népének az Izráelnek. És4 készítsétek el magatokat a ti atyai cseléditek szerint : és a ti oszlástok szerint, a mint Dávid az Izráel Királya elrendelte volt, és megírta az ő fija Salamon. És5 szolgáljatok a szent helyben a ti atyátokfiainak, kik a nép közzűl valók, az atyai cselédeknek rendjek szerint ; és a Léviták atyai házoknak oszlása szerint. És6 a Husvétibárányt úgy öljétek meg : és minekutánna megszentelitek magatokat, készítsétek el azt a ti atyátokfiainak, hogy az úrnak Mózes által tett beszéde szerint cselekedjetek. Ada7 pedig Jósiás az ő népének juhokat, bárányokat és gödölyéket, mind ezeket a húsvéti áldozatokra ; mindennek valaki ott találtatik vala, szám szerint harminczezeret, és háromezer tulkokat ; ezek mind a Királyéból valának. Az8 ő Fejedelmei is szabad akaratjokból, a községnek, a Papoknak és a Lévitáknak adakozának : Hilkia, Zakariás és Jéhiel az Isten házának Fejedelmei adának a Papoknak a Húsvétáldozatira kétezer és hatszáz juhokat, és háromszáz tulkokat. Konánia9 pedig és Semája, és Nétanéel az ő attyafiai, Hasábia, Jéhiel és Józabád a Léviták Fejedelmei, adának a Lévitáknak a Húsvét áldozatira ötezer juhokat és ötszáz tulkokat. Elkészítvén10 azért mindeneket, a Papok állának az ő helyekre, a Léviták is az ő oszlások szerint, a Király parancsolatja szerint. Megölék11 azért a husvétibárányt : a Papok a Léviták kezéből vévén a vérét ; elhintik vala azt : a Léviták pedig az áldozatra valóknak vonják vala le bőröket. És12 külön választák az égőáldozatra valókat hogy megadnák azokat a népnek, az ő attyai cselédeknek oszlása szerint, hogy áldoznának az Úrnak, a mint a Mózes könyvében meg volna iratva ; azonképen a tulkokból is elválaszták. És13 megsüték a husvétibárányt a szokás szerint ; a megszenteltetett állatokat pedig megfőzék fazekakban, vasfazekakban és üstökben : és nagy hamarsággal adák az egész községnek. Ezekután14 magoknak a Papoknak is elkészíték a husvétibárányt : Mert a Papok az Áron fijai valának foglalatosok az égőáldozatoknak és a kövérségeknek áldozásában mind éjszakáig ; azért a Léviták készítének vala mind magoknak s mind a Papoknak az Áron fijainak. Annakfelette15 az éneklők is, az Asáf fijai állanak vala az ő rendekben, Dávidnak, Asáfnak, Hémánnak, és Jédutunnak a Király Prófétájának parancsolatjok szerint : az ajtónállók is mindenik kapun ; nem szabad vala onnan eltávozniok, hanem az ő attyafiai a több Léviták készítnek vala nékik. És16 elvégezék azon napon az Úrnak egész tiszteletit, a husvétibárányt megkészítvén, és égőáldozatokkal áldozván az Úrnak oltárán, a Jósiás Király parancsolatja szerint. Megszentelék17 azést az Izráel fijai, a kik jelen lehetének, a Húsvét Innepét az időben, és a kovász nélkül való kenyereknek Innepét hetednapig. És18 nem szenteltek ehhez hasonló Húsvétot Izráelben, a Sámuel Próféta idejétől fogva : az Izráel Királyi közzűl is, csak egy is nem szentelt hasonló Húsvétot ahoz, mellyet Jósiás szentele a Papokkal a Lévitákkal, az egész Júdának, Izráelnek és Jérusálem lakosainak jelenlétekben. Lőn19 pedig a Húsvétiinnepnek tisztelete a Jósiás Király birodalmának tizennyolczadik esztendejében. Jósiás a Nékó Faraó elleni csatában elesik.Mind20 ezekután, hogy az Isten házát Jósiás hlyreállítá ; felindúla Nékó az Égyiptom Királya, hogy az Eufrátes mellett való Kárkemis várost megszállaná ; kinek Jósiás eleibe méne. És21 noha követeket külde ő hozzá Nékó, ezt mondván : Mi közöm vagyon te hozzád nékem, Júda Királya ? Mert én most nem reád megyek, hanem az én országomnak ellenségére, és Isten parancsolta, hogy siessek ; ne tusakodjál az Isten ellen, ki én velem vagyon, hogy el ne veszessen téged ; Mindazáltal22 Jósiás el nem tére ő előle, hanem hogy megütköznék vele, öltözetit megváltoztatá, és nem engede a Nékó beszédeinek, mellyek az Isten szájából származtak vala. Reáméne azért, hogy a Megiddó mezején vele megütköznék. Hol23 mikor az ívesek nyilakat bocsátottak volna Jósiás Királyra, monda a Király az ő szolgáinak : Vigyetek ki engem innét : mert igen megsebesedém. Levevén24 azért őtet az ő szolgái a szekérből, helyhezteték őtet az ő második szekerébe, és vivék Jérusálembe : és meghala, és eltemetteték az ő attyai koporsóikban, kinek halálán egész Júdának és Jérusálemnek népe igen sira. Jerémiás25 is siratá Jósiást, és siralmas énekkel siratják vala őtet minden éneklő férjfiakés asszonyok mind e mai napig, kiknek éneklések ímé meg vagynak íratva a Jerémiás Siralmaiban. Jósiásnak26 pedig több lett dolgai és kegyelmességei, a mint az Úrnak törvényében meg vagyon írva : Mind27 első és mind utolsó dolgai ímé meg vagynak íratva az Izráel és Júda Királyainak könyvökben. Joákház.36 És1 előhozá a föld népe Joákházt a Jósiás fiját, és Királlyá választá őtet az attya helyett Jérusálemben. Huszonhárom2 esztendős vala Joákház, mikor uralkodni kezde, és három hónapig uralkodék Jérusálemben : És3 az Égyiptombeli Király őtet a Jérusálembeli Királyságtól megfosztá, és vete a földre adót, száz tálentom ezüstöt és egy tálentom aranyar. Joákim.De4 a Király tevé az Égyiptombeli Király Eliákimot az ő attyafiát Júdán és Jérusálemen ; és nevét elváltoztatván, nevezé őtet Joákimnak ; és a Joákházt az ő attyafiát Nékó elvive Égyiptomba. Huszonöt5 esztendős vala Joákim, mikor uralkodni kezde, és tizenegy ezstendeig uralkodék Jérusálemben ; és cselekedék gonoszságot az ő Ura Istene előtt. Felindula6 pedig ő ellene Nabukonodozor a Babilóniai Király, és kettős békót vete lábaira, hogy Babilóniába vinné őtet. Az7 Úr házában való edényekben is elvitt vala Nabukonodozor Babilóniába, és helyhezteté azokat az ő templomába, Babiloniában. Joákimnak8 pedig több dolgai, és utálatos cselekedetei, és a mellyek ő benne találtattak, ímé meg vagynak íratva az Izráel és Júda Királyainak könyvökben : és uralkodék helyette Joákin az ő fija. Joákin.Nyolczesztendős9 korában kezdett uralkodni Joákim, és három hónapig és tíz napig uralkodék Jérusálemben ; és cselekedék utálatos dolgot az Úr előtt. Az10 esztendőnek pedig forgásában elkülde Nabukonodozor Király érette, és viteté őtet Babilóniába, az Úr házabeli drágalátos edényekkel egyetemben, és választá helyette Királlyá Sédékiást az ő attyafiát, Júdában és Jérusálemben. Sédékiás. Babilóni fogság.Huszonegy11 esztendős korában kezde uralkodni Sédékiás, és uralkodék tizenegy esztendeig Jérusálemben. És12 cselekedék utálatos dolgot az ő Ura Istene előtt ; és meg nem tudá magát alázni Jerémiás Próféta előtt, ki az Úr képében szól vala néki. De13 még Nabukonodozor Királynak is ellene támada, a ki őtet az Isten nevére megesküdtette vala, és megkeményítvén nyakát, szívét is megkeményíté, hogy az Izráelnek Urához Istenéhez meg ne térne. A14 Papifejedelmek is fejenként a községgel öregbíték a bűnt a pogányoknak minden utálatosságok szerint : és megfertézteték az Úr házát, mellyet megszentelt vala Jérusálemben. És15 mikor az ő attyaiknak Ura Istene küldene hozzájok az ő Prófétáit jó idején : mert kedvez vala az ő népének és aző lakhlyének. Azok16 az Isten Prófétáit csak csúfolják vala, és az ő beszédeit megútálván, azt mondják vala : hogy megcsalatnának az ő Prófétáitól ; míglen az Úrnak haragja felgerjedne az ő népe ellen, melly ellen senki nem állhatna. És17 reájok hozá a Káldeusok Királyát, ki levágá a népnek ifjait az ő szenthajlékjoknál : nem kedveze az ifjaknak, a gyenge szűzeknek ; a vén és igen koros embereknek . mind egyig kezébe adá őket. 18.18 Végezetre az Isten házának mindenféle edényeit, nagyokat, kicsinyeket, és az Úr házabeli kincsét, a Király kincsét, a Fejedelmek kincsét : mind ezeket Babilóniába viteté. Az19 Isten házát is meggyujták, Jérusálemnek is kerítéseit leronták, palotáit mind elégeték, és minden benne való drága szerszámokat elvesztenének. És20 a fegyvertől a kik megmaradtak vala ; Babilóniába vivé, és voltak néki és az ő fijainak szolgái mind addig, míg a Persiai birodalom feltámadna. Hogy21 az Úr beszéde bételjesednék, melly Jerémiás által meg volt mondatva : míg a föld az ő szombatit megszentelné, és megnyugovék a föld az ő pusztaságának egész idején, hogy bételnének a hetven esztendők. Czírus megengedi a hazatérést.A22 Persiai Czírus Királynak pedig első esztendejében, hogy beteljesednék az Úr beszéde, melly Jerémiás által mondatott : az Úr felindítá Czírusnak a Persiai Királynak szívét, ki meghirdetteté az ő egész birodalmában, és írásával ugyanazont bizonyítá, mondván : Ezt23 mondja Czírus a Persiai Király : Az Úr a mennynek Istene e földnek minden országait nékem adta, és ő megparancsolta nékem, hogy az ő házát megépítsem Jérusálemben, melly vagyon Júda földén : A ki azért az ő népe közzűl akarja építeni azt, az ő Ura Istene legyen azzal ; és menjen fel hazájába.