¶ΠΑΥΛΟΣ ααἀπόστολος Ἰησοῦ Χριστοῦ διὰ θελήματος Θεοῦ, καὶ Τιμόθεος ὁ ἀδελφὸς, τῇ ἐκκλησίᾳ τοῦ Θεοῦ τῇ οὔσῃ ἐν Κορίνθῳ, σὺν τοῖς ἁγίοις πᾶσι τοῖς οὖσιν ἐν ὅλῃ τῇ Ἀχαΐᾳ· χάρις βὑμῖν καὶ εἰρήνη ἀπὸ Θεοῦ πατρὸς ἡμῶν, καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ. ¶Εὐλογητὸς γὁ Θεὸς καὶ πατὴρ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὁ πατὴρ τῶν οἰκτιρμῶν, καὶ Θεὸς πάσης παρακλήσεως, ὁ δπαρακαλῶν ἡμᾶς ἐπὶ πάσῃ τῇ θλίψει ἡμῶν, εἰς τὸ δύνασθαι ἡμᾶς παρακαλεῖν τοὺς ἐν πάσῃ θλίψει, διὰ τῆς παρακλήσεως ἧς παρακαλούμεθα αὐτοὶ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ· ὅτι εκαθὼς περισσεύει τὰ παθήματα τοῦ Χριστοῦ εἰς ἡμᾶς, οὕτω διὰ Χριστοῦ περισσεύει καὶ ἡ παράκλησις ἡμῶν. εἴτε ϛδὲ θλιβόμεθα, ὑπὲρ τῆς ὑμῶν παρακλήσεως, καὶ σωτηρίας τῆς ἐνεργουμένης ἐν ὑπομονῇ τῶν αὐτῶν παθημάτων ὧν καὶ ἡμεῖς πάσχομεν· εἴτε παρακαλούμεθα, ὑπὲρ τῆς ὑμῶν παρακλήσεως καὶ σωτηρίας, καὶ ζἡ ἐλπὶς ἡμῶν βεβαία ὑπὲρ ὑμῶν· εἰδότες ὅτι ὥσπερ κοινωνοί ἐστε τῶν παθημάτων, οὕτω καὶ τῆς παρακλήσεως. Οὐ ηγὰρ θέλομεν ὑμᾶς ἀγνοεῖν, ἀδελφοὶ, ὑπὲρ τῆς θλίψεως ἡμῶν τῆς γενομένης ἡμῖν ἐν τῇ Ἀσίᾳ, ὅτι καθ᾽ ὑπερβολὴν ἐβαρήθημεν ὑπὲρ δύναμιν, ὥστε ἐξαπορηθῆναι ἡμᾶς καὶ τοῦ ζῆν· ἀλλὰ θαὐτοὶ ἐν ἑαυτοῖς τὸ ἀπόκριμα τοῦ θανάτου ἐσχήκαμεν, ἵνα μὴ πεποιθότες ὦμεν ἐφ᾽ ἑαυτοῖς, ἀλλ᾽ ἐπὶ τῷ Θεῷ τῷ ἐγείροντι τοὺς νεκροὺς, ὃς ιἐκ τηλικούτου θανάτου ἐῤῥύσατο ἡμᾶς καὶ ῥύεται, εἰς ὃν ἠλπίκαμεν ὅτι καὶ ἔτι ῥύσεται, συνυπουργούντων ιακαὶ ὑμῶν ὑπὲρ ἡμῶν τῇ δεήσει, ἵνα ἐκ πολλῶν προσώπων τὸ εἰς ἡμᾶς χάρισμα διὰ πολλῶν εὐχαριστηθῇ ὑπὲρ ἡμῶν. ἡ ιβγὰρ καύχησις ἡμῶν αὕτη ἐστὶ, τὸ μαρτύριον τῆς συνειδήσεως ἡμῶν, ὅτι ἐν ἁπλότητι καὶ εἰλικρινείᾳ Θεοῦ, οὐκ ἐν σοφίᾳ σαρκικῇ, ἀλλ᾽ ἐν χάριτι Θεοῦ ἀνεστράφημεν ἐν τῷ κόσμῳ· περισσοτέρως δὲ πρὸς ὑμᾶς. Οὐ ιγγὰρ ἄλλα γράφομεν ὑμῖν, ἀλλ᾽ ἢ ἃ ἀναγινώσκετε, ἢ καὶ ἐπιγινώσκετε· ἐλπίζω δὲ ὅτι καὶ ἕως τέλους ἐπιγνώσεσθε, καθὼς ιδκαὶ ἐπέγνωτε ἡμᾶς ἀπὸ μέρους, ὅτι καύχημα ὑμῶν ἐσμεν, καθάπερ καὶ ὑμεῖς ἡμῶν, ἐν τῇ ἡμέρᾳ τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ. ¶Καὶ ιεταύτῃ τῇ πεποιθήσει ἐβουλόμην πρὸς ὑμᾶς ἐλθεῖν πρότερον ἵνα δευτέραν χάριν ἔχητε, καὶ ιϛδι᾽ ὑμῶν διελθεῖν εἰς Μακεδονίαν, καὶ πάλιν ἀπὸ Μακεδονίας ἐλθεῖν πρὸς ὑμᾶς, καὶ ὑφ᾽ ὑμῶν προπεμφθῆναι εἰς τὴν Ἰουδαίαν. Τοῦτο ιζοὖν βουλευόμενος, μή τι ἄρα τῇ ἐλαφρίᾳ ἐχρησάμην ; ἢ ἃ βουλεύομαι, κατὰ σάρκα βουλεύομαι, ἵνα ᾖ παρ᾽ ἐμοὶ τὸ ναὶ ναὶ, καὶ τὸ οὒ οὔ ; Πιστὸς ιηδὲ ὁ Θεὸς, ὅτι ὁ λόγος ἡμῶν ὁ πρὸς ὑμᾶς οὐκ ἐγένετο ναὶ καὶ οὔ· ὁ ιθγὰρ τοῦ Θεοῦ υἱὸς Ἰησοῦς Χριστὸς ὁ ἐν ὑμῖν δι᾽ ἡμῶν κηρυχθεὶς, δι᾽ ἐμοῦ καὶ Σιλουανοῦ καὶ Τιμοθέου, οὐκ ἐγένετο ναὶ καὶ οὒ, ἀλλὰ ναὶ ἐν αὐτῷ γέγονεν. ὅσαι κγὰρ ἐπαγγελίαι Θεοῦ, ἐν αὐτῷ τὸ ναὶ, καὶ ἐν αὐτῷ τὸ ἀμὴν, τῷ Θεῷ πρὸς δόξαν δι᾽ ἡμῶν. Ὁ καδὲ βεβαιῶν ἡμᾶς σὺν ὑμῖν εἰς Χριστὸν, καὶ χρίσας ἡμᾶς, Θεὸς, ὁ κβκαὶ σφραγισάμενος ἡμᾶς, καὶ δοὺς τὸν ἀῤῥαβῶνα τοῦ πνεύματος ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν. ¶Ἐγὼ κγδὲ μάρτυρα τὸν Θεὸν ἐπικαλοῦμαι ἐπὶ τὴν ἐμὴν ψυχὴν, ὅτι φειδόμενος ὑμῶν, οὐκέτι ἦλθον εἰς Κόρινθον· οὐχ κδὅτι κυριεύομεν ὑμῶν τῆς πίστεως, ἀλλὰ συνεργοί ἐσμεν τῆς χαρᾶς ὑμῶν. τῇ γὰρ πίστει ἑστήκατε. ¶Ἔκρινα βαδὲ ἐμαυτῷ τοῦτο, τὸ μὴ πάλιν ἐλθεῖν ἐν λύπῃ πρὸς ὑμᾶς· εἰ βγὰρ ἐγὼ λυπῶ ὑμᾶς, καὶ τίς ἐστιν ὁ εὐφραίνων με εἰ μὴ ὁ λυπούμενος ἐξ ἐμοῦ ; καὶ γἔγραψα ὑμῖν τοῦτο αὐτὸ, ἵνα μὴ ἐλθὼν λύπην ἔχω ἀφ᾽ ὧν ἔδει με χαίρειν, πεποιθὼς ἐπὶ πάντας ὑμᾶς ὅτι ἡ ἐμὴ χαρὰ πάντων ὑμῶν ἐστιν. ἐκ δγὰρ πολλῆς θλίψεως καὶ συνοχῆς καρδίας ἔγραψα ὑμῖν διὰ πολλῶν δακρύων, οὐχ ἵνα λυπηθῆτε, ἀλλὰ τὴν ἀγάπην ἵνα γνῶτε ἣν ἔχω περισσοτέρως εἰς ὑμᾶς. Εἰ εδέ τις λελύπηκεν, οὐκ ἐμὲ λελύπηκεν, ἀλλ᾽ ἀπὸ μέρους, ἵνα μὴ ἐπιβαρῶ πάντας ὑμᾶς. ἱκανὸν ϛτῷ τοιούτῳ ἡ ἐπιτιμία αὕτη ἡ ὑπὸ τῶν πλειόνων. ὥστε ζτοὐναντίον μᾶλλον ὑμᾶς χαρίσασθαι καὶ παρακαλέσαι, μήπως τῇ περισσοτέρᾳ λύπῃ καταποθῇ ὁ τοιοῦτος. Διὸ ηπαρακαλῶ ὑμᾶς κυρῶσαι εἰς αὐτὸν ἀγάπην· εἰς θτοῦτο γὰρ καὶ ἔγραψα, ἵνα γνῶ τὴν δοκιμὴν ὑμῶν, εἰ εἰς πάντα ὑπήκοοί ἐστε. ᾧ ιδέ τι χαρίζεσθε, καὶ ἐγώ· καὶ γὰρ ἐγὼ εἴ τι κεχάρισμαι, ᾧ κεχάρισμαι, δι᾽ ὑμᾶς ἐν προσώπῳ Χριστοῦ, ἵνα ιαμὴ πλεονεκτηθῶμεν ὑπὸ τοῦ σατανᾶ· οὐ γὰρ αὐτοῦ τὰ νοήματα ἀγνοοῦμεν. ¶Ἐλθὼν ιβδὲ εἰς τὴν Τρωάδα εἰς τὸ εὐαγγέλιον τοῦ Χριστοῦ, καὶ θύρας μοι ἀνεῳγμένης ἐν Κυρίῳ, οὐκ ιγἔσχηκα ἄνεσιν τῷ πνεύματί μου, τῷ μὴ εὑρεῖν με Τίτον τὸν ἀδελφόν μου· ἀλλὰ ἀποταξάμενος αὐτοῖς, ἐξῆλθον εἰς Μακεδονίαν. Τῷ ιδδὲ Θεῷ χάρις τῷ πάντοτε θριαμβεύοντι ἡμᾶς ἐν τῷ Χριστῷ, καὶ τὴν ὀσμὴν τῆς γνώσεως αὑτοῦ φανεροῦντι δι᾽ ἡμῶν ἐν παντὶ τόπῳ, ὅτι ιεΧριστοῦ εὐωδία ἐσμὲν τῷ Θεῷ ἐν τοῖς σωζομένοις καὶ ἐν τοῖς ἀπολλυμένοις· οἷς ιϛμὲν ὀσμὴ θανάτου εἰς θάνατον, οἷς δὲ ὀσμὴ ζωῆς εἰς ζωήν. καὶ πρὸς ταῦτα τίς ἱκανός ; οὐ ιζγάρ ἐσμεν, ὡς οἱ πολλοὶ, καπηλεύοντες τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ, ἀλλ᾽ ὡς ἐξ εἰλικρινείας, ἀλλ᾽ ὡς ἐκ Θεοῦ, κατενώπιον τοῦ Θεοῦ, ἐν Χριστῷ λαλοῦμεν. ¶Ἀρχόμεθα γαπάλιν ἑαυτοὺς συνιστάνειν. εἰ ἢ μὴ χρῄζομεν, ὥς τινες, συστατικῶν ἐπιστολῶν πρὸς ὑμᾶς, ἢ ἐξ ὑμῶν συστατικῶν ; Ἡ βἐπιστολὴ ἡμῶν ὑμεῖς ἐστὲ, ἐγγεγραμμένη ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν, γινωσκομένη καὶ ἀναγινωσκομένη ὑπὸ πάντων ἀνθρώπων, φανερούμενοι γὅτι ἐστὲ ἐπιστολὴ Χριστοῦ διακονηθεῖσα ὑφ᾽ ἡμῶν, ἐγγεγραμμένη οὐ μέλανι, ἀλλὰ πνεύματι Θεοῦ ζῶντος, οὐκ ἐν πλαξὶ λιθίναις, ἀλλ᾽ ἐν πλαξὶ καρδίας σαρκίναις. ¶Πεποίθησιν δδὲ τοιαύτην ἔχομεν διὰ τοῦ Χριστοῦ πρὸς τὸν Θεὸν, οὐχ εὅτι ἱκανοί ἐσμεν ἀφ᾽ ἑαυτῶν λογίσασθαί τι, ὡς ἐξ ἑαυτῶν, ἀλλ᾽ ἡ ἱκανότης ἡμῶν ἐκ τοῦ Θεοῦ, ὃς ϛκαὶ ἱκάνωσεν ἡμᾶς διακόνους καινῆς διαθήκης, οὐ γράμματος, ἀλλὰ πνεύματος· τὸ γὰρ γράμμα ἀποκτείνει, τὸ δὲ πνεῦμα ζωοποιεῖ. Εἰ ζδὲ ἡ διακονία τοῦ θανάτου ἐν γράμμασιν, ἐντετυπωμένη ἐν λίθοις, ἐγενήθη ἐν δόξῃ, ὥστε μὴ δύνασθαι ἀτενίσαι τοὺς υἱοὺς Ἰσραὴλ εἰς τὸ πρόσωπον Μωσέως, διὰ τὴν δόξαν τοῦ προσώπου αὐτοῦ τὴν καταργουμένην· πῶς ηοὐχὶ μᾶλλον ἡ διακονία τοῦ πνεύματος ἔσται ἐν δόξῃ ; εἰ θγὰρ ἡ διακονία τῆς κατακρίσεως, δόξα, πολλῷ μᾶλλον περισσεύει ἡ διακονία τῆς δικαιοσύνης ἐν δόξῃ· καὶ ιγὰρ οὐδὲ δεδόξασται τὸ δεδοξασμένον ἐν τούτῳ τῷ μέρει, ἕνεκεν τῆς ὑπερβαλλούσης δόξης. εἰ ιαγὰρ τὸ καταργούμενον, διὰ δόξης, πολλῷ μᾶλλον τὸ μένον, ἐν δόξῃ. Ἔχοντες ιβοὖν τοιαύτην ἐλπίδα, πολλῇ παῤῥησίᾳ χρώμεθα, καὶ ιγοὐ καθάπερ Μωσῆς ἐτίθει κάλυμμα ἐπὶ τὸ πρόσωπον ἑαυτοῦ, πρὸς τὸ μὴ ἀτενίσαι τοὺς υἱοὺς Ἰσραὴλ εἰς τὸ τέλος τοῦ καταργουμένου· ἀλλιδ᾽ ἐπωρώθη τὰ νοήματα αὐτῶν· ἄχρι γὰρ τῆς σήμερον τὸ αὐτὸ κάλυμμα ἐπὶ τῇ ἀναγνώσει τῆς παλαιᾶς διαθήκης μένει μὴ ἀνακαλυπτόμενον, (ὅ, τι ἐν Χριστῷ καταργεῖται) ἀλλιε᾽ ἕως σήμερον, ἡνίκα ἀναγινώσκεται Μωσῆς, κάλυμμα ἐπὶ τὴν καρδίαν αὐτῶν κεῖται· ἡνίκα ιϛδ᾽ ἂν ἐπιστρέψῃ πρὸς Κύριον, περιαιρεῖται τὸ κάλυμμα. Ὁ ιζδὲ Κύριος τὸ πνεῦμά ἐστιν· οὗ δὲ τὸ πνεῦμα Κυρίου, ἐκεῖ ἐλευθερία. Ἡμεῖς ιηδὲ πάντες ἀνακεκαλυμμένῳ προσώπῳ τὴν δόξαν Κυρίου κατοπτριζόμενοι, τὴν αὐτὴν εἰκόνα μεταμορφούμεθα ἀπὸ δόξης εἰς δόξαν, καθάπερ ἀπὸ Κυρίου πνεύματος. ¶Διὰ δατοῦτο ἔχοντες τὴν διακονίαν ταύτην, καθὼς ἠλεήθημεν, οὐκ ἐκκακοῦμεν, ἀλλβ᾽ ἀπειπάμεθα τὰ κρυπτὰ τῆς αἰσχύνης, μὴ περιπατοῦντες ἐν πανουργίᾳ, μηδὲ δολοῦντες τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ τῇ φανερώσει τῆς ἀληθείας συνιστώντες ἑαυτοὺς πρὸς πᾶσαν συνείδησιν ἀνθρώπων, ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ. Εἰ γδὲ καὶ ἔστι κεκαλυμμένον τὸ εὐαγγέλιον ἡμῶν, ἐν τοῖς ἀπολλυμένοις ἐστὶ κεκαλυμμένον, ἐν δοἷς ὁ Θεὸς τοῦ αἰῶνος τούτου ἐτύφλωσε τὰ νοήματα τῶν ἀπίστων, εἰς τὸ μὴ αὐγάσαι αὐτοῖς τὸν φωτισμὸν τοῦ εὐαγγελίου τῆς δόξης τοῦ Χριστοῦ, ὅς ἐστιν εἰκὼν τοῦ Θεοῦ· οὐ εγὰρ ἑαυτοὺς κηρύσσομεν, ἀλλὰ Χριστὸν Ἰησοῦν Κύριον, ἑαυτοὺς δὲ δούλους ὑμῶν διὰ Ἰησοῦν· ὅτι ϛὁ Θεὸς ὁ εἰπὼν ἐκ σκότους φῶς λάμψαι, ὃς ἔλαμψεν ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν, πρὸς φωτισμὸν τῆς γνώσεως τῆς δόξης τοῦ Θεοῦ ἐν προσώπῳ Ἰησοῦ Χριστοῦ. Ἔχομεν ζδὲ τὸν θησαυρὸν τοῦτον ἐν ὀστρακίνοις σκεύεσιν, ἵνα ἡ ὑπερβολὴ τῆς δυνάμεως ᾖ τοῦ Θεοῦ, καὶ μὴ ἐξ ἡμῶν· ἐν ηπαντὶ θλιβόμενοι, ἀλλ᾽ οὐ στενοχωρούμενοι· ἀπορούμενοι, ἀλλ᾽ οὐκ ἐξαπορούμενοι· διωκόμενοιθ, ἀλλ᾽ οὐκ ἐγκαταλειπόμενοι· καταβαλλόμενοι, ἀλλ᾽ οὐκ ἀπολλύμενοι, πάντοτε ιτὴν νέκρωσιν τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ ἐν τῷ σώματι περιφέροντες, ἵνα καὶ ἡ ζωὴ τοῦ Ἰησοῦ ἐν τῷ σώματι ἡμῶν φανερωθῇ. ἀεὶ ιαγὰρ ἡμεῖς οἱ ζῶντες, εἰς θάνατον παραδιδόμεθα διὰ Ἰησοῦν, ἵνα καὶ ἡ ζωὴ τοῦ Ἰησοῦ φανερωθῇ ἐν τῇ θνητῇ σαρκὶ ἡμῶν. ὥστε ιβὁ μὲν θάνατος ἐν ἡμῖν ἐνεργεῖται, ἡ δὲ ζωὴ ἐν ὑμῖν. Ἔχοντες ιγδὲ τὸ αὐτὸ πνεῦμα τῆς πίστεως, κατὰ τὸ γεγραμμένον, Ἐπίστευσα, διὸ ἐλάλησα· καὶ ἡμεῖς πιστεύομεν, διὸ καὶ λαλοῦμεν· εἰδότες ιδὅτι ὁ ἐγείρας τὸν Κύριον Ἰησοῦν, καὶ ἡμᾶς διὰ Ἰησοῦ ἐγερεῖ, καὶ παραστήσει σὺν ὑμῖν· τὰ ιεγὰρ πάντα δι᾽ ὑμᾶς, ἵνα ἡ χάρις πλεονάσασα διὰ τῶν πλειόνων τὴν εὐχαριστίαν, περισσεύσῃ εἰς τὴν δόξαν τοῦ Θεοῦ. Διὸ ιϛοὐκ ἐκκακοῦμεν· ἀλλ᾽ εἰ καὶ ὁ ἔξω ἡμῶν ἄνθρωπος διαφθείρεται, ἀλλ᾽ ὁ ἔσωθεν ἀνακαινοῦται ἡμέρᾳ καὶ ἡμέρᾳ· τὸ ιζγὰρ παραυτίκα ἐλαφρὸν τῆς θλίψεως ἡμῶν, καθ᾽ ὑπερβολὴν εἰς ὑπερβολὴν αἰώνιον βάρος δόξης κατεργάζεται ἡμῖν, μὴ ιησκοπούντων ἡμῶν τὰ βλεπόμενα, ἀλλὰ τὰ μὴ βλεπόμενα· τὰ γὰρ βλεπόμενα, πρόσκαιρα· τὰ δὲ μὴ βλεπόμενα, αἰώνια. ¶Οἴδαμεν εαγὰρ ὅτι ἐὰν ἡ ἐπίγειος ἡμῶν οἰκία τοῦ σκήνους καταλυθῇ, οἰκοδομὴν ἐκ Θεοῦ ἔχομεν, οἰκίαν ἀχειροποίητον, αἰώνιον ἐν τοῖς οὐρανοῖς. καὶ βγὰρ ἐν τούτῳ στενάζομεν, τὸ οἰκητήριον ἡμῶν τὸ ἐξ οὐρανοῦ ἐπενδύσασθαι ἐπιποθοῦντες· εἴ γγε καὶ ἐνδυσάμενοι, οὐ γυμνοὶ εὑρεθησόμεθα. Καὶ δγὰρ οἱ ὄντες ἐν τῷ σκήνει στενάζομεν βαρούμενοι, ἐπειδὴ ἐφ ᾧ οὐ θέλομεν ἐκδύσασθαι, ἀλλ᾽ ἐπενδύσασθαι, ἵνα καταποθῇ τὸ θνητὸν ὑπὸ τῆς ζωῆς. ὁ εδὲ κατεργασάμενος ἡμᾶς εἰς αὐτὸ τοῦτο, Θεὸς, ὁ καὶ δοὺς ἡμῖν τὸν ἀῤῥαβῶνα τοῦ πνεύματος. Θαῤῥοῦντες ϛοὖν πάντοτε, καὶ εἰδότες ὅτι ἐνδημοῦντες ἐν τῷ σώματι, ἐκδημοῦμεν ἀπὸ τοῦ Κυρίου· (διὰ ζπίστεως γὰρ περιπατοῦμεν, οὐ διὰ εἴδους·) θαῤῥοῦμεν ηδὲ, καὶ εὐδοκοῦμεν μᾶλλον ἐκδημῆσαι ἐκ τοῦ σώματος, καὶ ἐνδημῆσαι πρὸς τὸν Κύριον. διὸ θκαὶ φιλοτιμούμεθα, εἴτε ἐνδημοῦντες, εἴτε ἐκδημοῦντες, εὐάρεστοι αὐτῷ εἶναι· τοὺς ιγὰρ πάντας ἡμᾶς φανερωθῆναι δεῖ ἔμπροσθεν τοῦ βήματος τοῦ Χριστοῦ, ἵνα κομίσηται ἕκαστος τὰ διὰ τοῦ σώματος, πρὸς ἃ ἔπραξεν, εἴτε ἀγαθὸν, εἴτε κακόν. Εἰδότες ιαοὖν τὸν φόβον τοῦ Κυρίου, ἀνθρώπους πείθομεν, Θεῷ δὲ πεφανερώμεθα· ἐλπίζω δὲ καὶ ἐν ταῖς συνειδήσεσιν ὑμῶν πεφανερῶσθαι. ¶Οὐ ιβγὰρ πάλιν ἑαυτοὺς συνιστάνομεν ὑμῖν, ἀλλὰ ἀφορμὴν διδόντες ὑμῖν καυχήματος ὑπὲρ ἡμῶν, ἵνα ἔχητε πρὸς τοὺς ἐν προσώπῳ καυχωμένους, καὶ οὐ καρδίᾳ· εἴτε ιγγὰρ ἐξέστημεν, Θεῷ· εἴτε σωφρονοῦμεν, ὑμῖν. Ἡ ιδγὰρ ἀγάπη τοῦ Χριστοῦ συνέχει ἡμᾶς, κρίναντας τοῦτο, ὅτι εἰ εἷς ὑπὲρ πάντων ἀπέθανεν, ἄρα οἱ πάντες ἀπέθανον. καὶ ιεὑπὲρ πάντων ἀπέθανεν, ἵνα οἱ ζῶντες, μηκέτι ἑαυτοῖς ζῶσιν, ἀλλὰ τῷ ὑπὲρ αὐτῶν ἀποθανόντι καὶ ἐγερθέντι. Ὥστε ιϛἡμεῖς ἀπὸ τοῦ νῦν οὐδένα οἴδαμεν κατὰ σάρκα· εἰ δὲ καὶ ἐγνώκαμεν κατὰ σάρκα Χριστὸν, ἀλλὰ νῦν οὐκέτι γινώσκομεν. ὥστε ιζεἴ τις ἐν Χριστῷ, καινὴ κτίσις· τὰ ἀρχαῖα παρῆλθεν, ἰδοὺ γέγονε καινὰ τὰ πάντα. Τὰ ιηδὲ πάντα ἐκ τοῦ Θεοῦ τοῦ καταλλάξαντος ἡμᾶς ἑαυτῷ διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ, καὶ δόντος ἡμῖν τὴν διακονίαν τῆς καταλλαγῆς· ὡς ιθὅτι Θεὸς ἦν ἐν Χριστῷ κόσμον καταλλάσσων ἑαυτῷ, μὴ λογιζόμενος αὐτοῖς τὰ παραπτώματα αὐτῶν, καὶ θέμενος ἐν ἡμῖν τὸν λόγον τῆς καταλλαγῆς. Ὑπὲρ κΧριστοῦ οὖν πρεσβεύομεν, ὡς τοῦ Θεοῦ παρακαλοῦντος δι᾽ ἡμῶν· δεόμεθα ὑπὲρ Χριστοῦ, καταλλάγητε τῷ Θεῷ· τὸν καγὰρ μὴ γνόντα ἁμαρτίαν, ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησεν, ἵνα ἡμεῖς γινώμεθα δικαιοσύνη Θεοῦ ἐν αὐτῷ. ¶Συνεργοῦντες ϛαδὲ καὶ παρακαλοῦμεν μὴ εἰς κενὸν τὴν χάριν τοῦ Θεοῦ δέξασθαι ὑμᾶς. (λέγει βγὰρ, Καιρῷ δεκτῷ ἐπήκουσά σου, καὶ ἐν ἡμέρᾳ σωτηρίας ἐβοήθησά σοι.) ἰδοὺ νῦν καιρὸς εὐπρόσδεκτος, ἰδοὺ νῦν ἡμέρα σωτηρίας. μηδεμίαν γἐν μηδενὶ διδόντες προσκοπὴν, ἵνα μὴ μωμηθῇ ἡ διακονία, ἀλλδ᾽ ἐν παντὶ συνιστώντες ἑαυτοὺς ὡς Θεοῦ διάκονοι, ἐν ὑπομονῇ πολλῇ, ἐν θλίψεσιν, ἐν ἀνάγκαις, ἐν στενοχωρίαις, ἐν επληγαῖς, ἐν φυλακαῖς, ἐν ἀκαταστασίαις, ἐν κόποις, ἐν ἀγρυπνίαις, ἐν νηστείαις, ἐν ϛἁγνότητι, ἐν γνώσει, ἐν μακροθυμίᾳ, ἐν χρηστότητι, ἐν πνεύματι ἁγίῳ, ἐν ἀγάπῃ ἀνυποκρίτῳ, ἐν ζλόγῳ ἀληθείας, ἐν δυνάμει Θεοῦ, διὰ τῶν ὅπλων τῆς δικαιοσύνης τῶν δεξιῶν καὶ ἀριστερῶν, διὰ ηδόξης καὶ ἀτιμίας, διὰ δυσφημίας καὶ εὐφημίας· ὡς πλάνοι, καὶ ἀληθεῖς· ὡς θἀγνοούμενοι, καὶ ἐπιγινωσκόμενοι· ὡς ἀποθνήσκοντες, καὶ ἰδοὺ ζῶμεν· ὡς παιδευόμενοι, καὶ μὴ θανατούμενοι· ὡς ιλυπούμενοι, ἀεὶ δὲ χαίροντες· ὡς πτωχοὶ, πολλοὺς δὲ πλουτίζοντες· ὡς μηδὲν ἔχοντες, καὶ πάντα κατέχοντες. τὸ ιαστόμα ἡμῶν ἀνέῳγε πρὸς ὑμᾶς, Κορίνθιοι, ἡ καρδία ἡμῶν πεπλάτυνται· οὐ ιβστενοχωρεῖσθε ἐν ἡμῖν, στενοχωρεῖσθε δὲ ἐν τοῖς σπλάγχνοις ὑμῶν. τὴν ιγδὲ αὐτὴν ἀντιμισθίαν (ὡς τέκνοις λέγω) πλατύνθητε καὶ ὑμεῖς. Μὴ ιδγίνεσθε ἑτεροζυγοῦντες ἀπίστοις· τίς γὰρ μετοχὴ δικαιοσύνῃ καὶ ἀνομίᾳ ; τίς δὲ κοινωνία φωτὶ πρὸς σκότος ; τίς ιεδὲ συμφώνησις Χριστῷ πρὸς Βελίαρ; Βελίαλ; ἢ τίς μερὶς πιστῷ μετὰ ἀπίστου ; τίς ιϛδὲ συγκατάθεσις ναῷ Θεοῦ μετὰ εἰδώλων ; ὑμεῖς γὰρ ναὸς Θεοῦ ἐστε ζῶντος, καθὼς εἶπεν ὁ Θεὸς, Ὅτι ἐνοικήσω ἐν αὐτοῖς καὶ ἐμπεριπατήσω· καὶ ἔσομαι αὐτῶν Θεὸς, καὶ αὐτοὶ ἔσονταί μοι λαός. Διὸ ιζἐξέλθετε ἐκ μέσου αὐτῶν, καὶ ἀφορίσθητε, λέγει Κύριος· καὶ ἀκαθάρτου μὴ ἅπτεσθε· κᾀγὼ εἰσδέξομαι ὑμᾶς, καὶ ιηἔσομαι ὑμῖν εἰς πατέρα, καὶ ὑμεῖς ἔσεσθέ μοι εἰς υἱοὺς καὶ θυγατέρας, λέγει Κύριος παντοκράτωρ. ¶Ταύτας ζαοὖν ἔχοντες τὰς ἐπαγγελίας, ἀγαπητοὶ, καθαρίσωμεν ἑαυτοὺς ἀπὸ παντὸς μολυσμοῦ σαρκὸς καὶ πνεύματος, ἐπιτελοῦντες ἁγιωσύνην ἐν φόβῳ Θεοῦ. χωρήσατε βἡμᾶς· οὐδένα ἠδικήσαμεν, οὐδένα ἐφθείραμεν, οὐδένα ἐπλεονεκτήσαμεν. οὐ γπρὸς κατάκρισιν λέγω· προείρηκα γὰρ ὅτι ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν ἐστε εἰς τὸ συναποθανεῖν καὶ συζῆν. Πολλή δμοι παῤῥησία πρὸς ὑμᾶς, πολλή μοι καύχησις ὑπὲρ ὑμῶν. πεπλήρωμαι τῇ παρακλήσει, ὑπερπερισσεύομαι τῇ χαρᾷ ἐπὶ πάσῃ τῇ θλίψει ἡμῶν· καὶ εγὰρ ἐλθόντων ἡμῶν εἰς Μακεδονίαν, οὐδεμίαν ἔσχηκεν ἄνεσιν ἡ σὰρξ ἡμῶν, ἀλλ᾽ ἐν παντὶ θλιβόμενοι· ἔξωθεν μάχαι, ἔσωθεν φόβοι· ἀλλϛ᾽ ὁ παρακαλῶν τοὺς ταπεινοὺς, παρεκάλεσεν ἡμᾶς, ὁ Θεὸς, ἐν τῇ παρουσίᾳ Τίτου· οὐ ζμόνον δὲ ἐν τῇ παρουσίᾳ αὐτοῦ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῇ παρακλήσει ᾗ παρεκλήθη ἐφ᾽ ὑμῖν, ἀναγγέλλων ἡμῖν τὴν ὑμῶν ἐπιπόθησιν, τὸν ὑμῶν ὀδυρμὸν, τὸν ὑμῶν ζῆλον ὑπὲρ ἐμοῦ, ὥστε με μᾶλλον χαρῆναι· ὅτι ηεἰ καὶ ἐλύπησα ὑμᾶς ἐν τῇ ἐπιστολῇ, οὐ μεταμέλομαι, εἰ καὶ μετεμελόμην· βλέπω γὰρ ὅτι ἡ ἐπιστολὴ ἐκείνη, εἰ καὶ πρὸς ὥραν, ἐλύπησεν ὑμᾶς. νῦν θχαίρω οὐχ ὅτι ἐλυπήθητε, ἀλλ᾽ ὅτι ἐλυπήθητε εἰς μετάνοιαν· ἐλυπήθητε γὰρ κατὰ Θεὸν, ἵνα ἐν μηδενὶ ζημιωθῆτε ἐξ ἡμῶν. ἡ ιγὰρ κατὰ Θεὸν λύπη μετάνοιαν εἰς σωτηρίαν ἀμεταμέλητον κατεργάζεται· ἡ δὲ τοῦ κόσμου λύπη θάνατον κατεργάζεται. ἰδοὺ ιαγὰρ αὐτὸ τοῦτο, τὸ κατὰ Θεὸν λυπηθῆναι ὑμᾶς, πόσην κατειργάσατο ὑμῖν σπουδὴν, ἀλλὰ ἀπολογίαν, ἀλλὰ ἀγανάκτησιν, ἀλλὰ φόβον, ἀλλὰ ἐπιπόθησιν, ἀλλὰ ζῆλον, ἀλλ᾽ ἐκδίκησιν· ἐν παντὶ συνεστήσατε ἑαυτοὺς ἁγνοὺς εἶναι ἐν τῷ πράγματι. Ἄρα ιβεἰ καὶ ἔγραψα ὑμῖν, οὐχ εἵνεκεν τοῦ ἀδικήσαντος, οὐδὲ εἵνεκεν τοῦ ἀδικηθέντος, ἀλλ᾽ εἵνεκεν τοῦ φανερωθῆναι τὴν σπουδὴν ὑμῶν ἡμῶν τὴν ὑπὲρ ἡμῶν ὑμῶν πρὸς ὑμᾶς, ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ. διὰ ιγτοῦτο παρακεκλήμεθα ἐπὶ τῇ παρακλήσει ὑμῶν· περισσοτέρως δὲ μᾶλλον ἐχάρημεν ἐπὶ τῇ χαρᾷ Τίτου, ὅτι ἀναπέπαυται τὸ πνεῦμα αὐτοῦ ἀπὸ πάντων ὑμῶν, ὅτι ιδεἴ τι αὐτῷ ὑπὲρ ὑμῶν κεκαύχημαι, οὐ κατῃσχύνθην· ἀλλ᾽ ὡς πάντα ἐν ἀληθείᾳ ἐλαλήσαμεν ὑμῖν, οὕτω καὶ ἡ καύχησις ἡμῶν ἡ ἐπὶ Τίτου, ἀλήθεια ἐγενήθη· καὶ ιετὰ σπλάγχνα αὐτοῦ περισσοτέρως εἰς ὑμᾶς ἐστιν, ἀναμιμνησκομένου τὴν πάντων ὑμῶν ὑπακοὴν, ὡς μετὰ φόβου καὶ τρόμου ἐδέξασθε αὐτόν. χαίρω ιϛοὖν ὅτι ἐν παντὶ θαῤῥῶ ἐν ὑμῖν. ¶Γνωρίζομεν ηαδὲ ὑμῖν, ἀδελφοὶ, τὴν χάριν τοῦ Θεοῦ τὴν δεδομένην ἐν ταῖς ἐκκλησίαις τῆς Μακεδονίας, ὅτι βἐν πολλῇ δοκιμῇ θλίψεως ἡ περισσεία τῆς χαρᾶς αὐτῶν, καὶ ἡ κατὰ βάθους πτωχεία αὐτῶν ἐπερίσσευσεν εἰς τὸν πλοῦτον τῆς ἁπλότητος αὐτῶν· ὅτι γκατὰ δύναμιν (μαρτυρῶ) καὶ ὑπὲρ δύναμιν αὐθαίρετοι, μετὰ δπολλῆς παρακλήσεως δεόμενοι ἡμῶν, τὴν χάριν καὶ τὴν κοινωνίαν τῆς διακονίας τῆς εἰς τοὺς ἁγίους δέξασθαι ἡμᾶς. καὶ εοὐ καθὼς ἠλπίσαμεν, ἀλλ᾽ ἑαυτοὺς ἔδωκαν πρῶτον τῷ Κυρίῳ, καὶ ἡμῖν διὰ θελήματος Θεοῦ, εἰς ϛτὸ παρακαλέσαι ἡμᾶς Τίτον, ἵνα καθὼς προενήρξατο, οὕτω καὶ ἐπιτελέσῃ εἰς ὑμᾶς καὶ τὴν χάριν ταύτην. ἀλλζ᾽ ὥσπερ ἐν παντὶ περισσεύετε πίστει, καὶ λόγῳ, καὶ γνώσει, καὶ πάσῃ σπουδῇ, καὶ τῇ ἐξ ὑμῶν ἐν ἡμῖν ἀγάπῃ, ἵνα καὶ ἐν ταύτῃ τῇ χάριτι περισσεύητε. Οὐ ηκατ᾽ ἐπιταγὴν λέγω, ἀλλὰ διὰ τῆς ἑτέρων σπουδῆς, καὶ τὸ τῆς ὑμετέρας ἀγάπης γνήσιον δοκιμάζων· γινώσκετε θγὰρ τὴν χάριν τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὅτι δι᾽ ὑμᾶς ἐπτώχευσε πλούσιος ὢν, ἵνα ὑμεῖς τῇ ἐκείνου πτωχείᾳ πλουτήσητε. καὶ ιγνώμην ἐν τούτῳ δίδωμι· τοῦτο γὰρ ὑμῖν συμφέρει, οἵτινες οὐ μόνον τὸ ποιῆσαι, ἀλλὰ καὶ τὸ θέλειν προενήρξασθε ἀπὸ πέρυσι· νυνὶ ιαδὲ καὶ τὸ ποιῆσαι ἐπιτελέσατε, ὅπως καθάπερ ἡ προθυμία τοῦ θέλειν, οὕτω καὶ τὸ ἐπιτελέσαι ἐκ τοῦ ἔχειν. εἰ ιβγὰρ ἡ προθυμία πρόκειται, καθὸ ἐὰν ἔχῃ τις, εὐπρόσδεκτος, οὐ καθὸ οὐκ ἔχει. Οὐ ιγγὰρ ἵνα ἄλλοις ἄνεσις, ὑμῖν δὲ θλίψις, ἀλλ᾽ ἐξ ἰσότητος ἐν ιδτῷ νῦν καιρῷ τὸ ὑμῶν περίσσευμα, εἰς τὸ ἐκείνων ὑστέρημα, ἵνα καὶ τὸ ἐκείνων περίσσευμα γένηται εἰς τὸ ὑμῶν ὑστέρημα· ὅπως γένηται ἰσότης, καθὼς ιεγέγραπται, Ὁ τὸ πολὺ, οὐκ ἐπλεόνασε· καὶ ὁ τὸ ὀλίγον, οὐκ ἠλαττόνησε. Χάρις ιϛδὲ τῷ Θεῷ τῷ διδόντι τὴν αὐτὴν σπουδὴν ὑπὲρ ὑμῶν ἐν τῇ καρδίᾳ Τίτου, ὅτι ιζτὴν μὲν παράκλησιν ἐδέξατο, σπουδαιότερος δὲ ὑπάρχων, αὐθαίρετος ἐξῆλθε πρὸς ὑμᾶς. συνεπέμψαμεν ιηδὲ μετ᾽ αὐτοῦ τὸν ἀδελφὸν, οὗ ὁ ἔπαινος ἐν τῷ εὐαγγελίῳ διὰ πασῶν τῶν ἐκκλησιῶν· οὐ ιθμόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ χειροτονηθεὶς ὑπὸ τῶν ἐκκλησιῶν συνέκδημος ἡμῶν, σὺν τῇ χάριτι ταύτῃ τῇ διακονουμένῃ ὑφ᾽ ἡμῶν πρὸς τὴν αὐτοῦ τοῦ Κυρίου δόξαν, καὶ προθυμίαν ὑμῶν· στελλόμενοι κτοῦτο, μήτις ἡμᾶς μωμήσηται ἐν τῇ ἁδρότητι ταύτῃ τῇ διακονουμένῃ ὑφ᾽ ἡμῶν, προνοούμενοι κακαλὰ οὐ μόνον ἐνώπιον Κυρίου, ἀλλὰ καὶ ἐνώπιον ἀνθρώπων. συνεπέμψαμεν κβδὲ αὐτοῖς τὸν ἀδελφὸν ἡμῶν, ὃν ἐδοκιμάσαμεν ἐν πολλοῖς πολλάκις σπουδαῖον ὄντα, νυνὶ δὲ πολὺ σπουδαιότερον, πεποιθήσει πολλῇ τῇ εἰς ὑμᾶς, εἴτε κγὑπὲρ Τίτου, κοινωνὸς ἐμὸς καὶ εἰς ὑμᾶς συνεργὸς, εἴτε ἀδελφοὶ ἡμῶν, ἀπόστολοι ἐκκλησιῶν, δόξα Χριστοῦ. τὴν κδοὖν ἔνδειξιν τῆς ἀγάπης ὑμῶν, καὶ ἡμῶν καυχήσεως ὑπὲρ ὑμῶν, εἰς αὐτοὺς ἐνδείξασθε, καὶ εἰς πρόσωπον τῶν ἐκκλησιῶν. ¶Περὶ θαμὲν γὰρ τῆς διακονίας τῆς εἰς τοὺς ἁγίους περισσόν μοι ἐστὶ τὸ γράφειν ὑμῖν· οἶδα βγὰρ τὴν προθυμίαν ὑμῶν, ἣν ὑπὲρ ὑμῶν καυχῶμαι Μακεδόσιν, ὅτι Ἀχαΐα παρεσκεύασται ἀπὸ πέρυσι· καὶ ὁ ἐξ ὑμῶν ζῆλος ἠρέθισε τοὺς πλείονας. ἔπεμψα γδὲ τοὺς ἀδελφοὺς, ἵνα μὴ τὸ καύχημα ἡμῶν τὸ ὑπὲρ ὑμῶν κενωθῇ ἐν τῷ μέρει τούτῳ, ἵνα, καθὼς ἔλεγον, παρεσκευασμένοι ἦτε· μήπως δἐὰν ἔλθωσι σὺν ἐμοὶ Μακεδόνες, καὶ εὕρωσιν ὑμᾶς ἀπαρασκευάστους, καταισχυνθῶμεν ἡμεῖς, (ἵνα μὴ λέγωμεν ὑμεῖς,) ἐν τῇ ὑποστάσει ταύτῃ τῆς καυχήσεως. Ἀναγκαῖον εοὖν ἡγησάμην παρακαλέσαι τοὺς ἀδελφοὺς ἵνα προέλθωσιν εἰς ὑμᾶς, καὶ προκαταρτίσωσι τὴν προκατηγγελμένην εὐλογίαν ὑμῶν, ταύτην ἑτοίμην εἶναι, οὕτως ὡς εὐλογίαν, καὶ μὴ ὥσπερ πλεονεξίαν. τοῦτο ϛδὲ, ὁ σπείρων φειδομένως, φειδομένως καὶ θερίσει· καὶ ὁ σπείρων ἐπ᾽ εὐλογίαις, ἐπ᾽ εὐλογίαις καὶ θερίσει. ἕκαστος ζκαθὼς προαιρεῖται τῇ καρδίᾳ, μὴ ἐκ λύπης ἢ ἐξ ἀνάγκης· ἱλαρὸν γὰρ δότην ἀγαπᾷ ὁ Θεός. Δυνατὸς ηδὲ ὁ Θεὸς πᾶσαν χάριν περισσεῦσαι εἰς ὑμᾶς, ἵνα ἐν παντὶ πάντοτε πᾶσαν αὐτάρκειαν ἔχοντες περισσεύητε εἰς πᾶν ἔργον ἀγαθὸν, καθὼς θγέγραπται, Ἐσκόρπισεν, ἔδωκε τοῖς πένησιν· ἡ δικαιοσύνη αὐτοῦ μένει εἰς τὸν αἰῶνα. Ὁ ιδὲ ἐπιχορηγῶν σπέρμα τῷ σπείροντι, καὶ ἄρτον εἰς βρῶσιν χορηγήσαι, καὶ πληθύναι τὸν σπόρον ὑμῶν, καὶ αὐξήσαι τὰ γεννήματα τῆς δικαιοσύνης ὑμῶν· ἐν ιαπαντὶ πλουτιζόμενοι εἰς πᾶσαν ἁπλότητα, ἥτις κατεργάζεται δι᾽ ἡμῶν εὐχαριστίαν τῷ Θεῷ, ὅτι ιβἡ διακονία τῆς λειτουργίας ταύτης οὐ μόνον ἐστὶ προσαναπληροῦσα τὰ ὑστερήματα τῶν ἁγίων, ἀλλὰ καὶ περισσεύουσα διὰ πολλῶν εὐχαριστιῶν τῷ Θεῷ, διὰ ιγτῆς δοκιμῆς τῆς διακονίας ταύτης δοξάζοντες τὸν Θεὸν ἐπὶ τῇ ὑποταγῇ τῆς ὁμολογίας ὑμῶν εἰς τὸ εὐαγγέλιον τοῦ Χριστοῦ, καὶ ἁπλότητι τῆς κοινωνίας εἰς αὐτοὺς καὶ εἰς πάντας, καὶ ιδαὐτῶν δεήσει ὑπὲρ ὑμῶν, ἐπιποθούντων ὑμᾶς διὰ τὴν ὑπερβάλλουσαν χάριν τοῦ Θεοῦ ἐφ᾽ ὑμῖν. χάρις ιεδὲ τῷ Θεῷ ἐπὶ τῇ ἀνεκδιηγήτῳ αὐτοῦ δωρεᾷ. ¶Αὐτὸς ιαδὲ ἐγὼ Παῦλος παρακαλῶ ὑμᾶς διὰ τῆς πρᾳότητος καὶ ἐπιεικείας τοῦ Χριστοῦ, ὃς κατὰ πρόσωπον μὲν ταπεινὸς ἐν ὑμῖν, ἀπὼν δὲ θαῤῥῶ εἰς ὑμᾶς. δέομαι βδὲ τὸ μὴ παρὼν θαῤῥῆσαι τῇ πεποιθήσει, ᾗ λογίζομαι τολμῆσαι ἐπί τινας τοὺς λογιζομένους ἡμᾶς ὡς κατὰ σάρκα περιπατοῦντας· ἐν γσαρκὶ γὰρ περιπατοῦντες, οὐ κατὰ σάρκα στρατευόμεθα· τὰ δγὰρ ὅπλα τῆς στρατείας ἡμῶν οὐ σαρκικὰ, ἀλλὰ δυνατὰ τῷ Θεῷ πρὸς καθαίρεσιν ὀχυρωμάτων, λογισμοὺς καθαιροῦντες καὶ επᾶν ὕψωμα ἐπαιρόμενον κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ, καὶ αἰχμαλωτίζοντες πᾶν νόημα εἰς τὴν ὑπακοὴν τοῦ Χριστοῦ, καὶ ϛἐν ἑτοίμῳ ἔχοντες ἐκδικῆσαι πᾶσαν παρακοὴν, ὅταν πληρωθῇ ὑμῶν ἡ ὑπακοή. τὰ ζκατὰ πρόσωπον βλέπετε ; εἴ τις πέποιθεν ἑαυτῷ, Χριστοῦ εἶναι, τοῦτο λογιζέσθω πάλιν ἀφ᾽ ἑαυτοῦ, ὅτι καθὼς αὐτὸς Χριστοῦ, οὕτω καὶ ἡμεῖς Χριστοῦ. Ἐάν ητε γὰρ καὶ περισσότερόν τι καυχήσωμαι περὶ τῆς ἐξουσίας ἡμῶν, ἧς ἔδωκεν ὁ Κύριος ἡμῖν εἰς οἰκοδομὴν, καὶ οὐκ εἰς καθαίρεσιν ὑμῶν, οὐκ αἰσχυνθήσομαι, ἵνα θμὴ δόξω ὡς ἂν ἐκφοβεῖν ὑμᾶς διὰ τῶν ἐπιστολῶν. ὅτι ιαἱ μὲν ἐπιστολαὶ, φησὶ, βαρεῖαι καὶ ἰσχυραὶ, ἡ δὲ παρουσία τοῦ σώματος ἀσθενὴς, καὶ ὁ λόγος ἐξουθενημένος. τοῦτο ιαλογιζέσθω ὁ τοιοῦτος, ὅτι οἷοί ἐσμεν τῷ λόγῳ δι᾽ ἐπιστολῶν ἀπόντες, τοιοῦτοι καὶ παρόντες τῷ ἔργῳ. Οὐ ιβγὰρ τολμῶμεν ἐγκρῖναι ἢ συγκρῖναι ἑαυτούς τισι τῶν ἑαυτοὺς συνιστανόντων· ἀλλὰ αὐτοὶ ἐν ἑαυτοῖς ἑαυτοὺς μετροῦντες, καὶ συγκρίνοντες ἑαυτοὺς ἑαυτοῖς οὐ συνιοῦσιν· ἡμεῖς ιγδὲ οὐχι εἰς τὰ ἄμετρα καυχησόμεθα, ἀλλὰ κατὰ τὸ μέτρον τοῦ κανόνος οὗ ἐμέρισεν ἡμῖν ὁ Θεὸς μέτρου ἐφικέσθαι ἄχρι καὶ ὑμῶν· οὐ ιδγὰρ ὡς μὴ ἐφικνούμενοι εἰς ὑμᾶς, ὑπερεκτείνομεν ἑαυτούς· ἄχρι γὰρ καὶ ὑμῶν ἐφθάσαμεν ἐν τῷ εὐαγγελίῳ τοῦ Χριστοῦ, οὐκ ιεεἰς τὰ ἄμετρα καυχώμενοι ἐν ἀλλοτρίοις κόποις, ἐλπίδα δὲ ἔχοντες, αὐξανομένης τῆς πίστεως ὑμῶν, ἐν ὑμῖν μεγαλυνθῆναι κατὰ τὸν κανόνα ἡμῶν εἰς περισσείαν, εἰς ιϛτὰ ὑπερέκεινα ὑμῶν εὐαγγελίσασθαι, οὐκ ἐν ἀλλοτρίῳ κανόνι εἰς τὰ ἕτοιμα καυχήσασθαι. Ὁ ιζδὲ καυχώμενος, ἐν Κυρίῳ καυχάσθω. οὐ ιηγὰρ ὁ ἑαυτὸν συνιστῶν, ἐκεῖνός ἐστι δόκιμος, ἀλλ᾽ ὃν ὁ Κύριος συνίστησιν. ¶Ὄφελον ιααἀνείχεσθέ μου μικρὸν τῇ ἀφροσύνῃ· ἀλλὰ καὶ ἀνέχεσθέ μου· ζηλῶ βγὰρ ὑμᾶς Θεοῦ ζήλῳ· ἡρμοσάμην γὰρ ὑμᾶς ἑνὶ ἀνδρὶ, παρθένον ἁγνὴν παραστῆσαι τῷ Χριστῷ· φοβοῦμαι γδὲ μή πως ὡς ὁ ὄφις Εὕαν ἐξηπάτησεν ἐν τῇ πανουργίᾳ αὑτοῦ, οὕτω φθαρῇ τὰ νοήματα ὑμῶν, ἀπὸ τῆς ἁπλότητος τῆς εἰς τὸν Χριστόν. εἰ δμὲν γὰρ ὁ ἐρχόμενος ἄλλον Ἰησοῦν κηρύσσει ὃν οὐκ ἐκηρύξαμεν, ἢ πνεῦμα ἕτερον λαμβάνετε ὃ οὐκ ἐλάβετε, ἢ εὐαγγέλιον ἕτερον ὃ οὐκ ἐδέξασθε, καλῶς ἠνείχεσθε. λογίζομαι εγὰρ μηδὲν ὑστερηκέναι τῶν ὑπὲρ λίαν ἀποστόλων. εἰ ϛδὲ καὶ ἰδιώτης τῷ λόγῳ, ἀλλ᾽ οὐ τῇ γνώσει· ἀλλ᾽ ἐν παντὶ φανερωθέντες ἐν πᾶσιν εἰς ὑμᾶς. Ἢ ζἁμαρτίαν ἐποίησα, ἐμαυτὸν ταπεινῶν ἵνα ὑμεῖς ὑψωθῆτε ; ὅτι δωρεὰν τὸ τοῦ Θεοῦ εὐαγγέλιον εὐηγγελισάμην ὑμῖν ; ἄλλας ηἐκκλησίας ἐσύλησα, λαβὼν ὀψώνιον, πρὸς τὴν ὑμῶν διακονίαν. καὶ θπαρὼν πρὸς ὑμᾶς καὶ ὑστερηθεὶς, οὐ κατενάρκησα οὐδενός· τὸ γὰρ ὑστέρημά μου προσανεπλήρωσαν οἱ ἀδελφοὶ ἐλθόντες ἀπὸ Μακεδονίας· καὶ ἐν παντὶ ἀβαρῆ ὑμῖν ἐμαυτὸν ἐτήρησα, καὶ τηρήσω. Ἔστιν ιἀλήθεια Χριστοῦ ἐν ἐμοὶ, ὅτι ἡ καύχησις αὕτη οὐ σφραγίσεται φραγήσεται εἰς ἐμὲ ἐν τοῖς κλίμασι τῆς Ἀχαΐας. διατί ια; ὅτι οὐκ ἀγαπῶ ὑμᾶς ; ὁ Θεὸς οἶδεν. ὃ ιβδὲ ποιῶ, καὶ ποιήσω, ἵνα ἐκκόψω τὴν ἀφορμὴν τῶν θελόντων ἀφορμὴν, ἵνα ἐν ᾧ καυχῶνται, εὑρεθῶσι καθὼς καὶ ἡμεῖς· οἱ ιγγὰρ τοιοῦτοι ψευδαπόστολοι, ἐργάται δόλιοι, μετασχηματιζόμενοι εἰς ἀποστόλους Χριστοῦ· καὶ ιδοὐ θαυμαστόν· αὐτὸς γὰρ ὁ σατανᾶς μετασχηματίζεται εἰς ἄγγελον φωτός. οὐ ιεμέγα οὖν εἰ καὶ οἱ διάκονοι αὐτοῦ μετασχηματίζονται ὡς διάκονοι δικαιοσύνης, ὧν τὸ τέλος ἔσται κατὰ τὰ ἔργα αὐτῶν. Πάλιν ιϛλέγω, (μή τις μὲ δόξῃ ἄφρονα εἶναι· εἰ δὲ μήγε, κᾂν ὡς ἄφρονα δέξασθέ με, ἵνα μικρόν τι κᾀγὼ καυχήσωμαι) ὃ ιζλαλῶ, οὐ λαλῶ κατὰ Κύριον, ἀλλ᾽ ὡς ἐν ἀφροσύνῃ, ἐν ταύτῃ τῇ ὑποστάσει τῆς καυχήσεως. Ἐπεὶ ιηπολλοὶ καυχῶνται κατὰ τὴν σάρκα, κᾀγὼ καυχήσομαι. ἡδέως ιθγὰρ ἀνέχεσθε τῶν ἀφρόνων, φρόνιμοι ὄντες· ἀνέχεσθε κγὰρ εἴ τις ὑμᾶς καταδουλοῖ, εἴ τις κατεσθίει, εἴ τις λαμβάνει, εἴ τις ἐπαίρεται, εἴ τις ὑμᾶς εἰς πρόσωπον δέρει· κατὰ καἀτιμίαν λέγω, ὡς ὅτι ἡμεῖς ἠσθενήσαμεν· ἐν ᾧ δ᾽ ἄν τις τολμᾷ, (ἐν ἀφροσύνῃ λέγω,) τολμῶ κᾀγώ· Ἑβραῖοί κβεἰσι, κᾀγώ· Ἰσραηλῖταί εἰσι, κᾀγώ· σπέρμα Ἁβραάμ εἰσι, κᾀγώ· διάκονοι κγΧριστοῦ εἰσι (παραφρονῶν λαλῶ) ὑπὲρ ἐγώ· ἐν κόποις περισσοτέρως, ἐν πληγαῖς ὑπερβαλλόντως, ἐν φυλακαῖς περισσοτέρως, ἐν θανάτοις πολλάκις. ὑπὸ κδἸουδαίων πεντάκις τεσσαράκοντα παρὰ μίαν ἔλαβον· τρὶς κεἐῤῥαβδίσθην, ἅπαξ ἐλιθάσθην, τρὶς ἐναυάγησα, νυχθήμερον ἐν τῷ βυθῷ πεποίηκα, ὁδοιπορίαις κϛπολλάκις. κινδύνοις ποταμῶν, κινδύνοις λῃστῶν, κινδύνοις ἐκ γένους, κινδύνοις ἐξ ἐθνῶν, κινδύνοις ἐν πόλει, κινδύνοις ἐν ἐρημίᾳ, κινδύνοις ἐν θαλάσσῃ, κινδύνοις ἐν ψευδαδέλφοις· ἐν κζκόπῳ καὶ μόχθῳ, ἐν ἀγρυπνίαις πολλάκις, ἐν λιμῷ καὶ δίψει, ἐν νηστείαις πολλάκις, ἐν ψύχει καὶ γυμνότητι· χωρὶς κητῶν παρεκτὸς ἡ ἐπισύστασίς μου ἡ καθ᾽ ἡμέραν, ἡ μέριμνα πασῶν τῶν ἐκκλησιῶν. τίς κθἀσθενεῖ, καὶ οὐκ ἀσθενῶ ; τίς σκανδαλίζεται, καὶ οὐκ ἐγὼ πυροῦμαι ; Εἰ λκαυχᾶσθαι δεῖ, τὰ τῆς ἀσθενείας μου καυχήσομαι. Ὁ λαΘεὸς καὶ πατὴρ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ οἶδεν, ὁ ὢν εὐλογητὸς εἰς τοὺς αἰῶνας, ὅτι οὐ ψεύδομαι. ἐν λβΔαμασκῷ ὁ ἐθνάρχης Ἀρέτα τοῦ βασιλέως ἐφρούρει τὴν Δαμασκηνῶν πόλιν, πιάσαι με θέλων, καὶ λγδιὰ θυρίδος ἐν σαργάνῃ ἐχαλάσθην διὰ τοῦ τείχους, καὶ ἐξέφυγον τὰς χεῖρας αὐτοῦ. ¶Καυχᾶσθαι ιβαδὴ οὐ συμφέρει μοι· ἐλεύσομαι γὰρ εἰς ὀπτασίας καὶ ἀποκαλύψεις Κυρίου. Οἶδα βἄνθρωπον ἐν Χριστῷ πρὸ ἐτῶν δεκατεσσάρων (εἴτε ἐν σώματι, οὐκ οἶδα· εἴτε ἐκτὸς τοῦ σώματος, οὐκ οἶδα. ὁ Θεὸς οἶδεν·) ἁρπαγέντα τὸν τοιοῦτον ἕως τρίτου οὐρανοῦ· καὶ γοἶδα τὸν τοιοῦτον ἄνθρωπον, (εἴτε ἐν σώματι, εἴτε ἐκτὸς τοῦ σώματος, οὐκ οἶδα· ὁ Θεὸς οἶδεν,) ὅτι δἡρπάγη εἰς τὸν παράδεισον, καὶ ἤκουσεν ἄῤῥητα ῥήματα, ἃ οὐκ ἐξὸν ἀνθρώπῳ λαλῆσαι. ὑπὲρ ετοῦ τοιούτου καυχήσομαι, ὑπὲρ δὲ ἐμαυτοῦ οὐ καυχήσομαι, εἰ μὴ ἐν ταῖς ἀσθενείαις μου. ἐὰν ϛγὰρ θελήσω καυχήσασθαι, οὐκ ἔσομαι ἄφρων· ἀλήθειαν γὰρ ἐρῶ. φείδομαι δὲ μή τις εἰς ἐμὲ λογίσηται ὑπὲρ ὃ βλέπει με, ἢ ἀκούει τι ἐξ ἐμοῦ. Καὶ ζτῇ ὑπερβολῇ τῶν ἀποκαλύψεων, ἵνα μὴ ὑπεραίρωμαι, ἐδόθη μοι σκόλοψ τῇ σαρκὶ, ἄγγελος σατᾶν, ἵνα με κολαφίζῃ, ἵνα μὴ ὑπεραίρωμαι. ὑπὲρ ητούτου τρὶς τὸν Κύριον παρεκάλεσα, ἵνα ἀποστῇ ἀπ᾽ ἐμοῦ· καὶ θεἴρηκέ μοι, Ἀρκεῖ σοι ἡ χάρις μου· ἡ γὰρ δύναμίς μου ἐν ἀσθενείᾳ τελειοῦται. Ἥδιστα οὖν μᾶλλον καυχήσομαι ἐν ταῖς ἀσθενείαις μου, ἵνα ἐπισκηνώσῃ ἐπ᾽ ἐμὲ ἡ δύναμις τοῦ Χριστοῦ. διὸ ιεὐδοκῶ ἐν ἀσθενείαις, ἐν ὕβρεσιν, ἐν ἀνάγκαις, ἐν διωγμοῖς, ἐν στενοχωρίαις ὑπὲρ Χριστοῦ· ὅταν γὰρ ἀσθενῶ, τότε δυνατός εἰμι. ¶Γέγονα ιαἄφρων καυχώμενος· ὑμεῖς με ἠναγκάσατε· ἐγὼ γὰρ ὤφειλον ὑφ᾽ ὑμῶν συνίστασθαι· οὐδὲν γὰρ ὑστέρησα τῶν ὑπὲρ λίαν ἀποστόλων, εἰ καὶ οὐδέν εἰμι. τὰ ιβμὲν σημεῖα τοῦ ἀποστόλου κατειργάσθη ἐν ὑμῖν ἐν πάσῃ ὑπομονῇ, ἐν σημείοις καὶ τέρασι καὶ δυνάμεσι· τί ιγγάρ ἐστιν ὃ ἡττήθητε ὑπὲρ τὰς λοιπὰς ἐκκλησίας, εἰ μὴ ὅτι αὐτὸς ἐγὼ οὐ κατενάρκησα ὑμῶν ; χαρίσασθέ μοι τὴν ἀδικίαν ταύτην. ἰδοὺ ιδτρίτον ἑτοίμως ἔχω ἐλθεῖν πρὸς ὑμᾶς, καὶ οὐ καταναρκήσω ὑμῶν. οὐ γὰρ ζητῶ τὰ ὑμῶν, ἀλλ᾽ ὑμᾶς· οὐ γὰρ ὀφείλει τὰ τέκνα τοῖς γονεῦσι θησαυρίζειν, ἀλλ᾽ οἱ γονεῖς τοῖς τέκνοις. Ἐγὼ ιεδὲ ἥδιστα δαπανήσω, καὶ ἐκδαπανηθήσομαι ὑπὲρ τῶν ψυχῶν ὑμῶν, εἰ καὶ περισσοτέρως ὑμᾶς ἀγαπῶν, ἧττον ἀγαπῶμαι. Ἔστω ιϛδὲ, ἐγὼ οὐ κατεβάρησα ὑμᾶς, ἀλλ᾽ ὑπάρχων πανοῦργος δόλῳ ὑμᾶς ἔλαβον. μή ιζτινα ὧν ἀπέσταλκα πρὸς ὑμᾶς, δι᾽ αὐτοῦ ἐπλεονέκτησα ὑμᾶς ; παρεκάλεσα ιηΤίτον, καὶ συναπέστειλα τὸν ἀδελφόν· μή τι ἐπλεονέκτησεν ὑμᾶς Τίτος ; οὐ τῷ αὐτῷ πνεύματι περιεπατήσαμεν ; οὐ τοῖς αὐτοῖς ἴχνεσι ; Πάλιν ιθδοκεῖτε ὅτι ὑμῖν ἀπολογούμεθα ; κατενώπιον τοῦ Θεοῦ ἐν Χριστῷ λαλοῦμεν, τὰ δὲ πάντα, ἀγαπητοὶ, ὑπὲρ τῆς ὑμῶν οἰκοδομῆς. φοβοῦμαι κγὰρ μή πως ἐλθὼν οὐχ οἵους θέλω εὕρω ὑμᾶς, κᾀγὼ εὑρεθῶ ὑμῖν οἷον οὐ θέλετε· μή πως ἔρεις, ζῆλοι, θυμοὶ, ἐριθεῖαι, καταλαλιαὶ, ψιθυρισμοὶ, φυσιώσεις, ἀκαταστασίαι· μὴ καπάλιν ἐλθόντα με ταπεινώσῃ ὁ Θεός μου πρὸς ὑμᾶς, καὶ πενθήσω πολλοὺς τῶν προημαρτηκότων, καὶ μὴ μετανοησάντων ἐπὶ τῇ ἀκαθαρσίᾳ καὶ πορνείᾳ καὶ ἀσελγείᾳ ᾗ ἔπραξαν. ¶Τρίτον ιγατοῦτο ἔρχομαι πρὸς ὑμᾶς· ἐπὶ στόματος δύο μαρτύρων καὶ τριῶν σταθήσεται πᾶν ῥῆμα. προείρηκα βκαὶ προλέγω, ὡς παρὼν τὸ δεύτερον, καὶ ἀπὼν νῦν γράφω τοῖς προημαρτηκόσι καὶ τοῖς λοιποῖς πᾶσιν, ὅτι ἐὰν ἔλθω εἰς τὸ πάλιν, οὐ φείσομαι· ἐπεὶ γδοκιμὴν ζητεῖτε τοῦ ἐν ἐμοὶ λαλοῦντος Χριστοῦ, ὃς εἰς ὑμᾶς οὐκ ἀσθενεῖ, ἀλλὰ δυνατεῖ ἐν ὑμῖν· καὶ δγὰρ εἰ ἐσταυρώθη ἐξ ἀσθενείας, ἀλλὰ ζῇ ἐκ δυνάμεως Θεοῦ. καὶ γὰρ καὶ ἡμεῖς ἀσθενοῦμεν ἐν αὐτῷ, ἀλλὰ ζησόμεθα σὺν αὐτῷ ἐκ δυνάμεως Θεοῦ εἰς ὑμᾶς. Ἑαυτοὺς επειράζετε εἰ ἐστὲ ἐν τῇ πίστει, ἑαυτοὺς δοκιμάζετε. ἢ οὐκ ἐπιγινώσκετε ἑαυτοὺς, ὅτι Ἰησοῦς Χριστὸς ἐν ὑμῖν ἐστίν ; εἰ μή τι ἀδόκιμοί ἐστε. ἐλπίζω ϛδὲ ὅτι γνώσεσθε ὅτι ἡμεῖς οὐκ ἐσμὲν ἀδόκιμοι. εὔχομαι ζδὲ πρὸς τὸν Θεὸν μὴ ποιῆσαι ὑμᾶς κακὸν μηδέν· οὐχ ἵνα ἡμεῖς δόκιμοι φανῶμεν, ἀλλ᾽ ἵνα ὑμεῖς τὸ καλὸν ποιῆτε, ἡμεῖς δὲ ὡς ἀδόκιμοι ὦμεν· οὐ ηγὰρ δυνάμεθά τι κατὰ τῆς ἀληθείας, ἀλλ᾽ ὑπὲρ τῆς ἀληθείας. Χαίρομεν θγὰρ ὅταν ἡμεῖς ἀσθενῶμεν, ὑμεῖς δὲ δυνατοὶ ἦτε. τοῦτο δὲ καὶ εὐχόμεθα, τὴν ὑμῶν κατάρτισιν. διὰ ιτοῦτο ταῦτα ἀπὼν γράφω, ἵνα παρὼν μὴ ἀποτόμως χρήσωμαι κατὰ τὴν ἐξουσίαν ἣν ἔδωκέ μοι ὁ Κύριος εἰς οἰκοδομὴν, καὶ οὐκ εἰς καθαίρεσιν. ¶Λοιπὸνια, ἀδελφοὶ, χαίρετε, καταρτίζεσθε, παρακαλεῖσθε, τὸ αὐτὸ φρονεῖτε, εἰρηνεύετε· καὶ ὁ Θεὸς τῆς ἀγάπης καὶ εἰρήνης ἔσται μεθ᾽ ὑμῶν. Ἀσπάσασθε ιβἀλλήλους ἐν ἁγίῳ φιλήματι. ἀσπάζονται ὑμᾶς οἱ ἅγιοι πάντες. Ἡ ιγχάρις τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ, καὶ ἡ ἀγάπη τοῦ Θεοῦ, καὶ ἡ κοινωνία τοῦ ἁγίου πνεύματος μετὰ πάντων ὑμῶν. Ἀμήν. Πρὸς Κορινθίους δευτέρα ἐγράφη ἀπὸ Φιλίππων τῆς Μακεδονίας, διὰ Τίτου καὶ Λουκᾶ.
Beköszöntő.1 Pál1 Jézus Krisztusnak Apostola Isten akaratjából, és a Timótheus atyafiú, az Isten Gyülekezetének, melly Korinthusban vagyon, minden szentekkel egybe, kik vagynak egész Akhájában. Kegyelem2 néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Az apostol hálája a nyomorúságok közt való isteni vigaszért.Áldott3 az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Krisztusnak Attya, az Irgalmasságoknak Attya, és minden vigasztalásnak Istene : Hogy4 minket vigasztal minden háborúságunkban : hogy mi is vigazstalhassunk minden nyomorúságba esteket, azzal a vigasztalással, mellyel minket Isten vigasztal. Mert5 mint bővelkednek mi bennünk a Krisztus szenvedései, úgy bővelkedik a mi vigasztalásunk is a Krisztus által. Ha6 nyomorúságot szenvedünk is pedig, a ti vigasztalástokért, és idvességtekért szenvedünk, melly vigazstaltatás lészen ugyanazon nyomorúságoknak tűrésekben. mellyet mi is szenvedünk : ha vigasztalást veszünk is, a ti vigazstalástokért és idvességtekért vesszük nékünk : pedig erős reménységünk vagyon ti felőletek : Mert7 tudjuk hogy ti miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vigasztalásban is társaink lésztek. Mert8 nem akarjuk hogy ne tudjátok ti Atyámfiai, a mi háborúságunkat, melly rajtunk esett Ázsiában, hogy mi felette igen erőnk felett megterheltettünk vala, annyira hogy életünk felől is kétségbe esnénk. Sőt9 magunk is magunkban ugyan elvégeztük vala, hogy meg kellene halnunk, hanem Istenben, ki a halottakat feltámasztja : És10 a ki illyen nagy halálból minket megszabadit, kiben vagyon reménységünk hogy ezután is megszabadulunk. Mivelhogy11 ti is velünk egyetembe mi érettünk a könyörgésben munkálodtok, hogy sok emberek által nékünk adattatott ajándék, sokak által hálaadással tiszteltessék mi érettünk. Mert12 a mi dicsekedésünk ez, tudniillik a mi lelkünkesméretinek bizonysága, hogy isteni szelidségben és tisztaságban, nem testi bölcsességgel, hanem az Istennek kegyelme által való ajándékkal forgolódtunk e világon, kiváltképen pedig ti köztetek. Mert13 nem külömbet irunk néktek, hanem a mit olvastok : vagy a mellyet jól is esmértek : reménylem pedig, hogy ti ugyanezent esméritek én bennem mind halálig. Miképen14 hogy valamennyire, meg is esmértétek, hogy mi a ti dicsekedéstek vagyunk, miképen ti is a mi dicsekedésünk vagytok, mind az Úr Jézus napjáig. Védekezés az állhatatlanság vádja ellen.És15 e bizodalommal akartam hjozzátok menni először, hogy e második jótétemény lenne nálatok. És16 a ti várostokon általmenni Maczedóniába, és viszont Maczedóniából ti hozzátok térni, és tőletek kisértetni Júdeába. Mikor17 azért erről gondolkodnám, avagy álhatalanul cselekedtem-é ? vagy a mit végezek, emberi mód szerint végezem-é ? hogy én nálam legyen az : Úgy és Nem úgy. Sőt18 tudja az igaz Isten, hogy az én beszédem nem volt ti nálatok : Úgy, Nem úgy. Mert19 az Istennek Fija a Jézus Krisztus, ki ti köztetek mi általunk, én általam mondom, Silvánus és Timótheus által prédikáltatott, nem volt Úgy, Nem úgy ; hanem Úgy volt az Istenben. Mert20 Istennek valamennyi igéretei vagynak, ő benne Ugyanok, és ő bene Ámenek, az Isten dicsőségére mi általunk. A21 ki pedig minket megerősit a Krisztusban ti veletek egybe, és a ki minket megkent, az Isten az. Ki22 meg is pecsételt minket, és adta a Léleknek zálogát a mi szivünkbe. Én23 pedig az Istent hivom bizonyságul az én lelkem ellen, hogy én azért nem mentem ez ideig Korinthusba, hogy néktek kedvezek. Nem24 hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem mivelhogy szolgái vagyunk a ti örömeteknek ; mert hit által állotok. Ajánlja,2 hogy bűnbánó bűnöst ismét vegyék be.Azt1 itéltem pedig magamban hogy igy kellene cselekednem, hogy ismét szomorúsággal ne mennék ti közétek. Mert2 ha én szomorúsággal illetlek titeket, kicsoda a ki megvidámit engemet, hanem az, a kit én szomorúsággal illetek ? Azért3 irtam vala pedig az előtt néktek, hogy nikor oda mennék, meg ne szomoríttatnám azok miatt, a kiknek örülnöm kellene, elhivém azt mindenitek felől, hogy az én örömem mindnyájatoknak öröme. Mert4 szivemnek nagy háboruságából és keseüségéből irtam néktek sok sirással ; nem hogy megszomorittassatok, hanem hogy megtudjátok az én nagy szeretetemet, mellyel szeretlek titeket. Hogyha5 valaki engemet megszomoritott, nem engemet szomoritott meg, hanem valamennyiben, (hogy azt ne nehezitsem) titeket mindnyájan. Elég6 az illyen embernek e mindenek által lett közönséges dorgálás. Annyira7 hogy inkább viszont meg kelljen engednetek néki, és őtet vigasztalnotok, hogy valami módon a felettébbvaló keserüségtől meg ne emésztessék ez illyen ember. Azért8 kérlek titeket, hogy erősitsétek meg az ő hozzá való szerelmeteket. Mert9 e végre irtam volt is, hogy megtudhatnám, a ti megpróbáltatástokat, ha mindenekben engedelmesek vagytok-é ? A10 kinek pedig ti valamit megengedtek, én is megengedek : mert én is ha valamit megengedtem, a kinek megengedtem, ti érettetek miveltem a Krisztus képében, hogy a Sátántól el ne foglaltassunk ; Mert11 jól tudjuk az ő mesterségit. Az apostol hálát ad Istennek, a Krisztus felől való elegyítetlen beszéd hatalmas eredményéért.Mikor12 pedig Troásba mentem volna a Krisztus Evangyéliomának prédikáltatására, jóllehet nékem az Úr által kapu nyittatott vala, mindazáltal nem volt lelkemnek nyugalma, mivelhogy Titust az én atyámfiát ott nem találtam volna. Hanem13 mikor ő tőlök elbúcsuztam volna, menék Maczedóniába. Hála14 légyen pedig az Istennek, ki azt cselekeszi, hogy mindenkor diadalmasok legyünk a Krisztusban ; és az ő esméretinek illatját mi általunk minden helyen megjelenti. Mert15 Krisztusnak jó illatja vagyunk Isten tisztességére, mind azokban a kik idvezülnek, mind azokban, a kik elvesznek. Ezeknek16 ugyan halálnak illatja a halálra, amazoknak pedig életnek illatja az életre. De ezekre kicsoda alkalmatos ? Mert17 nem elegyitjük meg az Istennek beszédét mint némellyek, hanem tisztán szólunk a Krisztus felől, mint Istentől való sáfárok az Isten előtt. Az3 új testamentum szolgálata a lélek és élet szolgálata, nem úgy mint a törvényé, mely a megölő betű szolgálata.Elkezdjük1 é viszointag a mi magunk ajánlását ? Avagy szükölködünk-é, mint némellyek, másnak ajánlólevelei nélkül ti nálatok, vagy a ti ajánlóleveleitek nélkül másnál ? A2 mi levelünk ti vagytok, melly a mi szivünkbe béiratott, mellyet értenek és olvasnak minden emberek. Mikor3 tudniillik megesmérik, hogy ti Istennek a mi szolgálatunk által szereztetett levele vagytok, melly nem téntával, hanm az élő Isten Lelkével iratott : nem kőtáblákra, hanem a ti sziveteknek hústábláira. Illyen4 nagy bizodalommal való dicsekedésünk pedig vagyon a Krisztus által Isten előtt. Nem5 hogy alkalmatosok volnánk mi magunktól valaminek gondolására, úgymint magunktól, hanem hogy alkalmatosok vagyunk, Istentől vagyon. Ki6 azt cselekedte, hogy alkalmatos szolgái lennénl az Új Testamentomnak, nem a betűnek, hanem a Léleknek : mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenit. Hogyha7 a halálnak szolgálatja, melly betükkel iratott a kövekre, annyira dicsőséges vala, hogy az Izráel fijai nem nézhetnének a Mózes orczájára, az ő orczájának fényessége miatt, melly elmulandó vala : Hogyhogy8 nem lenne inkább a Léleknek szolgálatja dicsőséges ? Mert9 ha a kárhozatnak szolgálatja dicsőséges volt : az igazságnak szolgálatja sokkal inkább bővölködik dicsőséggel. Mert10 a melly törvény dicsőséges volt, ingyen sem volt dicsőséges ennyiben, a mi fő és nagy dicsőségre néz. Mert11 ha dicsőséges volt a mi eltöröltetik, sokkal dicsőségesb az, a melly megmarad. Azért12 mivel illyen reménységünk vagyon, nagy nyilván és világosan szólunk. És13 nem vagyunk ollyanok mint Mózes, ki az ő orczáját béfedezi vala, hogy az Izráel fiai ne láthatnák annak végét, melly eltöröltetik. Annakokáért14 megtompultak az ő elméik : mert mind e mai napig, az Ó Testamentom irásának olvasásában ama fedél felfedetlen marad, melly a Krisztus által vétetik el. De15 mind e mai napig, mikor Mózest olvassák, az ő szivekre deél vettetett. Minekutánna16 pedig metér az ő szivek az Úrhoz, elvétetik a fedél. Az17 Úr pedgi ama Lélek : a hol pedig az Úrnak amam Lelke vagyon, ott vagyon a szabadság. Mi18 pedgi mindnyájan felfedett orczával az Úrnak dicsőségét mintegy tükörben látván, azon ábrázatra eltávoztatunk dicsőségből dicsőségbe, úgymint az Úrnak Lelkétől. Pál4 bizonyítja, hogy ő az evangéliumot becsületesen prédikálja és annak erejét nyomorúságaiban mutatja ki.Annakokáért1 mivelhogy illyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem restelkedünk tisztünkben. Hanem2 elvetettük a rútságnak fedeleit, mivelhogy nem járunk álnoksággal, és nem elegyitjük meg az Isten beszédét, hanem nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat, minden emberek lelkiesméreteknél, az Isten előtt. Hogyha3 homályos a mi Evangyéliomunk, azoknak homályos a kik elvesznek. Kiknek4 elméjeket megvakitotta e világnak Istene ; tudniillik : a hiteeetleneknek, hogy a Krisztus dicsőséges Evangyéliomának világossága ne fényljék nékik, melly Krisztus Istennek ábrázatja. Mert5 nem magunkat prédikáljuk, hanem a Jézus Krisztust, az Urat : magunkat pedig a ti szolgáitoknak lenni a Jézusért. Mert6 az Isten, a ki parancsolta hogy a setétségből világosság legyen, ugyan ő az, a ki fénylett a mi szivünkben, hogy a Jézus Krisztus orczáján való Isten dicsősége esméretének világosságát közlenénk egyebekkel is. E7 kincsünk pedig vagyon cserépedényekben, hogy annak a cserépedényekben lakozó erőnek nagysága Istené legyen és nem magunktól való. Mikor8 minmdenütt nyomorgattunk, de nem szorittatunk meg ; kételkedünk, de mindenestől nem esünk kétségbe. Háborúságot9 szenvedünk, de abban el nem hagyatunk : megaláztatunk, de el nem veszünk. Mindenkor10 az Úr Jézusnak öldököltetését a mi testünkben velünk hordozván, hogy a Jézusnak amaz élete is a mi testünkben megesmértessék. Mert11 mi kik élünk, mindenkor a Jézusért halálra adatunk, hogy a Jézusnak élete is emgesmértessék a mi halandó testünkben. Azért12 a halál mi bennünk cselekeszik, az élet pedig ti bennetek. Mivelhogy13 pedig mi bennünk is a hitnek ugyanazon Lelke vagyon, a mint irva vagyon : Hittem ; úgymond, és azért szóltam ; azért mi is hiszünk és azért szólunk. Tudván14 ezt, hogy a ki feltámasztotta az Úr Jézust, minket is a Jézus által feltámaszt, és veletek egybe előállat. Mert15 mind ezeket ti érettetek szenvedjük, hogy az Istennek ama gazdag kegyelmességéből való ajándéka, sok emgóbereknek háláadások által, Isten dicsőségére legyen. Azért16 nem restelkedünk : sőt annakfelette, ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal mindennap épül. Mert17 a mi nyomorúságunknak egy szempillantásig való könnyűsége, a dicsőség felette igen-igen örökkévaló állandóságát szerzi nékünk. Mivelhogynem18 azokra nézünk, a mellyek láttatnak, hanem a mellyek nem láttatnak : mert a mellyek láttatnak, idő szerint valók, de a mellyek nem láttatnak, örökkévalók. Vágyódás5 a mennyei hazába.Mert1 tudjuk mi, hogyha e mi földi házunknak hajléka elbomol, épületünk lészen Istentől, tudniillik : nem kézzel csinált házunk, hanem örökkévaló, mennyben. Mert2 azért fohászkodunk, mivelhogy kivánunk a mi mennyei házunkba felöltöztetni. Mert3 fel is öltözve, és nem mezitelenen találtatunk. Mert4 mi, kik e testnek hajlékában vagyunk, fohászkodunk megterheltetvén, mivelhogy nem kivánunk levetkeztetni, hanem felöltöztetni, hogy a halandóság elnyelettessék az élettől. A5 ki pedig minket erre teremtett, az Isten az, ki adta is nékünk a Léleknek zálogát. Annakokáért6 mindenkor nagy bizodalommal vagyunk ; mert tudjuk mi, hogy mig e testben jövevények vagyunk, távol vagyunk az Úrtól. (Mert7 hit által járunk most, és nem szemmel való látás által.) Bizodalmunk8 vagyon pedig, és inkább kivánkozunk kiköltözni e testből, és az Úrhoz menni lakni. Annakokáért9 is igyekezünk, hogy mind itt lakván e testben, mind elköltözvén e testből, néki kedvesek legyünk. Mert10 mindnyájan nékünk meg kell jelennünk a Krisztus itélő széke előtt, hogy kiki elvegye jutaémát annak a mint a testben cselekedett, ahoz képest a mit cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt. A megbékéltetést prédikáló szolgálat fontossága.Tudván11 azért az Úrnak ama rettenetes napját, az embereket hozzuk a hitre, az Isten előtt pedig nyilván vagyunk : hiszem pedig hogy a lelketek esmérete előtt is nyilván vagyunk. Mert12 nem ajánljuk ismét magunkakt néktek ; hanem néktek adunk alkalmatosságot a velünk való dicsekedéstekre, hogy legyen mit felelnetek azok ellen, a kik külső szinmutatásból keresnek dicséretet, de nem szivből. Mert13 ha bolondozunk is, Istennek bolondozunk ; ha eszünkön vagyunk is, néktek vagyunk. Mert14 a Krisztusnak ama szerelme szorongat minket. Úgymint15 kik magunkban ezt elvégeztük, hogy ha egy megholt mindenekért, tehát azok mindnyájan megholtak volt, és hogy ő megholt mindenekért, hogy a kik élnek, ezután ne éljenek magoknak, hanem annak a ki ő érettek megholt és feltámadott. Annakokáért16 mi ezután senkiről nem tészünk. itéletet, külső testi ábrázat szerint : sőt a Krisztust ha test szerint esmértük is, mindazáltal most többé nem test szerint esmérjük. Azokáért17 a ki Krisztusban vagyon, új teremtett állat legyen : a régiek elmultak, imé mindenek megújultak. Mind18 ezek pedig Istentől vagynak, ki magával minket megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és adta a megbékéltetésnek szolgáltatását nékünk. Mert19 az Isten a Krisztusban vala, ki megbékéltette maával e világot, nem tulajdonitván nékik az ő bűneiket, és adta nékünk e megbékéltetésnek beszédét. Mivelhogy20 azért a Krisztus képében járunk e követségben mintha Isten kérne titeket mi általunk, kérünk a Krisztus képében, hogy békéljetek meg az Istennel. Mert21 az Isten azt, a ki bűnt nem tud vala, tevé mi érettünk bűnné, hogy mi lennénk Isten igazsága ő benne. Pál6 a maga példájával biztat Isten kegyelmének méltó felhasználására.Mivelhogy1 pedig együtt munkálkodó szolgák vagyunk, intünk titeket, hogy az Istennek kegyelmességét hijába ne vegyétek ; Mert2 ezt mondja az Isten : Kellemetes időben hallgattalak meg téged, és az idvességnek napján tettem jót te veled. Imé most vagyon az a kellemetes idő, imé most vagyon az idvességnek napja. Semmi3 dologban senkit meg nem botránkoztatunk, hogy ne szidalmaztassék a mi szolgálatunk. Hanem4 mindenekben úgy viseljük magunkat, mint Istennek szolgái, sok türésben, a nyomorúságokban, a szükségekben, a szorongatásokban. A5 vereségekben, tömlöczökben ; a háborúságokban, a fáradságokban, a vigyázásokban, a böjtölésekben. Tisztaságban,6 tudományban, szelidségben, jóságban : Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben. Igazságnak7 beszédében, Istennek erejében, az igazságnak, balfelől és jobbfelől való fegyvereiben. Dicsőség8 és gyalázat által, szidalom és dicséret által, úgymint hitetők, noha igazak. Mint9 esméretlenek, noha esméretesek : mint megholtak, noha imé élünk ; ugymint kik ostoroztatunk, de nem ölettünk meg. Mint10 bánkódok, noha mindenkor örvendezők : mint szuegények, noha sokakat gazdagitunk ; mintha semmink nem volna, noha mindennel birunk. Az apostol óv a hitetlenekkel való közösködéstől.A11 mi szánk megnyilatkozott ti hozzátok Korinthusbeliek, a mi szivünk elszélesedett. Nem12 lakoztok mi bennünk szorosan, de ti vagytok szorosak a ti szivetekben. Hasonlatos13 viszontagsággal való fizetéssel, mint fiaimnak úgy szólok : Ti is a ti sziveteket mi hozzánk terjesszétek ki. Ne14 szerkeztessetek a hitetlenekkel felemás igába. Mert micsoda társasága vagyon az igazságnak a hamissággal ? és micsoda egyesülése vagyon a világosságnak a setétséggel ? És15 micsoda egyesége vagyon a Krisztusnak a Béliállal ? vagy micsoda közi vagyon a keresztyénnek a hitetlenhez ? Avagy16 micsoda egyezése vagyon az Isten templomának a bálványokkal ? Mert ti az élő Istennek templomai vagytok, mint az Isten mondotta : Lakozom ő bennek, és bennek járok ; és lészek ő Istenek, és ők lésznek az én népem. Annakokáért17 menjetek ki ő közzűlök és szakasszátok el magatokat azoktól, ezt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek, és én titeket hozzám fogadlak. És18 lészek néktek Atyátok, és ti lésztek nékem fiaim és leányim, ezt mondja a mindenható Úr. Intés7 megszentelődésre.Annakokáért1 mivelhogy ilyen igéretink vagynak, Szerelmesim, tisztitsuk meg magunkat a testnek és a léleknek minden tisztátalanságától, hogy a mi szentségünket félelemben vigyük véghez. Vegyetek2 bé minket ; senkinek bosszút nem tettünk, senkit el nem áltattunk, senkit meg nem fosztattunk. Nem3 azért szólok hogy titeket vádolnálak : mert ez előtt megmondám, hogy ti a mi szivünkben vagytok, úgy hogy készek vagyunk együtt veletek halni és élni. Nagy4 bátorságom vagyon nékem a néktek való szólásban, nagy dicsekedésem vagyon nékem ti felőletek : bételtem vigasztalással ; felette igen bövelkedem örömmel minden háborúságunkban. Mert5 mikor mentünk volna Maczedóniába, semmi nyugodalma nem volt a mi testünknek ; hanem mindenekben nyomorgattatásunk volt ; kivül harczaink, belől félelmink voltak. De6 az Isten, ki megvigasztalja a nyomorultakat, megvigasztala minket Títusnak ide jövetele által. Nemcsak7 az ő jövetéelével pedig, hanem a vigazstalással is, mellyet ő vett ti tőletek, mikor beszélné nékünk a ti nagy kivánsgátokat, a ti jajgatástokat, és az én hozzám való buzgóságtokat, annyira hogy annál is inkább örülnék. Az Isten szerint való bánat.Mert8 jóllehet keserűséggel illetelek titeket az én első leveléem által : mind azáltal nem bánosm, ha akkor bántam is : mert látom hogy az a levél titeket keserűséggel illet, noha ideig. Most9 örülök, nem hogy keserűséggel illettettetek ; hanem hogy keserűséggel illettettetek a megtérésre : mert az Isten szerint való keserűséggel keserittettetek meg, annyira hogy miattunk semmiben kárt nem vallottatok. Mert10 az Isten szerint való bánat idvességre való megtérést szerez, mellyet soha az ember meg nem bán : de e világi bánat halált szerez. Mert11 imé ez, hogy az Isten szerint való keserűség volt bennetek, melly nagy szorgalmatosságot szerzett bennetek ? Sőt magatok mentését, sőt bűn ellen való haragot, sőt félelmet, sőt felette nagy kivánságot, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást ? Mindenestől fogva bizonyságot tettetek arról, hogy ti e dolgoban tiszták vagytok. Bizonyára12 ha irtam is néktek, nem azért irtam a ki a bosszút tette vala, hanem hogy ti előttetek nyilvánvaló lenne ama mi ti érettetek való szorgalmatosságunk, Isten előtt. Azokáért13 vigazstalás vettünk a ti vigazstaltatástokból ; de sokkal inkább örültünk a Títus örömén, hogy megvidámittatott az ő lelke mindnyájan ti tőletek. És14 hogy a miben ő előtte ti felőletek dicsekedtem, nem maradtam szégyenben, de a miképen mindeneket igazsággal szóltunk néktek a mi ti felőletek Títus előtt való dicsekedésünk igaznak találtatott. A15 Títus szerelme pedig annál is inkább felgerjedett ti hozzátok, mikor megemlékezik mindnyájatoknak engedelméről, és hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok őtet. Örülök16 azért, hogy mindenekben bizhatom ti hozzátok. Intés8 a jeruzsálemi szegény keresztyének számára való adakozásra.Tudtotokra1 adjuk pedig néktek, Atyámfiai, az Istennek jótéteményét, mellyet cselekedett a Maczedóniabeli Gyülekezetekkel. Hogy2 az ő reájok próbául bocsátott nyomorúságokban is nékik nagy örömök volt, és az ő nagy szegénységekből nékik nagy gazdagságok áradott. Mert3 az ő erejek szerint (én vagyok bizonyság,) sőt erejek felett is jóakarattal adakoztak. Nagy4 sok könyörgésekkel kérvén minket, hogy a szentek szükségére való szolgálatnak jótéteményét és társaságát felvennénk. De5 nem csak úg cselekedtek a mint reméljük vala, hanem ő magoka szentelték először az Úrnak ; azután nékünk is az Isten akaratja által. Hogy6 Títust intenénk, hogy miképen ennekelőtte elkezdette, azonképen el is végezze ti nálatok is ezt a jótéteményt. Annakokáért7 miképen mindenekkel bővölködtök, tudniillik hittel, Isten beszédével, tudománnyal, minden szorgalmaossággal, és hozzánk való szerelmetekkel ; meglássátok hogy e jótéteményben is bővölködjetek. Nem8 parancsolás szerint szólok, hanem egyebeknek szorgalmatosságok példájából indittatván, hogy a ti szerelmeteknek is tisztasága bizonyos legyen mindeneknél. Mert9 tudjátok a mi Urunk Jézus Krisztus jótéteményét, hogy ő ti érettetek szegénnyé lett, mikor gazdag volna, hogy ti az ő szegénységével meggazdagodnátok. És10 az én értelmemet e dolgoban megmondom : Mert e néktek hasznotokra vagyon, kik nem csak a cselekedetet, hanem a jó akaratot is még elein az elmult esztendőben elkezdettétek. De11 most a cselekedetet is végezzétek el ; hogy miképen a kész akarat megvolt, azonképen meglegyen valósággal a cselekedet is, abból a mitek vagyon. Mert12 ha először a kész akarat megvagyon, kedves az ember azért a mije vagyon, nem azért a mije nincsen. Mert13 nem azt mondom, hogy egyebeknek restségre való alkalmatosság legyen az alamizsnálkodás, néktek pedig fogyatkozástokra legyen ; hanem hogy hasonlatosképen, mint a ti bőségtek azoknak fogyatkozáésokat most felsegélli ; Azoknak14 bőségek is a ti fogyatkozsátokat felsegélje, hogy legyen köztetek egynelőség. Mint15 meg vagyon irva : A ki úgymond sokat szedett vala a Mannában, ugyan nem volt több : és a ki keveset szedett, nem volt kevesebb. Hála16 legyen pedig az Istennek, ki a Títus szivébe ugyanazonszorgalmatosságot oltotta ti érettetek. És17 hogy mind a mi intésünk ő nála kedves volt, mind pedig hogy nagyobb szorgalmatossággal szabad akaratja szerint ment hozzátok. Elküldöttük18 pedig vele együtt amaz atyafiat is, kinek nagy dicsérete vagyon az Evangyéliom prédikáltatásában minden Gyülekezetben. (Nem19 csak ezt mondom pedig a felől, hanem hogy egyenlő akaratból választatott is a Gyülekezetektől, hogy nékünk útitársunk lenne ez alamizsnának elvételében, melly mi tőlünk sáfároltatik az Úrnak dicsőségére, és a ti kész akaratotoknak megbizonyittetására). Mert20 el akarjuk azt távoztatni, hogy minket valaki ne szidalmazzon ez alamizsnaadásban, melly a mi kezünk által szolgáltatik. Úgymint21 kik gondot viselünk a tisztességes dolgokra, nem csak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is. Elküldöttük22 pedig velek a mi atyánkfiát is, ki gyakorta sok dolgokban megkisértettünk szorgalmatosnak lenni. Most pedig sokkal szorgalmatosbnak a ti hozzátok való nagy bizodalmamért. Ha23 Títus felől tudakozik valaki : Én társam ő, és ti köztetek segitőim ; ha pedig a mi Atyánkfiai felől, a Gyülekezeteknek követei ők, és a Krisztus dicsősége. Azért24 a ti Szerelmeteknek és a felőletek való dicsekedésünknek igazságát mutassátok meg ő hozzájok a Gyülekezetek előtt. Folytatás.9 Mert1 a szenteknek segitségekre való alamizsnának szolgáltatása felől, szükségtelen dolog irnom néktek. Mert2 jól tudom a ti kész akaratotokat, melly felől én kérkedem a Maczedóniabeliek előtt, hogy tudniillik Akhája tartománya kész az elmult esztendőtől fogva lamizsnát adni ; és a ti buzgó indulatotok sokakat felinditott. Elküldöttem3 pedig ez Atyafiakat, hogy a mi felőletek való dicseekedésünk ebben hijábavaló ne lenne, hogy (a mint mondom vala) készen legyetek. Hogyha4 a Maczedóniabeliek közzűl én velem eljövéndenek, és titeket készületlenül találándanak, valami módon meg ne szégyenüljünk (hogy titeket ne mondjalak) e mi nagy bátorsággal való dicsekedésünkben. Azért5 szükségesnek itélem lenni, hogy inteném az Atyafiakat, hogy elmennének először ti hozzátok, és előbb elvégezzék a ti az előtt igést jótéteményteknek kiszedetését, hogy az kész legyen mint jótétemény, és nem mint valami satczoltatás. Ezt6 mondom pedig : A ki szüken vet, szüken is arat ; és a ki bőven vet, bőven is arat. Kiki7 a mitn elgondolta szivében úgy cselekedjen ; nem szomorúságból vagy kénszeritésből ; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az8 Isten pedig az ő hatalmassága szerint megcselekedheti, hogy a ti jó kedvetekből vala adakozástoknak haszna ti reátok térjen, hogy mindenekben, mindenkor a mennyire szükség bővölködvén, mindenekkel való jótéteménnyel bővölködjetek. Mint9 meg vagyon irva : Osztogatott és adott a szegényeknek, és annak jótéteménye mind örökké megmarad. A10 ki pedig ád magot a megvetőnek, ugyanazon adjon kenyeret néktek eledeltekre ; és sokasitsa meg a ti vetésteket ; és nevelje meg a ti jótéteményteknek gyümölcseit. Hogy11 mindenekben meggazdagittassatok minden jüótéteményre, melly mi általunk azt cselekeszi, hogy Istennek hálákat adjanak. Mert12 ez alamizsnaadásnak szolgáltatása nem csak a szenteknek szükségeket segélli, hanem sokaknak hálaadásokra is vagyon az Isten előtt. Mikor13 tudniillik ez alamizsnaszolgáltatásának megkisértése által az Istent dicsérni fogják, a ti egyenlő engedelmetek felől a Krisztus Evangyéliomához, és a ti jóakaratotokból való segitségtek felől, mind ő hozzájok, mind egyebekhez. Azoknak14 pedig ti érettetek való könyörgésekre is vagyon ez alamizsnaadás, kik könyörögnek ti érettetek, és titeket megbecsülnek, az Istennek bennetek bővölködő ajándékáért. Az15 Istennek pedig legyen hála az ő megmondhatatlan ajándékáért. Pál10 védelme ellenségeinek és a hamis apostoloknak rágalmai ellen.És1 pedig Pál kérlek titeket a Krisztusnak kegyelmességére és engedelmességére, ki ti köztetek jelenlétemben alázatos vagyok, de távollétemben bátorságos ti ellenetek. Erre2 kérlek pedig, hogy mikor ott jelen lészek, ne kénszerittessem bátor lenni azzal a bátorsággal, mellyet gondolok bátorságosnak lenni némellyek ellen, kik mi felőlünk úgy értenek, mintha test szerint járnánk. Mert3 noha e testben járunk, mindazáltal nem test szerint hadakozunk. Mert4 a mi vitézkedésünknek fegyverei nem testiek, hanem Isten ereje által erősek a nagy erősségeknek lerontatásokra. Mikor5 tudniillik minden emberi okoskodásokat elforditunk, és minden nagyságot, melly felemelkedik az Istennek esmérete ellen ; és az embereknek minden gondolatjokat foglyul visszük, hogy a Krisztusnak engedjenek. És6 készen tartjuk a büntetést, melly által bosszút álljunk minden vakmerőségen, minekutánna bételéndik a ti engedelmességtek. A7 mellyek szemeitek előtt vagynak csak azokat nézitek-é ? Ha valaki bizik magában, hogy ő a Krisztusé. azt viszontag magában meggondolja, hogy miképen ő a Krisztusé, azonképen mi is a Krisztuséi vagyunk. Mert8 ha valamiben felettébb dicsekedem is a mi hatalmunk felől, mellyet az Úr adott nékünk, néktek épüléstekre, nem rontástokra, nem szégyenülünk meg. Hogy9 ne láttassam csak ijesztgetni titeket az én leveleim által. Mert10 a Pál levelei, (igy mondnak némellyek) sulyosak és erősek : de a maga jelen volta erőtlen, és beszéde is alázatos. Ezt11 meggondolja a ki a féle, hogy valaminéműek vagyunk a levelek által való bezsédben, mikor távol vagyunk, ollyanok lészünk valóba is, mikor oda menéndünk. Mert12 nem merjük magunkat elegyitani és egybehasonlitatni némellyekkel, a kik magok dicsérik magokat : de nem vesziok eszekbe, hogy ők magokhoz mérséklik magokat és ők magokhoz hasonlitják magokat. De13 mi nem kérkedünk azokkal, mellyeket Isten nékünk nem mért, hanem annak a mérő regulának mértéke szerint dicsekedünk, mellyet Isten mért nekünk, hogy tudniillik mi szinte hozzátok is eljutottunk. Mert14 nem úgy terjesztjük magunkat mód nélkül, mintha ti hozzátok is nem jutottunk volna : mert szinte ti hozzátok is eljutottunk, a Krisztus Evangyéliomának prédikáltatásával. Nem15 azok felől kérkedvén, mellyek nincsenek a mi mértékünkben, tudniillik más embereknek munkájok felől vagyon apedig reménységünk, hogy minekutánna a ti hitetek megnevekedik, ti általatok a nékünk rendelt mértékünkben, megbővülünk felette igen. Hogy16 a tartományoknak is, mellyek rajtatok túl vagynak, prédikáljam az Evangyéliomot ; nem hogy a másnak rendeltetett mértékkel, és csak késszel kérkedjünk. A17 ki pedig dicsekedik, az Úrban dicsekedjék. Mert18 nem az kedves, a ki magát dicséri, hanem az, a kiot az Úr dicsér. Folytatás.11 Vajha1 elszenvednétek egy kevéssé az én balgatagságomat, sőt szenvedjetek is el engemet. Mert2 isteni buzgósággal buzgók ti hozzátok : mert én készitettelek titeket, hogy mint tiszta szűzet egy Férfiúhoz, tudniillik a Krisztushoz szerkeztesselek. De3 félek, hogy valami módon, mint ama kigyó elcsalá Évát az ő álnokságával ; azonképem a ti elméitek megszeplősittetvén, elhajlottak ne legyenek a Krisztusban való együgyüségtől. Bizonyára4 ha valaki menne ti közétek, és más Jézust prédikálna, mellyet mi nem prédikáltunk, vagy ha más Lelket vennétek, mellyet nem vettetek, vagy más Evangyéliomot prédikálna, mellyet bé nem vettetek, azt méltán elszenvednétek. Mert5 úgy itélem, hogy én semmivel nem voltam alább való a fő Apostoloknál. Hogyha6 goronba vagyok a beszédben, mindazáltal nem vagyok goromba a tudományban, de mindenestől fogva mindenekben nyilvánvalókká lettünk ti köztetek. Avagy7 vétkeztem-é mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltatnátok ? és hogy az Isten Evangyéliomát ingyen prédikáltam néktek ? Más8 Gyülekezeteket fosztottam meg, azoktól fizetést vévén, hogy néktek szolgálnék ; és mikor ti köztetek voltam és szükölködtem, nem henyéltem valakinek kárával. Mert9 az én szükségemet felsegéllették a Maczedóniából jött Atyafiak ; és mindenekben úgy viseltem magamat, hogy néktek terhetekre ne lennék, ezután is úgy viselem magamat. A10 Krisztusnak igazsága úgy legyen én bennem, hogy ez én dicsekedésem el nem rekesztetik tőlem Akhájának tartományiban. Miért ?11 Avagy azért-é, hogy nem szeretlek titeket ? Tudja az Isten. De12 a mit cselekeszem nost, ezután is azt cselekeszem, hogy minden alkalmatosságot elrekesszek azoktól, a kik erre keresnek alkalmatosságot, hogy a miben dicsekednek, ollyanoknak találtassanak, minéműek mi vagyunk. Mert13 ez illyen hamis Apostolok álnok munkások, kik a Krisztus Apostolivá változtatják magokat. Nem14 csuda pedig : mert a Sátán is elváltoztatja magát világosságnak Angyalává. Nem15 csuda azért az is, ha igazságnak szolgáivá változtatják magokat az ő szolgái is, kiknek végek lészen az ő cselekedeteik szerint. Pálnak a gyülekezetek alapításában kiállott fáradalmai és szenvedései.Ismét16 mondom : Ne állitson engem valaki esztelennek : ha pedig annak állittatok, türjetek el engem mint esztelent, hogy egy kevéssé valamivel én is kérkedjem. A17 mit mondok, nem az Úr szerint mondom ; hanem esztelenül e dolog felől való kérkedésemben. Mivelhogy18 sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedem. Mert19 örömest eltűritek az esztelenséget, ti bölcsek lévén. Mert20 eltüritek ha valaki titeket rabságra kötelez, ha valaki megeszen, ha valaki vonszon rajtatok, ha valaki felfuvalkodik ellenetek, ha valaki arczul ver. A21 bosszuság szenvedésre nézve mondom, mivelhogy mi erőtlenek voltunk. Sőt inkább, ha valami dologgal valaki bátorsággal akar kérkedni ; (mint balgatag úgy szólok) énis bátorsággal merek kérkedni. Zsidók-é22 azok ? Én is az vagyok : Izráeliták-é ? Én is : Ábrahám magva-é ? Én is. Krisztus23 szolgái-é ? (balgatagul szólok) inkább én, a fáradságokban bőségesekben én ; a sebekben feljebb azoknál, a tömlöczökben inkább én, halálos veszedelmekben gyakorta. A24 Zsidóktól ötszür szenvedtem negyven negyven csapást egy-egy hijján. Háromszor25 veretettem meg vesszővel : egyszer köveztettem meg ; háromszor voltam a tengeren veszedelemben hajótörés miatt, éjjel és nappal a mélységben voltam. Veszedelmes26 útakban gyakorta voltam, folyóvizeken veszekedtem, latrok miatt veszedelemben voltam : veszedelemben voltam az én nemzetségem miatt, veszedelemben a pogányok miatt, veszedelemben voltam a városban, veszedelemben a pusztában ; veszedelemben a tengeren ; veszedelemben voltam a hamis atyafiak között. Fáradságban27 és nyomorúságban, vigyázásokban gyakorta, éhségben és szomjúságban, és böjtölésekben gyakorta ; hidegségben és mezitelenségben. Azok28 nélkül a mellyek kivül esnek, engemet szorongat ama mindennap ellenem támadó sokaság, azaz a minden Gyülekezetek felől való szorgalmatosság. Kicsoda29 háborgattatik, hogy én nem háborgattatnám ? kicsoda botránkozik meg, hogy én azon nem kesergenék ? Ha30 dicsekednek kell, az én nyomorult elvetett állapotommal dicsekedem. Az31 Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Krisztusnak örökké áldandó Attya tudja, hogy én nem hazudok. Damaskusban32 a népnek Tiszttartója Arétás király képében, haddal őrizte a Damaskusbelieknek városokat, akarván engemet megfogni : De33 egy ablakon korsárban bocsáttattam alá a kőfalon, és úgy szabadulék meg ő tőle. Pál12 nagy isteni kijelentéseiről, nagy szenvedéséről és isteni megerősíttetéséről beszél.Dicsekednem1 nékem nem illik : Mert immár térek a látásokra és az Úrnak jelentésire. Tudok2 egy embert a Krisztusban, ki ez előtt tizennégy esztendővel, (hogyha testben-é, nem tudom, avagy test kivül, nem tudom ; Isten tudja) elragadtatott volt a harmadik égig. És3 tudok olly embert, (testében-é vagy test kivűl, nem tudom, Isten tudja.) Hogy4 elragadtatott volt a Paradicsomba, és hallott kimondhatatlna beszédeket, mellyeket ember meg nem mondhat. Ez5 illyen dolgokkal dicsekedem : én magam felől pedig nem dicsekedem, hanem csak az én erőtlenségimről. Mért6 ha akarok dicsekedni, nem lészek balgatag : mert igazságot szólok ; de mértékletesen szólok, hogy valaki ne gondolkodjék én felőlem feljebb annál, a minek engemet lát lenni, vagy a mit hall tőlem. És7 hogy az isteni jelentéseknek nagyságokkal feletébb el ne hinném magamat, adatott nékem hegyes ösztön, melly az én testembe ragadott, tudniillik a Sátán Angyala, hogy engem csapdosna, hogy felettébb el ne hidjem magamat. Ezért8 háromszor könyörgöttem az Úrnak, hogy én tőlem eltávoznék. És9 ezt mondá nékem : Elég néked az én kegelmem : mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekedem azért az én erőtlenségimmel inkább, hogy lakzzék én bennem a Krisztus hatalma. Azokáért10 gyönyörködöm az erőtlenségekben, a bosszúságokban, a Krisztusért való szorongattatásokban : mert mikor erőtelen vagyok, ugyan akkor erős vagyok. Pál emlékeztet tiszta szeretetére.Balgatag11 voltam a dicsekedésben ; ti kénszeritettetek engemet arra. Mert néktek kellett volna engem dicsérnetek : mert semmiben nem voltam alábbvaló a fő Apostoloknál, noha semmi vagyok. Az12 én Apostolságomnak bizonyságai lettek ti köztetek, sok türés által, jelek, csudák és erők által. Mert13 micsoda az, a miben alábbvalók volnátok a több Gyülekezeteknél, hanem csak hogy én ott nem henyéltem a ti károtokkal ? Engedjétek meg nékem ezt a bosszút. Ímé14 harmadszor is kész vagyok ti hozzátok menni, és a ti károtokkal nem henyélek : mert nem keresem a ti külső gazdagságtokat, hanem ti magatokat : mert nem a fak gyüjtnek az atyáknak kincset, hanem az atyák a fiaknak. Én15 pedig nagy örömest költök, és magamat is adom a ti lelketekért : noha holott én titeket felette igen szeretlek, ti lassabban szerettek engemet. De16 ám legyen úgy, hogy titeket én nem nehezitettelek semmmivel ; de mivelhogy álnok vagyok, álnoksággal fogtalak meg titeket ? Avagy17 azok közzűl valamellyik által, a kiket hozzátok bocsátottam, megfosztottalak-é titeket ? Kértem18 Títust, és ő vele bocsátottam el amaz atyafiat : avagy valamiben megfosztott-é titeket Titus ? avagy nem egy Lélek vezérlése által jártunk-é ? avagy nem egy nyomban jártunk-é ? Viszont19 azt állitjátok-é, hogy előttetetk magunkat mentjük ? Az Isten előtt a Krisztusban szóölunk, mindazáltal mind ezeket, Szerelmesim, a ti épüléstekért. Mert20 félek azon, hogy mikor oda menéndek, valami módon nem ollyanoknak talállak titeket, a minéműeknek akarnálak ; és én is ollyannak találtatom tőletek minémműnek lenni engem ti nem akarnátok : hogy valami módon ne legyenek versengések, irigységek, haragok, vetekedések, rágalmazások, fondorlások, felfuvalkodások, pártolkodások. Hogy21 mikor oda mennéndek, ne alázzon meg az Istenem ti köztetek engemet, és sirassak azok közzűl sokakat, kik annakelőtte vétkeztek, és meg nem tértek a tisztátalanságból, paráznaságból, és bujálkodásból, mellyet cselekedtek. Intés13 megjobbulásra.Harmad-úttal1 megyek már hozzátok : Két vagy három tanuvallása által minden dolog megerősittetik. Megmondottam,2 másodszor is mondom, mintha jelen volnék, és távol lévén, most is irom azoknak, kik az előtt vétekztek, mint egyebeknek, hogy ha ismét oda megyek, ne kedvezek. Mert3 az én általam szóló Krisztust kisértgetitek, ki ti hozzátok nem erőtelen, hanem erős ti bennetek. Mert4 noha megfeszittetett volt az erőtlenségből, mindazáltal él az Istennek hatalmából : mert mi is erőtelenek vagyunk ő vele, de élünk ő vele az Isten erejéből ti nálatok. Magokat5 kisértsétek meg, ha vagytok-é a hitben, magatokat próbáljátok meg. Avagy nem esmérite-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek vagyon ? hanem ha megvettettek vagytok. De6 reménylem, hogy megesméritek, hogy mi nem vagyunk megvettettek. Kivánom7 pedig az Istentől, hogy semmi gonoszt ne cselekedjetek ; nem hogy mi megpróbáltattaknak találtassunk, hanem hogy a mi tisztességes dolgo, azt cselekedjétek, mi pedig mintegy megvettetteknek állitassunk. Mert8 nem cselekedhetünk semmit az igazság ellen ; hanem igazságért. Mert9 örülünk annak, hogy mi erőtelenek voltunk, ti pedig erősek voltatok, ugyanazt is kivánjuk mi tudniillik a ti épülésteket. azért10 irom távollétemben ezeket, hogy jelenlétemben ne kénszerittessem keménységgel élni a hatalom szerint, mellyet adott nékem az Úr épitésre, de nem rontásra. Befejezés.Végezetre11 Atyámfiai, legyetek jó egésségben, épüljetek, vigasztaltassatok meg, egy értelemben legyetek, békességesen lakjatok ; és a szeretetnek s a békességnek Istene lészen veletek. Köszöntsétek12 egymást szent csókolással. Köszöntnek titeket minden szentek. Az13 Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szerelme, és a Szent Léleknek veletek való közösülése, legyen mindnyájan ti veletek, Ámen ! E Levél küldetett Filippiből Maczedóniának városából Títus és Lukács által.