Izráel1 ország. Akházia betegsége.Elszakada1 pedig Moáb, Akhábnak halála után, az Izráeltől. És2 mikor Akházia alá esett volna az ő felházának valami rostélján, melly ház Samariában vala : megbetegedék, és követeket külde el, kikknek azt parancsolá : Menjetek el, kérdjetek tanácsot a Baálzebubtól, az Ekronbeli istentől, ha meggyógyulok és e betegégből ? Az3 Úrnak Angyala pedig szóla Thesbites Illyésnek : Kelj fel, menj fel eleibe a Samariabeli Király követeinek, és szólj nékik : Nincsen é Isten Izráelben, hogy Baálzebubhoz az Ekronbeli istenhez mentek tanácsot kérdeni ? Annakokáért4 azt mondja az Úr : Az ágyból, a mellyben feküdtél, fel nem kelsz, hanem kétség nélkűl meghalsz. És mindjárt elméne Illyés. És5 mikor a követek megtértek volna ő hozzá, monda nékik : Miért tértetek meg ? Felelének6 néki : Egy férjfiú jöve előnkbe, és monda nékünk : Menjetek el, térjetek vissza a Királyhoz, ki titeket elküldött, és mondjátok meg néki : Ezt mondja az Úr : Nincsen é Izráelben Isten, hogy te Baálzebubhoz az Ektronbeli istenhez küldesz tanácsot kérdeni ? Annakokáért az ágyból, mellybe feküdtél, fel nem kelsz, hanem nyilván meghalsz. Monda7 pedig nékik : Minémű személy vala az a férjfiú, ki előtökbe jött vala, és ezeket a beszédeket szóla néktek ? És8 felelének néki : Egy szőrös ember, ki szíjővvel övedezte vala bé derekát. Akkor monda : A Thesbites Illyés az. Illés kértére tűz száll le a mennyből.És9 hozzá külde egy ötven ember előtt járó Főembert, az alatta való ötven emberrel ; ki felmenvén ő hozzá (ímé pedig ő ül vala a hegy tetején,) monda néki : Isten embere, a Király azt parancsolja hogy szállj alá ! Felelvén10 Illyés, monda az ötven ember előtt járó Főembernek : Ha én Isten embere vagyok, szálljon tűz alá az égből, és emésszen meg téged és az alattad való ötven embereket. Akkor tűz szálla alá az égből, és megemészté őtet és az ő ötven embereit. Ismét11 pedig külde a Király ő hozzá más ötven ember előtt való Főembert, mind az ötven férjfiakkal egybe, ki szóla és monda néki : Isten embere, a Király azt parancsolja, hogy hamar jöjj alá ! És12 felele Illyés, és monda nékik : Ha Isten embere vagyok, szálljon tűz az égből alá, és emésszen meg téged, és a te ötven embereidet. Akkor tűz szálla alá az Istentől az égből, és megemészté őtet és az ő ötven embereit. Ismét13 elkülde pedig harmadik ötven ember előtt járó Főembert, az ő ötven embereivel egybe, és flmenvén ez az ötven ember előtt járó Főember, elméne és térdeir esék Illyés előtt, és könyörögvén néki, mondá : óh Isten embere, kérlek, legyen becsületes a te szemeid előtt az én lelkem, és ezeknek a te szolgáidnak, ez ötven embereknek lelkek ! Ímé14 tűz szálla le az égből és megemészté az ötven emberek előtt való elébbi két Főembereket, az ő ötven embereikkel egybe : Most azért legyen becsületes az én lelkem a te szemeid előtt ! szóla15 pedig az Úrnak Angyala Illyésnek : Menj alá vele, ne félj semmit tőle. Ki felkelvén aláméne vele a Királyhoz. Akházia halála.És16 szóla néki : Ezt mondja az Úr : mivelhogy követeket küldöttél tanácsot kérdeni Baálzebubhoz az Ekrombeli istenhez, mintha nem volna Izráelben Isten, kinek beszédéből tanácsot kérdhetnél. Annakokáért fel nem kelsz ez ágyból, mellybe feküdtél, hanem nyilván meghalsz. Meghala17 azért az Úrnak beszéde szerint, mellyett szólott vala Illyés, és uralkodék Jórám ő helyette, Jórámnak a Jósafát fijának a Júdabeli Királynak második esztendejében : mert nem vala Akháziának fija. Akháziának18 pedig több dolgai, mellyeket cselekedett, nemde nincsenek é megírva az Izráel Királyaink cselekedetekről iratott Krónika könyvben ? Illés2 az égbe ragadtatik.És1 lőn mikor az Úr Illyést fel akarná vinni a szélvesz által mennyekbe, elméne Illyés és Elizéus Gilgálból. Akkor2 monda Illyés Elizeusnak : Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engemet. Monda pedig Elizeus : Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Alámenének azért Béthelbe. Akkor3 kijövének a Próféták fijai, kik Béthelben valának Elizeushoz, és mondának néki : Nem tudod é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled ? És monda : Tudom én is, hallgassatok. Monda4 néki ismét Illyés : Elizeus maradj itt kérlek : mert az Úr engemet Jérikhóba küldött. Ő felele : Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Elmenének azért Jérikhóba. A5 Próféták fijai pedig, kik Jérikhóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának néki : Nem tudod é, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tőled ? És monda : Én is tudom, hallgassatok. Monda6 ezután néki Illyés : Maradj itt, kérlek, mert az Úr engemet a Jordán mellé küldött. Ő felele : Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Elmenének azért mindketten.7. Őtven7 férjfiak pedig a Próféták fijai közzűl utánnok menvén, messze ellenekbe megállának, mikor ők ketten állanának a Jordán mellett. És8 fogá Illyés az ő palástját és öszvetűré, és megüté azzal a vizet ; és kétfelé válék : akkor általlmenének mindketten szárazon. Mikor9 pedig általmentek volna, monda illyés Elizeusnak : Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, minekelőtte tőled elragadtatom. És monda Elizeus : Legyen kérlek a te benned való lélek kettős mértéke én rajtam. Ő10 monda : Nehéz dolgot kérél ; ha meglátándaz engemet, mikor tőled elragadtatom, meglészen a mit kérsz : ha pedig meg nem látándaz, nem lészen meg. Lőn11 azért, mikor mennének, és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal egybe, elválasztá őket egymástól. És felméne Illyés a szélvészben az égbe. Elizeus12 pedig ezt látván kiált vala : Édes atyám, édes atyám ! Izráelnek mind szekerei, mint lovagjai ! És nem látá őtet többé. Annakutánna ragadá az ő maga eltözetit és két részre szakasztá azokat. És13 felvevé az Illyés palástját, melly róla leesett vala, és visszatére, és megálla a Jordánnak partján. És14 vevé az Illyés palástját, melly róla leesett vala, és azzal megüté a vizet, és monda : Hol vagyon az Ollyésnek Ura Istene ? És mikor ő is megütötte volna a vizet, kétfelé válik, és általmáne Elizeus. Látván15 pedig őtet ellenbe a Próféták fijai, kik Jérikhóban valának, mondának : Az Illyés lelke megnyugodt Elizeuson. És eleibe menének néki, és meghajták magokat ő előtte a földig : És16 mondának néki : Ímé most vagynak a te szolgáiddal ötven erős férjfiak, menjenek el, kérlek, és keressétek meg a te uradat ; netalán az Úrnak Lelke ragadta el őtet, és letette őtet valamellyik hegyen vagy völgyön. És monda : Ne küldjetek. És17 kénszeríték őtet és mikor gondolkodott volna róla, végezetre monda : Küldjetek el. És elküldék az ötven férjfiakat, és harmadnapig keresvén nem találák őtet. És18 mikor megtértek volna ő hozzá, (ő pedig Jérikhóban lakik vala,) monda nékik : Nem monndotta vala é meg néktek, hogy el ne menjetek. Elizeus meggyógyítja a jerikói vizet és megátkozza a bétheli gyermekeket.Mondának19 pedig városbeli férjfiak Elizeusnak : 0mé e város jó lakhely volna, a mint látja az én Uram ; de a víz igen ártalmas, és hamar el halnak itt az emberek. És20 monda : Hozzatok nékem egy új csészét, és vessetek sót belé. És elhozák néki. Kimenvén21 pedig a kúfőre, bele veté a sót és monda : Ezt mondja az Úr : Meggyógyítottam e vizeket ; nem származik azután azokból halál, sem a földnek pustulása. És22 egésségesekké lőnnek a vizek mind e mai napig. Elizeusnak beszéde szerint, mellyet szólott vala. Felméne23 annakokáért onnét Béthelbe ; és mikor ő az úton felmenne : apró gyermekek jövének ki a városból, kik őtet csúfolják vala, ezt mondván : Jöjj fel kopazs, jöjj fel kopasz ! És24 hátratekintvén és meglátván őket, megátkozá őket az Úrnak nevében : az erdőből azért két nősténymedvék kijövén, elszaggatának közzűlök negyvenkét gyermeket. És25 elmene onnét a Kármel hegyére, és onnét tére Samariába. Izráel3 ország. Jórám országlása és Josafát a júdabeli királlyal együtt a moábiták ellen vívott háborúja.Jórám1 pedig Akhábnak fija kezde uralkodni Izráelen Samariában, Jósafátnak a Júdabeli Királynak tizennyolczadik esztendejében, és uralkodék tizenkét esztendeig. És2 gonoszul cselekedék az Úrnak szemei előtt : de nem annyira, mint az ő attya és annya : mert elrontá a Baálnak képét mellyet az ő attya csinált vala. De3 mindazáltal követé Jéroboámnak Nébát fijának bűneit, ki vétekbe ejtette vala az Izráelt ; és el nem távozék azoktól. Mésának4 pedig a Moáb Királyának nagy sok barma vala, és ád vala adóba az oz Királyának százezer bárányt és százezer kost, mind gaypjastól. Lőn5 pedig, mikor megholt volna Akháb, elszakada a Moáb Királya az Izráel Királyától. Kiméne6 azért a napon Jórám Király Samáriából és megszámlálá az egész Izráelt. Elméne7 pedig és külde követeket Jósafáthoz a Júdabeli Királyhoz, kik ezt mondanák néki : A Moáb Királya elszakadt tőlem ; eljössz é velem a Moáb ellen a hadba ? Felele : Felmegyek, úgy én, mint te : úgy az én népem, mint a te néped ; úgy az én lovaim, minta a te lovaid. És8 monda : Melly úton menjünk fel ? Felele : Az Edom pusztájának útán. Elmene9 azért az Izráel Királya és a Júda Királya, és az Edom Királya : és mikor kerengettek volna az úton hét napig ; nem lőn a tábornak vize, sem a velek való barmoknak. És10 monda az Izráel Királya : Jaj, jaj ; mert az Úr hívta egybe a három Királyt, hnogy a Moáb kezébe adja őket. És11 monda Jósafát : Vagyon é itt az Úrnak Prófétája, hogy tanácsot kérdjünk az által az Úrtól ? Felele egy az Izráel Királyának szolgái közzűl, és monda : itt vagyon Elizeus Sáfátnak fija, ki Illyésnek vizet tölt vala kezeire. És12 monda Jósafát : vagyon annál az Úrnak beszéde. Alámenének azért hozzá az Izráel Királya és Jósafát, és az Edom Királya És13 monda Elizeus az Izráel Királyának : Mi gondom vagyon nékem veled ? Menj el a te atyádnak és anyádnak Prófétáihoz. És monda néki az Izráel Királya : Ne hozd elő azokat ; mert az Úr öszvegyüjtötte e három Királyokat, hogy Moábnak kezébe adja őket. Monda14 pedig Elizeus : Él a seregeknek Ura, ki előtt állok, hogyha Jósafátnak a Júda Királyának személyét nem nézném, téged nem néznélek, reád sem tekintenék Most15 azért hozzatok nékem egy éneklőt ; és mikor énekelne előtte az éneklő, az Úrnak Lelke lőn ő rajta. És16 monda : Ezt mondja az Úr : Csinálj e patakban sok árkokat ; Mert17 ezt mondja az Úr : Nem láttok semmi szelet, esőt sem láttok : de mindazáltal e patak megtelik vízzel, honnét ihattok mind ti, mind a ti nyájatok és barmaitok. Kevés18 pedig még ez az Úrnak szemei előtt, hanem a Moábot is kezetekbe adja. És19 megvertek minden kulcsos várost, és minden szép várost, és minden jótermő fákat levagdaltok, és minden kútfőket bétöltötök : és minden jó szántóföldet béhánytok kövekkel. Lőn20 pedig reggel, mikor áldozatot szoktak tenni, ímé vizek jőnek vala Edomnak útáról, és megtelék a föld vízzel Hallván21 pedig az egész Moáb, hogy feljöttek volna a Királyok ő ellenek vívni : egybegyülének mindnyájan, kik fegyvert köthetnek vala fel, és megállanak az ő tartományoknak határán. És22 felkelének reggel, mikor a nap feljött volna a vizekre, és láták a Moábiták, hogy ő ellenekbe az a víz veresellenék, mint a vér. És23 mondának : Vér ez ! megvívtak a Királyok egymással, és megölte kiki az ő felebarátját ! Siess azért most a prédára óh Moáb ! És24 mikor az Izráel táborához jutatottak volna ; feltámadának az Izráeliták, és megverék a Moábitákat, és megfutamodának előttök ; és megverék a Moábitákat még az ő tartomáynokban is. És25 városaikat leronták, és ajó szántóföldekre kiki mind követ hánya, és bétölték a mezőt kövekkel, és minden kútfőket bédugának, és minden jótermő fákat levágának úgyannyira hogy csak a Kir- Harésetnek kőfalait hagyák fenn : körülvevék pedig azt a parittyások, és azt is megverék. Látván26 pedig a Moáb Királya, hogy meggyőzettetnék a viadalban, maga mellé vőn hétszáz fegyvert fogható férjfiakat, hogy az Edom Királyára rohanna, de nem lehete. Vevé27 azért az ő elsőszülött fiját, ki ő helyette uralkodandó vala, és égőáldozatul megáldozá a kőfalon. Melly dolgon az Izráel népe igen megháborodék : annakokáért elmenének és megtérének az ő földökbe. Elizeus4 megsokasítja az özvegy olaját.Egy1 asszony pedig a próféták fijainak feleségeik közzűl kiálta Elizeushoz, mondván : A te szolgád az én férjem megholt ; te pedig tudod, hogy a te szolgád az Urat féli vala : Eljött pedig az a kinek adós vagyok, hogy elvigye mindkét gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek. Monda2 néki Elizeus : Mit cselekedjem veled ? Mond meg nékem mi vagyon házadban ? Monda az : semmi nincsen a te szolgálóleányod házában, hanem csak egy kosró olaj. Akkor3 monda : Menj el, kérj ottkin minden te szomszédidtól üres edényeket, keveset ne kérj. És4 menj bé és zárkozzál bé magad a te fijaiddal egybe : és tölts az olajból, mindenik edénybe, és a melly megtelik, tétesd el onnét. Elméne5 azért ő tőle, és bézárkózék maga az ő fijaival egyetembe ; azok viszik vala néki az edényeket, ő maga pedig csak tölrti vala. Lőn6 pedig mikor megtöltötte volna azokat az edényeket, monda az ő fijának : Hozz mégis valami edényt ide. Felele az : Nincsen több edény ; és ottan megálla az olaj. Akkor7 elméne az, és megmondá az Isten emberének, ő pedig monda : Menj el, add el az olajt, és fizess meg annak, a kinek adós vagy : te pedig és a te fijaid éljetek a maradékával. Elizeus fiút igér a Sunemitának és feltámasztja azt a halálból.Lőn8 annakfelette, hogy egy némelly napon, mikor általmenne Elizeus Súnembe, ott vala egy főasszony, melly kényszeriiíté őtet, hogy nála ennék kenyeret És9 monda az asszony a férjének ; Ímé most vettem eszembe, hogy az az Isten embere, ki szüntelen ezen jár által, szent ember. Csináljunk,10 kérlek, egy kicsiny felházat, és szerezzünk abba ágyat és asztalt, széket és gyetyatartót : hogy mikor hozzánk jövénd, hadd térjen abba a házba. Egy11 néminemű napon azért oda méne, és megszálla a felházban, és megnyugovék ott. És12 monda Géházinak az ő szolgájának : Hívd ide hozzám ezt a Súnamitist. Előhívá azért azt, és az eleibe álla. (Megmondotta13 vala pedig néki : Mond meg néki : ímé nagy szorgalmatossággal szolgálsz nékünk ; mit kívánsz, hogy cselekedjem veled ? Vagyon é valami ügyed a Király előtt, vagy a seregnek Hadnagya előtt, hogy szóljak éretted ? Monda az : Az én nemzetségem között békességgel lakom. Monda14 Elizeus : Mit kívánsz tehát, hogy cselekedjem veled ? Felele Géházi : Bizonyára fija nincsen néki, és az ő férje vén ember. Mikor15 ezt mondotta volna : Hívd ide ; oda hívá, és megálla az ajtóban. És16 monda Elizeus : Esztendő ekkorra, ha élsz, fiad lészen. És monda az : Ne, édes uram, Isten embere, ne mondj képtelen dolgot a te szolgálóleányodnak. Megterhesüle17 azért az asszony, és fiat szüle abban az időben, mellyet megmondott vala Elizeus. És18 felnevelkedék a gyermek. Egy némelly napon pedig, mikor kiment volna az ő attyához az aratókhoz : Monda19 az ő attyának : Jaj fejem, jaj fejem ! És monda az ő attya a szolgának : Vidd el őtet az annyához. Ki20 mikor felvette volna őtet. vivé az ő annyához ; és az annyának ölében üle mind délig ; és azután meghala. Akkor21 felméne az asszony, és az Isten emberének ágyára tevé őtet, és az ajtót bézárván kijöve onnét. És22 előhivatá az ő férjét és monda : Kérlek, engedj nékem egyet a szolgák közzűl, és egy szamárt, hadd menjek el hamar az Isten emberéhez., és majd megtérek. És23 az monda : Miért mégy ő hozzá, ha majd új hónak innepe nincsen, sem Szombat ? Felele az : Légy békességes szívvel. Megnyergelé24 azért a szamárt, és monda a szolgának : Eredj elől, és menj hamarsággal : meg ne állj én érettem, hogy felüljek, hanem ha mondándom néked. Elmevén25 ezért, juta az Isten emberéhez a Kármel hegyére. És mikor meglátta volna őtet az Isten embere távol, monda Géházinak az ő szolgájának : Ímé a Súnamitis ez ! Most26 azért fuss, kérlek, eleibe, és kérd meg tőle, ha vagyon é békességben, mind ő, mind az ő férje, és mind az ő gyermeke. Monda az : Békességben van. Juta27 pedig az Isten emberéhez a hegyre, és megragadá az ő lábait. És Géházi oda méne, hogy elüzné őtet : de monda az Isten embere : Hagyj békét néki, mert megkeseredett az ő szíve ; és az Úr eltitkolta tőlem, és nem jelentette meg nékem. És28 monda az : Valyon én kértem é fiat az én uramtól ? Nemde nem mondám é néked : Ne csalj meg engemet ? És29 monda Elizeus Géházinak : Övezd fel derekadat, és vegyed kezedbe az én pálczámat és menj el : ha kit elő találsz, ne köszönj néki, ne felelj, és az én pálczámat tegyed a gyermek orczájára. De30 monda a gyermeknek annya : Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkele azért és követé őtet. Géházi31 pedig előttök elment vala, és a pálczát a gyermeknek orczájára tette vala, de nem szólott és nem hallott vala a gyermek. Annakokáért vissztére eleibe megmondá néki, mondván : Nem támada fel a gyermek. Bémene32 pedig Elizeus a házba, és ímé a gyermek halva fekszik vala az ő ágyán. És33 mikor bément volna, bézárlá az ajtót magára és a gyermekre ; és könyörge az Úrnak. És34 az ágyra felhágván, a gyermekre borúla, és az ő száját a gyermek szájára tevé. szemeit szemeire, kezeit kezeire, és elterjede a gyermeken, és megmelegedék a gyermeknek teste. És35 tőle elfordulván alá s fel mjár vala a házban, azután felmenvén ismét elterjeszté magát rajta : osztán a gyermek prüsszente vagy hétszer és felnyitá az ő szemeit. Akkor36 szólítá Géházit, és monda : Hivd ide a Súnamitist ; és oda hívá azt : és mikor oda ment volna, monda : Vidd el a te fijada. Ki37 mikor bément volna, lábához esék és leborúla a földre ; és az ő fiját fogván, kiméne. Elizeus ártalmas ételt tesz egészségessé és kevésből sokakat jól tart.Azután38 megtére Elizeus Gilgálba. Éhség vala pedig akkor az országban, és a Próféták fijai ő vele laknak vala. És monda az ő szolgájának : Szerezz egy nagy fazekat és főzz valami pépet a Próféták fijainak. Kiméne39 azért egy mezőre, hogy paréjt szedne. És találkozék vadszőlőre, és arról tele szedé az ő ruháját sártökkel ; azután haza jövén megmetélé a pépes fazékba ; mert nem tudják vala mi legyen. Feladák40 azutána a férjfiaknak, hogy ennének. Lőn pedig mikor ennének abból a pépből, kiáltának és mondának : Halálos méreg vagyon a fazékban, Isten embere ! és nem ehetének benne. Ő41 pedig monda : Hozzatok valami lisztet ide ; és belé veté azt a fazékba, és monda : Add fel immár a népnek, hadd egyenek ; és nem vala semmi gonosz ártalmasság a fazékban. Jöve42 pedig egy férjfiú Baál Sálisából, és hoz vala az Isten emberének első zsengék kenyereit, húsz árpakenyereket, és valami megzsendült gabonafejeket, és monda : Add a népnek, hogy egyék meg. Felele43 az ő szolgája : Miért adnám ezt száz ember eleibe ? Monda ismét : Add a népnek hadd egyenek ; mert ezt mondja az Úr : Esznek és meg is marad benne. Eleikbe44 adá azért és evének : meg is marada benne az Úrnak beszéde szerint. Elizeus5 meggyógyítja a siriabeli poklos Naámánt.A1 Síriabeli Király seregének pedig vala egy néminémű Hadnagya. Naámán, ki az ő uránál nagy becsben vala, és tisztességes személy : mert az által szabadította vala meg az Úr Siriát : vala ez erős hadakozó férjfiú, de bélpoklos vala. S1riából2 pedig mentek vala ki valami seregek, kik az Izráel földéből fogva vittek vala egy kis leányt ; melly a Naámán feleségének szolgál vala. És3 monda ez az ő asszonyának : Vjha az én uram szembe lenne azzal a Prófétával, a ki Samariában vagyon, kétség nélkül meggyógyítaná őtet az ő bélpoklosságából Naámán4 azért béméne és megbeszélé az ő urának, mondván : Így s így szólott az Izráel országából való leány ! Akkor5 monda a Siriabeli Király, menj el, és ím levelet küldök az Izráel Királyának. Elméne azért, és vőn magával tíz tálentom ezüstöt és hatezer aranyat, a felett tiz öltözóruhát. És6 elvivé a levelet az Izráel Királyának, mellynek summája e vala : Most azért minekutánna e levél te hozzád érkezik ; ímé küldöttem hozzád Naámánt az én szolgámat, hogy meggyógyítsad őtet bélpoklosságából. Lőn7 pedig, mikor megolvasta volan az Izráel Királya a levelet, megszaggatá az ő ruháit, és monda : Isten vagyok é én, hogy megöljek valakit, és azt ismét megelevenítsem ; hogy ez én hozzám küld, hogy meggyógyítsam e férjfiat az ő bélpoklosságából ? Bizonyára vegyétek eszetekbe, kérlek, és lássátok, hogy csak háboruságra való alkalmatosságot keres ellenem. Mikor8 pedig meghallotta volna Elizeus az isten embere, hogy az Izráel Királya ruháit megszaggatta volna, külde a Királyhoz, illyen izenettel : Miért szaggatád meg a te ruháidat ? Hadd jöjjön hozzám Naámán, és tudja meg, hogy vagyon Próféta Izráelben. Elméne9 azért Naámán lovaival és szekereivel : és megálla az Elizeus házábnak ajtaja előtt. Külde10 pedig Elizeus követet hozzá, mondván : Menj l és feredjél meg hétszer a Jordán vizében, és megújul a te tested, és megtisztulsz. Akkor11 nagy haraggal elmegyen vala Naámán, és ezt mondja vala : Ímé ezt gondolom vala magamban : Kétség nélkül kijő hozzám, ée előállván segítségül hívja az ő Urának Istenének nevét, és kezével megilleti a helyet, és úgy gyógyítja meg a bélpoklost. Avagy12 nem jobbak é Damaskusnak folyóvizei Abana és Párpár, Izráelnek minden vizeinél ? Avagy nem mosódhatnám é meg azokban, hogy megtisztulnék ? Illyen módon eltérvén, nagy haraggal megyen vala. Hozzá13 menének pedig az ő szolgái és szólának néki, mondván : Édes Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna e Próféta néked, avagy nem mívelted volna é meg ? Mennyivel inkább mivelhogy csak azt mondja, hogy megmosódjál, hogy megtisztulj ? Béméne14 azért a Jordánba és megmosá magát abban hétszer az Isten emberének beszéde szerint, és megújula az ő teste mint egy kis gyermeknek teste, és megtisztula ő. Azután15 megtére minden népével az Isten emberéhez, és bémenvén megálla előtte és monda : Ímé most tudom immár, hogy nincsen az egész földön Isten egyebütt, hanem csak Izráelben ! Azért most vedd el, kérlek, ez ajándékot a te szolgádtól. Ő16 pedig monda : Él az Úr, a ki előtt állok, hogy el nem veszem. Kénszeríti vala pedig őtet, hogy elvenné ; de ő nem akará. És17 monda Naámán ; Ha nem ; adj kérlek a te szolgádnak e füldből annyit a mennyit vihet két öszvér ; mert a te szolgád többé égőáldozattal, vagy egyéb áldozattal nem áldozik idegen isteneknek, hanem csak az Úrnak. Ebben18 a dologban legyen az Úr kegyelmes a te szolgádnak ; hogy mikor bémegyen az én uram a Rimmon templomába, hogy ott imádkozzék ; (mert ő az én kezemre támaszkodik) azonképen én is meghajlok a Rimmon templomában ; ezt hogy én meghajlok a Rimmon templomában, bocsássa meg kérlek, az Úr a te szolgádnak ebben a dologban. És19 monda néki Elizeus : Menj el békességgel. És elméne ő tőle úgymint egy mértföldig. Elizeus Géházit poklossággal bünteti kapzsiságáért.Monda20 pedig Géházi Elizeusnak az Isten emberének szolgája : Ímé az én uram megkiméllé a Síriábeli Naámánnak marháját, és nem akará tőle elvenni a mit hozott vala ; él az Úr, hogy utánnok futok, és valamit kérek tőle. Utánna21 futa azért Géházi Naámánnak, Látván pedig Naámán őtet, hogy utánna futna, leugrék a szekérből, és eleibe méne, és monda : Békességes é a te jöveteled ? Felele22 az : Békességes. Az én uram küldött engemet, ezt mondván : Ímé most csak ez órában jött hozzám két ifjú az Efraim hegyéről a Prófétáknak fijai közzűl ; adj kérlek azoknak egy tálentom ezüstöt és két öltözőruhát. És23 monda Naámán : Kérlek végy két tálentomot. És kénszeríté őtet ; és egybeköté két tálentom ezüstöt két zsákba, és két öltözőruhát, mellyeket két szolgáinak hátokra ada, és előtte viszik vala. És24 mikor haza jutott volna, elvevé tölök azokat, és eltevé egy házban : és elbocsátá a férjfiakat és elmenének. Ő25 pedig bémenvén megálla az ő ura előtt, és monda néki Elizeus : Honnét jösz Géházi ? Felele : Nem ment a te szolgád sehová. Ő26 pedig monda néki : Avagy nem vala é az én szívem jelen te veled mikor a férjfiú lefordula szekeréből elődbe ? Valyon e volt é az idő hogy vennél magadnak ezüstöt, vagy hogy vennél ruhákat, olajfákat, szőlőket, juhokat, barmokat, szolgákat és szolgálóleányokat ? Annakokáért27 reád és a te magodra ragada Naámán bélpoklossága mind örökké. És kimenvén ő előle, megpoklosula és lőn mint a hó. A6 fejsze úszik.Mondának1 pedig a Próféták fijai Elizeusnak : Ímé ez a hely, mellyben nálad lakunk, igen szoros nékünk. Hadd2 menjünk el, kérlek a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, mellyben lakjunk. Kiknek monda : Menjetek el. És3 monda egy ő közzűlök : Nyugodjál meg rajta, kérlek és jöjj el te is a te szolgáiddal. És ő monda : Én is elmegyek. És4 elméne velek. És menének a Jordán mellé, és fákat vágnak vala. Lőn5 pedig, mikor egy közzűlök egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe. Akkor kiálta és monda : Jaj, jaj, édes uram, ezt is kölcsön kértem vala ! És6 monda az Isten embere. Hová esék ? És megmutatá náki a helyet, és levága egy fát, és oda veté, és fenn kezde úszni a vas. És7 monda : Vedd ki, és kinyujtván kezét kivevé azt. A siriaiak vaksággal veretnek meg.A8 Síriabeli Király pedig hadakozik val Izráellel, és tanácsot tarta az ő szolgáival mondván : Illyen s illyen helyen lészen az én táborom. Annakokáért9 külde az Isten embere az Izráel Királyához, mondván : Meglásd, hogy azon a helyen által ne menj, mert oda mennek alá a Síriabeliek. Elkülde10 azért Izráel Királya arra a helyre, mellyről szólott vala néki az Isten embere, és őtet megintette vala, és megoltalmazá magát attól, nem egyszer, sem kétszer. Megháborodék11 pedig ezen a Siriabeli Királynak szíve, és összegyüjtvén az ő szolgáit monda nékik : Miért nem moindjátok meg nékem, kicsoda legyen közzűlűnk az Izráel Királyának prátjára való ? Akkor12 monda egy az ő szolgái közzűl : Nem attól vagyon uram Király, hanem Elizeus Próféta, ki Izráelben vagyon jelenti meg az Izráel Királyának a beszédeket, mellyeket te titkos házadban beszélsz. Monda13 a Király : Menjetek el és lássátok meg hol vagyon, hogy reá küldjek és elhozassam őtet. És megjelenték néki mondván : Ám Dótánban vagyon. És14 külde oda lovakat és szekereket és nagy sereget : kik elmenének éjjel, és körülvevék a várost. Felkelvén15 pedig jó-reggel az Isten emberének szolgája, kiméne és ímé a seregek körülvették vala a várost, és a lovak és a szekerek. És monda néki az ő szolgája : jaj, jaj, édes uram ! mit cselekedjünk ? Felele16 ő : Ne félj. Mert többen vagynak a kik velünk vagynak, hogynem mint a kik ő velek. És17 könyörge Elizeus, és monda : Óh Uram ! nyisd meg kérlek az ő szemeit, és meglátá ! és íímé a hogy rakva vala tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül. És18 mikor azok ő reá alámennének, könyörge Elizeus az Úrnak, mondván : Verd meg, kérlek, ezt anépet vaksággal. És megveré őket vaksággal az Elizeus kívánsága szerint. Monda19 azért néki Elizeus : Nem ez az út, sem a város : jertek el én utánnam, és ahoz a férjfiúhoz viszlek titeket a kit kerestek. Így vivé őket Samariába. Lőn20 pedig, mikor bémentek volna Samariába ; monda Elizeus : Óh Uram nyisd meg ezeknek szemeiket, hogy láddanak. És megnyitá az Úr az ő szemeiket, és látának ; és ímé Samariának közepette valának. Monda21 pedig az Izráel Királya Elizeusnak, mikor látta volna őket : Levágassam é őket ? Levágassam é, édes Atyám ? És22 monda : Ne vágasd. Azokat vágasd le, kiket a te fegyvereddel és kézíveddel fogtál ; sőt inkább tégy kenyeret és vizet eleikbe, hogy egyenek és igyanak, azután menjenek el az ő urokhoz. Készíte23 azért nékik nagy lakodalmat : és minekutánna ettek és ittak volna, elbocsátá őket. Ők pedig elmenének az ő urokhoz ; és többé nem kezdének a Síriabeli seregek az Izráel földére menni. Éhinség Samariában.Lőn24 pedig azután, öszvegyüjté Banhadád Síriának Királya minden seregeit, és felméne és megszállá Samariát. Lőn25 azért igen nagy éhség Samariában ; mert ime mind addig alatta valának a városnak, mígnem egy szamár fejet nyolczvan ezüst garason vennének : és egy véka galambganéjt öt ezüst garason. És26 lőn mikor az Izráel Királya a kerítésen széllyeljárna, egy asszony kiálta ő hozzá, mondván : Légy segítséggel, uram Király ! A27 Király monda : ; Az Úr nem segít meg téged : én pedig mimódon segíthetnélek meg ? A szérűről é vagy a sajtóról segéljelek meg ? Monda28 annakfelette néki a Király : Mit akarsz ? Monda az : Ez asszony modotta vala nékem : Add ide a te fiadat, hogy együk meg őtet ma, az én fiamat pedig holnap együk meg. Megfőzénk29 azért az én fiamat és megettük őtet. Másodnap mondék néki : Add ide a te fijadat, hogy azt is együk meg, és ő elrejté az ő fiját. Mikor30 azért hallotta volna a Király az asszony beszédét ; megszaggatá az ő ruháit, mikor a kerítésen előmenne, mellyet mikor a község meglátott volna, ímé zsákruha vala az ő testén belől. És31 monda a Király : Bátor az Isten így büntessen meg, vagy annál is inkább, ha Elizeusnak a Sáfát fijának feje ma el nem esik ! (Elizeus32 pedig ül vala az ő házában és együtt ülnek vala vele a Vének) : És elküldé a Király egy férjfiat elől ; minekelőtte pedig hozzá jutott volna a követ, monda Elizeus a Véneknek : Látjátok é hogy ide küldött a gyilkosnak fija, hogy fejemet vétesse ? Lássátok meg, hogy mikor eljövénd a követ, zárjátok bé az ajtót, és szorítsátok meg őtet az ajtóban : Avagy nem az ő ura lábainak csúszogása vagyon é ő utánna. Mikor33 még velek beszélne, ímé a követ alámegyen hozzá, és monda : Ímé e veszedelem az Úrtól vagyon, miért várnám tovább az Urat. Elizeus7 másnapra bőséget jövendöl Samariának, a mi a siriaiaknak az Úr által csodálatosan történt futása után be is következik.Monda1 pedig Elizeus : halljátok meg az Úrnak beszédét. ezt mondja az Úr : Holnap illyenkor egy köböl zsemlyelisztet veszenk egy sikluson ; és két köböl árpát egy sikluson, Samariának kapujában. És2 felelvén egy Főember, kinek kezéhez támaszkodik vala a Király, az Isten emberének monda : Ímé ha az Úr ablakokat csinálna is az égen, valyon meglehetne é ez ? És monda Elizeus : Ímé te szemeiddel meglátod, de nem eszel benne. Valának3 pedig négy bélpoklos férjfiaak a kapu előtt, kik egymásnak mondának : Miért maradunk itt, hogy meghaljunk éhen ? Ha4 azt végezzük, hogy a városba bémenjünk, éhség vagyon a városban, és ott meghalunk ; ha pedig itt maradunk, úgy is meghalunk. Jertek el azért, szökjünk el a Siriabeliek táborokba, ha életünket megengedik, éljünk, ha pedig megölne, haljunk meg. Felekének5 azért viradta előtt, hogy a Siriabeliek táborának széléig, és ímé nem vala ott senki. Mert6 az Úr azt cselekedte vala, hogy a Siriabelieknek táborok hallana szekereknek zörgését és lovak lábainak dobogását, azaz, nagy seregnek ropogását ; és mondának egymásnak : Ímé az Izráel Királya bérben fogatta meg ellnünk a Hitteusok Királyit és az Égyiptombeliek Királyit, hogy reánk jönnének. És7 felkelvén ; elfutának bésetétüléskor : és elhagyák mind sátoraikat, mind lovaikat, mind szamaraikat (a mint a tábor vala,) és elfutának, hogy életeket megtarthatnák. Mikor8 azért a bélpoklosok a táboron mind végig mentek volna, menvén eg sátorba, evének és ivának, és elvinének onnét ezüstöt, aranyat és ruhákat, és elmenvén elrejték azokat : és megtérvén más sátorba menének bé, és abból is hozának, és elmenvén elrejték. Mondának9 pedig egymásnak : Nem igazán cselekeszünk ; ez a mai nap örömmondásnak napja, és mi hallgatunk é ? Ha mi viradtát várjuk, e hamisságért megbüntetnek : most azért jertek, menjünk el és tegyük hírré a Király házában. Elmenének10 annakokáért, és kiáltának a váos kapunállójának, és hirré tevék nékik, modván : Elmentünk vala a Siriabelieknek táborokba és ímé nem vala ott sneki : embereknek szava sem hallatik, hanem csak a lovak és szamarak vagynak kötve, és a sátorok a képen vagynak, a mint elhagyták. Kiáltának11 azért a kapunállók, és hírré tevék ottben a Király házában. És12 felkele éjszaka a Király, és monda az ő szolgáinak : Megmondom néktek, mit végeztek felőlünk a Siriabeliek : Tudják, hogy éhek vagyunk, ezokáért mentek ki a táborból hogy elrejtezzenek a mezőn, mondván : Mikor kijövéndenek a városból, fogjuk meg ugyan elevenen őket, és menjünk bé a városba. Akkor13 felele egy az ő szolgái közzűl, és monda : Válasszanak öt ovakat azok közzűl, mellyek maradtak a városban (mivelhogy azok szinte úgy éheznek mit az Izráelnek sokasága, melly megmaradott a városban, azok, mondom, szinte úgy vagynak, mint az Izráelnek sokasága melly immár megemésztetett,) és küldjünk el, hogy lássák meg, ha így vagyon. Választának14 azért két szekeres lovakat, mellyeken két szolgáit elküldé a Király a Siriabeliek táborok után, mondván : Menjetek el és lássátok meg. És15 elmenvén azok, utánnok menének mind a Jordánig, és ímé az egész út rakva vala ruhákkal, edényekkel, mellyeket a Siriabeliek elhánytak vala a sietség miatt : megtérvén azért a követek, megmondák a Királynak. És16 kimenvén a nép, zsákmányt vete a Siriabeliek táborában : és egy köböl zsemlyelisztt egy sikluson vesznek vala, és két köböl árpát egy sikluson, az Úrnak beszéde szerint. A17 Király pedig hagyta vala a kapun ama Főembert, kinek kezéhez szokott vala támaszkodni, és eltapodá a nép őtet a kapuban, és meghala, a mit megmondotta vala az Isten embere : a ki ezt megmondotta vala, mikor a Király aláment volna hozzá. A18 képen lőn, mondom, a mint az Isten embere a Királynak megmondotta vala : Két köböl árpát egy sikluson adnak és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, holnap illyenkor Samariának kapujában. És19 ezt felelte vala a Főember az Isten emberének, mondván : Ha az Úr ablakokat csinálna is az égen, valyon meglehetne é ez ? és ő azt mondotta vala : Ímé te meglátod szemeiddel, de abban nem eszel. Úgy20 lőn azért néki : mert eltapodá őtet a nép a kapuban, és meghala. Hogyan8 segíti Elizeus a Sunemitát a hét évi éhség előtt és után.Elizeus1 pedig szóla annak az asszonynak, kinek fiját feltámasztotta vala, mondván : Kelj fel és menj el a te házadnépével egyetembe, és menj olly helyre, a hol megmaradhass ; mert az Úr éhséget hívott e földre, és el is jő hét esztendeig. Felkele2 azért az asszony, és az Istn emberének beszéde szerint cselekedék : mert elméne az ő cselédjével együtt ; és lakék a Filiszteusok földében hét esztendeig. Lőn3 pedig hét esztendő elmulva, megtére az asszony a Filiszteusok földéből, és kiméne, hogy panaszolkodnék a Királynak az ő házáért és szántóföldeiért. A4 Király pedig szóla Géházinak, az Isten embere szolgájának, mondván : Beszéld meg, kérlek, nékem mind azokat a csudálatos dolgokat, mellyeket Elizeus cselekedett. És5 mikor beszélené a Királynak, mimódon feltámasztotta vona a halottat, ímé az asszony, kinek a gyermekét feltámasztotta vala, kiált vala a Királyra az ő házáért és szőntóföldeiért ; és monda Gézáhi : Uram Király ; ez az asszony és ez az ő fija, kit feltámasztott Elizeus. Akkor6 megkérdé a Király az asszonyt, ki megbeszélé néki : és ada a Király ő mellé egy udvari szolgát, mondván : Adasd meg néki minden jószágát és a szántóföldnek minden hasznát az időtől fogva, mellyben elment vona, mind ez ideig valót. Hazáel király Siriában.Annakutánna7 méne Elizeus Damaskusba : Benhadád pedig a Siriabeli Király beteg vala, és hírré tevék néki, mondván : Az Isten embere ide jött. És8 monda a Király Hazáelnek : Végy ajándékot kezedbe, és menj eleibe az Isten emberének, és kérdj tanácsot az Úrtól ő általa, mondván : Meggyógyulok é ebből a betegségből ? Eleibe9 méne azért Házael, és ajándékokat viszen vala kezében Damaskusbeli mindenféle drága marhából negyven tevék terhét ; és elméne, és megálla előtte, és monda : A te fijad Benhadád a Siriabeli Király külde engemet hozzád, mondván : Valyon meggyógyulok é ebből a betegségből ? Felele10 néki Elizeus : Menj el mond meg néki : Minden kétség nélkűl meggyógyulhatnál ; de megjelentette nékem az Úr, hogy ő meghal. És11 jólleheet magát megtartóztatná és megmértéklené sok ideig, mind azáltal végre síra az Isten embere. És12 monda Hazáel : Miért sír az én uram ? Felele : Mert tudom a veszedelmet, mellyet cselekeszel az Izráel fijain : Az ő erős városait megégeted, az ő ifjait fegyverrel levágatod, és kis gyermekeit a földhöz vered, és terhes asszonyait ketté vágod. És13 monda Házael : Micsoda eb volna a te szolgád, hogy illyen nagy dolgot cselekednék ? Felele Elizeus : Megjelentette nékem az Úr, hogy te lészesz Siirának Királya. És14 elméne Elizeustól, és méne az ő urához, és az monda néki : Mit monda néked Elizeus ? és monda ; Ezt mondá nékem, hogy meggyógyulsz. Lőn15 pedig másodnapon, vőn valami temérdek ruhát és bémártván azt vízbe, teríté az ő orczájára, és meghala ; és uralkodék Hazáel ő helyette. Júda országa. Jórám.Jórámnak16 pedig Akháb fijának az Izráel Királyának ötödik esztendejében, mikor Jósafát volna Júdának Királya, uralkodni kezde Jórám a Jósafát fija, Júdának Királya. Harminczkét17 esztendős vala mikor uralkodni kezde : és nyolcz ezstendeig uralkodék Jérusálemben. És18 jára az Izráel Királyainak útjokon, a miképen cselekedtek vala az Akháb házából valók : mert az Akháb leánya vala néki felesége, és gonoszúl cselekedék az Úrnak szemei előtt. Nem19 akará mindazálta az Úr elveszteni Júda országát, Dávidért az ő szolgájáért : a miképen meegigérte vala néki, hogy szövétneket adna néki és az ő fijának mind örökké. Az20 ő idejében szakada el Edom a Júda birodalmától ; és Királyt emeléken magoknak. Általméne21 azért Jórám Seirbe minden szekereivel ; és mikor éjjel felkelt volna, és megverte volna az Edombelieket, kikkörűlvették volna őtet, és a szekereknek Fejedelmeit, elfuta a nép kiki az ő hajlékába. Ismét22 elszakada Edom a Júda birodalmától mind e mai napig ; ugyanazon időben elszakada Libna is. Jórámnak23 pedig több dolgai és minden cselekedetei nemde nincsenek é megírva a Júda Királyainak dolga felől való Krónika könyvben ? És24 elaluvék Jórám az ő attyaival, és eltemetteték az ő attyaival Dávidnak városában ; és uralkodék Akházia az ő fija ő helyette. Akházia.Jórámnak25 Akhábnak az Izráel Királya fijának tizenkettődik esztendejében kezde uralkodni Akházia, Jórámnak a Júdabeli Királynak fija. Huszonkét26 esztendős vala Akházia, mikor uralkodni kezdett, és esztendeig uralkodott Jérusálemben : az ő annyának neve Athália vala, Omrinak az Izráelbeli Királynak leánya. Jára27 pedig az Akháb házának útán és gonoszúl cselekedék az Úr szemei előtt mind az Akháb háza : mert az Akháb házának veje vala. Hadba28 is méne Jórámmal az Akháb fijával, a Siriabeli Király Hazáel ellen, Rémóth Gileádba, és a Siriabeliek Jórámot megsebesitették. Annakokáért29 megtére Jórám Király, hogy meggyógyíttatná magát Jezréelben a sebekből, mellyeket rajta tettek vala a Siriabeliek ráma altt, mikor harczolna Hazáel ellen, a Siriabeli Király ellen. Akházia pedig Jórámnak fija, a Júdabeli Király aláméne, hogy meglátogatná Jórámot Akhábnak fiját Jezréelben, mivelhogy beteg vala. Izráel9 ország. Jéhu királlyá kenetvén megöli Jórámot, Akháziát és Jézabelt.Elzeus1 Próféta pedig szólíta eget a Próféták fijai közzűl, és monda néki : Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe e korsócska olajt, és menj el Rámóth Gileádba. És2 menj bé oda, és lásd meg hol vagyon Jéhu, Jósafátnak a Nimsi fijának fija. Mikor pedig oda jutándasz, költsd fel őtet az ő attyafiai közzűl, és vidd bé a belső kamarába. Akkor3 vedd elő e korsócska olajt, és töltsd fejére ezt mondván : Ezt mondja az Úr : Tégedet kentelek Királlyá Izráelen ; és az ajtot megnyitván fuss el, és semmit ott ne mulass. Elméne4 azért az ifjú a Prófétának tanítványa Rámóth Gileádba. Ki5 mikor bément volna, ímé a seregeknek Fejedelmei veszteg ülnek vala, akkor monda : Beszédem vagyon veled, óh Fejedelem ! És monda Jéhu : Kivel vagyon beszéded mindnyájunk közzűl ? És monda : Te veled, óh Fejedelem ! Felkele6 azért és béméne a házba, és fejére tölté az olajt, és monda néki : Ezt mondja az Izráelnek Ura Istene : Királlyá kentelek téged az Úrnak népén az Izráelen ; Hogy7 elveszessed Akhábnak a te uradnak háznépét : mert bosszút álok az én szolgáimnak a Prófétáknak vérekért és mind az Úr szolgáinak vérekért Jézabelen. És8 elvész egészen Akhábnak háza és kigyomlálom mind az Akhábhoz tartozókat, még a falra hugyozót is, mind a bérekesztettet mind az elhagyattat Izráelben : És9 ollyaná teszem az Akháb házát mint Jéroboámnak a Nébát fijának házát ; és mint Baásának az Ahia fijának házát. Jézabelt10 pedig az ebek eszik meg Jezréelnek mezején : és nem lészen ki eltemsse őtet. És megnyitván az ajtót, elfuta. Jéhu11 pedig kijöve az ő Urának szolgáihoz és mondának néki : Békességes é a dolog ? Miért jött e bolond te hozzád ? Felele nékik : Ti emséritek e férjfiat és tudjátok az ő beszédét. És12 mondának : Nincs abban semmi ! Jelentsd meg, kérlek, nékünk. Monda ő : Így s így szóla nékem, mondván : Ezt mondja az Úr : Királlyá kentelek téged Izráelen. Azért13 nagy sietséggel kiki mind ragadá az ő ruháját, és alá helyhezteték a grádicsnak felső részére, és trombitát fúvának, mondván : Jéhu uralkodik ! Pártot14 üte azért Jéhu, Jósafátnak a Nimsi fijának fija, Jórám ellen, (Jórám pedig megszállotta vala rámóth Gileádot az egész Izráellel, Hazáel ellen a Siriabeli Király ellen. És15 megtért vala Jórám Király, hogy magát meggyógyittatná Jezréelben a sebekből, mellyeket tettek vala rajta a Siriabeliek, mikor Hazáel ellen a Siriabeli Király ellen harczolna) és monda Jéhu : Ha tetszik néktek, ne hagyjatok senkit kimenni a városból, ki elemenjen és hírré tegye ezt Jezréelben. És16 felüle Jéhu és elméne Jezréelbe, mert ott fekszik vala Jórám : Akházia is a Júda Királya aláment vala, hogy meglátogatná Jórámot. Az17 őrálló pedig, a ki Jezréelben a tornyon áll vala, mikor látná a Jéhu seregét, hogy jőne, monda : Valami sereget látok. És monda Jórám : Válassz egy lovagot és küldj eleikbe, és mondja ezt : Békességes é a dolog ? Elméne18 azért a lovag Jéhu eleibe és monda : Azt kérdi a Király : Békességes és a dolog ? Felele Jéhu : Mi gondof vagyon a békességgel ? Kerülj hátam megé. Megjelenté pedig ezt az őrálló, mondván : Szinte hozzájok méne a követ, de nem tért vissza. Elküldé19 azért más lovagot is, ki hozzájok méne, és mona : Azt kérdi a Király : Békességes é a dolog : Felele Jéhu : Mi gondod vagyon a békességgel ? kerülj hátam megé. Hírré20 tevé azért az őrálló, mondván : szinte hozzájok méne, de vissza nem tért. Az ő járása szinte ollyan, mint Jéhunak a Nimsi fijának járása ; mert nagy sebbel jár. Akkor21 monda Jórám : Fogd bé a lovakat. Béfogák azért a lovakat, és kiméne Jórám az Izráel Királya és Akházia a Júda Királya : Kiki mind az ő szekerében kimenének, mondom, Jéhu eleibe, és előtalálák őtet a Jezréelbeli Nábótnak mezejében. Mikor22 pedig meglátta volna Jórám Jéhut, monda : Békességes é a dolog, Jéhu ? Felele ő : Micsoda békesség, holott mégis Jézabelnek a te anyádnak paráznaságai és varázslásai felette igen sokak ? Hamarsággal23 azért megtérité Jórám az ő kezét és futni kezde, és monda Akháziának : Árultatás ez Akházia ! Jéhu24 pedig meghúzván az ívet, Jórámot hátba lövé a hát lapoczkák között, és általméne a nyíl a szívén ; és ledűle a szekérben. Monda25 pedig Bidkárnak az ő Hadnagyának : Fogjad őtet és vessed a Jezréelbeli Nábótnak mezejére : mert jusson eszedbe, hogy egyszer ketten Akháb után az ő attya után megyünk vala lovon egyebekkel egybe ; kik fők valának, és az Úr illyen jövendőt monda ő ellene. Ne26 éljek, ha a Nábót vérét és az ő fijainak véreket, mellyet tegnap estve láttam, meg nem keresem, azt mondja az Úr : Azokáért megfizetek néked ezena szántóföldön, azt mondja az Úr : Most azért fogjad őtet és vesd a szántóföldre, az Úrnak beszéde szerint. Akházia27 pedig Júdának Királya mikor látta volna, futni kezde a kert házának útán ; és utánna menvén Jéhu monda : Ezt is vágjátok le a szekérben, és megsebesíték őtet, Gúrnak hágójánál, melly Jibleám mellett vagyon : és Megiddóba szaladván, ott meghala. És28 az ő szolgái elvivék őtet szekrén Jérusálembe, és eltemeték az ő koporsójában az ő attyaival, Dávidnak városában. Akházia29 pedig uralkodni kezdett vala Júdában, Jórámnak az Akháb fijának tizenegyedik esztendejében. Méne30 azért Jéhu Jezréelbe ; Jézabel pedig mikor meghallotta volna, megékesíté kenettel orczáját, megékesíté fejét is, és az ablakról néz vala alá. És31 mikor Jéhu bémenne a kapun, ama monda : Békességes éa te jöveteled, óh Zimri, uradnak gyilkosa ? Ő32 pedig feltkeintvén az ablakra : monda : Kicsoda vagoyn ott, a ki velem tartja ? kicsoda ? És alátekinte két vagy három Főember. És33 monda azoknak : Vessétek alá őtet. És aláveték : és az ő véréből mind a falra, mind a lovakra fecskendezék ; és eltapodtatá őtet. Bémenvén34 pedig oda, evék és ivék, és monda : Lássátok meg amaz átkoztat, és temessétek el ; mert Király leánya. Elmenvén35 azért, hogy eltemetnék őtet, semmit benne meg nem találának, hanem csak a feje kaponyáját, a lábaival és kezeivel egybe. És36 megtérvén megmondák néki, és monda : Ez az Úrnak beszéde, mellyet szólott vala az ő szolgája Thesbites Illyés által, mondván : Az ebek eszik meg Jézabelnek testét, Jezréelnek földén. És37 ollyan lészen a Jézabel teste, mint a mezőben való ganéj Jezréel földén annyira hogy senki nem mondhatja : Ez a Jézabel ! Jéhu10 kiirtja Akháb családját, barátkozik Jonadábbal.Valának1 pedig Akhábnak hetven fijai Samariában, és levelet ira Jéhu, és elküldé Samariába Jezréelnek Fejedelmeihez, a Vénekhez és az Akháb fijainak Tútoraihoz illyen parancsolattal : Most2 azért mihelyt e levél hozzátok jut, mivelhogy veletek vagynak a ti uratoknak fijai a szekerekkel, lovakkal, az erős várossal és fegyverekkel egybe. Lássátok3 meg, a ki jobb és a ki inkább tetszik a ti uratoknak fijai közzűl néktek, és ültessétek azt az ő attyának királyiszékibe : és hadakozzatok a ti uratoknak házáért. Kik4 megreettenének felette igen, és mondának : ímé két Királyok ő előtte meg nem maradhattak, mi azért mimódon maradhatunk meg. Elküldének5 annakokáért mind a Király házának, mind a városnak Fejedelmei, és azok a Vének és a Tútorok Jéhuhoz, mondván : Te szolgáid vagyunk mi, azért valamit parancsolsz nékünk, azt cselekesszük : Mi senkit Királlyá nem teszünk, a mi néked tetszik azt cselekedjed ! Íra6 azért nékik levelet másodszor is, mondván : Ha velem tartjátok és az én beszédemnek engedtek, szedjétek fejeket a férjfiaknak a ti uratok fijainak, és jöjjetek hozzám holnap illyenkor Jezréelbe. A Király fijai pedig a hetven férjfiak valának a városnak fő-fő polgárainál, kik azokat nevelik vala. És7 mikor a levél hozzájok jutott vona, fogák a Király fijait, és megölék a hetven férjfiakat, és az ő fejeket kosárba rakák, és ő hozzá küldék Jezréelbe. Elméne8 pedig a követ, ki megjelenté néki, mondván : Elhozták a Király fijainak fejeiket, és monda : Rakjátok két rakásba azokat a kapu előtt reggelig. És9 mikor reggel kiment olna, megálla, és monda az egész népnek : Igazak vagyok ti : Ímé én ütöttem pártot az én Uram ellen és megöltem őtet : mert ki ölte volna meg mind ezeket. Vegyétek10 esztekbe ebből azért, hogy semi el nem ulik hijába az Úrnak beszédében, mellyet az Úr szólott Akháb háza ellen ; de véghezvivé az Úr, a mit megmondotta z ő szolgája Illyés által. Azután11 levágá Jéhu mind azokat, kik megmaradtak vala Akhábnak házából Jezréelben és minden Főembereit, minden rokonságait, és minden Papjait, míglen semmi maradékát nem hagyá : Mert12 felkelvén elindula és méne Samariába : és mikor a pásztoroknak juhnyíró házok mellé jutott volna az úton : Előtalálá13 Jéhu Akháziának a Júda Királyának attyafiait, és monda : Kicsodák vagytok ? Felelének azok : Akháziának attyafiai vagyunk, és alájöttünk hogy a Királyt és a Királynéasszony fijait köszöntenénk. És14 monda : Fogjátok meg őket elevenen. És megfogák őket elevenen, és megölék őket a juhnyíró háznak kútja mellett, tudniillik negyvenkét férjfiakat, és senkit meg nem hagya közzűlök. Annakutánna15 elméne onnét és előtalálá Jónadábot a Rekháb fiját, kinek köszönne, és monda néki : A vagy nem ollyan szíved szerint szeretsz é te engem mint én téged ? Felele Jónadáb : Úgy szeretlek. És monda : Adjad kezedet tehát. És néki nyutá kezét, és felülteté őtet maga mellé a szekérbe. És16 monda néki : Jer velem, és lásd meg, mint állok bosszút az Úrért. Felülteté, mondom, őtet a szekérbe. És17 juta Samariába, és levágá mind azokat, kik az Akháb nemzetségéből megmaradtak vala Samairában, mígnem mind elveszté azt az Úrnak beszéde szerint, mellyet szólott vala Illyésnek. Jéhu kiirtja a Baál imádását, de nem az egyéb bálványozást.Öszvegyüjté18 pedig Jéhu az egész népet, és monda néki : Akháb kevéssé szolgálta a Baált : Jéhu sokkal jobban szolgálja. Most19 azért a Baálnak minden Próféáit, minden Papjait és minden szolgáit hívjátok hozzám, senki el ne maradjon ; mert nagy áldozatot akarok tenni a Baálnak : Valaki elmarad, meg kell halni annak. Jéhu pedig ezt álnoksággal cselekeszi vala, hogy elvesztené a Baál tisztelőit. És20 monda Jéhu : Tegyetek gyülést a Baálnak. És gyülést tőnnek. Elkülde21 annakfelette Jéhu egész Izráelbe, és eljövének mind a Baál tisztelői, és senki el nem marada, a ki el nem jött volna ; és bémenének a Baál templomába, és megtelék a Baál temploma mindenestől. Akkor22 monda annak, ki a ruhákkal bír vala : Hozz ruhákat ki mind a Baál tisztelőinek. És hoza nékik ruhákat. Annakutánna23 béméne Jéhu és Jónadáb Rékábnak fija a Baál templomába, és monda a Baál tisztelőinek : Tudakozzátok meg, és lássátok meg jól, hogy valamiképen ne legyen itt veletek az Úr szolgái közzűl valaki, hanem csak a Baál tisztelői. Bémenének,24 mondom, hogy ajándékokkal és égőáldozatokkal áldoznánka ; Jéhu pedig szerzett vala magának kivűl nyolczvan férjfiakat, kiknek ezt mondotta vala : Ha valaki egyet elszalasztánd az emberek közzűl kiket én kezetekbe aok, annak meg kell érette halni. Mikor25 pedig elvégezték volna az égőáldozatot, monda Jéhu a vitézeknek és Hadnagyoknak : Menejetek bé, vágjátok le őket, csak egy is bennek ki ne szaladjon. És levágák őket éles fegyverrel és elhányák az ő hottesteket a vitézek és a hadnagyok. Azután eljárák mind a Baál templomának városát. És26 kihordván a Baál templomának bálványait, megégeték azokat. Leronták27 a Baálnak képét is mint templomostól, és azt kamaraszékké csinálák mind e mai napig. Kiveszté28 azért Jéhu a Baált Izráelből. De29 mindazáltal Jéroboámnak, a Nébát fijának bűneitől, ki vétekbe ejté az Izráelt, el nem szakada Jéhu ; tudniillik az arany borjuktól, mellyek Béthelben és Dánban valának. Monda30 azért az Úr Jéhunak : Mivelhogy szorgalmatosan megcselekedted azt, a mi nékem tetszett, és az én szívemnek kivánsága szerint cselekedtél az Akháb házával : a te fijaid negyedízig ülnek az Izráel királyiszékiben. Jéhu31 pedig nem igyekezék azon, hogy az Izráel Urának Isstenének törvényében járna teljes szívéből, és el nem szakada Jéróboám bűneitől, ki bűnbe ejté az Izráelt. Abban32 az időben kezde az Úr pusztítani Izráelben : és megveré őket Hazáel Izráelnek minden határában, A33 Jordán vízétől fogva napkelet felé, a Gileádbelieknek, a Gád nemzetségének, a Rőben nemzetségének, Manasse nemzetségének egész földöket ; Aróertől fogva, (melly az Arnon patak mellett vagyon) mind Gileádot, mind Básánt. Jéhunak34 több dolgai pedig és minden cselekedetei, és minden erőssége, nemde níncsenek é megírva az Izráel Királyainak dolgaik felől való Krónika könyvben. És35 elaluvék Jéhu az ő attyaival, és eltemeték őtet Samariában. És uralkodék Joákház az ő fija helyette. A36 napok pedig, mellyekben uralkodott Jéhu Izráelen Samariában, huszonnyolcz esztendőt tésznek. Júda11 ország. Athália zsarnoksága. Joás királlyá lesz, Athália megöletik.Athália1 pedig Akháziának annya, látván, hogy megholt vala az ő fija, felkele és megölé mind a királyi magot. Jóseba2 pedig Jórám Királynak leánya, Akháziának huga fogá Joást, Akháziának fiját, és ellopván őtet a Király fijai közzűl, kik megölettetnek vala, elrejté az ő dajkájával egybe az ágyasházban ; és elrejték őtet Athália előtt és meg nem öletteték. És3 elrejtve vala Joás az ő dajkájával egybe az Úr házában hat esztendeig, Athália uralkodik vala pedig a földön. A4 hetedik esztendőben pedig elkülde Jójada, és maga mellé vevé a Századosokat, Hadnagyokat és vitézeket, kiket bévivé az Úr házába, és kötést tőn velek, és megesküdteté őket az Úr házában, és megmutatá nékik a Király fiját. És5 parancsola néki, mondván : Ezt kell cselekednetek : Ti közzűletek harmadrésze azoknak, kiknek fel kell Szombatra jőni, a Király házát őrizzék szorgalmatosan ; A6 harmadrésze legyen a Súr kapuban, és harmadrésze a vitézek hátok megett való kapuban : és nagy szorgalmatossággal őrizzétek e házat, hogy senki reánk ne üssön. A7 kik pedig közzűletek Szombaton mind kimennek, két részben legyenek ; és vigyázzanak az Úr házának megőrizésére a Király körűl. És8 vegyétek körűl a Királyt, kiki mind kezében tartván fegyverét : A ki pedig e rendre reá ütne azt megöljétek ; és legyetek szüntelen a Király körűl, mind mikor kijő, mind mikor bémegyen. Úgy9 cselekedének azért a Századosok, a mint meghagyta vala nékik Jójada Pap : és kiki magamellé vevé az ő férjfiait, azokat, kik bémennek vala Szombaton azokkal egybe, kik kijőnek vala Szombaton : és menének Jójada Paphoz. És10 ada a Pap a Századosoknak kopjákat és paizsokat, mellyek Dávid Királyéi valának az Úr házában. És11 rendet állának a vitézek, kiki fegyverét kezében tartván, a háznak jobb oldalától fogva bal oldaláig, az oltár felé és a ház felé, a Király mellett mind köröskörűl. És12 hozá Jójada a Király fiját, és fejébe tevé a koronát, és kezébe adá a bizonyságtételt, és Királlyá tevék őtet, és megkenék ; és kezekkel tapsolván, mondának : Éljen a Király. Mikor13 pedig meghallotta volna Athália a vitézeknek és a községnek zendülését, béméne a néphez az Úr házába. Ki14 mikor kétfelé tekintett volna : Ímé a Király áll vala a kőláb mellett a szokás szerint, és a Fejedelmek és a tormbitások a Király előtt állnak vala, és az egész föld népe víg vala, és trombitálnak vala : akkor megszaggatá Athália az ő ruháit, és kiáltván, mona : Pártot ütöttek ellenem ! Parancsola15 azért Jójada Pap a Századosoknak, a sereg Hadnagyainak, és monda nékik : Engedjétek meg, hogy menjen ki a rendek között, és valaki őtet követi, azt is megöljétek fegyverrel. Mert azt mondja vala a Pap : Ne ölettessék meg az Úr házában. És16 helyt adának néki, és arra az útra méne, mellyen a lovakat béviszik vala a Király házába, és ott ölék meg őtet. Kötést17 tőn pedig Jójada az Úr között, a Király között és a nép között, hogy ők lennének az Úrnak népe : ismét a Király között és a nép között. És18 elméne az egész föld népe a Baál templomába, és azt elronták, és mind oltárait, mind képeit teljességgel letörék ; és Matthánt a Baál papját is megölék az oltárok előtt. És a Pap helyére állatá a tiszteket az Úrnak házában. Annakfelette19 maga mellé vévén a Századosokat és a Hadnagyokat, és a vitézeket és az egész föld népét, elvivék a Királyt az Úrnak házából, és menének a vitézek kapujának útán a Király házához. És Joás üle a Királyok székibe. És20 örvendeze mind az egész föld népe, és megnyugovék a város, minekutánna megölék Atháliát fegyverrel a Király háza mellett. Hét21 esztendős vala Jóás mikor uralkodni kezde. Joás12 országlása. A templom kijavítása.Jéhunak1 hetedik esztendejében tevék Joást Királlyá, és negyven esztendeig uralkodék Jérusálemben ; az ő annyának pedig Sibja vala neve, ki Beersebából való vala. És2 cselekedék Joás kedves dolgot az Úrnak szemei előtt mind addig míg Jójada Pap oktatá őtet : De3 mindazáltal magasságbeli oltárok el nem rontattak vala, a nép mégis áldozik vala, és jóillatot tészen vala a magasságban való oltárokon. Megparancsolá4 pedig Joás Papoknak, hogy minden pénzt, melly Istennek szenteltetik, és az Úrnak házába bévitetik, mind a megszámlálásnak pénzét, a személyeknek megváltó pénzét, mind pedig a mellyet kiki szabad akaratja szerint az Úr házához béviszen : Vegyenek5 magokhoz a Papok kiki mind az ő esmérőjétől ; és ők építsék meg az Úr házának romlásait mindenütt, a hol romlást látnak rajta. Lőn6 pedig Joás Királynak huszonharmadik esztendejében, mégis nem építették vala meg a Papok az Úr házának romlásait : Annakokáért7 előhívatá Joás Király Jójada Papot a több Papokkal egybe, és monda nékik : Miért nem építitek meg az Úr házának romlásait ? Ezután azért ne vegyétek a pénzt hozzátok a ti esmérőitektől, hanem az Úr háza romlásainak épitésére adjátok azt. És8 engedének néki a Papok ; és el nem vevék többé a pénzt a néptől, hogy ők ne építenék meg az Úr házának romlásait. Vévén9 azért Jójada Pap egy ládát, annak a fedelén csinála egy lyukat, és helyhezteté azt az oltár mellé jobbfelől, melly felől az Úr házába bémennek vala, és abban tölték a Papok a templom küszöbinek őrizői mind a pénzt, mellyet az Úr házába bévisznek vala. És10 mikor látják vala, hogy sok pénz volna a ládában, felmegyen vala a Király Íródeákja a Főpappal együtt, és megszámlálván a pénzt, mellyet az Úr házában találnak vala, csomóba kötik vala. És11 a készpénzt a mívesek körűl való pallérok kezébe adják vala az Úrnak házában, és azt az ácsokra és az építőkre költik vala, a kik az Úrnak házát építik vala. A12 mészégetőkre tudniillik és a kővágókra, és hogy mind fákat vennének, mind faragott köveket készítenének az Úr háza romlásainak építésére, és mindenekre, mellyek a háznak építésére szükségesek valának. De13 mindazáltal abból a pénzből, mellyet bévisznek vala az Úr házába, nem csináltatnak vala az Úr házához, sem ezüst poharakat, sem vígasságtevő szerszámokat, sem medenczéket, sem trombitákat, sem valami egyéb arany vagy ezüst edényeket. Mert14 a míveseknek adják vala azt, és az Úr házát építik vala abból. Számot15 sem veszenk vala az emberektől, a kiknek kezek által kiadják vala a pénzt a míveseknek ; mert híven cselekesznek vala. A16 vétekért és a bűnért való pénzt peig nem viszik vala az Úrnak házába : mert az a Papoké vala. Hazáel hadjárata Jeruzsálem ellen. Joás megöletik.Akkor17 feljövé Hazáel a Siriabeli Királyl és vitatá Gáthot, mellyet meg is vőn ; azután megfordula Hazáel, hogy felmenne Jérusálem ellen. De18 Joás, Júdának Királya vevé mind a megszentelt ajándékokat, mellyeket szenteltek vala Istennek az ő attyai Jósafát, Jórám és Akházia Júdának Királyai, és a mellyeket ő maga szentelt vala, és minden aranyat, melly találtaték mind az Úr házának, mind pedig a Király házának kincsei között ; és küldé Hazáelnek a Siriabeli Királynak, és elméne Jérusálem alól. Joásnak19 pedig több dolgai és minden cselekedetei, nemde nincsenek é megírva a Júda Királyairól való Krónika könyvben ? Feltámadván20 pedig az ő szolgái, pártot ütének ellene, és levágá Joást Beht-Millóban, mellyen alámennek Sillába. Józakhár,21 mondom, a Simeáth fija, és Józabád, a Sómer fija, az ő maga szolgái levágák őtet, és meghala ; és eltemeték őtet az ő attyaival Dávidnak városába. És Amásia az ő fija uralkodék helyébe. Izráel13 országa. Joákház.A1 Júdabeli Akházia Király fijának Jóásnak huszonharmadik esztendejében, uralkodék Joákház, Jéhunak fija Izráelen Samariában, tizenhét esztendeig. És2 gonoszúl cselekedék az Úrnak szemei előtt ; és követé Jéroboámnak a Nébát fijának bűneit, ki bűnbe ejté az Izráelt, és el nem szakada azoktól. És3 felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen ; és adá őket Hazáelnek a Siriabeli Királynak kezébe, és Benhadádnak a Hazáel fijának kezébe, az ő életének minden idejében. Könyörge4 azért Joákház az Úrnak, és meghallgatá őtet az Úr : mert látja vala az Izráelnek nyomorúságát, mert nyomorgatja vala őket a Siriabeli Király. És5 az Isten ada Izráelnek szabadítót, és kimenekedének a Siriabelieknek hatalmokból ; és lakának vala az Izráel fijai az ő sátoraikban, mint szinte az előtt. De6 minazáltal el nem távozának a Jéroboám házának bűneitől, ki bűnbe ejté az Izráelt, hanem azokban jrának ; sőt a berek is helyén marada Samariában. Jóllehet7 nem hagyott vala a Siriabeli Király Joákháznak több népet ötven lovagnál, tíz szekérnél, és tízezer gyalognál ; mert megölte vala őket a Siriabeli Király, és ollyanná tette őket, mint a port a cséplő szérűn. Joákháznak8 pedig több dolgai és minden cselekedetei, és az ő ereje, nemde nincsenek é megírva az Izráel Királyainak Krónika könyvökben ? És9 elaluvék Joákház az ő attyaival, és eltemeték őtet Samariában : és az ő fija Joás uralkodék helyette. Joásnak10 a Júda Királyának harminczhetedik esztendejében kezde uralkodni Joás a Joákház fija, Izráelen Samariában tizenhat esztendeig uralkodék. És11 gonoszúl cselekedék az Úrnak szemei előtt, el nem távozék Jéroboámnak, Nébát fijának semmi bűneitől, ki az Izráelt bűnbe ejté, hanem azokban jára. Joásnak12 pedig több dolgai és valamit cselekedett, és az ő erőssége mellyel hadakozott Amásia ellen a Júda Királya ellen, avagy nincsenek é megírva az Izráel Királyainak Krónika könyvökben ? És13 elaluvék Joás az ő attyaival : Jéroboám üle pedig az ő királyiszékibe ; és eltemetteték Joás Samariában, az Izráel Királyaival egybe. Elizeus jövendölése halálos ágyán. Holtteste halottat támaszt..Elizeus14 pedig megbetegedék, melly betegségben meg is hala ; és aláméne ő hozzá Joás az Izráel Királya, és orczájára borúlván síra, és monda : Édes atyám, édes atyám ! Izráelnek szekerei és lovagjai ! Akkor15 azt monda néki Elizeus : Végy valami kézívet és nyilakat kezedbe. És kezébe vevé mind a kézívet, mind a nyilakat. És16 monda az Izráel Királyának : Fogd meg a te kezeddel a kézívet. És megfogá kezével : és annakutánna veté Elizeus az ő kezeit a Király kezeire. És17 monda : Nyisd meg az ablakot napkelet felől. És mikor megnyitotta vonla, monda Elizeus : Lőjj. És löve. Akkor monda : Az Úrnak győzedelmes nyila ez, győzedelmes nyila mondom, a Siriabeliek ellen ; mert megvered a Siriabelieket Afekben, míg mind megemészted őket. Monda18 azután : Vedd fel a több nyilakat : És felvevé. És monda az Izráel Királyának : Lődd a földet és löve a földet háromszor ; azután elhagyá. Akkor19 megharaguvék reá az Isten embere, és monda : Ötször vagy hatszor is kel vala lőnöd, és így megverted volna a Siriabelieket, míg mind megemésztetted volna őket ; de immár csak háromszor vered meg. Annakutánna20 meghala Elizeus, és eltemeték őtet. A Moáb seregei pedig jövének a földre, a következő esztendőkben. Lőn21 pedig, mikor egy embert el akarnának temetni, ímé megláták azokat a seregeket, és béveték az embert az Elizeus koporsójába, a ki béesvén megéré Elizeusnak tetemeit, és megelevenedék és lábaira álla. Hazáel22 pedig a Siriabeli Király nyomorgatá az Izráelt, Joákháznak minden napjaiban. De23 könyörűle az Úr rajtok ; könyörűle, mondom, ő rajtok, és hozzájok tére, az ő kötéséért mellyet tett vala Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal ; és nem akará őket elveszteni, sem el nem veté őket az ő orczája elől mind ez ideig. Meghala24 pedig Hazáel a Siriabeli Király, és az ő fija Benhadád uralkodék helyette. És25 visszavevé Joás Joákháznak fija, Benhadádnak a Hazáel fijának kezéből a városokat, mellyeket erővel elvett vala Joákháznak az ő attyának kezéből. Háromszor veré meg őtet Joás, és megadá Izráelnek városait. Júda14 országa. Amásia és Azária királyok.Joásnak1 az Izráelbeli Joákház Király fijának második esztendejében, kezde uralkondi Amásia, Joásnak a Júda Királyának fija. Huszonöt2 esztendős vala mikor uralkodni kezde és huszonkilencz esztendeig uralkodék Jérusálemben. Az ő annyának pedig Joaddán vala neve, Jérusálemből való. És3 kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, de mindazáltal nem annyira, mint Dávid az ő attya ; a képen cselekedék mindent, mint az ő attya Joás. Csakhogy4 a magasságbeli oltárokat nem törték vala el ; hanem még a nép áldozik vala és jóillatot tészen vala a magasságbeli oltárokon. Lőn5 pedig mikor a birodalom kezében megerősödött volna, megölé az ő szolgáit, kik a Királyt az ő attyát megölték vala. A6 gyilkosoknak pedig fijait meg nem őlé, miképen meg vagyon írva a Mózes törvénye könyvében, mellyben az Isten megparancsolta illyen szókkal : Az atyák a fiakért, se pedig a fiak az atyákért meg ne ölettessenek, hanem kiki a maga vétkéért ölettessék meg. Ugyan7 ő megvere az Edomiták közzűl tízezeret a sós völgyben ; és megvevé Sélát ostrommal, és ezt nevezé Joktéelnek mind e mai napig. Akkor8 külde Amásia követeket Joáshoz Joákháznak fijához, ki Jéhunak az Izráelbeli Királynak fija vala, ezt izenvén : Szálljunk szembe egymással ! Akkor9 külde Joás Izráelnek Királya Amásiához a Júdabeli Királyhoz illyen válasszal : A bogácskóró, melly a Libánuson vagyon, küldött a Libánuson való czédrusfához, ezt izenvén : Adjad a te leányodat az én fiamnak feleségűl. Általméne pedig a mezei vad, melly a Libánuson vagyon, és eltapodá a bogácskórót. Megveréd10 az Edombelieket, azért fuvalkodtál fel szívedben. Ámbátor dicsekedjél, csak légy veszteséggel házadban, miért elegyíted magadat veszedelembe, hogy mind te elessél, mind a Júda veled egybe. És11 nem fogadá azt Amásia. Felméne azért Joás az Izráel Királya, és szembe szállának egymással ő és Amásia a Júdabeli Király Júdában való Bethsémesnél. És12 megvereték Júda az Izráeltől, és elfutának kiki az ő hajlékiba. Amásiát13 pedig a Júda Királyát, Joásnak az Akházia fijának fiját megfogá Joás az Izráelbeli Király Bethsémesnél ; és méne Jérusálembe, és lerontá Jérusálemnek kerítését, az Eraim kapujától fogva mind a szegletkapuig, négyszáz singre. És14 elvive minden aranyat, minden ezüstöt és minden edényeket, mellyek találtatának az Úr házában, és a Király házának kincsei között ; még a zálogba vetett fiakat is ; és megtére Samariába. Joásnak15 pedig több dolgai, mellyeket cselekedett, és az ő győzedelme, és miképen hadakohzott Amásia ellen, a Júda Királya ellen, avagy nincsenek é megírva az Izráelbeli Királyoknak Krónika könyvökben ? És16 elaluvék Joás az ő attyaival és eltemetteté Samariában az Izráel Királyaival együtt ; és az ő fija Jéroboám uralkodék helyette. Éle17 pedig Amásia Joásnak a Júda Királyának fija, minekutánna meghala Joás, Joákháznak az Izráelbeli Királynak fija, tizenöt esztendeig. A18 másiának pedig több dolgai, avagy nincsenek é megírva a Júda Királyairól való Krónika könyvben ? Pártot19 ütének pedig ő ellene Jérusálemben, és elszalada Lákisba ; de utánna küldének Lákisba és megölék ott őtet. És20 visszahozák őtet lovakon, és eltemetteték Jérusálemben Dávidnak városában, az ő attyaival. Fogá21 azért az egész Júdabeli nép Azáriát ki tizenhat esztendős vala, és Királlyá tevék őtet az ő attya Amásia helyette. Ez22 építé meg Elátot, mellyet visszavett vala Júdának minekutánna elaludt volna a Király az ő attyaival. Izráel országa. A másik Jeroboám király.Amásiának,23 Joásnak, a Júda Királya fijának tizenötödik esztendejétől fogva uralkodék Jéroboám, Joásnak az Izráel Királyának fija Samariában, negyvenegy esztendeig. És24 gonoszúl cselekedék az Úrnak szemei előtt, Jéroboámnak a Nábát fijának semmi bűneitől el nem távozék, ki bűnbe ejté az Izráelt. E25 nyeré vissza az Izráelnek határát attól fogva, a hol Emáthba bémennek, mind a pusztasági tengerig, az Izráel Urának Istenének beszéde szerint mellyet szólott vala az ő szolgájának Jónás Prófétának, Ammittai fijának általa, ki Gáth Kéferbő való vala. Mert26 látá az Úr az Izráelnek nagy nyomorúságát, és hogy semmi volna mind a bérekesztetett, mind pedig az elhagyattatott, és senki nem volna, ki az Izráelt megszabadítaná. Az27 Úr sem végezte vala még azt, hogy az Izráelnek nevét úgy eltörlené, hogy az ég alatt ne volna : annakokáért megszabadítá őket Jéroboám a Joás fija által. Jéroboámnak28 pedig több dolgai és minden cselekedetei, és az ő győzedelme, és miképen hadakozott, miképen nyert vissza a Júdához tartozó Damaskust és Hémátot az Izráelnek ; nemde nincsenek é megírva az Izráel Királyairól való Krónika könyvben ? És29 elaluvék Jéroboám az ő attyaival, az Izráelbeli Királyokkal ; és uralkodék az ő fija Zakariás helyette. Júda15 ország. Azária vagy Uzziás.Jéroboámnak1 az Izráel Királyának huszonhetedik esztendejében kezde uralkodni Azária, Amásiának a Júda Királyának fija. Tizenhat2 esztendős vala mikor uralkodni kezde, és ötvenkét esztendeig uralkodék Jérusálemben, és az ő annyának neve Jekélia vala, Jérusálemből való. És3 kedves dolgot cselekedék az Úrnak szemei előtt mind a szerint, a mint az ő attya Amásia cselekedett vala ; De4 mindazáltal a magasságbeli oltárok el nem rontatának : még a nép áldozik vala, és jóillatot tészen vala a magasságbeli oltárokon. Megveté5 az Úr a Királyt, és bélpoklos lőn mind halála napjáig, és magának való házban lakék ; Jótám pedig a Király fija viseli vala gondját a Király házának, törvényt szolgáltatván a föld népének. Azáriának6 pedig több dolgai és minden cselekedetei, avagy nincsenek é megírva a Júdabeli Királyokról való Krónika könyvben ? És7 elaluvék Azária az ő attyaival, és eltemeték őtet az ő attyaival Dávidnak városában ; és az ő fija Jótám uralkodék helyette. Izráel ország. Zakariás.Azáriának8 a Júdabeli Királynak harmincznyolczadik esztendejében kezde uralkodni Zakariás a Jéroboám fija Izráelen Samariában, hat hónapig. És9 gonoszúl cselekedék az Úrnak szemei előtt, miképen az ő attyai cselekedtek vala : Nem szünék meg Jéroboámnak a Nébát fijának bűneitől, ki vétekbe ejté az Izráelt. Pártot10 üte ő ellen Sallum, Jábesnek fija és megölé őtet a népnek láttára, és megölvén őtet, ő uralkodék helyette. Zakariásnak11 pedig több dolgai ímé meg vagynak írva az Izráelbeli Királyokról való Krónika könyvben. Ez12 az Úrnak beszéde, mellyet szólott vala Jéhunak mondván : A te fijaid negyedízig ülnek az Izráel Királyainak székekben : És úgy lőn. Sallum.Sallum,13 a Jábes fija uralkodék Uzziának a Júdabeli Királynak harminczkilenczedik esztendejében ; és csak egy egész hónapig uralkodék Samariában : Mert14 feljöve Menáhem a Thirsabeli Gádinak fija, és méne Samairában, és megölé Sallumot Jábesnek fiját Samariában, és megölvén őtet, uralkodék helyette. Sallumnak15 pedig több dolgai és az ő pártolása mellyet cselekedék, ímé azok meg vagynak írva az Izráelbeli Királyokról való Krónika könyvben. Akkor16 megvevé Menáhem Thirsa városát, és mivelhogy bé nem bocsáták, levága minden benne valókat, és Thirsától fogva mind a határbelieket ; és még a terhes asszonyokat is mind fegyverre hányá. Menáhem.Azáriának17 a Júdabeli Királynak harminczkilenczedik esztendejétől fogva uralkodék Menáhem Gidának fija Izráelen, tíz esztendeig Samairában ; És18 gonoszúl cselekedék az Úrnak szemei előtt : nem szűnék meg Jéroboámnak a Nébát fijának bűneitől teljes életében, ki vétekbe ejét az Izráelt. Eljöve19 pedig Púl az Assiriabeli Király az országra, és Menáhem ada Púlnak ezer tálentom ezüstöt, hogy néki segítséggel lenne az ő birodalmának megerősítésében. Veté20 pegig Menáhem az ezüstöt Izráelben mind a gazdagokra, hogy mindenik adna az Assiriabeli Királynak ötven-ötven ezüst siklust ; és megtére az Assiriabeli Király, de nem késék ott abban az országban. Menáhemnek21 pedig több dolgai és minden cselekedetei, avagy nincsenek é megírva az Izráelbeli Királyokról vaó Krónika könyvben ? És22 elaluvék Menáhem az ő attyaival, és uralkodék az ő fija Pékája helyette. Pekája.Azáriának23 a Júdabeli Királynak ötvenedik esztendejében kezde uralkodni Pekája, a Menáhem fija Izráelen Samariában két esztendeig uralkodék. És24 gonoszúl cselekdék az Úrnak szemei előtt, nem távozék el Jéroboámnak a Nébát fijának fűneitől, ki vétekbe ejté az Izráelt. Pártot25 üte pedig ő ellene Péka, Remáliának fija az ő Hadnagya, és megölé őtet Samariában, a Király házának palotájában, Argóbbal és Arjéval, és ő vele valának ötven férjfiak is a Gileádbeliek fijai közzűl ; kit mikor meegölt volna, ő uralkodék helyette. Pékájának26 pedig több dolgai és minden cselekedetei, ímé meg vagynak írva az Izráelbeli Királyokról való Krónika könyvben. Péka, Az assiriai fogság kezdete.Azáriának27 a Júdabeli Királynak ötvenkettődik esztendejében kezde uralkodni Péka, Remáliának fija, Izráelen Samariában húsz esztendeig. És28 gonoszúl cselekedék az Úrnak szemei előtt ; nem távozék el Jéroboámnak a Nébát fijának bűneitől, ki vétekbe ejté az Izráelt. Pékának29 az Izráel Királyának idejében jöve el Tiglát-Piléser az Assiriabeli Király ; és megvevé Hijont, Abelát vagy Béth-Maakát, Jánoát, Kédest, Hásort, Gileádot, Galileát, és Nafthalinak egész földét ; és elvivé őket fogva Assiriába. Pártot30 üte pedig Hósea, Elának fija Péka ellen Remáliának fija ellen, és megsebesítvén megölé őtet, és uralkodék helyette Jótámnak az Uzzia fijának huszadik esztendejében. Pékának31 pedig több dolgai és minden cselekedetei, ímé meg vagynak írva az Izráelbeli Királyokról való Krónika könyvben. Júda ország. Jótám király.Pékának32 a Remália fijának az Izráelbeli Királynak második esztendejében, uralkodni kezde Jótám, Uzziának a Júda Királyának fija. Huszonöt33 esztendős vala, mikor uralkodni kezde, és tizenhat esztendeig uralkodék Jérusálemben : az ő annyának pedig Jérusa vala neve, a Sádok leánya. És34 kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, mind a képen cselekedék mint az ő attya Uzzia. De35 mindazáltal a magasságbeli oltárokat el nem ronták : hanem még a nép áldozik és jóillatot tészen vala a magasságbeli oltárokon. Ő építé meg az Úr házának felső kapuját. Jótámnek36 pedig több dolgai és minden cselekedetei avagy nincsenek é megírva a Júdabeli Királyokról való Krónika könyvben. (Ez37 időben kezdé küldeni az Úr Júdára Réczint a Siriabeli Királyt, és Pékát, Remáliának fiját.) És38 elaluvék Jótám az ő attyaival, és eltemetteték az ő attyaival, Dávidnak az ő attyának városában ; és Akház az ő fija uralkodék helyette. Akház16 király.Pékának1 a Remália fijának tizenhetedik esztendejében kezde uralkodni Akház Jótámnak a Júda Királyának fija. Húsz2 esztendős vala Akház mikor uralkodni kezde, és tizenhat esztendeig uralkodék Jérusálemben ; de nem cselekedé azt, a mi az ő urának Istenének tetszett volna, a mint Dávid az ő attya : Hanem3 jára az Királyaiank útjokon ; és az ő fiját is általvivé a tűzön a pogányok utálatosságai szerint, kiket az Úr az Izráel fijai előtt kiüzött vala. Áldozé4 annakfelette és jóillatot tőn a magasságbeli oltárokon, és a halmokon, és minden zöldellő fa alatt. Akkor5 feljöve Réczin a Siriabeli Király, és Péka, Remáliának fija az Izráel Királya Jérusálemet vitatni, és reá szállának Akházra, de meg nem veheték. (Akkor6 nyeré vissza Réczin a Siriabeli Király Elátot a Siriabelieknek, és kiveszté a Zsidókat Elátból : az Edomiták pedig megjövének Elátba, és ott lakának mind e mai napig.) Külde7 pedig Akház követeket Tiglát-Piléserhez az Assiriabeli Királyhoz, ezt mondván : Te szolgád és te fijad vagyok ; jöjj fel, és szabadíts meg engemet a Siriabeli Királyának kezéből, és az Izráel Királyának kezéből, kik reám támadtak. És8 vevé Akház az ezüstöt és aranyat, melly találtaték az Úrnak házában és a Király házának kincsei özött és ajándékon küldé az Assiriabeli Királynak. Engede9 pedig néki az Assiriabeli Király, és feljövén az Assiriabeli Király Damaskus ellen, megvevé azt, és a benne vaókat Kirbe vivé : Réczint pedig megölé. És10 eleibe méne Akház Tiglát-Pilésernek az Assiriai Királynak Damaskusba ; és mikor látta volna Akház Király az oltárt melly Damaskusban vala, küldé annak az oltárnak hasonlatosságát, és képét minden módjával Uriás Paphoz. És11 megépíté Uriás Pap az oltárt a formára, mellyet Akház Király küldött vala Damaskusból : Így cselekedék Uriás Pap, míg visszajöve Akház Király Damaskusból. Mikor12 pedig megjött volna Damaskusból a Király, és látta volna az oltárt ; az oltárhoz méne, és áldozék azon. És13 meggyujtá az ő égőáldozatját és Minháját, és áldozék italiáldozattal is ; és az ő engesztelőáldozatinak vérét elhinté az otár körűl. És14 a rézoltárt, melly az Úr előtt vala, távol vivé a háznak első részétől, hogy ne lenne az ő oltára között, és az Úrnak háza között, és helyhezteté azt az ő oltárának oldala mellé észak felől. És15 megparancsolá Akház Király Uriás Papnak mondván : E nagy oltáron gyujtsd meg a reggeli égőáldozatot és az estveli Minhát, a Király áldozatját is az ő Minhájával egytembe ; az egész föld népének is mind égőáldozatját, mind Minháját, minden vérét és egyéb áldozatnak minden vérét a körűl hintsed el : A rézoltárról pedig én gondot viselek. Uriás16 Pap azért mind a szerint cselekedék, a mint Akház Király megparancsolta vala. Elrontá17 annakfelette Akház Király a rézüstöknek pártázatjait, és azoknak talpait, é lehányá azokról az üstöket : a réztengert is leveté a rézökrökről, mellyeken ll vala és tevé azt a kőpádimentomra. És18 a szombatnak hajlékát is, mellyet a házban építettek vala, elhányá, és a Királynak külső béjáró helyét elfordítá az Úr házában az Assiriabeli Királyért. Akháznak19 pedig több dolgai, mellyeket cselekedett, avagy nincsenek é megírva a Júdabeli Királyokról való Krónika könyvben ? És20 elaluvék Akház az ő attyaival, és eltemetteték az ő attyaival Dávidnak városában ; és uralkodék helyette az ő fija Ezékiás. Izráel17 országa. Hóseás, utolsó király.Akháznak1 a Júda Királyának tizenkettődik esztendejében kezde uralkodni Hóseás, Elának fija Samariában Izráelen, kilencz estendeig uralkodék. És2 gonoszúl cselekedék az Úrnak szemei előtt ; mindazáltal nem annyira, mint az ő előtte való Izráelbeli Királyok. Ez3 ellen jött vala fel Salmanasár az Assiriabeli Király és Hóseás szolgájává lőn néki, és adót ád vala néki. Eszébe4 vevé pedig az Assiriabeli Király, hogy Hóseás pártot ütött volna ő ellene, mivelhogy követeket küldött vala Suához az Égyiptombeli Királyhoz és az Assiriabeli Királynak adót nem küld vala, mint minden esztendőnként szokott vala : annakokáért megfogá őtet az Assiriabeli Király, és megkötözvén a tömlöczbe veté. És5 felméne az Assiriabeli Király az egész földre, felméne Samariába is, és megszállá azt három esztendeig. Hóseásnak6 pedig kilenczedik esztendejében vevé meg az Assiriabeli Király Samariát, és elvivé az Izráelt Assiriába ; és leszállítá őket Halában és Hábórban a Gózán folyóvíz mellett, és a Médusoknak városaiban. Az assiriai fogság Izráel büntetése az Istentől való elszakadásáért.Így7 lőn mivelhogy vétkeztek az Izráel fijai az ő Urok Istenek ellen, ki őket kihozta vala Égyiptom földébeől, hogy Faraónak az Égyiptombeli Királynak hatalma alatt ne lennének ; és ők idegen isteneket tiszteltek. És8 jártak a pogányoknak szerzésekben, kiket kiűzuött vala az Izráel fijai elől az Úr, és az Izráel Királyainak cselekedeteik szerint. És9 titkon cselekedtek az Izráel fijai hamis dolgokat az ő Urok Istenek ellen és építettek magoknak magasságbeli oltárokat minden városokban, mind a várakban, mind a kerített városokban. És10 emeltek magoknak faragott képeket és berkeket, minden magas halmokon, és minden zöldellő fa alatt. Jóillatot11 tévén ott minden magasságbeli oltárokon, mint a pogányok, kiket az Úr kiüzött vala előlök ; és igen gonosz dolgokat cselekedtek, mellyekkel az Urat haragra indíták. Szolgálván12 a bálványoknak, kik felől az Úr azt parancsolta vala nékik : Azt ne cselekedjétek ! Akkor13 bizonyságot tőn az Úr Izráel ellen, és Júda ellen, mind a Próféták, mind a Látók által ezt mondván : Térjetek meg a ti gonosz útaitokró, és őrizzétek meg az én parancsolatimat és rendelésimet, az egész törvény szerint, mellyet parancsoltam a ti atyáitoknak ; és mellyet ti hozzátok küldöttem az én szolgáim a Próféták által. És14 ők nem engedének, hanem megkeményíték az ő nyakokat, az ő attyaiknak keménységek szerint, kik nem hivének az ő Urokban Istenekben. És15 megutálák az ő rendeléseit, és az ő kötését, mellyet tett vala az ő attyaikkal, és az ő bizonyságtételeit, mellyekkel bizonyságot tőn ellenek ; és hijábavaló dolgot követének, és hijábavalókká lőnnek, a körűltök való pogányokat követvén, kik felől azt parancsolta vala az Úr nékik, hogy úgy ne cselekednének mint azok. És16 végezetre elhagyák az ő Uroknak Isteneknek minden parancsolatit, és csinálának magoknak öntött képeket, két borjúkat és berket : és meghajlának az egész mennyei sereg előtt, és a Baálnak szolgálának. És17 általvivék az ő fijaikat és leányaikat a tűzön, jövendőket mondának, és varázslának : és magokat teljességgel erre adák, hogy gonoszúl cselekednének az Úr előtt, hogy őtet haragra indítanák. Annakokáért18 igen megharaguvék az Úrnak Izráelre, és elveté őtet szeme elől : és semmi meg nem marada, hanem csak a Júda nemzetsége. Sőt19 még a Júda is nem őrizé meg az ő Urának Istenének parancsolatit ; hanem az Izráelnek szerzésiben járának úgy cselekedvén mint azok. Elidegenűle20 azért az Úr az egész Izráelnek magvától, és megsanyargatá őket, és a kóborlók kezébe adá őket, mígnem mint elvetné az ő szemei elől ; Mert21 elszakasztá Izráelt a Dávid házától, és Királlyá tevék Jéroboámot a Nébát fiját. Megtartoztatá pedig Jeroboám az Izráelt, hogy az Úr után ne menne, és igen nagy vétekbe ejté őket. És22 járának az Izráel fijai Jéroboámnak minden bűneiben, mellyeket ő cselekedett vala ; és el nem távozának azoktól. Míglen23 elveté az Úr szemei elől az Izráelt, mint szólott vala minden ő szolgái, a Próféták által. Így viteték el fogva az Izráel az ő földéből Assiriába, mind e mai napig. A samaritánusok eredete.Hoza24 annakutánna az Assiriabeli Király embereket Babilóniából, Kutából, Avából, Hámátból, és Sefárvaimból, és beszállitá őket Samariának városaiba az Izráel népe helyett ; kik bírák Samariát, és lakának annak városaiban. Lőn25 pedig először, mikor ott kezdének lakni, nem félik vala az Urat ; azért bocsáta az Úr ő reájok oroszlánokat, kik megölik vala őket. Mondának26 azért az Assiriabeli Királynak : A pogányok, kiket ide hoztál, és Samariának városaiba ültettél, nem tudják annak a földnek Istene tiszteletének módját : és reájok oroszlánokat bocsátott, kik megölik őket, mivelhogy nem tudják annak a földnek Istene tisztletének módját. Parancsola27 azért az Assiriabeli Király, mondván : Vigyetek oda egyet a Papok közzűl, kiket onnét elhoztatok, a ki menjen el és lakjék ott, és tanitsa meg őket annak a földnek Istene tiszteletének módjára. Elméne28 azért egy a Papok közzűl, kiket Samariából elvittek vala, és lakék Béthelben ; és tanítja vala őket, miképen tisztelnék az Urat. Mindazáltal29 mindenik nemzetség kiváltképen való isteneket csinál vala magának, és helyheztetik vala azokat a magasságbeli oltároknak házában, mellyeket a Samariabeliek csináltak vala, minden nemzetség az ő városában, melyben lakik vala ; Mert30 a Babilóniabeli férjfiak csinálák a Sukkót Benótot : a Kutbeli férjfiaak cisnálák a Nérgelt : és a Hámátbeli férjfiak csinálák az Asimát ; A31 Háveusok pedig csinálák a Nibeházt és a Tartákot : a Sefárvaimbeliek pedig megégetik vala tűzzel az ő magzatjaikat az Adraméleknek és Anaméleknek a Sefárvaimbeliek isteneinek. Így32 tisztelik vala az Urat ; és szerzének magok közzűl Papokat az ő magasságbeli oltáraik mellé, kik ő érettek áldoznak vala a magasságbeli oltároknak templomában. És33 jóllehet tisztelik vala az Urat, de mindazáltal az ő isteneiknek is szolgálnak vala a népeknek szokások szerint, a kik közzűl elhozták vala őket. Mind34 e mai napig cselekesznek az ő régi szokások szerint : nem tiztelik igazán az urat, és nem cselekesznek az ő végezések és szokások szerint, azaz, a törvény szerint és a parancsolat szerint, mellyet az Úr parancsolt vala a Jákób fijainak, kit Izráelnek neveze. Kötést35 tett vala pedig az Úr ő velek, és megparancsolta vala nékik, mondván : Né tiszteljetek idegen isteneket és ne imádjátok őket, és ne szolgáljatok, se áldozzatok nékik : Hanem36 az Urat, a ki titeket kihozott az Égyiptom földéből nagy erővel és felemelt karral, őtet tiszteljétek és imádjátok, és néki áldozzatok. Annakfelette37 az ő rendeléseit, itéleteit, törvényét és parancsolatját, mellyeket megírt néktek, megőrizzétek, azokat cselekedvén minden időben ; és az idegen isteneket ne tiszteljétek. És38 a kötésről, mellyet veletek tettem, el ne felejtkezzetek, és ne tiszteljetek idegen isteneket : Hanem39 a ti uratok Istenteket tiszteljétek ; és ő megszabadít titeket minden ellenségeiteknek kezekből. És40 nem lőnnek engedelmesek, hanem az ő elébbi szokások szerint cselekedének. Jóllehet41 ezek a pogányok tisztelték az Urat, de mindazáltal az ő faragot képeiknek is szolgálnak vala. Még az ő fijaik is és az ő unokáik is a szerint cselekesznek mind a mai napig, a mint az ő eleik cselekedtek. Júda18 országa. Ezékiás király.Lőn1 pedig Hóseásnak az Izráelbeli Ela Király fijának harmadik esztendejében, uralkodni kezde Ezékiás, Akháznak a Júdabeli Királynak fija. Huszonöt2 esztendős vala, mikor uralkodni kezde, és huszonkilencz esztendeig uralkodott Jérusálemben : az ő annyának pedig neve Abi vala, Zakariás leánya. És3 kedves dolgot cselekedék az Úrnak szemei előtt mind a szerint, a mint az ő attya Dávid cselekedett vala. Ő4 rontá el a magasságbeli oltárokat, és eltöré a faragott képeket, és levágá a berket ; és eltöré az érczkígyót is, mellyet Mózes csinált vala : mert mind ez ideig az Izráel fija jóillatot tésznek vala annak, és nevezé azt Nékhustánnak. Bízék5 az Izráel Urában Istenében, és ő utánna nem lőn hozzá hasonló a Júdabeli Királyok között, és azok között is, kik ő előtte voltak. Mert6 az Úrhoz ragaszkodék és el nem hajla ő tőle : és megőrizé az ő parancsolatit, mellyeket parancsolt vala az Úr Mózesnek. És7 vele lőn az Úr, és mindenütt valahová megyen vala, előmenetele vala. Elszakada pedig az Assiriabeli Királytól : és nem szolgála néki. Ő8 megveré a Filiszteusokat mind Gázáig, és minden ő határokat, akár tornyok, akár keritett városok volnának. Lőn9 pedig Ezékiás Királynak negyedik esztendejében : (e vala pedig Hóseásnak az Izráelbeli Ela Király fijának hetedik esztendeje) feljöve Salamansár ellen, és azt megszállá. És10 három esztendő mulva azt megvevé. Ezékiásnak hatodik esztendejében (ez a Hóseásnak az Izráelbeli Királynak kilenczedik esztendeje) vevék meg Samariát. És11 elvivé az Assiriabeli Király az Izráelt Assiriába, és helyhezteté őket Halába, Háborba, a Gózán folyóvíz mellé és a Médusoknak városaiba ; Ezokáért,12 mert nem engedtek az ő Uroknak és Isteneknek szavának, hanem megszegték az ő kötését, azaz, mind azokat mellyeket parancsolt vala Mózes az Úr szolgája ; mert nem akarának engedni, sem a szerint cselekedni. Ezékiás13 Királynak pedig tizennegyedik esztendejében, feljöve Sénakhérib az Assiriabeli Király, Júdának minden keritett városai ellen, és megvevé azokat. Külde14 azért Ezlkiása Júfának Királya az Assiriabeli Királyhoz Lákisba, ezt izenvén : Vétkeztem, térj el én rólam ; amit rám vetsz, elviselem ! És vete az Assiriabeli Király Ezékiásra a Júdabeli Királyra háromszáz tálentom ezüstöt, és harmincz tálentom aranyat.& ; vers 7. És15 oda ada Ezékiás minden ezüstöt, melly találtaték mind az Úrnak házában, mind pedig a Király házának kincsei között.16. Ugyanazon időben megfosztá Ezékiás az Úr templomának ajtait és az ajtóknak küszöbeit, mellyeket ezüsttel béborított vala Ezékiás, a Júdabeli Király : és adá azoknak ezüstét az Assiriabeli Királynak. Ugyanazon16 időben megfosztá Ezékiás az Úr templom'nak ajtajait és az ajtóknak küszöbeit, mellyeket ezüsttel béborította vala Ezékiás, a Júdabeli Király : és adá azoknak ezüstét az Assiriabeli Királynak. Azután17 pedig elküldé az Assiriabeli Király Thartánt, Rabsárist, és Rabsakét Lákisból Ezékiás Királyra, igen nagy haddal Jérusálembe, és feljövén megállának a felső halastónak zsilipjénél, melly a ruhafestőnek úta mellett vagyon. Kihívaták18 pedig a Királyt, és kiméne hozzájok Eliákim, Hilkiának fija, ki a Király házának gondviselője vala, és Sebna íródeák, és Joákh, Asáfnak fija a sekretárius.19. És monda nékik Rabsaké : Mondjátok meg kérlek, Ezékiásnak : Ezt mondja a nagy Király, az Assiriai Király ! Micsoda bizodalom ez, a mellyhez te támaszkodtál ? És19 monda nékik Rabsaké : Mondjátok meg, kérlek Ezékiásnak : Ezt mondja a nagy Király, az assiriai Király ! Micsoda bizodalom ez, a mellyhez te támaszkodtál ? Talán20 azt gondoltad : Bizonyára vagyon nékem a szólásra nyelvem, tanácsom és erőm a hadakozásra : Valyon mihez bíztál, hogy elszakadtál tőlem Most21 ímé megtört nádszálhoz bíztál, tudniillik Égyiptomhoz, mellyhez ha ki támaszkodik bémegyen az ő kezébe, és általlikasztja : illyen Faraó az Égyiptombeli Király mindenekhez, kik ő hozzá biznak ! Ha22 azt mondjátok nékem : A mi Urunkban Istenünkben bízunk : Nem az é az, a kinek magasságait és oltárait elrontotta Ezékiás, és mind Júdának, mind Jérusálemnek megparancsolta ; Ez oltár előtt imádkozzatok Jérusálemben. Most23 azért adj zuálogot, kérlek, az én urmanak az Assiriabeli Királynak, és kétezer lovat adok néked, csakhogy adhatnál embereket, kik felülnének azokra. És24 mimódon oltalmazhaatnád meg magadat az én uramnak alábbvaló szolgáinak hadnagyoktól, noha Égyiptomhoz bízol a szekerekért és lovagokért ? És25 most valyon az Úr híre nélkül jöttem és fel e hely ellen, hogy azt elveszessem ? az Úr mondotta nékem : Menj fel e föld ellen, és veszesd el azt ! És26 monda Eliákim, Hilkiának fija és Sebna, és Joák Rabsakénak : Szólj, kérlek, a te szolgáldnak Siriai nyelven : mert jól értjük ; és ne szólj velünk zsidóul a keritésen való népnek hallására. Felele27 pedig nékik Rabsaké ; Valyon a te uradhoz vagy te hozzád küldött é engemet sz én uram, hogy megmondanám e beszédeket ? nem a férjfiakhoz é, kik a keritésen ülnek, hogy azok megegyék az ő ganéjokat, és megigyák vizelletjeket veletek egyetembe : És28 felálla Rabsaké, és kiálta felszóval zsidóúl, mondván : Halljátok meg a nagy Királynak, az Assiriabeli Királynak beszédit ! Ezt29 mondja a Király : Meg ne csaljon titeket Ezékiás : mert meg nem szabadíthat titeket az ő kezéből. És30 ne engedjétek, hogy titeket Ezékiás bíztasson az Úrral ezt mondván : Kétség nélkül megszabadít minket az Úr, és nem adatik e város az Assiriabeli Király kezébe. Ne31 engedjetek Ezékiásnak ; mert ezt mondja az Assiriabeli Király : Vegyétek kegyelmességemet, és jöjjetek ki hozzám, és kiki egyék az ő szőlőjéből és figefájáról, és kiki mind igyék az ő kútjának vizéből. Míglen32 eljövök és elviszlek titeket a ti földetekhez hasonló földre, gabonás és boros földre, kenyeres és szőlős földre, hogy élhessetek és meg ne haljatok ; és ne hidjetek zékiásnak, mikor titeket el akar hitetni mondván : Az Úr megszabadít mindket ! Valyon33 megszabad1tottak é a Pogányoknak. isteneik kiki mind az ő földét az Assiriabeli Királynak kezéből ? Hol34 vagyon Hámátnak és Árpádnak istene ? Valyon megszabadították é Samariát az én kezemből. Kicsoda35 a földön való minden istenek közzűl, ki megszabadíthatta volna az ő földét az én kezemből, hogy az Úr is kiszabadíthatná Jérusálemet az én kezemből ? Hallgata36 pedig a nép, és nem felele néki csak egy igét is : mert a Király megparancsolta vala, mondván : Meg ne feleljetek néki. Menének37 azért Eliakim, Hilkiának fija, a Király házának gondviselője, és Sebna az íródeák, és Joákh, Asáfnak fija a sekretárius Ezékiáshoz, ruháikat megszaggatván, és megmondák néki Rabsakénak beszédit. Ezékiás19 imádkozik. Ézsaiás szabadulást igér.Mikor1 pedig azokat hallotta volna Ezékiás Király, megszaggatá az ő ruháit és zsákba öltözék, és béméne az Úr házába. És2 elküldé Eliákimot a Király házának gondviselőjét, és Sebnát az íródeákot, és a Papoknak Véneit, kik zsákba öltöztek vala fel, Ésaiás Prófétához az Ámos fijához ; És3 ők mondának néki : Ezt mondja Ezékiás : E nap nyomorúságnak, szidalmazásnak és káromlásnak napja : mert a fiak jutottak a szülésre, de nincsen a szülőnek szülésre való ereje. Netalán4 a te Urad Istened meghallja Rabsakénak minden beszédit, kit elküldött ez ő ura a Assiriabeli Király, hogy szidalommal illesse az élő Istent és káromló beszédekkel, mellyeket a te Urad Istened meghallott : Könyörögj azért azokért, kik még megmaradtak. Menének5 azért az Ezékiás Király szolgái Ésaiához. Kinek6 ezt felele Ésaiás : Ezt mondjátok a ti Uratoknak : Ezt mondja az Úr ; Ne félj beszédektől, mellyeket hallottál, mellyekkel szidalmaztak engemet az Assiriabeli Király szolgái. Ímé7 én ollyan lelket adok belé, hogy hírt hallván megtérjen az ő földére ; és fegyverrel vágatom le őtet a földében. Megtére8 azért Rabsaké és úgy találá az Assiriabeli Királyt, nhogy Libnát vitatná ; mert meghallotta volna, hogy elment Lákisból. Hírt9 halla pedig Thirkáka felől a Szerecsen Király felől, illyen módon : Ímé kijött, hogy hadakozzék te ellened : és ezt hallván megtére, és más követeket külde Ezékiáshoz, ezt izenvén. Így10 szóljatok Ezékiásnak a Júdabeli Királynak mondván : Meg ne csljon téged a te Istened, kiben bízol, ezt mondván : Nem adatik az Assiriabeli Király kezébe Jérusáelm. Ímé11 te hallottad, mint cselekedtek az Assiriabeli Királyok minden országokkal, elvesztvén azokat, és te megszabadulhatsz é ? Valyon12 megszabadították é a Pogányoknak isteneik azokat, kiket elvesztettek az én Atyáim : Gózánt, Aránt, Résefet, és az Eden fijait, kik Thelasárban valának ? Hol13 vagyon Hámátnak Királya, Árpádnak Királya és a Sefárvaim városának Király ? Hol vagyon Hána és Hivva ? És14 elvevé Ezékiás a levelet a követeknek kezekből, és azt megolvasá ; és mikor felment volna az Úrna házába, kitrjeszté azt Ezékiás az Úr előtt ; És15 imádkozék Ezékiás az Úr előtt, és monda : Izráelnek Ura Istene ! ki a Kérubimok között lakol, te vagy egyedűl e földön való minden országoknak Istene, te teremtetted mind az eget, mind a földet : Hajtsd16 hozzám, Uram, a te füledet és halld meg : nyisd fel Uram a te szemeidet és lásd meg ; és halld meg a Sénakhérib beszédét, ki ide küldött, hogy szidalommal illetné az élő Istent. Igaz17 dolog Uram ! Az Assiriabeli Királyok elpusztították azokat a Pogányokat és azoknak földöket. És18 az ő isteneiket a tűzbe hányták : mert nem istenek valának, hanem emberi kéznek csinálmányai, fa és kő, azért vesztették el őket. Most19 azért mi Urunk Istenünk szabadíts meg, kérlek, minket az ő kezéből, hogy megsmérjék e földnek minden országai, hogy te egyedűl vagy az Úr Isten ! Akkor20 elkülde Ésaiás az Ámós fija Ezékiáshoz, ezt mondván : Ezt mondja az Izráelnek Ura Istene : A te könyörgésedet az Assiriabeli Király felől Sénakhérib felől meghallgattam. Ez21 a beszéd mellyet szóla az Úr ő felőle : Megutált téged, megcsúfolt téged a Sionnak szűz leánya, te rajtad fejét hajtogatta a Jérusálem leánya. Valyon22 kit szidalmaztál meg, és kit gyaláztál ? És kicsoda ellen emelted fel a te szódat ? Kétség nélkűl a te szemeidet a magasságba emeléd fel az Izráelnek szent Istene ellen. A23 te követeid által szidalommal illetted az Urat, és ezt mondottad : Az én szekereimnek sokasága által jöttem fel a magas hegyekre, a Libánus oldalaira : és levágom az ő magas czédrusfáit, és válogatott fenyőfáit ; és bémegyek az ő végső lakhelyébe, a Kármel erdejébe. És24 ások kútakat, és iszom idegen vizeket, mert én megszáraztottam a megszállott helyeknek minden forrásait éaz én lábaimnak talpaival. Nem25 hallottad é régtől fogva, hogy én dolgom ez ? mellyet még a régi időkben elvégeztem, és azt most vittem véghez, hogy az erős városok lerontatnának, és rakásokká lennének. És26 a benne lakók erejekben megfogyatkoznának, megrontatnának, és megszégyenülnének, és ollyanokká lőnnének mint a mezőbeli fű, melly elfonnyad minekelőtte megérnék. A27 te lakhelyedet pedig, és mind kjövedeteledet, mind bémeneteledet, és a te ellenem való dühösségedet jól tudom : Mert28 te én ellenem dühösködöl, és a te zúgolódásod feljött az én füleimbe : Annakokáért az én horgomat a te orrodba vetem, és az én zabolámat a te szádba, és visszaviszlek azon az úton mellyen eljöttél. Tenéked29 pedig, Ezékia, legyen e jeled : Ez esztendőben azokat eszed, mellyek a tavalyi aratásnak hulladékán teremnek ; a második esztendőben pedig azokat, mellyek magoktól termenek : a harmadik esztendőben pedig vetek és arattok, szőlőket plántáltok és azoiknak gyümölcsét eszitek. Mert30 a ki Júda nemzetségéből megszabadult és a megmaradt, gyökeret ver alól, és gyümölcsöt terem felűl. Mert31 Jérusálemből kijőnek a megmaradtak, és megszabadult a Sionnak helyéről ; a Seregek Urának buzgó szerelme cselekeszi ezt ! Annakokáért32 azt mondja az Úr a Assiriabeli Király felől : Bé nem jő e városba és nyilat sem lövöldöz belé, sem a paizsos nem ostromolja azt, és sánczot nem ás mellette : Azon33 úton, mellyen eljött, visszatér, és e városba bé nem jő, azt mondja az Úr ! És34 megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt, én érettem és Dávidért az én szolgámért. Az assiriaiak csodálatos leveretése. Sénakherib elvész.Lőn35 azért azon éjjel, kijöve az Úrnak Angyala, és levága az Assiriabeli táborban száz nyolcvanöt ezeret : felkelének pedig jó reggel, és ímé mindenütt holttestek valának. Elindulván36 azért elméne és visszatére Sénakherib az Assiriabeli Király, és lakék Ninivében. És37 lőn mikor ő a Nisróknak az ő Istenének templomában imádkoznék Adramélek és Sarézer ; az ő fijai levágák őtet fegyverrel ; ők pedig elszaladának az Ararát földébe ; és az ő fija, Esárhaddon uralkodék helyette. Ezékiás20 betegsége és életének meghosszabbítása.Akkor1 az időben halálra betegedék Ezékiás, és hozzá méne Ésaiás Próféta az Ámos fija, és monda néki : Ezt mondja az Úr : Rendeld el házadat, mert meghalsz, és nem élsz. Minekokáért2 arczal a falhoz fordula, és imádkozék az Úrnak, mondván : Kérlek,3 óh Uram, emlékezzél meg róla, hogy te előtted valósággal és tökéletes szívvel jártam szüntelen, és hogy azt cselekedtem, a mi jó volt a te szemeid előtt : És síra Ezékiás felette igen. Még4 pedig nem ment vala Ésaisá a középső tornáczig, mikor az Úrnak beszéde lőn ő hozzá, mondván : Térj5 meg, és mond meeg Ezékiásnak az én népem Fejedelmének : Ezt mondja az Úr, Dávidnak a te agyádnak Istene : Meghallgattam a te imádságodat, és láttam a te könyhullatásidat, imé én meggyógyítlak téged, harmadnapra felmégy az Úrnak házába ; És6 a te idődet tizenöt esztendővel meghosszabbítom, és megszabadítlak téged és e várost az Assiriabeli Királynak kezéből ; és megoltalmazom e várost, én érettem és Dávidért az én szolgámért. És7 monda Ésaiás : Hozzatok egy kötés száraz figét ide. És hozának, és azt a kelevényre köték és meggyógyula. És8 mikor azt kérdené Ezékiás Ésaiástól : Micsoda jele lészen ogy meggyógyít engemet az Úr ; és felmegyek harmadnapra az Úrnak házába ? Felele9 Ésaiás : E lészen jeled az Úrtól, hogy ő megcselekeszi ezt a dolgot, mellyről szólott néked : Azt akarod é, hogy az órának árnyéka előmenjen tíz grádiccsal, vagy hogy visszatérjen tíz grádiccsal ? Felele10 Ezékiás : könnyű az árnyéknak tíz grádiccsal alászállani : Nem akarom azt ; hanem hogy hátramenjen az árnyék tíz grádiccsal. Kiálta11 azért Ésaiás Próféta az Úrhoz, és visszatérité az árnyékot a mutatóórán, mellyet Akház csináltatott vala, azon grádicsokon, mellyeken immár aláment vala tíz grádiccsal. Ezékiás hiúsága a babilóniai követek előtt és halála.Akkor12 az időben Berodákh Baladán, Baladánnak a Babilóniai Királynak fija külde levelet és ajándékokat Ezékiásnak : mert meghlalotta vala, hogy beteg volt volna Ezékiás. És13 engede az ő kivánságoknak Ezékiás, és megmutatá az ő házát nékik egészen, mellyben az ő válogatott jószágai valának, az ezüstöt, aranyat, a fűszerszámokat, drága kenetet, és az ő edényeinek házát, és minden kincseit : nem lőn semmi, mellyet meg nem mutatott volna nékik Ezékiás az ő házában és minden birodalmában. Béméne14 pedig Ésaiás Próféta Ezékiás Királyhoz, és monda néki : Mit mondának ezek a férjfiak, és honnét jöttek hozzád ? Felele Ezékiás : Messze földről jöttek Babilóniából. És15 monda : Mit láttak a te házadban ? Felele Ezékiás : Mindent láttak, valami az én házamban vagyon : Nem volt semmi az én tárházamban, mellyet nékik meg ne mutattam volna. Akkor16 monda Ésaiás Ezékiásnak : Halld meg az Úrnak beszédét : Ímé17 eljő az idő, mellyben minden, valami a te házadban vagyon, és valamit eltettek a te atyáid e mai napong, elvitetik Babilóniába, semmi meg nem marad, azt mondja az Úr. A18 te fijaid közzűl is, kik tőled származnak és születtetnek, elvisznek és udvariszolgák lésznek a Babilóniai Király udvarában. Monda19 pedig Ezékiás Ésaiásnak : Jó az Úrnak beszéde, mellyet szólál : És azután mona : Csakhogy békesség és csendesség legyen addig, míg élek ! Ezékiásnak20 pedig több dolgai és minden erős volta, és miképen csinálta légyen mind a halstót, mind a zsilipet, és mimódon vitte bé a vizeket a városba, nemde nincsenek é megírva a Júdabeli Királyokról való Krónika könyvben ? És21 elaluvék Ezéákiás az ő attyaival ; és az ő fija Manasse uralkodék helyette. Manassé21 király.Tizenkét1 esztendős vala Manasse, mikor uralkodni kezde, és ötvenöt esztendeig uralkodék Jérusálemben ; az ő annyának pedig Hefsiba vala neve. És2 gonoszúl cselekedék az Úrnak szemei előtt, a pogányoknak utálattoságok szerint, kiket az Úr kiűzött vala az Izráel fijai eől ; Mert3 elfordulván, megépíté a magasságokat, mellyeket elrontott vala Ezékiás az ő attya, és oltárokat emele a Baálnak, és berket is ültete, mind Akháb az Izráel Királya cselekedett vala, és imáda minden mennyei seregeket és szolgála azoknak. Építe4 oltárokat is az Úrnak házában, melly felől azt mondotta vala az Úr : Jérusálemben helyheztetem az én nevemet ! Építe,5 mondom, oltárokat az egész mennyei seregnek, az Úr házának mind a két pitvarában. Általvivé6 az ő fiját is a tűzön, és válogatást tőn az idők közt, és madárszó után jövendelöle, és sok gonosz dolgokat cselekedék az Úrnak szemei előtt, hogy őtet haragra indítaná. Felemelé7 annakfelette a bereknek bálványát, mellyet csinált vala a házban, melly felől azt mondotta vala az Úr Dávidnak, és az ő fijának Salamonnak : Ebben a házban és Jérusálemben, mellyet magamnak választotam Izráelnek minden nemzetségei közzűl, helyheztetem az én nevemet mind örökké : És8 azután ki nem mozdítom Izráelnek lábát erről a földről, mellyet adtam az ő eleiknek ; ha szorgalmatosan az én parancsolatim szerint cselekesznek, és az egész törvény szerint, mellyet nékik parancsolt Mózes az én szolgám. De9 ők nem lőnnek engedelmesek ; hanem tévelygésbe ejét őket Manasse, úgyannyira hogy nagyobb gonoszságokat cselekedének a pogányoknál, kiket az Úr kiveszte az Izráel fijai elől. Szóla10 azért az Úr az ő szolgái által a Próféták által, mondván : Mivelhogy11 Manasse a Júdának Királya ezeket az utálatosságokat cselekedte, gonoszb dolgokat cselekedvén mind azoknál, mellyeket az ő előtte való Emoreusok cselekedtek ; és Júdát is vétekbe ejtette az ő bálványai által : Annakokáért12 ezt mondja az Izráelnek Ura Istene : Ímé én olly veszedelmet hozok Jérusálemre és Júdára, hogy mindennek, a ki azt hallja, megcsendűl mind a két füle belé. És13 kiterjesztem Jérusálemre a Samariának lineáját, és az Akháb házának mértékét, és megtörlöm Jérusálemet, miképen az ember megtörli a tálat, mellyet minekelőtte megtisztított, leborítja azt. És14 elhagyom az én örökségemnek maradékát, és adom őkt az ő ellenségeiknek kezekbe, és minden ő ellenségei elragadozzák, és eldulják őket ; Ezokáért,15 hogy gonoszúl cselekedtek én előttem, és engemet haragra ingerlettek, az ő attyaiknak Égyiptomból való kijöveteleknek napjától fogva, mind e mai npaig. Ennekfelette16 sok ártatlan vért is onta ki Manasse, annyira hogy Jérusálem minden felől megtelnék vele, az ő vétkén kivűl, mellyel vétekbe ejté Júdát, gonoszúl cselekedvén az Úrnak szemei előtt. Manassénak17 pedig több dolgai és minden cselekedetei, és az ő vétke, mellyet cselekedett, nincsenek é megírva a Júda Királyainak Krónika könyvökben ? És18 elaluvék Manasse az ő attyaival és eltemetteték az ő háza mellett való kertben, Uzzának kertében, és az ő fija Amon uralkodék helyette. Amon király.Huszonkét19 esztendős vala Amon, mikor uralkodni kezde, és két esztendeig uralkodék Jérusálemben, az ő annyának pedig Mésullémet vala neve, a Jótabeli Hárusnak leánya. És20 gonoszúl cselekedék az Úrnak szemei előtt a mint cselekedett vala Manasse az ő attya. És21 mind azon az útopn jára, a mellyen járt vala az ő attya, és szolgála a bálványoknak, kiknek shzolgált vala az ő attya, és imádá azokat. És22 elhagyá az ő attyainak Urát Istenét, és nem jára az Úrnak útában. És23 párot ütének Amon ellen a maga szolgái, és megölék a Királyt az ő házában. A24 föld népe pedig levágá mind azokat, kik pártot ütöttek vala Amon Király ellen ; és a föld népe Királlyá tevé az ő fiját Jósiást helyette. Amonnak25 pedig több dolgai mellyeket cselekedett, nemde nincsenek é megírva a Júdabeli Királyokról való Krónika könyvben ? És26 eltemeték őtet az ő koporsójában, Uzzának kertében, és uralkodék helyette az ő fija Jósiás. Jósiás22 király.Nyolcz1 esztendős vala Jósiás mikor uralkodni kezde, és harminczegy esztendeig uralkodék Jérusálemben : az ő annyának pedig Jédida vala neve, a Besekátból való Adajának leánya. És2 kedves dolgot cselekedék az Úrnak szemei előtt, és jára az ő attyának Dávidnak minden útaiban, és nem hajla sem jobbra sem balra. Lőn3 pedig Jósiás Királynak tizennyolczadik esztendejében, elküldé a Király Sáfánt, Asaliának a Messullám fijának fiját az Íródeákot, az Úr házához, mondván : Menj4 fel Hilkiához a Főpaphoz és mond meg, hogy számlálják meg a pénzt, melly az Úrnak házába bévitetett, mellyet az ajtó őrizők gyüjtöttek a néptől. És5 adják azt az Úr házában való pallérok a míveseknek kezekbe, adják, mondom, a miveseknek, kik az Úrnak házában munkálkodnak, hogy a háznak romlásait felépítsék. Tudniillik6 az ácsoknak, az épitőknek és a kőmiveseknek, hogy mind fákat, mind faragott köveket vegyenek a háznak felépítésére. De7 meg ne számláltassék nékik a pénz, az iródeáknak : A Törvénykönyvet megtaláltam az Úrnak házában. És Hilkia adá a könyvet Sáfánnak, és olvasá azt. A törvénykönyv megtaláltatik.Monda8 pedig Hilkia a Főpap Sáfánnak az iródeáknak : A Törvénykönyvet megtaláltam az Úrnak házában. És Hilkia adá a könyvet Sáfánnak, és olvasá azt. Elméne9 pedig Sáfán az iródeák a Királyhoz, és megvivé a Királynak a választ, és monda : A te szolgáid egybeszedék a pénzt, melly a házban találtatott, és adták azt az Úr házában munkálkodók pallérainak kezekbe. És10 megmondá Sáfán az iródeák a Királynak ; mondván : Egy könyvet ada nékem Hilkia Pap. És olvasá azt Sáfán a Király előtt. Mikor11 pedig hallotta volna a Király a törvény önyvének beszédit, megszaggatá az ő ruháit. És12 parancsola a Király Hilkia Papnak és Ahikámnak a Sáfán fijának és Akbórnak a Mikája fijának, és Sáfánnak az íródeáknak, és Asajának a Király szolgájának, mondván : Menjetek13 el, kérdjetek tanácsot az Úrtól én érettem és a népért ; tudniillik az egész Júdáért, e könyvnek beszédei felől, melly megtaláltatott ; mert nagy az Úrnak haragja, melly felgerjedett mi ellenünk, mivelhogy a mi atyáink nem engedtek e könyv beszédeinek, hogy cselekedte volna mind úgy, a mint megíratott nékünk. Hulda próféta asszony.Elméne14 azért Hilkia Pap és Ahikám, és Akbor és Sáfán és Asája Hulda Próféta asszonyhoz, Sallumnak feleségéhez, ki Thékua fija volt : ki Harhásnak a ruhák őrizőjének fija volt ; (ő pedig lakik vala Jérusálemben a második részen,) és szólának néki. Ki15 monda nékik : Ezt mondja az Jérusálemnek Ur Istene : Mondjátok meg a férjfiúnak, ki titeket hozzám küldött. Ezt16 mondja az Úr : Ímé én veszedelmet hozok e helyre és e helyen lakozókra, mind a könyvnek beszédei szerint, mellyet olvasa a Júda Királya : Azért17 hogy elhagytak engemet, és idegen isteneknek áldoztak jóillattal, hogy engemeet haragra indítanának minden ő kezeknek csinálmányaival : és felgerjedett az én haragom e hely ellen, meg sem oltatik. A18 Júda Királyának pedig, ki elküldött titeket, hogy tanácsot kérdjetek az Úrtól ezt mondjátok Ezt mondja az Izráelnek Ura Istene : Mivelhogy e beszédeket hallottad. És19 mivelhogy meglágyult a te szíved, és megaláztad magadat az Úr előtt, hallván azokat, mellyeket szólék e hely ellen és e helyen lakozók ellen, hogy megpusztulna és átokban lenne ; és megszaggatád a te ruháidat és sírál előttem : Azért én is meghallgattalak, azt mondja az Úr. Annakokáért20 ímé én takarítlak téged a te atyáidhoz és a te koporsódba békességgel visznek téged és meg nem látják a te szemeid azt a nagy veszedelmet, mellyet én e helyre hozok. És meghozák a Királynak a választ. Jósiás23 megújítja a népnek Istennel való szövetségét.Elkülde1 azért a Király, és hozzá gyülének mind Júdának, mind Jérusálemnek minden Vénei. És2 felméne a Király az Úrnak házába, és Júdából minden férjfiak, és Jérusálemnek minden lakosai vele valának a Papokkal, a Prófétákkal és az egész néppel egyetembe, kicsinytől fogva nagyig. És elolvasá előttök a szövetség könyvének minden beszédeit, melly megtaláltatott vala az Úr házában. Megállapodék3 pedig a Király az oszlop mellett, és kötést tőn az Úr előtt, hogy őt az Urat akarnák követni, és az ő parancsolatait, bizonyságtételeit és végezéseit teljes szívből és lélekből megőrizni, és bételjesíteni a szövetségnek beszédit, mellyek meg vagynak írva abban a könyvben, és reá hajla mind az egész nép a kötésre. Jósiás eltörli a bálványimádást.Parancsola4 annakfelette a Király Hilkiának a Főpapnak, és a másod rendbeli Papoknak és az ajtó őrizőknek, hogy kihordanának az Úr templomából minden edényekeet, mellyeket csináltak vala a Baálnak, a bereknek és az egész mennyei seregnek, és megégeté azokat Jérusálem kivűl a Kedrón mezején, és azoknak hamvokat Béthelbe vivé. És5 elveszté a bálványozó Papokat is, kiket szerzettek vala a Júdabeli Királyok, hogy a magassábeli oltárokon jóillattal áldoznának Júdának városaiban és Jérusálem körűl ; és mind azokat is kik jóillattal áldoznak vala a Baálnak, a Napnak, Holdnak, az égi jeleknek, és az egész mennyei seregnek. Kivivé6 az Úrnak házából a bereknek bálványát is Jérusálem kivűl ; a Kedrón patakja mellé, és megégeté ott azt és porrá tevé ; és annak porát a községnek temetőhelyére hinté. És7 elrontáa férjfiakból való paráznáknak házait is, mellyek az Úrnak háza meleltt valának, mellyekben az asszonyok kárpitokat szőnek vala a berekhez. És8 béhozata minden Papokat Júdának városaiból, és meggertézteté a magasságbeli oltárokat, mellyeken a Papok jóillattal áldoznak vala, Gébától fogva mind Beersebáig : és letöré a kapuk mellett való magasságokat, és mind azokat is, mellyek Jósuénaka város Fejedelmének kapuja előtt valának balkéz felől, a hol a városba bémennének a kapun. De9 a magasságoknak Papjai nem mentek többé az Úrnak Jérusálemben való oltárához, hanem ettek kovásztalan kenyereket az ő attyokfiai között. Megfertézteté10 a Tófetet is, melly a Hinnóm fijainak völgyében vala ; hogy senki az ő fiját vagy leányát által ne vinné a tűzön a Moloknak. Levetetté11 a lovakat is, mellyeket a Júdabeli Királyok feltettek vala a Napnak, a hol bémennének az Úr házába a Nátán-Mélek udvari szolgának háza mellett, melly a hostátban vala, és a Napnak szekereit tűzzel megégeté. Eltöré12 az oltárokat is, mellyek valának az Akház palotájának padlásán, mellyeket a Júdabeli Királyok csinálta vala ; és az oltárokat is, mellyeket Manasse csinált vala az Úr házának mindkét pitvaraiban, a Király elrontá, és onnét azokat lerontván, azoknak porokat a Kedrón patakába hányatá. A13 magasságbeli oltárokat is megfertézteté a Király, melylek Jérusálem előtt valának az Olajfák hegyének jobbfelől val oldalán, mellyeket épített vala Salamon az Izráel Királya Astóretnek a Sídonbeliek utálatosságának, és Kémósnak a Moábiták utálatosságának, és Milkómnak az Ammon fijainak utálatosságának. Elrontá14 annakfelette a bálványokat, és kivágatá a berkeket, és azoknak helyeket embereknek tetemeivel tölté meg. Sőt15 a Béthelbeli oltárt is eltöré, és a magasságbeli oltárt is, mellyet Jéroboám a Nébát fija csinált vala, ki vétekbe ejté az Izráelt : azt mondom, az oltárt és a magasságot eltöré, és megégeté a magasságot és porrá tevé ; megégeté a berket is. Fordulván16 pedig Jósiás, meglátá a koporsókat, mellyek ott a hegyen valának, és elküldvén kihányatá a tetemeket a koporsóból, és megégeté azokat amaz 9 oltáron, és e képen fertézteté meg azt az Úrnak beszéde szerint, mellyet mondott vala az Isten embere, ki annakelőtte e dolgot megjövendölte vala. És17 monda a Király : Micsoda temetésnek jegye ez, mellyet látok ? Felelének néki a városbeli férjfiak : Az Isten emberének koporsója ez, ki Júdából jött vala, és mind ezeket megjövendölte vala a Béthelbeli oltár felől, mellyeket cselekedtél. És18 monda : Hagyjatok békét néki, és senki meg ne mozdítsa az ő tetemeit. És megmenték az ő tetemeit, a Prófétának tetemeivel egybe, ki Samariából jött vala. Elroná19 Jósiás a magasságoknak minden házait is, mellyek Samariának városaiban valának, mellyeket az Izráelbeli Királyok csináltak vala, hogy az Urat haragra ingerlenék, és szinte úgy cselekedék azokkal mindenekben, mind Béthelben cselekedett vala. Levágá20 annakfelette a magasságoknak minden Papjait, kik ott az oltárok körűl voltak, és emberi tetemeket égete meg az oltárokon ; és úgy tére vissza Jérusálembe. Jósiás páskha ünneplése, halála.Parancsola21 pedig a Király az egész népnek, mondván : Szerezzétek meg a Páskhát a ti Uratoknak Istenteknek, a mint meg vagyon írva e szövetségnek könyvében ; Mert22 nem szereztetett vala olyan Páskha a Bíráknak idejektől fogva, kik az Izráelt ítélték, sem pedig az Izráel és a Júda Királyainak minden idejekben. Jósiás23 Királynak pedig tizennyolczadik esztendejében szerezteték ez a Páskha az Úrnak Jérusálemben. Annakfelette24 Jósiás Király elveszté mind az ördöngösöket, mind a varázslókat, a képekkel és a bálványokkal egyetembe ; és minden utálatosságokat, mellyek láttatnak vala Júdának földében és Jérusálemben, hogy helyreállatná a törvénynek beszédit, mellyek meg valának irva a könyvben, mellyet megtalált Hilkia Pap az Úrnak házában. És25 nem volt ő hozzá hasonló Király ő előtte, ki megtért volna az Úrhoz teljes szívéből, és teljes lelkéből és teljes erejéből, Mózesnek minden törvénye szerint ; és utánna sem támadott hozzá hasonló. De26 mindazonáltal meg nem szünék az Úr az ő megbúsult nagy haragjától, mellyel megharagudt vala Júda ellen, mind azokért a bosszantásokét, mellyekkel bosszantotta vala őtet Manasse. Mert27 ezt mondá az Úr : Júdát is elvetem szemem elől, miképen az Izráelt elvetettem, és megutálom ezt a várost, mellyet választotam vala, Jérusálemet : ezt a házat is, mellyről azt mondottam vala : Ott lészen az én nevem ! Jósiásnak28 pedig több dolgai és minden cselekedetei, avagy nincsenek é megírva a Júdabeli Királyokról való Krónika könyvben ? A29 ő idejében jöve fel Faraó-Nékó az Égyiptomi Király, az Assiriabeli Király ellen, az Eufrátes folyóvíz mellé : Eleibe méne pedig Jósiás Király és az megölé őtet Megiddóban, mikor meglátta volna őtet. És30 az ő szolgái szekérre tévén őtet, halva elvivék Megiddóból, és vivék őtet Jérusálembe, és elteemét őtet az ő koporsójában. A föld népe pedig fogá Jóákházt Jósiásnak fiját, és megkenék őtet : és Királlyá tevék az ő attya helyett. Joákház.Huszonhárom31 esztendős vala Joákház, mikor uralkodni kezde : és három hónapig uralkodék Jérusálemben ; az ő annyának pedig Hamutál vala neve, a Libnabeli Jerémiásnak leánya. És32 gonoszúl cselekedék az Úrnak szemei előtt mind a szerint, a mint az ő attyai cselekedtek vala. És33 megkötözteté őtet Faraó-Nékó Reblában Hámátnak földén, mikor Jérusálemben uralkodnék : és adót vete a földre, száz tálentom ezüstöt, és egy tálentom aranyat. Joákim.És34 Faraó-Nékó Királlyá tevé Eliákimot Jósiásnak fiját, Jósiásnak az ő attyának helyette, és változtatá az ő nevét Jóákimnak : Jóákházt pedig elvivé Égyiptomba, és ott hala meg. Azt35 az ezüstöt pedig és az aranyat megadá Jóákim Faraónak : de megsarczoltatá a földet, hogy megadná az ezüstöt a Faraó parancsolatja szerint : mindentől a föld népe közzűl az ő értéke szeirnt vőn mind ezüstöt, mind pedig aranyat, hogy Faraó-Nékónak adná. Huszonöt36 esztendős vala Jóákim mikor uralkodni kezde, és tizenegy esztendeig uralkodék Jérusálemben : az ő annyának pedig Zébuda vala neve, a Rúmabeli Pedájának leánya. És37 gonoszúl cselekedék az Úrnak szemei előtt mind a szerint, a mint az ő attyai cselekedtek vala. Joákim.24 Joákim1 idejében feljöve Nabukodonozor a Babilóniabeli Király és Jóákim ő szolgája lőn három esztendeig ; de elfordulván azután, elszakada tőle. Reá2 bocsátá azért az Úr a Káldeusoknak, a Siriabelieknek, Moábitáknak, és az Ammon fijainak seregeiket, reá bocsátá, mondom, őket Júdára, hogy elvesztenék őtet az Úrnak beszéde szerint, mellyet szólott vala az ő szolgái a Próféták által. Bizonyára3 az Úrnak beszéde szerint esék e nyomorúság Júdán, hogy elvetné őtet maga elől Manassénak minden bűneiért, mellyeket cselekedett vala ; És4 az ártatlan vérét is, mellyet kiontott vala, és bétöltötte vala egész Jérusálemet ártatlan vérrel ; azért nem kedveze az Úr néki. Joákimnak5 pedig több dolgai és minden cselekedetei, avagy nincsenek é megírva a Júdabeli Királyokról való Krónika könyvben ? Elaluvék6 azért Joákim az ő attyaival és az ő fija Joákin uralkodék helyette. Az7 Égyiptombeli Király pedig nem jöve ki többször az ő földéből : mert a Babilóniabeli Király, valami az Égyiptombeli Királyé vala elvett vala mindent, Égyiptomnak folyóvizétől fogva mind az Eufrátes folyóvízig. Joákin. Jeruzsálem megszállása Nabukodonozor által. A babilóniai fogság kezdete.Tizennyolcz8 esztendős vala Joákin mikor uralkodék, és három hónapig uralkodék Jérusálemben : az ő annyának pedig Nékhusta vala neve, a Jérusálembeli Elnatánnak leánya. És9 gonoszúl cselekedék az Úrnak szemei előtt mind a szerint, a mint az ő attya cselekedett vala. Akkor10 feljövének Nabukodonozornak a Babilóniai Királynak szolgái Jérusálem ellen, és megszállák a várost. Ő11 maga is Nabukodonozor feljöve a város ellen, melylet immár az ő szolgái megszállottak vala. Kiméne12 pedig Joákin a Júda Királya a Babilóniai Királyhoz az ő annyával, szolgáival, Hadnagyaival és udvariszolgáival egyetembe, és felvevé őtet a Babilóniai Király az ő uralkodása nyolczadik esztendejében. És13 elhordá onnét az Úr házának és a Király házának minden kincseit, és elvive minden arany edényeket, mellyeket Salamon az Izráel Király a csinált vala az Úrnak templomában, a mint az Úr szólott vala. És14 elvivé mind az egész Jérusálemet minden fejedelmeivel, minden vitézeivel, tízezer foglyot, és minden mesterembereket és kapunállókat. Senkit el nem hagya, hanem csak a földnek szegény népét. Elvivé15 Joákint is Babilóniába, annyával, feleségeivel, udvariszolgáival és az országnak erős vitézeivel egybe, fogva Jérusálemből Babilóniába. Annakfelette16 minden hadakozó férjfiakat hétezeret, és ezer míves embereket és kapunállókat, minden erős és hadra alkalmatosokat elvive a Babilóniabeli Király fogva Babilóniába. Királlyá17 tevé pedig a Babilóniai Király Mattaniát, az ő attyának Jékoniásnak attyafiát ő helyette ; és változtatá az ő nevét Sédékiásnak. Sédékiás.Huszonegy18 esztendős vala Sédékiás, mikor uralkodni kezde, és tizenegy esztendeig uralkodék Jérusálemben : az ő annyának pedig Amiát vala neve, a Libnából való Jerémiás leánya. És19 gonoszúl cselekedék az Úrnak szemei előtt mind a szerint a mint Joákim cselekedett vala : Mert20 az Úrnak búsulása miatt, melly volt mind Jérusálem, mind Júda ellen, míglen elveté őket szemei elől, elszakada Sédékiás a Babilóniai Királytól. Jeruzsálem25 feldúlása, babilóniai fogság.Lőn1 pedig az ő birodalmának kilenczedik esztendejében, a tizedik hónapban, és annak tizedik napján, eljöve Nabukodonozor a Babilóniabeli Király minden ő seregeivel Jérusálem ellen ; és tábort jára ellene ; és kastélyokat csinálának ellene köröskörűl. És2 alatta lőnek a városnak Sédékiás királynak tizenegyedik esztendejéig. Mellynek3 negyedik havának kilenczedik napján elhatalmazék az éhség a városban, és nem vala mit enni a föld népének. És4 megrontaték a város, és elfutának a hadakozó férjfiak mindnyájan éjjel, annak a kapunak útán, mely a Király kerte meleltt való két kőfal között vala. A Káldeusok pdig mint körűlvették vala a várost ; és a Király is elfuta a pusztának útán. Megkergeték5 pedig a Káldeusoknak seregei a Királyt, és elérék őtet a Jérikó mezején és az ő serege mind eloszla ő mellőle. És6 megfogák a Királyt és elvivék őtet a Babilóniai Királyhoz Riblába : hol ő reá szentencziát mondának. A7 Sédékiás fijait pedig az ő szeme láttára levágák ; Sédékiásnak is szemeit kitolák, ércz békókba verék, és őtet elvivék Babilóniába. Az8 ötödik hónapban pedig, és annak hetedik napján, (ez a Nabukodonozor a Babilóniabeli Király uralkodásának tizenkilenczedik esztendeje) eljöve Nabuzár-Adán a vitézek Hadnagya : a Babilóniabeli Király szolgája Jérusálembe : És9 felgyujtá az Úr házát, és a Király házát és Jérusálemben miden házakat, és minden nagy palotákat tűzzel megégeté. Annakfelette10 Jérusálemnek kőfalait köröskörűl lerontá a Káldeusoknak serege, melly a vitézek Hadnagyával vala. A11 több népet pedig, melly a városban megmaradt vala, és azokat kik a Babilóniabeli Királyhoz hajtottak vala, és a több községnek sokaságát elvivé Nabuzár-Adán a vitézek Hadnagya. A12 föld népének csak a szegényéből hagya ott a vitézek Hadnagya, szőlőmíveléseket és szántó s vető embereket. A13 rézoszlopokat pedig, mellyek az Úr házában valának, és az eóüstöknek talpait, és a réztengert, melly az Úr házában vala, öszveronták a Káldeusok, és azoknak rezét Babilóniába vivék. Elvivék14 a fazekakat is, üstöket, vigasságtevő szerszámokat, kalánokat és minden szolgálatra rendeltetett egyéb rézedényeket. És15 elvivé a vitézek Hadnagya a serpenyőket, a medenczéket, mellyek közzűl némellyek aranyból, némellyek pedig ezüstből valának. Akét16 rézoszlopot, a réztengert, és az üstöknek talpait, mellyeket Salamon csinált vala az Úr házában ; megmérhetetlen vala mind ezeknek az edényeknek rezek. Az17 egyik oszlopnak magassága tizennyolcz sing vala, és azon felűl rézgomb vala, mellynek magassága három sing vala : és mind háló forma, mind pómagránátoknak formája vala a gombon felűl köröskörűl ; mind ezek rézből valának : ezen formára vala a másik oszlop is a háló formával egybe. Elvivé18 a vitézek Hadnagya Serája Papot is az első rendből és Sofóniás Papot a második rendből, és az ajtónak három őrzőit. És19 a városból elvőn egy Főembert, ki a hadakozó férjfiaknak előjáró Hadnagyok vala ; és öt férjfiakat, kik a Király körűl forgolódnak vala, kik találtatnának a városban : és a seregnek főíródeákját, ki sereget gyüjt vala a föld népe közzűl : és hatvan férjfiakat a föld népe közzűl, kik ott találtatának a városban. Felvevé20 mondom, ezeket Nabuzár-Adán a vitézek Hadnagya, és elvivék őket a Babilóniabeli Királyhoz Riblába. És21 levágá s megölé őket a Babilóniai Király Riblában Hámátnak földében. És így viteték el Júda az ő földéről. Gedália helytartót megöli Izmáel.A22 több népnek pedig, melly megmaradt vala a Júdában földében, mellyet meghagyott vala Nabukodonozor a Babilóniai Király, Tisztartót szerze Gedáliát Ahikámnak a Sáfán fijának fiját. Mikor23 pedig meghallották volna a seregeknek minden Hadnagyai, az ő alattok való férjfiakkal egybe, hogy Tiszttartóva tette volna a Babilóniabeli Király Gedáliát : elmenének a Gedáliához Mispába, tudniillik Ismáel Nétániának fija, és Jóhanán Kareának fija, és Serája a Nétofát városbeli Tánehumetnek fija, és Jahazánia Maakátinak fija, az ő alattok vaó férjfiakkal egybe. És24 megesküvék néki Hedália, és a velek való férjfiaknak, és monda nékik : Ne féljetek a Káldeusoknak való szolgálattól. Legyetek vesztegséggel e földön és szolgáljatok a Babilóniabeli Királynak, és jól lészen néktek dolgotok. Lőn25 pedig a hetedik hónapban, eljöve Ismáel, Netániának az Elisáma fijának fija, ki királyi magból való vala és vele együtt tíz férjfiak : és levágák Gedáliát, és meghala ; annakfelette a Zsidókat is és a Káldeusokat, kik ő vele valának Mispában. És26 felkele az egész nép kicsinytől fogva nagyig, még a seregeknek Hadnagyai is : és elmenének Égyiptomba ; mert félnek vala a Káldeusoktól. Joákin kegyelmet nyer a babilóniai királytól.Lőn27 annakutánna Joákinnak a Júdabeli Királynak elvitele harminczhetedik esztendejében, tizenkettődik hónapban : annak a huszonhetedik napján, kivevé Evil-Merodák a Babilóniabeli Király az ő birodalmának első esztendejében Joákint a Júdának Királyát a fogházból ; És28 kegyesen beszéle vele, és feljebb tevé az ő székét a több Királyoknak székeknél, kik vele valának Babilóniában ; És29 elváltoztatá a fogságban való ruháit, és ő nála vala étele mindenkor éleetének minden idejében. Az30 ő étele pedig mindenkor kijár vala, mellyet a Király ád vala néki naponként, az ő életének minden idejében.