¶ΣΥΜΕΩΝ ααΣίμων Πέτρος δοῦλος καὶ ἀπόστολος Ἰησοῦ Χριστοῦ, τοῖς ἰσότιμον ἡμῖν λαχοῦσι πίστιν ἐν δικαιοσύνῃ τοῦ Θεοῦ ἡμῶν καὶ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ· χάρις βὑμῖν καὶ εἰρήνη πληθυνθείη ἐν ἐπιγνώσει τοῦ Θεοῦ, καὶ Ἰησοῦ τοῦ Κυρίου ἡμῶν, ὡς γπάντα ἡμῖν τῆς θείας δυνάμεως αὐτοῦ τὰ πρὸς ζωὴν καὶ εὐσέβειαν δεδωρημένης, διὰ τῆς ἐπιγνώσεως τοῦ καλέσαντος ἡμᾶς διὰ δόξης καὶ ἀρετῆς, διδ᾽ ὧν τὰ μέγιστα ἡμῖν καὶ τίμια ἐπαγγέλματα δεδώρηται, ἵνα διὰ τούτων γένησθε θείας κοινωνοὶ φύσεως, ἀποφυγόντες τῆς ἐν κόσμῳ ἐν ἐπιθυμίᾳ φθορᾶς. Καὶ εαὐτὸ τοῦτο δὲ σπουδὴν πᾶσαν παρεισενέγκαντες, ἐπιχορηγήσατε ἐν τῇ πίστει ὑμῶν τὴν ἀρετὴν, ἐν δὲ τῇ ἀρετῇ τὴν γνῶσιν, ἐν ϛδὲ τῇ γνώσει τὴν ἐγκράτειαν, ἐν δὲ τῇ ἐγκρατείᾳ τὴν ὑπομονὴν, ἐν δὲ τῇ ὑπομονῇ τὴν εὐσέβειαν, ἐν ζδὲ τῇ εὐσεβείᾳ τὴν φιλαδελφίαν, ἐν δὲ τῇ φιλαδελφίᾳ τὴν ἀγάπην· ταῦτα ηγὰρ ὑμῖν ὑπάρχοντα, καὶ πλεονάζοντα οὐκ ἀργοὺς οὐδὲ ἀκάρπους καθίστησιν εἰς τὴν τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐπίγνωσιν· ᾧ θγὰρ μὴ πάρεστι ταῦτα, τυφλός ἐστι, μυωπάζων, λήθην λαβὼν τοῦ καθαρισμοῦ τῶν πάλαι αὑτοῦ ἁμαρτιῶν. ¶Διὸ ιμᾶλλον, ἀδελφοὶ, σπουδάσατε βεβαίαν ὑμῶν τὴν κλῆσιν καὶ ἐκλογὴν ποιεῖσθαι· ταῦτα γὰρ ποιοῦντες οὐ μὴ πταίσητέ ποτε· οὕτω ιαγὰρ πλουσίως ἐπιχορηγηθήσεται ὑμῖν ἡ εἴσοδος εἰς τὴν αἰώνιον βασιλείαν τοῦ Κυρίου ἡμῶν καὶ σωτῆρος Ἰησοῦ Χριστοῦ. διὸ ιβοὐκ ἀμελήσω ὑμᾶς ἀεὶ ὑπομιμνήσκειν περὶ τούτων, καίπερ εἰδότας, καὶ ἐστηριγμένους ἐν τῇ παρούσῃ ἀληθείᾳ. δίκαιον ιγδὲ ἡγοῦμαι, ἐφ᾽ ὅσον εἰμὶ ἐν τούτῳ τῷ σκηνώματι, διεγείρειν ὑμᾶς ἐν ὑπομνήσει, εἰδὼς ιδὅτι ταχινή ἐστιν ἡ ἀπόθεσις τοῦ σκηνώματός μου, καθὼς καὶ ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς ἐδήλωσέ μοι. Σπουδάσω ιεδὲ καὶ ἑκάστοτε ἔχειν ὑμᾶς μετὰ τὴν ἐμὴν ἔξοδον, τὴν τούτων μνήμην ποιεῖσθαι· οὐ ιϛγὰρ σεσοφισμένοις μύθοις ἐξακολουθήσαντες ἐγνωρίσαμεν ὑμῖν τὴν τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ δύναμιν καὶ παρουσίαν, ἀλλ᾽ ἐπόπται γενηθέντες τῆς ἐκείνου μεγαλειότητος· λαβὼν ιζγὰρ παρὰ Θεοῦ πατρὸς τιμὴν καὶ δόξαν, φωνῆς ἐνεχθείσης αὐτῷ τοιᾶσδε ὑπὸ τῆς μεγαλοπρεποῦς δόξης, Οὗτός ἐστιν ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητὸς, εἰς ὃν ἐγὼ εὐδόκησα. Καὶ ιηταύτην τὴν φωνὴν ἡμεῖς ἠκούσαμεν ἐξ οὐρανοῦ ἐνεχθεῖσαν, σὺν αὐτῷ ὄντες ἐν τῷ ὄρει τῷ ἁγίῳ. καὶ ιθἔχομεν βεβαιότερον τὸν προφητικὸν λόγον, ᾧ καλῶς ποιεῖτε προσέχοντες, ὡς λύχνῳ φαίνοντι ἐν αὐχμηρῷ τόπῳ, ἕως οὗ ἡμέρα διαυγάσῃ, καὶ φωσφόρος ἀνατείλῃ ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν, τοῦτο κπρῶτον γινώσκοντες, ὅτι πᾶσα προφητεία γραφῆς, ἰδίας ἐπιλύσεως οὐ γίνεται· οὐ καγὰρ θελήματι ἀνθρώπου ἠνέχθη ποτὲ προφητεία, ἀλλ᾽ ὑπὸ πνεύματος ἁγίου φερόμενοι ἐλάλησαν οἱ ἅγιοι Θεοῦ ἄνθρωποι. ¶Ἐγένοντο βαδὲ καὶ ψευδοπροφῆται ἐν τῷ λαῷ, ὡς καὶ ἐν ὑμῖν ἔσονται ψευδοδιδάσκαλοι, οἵτινες παρεισάξουσιν αἱρέσεις ἀπωλείας, καὶ τὸν ἀγοράσαντα αὐτοὺς δεσπότην ἀρνούμενοι, ἐπάγοντες ἑαυτοῖς ταχινὴν ἀπώλειαν, καὶ βπολλοὶ ἐξακολουθήσουσιν αὐτῶν ταῖς ἀπωλείαις, δι᾽ οὓς ἡ ὁδὸς τῆς ἀληθείας βλασφημηθήσεται, καὶ γἐν πλεονεξίᾳ πλαστοῖς λόγοις ὑμᾶς ἐμπορεύσονται· οἷς τὸ κρῖμα ἔκπαλαι οὐκ ἀργεῖ, καὶ ἡ ἀπώλεια αὐτῶν οὐ νυστάζει. Εἰ δγὰρ ὁ Θεὸς ἀγγέλων ἁμαρτησάντων οὐκ ἐφείσατο, ἀλλὰ σειραῖς ζόφου ταρταρώσας παρέδωκεν εἰς κρίσιν τετηρημένους· Καὶ εἀρχαίου κόσμου οὐκ ἐφείσατο, ἀλλ᾽ ὄγδοον Νῶε δικαιοσύνης κήρυκα ἐφύλαξε, κατακλυσμὸν κόσμῳ ἀσεβῶν ἐπάξας· Καὶ ϛπόλεις Σοδόμων καὶ Γομόῤῥας τεφρώσας καταστροφῇ κατέκρινεν, ὑπόδειγμα μελλόντων ἀσεβεῖν τεθεικώς· Καὶ ζδίκαιον Λὼτ καταπονούμενον ὑπὸ τῆς τῶν ἀθέσμων ἐν ἀσελγείᾳ ἀναστροφῆς, ἐῤῥύσατο· βλέμματι ηγὰρ καὶ ἀκοῇ ὁ δίκαιος ἐγκατοικῶν ἐν αὐτοῖς, ἡμέραν ἐξ ἡμέρας ψυχὴν δικαίαν ἀνόμοις ἔργοις ἐβασάνιζεν. Οἶδε θΚύριος εὐσεβεῖς ἐκ πειρασμοῦ πειρασμῶν ῥύεσθαι, ἀδίκους δὲ εἰς ἡμέραν κρίσεως κολαζομένους τηρεῖν· μάλιστα ιδὲ τοὺς ὀπίσω σαρκὸς ἐν ἐπιθυμίᾳ μιασμοῦ πορευομένους, καὶ κυριότητος καταφρονοῦντας· τολμηταὶ, αὐθάδεις, δόξας οὐ τρέμουσι βλασφημοῦντες· ὅπου ιαἄγγελοι ἰσχύϊ καὶ δυνάμει μείζονες ὄντες οὐ φέρουσι κατ᾽ αὐτῶν παρὰ Κυρίῳ βλάσφημον κρίσιν. οὗτοι ιβδὲ, ὡς ἄλογα ζῶα φυσικὰ γεγενημένα εἰς ἅλωσιν καὶ φθορὰν, ἐν οἷς ἀγνοοῦσι βλασφημοῦντες ἐν τῇ φθορᾷ αὑτῶν καταφθαρήσονται, κομιούμενοι ιγμισθὸν ἀδικίας, ἡδονὴν ἡγούμενοι τὴν ἐν ἡμέρᾳ τρυφὴν, σπῖλοι καὶ μῶμοι, ἐντρυφῶντες ἐν ταῖς ἀπάταις αὑτῶν, συνευωχούμενοι ὑμῖν, ὀφθαλμοὺς ιδἔχοντες μεστοὺς μοιχαλίδος, καὶ ἀκαταπαύστους ἁμαρτίας, δελεάζοντες ψυχὰς ἀστηρίκτους, καρδίαν γεγυμνασμένην πλεονεξίαις ἔχοντες, κατάρας τέκνα· καταλιπόντες ιετὴν εὐθεῖαν ὁδὸν, ἐπλανήθησαν, ἐξακολουθήσαντες τῇ ὁδῷ τοῦ Βαλαὰμ τοῦ Βοσὸρ, ὃς μισθὸν ἀδικίας ἠγάπησεν, ἔλεγξιν ιϛδὲ ἔσχεν ἰδίας παρανομίας· ὑποζύγιον ἄφωνον, ἐν ἀνθρώπου φωνῇ φθεγξάμενον, ἐκώλυσε τὴν τοῦ προφήτου παραφρονίαν. οὗτοί ιζεἰσι πηγαὶ ἄνυδροι, νεφέλαι ὑπὸ λαίλαπος ἐλαυνόμεναι, οἷς ὁ ζόφος τοῦ σκότους εἰς αἰῶνα τετήρηται. ὑπέρογκα ιηγὰρ ματαιότητος φθεγγόμενοι δελεάζουσιν ἐν ἐπιθυμίαις σαρκὸς, ἐν ἀσελγείαις, τοὺς ὄντως ἀποφυγόντας, τοὺς ἐν πλάνῃ ἀναστρεφομένους, ἐλευθερίαν ιθαὐτοῖς ἐπαγγελλόμενοι, αὐτοὶ δοῦλοι ὑπάρχοντες τῆς φθορᾶς· ᾧ γάρ τις ἥττηται, τούτῳ καὶ δεδούλωται. Εἰ κγὰρ ἀποφυγόντες τὰ μιάσματα τοῦ κόσμου ἐν ἐπιγνώσει τοῦ Κυρίου καὶ σωτῆρος Ἰησοῦ Χριστοῦ, τούτοις δὲ πάλιν ἐμπλακέντες ἡττῶνται, γέγονεν αὐτοῖς τὰ ἔσχατα χείρονα τῶν πρώτων· κρεῖττον καγὰρ ἦν αὐτοῖς μὴ ἐπεγνωκέναι τὴν ὁδὸν τῆς δικαιοσύνης, ἢ ἐπιγνοῦσιν ἐπιστρέψαι ἐκ τῆς παραδοθείσης αὐτοῖς ἁγίας ἐντολῆς. συμβέβηκε κβδὲ αὐτοῖς τὸ τῆς ἀληθοῦς παροιμίας, Κύων ἐπιστρέψας ἐπὶ τὸ ἴδιον ἐξέραμα· καὶ, Ὗς λουσαμένη εἰς κύλισμα βορβόρου. ¶Ταύτην γαἤδη, ἀγαπητοὶ, δευτέραν ὑμῖν γράφω ἐπιστολὴν, ἐν αἷς διεγείρω ὑμῶν ἐν ὑπομνήσει τὴν εἰλικρινῆ διάνοιαν, μνησθῆναι βτῶν προειρημένων ῥημάτων ὑπὸ τῶν ἁγίων προφητῶν, καὶ τῆς τῶν ἀποστόλων ἡμῶν ἐντολῆς, τοῦ Κυρίου καὶ σωτῆρος· τοῦτο γπρῶτον γινώσκοντες, ὅτι ἐλεύσονται ἐπ᾽ ἐσχάτου τῶν ἡμερῶν ἐμπαῖκται κατὰ τὰς ἰδίας αὑτῶν ἐπιθυμίας πορευόμενοι, καὶ δλέγοντες, Ποῦ ἐστιν ἡ ἐπαγγελία τῆς παρουσίας αὐτοῦ ; ἀφ᾽ ἧς γὰρ οἱ πατέρες ἐκοιμήθησαν, πάντα οὕτω διαμένει ἀπ᾽ ἀρχῆς κτίσεως. Λανθάνει εγὰρ αὐτοὺς τοῦτο θέλοντας, ὅτι οὐρανοὶ ἦσαν ἔκπαλαι, καὶ γῆ, ἐξ ὕδατος καὶ δι᾽ ὕδατος συνεστῶσα, τῷ τοῦ Θεοῦ λόγῳ· διϛ᾽ ὧν ὁ τότε κόσμος ὕδατι κατακλυσθεὶς ἀπώλετο· οἱ ζδὲ νῦν οὐρανοὶ καὶ ἡ γῆ αὐτοῦ τῷ αὐτῷ λόγῳ τεθησαυρισμένοι εἰσὶ, πυρὶ τηρούμενοι εἰς ἡμέραν κρίσεως καὶ ἀπωλείας τῶν ἀσεβῶν ἀνθρώπων ; Ἓν ηδὲ τοῦτο μὴ λανθανέτω ὑμᾶς, ἀγαπητοὶ, ὅτι μία ἡμέρα παρὰ Κυρίῳ ὡς χίλια ἔτη, καὶ χίλια ἔτη, ὡς ἡμέρα μία. οὐ θβραδύνει ὁ Κύριος τῆς ἐπαγγελίας, ὥς τινες βραδύτητα ἡγοῦνται· ἀλλὰ μακροθυμεῖ εἰς ἡμᾶς, μὴ βουλόμενός τινας ἀπολέσθαι, ἀλλὰ πάντας εἰς μετάνοιαν χωρῆσαι. Ἥξει ιδὲ ἡ ἡμέρα Κυρίου ὡς κλέπτης ἐν νυκτὶ, ἐν ᾗ οἱ οὐρανοὶ ῥοιζηδὸν παρελεύσονται, στοιχεῖα δὲ καυσούμενα λυθήσονται, καὶ γῆ καὶ τὰ ἐν αὐτῇ ἔργα κατακαήσεται. Τούτων ιαοὖν πάντων λυομένων, ποταποὺς δεῖ ὑπάρχειν ὑμᾶς ἐν ἁγίαις ἀναστροφαῖς καὶ εὐσεβείαις, προσδοκῶντας ιβκαὶ σπεύδοντας τὴν παρουσίαν τῆς τοῦ Θεοῦ ἡμέρας, δι᾽ ἣν οὐρανοὶ πυρούμενοι λυθήσονται, καὶ στοιχεῖα καυσούμενα τήκεται ; καινοὺς ιγδὲ οὐρανοὺς καὶ γῆν καινὴν κατὰ τὸ ἐπάγγελμα αὐτοῦ προσδοκῶμεν, ἐν οἷς δικαιοσύνη κατοικεῖ. Διὸιδ, ἀγαπητοὶ, ταῦτα προσδοκῶντες, σπουδάσατε ἄσπιλοι καὶ ἀμώμητοι αὐτῷ εὑρεθῆναι ἐν εἰρήνῃ, καὶ ιετὴν τοῦ Κυρίου ἡμῶν μακροθυμίαν, σωτηρίαν ἡγεῖσθε, καθὼς καὶ ὁ ἀγαπητὸς ἡμῶν ἀδελφὸς Παῦλος κατὰ τὴν αὐτῷ δοθεῖσαν σοφίαν ἔγραψεν ὑμῖν, ὡς ιϛκαὶ ἐν πάσαις ταῖς ἐπιστολαῖς, λαλῶν ἐν αὐταῖς περὶ τούτων, ἐν οἷς ἐστι δυσνόητά τινα, ἃ οἱ ἀμαθεῖς καὶ ἀστήρικτοι στρεβλοῦσιν, ὡς καὶ τὰς λοιπὰς γραφὰς, πρὸς τὴν ἰδίαν αὑτῶν ἀπώλειαν. Ὑμεῖς ιζοὖν, ἀγαπητοὶ, προγινώσκοντες φυλάσσεσθε, ἵνα μὴ τῇ τῶν ἀθέσμων πλάνῃ συναπαχθέντες ἐκπέσητε τοῦ ἰδίου στηριγμοῦ· αὐξάνετε ιηδὲ ἐν χάριτι καὶ γνώσει τοῦ Κυρίου ἡμῶν καὶ σωτῆρος Ἰησοῦ Χριστοῦ. αὐτῷ ἡ δόξα καὶ νῦν καὶ εἰς ἡμέραν αἰῶνος. Ἀμήν.
A1 halálhoz közelgő apostol intése a keresztyénségben való igyekezetre.Simeon1 Péter, Jézus Krisztus szolgája és Apostola azoknak a kik mi velünk egyetembe, hasonlatos drágalátos hitet vettek, a mi Istenünknek és a mi megtartó Jézus Krisztusunknak igazsága által. Kegyelem2 és békesség bővölködjék rajtatok, az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztusnaknak esmérete által. Miképen3 hogy az ő isteni ereje nékünk mindeneket ajándékozott, mellyek az életre és az isteni szolgálatra valók, annak esmérete által, ki minket hivott a dicsőségre és a jóságos cselekedetre. Mivelhogy4 nagy és drágalátos igéretek ajándékoztattak nékünk, hogy ezek által az isteni természetnek részesei lennétek, kimenekedvén a romlottságból, melly a kivánság által vagyon a világon. Minden5 teljes igyekezeteteket pedig erre reá vetvén, a ti hitetek mellé ragasszatok jóságos cselekedetet, a jó cselekedet mellé pedig tudományt. A6 tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig türést, a türés mellé pedig isteni -tiszteletet. Az7 isteni-tisztelet mellé pedig atyafiakhoz hajlandó szivet, az atyafiakhoz hajlandó sziv mellé pedig szeretetet. Mert8 ezek ha ti bennetek vagynak és bővölködnek, nem tésznek titeket tudatlanokká, és haszontalanokká, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Krisztusnak esméretire. Mert9 a kiben ezek nincsenek, az vak és messze semmit nem lát, elfelejtkezvén arról, hogy ő az ő régi bűneitől megtisztittatott volt. Annakokáért,10 Atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti hivataltokat és választástokat megerősiteni ; mert ha ezeket cselekeszitek, soha meg nem ütköztök. Mert11 illyen módon adatik néktek bőséggel a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak örök országába való bémenetel. Krisztus megdicsőüléséről és a prófécia szilárdságáról.Minekokáért12 nem szünöm meg titeket mindenkor inteni ezekről, jóllehet tudósok és erősek vagytok a jelenvaló igazságban. Mert13 méltó dolognak itélem lenni, hogy mig az én testemnek sátorában vagyok, felébresszelek titeket intés által. Mivelhogy14 tudom, hogy hamar letészem ezt az én sátoromat, a mint a mi Urunk Jézus Krisztusnak Krisztus nékem megjelentette. Igyekezem15 pedig azon, hogy ti az én holtam után gyakorta ezekről megmelékezhessetek. Mert16 nem valami mesterséggel gondolt beszuédnek követéséből hirdettük néktek a mi Urunk Jézus Krisztusnak hatalmát és eljövetelét ; hanem úgy mint kik szemeinkkel láttuk az ő méltóságát. Mert17 vett vala az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget, mikor e nagyságos dicsőségtől illyen szó adatott volna néki : ez amaz én szerelmes Fiam, kiben én megnyugodtam. És18 e szót mi felőle mennyből hallottuk, mikor ő vele együtt volnánk a szent hegyen. És19 vagyon igen erős bizonyságunk e nélkül is, a Prófétáknak beszédek, mellyet hogy követtek, mint a setétségben világoskodó lámpást, jól mivelitek mig a nap megvilágosodik, és a hajnalcsillag feltámad a ti sziveitekben. Ha20 azt először megtanulándjátok, hogy a Szent Irásnak profétziái közzűl egy is nem magyaráztatik kiváltképen való magyarázattal ; Mert21 nem ember akaratjából származott régen a Prófétáknak prófétálások, hanem a Szent Lélektől indittatván szóltak az Istennek szent emberei. Óvás2 bűnös hamis tanítóktól.Voltak1 pedig hamis Próféták is a község között, miképen ti köztetek is lésznek hamis Doktorok, kik béhoznak veszedelmes tévelygéseket, az Urat is a ki őket megvette, megtagadván, kik magoknak hirtelenséggel való veszedelmet szereznek. És2 sokan fogják követni azoknak veszedelmeket, kik által az igazságnak úta káromoltatik. És3 a telhetetlenség miatt magoktól gondolt beszédekkel, belőletek kereskedést szereznek, kiknek az ő kárhoztatások immár régtől fogva készen vagyon, és kiknek veszedelmek nem szunnyad. Mert4 ha az Isten nem kedezett az Angyaloknak, kik vétkeztek vala, hanem a mélységbe taszitván, a setétségnek vas lánczainak adta megtartani azokat a kárhozatra. És5 ha a régi világnak nem is kedvezett, hanem a nyolczadik embert Nóét, az ogazságnak prédikátorát megtartotta, az istentelenek Világokra özönvizet hozván ; És6 ha a Sodomabelieknekés a Gomorabelieknek városaikat hamuvá tévén, mindenestől elforditotta, és azt mivelte, hogy a gonosz életűeknek példák lennének : És7 a gonosz és bujálkodó életű aemberekkel való nyájaskodás miatt elfáradott Lótot, hamegszabaditotta. (Mert8 az igaz Lót, mikor azok között laknék, minden napon az ő igaz lelkét azoknak gonosz cselekedeteket látván és hallván, gyötri vala.) Tudja9 az Úr most is a hiveket a kisértetből megszabaditani, a hamisakat pedig az itélet napjára a büntetésre megtartani ; Mindeneknek10 felette pedig azokat, a kik a testet követvén a tisztátalan kivánságban járnak, és a Fejedelemséget megutálják, kik mivelhogy vakmerők magoknak kedveskedők, nem rettegik a Méltóságokat szidalommal illetni. Holott11 az Angyalok is, kik erővel és hatalommal nagyobbak, nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló itéletet. De12 ezek mint az oktalan állatok, mellyek a természetnek indulatjától viseltetnek, és a végre teremtettek, hogy megfogattatván meghaljanak, azokat szidalmazván a mellyeket nem tudnak, a magoktól talált romlásban elvesznek. Hogy13 elvegyék a hamisságnak jutalmát, úgymint kik vagy bolondságnak állitsák a mindennapi gyönyörűségeket : undokságok és szeplők, kik mikor veletek együtt nyájaskodnak is, az ő álnokságokban gyönyörködtetik magokat. Kiknek14 szemeik is rakvák V paráznasággal, és kik a bűnből nem tudnak megtérni, az állhatatlan lelkeket elhitetvén, kiknek szivek a telhetetlenségben gyakoroltatott, átkozott fiak ! Kik15 az igaz utat elhagyván eltévelyedtek, követvén Bálámnak Bósor fijának útát ki a bűnből való nyereséget kedvellé. De16 az ő bűnének büntetését szenvedé : mert a terhe alá szoktatott néma szamár embei szóval szólván, a Prófétának bolondságát ellenzé. Ezek17 viz nélkül való kútfők, fellegek, mellyek a széltől hányattatnak, kiknek a setétség homályossága örökké tartatik. Mert18 felfuvalkodott hijábavalóságot szólván a testnek buja kivánságai által, azokat elhitetik, a kik valóba elszakadtak vala a bünben előktől. Szabadságot19 igérvén azoknak, holott ők a bűnnek szolgái ; mert a ki kitől meggyőzetett, annak szolgálatjába adta ő magát. Annakokáért,20 ha minekutánna e világnak fertelmességit, a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak esmérete által eltávoztatták, és viszontag azokba elegyittetvén meggyőzettetnek azoktól, az ollyanoknak utolsó álapotjok gonoszbá lett az elsőnél. Mert21 jobb volt volna azoknak, hogy meg ne esmérték volna az igazságnak útát, hogynem mint annak esmérete után a nékik adatott szent tudománytól hátraállani. De22 az ollyanokon az esik a mit szoktak mondani igaz példa beszédben : Az eb reá tért a maga okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe. Az3 Úr látszólag késlekedő eljövetelének és világ végének bizonyossága.Ez1 immár második levélirásom néktek Szerelmesim, mellyel a tiszta elméteket az intés által felinditom. Hogy2 megemlékezzetek a szent Próftáktól megmondatott beszédekről és a mi tudományunkról kik az Úrnak és Megtartónak Apostolai vagyunk. Ezt3 mindenek előtt tudván, hogy az utolsó időben támadnak csufolók, úgymint kik az ő tulajdon kivánságok szerint járnak. Kik4 ezt fogják mondani : Hol vagyon az Úr eljövetelének igérete ? Mert miolta az Atyák elaludtak, mindenek a teremtésnek kezdetétől fogva ugyanazon módon állanak. Mert5 ezt akaratjok szerint n em tudják, hogy az egek régtől fogva az Isten beszéde által vagynak, azonképen a föld is, melly a vizből, és a vizben áll. Mindenokáért6 a világ is, melly akkor vala, vizzel elborittatván, elvesze. A7 melly föld pedig és a melly egek most vagynak, ugyanazon Isten beszéde által eltétetvén tartatnak tűzre, a kárhozatnak és a hitetlen emberek veszedelmeknek napjára. Ez8 egy dolognak pedig ne legyetek tudatlani, Szerelmesim, hogy egy nap az Úrnál ollyan mint ezer esztendő, és ezer esztendő ollyan mint egy nap. Nem9 késik az Úr, a ki az igéretet tette (miképen némellyek késedelemnek állitják ezt) hanem békességesen vár minket nem akarván hogy valakik elvesszenek, hanem hogy mindnyájan megtérésre igyekezzenek. Eljő10 pedig, mint a lopó éjszakán, az Úrnak ama napja, mellyen az egek nagy csikorgással elmulnak, az éltető állatok pedig hévség miatt megolvadnak, e föld is és a rajta való alkotványok megégnek. Arra való méltó elkészülés.Mivelhogy11 azért mind ezek megolvadnak, minéműeknek kell lennetek néktek a ti szent életetekben, és az isteni tiszteletnek dolgaiban. Kik12 várjátok és siettek az Isten napjának eljövetelére mellyben az egek megégvén megolvadnak, és az éltető állatok is hévség miatt megolvadnak. Új13 eget pedig és új földet várunk az ő igérete szerint, mellyekben lakozik az igazság. Annakokáért,14 Szerelmesim, mivelhogy ezeket várjátok, igyekezzetek azon, hogy makula nélkűl és szeplő nélkűl valóknak találtassanak ő tőle, békességben. És15 a mi Urunknak békességes várását idvességesnek állitsátok, miképen a mi szerelmes atyánkfia is Pál, a néki adatott bölcseség szerint néktek megirta. Úgymint16 ki inkább minden Leveleiben szól ezekről, mellyek között némellyeket nehéz megérteni, mellyeket a tudatlanok és az erőtlenek eltekernek mint egyéb irásokat is, magok veszedelmével. Befejezés.Ti17 azért Szerelmesim, kik ezeket elein értitek, megoltalmazzátok magatokat, hogy azoknak a gonoszoknak tévelygésektől elvonattatván, a ti saját erősségtek mellől el ne távozzatok. Hanem18 nevekedjetek a kegyelben, és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak esméretiben, kinek legyen dicsőség mint mostan, s mind örökkévaló időben, Ámen !