¶ΠΑΥΛΟΣ αακαὶ Σιλουανὸς καὶ Τιμόθεος τῇ ἐκκλησίᾳ Θεσσαλονικέων ἐν Θεῷ πατρὶ ἡμῶν, καὶ Κυρίῳ Ἰησοῦ Χριστῷ· χάρις βὑμῖν καὶ εἰρήνη ἀπὸ Θεοῦ πατρὸς ἡμῶν, καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ. ¶Εὐχαριστεῖν γὀφείλομεν τῷ Θεῷ πάντοτε περὶ ὑμῶν, ἀδελφοὶ, καθὼς ἄξιόν ἐστιν, ὅτι ὑπεραυξάνει ἡ πίστις ὑμῶν, καὶ πλεονάζει ἡ ἀγάπη ἑνὸς ἑκάστου πάντων ὑμῶν εἰς ἀλλήλους· ὥστε δἡμᾶς αὐτοὺς ἐν ὑμῖν καυχᾶσθαι ἐν ταῖς ἐκκλησίαις τοῦ Θεοῦ, ὑπὲρ τῆς ὑπομονῆς ὑμῶν, καὶ πίστεως ἐν πᾶσι τοῖς διωγμοῖς ὑμῶν καὶ ταῖς θλίψεσιν αἷς ἀνέχεσθε, ἔνδειγμα ετῆς δικαίας κρίσεως τοῦ Θεοῦ, εἰς τὸ καταξιωθῆναι ὑμᾶς τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ, ὑπὲρ ἧς καὶ πάσχετε· εἴπερ ϛδίκαιον παρὰ Θεῷ ἀνταποδοῦναι τοῖς θλίβουσιν ὑμᾶς θλίψιν, καὶ ζὑμῖν τοῖς θλιβομένοις ἄνεσιν μεθ᾽ ἡμῶν, ἐν τῇ ἀποκαλύψει τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ ἀπ᾽ οὐρανοῦ μετ᾽ ἀγγέλων δυνάμεως αὐτοῦ, ἐν ηπυρὶ φλογὸς, διδόντος ἐκδίκησιν τοῖς μὴ εἰδόσι Θεὸν καὶ τοῖς μὴ ὑπακούουσι τῷ εὐαγγελίῳ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ· οἵτινες θδίκην τίσουσιν, ὄλεθρον αἰώνιον, ἀπὸ προσώπου τοῦ Κυρίου καὶ ἀπὸ τῆς δόξης τῆς ἰσχύος αὐτοῦ, ὅταν ιἔλθῃ ἐνδοξασθῆναι ἐν τοῖς ἁγίοις αὑτοῦ, καὶ θαυμασθῆναι ἐν πᾶσι τοῖς πιστεύουσιν, (ὅτι ἐπιστεύθη τὸ μαρτύριον ἡμῶν ἐφ᾽ ὑμᾶς,) ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ. εἰς ιαὃ καὶ προσευχόμεθα πάντοτε περὶ ὑμῶν, ἵνα ὑμᾶς ἀξιώσῃ τῆς κλήσεως ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ πληρώσῃ πᾶσαν εὐδοκίαν ἀγαθωσύνης, καὶ ἔργον πίστεως ἐν δυνάμει, ὅπως ιβἐνδοξασθῇ τὸ ὄνομα τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐν ὑμῖν, καὶ ὑμεῖς ἐν αὐτῷ, κατὰ τὴν χάριν τοῦ Θεοῦ ἡμῶν, καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ. ¶Ἐρωτῶμεν βαδὲ ὑμᾶς, ἀδελφοὶ, ὑπὲρ τῆς παρουσίας τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, καὶ ἡμῶν ἐπισυναγωγῆς ἐπ᾽ αὐτὸν, εἰς βτὸ μὴ ταχέως σαλευθῆναι ὑμᾶς ἀπὸ τοῦ νοὸς, μήτε θροεῖσθαι μήτε διὰ πνεύματος, μήτε διὰ λόγου, μήτε δι᾽ ἐπιστολῆς ὡς δι᾽ ἡμῶν, ὡς ὅτι ἐνέστηκεν ἡ ἡμέρα τοῦ Χριστοῦ. Μή γτις ὑμᾶς ἐξαπατήσῃ κατὰ μηδένα τρόπον, ὅτι ἐὰν μὴ ἔλθῃ ἡ ἀποστασία πρῶτον, καὶ ἀποκαλυφθῇ ὁ ἄνθρωπος τῆς ἁμαρτίας, ὁ υἱὸς τῆς ἀπωλείας, ὁ δἀντικείμενος καὶ ὑπεραιρόμενος ἐπὶ πάντα πᾶν τὸ λεγόμενον Θεὸν ἢ σέβασμα, ὥστε αὐτὸν εἰς τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ ὡς Θεὸν καθίσαι, ἀποδεικνύντα ἑαυτὸν ὅτι ἐστὶ Θεός. Οὐ εμνημονεύετε ὅτι ἔτι ὢν πρὸς ὑμᾶς, ταῦτα ἔλεγον ὑμῖν ; καὶ ϛνῦν τὸ κατέχον οἴδατε, εἰς τὸ ἀποκαλυφθῆναι αὐτὸν ἐν τῷ ἑαυτοῦ καιρῷ· (τὸ ζγὰρ μυστήριον ἤδη ἐνεργεῖται τῆς ἀνομίας, μόνον ὁ κατέχων ἄρτι ἕως ἐκ μέσου γένηται,) καὶ ητότε ἀποκαλυφθήσεται ὁ ἄνομος, ὃν ὁ Κύριος ἀναλώσει τῷ πνεύματι τοῦ στόματος αὑτοῦ, καὶ καταργήσει τῇ ἐπιφανείᾳ τῆς παρουσίας αὑτοῦ, οὗ θἐστιν ἡ παρουσία κατ᾽ ἐνέργειαν τοῦ σατανᾶ ἐν πάσῃ δυνάμει καὶ σημείοις καὶ τέρασι ψεύδους, καὶ ιἐν πάσῃ ἀπάτῃ τῆς ἀδικίας ἐν τοῖς ἀπολλυμένοις, ἀνθ᾽ ὧν τὴν ἀγάπην τῆς ἀληθείας οὐκ ἐδέξαντο εἰς τὸ σωθῆναι αὐτούς. καὶ ιαδιὰ τοῦτο πέμψει αὐτοῖς ὁ Θεὸς ἐνέργειαν πλάνης, εἰς τὸ πιστεῦσαι αὐτοὺς τῷ ψεύδει, ἵνα ιβκριθῶσι πάντες οἱ μὴ πιστεύσαντες τῇ ἀληθείᾳ, ἀλλ᾽ εὐδοκήσαντες ἐν τῇ ἀδικίᾳ. Ἡμεῖς ιγδὲ ὀφείλομεν εὐχαριστεῖν τῷ Θεῷ πάντοτε περὶ ὑμῶν, ἀδελφοὶ ἠγαπημένοι ὑπὸ Κυρίου, ὅτι εἵλετο ὑμᾶς ὁ Θεὸς ἀπ᾽ ἀρχῆς εἰς σωτηρίαν ἐν ἁγιασμῷ πνεύματος, καὶ πίστει ἀληθείας, εἰς ιδὃ ἐκάλεσεν ὑμᾶς διὰ τοῦ εὐαγγελίου ἡμῶν, εἰς περιποίησιν δόξης τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ. Ἄρα ιεοὖν, ἀδελφοὶ, στήκετε, καὶ κρατεῖτε τὰς παραδόσεις ἃς ἐδιδάχθητε εἴτε διὰ λόγου, εἴτε δι᾽ ἐπιστολῆς ἡμῶν. Αὐτὸς ιϛδὲ ὁ Κύριος ἡμῶν Ἰησοῦς Χριστὸς, καὶ ὁ Θεὸς καὶ πατὴρ ἡμῶν ὁ ἀγαπήσας ἡμᾶς, καὶ δοὺς παράκλησιν αἰωνίαν καὶ ἐλπίδα ἀγαθὴν ἐν χάριτι, παρακαλέσαι ιζὑμῶν τὰς καρδίας, καὶ στηρίξαι ὑμᾶς ἐν παντὶ λόγῳ καὶ ἔργῳ ἀγαθῷ. ¶Τὸ γαλοιπὸν προσεύχεσθε, ἀδελφοὶ, περὶ ἡμῶν, ἵνα ὁ λόγος τοῦ Κυρίου τρέχῃ καὶ δοξάζηται καθὼς καὶ πρὸς ὑμᾶς, καὶ βἵνα ῥυσθῶμεν ἀπὸ τῶν ἀτόπων καὶ πονηρῶν ἀνθρώπων· οὐ γὰρ πάντων ἡ πίστις. πιστὸς γδέ ἐστι ὁ Κύριος ὃς στηρίξει ὑμᾶς καὶ φυλάξει ἀπὸ τοῦ πονηροῦ. Πεποίθαμεν δδὲ ἐν Κυρίῳ ἐφ᾽ ὑμᾶς, ὅτι ἃ παραγγέλλομεν ὑμῖν, καὶ ποιεῖτε καὶ ποιήσετε. ὁ εδὲ Κύριος κατευθύναι ὑμῶν τὰς καρδίας εἰς τὴν ἀγάπην τοῦ Θεοῦ καὶ εἰς τὴν ὑπομονὴν τοῦ Χριστοῦ. Παραγγέλλομεν ϛδὲ ὑμῖν, ἀδελφοὶ, ἐν ὀνόματι τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, στέλλεσθαι ὑμᾶς ἀπὸ παντὸς ἀδελφοῦ ἀτάκτως περιπατοῦντος, καὶ μὴ κατὰ τὴν παράδοσιν ἣν παρέλαβε παρ᾽ ἡμῶν· αὐτοὶ ζγὰρ οἴδατε πῶς δεῖ μιμεῖσθαι ἡμᾶς, ὅτι οὐκ ἠτακτήσαμεν ἐν ὑμῖν, οὐδὲ ηδωρεὰν ἄρτον ἐφάγομεν παρά τινος, ἀλλ᾽ ἐν κόπῳ καὶ μόχθῳ, νύκτα καὶ ἡμέραν ἐργαζόμενοι, πρὸς τὸ μὴ ἐπιβαρῆσαί τινα ὑμῶν· οὐχ θὅτι οὐκ ἔχομεν ἐξουσίαν, ἀλλ᾽ ἵνα ἑαυτοὺς τύπον δῶμεν ὑμῖν εἰς τὸ μιμεῖσθαι ἡμᾶς· καὶ ιγὰρ ὅτε ἦμεν πρὸς ὑμᾶς, τοῦτο παρηγγέλλομεν ὑμῖν, ὅτι εἴ τις οὐ θέλει ἐργάζεσθαι, μηδὲ ἐσθιέτω. Ἀκούομεν ιαγάρ τινας περιπατοῦντας ἐν ὑμῖν ἀτάκτως, μηδὲν ἐργαζομένους, ἀλλὰ περιεργαζομένους. τοῖς ιβδὲ τοιούτοις παραγγέλλομεν καὶ παρακαλοῦμεν διὰ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστου, ἵνα μετὰ ἡσυχίας ἐργαζόμενοι τὸν ἑαυτῶν ἄρτον ἐσθίωσιν. Ὑμεῖς ιγδὲ, ἀδελφοὶ, μὴ ἐκκακήσητε καλοποιοῦντες. Εἰ ιδδέ τις οὐχ ὑπακούει τῷ λόγῳ ἡμῶν, διὰ τῆς ἐπιστολῆς τοῦτον σημειοῦσθε, καὶ μὴ συναναμίγνυσθε αὐτῷ, ἵνα ἐντραπῇ, καὶ ιεμὴ ὡς ἐχθρὸν ἡγεῖσθε, ἀλλὰ νουθετεῖτε ὡς ἀδελφόν. Αὐτὸς ιϛδὲ ὁ Κύριος τῆς εἰρήνης δῴη ὑμῖν τὴν εἰρήνην διὰ παντὸς ἐν παντὶ τρόπῳ. ὁ Κύριος μετὰ πάντων ὑμῶν. ¶Ὁ ιζἀσπασμὸς τῇ ἐμῇ χειρὶ Παύλου, ὅ ἐστι σημεῖον ἐν πάσῃ ἐπιστολῇ· οὕτω γράφω, Ἡ ιηχάρις τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ μετὰ πάντων ὑμῶν. ἀμήν. Πρὸς Θεσσαλονικείς δευτέρα ἐγράφη ἀπὸ Ἀθηνῶν.
Beköszötés.1 Hála az atyafiaknak lelki növekedéséért. Vigasztaló utalás a Krisztus eljövetelére.Pál1 és Silvánus és Timótheus, a Thessalónikabeli Gyülekezetnek, az Istenben a mi Atyánkban, és az Úr Jézus Krisztusban : Kegyelem2 néktek és békesség az Istentől a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Tartózunk3 háláadással Istennek mindenkor ti érettetek, Atyámfiai, a miképen méltó, hogy felette igen nevekedik a ti hitetek, és bővölködik mindeniteknek egymáshoz való szerelme. Annyira,4 hogy mi magunk dicsekedjünk felőletek, az Istennek Gyülekezetei előtt a ti békességestüréstek és hitetek felől, minden ti üldöztetésitekben, és háboruságitokban, mellyeket szenvedtek. Az5 Isten igaz itéletének bizonyságára, hogy méltóknak itéltessetek, az Istennek országára, mellyért szenvedtek is. Mert6 igaz dolog ez az Isten előtt, hogy viszont fizessen azoknak, a kik titeket nyomorgatnak, nyomorúsággal. Néktek7 pedig, kik nyomorgattattok, nyugodalommal mi velünk egyetembe, mikor megjelenik az Úr Jézus az égből, az ő hatalmasságának Angyalival. Tűznek8 lángjában, ki bosszút áll azokon, kik az Istent nem esmérik, és nem engednek, a mi Urunk Jézus Krisztus Evangyéliomának. Kik9 megbüntettetnek örök veszedelemmel az Úrnak orczájától, és az ő hatalmas dicsőségétől. Mikor10 eljövénd, hogy megdicsőittessék az ő szenteiben, és csudálatos legyen minden hivekben, (mivelhogy a mi tanúbizonyságunkan hitele volt ti köztetek) ama napon. Minekokáért11 is könyörgünk mindenkor ti érettetek, hogy méltóztasson titeket ez hivatallal a mi Istenünk, és bétöltse az ő jóvoltának minden jóakaratját, és a hitnek cselekedeit az ő ereje által. Hogy12 dicsőittessék a mi Urunk Jézus Krisztusnak neve ti bennetek, és ti is ő benne, a mi Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből. Jövendölés2 az Úr eljövetelét megelőző szakadásról és az antikrisztusról.Kérünk1 pedig titeket, Atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztusnak eljövetelére, és a mi ő hozzá való egybegyüjtetésünkre. Hogy2 hamar a ti értelmektől ki ne álljatok, se pedig meg ne háborittassatok, se lélek által, se beszéd által, se levél által, ugymint mi tőlünk irattatott levél által, mintha a Krisztusnak ama napja közel volna. Senki3 titeket valami módon meg ne csaljon : mert nem jő el az Úrnak napja addig, mignem meglészen először a hittől való szakadás, és mig meg nem jelentetik ama bűnös ember, a veszedelmenek ama fija. Ki4 magát ellene veti és felemeli mind az ellen, valami mondatik Istennek, vagy Isten gyanánt tiszteltetik : úgyannyira, hogy az Isten templomában, mint Isten úgy üljön Isten gyanánt tartván magát. Avagy5 nem emlékeztek é meg róla, hogy még mikor ti köztetek volnék, ezt megmondottam néktek ? Most6 pedig micsoda tartóztatja őtet, tudjátok hogy az megjelentessék az ő idejében. Mert7 immár az álnokságnak titka cselekeszik, csak hogy a ki most annak ellene áll, mind addig ellene áll, mig az eltöröltetik. És8 akkor megjelentetik az Isten törvényének amaz ellensége, kit az Úr megemészt az ő szájának Lelkével, és az ő dicsőséges eljövetele által eltöröl. Azt9 mondom hogy eltörli, a kinek eljövetele vagyon a Sátánnak hatalmas ereje által, minden hatalommal, és jelekkel, és hazug csudatételekkel. És10 a hamisságnak minden álnokságával azokban, a kik elvesznek : mivelhogy az igazságnak szerelmét nem vették bé az ő idvességekre ; És11 azért bocsátja az Isten reájok a tévelygésnek erejét, hogy hidjenek a hazugságnak. Hogy12 kárhoztattassanak mind azok, kik nem hittek az igazságnak, hanem engedtek a hamisságnak. Mi13 pedig tartozunk hálákat adni mindenkor ti érettetek az Istennek, Atyámfiai, kik az Úrnak szerelmében vagytok, hogy választott titeket Isten öröktől fogva az idvességre a Szent Léleknek szentelésében, és az igazságnak hitében. Mellyre14 hivott titeket a mi Evangyéliomunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére. Annakokáért,15 Atyámfiai, legyetek állhatatosok, és tartsátok meg a néktek adatott tudományt, mellyre taníttattatok vagy beszéd által, vagy a mi Levelünk által. A16 mi Urunk Jézus Krisztus pedig, és az Isten s a mi Atyánk, ki szeretett mindket, és adott örök vigasztalást, és jó reménységet kegyelméből ; Vigasztalja17 meg a ti sziveteket, és erősitsen meg titeket minden beszédben és jócselekedetben. Int3 könyörgésre az evangélium terjedéséért.Végezetre1 imádkozzatok Atyámfiai mi érettünk, hogy az Úrnak beszéde folyjon és dicsőitessék, miképen ti köztettek is. És2 hogy menekedjünk meg az alkalmatlan és gonosz emberektől : mert nem mindenekké a hit. De3 hiv az Úr, ki megerősit titeket, és megőriz minden gonosztól. Vagyon4 pedig bizodalmunk az Úrban ti felőletek, hogy ti, a mellyeket hagyunk néktek, azokat cselekeszitek most, és ennekutánna is fogjátok cselekedni. Az5 Úr pedig igazgassa a ti sziveteket az Istennek szerelmére, és a Krisztusnak békességgel való elvárására. A rendetlen élet és henyélés feddése.Hagyjuk6 meeg néktek, Atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus neve által, hogy megvonjátok magatokat minden atyafiútól, a ki rendetlenűl viseli magát, és nem a tanított tudomány szerint, mellyet vett mi tőlünk. Mert7 ti magatok tudjátok, mimódon kelljen minket követnetek : mert nem rendetlenűl viseltük magunkat ti köztetek. Sem8 pedig senkinek kenyerét ingyen nem ettük ; hanem fáradsággal és nyomorúsággal, éjjel és nappal munkálkodván, hogy senkit közzűletek meg ne terhelnénk. Nem9 hogy nékünk az nem volna szabad, hanem hogy magunkat például adnánk néktek, hogy minket követnétek. Mert10 mikor köztetek volnánk is, ezt mondjuk vala néktek ; Hogy ha valaki nem akar munkálódni, ne is egyék. Mert11 halljuk, hogy némellyek ti köztetek rendetlenűl járnak, kik semmi dolgot nem tésznek, hanem nyughatatlanul cselekesznek. Azoknak12 pedig a kik e félék, hagyjuk, és kérjük őket a mi Urunk Jézus Krisztusra, hogy csendességgel munkálódván, az ő tulajdon kenyereket egyék. Ti13 pedig Atyámfiai, meg ne restüljetek a jótéteményben. Hogyha14 valaki nem enged a mi Levelünk által való beszédünknek, azt megjegyezzétek : és azzal ne társalkodjatok, hogy megszégyenüljön. De15 ne tartsátok mint ellenségteket, hanem intsétek mint atyátokfiát. A16 békességnek Ura pedig adjon néktek örök békességet minden helyen. Az Úr legyen mindnyájan ti veletek. Sajátkezű üdvözlet.Köszönetet17 irok az én tulajdon kezemmel, én Pál, melly minden én Levelemnek jele : azonképen irom ide is. A18 mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan veletek. Ámen. ///Ez II. Levél a Thessalónikabeliekhez küldetett Athenéből.///