¶ΠΑΥΛΟΣ ααἀπόστολος Ἰησοῦ Χριστοῦ διὰ θελήματος Θεοῦ, κατ᾽ ἐπαγγελίαν ζωῆς τῆς ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, Τιμοθέῳ βἀγαπητῷ τέκνῳ, χάρις, ἔλεος, εἰρήνη ἀπὸ Θεοῦ πατρὸς, καὶ Χριστοῦ Ἰησοῦ τοῦ Κυρίου ἡμῶν. ¶Χάριν γἔχω τῷ Θεῷ, ᾧ λατρεύω ἀπὸ προγόνων ἐν καθαρᾷ συνειδήσει, ὡς ἀδιάλειπτον ἔχω τὴν περὶ σοῦ μνείαν ἐν ταῖς δεήσεσί μου νυκτὸς καὶ ἡμέρας, ἐπιποθῶν δσε ἰδεῖν, μεμνημένος σου τῶν δακρύων, ἵνα χαρᾶς πληρωθῶ, ὑπόμνησιν ελαμβάνων τῆς ἐν σοὶ ἀνυποκρίτου πίστεως, ἥτις ἐνῴκησε πρῶτον ἐν τῇ μάμμῃ σου Λωΐδι καὶ τῇ μητρί σου Εὐνείκῃ, Εὐνίκῃ, πέπεισμαι δὲ ὅτι καὶ ἐν σοί. Διϛ᾽ ἣν αἰτίαν ἀναμιμνήσκω σὲ ἀναζωπυρεῖν τὸ χάρισμα τοῦ Θεοῦ, ὅ ἐστιν ἐν σοὶ διὰ τῆς ἐπιθέσεως τῶν χειρῶν μου· οὐ ζγὰρ ἔδωκεν ἡμῖν ὁ Θεὸς πνεῦμα δειλίας, ἀλλὰ δυνάμεως καὶ ἀγάπης καὶ σωφρονισμοῦ. μὴ ηοὖν ἐπαισχυνθῇς τὸ μαρτύριον τοῦ Κυρίου ἡμῶν, μηδὲ ἐμὲ τὸν δέσμιον αὐτοῦ, ἀλλὰ συγκακοπάθησον τῷ εὐαγγελίῳ κατὰ δύναμιν Θεοῦ τοῦ θσώσαντος ἡμᾶς, καὶ καλέσαντος κλήσει ἁγίᾳ, οὐ κατὰ τὰ ἔργα ἡμῶν, ἀλλὰ κατ᾽ ἰδίαν πρόθεσιν καὶ χάριν τὴν δοθεῖσαν ἡμῖν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ πρὸ χρόνων αἰωνίων, φανερωθεῖσαν ιδὲ νῦν διὰ τῆς ἐπιφανείας τοῦ σωτῆρος ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, καταργήσαντος μὲν τὸν θάνατον, φωτίσαντος δὲ ζωὴν καὶ ἀφθαρσίαν διὰ τοῦ εὐαγγελίου· εἰς ιαὃ ἐτέθην ἐγὼ κῆρυξ καὶ ἀπόστολος καὶ διδάσκαλος ἐθνῶν· διιβ᾽ ἣν αἰτίαν καὶ ταῦτα πάσχω, ἀλλ᾽ οὐκ ἐπαισχύνομαι· οἶδα γὰρ ᾧ πεπίστευκα, καὶ πέπεισμαι ὅτι δυνατός ἐστι τὴν παραθήκην μου φυλάξαι εἰς ἐκείνην τὴν ἡμέραν. ὑποτύπωσιν ιγἔχε ὑγιαινόντων λόγων ὧν παρ᾽ ἐμοῦ ἤκουσας ἐν πίστει καὶ ἀγάπῃ τῇ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ. Τὴν ιδκαλὴν παρακαταθήκην φύλαξον διὰ πνεύματος ἁγίου τοῦ ἐνοικοῦντος ἐν ἡμῖν. ¶Οἶδας ιετοῦτο, ὅτι ἀπεστράφησάν με πάντες οἱ ἐν τῇ Ἀσίᾳ, ὧν ἐστι Φύγελλος καὶ Ἑρμογένης. Δῴη ιϛἔλεος ὁ Κύριος τῷ Ὀνησιφόρου οἴκῳ, ὅτι πολλάκις με ἀνέψυξε, καὶ τὴν ἅλυσίν μου οὐκ ἐπῃσχύνθη, ἀλλὰ ιζγενόμενος ἐν Ῥώμῃ, σπουδαιότερον ἐζήτησέ με, καὶ εὗρε· δῴη ιηαὐτῷ ὁ Κύριος εὑρεῖν ἔλεος παρὰ Κυρίου ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ· καὶ ὅσα ἐν Ἐφέσῳ διηκόνησε, βέλτιον σὺ γινώσκεις. ¶Σὺ βαοὖν τέκνον μου, ἐνδυναμοῦ ἐν τῇ χάριτι τῇ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, καὶ βἃ ἤκουσας παρ᾽ ἐμοῦ διὰ πολλῶν μαρτύρων, ταῦτα παράθου πιστοῖς ἀνθρώποις, οἵτινες ἱκανοὶ ἔσονται καὶ ἑτέρους διδάξαι. Σὺ γοὖν κακοπάθησον, ὡς καλὸς στρατιώτης Ἰησοῦ Χριστοῦ. ¶Οὐδεὶς δστρατευόμενος ἐμπλέκεται ταῖς τοῦ βίου πραγματείαις, ἵνα τῷ στρατολογήσαντι ἀρέσῃ. ἐὰν εδὲ καὶ ἀθλῇ τις, οὐ στεφανοῦται ἐὰν μὴ νομίμως ἀθλήσῃ. τὸν ϛκοπιῶντα γεωργὸν δεῖ πρῶτον τῶν καρπῶν μεταλαμβάνειν. Νόει ζἃ λέγω· δῴη γάρ σοι ὁ Κύριος σύνεσιν ἐν πᾶσι. Μνημόνευε ηἸησοῦν Χριστὸν ἐγηγερμένον ἐκ νεκρῶν, ἐκ σπέρματος Δαβὶδ, κατὰ τὸ εὐαγγέλιόν μου, ἐν θᾧ κακοπαθῶ μέχρι δεσμῶν, ὡς κακοῦργος· ἀλλ᾽ ὁ λόγος τοῦ Θεοῦ οὐ δέδεται. διὰ ιτοῦτο πάντα ὑπομένω διὰ τοὺς ἐκλεκτοὺς, ἵνα καὶ αὐτοὶ σωτηρίας τύχωσι τῆς ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, μετὰ δόξης αἰωνίου. ¶Πιστὸς ιαὁ λόγος· εἰ γὰρ συναπεθάνομεν, καὶ συζήσομεν· εἰ ιβὑπομένομεν, καὶ συμβασιλεύσομεν· εἰ ἀρνούμεθα, κᾀκεῖνος ἀρνήσεται ἡμᾶς· εἰ ιγἀπιστοῦμεν, ἐκεῖνος πιστὸς μένει, ἀρνήσασθαι ἑαυτὸν οὐ δύναται. ¶Ταῦτα ιδὑπομίμνησκε διαμαρτυρόμενος ἐνώπιον τοῦ Κυρίου, μὴ λογομαχεῖν εἰς οὐδὲν χρήσιμον, ἐπὶ καταστροφῇ τῶν ἀκουόντων. Σπούδασον ιεσεαυτὸν δόκιμον παραστῆσαι τῷ Θεῷ, ἐργάτην ἀνεπαίσχυντον, ὀρθοτομοῦντα τὸν λόγον τῆς ἀληθείας. Τὰς ιϛδὲ βεβήλους κενοφωνίας περιΐστασο· ἐπὶ πλεῖον γὰρ προκόψουσιν ἀσεβείας, καὶ ιζὁ λόγος αὐτῶν ὡς γάγγραινα νομὴν ἕξει, ὧν ἐστιν Ὑμέναιος καὶ Φιλητὸς, οἵτινες ιηπερὶ τὴν ἀλήθειαν ἠστόχησαν, λέγοντες τὴν ἀνάστασιν ἤδη γεγονέναι, καὶ ἀνατρέπουσι τήν τινων πίστιν· ὁ ιθμέντοι στερεὸς θεμέλιος τοῦ Θεοῦ ἕστηκεν ἔχων τὴν σφραγῖδα ταύτην, Ἔγνω Κύριος τοὺς ὄντας αὑτοῦ, καὶ ἀποστήτω ἀπὸ ἀδικίας πᾶς ὁ ὀνομάζων τὸ ὄνομα Χριστοῦ. Ἐν κμεγάλῃ δὲ οἰκίᾳ οὐκ ἔστι μόνον σκεύη χρυσᾶ καὶ ἀργυρᾶ, ἀλλὰ καὶ ξύλινα καὶ ὀστράκινα· καὶ ἃ μὲν εἰς τιμὴν, ἃ δὲ εἰς ἀτιμίαν. ἐὰν καοὖν τις ἐκκαθάρῃ ἑαυτὸν ἀπὸ τούτων, ἔσται σκεῦος εἰς τιμὴν, ἡγιασμένον, καὶ εὔχρηστον τῷ δεσπότῃ, εἰς πᾶν ἔργον ἀγαθὸν ἡτοιμασμένον. ¶Τὰς κβδὲ νεωτερικὰς ἐπιθυμίας φεῦγε· δίωκε δὲ δικαιοσύνην, πίστιν, ἀγάπην, εἰρήνην μετὰ τῶν ἐπικαλουμένων τὸν Κύριον ἐκ καθαρᾶς καρδίας. Τὰς κγδὲ μωρὰς καὶ ἀπαιδεύτους ζητήσεις παραιτοῦ, εἰδὼς ὅτι γεννῶσι μάχας· δοῦλον κδδὲ Κυρίου οὐ δεῖ μάχεσθαι, ἀλλ᾽ ἤπιον εἶναι πρὸς πάντας, διδακτικὸν, ἀνεξίκακον, ἐν κεπρᾳότητι παιδεύοντα τοὺς ἀντιδιατιθεμένους, μήποτε δῷ αὐτοῖς ὁ Θεὸς μετάνοιαν εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας, καὶ κϛἀνανήψωσιν ἐκ τῆς τοῦ διαβόλου παγίδος, ἐζωγρημένοι ὑπ᾽ αὐτοῦ εἰς τὸ ἐκείνου θέλημα. ¶Τοῦτο γαδὲ γίνωσκε, ὅτι ἐν ἐσχάταις ἡμέραις ἐνστήσονται καιροὶ χαλεποί· ἔσονται βγὰρ οἱ ἄνθρωποι φίλαυτοι, φιλάργυροι, ἀλαζόνες, ὑπερήφανοι, βλάσφημοι, γονεῦσιν ἀπειθεῖς, ἀχάριστοι, ἀνόσιοι, ἄστοργοιγ· ἄσπονδοι, διάβολοι, ἀκρατεῖς, ἀνήμεροι, ἀφιλάγαθοι, προδόταιδ, προπετεῖς, τετυφωμένοι, φιλήδονοι μᾶλλον ἢ φιλόθεοι, ἔχοντες εμόρφωσιν εὐσεβείας, τὴν δὲ δύναμιν αὐτῆς ἠρνημένοι. Καὶ τούτους ἀποτρέπου· ἐκ ϛτούτων γάρ εἰσιν οἱ ἐνδύνοντες εἰς τὰς οἰκίας, καὶ αἰχμαλωτεύοντες τὰ γυναικάρια σεσωρευμένα ἁμαρτίαις, ἀγόμενα ἐπιθυμίαις ποικίλαις, πάντοτε ζμανθάνοντα, καὶ μηδέποτε εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας ἐλθεῖν δυνάμενα. Ὃν ητρόπον δὲ Ἰαννῆς καὶ Ἰαμβρῆς ἀντέστησαν Μωϋσεῖ, οὕτως καὶ οὗτοι ἀνθίστανται τῇ ἀληθείᾳ, ἄνθρωποι κατεφθαρμένοι τὸν νοῦν, ἀδόκιμοι περὶ τὴν πίστιν· ἀλλθ᾽ οὐ προκόψουσιν ἐπὶ πλεῖον· ἡ γὰρ ἄνοια αὐτῶν ἔκδηλος ἔσται πᾶσιν, ὡς καὶ ἡ ἐκείνων ἐγένετο. ¶Σὺ ιδὲ παρηκολούθηκάς μου τῇ διδασκαλίᾳ, τῇ ἀγωγῇ, τῇ προθέσει, τῇ πίστει, τῇ μακροθυμίᾳ, τῇ ἀγάπῃ, τῇ ὑπομονῇ, τοῖς ιαδιωγμοῖς, τοῖς παθήμασιν, οἷά μοι ἐγένετο ἐν Ἀντιοχείᾳ, ἐν Ἰκονίῳ, ἐν Λύστροις· οἵους διωγμοὺς ὑπήνεγκα, καὶ ἐκ πάντων με ἐῤῥύσατο ὁ Κύριος. Καὶ ιβπάντες δὲ οἱ θέλοντες εὐσεβῶς ζῆν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, διωχθήσονται· πονηροὶ ιγδὲ ἄνθρωποι καὶ γόητες προκόψουσιν ἐπὶ τὸ χεῖρον, πλανῶντες καὶ πλανώμενοι. Σὺ ιδδὲ μένε ἐν οἷς ἔμαθες καὶ ἐπιστώθης, εἰδὼς παρὰ τίνος ἔμαθες, καὶ ιεὅτι ἀπὸ βρέφους τὰ ἱερὰ γράμματα οἶδας, τὰ δυνάμενά σε σοφίσαι εἰς σωτηρίαν, διὰ πίστεως τῆς ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ. πᾶσα ιϛγραφὴ θεόπνευστος, καὶ ὠφέλιμος πρὸς διδασκαλίαν, πρὸς ἔλεγχον, πρὸς ἐπανόρθωσιν, πρὸς παιδείαν τὴν ἐν δικαιοσύνῃ, ἵνα ιζἄρτιος ᾖ ὁ τοῦ Θεοῦ ἄνθρωπος, πρὸς πᾶν ἔργον ἀγαθὸν ἐξηρτισμένος. ¶Διαμαρτύρομαι δαοὖν ἐγὼ ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ, καὶ τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ μέλλοντος κρίνειν ζῶντας καὶ νεκροὺς κατὰ τὴν ἐπιφάνειαν αὑτοῦ καὶ τὴν βασιλείαν αὑτοῦ, κήρυξον βτὸν λόγον, ἐπίστηθι εὐκαίρως ἀκαίρως, ἔλεγξον, ἐπιτίμησον, παρακάλεσον ἐν πάσῃ μακροθυμίᾳ καὶ διδαχῇ· ἔσται γγὰρ καιρὸς ὅτε τῆς ὑγιαινούσης διδασκαλίας οὐκ ἀνέξονται, ἀλλὰ κατὰ τὰς ἐπιθυμίας τὰς ἰδίας ἑαυτοῖς ἐπισωρεύσουσι διδασκάλους κνηθόμενοι τὴν ἀκοὴν, καὶ δἀπὸ μὲν τῆς ἀληθείας τὴν ἀκοὴν ἀποστρέψουσιν, ἐπὶ δὲ τοὺς μύθους ἐκτραπήσονται. Σὺ εδὲ νῆφε ἐν πᾶσι, κακοπάθησον, ἔργον ποίησον εὐαγγελιστοῦ, τὴν διακονίαν σου πληροφόρησον. ¶Ἐγὼ ϛγὰρ ἤδη σπένδομαι, καὶ ὁ καιρὸς τῆς ἐμῆς ἀναλύσεως ἐφέστηκε. τὸν ζἀγῶνα τὸν καλὸν ἠγώνισμαι, τὸν δρόμον τετέλεκα, τὴν πίστιν τετήρηκα· λοιπὸνη, ἀπόκειταί μοι ὁ τῆς δικαιοσύνης στέφανος, ὃν ἀποδώσει μοι ὁ Κύριος ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ὁ δίκαιος κριτής· οὐ μόνον δὲ ἐμοὶ, ἀλλὰ καὶ πᾶσι τοῖς ἠγαπηκόσι τὴν ἐπιφάνειαν αὐτοῦ. ¶Σπούδασον θἐλθεῖν πρός με ταχέως· Δημᾶς ιγάρ με ἐγκατέλιπεν, ἀγαπήσας τὸν νῦν αἰῶνα, καὶ ἐπορεύθη εἰς Θεσσαλονίκην· Κρήσκης εἰς Γαλατίαν, Τίτος εἰς Δαλματίαν· Λουκᾶς ιαἐστι μόνος μετ᾽ ἐμοῦ. Μάρκον ἀναλαβὼν ἄγε μετὰ σεαυτοῦ· ἔστι γάρ μοι εὔχρηστος εἰς διακονίαν· Τυχικὸν ιβδὲ ἀπέστειλα εἰς Ἔφεσον. τὸν ιγφαιλόνην φελόνην ὃν ἀπέλιπον ἐν Τρωάδι παρὰ Κάρπῳ, ἐρχόμενος φέρε, καὶ τὰ βιβλία, μάλιστα τὰς μεμβράνας. Ἀλέξανδρος ιδὁ χαλκεὺς πολλά μοι κακὰ ἐνεδείξατο. ἀποδῴη αὐτῷ ὁ Κύριος κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ, ὃν ιεκαὶ σὺ φυλάσσου· λίαν γὰρ ἀνθέστηκε τοῖς ἡμετέροις λόγοις. Ἐν ιϛτῇ πρώτῃ μου ἀπολογίᾳ οὐδείς μοι συμπαρεγένετο, ἀλλὰ πάντες με ἐγκατέλιπον· μὴ αὐτοῖς λογισθείη· ὁ ιζδὲ Κύριός μοι παρέστη, καὶ ἐνεδυνάμωσέ με, ἵνα δι᾽ ἐμοῦ τὸ κήρυγμα πληροφορηθῇ, καὶ ἀκούσῃ πάντα τὰ ἔθνη· καὶ ἐῤῥύσθην ἐκ στόματος λέοντος, καὶ ιηῥύσεταί με ὁ Κύριος ἀπὸ παντὸς ἔργου πονηροῦ, καὶ σώσει εἰς τὴν βασιλείαν αὑτοῦ τὴν ἐπουράνιον, ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. ἀμήν. ¶Ἄσπασαι ιθΠρίσκαν καὶ Ἀκύλαν, καὶ τὸν Ὀνησιφόρου οἶκον. Ἔραστος κἔμεινεν ἐν Κορίνθῳ· Τρόφιμον δὲ ἀπέλιπον ἐν Μιλήτῳ ἀσθενοῦντα· σπούδασον καπρὸ χειμῶνος ἐλθεῖν. ¶Ἀσπάζεταί σε Εὔβουλος, καὶ Πούδης, καὶ Λῖνος, καὶ Κλαυδία, καὶ οἱ ἀδελφοὶ πάντες. Ὁ κβΚύριος Ἰησοῦς Χριστὸς μετὰ τοῦ πνεύματός σου. ἡ χάρις μεθ᾽ ὑμῶν. Ἀμήν. Πρὸς Τιμόθεον δευτέρᾳ τῆς Ἐφεσίων ἐκκλησίας πρῶτον ἐπίσκοπον χειροτονηθέντα ἐγράφη ἀπὸ Ῥώμης, ὅτε ἐκ δευτέρου παρέστη Παῦλος τῷ Καίσαρί Νέρωνι.
Beköszöntés.1 Pál1 Jézus Krisztusnak Apostola Istennek akaratja által, az életnek igérete szerint, melly vagyon a Krisztus Jézusban. Timótheusnak2 az én szerelmes fiamnak kegyelem, irgalmasság, békesség az Atya Istentől, és a Krisztus Jézustól a mi Urunktól. Intés állhatatosságra.Hálát3 adok az Istennek, kinek szolgálok az én atyáimtól vett példa szerint tiszta lelkiesmérettel, hogy szüntelen tégedet elmémben tartalak az én éjjeli és nappali könyörgésimben. Mivelhogy4 kivánlak téged látni, és megemlékezezm a te könyhullatásidról, hogy örömmel bételjesedjem. És5 mgemlékezem a hitről, melly te benned képmutatás nélkűl vagyon, melly hit lakozott előzsör a te nagyanyádban Lóisban, és a te anyádban Eunikában : hiszen pedig hogy te benned is. Melly6 dolognak okáért intlek tégedet hogy gerjeszd fel az Istennek ajándékát, melly te benned vagyon, az én kezeimnek reád való vettetések által. Mert7 nem adott nékünk az Isten félelemnek lelkét, hanem erőnek, és szeretetnek, és józan elmének lelkét. Ne8 szégyenljed azért a mi Urunkról való bizonyságtételt, engemet is ne szégyenlj, ki ő foglya vagyok ; hanem inkább légy részese az Evangyéliom szenvedésinek, az Istennek hatalma által. Ki9 megtartott minket, és hivott szent hivatallal : nem a mi cselekedetink szerint, hanem az ő végezése és kegyelme szerint, melly adatott nékünk a Krisztus Jézusban, örök időknek előtt. Megjelentetett10 pedig mos a mi megtartó Jézus Krisztusunknak eljövetele által, ki a halált is eltörlötte ; és az életet, és a halhatatlanságot világosságra hozta az Evangyéliom által. Mellynek11 én lettem Prédikátora és Apostola, és a Pogányoknak Doktorok. Melly12 dolognak okáért ezeket is szenvedem ; de nem szégyenlem : mert tudom kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy az én ő nála letett kincsemet megtarthatja ama napra. Az13 igaz beszédeknek példájokat megtartsad, mellyeket én tőlem hallottál hitben és szeretetben, melly vagyon a Krisztus Jézusban. A14 te nálad letett drága kincset megtartsad a szent Lélek által, ki lakozik mi bennünk. Tudod15 azt, hogy engemet megvetettek mind azok a kik Ázsiában vagynak ; kik közzűl való Figellus és Hermógénes. Az16 Úr legyen irgalmas az Onesiforus háznépének ; mert gyakorta engemet megvidámitott, és az én fogságomban való vas lánczomat nem szégyenlette : Sőt17 mikor Rómában volna, nagy szorgalmatossággal keresett engemet, és megtalált. Az18 Úr engedje meg néki, hogy nyerjen irgalmasságot az Úrnál ama napon, melly sokat szolgált Efézusban is, te jól tudod. Intés2 a tanítói hivatalnak hű és állhatatos folytatására.Te1 annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelem által. És2 a mellyeket én tőlem hallottál sok bizonyságok között, azokat bizzad hiv emberekre, a kik egyebek tanittatásokra is alkalmatosok. Te3 azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Senki4 nem elegyíti magát ez életnek szorgalmatosságiba, a ki vitézkedik, hogy annak kedvében lehessen, a kitől választatott a vitézségre. Hogyha5 tusakodik is valaki, nem koronáztatik meg külömben, hanem ha igazán tusakodik. A6 szántóvető embernek munkálódni kell először, és úgy kell munkájának hasznát elvenni. Eszedbe7 vegyed a mellyeket mondok. Adjon azért az Úr néked értelmet mindenekben. Emlékezzél8 meg, hogy a Jézus Krisztus feltámadott a halálból, ki Dávid magvából való az Evangyéliomom szerint. Mellyért,9 mint egy gonosztévő ember, nyomorgattatom mint a fogságig ; de az Istennek beszéde nem köttetett meg. Annakokáért10 mindeneket elszenvedek a választattakért, hogy ők is a Krisztus Jézusban való idvességet elvegyék, örök dicsőséggel egybe. Igaz11 beszéd ez : Mert ha ő vele megholtunk, ő vele élünk is. Ha12 türünk, ő vele országlunk is : ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. Ha13 hitetlenek lészünk, ő mindazáltal megmarad az ő tökéletességében, ő magát meg nem tagadhatja. Óvás a tévtanítók szóharcaitól.Ezekre14 emlékeztess mindeneket bizonyságtétellel kérvén őket az Úrnak tekintete előtt, hogy a beszédekben való tusakodást ne kövessék, mellynek semmi haszna nincsen, sőt a hallgatókat elforditja. Igyekezzél15 Isten előtt kedves lenni, és olly munkás, ki nem szégyenli a munkát, és ki igazán hasogassa az igazságnak beszédét. A16 haszontalan dolgok felől való kiáltásokat pedig megtiltsad : mert nagyobb istentelenségre nevekednek. És17 azoknak beszédek mint a fene elébb-elébb megyen : kik közzűl való Himenéus és Filétus. Kik18 az igazság mellől eltévelyedtek, azt mondván : hogy immár a feltámadás meglett ; és elforditják némellyeknek hiteket. Mindazáltal19 az Istennek erős fundamentoma megáll, mlelynek pecséte ez : Tudja az Úr, kik legyenek az övéi, és távozzék el a hamisságtól minden, valaki nevezi a Krisztusnak nevét. A20 nagy házban pedig nem csak arany- és ezüstedények vagynak, hanem némellyek tisztességre, némellyek pedig gyalázatra valók. Ha21 azért valaki magát ezektől tisztán tartándja, lészen tisztességre való edény, egszenteltetett, és az Úrnak hasznára való, és minden jócselekedetre készittetett. Intés derék életre.Az22 ifjui kivánságokat pedig eltávoztassad ; hanem kövessed az igazságot, a hitet a szeretetet, a békességet, azokkal egyetembe, kik segitségűl hivják az Urat tiszta szivből. A23 bolond és tudatlan kérdéseket pedig megvessed, tudván hogy azok háborúságot nemzenek. Az24 Úr szolgájának pedig nem kell háborgani, hanem engedelmesnek kell lenni mindenekhez, alkalmatosnak a tanitásra, türőnek. És25 ollynak, ki alázatossággal tanitsa azokt, kik ellenkező értelemmel vagynak, ha valamikor az Isten adja azoknak, hogy megtérvén megesmérjék az igazságot. És26 megszabadulván az ördögnek tőréből, kitől fogva tartatnak, az ő elméjekben megépüljenek, az ő akaratjának cselekedésére. Az3 utolsó idők ámitóiról.Ez1 pedig legyen tudtodra, hogy az utolsó napokban ártalmas idők lésznek. Mert2 lésznek az emberek magoknak szeretői, fősvények, dicsekedők, kevéllyek, szidalmazók, szüléiknek engedetlenek, háláadatlanok, tisztátalanok. Szeretet3 nélkűl valók, békesség nélkűl valók, patvarkodók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jóknak nem szeretői. Árulók,4 vakmerők, felfuvalkodtak, gyönyörűségnek szeretői inkább, hogynem mint az Istennek szeretői. Kik5 az isteni szolgálatnak képét mutatják, de annak erejét megtagadják ; ezeket azért eltávoztassad. Mert6 ezek közzűl valók azok, kik az emberek cselédei közzé bészinlik magokat, és a bűnnel megterheltetett és sokféle kivánságokkal felindittatott asszonyocskákat megkörnyékezvén megcsalják. Kik7 mindenkor tanulnak, de soha az igazságnak esméretire nem juthatnak. Miképen8 pedig Jánnes és Jámbres Mózesnek ellene állottak, a képen ezek is az igazságnak ellene állanak ; megveszett elméjű emberek, a hit körűl megvettettek. De9 tovább nem nevekedhetnek : mert ezeknek esztelenségek nyilvánvaló lészen mindenek előtt, mint szinte amazoké volt. Intés a szent írás mellett való megmaradásra.Te10 pedig az én tudományomat, az én életemnek módját, az én akaratomat, hitemet, szelidségemet, szerelmemet, türésemet megértetted. Háborúságimat,11 nyomrúságimat, mellyek én rajtam estek Antiókhiában, Ikóniumban, Listrában, minémű háborúságokat szenvedtem ; de mindenekből megszabaditott engem az Úr. De12 mindenek is, a kik szentűl akarnak élni a Krisztus Jézuban, háborúságot szenvednek. A13 gonosz embereknek pedig, és a hitetőknek előmentek lészen a gonoszban, egyebeket elcsalván : mivelhogy ők is elcsalattattak. De14 te maradj meg azokban a mellyeket tanultál, és a mellyek te reád bizattattak, tudván azt kitől tanultad. És15 hogy gyermekségedtől fogva tudtad a szent Irásokat, mellyek tégedet bölcscsé tehetnek az idvességre, a Krisztus Jézusbna való hit által. A16 teljes Irás Istentől ihletett, és hasznos a tanitásra, a feddésre, a megjobbitásra, a fenyitékre, melly igazságban vagyon. Hogy17 tökéletes legyen az Isten embere, minden jócselekedetre tökéletesen felkészittetett. Buzdítás4 hivatali hűségre.Kérlek1 azért én az Isten előtt, és az Úr Jézus Krisztus előtt, ki megitéli az élőket és a holtakat amaz ő eljövetelekor, és az ő országában. Prédikáljad2 az igét, rajta légy mint aklamatos, mind alkalmatlan időben : feddődjél, dorgálódjál : intsed a hallgatókat, minden szelidéséggel és tanitással. Mert3 lészen olly idő, mellyben az igaz tudományt el nem szenvedik ; hanem az ő tulajdon kivánságok szerint magoknak gyüjtenek Tanitókat, mivelhogy az ő füleik viszketnek. És4 az igazságtól az ő füleiket elforditják, fordulnak pedig hijábavaó beszédeknek hallgatásokra. De5 te vigyázz mindenekben, szenvedj, az Evangyélistának munkáját cselekedjed, a te szolgálatodat bizonyosképen megbizonyitsad. Mert6 én immár megáldoztatom, és az én halálomnak ideje közel vagyon. Pál harca és koronája.Ama7 nemes harczot én megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre8 eltétetett nékem az igazság koronája, mellyet megád nékem az Úr ama napon, amaz igaz Bíró ; nem csak nékem pedig, hanem mindeneknek is, kik várándják amaz ő dicsőséges eljövetelét. Tudósítások, megbízások és üdvözletek.Igyekezzél9 én hozzám jőni hamar : Mert10 Démás engemet elhagyott e jelenvaló világhoz ragaszkodván, és elméne Thessalónikába : Kresczens Galatziába, Títus Dalmátziába. Csak11 egyedűl Lukács vagyon én velem. Márkust melléd vévén hozd el veled ; mert nékem hasznos a szolgálatra. Tikhiust12 pedig küldöttem Efézusba. Az13 én felsőruhámat, mellyet hagytam Troásban Kárpusnál, hozd el mikor ide jövéndesz, és a könyveket, kiváltképen pedig a hártyákat. Az14 érczmives Sándor sok gonosszal volt nékem : fizessen meg az Úr néki az ő cselekedete szerint. Kit15 te is eltávoztass : mert felette igen ellene állot a mi beszédinknek. Az16 én első magam mentésében senki nem volt mellettem, hanem mindnyájan engemet elhagytak ; ne tulajdonittassék ez bűnűl nékik. De17 az Úr mellettem állott, és engemet megerősitett, hogy én általam hinnének az Evangyéliom prédikáltatásának, és hallanák azt minden Pogányok ; és megszabadultam az oroszlánnak szájából. És18 megőriz engemet az Úr minden gonosz cselekedettől, és megtart az ő mennyei országára ; kinek dicsőség mind örökkön örökké. Ámen ! Köszöntsed19 Priszkát és Akvilát, és Onesiforusnak háznépét. Erástus20 Korinthusban maradt, Trófimust pedig hagytam Milétumban betegen. Igyekezzél21 eljőni a tél előtt. Köszönt tégedet Eubúlus, Pudens, Linus, Klaudia és mind az atyafiak. Az22 Úr Jézus Krisztus legyen a te lelkeddel : Kegyelem legyen ti veletek. Ámen ! ///Timótheushoz, ki az Efézusbeli Gyülekezetnek rendeltetett első Püspökje volt, e II. Levél iratott Rómából, mikor Pál másodszor állattatnék Néró Császár eleibe.///