¶ΤΟΝ ααμὲν πρῶτον λόγον ἐποιησάμην περὶ πάντων, ὦ Θεόφιλε, ὧν ἤρξατο ὁ Ἰησοῦς ποιεῖν τε καὶ διδάσκειν, ἄχρι βἧς ἡμέρας ἐντειλάμενος τοῖς ἀποστόλοις διὰ πνεύματος ἁγίου, οὓς ἐξελέξατο, ἀνελήφθη, οἷς γκαὶ παρέστησεν ἑαυτὸν ζῶντα μετὰ τὸ παθεῖν αὐτὸν, ἐν πολλοῖς τεκμηρίοις δι᾽ ἡμερῶν τεσσαράκοντα ὀπτανόμενος αὐτοῖς, καὶ λέγων τὰ περὶ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ· καὶ δσυναλιζόμενος μετ αὐτῶν παρήγγειλεν αὐτοῖς, ἀπὸ Ἱεροσολύμων μὴ χωρίζεσθαι, ἀλλὰ περιμένειν τὴν ἐπαγγελίαν τοῦ πατρὸς, ἣν ἠκούσατέ μου· ὅτι εἸωάννης μὲν ἐβάπτισεν ὕδατι, ὑμεῖς δὲ βαπτισθήσεσθε ἐν πνεύματι ἁγίῳ οὐ μετὰ πολλὰς ταύτας ἡμέρας. οἱ ϛμὲν οὖν συνελθόντες ἐπηρώτων αὐτὸν, λέγοντες, Κύριε, εἰ ἐν τῷ χρόνῳ τούτῳ ἀποκαθιστάνεις τὴν βασιλείαν τῷ Ἰσραήλ ; Εἶπε ζδὲ πρὸς αὐτοὺς, Οὐχ ὑμῶν ἐστι γνῶναι χρόνους ἢ καιροὺς, οὓς ὁ πατὴρ ἔθετο ἐν τῇ ἰδίᾳ ἐξουσίᾳ· ἀλλὰ ηλήψεσθε δύναμιν ἐπελθόντος τοῦ ἁγίου πνεύματος ἐφ᾽ ὑμᾶς, καὶ ἔσεσθέ μοι μάρτυρες ἔν τε Ἱερουσαλὴμ καὶ ἐν πάσῃ τῇ Ἰουδαίᾳ καὶ Σαμαρείᾳ, καὶ ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς. Καὶ θταῦτα εἰπὼν, βλεπόντων αὐτῶν ἐπῄρθη, καὶ νεφέλη ὑπέλαβεν αὐτὸν ἀπὸ τῶν ὀφθαλμῶν αὐτῶν. Καὶ ιὡς ἀτενίζοντες ἦσαν, εἰς τὸν οὐρανὸν πορευομένου αὐτοῦ, καὶ ἰδοὺ ἄνδρες δύο παρειστήκεισαν αὐτοῖς ἐν ἐσθῆτι λευκῇ, οἳ ιακαὶ εἶπον, Ἄνδρες Γαλιλαῖοι, τί ἑστήκατε ἐμβλέποντες εἰς τὸν οὐρανόν ; οὗτος ὁ Ἰησοῦς ὁ ἀναληφθεὶς ἀφ᾽ ὑμῶν εἰς τὸν οὐρανὸν, οὕτως ἐλεύσεται ὃν τρόπον ἐθεάσασθε αὐτὸν πορευόμενον εἰς τὸν οὐρανόν. ¶Τότε ιβὑπέστρεψαν εἰς Ἱερουσαλὴμ ἀπὸ ὄρους τοῦ καλουμένου ἐλαιῶνος, ὅ ἐστιν ἐγγὺς Ἱερουσαλὴμ σαββάτου ἔχον ὁδόν. καὶ ιγὅτε εἰσῆλθον, ἀνέβησαν εἰς τὸ ὑπερῶον, οὗ ἦσαν καταμένοντες, ὅ, τε Πέτρος καὶ Ἰάκωβος, καὶ Ἰωάννης καὶ Ἀνδρέας, Φίλιππος καὶ Θωμᾶς, Βαρθολομαῖος καὶ Ματθαῖος, Ἰάκωβος Ἀλφαίου καὶ Σίμων ὁ Ζηλωτὴς, καὶ Ἰούδας Ἰακώβου. οὗτοι ιδπάντες ἦσαν προσκαρτεροῦντες ὁμοθυμαδὸν τῇ προσευχῇ καὶ τῇ δεήσει, σὺν γυναιξὶ, καὶ Μαρίᾳ τῇ μητρὶ τοῦ Ἰησοῦ, καὶ σὺν τοῖς ἀδελφοῖς αὐτοῦ. ¶Καὶ ιεἐν ταῖς ἡμέραις ταύταις ἀναστὰς Πέτρος ἐν μέσῳ τῶν μαθητῶν εἶπεν (ἦν τε ὄχλος ὀνομάτων ἐπιτοαυτὸ ὡς ἑκατὸν εἴκοσιν) Ἄνδρες ιϛἀδελφοὶ, ἔδει πληρωθῆναι τὴν γραφὴν ταύτην, ἣν προεῖπε τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον διὰ στόματος Δαβὶδ, περὶ Ἰούδα τοῦ γενομένου ὁδηγοῦ τοῖς συλλαβοῦσι τὸν Ἰησοῦν, ὅτι ιζκατηριθμημένος ἦν σὺν ἡμῖν, καὶ ἔλαχε τὸν κλῆρον τῆς διακονίας ταύτης. οὗτος ιημὲν οὖν ἐκτήσατο χωρίον ἐκ τοῦ μισθοῦ τῆς ἀδικίας, καὶ πρηνὴς γενόμενος ἐλάκησε μέσος, καὶ ἐξεχύθη πάντα τὰ σπλάγχνα αὐτοῦ, καὶ ιθγνωστὸν ἐγένετο πᾶσι τοῖς κατοικοῦσιν Ἱερουσαλὴμ, ὥστε κληθῆναι τὸ χωρίον ἐκεῖνο τῇ ἰδίᾳ διαλέκτῳ αὐτῶν Ἀκελδαμὰ, τουτέστι χωρίον αἵματος. γέγραπται κγὰρ ἐν βίβλῳ ψαλμῶν, Γενηθήτω ἡ ἔπαυλις αὐτοῦ ἔρημος, καὶ μὴ ἔστω ὁ κατοικῶν ἐν αὐτῇ. Καὶ τὴν ἐπισκοπὴν αὐτοῦ λάβοι ἕτερος. Δεῖ καοὖν τῶν συνελθόντων ἡμῖν ἀνδρῶν ἐν παντὶ χρόνῳ, ἐν ᾧ εἰσῆλθε καὶ ἐξῆλθεν ἐφ᾽ ἡμᾶς ὁ Κύριος Ἰησοῦς, ἀρξάμενος κβἀπὸ τοῦ βαπτίσματος Ἰωάννου ἕως τῆς ἡμέρας ἧς ἀνελήφθη ἀφ᾽ ἡμῶν, μάρτυρα τῆς ἀναστάσεως αὐτοῦ γενέσθαι σὺν ἡμῖν ἕνα τούτων. Καὶ κγἔστησαν δύο, Ἰωσὴφ τὸν καλούμενον Βαρσαβᾶν, ὃς ἐπεκλήθη Ἰοῦστος, καὶ Ματθίαν. Καὶ κδπροσευξάμενοι εἶπον, Σὺ Κύριε καρδιογνῶστα πάντων, ἀνάδειξον ἐκ τούτων τῶν δύο ἕνα, ὃν ὃν ἕνα ἐξελέξω λαβεῖν κετὸν κλῆρον τῆς διακονίας ταύτης καὶ ἀποστολῆς, ἐξ ἧς παρέβη Ἰούδας πορευθῆναι εἰς τὸν τόπον τὸν ἴδιον. καὶ κϛἔδωκαν κλήρους αὐτῶν, καὶ ἔπεσεν ὁ κλῆρος ἐπὶ Ματθίαν, καὶ συγκατεψηφίσθη μετὰ τῶν ἕνδεκα ἀποστόλων. ¶Καὶ βαἐν τῷ συμπληροῦσθαι τὴν ἡμέραν τῆς πεντηκοστῆς, ἦσαν ἅπαντες ὁμοθυμαδὸν ἐπιτοαυτὸ, καὶ βἐγένετο ἄφνω ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἦχος ὥσπερ φερομένης πνοῆς βιαίας, καὶ ἐπλήρωσεν ὅλον τὸν οἶκον οὗ ἦσαν καθήμενοι, καὶ γὤφθησαν αὐτοῖς διαμεριζόμεναι γλῶσσαι ὡσεὶ πυρὸς, ἐκάθισέ τε ἐφ᾽ ἕνα ἕκαστον αὐτῶν. καὶ δἐπλήσθησαν ἅπαντες πνεύματος ἁγίου, καὶ ἤρξαντο λαλεῖν ἑτέραις γλώσσαις, καθὼς τὸ πνεῦμα ἐδίδου αὐτοῖς ἀποφθέγγεσθαι. Ἦσαν εδὲ ἐν Ἱερουσαλὴμ κατοικοῦντες Ἰουδαῖοι ἄνδρες εὐλαβεῖς ἀπὸ παντὸς ἔθνους τῶν ὑπὸ τὸν οὐρανόν. γενομένης ϛδὲ τῆς φωνῆς ταύτης, συνῆλθε τὸ πλῆθος, καὶ συνεχύθη, ὅτι ἤκουον εἷς ἕκαστος τῇ ἰδίᾳ διαλέκτῳ λαλούντων αὐτῶν. ἐξίσταντο ζδὲ πάντες καὶ ἐθαύμαζον, λέγοντες πρὸς ἀλλήλους, Οὐκ ἰδοὺ πάντες οὗτοί εἰσιν οἱ λαλοῦντες Γαλιλαῖοι ; καὶ ηπῶς ἡμεῖς ἀκούομεν ἕκαστος τῇ ἰδίᾳ διαλέκτῳ ἡμῶν ἐν ᾗ ἐγεννήθημεν ; Πάρθοι θκαὶ Μῆδοι καὶ Ἐλαμῖται, καὶ οἱ κατοικοῦντες τὴν Μεσοποταμίαν, Ἰουδαίαν τε καὶ Καππαδοκίαν, Πόντον καὶ τὴν Ἀσίαν, Φρυγίαν ιτε καὶ Παμφυλίαν, Αἴγυπτον, καὶ τὰ μέρη τῆς Λιβύης τῆς κατὰ Κυρήνην, καὶ οἱ ἐπιδημοῦντες Ῥωμαῖοι, Ἰουδαῖοί ιατε καὶ προσήλυτοι, Κρῆτες καὶ Ἄραβες ἀκούομεν λαλούντων αὐτῶν ταῖς ἡμετέραις γλώσσαις τὰ μεγαλεῖα τοῦ Θεοῦ. Ἐξίσταντο ιβδὲ πάντες καὶ διηπόρουν, ἄλλος πρὸς ἄλλον λέγοντες, Τί ἂν θέλοι τοῦτο εἶναι ; Ἕτεροι ιγδὲ χλευάζοντες ἔλεγον, Ὅτι γλεύκους μεμεστωμένοι εἰσί. Σταθεὶς ιδδὲ Πέτρος σὺν τοῖς ἕνδεκα, ἐπῇρε τὴν φωνὴν αὑτοῦ, καὶ ἀπεφθέγξατο αὐτοῖς, Ἄνδρες Ἰουδαῖοι, καὶ οἱ κατοικοῦντες Ἱερουσαλὴμ ἅπαντες, τοῦτο ὑμῖν γνωστὸν ἔστω, καὶ ἐνωτίσασθε τὰ ῥήματά μου· οὐ ιεγὰρ, ὡς ὑμεῖς ὑπολαμβάνετε, οὗτοι μεθύουσιν· ἔστι γὰρ ὥρα τρίτη τῆς ἡμέρας· ἀλλὰ ιϛτοῦτό ἐστι τὸ εἰρημένον διὰ τοῦ προφήτου Ἰωὴλ, Καὶ ιζἔσται ἐν ταῖς ἐσχάταις ἡμέραις (λέγει ὁ Θεὸς,) ἐκχεῶ ἀπὸ τοῦ πνεύματός μου ἐπὶ πᾶσαν σάρκα· καὶ προφητεύσουσιν οἱ υἱοὶ ὑμῶν καὶ αἱ θυγατέρες ὑμῶν, καὶ οἱ νεανίσκοι ὑμῶν ὁράσεις ὄψονται, καὶ οἱ πρεσβύτεροι ὑμῶν ἐνύπνια ἐνυπνιασθήσονται. καί ιηγε ἐπὶ τοὺς δούλους μου καὶ ἐπὶ τὰς δούλας μου ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις ἐκχεῶ ἀπὸ τοῦ πνεύματός μου, καὶ προφητεύσουσι· καὶ ιθδώσω τέρατα ἐν τῷ οὐρανῷ ἄνω, καὶ σημεῖα ἐπὶ τῆς γῆς κάτω, αἷμα καὶ πῦρ καὶ ἀτμίδα καπνοῦ. ὁ κἥλιος μεταστραφήσεται εἰς σκότος, καὶ ἡ σελήνη εἰς αἷμα, πρὶν ἢ ἐλθεῖν τὴν ἡμέραν Κυρίου τὴν μεγάλην καὶ ἐπιφανῆ. Καὶ καἔσται, Πᾶς ὃς ἂν ἐπικαλέσηται τὸ ὄνομα Κυρίου, σωθήσεται. Ἄνδρες κβἸσραηλῖται, ἀκούσατε τοὺς λόγους τούτους· Ἰησοῦν τὸν Ναζωραῖον, ἄνδρα ἀπὸ τοῦ Θεοῦ ἀποδεδειγμένον εἰς ὑμᾶς δυνάμεσι καὶ τέρασι καὶ σημείοις, οἷς ἐποίησε δι᾽ αὐτοῦ ὁ Θεὸς ἐν μέσῳ ὑμῶν, καθὼς καὶ αὐτοὶ οἴδατε, τοῦτον κγτῇ ὡρισμένῃ βουλῇ καὶ προγνώσει τοῦ Θεοῦ ἔκδοτον λαβόντες διὰ χειρῶν ἀνόμων, προσπήξαντες ἀνείλετε· ὃν κδὁ Θεὸς ἀνέστησε, λύσας τὰς ὠδῖνας τοῦ θανάτου, καθότι οὐκ ἦν δυνατὸν κρατεῖσθαι αὐτὸν ὑπ᾽ αὐτοῦ. Δαβὶδ κεγὰρ λέγει εἰς αὐτὸν, Προωρώμην τὸν Κύριον ἐνώπιόν μου διὰ παντὸς, ὅτι ἐκ δεξιῶν μου ἐστὶν, ἵνα μὴ σαλευθῶ. Διὰ κϛτοῦτο εὐφράνθη ἡ καρδία μου, καὶ ἠγαλλιάσατο ἡ γλῶσσά μου. ἔτι δὲ καὶ ἡ σάρξ μου κατασκηνώσει ἐπ᾽ ἐλπίδι· Ὅτι κζοὐκ ἐγκαταλείψεις τὴν ψυχήν μου εἰς ᾅδου, οὐδὲ δώσεις τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν. Ἐγνώρισάς κημοι ὁδοὺς ζωῆς, πληρώσεις με εὐφροσύνης μετὰ τοῦ προσώπου σου. Ἄνδρες κθἀδελφοὶ, ἐξὸν εἰπεῖν μετὰ παῤῥησίας πρὸς ὑμᾶς περὶ τοῦ πατριάρχου Δαβὶδ, ὅτι καὶ ἐτελεύτησε καὶ ἐτάφη, καὶ τὸ μνῆμα αὐτοῦ ἐστιν ἐν ἡμῖν ἄχρι τῆς ἡμέρας ταύτης. Προφήτης λοὖν ὑπάρχων, καὶ εἰδὼς ὅτι ὅρκῳ ὤμοσεν αὐτῷ ὁ Θεὸς ἐκ καρποῦ τῆς ὀσφύος αὐτοῦ τὸ κατὰ σάρκα ἀναστήσειν τὸν Χριστὸν, καθίσαι ἐπὶ τοῦ θρόνου αὐτοῦ, προϊδὼν λαἐλάλησε περὶ τῆς ἀναστάσεως τοῦ Χριστοῦ, ὅτι οὐ κατελείφθη ἡ ψυχὴ αὐτοῦ εἰς ᾅδου, οὔδε ἡ σὰρξ αὐτοῦ εἶδε διαφθοράν. τοῦτον λβτὸν Ἰησοῦν ἀνέστησεν ὁ Θεὸς, οὗ πάντες ἡμεῖς ἐσμεν μάρτυρες. Τῇ λγδεξιᾷ οὖν τοῦ Θεοῦ ὑψωθεὶς, τήν τε ἐπαγγελίαν τοῦ ἁγίου πνεύματος λαβὼν παρὰ τοῦ πατρὸς, ἐξέχεε τοῦτο ὃ νῦν ὑμεῖς βλέπετε καὶ ἀκούετε. οὐ λδγὰρ Δαβὶδ ἀνέβη εἰς τοὺς οὐρανοὺς, λέγει δὲ αὐτὸς, Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ κυρίῳ μου, κάθου ἐκ δεξιῶν μου, Ἕως λεἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου. Ἀσφαλῶς λϛοὖν γινωσκέτω πᾶς οἶκος Ἰσραὴλ, ὅτι καὶ Κύριον καὶ Χριστὸν αὐτὸν ὁ Θεὸς ἐποίησε, τοῦτον τὸν Ἰησοῦν ὃν ὑμεῖς ἐσταυρώσατε. Ἀκούσαντες λζδὲ κατενύγησαν τῇ καρδίᾳ, εἶπόν τε πρὸς τὸν Πέτρον καὶ τοὺς λοιποὺς ἀποστόλους, Τί ποιήσομεν ἄνδρες ἀδελφοί ; Πέτρος ληδὲ ἔφη πρὸς αὐτοὺς, Μετανοήσατε, καὶ βαπτισθήτω ἕκαστος ὑμῶν ἐπὶ τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν, καὶ λήψεσθε τὴν δωρεὰν τοῦ ἁγίου πνεύματος· ὑμῖν λθγάρ ἐστιν ἡ ἐπαγγελία καὶ τοῖς τέκνοις ὑμῶν, καὶ πᾶσι τοῖς εἰς μακρὰν, ὅσους ἂν προσκαλέσηται Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν. Ἑτέροις μτε λόγοις πλείοσι διεμαρτύρετο καὶ παρεκάλει, λέγων, Σώθητε ἀπὸ τῆς γενεᾶς τῆς σκολιᾶς ταύτης. ¶Οἱ μαμὲν οὖν ἀσμένως ἀποδεξάμενοι τὸν λόγον αὐτοῦ ἐβαπτίσθησαν, καὶ προσετέθησαν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ψυχαὶ ὡσεὶ τρισχίλιαι. ἦσαν μβδὲ προσκαρτεροῦντες τῇ διδαχῇ τῶν ἀποστόλων καὶ τῇ κοινωνίᾳ καὶ τῇ κλάσει τοῦ ἄρτου καὶ ταῖς προσευχαῖς. Ἐγένετο μγδὲ πάσῃ ψυχῇ φόβος· πολλά τε τέρατα καὶ σημεῖα διὰ τῶν ἀποστόλων ἐγίνετο. πάντες μδδὲ οἱ πιστεύοντες ἦσαν ἐπιτοαυτὸ, καὶ εἶχον ἅπαντα κοινὰ, καὶ μετὰ κτήματα καὶ τὰς ὑπάρξεις ἐπίπρασκον, καὶ διεμέριζον αὐτὰ πᾶσι, καθότι ἄν τις χρείαν εἶχε. καθμϛ᾽ ἡμέραν τε προσκαρτεροῦντες ὁμοθυμαδὸν ἐν τῷ ἱερῷ, κλῶντές τε κατ᾽ οἶκον ἄρτον, μετελάμβανον τροφῆς ἐν ἀγαλλιάσει καὶ ἀφελότητι καρδίας, αἰνοῦντες μζτὸν Θεὸν, καὶ ἔχοντες χάριν πρὸς ὅλον τὸν λαόν. Ὁ δὲ Κύριος προσετίθει τοὺς σωζομένους καθ᾽ ἡμέραν τῇ ἐκκλησίᾳ. ¶Ἐπιγατοαυτὸ δὲ Πέτρος καὶ Ἰωάννης ἀνέβαινον εἰς τὸ ἱερὸν, ἐπὶ τὴν ὥραν τῆς προσευχῆς τὴν ἐννάτην· καί βτις ἀνὴρ χωλὸς ἐκ κοιλίας μητρὸς αὑτοῦ ὑπάρχων ἐβαστάζετο, ὃν ἐτίθουν καθ᾽ ἡμέραν πρὸς τὴν θύραν τοῦ ἱεροῦ τὴν λεγομένην Ὡραίαν, τοῦ αἰτεῖν ἐλεημοσύνην παρὰ τῶν εἰσπορευομένων εἰς τὸ ἱερόν· ὃς γἰδὼν Πέτρον καὶ Ἰωάννην μέλλοντας εἰσιέναι εἰς τὸ ἱερὸν, ἠρώτα ἐλεημοσύνην λαβεῖν. Ἀτενίσας δδὲ Πέτρος εἰς αὐτὸν σὺν τῷ Ἰωάννῃ, εἶπε, Βλέψον εἰς ἡμᾶς. Ὁ εδὲ ἐπεῖχεν αὐτοῖς, προσδοκῶν τι παρ᾽ αὐτῶν λαβεῖν. εἶπε ϛδὲ Πέτρος, Ἀργύριον καὶ χρυσίον οὐχ ὑπάρχει μοι· ὃ δὲ ἔχω, τοῦτό σοι δίδωμι· Ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Ναζωραίου ἔγειραι καὶ περιπάτει. Καὶ ζπιάσας αὐτὸν τῆς δεξιᾶς χειρὸς ἤγειρε. παραχρῆμα δὲ ἐστερεώθησαν αὐτοῦ αἱ βάσεις καὶ τὰ σφυρά. καὶ ηἐξαλλόμενος ἔστη, καὶ περιεπάτει, καὶ εἰσῆλθε σὺν αὐτοῖς εἰς τὸ ἱερὸν περιπατῶν καὶ ἁλλόμενος καὶ αἰνῶν τὸν Θεόν. Καὶ θεἶδεν αὐτὸν πᾶς ὁ λαὸς περιπατοῦντα καὶ αἰνοῦντα τὸν Θεόν· ἐπεγίνωσκόν ιτε αὐτὸν ὅτι οὗτος ἦν ὁ πρὸς τὴν ἐλεημοσύνην καθήμενος ἐπὶ τῇ Ὡραίᾳ πύλῃ τοῦ ἱεροῦ, καὶ ἐπλήσθησαν θάμβους καὶ ἐκστάσεως ἐπὶ τῷ συμβεβηκότι αὐτῷ. κρατοῦντος ιαδὲ τοῦ ἰαθέντος χωλοῦ τὸν Πέτρον καὶ Ἰωάννην, συνέδραμε πρὸς αὐτοὺς πᾶς ὁ λαὸς ἐπὶ τῇ στοᾷ τῇ καλουμένῃ Σολομῶντος, ἔκθαμβοι. Ἰδὼν ιβδὲ Πέτρος ἀπεκρίνατο πρὸς τὸν λαὸν, Ἄνδρες Ἰσραηλῖται, τί θαυμάζετε ἐπὶ τούτῳ, ἢ ἡμῖν τί ἀτενίζετε ὡς ἰδίᾳ δυνάμει ἢ εὐσεβείᾳ πεποιηκόσι τοῦ περιπατεῖν αὐτόν ; Ὁ ιγΘεὸς Ἁβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακὼβ, ὁ Θεὸς τῶν πατέρων ἡμῶν ἐδόξασε τὸν παῖδα αὑτοῦ Ἰησοῦν, ὃν ὑμεῖς παρεδώκατε, καὶ ἠρνήσασθε αὐτὸν κατὰ πρόσωπον Πιλάτου, κρίναντος ἐκείνου ἀπολύειν· ὑμεῖς ιδδὲ τὸν ἅγιον καὶ δίκαιον ἠρνήσασθε, καὶ ᾐτήσασθε ἄνδρα φονέα χαρισθῆναι ὑμῖν, τὸν ιεδὲ ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς ἀπεκτείνατε, ὃν ὁ Θεὸς ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν, οὗ ἡμεῖς μάρτυρές ἐσμεν· καὶ ιϛἐπὶ τῇ πίστει τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ, τοῦτον ὃν θεωρεῖτε καὶ οἴδατε, ἐστερέωσε τὸ ὄνομα αὐτοῦ, καὶ ἡ πίστις ἡ δι᾽ αὐτοῦ ἔδωκεν αὐτῷ τὴν ὁλοκληρίαν ταύτην ἀπέναντι πάντων ὑμῶν. Καὶ ιζνῦν ἀδελφοὶ, οἶδα ὅτι κατὰ ἄγνοιαν ἐπράξατε, ὥσπερ καὶ οἱ ἄρχοντες ὑμῶν· ὁ ιηδὲ Θεὸς ἃ προκατήγγειλε διὰ στόματος πάντων τῶν προφητῶν αὑτοῦ παθεῖν τὸν Χριστὸν, ἐπλήρωσεν οὕτω. Μετανοήσατε ιθοὖν καὶ ἐπιστρέψατε, εἰς τὸ ἐξαλειφθῆναι ὑμῶν τὰς ἁμαρτίας, ὅπως κἂν ἔλθωσι καιροὶ ἀναψύξεως ἀπὸ προσώπου τοῦ Κυρίου, καὶ ἀποστείλῃ τὸν προκεκηρυγμένον ὑμῖν Ἰησοῦν Χριστὸν, ὃν καδεῖ οὐρανὸν μὲν δέξασθαι ἄχρι χρόνων ἀποκαταστάσεως πάντων ὧν ἐλάλησεν ὁ Θεὸς διὰ στόματος πάντων ἁγίων αὐτοῦ προφητῶν ἀπ᾽ αἰῶνος. Μωσῆς κβμὲν γὰρ πρὸς τοὺς πατέρας εἶπεν, Ὅτι προφήτην ὑμῖν ἀναστήσει Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν ἐκ τῶν ἀδελφῶν ὑμῶν, ὡς ἐμὲ, αὐτοῦ ἀκούσεσθε κατὰ πάντα ὅσα ἂν λαλήσῃ πρὸς ὑμᾶς. ἔσται κγδὲ, πᾶσα ψυχὴ ἥτις ἂν μὴ ἀκούσῃ τοῦ προφήτου ἐκείνου, ἐξολοθρευθήσεται ἐκ τοῦ λαοῦ. Καὶ κδπάντες δὲ οἱ προφῆται ἀπὸ Σαμουὴλ καὶ τῶν καθεξῆς, ὅσοι ἐλάλησαν, καὶ προκατήγγειλαν τὰς ἡμέρας ταύτας. ὑμεῖς κεἐστε υἱοὶ τῶν προφητῶν, καὶ τῆς διαθήκης ἧς διέθετο ὁ Θεὸς πρὸς τοὺς πατέρας ἡμῶν, λέγων πρὸς Ἁβραὰμ, Καὶ τῷ σπέρματί σου ἐνευλογηθήσονται πᾶσαι αἱ πατριαὶ τῆς γῆς. Ὑμῖν κϛπρῶτον ὁ Θεὸς ἀναστήσας τὸν παῖδα αὑτοῦ Ἰησοῦν, ἀπέστειλεν αὐτὸν εὐλογοῦντα ὑμᾶς ἐν τῷ ἀποστρέφειν ἕκαστον ἀπὸ τῶν πονηριῶν ὑμῶν. ¶Λαλούντων δαδὲ αὐτῶν πρὸς τὸν λαὸν, ἐπέστησαν αὐτοῖς οἱ ἱερεῖς καὶ ὁ στρατηγὸς τοῦ ἱεροῦ καὶ οἱ Σαδδουκαῖοι διαπονούμενοι βδιὰ τὸ διδάσκειν αὐτοὺς τὸν λαὸν, καὶ καταγγέλλειν ἐν τῷ Ἰησοῦ τὴν ἀνάστασιν τὴν ἐκ νεκρῶν· καὶ γἐπέβαλον αὐτοῖς τὰς χεῖρας, καὶ ἔθεντο εἰς τήρησιν εἰς τὴν αὔριον· ἦν γὰρ ἑσπέρα ἤδη. Πολλοὶ δδὲ τῶν ἀκουσάντων τὸν λόγον, ἐπίστευσαν, καὶ ἐγενήθη ὁ ἀριθμὸς τῶν ἀνδρῶν ὡσεὶ χιλιάδες πέντε. ¶Ἐγένετο εδὲ ἐπὶ τὴν αὔριον συναχθῆναι αὐτῶν τοὺς ἄρχοντας καὶ πρεσβυτέρους καὶ γραμματεῖς εἰς Ἱερουσαλὴμ, καὶ ϛἌνναν τὸν ἀρχιερέα καὶ Καϊάφαν καὶ Ἰωάννην καὶ Ἀλέξανδρον, καὶ ὅσοι ἦσαν ἐκ γένους ἀρχιερατικοῦ· καὶ ζστήσαντες αὐτοὺς ἐν τῷ μέσῳ, ἐπυνθάνοντο, Ἐν ποίᾳ δυνάμει ἢ ἐν ποίῳ ὀνόματι ἐποιήσατε τοῦτο ὑμεῖς ; Τότε ηΠέτρος πλησθεὶς πνεύματος ἁγίου εἶπε πρὸς αὐτοὺς, Ἄρχοντες τοῦ λαοῦ, καὶ πρεσβύτεροι τοῦ Ἰσραὴλ, εἰ θἡμεῖς σήμερον ἀνακρινόμεθα ἐπὶ εὐεργεσίᾳ ἀνθρώπου ἀσθενοῦς, ἐν τίνι οὗτος σέσωσται, γνωστὸν ιἔστω πᾶσιν ὑμῖν καὶ παντὶ τῷ λαῷ Ἰσραὴλ, ὅτι ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Ναζωραίου, ὃν ὑμεῖς ἐσταυρώσατε, ὃν ὁ Θεὸς ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν, ἐν τούτῳ οὗτος παρέστηκεν ἐνώπιον ὑμῶν ὑγιής. οὗτός ιαἐστιν ὁ λίθος ὁ ἐξουθενηθεὶς ὑφ᾽ ὑμῶν τῶν οἰκοδομούντων, ὁ γενόμενος εἰς κεφαλὴν γωνίας· καὶ ιβοὐκ ἔστιν ἐν ἄλλῳ οὐδενὶ ἡ σωτηρία· οὔτε γὰρ ὄνομά ἐστιν ἕτερον ὑπὸ τὸν οὐρανὸν τὸ δεδομένον ἐν ἀνθρώποις, ἐν ᾧ δεῖ σωθῆναι ἡμᾶς. Θεωροῦντες ιγδὲ τὴν τοῦ Πέτρου παῤῥησίαν καὶ Ἰωάννου, καὶ καταλαβόμενοι ὅτι ἄνθρωποι ἀγράμματοί εἰσι καὶ ἰδιῶται, ἐθαύμαζον, ἐπεγίνωσκόν τε αὐτοὺς ὅτι σὺν τῷ Ἰησοῦ ἦσαν· τὸν ιδδὲ ἄνθρωπον βλέποντες σὺν αὐτοῖς ἑστῶτα τὸν τεθεραπευμένον, οὐδὲν εἶχον ἀντειπεῖν. Κελεύσαντες ιεδὲ αὐτοὺς ἔξω τοῦ συνεδρίου ἀπελθεῖν, συνέβαλον πρὸς ἀλλήλους, λέγοντεςιϛ, Τί ποιήσομεν τοῖς ἀνθρώποις τούτοις ; ὅτι μὲν γὰρ γνωστὸν σημεῖον γέγονε δι᾽ αὐτῶν, πᾶσι τοῖς κατοικοῦσιν Ἱερουσαλὴμ φανερὸν, καὶ οὐ δυνάμεθα ἀρνήσασθαι· ἀλλιζ᾽ ἵνα μὴ ἐπὶ πλεῖον διανεμηθῇ εἰς τὸν λαὸν, ἀπειλῇ ἀπειλησώμεθα αὐτοῖς μηκέτι λαλεῖν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τούτῳ μηδενὶ ἀνθρώπων. Καὶ ιηκαλέσαντες αὐτοὺς, παρήγγειλαν αὐτοῖς τὸ καθόλου μὴ φθέγγεσθαι μηδὲ διδάσκειν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ Ἰησοῦ. Ὁ ιθδὲ Πέτρος καὶ Ἰωάννης ἀποκριθέντες πρὸς αὐτοὺς εἶπον, Εἰ δίκαιόν ἐστιν ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ, ὑμῶν ἀκούειν μᾶλλον ἢ τοῦ Θεοῦ, κρίνατε· οὐ κδυνάμεθα γὰρ ἡμεῖς ἃ εἴδομεν καὶ ἠκούσαμεν, μὴ λαλεῖν. Οἱ καδὲ προσαπειλησάμενοι ἀπέλυσαν αὐτοὺς, μηδὲν εὑρίσκοντες τὸ, πῶς κολάσωνται αὐτοὺς, διὰ τὸν λαὸν, ὅτι πάντες ἐδόξαζον τὸν Θεὸν ἐπὶ τῷ γεγονότι· ἐτῶν κβγὰρ ἦν πλειόνων τεσσαράκοντα ὁ ἄνθρωπος ἐφ᾽ ὃν ἐγεγόνει τὸ σημεῖον τοῦτο τῆς ἰάσεως. ἀπολυθέντες κγδὲ ἦλθον πρὸς τοὺς ἰδίους, καὶ ἀπήγγειλαν ὅσα πρὸς αὐτοὺς οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι εἶπον. οἱ κδδὲ ἀκούσαντες, ὁμοθυμαδὸν ᾖραν φωνὴν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ εἶπον, Δέσποτα, σὺ ὁ Θεὸς ὁ ποιήσας τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν καὶ τὴν θάλασσαν καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς, ὁ κεδιὰ στόματος Δαβὶδ τοῦ παιδός σου εἰπὼν, Ἱνατί ἐφρύαξαν ἔθνη, καὶ λαοὶ ἐμελέτησαν κενά ; παρέστησαν κϛοἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, καὶ οἱ ἄρχοντες συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατὰ τοῦ Κυρίου καὶ κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ. Συνήχθησαν κζγὰρ ἐπ᾽ ἀληθείας ἐπὶ τὸν ἅγιον παῖδά σου Ἰησοῦν, ὃν ἔχρισας, Ἡρώδης τε καὶ Πόντιος Πιλάτος, σὺν ἔθνεσι καὶ λαοῖς Ἰσραὴλ, ποιῆσαι κηὅσα ἡ χείρ σου καὶ ἡ βουλή σου προώρισε γενέσθαι. Καὶ κθτὰ νῦν Κύριε ἔπιδε ἐπὶ τὰς ἀπειλὰς αὐτῶν, καὶ δὸς τοῖς δούλοις σου, μετὰ παῤῥησίας πάσης λαλεῖν τὸν λόγον σου, ἐν λτῷ τὴν χεῖρά σου ἐκτείνειν σε εἰς ἴασιν, καὶ σημεῖα καὶ τέρατα γίνεσθαι διὰ τοῦ ὀνόματος τοῦ ἁγίου παιδός σου Ἰησοῦ. Καὶ λαδεηθέντων αὐτῶν ἐσαλεύθη ὁ τόπος ἐν ᾧ ἦσαν συνηγμένοι, καὶ ἐπλήσθησαν ἅπαντες πνεύματος ἁγίου, καὶ ἐλάλουν τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ μετὰ παῤῥησίας. ¶Τοῦ λβδὲ πλήθους τῶν πιστευσάντων ἦν ἡ καρδία καὶ ἡ ψυχὴ μία, καὶ οὐδὲ εἷς τι τῶν ὑπαρχόντων αὐτῷ, ἔλεγεν ἴδιον εἶναι, ἀλλ᾽ ἦν αὐτοῖς ἅπαντα κοινά. Καὶ λγμεγάλῃ δυνάμει ἀπεδίδουν τὸ μαρτύριον οἱ ἀπόστολοι τῆς ἀναστάσεως τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ, χάρις τε μεγάλη ἦν ἐπὶ πάντας αὐτούς. Οὐδὲ λδγὰρ ἐνδεής τις ὑπῆρχεν ἐν αὐτοῖς· ὅσοι γὰρ κτήτορες χωρίων ἢ οἰκιῶν ὑπῆρχον, πωλοῦντες ἔφερον τὰς τιμὰς τῶν πιπρασκομένων, καὶ λεἐτίθουν παρὰ τοὺς πόδας τῶν ἀποστόλων· διεδίδοτο δὲ ἑκάστῳ καθότι ἄν τις χρείαν εἶχεν. Ἰωσῆς λϛδὲ ὁ ἐπικληθεὶς Βαρνάβας ὑπὸ τῶν ἀποστόλων, (ὅ ἐστι μεθερμηνευόμενον, υἱὸς παρακλήσεως,) λευΐτης, Κύπριος τῷ γένει, ὑπάρχοντος λζαὐτῷ ἀγροῦ, πωλήσας ἤνεγκε τὸ χρῆμα, καὶ ἔθηκε παρὰ τοὺς πόδας τῶν ἀποστόλων. ¶Ἀνὴρ εαδέ τις Ἀνανίας ὀνόματι, σὺν Σαπφείρῃ τῇ γυναικὶ αὑτοῦ ἐπώλησε κτῆμα, καὶ βἐνοσφίσατο ἀπὸ τῆς τιμῆς, συνειδυίας καὶ τῆς γυναικὸς αὐτοῦ, καὶ ἐνέγκας μέρος τὶ παρὰ τοὺς πόδας τῶν ἀποστόλων ἔθηκεν. Εἶπε γδὲ Πέτρος, Ἀνανία, διατί ἐπλήρωσεν ὁ Σατανᾶς τὴν καρδίαν σου, ψεύσασθαί σε τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον, καὶ νοσφίσασθαι ἀπὸ τῆς τιμῆς τοῦ χωρίου ; οὐχὶ δμένον, σοι ἔμενε, καὶ πραθὲν ἐν τῇ σῇ ἐξουσίᾳ ὑπῆρχε ; τί ὅτι ἔθου ἐν τῇ καρδίᾳ σου τὸ πρᾶγμα τοῦτο ; οὐκ ἐψεύσω ἀνθρώποις, ἀλλὰ τῷ Θεῷ. Ἀκούων εδὲ Ἀνανίας τοὺς λόγους τούτους, πεσὼν ἐξέψυξε· καὶ ἐγένετο φόβος μέγας ἐπὶ πάντας τοὺς ἀκούοντας ταῦτα. Ἀναστάντες ϛδὲ οἱ νεώτεροι συνέστειλαν αὐτὸν καὶ ἐξενέγκαντες ἔθαψαν. Ἐγένετο ζδὲ ὡς ὡρῶν τριῶν διάστημα, καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ μὴ εἰδυῖα τὸ γεγονὸς, εἰσῆλθεν. ἀπεκρίθη ηδὲ αὐτῃ ὁ Πέτρος, Εἰπέ μοι εἰ τοσούτου τὸ χωρίον ἀπέδοσθε. Ἡ δὲ εἶπε, Ναὶ, τοσούτου. Ὁ θδὲ Πέτρος εἶπε πρὸς αὐτὴν, Τί ὅτι συνεφωνήθη ὑμῖν πειράσαι τὸ πνεῦμα Κυρίου ; ἰδοὺ οἱ πόδες τῶν θαψάντων τὸν ἄνδρα σου, ἐπὶ τῇ θύρᾳ, καὶ ἐξοίσουσί σε. Ἔπεσε ιδὲ παραχρῆμα παρὰ τοὺς πόδας αὐτοῦ, καὶ ἐξέψυξεν. Εἰσελθόντες δὲ οἱ νεανίσκοι εὗρον αὐτὴν νεκρὰν, καὶ ἐξενέγκαντες ἔθαψαν πρὸς τὸν ἄνδρα αὐτῆς. καὶ ιαἐγένετο φόβος μέγας ἐφ᾽ ὅλην τὴν ἐκκλησίαν, καὶ ἐπὶ πάντας τοὺς ἀκούοντας ταῦτα. Διὰ ιβδὲ τῶν χειρῶν τῶν ἀποστόλων ἐγένετο ἐγίνετο σημεῖα καὶ τέρατα ἐν τῷ λαῷ πολλά. καὶ ἦσαν ὁμοθυμαδὸν ἅπαντες ἐν τῇ στοᾷ Σολομῶντος. τῶν ιγδὲ λοιπῶν οὐδεὶς ἐτόλμα κολλᾶσθαι αὐτοῖς, ἀλλ᾽ ἐμεγάλυνεν αὐτοὺς ὁ λαός. μᾶλλον ιδδὲ προσετίθεντο πιστεύοντες τῷ Κυρίῳ, πλήθη ἀνδρῶν τε καὶ γυναικῶν· ὥστε ιεκατὰ τὰς πλατείας ἐκφέρειν τοὺς ἀσθενεῖς, καὶ τιθέναι ἐπὶ κλινῶν καὶ κραββάτων, ἵνα ἐρχομένου Πέτρου κᾂν ἡ σκιὰ ἐπισκιάσῃ τινὶ αὐτῶν. συνήρχετο ιϛδὲ καὶ τὸ πλῆθος τῶν πέριξ πόλεων εἰς Ἱερουσαλὴμ, φέροντες ἀσθενεῖς καὶ ὀχλουμένους ὑπὸ πνευμάτων ἀκαθάρτων, οἵτινες ἐθεραπεύοντο ἅπαντες. ¶Ἀναστὰς ιζδὲ ὁ ἀρχιερεὺς καὶ πάντες οἱ σὺν αὐτῷ, ἡ οὖσα αἵρεσις τῶν Σαδδουκαίων, ἐπλήσθησαν ζήλου, καὶ ιηἐπέβαλον τὰς χεῖρας αὑτῶν ἐπὶ τοὺς ἀποστόλους, καὶ ἔθεντο αὐτοὺς ἐν τηρήσει δημοσίᾳ. Ἄγγελος ιθδὲ Κυρίου διὰ τῆς νυκτὸς ἤνοιξε τὰς θύρας τῆς φυλακῆς, ἐξαγαγών τε αὐτοὺς, εἶπε, Πορεύεσθεκ, καὶ σταθέντες λαλεῖτε ἐν τῷ ἱερῷ τῷ λαῷ πάντα τὰ ῥήματα τῆς ζωῆς ταύτης. Ἀκούσαντες καδὲ εἰσῆλθον ὑπὸ τὸν ὄρθρον εἰς τὸ ἱερὸν, καὶ ἐδίδασκον. παραγενόμενος δὲ ὁ ἀρχιερεὺς καὶ οἱ σὺν αὐτῷ, συνεκάλεσαν τὸ συνέδριον καὶ πᾶσαν τὴν γερουσίαν τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ, καὶ ἀπέστειλαν εἰς τὸ δεσμωτήριον, ἀχθῆναι αὐτούς. οἱ κβδὲ ὑπηρέται παραγενόμενοι οὐχ εὗρον αὐτοὺς ἐν τῇ φυλακῇ. ἀναστρέψαντες δὲ ἀπήγγειλαν, λέγοντεςκγ, Ὅτι τὸ μὲν δεσμωτήριον εὕρομεν κεκλεισμένον ἐν πάσῃ ἀσφαλείᾳ, καὶ τοὺς φύλακας ἔξω ἑστῶτας πρὸ τῶν θυρῶν, ἀνοίξαντες δὲ, ἔσω οὐδένα εὕρομεν. Ὡς κδδὲ ἤκουσαν τοὺς λόγους τούτους ὅ, τε ἱερεὺς καὶ ὁ στρατηγὸς τοῦ ἱεροῦ καὶ οἱ ἀρχιερεῖς, διηπόρουν περὶ αὐτῶν, τί ἂν γένοιτο τοῦτο. παραγενόμενος κεδέ τις ἀπήγγειλεν αὐτοῖς λέγων, Ὅτι ἰδοὺ οἱ ἄνδρες οὓς ἔθεσθε ἐν τῇ φυλακῇ, εἰσὶν ἐν τῷ ἱερῷ ἑστῶτες καὶ διδάσκοντες τὸν λαόν. Τότε κϛἀπελθὼν ὁ στρατηγὸς σὺν τοῖς ὑπηρέταις, ἤγαγεν αὐτοὺς οὐ μετὰ βίας· ἐφοβοῦντο γὰρ τὸν λαὸν ἵνα μὴ λιθασθῶσιν. Ἀγαγόντες κζδὲ αὐτοὺς ἔστησαν ἐν τῷ συνεδρίῳ· καὶ ἐπηρώτησεν αὐτοὺς ὁ ἀρχιερεὺς, λέγωνκη, Οὐ παραγγελίᾳ παρηγγείλαμεν ὑμῖν μὴ διδάσκειν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τούτῳ ; καὶ ἰδοὺ πεπληρώκατε τὴν Ἱερουσαλὴμ τῆς διδαχῆς ὑμῶν, καὶ βούλεσθε ἐπαγαγεῖν ἐφ᾽ ἡμᾶς τὸ αἷμα τοῦ ἀνθρώπου τούτου. Ἀποκριθεὶς κθδὲ ὁ Πέτρος καὶ οἱ ἀπόστολοι εἶπον, Πειθαρχεῖν δεῖ Θεῷ μᾶλλον ἢ ἀνθρώποις. ὁ λΘεὸς τῶν πατέρων ἡμῶν ἤγειρεν Ἰησοῦν, ὃν ὑμεῖς διεχειρίσασθε κρεμάσαντες ἐπὶ ξύλου. τοῦτον λαὁ Θεὸς ἀρχηγὸν καὶ σωτῆρα ὕψωσε τῇ δεξιᾷ αὐτοῦ, δοῦναι μετάνοιαν τῷ Ἰσραὴλ, καὶ ἄφεσιν ἁμαρτιῶν. καὶ λβἡμεῖς ἐσμεν αὐτοῦ μάρτυρες τῶν ῥημάτων τούτων, καὶ τὸ πνεῦμα δὲ τὸ ἅγιον ὃ ἔδωκεν ὁ Θεὸς τοῖς πειθαρχοῦσιν αὐτῷ. οἱ λγδὲ ἀκούσαντες διεπρίοντο, καὶ ἐβουλεύοντο ἀνελεῖν αὐτούς. Ἀναστὰς λδδέ τις ἐν τῷ συνεδρίῳ Φαρισαῖος, ὀνόματι Γαμαλιὴλ, νομοδιδάσκαλος τίμιος παντὶ τῷ λαῷ, ἐκέλευσεν ἔξω βραχύ τι τοὺς ἀποστόλους ποιῆσαι· εἶπέ λετε πρὸς αὐτοὺς, Ἄνδρες Ἰσραηλῖται, προσέχετε ἑαυτοῖς ἐπὶ τοῖς ἀνθρώποις τούτοις, τί μέλλετε πράσσειν. πρὸ λϛγὰρ τούτων τῶν ἡμερῶν ἀνέστη Θευδᾶς, λέγων εἶναί τινα ἑαυτὸν, ᾧ προσεκολλήθη ἀριθμὸς ἀνδρῶν ὡσεὶ τετρακοσίων· ὃς ἀνῃρέθη, καὶ πάντες ὅσοι ἐπείθοντο αὐτῷ, διελύθησαν, καὶ ἐγένοντο εἰς οὐδέν. μετὰ λζτοῦτον ἀνέστη Ἰούδας ὁ Γαλιλαῖος ἐν ταῖς ἡμέραις τῆς ἀπογραφῆς, καὶ ἀπέστησε λαὸν ἱκανὸν ὀπίσω αὑτοῦ· κᾀκεῖνος ἀπώλετο, καὶ πάντες ὅσοι ἐπείθοντο αὐτῷ, διεσκορπίσθησαν. καὶ λητὰ νῦν λέγω ὑμῖν, ἀπόστητε ἀπὸ τῶν ἀνθρώπων τούτων, καὶ ἐάσατε αὐτοὺς, ὅτι ἐὰν ᾖ ἐξ ἀνθρώπων ἡ βουλὴ αὕτη ἢ τὸ ἔργον τοῦτο, καταλυθήσεται· εἰ λθδὲ ἐκ Θεοῦ ἐστιν, οὐ δύνασθε καταλῦσαι αὐτὸ, μήποτε καὶ θεομάχοι εὑρεθῆτε. Ἐπείσθησαν δὲ αὐτῷ, καὶ μπροσκαλεσάμενοι τοὺς ἀποστόλους, δείραντες παρήγγειλαν μὴ λαλεῖν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ Ἰησοῦ, καὶ ἀπέλυσαν αὐτούς. οἱ μαμὲν οὖν ἐπορεύοντο χαίροντες ἀπὸ προσώπου τοῦ συνεδρίου, ὅτι ὑπὲρ τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ κατηξιώθησαν ἀτιμασθῆναι· πᾶσάν μβτε ἡμέραν ἐν τῷ ἱερῷ καὶ κατ᾽ οἶκον οὐκ ἐπαύοντο διδάσκοντες καὶ εὐαγγελιζόμενοι Ἰησοῦν τὸν Χριστόν. ¶Ἐν ϛαδὲ ταῖς ἡμέραις ταύταις πληθυνόντων τῶν μαθητῶν, ἐγένετο γογγυσμὸς τῶν ἑλληνιστῶν πρὸς τοὺς Ἑβραίους, ὅτι παρεθεωροῦντο ἐν τῇ διακονίᾳ τῇ καθημερινῇ αἱ χῆραι αὐτῶν. Προσκαλεσάμενοι βδὲ οἱ δώδεκα τὸ πλῆθος τῶν μαθητῶν, εἶπον, Οὐκ ἀρεστόν ἐστιν ἡμᾶς καταλείψαντας τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ, διακονεῖν τραπέζαις. ἐπισκέψασθε γοὖν, ἀδελφοὶ, ἄνδρας ἐξ ὑμῶν μαρτυρουμένους ἑπτὰ, πλήρεις πνεύματος ἁγίου καὶ σοφίας, οὓς καταστήσομεν ἐπὶ τῆς χρείας ταύτης· ἡμεῖς δδὲ τῇ προσευχῇ καὶ τῇ διακονίᾳ τοῦ λόγου προσκαρτερήσομεν. Καὶ εἤρεσεν ὁ λόγος ἐνώπιον παντὸς τοῦ πλήθους. καὶ ἐξελέξαντο Στέφανον, ἄνδρα πλήρη πίστεως καὶ πνεύματος ἁγίου, καὶ Φίλιππον καὶ Πρόχορον καὶ Νικάνορα καὶ Τίμωνα καὶ Παρμενᾶν καὶ Νικόλαον προσήλυτον Ἀντιοχέα, οὓς ϛἔστησαν ἐνώπιον τῶν ἀποστόλων· καὶ προσευξάμενοι ἐπέθηκαν αὐτοῖς τὰς χεῖρας. Καὶ ζὁ λόγος τοῦ Θεοῦ ηὔξανε, καὶ ἐπληθύνετο ὁ ἀριθμὸς τῶν μαθητῶν ἐν Ἱερουσαλὴμ σφόδρα, πολύς τε ὄχλος τῶν ἱερέων ὑπήκουον τῇ πίστει. ¶Στέφανος ηδὲ πλήρης πίστεως καὶ δυνάμεως ἐποίει τέρατα καὶ σημεῖα μεγάλα ἐν τῷ λαῷ. ἀνέστησαν θδέ τινες τῶν ἐκ τῆς συναγωγῆς τῆς λεγομένης Λιβερτίνων, καὶ Κυρηναίων, καὶ Ἀλεξανδρέων, καὶ τῶν ἀπὸ Κιλικίας καὶ Ἀσίας, συζητοῦντες τῷ Στεφάνῳ· καὶ ιοὐκ ἴσχυον ἀντιστῆναι τῇ σοφίᾳ καὶ τῷ πνεύματι ᾧ ἐλάλει. τότε ιαὑπέβαλον ἄνδρας λέγοντας, Ὅτι ἀκηκόαμεν αὐτοῦ λαλοῦντος ῥήματα βλάσφημα εἰς Μωσῆν καὶ τὸν Θεόν. Συνεκίνησάν ιβτε τὸν λαὸν καὶ τοὺς πρεσβυτέρους καὶ τοὺς γραμματεῖς, καὶ ἐπιστάντες συνήρπασαν αὐτὸν, καὶ ἤγαγον εἰς τὸ συνέδριον, ἔστησάν ιγτε μάρτυρας ψευδεῖς λέγοντας, Ὁ ἄνθρωπος οὗτος οὐ παύεται ῥήματα βλάσφημα λαλῶν κατὰ τοῦ τόπου τοῦ ἁγίου τούτου καὶ τοῦ νόμου· ἀκηκόαμεν ιδγὰρ αὐτοῦ λέγοντος, ὅτι Ἰησοῦς ὁ Ναζωραῖος οὗτος καταλύσει τὸν τόπον τοῦτον, καὶ ἀλλάξει τὰ ἔθη ἃ παρέδωκεν ἡμῖν Μωϋσῆς. Καὶ ιεἀτενίσαντες εἰς αὐτὸν ἅπαντες οἱ καθεζόμενοι ἐν τῷ συνεδρίῳ, εἶδον τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ὡσεὶ πρόσωπον ἀγγέλου. ¶Εἶπε ζαδὲ ὁ ἀρχιερεὺς, Εἰ ἄρα ταῦτα οὕτως ἔχει ; Ὁ βδὲ ἔφη, Ἄνδρες ἀδελφοὶ καὶ πατέρες, ἀκούσατε· Ὁ Θεὸς τῆς δόξης ὤφθη τῷ πατρὶ ἡμῶν Ἁβραὰμ ὄντι ἐν τῇ Μεσοποταμίᾳ, πρὶν ἢ κατοικῆσαι αὐτὸν ἐν Χαῤῥὰν, καὶ γεἶπε πρὸς αὐτὸν, Ἔξελθε ἐκ τῆς γῆς σου καὶ ἐκ τῆς συγγενείας σου, καὶ δεῦρο εἰς γῆν ἣν ἄν σοι δείξω. Τότε δἐξελθὼν ἐκ γῆς Χαλδαίων, κατῴκησεν ἐν Χαῤῥάν. Κᾀκεῖθεν, μετὰ τὸ ἀποθανεῖν τὸν πατέρα αὐτοῦ, μετῴκισεν αὐτὸν εἰς τὴν γῆν ταύτην εἰς ἣν ὑμεῖς νῦν κατοικεῖτε. καὶ εοὐκ ἔδωκεν αὐτῷ κληρονομίαν ἐν αὐτῇ, οὐδὲ βῆμα ποδός· καὶ ἐπηγγείλατο αὐτῷ δοῦναι εἰς κατάσχεσιν αὐτὴν, καὶ τῷ σπέρματι αὐτοῦ μετ᾽ αὐτὸν, οὐκ ὄντος αὐτῷ τέκνου. ἐλάλησε ϛδὲ οὕτως ὁ Θεὸς, Ὅτι ἔσται τὸ σπέρμα αὐτοῦ πάροικον ἐν γῇ ἀλλοτρίᾳ, καὶ δουλώσουσιν αὐτὸ καὶ κακώσουσιν ἔτη τετρακόσια, καὶ ζτὸ ἔθνος ᾧ ἐὰν δουλεύσωσι, κρινῶ ἐγὼ, εἶπεν ὁ Θεός. καὶ μετὰ ταῦτα ἐξελεύσονται καὶ λατρεύσουσί μοι ἐν τῷ τόπῳ τούτῳ. Καὶ ηἔδωκεν αὐτῷ διαθήκην περιτομῆς, καὶ οὕτως ἐγέννησε τὸν Ἰσαὰκ, καὶ περιέτεμεν αὐτὸν τῇ ἡμέρᾳ τῇ ὀγδόῃ· καὶ ὁ Ἰσαὰκ τὸν Ἰακὼβ, καὶ ὁ Ἰακὼβ τοὺς δώδεκα πατριάρχας. Καὶ θοἱ πατριάρχαι ζηλώσαντες τὸν Ἰωσὴφ ἀπέδοντο εἰς Αἴγυπτον· καὶ ἦν ὁ Θεὸς μετ᾽ αὐτοῦ, καὶ ιἐξείλετο αὐτὸν ἐκ πασῶν τῶν θλίψεων αὐτοῦ, καὶ ἔδωκεν αὐτῷ χάριν καὶ σοφίαν ἐναντίον Φαραὼ βασιλέως Αἰγύπτου, καὶ κατέστησεν αὐτὸν ἡγούμενον ἐπ᾽ Αἴγυπτον καὶ ὅλον τὸν οἶκον αὑτοῦ. Ἦλθε ιαδὲ λιμὸς ἐφ᾽ ὅλην τὴν γῆν Αἰγύπτου καὶ Χαναὰν, καὶ θλίψις μεγάλη, καὶ οὐχ εὕρισκον χορτάσματα οἱ πατέρες ἡμῶν. Ἀκούσας ιβδὲ Ἰακὼβ ὄντα σῖτα ἐν Αἰγύπτῳ, ἐξαπέστειλε τοὺς πατέρας ἡμῶν πρῶτον, καὶ ιγἐν τῷ δευτέρῳ ἀνεγνωρίσθη Ἰωσὴφ τοῖς ἀδελφοῖς αὑτοῦ, καὶ φανερὸν ἐγένετο τῷ Φαραὼ τὸ γένος τοῦ Ἰωσήφ. Ἀποστείλας ιδδὲ Ἰωσὴφ μετεκαλέσατο τὸν πατέρα αὑτοῦ Ἰακὼβ, καὶ πᾶσαν τὴν συγγένειαν αὑτοῦ ἐν ψυχαῖς ἑβδομήκοντα πέντε. κατέβη ιεδὲ Ἰακὼβ εἰς Αἴγυπτον, καὶ ἐτελεύτησεν αὐτὸς καὶ οἱ πατέρες ἡμῶν. Καὶ ιϛμετετέθησαν εἰς Συχὲμ, Σιχὲμ καὶ ἐτέθησαν ἐν τῷ μνήματι ὃ ὠνήσατο Ἁβραὰμ τιμῆς ἀργυρίου παρὰ τῶν υἱῶν Ἐμμὸρ Ἑμὸρ τοῦ Συχέμ. Σιχέμ. ¶Καθὼς ιζδὲ ἤγγιζεν ὁ χρόνος τῆς ἐπαγγελίας ἧς ὤμοσεν ὁ Θεὸς τῷ Ἁβραὰμ, ηὔξησεν ὁ λαὸς καὶ ἐπληθύνθη ἐν Αἰγύπτῳ, ἄχρις ιηοὗ ἀνέστη βασιλεὺς ἕτερος, ὃς οὐκ ᾔδει τὸν Ἰωσήφ· οὗτος ιθκατασοφισάμενος τὸ γένος ἡμῶν, ἐκάκωσε τοὺς πατέρας ἡμῶν, τοῦ ποιεῖν ἔκθετα τὰ βρέφη αὑτῶν, εἰς τὸ μὴ ζωογονεῖσθαι. ¶Ἐν κᾧ καιρῷ ἐγεννήθη Μωσῆς, καὶ ἦν ἀστεῖος τῷ Θεῷ, ὃς ἀνετράφη μῆνας τρεῖς ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ. ἐκτεθέντα καδὲ αὐτὸν ἀνείλετο αὐτὸν ἡ θυγάτηρ Φαραὼ, καὶ ἀνεθρέψατο αὐτὸν ἑαυτῇ εἰς υἱόν. καὶ κβἐπαιδεύθη Μωσῆς πάσῃ σοφίᾳ Αἰγυπτίων· ἦν δὲ δυνατὸς ἐν λόγοις καὶ ἐν ἔργοις. ὡς κγδὲ ἐπληροῦτο αὐτῷ τεσσαρακονταετὴς χρόνος, ἀνέβη ἐπὶ τὴν καρδίαν αὐτοῦ, ἐπισκέψασθαι τοὺς ἀδελφοὺς αὑτοῦ τοὺς υἱοὺς Ἰσραήλ. Καὶ κδἰδών τινα ἀδικούμενον, ἠμύνατο, καὶ ἐποίησεν ἐκδίκησιν τῷ καταπονουμένῳ, πατάξας τὸν Αἰγύπτιον· ἐνόμιζε κεδὲ συνιέναι τοὺς ἀδελφοὺς αὑτοῦ, ὅτι ὁ Θεὸς διὰ χειρὸς αὐτοῦ δίδωσιν αὐτοῖς σωτηρίαν. οἱ δὲ οὐ συνῆκαν. Τῇ κϛτε δὲ ἐπιούσῃ ἡμέρᾳ ὤφθη αὐτοῖς μαχομένοις, καὶ συνήλασεν αὐτοὺς εἰς εἰρήνην, εἰπὼν, Ἄνδρες, ἀδελφοί ἐστε ὑμεῖς· ἱνατί ἀδικεῖτε ἀλλήλους ; Ὁ κζδὲ ἀδικῶν τὸν πλησίον, ἀπώσατο αὐτὸν, εἰπὼν, Τίς σε κατέστησεν ἄρχοντα καὶ δικαστὴν ἐφ᾽ ἡμᾶς ; μὴ κηἀνελεῖν με σὺ θέλεις, ὃν τρόπον ἀνεῖλες χθὲς τὸν Αἰγύπτιον ; Ἔφυγε κθδὲ Μωσῆς ἐν τῷ λόγῳ τούτῳ, καὶ ἐγένετο πάροικος ἐν γῇ Μαδιὰμ, οὗ ἐγέννησεν υἱοὺς δύο. Καὶ λπληρωθέντων ἐτῶν τεσσαράκοντα, ὤφθη αὐτῷ ἐν τῇ ἐρήμῳ τοῦ ὄρους Σινᾶ ἄγγελος Κυρίου ἐν φλογὶ πυρὸς βάτου. Ὁ λαδὲ Μωσῆς ἰδὼν ἐθαύμασε τὸ ὅραμα. προσερχομένου δὲ αὐτοῦ κατανοῆσαι, ἐγένετο φωνὴ Κυρίου πρὸς αὐτὸν, Ἐγὼ λβὁ Θεὸς τῶν πατέρων σου, ὁ Θεὸς Ἁβραὰμ καὶ ὁ Θεὸς Ἰσαὰκ καὶ ὁ Θεὸς Ἰακώβ. Ἔντρομος δὲ γενόμενος Μωσῆς οὐκ ἐτόλμα κατανοῆσαι. εἶπε λγδὲ αὐτῷ ὁ Κύριος, Λῦσον τὸ ὑπόδημα τῶν ποδῶν σου· ὁ γὰρ τόπος ἐν ᾧ ἕστηκας, γῆ ἁγία ἐστίν. ἰδὼν λδεἶδον τὴν κάκωσιν τοῦ λαοῦ μου τοῦ ἐν Αἰγύπτῳ, καὶ τοῦ στεναγμοῦ αὐτῶν ἤκουσα, καὶ κατέβην ἐξελέσθαι αὐτούς. καὶ νῦν δεῦρο, ἀποστελῶ σε εἰς Αἴγυπτον. τοῦτον λετὸν Μωϋσῆν ὃν ἠρνήσαντο, εἰπόντες, Τίς σε κατέστησεν ἄρχοντα καὶ δικαστήν ; τοῦτον ὁ Θεὸς ἄρχοντα καὶ λυτρωτὴν ἀπέστειλεν ἐν χειρὶ ἀγγέλου τοῦ ὀφθέντος αὐτῷ ἐν τῇ βάτῳ· οὗτος λϛἐξήγαγεν αὐτοὺς, ποιήσας τέρατα καὶ σημεῖα ἐν γῇ Αἰγύπτου καὶ ἐν ἐρυθρᾷ θαλάσσῃ, καὶ ἐν τῇ ἐρήμῳ ἔτη τεσσαράκοντα· οὗτός λζἐστιν ὁ Μωϋσῆς ὁ εἰπὼν τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ, Προφήτην ὑμῖν ἀναστήσει Κύριος ὁ Θεὸς ὑμῶν ἐκ τῶν ἀδελφῶν ὑμῶν ὡς ἐμὲ, αὐτοῦ ἀκούσεσθε. Οὗτός ληἐστιν ὁ γενόμενος ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ ἐν τῇ ἐρήμῳ, μετὰ τοῦ ἀγγέλου τοῦ λαλοῦντος αὐτῷ ἐν τῷ ὄρει Σινᾶ, καὶ τῶν πατέρων ἡμῶν, ὃς ἐδέξατο λόγια ζῶντα δοῦναι ἡμῖν, ᾧ λθοὐκ ἠθέλησαν ὑπήκοοι γενέσθαι οἱ πατέρες ἡμῶν, ἀλλ᾽ ἀπώσαντο, καὶ ἐστράφησαν ταῖς καρδίαις αὑτῶν εἰς Αἴγυπτον, εἰπόντες μτῷ Ἀαρὼν, Ποίησον ἡμῖν Θεοὺς οἳ προπορεύσονται ἡμῶν. ὁ γὰρ Μωσῆς οὗτος ὃς ἐξήγαγεν ἡμᾶς ἐκ γῆς Αἰγύπτου, οὐκ οἴδαμεν τί γέγονεν αὐτῷ. Καὶ μαἐμοσχοποίησαν ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, καὶ ἀνήγαγον θυσίαν τῷ εἰδώλῳ, καὶ εὐφραίνοντο ἐν τοῖς ἔργοις τῶν χειρῶν αὑτῶν. Ἔστρεψε μβδὲ ὁ Θεὸς, καὶ παρέδωκεν αὐτοὺς λατρεύειν τῇ στρατιᾷ τοῦ οὐρανοῦ, καθὼς γέγραπται ἐν βίβλῳ τῶν προφητῶν, Μὴ σφάγια καὶ θυσίας προσηνέγκατέ μοι ἔτη τεσσαράκοντα ἐν τῇ ἐρήμῳ οἶκος Ἰσραήλ ; καὶ μγἀνελάβετε τὴν σκηνὴν τοῦ Μολὸχ, καὶ τὸ ἄστρον τοῦ Θεοῦ ὑμῶν Ῥεμφὰν, τοὺς τύπους οὓς ἐποιήσατε προσκυνεῖν αὐτοῖς· Καὶ μετοικιῶ ὑμᾶς ἐπέκεινα Βαβυλῶνος. Ἡ μδσκηνὴ τοῦ μαρτυρίου ἦν ἐν τοῖς πατράσιν ἡμῶν ἐν τῇ ἐρήμῳ, καθὼς διετάξατο ὁ λαλῶν τῷ Μωσῇ, ποιῆσαι αὐτὴν κατὰ τὸν τύπον ὃν ἑωράκει, ἣν μεκαὶ εἰσήγαγον διαδεξάμενοι οἱ πατέρες ἡμῶν μετὰ Ἰησοῦ ἐν τῇ κατασχέσει τῶν ἐθνῶν, ὧν ἔξωσεν ὁ Θεὸς ἀπὸ προσώπου τῶν πατέρων ἡμῶν, ἕως τῶν ἡμερῶν Δαβὶδ, ὃς μϛεὗρε χάριν ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ, καὶ ᾐτήσατο εὑρεῖν σκήνωμα τῷ Θεῷ Ἰακώβ. Σολομῶν μζδὲ ᾠκοδόμησεν αὐτῷ οἶκον. ἀλλμη᾽ οὐχ ὁ ὕψιστος ἐν χειροποιήτοις ναοῖς κατοικεῖ, καθὼς ὁ προφήτης λέγει, Ὁ μθοὐρανός μοι θρόνος, ἡ δὲ γῆ ὑποπόδιον τῶν ποδῶν μου. ποῖον οἶκον οἰκοδομήσετέ μοι ; λέγει Κύριος· ἢ τίς τόπος τῆς καταπαύσεώς μου ; οὐχὶ νἡ χείρ μου ἐποίησε ταῦτα πάντα ; Σκληροτράχηλοινα, καὶ ἀπερίτμητοι τῇ καρδίᾳ καὶ τοῖς ὠσὶν, ὑμεῖς ἀεὶ τῷ πνεύματι τῷ ἁγίῳ ἀντιπίπτετε, ὡς οἱ πατέρες ὑμῶν καὶ ὑμεῖς. τίνα νβτῶν προφητῶν οὐκ ἐδίωξαν οἱ πατέρες ὑμῶν ; καὶ ἀπέκτειναν τοὺς προκαταγγείλαντας περὶ τῆς ἐλεύσεως τοῦ δικαίου οὗ νῦν ὑμεῖς προδόται καὶ φονεῖς γεγένησθε, οἵτινες νγἐλάβετε τὸν νόμον εἰς διαταγὰς ἀγγέλων, καὶ οὐκ ἐφυλάξατε. Ἀκούοντες νδδὲ ταῦτα, διεπρίοντο ταῖς καρδίαις αὑτῶν, καὶ ἔβρυχον τοὺς ὀδόντας ἐπ᾽ αὐτόν. Ὑπάρχων νεδὲ πλήρης πνεύματος ἁγίου, ἀτενίσας εἰς τὸν οὐρανὸν, εἶδε δόξαν Θεοῦ, καὶ Ἰησοῦν ἑστῶτα ἐκ δεξιῶν τοῦ Θεοῦ, καὶ νϛεἶπεν, Ἰδοὺ θεωρῶ τοὺς οὐρανοὺς ἀνεῳγμένους, καὶ τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἐκ δεξιῶν ἑστῶτα τοῦ Θεοῦ. Κράξαντες νζδὲ φωνῇ μεγάλῃ, συνέσχον τὰ ὦτα αὑτῶν, καὶ ὥρμησαν ὁμοθυμαδὸν ἐπ᾽ αὐτόν· καὶ νηἐκβαλόντες ἔξω τῆς πόλεως, ἐλιθοβόλουν. καὶ οἱ μάρτυρες ἀπέθεντο τὰ ἱμάτια αὑτῶν παρὰ τοὺς πόδας νεανίου καλουμένου Σαύλου, καὶ νθἐλιθοβόλουν τὸν Στέφανον, ἐπικαλούμενον καὶ λέγοντα, Κύριε Ἰησοῦ, δέξαι τὸ πνεῦμά μου. Θεὶς ξδὲ τὰ γόνατα, ἔκραξε φωνῇ μεγάλῃ, Κύριε, μὴ στήσῃς αὐτοῖς τὴν ἁμαρτίαν ταύτην. Καὶ τοῦτο εἰπὼν ἐκοιμήθη. ¶Σαῦλος ηαδὲ ἦν συνευδοκῶν τῇ ἀναιρέσει αὐτοῦ. ἐγένετο δὲ ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ διωγμὸς μέγας ἐπὶ τὴν ἐκκλησίαν τὴν ἐν Ἱεροσολύμοις, πάντες τὲ διεσπάρησαν κατὰ τὰς χώρας τῆς Ἰουδαίας καὶ Σαμαρείας, πλὴν τῶν ἀποστόλων. ¶Συνεκόμισαν βδὲ τὸν Στέφανον ἄνδρες εὐλαβεῖς, καὶ ἐποίησαντο κοπετὸν μέγαν ἐπ᾽ αὐτῷ. ¶Σαῦλος γδὲ ἐλυμαίνετο τὴν ἐκκλησίαν, κατὰ τοὺς οἴκους εἰσπορευόμενος, σύρων τε ἄνδρας καὶ γυναῖκας παρεδίδου εἰς φυλακήν. οἱ δμὲν οὖν διασπαρέντες διῆλθον εὐαγγελιζόμενοι τὸν λόγον. Φίλιππος εδὲ κατελθὼν εἰς πόλιν τῆς Σαμαρείας, ἐκήρυσσεν αὐτοῖς τὸν Χριστόν. προσεῖχόν ϛτε οἱ ὄχλοι τοῖς λεγομένοις ὑπὸ τοῦ Φιλίππου ὁμοθυμαδὸν, ἐν τῷ ἀκούειν αὐτοὺς καὶ βλέπειν τὰ σημεῖα ἃ ἐποίει. πολλῶν ζγὰρ τῶν ἐχόντων πνεύματα ἀκάθαρτα, βοῶντα μεγάλῃ φωνῇ, ἐξήρχετο· πολλοὶ δὲ παραλελυμένοι καὶ χωλοὶ ἐθεραπεύθησαν. καὶ ηἐγένετο χαρὰ μεγάλη ἐν τῇ πόλει ἐκείνῃ. ¶Ἀνὴρ θδέ τις ὀνόματι Σίμων προϋπῆρχεν ἐν τῇ πόλει μαγεύων καὶ ἐξιστῶν τὸ ἔθνος τῆς Σαμαρείας, λέγων εἶναί τινα ἑαυτὸν μέγαν, ᾧ ιπροσεῖχον πάντες ἀπὸ μικροῦ ἕως μεγάλου, λέγοντες, Οὗτός ἐστιν ἡ δύναμις τοῦ Θεοῦ ἡ μεγάλη. Προσεῖχον ιαδὲ αὐτῷ, διὰ τὸ ἱκανῷ χρόνῳ ταῖς μαγείαις ἐξεστακέναι αὐτούς. Ὅτε ιβδὲ ἐπίστευσαν τῷ Φιλίππῳ εὐαγγελιζομένῳ τὰ περὶ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ καὶ τοῦ ὀνόματος τοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ, ἐβαπτίζοντο ἄνδρες τὲ καὶ γυναῖκες. Ὁ ιγδὲ Σίμων καὶ αὐτὸς ἐπίστευσε, καὶ βαπτισθεὶς, ἦν προσκαρτερῶν τῷ Φιλίππῳ, θεωρῶν τε σημεῖα, καὶ δυνάμεις μεγάλας γινομένας, δυνάμεις καὶ σημεῖα γινομένα ἐξίστατο. Ἀκούσαντες ιδδὲ οἱ ἐν Ἱεροσολύμοις ἀπόστολοι ὅτι δέδεκται ἡ Σαμάρεια τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ, ἀπέστειλαν πρὸς αὐτοὺς τὸν Πέτρον καὶ Ἰωάννην, οἵτινες ιεκαταβάντες προσηύξαντο περὶ αὐτῶν, ὅπως λάβωσι πνεῦμα ἅγιον· οὔπω ιϛγὰρ ἦν ἐπ᾽ οὐδενὶ αὐτῶν ἐπιπεπτωκὸς, μόνον δὲ βεβαπτισμένοι ὑπῆρχον εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ. τότε ιζἐπετίθουν τὰς χεῖρας ἐπ᾽ αὐτοὺς, καὶ ἐλάμβανον πνεῦμα ἅγιον. ¶Θεασάμενος ιηδὲ ὁ Σίμων ὅτι διὰ τῆς ἐπιθέσεως τῶν χειρῶν τῶν ἀποστόλων δίδοται τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον, προσήνεγκεν αὐτοῖς χρήματα, λέγωνιθ, Δότε κᾀμοὶ τὴν ἐξουσίαν ταύτην, ἵνα ᾧ ἂν ἐὰν ἐπιθῶ τὰς χεῖρας, λαμβάνῃ πνεῦμα ἅγιον. Πέτρος κδὲ εἶπε πρὸς αὐτὸν, Τὸ ἀργύριόν σου σύν σοι εἴη εἰς ἀπώλειαν, ὅτι τὴν δωρεὰν τοῦ Θεοῦ ἐνόμισας διὰ χρημάτων κτᾶσθαι. οὐκ καἔστι σοι μερὶς οὐδὲ κλῆρος ἐν τῷ λόγῳ τούτῳ· ἡ γὰρ καρδία σου οὐκ ἔστιν εὐθεῖα ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ. μετανόησον κβοὖν ἀπὸ τῆς κακίας σου ταύτης, καὶ δεήθητι τοῦ Θεοῦ, εἰ ἄρα ἀφεθήσεταί σοι ἡ ἐπίνοια τῆς καρδίας σου· εἰς κγγὰρ χολὴν πικρίας καὶ σύνδεσμον ἀδικίας ὁρῶ σε ὄντα. Ἀποκριθεὶς κδδὲ ὁ Σίμων εἶπε, Δεήθητε ὑμεῖς ὑπὲρ ἐμοῦ πρὸς τὸν Κύριον, ὅπως μηδὲν ἐπέλθῃ ἐπ᾽ ἐμὲ ὧν εἰρήκατε. Οἱ κεμὲν οὖν διαμαρτυράμενοι καὶ λαλήσαντες τὸν λόγον τοῦ Κυρίου, ὑπέστρεψαν εἰς Ἱερουσαλὴμ, πολλάς τε κώμας τῶν Σαμαρειτῶν εὐηγγελίσαντο. ¶Ἄγγελος κϛδὲ Κυρίου ἐλάλησε πρὸς Φίλιππον, λέγων, Ἀνάστηθι καὶ πορεύου κατὰ μεσημβρίαν, ἐπὶ τὴν ὁδὸν τὴν καταβαίνουσαν ἀπὸ Ἱερουσαλὴμ εἰς Γάζαν· αὕτη ἐστὶν ἔρημος. Καὶ κζἀναστὰς ἐπορεύθη· καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ Αἰθίοψ εὐνοῦχος, δυνάστης Κανδάκης τῆς βασιλίσσης Αἰθιόπων, ὃς ἦν ἐπὶ πάσης τῆς γάζης αὐτῆς, ὃς ἐληλύθει προσκυνήσων εἰς Ἱερουσαλὴμ, ἦν κητε ὑποστρέφων, καὶ καθήμενος ἐπὶ τοῦ ἅρματος αὑτοῦ, καὶ ἀνεγίνωσκε τὸν προφήτην Ἡσαΐαν. εἶπε κθδὲ τὸ πνεῦμα τῷ Φιλίππῳ, Πρόσελθε καὶ κολλήθητι τῷ ἅρματι τούτῳ. Προσδραμὼν λδὲ ὁ Φίλιππος ἤκουσεν αὐτοῦ ἀναγινώσκοντος τὸν προφήτην Ἡσαΐαν, καὶ εἶπεν, Ἆρά γε γινώσκεις ἃ ἀναγινώσκεις ; Ὁ λαδὲ εἶπε, Πῶς γὰρ ἂν δυναίμην, ἐὰν μή τις ὁδηγήσῃ με ; Παρεκάλεσέ τε τὸν Φίλιππον, ἀναβάντα καθίσαι σὺν αὐτῷ. ἡ λβδὲ περιοχὴ τῆς γραφῆς ἣν ἀνεγίνωσκεν, ἦν αὕτη, Ὡς πρόβατον ἐπὶ σφαγὴν ἤχθη, καὶ ὡς ἀμνὸς ἐναντίον τοῦ κείροντος αὐτὸν ἄφωνος, οὕτως οὐκ ἀνοίγει τὸ στόμα αὑτοῦ. ἐν λγτῇ ταπεινώσει αὐτοῦ ἡ κρίσις αὐτοῦ ἤρθη· τὴν δὲ γενεὰν αὐτοῦ τίς διηγήσεται ; ὅτι αἴρεται ἀπὸ τῆς γῆς ἡ ζωὴ αὐτοῦ. Ἀποκριθεὶς λδδὲ ὁ εὐνοῦχος τῷ Φιλίππῳ, εἶπε, Δέομαί σου, περὶ τίνος ὁ προφήτης λέγει τοῦτο ; περὶ ἑαυτοῦ, ἢ περὶ ἑτέρου τινός ; Ἀνοίξας λεδὲ ὁ Φίλιππος τὸ στόμα αὑτοῦ, καὶ ἀρξάμενος ἀπὸ τῆς γραφῆς ταύτης, εὐηγγελίσατο αὐτῷ τὸν Ἰησοῦν. ὡς λϛδὲ ἐπορεύοντο κατὰ τὴν ὁδὸν, ἦλθον ἐπί τι ὕδωρ· καί φησιν ὁ εὐνοῦχος, Ἰδοὺ ὕδωρ· τί κωλύει με βαπτισθῆναι ; Εἶπε λζδὲ ὁ Φίλιππος, Εἰ πιστεύεις ἐξ ὅλης τῆς καρδίας, ἔξεστιν. Ἀποκριθεὶς δὲ εἶπε, Πιστεύω τὸν ὑιὸν τοῦ Θεοῦ εἶναι τὸν Ἰησοῦν Χριστόν. Καὶ ληἐκέλευσε στῆναι τὸ ἅρμα, καὶ κατέβησαν ἀμφότεροι εἰς τὸ ὕδωρ, ὅ, τε Φίλιππος καὶ ὁ εὐνοῦχος, καὶ ἐβάπτισεν αὐτόν. Ὅτε λθδὲ ἀνέβησαν ἐκ τοῦ ὕδατος, πνεῦμα Κυρίου ἥρπασε τὸν Φίλιππον, καὶ οὐκ εἶδεν αὐτὸν οὐκέτι ὁ εὐνοῦχος. Ἐπορεύετο γὰρ τὴν ὁδὸν αὑτοῦ χαίρων. Φίλιππος μδὲ εὑρέθη εἰς Ἄζωτον. καὶ διερχόμενος εὐηγγελίζετο τὰς πόλεις πάσας ἕως τοῦ ἐλθεῖν αὐτὸν εἰς Καισάρειαν. ¶Ὁ θαδὲ Σαῦλος ἔτι ἐμπνέων ἀπειλῆς καὶ φόνου εἰς τοὺς μαθητὰς τοῦ Κυρίου, προσελθὼν τῷ ἀρχιερεῖ, ᾐτήσατο βπαρ᾽ αὐτοῦ ἐπιστολὰς εἰς Δαμασκὸν πρὸς τὰς συναγωγὰς, ὅπως ἐάν τινας εὕρῃ τῆς ὁδοῦ ὄντας ἄνδρας τε καὶ γυναῖκας, δεδεμένους ἀγάγῃ εἰς Ἱερουσαλήμ. ¶Ἐν γδὲ τῷ πορεύεσθαι, ἐγένετο αὐτὸν ἐγγίζειν τῇ Δαμασκῷ, καὶ ἐξαίφνης περιήστραψεν αὐτὸν φῶς ἀπὸ τοῦ οὐρανοῦ, καὶ δπεσὼν ἐπὶ τὴν γῆν, ἤκουσε φωνὴν λέγουσαν αὑτῷ, Σαοὺλ Σαοὺλ, τί με διώκεις ; Εἶπε εδὲ, Τίς εἶ Κύριε ; Ὁ δὲ Κύριος εἶπεν, Ἐγώ εἰμι Ἰησοῦς ὃν σὺ διώκεις. σκληρόν σοι πρὸς κέντρα λακτίζειν. Τρέμων ϛτε καὶ θαμβῶν εἶπε, Κύριε, τί με θέλεις ποιῆσαι ; καὶ ὁ Κύριος πρὸς αὐτὸν, Ἀνάστηθι καὶ εἴσελθε εἰς τὴν πόλιν, καὶ λαληθήσεταί σοι τί σε δεῖ ποιεῖν. Οἱ ζδὲ ἄνδρες οἱ συνοδεύοντες αὐτῷ εἱστήκεισαν ἐννεοὶ, ἀκούοντες μὲν τῆς φωνῆς, μηδένα δὲ θεωροῦντες. Ἠγέρθη ηδὲ ὁ Σαῦλος ἀπὸ τῆς γῆς· ἀνεῳγμένων δὲ τῶν ὀφθαλμῶν αὑτοῦ, οὐδένα ἔβλεπε. χειραγωγοῦντες δὲ αὐτὸν εἰσήγαγον εἰς Δαμασκόν. καὶ θἦν ἡμέρας τρεῖς μὴ βλέπων, καὶ οὐκ ἔφαγεν οὐδὲ ἔπιεν. Ἦν ιδέ τις μαθητὴς ἐν Δαμασκῷ ὀνόματι Ἀνανίας, καὶ εἶπε πρὸς αὐτὸν ὁ Κύριος ἐν ὁράματι, Ἀνανία. Ὁ δὲ εἶπεν, Ἰδοὺ ἐγὼ Κύριε. Ὁ ιαδὲ Κύριος πρὸς αὐτὸν, Ἀναστὰς πορεύθητι ἐπὶ τὴν ῥύμην τὴν καλουμένην Εὐθεῖαν, καὶ ζήτησον ἐν οἰκίᾳ Ἰούδα Σαῦλον ὀνόματι, Ταρσέα. ἰδοὺ γὰρ προσεύχεται. (Καὶ ιβεἶδεν ἐν ὁράματι ἄνδρα ὀνόματι Ἀνανίαν εἰσελθόντα καὶ ἐπιθέντα αὐτῷ χεῖρα, ὅπως ἀναβλέψῃ.) Ἀπεκρίθη ιγδὲ ὁ Ἀνανίας, Κύριε, ἀκήκοα ἀπὸ πολλῶν περὶ τοῦ ἀνδρὸς τούτου, ὅσα κακὰ ἐποίησε τοῖς ἁγίοις σου ἐν Ἱερουσαλήμ· καὶ ιδὧδε ἔχει ἐξουσίαν παρὰ τῶν ἀρχιερέων, δῆσαι πάντας τοὺς ἐπικαλουμένους τὸ ὄνομά σου. Εἶπε ιεδὲ πρὸς αὐτὸν ὁ Κύριος, Πορεύου, ὅτι σκεῦος ἐκλογῆς μοι ἐστὶν οὗτος, τοῦ βαστάσαι τὸ ὄνομά μου ἐνώπιον ἐθνῶν καὶ βασιλέων, υἱῶν τε Ἰσραήλ. ἐγὼ ιϛγὰρ ὑποδείξω αὐτῷ ὅσα δεῖ αὐτὸν ὑπὲρ τοῦ ὀνόματός μου παθεῖν. Ἀπῆλθε ιζδὲ Ἀνανίας καὶ εἰσῆλθεν εἰς τὴν οἰκίαν, καὶ ἐπιθεὶς ἐπ᾽ αὐτὸν τὰς χεῖρας, εἶπε, Σαοὺλ ἀδελφὲ, ὁ Κύριος ἀπέσταλκέ με Ἰησοῦς ὁ ὀφθείς σοι ἐν τῇ ὁδῷ ᾗ ἤρχου, ὅπως ἀναβλέψῃς καὶ πλησθῇς πνεύματος ἁγίου. Καὶ ιηεὐθέως ἀπέπεσον ἀπὸ τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ ὡσεὶ λεπίδες, ἀνέβλεψέ τε παραχρῆμα, καὶ ἀναστὰς ἐβαπτίσθη, καὶ ιθλαβὼν τροφὴν ἐνίσχυσεν. Ἐγένετο δὲ ὁ Σαῦλος μετὰ τῶν ἐν Δαμασκῷ μαθητῶν ἡμέρας τινάς· καὶ κεὐθέως ἐν ταῖς συναγωγαῖς ἐκήρυσσε τὸν Χριστὸν, ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ υἱὸς τοῦ Θεοῦ. Ἐξίσταντο καδὲ πάντες οἱ ἀκούοντες, καὶ ἔλεγον, Οὐχ οὗτός ἐστιν ὁ πορθήσας ἐν Ἱερουσαλὴμ τοὺς ἐπικαλουμένους τὸ ὄνομα τοῦτο, καὶ ὧδε εἰς τοῦτο ἐληλύθει ἵνα δεδεμένους αὐτοὺς ἀγάγῃ ἐπὶ τοὺς ἀρχιερεῖς ; Σαῦλος κβδὲ μᾶλλον ἐνεδυναμοῦτο, καὶ συνέχυνε τοὺς Ἰουδαίους τοὺς κατοικοῦντας ἐν Δαμασκῷ, συμβιβάζων ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ Χριστός. Ὡς κγδὲ ἐπληροῦντο ἡμέραι ἱκαναὶ, συνεβουλεύσαντο οἱ Ἰουδαῖοι ἀνελεῖν αὐτόν· ἐγνώσθη κδδὲ τῷ Σαύλῳ ἡ ἐπιβουλὴ αὐτῶν, παρετήρουν τε τὰς πύλας ἡμέρας τε καὶ νυκτὸς, ὅπως αὐτὸν ἀνέλωσιν. λαβόντες κεδὲ αὐτὸν οἱ μαθηταὶ νυκτὸς, καθῆκαν διὰ τοῦ τείχους, χαλάσαντες ἐν σπυρίδι. ¶Παραγενόμενος κϛδὲ ὁ Σαῦλος εἰς Ἱερουσαλὴμ, ἐπειρᾶτο κολλᾶσθαι τοῖς μαθηταῖς· καὶ πάντες ἐφοβοῦντο αὐτὸν, μὴ πιστεύοντες ὅτι ἐστὶ μαθητής. Βαρνάβας κζδὲ ἐπιλαβόμενος αὐτὸν, ἤγαγε πρὸς τοὺς ἀποστόλους, καὶ διηγήσατο αὐτοῖς πῶς ἐν τῇ ὁδῷ εἶδε τὸν Κύριον, καὶ ὅτι ἐλάλησεν αὐτῷ, καὶ πῶς ἐν Δαμασκῷ ἐπαῤῥησιάσατο ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ Ἰησοῦ. καὶ κηἦν μετ᾽ αὐτῶν εἰσπορευόμενος καὶ ἐκπορευόμενος ἐν Ἱερουσαλὴμ, καὶ παῤῥησιαζόμενος ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ, ἐλάλει κθτε καὶ συνεζήτει πρὸς τοὺς Ἑλληνιστάς. οἱ δὲ ἐπεχείρουν αὐτὸν ἀνελεῖν· ἐπιγνόντες λδὲ οἱ ἀδελφοὶ κατήγαγον αὐτὸν εἰς Καισάρειαν, καὶ ἐξαπέστειλαν αὐτὸν εἰς Ταρσόν. αἱ λαμὲν οὖν ἐκκλησίαι καθ᾽ ὅλης τῆς Ἰουδαίας καὶ Γαλιλαίας καὶ Σαμαρείας εἶχον εἰρήνην, οἰκοδομούμεναι καὶ πορευόμεναι τῷ φόβῳ τοῦ Κυρίου, καὶ τῇ παρακλήσει τοῦ ἁγίου πνεύματος ἐπληθύνοντο. ¶Ἐγένετο λβδὲ Πέτρον διερχόμενον διὰ πάντων, κατελθεῖν καὶ πρὸς τοὺς ἁγίους τοὺς κατοικοῦντας Λύδδαν. εὗρε λγδὲ ἐκεῖ ἄνθρωπόν τινα Αἰνέαν ὀνόματι, ἐξ ἐτῶν ὀκτὼ κατακείμενον ἐπὶ κραββάτῳ, ὃς ἦν παραλελυμένος, καὶ λδεἶπεν αὐτῷ ὁ Πέτρος, Αἰνέα, ἰᾶταί σε Ἰησοῦς ὁ Χριστός· ἀνάστηθι, καὶ στρῶσον σεαυτῷ. Καὶ εὐθέως ἀνέστη· καὶ λεεἶδον αὐτὸν πάντες οἱ κατοικοῦντες Λύδδαν καὶ τὸν Σαρωνᾶν, Σαρῶνα, οἵτινες ἐπέστρεψαν ἐπὶ τὸν Κύριον. ¶Ἐν λϛἸόππῃ δέ τις ἦν μαθήτρια ὀνόματι Ταβιθὰ, ἣ διερμηνευομένη λέγεται Δορκάς· αὕτη ἦν πλήρης ἀγαθῶν ἔργων καὶ ἐλεημοσυνῶν ὧν ἐποίει. Ἐγένετο λζδὲ ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις ἀσθενήσασαν αὐτὴν ἀποθανεῖν. λούσαντες δὲ αὐτὴν ἔθηκαν ἐν ὑπερῴῳ. Ἐγγὺς ληδὲ οὔσης Λύδδης τῇ Ἰόππῃ, οἱ μαθηταὶ ἀκούσαντες ὅτι Πέτρος ἐστὶν ἐν αὐτῇ, ἀπέστειλαν δύο ἄνδρας πρὸς αὐτὸν, παρακαλοῦντες μὴ ὀκνῆσαι διελθεῖν ἕως αὐτῶν. Ἀναστὰς λθδὲ Πέτρος συνῆλθεν αὐτοῖς. ὃν παραγενόμενον ἀνήγαγον εἰς τὸ ὑπερῷον, καὶ παρέστησαν αὐτῷ πᾶσαι αἱ χῆραι κλαίουσαι, καὶ ἐπιδεικνύμεναι χιτῶνας, καὶ ἱμάτια ὅσα ἐποίει μετ᾽ αὐτῶν οὖσα ἡ Δορκάς. Ἐκβαλὼν μδὲ ἔξω πάντας ὁ Πέτρος, θεὶς τὰ γόνατα προσηύξατο· καὶ ἐπιστρέψας πρὸς τὸ σῶμα, εἶπε, Ταβιθὰ, ἀνάστηθι. Ἡ δὲ ἤνοιξε τοὺς ὀφθαλμοὺς αὑτῆς, καὶ ἰδοῦσα τὸν Πέτρον ἀνεκάθισε. δοὺς μαδὲ αὐτῇ χεῖρα, ἀνέστησεν αὐτήν· φωνήσας δὲ τοὺς ἁγίους καὶ τὰς χήρας, παρέστησεν αὐτὴν ζῶσαν. Γνωστὸν μβδὲ ἐγένετο καθ᾽ ὅλης τῆς Ἰόππης, καὶ πολλοὶ ἐπίστευσαν ἐπὶ τὸν Κύριον. Ἐγένετο μγδὲ ἡμέρας ἱκανὰς μεῖναι αὐτὸν ἐν Ἰόππῃ παρά τινι Σίμωνι βυρσεῖ. ¶Ἀνὴρ ιαδέ τις ἦν ἐν Καισαρείᾳ ὀνόματι Κορνήλιος, ἑκατοντάρχης ἐκ σπείρης τῆς καλουμένης Ἰταλικῆς, εὐσεβὴς βκαὶ φοβούμενος τὸν Θεὸν, σὺν παντὶ τῷ οἴκῳ αὑτοῦ, ποιῶν τε ἐλεημοσύνας πολλὰς τῷ λαῷ, καὶ δεόμενος τοῦ Θεοῦ διαπαντός· εἶδεν γἐν ὁράματι φανερῶς, ὡσεὶ ὥραν ἐννάτην τῆς ἡμέρας, ἄγγελον τοῦ Θεοῦ εἰσελθόντα πρὸς αὐτὸν, καὶ εἰπόντα αὐτῷ, Κορνήλιε. Ὁ δδὲ ἀτενίσας αὐτῷ καὶ ἔμφοβος γενόμενος εἶπε, Τί ἐστι Κύριε ; Εἶπε δὲ αὐτῷ, Αἱ προσευχαί σου καὶ αἱ ἐλεημοσύναι σου ἀνέβησαν εἰς μνημόσυνον ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ. καὶ ενῦν πέμψον εἰς Ἰόππην ἄνδρας, καὶ μετάπεμψαι Σίμωνα ὃς ἐπικαλεῖται Πέτρος· οὗτος ϛξενίζεται παρά τινι Σίμωνι βυρσεῖ, ᾧ ἐστιν οἰκία παρὰ θάλασσαν. οὗτος λαλήσει σοι τί σε δεῖ ποιεῖν. Ὡς ζδὲ ἀπῆλθεν ὁ ἄγγελος ὁ λαλῶν τῷ Κορνηλίῳ, φωνήσας δύο τῶν οἰκετῶν αὑτοῦ, καὶ στρατιώτην εὐσεβῆ τῶν προσκαρτερούντων αὑτῷ, καὶ ηἐξηγησάμενος αὐτοῖς ἅπαντα, ἀπέστειλεν αὐτοὺς εἰς τὴν Ἰόππην. ¶Τῇ θδὲ ἐπαύριον ὁδοιπορούντων ἐκείνων καὶ τῇ πόλει ἐγγιζόντων, ἀνέβη Πέτρος ἐπὶ τὸ δῶμα προσεύξασθαι, περὶ ὥραν ἕκτην. Ἐγένετο ιδὲ πρόσπεινος, καὶ ἤθελε γεύσασθαι. παρασκευαζόντων δὲ ἐκείνων, ἐπέπεσεν ἐπ᾽ αὐτὸν ἔκστασις, καὶ ιαθεωρεῖ τὸν οὐρανὸν ἀνεῳγμένον, καὶ καταβαῖνον ἐπ᾽ αὐτὸν σκεῦός τι ὡς ὀθόνην μεγάλην, τέσσαρσιν ἀρχαῖς δεδεμένον, καὶ καθιέμενον ἐπὶ τῆς γῆς, ἐν ιβᾧ ὑπῆρχε πάντα τὰ τετράποδα τῆς γῆς καὶ τὰ θηρία καὶ τὰ ἑρπετὰ, καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ. καὶ ιγἐγένετο φωνὴ πρὸς αὐτὸν, Ἀναστὰς Πέτρε θῦσον καὶ φάγε. Ὁ ιδδὲ Πέτρος εἶπε, Μηδαμῶς Κύριε· ὅτι οὐδέποτε ἔφαγον πᾶν κοινὸν ἢ ἀκάθαρτον. Καὶ ιεφωνὴ πάλιν ἐκ δευτέρου πρὸς αὐτὸν, Ἃ ὁ Θεὸς ἐκαθάρισε, σὺ μὴ κοίνου. Τοῦτο ιϛδὲ ἐγένετο ἐπὶ τρὶς, καὶ πάλιν ἀνελήφθη τὸ σκεῦος εἰς τὸν οὐρανόν. Ὡς ιζδὲ ἐν ἑαυτῷ διηπόρει ὁ Πέτρος τί ἂν εἴη τὸ ὅραμα ὃ εἶδε, καὶ ἰδοὺ οἱ ἄνδρες οἱ ἀπεσταλμένοι ἀπὸ τοῦ Κορνηλίου, διερωτήσαντες τὴν οἰκίαν Σίμωνος, ἐπέστησαν ἐπὶ τὸν πυλῶνα· καὶ ιηφωνήσαντες ἐπυνθάνοντο εἰ Σίμων ὁ ἐπικαλούμενος Πέτρος ἐνθάδε ξενίζεται. τοῦ ιθδὲ Πέτρου ἐνθυμουμένου περὶ τοῦ ὁράματος, εἶπεν αὐτῷ τὸ πνεῦμα, Ἰδοὺ ἄνδρες τρεῖς ζητοῦσί σε· ἀλλὰ κἀναστὰς κατάβηθι, καὶ πορεύου σὺν αὐτοῖς μηδὲν διακρινόμενος, διότι ἐγὼ ἀπέσταλκα αὐτούς. Καταβὰς καδὲ Πέτρος πρὸς τοὺς ἄνδρας τοὺς ἀπεσταλμένους ἀπὸ τοῦ Κορνηλίου πρὸς αὑτὸν, εἶπεν, Ἰδοὺ ἐγώ εἰμι ὃν ζητεῖτε· τίς ἡ αἰτία δι᾽ ἣν πάρεστε ; Οἱ κβδὲ εἶπον, Κορνήλιος ἑκατοντάρχης, ἀνὴρ δίκαιος καὶ φοβούμενος τὸν Θεὸν, μαρτυρούμενός τε ὑπὸ ὅλου τοῦ ἔθνους τῶν Ἰουδαίων, ἐχρηματίσθη ὑπὸ ἀγγέλου ἁγίου μεταπέμψασθαί σε εἰς τὸν οἶκον αὑτοῦ, καὶ ἀκοῦσαι ῥήματα παρὰ σοῦ. Εἰσκαλεσάμενος κγοὖν αὐτοὺς ἐξένισε. Τῇ δὲ ἐπαύριον ὁ Πέτρος ἐξῆλθε σὺν αὐτοῖς, καί τινες τῶν ἀδελφῶν τῶν ἀπὸ τῆς Ἰόππης συνῆλθον αὐτῷ. Καὶ κδτῇ ἐπαύριον εἰσῆλθον εἰς τὴν Καισάρειαν. ὁ δὲ Κορνήλιος ἦν προσδοκῶν αὐτοὺς, συγκαλεσάμενος τοὺς συγγενεῖς αὑτοῦ καὶ τοὺς ἀναγκαίους φίλους. Ὡς κεδὲ ἐγένετο εἰσελθεῖν τὸν Πέτρον, συναντήσας αὐτῷ ὁ Κορνήλιος, πεσὼν ἐπὶ τοὺς πόδας προσεκύνησεν. Ὁ κϛδὲ Πέτρος αὐτὸν ἤγειρε, λέγων, Ἀνάστηθι· κᾀγὼ αὐτὸς ἄνθρωπός εἰμι. Καὶ κζσυνομιλῶν αὐτῷ, εἰσῆλθε, καὶ εὑρίσκει συνεληλυθότας πολλοὺς, ἔφη κητε πρὸς αὐτοὺς, Ὑμεῖς ἐπίστασθε ὡς ἀθέμιτόν ἐστιν ἀνδρὶ Ἰουδαίῳ, κολλᾶσθαι ἢ προσέρχεσθαι ἀλλοφύλῳ· καὶ ἐμοὶ ὁ Θεὸς ἔδειξε μηδένα κοινὸν ἢ ἀκάθαρτον λέγειν ἄνθρωπον· διὸ κθκαὶ ἀναντιῤῥήτως ἦλθον μεταπεμφθείς. πυνθάνομαι οὖν, Τίνι λόγῳ μετεπέμψασθέ με ; Καὶ λὁ Κορνήλιος ἔφη, Ἀπὸ τετάρτης ἡμέρας μέχρι ταύτης τῆς ὥρας ἤμην νηστεύων, καὶ τὴν ἐννάτην ὥραν προσευχόμενος ἐν τῷ οἴκῳ μου, καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ ἔστη ἐνώπιόν μου ἐν ἐσθῆτι λαμπρᾷ, καί λαφησι, Κορνήλιε, εἰσηκούσθη σου ἡ προσευχὴ, καὶ αἱ ἐλεημοσύναι σου ἐμνήσθησαν ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ· πέμψον λβοὖν εἰς Ἰόππην, καὶ μετακάλεσαι Σίμωνα ὃς ἐπικαλεῖται Πέτρος· οὗτος ξενίζεται ἐν οἰκίᾳ Σίμωνος βυρσέως παρὰ θάλασσαν, ὃς παραγενόμενος λαλήσει σοι. Ἐξαυτῆς λγοὖν ἔπεμψα πρός σε, σύ τε καλῶς ἐποίησας παραγενόμενος. νῦν οὖν πάντες ἡμεῖς ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ πάρεσμεν, ἀκοῦσαι πάντα τὰ προστεταγμένα σοι ὑπὸ τοῦ Θεοῦ. Ἀνοίξας λδδὲ Πέτρος τὸ στόμα, εἶπεν, Ἐπ᾽ ἀληθείας καταλαμβάνομαι ὅτι οὐκ ἔστι προσωπολήπτης ὁ Θεὸς, ἀλλλε᾽ ἐν παντὶ ἔθνει ὁ φοβούμενος αὐτὸν καὶ ἐργαζόμενος δικαιοσύνην, δεκτὸς αὐτῷ ἐστι. τὸν λϛλόγον ὃν ἀπέστειλε τοῖς υἱοῖς Ἰσραὴλ, εὐαγγελιζόμενος εἰρήνην διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ, (οὗτός ἐστι πάντων Κύριος·) ὑμεῖς λζοἴδατε τὸ γενόμενον ῥῆμα καθ᾽ ὅλης τῆς Ἰουδαίας, ἀρξάμενον ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας, μετὰ τὸ βάπτισμα ὃ ἐκήρυξεν Ἰωάννης· Ἰησοῦν λητὸν ἀπὸ Ναζαρὲτ, Ναζαρέθ, ὡς ἔχρισεν αὐτὸν ὁ Θεὸς πνεύματι ἁγίῳ καὶ δυνάμει, ὃς διῆλθεν εὐεργετῶν καὶ ἰώμενος πάντας τοὺς καταδυναστευομένους ὑπὸ τοῦ διαβόλου, ὅτι ὁ Θεὸς ἦν μετ᾽ αὐτοῦ. καὶ λθἡμεῖς ἐσμεν μάρτυρες πάντων ὧν ἐποίησεν ἔν τε τῇ χώρᾳ τῶν Ἰουδαίων καὶ ἐν Ἱερουσαλὴμ, ὃν ἀνεῖλον κρεμάσαντες ἐπὶ ξύλου. Τοῦτον μὁ Θεὸς ἤγειρε τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ, καὶ ἔδωκεν αὐτὸν ἐμφανῆ γενέσθαι οὐ μαπαντὶ τῷ λαῷ, ἀλλὰ μάρτυσι τοῖς προκεχειροτονημένοις ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, ἡμῖν, οἵτινες συνεφάγομεν καὶ συνεπίομεν αὐτῷ, μετὰ τὸ ἀναστῆναι αὐτὸν ἐκ νεκρῶν. καὶ μβπαρήγγειλεν ἡμῖν κηρύξαι τῷ λαῷ καὶ διαμαρτύρασθαι ὅτι αὐτός ἐστιν ὁ ὡρισμένος ὑπὸ τοῦ Θεοῦ κριτὴς ζώντων καὶ νεκρῶν· τούτῳ μγπάντες οἱ προφῆται μαρτυροῦσιν, ἄφεσιν ἁμαρτιῶν λαβεῖν διὰ τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ πάντα τὸν πιστεύοντα εἰς αὐτόν. Ἔτι μδλαλοῦντος τοῦ Πέτρου τὰ ῥήματα ταῦτα, ἐπέπεσε τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐπὶ πάντας τοὺς ἀκούοντας τὸν λόγον. καὶ μεἐξέστησαν οἱ ἐκ περιτομῆς πιστοὶ ὅσοι συνῆλθον τῷ Πέτρῳ, ὅτι καὶ ἐπὶ τὰ ἔθνη ἡ δωρεὰ τοῦ ἁγίου πνεύματος ἐκκέχυται. ἤκουον μϛγὰρ αὐτῶν λαλούντων γλώσσαις, καὶ μεγαλυνόντων τὸν Θεόν. Τότε ἀπεκρίθη ὁ Πέτρος, Μήτι μζτὸ ὕδωρ κωλῦσαι δύναταί τις, τοῦ μὴ βαπτισθῆναι τούτους, οἵτινες τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ἔλαβον, καθὼς καὶ ἡμεῖς ; Προσέταξέ μητε αὐτοὺς βαπτισθῆναι ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ Κυρίου. τότε ἠρώτησαν αὐτὸν ἐπιμεῖναι ἡμέρας τινάς. ¶Ἤκουσαν ιααδὲ οἱ ἀπόστολοι καὶ οἱ ἀδελφοὶ οἱ ὄντες κατὰ τὴν Ἰουδαίαν, ὅτι καὶ τὰ ἔθνη ἐδέξαντο τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ. Καὶ βὅτε ἀνέβη Πέτρος εἰς Ἱεροσόλυμα, διεκρίνοντο πρὸς αὐτὸν οἱ ἐκ περιτομῆς, λέγοντεςγ, Ὅτι πρὸς ἄνδρας ἀκροβυστίαν ἔχοντας εἰσῆλθες, καὶ συνέφαγες αὐτοῖς. ¶Ἀρξάμενος δδὲ ὁ Πέτρος ἐξετίθετο αὐτοῖς καθεξῆς, λέγων, Ἐγὼ εἤμην ἐν πόλει Ἰόππῃ προσευχόμενος, καὶ εἶδον ἐν ἐκστάσει ὅραμα, καταβαῖνον σκεῦός τι ὡς ὀθόνην μεγάλην, τέσσαρσιν ἀρχαῖς καθιεμένην ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, καὶ ἦλθεν ἄχρις ἐμοῦ. εἰς ϛἣν ἀτενίσας κατενόουν, καὶ εἶδον τὰ τετράποδα τῆς γῆς καὶ τὰ θηρία καὶ τὰ ἑρπετὰ, καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ. ἤκουσα ζδὲ φωνῆς λεγούσης μοι, Ἀναστὰς Πέτρε θῦσον καὶ φάγε. Εἶπον ηδὲ, Μηδαμῶς Κύριε· ὅτι πᾶν κοινὸν ἢ ἀκάθαρτον οὐδέποτε εἰσῆλθεν εἰς τὸ στόμα μου. Ἀπεκρίθη θδέ μοι φωνὴ ἐκ δευτέρου ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, Ἃ ὁ Θεὸς ἐκαθάρισε, σὺ μὴ κοίνου. Τοῦτο ιδὲ ἐγένετο ἐπὶ τρὶς, καὶ πάλιν ἀνεσπάσθη ἅπαντα εἰς τὸν οὐρανόν. καὶ ιαἰδοὺ ἐξαυτῆς τρεῖς ἄνδρες ἐπέστησαν ἐπὶ τὴν οἰκίαν ἐν ᾗ ἤμην, ἀπεσταλμένοι ἀπὸ Καισαρείας πρός με. Εἶπε ιβδέ μοι τὸ πνεῦμα, συνελθεῖν αὐτοῖς, μηδὲν διακρινόμενον. Ἦλθον δὲ σὺν ἐμοὶ καὶ οἱ ἓξ ἀδελφοὶ οὗτοι, καὶ εἰσήλθομεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ ἀνδρὸς, ἀπήγγειλέ ιγτε ἡμῖν πῶς εἶδε τὸν ἄγγελον ἐν τῷ οἴκῳ αὐτοῦ σταθέντα καὶ εἰπόντα αὐτῷ, Ἀπόστειλον εἰς Ἰόππην ἄνδρας, καὶ μετάπεμψαι Σίμωνα τὸν ἐπικαλούμενον Πέτρον, ὃς ιδλαλήσει ῥήματα πρός σε, ἐν οἷς σωθήσῃ σὺ καὶ πᾶς ὁ οἶκός σου. Ἐν ιεδὲ τῷ ἄρξασθαί με λαλεῖν, ἐπέπεσε τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐπ᾽ αὐτοὺς, ὥσπερ καὶ ἐφ᾽ ἡμᾶς ἐν ἀρχῇ. Ἐμνήσθην ιϛδὲ τοῦ ῥήματος Κυρίου, ὡς ἔλεγεν, Ἰωάννης μὲν ἐβάπτισεν ὕδατι, ὑμεῖς δὲ βαπτισθήσεσθε ἐν πνεύματι ἁγίῳ. εἰ ιζοὖν τὴν ἴσην δωρεὰν ἔδωκεν αὐτοῖς ὁ Θεὸς, ὡς καὶ ἡμῖν πιστεύσασιν ἐπὶ τὸν Κύριον Ἰησοῦν Χριστὸν, ἐγὼ δὲ τίς ἤμην δυνατὸς κωλῦσαι τὸν Θεόν ; Ἀκούσαντες ιηδὲ ταῦτα, ἡσύχασαν, καὶ ἐδόξαζον τὸν Θεὸν, λέγοντες, Ἄραγε καὶ τοῖς ἔθνεσιν ὁ Θεὸς τὴν μετάνοιαν ἔδωκεν εἰς ζωήν. ¶Οἱ ιθμὲν οὖν διασπαρέντες ἀπὸ τῆς θλίψεως τῆς γενομένης ἐπὶ Στεφάνῳ, διῆλθον ἕως Φοινίκης καὶ Κύπρου καὶ Ἀντιοχείας, μηδενὶ λαλοῦντες τὸν λόγον εἰ μὴ μόνον Ἰουδαίοις. ἦσαν κδέ τινες ἐξ αὐτῶν ἄνδρες Κύπριοι καὶ Κυρηναῖοι, οἵτινες εἰσελθόντες εἰς Ἀντιόχειαν, ἐλάλουν πρὸς τοὺς Ἑλληνιστὰς, εὐαγγελιζόμενοι τὸν Κύριον Ἰησοῦν. καὶ καἦν χεὶρ Κυρίου μετ᾽ αὐτῶν· πολύς τε ἀριθμὸς πιστεύσας ἐπέστρεψεν ἐπὶ τὸν Κύριον. Ἠκούσθη κβδὲ ὁ λόγος εἰς τὰ ὦτα τῆς ἐκκλησίας τῆς ἐν Ἱεροσολύμοις περὶ αὐτῶν, καὶ ἐξαπέστειλαν Βαρνάβαν διελθεῖν ἕως Ἀντιοχείας. ὃς κγπαραγενόμενος καὶ ἰδὼν τὴν χάριν τοῦ Θεοῦ, ἐχάρη, καὶ παρεκάλει πάντας τῇ προθέσει τῆς καρδίας προσμένειν τῷ Κυρίῳ, ὅτι κδἦν ἀνὴρ ἀγαθὸς, καὶ πλήρης πνεύματος ἁγίου καὶ πίστεως. καὶ προσετέθη ὄχλος ἱκανὸς τῷ Κυρίῳ. ἐξῆλθε κεδὲ εἰς Ταρσὸν ὁ Βαρνάβας ἀναζητῆσαι Σαῦλον, καὶ κϛεὑρὼν αὐτὸν ἤγαγεν αὐτὸν εἰς Ἀντιόχειαν. ἐγένετο δὲ αὐτοὺς ἐνιαυτὸν ὅλον συναχθῆναι ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ, καὶ διδάξαι ὄχλον ἱκανὸν, χρηματίσαι τε πρῶτον ἐν Ἀντιοχείᾳ τοὺς μαθητὰς Χριστιανούς. ἐν κζταύταις δὲ ταῖς ἡμέραις κατῆλθον ἀπὸ Ἱεροσολύμων προφῆται εἰς Ἀντιόχειαν. ¶Ἀναστὰς κηδὲ εἷς ἐξ αὐτῶν ὀνόματι Ἄγαβος ἐσήμανε διὰ τοῦ πνεύματος, λιμὸν μέγαν μέλλειν ἔσεσθαι ἐφ᾽ ὅλην τὴν οἰκουμένην· ὅστις καὶ ἐγένετο ἐπὶ Κλαυδίου Καίσαρος. τῶν κθδὲ μαθητῶν καθὼς ηὐπορεῖτό τις, ὥρισαν ἕκαστος αὐτῶν εἰς διακονίαν πέμψαι τοῖς κατοικοῦσιν ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ ἀδελφοῖς· ὃ λκαὶ ἐποίησαν, ἀποστείλαντες πρὸς τοὺς πρεσβυτέρους διὰ χειρὸς Βαρνάβα καὶ Σαύλου. ¶Κατιβα᾽ ἐκεῖνον δὲ τὸν καιρὸν ἐπέβαλεν Ἡρώδης ὁ βασιλεὺς τὰς χεῖρας κακῶσαί τινας τῶν ἀπὸ τῆς ἐκκλησίας· ἀνεῖλε βδὲ Ἰάκωβον τὸν ἀδελφὸν Ἰωάννου μαχαίρᾳ, καὶ γἰδὼν ὅτι ἀρεστόν ἐστι τοῖς Ἰουδαίοις, προσέθετο συλλαβεῖν καὶ Πέτρον (ἦσαν δὲ ἡμέραι τῶν ἀζύμων) ὃν δκαὶ πιάσας ἔθετο εἰς φυλακὴν, παραδοὺς τέσσαρσι τετραδίοις στρατιωτῶν φυλάσσειν αὐτὸν, βουλόμενος μετὰ τὸ πάσχα ἀναγαγεῖν αὐτὸν τῷ λαῷ. ὁ εμὲν οὖν Πέτρος ἐτηρεῖτο ἐν τῇ φυλακῇ· προσευχὴ δὲ ἦν ἐκτενὴς γινομένη ὑπὸ τῆς ἐκκλησίας πρὸς τὸν Θεὸν ὑπὲρ αὐτοῦ. ὅτε ϛδὲ ἔμελλεν αὐτὸν προάγειν ὁ Ἡρώδης, τῇ νυκτὶ ἐκείνῃ ἦν ὁ Πέτρος κοιμώμενος μεταξὺ δύο στρατιωτῶν, δεδεμένος ἁλύσεσι δυσὶ, φύλακές τε πρὸ τῆς θύρας ἐτήρουν τὴν φυλακήν· καὶ ζἰδοὺ ἄγγελος Κυρίου ἐπέστη, καὶ φῶς ἔλαμψεν ἐν τῷ οἰκήματι. πατάξας δὲ τὴν πλευρὰν τοῦ Πέτρου, ἤγειρεν αὐτὸν, λέγων, Ἀνάστα ἐν τάχει. καὶ ἐξέπεσον αὐτοῦ αἱ ἁλύσεις ἐκ τῶν χειρῶν· εἶπέ ητε ὁ ἄγγελος πρὸς αὐτὸν, Περίζωσαι, καὶ ὑπόδησαι τὰ σανδάλιά σου. Ἐποίησε δὲ οὕτω. καὶ λέγει αὐτῷ, Περιβαλοῦ τὸ ἱμάτιόν σου, καὶ ἀκολούθει μοι. Καὶ θἐξελθὼν ἠκολούθει αὐτῷ, καὶ οὐκ ᾔδει ὅτι ἀληθές ἐστι τὸ γινόμενον διὰ τοῦ ἀγγέλου, ἐδόκει δὲ ὅραμα βλέπειν. Διελθόντες ιδὲ πρώτην φυλακὴν καὶ δευτέραν, ἦλθον ἐπὶ τὴν πύλην τὴν σιδηρᾶν, τὴν φέρουσαν εἰς τὴν πόλιν, ἥτις αὐτομάτη ἠνοίχθη αὐτοῖς. καὶ ἐξελθόντες προῆλθον ῥύμην μίαν, καὶ εὐθέως ἀπέστη ὁ ἄγγελος ἀπ᾽ αὐτοῦ. ¶Καὶ ιαὁ Πέτρος γενόμενος ἐν ἑαυτῷ, εἶπε, Νῦν οἶδα ἀληθῶς ὅτι ἐξαπέστειλε Κύριος τὸν ἄγγελον αὑτοῦ, καὶ ἐξείλετό με ἐκ χειρὸς Ἡρώδου καὶ πάσης τῆς προσδοκίας τοῦ λαοῦ τῶν Ἰουδαίων. Συνιδών ιβτε ἦλθεν ἐπὶ τὴν οἰκίαν Μαρίας τῆς μητρὸς Ἰωάννου τοῦ ἐπικαλουμένου Μάρκου, οὗ ἦσαν ἱκανοὶ συνηθροισμένοι καὶ προσευχόμενοι. κρούσαντος ιγδὲ τοῦ Πέτρου τὴν θύραν τοῦ πυλῶνος, προσῆλθε παιδίσκη ὑπακοῦσαι, ὀνόματι Ῥόδη, καὶ ιδἐπιγνοῦσα τὴν φωνὴν τοῦ Πέτρου, ἀπὸ τῆς χαρᾶς οὐκ ἤνοιξε τὸν πυλῶνα, εἰσδραμοῦσα δὲ ἀπήγγειλεν ἑστᾶναι τὸν Πέτρον πρὸ τοῦ πυλῶνος· οἱ ιεδὲ πρὸς αὐτὴν εἶπον, Μαίνῃ. ἡ δὲ διϊσχυρίζετο οὕτως ἔχειν. οἱ δ᾽ ἔλεγον, Ὁ ἄγγελος αὐτοῦ ἐστιν. Ὁ ιϛδὲ Πέτρος ἐπέμενε κρούων. ἀνοίξαντες δὲ εἶδον αὐτὸν, καὶ ἐξέστησαν. Κατασείσας ιζδὲ αὐτοῖς τῇ χειρὶ σιγᾷν, διηγήσατο αὐτοῖς πῶς ὁ Κύριος αὐτὸν ἐξήγαγεν ἐκ τῆς φυλακῆς· εἶπε δὲ, Ἀπαγγείλατε Ἰακώβῳ καὶ τοῖς ἀδελφοῖς ταῦτα. Καὶ ἐξελθὼν ἐπορεύθη εἰς ἕτερον τόπον. Γενομένης ιηδὲ ἡμέρας, ἦν τάραχος οὐκ ὀλίγος ἐν τοῖς στρατιώταις, τί ἄρα ὁ Πέτρος ἐγένετο. Ἡρώδης ιθδὲ ἐπιζητήσας αὐτὸν καὶ μὴ εὑρὼν, ἀνακρίνας τοὺς φύλακας, ἐκέλευσεν ἀπαχθῆναι. καὶ κατελθὼν ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας εἰς τὴν Καισάρειαν διέτριβεν. Ἦν κδὲ ὁ Ἡρώδης θυμομαχῶν Τυρίοις καὶ Σιδωνίοις· ὁμοθυμαδὸν δὲ παρῆσαν πρὸς αὐτὸν, καὶ πείσαντες Βλάστον τὸν ἐπὶ τοῦ κοιτῶνος τοῦ βασιλέως, ᾐτοῦντο εἰρήνην, διὰ τὸ τρέφεσθαι αὐτῶν τὴν χώραν ἀπὸ τῆς βασιλικῆς. Τακτῇ καδὲ ἡμέρᾳ ὁ Ἡρώδης ἐνδυσάμενος ἐσθῆτα βασιλικὴν, καὶ καθίσας ἐπὶ τοῦ βήματος, ἐδημηγόρει πρὸς αὐτούς. ὁ κβδὲ δῆμος ἐπεφώνει, Θεοῦ φωνὴ καὶ οὐκ ἀνθρώπου. Παραχρῆμα κγδὲ ἐπάταξεν αὐτὸν ἄγγελος Κυρίου, ἀνθ᾽ ὧν οὐκ ἔδωκε τὴν δόξαν τῷ Θεῷ· καὶ γενόμενος σκωληκόβρωτος, ἐξέψυξεν. Ὁ κδδὲ λόγος τοῦ Θεοῦ ηὔξανε καὶ ἐπληθύνετο. Βαρνάβας κεδὲ καὶ Σαῦλος ὑπέστρεψαν ἐξ Ἱερουσαλὴμ πληρώσαντες τὴν διακονίαν, συμπαραλαβόντες καὶ Ἰωάννην τὸν ἐπικληθέντα Μάρκον. ¶Ἦσαν ιγαδέ τινες ἐν Ἀντιοχείᾳ κατὰ τὴν οὖσαν ἐκκλησίαν προφῆται καὶ διδάσκαλοι, ὅ, τε Βαρνάβας καὶ Συμεὼν ὁ καλούμενος Νίγερ, καὶ Λούκιος ὁ Κυρηναῖος, Μαναήν τε Ἡρώδου τοῦ τετράρχου σύντροφος, καὶ Σαῦλος. ¶Λειτουργούντων βδὲ αὐτῶν τῷ Κυρίῳ καὶ νηστευόντων, εἶπε τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον, Ἀφορίσατε δή μοι τόν τε Βαρνάβαν καὶ τὸν Σαῦλον εἰς τὸ ἔργον ὃ προσκέκλημαι αὐτούς. Τότε γνηστεύσαντες καὶ προσευξάμενοι, καὶ ἐπιθέντες τὰς χεῖρας αὐτοῖς, ἀπέλυσαν. ¶Οὗτοι δμὲν οὖν ἐκπεμφθέντες ὑπὸ τοῦ πνεύματος τοῦ ἁγίου, κατῆλθον εἰς τὴν Σελεύκειαν, ἐκεῖθέν τε ἀπέπλευσαν εἰς τὴν Κύπρον. καὶ εγενόμενοι ἐν Σαλαμῖνι, κατήγγελλον τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ ἐν ταῖς συναγωγαῖς τῶν Ἰουδαίων. Εἶχον δὲ καὶ Ἰωάννην ὑπηρέτην. Διελθόντες ϛδὲ τὴν νῆσον ἄχρι Πάφου, εὗρόν τινα μάγον ψευδοπροφήτην Ἰουδαῖον, ᾧ ὄνομα Βαρϊησοῦς, ὃς ζἦν σὺν τῷ ἀνθυπάτῳ Σεργίῳ Παύλῳ, ἀνδρὶ συνετῷ· οὗτος προσκαλεσάμενος Βαρνάβαν καὶ Σαῦλον, ἐπεζήτησεν ἀκοῦσαι τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ. ἀνθίστατο ηδὲ αὐτοῖς Ἐλύμας (ὁ μάγος· οὕτω γὰρ μεθερμηνεύεται τὸ ὄνομα αὐτοῦ) ζητῶν διαστρέψαι τὸν ἀνθύπατον ἀπὸ τῆς πίστεως. Σαῦλος θδὲ, ὁ καὶ Παῦλος, πλησθεὶς πνεύματος ἁγίου, καὶ ἀτενίσας εἰς αὐτὸν, εἶπενι, Ὦ πλήρης παντὸς δόλου καὶ πάσης ῥᾳδιουργίας, υἱὲ διαβόλου, ἐχθρὲ πάσης δικαιοσύνης, οὐ παύσῃ διαστρέφων τὰς ὁδοὺς Κυρίου τὰς εὐθείας ; καὶ ιανῦν ἰδοὺ χεὶρ τοῦ Κυρίου ἐπί σε, καὶ ἔσῃ τυφλὸς, μὴ βλέπων τὸν ἥλιον ἄχρι καιροῦ. Παραχρῆμα δὲ ἐπέπεσεν ἐπ᾽ αὐτὸν ἀχλὺς καὶ σκότος, καὶ περιάγων ἐζήτει χειραγωγούς. Τότε ιβἰδὼν ὁ ἀνθύπατος τὸ γεγονὸς, ἐπίστευσεν, ἐκπλησσόμενος ἐπὶ τῇ διδαχῇ τοῦ Κυρίου. ¶Ἀναχθέντες ιγδὲ ἀπὸ τῆς Πάφου οἱ περὶ τὸν Παῦλον, ἦλθον εἰς Πέργην τῆς Παμφυλίας. Ἰωάννης δὲ ἀποχωρήσας ἀπ᾽ αὐτῶν, ὑπέστρεψεν εἰς Ἱεροσόλυμα. Αὐτοὶ ιδδὲ διελθόντες ἀπὸ τῆς Πέργης, παρεγένοντο εἰς Ἀντιόχειαν τῆς Πισιδίας, καὶ εἰσελθόντες εἰς τὴν συναγωγὴν τῇ ἡμέρᾳ τῶν σαββάτων, ἐκάθισαν. μετὰ ιεδὲ τὴν ἀνάγνωσιν τοῦ νόμου καὶ τῶν προφητῶν, ἀπέστειλαν οἱ ἀρχισυνάγωγοι πρὸς αὐτοὺς, λέγοντες, Ἄνδρες ἀδελφοὶ, Εἰ ἔστι λόγος ἐν ὑμῖν παρακλήσεως πρὸς τὸν λαὸν, λέγετε. ¶Ἀναστὰς ιϛδὲ Παῦλος καὶ κατασείσας τῇ χειρὶ, εἶπεν, Ἄνδρες Ἰσραηλῖται, καὶ οἱ φοβούμενοι τὸν Θεὸν, ἀκούσατε. ὁ ιζΘεὸς τοῦ λαοῦ τούτου Ἰσραὴλ ἐξελέξατο τοὺς πατέρας ἡμῶν, καὶ τὸν λαὸν ὕψωσεν ἐν τῇ παροικίᾳ ἐν γῇ Αἰγύπτῳ· καὶ μετὰ βραχίονος ὑψηλοῦ ἐξήγαγεν αὐτοὺς ἐξ αὐτῆς· καὶ ιηὡς τεσσαρακονταετῆ χρόνον ἐτροποφόρησεν αὐτοὺς ἐν τῇ ἐρήμῳ· καὶ ιθκαθελὼν ἔθνη ἑπτὰ ἐν γῇ Χαναὰν, κατεκληροδότησεν αὐτοῖς τὴν γῆν αὐτῶν· καὶ κμετὰ ταῦτα ὡς ἔτεσι τετρακοσίοις καὶ πεντήκοντα ἔδωκε κριτὰς ἕως Σαμουὴλ τοῦ προφήτου. Κᾀκεῖθεν καᾐτήσαντο βασιλέα, καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς ὁ Θεὸς τὸν Σαοὺλ υἱὸν Κὶς, ἄνδρα ἐκ φυλῆς Βενιαμὶν, ἔτη τεσσαράκοντα· καὶ κβμεταστήσας αὐτὸν, ἤγειρεν αὐτοῖς τὸν Δαβὶδ εἰς βασιλέα, ᾧ καὶ εἶπε μαρτυρήσας, Εὗρον Δαβὶδ τὸν τοῦ Ἰεσσαὶ, ἄνδρα κατὰ τὴν καρδίαν μου, ὃς ποιήσει πάντα τὰ θελήματά μου. Τούτου κγὁ Θεὸς ἀπὸ τοῦ σπέρματος κατ᾽ ἐπαγγελίαν ἤγειρε τῷ Ἰσραὴλ σωτῆρα Ἰησοῦν, προκηρύξαντος κδἸωάννου πρὸ προσώπου τῆς εἰσόδου αὐτοῦ βάπτισμα μετανοίας παντὶ τῷ λαῷ Ἰσραήλ. ὡς κεδὲ ἐπλήρου ὁ Ἰωάννης τὸν δρόμον, ἔλεγε, Τίνα με ὑπονοεῖτε εἶναι ; οὐκ εἰμὶ ἐγὼ, ἀλλ᾽ ἰδοὺ ἔρχεται μετ᾽ ἐμὲ, οὗ οὐκ εἰμὶ ἄξιος τὸ ὑπόδημα τῶν ποδῶν λῦσαι. Ἄνδρες κϛἀδελφοὶ, υἱοὶ γένους Ἁβραὰμ, καὶ οἱ ἐν ὑμῖν φοβούμενοι τὸν Θεὸν, ὑμῖν ὁ λόγος τῆς σωτηρίας ταύτης ἀπεστάλη. Οἱ κζγὰρ κατοικοῦντες ἐν Ἱερουσαλὴμ καὶ οἱ ἄρχοντες αὐτῶν τοῦτον ἀγνοήσαντες, καὶ τὰς φωνὰς τῶν προφητῶν τὰς κατὰ πᾶν σάββατον ἀναγινωσκομένας, κρίναντες ἐπλήρωσαν, καὶ κημηδεμίαν αἰτίαν θανάτου εὑρόντες, ᾐτήσαντο Πιλάτον ἀναιρεθῆναι αὐτόν. Ὡς κθδὲ ἐτέλεσαν ἅπαντα τὰ περὶ αὐτοῦ γεγραμμένα, καθελόντες ἀπὸ τοῦ ξύλου ἔθηκαν εἰς μνημεῖον· ὁ λδὲ Θεὸς ἤγειρεν αὐτὸν ἐκ νεκρῶν, ὃς λαὤφθη ἐπὶ ἡμέρας πλείους τοῖς συναναβᾶσιν αὐτῷ ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας εἰς Ἱερουσαλὴμ, οἵτινές εἰσι μάρτυρες αὐτοῦ πρὸς τὸν λαόν. Καὶ λβἡμεῖς ὑμᾶς εὐαγγελιζόμεθα τὴν πρὸς τοὺς πατέρας ἐπαγγελίαν γενομένην, ὅτι λγταύτην ὁ Θεὸς ἐκπεπλήρωκε τοῖς τέκνοις αὐτῶν ἡμῖν, ἀναστήσας Ἰησοῦν, ὡς καὶ ἐν τῷ ψαλμῷ τῷ δευτέρῳ γέγραπται, Ὑἱός μου εἶ σὺ, ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε. Ὅτι λδδὲ ἀνέστησεν αὐτὸν ἐκ νεκρῶν, μηκέτι μέλλοντα ὑποστρέφειν εἰς διαφθορὰν, οὕτως εἴρηκεν, Ὅτι δώσω ὑμῖν τὰ ὅσια Δαβὶδ τὰ πιστά. Διὸ λεκαὶ ἐν ἑτέρῳ λέγει, Οὐ δώσεις τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν. Δαβὶδ λϛμὲν γὰρ ἰδίᾳ γενεᾷ ὑπηρετήσας, τῇ τοῦ Θεοῦ βουλῇ ἐκοιμήθη, καὶ προσετέθη πρὸς τοὺς πατέρας αὐτοῦ, καὶ εἶδε διαφθοράν· ὃν λζδὲ ὁ Θεὸς ἤγειρεν, οὐκ εἶδε διαφθοράν. γνωστὸν ληοὖν ἔστω ὑμῖν, ἄνδρες ἀδελφοὶ, ὅτι διὰ τούτου ὑμῖν ἄφεσις ἁμαρτιῶν καταγγέλλεται, καὶ ἀπὸ πάντων ὧν οὐκ ἠδυνήθητε ἐν τῷ νόμῳ Μωσέως δικαιωθῆναι, ἐν λθτούτῳ πᾶς ὁ πιστεύων δικαιοῦται. βλέπετε μοὖν μὴ ἐπέλθῃ ἐφ᾽ ὑμᾶς τὸ εἰρημένον ἐν τοῖς προφήταις, Ἴδετε μαοἱ καταφρονηταὶ, καὶ θαυμάσατε καὶ ἀφανίσθητε, ὅτι ἔργον ἐγὼ ἐργάζομαι ἐν ταῖς ἡμέραις ὑμῶν, ἔργον ᾧ οὐ μὴ πιστεύσητε, ἐάν τις ἐκδιηγῆται ὑμῖν. Ἐξιόντων μβδὲ ἐκ τῆς συναγωγῆς τῶν Ἰουδαίων, παρεκάλουν τὰ ἔθνη εἰς τὸ μεταξὺ σάββατον λαληθῆναι αὑτοῖς τὰ ῥήματα ταῦτα. λυθείσης μγδὲ τῆς συναγωγῆς, ἠκολούθησαν πολλοὶ τῶν Ἰουδαίων καὶ τῶν σεβομένων προσηλύτων τῷ Παύλῳ καὶ τῷ Βαρνάβᾳ, οἵτινες προσλαλοῦντες αὐτοῖς, ἔπειθον αὐτοὺς ἐπιμένειν τῇ χάριτι τοῦ Θεοῦ. Τῷ μδδὲ ἐρχομένῳ σαββάτῳ σχεδὸν πᾶσα ἡ πόλις συνήχθη ἀκοῦσαι τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ. ἰδόντες μεδὲ οἱ Ἰουδαῖοι τοὺς ὄχλους, ἐπλήσθησαν ζήλου, καὶ ἀντέλεγον τοῖς ὑπὸ τοῦ Παύλου λεγομένοις, ἀντιλέγοντες καὶ βλασφημοῦντες. Παῤῥησιασάμενοι μϛδὲ ὁ Παῦλος καὶ ὁ Βαρνάβας εἶπον, Ὑμῖν ἦν ἀναγκαῖον πρῶτον λαληθῆναι τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ· ἐπειδὴ δὲ ἀπωθεῖσθε αὐτὸν, καὶ οὐκ ἀξίους κρίνετε ἑαυτοὺς τῆς αἰωνίου ζωῆς, ἰδοὺ στρεφόμεθα εἰς τὰ ἔθνη. οὕτω μζγὰρ ἐντέταλται ἡμῖν ὁ Κύριος, Τέθεικά σε εἰς φῶς ἐθνῶν, τοῦ εἶναί σε εἰς σωτηρίαν ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς. Ἀκούοντα μηδὲ τὰ ἔθνη ἔχαιρον, καὶ ἐδόξαζον τὸν λόγον τοῦ Κυρίου, καὶ ἐπίστευσαν ὅσοι ἦσαν τεταγμένοι εἰς ζωὴν αἰώνιον. διεφέρετο μθδὲ ὁ λόγος τοῦ Κυρίου δι᾽ ὅλης τῆς χώρας· οἱ νδὲ Ἰουδαῖοι παρώτρυναν τὰς σεβομένας γυναῖκας καὶ τὰς εὐσχήμονας, καὶ τοὺς πρώτους τῆς πόλεως, καὶ ἐπήγειραν διωγμὸν ἐπὶ τὸν Παῦλον καὶ τὸν Βαρνάβαν, καὶ ἐξέβαλον αὐτοὺς ἀπὸ τῶν ὁρίων αὑτῶν. οἱ ναδὲ ἐκτιναξάμενοι τὸν κονιορτὸν τῶν ποδῶν αὑτῶν ἐπ᾽ αὐτοὺς, ἦλθον εἰς Ἰκόνιον. οἱ νβδὲ μαθηταὶ ἐπληροῦντο χαρᾶς καὶ πνεύματος ἁγίου. ¶Ἐγένετο ιδαδὲ ἐν Ἰκονίῳ κατὰ τὸ αὐτὸ εἰσελθεῖν αὐτοὺς εἰς τὴν συναγωγὴν τῶν Ἰουδαίων, καὶ λαλῆσαι οὕτως ὥστε πιστεῦσαι Ἰουδαίων τε καὶ ἑλλήνων πολὺ πλῆθος. οἱ βδὲ ἀπειθοῦντες Ἰουδαῖοι ἐπήγειραν καὶ ἐκάκωσαν τὰς ψυχὰς τῶν ἐθνῶν κατὰ τῶν ἀδελφῶν. ἱκανὸν γμὲν οὖν χρόνον διέτριψαν παῤῥησιαζόμενοι ἐπὶ τῷ Κυρίῳ τῷ μαρτυροῦντι τῷ λόγῳ τῆς χάριτος αὑτοῦ, καὶ διδόντι σημεῖα καὶ τέρατα γίνεσθαι διὰ τῶν χειρῶν αὐτῶν. ἐσχίσθη δδὲ τὸ πλῆθος τῆς πόλεως· καὶ οἱ μὲν ἦσαν σὺν τοῖς Ἰουδαίοις, οἱ δὲ σὺν τοῖς ἀποστόλοις. ὡς εδὲ ἐγένετο ὁρμὴ τῶν ἐθνῶν τε καὶ Ἰουδαίων σὺν τοῖς ἄρχουσιν αὐτῶν, ὑβρίσαι καὶ λιθοβολῆσαι αὐτοὺς, συνιδόντες ϛκατέφυγον εἰς τὰς πόλεις τῆς Λυκαονίας, Λύστραν καὶ Δέρβην, καὶ τὴν περίχωρον, κἀκεῖ ζἦσαν εὐαγγελιζόμενοι. Καί ητις ἀνὴρ ἐν Λύστροις ἀδύνατος τοῖς ποσὶν ἐκάθητο, χωλὸς ἐκ κοιλίας μητρὸς αὐτοῦ ὑπάρχων, ὃς οὐδέποτε περιπεπατήκει· οὗτος θἤκουε τοῦ Παύλου λαλοῦντος. ὃς ἀτενίσας αὐτῷ, καὶ ἰδὼν ὅτι πίστιν ἔχει τοῦ σωθῆναι, εἶπε ιμεγάλῃ τῇ φωνῇ, Ἀνάστηθι ἐπὶ τοὺς πόδας σου ὀρθός. Καὶ ἥλλετο καὶ περιεπάτει. Οἱ ιαδὲ ὄχλοι ἰδόντες ὃ ἐποίησεν ὁ Παῦλος, ἐπῆραν τὴν φωνὴν αὑτῶν, Λυκαονιστὶ λέγοντες, Οἱ Θεοὶ ὁμοιωθέντες ἀνθρώποις κατέβησαν πρὸς ἡμᾶς· Ἐκάλουν ιβτε τὸν μὲν Βαρνάβαν, Δία· τὸν δὲ Παῦλον, Ἑρμῆν, ἐπειδὴ αὐτὸς ἦν ὁ ἡγούμενος τοῦ λόγου. Ὁ ιγδὲ ἱερεὺς τοῦ Διὸς τοῦ ὄντος πρὸ τῆς πόλεως αὐτῶν, ταύρους καὶ στέμματα ἐπὶ τοὺς πυλῶνας ἐνέγκας, σὺν τοῖς ὄχλοις ἤθελε θύειν· ἀκούσαντες ιδδὲ οἱ ἀπόστολοι Βαρνάβας καὶ Παῦλος, διαῤῥήξαντες τὰ ἱμάτια αὐτῶν εἰσεπήδησαν εἰς τὸν ὄχλον, κράζοντες καὶ ιελέγοντες, Ἄνδρες, τί ταῦτα ποιεῖτε ; καὶ ἡμεῖς ὁμοιοπαθεῖς ἐσμεν ὑμῖν ἄνθρωποι, εὐαγγελιζόμενοι ὑμᾶς ἀπὸ τούτων τῶν ματαίων ἐπιστρέφειν ἐπὶ τὸν Θεὸν τὸν ζῶντα, ὃς ἐποίησε τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν καὶ τὴν θάλασσαν, καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς, ὃς ιϛἐν ταῖς παρῳχημέναις γενεαῖς εἴασε πάντα τὰ ἔθνη πορεύεσθαι ταῖς ὁδοῖς αὐτῶν· καίτοι ιζκαὶ τοι γε οὐκ ἀμάρτυρον ἑαυτὸν ἀφῆκεν ἀγαθοποιῶν, οὐρανόθεν ἡμῖν ὑετοὺς διδοὺς καὶ καιροὺς καρποφόρους, ἐμπιπλῶν τροφῆς καὶ εὐφροσύνης τὰς καρδίας ἡμῶν. Καὶ ιηταῦτα λέγοντες, μόλις κατέπαυσαν τοὺς ὄχλους τοῦ μὴ θύειν αὐτοῖς. Ἐπῆλθον ιθδὲ ἀπὸ Ἀντιοχείας καὶ Ἰκονίου Ἰουδαῖοι, καὶ πείσαντες τοὺς ὄχλους, καὶ λιθάσαντες τὸν Παῦλον, ἔσυρον ἔξω τῆς πόλεως, νομίσαντες αὐτὸν τεθνάναι. κυκλωσάντων κδὲ αὐτὸν τῶν μαθητῶν, ἀναστὰς εἰσῆλθεν εἰς τὴν πόλιν. καὶ τῇ ἐπαύριον ἐξῆλθε σὺν τῷ Βαρνάβᾳ εἰς Δέρβην. εὐαγγελισάμενοί κατε τὴν πόλιν ἐκείνην, καὶ μαθητεύσαντες ἱκανοὺς, ὑπέστρεψαν εἰς τὴν Λύστραν καὶ Ἰκόνιον καὶ Ἀντιόχειαν, ἐπιστηρίζοντες κβτὰς ψυχὰς τῶν μαθητῶν, παρακαλοῦντες ἐμμένειν τῇ πίστει, καὶ ὅτι διὰ πολλῶν θλίψεων δεῖ ἡμᾶς εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. χειροτονήσαντες κγδὲ αὐτοῖς πρεσβυτέρους κατ᾽ ἐκκλησίαν, προσευξάμενοι μετὰ νηστειῶν, παρέθεντο αὐτοὺς τῷ Κυρίῳ εἰς ὃν πεπιστεύκεισαν. καὶ κδδιελθόντες τὴν Πισιδίαν, ἦλθον εἰς Παμφυλίαν. καὶ κελαλήσαντες ἐν Πέργῃ τὸν λόγον, κατέβησαν εἰς Ἀττάλειαν· κᾀκεῖθεν κϛἀπέπλευσαν εἰς Ἀντιόχειαν, ὅθεν ἦσαν παραδεδομένοι τῇ χάριτι τοῦ Θεοῦ εἰς τὸ ἔργον ὃ ἐπλήρωσαν. Παραγενόμενοι κζδὲ καὶ συναγαγόντες τὴν ἐκκλησίαν, ἀνήγγειλαν ὅσα ἐποίησεν ὁ Θεὸς μετ᾽ αὐτῶν, καὶ ὅτι ἤνοιξε τοῖς ἔθνεσι θύραν πίστεως. διέτριβον κηδὲ ἐκεῖ χρόνον οὐκ ὀλίγον σὺν τοῖς μαθηταῖς. ¶Καί ιεατινες κατελθόντες ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας, ἐδίδασκον τοὺς ἀδελφοὺς, Ὅτι ἐὰν μὴ περιτέμνησθε τῷ ἔθει Μωϋσέως, οὐ δύνασθε σωθῆναι. Γενομένης βοὖν στάσεως καὶ συζητήσεως οὐκ ὀλίγης τῷ Παύλῳ καὶ τῷ Βαρνάβᾳ πρὸς αὐτοὺς, ἔταξαν ἀναβαίνειν Παῦλον καὶ Βαρνάβαν καί τινας ἄλλους ἐξ αὐτῶν πρὸς τοὺς ἀποστόλους καὶ πρεσβυτέρους εἰς Ἱερουσαλὴμ, περὶ τοῦ ζητήματος τούτου. οἱ γμὲν οὖν προπεμφθέντες ὑπὸ τῆς ἐκκλησίας, διήρχοντο τὴν Φοινίκην καὶ Σαμάρειαν, ἐκδιηγούμενοι τὴν ἐπιστροφὴν τῶν ἐθνῶν, καὶ ἐποίουν χαρὰν μεγάλην πᾶσι τοῖς ἀδελφοῖς. ¶Παραγενόμενοι δδὲ εἰς Ἱερουσαλὴμ, ἀπεδέχθησαν ὑπὸ τῆς ἐκκλησίας καὶ τῶν ἀποστόλων καὶ τῶν πρεσβυτέρων, ἀνήγγειλάν τε ὅσα ὁ Θεὸς ἐποίησε μετ᾽ αὐτῶν. Ἐξανέστησαν εδέ τινες τῶν ἀπὸ τῆς αἱρέσεως τῶν φαρισαίων πεπιστευκότες, λέγοντες Ὅτι δεῖ περιτέμνειν αὐτοὺς, παραγγέλλειν τε τηρεῖν τὸν νόμον Μωϋσέως. Συνήχθησαν ϛδὲ οἱ ἀπόστολοι καὶ οἱ πρεσβύτεροι ἰδεῖν περὶ τοῦ λόγου τούτου. πολλῆς ζδὲ συζητήσεως γενομένης, ἀναστὰς Πέτρος εἶπε πρὸς αὐτοὺς, Ἄνδρες ἀδελφοὶ, ὑμεῖς ἐπίστασθε ὅτι ἀφ᾽ ἡμερῶν ἀρχαίων ὁ Θεὸς ἐν ἡμῖν ἐξελέξατο, διὰ τοῦ στόματός μου ἀκοῦσαι τὰ ἔθνη τὸν λόγον τοῦ εὐαγγελίου, καὶ πιστεῦσαι· καὶ ηὁ καρδιογνώστης Θεὸς ἐμαρτύρησεν αὐτοῖς, δοὺς αὐτοῖς τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον, καθὼς καὶ ἡμῖν, καὶ θοὐδὲν διέκρινε μεταξὺ ἡμῶν τε καὶ αὐτῶν, τῇ πίστει καθαρίσας τὰς καρδίας αὐτῶν. Νῦν ιοὖν τί πειράζετε τὸν Θεὸν, ἐπιθεῖναι ζυγὸν ἐπὶ τὸν τράχηλον τῶν μαθητῶν, ὃν οὔτε οἱ πατέρες ἡμῶν οὔτε ἡμεῖς ἰσχύσαμεν βαστάσαι ; ἀλλὰ ιαδιὰ τῆς χάριτος Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ πιστεύομεν σωθῆναι, καθ᾽ ὃν τρόπον κᾀκεῖνοι. Ἐσίγησε ιβδὲ πᾶν τὸ πλῆθος, καὶ ἤκουον Βαρνάβα καὶ Παύλου ἐξηγουμένων ὅσα ἐποίησεν ὁ Θεὸς σημεῖα καὶ τέρατα ἐν τοῖς ἔθνεσι δι᾽ αὐτῶν. μετὰ ιγδὲ τὸ σιγῆσαι αὐτοὺς, Ἀπεκρίθη Ἰάκωβος, λέγων, Ἄνδρες ἀδελφοὶ ἀκούσατέ μου· Συμεὼν ιδἐξηγήσατο καθὼς πρῶτον ὁ Θεὸς ἐπεσκέψατο λαβεῖν ἐξ ἐθνῶν λαὸν ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὑτοῦ, καὶ ιετούτῳ συμφωνοῦσιν οἱ λόγοι τῶν προφητῶν, καθὼς γέγραπται, Μετὰ ιϛταῦτα ἀναστρέψω καὶ ἀνοικοδομήσω τὴν σκηνὴν Δαβὶδ τὴν πεπτωκυῖαν, καὶ τὰ κατεσκαμμένα αὐτῆς ἀνοικοδομήσω, καὶ ἀνορθώσω αὐτὴν, ὅπως ιζἂν ἐκζητήσωσιν οἱ κατάλοιποι τῶν ἀνθρώπων τὸν Κύριον, καὶ πάντα τὰ ἔθνη ἐφ᾽ οὓς ἐπικέκληται τὸ ὄνομά μου ἐπ᾽ αὐτοὺς, λέγει Κύριος ὁ ποιῶν ταῦτα πάντα. Γνωστὰ ιηἀπ᾽ αἰῶνός ἐστι τῷ Θεῷ πάντα τὰ ἔργα αὑτοῦ. διὸ ιθἐγὼ κρίνω μὴ παρενοχλεῖν τοῖς ἀπὸ τῶν ἐθνῶν ἐπιστρέφουσιν ἐπὶ τὸν Θεὸν, ἀλλὰ κἐπιστεῖλαι αὐτοῖς τοῦ ἀπέχεσθαι ἀπὸ τῶν ἀλισγημάτων τῶν εἰδώλων καὶ τῆς πορνείας καὶ τοῦ πνικτοῦ καὶ τοῦ αἵματος. Μωσῆς καγὰρ ἐκ γενεῶν ἀρχαίων κατὰ πόλιν τοὺς κηρύσσοντας αὐτὸν ἔχει, ἐν ταῖς συναγωγαῖς κατὰ πᾶν σάββατον ἀναγινωσκόμενος. Τότε κβἔδοξε τοῖς ἀποστόλοις καὶ τοῖς πρεσβυτέροις σὺν ὅλῃ τῇ ἐκκλησίᾳ, ἐκλεξαμένους ἄνδρας ἐξ αὐτῶν πέμψαι εἰς Ἀντιόχειαν σὺν τῷ Παύλῳ καὶ Βαρνάβᾳ, Ἰούδαν τὸν ἐπικαλούμενον Βαρσαβᾶν, καὶ Σίλαν, ἄνδρας ἡγουμένους ἐν τοῖς ἀδελφοῖς, γράψαντες κγδιὰ χειρὸς αὑτῶν τάδε· Οἱ ἀπόστολοι καὶ οἱ πρεσβύτεροι καὶ οἱ ἀδελφοὶ, τοῖς κατὰ τὴν Ἀντιόχειαν καὶ Συρίαν καὶ Κιλικίαν ἀδελφοῖς τοῖς ἐξ ἐθνῶν, χαίρειν. Ἐπειδὴ κδἠκούσαμεν ὅτι τινὲς ἐξ ἡμῶν ἐξελθόντες ἐτάραξαν ὑμᾶς λόγοις, ἀνασκευάζοντες τὰς ψυχὰς ὑμῶν, λέγοντες περιτέμνεσθαι καὶ τηρεῖν τὸν νόμον, οἷς οὐ διεστειλάμεθα· ἔδοξεν κεἡμῖν γενομένοις ὁμοθυμαδὸν, ἐκλεξαμένους ἄνδρας πέμψαι πρὸς ὑμᾶς, σὺν τοῖς ἀγαπητοῖς ἡμῶν Βαρνάβᾳ καὶ Παύλῳ, ἀνθρώποις κϛπαραδεδωκόσι τὰς ψυχὰς αὑτῶν ὑπὲρ τοῦ ὀνόματος τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ. ἀπεστάλκαμεν κζοὖν Ἰούδαν καὶ Σίλαν, καὶ αὐτοὺς διὰ λόγου ἀπαγγέλλοντας τὰ αὐτά. ἔδοξε κηγὰρ τῷ ἁγίῳ πνεύματι καὶ ἡμῖν μηδὲν πλέον ἐπιτίθεσθαι ὑμῖν βάρος πλὴν τῶν ἐπάναγκες τούτων, ἀπέχεσθαι κθεἰδωλοθύτων καὶ αἵματος καὶ πνικτοῦ καὶ πορνείας, ἐξ ὧν διατηροῦντες ἑαυτοὺς, εὖ πράξετε. Ἔῤῥωσθε. Οἱ λμὲν οὖν ἀπολυθέντες ἦλθον εἰς Ἀντιόχειαν, καὶ συναγαγόντες τὸ πλῆθος, ἐπέδωκαν τὴν ἐπιστολήν. ἀναγνόντες λαδὲ, ἐχάρησαν ἐπὶ τῇ παρακλήσει. Ἰούδας λβτε δὲ καὶ Σίλας, καὶ αὐτοὶ προφῆται ὄντες, διὰ λόγου πολλοῦ παρεκάλεσαν τοὺς ἀδελφοὺς, καὶ ἐπεστήριξαν. Ποιήσαντες λγδὲ χρόνον, ἀπελύθησαν μετ᾽ εἰρήνης ἀπὸ τῶν ἀδελφῶν πρὸς τοὺς ἀποστόλους· ἔδοξε λδδὲ τῷ Σίλᾳ ἐπιμεῖναι αὐτοῦ. Παῦλος λεδὲ καὶ Βαρνάβας διέτριβον ἐν Ἀντιοχείᾳ, διδάσκοντες καὶ εὐαγγελιζόμενοι, μετὰ καὶ ἑτέρων πολλῶν, τὸν λόγον τοῦ Κυρίου. Μετὰ λϛδέ τινας ἡμέρας εἶπε Παῦλος πρὸς Βαρνάβαν, Ἐπιστρέψαντες δὴ ἐπισκεψώμεθα τοὺς ἀδελφοὺς ἡμῶν κατὰ πᾶσαν πόλιν, ἐν αἷς κατηγγείλαμεν τὸν λόγον τοῦ Κυρίου, πῶς ἔχουσι. Βαρνάβας λζδὲ ἐβουλεύσατο συμπαραλαβεῖν τὸν Ἰωάννην τὸν καλούμενον Μάρκον· Παῦλος ληδὲ ἠξίου, τὸν ἀποστάντα ἀπ᾽ αὐτῶν ἀπὸ Παμφυλίας, καὶ μὴ συνελθόντα αὐτοῖς εἰς τὸ ἔργον, μὴ συμπαραλαβεῖν τοῦτον. ἐγένετο λθοὖν παροξυσμὸς, ὥστε ἀποχωρισθῆναι αὐτοὺς ἀπ᾽ ἀλλήλων, τόν τε Βαρνάβαν παραλαβόντα τὸν Μάρκον, ἐκπλεῦσαι εἰς Κύπρον· Παῦλος μδὲ ἐπιλεξάμενος Σίλαν, ἐξῆλθε, παραδοθεὶς τῇ χάριτι τοῦ Θεοῦ ὑπὸ τῶν ἀδελφῶν. διήρχετο μαδὲ τὴν Συρίαν καὶ Κιλικίαν, ἐπιστηρίζων τὰς ἐκκλησίας. ¶Κατήντησε ιϛαδὲ εἰς Δέρβην καὶ Λύστραν, καὶ ἰδοὺ μαθητής τις ἦν ἐκεῖ, ὀνόματι Τιμόθεος, υἱὸς γυναικός τινος Ἰουδαίας πιστῆς, πατρὸς δὲ Ἕλληνος, ὃς βἐμαρτυρεῖτο ὑπὸ τῶν ἐν Λύστροις καὶ Ἰκονίῳ ἀδελφῶν· τοῦτον γἠθέλησεν ὁ Παῦλος σὺν αὑτῷ ἐξελθεῖν, καὶ λαβὼν περιέτεμεν αὐτὸν, διὰ τοὺς Ἰουδαίους τοὺς ὄντας ἐν τοῖς τόποις ἐκείνοις· ᾔδεισαν γὰρ ἅπαντες τὸν πατέρα αὐτοῦ ὅτι Ἕλλην ὑπῆρχεν. ¶Ὡς δδὲ διεπορεύοντο τὰς πόλεις, παρεδίδουν αὐτοῖς φυλάσσειν τὰ δόγματα τὰ κεκριμένα ὑπὸ τῶν ἀποστόλων καὶ τῶν πρεσβυτέρων τῶν ἐν Ἱερουσαλήμ. αἱ εμὲν οὖν ἐκκλησίαι ἐστερεοῦντο τῇ πίστει, καὶ ἐπερίσσευον τῷ ἀριθμῷ καθ᾽ ἡμέραν. Διελθόντες ϛδὲ τὴν Φρυγίαν καὶ τὴν Γαλατικὴν χώραν, κωλυθέντες ὑπὸ τοῦ ἁγίου πνεύματος λαλῆσαι τὸν λόγον ἐν τῇ Ἀσίᾳ, ἐλθόντες ζκατὰ τὴν Μυσίαν, ἐπείραζον κατὰ τὴν Βιθυνίαν πορεύεσθαι· καὶ οὐκ εἴασεν αὐτοὺς τὸ πνεῦμα. Παρελθόντες ηδὲ τὴν Μυσίαν, κατέβησαν εἰς Τρωάδα. καὶ θὅραμα διὰ τῆς νυκτὸς ὤφθη τῷ Παύλῳ· Ἀνήρ τις ἦν Μακεδὼν ἑστὼς, παρακαλῶν αὐτὸν, καὶ λέγων, Διαβὰς εἰς Μακεδονίαν βοήθησον ἡμῖν. Ὡς ιδὲ τὸ ὅραμα εἶδεν, εὐθέως ἐζητήσαμεν ἐξελθεῖν εἰς τὴν Μακεδονίαν, συμβιβάζοντες ὅτι προσκέκληται ἡμᾶς ὁ Κύριος εὐαγγελίσασθαι αὐτούς. Ἀναχθέντες ιαοὖν ἀπὸ τὴς Τρωάδος, εὐθυδρομήσαμεν εἰς Σαμοθρᾴκην· τῇ τε ἐπιούσῃ εἰς Νεάπολιν· ἐκεῖθέν ιβτε εἰς Φιλίππους, ἥτις ἐστὶ πρώτη τῆς μερίδος τῆς Μακεδονίας πόλις, κολώνια. Ἦμεν δὲ ἐν ταύτῃ τῇ πόλει διατρίβοντες ἡμέρας τινάς· τῇ ιγτε ἡμέρᾳ τῶν σαββάτων ἐξήλθομεν ἔξω τῆς πόλεως παρὰ ποταμὸν, οὗ ἐνομίζετο προσευχὴ εἶναι, καὶ καθίσαντες ἐλαλοῦμεν ταῖς συνελθούσαις γυναιξί. Καί ιδτις γυνὴ ὀνόματι Λυδία, πορφυρόπωλις, πόλεως Θυατείρων, σεβομένη τὸν Θεὸν, ἤκουεν, ἧς ὁ Κύριος διήνοιξε τὴν καρδίαν, προσέχειν τοῖς λαλουμένοις ὑπὸ τοῦ Παύλου. Ὡς ιεδὲ ἐβαπτίσθη, καὶ ὁ οἶκος αὐτῆς, παρεκάλεσε λέγουσα, Εἰ κεκρίκατέ με πιστὴν τῷ Κυρίῳ εἶναι, εἰσελθόντες εἰς τὸν οἶκόν μου, μείνατε. Καὶ παρεβιάσατο ἡμᾶς. Ἐγένετο ιϛδὲ πορευομένων ἡμῶν εἰς προσευχὴν, παιδίσκην τινὰ ἔχουσαν πνεῦμα Πύθωνος ἀπαντῆσαι ἡμῖν, ἥτις ἐργασίαν πολλὴν παρεῖχεν τοῖς κυρίοις αὑτῆς μαντευομένη. αὕτη ιζκατακολουθήσασα τῷ Παύλῳ καὶ ἡμῖν, ἔκραζε λέγουσα, Οὗτοι οἱ ἄνθρωποι, δοῦλοι τοῦ Θεοῦ τοῦ ὑψίστου εἰσὶν, οἵτινες καταγγέλλουσιν ἡμῖν ὁδὸν σωτηρίας. Τοῦτο ιηδὲ ἐποίει ἐπὶ πολλὰς ἡμέρας. διαπονηθεὶς δὲ ὁ Παῦλος καὶ ἐπιστρέψας, τῷ πνεύματι εἶπε, Παραγγέλλω σοι ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ Χριστοῦ, ἐξελθεῖν ἀπ᾽ αὐτῆς. Καὶ ἐξῆλθεν αὐτῇ τῇ ὥρᾳ. ἰδόντες ιθδὲ οἱ κύριοι αὐτῆς ὅτι ἐξῆλθεν ἡ ἐλπὶς τῆς ἐργασίας αὑτῶν, ἐπιλαβόμενοι τὸν Παῦλον καὶ τὸν Σίλαν, εἵλκυσαν εἰς τὴν ἀγορὰν ἐπὶ τοὺς ἄρχοντας· καὶ κπροσαγαγόντες αὐτοὺς τοῖς στρατηγοῖς, εἶπον, Οὗτοι οἱ ἄνθρωποι ἐκταράσσουσιν ἡμῶν τὴν πόλιν Ἰουδαῖοι ὑπάρχοντες, καὶ κακαταγγέλλουσιν ἔθη ἃ οὐκ ἔξεστιν ἡμῖν παραδέχεσθαι οὐδὲ ποιεῖν, Ῥωμαίοις οὖσι. Καὶ κβσυνεπέστη ὁ ὄχλος κατ᾽ αὐτῶν. καὶ οἱ στρατηγοὶ περιῤῥήξαντες αὐτῶν τὰ ἱμάτια, ἐκέλευον ῥαβδίζειν· πολλάς κγτε ἐπιθέντες αὐτοῖς πληγὰς, ἔβαλον εἰς φυλακὴν, παραγγείλαντες τῷ δεσμοφύλακι, ἀσφαλῶς τηρεῖν αὐτούς· ὃς κδπαραγγελίαν τοιαύτην εἰληφὼς, ἔβαλεν αὐτοὺς εἰς τὴν ἐσωτέραν φυλακὴν, καὶ τοὺς πόδας αὐτῶν ἠσφαλίσατο εἰς τὸ ξύλον. Κατὰ κεδὲ τὸ μεσονύκτιον Παῦλος καὶ Σίλας προσευχόμενοι ὕμνουν τὸν Θεόν· ἐπηκροῶντο δὲ αὐτῶν οἱ δέσμιοι. Ἄφνω κϛδὲ σεισμὸς ἐγένετο μέγας, ὥστε σαλευθῆναι τὰ θεμέλια τοῦ δεσμωτηρίου· ἀνεῴχθησάν τε παραχρῆμα αἱ θύραι πᾶσαι, καὶ πάντων τὰ δεσμὰ ἀνέθη. Ἔξυπνος κζδὲ γενόμενος ὁ δεσμοφύλαξ, καὶ ἰδὼν ἀνεῳγμένας τὰς θύρας τῆς φυλακῆς, σπασάμενος μάχαιραν ἔμελλεν ἑαυτὸν ἀναιρεῖν, νομίζων ἐκπεφευγέναι τοὺς δεσμίους. Ἐφώνησε κηδὲ φωνῇ μεγάλῃ ὁ Παῦλος, λέγων, Μηδὲν πράξῃς σεαυτῷ κακόν· ἅπαντες γάρ ἐσμεν ἐνθάδε. Αἰτήσας κθδὲ φῶτα, εἰσεπήδησε, καὶ ἔντρομος γενόμενος προσέπεσε τῷ Παύλῳ καὶ τῷ Σίλᾳ· καὶ λπροαγαγὼν αὐτοὺς ἔξω, ἔφη, Κύριοι, τί με δεῖ ποιεῖν ἵνα σωθῶ ; Οἱ λαδὲ εἶπον, Πίστευσον ἐπὶ τὸν Κύριον Ἰησοῦν Χριστὸν, καὶ σωθήσῃ σὺ καὶ ὁ οἶκός σου. Καὶ λβἐλάλησαν αὐτῷ τὸν λόγον τοῦ Κυρίου καὶ πᾶσι τοῖς ἐν τῇ οἰκίᾳ αὐτοῦ. Καὶ λγπαραλαβὼν αὐτοὺς ἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ τῆς νυκτὸς ἔλουσεν ἀπὸ τῶν πληγῶν, καὶ ἐβαπτίσθη αὐτὸς καὶ οἱ αὐτοῦ πάντες παραχρῆμα· ἀναγαγών λδτε αὐτοὺς εἰς τὸν οἶκον αὑτοῦ, παρέθηκε τράπεζαν, καὶ ἠγαλλιάσατο, πανοικὶ πεπιστευκὼς τῷ Θεῷ. Ἡμέρας λεδὲ γενομένης ἀπέστειλαν οἱ στρατηγοὶ τοὺς ῥαβδούχους, λέγοντες, Ἀπόλυσον τοὺς ἀνθρώπους ἐκείνους. Ἀπήγγειλε λϛδὲ ὁ δεσμοφύλαξ τοὺς λόγους τούτους πρὸς τὸν Παῦλον, Ὅτι ἀπεστάλκασιν οἱ στρατηγοὶ, ἵνα ἀπολυθῆτε· νῦν οὖν ἐξελθόντες πορεύεσθε ἐν εἰρήνῃ. Ὁ λζδὲ Παῦλος ἔφη πρὸς αὐτοὺς, Δείραντες ἡμᾶς δημοσίᾳ, ἀκατακρίτους, ἀνθρώπους Ῥωμαίους ὑπάρχοντας ἔβαλον εἰς φυλακὴν, καὶ νῦν λάθρα ἡμᾶς ἐκβάλλουσιν ; οὐ γάρ· ἀλλὰ ἐλθόντες αὐτοὶ ἡμᾶς ἐξαγαγέτωσαν. Ἀνήγγειλαν ληδὲ τοῖς στρατηγοῖς οἱ ῥαβδοῦχοι τὰ ῥήματα ταῦτα· καὶ ἐφοβήθησαν ἀκούσαντες ὅτι Ῥωμαῖοί εἰσι, καὶ λθἐλθόντες παρεκάλεσαν αὐτοὺς, καὶ ἐξαγαγόντες ἠρώτων ἐξελθεῖν τῆς πόλεως. Ἐξελθόντες μδὲ ἐκ τῆς φυλακῆς εἰσῆλθον εἰς τὴν Λυδίαν· καὶ ἰδόντες τοὺς ἀδελφοὺς, παρεκάλεσαν αὐτοὺς, καὶ ἐξῆλθον. ¶Διοδεύσαντες ιζαδὲ τὴν Ἀμφίπολιν καὶ Ἀπολλωνίαν, ἦλθον εἰς Θεσσαλονίκην, ὅπου ἦν ἡ συναγωγὴ τῶν Ἰουδαίων. κατὰ βδὲ τὸ εἰωθὸς τῷ Παύλῳ εἰσῆλθε πρὸς αὐτοὺς, καὶ ἐπὶ σάββατα τρία διελέγετο αὐτοῖς ἀπὸ τῶν γραφῶν, διανοίγων γκαὶ παρατιθέμενος ὅτι τὸν Χριστὸν ἔδει παθεῖν καὶ ἀναστῆναι ἐκ νεκρῶν, καὶ ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ Χριστὸς Ἰησοῦς, ὃν ἐγὼ καταγγέλλω ὑμῖν. Καί δτινες ἐξ αὐτῶν ἐπείσθησαν, καὶ προσεκληρώθησαν τῷ Παύλῳ καὶ τῷ Σίλᾳ, τῶν τε σεβομένων Ἑλλήνων πολὺ πλῆθος, γυναικῶν τε τῶν πρώτων οὐκ ὀλίγαι. Ζηλώσαντες εδὲ οἱ ἀπειθοῦντες Ἰουδαῖοι, καὶ προσλαβόμενοι τῶν ἀγοραίων τινὰς ἄνδρας πονηροὺς, καὶ ὀχλοποιήσαντες ἐθορύβουν τὴν πόλιν· ἐπιστάντες τὲ τῇ οἰκίᾳ Ἰάσονος, ἐζήτουν αὐτοὺς ἀγαγεῖν εἰς τὸν δῆμον· μὴ ϛεὑρόντες δὲ αὐτοὺς, ἔσυρον τὸν Ἰάσονα καί τινας ἀδελφοὺς ἐπὶ τοὺς πολιτάρχας, βοῶντες, Ὅτι οἱ τὴν οἰκουμένην ἀναστατώσαντες, οὗτοι, καὶ ἐνθάδε πάρεισιν, οὓς ζὑποδέδεκται Ἰάσων· καὶ οὗτοι πάντες ἀπέναντι τῶν δογμάτων Καίσαρος πράττουσι, βασιλέα λέγοντες ἕτερον εἶναι, Ἰησοῦν. Ἐτάραξαν ηδὲ τὸν ὄχλον καὶ τοὺς πολιτάρχας ἀκούοντας ταῦτα. καὶ θλαβόντες τὸ ἱκανὸν παρὰ τοῦ Ἰάσονος καὶ τῶν λοιπῶν, ἀπέλυσαν αὐτούς. οἱ ιδὲ ἀδελφοὶ εὐθέως διὰ τῆς νυκτὸς ἐξέπεμψαν τόν τε Παῦλον καὶ τὸν Σίλαν εἰς Βέροιαν· οἵτινες παραγενόμενοι, εἰς τὴν συναγωγὴν τῶν Ἰουδαίων ἀπῄεσαν. (οὗτοι ιαδὲ ἦσαν εὐγενέστεροι τῶν ἐν Θεσσαλονίκῃ, οἵτινες ἐδέξαντο τὸν λόγον μετὰ πάσης προθυμίας, τὸ καθ᾽ ἡμέραν ἀνακρίνοντες τὰς γραφὰς, εἰ ἔχοι ταῦτα οὕτως. πολλοὶ ιβμὲν οὖν ἐξ αὐτῶν ἐπίστευσαν, καὶ τῶν Ἑλληνίδων γυναικῶν τῶν εὐσχημόνων, καὶ ἀνδρῶν οὐκ ὀλίγοι.) Ὡς ιγδὲ ἔγνωσαν οἱ ἀπὸ τῆς Θεσσαλονίκης Ἰουδαῖοι ὅτι καὶ ἐν τῇ Βεροίᾳ κατηγγέλη ὑπὸ τοῦ Παύλου ὁ λόγος τοῦ Θεοῦ, ἦλθον κᾀκεῖ, σαλεύοντες τοὺς ὄχλους. εὐθέως ιδδὲ τότε τὸν Παῦλον ἐξαπέστειλαν οἱ ἀδελφοὶ πορεύεσθαι ὡς ἐπὶ τὴν θάλασσαν· ὑπέμενον δὲ ὅ τε Σίλας καὶ ὁ Τιμόθεος ἐκεῖ. οἱ ιεδὲ καθιστῶντες τὸν Παῦλον, ἤγαγον αὐτὸν ἕως Ἀθηνῶν· καὶ λαβόντες ἐντολὴν πρὸς τὸν Σίλαν καὶ Τιμόθεον, ἵνα ὡς τάχιστα ἔλθωσι πρὸς αὐτὸν, ἐξῄεσαν. ¶Ἐν ιϛδὲ ταῖς Ἀθήναις ἐκδεχομένου αὐτοὺς τοῦ Παύλου, παρωξύνετο τὸ πνεῦμα αὐτοῦ ἐν αὐτῷ, θεωροῦντι κατείδωλον οὖσαν τὴν πόλιν. Διελέγετο ιζμὲν οὖν ἐν τῇ συναγωγῇ τοῖς Ἰουδαίοις καὶ τοῖς σεβομένοις, καὶ ἐν τῇ ἀγορᾷ κατὰ πᾶσαν ἡμέραν πρὸς τοὺς παρατυγχάνοντας. Τινὲς ιηδὲ τῶν Ἐπικουρείων καὶ τῶν Στωϊκῶν φιλοσόφων συνέβαλλον αὐτῷ· καί τινες ἔλεγον, Τί ἂν θέλοι ὁ σπερμολόγος οὗτος λέγειν ; Οἱ δὲ, Ξένων δαιμονίων δοκεῖ καταγγελεὺς εἶναι· ὅτι τὸν Ἰησοῦν καὶ τὴν ἀνάστασιν αὐτοῖς εὐηγγελίζετο. ἐπιλαβόμενοί ιθτε αὐτοῦ, ἐπὶ τὸν Ἄρειον πάγον ἤγαγον, λέγοντες, Δυνάμεθα γνῶναι τίς ἡ καινὴ αὕτη ἡ ὑπὸ σοῦ λαλουμένη διδαχή ; ξενίζοντα κγάρ τινα εἰσφέρεις εἰς τὰς ἀκοὰς ἡμῶν. βουλόμεθα οὖν γνῶναι τί ἂν θέλοι ταῦτα εἶναι. (Ἀθηναῖοι καδὲ πάντες καὶ οἱ ἐπιδημοῦντες ξένοι εἰς οὐδὲν ἕτερον εὐκαίρουν ἢ λέγειν τὶ καὶ ἀκούειν καινότερον.) ¶Σταθεὶς κβδὲ ὁ Παῦλος ἐν μέσῳ τοῦ Ἀρείου πάγου, ἔφη, Ἄνδρες Ἀθηναῖοι, κατὰ πάντα ὡς δεισιδαιμονεστέρους ὑμᾶς θεωρῶ· διερχόμενος κγγὰρ καὶ ἀναθεωρῶν τὰ σεβάσματα ὑμῶν, εὗρον καὶ βωμὸν ἐν ᾧ ἐπεγέγραπτο, Ἀγνώστῳ Θεῷ. Ὃν οὖν ἀγνοοῦντες εὐσεβεῖτε, τοῦτον ἐγὼ καταγγέλλω ὑμῖν. Ὁ κδΘεὸς ὁ ποιήσας τὸν κόσμον καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτῷ, οὗτος οὐρανοῦ καὶ γῆς κύριος ὑπάρχων, οὐκ ἐν χειροποιήτοις ναοῖς κατοικεῖ, οὐδὲ κεὑπὸ χειρῶν ἀνθρώπων θεραπεύεται, προσδεόμενός τινος, αὐτὸς διδοὺς πᾶσι ζωὴν καὶ πνοὴν κατὰ καὶ τὰ πάντα· ἐποίησέ κϛτε ἐξ ἑνὸς αἵματος πᾶν ἔθνος ἀνθρώπων κατοικεῖν ἐπὶ πᾶν τὸ πρόσωπον τῆς γῆς, ὁρίσας προτεταγμένους καιροὺς, καὶ τὰς ὁροθεσίας τῆς κατοικίας αὐτῶν, ζητεῖν κζτὸν Κύριον, εἰ ἄρα γε ψηλαφήσειαν αὐτὸν καὶ εὕροιεν, καίτοιγε οὐ μακρὰν ἀπὸ ἑνὸς ἑκάστου ἡμῶν ὑπάρχοντα. ἐν κηαὐτῷ γὰρ ζῶμεν καὶ κινούμεθα καί ἐσμεν, ὡς καί τινες τῶν καθ᾽ ὑμᾶς ποιητῶν εἰρήκασι, Τοῦ γὰρ καὶ γένος ἐσμέν. Γένος κθοὖν ὑπάρχοντες τοῦ Θεοῦ, οὐκ ὀφείλομεν νομίζειν χρυσῷ ἢ ἀργύρῳ ἢ λίθῳ, χαράγματι τέχνης καὶ ἐνθυμήσεως ἀνθρώπου, τὸ θεῖον εἶναι ὅμοιον. τοὺς λμὲν οὖν χρόνους τῆς ἀγνοίας ὑπεριδὼν ὁ Θεὸς, τὰ νῦν παραγγέλλει τοῖς ἀνθρώποις πᾶσι πανταχοῦ μετανοεῖν, διότι λαἔστησεν ἡμέραν ἐν ᾗ μέλλει κρίνειν τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ, ἐν ἀνδρὶ ᾧ ὥρισε, πίστιν παρασχὼν πᾶσιν, ἀναστήσας αὐτὸν ἐκ νεκρῶν. Ἀκούσαντες λβδὲ ἀνάστασιν νεκρῶν, οἱ μὲν ἐχλεύαζον, οἱ δὲ εἶπον, Ἀκουσόμεθά σου πάλιν περὶ τούτου. Καὶ λγοὕτως ὁ Παῦλος ἐξῆλθεν ἐκ μέσου αὐτῶν. τινὲς λδδὲ ἄνδρες κολληθέντες αὐτῷ, ἐπίστευσαν· ἐν οἷς καὶ Διονύσιος ὁ Ἀρεοπαγίτης, καὶ γυνὴ ὀνόματι Δάμαρις, καὶ ἕτεροι σὺν αὐτοῖς. ¶Μετὰ ιηαδὲ ταῦτα χωρισθεὶς ὁ Παῦλος ἐκ τῶν Ἀθηνῶν, ἦλθεν εἰς Κόρινθον· καὶ βεὑρών τινα Ἰουδαῖον ὀνόματι Ἀκύλαν, Ποντικὸν τῷ γένει, προσφάτως ἐληλυθότα ἀπὸ τῆς Ἰταλίας, καὶ Πρίσκιλλαν γυναῖκα αὐτοῦ, (διὰ τὸ διατεταχέναι Κλαύδιον χωρίζεσθαι πάντας τοὺς Ἰουδαίους ἐκ τῆς Ῥώμης,) προσῆλθεν αὐτοῖς· καὶ γδιὰ τὸ ὁμότεχνον εἶναι, ἔμενε παρ᾽ αὐτοῖς, καὶ εἰργάζετο· (ἦσαν γὰρ σκηνοποιοὶ τὴν τέχνην.) διελέγετο δδὲ ἐν τῇ συναγωγῇ κατὰ πᾶν σάββατον, ἔπειθέ τε Ἰουδαίους καὶ Ἕλληνας. Ὡς εδὲ κατῆλθον ἀπὸ τῆς Μακεδονίας ὅ, τε Σίλας καὶ ὁ Τιμόθεος, συνείχετο τῷ πνεύματι ὁ Παῦλος, διαμαρτυρόμενος τοῖς Ἰουδαίοις τὸν Χριστὸν, Ἰησοῦν. Ἀντιτασσομένων ϛδὲ αὐτῶν καὶ βλασφημούντων, ἐκτιναξάμενος τὰ ἱμάτια, εἶπε πρὸς αὐτοὺς, Τὸ αἷμα ὑμῶν ἐπὶ τὴν κεφαλὴν ὑμῶν· καθαρὸς ἐγὼ ἀπὸ τοῦ νῦν εἰς τὰ ἔθνη πορεύσομαι. Καὶ ζμεταβὰς ἐκεῖθεν, ἦλθεν εἰς οἰκίαν τινὸς ὀνόματι Ἰούστου, σεβομένου τὸν Θεὸν, οὗ ἡ οἰκία ἦν συνομοροῦσα τῇ συναγωγῇ. Κρίσπος ηδὲ ὁ ἀρχισυνάγωγος ἐπίστευσε τῷ Κυρίῳ σὺν ὅλῳ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ· καὶ πολλοὶ τῶν Κορινθίων ἀκούοντες ἐπίστευον καὶ ἐβαπτίζοντο. ¶Εἶπε θδὲ ὁ Κύριος δι᾽ ὁράματος ἐν νυκτὶ τῷ Παύλῳ, Μὴ φοβοῦ, ἀλλὰ λάλει, καὶ μὴ σιωπήσῃς, διότι ιἐγώ εἰμι μετὰ σοῦ, καὶ οὐδεὶς ἐπιθήσεταί σοι τοῦ κακῶσαί σε, διότι λαός ἐστί μοι πολὺς ἐν τῇ πόλει ταύτῃ. Ἐκάθισέ ιατε ἐνιαυτὸν καὶ μῆνας ἓξ, διδάσκων ἐν αὐτοῖς τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ. Γαλλίωνος ιβδὲ ἀνθυπατεύοντος τῆς Ἀχαΐας, κατεπέστησαν ὁμοθυμαδὸν οἱ Ἰουδαῖοι τῷ Παύλῳ, καὶ ἤγαγον αὐτὸν ἐπὶ τὸ βῆμα, λέγοντεςιγ, Ὅτι παρὰ τὸν νόμον οὗτος ἀναπείθει τοὺς ἀνθρώπους σέβεσθαι τὸν Θεόν. Μέλλοντος ιδδὲ τοῦ Παύλου ἀνοίγειν τὸ στόμα, εἶπεν ὁ Γαλλίων πρὸς τοὺς Ἰουδαίους, Εἰ μὲν οὖν ἦν ἀδίκημά τι ἢ ῥᾳδιούργημα πονηρὸν, ὦ Ἰουδαῖοι, κατὰ λόγον ἂν ἠνεσχόμην ὑμῶν· εἰ ιεδὲ ζήτημά ἐστι περὶ λόγου καὶ ὀνομάτων καὶ νόμου τοῦ καθ᾽ ὑμᾶς, ὄψεσθε αὐτοί· κριτὴς γὰρ ἐγὼ τούτων οὐ βούλομαι εἶναι. Καὶ ιϛἀπήλασεν αὐτοὺς ἀπὸ τοῦ βήματος. Ἐπιλαβόμενοι ιζδὲ πάντες οἱ Ἕλληνες Σωσθένην τὸν ἀρχισυνάγωγον ἔτυπτον ἔμπροσθεν τοῦ βήματος, καὶ οὐδὲν τούτων τῷ Γαλλίωνι ἔμελεν. Ὁ ιηδὲ Παῦλος ἔτι προσμείνας ἡμέρας ἱκανὰς, τοῖς ἀδελφοῖς ἀποταξάμενος ἐξέπλει εἰς τὴν Συρίαν, (καὶ σὺν αὐτῷ Πρίσκιλλα καὶ Ἀκύλας,) κειράμενος τὴν κεφαλὴν ἐν Κεγχρεαῖς· εἶχε γὰρ εὐχήν. κατήντησε ιθδὲ εἰς Ἔφεσον, κᾀκείνους κατέλιπεν αὐτοῦ. αὐτὸς δὲ εἰσελθὼν εἰς τὴν συναγωγὴν διελέχθη τοῖς Ἰουδαίοις· ἐρωτώντων κδὲ αὐτῶν, ἐπὶ πλείονα χρόνον μεῖναι παρ᾽ αὑτοῖς, οὐκ ἐπένευσεν, ἀλλκα᾽ ἀπετάξατο αὐτοῖς, εἰπὼν, Δεῖ με πάντως τὴν ἑορτὴν τὴν ἐρχομένην ποιῆσαι εἰς Ἱεροσόλυμα, πάλιν δὲ ἀνακάμψω πρὸς ὑμᾶς, τοῦ Θεοῦ θέλοντος. Καὶ ἀνήχθη ἀπὸ τῆς Ἐφέσου. καὶ κβκατελθὼν εἰς Καισάρειαν, ἀναβὰς καὶ ἀσπασάμενος τὴν ἐκκλησίαν, κατέβη εἰς Ἀντιόχειαν. Καὶ κγποιήσας χρόνον τινὰ, ἐξῆλθε, διερχόμενος καθεξῆς τὴν Γαλατικὴν χώραν καὶ Φρυγίαν, ἐπιστηρίζων πάντας τοὺς μαθητάς. ¶Ἰουδαῖος κδδέ τις Ἀπολλὼς ὀνόματι, Ἀλεξανδρεὺς τῷ γένει, ἀνὴρ λόγιος, κατήντησεν εἰς Ἔφεσον, δυνατὸς ὢν ἐν ταῖς γραφαῖς· οὗτος κεἦν κατηχημένος τὴν ὁδὸν τοῦ Κυρίου, καὶ ζέων τῷ πνεύματι, ἐλάλει καὶ ἐδίδασκεν ἀκριβῶς τὰ περὶ τοῦ Κυρίου, ἐπιστάμενος μόνον τὸ βάπτισμα Ἰωάννου· οὗτός κϛτε ἤρξατο παῤῥησιάζεσθαι ἐν τῇ συναγωγῇ. Ἀκούσαντες δὲ αὐτοῦ Ἀκύλας καὶ Πρίσκιλλα, προσελάβοντο αὐτὸν, καὶ ἀκριβέστερον αὐτῷ ἐξέθεντο τὴν τοῦ Θεοῦ ὁδόν. Βουλομένου κζδὲ αὐτοῦ διελθεῖν εἰς τὴν Ἀχαΐαν, προτρεψάμενοι οἱ ἀδελφοὶ ἔγραψαν τοῖς μαθηταῖς ἀποδέξασθαι αὐτόν. ὃς παραγενόμενος συνεβάλετο πολὺ τοῖς πεπιστευκόσι διὰ τῆς χάριτος· εὐτόνως κηγὰρ τοῖς Ἰουδαίοις διακατηλέγχετο δημοσίᾳ, ἐπιδεικνὺς διὰ τῶν γραφῶν εἶναι τὸν Χριστὸν, Ἰησοῦν. ¶Ἐγένετο ιθαδὲ ἐν τῷ τὸν Ἀπολλὼ εἶναι ἐν Κορίνθῳ, Παῦλον διελθόντα τὰ ἀνωτερικὰ μέρη, ἐλθεῖν εἰς Ἔφεσον· καὶ εὑρών τινας μαθητὰς, εἶπε βπρὸς αὐτοὺς, Εἰ πνεῦμα ἅγιον ἐλάβετε πιστεύσαντες ; Οἱ δὲ εῖπον πρὸς αὐτὸν, Ἀλλ᾽ οὐδὲ εἰ πνεῦμα ἅγιόν ἐστιν, ἠκούσαμεν. Εἶπέ γτε πρὸς αὐτοὺς, Εἰς τί οὖν ἐβαπτίσθητε ; Οἱ δὲ εἶπον, Εἰς τὸ Ἰωάννου βάπτισμα. Εἶπε δδὲ Παῦλος, Ἰωάννης μὲν ἐβάπτισε βάπτισμα μετανοίας, τῷ λαῷ λέγων, εἰς τὸν ἐρχόμενον μετ᾽ αὐτὸν ἵνα πιστεύσωσι, τουτέστιν, εἰς τὸν Χριστὸν Ἰησοῦν. Ἀκούσαντες εδὲ ἐβαπτίσθησαν εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ, καὶ ϛἐπιθέντος αὐτοῖς τοῦ Παύλου τὰς χεῖρας, ἦλθε τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐπ᾽ αὐτοὺς, ἐλάλουν τε γλώσσαις, καὶ προεφήτευον. ἦσαν ζδὲ οἱ πάντες ἄνδρες ὡσεὶ δεκαδύο. Εἰσελθὼν ηδὲ εἰς τὴν συναγωγὴν, ἐπαῤῥησιάζετο, ἐπὶ μῆνας τρεῖς διαλεγόμενος, καὶ πείθων τὰ περὶ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ. Ὡς θδέ τινες ἐσκληρύνοντο καὶ ἠπείθουν, κακολογοῦντες τὴν ὁδὸν ἐνώπιον τοῦ πλήθους, ἀποστὰς ἀπ᾽ αὐτῶν ἀφώρισε τοὺς μαθητὰς, καθ᾽ ἡμέραν διαλεγόμενος ἐν τῇ σχολῇ τυράννου τινός. Τοῦτο ιδὲ ἐγένετο ἐπὶ ἔτη δύο, ὥστε πάντας τοὺς κατοικοῦντας τὴν Ἀσίαν, ἀκοῦσαι τὸν λόγον τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ, Ἰουδαίους τε καὶ Ἕλληνας. δυνάμεις ιατε οὐ τὰς τυχούσας ἐποίει ὁ Θεὸς διὰ τῶν χειρῶν Παύλου, ὥστε ιβκαὶ ἐπὶ τοὺς ἀσθενοῦντας ἐπιφέρεσθαι ἀπὸ τοῦ χρωτὸς αὐτοῦ σουδάρια ἢ σιμικίνθια, καὶ ἀπαλλάσσεσθαι ἀπ᾽ αὐτῶν τὰς νόσους, τά τε πνεύματα τὰ πονηρὰ ἐξέρχεσθαι ἀπ᾽ αὐτῶν. Ἐπεχείρησαν ιγδέ τινες ἀπὸ τῶν περιερχομένων Ἰουδαίων ἐξορκιστῶν ὀνομάζειν ἐπὶ τοὺς ἔχοντας τὰ πνεύματα τὰ πονηρὰ τὸ ὄνομα τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ, λέγοντες, Ὁρκίζομεν ὑμᾶς τὸν Ἰησοῦν, ὃν ὁ Παῦλος κηρύσσει. Ἦσαν ιδδέ τινες υἱοὶ Σκευᾶ Ἰουδαίου ἀρχιερέως ἑπτὰ οἱ τοῦτο ποιοῦντες. Ἀποκριθὲν ιεδὲ τὸ πνεῦμα τὸ πονηρὸν εἶπε, Τὸν Ἰησοῦν γινώσκω, καὶ τὸν Παῦλον ἐπίσταμαι· ὑμεῖς δὲ τίνες ἐστέ ; Καὶ ιϛἐφαλλόμενος ἐπ᾽ αὐτοὺς ὁ ἄνθρωπος ἐν ᾧ ἦν τὸ πνεῦμα τὸ πονηρὸν, καὶ κατακυριεύσας αὐτῶν ἴσχυσε κατ᾽ αὐτῶν, ὥστε γυμνοὺς καὶ τετραυματισμένους ἐκφυγεῖν ἐκ τοῦ οἴκου ἐκείνου. τοῦτο ιζδὲ ἐγένετο γνωστὸν πᾶσιν Ἰουδαίοις τε καὶ Ἕλλησι τοῖς κατοικοῦσι τὴν Ἔφεσον, καὶ ἐπέπεσε φόβος ἐπὶ πάντας αὐτοὺς, καὶ ἐμεγαλύνετο τὸ ὄνομα τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ. Πολλοί ιητε τῶν πεπιστευκότων ἤρχοντο ἐξομολογούμενοι καὶ ἀναγγέλλοντες τὰς πράξεις αὐτῶν. ἱκανοὶ ιθδὲ τῶν τὰ περίεργα πραξάντων συνενέγκαντες τὰς βίβλους κατέκαιον ἐνώπιον πάντων, καὶ συνεψήφισαν τὰς τιμὰς αὐτῶν, καὶ εὗρον ἀργυρίου μυριάδας πέντε. οὕτω κκατὰ κράτος ὁ λόγος τοῦ Κυρίου ηὔξανε καὶ ἴσχυεν. Ὡς καδὲ ἐπληρώθη ταῦτα, ἔθετο ὁ Παῦλος ἐν τῷ πνεύματι, διελθὼν τὴν Μακεδονίαν καὶ Ἀχαΐαν, πορεύεσθαι εἰς Ἱερουσαλὴμ, εἰπὼν, Ὅτι μετὰ τὸ γενέσθαι με ἐκεῖ, δεῖ με καὶ Ῥώμην ἰδεῖν. Ἀποστείλας κβδὲ εἰς τὴν Μακεδονίαν δύο τῶν διακονούντων αὐτῷ, Τιμόθεον καὶ Ἔραστον, αὐτὸς ἐπέσχε χρόνον εἰς τὴν Ἀσίαν. ἐγένετο κγδὲ κατὰ τὸν καιρὸν ἐκεῖνον τάραχος οὐκ ὀλίγος περὶ τῆς ὁδοῦ. Δημήτριος κδγάρ τις ὀνόματι, ἀργυροκόπος, ποιῶν ναοὺς ἀργυροῦς ἀρτέμιδος, παρείχετο τοῖς τεχνίταις ἐργασίαν οὐκ ὀλίγην, οὓς κεσυναθροίσας καὶ τοὺς περὶ τὰ τοιαῦτα ἐργάτας, εἶπεν, Ἄνδρες, ἐπίστασθε ὅτι ἐκ ταύτης τῆς ἐργασίας ἡ εὐπορία ἡμῶν ἐστι· καὶ κϛθεωρεῖτε καὶ ἀκούετε ὅτι οὐ μόνον Ἐφέσου, ἀλλὰ σχεδὸν πάσης τῆς Ἀσίας ὁ Παῦλος οὗτος πείσας μετέστησεν ἱκανὸν ὄχλον, λέγων ὅτι οὐκ εἰσὶ Θεοὶ οἱ διὰ χειρῶν γινόμενοι. οὐ κζμόνον δὲ τοῦτο κινδυνεύει ἡμῖν τὸ μέρος εἰς ἀπελεγμὸν ἐλθεῖν, ἀλλὰ καὶ τὸ τῆς μεγάλης θεᾶς Ἀρτέμιδος ἱερὸν εἰς οὐδὲν λογισθῆναι, μέλλειν δὲ τε καὶ καθαιρεῖσθαι τὴν μεγαλειότητα αὐτῆς, ἣν ὅλη ἡ Ἀσία καὶ ἡ οἰκουμένη σέβεται. Ἀκούσαντες κηδὲ καὶ γενόμενοι πλήρεις θυμοῦ, ἔκραζον λέγοντες, Μεγάλη ἡ Ἄρτεμις Ἐφεσίων. καὶ κθἐπλήσθη ἡ πόλις ὅλη συγχύσεως, ὥρμησάν τε ὁμοθυμαδὸν εἰς τὸ θέατρον, συναρπάσαντες Γάϊον καὶ Ἀρίσταρχον Μακεδόνας, συνεκδήμους τοῦ Παύλου. τοῦ λδὲ Παύλου βουλομένου εἰσελθεῖν εἰς τὸν δῆμον, οὐκ εἴων αὐτὸν οἱ μαθηταί. τινὲς λαδὲ καὶ τῶν Ἀσιαρχῶν ὄντες αὐτῷ φίλοι, πέμψαντες πρὸς αὐτὸν, παρεκάλουν μὴ δοῦναι ἑαυτὸν εἰς τὸ θέατρον. ἄλλοι λβμὲν οὖν ἄλλό τι ἔκραζον· ἦν γὰρ ἡ ἐκκλησία συγκεχυμένη, καὶ οἱ πλείους οὐκ ᾔδεισαν τίνος ἕνεκεν συνεληλύθεισαν. Ἐκ λγδὲ τοῦ ὄχλου προεβίβασαν Ἀλέξανδρον, προβαλόντων προβαλλόντων αὐτὸν τῶν Ἰουδαίων. ὁ δὲ Ἀλέξανδρος κατασείσας τὴν χεῖρα ἤθελεν ἀπολογεῖσθαι τῷ δήμῳ. ἐπιγνόντων λδδὲ ὅτι Ἰουδαῖός ἐστι, φωνὴ ἐγένετο μία ἐκ πάντων ὡς ἐπὶ ὥρας δύο κραζόντων, Μεγάλη ἡ Ἄρτεμις Ἐφεσίων. Καταστείλας λεδὲ ὁ γραμματεὺς τὸν ὄχλον, φησὶν, Ἄνδρες Ἐφέσιοι, τίς γάρ ἐστιν ἄνθρωπος ὃς οὐ γινώσκει τὴν Ἐφεσίων πόλιν νεωκόρον οὖσαν τῆς μεγάλης θεᾶς Ἀρτέμιδος, καὶ τοῦ Διοπετοῦς ; Ἀναντιῤῥήτων λϛοὖν ὄντων τούτων, δέον ἐστὶν ὑμᾶς κατεσταλμένους ὑπάρχειν, καὶ μηδὲν προπετὲς πράττειν. ἠγάγετε λζγὰρ τοὺς ἄνδρας τούτους οὔτε ἱεροσύλους οὔτε βλασφημοῦντας τὴν θεὰν ὑμῶν. εἰ λημὲν οὖν Δημήτριος καὶ οἱ σὺν αὐτῷ τεχνῖται πρός τινα λόγον ἔχουσιν, ἀγοραῖοι ἄγονται, καὶ ἀνθύπατοί εἰσιν· ἐγκαλείτωσαν ἀλλήλοις. εἰ λθδέ τι περὶ ἑτέρων ἐπιζητεῖτε, ἐν τῇ ἐννόμῳ ἐκκλησίᾳ ἐπιλυθήσεται· καὶ μγὰρ κινδυνεύομεν ἐγκαλεῖσθαι στάσεως περὶ τῆς σήμερον, μηδενὸς αἰτίου ὑπάρχοντος, περὶ οὗ δυνησόμεθα ἀποδοῦναι λόγον τῆς συστροφῆς ταύτης. Καὶ ταῦτα εἰπὼν, ἀπέλυσε τὴν ἐκκλησίαν. ¶Μετὰ καδὲ τὸ παύσασθαι τὸν θόρυβον, προσκαλεσάμενος ὁ Παῦλος τοὺς μαθητὰς καὶ ἀσπασάμενος ἐξῆλθε πορευθῆναι εἰς τὴν Μακεδονίαν. Διελθὼν βδὲ τὰ μέρη ἐκεῖνα, καὶ παρακαλέσας αὐτοὺς λόγῳ πολλῷ, ἦλθεν εἰς τὴν Ἑλλάδα, ποιήσας γτε μῆνας τρεῖς, γενομένης αὐτῷ ἐπιβουλῆς ὑπὸ τῶν Ἰουδαίων μέλλοντι ἀνάγεσθαι εἰς τὴν Συρίαν, ἐγένετο γνώμη τοῦ ὑποστρέφειν διὰ Μακεδονίας. Συνείπετο δδὲ αὐτῷ ἄχρι τῆς Ἀσίας Σώπατρος Βεροιαῖος· Θεσσαλονικέων δὲ, Ἀρίσταρχος καὶ Σεκοῦνδος καὶ Γάϊος Δερβαῖος καὶ Τιμόθεος· Ἀσιανοὶ δὲ, Τυχικὸς καὶ Τρόφιμος. οὗτοι επροελθόντες ἔμενον ἡμᾶς ἐν Τρωάδι· ἡμεῖς ϛδὲ ἐξεπλεύσαμεν μετὰ τὰς ἡμέρας τῶν ἀζύμων ἀπὸ Φιλίππων, καὶ ἤλθομεν πρὸς αὐτοὺς εἰς τὴν Τρωάδα ἄχρις ἡμερῶν πέντε, οὗ διετρίψαμεν ἡμέρας ἑπτά. Ἐν ζδὲ τῇ μιᾷ τῶν σαββάτων, συνηγμένων τῶν μαθητῶν τοῦ κλάσαι ἄρτον, ὁ Παῦλος διελέγετο αὐτοῖς μέλλων ἐξιέναι τῇ ἐπαύριον, παρέτεινέ τε τὸν λόγον μέχρι μεσονυκτίου· ἦσαν ηδὲ λαμπάδες ἱκαναὶ ἐν τῷ ὑπερῴῳ οὗ ἦσαν συνηγμένοι. Καθήμενος θδέ τις νεανίας ὀνόματι Εὔτυχος ἐπὶ τῆς θυρίδος, καταφερόμενος ὕπνῳ βαθεῖ, διαλεγομένου τοῦ Παύλου ἐπὶ πλεῖον, κατενεχθεὶς ἀπὸ τοῦ ὕπνου, ἔπεσεν ἀπὸ τοῦ τριστέγου κάτω, καὶ ἤρθη νεκρός. καταβὰς ιδὲ ὁ Παῦλος ἐπέπεσεν αὐτῷ, καὶ συμπεριλαβὼν εἶπε, Μὴ θορυβεῖσθε· ἡ γὰρ ψυχὴ αὐτοῦ ἐν αὐτῷ ἐστιν. Ἀναβὰς ιαδὲ καὶ κλάσας ἄρτον καὶ γευσάμενος, ἐφ᾽ ἱκανόν τε ὁμιλήσας ἄχρις αὐγῆς, οὕτως ἐξῆλθεν. ἤγαγον ιβδὲ τὸν παῖδα ζῶντα, καὶ παρεκλήθησαν οὐ μετρίως. ἡμεῖς ιγδὲ προελθόντες ἐπὶ τὸ πλοῖον, ἀνήχθημεν εἰς τὴν Ἄσσον, ἐκεῖθεν μέλλοντες ἀναλαμβάνειν τὸν Παῦλον· οὕτω γὰρ ἦν διατεταγμένος, μέλλων αὐτὸς πεζεύειν. ὡς ιδδὲ συνέβαλεν ἡμῖν εἰς τὴν Ἄσσον, ἀναλαβόντες αὐτὸν ἤλθομεν εἰς Μιτυλήνην. Κᾀκεῖθεν ιεἀποπλεύσαντες, τῇ ἐπιούσῃ κατηντήσαμεν ἀντικρὺ Χίου. Τῇ δὲ ἑτέρᾳ παρεβάλομεν εἰς Σάμον, καὶ μείναντες ἐν Τρωγυλλίῳ, τῇ ἐχομένῃ ἤλθομεν εἰς Μίλητον· ἔκρινε ιϛγὰρ ὁ Παῦλος παραπλεῦσαι τὴν Ἔφεσον, ὅπως μὴ γένηται αὐτῷ χρονοτριβῆσαι ἐν τῇ Ἀσίᾳ· ἔσπευδε γὰρ, εἰ δυνατὸν ἦν αὐτῷ, τὴν ἡμέραν τῆς Πεντηκοστῆς γενέσθαι εἰς Ἱεροσόλυμα. ἀπὸ ιζδὲ τῆς Μιλήτου πέμψας εἰς Ἔφεσον, μετεκαλέσατο τοὺς πρεσβυτέρους τῆς ἐκκλησίας. ὡς ιηδὲ παρεγένοντο πρὸς αὐτὸν, εἶπεν αὐτοῖς, Ὑμεῖς ἐπίστασθε, ἀπὸ πρώτης ἡμέρας ἀφ᾽ ἧς ἐπέβην εἰς τὴν Ἀσίαν, πῶς μεθ᾽ ὑμῶν τὸν πάντα χρόνον ἐγενόμην, δουλεύων ιθτῷ Κυρίῳ μετὰ πάσης ταπεινοφροσύνης καὶ πολλῶν δακρύων καὶ πειρασμῶν, τῶν συμβάντων μοι ἐν ταῖς ἐπιβουλαῖς τῶν Ἰουδαίων· ὡς κοὐδὲν ὑπεστειλάμην τῶν συμφερόντων, τοῦ μὴ ἀναγγεῖλαι ὑμῖν καὶ διδάξαι ὑμᾶς δημοσίᾳ καὶ κατ᾽ οἴκους, διαμαρτυρόμενος καἸουδαίοις τε καὶ Ἕλλησι τὴν εἰς τὸν Θεὸν μετάνοιαν, καὶ πίστιν τὴν εἰς τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστόν. καὶ κβνῦν ἰδοὺ ἐγὼ δεδεμένος τῷ πνεύματι, πορεύομαι εἰς Ἱερουσαλὴμ, τὰ ἐν αὐτῇ συναντήσοντά μοι μὴ εἰδὼς, πλὴν κγὅτι τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον κατὰ πόλιν διαμαρτύρεται, λέγον ὅτι δεσμά με καὶ θλίψεις μένουσιν. ἀλλκδ᾽ οὐδενὸς λόγον ποιοῦμαι, οὐδὲ ἔχω τὴν ψυχήν μου τιμίαν ἐμαυτῷ, ὡς τελειῶσαι τὸν δρόμον μου μετὰ χαρᾶς, καὶ τὴν διακονίαν ἣν ἔλαβον παρὰ τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ, διαμαρτύρασθαι τὸ εὐαγγέλιον τῆς χάριτος τοῦ Θεοῦ. Καὶ κενῦν ἰδοὺ ἐγὼ οἶδα ὅτι οὐκέτι ὄψεσθε τὸ πρόσωπόν μου ὑμεῖς πάντες, ἐν οἷς διῆλθον κηρύσσων τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. διὸ κϛμαρτύρομαι ὑμῖν ἐν τῇ σήμερον ἡμέρᾳ, ὅτι καθαρὸς ἐγὼ ἀπὸ τοῦ αἵματος πάντων· οὐ κζγὰρ ὑπεστειλάμην τοῦ μὴ ἀναγγεῖλαι ὑμῖν πᾶσαν τὴν βουλὴν τοῦ Θεοῦ. Προσέχετε κηοὖν ἑαυτοῖς καὶ παντὶ τῷ ποιμνίῳ, ἐν ᾧ ὑμᾶς τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ἔθετο ἐπισκόπους, ποιμαίνειν τὴν ἐκκλησίαν τοῦ Θεοῦ, ἣν περιεποιήσατο διὰ τοῦ ἰδίου αἵματος. ἐγὼ κθγὰρ οἶδα τοῦτο, ὅτι εἰσελεύσονται μετὰ τὴν ἄφιξίν μου λύκοι βαρεῖς εἰς ὑμᾶς, μὴ φειδόμενοι τοῦ ποιμνίου, καὶ λἐξ ὑμῶν αὐτῶν ἀναστήσονται ἄνδρες λαλοῦντες διεστραμμένα, τοῦ ἀποσπᾷν τοὺς μαθητὰς ὀπίσω αὑτῶν. διὸ λαγρηγορεῖτε, μνημονεύοντες ὅτι τριετίαν νύκτα καὶ ἡμέραν οὐκ ἐπαυσάμην μετὰ δακρύων νουθετῶν ἕνα ἕκαστον· καὶ λβτανῦν τὰ νῦν παρατίθεμαι ὑμᾶς, ἀδελφοὶ, τῷ Θεῷ καὶ τῷ λόγῳ τῆς χάριτος αὐτοῦ, τῷ δυναμένῳ ἐποικοδομῆσαι καὶ δοῦναι ὑμῖν κληρονομίαν ἐν τοῖς ἡγιασμένοις πᾶσιν. ἀργυρίου λγἢ χρυσίου ἢ ἱματισμοῦ οὐδενὸς ἐπεθύμησα· αὐτοὶ λδδὲ γινώσκετε ὅτι ταῖς χρείαις μου καὶ τοῖς οὖσι μετ᾽ ἐμοῦ ὑπηρέτησαν αἱ χεῖρες αὗται. πάντα λεὑπέδειξα ὑμῖν ὅτι οὕτω κοπιῶντας δεῖ ἀντιλαμβάνεσθαι τῶν ἀσθενούντων, μνημονεύειν τε τῶν λόγων τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ, ὅτι αὐτὸς εἶπε, Μακάριόν ἐστι διδόναι μᾶλλον ἢ λαμβάνειν. Καὶ λϛταῦτα εἰπὼν, θεὶς τὰ γόνατα αὑτοῦ, σὺν πᾶσιν αὐτοῖς προσηύξατο. ἱκανὸς λζδὲ ἐγένετο κλαυθμὸς πάντων· καὶ ἐπιπεσόντες ἐπὶ τὸν τράχηλον τοῦ Παύλου, κατεφίλουν αὐτὸν, ὀδυνώμενοι λημάλιστα ἐπὶ τῷ λόγῳ ᾧ εἰρήκει, ὅτι οὐκέτι μέλλουσι τὸ πρόσωπον αὐτοῦ θεωρεῖν. προέπεμπον δὲ αὐτὸν εἰς τὸ πλοῖον. ¶Ὡς κααδὲ ἐγένετο ἀναχθῆναι ἡμᾶς ἀποσπασθέντας ἀπ᾽ αὐτῶν, εὐθυδρομήσαντες ἤλθομεν εἰς τὴν Κῶν, τῇ δὲ ἑξῆς εἰς τὴν Ῥόδον, κᾀκεῖθεν εἰς Πάταρα. Καὶ βεὑρόντες πλοῖον διαπερῶν εἰς Φοινίκην, ἐπιβάντες ἀνήχθημεν. ἀναφάναντες γδὲ τὴν Κύπρον καὶ καταλιπόντες αὐτὴν εὐώνυμον, ἐπλέομεν εἰς Συρίαν, καὶ κατήχθημεν εἰς Τύρον· ἐκεῖσε γὰρ ἦν τὸ πλοῖον ἀποφορτιζόμενον τὸν γόμον. καὶ δἀνευρόντες τοὺς μαθητὰς, ἐπεμείναμεν αὐτοῦ ἡμέρας ἑπτά· οἵτινες τῷ Παύλῳ ἔλεγον διὰ τοῦ πνεύματος, μὴ ἀναβαίνειν εἰς Ἱερουσαλήμ. ¶Ὅτε εδὲ ἐγένετο ἡμᾶς ἐξαρτίσαι τὰς ἡμέρας, ἐξελθόντες ἐπορευόμεθα, προπεμπόντων ἡμᾶς πάντων σὺν γυναιξὶ καὶ τέκνοις, ἕως ἔξω τῆς πόλεως. καὶ θέντες τὰ γόνατα ἐπὶ τὸν αἰγιαλὸν, προσηυξάμεθα, καὶ ϛἀσπασάμενοι ἀλλήλους, ἐπέβημεν εἰς τὸ πλοῖον· ἐκεῖνοι δὲ ὑπέστρεψαν εἰς τὰ ἴδια. Ἡμεῖς ζδὲ τὸν πλοῦν διανύσαντες, ἀπὸ Τύρου κατηντήσαμεν εἰς Πτολεμαΐδα, καὶ ἀσπασάμενοι τοὺς ἀδελφοὺς, ἐμείναμεν ἡμέραν μίαν παρ᾽ αὐτοῖς. ¶Τῇ ηδὲ ἐπαύριον ἐξελθόντες οἱ περὶ τὸν Παῦλον ἦλθον ἤλθομεν εἰς Καισάρειαν· καὶ εἰσελθόντες εἰς τὸν οἶκον Φιλίππου τοῦ εὐαγγελιστοῦ τοῦ ὄντος ἐκ τῶν ἑπτὰ, ἐμείναμεν παρ᾽ αὐτῷ. τούτῳ θδὲ ἦσαν θυγατέρες παρθένοι τέσσαρες προφητεύουσαι. ¶Ἐπιμενόντων ιδὲ ἡμῶν ἡμέρας πλείους, κατῆλθέ τις ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας προφήτης, ὀνόματι Ἅγαβος· καὶ ιαἐλθὼν πρὸς ἡμᾶς, καὶ ἄρας τὴν ζώνην τοῦ Παύλου, δήσας τε αὑτοῦ τὰς χεῖρας καὶ τοὺς πόδας, εἶπε, Τάδε λέγει τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον, Τὸν ἄνδρα οὗ ἐστιν ἡ ζώνη αὕτη, οὕτω δήσουσιν ἐν Ἱερουσαλὴμ οἱ Ἰουδαῖοι, καὶ παραδώσουσιν εἰς χεῖρας ἐθνῶν. Ὡς ιβδὲ ἠκούσαμεν ταῦτα, παρεκαλοῦμεν ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἐντόπιοι τοῦ μὴ ἀναβαίνειν αὐτὸν εἰς Ἱερουσαλήμ. Ἀπεκρίθη ιγδὲ ὁ Παῦλος, Τί ποιεῖτε, κλαίοντες καὶ συνθρύπτοντές μου τὴν καρδίαν ; ἐγὼ γὰρ οὐ μόνον δεθῆναι, ἀλλὰ καὶ ἀποθανεῖν εἰς Ἱερουσαλὴμ ἑτοίμως ἔχω ὑπὲρ τοῦ ὀνόματος τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ. Μὴ ιδπειθομένου δὲ αὐτοῦ, ἡσυχάσαμεν, εἰπόντες, Τὸ θέλημα τοῦ Κυρίου γενέσθω. ¶Μετὰ ιεδὲ τὰς ἡμέρας ταύτας ἀποσκευασάμενοι ἀνεβαίνομεν εἰς Ἱερουσαλήμ. Συνῆλθον ιϛδὲ καὶ τῶν μαθητῶν ἀπὸ Καισαρείας σὺν ἡμῖν, ἄγοντες παρ᾽ ᾧ ξενισθῶμεν, Μνάσωνί τινι Κυπρίῳ, ἀρχαίῳ μαθητῇ. γενομένων ιζδὲ ἡμῶν εἰς Ἱεροσόλυμα, ἀσμένως ἐδέξαντο ἡμᾶς οἱ ἀδελφοί. ¶Τῇ ιηδὲ ἐπιούσῃ εἰσῄει ὁ Παῦλος σὺν ἡμῖν πρὸς Ἰάκωβον, πάντες τε παρεγένοντο οἱ πρεσβύτεροι. καὶ ιθἀσπασάμενος αὐτοὺς, ἐξηγεῖτο καθ᾽ ἓν ἕκαστον ὧν ἐποίησεν ὁ Θεὸς ἐν τοῖς ἔθνεσι διὰ τῆς διακονίας αὐτοῦ. οἱ κδὲ ἀκούσαντες ἐδόξαζον τὸν Κύριον· εἶπόν τε αὐτῷ, Θεωρεῖς ἀδελφὲ, πόσαι μυριάδες εἰσὶν Ἰουδαίων τῶν πεπιστευκότων ; καὶ πάντες ζηλωταὶ τοῦ νόμου ὑπάρχουσι· κατηχήθησαν καδὲ περὶ σοῦ, ὅτι ἀποστασίαν διδάσκεις ἀπὸ Μωσέως τοὺς κατὰ τὰ ἔθνη πάντας Ἰουδαίους, λέγων μὴ περιτέμνειν αὐτοὺς τὰ τέκνα, μηδὲ τοῖς ἔθεσι περιπατεῖν. τί κβοὖν ἐστι ; πάντως δεῖ πλῆθος συνελθεῖν· ἀκούσονται γὰρ ὅτι ἐλήλυθας. τοῦτο κγοὖν ποίησον ὅ σοι λέγομεν· εἰσὶν ἡμῖν ἄνδρες τέσσαρες εὐχὴν ἔχοντες ἐφ᾽ ἑαυτῶν· τούτους κδπαραλαβὼν ἁγνίσθητι σὺν αὐτοῖς, καὶ δαπάνησον ἐπ᾽ αὐτοῖς, ἵνα ξυρήσωνται τὴν κεφαλὴν, καὶ γνῶσι πάντες ὅτι ὧν κατήχηνται περὶ σοῦ οὐδέν ἐστιν, ἀλλὰ στοιχεῖς καὶ αὐτὸς τὸν νόμον φυλάσσων. Περὶ κεδὲ τῶν πεπιστευκότων ἐθνῶν ἡμεῖς ἐπεστείλαμεν, κρίναντες μηδὲν τοιοῦτον τηρεῖν αὐτοὺς, εἰ μὴ φυλάσσεσθαι αὐτοὺς τό, τε εἰδωλόθυτον καὶ τὸ αἷμα καὶ πνικτὸν καὶ πορνείαν. Τότε κϛὁ Παῦλος παραλαβὼν τοὺς ἄνδρας, τῇ ἐχομένῃ ἡμέρᾳ σὺν αὐτοῖς ἁγνισθεὶς εἰσῄει εἰς τὸ ἱερὸν, διαγγέλλων τὴν ἐκπλήρωσιν τῶν ἡμερῶν τοῦ ἁγνισμοῦ, ἕως οὗ προσηνέχθη ὑπὲρ ἑνὸς ἑκάστου αὐτῶν ἡ προσφορά. ¶Ὡς κζδὲ ἔμελλον αἱ ἑπτὰ ἡμέραι συντελεῖσθαι, οἱ ἀπὸ τῆς Ἀσίας Ἰουδαῖοι θεασάμενοι αὐτὸν ἐν τῷ ἱερῷ, συνέχεον πάντα τὸν ὄχλον, καὶ ἐπέβαλον τὰς χεῖρας ἐπ᾽ αὐτὸν, κράζοντεςκη, Ἄνδρες Ἰσραηλῖται, βοηθεῖτε· οὗτός ἐστιν ὁ ἄνθρωπος ὁ κατὰ τοῦ λαοῦ καὶ τοῦ νόμου καὶ τοῦ τόπου τούτου πάντας πανταχοῦ διδάσκων. ἔτι τε καὶ Ἕλληνας εἰσήγαγεν εἰς τὸ ἱερὸν, καὶ κεκοίνωκε τὸν ἅγιον τόπον τοῦτον. (ἦσαν κθγὰρ προεωρακότες Τρόφιμον τὸν Ἐφέσιον ἐν τῇ πόλει σὺν αὐτῷ, ὃν ἐνόμιζον ὅτι εἰς τὸ ἱερὸν εἰσήγαγεν ὁ Παῦλος.) ἐκινήθη λτε ἡ πόλις ὅλη, καὶ ἐγένετο συνδρομὴ τοῦ λαοῦ· καὶ ἐπιλαβόμενοι τοῦ Παύλου, εἷλκον αὐτὸν ἔξω τοῦ ἱεροῦ, καὶ εὐθέως ἐκλείσθησαν αἱ θύραι. Ζητούντων λαδὲ αὐτὸν ἀποκτεῖναι, ἀνέβη φάσις τῷ χιλιάρχῳ τῆς σπείρης, ὅτι ὅλη συγκέχυται Ἱερουσαλήμ· ὃς λβἐξαυτῆς παραλαβὼν στρατιώτας καὶ ἑκατοντάρχους, κατέδραμεν ἐπ᾽ αὐτούς. οἱ δὲ ἰδόντες τὸν χιλίαρχον καὶ τοὺς στρατιώτας, ἐπαύσαντο τύπτοντες τὸν Παῦλον. Τότε λγἐγγίσας ὁ χιλίαρχος ἐπελάβετο αὐτοῦ, καὶ ἐκέλευσε δεθῆναι ἁλύσεσι δυσί· καὶ ἐπυνθάνετο τίς ἂν εἴη καὶ τί ἐστι πεποιηκώς. ἄλλοι λδδὲ ἄλλό τι ἐβόων ἐν τῷ ὄχλῳ. μὴ δυνάμενος δὲ γνῶναι τὸ ἀσφαλὲς διὰ τὸν θόρυβον, ἐκέλευσεν ἄγεσθαι αὐτὸν εἰς τὴν παρεμβολήν. ὅτε λεδὲ ἐγένετο ἐπὶ τοὺς ἀναβαθμοὺς, συνέβη βαστάζεσθαι αὐτὸν ὑπὸ τῶν στρατιωτῶν διὰ τὴν βίαν τοῦ ὄχλου· ἠκολούθει λϛγὰρ τὸ πλῆθος τοῦ λαοῦ κράζον, αἶρε αὐτόν. Μέλλων λζτε εἰσάγεσθαι εἰς τὴν παρεμβολὴν ὁ Παῦλος, λέγει τῷ χιλιάρχῳ, Εἰ ἔξεστί μοι εἰπεῖν τι πρός σε ; Ὁ δὲ ἔφη, Ἑλληνιστὶ γινώσκεις ; οὐκ ληἄρα σὺ εἶ ὁ Αἰγύπτιος ὁ πρὸ τούτων τῶν ἡμερῶν ἀναστατώσας καὶ ἐξαγαγὼν εἰς τὴν ἔρημον τοὺς τετρακισχιλίους ἄνδρας τῶν σικαρίων ; Εἶπε λθδὲ ὁ Παῦλος, Ἐγὼ ἄνθρωπος μέν εἰμι Ἰουδαῖος Ταρσεὺς, τῆς Κιλικίας οὐκ ἀσήμου πόλεως πολίτης. δέομαι δέ σου, ἐπίτρεψόν μοι λαλῆσαι πρὸς τὸν λαόν. Ἐπιτρέψαντος μδὲ αὐτοῦ, ὁ Παῦλος ἑστὼς ἐπὶ τῶν ἀναβαθμῶν κατέσεισε τῇ χειρὶ τῷ λαῷ. πολλῆς δὲ σιγῆς γενομένης, προσεφώνησε τῇ Ἑβραΐδι διαλέκτῳ, λέγων, ¶Ἄνδρες κβαἀδελφοὶ καὶ πατέρες, ἀκούσατέ μου τῆς πρὸς ὑμᾶς νῦν ἀπολογίας. (Ἀκούσαντες βδὲ ὅτι τῇ Ἑβραΐδι διαλέκτῳ προσεφώνει αὐτοῖς, μᾶλλον παρέσχον ἡσυχίαν, καί φησιν,) Ἐγὼ γμέν εἰμι ἀνὴρ Ἰουδαῖος, γεγεννημένος ἐν Ταρσῷ τῆς Κιλικίας, ἀνατεθραμμένος δὲ ἐν τῇ πόλει ταύτῃ παρὰ τοὺς πόδας Γαμαλιὴλ, πεπαιδευμένος κατὰ ἀκρίβειαν τοῦ πατρῴου νόμου, ζηλωτὴς ὑπάρχων τοῦ Θεοῦ, καθὼς πάντες ὑμεῖς ἐστε σήμερον, ὃς δταύτην τὴν ὁδὸν ἐδίωξα ἄχρι θανάτου, δεσμεύων καὶ παραδιδοὺς εἰς φυλακὰς ἄνδρας τε καὶ γυναῖκας, ὡς εκαὶ ὁ ἀρχιερεὺς μαρτυρεῖ μοι, καὶ πᾶν τὸ πρεσβυτέριον, παρ᾽ ὧν καὶ ἐπιστολὰς δεξάμενος πρὸς τοὺς ἀδελφοὺς, εἰς Δαμασκὸν ἐπορευόμην, ἄξων καὶ τοὺς ἐκεῖσε ὄντας, δεδεμένους εἰς Ἱερουσαλὴμ, ἵνα τιμωρηθῶσιν. ¶Ἐγένετο ϛδέ μοι πορευομένῳ καὶ ἐγγίζοντι τῇ Δαμασκῷ περὶ μεσημβρίαν, ἐξαίφνης ἐκ τοῦ οὐρανοῦ περιαστράψαι φῶς ἱκανὸν περὶ ἐμὲ, ἔπεσόν ζτε εἰς τὸ ἔδαφος, καὶ ἤκουσα φωνῆς λεγούσης μοι, Σαοὺλ Σαοὺλ, τί με διώκεις ; Ἐγὼ ηδὲ ἀπεκρίθην, Τίς εἶ Κύριε ; Εἶπέ τε πρός με, Ἐγώ εἰμι Ἰησοῦς ὁ Ναζωραῖος ὃν σὺ διώκεις. Οἱ θδὲ σὺν ἐμοὶ ὄντες τὸ μὲν φῶς ἐθεάσαντο, καὶ ἔμφοβοι ἐγένοντο, τὴν δὲ φωνὴν οὐκ ἤκουσαν τοῦ λαλοῦντός μοι. Εἶπον ιδὲ, Τί ποιήσω Κύριε ; Ὁ δὲ Κύριος εἶπε πρός με, Ἀναστὰς πορεύου εἰς Δαμασκὸν, κᾀκεῖ σοι λαληθήσεται περὶ πάντων ὧν τέτακταί σοι ποιῆσαι. Ὡς ιαδὲ οὐκ ἐνέβλεπον ἀπὸ τῆς δόξης τοῦ φωτὸς ἐκείνου, χειραγωγούμενος ὑπὸ τῶν συνόντων μοι, ἦλθον εἰς Δαμασκόν. Ἀνανίας ιβδέ τις ἀνὴρ εὐσεβὴς κατὰ τὸν νόμον, μαρτυρούμενος ὑπὸ πάντων τῶν κατοικούντων Ἰουδαίων, ἐλθὼν ιγπρός με καὶ ἐπιστὰς εἶπέ μοι, Σαοὺλ ἀδελφὲ, ἀνάβλεψον. Κᾀγὼ αὐτῇ τῇ ὥρᾳ ἀνέβλεψα εἰς αὐτόν. Ὁ ιδδὲ εἶπεν, Ὁ Θεὸς τῶν πατέρων ἡμῶν προεχειρίσατό σε γνῶναι τὸ θέλημα αὑτοῦ, καὶ ἰδεῖν τὸν δίκαιον, καὶ ἀκοῦσαι φωνὴν ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ· ὅτι ιεἔσῃ μάρτυς αὐτῷ πρὸς πάντας ἀνθρώπους, ὧν ἑώρακας καὶ ἤκουσας. καὶ ιϛνῦν τί μέλλεις ; ἀναστὰς βάπτισαι, καὶ ἀπόλουσαι τὰς ἁμαρτίας σου, ἐπικαλεσάμενος τὸ ὄνομα τοῦ Κυρίου. Ἐγένετο ιζδέ μοι ὑποστρέψαντι εἰς Ἱερουσαλὴμ, καὶ προσευχομένου μου ἐν τῷ ἱερῷ, γενέσθαι με ἐν ἐκστάσει, καὶ ιηἰδεῖν αὐτὸν λέγοντά μοι, Σπεῦσον καὶ ἔξελθε ἐν τάχει ἐξ Ἱερουσαλὴμ, διότι οὐ παραδέξονταί σου τὴν μαρτυρίαν περὶ ἐμοῦ. Κᾀγὼ ιθεἶπον, Κύριε, αὐτοὶ ἐπίστανται ὅτι ἐγὼ ἤμην φυλακίζων καὶ δέρων κατὰ τὰς συναγωγὰς τοὺς πιστεύοντας ἐπί σε· καὶ κὅτε ἐξεχεῖτο τὸ αἷμα Στεφάνου τοῦ μάρτυρός σου, καὶ αὐτὸς ἤμην ἐφεστὼς καὶ συνευδοκῶν τῇ ἀναιρέσει αὐτοῦ, καὶ φυλάσσων τὰ ἱμάτια τῶν ἀναιρούντων αὐτόν. Καὶ καεἶπε πρός με, Πορεύου, ὅτι ἐγὼ εἰς ἔθνη μακρὰν ἐξαποστελῶ σε. Ἤκουον κβδὲ αὐτοῦ ἄχρι τούτου τοῦ λόγου, καὶ ἐπῇραν τὴν φωνὴν αὑτῶν, λέγοντες, Αἶρε ἀπὸ τῆς γῆς τὸν τοιοῦτον· οὐ γὰρ καθῆκον αὐτὸν ζῆν. Κραυγαζόντων κγδὲ αὐτῶν καὶ ῥιπτούντων τὰ ἱμάτια καὶ κονιορτὸν βαλλόντων εἰς τὸν ἀέρα, ἐκέλευσεν κδαὐτὸν ὁ χιλίαρχος ἄγεσθαι εἰς τὴν παρεμβολὴν, εἰπὼν μάστιξιν ἀνετάζεσθαι αὐτὸν, ἵνα ἐπιγνῷ δι᾽ ἣν αἰτίαν οὕτως ἐπεφώνουν αὐτῷ. ὡς κεδὲ προέτεινεν προέτειναν αὐτὸν τοῖς ἱμᾶσιν, εἶπε πρὸς τὸν ἑστῶτα ἑκατόνταρχον ὁ Παῦλος, Εἰ ἄνθρωπον Ῥωμαῖον καὶ ἀκατάκριτον ἔξεστιν ὑμῖν μαστίζειν ; Ἀκούσας κϛδὲ ὁ ἑκατόνταρχος, προσελθὼν ἀπήγγειλε τῷ χιλιάρχῳ, λέγων, Ὅρα τί μέλλεις ποιεῖν. ὁ γὰρ ἄνθρωπος οὗτος Ῥωμαῖός ἐστι. Προσελθὼν κζδὲ ὁ χιλίαρχος εἶπεν αὐτῷ, Λέγε μοι, εἲ σὺ Ῥωμαῖος εἶ ; Ὁ δὲ ἔφη, Ναί. Ἀπεκρίθη κητε ὁ χιλίαρχος, Ἐγὼ πολλοῦ κεφαλαίου τὴν πολιτείαν ταύτην ἐκτησάμην. Ὁ δὲ Παῦλος ἔφη, Ἐγὼ δὲ καὶ γεγέννημαι. Εὐθέως κθοὖν ἀπέστησαν ἀπ᾽ αὐτοῦ οἱ μέλλοντες αὐτὸν ἀνετάζειν. καὶ ὁ χιλίαρχος δὲ ἐφοβήθη, ἐπιγνοὺς ὅτι Ῥωμαῖός ἐστι, καὶ ὅτι ἦν αὐτὸν δεδεκώς. ¶Τῇ λδὲ ἐπαύριον βουλόμενος γνῶναι τὸ ἀσφαλὲς, τὸ, τί κατηγορεῖται παρὰ τῶν Ἰουδαίων, ἔλυσεν αὐτὸν ἀπὸ τῶν δεσμῶν, καὶ ἐκέλευσεν ἐλθεῖν τοὺς ἀρχιερεῖς καὶ ὅλον τὸ συνέδριον αὐτῶν· καὶ καταγαγὼν τὸν Παῦλον, ἔστησεν εἰς αὐτούς. ¶Ἀτενίσας κγαδὲ ὁ Παῦλος τῷ συνεδρίῳ εἶπεν, Ἄνδρες ἀδελφοὶ, ἐγὼ πάσῃ συνειδήσει ἀγαθῇ πεπολίτευμαι τῷ Θεῷ, ἄχρι ταύτης τῆς ἡμέρας. Ὁ βδὲ ἀρχιερεὺς Ἀνανίας ἐπέταξε τοῖς παρεστῶσιν αὑτῷ, τύπτειν αὐτοῦ τὸ στόμα. Τότε γὁ Παῦλος πρὸς αὐτὸν εἶπε, Τύπτειν σε μέλλει ὁ Θεὸς, τοῖχε κεκονιαμένε· καὶ σὺ κάθῃ κρίνων με κατὰ τὸν νόμον, καὶ παρανομῶν κελεύεις με τύπτεσθαι ; Οἱ δδὲ παρεστῶτες εἶπον, Τὸν ἀρχιερέα τοῦ Θεοῦ λοιδορεῖς ; Ἔφη ετε ὁ Παῦλος, Οὐκ ᾔδειν ἀδελφοὶ, ὅτι ἐστὶν ἀρχιερεύς. γέγραπται γὰρ, Ἄρχοντα τοῦ λαοῦ σου οὐκ ἐρεῖς κακῶς. Γνοὺς ϛδὲ ὁ Παῦλος ὅτι τὸ ἓν μέρος ἐστὶ Σαδδουκαίων, τὸ δὲ ἕτερον φαρισαίων, ἔκραξεν ἐν τῷ συνεδρίῳ, Ἄνδρες ἀδελφοὶ, ἐγὼ φαρισαῖός εἰμι, υἱὸς φαρισαίου· περὶ ἐλπίδος καὶ ἀναστάσεως νεκρῶν ἐγὼ κρίνομαι. Τοῦτο ζδὲ αὐτοῦ λαλήσαντος, ἐγένετο στάσις τῶν φαρισαίων καὶ τῶν Σαδδουκαίων, καὶ ἐσχίσθη τὸ πλῆθος· Σαδδουκαῖοι ημὲν γὰρ λέγουσι μὴ εἶναι ἀνάστασιν, μηδὲ ἄγγελον, μήτε πνεῦμα· φαρισαῖοι δὲ ὁμολογοῦσι τὰ ἀμφότερα. ἐγένετο θδὲ κραυγὴ μεγάλη. καὶ ἀναστάντες οἱ γραμματεῖς τοῦ μέρους τῶν φαρισαίων διεμάχοντο, λέγοντες, Οὐδὲν κακὸν εὑρίσκομεν ἐν τῷ ἀνθρώπῳ τούτῳ· εἰ δὲ πνεῦμα ἐλάλησεν αὐτῷ ἢ ἄγγελος, μὴ θεομαχῶμεν. Πολλῆς ιδὲ γενομένης στάσεως, εὐλαβηθεὶς ὁ χιλίαρχος μὴ διασπασθῇ ὁ Παῦλος ὑπ᾽ αὐτῶν, ἐκέλευσε τὸ στράτευμα καταβὰν ἁρπάσαι αὐτὸν ἐκ μέσου αὐτῶν, ἄγειν τε εἰς τὴν παρεμβολήν. Τῇ ιαδὲ ἐπιούσῃ νυκτὶ ἐπιστὰς αὐτῷ ὁ Κύριος εἶπε, Θάρσει Παῦλε· ὡς γὰρ διεμαρτύρω τὰ περὶ ἐμοῦ εἰς Ἱερουσαλὴμ, οὕτω σε δεῖ καὶ εἰς Ῥώμην μαρτυρῆσαι. ¶Γενομένης ιβδὲ ἡμέρας, ποιήσαντές τινες τῶν Ἰουδαίων συστροφὴν, ἀνεθεμάτισαν ἑαυτοὺς, λέγοντες, μήτε φαγεῖν μήτε πιεῖν ἕως οὗ ἀποκτείνωσι τὸν Παῦλον. ἦσαν ιγδὲ πλείους τεσσαράκοντα οἱ ταύτην τὴν συνωμοσίαν πεποιηκότες, οἵτινες ιδπροσελθόντες τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ τοῖς πρεσβυτέροις, εἶπον, Ἀναθέματι ἀνεθεματίσαμεν ἑαυτοὺς μηδενὸς γεύσασθαι ἕως οὗ ἀποκτείνωμεν τὸν Παῦλον. νῦν ιεοὖν ὑμεῖς ἐμφανίσατε τῷ χιλιάρχῳ σὺν τῷ συνεδρίῳ, ὅπως αὔριον αὐτὸν καταγάγῃ πρὸς ὑμᾶς, ὡς μέλλοντας διαγινώσκειν ἀκριβέστερον τὰ περὶ αὐτοῦ· ἡμεῖς δὲ, πρὸ τοῦ ἐγγίσαι αὐτὸν, ἕτοιμοί ἐσμεν τοῦ ἀνελεῖν αὐτόν. Ἀκούσας ιϛδὲ ὁ υἱὸς τῆς ἀδελφῆς Παύλου τὸ ἔνεδρον, τὴν ἐνέδραν παραγενόμενος καὶ εἰσελθὼν εἰς τὴν παρεμβολὴν, ἀπήγγειλε τῷ Παύλῳ. προσκαλεσάμενος ιζδὲ ὁ Παῦλος ἕνα τῶν ἑκατοντάρχων, ἔφη, Τὸν νεανίαν τοῦτον ἀπάγαγε πρὸς τὸν χιλίαρχον· ἔχει γάρ τι ἀπαγγεῖλαι αὐτῷ. Ὁ ιημὲν οὖν παραλαβὼν αὐτὸν ἤγαγε πρὸς τὸν χιλίαρχον, καί φησιν, Ὁ δέσμιος Παῦλος προσκαλεσάμενός με ἠρώτησε, τοῦτον τὸν νεανίαν ἀγαγεῖν πρός σε, ἔχοντά τι λαλῆσαί σοι. Ἐπιλαβόμενος ιθδὲ τῆς χειρὸς αὐτοῦ ὁ χιλίαρχος, καὶ ἀναχωρήσας κατ᾽ ἰδίαν, ἐπυνθάνετο, Τί ἐστιν ὃ ἔχεις ἀπαγγεῖλαί μοι ; Εἶπε κδὲ, Ὅτι οἱ Ἰουδαῖοι συνέθεντο τοῦ ἐρωτῆσαί σε ὅπως αὔριον εἰς τὸ συνέδριον καταγάγῃς τὸν Παῦλον, ὡς μέλλοντές τι ἀκριβέστερον πυνθάνεσθαι περὶ αὐτοῦ. σὺ καοὖν μὴ πεισθῇς αὐτοῖς· ἐνεδρεύουσι γὰρ αὐτὸν ἐξ αὐτῶν ἄνδρες πλείους τεσσαράκοντα, οἵτινες ἀνεθεμάτισαν ἑαυτοὺς μήτε φαγεῖν μήτε πιεῖν ἕως οὗ ἀνέλωσιν αὐτόν. καὶ νῦν ἕτοιμοί εἰσι προσδεχόμενοι τὴν ἀπὸ σοῦ ἐπαγγελίαν. Ὁ κβμὲν οὖν χιλίαρχος ἀπέλυσε τὸν νεανίαν, παραγγείλας, μηδενὶ ἐκλαλῆσαι, ὅτι ταῦτα ἐνεφάνισας πρός με. Καὶ κγπροσκαλεσάμενος δύο τινὰς τῶν ἑκατονταρχῶν, εἶπεν, Ἑτοιμάσατε στρατιώτας διακοσίους, ὅπως πορευθῶσιν ἕως Καισαρείας, καὶ ἱππεῖς ἑβδομήκοντα, καὶ δεξιολάβους διακοσίους ἀπὸ τρίτης ὥρας τῆς νυκτός· κτήνη κδτε παραστῆσαι, ἵνα ἐπιβιβάσαντες τὸν Παῦλον διασώσωσι πρὸς Φήλικα τὸν ἡγεμόνα, γράψας κεἐπιστολὴν περιέχουσαν τὸν τύπον τοῦτον. Κλαύδιος κϛΛυσίας τῷ κρατίστῳ ἡγεμόνι Φήλικι χαίρειν. ¶Τὸν κζἄνδρα τοῦτον συλληφθέντα ὑπὸ τῶν Ἰουδαίων, καὶ μέλλοντα ἀναιρεῖσθαι ὑπ᾽ αὐτῶν, ἐπιστὰς σὺν τῷ στρατεύματι ἐξειλόμην αὐτὸν, μαθὼν ὅτι Ῥωμαῖός ἐστι· βουλόμενος κηδὲ γνῶναι τὴν αἰτίαν δι᾽ ἣν ἐνεκάλουν αὐτῷ, κατήγαγον αὐτὸν εἰς τὸ συνέδριον αὐτῶν· ὃν κθεὗρον ἐγκαλούμενον περὶ ζητημάτων τοῦ νόμου αὐτῶν, μηδὲν δὲ ἄξιον θανάτου ἢ δεσμῶν ἔγκλημα ἔχοντα. μηνυθείσης λδέ μοι ἐπιβουλῆς εἰς τὸν ἄνδρα μέλλειν ἔσεσθαι ὑπὸ τῶν Ἰουδαίων, ἐξαυτῆς ἔπεμψα πρός σε, παραγγείλας καὶ τοῖς κατηγόροις λέγειν τὰ πρὸς αὐτὸν ἐπὶ σοῦ. Ἔῤῥωσο. Οἱ λαμὲν οὖν στρατιῶται κατὰ τὸ διατεταγμένον αὐτοῖς, ἀναλαβόντες τὸν Παῦλον, ἤγαγον διὰ τὴς νυκτὸς εἰς τὴν Ἀντιπατρίδα. τῇ λβδὲ ἐπαύριον ἐάσαντες τοὺς ἱππεῖς πορεύεσθαι σὺν αὐτῷ, ὑπέστρεψαν εἰς τὴν παρεμβολήν. οἵτινες λγεἰσελθόντες εἰς τὴν Καισάρειαν, καὶ ἀναδόντες τὴν ἐπιστολὴν τῷ ἡγεμόνι, παρέστησαν καὶ τὸν Παῦλον αὐτῷ. Ἀναγνοὺς λδδὲ ὁ ἡγεμὼν, καὶ ἐπερωτήσας ἐκ ποίας ἐπαρχίας ἐστὶ, καὶ πυθόμενος ὅτι ἀπὸ Κιλικίας, Διακούσομαί λεσου, ἔφη, ὅταν καὶ οἱ κατήγοροί σου παραγένωνται. Ἐκέλευσέ τε αὐτὸν ἐν τῷ πραιτωρίῳ τοῦ Ἡρώδου φυλάσσεσθαι. ¶Μετὰ κδαδὲ πέντε ἡμέρας κατέβη ὁ ἀρχιερεὺς Ἀνανίας μετὰ τῶν πρεσβυτέρων καὶ ῥήτορος Τερτύλλου τινὸς, οἵτινες ἐνεφάνισαν τῷ ἡγεμόνι κατὰ τοῦ Παύλου. κληθέντος βδὲ αὐτοῦ, ἤρξατο κατηγορεῖν ὁ Τέρτυλλος, λέγων, Πολλῆς εἰρήνης τυγχάνοντες διὰ σοῦ, καὶ κατορθωμάτων γινομένων τῷ ἔθνει τούτῳ διὰ τῆς σῆς προνοίας, πάντη γτε καὶ πανταχοῦ ἀποδεχόμεθα, κράτιστε Φῆλιξ, μετὰ πάσης εὐχαριστίας. Ἵνα δδὲ μὴ ἐπὶ πλεῖόν σε ἐγκόπτω, παρακαλῶ ἀκοῦσαί σε ἡμῶν συντόμως τῇ σῇ ἐπιεικείᾳ. εὑρόντες εγὰρ τὸν ἄνδρα τοῦτον λοιμὸν, καὶ κινοῦντα στάσιν πᾶσι τοῖς Ἰουδαίοις τοῖς κατὰ τὴν οἰκουμένην, πρωτοστάτην τε τῆς τῶν Ναζωραίων αἱρέσεως, ὃς ϛκαὶ τὸ ἱερὸν ἐπείρασε βεβηλῶσαι, ὃν καὶ ἐκρατήσαμεν, καὶ κατὰ τὸν ἡμέτερον νόμον ἠθελήσαμεν κρίνειν. παρελθὼν ζδὲ Λυσίας ὁ χιλίαρχος, μετὰ πολλῆς βίας ἐκ τῶν χειρῶν ἡμῶν ἀπήγαγε, κελεύσας ητοὺς κατηγόρους αὐτοῦ ἔρχεσθαι ἐπί σε. παρ᾽ οὗ δυνήσῃ αὐτὸς ἀνακρίνας περὶ πάντων τούτων ἐπιγνῶναι, ὧν ἡμεῖς κατηγοροῦμεν αὐτοῦ. συνέθεντο θδὲ καὶ οἱ Ἰουδαῖοι, φάσκοντες ταῦτα οὕτως ἔχειν. Ἀπεκρίθη ιδὲ ὁ Παῦλος, νεύσαντος αὐτῷ τοῦ ἡγεμόνος λέγειν, Ἐκ πολλῶν ἐτῶν ὄντα σε κριτὴν τῷ ἔθνει τούτῳ ἐπιστάμενος, εὐθυμότερον τὰ περὶ ἐμαυτοῦ ἀπολογοῦμαι, δυναμένου ιασου γνῶναι ὅτι οὐ πλείους εἰσί μοι ἡμέραι ἢ δεκαδύο, ἀφ᾽ ἧς ἀνέβην προσκυνήσων ἐν Ἱερουσαλήμ· καὶ ιβοὔτε ἐν τῷ ἱερῷ εὗρόν με πρός τινα διαλεγόμενον, ἢ ἐπισύστασιν ποιοῦντα ὄχλου οὔτε ἐν ταῖς συναγωγαῖς, οὔτε κατὰ τὴν πόλιν, οὔτε ιγπαραστῆσαί με δύνανται περὶ ὧν νῦν κατηγοροῦσί μου. ὁμολογῶ ιδδὲ τοῦτό σοι, ὅτι κατὰ τὴν ὁδὸν ἣν λέγουσιν αἵρεσιν, οὕτω λατρεύω τῷ πατρῴῳ Θεῷ, πιστεύων πᾶσι τοῖς κατὰ τὸν νόμον καὶ τοῖς προφήταις γεγραμμένοις, ἐλπίδα ιεἔχων εἰς τὸν Θεὸν, ἣν καὶ αὐτοὶ οὗτοι προσδέχονται, ἀνάστασιν μέλλειν ἔσεσθαι νεκρῶν, δικαίων τε καὶ ἀδίκων. ἐν ιϛτούτῳ δὲ αὐτὸς ἀσκῶ, ἀπρόσκοπον συνείδησιν ἔχειν πρὸς τὸν Θεὸν καὶ τοὺς ἀνθρώπους διαπαντός. Διιζ᾽ ἐτῶν δὲ πλειόνων παρεγενόμην ἐλεημοσύνας ποιήσων εἰς τὸ ἔθνος μου καὶ προσφοράς· ἐν ιηοἷς εὗρόν με ἡγνισμένον ἐν τῷ ἱερῷ οὐ μετὰ ὄχλου οὐδὲ μετὰ θορύβου. τινὲς ιθδὲ ἀπὸ τῆς Ἀσίας Ἰουδαῖοι, οὓς δεῖ ἔδει ἐπὶ σοῦ παρεῖναι καὶ κατηγορεῖν, εἴ τι ἔχοιεν πρός με· ἢ καὐτοὶ οὗτοι εἰπάτωσαν εἴ τί εὗρον ἐν ἐμοὶ ἀδίκημα, στάντος μου ἐπὶ τοῦ συνεδρίου, ἢ καπερὶ μιᾶς ταύτης φωνῆς, ἧς ἔκραξα ἑστὼς ἐν αὐτοῖς, Ὅτι περὶ ἀναστάσεως νεκρῶν ἐγὼ κρίνομαι σήμερον ὑφ᾽ ὑμῶν. ¶Ἀκούσας κβδὲ ταῦτα ὁ Φῆλιξ ἀνεβάλετο αὐτοὺς, ἀκριβέστερον εἰδὼς τὰ περὶ τῆς ὁδοῦ, εἰπὼν, Ὅταν Λυσίας ὁ χιλίαρχος καταβῇ, διαγνώσομαι τὰ καθ᾽ ὑμᾶς. Διαταξάμενός κγτε τῷ ἑκατοντάρχῃ τηρεῖσθαι τὸν Παῦλον, ἔχειν τὲ ἄνεσιν, καὶ μηδένα κωλύειν τῶν ἰδίων αὐτοῦ ὑπηρετεῖν ἢ προσέρχεσθαι αὐτῷ. ¶Μετὰ κδδὲ ἡμέρας τινὰς παραγενόμενος ὁ Φῆλιξ σὺν Δρουσίλλῃ τῇ γυναικὶ αὑτοῦ οὔσῃ Ἰουδαίᾳ, μετεπέμψατο τὸν Παῦλον, καὶ ἤκουσεν αὐτοῦ περὶ τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως. Διαλεγομένου κεδὲ αὐτοῦ περὶ δικαιοσύνης καὶ ἐγκρατείας καὶ τοῦ κρίματος τοῦ μέλλοντος ἔσεσθαι, ἔμφοβος γενόμενος ὁ Φῆλιξ ἀπεκρίθη, Τὸ νῦν ἔχον πορεύου, καιρὸν δὲ μεταλαβὼν μετακαλέσομαί σε· ἅμα κϛδὲ καὶ ἐλπίζων ὅτι χρήματα δοθήσεται αὐτῷ ὑπὸ τοῦ Παύλου, ὅπως λύσῃ αὐτόν· διὸ καὶ πυκνότερον αὐτὸν μεταπεμπόμενος, ὡμίλει αὐτῷ. ¶Διετίας κζδὲ πληρωθείσης ἔλαβε διάδοχον ὁ Φῆλιξ Πόρκιον Φῆστον· θέλων τε χάριτας καταθέσθαι τοῖς Ἰουδαίοις ὁ Φῆλιξ, κατέλιπε τὸν Παῦλον δεδεμένον. ¶Φῆστος κεαοὖν ἐπιβὰς τῇ ἐπαρχίᾳ, μετὰ τρεῖς ἡμέρας ἀνέβη εἰς Ἱεροσόλυμα ἀπὸ Καισαρείας. Ἐνεφάνισαν βδὲ αὐτῷ ὁ ἀρχιερεὺς καὶ οἱ πρῶτοι τῶν Ἰουδαίων κατὰ τοῦ Παύλου, καὶ παρεκάλουν αὐτὸν, αἰτούμενοι γχάριν κατ᾽ αὐτοῦ, ὅπως μεταπέμψηται αὐτὸν εἰς Ἱερουσαλὴμ, ἐνέδραν ποιοῦντες ἀνελεῖν αὐτὸν κατὰ τὴν ὁδόν. Ὁ δμὲν οὖν Φῆστος ἀπεκρίθη, τηρεῖσθαι τὸν Παῦλον ἐν Καισαρείᾳ, ἑαυτὸν δὲ μέλλειν ἐν τάχει ἐκπορεύεσθαι. Οἱ εοὖν δυνατοὶ ἐν ὑμῖν, φησὶ, συγκαταβάντες, εἴ τι ἐστὶν τί ἐστιν ἄτοπον ἐν τῷ ἀνδρὶ τούτῳ, κατηγορείτωσαν αὐτοῦ. Διατρίψας ϛδὲ ἐν αὐτοῖς ἡμέρας πλείους ἢ δέκα, καταβὰς εἰς Καισάρειαν, τῇ ἐπαύριον καθίσας ἐπὶ τοῦ βήματος, ἐκέλευσε τὸν Παῦλον ἀχθῆναι. παραγενομένου ζδὲ αὐτοῦ, περιέστησαν οἱ ἀπὸ Ἱεροσολύμων καταβεβηκότες Ἰουδαῖοι, πολλὰ καὶ βαρέα αἰτιάματα φέροντες κατὰ τοῦ Παῦλου, ἃ οὐκ ἴσχυον ἀποδεῖξαι, ἀπολογουμένου ηαὐτοῦ, Ὅτι οὔτε εἰς τὸν νόμον τῶν Ἰουδαίων, οὔτε εἰς τὸ ἱερὸν, οὔτε εἰς Καίσαρά τι ἥμαρτον. Ὁ θΦῆστος δὲ τοῖς Ἰουδαίοις θέλων χάριν καταθέσθαι, ἀποκριθεὶς τῷ Παύλῳ εἶπε, Θέλεις εἰς Ἱεροσόλυμα ἀναβὰς, ἐκεῖ περὶ τούτων κρίνεσθαι ἐπ᾽ ἐμοῦ ; Εἶπε ιδὲ ὁ Παῦλος, Ἐπὶ τοῦ βήματος Καίσαρος ἑστώς εἰμι, οὗ με δεῖ κρίνεσθαι. Ἰουδαίους οὐδὲν ἠδίκησα, ὡς καὶ σὺ κάλλιον ἐπιγινώσκεις. εἰ ιαμὲν γὰρ ἀδικῶ, καὶ ἄξιον θανάτου πέπραχά τι, οὐ παραιτοῦμαι τὸ ἀποθανεῖν· εἰ δὲ οὐδέν ἐστιν ὧν οὗτοι κατηγοροῦσί μου, οὐδείς με δύναται αὐτοῖς χαρίσασθαι. Καίσαρα ἐπικαλοῦμαι. Τότε ιβὁ Φῆστος συλλαλήσας μετὰ τοῦ συμβουλίου, ἀπεκρίθη, Καίσαρα ἐπικέκλησαι ; ἐπὶ Καίσαρα πορεύσῃ. ¶Ἡμερῶν ιγδὲ διαγενομένων τινῶν, Ἀγρίππας ὁ βασιλεὺς καὶ Βερνίκη κατήντησαν εἰς Καισάρειαν, ἀσπασόμενοι τὸν Φῆστον. ὡς ιδδὲ πλείους ἡμέρας διέτριβον ἐκεῖ, ὁ Φῆστος τῷ βασιλεῖ ἀνέθετο τὰ κατὰ τὸν Παῦλον, λέγων, Ἀνήρ τίς ἐστι καταλελειμμένος ὑπὸ Φήλικος δέσμιος, περὶ ιεοὗ, γενομένου μου εἰς Ἱεροσόλυμα, ἐνεφάνισαν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι τῶν Ἰουδαίων, αἰτούμενοι κατ᾽ αὐτοῦ δίκην· πρὸς ιϛοὓς ἀπεκρίθην, ὅτι οὐκ ἔστιν ἔθος Ῥωμαίοις χαρίζεσθαί τινα ἄνθρωπον εἰς ἀπώλειαν, πρὶν ἢ ὁ κατηγορούμενος κατὰ πρόσωπον ἔχοι τοὺς κατηγόρους, τόπον τε ἀπολογίας λάβοι περὶ τοῦ ἐγκλήματος. Συνελθόντων ιζοὖν αὐτῶν ἐνθάδε, ἀναβολὴν μηδεμίαν ποιησάμενος, τῇ ἑξῆς καθίσας ἐπὶ τοῦ βήματος, ἐκέλευσα ἀχθῆναι τὸν ἄνδρα· περὶ ιηοὗ σταθέντες οἱ κατήγοροι οὐδεμίαν αἰτίαν ἐπέφερον ὧν ὑπενόουν ἐγὼ, ζητήματα ιθδέ τινα περὶ τῆς ἰδίας δεισιδαιμονίας εἶχον πρὸς αὐτὸν, καὶ περί τινος Ἰησοῦ τεθνηκότος, ὃν ἔφασκεν ὁ Παῦλος ζῆν. ἀπορούμενος κδὲ ἐγὼ εἰς τὴν περὶ τούτου ζήτησιν, ἔλεγον εἰ βούλοιτο πορεύεσθαι εἰς Ἱερουσαλὴμ, κᾀκεῖ κρίνεσθαι περὶ τούτων. τοῦ καδὲ Παύλου ἐπικαλεσαμένου τηρηθῆναι αὑτὸν εἰς τὴν τοῦ Σεβαστοῦ διάγνωσιν, ἐκέλευσα τηρεῖσθαι αὐτὸν ἕως οὗ πέμψω αὐτὸν πρὸς Καίσαρα. Ἀγρίππας κβδὲ πρὸς τὸν Φῆστον ἔφη, Ἐβουλόμην καὶ αὐτὸς τοῦ ἀνθρώπου ἀκοῦσαι. Ὁ δὲ, Αὔριον, φησὶν, ἀκούσῃ αὐτοῦ. ¶Τῇ κγοὖν ἐπαύριον ἐλθόντος τοῦ Ἀγρίππα καὶ τῆς Βερνίκης μετὰ πολλῆς φαντασίας, καὶ εἰσελθόντων εἰς τὸ ἀκροατήριον σύν τε τοῖς χιλιάρχοις καὶ ἀνδράσι τοῖς κατ᾽ ἐξοχὴν οὖσι τῆς πόλεως, καὶ κελεύσαντος τοῦ Φήστου, ἤχθη ὁ Παῦλος. Καί κδφησιν ὁ Φῆστος, Ἀγρίππα βασιλεῦ, καὶ πάντες οἱ συμπαρόντες ἡμῖν ἄνδρες, θεωρεῖτε τοῦτον περὶ οὗ πᾶν τὸ πλῆθος τῶν Ἰουδαίων ἐνέτυχόν μοι ἔν τε Ἱεροσολύμοις καὶ ἐνθάδε, ἐπιβοῶντες μὴ δεῖν ζῆν αὐτὸν μηκέτι. ἐγὼ κεδὲ καταλαβόμενος μηδὲν ἄξιον θανάτου αὐτὸν πεπραχέναι, καὶ αὐτοῦ δὲ τούτου ἐπικαλεσαμένου τὸν Σεβαστὸν, ἔκρινα πέμπειν αὐτόν· περὶ κϛοὗ ἀσφαλές τι γράψαι τῷ κυρίῳ οὐκ ἔχω· διὸ προήγαγον αὐτὸν ἐφ᾽ ὑμῶν, καὶ μάλιστα ἐπὶ σοῦ, βασιλεῦ Ἀγρίππα, ὅπως τῆς ἀνακρίσεως γενομένης, σχῶ τι γράψαι· ἄλογον κζγάρ μοι δοκεῖ, πέμποντα δέσμιον, μὴ καὶ τὰς κατ᾽ αὐτοῦ αἰτίας σημᾶναι. ¶Ἀγρίππας κϛαδὲ πρὸς τὸν Παῦλον ἔφη, Ἐπιτρέπεταί σοι ὑπὲρ σεαυτοῦ λέγειν. Τότε ὁ Παῦλος ἀπελογεῖτο, ἐκτείνας τὴν χεῖρα, Περὶ βπάντων ὧν ἐγκαλοῦμαι ὑπὸ Ἰουδαίων βασιλεῦ Ἀγρίππα, ἥγημαι ἐμαυτὸν μακάριον, μέλλων ἀπολογεῖσθαι ἐπὶ σοῦ σήμερον, μάλιστα γγνώστην ὄντα σε εἰδώς πάντων τῶν κατὰ Ἰουδαίους ἐθῶν τε καὶ ζητημάτων. διὸ δέομαί σου, μακροθύμως ἀκοῦσαί μου. Τὴν δμὲν οὖν βίωσίν μου τὴν ἐκ νεότητος, τὴν ἀπ᾽ ἀρχῆς γενομένην ἐν τῷ ἔθνει μου ἐν Ἱεροσολύμοις, ἴσασι πάντες οἱ Ἰουδαῖοι, προγινώσκοντές εμε ἄνωθεν, (ἐὰν θέλωσι μαρτυρεῖν,) ὅτι κατὰ τὴν ἀκριβεστάτην αἵρεσιν τῆς ἡμετέρας θρησκείας ἔζησα φαρισαῖος. καὶ ϛνῦν ἐπ᾽ ἐλπίδι τῆς πρὸς τοὺς πατέρας ἐπαγγελίας γενομένης ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, ἕστηκα κρινόμενος, εἰς ζἣν τὸ δωδεκάφυλον ἡμῶν ἐν ἐκτενείᾳ νύκτα καὶ ἡμέραν λατρεῦον ἐλπίζει καταντῆσαι· περὶ ἧς ἐλπίδος ἐγκαλοῦμαι, βασιλεῦ Ἀγρίππα, ὑπὸ τῶν Ἰουδαίων. τί ηἄπιστον κρίνεται παρ᾽ ὑμῖν, εἰ ὁ Θεὸς νεκροὺς ἐγείρει ; ἐγὼ θμὲν οὖν ἔδοξα ἐμαυτῷ πρὸς τὸ ὄνομα Ἰησοῦ τοῦ Ναζωραίου δεῖν πολλὰ ἐναντία πρᾶξαι· ὃ ικαὶ ἐποίησα ἐν Ἱεροσολύμοις, καὶ πολλοὺς τῶν ἁγίων ἐγὼ φυλακαῖς κατέκλεισα, τὴν παρὰ τῶν ἀρχιερέων ἐξουσίαν λαβών· ἀναιρουμένων τε αὐτῶν κατήνεγκα ψῆφον· καὶ ιακατὰ πάσας τὰς συναγωγὰς πολλάκις τιμωρῶν αὐτοὺς, ἠνάγκαζον βλασφημεῖν· περισσῶς τε ἐμμαινόμενος αὐτοῖς, ἐδίωκον ἕως καὶ εἰς τὰς ἔξω πόλεις. ἐν ιβοἷς καὶ πορευόμενος εἰς τὴν Δαμασκὸν μετ᾽ ἐξουσίας καὶ ἐπιτροπῆς τῆς παρὰ τῶν ἀρχιερέων, ἡμέρας ιγμέσης, κατὰ τὴν ὁδὸν εἶδον, βασιλεῦ, οὐρανόθεν ὑπὲρ τὴν λαμπρότητα τοῦ ἡλίου, περιλάμψαν με φῶς καὶ τοὺς σὺν ἐμοὶ πορευομένους. πάντων ιδδὲ καταπεσόντων ἡμῶν εἰς τὴν γῆν, ἤκουσα φωνὴν λαλοῦσαν πρός με, καὶ λέγουσαν τῇ Ἑβραΐδι διαλέκτῳ, Σαοὺλ Σαοὺλ, τί με διώκεις ; σκληρόν σοι πρὸς κέντρα λακτίζειν. Ἐγὼ ιεδὲ εἶπον, Τίς εἶ Κύριε ; Ὁ δὲ εἶπεν, Ἐγώ εἰμι Ἰησοῦς ὃν σὺ διώκεις. ἀλλὰ ιϛἀνάστηθι, καὶ στῆθι ἐπὶ τοὺς πόδας σου· εἰς τοῦτο γὰρ ὤφθην σοι, προχειρίσασθαί σε ὑπηρέτην καὶ μάρτυρα ὧν τε εἶδες, ὧν τε ὀφθήσομαί σοι, ἐξαιρούμενός ιζσε ἐκ τοῦ λαοῦ καὶ τῶν ἐθνῶν, εἰς οὓς νῦν σε ἀποστέλλω, ἀνοῖξαι ιηὀφθαλμοὺς αὐτῶν, τοῦ καὶ ἐπιστρέψαι ἀπὸ σκότους εἰς φῶς, καὶ τῆς ἐξουσίας τοῦ σατανᾶ ἐπὶ τὸν Θεὸν, τοῦ λαβεῖν αὐτοὺς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν, καὶ κλῆρον ἐν τοῖς ἡγιασμένοις, πίστει τῇ εἰς ἐμέ. Ὅθενιθ, βασιλεῦ Ἀγρίππα, οὐκ ἐγενόμην ἀπειθὴς τῇ οὐρανίῳ ὀπτασίᾳ, ἀλλὰ κτοῖς ἐν Δαμασκῷ πρῶτον καὶ Ἱεροσολύμοις, εἰς πᾶσάν τε τὴν χώραν τῆς Ἰουδαίας, καὶ τοῖς ἔθνεσιν ἀπαγγέλλων ἀπήγγελλον μετανοεῖν, καὶ ἐπιστρέφειν ἐπὶ τὸν Θεὸν, ἄξια τῆς μετανοίας ἔργα πράσσοντας. ἕνεκα κατούτων με οἱ Ἰουδαῖοι συλλαβόμενοι ἐν τῷ ἱερῷ, ἐπειρῶντο διαχειρίσασθαι. Ἐπικουρίας κβοὖν τυχὼν τῆς παρὰ τοῦ Θεοῦ, ἄχρι τῆς ἡμέρας ταύτης ἕστηκα, μαρτυρούμενος μικρῷ τε καὶ μεγάλῳ, οὐδὲν ἐκτὸς λέγων ὧν τε οἱ προφῆται ἐλάλησαν μελλόντων γίνεσθαι, καὶ Μωσῆς, εἰ κγπαθητὸς ὁ Χριστὸς, εἰ πρῶτος ἐξ ἀναστάσεως νεκρῶν φῶς μέλλει καταγγέλλειν τῷ λαῷ καὶ τοῖς ἔθνεσι. Ταῦτα κδδὲ αὐτοῦ ἀπολογουμένου, ὁ Φῆστος μεγάλῃ τῇ φωνῇ ἔφη, Μαίνῃ Παῦλε, τὰ πολλά σε γράμματα εἰς μανίαν περιτρέπει. Ὁ κεδὲ, Οὐ μαίνομαι, φησὶ, κράτιστε Φῆστε, ἀλλ᾽ ἀληθείας καὶ σωφροσύνης ῥήματα ἀποφθέγγομαι. ἐπίσταται κϛγὰρ περὶ τούτων ὁ βασιλεὺς, πρὸς ὃν καὶ παῤῥησιαζόμενος λαλῶ· λανθάνειν γὰρ αὐτόν τι τούτων οὐ πείθομαι οὐδέν. οὐ γάρ ἐστιν ἐν γωνίᾳ πεπραγμένον τοῦτο. πιστεύεις κζβασιλεῦ Ἀγρίππα τοῖς προφήταις ; οἶδα ὅτι πιστεύεις. Ὁ κηδὲ Ἀγρίππας πρὸς τὸν Παῦλον ἔφη, Ἐν ὀλίγῳ με πείθεις χριστιανὸν γενέσθαι. Ὁ κθδὲ Παῦλος εἶπεν, Εὐξαίμην ἂν τῷ Θεῷ, καὶ ἐν ὀλίγῳ καὶ ἐν πολλῷ οὐ μόνον σὲ ἀλλὰ καὶ πάντας τοὺς ἀκούοντάς μου σήμερον, γενέσθαι τοιούτους ὁποῖος κᾀγώ εἰμι, παρεκτὸς τῶν δεσμῶν τούτων. Καὶ λταῦτα εἰπόντος αὐτοῦ, ἀνέστη ὁ βασιλεὺς καὶ ὁ ἡγεμὼν, ἥ τε Βερνίκη, καὶ οἱ συγκαθήμενοι αὐτοῖς, καὶ λαἀναχωρήσαντες ἐλάλουν πρὸς ἀλλήλους, λέγοντες, Ὅτι οὐδὲν θανάτου ἄξιον ἢ δεσμῶν πράσσει ὁ ἄνθρωπος οὗτος. Ἀγρίππας λβδὲ τῷ Φήστῳ ἔφη, Ἀπολελύσθαι ἐδύνατο ὁ ἄνθρωπος οὗτος, εἰ μὴ ἐπεκέκλητο Καίσαρα. ¶Ὡς κζαδὲ ἐκρίθη τοῦ ἀποπλεῖν ἡμᾶς εἰς τὴν Ἰταλίαν, παρεδίδουν τόν τε Παῦλον καί τινας ἑτέρους δεσμώτας ἑκατοντάρχῃ, ὀνόματι Ἰουλίῳ, σπείρης Σεβαστῆς. ἐπιβάντες βδὲ πλοίῳ Ἀδραμυττηνῷ, μέλλοντες πλεῖν τοὺς κατὰ τὴν Ἀσίαν τόπους, ἀνήχθημεν, ὄντος σὺν ἡμῖν Ἀριστάρχου Μακεδόνος Θεσσαλονικέως. Τῇ γτε ἑτέρᾳ κατήχθημεν εἰς Σιδῶνα. φιλανθρώπως τὲ ὁ Ἰούλιος τῷ Παύλῳ χρησάμενος ἐπέτρεψε πρὸς τοὺς φίλους πορευθέντα, ἐπιμελείας τυχεῖν. Κᾀκεῖθεν δἀναχθέντες ὑπεπλεύσαμεν τὴν Κύπρον, διὰ τὸ τοὺς ἀνέμους εἶναι ἐναντίους. Τόε, τε πέλαγος τὸ κατὰ τὴν Κιλικίαν καὶ Παμφυλίαν διαπλεύσαντες, κατήλθομεν εἰς Μύρα τῆς Λυκίας· κᾀκεῖ ϛεὑρὼν ὁ ἑκατόνταρχος πλοῖον Ἀλεξανδρῖνον πλέον εἰς τὴν Ἰταλίαν, ἐνεβίβασεν ἡμᾶς εἰς αὐτό. Ἐν ζἱκαναῖς δὲ ἡμέραις βραδυπλοοῦντες, καὶ μόλις γενόμενοι κατὰ τὴν Κνίδον, μὴ προσεῶντος ἡμᾶς τοῦ ἀνέμου, ὑπεπλεύσαμεν τὴν Κρήτην κατὰ Σαλμώνην· μόλις ητε παραλεγόμενοι αὐτὴν, ἤλθομεν εἰς τόπον τινὰ καλούμενον Καλοὺς λιμένας, ᾧ ἐγγὺς ἦν πόλις Λασαία. ¶Ἱκανοῦ θδὲ χρόνου διαγενομένου, καὶ ὄντος ἤδη ἐπισφαλοῦς τοῦ πλοὸς, διὰ τὸ καὶ τὴν νηστείαν ἤδη παρεληλυθέναι, παρῄνει ὁ Παῦλος, λέγων ιαὐτοῖς, Ἄνδρες, θεωρῶ ὅτι μετὰ ὕβρεως καὶ πολλῆς ζημίας οὐ μόνον τοῦ φόρτου καὶ τοῦ πλοίου, ἀλλὰ καὶ τῶν ψυχῶν ἡμῶν μέλλειν ἔσεσθαι τὸν πλοῦν. Ὁ ιαδὲ ἑκατόνταρχος τῷ κυβερνήτῃ καὶ τῷ ναυκλήρῳ ἐπείθετο μᾶλλον, ἢ τοῖς ὑπὸ τοῦ Παύλου λεγομένοις. Ἀνευθέτου ιβδὲ τοῦ λιμένος ὑπάρχοντος πρὸς παραχειμασίαν, οἱ πλείους ἔθεντο βουλὴν, ἀναχθῆναι κᾀκεῖθεν, εἴπως δύναιντο καταντήσαντες εἰς Φοίνικα παραχειμάσαι, λιμένα τῆς Κρήτης βλέποντα κατὰ λίβα καὶ κατὰ χῶρον. ὑποπνεύσαντος ιγδὲ νότου, δόξαντες τῆς προθέσεως κεκρατηκέναι, ἄραντες Ἄσσον, παρελέγοντο τὴν Κρήτην. μετιδ᾽ οὐ πολὺ δὲ ἔβαλε κατ᾽ αὐτῆς ἄνεμος τυφωνικὸς, ὁ καλούμενος εὐροκλύδων. συναρπασθέντος ιεδὲ τοῦ πλοίου, καὶ μὴ δυναμένου ἀντοφθαλμεῖν τῷ ἀνέμῳ, ἐπιδόντες ἐφερόμεθα. νησίον ιϛδέ τι ὑποδραμόντες καλούμενον Κλαύδην, μόλις ἰσχύσαμεν περικρατεῖς γενέσθαι τῆς σκάφης, ἣν ιζἄραντες, βοηθείαις ἐχρῶντο, ὑποζωννύντες τὸ πλοῖον. φοβούμενοί τε μὴ εἰς τὴν σύρτιν ἐκπέσωσι, χαλάσαντες τὸ σκεῦος, οὕτως ἐφέροντο. Σφοδρῶς ιηδὲ χειμαζομένων ἡμῶν, τῇ ἑξῆς ἐκβολὴν ἐποιοῦντο· καὶ ιθτῇ τρίτῃ αὐτόχειρες τὴν σκευὴν τοῦ πλοίου ἐῤῥίψαμεν. μήτε κδὲ ἡλίου, μήτε ἄστρων ἐπιφαινόντων ἐπὶ πλείονας ἡμέρας, χειμῶνός τε οὐκ ὀλίγου ἐπικειμένου, λοιπὸν περιῃρεῖτο πᾶσα ἐλπὶς τοῦ σώζεσθαι ἡμᾶς. πολλῆς καδὲ ἀσιτίας ὑπαρχούσης, τότε σταθεὶς ὁ Παῦλος ἐν μέσῳ αὐτῶν, εἶπεν, Ἔδει μὲν, ὦ ἄνδρες, πειθαρχήσαντάς μοι, μὴ ἀνάγεσθαι ἀπὸ τῆς Κρήτης, κερδῆσαί τε τὴν ὕβριν ταύτην καὶ τὴν ζημίαν. καὶ κβτανῦν τὰ νῦν παραινῶ, ὑμᾶς εὐθυμεῖν· ἀποβολὴ γὰρ ψυχῆς οὐδεμία ἔσται ἐξ ὑμῶν, πλὴν τοῦ πλοίου. παρέστη κγγάρ μοι τῇ νυκτὶ ταύτῃ ἄγγελος τοῦ Θεοῦ οὗ εἰμι, ᾧ καὶ λατρεύω, λέγωνκδ, Μὴ φοβοῦ Παῦλε, Καίσαρί σε δεῖ παραστῆναι· καὶ ἰδοὺ κεχάρισταί σοι ὁ Θεὸς πάντας τοὺς πλέοντας μετὰ σοῦ. Διὸ κεεὐθυμεῖτε ἄνδρες· πιστεύω γὰρ τῷ Θεῷ ὅτι οὕτως ἔσται καθ᾽ ὃν τρόπον λελάληταί μοι. εἰς κϛνῆσον δέ τινα δεῖ ἡμᾶς ἐκπεσεῖν. ¶Ὡς κζδὲ τεσσαρεσκαιδεκάτη νὺξ ἐγένετο, διαφερομένων ἡμῶν ἐν τῷ Ἀδρίᾳ κατὰ μέσον τῆς νυκτὸς, ὑπενόουν οἱ ναῦται προσάγειν τινὰ αὑτοῖς χώραν· καὶ κηβολίσαντες εὗρον ὀργυιὰς εἴκοσι, βραχὺ δὲ διαστήσαντες, καὶ πάλιν βολίσαντες, εὗρον ὀργυιὰς δεκαπέντε· φοβούμενοί κθτε μήπως εἰς τραχεῖς τόπους ἐκπέσωσιν, ἐκπέσωμεν, ἐκ πρύμνης ῥίψαντες ἀγκύρας τέσσαρας, ηὔχοντο ἡμέραν γενέσθαι. Τῶν λδὲ ναυτῶν ζητούντων φυγεῖν ἐκ τοῦ πλοίου, καὶ χαλασάντων τὴν σκάφην εἰς τὴν θάλασσαν προφάσει ὡς ἐκ πρώρας μελλόντων ἀγκύρας ἐκτείνειν, εἶπεν λαὁ Παῦλος τῷ ἑκατοντάρχῃ καὶ τοῖς στρατιώταις, Ἐὰν μὴ οὗτοι μείνωσιν ἐν τῷ πλοίῳ, ὑμεῖς σωθῆναι οὐ δύνασθε. Τότε λβοἱ στρατιῶται ἀπέκοψαν τὰ σχοινία τῆς σκάφης, καὶ εἴασαν αὐτὴν ἐκπεσεῖν. ἄχρι λγδὲ οὗ ἔμελλεν ἡμέρα γίνεσθαι, παρεκάλει ὁ Παῦλος ἅπαντας μεταλαβεῖν τροφῆς, λέγων, Τεσσαρεσκαιδεκάτην σήμερον ἡμέραν προσδοκῶντες, ἄσιτοι διατελεῖτε, μηδὲν προσλαβόμενοι. διὸ λδπαρακαλῶ ὑμᾶς προσλαβεῖν τροφῆς· τοῦτο γὰρ πρὸς τῆς ὑμετέρας σωτηρίας ὑπάρχει· οὐδενὸς γὰρ ὑμῶν θρὶξ ἐκ τῆς κεφαλῆς πεσεῖται. Εἰπὼν λεδὲ ταῦτα, καὶ λαβὼν ἄρτον, εὐχαρίστησε τῷ Θεῷ ἐνώπιον πάντων, καὶ κλάσας ἤρξατο ἐσθίειν. εὔθυμοι λϛδὲ γενόμενοι πάντες, καὶ αὐτοὶ προσελάβοντο τροφῆς. ἦμεν λζδὲ ἐν τῷ πλοίῳ αἱ πᾶσαι ψυχαὶ διακόσιαι ἑβδομηκονταέξ. κορεσθέντες ληδὲ τροφῆς, ἐκούφιζον τὸ πλοῖον, ἐκβαλλόμενοι τὸν σῖτον εἰς τὴν θάλασσαν. ¶Ὅτε λθδὲ ἡμέρα ἐγένετο, τὴν γῆν οὐκ ἐπεγίνωσκον· κόλπον δέ τινα κατενόουν ἔχοντα αἰγιαλὸν, εἰς ὃν ἐβουλεύσαντο, εἰ δύναιντο, ἐξῶσαι τὸ πλοῖον. καὶ μτὰς ἀγκύρας περιελόντες εἴων εἰς τὴν θάλασσαν, ἅμα ἀνέντες τὰς ζευκτηρίας τῶν πηδαλίων, καὶ ἐπάραντες τὸν ἀρτέμονα τῇ πνεούσῃ, κατεῖχον εἰς τὸν αἰγιαλόν. Περιπεσόντες μαδὲ εἰς τόπον διθάλασσον, ἐπώκειλαν τὴν ναῦν· καὶ ἡ μὲν πρῶρα ἐρείσασα ἔμεινεν ἀσάλευτος, ἡ δὲ πρύμνα ἐλύετο ὑπὸ τῆς βίας τῶν κυμάτων. Τῶν μβδὲ στρατιωτῶν βουλὴ ἐγένετο ἵνα τοὺς δεσμώτας ἀποκτείνωσι, μή τις ἐκκολυμβήσας διαφύγοι. ὁ μγδὲ ἑκατόνταρχος βουλόμενος διασῶσαι τὸν Παῦλον, ἐκώλυσεν αὐτοὺς τοῦ βουλήματος, ἐκέλευσέ τε τοὺς δυναμένους κολυμβᾷν, ἀποῤῥίψαντας πρώτους ἐπὶ τὴν γῆν ἐξιέναι, καὶ μδτοὺς λοιποὺς, οὓς μὲν ἐπὶ σανίσιν, οὓς δὲ ἐπί τινων τῶν ἀπὸ τοῦ πλοίου· καὶ οὕτως ἐγένετο πάντας διασωθῆναι ἐπὶ τὴν γῆν. ¶Καὶ κηαδιασωθέντες, τότε ἐπέγνωσαν ὅτι Μελίτη ἡ νῆσος καλεῖται. Οἱ βδὲ βάρβαροι παρεῖχον οὐ τὴν τυχοῦσαν φιλανθρωπίαν ἡμῖν· ἀνάψαντες γὰρ πυρὰν, προσελάβοντο πάντας ἡμᾶς, διὰ τὸν ὑετὸν τὸν ἐφεστῶτα καὶ διὰ τὸ ψύχος. συστρέψαντος γδὲ τοῦ Παύλου φρυγάνων πλῆθος, καὶ ἐπιθέντος ἐπὶ τὴν πυρὰν, ἔχιδνα ἐκ τῆς θέρμης ἐξελθοῦσα καθῆψε τῆς χειρὸς αὐτοῦ. ὡς δδὲ εἶδον οἱ βάρβαροι κρεμάμενον τὸ θηρίον ἐκ τῆς χειρὸς αὐτοῦ, ἔλεγον πρὸς ἀλλήλους, Πάντως φονεύς ἐστιν ὁ ἄνθρωπος οὗτος, ὃν διασωθέντα ἐκ τῆς θαλάσσης ἡ δίκη ζῆν οὐκ εἴασεν. ὁ εμὲν οὖν ἀποτινάξας τὸ θηρίον εἰς τὸ πῦρ, ἔπαθεν οὐδὲν κακόν· οἱ ϛδὲ προσεδόκων αὐτὸν μέλλειν πίμπρασθαι, ἢ καταπίπτειν ἄφνω νεκρόν. ἐπὶ πολὺ δὲ αὐτῶν προσδοκώντων, καὶ θεωρούντων μηδὲν ἄτοπον εἰς αὐτὸν γινόμενον, μεταβαλλόμενοι ἔλεγον Θεὸν αὐτὸν εἶναι. ἐν ζδὲ τοῖς περὶ τὸν τόπον ἐκεῖνον ὑπῆρχε χωρία τῷ πρώτῳ τῆς νήσου, ὀνόματι Ποπλίῳ, ὃς ἀναδεξάμενος ἡμᾶς τρεῖς ἡμέρας φιλοφρόνως ἐξένισεν. Ἐγένετο ηδὲ τὸν πατέρα τοῦ Ποπλίου πυρετοῖς καὶ δυσεντερίᾳ συνεχόμενον, κατακεῖσθαι, πρὸς ὃν ὁ Παῦλος εἰσελθὼν καὶ προσευξάμενος, ἐπιθεὶς τὰς χεῖρας αὐτῷ, ἰάσατο αὐτόν. τούτου θοὖν γενομένου, καὶ οἱ λοιποὶ οἱ ἔχοντες ἀσθενείας ἐν τῇ νήσῳ, προσήρχοντο, καὶ ἐθεραπεύοντο, οἳ ικαὶ πολλαῖς τιμαῖς ἐτίμησαν ἡμᾶς, καὶ ἀναγομένοις ἐπέθεντο τὰ πρὸς τὴν χρείαν. ¶Μετὰ ιαδὲ τρεῖς μῆνας ἀνήχθημεν ἐν πλοίῳ παρακεχειμακότι ἐν τῇ νήσῳ, Ἀλεξανδρίνῳ, παρασήμῳ Διοσκούροις· καὶ ιβκαταχθέντες εἰς Συρακούσας, ἐπεμείναμεν ἡμέρας τρεῖς· ὅθεν ιγπεριελθόντες κατηντήσαμεν εἰς Ῥήγιον, καὶ μετὰ μίαν ἡμέραν ἐπιγενομένου νότου δευτεραῖοι ἤλθομεν εἰς Ποτιόλους, οὗ ιδεὑρόντες ἀδελφοὺς, παρεκλήθημεν ἐπ᾽ αὐτοῖς ἐπιμεῖναι ἡμέρας ἑπτὰ, καὶ οὕτως εἰς τὴν Ῥώμην ἤλθομεν. κᾀκεῖθεν ιεοἱ ἀδελφοὶ ἀκούσαντες τὰ περὶ ἡμῶν ἐξῆλθον εἰς ἀπάντησιν ἡμῖν ἄχρις Ἀππίου φόρου καὶ Τριῶν ταβερνῶν· οὓς ἰδὼν ὁ Παῦλος, εὐχαριστήσας τῷ Θεῷ, ἔλαβε θάρσος. ὅτε ιϛδὲ ἤλθομεν εἰς Ῥώμην, ὁ ἑκατόνταρχος παρέδωκε τοὺς δεσμίους τῷ στρατοπεδάρχῃ· τῷ δὲ Παύλῳ ἐπετράπη μένειν καθ᾽ ἑαυτὸν, σὺν τῷ φυλάσσοντι αὐτὸν στρατιώτῃ. ¶Ἐγένετο ιζδὲ μετὰ ἡμέρας τρεῖς συγκαλέσασθαι τὸν Παῦλον τοὺς ὄντας τῶν Ἰουδαίων πρώτους· συνελθόντων δὲ αὐτῶν, ἔλεγε πρὸς αὐτοὺς, Ἄνδρες ἀδελφοὶ, ἐγὼ οὐδὲν ἐναντίον ποιήσας τῷ λαῷ ἢ τοῖς ἔθεσι τοῖς πατρῴοις, δέσμιος ἐξ Ἱεροσολύμων παρεδόθην εἰς τὰς χεῖρας τῶν Ῥωμαίων, οἵτινες ιηἀνακρίναντές με ἐβούλοντο ἀπολῦσαι, διὰ τὸ μηδεμίαν αἰτίαν θανάτου ὑπάρχειν ἐν ἐμοί· ἀντιλεγόντων ιθδὲ τῶν Ἰουδαίων, ἠναγκάσθην ἐπικαλέσασθαι Καίσαρα, οὐχ ὡς τοῦ ἔθνους μου ἔχων τι κατηγορῆσαι· διὰ κταύτην οὖν τὴν αἰτίαν παρεκάλεσα ὑμᾶς ἰδεῖν καὶ προσλαλῆσαι· ἕνεκεν γὰρ τῆς ἐλπίδος τοῦ Ἰσραὴλ τὴν ἅλυσιν ταύτην περίκειμαι. Οἱ καδὲ πρὸς αὐτὸν εἶπον, Ἡμεῖς οὔτε γράμματα περὶ σοῦ ἐδεξάμεθα ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας, οὔτε παραγενόμενός τις τῶν ἀδελφῶν ἀπήγγειλεν ἢ ἐλάλησέ τι περὶ σοῦ πονηρόν. ἀξιοῦμεν κβδὲ παρὰ σοῦ ἀκοῦσαι ἃ φρονεῖς· περὶ μὲν γὰρ τῆς αἱρέσεως ταύτης γνωστόν ἐστιν ἡμῖν ὅτι πανταχοῦ ἀντιλέγεται. Ταξάμενοι κγδὲ αὐτῷ ἡμέραν, ἧκον πρὸς αὐτὸν εἰς τὴν ξενίαν πλείονες, οἷς ἐξετίθετο διαμαρτυρόμενος τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, πείθων τε αὐτοὺς τὰ περὶ τοῦ Ἰησοῦ ἀπό τε τοῦ νόμου Μωσέως καὶ τῶν προφητῶν, ἀπὸ πρωῒ ἕως ἑσπέρας. καὶ κδοἱ μὲν ἐπείθοντο τοῖς λεγομένοις, οἱ δὲ ἠπίστουν. ἀσύμφωνοι κεδὲ ὄντες πρὸς ἀλλήλους, ἀπελύοντο, εἰπόντος τοῦ Παύλου ῥῆμα ἓν, Ὅτι καλῶς τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐλάλησε διὰ Ἡσαΐου τοῦ προφήτου πρὸς τοὺς πατέρας ἡμῶν, λέγονκϛ, Πορεύθητι πρὸς τὸν λαὸν τοῦτον, καὶ εἰπὲ, Ἀκοῇ ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε· καὶ βλέποντες βλέψετε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε. ἐπαχύνθη κζγὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου, καὶ τοῖς ὠσὶ βαρέως ἤκουσαν, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὑτῶν ἐκάμμυσαν, μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς, καὶ τοῖς ὠσὶν ἀκούσωσι, καὶ τῇ καρδίᾳ συνῶσι, καὶ ἐπιστρέψωσι, καὶ ἰάσωμαι αὐτούς. Γνωστὸν κηοὖν ἔστω ὑμῖν ὅτι τοῖς ἔθνεσιν ἀπεστάλη τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ, αὐτοὶ καὶ ἀκούσονται. Καὶ κθταῦτα αὐτοῦ εἰπόντος ἀπῆλθον οἱ Ἰουδαῖοι, πολλὴν ἔχοντες ἐν ἑαυτοῖς συζήτησιν. Ἔμεινε λδὲ ὁ Παῦλος διετίαν ὅλην ἐν ἰδίῳ μισθώματι, καὶ ἀπεδέχετο πάντας τοὺς εἰσπορευομένους πρὸς αὐτὸν, κηρύσσων λατὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, καὶ διδάσκων τὰ περὶ τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ μετὰ πάσης παῤῥησίας ἀκωλύτως.
Előszó.1 Krisztus mennybemenetele.Az1 első könyvemet irtam Theófile, mind azokról a mellyeket Jézus kezdett cselekedni és tanitani, Mind2 a napig, mellyen (minekutánna parancsolatokat adott volna az Apostoloknak Szent Lélek által, a kiket választott vala) oda velviteték. Kiknek3 ő magát is az ő szenvedése után meegjelentette vala elevenen, sok bizonyos jelek által, negyven napig megjelenvén nékik, és szólván az Istennek országára való dolgokról. És4 egybegyüjtvén őket, meghagyá nékik, hogy el ne mennének Jérusálemből, hanem hogy megvárnák az Atyának igéretét : Mellyet úgymond hallottatok én tőlem. Mert5 János jóllehet keresztelt vizzel, ti pedig kereszteltettek Szent Lélekkel nem sok napok után. Mikor6 azért azok egybegyültek volna, megkérdék őtet, mondván : Uram ! avagy nem ez időben épitd-é meg Izráelnek az országot ? Monda7 pedig nékik : Nem ti dolgotok ez időket tudnotok és az alkalmatosságokat, mellyeket az Atya a maga hatalmában helyheztetett. Hanem8 veszitek a Szent Léleknek erejét, minekutánna ejövénd ti reátok : és lésztek nékem tanuim Jérusálemben is, és egész Júdeában, Samariában, és a földnek mind végső határáig. És9 mikor ezeket mondotta volna, az ő láttokra felemelteték, és a felhő Jézust béfogván, elszakasztá őtet az ő szemeik elől. És10 mikor ő utánna az ő szemeiket az égbe függesztették volna, imé két férjfiak fehér ruhában megállának mellettek ; Kik11 mondának is : Galileabeli férjfiak, mit állotok nézvén mennybe ? E Jézus, a ki oda felviteték ti tőletek mennyországba, a képen jő el, a miképen láttátok őtet felmenni mennyekbe. Akkor12 megtérének Jérusálembe a hegyről, melly hivatik olajfák hegyének, melly Jérusálem mellett vagyon, egy Szombatnapi járó földre. És13 mikor bémentek volna, felmenének egy felsőházba, a hol szállások vala Péternek, Jakabnak, Jánosnak, Andrásnak, Filepnek, Tamásnak, Bertalannak, Máténak, Jakabnak, az Alféus fijának, Simon Zélotesnek, és Júdásnak a Jakab attyafiának. Ezek14 mind egyetemben foglaltosok valának az imádkozásban és könyörgésben, az asszonyokkal egybe, és Máriával, Jézusnak annyával, és az ő attyafiával. Mátyás apostollá választása.És15 azokban a napokban felkelvén Péter a tanitványok között, monda, (mert valának ott a helyen szám szerint, ugymint szászhusz emberek). Atyámfiai16 férjfiak, szükség volt bételni az Irásnak : mellyet megjövendölt a Szent Lélek a Dávid szája által Júdás felől, ki vezérek volt azoknak, a kik megfogták Jézust. Ki17 mi közzénk számláltatik vala, és ennek a szolgálatnak egy részét vette vala. Ő18 annakokáért szerze mezőt az ő hamisságának árából ; és alászakadván ketté hasadott, és minden béli kiomlott. És19 e dolog az egész Jérusálemben lakozóknak lett tudtokra ; ugy hogy az a mező neveztessék az ő tulajdon nyelveken Akeldamának, azaz, vér mezejének. Mert20 meg vagyon irva a Zsoltárok könyvében : Az ő lakhelye legyen puszta, és ne legyen senki, ki abban laknék. És ismét : Az ő püspökségét más vegye el. Szükség21 azért a férjfiak közzűl, (kik velünk egy gyülekezetben voltak, mind addig, mig az Úr Jézus az ő tisztiben járt mi köztünk. Elkezdvén22 a János keresztségétől fogva mind a napig, mellyen mi közzűlünk felviteték,) hogy az ő feltámadásának bizonysága legyen, mi velünk egyetembe egy ezek közzűl. Állatának23 azért elő kettőt, Józsefet, ki hivattatik vala Barsabásnak, kinek vezeték neve Justus, és Mátyást. És24 imádkozván mondának : Te Uram, ki mindeneknek sziveket tudod, jelentsd meg, mellyikét választottad e kettőnek. Hogy25 részes legyen e szolgálatban és Apostolságban, mellytől eltévelyedék Júdás, hogy az ő helyére menne. Sorsot26 vetének azért reájok, és esék a sors Mátyásra : ki közönséges akaratból a tizenegy Apostolok közzé számláltaték. A2 Szentlélek kitöltetése. Nyelvadomány.Mikor1 pedig a Pünköst napja eljött volna, valának mindnyájan egy akarattal együtt. Akkor2 nagy hirtelenséggel lőn az égből, mintegy sebesen zugó szélnek zendülése melly eltetlé az egész házat, a mellyben ülnek vala. És3 látának kettős tüzes nyelveket : és üle mindenikre azok közzűl. Megtelének4 pedig mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Szent Lélek ád vala nékik szólniok. Valának5 pedig Jérusálemben, kik akkor ott lakoznak vala, istenfélő Zsidó férjfiak, minden nemzetségek közzűl, kik az ég alat laknak. Mikor6 pedig ez a hir kiment volna, egybegyüle a sokaság és eszek vesze ; mivelhogy hallaná minden azokat az ő tulajdon maga nyelvén szólni. Álmélkodnak7 vala pedig mindnyájan és csudálkoznak vala, mondván egyik a másiknak : Nemde nem Galileusok-é ímé mindnyájan ezek, a kik szólnak ? Mimódon8 vagyon azért, hogy halljuk őket a mi tulajdon nyelvünkön szólni, e mellyben születtünk. Párthiabeliek,9 Médiabeliek, Elemiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában, Kappadocziában, Potusban és Ázsiában. Frigiában,10 Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, melly Cziréne mellett vagyon Rómából való jövevények, mind Zsidók, mind Prozelitusok. Krétabeliek11 és Arábiabeliek, halljuk hogy szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. Álmélkodnak12 vala pedig mindnyájan és kételkednek vala, egymásnak ezt mondván : Valyon mi lészen ebből ? Némellyek13 pedig patvarkodván, ezt mondják vala : Édes bortól részegedtek meg ezek. Péter prédikácziója Jézusról, a Messiásról.Péter14 pedig előállván a tizenegy Apostolokkal felemelé az ő szavát és szóla nékik, mondván : Zsidó férjfiak, és ti mindnyájan kik lakoztok Jérusálemben ! ez legyen néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet. Mert15 nem részegek ezek, a mint ti állitjátok, holott a napnak három órája vagyon. De16 ez az, a mint megmondatotto Jóel Prófétától : És17 lészen az utolsó időkben (ezt mondja az Isten) kitöltök az én Lelkemből minden testre, és prófétálnak a ti fijaitok és leányitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak és a ti véneitek álmokat álmodoznak. Az18 én szolgáimra és az én szolgálóleányimra töltök ki azokban a napokban az én Lelkemből és prófétálnak. És19 teszek csudáka az égben oda fel ; és jeleket a földön ide alá, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. A20 nap setétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljöjjön az Úrnak ama nagy és fényes napja. És21 lészen ez, hogy minden valalki az Úrnak nevét segítségül hivándja, metartassék. Izráel22 nemzetségének férjfiai, halljátok meg e beszédeket : Ama Názáretbeli Jézust, ki valóba megbizonyittatott Istentől ti nálatok hatalmas erők, csudatételek, és jelek által, mellyeket Isten cselekedett ő általa ti közutetek, a mint ti is tudjátok, Istentől bocsáttatott férjfiúnak lenni : Azt23 mondom, ki az Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adattaték halálra, mikor vetteték volna a ti gonosz kegyetlen kezeitekkel kerezstfára függesztvén megölétek : Kit24 az Isten feltámasztott, a halál fájdalmit megoldván, mivelhogy lehetetlen dolog volna néki attól megtartatni : Mert25 Dávid ezt mondja ő róla ; Eleitől fogva minden időben az én Uramra néztem ; mert nékem jobb kezem felől vagyon ; hogy meg ne tántorodjam. Annakokáért26 örvendezett az én szivem, és vigadott az én nyelvem ; éa annakfelette az én testem reménységben nyugoszik. Mert27 nem hagyod az én életemet a koporsóban, és nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson. Megjelentetted28 nékem az éltenek útait, bétöltesz te engemet örömmel a te orczád előtt. Atyámfiai29 férjfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid Pátriárkáról, hogy ő megholt, eltemettetett, és az ő koporsója mind e mai napig mi nálunk vagyon. Mivelhogy30 azért Próféta volna, és tudná hogy az Isten néki esküvéssel megesküdt volna, hogy jövendőben az ő ágyékának gyümölcséből támasztaná a Krisztust test szerint, kit helyheztetne az őszékiben. Tudván31 azt, eleitől fogva szólott a Krisztusnak feltámadásáról, hogy az ő élete nem hagyatotto a koporsóban, és hogy az ő teste rothadást nem érzett. Ezt32 a Jézust feltámasztotta az Isten, melly dolgoknak mi mindnyájan bizonyságai vagyunk. Annakokáért33 az Istennek jobbkarja által felmagazstaltaván és a megigért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kiköltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok. Mert34 nem Dávid ment mennyországba, hanem inkább ő ezt mondja : Monda az Úr az én Uramnak : ülj az én jobbkezem felől ; Miglen35 veténdem a te ellenségidet a te lábaid alá zsámolyul. Bizonnyal36 tudja azért az Izráelnek egész háza, hogy ez az Istentől tétetett Úrrá és Krisztussá, e Jézus, mondom, a kit ti megfeszitétek. Ezeket37 pedig mikor hallották volna, szivekben megkeseredének, és mondának Péternek, és a több Apostoloknak : Mit cselekedjünk Atyámfiai férjfiak ? Péter38 pedig monda nékik : Térjetek meg : és kersztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bünöknek bocsánatjokra : és veszitek a Szent Léleknek ajándékát ; Mert39 néktek lett az igéret, és a ti fijaitoknak, és mindeneknek, kik messze vagynak : valakiket tudniillik a mi Urunk Istenünk elhivánd. Sok40 egyéb beszédekkel is kéri és inti vala őket mondván : Szakasszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől. A41 kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének, és megszaporodának azon a napon mintegy háromezer lelkekkel. Jeruzsálemi gyülekezet.,42 És foglalatosok valának az Apostoloknak tudományokban, marháiknak egymással való közlésekben, a kenyérnek megszegésében és a könyörgésekben. Támada43 pedig mindenekben félelem, és az Apostolok sok csudákat és jeleket tésznek vala. Mindnyájan44 pedig, a kik hisznek vala, együtt valának, és mindenek köz vala. És45 jószágokat, marháikat eladják vala, és osztják vala azokat mindeneknek, mint a szükség mutatja vala. És46 mindennap egyenlő akarattal a templomban valának, és házanként a kenyeret megszegvén, esznek vala nagy örömmel és tiszta szivvel. Dicsérvén47 az Istent, kik az egész község előtt kedvesek valának. Az Úr pedig minden napon szaporitja vala a Gyülekezetet azokból, a kik idvezülendők valának. Csodatétel3 a sántán.Ezek1 után Péter és János együtt mennek vala a templomba az imádkozásnak órájakor, tudniillik kilencz órakor. Egy2 embert pedig, ki az ő annyának méhétől fogva sánta volt, hordozonak val : kit minden napon letésznek vala a templom kapujánál, melet Ékes kapunak neveznek vala, hogy kérne alamizsnát azoktól e kik bémennek vala a templomba. Ez3 mikor látta volna, hogy Péter és János a templomba akarnának menni, kére ő tőlök alamizsnát. Péter4 pedig miko az ő szemeit reá vetette volna Jánossal egybe, monda : Nézz mi reánk. Az5 annakokáért figyelmez vala reájok, állitván hogy valamit venne ő tőlök. Péter6 pedig monda : Ezüstöm és aranyam nincsen nékem, a mim pedig vagyon azt adomnéked : A Názáretbeli Jézus Krisztusnak nevében, mondom, kelj fel és járj. És7 annak jobbkezét megfogván felemelé őtet, és azonnal megerősödének az ő talpai és bokái. És8 felszökvén, áll vala lábain és jár vala, és béméne ő velek a templomba, járván és szökvén, és dicsérvén az Istent. És9 látá azt az egész sokaság, hogy járna és dicsérné az Istent. És10 megesmérék azt hogy ő volna az, a ki alamizsnakérésnek okáért ül vala a templomnak Ékes kapuján, és megtelének csudálkozással, és azon való álmélkodással, a mi történt vala az emberen. Péter bizonyságot tesz Krisztusról és megtérésre int.Mikor11 pedig el nem távoznék Pétertől és Jánostól az a sánta, a ki meeggyógyult vala, az egész község álmélkodva futamodék ő hozzájok a tornáczba, mely Salamonénak neveztetik vala. Melyet12 mikor látott volna Péter, monda a községnek : Izráelnek férjfiai : Mit csudálkoztok ezen, vagy miért néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal miveltük volna azt, hogy ez járjon ? Az13 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istenek, megdicsőitette az ő Fiját Jézust, kit ti elárultok és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő azt itélte volna, hogy el kell bocsátni. Ti14 pedig azt a Szentet és Igazat megtagadátok, és kivánátok, hogy a gyilkos bocsáttatnék el néktek ; Az15 életnek pedig Fejedelmét megölétek, kit az Isten feltámasztott a halálból, melly dolognak mi vagyunk bizonyságai. És16 az ő nevében való hit által, ezt a kit láttok és esmértek meggyógyította az ő neve : a hit, mondom, a mely ő általa vagyon, adta ennek ez épségét mindnyájan a ti szemetek láttára. De17 most Atyámfiai, tudom hogy tudatlanságból cselekedtétek mind ezeket, miképen a ti Fejedelmeitek is. Az18 Isten pedig a mellyeket elevek megmondott volt minden ő Prófétáinak szájok által, hogy kellene a Krisztusnak szenvedni, a képen töltötte bé. Bánjátok19 meg azért és térjetek meg, hogy töröltessenek el a ti bűneitek, minekutánna eljövéndenek a meghivesitésnek idei az Úrnak szinétől. És20 elbocsátándja azt, a ki néktek először hirdettetett, a Jézus Krisztust. Kinek21 az égtől bé kell fogadtatni mind az időkig, miglen megépittetnek mindenek, melly időkről szólott az Isten minden ő szent Prófétáinak szájok által, kik eleitől fogva voltak : Mert22 Mózes ezt mondotta az Atyáknak : Prófétát támaszt néktek az Úr a ti Istentek, a ti atyátokfiai közzűl, mint engemet : azt hallgassátok mindenekben, a mellyeket néktek szólánd. Valaki23 pedig azt a Prófétát nem hallgatándja, elveszti azt az ő népe közzűl. Minden24 Próféták is pedig Sámueltől fogva, és a kik azután szóltak, e napokról jövendöltek. Ti25 vagytok a Prófétáknak és a szövetségnek fijai, mellyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mikor ezt mondá Ábrahámnak : És a te magodban megálldatnak e földnek minden cselédei. Az26 Isten az ő feltámasztott fiját a Jézust néktek bocsátotta először, hogy megáldana titeket, mindent megtéritvén az ő bűneiből. Péter4 és János fogsága, vallástétele a főtanács előtt és szabadon bocsáttatása.Mikor1 pedig ők ezeket szólának a községnek, oda érkezének a Papok, a templomnak Fejedelme és a Saddutzeusok. Neheztelvén2 hogy a népet tanitanák, és hirdetnék a Jézus nevében a halálból való feltámadást. És3 megfogák őket, és veték őket őrizet alá másodnapig : mert már estve vala. Sokan4 pedig, a kik hallották vala az ő beszédeket, hivének ; és lőn azoknak számok mintegy ötezer férjfiak. Másodnapon5 pedig egybegyülének a Fejedelmek, a Vének : és kik Irástudók valának Jérusálemben. És6 Annás a Főpap, Kajafás, János és Alexander, és valakik valának a Papinemből. Mikor7 azért állatták volna őket középben, tudakoznak vala tőlök : Micsoda hatalommal, és ki nevében cselekedtétek ti ezt ? Akkor8 Péter Szent Lélekkel megtelvén, monda nékik : Népnek Fejedelmei, és Izráelnek Vénei ! Mivelhogy9 e mai npaon mi tőlünk tudakoztok a jótétemény felől, mellyet a nyavalyás emberrel cselekedtünk, tudniillik mimódon gyógyult meg ? Azért10 tudtotokra legyen mindnyájan néktek, és az Izráel egész népének, hogy a Názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, a kit ti megfeszitettetek, kit Isten feltámasztott a halálból : az által áll ez ti előttetek ez épségben. És11 ama kő, a kit ti épitők semminek állitottatok, ki lett a szegeletnek fejévé. És12 nincsen senkiben másban idvesség : mert nem is adatott emberek között ég alatt más név, melly által kellene nékünk megtartatnunk. Mikor13 pedig látták volna Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságokat, tudván hogy irástudatlanok és közemberek volnának, csudálkoznak vala, és esmérik vala, hogy azok Jézussal voltak volna. És14 mikor látnák, hogy a melly ember meggyógyult vala, ő velek együtt ott állana, semmit nem szólhatnak vala ellenek. Mikor15 pedig őket a Gyülésből kiküldötték volna, egymással szólnak, beszélnek vala. Ezt16 mondván : Mit cselekedjünk ez emberekkel ; mert hogy nyilvánvaló csudát tettek legyen ők, mindeneknek, kik Jérusálemben laknak, tudtokra vagyon, nem tagadhatjuk. De17 hogy ez tovább ne menjen a község között, fenyitsük meg őket kemény fenyitékkel, hogy ezután csak egy embernek se szóljanak, e Jézus nevében. Azért18 azokat bészólitván, megparancsolák nékik, hogy teljességgel ne szólnának és ne tanitanának a Jézus nevében. Péter19 pedig és János felelvén, mondának néki : Hogyha Isten előtt igaz legyen, néktek engednünk inkább hogynem Istennek, itéljétek meg ; Mert20 nem lehet, hogy a mellyekeet láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk. Amazok21 pedig nem találván semmi módot benne, hogy őket megbüntetnék, megfenyegetvén őket elbocsáták, a községért ; mert mindnyájan dicsőitik vala az Istent azért, a mi lett vala. Mert22 nagyobb vala negyven esztendősnél az ember, kiben a megyógyitásnak csudája lett vala. A hívők imája.Mikor23 pedig elbocsátották volna őkeet, mennének az ő attyokfiaihoz, és megbeszélék, a mit a Papifejedelmek és a Vének mondottak vala nékik. Ezek24 pedig mikor ezeket hallották volna, egyenlőképen szavokat felemelék Istenhez, és mondának ; Uram te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert, és azokban való minden állatokat. Ki25 Dávidnak a te szolgádnak szája által ezt mondottad ; Miért zúgolódnak a Pogányok, és a népek miért gondolnak hijábavalókat ? Felállottak26 a földnek Királyai, és a Fejedelmek öszvegyültek egyenlőképen az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen ; Mert27 bizony egybegyültek a te szent Fijad ellen Jézus ellen, a kit megkentél, Héródes, Pontzius Pilátus, a Pogányokkal és az Izráelnek népével. Hogy28 azokat véghez vigyék, mellyeket a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezett volt, hogy kellene cselekedni. Most29 azért Uram, tekints az ő fenyegetésekre, és adjad a te szolgáidnak, hogy nagy bátorsággal szólják a te beszédedet ? A30 te kezedet kinyujtván, hog gyógyulások, jelek és csudák legyenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által. És31 minekutánna könyörgöttek volna, megmozdula a hely, a hol egybegyültek vala ; és bételének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét nagy bátorsággal szólják vala. A hívők benső közössége.A32 sokaságnak pedig, a melly hitt vala, szivek lelkek egy vala ; és senki semmi marháját nem mondja vala magáénak, hanem nékik mindenek köz vala. És33 az Apostolok nagy buzgósággal tésznek vala bizonyságot az Úr Jézusnak feltámadásáról ; és mindnyájan felette nagy szeretetben valának. Mert34 ő közöttök senki nem vala szűkölködő ;mert valakik mezőket vagy házakat birnak vala, eladván azokat, az eladott marhának árát előhozák vala. És35 letészik vala az Apostoloknak lábaiknál, és elosztják vala azt mindennek, a mint kinek-kinek szükség vala. József36 azért, ki az Apostoloktól neveztetett Barnabásnak (melly annyit tészen ha megmagyarázod, mint vigasztalásnak fija), ki Lévita, és nemzetsége szerint Czipriai vala. Mivelhogy37 néki mezeje vala, eladá azt, és az árát előhozá és az Apostoloknak lábaiknál tetevé. Anániás5 és Safira.Egy1 ember is pedig, kinek neve Ananiás vala, Safirával az ő feleségével, eladá az ő örökségét. És2 megtarta valami részt az árában, melly dolog az ő felelségének is tudtára vala és valami részét előhozván, az Apostoloknak lábaiknál letevé. Monda3 pedig Péter : Anánia miért foglalta el a sátán a te szivedet, hogy hazudnál a Szent Lélek ellen, és a mezőnek árában megtartanál ? Nemde,4 ha megtartottad volna a mezőt, nem tiéd volt volna-é, és minekutánna eladtak, nema te hatalmadban volt-é az ára ? miért gondoltad ezt a te szivedben ? nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. Minekutánna5 hallotta volna pedig Anániás e beszédeket, leesék és meghala. És mindenekben nagy félelem támada, a kik ezeket hallják vala. Felkelvén6 pedig az ifjak, fogák azt, és kivivén eltemeték. És7 lőn mintegy három óra mulva, mikor az ő felesége is, nem tudván a mi esett vala, béméne. Monda8 pedig néki Péter : mond meg nékem, ha ennyi pénzen adtátok-é el a ti örökségeteket ? és az monda : Úgy vagyon, annyin adtuk el. Péter9 pedig monda néki : Mi dolog hogy egyesekké levétek ebben, hogy az Úrnak Lelkét kisértenétek ? Ímé azoknak lábaik, a kik eltemették a te férjedet, az ajtó előtt vagynak, és tégedet is kivisznek. Azonnal10 pedig leesék az ő lábainál, és meghala ; és bémenvén az ifjak, találák azt halva, és kivivén eltemeték az ő férje mellé. És11 támada nagy félelem az egész Gyülekezetben, és mindenekben, valakik ezeket hallják vala. Az12 Apostolok által pedig sok jelek és csudák lésznek vala a község között ; és valának egyenlőképen mindnyájan a Salamon tornácznában. Egyebek13 közzűl pedig senki nem meri vala magát ő közzéjek elegyiteni : hanema község felette igen magasztalja vala őket. Nevekedik14 vala pedig az Úrban hivőknek, mind férjfiaknak, mind asszonynak számok. Úgyannyira15 hogy az útczákra hoznák ki a betegeket, és letennék azokat ágyakban és nyoszolyákban, hogy azoknak valamellyikét az oda járulandó Péternek csak árnyéka érné. A16 szomszéd városoknak is pedig község gyül vala Jérusálembe, és hoznak vala betegeket, és tisztátalan lelkektől gyötretteket ; kik mind meggyógyulnak vala. Az apostolok fogsága és kiszabadulása.Felkelvén17 pedig a Főpap, és mind azok kik ő vele valának, kik a Sadduczeusoknak szerzetekből valának, bételének irigységgel. És18 megfogák az Apostolokat, és veték őket a közönséges tömlöczbe. De19 az Istennek Angyala éjszakán megnyitá a tömlöcznek ajtaját, és kihozván őket, monda : Menjetek20 el, és a templomban állván hirdessétek a népnek ez életnek minden beszédit. Azok21 pedig mikor ezt hallották volna, bémenének jó reggel a templomba, és tanitnak vala. A Főpap pedig elmenvén, és a kik vele valának Gyülést tőnek, és az Izráel népének egész Tanácsát egybehivák, és elküldék a szolgákat a tömlöczbe, hogy azokat előhoznák. És22 mikor elmentek volna a szolgák, nem találák őket a tömlöczben, és visszatérvén megjelenték. Ezt23 mondván : A tömlöczöt ugyan találtuk nagy erősen bézárva, és az őrizőket kivül az ajtó előtt állani : mikor pedig megnyitottuk volna, ottben senkit nem találánk. Mikor24 hallották volna pedig e beszédeket a Főpap és a templom Fejedelme, és a Papifejedelmek, gondolkodnak vala azok felől, mincsoda következnék ebből. És25 eljövén egy ember, monda nékik : Ímé, ama férjfiak, kiket a tömlöczbe vetettetek vala, a templomban állanak és tanitják a népet. Akkor26 elmenvén a Fejedelem a szolgákkal, előhozá őket, de nem erővel : (mert félnek vala a községtől, hogy meg ne köveztetnének.) És27 előhozván őket, állaták a tanács eleibe, és megkérdé őket a Főpap. Mondván :28 Nemde nem megparancsolánk-é néktek felette igen, hogy ne tanitanátok e Jézusnak nevében ? és ímé, bétöltöttétek Jérusálemeet a ti tudományotokkal, és mi reánk akarjátok szállitani annak az embernek vérét. Felelvén29 pedig Péter és az Apostolok, mondának : Az Istennek kell inkább engedni, hogy nem az embereknek. A30 mi Atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti megölétek felfeszitvén a fára. Ezt31 az Isten az ő jobbkezével felmagasztalván tette Fejedelemmé és megtartóvá, hogy adjon az Izráelnek megtérést és bünöknek bocsánatjokat. És32 mi vagyunk néki ezekről bizonyságai, a mellyeket mondunk ; és a Szent Lélek is, kit az Isten adott azoknak, a kik néki engednek. Azok33 pedig ezeket hallván, fogaikat csikorgatják vala, és arról tanácskoznak vala, hogy őtet megölnék. Gamáliel tanácsa.Felkelvén34 pedig a Tanácsban egy Farizeus, kinek Gamáliel vala neve, Törvénytudó, kit az egész község becsületben tart vala, parancsolá hogy egy kevéssé az Apostolokat kivinnék. És35 monda azoknak : Izráelnek férjfiai, jól meglássátok mit cselekesztek ezekkel az emberekkel. Mert36 az időnek előtte támadott volt egy Teudás, ki azt mondotta volt, hogy ő valaki volt, kinek mellé adta volna magát mintegy négyszáz férjfiaknakszámok, ki megölettetett, és a kik néki hittek, mind eloszlottak, és semmivé lettek. Ezután37 támada ama Galileus Júdás, a ravásnak idején, és sok népet hitetett maga után, az is elvesze, és mind azok, a kik nékik hittek volt, eloszlottak. Most38 is ezt mondom néktek ! Távozzatok el ez emberektől és hagyjatok békét nékik : mert ha emberektől vagyon e tanács és dolog, semmivé lészen ; Ha39 pedig Istentől vagyon, ti fel nem bonthatjátok, hogy ne láttassatok Isten ellen tusakodni. Engedének40 azért az ő tanácsának. És mikor az Apostolokat előszólitották volna, megostoroztatván őket, megparancsolák nékik, hogy Jézus nevében ne szólnának ; és elbocsáták őket. Ők41 annakokáért örömmel menének el a Tanács elől, hogy méltókká tette Isten őket arra, hogy a Jézus nevéért bosszúsággal illettetnének. És42 mindennapon a templomban és háznál nem szünnek vala meg tanitani, és a Jézus Krisztust hirdetni. Hét6 diakonus. A gyülekezet nevekedése.Az1 napokban pedig, mikor a tanitványok szaporodnának, támada a Görögök közt panaszolkodás a Zsidók ellen, hogy az ő közzűlök való özvegy asszonyok megvettetnének a mindennapi szolgálatban. Annakokáért2 a tizenkét Apostolok, a tanitványoknak sokaságokat egybegyüjtvén, mondának : Nem jó nékünk elhagynunk az Istennek beszédét és szolgálnunk a szegények asztaloknak. Válasszatok3 azért, Atyámfiai, ti közzűletek hét férjfiakat, kiknek jó bizonyságok legyen, kik szent Lélekkel teljesek legyenek és bölcseséggel, kikre bizzuk ezt a dolgot. Mi4 pedig foglalatosok lészünk a könyörgésben és az ige hirdettetésének szolgálatjában. Tetszék5 pedig e dolog a jelenvaló egész sokaságnak ; és választák Istvánt, ki hittel és Szent Lélekkel teljes férjfiú vala, Filepet, Prokhórust, Nikánort, Timont, Párménást, és Nikolaust, ki Antiókhiából való prozelitus vala. Kiket6 állatának az Apostolok eleikbe ; kik mikor imádkoztak volna, az ő kezeiket reájok veték. Annakokáért7 az Isten beszéde nevekedik vala, és sokasodik vala a tanitványoknak számok Jérusálemben, és a Papok is nagy sokan engednek vala a tudománynak. István bevádoltatása.István8 pedig mivelhogy teljes vala hittel és isteni erővel ; a község között nagy csudákat és jeleket cselekeszik vala. Támadának9 pedig némellyek a Libertinusoknak, Czirénebelieknek, Alexándriabelieknek, és azoknak zsinagógájokból, kik Czilitziából és Ázsiából valók valának, kik Istvánnal vetekednek vala. De10 nem állhattak ellene az ő bölcseségének, és a Szent Léleknek, a ki által szól vala. Akkor11 rendelének valmai embereket, kik azt mondanák, hogy ők hallották ő tőle káromló beszédeket Mózes ellen, és az Isten ellen. És12 felzenditék a községet, a Véneket, és az Írástudókat, és őtet megsarkalván megfogák, és vivék a Tanácsházba. És13 állatának hamis tanúkat, kik ezt mondának : Ez ember nem szünik meg káromló beszédeket szólni e szent hely ellen és az Isten törvénye ellen. Mert14 hallottuk tőle e mondást, hogy ama Názáretbeli Jézus ezt a helyet elrontja, és elváltoztatja a czeremóniákat, mellyeket adott nékünk Mózes. Akkor15 az ő szemeiket reá vetném, mindenek kik a tanácsban valának, láták hogy ollyan volna az ő orczája, mint az Isten Angyalának orczája. István7 első vértanú prédikácziója, elragadtatása és halála.Monda1 pedig a Főpap : Ugy vagynak é tehát ezek ? Ő2 pedig monda : Férjfiak atyámfiai és Atyák halljátok meg : A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak Ábrahámnak, mikor Mésopotámiában volna, minekelőtte laknék Kárránban. És3 monda néki : Eredj ki a te földedből, a te nemzetséged közzűl, és menj el arra a földre, a mellyet megmondok néked. Akkor4 kiméne a Káldeusok földökből és lakozék Kárránban. És onnét minekutánna megholt az ő attya, kihozta őtet e földre, a mellyen ti most laktok. És5 nem adott néki abban örökséget, csak egy lábnyomnyit is, jóllehet igérte vala, hogy azt néki adná örökségűl, és az ő magvának ő utánna, holott magzatja nem volna. Az6 Isten pedig igy szólott vala : A te magod zsellér lészen az idegen földön, hol szolgálat alá vettetik és nyomorgattatik négyszáz esztendeig. De7 azt a népet, a mellynek szolgálni fognak, én megbüntetem, ezt mondja az Isten, és azután kijőnek, és szolgálnak nékem ez helyen. És8 adta nékik a körűlmetélkedésnek szövetségét ; és e képen Ábrahám nemzé Izsákot, és azt körűlmetélé nyolczanapon : Izsák pedig nemzé Jákóbot, és Jákób a tizenkét Pátriárkákat. A9 Pátriárkák pedig irigységből indittatván, Józsefet eladák Égyiptomba, de Isten vala ő vele. És10 megszabaditá őtet minden nyomorúságiból, és ada néki kedvet és bölcseséget Faraó előtt az Égyiptombeli Király előtt, ki őtet Égyiptomon és az ő egész házán Fejedelemmé tevé. Következék11 pedig nagy éhség egész Égyiptomra és Kanaán földére, és nag nyomorusá, és nem találnak vala eledelt a mi atyáink. Mikor12 hallotta volna pedig Jákób, hogy Égyiptomban gabona volna, elküldé először a mi atyáinkat. És13 a második bémenetelekben megesmérék az ő attyafiai Józsefet, és Faraó megtudá a József nemzetségét. És14 József elküldvén hivatá az ő attyát Jákóbot és minden nemzetségét, mintegy hetvenöt embert. Elméne15 azért Jákób Égyiptomba, és meghala ő és a mi atyáink. Kik16 elvitetének Sikembe, és helyheztetének a koporsóban, mellyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen az Emmor fijaitól, ki Sikem fija vala. Mikor17 pedig elközelgetne az igéretnek ideje, melléyrt Isten megesküdt vala Ábrahámnak, megnevekedék a nép és megsokasodék Égyiptomban. Mind18 addig mignem más Király támada, ki nem esméri vala Józsefet. És19 a mi nemzetségünket álnoksággal körűlvevén, a mi atyáinkat nyomorgatta, úgy hogy az ő gyermekeiket is elhánynák, hogy meg ne szaporodnának. Akkor20 születék Mózes, ki Istentől szép ábrázattal felékesittetett volt, és tartatott az ő attya házában három hónapig. És21 mikor azt elvetették volna, a Faraó leánya felvevé és feltartá azt fija gyanánt. És22 Mózes tanittaték az Égyiptombelieknek minden bölcseségekre, és hatalmas vala beszédben és cselekedetben. Mikor23 pedig negyven esztendős volna Mózes, gondolá szivében hogy meglátogatná az ő attyafiait az Izráel fijait. És24 mikor látná, hogy egy Zsidó bosszúsággal illettetnék, megoltalmazá azt, és az Égyiptombeli embert megölvén, bosszút álla azért, a ki bosszúsággal illettetik vala. Azt25 állitja vala pedig, hogy az ő attyafiai értik, hogy az Isten az ő keze által adna nékik szabadulást ; de azok nem értik vala. Másodnapon26 ismét hozzájok méne, mikor azok egybevesztek volna, és inti vala azokat békességre, ezt mondván : Férjfiak, atyafiak vagytok ti, miért illetitek egymást bosszúsággal. Az27 pedig ki az ő felebarátját bosszúsággal illeti vala, semmit nem gondola Mózessel, ezt mondván : Ki tett téged Fejedelemmé és Biróvá mi rajtunk ? Nemde28 meg akarsz-é te engemet ölni, miképen tegnap megöléd az Égyiptombeli embert ? E29 beszédre pedig Mózes elfuta, és lőn jövevény a Mádián földén, a hol két fijai születének. Negyven30 esztendő pedig eltelvén, megjelenék néki a Sinai hegynek pusztájában az Úrnak Angyala, a csipkebokornak tüzes lángjában. Mózes31 pedig mikor azt látta volna, csudálkozék a látáson : és mikor oda menne hogy azt meglátná, lőn az Úrnak szava ő hozzá, ezt mondván : Én32 vagyok a te Atyáidnak amaz Istenek, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene : Mózes pedig megrémülvén nem meri vala nézni. Monda33 pedig néki az Úr : Oldozd le a te saruidat lábaidról : mert a hely, a mellyen állasz, szent föld. Látván34 láttam az én népemnek nyomorúságát, melly Égyiptomban vagyon, és az ő fohászkodásokat hallottam, és azért szállottam le, hogy őket megszabaditsam ; most azért jöjj ide, elküldelek tégedet Égyiptomba. Ezt35 a Mózest, a kit megtagadának, ezt mondván : Ki tett tégedet Fejedelemmé és Biróvá ? ezt, mondom, az Isten fejedelmül, szabaditóul bocsátá az Angyal által, a ki megjelent néki a csipkebokorban. E36 hozta ki őket, nagy csudákat és jeleket tévén Égyiptomnak földében, és a veres tengerben, és a pusztában negyven & ; esztendeig. Ez37 ama Mózes, ki az Izráel fijainak ezt mondotta : Prófétát támaszt néktek az Úr a ti Istentek, a ti atyátokfiai közzűl, mint engemet, őtet hallgassátok. Ez38 az, ki az Izráel Gyülekezetiben volt a pusztában, az Angyallal egybe, a ki néki szól vala a Sinai hegyen, és a mi atyáinkkal, és a ki az Istennek élő beszédit vette, mellyeket nékünk megjelentene. Kinek39 nem akartak engedni a mi atyáink, hanem azt megveték, és az ő szivekben Égyiptom felé fordulának. Ezt40 mondván Áronnak : Csinálj Isteneket nékünk : kik előttünk járjanak : mert ama Mózesnek, ki minket kihozott Égyiptomnak földéből, nem tudjuk micsoda dolga történék. És41 az napokon borjúképet öntének, és a bálványnak áldozának, és gyönyörködének az ő kezeiknek csinálmányokban. Az42 Isten pedig elfordula tőlök, és adá őket az égnek seregének tiszteletire, a mint meg vagyon irva a Próféták könyvökben : Valyon Izráelnek háza, áldoztatok-é nékem véres áldozatokkal és egyébféle áldozatokkal a pusztában negyven esztendeig ? Sőt43 inkább hordoztátok a Molok bálványnak sátorát, és a ti Istenteknek a Remfának csillagát, melly képeket csináltatok, hogy azokat imádnátok : Azért elviszlek titeket Babilónián túl. A44 mi atyáinknak volt sátorok, az Isten bizonyságtételének Sátora, a pusztában, a mint parancsolta vala az, a ki mondotta vala Mózesnek, hogy csinálná azt annak példájára, a mellyet látott vala. Mellyet45 is a mi atyáink béhoztak Jósuéval a pogányoknak birodalmokban, kiket az Isten kiüzött a mi atyáink elől, mind a Dávidnak idejéig. Ki46 az Istennek kedvében volt, és könyörgött, hogy a Jákób Istenének Sátorának helyét megtalálná. Salamon47 épite pedig néki házat. De48 ama felséges Isten kézzel csinált templomokban nem lakik, mint a Próféta mondja : A49 mennyország nékem ülőszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolyok. Micsoda házat csinálhattok nékem ? ezt mondja az Úr ; vagy hol vagyon az én nyugodalmamnak helye ? Nem50 az én kezem épitette-é mind ezeket ? Kemény51 nyakú és körűlmetéletlen szivű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek ; mint a ti atyáitok, ti azonképen. A52 Próféták közzűl kit nem kergettek a ti atyáitok ? megölték mondom, azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét, kinek ti most árulóivá és gyilkosivá lettetek. Kik53 a törvényt vettétek az Angyalok szolgálatjok által, és meg nemtartottátok ! Mikor54 pedig ezeket hallották volna, az ő szivekben dühösködnek vala, és az ő fogaikat csikorgatják vala ellene. Mivelhogy55 pedig Szent Lélekkel teljes vala, a mennybe függesztvén az ő szemeit, látá az Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbján. És56 monda : Ímé látok megnyilatkozott egeket, és látom, hogy az embernek fija áll az Istennek jobbja felől ! Felkiáltván57 peig azok nagy felszóval, az ő füleiket bédugák, és mindnyájan reá rohanának. És58 őtet a városból kiüzvén kövezik vala, a tanubizonyságok pedig az ő felsőruháikat lerakták vala egy ijfu lábainál, kinek neve Saulus vala. Megkövezék59 azért Istvánt, ki imádkozik vala, és ezt mondja vala : Uram Jézus, vegyed az én lelkemet ! Térdre60 esvén pedig, nagy felszóval kiált vala : Uram ! ne tulajdonitsd nékik e bűnt. És mikor ezt mondotta volna, elaluvék. Saul8 az anyaszentegyházat pusztítja.Saulusnak1 is pedig akaratja vala Istvánnak halálán. És támada az időben nagy háborúság a Jérusálembeli Gyülekezet ellen, és mindnyájan eloszlának Júdeának és Samariának tartományiba ; az Apostoloktól megválva. Kivivék2 pedig egyenlő akarattal Istvánnak testét az istenfélő férjfiak, és felette nagy sirást tőnek ő rajta. Saulus3 pedig pusztitja vala az Anyaszentegyházat, minden házakba bémenvén, és mind férjfiakat, mind asszonyokat erővel vonván, hányja vala azokat a tömlöczbe. Azok4 annakokáért eloszolván széllyel járnak vala, az Isten beszédét hirdetvén. Filep Samáriában prédikál. Simon a varázsló..Filep5 pedig mikor ment volna Samariának városába, prédikálja vala nékik a Krisztust. A6 sokaság pedig egyenlőképen figyelmezik vala azokra, a mellyeket Filep mond vala, hallván és látván a jeleket, a mellyeket cselekeszik vala ; Mert7 a tisztátalan lelkek sokakból kimennek vala, a kikben valának, kiáltván nagy szóval ; sok gutaütött emberek pedig és sánták gyógyulának meg. És8 nagy öröm vala abban a városban. Egy9 ember pedig, kinek neve vala Simon, abban a városban az előtt gyakorlotta vala az ördögi tudományt, és Samariának népét elámitotta vala, ezt mondván, hogy ő valami nagy volna. Kit10 hallgatnak vala mindnyájan, kicsinytől fogva nagyig, ezt mondván : Ez az Istennek ama nagy ereje ; Azért11 hallgatják vala pedig őtet : mert sok időtől fogva az ördögi mesterséggel őket elámitotta vala. Minekuttánna12 pedig hittek volna Filepnek, ki azokat hirdeti vala, mellyek az Istennek országára, és a Jézus Krisztusnak nevére való dolgok volnának, megkeresztelkednek vala, mind férjfiak, mind asszonyok. Simoon13 pedig ő is hűn, és megkeresztelkedvén Fileppel vala ; és látván hogy jelek és isteni nagy erők lésznek vala, álmélkodik vala. Mikor14 pedig hallották volna az Apostolok, a kik Jérusálemben valának, hogy Samaria bévette volna az Isten beszédét, küldék azokhoz Pétert és Jánost. Kik15 mikor oda mentek volna, könyörgének azokért, hogy Szent Lelket vennének. (Mert16 ez még senkinek azok közzűl nem adatott vala, hanem csak megkeresztelkedtek vala az Úr Jézus nevébe.) Annakokáért17 kezeiket fejekre veték, és vőnek azok Szent Lelket. Mikor18 pedig látta volna Simon, hogy az Apostolok kezeiknek fejekre való vettetések által adatnék a Szent Lélek, kinálá őket pénzzel. Ezt19 mondván : Adjátok nékem is e hatalmat, hogy valakire vetem az én kezeimet, Szent Lelket végyen. Péter20 pedig monda néki : A te pénzed veled egybe vesszen el, ki azt állitottad, hogy az Istennek ajándéka pénzen vétethetik. Nincsen21 néked részed, sem örökséged e dologban : mert a te szived nem tiszta az Isten előtt. Térj22 meg azért a te gonoszságodból, és kérjed az Istent, talán megbocsáttatik néked a te szivednek gondolatja. Mert23 látom, hogy te keserűséges méregben, és álnokságnak kötelében helyheztettél. Felelvén24 pedig Simon monda : Könyörögjetek ti én érettem az Úrnak, hogy valamelly ezek közzűl, a mellyeket mondotok, engem meg ne környékezzen. Amazok25 annakokáért minekutánna bizonyságot tettek volna, és hirdették volna az Istennek beszédét : megtérének Jérusálembe, és a Samaritánusoknak sok faluikban prédikálák az Évangyéliomot. A szerecsenországi főkomornyik megtérése.Az26 Úrnak pedig Angyala szóla Filepnek, mondván : Kelj fel és menj el dél felé, a járatlan úton, melly Jérusálemből Gáza városába alá megyen. Ő27 annakokáért felelvén elméne ; és imé egy Szerecsen Főember, Szerecsenország Királynéasszonyának, Kandakesnek komornyikja, ki minden gazdagságávl bir vala, és ment vala Jérusálembe imádkozni. Megyen28 vala haza, ülvén az ő szekerében, és olvassa vala Ésaiás Prófétát. Monda29 pedig az Isten Lelke Filepnek : Járulj oda és menj közelebb a szekérhez. Filep30 azért oa futamodván, hallá, hogy az olvasná Ésaiás Prófétát és monda : Valjon értet-é a mit olvassz ? És31 monda az : Mimódon érthetném, hanemha valaki megmagyarázná nékem ? És kéré Filepet, hogy felülne és ő mellé ülne. Az32 Írásnak pedig verse, a mellyet olvas vala, e vala : Miképen a juh, úgy viteték a mészárszékre ; és mint a bárány az őtet megnyirő előtt megnémúl, azonképen nem nyitotta fel az ő száját. Az33 ő alázatosságában az ő itéleti elvétetett ; és az ő idejét kicsoda mondhatja meg ? noha eltöröltetik e földről az ő élete. Felelvén34 peig a Főember Filepnek, monda : Kérlek téged : kiről mondja ezt a Próféta ? magáról-é ? vagy másról valakiről ? Akkor35 Filep az ő száját megnyitván, és elkezdvén ez iráson, hirdeté néki a Jézust. És36 mikor mennének az úton, jutának egy vizhez : akkor monda néki a Főember : Ímhol a viz : micsoda tilt meg a keresztségtől engemet ? Filep37 pedig monda : Ha teljes szivből hissz, meglehet. Az pedig felelvén, monda : Hiszem a Jézus Krisztust Isten Fijának lenni. És38 megállitá a szekeret, és leszállának mindketten a vizbe, Filep és a Főember : és Filep megkeresztelé őtet. És39 mikor a vizből kijöttek volna, az Úrnak Lelke elragadá Filepet, és többé nem látá őtet a Főember : mert megyen vala az ő útján örömmel. Filep40 pedig találtaték Azótus városában, és az ő útában menvén hirdeti vala az Évangyéliomot minden városoknak, miglen jutna Czézárea városába. Saul9 megtérése és első élményei Damaszkuszban és Jeruzsálemben.Saulus1 pedig mégis dühösködvén fenyegetésekkel és öldökléssel az Úrnak tanitványai ellen, méne a Főpaphoz. És2 kéré ő tőle leveleket Damaskusba a zsinagógáknak ; hogyha találna valakiket a tudománynak követőit, vagy férjfiakat, vagy asszonyokat, fogva hozná Jérusálembe. És3 mikor menne, közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel mennyei világosság körűlvevé őtet. És4 mikor a földre leesett volna, halla szózatot, melly ezt mondja vala néki : Saul, Saul, mit kergetsz engemet ? És5 monda : Kicsoda vagy Uram ? Az Úr pedig mond : Én vagyok a Jézus, a kit te kergetsz. Nehéz néked az ösztön ellen rúgodoznod. És6 az félvén és rettegvén, monda : Uram ! mit akarsz hogy cselekedjem ? Monda az Úr néki : Kelj fel és menj bé a városba, és megmondják néked mit kelljen cselekedned. A7 férjfiak pedig, kik Saulussal elindultak vala, állanak vala elálmélkodván, kik jóllehet hallják vala a szót, de senkit nem látnak vala. Felkelvén8 pedig Saulus a földről, és felnyitván az ő szemeit, senkit nem lát vala ; azért kézen fogva vezérelvén őtet, bévivék Damaskusba. Hol9 volt, semmit nem látván, harmadnapig, és nem evett, sem ivott. Vala10 pedig egy tanitvány Damaskusban, kinek Anániás vala neve, kinek monda látásban az Úr : Anánia ! És az monda : Imhol vagyok Uram ! Akkor11 az Úr monda néki : Kelj fel, és menj el az utczára, melly Egyenes utczának neveztetik, és keresd meg Júdásnak házában a Tárzusbeli Saulust ; mert ám imádkozik. (És12 látá Saulus látásban, hogy az Anániás nevü férjfiú ő hozzá menne, és az ő kezét reá vetné, hogy látna.) Felele13 pedig Anániás : Uram sok embertől hallottam e férjfiú felől, melly sok bosszusággal illeti a te szenteidet, kik Jérusálemben vagynak. Sőt14 itt is vagoyn hatalma a Papifejedelmektől, hogy mindeneket megkötözzön, valakik a te nevedet segitségül hivják. Monda15 pedig néki az Úr : Eredj el ; mert ő nékem választott edényem, hogy az én nevemet elvigye a Pogányoknak, Királyoknak, és az Izráel fijainak eleikbe ; Mert16 én megmutatom néki, melly sokat kelljen néki az én nevemért szenvedni. Elméne17 azért Anániás, és béméne a házba, és az ő kezeit Saulusra vetvén, monda : Saul atyámfia, az Úr küldött engemet ; (a Jézus, a ki megjelent néked az úton, a mellyen jösz vala) hogy a te szemeid megnyiljanak, és bételjesedjél Szent Lélekkel. És18 azonnal leesék az ő szeméről a hályog, mint valami halnak a héja, és mindjárt megjöve szeme világa, és felkelvén megkeresztelkedék. És19 mikor evett volna, megerősödék. És vala Saulus egynehány napokon a tanitványokkal, kik Damaskusban valának. És20 azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő Istennek Fija volna. Álmélkodnak21 vala pedig mindnyájan, valakik az ő tanitását hallják vala, és ezt mondják vala : Nemde nem ez-é a ki Jérusálemben háborgatja vala azokat, kik ezt a nevet segitségül hivják vala, és ide is azért jött, hogy azokat fogva vinné a Papifejedelmekhez ? Saulus22 pedig annál inkább erőt vészen vala, és szégyeniti vala a Zsidókat, a kik Damaskusban laknak vala, szent Irás bizonyságainak egybevaló vettetésekkel megerősitvén, hogy az volna ama Krisztus. Sok23 idő mulva pedig a Zsidók tanácsot tartának, hogy őtet megölnék. De24 megérté Saulus, hogy utánna leselkednének ; őrizik vala pedig a kapukat mind éjjel nappal, hogy őtet megölhetnék. A25 tanitványok azért őtet felvévén éjjel, a kőfalon bocsáták ki, lebocsátván őtet egy kosárban. És26 mikor Saulus Jérusálembe ment volna, a tanitványok mellé akarja vala magát adni, de mindnyájan félnek vala tőle, és nem hiszik vala, hogy ő tanitvány volna. Barnabás27 pedig őtet maga mellé vévén, vivé az Apostolokhoz, és megbeszélé nékik, mimódon az úton látta volna az urat, és hogy szólott volna néki, és hogy Damaskusban nagy bátorsággal tanittot volna a Jézus nevében. Ő28 velek vala azért Jérusálemben. És29 nagy bátorsággal tanit vala az Úr Jézusnak nevében, és vetekedik vala a Görögökkel ; azok pedig igyekeznek vala őtet megölni. Mellyet30 mikor eszekbe vettek volna az atyafiak, vivék őtet Czézáreába, és onnét bocsáták Tárzusba. A31 Gyülekezetnek azért egész Júdeában, Galileában, és Samariában békességek vala, és épülnek vala az Úrnak félelmében, és a Szent Léleknek vigasztalásában előmenvén, sokasodnak vala. Péter meggyógyítja Éneást és feltámasztja Tábithát.Történék32 pedig hogy Péter, mikor minden városokat járna, menne a Szentekhez is, kik valának Lidda városban. Talála33 pedig ott eg Éneás nevü embert, ki nyolcz esztendőtől fogva ágyban fekszik vala, ki gutaütött ember vala. És34 monda néki Péter : Énea, gyógyitson meg tégedet a Jézus Krisztus ; kelj fel, és magad vesd meg a te ágyadat. Az pedig azonnal felkele. És35 láták őtet mindnyájan a kik laknak vala Liddában és Sáronában, és megtérének az Úrhoz. Joppéban36 pedig vala egy tanitványi asszony, kinek neve vala Tábitha, melly (görögűl Dorkás) ha megmagyarázod, ezt tészi : Vadkecske. Ez gazdag vala jó cselekedetekkel és alamizsnákkal, mellyeket osztogatott vala. Történék37 pedig az napokban, hogy betgség miatt meghalna, kit mikor megmostak volna, helyhezteték a felházban. Mivelhogy38 pedig Lidda Joppéhoz közel vala, a tanitványok meghallván hogy Péter ott volna, két férjfiakat küldének ő hozzá, kérvén őtet, hogy késedelem nélkül hozzájok menne. Felkelvén39 azért Péter, elméne azokkal, kit, mihelyt oda juta, felvivének a felházba ; és eleibe állának néki minden özvegy asszonyok, sirván és mutogatván a ruhákat és öltözeteket, mellyeket Dorkás csinált, mig velek együtt volt. És40 mindeneket kiküldvén, Péter térdre esvén imádkozék, és a holttesthez fordúlván, monda : Tábitha kelj fel. Az pedig felnyitá az ő szemeit, és Pétert látván, felüle. És41 Péter kezét néki nyujtván, felemelé őtet ; és szólitván az özvegyeket és a szenteket, elevenen adá nékik azt. E42 dolog pedig egész Joppénak tudtára lőn, és sokan hivének az Úrban. És43 sok ideig marada Péter Joppéban, egy Simon nevü Szíjgyártónál. Kornéliusz10 és háza népe Péter által megtér és megkeresztelkedik.Vala1 pedig Czézáreában egy ember, kinek neve Kornélius vala, ki százados vala, a seregből való, mellyet Olasz seregnek neveznek vala. Jámbor2 és istenfélő az ő egész háznépével egybe és sok alamizsnát osztogat vala a községnek. Ki3 mikor szüntelen könyörgene Istennek, látá látás által nagy nyilván, a napnak mintegy kilencz óráján, hogy az Istennek Angyala bé menne ő hozzá, és ezt mondaná néki : Kornéli ! És4 az ő szemeit reá függesztvén és megrémülvén, monda : Mi dolog Uram ? és monda néki : a te könyörgésed és alamizsnáid felmentek Istennek eleibe emlékezetnek okáért. Most5 azért küldj el valakiket Joppéba ; és hivasd Simont, ki neveztetik Péternek. Ő6 szálláson vagyon egy Simon nevü Szijgyártónál, kinek háza a tenger mellett vagyon ; az megtanit téged, mit kelljen néked cselekedned. Minekutánna7 pedig elment volna az Angyal, a ki szól vala Kornéliussal, szólita kettőt az ő szolgái közzűl és egy jámbort vitézlő embert azok közzűl, a kik szüntelen ő vele valának. És8 mikor mindeneket eleikbe adott volna, elküldé őket Joppéba. Másodnapon9 pedig, mikor azok mennének és közelgetnének a városhoz, felméne Péter a háznak felső részére, hogy imádkoznék hat óra tájban. történék10 pedig, hogy igen megéheznék, és akara enni. És mikor készitenék az ételt, az ő elméje elragadtaték. És11 látá hogy az ég megnyilatkozott, és ő hozzá alájőne valami edény, mintegy nagy lepedő négy szegeleténél fogva felköttetve, melly a földre bocsáttatik vala alá. Mellyben12 valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, mászó állatok, és égi madarak. És13 szózat adaték ő hozzá : Kelj fel Péter, öljed és egyél. Monda14 pedig Péter : Nem eszem Uram : mert soha nem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalan állatot. Akkor15 ismét szó adaték ő hozzá másodszor is : A mit Isten megtisztitott, te azt ne mondjad tisztátalannak. Ez16 pedig háromszor lőn : és ismét felviteték az edény az égbe. Mikor17 pedig Péter magában gondolkodnék, micsoda volna a látás, a mellyet látott vala, imé a férjfiak, kiket Kornélius küldött vala, mikor megtudakoztak volna a Simon házáról, elérkezének az ajtó eleibe. És18 egy embert kiszólitván, megtudakozák ha Simon, ki vezeték nevéről Péternek nevezetetnék, ott volna-é szálláson ? Mikor19 pedig Péter gondolkodnék a látás felől, monda néki a Szent Lélek : Ímé három férjfiak kersnek tégedet ! Kelj20 fel azért, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ő velek ; mert én küldöttem őket te hozzád. Alámenvén21 azért Péter a férjfiakhoz, kiket Kornélius küldött vala ő hozzá, monda : Ímé én vagyok, a kit ti kerestek ; miért jöttetek ? És22 ők mondának : Kornélius Százados, ki igaz és istenfélő, kinek az egész Zsidó nemzetség jó bizonyság, az Istentől a szent Angyal által megintetett, hogy tégedet házához hivatna, és tőled valami dolgokról hallana. Béhiván23 azért azokat, szállására béfogadá. Másodnap pedig elméne Péter ő vele, és a Joppébeli Atyafiak közzűl is némellyek követék őtet. Másodnapon24 pedig jutának Czézáreába. Kornélius pedig várja vala őket, egybegyüjtvén az ő rokonit és jó barátit. Mikor25 pedig bément volna Péter, eleibe menvén Kornélius, és az ő lábainál leesvén, tisztelé őtet. Péter26 pedig felemelé őtet mondván : Kelj fel, én magam is ember vagyok. És27 ő vele beszélgetvén béméne, és talála sok egybegyült embereket. És28 monda nékik : Ti tudjátok, hogy tilalms Zsidóknak pogánnyal barátkozni, vagy hozzá menni ; de az Isten megmutatá nékem, hogy senkit ne mondanék megfertéztetett vagy tisztátalan embernek. Annakokáért29 minden ellentartás nélkül eljöttem a hivatalra : Azt kérdem azért, miért hivattatok engem ? Akkor30 Kornélius monda : Negyednappal az előtt mind ez óráig éhen voltam, és kilencz órakor az én házamban imádkozom vala, és imé egy megálla én előttem fényes ruhában. És31 monda : Kornéli ! a te imádságidat meghallgata az Isten, és a te alamizsnálkodásid emlékezetben vagynak ő nála. Küldj32 el azért Joppéba, és hivasd Simont, kinek vezeték neve Péter ; ő szállást tart a Szíjgyártó Simon házánál a tenger mellett : ki minekutánna eljövénd, szól néked. Azonnal33 azért elküldöttem hozzád, és te jól tetted hogy eljöttél. Most azért mindnyájan mi az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mind azokat, a mellyeket Isten néked mondott. Akkor34 Péter megnyitván az ő száját, monda : Bizonnyal látom, hogy az Isten nem személyválogató ; Hanem35 minden nemzetségben kedves néki akár kicsoda, a ki őtet féli és igazságot cselekeszik. Mellyet36 megjelentett az Izráel fijainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által, ki mindeneknek Ura. Ti37 jól tudjátok a mi lett egész Júdeában, Galileában elkezdetvén a keresztség után, mellyet prédikálott Keresztelő János. Miképen38 a Názáretbeli Jézust az Isten megkente Szent Lélekkel és hatalommal, ki széllyel járt jól tévén, és mindeneket, kik ördög hatalma alatt voltak meggyógyitván : mert Isten vala ő vele. És39 mindeneknek, mellyeket mind a Zsidóknak tartományokban, mind Jérusálemben cselekedett, mi bizonyságai vagyunk, kit megölének, felfeszitvén a fára. Ezt40 az Isten feltámasztá harmadnapon, és azt mivelte, hogy ő megjelenjék nyilván. Nem41 mind az egész községnek, hanem a bizonyságoknak, kiket ő az előtt választott vala, tudniillik nékünk, kik ettünk és ittunk ő vele együtt, minekutánna feltámadott a halálból. Megparancsolta42 pedig nékünk, hogy hirdetnék és bizonyságot tennék a népnek, hogy ő az, a kit Isten elrendelt, hogy élőknek és holtaknak Birájok lenne. Erről43 minden Próféták is bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatját vészi az ő neve által minden, a ki hiszen ő benne. Mikor44 még ez igéket szólaná Péter, szálla a Szent Lélek mind azokra, a kik hallgatják vala e beszédet. A45 hivek pedig, kik a Zsidók közzűl valának, és Péterrel oda mentek vala, elálmélkodának azon, hogy a Pogányokra is kitöltetett volna a Szent Lélek ajándéka. Mert46 hallják vala, hogy különböző nyelveken szólnának és magasztalnák az Istent. Akkor felele Péter : Valjon47 megtilthatja-é valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik a Szent Lelket vették miképen mi is ? És48 parancsolá, hogy megkeresztelkednének az Úrnak nevében. Kérék pedig őtet, hogy egynéhány napokon nálok maradna. Péter11 igazolja pogányokkal való társalkodását.Meghallák1 pedig az Apostolok és az Atyafiak, kik valának Júdeában, hogy a Pogányok is bévették volna az Istennek beszédét. Mikor2 azért felment volna Péter Jérusálembe, vetekedének ő vele, kik a Zsidók közzűl valának. Ezt3 mondván : A körűlmetéletlen Pogányokhoz mentél, és velek együtt ettél. Elkezdvén4 pegig Péter, mindeneket megbeszéle nékik rendszerint, mondván : Én5 Joppé városában imádkozom vala, és én láték látást, mikor elmémben elragadtattam volna, hogy egy edény szálla le, mintegy nagy lepedő négy szegeletinél fogva felköttetvén, mellyet az égből bocsátnak vala le, és szinte én hozzám szálla. Mellyre6 mikor szemeimet függesztettem volna megnézém, és láték abban földi négylábú állatokat, vadakat, mászó állatokat, égi madarakat. Hallék7 pedig szót is, melly ezt mondja vala nékem : Kelj fel Péter, öljed és egyél ! Én8 pedig mondék : Nem eszem Uram ; mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment az én számba. Felele9 pdig nékem másodszor a szózat az égből : a mit Isten tisztává tett, te ne mondjad tisztátalannak. És10 ez háromszor lett, és ismét mind azok vissza felvonattatának az égbe. Akkor11 imé azonnal három férjfiak érkezének a házba, mellyben valék, kik Czézáreából küldöttek volt én hozzám. Monda12 pedig nékem a Szent Lélek, hogy elmennék velek minden kételkedés nélkűl. És hat Atyafiak is pedig eljövének én velem, és bémenénk annak az embernek házába. Ki13 megbeszélé nékünk, mimódon látott volna Angyalt az ő házában, ki eleibe állott volna, és ezt mondá valaki néki : Küldj valakiket Joppéba, és hivassad Simont, kinek vezeték neve Péter. Ki14 megmondja néked azokat, a mellyek által megtartassál mind te magad, mind a te egész házadnépe. És15 mikor elkezdettem volna a szólást, a Szent Lélek szálla ő reájok, miképen mi renák is először. Megemlékezém16 pedig az Úrnak ama mondásáról mikor ezt mondaná : János keresztelt vizzel, de ti kereszteltettek Szent Lélekkel. Mivelhogy17 azért hasonló ajándékát adta az Isten nékik, mint nékünk, minekutánna hittek volna az Úr Jézus Krisztusba : én micsoda voltam, hogy az Istent tilthatnám ? Ezeket18 minekutánna hallották vola, megcsendesedének és dicsőiték az Istent, mondván : Bizony tehát az Isten a pogányoknak is adott mgtérést az életre. Az evangélium kiterjesztése Antiókhiára. keresztyén_nevezet.Azok19 pedig, a kik eloszlottak vala a háborúság miatt, melly Istvánért támadott vala, jutának Fenitziába, Cziprusba és Antiókhiába, senkinek nem prédikálván az igét, hanem csak a Zsidóknak. Némellyek20 pedig ő közzűlök, kik Cziprusból és Czirénéből valók valának, mikor Antiókhiába mentek volna, szólának a Görögöknek, az Úr Jézust hirdetvén. Az21 Úrnak keze volt pedig velek ; és a hivőknek nagy sokaságok tére meg az Úrhoz. Elméne22 pedig e hir a Jérusálembeli Gyülekezetbe : elküldék azért Barnabást, hogy menne szinte Antiókhiába. Ki23 mikor oda jutott volna, és látta volna az Istennek kegyelmességét, örvendeze, és inte mindeneket, hogy állhatatos szivvel megmaradnának az Úrban. Mert24 Jámbor férjfiú vala Barnabás, és teljes vala Szent Lélekkel és hittel : és nagy sokaság adá magát az Úr mellé. Elméne25 pedig Barnabás Tárzusba, hogy megkeresné Saulust ; és mikor megtalálta vona őtet, vivé Antiókhiába. És26 egész esztendeig forgolódtak ott a Gyülekezetben, és tanitották a nagy sokaságot ; és a tanitványok legelőször Antiókhiában neveztetének Keresztyéneknek. Gondoskodás a júdeai keresztyénekről éhség alkalmával.A27 tájban menének Jérusálemből Antiókhiába Próféták. És28 eg azok közzűl felkelvén kinek Agabus vala neve, megjelenté Szent Lélek által, hogy az egész föld kerekségében nagy éhség lenne, melly meg is lőn a Klaudius Császár idejében. A29 tanitványok pedig egyenként a mit kinek-kinek értéke vala, elvégezék, hogy valami segitséget küldenének a Júdeához lakozó Atyafiaknak. Mellyet30 meg is cselekedének, küldvén alamizsnát a Vénekhez Barnabás és Saulus által. Jakab12 halála. Péter kiszabadulása.Akkor1 az időben Héródes Király kezde kegyetlenkedni némellyek ellen, kik a Keresztyéni Gyülekezetből valának. Megölé2 pedig Jakabot, Jánosnak attyafiát fegyverrel. És3 mikor látná, hogy kedves dolgot cselekednék a Zsidóknak, Pétert is megfogá : (vala pedig akkor Pogácsás innep.) Kit4 megfogván, a tömlöczbe veté, adván őtet tizenhat vitézek kezébe, hogy őtet megőriznék ; akarván őtet a népnek kihozni Husvét után. Pétert5 azért őrizik vala a fogságban : a Gyülekezet pedig szüntelen könyörög vala az Istennek ő érette. Mikor6 pedig Héródes őtet ki akarná hozni, azon éjszakán aluszik vala Péter két vitéz között, két vas láncczal megkötöztetvén, és az őrizők az ajtó előtt őrizik vala a tömlöczöt. És7 imé az Úrnak Angyala eljöve, és a tömlöczben lőn világosság, és a Péter oldalát taszigálván, felkölté őtet, mondván : Kelj fel hamar. És leesének a lánczok az ő kezeiről. És8 monda néki az Angyal : Övedezd bé magadat, és vond fel sarudat. És úgy cselekedék. És monda néki : Vedd reád felsőruhádat, és kövess engemet. Azért9 kimenvén Péter, követi vala őtet, és nem tudja vala hogy valóságos dolog volna, a mit az Angyal cselekeszik vala, hanem azt állitja vala, hogy valami látást látna. Mikor10 pedig általmentek volna az első és második strázsán, jutának a Vaskapuhoz, melly a városba viszen, melly maga megnyilék nékik és kimenvén egy útczán elmenének ; és azonnal elméne az Angyal ő tőle. És11 Péter magát megeszmélvén, monda : Most valóban látom, hogy az Úr bocsátotta el az ő Angalát, és megszabaditott engem a Héródes kezéből, és mind attól, a mit a Zsidók felőlem várnak vala. És12 e dologról gondolkodván : méne Máriának, a János annyának házához, ki Márkusnak neveztetik vala ; hol sokan valának egybegyülve, és könyörögnek vala. És13 mikor Péter zörgetett volna a tornácznak ajtaján, kifutamodék egy Rhódé nevű leányzó, hogy hallgatódzna. Ki14 megesmérvén a Péter szavát, örömében nem nyitá meg a tornácz ajtaját, hanem béfutván megmondá, hogy Péter állana az ajtó előtt. Azok15 pedig mondának néki : Elveszett néked eszed. Az pedig erősen állitja vala, hogy úgy volna. Azok pedig ezt mondják vala, hogy a Péter Angyala volna. Péter16 pedig szüntelen zörget vala. Mikor azért megnyitották volna, látták őtet, és elálmélkodának. És17 mikor kézzel intett volna hogy hallgatnának : megbeszélé nékik mimódon hozta volna ki az Úr őtet a tömlöczből, és monda : Adjátok tudtára ezeket Jakabnak és az Atyafiaknak. És kimenvén, másuvá méne onnét. Heródes vége.És18 minekutánna megviradt volna, nagy háborúság támada a vitézek között azon, micsoda esett volna Péteren. Héródes19 peig mikor Pétert előkérte volna és nem találták volna, az őrizőkre törvényt láttatván, parancsolá, hogy a kínra vinnék őket : és mikor Júdeából Czézáreába ment volna, ott lakozék. Héródes20 pedig gonosz szándékkal vala a Tírus és Sidon városbeliekhez ; de azok egyenlő akaratból jövének ő hozzá, és Blástust eláltatván, ki a Királynak titkosa vala, kérnek vala békességet, mivelhogy az ő tartományok a Király tartományából tápláltatik vala. Egy21 bizonyos napon pedig, Héródes az ő királyi ruhájába felöltözvén és az ő székibe ülvén, szól vala a községnek. A22 község pedig kiált vala : Isten szava ez, és nem emberé ! Azonnal23 pedig megcsapdosá őtet az Úrnak Angyala, mivelhogy nem adott volna dicsőséget az Istennek ; és minekutánna a férgektől megemésztetett volna, meghala. Az24 Istennek beszéde pedig nevekedik vala és szaporodik vala. Barnabás25 peig és Saulus Jérusálemből megtérének Antiókhiába, az ő szolgálatjokat bétöltvén, és magok mellé vevék Jánost, kinek vezeték neve Márkus vala. Pál13 első térítő útja. Ciprusban prédikálja az evangéliumot.Valának1 pedig az Antiókhiabeli Gyülekezetben valami Próféták és Doktorok, Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és Czirénébeli Lúczius, és Manaen ; ki Héródessel a Negyedes Fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus. Mikor2 azért azok szolgálnának az Úrnak, és szenvedtetnék magokat, monda a Szent Lélek : Válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, a mellyre én őket hivtam. Akkor3 azért, mikor böjtöltek és imádkoztak volna, és az ő kezeiket reájok vetették volna, elbocsáták őket. Ők4 annakokáért mikor kibocsáttattak volna a Szent Lélektől, menének Szeleutziába, és onnét evezének Cziprusba. És5 mikor Salamin városba jutottak volna, hirdeték az Isten beszédét a Zsidóknak zsinagógáikban ; János is pedig velek vala, és szolgál vala nékik. És6 eljárván a szigetet mind Páfusig, találkozának egy ördöngös hamis Prófétára, ki Zsidó vala, kinek Bárjézus vala neve. Ki7 Sergius Pál mellett, a szigetnek Tiszttartója mellett vala, ki eszes ember vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kiváná hallani az Isten beszédét. Az8 ördöngös Elimás peig (mert annyit tészen az ő neve) ellenkezik vala velek, akarván elhajtani a Tiszttartót az igaz tudomány mellől. Saulus9 pedig (ki Pálnak is mondatik) megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetvén. Monda :10 Óh te minden álnoksággal és gonosz cselekedettel teljes, ördögnek fija, minden igazságnak ellensége, nem szünöl-é meg az Úrnak igaz útait elforditani ? Most11 azért imé az Úrnak keze ellened lészen, és vak lészesz ; nem látod a napot ideig. És azonnal esék ő reá hályog és setétség, és kerengvén keres vala vezetőket. Akkor12 a Tiszttartó, mikor látta volna a dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán. Pál a pisidai Antiókhiában prédikál.Elmenvén13 pedig Páfusból Pál és a kik vele valának, Pámfiliának Perga nevü városába menének : János pedig felmenvén tőlök, megtére Jérusálembe. Ők14 pedig mikor Pergából kimentek volna, menének Antiókhiába, Pisidiának városába, és bémenvén Szombatnapon a zsinagógába, leülének. A15 törvénynek pedig és Próféták Irásoknak olvasása után, küldének a zsinagógának Előljárói ő hozzájok, ezt mondván : Atyámfiai férjfiak, ha vagyon valami intő beszédetek a községhez, szóljatok. Mikor16 felkölt volna azért Pál, kezével intvén hogy hallgatnának, monda : Izráelnek férjfiai, és kik félitek az Istent, halljátok meg ! ez17 Izráel nemzetségének Istene választotta a mi Atyáinkat, és e nemzetséget méltóságossá tevé, mikor Égyiptomnak földében jövevények volnának, és onnét kihozá őket hatalmas karja által. És18 közel negyven esztendőnek idejéig türte az ő erkölcsöket a pusztában. És19 minekutánna hét nemzetséget törlött volna el a Kanaán földén, azoknak földöket sors vetés által elosztá nékik. És20 azután mintegy négyszáz ötven esztendeig, adott nékik Birákat, mind sámuel Prófétáig. Annakutánna21 Királyt kérének, és adá nékik Sault, a Kis fiát, a Benjámin nemzetéből való férjfiat negyven esztendeig. És22 azt megvetvén, támasztá nékik Dávid Királyt ; kiről bizonyságot tévén, ezt is mondotta : Találtam szivem szerint való férjfiat, Dávidot a Jesse fiját, ki minden akaratomat véghez viszi. Ennek23 magvából támasztotta Isten Izráelnek az ő igérete szerint, a szabaditó Jézust. Minekutánna24 prédikálta volna Keresztelő János ő előtte a megtérésnek Keresztségét az Izráel egész népének. Mikor25 pedig el akará végezni János az ő tisztit, ezt mondotta : Kinek állitotok engemet ? nem én vagyok a Krisztus ; hanem imé én utánnam jő, kinek nem volnék méltó megoldani lábainak saruját. Atyámfiai26 férjfiak, Ábrahám nemzetének fijai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett ; Mert27 a kik lakoznak vala Jérusálemben, és azoknak Fejei, mikor ezt nem esmérnék, őtet kárhoztatván, a Prófétáknak szavikat, mellyeket minden Szombaton olvasnak, bétöltötték. És28 semmi halálra való okot nem találván ő benne, kérék Pilátust, hogy megölettetnék. Mikor29 pedig mindeneket elvégeztek volna, a mellyek ő felőle megirattak vala, a fáról levévén, helyheztették a koporsóba. Az30 Isten pedig feltámasztá őtet a halálból. Ki31 sok napokon megláttaték azoktól, kik együtt jöttek vala fel ő vele Galileából Jérusálembe, és néki bizonyságai a község között. Mi32 is hirdetjük néktek, hogy azt az igéretet, mellyet tett az Atyáknak az Isten, bétöltötte azoknak fijaiknak, azaz nékünk, mivelhogy Jézust feltámasztotta. Mint33 a második Zsoltárban is meg vagyon irva : Én Fiam vagy te, e mai napon szültelek én tégedet. Hogy34 pedig feltámasztotta őtet a halálból, és hogy többé meg nem hal, arról ezt mondotta : Dávidnak tett igéretimet erősekké tészem ti néktek. Azért35 mondja másutt is : Nem engeded hogy a te Szented megrothadjon ; Mert36 Dávid minekutánna az ő idejében szolgált volna az Isten akaratjának, elaludt, és ment az ő attyáihoz, és megrothadott : De37 a kit Isten feltámasztott, meg nem rothadott. Azért38 legyen néktek tudtotokra, Atyámfia ! hogy ez által hirdettetik néktek a bünöknek bocsánatjok. És39 mindenekből, mellyekből a Mózes törvénye által meg nem igazittathattatok, ez által minden, a ki hiszen, megigazul. Meglássátok40 azért, hogy rajtatok ne essék, a mit a Próféták megmondottak : Lássátok41 meg ti Isten utálók, és csudálkozzatok, s álmélkodjatok : mert én dolgot cselekeszem a ti időtökben, olly dolgot, mellyet nem hisztek ha más mondánd néktek. És42 minekutánna kimentek volna a Zsidók zsinagógájokból, kérék a Pogányok, hogy a következendő Szombaton prédikálnák nékik ezen beszédeket. És43 mikor eloszlott volna a gyülés, sokan a Zsidók közzűl és istenfélő Prozelitusok közzűl követék Pált és Barnabást ; kik szólván azoknak, kérik vala őket, hogy megmaradnának az Isten kegyelmében. A44 másik Szombaton pedig, majd mind az egész város, egybegyüle az Isten igéjének hallgatására. És45 mikor a asokaságot látták volna a Zsidók, bételének irigységgel, és ellene mondának vala azoknak, a mellyeket Pál mond vala, ellenkezvén és káromlást szólván. Akkor46 nagy bátorsággal Pál és Barnabás mondának : Néktek kellett először az Istennek igéjét hirdetnünk ; de mivelhogy megvetitek azt, és magatokat méltatlanoknak itélitek az örök életre, ímé a Pogányok közzé megyünk. Mert47 igy parancsolta nékünk az Úr : Azért választottalak, úgymond, tégedet, hogy légy a Pogányoknak világosságok, hogy légy idvességekre az embereknek, mind a földnek végéig. A48 Pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak beszédét ; és valakik az örök életre választattak valának, hivének. Prédikáltatik49 vala pedig az Úrnak beszéde abban az egész tartományban. A50 Zsidók pedig felinditák az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és támasztának háborúságot Pál ellen és Barnabás ellen, és kiüzék őket ez ő határokból. Azok51 pedig lábaiknak porát lerázván azokra, elmenének Ikóniumba. A52 tanitványok pedig örömmel és Szent Lélekkel bételnek vala. Pál14 működése és élményei Ikóniumban, Lisztrában, Derbében ; visszatérés Antiókhiába.Történék1 pedig Ikóniumban, hogy mind együtt mennének bé a Zsidók zsinagógájokba, és prédikálnának úgyannyira, hogy mind Zsidók, mind Görögök nagy sokan hinnének. A2 kik pedig a Zsidók közzűl nem hivének, felinditák és megharagíták a Pogányoknak elméjeket az atyafiak ellen. Azért3 sok ideig lakának ott, szabadon prédikálván, bizván az Úrban, ki bizonyságot tészen vala az ő kegyelmességének beszédéről ; és adja vala, hogy jelek és csudák lennének az ő kezeik által. Meghasonlék4 azért a városnak sokasága : és némellyek a Zsidók mellett, némellyek az Apostolok mellett valának. Mikor5 pedig a Pogányok és Zsidók egybezendültek volna mind a főemberekkel egybe, hogy bosszúsággal illetnék és megköveznék őket. E6 dolgot megértvén, elfutának Likaóniának városaiba Listrába és Derbébe, és a körűl való tartományba. És7 ott prédikálják vala az Evangyéliomot. Listrában8 pedig ül vala egy ember, kinek lábai erőtlenek valának, ki az ő annyának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt. Ez9 hallá a Pál tanitását, ki mikor szemeit reá függesztette volna, és látta vona, hogy hinné meggyógyulását. Monda10 nagy felszóval : Állj fel a te lábaidra egyenesen. Akkor az, midőn felszökött volna, jár vala. A11 sokaság pedig, mikor látta volna a mit Pál cselekedett vala, felkiálta Likaóniai nyelven, mondván : Az Istenek jöttek mi hozzánk emberi ábrázatban. És12 hivják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak : mert ő vala a beszédben előljáró. Jupiternek13 pedig Papja, melly Jupiternek temploma az ő városok előtt helyheztetett vala, mikor koszorúkkal megékesittetett bikákat hajtott volna a templom tornáczába, akar vala a községgel áldozni nékik. Mellyet14 mikor hallottak volna az Apostolok Barnabás és Pál, az ő köntösöket megszaggatván, a község közzé futamodának, kiáltván. És15 ezt mondván : Férjfiak miért mivelitek ezt ? mi is emberek vagyunk és ollyan indulatok vagynak bennünk, minémüek ti bennetek, kik azt hirdetjük, hogy ez illyen hitvány dolgokat elhagyván megtérjetek amaz élő igaz Istenhez, ki teremtette a mennyet, földet, tengert, és minden azokban való állatokat. Ki16 az elmult időkben, engedett minden Pogányokat élni az ő akaratjok szerint. Jóllehet17 nem hagyta ő magát tanúbizonyság nélkűl lenni, mikor tudniillik mi velünk jól tett ; adván mennyből esőt és termő időket, és bétöltvén eledellel, és örömmel a mi sziveinket. És18 ezeket mondván, nehezen csendesiték meg a sokaságot, hogy nékik ne áldoznék. Jövének19 pedig valami Zsidók Antiókhiából és Ikóniumból, kik a községet eláltatván, Pált megkövezvén a városból kivánák : állitván hogy megholt volna. De20 mikor körűlvették volna őtet a tanitványok, felkele, és béméne a városba és másodnapon elméne Derbébe Barnabásssal. És21 mikor annak a városnak hirdették volna az Evangyéliomot, és sokakat tanitottak volna, megtérének Listrába, Ikóniumba és Antiókhiába. A22 tanitványoknak elméjeket erősitvén és intvén hogy megmaradnának a hitben, és azt mondván : hogy sok háborúságok által kellene nékünk az Isten országába mennünk. És23 mikor minden Gyülekezetben választottak volna Séniorokat, és imádkoztak volna böjtölésekkel egybe, ajánlák őket az Úrnak a kiben hittek vala. És24 Pisidia tartományát eljárván, menének Pámfiliába. És25 Pergában minekutánna hirdették volna az igét, menének Attália városába. És26 onnét elevezének Antiókhiába, a honnét őket az Istennek kegyelmességére biztak vala, a dologra, mellyet elvégeztek vala. És27 mikor oda jutottak volna, és a Gyülekezetet egybehivták volna, megbeszélék, melly nagy dolgokat cselekedett volna az Isten ő általok, és hogy a Pogányoknak kaput nyitott volna a hitre. És28 lakának ott sok ideig a tanitványokkal. Apostolok15 gyűlése és végzése, hogy a pogányokból lett hívőkre a törvény jármát ne tegyék.Némellyek1 pedig kik Júdeában jöttek vala alá, illyen módon tanitják vala az Atyafiakat : Ha körűl nem metélkedtek Mózesnek rendtartása szerint, nem idvezülhettek. Mikor2 azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúságok és vetekedések lett volna azok ellen, azt végezék, hogy felmennének Pál és Barnabás, és némellyek azok közzűl az Apostolokhoz és Séniorokhoz Jérusálembe, e kérdés felől. És3 mikor a Gyülekezet elkisérte volna őket, eljárák Fenitziát és Samariát, beszélvén a Pogányoknak megtéréseket ; és minden Atyafiaknak nagy örömet mondának vala. És4 mikor Jérusálembe jutottak volna, a Gyülekezet, az Apostolok és a Séniorok örömmel fogadák őket, és beszélik vala, melly nagy dolgokat cselekedett volna az Isten ő általok. De5 némellyek, úgymond, kik a Farizeusoknak szerzetek közzűl hittek, támadtak ollyanok, kik azt mondják, hogy a Pogányokat körűl kellene metélni, és nékik meg kellene parancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák. Egybegyülének6 azért az Apostolok, és a Séniorok, hogy e dolog felől végeznének. És7 mikor sok vetekedés leett volna, felkelvén Péter, monda nékik : Atyámfiai férjfiak : Jól tudjátok ti, hogy az Isten mi közzűlünk engemet ez előtt elválasztott, hogy a Pogányok az én számból hallanák az Evangyéliomnak beszédét, és hinnének. És8 az Isten, ki a sziveket tudja, bizonyságot tett néki e dologról : mert nékik Szent Lelket adott, mint nékünk. És9 semmi külömbséget nem tett mi köztünk és azok között, megtisztitván azoknak sziveket hit által. Most10 annakokáért miért kisértitek az Istent, a tanitványok nyakokba olly igát vetvén, mellyet sem a mi Atyáink, sem mi el nem hordozhattunk ? Sőt11 inkább az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, miképen azok is. Veszteglés12 lőn azért az egész sokaság között, és hallgatják vala Barnabást és Pált, kik azt beszélik vala, melly nagy jeleket és csudákat tett volna Isten ő általok a Pogányok között. És13 minekutánna vesztegségben lettek volna ők, felele Jakab, mondván : Férjfiak atyámfiai, hallgassátok meg az én szómat : Simon14 megbeszélé, mimódon először az Isten megtekintette volna a Pogányokat, hogy azok közzűl népet választana ő magának. És15 ezzel egyeznek a Prófétáknak mondásaik, mint meg vagyon irva : Azután16 ugymond megtérek, és a Dávidnak leomlott sátorát megépitem és annak romlásit megujitom, és ismét felállatom azt. Hogy17 az embereknek maradékai megkeressék az Urat, és minden Pogányok is, mellyek az én nevemről neveztetnek, ezt mondja az Úr, a ki mind ezeket cselekeszi. Tudja18 az Isten öröktől fogva minden ő cselekedetit. Azokáért19 én azt mondom, hogy nem kell azokat megháboritani, kik a Pogányok közzűl megtérnek az Istenhez. Hanem20 hogy irjunk azoknak, hogy a bálványoknak fertelmességektől, a paráznaságtól, a fulva holt állattól, és a vértől megoltalmazzák magokat ; Mert21 vagynak Mózesnek szolgái, régi időtől fogva minden városokban, kik az ő tudományát hirdessék, mivelhogy a zsinagógákban minden Szombaton olvassák az ő irását. Akkor22 tetszék az Apostoloknak és a Sénioroknak, az egész Gyülekezettel egybe, hogy magok közzűl választott embereket küldjenek Antiókhiába Pállal és Barnabással, tudniillik Júdást, ki vezeték nevéről Barnabásnak neveztetik ; és Silást, kik az Atyafiak között fők valának. És23 hogy azok által ezeket irnák : Az Apostolok, a Séniorok és az Atyafiak azoknak, kik vagynak Antiókhiában, Siriában, és Cziliában, a Pogányok közzűl való Atyánkfiainak köszönetünket irjuk. Mivelhogy24 hallottuk, hogy némellyek mi közzűlünk valók kimenvén, titeket megháboritottak beszédekkel, a ti lelketeket megtántoritván, kik azt parancsolták, hogy körülmetélkedjetek, és a Mózes czeremóniáit megtartsátok, kiknek mi azt nem hagytuk volt. Tetszék25 azért nékünk, kik egyenlő akaratból egybegyültünk, hogy választott férjfiakat küldjünk ti hozzátok, a mi szerelmes Atyánkfiaival Barnabással és Pállal. Olly26 emberekkel, kik az ő életeket a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevéért halálra vetették. Küldöttük27 azért Júdást és Silást, kik beszéddel is ugyanazt fogják mondani. Mert28 tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy egyéb terhet ne vetnénk ti reátok, hanem e szükséges dolgokat : Tudniillik,29 hogy megtartóztassátok magatokat azoktól, a mellyek bálványoknak áldoztattak, és a vérnek életétől, a fulva holt állattól és a paráznaságtól : mellyektől ha megoltalmazzátok magatokat, jól tészitek. Legyetek egésségben. Azok30 annakokáért, mikor őtet elbocsátották volna, menének Antiókhiába, és a sokaságot egybegyüjtvén, megadák a levelet. Kik31 mikor elolvasták volna azt, örvendezének az intésben. Júdás32 is pedig és Silás, mivelhogy ők is Próféták valának, sok beszéddel inték az Atyafiakat és erősiték. És33 mikor ott maradtak volna, egy kevés ideig, elbocsáták őket az Atyafiak békességgel az Apostolokhoz. De34 Silásnak tetszék ott maradni. Pál35 is pedig és Barnabás lakozának Antiókhiában, tanitván és prédikálván, egyebekkel sokakkal az Úrnak beszédét. Pál második térítői útja.Egynehány36 nap mulva pedig monda Pál Barnabásnak : Megtérvén jer látogassuk meg a mi Atyánkfiait minden városokban, mellyekben hirdettük az Úrnak beszédét, hogy lássuk mint vagynak. Barnabás37 pedig adja vala tanácsul, hogy melléjek vennék Jánost, ki vezeték nevéről Márkusnak hivattatik vala. Pál38 pedig igaznak és máltónak mondja vala lenni, hogy őtet melléjek ne vennék, mivelhogy tőlök Pámfiliában elszakadott volna, és néki nem akart volna e dologban útitársok lenni. Annyir39 amegháborodának azért hogy egymástól elszakadnának, és Barnabás Márkust melléje vévén, evezne Cziprusba : Pál40 pedig Silást melléje vévén elméne, Isten kegyelmére bizattatván az Atyafiaktól. És41 eljárá Siriát és Czilicziát, a Gyülekezeteket erősitvén. Pál16 Timótheust magához veszi, az evangéliumot Ázsiából Európába hozza.Juta1 pedig Pál Derbe városba és Listrába ; és ímé vala ott egy tanitvány, kinek neve Timótheus vala, egy hiv Zsidó asszonynak fija, kinek attya Görög vala. Erről2 jó bizonyságot tésznek vala az Atyafiak, kik Listrában és Ikóniumban valának. Akará3 azért Pál, hogy az elmenne ő vele, és ezt minekutánna melléje vette volna, körűlmetélé a Zsidókért, kik az helyekben valának : mert mindnyájan tudják vala, hogy Görög volt annak attya. A4 városokon azért általmenvén, tanitják vala őket, hogy megtartanák a rendeléseket, mellyeket végeztek vala az Apostolok é Séniorok Jérusálemben. Azért5 a Gyülekezetek gyarapodnak vala a hitben, és szám szerint nevekednek vala naponként. Eljárván6 pedig Frigyiának és Galatziának tartományát, megtiltatának a Szent Lélektől, hogy az Istennek igéjét ne hirdetnék Ázsiában. Mikor7 azért mentek volna Misiába, igyekeznek vala menni Bithiniába ; de az Isten Lelke nem bocsátá őket oda. Elhagyván8 pedig Misiát, menének Troás tartományába. És9 éjszaka valami látás jelenék Pálnak : Egy Maczedóniabeli férjfiú álla meg ő előtte, s néki könyörögvén ezt mondja vala : Jere által Maczedóniába, és légy segitségül nékünk. Mihelyt10 pedig e látást látta volna : azonnal igyekezénk Maczedóniába menni ; mivelhogy bizonyosképen értenénk, hogy az Úr hivna minket, hogy azoknak prédikálnák az Evangyéliomot. Elmenvén11 azért Troásból egyenesen Sámothrácziára tartánk és másodnapon Néápolisba. És12 onnét Filippibe, melly Maczedónia tartományának első és fő városa, mellynek lakosai jövevények valának : lakánk pedig abban a városban egynéhány napig. Pál élményei Filippiben ; Lidia és a börtönőr megtér.És13 Szombatnapon, kimenénk a városból a folyóviz mellé, hol szoktak vala imádkozások lenni, hol mikor leültünk volna, szólánk az asszonyoknak, a kik oda gyültek vala. Egy14 asszony pedig, kinek Lidia vala neve, ki Thiatirának városában bársonyáros vala, istenfélő, a mi tanitásunkat hallgatá, kinek az Úr megnyitá szivét, hogy figyelmezne azokra, a mellyeket Pál mond vala. Mikor15 pedig megkeresztelkedett volna mind háznépével egybe, kére minket, mondván : Ha engem itéltetek az Úr hivei közzűl valónak lenni, jertek az én házamhoz, maradjatok ott. És kénszerite minket. Lőn16 pedig hogy mikor mennénk az imádkozásnak helyére, egy szolgálóleányka előnkbe jőne, mellyben vala jövendőmondásnak gonosz lelke, melly az ő Urainak nagy hasznot ád vala jövendőmondásával. Ez17 Pált követvén és minket, kiált vala, mondván : Ez emberek ama nagy Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útát hirdetik. Ezt18 pedig sok napon mivelte, de Pál mivelhogy azt bánja vala, hátra fordulván, monda a léleknek : A Jézus Krisztusnak neve által parancsolom néked, hogy menj ki e leányzóból. Kiméne azért azon szempillantásban. Látván19 pedig a leányzónak Urai, hogy az előbbi kereskedésnek reménysége elveszett volna tőlök, megfogván Pált és Silást, vonák őket a piaczra, a Fejedelmek eleikbe. És20 bémutatván őket a Biráknak, mondának : Ez emberek Zsidók lévén, háborúságot szereznek a mi városunkban. És21 olly czeremóniákat hirdetnek, mellyeket nem szabad nékünk bévennünk, sem azokkal élnünk, mivelhogy Rómaiak vagyunk. Egyetemben22 pedig feltámada a sokaság ő ellenek, és a Birák az ő ruháikat megszaggatván, parancsolák, hogy azok vesszővel veretnének meg. És23 mikor sok ütéseket tettek volnla rajtok, a tömlöczbe vették őket, parancsolván a tömlöcztartónak, hogy szorgalmatosan megőrizné őket. Ki24 mikor a parancsolatot hallotta volna, veté őket a belső tömlöczbe, és az ő lábaikat kalodába veré. Éfjélkor25 pedig imádkozván Pál és Silás, énekelnek vala isteni dicséreteket ; és a kik ott foglyok valának, hallgatják vala őket. Nagy26 hirtelenséggel pedig nagy földindulás lőn, ugyannyira, hogy a tömlöcznek fundamentomai megrendülének, és azonnal megnyilatozának minden ajtók és minden foglyoknak kötözéseik eloldatának. És27 felserkenvéna tömlöcztartó, mikor látná, hogy a tömlöcznek ajtai nyitva vagynak, fegyverét kivonván, akarja vala magát megölni, azt állitván, hogy a foglyok elszaladtak volna. Kiálta28 azért Pál felszóval, mondván : Ne veszesd el magadat, mert mindnyájan itt vagyunk. Az29 pedig világot kérvén, béméne, és rettegve esék Pálhoz és Siláshoz. És30 kihozván őket monda : Édes Uraim ! mit kell nékem cselekednem hogy idvezüljek ? Azok31 pedig mondának : Hidj az Úr Jézus Krisztusba, és idvezülsz mind te, mind pedig házadnépe. És32 hirdeték néki az Úrnak beszédét, és mind azoknak, a kik az ő házánál valának. Ő33 pedig az éjszakának azon órájában, vévén azokat, megmosá az ő sebeiket ; és azonnal megkeresztelkedék ő minden háznépével egybe. És34 mikor házához vitte volna őtet, asztalt terite nékik és igen örvendeze, hogy minden háznépével egybe hitt volna az Istennek. És35 mikor megviradott volna, a Birák elküldék a szolgákat, kik ezt mondanák : Bocsásd el azokat az embereket. Tudtára36 adá pedig a dolgot a tömlöcztartó Pálnak : A Tiszttartók küldöttek ide, hogy elbocsássalak titeket, azért kimenvén menjetek el békességgel. Pál37 pedig monda nékik : Minket megvesszőzvén közönséges helyen minden ok nélkűl, holott mi Rómaiak legyünk, a tömlöczbe vetettek, és most immár titkon akarnak kiküldeni ? azt bizony nem miveljük, hanem jöjjenek ide, és ők vigyenek ki minket. Megmondák38 a Biráknak a szolgák e beszédeket és megfélemlének, mikor hallották volna hogy Rómaiak volnának. És39 oda menvén, kérék őket, hogy kijőnének a tömlöczből, és kihozván őket, kérék hogy kimennének a városból. Kimenvén40 azért a tömlöczből, bémenének Lidiához ; és mikor látták volna az Atyafiakat, vigasztalák őket, és kimenének a városból. Pál17 Thesszalonikában tanít.Mikor1 pedig általmentek volna Amfipólisón és Apollónián, mennének Thessalónikába, hol a Zsidóknak zsinagógájok vala. Pál2 pedig, a mint néki szokása vala, béméne ő hozzájok, és három Szombaton vetekedék velek az Irásokból. Megmagyarázván3 és mutatván, hogy a Krisztusnak szükség volna szenvedni és feltámadni a halálból, és hogy e Jézus volna ama Krisztus, a kit ugymond, én hirdetek néktek. Némellyek4 azért azok közzűl engedének, és adák magokat Pálhoz és Siláshoz, és egyetembe istenfélő Görögöknek nagy sokaságok, és sok főasszonyok. De5 irigységtől felindittatván a Zsidók, kik nem hittek vala, és valami piaczon henyélő latrokat melléjek vévén, és sokan megseregelvén, felháboriták a várost, és a Jáson házát megostromolván, akarják vala őket kihozni a község közzé. És6 mikor őket nem találták volna, vonák Jásont és valami atyafiakat a városnak Fejedelmei eleikbe, ezt kiáltván : Ezek azok, kik a világnak állapotját felforditották, és most imhol vagynak ! Kiket7 Jáson házába béfogadott, kik mindnyájan a Császár parancsolati ellen cselekesznek, mivelhogy más Királyt mondának lenni, a Jézust. Felinditák8 pedig a sokaságot, és a város Fejedelmit azok, a kik ezekeet hallák. Kik9 mindahzáltal, mikor hallották volna Jásonnak és a többinek magok mentését, elbocsáták őket. Pál Béreában tanít.Az10 Atyafiak pedig azonnal éjszakán kibocsáták Pál Silással egyetembe Bérea városba ; kik mikor oda mentek volna, bémenének a Zsidóknak zsinagógájokba. Ezek11 pedig nemesb elméjüek valának a Thessalónikabeli Zsidóknál, ugymint kik nagy serénységgel bévevék az Isten beszédét, minden napon az Irásokból tudakozván, ha ezek ugy volnának-é ? Sokan12 hivének azért ő közzűlök, annakfellette tisztességbeli Görök asszonyok is, és férjfiak sokan. Mikor13 tudtokra esett volna azért Thessalónikabeli Zsidóknak, hogy Béréában is prédikálta volna Pál az Istennek beszédét, oda is elmenének és a községet felháboriták. De14 akkor mindjárt kibocsáták az Atyafiak Pált ugy, mintha a tengerre menne, Silás pedig és Timótheus ott maradának. A15 kik pedig Pálnak gondját felvették vala, hogy bátorságos helyre vinnék, elvivék őtet szinte Athenébe, és mikor parancsolt volna Silásnak és Timótheusnak, hogy minél hamarább lehetne ő hozzá mennének, elmenének. Pál Athénben tanít.Pál16 pedig mikor Ahtenében azokat várná, az ő lelke háborog vala ő benne, mivelhogy látná, hogy a város a bálványokhoz ragaszkodott volna. Vetekedik17 vala azért a zsinagógában a Zsidókkal, és az istenfélő emberekkel, és a piaczon is minden napon mindenekkel, a kiket elő talált. Némellyek18 pedig az Epikureus és Stóikus Filozófusok közzűl vetekednek vala ő vele ; és azok közzűl némellyek ezt mondják vala : Mit akar mondani e csácsogó ember ? Némellyek pedig mondának : Idegen Istennek hirdetőjének láttatik lenni : mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik. És19 megragadván őtet, vivék az Áreopágusra, ezt mondván : Valjon megérthetjük-é micsoda legyen az uj tudomány, mellyet te hirdetsz ? Mert20 idegen dolgokat beszélesz a mi füleinknek : meg akarjuk azért érteni, micsoda tudomány ez ? (Az21 Athénébeliek pedig mindnyájan és a jövevények, kik ott laknak vala, egyéb dologban nem valának foglalatosok, hanem csak ujságnak beszélésében és hallgatásában.) Előállván22 pedig Pál az Áreopágusnak közepette, monda : Athénébeli férjfiak, bizonnyal látom, hogy ti egyebeknél mintegy szorgalmatosabbak vagytok az isteni tiszteletekben ; Mert23 mikor elkerülném, és szemlélném a ti isteni tiszteleteteket, találkozám egy oltárra is, mellyre ezt irták vala : Az esméretlen Istennek. A kit azért ti nem tudván tiszteltek, azt hirdetem én néktek. Az24 Isten, a ki teremtette e világot és mindeneket, a mellyek e világban vagynak, mivelhogy mennynek földnek Ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. Embereknek25 kezeiktől is nem tiszteltetik, mintha valami nélkűl szükölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, lehelletet, és mindeneket. És26 az egész emberi nemztséget egy vérből teremtette, hogy lakoznának e földnek egész szinén, elrendelvén az időknek alkalmatosságit, és az ő lakásokat meghatározván. Hogy27 az Istent megkeresnék, ha valami módon megtapasztalván őtet megtalálhatnák : jóllehet bizony nem messze vagyon mindenikünktől ; Mert28 ő általa élünk, mozgunk és vagyunk ; miképen a ti bölcs Poétáitok közzűl is mondották némellyek : mert az Istennek nemzetei is vagyunk. Mivelhogy29 azért Istennek nemzetei vagyunk, nem kell azt állitanunk, hogy aranyhoz, ezüsthöz, vagy kőhöz, mesterséges faragáshoz, vagy emberi találmányhoz az Isten hasonlatos volna. E30 tudatlanságnak idejét azét elhallgatván az Isten, mostan minden embereknek mindenütt hirdeti hogy megtérjenek. Mivelhogy31 rendelt egy napot, mellyen igazán megitli e földnek kerekségét a Férjfiu által, kit arra rendelt, melly dologra nyilvánvaló bizonyságot tett mindeneknek, annak halálból való feltámasztásával. Mikor32 pedig hallották volna a halottaknak feltámadásokat, némellyek patvarkodnak vala, némellyek pedig ezt mondják vala : Ezután ismét akarunk e felől tőled érteni. És33 illyen módon Pál azok közzűl kiméne. Némellyek34 pedig mellé adván magokat, hivének, kik között vala Áreopágita Dienes, és egy Damaris nevü asshzony, és egyebek ő velek. Pál18 Korinthusban.Ezekután1 Pál Athénéből kimenvén, méne Korinthusba. És2 mikor egy Akvila nevü Zsidóra, és annak feleségére Priszczillára találkozott volna, melly Akvila Pontusból való nemzet vala, és nem régen jött vala Olaszországból, (mivelhogy Klaudius megparancsolta vala, hogy a Zsidók mind kimennének Rómából) méne ahzokhoz. És3 mivelhogy azonféle mives vala, azoknál marada és munkálódik vala, azoknak pedig mesterségek vala sátorcsinálás. Vetekedék4 vala pedig minden Szombatokon a zsinagógában, és mind a Zsidókat, mind a Görögöket hatható beszédekkel inti vala. Mikor5 pedig elérkeztek volna Maczedóniából Silás és Timótheus, gerjedez vala Pál lélekben, bizonyságot tévén a Zsidóknak a Krisztus Jézusról. Azok6 pedig mikor ezeknek ellene mondának és káromlásokat szólnának, az ő ruháit megrázván, monda nékik : A ti véretek legyen a ti fejeteken ; én tiszta vagyok, és a naptól fogva a pogányok közzé megyek. És7 elmenvén onnét, béméne egy embernek házába, kinek neve Justus vala, ki istenfélő vala, kinek háza a zsinagóga mellett vala. Krispus8 pedig a zsinagógának Fejedelme az Úrban hive egész háznépével egybe, a Korinthusbeliek közzűl is sokan hallván hisznek vala, és megkeresztelkednek vala. Monda9 pedig az Úr éjszakai látásban Péternek : Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass : Mert10 én veled vagyok, és senki nem támad reád, hogy néked ártson : mert nékem sok népem vagyon e városban. Lakék11 azért ott esztendig és hat hónapig, tanitván őket az Isten beszédére. Mikor12 pedig Akhája tartományának Tiszttartója volna Gallió, támadának a Zsidók egyenlő akaratból Pálra, és vivék őtet a törvényszék eleibe. Mondván :13 Ez a törvény ellen való istenitiszteletekre tanitja az embereket. Pál14 pedig mikor szinte szólani akarna, monda Gallió a Zsidóknak ; Ha valami bosszutételről vagy valami gonoszságról volna a panasz, Zsidók, az igazság szerint meghallgatnálak. Ha15 pedig a kérdés vagyon valami beszédről, nevekről, vagy a ti törvénytekről, ti lássátok meg ; mert én az ollyan dolgokban biró nem akarok lenni. És16 elüzé őket a törvényszék elől. A17 Görögök pedig mindnyájan Sosthénest a zsinagógának Fejedelmét megragadván, verik vala a törvényszék előtt ! de Gallió azzal semmit nem gondol vala. Pál Efézuson át Jeruzsálembe és Antiókhiába tér vissza.Pál18 pedig mikor még azután is sok napig ott lett volna, az Atyafiaktól elbucsuzván, Siriába eveze, Akvilával és Prisczillával egybe, minekutánna fejét megnyirte volna Kenkhris városban ; mivelhogy fogadása vala. Juta19 pedig Efézusba és azokat ott hagyá ; ő pedig bémenvén a zsinagógába, a Zsidókkal vetekedék. És20 mikor kérnék hogy több ideig maradna nálok, nem akara maradni. Hanem21 bucsut vőn tőlök, mondván : Mindenestől fogva Jérusálemben kell nékem lennem az Innepen, melly előttünk vagyon ; de ismét megjövök hozzátok, ha Isten akarja. És elméne Efézusból. És22 mikor Czézáreába ment volna, és Jérusálembe felment volna s köszöntötte volna a Gyülekezetet, méne Antiókhiába. Pál harmadik térítői útjára indul. Apollós Efézusban.És23 mikor ott valami kevés időt elmulatott volna, elméne és eljára Galatziának és Frigyiának tartományát, minden tanitványokat erősitvén. Egy24 Zsidó pedig, kinek neve Apollós vala, Alexandriai nemzet, ékesen szóló férjfiú, jöve Efézusba, ki az Irásokban tudós vala. És25 az Úrnak útára tanittatott vala, és az ő lelkében buzgó lévén, szólja, és tanitja vala nagy szorgalmatosan az Úrnak tudományát, ki csak a János Keresztségét utdja vala. És26 kezde nagy bátorsággal szólni a zsinagógában, kinek tanitását mikor hallotta volna Akvilla és Prisczilla, melléjek vevék őtet és nyilvábban megtaniták őtet az Istennek útára. És27 mikor Akhájába akarna menni, intvén őtet az Atyafiak, irának a tanitványoknak hogy őtet béfogadnák ; ki mikor oda jutott volna, sokat használa azoknak, kik hittek vala az Isten kegyelméből. Mert28 nagy buzgósággal jobban-jobban meggyőzi vala a Zsidókat közönséges helyen, megbizonyitván az Irásokból, hogy a Jézus volna ama Krisztus. Pál19 Efézusban.Lőn1 pedig azonközbe mikor Apollós Korinthusban volna, hogy Pál a felső tartományokat eljárván érkeznék Efézusba, hol mikor valami tanitványokra találkozott volna. Monda2 nékik : Vettetek-é Szent Lelket, minekutánna hittetek ? Azok pedig mondának néki : Sőt inkább azt sem hallottuk hogyha vagyon-é Szent Lélek ? Akkor3 monda nékik : Mire keresztelkedtetek tehát ? És azok mondának : A János keresztségére. Monda4 pedig Pál : János keresztelt megtérésnek keresztségével, az embereket intvén arra, hogy abban hinnének, a ki ő utánna jövendő vala, tudniillik a Krisztus Jézusban. És5 a kik őtet hallák, megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére. És6 mikor Pál reájok vetette volna kezeit, szálla a Szent Lélek ő reájok, és szólnak vala idegen nyelveken és prófétálnak vala. Valának7 pedig mindnyájan ezek a férjfiak mintegy tizenketten. Ő8 pedig bémenvén a zsinagógába, bátorsággal szól vala három hónapig prédikálván, és intvén azokat az Isten országára való dolgokra. Mikor9 pedig némellyek megkeményitenék magokat, és engedni nem akarnának, gonoszul szólván az Úrnak útáról a község előtt, azoktól eltávozván, a tanitványokat is elszakasztá azoktól, minden napon prédikálván egy Tirannusnak oskolájában. Ez10 pedig lőn két esztendeig : ugynannyira, hogy mindenek kik lakoznak vala Ázsiában, mind Zsidók, mind Görögök hallgatnák az Úr Jézusnak beszédét. Nagy11 dolgokat cselekeszik vala peig az Isten Pálnak kezei által. Annyira,12 hogy betegekhez is vinnék az ő testétől néki csak keszkenőjét, és korszovátját, és azok meggyólának az ő betegségekből, és a gonosz lelkek kimennének belőlök. Kezdették13 vala pedig a Zsidók közzűl valami lézengő ördögüzők az Úr Jézusnak neve által a gonosz lelkeket kiüzni azokból, a kikben volnának, ezt mondván : Kénszeritünk titeket a Jézus által, kit Pál prédikál. Valának14 pedig egy Skéva nevü Zsidónak, ki Papoknak Fejedelme vala, hét fijai, a kik ezt mivelik vala. Felelvén15 pedig a gonosz lélek, ezt mondja vala : A Jézust esmérem, Pált is tudom, ti pedig kicsodák vagytok ? És16 reájok támada az ember, a kiben a gonosz lélek vala és azokat meggyőzvén, hatalmat vőn rajtok, annyira, hogy mezitelenen és sebben szaladnának ki a házból. És17 tudtokra lőn e dolog mindenknek, mind a Zsidóknak, mind a Görögöknek, kik Efézusban laknak vala és mindnyájan megfélemlének, és az Úr Jézusnak neve magasztaltatik vala. És18 sokan azok közzűl, a kik hittek vala, eljőnek vala és az ő cselekedeteikről vallást tésznek vala, megjelentvén azokat. Sokan19 pedig azok közzűl, a kik ördögi mesterséget gyakorlottak vala, az ő könyveiket előhozván, mindeneknek láttokra megégetik vala : melly könyveknek árokat megszámlálván, találák ötvenezer pénznek. E20 képen az Úrnak beszéde erősen nevekedik vala, és hatalmat vészen vala. Ezek21 után elvégezé Pál a Szent Lélek által, hogy Maczedóniát és Akháját eljárván, Jérusálembe menne, ezt mondván : Minekutánna Jérusálemben lejéndek, Rómát is meg kell nékem látnom. Elküldvén22 pedig Maczedóniába kettőt azok közzűl, kik néki szolgálnak vala, tudniillik Timótheust és Erástust, ő egy ideig marada Ázsiában. Demeter ötvös lázadása.Támada23 pedig akkor az időben nagy háboruság az Úrnak útáért ; Mert24 egy Demeter nevü ötvös, ki csinálván ezüstből a Diána temploma formájára kápolnácskákat, a mesterembereknek nagy nyereséget ád vala. Kiket25 egybegyüjtvén, hasonló mesteremberekkel egybe, monda nékik : Férjfiak, tudjátok hogy nékünk minden gazdagságunk e mesterségből vagyon ! Látjátok26 pedig és halljátok, hogy ama Pál nem csak az Efézusbeli községet, hanem közel egész Azsiának sok népét eláltatván elforditotta, mivelhogy azt mondja, hogy nem Istenek azok, a mellyek kézzel csináltatnak. Félő27 dolog pedig, hogy nem csak ez a mi mesterségünk vesszen el, ha Páltól meghamisittatik, hanem a nagy istenasszonynak, Diánának temploma is semminek itéltessék, és az ő méltósága mindenestől elvesszen, kit az egész Ázsia és világ tisztel. Ezeket28 mikor hallották volna, haraggal megtelvén kiáltnak vala, mondván : Nagy az Efézusbeli Diána ! És29 bételék az egész város háborusággal, és egyenlő akaratból a piaczra rohanának, és megfogák Gájust, és Aristákhust, kik Maczedóniából valók valának, és Pálnak útitársai. Pál30 pdig mikor a község közzé ki akarna menni, nem bocsáták őtet ki a tanitványok. Sőt31 az Ázsiabeli Főemberek közzűl is némellyek, kik Pálnak barátai valának, követeket küldvén ő hozzá, kérék hogy a piaczra ne menne. Azért32 ki egyet, ki mást mond vala : mert eszeveszett sokaság vala, és sokan nem tudják vala miért gyültek volna öszve. A33 sokaság közzűl pedig előállaták Alexándert, kit a Zsidók kénszeritnek vala előállani : Alexándert azért mikor kezével intett volna, hogy hallgatnának, akara szólani a községnek. Kit34 mikor megesmértek volna Zsidónak lenni, mindnyájan egyenő szóval mintegy két óráig kiálták : Nagy az Efézusbeli Diána ! Akkor35 a város Iródeákja, mikor megcsendesitette volna a községet, monda : Efézusbeli férjfiak, kicsoda az emberek közzűl, a ki nem tudná, hogy Efézus város, a nagy Diána istenasszonynak, és a Jupitertől szállott képnek oltalmazója ? Mivelhogy36 azért ezeknek senki ellene nem szólhat, szükség hogy megcsendesedjetek, és semmit ne cselekedjetek vakmerőképen. Mert37 az embereket ide hoztátok, kik nem szentségrontók, sem a ti istenasszonyotok ellen bosszubeszédet nem szóltak. Ha38 Demeternek és az ő hozzá tartozó mesterembereknek valakivel valami perek vagyon, törvény vagyon, és Birák vagynak, azok egymással pereljenek. Ha39 pedig egyéb dolgok felől való panasztok vagyon : a közönséges gyülésben láttassék meg. Mert40 félő hogy pártolkodásban ne vádoltassunk a mai napon való cselekedetekért, mivelhogy semmi dolog nincsen, a melly oka lehetne e mai támadásnak. És ezeket mikor mondotta volna, elbocsátá a sokaságot. Pál20 tovább utazik Macedóniába és Görögországba, majd ismét Kisázsiába.Minekutánna1 pedig megszünt volna a háboruság, mikor előhivta volna Pál a tanitványokat, azokat megölelgetvén elindula, hogy menne Maczedóniába. Mikor2 pedig azokt a tartományokat eljárta volna, és azokat bő beszéddel intette volna, méne Görögországba. És3 ott mikor három hónapot mulatott volnla, mivelhogy Siriába való menésének a Zsidók lest hánytak volna, ugy végezé hogy Maczedónián térne vissza. Követi4 vala pedig őtet mind Ázsiáig a Bérea városbeli Sopáter : a Thessalónikabeliek közzűl pedig Aristárkhus, Sekundus, Derbe városbeli Gájus és Timótheus : Ázsiabeliek pedig, Tikhikus és Trófimus. Kik5 mikor elől elmentek volna, megvárásnak minket Tróásban. Mi6 pedig a Husvét innepe után Filippiből kievezénk : és menénk hozzájok Troásba öt nap alatt : hol hét napig lakánk. Pál feltámasztja Eutikhust.A7 hétnek pedig első napján a tanitványokat egybegyüjtvén a kenyérnek megszegésére Pál prédikál vala, mivelhogy másodnapon el akar vala, menni, és a tanitást megnyujtá szinte éjfélkorig. Valának8 pedig sok szövétnekek ott a felházban, a hol egybegyültek vala. És9 egy ifjú, kinek neve Eutikhus vala, ül vala az ablakban, kit mikor az álom igen megnyomott volna, mivelhogy Pál sok ideig prédikálna, az álom miatt eltántorodván, a harmadik rend házból aláesék, és halva vevék fel. Mikor10 pedig Pál aláment volna, reá borula, és azt hozzá ölelvén, monda : Ne háborogjatok, mert az ő lelke benne vagyon. Mikor11 annakokáért felment volna és a kenyeret megszegvén evett volna, sok ideig mind viradtáig szóla velek, és azután ugy indula el. Felhozák12 pedig az ifjat elevenen, és felette igen megörvendezének. Mi13 pedig a hajóra menvén menénk Assonba, hogy ott vennénk bé Pált ; mert ugy végezte vala, hogy addig gyalog jőne. Mikor14 pedig Assonba hozzánk jött volna, őtet a hajóba bévévén menénk Mitiléne városába. És15 mikor onnét eleveztünk volna, másodnapon jutánk Khius szigete ellenébe, másnap peig jutánk Sámus szigetbe, és mikor Trogiliumban mulattunk volna, másodnap menénk Milétumba. Mert16 elvégezte vala Pál magában, hogy Efézus mellől elmenne, hogy ne kellenék néki időt mulatni Ázsiában : mert siet vala, hogy ha lehetne Pünköst napjára Jérusálemben lenne. Pál búcsúja az efézusi gyülekezet véneitől.Követeket17 külvén azért Milétumból Efézusba, a Gyülekezetnek Véneit oda hivatá. Kik18 mikor hozzá mentek volna, monda nékik : Ti tudjátok, az első naptól fogva, mellyben Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek abban az egész időben. Mert19 szolgáltam az Úrnak nagy alázatossággal, sok könyhullatással és kisértetekkel, mellyek én rajtam estek a Zsidóknak utánnam való leselkedések miatt. És20 semmi előtt nem vonogattam magamat, a mi néktek hasznotokra való volt, hogy azokat néktek ne hirdetném, és hogy ne tanitanálak titeket közönséges helyen és házanként. Sőt21 inkább mind a Zsidóknak, mind a Görögöknek hirdettem az Istenhez való megtérést, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hitet. És22 most imé én az Isten Lalkétől kénszerittetvén, Jérusálembe megyek, és nem tudom, mi következik ott én reám. Hanem23 hogy a Szent Lélek minden városonként bizonyságot tészen arról ; ezt mondván : hogy én reám fogság és nyomorsugá következik. De24 semmivel nem gondolok, az én életem is nékem nem drága, csak elvégezhessem örömmel az én futásomat, és a szolgálatot, mellyet & ; vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tégyek az Isten kegyelmének Evangyéliomáról. És25 most imé én tudom, hogy az én orczámat többé nem látja egy is mindnyájatok közzűl, kik között által mentem prédikálván az Istennek országát. Azért26 tudományt tészek néktek e mai napon, hogy én mindeneknek vérektől tiszta vagyok. Mert27 nem vonogattam magamat, hogy az Istennek minden akaratját néktek nem hirdettem volna. Viseljetek28 gondot azért magatokról, és az egész nyájról, mellyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten Anyaszentegyházának legeltetésére, mellyet tulajdon & ; vérével keresett. Mert29 én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közitekbe gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Ti30 közzűletek is támadnak olyak, kik ellenkező dolgokat szólnak, hogy a tanitványokat eláltassák. Azért31 vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szüntem könyhullatással inteni mindent. Most32 is Atyáfiai ajánlak titeket az Istennek, és az ő kegyelmessége beszédének, ki felépithet és megadhatja néktek, a mit örökség szerint birjatok minden szentekkel egybe. Senkinek33 ezüstét vagy aranyát, vagy ruháját nem kivántam. Sőt34 inkább ti tudjátok hogy én magamnak és velem valóknak táplálására az én kezeimmel munkálódtam. És35 mindenestől megmutattam néktek, hogy shzükség volna illyen módon munkálódván az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus beszédéről, hogy tudniillik ő mondotta : Jobb adni másnk, hogynem venni. És36 mikor ezeket mondotta volna, térdre esvén imádkozék mind azokkal egybe. És37 mindnyájan felette igen kezdének sirni, és Pálnak nyakára esvén, csókolgatják vala őtet. Kik38 megkeseredtek vala, kiváltképen e beszéden, a mellyet mondott vala, hogy ők többé az ő orczáját nem látnák. És kisérék őtet a hajóra. Pál21 Milétusból Jeruzsálembe utazik.Minekutánna1 pedig elindultunk volna, ő tőlök elszakadván, egyenesen menénk Kóus szigetbe, és másodnap Rhódusba, és onnét Patarába. És2 mikor találtunk volna hajót, melly általmenne Fénitzére, abba béülvén elindulának. És3 mikor kezdettük volna látni Cziprust, azt balkézre hagyván, evezén Siria felé, és jutánk Tírusba : mert ott akarják vala a hajóból a terhet kirakni. Maradánk4 pedig ott hét nap, minekutánna találtunk volna ott tanitványokat, kik Pálnak mondják vala Szent Lélek által, hogy ne menne fel Jérusálembe. De5 minekutánna a hét napok elmultak volna, elmenénk, kisérvén minket mindenek feleségestől, gyermekestől, mig a városból kimentünk volna. És a tenger partján térdre esvén imádkozánk. És6 egymást megölelgetvén, a hajóba beülénk, azok pedig megtérének az övéikhez. Mi7 pedig az evezést elvégezvén, jutánk Tírusból Ptolomáis városba : és köszöntvén az Atyafiakat, maradánk ő nálok egy napon. Másodnapon8 pedig kimenvén Pál és mi, kik ő vele valánk, menénk Czézáreába : és bémenvén a Filep Evangyélista házába, (ki egy vala amaz hét Diákonusok közzűl) maradánk ő nála. Ennek9 pedig valának négy szűz Próféta leányai. És10 mikor ott sok napon mulattunk volna, alájöve Júdeából egy Próféta, kinek neve Agabus vala. Ki11 mikor hozzánk jött volna, vevé Pálnak övét, és megkötözvén magának kezeit és lábait, monda : Ezt mondja a Szent Lélek : A férjfiat, a kié ez az öv, e képen kötözik meg a Zsidók Jérusálemben, és adják a Pogányoknak kezekbe. Mikor12 pedig ezeket hallottuk volna, kérénk mind mi, mind a kik ott valának, hogy ne menne fel Jérusálembe. Akkor13 felele Pál : Mit miveltek sirván és az én szivemet kesergetvén ? mert én nem csak megkötöztetni, hanem meghalni is Jérusálemben kész vagyok az Úr Jézusnak nevéért. Mikor14 azért a mi szónkat nem fogadná, engedénk néki, ezt mondván : Légyen az Úrnak akaratja. E15 napok után pedig egybekötözvén terhünket, felmenénk Jérusálembe. Jövének16 pedig mi velünk egyetembe a tanitványok közzűl is némellyek Czézáreából, hozván velek egy embert, a kinél szállásunk lenne, Mnáson nevüt, Czipriait, ki régi tanitvány vala. Mikor17 azért Jérusálembe jutottunk volna, örömmel fogadának minket az Atyafiak. Másodnapon18 pedig béméne Pál velünk egyetembe Jakabhoz : és mind a Vének ott valának. Kiket19 megölelgetvén, megbeszélé renddel, a mellyeket Isten cselekedett volna a pogányok között az ő szolgálatja által. Azok20 pedig ezeket hallván, dicsőiték az Urat, és mondának néki : Látod Atyámfia, melly sok ezer Zsidók vagynak, kik hittek ; és mindnyájan a törvényhez való buzgósággal felgerjedtek ! Hallották21 pedig egyebeknek szavokból, hogy te mind azokat a Zsidókat, kik a pogányok között vagynak, a Mózestől való elszakadásra tanitod, és ezt mondod, hogy nem kell azoknak fijaikat körülmetélniek, sem pedig a Mózes czeremóniái szerint járniok. Micsoda22 annakokáért ? kétség nélkül szükség egybegyülni a sokaságnak : mert meghallják, hogy te ide jöttél. Ezt23 miveld azért, a mit néked tanácsul adunk : Vagynak mi köztünk négy férjfiak, kik fogadással megkötelezték magokat. Azokat24 melléd vévén, menj fel velek a tisztulásra és ő velek együtt költs, hogy megnyiressék fejeket, és megtudják mindenek, hogy semmi nincs azokban, a mellyeket te felőled hirrel hallottak, hanem te is úgy jársz, hogy a törvényt megtartsad. Azok25 felől pedig, kik a Pogányok közzűl hittek, mi irtunk és elvégeztük, hogy semmit a félét meg ne tartsanak, hanem hogy megoltalmazzák magokat azoktól, mellyek a bálványoknka áldoztattak, és a vértől és a fulva holt állatoktól, és a paráznaságtól. Akkor26 Pál maga mellé vévén azokat a férjfiakat, másodnapon ő velek megtisztulván béméne a templomba, hirré adván a tisztulás napjainak eltelését, mignem mindenikért elvégeztetett az áldozat. Pált a templomban elfogják és a római táborba (kastélyba viszik.Mikor27 pedig immár a hét napnak bételése elközelgetne, némelly Ázsiabeli Zsidók, mikor látták volna őtet a templomban, felinditák az egész sokaságot, és őtet megfogák. Kik28 kiáltnak vala : Izráelnek férjfiai, legyetek segitségűl ! Ez amaz ember, a ki nép ellen, a törvény ellen, és ez hely ellen tanit mindeneket mindenütt : annakfelette a Görögöket béhozta a templomba, és megfertéztette ezt a szent helyet. (Mert29 látták vala annakelőtte az Efézusbeli Trofimust ő vele a városban, kit állitanak vala, hogy Pál bévitt volna a templomba.) Megháborodék30 azért az egész város : és a nép egybezendüle, és Pált megragadván, vonszák vala a templomból ki ; és mindjárt bézárlák az ajtókat. Mikor31 pedig azok akarnák őtet megölni, juta a hir a seregnek Hadnagyához, hogy egész Jérusálem felzendült volna. Ki32 azonnal vitézeket és Századosokat vévén melléje, azokhoz futa : azok pedig mikor látták volna a Hadnagyot, és a vitézeket, megszünének a Pál verésétől. Akkor33 elközelgetvén a Hadnagy, megfogá Pált, és parancsolá hogy megkötöznék két vas lácczal és tudakozik vala felőle, ki volna és mit vétett volna. És34 külömb-külömb dolgokat kiáltnak vala a sokaság között ; és mikor semmi bizonyost nem érthetne a háboruság miatt, parancsolá hogy elvinnék őtet a kastélyba. Mikor35 annakokáért jutott volna a grádicshoz, történék hogy vitetnék a vitézektől a népnek erőszaktételekért ; Mert36 követi vala őket a népnek sokasága kiáltván : Öld meg őtet ! És37 immár mikor a kastyélba bévinnék Pált, monda a Hadnagynak : Szabad-é nékem valamit szólanom néked ? Ki monda : Tudsz-é Görög nyelven szólni ? Avagy38 nem te vagy-é amaz égyi38. Avagy nem te vagy-é amaz Égyiptombeli, ki e néhány napok előtt támadást inditották, és kivittél a pusztába négyezer latrokat ? Monda39 pedig Pál : Én Tárzusbeli Zsidó vagyok : Cziliczia hires nevs vároának polgára ; de kérlek téged engedd meg nékem hogy szóljak e népnek. Mikor40 azért az megengedte volna, Pál állván a grádicson, kezével inte, hogy hallgatnának ; és mikor nagy csendesség lett volna, kezde szólni Zsidó nyelven, ezeket mondván : Pál22 elmondja a zsidóknak megtérése történetét.Atyámfiai1 férjfiak és Atyák, halljátok meg az én mentségemet, a mellyel most magamat előttetek mentem ! Mikor2 hallották volna pedig hogy ő Zsidó nyelven szólana nékik, annál inkább hallgatni kezdének ; és monda : Én3 Zsidó vagyok, Tárzusban, Czilicziának városában születtem ; felneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, tanittattam a mi Atyáink törvényeknek egyenes formájára nagy szorgalmatossággal, Istenhez való buzgósággal felgerjesztetvén, mint szintén ti mindnyájan most. Ki4 e tudományt kergettem mind halálig, megkötözvén és tömlöczre vetvén mind férjfiakat, mind asszonyokat. Miképen5 a Főpap is nékem bizonyságom, és a Véneknek egész rendek : kiktől leveleket is vévén az Atyafiakhoz, Damaskusba megyek vala, hogy elhoznám azokat is, a kik ott volnának, kötözve Jérusálembe, hogy megbüntettetnének. Lőn6 pedig mikor mennék, és közelgetnék Damaskushoz úgymint délkor, hogy nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság venne engemet körűl. És7 leesém a földre, és hallék szót, melly ezt mondaná nékem : Saul, Saul, miért kergetsz engemet ? Én8 pedig felelék : Kicsoda vagy Uram ? És monda nékem : Én vagyok a Názáretbeli Jézus, kit te kergetsz. A9 kik pedig velem valának, a világosságot láták és megrémültek, de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották. Én10 pedig mondék : Mit cselekedjem Uram ? az Úr pedig monda nékem : Kelj fel és menj el Damaskusba : és ott megmondják néked mind azokat, a mellyek elrendeltettek tenéked, hogy azokat véghez vigyed. Mikor11 pedig nem látnék annak a világosságnak dicsősége miatt, kézen fogva vezettetvén azoktól, a kik velem valának, Damaskusba menék. Egy12 Anániás nevü ember pedig, ki a törvény szerint istenfélő, kiről az ott lakó minden Zsidók, jó bizonyságot tésznek. Hozzám13 jövén, és előmbe állván, monda nékem : Saul Atyámfia, vegyed a te szemednek világosságát. És én azon szempillantásban őtet meglátám. Ő14 pedig monda nékem : A mi Atyáinknak Istenek választott téged, hogy megtanulnád az ő akaratját és meglátnád amaz Igazat, és szót hallanál az ő szájából. Mert15 lészesz néki tanubizonyság minden embereknél, azok felől, a mellyeket láttál és hallottál. Most16 annakokáért mit késedelmezel ? Kelj fel és keresztelkedjél meg, és mosd el a te bűneidet, az Úrnak nevét segitségül hiván. Lőn17 pedig, mikor Jérusálembe, megtérvén imádkoznám a templomban, hogy elragadtatnám lelkemben. És18 látnám az Urat, ki ezt mondá nékem : Siess és menj ki hamar Jérusálemből : mert nem veszik itt a te tanubizonyságtételedet én felőlem. És19 én mondék : Uram, ők jól tudják hogy én tömlöczre vontam, és vertem minden zsinagógákban azokat, a kik hisznek vala te benned. És20 mikor ama te Mártiromodnak Istvánnak vére kiontatnék, én is ott állok vala, és az ő halálára akaratom volt, és őrizem vala azoknak köntösöket a kik őtet megölik vala. És21 monda nékem : Eredj el, mert én tégedet messze küldelek a Pogányok közzé. Hallgatják22 vala pedig Pált mind e beszédig : de ezek után felemelék az ő szavokat, mondván : Öld meg az illyen embert ; mert nem illik néki élni. Mikor23 pedig azok kiáltanának, és az ő köntösöket elhánynák, és port hánynának az égbe ; Parancsolá24 a Hadnagy, hogy őtet a kastélyba vinnék, és megparancsolá, hogy vereséggel vennék ki belőle, hogy megtudhatná, mi okért kiáltanának illyen igen ő ellene. Mikor25 pedig őtet megkötözték volna kötelekkel, monda Pál az ott álló Századosnak : Szabad-é néktek római embert, kit meg nem szententziáztak, megostorozni ? Ezt26 pedig mikor hallotta volna a Százados, hozzá méne a Hadnagyhoz, és szóla néki, ezt mondván : Meglásd mit cselekeszel, mert ez ember Római. Hozzá27 menvén azért a Hadnagy, monda néki : Mond meg nékem ha te Római vagy-é ? ő pedig monda : Római vagyok. És28 felele a Hadnagy : Én nagy summa pénzen vettem meg Rómának szabadsát. Pál pedig monda : Én pedig római szabadságban született polgár is vagyok. Mindjárt29 azért eltávozának ő tőle, a kik őtet meg akarják vala kinozni, sőt még a Hadnagy is megijede, mikor megértette vala hogy Római volna : mivelhogy őtet megkötöztette vala. Másodnapon30 pedig bizonnyal meg akarván tudni, miben vádoltatnék a Zsidóktól, elbocsátá őtet a fogságból, és parancsolá, hogy a Papifejedelmek egész Tanácsokkal egybe hozzá mennének, és Pált előhozatván eleikbe állatá. Pál23 a főtanács előtt, Farizeusok és sadduczeusok miatta meghasonlanak. Az Úr szól hozzá.És1 mikor a Gyülekezetre vetette volna az ő szemeit Pál, monda : Férjfiak atyámfiai ! Én minden jó lelkiesmérettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig. Anániás2 pedig a Főpap parancsolá azoknak, kik ő mellette állanak vala, hogy Pálnak megütnék a száját. Akkor3 Pál monda néki : Megver az Isten tégedet, megfejérittetett fal. És te leültél, hogy engemet megitélj a törvény szerint, és a törvény ellen parancsolod-é hogy engemet verjenek. És4 a kik ott állanak vala, mondának : Az Istennek Főpapját szidalmazod-é ? Monda5 pedig Pál : Nem tudtam, atyámfiai, hogy a Főpap legyen : mert meg vagyon irva : A te néped Fejedemének gonoszt ne mondj. Mikor6 pedig Pál eszébe vette volna, hogy azoknak egyik része Sadduczeusokból való volna, a másik része pedig Farizeusokból volna, felkiálta a gyülekezetben : Férjfiak atyámfiai ! Én Farizeus vagyok, és Farizeus fija, a halottak feltámadásoknak reménységéért vádoltatom. És7 mikor ezeket mondotta vonla, hasonlás támada a Farizeusok és a Sadduczeusok között, és a Gyülés eloszla : Mert8 a Sadduczeusok azt mondják, hogy nincsen feltámadás, sem Angyal, sem lélek : a Farizeusok pedig mind a kettőt vallják. Támada9 azért nagy kiáltás. És mikor felkeltek volna az Irástudók a Farizeusok pártjokról, tusakodnak vala mondván : Semmi gonoszságot nem találtunk ez emberben, hogyha a lélek szólott néki vagy Angyal, ne tusakodjunk Isten ellen. És10 mikor nagy hasonlás támadott volna, félvén a Hadnagy hogy Pál azoktól el ne szaggattatnék, parancsolá, hogy a vitézek alá mennének és őtet közzűlök kiragadnák, és elvinnék a kastélyba. A11 következendő éjszakán pedig az Úr Pál mellé állván monda néki : Jó bizodalomban légy Pál ; mert miképen hogy bizonyságot tettél én felőlem Jérusálemben, azonképen Rómában is bizonyságot kell tenned. Gyilkos terv Pál ellen, mely meghiúsul az ő Czézáreába vitele által.És12 mikor a nap felkölt volna, a Zsidók közzűl némellyek egybeadák magokat és megesküvének, ezt mondván : Hogy sem esznek, sem isznak addig, mignem megölik Pált. Többen13 valának pedig negyvennél, a kik e képen egybeesküdtek vala. Kik14 a Papifejedelmekhez és a Vénekhez menének és mondának : Mi nagy esküvéssel egybeesküdtünk, hogy semmit addig sem eszünk, sem iszunk, mignem megöljük Pált. Azért15 ti jelentsétek meg a Hadnagynak, a Tanácsnak akaratjából, hogy holnap őtet hozza ti közzétek, mintha az ő dogának jobban végére akarnátok menni : mi pedig minekelőtte elközelgetne, készek vagyunk őtet megölni. Mikor16 pedig a Pál nénnyének fija meghallotta volna ez álnok tanácsot, elméne, és a kastélyba bémenvén tudtára adá Pálnak. Pál17 pedig egyet a Századosok közzűl előszólitván, monda : Ez ifjat vidd a Hadnagyhoz : mert valamit akar néki mondani. Amaz18 annakokáért az ifjat melléje vévén, a Hadnagyhoz vivé és mond : A megfogatott Pál engemet hivatván kére, hogy ez ifjat hozzád hoznám, mivelhogy valamit akarna néked mondani. A19 Hadnagy pedig az ijfunak kezét fogván, és félfelé menvén megtudakozá : Micsoda a mit nékem akarsz mondani ? És20 az monda : A Zsidók elvégezték hogy téged kérjenek, hogy Pál holnap az ő Gyülekezetekbe vigyed, mintha valamiről jobban akarnának tőle tudakozni. Te21 pedig nékik ne engedj, mert ezek közzűl többen vagynak negyven férjfiaknál, kik utánna leselkednek, kik erre kötelezték magokat, hogy sem esznek, sem isznak addig, mignem megölik őtet ; és immár készen vagynak, és csak azt várják, micsoda választ adsz nékik. A22 Hadnagy azért elbocsátá az ifjat, meghagyván néki, hogy senkinek meg ne mondaná, hogy ezeket néki megmondotta volna. És23 a Századosok közzűl kettőt előszólitván, meghagyá hogy kétszáz vitézeket készitenének, kik mennének mind Czézárea városig ; és hetven lovagokat, és készáz őrizőket, az éjszakának harmadik órája után. És24 hogy barmokat is adnának hogy Pált felültetvén békességgel vinnék Félix Tissztartóhoz. Levelet25 is irván, mellynek summája ez vala : Klaudius26 Lisiás, a nemes Félix Tiszttartónak egésséget kiván. Ezt27 a Zsidóktól megfogattatott férjfiat, mikor immár szinte meg akarnák ölni, oda menvén vitézekkel, megszabaditám, megértvén, hogy Római volna. És28 megakarván tudni azt, miért vádolnák őtet, elvivém őtet az ő Gyülekezetekbe. És29 megértém hogy vádoltatnék az ő törvényeknek kérdései felől, és hogy semmi olly vétek nem volna benne, melly méltó volna halálra vagy fogságra. Mikor30 pedig nékem megjelentették volna, hogy a Zsidók e férjfiú után ólálkodni akarnának, azonnal őtet te hozzád külöttem, és meghagytam az ő vádolóinak is, hogy a mi dolgok vagyon ő ellene, te előtted mondják meg. Légy jó egésségben. A31 vitézek aért, a mint nékik megparancsolták vala, Pált felvévén éjszakán vivék Antipátris városba. Másodnapon32 pedig a Lovagokat ott hagyván, kik ő vele elmennének, visszatérének a kastélyba. Kik33 mikor Czézáreába jutottak vona, és megadátk volna a levelet a Tiszttartónak, Pált is eleibe állaták. Mikor34 pedig elolvasta volna a levelet a Tiszttartó, és megkérdezte vonla, micsoda tartományból való volna, és megértett volna, hogy Czilicziából való volna, Monda :35 Meghallgatlak téged ; mikor a te vádolóid is eljőnek. És parancsolá, hogy a Héródes házában őriznék őtet. Pál24 Félix tiszttartó előtt.Ötöd1 nappal pedig azután aláméne a Főpap Anániás a Vénekkel, és egy Tertullus nevü Prókátorral : kik a Tiszttartó eleibe állának Pál ellen. És2 Pált mikor előszólitották volna, Tertullus kezdé őtet vádolni, ezt mondván ; Nagyságos3 Félix, háláadással mindenestől fogva és mindenütt esmérjük, hogy te általad és a te bölcseségednek a nemzetség mellett való jeles cselekedetei által, nagy jó békességet nyertünk. Hogy4 pedig téged sok ideig ne tartóztassalak beszéddel, kérlek tégedet, hogy minket hallgass meg rövideden, a te kegyelmességed szerint. Mert5 találtuk ez embert dögleletes embernek lenni : és ki hasonlást támaszt minden Zsidók között e föld kerekségében : és a Názárénusok szerzetének Fejedelme. Ki6 a templomot is akarta megfertéztetni : Kit megfogván meg is akartunk a mi törvényün szerint itélni. De7 Lisiás Hadnagy eljövén nagy erővel kivevé őtet a mi kezünkből. És8 parancsolá, hogy az ő vádolói te hozzád jőnének : kitől te magad, ha megkérdezed, mind ezeket megértheted, a mellyekben mi őtet vádoljuk. A9 Zsidók is pedig ezeket javallák, bizonyitvány hogy ezek ugy volnának. Felele10 pedig Pál, mikor a Tiszttartó intett volna néki, hogy szólna : Mivelhogy tudom, hogy sok esztendőtől fogva te e népnek Fejedelme voltál, annakokáért az én dolgaimat bátorságosban oltalmazom. Mert11 te magad megértheted, hogy nincsen tizenkét napjánál több miolta felmentem Jérusálembe imádkozni. A12 templomban is pedig engem nem találtak hogy valakivel vetekedtem volna, vagy hogy a népet egybezenditettem volna, sem a zsinagógákban, sem a városban. Meg13 sem bizonyithatják azokat, a mellyekben most engemet vádolnak. Erről14 pedig néked vallást tészek hogy én az út szerint, mellyet szerzetnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáimnak Isteneknek, ugymint a ki hiszek mind azoknak, mellyek a törvényben és a Prófétákban meg vagynak irva. És15 reménységem vagyon Istenben, hogy jövendőben, (miképen ezek is várják) meglészen a halottaknak mind igazaknak, mind hamisaknak feltámadások. Ebben16 gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkűl való lelkiesméretem legyen, mind az Isten előtt, mind az emberek előtt mindenkor. Sok17 esztendő mulva pedig eljövék, hogy az én nemzetségemnek alamizsnát osztogatnék, és hogy áldoznám. Ezenközbe18 találának engemet a templomban megtisztulva, de nem sokasággal, sem pedig nem háboruság támasztásban, valami Ázsiabeli Zsidók. Kiknek19 ide kellett volna te elődbe jőni, és engemet vádolniok, ha valami dolgok volt volna ellenem. Avagy20 ugyanezek mondják meg, ha valami hamis cselekedetet találtak én bennem, mikor én a Gyülekezetben állanék. Hanemha21 az egy szóért vádolnak mellyel azt kiáltám, mikor ő közöttök állanék : A halottak feltámadások felől vádoltatom én ti tőletek e mai napon. És22 mikor ekezet hallotta volna Félix, elhalasztá a dolgot ezt mondván : Minekutánna joban megtudakozom e szerzet felől, mikor Lisiás Hadnagy alájövénd, megértem azután a ti dolgotokat. És23 parancsolá a Századosnak, hogy Pált őriznék, és meegoldanák, és senkit az ő barátai közzűl meg ne tiltanának, hogy ne szolglna ő néki, vagy hozzá ne menne. Egynéhány24 nap mulva pedig Félix mikor jelen volna az ő feleségével Drusillával egybe, melly Zsidó asszony vala, hivatá Pált ; és hallgatá őtet a Jézus Krisztusban való hit felől. Mikor25 pedig ő szólana az igazságról, a mértékletességről, és a jövendő itéletről, elálmélkodván Félix, monda : Most eredj el ; de mikor alkalmatosságom lészen, hozzám hivatlak téged. Reményli26 vala pedig azt is, hogy Pál pénzt adna néki, hogy a fogságból elszabaditaná őtet : annakokáért is gyakorta hivatja vala őtet, és szól beszél vala vele. Mikor27 pedig két esztendő elmult volna, Félix helyébe Tiszttartó lőn Porczius Festus : és a Zsidóknak akarván kedveskedni Félix, Pált a fogságban hagyá. Pál25 Festus tiszttartó előtt a császárra appellál.Festus1 annakokáért minekutánna bément volna a tartománybam harmadnapon azután felméne Jérusálembe Czézáreából. Szólának2 pedig néki a Főpap és a Zsidók közzűl való Főemberek Pál felől, és kérék őtet. Hogy3 kedveket tetnné Pál ellen, hogy őtet Jérusálembe hivatná : hogy lest vetvén néki, megölhetnák őtet az úton. Festus4 pedig felele, hogy Pált Czezáreában tartanák, és hogy ő hamar oda menne. A5 kiktől azért ti köztetek, úgymond, lehet, én velem együtt jöjjenek alá, és ha abban a férjfiúban valami gonoszság vagyon, vádolják őtet. És6 tiz napnál többet nem muilatván közöttök, mikor Czezáreába ment volna, másodnapon itélőszuékibe üle. és parancsolá hogy Pált előhoznák. Ki7 mikor eljött volna, körülállák őtet a Zsidók, kik Jérusálemből alámentek vala, sok és nagy dolgokban vádolván Pált, mellyeknek igazságokat meg nem mitathatják vala. Mivelhogy8 ő maga mentségére azt képzeli vala, hogy ő sem a Zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a Császár ellen semmit nem vétett volna. Festus9 pedig akarván kedvét keresni magának a Zsidóknál, felelvén Pálnnak, monda : Akarsz-é Jérusálembe eflmenni, és ott itéltetni meg ezekről én előttem ? Monda10 pedig Pál : A Császárnak itélőszéke eleibe állok, hol kell nékem megitéltetnem ; a Zsidóknak semmit nem vétettem, miképen te is jól tudod ! Mert11 ha valamiben vétkeztem, és ha valami halálra való dolgot cselekedtem, nem tartok ellent halálomban : ha pedig azokban semmi nincsen, a mellyekben engemet vádolnak ezek, senki engemet barátságért nékik kezekbe nem adhat.. A Császárra apellálok. Akkor12 Festus Gyülekezettel szólván, felele : A Császárra apellál, a Császárhoz kell menned ! Pált Agrippa zsidó király elé állítják.Egynéhány13 napok elmulván pedig Ágrippa Király, és Berniczé Czezáreába menének, hogy köszöntenék Festust. És14 mikor sok ideig mulattak volna ott, Festus megjelenté a Királynak a Pál dolgát, ezt mondván : Egy férjfiú vagyon, kit Félix hagyott fogva. Ki15 felől szóltak nékem, mikor Jérusálembe mentem volna, a Papifejedelmek és a Zsidóknak Vénei, kérvén ő ellene való szentenziát. Kiknek16 felelék, hogy nem szokások a Rómaiaknak, hogy valakit halálra kézbe adjanak, mignem annak, a ki vádoltatik, előtte lejéndek a vádolók, és mignem helyt adnak a vádolás felől való mentségnek. Mikor17 azért ide gyültek volna, minden haladék nélkül másodnapon, mikor a törvényszékba ültem volna, előhozatnám az embert. Kink18 vádolói mikor előttem állanának, semmi olybünt nem mondanak vala, mellyet én állitok vala ; Hanem19 valami kérdéseket vetnek vala ellene az ő babonaágok felől és egy néminemű megholt Jézus felől, kiről Pál azt mondja vala, hogy élne. Én20 pedig mivelhogy kételkedem vala az illyen kérdezkedések felől, kérdém ha el akarna-é menni Jérusálembe és ott itéltetni meg ezekről ? Mikor21 pedig Pál appellálta volna magát, hogy megtatatnék a Császár székinek esméretire, parancsolám hogy tartanék addig, mig a Császárhoz küldeném. Ágrippa22 pedig monda Festusnak : Akarnám én is azt az embert hallgatni. Az pedig monda : Holnap meghallgathatod. Másodnapon23 azért eljött volna Ágrippa és Bernitzé nagy pompával, és bémentek volna a hallgatásra rendeltetett házba a Hadnagyokkal, és a városnak főfő polgáraival, a Festus parancsolatjára előhozák Pált. És24 szóla Festus mondván : Ágrippa Király, és mindnyájan, kik velünk egybe itt vagtok ! Látjátok ez embert, ki felől nékem szólott a Zsidóknak minden sokaságok mind jeruben, mind itt, azt kiáltván, hogy nem kellene enek tovább élni. És25 pedig mikor bizonyosan végére mentem volna, hogy semmi halálra való dolgot nem cselekedett, mindazáltal mivelhogy ő appellált a Császárra, elvégeztem hogy elküldjem őtet. Ki26 felól micsoda bizonyost irjak az én Uramnak, nem tudom : annakokáért hoztam őtet ti előtökbe, és kiváltképen te elődbe Ágrippa Király, hogy megkérdezvén őtet, tudjak mit irni. Mert27 esztelen dolognak láttatik nékem lenni, elküldeni fogva, és meg nem jelenteni az ellen való vétkeket. Pál26 igazolja magát Festusz előtt és Agrippa király előtt. Mindketten beismerik ártatlanságát.Ágrippa1 pedig monda Pálnak : Megengedtetik néked hogy szólj magad mentségére. Akkor Pál az ő kezét kinyujtván illyen mentséggel éle : Ágrippa2 Király ! Boldognak mondom magamat, hogy mind azok felől, mellyekben a Zsidóktól vádoltatom, e mai napon te előtted felelek. Főképen3 pedig azért, mert tudom hogy te tudod a Zsidóknak minden rendtartásokat és kérdezkedéseket : Azért kérlek tégedet, hogy engemet hallgass meg békességesen ! Annakokáért4 az én ifjuságomtól fogva való életemet, és a melly volt az én nemzetségem között Jérusálemben eleitől fogva, tudják minden Zsidók Úgymint5 kik ennekelőtte tudták, hogy én eleitől fogva, (ha bizonyságot akarnak róla tenni) mint Farizeus, éltem a mi hitünknek ama feddhetetlen szerzete szerint. Most6 pedig a mi Atyáinknak Istenektől tett igéretnek reménységéért állok itt itélet alá vettetvén. Mellyre7 a mi tizenkét nemzetségeink Istennek éjjel és nappal szüntelen szolgálván, reménylik hogy jutnak : melly reménységért vádoltatom. Ágrippa Király ! a Zsidóktól Micsodát ?8 Hihetetlen dolgonak tetszik-é néktek, hogy az Isten a halottakat feltámasztja ? Én9 bizonyára elvégeztem volna magamban, hogy ama Názáretbeli Jézus. neve ellen nékem sokat kellene cselekednem. Mihelyt10 meg is miveltem Jérusálemben, és a Szentek közzűl én sokakat a tömlöczbe rekesztettem, a Papifejedelmektől hatalmat vévén ; és mikor megölettetnének a Szentek, nékem is akaratom volt ahoz. És11 minden zsinagógákban gyakorta őket büntetvén, káromlásra kénszeritettem ; és felettébb dühösködvén ő ellenek, kergettem őket mind az idegen városokig. Ugyan12 akkor : mikor Damaskusba mennék a Papifejedelmeknek hatalmokkal és engedelmekből. Délben13 Király ! az úton látám, hogy a mennyei világosság, emlly a napnak fényességét meghaladja vala, körülvett engemet, és azokat, a kik velem egy úton járnak vala. Mikor14 pedig mi mindnyájan leestünk volna a földre, hallék szózatot, melly én hozzám szól vala, és ezt mondja vala zsidó nyelven : Saul, Saul, mit kergetsz engemet ? nehéz néked az ösztön ellen rugodoznod. Én15 pedig mondék : Ki vagy Uram ? És az monda : Én vagyok Jézus, kit te kergetsz ! De16 kelj fel és állj lábaidra : mert azért jelentettem meg magamat néked, hogy téged szolgává és bizonysággá tennélek mind azokban. a mellyeket láttál, mind azokban, a mellyekben megjelenek néked. Megszabaditván17 téged e néptőúl. és a pogányoktól, kik közzé most tégedet küldelek. Hogy18 megnyissad nékik szemeiket, hogy megforduljanak a setétségből a világosságra, és a Sátánnak hatalmátólaz Istenhez, hogy a bünnek bocsánatját, és a megszenteltettek között részt vegyenek, az én bennem való hit által. Azért19 Ágrippa Király ! nem voltam engedetlen annak a mennyei látásnak. Hanem20 először a Damaskusbelieknek, és a Jérusálembelieknek és Júdának egész tartományában, azután a Pogányoknak is hirdettem, hogy büneiket megbánnák és megtérnének az Istenhez és megtért emberekhez illendő cselekedeteket cselekednének. Ezekért21 akartak engemet megölni a Zsidók, megfogván a templomban ; De22 az Istentől segitséget vévén, mind e mai napig megállottam ; bizonyságot tévén ezekről mind kicsinynek, mind nagynak, és semmit nem mondok azon kivül, mellyeket Mózes és a Próféták megjövendöltek. Tudniillik23 hogy a Krisztus szenvedne, és a halálból való feltámadásban első lenne és prédikálna e népnek és a pogányoknak a világosságot. Mikor24 pedig ezeket maga mentségére mandaná, Festus nagy felszóval monda : Bolondozol te Pál ; a nagy bölcsesség miatt bolondultál meg+ Pál25 pedig monda : Nem bolondozom nemes Festé, hanem igaz és józan beszédeket szólok. Mert26 tudja ezeket a Király, ki előtt bátorságosan is szólok : mer nem gondolom, hogy ezeket nem tudná ; mert ez nem valami szugolyában lett dolog. Hisz-é27 Ágrippa Király a Prófétáknak ? tudom hogy hissz. Ágrippa28 pedig monda Pálnak : Közel maajd ugyan elhitetes velem, hogy keresztyénné legyek. Pál29 pedig monda ; Kivánnám az Istentől, hogy mind közel, mind ugyan valóba, nem csak te, hanem mind azok, kik ma engem hallgatnak, lettek volna ollyanok minémű én, ez egy fogságomtól megválva. És30 mikor ezeket mondotta volna, felkele a Király és a Tiszttartó, és Berniczé, és a kik velek együtt leültek vala. És31 mikor magoknak mentek volna, félfelé egymással beszélnek vala, ezt mondván : Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik az ember. Ágrippa32 pedig monda Festusnak : Ez embert szabadon elbocsáthatták volna, ha a Császárra nem apellált volna. Pált27 fogolyképen Rómába viszik. Hajótörés és menekülés. Megérkezés Melitára (mai Málta.Minekutánna1 pedig elvégzeték volna, hogy nékünk Olaszországba kellene eveznünk, adák mind Pált, mind némelly egyéb foglyokat a Császár seregéből való Századosnak, kinek Julius vala neve. Béülvén2 azért egy Adramitténumból való hajóba, hogy Ázsiának határai mellett eveznénk el : elindulánk ; és velünk vala a Maczedóniabeli Aristárkhus, ki Thessalónikából való vala. Másodnapon3 pedig jutánk Sidonba : és Július nagy emberséggel tartván Pált megengedé, hogy barátihoz menvén, őróla azok viselnének gondot. Onnét4 pedig elindulván, Cziprus mellől evezénk el, mivelhogy a szelek ellenkeznének velünk. És5 a Cziliczia és Pámfilia ellenében való tengeren elmenvén, jutánk Liczia tartományának városába Mirába. És6 ott mikor a Százados egy Alexándriabeli hajót talált volna, melly Olaszországba menne, minket abba szállita. És7 mikor sok napokon későn eveznénk, és nehezen jutottunk volna Knidus mellé, mivelhogy a szél nem engedi vala, Kréta mellett mennénk el a Sálmon hegy mellől. És8 a mellől nehezen elmenvén jutánk egy helyzre, mellyet neveznek Szép kikötőhelyeknek, mellyhez közel vala Laséa város. Mikor9 pedig sok idő mult volna el, és mikor immár a hajókázás veszedelmes volna ; mivelhogy immár a böjt is elmult volna, Pál inti vala őket. Ezt10 mondván nékik : Férjfiak, én látom hogy nyomorúsággal, és nem csak a hajónak és abban való teréhnek, hanem mi magunknak is kárával lészen a hajókázás. De11 a Százados inkább hiszen vala a hajóigazgatónak, és a kormányosmesternek, hogy nem annak a mit Pál mond vala. És12 mikor az a telelésre alkalmatos kiszálló hely nem volna, némellyek adák tanácsul, hogy onnét is elmennének, és mekisértének, ha valami módon Fénix városra juthatnának, és ott telelhetnének, melly Krétának kikötőhelye, melly dél és napnyugot felé néz. És13 mikor a déli szél valami lassan fúni kezdett volna, mikor állitanák, hogy gondolatjokban véghez mehetnének ; mikor elindultak volna ; nagy közel mennek vala el Kréta mellől. De14 nem sok idő mulva ütközékabba a szigetbe nagy szélvész, melly Euroklidonnak neveztetik. És15 mikor a hajó elragadtatott volna, és a szél ellen nem mehetnek, szélnek bocsátván a hajót, úgy vitetünk vala. És16 mikor egy kis sziget alá vitettük volna, melly sziget Klaudának hivattatik, csak aligkaphatánk meg a hajócskát. Mellyet17 a nagy hajóra felvonván, mesterséggel élnek valal, a hajót megövedzvén ; és félvén hogy veszedelmes helybe ne ütköznének, a vitorlákat lebocsátván ugy mennek vala. És18 mikor a nagy szélvész miatt hányattatnánk, másodnapon marhánkat a hajóból kihányánk, És19 harmadnapon magunk a mi kezeinkkel a hajóhoz való szerszámokat kihányánk a tengerbe. Mikor20 pedig sok napig sem a napot, sem a csillagokat nem láttuk volna, és nagy szélvész volna ; életünk felől tovább való minden reménységünk elvétetett vala. És21 mikor immár sokat éheztünk volna, akkor Pál felállván ő közöttök, monda : Jóllehet szükség vala, óh férjfiak, hogy az én beszédemnek engedvén Krétától el ne indulnánk, és e nyomorúságot és kárt eltávoztatnánk ; Mindazáltal22 intelek titeket, hogy jó reménységben legyetek : mert közzületek egy is el nem vesz, hanem csak a hajó : Mert23 ez éjjel az Istennek Angyala én mellém álla : melly Istené vagyok én, a kit tisztelek is. Ezt24 mondván : Ne félj Pál ; mert a Császár eleibe kell néked vitettetned, és imé, az Isten néked ajándékon adta mind azokat, a kik te veled hajókáznak. Annakokárt25 jó reménységben legyetek férjfiak : mert hiszek az Istennek, hogy ugy lészen, a mint nékem szólott. Egy26 szigetre kell pedig nékünk találkoznunk. Mikor27 pedig a tizennegyedik éjszaka eljött volna, és vitetnénk Adria tengerén, a hajósok állitják vala éjfél tájba, hogy valami tartomány közelgetne ő hozzájok. És28 lebocsátván a tenger mélységének mérséklőjét, találák husz ölnyinek lenni a mélységet ; és egy kevéssé tovább menvén, ismét lebocsátván a mérséklőt, találák ott tizenöt ölnyinek lenni. És29 mikor félnének, hogy valami veszedelmes helyre ne jutnának, a hajónak hátulsó részéből négy vasmacskát vetvén a tengerbe, várják vala a napnak felköltét. A30 hajósok pedig, a kis hajót lebocsátván a tengerre, mikor el akarnának szaladni, ez okkal mintha a hajónak első részéből vasmacskákat akarnának lehányni : Monda31 Pál a Századosnak és a vitézeknek : Ha ezek a hajóban nem maradnak, ti meg nem szabadulhattok. Akkor32 a vitézek elvágák a kis hajónak köteleit és kihagyák esni azt. Azonközbe33 meg a nap felkelne, int vala Pál mindeneket, hogy ennének, ezt mondván : E mai nap tizennegyedik nap, miolta várakozván étlen vagytok és semmi falat szátokban nem volt. Azért34 titeket intelek hogy egyetek ; mert a ti megmaradástok ra vagyon az. Mert egyne kis közzűletek csak hajszála is nem esik el fejéről. És35 mikor ezeket mondotta volna, kenyeret vévén kezébe, hálákat ada Istennek mind azok előtt ; és mikor megszegte volna azt, kezde enni. Mindnyájan36 pedig mikor immár jó reménységben volnának, ők is evének. Valánk37 pedig mindnyájan a hajóban kétszázan és hetvenhatan. És38 mikor megelégedtek volna az eledellel, a hajót könnyebbitik vala, a gabonát kihányván a tengerbe. Mikor39 pedig megviradt volna, földet nem látnak vala ; egy tenger kebelét sajditnak vala pedig, mellynek partja volna, mellyre végezték vala, hogy a hajót kivinnék, ha lehetne. A40 vasmacskákat azért felszedvén, bocsáták a hajót a tengernek, és megbocsátván a kormányoknak köteleit, és a vitorlát felvonván, a szélnek fuvására igyekeznek vala menni a part felé. De41 mikor kettős tengernek helyére találkoztak volna, a hajó megakada ; és annak az első része mozdithatatlanúl áll vala, a hátulsó része pedig szakadoz vala a haboknak erejek miatt. A42 vitézeknek pedig tanácsok ez vala, hogy a foglyzokat levágnák, hogy senki ő közzűlök el ne szaladhatna : minekutánna kiúsznának. De43 a Százados akarván megtartani Pált, megtiltá őket e tanácstól ; és megparancsolá, hogy a kik úszni tudnának, először a tengerbe szökdösnének, és a földre szaladnának. A44 többi pedig, némellyek deszkákon, némellyek pedig a hajótörésének darabjain ; és e képen mindnyájan békésséggel a földre szaladának. Barátságos28 fogadtatás Melitán (most Málta.És1 mikor békességgel kimentek volna, megtudák hogy Mélitának neveztetnék az a sziget. A2 Barbarusok pedig nem kicsiny emberséget cselekesznek vala mi velünk : mert tüzet gerjesztvén béfogadának minket mindnyájan, a rajtunk való záporért és a hidegért. Mikor3 pedig Pál nagy sok venyikét szedett volna, és a tűzre tette volna, egy vipera kigyó a melegből kimászván, az ő kezére ragada. Mikor4 látták vonla pedig a Barbarusok az ő kezéről függeni a mérges kigyót, egymásnak mondják vala : Nyilván ez ember gyilkos, kit nem hagya élni a bosszúállás ; noha a tengerből megszabadult. De5 néki, minekutánna a kigyót a tűzbe rázta volna, semmi nyavalyája nem lőn. Azok6 pedig várják vala, hogy megadagozna, vagy meghalván ngy hirtelenséggel leesnék ; de mikor sok ideig várták volna és látnák, hogy semmi nyavalyája nem lészen, elváltoztatván értelmeket, őtet Istennek mondják vala. Pál csodatétele.Ott7 pedig a helyen vala majorja a sziget Urának, kinek Publius vala neve, ki minkeet béfogadván, harmadnapig szállásán nagy emberségesen tarta. Lőn8 pedig ez, hogy a Publius attya hideglelés és vérhas miatt igen nehezen feküdnék, kihez Pál bémenvén, minekutánna könyörgött vola, kezeit arra vetvén, meggyógyitá azt. Minekutánna9 azért ez lett volna : egyebek is, kik abban a szigetben betegek valának, ő hozzá jőnek vala, és meggyógyulnak vala. Kik10 nékünk nagy tisztességet is tőnek, és mikor onnét elindulnánk, táplálásunkra valót is adának nékünk. Pál megérkezése és prédikálása Rómában.Három11 hónap után azért, egy Alexándriába való hajóban hajókázánk : melly hajó ott a szigetben telelt vala, mellynek czímére vala Kásztor és Pollux. És12 Szirákúzába jutván, ott maradánk harmadnapig. Onnét13 kerülvén jutánk Régiomba, és azután másodnapon, mikor a déliszél fúna, másodnapra jutánk Púteoli városba. Hol14 mikor valami Atyafiakat találtunk vala, kérének minket, hogy ott maradnánk hetednapig, és úgy mennénk azután Rómába. Honnét,15 mikor az Atyafiak a mi dolgainkat megértették volna, nékünk előnkbe jövének mind az Appius piaczáig és a három Tabernákig, kiket mikor Pál látott volna, az Istennek hálákat adván, bátorságot vőn. Mikor16 pedig Rómába jutottunk volna, a Százados adá a foglyokat a sereg Fejedelmének : de megengedénk Pálnak, hogy külön laknék egy vitézlővel, ki őtet őrizné. Lőn17 pedig ez, hogy harmadnappal azután, egybegyüjtené Pál a Zsidók között való Főembereket, kik mikor bégyültek volna, monda nékik : Én atyámfijai férjfiak ! jóllehet semmit nem vétkeztem a nép ellen, és a mi Atyáinknak rendtartások ellen ; mindazáltal fogva adattattam Jérusálembe a Rómaiak kezekbe. Kik18 én felőlem megértekezvén, akarnak vala engemet elbocsátani, mivelhogy én bennem halálra való vétek nem volna. De19 mikor az Zsidók ellenzenék azt, kénszerittem a Császárra apellálni : nem úgy mintha valamit tudnék, mellyben az én nemzetségemet vádolhatnám. Ennekokáért20 hivattalak azért titeket, hogy titeket látnálak, és veletek szólnék, mert az Izráelnek reménységéért vétettem körűl e vaslánczczal. Azok21 pedig mondának néki : Mi te felőled sem levelet nem vettünk Júdeából, sem pedig az Atyatiak közzűl, kik ide jöttek, egy is nem jelentett, és nem szólott te felőled semmi gonoszt. Akarjuk22 pedig érteni tőled micsoda értelemben vagy ; mert mi tudjuk hogy e szerzetnek mindenütt ellene mondanak. Mikor23 azért napot tettek volna annak, jövének az ő szállására sokan, kiknek nagy bizonyságtétellel szól vala az Istennek országa felől, igyekezvén ő velek elhitetni azokat, mellyek a Jézus Krisztusról vagynak, a Mózes törvényéből és a Prófétákból, reggeltől fogva mind estvéig. És24 némellyek hisznek vala az ő beszédének, némellyek pedig nem hisznek vala. És25 mikor magokban meghasonlottak volna, elmenének, mikor Pál e beszédet mondotta volna : Jól szólott a Szent Lélek Ésaiás Próféta által a mi atyáinknak. Mondván :26 Eredj el e nép közzé, és mond ezt ; Hallván halljátok és nem értitek, és látván látjátok s által nem látjátok ; Mert27 megkövéredett e népenk szive, és az ő füleikkel nehezen hallanak, és az ő szemeiket béhunyják hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, és szivekkel ne értsenek, meg ne térjenek, hogy meggyógyitsam őket. Legyen28 azért néktek tudtotokra, hogy a Pogány népeknek küldetett az Istennek ez idvezitése, és ők hallgatják. Mikor29 azért ezekeet mondotta vona, kimenének a Zsidók, magok között sokat vetekedvén. Marada30 azért Pál két egész esztendeig az ő tulajdon szállásán ; és mindeneket béfogad vala, a kik ő hozzá mennek vala. Prédikálván31 az Istennek orszgát, és tanitván azokat, a mellyek vagynak az Úr Jézus Krisztus felől, minden szabadsággal, minden tiltás nélkűl.