סֵפֶר עָמוֹס

דִּבְרֵ֣י אאעָמ֔וֹס אֲשֶׁר־הָיָ֥ה בַנֹּקְדִ֖ים מִתְּק֑וֹעַ אֲשֶׁר֩ חָזָ֨ה עַל־יִשְׂרָאֵ֜ל בִּימֵ֣י ׀ עֻזִיָּ֣ה מֶֽלֶךְ־יְהוּדָ֗ה וּבִימֵ֞י יָרָבְעָ֤ם בֶּן־יוֹאָשׁ֙ מֶ֣לֶךְ יִשְׂרָאֵ֔ל שְׁנָתַ֖יִם לִפְנֵ֥י הָרָֽעַשׁ׃ וַיֹּאמַ֓ר ב׀ יְהוָה֙ מִצִיּ֣וֹן יִשְׁאָ֔ג וּמִירוּשָׁלִַ֖ם יִתֵּ֣ן קוֹל֑וֹ וְאָֽבְלוּ֙ נְא֣וֹת הָרֹעִ֔ים וְיָבֵ֖שׁ רֹ֥אשׁ הַכַּרְמֶֽל׃ פ
כֹּ֚ה גאָמַ֣ר יְהוָ֔ה עַל־שְׁלֹשָׁה֙ פִּשְׁעֵ֣י דַמֶּ֔שֶׂק וְעַל־אַרְבָּעָ֖ה לֹ֣א אֲשִׁיבֶ֑נּוּ עַל־דּוּשָׁ֛ם בַּחֲרֻצ֥וֹת הַבַּרְזֶ֖ל אֶת־הַגִּלְעָֽד׃ וְשִׁלַּ֥חְתִּי דאֵ֖שׁ בְּבֵ֣ית חֲזָאֵ֑ל וְאָכְלָ֖ה אַרְמְנ֥וֹת בֶּן־הֲדָֽד׃ וְשָֽׁבַרְתִּי֙ הבְּרִ֣יחַ דַּמֶּ֔שֶׂק וְהִכְרַתִּ֤י יוֹשֵׁב֙ מִבִּקְעַת־אָ֔וֶן וְתוֹמֵ֥ךְ שֵׁ֖בֶט מִבֵּ֣ית עֶ֑דֶן וְגָל֧וּ עַם־אֲרָ֛ם קִ֖ירָה אָמַ֥ר יְהוָֽה׃ פ
כֹּ֚ה ואָמַ֣ר יְהוָ֔ה עַל־שְׁלֹשָׁה֙ פִּשְׁעֵ֣י עַזָּ֔ה וְעַל־אַרְבָּעָ֖ה לֹ֣א אֲשִׁיבֶ֑נּוּ עַל־הַגְלוֹתָ֛ם גָּל֥וּת שְׁלֵמָ֖ה לְהַסְגִּ֥יר לֶאֱדֽוֹם׃ וְשִׁלַּ֥חְתִּי זאֵ֖שׁ בְּחוֹמַ֣ת עַזָּ֑ה וְאָכְלָ֖ה אַרְמְנֹתֶֽיהָ׃ וְהִכְרַתִּ֤י חיוֹשֵׁב֙ מֵֽאַשְׁדּ֔וֹד וְתוֹמֵ֥ךְ שֵׁ֖בֶט מֵֽאַשְׁקְל֑וֹן וַהֲשִׁיב֨וֹתִי יָדִ֜י עַל־עֶקְר֗וֹן וְאָֽבְדוּ֙ שְׁאֵרִ֣ית פְּלִשְׁתִּ֔ים אָמַ֖ר אֲדֹנָ֥י יְהוִֽה׃ פ
כֹּ֚ה טאָמַ֣ר יְהוָ֔ה עַל־שְׁלֹשָׁה֙ פִּשְׁעֵי־צֹ֔ר וְעַל־אַרְבָּעָ֖ה לֹ֣א אֲשִׁיבֶ֑נּוּ עַֽל־הַסְגִּירָ֞ם גָּל֤וּת שְׁלֵמָה֙ לֶאֱד֔וֹם וְלֹ֥א זָכְר֖וּ בְּרִ֥ית אַחִֽים׃ וְשִׁלַּ֥חְתִּי יאֵ֖שׁ בְּח֣וֹמַת צֹ֑ר וְאָכְלָ֖ה אַרְמְנֹתֶֽיהָ׃ פ
כֹּ֚ה יאאָמַ֣ר יְהוָ֔ה עַל־שְׁלֹשָׁה֙ פִּשְׁעֵ֣י אֱד֔וֹם וְעַל־אַרְבָּעָ֖ה לֹ֣א אֲשִׁיבֶ֑נּוּ עַל־רָדְפ֨וֹ בַחֶ֤רֶב אָחִיו֙ וְשִׁחֵ֣ת רַחֲמָ֔יו וַיִּטְרֹ֤ף לָעַד֙ אַפּ֔וֹ וְעֶבְרָת֖וֹ שְׁמָ֥רָה נֶֽצַח׃ וְשִׁלַּ֥חְתִּי יבאֵ֖שׁ בְּתֵימָ֑ן וְאָכְלָ֖ה אַרְמְנ֥וֹת בָּצְרָֽה׃ פ
כֹּ֚ה יגאָמַ֣ר יְהוָ֔ה עַל־שְׁלֹשָׁה֙ פִּשְׁעֵ֣י בְנֵֽי־עַמּ֔וֹן וְעַל־אַרְבָּעָ֖ה לֹ֣א אֲשִׁיבֶ֑נּוּ עַל־בִּקְעָם֙ הָר֣וֹת הַגִּלְעָ֔ד לְמַ֖עַן הַרְחִ֥יב אֶת־גְּבוּלָֽם׃ וְהִצַּ֤תִּי ידאֵשׁ֙ בְּחוֹמַ֣ת רַבָּ֔ה וְאָכְלָ֖ה אַרְמְנוֹתֶ֑יהָ בִּתְרוּעָה֙ בְּי֣וֹם מִלְחָמָ֔ה בְּסַ֖עַר בְּי֥וֹם סוּפָֽה וְהָלַ֥ךְ טומַלְכָּ֖ם בַּגּוֹלָ֑ה ה֧וּא וְשָׂרָ֛יו יַחְדָּ֖ו אָמַ֥ר יְהוָֽה׃ פ
כֹּ֚ה אבאָמַ֣ר יְהוָ֔ה עַל־שְׁלֹשָׁה֙ פִּשְׁעֵ֣י מוֹאָ֔ב וְעַל־אַרְבָּעָ֖ה לֹ֣א אֲשִׁיבֶ֑נּוּ עַל־שָׂרְפ֛וֹ עַצְמ֥וֹת מֶֽלֶךְ־אֱד֖וֹם לַשִּֽׂיד׃ וְשִׁלַּחְתִּיב־אֵ֣שׁ בְּמוֹאָ֔ב וְאָכְלָ֖ה אַרְמְנ֣וֹת הַקְּרִיּ֑וֹת וּמֵ֤ת בְּשָׁאוֹן֙ מוֹאָ֔ב בִּתְרוּעָ֖ה בְּק֥וֹל שׁוֹפָֽר׃ וְהִכְרַתִּ֥י גשׁוֹפֵ֖ט מִקִּרְבָּ֑הּ וְכָל־שָׂרֶ֛יהָ אֶהֱר֥וֹג עִמּ֖וֹ אָמַ֥ר יְהוָֽה׃ פ
כֹּ֚ה דאָמַ֣ר יְהוָ֔ה עַל־שְׁלֹשָׁה֙ פִּשְׁעֵ֣י יְהוּדָ֔ה וְעַל־אַרְבָּעָ֖ה לֹ֣א אֲשִׁיבֶ֑נּוּ עַֽל־מָאֳסָ֞ם אֶת־תּוֹרַ֣ת יְהוָ֗ה וְחֻקָּיו֙ לֹ֣א שָׁמָ֔רוּ וַיַּתְעוּם֙ כִּזְבֵיהֶ֔ם אֲשֶׁר־הָלְכ֥וּ אֲבוֹתָ֖ם אַחֲרֵיהֶֽם׃ וְשִׁלַּ֥חְתִּי האֵ֖שׁ בִּֽיהוּדָ֑ה וְאָכְלָ֖ה אַרְמְנ֥וֹת יְרוּשָׁלִָֽם׃ פ
כֹּ֚ה ואָמַ֣ר יְהוָ֔ה עַל־שְׁלֹשָׁה֙ פִּשְׁעֵ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל וְעַל־אַרְבָּעָ֖ה לֹ֣א אֲשִׁיבֶ֑נּוּ עַל־מִכְרָ֤ם בַּכֶּ֨סֶף֙ צַדִּ֔יק וְאֶבְי֖וֹן בַּעֲב֥וּר נַעֲלָֽיִם׃ הַשֹּׁאֲפִ֤ים זעַל־עֲפַר־אֶ֨רֶץ֙ בְּרֹ֣אשׁ דַּלִּ֔ים וְדֶ֥רֶךְ עֲנָוִ֖ים יַטּ֑וּ וְאִ֣ישׁ וְאָבִ֗יו יֵֽלְכוּ֙ אֶל־הַֽנַּעֲרָ֔ה לְמַ֥עַן חַלֵּ֖ל אֶת־שֵׁ֥ם קָדְשִֽׁי׃ וְעַלח־בְּגָדִ֤ים חֲבֻלִים֙ יַטּ֔וּ אֵ֖צֶל כָּל־מִזְבֵּ֑חַ וְיֵ֤ין עֲנוּשִׁים֙ יִשְׁתּ֔וּ בֵּ֖ית אֱלֹהֵיהֶֽם׃ וְאָ֨נֹכִ֜י טהִשְׁמַ֤דְתִּי אֶת־הָֽאֱמֹרִי֙ מִפְּנֵיהֶ֔ם אֲשֶׁ֨ר כְּגֹ֤בַהּ אֲרָזִים֙ גָּבְה֔וֹ וְחָסֹ֥ן ה֖וּא כָּֽאַלּוֹנִ֑ים וָאַשְׁמִ֤יד פִּרְיוֹ֙ מִמַּ֔עַל וְשָׁרָשָׁ֖יו מִתָּֽחַת׃ וְאָנֹכִ֛י יהֶעֱלֵ֥יתִי אֶתְכֶ֖ם מֵאֶ֣רֶץ מִצְרָ֑יִם וָאוֹלֵ֨ךְ אֶתְכֶ֤ם בַּמִּדְבָּר֙ אַרְבָּעִ֣ים שָׁנָ֔ה לָרֶ֖שֶׁת אֶת־אֶ֥רֶץ הָאֱמֹרִֽי׃ וָאָקִ֤ים יאמִבְּנֵיכֶם֙ לִנְבִיאִ֔ים וּמִבַּחוּרֵיכֶ֖ם לִנְזִרִ֑ים הַאַ֥ף אֵֽין־זֹ֛את בְּנֵ֥י יִשְׂרָאֵ֖ל נְאֻם־יְהוָֽה׃ וַתַּשְׁק֥וּ יבאֶת־הַנְּזִרִ֖ים יָ֑יִן וְעַל־הַנְּבִיאִים֙ צִוִּיתֶ֣ם לֵאמֹ֔ר לֹ֖א תִּנָּבְאֽוּ׃ הִנֵּ֛ה יגאָנֹכִ֥י מֵעִ֖יק תַּחְתֵּיכֶ֑ם כַּאֲשֶׁ֤ר תָּעִיק֙ הָעֲגָלָ֔ה הַֽמְלֵאָ֥ה לָ֖הּ עָמִֽיר׃ וְאָבַ֤ד ידמָנוֹס֙ מִקָּ֔ל וְחָזָ֖ק לֹא־יְאַמֵּ֣ץ כֹּח֑וֹ וְגִבּ֖וֹר לֹא־יְמַלֵּ֥ט נַפְשֽׁוֹ׃ וְתֹפֵ֤שׂ טוהַקֶּ֨שֶׁת֙ לֹ֣א יַעֲמֹ֔ד וְקַ֥ל בְּרַגְלָ֖יו לֹ֣א יְמַלֵּ֑ט וְרֹכֵ֣ב הַסּ֔וּס לֹ֥א יְמַלֵּ֖ט נַפְשֽׁוֹ׃ וְאַמִּ֥יץ טזלִבּ֖וֹ בַּגִּבּוֹרִ֑ים עָר֛וֹם יָנ֥וּס בַּיּוֹם־הַה֖וּא נְאֻם־יְהוָֽה׃ פ
שִׁמְע֞וּ אגאֶת־הַדָּבָ֣ר הַזֶּ֗ה אֲשֶׁ֨ר דִּבֶּ֧ר יְהוָ֛ה עֲלֵיכֶ֖ם בְּנֵ֣י יִשְׂרָאֵ֑ל עַ֚ל כָּל־הַמִּשְׁפָּחָ֔ה אֲשֶׁ֧ר הֶעֱלֵ֛יתִי מֵאֶ֥רֶץ מִצְרַ֖יִם לֵאמֹֽר׃ רַ֚ק באֶתְכֶ֣ם יָדַ֔עְתִּי מִכֹּ֖ל מִשְׁפְּח֣וֹת הָאֲדָמָ֑ה עַל־כֵּן֙ אֶפְקֹ֣ד עֲלֵיכֶ֔ם אֵ֖ת כָּל־עֲוֺנֹֽתֵיכֶֽם׃ הֲיֵלְכ֥וּ גשְׁנַ֖יִם יַחְדָּ֑ו בִּלְתִּ֖י אִם־נוֹעָֽדוּ׃ הֲיִשְׁאַ֤ג דאַרְיֵה֙ בַּיַּ֔עַר וְטֶ֖רֶף אֵ֣ין ל֑וֹ הֲיִתֵּ֨ן כְּפִ֤יר קוֹלוֹ֙ מִמְּעֹ֣נָת֔וֹ בִּלְתִּ֖י אִם־לָכָֽד׃ הֲתִפֹּ֤ל הצִפּוֹר֙ עַל־פַּ֣ח הָאָ֔רֶץ וּמוֹקֵ֖שׁ אֵ֣ין לָ֑הּ הֲיַֽעֲלֶה־פַּח֙ מִן־הָ֣אֲדָמָ֔ה וְלָכ֖וֹד לֹ֥א יִלְכּֽוֹד׃ אִםו־יִתָּקַ֤ע שׁוֹפָר֙ בְּעִ֔יר וְעָ֖ם לֹ֣א יֶחֱרָ֑דוּ אִם־תִּהְיֶ֤ה רָעָה֙ בְּעִ֔יר וַיהוָ֖ה לֹ֥א עָשָֽׂה׃ כִּ֣י זלֹ֧א יַעֲשֶׂ֛ה אֲדֹנָ֥י יְהוִ֖ה דָּבָ֑ר כִּ֚י אִם־גָּלָ֣ה סוֹד֔וֹ אֶל־עֲבָדָ֖יו הַנְּבִיאִֽים׃ אַרְיֵ֥ה חשָׁאָ֖ג מִ֣י לֹ֣א יִירָ֑א אֲדֹנָ֤י יְהוִה֙ דִּבֶּ֔ר מִ֖י לֹ֥א יִנָּבֵֽא׃ הַשְׁמִ֨יעוּ֙ טעַל־אַרְמְנ֣וֹת בְּאַשְׁדּ֔וֹד וְעַֽל־אַרְמְנ֖וֹת בְּאֶ֣רֶץ מִצְרָ֑יִם וְאִמְר֗וּ הֵאָֽסְפוּ֙ עַל־הָרֵ֣י שֹׁמְר֔וֹן וּרְא֞וּ מְהוּמֹ֤ת רַבּוֹת֙ בְּתוֹכָ֔הּ וַעֲשׁוּקִ֖ים בְּקִרְבָּֽהּ׃ וְלֹֽאי־יָדְע֥וּ עֲשׂוֹת־נְכֹחָ֖ה נְאֻם־יְהוָ֑ה הָאֽוֹצְרִ֛ים חָמָ֥ס וָשֹׁ֖ד בְּאַרְמְנֽוֹתֵיהֶֽם׃ פ
לָכֵ֗ן יאכֹּ֤ה אָמַר֙ אֲדֹנָ֣י יְהוִ֔ה צַ֖ר וּסְבִ֣יב הָאָ֑רֶץ וְהוֹרִ֤ד מִמֵּךְ֙ עֻזֵּ֔ךְ וְנָבֹ֖זּוּ אַרְמְנוֹתָֽיִךְ׃ כֹּה֮ יבאָמַ֣ר יְהוָה֒ כַּאֲשֶׁר֩ יַצִּ֨יל הָרֹעֶ֜ה מִפִּ֧י הָאֲרִ֛י שְׁתֵּ֥י כְרָעַ֖יִם א֣וֹ בְדַל־אֹ֑זֶן כֵּ֣ן יִנָּצְל֞וּ בְּנֵ֣י יִשְׂרָאֵ֗ל הַיֹּֽשְׁבִים֙ בְּשֹׁ֣מְר֔וֹן בִּפְאַ֥ת מִטָּ֖ה וּבִדְמֶ֥שֶׁק עָֽרֶשׂ׃ שִׁמְע֥וּ יגוְהָעִ֖ידוּ בְּבֵ֣ית יַֽעֲקֹ֑ב נְאֻם־אֲדֹנָ֥י יְהוִ֖ה אֱלֹהֵ֥י הַצְּבָאֽוֹת׃ כִּ֗י ידבְּי֛וֹם פָּקְדִ֥י פִשְׁעֵֽי־יִשְׂרָאֵ֖ל עָלָ֑יו וּפָֽקַדְתִּי֙ עַל־מִזְבְּח֣וֹת בֵּֽית־אֵ֔ל וְנִגְדְּעוּ֙ קַרְנ֣וֹת הַמִּזְבֵּ֔חַ וְנָפְל֖וּ לָאָֽרֶץ׃ וְהִכֵּיתִ֥י טובֵית־הַחֹ֖רֶף עַל־בֵּ֣ית הַקָּ֑יִץ וְאָבְד֞וּ בָּתֵּ֣י הַשֵּׁ֗ן וְסָפ֛וּ בָּתִּ֥ים רַבִּ֖ים נְאֻם־יְהוָֽה׃ ס         שִׁמְע֞וּ אדהַדָּבָ֣ר הַזֶּ֗ה פָּר֤וֹת הַבָּשָׁן֙ אֲשֶׁר֙ בְּהַ֣ר שֹֽׁמְר֔וֹן הָעֹשְׁק֣וֹת דַּלִּ֔ים הָרֹצְצ֖וֹת אֶבְיוֹנִ֑ים הָאֹמְרֹ֥ת לַאֲדֹֽנֵיהֶ֖ם הָבִ֥יאָה וְנִשְׁתֶּֽה׃ נִשְׁבַּ֨ע באֲדֹנָ֤י יְהוִה֙ בְּקָדְשׁ֔וֹ כִּ֛י הִנֵּ֥ה יָמִ֖ים בָּאִ֣ים עֲלֵיכֶ֑ם וְנִשָּׂ֤א אֶתְכֶם֙ בְּצִנּ֔וֹת וְאַחֲרִיתְכֶ֖ן בְּסִיר֥וֹת דּוּגָֽה׃ וּפְרָצִ֥ים גתֵּצֶ֖אנָה אִשָּׁ֣ה נֶגְדָּ֑הּ וְהִשְׁלַכְתֶּ֥נָה הַהַרְמ֖וֹנָה נְאֻם־יְהוָֽה׃ בֹּ֤אוּ דבֵֽית־אֵל֙ וּפִשְׁע֔וּ הַגִּלְגָּ֖ל הַרְבּ֣וּ לִפְשֹׁ֑עַ וְהָבִ֤יאוּ לַבֹּ֨קֶר֙ זִבְחֵיכֶ֔ם לִשְׁלֹ֥שֶׁת יָמִ֖ים מַעְשְׂרֹֽתֵיכֶֽם׃ וְקַטֵּ֤ר המֵֽחָמֵץ֙ תּוֹדָ֔ה וְקִרְא֥וּ נְדָב֖וֹת הַשְׁמִ֑יעוּ כִּ֣י כֵ֤ן אֲהַבְתֶּם֙ בְּנֵ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל נְאֻ֖ם אֲדֹנָ֥י יְהוִֽה׃ וְגַםו־אֲנִי֩ נָתַ֨תִּי לָכֶ֜ם נִקְי֤וֹן שִׁנַּ֨יִם֙ בְּכָל־עָ֣רֵיכֶ֔ם וְחֹ֣סֶר לֶ֔חֶם בְּכֹ֖ל מְקוֹמֹֽתֵיכֶ֑ם וְלֹֽא־שַׁבְתֶּ֥ם עָדַ֖י נְאֻם־יְהוָֽה׃ וְגַ֣ם זאָנֹכִי֩ מָנַ֨עְתִּי מִכֶּ֜ם אֶת־הַגֶּ֗שֶׁם בְּע֨וֹד שְׁלֹשָׁ֤ה חֳדָשִׁים֙ לַקָּצִ֔יר וְהִמְטַרְתִּי֙ עַל־עִ֣יר אֶחָ֔ת וְעַל־עִ֥יר אַחַ֖ת לֹ֣א אַמְטִ֑יר חֶלְקָ֤ה אַחַת֙ תִּמָּטֵ֔ר וְחֶלְקָ֛ה אֲשֶֽׁר־לֹֽא־תַמְטִ֥יר עָלֶ֖יהָ תִּיבָֽשׁ׃ וְנָע֡וּ חשְׁתַּיִם֩ שָׁלֹ֨שׁ עָרִ֜ים אֶל־עִ֥יר אַחַ֛ת לִשְׁתּ֥וֹת מַ֖יִם וְלֹ֣א יִשְׂבָּ֑עוּ וְלֹֽא־שַׁבְתֶּ֥ם עָדַ֖י נְאֻם־יְהוָֽה׃ הִכֵּ֣יתִי טאֶתְכֶם֮ בַּשִּׁדָּפ֣וֹן וּבַיֵּרָקוֹן֒ הַרְבּ֨וֹת גַּנּוֹתֵיכֶ֧ם וְכַרְמֵיכֶ֛ם וּתְאֵנֵיכֶ֥ם וְזֵיתֵיכֶ֖ם יֹאכַ֣ל הַגָּזָ֑ם וְלֹֽא־שַׁבְתֶּ֥ם עָדַ֖י נְאֻם־יְהוָֽה׃ ס         שִׁלַּ֨חְתִּי יבָכֶ֥ם דֶּ֨בֶר֙ בְּדֶ֣רֶךְ מִצְרַ֔יִם הָרַ֤גְתִּי בַחֶ֨רֶב֙ בַּח֣וּרֵיכֶ֔ם עִ֖ם שְׁבִ֣י סֽוּסֵיכֶ֑ם וָאַעֲלֶ֞ה בְּאֹ֤שׁ מַחֲנֵיכֶם֙ וּֽבְאַפְּכֶ֔ם וְלֹֽא־שַׁבְתֶּ֥ם עָדַ֖י נְאֻם־יְהוָֽה׃ הָפַ֣כְתִּי יאבָכֶ֗ם כְּמַהְפֵּכַ֤ת אֱלֹהִים֙ אֶת־סְדֹ֣ם וְאֶת־עֲמֹרָ֔ה וַתִּהְי֕וּ כְּא֖וּד מֻצָּ֣ל מִשְׂרֵפָ֑ה וְלֹֽא־שַׁבְתֶּ֥ם עָדַ֖י נְאֻם־יְהוָֽה׃ ס         לָכֵ֕ן יבכֹּ֥ה אֶעֱשֶׂה־לְּךָ֖ יִשְׂרָאֵ֑ל עֵ֚קֶב כִּֽי־זֹ֣את אֶֽעֱשֶׂה־לָּ֔ךְ הִכּ֥וֹן לִקְרַאת־אֱלֹהֶ֖יךָ יִשְׂרָאֵֽל׃ כִּ֡י יגהִנֵּה֩ יוֹצֵ֨ר הָרִ֜ים וּבֹרֵ֣א ר֗וּחַ וּמַגִּ֤יד לְאָדָם֙ מַה־שֵּׂח֔וֹ עֹשֵׂ֥ה שַׁ֨חַר֙ עֵיפָ֔ה וְדֹרֵ֖ךְ עַל־בָּ֣מֳתֵי אָ֑רֶץ יְהוָ֥ה אֱלֹהֵֽי־צְבָא֖וֹת שְׁמֽוֹ׃ ס         שִׁמְע֞וּ אהאֶת־הַדָּבָ֣ר הַזֶּ֗ה אֲשֶׁ֨ר אָנֹכִ֜י נֹשֵׂ֧א עֲלֵיכֶ֛ם קִינָ֖ה בֵּ֥ית יִשְׂרָאֵֽל׃ נָֽפְלָה֙ בלֹֽא־תוֹסִ֣יף ק֔וּם בְּתוּלַ֖ת יִשְׂרָאֵ֑ל נִטְּשָׁ֥ה עַל־אַדְמָתָ֖הּ אֵ֥ין מְקִימָֽהּ׃ כִּ֣י גכֹ֤ה אָמַר֙ אֲדֹנָ֣י יְהוִ֔ה הָעִ֛יר הַיֹּצֵ֥את אֶ֖לֶף תַּשְׁאִ֣יר מֵאָ֑ה וְהַיּוֹצֵ֥את מֵאָ֛ה תַּשְׁאִ֥יר עֲשָׂרָ֖ה לְבֵ֥ית יִשְׂרָאֵֽל׃ ס         כִּ֣י דכֹ֥ה אָמַ֛ר יְהוָ֖ה לְבֵ֣ית יִשְׂרָאֵ֑ל דִּרְשׁ֖וּנִי וִֽחְיֽוּ׃ וְאַֽלה־תִּדְרְשׁוּ֙ בֵּֽית־אֵ֔ל וְהַגִּלְגָּל֙ לֹ֣א תָבֹ֔אוּ וּבְאֵ֥ר שֶׁ֖בַע לֹ֣א תַעֲבֹ֑רוּ כִּ֤י הַגִּלְגָּל֙ גָּלֹ֣ה יִגְלֶ֔ה וּבֵֽית־אֵ֖ל יִהְיֶ֥ה לְאָֽוֶן׃ דִּרְשׁ֥וּ ואֶת־יְהוָ֖ה וִֽחְי֑וּ פֶּן־יִצְלַ֤ח כָּאֵשׁ֙ בֵּ֣ית יוֹסֵ֔ף וְאָכְלָ֥ה וְאֵין־מְכַבֶּ֖ה לְבֵֽית־אֵֽל׃ הַהֹפְכִ֥ים זלְלַעֲנָ֖ה מִשְׁפָּ֑ט וּצְדָקָ֖ה לָאָ֥רֶץ הִנִּֽיחוּ׃ עֹשֵׂ֨ה חכִימָ֜ה וּכְסִ֗יל וְהֹפֵ֤ךְ לַבֹּ֨קֶר֙ צַלְמָ֔וֶת וְי֖וֹם לַ֣יְלָה הֶחְשִׁ֑יךְ הַקּוֹרֵ֣א לְמֵֽי־הַיָּ֗ם וַֽיִּשְׁפְּכֵ֛ם עַל־פְּנֵ֥י הָאָ֖רֶץ יְהוָ֥ה שְׁמֽוֹ׃ ס         הַמַּבְלִ֥יג טשֹׁ֖ד עַל־עָ֑ז וְשֹׁ֖ד עַל־מִבְצָ֥ר יָבֽוֹא׃ שָׂנְא֥וּ יבַשַּׁ֖עַר מוֹכִ֑יחַ וְדֹבֵ֥ר תָּמִ֖ים יְתָעֵֽבוּ׃ לָ֠כֵן יאיַ֣עַן בּוֹשַׁסְכֶ֞ם עַל־דָּ֗ל וּמַשְׂאַת־בַּר֙ תִּקְח֣וּ מִמֶּ֔נּוּ בָּתֵּ֥י גָזִ֛ית בְּנִיתֶ֖ם וְלֹא־תֵ֣שְׁבוּ בָ֑ם כַּרְמֵי־חֶ֣מֶד נְטַעְתֶּ֔ם וְלֹ֥א תִשְׁתּ֖וּ אֶת־יֵינָֽם׃ כִּ֤י יביָדַ֨עְתִּי֙ רַבִּ֣ים פִּשְׁעֵיכֶ֔ם וַעֲצֻמִ֖ים חַטֹּֽאתֵיכֶ֑ם צֹרְרֵ֤י צַדִּיק֙ לֹ֣קְחֵי כֹ֔פֶר וְאֶבְיוֹנִ֖ים בַּשַּׁ֥עַר הִטּֽוּ׃ לָכֵ֗ן יגהַמַּשְׂכִּ֛יל בָּעֵ֥ת הַהִ֖יא יִדֹּ֑ם כִּ֛י עֵ֥ת רָעָ֖ה הִֽיא׃ דִּרְשׁוּיד־ט֥וֹב וְאַל־רָ֖ע לְמַ֣עַן תִּֽחְי֑וּ וִיהִי־כֵ֞ן יְהוָ֧ה אֱלֹהֵֽי־צְבָא֛וֹת אִתְּכֶ֖ם כַּאֲשֶׁ֥ר אֲמַרְתֶּֽם׃ שִׂנְאוּטו־רָע֙ וְאֶ֣הֱבוּ ט֔וֹב וְהַצִּ֥יגוּ בַשַּׁ֖עַר מִשְׁפָּ֑ט אוּלַ֗י יֶֽחֱנַ֛ן יְהוָ֥ה אֱלֹהֵֽי־צְבָא֖וֹת שְׁאֵרִ֥ית יוֹסֵֽף׃ ס         לָ֠כֵן טזכֹּֽה־אָמַ֨ר יְהוָ֜ה אֱלֹהֵ֤י צְבָאוֹת֙ אֲדֹנָ֔י בְּכָל־רְחֹב֣וֹת מִסְפֵּ֔ד וּבְכָל־חוּצ֖וֹת יֹאמְר֣וּ הוֹ־ה֑וֹ וְקָרְא֤וּ אִכָּר֙ אֶל־אֵ֔בֶל וּמִסְפֵּ֖ד אֶל־י֥וֹדְעֵי נֶֽהִי׃ וּבְכָליז־כְּרָמִ֖ים מִסְפֵּ֑ד כִּֽי־אֶעֱבֹ֥ר בְּקִרְבְּךָ֖ אָמַ֥ר יְהוָֽה׃ ס         ה֥וֹי יחהַמִּתְאַוִּ֖ים אֶת־י֣וֹם יְהוָ֑ה לָמָּה־זֶּ֥ה לָכֶ֛ם י֥וֹם יְהוָ֖ה הוּא־חֹ֥שֶׁךְ וְלֹא־אֽוֹר׃ כַּאֲשֶׁ֨ר יטיָנ֥וּס אִישׁ֙ מִפְּנֵ֣י הָאֲרִ֔י וּפְגָע֖וֹ הַדֹּ֑ב וּבָ֣א הַבַּ֔יִת וְסָמַ֤ךְ יָדוֹ֙ עַל־הַקִּ֔יר וּנְשָׁכ֖וֹ הַנָּחָֽשׁ׃ הֲלֹאכ־חֹ֛שֶׁךְ י֥וֹם יְהוָ֖ה וְלֹא־א֑וֹר וְאָפֵ֖ל וְלֹא־נֹ֥גַֽהּ לֽוֹ׃ שָׂנֵ֥אתִי כאמָאַ֖סְתִּי חַגֵּיכֶ֑ם וְלֹ֥א אָרִ֖יחַ בְּעַצְּרֹֽתֵיכֶֽם׃ כִּ֣י כבאִם־תַּעֲלוּ־לִ֥י עֹל֛וֹת וּמִנְחֹתֵיכֶ֖ם לֹ֣א אֶרְצֶ֑ה וְשֶׁ֥לֶם מְרִיאֵיכֶ֖ם לֹ֥א אַבִּֽיט׃ הָסֵ֥ר כגמֵעָלַ֖י הֲמ֣וֹן שִׁרֶ֑יךָ וְזִמְרַ֥ת נְבָלֶ֖יךָ לֹ֥א אֶשְׁמָֽע׃ וְיִגַּ֥ל כדכַּמַּ֖יִם מִשְׁפָּ֑ט וּצְדָקָ֖ה כְּנַ֥חַל אֵיתָֽן׃ הַזְּבָחִ֨ים כהוּמִנְחָ֜ה הִֽגַּשְׁתֶּם־לִ֧י בַמִּדְבָּ֛ר אַרְבָּעִ֥ים שָׁנָ֖ה בֵּ֥ית יִשְׂרָאֵֽל׃ וּנְשָׂאתֶ֗ם כואֵ֚ת סִכּ֣וּת מַלְכְּכֶ֔ם וְאֵ֖ת כִּיּ֣וּן צַלְמֵיכֶ֑ם כּוֹכַב֙ אֱלֹ֣הֵיכֶ֔ם אֲשֶׁ֥ר עֲשִׂיתֶ֖ם לָכֶֽם׃ וְהִגְלֵיתִ֥י כזאֶתְכֶ֖ם מֵהָ֣לְאָה לְדַמָּ֑שֶׂק אָמַ֛ר יְהוָ֥ה אֱלֹהֵֽי־צְבָא֖וֹת שְׁמֽוֹ׃ פ
ה֚וֹי אוהַשַּׁאֲנַנִּ֣ים בְּצִיּ֔וֹן וְהַבֹּטְחִ֖ים בְּהַ֣ר שֹׁמְר֑וֹן נְקֻבֵי֙ רֵאשִׁ֣ית הַגּוֹיִ֔ם וּבָ֥אוּ לָהֶ֖ם בֵּ֥ית יִשְׂרָאֵֽל׃ עִבְר֤וּ בכַֽלְנֵה֙ וּרְא֔וּ וּלְכ֥וּ מִשָּׁ֖ם חֲמַ֣ת רַבָּ֑ה וּרְד֣וּ גַת־פְּלִשְׁתּ֗ים הֲטוֹבִים֙ מִן־הַמַּמְלָכ֣וֹת הָאֵ֔לֶּה אִם־רַ֥ב גְּבוּלָ֖ם מִגְּבֻלְכֶֽם׃ הַֽמְנַדִּ֖ים גלְי֣וֹם רָ֑ע וַתַּגִּישׁ֖וּן שֶׁ֥בֶת חָמָֽס׃ הַשֹּֽׁכְבִים֙ דעַל־מִטּ֣וֹת שֵׁ֔ן וּסְרֻחִ֖ים עַל־עַרְשׂוֹתָ֑ם וְאֹכְלִ֤ים כָּרִים֙ מִצֹּ֔אן וַעֲגָלִ֖ים מִתּ֥וֹךְ מַרְבֵּֽק׃ הַפֹּרְטִ֖ים העַל־פִּ֣י הַנָּ֑בֶל כְּדָוִ֕יד חָשְׁב֥וּ לָהֶ֖ם כְּלֵי־שִֽׁיר׃ הַשֹּׁתִ֤ים ובְּמִזְרְקֵי֙ יַ֔יִן וְרֵאשִׁ֥ית שְׁמָנִ֖ים יִמְשָׁ֑חוּ וְלֹ֥א נֶחְל֖וּ עַל־שֵׁ֥בֶר יוֹסֵֽף לָכֵ֛ן זעַתָּ֥ה יִגְל֖וּ בְּרֹ֣אשׁ גֹּלִ֑ים וְסָ֖ר מִרְזַ֥ח סְרוּחִֽים׃ פ
נִשְׁבַּע֩ חאֲדֹנָ֨י יְהוִ֜ה בְּנַפְשׁ֗וֹ נְאֻם־יְהוָה֙ אֱלֹהֵ֣י צְבָא֔וֹת מְתָאֵ֤ב אָֽנֹכִי֙ אֶת־גְּא֣וֹן יַֽעֲקֹ֔ב וְאַרְמְנֹתָ֖יו שָׂנֵ֑אתִי וְהִסְגַּרְתִּ֖י עִ֥יר וּמְלֹאָֽהּ׃ וְהָיָ֗ה טאִם־יִוָּ֨תְר֜וּ עֲשָׂרָ֧ה אֲנָשִׁ֛ים בְּבַ֥יִת אֶחָ֖ד וָמֵֽתוּ׃ וּנְשָׂא֞וֹ ידּוֹד֣וֹ וּמְסָרְפ֗וֹ לְהוֹצִ֣יא עֲצָמִים֮ מִן־הַבַּיִת֒ וְאָמַ֞ר לַאֲשֶׁ֨ר בְּיַרְכְּתֵ֥י הַבַּ֛יִת הַע֥וֹד עִמָּ֖ךְ וְאָמַ֣ר אָ֑פֶס וְאָמַ֣ר הָ֔ס כִּ֛י לֹ֥א לְהַזְכִּ֖יר בְּשֵׁ֥ם יְהוָֽה׃ כִּֽייא־הִנֵּ֤ה יְהוָה֙ מְצַוֶּ֔ה וְהִכָּ֛ה הַבַּ֥יִת הַגָּד֖וֹל רְסִיסִ֑ים וְהַבַּ֥יִת הַקָּטֹ֖ן בְּקִעִֽים׃ הַיְרֻצ֤וּן יבבַּסֶּ֨לַע֙ סוּסִ֔ים אִֽם־יַחֲר֖וֹשׁ בַּבְּקָרִ֑ים כִּֽי־הֲפַכְתֶּ֤ם לְרֹאשׁ֙ מִשְׁפָּ֔ט וּפְרִ֥י צְדָקָ֖ה לְלַעֲנָֽה׃ הַשְּׂמֵחִ֖ים יגלְלֹ֣א דָבָ֑ר הָאֹ֣מְרִ֔ים הֲל֣וֹא בְחָזְקֵ֔נוּ לָקַ֥חְנוּ לָ֖נוּ קַרְנָֽיִם׃ כִּ֡י ידהִנְנִי֩ מֵקִ֨ים עֲלֵיכֶ֜ם בֵּ֣ית יִשְׂרָאֵ֗ל נְאֻם־יְהוָ֛ה אֱלֹהֵ֥י הַצְּבָא֖וֹת גּ֑וֹי וְלָחֲצ֥וּ אֶתְכֶ֛ם מִלְּב֥וֹא חֲמָ֖ת עַד־נַ֥חַל הָעֲרָבָֽה׃ ס         כֹּ֤ה זאהִרְאַ֨נִי֙ אֲדֹנָ֣י יְהוִ֔ה וְהִנֵּה֙ יוֹצֵ֣ר גֹּבַ֔י בִּתְחִלַּ֖ת עֲל֣וֹת הַלָּ֑קֶשׁ וְהִ֨נֵּה־לֶ֔קֶשׁ אַחַ֖ר גִּזֵּ֥י הַמֶּֽלֶךְ׃ וְהָיָ֗ה באִם־כִּלָּה֙ לֶֽאֱכוֹל֙ אֶת־עֵ֣שֶׂב הָאָ֔רֶץ וָאֹמַ֗ר אֲדֹנָ֤י יְהוִה֙ סְֽלַֽח־נָ֔א מִ֥י יָק֖וּם יַֽעֲקֹ֑ב כִּ֥י קָטֹ֖ן הֽוּא׃ נִחַ֥ם גיְהוָ֖ה עַל־זֹ֑את לֹ֥א תִהְיֶ֖ה אָמַ֥ר יְהוָֽה׃ כֹּ֤ה דהִרְאַ֨נִי֙ אֲדֹנָ֣י יְהוִ֔ה וְהִנֵּ֥ה קֹרֵ֛א לָרִ֥ב בָּאֵ֖שׁ אֲדֹנָ֣י יְהוִ֑ה וַתֹּ֨אכַל֙ אֶת־תְּה֣וֹם רַבָּ֔ה וְאָכְלָ֖ה אֶת־הַחֵֽלֶק׃ וָאֹמַ֗ר האֲדֹנָ֤י יְהוִה֙ חֲדַל־נָ֔א מִ֥י יָק֖וּם יַעֲקֹ֑ב כִּ֥י קָטֹ֖ן הֽוּא׃ נִחַ֥ם ויְהוָ֖ה עַל־זֹ֑את גַּם־הִיא֙ לֹ֣א תִֽהְיֶ֔ה אָמַ֖ר אֲדֹנָ֥י יְהוִֽה׃ ס         כֹּ֣ה זהִרְאַ֔נִי וְהִנֵּ֧ה אֲדֹנָ֛י נִצָּ֖ב עַל־חוֹמַ֣ת אֲנָ֑ךְ וּבְיָד֖וֹ אֲנָֽךְ׃ וַיֹּ֨אמֶר חיְהוָ֜ה אֵלַ֗י מָֽה־אַתָּ֤ה רֹאֶה֙ עָמ֔וֹס וָאֹמַ֖ר אֲנָ֑ךְ וַיֹּ֣אמֶר אֲדֹנָ֗י הִנְנִ֨י שָׂ֤ם אֲנָךְ֙ בְּקֶ֨רֶב֙ עַמִּ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל לֹֽא־אוֹסִ֥יף ע֖וֹד עֲב֥וֹר לֽוֹ׃ וְנָשַׁ֨מּוּ֙ טבָּמ֣וֹת יִשְׂחָ֔ק וּמִקְדְּשֵׁ֥י יִשְׂרָאֵ֖ל יֶחֱרָ֑בוּ וְקַמְתִּ֛י עַל־בֵּ֥ית יָרָבְעָ֖ם בֶּחָֽרֶב׃ פ
וַיִּשְׁלַ֗ח יאֲמַצְיָה֙ כֹּהֵ֣ן בֵּֽית־אֵ֔ל אֶל־יָרָבְעָ֥ם מֶֽלֶךְ־יִשְׂרָאֵ֖ל לֵאמֹ֑ר קָשַׁ֨ר עָלֶ֜יךָ עָמ֗וֹס בְּקֶ֨רֶב֙ בֵּ֣ית יִשְׂרָאֵ֔ל לֹא־תוּכַ֣ל הָאָ֔רֶץ לְהָכִ֖יל אֶת־כָּל־דְּבָרָֽיו׃ כִּייא־כֹה֙ אָמַ֣ר עָמ֔וֹס בַּחֶ֖רֶב יָמ֣וּת יָרָבְעָ֑ם וְיִ֨שְׂרָאֵ֔ל גָּלֹ֥ה יִגְלֶ֖ה מֵעַ֥ל אַדְמָתֽוֹ׃ ס         וַיֹּ֤אמֶר יבאֲמַצְיָה֙ אֶל־עָמ֔וֹס חֹזֶ֕ה לֵ֥ךְ בְּרַח־לְךָ֖ אֶל־אֶ֣רֶץ יְהוּדָ֑ה וֶאֱכָל־שָׁ֣ם לֶ֔חֶם וְשָׁ֖ם תִּנָּבֵֽא׃ וּבֵֽיתיג־אֵ֔ל לֹֽא־תוֹסִ֥יף ע֖וֹד לְהִנָּבֵ֑א כִּ֤י מִקְדַּשׁ־מֶ֨לֶךְ֙ ה֔וּא וּבֵ֥ית מַמְלָכָ֖ה הֽוּא׃ ס         וַיַּ֤עַן ידעָמוֹס֙ וַיֹּ֣אמֶר אֶל־אֲמַצְיָ֔ה לֹא־נָבִ֣יא אָנֹ֔כִי וְלֹ֥א בֶן־נָבִ֖יא אָנֹ֑כִי כִּֽי־בוֹקֵ֥ר אָנֹ֖כִי וּבוֹלֵ֥ס שִׁקְמִֽים׃ וַיִּקָּחֵ֣נִי טויְהוָ֔ה מֵאַחֲרֵ֖י הַצֹּ֑אן וַיֹּ֤אמֶר אֵלַי֙ יְהוָ֔ה לֵ֥ךְ הִנָּבֵ֖א אֶל־עַמִּ֥י יִשְׂרָאֵֽל׃ וְעַתָּ֖ה טזשְׁמַ֣ע דְּבַר־יְהוָ֑ה אַתָּ֣ה אֹמֵ֗ר לֹ֤א תִנָּבֵא֙ עַל־יִשְׂרָאֵ֔ל וְלֹ֥א תַטִּ֖יף עַל־בֵּ֥ית יִשְׂחָֽק׃ לָכֵ֞ן יזכֹּה־אָמַ֣ר יְהוָ֗ה אִשְׁתְּךָ֞ בָּעִ֤יר תִּזְנֶה֙ וּבָנֶ֤יךָ וּבְנֹתֶ֨יךָ֙ בַּחֶ֣רֶב יִפֹּ֔לוּ וְאַדְמָתְךָ֖ בַּחֶ֣בֶל תְּחֻלָּ֑ק וְאַתָּ֗ה עַל־אֲדָמָ֤ה טְמֵאָה֙ תָּמ֔וּת וְיִ֨שְׂרָאֵ֔ל גָּלֹ֥ה יִגְלֶ֖ה מֵעַ֥ל אַדְמָתֽוֹ׃ ס         כֹּ֥ה חאהִרְאַ֖נִי אֲדֹנָ֣י יְהוִ֑ה וְהִנֵּ֖ה כְּל֥וּב קָֽיִץ׃ וַיֹּ֗אמֶר במָֽה־אַתָּ֤ה רֹאֶה֙ עָמ֔וֹס וָאֹמַ֖ר כְּל֣וּב קָ֑יִץ וַיֹּ֨אמֶר יְהוָ֜ה אֵלַ֗י בָּ֤א הַקֵּץ֙ אֶל־עַמִּ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל לֹא־אוֹסִ֥יף ע֖וֹד עֲב֥וֹר לֽוֹ׃ וְהֵילִ֜ילוּ גשִׁיר֤וֹת הֵיכָל֙ בַּיּ֣וֹם הַה֔וּא נְאֻ֖ם אֲדֹנָ֣י יְהוִ֑ה רַ֣ב הַפֶּ֔גֶר בְּכָל־מָק֖וֹם הִשְׁלִ֥יךְ הָֽס׃ פ
שִׁמְעוּד־זֹ֕את הַשֹּׁאֲפִ֖ים אֶבְי֑וֹן וְלַשְׁבִּ֖ית ענוי עֲנִיֵּי־אָֽרֶץ׃ לֵאמֹ֗ר המָתַ֞י יַעֲבֹ֤ר הַחֹ֨דֶשׁ֙ וְנַשְׁבִּ֣ירָה שֶּׁ֔בֶר וְהַשַּׁבָּ֖ת וְנִפְתְּחָה־בָּ֑ר לְהַקְטִ֤ין אֵיפָה֙ וּלְהַגְדִּ֣יל שֶׁ֔קֶל וּלְעַוֵּ֖ת מֹאזְנֵ֥י מִרְמָֽה׃ לִקְנ֤וֹת ובַּכֶּ֨סֶף֙ דַּלִּ֔ים וְאֶבְי֖וֹן בַּעֲב֣וּר נַעֲלָ֑יִם וּמַפַּ֥ל בַּ֖ר נַשְׁבִּֽיר׃ נִשְׁבַּ֥ע זיְהוָ֖ה בִּגְא֣וֹן יַעֲקֹ֑ב אִם־אֶשְׁכַּ֥ח לָנֶ֖צַח כָּל־מַעֲשֵׂיהֶֽם׃ הַ֤עַל חזֹאת֙ לֹֽא־תִרְגַּ֣ז הָאָ֔רֶץ וְאָבַ֖ל כָּל־יוֹשֵׁ֣ב בָּ֑הּ וְעָלְתָ֤ה כָאֹר֙ כֻּלָּ֔הּ וְנִגְרְשָׁ֥ה ונשקה וְנִשְׁקְעָ֖ה כִּיא֥וֹר מִצְרָֽיִם׃ ס         וְהָיָ֣ה ט׀ בַּיּ֣וֹם הַה֗וּא נְאֻם֙ אֲדֹנָ֣י יְהוִ֔ה וְהֵבֵאתִ֥י הַשֶּׁ֖מֶשׁ בַּֽצָּהֳרָ֑יִם וְהַחֲשַׁכְתִּ֥י לָאָ֖רֶץ בְּי֥וֹם אֽוֹר׃ וְהָפַכְתִּ֨י יחַגֵּיכֶ֜ם לְאֵ֗בֶל וְכָל־שִֽׁירֵיכֶם֙ לְקִינָ֔ה וְהַעֲלֵיתִ֤י עַל־כָּל־מָתְנַ֨יִם֙ שָׂ֔ק וְעַל־כָּל־רֹ֖אשׁ קָרְחָ֑ה וְשַׂמְתִּ֨יהָ֙ כְּאֵ֣בֶל יָחִ֔יד וְאַחֲרִיתָ֖הּ כְּי֥וֹם מָֽר׃ הִנֵּ֣ה יא׀ יָמִ֣ים בָּאִ֗ים נְאֻם֙ אֲדֹנָ֣י יְהוִ֔ה וְהִשְׁלַחְתִּ֥י רָעָ֖ב בָּאָ֑רֶץ לֹֽא־רָעָ֤ב לַלֶּ֨חֶם֙ וְלֹֽא־צָמָ֣א לַמַּ֔יִם כִּ֣י אִם־לִשְׁמֹ֔עַ אֵ֖ת דִּבְרֵ֥י יְהוָֽה׃ וְנָעוּ֙ יבמִיָּ֣ם עַד־יָ֔ם וּמִצָּפ֖וֹן וְעַד־מִזְרָ֑ח יְשֽׁוֹטְט֛וּ לְבַקֵּ֥שׁ אֶת־דְּבַר־יְהוָ֖ה וְלֹ֥א יִמְצָֽאוּ׃ בַּיּ֨וֹם יגהַה֜וּא תִּ֠תְעַלַּפְנָה הַבְּתוּלֹ֧ת הַיָּפ֛וֹת וְהַבַּחוּרִ֖ים בַּצָּמָֽא׃ הַנִּשְׁבָּעִים֙ ידבְּאַשְׁמַ֣ת שֹֽׁמְר֔וֹן וְאָמְר֗וּ חֵ֤י אֱלֹהֶ֨יךָ֙ דָּ֔ן וְחֵ֖י דֶּ֣רֶךְ בְּאֵֽר־שָׁ֑בַע וְנָפְל֖וּ וְלֹא־יָק֥וּמוּ עֽוֹד׃ ס         רָאִ֨יתִי טאאֶת־אֲדֹנָ֜י נִצָּ֣ב עַֽל־הַמִּזְבֵּ֗חַ וַיֹּאמֶר֩ הַ֨ךְ הַכַּפְתּ֜וֹר וְיִרְעֲשׁ֣וּ הַסִּפִּ֗ים וּבְצַ֨עַם֙ בְּרֹ֣אשׁ כֻּלָּ֔ם וְאַחֲרִיתָ֖ם בַּחֶ֣רֶב אֶהֱרֹ֑ג לֹֽא־יָנ֤וּס לָהֶם֙ נָ֔ס וְלֹֽא־יִמָּלֵ֥ט לָהֶ֖ם פָּלִֽיט׃ אִםב־יַחְתְּר֣וּ בִשְׁא֔וֹל מִשָּׁ֖ם יָדִ֣י תִקָּחֵ֑ם וְאִֽם־יַעֲלוּ֙ הַשָּׁמַ֔יִם מִשָּׁ֖ם אוֹרִידֵֽם׃ וְאִםג־יֵחָֽבְאוּ֙ בְּרֹ֣אשׁ הַכַּרְמֶ֔ל מִשָּׁ֥ם אֲחַפֵּ֖שׂ וּלְקַחְתִּ֑ים וְאִם־יִסָּ֨תְר֜וּ מִנֶּ֤גֶד עֵינַי֙ בְּקַרְקַ֣ע הַיָּ֔ם מִשָּׁ֛ם אֲצַוֶּ֥ה אֶת־הַנָּחָ֖שׁ וּנְשָׁכָֽם׃ וְאִםד־יֵלְכ֤וּ בַשְּׁבִי֙ לִפְנֵ֣י אֹֽיבֵיהֶ֔ם מִשָּׁ֛ם אֲצַוֶּ֥ה אֶת־הַחֶ֖רֶב וַהֲרָגָ֑תַם וְשַׂמְתִּ֨י עֵינִ֧י עֲלֵיהֶ֛ם לְרָעָ֖ה וְלֹ֥א לְטוֹבָֽה׃ וַאדֹנָ֨י היְהוִ֜ה הַצְּבָא֗וֹת הַנּוֹגֵ֤עַ בָּאָ֨רֶץ֙ וַתָּמ֔וֹג וְאָבְל֖וּ כָּל־י֣וֹשְׁבֵי בָ֑הּ וְעָלְתָ֤ה כַיְאֹר֙ כֻּלָּ֔הּ וְשָׁקְעָ֖ה כִּיאֹ֥ר מִצְרָֽיִם הַבּוֹנֶ֤ה ובַשָּׁמַ֨יִם֙ מעלותו מַעֲלוֹתָ֔יו וַאֲגֻדָּת֖וֹ עַל־אֶ֣רֶץ יְסָדָ֑הּ הַקֹּרֵ֣א לְמֵֽי־הַיָּ֗ם וַֽיִּשְׁפְּכֵ֛ם עַל־פְּנֵ֥י הָאָ֖רֶץ יְהוָ֥ה שְׁמֽוֹ׃ הֲל֣וֹא זכִבְנֵי֩ כֻשִׁיִּ֨ים אַתֶּ֥ם לִ֛י בְּנֵ֥י יִשְׂרָאֵ֖ל נְאֻם־יְהוָ֑ה הֲל֣וֹא אֶת־יִשְׂרָאֵ֗ל הֶעֱלֵ֨יתִי֙ מֵאֶ֣רֶץ מִצְרַ֔יִם וּפְלִשְׁתִּיִּ֥ים מִכַּפְתּ֖וֹר וַאֲרָ֥ם מִקִּֽיר׃ הִנֵּ֞ה חעֵינֵ֣י ׀ אֲדֹנָ֣י יְהוִ֗ה בַּמַּמְלָכָה֙ הַֽחַטָּאָ֔ה וְהִשְׁמַדְתִּ֣י אֹתָ֔הּ מֵעַ֖ל פְּנֵ֣י הָאֲדָמָ֑ה אֶ֗פֶס כִּ֠י לֹ֣א הַשְׁמֵ֥יד אַשְׁמִ֛יד אֶת־בֵּ֥ית יַעֲקֹ֖ב נְאֻם־יְהוָֽה׃ כִּֽיט־הִנֵּ֤ה אָֽנֹכִי֙ מְצַוֶּ֔ה וַהֲנִע֥וֹתִי בְכָֽל־הַגּוֹיִ֖ם אֶת־בֵּ֣ית יִשְׂרָאֵ֑ל כַּאֲשֶׁ֤ר יִנּ֨וֹעַ֙ בַּכְּבָרָ֔ה וְלֹֽא־יִפּ֥וֹל צְר֖וֹר אָֽרֶץ׃ בַּחֶ֣רֶב ייָמ֔וּתוּ כֹּ֖ל חַטָּאֵ֣י עַמִּ֑י הָאֹמְרִ֗ים לֹֽא־תַגִּ֧ישׁ וְתַקְדִּ֛ים בַּעֲדֵ֖ינוּ הָרָעָֽה׃ בַּיּ֣וֹם יאהַה֔וּא אָקִ֛ים אֶת־סֻכַּ֥ת דָּוִ֖יד הַנֹּפֶ֑לֶת וְגָדַרְתִּ֣י אֶת־פִּרְצֵיהֶ֗ן וַהֲרִֽסֹתָיו֙ אָקִ֔ים וּבְנִיתִ֖יהָ כִּימֵ֥י עוֹלָֽם׃ לְמַ֨עַן יביִֽירְשׁ֜וּ אֶת־שְׁאֵרִ֤ית אֱדוֹם֙ וְכָל־הַגּוֹיִ֔ם אֲשֶׁר־נִקְרָ֥א שְׁמִ֖י עֲלֵיהֶ֑ם נְאֻם־יְהוָ֖ה עֹ֥שֶׂה זֹּֽאת׃ פ
הִנֵּ֨ה יגיָמִ֤ים בָּאִים֙ נְאֻם־יְהוָ֔ה וְנִגַּ֤שׁ חוֹרֵשׁ֙ בַּקֹּצֵ֔ר וְדֹרֵ֥ךְ עֲנָבִ֖ים בְּמֹשֵׁ֣ךְ הַזָּ֑רַע וְהִטִּ֤יפוּ הֶֽהָרִים֙ עָסִ֔יס וְכָל־הַגְּבָע֖וֹת תִּתְמוֹגַֽגְנָה׃ וְשַׁבְתִּי֮ ידאֶת־שְׁב֣וּת עַמִּ֣י יִשְׂרָאֵל֒ וּבָנ֞וּ עָרִ֤ים נְשַׁמּוֹת֙ וְיָשָׁ֔בוּ וְנָטְע֣וּ כְרָמִ֔ים וְשָׁת֖וּ אֶת־יֵינָ֑ם וְעָשׂ֣וּ גַנּ֔וֹת וְאָכְל֖וּ אֶת־פְּרִיהֶֽם׃ וּנְטַעְתִּ֖ים טועַל־אַדְמָתָ֑ם וְלֹ֨א יִנָּתְשׁ֜וּ ע֗וֹד מֵעַ֤ל אַדְמָתָם֙ אֲשֶׁ֣ר נָתַ֣תִּי לָהֶ֔ם אָמַ֖ר יְהוָ֥ה אֱלֹהֶֽיךָ׃

Fenyegetések1 Izráel szomszédai ellen.Ámósnak1 beszédei ezek, ki a Tékoabeli pásztorok közzűl való vala, mellyeket látott Izráel országa felől, Uzziásnak Júda Királyának idejében, és Jeroboámnak, Jóásnak az Izráel Királya fijának idejében, két esztendővel a földindulás előtt. És2 monda : Az Úr Sionból kiált és Jérusálemből tészen szózatot ; és elvesznek a pásztoroknak aklakik, s megszárad a Kármel hegynek teteje ! Így3 szól az Úr : Damaskusnak három és négy gonoszságáért meg nem kegyelmezek : mert a Gileádbeliekeet vascsépekkel cséplették meg. És4 tüzet bocsátok a Hasáel házára, melly megemészti a Benhadád palotáit. És5 elrontom Damaskusnak erősségét, és kivesztem az Aven mezeinek lakóit, és a Fejedelmet Édennek házából ; és Siriának népe Kirbe vitetik, ezt mondja az Úr. Így6 szól az Úr : Gáza városnak három és négy gonoszságáért meg nem kegyelmezek : mert teljességgel rabságra adták az én népemet, hogy őket az Edomiták kezekbe adták. És7 tüzet bocsátok Gázának kőfalára, melly megemészti az ő palotáit. És8 kivesztem Azotusból a lakos népet, és Askelonból a Fejedelmet, és téritem az én kezemet Akkaronra, és a Filiszteusoknak maradékok elvesznek, ezt mondja az Úr Isten. Így9 szól az Úr : Tírusnak három és négy gonoszságáért meg nem kegyelmezek : mert teljességgel Edomnak fogságába ejtették az én népemeet, és nem emlékeztek meg az atyafiak szövetségekről. És10 tüzet bocsátok Tírusnak kőfalára, melly megemészté az ő palotáit. Így11 szól az Úr : Edomnak három s négy gonoszságáért meg nem kegyelmezek : mert fegyverrel háborgatta az ő attyafiát, és nem volt irgalmassággal hozzá, mind örökké ragadozó volt az ő haragja, és örökké haragot tartott reá. És12 tüzet bocsátok Témán városára, melly megemészti Boczrának palotáit. Így13 szól az Úr : Három és négy gonoszságokért az Ammon fijainak kegelmes nem lészek : mert a terhes asszonyokat ketté vágták Gileádban, hogy az ő határokat terjesztenék. És14 tüzet gerjesztek Rabba városának kőfalára, melly megemészti nagy jajgatással az ő palotáit az ő harczának napján, az ő háborgó szélvészének idején. És15 fogságba vitetik az ő Királyok ő maga, és vele együtt az ő Fejedelmei is, ezt mondja az Úr. Fenyegeti2 Moábot, Júdát és Izráelt.Ezt1 mondja az Úr : Három és négy gonoszságáért Moábhoz nem fordulok : mert ő égette meg az Edom Királyának tetemeit mint a meszet : És2 tüzet vetek Moábra, melly megemészti Kériótnak palotáit, és háborunak zörgésében, és kürt zengésében hal meg Moáb. Kiveszem3 ő belőle a Birót, és minden Fejedelmeit vele egyetemben megölöm, ezt mondja az Úr ! Így4 szól az Úr : Három és négy gonoszságáért a Júdának meg nem kegyelmezek : mert megvetették az Úrnak törvényét : és az ő szerzésit nem őrzötték és tévelygésbe vitték őket az ő hazugságaik, mellyeket az ő attyaik követtek. És5 üzet vetek Júdába, melly megemészti Jérusálemnek palotáit. Így6 szól az Úr : Izráelnek három és négy gonoszságáért hozzá nem fordulok : mert pénzen eladták az igazat, és a nyomorultat egy öltő sarun. Sietnek7 e földön a szegényeknek fejekre, a nyomorultaknak igazságokat elforditják, a fiú az ő attyával egy leánnyal vétkezik, hogy az én szent nevemet megfertéztessék. És8 a zálogba vetett ruhákon hajtják meg magokat minden oldtároknál, és a megesett embereknek birságokból az ő Isteneiknek házokban borral lakoztak. Jóllehet9 én szaggattam ki az Emoreusokat előttök földökből, kiknek magasságok ollyan vala, mint a czédrusfáknak magasságok, és kik olly erősek valának mint a cserfák : és elvesztettem felül az ő gyümölcsét, s alól az ő tövét teljességgel. És10 én hoztalak ki Égyiptomnak földéből titeket, és negyven esztendeig hordoztalak a pusztában, hogy az Emoreusoknak földöket birhatnátok. És11 Prófétákat támasztottam a ti fijaitok közzűl, és a ti ifjaitok közzűl Nazareusokat ! Valyon nem ugy vagyon é, Izráel fijai ? ezt mondja az Úr ! És12 ti bort adátok inniok a Nazareusoknak, és a Prófétáknak meghagytátot, mondván : Ne prófétáljatok ! Ímé13 én megnyomom ezt a ti helyeteket, miképen a vasas szekér nyomja a teljes kévét. Elkél14 azért a futás a gyorstól, és az erősnek ereje semmit nem fog, és a magabiró meg nem óhajtja magát. És15 a kézives helyén meg nem maradhat, és a gyors gyalog futásával meg nem szabadúl, a lovag sem szaladhat el. A16 jószívü az erősek között mezitelen szalad az napon, ezt mondja az Úr ! Mind3 a próféta szava, mind Izráel büntetése az Úrtól jön.Halljátok1 meg ti Izráel fijai, e szót, mellyet azu Úr szól ti felőletek ; mind az egész cselédről, mellyet Égyiptom földéről felhoztam vala, ezt mondván : Csak2 titeket választottalak magamnak e földnek minden nemzetségei közzűl ; annakokáért megbüntetlek titeket minden álnokságitokért. Valyon3 járnak é ketten együtt, ha ő köztök egyesek nem lésznek ? Valyon4 ordít é az erdőben az oroszlán, ha ragadományt nem talál ? valyon az oroszlánykölyök ordít é a barlangból, mikor semmit nem kaphat ? Valyon5 esik é a madár a földön megvetett tőrbe a madarász nélkül, avagy felszedi é a madarász a tőrt a földről, míg valamit nem fogott ? Valyon6 mikor a városban zeng a kürt, nem rémül é meg a nép ? avagy lészen é olly veszedelem a városban, mellyet az Úr nem szerzene ? Mert7 semmi dolgot nem cselekeszik az Úr Isten addig, mígnem megjelenti az ő titkát az ő szolgáinak a Prófétáknak. Az8 oroszlán ordított, s ki nem félne ? az Úr Isten szólott, s ki nem prófétálna ? Tégyetek9 hirt Asdód palotáiban, és Égyiptom földében való palotákban, s mondjátok ezt : Gyüljetek öszve Samariának hegyein, és nézzétek meg ő benne a sok inséget, és a nyomorultakat ő benne. És10 nem tudnak jót cselekedni, azt mondja az Úr, kik a ragadományból kincset gyüjtnek, és palotáikat kóborlott marhával megrakják. Annakokáért11 ezt mondja az Úr Isten : Az ellenség, és a föld körül való szomszédság is elveszi tőled minden erődet, és elrontatnak a te palotáid. Ezt12 mondja az Úr : Miképen a pásztor az oroszlánnak szájából a juhnak csak két szárát ragadja ki, vagy a fülének külső részét ; ezenképen ragadtatnak ki az Izráel fijaiban a veszedelemből, kik Samariában ülnek az ágynak oldalán, és Damaskusban az ágynak lábán. Halljátok13 meg, és tégyetek tudományt Jákóbnak házában, ezt mondja az Úr Isten, a Seregeknek Istene ? Mert14 a melly napon megbüntetem Izráel az ő gonoszságiért ; meglátogatom Béthelnek oltárit is, és letöretnek az oltár szarvai, és a földre leromolnak. És15 elrontom a téli házat a nyári házzal egybe, és az elefánttetemmel megékesittetett házak elvesznek, és elfogynak a nagy házak, azt mondja az Úr. Fenyegetés4 Izráel főbbjei ellen.Halljátok1 meg ezt a beszédet, ti Básánnak ünői, kik Samariának hegyén vagytok, kik nyomorgatjátok a szegényeket, kik rongáljátok a szükölködőket, kik az ő Uroknak ezt mondjátok : Hozd elő, hadd igyunk ! Megesküldt2 ezen az Úr Isten az ő szentségére, hogy ímé napok következnek reátok, mellyeken elviszen titeket az ellenség horgokkal, és a ti maradéktokat mint a halásznak halászó horgaival. És3 mindenitek törésen szalad ki egymás után, és a ti palotáitokból elhányjátok marháitokat, ezt mondja az Úr. Mejetek4 Béthelbe és vétkezzetek : Gilgálban neveljétek a ti gonoszságtokat : hozzátok fel bátor minden reggel a ti áldozatitokat, és három esztendőnként adjátok bé a ti dézmáitokat ; És5 áldozzatok kovászos kenyérrel háláadó áldozatot, és hirdessetek szabadakarat szerint való áldozatokat, kiáltsatok ; mivelhogy igy tetszik kedveteknek, Izráel fijai, ezt mondja az Úr Isten. Én6 is fogaitoknak tisztaságokkal vertelek meg titeket minden ti várositokban, azaz, kenyérnek szükségével, minden ti helyetekben : de mégis nem térétek meg én hozzám, ezt ondja az Úr. Annakfelette7 én is megtartóztattam tőletek az esőt az aratás előtt három hónappal ; és esőt adtam egy városra, más városra pedig nem adtam esőt, a földnek egyik része esővel megöntöztetett, és a melly föld nem engedte, hogy eső szálljon reá, megszáradott. És8 mennek vala két vagy három város egy városhoz, hogy vizet innának, de nem elégittetnek vala meg : mégis nem térétek hozzám, ezt mondja az Úr. Megvertelek9 titeket szárazsággal és ragyváal, a ti sokféle kerteiteket, szőlőiteket, figéitekeet, és a ti olajfáitokat megemésztette a sáska ; de mégis nem tértetek én hozzám, ezt mondja az Úr. Döghalált10 bocsátottam reátok mint régen Égyiptomra, fegyverrel levágattam a fi ifjaitokat, lovaitokat fogságra vitettem ; és azt miveltem, hogy a ti táborotoknak doha a ti orrotokba is felhatna ; de mégis nem tértetek meg én hozzám, ezt mondja az Úr. Megemészték11 közzűletek sokakat, mint megemészté Isten Sodomát és Gomorát, annyira hogy hasonlók lennétek a tűzből kiragadott üszöghöz : de még sem térétek hozzám, ezt mondja az Úr. Annakokáért12 e képen cselekeszem veled, óh Izráel : Mivelhogy e képen cselekeszem veled, készült a te Istenednek eleibe, óh Izráel ! Mert13 ímé a ki a hegyeket formálta, és a ki a szelet teremtette, és a ki megjelenti az embernek az ő gondolatját, ki a hajnalt setétséggé változtatja, és e földnek hatalmasságit megrontja, Seregeknek Ura Istene annak neve ! Siralmas5 beszéd és felhívás megtérésre.Halljátok1 meg e siralmas beszédet, mellyet szólok ellenetek, óh Izráelnek háza ! Elesik,2 nem maradhat meg az Izráelnek szüze, és elhagyattatik az ő földén, és senki nem emeli fel őtet. Mert3 ezt mondja az Úr Isten : A melly városból ezeren kelnek vala ki, százan maradnak abban, s a mellyből százan kelnek vala ki, tizen maradnak az Izráel házának. Mert4 ezt mondja az Úr az Izráel házának : Keressetek engemet és éltek. És5 ne keressétek Béthelt, Gilgálba se menjetek, Bersebába se menjetek által : mert Gilgál kétség nélkűl fogságra megyen, és Béthel semmivé lészen. Keressétek6 az Urat, és éltek, hogy el ne emésszen mint a tüz a József házát, és megeméssze Béthelt olthatatlan tüzzel. Kik7 az itéletet keserűségre változtatják, és az igazságot a földön hagyják heverni. Azt8 az Isten, mondom, hogy keressétek, ki a fiastyukot és a kaszahugyot teremtette, ki világosságra változtatja a temérdek setétséget, és a nappalt éjszakával béfedezi : ki a tengernek vizeit az égre felvonsza, és kitölti azokat a földnek szinére, kinek neve Úr. Ki9 megerősiti a pusztitót az erős ellen, hogy a pusztitó az erősségbe bémenjen. Gyülölik10 azt, ki a kapuban őket megfeddette, és utálták az igazmondót. Annakokáért,11 mivelhogy fárasztjátok a szegényt és az ő rakás gabonájától megfosztjátok őtet : faragott kőből épitettetek házakat, de nem lakoztok azoknban ; gyönyörüséges szőlőket ültettetek, de nem isztok azoknak borokban ; Mert12 tudom a ti hamisságitokat, és a ti erős büneiteket : az igazat nyomorgatják, a bünösöktől váltságot vesznek, és a szükölködőknek igazságokat a kapuban elforditják. Annakokáért13 az eszes ember hallgat akkor, mivelhogy az idő gonosz. Kererssétek14 a jót és nem a gonoszt, hogy éljetek, és igy veletek lészen a Seregek Ura Istene, a mint mondjátok. Gyülöljétek15 a gonoszt és szeressétek a jót, és szolgáltassatok a kapuban igaz itéletet, talán megkegyelmez a Seregeknek Ura Istene a József maradékinak. Azokáért16 azt mondja a Seregeknek Ura Istene, az Úr : Minden utczákon lészen jajgatás, és minden utczákon ezt mondják : Jaj ! Jaj ! és inditják a szántóvető embert is a sirásra és jajgatásra mind azokkal egybe, kik a jajgatásban mesterek. Minden17 szőlőidben is jajgatás lészen mikor te közötted általmegyek, ezt mondja az Úr. Jaj18 azoknak, kik kivánják az Úrnak napját : Mit használ néktek, az Úrnak napja ? holott setétségnek, nem világosságnak napja az ! Miképen19 ha valaki elszalad az oroszlán előtt, és medve találkozik reá : vagy ha valakit, ki az ő házába bément és kezével a falhoz támaszkodott, a kigyó megmar. Avagy20 nem setétségnek napja é az Úrnak napja, és nem világosságnak ? és nem homályos nap é, mellyben semmi világosság nincsen ? A csupán külső isteni tisztelet nem használ.Gyülöltem,21 megvetettem a ti Innepiteket, és nem szagolom a ti Innepiteken való jóillatitokat. Hogyha22 egészen égőáldozatokkal és Minhákkal áldoztok is, nem kedvellem ; és a ti háláadásra való kövér áldozatotokra tekintek. Vedd23 el én előlem a te sok éneklésidet, a te hegedüidnek énekléseket is nem hallgatom meg ; Hanem24 folyjon mint a viz az itélet, és az igazság mint a sebes patak ! Valyon25 nékem áldoztatok é és nékem hoztatok é előmbe Minhát a pusztában negyven esztendeig, óh Izráel háza ? Sőt26 inkább a Molok bálványtok sátorát hordoztátok, és a Kiunnak képeit a ti képeiteket, a ti Istenteknek csillagát, mellyeket csináltatok magatoknak. Annakokáért27 a Damaskusbelieknél tovább vitetlek titeket, ezt mondja a kinek Seregeknek Ura Istene neve. Fenyegetés6 Júda és Izráel előkelőinek fényűzése és elbizakodottsága ellen.Jaj1 azoknak, kik sionban nagy bátorságban élnek, és a kik a Samaria hegyén elbizakodtak, melly hegyek neveztetnek az ő népek fejeinek, mellyekhez szoktak gyülni az Izráel háza. Menjetek2 által Kálné városba és nézzétek meg ; és menjetek onnét a nagy Hámát városba : azután menjetek alá a Filiszteusok Gáth nevü városokba : avagy jobbak é azok ez országoknál ? avagy szélesb é azoknak határok a ti határotoknál ? Kik3 a veszedelm napját messsze vetitek ; kik az erőszaktételnek széket emeltek. Kik4 elefánttetemből csinált ágyékban alusztok, és elnyujtoztok a ti nyoszolyáitokban, és kik válogatott bárányokkal laktok, és meghizlalt borjukkal. Kik5 hegedüszó mellett énekeltek, és vigasságtevő szerszámokat gondoltatok, mint Dávid. Kik6 a bort nagy poharakkal isszátok, és drága olajjal kenitek magatokat ; és nem szánjátok Józsefnek romlását. Annakokáért7 ezennel elővitettek ti a népek között a fogságra, és elközelget az ágyban nyujtódzóknak jajgatások. Megesküdt8 az Úr Isten az ő életére, ezt mondja a Seregeknek Ura Istene : Utálom én Jákóbnak kevélységét, és gyülölöm az ő palotáit ; azokáért kezedbe adom a várost minden gazdagságival. És9 ha tiz embernek maradnának is egy házban : meghalnak. És10 mikor valakit az ő barátja felveszen, vagy a temető, hogy kivigye annak tetemit a házból ; ha annak azt mondándja annak a háznak szomszédja : Vagyon é még valaki több a te házadban ? azt feleli az : nincs ; annakfelette ezt mondja : Hallgass, mert ezek az Úr nevét nem emlitették ! Mert11 imé az Úr parancsol, és megveri a nagy házat romlásokkal, és a kicsiny házat hasadozásokkal. Valyon12 futhatnak é a lovak a kősziklán ? vagy felszánthatja é azt valaki ökrökön ? mert az itéletet elváltoztattátok méreggé, és az igazságnak gyümölcsét ürömmé. Kik13 örültök hijábavaló dolgokon, és ezt mondjátok : Avagy nem a mi erőnkkel szerzettünk é illy nagy bizodalmakat ? De14 imé én támasztok ti ellenetek, óh Izráel háza, ezt mondja a Seregeknek Ura Istene, olly nemzetséget, melly megnyomorit titeket. Hámátnak utától fogva, mind a mezőségnek patakáig. Három7 látomás az Izráelre és Jeroboám házára jövő büntetés felől.Illyen1 látást mutat nékem az Úr Isten : Hogy imé ő formálna sáskákat, mikor a fű kezdene nevekedni ; és mikor a derék kaszálás után a fű megnőtt volna. És2 mikor a sáska megette volna a földnek füvét, mondék akkor : Uram Isten, kérlek légy kegyelmes e népnek : mert mimódon maradhaatna meg a Jákób ? mivelhogy kicsiny. És3 elváltoztatá az Úr az ő szándékát, és monda az Úr : Nem lészen ez ! Illyne4 látást is mutata nékem az Úr Isten : Hogy imé tűzzel készülne az Úr Isten a büntetésre, melly minekutánna megemésztette volna a nyga mélységet, megemészté Izráelnek is egy részét. És5 mikor ezt mondanám : Uram Isten, szünjél meg kérlek, kicsoda maradhat meg a Jákób közzűl ? mert igen kicsiny ! Elváltoztatá6 az Úr az ő. szándékát, és monda az Úr Isten : Ez is nem lészen ! Illyen7 látást is mutata nékem : Hogy imé az Úr áll vala egy lineára rakatott kőfalon, kinek kezében vala egy linea. És8 mikor nékem mondaná az Úr : Mit látsz Ámós ? mondék : Egy lineát látok ! monda az Úr : Ímé én lineára való egyengetést V szerzek az én népem között az Izráel között, nem mivelem többé, hogy őtet elkerülném ; Mert9 elpusztittetnek az Izsáknak magas házai, és az Izráelnek szent helyei pusztákká tétetnek, minekutánna fegyverrel támadok a Jéroboám háza ellen. Ámós, Amáziás által bevádoltatván, annak is büntetést hirdet.Akkor10 külde Amásiás a Béthel Papja Jéroboámhoz az iz Királyához, ezt mondván : Pártot ütött ellened Ámós az Izráel házának közepette ; nem szenvedheti el a füld minden ő beszédit : Mert11 igy szól Ámós : Fegyver miatt hal meg Jéroboám, az Izráel pedig bizonnyal rabságra vitetik el az ő földéből ! Azután12 monda Amásiás Ámósnak : Te Próféta eredj el, fuss el a Júda földére ; és ott egyél kenyeret s ott prófétálj : Béthelben13 pedig többé ne prófétálj : mert a Királynak szent helye ez, és az országnak háza. Felele14 pedig Ámós, és monda Amásiásnak : Nem valék én Próféta, sem Próféta fija nem valék ; hanem barompásztor valék, és vadfigével élek vala. És15 elhiva engem az Úr a barom mellől, és megparancsolá nékem az Úr : Eredj el, prófétálj az én népemnek az Izráelnek ! Most16 azért halld meg az Úr beszédét : Te azt mondod : Ne prófétálj az Izráel ellen, és ne szólj az Izsák háza ellen. Azért17 ezt mondja az Úr : A te feleséged e városban paráználkodik, a te fijaid és leányid fegyver miatt hullanak el, és a te földed kötéllel osztatik el ; te pedig meghalsz a fertelmes földön, minekutánna az Izráel rabságra vitetik az ő füldéből. A8 büntetés az uzsoráskodó Izráelben epesztő éhséget támaszt az Isten beszéde után.Illyen1 látást hjelente nékem az Úr Isten : Hogy imé volna én előttem egy kosár megért nyári gyümölcs. És2 monda nékem : Mit látsz te Ámós ? mondék én ; Egy kosár nyári gyümölcsöt, és monda az Úr nékem : Eljött vége az én népemnek az Izráelnek, nem mivelem többé, hogy elkerüljem őtet. És3 jajgatásra fordulnak a templombeli éneklések azon a napon, ezt mondja az Úr Isten ; minden helyeken sok holttestek csendességgel kezdenek heverni. Halljátok4 ezt ti, kik a szegényeket bényelitek, és e föld szükölködőit rontjátok ; Kik5 ezt mondjátok : Csak mulnék el az uj hold innepe, hogy árulhatnánk gabonánkat, és a Szombat, hogy nyithatnánk fel búzavermeinket ; kicsinyithetnénk meg a vékát, öregbithetnénk az árát, és hamis mértékeket szerezhetnénk ; Hogy6 a szegényeket pénzünkön rabjainkká tehessük, és a szükölködőket egy öltő saruval megkötelezhessük és a gabona olcsóját pénzen eladhassuk. Megesküdt7 az Úr Jákóbnak dicsőségéra, mondván : Bátor ha soha elfelejtkezem eezeknek minden gonoszoságokról ! Avagy8 nem zendülne é meg ezen a föld, és nem sirna é annak minden lakosa ? Hogy feljöjjön a veszedelem mintegy folyóviz az egész földre, mellyek kihányattassék, és elborittassék mint az Égyiptomnak folyóvizével ? Sőt9 inkább azon a napon ezt mondja az Úr Isten : A napot elnyugotom délben, és besetétitem a földet fényes nappal. És10 siralomra forditon a ti Innepiteket, és minden éneklésiteket keserűségre ; gyászruhát adok mindennek derekára, és mindenek fejére kopaszságot, és juttatom Izráelt olly keserüségre., minémü szokott lennei az egyszülöttön, hogy annak vége legyen, mint a keserüséges nap. Ímé11 napok jőnek, ezt mondja az Úr Isten, mellyeken bocsátok éhséget e földre ; nem kenyérnek éhségét, sem vizeknek szomjuságát, hanem az Úr beszéde hallgatásának éhségét és szomjuságát. És12 bujdosnak egyik tengertől fogva a másik tengerig, és északtól fogva napkeletig, futosnak az Úr beszédének kereséséért, és nem találják. Azon13 a napon elepednek a szép szüzek, és az ifjak a szomjúság miatt. Kik14 esküsznek Samariának bünére, és ezt mondják : Él a te Istened, ki Dánban vagyon, és él a Berseba útának Istene ! Elhullanak ez illyenek, és soha többször fel nem kelhetnek ; Rettentő9 büntetés Izráelen.Látám1 az Urat állani az oltáron, ki ezt mondja vala : Üsd meg a templom ajtajának felső részét, hogy megrendüljenek az ajtónak oldalai, és az ajtónak oldalait a felső részétől fogva mind az alsóig rontsd le, a mi pedig azok megett vagyon, fegyverrel vágatom le ; nem szalad el ő közzülök, a ki el akarna futni : meg sem menekedik, a ki meg akarna menekedni. Ha2 földnek gyomrába ásnák is bé magokat, az én kezem onnan is kihozza őket ; és ha az égbe hágnának is fel, onnan is levonszom őket. És3 ha a Kármel tetején rejteznének is el, onnan is előkeresvén kivonnám őket : és ha az én szemeim elől a tenger fenekébe rejteznének is, parancsolok ott is a kigyónak, és megmarja őket. És4 ha az ő ellenségeik előtt őket fogságra viszik is, ott is parancsolok a fegyvernek, hogy megölje őket : és forditom ellenek az én szemeimet veszedelmekre, és nem javokra. Mert5 mikor a Seregeknek Ura Istene megveri a földet ; megrendül, és sirnak mind azok, a kik azon laknak, és feljő az egész földre mintegy folyóviz a veszedelem, és elborul a föld, mint Égyiptom a Nilus folyóvizzel elborittetik. Azt6 az Urat mondom, ki ottfenn mennyekben épitette az ő lakhelyét, és az ő seregét e földön helyheztette : ki a tengernek vizeit szólitja, és kitölti azokat a föld szinére, kinek neve Úr. Avagy7 nem hasonlók vagytok é én előttem a Szerecseneknek fijaikhoz, óh Izráelnek fijai ? ezt mondja az Úr. Avagy nem én hoztam é ki Izráelt az Égyiptom földéből, mint a Filiszteusokat Káftorból, és a Siriabelieket Kirből. Ímé8 az Úr Istennek szemei vagynak e bünös ország ellen, hogy elveszessem azt e földnek szinéről, mindazáltal mindensetől fogva el nem törlöm a Jákóbnak házát, ezt mondja az Úr. Mert9 imé én parancsolok, és meghányom-vetem minden pogánynépek között az Izráel házát, miképen meghányattatik a gabona a rostában, ugyhogy csak egy kövecske is ne essék a földre. Fegyver10 miatt halnak meg az én népemnek minden bünösei, ki ezt mondják : Nem ér el minket és nem lészen e veszedelem. Boldog jövő igérete.Az11 időben felemelem a Dávid leesett sátorát, és megépitem annak repedezésit, és felemelem annak romlásit, és megépitem azt, mint volt a régi időbenM Hogy12 birhassák Edomnak maradékát és minden népeket, azok a kik az én nevemről neveztettek, ezt mondja az Úr, a ki ezeket cselekeszi. Ímé13 napok jőnek, ezt mondja az Úr, és a szántőember az aratóval, és a bornyomó azzal, a ki magot viszen vetni, egybe találkozik, és a hegyek musttal csepegnek, és minden halmok mintegy megolvadnak. És14 haza hozöm a fogságból az én népemet az Izráelt, kik megépitik az elpusztult városokat, hogy azokban lakozzanak, és szőlőket plántálnak, hogy azoknak borokat igyák, és kerteket csinálnak, hogy azoknak gyümölcsöket egyék. És15 elplántálom őket az ő földökben, és többé ki nem szaggattatnak az ő földökből, mellyet néki adándok, ezt mondja a te Urad Istened.