¶ΠΑΥΛΟΣ ααἀπόστολος Ἰησοῦ Χριστοῦ διὰ θελήματος Θεοῦ, καὶ Τιμόθεος ὁ ἀδελφὸς, τοῖς βἐν Κολασσαῖς Κολοσσαῖς ἁγίοις καὶ πιστοῖς ἀδελφοῖς ἐν Χριστῷ· χάρις ὑμῖν καὶ εἰρήνη ἀπὸ Θεοῦ πατρὸς ἡμῶν, καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ. ¶Εὐχαριστοῦμεν γτῷ Θεῷ καὶ πατρὶ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, πάντοτε περὶ ὑμῶν προσευχόμενοι, ἀκούσαντες δτὴν πίστιν ὑμῶν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, καὶ τὴν ἀγάπην τὴν εἰς πάντας τοὺς ἁγίους, διὰ ετὴν ἐλπίδα τὴν ἀποκειμένην ὑμῖν ἐν τοῖς οὐρανοῖς, ἣν προηκούσατε ἐν τῷ λόγῳ τῆς ἀληθείας τοῦ εὐαγγελίου τοῦ ϛπαρόντος εἰς ὑμᾶς, καθὼς καὶ ἐν παντὶ τῷ κόσμῳ, καὶ ἔστι καρποφορούμενον καθὼς καὶ ἐν ὑμῖν, ἀφ᾽ ἧς ἡμέρας ἠκούσατε καὶ ἐπέγνωτε τὴν χάριν τοῦ Θεοῦ ἐν ἀληθείᾳ, καθὼς ζκαὶ ἐμάθετε ἀπὸ Ἐπαφρᾶ τοῦ ἀγαπητοῦ συνδούλου ἡμῶν, ὅς ἐστι πιστὸς ὑπὲρ ὑμῶν διάκονος τοῦ Χριστοῦ, ὁ ηκαὶ δηλώσας ἡμῖν τὴν ὑμῶν ἀγάπην ἐν πνεύματι. ¶Διὰ θτοῦτο καὶ ἡμεῖς ἀφ᾽ ἧς ἡμέρας ἠκούσαμεν, οὐ παυόμεθα ὑπὲρ ὑμῶν προσευχόμενοι, καὶ αἰτούμενοι ἵνα πληρωθῆτε τὴν ἐπίγνωσιν τοῦ θελήματος αὐτοῦ ἐν πάσῃ σοφίᾳ καὶ συνέσει πνευματικῇ, περιπατῆσαι ιὑμᾶς ἀξίως τοῦ Κυρίου εἰς πᾶσαν ἀρέσκειαν, ἐν παντὶ ἔργῳ ἀγαθῷ καρποφοροῦντες καὶ αὐξανόμενοι εἰς τὴν ἐπίγνωσιν τοῦ Θεοῦ, ἐν ιαπάσῃ δυνάμει δυναμούμενοι κατὰ τὸ κράτος τῆς δόξης αὐτοῦ, εἰς πᾶσαν ὑπομονὴν καὶ μακροθυμίαν μετὰ χαρᾶς, εὐχαριστοῦντες ιβτῷ πατρὶ τῷ ἱκανώσαντι ἡμᾶς εἰς τὴν μερίδα τοῦ κλήρου τῶν ἁγίων ἐν τῷ φωτὶ, ὃς ιγἐῤῥύσατο ἡμᾶς ἐκ τῆς ἐξουσίας τοῦ σκότους, καὶ μετέστησεν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ υἱοῦ τῆς ἀγάπης αὑτοῦ, ἐν ιδᾧ ἔχομεν τὴν ἀπολύτρωσιν διὰ τοῦ αἵματος αὐτοῦ τὴν ἄφεσιν τῶν ἁμαρτιῶν, ὅς ιεἐστιν εἰκὼν τοῦ Θεοῦ τοῦ ἀοράτου, πρωτότοκος πάσης κτίσεως, ὅτι ιϛἐν αὐτῷ ἐκτίσθη τὰ πάντα τὰ ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, τὰ ὁρατὰ καὶ τὰ ἀόρατα, εἴτε θρόνοι, εἴτε κυριότητες, εἴτε ἀρχαὶ, εἴτε ἐξουσίαι· τὰ πάντα δι᾽ αὐτοῦ καὶ εἰς αὐτὸν ἔκτισται, καὶ ιζαὐτός ἐστι πρὸ πάντων, καὶ τὰ πάντα ἐν αὐτῷ συνέστηκε· καὶ ιηαὐτός ἐστιν ἡ κεφαλὴ τοῦ σώματος τῆς ἐκκλησίας, ὅς ἐστιν ἀρχὴ πρωτότοκος ἐκ τῶν νεκρῶν, ἵνα γένηται ἐν πᾶσιν αὐτὸς πρωτεύων, ὅτι ιθἐν αὐτῷ εὐδόκησε πᾶν τὸ πλήρωμα κατοικῆσαι, καὶ κδι᾽ αὐτοῦ ἀποκαταλλάξαι τὰ πάντα εἰς αὑτὸν, εἰρηνοποιήσας διὰ τοῦ αἵματος τοῦ σταυροῦ αὐτοῦ, δι᾽ αὐτοῦ, εἴτε τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, εἴτε τὰ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. ¶Καὶ καὑμᾶς ποτε ὄντας ἀπηλλοτριωμένους καὶ ἐχθροὺς τῇ διανοίᾳ ἐν τοῖς ἔργοις τοῖς πονηροῖς, νυνὶ κβδὲ ἀποκατήλλαξεν ἐν τῷ σώματι τῆς σαρκὸς αὑτοῦ διὰ τοῦ θανάτου, παραστῆσαι ὑμᾶς ἁγίους καὶ ἀμώμους καὶ ἀνεγκλήτους κατενώπιον αὑτοῦ, εἴγε κγἐπιμένετε τῇ πίστει τεθεμελιωμένοι καὶ ἑδραῖοι, καὶ μὴ μετακινούμενοι ἀπὸ τῆς ἐλπίδος τοῦ εὐαγγελίου οὗ ἠκούσατε, τοῦ κηρυχθέντος ἐν πάσῃ τῇ κτίσει τῇ ὑπὸ τὸν οὐρανὸν, οὗ ἐγενόμην ἐγὼ Παῦλος διάκονος. ¶ὅς Νῦν κδχαίρω ἐν τοῖς παθήμασί μου ὑπὲρ ὑμῶν, καὶ ἀνταναπληρῶ τὰ ὑστερήματα τῶν θλίψεων τοῦ Χριστοῦ ἐν τῇ σαρκί μου ὑπὲρ τοῦ σώματος αὐτοῦ, ὅ ἐστιν ἡ ἐκκλησία, ἧς κεἐγενόμην ἐγὼ διάκονος κατὰ τὴν οἰκονομίαν τοῦ Θεοῦ τὴν δοθεῖσάν μοι εἰς ὑμᾶς, πληρῶσαι τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ, τὸ κϛμυστήριον τὸ ἀποκεκρυμμένον ἀπὸ τῶν αἰώνων καὶ ἀπὸ τῶν γενεῶν, νυνὶ δὲ ἐφανερώθη τοῖς ἁγίοις αὐτοῦ, οἷς κζἠθέλησεν ὁ Θεὸς γνωρίσαι τίς ὁ πλοῦτος τῆς δόξης τοῦ μυστηρίου τούτου ἐν τοῖς ἔθνεσιν, ὅς ἐστι Χριστὸς ἐν ὑμῖν, ἡ ἐλπὶς τῆς δόξης, ὃν κηἡμεῖς καταγγέλλομεν, νουθετοῦντες πάντα ἄνθρωπον, καὶ διδάσκοντες πάντα ἄνθρωπον ἐν πάσῃ σοφίᾳ, ἵνα παραστήσωμεν πάντα ἄνθρωπον τέλειον ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ· εἰς κθὃ καὶ κοπιῶ, ἀγωνιζόμενος κατὰ τὴν ἐνέργειαν αὐτοῦ τὴν ἐνεργουμένην ἐν ἐμοὶ ἐν δυνάμει. ¶Θέλω βαγὰρ ὑμᾶς εἰδέναι ἡλίκον ἀγῶνα ἔχω περὶ ὑμῶν καὶ τῶν ἐν Λαοδικείᾳ, καὶ ὅσοι οὐχ ἑωράκασι τὸ πρόσωπόν μου ἐν σαρκὶ, ἵνα βπαρακληθῶσιν αἱ καρδίαι αὐτῶν, συμβιβασθέντων ἐν ἀγάπῃ, καὶ εἰς πάντα πλοῦτον τῆς πληροφορίας τῆς συνέσεως, εἰς ἐπίγνωσιν τοῦ μυστηρίου τοῦ Θεοῦ καὶ πατρὸς καὶ τοῦ Χριστοῦ, ἐν γᾧ εἰσι πάντες οἱ θησαυροὶ τῆς σοφίας καὶ τῆς γνώσεως ἀπόκρυφοι. Τοῦτο δδὲ λέγω ἵνα μή τις ὑμᾶς παραλογίζηται ἐν πιθανολογίᾳ· εἰ εγὰρ καὶ τῇ σαρκὶ ἄπειμι, ἀλλὰ τῷ πνεύματι σὺν ὑμῖν εἰμι, χαίρων καὶ βλέπων ὑμῶν τὴν τάξιν καὶ τὸ στερέωμα τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως ὑμῶν. ὡς ϛοὖν παρελάβετε τὸν Χριστὸν Ἰησοῦν τὸν Κύριον, ἐν αὐτῷ περιπατεῖτε, ἐῤῥιζωμένοι ζκαὶ ἐποικοδομούμενοι ἐν αὐτῷ, καὶ βεβαιούμενοι ἐν τῇ πίστει, καθὼς ἐδιδάχθητε, περισσεύοντες ἐν αὐτῇ ἐν εὐχαριστίᾳ. βλέπετε ημή τις ὑμᾶς ἔσται ὁ συλαγωγῶν διὰ τῆς φιλοσοφίας καὶ κενῆς ἀπάτης, κατὰ τὴν παράδοσιν τῶν ἀνθρώπων, κατὰ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου, καὶ οὐ κατὰ Χριστόν. ὅτι θἐν αὐτῷ κατοικεῖ πᾶν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος σωματικῶς, καί ιἐστε ἐν αὐτῷ πεπληρωμένοι, ὅς ἐστιν ἡ κεφαλὴ πάσης ἀρχῆς καὶ ἐξουσίας, ἐν ιαᾧ καὶ περιετμήθητε περιτομῇ ἀχειροποιήτῳ, ἐν τῇ ἀπεκδύσει τοῦ σώματος τῶν ἁμαρτιῶν τῆς σαρκὸς, ἐν τῇ περιτομῇ τοῦ Χριστοῦ, συνταφέντες ιβαὐτῷ ἐν τῷ βαπτίσματι, ἐν ᾧ καὶ συνηγέρθητε διὰ τῆς πίστεως τῆς ἐνεργείας τοῦ Θεοῦ τοῦ ἐγείραντος αὐτὸν ἐκ τῶν νεκρῶν. Καὶ ιγὑμᾶς νεκροὺς ὄντας ἐν τοῖς παραπτώμασι καὶ τῇ ἀκροβυστίᾳ τῆς σαρκὸς ὑμῶν, συνεζωποίησε συνεζωοποίησεν σὺν αὐτῷ, χαρισάμενος ἡμῖν ὑμῖν πάντα τὰ παραπτώματα, ἐξαλείψας ιδτὸ καθ᾽ ἡμῶν χειρόγραφον τοῖς δόγμασιν, ὃ ἦν ὑπεναντίον ἡμῖν, καὶ αὐτὸ ᾖρκεν ἐκ τοῦ μέσου, προσηλώσας αὐτὸ τῷ σταυρῷ, ἀπεκδυσάμενος ιετὰς ἀρχὰς καὶ τὰς ἐξουσίας ἐδειγμάτισεν ἐν παῤῥησίᾳ, θριαμβεύσας αὐτοὺς ἐν αὐτῷ. ¶Μὴ ιϛοὖν τις ὑμᾶς κρινέτω ἐν βρώσει ἢ ἐν πόσει, ἢ ἐν μέρει ἑορτῆς ἢ νουμηνίας, ἢ σαββάτων, ἅ ιζἐστι σκιὰ τῶν μελλόντων, τὸ δὲ σῶμα τοῦ Χριστοῦ. μηδεὶς ιηὑμᾶς καταβραβευέτω θέλων ἐν ταπεινοφροσύνῃ καὶ θρησκείᾳ τῶν ἀγγέλων, ἃ μὴ ἑώρακεν ἐμβατεύων, εἰκῆ φυσιούμενος ὑπὸ τοῦ νοὸς τῆς σαρκὸς αὐτοῦ, καὶ ιθοὐ κρατῶν τὴν κεφαλὴν, ἐξ οὗ πᾶν τὸ σῶμα διὰ τῶν ἁφῶν καὶ συνδέσμων ἐπιχορηγούμενον καὶ συμβιβαζόμενον, αὔξει τὴν αὔξησιν τοῦ Θεοῦ. εἰ κοὖν ἀπεθάνετε σὺν τῷ Χριστῷ, ἀπὸ τῶν στοιχείων τοῦ κόσμου, τί ὡς ζῶντες ἐν κόσμῳ δογματίζεσθε ; Μὴ καἅψῃ, μηδὲ γεύσῃ, μηδὲ θίγῃς· ἅ κβἐστι πάντα εἰς φθορὰν τῇ ἀποχρήσει, κατὰ τὰ ἐντάλματα καὶ διδασκαλίας τῶν ἀνθρώπων, ἅτινά κγἐστι λόγον μὲν ἔχοντα σοφίας ἐν ἐθελοθρησκείᾳ καὶ ταπεινοφροσύνῃ καὶ ἀφειδίᾳ σώματος, οὐκ ἐν τιμῇ τινι πρὸς πλησμονὴν τῆς σαρκός. ¶Εἰ γαοὖν συνηγέρθητε τῷ Χριστῷ, τὰ ἄνω ζητεῖτε, οὗ ὁ Χριστός ἐστιν ἐν δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ καθήμενος· τὰ βἄνω φρονεῖτε, μὴ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς. ἀπεθάνετε γγὰρ, καὶ ἡ ζωὴ ὑμῶν κέκρυπται σὺν τῷ Χριστῷ ἐν τῷ Θεῷ. ¶Ὅταν δὁ Χριστὸς φανερωθῇ, ἡ ζωὴ ἡμῶν, τότε καὶ ὑμεῖς σὺν αὐτῷ φανερωθήσεσθε ἐν δόξῃ. Νεκρώσατε εοὖν τὰ μέλη ὑμῶν τὰ ἐπὶ τῆς γῆς, πορνείαν, ἀκαθαρσίαν, πάθος, ἐπιθυμίαν κακὴν, καὶ τὴν πλεονεξίαν, ἥτις ἐστὶν εἰδωλολατρεία, διϛ᾽ ἃ ἔρχεται ἡ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ ἐπὶ τοὺς υἱοὺς τῆς ἀπειθείας, ἐν ζοἷς καὶ ὑμεῖς περιεπατήσατέ ποτε, ὅτε ἐζῆτε ἐν αὐτοῖς. Νυνὶ ηδὲ ἀπόθεσθε καὶ ὑμεῖς τὰ πάντα, ὀργὴν, θυμὸν, κακίαν, βλασφημίαν, αἰσχρολογίαν ἐκ τοῦ στόματος ὑμῶν. Μὴ θψεύδεσθε εἰς ἀλλήλους, ἀπεκδυσάμενοι τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον σὺν ταῖς πράξεσιν αὐτοῦ, καὶ ιἐνδυσάμενοι τὸν νέον τὸν ἀνακαινούμενον εἰς ἐπίγνωσιν κατ᾽ εἰκόνα τοῦ κτίσαντος αὐτὸν, ὅπου ιαοὐκ ἔνι Ἕλλην καὶ Ἰουδαῖος, περιτομὴ καὶ ἀκροβυστία· βάρβαρος, Σκύθης· δοῦλος, ἐλεύθερος· ἀλλὰ τὰ πάντα καὶ ἐν πᾶσι Χριστός. Ἐνδύσασθε ιβοὖν, ὡς ἐκλεκτοὶ τοῦ Θεοῦ ἅγιοι καὶ ἠγαπημένοι, σπλάγχνα οἰκτιρμῶν, χρηστότητα, ταπεινοφροσύνην, πρᾳότητα, μακροθυμίαν, ἀνεχόμενοι ιγἀλλήλων, καὶ χαριζόμενοι ἑαυτοῖς ἐάν τις πρός τινα ἔχῃ μομφήν· καθὼς καὶ ὁ Χριστὸς ἐχαρίσατο ὑμῖν, οὕτω καὶ ὑμεῖς· ἐπὶ ιδπᾶσι δὲ τούτοις τὴν ἀγάπην, ἥτις ἐστι σύνδεσμος τῆς τελειότητος· καὶ ιεἡ εἰρήνη τοῦ Θεοῦ βραβευέτω ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν, εἰς ἣν καὶ ἐκλήθητε ἐν ἑνὶ σώματι, καὶ εὐχάριστοι γίνεσθε. ¶Ὁ ιϛλόγος τοῦ Χριστοῦ ἐνοικείτω ἐν ὑμῖν πλουσίως, ἐν πάσῃ σοφίᾳ, διδάσκοντες καὶ νουθετοῦντες ἑαυτοὺς, ψαλμοῖς καὶ ὕμνοις καὶ ᾠδαῖς πνευματικαῖς ἐν χάριτι ᾄδοντες ἐν τῇ καρδίᾳ ὑμῶν τῷ Κυρίῳ, καὶ ιζπᾶν ὅ, τι ἂν ποιῆτε ἐν λόγῳ ἢ ἐν ἔργῳ, πάντα ἐν ὀνόματι Κυρίου Ἰησοῦ, εὐχαριστοῦντες τῷ Θεῷ καὶ πατρὶ δι᾽ αὐτοῦ. Αἱ ιηγυναῖκες, ὑποτάσσεσθε τοῖς ἰδίοις ἀνδράσιν, ὡς ἀνῆκεν ἐν Κυρίῳ. Οἱ ιθἄνδρες, ἀγαπᾶτε τὰς γυναῖκας, καὶ μὴ πικραίνεσθε πρὸς αὐτάς. Τὰ κτέκνα, ὑπακούετε τοῖς γονεῦσι κατὰ πάντα· τοῦτο γάρ ἐστιν εὐάρεστον τῷ Κυρίῳ. Οἱ καπατέρες, μὴ ἐρεθίζετε τὰ τέκνα ὑμῶν, ἵνα μὴ ἀθυμῶσιν. ¶Οἱ κβδοῦλοι, ὑπακούετε κατὰ πάντα τοῖς κατὰ σάρκα κυρίοις, μὴ ἐν ὀφθαλμοδουλείαις ὡς ἀνθρωπάρεσκοι, ἀλλ᾽ ἐν ἁπλότητι καρδίας, φοβούμενοι τὸν Θεόν· καὶ κγπᾶν ὅ, τι ἐὰν ποιῆτε, ἐκ ψυχῆς ἐργάζεσθε, ὡς τῷ Κυρίῳ καὶ οὐκ ἀνθρώποις, εἰδότες κδὅτι ἀπὸ Κυρίου ἀπολήψεσθε τὴν ἀνταπόδοσιν τῆς κληρονομίας· τῷ γὰρ Κυρίῳ Χριστῷ δουλεύετε. ὁ κεδὲ ἀδικῶν κομιεῖται ὃ ἠδίκησε, καὶ οὐκ ἔστι προσωποληψία. ¶Οἱ δακύριοι, τὸ δίκαιον καὶ τὴν ἰσότητα τοῖς δούλοις παρέχεσθε, εἰδότες ὅτι καὶ ὑμεῖς ἔχετε κύριον ἐν οὐρανοῖς. ¶Τῇ βπροσευχῇ προσκαρτερεῖτε, γρηγοροῦντες ἐν αὐτῇ ἐν εὐχαριστίᾳ, προσευχόμενοι γἅμα καὶ περὶ ἡμῶν, ἵνα ὁ Θεὸς ἀνοίξῃ ἡμῖν θύραν τοῦ λόγου, λαλῆσαι τὸ μυστήριον τοῦ Χριστοῦ, (δι᾽ ὃ καὶ δέδεμαι,) ἵνα δφανερώσω αὐτὸ, ὡς δεῖ με λαλῆσαι. Ἐν εσοφίᾳ περιπατεῖτε πρὸς τοὺς ἔξω, τὸν καιρὸν ἐξαγοραζόμενοι. ¶Ὁ ϛλόγος ὑμῶν πάντοτε ἐν χάριτι, ἅλατι ἠρτυμένος, εἰδέναι πῶς δεῖ ὑμᾶς ἑνὶ ἑκάστῳ ἀποκρίνεσθαι. τὰ ζκατ᾽ ἐμὲ πάντα γνωρίσει ὑμῖν Τυχικὸς ὁ ἀγαπητὸς ἀδελφὸς καὶ πιστὸς διάκονος καὶ σύνδουλος ἐν Κυρίῳ, ὃν ηἔπεμψα πρὸς ὑμᾶς εἰς αὐτὸ τοῦτο ἵνα γνῷ τὰ περὶ ὑμῶν, καὶ παρακαλέσῃ τὰς καρδίας ὑμῶν, σὺν θὈνησίμῳ τῷ πιστῷ καὶ ἀγαπητῷ ἀδελφῷ, ὅς ἐστιν ἐξ ὑμῶν· πάντα ὑμῖν γνωριοῦσι τὰ ὧδε. ¶Ἀσπάζεται ιὑμᾶς Ἀρίσταρχος ὁ συναιχμάλωτός μου, καὶ Μάρκος ὁ ἀνεψιὸς Βαρνάβα (περὶ οὗ ἐλάβετε ἐντολὰς, Ἐὰν ἔλθῃ πρὸς ὑμᾶς, δέξασθε αὐτόν·) καὶ ιαἸησοῦς ὁ λεγόμενος Ἰοῦστος, οἱ ὄντες ἐκ περιτομῆς, οὗτοι μόνοι συνεργοὶ εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, οἵτινες ἐγενήθησάν μοι παρηγορία. Ἀσπάζεται ιβὑμᾶς Ἐπαφρᾶς ὁ ἐξ ὑμῶν δοῦλος Χριστοῦ, πάντοτε ἀγωνιζόμενος ὑπὲρ ὑμῶν ἐν ταῖς προσευχαῖς, ἵνα στῆτε τέλειοι καὶ πεπληρωμένοι ἐν παντὶ θελήματι τοῦ Θεοῦ. μαρτυρῶ ιγγὰρ αὐτῷ ὅτι ἔχει ζῆλον πολὺν ὑπὲρ ὑμῶν, καὶ τῶν ἐν Λαοδικείᾳ καὶ τῶν ἐν Ἱεραπόλει. ¶Ἀσπάζεται ιδὑμᾶς Λουκᾶς ὁ ἰατρὸς ὁ ἀγαπητὸς καὶ Δημᾶς. Ἀσπάσασθε ιετοὺς ἐν Λαοδικείᾳ ἀδελφοὺς, καὶ Νυμφᾶν καὶ τὴν κατ᾽ οἶκον αὐτοῦ ἐκκλησίαν. ¶Καὶ ιϛὅταν ἀναγνωσθῇ παρ᾽ ὑμῖν ἡ ἐπιστολὴ, ποιήσατε ἵνα καὶ ἐν τῇ Λαοδικέων ἐκκλησίᾳ ἀναγνωσθῇ, καὶ τὴν ἐκ Λαοδικείας ἵνα καὶ ὑμεῖς ἀναγνῶτε. Καὶ ιζεἴπατε Ἀρχίππῳ, Βλέπε τὴν διακονίαν ἣν παρέλαβες ἐν Κυρίῳ ἵνα αὐτὴν πληροῖς. ¶Ὁ ιηἀσπασμὸς τῇ ἐμῇ χειρὶ Παύλου. μνημονεύετέ μου τῶν δεσμῶν. ἡ χάρις μεθ᾽ ὑμῶν. Ἀμήν. Πρὸς Κολασσαεῖς ἐγράφη ἀπὸ Ῥώμης διὰ τυχικοῦ καὶ Ὀνησίμου.
Beköszöntő.1 Pál1 Jézus Krisztusnak Apostola az Istennek akaratja által, és a Timótheus atyafiú. Azoknak2 a ki vagynak Kolosséban, a Krisztusban szent és hiv Atyafiaknak : Kegyelem és békesség az Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálaadás és könyörgés a kolossébeliek hitéért.Hálákat3 adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Krisztus Attyának, mindenkor ti érettetek könyörögvén. Mivelhogy4 hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és minden Szentekhez való szerelmeteket. A5 mennyekben néktek eltett reménységért, mellyet először hallottatok az Igazságnak beszédéből, melly az Evangyéliom. Melly6 eljutott hozzátok, miképen az egész világra is, és gyümölcsöt terem, miképen ti nálatok is, a naptól fogva, mellyen hallottátok és megesmértétek az Istennek kegyelmét valóságosan. Miképen7 meg is tanultátok Epafrástól, a mi szerelmes szolgatársunktól, ki a Krisztusnak hiv szolgája ti érettetek. Ki8 meg is beszélta nékünk a ti Szent Lélek által való szerelmeteket. Azokáért9 mi is, a melly naptól fogva azt hallottuk ; nem szününk meg ti érettetek imádkozni és kérni, hogy bétöltessetek az Isten akaratjának értelmével, minden bölcseséggel és lelki értelemmel. Hogy10 járjatok a mint az Úrhoz méltó, minden engedelemre, minden jó cselekedetekkel gyümölcsöt teremvén, és nevekedvén, az isteni esméretben. És11 minden erővel megerősiottessetek az ő dicsőséges ereje által, minden örömmel való békességes szenvedésre és türésre. Hálákat12 adván az Atyának, ki a Szentek örökségeknek elvételére a világosságban minket alkalmatosokká tett. Ki13 megszabaditott minket a setétségnek hatalmasságából, és az ő szerelmes Fijának országába általvitt. Kiben14 vagyon váltságunk az ő vére által, azaz, büneinknek bocsánatjok. Krisztus és az ő evangéliumának dicsősége.Ki15 a láthatalna Istennek ábrázatja, és minden teremtett állatnak előtte született. Mert16 őáltala teremtettek mindenek mellyek az égben vagynak, és mellyek a földön láthatók, és láthatatlanok, akár királyiszékek, akár uraságok, akár birodalmak, akár hatalmasságok, mindenek ő általa és ő reá nézve teremtettek. És17 ő mindeneknek előtte vagyon, és mindenek ő általa állanak. És18 az ő Anyaszentegyház testének Feje, ki a kzedet, és a halottak közzűl elsőszülött, hogy mindenek között ő legyen Fő. Mert19 tetszett az Atyának, hogy minden teljesség ő benne laknék. És20 hogy az ő keresztének vére által békességet szerezvén, ő általa békéltetne meg mindeneket maagával, ő általa mondom, mind a kik e földön, mind a kik a mannyekben vagynak. Annakokáért21 titeket, kik régen idegenek és ellenségek valátok a ti elméteknek gonosz cselekedetekre való hajlandóságért, most bizonyára megbékéltetett. Az22 ő testében való halála által, hogy titeket tenne szentekké, feddhetetlenekké és ártatlanokká maga előtt. Hogyha23 megmaradtok, a hitben erősen megfundáltatván, és el nem távoztok az Evangyéliomnak reménységétől, mellyet hallottatok, melly prédikáltatott minden teremtett állatnak, melly az ég alatt vagyon, mellynek én Pál lettem szolgájává. Ki24 most örülök a ti érettek való szenvedésimben, és a Krisztus szenvedésének maradékát bétöltöm az én testemben, az ő testéért, azaz az Anyaszentegyházért. Mellynek25 lettem én szolgájává az Istennek sáfárlása szerint, melly bizatott én reám ti köztetek, hogy az Istennek beszéde bételjesednék. Tudniillik26 ama titok, melly elrejtetett volt eleitől és minden időktől fogva, most pedig megjelentetett az ő Szenteinek. A27 kiknek akarta az Isten megjelenteni micsoda legyen e dicsőséges titoknak gazdagsága a Pogányok között, melly a Krisztus ti köztetek, ki a dicsőségnek ama reménysége. Kit28 mi prédikálunk, intvén minden embert és minden embert tanitván minden bölcseséggel, hogy minden embert tégyünk tökéletessé a Krisztus Jézusban. Mellyre29 igyekezem is, tusakodván az ő ereje szerint, melly én bennem hatalmasan cselekeszik. Int2 a Jézus Krisztushoz, az élet egyedüli forrásához való ragaszkodásra és arra, hogy senki a hamis tanítók által magát megtéveszteni ne engedje.Mert1 akarom, hogy ez tudtokra legyen minémű tusakodást szenvedjek ti érettetek, és azokért a kik vagynak Laodiczeában, és mind azokért, kik nem láttak engemet személy szerint e testben. Hogy2 vigazstalát végyenek az ő sziveik, minekutánna atyafiúi szeretet által, és bizonyosan elhitt értelem teljes gazdagságának általa, egybeköttettek az Istennek és az Atyának, és a Krisztus titkainak megértésekre. Kikben3 vagynak a bölcseségnek és esméretnek teljes kincsei elrejtve. Ezt4 mondom pedig e végre, hogy valaki titeket meg ne csaljon hitető beszéddel. Mert5 jóllehet testben távo vagyok tőletek, mindazáltal lélekben veletek vagyok, örülvén és látván a ti rendtartástokat, és a Krisztusban való hiteteknek erősségét. A6 miképen azért vettétek az Úr Krisztus Jézust, a képen járjatok ő benne. Meggyökerezvén7 és felépülvén ő benne, és megerősülvén a hitben, a miképen tanittattatok, bővölködvén abban hálaadással. Meglássátok,8 hogy valaki ne legyen olly, a ki bennetek zsákmányt vessen az emberi bölcseségenk, és csalárdságra rendeltetett hijábavaló tudománynak általa, melly emberi rendelés szerint e világnak betűi szerint, és nem a Krisztus szerint vagyon. Mert9 ő benne lakozik az Istenségnek minden teljessége állatja szerint. És10 ő benne lettek teljesekké, ki Feje minden birodalomnak és minden hatalmasságnak. Kiben11 körül is metéltettetek kéz nélkül való körűlmetéléssel mikor a testnek bűneinek állatját levetkezteték a Krisztusnak körűlmetélése által. Eltemettettetek12 ő vele együtt a Keresztség által, melly által ő vele együtt fel is támadtatok az Isten erejének hite által, ki feltámasztotta őtet a halálból. És13 titeket, kik megholtatok vala a bűnökben, és a ti testeteknek körűlmetéletlenségében, ő vele együtt megelevenitett, megbocsátván néktek minden bűneiteket. És14 eltörölvén a czeremóniáknak ellenünk való kezünk irását, melly nékünk ellenünk vala, és azt haszontalanná tevé, a keresztfára azt felfeszitvén. És15 megfosztván a birodalmakat és a hatalmasságokat, azokat nyilván mutogatta, diadalmat vévén azokon a keresztfa által. Senki16 azért titeket ne kárhoztasson az ételért vagy italért, vagy az innepnapra, vagy a újholdnak napjára, vagy a Szombatokra nézve. Mellyek17 a következendő dolgoknak árnyékai, de a valóság a Krisztusé. Senki18 ti tőletek a pálmát el ne csalja a tettetes alázatosság által, és Angyaloknak tiszteletek által, ő, agát ollyakba avatván, a mellyeket nem látott, és felfuvalkodván vakmerőképen az ő testének értelmével. És19 nem ragasztatván a Főhöz, melly által az egész test a tagoknak egybebocsáttatások és rakatások által, egybefoglaltatván és egybeköttetvén, nevekedik az Isten nevekedése szerint. Annakokáért20 ha meghalván a Krisztussal, megszabadultok e világnak betűitől ; miért terhelitek magatokat a czeremóniákkal, mintha e vikágban élők volnátok ? Azok21 mondják : Ne egyed, ingyen meg se kóstold, ingyen se illesd. Mellyek22 mind elvesznek azokkal való élés által, mellyek embereknek hagyományokból és tudományokból vagynak. Mellyek23 jóllehet bölcseségnek látatnak lenni, a szabad akarat szerint való isteni tiszteletért, és az elmének tettetes alázatosságáért, és azért hogy testeknek nem kedveznek : mindazáltal haszontalanok, mivelhogy a testnek hizlalására valók. Intés3 mennyei érzületre és keresztyén életre.Annakokáért1 ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafel valókat keressétek, a hol a Krisztus vagyon, az Istennek jobbján ülvén. Az2 odafel valókra viseljetek gondot, és nem e földiekre. Mert3 megholtatok, és a ti életetek elrejtetett a Krisztussal az Istennél. Mikor4 a Krisztus a mi életünk megjelenéndik, akkor ti is ő vele együtt megjelentek dicsőségben. Öldököljétek5 meg azért a ti földi tagaitokat, a paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kivánságot, és a fösvénységet, melly bálványimádás. Melly6 dolgokért jő az Istennek haragja az engedetlen fiakra. Mellyekben7 ti is jártatok vala régenten, mikor azokban élnétek. De8 most vessétek le ti is mind ezeket, a haragot, a hirtelen felgerjedést, a gonoszságot, a káromlást, és a beszédeknek tisztátalanságát a ti szátokból. Ne9 hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert az ő cselekedetivel egybe. És10 felöltöztétek amaz új embert, mellynek újulása vagyon annak ábrázatjához illendő esméretben, a ki teremtette Hol11 nincsen Görög és Zsidó, körűlmetélkedés és körűlmetélkedetlenség, Pogány, Scithiai, szolga és szabados, hanem minden és mindenekben a Krisztus. Öltözzétek12 fel annakokáért mint Istennek választottai, szentek és szerelmetesek, a könyörületességnek indulatit, a kegyelmességet, alázatosságot, szelidséget, csendességet. Eltürvén13 egymást, és megengedvén egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna, miképen a Krisztus is megengedett néktek, azonképen ti is. Mind14 ezek felett pedig öltözzétek fel a szeretetet, melly a tökéletességnek kötele. És15 az Istennek békessége uralkodjék a ti szivetekben, mellyre hivattatok is egy testbe ; és legyetek kedvesek. A16 Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek bőséggel minden bölcseséggel : tanitván és intvén egymást ti magatok között, psálmusokkal, dicséretekkel, és lelki énekekkel, nagy kedvvel énekelvén az Úrnak. És17 valamit cselekesztek beszéddel, vagy cselekedettel, mindeneket az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálákat adván Istennek és az Atyának ő általa. Házirend.Ti18 asszonyok, a ti saját férjeiteknek birodalmokban legyetek, a miképen illik az Úrban. Férjfiak19 szeressétek a ti feleségeiteket, és ne legyetek azok ellen mérges kedvűek. Ti20 magzatok engedelmesek legyetek a ti szüléteknek mindenekben : mert ez az Úrnak kedves. Atyák21 ne bosszantsátok a ti magzatitokat, hogy kétségbe ne essenek. Ti22 szolgák engedelmesek legyetek mindenekben azoknak, a kik néktek uraitok test szerint, nem csak szem előtt szolgálván, mint a kik embereknek igyekeznek kedveskedni, hanem tiszta szivvel félvén az Istent. És23 valamit cselekesztek, szivetek szerint cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek. Tudván24 azt, hogy ti az Úrtól vészitek az örökségnek jutalmát : mert az Úr Krisztusnak szolgáltok. A25 ki pedig bosszút tészen, az ő bosszútételének jutalmást elvészi : és nincsen személyválogatás. Intés4 imádkozásra, az apostolért is, és szóban és tettben való keresztyén bölcseségre.Ti1 urak igazsággal és egyenlőséggel legyetek a ti szolgáitokhoz, tudván hogy néktek is Uratok legyen a mennyekben. A2 könyörgésekben állhatatosok legyetek, vigyázván azokban hálaadással. Könyörögvén3 egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten megnyissa nékünk az ő beszéde hirdettetésének ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, mellyért én fogoly is vagyok. Hogy4 azt nyilvánvalóvá tégyem a miképen nékem szólnom kell. Bölcsen5 viseljétek magatokat az idegenekhez, a jó alkalmatosságot áron is megváltván. A6 ti beszédetek mindenkor kedvességgel mintegy sóval mesózatott legyen, hogy megtudhassátok, mimódon kelljen néktek mindennek megfelelnetek. Minden7 én dolgaimat megbeszéli néktek Tikhikus az én szerelmes atyámfia, és hiv szolga és szolgatársam az Úrban. Kit8 annakokáért küldöttem ti hozzátok, hogy megértse a ti dolgaitokat, és megvigasztalja a ti sziveteket. Onésimussal,9 hiv és szerelmes atyámfiával, ki közzűletek való. Mindeneket azért néktek, a mellyek itt vagynak, megbeszélnek. Üdvözlések és befejezés.Köszönt10 titeket Aristárkhus az én fogolytársam, és Márkus a Barnabás nénnyének fija, ki felől parancsoltam volt néktek, hogyha hozzátok menénd, béfogadjátok őtet. És11 Jézus, ki hivattatik Justusnak, kik a Zsidók közzűl valók ; csak ezek a kik engem segéllettek az Istennek országában, és voltak nékem vigazstaltatásomra. Köszönt12 titeket Epafrás, ki ti közzűletek való, a Krisztusnak szolgája, mindenkor tusakodván ti érettetek a könyörgésekben, hogy megállhassatok tökéletesen, és bételvén az Istennek minden akaratjával. Mert13 bizonyságot tészek ő felőle, hogy ő ti felőletek felette igen szorgalmatos, és azok felől, kik Laodiczeában, és azok felől, kik Jerápolisban vagynak. Köszönt14 titeket ama szerelmes orvos Lukács, és Démás. Köszöntsétek15 az Atyafiakat, kik vagynak Laodiczeában, és Nimfást, és a Gyülekezetet, melly az ő házában vagyon. És16 mikor elolvastatik nálatok e Levél, azt miveljétek, hogy a Laodiczeabeli Gyülekezetben is elolvastassék : és a melly levél a Laodiczeabelieké, azt ti is elolvassátok. És17 megmondjátok Arkhippusnak ; Meglássad, hogy a melly szolgálatot az Úrban vettél, azt bétöltsed. Köszönetet18 irok és is Pál az én saját kezemmel. Megemlékezzetek az én fogságomról. Kegyelem legyen veletek. Ámen. A Kolossébeliekhez iratott Rómából, Tikhikus és Onésimus által.