Dánielnek1 és barátainak neveltetése a babiloni udvarnál, lelkiismeretessége és bölcsesége.Joákimnak1 a Júda Királya birodalmának harmadik esztendejében, jöve Nabukodonozor a Babilóniai Király Jérusálemre, és megszállá azt. És2 adá az Úr az ő kezébe Joákimot Júda Királyát, és az isten háza edényinek valami részét ; és vivé azokat Sineár földére az ő Istenének házába : és az edényeket bévivé az ő Istenének kincsen házába. És3 a Király parancsola Aspenáznak a komornyikok Fejedelmének, hogy az Izráel fijai közzűl vinne Babilóniaba, és a Királyi nemből és a Fejedelmek fijai közzűl. Olly4 gyermekeket, kikben semmi makula ne lenne, hanem kik szépek volnának tekintetre és tudósok minden bölcseségben és értői a tudományoknak, és ékesen kimondói az ő értelmeknek és a kikben erő lenne, hogy állhatnának a Király palotájában, és a kit tanitana irásra, és a Káldeusok nyelvekre. És5 rendele nékik a Király mindennapi élést az ő királyi étele részéből, és az ő boritalából ; és hogy őket tartsa három esztendeig, és azután álljanak a Király előtt. Továbbá6 valának ezek között a Júda fijai közzűl : Dániel, Anániás, Misáel és Azáriás. Kiknek7 a komornyikok Fejedelme neveket ada : mert Dánielt Baltazárnak : és Anániást Sidráknak, és Misáelt Misáknak, Azáriást Abednegónak nevezé. És8 Dániel eltökélé az ő szivében, hogy magát meg ne fertéztetné a Király étele részével és az ő boritalával, és kéré a komornyikok Fejedelmét, hogy magát meg ne fertéztetné. Továbbá9 tette vala Isten Dánielt kedvessé a komornyikok Fejedelme előtt, hogy ő hozzá kegyelemmel és irgalmassággal lenne. És10 monda a komornyikok Fejedelme Dánielnek : Félem az én uramat a Királyt, a ki az ételt és az italt rndelte néktek, ki hogyha látándja a ti orczátokat, hogy hitványabb a gyermekekénél, a kik most hasonlók ti hozzátok ; halálos szentencziát hoznátok az én fejemre a Királytól. És11 monda Dániel Malasárnak, a kire a komornyikok Fejedelme bizta vala Dánielt, Anániást, Misáelt és Azáriást. Kisértsd12 meg kérlek a te szolgáidat tiz napig, és adjanak nékünk borsó eleséget, hogy azt együk, és vizet, mellyet igyunk. És13 láttassanak meg te előtted a mi ábrázataink, és a gyermekeknek ábrázatjok, kik élnek a Király élete részével ; és a mint néked tetszik, úgy cselekedjél a te szolgáiddal. És14 engede nékiek ebben a dologban, és megkisérté őket tiz napon. És15 tiz nap mulva, láttaték az ő ábrázatjok szebbnek, és testekben kövérebbeknek minden gyermekeknél, a kik élnek vala a Király étele részével. És16 ezokáért Malasár az ő ételek részét elveszi vala, és az ő italokra rendelt bort, és ád vala nékik borsó eleséget. És17 annak a négy gyermeknek ada az Isten tudományt és értelmet minden irásban és bölcseségben : Dánielnek pedig, hogy értője lenne minden látásnak és álmoknak. Továbbá18 a napok elmulván, mellyekben hagyta vala a Király, hogy eleibe vinnék őket ; eleibe vivé őket a komornyikok Fejedelme Nabukodonozornak. És19 szóla velek a Király, de nem találtaték mind közzűlök is ollyan, mint Dániel, Anániás, Misáel, és Azáriás, és udvarlanak vala a Király előtt. És20 minden bölcs és értelmes beszédben, mellyről tőlök a Király tudakozék, találá őket tizképen feljebb minden természet és égi dolgokban tudósoknál, kik az ő egész országában valának. És21 lőn Dániel abban az udvari szolgálatban Czirus Király első esztendejéig. Dániel2 megfejti Nabukodonozor álmát a négy világbirodalomról és Istennek örökkévaló országáról, és igen felmagasztaltatik.Továbbá1 a Nabukodonozor birodalmának második esztendejében, láta Nabukodonozor álmokat, és megrettene az ő lelke, és az álom elmulék tőle. És2 hagyá a Királyt, hogy hívnának természettudó bölcseket, égforgás tudókat, varázslókat, és Kádeusokat, hogy a Királynak megjelentenék az ő álmait ; és bémenének, és állának a Király eleibe. És3 monda a Király nékik : Álmot láttam, és megrettene az én lelkem, hogy meg nem elékezhetem az álomról. És4 mondának a Káldeusok a Királynak siriai nyelven : Király, mind örökké élj ! mond meg az álmot a te szolgáidnak, és magyarázatját megjelentjük. Felele5 a Király és monda a Káldeusoknak : Az a dolog fejemből kiesett, de ha meg nem mondjátok nékem az álmot és annak magyarázatját : konczról konczra hányattattok, és a ti házaitok pervátaszékké lésznek. ; Ha6 pedig az álmot és annak értelmét megmondjátok : ajándékokat, jutalmat és tisztességet nagyot vésztek én tőlem ; ezokáért az álmot és annak magyarázatját mondjátok meg nékem. Felelének7 másodszor, és mondának : A Király mondja meg az álmot az ő szolgáinak : és magyarázatját megmondjuk ! Felele8 a Király és monda : Bizonnyal tudom én, hogy csak időt halasztotok, mivelhogy látjátok, hogy elmémből kiment a dolog ; De9 ha az álmot meg nem jelentitek nékem, egy szentenczia vagyon felőletek ; mivelhogy hamis és tétovázó beszéddel akartok engemet tartnai, míg idő muljék. Ezokáért az álmot mondjátok meg nékem hadd tudjam, hogy magyarázatját is megmondhatjátok nékem. Felelének10 a Káldeusok a Király előtt, és mondának : Nincsen ember e földön, ki a Király dolgát megjelenthesse ; ezokáért senki, sem Király, sem Fejedelem, sem Főtiszttartó nem kivánt valamelly bölcstől, égforgáshoz tudótól, és Káldeustól illyen dogot ; Mert11 a dolog, mellyről a Király tudakozik, igen nehéz, és incs, a ki azt megmondhassa a Király előtt ; hanem az Istenek, kiknek lakások nincs az emberekkel. Ezokáért12 a Király haragjában és nagy búsulásában meghagyá, hogy megöletnének a Babilóniai minden bölcsek. És13 a parancsolat kiméne, és a bölcseket ölik vala ; és keresik vala Dánielt is és az ő társait, hogy megölettetnének. Akkor14 Dániel tanácskozék a dolog felől Ariókkal, a Király vitézinek Kapitányokkal, a ki kiment vala ölni a Babilóniai bölcseket. És15 monda Aróknak a Király Tiszttartójának : Mi okért siet a Király ezzel a parancsolattal ? Akkor a dolgot megjelenté Ariók Dánielnek. És16 Dáneil béméne, és kéré a Királyt, hogy adna időt néki és a magyarázatokat megvinné a Királynak. Akkor17 Dániel házához méne, és Anániásnak, Misáelnek, és Azáriásnak az ő társainak e dolgot megjelenté. És18 hogy a mennynek Istenének irgalmasságit kérnék erről a titkos dologról, hogy el ne vesznének Dániel és az ő társai, a Babilóniai több bölcsekkel együtt. Akkor19 Dánielnek éjjeli látásban az a titok megjelentték ; és ezokáért Dániel áldá a mennyei Istent. Felele20 Dániel, és monda : Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké ; mert övé a bölcseség és az erő. És21 ő a ki megváltoztatja az időket, és az időknek részeit : leveti a Királyokat és szerez Királyokat : ád bölcseséget a bölcseknek, és tudományt a tudósoknak. Ő22 jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, érti a mi a setétségben vagyon ; és világosság lakozik ő vele ! Tégedet23 vallak én atyáimnak Istene, és dícsérlek tégedet, hogy bölcsességet és erőt adtál nékem, és mostan megjelentetted nékem, a mit kértünk te tőled ; mert a Király beszédét megjelentetted nékünk ! Annakokáért24 béméne Dániel Ariókhoz, a kit rendelt vala a Király, hogy elvesztené a Babilóniai bölcseket : elméne azért, és így szóla néki : A Babilóniai bölcseket ne veszesd el, vigy engemet a Király eleibe, és a magyarázatot megjelentem a Királynak. Akkor25 Ariók hamarsággal bévivé Dánielt a Király eleibe, és így szóla néki : Találtam férjfiat a Júda nemzet foglyai között, ki a magyarázatot megjelenti a Királynak. Felele26 a Király és monda Dánielnek, kinek neve vala Baltazár : Vagyon é téhetséged néked, hogy megjelenthessed nékem az álmot, mellyet láttam, és annak magyarázatját ? Felele27 Dániel a Király előtt, és monda : A titkot, mellyről a Király tudakozik, a bölcsek, égforgás tudók, természettudók, jövendőlök meg nem jelenthetik a Királynak. De28 vagyon Isten mennyben, ki a titkokat megjelenti, és tudtára adja Nabukodonozor Királynak, mi lészen jövendőre az utolsó napokban. A te álmod és a te fejed látása a te ágyadban ez : Tenéked29 Király, a te gondolatid a te ágyadban elmédbe felhatának, hogy érthetnéd mi lenne utánnad ; és a ki megjelenti a titkokat, megjelentette néked, a mi jövendő. Nékem30 pedig nem a bölcseségért, melly én bennem volna minden élő emberek felett, jelentetett meg ez a titok, hanem hogy a magyarázatot tudtára adjam a Királynak, és a te szívednek gondolatit megértenéd. Te,31 óh Király, látád, és ímé egy nagy állókép, nagy és jeles tekintetü kép áll vala előtted, és az ő ábrázatja rettenetes vala. Annak32 az állóképnek feje jeles aranyból vala, az ő mejje és az ő karjai ezüstből ; a hasa és az ő oldalai rézből. Az33 ő szárai vasból, lábai részszerint vasból ; és részszerint cserépből. Nézed34 vala ezt mind addig, míg egy kő lehasada kéz nélkül, és eltöré az állóképet az ő vas és cserép lábairól, és apróra rontá őket. Akkor35 együtt elromla a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és őnek mind a polyva a nyári szérűn, mellyet a szél felvészen és semmi helyét sem találni ; Az a kő pedig, melly leüté az állóképet, nagy heggyé lőn, és bétölté az egész földet. Ez36 az álom : és magyarázatját is megmondjuk a Király előtt. Te,37 óh Király ! Királyoknak Királya vagy, mert a mennyi Isten országot, hatalmat, erőt és dicsőséget adott néked. És38 valahol lakoznak emberek fijai, mezei oktalan állatok, és égi madarak, adta azokat a te kezebe, és Úrrá tett téged mind ezeken : Te vagy az arany fő ! És39 utánnad támad más birodalom, kisebb a tiédnél ; és harmadik birodalom réz, melly a ez egsz földön uralkodik. És40 a negyedik birodalom lészen erős mint a vas ; mert miként hogy a vas eltör és elront mindeneket és miként a rontó pőröly : azonképen e birodalom is mindent és egyberont. Hogy41 pedig láttad lábait és ujjait részszerint cserépből, és részszerint vasból ; a birodalom kétfelé oszol, és valami vas erősség lészen ő benne, a mint láttad, hogy a vas elegy volt a földi cseréppel. És42 hogy a lába ujjai részszerint vas, részszerint cserép ; lészen az a birodalom részszerint erős, és részszerint lészen romladnó. Hogy43 pedig láttad a vasat elegyülve a földi cseréppel ; jegyzi, hogy öszveelegyülnek emberi mag által, de egymással nem egyesülhetnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel. Továbbá44 azoknak a Királyoknak idejekben támaszt a mennyei Isten birodalmat, melly örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népnek nem hagyatik, melly elrontja és eltöri mind ezeket a birodalmakat, és az állandó lészen örökké. A45 mint láttad, hogy a hegyről kéz nélkűl leszakadt kő elrontá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat : a nagy Isten jelentette meg a Királynak azt, a mi ezután jövendőre lészen ; és igaz az álom, és bizonyos annak magyarázatja. Akkor46 Nabukodonozor Király arczal leborula, és Dánielnek maga meghajtásával tisztességet tőn, és hagyá, hogy áldozattal és jóillattal áldozzanak néki. Felele47 a Király Dánielnek, és monda : Bizonnyal a ti Istenetek, ő az Isteneknek Istene, és a Királyoknak ura ! és megjelentője a titkoknak ; hogy megjelenthetted ezt a titkot ! Akkor48 a Király Dánielt felmagasztalá, és nagy és sok ajándékokat ada néki, és Főtiszttartóvá tevé őtet az egész Babilónia tartományán, és Tiszttartók Fejedelmévé a Babilóniai minden bölcseken. És49 Dániel kéré a Királytól, és választá Tiszttartóúl Sidrákot, Misákot és Abednegót, a Babilóniai tartománynak gondviselésére : Dániel pedig vala a Király portáján. A3 három férfi az égő kemencében.Nabukodonozor1 Király csináltata egy arany állóképet, mellynek magassága vala hatvan sing, szélessége hat sing ; és helyhezteté azt a Dura mezején Babilónia tartományában. És2 Nabukodonozor Király elkülde egybegüyjteni a Fejedelmeket, Hadnagyokat, Tiszttartókat, Törvénykiszlgáltatókat, Kincstartókat, Tanácsosokat, Tömlöcztartókat, és a tartományoknak minden Fejedelmit, hogy jőnének az állóképnek felszentelésére, mellyet felemelt vala Nabukodonozor Király. Akkor3 egybegyüléneka Fejedelmek, Hadnagyok, Tiszttartók, Törvénykiszolgáltatók, Kincstartók, Tanácsosok, Tömlöcztartók, és a tartományoknak minden Fejedelmei a kép felszentelésére, mellyet felállatott valal Nabukodonozor Király ; és állanak vala a kép előtt, mellyet felállatott vala Nabukodonozor. És4 a poroszló kiált vala felszóval : Ti néktek parancsolják népeknek, nemzetségeknek és minden nyelveken valóknak ! Mihelyt5 halljátok a kürtnek, sípnak, hegedűnek, hárfának, czimbalomnak, éneklésnek és minden vígasságtevő szerszámoknak szavát ; leessetek és imádjátok az arany állóképet, a mellyet felemeltetett Nabukodonozor Király. És6 valaki térdre nem esik, és nem imádándja ; azon órában bévettetik az égő tüzes kemenczébe. Annakokáért7 mihelyt hallák minden népek a kürtnek, sípnak, hegedűnek, hárfának, czimbalomnak és minden vígasságtevő szerszámnak szavát ; térdre esének minden népek, nemzetségek, és minden nyelveken valók, és imádák az arany állóképet, mellyet felemeltetett vala Nabukodonozor Király. Ezokáért8 mindjárt elmenének a Káldeabeli férjfiak, és vádolást tőnek a Zsidók ellen. Szólának9 azért és mondának Nabukodonozor Királynak : Király ! Örökké élj ! Te,10 óh Király, parancsolatot adtál ki, hogy minden ember, mikor hallándja a kürtnek, sípnak, hegedűnek, hárfának, czimbalomnak és minden vígasságtevő szerszámnak szavát ; térdre esék, és imádja az arany állóképet. A11 ki pedig térdre nem esik, és nem imádándja, bévettessék az égő tüzes kemenczébe. Vagynak12 Zsidó férjfiak, kiket rendeltél a Babilóniai tartomány gondviselésére, tudniillik Sidrák, Misák és Abadnego : ezek a férjfiak nem gondolnak veled, Király, a te istenidet nem tisztelik, és az arany állóképet, mellyet felemeltél, nem imádják. Akkor13 Nabukodonozor nagy haraggal és búsulással hagyá, hogy előhoznák Sidrákot, Misákot és Abadnegót, és minjárt elővivék őket a Király eleibe. Szóla14 Nabukodonozor és monda nékik : Igaz é, Sidrák, Misák és Abadnego, hogy az én istenimet nem tisztelitek, és az aranyállóképet, mellyet felemeltem, nem imádjátok ? Most15 azért készek vagyok é, hogy mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, hegedűnek, hárfának, czimbalomnak, éneklésnek, és minden vígasságtevő szerszámnak szavát ; térdre essetek és imádjátok az állóképet, mellyet csináltam ? ha nem imádándjátok, mindjárt bévettettek az égő tüzes kemenczébe ; és kicsoda az Isten, ki titeket kivegyen az én kezeimből ? Felelének16 SIDRÁK, MISÁK, és ABEDNEGO, és mondának Nabukodonozor Királynak : Nem szükség nékünk erről a dologról megfelelnünk néked. Ímé17 a mi Istenünk, a kit mi tisztelünk, hatalmas kiszabadítani mindket az égő tüzes kemenczéből, és a te kezedből, Király, kivészen ; Ha18 ki nem vészen is ; tudtodra legyen néked, Király, hogy a te istenidet mi nem tiszteljük, és az állóképet, mellyet felemeltél, nem imádjuk ! Akkor19 Nabukodonozor eltelék haraggal, és az ő orczájának szine elváltozék, Sidrák, Misák és Abednego ellen : azért szóla, és hagyá, hogy bégyujtanák a kemenczét hétszerte inkább, mint szokták vala bégyujtani. És20 az erős férjfiaknak, kik az ő seregében valának, meghagyá, hogy megkötöznék Sidrákot, Misákot, és Abednegót, hogy vetnék az égő tüzes kemenczébe. Akkor21 ezek a férjfiak megkötöztetének, mentéjekben, felsőruhájokban, patyolatjokban, és egyéb öltözetjekben, és veték őket az égő tüzes kemenczébe. Ezokáért22 mivelhogy a Király parancsolatja sietteti vala őket, és a kemenczét igen béfüttette vala : ahzokat a férjfiakat, a kik Sidrákot, Misákot és Abadnegót kivitték vala, megölé a túznek lángja. És23 ezek a három férjfiak, Sidrák, Misák, Abadnego, esének az égő tüzes kemecnze közepibe kötözve. Akkor24 Nabukodonozor Király elálmélkodék, és hamarsággal felkele, szóla és monda az ő Tanácsosainak : Nemde nem három férjfiat veténk é a tűznek közepibe megkötözve ? Felelének és ondának a Királynak : Úgy vagyon Király. Felele25 és monda : Ímé átok négy férjfiat megoldva járni a tűz közepiben, és semmi sérelem nincs ő benek ; és a negyediknek ábrázatja hasonló az Istennek fijához. Akkor26 járula Nabukodonozor az égő tüzes kemencze szájához, és szóla és monda : Sidrák, Misák és Abednego, a nagy Istennek szolgái, jertek ki és jöjjetek ide ! Akkor kijövének Sidrák, Misák és Abednego a tüznek közepiből. Egybegyülének27 azért a Fejedelmek, Tiszttartók és Hadnagyok, és a Király, Tanácsosai, hogy néznék ezeket a férjfiakat, hogy a tüznek semmi hatalma nem lett az ő testeken, és hogy még hajok szála sem égett meg, és az ő mentéik meg nem változtak és a tüznek szaga által nem járta őket. Szól28 Nabukodonozor, és monda : Áldott ezeknek Istenek, a Sidrák, Misák és Abednego Istene, ki elbocsátotta az ő Angyalát, és kiszabaditotta az ő szolgáit, kik ő benne biztak : és a Király beszédét megváltoztatták, és adták az ő testeket veszedelemre, hogy ne tisztelnék, se imádnának semmi istent az ő Isteneken kivűl. Én29 tőlem vagyon azért adva a parancsolat : hogy minden nép, nemzeetség és nyelv, a ki káromlást mond a Sidrák, Misák és Abednego Istene ellen, konczról konczra hányattassék, és annak háza pervátaszékké tétessék : mert nincsen Isten, ki megszabadithasson, mint ez. Akkor30 a Király nagyra emelé Sidrákot, Misákot és Abednegót Babilónia tartományában. Nabukodonozor31 Király minden népeknek, nemzetségeknek és nyelveknek, kik lakoznak az egész földön : Bőséges békességtek legyen néktek ! A32 jegyeket és csudákat, mellyeket cselekedett velem a Felséges Isten, illendő dolognak tetszék nékem megbeszélenem. Az33 ő jegyei melly nagyok, és az ő csudái melly erősek ! az ő országa örökkévaló ország, és az ő uralkodása nemzetségről nemzetségre vagyon ! Nabukodonozor4 király kibocsátványa másik álmáról és annak magyarázatáról.Én1 Nabukodonozor nyugodalomban valék az én házamban, és gazdag az én palotámban. Álmot2 láték, és megrettente engem, és a gondolatok az én ágyamban, és az én fejemnek látásai megháboritának engem. És3 adék ki parancsolatot, hogy béhoznák előmbe Babilóniának minden bölcseit, kik az álomnak magyarázatját megjelentenék nékem. Akkor4 béjövének én hozzám a természettudók, égforgástudók, Káldeusok, és jövendőmondók ; és az álmot megbeszélém előttök, de a magyarázatját meg nem jelentheték nékem. Mig5 végezetre béhozák én hozzám Dánielt, kinek neve Baltazár, az én Istenemnek neve szerint, és a kiben a szent Istennek lelkek vagyon, és az álmot ő előtte megmondám : Baltazár,6 a jövendölő bölcseknek fejek, tudom, hogy a szent Istennek lelkek vagyon te benned, és semi titok el nem rejtetett te előtted ; az én álmomnak látásit, mellyet láttam, és annak magyarázatját mond meg nékem. Az7 én fejem látásai pedig az én ágyamban ezek : Látom vala, és ímé egy fa a föld közepette és annak magassága nagy vala. Nagy8 vala a fa és erős, és annak magassága az égig felhat vala, és annak ellátása az egész földnek külső határáig. Az9 ő ága szép és gyümölcse sok, és élések minden állatoknak vala rajta ; alatta árnyékot ád vala a mezei vadaknak, és az ő ágain laknak vala az égi madarak, és abból él vala minden test. Látom10 vala az én fejem látásiban az én ágyamban, és ímé a Vigyázó és a Szent az égből leszálla. Kiálta11 erősen és így szóla : Vágjátok le a fát, és vagdaljátok el az ő ágait, rázzátok le az ő leveleit, és hányjátok ide s tova az ő gyümölcseit : menjenek el a vadak ő alóla, és a madarak az ő ágairól. De12 az ő tőkéjét gyökerestől a földben meghagyjátok, és vas és ércz kötélbe legyen a mezei füvön ; égi harmattal öntöztessék, és az oktalan állatokkal legyen része a földnek füvén. Az13 emberi sziv ő bennek megváltoztassék, és baromnak szive adassék néki ; és hét idő muljék el ő rajta. A14 Vigyázóknak végezésekből vagyon ez, és a Szenteknek beszédekben ez a kivánság, hogy megesmérjék az élők, hogy a felséges Isten uralkodik az embereknek birodalmokon, és a kinek akarja annak adja azt, és az emberek között az alábbvalót emeli fel arra. Ez15 álmot láttam én Nabukodonozor Király, és te, Baltazár, annak magyarázatját mond meg ; mert az én országomnak minden bölcsei magyarázatját meg nem jelenthették nékem : te pedig megmívelheted ; mert a szent Isteneknek lelkek vagyon te benned. Akkor16 Dániel, kinek neve vala Baltazár, elájula, úgymint egy óráig, és az ő gondolati megháboriták őtet. Felele a Király és monda : Baltazár, az álom és annak magyarázatja meg ne rettentsenek téged ! Felele Baltazár és monda : Én uram, az álom legyen a te gonoszakaróidnak, és annak magyarázatja a te ellenségidnek ! A17 fa, mellyeet láttál, a melly nagy és erős vala, és annak magassága az égig ér vala, és annak ellátása minden földre ; És18 az ő ágai szépek, és az ő gyümölcse sok, és arról vala élések mindeneknek ; az alatt laknak vala a mezei vadak, és annak ágain laknak vala az égi madarak : Te19 vagy Király, a ki nagygyá és erőssé lettél, és a te nagyságod felnevekedék, és az égig méne, és a te hatalmad a föld végéig. Hogy20 pedig látá a Király a Vigyázót és a Szentet leszállani az égből, és mondani : Vágjátok le a fát, és hányjátok ide s tova ; de tőkéjét gyökerestől a földben hagyjátok, és vas és ércz kötélben a mezei füvön legyen, és égi harmattal hintessék, és a mezei oktalan állatokkal legyen része, míg hét idő mulik el rajta. E21 magyarázatja, Király, és a felséges Istennek végezése, melly néz az én uramra a Királyra : Mert22 tégedet kiüznek az emberektől, és a mezei oktalan állatokkal lészen a te lakásod és a fű lészen néked élésed mint az ökröknek, és égi harmattal öntöznek tégedet, és hét idő mulik el rajtad, mig megértsed, hogy a felséges Isten uralkodik az embernek birodalmokon, és adja azt annak, a kinek akarja. Hogy23 pedig mondák, hogy a tőkéjét gyökerestől meghagyják a fának ; a te országod néked megmarad, míg megesméred, hogy az Úréi az egek. Annakokáért,24 óh Király, az én tanácsom tessék néked, és a te vétkeidet igazsággal váltsd meg, és a te hamisságidat szegényekhez való irgalmasságoddal : ímé lészen orvossága a te vétkednek ! A király őrültsége és megalázása.Mind25 ezek reá telének Nabukodonozor Királyra. Teiznkét26 hó elmulván a Babilóniai országnak palotájában sétál vala. Szóla27 a Király és monda : Nemde nem ez é ama nagy Babilon, mellyet én épitettem ország házának, az én hatalmasságomnak ereje által, és az én ékességemnek dicsőségére ? Még28 e szó a király szájában vala, és az égből szózat jöve le, ezt mondván : Néked mondják Nabukodonozor Király, a birodalom elment tőled ! És29 az emberek közzűl tégedet kivetnek és a mezei barmokkal lészen a te lakásod, és fűvel legeltetnek mint az ökröket : és hét idők mulnak el te rajtad, míg megesméred, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmokon, és annak adja azt, a kinek akarja. Ugyanazon30 órában a beszéd bételék Nabukodonozoron : és az emberek közzűl kivetették, és mint az ökör, füvet eszik vala, és égi harmattal öntöztetik vala az ő teste, míg az ő szőri, mint a saskeselyüknek tollaik, megnevekedének, és az ő körmei mint a madaraké. És31 azonak a napoknak utánna, én Nabukodonozor az én szemeimet az égbe emelém, és az én értelmem megjöve nékem, és a felséges Istent áldám, és az örökké élőt dicsőitém ; mert az ő hatalma örökké való hatalom, és az ő országa nemzetről nemzetre vagyon. És32 a földnek minden lakói ollyannak becsültetnek, mint a semmi ; és az ő akaratja szerint cselekeszik az égnek seregében, és a földön lakozók között, és nincsen, a ki az ő kezét megbántsa, és mondja néki : Mit cselekedtél ? Ugyanazon33 időben az én értelmem megtére én hozzám és az én országomnak dicsőségére térék, az én ékességem és méltóságom megtére hozzám ; és az én Tanácsosim s Főrendeim megkeresének engemet, és az én országomban megerősitetém, és nagyobb méltóság adaték nékem. Most34 azért én Nabukodonozor dicsérem, magasztalom és dicsőitem a mennyei Királyt : mert minden ő cselekedetei igazság, és az ő útai ítélet, és azokat, a kik járnak kevélységben, megalázhatja. Belsazár5 lakomája ; csodálatos írás a falon ; Dániel magyarázata.Baltazár1 Király szerze nagy lakodalmat az ő ezer Főrendeinek, és az ezer Főrendek előtt bort ivék. És2 Baltazár hagyá a borital között, hogy előhoznák az arany és ezüst edényeket, mellyeket elvitt vala Nabukodonozor az ő attya a templomból, melly vala Jérusálemben és hogy innának azokbóla Király és az ő Főrendei, az ő feleségei és ágyasai. Akkor3 előhozák az arany edényeket, mellyeket elvittek vala az Isten házának templomából, melly vala Jérusálemben, és ivának azokból a Király, az ő Főrendei, feleségei és ágyasai. Ivának4 azért bort, és dicsérék az aranyból, ezüstből, rézből, vasból, fából és kőből csinált isteneket. Ugyanazon5 órában kijövének emberi kézinek ujjai, és irnák vala a gyertyatartó ellenében a Király palotája falának meszelésén, és a Király nézi vala azt a kéztelnyért, a melly ír vala. Akor6 a Király ábrázatja megváltozék, és az ő gondolatai megháboriták őtet, és derekáben való ereje elszakada, és térdei egybeverődnek vala. Kiálta7 azért a Király erősen, hogy bévinnének ő hozzá égőforgásához tudókat, Káldeusokat, és jövendölőket és szóla a Király és monda a Babilóniai bölcseknek : Valaki elolvassa ezt az irást, és annak megyarázatját megjelenti nékem ; bársonyba öltözik, és az aranyláncz lészen az ő nyakában, és harmadik lészen, a ki parancsol az országban. Akkor8 bémenének a Királynak minden bölcsei, de el nem volashaták az irást, és annak magyarázatját meg nem mondhaták a Királynak. Akkor9 Baltazár Király igen megrettene, és az ő ábrázatja megváltozék benne, és az ő Főrendei is megháborodának : A10 Királynéasszony ezért a dologért, melly esék a Királyon és az ő Főrendein, béméne a lakodalom házába, és szóla a Királynéasszony és monda : Király, örökké élj ! ne rettentsenek téged a te gondolatid, és a te ábrázatod ne változzék. Vagyon11 egy férjfiú a te országodban, kiben a szent isteneknek lelkek vagyon, és a te atyádnak idejében, értelem, tudomány és bölcseség, mint az isteneknek bölcseségek, találtatott ő benne ; kit Nabukodonozor Király a te atyád a természettudóknak, ég forgásához tudóknak, Káldeusoknak, és jövendölőknek Fejedelmekké tőn, ezt tevé a te atyád a Király. Mivelhogy12 Dánielben, kit a Kirly Baltazárnak nevezett vala, nagyobb lélek és tudomány, és értelem, álmoknak magyarázatjok, titkoknak megjelentetések, és nehéz dolognak megfejtetések találtatott vala. Most azért hivattassék Dániel, és magyarázatját megjelenti. Akkor13 Dániel viteték a Király eleibe, és szóla a Király, és monda Dánielnek : Te vagy é ama Dániel, ki vagy a Júda nemzete fogságából való férjfiak közzűl, kit ide hozott a Király az én atyám, Júda országából ? És14 hallottam felőled, hogy az isteneknek lelkek vagyon te benned, és tudomány és értelem, és bölcsesség bővebben találtatott te benned. És15 mostan hozatának én előmbe bölcsek, és ég forgásához tudók, kik ez irást elolvasnák, és magyarázatját megjelentenék nékem ; de e beszédnek magyarázatját meg nem jelenthették. És16 én hallottam te felőled, hogy magyarázatokat magyarázhatsz, és kötéseket megfejthetsz ; most azért, ha elolvashatod ez irást, annak magyarázatját megjelentheted nékem, bársonyba öltözöl, és aranyláncz lészen nyakadban, és harmadik lészesz, ki uralkodol az országban. Akkor17 felele Dániel, és monda a Király előtt : A te ajándékid tiéd legyenek, és adományidat másnak adjad : de mindazáltal ez irást elolvasom a Királynak, és ennek magyarázatját megjelentem néki. Te18 Király, (a felséges Isten, birodalmat, és nagy becsületet, és dicsőséget és méltóságot ada Nabukodonozornak a te atyádnak. És19 azért a nagy hatalomért, mellyet ada néki, minden népek, nemzetek és nyelvek rettegtek és féltek az ő orczájától ; a kiket akar vala, megöl vala : és a kiket akar vala, éeltbe megtart vala ; és a kiket akar vala, felemel vala ; és a kiket akar vala, megaláz vala : De20 mikor szive felfuvalkodott volna, és az ő lelke megkeményedett volna a kevélységre : levetteték az ő országnak székiből és dicsőségét elvevék ő tőle. És21 az embernek fijai közzűl kivetteték, és az ő szivét ollyanná tevé az Isten, mint a barmoké, és a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel étették őtet mint az ökröket, és égi harmattal öntöztetett az ő teste, mig megesméré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országokon, és azt, a kit akar, helyhezteti arra.) Te22 azért ő fija Baltazár, meg nem aláztad szivedet, noha mind ezt jól tudtad ; Sőt23 a mennyei Úr ellen felemelkedél, és az ő házának edényit előhozták elődbe, és te a te Főrendeid, és a te feleségeid és ágyasaid bort itattok azokból ; és az ezüstből és aranyból, rézből, vasból, fából és kőből csinált isteneket dicséréd, kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem vagyon a te lelked, és minden te útaid, nem dicsőitetted : Azért24 az ő szine elől küldetett e kéztenyér, melly ezt az irsát feljegyezteette. És25 ez az irás, melly feljegyeztetett ; Mene, Mene, Tekel, Ufarsin ! E26 magyarázatja e beszédnek : Mene, azaz megszámlálta Isten a te országodat, és azt bétöltötte. Tekel,27 azaz, megmérettél a fontban, és hijjával tallátattál. Peres,28 azaz eloszlatott a te országod, és adatott a Média és Persiabelieknek. Akkor29 meghagyá Baltazár, és öltözteték Dánielt bársonyba és aranylánczot vetének nyakába, és megkiálták előtte, hogy harmadik ő, a ki parancsolna az országban. Ugyanazon30 éjszaka megöleték Baltazár a Káldeusoknak Királyok ; És31 a Médiabeli Dáríus vevé magához az országot, mikor hatvankét esztendős volna. Dániel6 az oroszlánok vermében.Tetszék1 Dáríusnak, hogy rendelne az országon szászhusz Tiszttartókat, kik lennének az egész országon ; És2 azok felett három Fejedelmeket, kik közzűl Dániel egy vala, kiknekazok a Tiszttartók számot adának, hogy a Királynak semmi bántása ne lenne. Akkor3 Dániel feljebb halaja vala a Fejedelmeket és a Tiszttartókat ; mivelhogy bővebb lélek vala ő benne, és a Király gondolkodik vala róla, hogy őtet rendelné az egész országon. Akkor4 a Fejedelmek és Tiszttartók keresnek vala alkalmatosságot Dániel ellen az ország felől ; de semmi alkalmatosságot vagy vétket nem találhatának ; mert igaz vala, és semmi fogyatkozás és vétek nem találtaték ő benne. Akkor5 azok a férjfiak mondának : Nem találhatunk ebben a Dánielben semmi okot, hanem ha valamit találunk ő ellene, az ő Istenének törvényében. Akkor6 a Fejedelmek és Tiszttartók egybegyülének a Királynál, és igy szólának néki : Dáríus Király, örökké élj ! Tanácsot7 tartottak az országnak minden Fejedelmei, a Hadnagyok, Tiszttartók, Tanácsosok és a Főbirák, hogy király végezést végezz, és megerősitsd a fogadást, hogy valaki kér kérőt valamely Istentől vagy embertől harmincz napig, hanem csak te tőled, óh Király, vettessék az oroszlánok barlangjokba. Most8 azért, óh Király, erősitsd meg e parancsolatot, és írd irásban, hogy meg ne változtassék a Média és Persiabeliek törvények szerint, melly el nem mulik. Annakokáért9 Dáríus Király bépecsétlé az irást, és a parancsolatot. Dániel10 pedig, hogy megérté, hogy megpecsételtetett volna az irás, béméne az ő házába, és az ő vacsoráló házának ablakait kinyitá Jérusálem felé, és háromszor napjában térdre esvén, lehajtja vala magát és könyörög vala, és vallást tészen vala az ő Istene előtt, miként cselekszik vala az előtt. Akkor11 azok a férjfiak egybegyülének, és találák Dánielt, hogy könyörögne, és esedeznék az ő Istene előtt. Akkor12 elmenének és mondának a Király előtt, a Király kiadott parancsolatja felől : Nemde nem megirád é a parancsolatot, hogy valaki kérénd valamelly Istentől vagy embertől harmincz napig, hanem csak te tőled, Király ; vettetnék az oroszlánok barlangjokba ? Felele a Király és monda : Igaz ez a szó, a Média és Persiabelieknek törvények szerint, melly el nem mulhatik. Akkor13 felelének és mondának a Király előtt : Dániel, a ki a Júda nemzete fogsáágból való férjfiak közzűl vagyon, nem gondolt veled, óh Király, sem a parancsolattal, mellyet irtál : hanem háromszor könyörög napjában. Akkor14 a Király, mikor hallotta volna e szót, igen megszomorodék magában, és teljes szivből azon vala Dániel felől, hogy őtet megszabaditaná, és napnyugotig törekedik vala rajta, hogy őtet megmenthetné ; De15 azok a férjfiak egybeüték magokat a Királynál, és mondának a Királynak : Tudjad, Király, hogy ez a Média és a Persiabeliek törvénye, hogy semmi parancsolat vagy végezés, mellyet a Király végez, meg ne változtassék. Akkor16 a Király szóla, és előhozák Dánielt, és veték az oroszlánok vermekbe. Felele a Király és monda Dánielnek : A te Istened, a kit tisztelsz szüntelen, az szabaditson meg tégedet. És17 hozának egy követ, és veték a verem szájára, és megpecsétlé a Király az ő gyürüjével, és az ő Főrendeinek gyürüjökkel hogy meg ne változtatnék az akarat Dániel felől. Akkor18 méne a Király az ő palotájába és vacsora nélkül méne nyugodni, és vigasságtevő szerszámok eleibe nem vitetének ; és az álom tőle elméne. Akkor19 a Király nagy reggel felkele, mikor megvilágosodnék, és gyorsasággal az oroszlánok vermekhez méne. És20 mikor közelgetett volna a veremhez, Dánielt szomoru szóval kiáltá, és szólván a Király, monda Dánielnek : Dániel, az élő Istennek szolgája, a te Istened, a kinek te szolgálsz szüntelen, megtarthatott é téged az oroszlánoktól ? Akkor21 Dániel a Királlyal szóla, mondván : Király örökké élj ! Az22 én Istenem elbocsátá az ő Angyalát, és bezárlá az oroszlánoknak szájokat és nem árthattak nékem : mert ő előtte igazság találtatott én bennem, és te előtted is, Király, semmi gonoszságot nem cselekedtem ! Akkor23 a Király igen megörüle ő rajta, és Dánielt kihozatá a veremből, és kivevék Dánielt a veremből, és semmi sérelem nem találtaték ő rajta : mert hitt az ő Istenében. És24 parancsola a Király ; és előhozák azokat a férjfiakat, kik Dánielt vádolták vala, és az oroszlánok vermekbe vettetének mind ők, mind az ő fijaik és feleségeik ; és még a verem fenekére nem jutottak vala, hogy az oroszlának rajtok hatalmat vőnek és minden ő csontjaikat egyberonták. Akkor25 Dáríus Király ira minden népeknek, nemzeteknek, és nyelveknek, kik lakoznak vala az egész földön. A ti békességtek bőséges legyen ! Én26 tőlem adatott ez a végezés, hogy az én országomnak minden birodalmában féljék és rettegjék a Dániel Istenét ; mert ő az élő Isten, és örökké megmaradandó, és az ő országa meg nem romol, és uralkodása mind végig megtart. A27 ki kiment és megszabadit, és jegyeket és csudákat cselekszik mennyen és földön, a ki kimentette Dánielt az oroszlánok hatalmokból. És28 Dánielnek jó szerencsésen lőn dolga a Dáríus országában, és a Persiabeli Czirusnak országában. Dániel7 álomlátása a négy világbirodalomról és az emberfiának örökkévaló országáról.Baltazárnak1 a Babilóniai Királynak első esztendejében Dániel álmot láta, és az ő fejének látásai lőnek az ő ágyában ; akkor az álmot megirá, beszédinek kezdetiben monda : Szóla2 Dániel és monda : Látom vala az én látásomban éjszaka és imé négy égiszél tusakodik vala a nagy tengeren. És3 négy nagy állat jő vala fel a tengerből, kik különböznek vala egymástól. Az4 első mint az oroszlán, és saskeselyű szárnyai valának, nézem vala mig szárnyait kiszaggaták, és felvéteték a földről, és mint egy ember lábára álla, és emberi sziv adaték néki. És5 imé a második állat hasonlatos a medvéhez, és felkele egy oldalára, és három oldalcsont vala szájában fogai között és igy szólnak vala néki : Kelj fel, egyél sok húst ! Ezután6 láték látást, és imé más állat, mint a párducz és négy madárszárnyak valának az ő hátán ; és négy feje az állatnak, és hatalom adaték néki. Ez7 után látám éjszaka látásomban, és imé a negyedik állat rettenetes és iszonyu, és igen erős vala, mellynek nagy vasfogai valának, eszik és rág vala, és a mi megmarad vala, lábaival eltapodja vala ; és különböző vala mind azoktól az állatoktól, mellyek ő előtte valának és tiz szarva vala ennek. Figyelmetes8 valék a szarvakra, és imé más kis szaru nevekedék ki a többi között, és három az elébbi szarvak közzűl kiromla a ki szaru előtt ; és imé szemek, mint az ember szemek valnáak ebben a szaruban, és száj melly szól vala nagyokat. Nézem9 vala mig székeket hozának elő : és a régi idejü leüle ; az ő ruhája fejér mint a hó, és feje haja mint a tiszta gyapju ; az ő széki tüzes láng, kerekei égő tűz. Tüzfolyás10 foly vala és jő vala ki az ő szine elől, ezerszer való ezeren udvarlanak vala néki, és tizezerszer való százezeren állanak vala előtte : itéletnek üle, és könyvek nyittatának meg. Figyelmetes11 valék akkor a kemény beszédek szavára, mellyeket a kis szaru szól vala ; nézem vala azért, mig megöleték az az állat, és az ő teste elvesze, és vetteték a tüzre. A12 több állatoktól is elvéteték az ő hatalmok ; és az életre hosszú idő adatott vala néki ideig és ideig. Látom13 vala éjszaki látásomban, és imé az égnek felhőiben mint egy embernek fija jő vala ; és méne a régi idejűhöz, és eleibe vivék őtet. És14 ada néki hatalmat és dicsőséget, és országot, és minden népek, nemzetek, és nyelvek néki szolgálnak ; az ő hatalma örökkévaló hatalom, a melly el nem vétetik, és országa meg nem romol. Elfogyatkozék15 az én lelkem, nékem Dánielnek, az én testemben, és az én fejem látásai megháboritának engem. Menékegyhez16 azok közzűl, kik fenn állanak vala, és kérék tőle igaz értelmet ez egész dolog felől ; és megmondá nékem, és e dolognak magyarázatját megjelenté nékem, igy szólván : Ez17 a négy nagy állat négy Királyok, kik támadnak e földön. És18 e magasságoknak szentei elveszik az országot, és birják az országot örökké, és mind örökön örökké. Akkor19 kivánék igaz értelmet vennem a negyedik állat felől, melly különböz vala mind a többitől és felette rettenetes, mellynek vasfogai és érczkörmei valának, eszik és apróra ront vala mindent, és a maradékát lábaival tapodja vala. A20 tiz szarvak felől is az ő fején ; a más szaru felől is, melly alól nevekedék fel ; és előtte három esék el az elébbiek közzűl ; és ennek a szarunak szemei valnak, és szája, melly nagyokat szól vala ; tekinteti nagyobb vala a többinél. Látom21 vala, és ez a szaru hadakozik vala a szentek ellen, és győzedelmet veszen vala rajtok. Mig22 eljöve a régi idejü, és itélet adaték a magasságoknak szenteinek ; és az ide lejöve, és az országot elvevék a szentek. Igy23 szól az : A negyedik állat, negyedik ország lészen e földön, melly nagyobb lészen minden országoknál, és megeszi az egész földet, és eltapodja s elrontja. És24 a tiz szarvak jegyzik, hogy ebből az országból tiz Király támad : és más támad ezek után, és az nagyobb lészen az elébbieknél, és három Királyt aláz meg. És25 sokat szól a felséges Isten ellen, és a magasságok szenteit megrontja : és azt véli, hogy megváltoztathatja az időket és a törvényt : és adatnak a szentek az ő kezébe ideig, időkig és az időknek feléig. És26 itélet lészen, és az ő hatalmát elveszik, hogy elvesszenek és elrontsák mindenestől. És27 ország és hatalom, és országnak nagysága az egész ég alatt adatik a magasságok szenteinek népének, kinek országa örök ország lészen, és minden hatalmasságok néki szolgálnak és engednek. Eddig28 vége e beszédnek. Engemet pedig Dánielt az én gondolatim igen megrettentének, és az én ábrázatom megváltozék én bennem, és e beszédet megtartám az én szivemben. Dániel8 látomása a médek és perzsák birodalmáról, a görögökéről és az Isten népe iránt kegyetlen királyról.Baltazár1 Király birodalmának harmadik esztendejében látás jelenék nékem, nékem Dánielnek, azután, melly jelent vala nékem először. És2 látám látásban, és lőn mikor látnám, valék Súsán várában, melly vagyon Elám tartományában, látám azért látásban, és imé valék az Ulai folyóviz mellett. És3 felemelém az én szemeimet, és látám, és imé egy kos áll vala a folyóviz mellette, és két szarva vala ; és azok a két szarvak magasak valának, és egyik a másiknál magasabb, és a magasabb nevekedik vala utólszor. Látám4 azt a kost, hogy szarvaival öklel vala napnyugotra és északra, és délre és emmi állatok meg nem állhatnak vala ő előtte, és nem vala, ki megszabaditana valakit az ő kezéből, és cselekedék az ő akaratja szerint és nagygyá lőn. És5 én valék figyelmetes, és imé egy kecskebak jő vala napnyugotról az egész fölnek szinére, és nem illeti vala a földet, és annak a baknak vala egy rettenetes szarva az ő szemei között. És6 méne a koshoz, a mellynek két szarva vala, mellyet láttam vala, hogy áll vala a folyóviz mellett, és futamék arra nagy erős haraggal. És7 látám, hogy a koshoz közelget vala, és felemelkedék a bak annak ellene, és megöklelé a kost, és mindkét szarvát elrontá, és nem vala erő a kosban, hogy megállhatna előtte : és leüté azt a földre és megtapodá, és nem vala, a ki megmentené attól a kost. A8 kecskebak azért igen naggyá lőn, és mikor erejében volna, eltörék az a nagy sazru, és a helyébe négy rettenetes szaru nevekedék fel az égnek négy szele felé. És9 azok közzűl egyből nevekedék ki egy kis szaru, és nagyon felnlevekedék délre, napkeletre és e kivánatos földre. És10 felnevekedék mind az égi seregig ; és e földre leejte az égi seregből sokakat, és a csillagokból, és azokat megtapodá. És11 a seregeknek Fejedelméig nevekedék, és ő tőle elvéteték a szüntelen való áldozat, és elhányattaték az ő szent hajlékának helye. És12 a sereg adaték kézbe, a szüntelen való áldozatért, a vétekért : és veti az igazságot a földre, és megcselekeszi ezeket, és jó szerencsés előmenetele lészen. És13 hallék egy szentet, hogy szóla ; mert szóla egy a szentek közzűl egy csudálatos szólónak mondván : Meddig lészen a szüntelen való áldozat elvételének látása, és a pusztitó gonoszság, hogy mind a szent helyet, mind a sereget elpusztitsa. És14 monda nékem : Kétezer és háromszáz estvéig, és reggelig, és azután megtisztittatik a szent hely. És15 lőn, hogy mikor én Dániel látnám e látást, és keresném értemét : imé álla előmbe egy hasonló a férjfiuhoz. És16 hallék emberi szót az Ulai folyóviz közepin, melly kiálta és monda : Gábriel, tanitsd meg ezt a látásra ; És17 jöve oda ahol állok vala, és mikor jőne megrettenék és borulék orczámra, és monda nékem : Értsd meg te embernek fija : mert végezett időre lészen e látás. És18 mikor szólna velem, úgymint álomtól elfogatván esém orczámra a földre : de megillete engem és lábamra állata. És19 Monda : Imé én megtanitlak tégedet, mi lészen a haragnak végén ; mert a rendelt időre vége lészen. Az20 a kor, mellyet láttál, hogy két szarva vagyon, Médiának és Persiának Királyait páldázza. És21 a kecskebak Görögországnak Királyát ; és a nagy szaru, melly vala az ő szemei között, az első Királyt. És22 hogy a szaru eltörék, és négy álla helyébe ; négy birodalom támad abből a nemzetből, de nem annak erőssége szerint És23 azoknak birodalmoknak végin, mikor elfogyattatnak a gonoszok, támad egy keméyn orczáju Király, és mesék értője. És24 annak ereje nagy lészen, noha nem az ő ereje által, és csudálatosképen pusztit és előmeneteli lészen, és megcselekszi akaratját, és elveszt erőseket, és a szenteknek népét. És25 az ő értelme által jó szerencsés lészen az álnokság az ő kezében, és az ő szivében felfuvalkodik, és a békességben elveszt sokakat ; sőt a Fejedelemeknek Fejedeleme ellen is feltámad, és kéz nélkül rontatik meg. És26 az estvéről és reggelről való látás, melly megmondatott, igazság : Te azért pecsételd bé e látást, mert sok napokra való. És27 én Dániel elájulék és elbetegülék egynéhány napig, és felkelék, és a Király dolgát tettem ; és elálmélkodtam ezen a látáson és nem vala a ki értené. Dániel9 bűnbánati imája Izráel népéért.Dáriusnak1 az Assvérus fijának első esztendejében, ki a Midiabeliek nemzetségéből vala, ki Királlyá tétetett vala a Káldeusok országán. Birodalmának2 azért első esztendejében, és Dániel megértém a könyvekből az esztendőknek számokat, mellyről az Úr szólott vala Jerémiás Prófétának, hogy hetven esztendőt töltene bé Jérusálem pusztulásiban. És3 emelem az én orczámat az Úr Istenhez, hogy keresnmém őtet imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel és zsákban való öltözéssel és hamuval. Imádkozám4 az én Uramnak Istenemnek, és vallást tevék, és mondék : Kérlek, óh Uram, nagy és rettenetes Isten, ki megtartos a fogadást és az irgalmasságot azokhoz, a kik téged szertenek és megőrzik a te parancsolatidat ! Vétkeztünk5 és álnokságot cselekedtünk, hitetlenül cselekedtünk, és elszaladtunk te tőled, és eltávoztunk a te parancsolatidtól és itéletidtől. És6 nem voltunk engedelmesek a te szolgáidnak a Prófétáknak, kik szóltak a te nevedben a mi Királyinknak, Fejedeleminknek, atyáinknak és az egész föld népének Néked7 Uram igazság, és nékünk orczánk pirulása, a mint ma megtetszik a Júda férjfiainak, Jérusálem lakosainak és az egész Izráelnek, közel és távol valóknak minden földeken, mellyekre kivetetted őket az ő gonoszokságokért, mellyel vétkeztek te ellened. Óh8 Uram nékünk orczánk pirulása, a mi Királyainknak, Fejedeleminknek és atyáinknak : mert vétkeztünk ellened. A9 mi Urinké Istenünké az irgalmasság és bocsánat ; mert ő tőle elszakadtunk. És10 nem engedtünk a mi Urunk Istenünk szavának, hogy V járnánk az ő törvényiben, mellyeket adott vala előnkbe az ő szolgái által a Próféták által. És11 az egész Izráel általhágta a te törvényedet, és elhajlottak, hogy ne engednének a te szódnak. Ezért reánk omlott az átok és esküvés, melly meg vagyon irva Mózesnek az Isten szolgájának törvényében ; mert vétkeztünk ő elene. És12 valóba bebizonyitotta az ő beszédét, melly szólott vala mi ellenünk és a mi Biráink ellen. a kik minket ítéltek, hozván mi reánk nagy veszedelmet : mert nem lett olly az egész ég alatt a minémü lett Jérusálemben. A13 mint meg vagyon irva a Mózes törvényében, mindenestől a veszedelem reánk jöve ! És a mi Urunknak Istenünknek szine előtt nem esedeztünk, hogy megtérnénk a mi álnokságinkból, és figyelmeznénk a te igazságodra. És14 siete az Úr a veszedelemmel, és azt reánk hozá ; mert igaz a mi Urunk Istenünk minden ő cselekedeteiben, mellyeket cselekedett : mert nem engedtünk az ő szavának. Most15 mi Urunk Istenünk, ki kihoztad a te népedet Égyiptom földéből hatalmas kézzel, és szerzettél magadnak nevet, mint e mai nap bizonyitja, Vétkeztünk, hitetlenül cselekedtünk : Uram,16 a te minden igazságid szerint távozzék el, kérlek a te haragod és búsulásod a te városodtól Jérusálemtől, a te szentséges hegyedtől, mert a mi büneinkért, és a mi atyáinknak hamisságaikért, Jérusálem és a te néped gyalázatra vagyon mindeneknek mi körültünk. És17 most hallgasd meg mi Istenünk a te szolgádnak könyörgését és az ő imádságit és világositsd meg a te orczádat a te szent helyeden, melly elpusztittatott, az Úrért. Hajtsd18 én Istenem a te füledet, és hallgass meg, a te szemeidet nyisd meg, és tekintsd meg a mi pusztulásunkat, és a várost, melly a te nevedről neveztetik : mert nem a mi igazságinknak bizodalmába vetjük elődbe a mi könyörgésinket, hanem a te nagy irgalmasságidban baló bizodalomban. Uram19 hallgas meg, Uram légy kegyelmes, Uram légy figyelmetes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél, tennen magadért, óh én Istenem : mert a te nevedről neveztetik a te városod és a te néped ! Isteni kijelentés a hetven hétről.És20 még szólok és imádkozom vala, és vallást tészek vala az én bűnömről, és az én népemnek az Izráelnek bűnéről ; és vetem vala az én könyörgésemet az én Uram Istenem eleibe, az én Istenemnek szent hegyéért. Én21 mondom, még szólok vala az én imádságomban : és ama férjfiu, Gábriel, kit láttam vala látásban előszöt hogy nagy sebességgel repül, megillete engemet az estveli áldozatnak idejekor. És22 megtanita, és szóla nékem, és monda : Dániel, most jöttem ki, hogy megtanitsalak téged az értelemre. A23 te könyörgésidnek kezdetiben, kiméne a beszéd, és én jöttem, hogy megjelentsem : mert te kedves vagy Istennél : értsd meg azért a beszédet, és értsd meg a látást : Hetven24 hetek végeztettek a te néped felől és a te szent városod felől, hogy vége szakadjon a gonoszságnak, és bépecsételtessék a bűn, és hogy kitisztitassék, és bépecsételtessék a látás és Prófétzia, és felkenettessék a szentek szente. Tudjad25 azért és eszedbe vegyed : e népnek szabadulása és Jérusálemnek megépittetése felől való beszédnek kimenésétől fogva a Krisztus Fejedelemig hét hetek, és hatvankét hetek vagynak, és haza vitetik a nép, és megépittetik ismét az utcza és a kerités és lészen ez az időknek szorosságában. És26 hatvankét hét után kivágattatik a Messiás, de a halál néki semmit nem árt. És a várost és a szent templomot elpusztitja a következendő Fejedelem népe annyira, hogy az ő vége legyen néminemü vizözönnel, és mind a hadnak végéig teljességgel való pusztulás. És27 megerősiti azoknak a szövetségeket egy heten, és fél hetenm véget vet a véres áldozatoknak és az ajándéknak, és az utálatosságoknak elterjedése miatt lészen pusztulás, és mindenestől fogva való és eltökéllett pusztulás száll a népre. Új10 kijelentés mennyei jelenés által.Czirusnak1 a Persiai Királynak harmadik esztendejében, szó jelenteték Dánielnek, ki neveztetik vala az ő neve szerint Baltazárnak és annak a szónak és a rendelt nagy időnek igazsága ; és eszébe vevé a szót és annak értelme adaték néki azon látásban. Azokon2 a napokon én Dániel adám magamat sirásnak, három egész hétnek napjain. Kivánato3 állatok étkét nem ettem, hús és bor bé nem ment az én számon, sem kenettel nem kentem magamat, míg bé nem telének a három hétnek napjai. És4 az első hónak huszonnegyedik napján valék én a nagy Hiddékel nevü folyóviznek partján. És5 mikor szemeimet felemeltem volna, látám és ímé egy férjfiu vala ott gyolcs ruhában öltözve, és dereka fel vala övedzve drága szép arannyal. És6 az ő teste mint a Társis drágakő, és az ő orczája mint a villámlásnak ábrázatja, és az ő szemei mint az égő szövétnekek, és az ő karjai és lábai mint a tüzes ércznek ábrázatja, és az ő beszédének szava, mint a sokaságnak szava. És7 én Dániel látám egyedül e látást, a férjfiak pedig, kik én velem valának, nem láták ezt a látást, hanem nagy rettenés szálla reájok, és elfutának, hogy magokat elrejtenék. És8 én magam hagyattam egyedül, és látám ezt a nagy látást, és semmi erő nem marada bennem és az én szivem megváltozék annyira hogy erőm elveszne. És9 hallám az ő beszédének szavát, és mikor hallám az ő beszédének szavát, mintegy álom miatt orczámra borulék, és orczám a földön vala. És10 ímé egy kéz illete engemet, és felállata engemet térdeimre, és az én kezeimnek tenyereikre. És11 monda nékem Dániel, kedves férjfiu Istennél, értsd meg a beszédeket, mellyeket én néked szólok és állj lábaidra, mert most bocsáttattam te hozzád ! És mikor e szót szólaná én velem. felállék reszketvén. És12 monda nékem : Ne félj Dániel : mert az első naptól fogva mellyen indula a te szived, hogy megértsed a látást. és magadat sanyargassad böjtöléssel ; a te Istened előtt meghallgattattak a te beszédid, és én jöttem a te beszédidért. De13 Persia országának Fejedeleme álla én előmbe huszonegy napig, és ímé a Mihály Angyal egy a fő Fejedelemek közzűl jöve, hogy nékem segitségül lenne ; és én maradék ott a Persiai Királyoknál. És14 jöttem, hogy néked tudtodra adjam, a mi következik a te népedre az utolsó időkön : mert még a látás sok napokra szolgál. És15 mikor szólna én velem e beszédek szerint ; vetém orczámat a földre, és megnémulék. És16 ímé egy, ki hasonló vala az ember fijai hasonlatosságokhoz, illeté az én ajakimat, és megnyitám számat és szólék és mondék annak, a ki áll vala éne előttem : Uram, e látásban reám fordulának az én fájdalmim, annyira, hogy semmi erőm nem lenne. És17 mimódon szólhat ezzel az én Urammal az én Uramnak szolgája ? mert én bennem attól fogva, én bennem, mondom, nem álla meg az erő, és lélekzet nem marada én bennem. És18 ismét illete negemet mintegy embernek hasonlatossága, és az Angyal megerősite engemet. És19 monda : Ne félj te kedves férjfiú : békesség néked, erős légy és bátoritsd meg magad ! És mikor szólna velem, megbátoritám magamat és mondék : Szóljon az én Uram : mert megbátoritottál engemet. És20 monda : Tudod é, miért jöttem hozzád ? Mert most térek meg, hogy harczoljak a Persiai Fejedelem ellen ; és én ha kimegyek, íímé Görögország Fejedeleme jő elő. De21 megbeszélem néked, a mi meg vagyon jegyezve az igazságnak irásában ; mert senki nincsen, a ki magát erősen tartaná ezekben én velem : hanem csk Mihály Angyal a ti Fejedelemetek. Jövendölés11 a perzsa királyokról, Nagy Sándorról, az egyiptomi és szíriai királyokról és kivált Antiochus Epifánesről, az antikrisztus példányképéről.És1 én a Médiabeli Dáriusnak első esztendejében állék, hogy őtet megerősítsem, és néki segítséggel legyek. És2 most igazságot jelentek néked : Ímé még három Király támad Persiában, és a negyedik elgazdagul nagy gazdagsággal mindenek felett, és mikor meghalad mindeneket gazdagsággal mindenek felett, és mikor meghalad mindenek gazdagsággal, feltámaszt mindeneket Görögország ellen. És3 támad egy erős Király és uralkodik nagy uralkodással, és cselekszik a maga akaratja szerint. És4 minekutánna megállapodik megrontatik az ő országa, és eloszol az égnek négy széleire, de nem száll az ő maradékira, és nem az ő uralkodása szerint uralkodnak mellyel uralkodott : mert kiszaggattatik az ő birodalma, és egyebeknek adatik ezeken kivül. És5 megerősödik a Déli Király, és az ő Fejedelemi közzűl másik megerősödik : és ez hatalmat vészen azon és uralkodik, nagy uralkodás lészen az ő uralkodása. És6 egynéhány esztendő mulva egybebarátkoznak, és a Déli Király leánya megyen az Északi Királyhoz, hogy őket egybebékéltesse ; de nem lészen annak arravaló karja ereje, sem pedig a Király meg nem marad az ő erejében, hanem kézbe adatik az asszony, mind azok a kik azt elhozták volt, mind az ő attya, és a kik az időben bátoritották. És7 támad annak a Király leányának gyökerének csemetéje közzűl egy, az ő király rendiben, ki elmenvén hadat viszen az Északi Király erősségei ellen, és azok ellen munkálkodik, és azokat elfoglalja És8 annakfelette azoknak isteneiket is Fejedelmeikkel.és azoknak gyönyörüséges arany és ezüst edényeikkel egybe, fogságba viszi Égyiptomba, és ő több esztendeig uralkodik az Északi Királynál. És9 a Déli Király az ő országába megyen, és visszatér az ő földébe ; De10 annak fijai hada szereznek, és minekutánna sokaságot és sok seregeket gyüjtenek, eljő nagy gyakorta, és mint az árviz, azonképen kiterjed az ő népe és általmegyen, és megtérvén hadakozik mind az ő erősségéig. És11 megháborodik a Déli Király, és kimegyen, és megütközik az Északi Királlyal, és állat nagy sokaságot, és adatik az a sokaság az ő kezébe. És12 a sokaság felemelkedi, és felfuvalkodik annak szíve, és sok ezereket elveszt, mindazáltal erejében meg nem marad ; Mert13 az Északi Király megtérvén állat az elébbinél nagyobb sokaságot, és egynéhány esztendő mulva elmegyen nagy sereggel és nagy gazdagsággal. És14 azokban az időkben sokan állanak a Déli Király ellen, és a pusztitó fiak a te néped közzűl felfuvalkodnak, hogy megerősitsék a látást, és elvesznek. Mert15 elő az Északnak Királya, és töltést tölt, és megveszi az erős várost ; és a Délnek Királyának karjai meg nem állhatnak, sem az ő válogatott népe, és semmi ereje nem lészen az ő ellensége ellen való megmaradásra. És16 minekutánna cselekszik az ő ellensége az ő kedve szerint, holott senki nem lészen ellene álló, állani fog a kivánatos földön is, mellyet az ő erejével megemészt. Azután17 ismét elvégzi, hogy bémenjen az ő országának minden erejével, és békességnek szine alatt ő vele valamit cselekszik, és leányát adja feleségül a Királynak, azt beszédekkel eláltatván : de az nem áll meg abban, és az ő attyának akaratja szerint nem cselekszik. És18 forditja orczáját a szigetekre, és sok szigeteket megvészen ; de annak gyalázatos cselekedetit megenyhiti egy Hadnagy, visszaadván annak a gyalázatot minden maga gyalázatja nélkül. És19 forditja orczáját az ő maga országának erősségeire ; és megbotránkozván elesik, és nem találtatik. És20 áll ennek helyébe gy, ki az ő birodalmának dicsőségében az adószedőt általjártatja ; ki rövid napon megrontatik, noha nem haragban sem viadalban. És21 áll ennek helyébe egy utálatos, és nem adják néki az ország koronáját fejébe ; hanem csalárdsággal megyen bé, és hizelkedéssel jut az országhoz. És22 a karok árvizzel fogattatnak el az ő orczája előtt, és megtöretnek, még a szövetségnek Fejedelme is. És23 békességnek szine alatt csalárdul cselekszik azzal, és elmenvén győzedelmet vészen kevés néppel. Nagy24 csendességgel foglalja az az országnak gazdag részét, és azt cselekeszi, a mit nem cselekedtek sem az ő attyai, sem az ő ősei, zsákmányt, prédát, és gazdagságot oszt az ő vitézinek, és gondolatival forgolódik az erősségeknek megvételek felől ; de azt ideig eltitkolja. És25 felinditja az ő erejét és szivét a Déli Király ellen nagy sereggel, és a Déli Király is ingereltetik hadra nagy sereggel és igen erőssel, de meg nem állhat ; mert gondoltak ő ellene gondolatokat. És26 a kik az ő ételének részét eszik, megrontják őtet, és az ő seregét elnyomja ez árviz, és sokan seb miatt elhullanak. És27 ennek a két Királynak szíve gonoszra lészen és egy asztalnál hazugságot szólnak egymásnak ; de az ő tnaácsok véghez nem megyen ; mert annak vége még más bizonyos időre halasztatik. Azért28 megtér az ő földébe nagy gazdagsággal, és elméjében gondolkodik a szent szövetség ellen, mellyet mikor megcselekeszik, megtér az ő földébe. Bizonyos29 időben ismét megyen délre : de nem lészen ollyan szerencsés mint először, vagy mint utolszor. És30 jőnek ő reá Olaszországi hajók, honnét nagy bánatja lészen, és viszont haragzik a szent Szövetség ellen, és véghez viszi akaraját ; és visszatérvén egyet ért azokkal, kik elhagyják a szent frigyet. És31 a karok ő mellé állanak, és megfertéztetik a szent helyet, és elvesztik a szüntelen való áldozatot ; és felteszik a pusztitó utálatosságot. Mer32 a kik hitetlenül cselekesznek az Isten szövetsége ellen, azokat megfertézteti hizelkedésekkel, hogy az ő isteneket esmérőknek népét megfogják, miképen hogy meg is cselekeszik. És33 a népnek értelmesei, a kik sokakat oktatnak, elesnek fegyver és tűz miatt, fogság és rablás miatt sok ideig. És34 minekutánna elhullanak, megsegittetnek kicsiny segitséggel, és adják magokat hozzájok sokan szép beszédekkel. És35 az értelmesk közzűl elhullanak, hogy megprobáltassanak és megfejérittessenek a végezett ideig : mert még az lrendelt idő tovább lészen. És36 cselekeszik az ő akaratja szerint az a Király, és felemelkedik, és felmagasztalja magát minden Isten felett, és az istenteleneknek, Istenek ellen csudáka szól, és szerencsés lészen míg végre megyen a harag : mert végzés lett a felől. Az37 ő eleinek Istenivel is nem gondol, sem az asszonynak kivánságára nem figyelmez, és semmit Istennel nem gondol, hanem mindenek felette magasztalja magát. És38 tiszteli a Maozim Istent az ő székiben, az Istent is, kit nem esmértek az ő attai, tiszteli arannyal, ezüsttel, drágakövekkel, és kivánatos állatokkal. És39 cselekeszi, mind ezeket az erősségnek keritésiben az idegen Istennél : a kit megesmérend, megsokasitja annak dicsőségét, azokat sokakon Urakká teszi, és a földet elosztja jutalom gyanánt. A40 végnek idején pedig, megütközik ő vele a Déli Király, és mint a forgószél, úgy megyen rá az Északi Király szekerekkel, lovagokkal, és sok hajókkal : és bémegyen a földeekre, és mintegy árviz elszéled, és általmegyen az országon. És41 megyen a kivánatos földre, és sok városok megromlanak ; és euek megszabadulnak az ő kezekből, Edom és Moáb, és az Ammon fijainak Fejedelemeik. És42 veti kezét a földekre, és Égyiptom földe nem menekedik meg tőle. És43 uralkodik arany és ezüst kincsein, és minden drgáalátos javain Égyiptomnak ; és a Libiabeliek is és a Szerecsenek lésznek az ő járásiban. De44 a hirek rettentik el őtet Napkeletről és Északról ; és kijő nagy haraggal, hogy elveszessen és megöljön sokakat. És45 fundálja az ő palotáinak sátorit, a tengerek között a kivánatos szent hegyen : és megyen annak tetejére, és nem lészen néki segitője. A12 jövendölés bepecsételtetik.És1 az időben, mivelhogy a nagy Fejedelem Mihály Angyal uralkodik, ki a te népedért áll, mikor lejénd a nyomorúságnak ideje, mellyhez hasonló nem volt attól fogva, hogy a nép kezdett lenni mind az ideig : Akkor mondom az időben a te néped megszabadul, valaki irva találtatik ama könyvben. És2 sokan azok közzűl, kik alusznak a földnek porában, felserkennek, némellyek az örök életre, némellyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra. És3 a bölcsek fénylenek, mint az égnek fényessége ; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok, örökkön és örökké fénylenek. Te4 pedig Dániel, zárd bé e beszédeket, és pecsételd bé a könyvet a végső ideig : tudakoznak erről sokan, és az értelem bővebben lészen. És5 tekintém én Dániel, és ímé más két Angyal áll vala, egyik a folyóviznek partján innét, a másik túl a folyóviznek partján. És6 egyik monda a férjfiúnak, ki gyolcsba öltözött vala, ki a folyóviz felett vala : Mikor lészen végek e csuda dolgoknak. És7 hallám, hogy a férjfiú, a ki gyolcsba öltözött vala, ki a folyóviz felett vala, ki felemelte vala az ő jobbkezét, és balkezét az ég felé, megesküvék az örökké élő Istenre, hogy ideig, időkig, és az időnak feléig, és minekutánna elvégezik a szent nép erejének rontását, mind ezek elvégeztetnek. És8 én hallám és nem értém s mondék : Uram, mi lészen ezeknek végek ? És9 monda : Menj l Dániel : mert bé vagynak zárva és pecsételve e beszédek az utolsó ideig. Megtisztittatnak,10 megfejérittetnek, és megfrisseltetnek sokan, de a hitetlenek hitetlenül cselekesznek, és a hitetlenek semmit nem értenek, de az értelmesek értenek. Ez11 időtől fogva, mellyen elvétetik a szüntelen való áldozat, és feltétetik a pusztitásnak utálatossága ; lészen ezer kétszáz és kilenczven nap. Boldog12 a ki várja, és éri az ezer háromszáz és harminczöt napot. És13 te Dániel, menj el a te határodig, és elnyugszol, és állasz a te állapotodra a napoknak végén.