מְגִלַּת קֹהֶלֶת

דִּבְרֵי֙ אאקֹהֶ֣לֶת בֶּן־דָּוִ֔ד מֶ֖לֶךְ בִּירוּשָׁלִָֽם׃ הֲבֵ֤ל בהֲבָלִים֙ אָמַ֣ר קֹהֶ֔לֶת הֲבֵ֥ל הֲבָלִ֖ים הַכֹּ֥ל הָֽבֶל׃ מַהג־יִּתְר֖וֹן לָֽאָדָ֑ם בְּכָל־עֲמָל֔וֹ שֶֽׁיַּעֲמֹ֖ל תַּ֥חַת הַשָּֽׁמֶשׁ׃ דּ֤וֹר דהֹלֵךְ֙ וְד֣וֹר בָּ֔א וְהָאָ֖רֶץ לְעוֹלָ֥ם עֹמָֽדֶת׃ וְזָרַ֥ח ההַשֶּׁ֖מֶשׁ וּבָ֣א הַשָּׁ֑מֶשׁ וְאֶ֨ל־מְקוֹמ֔וֹ שׁוֹאֵ֛ף זוֹרֵ֥חַֽ ה֖וּא שָֽׁם׃ הוֹלֵךְ֙ ואֶל־דָּר֔וֹם וְסוֹבֵ֖ב אֶל־צָפ֑וֹן סוֹבֵ֤ב ׀ סֹבֵב֙ הוֹלֵ֣ךְ הָר֔וּחַ וְעַל־סְבִיבֹתָ֖יו שָׁ֥ב הָרֽוּחַ׃ כָּלז־הַנְּחָלִים֙ הֹלְכִ֣ים אֶל־הַיָּ֔ם וְהַיָּ֖ם אֵינֶ֣נּוּ מָלֵ֑א אֶל־מְק֗וֹם שֶׁ֤הַנְּחָלִים֙ הֹֽלְכִ֔ים שָׁ֛ם הֵ֥ם שָׁבִ֖ים לָלָֽכֶת׃ כָּלח־הַדְּבָרִ֣ים יְגֵעִ֔ים לֹא־יוּכַ֥ל אִ֖ישׁ לְדַבֵּ֑ר לֹא־תִשְׂבַּ֥ע עַ֨יִן֙ לִרְא֔וֹת וְלֹא־תִמָּלֵ֥א אֹ֖זֶן מִשְּׁמֹֽעַ׃ מַהט־שֶּֽׁהָיָה֙ ה֣וּא שֶׁיִּהְיֶ֔ה וּמַה־שֶׁנַּֽעֲשָׂ֔ה ה֖וּא שֶׁיֵּעָשֶׂ֑ה וְאֵ֥ין כָּל־חָדָ֖שׁ תַּ֥חַת הַשָּֽׁמֶשׁ׃ יֵ֥שׁ ידָּבָ֛ר שֶׁיֹּאמַ֥ר רְאֵה־זֶ֖ה חָדָ֣שׁ ה֑וּא כְּבָר֙ הָיָ֣ה לְעֹֽלָמִ֔ים אֲשֶׁ֥ר הָיָ֖ה מִלְּפָנֵֽנוּ׃ אֵ֥ין יאזִכְר֖וֹן לָרִאשֹׁנִ֑ים וְגַ֨ם לָאַחֲרֹנִ֜ים שֶׁיִּהְי֗וּ לֹֽא־יִהְיֶ֤ה לָהֶם֙ זִכָּר֔וֹן עִ֥ם שֶׁיִּהְי֖וּ לָאַחֲרֹנָֽה׃ פ
אֲנִ֣י יבקֹהֶ֗לֶת הָיִ֥יתִי מֶ֛לֶךְ עַל־יִשְׂרָאֵ֖ל בִּירוּשָׁלִָֽם׃ וְנָתַ֣תִּי יגאֶת־לִבִּ֗י לִדְר֤וֹשׁ וְלָתוּר֙ בַּֽחָכְמָ֔ה עַ֛ל כָּל־אֲשֶׁ֥ר נַעֲשָׂ֖ה תַּ֣חַת הַשָּׁמָ֑יִם ה֣וּא ׀ עִנְיַ֣ן רָ֗ע נָתַ֧ן אֱלֹהִ֛ים לִבְנֵ֥י הָאָדָ֖ם לַעֲנ֥וֹת בּֽוֹ׃ רָאִ֨יתִי֙ ידאֶת־כָּל־הַֽמַּעֲשִׂ֔ים שֶֽׁנַּעֲשׂ֖וּ תַּ֣חַת הַשָּׁ֑מֶשׁ וְהִנֵּ֥ה הַכֹּ֛ל הֶ֖בֶל וּרְע֥וּת רֽוּחַ׃ מְעֻוָּ֖ת טולֹא־יוּכַ֣ל לִתְקֹ֑ן וְחֶסְר֖וֹן לֹא־יוּכַ֥ל לְהִמָּנֽוֹת׃ דִּבַּ֨רְתִּי טזאֲנִ֤י עִם־לִבִּי֙ לֵאמֹ֔ר אֲנִ֗י הִנֵּ֨ה הִגְדַּ֤לְתִּי וְהוֹסַ֨פְתִּי֙ חָכְמָ֔ה עַ֛ל כָּל־אֲשֶׁר־הָיָ֥ה לְפָנַ֖י עַל־יְרוּשָׁלִָ֑ם וְלִבִּ֛י רָאָ֥ה הַרְבֵּ֖ה חָכְמָ֥ה וָדָֽעַת׃ וָאֶתְּנָ֤ה יזלִבִּי֙ לָדַ֣עַת חָכְמָ֔ה וְדַ֥עַת הוֹלֵל֖וֹת וְשִׂכְל֑וּת יָדַ֕עְתִּי שֶׁגַּם־זֶ֥ה ה֖וּא רַעְי֥וֹן רֽוּחַ׃ כִּ֛י יחבְּרֹ֥ב חָכְמָ֖ה רָב־כָּ֑עַס וְיוֹסִ֥יף דַּ֖עַת יוֹסִ֥יף מַכְאֽוֹב׃ אָמַ֤רְתִּֽי באאֲנִי֙ בְּלִבִּ֔י לְכָה־נָּ֛א אֲנַסְּכָ֛ה בְשִׂמְחָ֖ה וּרְאֵ֣ה בְט֑וֹב וְהִנֵּ֥ה גַם־ה֖וּא הָֽבֶל׃ לִשְׂח֖וֹק באָמַ֣רְתִּי מְהוֹלָ֑ל וּלְשִׂמְחָ֖ה מַה־זֹּ֥ה עֹשָֽׂה׃ תַּ֣רְתִּי גבְלִבִּ֔י לִמְשׁ֥וֹךְ בַּיַּ֖יִן אֶת־בְּשָׂרִ֑י וְלִבִּ֞י נֹהֵ֤ג בַּֽחָכְמָה֙ וְלֶאֱחֹ֣ז בְּסִכְל֔וּת עַ֣ד אֲשֶׁר־אֶרְאֶ֗ה אֵי־זֶ֨ה ט֜וֹב לִבְנֵ֤י הָאָדָם֙ אֲשֶׁ֤ר יַעֲשׂוּ֙ תַּ֣חַת הַשָּׁמַ֔יִם מִסְפַּ֖ר יְמֵ֥י חַיֵּיהֶֽם׃ הִגְדַּ֖לְתִּי דמַעֲשָׂ֑י בָּנִ֤יתִי לִי֙ בָּתִּ֔ים נָטַ֥עְתִּי לִ֖י כְּרָמִֽים׃ עָשִׂ֣יתִי הלִ֔י גַּנּ֖וֹת וּפַרְדֵּסִ֑ים וְנָטַ֥עְתִּי בָהֶ֖ם עֵ֥ץ כָּל־פֶּֽרִי׃ עָשִׂ֥יתִי ולִ֖י בְּרֵכ֣וֹת מָ֑יִם לְהַשְׁק֣וֹת מֵהֶ֔ם יַ֖עַר צוֹמֵ֥חַ עֵצִֽים׃ קָנִ֨יתִי֙ זעֲבָדִ֣ים וּשְׁפָח֔וֹת וּבְנֵי־בַ֖יִת הָ֣יָה לִ֑י גַּ֣ם מִקְנֶה֩ בָקָ֨ר וָצֹ֤אן הַרְבֵּה֙ הָ֣יָה לִ֔י מִכֹּ֛ל שֶֽׁהָי֥וּ לְפָנַ֖י בִּירוּשָׁלִָֽם׃ כָּנַ֤סְתִּי חלִי֙ גַּם־כֶּ֣סֶף וְזָהָ֔ב וּסְגֻלַּ֥ת מְלָכִ֖ים וְהַמְּדִינ֑וֹת עָשִׂ֨יתִי לִ֜י שָׁרִ֣ים וְשָׁר֗וֹת וְתַעֲנוּגֹ֛ת בְּנֵ֥י הָאָדָ֖ם שִׁדָּ֥ה וְשִׁדּֽוֹת׃ וְגָדַ֣לְתִּי טוְהוֹסַ֔פְתִּי מִכֹּ֛ל שֶׁהָיָ֥ה לְפָנַ֖י בִּירוּשָׁלִָ֑ם אַ֥ף חָכְמָתִ֖י עָ֥מְדָה לִּֽי׃ וְכֹל֙ יאֲשֶׁ֣ר שָֽׁאֲל֣וּ עֵינַ֔י לֹ֥א אָצַ֖לְתִּי מֵהֶ֑ם לֹֽא־מָנַ֨עְתִּי אֶת־לִבִּ֜י מִכָּל־שִׂמְחָ֗ה כִּֽי־לִבִּ֤י שָׂמֵ֨חַ֙ מִכָּל־עֲמָלִ֔י וְזֶֽה־הָיָ֥ה חֶלְקִ֖י מִכָּל־עֲמָלִֽי׃ וּפָנִ֣יתִֽי יאאֲנִ֗י בְּכָל־מַעֲשַׂי֙ שֶֽׁעָשׂ֣וּ יָדַ֔י וּבֶֽעָמָ֖ל שֶׁעָמַ֣לְתִּי לַעֲשׂ֑וֹת וְהִנֵּ֨ה הַכֹּ֥ל הֶ֨בֶל֙ וּרְע֣וּת ר֔וּחַ וְאֵ֥ין יִתְר֖וֹן תַּ֥חַת הַשָּֽׁמֶשׁ׃ וּפָנִ֤יתִֽי יבאֲנִי֙ לִרְא֣וֹת חָכְמָ֔ה וְהוֹלֵל֖וֹת וְסִכְל֑וּת כִּ֣י ׀ מֶ֣ה הָאָדָ֗ם שֶׁיָּבוֹא֙ אַחֲרֵ֣י הַמֶּ֔לֶךְ אֵ֥ת אֲשֶׁר־כְּבָ֖ר עָשֽׂוּהוּ׃ וְרָאִ֣יתִי יגאָ֔נִי שֶׁיֵּ֥שׁ יִתְר֛וֹן לַֽחָכְמָ֖ה מִן־הַסִּכְל֑וּת כִּֽיתְר֥וֹן הָא֖וֹר מִן־הַחֹֽשֶׁךְ׃ הֶֽחָכָם֙ ידעֵינָ֣יו בְּרֹאשׁ֔וֹ וְהַכְּסִ֖יל בַּחֹ֣שֶׁךְ הוֹלֵ֑ךְ וְיָדַ֣עְתִּי גַם־אָ֔נִי שֶׁמִּקְרֶ֥ה אֶחָ֖ד יִקְרֶ֥ה אֶת־כֻּלָּֽם׃ וְאָמַ֨רְתִּֽי טואֲנִ֜י בְּלִבִּ֗י כְּמִקְרֵ֤ה הַכְּסִיל֙ גַּם־אֲנִ֣י יִקְרֵ֔נִי וְלָ֧מָּה חָכַ֛מְתִּי אֲנִ֖י אָ֣ז יוֹתֵ֑ר וְדִבַּ֣רְתִּי בְלִבִּ֔י שֶׁגַּם־זֶ֖ה הָֽבֶל׃ כִּי֩ טזאֵ֨ין זִכְר֧וֹן לֶחָכָ֛ם עִֽם־הַכְּסִ֖יל לְעוֹלָ֑ם בְּשֶׁכְּבָ֞ר הַיָּמִ֤ים הַבָּאִים֙ הַכֹּ֣ל נִשְׁכָּ֔ח וְאֵ֛יךְ יָמ֥וּת הֶחָכָ֖ם עִֽם־הַכְּסִֽיל׃ וְשָׂנֵ֨אתִי֙ יזאֶת־הַ֣חַיִּ֔ים כִּ֣י רַ֤ע עָלַי֙ הַֽמַּעֲשֶׂ֔ה שֶׁנַּעֲשָׂ֖ה תַּ֣חַת הַשָּׁ֑מֶשׁ כִּֽי־הַכֹּ֥ל הֶ֖בֶל וּרְע֥וּת רֽוּחַ׃ וְשָׂנֵ֤אתִֽי יחאֲנִי֙ אֶת־כָּל־עֲמָלִ֔י שֶׁאֲנִ֥י עָמֵ֖ל תַּ֣חַת הַשָּׁ֑מֶשׁ שֶׁ֣אַנִּיחֶ֔נּוּ לָאָדָ֖ם שֶׁיִּהְיֶ֥ה אַחֲרָֽי׃ וּמִ֣י יטיוֹדֵ֗עַ הֶֽחָכָ֤ם יִהְיֶה֙ א֣וֹ סָכָ֔ל וְיִשְׁלַט֙ בְּכָל־עֲמָלִ֔י שֶֽׁעָמַ֥לְתִּי וְשֶׁחָכַ֖מְתִּי תַּ֣חַת הַשָּׁ֑מֶשׁ גַּם־זֶ֖ה הָֽבֶל׃ וְסַבּ֥וֹתִֽי כאֲנִ֖י לְיַאֵ֣שׁ אֶת־לִבִּ֑י עַ֚ל כָּל־הֶ֣עָמָ֔ל שֶׁעָמַ֖לְתִּי תַּ֥חַת הַשָּֽׁמֶשׁ׃ כִּיכא־יֵ֣שׁ אָדָ֗ם שֶׁעֲמָל֛וֹ בְּחָכְמָ֥ה וּבְדַ֖עַת וּבְכִשְׁר֑וֹן וּלְאָדָ֞ם שֶׁלֹּ֤א עָֽמַל־בּוֹ֙ יִתְּנֶ֣נּוּ חֶלְק֔וֹ גַּם־זֶ֥ה הֶ֖בֶל וְרָעָ֥ה רַבָּֽה׃ כִּ֠י כבמֶֽה־הֹוֶ֤ה לָֽאָדָם֙ בְּכָל־עֲמָל֔וֹ וּבְרַעְי֖וֹן לִבּ֑ו שֶׁה֥וּא עָמֵ֖ל תַּ֥חַת הַשָּֽׁמֶשׁ׃ כִּ֧י כגכָל־יָמָ֣יו מַכְאֹבִ֗ים וָכַ֨עַס֙ עִנְיָנ֔וֹ גַּם־בַּלַּ֖יְלָה לֹא־שָׁכַ֣ב לִבּ֑וֹ גַּם־זֶ֖ה הֶ֥בֶל הֽוּא׃ אֵֽיןכד־ט֤וֹב בָּאָדָם֙ שֶׁיֹּאכַ֣ל וְשָׁתָ֔ה וְהֶרְאָ֧ה אֶת־נַפְשׁ֛וֹ ט֖וֹב בַּעֲמָל֑וֹ גַּם־זֹה֙ רָאִ֣יתִי אָ֔נִי כִּ֛י מִיַּ֥ד הָאֱלֹהִ֖ים הִֽיא׃ כִּ֣י כהמִ֥י יֹאכַ֛ל וּמִ֥י יָח֖וּשׁ ח֥וּץ מִמֶּֽנִּי׃ כִּ֤י כולְאָדָם֙ שֶׁטּ֣וֹב לְפָנָ֔יו נָתַ֛ן חָכְמָ֥ה וְדַ֖עַת וְשִׂמְחָ֑ה וְלַחוֹטֶא֩ נָתַ֨ן עִנְיָ֜ן לֶאֱס֣וֹף וְלִכְנ֗וֹס לָתֵת֙ לְטוֹב֙ לִפְנֵ֣י הָֽאֱלֹהִ֔ים גַּם־זֶ֥ה הֶ֖בֶל וּרְע֥וּת רֽוּחַ׃ לַכֹּ֖ל אגזְמָ֑ן וְעֵ֥ת לְכָל־חֵ֖פֶץ תַּ֥חַת הַשָּׁמָֽיִם׃ ס עֵ֥ת בלָלֶ֖דֶת וְעֵ֣ת לָמ֑וּת עֵ֣ת לָטַ֔עַת וְעֵ֖ת לַעֲק֥וֹר נָטֽוּעַ׃ עֵ֤ת גלַהֲרוֹג֙ וְעֵ֣ת לִרְפּ֔וֹא עֵ֥ת לִפְר֖וֹץ וְעֵ֥ת לִבְנֽוֹת׃ עֵ֤ת דלִבְכּוֹת֙ וְעֵ֣ת לִשְׂח֔וֹק עֵ֥ת סְפ֖וֹד וְעֵ֥ת רְקֽוֹד׃ עֵ֚ת הלְהַשְׁלִ֣יךְ אֲבָנִ֔ים וְעֵ֖ת כְּנ֣וֹס אֲבָנִ֑ים עֵ֣ת לַחֲב֔וֹק וְעֵ֖ת לִרְחֹ֥ק מֵחַבֵּֽק׃ עֵ֤ת ולְבַקֵּשׁ֙ וְעֵ֣ת לְאַבֵּ֔ד עֵ֥ת לִשְׁמ֖וֹר וְעֵ֥ת לְהַשְׁלִֽיךְ׃ עֵ֤ת זלִקְר֨וֹעַ֙ וְעֵ֣ת לִתְפּ֔וֹר עֵ֥ת לַחֲשׁ֖וֹת וְעֵ֥ת לְדַבֵּֽר׃ עֵ֤ת חלֶֽאֱהֹב֙ וְעֵ֣ת לִשְׂנֹ֔א עֵ֥ת מִלְחָמָ֖ה וְעֵ֥ת שָׁלֽוֹם׃ ס מַהט־יִּתְרוֹן֙ הָֽעוֹשֶׂ֔ה בַּאֲשֶׁ֖ר ה֥וּא עָמֵֽל׃ רָאִ֣יתִי יאֶת־הָֽעִנְיָ֗ן אֲשֶׁ֨ר נָתַ֧ן אֱלֹהִ֛ים לִבְנֵ֥י הָאָדָ֖ם לַעֲנ֥וֹת בּֽוֹ׃ אֶתיא־הַכֹּ֥ל עָשָׂ֖ה יָפֶ֣ה בְעִתּ֑וֹ גַּ֤ם אֶת־הָעֹלָם֙ נָתַ֣ן בְּלִבָּ֔ם מִבְּלִ֞י אֲשֶׁ֧ר לֹא־יִמְצָ֣א הָאָדָ֗ם אֶת־הַֽמַּעֲשֶׂ֛ה אֲשֶׁר־עָשָׂ֥ה הָאֱלֹהִ֖ים מֵרֹ֥אשׁ וְעַד־סֽוֹף׃ יָדַ֕עְתִּי יבכִּ֛י אֵ֥ין ט֖וֹב בָּ֑ם כִּ֣י אִם־לִשְׂמ֔וֹחַ וְלַעֲשׂ֥וֹת ט֖וֹב בְּחַיָּֽיו׃ וְגַ֤ם יגכָּל־הָאָדָם֙ שֶׁיֹּאכַ֣ל וְשָׁתָ֔ה וְרָאָ֥ה ט֖וֹב בְּכָל־עֲמָל֑וֹ מַתַּ֥ת אֱלֹהִ֖ים הִֽיא׃ יָדַ֗עְתִּי ידכִּ֠י כָּל־אֲשֶׁ֨ר יַעֲשֶׂ֤ה הָאֱלֹהִים֙ ה֚וּא יִהְיֶ֣ה לְעוֹלָ֔ם עָלָיו֙ אֵ֣ין לְהוֹסִ֔יף וּמִמֶּ֖נּוּ אֵ֣ין לִגְרֹ֑עַ וְהָאֱלֹהִ֣ים עָשָׂ֔ה שֶׁיִּֽרְא֖וּ מִלְּפָנָֽיו׃ מַהטו־שֶּֽׁהָיָה֙ כְּבָ֣ר ה֔וּא וַאֲשֶׁ֥ר לִהְי֖וֹת כְּבָ֣ר הָיָ֑ה וְהָאֱלֹהִ֖ים יְבַקֵּ֥שׁ אֶת־נִרְדָּֽף׃ וְע֥וֹד טזרָאִ֖יתִי תַּ֣חַת הַשָּׁ֑מֶשׁ מְק֤וֹם הַמִּשְׁפָּט֙ שָׁ֣מָּה הָרֶ֔שַׁע וּמְק֥וֹם הַצֶּ֖דֶק שָׁ֥מָּה הָרָֽשַׁע׃ אָמַ֤רְתִּֽי יזאֲנִי֙ בְּלִבִּ֔י אֶת־הַצַּדִּיק֙ וְאֶת־הָ֣רָשָׁ֔ע יִשְׁפֹּ֖ט הָאֱלֹהִ֑ים כִּי־עֵ֣ת לְכָל־חֵ֔פֶץ וְעַ֥ל כָּל־הַֽמַּעֲשֶׂ֖ה שָֽׁם׃ אָמַ֤רְתִּֽי יחאֲנִי֙ בְּלִבִּ֔י עַל־דִּבְרַת֙ בְּנֵ֣י הָאָדָ֔ם לְבָרָ֖ם הָאֱלֹהִ֑ים וְלִרְא֕וֹת שְׁהֶם־בְּהֵמָ֥ה הֵ֖מָּה לָהֶֽם׃ כִּי֩ יטמִקְרֶ֨ה בְֽנֵי־הָאָדָ֜ם וּמִקְרֶ֣ה הַבְּהֵמָ֗ה וּמִקְרֶ֤ה אֶחָד֙ לָהֶ֔ם כְּמ֥וֹת זֶה֙ כֵּ֣ן מ֣וֹת זֶ֔ה וְר֥וּחַ אֶחָ֖ד לַכֹּ֑ל וּמוֹתַ֨ר הָאָדָ֤ם מִן־הַבְּהֵמָה֙ אָ֔יִן כִּ֥י הַכֹּ֖ל הָֽבֶל׃ הַכֹּ֥ל כהוֹלֵ֖ךְ אֶל־מָק֣וֹם אֶחָ֑ד הַכֹּל֙ הָיָ֣ה מִן־הֶֽעָפָ֔ר וְהַכֹּ֖ל שָׁ֥ב אֶל־הֶעָפָֽר׃ מִ֣י כאיוֹדֵ֗עַ ר֚וּחַ בְּנֵ֣י הָאָדָ֔ם הָעֹלָ֥ה הִ֖יא לְמָ֑עְלָה וְר֨וּחַ֙ הַבְּהֵמָ֔ה הַיֹּרֶ֥דֶת הִ֖יא לְמַ֥טָּה לָאָֽרֶץ׃ וְרָאִ֗יתִי כבכִּ֣י אֵ֥ין טוֹב֙ מֵאֲשֶׁ֨ר יִשְׂמַ֤ח הָאָדָם֙ בְּֽמַעֲשָׂ֔יו כִּי־ה֖וּא חֶלְק֑וֹ כִּ֣י מִ֤י יְבִיאֶ֨נּוּ֙ לִרְא֔וֹת בְּמֶ֖ה שֶׁיִּהְיֶ֥ה אַחֲרָֽיו׃ וְשַׁ֣בְתִּֽי דאאֲנִ֗י וָאֶרְאֶה֙ אֶת־כָּל־הָ֣עֲשֻׁקִ֔ים אֲשֶׁ֥ר נַעֲשִׂ֖ים תַּ֣חַת הַשָּׁ֑מֶשׁ וְהִנֵּ֣ה ׀ דִּמְעַ֣ת הָעֲשֻׁקִ֗ים וְאֵ֤ין לָהֶם֙ מְנַחֵ֔ם וּמִיַּ֤ד עֹֽשְׁקֵיהֶם֙ כֹּ֔חַ וְאֵ֥ין לָהֶ֖ם מְנַחֵֽם׃ וְשַׁבֵּ֧חַ באֲנִ֛י אֶת־הַמֵּתִ֖ים שֶׁכְּבָ֣ר מֵ֑תוּ מִן־הַ֣חַיִּ֔ים אֲשֶׁ֛ר הֵ֥מָּה חַיִּ֖ים עֲדֶֽנָה׃ וְטוֹב֙ גמִשְּׁנֵיהֶ֔ם אֵ֥ת אֲשֶׁר־עֲדֶ֖ן לֹ֣א הָיָ֑ה אֲשֶׁ֤ר לֹֽא־רָאָה֙ אֶת־הַמַּעֲשֶׂ֣ה הָרָ֔ע אֲשֶׁ֥ר נַעֲשָׂ֖ה תַּ֥חַת הַשָּֽׁמֶשׁ׃ וְרָאִ֨יתִֽי דאֲנִ֜י אֶת־כָּל־עָמָ֗ל וְאֵת֙ כָּל־כִּשְׁר֣וֹן הַֽמַּעֲשֶׂ֔ה כִּ֛י הִ֥יא קִנְאַת־אִ֖ישׁ מֵרֵעֵ֑הוּ גַּם־זֶ֥ה הֶ֖בֶל וּרְע֥וּת רֽוּחַ׃ הַכְּסִיל֙ החֹבֵ֣ק אֶת־יָדָ֔יו וְאֹכֵ֖ל אֶת־בְּשָׂרֽוֹ׃ ט֕וֹב ומְלֹ֥א כַ֖ף נָ֑חַת מִמְּלֹ֥א חָפְנַ֛יִם עָמָ֖ל וּרְע֥וּת רֽוּחַ׃ וְשַׁ֧בְתִּי זאֲנִ֛י וָאֶרְאֶ֥ה הֶ֖בֶל תַּ֥חַת הַשָּֽׁמֶשׁ׃ יֵ֣שׁ חאֶחָד֩ וְאֵ֨ין שֵׁנִ֜י גַּ֣ם בֵּ֧ן וָאָ֣ח אֵֽין־ל֗וֹ וְאֵ֥ין קֵץ֙ לְכָל־עֲמָל֔וֹ גַּם־עיניו עֵינ֖וֹ לֹא־תִשְׂבַּ֣ע עֹ֑שֶׁר וּלְמִ֣י ׀ אֲנִ֣י עָמֵ֗ל וּמְחַסֵּ֤ר אֶת־נַפְשִׁי֙ מִטּוֹבָ֔ה גַּם־זֶ֥ה הֶ֛בֶל וְעִנְיַ֥ן רָ֖ע הֽוּא׃ טוֹבִ֥ים טהַשְּׁנַ֖יִם מִן־הָאֶחָ֑ד אֲשֶׁ֧ר יֵשׁ־לָהֶ֛ם שָׂכָ֥ר ט֖וֹב בַּעֲמָלָֽם׃ כִּ֣י יאִם־יִפֹּ֔לוּ הָאֶחָ֖ד יָקִ֣ים אֶת־חֲבֵר֑וֹ וְאִ֣יל֗וֹ הָֽאֶחָד֙ שֶׁיִּפּ֔וֹל וְאֵ֥ין שֵׁנִ֖י לַהֲקִימֽוֹ׃ גַּ֛ם יאאִם־יִשְׁכְּב֥וּ שְׁנַ֖יִם וְחַ֣ם לָהֶ֑ם וּלְאֶחָ֖ד אֵ֥יךְ יֵחָֽם׃ וְאִֽםיב־יִתְקְפוֹ֙ הָאֶחָ֔ד הַשְּׁנַ֖יִם יַעַמְד֣וּ נֶגְדּ֑וֹ וְהַחוּט֙ הַֽמְשֻׁלָּ֔שׁ לֹ֥א בִמְהֵרָ֖ה יִנָּתֵֽק׃ ט֛וֹב יגיֶ֥לֶד מִסְכֵּ֖ן וְחָכָ֑ם מִמֶּ֤לֶךְ זָקֵן֙ וּכְסִ֔יל אֲשֶׁ֛ר לֹא־יָדַ֥ע לְהִזָּהֵ֖ר עֽוֹד׃ כִּֽייד־מִבֵּ֥ית הָסוּרִ֖ים יָצָ֣א לִמְלֹ֑ךְ כִּ֛י גַּ֥ם בְּמַלְכוּת֖וֹ נוֹלַ֥ד רָֽשׁ׃ רָאִ֨יתִי֙ טואֶת־כָּל־הַ֣חַיִּ֔ים הַֽמְהַלְּכִ֖ים תַּ֣חַת הַשָּׁ֑מֶשׁ עִ֚ם הַיֶּ֣לֶד הַשֵּׁנִ֔י אֲשֶׁ֥ר יַעֲמֹ֖ד תַּחְתָּֽיו׃ אֵֽיןטז־קֵ֣ץ לְכָל־הָעָ֗ם לְכֹ֤ל אֲשֶׁר־הָיָה֙ לִפְנֵיהֶ֔ם גַּ֥ם הָאַחֲרוֹנִ֖ים לֹ֣א יִשְׂמְחוּ־ב֑וֹ כִּֽי־גַם־זֶ֥ה הֶ֖בֶל וְרַעְי֥וֹן רֽוּחַ׃ שְׁמֹ֣ר יזרגליך רַגְלְךָ֗ כַּאֲשֶׁ֤ר תֵּלֵךְ֙ אֶל־בֵּ֣ית הָאֱלֹהִ֔ים וְקָר֣וֹב לִשְׁמֹ֔עַ מִתֵּ֥ת הַכְּסִילִ֖ים זָ֑בַח כִּֽי־אֵינָ֥ם יוֹדְעִ֖ים לַעֲשׂ֥וֹת רָֽע׃ אַלהא־תְּבַהֵ֨ל עַל־פִּ֜יךָ וְלִבְּךָ֧ אַל־יְמַהֵ֛ר לְהוֹצִ֥יא דָבָ֖ר לִפְנֵ֣י הָאֱלֹהִ֑ים כִּ֣י הָאֱלֹהִ֤ים בַּשָּׁמַ֨יִם֙ וְאַתָּ֣ה עַל־הָאָ֔רֶץ עַֽל־כֵּ֛ן יִהְי֥וּ דְבָרֶ֖יךָ מְעַטִּֽים׃ כִּ֛י בבָּ֥א הַחֲל֖וֹם בְּרֹ֣ב עִנְיָ֑ן וְק֥וֹל כְּסִ֖יל בְּרֹ֥ב דְּבָרִֽים׃ כַּאֲשֶׁר֩ גתִּדֹּ֨ר נֶ֜דֶר לֵֽאלֹהִ֗ים אַל־תְּאַחֵר֙ לְשַׁלְּמ֔וֹ כִּ֛י אֵ֥ין חֵ֖פֶץ בַּכְּסִילִ֑ים אֵ֥ת אֲשֶׁר־תִּדֹּ֖ר שַׁלֵּֽם׃ ט֖וֹב דאֲשֶׁ֣ר לֹֽא־תִדֹּ֑ר מִשֶׁתִּדּ֖וֹר וְלֹ֥א תְשַׁלֵּֽם׃ אַלה־תִּתֵּ֤ן אֶת־פִּ֨יךָ֙ לַחֲטִ֣יא אֶת־בְּשָׂרֶ֔ךָ וְאַל־תֹּאמַר֙ לִפְנֵ֣י הַמַּלְאָ֔ךְ כִּ֥י שְׁגָגָ֖ה הִ֑יא לָ֣מָּה יִקְצֹ֤ף הָֽאֱלֹהִים֙ עַל־קוֹלֶ֔ךָ וְחִבֵּ֖ל אֶת־מַעֲשֵׂ֥ה יָדֶֽיךָ׃ כִּ֣י ובְרֹ֤ב חֲלֹמוֹת֙ וַהֲבָלִ֔ים וּדְבָרִ֖ים הַרְבֵּ֑ה כִּ֥י אֶת־הָאֱלֹהִ֖ים יְרָֽא׃ אִםז־עֹ֣שֶׁק רָ֠שׁ וְגֵ֨זֶל מִשְׁפָּ֤ט וָצֶ֨דֶק֙ תִּרְאֶ֣ה בַמְּדִינָ֔ה אַל־תִּתְמַ֖הּ עַל־הַחֵ֑פֶץ כִּ֣י גָבֹ֜הַּ מֵעַ֤ל גָּבֹ֨הַ֙ שֹׁמֵ֔ר וּגְבֹהִ֖ים עֲלֵיהֶֽם׃ וְיִתְר֥וֹן חאֶ֖רֶץ בַּכֹּ֣ל היא ה֑וּא מֶ֥לֶךְ לְשָׂדֶ֖ה נֶעֱבָֽד׃ אֹהֵ֥ב טכֶּ֨סֶף֙ לֹא־יִשְׂבַּ֣ע כֶּ֔סֶף וּמִֽי־אֹהֵ֥ב בֶּהָמ֖וֹן לֹ֣א תְבוּאָ֑ה גַּם־זֶ֖ה הָֽבֶל׃ בִּרְבוֹת֙ יהַטּוֹבָ֔ה רַבּ֖וּ אוֹכְלֶ֑יהָ וּמַה־כִּשְׁרוֹן֙ לִבְעָלֶ֔יהָ כִּ֖י אִם־ראית רְא֥וּת עֵינָֽיו׃ מְתוּקָה֙ יאשְׁנַ֣ת הָעֹבֵ֔ד אִם־מְעַ֥ט וְאִם־הַרְבֵּ֖ה יֹאכֵ֑ל וְהַשָּׂבָע֙ לֶֽעָשִׁ֔יר אֵינֶ֛נּוּ מַנִּ֥יחַֽ ל֖וֹ לִישֽׁוֹן׃ יֵ֚שׁ יברָעָ֣ה חוֹלָ֔ה רָאִ֖יתִי תַּ֣חַת הַשָּׁ֑מֶשׁ עֹ֛שֶׁר שָׁמ֥וּר לִבְעָלָ֖יו לְרָעָתֽוֹ׃ וְאָבַ֛ד יגהָעֹ֥שֶׁר הַה֖וּא בְּעִנְיַ֣ן רָ֑ע וְהוֹלִ֣יד בֵּ֔ן וְאֵ֥ין בְּיָד֖וֹ מְאֽוּמָה׃ כַּאֲשֶׁ֤ר ידיָצָא֙ מִבֶּ֣טֶן אִמּ֔וֹ עָר֛וֹם יָשׁ֥וּב לָלֶ֖כֶת כְּשֶׁבָּ֑א וּמְא֨וּמָה֙ לֹא־יִשָּׂ֣א בַעֲמָל֔וֹ שֶׁיֹּלֵ֖ךְ בְּיָדֽוֹ׃ וְגַםטו־זֹה֙ רָעָ֣ה חוֹלָ֔ה כָּל־עֻמַּ֥ת שֶׁבָּ֖א כֵּ֣ן יֵלֵ֑ךְ וּמַה־יִּתְר֣וֹן ל֔וֹ שֶֽׁיַּעֲמֹ֖ל לָרֽוּחַ׃ גַּ֥ם טזכָּל־יָמָ֖יו בַּחֹ֣שֶׁךְ יֹאכֵ֑ל וְכָעַ֥ס הַרְבֵּ֖ה וְחָלְי֥וֹ וָקָֽצֶף׃ הִנֵּ֞ה יזאֲשֶׁר־רָאִ֣יתִי אָ֗נִי ט֣וֹב אֲשֶׁר־יָפֶ֣ה לֶֽאֶכוֹל־וְ֠לִשְׁתּוֹת וְלִרְא֨וֹת טוֹבָ֜ה בְּכָל־עֲמָל֣וֹ ׀ שֶׁיַּעֲמֹ֣ל תַּֽחַת־הַשֶּׁ֗מֶשׁ מִסְפַּ֧ר יְמֵי־חיו חַיָּ֛יו אֲשֶׁר־נָֽתַן־ל֥וֹ הָאֱלֹהִ֖ים כִּי־ה֥וּא חֶלְקֽוֹ׃ גַּ֣ם יחכָּֽל־הָאָדָ֡ם אֲשֶׁ֣ר נָֽתַן־ל֣וֹ הָאֱלֹהִים֩ עֹ֨שֶׁר וּנְכָסִ֜ים וְהִשְׁלִיט֨וֹ לֶאֱכֹ֤ל מִמֶּ֨נּוּ֙ וְלָשֵׂ֣את אֶת־חֶלְק֔וֹ וְלִשְׂמֹ֖חַ בַּעֲמָל֑וֹ זֹ֕ה מַתַּ֥ת אֱלֹהִ֖ים הִֽיא׃ כִּ֚י יטלֹ֣א הַרְבֵּ֔ה יִזְכֹּ֖ר אֶת־יְמֵ֣י חַיָּ֑יו כִּ֧י הָאֱלֹהִ֛ים מַעֲנֶ֖ה בְּשִׂמְחַ֥ת לִבּֽוֹ׃ יֵ֣שׁ וארָעָ֔ה אֲשֶׁ֥ר רָאִ֖יתִי תַּ֣חַת הַשָּׁ֑מֶשׁ וְרַבָּ֥ה הִ֖יא עַל־הָאָדָֽם׃ אִ֣ישׁ באֲשֶׁ֣ר יִתֶּן־ל֣וֹ הָאֱלֹהִ֡ים עֹשֶׁר֩ וּנְכָסִ֨ים וְכָב֜וֹד וְֽאֵינֶ֨נּוּ חָסֵ֥ר לְנַפְשׁ֣וֹ ׀ מִכֹּ֣ל אֲשֶׁר־יִתְאַוֶּ֗ה וְלֹֽא־יַשְׁלִיטֶ֤נּוּ הָֽאֱלֹהִים֙ לֶאֱכֹ֣ל מִמֶּ֔נּוּ כִּ֛י אִ֥ישׁ נָכְרִ֖י יֹֽאכֲלֶ֑נּוּ זֶ֥ה הֶ֛בֶל וָחֳלִ֥י רָ֖ע הֽוּא׃ אִםג־יוֹלִ֣יד אִ֣ישׁ מֵאָ֡ה וְשָׁנִים֩ רַבּ֨וֹת יִֽחְיֶ֜ה וְרַ֣ב ׀ שֶׁיִּהְי֣וּ יְמֵֽי־שָׁנָ֗יו וְנַפְשׁוֹ֙ לֹא־תִשְׂבַּ֣ע מִן־הַטּוֹבָ֔ה וְגַם־קְבוּרָ֖ה לֹא־הָ֣יְתָה לּ֑וֹ אָמַ֕רְתִּי ט֥וֹב מִמֶּ֖נּוּ הַנָּֽפֶל׃ כִּֽיד־בַהֶ֥בֶל בָּ֖א וּבַחֹ֣שֶׁךְ יֵלֵ֑ךְ וּבַחֹ֖שֶׁךְ שְׁמ֥וֹ יְכֻסֶּֽה׃ גַּםה־שֶׁ֥מֶשׁ לֹא־רָאָ֖ה וְלֹ֣א יָדָ֑ע נַ֥חַת לָזֶ֖ה מִזֶּֽה׃ וְאִלּ֣וּ וחָיָ֗ה אֶ֤לֶף שָׁנִים֙ פַּעֲמַ֔יִם וְטוֹבָ֖ה לֹ֣א רָאָ֑ה הֲלֹ֛א אֶל־מָק֥וֹם אֶחָ֖ד הַכֹּ֥ל הוֹלֵֽךְ׃ כָּלז־עֲמַ֥ל הָאָדָ֖ם לְפִ֑יהוּ וְגַם־הַנֶּ֖פֶשׁ לֹ֥א תִמָּלֵֽא׃ כִּ֛י חמַה־יּוֹתֵ֥ר לֶחָכָ֖ם מִֽן־הַכְּסִ֑יל מַה־לֶּעָנִ֣י יוֹדֵ֔עַ לַהֲלֹ֖ךְ נֶ֥גֶד הַחַיִּֽים׃ ט֛וֹב טמַרְאֵ֥ה עֵינַ֖יִם מֵֽהֲלָךְ־נָ֑פֶשׁ גַּם־זֶ֥ה הֶ֖בֶל וּרְע֥וּת רֽוּחַ׃ מַהי־שֶּֽׁהָיָ֗ה כְּבָר֙ נִקְרָ֣א שְׁמ֔וֹ וְנוֹדָ֖ע אֲשֶׁר־ה֣וּא אָדָ֑ם וְלֹא־יוּכַ֣ל לָדִ֔ין עִ֥ם שהתקיף שֶׁתַּקִּ֖יף מִמֶּֽנּוּ׃ כִּ֛י יאיֵשׁ־דְּבָרִ֥ים הַרְבֵּ֖ה מַרְבִּ֣ים הָ֑בֶל מַה־יֹּתֵ֖ר לָאָדָֽם׃ כִּ֣י יבמִֽי־יוֹדֵעַ֩ מַה־טּ֨וֹב לָֽאָדָ֜ם בַּֽחַיִּ֗ים מִסְפַּ֛ר יְמֵי־חַיֵּ֥י הֶבְל֖וֹ וְיַעֲשֵׂ֣ם כַּצֵּ֑ל אֲשֶׁר֙ מִֽי־יַגִּ֣יד לָֽאָדָ֔ם מַה־יִּהְיֶ֥ה אַחֲרָ֖יו תַּ֥חַת הַשָּֽׁמֶשׁ׃ ט֥וֹב זאשֵׁ֖ם מִשֶּׁ֣מֶן ט֑וֹב וְי֣וֹם הַמָּ֔וֶת מִיּ֖וֹם הִוָּלְדֽוֹ׃ ט֞וֹב בלָלֶ֣כֶת אֶל־בֵּֽית־אֵ֗בֶל מִלֶּ֨כֶת֙ אֶל־בֵּ֣ית מִשְׁתֶּ֔ה בַּאֲשֶׁ֕ר ה֖וּא ס֣וֹף כָּל־הָאָדָ֑ם וְהַחַ֖י יִתֵּ֥ן אֶל־לִבּֽוֹ׃ ט֥וֹב גכַּ֖עַס מִשְּׂחֹ֑ק כִּֽי־בְרֹ֥עַ פָּנִ֖ים יִ֥יטַב לֵֽב׃ לֵ֤ב דחֲכָמִים֙ בְּבֵ֣ית אֵ֔בֶל וְלֵ֥ב כְּסִילִ֖ים בְּבֵ֥ית שִׂמְחָֽה׃ ט֕וֹב הלִשְׁמֹ֖עַ גַּעֲרַ֣ת חָכָ֑ם מֵאִ֕ישׁ שֹׁמֵ֖עַ שִׁ֥יר כְּסִילִֽים׃ כִּ֣י וכְק֤וֹל הַסִּירִים֙ תַּ֣חַת הַסִּ֔יר כֵּ֖ן שְׂחֹ֣ק הַכְּסִ֑יל וְגַם־זֶ֖ה הָֽבֶל׃ כִּ֥י זהָעֹ֖שֶׁק יְהוֹלֵ֣ל חָכָ֑ם וִֽיאַבֵּ֥ד אֶת־לֵ֖ב מַתָּנָֽה׃ ט֛וֹב חאַחֲרִ֥ית דָּבָ֖ר מֵֽרֵאשִׁית֑וֹ ט֥וֹב אֶֽרֶךְ־ר֖וּחַ מִגְּבַהּ־רֽוּחַ׃ אַלט־תְּבַהֵ֥ל בְּרֽוּחֲךָ֖ לִכְע֑וֹס כִּ֣י כַ֔עַס בְּחֵ֥יק כְּסִילִ֖ים יָנֽוּחַ׃ אַלי־תֹּאמַר֙ מֶ֣ה הָיָ֔ה שֶׁ֤הַיָּמִים֙ הָרִ֣אשֹׁנִ֔ים הָי֥וּ טוֹבִ֖ים מֵאֵ֑לֶּה כִּ֛י לֹ֥א מֵחָכְמָ֖ה שָׁאַ֥לְתָּ עַל־זֶֽה׃ טוֹבָ֥ה יאחָכְמָ֖ה עִֽם־נַחֲלָ֑ה וְיֹתֵ֖ר לְרֹאֵ֥י הַשָּֽׁמֶשׁ׃ כִּ֛י יבבְּצֵ֥ל הַֽחָכְמָ֖ה בְּצֵ֣ל הַכָּ֑סֶף וְיִתְר֣וֹן דַּ֔עַת הַֽחָכְמָ֖ה תְּחַיֶּ֥ה בְעָלֶֽיהָ׃ רְאֵ֖ה יגאֶת־מַעֲשֵׂ֣ה הָאֱלֹהִ֑ים כִּ֣י מִ֤י יוּכַל֙ לְתַקֵּ֔ן אֵ֖ת אֲשֶׁ֥ר עִוְּתֽוֹ׃ בְּי֤וֹם ידטוֹבָה֙ הֱיֵ֣ה בְט֔וֹב וּבְי֥וֹם רָעָ֖ה רְאֵ֑ה גַּ֣ם אֶת־זֶ֤ה לְעֻמַּת־זֶה֙ עָשָׂ֣ה הָֽאֱלֹהִ֔ים עַל־דִּבְרַ֗ת שֶׁלֹּ֨א יִמְצָ֧א הָֽאָדָ֛ם אַחֲרָ֖יו מְאֽוּמָה׃ אֶתטו־הַכֹּ֥ל רָאִ֖יתִי בִּימֵ֣י הֶבְלִ֑י יֵ֤שׁ צַדִּיק֙ אֹבֵ֣ד בְּצִדְק֔וֹ וְיֵ֣שׁ רָשָׁ֔ע מַאֲרִ֖יךְ בְּרָעָתֽוֹ׃ אַלטז־תְּהִ֤י צַדִּיק֙ הַרְבֵּ֔ה וְאַל־תִּתְחַכַּ֖ם יוֹתֵ֑ר לָ֖מָּה תִּשּׁוֹמֵֽם׃ אַליז־תִּרְשַׁ֥ע הַרְבֵּ֖ה וְאַל־תְּהִ֣י סָכָ֑ל לָ֥מָּה תָמ֖וּת בְּלֹ֥א עִתֶּֽךָ׃ ט֚וֹב יחאֲשֶׁ֣ר תֶּאֱחֹ֣ז בָּזֶ֔ה וְגַם־מִזֶּ֖ה אַל־תַּנַּ֣ח אֶת־יָדֶ֑ךָ כִּֽי־יְרֵ֥א אֱלֹהִ֖ים יֵצֵ֥א אֶת־כֻּלָּֽם׃ הַֽחָכְמָ֖ה יטתָּעֹ֣ז לֶחָכָ֑ם מֵֽעֲשָׂרָה֙ שַׁלִּיטִ֔ים אֲשֶׁ֥ר הָי֖וּ בָּעִֽיר׃ כִּ֣י כאָדָ֔ם אֵ֥ין צַדִּ֖יק בָּאָ֑רֶץ אֲשֶׁ֥ר יַעֲשֶׂה־טּ֖וֹב וְלֹ֥א יֶחֱטָֽא׃ גַּ֤ם כאלְכָל־הַדְּבָרִים֙ אֲשֶׁ֣ר יְדַבֵּ֔רוּ אַל־תִּתֵּ֖ן לִבֶּ֑ךָ אֲשֶׁ֥ר לֹֽא־תִשְׁמַ֥ע אֶֽת־עַבְדְּךָ֖ מְקַלְלֶֽךָ׃ כִּ֛י כבגַּם־פְּעָמִ֥ים רַבּ֖וֹת יָדַ֣ע לִבֶּ֑ךָ אֲשֶׁ֥ר גַּם־את אַתָּ֖ה קִלַּ֥לְתָּ אֲחֵרִֽים׃ כָּלכג־זֹ֖ה נִסִּ֣יתִי בַֽחָכְמָ֑ה אָמַ֣רְתִּי אֶחְכָּ֔מָה וְהִ֖יא רְחוֹקָ֥ה מִמֶּֽנִּי׃ רָח֖וֹק כדמַה־שֶּׁהָיָ֑ה וְעָמֹ֥ק ׀ עָמֹ֖ק מִ֥י יִמְצָאֶֽנּוּ׃ סַבּ֨וֹתִֽי כהאֲנִ֤י וְלִבִּי֙ לָדַ֣עַת וְלָת֔וּר וּבַקֵּ֥שׁ חָכְמָ֖ה וְחֶשְׁבּ֑וֹן וְלָדַ֨עַת֙ רֶ֣שַׁע כֶּ֔סֶל וְהַסִּכְל֖וּת הוֹלֵלֽוֹת׃ וּמוֹצֶ֨א כואֲנִ֜י מַ֣ר מִמָּ֗וֶת אֶת־הָֽאִשָּׁה֙ אֲשֶׁר־הִ֨יא מְצוֹדִ֧ים וַחֲרָמִ֛ים לִבָּ֖הּ אֲסוּרִ֣ים יָדֶ֑יהָ ט֞וֹב לִפְנֵ֤י הָאֱלֹהִים֙ יִמָּלֵ֣ט מִמֶּ֔נָּה וְחוֹטֵ֖א יִלָּ֥כֶד בָּֽהּ׃ רְאֵה֙ כזזֶ֣ה מָצָ֔אתִי אָמְרָ֖ה קֹהֶ֑לֶת אַחַ֥ת לְאַחַ֖ת לִמְצֹ֥א חֶשְׁבּֽוֹן׃ אֲשֶׁ֛ר כחעוֹד־בִּקְשָׁ֥ה נַפְשִׁ֖י וְלֹ֣א מָצָ֑אתִי אָדָ֞ם אֶחָ֤ד מֵאֶ֨לֶף֙ מָצָ֔אתִי וְאִשָּׁ֥ה בְכָל־אֵ֖לֶּה לֹ֥א מָצָֽאתִי׃ לְבַד֙ כטרְאֵה־זֶ֣ה מָצָ֔אתִי אֲשֶׁ֨ר עָשָׂ֧ה הָאֱלֹהִ֛ים אֶת־הָאָדָ֖ם יָשָׁ֑ר וְהֵ֥מָּה בִקְשׁ֖וּ חִשְּׁבֹנ֥וֹת רַבִּֽים׃ מִ֚י אחכְּהֶ֣חָכָ֔ם וּמִ֥י יוֹדֵ֖עַ פֵּ֣שֶׁר דָּבָ֑ר חָכְמַ֤ת אָדָם֙ תָּאִ֣יר פָּנָ֔יו וְעֹ֥ז פָּנָ֖יו יְשֻׁנֶּֽא׃ אֲנִי֙ בפִּי־מֶ֣לֶךְ שְׁמ֔וֹר וְעַ֕ל דִּבְרַ֖ת שְׁבוּעַ֥ת אֱלֹהִֽים׃ אַלג־תִּבָּהֵ֤ל מִפָּנָיו֙ תֵּלֵ֔ךְ אַֽל־תַּעֲמֹ֖ד בְּדָבָ֣ר רָ֑ע כִּ֛י כָּל־אֲשֶׁ֥ר יַחְפֹּ֖ץ יַעֲשֶֽׂה׃ בַּאֲשֶׁ֥ר דדְּבַר־מֶ֖לֶךְ שִׁלְט֑וֹן וּמִ֥י יֹֽאמַר־ל֖וֹ מַֽה־תַּעֲשֶֽׂה׃ שׁוֹמֵ֣ר המִצְוָ֔ה לֹ֥א יֵדַ֖ע דָּבָ֣ר רָ֑ע וְעֵ֣ת וּמִשְׁפָּ֔ט יֵדַ֖ע לֵ֥ב חָכָֽם׃ כִּ֣י ולְכָל־חֵ֔פֶץ יֵ֖שׁ עֵ֣ת וּמִשְׁפָּ֑ט כִּֽי־רָעַ֥ת הָאָדָ֖ם רַבָּ֥ה עָלָֽיו׃ כִּֽיז־אֵינֶ֥נּוּ יֹדֵ֖עַ מַה־שֶּׁיִּֽהְיֶ֑ה כִּ֚י כַּאֲשֶׁ֣ר יִֽהְיֶ֔ה מִ֖י יַגִּ֥יד לֽוֹ׃ אֵ֣ין חאָדָ֞ם שַׁלִּ֤יט בָּר֨וּחַ֙ לִכְל֣וֹא אֶת־הָר֔וּחַ וְאֵ֤ין שִׁלְטוֹן֙ בְּי֣וֹם הַמָּ֔וֶת וְאֵ֥ין מִשְׁלַ֖חַת בַּמִּלְחָמָ֑ה וְלֹֽא־יְמַלֵּ֥ט רֶ֖שַׁע אֶת־בְּעָלָֽיו׃ אֶתט־כָּל־זֶ֤ה רָאִ֨יתִי֙ וְנָת֣וֹן אֶת־לִבִּ֔י לְכָֽל־מַעֲשֶׂ֔ה אֲשֶׁ֥ר נַעֲשָׂ֖ה תַּ֣חַת הַשָּׁ֑מֶשׁ עֵ֗ת אֲשֶׁ֨ר שָׁלַ֧ט הָאָדָ֛ם בְּאָדָ֖ם לְרַ֥ע לֽוֹ׃ וּבְכֵ֡ן ירָאִיתִי֩ רְשָׁעִ֨ים קְבֻרִ֜ים וָבָ֗אוּ וּמִמְּק֤וֹם קָדוֹשׁ֙ יְהַלֵּ֔כוּ וְיִֽשְׁתַּכְּח֥וּ בָעִ֖יר אֲשֶׁ֣ר כֵּן־עָשׂ֑וּ גַּם־זֶ֖ה הָֽבֶל׃ אֲשֶׁר֙ יאאֵין־נַעֲשָׂ֣ה פִתְגָ֔ם מַעֲשֵׂ֥ה הָרָעָ֖ה מְהֵרָ֑ה עַל־כֵּ֡ן מָלֵ֞א לֵ֧ב בְּֽנֵי־הָאָדָ֛ם בָּהֶ֖ם לַעֲשׂ֥וֹת רָֽע׃ אֲשֶׁ֣ר יבחֹטֶ֗א עֹשֶׂ֥ה רָ֛ע מְאַ֖ת וּמַאֲרִ֣יךְ ל֑וֹ כִּ֚י גַּם־יוֹדֵ֣עַ אָ֔נִי אֲשֶׁ֤ר יִהְיֶה־טּוֹב֙ לְיִרְאֵ֣י הָאֱלֹהִ֔ים אֲשֶׁ֥ר יִֽירְא֖וּ מִלְּפָנָֽיו׃ וְטוֹב֙ יגלֹֽא־יִהְיֶ֣ה לָֽרָשָׁ֔ע וְלֹֽא־יַאֲרִ֥יךְ יָמִ֖ים כַּצֵּ֑ל אֲשֶׁ֛ר אֵינֶ֥נּוּ יָרֵ֖א מִלִּפְנֵ֥י אֱלֹהִֽים׃ יֶשׁיד־הֶבֶל֮ אֲשֶׁ֣ר נַעֲשָׂ֣ה עַל־הָאָרֶץ֒ אֲשֶׁ֣ר ׀ יֵ֣שׁ צַדִּיקִ֗ים אֲשֶׁ֨ר מַגִּ֤יעַ אֲלֵהֶם֙ כְּמַעֲשֵׂ֣ה הָרְשָׁעִ֔ים וְיֵ֣שׁ רְשָׁעִ֔ים שֶׁמַּגִּ֥יעַ אֲלֵהֶ֖ם כְּמַעֲשֵׂ֣ה הַצַּדִּיקִ֑ים אָמַ֕רְתִּי שֶׁגַּם־זֶ֖ה הָֽבֶל׃ וְשִׁבַּ֤חְתִּֽי טואֲנִי֙ אֶת־הַשִּׂמְחָ֔ה אֲשֶׁ֨ר אֵֽין־ט֤וֹב לָֽאָדָם֙ תַּ֣חַת הַשֶּׁ֔מֶשׁ כִּ֛י אִם־לֶאֱכ֥וֹל וְלִשְׁתּ֖וֹת וְלִשְׂמ֑וֹחַ וְה֞וּא יִלְוֶ֣נּוּ בַעֲמָל֗וֹ יְמֵ֥י חַיָּ֛יו אֲשֶׁר־נָֽתַן־ל֥וֹ הָאֱלֹהִ֖ים תַּ֥חַת הַשָּֽׁמֶשׁ׃ כַּאֲשֶׁ֨ר טזנָתַ֤תִּי אֶת־לִבִּי֙ לָדַ֣עַת חָכְמָ֔ה וְלִרְאוֹת֙ אֶת־הָ֣עִנְיָ֔ן אֲשֶׁ֥ר נַעֲשָׂ֖ה עַל־הָאָ֑רֶץ כִּ֣י גַ֤ם בַּיּוֹם֙ וּבַלַּ֔יְלָה שֵׁנָ֕ה בְּעֵינָ֖יו אֵינֶ֥נּוּ רֹאֶֽה׃ וְרָאִיתִי֮ יזאֶת־כָּל־מַעֲשֵׂ֣ה הָאֱלֹהִים֒ כִּי֩ לֹ֨א יוּכַ֜ל הָאָדָ֗ם לִמְצוֹא֙ אֶת־הַֽמַּעֲשֶׂה֙ אֲשֶׁ֣ר נַעֲשָׂ֣ה תַֽחַת־הַשֶּׁ֔מֶשׁ בְּ֠שֶׁל אֲשֶׁ֨ר יַעֲמֹ֧ל הָאָדָ֛ם לְבַקֵּ֖שׁ וְלֹ֣א יִמְצָ֑א וְגַ֨ם אִם־יֹאמַ֤ר הֶֽחָכָם֙ לָדַ֔עַת לֹ֥א יוּכַ֖ל לִמְצֹֽא׃ כִּ֣י טאאֶת־כָּל־זֶ֞ה נָתַ֤תִּי אֶל־לִבִּי֙ וְלָב֣וּר אֶת־כָּל־זֶ֔ה אֲשֶׁ֨ר הַצַּדִּיקִ֧ים וְהַחֲכָמִ֛ים וַעֲבָדֵיהֶ֖ם בְּיַ֣ד הָאֱלֹהִ֑ים גַּֽם־אַהֲבָ֣ה גַם־שִׂנְאָ֗ה אֵ֤ין יוֹדֵ֨עַ֙ הָֽאָדָ֔ם הַכֹּ֖ל לִפְנֵיהֶֽם׃ הַכֹּ֞ל בכַּאֲשֶׁ֣ר לַכֹּ֗ל מִקְרֶ֨ה אֶחָ֜ד לַצַּדִּ֤יק וְלָרָשָׁע֙ לַטּוֹב֙ וְלַטָּה֣וֹר וְלַטָּמֵ֔א וְלַזֹּבֵ֔חַ וְלַאֲשֶׁ֖ר אֵינֶ֣נּוּ זֹבֵ֑חַ כַּטּוֹב֙ כַּֽחֹטֶ֔א הַנִּשְׁבָּ֕ע כַּאֲשֶׁ֖ר שְׁבוּעָ֥ה יָרֵֽא׃ זֶ֣ה ג׀ רָ֗ע בְּכֹ֤ל אֲשֶֽׁר־נַעֲשָׂה֙ תַּ֣חַת הַשֶּׁ֔מֶשׁ כִּֽי־מִקְרֶ֥ה אֶחָ֖ד לַכֹּ֑ל וְגַ֣ם לֵ֣ב בְּֽנֵי־הָ֠אָדָם מָלֵא־רָ֨ע וְהוֹלֵל֤וֹת בִּלְבָבָם֙ בְּחַיֵּיהֶ֔ם וְאַחֲרָ֖יו אֶל־הַמֵּתִֽים׃ כִּיד־מִי֙ אֲשֶׁ֣ר יבחר יְחֻבַּ֔ר אֶ֥ל כָּל־הַחַיִּ֖ים יֵ֣שׁ בִּטָּח֑וֹן כִּֽי־לְכֶ֤לֶב חַי֙ ה֣וּא ט֔וֹב מִן־הָאַרְיֵ֖ה הַמֵּֽת׃ כִּ֧י ההַֽחַיִּ֛ים יוֹדְעִ֖ים שֶׁיָּמֻ֑תוּ וְהַמֵּתִ֞ים אֵינָ֧ם יוֹדְעִ֣ים מְא֗וּמָה וְאֵֽין־ע֤וֹד לָהֶם֙ שָׂכָ֔ר כִּ֥י נִשְׁכַּ֖ח זִכְרָֽם׃ גַּ֣ם ואַהֲבָתָ֧ם גַּם־שִׂנְאָתָ֛ם גַּם־קִנְאָתָ֖ם כְּבָ֣ר אָבָ֑דָה וְחֵ֨לֶק אֵין־לָהֶ֥ם עוֹד֙ לְעוֹלָ֔ם בְּכֹ֥ל אֲשֶֽׁר־נַעֲשָׂ֖ה תַּ֥חַת הַשָּֽׁמֶשׁ׃ לֵ֣ךְ זאֱכֹ֤ל בְּשִׂמְחָה֙ לַחְמֶ֔ךָ וּֽשֲׁתֵ֥ה בְלֶב־ט֖וֹב יֵינֶ֑ךָ כִּ֣י כְבָ֔ר רָצָ֥ה הָאֱלֹהִ֖ים אֶֽת־מַעֲשֶֽׂיךָ׃ בְּכָלח־עֵ֕ת יִהְי֥וּ בְגָדֶ֖יךָ לְבָנִ֑ים וְשֶׁ֖מֶן עַל־רֹאשְׁךָ֥ אַל־יֶחְסָֽר׃ רְאֵ֨ה טחַיִּ֜ים עִם־אִשָּׁ֣ה אֲשֶׁר־אָהַ֗בְתָּ כָּל־יְמֵי֙ חַיֵּ֣י הֶבְלֶ֔ךָ אֲשֶׁ֤ר נָֽתַן־לְךָ֙ תַּ֣חַת הַשֶּׁ֔מֶשׁ כֹּ֖ל יְמֵ֣י הֶבְלֶ֑ךָ כִּ֣י ה֤וּא חֶלְקְךָ֙ בַּֽחַיִּ֔ים וּבַעֲמָ֣לְךָ֔ אֲשֶׁר־אַתָּ֥ה עָמֵ֖ל תַּ֥חַת הַשָּֽׁמֶשׁ׃ כֹּ֠ל יאֲשֶׁ֨ר תִּמְצָ֧א יָֽדְךָ֛ לַעֲשׂ֥וֹת בְּכֹחֲךָ֖ עֲשֵׂ֑ה כִּי֩ אֵ֨ין מַעֲשֶׂ֤ה וְחֶשְׁבּוֹן֙ וְדַ֣עַת וְחָכְמָ֔ה בִּשְׁא֕וֹל אֲשֶׁ֥ר אַתָּ֖ה הֹלֵ֥ךְ שָֽׁמָּה׃ ס שַׁ֜בְתִּי יאוְרָאֹ֣ה תַֽחַת־הַשֶּׁ֗מֶשׁ כִּ֣י לֹא֩ לַקַּלִּ֨ים הַמֵּר֜וֹץ וְלֹ֧א לַגִּבּוֹרִ֣ים הַמִּלְחָמָ֗ה וְ֠גַם לֹ֣א לַחֲכָמִ֥ים לֶ֨חֶם֙ וְגַ֨ם לֹ֤א לַנְּבֹנִים֙ עֹ֔שֶׁר וְגַ֛ם לֹ֥א לַיֹּדְעִ֖ים חֵ֑ן כִּי־עֵ֥ת וָפֶ֖גַע יִקְרֶ֥ה אֶת־כֻּלָּֽם׃ כִּ֡י יבגַּם֩ לֹֽא־יֵדַ֨ע הָאָדָ֜ם אֶת־עִתּ֗וֹ כַּדָּגִים֙ שֶׁנֶּֽאֱחָזִים֙ בִּמְצוֹדָ֣ה רָעָ֔ה וְכַ֨צִּפֳּרִ֔ים הָאֲחֻז֖וֹת בַּפָּ֑ח כָּהֵ֗ם יֽוּקָשִׁים֙ בְּנֵ֣י הָֽאָדָ֔ם לְעֵ֣ת רָעָ֔ה כְּשֶׁתִּפּ֥וֹל עֲלֵיהֶ֖ם פִּתְאֹֽם׃ גַּםיג־זֹ֛ה רָאִ֥יתִי חָכְמָ֖ה תַּ֣חַת הַשָּׁ֑מֶשׁ וּגְדוֹלָ֥ה הִ֖יא אֵלָֽי׃ עִ֣יר ידקְטַנָּ֔ה וַאֲנָשִׁ֥ים בָּ֖הּ מְעָ֑ט וּבָֽא־אֵלֶ֜יהָ מֶ֤לֶךְ גָּדוֹל֙ וְסָבַ֣ב אֹתָ֔הּ וּבָנָ֥ה עָלֶ֖יהָ מְצוֹדִ֥ים גְּדֹלִֽים׃ וּמָ֣צָא טובָ֗הּ אִ֤ישׁ מִסְכֵּן֙ חָכָ֔ם וּמִלַּט־ה֥וּא אֶת־הָעִ֖יר בְּחָכְמָת֑וֹ וְאָדָם֙ לֹ֣א זָכַ֔ר אֶת־הָאִ֥ישׁ הַמִּסְכֵּ֖ן הַהּֽוּא׃ וְאָמַ֣רְתִּי טזאָ֔נִי טוֹבָ֥ה חָכְמָ֖ה מִגְּבוּרָ֑ה וְחָכְמַ֤ת הַמִּסְכֵּן֙ בְּזוּיָ֔ה וּדְבָרָ֖יו אֵינָ֥ם נִשְׁמָעִֽים׃ דִּבְרֵ֣י יזחֲכָמִ֔ים בְּנַ֖חַת נִשְׁמָעִ֑ים מִזַּעֲקַ֥ת מוֹשֵׁ֖ל בַּכְּסִילִֽים׃ טוֹבָ֥ה יחחָכְמָ֖ה מִכְּלֵ֣י קְרָ֑ב וְחוֹטֶ֣א אֶחָ֔ד יְאַבֵּ֥ד טוֹבָ֥ה הַרְבֵּֽה׃ זְב֣וּבֵי יאמָ֔וֶת יַבְאִ֥ישׁ יַבִּ֖יעַ שֶׁ֣מֶן רוֹקֵ֑חַ יָקָ֛ר מֵחָכְמָ֥ה מִכָּב֖וֹד סִכְל֥וּת מְעָֽט׃ לֵ֤ב בחָכָם֙ לִֽימִינ֔וֹ וְלֵ֥ב כְּסִ֖יל לִשְׂמֹאלֽוֹ׃ וְגַםג־בַּדֶּ֛רֶךְ כשהסכל כְּשֶׁסָּכָ֥ל הֹלֵ֖ךְ לִבּ֣וֹ חָסֵ֑ר וְאָמַ֥ר לַכֹּ֖ל סָכָ֥ל הֽוּא׃ אִםד־ר֤וּחַ הַמּוֹשֵׁל֙ תַּעֲלֶ֣ה עָלֶ֔יךָ מְקוֹמְךָ֖ אַל־תַּנַּ֑ח כִּ֣י מַרְפֵּ֔א יַנִּ֖יחַ חֲטָאִ֥ים גְּדוֹלִֽים׃ יֵ֣שׁ הרָעָ֔ה רָאִ֖יתִי תַּ֣חַת הַשָּׁ֑מֶשׁ כִּשְׁגָגָ֕ה שֶׁיֹּצָ֖א מִלִּפְנֵ֥י הַשַּׁלִּֽיט׃ נִתַּ֣ן והַסֶּ֔כֶל בַּמְּרוֹמִ֖ים רַבִּ֑ים וַעֲשִׁירִ֖ים בַּשֵּׁ֥פֶל יֵשֵֽׁבוּ׃ רָאִ֥יתִי זעֲבָדִ֖ים עַל־סוּסִ֑ים וְשָׂרִ֛ים הֹלְכִ֥ים כַּעֲבָדִ֖ים עַל־הָאָֽרֶץ׃ חֹפֵ֥ר חגּוּמָּ֖ץ בּ֣וֹ יִפּ֑וֹל וּפֹרֵ֥ץ גָּדֵ֖ר יִשְּׁכֶ֥נּוּ נָחָֽשׁ׃ מַסִּ֣יעַ טאֲבָנִ֔ים יֵעָצֵ֖ב בָּהֶ֑ם בּוֹקֵ֥עַ עֵצִ֖ים יִסָּ֥כֶן בָּֽם׃ אִםי־קֵהָ֣ה הַבַּרְזֶ֗ל וְהוּא֙ לֹא־פָנִ֣ים קִלְקַ֔ל וַחֲיָלִ֖ים יְגַבֵּ֑ר וְיִתְר֥וֹן הכשיר הַכְשֵׁ֖ר חָכְמָֽה׃ אִםיא־יִשֹּׁ֥ךְ הַנָּחָ֖שׁ בְּלוֹא־לָ֑חַשׁ וְאֵ֣ין יִתְר֔וֹן לְבַ֖עַל הַלָּשֽׁוֹן׃ דִּבְרֵ֥י יבפִי־חָכָ֖ם חֵ֑ן וְשִׂפְת֥וֹת כְּסִ֖יל תְּבַלְּעֶֽנּוּ׃ תְּחִלַּ֥ת יגדִּבְרֵי־פִ֖יהוּ סִכְל֑וּת וְאַחֲרִ֣ית פִּ֔יהוּ הוֹלֵל֖וּת רָעָֽה׃ וְהַסָּכָ֖ל ידיַרְבֶּ֣ה דְבָרִ֑ים לֹא־יֵדַ֤ע הָאָדָם֙ מַה־שֶׁיִּֽהְיֶ֔ה וַאֲשֶׁ֤ר יִֽהְיֶה֙ מֵֽאַחֲרָ֔יו מִ֖י יַגִּ֥יד לֽוֹ׃ עֲמַ֥ל טוהַכְּסִילִ֖ים תְּיַגְּעֶ֑נּוּ אֲשֶׁ֥ר לֹֽא־יָדַ֖ע לָלֶ֥כֶת אֶל־עִֽיר׃ אִֽיטז־לָ֣ךְ אֶ֔רֶץ שֶׁמַּלְכֵּ֖ךְ נָ֑עַר וְשָׂרַ֖יִךְ בַּבֹּ֥קֶר יֹאכֵֽלוּ׃ אַשְׁרֵ֣יךְ יזאֶ֔רֶץ שֶׁמַּלְכֵּ֖ךְ בֶּן־חוֹרִ֑ים וְשָׂרַ֨יִךְ֙ בָּעֵ֣ת יֹאכֵ֔לוּ בִּגְבוּרָ֖ה וְלֹ֥א בַשְּׁתִֽי׃ בַּעֲצַלְתַּ֖יִם יחיִמַּ֣ךְ הַמְּקָרֶ֑ה וּבְשִׁפְל֥וּת יָדַ֖יִם יִדְלֹ֥ף הַבָּֽיִת׃ לִשְׂחוֹק֙ יטעֹשִׂ֣ים לֶ֔חֶם וְיַ֖יִן יְשַׂמַּ֣ח חַיִּ֑ים וְהַכֶּ֖סֶף יַעֲנֶ֥ה אֶת־הַכֹּֽל׃ גַּ֣ם כבְּמַדָּֽעֲךָ֗ מֶ֚לֶךְ אַל־תְּקַלֵּ֔ל וּבְחַדְרֵי֙ מִשְׁכָּ֣בְךָ֔ אַל־תְּקַלֵּ֖ל עָשִׁ֑יר כִּ֣י ע֤וֹף הַשָּׁמַ֨יִם֙ יוֹלִ֣יךְ אֶת־הַקּ֔וֹל וּבַ֥עַל הכנפים כְּנָפַ֖יִם יַגֵּ֥יד דָּבָֽר׃ שַׁלַּ֥ח יאאלַחְמְךָ֖ עַל־פְּנֵ֣י הַמָּ֑יִם כִּֽי־בְרֹ֥ב הַיָּמִ֖ים תִּמְצָאֶֽנּוּ׃ תֶּןב־חֵ֥לֶק לְשִׁבְעָ֖ה וְגַ֣ם לִשְׁמוֹנָ֑ה כִּ֚י לֹ֣א תֵדַ֔ע מַה־יִּהְיֶ֥ה רָעָ֖ה עַל־הָאָֽרֶץ׃ אִםג־יִמָּלְא֨וּ הֶעָבִ֥ים גֶּ֨שֶׁם֙ עַל־הָאָ֣רֶץ יָרִ֔יקוּ וְאִם־יִפּ֥וֹל עֵ֛ץ בַּדָּר֖וֹם וְאִ֣ם בַּצָּפ֑וֹן מְק֛וֹם שֶׁיִּפּ֥וֹל הָעֵ֖ץ שָׁ֥ם יְהֽוּא׃ שֹׁמֵ֥ר דר֖וּחַ לֹ֣א יִזְרָ֑ע וְרֹאֶ֥ה בֶעָבִ֖ים לֹ֥א יִקְצֽוֹר׃ כַּאֲשֶׁ֨ר האֵֽינְךָ֤ יוֹדֵ֨עַ֙ מַה־דֶּ֣רֶךְ הָר֔וּחַ כַּעֲצָמִ֖ים בְּבֶ֣טֶן הַמְּלֵאָ֑ה כָּ֗כָה לֹ֤א תֵדַע֙ אֶת־מַעֲשֵׂ֣ה הָֽאֱלֹהִ֔ים אֲשֶׁ֥ר יַעֲשֶׂ֖ה אֶת־הַכֹּֽל׃ בַּבֹּ֨קֶר֙ וזְרַ֣ע אֶת־זַרְעֶ֔ךָ וְלָעֶ֖רֶב אַל־תַּנַּ֣ח יָדֶ֑ךָ כִּי֩ אֵֽינְךָ֨ יוֹדֵ֜ע אֵ֣י זֶ֤ה יִכְשָׁר֙ הֲזֶ֣ה אוֹ־זֶ֔ה וְאִם־שְׁנֵיהֶ֥ם כְּאֶחָ֖ד טוֹבִֽים׃ וּמָת֖וֹק זהָא֑וֹר וְט֥וֹב לַֽעֵינַ֖יִם לִרְא֥וֹת אֶת־הַשָּֽׁמֶשׁ׃ כִּ֣י חאִם־שָׁנִ֥ים הַרְבֵּ֛ה יִחְיֶ֥ה הָאָדָ֖ם בְּכֻלָּ֣ם יִשְׂמָ֑ח וְיִזְכֹּר֙ אֶת־יְמֵ֣י הַחֹ֔שֶׁךְ כִּֽי־הַרְבֵּ֥ה יִהְי֖וּ כָּל־שֶׁבָּ֥א הָֽבֶל׃ שְׂמַ֧ח טבָּח֣וּר בְּיַלְדוּתֶ֗יךָ וִֽיטִֽיבְךָ֤ לִבְּךָ֙ בִּימֵ֣י בְחוּרוֹתֶ֔ךָ וְהַלֵּךְ֙ בְּדַרְכֵ֣י לִבְּךָ֔ וּבְמַרְאֵ֖י עֵינֶ֑יךָ וְדָ֕ע כִּ֧י עַל־כָּל־אֵ֛לֶּה יְבִֽיאֲךָ֥ הָאֱלֹהִ֖ים בַּמִּשְׁפָּֽט׃ וְהָסֵ֥ר יכַּ֨עַס֙ מִלִּבֶּ֔ךָ וְהַעֲבֵ֥ר רָעָ֖ה מִבְּשָׂרֶ֑ךָ כִּֽי־הַיַּלְד֥וּת וְהַֽשַּׁחֲר֖וּת הָֽבֶל׃ וּזְכֹר֙ איבאֶת־בּ֣וֹרְאֶ֔יךָ בִּימֵ֖י בְּחוּרֹתֶ֑יךָ עַ֣ד אֲשֶׁ֤ר לֹא־יָבֹ֨אוּ֙ יְמֵ֣י הָֽרָעָ֔ה וְהִגִּ֣יעוּ שָׁנִ֔ים אֲשֶׁ֣ר תֹּאמַ֔ר אֵֽין־לִ֥י בָהֶ֖ם חֵֽפֶץ׃ עַ֠ד באֲשֶׁ֨ר לֹֽא־תֶחְשַׁ֤ךְ הַשֶּׁ֨מֶשׁ֙ וְהָא֔וֹר וְהַיָּרֵ֖חַ וְהַכּוֹכָבִ֑ים וְשָׁ֥בוּ הֶעָבִ֖ים אַחַ֥ר הַגָּֽשֶׁם׃ בַּיּ֗וֹם גשֶׁיָּזֻ֨עוּ֙ שֹׁמְרֵ֣י הַבַּ֔יִת וְהִֽתְעַוְּת֖וּ אַנְשֵׁ֣י הֶחָ֑יִל וּבָטְל֤וּ הַטֹּֽחֲנוֹת֙ כִּ֣י מִעֵ֔טוּ וְחָשְׁכ֥וּ הָרֹא֖וֹת בָּאֲרֻבּֽוֹת׃ וְסֻגְּר֤וּ דדְלָתַ֨יִם֙ בַּשּׁ֔וּק בִּשְׁפַ֖ל ק֣וֹל הַֽטַּחֲנָ֑ה וְיָקוּם֙ לְק֣וֹל הַצִּפּ֔וֹר וְיִשַּׁ֖חוּ כָּל־בְּנ֥וֹת הַשִּֽׁיר׃ גַּ֣ם המִגָּבֹ֤הַּ יִרָ֨אוּ֙ וְחַתְחַתִּ֣ים בַּדֶּ֔רֶךְ וְיָנֵ֤אץ הַשָּׁקֵד֙ וְיִסְתַּבֵּ֣ל הֶֽחָגָ֔ב וְתָפֵ֖ר הָֽאֲבִיּוֹנָ֑ה כִּֽי־הֹלֵ֤ךְ הָאָדָם֙ אֶל־בֵּ֣ית עוֹלָמ֔וֹ וְסָבְב֥וּ בָשּׁ֖וּק הַסֹּפְדִֽים׃ עַ֣ד ואֲשֶׁ֤ר לֹֽא־ירחק יֵרָתֵק֙ חֶ֣בֶל הַכֶּ֔סֶף וְתָרֻ֖ץ גֻּלַּ֣ת הַזָּהָ֑ב וְתִשָּׁ֤בֶר כַּד֙ עַל־הַמַּבּ֔וּעַ וְנָרֹ֥ץ הַגַּלְגַּ֖ל אֶל־הַבּֽוֹר׃ וְיָשֹׁ֧ב זהֶעָפָ֛ר עַל־הָאָ֖רֶץ כְּשֶׁהָיָ֑ה וְהָר֣וּחַ תָּשׁ֔וּב אֶל־הָאֱלֹהִ֖ים אֲשֶׁ֥ר נְתָנָֽהּ׃ הֲבֵ֧ל חהֲבָלִ֛ים אָמַ֥ר הַקּוֹהֶ֖לֶת הַכֹּ֥ל הָֽבֶל׃ וְיֹתֵ֕ר טשֶׁהָיָ֥ה קֹהֶ֖לֶת חָכָ֑ם ע֗וֹד לִמַּד־דַּ֨עַת֙ אֶת־הָעָ֔ם וְאִזֵּ֣ן וְחִקֵּ֔ר תִּקֵּ֖ן מְשָׁלִ֥ים הַרְבֵּֽה׃ בִּקֵּ֣שׁ יקֹהֶ֔לֶת לִמְצֹ֖א דִּבְרֵי־חֵ֑פֶץ וְכָת֥וּב יֹ֖שֶׁר דִּבְרֵ֥י אֱמֶֽת׃ דִּבְרֵ֤י יאחֲכָמִים֙ כַּדָּ֣רְבֹנ֔וֹת וּֽכְמַשְׂמְר֥וֹת נְטוּעִ֖ים בַּעֲלֵ֣י אֲסֻפּ֑וֹת נִתְּנ֖וּ מֵרֹעֶ֥ה אֶחָֽד׃ וְיֹתֵ֥ר יבמֵהֵ֖מָּה בְּנִ֣י הִזָּהֵ֑ר עֲשׂ֨וֹת סְפָרִ֤ים הַרְבֵּה֙ אֵ֣ין קֵ֔ץ וְלַ֥הַג הַרְבֵּ֖ה יְגִעַ֥ת בָּשָֽׂר׃ ס֥וֹף יגדָּבָ֖ר הַכֹּ֣ל נִשְׁמָ֑ע אֶת־הָאֱלֹהִ֤ים יְרָא֙ וְאֶת־מִצְוֺתָ֣יו שְׁמ֔וֹר כִּי־זֶ֖ה כָּל־הָאָדָֽם׃ כִּ֤י ידאֶת־כָּל־מַֽעֲשֶׂ֔ה הָאֱלֹהִ֛ים יָבִ֥א בְמִשְׁפָּ֖ט עַ֣ל כָּל־נֶעְלָ֑ם אִם־ט֖וֹב וְאִם־רָֽע׃

A1 földi dolgok hiábavalósága.Salamon1 Prédikatornak a Dávid fijának, Jérusálembeli Királynak beszédei : Felette2 nagy hijábavalóság, azt mondja a Prédikátor ; felette nagy hijábavalóság : ezek mindenek hijábavalóság ; Micsoda3 haszna vagyon az embernek minden ő munkájában, mellyel munkálkodik a nap alatt ? Egyik4 nemzetség elmegyen, és a másik eljő ; jóllehet a föld mind örökké megmarad. És5 a nap feltámadván, minekutánna elnyugodt a nap : ismét az ő helyére siet a hol ő feltámadhasson : Siet6 délre, és általmegyen észak felé ; az ő elforgásával körüljárván siet az ég, és hogy az ő kerengése szerint visszatérhessen az ég. Minden7 folyóvizek sietnek a tengerbe : mindazáltal a tenger mégis meg nem telik : akármicsoda helyre a folyó vizek siessenek, ugyanazon helyre visszamennek goyrsasággal. Egyenként8 ezek a dolgok mint fáradoznak, senki nem mondhatná meg ; nem elégednék meg a szem látván, sem bé nem teljesednék a fül hallással. A9 mi volt, ugyanazon a mi ezután is lészen, és a mi most lészen, ugyanazon a mi ennekutánna i lészen ; és semmi nincsen új dolgog a nap alatt. Vagyon10 valami, a miről mondják : Nézhetsze ezt, uj ez ; melly immár sok száz esztendővel volt mi előttünk. Nincsen11 emlékeze az előbbiekről ; azonképen az utolsó dolgokról is, mellyek jövendők, nem lészen emlékezet azoknál, kik ezután lésznek. Én12 Prédikátor, mikor volnék Királya Izráelnek Jérusálemben. Adván13 az én elmémet mind azoknak vizsgálására és bölcsen való tudakozására, mellyek lésznek az egek alatt, (ez a gonosz hijábavaló foglalatosság, mellyet adott Isten az emberek fijainak, hogy foglalják magokat abban.) Láttam14 minden dolgokat, mellyek lésznek a nap alatt, hogy ímé, mind ezek csak hijábavalóság, és a léleknek gyötrelme ! Az15 egyetlen meg nem egyenesíttethetik, és a fogyatkozás meg nem számláltathatik. Szóltam16 én az én elmémmel, mondván ; Ímé én naggyá lettem, és nyertem bölcseséget mind azok felett, a kik fők voltak én előttem Jérusálemben, és az én elmém tanult sok bölcseséget és tudományt ! Adtam17 annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és minden esztentelenségnek és bolondságnak megtudására ; de megesmérém ezt is lenni a lélek nyomorúságának ! Földi2 gyönyörűség, még munkánk vidám élvezése is, hiábavaló.Annakutánna,1 mivelhogy a bölcseségnek sokaságában sok búsulás vagyon, és valaki öregbíti a bölcseséget, öregbíti a gyötrelmet : Mondék2 én az én szívemben : No megpróbállak téged a vígan való lakásban, hogy meglássam, micsoda jó vagyon abban ; de ímé az is hijábavalóság ! A3 nevetésről azt mondom : Hogy bolondhoz illik az ! a vígasságról pedig : mit használ az ? Elvégezém4 az én szívemben, hogy magamat adnám boritalra (még mikor a bölcseséget követném, és elővenném ezt a bolondságot,) mígnem meglátnám, hogyha az emberek fijainak e volna jó, mellyet kellene cselekedniek az ég alatt, az ő életek napjainak számok szerint. Felette5 igen nagy dolgokat cselekedtem ; építék magamnak házakat ; ülteték magamnak szhőlőket. Csinálék6 magamnak kerteket, és almáskerteket, mellyekben ülteték mindenféle gyümölcstermő fákat ; Csinálék7 magamnak halastókat, hogy azokból öntöznéma gyümölcstermő fáknak erdejét. Szerzék8 szolgákat és szolgálókat : házamnál nevelkedett szolgám is sokak voltak nékem ; öreg és apró barmoknak nyájaival is többet bírtam mind azoknál, kik voltak én előttem Jérusálemben : Gyüjték9 magamnak ezüstöt aranyat is, Királyok és tartományok örökségét : szerzék magamnak éneklő férjfiakat és éneklő asszonyokat, és az emberek fijainak gyönyörűségit, mindenféle vígasságtevő szerszámokat : És10 naggyá levék és megnevekedém minden Királyok felett, kik előttem voltak Jérusálemben, az én bölcseségem is helyén volt. Valamit11 kívánnak vala az én szemeim : meg nem fogtam azoktól azokat, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vígasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkámmal gyüjtött jókban : mivelhogy e volt az én részem minden én munkáimból. Tekinték12 minden dolgaimra, mellyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mellyet szorgalmatossággal szereztem vala : ímé pedig ezek mind hijábavalóság és a léleknek gyötrelme, el annyira, hogy nincsen annak semmi haszna a nap alatt ! Azért13 fordítám magamat én, hogy megkísérteném a bölcseséget, és minden bolondságot és esztelenséget (mert valyon kicsoda olly ember, ki a Királyt követhetné azoknak megtudásokban, a mellyeket egyebek cselekedtek ?) Noha14 látám és hasznosbnak lenni a bölcseséget a bolondságnál, miképen hasznosb a világosság a setétségnél ; A15 bölcset lenni ollyannak, mint a kinek szemei vagynak a fejében ; a bolondot pedig setétben járni ; de megesmérém én, hogy ugyanazon egy végek lészen mind ezeknek. Annakokáért16 mondám az én elmémben : A bolondnak állapotja szerint lészen az én állapotom is, miért bölcselkedném tehát én is feljebb ? és mondék az én elmémben : Ez is hijábavalóság ! Mert17 nem lészen emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mind örökké ; mivelhogy a mellyek immár vagynak, azok a következendő időkben mind elfelejtetnek : és miképen meghal a bölcs, azonképen meghal a bolond is. Azokáért18 gyűlöltem az életet ; mert gonosznak láttaték nékem a dolog, a melly lészen a nap alatt : mert mind ez hijábavalóság, és a léleknek gyötrelme ! Gyűlöltem19 én minden munkámat is, mellyet én munkálkodom a nap alatt ; mivelhogy elhagyom azt olly embernek, ki én utánnam fog élni ; És20 ki tudja ha bölcs lészen é vagy bolond, a ki uralkodándik minden én munkámon, a mellet cselekedéndek, és a mellyet bölcsen szerzéndek, a nap alatt ? Ez is hijábavalóság ! Annakokáért21 elfordítám magamat, megfogván reménységtől az én elmémet minden munkám felől, mellyel munkálódtam a nap alatt ; Mert22 vagyon olly ember, kinek munkája elvégeztetett bölcseséggel, tudománnyal, és igazsággal ; olly embernek adja pedig azt örökségűl, a ki abban semmit nem munkálódott : Ez is hijábavalóság, és nagy gonosz ! Mert23 micsoda marad meg annak az embernek minden ő munkájából, és elméjének nyughatatlan fáradozásából, mellyel ő munkálkodott a nap alatt ? Holott24 annak minden napjaiban voltak bánatok és búsulás az ő foglalatosságiban, még éjjel is nem nyugodt az ő elméje. Ez is hijábavalóság ! Nincsen25 csak e jó is az embernek hatalmában ; hogy egyék, igyék és azt cselekedje, hogy az ő elméje lakozzék gyönyörűséggel az ő munkájából ; ezt is láttam én az Istennek kezétől lenni. (Mert26 én nálamnál feljebb ki éhetne azzal ? kicsoda élhetne nálamnál nagyobb gyönyörűségre ?) Met27 az embernek, a ki jónak láttatik az ő szeme előtt, ád Isten bölcseséget és tudományt örömmel ; a bűnösnek pedig ád foglalatosságot az egybegyüjtésre és az egybehordásra, hogy adja annak, a ki jónak tetszik előtte. Az is hijábavalóság, és az elmének gyötrelme ! Minden3 emberi cselekvésnek megvan az ideje, a mit Isten tesz, az megáll.Minden1 dolognak rendelt ideje vagyon, és ideje vagyon az ég alatt minden akaratnak : Ideje2 vagyon a születésnek és ideje a meghalásnak ; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának a mi ültettetett. Ideje3 vagyon a megölésnek és ideje a meggyógyításnak ; Ideje vagyon a rontásnak, és ideje az építésnek. Ideje4 vagyon a sírásnak, és ideje a nevetésnek : ideje vagyon a jajgatásnak és ideje a szökésnek. Ideje5 vagyon a köveknek elhányattatásoknak, és ideje a köveknek egybegyüjtéseknek : Ideje az ölelgetésnek, és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. Ideje6 vagyon a keresésnek, és ideje a vesztésnek ; ideje a megtartásnak és ideje az elvetésnek. Ideje7 vagyon a szaggatásnak, és ideje az egybevarrásnak : ideje vagyon a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje8 vagyon a szeretésnek, és ideje a gyülölségnek ; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek. Micsoda9 haszna vagyon a munkásnak abban, a miben ő munkálkodik ? Láttam10 ezt lenne foglalatosságnak, mellyet adott Isten az emberek fijainak, hogy foglalnák magokat abban : Hogy11 az Isten mindent szépen renddel az ő idejében, míg e világ fennáll is, ád az emberek elméjekbe, (attól megválva, mellyet az ember meg nem foghat elméjével) olly dolgot, mellyet az Isten cselekeszik kezdettől fogva mind végig. Megesmértem,12 hogy nincsen ahz ő hatalmokban a jó ; hanem hogy örvendezzen kiki, és hogy jót cselekedjen az ő életében : Sőt13 inkább hogy az ember eszik, és iszik, és él az ő egész munkájából, az mind Istennek ajándéka. Tudom,14 hogy valamit Isten cselekeszik, az lészen örökké, ahoz semmi nem adattathatik, és abból semmi el nem vétettethetik : és az Isten ezt míveli e végre, hogy az emberek az ő orczáját rettegjék : A15 mi volt, most is vagyon, és a mi következik, immár megvolt, és az isten forgatja az egymás után következendő dolgokat. Féld az Istent és elégedjél meg a magad részével.Láttam16 annakfelette a nap alatt hogy az itéletnek helyén hamisság, és az igazságnak helyén latorság volt ; És17 mondék magamban : az igazat és a hamisat megítli az Isten ; mert jóllehet minden ember akaratjának ideje vagyon : de a ki mind e dolgokat igazgatja, ő is jelen vagyon. Így18 szólék azért magamban emberi okosság szerint, minekutánna azokat megesmértette volna velem az Isten, és látnám, hogy ezek az oktalan állathoz hasonlók : Az19 emberek fijainak végek hasonlatos az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végek vagyon azoknak ; a mint meghal egyik ugy meghal a másik is, és ugyanazon eg lélek vagyon azokban ; annakokáért az embernek nagyobb méltósága nincsen az oktalan állatoknál, hanem hogy mind ezek hijábavalóságok. Ezek20 közzűl mindenik ugyanazon egy helyre megyen ; mindenik a porból való, és mindenik porrá lészen. Valyon21 kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felment volna ; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá ment volna ? Azokáért22 nékem láttatik vala, hogy semmi nem volt jobb, mint hogy az ember örvendezne az ő dolgaiban, mivelhogy csak e volna az ő része e világban : mert ki cselekeszi vele, hogy megtudja mi következik ő utánna ? A4 szegényeknek nincs vigasztalójuk, a szorgalmasoknak nyugalmuk, még a királynak sincs biztonsága.Viszontag1 mikor én látnám mind azokat, a kik a nap alatt nyomorgattatnak ; mert ímé nyilván vagyon azoknak, a kik nyomorgattatnak, könyhullatások ; a kiknek semmi vigasztalójok nincsen, avagy az ő ket nyomorgatóknak kezekből megszabadulásra való erejek ; és a kik minden vigasztalótól megfosztattak. Dicsérem2 vala én először a megholtakat, a kik már megholtak volna, az élőknek felette, a kik még élnének ! De3 azután e kettőnél jobbnak láttatik vala az, a ki még nem volt, a ki meg nem kisértette azt a gonoszságot, melly a nap alatt lészen ; Mert4 látom vala én, hogy annak minden dolgáért, és minden igazságos cselekedeiért az emberre irigykedik az ő felebarátja : annakokáért ez is hijábavalóság, és lélek fájdalom ! A5 bolond egybekapcsolja az ő kezeit, és megemészti az ő testét. Azt6 gondolván, hogy jobb egy teljes marok nyugalommal, hogynem mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki fájdalommal. Viszontag7 láték a nap alatt más hijábavalóságot ; Vagyon8 ollyan ember, kihez hasonlatos nincsen, kinek sem fia, sem attyafia nincs : mindazáltal nincsen vége minden ő fáradságának, és az ő szeme is meg nem elégszik gazdagsággal, hogy azt mondaná : valyon kinek munkálkodom, hogy az én lelkemet minden jótól megfosztom ? Ez is hijábavalóság, és gonosz foglalatosság ! Sokkal9 jobban vagyon dolga a kettőnek, hogynem az egynek : mert azoknak jó jutalmok vagyon az ő munkájokból ; Mert10 ha elesnek is, az egyik felemeli az ő társát : Jaj pedig az egyedülvalónak ha elesik ; mert nincsen ki felemelje őtet. Hogyha11 együtt feküszik is a kettő, megmelegszenek ; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg ? Ha12 a másiknál erősebb lészen is valaki, ketten ellen állhatnak annak ; és a hármas kötél nem hamar szakad el. Jobb13 a szükölködő de bölcs gyermek a vén bolond Királynál, a ki nem szenvedi el az intést többé : Mert14 amaz a fogságból is uralkodásra megyen, holott ez az ő uralkodásában is szegénységben születtessék. Láttam15 hogy a nap alatt járó minden élők adták magokat a második gyermekhez ; a ki amannak helyette uralkodandó vala : És16 hogy semmi népnek nincsen vége, mind annak, melly volt ő előttök : és hogy még az utánnok valók is semmi Fejedelmeknek nem örvendeztek : Ez is nagy hijábavalóság és lelki gyötrelem ! Óv5 meggondolatlan beszédektől.Őrizd1 meg mindkét lábaidat, mikor az Istennek házához mégy, hogy hajlandó légy a hallgatásra inkább, hogynem mint a bolondoknak módjok szerint az áldozatra ; mert ezek nem tudják, hogy gonoszt cselekesznek. Ne2 gyorsalkodjál a te száddal, és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt : mert az Isten mennyekben vagyon, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen ; Mert3 miképen hogy álom szokott következni a sok foglalatosságból : azonképen a sok beszédből bolond beszéd. Mikor4 Istennek fogadást tész, ne halogassad annak megadását ; mert nem gyönyörködik a bolondokban. A mit azért fogadsz megteljesítsed ! Jobb5 hogy ne fogadj, hogy nem mint fogadj, és ne teljesítsd bé. Ne6 engedjed e szádnak, hogy bűnre kötelezzen tégedet ; és ne mondjad amaz Angyal előtt, hogy tévelygésedből lett : hogy az Isten a te beszéded miatt fel nem háborodjék és el ne veszesse a te kezeidnek munkájokat ; Mert7 mint a sok álomban hijábavalóságok vagynak : azonképen a sok beszédben ; hanem az Istent féljed. A gazdagság hiábavalósága.Ha8 a szegényeknek nyomoríttatását, és a törvénynek s az igazságnak elfordítatását látándod a tartományban : ne csudálkozzál ez akaraton : mert a Magasságos, ki a magasságosnál feljebb való, látja azt ; sőt a Magasságos mind ezeknek felette vagyon. A9 földnek termése mindeneknek hasznos : a Királynak is használ a jól mívelt mezőnek gyümölcse. A10 ki szereti a pénzt, nem telik bé az pénzzel, és a ki szereti a sokságot, nem elegeszik meg jövedelemmel. Ez is hijábavalóság. Mikor11 megszaporodik ez illyen jó ; megszaporodnak annak megemésztői is ; mi hasza vagyon azért annak urának abban, hanem hogy csak reá néz szemeivel ? Édes12 az álom a szolgának, akár sokat, akár keveset egyék ; a gazdagnak pedig gazdagsága nem hágy néki aludni. Vagyon13 gonosz nyavalya, mellyet láttam a nap alatt : tudniillik az ő urának veszedelmére tartatott gazdagság. Vagy14 mikor a gazdagság elvesz, gonosz dologban való foglalatosság miatt ; annyira, hogy az ő fijának, a kit nemzett, semmi ne legen kezénél. A15 mint kijött az ő annyának méhéből, mezítelen megyen ismét el, a mint jött vala : és semmit nem veszen el az ő marhájában, mellyet kezében elvinne. Annakokáért16 ez is gonosz nyavalya, hogy a mint jött, a képen megyen el. Mi haszna vagyon néki abban, hogy a szélnek munkálkodott ? És17 hogy az ő teljes életében a seetétben evett, sokszori haraggal, keserűséggel, és nagy búsulással ? Megelégedettség.Ez18 azért a jó, mellyet én láttam, hogy szép dolog enni és inni, és élni az ő munkájából, mellyel fárasztotta magát a nap alatt, az ő élete napjainak számok szerint, mellyeket adott néki az Isten ; mert csak ez az ő része. És19 hogy a melly embernek adott Isten gazdagságot és jószágot, és a kinek megengedte, hogy egyék abból és az ő részét elvegye, és örvendezzen az ő munkájának ; ez az Istennek ajándéka ! Hogyha20 nem sokat adott az Isten, mindazáltal emlékezzék meg az ő élete napjaiban arról, hogy az ő szivének örömét az Isten kedveli. Gazdagság6 és tisztesség is hiábavaló.Vagyon1 egy gonosz, mellyet láttam a nap alatt, és az emberek között gyakorta vagyon : Mikor2 valakinek az Isten ád gazdagságot, jószágot, tisztességet, és ki semmi nélkűl nem szűkölködik, valamiben gyönyörködhetnék az ő elméje, és az Isten nem engedi annak, hogy éljen azzal, hanem más él azzal : e nagy hijábavalóság és gonosz nyavalya ! Bátor3 szüljön valaki száz gyermekeket, és sok esztendeig éljen, jóllehet az ő esztendeinek napjai sokak : mindazáltal ha az ő lelke azzal a jóval meg nem elégeszik, és nem lészen temetése néki : azt mondom, hogy jobb annál az idétlen gyermek : Mert4 hijábavalóságban jött, setétségben jár, és setétséggel fedeztetik bé annak neve. Ímé5 ez a napot is nem látta, és nem kisértette ; türhetőbb ennek állapotja, hogynem amannak. Hogyha6 kétezer esztendőt élne is, és a jóval nem él : avagy nem ugyanazon egy helyre mennek é mind ezek ? Ha7 az embernek minden munkája jó szerencsés lészen is : mindazáltal az ő kivánsága bé nem telik. Mert8 mivel külömböz a bölcs a bolondtól ? és a gazdag a szegénytől, míg az élők között járnak ? Jobb,9 mondhatnád, a mit ember szemmel lát, hogynem mint az ő kivánságának követése : ez is hijábavalóság és a léleknek keserűsége ! Valamint10 vagyon, immár rajta vagyon az emberen az emberi nevezet, és bizonyos dolgog, hogy ő ember, és hogy nem vetekedhetik azzal, a ki hatalmasb ő nálánál. Ha11 a jószág sok, a hijábavalóság is sok ; és mi haszna vagyon az embernek abban ? Mert12 kicsoda tudhatja mi legyen embernek jó e világon, az ő hijábavaló élete napjainak számok szerint, mellyekben mintegy árnyékon által megyen ? kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek a nap alatt, a mi következik ő reá ezután ? A7 bölcseség, megelégedettség és egyszerűség ajánlása.Jobb1 embernek a jó hír a drága kenetnél ; de a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál. Jobb2 a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához ; mivelhogy minden embernek vége vagyon, és az élő ember megemlékezik arról. Jobb3 a szomorúság a nevetésnél ; mert az orczának szomorúsága által jobbá lészen az embernek lelke. A4 bölcs embernek elméjek a síralmas házban vayon, a bolondoknak pedig elméjek a vígasságnak házában. Sokkal5 jobb a bölcs embernek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak énekléseket ; Mert6 ollyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt : Ez is hijábavalóság ! A7 nyomorúság mivelhogy megháborítja a bölcs embert is, és annak szívének erejét elveszti az ajándék. Jobb8 akármi dolognak vége annak kezdetinél : jobb a tűrő, hogynem a kevély. Ne9 légy hirtelen a haragra : mert a harag a bolondok kebelekben nyugoszik. Ne10 mondjad ezt : Micsoda az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél ? mert nem bölcseségből származik ez illyen kérdés. Jó11 a bölcseség az örökséggel és előmentelekre vagyon az embereknek, kik a napot látják ; Mert12 a bölcseségnek árnyéka alatt, és a gazdagságnak árnyéka alatt nyugoszik az ember ! de a bölcseségnek tudománya becsületesb, melly életet ád az ő urainak. Tekintsd13 meg az Istennek cselekedetit ; mert kicsoda állíthatja helyére azt a mit ő elront ? A14 jó szerencsének idején élj a jóval : a gonosz szerencsének pedig idejére vigyázz ; mert ezt az Isten amannak ellenébe helyheztette, annyira, hogy az ember semmit abban eszébe nem vehet, a mi reá következik. Mind15 ezeket láttam az én hijábavalóságomnak napjain, hogy vagyon olly igaz, ki az ő igazságában elvesz ; és vagyon gonosz ember, ki az ő életének napjait meghosszabbítja az ő gonoszságában. Ne16 légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél ; miért keresnél magadnak veszedelmet. Ne17 légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag ; miért halnál meg időd előtt ? Jobb18 hogy ezt megfogjad, sőt inkább a te kezedet ettől meg ne vonjad : hogy a ki az Istent tiszteli, mind ezektől megszabadúl. E19 bölcseség megerősíti a bölcset inkább, hogynem mint tiz Hatalmasok, kik azon egy városban vagynak : Jóllehet20 nincsen egy igaz ember is e földön, ki jót cselekednék és nem vétkeznék. Ne21 figyelmezzél minden beszédre, mellyet mondanak, még a te szolgád beszédére is ne figyelmezzél, ha néked gonoszt mond ; Mert22 gyakorta a te lelked vádol tégedet, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek. Mind23 ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által : Mikor azt gondolnám, hogy bölcs vagyok ; én tőlem a bölcseség akkor távol vala. Mert24 a mi felette igen messze vagyon, és felette mélységes, kicsoda tudhatja meg azt ? Fordítám25 én magamat, és az én szívemet a bölcseségnek tudására, megkísértésére és keresésére, az okoskodásnak is megtanulására ; azonképen hogy megtudnám a boldogságnak gonoszságát, és minden tévelygésnek balgatagságát : És26 találtam én egy dolgot ; melly keservesb a halálnál ; tudniillik az ollyan asszonyt, kinek az ő szíve ollyan, mint a tőr és a vereségek, az ő kezei pedig olyanok, mint a kötelek : A ki Isten előtt kedves, megszabadúl attól ; a bűnös pedig megfogattatik attól. Láthatsza,27 azt megtaláltam, (azt mondja a Prédikátor) ; mikor gyakorta nagy szorgalmatossággal keresném az okoskodást. De28 mennél inkább keresi az én lelkem, annál inkább nem találom meg : Ezer közzűl egy embernek megtalálom : de az asszonynak gonoszságát, melly mind azokkal megjegyeztetett, meg nem tudhatom. Lássad29 ezt, a mit találtam, hogy tudniillik az Isten teremtette az embert igazságban ; ők pedig kerestek hijábavaló gondolatokat ! Engedelmesség8 a király iránt. Azoknak, a kik az Istent félik, mégis csak jól van dolga.Kicsoda1 hasonlatos a bölcshöz, vagy ahoz, a ki valami dolognak magyarázatját tudja ? Az embernek bölcsesége megvilágosítja az ő orczáját ; annyira, hogy annak bárázatjának erőssége megkettőztetik. Én2 mondom, hogy a Királynak parancsolatját meg kell őrizni : de az Isten esküvésének módja szerint. Ne3 menj el haraggal az ő orzcája elől, ne maradj meg a gonosz dologban ; mert valamit akar, megcselekeszi. Valami4 dolgot parancsol a Király, azt meg is cselekeszi ; és kicsoda merné néki ezt mondani : Mit mívelsz ? A5 ki megtartja a parancsolatot, nem kisért meg nyomorúságot, mert a bölcsnek elméje tudja mind az időt, mind pedig minden dolognak módját ; Mert6 minden akaratnak megcselekedésének vagyon ideje és módja ; de az embernek nyavalyája sok. Mert7 nem tudja azt, a mi következik : mert ki mondja megnéki, mikor lészen valami ? Egy8 ember sem uralkodhatik a maga lelkén, hogy megtartsa az ő lelkét ; és semmi hatalmasság nem fog a halálnak napján, és az ütközetben semmi a nyíl, és a tusakodás nem szabadítja meg azt, a ki azzal él. Minde9 e dologban láttam, mikor gondolkodnám minden dologról, melly a nap alatt esik, hogy vagyon olly idő ; mellyben uralkodik az ember az emberen maga kárával ; Mert10 láttam, hogy a kegyetlenek eltemettettek, minekutánna megholtak ; és minekutánna a szent helyből kimentek, elfelejtettek abban a városban, a mellyben úgy cselekedtek. Ez is hijábavalóság ! Mivelhogy11 hamar szententzia nem mondatik ellenek, melly az ő gonoszságoknak büntetésére vona ; azért viszi az ő szívek őket e bátorságra, hogy gonoszt cselekedjenek. Ha12 meghosszabbítaná is Isten életét a bűnösnek, a ki százszor is vétkezik : mindazáltal tudom én, hogy az istenfélőknek lészen jól dolgok, a kik az ő orczáját félik. És13 a hitetlennek nem lészen jó dolga, és nem hosszabbítja meg az ő életét, olyan lészen mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orczáját. Vagyon14 e földön illyen hijábavalóság ; mert vagynak oly igazak, kiknek dolgok lészen a gonoszoknak cselekedetek szerint, és vagynak gonoszok, kiknek dolgok lészen az igazaknak cselekedetek szerint : azért mondám : hogy ez is hijábavalóság. Annakokáért15 dicsérem vala én a vígasságot, és hogy nincsen embernek jobb e világon, hanem hogy egyék, igyék és vigadjon ; mivelhogy az ő életének napjaiban, mellyeket ád néki Isten e világon, az ő fáradságának haszna csak e volna. Meg9 ne tévesszen a kegyeseknek és gonoszoknak külső egyformasága.Annakokáért1 adám az én szívemet a bölcseségnek megtudására, és hogy meglánék minden dolgot, melly e földön lészen, ha sem éjjel, sem nappal az én szemem álmat nem lát is ; És2 eszembe vevém az Istennek minden dolgai felől, hogy az ember nem mehet végére világon való dolognak, mellyért munkálkodik az ember, hogy annak végére menjen, és nem mehet végére : sőt inkább ha azt mondja is a bölcs ember, hogy azon vagyon, hogy végére menjen, mindazáltal nem mehet végére. Mindazáltal3 látom vala elmémben, hogy mind ez (jóllehet mind ez bizonyságot tészen arról, hogy mind az igazak, és bölcsek és azoknak minden cselekedeteik Isten kezében vagynak, és hogy sem szerelmes, sem gyűlölséges jószágokkal nem élhetnek az emberek, és hogy azok közzűl eggyel sem szabadok.) Látom4 vala mondom, hogy ez, mind ezeken esik szintén úgy, mint egyebeken és hogy azon szerencséje vagyon az igaznak és gonosznak, jónak vagy tisztának és tisztátalannak : mind annak, a ki áldozik, mind a ki nem áldozik, úgy a jónak mint a bűnösnek, az esküvőnek úgy mint a ki becsüli az esküvést ; És5 hogy mind az ég alatt vaó dolgokban e gonosz vagyon, hogy mindeneknek egyenlő szerencséjek vagyon ; és hogy az embereknek fijai, kiknek szívek teljes gonoszsággal, és kiknek elméjekben minden bolondság vagyon a míg élnek, hasonlatosképen a több halottak közzé mennek ; Mert6 akármellyiket válasszad, csak e világon vagyon reménysége ; sőt inkább az élő ebnek is jobban vagyon dolga, hogynem a megholt oroszlánnak. Mert7 az élők tudják, hogy meghalnak ; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincsen többé ; mivelhogy azoknak emlékezetek elfelejtetett. Mind8 szerelmes jószágok azoknak, mind gyűlölséges, mind kivánatos, immár elveszett ; és többé semmi részek nindsen semmi dologban, melly e világon lészen. Élvezd vidáman Isten adományait és tedd, a mi rád bízatott.No9 azért egyed vigassággal a te kenyeredet, és igyad vídámsággal a te borodat ; a míg kedvesek Istennek a te cselekedetid ! A10 te ruháid mindenkor legyenek fejérek, és az olaj a te fejedről el ne fogyatkozzék. Élj11 a te feleségeddel, mellyet szeretsz, a te hijábavaló életednek minden napjaiban, a melly feleséget Isten adott néked e világon a te hijábavalóságodnak inden napjaiban ; ez a te részed a te életedben és a te munkádban, mellyel e világon munkálódol ! Valamit12 akarsz cselekedni a te kivánságod szerint, azt cselekedjed : mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincsen a koporsóban, a hová menendő vagy. Fordítván13 magamat, látám, hogy e világon nem a könnyű embereké a futás, és nem az erőseké a viadatl, nem a bölcseké a kenyér, nem az okosoké a gazdagság, és nem a szépeké a kedvesség ; hanem idő szerint és történetből lésznek mind ezek. És14 hogy még az ember is nem tudja az ő idejét ; mint a halak, mellyek megfogattatnak a gonosz hálóban, és mint a madarak, mellyek megfogattatnak a tőrben : gonosznak idején, mikor az körűlveszi őket hirtelenséggel. A bölcseség diadalt ül.Ezt15 a bölcseséget is láttam e világon és én előttem nagy volt. Tudniillik16 hogy egy kicsiny város volt, és abban kevés emberek voltak és eljött az ellen hatalamas Király, és azt körűlvette, és az ellen nagy erősségeket épített : És17 találtatott abban egy szegény ember, ki bölcs volt, és az ő bölcseségével a várost megszabadította ; de senki meg nem emlékezeett arról a szegény emberről. Akkor18 én azt mondám : Jobb a bölcseség az erősségnél ; jóllehet a szegénynek bölcsesége utálatos és az ő beszédit nem hallgatják meg : Az19 alázatos bölcseknek beszédeket kell inkább hallgatni, hogynem mint a bolondokkal uralkodónak kiáltását : És20 hogy jobb a bölcseség a hadakozó szerszámoknál ; és hogy egy tévelygő sok jót vesz el. Bölcseség és bolondság a fő- és közrendeknél.Miképen21 a megholt legyek a Patikáriusnak kenetit megbüdösítik : azonképen az ollyan embert, ki a bölcseségért és dicsőségért becsülegtes, meggyalázza egy kicsiny balgatagság. A22 bölcs embernek szíve az ő jobbkezénél vagyon ; a golondnak pedig szíve balkezénél. Mert23 a bolond, mikor az úton jár is, az ő szíve balgatag, és mindennek hirdeti, hogy ő bolond. Bölcseség10 és bolondság fő- és közrendeknél.Mikor1 a Fejedelmek haragja felgerjed te ellened, a te helyedeet el ne hagyjad : mert a szelídség sok bűnöket lecsendesít. Vagyon2 egy gonosz, mellyet láttam e világon a tévelygés miatt, melly származik a Fejedelemtől : Hogy3 a bolondságnak nagy méltósága volt, a gazdagok pedig gyalázatban ültek. Láttam4 hogy a szolgák lovakon ültek ; a Fejedelmek pedig gyalog mentek a födön, mint a szolgák. A5 ki vermet csinál, abba béesik ; és a ki a gyepűt ehányja, megmarattatik a kigyótól. A6 ki a köveket helyekből kihányja, fáradságot szenved azok miatt ; a ki hasogatj a fát, veszedelemben forog a miatt ! Ha7 a vas megtompúl, és annak éli meg nem kösörültetik, hanem erejét kísértgeti : de a bölcseség minden dolognak igazgatsára nagy előmenetel. Ha8 megharap a kígyó, melly meg nem varázsoltatott, semmi haszna nincsen a varázsló beszédnek. A9 bölcs ember szájának beszédei kedvesek : a bolond pedig a maga ajakaival elveszi magát : Az10 ő szája beszédinek kezdete bolondság, és az ő szája beszédinek vége is balgatagság. A11 bolond szaporitja a szót és ezt mondja : Nem tudja az ember a mi következik, és a mi utnna lészen, kicsoda mondja meg azt néki ? A12 bolondnak munkájok elfárasztja őket, úgymint, kik a városba is nem tudnak menni. Jaj13 néked ország, mikor a te Királyod germek ; és a te Fejedelmid reggel esznek. Boldog14 vagy te ország, mikor a te Királyod jeles embernek fija, és mikor a te Fejedelmid alkalmatos időben esznek a testnek erejéért, és nem az italért. A15 restség miatt elhanyatlik a ház, és azon restség miatt csepegő a ház. Mikor16 vigasságnak okáért lakodalmat szereznek, és a bor megvídámítja az élőket, és a pénz azt szerzi, hogy mind ezek meglegyenek. Még17 a te gondolatodban is a Királynak gonoszt ne mondj, és a te házadnak titkos részében is gonoszt a gazdagnak ne mondj : mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is bévádolná a te beszédedet. Korán11 vesd el a magot !Vessed1 a te kenyeredet a víz mellett ; mert sok napok mulva megtalálod azt. Adj2 részt hétnek vagy nyolcznak is : mert nem tudod micsoda veszedelem következik a földre. Mikor3 a sűrű fellegek megtelnek, esőt adnak e földre, és ha leeséndik a fa délre, vagy északra ; a melly helyre leesik a fa, ott marad. A4 ki a szelet nézi, nem vet az, és a ki a sűrű fellegre néz, nem arat. Miképen5 hogy nem tudod a szélnek útát, és mimódon gyarapodnak a csontok az asszonynak méhében : azonképen nem tudod az Istennek dolgát, mimódon cselekedjék mindeneket. Reggel6 vessed el a te magodat, és estve is ne restelkedjél ; mert nem tudod mellyik jobb, ez é vagy amaz, vagy ha mind a kettő jó lészen ! Jóllehet7 édes e világ, és jó e mi szemeinkkel néznünk a napot. De8 ha sok esztendeig él is az ember és mind azokban örvendez is : mindazáltal megemlékezzék a setétségnek napjairól, és hogyha ugyan sok is a mi esztendőnk : mindezáltal valami lészen, mind hijábavalóság. Gondolj12 Istenre ifjúságodban, akkor lesz vígaszod vénségedben !Örvendezz1 ifjú a te ifjúságodban és vídámítson meg tégedet a te szíved a te ijfúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban : de megtudjad, hogy mindezekért az isten tégedet ítéletre vonszon ! Vesd2 el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedtől ; mert az ijfúság, mint szinte a mi születésünk, hijábavalóság : És3 emékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelmnek napjai el nem jőnek, és míg eljőnek az esztendők, mellyekről azt mondjad : Nem szeretem ezeket ! A4 míg a nap megsetétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe ; és míg a sűrű felhők elérkeznek az eső után. A5 melly időben megmozdulnak a háznak amaz őrizői, és nem bírják magokat az erősek és megállanak az ételnek őrlői, és meghomályosodnak az ablakon kinézők : És6 az ajtók kivül bézárlatnak, a malom zúgásának megállásáért ; és mikor felserken, csak a madárkának szavára is, és megszünnek minden éneklő leányok : Mikor7 minden halmocskától félnek, és az úton való botlástól ; és mikor a mandolafa megvirágzik, és a sáska megkövéredik, mikor az ő kívánsága megfogyatkozik ; és mikor az ember az ő életének utolsó idejére jut, és mikor kerűlnek az utczán a sírók. Minekelőtte8 megrövidülne az ezüst kötél, és megromolna az aranypalaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és megtörnék a kerék a kútnál. És9 minekelőtte a por földé legyen mint az előtt volt ; a lélek pedig megtérjen Istenhez, a ki adta volt azt. Istenfélelem a fősummája minden tudománynak.Felette10 nagy hijábavalóságok, azt mondja a Prédikátor, mind ezek hijábavalóságok ! Annakokáért11 (mivelhogy a Prédikátor bölcs volt, és a népet tudományra tanította, és tudoakozván írott sok bölcs beszédeket. És12 igyekezett a Prédikátor megtudni sok kívánságos beszédeket, minden igaz írást és igaz beszédeket ; Mert13 a bölcseknek beszédeik hasonlatosok a fulánkhoz, és a juhakolnál a földbe erősen levert szegekhez, mellyekre tanított egy pásztor.) Mind14 ezekből, mondom, fiam, intessél meg : A sok könyvek írásának nem volna vége, é a sok könyveknek olvasása fáradságára volna a testnek : A15 dolognak summája ez : Mind ezekeet hallván, az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad ; met ez az embernek fődolga ! Mert16 minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.