¶ΠΑΥΛΟΣ ααἀπόστολος Ἰησοῦ Χριστοῦ διὰ θελήματος Θεοῦ, τοῖς ἁγίοις τοῖς οὖσιν ἐν Ἐφέσῳ, καὶ πιστοῖς ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ· χάρις βὑμῖν καὶ εἰρήνη ἀπὸ Θεοῦ πατρὸς ἡμῶν, καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ. ¶Εὐλογητὸς γὁ Θεὸς καὶ πατὴρ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὁ εὐλογήσας ἡμᾶς ἐν πάσῃ εὐλογίᾳ πνευματικῇ ἐν τοῖς ἐπουρανίοις ἐν Χριστῷ· καθὼς δἐξελέξατο ἡμᾶς ἐν αὐτῷ πρὸ καταβολῆς κόσμου, εἶναι ἡμᾶς ἁγίους καὶ ἀμώμους κατενώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγάπῃ· προορίσας εἡμᾶς εἰς υἱοθεσίαν διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ εἰς αὑτὸν, κατὰ τὴν εὐδοκίαν τοῦ θελήματος αὑτοῦ, εἰς ϛἔπαινον δόξης τῆς χάριτος αὑτοῦ, ἐν ᾗ ἐχαρίτωσεν ἡμᾶς ἐν τῷ ἠγαπημένῳ· ἐν ζᾧ ἔχομεν τὴν ἀπολύτρωσιν διὰ τοῦ αἵματος αὐτοῦ, τὴν ἄφεσιν τῶν παραπτωμάτων, κατὰ τὸν πλοῦτον τῆς χάριτος αὐτοῦ, ἧς ηἐπερίσσευσεν εἰς ἡμᾶς ἐν πάσῃ σοφίᾳ καὶ φρονήσει, γνωρίσας θἡμῖν τὸ μυστήριον τοῦ θελήματος αὑτοῦ κατὰ τὴν εὐδοκίαν αὑτοῦ, ἣν προέθετο ἐν αὑτῷ εἰς ιοἰκονομίαν τοῦ πληρώματος τῶν καιρῶν, ἀνακεφαλαιώσασθαι τὰ πάντα ἐν τῷ Χριστῷ, τά τε ἐν τοῖς οὐρανοῖς καὶ τὰ ἐπὶ τῆς γῆς ἐν αὐτῷ. ἐν ιαᾧ καὶ ἐκληρώθημεν, προορισθέντες κατὰ πρόθεσιν τοῦ τὰ πάντα ἐνεργοῦντος κατὰ τὴν βουλὴν τοῦ θελήματος αὑτοῦ, εἰς ιβτὸ εἶναι ἡμᾶς εἰς ἔπαινον τῆς δόξης αὐτοῦ, τοὺς προηλπικότας ἐν τῷ Χριστῷ· ἐν ιγᾧ καὶ ὑμεῖς, ἀκούσαντες τὸν λόγον τῆς ἀληθείας, τὸ εὐαγγέλιον τῆς σωτηρίας ὑμῶν, ἐν ᾧ καὶ πιστεύσαντες ἐσφραγίσθητε τῷ πνεύματι τῆς ἐπαγγελίας τῷ ἁγίῳ, ὅς ιδἐστιν ἀῤῥαβὼν τῆς κληρονομίας ἡμῶν, εἰς ἀπολύτρωσιν τῆς περιποιήσεως, εἰς ἔπαινον τῆς δόξης αὐτοῦ. ¶Διὰ ιετοῦτο κᾀγὼ ἀκούσας τὴν καθ᾽ ὑμᾶς πίστιν ἐν τῷ Κυρίῳ Ἰησοῦ, καὶ τὴν ἀγάπην τὴν εἰς πάντας τοὺς ἁγίους, οὐ ιϛπαύομαι εὐχαριστῶν ὑπὲρ ὑμῶν, μνείαν ὑμῶν ποιούμενος ἐπὶ τῶν προσευχῶν μου, ἵνα ιζὁ Θεὸς τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὁ πατὴρ τῆς δόξης δῴη ὑμῖν πνεῦμα σοφίας καὶ ἀποκαλύψεως, ἐν ἐπιγνώσει αὐτοῦ, πεφωτισμένους ιητοὺς ὀφθαλμοὺς τῆς διανοίας ὑμῶν, εἰς τὸ εἰδέναι ὑμᾶς τίς ἐστιν ἡ ἐλπὶς τῆς κλήσεως αὐτοῦ, καὶ τίς ὁ πλοῦτος τῆς δόξης τῆς κληρονομίας αὐτοῦ ἐν τοῖς ἁγίοις, καὶ ιθτί τὸ ὑπερβάλλον μέγεθος τῆς δυνάμεως αὐτοῦ εἰς ἡμᾶς τοὺς πιστεύοντας κατὰ τὴν ἐνέργειαν τοῦ κράτους τῆς ἰσχύος αὐτοῦ, ἣν κἐνήργησεν ἐν τῷ Χριστῷ, ἐγείρας αὐτὸν ἐκ νεκρῶν, καὶ ἐκάθισεν ἐν δεξιᾷ αὑτοῦ ἐν τοῖς ἐπουρανίοις, ὑπεράνω καπάσης ἀρχῆς καὶ ἐξουσίας καὶ δυνάμεως καὶ κυριότητος, καὶ παντὸς ὀνόματος ὀνομαζομένου οὐ μόνον ἐν τῷ αἰῶνι τούτῳ, ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ μέλλοντι· καὶ κβπάντα ὑπέταξεν ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ, καὶ αὐτὸν ἔδωκε κεφαλὴν ὑπὲρ πάντα τῇ ἐκκλησίᾳ, ἥτις κγἐστὶ τὸ σῶμα αὐτοῦ, τὸ πλήρωμα τοῦ πάντα ἐν πᾶσι πληρουμένου. ¶Καὶ βαὑμᾶς ὄντας νεκροὺς τοῖς παραπτώμασι, καὶ ταῖς ἁμαρτίαις ἐν βαἷς ποτε περιεπατήσατε κατὰ τὸν αἰῶνα τοῦ κόσμου τούτου, κατὰ τὸν ἄρχοντα τῆς ἐξουσίας τοῦ ἀέρος, τοῦ πνεύματος τοῦ νῦν ἐνεργοῦντος ἐν τοῖς υἱοῖς τῆς ἀπειθείας, ἐν γοἷς καὶ ἡμεῖς πάντες ἀνεστράφημέν ποτε, ἐν ταῖς ἐπιθυμίαις τῆς σαρκὸς ἡμῶν ποιοῦντες τὰ θελήματα τῆς σαρκὸς καὶ τῶν διανοιῶν, καὶ ἦμεν τέκνα φύσει ὀργῆς, ὡς καὶ οἱ λοιποί· ὁ δδὲ Θεὸς πλούσιος ὢν ἐν ἐλέει, διὰ τὴν πολλὴν ἀγάπην αὑτοῦ ἣν ἠγάπησεν ἡμᾶς, καὶ εὄντας ἡμᾶς νεκροὺς τοῖς παραπτώμασι συνεζωοποίησε τῷ Χριστῷ· (χάριτί ἐστε σεσωσμένοι·) καὶ ϛσυνήγειρε, καὶ συνεκάθισεν ἐν τοῖς ἐπουρανίοις ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, ἵνα ζἐνδείξηται ἐν τοῖς αἰῶσι τοῖς ἐπερχομένοις τὸν ὑπερβάλλοντα πλοῦτον τῆς χάριτος αὑτοῦ ἐν χρηστότητι ἐφ᾽ ἡμᾶς, ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ· τῇ ηγὰρ χάριτί ἐστε σεσωσμένοι διὰ τῆς πίστεως· (καὶ τοῦτο οὐκ ἐξ ὑμῶν, Θεοῦ τὸ δῶρον,) οὐκ θἐξ ἔργων, ἵνα μή τις καυχήσηται. αὐτοῦ ιγάρ ἐσμεν ποίημα, κτισθέντες ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ ἐπὶ ἔργοις ἀγαθοῖς, οἷς προητοίμασεν ὁ Θεὸς ἵνα ἐν αὐτοῖς περιπατήσωμεν. Διὸ ιαμνημονεύετε ὅτι ὑμεῖς ποτε τὰ ἔθνη ἐν σαρκὶ, οἱ λεγόμενοι ἀκροβυστία ὑπὸ τῆς λεγομένης περιτομῆς ἐν σαρκὶ χειροποιήτου· ὅτι ιβἦτε ἐν τῷ καιρῷ ἐκείνῳ χωρὶς Χριστοῦ, ἀπηλλοτριωμένοι τῆς πολιτείας τοῦ Ἰσραὴλ, καὶ ξένοι τῶν διαθηκῶν, τῆς ἐπαγγελίας ἐλπίδα μὴ ἔχοντες, καὶ ἄθεοι ἐν τῷ κόσμῳ· νυνὶ ιγδὲ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ ὑμεῖς οἱ ποτὲ ὄντες μακρὰν, ἐγγὺς ἐγενήθητε ἐν τῷ αἵματι τοῦ Χριστοῦ· αὐτὸς ιδγάρ ἐστιν ἡ εἰρήνη ἡμῶν, ὁ ποιήσας τὰ ἀμφότερα ἓν, καὶ τὸ μεσότοιχον τοῦ φραγμοῦ λύσας, τὴν ἔχθραν ἐν τῇ σαρκὶ αὑτοῦ, τὸν ιενόμον τῶν ἐντολῶν ἐν δόγμασι καταργήσας, ἵνα τοὺς δύο κτίσῃ ἐν ἑαυτῷ εἰς ἕνα καινὸν ἄνθρωπον, ποιῶν εἰρήνην, καὶ ιϛἀποκαταλλάξῃ τοὺς ἀμφοτέρους ἐν ἑνὶ σώματι τῷ Θεῷ διὰ τοῦ σταυροῦ, ἀποκτείνας τὴν ἔχθραν ἐν αὐτῷ· καὶ ιζἐλθὼν εὐηγγελίσατο εἰρήνην ὑμῖν τοῖς μακρὰν, καὶ τοῖς ἐγγὺς, ὅτι ιηδι᾽ αὐτοῦ ἔχομεν τὴν προσαγωγὴν οἱ ἀμφότεροι ἐν ἑνὶ πνεύματι πρὸς τὸν πατέρα. ¶Ἄρα ιθοὖν οὐκέτι ἐστὲ ξένοι καὶ πάροικοι, ἀλλὰ συμπολῖται τῶν ἁγίων καὶ οἰκεῖοι τοῦ Θεοῦ, ἐποικοδομηθέντες κἐπὶ τῷ θεμελίῳ τῶν ἀποστόλων καὶ προφητῶν, ὄντος ἀκρογωνιαίου αὐτοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ, ἐν καᾧ πᾶσα ἡ οἰκοδομὴ συναρμολογουμένη αὔξει εἰς ναὸν ἅγιον ἐν Κυρίῳ, ἐν κβᾧ καὶ ὑμεῖς συνοικοδομεῖσθε εἰς κατοικητήριον τοῦ Θεοῦ ἐν πνεύματι. ¶Τούτου γαχάριν ἐγὼ Παῦλος ὁ δέσμιος τοῦ Χριστοῦ Ἰησοῦ ὑπὲρ ὑμῶν τῶν ἐθνῶν, εἴγε βἠκούσατε τὴν οἰκονομίαν τῆς χάριτος τοῦ Θεοῦ τῆς δοθείσης μοι εἰς ὑμᾶς, ὅτι γκατὰ ἀποκάλυψιν ἐγνώρισέ μοι τὸ μυστήριον, καθὼς προέγραψα ἐν ὀλίγῳ· πρὸς δὃ δύνασθε ἀναγινώσκοντες νοῆσαι τὴν σύνεσίν μου ἐν τῷ μυστηρίῳ τοῦ Χριστοῦ, ὃ εἐν ἑτέραις γενεαῖς οὐκ ἐγνωρίσθη τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων, ὡς νῦν ἀπεκαλύφθη τοῖς ἁγίοις ἀποστόλοις αὐτοῦ καὶ προφήταις ἐν πνεύματι, εἶναι ϛτὰ ἔθνη συγκληρονόμα καὶ σύσσωμα, καὶ συμμέτοχα τῆς ἐπαγγελίας αὐτοῦ ἐν τῷ Χριστῷ, διὰ τοῦ εὐαγγελίου, οὗ ζἐγενόμην διάκονος κατὰ τὴν δωρεὰν τῆς χάριτος τοῦ Θεοῦ τὴν δοθεῖσάν μοι κατὰ τὴν ἐνέργειαν τῆς δυνάμεως αὐτοῦ. ἐμοὶ ητῷ ἐλαχιστοτέρῳ πάντων τῶν ἁγίων ἐδόθη ἡ χάρις αὕτη, ἐν τοῖς ἔθνεσιν εὐαγγελίσασθαι τὸν ἀνεξιχνίαστον πλοῦτον τοῦ Χριστοῦ, καὶ θφωτίσαι πάντας τίς ἡ κοινωνία τοῦ μυστηρίου τοῦ ἀποκεκρυμμένου ἀπὸ τῶν αἰώνων ἐν τῷ Θεῷ, τῷ τὰ πάντα κτίσαντι διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ, ἵνα ιγνωρισθῇ νῦν ταῖς ἀρχαῖς καὶ ταῖς ἐξουσίαις ἐν τοῖς ἐπουρανίοις, διὰ τῆς ἐκκλησίας, ἡ πολυποίκιλος σοφία τοῦ Θεοῦ κατὰ ιαπρόθεσιν τῶν αἰώνων, ἣν ἐποίησεν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν, ἐν ιβᾧ ἔχομεν τὴν παῤῥησίαν καὶ τὴν προσαγωγὴν ἐν πεποιθήσει, διὰ τῆς πίστεως αὐτοῦ. Διὸ ιγαἰτοῦμαι μὴ ἐκκακεῖν ἐν ταῖς θλίψεσί μου ὑπὲρ ὑμῶν, ἥτις ἐστὶ δόξα ὑμῶν. ¶Τούτου ιδχάριν κάμπτω τὰ γόνατά μου πρὸς τὸν πατέρα τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ἐξ ιεοὗ πᾶσα πατριὰ ἐν οὐρανοῖς καὶ ἐπὶ γῆς ὀνομάζεται, ἵνα ιϛδῴη ὑμῖν κατὰ τὸν πλοῦτον τῆς δόξης αὑτοῦ, δυνάμει κραταιωθῆναι διὰ τοῦ πνεύματος αὑτοῦ εἰς τὸν ἔσω ἄνθρωπον, κατοικῆσαι ιζτὸν Χριστὸν διὰ τῆς πίστεως ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν, ἐν ἀγάπῃ ἐῤῥιζωμένοι καὶ τεθεμελιωμένοι, ἵνα ιηἐξισχύσητε καταλαβέσθαι σὺν πᾶσι τοῖς ἁγίοις, τί τὸ πλάτος καὶ μῆκος καὶ βάθος καὶ ὕψος, γνῶναί ιθτε τὴν ὑπερβάλλουσαν τῆς γνώσεως ἀγάπην τοῦ Χριστοῦ, ἵνα πληρωθῆτε εἰς πᾶν τὸ πλήρωμα τοῦ Θεοῦ. τῷ κδὲ δυναμένῳ ὑπὲρ πάντα ποιῆσαι ὑπὲρ ἐκπερισσοῦ ὧν αἰτούμεθα ἢ νοοῦμεν, κατὰ τὴν δύναμιν τὴν ἐνεργουμένην ἐν ἡμῖν, αὐτῷ καἡ δόξα ἐν τῇ ἐκκλησίᾳ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, εἰς πάσας τὰς γενεὰς τοῦ αἰῶνος τῶν αἰώνων. ἀμήν. ¶Παρακαλῶ δαοὖν ὑμᾶς ἐγὼ ὁ δέσμιος ἐν Κυρίῳ, ἀξίως περιπατῆσαι τῆς κλήσεως ἧς ἐκλήθητε, μετὰ βπάσης ταπεινοφροσύνης καὶ πρᾳότητος, μετὰ μακροθυμίας, ἀνεχόμενοι ἀλλήλων ἐν ἀγάπῃ, σπουδάζοντες γτηρεῖν τὴν ἑνότητα τοῦ πνεύματος ἐν τῷ συνδέσμῳ τῆς εἰρήνης. ἓν δσῶμα καὶ ἓν πνεῦμα, καθὼς καὶ ἐκλήθητε ἐν μιᾷ ἐλπίδι τῆς κλήσεως ὑμῶν. Εἷς εΚύριος, μία πίστις, ἓν βάπτισμα, εἷς ϛΘεὸς καὶ πατὴρ πάντων, ὁ ἐπὶ πάντων καὶ διὰ πάντων, καὶ ἐν πᾶσιν ὑμῖν. ἑνὶ ζδὲ ἑκάστῳ ἡμῶν ἐδόθη ἡ χάρις κατὰ τὸ μέτρον τῆς δωρεᾶς τοῦ Χριστοῦ. διὸ ηλέγει, Ἀναβὰς εἰς ὕψος, ᾐχμαλώτευσεν αἰχμαλωσίαν, καὶ ἔδωκε δόματα τοῖς ἀνθρώποις. (Τὸ θδὲ, ἀνέβη, τί ἐστιν εἰ μὴ ὅτι καὶ κατέβη πρῶτον εἰς τὰ κατώτερα μέρη τῆς γῆς ; ὁ ικαταβὰς, αὐτός ἐστιν καὶ ὁ ἀναβὰς ὑπεράνω πάντων τῶν οὐρανῶν, ἵνα πληρώσῃ τὰ πάντα.) καὶ ιααὐτὸς ἔδωκε τοὺς μὲν, ἀποστόλους, τοὺς δὲ, προφήτας, τοὺς δὲ, εὐαγγελιστὰς, τοὺς δὲ, ποιμένας καὶ διδασκάλους πρὸς ιβτὸν καταρτισμὸν τῶν ἁγίων, εἰς ἔργον διακονίας, εἰς οἰκοδομὴν τοῦ σώματος τοῦ Χριστοῦ· μέχρι ιγκαταντήσωμεν οἱ πάντες εἰς τὴν ἑνότητα τῆς πίστεως, καὶ τῆς ἐπιγνώσεως τοῦ υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, εἰς ἄνδρα τέλειον, εἰς μέτρον ἡλικίας τοῦ πληρώματος τοῦ Χριστοῦ, ἵνα ιδμηκέτι ὦμεν νήπιοι, κλυδωνιζόμενοι καὶ περιφερόμενοι παντὶ ἀνέμῳ τῆς διδασκαλίας, ἐν τῇ κυβείᾳ τῶν ἀνθρώπων, ἐν πανουργίᾳ πρὸς τὴν μεθοδείαν τῆς πλάνης· ἀληθεύοντες ιεδὲ ἐν ἀγάπῃ, αὐξήσωμεν εἰς αὐτὸν τὰ πάντα ὅς ἐστιν ἡ κεφαλὴ, ὁ Χριστὸς, ἐξ ιϛοὗ πᾶν τὸ σῶμα συναρμολογούμενον καὶ συμβιβαζόμενον διὰ πάσης ἁφῆς τῆς ἐπιχορηγίας, κατ᾽ ἐνέργειαν ἐν μέτρῳ ἑνὸς ἑκάστου μέρους τὴν αὔξησιν τοῦ σώματος ποιεῖται, εἰς οἰκοδομὴν ἑαυτοῦ ἐν ἀγάπῃ. ¶Τοῦτο ιζοὖν λέγω καὶ μαρτύρομαι ἐν Κυρίῳ, μηκέτι ὑμᾶς περιπατεῖν, καθὼς καὶ τὰ λοιπὰ ἔθνη περιπατεῖ, ἐν ματαιότητι τοῦ νοὸς αὑτῶν, ἐσκοτισμένοι ιητῇ διανοίᾳ, ὄντες ἀπηλλοτριωμένοι τῆς ζωῆς τοῦ Θεοῦ, διὰ τὴν ἄγνοιαν τὴν οὖσαν ἐν αὐτοῖς, διὰ τὴν πώρωσιν τῆς καρδίας αὐτῶν, οἵτινες ιθἀπηλγηκότες ἑαυτοὺς παρέδωκαν τῇ ἀσελγείᾳ, εἰς ἐργασίαν ἀκαθαρσίας πάσης ἐν πλεονεξίᾳ. ὑμεῖς κδὲ οὐχ οὕτως ἐμάθετε τὸν Χριστὸν, εἴγε κααὐτὸν ἠκούσατε, καὶ ἐν αὐτῷ ἐδιδάχθητε, καθώς ἐστιν ἀλήθεια ἐν τῷ Ἰησοῦ, ἀποθέσθαι κβὑμᾶς κατὰ τὴν προτέραν ἀναστροφὴν τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον τὸν φθειρόμενον κατὰ τὰς ἐπιθυμίας τῆς ἀπάτης, ἀνανεοῦσθαι κγδὲ τῷ πνεύματι τοῦ νοὸς ὑμῶν, καὶ κδἐνδύσασθαι τὸν καινὸν ἄνθρωπον τὸν κατὰ Θεὸν κτισθέντα ἐν δικαιοσύνῃ καὶ ὁσιότητι τῆς ἀληθείας. διὸ κεἀποθέμενοι τὸ ψεῦδος, λαλεῖτε ἀλήθειαν, ἕκαστος μετὰ τοῦ πλησίον αὐτοῦ, ὅτι ἐσμὲν ἀλλήλοιν μέλη. Ὀργίζεσθε κϛκαὶ μὴ ἁμαρτάνετε. ὁ ἥλιος μὴ ἐπιδυέτω ἐπὶ τῷ παροργισμῷ ὑμῶν, μήτε κζδίδοτε τόπον τῷ διαβόλῳ. Ὁ κηκλέπτων μηκέτι κλεπτέτω, μᾶλλον δὲ κοπιάτω ἐργαζόμενος τὸ ἀγαθὸν ταῖς χερσὶν, ἵνα ἔχῃ μεταδιδόναι τῷ χρείαν ἔχοντι. Πᾶς κθλόγος σαπρὸς ἐκ τοῦ στόματος ὑμῶν μὴ ἐκπορευέσθω, ἀλλ᾽ εἴ τις ἀγαθὸς πρὸς οἰκοδομὴν τῆς χρείας, ἵνα δῷ χάριν τοῖς ἀκούουσι. Καὶ λμὴ λυπεῖτε τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον τοῦ Θεοῦ, ἐν ᾧ ἐσφραγίσθητε εἰς ἡμέραν ἀπολυτρώσεως. πᾶσα λαπικρία καὶ θυμὸς καὶ ὀργὴ καὶ κραυγὴ καὶ βλασφημία ἀρθήτω ἀφ᾽ ὑμῶν, σὺν πάσῃ κακίᾳ· γίνεσθε λβδὲ εἰς ἀλλήλους χρηστοὶ, εὔσπλαγχνοι, χαριζόμενοι ἑαυτοῖς, καθὼς καὶ ὁ Θεὸς ἐν Χριστῷ ἐχαρίσατο ὑμῖν. ¶Γίνεσθε εαοὖν μιμηταὶ τοῦ Θεοῦ, ὡς τέκνα ἀγαπητὰ, καὶ βπεριπατεῖτε ἐν ἀγάπῃ, καθὼς καὶ ὁ Χριστὸς ἠγάπησεν ἡμᾶς, καὶ παρέδωκεν ἑαυτὸν ὑπὲρ ἡμῶν προσφορὰν καὶ θυσίαν τῷ Θεῷ, εἰς ὀσμὴν εὐωδίας. Πορνεία γδὲ καὶ πᾶσα ἀκαθαρσία ἢ πλεονεξία μηδὲ ὀνομαζέσθω ἐν ὑμῖν, καθὼς πρέπει ἁγίοις, καὶ δαἰσχρότης, καὶ μωρολογία, ἢ εὐτραπελία, τὰ οὐκ ἀνήκοντα, ἀλλὰ μᾶλλον εὐχαριστία· τοῦτο εγάρ ἐστε γινώσκοντες ὅτι πᾶς πόρνος, ἢ ἀκάθαρτος, ἢ πλεονέκτης, ὅς ἐστιν εἰδωλολάτρης, οὐκ ἔχει κληρονομίαν ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Χριστοῦ καὶ Θεοῦ. Μηδεὶς ϛὑμᾶς ἀπατάτω κενοῖς λόγοις· διὰ ταῦτα γὰρ ἔρχεται ἡ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ ἐπὶ τοὺς υἱοὺς τῆς ἀπειθείας. Μὴ ζοὖν γίνεσθε συμμέτοχοι αὐτῶν. ἦτε ηγάρ ποτε σκότος, νῦν δὲ φῶς ἐν Κυρίῳ· ὡς τέκνα φωτὸς περιπατεῖτε. (ὁ θγὰρ καρπὸς τοῦ πνεύματος ἐν πάσῃ ἀγαθωσύνῃ καὶ δικαιοσύνῃ καὶ ἀληθείᾳ·) δοκιμάζοντες ιτί ἐστιν εὐάρεστον τῷ Κυρίῳ· καὶ ιαμὴ συγκοινωνεῖτε τοῖς ἔργοις τοῖς ἀκάρποις τοῦ σκότους, μᾶλλον δὲ καὶ ἐλέγχετε· τὰ ιβγὰρ κρυφῆ γινόμενα ὑπ᾽ αὐτῶν αἰσχρόν ἐστιν καὶ λέγειν. τὰ ιγδὲ πάντα ἐλεγχόμενα, ὑπὸ τοῦ φωτὸς φανεροῦται· πᾶν γὰρ τὸ φανερούμενον, φῶς ἐστι. διὸ ιδλέγει, Ἔγειραι ὁ καθεύδων, καὶ ἀνάστα ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ ἐπιφαύσει σοι ὁ Χριστός. Βλέπετε ιεοὖν πῶς ἀκριβῶς περιπατεῖτε, μὴ ὡς ἄσοφοι, ἀλλ᾽ ὡς σοφοὶ, ἐξαγοραζόμενοι ιϛτὸν καιρὸν, ὅτι αἱ ἡμέραι πονηραί εἰσι. Διὰ ιζτοῦτο μὴ γίνεσθε ἄφρονες, ἀλλὰ συνιέντες τί τὸ θέλημα τοῦ Κυρίου. Καὶ ιημὴ μεθύσκεσθε οἴνῳ, ἐν ᾧ ἐστιν ἀσωτία, ἀλλὰ πληροῦσθε ἐν πνεύματι, λαλοῦντες ιθἑαυτοῖς ψαλμοῖς καὶ ὕμνοις καὶ ᾠδαῖς πνευματικαῖς, ᾄδοντες καὶ ψάλλοντες ἐν τῇ καρδίᾳ ὑμῶν τῷ Κυρίῳ, εὐχαριστοῦντες κπάντοτε ὑπὲρ πάντων ἐν ὀνόματι τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ τῷ Θεῷ καὶ πατρὶ, ὑποτασσόμενοι καἀλλήλοις ἐν φόβῳ Θεοῦ. ¶Αἱ κβγυναῖκες τοῖς ἰδίοις ἀνδράσιν ὑποτάσσεσθε ὡς τῷ Κυρίῳ, ὅτι κγὁ ἀνήρ ἐστι κεφαλὴ τῆς γυναικὸς, ὡς καὶ ὁ Χριστὸς κεφαλὴ τῆς ἐκκλησίας, καὶ αὐτός ἐστι σωτὴρ τοῦ σώματος· ἀλλκδ᾽ ὥσπερ ἡ ἐκκλησία ὑποτάσσεται τῷ Χριστῷ, οὕτω καὶ αἱ γυναῖκες τοῖς ἰδίοις ἀνδράσιν ἐν παντί. ¶Οἱ κεἄνδρες ἀγαπᾶτε τὰς γυναῖκας ἑαυτῶν, καθὼς καὶ ὁ Χριστὸς ἠγάπησε τὴν ἐκκλησίαν, καὶ ἑαυτὸν παρέδωκεν ὑπὲρ αὐτῆς, ἵνα κϛαὐτὴν ἁγιάσῃ, καθαρίσας τῷ λουτρῷ τοῦ ὕδατος ἐν ῥήματι, ἵνα κζπαραστήσῃ αὐτὴν ἑαυτῷ ἔνδοξον τὴν ἐκκλησίαν, μὴ ἔχουσαν σπῖλον, ἢ ῥυτίδα, ἤ τι τῶν τοιούτων, ἀλλ᾽ ἵνα ᾖ ἁγία καὶ ἄμωμος· οὕτως κηὀφείλουσιν οἱ ἄνδρες ἀγαπᾷν τὰς ἑαυτῶν γυναῖκας, ὡς τὰ ἑαυτῶν σώματα. Ὁ ἀγαπῶν τὴν ἑαυτοῦ γυναῖκα, ἑαυτὸν ἀγαπᾷ· οὐδεὶς κθγάρ ποτε τὴν ἑαυτοῦ σάρκα ἐμίσησεν, ἀλλ᾽ ἐκτρέφει καὶ θάλπει αὐτὴν, καθὼς καὶ ὁ Κύριος τὴν ἐκκλησίαν, ὅτι λμέλη ἐσμὲν τοῦ σώματος αὐτοῦ, ἐκ τῆς σαρκὸς αὐτοῦ, καὶ ἐκ τῶν ὀστέων αὐτοῦ. Ἀντὶ λατούτου καταλείψει ἄνθρωπος τὸν πατέρα αὑτοῦ καὶ τὴν μητέρα, καὶ προσκολληθήσεται πρὸς τὴν γυναῖκα αὑτοῦ, καὶ ἔσονται οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν. Τὸ λβμυστήριον τοῦτο μέγα ἐστὶν, ἐγὼ δὲ λέγω εἰς Χριστὸν καὶ εἰς τὴν ἐκκλησίαν. Πλὴν λγκαὶ ὑμεῖς οἱ καθ᾽ ἕνα, ἕκαστος τὴν ἑαυτοῦ γυναῖκα οὕτως ἀγαπάτω ὡς ἑαυτόν· ἡ δὲ γυνὴ ἵνα φοβῆται τὸν ἄνδρα. ¶Τὰ ϛατέκνα ὑπακούετε τοῖς γονεῦσιν ὑμῶν ἐν Κυρίῳ· τοῦτο γάρ ἐστι δίκαιον· Τίμα βτὸν πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα· (ἥτις ἐστὶν ἐντολὴ πρώτη ἐν ἐπαγγελίᾳ·) ἵνα γεὖ σοι γένηται, καὶ ἔσῃ μακροχρόνιος ἐπὶ τῆς γῆς. Καὶ δοἱ πατέρες μὴ παροργίζετε τὰ τέκνα ὑμῶν, ἀλλ᾽ ἐκτρέφετε αὐτὰ ἐν παιδείᾳ καὶ νουθεσίᾳ Κυρίου. ¶Οἱ εδοῦλοι ὑπακούετε τοῖς κυρίοις κατὰ σάρκα, μετὰ φόβου καὶ τρόμου, ἐν ἁπλότητι τῆς καρδίας ὑμῶν, ὡς τῷ Χριστῷ, μὴ ϛκατ᾽ ὀφθαλμοδουλείαν ὡς ἀνθρωπάρεσκοι, ἀλλ᾽ ὡς δοῦλοι τοῦ Χριστοῦ, ποιοῦντες τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ ἐκ ψυχῆς, μετζ᾽ εὐνοίας δουλεύοντες ὡς τῷ Κυρίῳ καὶ οὐκ ἀνθρώποις, εἰδότες ηὅτι ὃ ἐάν τι ἕκαστος ποιήσῃ ἀγαθὸν, τοῦτο κομιεῖται παρὰ τοῦ Κυρίου, εἴτε δοῦλος, εἴτε ἐλεύθερος. Καὶ θοἱ κύριοι τὰ αὐτὰ ποιεῖτε πρὸς αὐτοὺς, ἀνιέντες τὴν ἀπειλὴν, εἰδότες ὅτι καὶ ὑμῶν αὐτῶν ὁ Κύριός ἐστιν ἐν οὐρανοῖς, καὶ προσωποληψία οὐκ ἔστι παρ᾽ αὐτῷ. ¶Τὸ ιλοιπὸν, ἀδελφοί μου, ἐνδυναμοῦσθε ἐν Κυρίῳ, καὶ ἐν τῷ κράτει τῆς ἰσχύος αὐτοῦ· ἐνδύσασθε ιατὴν πανοπλίαν τοῦ Θεοῦ, πρὸς τὸ δύνασθαι ὑμᾶς στῆναι πρὸς τὰς μεθοδείας τοῦ διαβόλου· ὅτι ιβοὐκ ἔστιν ἡμῖν ἡ πάλη πρὸς αἷμα καὶ σάρκα, ἀλλὰ πρὸς τὰς ἀρχὰς, πρὸς τὰς ἐξουσίας, πρὸς τοὺς κοσμοκράτορας τοῦ σκότους τοῦ αἰῶνος τούτου, πρὸς τὰ πνευματικὰ τῆς πονηρίας ἐν τοῖς ἐπουρανίοις. Διὰ ιγτοῦτο ἀναλάβετε τὴν πανοπλίαν τοῦ Θεοῦ, ἵνα δυνηθῆτε ἀντιστῆναι ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ πονηρᾷ, καὶ ἅπαντα κατεργασάμενοι στῆναι. στῆτε ιδοὖν περιζωσάμενοι τὴν ὀσφὺν ὑμῶν ἐν ἀληθείᾳ, καὶ ἐνδυσάμενοι τὸν θώρακα τῆς δικαιοσύνης, καὶ ιεὑποδησάμενοι τοὺς πόδας ἐν ἑτοιμασίᾳ τοῦ εὐαγγελίου τῆς εἰρήνης, ἐπὶ ιϛπᾶσιν ἀναλαβόντες τὸν θυρεὸν τῆς πίστεως, ἐν ᾧ δυνήσεσθε πάντα τὰ βέλη τοῦ πονηροῦ τὰ πεπυρωμένα σβέσαι· καὶ ιζτὴν περικεφαλαίαν τοῦ σωτηρίου δέξασθε, καὶ τὴν μάχαιραν τοῦ πνεύματος, ὅ ἐστι ῥῆμα Θεοῦ, διὰ ιηπάσης προσευχῆς καὶ δεήσεως προσευχόμενοι ἐν παντὶ καιρῷ ἐν πνεύματι, καὶ εἰς αὐτὸ τοῦτο ἀγρυπνοῦντες ἐν πάσῃ προσκαρτερήσει καὶ δεήσει περὶ πάντων τῶν ἁγίων, καὶ ιθὑπὲρ ἐμοῦ, ἵνα μοι δοθείη λόγος ἐν ἀνοίξει τοῦ στόματός μου, ἐν παῤῥησίᾳ γνωρίσαι τὸ μυστήριον τοῦ εὐαγγελίου, ὑπὲρ κοὗ πρεσβεύω ἐν ἁλύσει, ἵνα ἐν αὐτῷ παῤῥησιάσωμαι, ὡς δεῖ με λαλῆσαι. Ἵνα καδὲ εἰδῆτε καὶ ὑμεῖς τὰ κατ᾽ ἐμὲ, τί πράσσω, πάντα ὑμῖν γνωρίσει Τυχικὸς ὁ ἀγαπητὸς ἀδελφὸς καὶ πιστὸς διάκονος ἐν Κυρίῳ, ὃν κβἔπεμψα πρὸς ὑμᾶς εἰς αὐτὸ τοῦτο ἵνα γνῶτε τὰ περὶ ἡμῶν, καὶ παρακαλέσῃ τὰς καρδίας ὑμῶν. Εἰρήνη κγτοῖς ἀδελφοῖς καὶ ἀγάπη μετὰ πίστεως ἀπὸ Θεοῦ πατρὸς καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ. Ἡ κδχάρις μετὰ πάντων τῶν ἀγαπώντων τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν Χριστὸν ἐν ἀφθαρσίᾳ. Ἀμήν. Πρὸς Εφέσιους ἐγράφη ἀπὸ Ῥώμης διὰ Τυχικοῦ.
Isten1 magasztalása a Krisztusban való lelki áldásért.Pál1 Jézus Krisztusnka Apostola az Isten akaratja által, a szenteknek, kik Efézusban laknak, és a Jézus Krisztusban való hiveknek. Kegyelem2 néktek és békesség az Istentől a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Áldott3 legyen az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Attya, ki megáldott minket minden lelki áldással, mennyekben a Krisztusban. Miképen4 választott minket ő benne, minekelőtte e világnak fundamentoma felvettetnék, hogy legyünk szentek és feddhetetlenek ő előtte a szeretet által. Ki5 választott minket, kiket fijaivá fogadna a Jézus Krisztus által ő magában, az ő akaratjának jó kedve szerint. Az6 ő dicsőséges kegyelmességének dicséretire, mellyből minket ingyen magának kedvesekké tett ama Szerelmesben. Kiben7 vagyon váltságunk az ő vére által, tudniillik bűneinknek bocsánatjok, az ő kegyelmességének gazdagsága szerint. Mellyet8 nagy bőséggel közlött velünk, minden bölcseséggel és értelemmel. Megjelentetvén9 nékünk az ő akaratjának titkát, az ő ingyen való jó akaratja szerint, mellyet elrendelt vala magában. Tudniillik10 hogy a teljes időnek eljövésében egy testbe szerkesztetne mindeneket a Krisztusban, mind a kik mennyekben vagynak, mind a kik e földön vagynak. Abban11 a Krisztusban mondom, kiben mi is a Szentek közzé számláltattunk, mivelhogy választattak voltunk annak végzése szerint, ki mindeneket cselekeszik az ő akaratjának tanácsából. Hogy12 mi legyünk az ő dicsőségének dicséretire, kik először reménylettünk a Krisztusban. Kiben13 ti is reménylettetek minekutánna az Igaznak beszédét hallottátok volna, tudniillik a ti idvességteknek Evangyéliomát, kiben minekutánna hittetek, megpecsételtettetek az igéretnek Szent Lelkével. Ki14 a mi örökségünknek záloga : mig a teljes szabadságba béhelyheztettetünk az ő dicsőségének dicséretére. Könyörgés a kegyelemben való növekedésért. Krisztus az egyház feje.Annakokáért15 én is, mikor meghallottam volna a ti bennetek való hitet, melly vagyon az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket ; Nem16 szünöm meg hálákat adni ti érettetek, ti rólatok emlékezvén az én könyörgésemben. Hogy17 a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek amaz Attya, adja néktek a bölcseségnek és jelentésnek Lelkét, az ő esméretében. És18 a ti elméteknek megvilágosittatott szemeit, hogy tudhassátok, mi legyen az ő hivatalának reménysége, az ő öröksége dicsőségének minémű gazdagságai legyenek a Szentekben. És19 az ő hatalmasságának méltóságos nagysága minémű legyen mi bennünk, kik hiszünk, az ő hatalmas erejének hathatósága szerint. Mellyet20 megmutatott a Krisztusban, mikor őtet feltámasztotta a halálból, és helyheztette őtet az ő jobbkeze felől mennyekben. Sokkal21 feljebb minden birodalomnál, hatalomnál, erőnél és uraságnál és minden méltóságnál, melly neveztetik nem csak e világon, hanem a következendőben is. És22 mindeneket vetett az ő lábai alá, és őtet tette mindeneknek felette az Anyaszentegyháznak Fejévé. Melly23 ő teste, és teljessége annak, a ki mindeneket bétölt mindenekkel. Az2 ember nyomorúsága Krisztuson kívül, a hívők boldogsága a Krisztus egyházában, az Isten hajlékában.És1 titeket is együtt megelevenitett, mikor a vétkekben és bűnökben megholtatok volna. Mellyekben2 régen jártatok e világnak élete szerint, Fejedelem szerint, kinek hatalma vagyon a levegőégen, és a lelken, melly most cselekeszik a vakmerő emberekben. Mellyekben3 mi is mindnyájan forgódtunk régenten, a mi testünknek kivánságiban, azokat cselekedvén, mellyek a testnek és a mi gondolatinknak tetszenek vala : és valánk természet szerint a haragnak fijai, mint egyebek is. De4 az Isten gazdag lévén az irgalmasságban, az ő nagy szerelméből, mellyel szeretett minket. Mikor5 a vétkekben megholtunk volna, minket is együtt megelevenitett a Krisztussal, kinek kegyelméből tartottatok meg. És6 együtt feltámasztott, és együtt helyheztetett mennyben, a Krisztus Jézusban. Hogy7 megmutatná a következendő időkben az ő kegyelmességének nagy gazdagságit, az ő hozzánk való kegyelmességéből a Krisztus Jézusban. Mert8 kegyelemből tartottatok meg hit által (és ez nem ti tőletek vagyon, Isten ajándéka ez.) Nem9 a cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert10 ő alkotványai vagyunk, kik teremtettünk a Krisztus Jézusban a jó cselekedetekre, mellyeket készitett az Isten, hogy azokban járnánk. Azokáért11 emlékezzetek meg arról, hogy ti régen testben Pogányok lévén, kik körűlmetéletleneknek neveztettek vala, attól a ki neveztetik körűlmetéltnek, melly körűlmetélés a testben kézzel lészen. Hogy12 ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkűl valók voltatok, az Izráelnek társaságától idegenek, és az igéretnek szövetségitől távol valók, kiknek reménységtek nem vala, és e világon Isten nélkűl valók voltatok. De13 most a Krisztus Jézusban, ti kik régen távol valátok, közel valókká lettetek, a Krisztus vére által. Mert14 ő a mi békességünk, ki mind a két nemzetséget eggyé tette ; és a közbevetett falnak válaszát elrontotta. Az15 ellenkezéseket, azaz, a parancsolatoknak törvényét, melly sok külső rendtartásokban helyheztetett volt, az ő teste által eltörlötte, hogy ama kettőből ő magában egy új embert teremtene, békességet szerezvén. És16 mind a kettőt egy testben megbékéltetné Istennel a keresztfa által, az ellenkezeéseket megölvén az által : És17 eljövén hirdetett békességet néktek, kik távol valátok ; és azoknak, a kik közel valának. Mert18 mindketten ő általa vagyon menetelünk egy Lélek által az Atyához. Azért19 immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanema szenteknek polgártársaik, és Istennek cselédei. Kik20 felépittettetek a Prófétáknak és Apostoloknak fundamentomokon, mellynek belső szegeletköve a Jézus Krisztus. Kiben21 az egész alkotmány szép renddel rakattatván, nevekedik, hogy legyen az Úrnak szent temploma. Mellyen22 ti is együtt velünk épittettek, hogy legyetek Istennek hajléka a Szent Lélekben. Pál3 hirdeti arra való isteni elhívatását, hogy az evangéliumot a pogányoknak prédikálja, és könyörög hitben való erősödésükért.Ennekokáért1 vagyok én Pál a Jézus Krisztusnak foglya, ti érettetek Pogányokért. Mert2 hallottátok az Isten kegyelmének sáfárlsát, melly nékem adatott ti köztetek. Hogy3 az Isten jelentés által nékem megjelentette ama titkot, (miképen az előtt kevés beszéddel megirávn. Mellynek4 olvasasásából megérthetitek, micsoda legyen az én értelmem a Krisztus felől való titokban.) Melly5 titok egyébb időkben meg nem jelent az embernek fijainak, miképen most megjelentetett az ő Szent Apostolinak és Prófétáinak a Szent Lélek által ; Hogy6 a Pogányok örökös társaink, és egy testek mi velünk, és az ő igéretinek a Krisztusban társaink az Evangyéliom által. Mellynek7 én lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, melly adatott nékem az ő hatalmasságának ereje szerint. Nékem,8 mondom minden szentek között legkisebbnek adatott ez ajándék, hogy hirdetném a Pogányok között a Krisztusnak végére mehetetlen gazdaságit. És9 hogy megnyilatkoztassam mindeneknek, micsoda legyen a titoknak sáfárlása, melly elrejtetett vala sok időktől fogva az Istenben, ki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által. Hogy10 megjelentessék most az Anyaszentegyházban a birodalmaknak és hatalmasságoknak, mellyek az égben vagynak, az Istennek külömb-külömbképen való bölcsesége. Az11 örök rndelés szerint, mellyet szerzett a mi Urunk Jézus Krisztusban. Kiben12 vagyon szabadságunk és bizodalommal való menetelünk az ő benne való hit által. Azért13 kérlek, hogy meg ne restüljetek az én ti érettetek való nyomorúságim miatt, melly néktek dicsőségtekre vagyon. Ezokáért14 meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztus Attya előtt. (Kiről15 mind a mennyekben, mind a földön való teljes cseléd neveztetik.) Hogy16 adja meg néktek az ő gazdag dicsőségéért, hogy állhatatosan erősödjetek meg az ő Lelke által a belső emberben. Hogy17 lakozzék a Krisztus hit által a ti szivetekben ; Hogy18 a szeretetben meggyökerezvén és fundamentomot vetvén, megtudhassátok minden Szentekkel egybe, minémü legyen az Isten jóvoltának ama szélessége, hosszúsága, mélysége és magassága. És19 megtudhassátok a Krisztusnak ama szerelmét, melly minden esméretnél feljebb való, hogy bételjesedjetek az Istennek ama minden teljességéig. Annak20 pedig a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselkedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elménkbe béfogadjuk, a mi bennünk munkálódó erő szerint. Annak21 dicsőség legyen az Anyaszentegyházban a Krisztus Jézus által, minden időben és mind örökkön örökké, Ámen ! Intés4 a Lélek egyességére.Kérlek1 azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik a ti hivataltokhoz, mellyel hivattattatok. Minden2 alázatossággal és szelidséggel és lelki kegyességgel, elszenvedvén egymást a Szeretet által. Igyekezvén3 megtartani a léleknek egységét, a békességnek kötele által. Egy4 test és egy lélek vagytok, miképen hogy a ti hivatalotoknak egy reménységére is hivattattatok. Egy5 az Úr, egy a Hit, egy a Keresztség. Egy6 az Isten és mindeneknek Attytok, ki mindenek felett vagyon és mindenek által, és ti bennetek mindenitekben. De7 mindenikünknek adattatott az ajándék, a Krisztustól adatott ajándéknak mértéke szerint. Annakokáért8 mondja az Irás : Felmenvén a magasságba, fogva vivé a fogságot, és ada ajándékokat az embereknek. Hogy9 pedig felment, mincsoda ez, hanem hogy leszállott volt is először a földnek alsó részeire ? A10 ki leszállott vala, ugyanazon, a ki fel is ment, sokkal feljebb minden egeknél, hogy mindeneket bétöltene. És11 ő adott némellyeket Apostolokat, némellyeket pedig Prófétákat, némellyeket pedig Evangyélistákat, némellyeket pedig Pásztorokat és Doktorokat. A12 szenteknek egy testbe való kötöztetésekre, a szolgálatnak munkájára, a Krisztus testének épittetésére. Miglen13 jussunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fija esméretének egységére, miglen lészünk teljes férjfiakká, a megöröködött Krisztus állapotjának mértéke szerint. Hogy14 ne legyünk többé gyermekek, kik habozzunk és ide s tova hajtassunk a tudománynak akármi szele által, az embereknek álnokságok által, és álnokul való elhitetésre megrögzött csalárdságok által. Hanem15 az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk abban, a ki Fő, tudniillik a Krisztusban. Kiből16 az egész test, szép renddel és móddal egybeszerkesztettetvén és kötöztetvén, minden tagoknak egybebocsáttatások által, minden tagnak mérték szerint való belső cselekedetének ereje által, a testhez illendő nevekedést vészen, magának felépittetésére a szeretet által. Intés új életben járásra.Ezt17 mondom annakokáért és kérlek az Úrban, hogy többé ne járjatok úgy, mint egyébb Pogányok járnak, az ő elméjeknek hijábavalóságában. Kiknek18 elméjek meghomályosodott és elidegenült az isteni élettől, az ő bennek való tudatlanság miatt, és az ő sziveknek keménysége miatt. Kik19 minekutánna a külön való bánattól megszüntek, ő magokat adták bujálkodásra és minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére. Ti20 pedig nem igy tanultátok a Krisztust. Hogyha21 őtet hallgattátok, és ő általa megtanittattatok (a mint vagyon az igazság a Jézusban.) Tudniillik22 hogy le kell vetkeznetek ama régi élet szerint való ó embert, melly megveszett a csalárd gonosz kivánságok miatt. És23 meg kell újolnotok a ti elméteknek lelke szerint. És24 fel kell öltöznötök amaz új embert, melly Isten szerint teremtetett az igazságra és a valóságos szent életre. Azért25 levetvén a hazugságot, szóljon igazságot minden ember az ő felebarátjával : mert egymásnak tagjai vagyunk. Megharagusztok-é ?26 de ne vétkezzetek : a nap le ne menjen a ti haragotokon. Se27 pedig az ördögnek helyet ne adjatok. A28 ki oroz vala, többé ne orozzon : hanem inkább munkálkodják, cselekedvén az ő kezeivel azt a mi jó, hogy legyen mit adni, a kinek szükség. Semmi29 tisztátalan megveszett beszéd a ti szátokból ki ne származzék ; hanem a melly hasznos épitéser, hogy kedves legyen a hallgatóknak. És30 keserűséggel ne illessétek az Istennek ama Szent Lelkét, melly által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden31 mérges beszéd, hirtelen való felgerjedés, harag, kiáltás és káromlás ti közzűletek kivettessék minden gonoszsággal. Legyetek32 pedig egymáshoz kegyelmesek, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek. Intés5 szent életre.Legyetek1 annakokáért az Istennek követői, mint szerelmes fiak. És2 járjatok szeretetben, miképen a Krisztus is szeretett minket, és adta önmagát mi érettünk ajándékul és áldozatul Istennek gyönyörűséges illatozásra. A3 paráznaság pedig és minden tisztátalanság vagy fösvénység ingyen se neveztessék ti köztetek, mint illik a Szentekhez. És4 rutság, és bolond beszéd, és trágárság, mellyek nem illenek, hanem inkább háláadás. Mert5 ezt tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és az Istennek országában. Senki6 titeket meg ne csaljon hijábavaló beszédekkel : mert ezekért száll az Istennek haragja a hitetlenségnek fijaira. Annakokáért7 ne legyen néktek társaságtok azokkal. Mert8 valátok régen setétség, most pedig világosság az Úrban : mint világosságnak fijai úgy járjatok. (Mert9 a Léleknek gyümölcse minden jóságban, igaz cselekedetben, és igazmondásban vagyon.) Megitélvén,10 mi legyen kedves az Úrnak. És11 ne legyen közösségtek a setétségnek ama haszontalan cselekedeteivel, hanem inkább meg is fedjétek azokat. Mert12 a mellyeket ezek titkon cselekesznek, éktelen dolog csak mondani is. De13 mindenek mikor feddetnek, a világosságtól megjelentetnek : mert a világosság az, a melly mindeneket megnyilatkoztat. Annakokáért14 mondja : Serkenj fel te ki aluszol, és kelj fel a halálból, és megvilágosodik néked a Krisztus. Meglássátok15 annakokáért mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek. Áron16 is megvegyétek az alkalmatosságot : mert a napok gonoszok. Annakokáért17 ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek mi legyen az Úrnak akaratja. És18 meg ne részegedjetek a bor miatt, mellyben bujálkodás vagyon ; hanem inkább teljesedjetek bé Szent Lélekkel. Szólván19 ti magatok között éneklések és isteni dicséretek által, és lelki énekek által, énekelvén és dicséretet mondván az Úrnak szivetekből. Hálákat20 adván mindenkor mindenekről, a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében, az Istennek és az Atyának. Egymásnak21 engedelmesek legyetek isteni félelemmel. Házastársak kötelességei.Ti22 asszonyok, a ti saját férjeiteknek engedelmesek legyetek mint az Úrnak. Mert23 a férjfiú feje az ő feleségének, mint a Krisztus is feje az Anyaszentegyháznak : és ugyan ő megtartója a testnek. Azért24 miképen az Anyaszentegyház alája vettetett a Krisztusnak, azonképen az asszonyok is az ő férjeiknek mindenekben. Férjfiak25 szeressétek a ti feleségiteket, miképen a Krisztus is szerette az Anyaszentegyházat, és önmagát adta azért. Hogy26 az megszentelné, megtisztitván vizinek feredőjével az ige által. Hogy27 tenné azt magának dicsőségessé, tudniillik az Anyaszentegyházat, mellyben ne lenne makula vagy sömörgözés, vagy valami a féle, hanem hogy lenne szent és feddhetetlen. Úgy28 kell a férjfiaknak szeretni az ő feleségeiket, mit az ő tulajdon testeiket : a ki szereti az ő feleségét, magát szereti. Mert29 soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte, hanem inkább neveli és táplálja azt, miképen az Úr is az Anyaszentegyházat. Mert30 az ő testének tagjai vagyunk, az ő testéből és az ő csonjaiból valók. Annakokáért31 elhagyja ember attyát és annyát, és ragaszkodik az ő feleségéhez, és lésznek ketten egy testté. Felette32 nagy titok ez : szólok pedig a Krisztusról és az Anyaszentegyházról. Azért33 ti közzűletek is kiki mind az ő feleségét úgy szeresse, mint önmagát : az asszony pedig meglássa, hogy az ő férjét becsülettel tisztelje. keresztyén6 házirend.Ti1 magzatok engedelmesek legyetek az Úrban a ti szüléiteknek : mert ez az igaz. Tiszteljed2 a te atyádat és a te anyádat, (melly első parancsolat az igérettel egyetemben.) Hogy3 jó legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön. Ti4 is atyák ne ingereljétek haragra a ti magzatitokat, hanem neveljétek őket a tudományban és az Úr beszédének intésiben. Ti5 szolgák engedelmesek legyetek azoknak, a kik néktek uraitok test szerint, félelemmel és rettegéssel, a ti sziveteknek egyűgyűségével, mint a Krisztusnak. Nem6 szem előtt szolgálván, mint a kik embereknek akarnak keveskedni ; hanem mint Krisztus szolgái, szivetek szerint cselekedvén az Istennek akaratját. Jó7 akarattal szolgálván, mint az Úrnak és nem embereknek. Tudván8 azt, hogy mindenek, a mi jót cselekedtek, annak jutalmát vészik az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabados. Ti9 is Urak ugyanazokonokat cselekedjétek ő velek, elhagyván a fenyegetéseket, tudván azt, hogy a ti Uratok is mennyben vagyon, és hogy nincsen annál személyválogatás. Végezetre,10 Atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. A lelki fegyverzet.Öltözzétek11 fel az Istennek minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek álnokságai ellen. Mert12 nincsen nékünk tusakodásunk a vér és a test ellen, hanem a birodalmak ellen, hatalmasságok ellen, e világnak urai ellen, ez élet setétségének vezérei ellen, a lelki gonoszságok ellen, mellyek a magasságban vagynak. Annakokáért13 vegyétek fel az Istennek minden fegyverét, hogy ellene állhassatok e veszedelmes időben, és mindeneket elvégezvén, megállhassatok. Álljatok14 annakokáért, a ti derekatokat béövedezvén, igazmondással, és felöltözvén igazságnak mejjvasába. A15 ti lábaitokat a békesség Evangyéliomának készületivel megsaruzván. Annakfelette16 a hitenek paizsát felvévén, hogy ama Gonosznak minden tüzes nyilait megolthassátok. Az17 idvességnek sisakját is felvegyétek, és a lelki fegyvert, melly az Istennek beszéde. Minden18 kéréssel és könyörgéssel könyörögvén mindenkor a Szent Lélek által, és ugyanazon dologban vigyázván minden állhatatossággal és minden szentekért való könyörgéssel. Én19 érettem is, hogy nékem adattassék szólás az én számnak bátorsággal való megnyitásában, hogy megjelenthessem az Evangyéliomnak titkát. Mellyért20 követséget viselek e vas lánczok között is, hogy mondom, a felől nagy bátorsággal szólhassak, a miképen nékem szükség szólanom. Befejezés.Hogy21 pedig ti is megtudjátok az én dolgaimat, és mit cselekeszem, mindeneket megjelent néktek Tikhikus, az én szerelmes atyámfia, és hiv szolga az Úrban. Kit22 azért küldöttem ti hozzátok, hogy megtudjátok a mi dolgainkat, és megvigasztalja a ti sziveiteket. Békesség23 legyen az Atyafiaknak, és szeretet és hittel egybe, az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól. Kegyelem24 legyen mind azokkal, kik szeretik a mi Urunk Jézus Krisztust az örökkévaló halhatatlanságra. Ámen. ///E Levél Rómából iratott, és Thikhikus által küldetett.///