Ahasvérus1 (Xerxes) perzsa király megveti a királynét, Vástit..Vala1 Assvérus idejében, (ez az Assvérus a ki uralkodik vala Indiától fogva Szerecsenországig száz és huszonhét tartományokon.) A2 napokon, mikor Assvérus Király ülne az ő birodalmának királyiszékiben, melly vala Súsában a Király lakhelyén : Birodalmának3 harmadik esztendejében lakodalmat szerze minden Fejedelmeinek, és szolgáinak : Persiának pedig, és Médiának Hatalmasai, Főemberei és a tartományoknak Fejedelmei előtte valának. Ő4 pedig mutogatja vala az ő országa dicsőségének gazdagságait, és az ő nagy méltóságának tisztességét sok nappokon, tudniillik száz nyolczvan napokon. És5 mikor elmúltak volna azok a napok, tőn a Király az egész népnek, ki Susánban a Király lakhelyén találtatik vala kicsinytől fogva nagyig, hét nap lakodalmat, a Király palotája kertének pitvarában. Fejér,6 zöld és hiáczintusszínű veres kárpitok függenek vala bíborból és bársonyból csinált köteleken, ezüst karikákan, és márványkőből csinált oszlopokon ; arany és ezüst ágyak valának renddel vettetve, a vers bársonyszínű piros márványkőből rakatott pádimentomon. Isznak7 vala pedig arany poharakból, és különb-különbféle poharakból, és a fő bor bőven vala a Királynak méltósága szerint. Az8 italban való törvények pedig e vala, hogy senki senkit ne kénszerítene : mert így hagyta vala a Király az ő háza Gondviselőinek, hogy kinek-kinek mind akaratja szerint cselekednének. Vásti9 Királynéasszony is lakodalmat szerze az asszonynépeknek az Assvérus Király királyi házában. Hetedik10 napon, mikor a bortól megvidámult volna a Királynak szíve, parancsola Méhumánnak, Biztának : Hárbonának, és Bigtának, és Abagtárnak, Zetárnak és Karkásnak, az ő hét Hopmesterinek, kik szolgálnak vala Assvérus Király előtt. Hogy11 a Királynéaaszonyt Vástit hoznák a Király eleibe az ország koronájában, hogy megmutatná a népeknek és a Fejedelmeknek az ő szépségét ; mert szép ábrázatú vala. És12 nem akara a Királynéasszony Vásti menni a Királynak parancsolatjára, miként az ő Hpmesterinek parancsolt vala : kin igen megharagvék a Király és az ő haragja felgerjede benne. És13 monda a Király a bölcseknek és tudósoknak, kik elmúlt időket tudnak vala ; (mert illyen szokása vala a Királynak, hogy valaminek kellene lenni, minden törvény és ítélet tudóknak tanácsokra bocsátaná. Legközelebb14 való tanácsosai pedig valának Karséna, Sétár, Admata, Társis, Méres, Marséna, Mémukán, Persiának és Médiának hét Fejedelmei, kik szüntelen a Király előtt valának, kik fők valának az országban. Törvény15 szerint mit kellene cselekedni Vásti Királynéasszony felől ; mivelhogy nem fogadta volna Assvérus Királynak a Hopmesterek által izent beszédét. És16 monda Mémukán a Király előtt, és a Fejedelmek előtt : Nem csak a Király ellen vétkezett Vásti Királynéasszony, hanem minden Fejedelmek ellen, és minden népek ellen, valakik vannak Assvérus Királynak minden tartományiban ; Mert17 kihirdettetik a Királynéasszonynak cselekedete minden asszonynépek között, és lészen, hogy megutálják az ő férjeket szemek előtt, mikor azt mondják : Assvérus Király parancsolta vala, hogy Vásti Királynéasszonyt bévinnék hozzá, és nem ment. És18 az napon Persiának és Médiának Fejedelm asszonyai, kik hallándják a Királynéasszonynak cselekedeteit, ezent fogják mondani a Király minden Fejedelminek : és elég nagy utálat esik a férjfiakon, és azoktól harag lészen feleségek ellen. Ha19 azért a Királynak tetszik, mondjon királyi szentencziát, és írattassék a Persiai és Médiai törvények közzé, mellyet senki fel ne bontson : hogy soha többé nem jő Vásti Assvérus Király eleibe, és hogy az ő országát adja a Király olly házas társának, ki jobb legyen ő nálánál. És20 meghallják a Király cselekedetét, mellyet cselekedik az ő egész országában, melly igen nagy, és minden asszonyok tisztességet tesznek az ő férjeknek, mind nagynak, mind kicsinynek. És21 tetszék e tanács a Királynak és a Fejedelmeknek : és a Király a Mémukán beszéde szerint cselekedék. És22 leveleket külde a Királynak minden tartományiba, tartományról tartományra, annak szokott írása szerint, és minden nemzetnek, annak nyelve szerint ; hogy minden férjfia uralkodnék az ő házában, és beszélené meg kiki az ő nemzetségének nyelvén. Eszter2 királynévá tétetik.Ezek1 után, hogy megszünt volna Assvérus Királynak haragja, megemlékezék Vástiról, és arról, a mit cselekkedett vala, és arról, a mit végeztek volna felőle. És2 mondának a Király szolgái, kik néki udvarlanak vala : Keressenek a Királynak szép ábrázatú szűz leányokat. És3 szerezzen a Király Tiszttartókat az ő országának minden tartományiba, kik minden szép ábrázatú szűz leányokat gyüjtsenek a Király lakhelyére Susánba az asszonyok házába, Hégainak a Király Hopmesterének, az asszonyok őrizőjének kezébe, és adjon leányi ékességeket reájok. És4 az a leány, a ki tetszik a Király szemének, uralkodjék Vásti helyében. E dolog tetszék a Királynak és úgy cselekedék. Vala5 egy zsidó férjfia Súsánban a Király lakhelyén, kinek neve Márdokeus vala, Jáirnak fija, ki Semei fija, ki Kis fija vala, Benjámin nemzetségéből. Ki6 jeruből fogva vitetett vala a fogolynéppel, melly elvitetett vala Jékoniással a Júda Királyával együtt, kit rabságba vitt vala a Babilóniai Nabukonodozor Király. E7 Márdokeus tartja vala pedig Hadassát (kit más névvel Eszternek hívnak vala) az ő attya báttyának leányát : mert sem attya, sem annya nem vala néki és az igen szép leány vala, és szép ábrázatú, kit mikor megholt volna az ő attya és annya, Márdokeus leánya gyanánt magához fogada. Lőn8 pedig mikor a Király parancsolatja és végezése kihirdetett volna, és nagy sok leányok gyüjtetnének a Király lakhelyébe Súsánba, Hégainak keze alá : Akkor felviteték Eszter is a Király házába, Hégainak az asszonyok őrizőjének keze alá. És9 tetszenék az a leány néki és kedves vala nála : annakokáért siete néki tiszta ruhát adni, és az ő táplálására való részét kiadni : és hét tisztes szolgálóleányokat ada néki a Király házából és vivé őtet és az ő szolgálóleányit az asszonyoknak legjobb házokba. Meg10 nem mondá Eszter az ő nemzetségét, sem attyafiait : Mert Márdokeus meghagyta vala néki, hogy meg ne mondaná. Minden11 nap pedig Márdokeus jár vala a asszonyok házoknak pitvara előtt, hogy megtudná mint volna Eszter, és mint lenne dolga. Mikor12 pedig eljött volna az idő, hogy minden leányok bémennének Assvérus Királyhoz, mikor tudniillik az asszonyoknak törvények szerint bétölték volna a tizenkét hónapok : (mert úgy telnek vala bé az ő megtisztulásoknak napjai, hat hónapon mirtus olajjal, és hat hónapon drága kenetekkel kenettetnek vala, és ollyakkal, melyek után az asszonyok megszépülnek.) És13 e képen megyen vala a leányzó a Királyhoz, és valamit kiván vala maga ékesítésére megadják néki, hogy azzal menne az asszonyoknak házokból mind a Király házáig. Estve14 megyen vala bé a leányzó, és reggel visszamegyen vala az asszonyoknak második házokba, Sahásgáz, Hopmesternek a Király hálótársai őrizőjének keze alá : Nem megyen vala különben a Királyhoz, hanem csak mikor a Király kívánná őtet, és nevén hívnák. Mikor15 azért eljött volna Eszternek a Márdokeus attya báttyának az Abihail leányának ideje, (kit leánya gyanánt fogadott vala,) hogy bémenne a Királyhoz, nem kerese semmit, mellyel szép lehetne, hanem a nit Hégai a Király Hopmestere, az asszonyok őrizője néki mondott vala : és Eszter mindeneknek szemei előtt, kik látják vala őtet, kedves vala. És16 felviteték Eszter Assvérus Királyhoz, az ő országának házába, a tizedik hónapon, (ez a Tébet nevű hó) az ő országának hetedik esztendejében. És17 a Király Esztert minden asszonyoknál inkább szereté, és minden szűzeknél kedvesb vala és kellemetesb előtte, és az országnak koronáját fejébe téve, és őtet Királynéasszonnyá tevé Vásti helyébe. Tőn18 annakfelette a Király nagy lakodalmat minden Fejedelminek és szolgáinak, tudniillik Eszternek lakodalmat ; és a tartományoknak adóját megkissebbíté, és ajándékot osztogata királyi méltósága szerint. És19 mikor egybegyüjtetnének másodszor a szűzek, Márdokeus ül vala a Király kapujában. És20 Eszter sem attyafiait, sem nemzetségét nem mondja vala meg, miképen Márdokeus megparancsolta vala néki : mert Márdokeus szavát úgy fogadja Eszter, mint akkor, mikor ő tartja vala. Márdokeus a király ellen szőtt összeesküvést felfedezi.A21 napokban (Márdokeus pedig ül vala a Király kapujában,) megharagvának Bigtán és Téres a Királynak két Hopmesterei, kik a Király ajtait őrizik vala, és tanácsot tartának, hogy Assvérus Királyt megölnék. Hirével22 lőn pedig e dolog Márdokeusnak, ki megizené Eszternek a királynéasszonynak : Eszter pedig megmondá a Királynak a Márdokeus szavával. És23 megtudakozák a dolgot, és úgy találák : és mind a kettőt fára felakasztatá. És megirattaték a dolog, a Krónika könyvében a Király előtt ! Hámán3 nagyravágyása.Ezek1 után nagy méltóságra emelé Assvérus Király Hámánt, Hammedáta fiját és felmagasztalá őtet, és az ő székit minden Fejedelmei között, kik vele valának, feljebb helyhezteté . A2 Királynak minden szolgái pedig, kik a Királynak kapujában valának, meghajtják vala magokat és térdet hajtanak vala Hámánnak : mert úgy parancsolta vala meg nékik a Király : Márdokeus pedig sem meg nem hajtja vala magát, sem térdet nem hajt vala. Mondának3 azért a Király szolgái, kik a Király kapujában valának, Márdokeusnak : Miért szeged meg a Király parancsolatját ? Lőn4 pedig mikor 1gy szólnának néki minden nap, és nem gondolna velek, megizenék Hámánnak, hogy meglátnák, ha Márdokeus megmaradna é az ő beszédében : mert megmondotta vala nékik, hogy ú Zsidó volna. Látá5 azért Hámán, hogy Márdokeus nem hajtaná meg magát, sem térdet nem hajtana előtte : és megtelék Hámán haraggal. És6 kicsiny dolognak tartja vala, csak az egy Márdokeusnak halálát, (mert megmondották vala néki a Márdokeus nemzetségét) annakokáért igyekezik vala Hámán elveszteni minden Zsidókat, kik Assvérusnak egyész országában valának, Márdokeusnak nemzetét. Az7 első hóban (ez a Nisán nevű hó) Assvérus Királynak tizenkettődik esztendejében, vetének Púrt, azaz, sorsot Hámán előtt napról napra és hónapról hónapra, a tizenkettődik hónapig, mellyet Adárnak hínak ; Mert8 mondott vala Hámán Assvérus Királynak ; Vagyon egyféle nemzet, ki eloszlott és elszéledett országod minden tartományinak népei között : kik különböznek törvénnyel minden nemzetségtől, és a Király törvényében nem járnak ; azért nem hasznos a Királynak, hogy őket ollyan módon engedje élni. Ha9 a Királynak tetszik, 1rják meg, hogy ők vesztessenek el ; és tizezer tálentom ezüstöt adok a kincstartóknak, hogy a Királynak tárházába vigyék. Kivoná10 pedig a Király a maga ujjából a gyűrűt, és adá Hámánnak, a Hammedáta fijának, a Zsidók ellenségének. Monda11 annakfelette a Király Hámánnak : Az ezüst mellyet ígérsz, tiéd legyen, és a nép is : és azt cselekedjél vele, a mi néked tetszik. Előhivattatának12 annakokáért a Királynak Íródeákjai, az első hónak tizenharmadik napján, és írának szinte úgy, mint megparancsolta vala Hámán a Király Fejedelmeinek és a Hadnagyoknak, kik a tartományokban valának, és minden népek Fejedelmeinek, minden tartományoknak, kinek-kinek mind az ő szokott írása szerint, és minden nemzetnek az ő nyelve szerint, Assvérus Királynak neve alatt írának és megpecsételék a Király gyűrűjével. És13 elküldék a leveleket a portáktól a Királynak minden tartományiba, hogy eltörlenének, megölnének, és elvesztenének minden Zsidókat, a gyermektől fogva mind a vén emberekig, kicsiny gyermekeket és asszonyokat egy napon tizenharmadik napján a tizenkettődik hónak, (mellyet Adárnak hívnak) és hogy az ő marháikat eldúlnák. A14 levélnek summája vala : hogy minden tartományban meghirdetnék, és lenne nyilván minden népeknek, hogy lennének készen azon a napon. A15 posták azért kimenének kénszeríttetvén a Király parancsolatjával, és a törvényt megkiálták Súsánban a Király városában : a Király pedig és Hámán foglalatosok valának az italban : de Súsán városa igen megháborodott vala. A4 zsidók gyásza és bőjtölése.Márdokeus1 pedig, mihelyt megérté a mi lett vala ; azonnal megszaggatá Márdokeus az ő ruháit, és gyázba öltözék, és hamut hinte fejére ; és a városnak közepére méne ; és nagy keserű kiáltással felkiálta. És2 méne szintén oda a helyre, melly a Király kapuja előtt vala ; mert nem szabad vala bémenni a Király kapuján gyász ruhában. És3 minden tartományban, és minden helyen, valahová a Király parancsolatja és törvénye jutott vala, nagy sírások vala a Zsidóknak, és böjtök, és siralmok, és jajgatások, sokak gyászban és hamuban feküsznek vala. Elmenvén4 pedig Eszternek leányai, és az ő Hopmesterei, megmondák néki, és igen bánkódék a Királynéasszony rajta : és ruhákat külde, mellyekbe felöltöztetnék Márdokeust, és a gyászt levonnák ő róla, és fel nem vevé. Előhívatá5 azért Eszter Hatákot, ki egy vala a Király Hopmesterei közzűl, kit a Király az Eszter gondviselésére rendelt vala, és parancsola néki Márdokeus felől, hogy megtudná mi dolog volna ez, és miért cselekedné ezt. Kimenvén6 azért Haták Márdokeushoz a város utczájára, melly a Király kapuja ellenében vala. Megmondá7 néki Márdokeus valami történt vala rajta : és az ezüstnek megjelentett summáját, mellyet Hámán mondott vala, hogy ő adná a Király kincséhez, a Zsidók elvesztésekért. Az8 írásnak is és rendelésnek mássát, mellyet Súsánban kiadtak vala az ő eltöröltetésekre, adá néki, hogy megmutatná Eszternek, és megjelentené néki ; és mondaná meg, hogy a Királyhoz bémenne, és néki könyörgene, és előtte esedeznék az ő nemzetségéért. Márdokeus segítségül hívja Esztert.Elméne9 azért Haták, és megmondá Eszternek a Márdokeus beszédit. És10 felele Eszter Hatáknak, és meghagyá néki : hogy megmondaná Márdokeusnak : Mindnyájan11 a Király szolgái, és a Király tartományinak népei tudják, hogy minden férjfia és asszony, valaki bémegyen a Királyhoz a belső pitvarba, a ki nem hivattatik, illyen törvénye vagyon, hogy megölettessék az attól megválva, a kire a Király az aranyvesszőt kinyujtja, mert csak az él : én pedig nem hivattattam, hogy bémenjek a Királyhoz, immár harmincz naptól fogva. És12 megmondák Márdokeusnak az Eszter beszédit. Monda13 pedig Márdokeus, hogy mondanák meg Eszternek : Ne gondold a te szívedben, hogy te megmaradhatsz a Király házában a több Zsidókon kivűl ; Mert14 ha a mostani időben ezt elhallgatod, másonnan lészen könnyebségek és szabadulások a Zsidóknak : te pedig s a te atyáid háznépe elvesztek : és ki tudja, talán csak e mostani időért emeltettél Istentől a birodalomra ? Akkor15 megparancsolá Eszter, hogy megmondanák Márdokeusnak ; Menj16 el és gyüjts egybe minden Zsidókat, kik Súsánban találtatnak, és böjtöljetek érettem, és se egyetek, se igyatok harmadnapig, se éjjel, se nappal, és én is az én leányimmal így böjtölök : és e képen bémegyek a Királyhoz, (noha törvény ellen vagyon,) ha szintén el kell is vesznem. Elméne17 azért Márdokeus, és mind a szerint cselekedék, a mint Eszter néki megparancsolta vala. Eszter5 a királyhoz megy.Történék1 pedig harmadnapon, hogy Eszter felöltöznék királyi ruhába : és megállana a Király házának belső pitvarában, a Király házának ellenébe : a Király pedig ül vala az ó országának székiben az ország házában, a háznak ajtaja ellenébe. Lőn2 pedig mikor meglátta volan a Király Eszter Királynéasszonyt állani a pitvarban, kedvet talála az ő szemei előtt : és a Király kinyujtá Eszterre az aranyvesszőt, mellyet kezében tart vala : akkor oda méne Eszter és megilleté az aranyvesszőnek végét. És3 monda néki a Király : mi dolgod vala néked Eszter Királynéasszony, és micsoda kérésed vagyon ? Országomnak feléig kérjed, és megadatik néked. Felele4 Eszter : Ha a Királynak tetszik, jöjjön a Király és Hámán ma a lakodalomba, mellyet néki készitettem. És5 monda a Király : Hamar hívjátok elő Hámánt, hogy Eszternek kívánsága szerint cselekedjék. Elméne azért a Király és Hámán a lakodalomba, mellyet Eszter készített vala. Monda6 pedig a Király Eszternek a borital között : Micsoda a te kívánságod ? és megadatik néked. És micsoda a te kérésed ? Országomnak feléig kérjed, és meglészen ! És7 felele Eszter és monda : Az én kívánságom és az én kérésem ez : Ha8 én kedvet találtam a Király szemei előtt, és ha tetszik a Királynak megadni az én kívánságomat, és megcselekedni az én kérésemet : jöjjön el a Király és Hámán a lakodalomba, mellyet nékik készítek, és holnap a Király beszéde szerint cselekszem. Hámán Márdokeus halálára törekszik.Akkor9 kimenvén Hámán azon napon vígan és szívében örülvén : mikor látta volna Márdokeust a Király kapujában, és fel nem költ volna, és helyéből meg sem mozdult volna, megtelék Hámán haraggal Márdokeus ellen. Megtartóztatá10 pedig magát Hámán, és házához méne : és elkülde, és magához hivatá az ő barátait, és Zérest az ő feleségét. És11 megbeszélé nékik Hámán az ő gazdagságának dicsőségét, és fijainak sokaságát, és mindeneket, a mellyekkel felmagasztalta vala őtet a Király, és hogy feljebb emelte volna őtet a Király, minden fejedelminél és szolgáinál ; És12 monda : Annakfelette nem hívott Eszter Királynéasszony mást a Királlyal a lakodalomba, mellyet készített, hanem csak engemet, és még holnapra is elhívattam tőle a Királlyal egybe : De13 mind ezek kicsinynek láttatnak nékem, valamig látom Márdokeus Zsidót ülni a kkki kapujában. Felele14 néki Zéres az ő felesége, és minden ő baráti : Csináljanak ötven singnyi magas fát ; és holnap reggel mond meg a Királynak, hogy Márdokeust akasszák reá : és annakutánna menj bé a Királlyal a lakodalomba vígan ; És tetszik e dolog Hámánnak, és megcsináltatá a fát. Hámán6 kénytelen tisztelni Márdokeust nyilvánosan a király nevében.Azon1 éjjel álom nem jött vala a Királynak szemére, parancsolá annakokáért, hogy előhoznák az emlékezetre iratott dolgok könyvét a Krónikákat : és elolvastatának a Király előtt. És2 írva találták, hogy Márdokeus jelentette volna meg Bigtanáról és Gtéresről, a Királynak két Hopmesteriről, kik ajtaja őrizői közzűl valók valának, kik tanácsot tartottak vala, hogy Assvérus Királyt megölnék. És3 monda a Király : Micsoda tisztességet és méltóságot adtak azért má4nak ? Felelének a Király szolgái, kik néki udvarlanak vala : Semmit néki azért nem adtak. Akkor4 monda a Király : Kicsoda a pitvarban ? (Hámán jött vala pedig a Király házának külső pitvarába, hogy megmondaná a Királynak, hogy felakasztaná Márdokeust a fára, mellyet készíttetett vala néki.) Felelének5 a Király szolgái néki : Ímé Hámán áll a pitvarban. Monda pedig a Király : Jöjjön bé. És6 bémene Hámán, kinek monda a Király : Mit kell az emberrel cselekedni, a kinek a Király tisztességét kívánja ? (Gondolja vala pedig Hámán szívében : kinek kíván a Király nagyobb tisztességet tenni mint nékem ?) Felele7 Hámán a Királynak : A férjfiúnak, kienk a Király tisztességet kíván tenni. Hozzanak8 királyi ruhát, mellyben a Király jár, és lovat, a mellyen a Király szokott ülni és királyi koronát, mellyet szokott az ő fejébe tenni. És9 adják azt a ruhát, és azt a lovat a Király Fejedelmei közzűl, a nagy Urak közzűl valakinek kezébe : és öltöztessék fel azt a férjfiat, kinek a Király tisztességet kíván, és hordozzák őtet lovon a városnak piaczán, és kiáltsák ő előtte : Így lészen annak a férjfiúnak dolga, a kinek a Király tisztességet kíván tenni. Monda10 pedig a Király Hámánnak : Siess vedd fel azt a ruhát és a lovat, a mint szólál, és cselekedjál úgy a Zsidó Márdokeussal, a ki a Király kapujában ül : semmit el ne hagyj mind azokban, valamiket szólottál. Előhozá11 annakokáért Hámán azt a ruhát és azt a lovat, és felöltözteté Márdokeust : annakutánna lovon hordozá őtet a városnak utczáján, és azt kiáltá előtte : Így lészen annak a férjfiúnak dolga, kinek a Király tisztességet kíván tenni. Annakutánna12 megtére Márdokeus a Király kapujára : Hámán pedig haza méne sírva, és fejét béborítva. És13 megbeszélé Hámán Zéresnek az ő feleségének, és minden barátinak, valami történt vala rajta. Mondának pedig néki az ő tanácsosai, és Zéres az ő felesége : Ha a Zsidók nemzetségéből valő Márdokeus, a ki előtt megaláztattál : nem érsz vele, hanem meggyőzettetél tőle. Azonközbe14 hogy még azok ő vele szólnának, a Király Hopmesterei jutának, és sietének Hámánt elhívni a lakodalomba, mellyet Eszter szerzett vala. Hámánt7 arra a fára akasztják, a melyet Márdokeus számára emelt.Elméne1 annakokáért a Király és Hámán, az Eszter Királynéasszonytól csináltatott lakodalomra. És2 mondá a Király Eszternek másodnapon is, a borital közben : Micsoda a te kívánságod, Eszter Királynéasszony ? és megadatik tenéked : és micsoda a te kérésed ? Országomnak feléig kérj és meglészen ? Felele3 Eszter Királynéasszony, és monda : Ha kedvet találtam a te szemeid előtt, óh Király ! és ha a Királynak tetszik, engedd meg az én életemet az én kívánságomra, és az én nemzetségemnek is életét az én kérésemre : Mert4 eladattattunk én és az én nemzetségem, hogy elveszessenek, megöljenek, és eltöröljenek minket : hogyha szolgaságra, és szolgálóleányságra adattunk volna, elszenvedtem volna : jóllehet az ellenség a Királynak kárát soha meg nem fizethetné. Felelvén5 pedig Assvérus Király, monda Eszternek a Királynéasszonynak : Kicsoda az, és hol vagyon az, kit az ő szíve erre vitt, hogy ezt cselekedné ? És6 monda Eszter : A mi ellenségünk és gyűlölőnk, e gonosz Hámán. Akkor Hámán megrettene a Király és a Királynéasszony alőtt. A7 Király pedig felkele az ő nagy búsulásában a bornak lakodalmától, hogy menne az ő palotája mellett való kertébe, Hámán pedig megmarada, hogy Eszter Királynéasszonynak könyörögne életéért ; mert látja vala, hogy a Király elvégezte volna az ő halálát. A8 Király pedig megtére a palota kertéből a bor lakodalmának házához : Hámán pedig esett vala az ágyra, a mellyen Eszter vala. Akkor monda a Király : Nemde a Királynéasszonyt is meg akarod é szeplősíteni és előttem a házban ? Mihelyt e szót kiszalasztá a Király szájából, a Hámán orczáját béfedék : hogy a Király ne látná. Monda9 pedig egy a Király Hopmesterei közzűl Harbona, a Király előtt : Ímé az akasztófa is, mellyet csináltatott vala Hámán kának, ki a Királynak javára szólott vala, a Hámán háza előtt emeltetett fel, mellnek magassága ötven sing. Akkor monda a Király : & ; Akasszátok ő magát fel arra. Felakaszták10 ezért Hámánt a fára, mellyet Márdokeusnak csinált vala és a Király haragja megszünék. Márdokeus8 felmagasztaltatik.Azon1 napon adá Assvérus Király Eszter Királynéasszonynak Hámánnak a Zsidók ellenségének házát : és Márdokeus béméne a Király eleibe : mert megjelenté Eszter micsodája volna őnéki. Elővevé2 annakokáért a Király az ő gyűrüjét, mellyet Hámámtól elvett vala, és adá azt Márdokeusnak : Eszter pedig fővé tevé Márdokeust a Hámán házában. Ismét3 szóla Eszter a Király előtt és lábai eleeibe borúla, sírván és kérvén őtet : hogy semmivé tenné Agageus Hámánnak gonoszságát, és az ő gondolatját, mellyet gondolt vala a Zsidók ellen. Kinyujtá4 pedig a Király Eszterre az aranyvesszőt : és felkelvén Eszter, megálla a Király előtt. És5 monda : Ha a Királynak tetszik, és ha kedvet találtam ő előtte, és ha igaz dolognak látszik a Királynak, és ha kedves vagyok az ő szemei előtt : írják meg, hogy változtassanak el Agageus Hámánnak, Hammedáta fijának gondolatjának levelei, mellyeket írt, hogy elveszessék a Zsidókat, valakik vagynak a Királynak minden tartományiban ; Mert6 hogy láthatom a nyavalyát melly következik az én nemzetségemre ? hogy láthatom, mondom, az én atyámfiainak veszedelmeket ? Monda7 pedig Assvérus Király Eszter Királynéasszonynak, és a Zsidó Márdokeusnak : Ímé a Hámán házát adtam Eszternek, és őtet felakasztották a fára, azért hogy a Zsidókra az ő kezét bocsátotta> ; Ti8 pedig írjatok a Zsidóknak a mint néktek teszik, a Királynak nevével, és pecsételjétek meg a Király gyűrűjével ; mert az írást, mellyet a Király nevével írnak, és a Király gyűrűjével megpecsételnek, nem szabad megmásolni. Új királyi parancs a zsidók javára.Hivattatának9 azért a Király Íródeákjai azonnal, a harmadik hónapban (ez a Siván nevű hó) annak huszonharmadik napján ; és megírák szintén úgy, a mint Márdokeus parancsolta vala a Zsidóknak és a Fejedelmeknek, és Hadnagyoknak, és a tartományok Fejedelminek, mellyek vagynak Indiától fogva Szerecsenországig, száz és huszonhét tartományok ; minden tartományoknak az ő szokott írások szerint, és minden nemzetségnek az ő nyelvén ; és a Zsidóknak is az ő írások és nyelvek szerint. És10 íra az Assvérus Király nevével és megpecsételét a Király gyűrűjével és küldé a lvelet lovagpostáktól, kik gyors állatokon szoktak vala járni, tudniillik öszvéreknek fijain. Hogy11 a Király megengedte volna a zynak, kik mindenütt minden városokban laknának, hogy egybegyülnének, és vívnának az ő életekért, annyira, hogy eltörölnék, megölnék és elvesztenék, minden népnek és tartománynak seregét, a melly ő reájok támadna, kicsinyeket és asszonyembereket, és marháikban zsákmányt vetnének. -12 Azt is mívelnék pedig egy napon Aassvérus Királynak minden tartományiban, tizenharmadik napján a tizenkettődik hónak, melly az Adár nevű hó. A13 levélnek pedig summája vala, hogy minden tartományokban parancsolatot adnék ki, és minden népnek elhirdettetnék, hogy a Zsidók készek volnának arra a napra, a magok oltalmazására az ő ellenségek ellen. A14 lovagposták, kik gyors állatokon valának, tudniillik öszvéreken, kimenének sietséggel a Király parancsolatja szerint : és a végezés kiadaték Súsánban, a Király lakhelyében. Márdokeus15 pedig kiméne a Király elől, királyi ruhában, hiaczintusszínű és fejér ruhában, és nagy aranykoronával, és bíbor és bársony öltözetben, és Súsán városa örvendeze és vígada. A16 Zsidóknak világosság támada, azaz öröm, vígasság és tisztesség. Minden17 tartományokban is, és minden városokban és helyekben, valahová a Király beszéde és végzése juta, öröm és vígasság lőn a Zsidóknak, lakodalom és örvendetes nap : és sokan lésznek vala Zsidókká a föld népei közzűl ; mert a Zsidóktól való félelem körűlvette vala őket. A9 zsidók bosszút állanak ellenségeiken.Tizenkettődik1 hónapban azért, (ez az Adár nevű hó) annak tizenharmadik napján, mellybe jutott vala a Királynak beszéde és az ő végzése, hogy meglenne azon a napon, mellyen a Zsidók ellenségei reménylik vala, hogy hatalmat vehetnének rajtok, (és különben fordula : mert a Zsidók vőnek hatalmat azokon, kik őket gyűlölik vala.) Öszvegyüjték2 egymást a Zsidók az ő városaikban, Assvérus Királynak minden tartományiban, hogy azokat levágnák, kik nékik gonoszokra igyekeznének, és senki előttök meg nem állhata ; mert minden nép megfélemlett vala tőlök. És3 minden tartománynak Fejedelmei és Főemberei, és Hadnagyai, és a Király tiszttartói tisztelik vala a Zsidókat ; mert Márdokeustól félnek vala. Mert4 nagy ember vala Márdokeus a Király házában, és az ő híre terjed vala minden tartományokban ; mert az a férjfiú, Márdokeus öregbedik vala, és nevekedik vala. Levágák5 azért a Zsidók minden ellenségeiket fegyverrel, és ölik s vesztik vala azokat ; és az ő akaratjok szerint cselekedének az ő gyűlölőikkel. Súsánban6 a Király városában is a Zsidók ötszáz férjfiakat ölének és vesztének el. Parsandádát,7 azután, és Dálpont, és Aspátát És8 Porátát, és Adáját és Aridátát. És9 Parmástát, és Arisait, és Aridait, és Vajzátát. Tudniillik10 tíz fijait a Hammedáta fijának Hámánnak a Zsidók ellenségének megölék, de marhájokban nem vetének zsákmányt. Azon11 napon Súsánban a Király városában megöletteknek számokat megtudá a Király. És12 monda a Király Eszter Királynéasszonynak : Súsánban a Király városában a Zsidók ötszáz férjfiakat öltek és vesztettek el, és Hámánnak tíz fijait ; mit gondolsz, hogy a Királynak több tartományiban cselekedtek ? Micsoda azért a te kívánságod ? és megadatik tenéked ; vagy micsoda e felett a te kérésed ? és meglészen. Felele13 Eszter : Ha a Királynak tetszik, engedje meg holnap is a Zsidóknak, kik Súsánban laknak, hogy így csejenek mint e mai napon, és Hámának tíz fijait akasszák fel fára. És14 megparancsolá a Király, hogy úgy lenne, Parancsolat adaték azért ki Súsánban, és a Hámán tíz fijait felakaszták. Öszvegyűlének15 annakutánna is a Zsidók, kik Súsánban valának, tizennegyedik napján az Adár hónak, és megölének Súsánban háromszáz férjfiakat : de jószágokban prédát nem vetének. A16 több Zsidók is, kik a Királynak tartományiban valának, egybegyülének ; és feltámadának az ő életekért, és békével maradának az ő ellenségeiktől ; megölének pedig az ő ellenségeikben hetvenöt ezeret ; de zsákmányt nem tettek marhájokban. Az17 Adár hónak tizenharmadik napján cselekedék ezt ; és megnyugovának tizennegyedik napján ; és azt lakodalom és vígasság napjává tevék. De18 a Zsidók, kik Súsánban valának, egybegyűlének tizenharmadik és tizennegyedik napján azon hónak az öldöklésre ; megnyugovának pedig tizenötödik napján azon hónak és azt tevék lakodalom és vígasság napjává. Annakokáért19 a felubeli Zsidók, kik kerített városban nem laknak, tizennegyedik napját Adár hónak tartják örömnek és lakodalomnak, és egymás számára étel küldözés víg napjának : A zsidók ünnepet rendelnek szabadulásuk emlékére.Megírá20 azért Márdokeus e dolgokat és levelekt külde minden Zsidóknak, kik Assvérus Királynak minden tartományiban vagy közel, vagy távol valának. Parancsolván21 nékik, hogy az Adár hónak tizennegyedik napját, és tizenötödikét esztendőnként megtartanák : Azokat22 a napokat, mellyekben megnyugodtak vala a Zsidók az ő ellenségeiktől, és azt a hónapot, melly nékik a keserűségből örömre fordult vala, és a siralomból víg napra, hogy azokat a napokat tartanák lakodalomnak, örömnek és egymásnak étel küldözésének, és szegények ajándékozásának napjainak. Felfogadák23 pedig a Zsidók, hogy megcselekednék a mit kezdettek volna, és a mit Márdokeus nékik írt volna. Mivelhogy24 Agageus Hámán Hammedátának fija, ki minden Zsidóknak elleségek vala, azt gondolta vala a Zsidók ellen, hogy elvesztené őket, és Púrt (azaz sorsot) vetett vala, hogy megrontaná őket és elvesztené. Mikor25 pedig Eszter bément volna a Király eleibe ; megparancsolta vala a Király az ő levelében, hogy Hámánnak gonosz gondolatja, mellyet gondolt a Zsidók ellen, forduljon az ő fejére ; és akasszák fel őtet és az ő fijait is fára. Annakokáért26 e napokat nevezék Púrimnak, a Púr nevétől ; és a levélben való minden dolgokért, és azért, a mit a felett láttak, és a mi hír hozzájok jutott. Végezzék27 és fogadák a Zsidók mind magoknak, mind maradékoknak, és mind azoknak, kik vallásokra térnének, képekben : és fel nem bomol, hogy ők megszentelik azokat a két napokat az ő írások szerint, és a dolgoknak ideje szerint minden esztendőnként. Annakfelette28 ezek a napok emlékezetben lesznek, és megülik ezeket nemzetségről nemzetségre, háznépről háznépre, tartományról, tartományra, városról, városra. Ezek, mondom, a Púrim napjai, el nem hagyattatnak a Zsidók között, és ezeknek emlékezete meg nem szűnik az ő nemzetségek között. Íra29 pedig Eszter Királynéasszony Abiháil leánya, és a Zsidó Márdokeus nagy méltósággal, hogy megerősítenék e második levelet a Púrimról. És30 minden Zsidóknak, Assvérus Királynak száz huszonhét tartományiba, emberséggel és igazsággal teljes leveleket külde ; Hogy31 megerősítenék e sorsoknak napjait az ő rendelt idejekben, a miképen nékik hagyta vala a Zsidó Márdokeus és Eszter Királynéasszony ; és a mikép felfogadták vala magok és maradékok képében, hogy megtartanák a böjtöt és könyörgéseket. És32 az Eszter beszéde megerősíté a sorsoknak dolgait ; és könyvbe iraték. A10 nagy hatalomra jutott Márdokeus nemzete javát munkálja.Továbbá1 Assvérus Király adót vettete a földre, és a tenger szigeteire. Az2 ő erejének cselekedetei pedig és hatalma, és a Márdokeus nagy voltának megbeszélése, kit a Király nagy méltóságra emele, avagy nem irattattak é meg a Médiai és Persiai Királyoknak cselekedetekről írott Krónika könyvben ? Mert3 a Zsidó Márdokeus másod volt Assvérus Király után, és nagy volt a Zsidók között, és kedves az ő attyafiainak sokasága előtt, ki az ő nemzetségének javára igyekezik vala, és minden ő nemzetségének magmaradását és békességét keresi vala.