Izráel1 fiainak gyarapodása és elnyomatása Egyiptomban.Ezek1 az Izráel fijainak nevek, kik bémentek vala Jákóbbal Égyiptomba : mindenik pedig cselédestől ment vala bé : Rúben,2 Simeon, Lévi, Júda. Issakhár,3 Zebulon, Benjámin. Dán,4 Nafthali, Gád, Áser. Mind5 azok a lelkek pedig, mellyek Jákób ágyékából származtak vala, hetvenen valának. József pedig Égyiptomban vala. És6 meghala József és minden ő attyafiai, az az egész egy időbeli nemzetség. Az7 Izráel fijai pedig nevekedének, nagy sokasággal születtetének, megszaporodának felette igen elhatalmazának, és a föld velek eltelék. Azonközben8 új Király támada Égyiptom országán, ki Józsefet nem esmérte vala. Ki9 monda az ő népének : Ímé az Izráel fijainak népe igen sok, és nálunknál hatalmasb. Jer10 cselekedjünk ő ellenek valami okossággal, hogy ne szaporodjanak, mert ha valamimódon had támad, félő hogy a mi ellenséginkhez ne adják magokat és hadakozzanak ellenünk, és el ne menjenek e földről. Rendelének11 azért ő ellenek sarczoltató Tiszttartókat, hogy a népet szolgálattal terhelnék, és építe az Izráel népe Faraónak, kincstartó városokat, Pithomot és Rahámsest. De12 mennél inkább sanyargatják vala a népet, annál inkább nevekedik vala, és sokasodik vala annál inkább : annyira hogy magokban háborganának az Izráel fijai elömenetelekért. Jóllehet13 az Épgyiptombeliek az Izráel fijait nagy kegyetlenséggel kénszerítenék szolgálni. És14 kesergetnék az ő életeket, kemény szolgálattal, sárkeveréssel, téglacsinálással, és minden mezei szolgálattal, s minden egyéb dologtétellel, mellyben az ő szolgálatjokkal élnek vala nagy kegyetlenséggel. És15 parancsolá Égyiptomnak Királya a Zsidó bábáknak, kik közzűl egyiknek Sifra, a másiknak Puha vala neve. És16 monda : Mikor a szülésnek idején a Zsidó asszonyokkal lésztek, ha látandjátok hogy fiat szülnek, megöljétek azt ; ha pedig leányt szülnek, meg ne öljétek. De17 azok a bábák félék az Istent, és nem cselekedének úgy a mint parancsolta vala nékik Égyiptomnak Királya ; hanem elevenen megtartják vala a gyermekeket. Hívatá18 annakokáért Égyiptomnak Királya a bábákat és monda nékik : miért míveltétek ezt, hogy a gyermekeket elevenen megtartanátok ? Felelének19 pedig a bábák Faraónak : Mert a Zsidó asszonyok nem ollyanok mint az Égyiptombeliek ; mert vastagok azok, és minekelőtte hozzájok menne a bába, az előtt szülnek. Annakokáért20 jól tőn Isten azokkal a bábákkal, és a nép igen megsokasodék, és igen elhatalmazának. Mivelhogy21 pedig a bábák Istent félék, annakokáért azoknak házok népét megszaporítá. Megparancsolá22 azért Faraó minden ő népének, mondván : minden férjfiú magot, melly születik, a folyóvizbe vessetek, minden leányzó magot pedig elevenen megtartsatok. Mózes2 születése.Elméne1 pedig egy Lévi nemzetségéből való férjfiú, és vőn magának feleséget ugyan azon Lévi nemzetéből. Terhbe2 esék pedig az asszony és szüle fiat. Ki mikor látta volna, hogy szép gyermek volna, elrejté azt három hónapig. És3 mikor tovább el nem titkolhatná azt, szerze annak gyékényből egy ládácskát, mellyet enyvvel és fenyőviasszal megönte, és abba helyheztetvén a gyermeket, elveté a folyóvíznek partján a sásasba. Áll4 vala pedig az ő nénnye távol, hogy meglátná mint lenne dolga a gyermeknek. Mózes csudálatos megmenekülése és neveltetése.Faraónak5 pedig leánya aláméne hogy mosódnék a folyóvízben, és annak szolgálóleányai járnak vala a víznek partján, és minekutánna látta volna a ládácskát a sásasnak közepette, elküldé az ő szolgálóleányát és kihozatá azt. És6 mikor megnyitotta volna, látá a kis gyermeket ; és ímé a kis gyermek sír vala ; és könyörülvén rajta, monda : A Zsidók gyermekei közzűl való ez. És7 monda a gyermek nénnye a Faraó leányának : Elmenjek-é hogy egy szoptatós asszonyt hívjak a Zsidó asszonyok közzűl, ki a gyermeket szoptassa tenéked ? Felele8 a Faraó leánya ? Eredj el. Elméne azért a leányzó, és hívá a gyermeknek annyát. És9 monda néki a Faraó leánya : Vidd el a gyermeket, és tartsd fel ezt nékem és én megaom néked a te jutalmadat : és elvivé az asszony a gyermeket, és szoptatá azt. Felnevelkedék10 pedig a gyermek, és vivé azt a Faraó leányának, és fija gyanánt tartja vala azt, és nevezé azt Mózesnek ; mert azt mondá : A vízből vettem ki őtet. Lőn11 peidg azokban a napokban mikor Mózes felnevekedett volna, kimée az ő attyafiaihoz, és látá sanyarúságokat, látá azt is, hogy egy égyiptombeli ember verne egy Zsidó férjfiat az ő attyafiai közzűl. És12 mikor kétfelé tekintett volna, és látta volna hogy senki nem volna ott, megölé az égyiptombeli embert, és elrejté azt a homokban. Azután13 másodnapon kimenvén, ímé két Zsidó féjfiak versengenek vala, és monda annak a ki bűnös vala : Miért vered a te atyádfiát ? És14 az felele : Kicsoda tett tégedet Fejedelemmé és Bíróvá mi rajtunk ? Avagy meg akarsz é engemet is ölni, a mint megöléd az égyiptombeli embert ? Megrettene azért Mózes és monda : Bizony megtudták azt a dolgot. Mózes futása és házassága.Meghallá15 Faraó is e dolgot, és Mózest halálra keresteti vala, de elfuta Mózes Faraótól való féltében, és lakozék Midiánnak földében és leüle egy kútnál. Valának16 pedig a Midiániták Papjának hét leányai, kik eljöttek vala, és vizet merítvén megtöltötték a válúkat, hogy megitatnák az attyoknak juhait. És17 eljövének a pásztorok is, és azokat elűzék : akkor Mózes felkelvén segítséggel lőn a leányoknak, és azok juhaiknak inni ada. És18 mikor mentek volna Réhuelhez az ő ősökhöz, monda : Mi az oka hogy most illyen hamar megjöttetek ? És19 mondanák : Egy égyiptombeli ember oltalmaza minket a pásztorok ellen, annakfelette nékünk vizet is merített, és a mi juhainkat megitatta. És20 monda az ő unokáinak : Hol vagyon az ? miért bocsátották el azt a féjfiat ? hívjátok elő őtet, hogy egyék kenyeret. És21 Mózesnek akaratja lőn rajta, hogy ez emberrel együtt maradna, és adá Mózesnek feleségül Czipporát az ő unokáját. És22 szüle fiat, és nevezé azt Gersomnak, mert azt mondá : Jövevény voltam az idegen földön. És23 mikor sok napok multak volna el, meghala Égyiptomnak Királya, és fohászkodnak vala az Izráel fijai a nagy szolgálat miatt, és kiáltnak vala : a szolgálat miatt való kiáltások pedig felméne Isten eleibe. És24 meghallá Isten az ő kiáltásokat, és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal tett kötéséről. És25 megtekinté Isten az Izráel fijait, és megérté Isten az ő nagy nyomorúságokat. Mózes3 elhívatása.Mózes1 pedig őrizi vala az ő ipának, Jethrónak a Midiániták Papjának juhait, és hajtá a juhokat a pusztán től, és juta az Isten hegyéhez, a Hórebhez. És2 megjelenék néki az Úrnak Angyala tűznek lángjában egy csipkebokorban, és tekinte oda Mózes, és ímé a csipkebokor ég vala, de a csipkebokor meg nem emésztetik vala. Monda3 azért Mózes : odatérek, és meglátom e nagy csudálatos látást, hogy a csipkebokor meg nem emésztetik. Látván4 pedig az Úr hogy oda térne Mózes meglátni azt, szólítá őtet Isten a csipkebokorból, és monda : Mózes, Mózes. Ki felele : Ímhol vagyok. És5 monda az Isten : Ne jöjj ide közel, old le a te sarudat lábaidról, mert a föld mellyen állasz, szent föld. És6 monda : Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene, Jákóbnak Istene. Annakokáért elrejté Mózes az ő orczáját, mert fél vala Istenre nézni. És7 monda az Úr : Bizonnyal láttam az én népemnek nyomorúságát melly vagyon Égyiptomban, és a sarczoltatók miatt való kiáltásokat meghallottam, és megtudtam az ő sanyarúságokat. Leszállottam8 azért hogy megszabadítsam őtet az Égyiptombelieknek kezekből, és kihozzam arról a földről, jó és széles földre : téjjel mézzel folyó földre a Kananeusoknak, Khittheusoknak, Emoreusoknak, Perizeusoknak, Khiveusoknak, és Jebuzeusoknak helyekbe. Most9 pedig ímé az Izráel fijainak kiáltások én hozzám jutott, és láttam a nagy nyomorúságot, mellyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek. Annakokáért10 most jöjj el ide, és elküldelek tégedet Faraóhoz, és hozd ki az én népemet az Izráel fijait Égyiptomból. És11 monda Mózes az Istennek : Kicsoda vagyok én hogy Faraóhoz menjek, és kihozzam az Izráel fijait Égyiptomból ? És12 felele : Én veled lészek, és ez a jelensége, hogy én küldöttelek tégedet : Mikor kihozándod e népet Égyiptomból, az Istennek szolgálni fogtok e hegyen. És13 monda Mózes az Istennek : Ímé én elmegyek az Izráel fijaihoz, és azt mondom nékik : A ti atyáitoknak Istene küldött engemet ti hozzátok. Ha azt mondándják nékem : Kicsoda annak neve ? Mit feleljek nékik ? És14 monda Isten Mózesnek : EHEJE nevem, mert én vagyok. És monda : Így szólj az Izráel fijainak : az Eheje küldött engemet ti hozzátok. És15 ismét monda Isten Mózesnek : Így szólj az Izráel fijainak : A ti atyáitoknak Ura Istene, az Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene, Jákóbnak Istene küldött engemet ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké, ez az én nevem, melly által az emberek megemlékeznek rólam minden mezetségről nemzetségre. Menj16 el, és gyüjtsd egybe az Izráelnek véneit, és mond ezt nékik : A ti atyáitoknak Ura Istene megjelent énnékem, az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, ezt mondván : Megemlékeztem ti rólatok, és arról a mit veletek cselekdtek Égyiptomban. Annakokáért17 mondottam : Kiviszlek titeket az Égyiptombeli nyomrúságból a Kananeusnak, Khitteusnak, Emoreusnak, Perizeusnak, Khiveusnak és Jebuzeusnak földökre, téjjel és mézzel folyó földre. És18 engednek a te szódnak : Te pedig és az Izráel vénei menjetek Égyiptomnak Királyához, és így szóljatok néki : A Zsidóknak Ura Istene megjelent nékünk. Most azért kérünk, hogy menjüónk harmadnapi járó földre a pusztába, hogy áldozzunk a mi Urunknak Istenünknek. Én19 pedig tudom hogy nem engedi az Égyiptombeli Király hogy elmenjetek, hanemha hatalmas kézzel kénszeríttetik. Kinyujtom20 azért az én kezemet, és megverem Égyiptomot minden csudálatos dolgaimmal, mellyeket ott cselekeszem ; és azután elbocsát titeket. És21 kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek előtt, és lészen hogy mikor kimentek Égyiptomból, ne menjetek üresen. Hanem22 kérjen az asszony az ő szomszédasszonyától ezüsét és arany edényeket, és ruhákat ; mellyekbe öltöztessétek a ti fijaitokat és a ti leányaitokat, és Égyiptombot megfosszátok. Mózes4 csudatévő erővel ruháztatik fel.Akkor1 felelvén Mózes, monda : Ímé nem hisznek nékem, sem az én beszédemnek nem engednek : mert azt mondják : nem jelent meg néked az Úr. Monda2 azért néki az Úr : Micsoda az, a mi kezedben vagyon ? felele Mózes : Vessző. És3 monda az Úr : Vesd a földre azt. És elveté az t a földre, és változék kígyóvá : és Mózes elfutamodék előtte. Monda4 pedig az Úr Mózesnek : Nyújtsd ki a te kezedet, és fogd meg a farkát. Ki az ő kezét kinyújtván megfogá azt, és változék vesszővé kezében. Hogy5 higyjék hogy mejelent néked az ő atyáiknak Ura Istene, az Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Monda6 pedig ismét néki az Úr : Bocsássad a te kezedet kebeledbe, és bébocsátá kezét az ő kebelébe, és ismét kivoná kebeléből, és ímé az ő keze poklos vala mint a hó. Monda7 annakfelette : Tegyed ismét kebeledbe a te kezedet : ki kebelébe tevé az ő kezét, és kivevé azt kebeléből, és ímé megtisztult vala mint egyéb teste. És8 lészen, hogy ha nem hijéndenek néked, és nem engedének az első csuda beszédének, hisznek a második csuda beszédének. És9 lészen, hogy ha nem hijéndenek e két jeelnségnek is, és nem engedéndenek a te beszédednek, akkor meríts vizet a folyóvízből, és öncsed a szárazra. És változnak a vizek a földön vérré, a mellyeket merítettél a folyóvízből. És10 monda Mózes az Úrnak. Kérlek Uram, ne küldj engemet oda : mert nem vagyok ékesen szóló, ez előtt sem voltam soha, sem pedig miolta a te szolgáddal beszélsz ; hanem késedelmes vagyok a szólásra, mivelhogy bántatott az én nyelvem. Kinek11 felele az Úr : Kicsoda teremtette az embernek száját ? Avagy ki teszi az embert siketté, vagy némává, vagy látóvá, vagy vakká ? avagy nem én-é, ki Úr vagyok ? Annakokáért12 menj el, és én lészek a te száddal, és megtanítlak tégedet mit szólj. És13 monda : Kérlek Uram küldjed azt, a kit illik küldened. És14 felgerjede az Úrnak haragja Mózes ellen, és monda : Avagy nem átyádfia-é tenéked a Lévi nemzetségéből való Áron ? Tudom hogy ő ékesenszóló : és ímé ő néked elődbe kijő, ki mihelyt meglát téged, örvendez szívében. Te15 szólj néki, és adjad szájába e beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával, és megtanítlak titeket mit kelljen cselekednetek. És16 ő szóljon te helyedben a népnek, és ő lészen néked szájad gyanánt, te pedig néki lészesz úgymint Isten gyanánt. E17 vesszőt pedig vegyed kezedbe, mellyel csudákat tégy. Mózes visszatér Egyiptomba.Elméne18 azért Mózes és megtére az ő ipához Jethróhoz, és monda néki : Kérlek engedd nékem hogy menjek el az én atyámfiaihoz Égyiptomba, és lássam meg ha még élnek. És monda Jethró Mózesnek : Eredj el békességgel. Mert19 azt mondotta vala az Úr Mózesnek Midiánban : Eredj el haza Égyiptomba : mert megholtak mind azok, kik téged halálra keresnek vala. És20 felvevé Mózes az ő feleségét, és az ő fijait, és ülteté őket szamár hátára, és haza méne Égyiptomba, és elvivé Mózes az Isten vesszejét is kezében. És21 ezt is mondotta vala az Úr Mózesnek : Mikor elindulsz hogy Égyiptomba haza menj, meglásd hogy mindazokat a csudákat mellyeket reád bíztam megmíveljed Faraó előtt ; és én megkeményítem az ő szívét, hogy ne bocsássa el a népet. Ezt22 mondjad azért Faraónak : Ezt mondja az Úr : én fiam és én elsőszülöttem az Izráel. És23 én mondám néked : Bocsásd el az én elsőszülöttemet hogy szolgáljon nékem, és nem akarád őtet elbocsátani : annakokáért ímé én megölöm a te fijadat, a te elsőszülöttedet. És24 lőn az őton, egy szálláson eleibe méne néki az Úr, és akarja vala őtet megölni. Czippora25 azért ragada egy éles kést, és elmetszé az ő fijának szemérem testének első bőrét, és Mózesnek lába eleibe veté, és monda : Az én fiamnak vérével váltott férjem vagy te nékem. És26 megszünék ő tőle az Úr. Vérnek férjének mondotta vala pedig akkor Mózest, a körűlmetélkedésért. Az27 Úr pedig megparancsolta vala Áronnak : Eredj eleibe Mózesnek a pusztába : ki elmenvén eleibe méne néki az Isten hegyénél, és megcsókolá őtet. Akkor28 megbeszélé Mózes Áronnak, az Istennek minden dolgait, mellyekért őtet küldi vala, és mind azokat a jelekeet, mellyeket parancsolt vala hogy cselekdnék. Elmenvén29 azért Mózes és Áron, egybegyüjték az Izráel fijainak minden Véneit. És30 mikor Áron megmondotta volna mind azokat a beszédeket mellyeket szólott vala az Úr Mózesnek, és azokat a csudákat cselekedné a nép előtt. Hit31 a nép : és mikor hallották volna, hogy az Úr meglátogatta volna az Izráel fijait, és megtekintette volna azoknak nyomorúságokat, leborúlván hálákat adának Istennek. A5 Faraó elutasítja Mózest.Annakutánna1 elmenének Mózes és Áron, és mondának Faraónak : Ezt mondja az Izráelnek Ura Istene : Bocsásd el az én népemet, hogy nékem innepet szenteljenek a pusztában. És2 monda Faraó : Kicsoda az Úr, hogy engedjek az ő beszédének, és elbocsássam az Izráelt ? az Urat is nem esmérem, az Izráelt is nem bocsátom el. És3 mondának : A Zsidóknak Istene megjelent nékünk : kérünk engedd meg hogy menjünk harmadnapi járó földre a pusztába, hogy áldozzunk a mi Urunknak Istenünknek, hogy meg ne büntessen minket döghalállal vagy fegyverrel. És4 monda azoknak az Égyiptom Királya : Óh Mózes és Áron, miért késlelitek meg a népet az ő munkájokban ? menjetek el dolgotokra. Ezt5 is mondja vala Faraó : Mivelhogy a földnek népe sok, ahoz való biztotokban vonszátok el a népet a munkától. A népet még jobban elnyomják.És6 parancsolá Faraó a napon a nép pallérinak és előttökjáróinak, illyen módon. Ennekutánna7 polyvát a népnek ne adjatok a téglacsináláshoz mint ennekelőtte, ő magok menjenek el, és keressenek magoknak polyvát. Mindazáltal8 a tégla számot, mellyet ennekelőtte csináltak, ugyan reájok vessétek, azt le ne szállítsátok : mert hívalkodnak, és azért kiáltanak, ezt mondván : Menjünk el, áldozzunk a mi Istenünknek. Terheltessenek9 meg dolgotétellel a férjfiak, hogy abban legyenek foglalatosok, és ne bízzanak hazugságnak beszédeiben. Kimenének10 azért e népnek sarczoltatói és az ő előttökjárók, és mondának a népnek illyen szókkal : Ezt mondja Faraó : Én nem adok néktek polyvát. Ti11 magatok menjetek el, keressetek polyvát a hol találtok, mert ugan nem kissebbíttetik meg semmivel a ti munkátok. És12 eloszla a nép egész Égyiptomnak földén, hogy gyüjtenének pozdorját a polyva helyébe. És13 a pallérok kényszerítik vala őket ezt mondván : Végezzétek el a ti munkátokat a mindennapi reátok vetett tégla számot az ő napján, mint szinte mikor polyvát adtak. És14 megverettetének az Izráel fijai előtt járók, kiket a Faraó pallérai rendeltek vala azok előtt, és ezt mondják vala : Miért nem teljesítettétek bé a reátok vetett tégla számot, sem tegnap, sem ma, mint ennekelőtte ? Annakokáért15 elmenének az Izráel fijainak előttök járói, és kiáltának Faraóra illyen módon : Miért cselekedel így a te szolgáiddal ? Polyvát16 nem adnak a te szolgáidnak, és azt mondják nékünk : Csináljatok téglát : és ímé a te szolgáid verettetnek, maga a te népet bűnös hogy polyvát nem adnak. És17 monda Faraó : Csak hívalkodtok és henyéltek, azért mondjátok : Menjünk el, áldozzunk az Úrnak : Annakokáért18 menjetek el munkálódjatok, polyvát ugyan nem adnak ; a tégla számot pedig, mellyet reátok vetnek, béadjátok. Mikor19 látták volna az Izráel fijainak előttök járói, hogy az ő állapotjok nyomorúltul volna, mivelhogy azt mondanák, hogy a mindennapi reájok vetett tégla szám semmiben alább ne szálljon. Előtalálván20 Mózest és Áront, mikor amazok kijőnének Faraótol : ellenek támadván. Mondának21 nékik : Lássa meg az Úr a ti dolgotokat, és itélje meg, kik minket útálatosokká tettetek Faraó előtt, és az ő szolgái előtt, és fegyvert adátok az ő kezekbe hogy minket megölnének. És22 Mózes az Úrhoz fordulván, monda : Uram, miért nyomorítád így e népet ? Miért küldöttél engemet ide ? Mert23 az időtől fogva hogy bémentem Faraóhoz, hogy a te nevedben néki szólnék, e népet annál is inkább nyomorgatja : és te ugyan nem szabadítád meg a te népedet. Újonnan6 küldetik Mózes.És1 monda az Úr Mózesnek : Majd immár meglátod mit cselekeszem Faraóval : mert hatalmas kéz által kénszerittetvén bocsátja el őket, és hatalmas kéztől űzi ki őtet a földéből. És2 szólítván Isten Mózest, monda néki : Én vagyok az Úr. És3 megjelentettem magamat Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak a mindenható erős Istennek nevében : de az én Jehova nevemben nem jelentettem meg magamat nékik. Mert4 szövetséget tettem ő velek ; hogy nékik adnám Kanaán földét, az ő bujdosások földét, mellyen jövevények voltak. Annakfelette5 én hallottam az Izráel fijainak kiáltásokat, kiket az Egyiptombeliek szolgálattal nyomorgatnak : és megemlék az én szövetségemről. Annakokáért6 mond meg az Izráel fijainak : Én vagyok az Úr, és kiviszlek titeket Egyiptomnak terhes szolgálatjából, és megmentelek titeket az én karomnak kinyújtása által, és nagy itéletek által. És7 népemmé fogadlak titeket, és lészek néktek Istentek, és megtudjátok hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, ki Egyiptom igájától megmentelek titeket. És8 béviszlek titeket a földre, mellyért megesküdtem, hogy adnám azt Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak, és adom néktek azt örökségül.Én vagyok az Úr. Szóla9 pedig illyen módon Mózes az Izráel fijainak ; de nem hallgatának Mózeshez, az ő lelkek nagy keserűsége miatt, és a nagy kemény szolgálat miatt. Annakokáért10 szóla a Jehova Mózesnek ilyen módon : Eredj11 bé, szólj Faraónak az egyiptombéli Királynak, hogy bocsássa el az Izráel fijait az ő földében. És12 szóla Mózes az Úr előtt, mondván : Ímé az Izráel fijai nem hallanak meg engemet ; mimódon hallana meg ezért a Faraó engemet, ha én körülmetéletlen ajakú vagyok. És13 szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, és parancsolá nékik, hogy az Izráel fijaihoz mennének, és az egyiptombeli Faraó Királyhoz, hogy az Izráel fijait kihoznák Egyiptom földéből. Nemzetségi táblázat.Ezek14 pedig az ő attyoknak házoknépeinek fejei : Rúbennek, az Izráel elsőszülöttének fijai : Khánokh, Pallu, Kheczron, Khármi. Ezek Rúbennek cselédei. Simeonnak15 fijai : Jémnel, Jámin Ohád, Jákin, Czohár, és Saul, a kananeabeli asszonytól való.Ezek a Simeon cselédei. A16 Lévi fijainak pedig nevek az ő nemzetségek szerint ezek : Gerson, Kéhát, és Mérari. A Lévi életének pedig esztendei voltak száz harminhét esztendők. Gerson17 fijai : Libni, Simhi, az ő cselédjek szerint. Kéhátnak18 fijai : Amrám, Izthár, Khebron és Huziel. A Kéhát életének pedig esztendei voltak száz harminchárom esztendők. Mérári19 fijai : Makhi és Musi. Ezek a Lévi cselédei az ő nemzetségek szerint. Amrám20 pedig vevé feleségül magának Jókhebédet, attyának hugát, ki szülé neki Áront és Mózest. És az Amrám életének esztendei voltak száz harminchét esztendők. Iczhárnak21 fijai : Kórákh, Néfeg, és Zikhri. Huziel22 fijai : Misáel, Eltzáfán, Sitheri. És23 Áron feleségül vevé magának Elisebát, az Aminádáb leányát, Nahasonnak hugát, ki szüle néki Nádábot, Abihut, Eleázárt és Ithámárt. Kórákhnak24 pedig fijai : Assir, Elkánah, Abiasáf. Ezek a Korákhitáknak cselédei. Eleázár25 az Áron fija vőn magának feleségül egyet a Putiel leányai közzűl, ki szülé néki Fineást. Ezek a Léviták attyainak fejei az ő cselédjek szerint. Ez26 Áron és Mózes, kiknek parancsolá a Jehova : Hozzátok ki az Izráel fijait Égyiptom földéből, az ő seregek szerint. Ezek27 a kik szóltak az égyiptomi Faraó Királynak, hogy kihoznák az Izráel fijait Égyiptomból, ez Mózes és Áron. És28 ugyanazon napon monda az Úr Mózesnek az Égyiptom földében. Szóla,29 mondok az Úr Mózesnek, mondván, Én vagyok az Úr : megmondjad Faraónak az égyiptomi Királynak mind azokat, mellyeket én szólok néked. És30 monda Mózes az Úr előtt : Ímé én körűlmetéletlen ajakú vagyok, és hogy hallgatna meg engemet Faraó ? Mózes7 és Áron csudát tesznek a Faraó előtt.És1 monda az Úr Mózesnek : Ímé Isten képébe állattalak téged Faraó eleibe, Áron pedig a te atyádfia, legyen te szószólód. Te2 mond meg mind azokat a mellyeket én parancsolándok néked ; Áron pedig a te atyádfia mondja meg azokat Faraónak, hogy bocsássa el az Izráel fijait az ő földéből. Én3 pedig megkeményítem Faraónak szívét, és megsokasítom az én jeleimet és csudáimat Égyiptomnak földén. És4 nem hallgatja meg a ti beszédeteket Faraó, és kinyujtom az én kezemet Égyiptomra : kihozom az én seregimet, az én népemet az Izráel fijait Égyiptomnak földéből nagy ítéletek által. És5 megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, mikor kinyujtándom az én kezemet Égyiptomra és kivijéndem az Izráel fijait ő közzűlök. Annakokáért6 Mózes és Áron a képen cselekedének, a mint parancsolta vala nékik az Úr. Mózes7 pedig nyolczvan esztendős vala, Áron nyolczvanhárom esztendős, mikor Faraónak szóltak. És8 monda az Úr Mózesnek és Áronnak illyenképen : Mikor9 Faraó szólánd néktek illyen módon : mutassatok valami csudát ; Akkor ezt mondjad Áronnak : Vegyed a te vessződet, és vesd el Faraó előtt, és változik kígyóvá. Beméne10 azért Mózes és Áron Faraóhoz, és ugy cselekedének a mint az Ur parancsolta vala : Elveté Áron az o vesszejét Faraó elott, és az szolgáit elott, és változik kígyóvá. Hívatá11 pedig Faraó is a bölcseket és varzáslókat, és azok is az Égyiptomnak bölcsei az ő varázslások által a képen cselekedének. Mert12 elveté mindenik az ő vesszejét, és változának a vesszők kígyókká : de az Áron vesszeje elnyelé azok vesszejeket. És13 megkeményíté magát a Faraó sz1ve, és nem engede nékik, a mint az Úr mondotta vala. Első csapás : a vizek vérré válnak.Monda14 azért az Úr Mózesnek : Megkeményedett a Faraó szíve, nem akarja e népet elereszteni. Eredj15 Faraóhoz reggel, ímé a vizek mellé megyen ki, és állj ő eleibe a folyóvíznek partjára, és a vesszőt melly kígyóvá változott vala, vegyed kezedbe. És16 ezt mondjad néki : A Zsidóknak Ura Istene küldött engemet te hozzád e parancsolattal : Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem a pusztában, és ímé ez ideig nem engedtél. Ezt17 mondja azért az Úr : Ezen tudod meg hogy én vagyok az Úr : Ímé én megsujtom az én kezemben való vesszővel a folyóvizet, és változik vérré. És18 a folyóvízben való hal meeghal, és a folyóvíz büdös lészen : És az Égyiptombeliek irtódzanak a folyóvíztnek italától. Monda19 azért az Úr Mózesnek : Mondjad Áronnak : Vegyed a te vessződet, és nyujsd ki a te kezedet Égyiptomnak vizeire, azoknak folyóvizeire, patakira, tavaira, és minden vizállásira, és vérré változnak : És lészen véregész Égyiptom földén, mind fa, mind kő edényekben. És20 a képen cselekedének Mózes és Áron, mint az Úr parancsolta vala nékik. És felemelvén a vesszőt, megsujtá Faraó előtt, és az ő szolgái előtt a folyóvizet és változának mind a vizek a folyóvízben vérré. A21 hal pedig a folyóvízben meghala, és büdös lőn a folyóvíz, annyira hogy az Égyiptombeliek a folyóvízből nem ihattak : és mind az egész Égypitom földén vér vala. Az22 Égyiptombeli bölcsek is azonképen cselekedének az ő varázslásokkal, és mekeményíté magát Faraó szíve, hogy ne hallgatna azokhoz, a mint az Úr szólott. És23 elfordula Faraó és méne házába, és semmit nem gondola ezzel is. Az24 Égyiptombeliek pedig ásának kútakat a folyóvíz körül hogy innának ; mert nem ihatják vala a folyóvizet. És25 hét napig tarta az Úrnak ostroa a folyóvízen. Fenyegetés8 a második csapással.És1 monda az Úr Mózesnek : Eredj bé Faraóhoz és mond meg néki : Ezt mondja az Úr : Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljon nékem. Hogyha2 el nem akarod bocsátani, ímé én megverem minden te határodat békákkal. És3 a folyóvíz békákkal foly, és felmenek és bémennek a te házadba, hálóházadba, és ágyadra, a te szolgáidnak házokba, a te népednek házokba, a te sütőkemenczéidbe, a te tésztádba. Mind4 te reád és a te népedre, s mind a te szolgáidra támadnak e békák. Második csapás : a békák.És5 monda az Úr Mózesnek : Mondjad Áronnak : Nyujtsd ki kezedet a te vessződdel a folyóvizekre, patakokra, a tókra, és hozz békákat Égyiptom földére. És6 kinyujtá az ő kezét Áron Égyiptomnak vizeire és jövének ki békák, és ellepék Égyiptom földét. És7 a bölcsek is hasonlóképen cselekedének az ő varázslásokkal ; és hozának békákat Égyiptom földére. És8 hívatván Faraó Mózest és Áront, monda : Kérjétek az Urat hogy vegye el rólam és az én népemről a békákat ; és elbocsátom a népet hogy áldozzanak az Úrnak. És9 monda Mózes Faraónak : Dicsekedjél én felettem, és mond meg mikorra imádkozzam éretted, és a te szolgáidért, és a te népedért, hogy elvétessenek a békák tőled és a te házaidtól ; és csak a folyóvízben maradjanak. Felele10 Faraó : Holnapra. És monda Mózes : Legyen a te beszéded szerint : hogy megtudjad, hogy nincsen ollyan Isten mint a mi Urunk Istenünk. És11 eltávoznak a békák tőled, a te házaidtól, szolgáidtól, és a te népedtől : és csak a folyóvizben maradnak. Kiméne12 azért Mózes és Áron Faraótól : és kiálta Mózes az Úrhoz, hogy elvenné a békákat, mellyeket Faraóra bocsátott vala. És13 cselekedék az Úr Mózesnek beszéde szerint, és kihalának a békák a házakból, falukból és mezőkből. És14 rakásra hányák azokat és a föld elbüszhödék. Mikor15 pedig Faraó látta volna hogy megszabadult volnla, megkeményité az ő szívét, és nem engede nékik : miképen az Úr mondotta vala. Harmadik csapás : a tetvek (tipolyok).És16 monda az Úr Mózesnek : mondjad Áronnak : Nyujtsd ki a te vessződet, és sujtsd meg a földnek porát, és változik tetvekké egész Égyiptom földén. Kik17 a képen cselekedének : mert Áron kinyujtá kezét az ő vesszejével, és megsujtá a földnek porát : és lőnek tetvek az emberekben és barmokban : a földnek minden pora változék tetvekké egész Égyiptom földén. A18 bölcsek is hasonlóképen cselekedének az ő varázslások által hogy tetveket hoznának ki a földből ; de nem mívelheték. Valának azért etvek az emberekben és a barmokban. Mondanák19 azért a bölcsek Faraónak : Isteni hatalom ez. És megkeményíté magát a Faraó szíve, és nem hallá meg azoknak beszédeket : miképen az Úr megmondotta vala. Negyedik csapás : bogarak (bőgölyök).Monda20 azért az Úr Mózesnek : Kelj fel reggelj és álj Faraó eleibe, (ímé a vizek mellé megyen ki) és ezt mondjad néki : Ezt mondja az Úr : Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljon nékem. Mert21 ha el nem bocsátándod az én népemet, ímé én bocsátok terád, a te szolgáidra, és a te népedre, és a te házaidra mindenféle ártalmas bogarakat, és bételnek az Egyiptombelieknek házaik mindenféle bogarakkal, a föld is, a mellyen ők vagynak. És22 megválasztom azon a napon a Gósen földét mellyen az én népem lakik, hogy ne legyen ott semmi ártalmas bogár ; hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr mind e széles földön. És23 választást tészek az én népem között : holnap lészen e jelenség. És24 a képen cselekedék az Úr : mert jöve mindenféle ártalmas bogaraknak neme Faraó házára, az ő szolgáinak házokra, és egész Egyiptom földére, és a föld megvesze a sokféle ártalmas bogarak miatt. Hivatá25 azért Faraó Mózest és Áront, és monda : Menjetek el, áldozzatok a Istenteknek ezen a földön. És26 monda Mózes : Nem illik hogy úgy cselekedjünk : mert mi az Egyiptombeliek előtt utálatos, azt áldoznánk a mi Urubjbak Istenünknek : hogyha pedig azt áldoznánk ő előttök a mitől ők iszonyodnak, avagy nem megköveznének-é minket ? Harmadnapi27 járó füldre megyünk a pusztába, és áldozunk a mi Urunknak Istenünknek, a mint parancsolta nékünk. És28 monda Faraó : Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti Uratoknak Istenteknek a pusztában, de messzebb ne menjetek : imádkozzatok ém érettem. Felele29 Mózse : Ímé és kimegyek te tőled, és lérem a Jehovát, és eltávozik minden ártalmas bogár Faraótól az ő szolgáitól és az ő népétől holnap, többé meg ne csúfoljon Faraó, el nem bocsátván a népet, hogy áldozzék az Úrnak. És30 kiméne Mózes Faraótól, és könyörge az Úrnak. És31 cselekedék az Úr a Mózes beszéde szerint ; és elvőn Faraóról, az ő szolgáiról és az ő népéről minden ártalmas bogarakat, és csak egy sem marada. És32 megkeményíté Faraó az ő szívét ez uttal is, és nem bocsátá el a népet. Ötödik9 csapás : dögvész.És1 monda az Úr Mózsenek : Menj bé Faraóhoz, és szólj néki : Ezt mondja a Zsidóknak Ura Istene : Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljon nékem. Hogyha2 el nem akarod bocsátani, és mégis megtartóztatod őket : Ímé3 az Úr keze lészen a te mezei barmaidon, lovaidon, szamaraidon, tevéiden, ökreiden, juhsidon, igen nagy döghalállal. És4 választást tészen az Úr az Izráelnek barmai között, és az Egyiptombeliek barmai között, és az Izráel fijai barma közül egy sem halé meg. És5 időt vete a Jehova néki mondván : Holnap míveli ezt az Úr e földön. És6 megcselekedé az Úr e dolgot másodnapon, és meghala Egyiptomnak minden barma : de az Izráel fijainak barmok közzül nem hala meg egy is. És7 elkülde Faraó : És ímé egy is nem holt vala meg az Ezráelitáknak barmok közül. És megkeményíté magát Faraó szíve, és nem bocsátá el a népet. Hatodik csapás : hólyagos fekély (fekete himlő).És8 monda az Úr Mózesnek és Áronnak : Vegyetek a kemenczéből egy marok hamvat, és vesse fel azt Mózes az égbe Faraó előtt. És9 porrá lészen egész Egyiptomnak földén, hogy mind az embereken mind a barmokon legyenek hójagos fekélyek, egész Egyiptom földén. Vőnem10 ezért hamvat egy kemenczégből, és megállának Faraó előtt. Akkor felveté azt Mózes az égbe, és támaadának mind az embereken, mind a barmopkon hójagozó fekélyek. És11 nem állhatnak vala Mózes előtt a bölcsek a fekélyek miatt ; mert valának a fekélyek mind a bölcseken, s mind az egész Egyiptombelieken. És12 megkemlényíté az Úr Faraónak szívét, és nem negede ő nékik, miképen szólott vala az Úr Mózesnek. Hetedik csapás : jégeső.És13 monda az Úr Mózesnek : Kelj fel jó reggel, és állj Faraó eleibe, és mond ezt néki : Ezt mondja a Zsidóknak Ura Istene : Bocsásd el az én népemet hogy szolgájon nékem. Mert14 én ez úttal bocsátom ez én ostoraimat a te szívedre, a te szolgáidra, és a te népedre ; hogy megtudjad hogy nincsen én hozzám hasonló az egész földön. Mert15 kinyujtom most az én kezemet, és megverlek tégedet és a te népedet döghalállal, és kivágattatol e földről. Bizonyára16 pedig azért támasztottalak tégedet, hogy megmutatnám te benned az én hatalmamat : és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. Te17 mégis ellene állasz-é az én népemnek, és nem akarod-é elbocsátani ? Ímé18 én bocsátok holnap ekkorba e földre igen nagy kőesőt, mellyhez haszonló nem volt Égyiptomban a napságtól fogva hogy fundáltatott, mind ez ideig. Most19 annakokáért küldj el, és hajtasd bé minden barmodat és mindenedet valamid a mezőben vagyon. Minden ember és barom valamelly találtatik a mezőben, és házba nem vitetnek, kőesővel veretnek agyon és meghalnak. A20 ki annakokáért a Faraó szolgái közzűl megrettene az Úr beszédétől, szolgáit és barmait házba rekeszté. De21 a ki az Úr beszédével nem gondola, hagyá az ő szolgáit, és barmát a mezőn. És22 monda az Úr Mózesnek : Nyujtsd ki a te kezedet az égre, és lészen kőeső egész Égyiptom földén az emberekre, barmokra, és a mezőnek minden fűvére, az Égyiptom földén. Felemelé23 azért Mózes az ő vesszejét az égre, és az Úr támaszta mennydörgéseket és kőesőt, és tűz szálla le a földre : és illyen módon az Úr bocsáta esőt kővel elegy az Égyiptom földére. És24 lőn kőeső, és tűz a kőesővel elegy nagy bőséggel, mellyhez hasonló nem volt egész Égyiptom földén, miolta emberek kezdettek rajta lakni. És25 elvere a kőeső egész Égyiptom földén, mindent, valami a mezőn vala, minden fűvét elveré a kőeső, és minden mezőn való fát egybe ronta. Csak26 a Gósen földén, holott valának az Izráel fijai, nem volt kőeső. Elkülde27 azért Faraó és hivatá Mózest és Áront, és monda nékik : Vétkeztem ez úttal : az Úr igaz ; de én és az én népem bűnösök vagyunk. Kérjétek28 az urat legyen elég immár, hogy ne legyen ezután mennydörgés és kőeső : elbocsátlak titeket, és tovább ne maradjatok. És29 monda néki Mózes : minekutánna kimenéndek e városból, felemelem az én kezeimet az Úrhoz, és a mennydörgések megszünnek, és többé kőeső nem lészen : hogy megtudjad hogy az Úré a föld. De30 te felőled és a te szolgáid felők, bizonnyal tudom, hogy ugyan nem féltek a Jehova Istennek színétől. A31 lent pedig és az árpát elverte vala a kőeső, mivelhogy az árpa megért vala, a len pedig megbimbózott vala. A32 búzát pedig és a rozst nem verte vala el, mivelhogy késő vetések volnának. Kiméne33 azért Mózes Faraótól a városból, és kiterjeszté az ő kezeit az Úrhoz : és megszünének a mennydörgések és a kőeső, és nem lőn több eső a földre. Látván34 pedig Faraó, hogy megállott volna az eső, a kőeső és a mennydörgés, ismét vétkezék, és mekeményíté szívét, ő és az ő szolgái. És35 megkeményedék a Faraó szíve, és nem bocsátá el az Izráel fijait, a mint parancsolta vala az Úr Mózes által. Nyolczadik10 csapás : sáskák.És1 monda az Úr Mózesnek : Eredj bé Faraóhoz, mert én mekeményítettem az ő szívét és az ő szolgáinak szíveket, hogy ezeket a jeleket cselekedném ő közöttök. És2 hogy beszéljed ezeket a te fijadnak füleiben, és a te fijadnak fijának, a mellyeket cselekedtem Égyiptomban, és a jeleket mellyeket cselekedtem ő közöttök : és megtudjátok hogy én vagyok az Úr. És3 béméne Mózes és Áron Faraóhoz, és mondanák néki : Ezt mondja a Zsidóknak Ura Istene : meddig nem akarod megalázni magadat én előttem : Bocsásd el az én népemet hogy szolgáljon nékem. Hogyha4 nem akarod elbocsátani az én népemet, ímé én hozok holnap a te országodra sáskát. És5 elborítja a földnek színét, és senki a földet nem láthatja, és megemészti a megmenekedett maradékot, a mi maradott néktek a kőesőtől, és minden zöldellő fátis megemészt a mezőről. És6 bétöltik a te házaidat, és minden szolgáidnak házaikat és minden Égyiptombelieknek házaikat : minéműeket nem láttak a te atyáid, sem a te atyáidnak attyai, miolta e földön voltak, mind e mai napig ; és elfordula, s kiméne Faraótól. Mondanák7 pedig a Faraó szolgái őnéki : meddig lészen ez ember nékünk bántásunkra ? Bocsásd el a népet hogy szolgáljanak az ő Uroknak Isteneknek : mégis nem vetted-é eszedbe hogy Égyiptom elveszett ? És8 visszahívák Mózest és Áront Faraóhoz, kiknek mondja : Menjetek el, szolgáljatok a ti Uratoknak Istenteknek : Kicsodák a kik elmennek ? És9 monda Mózes. a mi gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, a mi fiainkkal, leányinkkal megyünk, juhainkkal, és barmainkkal megyünk : mert az Úrnak innepet kell szentelnünk. Monda10 azért nékik : Bátor úgy legyen a Jehova veletek, ha elbocsátlak titeket mind gyermekestől : mert akárki is látja hogy valami gonoszra igyekeztek. Nem11 úgy legyen, hanem menjetek el ti férjfiak, és szolgáljatok az Úrnak : mert azt kivántátok tőlem, és elüzé őket előle Faraó. És12 monda az Úr Mózesnek : Emeld fel a te kezedet Égyiptom földére a sáskáért, és jőjjön fel Égyiptom földére, és eméssze meg a földnek minden fűvét, valami a kőesőtől maradott. Kinyujtá13 azért Mózes az ő vesszejét Égyiptom földére, és az Úr támaszta a földre napkeleti szelet, melly mind egész nappal és egész éjjel fúva : reggel lőn és a napkeleti szél felhozá a sáskát. És14 feljöve a sáska egész Égyiptom földére, és leszálla nagy sűrűséggel Égyiptomnak minden határain : annak előtte ollyan sáska nem volt, ezután sem lészen ollyan. És15 elborítá az egész tartománynak színét, a föld meghomályosodék, és a földnek minden fűvét megevé, a fának is minden gyümölcsét, mellyet a kőeső hagyott vala : és semmi zöldellő nem marada a fákban, és a mezőknek fűvében egész Égyiptom földén. Akkor16 sietvén hívatá Faraó Mózest és Áront, és monda : Vétkeztem a ti Uratok Istenetek ellen, és ti ellenetek. Most17 annakokáért bocsásd meg csak ez egyszer az én bűnömet, és kérjétek a ti Uratokat Istenteket, hogy vegye el én rólam ezt a halált. És18 kiméne Faraó elől, és könyörge a Jehovának. És19 fordíta a Jehova nagy erős napnyugotiszelet, és felemelé a sáskát, és veté azokat a veres tengerbe, nem marada csak egy sáska is egész Égyiptom földén. És20 mekeményité az Úr a Faraó szívét ; és nem bocsátá el az Izráel fijait. Kilenczedik csapás : setétség.És21 monda az Úr Mózesnek : Nyujtsd fel a te kezedet az égre, és lészen setétség Égyiptom földén, mellyet ugyan meegtapasztalhatnak. És22 kinyujtá Mózes az ő kezét az égre, és lőnek felette igen nagy setétségek Égyiptom földén három napokon. Nem23 látták egymást, és senki az ő helyéből fel nem kelt három napokon. De az Izráel minden fijainak világosság vala az ő lakhelyekben. Akkor24 hivatá Faraó Mózest, és monda : Menjetek el és szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok, barmotok maradjon itt, a gyermekeket is bátor elvigyétek. És25 monda Mózes : Sőt inkább adnod kell nékünk áldozatra való barmokat is, hogy azokat megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek. Annakokáért26 a mi barmunk is eljő velünk, egy köröm sem marad el : mert azokból veszünk a mi Urunknak Istenünknek szolgálatra : mi pedig nem tudjuk a barmoknak mellyik féle nemével áldozzunk az Úrnak mígnem oda jutunk. És27 megkeményíté az Úr Faraó szívét, és nem akará őket elbocsátani. És28 monda néki Faraó : Eredj el tőlem : meglásd hogy többé az én orczámat ne lássad : mert valamelly napon az én orczámat látod, meghalsz. Felele29 Mózes : Igazán szólál. Nem látom többé a te orczádat. Készüljön11 a nép a szabadulásra.Mert1 mondotta vala az Úr Mózesnek : Még egy csapást hozok Faraóra és Égyiptomra, azután elbocsát titeket inné : és mikor elbocsát, ugyan kénszerít hogy elmenjetek. Szólj2 most a népnek füleibe, hogy ki-ki mind kérjen az ő barátjától és minden asszony az ő asszonybarátjától ezüst edényeket és arany edényeket. És3 kedvessé tevé az Úr a népet az Égyiptombeliek előtt. Mózes is nagy becsületes ember vala Égyiptom földén a Faraó szolgái előtt, és a község előtt. Fenyegetés a tizedik csapással.És4 monda Mózes Faraónak : Ezt mondja az Úr : Mikor éjfélkor lejénd, én általmegyek egész Égyiptomnak földén. És5 meghal minden elsőszülött Égyiptomnak földén, Faraónak elsőszülettétől fogva, ki ül az ő királyszékiben, mind a malom hajtó szolgálóleány elsőszülöttéig, és minden oktalan állatoknak első fajzások meghal. És6 lészen nagy kiáltás egész Égyiptomnak földén, mellyhez hasonló nem volt, és nem lészen. De7 az Izráelnek minden fijai ellen csak az eb sem mozdítja az ő nyelvét, sem az ember ellen, sem a barom ellen : hogy megtudjátok hogy különbséget tett Isten az Égyiptombeliek között, és az Izráel között. És8 mind ezek, a te szolgáid én hozzám jőnek, és én előttem meghajolnak, mondván : Eredj ki te, és mind a nép melly hozzád hallgat. azután kimegyek. És kiméne Faraó elől nagy haraggal. Miképen9 megmondotta vala az Úr Mózesnek : Nem hallgatja meg Faraó a ti szótokat, hogy megsokasítsam az én csudáimat Égyiptomnak földén. És10 e képen noha Mózes és Áron ezeket a csudákat tették volna a Faraó előtt ; mindazáltal megkeményíté az Úr Faraónak szívét, annyira hogy el ne bocsátaná az Izráel fijait az ő földéből. A12 húsvéti bárány elrendelése.Szólott1 vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak az Égyiptom földében, ezt mondván : Ez2 hóti nálatok minden havaknak kezdete legyen, első hó legyen néktek az esztendőnek havai között. Szóljatok3 az Izráel egész gyülekezetének, mondván : Ez hónap tizedik napján minden ember válasszon egy bárányt az atyáknak házok szerint, azaz házanként minden gazda egy bárányt. Hogyha4 a háznép kevés volna a báránynak megételére, a gazda és az ő házához közel való szomszédja vegyenek ketten egy bárányt az ő házoknépének száma szerint : minden ember annyi személyt vegyen melléje a mennyi elég a báránynak megételére. A5 bárány pedig ép, hím, és esztendős legyen néktek : mellyet vagy juhok közzűl, vagy a kecskék közzűl válasszatok. És6 ez hónap tizennegyedik napjáig legyen nálatok őrizet alatt, és megöljék azt mind az Izráel egész gyülekezetének serege, a két estve között. És7 vegyenek annak vérében, és a melly házban azt megeszik, annak az ajtajának két mellékét, és a felső küszöbét hintsék meg azzal. Megegyék8 pedig a báránynak húsát azon éjjel sütve, és a kovász nélkül való kenyereket, keserű fűvekkel egyék meg azt. Semmi9 sületlent abban meg ne egyetek, és vízben főttet ; hanem sültet, a fejét a száraival és bélivel együtt egyétek. Reggelre10 abban semmit ne hagyjatok ; hogyha valami maradna reggelre benne, tűzzel égessétek meg. Illyen11 módon egyétek pedig meg : A ti derekaitokat felövezzétek, a ti saruitok lábaitokon legyenek, és pálczátok kezetekben és nagy sietséggel egyétek, mert az Úr páskhája az. Mert12 által mégyek az Égyiptom földén az éjjel, és megölök minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, az embertől fogva mind az oktalan állatig : és én Jehova Égyiptom minden istenein megmutatom az én itéletimet. És13 a vér lészen néktek jelűl a házakban, a mellyekben ti lejéndetek, és mikor látándom a vért, elmégyek mellőletek, és a képen nem lészen ti köztetek csapás a veszedelemre, mikor én az elsőszülötteket vágom az Égyiptom földén. És14 a nap emlékezetben legyen ti nálatok, és ezt innepnek szenteljétek az Úrnak a ti nemzetségtek között, örökké megállandó végezés szerint megszenteljétek azt. Hét15 napon egyetek kovász nélkül való kenyeret : még az első napon kihányjátok a ti házaitokból a kovászt. Mert valaki ejéndik kovászost az első naptól fogva a hetedik napig, kitöröltetik az a lélek az Izráel közzűl. Az16 első napon is szent gyüléstek legyen, a hetedik napon is szent gyűléstek legyen : semmi munka azokon ne tétessék : hanem a mi ételére való minden léleknek, csak azt lészen szabad megkészítenetek. Megtartsátok17 azért a kovász nélkűl való kenyereknek napját ; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptomnak földéből : megtartsátok mondok e napot minden időben örökkévaló végezés szerint. Az18 első hónap tizennegyedik napján estve egyetek kovász nélkűl való kenyereket, ugyanezen első hó huszonnegyedik napjának estvéjén. Hét19 napon kovász ne találtassék a ti házaitokban : Mert valaki kovászost ejéndik, kitöröltetik az a lélek az Izráel közzűl, akár jövevény legyen, akár lakos. Semmi20 kovászost ne egyetek, kovász nélkül való kenyeret egyetek minden ti lakhelyeitekben. Előhívá21 azért Mózes az Izráelnek minden Véneit, és monda nékik : Válasszatok és vegyetek magatoknak bárányokat a ti cselédeitek szerint, és áldozzatok páskhát. Vegyetek22 egy kötés izsópot is, és mártsátok az edényben lévő vérbe, és hintsétek meg az ajtónak felső küszöbét és a két mellékét az edénybeli vérrel : ti közzűletek pedig senki az ő házának ajtaján ki nem menjen reggelig. És23 az Úr általmegyen Égyiptomnak megbüntetésére, és mikor látándja a vért az ajtónak felső küszöbén és a két mellékén, elmegyen az Úr az ajtó mellett, és nem engedi, hogy a pusztító bémenjen a ti házatokba öldöklésre. Megtartsátok24 azért e dolgot, hogy legyen néked és a te fijaidnak örök végezés szerint való rendtartás. És25 mikor bémenéndetek a földre, mellyet az Úr ád néktek, a mint megigérte, akkor megtartsátok e czeremoniát. Mikor26 pedig a ti fijaitok azt mondándják néktek : Micsoda ez a ti czeremóniátok ? Akkor27 azt mondjátok : az Úr páskhájának áldozatja, ki az Izráel fijainak házok mellől elment Égyiptomban, mikor Égyiptomot megbüntette, és a mi házainkat megoltalmazta. És a nép fejét meghajtván, hálákat ada. Annakokáért28 elmenének, és cselekedének az Izráel fijai a képen, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak. Tizedik csapás : az elsőszülöttek halála.Annakokáért29 éjfélkor az Úr megöle minden elsőszülöttet Égyiptomnak földében, Faraónak elsőszülöttétől fogva, ki az ő székiben ül vala, a tömlöczben való fogolynak elsőszülöttéig : az oktalan állatoknak is minden első fajzását megölé. Felkele30 azért Faraó az éjszaka, és mind az ő szolgái és egész Égyiptom, és támada nagy kiáltás Égyiptomban : mert egy ház is nem vala, mellyben halott nem volna. És31 hívatá Faraó Mózest és Áront éjszaka és monda : Keljetek fel, menjetek ki az én népem közzűl, mind ti, mind az Izráel fijai, és menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondjátok. A32 ti juhaitokat és barmaitokat vigyétek el a mint kívántátok ; és menjetek el, és imádkozzatok én érettem is. És33 az Égyiptombeliek kénszerítik vala a népet, hogy sietséggel kimennének a földről, mert azt mondják vala : Majd mindnyájan meghalunk. Megkezdődik a kivonulás.És34 a nép az ő tésztáját, minekelőtte megkelne, dagasztóit ruhájába kötözvén, viszi vala hátán. Az35 Irzáel fijai pedig cselekdének a Mózes beszéde szerint : mert kérének az Égyiptombeliektől ezüst edényeket, arany edényeket és sok drága ruhákat. Mert36 az Úr kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek előtt, hogy kölcsön adnának nékik : és illyen módon megfoszták az Égyiptombelieket. És37 elmenének az Izráel fijai Rahmésesből Sukhótba, úgymint hatszáz ezer gyalog erős féjfiak kicsiny gyermekek nélkül. Sok38 elegy nép is jöve ki velek, sok juhok, ökrök, és felette sok barmok. És39 sütének a lisztből, mellyet Égyiptomból hoztak vala, kovász nélkül való pogácsákat ; mert kovásszal nem elegyítetett vala meg : mivelhogy Égyiptomból ugyan kiűzték volna őket, és ott semmit nem mulathattak volna, és csak útravaló eleséget is nem készíthettek vala magoknak. Az40 Izráel fijainak pedig lakások, a kik Egyiptomban laktak, volt négyszáz harmincz esztendő. Mikor41 pedig a négyszáz harmincz esztendő bétölt volna, ugyanazon egy napon jövének ki az Úrnak minden seregei Égyiptomnak földéből. Méltó42 hogy az Úrnak szenteltessék az az éjszaka, mellyen kihozta őket Égyiptomból, ez az Úrnak éjszakája, mellyet meg kell tartani minden Izráel fijainak az ő nemzetségekben. A páskha rendtartása.És43 monda az Úr Mózesnek és Áronnak : Elegyen a Páskha megételének rendtartása : Egy idegen ember is ne egyék abban. Akárkinek44 pedig pénzen vett szolgája, minekutánna őtet körűlmetéled, azután egyék abban. A45 jövevény és a béres ne egyék abban. Egy46 házban egyék meg, semmit annak húsában a házból ki ne vígy, és annak csontját meg ne törjétek. Mind47 az egész Izráelnek gyülekezete megcselekedje azt. Hogyha48 idegen ember bujdosik ti köztetek, ki az Úrnak páskhát akarna készíteni, körűlmetéltessék először azok közzűl minden féjfiú, azután úgy kezdjen ahoz, és legyen ollyan, mint azon a földön lakozó : De egy körülmetéletlen se egyék abban. Mind49 egy törvénye legyen a lakosnak és a jövevénynek, a ki ti közöttetek lakozik. És50 megcselekedék az Izráel minden fijai, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedének. És51 ugyanazon a napon hozá ki az Úr az Izráel fijait Égyiptomnak földéből, az ő seregek szerint. Minden13 elsőszülött az Úré.Szóla1 az Isten ismét Mózesnek és monda : Minden2 elsőszülöttet nékem szentelj, valami megnyitja az ő annyának méhét az Izráel fijai között, akár az emberek, akár a barmok közzűl, enyim az. A kovásztalan kenyér elrendelése.Monda3 azért Mózes a népnak : Megemlékezzetek e napról, mellyen Égyiptomból, a szolgálatnak házából kijöttetek. Mert hatalmas kézzel hozott ki onnét titeket az Úr : És ne egyetek kovászos kenyeret. Ma4 mentek ki Égyiptomból, az Abib nevű hónapban. Mior5 pedig bévijénd titeket az Úr a Kananeusoknak, Khitteusoknak, Emoreusoknak, Khiveusoknak és Jebuzeusoknak földökre, mellyről megesküdt a ti atyáitoknak, hogy azt néktek adja, téjjel és mézzel folyó földet, ebben a hónapban cselekdjétek e czeremóniát. Hét6 napon egyél kovász nélkűl való kenyereket, a heted napon az Úrnak szent innepe vagyon. Kovásztalan7 kenyeret hét napon egyetek, és ne láttassék ki köztetek kovászos kenyér, se pedig mind az egész te határodban ne találtassék kovász. És8 a te fijadnak azona napon megbeszéljed, ezt mondván : Azért cselekedjük ezt, hogy megemlékezzünk arról, a mit az Úr cselekdett én velem, mikor kijőnek Égyiptomból. És9 legyen az néked mintegy kezeden való jegyűl, és emlékezetűl a te szemeid előtt, hogy az Úrnak törvénye legyen a te szádban, hogy hatalmas kéz által hozott ki az Úr téged Égyiptomból. És10 megtartsad a rendelést minden esztendőben, az ő idejében. Hogyan kell az elsőszülötteket az Úrnak szentelni.És11 mikor bévijénd tégedet az Úr a Kanaeusoknak földökre, a miképen megesküdt néked és a te atyáidnak, és azt néked adándja. Akkor,12 valami az ő annyának méhét megnyitja, az Úrnak kiválasszad, és minden baromnak, a melly tiéd, az első fijai, tudniillik a hímek, az Úré legyenek. A13 szamárnak minden első fiját megváltsad egy kecskefiún, hogyha meg nem váltod, szegd meg a nyakát : az embernek pedig elsőszülöttét a te fijaid között megváltsad. Mikor14 pedig a te fijad téeged másodnapon kérdénd, mondván : Mi dolog ez ? Azt mondjad néki : Nagy hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból, a szolgálatnak házából. És15 mikor Faraó megkeményítette volna magát, hogy minket el ne bocsátana, megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, az embernek elsőszülöttétől fogva, mind a baromnak elsőfajzásáig ; annakokáért adok az Úrnak minden elsőszülött hímet : az én fijaimnak pedig elsőszülöttét megváltom. És16 legen mintegy kezeden való jegyűl, és homlokon függő gyanánt a te szemeik előtt, mert hatalmas kéz által hozott ki minket az Úr Égyiptomból. A kivonulás folytatása.És17 mikor kibocsátotta volna Faraó a népet, nem vivé az Isten őket a Filiszteusok földének útára, mivelhogy közel vala : mert az Isten ezt gondolja vala, netalán megbánja a nép, hogy Égyiptomból kijött, ha látándja a hadat, és hátra térnek Égyiptomba. Annakokáért18 vivé az Isten a népet a veres tenger pusztájának kerengő után, és fegyveres kézzel jövének ki az Izráel fijai Égyiptom földéből. Elvivé19 Mózes a József csontjait is vele : mert megesketvén megeskette vala az Izráel fijait, mondván : Az Isten meglátogatván meglátogat titeket : és az én tetemimet felvigyétek innét veletek. Elmenvén20 azért Sukhótból, tábort járának Ethámban a pusztának végében. A felhő- és tűzoszlop.És21 az Úr megyen vala előttök nappal felhőnek oszlopában, hogy vezérlené őket az úton : éjjel pedig tűznek oszlopában, hogy világosságot szerzene nékik, hogy éjjel és nappal mehetnének. Nem22 távozott el a felhőnek oszlopa nappal, sem a tűznek oszlopa éjjel a nép elől. A14 kivonulás végbe megy.Szóla1 pedig az Úr Mózesnek, ezt mondván : Szólj2 az Izráel fijainak, hogy térülvén az útból, szálljanak meg Pihakhiróth előtt Migdol között és a tenger között, Báálczéfon ellenében : és az ellenében járjatok tábort a tenger mellett. És3 azt kezdi mondani Faraó az Izráel fijai felől : Eltévelyedtek e földön, a puszta körűlfogta őket. És4 megkeményitem Faraónak szívét, és utánnok megyen nékik ; megdicsőittetem Faraóban és minden ő seregeiben ; és megtudják az Égyiptombeliek hogy én vagyok az Úr : és úgy cselekedének. Megmondák5 azért az Égyiptomi Királynak, hogy a nép ugyan futva menne : és megfordula Faraónak és az ő szolgáinak szívek a nép ellen, és mondanák : Mit cselekedénk hogy elbocsátánk az Izráelt, hogy ne szolgálna nékünk. Elkészíté6 azért az ő szekerét, és mellé vevé a népét. Vőn7 annakfelette mellé hatszáz választott szekereket, és Égyiptomnak minden szekereit : és mind azokon rendele hadnagyokat. És8 mekeményíté az Úr az égyiptombeli Faraó Királynak szívét, és utánnok méne az Izráel fijainak ; az Izráel fijai pedig mennek vala nagy hatalommal. És9 az Égyiptombeliek utánnok menvén, elérék őket a hol a tenger mellett megszállottak vala, Faraó szekerének minden lovai, lovagjai, és az ő serege Pihakhiróth mellett Báálczéfon ellenében. És10 mikor Faraó elközelitett volna, felemelék az Izráel fijai az ő szemeiket, és ímé az Égyiptombeliek utánnok menvén valának ; és mikor felette igen megrémültek volna, kiáltanák az Izráel fijai az Úrhoz. És11 mondának Mózesnek : A vagy nem voltak é Égyiptomban koporsók, hogy minket ide hozták hogy meghalnánk e pusztában ? Mit cselekedél velünk hogy kihoztál minket Égyiptomból ? A12 vagy nem ez-é a mit mondunk vala néked Égyiptomban, mikor azt mondjuk vala : Hagyj békét nékünk, hogy szolgáljunk az Égyiptombelieknek, mert jobb volt volna nékünk szolgálnunk az Égyiptombelieknek, hogynem mint e pusztában meghalnunk És13 monda Mózes a népnek : Ne féljetek, legyetek veszteségben, és nézzétek az Úrnak szabadítását, mellyet ma cselekszik veletek ; mert a melly Égyiptombelieket ma láttatok, soha többé azokat nem látjátok. Az14 Úr hadakozik ti érettetek : ti legyetek veszteségben. És15 monda az Úr Mózesnek : Mit kiáltasz én hozzám ? Szólj az Izráel fijainak hogy induljanak el. Te16 pedig emeld fel a te vessződet, és nyujtsd ki a te kezedet a tengerre, és azt válaszd kétfelé, és menjenek bé az Izráel fijai a tenger közepibe a szárazon. Én17 pedig, imé én megkeményítem az Égyiptombelieknek szíveket ; és bémennek ő utánnok, és megdicsőittetem Faraóban, és minden ő seregében, szekereiben és lovagjaiban. És18 megtudják az Égyiptombeliek hogy én vagyok az Úr, minekutánna megdicsőittetem Faraóban, az ő szekereiben és lovagjaiban : Az üldöző egyiptomiak a tengerbe vesznek.Elméne19 annakokáért az Istennek Angyala, ki az Izráel tábora előtt megyen vala, és a sereg után kezde menni : és a felhőnek oszlopa is melly előttök jár vala, elméne ; és a sereg után álla. És20 álla az Égyiptombelieknek és az Izráelnek tábora közzé : és amazoknak volt homályos felhő és seetétség, ezeknek pedig az éjszakát megvilágosítja vala, annyira hogy az egész éjszaka egymáshoz nem közelítettek. És21 felemelé Mózes az ő kezét a tengerre, és az Úr napkeleti erős szélnek mind egész éjszaka való fuvásával a tengert elhajtá, és a tengert megszáraztá, minekutánna a tengernek vizei ketté váltak volna. Bémenének22 annakokáért az Izráel fijai a szárazon a tengerbe ; és a vizek nékik mind jobbkezek felől mind balkezek felől valának úgymint kőfalak. És23 az Égyiptombeliek követvén őket, utánnok menének a tengerbe, Faraónak minden lovai, szekerei és lovagjai. Hajnalkor24 pedig tekinte az Úr az Égyiptombeliek táborára a tűznek és felhőnek oszlopából, és megrontá az Égyiptombeliek táborát. És25 elvevé az ő szekerek kerekeinek forgását, hogy nehezen mehetnének, és mondanák az Égyiptombeliek : Fussunk el az Izráel előtt : mert az Úr hadakozik ő érettek az Égyiptombeliek ellen. És26 monda az Úr Mózesnek : Emeld fel a te kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek meg az Égyiptombeliekre, az ő szekereikre, és lovagjaikra. És27 felemelé Mózes az ő kezét a tengerre, és megtére a tenger reggel az ő elébbi állapotjára. Az Égyiptombeliek futnak vala a víznek eleibe : de az Úr bérekeszté őket a tengerbe. Megtérének28 azért a vizek, és elboríták a szekereket, a lovagokat, és Faraónak minden seregeit, mellyek ő utánnok bémentek vala a tengerbe : csak egy sem marada bennek. De29 az Izráel fijai szárazon járának a tenger közepében, és a vizek nékik mind jobbfelők, mind balfelől valának kőfal gyanánt. És30 megszabaditá azon a napon az Úr Izráelt az Égyiptombeliek kezéből : és látá az Izráel a megholt Egyiptombelieket a tengerparton. Látá31 annak felette az Izráel az Úrnak nagy hatalmasságát, mellyet cselekdék az Égyiptombeliek ellen : és félé a nép az Urat, és hivének az Úrnak és Mózesnek az ő szolgájának. Mózes15 dicsérő éneke.Akkor1 Mózesnés az Izráel fijai ezt az éneket éneklik az Úrnak, és szólának mondván : Éneklek az Úrnak, mert az ő nagyságos hatalmasságát megjelentette., a lpvakat és a lovagokat a tengerbe veszté. Én2 erősségem és én nékem az Úr : mert engemet megszabadíta : Ez az én erős Istenem, ezt dícsérem, ez az én atyámnak Istene, ezért felmagasztalom őtet. Az3 Úr erős hadakozó : Úr az ő neve. Faraónak4 szekereit és az ő seregét a tengerbe vetette : és az ő válogatott hadnagyai a veres tengerbe merültek. A5 tengernek őrvényei borították el őket : a mélységbe szállottak mint a nehéz kő. A6 te jobbkezed Uram felmagasztaltatott a te nagy erőd által ? a te jobbkezed Uram megrontotta az ellenséget. És7 a te nagyságodnak sokságában megrontottad a te ellenségeidet : a te haragodat reájok bocsátottad, és elnyelé őket mint a pozdorját. És8 a te orrod szelének általa egybegyűltek a vizek, és a víznek folyásai rakásba állottak, a tnegernek közepette még a mélységes vizek is megfagytak. Az9 ellenség azt mondá : Utánnok mégyek, elérem őket, a nyereséget megosztom, bételik azoknak gazdagságokkal az én lelkem, felemelem az én fegyveremet, az én kezem elveszti őket. A10 te szeledet megindítád, és a tneger béborítá őket, fenékre mentek, min az ón, a nagy vizekben. Kicsoda11 az istenek között ollyan, mint te óh Uram ?Kicsoda ollyan nagyságos szentséggel, mint te, nagy félelemmel dícsérendő, és csudálatos dolgoknak cselekedője ? Kinyújtottad12 a te jobbkezedet, és elnyelé őket a föld. Elvezérled13 a te irgalmasságod által ezt a népet, a mellyet megszabadítottál ; elvezérled a te hatalmas erőd által, a te szent lakhelyedre. Minekutánna14 meghallják ezt a népek, megháborodnak : a fájdalom körülveszi Moábnak erőseit : Kanaánnak minden lakosai ellankadnak a félelem miatt. Akkor15 megháborodnak Edomnak Fejedelmei, a félelem körűlveszi Moábnak erôseit : Kanaának minden lakosai ellankadnak a félelem miatt. Esik16 őreájok félelem és rettegés, a te karodnak nagysága miatt megnémulnak mind a kövek, míg általmegyen a te néped Uram, míg általmegyen e nép, mellyet megszabadítottál. Béviszed17 őket, és megplántálod őket a te örökös hegyeden, a helyen mellyet készítettél óh Uram, hogy ott lakozzál, a szent helyen Uram, mellyet a te kezeid megerősítettek. Az18 Úr uraaalkodik min örökkön örökké. Mert19 Faraónak lovai, az ő szekereivel és lovagjaival bémentek a tengerbe és az Úr reájok borította a tengernek vizeit : Az Izráel fijai pedig szárazon jártak a tengernek közepette. És20 Mária Prófétaasszony, Áronnak nénnye, vőn dobot az ő kezébe, és kimenének őutánna mind az asszonyok dobokkal és sípokkal. És21 monda nékik Mária : Énekeljetek az Úrnak, mert nagyságos dolgokat cselekedett, a lovat mind a rajta ülővel egybe a tengerbe vetette. A keserű víz megédesíttetik.És22 elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertől, és menének a Súr nevű pusztába, és mikor harmadnapig mentek volna a pusztán, nem találának vizet. És23 mikor jutottak volna Márah nevú helyre, nem ihatják vala a Márah vizeit, mivelhogy azok keserűek valának : azért nevezték azt Máráhnak. Annakokáért24 morog vala a nép Mózes ellen, ezt mondván : Mit igyunk ? Mikor25 azért kiáltott volna az Úrhoz, mutata néki az Úr egy fát, mellyet minekutánna a vízbe vetett volna, megédesedének a vizek : és ugyan ott törvényt és parancsolatot ada az Izráelnek, minekutánna megkísérté őtet az Isten. És26 mondaHa a te Uradnak Istenednek beszédének engedéndesz, és azt cselekeszed, a mi kedves az ő szemei előtt, és az ő parancsolatid hallgatándod, és megőrizénded minden ő szerzésit : nem bocsátok tereád a betegségek közül egyet is, mellyet az Egyiptombeliekre bocsátottam : mert én vagyok az Úr ; a te gyógyítod. Jutának27 pedig Élimbe, és ott valának kizenkét források, és hetven pálmafák : és ott a vizek mellett tábort járának. Fürjek16 és manna.Elimből1 pedig elmenvén az Izráel fijainak minden sokaságok, juta a Sin pusztájába, melly Elim között és Sinai között vagyon, a második hóünapnak tizenötödik napján, annakutánna hogy Egyiptomból kijöttek vala. És2 zúgolódék az Izráel fijainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen a pusztában. Kiknek3 mondának az Izráel fijai : Vajha az Úr keze által emésztettünk volna meg az Egyiptom földében, mikor a fazék hús mellett ülünk vala, és mikor elég kenyeret eszünk vala, mert kihoztatok minket e pusztába, hogy mind e sokaságot megölnétek éhséggel. s4 monda az Úr Mózesnek : Ímé én adok néktek kenyeret mennyből, és menjen ki a nép és szedjen abban minden nap egy napra valót, hogy kísértsem meg őket, ha járnak-é az én törvényemben vagy nem. Hatodnapon5 pedig annyit készítsenek bévinni az eledelben, hogy kétannyi legyen az, mint a mennyit minden napra visznek. Monda6 annakokáért Mózes és Áron az Izráel minden fijainak : Estve megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Egyiptomból. És7 reggel meglátjátok az Úrnak dicsőségét : mert meghalélotta ő az Úr ellen való zúgolódástokat : Mert mi micsodák vagyunk, hogy mi ellenünk zúgolódtok ? És8 monda Mózes : Mikor az Úr adánd néktek az estve húst ennetek, és reggel kenyeret : hogy bételjetek, akkor bizonyságot tészen, hogy hallotta az Úr a ti zúgolódásitokat, mellyekkel ő ellene zúgolódtatok. Mert mi micsodák vagyunk ? Nem mi ellenünk vagynak a ti zúgolódásitok, hanem az Úr ellen. És9 monda Mózes Áronnak : Mond meg az Izráel fijainak minden gyülekezetének : Menjetek az Úr eleibe, mert meghallotta a ti zúgolódásaitokat. És10 mikor szólana Áron az Izráel fijai minden gyülekezetének, tekintenék a puszta felé, és ímé az Úrnak dicsőségét láták a felhőben. Mert11 szólott vala az Úr Mózesnek illyenképen : Hallottam12 az Izráel fijainak zúgólódásait, szólj nékik illyen módon : A két estve között esztek húst, és reggel megelégíttettek kenyérrel, és megtudjátok, hogy én vagyok a t Uratok Istenetek. Estve13 annakokáért, fürjek jövének fel, annyira hogy a tábort ellepnék, reggel pedig harmat szálla alá a tábor körűl. És14 mikor a harmat szállás megszünt volna, ímé vala a pusztának színén apró gömgölyeg, apró mint a dara a földön. Mellyet15 mikor láttak volna az Izráel fijai, mondának egymásnak : Mán ez, mert nem tudják vala mi volna. Monda azért Mózes nékik : Ez a kenyér, mellyet az Úr ád néktek ételtekre. E16 pedig a mit az Úr parancsolt : kiki mind szedjen abban annyit a mennyit megehetik, minden főre egy Gómerrel a ti hozzátok tartozó lelkeiteknek száma szerint, minden ember szedjen azoknak szükségekre, kik az ő sátorában vagynak. És17 a képen cselekedének az Izráel fijai ; és szedének némelly többet, némelly kevesebbet. Azután18 megmérik vala a Gómerrel, és nem vala több azé, a ki sokat szedeett vala, sem pedig kevesebb azé, a ki keveset szedett vala : hanem mindené annyi vala, a mennyivel megéri vala. És19 monda Mózes nékik : Senki abban más napra semmit ne hagyjon. És20 nem engedének Mózesnek, mert némellyek hagyának abban reggelre, és féreg terme benne, és megbüszhödék ; azért megharagvék azok ellen Mózes. Szedék21 annakokáért azt minden napon reggel, a mennyit minden megehetik vala : mert minekutánna a nap felmelegedik vala, elolvad vala. Hatodnapon22 pedig két anyi kenyeret szednek vala, minden főre két Gómerrel ; és eljövének a Gyülekezetnek Fejedelmei mindnyájan és megmondák azt Mózesnek. És23 monda nékik : Ez az, a mit az Úr mondott : Az Úrnak tisztességére szenteltetett szent Szombatnak nyugalma vagyon holnap, a mi kenyeret sütnétek, süssétek meg : és a mit főznétek, főzzétek meg ma : minden pedig, a mi megmarad hatodnapon, el tegyétek magatoknak azt a hetednapi szükségtekre. És24 eltészik vala a maradékot más napra, a mint Mózes parancsolta vala, és nem büszhödött meg, sem pedig féreg nem volt benne. És25 monda Mózes : Egyétek meg ma azt, mert ma az Úrnak Szombatja vagyon : ma nem találjátok azt a mezőn. Hat26 napon szedjétek azt : hetednapon Szombat vagyon, nem találtok akkor. És27 lőn hetednapon, mikor némellyek a nép közzűl kimentek volna, hogy szednének Mánt, nem találának. És28 monda az Úr Mózesnek : Meddig nem akarjátok megőrizni az én parancsolatimat és törvényimet ? Vegyétek29 eszetekbe, hogy az Úr rendelte néktek a Szombatot, és ő azért ád néktek hatodnapon két napra való kenyeret ; minden ember azért otthon legyen, senki az ő helyéből ki nem menjen hetednapon. És30 nyugoszik vala a nép hetednapon. Nevezé31 pedig azt az Izráel háza Mánnak : melly ollyan vala mint a kóriándromnak magva, fehér, és ollyan ízű, mint a mézes pogácsa. És32 monda Mózes : Ez az íge, mellyet az Úr parancsolt : tölts meg egy Gómert a Mannával, hogy megtartassék az a ti utánnatok valóknak, hogy lássák a kenyeret, mellyel tartottalak titeket a pusztában, minekutánna kihoztalak titeket Égyiptom földéből. És33 monda Mózes Áronnak : Végy egy edényt, és egy teljes Gómer Mánt töts abba, és tedd el azt az Úr eleibe, hogy megtartassék az az utánnatok valóknak. A34 mint parancsolta vala az Úr Mózesnek, eltevé azt Áron az Isten jelenvaló voltának Bizonysága előtt, hogy az megtartatnék. Az35 Izráel fijai pedig evének Mannát negyven esztendeit, míg a lakott földre jutának, mellyben lakniok kell vala. Mannát evének mind addig, míg a Kanaán földének határába jutának. A36 Gómer pedig az Efának tizedrésze. A17 kősziklából víz ered.Elmenvén1 azért az Izráel fijainak minden sokasága Sin pusztájából, az ő útjok és szállások szerint, az Úrnak parancsolatjára tábort járának Rafidimban, holott nem valának vizek, hogy a nép ihatnék. Annakokáért2 a nép Mózessel versengvén azt mondják vala : Adjatok vizet nékünk, hogy igyunk. És monda nékik Mózes : Miért feddőztök én velem ? Miért kisértitek az Urat. Szomjúhozik3 vala azért ott a nép a víz szüksége miatt, és zúgolódék a nép Mózes ellen, és monda : Miért hozták ki minket Égyiptomból ? hogy megölnél engemet, gyermekeimet, és barmaimat szomjúval ? És4 kiálta Mózes az Úrhoz mondván : Mit cselekdjem e néppel ? Ha csak valami kevéssé halasztod segítségedet, engemet megköveznek. Monda5 azért az Úr Mózesnek : Eredj el a nép előtt, és az Izráelnek Vénei közzűl is végy melléd : a te vessződet is, mellyel a vizet megsujtottad, vegyed kezedbe és eredj el. Ímé6 én állok te előtted amott, ama Hóreb hegyén való kősziklára, és sujtsd meg a kősziklát, és vizek jőnek ki abból, hogy a nép igyék. És úgy cselekedék Mózes az Izráel Vénei szemek előtt.ű És7 nevezé azt a helyet Massának és Méribának az Izráel fijainak zúgolódásokért, és hogy az Urat kísértették volna, ezt mondván : Vagyon-é az Úr mi köztünk vagy nincsen. Az amálekiták legyőzetnek.Eljöve8 pedig az Amálék nemzetsége és hadakozék az Izráel ellen Rafidimban. És9 monda Mózes Josuénak : Válassz nékünk férjfiakat és menj el, víjj meg Amálekkel. Holnap én a halomnak tetejére állok, és az Istennek vesszeje kezemben lészen. És10 Jósué úgy cselekedék a mint mondotta vala néki Mózes, hadakozék Amálek ellen : Mózes pedig, Áron és Hőr felmenének a halomnak tetejére. És11 mikor Mózes felemeli vala az ő kezét, az Izráel diadalmat vészen vala ; mikor pedig az ő kezét leereszti vala, Amálek vészen vala diadalmat. Mikor12 azért Mózesnek kezei elfáradtak volna, hozának egy követ, és ő alá tevék hogy arra ülne ; Áron pedig és Húr tartják vala az ő kezeit, egy felől egyik, más felől másik : és mind két kezeit felemelve tartá mind napnyugotig. És13 megrontá Jósué Amáleket, és az ő népét fegyver élivel. És14 monda az Úr Mózesnek : Írd meg ezt emlékezetre könyvbe, és mond meg ezt Jósuénak, hogy mindenestől eltörlöm Amálek emlékezetét is az ég alól. És15 építe Mózes oltárt, és nevezé azt illy névvel : A Jehova én zászlóm. Mert16 az tmondja vala : Bizonyára az Úrnak keze vagyon az ő királyiszékén, hogy az Úr mind örökké hadakozik az Amálek nemzetsége ellen. Jethró18 látogatása Mózesnél.És1 meghallá Jethró a Midiániták Papja, a Mózes ipa, mind azokat a mellyeket cselekedett vala Isten Mózessel, és Izráellel az ő népével, hogy kihozta volna az Úr az Izráel népét Égyiptomból. És2 felvevé Jethró a Mózes ipa Czipporát a Mózes feleségét, minekutánna azt Mózes az attya házához bocsátotta volna. És3 az ő két fijait is felvevé ; kik közzűl egyiknek neve Gersom vala, mert azt mondotta vala Mózes : Bujdosó voltam az idegen földön. A4 másiknak pedig neve Eliézer : mert azt mondotta vala : Az én atyámnak Istene segítségűl volt nékem, és megszabadított engemet a Faraó fegyverétől. Eljuta5 pedig Jethró a Mózes ipa, és az ő fijai : és felesége Mózeshez a pusztába, holott táborban vala az Isten hegyénél. És6 megizené Mózesnek : Én Jethró a te ipád megyek te hozzád, és a te feleséged, és vele az ő két fijai. És7 kiméne Mózes az ő ipa eleibe, és meghajtá magát, és megcsókolá őtet : és megkérdék egymást békességek felől : azután menének az ő sátorába. És8 megbeszélé Mózes az ő ipának mind azokat a mellyeket cselekedett vala az Úr Faraóval és az Égyiptombeliekkel az Izráelért, és minden nyavalyájokat melly az úton talőálta őket, és mimódon szabadította volna meg őket az Úr. És9 örvvendeze Jethró mind azokona jókon, mellyeket cselekedett vala az Úr Izráellel, kit megszabadíta az Égyiptombeliek kezeikből. És10 monda Jethró : Áldott az Úr, ki megszabadított titekeet az Égyiptombeliek kezéből, és a Faraó kezéből, a ki megszabadította e népet az Égyitombeliek keze alól. Most11 esmértem meg, hogy nagy az Úr minden Istenek felett, mert azon büntetéssel büntette meg őket, a mellyel kevélyen cselekedtek volt ellene. És12 vőn Jethró a Mózes ipa égőáldozatra, és egyéb áldozatra, való állatokat hogy áldoznék az Istennek : azután eljöve Áron és az Izráel minden Vénei hogy kenyeret ennének a Mózes ipával Isten előtt. Mózes bírákat választ a népnek.És13 másodnapon leüle Mózes, hogy törvényt tenne a nép között ; és áll vala a nép Mózes előtt reggeltől fogva estvéig. Mikor14 pedig látta volna a Mózes ipa mind azokat mellyeket ő cselekednék a néppel, monda : Mi dolog ez a mit te cselekedel a néppel ? Mi az oka hogy te magad ülsz, és mind ez egész község áll előtted, reggeltől estvéig. És15 felele Mózes az ő ipának : Mert a nép én hozzám jő hogy az Isten akaratját megértse tőlem. És16 mikor valami külső dolgok vagyon, én hozzám jónek, és törvényt tészek az ember között és felebarátja között ; és megjelentem nékik az Istennek végezéseit és törvényeit. És17 monda a Mózes ipa ő néki : Nem jó a dolog mellyet te cselekeszel. Elfogyatkozván18 elfogyatkozol mind te, s mind ez a nép melly veled vagyon : mert erőd felett való dolog ez, nem cselekedheted azt te magad. Most19 azért fogadd meg az én szómat, tanácsot adok néked, és az Isten veled lészen. Te a népnek viseld gondját az Isten előtt, hogy az ő ügyeket vigyed az Istenhez. És20 tanítsad őket az Isten rendeléseire és törvényeire, és mond meg nékik a melly úton kelljen járniok, és a dolgot mellyet kelljen cselekdniek. Te21 pedig válassz az egész nép közzűl erős féjfiakat, istenfélőket, igazmondókat, kik gyűlölik a telhetetlenséget, és tegyed azokat előttökjárókká, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké, és tizedesekké. Azok22 tegyenek ítéletet a népnek mindenkor : minden nagy dolgot te elődbe hozzanak, és minden kicsiny dolgot ők ítéljenek meg ; és a te terhedeet megkönnyebbítik, ha azt veled együtt hordozzák. Ha23 ezt a dolgot mívelénded, és az Isten parancsol néked, megállhatsz, még mind ez a nép is helyére megyen békességben. Engede24 azért Mózes az ő ipa beszédének, és mind azokat cselekedé a mellyeket mondott vala. És25 választa Mózes az egész Izráelből erős féjfiakat, és Fejedelmekké tevé azokat a nép között, ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, és tizedesekké. Kik26 a nép között mindenkor ítételet tesznek vala : a nehéz dolgokat Mózesre viszik, a kis dolgokat ők ítélik vala meg. Elbocsátá27 pedig Mózes az ő ipát, és elméne az ő lakó földébe. Izráel19 a Sinai hegyénél.Harmadik1 hónapban annakutánna hogy az Izráel fijai kijöttek vala Égyiptom földéből, azon a napon (hogy Rafidimból kiindulnának) jutának a Sinai pusztájába. Mikor2 azért Rafidimból kimenvén jutottak volna a Sinai pusztájába, és táborok volna a pusztában, (mert tábort jártak vala ott az Izráeliták a hegynek ellenébe.) Felméne3 Mózes az Istenhez, és kiálta az Úr ő néki a hegyről ezt mondván : Ezt mondjad a Jákób háznépének, és igy szólj az Izráel fijainak. Ti4 láttátok mit cselekdtem az Égyiptombeliekkel, és mimódon hordoztalak titeket saskeselyűnek szárnyain, és titeket magamhoz juttattalak. Most5 annakokáért ha figyelmetességgel hallgatándjátok az én beszédemet, és megtartándjátok az én szövetségemet, nékem lésztek minden népek felett kiváltképen való népem : mert enyim mind az egész föld. Ti6 pedig lésztek nékem papiországom, és szent népem. ezek a beszédek, mellyeket akarom hogy megmondj az Izráel fijainak. Elméne7 azért Mózes, és szólitá a népnek Véneit, és eleikbe adá mind ezeket a beszédeket, mellyeket az Úr néki parancsolt vala. Felele8 pedig az egész sokaság egyenlőképen, és mondának : Valamit az Úr mondott megcselekedjük : és megmondá Mózes az Úrnak a nép minden beszédét. Akkor9 monda az Úr Mózesnek : Ímé én hozzád megyek nagy sűrű felhőben, hogy hallja a nép mikor veled szólok, és hidjenek tenéked mind örökké : minekutánna megmondotta volna Mózes az Úrnak a nép beszédét. Előkészület a törvény meghallgatására.És10 monda ismét Mózesnek az Úr : Eredj el a néphez, hogy megszenteljed őket ma és holnap, és hogy megmossák az ő ruháikat. Hogy11 legyenek készek harmadnapra : mert harmadnapon leszáll az Úr, mind az egész népnek szeme láttára a Sinai helyre. És12 határt rendelj e népnek köröskörül, ezt mondván : Meglássátok, hogy e hegyre fel ne menjetek, és a hegynek szélét is ne érjétek : valami éréndi a hegyet, megölettessék. Senkinek13 keze azt ne illesse, hanem kövezvén megköveztessék, vagy lövöldözvén meglövöldöztessék, akár barom, akár ember legyen, ne éljen : mikor a kürtnek egyformán való hosszú zengését halljátok, azután mindenek felmehetnek a hegyre. Leszálla14 azért Mózes a hegyről, a néphez, és megszentelé a népet, kik megmosák az ő ruháikat. Minekutánnak15 megmondotta volna a népnek : Legyetek készek harmadnapra, és a ti feleségeitekhez ne közelítsetek. Isten megjelenik a Sinai hegyén.És16 harmadnapon mikor megviradt volna, lőnek menydörgések és villámlások, és nagy sűrű felhő a hegyen, és igen nagy trombitaszó, annyira hogy mind az egész táborbeli nép rettegne. És17 kivivé Mózes a népet az Isten eleibe a táborból, és megállának a hegy alatt. Az18 egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott volna arra az Úr tűzben, és felmegyen vala annak a füsti, mintegy kemenczének füsti, és mind az egész hegy reng vala igen. És19 a kürtnek szava mind inkább nevekedik vala, Mózes szól vala, és az Isten felel vala néki szóval. Leszállott20 vala pedig az Úr a Sinai hegyre, a hegynek tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegynek tetejére, és felméne Mózes. És21 monda az Úr Mózesnek : Eredj alá, mond meg a népnek, hogy által ne hágjad a határt : hogy feljöjjenek az Urat látni, és sokan ő közzűlök meghaljanak. Sőt22 még a Papok is, kik az Úr eleibe mennek, megszenteljék magokat, hogy az Úr meg ne rontsa őket. És23 monda Mózes az Úrnak : Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te megmondottad nékünk illyenképen : Vess határt a hegynek és szenteld meg azt. És24 mond az Úr ő néki : Eredj menj alá, és azután jöjj fel te és Áron te veled : a Papok pedig és a község által ne hágják a határt, hogy feljöjjenek az Úrhoz, hogy el ne veszesse őket. És25 aláméne Mózes a sokaság közzé, és szóla ő velek. A20 tíz parancsolat.És1 az Isten szólá mind ezeket az ígéket, mondván : Én2 vagyok a te Jehova Istened, ki Égyiptomnak földéből a szolgálatnak házából kihoztalak tégedet : Ne3 legyenek néked én előttem idegen isteneid. Ne4 csinálj magadnak faragott képet ; és semmi hasonlatosságot azoknak formájára, mellyek ott fenn az égben vagynak, se azoknak formájára, mellyek a földön itt alatt vagynak, se azoknak, mellyek a vizekben a föld alatt vagynak. Ne5 hajolj meg azok előtt, és ne tiszteljed azokat : mert én vagyok a te Jehova Istened erős bosszúálló, ki megbüntetem az atyáknak vétkeket a fiakban, harmad és negyed íziglen, azokban a kik gyűlölnek engemet. És6 irgalmasságot cselekeszem ezeriglen azokkal, a kik engemet szeretnek, és megtartják az én parancsolatimat. A7 te Jehova Istenednek nevét hijába ne vegyed, mert nem hagyja a Jehova büntetés nélkűl azt, a ki az ő nevét hijába veszi. Megemlékezzél8 a Szombatnapról, hogy azt megszenteljed. Hat9 napokon munkálódjál, és minden dolgodat elvégezzed ; Hetednapon10 a te Jehova Istenednek Szombatja vagyon : Semmi dolgot ne tégy, se te, se fijaid, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, és semmi barmod, se a te jövevényed, melly a te kapud között vagyon. Mert11 hat napon teremté a Jehova a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban való állatokat, és megnyugovék hetednapon : azért megáldá a Jehova a Szombatot, és megszentelé azt. Tiszteljed12 a te atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj a földön, mellyet a te Jehova Istened ád néked. Ne13 ölj. Ne14 paráználkodjál. Ne15 orozz. Ne16 mondj a te felebarátod ellen hamis tanúságot. Ne17 kívánjad a te felebarátodnak házát : ne kívánjad a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, melly a te felebarátodé. Mind18 az egész sokaság pedig látja a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürtnek szavát, és a hegynek füstölgését, és ezeket látván a nép, megrémülének, és távol állának. És19 mondának Mózesnek : Szólj te nékünk és engedünk ; ne szóljon nékünk az Isten, hogy meg ne haljunk. Felele20 pedig Mózes a népnek : Ne féljetek ; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértene, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek. Távol21 álla azért a nép : Mózes pedig közelebb méne a felhőhöz, mellyben az Isten vala. Milyen legyen az oltár.És22 monda az Úr Mózesnek : Ezt mondjad az Izráel fijainak : Ti láttátok, hogy a mennyből szólottam néktek : Ne23 csináljatok azért én mellém semmit : ezüst isteneket, vagy arany isteneket ne csináljatok magatoknak. Földből24 csinálj nékem oltárt, és azon áldozzad a te égő- és háláadóáldozatodat, a te juhaidat, és ökreidet : és valemelly helyen parancsoltam, hogy az én nevemről megemlékezzetek, te hozzád mégyek és megáldalak tégedet. Hogyha25 kőből csinálsz nékem oltárt, ne csináljad faragott kőből : mert mihelyt a te kőfaragó vasadat arra veténted, azonnal megfertézteted azt. Grádicson26 is ne menj az én oltáromra, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék annál. Rabszolgákról21 való törvény.Ezek1 pedig az ítéletre való törvények, mellyeket akarom hogy eleikbe adj. Ha2 Zidó rabot vejéndesz, hat esztendeig szolgájon, a hetedik esztendőben szabadon bocsássad ingyen. Ha3 csak az ő testével ment volt te hozzád, ismét csak az ő testével menjen ki tőled ; hogyha pedig felesége volt, az ő felesége is kimenjen vele. Ha4 az ő ura adott annak feleséget, és szülénd néki fiakat vagy leányokat, a felesége fijaival egybe legyen a gazdáé ; ő pedig menjen ki az ő testével. Hogyha5 mondván mondándja a szolga : Szeretem az én uramat, az én feleségemet és fiaimat, nem akarom a szabadságot. Vigye6 azt az ő ura a Bírákhoz, azután állassa azt az ajtóhoz, vagy az ajtó melléke mellé, és az ő ura furja által annak fülét tőrökkel ; és legyen néki rabja mind örökké. Mikor7 pedig valaki az ő leányát szolgálatra pénzen eladja, ne bocsáttassék úgy ki, mint a rabszolgák. Ha8 az urának szemei előtt gonosznak tetszik az, úgyannyira, hogy azt magának nem jegyzi, tehát engedje hogy váltassék meg : ne legyen szabad eladni az idegen embernek, mert álnokúl cselekedett ő vele. Hogyha9 az ő fijának jegyzi azt, cselekedjék azzal az elházasított leányzók törvénye szerint. Ha10 pedig mást vejénd magának azon felül, annak ételét, ruházatját és a házasságban való igazságát alább ne szállítsa. Ha11 ez három dolgot nem cselekeszi azzal, bocsássa el ingyen minden fizetés nélkül. Emberölésről való törvény.A12 ki valakit úgy verénd, hogy az meghaljon, megölettessék a gyilkos. De13 a ki nem leselkedett az ő felebarátja után, hanem az Isten vetette azt annak keze eleibe, helyet rendelek néked, a hova az ollyan ember szaladjon. Mikor14 pedig valaki felebarátjára szándékozik, és megöli azt álnoksággal, az én oltáromtól is elvonjad az ollyan embert halálra. A15 ki az ő attyát vagy annyát megveréndi, megölettessék. Az16 emberlopó, ki vagy eladta az embert, vagy kezében kapják azt, megölettessék. A17 ki az ő attyának vagy annyának gonoszt mondánd, megölettessék. Testi sértésekről szóló törvény.Hogyha18 valakik egybe vesznek, és valaki az ő felebarátját üténdi kővel vagy öklével, és meg nem halánd, hanem ágyba esik : Ha19 felkelénd és kinn járánd páltzáján, ártatlan legyen az, a ki megverte volt ; de úgy, hogy fekvése miatt való kárvallását megfizesse, és azt gyógyítván meggyógyittassa. Mikor20 pedig valaki megveri rabját, vagy szolgálóleányát páltzával, és meghal keze miatt, megbűntettetvén megbüntettessék. De21 ha egy nap vagy két élénd a vereség után, ne büntettessék meg : mert pénzen vett szolgája az. Hogyha22 pedig a féjfiak egybevesznek és valamelly terhes asszonyt megsértenék, úgy hogy idő előtt szülni kelljen, de azért nem következik abból semmi veszedelem, büntettetvén megbüntettessék, a mint az asszonynak férje akarja, a Bíráknak ítéletek szerint. Hogyha23 pedig halál következik abból, annak életéért fizesse a gyilkos a maga életét. Szemet24 szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért. Égetést25 égetésért, sebest sebért, kéket a kékért. Ha26 valaki az ő szolgájának vagy szolgálóleányának szemét üténdi úgy hogy az kivesszen, az ő szeméért bocsássa azt szabadon. Hogyha27 az ő szolgáljának fogát, vagy szolgálóleányának fogát kiüténdi, bocsássa el azt szabadon az ő fogáért. Ha28 valamelly ökör megöklélendi a férjfit vagy az asszonyt, úgy hogy meghaljon, azt az ökröt kövekkel verjék agyon, és annak húsát meg ne egyék : az ökörnek pedig ura ártatlan legyen. Hogyha29 pedig az ökör annakelőtte is öklelős volt, és megmondották azt annak urának, mindazáltal azt őrizetben nem tarotta : ha féjfit vagy asszonyt ölénd meg az ökör, kövekkel verjék azt agyon, az ura is pedig megölettessék. Hogyha30 az ő életének váltságával akarják büntetni, az ő életének váltságáért fizessen mind annyit a mennyit kivánnak rajta. Ugyanezen31 törvény szerint büntettessék, ha valakinek fiját vagy leányát öklélendi meg. Ha32 pedig rabot vagy szolgálóleányt ökel meg az ökör, adjon annak ura harmincz ezüst siklust a rab urának, az ökröt pedig kövekkel verjék agyon. Ha33 valaki vermet nyitánd meg, vagy valaki maga ásánd vermet, és azután nem fedi azt bé, és annakokáért valakinek ökre vagy szamara esik abba ; A34 veremnek ura pénzzel elégítse meg azt : a megholt állat pedig azé legyen. Ha35 valaki ökre más ember ökrét megökleli, úgyhogy meghaljon : adják el az eleven ökröt és annak az árát osszák meg, hasonlóképen a megholt ökröt is osszák meg. Vagy36 ha megmondották az előtt hogy az ökör öklelős, mindazáltal az ő ura őrizet alatt nem tartotta, adjon az ökörért ökröt, a megholt ökör pedig azé legyen. Kártételekről22 szóló törvények.Ha1 valaki lopánd ökröt vagy juhot, és megöléndi vagy eladándja azt, egy ökörért adjon öt ökröt, és egy juhért négy juhot. Ha2 az orvot a háznak megásásában kapják, és a vereség miatt meghalánd, a ki azt verte, halálra ne ítéltessék. Hogyha3 pedig nap felkelve verte a lopót, halálra ítéltessék : a lopó, megfizesse a mit ellopott : ha meg nem fizeethet, adják el az ő lopásáért. Hogyha4 pedig épena lopott marhát kezében kapják, akár ökör, akár szamár, akár juh legyen, ha azok elevenek lésznek, két annyit adjon a lopó. Ha5 valaki kárt tészen más embernek szőlőjében vagy szántóföldében, és az ő barmát a más ember szántóföldére bocsátja kárt tenni : az ő földének javából, és szőlőjének legjobb terméséből elégítse meg a káros embert. Ha6 tűz támad, és a tűz tövisbe akad, és megégeti a gabonának rakásait, vagy a fennálló gabonat, vagy mezőnek termését, fizetvén megfizesse a kárt, ki a tüzet támasztotta. Mikor7 valaki az ő fgelebarátjának adánd pénzt vagy edényeket tartani, és annak házából elorozzák a marhát : ha a lopót megtaláljá, adjon két annyit. Ha8 a lopót meg nem találják, a háznak gazdáját vigyék a Bírák eleibe, és eskessék meg, hogy ha az ő felebarátjának marhájához nem nyult-é. Akármi9 felől legyen versengés, akár ökör felől, akár szamár felől, akár juh feleől, akár öltözet felől, vagy akármi elveszett marha felől : mikor valaki azt mondándja, kétség nélkül ez a lopó : mind a kettőnek ügye a Bírák eleibe vitessék ; és a kit a Bírák bűnösség tésznek, adjon két annyit az őfelebarátjának. Ha10 valaki adánd az ő felebarátjának szamárt, vagy ökröt, vagy juhot, vagy valami egyéb állatot tartani, és meghalánd, vagy megsértetik, vagy ellenségtől elhajtatik, úgy hogy senki nem látta : Bocsáttassék11 e dolog a két ember között az Istenre való esküvésre, hogy az ő felebarátjának marháját el nem lopta amaz, a kinél a marha volt, és a marhának ura megelégedjék annak hitén, ne fizessen az semmit. Hogyha12 ellopván ellopták tőle a marhát, megfizessen az urának. Ha13 vadaktól szaggattatván szaggattatott el, hozza annak valami részét bizonységúl, ne fizesse meg a szaggatottat. Ha14 pedig valaki kölcsön kér barmot az ő felebarátjától, és az megsértetik vagy meghal, annak urának távollétében : megfizesse a kárt. Ha15 pedig a baromnak ura vele együtt lejénd, semmit ne fizessen : ha béres az, menjen béribe. Ha16 valaki valamelly szűz leányzót elhitet, melly másnak nem jegyeztetett, és azt megszeplősíti, adja meg jegyruháját, és vegye el azt feleségül. Ha17 nem akarja annak attya a leányzót néki adni, a leányzóknak jegyruhájok szerint adjon annak pénzt. A18 varázsló és szemfényvesztő asszonyt ne hagyjad élni. Valaki19 barommal vétkezéndik, meghalván meghaljon. A20 ki idegen isteneknek áldozik és nem csak az egy Jehovának, megölettessék. Emberiességi törvények.Jövevényen21 hatalmat ne cselekedjél, és azt meg ne nyomorítsd : mert ti is Égyiptom földén jövevények voltatok. Egy22 özvegyet vagy árvát is ne nyomorítsatok meg. Ha23 pedig nyomoítván megnyomorgatod : (mert ha én hozzám kiáltván kiált, meghallgatván meghallgatom annak kiáltását,) Felgerjed24 az én haragom, és elvesztelek titeket fegyverrel, és a ti feleségeitek özvegyek lésznek, és a ti gyermekeitek árvák. Ha25 pénzt adsz kölcsön az én népemnek a szegénynek a ki veled vagyon, ne kívánj rajta uzsorát, mint az uzsorás szokott cselekdni. Ha26 a te felebarátodnak ruháját zálogba elvejénded, a napnak lemente előtt megadjad azt néki. Mert27 csak az ő öltözete, testének az a leple, a mellyben hál, és lészen, ha én hozzám kiált meghallgatom : mert én irgalmas vayok. A28 Fejedelmeket ne átkozzad : és a te néped között való Fejedelemnek gonoszt ne mondj. A29 te megért gabonoádnak és borodnak első zsengéjét ne halogassad megadni : a te fijaid közzűl az elsőszülöttet nékem adjad. E30 képen sáfárkodjál a te ökreidből és juhaidból : hét napon legyen az ő annyával, nyolczadnapon nékem adjad azt. Szent31 emberek legyetek én előttem : a mezőn elszaggattatott állatnak húsát meg ne egyétek, hanem az ebnek vessétek azt. Igazságról,23 felebaráti szeretetről és ünnepek megtartásáról való törvények.Hamis1 és hauzg hírt ne költs a te felebarátod ellen : és a hamis embernek segítségűl ne légy, hogy hamisan mellette megesküdnél. Ne2 kövessed a sokaságot a gonoszra, és ne szólj a törvényben a sokaság mellé hajolván, az igaz itéletnek elfordítására. A3 szegénynek személyére ne nézz az ő törvényében. Ha4 találkozol a te ellenségednek bujdosó ökrére vagy szamarára, hajtsd haza néki. Ha5 látándod hogy a terh alatt fekszk annak szamara a ki téged gyűlöl, avagy nem lészes-é annak segítséggel ? Emeld fel azt ő vele együtt. A6 te szegényednek igazságát el ne fordítsad az ő törvényében. A7 hamis beszédtől eltávozzál, és az ártatlant s az igazat meg ne öljed ; mert nem hagyom büntetés nélkül a hamisat. Ajándékot8 ne végy : mert az ajándék megvakítja a szemeseket is, és az igazaknak ítéleteket elfordítja. A9 jövevény embert meg ne keserítsed ; mert ti jól tudjátok a jövevényeknek mint legyen dolgok, mivelhogy ti is jövevények voltatok Égyiptom földében. Hat10 esztendeig vesd bé a te földedet, és takard bé annak hasznát. A11 hetedik esztendőben kinn hagyjad azt, és megeressed azt a te vetésedet, hogy a te népednek szegényei egyék meg azt ; a maradékát pedig egye meg a mezőnek vada ; e képen cselekedjél szőlőddel és olajtermő hegyeiddel is. Hat12 napon tegyed dolgaidat, és hetednapon nyugdojál : hogy nyugodjék a te ökröd, szamarad és megnyugodjék a te szolgálóleányodnak fija és a jövevény. Mindeneket,13 a mellyeket parancsoltam néktek, nagy szorgalmatossággal megtartsátok. Az idegen isteneknek nevét ne említsétek és ne hallattassék az a ti szátokból. Minden14 esztendőben háromszor szentelj nékem innepet. A15 pogácsák innepét megtartsad : hét napon egyél kovász nélkűl való kenyeret, a (mint megparancsoltam néked,) az Abib nevű hónapban : mert akkor jöttél ki Égyiptomból : és üres kézzel senki ne láttassék én előttem. A16 te mezei veteményed zsengéje aratásának innepét is megtartsad : és a te mezei majorságod bétakarításának innepét is, melly szokott esni az esztendőnek végén, megszenteljed. Minden17 esztendőben háromoszor minden féjfiú felmenjen az Úr Jehova eleibe. Az18 én áldozatomra való báránynak vérét addig ki ne ontsad, mig a kovászt ki nem hányod házadból : és ne maradjon te nálad az én áldozatomra való báránynak kövére reggelig. Mindennek19 az elejét, és földednek első gyümölcsét, a te Jehova Istenednek házába vigyed. Ne főzd meg a gödölyét az ő annyának tejében. Igéret és parancs a kananeusok kiűzésére.Ímé20 én elbocsátom az én Angyalomat te előtted, hogy megőrizzen téged a te útadban, és bévigyen téged a helybe, mellyet én kész1tettem. Megoltalmazzad21 magadat attól, és engedj annak beszédének, meg ne bosszontsad őtet : mert nem szenvedi el a ti gonoszságtokat, mert az én nevem vagyon ő rajta. Mert22 ha hallgatván hallgatándod az ő beszédét, és mind azokat cselekdénded, a mellyeket mondok : gyűlölnek, és ellensége leszek a te ellenségeidnek. Mert23 az én Angyalom te előtted megyen, és béviszen téged az Emoreusnak, Khittheusnak, Perizeusnak, Kananeusnak, Khiveusnak és Jebuzeusnak földére, és kigyomlálom azokat. Ne24 imádjad azoknak isteneket és ne tiszteljed azokat, és ne cselekdjél az ő cselekedetek szerint ; hanem eltörvén eltörjed azokat, és apróra rontván elrontsad az ő bálványokat. Hanem25 tiszteljétek a ti Jehova Istenteket, és megáldja a te kenyeredet és vizedet : és elvészek ti közzűletek minden betegséget. Nem26 lészen semmi a te földedben, melly elhányá gyümölcsét idő előtt, sem pedig meddő nem lészen : és a te életed napjaid bétöltöm. Az27 én félelmemet bocsátom el előtted, és minden népet, a melly közzé mégy, elrettentek : és minden ellenségeidet elfutamtatom előtted. Darázsokat28 bocsátok el előtted, kik Khiveust, Kananeust és Khittheust kiüzzék te előtted. Nem29 üzöm ki előled mind azokat egy esztendőben, hogy a föld el ne pusztuljon, és megsokasodjanak te ellened a mezőnek vadai. Lassan-lassan30 üzöm ki azokat előled, míg megszaparodol és a földet bírhatod. A31 te határodat kivetem a veres tengertől fogva a Filiszteusok tengeréig, és a pusztától fogva az Eufrátes folyóvízig : mert kezeitekbe adom a földnek lakosait, és azokat kiüzöd te előled. Ne32 tégy szövetséget se azokkal, se azoknak isteneikkel. Ne33 engedjed hogy lakjanak a te földeden, hogy tégedet ellenem való bűnbe ne ejtsenek : hogyha az ő isteneket tisztelnéd, melly dolog néked nagy botránkozásra lenne. A24 szövetség megkötése a fentebbi törvények alapján.És1 monda az Isten Mózesnek : Jöjj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráelnek Vnéei közzűl hetvenen, és nagy távol hajtsátok meg magatokat én előttem. És2 csak Mózes menjen az Úrhoz, amazok pedig oda nem közelgessenek, a nép is ne jöjjön fel ő vele. Elmenvén3 azért Mózes a hegyről, minekutánna megbeszélette volna a népnek az Úrnak minden beszédeit és minden törvényeit ; és az egész nép egyenlő szóval felelvén, azt mondották volna : Minden beszédeket, valamellyeket parancsolt a Jehova, megcselekdjük. Megírá4 Mózes az Úrnak minden beszédeit : és felkelvén jó reggel, építe oltárt a hegy alatt, és tizenkét oszlopokat, az Izráel tizenkét nemzetségei szerint. Azután5 elküldé az Izráel fijainak fijait, kik áldozának égőáldozatokat, és ölének háláadó-áldozatokat a Jehovának, tulkokat. És6 Mózes vevé azoknak az áldozatra való barmoknak véreknek felét és tölté a medenczékbe : a vérnek pedig felét tölté az oltárra. Azután7 vevé az Isen törvényének könyvét, és elolvasá a népnek hallására, kik mondának : Mindeneket megcselekedünk, mellyeket az Úr parancsolt, és engedünk. És8 minekutánna vette volna Mózes a vérnek többit, meghinté azzal a népet és monda : ez a szövetségnek vére, mellyet az Úr tett ti veletek, mind ezek a beszédek szerint. A papok és a hetven vének látják az Urat.Azután9 felméne Mózes, Áron, Nádáb, Abihu, és az Izráelnek Vénei közzűl hetvenen ; És10 láták az Izráel Istenét : és az ő lábai alatt vala ugymint zafir kőből csináltatott állat, minémű az ég, mikor tiszta. Az11 Izráel fijai Véneit pedig nem ölé meg az Úr : mert jóllehet látták volna az Istent, mindazáltal ettek és ittak azután. Mózes ismét felmegy a hegyre.Akkor12 monda az Úr Mózesnek : Jöjj fel én hozzám a hegyre, és légy ott. És adok néked kőtáblákat a törvényt, és a parancsolatokat, mellyeket írtam, hogy azokra megtaníttassanak. Felkele13 azért Mózes és Jósué az ő szolgája, és felméne Mózes az Isten hegyére. A14 Véneknek pedig monda : Maradjatok nékünk itt, míg megtérünk ti hozzátok : Ímé Áron és Húr ti veletek vagynak : a kinek valami ügye lészen, ő hozzájok menjen. Akkor15 felméne Mózes a hegyre, (és a felhő elborítá a hegyet : És16 lakozék az Úrnak dicsősége a Sinai hegyen,) és béfedezé azt a felhő hat napokon, és szólítá hetenapon Mózest a felhő közepéből. És17 az Úr dicsőségének látása ollyan vala a hegynek tetején, mint az égő tűz az Izráel fijai szemek előtt. És18 béméne Mózes a ködnek közepébe, minekutánna felment volna a hegyre ; és lőn Mózes a hegyen negyven nappal és negyven éjjel. Ajándék-szedés25 a szent sátorra.Akkor1 szólítá az Úr Mózest ezt mondván : Szólj2 az Izráel fijainak hogy vegyenek az ő marhájokból, és adjanak nékem ajándékot ; minden embertől, a kinek szíve szabad akaratja szerint hajol az adásra, vegyetek nékem ajándékot. E3 pedig az ajándék, mellyet ő tőlök vegyetek : aranyat, ezüstöt és rezet. Kék4 selymet, veres selymet, karmazsinszínű selymet, fejér selymet, kecskeszőrt. Veresen5 festett kosbőröket, borzbőröket és Sittim fákat. A6 gyertyatartóba való olajt, kenetnek olajába való áromákat, és a jóillatnak csinálásához is fűszerszámokat. Ónix7 köveket és foglalni való köveket az Efódnak, és a nagy Papnak mejjén való ékességnek megkészítésére. És8 készítsenek nékem szent Hajlékot, hogy ő közöttök lakozzam. Mindenestől9 úgy csináljátok a mint megmutatom néked a szent Hajléknak formáját, és annak minden edényinek hasonlatosságát. A frigyláda.Csináljanak10 egy ládát Sittim fából ; harmadfél sing legyen annak hossza, másfél sing a szélessége, másfél sing a magassága is. Megborítsad11 azt tiszta arannyal, mind kivűl mind belől, megborítsad azt, és azon felűl mind köröskörűl csinálj aranya pártázatot. És12 önts annak négy arany karikákat is, és azokat csináld a ládának négy szegeleteire, egyik oldalára is két karikát, a másik oldalára is két karikát. Csináj13 rudakat is Sittim fából, és azokat is megborítsad arannyal. És14 a rudakat bocsássad a láda oldalán való karikákba, hogy azoknál fogva hordozzák a ládát. A15 ládának karikában álljanak a rudak, el ne vegyék onnét. És16 helyheztessed a ládába a Bizonyságot, mellyet ezután néked adok. Kegyelem táblája.Csinálj17 kegyelemnek tábláját is tiszta aranyból : harmadfél sing legyen a hossza, a szélessége másfél sing legyen. Csinálj18 két Kérubimokat is, a kegyelem táblájának két végeire, a táblával egybe egy merő aranyból. És19 csináljad az egyik Kérubimot a kegyelem táblájának egyik végére innét ; a másik Kérubimot másik végére onnét : a kegyelem táblájából formáljátok ki a két Kérubimokat annak két végein. És20 a két Kérubimok az ő két szárnyaikat kiterjesszék fenn, úgy hogy a kegyelem tábláját az ő szárnyakkal béfedezzék és egymásra nézzenek : A Kérubimoknak orczájok a kegyelem táblájára nézzenek. Ezt21 pedig a kegyelemnek tábláját, a ládán felűl tégyed, és a ládába tégyed a Bizonyságot, mellyet néked adok ezután. Ott22 lészek te veled szembe, és szólok veled a kegyelem táblájáról, a két Kérubimok közzűl, melly vagyon a Bizonyságtételnek ládáján felűl, mind azok felől a mellyeket te általad parancsolok az Izráel fijainak. A szent kenyerek asztala.Csinálj23 annakfelette asztalt is Sittim fából : két sing legyen hosszasága, szélessége egy sing, magassága másfél sing. És24 azt béborítsad tiszta arannyal, és annak környékén csinálj arany pártázatot. Csinálj25 az asztalnak környékére egy tenyérnyi széles karájt is, és a karájon felűl helyheztessed az arany pártázatot. Annakfelette26 csinálj négy arany karikákat, mellyeket annak négy lábainak négy szegeleteire csinálj. Csak27 szintén a karájon alól legyenek a karikák, mellyekbe a rudakat bocsássák, hogy hordozhassák az asztalt. Azokat28 a rudakat pedig Sittim fából csináljad, és arannyal béborítsad, és hordozzák az asztalt azoknál fogva : Annakfelette29 az asztalnak tálait, temjéntartóit, ezeknek fedeleit és tisztítóit, mellyek mind az asztalon álljanak, tiszta aranyból csináljad. És30 tégy arra kenyereket, mellyek mindenkor én előttem álljanak. Az arany gyertyatartó.Csinálj31 annakfelette gyertyatartót tiszta aranyból : merő aranyból vert legyen a gyertyatartó : annak szára, ága, pohárkái, tálacskái, és virágai azon egy merő aranyból legyenek. Hat32 ágai legyenek az oldalán : egy felől is három ág, más felől is három ág. Az33 egyik ágán legyenek mondolának formájára formáltatott három tálacskák, gobmjával és virágjával egybe : a másik ágán is mondola formára csináltatott három tálacskák, gombjával és virágjával egybe : illyen módon legyenek a gyertyatartónak mind a hat ágai. A34 gyertyatartónak szárán legyen mondola formára csináltatott négy tálacska, gombjaival és virágival egyetembe. És35 a két ága alatt egy gomb legyen abból, a másik hat ága alatt is egy gomb legyen abból, és harmadik rendbeli két ágai alatt is egy gomb legyen abból : így legyen a gyertyatartónak mind a hat kinevekedő ága. Annak36 mind gombjai, mind szárai a derekából legyenek : mindenestől az egy merőn vert legyen tiszta aranyból. Csinálj37 hét szövétneket is a gyertyatartóhoz, melly szövétnekeket magasan helyheztess, hogy a gyertyatartó minden felé világosságot adjon. Gyertyahamvavevőjét38 is, és annak köpűit tiszta aranyból csináljad. Egy39 tálentom tiszta aranyból csináljad a gyertyatartót, minden edényeivel egybe. Meglássad40 pedig hogy csináljad arra a formára és példára, melly tenéked mutattatott e hegyen. A26 szent hajlék kárpitjai és takarói.A1 Sátort pedig csináljad fejér visszált selyemből, kék selyemből, veres és karmazsinszinű selyemből csinált tíz kárpitból, Kérubin formákat csinálj a kárpitokon szép mesterséggel. Egyik2 kárpitnak hossza legyen huszonnyolcz sing, és egyik kárpitnak szélessége négysing, egy mértéke legyen mindenik kárpitnak. Öt3 kárpitot foglaj egybe, egyiket a másikkal ; ismét a más öt kárpitot külön foglaljad egybe, egyiket a másikkal. Csinálj4 kék selyemből mintegy szemecskéket is az első kárpitnak szélén a melly felől a másikkal egybe kell foglalni : a másik külső kárpitnak is a szélén a hol a harmadik rendbeli kárpittal egybe kell foglaltani a képen csinálj szemecskéket. Ötven5 szemecskéket csinálj egyik kárpiton : ötven szemecskéket csinálj a másik kárpit szélén is a hol egybe kell foglalni a harmadikkal : egymás ellenébe legyenek szépen csinálva a szemecskék. Csinálj6 ötven arany horgocskákat is minden kárpitra, és a horgocskákkal foglald egybe a kárpitokat, hogy egy Sátor legyen. Ezek7 után csinálj kecskeszőrből kárpitokat a sátornak béfedezésére, tizenegy kárpitot csinálj ollyant. Egyik8 kárpitnak hossza harmincz sing legyen, szélessége pedig négy sing : mind a tizenegy kárpitnak egy mértéke legyen. Az9 ötét a kárpitoknak külön foglald egybe, és hatát külön, és a hatodik kárpitot megkétszerezzed a sátornak ajtaja ellenébe. Csinálj10 pedig ötven szemecskékeket is az egyik külső kárpitnak szélén, a hol egybe kell foglalni a másikkal, azonképen a másik szélén is, a hol egybe kell a harmadikkal foglalni. Csinálj11 ötven réz horgocskákat is, mellyeket bévess a másik kárpiton való szemecskékbe, és foglald egybe a kárpitokat, hogy legyen egy Sátor. A12 mivel a sátornak kárpitjai bővebbek, tudniillik az egyik bővebb kárpitnak fele, a szent hajléknak hátulsó részén bocsátassék alá. A13 mivel pedig a sátor kárpitjai hosszabbak, tudniillik egy felől is egy singgel, másfelől is egy singgel, a szent hajlékknak oldalán bocsáttassék alá, mind egy felől, mind más felől, hogy béfedje azt. Csinálj14 a sátornak fedelet is megveresített kosbőrből : Mind ezek felett pedig csinálj fedelet a sátornak borzbőrből is felűl. A szent hajlék álló deszkái.Csinálj15 a szent hajléknak fennálló deszkákat is Sittim fából. A16 deszka magassága tíz sing legyen : a szélessége pedig egyik deszkának másfél sing legyen. Mindenik17 deszkának két csapja legyen egyik végén, lajtorjának formájára alkotva egymás ellenébe : a szent Hájléknak minden deszkáit így csináljad. Csináljad18 pedig e deszkákat a szent hajléknak : Délfelől való részére húsz deszkákat csinálj. És19 a húsz deszka alá negyven ezüst talpat csinálj, két talpat egy deszka alá, az ő két csapja szerint, és két talpat a másik deszka alá, a két csapja szerint. A20 szent hajléknak észak felől való másik oldalának is húsz deszkát csinálj. És21 azoknak si negyven ezüst talpat ; két talpat egy deszka alá, más deszka alá is két talpat. A22 hajléknak pedig napnyugot felől való oldalának csinálj hat deszkát. És23 a hajléknak szegelet pártázatjára két deszkát csinálj mind a két szegeletin. Mellyek24 alól mind a tetejéig kettősök legyenek egy karikába foglaltaván : igy csináljad a két deszkát a hajléknak két szegeletin. Legyen25 azért nyolcz deszka, és azoknak tizenhat ezüst talpok : két talp egy deszka altt, és két talp a más deszka altt. A keresztrudak.Csinálj26 rudakat is Sittim fából, öt rúd legyen a hajlék egyik oldalának deszkáihoz. És27 öt rúd a hajlék másik oldalának deszkáihoz ; és a hajlék napnyugot felől való oldalának deszkáihoz is öt rúd. A28 középső rudat a deszkáknak közepén bocsásd által, hogy egyik végétől fogva a hajléknak másik végéig érjen. A29 deszkákat pedig megborítsad arannyal, és arany karikákat is csinálj a deszkákba, mellyeken általbocsássad a rudakat ; a rudakat pedig megborítsad arannyal. Illyen30 módon építsd fel az t a sátort, annak hasonlatosságára, melly néked e hegyen mutattatott. A két superlát (ajtó-függöny).Csinálj31 superlátot is kék selyemből, veres selyemből, karmazsinszinű selyemből, és fejér visszált selyemből, szép mesterséggel csináljad azt Kérubimoknak képeivel elegy. És32 függesszed azt négy Sittim fából csinált oszlopra, mellyek arannyal béborítattak legyenek, arany horgai és négy ezüst talapi legyenek. És33 a horgokra függesszed azt a superlátot, és oda vigyed a superláton belől a bizonyságtételnek ládáját ; és az a superlát választja el néktek a hajléknak első részét, mellyet Szentnek neveznek, a belső részétől, mellyet Szentek-szentének neveznek. Annakfelette34 helyheztessed a kegyelemnek tábláját a Bizonyságtételnek ládáján felűl, a hajléknak belső részébe. És35 az arany asztalt helyheztessed a superláton kivűl, és a gyertyatartót az asztal ellenébe : a hajléknak dél felől való részébe ; az asztalt pedig észak felől való részébe helyheztessed. Csinálj36 superlátot is a hajlék ajtajára kék selyemből, veres karmazsinszínű és fejér visszált selyemből szép mesterséggel. A37 superlátnak peidg csinálj öt oszlopot Sittim fából, mellyeket arannyal megboríts, azoknak horgai is aranyból legyenek : és önts azoknak rézből öt talpat. Égőáldozati27 oltár.Csinálj1 oltárt is Sittim fából, öt sing legyen a hossza, a szélessége is öt sing legyen, négyszegű legyen az oltár, és a magassága három sing. Az2 oltárnak négy szarvát is csináld ugyan ollyan fából az oltárnak négy szegeletin, és az oltárt megborítsad rézzel. Csinálj3 fazékait is annak hamvának kihordására, seprőit, szénnek való medenczéit, horgas villáit és fogóit : minden szerszámait rézből csináljad. Csinálj4 annak rostélyt is rézből mint egy hálót : és annak négy szegeltire csinálj a háló felett négy karikákat is rézből. És5 helyheztessed a rostélyt az oltárnak üregségébe belől el-alá, úgy hogy a rostély az oltárt félig felérje. Csináj6 rudakat is az oltárnak Sittim fából, és azokat rézzel borítsd meg. És7 a rudakat bocsássad a karikákba, és legyenek azok a rudak az oltárnak két oldalában, mikor hordozzák azt. Hézagon8 csináld azt dészkákból ; a mint mutatta néked az Úr a hegyen, úgy csináljátok. Pitvar.Csinálj9 a szent hajléknak pitvart is, dél felől, fejér visszált selyemből csinált kárpitokból, egyik oldalának hossza legyen száz sing. Annak10 legyen húsz oszlopa és azoknak húsz réz talpai, és ezeknek horgai karikáival egybe ezüstből legyenek. Ezenképen11 észak felől való oldalának a hossza legyen száz sing kárpit, annak is húsz oszlopa, húsz réz talpa : és azoknak horgai és karikái ezüstből. A12 pitvarnak szélessége pedig a napnyugot felől való oldalán legyen ötven sing kárpit : annak tíz oszlopai és tíz talpai. A13 pitvarnak naptámadat felől való szélessége is legyen ötven sing. De14 ezt a pitvarnak napkelet felöl való részét úgy csinálják, hogy egy felől legyen tizenöt sing kárpit : annak három oszlopa és három talpa. Más15 felől is legyen tizenöt sing kárpit : annak is három oszlopa és három talpa. A16 pitvarnak pedig kapuján legyen kék selyemből, veresből, karmazsinszínű és fejér visszált selyemből mesterséggel csinált húsz sing superlát : annak négy oszlopa, és az oszlopoknak négy talpai legyenek. A17 pitvarnak minden oszlopai köröskörűl ezüst vesszőkkel öveztessenek meg, azoknak horgai ezüstből, talpai rézből legyenek. A18 pitvarnak hossza száz sing legyen, a szélessége ötven sing mindenütt, a magassága öt sing : visszált fejér selyemből csinált kárpit legyen, és azoknak oszlopnak talpai rézből. A19 szent hajléknak minden szolgálatja mellé való edényei, és minden szegei annak, mind a pitvarnak szegeivel egybe rézből legyenek. Világító olaj.Te20 pedig parancsold meg az Izráel fijainak, hogy adjanak néked tiszta és szépen megtört faolajt világosítani, hogy szüntelen minden nap a szent hajlékban abból világosságot szerezhessenek. A21 Gyülekezetnek hajlékában a superláton kivűl, melly a Bizonyságtétel ládája előtt vagyon, helyheztesse azokat Áron és az ő fijai, hogy égjenek azok estvétől fogva mind reggelig az Úr előtt. Örökkévaló rendtartások legyen az az ő maradékok között, mellyet meg kell tartaniok az Izráel fijainak. Áron28 és fiai papokká választatnak.Te1 pedig hívasd hozzád a te atyádfiát, Áront, és az ő fijait vele egybe, az Izráel fijai közzűl, hogy nékem Papjaim legyenek, Áron, Nádáb, Abihú, Eleázár, Ithamár Áronnak fijai. És2 csinálj szent ruhákat Áronnak a te atyádfiának dicsőségre és ékességre. Te3 annakokáért parancsold meg a bölcs mestereknek, kiknek elméjeket bölcsességnek ajándékával megékesítettem, hogy csináljanak Áronnak öltöző ruhákat, az ő felszentelésére, hogy nékem Papom legyen. A papi ruhák.Ezek4 pedig a ruhák, a mellyeket csinálniok kell : Hósen, Efód, bő ránczos ruha, szoros szemecskés alsóruha, süveg és öv : ezeket a szent ruhákat csinálják Áronnak a te atyádfiának és az ő fiainak : hogy nékem szolgáljanak a papitisztben : Annakokáért5 adjanak ezeknek aranyat, kék selymet, veres, karmazsinszínű és fejér selymet. Az efód (melledző).És6 az Efódot csinálják aranyból, kék, veres, karmazsinszínű és fejér selyemből szőtt mesterséggel. A7 vállán való két szárnyait úgy csinálják hogy a két vége egybe kapcsoltathassék. Az8 Efódnak pedig szorítója melly az Efódon vagyon, mint szinte a ruhája aranyból, kék, veres, karmazsinszínű és visszált fejér selyemből csinált legyen. annakutánna9 végy két ónix követ, és mesd fel azokra az Izráel fijainak neveiket. Hatának10 nevét egyik kőre, a hatának nevét a másik kőre, az ő születéseknek rendi szerint. Kőmetsző11 művével, mint a pecsétet szokták meetszeni, úgy metszesd fel e két kövekre az Izráel fijainak neveiket, arany boglárokba foglalván azokat. És12 helyheztessed e két követ az Efódnak vállaira, mellyek legyenek az Izráel fijairól való emlékezetnek kövei, hogy hordozza Áron azoknak neveket az Úr előtt, az ő két vállain emlékezetnek okáért. Csinálj13 annakokáért két boglárokat aranyból, mellyekbe a két követ foglaljad. Csinálj14 egyarányú két tiszta arany lánczot is megtekerített aranyveszőkből, és foglaljad azokat a megfodorított arany lánczokat a boglárokhoz. A hósen (mellre való táblácska).Annakutánna15 csináj ítéletnek Hósenét, drágalátos mesterséggel, mint szinte az Efódot, a képen csináld azt is aranyból, kék, veres, karmazsinszínű és fejér visszált selyemből. Négyszegű16 legyen és kétszeres : egy arasz legyen annak hossza, egy arasz a széle is. És17 foglalj abba drágaköveket négy renddel. E legyen pedig a rend : Sárdonix, topáz, kárbunkulus, az első rend. A18 második rend : Smaragd, zafir, jaspis. A19 harmadik rend : Linkúr, akhát, amethist. A20 negyedik rend : Krizolit, onikhinus, berill : mellyek mind aranyba foglava legyenek az ő helyekben. Ezek21 a kövek pedig legyenek az Izráel fijainak nevek szerint tizenketten, mindeniknek neve szerint megmetszve : a mint a pecsétet szokták metszeni, legyen mindeniknek neve a tizenkét ág szerint. És22 e szent Hósenhez szabjad amaz egyarányú két arany lánczokat, mellyek tiszta aranyból csináltattak fodorítva. Csinálj23 két arany karikát is e szent Hósennek, és a két karikát csináljad a Hósennek két szegeletire. És24 a két fordított arany lánczot vonjad a két kerikába, melly két karikák vagynak a szent Hósennek két szegeletin. A25 két lánczoknak pedig más két végét foglaljad a két boglárhoz : és helyeztessed az Efódnak vállain elől. Csinálj26 két arany karikát is, mellyeket csinálj a szent Hósennek két alsó szegeletire, belől az Efód felő való kétszerezésének szegeletire. Más27 rendbeli két arany karikát is csinálj, és helyeztessed azokat oda alá egymás ellenébe az Efódnak két oldala felől való réshzére, a ruhának szorítói mellett az övező felett. És28 illyen módon szorítsák a Hósent az ő karikáiknál fogva az Efódon való karikákhoz, kék selyemből csinált sinórral, hogy az Efódnak övezőjén felül legyen és el ne választassék a Hósen az Efódtól. Hogy29 hordozza Áron az Izráel fijainak neveket az ítéletnek szent Hósenjében az ő szívén, mikor a szent hajlékba bémegyen, emlékezetre az Úr előtt szüntelen. Annakutánna30 helyheztessed az ítéletnek Hósenjébe az Urimot és Thummimot. hogy legyenek az Áron szívén, mikor bémegyen az Úr eleibe, és hordozza Áron az Úr fijainak ítéletit az ő szívén az Úr előtt mindenkor. A selyem (bíbor) felöltő.Az31 Efód alatt való bő ránczos ruhát is csináljad egészen kék selyemből. És32 a felső részén közép aránt legyen azion egy lyuk fejének való, és annak a lyuknak széle körörskörül kétszerezve legyen. mint a pánczélnak lyuka, hogy meg ne szakadjon. És33 ennek az alsó prémjére csinálj pómagránát formájára való gombokat, kék, veres, és karmazsin selyemből az ő prémjére mind köröskörül : és ezek közé csinálj arany csengettyűket is mind körül. Egy34 arany csengettyű, és azután egy pómagránát formájára csinált gomb, ismét egy arany csengettyű, és egy pómagránát a ruhának az alján mind körül. És35 legyen az Áronon. mikor az isteni szolgálatban foglalatos, hogy annak csengését hallják, mikor bémegyen a Szenthelybe az Úr eleibe, és mikor kimegyen, hogy meg ne haljon. Csinálj36 lánnát is tiszta aranyból. és mesd ki azon mint a pecsétmetsző ezt : Szentség a Jehovának. Mellyet37 köss kék selyemből csinált sinórra, hogy a süvegen legyen, legyen a süvegnek első részén. És38 illyen módon legyen Áronnak homlokán, hogy Áron minden szent állatoknak vétkét elvegye, mellyeket az Izráel fijai szentelnek, minden ajándékoknak, és minden ő tőlük szenteltetett állatoknak. Legyen azért szüntelen a homlokán, hogy azok az Úr előtt kedvesek legyenek. A szoros alsóruha (hosszú fehérkoczkás köntös) ; süveg ; öv és alsó ruhák (imegmások).Csinálj39 szoros alsóruhát is, verfelye szemnek formájára megczifráztatott ruhát fejér selyemből. A süveget is fehér selyemből csináljad : a pártaövet is csináljad szép mesterséggel. Az40 Áron fijainak is csinálj ruhákat és csinálj pártaöveket is, süvegeket is csinálj nékik az ő dicsőségekre és ékességekre. Azután41 öltöztesd fel azokba Áront a te atyádfiát, és az ő fijait ő vele együtt : és megkenvén őket, szenteld meg az ő szolgálatjokat, és szenteld meg ő magokat is, hogy nékem Papjaim legyenek. Csinálj42 nékik imeg-másoknak is gyolcsból, az ő szemérmeknek befedezésére az ő vékonyoktól fogva mind az ő tomporokig. És43 legyenek Áron Papon és az ő fijain, mikor a Gyülekezetnek sátorába bémennek, vagy mikor az oltárhoz járulnak, hogy szolgáljanak nékem szentségben, hogy az ő bűnök büntetését hordozván meg ne haljanak : örökkévaló szertartás legyen ez Áronnak, és az ő magvának ő utánna. A29 papszentelés módja és az oltáré.Ezt1 mívelje pedig ő velek, mikor őket megszenteled hogy nékem Papjaim legyenek. Végy egy tulkot a barmok közül és szeplő nélkül való két kost. És2 kovász nélkül való kenyereket olajjal elegyített kovásztalan lepényeket, és olajjal megkent kovásztalan pogácsákat ; azokat pedig búzalisztből csináljad. És3 azokat egy kosárba tévén, vidd fel azokat a kossárban, azonképen a tulkot és a két kost. Azután4 állasad Áront és az ő fijait a Gyülekezet sátorának ajtaja eleibe, és mosd meg őket vízzel. És5 vegyed ama ruhákat, és öltöztesd fel Áront az alsó szoros ruhába, az Efód alatt való bő ruhába, az Efódba a Hósennel egybe, és övezd bé őtet az Efúdnak övével. És6 a süveget az ő fejére tévén, tegyed a süvegen felül a szent koronát. Azután7 vegyed a kenetnek olajat és töltsed az ő fejére, és kend meg őtet. Ezek8 után állasd elő az ő fijait is : és öltöztesd fel őket az ő ruháikba. És9 övezd bé őket pártaövvel, Áront és az ő fijait, és sövegeket is tégy fejekbe, hogy a Papság övék legyen örökkévaló végezés szerint : így szenteljed meg az Áron szolgálatját és az ő fijainak szolgálatjokat. Annak10 utánna állasd a tulkot a Gyülekezetnek sátora eleibe, és tegyék az ő kezeket Áron és az ő fijai a tuloknak fejére. És11 öld meg a tulkot az Úr előtt a Gyülekezet sátorának ajtajánál. Azután12 végy a tuloknak véréből és az oltárnak szravaira hintsed azt a te ujjaiddaé : a többi vért pedig mind töltsd az oltárnak fundamentomára. És13 vegyed a tuloknak kövérét, melly a bélit béfedezi épen, és a máján való kövért is ; és a két veséjét a rajtok lévő kövérrel egybe, és égesd meg azokat az oltáron. A14 tuloknak pedig húsát, bőrét és ganéját égesd meg tűzzel a táboron kívűl : bűnért való áldozat ez. Annakutánna15 vegyed a kosnak egyikét, és Áron az ő fijaival egybe tegye az ő kezét a kosnak fejére. És16 megölvén azt a kost, vegyed annak vérét, és azt hintsd az oltárra köröskörűl. A17 kost pedig vagdald darbjaira, mosd meg a bélit és lábait, és tegyed felűl annak tagjaira és fejére. Azután18 égesd meg az egész kost az oltáron, az Úrnak egészen égetett áldozatja az, kedves illat, az Úrnak tüzes áldozatja. Annakunátta19 vegyed a másik kost, és tegyék az ő kezeket Áron és az ő fijai annak fejére. És20 minekuttána megölénded e kost, annak véréből végén, hitsd meg azzal Áronnak és az ő fijainak jobbfülök gombáját, és az ő jobbkezeknek és jobbláboknak hüvelykét : és a több vért mindenestől hintsd az oltárra köröskörűl. Azután21 végy a vérből, melly az oltáron lészen, és a kenetnek olajából, és hintsd meg Áron és az ő ruháit, az ő fijait és az ő fijainak ruháikat ő vele : és illyen módon szent lészen ő és az őr uhái, mind pedig az ő fijai, és az ő fijainak ruháik szentek lésznek ő vele. Ezekután22 vegyed a kosnak kövérét, a farkát, a bélit bérborító kövérét és májának kövérét, a két veséjét a rajta lévő kövérével egybe, a jobblapoczkáját ; mert felszentelésnek kosa az. Végy23 egy kalácsot is, és egy olajos bélest, egy pogácsát a kovász nélkűl való kenyereknek kosarából, melly az Úr előtt van. És24 mind ezeket rakjad Áronnak kezeire, és az Áron fijainak kezeikre, és azokat az Úr előtt ingatással ingasd meg. Azután25 elvévén azokat kezekből, égesd meg az oltáron egészen égőáldozatúl, és kedves illetúl, az Úr előtt. Az Úrnak tüzes áldozatja ez. Ismét26 vegyed az Áron felszentelése kosának szegyét, és minekutánnak felemelénded felemelésűl az Úr előtt, legyen a te részed. Illyen27 módon szenteld meg a felemeltetett szegyet, és felemeltetett lapoczkát, melly tudniillik ingattatott és felemeltetett, Áronnak és az ő fijainak elszentelések kosának tagjai közzűl. És28 legyen Ároné és az ő fijai örökkévaló végezés szerint az Irzáel fijaitól : mert felemelés az mikor felemelés lészen, az Izráel fijaitól az ő hálaadó-áldozatjokból való felemelt részek az Úré lészen. Áronnak29 pedig szent öltözetei, legyenek az ő fijaié ő utánna, hogy megkenettessenek, azokba öltöztetvén, és megszenteltessék azokban az ő szolgálatjok. Hét30 napokon öltözzék azokba, a ki Pap lejénd Áron helyébe az ő fijai közzűl, a ki mémenendő lészen a Gyűlekezetnek sátorába, hogy szolgájon a Szenthelyen. A31 megszentelésnek kosát pedig vegyed, és főzd meg annak húsát a Szenthelyen. És32 a kosnak húsát egye meg Áron és az ő fijai a kenyérrel egybe, melly a kosárban vagyon, a Gyülekezet sátorának ajtajánál. Azok33 egyék meg, mondom, ezeket, a kikért az engesztelés lett, az ő szolgálatjoknak és ő magoknak megszentelésére. Idegen pedig, a ki nem Áron háznépe közzűl való, ne egyék azokban ; mert szent állatok. Hogyha34 valami megmarad a szentelésnek húsában, vagy a kenyérben reggelig, tűzzel égesd meg a maradékot ; ne egyék meg ; mert szent állat. Áronnal35 azért és az ő fijaival így cselekedjél, mind a miképen néked megparancsoltam : hét napon végezd el az ő felszenteléseket. Minden36 napon pedig egy tulkot ölj meg a bűnért és annak eltörléséért, és a bűnnek tisztulásáért való áldozatnak vérével hintsd meg az oltárt : mivelhgyo bűnnek tisztulásáért való áldozatot szerzesz azon : és megkenjed azt, hogy megszenteltessék. Hét37 napon áldozzál az oltáron annak megtisztulásáért, és úgy szenteljed meg, és lészen ilyen módon az oltár felette igen szentséges állat, valami illeti az oltárt szent lészen. Mindennapi áldozat.Illyen38 áldozatot is szerezz pedig az oltáron : minden napon szüntelen két bárányokat, esztendősöket. Egyik39 bárányt reggel áldozd meg, a másik bárányt megáldozd a két estve között. Annakfelette40 minden báránnyal egy Efának tizedrész zsemlyelisztet, melly megelegyíttetett legyen egy Hinnek negyedrésze szépen megtört olajjal, és ismét egy Hinnek negyedrésze borral, itali áldozatúl. A41 másik bárányt mikor a két estve között megáldozod, a reggeli báránynak áldozatja szerint cselekedjél, és annak olajának és borának mértéke sezrint, jóillatú és tüzes áldozatúl az Úrnak. Szüntelen42 áldozat legyen ez, a ti utánnatok valók között is, a Gyülekezet sátorának ajtajánál az Úr előtt, hol ti veletek szembe leszek, hogy veled ott szóljak. Ott43 leszek szembe az Izráel fijaival, hogy megszenteltessék az én dicsőségemmel a hely. Megszentelem44 a Gyülekezetnek sátorát és az oltárt ; Áront is és az ő fijait megszentelem, hogy nékem Papjaim legyenek. És45 lakozom az Izráel fijai között, és lészek nékik Istenek. És46 meglátják, hogy én ő Jehova Istenek vagyok, ki őket Égyiptom földéből kihoztam, hogy ő közöttök laknám. Én vagyok az ő Jehova Istenek. Illattételre30 való oltár.Csinálj1 jó illattétlere való oltárt is, Sittim fából csináljad azt. A2 hossza egy sing legyen, szélessége is egy sing, négyszegű legyen, és magassága két sing legyen : szarvai is ugyanazon fából legyenek. És3 borítsd meg azt tiszta arannyal, mind a felső részét, mind az oldalát köröskörűl, és a szarvait : arany koronát is csinálj reá köröskörűl. Annakfelette4 két arany karikát is csinálj reá az ő koronája alatt mind a két oldalának szegeletin, és azokon bocsássanak által rudakat, hogy azoknál fogva hordozzák azt. A5 rudakat pedig csináljad Sittim fából, és azokat arannyal megborítsad. És6 helyheztessed azt a superlát előtt, melly a Bizonyságtételnek ládája előtt lészen, a kegyelem táblája ellenébe, melly a Bizonyságtételnek ládája felett lészen, holott szembe leszek te veled. Hogy7 Áron drága állatokból való illatot tegyen azon minden reggel, mikor a szövétnekhez lát, akkor szerezze a jóillatot. Azonképen8 mikor Áron a két estve között meggyujtja a szövétnekeket, szerezzen jóillatot, szünetlen való illattétel legyen az Úr előtt minden nemzetségtek között. Egyéb9 idegen illatot ne tegyetek azon, se egészen égőáldozatot, se eledeli, se itali áldozatot ne áldozzatok azon. Csak10 tisztulást szerezzen Áron annak szarvain egyszer minden esztendőben, a bűnöknek tisztulásáért való áldozatnak véréből egyszer egy esztendőben tisztulást szerezzen azon, a ti utánnatok valóknál. A Jehova előtt szentséges dolog ez. Templomadó.Ezekután11 szóla az Úr Mózesnek, mondván : Mikor12 az Izráel fijainak számok summáját béveszed, akkor minden ember megadja az ő életének váltságát a számláláskor az Úrnak, hogy csapás ne essék arajtok, mikor megszámlálod őket. Ezt13 adják pedig : Minden a ki megszámláltatik a szent siklusnak felét adja, (e siklus pedig húsz pénzt teszen,) e szent siklusnak felét adja ajándékon az Úrnak. Minden14 valaki megszámláltatik húsz esztendőstől fogva, és a ki annak felette vagyon, megadja ez ajándékot az Úrnak. A15 ki gazdag ne adjon többet, a ki szegény az is ne adjon kevesebbet fél siklusnál, hogy adjanak ajándékot az Úrnak, hogy a ti lelkeiteknek kegyelmes legyen. És16 minekutánna elvejénded az Izráel fijaitól az ő tisztulásoknak pénzét, tedd el azt a Gyülekezet sátorának szolgálatjára, és lészen az Izráel fijainak emlékezetekre az Úr előtt, hogy lelkeiteknek kegyelmes legyen. Rézmedencze.Annakutánna17 szóla az Úr Mózesnek, mondván : Csinálj18 egy mosdót is rézből, mellyenk a lába is réz legyen, mosódásra : és helyheztessed azt a Gyülekezetnek sátora között és az oltár között, és abba tölts vizet ; Hogy19 Áron és az ő fijai abból mossák kezeiket és lábaikt. Mikor20 b akarnak menni a Gyülekezet sátorába, megmosódjanak a vízben, hogy meg ne haljanak : vagy mikor az oltárhoz akarnak járulni hogy szolgáljanak, és tüzes áldozattal áldozzanak az Úrnak. Megmossák,21 mondom, az ő kezeiket, lábaikat hogy meg ne haljanak : és örökkévaló szertartások legyen ez ő nékik, Áronnak és az ő magvának nemzetségről nemzetségre. Szent kenet.Ismét22 szólítá az Úr Mózest, mondván : Te23 végy drága szereket, a tiszta igaz híg mihrában ötszáz siklus érőt, jóillatú fahéjat fél ennyit, tudniillik kétszáz ötven siklus érőt, és jóillatú fűszálat kétszáz ötven siklus érőt. Kásiát24 ötszáz siklus árút, a minémű a szent siklusnak mértéke, és egy Hin faolajt. És25 csinálj abból szent kenetnek olaját, drága kenetet, a kenetcsinálónak mesterségek szerint. Szent kenetnek olaja legyen az. És26 kend meg azzal a Gyülekezetnek sátorát és a Bizonyságtételnek ládáját. Az27 asztalt és annak minden edényit, a gyertyatartót és annak edényit, és a jóillatnak oltárát. Az28 egészen égőáldozatnak oltárát is, és annak minden edényit a mosdót és annak lábát. Illyen29 módon szenteld meg azokat, hogy szentségek szentségévé legyenek : Valami illeti azokat, szent legyen. Áront30 is fijaival egybe megkenjed : és úgy szenteld meg őket, hogy nékem Papjaim legyenek. Az31 Izráel fijainak pedig szóllj illyen módon : Szent kenetnek olaja legyen ez nékem, a ti utánnatok valóknak is. Embernek32 testét azzal meg ne kenje senki, vagy ahoz hasonló kenetet senki ne csináljon : szent állat az ; azért ti előttetek is szent legyen. Valaki33 ahoz hasonló kenetet csinál, vagy valaki azzal idegen embert kenénd meg, a ki nem papi rendből volna, kitöröltetik az, az ő népe közzűl. Füstölő szer.Monda34 ismét az Úr Mózesnek : Végy füstszereket, gyantát, onyxot, galbonát, spikinárdot és tiszta temjént, egyenlő mértékkel. És35 csinálja bból jóillatozó szerszámot, kenetcsináló mesterségével egybe elegyítettet, tisztát és szentet. És36 abból törj aprónként, és abból tégy a jóillatnak oltárán jóillatott, a Bizonyságtételnek ládája előtt a Gyülekezetnek sátorában a hol veled szembe leszek, szentségek szentsége legyen ez ti közöttetek. Ehez37 hasonló illatot magatoknak ne csináljatok ; mert ez az Úrnak szenteltetett jóillat. Valaki38 hasonló illatot csinál ehez illatozásra, kigyomláltatik az ő népe közzűl. Bésaléel31 és Aholiáb mesterek elhívatása.És1 szóla az Úr Mózesnek, ezt mondván : Ímé2 én nevezet szerint hívtam Bésaléelt, a Húr fijának Urinek fiját a Júda nemzetségéből. És3 bétöltöttem az Istennek Lelkével, bölcsességgel, értelemmel, tudománnyal és minden mesterséggel. Hogy4 gondoljon mindent, valamit aranyból, ezüstből, rézből mesterséggel kell csinálni. És5 hogy tudjon köveket metszeni, foglalni, fát mesterséggel csináljon. És6 én ímé Aholiábot is, Akhisamáknak fiját, a Dán nemzetségéből mellé adtam : és ezeken kivűl minden bölcs szivűnek adtam bölcseséget szívébe, hogy mind azoknak megcsinálják, mellyeket én parancsoltam néked. Tudniillik7 a Gyülekezetnek Sátorát, a Bizonyságtételnek ládáját, a kegyelemnek tábláját, melly a ládán felűl vagyon, és a szent Hajléknak minden edényit. Az8 asztalt és annak minden edényit, a gyertyatartót tiszta aranyból, és minden edényit, és a jóillatnak oltárát. Az9 egészen égőáldozatnak oltárát és annak minden edényit, a mosdót és annak lábát. A10 szolgálathoz való ruhákat, Áron Papnak szent öltözetit, és az ő fijainak öltözeteket, mellyekbe öltözniek kell, mikor a papitisztben vagynak. A11 kenetnek olaját, és a szerekből csinált jóillatra való szeerszámokat a szent hajléknak, a mint néked parancsoltam mind azonképen megcsinálják. A szombatot meg kell tartani.Monda12 annakfelette az Úr Mózesnek, illyen módon : Te13 szólj az Izráel fijainak, mondván : Mindazáltal az én Szombatimat megtartsátok ; - mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok hogy én vagyok a Jehova, ki titeket megszentellek. Megtartsátok14 azért a Szombatot : mert szent dolog az ti közöttetek. Valaki megrontja azt, megölettessék, mert valaki azon dolgot tejénd, annak lelke kigyomláltatik az ő népei közzűl. Hat15 napon tegyenek dolgot, heted napon nyugodalomnak Szombatja vagyon a Jehovának szenteltetett nap : valaki Szombatnapon dolgot teszen, megölettessék. Megtartsák16 azért az Izráel fijai a Szombatot, megszentelvén a Szombatot nemzetről nemzetre örök szövetség szerint. Én17 közöttem és az Izráel fijai között örökké valójel ez ; mert hat napon teremtette Jehova a mennyet, földet, hetednapon pedig megszünt és megnyugodott. Törvénytáblák.Végezetre,18 mikor vele való beszélését elvégezte volna a Sinai hegen, adá Mózesnek a Bizonyságnak két tábláit, az Isten újjával írt kőtáblákat. Az32 aranyborjú.Mikor1 pedig a nép látná, hogy Mózes késnék a hegyről leszállani, egybegyülvén Áron ellen, mondának néki : Kelj fel és csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak ; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férjfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földéből kihoza. És2 monda nékik Áron : szedjétek le az aranyfüggőket, mellyek vagynak a ti feleségeiteknek fülein, a ti fijaitoknak és leányaitoknak fülein, és hozzátok én hozzám. Leszedé3 azért mind az egész sokaság az arnyfüggőket az ő fülökről, és vivék Áronhoz. Mellyeket4 elvőn az ő kezekből és formálá azt betűvésővel bizonyos formára, és csinála abból öntött borjúképet. És mondának : Ezek a te istenedik Izráel, kik kihoztak tégedet Égyiptom földéből. Mellyet5 mikor látott volna Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván : Holnap a Jehovának innepe vagyon. Felkelvén6 azért másodnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és háláadóáldozattal is : és leüle a nép enni és inni ; azután felkelének játszódni. Szóla7 pedig az Úr Mózesnek, mondván : Eredj menj alá ; mert a te néped, mellyet kihoztál Égyiptom földéből, megfertéztette magát. Hamar8 eltávoztak az útról a mellyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak és azt tisztelték, áldoztak néki, és azt mondották : Ezek a te isteneid Izráel, kik tégedet kihoztak Égyiptom földéből. Monda9 annakfelette az Úr Mózesnek : Látám e népet, és ímé ő keménnyakú nép. Azért10 hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel az én haragom ő ellenek és töröljem el őket : Téged pedig nagy néppé teszelk. Annakokáért11 Mózes engesztelvén az ő Urának Istenének megharagudt orczáját, monda : Miért gerjedne Uram a te haragod a te népedre, mellyet kihoztál Égyiptomnak földéből, nagy erővel és hatalmas kézzel ? Miért12 mondanák az Égyiptombeliek, mondván : Álnoksággal vivé ki őket, hogy elvesztené őket a hegyek között, és hogy eltörlené e földnek színéről ? Muljék el a te búsulásod haragja, és változtasd el a gonoszt, mellyet a te néped ellen gondoltál. Emlékezzél13 meg Ábrahámról, Izsákról, és Izráelről a te szolgáidról, kiknek megesküldtél te magadra, és ezt mondottad nékik : Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait : és mind azt az egész földet, mellyről szóltam, a ti magotoknak adom, és azt örökségűl bírják mind örökké. És14 elváltoztatá az Úr a veszedelmet, mellyet mondott vala hogy cselekednék az ő népével. És15 elfordulván alá indula Mózes a hegyről, és a Bizonyságtételnek két táblái valának kezében, melly tábláknak mindkét része megíratott vala, mind egy felől, mind más felől. A16 táblák pedig Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten irása vala, melly kimetszetett vala a táblákra. Mikor17 pedig Jósué halotta volna a nép kiáltásának szavát, monda Mózesnek : Viadalnak kiáltása vagyon a táborban. Ki18 felele : Nem diadalmasoknak, sem meggyőzetteknek kiáltása ez, hanem éneklésnek szavát hallom én. Mózes felhevül az Úrért.És19 mikor közelgetett volna a táborhoz, látá a borjúképet és a tánczolásokat, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és eltöré azokat a hegy alatt. Azután20 vévén a borjúképet, mellyet csináltak vala, tűzzel megégeté, és apróra rontá mígnem porrá lenne, és a vízbe hintvén azt, parancsolá, hogy onnét innának az Izráel fijai. És21 monda Mózes Áronnak : Mit tett e nép néked, hogy illyen nagy bűnbe keverted őket ? Felele22 Áron : Ne gerjedjen fel az én uramnak haragja : tudod hogy e nép igen gonosz. Mert23 azt mondák nékem ; Csinálj isteneket nékünk, kik előttünk járjanak ; mert ama férjfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földéből kihozott, nem tudjuk mint lőn dolga. Kiknek24 felelék : Kinek vagyon arany ? Szedjétek le magatokról : és azonnal adának nékem aranyat, mellyet mikor a tűzbe vetettem volna, e borjúkép formáltaték belőle. Mikor25 azért látná Mózes, hogy a nép megfosztotta volna ; mert Áron megfosztotta vala őket, az ő ellenségek között való szidalomra. Megálla26 Mózes a tábornak kapujában, és monda : Valaki az Úré, én hozzzám jöjjön ; és gyülének ő hozzá mind a Lévi fijai. Kiknek27 monda : Ezt mondja az Izráelnek Ura Istene : Kössön mindenitek fegyvert az ő oldalára, és menjetek által s jöjjetek vissza a táborba : egyik kaputól fogva a másik kapuig, és kiki mind ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonsagát. A28 Lévi fijai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a nép közzűl úgymint háromezer féjfiú. Mert29 Mózes ezt mondotta vala az előtt ! A ti kezeiteket szenteljétek ma az Úrnak, kiki mind az ő fijában és attyafiában, hogy megáldjon ma titket. Mózes közbenjár a népért.És30 másodnapon monda Mózes a népnek : Ti nagy bűnt tettetek, annakokáért most felmegyek az Úrhoz, talán a ti bűneiteknek kegyelmet nyerhetek. Megtére31 azért Mózes az Úrhoz, és monda : Kérlek ! Éz a nép nagy bűnt tett te ellened ; mert aranyból csinált magának isteneket. Most32 azért bocsásd meg ezeknek bűnöket ; hogyha meg nem bocsátod, törölj ki engem a te könyvedből, a mellyet írtál. És33 monda az Úr Mózesnek : A ki vétkezett én ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből. Most34 azért eredj el : vidd el a népet a hová mondottam néked : Ímé az én Angyalom előtted elmegyen : És az én meglátogatásomnak napján ezt is az ő bűnöket meglátogatom. Annakokáért35 mikor az Úr a népet azután bünteti vala, e bűnért is bünteti vala, hogy tisztelték volna a borjúképet, mellyet Áron csinált vala. Mózes33 könyörög a népért.Megmondotta1 vala pedig az Úr Mózesnek ; Eredj, menj fel innét, te és e nép, mellyet kihoztál Égyiptom földéből, a földre mellyet esküvéssel igértem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, ezt mondván : A teg magodnak adom azt. (És2 bocsátok te előtted Angyalt és kiüzöm a Kananeusokat, Emoreusokat, Khittheusokat, Perizeusokat, Khiveusokat és Jebuzeusokat) : A3 téjjel mézzel folyó földre : de tiz köztetek nem megyek fel : mert igen keménynyakú nép vagy és talán megemésztenélek téged az úton. Minekutánna4 pedig a nép hallotta volna ezt a gonosz besszédet, sírásnak adák magokat : és senki nem tevé fel az ő ékességét. (Mert5 ezt mondotta vala az Úr Mózesnek : Mond meg az Izráel fijainak : Ti keménynyakú nép vagytok, egy szempillantásban, ha te közötted elmenéndek, megemésztelek téged. Azért most vesd le a te öltözetedet rólad, azután meglátom mit kell cselekdnem veled), Hanem6 megfoszták magokat az Izráel fijai az ő ékességektől, a Hóreb hegyétől fogva. Mózes7 pedig a sátort vévén, felvoná azt a táboron kivűl messze eltávozván a tábortól, és nevezé azt Gyülekezet sátorának, és valaki az Urat meg akarja kérdeni, annek ki kell vala menni a Gyülekezet sátorához, melly a táboron kivűl vala. És8 lőn mikor Mózes bémegyen vala a sátorba, az egész sokaság felkél vala, és kiki mind az ő sátorának ajtaján áll vala ; hogy néznék Mózest hátúl míg a sátorba bémenne. És9 mikor Mózes bémeyen vala a sátorba, a felhőnek oszlopa leszáll és megálla vala a sátornak ajtaján, és szól vala Mózessel. Annakokáért10 mikor látta volna mind az egész sokaság, hogy a felhőoszlop a sátornak ajtaján állana, felkelvén az egész nép az ő sátoroknak ajtajától, meghajolnak vala. Szól11 vala pedig az Úr Mózessel színről színre, miképen szokott ember szólani barátjával : és mikor Mózes a táborba megyen vala, az ő szolgája az ijfú Jósué, Núnnak fija, nem távozik vala el a sátorból. És12 monda Mózes az Úrnak : Nézsze, te azt mondod nékem, vidd el ezt a népet : de te nem mondottad meg nékem kit bocsátasz el velem ; noha mindazáltal azt mondottad nékem : nevezet szerint esmérlek tégedet, és annakfelette kedvet találtál az én szemeim előtt. Most13 annakokáért ha kedvet találtam a te szemeid előtt, mutasd meg nékem a te útaidat, hogy esmérjelek meg tégedet azon, hogy kedvet találtam t előtted. Azt is gondold meg, hogy e nép te néped. És14 monda : Az én orczám menjen-é elveletek, hogy én téged megnyugosszalak ? Monda15 Mózes néki : Ha a te orczád nem jár előttünk, ne vigy ki minket e helyből. Mert16 micsodán esmérhetjük meg, hogy én, és a te néped kedvet találtunk előtted ? Avagy nem ezen-é ha velünk lészesz ? Illyen módon választatunk el, én és a te népedi minden néptől, melly e földnek színén vagyon. Monda17 azért az Úr Mózesnek : Megmívelem azt is a mit kívántál ; mert az én szemeim előtt kedvet találtál, és téged nevezet szerint esmérlek. Mózes az Úr dicsőségét óhajtja látni.És18 mikor mégis azt mondaná Mózes : Kérlek Uram, mutasd meg a te dicsőségedet nékem. Monda :19 Én azt mívelem, hogy az én dicsősége a te orczád előtt menjen el, és előtted nyilván kiáltom a Jehovának nevét : És könyörülök, a kin könyörülök, kegyelmes lészek, a kinek kegyelmes lészek. (Mert20 azt mondja vala ; Nem láthatnád az én orczámat ; mert nem láthat engemet egy ember is élvén). És21 monda az Úr : Ímé itt vagyon egy hely, és állj ott a kősziklán. És22 mikor az én dicsőségem elmegyen, a kősziklának hasadékjába állatlak téged, és az én kezemmel béfedezem a te szemeidet, míg elmulom onnét. Azutáán23 az én kezemet elvészem rólad, és hátúl meglátsz engemet, de az én orczámat nem láthatod. Új34 törvénytáblák.És1 monda az Úr Mózesnek : Készíts két kőtáblákat, hasonlókat az elébbiekhez, hogy írjam fel azokra azon beszédeket, mellyek voltak az első táblákon, a mellyeket eltörtél. És2 légy készen holnap reggelre, hogy reggel jöjj fel a Sinai hegyre, és előmbe állj nékem ott a hegynek tetején. De3 azért senki veled fel ne jöjjön, és senki ne láttassék az egész hegyen : juhok is vagy ökrök ne legeltessenek e hegy alatt. Mikor4 azért készített volna két kőtáblákat, az elébbiekhez hasonlókat, felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, a mint az Úr parancsolta vala, és kezébe vevé a két kőtáblát. Az Úr megjelenése.Akkor5 leszálla az Úr felhőben, és ott álla ő vele, és nevezet szerint kiáltá a Jehovának nevét ; Mert6 az Úr onnét az ő orczája elől elmulván, kiálta illyen módon : Jehova, Jehova, erős, irgalmas és kegelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Ki7 megtartja irgalmasságát ezer íziglen ; elvészi a hamisságot, a vétket, a bűnt : a bűnöst büntetés nélkül nem hagyja, meglátogatja az atyáknak álnokságokat a fiakban, és a fiak fijaiban harmad és negyedíziglen. És8 Mózes nagy sietséggel földre hajtván fejét leborúla, és imádá az Urat. És9 monda : Uram, ha előtted kedvet találtam, kérlek járjon az Úr velünk ; és mivelhogy keménynyakú nép ez, légy kegyelmes a mi vétkeinknek és gonoszságunknak, hogy legyünk mi te örökséged. A szövetség megújítása.Felele10 az Úr : Ímé én szövetséget szerzek mind a te néped előtt, és csuda dolgokat cselekeszem, mellyek nem lettek az egész földön, sem a pogánynépek között, és meglátja mind a sokaság, a melly között te vagy, az Úrnak cselekedetei ; mert csudálatos lészen, mit én cselekszem te veled. Te11 tartsd meg a mit ma parancsolok néked. Ímé én kiűzöm előled az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khiveust, Jebuzeust. Meglássad12 hogy szövetséget ne vess annak a földnek lakosával, a mellyre mégy, hogy te közötted botránkozásodra ne legyen. Hanem13 az ő oltáraikat elrontsátok, az ő bálványaikat eltörjétek, és berkeiket kivágjátok. Mert14 nem illik hozzád, hogy idegen Isten előtt meghajolj ; mert az Urnak neve bosszúálló, bosszúálló erős Isten ő. Meglásd,15 mondom, hogy szövetséget ne szerezz annak a földnek lakosával, hogy mikor az ő Isteneit követvén paráználkodik és áldozik az ő isteneinek, téged el ne hitessen, hogy egyél az ő áldozatjában. És16 ne végy az ő leányaik közzűl feleséget a te fijaidnak, hogy mikor paráználkodnak az ő leányaik az ő isteneket követvén, valami módon azt ne míveljék, hogy a te fijaid is paráználkodjanak, azoknak isteneiket követvén. Ne17 csinálj magadnak öntött isteneket. A18 pogácsáknak innepét megtartsad : hét napon egyél kovász nélkűl való kenyereket, a mint megparancsoltam néked, bizonyos időn, tudniillik Abib nevű hónapban : mert Abib hónapban jöttél ki Égyiptomból. Valami19 az annyának méhét megnyitja, enyim, és minden te barmod, valamelly vagy a te teheneidnek vagy juhaidnak első fajzásának mondatik. De20 a szamárnak első vemhét egy juhon váltsd meg, ha meg nem váltod szegd meg a nyakát. A te fijaid közzűl minden elsőszülöttet megválts, és senki üresen előmbe ne jőjjön. Ha21 napon munkálkodjál, hetednapon megszünjél, a szántásnak és aratásnak idején is megszünjél. A22 heteknek innepét is, a gabona zsengének aratásakor megszenteljed : A mezei gyümölcs bétakarásának innepét is megszenteljed minden esztendőnek végén. Háromszor23 minden esztendőben minden féjfiú jelen legyen az Úrnak, az Izráel Jehova Istenének előtte. Mert24 kiűzöm a pogányokat te előled, és megszélesítem a te határodat : És senki nem kívánja a te földedet, mikor felmenéndesz, hogy a te Urad Istened előtt megjelenjél, minden esztendőben háromszor. Az25 én áldozatomonak vérét ki nem ontsad, mikor a te házadban kovász vagyon, és Húsvétinnepének áldozatja ne marajon nálad reggelig. Mindennek26 az eleit, a te földed első zsnegéinek, a te Uradnak Istenednek házába felvigyed. Ne főzd meg a gödölyét az ő annyának tejében. És27 monda az Úr Mózesnek : Írd meg ezeket a beszédeket : mert e beszédek szerint tettem szövetséget te veled és Izráellel. És28 lőn ott az Úrral a Sinai hegyen, negyven éjjel és negyven nappal kenyeret nem ett, vizet sem ivott, mikor az Úr a táblákra írá e Szövetségnek beszédeit, ama tíz beszédeket. Mózes arczának fénye.És29 mikor Mózes a Sinai helyről leszállana, (a Mózes kezében valának pedig a Bizonyságtételnek két táblái, mikor a helyről leszállana) nem tudja vala Mózes, hogy az ő orczájának bőre fénylenék, mivelhogy az Istennel szólott volna. Annakokáért30 mikor látta volna Áron és az Izráel fijai Mózest, hogy ímé az ő orczájának bőre fénylenék, félnek vala ő hozzá menni. De31 mikor Mózes hívná őket, hozzá menének, Áron és mind a gyülekezetnek Fejedelmei, és szóla velek Mózes. Azután32 az Izráel fijai is mindnyájan hozzá járulának, kiknek megparancsolá mind azokat, mellyekről ő vele az Úr szólott vala a Sinai hegyen. Miglen33 pedig elvégezte volna Mózes velek való beszédét, az orczájára fedelet teszen vala. És34 mikor Mózes az Úr eleibe megyen vala hogy vele szólana, elveszi vala orczájáról a fedelet, míg kijőne : Kijövén pedig Isten elől úgy mondja vala meg az Izráel fijainak, a mit néki parancsolt vala az Úr. Mert35 mikor az Izráel fijai a Mózes orczáját nézik vala, látják hogy fénylik az ő orczájának bőre : annakokáért Mózes azt a fedelet az ő orczájára borítja vala, mígnem az Isten eleibe menne, hogy ő vele szólana. Szombat.35 Mikor1 azért egybegyűjtette volna Mózes az Izráel fijainak egész gyülekezetét, monda nékik : ezek a dolgok, mellyeket parancsolt az Úr, hogy cselekedjétek azokat. Hat2 napon tegyetek dolgot ; minden hetednap pedig néktek szent legyen, az Úr nyugodalmának Szombatja. Valaki azon dolgot teszen, megölettessék. Ne3 gerjesszetek tüzet a ti házaitokban a Szombat napján. Adakozás a szent hajlékra.Annakutánna4 szóla Mózes az Izráel fijainak egész gyülekeztének, illyen szókkal : Ez a dolog, a mellyet az Úr parancsolt néktek : ezt mondván : Vegyetek5 a ti jószágotokból ajándékot az Úrnak, a kinek szíve szabad akaratja szerint indul, az adjon ajándékot az Úrnak, aranyat, ezüstöt, rezet. Kékselymet,6 veres selymet, karmazsinszínű selymet, fejér selymet és kecskeszőrt. Kosoknak7 veresen festett bőröket, borzbőröket és Sittim fát. Olajt8 világoítani, áromákat a kenet olajának, és a jóillattételnek fűszereket. Sárdonix9 köveket, foglalni való köveket az Efódnak és a Főpap mejjén való ékességnek. És10 a kik ti közzűletek bölcsek, jőjjenek elő, hogy csinálják meg mind a mint az Úr parancsolt. Tudniillik11 a hajlékot ; annak sátorát és fedelét, gombjait, deszkáit, ruadit, oszlopait, talpait. A12 szent ládát, annak rudait, a kegyelemnek táblájával egybe, és a Sátornak fedőjét. A13 asztalt és annak rudait, és minden szerszámát, és a szent kenyerekhez való edényeket. A14 világosítani való gyertyatartót és annak edényeit, szövétnekeit, és világosítani való olajt. A15 jóillatnak oltárát és rudait, a kenethez való olajt, és drágaszerekből való illatot, a hajléknak ajtajára ajtófedelet. Az16 egészen égőáldozathoz való oltárt, annak réz rostélyát, rudait és minden edényeit, mosdót lábával egybe. A17 pitvarnak kárpitjait, oszlopait, talpait, és a pitvar kapujának fedelét. A18 hajléknak szegeit, a pitvarnak szegeit, azoknak köteleivel egybe. Szolgálathoz19 való ruhákat, hogy azokban szolgáljanak a szent hajlékban, az Áron szent ruháit, és az ő fijainak ruháikat, hogy azokban szolgáljanak a Papitisztben. Kiméne20 azért az Izráel fijainak egész gyülekezete Mózes elől. És21 megtére minden férfiú, a kit az ő szíve indíta, és a kinek szabad akaratja vala, és hozának ajándékot az Úrnak, a Gyülekezet hajlékának mívére, és annak minden edényeinek mívére, és a szent öltözeteknek megcsinálására. És22 eljövén a férjfiak az asszonyokkal egybe, a ki tudniillik az ő szíve indított, hoznak vala az asszonyok kapcsokat, fülönfüggő ékességeket, gyűrűket, függő öveket, minden arany edényeket : minden féjfiú pedig a ki ajándékot hoz vala, aranyat hoz vala az Úrnak. És23 minden ember, a kinek mije vala, viszen vala ajándékot, kék selymet, veres selymet, karmazsinszinű selymet, fejér selymet, kecskeszőrt, kosnak megveresíttetett bőreit, borzbőröket. Minden,24 a ki ezüstöt vagy rezet viszen vala, azt adja vala ajándékon az Úrnak, és valakiknél Sittim fa találtatik vala, azt viszeik vala az Isten szolgálatjára való hajléknak szükségére. Annakfelette25 mindenek, kik az asszonyok közzűl bölcsek valának, magok az ő tulajdon kezekkel fonának, és ajándékba felvivék a mit fontak vala, úgymint kék selymet, veres, karmazsinszinű és fejér selymet. Azok26 pedig az asszonyok, kiknek abban vala bölcsességek, fonának kecskeszőrt. A27 Fejedelmek pedig hozának ónix köveket, foglalni való köveket, az Efódnak és a Hósennek. Illatozó28 szert is écs olajt a lámpáshoz, a kenethez és a jóillatnak szerszámaihoz. Minden29 féjfiak és asszonyok, kiket az ő szívek önként indíta, hogy ajándékot vinnének az egész csinálmánynak felépitéséért, mellyet az Úr parancsolt vala Mózes által, hogy épitenének, adának szabad akaratjokból ajándékokat az Úrnak az Izráel fijai. Bésaléel és Aholiáb megbízatása.Akkor30 monda Mózes az Izráel fijainak : Ímé az Úr nevezet szerint hívta Bésaléelt, a Húr fijának Uriának fiját, a Júda nemzetségéből. És31 bétöltötte az Istennek Lelkével, bölcseséggel, értelemmel, tudománnyal és minden mesterséggel : Hogy32 gondoljon mesterséges találmányokat és tudjon mívelni aranyból, ezüstből, rézből : És33 köveket faragni a kőfoglalásokra, és fát faragni ; és minden tudományban mesterségel mívelni. Annakfelette34 ezzel is megajándékozta, hogy egyebeket taníthasson, ind ő, mind Aholiáb Akhisamáknak fija, a Dán nemzetségéből. Bétöltötte35 az ő elméjeket bölcseséggel, hogy tudjanak minden mesterséget mívelni, faragni, varrni, szőni, kék selyemmel, veres, karmazsinszínű és fejéselyemmel, és hogy találjanak és csináljanak minden bölcsmesterséges ékes találmányt. Te36 azért Bésaléel és Aholiáb, és minden bölcs férjfiak, kiknek az Úr adott bölcseséget és értelmet, hogy tudnátok csinálni a szent hajléknak szolgálatja mellé való minden eszközöket, mind a mint az Úr parancsolta, mint azokat megcsináljátok. A36 nép bőkezűsége.Hívá1 annakokáért Mózes Bésaléelt, és Aholiábot, és minden bölcs féjfiat, kinek szívébe az Úr adott vala tudományt, valakit az ő szíve felindítá, hogy oda menne annak a mívnek megmívelésére. És2 elvevék Mózestől mint az az ajándékot, mellyet az Izráel fijai hoztak vala, az isteniszolgálatra való szent hajléknak felépítésére. Mindazáltal mégis minden reggel szabad akaratjok szerint visznek vala ajándékot ő hozzá. Annakokáért3 eljövén mind azok a bölcsek, kik a szent hajléknak minden mívén munkálódnak vala, az ő mívektől, mellyet csinálnak vala. Szólának4 Mózesnek illyen módon : Többet hord a nép ajándékba, hogynem mint a mennyi kell a szolgálat mívére, mellyet parancsolt az Úr hogy csináljunk. Megparancsolá5 azért Mózes, hogy megkiáltanák a táborban : Senki ezután se férjfiú, se asszony ne hozzon ajándékot a szent hajléknak mívére. És illyen módon megszünék a nép, hogy ne vinne több ajándékot. Mert6 az egész mívnek elvégezésére elég ajándékot hoztak vala, annyira hogy felettébb is volna. A szent hajlék építése.A7 bölcsek azért mindnyájan, kik a Sátorom mívelnek vala, megkészíték a hajlékot tíz kárpitból visszált fejér selyemből, kék, veres és karmazsinszínű selyemből, Kerubimoknak képeivel azokat hímező munkával megékesítvén. Minden8 kárpitnak hossza huszonnyolcz sin vala, szélessége minden kárpitnak négy sing vala : mind egy mértéken valának a kárpitok. És9 ötét a kárpitnak egybefoglalák, egyiket a másikkal, a más rendbeli öt kárpitokat is egybefoglalák, egyiket a másikkal. Csinálának10 kék selyemből szemecskéket is ez első kárpitnak szélén, a melly felől a másikkal egybe kellene foglalni : hasonlóképen a több kárpitoknak külső szélén, a melly felől más kárpittal egybe kellene foglaltatni. Az11 első kárpiton ötven szemecskét csinálának, hasonlóképen ötven szemecskét csinálának a másik kárpitnak szélén, a hol a másikkal egybe kell vala foglaltatni : a szemecskék pedig úgy csináltattak vala, hogy egymás ellenébe volnának. Csinálának12 ötven arany horgokat is és azokba vetvén a szemecskéket, egybefoglalák a kárpitokat, egyiket a másikkal, és illyen módon lőn egy hajlék. Csinálának13 kárpitokat kecskeszőrből is a hajlékra való sátornak, tizenegy kárpitot csinálának illyent. Egyik14 kárpitnak hossza harmincz sing vala, és minden kárpitnak szélessége négy sing : mind egy mértéken volt a tizenegy kárpit. És15 egybefoglalá külön e kárpitoknak ötét, és hatát külön. Csinálának16 ötven szemecskéket is a kárpitnak külső szélén, a melly felől egybe kellene foglalni : ismét ötven szemecskékeket csinálának a második kárpitszélén, a melly felől egybe kellene a másikkal foglalni. Annakfelette17 ötven réz horgot is csinálának a Sátornak egybefoglalására, hogy egy lenne. Csinálának18 fedelet is a Sátornak, megveresíttetett kosbőrökből, és azon felűl csinálának fedelet borzbőrökből. Csinálának19 álló deszkákat is e hajléknak Sittim fából. Tíz20 sing vala egyik deszkának hosszassága, másfél sing pedig mindenik deszkának szélessége. Mindenik21 deszkának két csapja vala, mellyek egymás ellenébe rendeltettek vala mint a grádicsnak lépcsőji : illyen módon csinálák a hajléknak minden deszkáit. A22 hajléknak pedig dél felől való oldalára húsz deszkát csinálának. És23 a húsz deszka alá negyven ezüst talpat csinálának : egy deszkának két talpat, másik deszkának is két talpat, mindenik deszkának az ő kettős csapja szerint. Hasonlóképen24 a hajléknak második oldalán északfelől csinálának húsz deszkát. És25 negyven ezüst talpat azok alá, két talpat egy deszka alá, azonképen más deszka alá is két talpat. A26 hajléknak napnyugoti szegelete felől csinálának hat deszkát. Annakfelettte27 két deszkát csinálának a hajléknak szegeletire a két oldalain. Mellyek28 alól kettősök valának, és azonképen mind a tetejéig kettősök valának, mellyek egy kariákával foglaltattak vala egybe : e képen cselekedének mind a két szegeleten való deszkákkal. Illyen29 módon nyolcz deszkák valának és azoknak tizenhat ezüst talpai minden deszka altt két-két talpak. Csinálának30 rudat is Sittim fából, ötöt a hajléknak egy felől való oldalának deszkáinak. És31 öt rudakat a hajléknak másik oldalának deszkáinak, és öt rudakat a hajlékknak napnyugot felől való deszkáinak két szegeleteire. Mind32 ezek közt a középső rudat úgy csinálák, hogy a deszkáknak közepin, egyik végétől fogva mind a másik végéig általmenne. A33 deszkákat pedig arannyal béboríták, és azoknak karikáit aranyból csinálák, mellyeken általbocsátanák a rudakat, a rudakat is pedig arannyal megboríták. Megcsinálák34 a fedelet is kék selyemből, veres és karmazsin színű és megvisszált fejér selemyből, hímező müvével csinálák azt, Kérubimoknak képeivel megékesítvén. És35 csinálának annak négy oszlopokat Sittim fából, és azokat arannyal megboríták, azoknak pedig horgai is aranyból valának : és öntének az oszlopnak négy ezüst talpakat. Megcsinálák36 a Sátorajtajára való héjazatot is, kék, veres, karmazsin színű és visszált fejér selyemből, hímző müvével. És37 annak öt oszlopait, horgaikkal egybe : és azoknak az oszlopoknak gombjait és övezetit arannyal béboríták, azoknak öt réz talpait is megcsinálák. A37 szent hajlék felszerelése.Megcsinálá1 Bésaléel a ládát is Sittim fából : harmadfél sing vala hossza, a széle másfél sing, magassága is másfél sing. És2 béborítá azt tiszta arannyal, mind belől, mind kivűl, és csinála annak aranya pártázatot mind körűl : És3 önte annak négy arany karikát a négy szegeletire : egyik oldalára is kettőt, másikra is kettőt. Csinála4 rudakat is Sittim fából és megborítá azokat arannyal. És5 bébocsátá a rudakat a láda oldaán való karikákba, hogy azoknál fogva hordozhatnák a ládát. Megcsinálá6 a kegyelem tábláját is tiszta aranyból ; harmadfél sing vala hossza, másfél sing a szélessége. Csinála7 két Kérubimokat is aranyból merőn, a kegyelem táblájának két végére. Egyik8 Kérubot egyik végére innen, a másikat a másik végére onnan : a kegyelem táblájából veré ki a Kérubimokat, a táblának két végén. A9 Kérubimok pedig kiterjesztették vala az ő szárnyaikat felfelé, úgyhogy az ő szárnyaikkal béfedeznék a kegyelem tábláját : és arczal egybe valának a Kérubimok, úgyhogy néznének a kegyelem táblájára. Megcsinálá10 az asztalt is Sittim fából : két sing vala hossza, a széle egy sing, magassága másfél sing. És11 béborítá azt tiszta arannyal, és csinála annak arany pártázatot körűl. Csinála12 egy arasznyi széles rekeszt is annak mind körűl : és a rekeszen felül csinálának mind körűl pártázatot aranyból. Önte13 annak négy arany karikákat is, mellyeket csinála a négy lábainak négy szegeletire. A14 rekeszen alól valának a karikák, mellyeken a rudakat által kellene bocsátani, hogy az asztalt hordozhatnák. Csinála15 rudakat is Sittim fából, és azokat megborítá arannyal, hogy azokon hordoznák az asztalt. Megcsinálá16 az asztalra való eszközöket is : tálait, temjénezőit, tisztítóit, és ezeknek fedeleit tiszta aranyból. Megkészíté17 a gyertyatartót is tiszta aranyból, merőn veré a gyertyatartót : annak talpa, mindenik ága, tálacskái, gombjai és pohárkái mind ugyanazon egy merő aranyból valának. Annak18 hat ágai valának a két oldalán : egy felől is három ága, más felől is három ága. Három19 tálacskák formáltattak vala mondolának formájára egyik ágán, gombjával és pohárkájával egybe : azonképen a másik ágán három tálacskák formáltattak vala mondolának formájára, gobmjával és pohárkájával egybe, így származtak vala ki a gyertyatartónak mind hat ágai, mellyek az oldalán valának. A20 gyertyatartónak pedig szárán négy tálacskák valának, mellyek mondolának formájára csináltattak vala, és annakfelette gombjai és pohárkái. És21 mindenik két ága alatt gomb vala, a másik két ága alatt más gomb, a harmadik renden való két ága alatt is gomb vala, tudniillik mind a hat ága alatt, mellyek a gyertyatartónak oldalából valának. Azoknak22 gombjok és szárok a derekából verettettek vala, mind az egész gyertyatartó tiszta aranyból való egyverés vala. Csinála23 abgba hét szövétneket is, és azoknak hamva fogóit, köpűit, tiszta aranyból. Egy24 talentom tiszta aranyból csinálá a gyertyatartót, minden hozzá tartozó eszközökkel egybe. Megcsinálá25 a jóillathoz való oltárt is Sittim fából : hossza annak egy sing, szélessége is egy sing, négyszegű : magassága pedig két sing vala, ugyanazon fából valának szarvai is. És26 béborítá azt tiszta arannyal, tudniillik annak felit, az oldalait köröskörűl, és a szarvait : és csinála körűl rajta arany pártázatot. Két-két27 arany karikákat is csinála a pártázat alatt, a két oldalán való két szegeletin, mellyen által kellene bocsátani a rudakat, hogy azokon hordoznák azt. És28 csinála rudakat is Sittim fából és azokat megborítá arannyal. A29 szent kenetnek olajat is megcsinálá, és a tiszta illatszerekből való jóillatot patikárosnak mestersége szerint. A38 pitvar és felszerelése.Megcsinálá1 az egészen égőáldozathoz való oltárt is Sittim fából : öt sing vala hossza, öt sing szélessége, négyszegű, és magassága három sing. És2 csinála szarvakat az oltárnak, a négy szegeletin, ugyanazon fából voltak csinálva a szarvai, és azt béborítá rézzel. Annakfelette3 az oltárnak minden szerszámait megcsinálá, fazékait, szítóit, medenczéit, horgas villáit, szénhez való serpenyőit, minden szerszámait rézből csinálá. Csinála4 az oltárnak rostélyt is rézből, mintegy hálót, melly annak hézagában vala, az aljától fogva középig. Önte5 négy karikákat is a rézrostélynak négy szegeletin, mellyekbe bocsátanák a rudakat. És6 csinála rudakat is Sittim fából, mellyeket rézzel megboríta. És7 a rudakat bébocsátá a karikákba az oltárnak oldalain, hogy azokon hordoznák azt, és hézagon csinálá azt deszkákból. Megcsinálá8 a mosdót is rézből, és annak lábát is rézből : az asszonyoknak tűkörökből, mellyek nagy sereggel szoktak vala gyülni, a gyülekezet sátorának ajtaja eleibe : A9 pitvart is megcsinálá, mellynek dél felől jobbra száz sing kárpit vala az oldala, fejér visszált selyemből csinált. Azoknak10 húsz oszlopai, és hősz rész talpai ; az oszlopnak horgai, és azoknak karikái ezüstből valának. Észak11 felől való oldala is száz sing kárpit vala : azoknak húsz oszlopai és húsz talpai részből : az oszlopoknak horgai és karikái ezüstből valának. Napnyugot12 felől való része pedig ötven sing kárpit vala : azoknak tíz oszlopa, és tíz talpa : az oszlopoknak horgai és karikái ezüstből valának. És13 a napkelet felől való része ötven sing kárpit vala. Egy14 felől tizenöt sing kárpit vala : három oszlopai és azoknak három talpa. És15 más felől a pitva ajtajának mind egyik mind másik felén tizenöt sing kárpit, és azoknak három oszlopa három talpa. A16 pitvarnak minden kárpitjai köröskörűl, visszált fejér selyemből csinált kárpitok voltak. Az17 oszlopok talpai rézből voltak, az oszlopoknak horgai és karikái ezüstből, az oszlopoknak fejei ezüsttel borítattak. A pitvarnak pedig minden oszlopai ezüst vesszőkkel voltak övezve. A18 pitvarnak pedig ajtajának superlátja szép mesterséggel, kék, veres, karmazsin színű és fejér visszált selyemből csinált kárpit volt, mellynek hossza húsz sing volt, magassága pedig a szélére öt sing volt, a pitvarnak kárpitjai magasságának mértéke szerint. És19 azoknak négy oszlopai és négy talpai érczből, horgai ezüstből, az oszlopok fejeinek borítása mind a karikákkal egybe ezüstből. A20 hajléknak pedig és a pitvarnak szegei érczből valának mind köröskörűl. A felhasznált arany, ezüst és réz összege.Ezek21 a Bizonyságtétel hajlékának megszámlált részei, mellyek megszámláltattak Mózes hagyásából az Áron Pap fijának Ithamárnak általa, hogy azokat a Léviták őriznék. Bésaléel22 pedig a Húr fijának Urinek fija a Júda nemzetségéből való, csinálta mind azokat, a mellyeket parancsolt vala az Úr Mózesnek. És23 ő vele együtt Aholiáb, Akhisamák fija, Dán nemzetségéből való, ki bölcs mester vala faragásban, szövésben, varrásban, és mívelni kék, veres, karmazsin színű és fejér selyemből. Mindenestől24 pedig az arany, melly a szent helynek csinálására költ, mellyet a nép adott vala ajándékon, huszonkilencz talentom, és hétszáz harmincz siklus, a szent siklus mértéke szerint. Az25 ezüst pedig, mellyet a megszámláltatott gyülekezet adott vala, száz talentom, ezer hétszáz hetvenöt siklus, a szent siklus szerint. Minden26 személy, a melly megszámláltatott vala, a ki tudniillik húsz esztendős volna és annál feljebb, kik hatszáz háromezeren, ötszázan és ötvenen valának, adtak vala fél-fél siklust a szent siklus szerint. Az27 ezüstnek száz talentomból önték a hajlék deszkáinak, és a superlát oszlopainak talpait, szász talpat száz talentomból, egy talentomból egy talpat. Az28 ezer hétszáz hetvenöt iklusból csinálák az oszlopoknak horgait, és azoknak gombjait azokból boríták meg, az oszlopokat is azokból övezék meg ezüst vesszőkkel. Az29 érez pedig, a mellyet ajándékon adtak vala, hetven talentom, és kétezer négyszáz siklus nyomó. Abból30 csinálák a gyülekezet hajléka ajtajának talpait, az ércz oltárt, az oltárban való ércz rostélyt, és az oltárhoz való minden szerszámokat. A31 pitvar oszlopainak is talpait mind köröskörűl, és a pitvar ajtaja oszlopainak talpait abból csinálák : annakfellette a hajléknak és a tornácznak minden szegeit köröskörűl. Papi39 öltözetek csináltatnak.A1 kékselyemből pedig, veres és karmazsin színű selyemből csinálának öltöző ruhákat a szent hajlékban való szolgálatra : Áronnak is csinálának szent ruhákat, a mint az Úr megparancsolta vala Mózesnek. Az2 Efódot csinálák aranyból, kék, veres és karmazsin színű és viszált fejér selyemből. Mert3 aranyból lánnákat verének, és azokból metélének vékony arany fonalakat, hogy azokat szőnék közösleg a kék selyem, veres, karmazsin színű és fejér selyem közzé szép mesterséggel. Az4 Efódnak vállait úgy csinálák, hogy egybe illenének, hogy a két vége egybekapcsoltathatnék. A5 szorító is, melly az Efódnak oldalán vala, ugyanazon drága szerszámból volt, mint az Efód : tudniillik aranyból, kék, veres és karmazsin színű és fejér visszált selyemből, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. És6 minekutánna két ónix köveket is foglaltak volna aranyba, mellyeket pecsétmetsző mesterségével metszettek vala meg, az Izráel fijainak nevek szerint. Helyheztették7 azokat az Efódnak két vállára, hogy az Izráel fijainak neveik emlékezetiért való kövek lennének, miképen az Úr parancsolta vala Mózesnek. Megkészíté8 a Hósent is szép mesterséggel mint az Efódot kék, veres és karmazsin színű és visszált fejér selyemből. Négyszegű9 vala és kétszeres a Hósen, egy arasz vala hossza, egy arasz a szélessége is. És10 négy rend köveket foglalának abba. A rendi pedig illyen vala : Sárdius, topáz, karbunkulus, az első rend. A11 második rend : Smaragd, zafir, jáspis. A12 harmadik rend : Linkúrius, akhát, amthist. A13 negyedik rend : Krizolit, onikhinus, berill : mellyek mint aranyba foglaltattak vala az ő helyekben. Azok14 pedig a tizenkét kövek, az Izráel tizenkét fijainak nevek szerint rendeltettek vala, és kőmetszőnek mestersége által megmetszetett vala mindenik az ő neve szerint, a tizenkét nemzetségnek neve szerint. És15 csinálának ez Hósennek egyarányú tekervényes lánczokat is tiszta aranyból. És16 minekutánna csináltak volna két arany gombokat, és két arany karikákat ; a két arany karikákat foglalák a Hósennek két szegeletire. És17 foglalák a két arany lánczot a Hósennek két szegeletin való két arany karikákba. Az18 arany lánczoknak pedig két felső végét foglalák a két arany gombokhoz, mellyek az Efód vállának első részén valának. Csinálának19 más két arany karikát is, mellyeket a Hósennek más két szegeletire foglalának, a belső részének szegeletire, melly vala az Efódon felűl. Hasonlóképen20 csinálának két arany karikákat, mellyeket foglalának az Efódnak elől való két oldalára oda alá, egymás ellenébe, a hol az Efódnak szorítója vagyon az övén felűl. És21 köték a Hósent az ő karikáinál fogva az Efód karikáihoz, kék selyemből csinált sinórral, hogy az Efódnak övén felűl volna, és el ne választatnék a Hósen az Efódtól, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek. Megcsinálá22 az Efód alá való bő ruhát is, melly mindenestől kék selyemből szövetett vala. És23 annak a bő ruhának közepin lyukat is csinála, mint egy pánczélnek minémű lyuka szokott lenni és azt megkétszerezé, hogy meg ne szakadna. És24 annak a ruhának alsó prémjére csinálának pómagránát formájára való gombokat, kék veres, karmazsin színű és visszált fejér selyemből. Csinálának25 csengettyűket is tiszta aranyból, és helyhezteték azokat a pómagránát formájára csinált gombok közzé, a ruhának alsó prémjére körűl. Egy26 csengettyű és egy pómagránát, és ismét egy csengettyű és egy pómagránát a ruhának prémjén körűl, hogy abban szolgálnának, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. Ezek27 után csinálának ruhákat fejér selyemből, szövésnek mestersége szerint. Áronnak és az ő fijainak. A28 süveget is megcsinálák minden ékességével egybe fejér selyemből, és az imegmásokat is visszált fejér selyemből. Az29 övet is visszált fejér selyemből, és kék, veres, karmazsin színű selyemből szép mesterséggel, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. A30 szent koronának lánnáját is megcsinálák tiszta aranyból, és felmetszék, pecsétmetszőnek mestersége szerint reá ezt : Szentség az Úrnak. És31 vonának abba kék selyemből csinált sinórt, hogy azzal a süvegen felűl kötnék, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. Mózes megáldja a kész művet.Elvégezteték32 azért a gyülekezet sátorának egész műve, mellyet az Izráel fijai mind a szerint csinálának, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. És33 vivék a hajlékot Mózeshez, minden ahoz tartozó szeerszámokkal egybe, karikáit, tábláit, rudait, oszlopait, és azoknak talpait. A34 veres kosbőrből csinált kárpitot is, és a borzbőrből csinált kárpitot, és a szent hajléknak superlátját. A35 Bizonyságtételnek ládáját, annak rudait, és a kegyelemnek tábláját. Az36 asztalt és annak minden edényeit, és a szent kenyeret. A37 tiszta aranyból csinált gyertyatartót : annak szövétnekeit és minden szerszámait, a világosítani való olajjal egybe. Az38 arany oltárt, a kenetnek olaját, az áromákból csinált jóillatú állatot, és a hajlék ajtajára való superlátót. Az39 érczből csinált oltárt és annak érczrostélyát, rudait és minden edényeit a mosdód és annak talpát. A40 pitvarnak kárpitjait, oszlopait, talpait : és a pitvar ajtajára való fedelet, annak köteleit, szegeit, a hajléknak és a gyülekezet sátorának minden szolgálatjára való eszközeit. A41 szolgálathoz való ruhákat, hogy azokban szolgálnának a szent hajlékban a szent ruhákat, Áron Papnak, és az ő fiainak ruháikat, hogy azokban szolgálnának a Papitisztben. A42 miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek, a képen csinálák az Izráel fijai mind az egész művet. És43 mikor látta volna Mózes mind az egész művet mellyet csináltak vala, és hogy mindenestől fogva úgy csinálták volna, a mint az Úr parancsolta vala, megáldá őket Mózes. Felállíttatik40 a sátor, és felszenteltetik.Szóla1 pedig az Úr Mózesnek, mondván : Az2 elsó hóban, annak a hónak első napján, állasd fel a hajlékot, a gyülekezetnek sátorát. Azután3 vidd bé oda a Bizonyságtételnek ládáját, és a láda eleibe vond fel a fedelet. Azután4 vidd bé az asztalt és azt rendeld el. Vidd bé a gyertyatartót is, és gerjeszd meg annak lámpásit. És5 helyheztessed a jóillatnak arany oltárát, a Bizonyságtételnek ládája előtt, azután vond fel a hajléknak ajtajára való superlátot. Azután6 helyheztessed az egészen égőáldozatnak oltárát a gyülekezet sátora ahjlékának ajtaja előtt. A7 mosdód pedig helyheztessed a gyülekezetnek sátora között, és az oltár között, és azt töltsd meg vízzel. Azután8 állasd fel köröskörűl a pitvart, és a pitvar ajtaját superláttal vond bé. Annakutánna9 vegyed a kenetnek olaját, és ned meg a hajlékot, és valami abban vagyon : és illyen módon szenteld meg azt, és annak minden szerszámait, hogy szent legyen. Megkenjed10 az egészen égőáldozatnak oltárát is, és annak minden szerszámit : illyen módon szenteld meg az oltárt, hogy az oltár legyen szentséges. A11 mosdód is, mind talpával egybe megkenjed, és úgy szenteld meg azt. Azután12 állassad Áront és az ő fijait a gyülekezet sátorának ajtaja eleibe, és mod meg őket vízzel. És13 felöltöztetvén Áront a szent ruhákba, megkenvén őtet szenteld fel, hogy nékem a Papságnak tisztiben szolgáljon. Az14 ő fijait is előállatván, öltöztesd fel őket az ő ruhájokba. És15 kend meg azokat is mint az ő attyokat, hogy nékem a Papitisztben szolgáljanak, és az ő megkenetések lészen ő nékik örökkévaló Papság, az ő utánnok valóknál is. A16 mint azért az Úr parancsolta vala, mindenestől a képen cselekdék Mózes. Mert17 a második esztendőnek első hónapján, a hónak első napján felállaták a hajlékot. Felemelé18 azért Mózes a hajlékot, és minekutánna annak talapit renddel helyheztette volna, a deszkákat is felállatá, a rudakat is általbocsátá azokon, oszlopait is felemelé annak. Azután19 felteríté hajlékra, a kárpitokból csinált sátort, és annak fedelét is felűl reá teríté, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek. A20 Bizonyságtételnek tábláit is vevén helyhezteté a ládában, a rudait is az oldalán való karikákba tevé, és a ládán felül helyhezteté a kegyelem tábláját. Azután21 bévivé a ládát hajlékba, és a superlátot kiterjeszté a láda eleibe, hogy a Bizonyságtételnek ládáját béfedezné, mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. Az22 asztalt is bévivé a gyülekezet sátorába, és helyhezteté az t a hajléknak északfelől való részére a superláton kivűl. És23 a kenyereket elrendelé az asztalon az Úr előtt, a mint az Úr megparancsolta vala Mózesnek. És24 a gyertyatartót helyhezteté a gyülekezetnek sátorában az asztal ellenébe, a hajléknak dél felől való részére. És25 annak lámpásait megyujtá az Úr előtt, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek. Az26 arany oltárt is helyhezteté a gyülekezetnek sátorában a superlát eleibe. És27 drága áromákból való illatot tőn azon, a mint az Úr megparancsolta vala Mózesnek. A28 hajlék ajtajának superlátját is felvoná. Az29 egészen égőáldozatnak oltárát is helyhezteté a gyülekezet sátora hajlékának ajtaja eleibe, és áldozék azon egészen égő- és eledeli áldozattal, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek. A30 mosdót is helyhezteté a gyülekezet sátora között és az oltár között, és azt megtölté vízzel, hogy abból mosdanának. És31 mossák vala abból Mózes, Áron és az ő fijai az ő kezeiket és lábaikat. Mikor32 bé akarnak vala menni a gyülekezet sátorába, és mikor az oltárhoz akarnak vala menni, megmosódnak vala, mint az Úr megparancsolta vala Mózesnek. Azután33 felállatá a pitvart a hajlék körűl, és az oltár körűl, és a pitvar ajtajának superlátját is felvoná és illyen módon elvégezé Mózes azt az egész alkotmányt. Az Úr dicsősége betölti a hajlékot.És34 béfedezé a felhő a gyülekezetnek sátorát, és az Úrnak dicsősége bétölté a hajlékot. Annyira35 hogy Mózes nem mehetne bé a gyülekezet sátorába : minekutánna a felhő elborította volna : mert az Úrnak dicsősége fedezi vala bé a hajlékot. És36 mikor a felhő feltisztúl vala a hajlékról, az Izráel fijai kiindulván az ő helyekből, minden ő útjokban elébb mennek vala. Ha37 pedig a felhő el nem távozik vala, ők is nem mennek vala ki helyekből, mind a napig, a mellyen eltávozik vala. Mert38 az Úrnak felhője vala a hajlékon nappal, éjszaka pedig vala azon tűz, az egész Izráel háznépének láttára minden ő útjokban.