¶ΠΑΥΛΟΣ ααἀπόστολος (οὐκ ἀπ᾽ ἀνθρώπων, οὐδὲ δι᾽ ἀνθρώπου, ἀλλὰ διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ, καὶ Θεοῦ πατρὸς τοῦ ἐγείραντος αὐτὸν ἐκ νεκρῶν) καὶ βοἱ σὺν ἐμοὶ πάντες ἀδελφοὶ, ταῖς ἐκκλησίαις τῆς Γαλατίας· χάρις γὑμῖν καὶ εἰρήνη ἀπὸ Θεοῦ πατρὸς, καὶ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ δδόντος ἑαυτὸν ὑπὲρ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν, ὅπως ἐξέληται ἡμᾶς ἐκ τοῦ ἐνεστῶτος αἰῶνος πονηροῦ, κατὰ τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ καὶ πατρὸς ἡμῶν, ᾧ εἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. ἀμήν. Θαυμάζω ϛὅτι οὕτω ταχέως μετατίθεσθε ἀπὸ τοῦ καλέσαντος ὑμᾶς ἐν χάριτι Χριστοῦ, εἰς ἕτερον εὐαγγέλιον· ὃ ζοὐκ ἔστιν ἄλλο, εἰ μή τινές εἰσιν οἱ ταράσσοντες ὑμᾶς, καὶ θέλοντες μεταστρέψαι τὸ εὐαγγέλιον τοῦ Χριστοῦ. ἀλλὰ ηκαὶ ἐὰν ἡμεῖς ἢ ἄγγελος ἐξ οὐρανοῦ εὐαγγελίζηται ὑμῖν παρ᾽ ὃ εὐηγγελισάμεθα ὑμῖν, ἀνάθεμα ἔστω. Ὡς θπροειρήκαμεν, καὶ ἄρτι πάλιν λέγω, εἴ τις ὑμᾶς εὐαγγελίζεται παρ᾽ ὃ παρελάβετε, ἀνάθεμα ἔστω. Ἄρτι ιγὰρ ἀνθρώπους πείθω ἢ τὸν Θεόν ; ἢ ζητῶ ἀνθρώποις ἀρέσκειν ; εἰ γὰρ ἔτι ἀνθρώποις ἤρεσκον, Χριστοῦ δοῦλος οὐκ ἂν ἤμην. ¶Γνωρίζω ιαδὲ ὑμῖν, ἀδελφοὶ, τὸ εὐαγγέλιον τὸ εὐαγγελισθὲν ὑπ᾽ ἐμοῦ, ὅτι οὐκ ἔστι κατὰ ἄνθρωπον· οὐδὲ ιβγὰρ ἐγὼ παρὰ ἀνθρώπου παρέλαβον αὐτὸ οὔτε ἐδιδάχθην, ἀλλὰ δι᾽ ἀποκαλύψεως Ἰησοῦ Χριστοῦ. Ἠκούσατε ιγγὰρ τὴν ἐμὴν ἀναστροφήν ποτε ἐν τῷ Ἰουδαϊσμῷ, ὅτι καθ᾽ ὑπερβολὴν ἐδίωκον τὴν ἐκκλησίαν τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐπόρθουν αὐτὴν, καὶ ιδπροέκοπτον ἐν τῷ Ἰουδαϊσμῷ ὑπὲρ πολλοὺς συνηλικιώτας ἐν τῷ γένει μου, περισσοτέρως ζηλωτὴς ὑπάρχων τῶν πατρικῶν μου παραδόσεων· ὅτε ιεδὲ εὐδόκησεν ὁ Θεὸς ὁ ἀφορίσας με ἐκ κοιλίας μητρός μου, καὶ καλέσας διὰ τῆς χάριτος αὐτοῦ, ἀποκαλύψαι ιϛτὸν υἱὸν αὐτοῦ ἐν ἐμοὶ, ἵνα εὐαγγελίζωμαι αὐτὸν ἐν τοῖς ἔθνεσιν, εὐθέως οὐ προσανεθέμην σαρκὶ καὶ αἵματι, οὐδὲ ιζἀνῆλθον εἰς Ἱεροσόλυμα πρὸς τοὺς πρὸ ἐμοῦ ἀποστόλους, ἀλλ᾽ ἀπῆλθον εἰς Ἀραβίαν, καὶ πάλιν ὑπέστρεψα εἰς Δαμασκόν. Ἔπειτα ιημετὰ ἔτη τρία ἀνῆλθον εἰς Ἱεροσόλυμα ἱστορῆσαι Πέτρον, καὶ ἐπέμεινα πρὸς αὐτὸν ἡμέρας δεκαπέντε. ἕτερον ιθδὲ τῶν ἀποστόλων οὐκ εἶδον, εἰ μὴ Ἰάκωβον τὸν ἀδελφὸν τοῦ Κυρίου. Ἃ κδὲ γράφω ὑμῖν, ἰδοὺ ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ, ὅτι οὐ ψεύδομαι. Ἔπειτα καἦλθον εἰς τὰ κλίματα τῆς Συρίας καὶ τῆς Κιλικίας. ἤμην κβδὲ ἀγνοούμενος τῷ προσώπῳ ταῖς ἐκκλησίαις τῆς Ἰουδαίας ταῖς ἐν Χριστῷ· μόνον κγδὲ ἀκούοντες ἦσαν, Ὅτι ὁ διώκων ἡμᾶς ποτε, νῦν εὐαγγελίζεται τὴν πίστιν ἥν ποτε ἐπόρθει. καὶ κδἐδόξαζον ἐν ἐμοὶ τὸν Θεόν. ¶Ἔπειτα βαδιὰ δεκατεσσάρων ἐτῶν πάλιν ἀνέβην εἰς Ἱεροσόλυμα μετὰ Βαρνάβα, συμπαραλαβὼν καὶ Τίτον· ἀνέβην βδὲ κατὰ ἀποκάλυψιν, καὶ ἀνεθέμην αὐτοῖς τὸ εὐαγγέλιον ὃ κηρύσσω ἐν τοῖς ἔθνεσι, κατ᾽ ἰδίαν δὲ τοῖς δοκοῦσι, μήπως εἰς κενὸν τρέχω, ἢ ἔδραμον. ἀλλγ᾽ οὐδὲ Τίτος ὁ σὺν ἐμοὶ, Ἕλλην ὢν, ἠναγκάσθη περιτμηθῆναι, διὰ δδὲ τοὺς παρεισάκτους ψευδαδέλφους, οἵτινες παρεισῆλθον κατασκοπῆσαι τὴν ἐλευθερίαν ἡμῶν ἣν ἔχομεν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, ἵνα ἡμᾶς καταδουλώσωνται, οἷς εοὐδὲ πρὸς ὥραν εἴξαμεν τῇ ὑποταγῇ, ἵνα ἡ ἀλήθεια τοῦ εὐαγγελίου διαμείνῃ πρὸς ὑμᾶς. Ἀπὸ ϛδὲ τῶν δοκούντων εἶναί τι, (ὁποῖοί ποτε ἦσαν οὐδέν μοι διαφέρει· πρόσωπον Θεὸς ἀνθρώπου οὐ λαμβάνει.) ἐμοὶ γὰρ οἱ δοκοῦντες, οὐδὲν προσανέθεντο, ἀλλὰ ζτοὐναντίον, ἰδόντες ὅτι πεπίστευμαι τὸ εὐαγγέλιον τῆς ἀκροβυστίας, καθὼς Πέτρος τῆς περιτομῆς· (ὁ ηγὰρ ἐνεργήσας Πέτρῳ εἰς ἀποστολὴν τῆς περιτομῆς, ἐνήργησε καὶ ἐμοὶ εἰς τὰ ἔθνη·) καὶ θγνόντες τὴν χάριν τὴν δοθεῖσάν μοι Ἰάκωβος καὶ Κηφᾶς καὶ Ἰωάννης, οἱ δοκοῦντες στύλοι εἶναι, δεξιὰς ἔδωκαν ἐμοὶ καὶ Βαρνάβᾳ κοινωνίας, ἵνα ἡμεῖς εἰς τὰ ἔθνη, αὐτοὶ δὲ εἰς τὴν περιτομήν· μόνον ιτῶν πτωχῶν ἵνα μνημονεύωμεν· ὃ καὶ ἐσπούδασα αὐτὸ τοῦτο ποιῆσαι. ¶Ὅτε ιαδὲ ἦλθε Πέτρος εἰς Ἀντιόχειαν, κατὰ πρόσωπον αὐτῷ ἀντέστην, ὅτι κατεγνωσμένος ἦν. πρὸ ιβτοῦ γὰρ ἐλθεῖν τινας ἀπὸ Ἰακώβου, μετὰ τῶν ἐθνῶν συνήσθιεν· ὅτε δὲ ἦλθον, ὑπέστελλε καὶ ἀφώριζεν ἑαυτὸν, φοβούμενος τοὺς ἐκ περιτομῆς. καὶ ιγσυνυπεκρίθησαν αὐτῷ καὶ οἱ λοιποὶ Ἰουδαῖοι· ὥστε καὶ Βαρνάβας συναπήχθη αὐτῶν τῇ ὑποκρίσει. Ἀλλιδ᾽ ὅτε εἶδον ὅτι οὐκ ὀρθοποδοῦσι πρὸς τὴν ἀλήθειαν τοῦ εὐαγγελίου, εἶπον τῷ Πέτρῳ ἔμπροσθεν πάντων, Εἰ σὺ Ἰουδαῖος ὑπάρχων, ἐθνικῶς ζῇς καὶ οὐκ Ἰουδαϊκῶς, τί τὰ ἔθνη ἀναγκάζεις Ἰουδαΐζειν ; ἡμεῖς ιεφύσει Ἰουδαῖοι, καὶ οὐκ ἐξ ἐθνῶν, ἁμαρτωλοὶ, εἰδότες ιϛὅτι οὐ δικαιοῦται ἄνθρωπος ἐξ ἔργων νόμου ἐὰν μὴ διὰ πίστεως Ἰησοῦ Χριστοῦ, καὶ ἡμεῖς εἰς Χριστὸν Ἰησοῦν ἐπιστεύσαμεν, ἵνα δικαιωθῶμεν ἐκ πίστεως Χριστοῦ καὶ οὐκ ἐξ ἔργων νόμου· διότι οὐ δικαιωθήσεται ἐξ ἔργων νόμου πᾶσα σάρξ. Εἰ ιζδὲ ζητοῦντες δικαιωθῆναι ἐν Χριστῷ, εὑρέθημεν καὶ αὐτοὶ ἁμαρτωλοὶ, ἆρα Χριστὸς ἁμαρτίας διάκονος ; Μὴ γένοιτο. εἰ ιηγὰρ ἃ κατέλυσα ταῦτα πάλιν οἰκοδομῶ, παραβάτην ἐμαυτὸν συνίστημι. ἐγὼ ιθγὰρ διὰ νόμου νόμῳ ἀπέθανον, ἵνα Θεῷ ζήσω, Χριστῷ συνεσταύρωμαι. ζῶ κδὲ, οὐκ ἔτι ἐγὼ, ζῇ δὲ ἐν ἐμοὶ Χριστός· ὃ δὲ νῦν ζῶ ἐν σαρκὶ, ἐν πίστει ζῶ τῇ τοῦ υἱοῦ τοῦ Θεοῦ τοῦ ἀγαπήσαντός με, καὶ παραδόντος ἑαυτὸν ὑπὲρ ἐμοῦ. οὐκ καἀθετῶ τὴν χάριν τοῦ Θεοῦ· εἰ γὰρ διὰ νόμου δικαιοσύνη, ἄρα Χριστὸς δωρεὰν ἀπέθανεν. ¶Ὦ γαἀνόητοι Γαλάται, τίς ὑμᾶς ἐβάσκανε τῇ ἀληθείᾳ μὴ πείθεσθαι, οἷς κατ᾽ ὀφθαλμοὺς Ἰησοῦς Χριστὸς προεγράφη, ἐν ὑμῖν ἐσταυρωμένος ; Τοῦτο βμόνον θέλω μαθεῖν ἀφ᾽ ὑμῶν, ἐξ ἔργων νόμου τὸ πνεῦμα ἐλάβετε ἢ ἐξ ἀκοῆς πίστεως ; οὕτως γἀνόητοί ἐστε, ἐναρξάμενοι πνεύματι, νῦν σαρκὶ ἐπιτελεῖσθε ; τοσαῦτα δἐπάθετε εἰκῆ ; εἴγε καὶ εἰκῆ. Ὁ εοὖν ἐπιχορηγῶν ὑμῖν τὸ πνεῦμα, καὶ ἐνεργῶν δυνάμεις ἐν ὑμῖν, ἐξ ἔργων νόμου ἢ ἐξ ἀκοῆς πίστεως ; καθὼς ϛἉβραὰμ ἐπίστευσε τῷ Θεῷ, καὶ ἐλογίσθη αὐτῷ εἰς δικαιοσύνην. γινώσκετε ζἄρα ὅτι οἱ ἐκ πίστεως, οὗτοί εἰσιν υἱοὶ Ἁβραάμ. ¶Προϊδοῦσα ηδὲ ἡ γραφὴ ὅτι ἐκ πίστεως δικαιοῖ τὰ ἔθνη ὁ Θεὸς, προευηγγελίσατο τῷ Ἁβραὰμ, Ὅτι ἐνευλογηθήσονται εὐλογηθήσονται ἐν σοὶ πάντα τὰ ἔθνη. ὥστε θοἱ ἐκ πίστεως εὐλογοῦνται σὺν τῷ πιστῷ Ἁβραάμ. ¶Ὅσοι ιγὰρ ἐξ ἔργων νόμου εἰσὶν, ὑπὸ κατάραν εἰσί· γέγραπται γὰρ, Ἐπικατάρατος πᾶς ὃς οὐκ ἐμμένει ἐν πᾶσι τοῖς γεγραμμένοις ἐν τῷ βιβλίῳ τοῦ νόμου, τοῦ ποιῆσαι αὐτά. Ὅτι ιαδὲ ἐν νόμῳ οὐδεὶς δικαιοῦται παρὰ τῷ Θεῷ, δῆλον, ὅτι ὁ δίκαιος ἐκ πίστεως ζήσεται· ὁ ιβδὲ νόμος οὐκ ἔστιν ἐκ πίστεως· ἀλλ᾽ ὁ ποιήσας αὐτὰ ἄνθρωπος ζήσεται ἐν αὐτοῖς. Χριστὸς ιγἡμᾶς ἐξηγόρασεν ἐκ τῆς κατάρας τοῦ νόμου, γενόμενος ὑπὲρ ἡμῶν κατάρα· (γέγραπται γὰρ, Ἐπικατάρατος πᾶς ὁ κρεμάμενος ἐπὶ ξύλου·) ἵνα ιδεἰς τὰ ἔθνη ἡ εὐλογία τοῦ Ἁβραὰμ γένηται ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, ἵνα τὴν ἐπαγγελίαν τοῦ πνεύματος λάβωμεν διὰ τῆς πίστεως. ¶Ἀδελφοὶιε, (κατὰ ἄνθρωπον λέγω,) ὅμως ἀνθρώπου κεκυρωμένην διαθήκην οὐδεὶς ἀθετεῖ ἢ ἐπιδιατάσσεται· τῷ ιϛδὲ Ἁβραὰμ ἐῤῥήθησαν αἱ ἐπαγγελίαι καὶ τῷ σπέρματι αὐτοῦ. οὐ λέγει, καὶ τοῖς σπέρμασιν, ὡς ἐπὶ πολλῶν, ἀλλ᾽ ὡς ἐφ᾽ ἑνὸς, καὶ τῷ σπέρματί σου, ὅς ἐστι Χριστός. Τοῦτο ιζδὲ λέγω, διαθήκην προκεκυρωμένην ὑπὸ τοῦ Θεοῦ εἰς Χριστὸν ὁ μετὰ ἔτη τετρακόσια καὶ τριάκοντα γεγονὼς νόμος οὐκ ἀκυροῖ, εἰς τὸ καταργῆσαι τὴν ἐπαγγελίαν· εἰ ιηγὰρ ἐκ νόμου ἡ κληρονομία, οὐκ ἔτι ἐξ ἐπαγγελίας· τῷ δὲ Ἁβραὰμ δι᾽ ἐπαγγελίας κεχάρισται ὁ Θεός. Τί ιθοὖν ὁ νόμος ; Τῶν παραβάσεων χάριν προσετέθη, ἄχρις οὗ ἔλθῃ τὸ σπέρμα ᾧ ἐπήγγελται, διαταγεὶς δι᾽ ἀγγέλων ἐν χειρὶ μεσίτου· ὁ κδὲ μεσίτης, ἑνὸς οὐκ ἔστιν· ὁ δὲ Θεὸς εἷς ἐστιν. Ὁ καοὖν νόμος κατὰ τῶν ἐπαγγελιῶν τοῦ Θεοῦ ; Μὴ γένοιτο. εἰ γὰρ ἐδόθη νόμος ὁ δυνάμενος ζωοποιῆσαι, ὄντως ἂν ἐκ νόμου ἦν ἡ δικαιοσύνη· ἀλλὰ κβσυνέκλεισεν ἡ γραφὴ τὰ πάντα ὑπὸ ἁμαρτίαν, ἵνα ἡ ἐπαγγελία ἐκ πίστεως Ἰησοῦ Χριστοῦ δοθῇ τοῖς πιστεύουσι. Πρὸ κγτοῦ δὲ ἐλθεῖν τὴν πίστιν, ὑπὸ νόμον ἐφρουρούμεθα, συγκεκλεισμένοι εἰς τὴν μέλλουσαν πίστιν ἀποκαλυφθῆναι. Ὥστε κδὁ νόμος παιδαγωγὸς ἡμῶν γέγονεν εἰς Χριστὸν, ἵνα ἐκ πίστεως δικαιωθῶμεν· ἐλθούσης κεδὲ τῆς πίστεως, οὐκ ἔτι ὑπὸ παιδαγωγόν ἐσμεν· πάντες κϛγὰρ υἱοὶ Θεοῦ ἐστε διὰ τῆς πίστεως ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ· ὅσοι κζγὰρ εἰς Χριστὸν ἐβαπτίσθητε, Χριστὸν ἐνεδύσασθε· οὐκ κηἔνι Ἰουδαῖος οὐδὲ Ἕλλην, οὐκ ἔνι δοῦλος οὐδὲ ἐλεύθερος, οὐκ ἔνι ἄρσεν καὶ θῆλυ· πάντες γὰρ ὑμεῖς εἷς ἐστε ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ. εἰ κθδὲ ὑμεῖς Χριστοῦ, ἄρα τοῦ Ἁβραὰμ σπέρμα ἐστὲ, καὶ κατ᾽ ἐπαγγελίαν κληρονόμοι. ¶Λέγω δαδὲ, ἐφ᾽ ὅσον χρόνον ὁ κληρονόμος νήπιός ἐστιν, οὐδὲν διαφέρει δούλου, κύριος πάντων ὢν, ἀλλὰ βὑπὸ ἐπιτρόπους ἐστὶ καὶ οἰκονόμους ἄχρι τῆς προθεσμίας τοῦ πατρός. οὕτω γκαὶ ἡμεῖς, ὅτε ἦμεν νήπιοι, ὑπὸ τὰ στοιχεῖα τοῦ κόσμου ἦμεν δεδουλωμένοι· ὅτε δδὲ ἦλθε τὸ πλήρωμα τοῦ χρόνου, ἐξαπέστειλεν ὁ Θεὸς τὸν υἱὸν αὑτοῦ γενόμενον ἐκ γυναικὸς, γενόμενον ὑπὸ νόμον, ἵνα ετοὺς ὑπὸ νόμον ἐξαγοράσῃ, ἵνα τὴν υἱοθεσίαν ἀπολάβωμεν. Ὅτι ϛδέ ἐστε υἱοὶ, ἐξαπέστειλεν ὁ Θεὸς τὸ πνεῦμα τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ εἰς τὰς καρδίας ὑμῶν, κράζον, Ἀββᾶ ὁ πατήρ. Ὥστε ζοὐκ ἔτι εἶ δοῦλος, ἀλλ᾽ υἱός· εἰ δὲ υἱὸς, καὶ κληρονόμος Θεοῦ διὰ Χριστοῦ. Ἀλλὰ ητότε μὲν οὐκ εἰδότες Θεὸν, ἐδουλεύσατε τοῖς μὴ φύσει οὖσι θεοῖς· νῦν θδὲ γνόντες Θεὸν, μᾶλλον δὲ γνωσθέντες ὑπὸ Θεοῦ, πῶς ἐπιστρέφετε πάλιν ἐπὶ τὰ ἀσθενῆ καὶ πτωχὰ στοιχεῖα, οἷς πάλιν ἄνωθεν δουλεύειν θέλετε ; ἡμέρας ιπαρατηρεῖσθε καὶ μῆνας καὶ καιροὺς καὶ ἐνιαυτούς. φοβοῦμαι ιαὑμᾶς, μήπως εἰκῆ κεκοπίακα εἰς ὑμᾶς. γίνεσθε ιβὡς ἐγὼ, ὅτι κᾀγὼ ὡς ὑμεῖς, ἀδελφοὶ, δέομαι ὑμῶν. Οὐδέν με ἠδικήσατε· οἴδατε ιγδὲ ὅτι δι᾽ ἀσθένειαν τῆς σαρκὸς εὐηγγελισάμην ὑμῖν τὸ πρότερον, καὶ ιδτὸν πειρασμόν μου τὸν ἐν τῇ σαρκί μου οὐκ ἐξουθενήσατε οὐδὲ ἐξεπτύσατε, ἀλλ᾽ ὡς ἄγγελον Θεοῦ ἐδέξασθέ με, ὡς Χριστὸν Ἰησοῦν. Τίς ιεοὖν ἧν ὁ μακαρισμὸς ὑμῶν ; μαρτυρῶ γὰρ ὑμῖν ὅτι, εἰ δυνατὸν, τοὺς ὀφθαλμοὺς ὑμῶν ἐξορύξαντες ἂν ἐδώκατέ μοι. Ὥστε ιϛἐχθρὸς ὑμῶν γέγονα ἀληθεύων ὑμῖν ; ζηλοῦσιν ιζὑμᾶς οὐ καλῶς, ἀλλὰ ἐκκλεῖσαι ὑμᾶς θέλουσιν, ἵνα αὐτοὺς ζηλοῦτε. καλὸν ιηδὲ τὸ ζηλοῦσθαι ἐν καλῷ πάντοτε, καὶ μὴ μόνον ἐν τῷ παρεῖναί με πρὸς ὑμᾶς. τεκνία ιθμου, οὓς πάλιν ὠδίνω, ἄχρις οὗ μορφωθῇ Χριστὸς ἐν ὑμῖν· ἤθελον κδὲ παρεῖναι πρὸς ὑμᾶς ἄρτι, καὶ ἀλλάξαι τὴν φωνήν μου, ὅτι ἀποροῦμαι ἐν ὑμῖν. λέγετέ καμοι οἱ ὑπὸ νόμον θέλοντες εἶναι, τὸν νόμον οὐκ ἀκούετε ; ¶Γέγραπται κβγὰρ ὅτι Ἁβραὰμ δύο υἱοὺς ἔσχεν, ἕνα ἐκ τῆς παιδίσκης, καὶ ἕνα ἐκ τῆς ἐλευθέρας· ἀλλκγ᾽ ὁ μὲν ἐκ τῆς παιδίσκης, κατὰ σάρκα γεγέννηται· ὁ δὲ ἐκ τῆς ἐλευθέρας, διὰ τῆς ἐπαγγελίας. ἅτινά κδἐστιν ἀλληγορούμενα· αὗται γάρ εἰσιν αἱ δύο διαθῆκαι, μία μὲν ἀπὸ ὄρους Σινᾶ, εἰς δουλείαν γεννῶσα, ἥτις ἐστὶν Ἄγαρ· (τὸ κεγὰρ Ἄγαρ, Σινᾶ ὄρος ἐστὶν ἐν τῇ Ἀραβίᾳ, συστοιχεῖ δὲ τῇ νῦν Ἱερουσαλὴμ,) δουλεύει δὲ μετὰ τῶν τέκνων αὑτῆς· ἡ κϛδὲ ἄνω Ἱερουσαλὴμ, ἐλευθέρα ἐστὶν, ἥτις ἐστὶ μήτηρ πάντων ἡμῶν· γέγραπται κζγὰρ, Εὐφράνθητι στεῖρα ἡ οὐ τίκτουσα, ῥῆξον καὶ βόησον ἡ οὐκ ὠδίνουσα, ὅτι πολλὰ τὰ τέκνα τῆς ἐρήμου μᾶλλον ἢ τῆς ἐχούσης τὸν ἄνδρα. Ἡμεῖς κηδὲ, ἀδελφοὶ, κατὰ Ἰσαὰκ, ἐπαγγελίας τέκνα ἐσμέν· ἀλλκθ᾽ ὥσπερ τότε ὁ κατὰ σάρκα γεννηθεὶς ἐδίωκε τὸν κατὰ πνεῦμα, οὕτω καὶ νῦν. ἀλλὰ λτί λέγει ἡ γραφή ; Ἔκβαλε τὴν παιδίσκην καὶ τὸν υἱὸν αὐτῆς· οὐ γὰρ μὴ κληρονομήσῃ ὁ υἱὸς τῆς παιδίσκης μετὰ τοῦ υἱοῦ τῆς ἐλευθέρας. Ἄραλα, ἀδελφοὶ, οὐκ ἐσμὲν παιδίσκης τέκνα, ἀλλὰ τῆς ἐλευθέρας. ¶Τῇ εαἐλευθερίᾳ οὖν ᾗ Χριστὸς ἡμᾶς ἠλευθέρωσε, στήκετε, καὶ μὴ πάλιν ζυγῷ δουλείας ἐνέχεσθε. ¶Ἴδε βἐγὼ Παῦλος λέγω ὑμῖν ὅτι ἐὰν περιτέμνησθε, Χριστὸς ὑμᾶς οὐδὲν ὠφελήσει. μαρτύρομαι γδὲ πάλιν παντὶ ἀνθρώπῳ περιτεμνομένῳ, ὅτι ὀφειλέτης ἐστὶν ὅλον τὸν νόμον ποιῆσαι. κατηργήθητε δἀπὸ τοῦ Χριστοῦ, οἵτινες ἐν νόμῳ δικαιοῦσθε· τῆς χάριτος ἐξεπέσατε. ἡμεῖς εγὰρ πνεύματι ἐκ πίστεως ἐλπίδα δικαιοσύνης ἀπεκδεχόμεθα· ἐν ϛγὰρ Χριστῷ Ἰησοῦ οὔτε περιτομή τι ἰσχύει, οὔτε ἀκροβυστία, ἀλλὰ πίστις δι᾽ ἀγάπης ἐνεργουμένη. Ἐτρέχετε ζκαλῶς, τίς ὑμᾶς ἀνέκοψε τῇ ἀληθείᾳ μὴ πείθεσθαι ; Ἡ ηπεισμονὴ οὐκ ἐκ τοῦ καλοῦντος ὑμᾶς. μικρὰ θζύμη ὅλον τὸ φύραμα ζυμοῖ. Ἐγὼ ιπέποιθα εἰς ὑμᾶς ἐν Κυρίῳ, ὅτι οὐδὲν ἄλλο φρονήσετε. ὁ δὲ ταράσσων ὑμᾶς βαστάσει τὸ κρῖμα, ὅστις ἂν ᾖ. Ἐγὼ ιαδὲ, ἀδελφοὶ, εἰ περιτομὴν ἔτι κηρύσσω, τί ἔτι διώκομαι ; ἄρα κατήργηται τὸ σκάνδαλον τοῦ σταυροῦ. ὄφελον ιβκαὶ ἀποκόψονται οἱ ἀναστατοῦντες ὑμᾶς. Ὑμεῖς ιγγὰρ ἐπ᾽ ἐλευθερίᾳ ἐκλήθητε, ἀδελφοί· μόνον μὴ τὴν ἐλευθερίαν εἰς ἀφορμὴν τῇ σαρκὶ, ἀλλὰ διὰ τῆς ἀγάπης δουλεύετε ἀλλήλοις· ὁ ιδγὰρ πᾶς νόμος ἐν ἑνὶ λόγῳ πληροῦται, ἐν τῷ, Ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς ἑαυτόν. Εἰ ιεδὲ ἀλλήλους δάκνετε καὶ κατεσθίετε, βλέπετε μὴ ὑπὸ ἀλλήλων ἀναλωθῆτε. λέγω ιϛδὲ, Πνεύματι περιπατεῖτε, καὶ ἐπιθυμίαν σαρκὸς οὐ μὴ τελέσητε· ἡ ιζγὰρ σὰρξ ἐπιθυμεῖ κατὰ τοῦ πνεύματος, τὸ δὲ πνεῦμα κατὰ τῆς σαρκός· ταῦτα δὲ ἀντίκειται ἀλλήλοις, ἵνα μὴ ἃ ἂν θέλητε ταῦτα ποιῆτε. εἰ ιηδὲ πνεύματι ἄγεσθε, οὐκ ἐστὲ ὑπὸ νόμον. Φανερὰ ιθδέ ἐστι τὰ ἔργα τῆς σαρκὸς, ἅτινά ἐστι, μοιχεία, πορνεία, ἀκαθαρσία, ἀσέλγεια, εἰδωλολατρείακ, φαρμακεία, ἔχθραι, ἔρεις, ζῆλοι, θυμοὶ, ἐριθείαι, διχοστασίαι, αἱρέσεις, φθόνοικα, φόνοι, μέθαι, κῶμοι, καὶ τὰ ὅμοια τούτοις, ἃ προλέγω ὑμῖν, καθὼς καὶ προεῖπον, ὅτι οἱ τὰ τοιαῦτα πράσσοντες βασιλείαν Θεοῦ οὐ κληρονομήσουσιν. Ὁ κβδὲ καρπὸς τοῦ πνεύματός ἐστιν ἀγάπη, χαρὰ, εἰρήνη, μακροθυμία, χρηστότης, ἀγαθωσύνη, πίστις, πρᾳότηςκγ, ἐγκράτεια. κατὰ τῶν τοιούτων οὐκ ἔστι νόμος. Οἱ κδδὲ τοῦ Χριστοῦ, τὴν σάρκα ἐσταύρωσαν σὺν τοῖς παθήμασι καὶ ταῖς ἐπιθυμίαις. εἰ κεζῶμεν πνεύματι, πνεύματι καὶ στοιχῶμεν. Μὴ κϛγινώμεθα κενόδοξοι, ἀλλήλους προκαλούμενοι, ἀλλήλοις φθονοῦντες. ¶Ἀδελφοὶϛα, ἐὰν καὶ προληφθῇ ἄνθρωπος ἔν τινι παραπτώματι, ὑμεῖς οἱ πνευματικοὶ καταρτίζετε τὸν τοιοῦτον ἐν πνεύματι πρᾳότητος, σκοπῶν σεαυτὸν μὴ καὶ σὺ πειρασθῇς. Ἀλλήλων βτὰ βάρη βαστάζετε, καὶ οὕτως ἀναπληρώσατε τὸν νόμον τοῦ Χριστοῦ. εἰ γγὰρ δοκεῖ τις εἶναί τι, μηδὲν ὢν, ἑαυτὸν φρεναπατᾷ. τὸ δδὲ ἔργον ἑαυτοῦ δοκιμαζέτω ἕκαστος, καὶ τότε εἰς ἑαυτὸν μόνον τὸ καύχημα ἕξει, καὶ οὐκ εἰς τὸν ἕτερον· ἕκαστος εγὰρ τὸ ἴδιον φορτίον βαστάσει. ¶Κοινωνείτω ϛδὲ ὁ κατηχούμενος τὸν λόγον τῷ κατηχοῦντι, ἐν πᾶσιν ἀγαθοῖς. Μὴ ζπλανᾶσθε, Θεὸς οὐ μυκτηρίζεται· ὃ γὰρ ἐὰν σπείρῃ ἄνθρωπος, τοῦτο καὶ θερίσει· ὅτι ηὁ σπείρων εἰς τὴν σάρκα ἑαυτοῦ, ἐκ τῆς σαρκὸς θερίσει φθοράν· ὁ δὲ σπείρων εἰς τὸ πνεῦμα, ἐκ τοῦ πνεύματος θερίσει ζωὴν αἰώνιον. Τὸ θδὲ καλὸν ποιοῦντες μὴ ἐκκακῶμεν· καιρῷ γὰρ ἰδίῳ θερίσομεν μὴ ἐκλυόμενοι. ἄρα ιοὖν ὡς καιρὸν ἔχομεν, ἐργαζώμεθα τὸ ἀγαθὸν πρὸς πάντας, μάλιστα δὲ πρὸς τοὺς οἰκείους τῆς πίστεως. ¶Ἴδετε ιαπηλίκοις ὑμῖν γράμμασιν ἔγραψα τῇ ἐμῇ χειρί. Ὅσοι ιβθέλουσιν εὐπροσωπῆσαι ἐν σαρκὶ, οὗτοι ἀναγκάζουσιν ὑμᾶς περιτέμνεσθαι, μόνον ἵνα μὴ τῷ σταυρῷ τοῦ Χριστοῦ διώκωνται. οὐδὲ ιγγὰρ οἱ περιτεμνόμενοι αὐτοὶ νόμον φυλάσσουσιν, ἀλλὰ θέλουσιν ὑμᾶς περιτέμνεσθαι, ἵνα ἐν τῇ ὑμετέρᾳ σαρκὶ καυχήσωνται· ἐμοὶ ιδδὲ μὴ γένοιτο καυχᾶσθαι εἰ μὴ ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, δι᾽ οὗ ἐμοὶ κόσμος ἐσταύρωται, κᾀγὼ τῷ κόσμῳ. ἐν ιεγὰρ Χριστῷ Ἰησοῦ οὔτε περιτομή τι ἰσχύει, οὔτε ἀκροβυστία, ἀλλὰ καινὴ κτίσις· καὶ ιϛὅσοι τῷ κανόνι τούτῳ στοιχήσουσιν, εἰρήνη ἐπ᾽ αὐτοὺς καὶ ἔλεος, καὶ ἐπὶ τὸν Ἰσραὴλ τοῦ Θεοῦ. τοῦ ιζλοιποῦ, κόπους μοι μηδεὶς παρεχέτω· ἐγὼ γὰρ τὰ στίγματα τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ ἐν τῷ σώματί μου βαστάζω. Ἡ ιηχάρις τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ μετὰ τοῦ πνεύματος ὑμῶν, ἀδελφοί. Ἀμήν. Πρὸς Γαλάτας ἐγράφη ἀπὸ Ῥώμης.
A1 galátziabeliek állhatatlanságáról és Pál apostoli hivataláról.Pál1 Apostol (nem emberektől, sem ember által, hanem a Jézus Krisztus által, és az Atya Isten által, ki feltámasztotta őtet a halálból.) És2 mind az Atyafiak, kik velem vagynak, a Galatziabeli Gyülekezeteknek : Kegyelem3 néktek és békesség az Atya Istentől és a mi Urunk Jézus Krisztustól. Ki4 adta ő magát a mi bűneinkért, hogy kimentene mindet e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akaratja szerint. Kinek5 legyen dicsőség mind örökkön örökké, Ámen ! Csudálkozom6 rajta, hogy ti illy hamar elhagyvánt azt, a ki titeket hivott vala a Krisztus kegyelmére, más Evangyéliomra hajlottatok. Holott7 nincsen más Evangyéliom : de némellyek titeket megháboritnak és a Krisztus Evangyéliomát el akarják forditani. De8 ha szinte mi is, avagy a mennyei Angyal hirdetne néktek valamit azon kivűl, a mellyet néktek hirdettünk, legyen átok. A9 mint először mondánk, most ismét másodszor is mondom : Ha valaki néktek hirdet valamit azon kivűl, a mellyet vettetek, átok legyen. Mert10 most embereknek vagy Isten dolgainak elhitelekre intelek-é ? Avagy embereknek igyekezem-é kedveskedni ? Bizonyára ha még embereknek kedvekben volnék, a Krisztus szolgája nem volnék. Tudtotokra11 adom pedig, Atyámfiai, néktek, hogy az az Evangyéliom, mellyet én prédikáltam, nem ember szerint való ; Mert12 én is nem embertől vettem azt, sem pedig nem tanittattam arra, hanem a Jézus Krisztus jelentése által vagyon. Mert13 hallottátok, mint forgolódtam én régenten a Zsidó törvényben, hogy én felette igen háborgattam az Isten Anyaszentegyházát, és azt pusztitottam. És14 feljebb nevekedtem volt a Zsidó törvényben sokaknál kik az én nemzetemből velem egyenlők voltak, mivel felette nagy buzgóságom volt a rendelésekhez, mellyeket az én atyáimtól vettem vala. De15 mikor az Istennek tetszett, ki az én anyám méhétől fogva engemet elválaszott vala, és az ő keelméből elhivott. Hogy16 az ő Fiját nékem megjelentené, hogy hirdetném őtet a Pogányok között ; azonnal nem tanácskoztama testtel és a vérrel. Sem17 pedig nem tértem Jérusálembe vissza azokhoz, kik én előttem való Apostolok voltak : hanem Arábiába mentem, és ismét megtértem Damaskusba. Azután18 három esztendő mulva Jérusálembe megtértem, hogy Pétert meglátogatnám, és ő vele voltam tizenöt napig. Többet19 az Apostolok közzűl nem láttam egyet is, hanem Jakabot az Úr attyafiát. Ezekben20 pedig a miket irok néktek ; imé Isten előtt vagyok, nem hazudok. Azután21 mentem Siriának és Czilicziának tartományiba. Esméretlen22 valék pedig ábrázatomról a Júdeában való keresztyéni Gyülekezeteknek. Hanem23 csak hallották : A ki, ugymond, minket háborgat vala egy időben, most hirdeti azt a tudományt, mellyet régen pusztit vala. És24 dicsőitik vala az Istent én bennem. Pál2 megegyezése az apostolokkal.Azután1 tizennégy esztendő mulva, ismét felmenék Jérusálembe Barnabással együtt, Títust is velünk elvivén. Felmentem2 vala pedig isteni jelenésből, és eleikbe adám az Evangyéliomot, mellyet a Pogányok között prédikálok ; de csak külön azoknak a kik becsületben vagynak, hogy valami módon hijába ne futnék, vagy hijába ne futottam volna. De3 Títus, a ki én velem vala, noha Görög volna, nem kénszeritteetett a körűlmetélkedésre. Tudniillik4 a futkározó hamis atyafiakért, kik mi közzénk béjöttek vala alattomban, a Krisztus Jézusban való szabadságunknak megkisértésére ; hogy minket szolgálatra köteleznének. Kiknek5 csak egy szempillantásig sem engedtünk, hogy magunkat alájok adtuk volna ; hogy az Evangyéliomnak igazsága megmaradna ti köztetek. Azoktól6 pedig a kik állitatnak valaminek lenni, (valaminémüek voltak régen, én azzal semmit nem gondolok : az embernek személyét Isten nem nézi) : mert a kik becsületben vagynak, engemet semmire nem tanitottak. Sőt7 inkább mikor látták volna, hogy én reám bizatott a Pogányok között az Évangyéliom prédikáltatása, mint Péterre a Zsidók között. (Mert8 a ki erős volt Péter által a Zsidóknak Apostolságára, én általam is erős volt a Pogányok között.) És9 mikor Jakab, Kéfás és János, kik oszlopok gyanánt tartatnak, eszekbe vették volna az Istentől nékem adatott ajándékot, nékem és Barnabásnak a társaságnak bizonyságára jobbkezekeet adák, hogy mi a Pogányok között, ők pedig a Zsidók között prédikálnánk. Csak10 arra intének, hogy a szegényekről megemlékeznénk, mellyre reá is igyekeztem, hogy cselekedjem. Pál szembe áll Péterrel és megáll a hit által való megigazulás mellett.Mikor11 pedig Péter Ántiókhiába jött volna, szemtőlszembe ellene állottam, mivelhogy méltó volna a feddésre. Mert12 minekelőtte valakik jöttek vona Jakabtól, a Pogányokkal eszik vala ; ha pedig alakik jöttek, megvonja s elszakasztja vala magát azoktól, félvén a Zsidóktól. És13 ő vele együtt tettetésképen viselik vala magokat a több Zsidók is : úgyannyira hogy Barnabás is az ő tetettéseknek társaságába elvonatnék. De14 mikor láttam volna, hogy ők nem egyenesen járnának mint az Evangyéliom igazságához illendő volna, mondék Péternek minenek előtt : Ha te Zsidó lévén Pogány módra élsz és nem Zsidó módra, miért kénszerited a Pogányokat Zsidó módra élni ? Mi15 kik természet szerint Zsidók vagyunk, és nem bűnös Pogányok. Tudván16 ezt, hogy nem igazúl meg az ember a törvénynek cselekedetiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által : Mi is mondom, a Jézus Krisztusban hittünk, hogy megigazulnánk a Krisztusban való hit által, és nem a törvény cselekedeteiből. Annakokáért mert egy test is nem igazúl meg a törvénynek cselekedeteiből. Hogyha17 pedig, mikor a Krisztusban igazulást keresünk, találtatunk mi is bűnösöknek, avagy a Krisztus a bűnnek szolgája-é ? Távol legyen. Mert18 ha a mellyeket elrontottam, azokat ismét felépitem, én magamat bűnössé tészem. Mert19 én a törvény által a törvénynek megholtam, hogy élnék Istennek. A20 Krisztussal együtt megfeszittettem. Élek pedig töbé nem én, hanem él én bennem a Krisztus ; és a melly életet most élek a testben, az Isten Fijában való hit által élem, ki szeretett engemet, és adta ő magát én érettem. Nem21 törlöm el az Isten kegyelmét ; mert ha a törvény által vagyon az igazság, tehát a Krisztus ok nélkül holt meg. Más3 Ábrahámnál a hitből való igazság.Oh1 balgatak Galatziabeliek, kicsoda igézet meg titeket, hogy ne engednétek az igazságnak ; kiknek szemeik előtt a Jézus Krisztus először úgy iratott volt meg, mintha ti köztetek feszittetett volna meg ? Csak2 ezt akarom tőletek megtudni : A törvény cselekedetiből vettétek-é a Szent Lelket, vagy a hallásból való hit által ? Illy3 esztelenek vagytok-é, hogy holott a Szent Lélek által kezdeettétek el a hitet, most test által akartok elvégeztetni ? Illyen4 sokat szenvedtetek-é hijába ? hogyha hijába. A5 ki azért Szent Lelket szolgáltat néktek, és ti bennetek erőket cselekeszik ; a törvény cselekedetei által-é, vagy a hallásból való hit által szolgáltatja azt ? Miképen6 Ábrahám hitt az Istennek, és az tulajdonittatott néki igazságára. Értitek7 azért, hogy a kik a hitből vagynak, azok az Ábrahám fijai. Látván8 azért az Irás, hogy Isten a hit által fogja idveziteni a Pogányokat, még annakelőtte örvendetes izenettel hirdette Ábrahámnak : Megáldatnak, úgymond, te benned minden Pogányok. azért,9 a kik hitből valók, azok áldatnak meg a hiv Ábrahámmal. Mert10 valakik a törvény cselekedetiből vagynak, átok alatt vagynak : mert meg vagyon irva : Átkozott valaki meg nem mara mind azokban, mellyek megirattaka törvénynek könyvében, hogy azokat cselekedje. Hogy11 pedig a törvény által senki nem igazúl meg Isten előtt, nyilván vagyon : Mert az igaz ember hitből él. A12 törvény pedig nincsen hitből, hanem : A melly ember azokat bétölti, él azok által. A13 Krisztus pedig megváltott minket a törvénynek átkától, mikor mi érettünk lett átokká : mert meg vagyon irva : Átkozott valaki fán függ. Hogy14 a Pogányokban az Ábrahám áldatása a Krisztus Jézus által legyen, és hogy amaz igért Szent Lelket a hitt által végyük. Atyámfiai,15 emberi mód szerint szólok ; Lám az embernek elvégezett testamentomát senki erőtlenné nem teszi, és ahoz semmit nem ád. Ábrahámnak16 pedig adattak az igéretek, és az ő magvának : nem mondja : És magvainak, mint sokakról, hanem mint egyről : És a te magodnak, úgy mond, ki a Krisztus. Ezt17 mondom pedig, hogy a kötést, mellyet Isten először megerősitett a Krisztusra nézve, a törvény, melly négyszázharmincz esztendővel kezdetett azután, nem tészi erőtelenné, hogy az igéretet eltörlené. Mert18 ha a törvény által vagyon az örökség, tehát nem az által ; Ábrahámnak pedig igéret által ajándékozta Isten az örökséget. A törvény Krisztus vezérlő mester.Micsoda19 tehát a törvény ? A bűnöknek okáért adatott, mig eljőne ama Mag, kinek lett az igéret, a melly törvény kimondatott az Angyaloktól a Közbenjárónak keze által. A20 Közbenjáró pedig nem egy-é ? az Isten pedig egy. A21 törvény azért az Isten igérete ellen adatott-é ? Távol legyen : Mert ha a törvény adatott volna, hogy megelevenitene, bizony a törvényből volna az igazulás. De22 rekesztett az Irás mindeneket a bűn alá, hogy az igéret adatnék a Jézus Krisztusban való hit által a hivőknek. Minekelőtte23 pedig eljött volna a hit, a törvény alatt őriztetünk vala, kik rekesztettünk vala arra a hitre, melly kinyilatkozandó vala. Azért24 a törvény nékünk a Krisztusra vezérlő mesterünk volt, hogy hit által idvezülnénk. De25 minekutánna eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert26 mindnyájan Isten fijai vagytok, a Jézus Krisztusban való hit által. Mert27 valakik a Krisztusban megkeresztelkedtetek, a Krisztust öltöztétek fel. Nincsen28 sem Zsidó, sem Görög, nincsen sem szolga, sem szabados : nincsen sem férjfiú, sem asszony között válogatás : Mert ti mindnyájan egy vagytok a Jézus Krisztusban. Hogyha29 ti Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagyok, és az igéret szerint örökösök. Krisztus4 által Isten fiai vagyunk, tehát a törvénytől szabadok.Ezt1 mondom pedig : Mig az örökös gyermek semmit nem külömböz a szolgától, jólleheet mindeneknek urok legyen ; Hanem2 Tútorok és Gondviselők alatt vagyon mind az ideig, mellyet annak attya rendelt. Azonképen3 mi is, mig gyermekek voltunk, e világnak betűi alatt valánk, szolgálat alá rekesztetvén. De4 minekutánna eljött a teljes idő, kibocsátá Isten az ő Fiját, ki asszonytól lett, ki a törvény alá adta magát ; Hogy5 azokat, a kik a törvény alatt valának, megváltaná, hogy fogadott fiúságot vennének. Mivelhogy6 pedig fiak vagytok, kibocsátotta Isten az Fijának Lelkét a ti sziveitekbe, ki ezt kiáltja : Abba, azaz, Atya ! Azért7 többé nem vagy szolga, hanem fiú ; hogyha fiú, tehát Istennek örököse is vagy a Krisztus által. Ti8 pedig még akkor, mikor az Istent nem tudnátok, szolgáltok vala azokknak, kik nem természet szerint való istenek. De9 most, mivelhogy megesmértétek az Istent, sőt inkább mivelhogy Istentől megtanittattatok, mimódon fordultak hátra az erőtelen szegény betűkre, mellyeknek újonnan akartok szolgálni ? A10 napokat megtartjátok és a hónapokat, az időket és az esztendőket. Rélek11 rajta, hogy hijába ne fáradtam legyen ti közöttetek. Legyetek12 ollyanok mint én : mert én ollyan vagyok, mint ti : Atyámfiai, kérlek titeket, semmi bosszút nem tettetek én rajtam. Tudjátok13 pedig, hogy én az én testemnek erőtlenségével prédikáltam néktek az Evangyéliomot először. És14 az én testemben a mit megkisértettetek semminek nem állitottátok, sem meg nem utáltátok ; hanem engemet mint az Istennek Angyalát, mint a Krisztus Jézus úgy fogadtátok. A15 ti boldogságtoknak azért melly nagy dicsérete vala ? Mert bizonyságot tészek ti felőletek, hogy ti, ha lehetséges volt volna, a ti szemeiteket kivájtátok volna, és nékem adtátok volna. Azért16 ellenségtekké lettem-é néktek, hogy néktek igazat szólok ? Igen17 szeretnek titeket, de nem jól, sőt inkább minket ki akarnak rekeszteni, hogy azokat szeressétek. De18 jeles dolgo felette igen szeretni a jó dologban mindenkor, és nem csak akkor, mikor köztetek jelen vagyok. Fiacskáim,19 kiket újjonnan szülök, miglen a Krisztus ti bennetek megábrázoltassék. Akarnék20 pedig most ti köztetek lenni, és elváltoztatni az én szómat : mert szorgalmatos vagyok felőletek. Sára és Hágár az újtestamentumi és ótestamentumi egyház képe.Mondjátok21 meg nékem, kik a törvény alatt akartok lenni, a törvényt nem halljátok-é ? Mert22 meg vagyon irva, hogy Ábrahámnak két fija volt ; egyik a szolgálóleánytól, a másik a szabadostól. De23 az, a melly a szolgálóleánytól volt, test szerint született ; a melly pedig a szabadostól, az igéret által. Melly24 dolgokon más dolog példáztatik : Mert e két asszony, ama két szövetségek ; az egyik, melly a Sina hegyről való Hágár, nemz a szolgálatra. Mert25 Hágár a Sina hegy, melly Árábiában vagyon : szinte azonképen pedig hasonlatos ahoz a Jérusálemhez, melly most vagyon, és az ő fijaival egybe szolgálat alá vettetett. Ama26 magasságos Jérusálem pedig szabados, melly mindenikünknek annya. Mert27 meg vagyon irva : Örülj magtalan ki nem szülsz, örvendezz és kiálts ki nem szülsz : mert sokkal többen vagynak az elhagyatottnak magzatai, hogynem annak, a mellynek férje vagyon. Mi28 azért, Atyámfiai, Izsáknak példája szerint az igéretnek fijai vagyunk. De29 miképen akkor az, a ki test szerint született vala, háborgatja vala azt, a ki született vala lélek szerint : azonképen vagyon mostan is. De30 mit mond az Irás ? űzd ki a szolgálóleányt és az ő fiját : mert nem lesz örökös a szolgálóleány fija a szabados fijával. Azért31 Atyámfiai nem vagyunk a szolgálóleány fijai, hanem a szabadosé. Int,5 hogy a keresztyén szabadságban álljunk meg és azt a lélek szerint való járásban és szeretetben mutassuk ki.A1 szabadságban azért, mellyel minket a Krisztus megszabaditott, álljatok meg és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgálatnak igájával. Imé,2 én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetéltettek, a Krisztus semmit nem fog használni. Mert3 bizonyságot tészek ismét minden embernek, a ki körűlmetélkedik, hogy az köteles az egész törvénynek megtartására. A4 Krisztus Jézustól kirekesztettetek, valakik a törvény által akartok idvezülni, és a kegyelemből kiestetek. Mert5 mi lélekben hit által várjuk az igazságnak reménységét. Mert6 a Krisztus Jézusban sem a körűlmetélkedés nem használ, sem a körűlmetélkedetlenség ; hanem a hit, melly a szeretet által cselekeszik. Szépen7 futtok vala ; kicsoda tartóztata meg titeket, hogy ne engednétek az igazságnak ? Ez8 a hitetés nem attól vagyon, a ki titeket hiv. Egy9 kevés kovász az egész tésztát megposhasztja. Nékem10 reménységem vagyon ti felőletek az Úrban, hogy ti nem lésztek külömb értelemben ; de a ki titeket megháborit, elvészi az ő kárhoztatását, valaki lejénd. Én11 pedig, Atyámfiai, ha a körűlmetélkedést még is prédikálom, miért szenvedek mégis háborúságot ? tehát eltöröltetett a keresztnek botránkozása. Vajha12 el is töröltetnének azok, a kik titeket háborgatnak. Mert13 ti szabadságra hivattatok, Atyámfiai, csakhogy a szabadságot ne adjátok a testnek bünre való alkalmatosságúl, hanem szeretetből egymásnak szolgáljatok. Mert14 az egész törvény egy beszédbe foglaltatik bé, ebbe, tudniillik : Szeressed felebarátodat mint magadat. Hogy15 egymást marjátok és elnyelitek, meglássátok, hogy viszontag egymástól meg ne emésztessetek. Ezt16 mondom pedig, hogy lélek szerint járjatok, és a testnek kivánságát véghez ne vigyétek. Mert17 a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen : ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy azokat ne cselekedhessétek, a mellyeket akartok. Hogyha18 a lélektől vezérlettek, nem vagytok a törvény alatt. A19 testnek pedig cselekedetei nyilván vagynak, mellyek ezek : házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás,20 bűvőlésbájolás, haragtartások, versengések, irigységek, haragok, patvarkodások, visszavonások, pártütések. Gyülölségek,21 gyilkosságok, részegségek, dobzódások, és ezekhez hasonlók : mellyekről ezt eleve mondom néktek, miképen az előtt is mondottam : Valakik illyen dolgokat cselekesznek, az Isten országának örökösei nem lésznek. De22 a léleknek gyümölcse ez : szeretet, öröm, békesség, békességestürés, kegyelmesség, jóság, hit, alázatosság, mértékletesség. A23 kik illenek, azoknak ellenek nincsen a törvény. Mert24 a kik Krisztuséi a testet megfeszitették az ő indulatival és kivánságival egybe. Ha25 lélek szerint élünk, lélek szerint is járjunk. Ne26 legyünk hiú dicsőség kivánók, egymásnak ingerlői, egymásra irigykedők. Intés6 alázatosságra és jótékonyságra.Atyámfiai,1 ha az ember elfoglaltatik is a Sátántól valami búnben, ti kik lelkiek vagytok, az ollyan embert épitsétek fel alázatosságnak lelkével : meggondolván magadat, hogy te is meg ne kisértessél. Egymásnak2 terhét hordozzátok, és úgy töltsétek bé a Krisztus törvényét. Mert3 ha valaki láttatik magának valaminek lenni, holott semmi, ez illyen embert az ő maga gondolatja csalja meg. Minden4 ember pedig az ő maga cselekedetét próbálja meg, és akkor dicsekedése lészen csak ő magában, és nem másban. Mert5 minden ember az ő tulajdon terhét hordozza. Az6 olyan ember pedig, a ki tanittatik az Evangyéliom tudományára, közölje minden javait azzal, a ki őtet tanitja. Meg7 ne csalatkozzatok. Az Isten nem csúfoltatik meg. Valamit ember veténd, azt aratja. Mert8 a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet ; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet. A9 jótéteményben pedig ne restüljünk meg : mert a maga idejében aratunk, ha meg nem restülünk. Azért10 mig időnk vagyon, mindenekkel jól tegyünk, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédivel. Óvás tévtanítóktól. Krisztus kereszthalála nékünk egyedül mindenünk.Látjátok11 melly hosszú levelet irtam néktek az én kezemmel. Valakik12 akarnak szépeknek láttatni a testben, ugyanazonok kénszeritnek titeket a körűlmetélkedésre, csakhogy a Krisztus keresztéért háborúságot ne szenvedjenek. Mert13 azok is, a kik körűlmetélkednek, a törvényt meg nem tartják, de akarjátok a ti körűlmetélkedésteket, hogy a ti testetek felől dicsekedhessenek : Távol14 legyen pedig én tőlem hogy dicsekedjem, hanem csak a mi Urunk Jézus Krisztusnak keresztében, ki által nékem e világ megfeszittetett, én is e világnak. Mert15 a Krisztus Jézusban a körűlmetélkedés is semmit nem használ, sem a körűlmetélkedetlenség, hanem az új teremtés. És16 valakik e regula szerint járnak, békesség lészen azokon és irgalmasság, és az Isten Izráelen. Ennekutánna17 senki nékem bántásomra ne legyen : mert én az Úr Jézusnak bélyegeit hordozom az én testemben. A18 mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel, Atyámfiai, Ámen ! /// A Galaztiabeliekhez iratott Rómából. ///