Júda1 bűnei.Ez1 a terhes Prófétzia, mellyet látott Habakuk Próféta. Mennyi2 ideje vagyon, Uram, hogy kiáltok : és nem hallgatsz meg ? Untatlak téged az ember között való törvénytelen hatalomért ; és nem szabaditasz meg ? Miért3 hagyod néznem a hamisságot, és miért nézeted velem a nyomorgatást ? A ragadozás és a hatalom miért vagyon előttem ? és miért vagyon előttem a ki pert és versengést támaszt ? Annakokáért4 nincsen becsületi az Isten törvényének, és soha az igazság elő nem mehet ; mert az Istentelen körülveszi az igazat, azért lészen a hamis itélet. Büntetés a káldeusok által.Tekintsenek5 a pogányokra és nézzétek meg, és csudálkozással csudálkozzatok : mert olly dolgot cselekeszem a ti időtökben, mellyet ha beszénének nem hinnétek azt. Mert6 ímé én feltámasztom a Káldeusokat, a kegyetlen és vakmerő nemzetséget, melly eljárja a ti földeteknek szélességét, hogy elfoglalja a nem ő hajlékait. Rettenetes7 és iszonyu nemzetség ez, mellytől származik e népek itéleti és rabságra való vitele. Mellynek8 lovai gyorsabbak a párduczoknál, és kegyetlenebbek az estve járó éh farkasoknál : mellynek lovagjai igen sokak, és az ő lovagjai messzünnen jőnek, gyorsan repülnek, mint a dögre siető saskeselyü. Az9 az egész sokaság a ragadományért jő : az ő orczájoknak tekinteti, hasonló a napkeleti száraztó szélhez, és számtalan rabot gyüjt mint a fövenyet. És10 e nép a Királyokat neveti, és a Fejedelmek néki csufságok, minden erősséget megnevet és töltést csinál az ellen és megveszi azt. Akkor11 elváltozik az ő szive, és meghaladván a czélt gonoszul cselekeszik, és ezt az ő erejét az ő bálvány Istenének tulajdonitja. A próféta imája és panasza.Avagy12 nem öröktől fogva való vagy é te ? Az Úr én Istenem, én Szentem ; nem veszünk el, Uram az itéletre rendelted őtet, és te én erősségem, a mi dorgálásunkra választottad őtet. Tisztábbak13 a te szemeid, hogynem mint a gonoszságra nézhetnél, és az embereknek nyomorgatásokat nem nézheted : Miért tekintesz tehát a hitetlenekre ? és elhallgatod, mikor az istentelen elnyeli az ő nálánál igazabbat ? Ollyanokká14 tészed az embereket mint a tenger halait, és a csuszómászó férget, mellynek nincsen vezére. Mindenestől15 az ő horgával kivonsza, bégyüjti azokat az ő gyalomjába, és bétakaritja azokat az ő hálójába ; annakokáért örül és tapsol annak. Azokáért16 áldozik az ő gyalomjának, és jóillatot tészen az ő hálójának ; mert ezek által vagyon az ő kövér része, és az ő jóllakása. Valyon17 azért kiterjeszti é az ő gyalmát, és szorgalmatos lészen é a népeknek öldöklésekben, hogy semit ne kedvezzen ? Vígasztalás2 a hit számára.Mikor1 az én állóhelyemben állanék, és állanék az erősségben, és szorgalmatosan vigyáznék annak meglátására mit szólna nékem az Úr, és mit kellene felelnem az én dorgálásom után : Felele2 nékem az Úr mondván : Ird meg e látást tettetes betükkel e táblákra, hogy az olvasó szabadon olvashassa azt : Mert3 a látás még bionyos időre halasztatott, és végezetre szól, és meg nem csal : ha késéndik, várjad azt : mert kétség nélkül meglészen, és nem késik. Ímé4 a kinek lelke nem igaz ő benne, felfuvalkodik ; az igaz ember pedig az ő hitivel él. Jövendölés a kevélyek romlásáról. A káldeusok bűnei.Annakokáért5 mivelhogy porba merülvén vétkezik a kevély ember, a ki nem nyughatik egy helyben ; és eltátja az ő torkát mint a koporsó, és hasonló a halálhoz, melly nem elégeszik meg, és minden nemzetségeket magához gyüjt. Avagy6 nem költik é őtet mindnyájan e népek példabeszédbe, és nem szólnak é ő róla mese fejtéssel ? ezt mondván : Jaj annak, a ki gazdagitja magát a máséból ; valyon meddig tart az ? és annak is jaj, a ki sűrü sárt gyüjt maga fejére ! Avagy7 nem támadnak é hirtelen, kik tégedet mardossanak, és felébredjenek a kik tégedet megháboritsanak, hogy ők tégedet eltapodjanak. Mivelhogy8 te megfosztottál sok nemzetséget : megfosztnak tégedet a népnek maradékai, az embereknek ártatlan vérekért, és a föld népén, a városon és annak minden lakóin tett hatalmasságodért. Jaj9 annak, a ki gonoszul a másét kivánja az ő házának öregbitéséért, hogy magas fészket rakhasson magának, hogy megszabadulhasson a veszedelemtől. A10 te házadnak gyalázatjára tartottál tanácsot, mikor sok népeket vesztettél volt, és vétkeztél a mgad lelke ellen. Mert11 a kövek a kőfalakból te ellened kiáltnak, és a fa épitésekből a gerendák ellened bizonyságot tésznek. Jaj12 annak, a ki várost épit vérrel, és a ki várost készit álnoksággal ! Avagy13 imé a Seregeknek Urától nem jő é bosszuállás ? Annakokáért a népek tüzre épitenek ; és hijába munkálkodnak a nemzetségek. Mert14 az Úr dicsőségének esméretivel bételik a föld, miképen a vizek a tengernek mélységét béboritják. Jaj15 annak, a ki megitatja az ő felebarátját, és a ki reá erősödöl, hogy megrészegitsed őtet, hogy az ő szemérmeket láthassad : Gyalázattal16 megrakodol a dicsőgé helyébe : iszol te is, és megmezitelenittetel ; mert te reád fordul az Úr joggkezének pohara, és gyalázatos okádás esik a te dicsőségedre. Mert17 a Libánuson tett hatalmad, és annak vadainak elprédáltatások, melly azokat elrettentette, az veszt el tégedet, az embernek véreknek kiontatásáért, és a földön, a városon és annak minden lakóin tett hatalmadért. Mit18 használ néked a faragott kép, hogy annak faragója kifaragta azt, vagy az öntött kép, melly hazugságra tanit : mivelhogy bizik annak faragója az ő csinálmányában, hogy néma bálványokat csináljon ? Jaj,19 a ki a fának ezt mondja : Serkenj fel ; és a néma kőnek : Ébredj fel ! Avagy tanithat é az ? Ímé béborittatott arannyal és ezüsttel, de semmi lélek nincs benne. Az20 Úr pedig az ő szentséges templomában vagyon ! Rettegje azért őtet mind az egész föld népe ! A3 próféta öröm- és bizalomteljes imája.Habakuk1 Próféta könyörgése, a tudatlanságnak bünéért. Uram,2 hallám a te fenyegető beszédedet, és megrettenék : Uram a te munkádat az ő esztendejének közepette, mondom, jelentsd meg irgalmasságodat, haragodban irgalmasságodról emlékezzél meg ! Az3 Isten a Témán hegyéről kimutatá magát, és a szent Isten a Parán hegyéről, Sélah. Béfogá az egeket az ő dicsősége, és az ő dicséretével rakva a föld. És4 az ő fényessége ollyan volt, mint a napnak világossága, és ő mellette az ő szarvai ; és abban rejtetett el az ő erőssége. Az5 ő orczája előtt döghalál jár vala és lábai előtt tüzes kelések járnak vala. Felálla6 az Isten, és elosztá a földet ; reájok tekintett és elolvasztotta a Pogányokat ; megfélemlettek a kikéi valának az örökkévaló hegyek, megaláztattak a kikéi valának az örökkévaló halmok ; örökké valók az ő útai. Láttam7 a Khúsán sátorinak romlásokat, a Midián földének kárpitjai reszkedtek. Avagy8 a folyóvizek ellen gerjedett vala é fel a te haragod, Uram ? avagy a tenger ellen é ? mikor ülnél a te lovaidon, és a te szabaditó szekereiden. A9 vizek folyásinak helyek megjelentetett a kézived által, a Zsidó nemzetségnek tett esküvésid és beszéded által, Sélah ! és a földnek folyóvizeit ketté választád. Látának10 tégedet és megrémülének a hegyek : a vizeknek soksága elméne : a tengernek mélysége szót ada néked, és az ő kezeit felemelé. A11 nap és a hold megállának az ő helyekben ; a napnak vilgánál nyilaid leszállottak, és annak fényességénél a te villogó kopjád. Haragodban12 megtapodtad a földet, búsultodban megcsépléd a pogányokat. Kitámadál13 a te népednek szabaditására, a te népednek szabaditására mondom, a te Krisztusoddal ; megrontád a főt a hitetleneknek házában, és megmutatád a fundamentomot mind a nyakáig, Sélah. Az14 ő sereginek fejeket általverted az ő fegyverével ; mint a forgószél ugy támadtak vala az én veszedelmemre, és örvendeznek vala mint a kik titkon a szegénynek rontására feltámadnak. A15 te lovaiddal tapodtattad a tengert ; a mélységes vizeknek rakásokat. Hallám,16 és megrettene az én szivem, a te szódra ajakim is reszkettek : az én csontaimra rothadás szálla, és magamban megháborodám : mindazáltal nyugoszom a nyomoruságnak napján, mikor az ellenség sereggel jő fel e nép ellen, hogy azt elrabolja. Mert17 a figefa nem virágzik, és semmi gyümölcs nem lészen a szőlőkben, megcsal az olajfának munkája, és a mezők élést nem teremnek, kivesz a juh az akolból, és nem lészen ökör az istállóban. Én18 pedig az Úrban örvendezek, és vigadok az én szabaditó Istenemben. Az19 Úr Iten az én erősségem, ki az én lábaimat ollyanokká tészi mint a nőstény szarvasokéi, és az én magas helyeimen jártat engemet. Akkor is háláadó dicséretet éneklek vigasságtevő szerszámokban.