Πρὸς Ἑβραίους

¶ΠΟΛΥΜΕΡΩΣ αακαὶ πολυτρόπως πάλαι ὁ Θεὸς λαλήσας τοῖς πατράσιν ἐν τοῖς προφήταις, ἐπβ᾽ ἐσχάτων τῶν ἡμερῶν τούτων ἐλάλησεν ἡμῖν ἐν υἱῷ, ὃν ἔθηκε κληρονόμον πάντων, δι᾽ οὗ καὶ τοὺς αἰῶνας ἐποίησεν, ὃς γὢν ἀπαύγασμα τῆς δόξης, καὶ χαρακτὴρ τῆς ὑποστάσεως αὐτοῦ, φέρων τὲ τὰ πάντα τῷ ῥήματι τῆς δυνάμεως αὑτοῦ, δι᾽ ἑαυτοῦ καθαρισμὸν ποιησάμενος τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν ἐκάθισεν ἐν δεξιᾷ τῆς μεγαλωσύνης ἐν ὑψηλοῖς, τοσούτῳ δκρείττων γενόμενος τῶν ἀγγέλων, ὅσῳ διαφορώτερον παρ᾽ αὐτοὺς κεκληρονόμηκεν ὄνομα. ¶Τίνι εγὰρ εἶπέ ποτε τῶν ἀγγέλων, Υἱός μου εἶ σὺ, ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε ; Καὶ πάλιν, Ἐγὼ ἔσομαι αὐτῷ εἰς πατέρα, καὶ αὐτὸς ἔσται μοι εἰς υἱόν ; Ὅταν ϛδὲ πάλιν εἰσαγάγῃ τὸν πρωτότοκον εἰς τὴν οἰκουμένην, λέγει, Καὶ προσκυνησάτωσαν αὐτῷ πάντες ἄγγελοι Θεοῦ. Καὶ ζπρὸς μὲν τοὺς ἀγγέλους λέγει, Ὁ ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὑτοῦ πνεύματα, καὶ τοὺς λειτουργοὺς αὑτοῦ πυρὸς φλόγα· Πρὸς ηδὲ τὸν υἱὸν, Ὁ θρόνος σου, ὁ Θεὸς, εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος, ῥάβδος εὐθύτητος ἡ ῥάβδος τῆς βασιλείας σου. Ἠγάπησας θδικαιοσύνην καὶ ἐμίσησας ἀνομίαν, διὰ τοῦτο ἔχρισέ σε ὁ Θεὸς ὁ Θεός σου ἔλαιον ἀγαλλιάσεως παρὰ τοὺς μετόχους σου. Καὶι, σὺ κατ᾽ ἀρχὰς, Κύριε, τὴν γῆν ἐθεμελίωσας, καὶ ἔργα τῶν χειρῶν σου εἰσὶν οἱ οὐρανοί· Αὐτοὶ ιαἀπολοῦνται, σὺ δὲ διαμένεις· καὶ πάντες ὡς ἱμάτιον παλαιωθήσονται· Καὶ ιβὡσεὶ περιβόλαιον ἑλίξεις αὐτοὺς, καὶ ἀλλαγήσονται· σὺ δὲ ὁ αὐτὸς εἶ, καὶ τὰ ἔτη σου οὐκ ἐκλείψουσι. Πρὸς ιγτίνα δὲ τῶν ἀγγέλων εἴρηκέ ποτε, Κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου ; Οὐχὶ ιδπάντες εἰσὶ λειτουργικὰ πνεύματα εἰς διακονίαν ἀποστελλόμενα διὰ τοὺς μέλλοντας κληρονομεῖν σωτηρίαν ; ¶Διὰ βατοῦτο δεῖ περισσοτέρως ἡμᾶς προσέχειν τοῖς ἀκουσθεῖσι, μή ποτε παραῤῥυῶμεν· εἰ βγὰρ ὁ δι᾽ ἀγγέλων λαληθεὶς λόγος ἐγένετο βέβαιος, καὶ πᾶσα παράβασις καὶ παρακοὴ ἔλαβεν ἔνδικον μισθαποδοσίαν, πῶς γἡμεῖς ἐκφευξόμεθα τηλικαύτης ἀμελήσαντες σωτηρίας ; ἥτις ἀρχὴν λαβοῦσα λαλεῖσθαι διὰ τοῦ Κυρίου, ὑπὸ τῶν ἀκουσάντων εἰς ἡμᾶς ἐβεβαιώθη, συνεπιμαρτυροῦντος δτοῦ Θεοῦ σημείοις τε καὶ τέρασι, καὶ ποικίλαις δυνάμεσι, καὶ πνεύματος ἁγίου μερισμοῖς, κατὰ τὴν αὑτοῦ θέλησιν. οὐ εγὰρ ἀγγέλοις ὑπέταξε τὴν οἰκουμένην τὴν μέλλουσαν, περὶ ἧς λαλοῦμεν. διεμαρτύρατο ϛδέ που τὶς, λέγων, Τί ἐστιν ἄνθρωπος, ὅτι μιμνήσκῃ αὐτοῦ, ἢ υἱὸς ἀνθρώπου, ὅτι ἐπισκέπτῃ αὐτόν ; Ἠλάττωσας ζαὐτὸν βραχύ τι παρ᾽ ἀγγέλους· δόξῃ καὶ τιμῇ ἐστεφάνωσας αὐτὸν, καὶ κατέστησας αὐτὸν ἐπὶ τὰ ἔργα τῶν χειρῶν σου· πάντα ηὑπέταξας ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτοῦ. Ἐν γὰρ τῷ ὑποτάξαι αὐτῷ τὰ πάντα, οὐδὲν ἀφῆκεν αὐτῷ ἀνυπότακτον, νῦν δὲ οὔπω ὁρῶμεν αὐτῷ τὰ πάντα ὑποτεταγμένα. ¶Τὸν θδὲ βραχύ τι παρ᾽ ἀγγέλους ἠλαττωμένον βλέπομεν Ἰησοῦν, διὰ τὸ πάθημα τοῦ θανάτου, δόξῃ καὶ τιμῇ ἐστεφανωμένον, ὅπως χάριτι Θεοῦ ὑπὲρ παντὸς γεύσηται θανάτου. ἔπρεπε ιγὰρ αὐτῷ, δι᾽ ὃν τὰ πάντα καὶ δι᾽ οὗ τὰ πάντα, πολλοὺς υἱοὺς εἰς δόξαν ἀγαγόντα, τὸν ἀρχηγὸν τῆς σωτηρίας αὐτῶν διὰ παθημάτων τελειῶσαι· ὅια, τε γὰρ ἁγιάζων καὶ οἱ ἁγιαζόμενοι, ἐξ ἑνὸς πάντες. δι᾽ ἣν αἰτίαν οὐκ ἐπαισχύνεται ἀδελφοὺς αὐτοὺς καλεῖν, λέγωνιβ, Ἀπαγγελῶ τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελφοῖς μου, ἐν μέσῳ ἐκκλησίας ὑμνήσω σε. Καὶ ιγπάλιν, Ἐγὼ ἔσομαι πεποιθὼς ἐπ᾽ αὐτῷ. Καὶ πάλιν, Ἰδοὺ ἐγὼ καὶ τὰ παιδία ἅ μοι ἔδωκεν ὁ Θεός. Ἐπεὶ ιδοὖν τὰ παιδία κεκοινώνηκε σαρκὸς καὶ αἵματος, καὶ αὐτὸς παραπλησίως μετέσχε τῶν αὐτῶν, ἵνα διὰ τοῦ θανάτου καταργήσῃ τὸν τὸ κράτος ἔχοντα τοῦ θανάτου, τουτέστιν τὸν διάβολον, καὶ ιεἀπαλλάξῃ τούτους ὅσοι φόβῳ θανάτου διὰ παντὸς τοῦ ζῆν ἔνοχοι ἦσαν δουλείας. Οὐ ιϛγὰρ δήπου ἀγγέλων ἐπιλαμβάνεται, ἀλλὰ σπέρματος Ἁβραὰμ ἐπιλαμβάνεται, ὅθεν ιζὤφειλε κατὰ πάντα τοῖς ἀδελφοῖς ὁμοιωθῆναι, ἵνα ἐλεήμων γένηται καὶ πιστὸς ἀρχιερεὺς τὰ πρὸς τὸν Θεὸν, εἰς τὸ ἱλάσκεσθαι τὰς ἁμαρτίας τοῦ λαοῦ· ἐν ιηᾧ γὰρ πέπονθεν αὐτὸς πειρασθεὶς, δύναται τοῖς πειραζομένοις βοηθῆσαι. ¶Ὅθενγα, ἀδελφοὶ ἅγιοι, κλήσεως ἐπουρανίου μέτοχοι, κατανοήσατε τὸν ἀπόστολον καὶ ἀρχιερέα τῆς ὁμολογίας ἡμῶν Χριστὸν Ἰησοῦν, πιστὸν βὄντα τῷ ποιήσαντι αὐτὸν, ὡς καὶ Μωσῆς ἐν ὅλῳ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ. πλείονος γγὰρ δόξης οὗτος παρὰ Μωσῆν ἠξίωται, καθ᾽ ὅσον πλείονα τιμὴν ἔχει τοῦ οἴκου ὁ κατασκευάσας αὐτόν· πᾶς δγὰρ οἶκος κατασκευάζεται ὑπό τινος. ὁ δὲ τὰ πάντα κατασκευάσας, Θεός. καὶ εΜωσῆς μὲν πιστὸς ἐν ὅλῳ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ, ὡς θεράπων, εἰς μαρτύριον τῶν λαληθησομένων· Χριστὸς ϛδὲ ὡς υἱὸς ἐπὶ τὸν οἶκον αὑτοῦ, οὗ οἶκός ἐσμεν ἡμεῖς, ἐάν περ τὴν παῤῥησίαν καὶ τὸ καύχημα τῆς ἐλπίδος μέχρι τέλους βεβαίαν κατάσχωμεν. Διὸ ζκαθὼς λέγει τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον, Σήμερον ἐὰν τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσητε, μὴ ησκληρύνητε τὰς καρδίας ὑμῶν, ὡς ἐν τῷ παραπικρασμῷ, κατὰ τὴν ἡμέραν τοῦ πειρασμοῦ ἐν τῇ ἐρήμῳ, οὗ θἐπείρασάν με οἱ πατέρες ὑμῶν, ἐδοκίμασάν με, καὶ εἶδον τὰ ἔργα μου τεσσαράκοντα ιἔτη· διὸ προσώχθισα τῇ γενεᾷ ἐκείνῃ, καὶ εἶπον, Ἀεὶ πλανῶνται τῇ καρδίᾳ· αὐτοὶ δὲ οὐκ ἔγνωσαν τὰς ὁδούς μου. Ὡς ιαὤμοσα ἐν τῇ ὀργῇ μου, Εἰ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. Βλέπετειβ, ἀδελφοὶ, μήποτε ἔσται ἔν τινι ὑμῶν καρδία πονηρὰ ἀπιστίας, ἐν τῷ ἀποστῆναι ἀπὸ Θεοῦ ζῶντος, ἀλλὰ ιγπαρακαλεῖτε ἑαυτοὺς καθ᾽ ἑκάστην ἡμέραν, ἄχρις οὗ τὸ σήμερον καλεῖται, ἵνα μὴ σκληρυνθῇ τις ἐξ ὑμῶν ἀπάτῃ τῆς ἁμαρτίας· μέτοχοι ιδγὰρ γεγόναμεν τοῦ Χριστοῦ, ἐάν περ τὴν ἀρχὴν τῆς ὑποστάσεως μέχρι τέλους βεβαίαν κατάσχωμεν, ἐν ιετῷ λέγεσθαι, Σήμερον ἐὰν τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσητε, μὴ σκληρύνητε τὰς καρδίας ὑμῶν, ὡς ἐν τῷ παραπικρασμῷ. Τινὲς ιϛγὰρ ἀκούσαντες παρεπίκραναν, ἀλλ᾽ οὐ πάντες οἱ ἐξελθόντες ἐξ Αἰγύπτου διὰ Μωσέως. Τίσι ιζδὲ προσώχθισε τεσσαράκοντα ἔτη ; οὐχὶ τοῖς ἁμαρτήσασιν, ὧν τὰ κῶλα ἔπεσεν ἐν τῇ ἐρήμῳ ; τίσι ιηδὲ ὤμοσε μὴ εἰσελεύσεσθαι εἰς τὴν κατάπαυσιν αὑτοῦ, εἰ μὴ τοῖς ἀπειθήσασι ; καὶ ιθβλέπομεν ὅτι οὐκ ἠδυνήθησαν εἰσελθεῖν δι᾽ ἀπιστίαν. ¶Φοβηθῶμεν δαοὖν μήποτε καταλειπομένης ἐπαγγελίας εἰσελθεῖν εἰς τὴν κατάπαυσιν αὐτοῦ, δοκῇ τις ἐξ ὑμῶν ὑστερηκέναι· καὶ βγάρ ἐσμεν εὐηγγελισμένοι, καθάπερ κᾀκεῖνοι· ἀλλ᾽ οὐκ ὠφέλησεν ὁ λόγος τῆς ἀκοῆς ἐκείνους μὴ συγκεκραμένος τῇ πίστει τοῖς ἀκούσασιν· εἰσερχόμεθα γγὰρ εἰς τὴν κατάπαυσιν οἱ πιστεύσαντες, καθὼς εἴρηκεν, Ὡς ὤμοσα ἐν τῇ ὀργῇ μου, εἰ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. καίτοι τῶν ἔργων ἀπὸ καταβολῆς κόσμου γενηθέντων· εἴρηκε δγάρ που περὶ τῆς ἑβδόμης οὕτω, Καὶ κατέπαυσεν ὁ Θεὸς ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῇ ἑβδόμῃ ἀπὸ πάντων τῶν ἔργων αὑτοῦ. καὶ εἐν τούτῳ πάλιν, Εἰ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου. Ἐπεὶ ϛοὖν ἀπολείπεται τινὰς εἰσελθεῖν εἰς αὐτὴν, καὶ οἱ πρότερον εὐαγγελισθέντες οὐκ εἰσῆλθον δι᾽ ἀπείθειαν, πάλιν ζτινὰ ὁρίζει ἡμέραν, σήμερον, ἐν Δαβὶδ λέγων, μετὰ τοσοῦτον χρόνον· καθὼς εἴρηται, Σήμερον ἐὰν τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούσητε, μὴ σκληρύνητε τὰς καρδίας ὑμῶν. Εἰ ηγὰρ αὐτοὺς Ἰησοῦς κατέπαυσεν, οὐκ ἂν περὶ ἄλλης ἐλάλει μετὰ ταῦτα ἡμέρας. ἄρα θἀπολείπεται σαββατισμὸς τῷ λαῷ τοῦ Θεοῦ· ὁ ιγὰρ εἰσελθὼν εἰς τὴν κατάπαυσιν αὐτοῦ, καὶ αὐτὸς κατέπαυσεν ἀπὸ τῶν ἔργων αὐτοῦ, ὥσπερ ἀπὸ τῶν ἰδίων ὁ Θεός. ¶Σπουδάσωμεν ιαοὖν εἰσελθεῖν εἰς ἐκείνην τὴν κατάπαυσιν, ἵνα μὴ ἐν τῷ αὐτῷ τις ὑποδείγματι πέσῃ τῆς ἀπειθείας· ζῶν ιβγὰρ ὁ λόγος τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐνεργὴς, καὶ τομώτερος ὑπὲρ πᾶσαν μάχαιραν δίστομον, καὶ διϊκνούμενος ἄχρι μερισμοῦ ψυχῆς τε καὶ πνεύματος, ἁρμῶν τε καὶ μυελῶν, καὶ κριτικὸς ἐνθυμήσεων καὶ ἐννοιῶν καρδίας· καὶ ιγοὐκ ἔστι κτίσις ἀφανὴς ἐνώπιον αὐτοῦ, πάντα δὲ γυμνὰ καὶ τετραχηλισμένα τοῖς ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ, πρὸς ὃν ἡμῖν ὁ λόγος. ἔχοντες ιδοὖν ἀρχιερέα μέγαν διεληλυθότα τοὺς οὐρανοὺς, Ἰησοῦν τὸν υἱὸν τοῦ Θεοῦ, κρατῶμεν τῆς ὁμολογίας· οὐ ιεγὰρ ἔχομεν ἀρχιερέα μὴ δυνάμενον συμπαθῆσαι ταῖς ἀσθενείαις ἡμῶν, πεπειραμένον πεπειρασμένον δὲ κατὰ πάντα καθ᾽ ὁμοιότητα χωρὶς ἁμαρτίας. προσερχώμεθα ιϛοὖν μετὰ παῤῥησίας τῷ θρόνῳ τῆς χάριτος, ἵνα λάβωμεν ἔλεον, καὶ χάριν εὕρωμεν εἰς εὔκαιρον βοήθειαν. ¶Πᾶς εαγὰρ ἀρχιερεὺς ἐξ ἀνθρώπων λαμβανόμενος, ὑπὲρ ἀνθρώπων καθίσταται τὰ πρὸς τὸν Θεὸν, ἵνα προσφέρῃ δῶρά τε καὶ θυσίας ὑπὲρ ἁμαρτιῶν, μετριοπαθεῖν βδυνάμενος τοῖς ἀγνοοῦσι καὶ πλανωμένοις, ἐπεὶ καὶ αὐτὸς περίκειται ἀσθένειαν, καὶ γδιὰ ταύτην ὀφείλει καθὼς περὶ τοῦ λαοῦ, οὕτω καὶ περὶ ἑαυτοῦ προσφέρειν ὑπὲρ ἁμαρτιῶν. Καὶ δοὐχ ἑαυτῷ τις λαμβάνει τὴν τιμὴν, ἀλλὰ ὁ καλούμενος ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, καθάπερ καὶ ὁ Ἀαρών· οὕτω εκαὶ ὁ Χριστὸς οὐχ ἑαυτὸν ἐδόξασε γενηθῆναι ἀρχιερέα, ἀλλ᾽ ὁ λαλήσας πρὸς αὐτὸν, Υἱός μου εἶ σὺ, ἐγὼ σήμερον γεγέννηκά σε. Καθὼς ϛκαὶ ἐν ἑτέρῳ λέγει, Σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. Ὃς ζἐν ταῖς ἡμέραις τῆς σαρκὸς αὑτοῦ, δεήσεις τὲ καὶ ἱκετηρίας πρὸς τὸν δυνάμενον σώζειν αὐτὸν ἐκ θανάτου, μετὰ κραυγῆς ἰσχυρᾶς καὶ δακρύων προσενέγκας, καὶ εἰσακουσθεὶς ἀπὸ τῆς εὐλαβείας, καίπερ ηὢν υἱὸς, ἔμαθεν ἀφ᾽ ὧν ἔπαθε τὴν ὑπακοὴν, καὶ θτελειωθεὶς ἐγένετο τοῖς ὑπακούουσιν αὐτῷ πᾶσιν αἴτιος σωτηρίας αἰωνίου, προσαγορευθεὶς ιὑπὸ τοῦ Θεοῦ ἀρχιερεὺς κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. ¶Περὶ ιαοὗ πολὺς ἡμῖν ὁ λόγος καὶ δυσερμήνευτος λέγειν, ἐπεὶ νωθροὶ γεγόνατε ταῖς ἀκοαῖς· καὶ ιβγὰρ ὀφείλοντες εἶναι διδάσκαλοι, διὰ τὸν χρόνον, πάλιν χρείαν ἔχετε τοῦ διδάσκειν ὑμᾶς τίνα τὰ στοιχεῖα τῆς ἀρχῆς τῶν λογίων τοῦ Θεοῦ, καὶ γεγόνατε χρείαν ἔχοντες γάλακτος, καὶ οὐ στερεᾶς τροφῆς· πᾶς ιγγὰρ ὁ μετέχων γάλακτος, ἄπειρος λόγου δικαιοσύνης· νήπιος γάρ ἐστι· τελείων ιδδέ ἐστιν ἡ στερεὰ τροφὴ, τῶν διὰ τὴν ἕξιν τὰ αἰσθητήρια γεγυμνασμένα ἐχόντων πρὸς διάκρισιν καλοῦ τε καὶ κακοῦ. ¶Διὸ ϛαἀφέντες τὸν τῆς ἀρχῆς τοῦ Χριστοῦ λόγον, ἐπὶ τὴν τελειότητα φερώμεθα, μὴ πάλιν θεμέλιον καταβαλλόμενοι μετανοίας ἀπὸ νεκρῶν ἔργων, καὶ πίστεως ἐπὶ Θεὸν, βαπτισμῶν βδιδαχῆς, ἐπιθέσεώς τε χειρῶν, ἀναστάσεώς τε νεκρῶν, καὶ κρίματος αἰωνίου. καὶ γτοῦτο ποιήσομεν, ἐάνπερ ἐπιτρέπῃ ὁ Θεός. Ἀδύνατον δγὰρ τοὺς ἅπαξ φωτισθέντας, γευσαμένους τε τῆς δωρεᾶς τῆς ἐπουρανίου, καὶ μετόχους γενηθέντας πνεύματος ἁγίου, καὶ εκαλὸν γευσαμένους Θεοῦ ῥῆμα, δυνάμεις τε μέλλοντος αἰῶνος, καὶ ϛπαραπεσόντας, πάλιν ἀνακαινίζειν εἰς μετάνοιαν, ἀνασταυροῦντας ἑαυτοῖς τὸν υἱὸν τοῦ Θεοῦ καὶ παραδειγματίζοντας· γῆ ζγὰρ ἡ πιοῦσα τὸν ἐπ᾽ αὐτῆς πολλάκις ἐρχόμενον ὑετὸν, καὶ τίκτουσα βοτάνην εὔθετον ἐκείνοις δι᾽ οὓς καὶ γεωργεῖται, μεταλαμβάνει εὐλογίας ἀπὸ τοῦ Θεοῦ· ἐκφέρουσα ηδὲ ἀκάνθας καὶ τριβόλους, ἀδόκιμος καὶ κατάρας ἐγγὺς, ἧς τὸ τέλος εἰς καῦσιν. Πεπείσμεθα θδὲ περὶ ὑμῶν, ἀγαπητοὶ, τὰ κρείττονα καὶ ἐχόμενα σωτηρίας, εἰ καὶ οὕτω λαλοῦμεν· οὐ ιγὰρ ἄδικος ὁ Θεὸς ἐπιλαθέσθαι τοῦ ἔργου ὑμῶν, καὶ τοῦ κόπου τῆς ἀγάπης ἧς ἐνεδείξασθε ἐνδείξασθε εἰς τὸ ὄνομα αὐτοῦ, διακονήσαντες τοῖς ἁγίοις καὶ διακονοῦντες. Ἐπιθυμοῦμεν ιαδὲ ἕκαστον ὑμῶν τὴν αὐτὴν ἐνδείκνυσθαι σπουδὴν πρὸς τὴν πληροφορίαν τῆς ἐλπίδος ἄχρι τέλους, ἵνα ιβμὴ νωθροὶ γένησθε, μιμηταὶ δὲ τῶν διὰ πίστεως καὶ μακροθυμίας κληρονομούντων τὰς ἐπαγγελίας. ¶Τῷ ιγγὰρ Ἁβραὰμ ἐπαγγειλάμενος ὁ Θεὸς, ἐπεὶ κατ᾽ οὐδενὸς εἶχε μείζονος ὀμόσαι, ὤμοσε καθ᾽ ἑαυτοῦ, λέγωνιδ, Ἦ μὴν εὐλογῶν εὐλογήσω σε, καὶ πληθύνων πληθυνῶ σε. Καὶ ιεοὕτω μακροθυμήσας ἐπέτυχε τῆς ἐπαγγελίας. Ἄνθρωποι ιϛμὲν γὰρ κατὰ τοῦ μείζονος ὀμνύουσι, καὶ πάσης αὐτοῖς ἀντιλογίας πέρας εἰς βεβαίωσιν ὁ ὅρκος. ἐν ιζᾧ περισσότερον βουλόμενος ὁ Θεὸς ἐπιδεῖξαι τοῖς κληρονόμοις τῆς ἐπαγγελίας τὸ ἀμετάθετον τῆς βουλῆς αὑτοῦ, ἐμεσίτευσεν ὅρκῳ, ἵνα ιηδιὰ δύο πραγμάτων ἀμεταθέτων, (ἐν οἷς ἀδύνατον ψεύσασθαι Θεὸν,) ἰσχυρὰν παράκλησιν ἔχωμεν οἱ καταφυγόντες κρατῆσαι τῆς προκειμένης ἐλπίδος, ἣν ιθὡς ἄγκυραν ἔχομεν τῆς ψυχῆς ἀσφαλῆ τε καὶ βεβαίαν, καὶ εἰσερχομένην εἰς τὸ ἐσώτερον τοῦ καταπετάσματος, ὅπου κπρόδρομος ὑπὲρ ἡμῶν εἰσῆλθεν Ἰησοῦς, κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδὲκ ἀρχιερεὺς γενόμενος εἰς τὸν αἰῶνα. ¶Οὗτος ζαγὰρ ὁ Μελχισεδὲκ, βασιλεὺς Σαλὴμ, ἱερεὺς τοῦ Θεοῦ τοῦ ὑψίστου, ὁ συναντήσας Ἁβραὰμ ὑποστρέφοντι ἀπὸ τῆς κοπῆς τῶν βασιλέων, καὶ εὐλογήσας αὐτὸν, ᾧ βκαὶ δεκάτην ἀπὸ πάντων ἐμέρισεν Ἁβραὰμ, πρῶτον μὲν ἑρμηνευόμενος βασιλεὺς δικαιοσύνης, ἔπειτα δὲ καὶ βασιλεὺς Σαλὴμ, ὅ ἐστι βασιλεὺς εἰρήνης, ἀπάτωργ, ἀμήτωρ, ἀγενεαλόγητος, μήτε ἀρχὴν ἡμερῶν μήτε ζωῆς τέλος ἔχων, ἀφωμοιωμένος δὲ τῷ υἱῷ τοῦ Θεοῦ, μένει ἱερεὺς εἰς τὸ διηνεκές. Θεωρεῖτε δδὲ πηλίκος οὗτος ᾧ καὶ δεκάτην Ἁβραὰμ ἔδωκεν ἐκ τῶν ἀκροθινίων ὁ πατριάρχης. Καὶ εοἱ μὲν ἐκ τῶν υἱῶν Λευῒ τὴν ἱερατείαν λαμβάνοντες ἐντολὴν ἔχουσιν ἀποδεκατοῦν τὸν λαὸν κατὰ τὸν νόμον, τουτέστι τοὺς ἀδελφοὺς αὑτῶν, καίπερ ἐξεληλυθότας ἐκ τῆς ὀσφύος Ἁβραάμ. ὁ ϛδὲ μὴ γενεαλογούμενος ἐξ αὐτῶν, δεδεκάτωκε τὸν Ἁβραὰμ, καὶ τὸν ἔχοντα τὰς ἐπαγγελίας εὐλόγηκε. Χωρὶς ζδὲ πάσης ἀντιλογίας, τὸ ἔλαττον ὑπὸ τοῦ κρείττονος εὐλογεῖται. Καὶ ηὧδε μὲν δεκάτας ἀποθνήσκοντες ἄνθρωποι λαμβάνουσιν· ἐκεῖ δὲ, μαρτυρούμενος ὅτι ζῇ. καὶθ, ὡς ἔπος εἰπεῖν, διὰ Ἁβραὰμ καὶ Λευῒ ὁ δεκάτας λαμβάνων δεδεκάτωται· ἔτι ιγὰρ ἐν τῇ ὀσφύϊ τοῦ πατρὸς ἦν ὅτε συνήντησεν αὐτῷ ὁ Μελχισεδέκ. ¶Εἰ ιαμὲν οὖν τελείωσις διὰ τῆς Λευιτικῆς ἱερωσύνης ἦν· (ὁ λαὸς γὰρ ἐπ᾽ αὐτῇ νενομοθέτητο·) τίς ἔτι χρεία, κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδὲκ ἕτερον ἀνίστασθαι ἱερέα, καὶ οὐ κατὰ τὴν τάξιν Ἀαρὼν λέγεσθαι ; μετατιθεμένης ιβγὰρ τῆς ἱερωσύνης, ἐξ ἀνάγκης καὶ νόμου μετάθεσις γίνεται. ἐφιγ᾽ ὃν γὰρ λέγεται ταῦτα, φυλῆς ἑτέρας μετέσχηκεν, ἀφ᾽ ἧς οὐδεὶς προσέσχηκε τῷ θυσιαστηρίῳ· πρόδηλον ιδγὰρ ὅτι ἐξ Ἰούδα ἀνατέταλκεν ὁ Κύριος ἡμῶν, εἰς ἣν φυλὴν οὐδὲν περὶ ἱερωσύνης Μωσῆς ἐλάλησε. καὶ ιεπερισσότερον ἔτι κατάδηλόν ἐστιν, εἰ κατὰ τὴν ὁμοιότητα Μελχισεδὲκ ἀνίσταται ἱερεὺς ἕτερος, ὃς ιϛοὐ κατὰ νόμον ἐντολῆς σαρκικῆς γέγονεν, ἀλλὰ κατὰ δύναμιν ζωῆς ἀκαταλύτου· μαρτυρεῖ ιζγὰρ, Ὅτι σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. Ἀθέτησις ιημὲν γὰρ γίνεται προαγούσης ἐντολῆς διὰ τὸ αὐτῆς ἀσθενὲς καὶ ἀνωφελές· οὐδὲν ιθγὰρ ἐτελείωσεν ὁ νόμος, ἐπεισαγωγὴ δὲ κρείττονος ἐλπίδος, δι᾽ ἧς ἐγγίζομεν τῷ Θεῷ. καὶ κκαθ᾽ ὅσον οὐ χωρὶς ὁρκωμοσίας, (οἱ μὲν γὰρ χωρὶς ὁρκωμοσίας εἰσὶν ἱερεῖς γεγονότες· ὁ καδὲ μετὰ ὁρκωμοσίας, διὰ τοῦ λέγοντος πρὸς αὐτὸν, Ὤμοσε Κύριος, καὶ οὐ μεταμεληθήσεται, σὺ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ·) κατὰ κβτοσοῦτον κρείττονος διαθήκης γέγονεν ἔγγυος Ἰησοῦς. Καὶ κγοἱ μὲν πλείονές εἰσι γεγονότες ἱερεῖς, διὰ τὸ θανάτῳ κωλύεσθαι παραμένειν· ὁ κδδὲ, διὰ τὸ μένειν αὐτὸν εἰς τὸν αἰῶνα, ἀπαράβατον ἔχει τὴν ἱερωσύνην, ὅθεν κεκαὶ σώζειν εἰς τὸ παντελὲς δύναται τοὺς προσερχομένους δι᾽ αὐτοῦ τῷ Θεῷ, πάντοτε ζῶν εἰς τὸ ἐντυγχάνειν ὑπὲρ αὐτῶν. Τοιοῦτος κϛγὰρ ἡμῖν ἔπρεπεν ἀρχιερεὺς, ὅσιος, ἄκακος, ἀμίαντος, κεχωρισμένος ἀπὸ τῶν ἁμαρτωλῶν, καὶ ὑψηλότερος τῶν οὐρανῶν γενόμενος, ὃς κζοὐκ ἔχει καθ᾽ ἡμέραν ἀνάγκην, ὥσπερ οἱ ἀρχιερεῖς, πρότερον ὑπὲρ τῶν ἰδίων ἁμαρτιῶν θυσίας ἀναφέρειν, ἔπειτα τῶν τοῦ λαοῦ· τοῦτο γὰρ ἐποίησεν ἐφάπαξ, ἑαυτὸν ἀνενέγκας. ὁ κηνόμος γὰρ ἀνθρώπους καθίστησιν ἀρχιερεῖς, ἔχοντας ἀσθένειαν· ὁ λόγος δὲ τῆς ὁρκωμοσίας τῆς μετὰ τὸν νόμον, υἱὸν εἰς τὸν αἰῶνα τετελειωμένον. ¶Κεφάλαιον ηαδὲ ἐπὶ τοῖς λεγομένοις, τοιοῦτον ἔχομεν ἀρχιερέα, ὃς ἐκάθισεν ἐν δεξιᾷ τοῦ θρόνου τῆς μεγαλωσύνης ἐν τοῖς οὐρανοῖς, τῶν βἁγίων λειτουργὸς, καὶ τῆς σκηνῆς τῆς ἀληθινῆς, ἣν ἔπηξεν ὁ Κύριος, καὶ οὐκ ἄνθρωπος· πᾶς γγὰρ ἀρχιερεὺς εἰς τὸ προσφέρειν δῶρά τε καὶ θυσίας καθίσταται· ὅθεν ἀναγκαῖον ἔχειν τὶ καὶ τοῦτον ὃ προσενέγκῃ. εἰ δμὲν γὰρ ἦν ἐπὶ γῆς, οὐδ᾽ ἂν ἦν ἱερεὺς, ὄντων τῶν ἱερέων τῶν προσφερόντων κατὰ τὸν νόμον τὰ δῶρα, οἵτινες εὑποδείγματι καὶ σκιᾷ λατρεύουσι τῶν ἐπουρανίων, καθὼς κεχρημάτισται Μωσῆς μέλλων ἐπιτελεῖν τὴν σκηνὴν, Ὅρα, γάρ φησι, ποιήσῃς πάντα κατὰ τὸν τύπον τὸν δειχθέντα σοι ἐν τῷ ὄρει. Νυνὶ ϛδὲ διαφορωτέρας τέτευχε λειτουργίας, ὅσῳ καὶ κρείττονός ἐστι διαθήκης μεσίτης, ἥτις ἐπὶ κρείττοσιν ἐπαγγελίαις νενομοθέτηται. ¶Εἰ ζγὰρ ἡ πρώτη ἐκείνη ἦν ἄμεμπτος, οὐκ ἂν δευτέρας ἐζητεῖτο τόπος· μεμφόμενος ηγὰρ αὐτοῖς λέγει, Ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, λέγει Κύριος, καὶ συντελέσω ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰσραὴλ καὶ ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰούδα διαθήκην καινὴν, οὐ θκατὰ τὴν διαθήκην ἣν ἐποίησα τοῖς πατράσιν αὐτῶν ἐν ἡμέρᾳ ἐπιλαβομένου μου τῆς χειρὸς αὐτῶν, ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς ἐκ γῆς Αἰγύπτου, ὅτι αὐτοὶ οὐκ ἐνέμειναν ἐν τῇ διαθήκῃ μου, κᾀγὼ ἠμέλησα αὐτῶν, λέγει Κύριος· ὅτι ιαὕτη ἡ διαθήκη ἣν διαθήσομαι τῷ οἴκῳ Ἰσραὴλ μετὰ τὰς ἡμέρας ἐκείνας, λέγει Κύριος, διδοὺς νόμους μου εἰς τὴν διάνοιαν αὐτῶν, καὶ ἐπὶ καρδίας αὐτῶν ἐπιγράψω αὐτούς· καὶ ἔσομαι αὐτοῖς εἰς Θεὸν, καὶ αὐτοὶ ἔσονταί μοι εἰς λαόν· καὶ ιαοὐ μὴ διδάξωσιν ἕκαστος τὸν πλησίον αὑτοῦ, καὶ ἕκαστος τὸν ἀδελφὸν αὑτοῦ, λέγων, Γνῶθι τὸν Κύριον· ὅτι πάντες εἰδήσουσί με ἀπὸ μικροῦ αὐτῶν ἕως μεγάλου αὐτῶν, ὅτι ιβἵλεως ἔσομαι ταῖς ἀδικίαις αὐτῶν, καὶ τῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν καὶ τῶν ἀνομιῶν αὐτῶν οὐ μὴ μνησθῶ ἔτι. Ἐν ιγτῷ λέγειν καινὴν, πεπαλαίωκε τὴν πρώτην· τὸ δὲ παλαιούμενον καὶ γηράσκον, ἐγγὺς ἀφανισμοῦ. ¶Εἶχε θαμὲν οὖν καὶ ἡ πρώτη σκηνὴ δικαιώματα λατρείας, τό, τε ἅγιον κοσμικόν. σκηνὴ βγὰρ κατεσκευάσθη ἡ πρώτη ἐν ᾗ ἥ τε λυχνία καὶ ἡ τράπεζα καὶ ἡ πρόθεσις τῶν ἄρτων, ἥτις λέγεται ἁγία. Μετὰ γδὲ τὸ δεύτερον καταπέτασμα σκηνὴ ἡ λεγομένη ἅγια ἁγίων, χρυσοῦν δἔχουσα θυμιατήριον, καὶ τὴν κιβωτὸν τῆς διαθήκης περικεκαλυμμένην πάντοθεν χρυσίῳ, ἐν ᾗ στάμνος χρυσῆ ἔχουσα τὸ μάννα, καὶ ἡ ῥάβδος Ἀαρὼν ἡ βλαστήσασα, καὶ αἱ πλάκες τῆς διαθήκης· ὑπεράνω εδὲ αὐτῆς Χερουβὶμ δόξης, κατασκιάζοντα τὸ ἱλαστήριον· περὶ ὧν οὐκ ἔστι νῦν λέγειν κατὰ μέρος. Τούτων ϛδὲ οὕτω κατεσκευασμένων, εἰς μὲν τὴν πρώτην σκηνὴν διαπαντὸς εἰσίασιν οἱ ἱερεῖς τὰς λατρείας ἐπιτελοῦντες· εἰς ζδὲ τὴν δευτέραν ἅπαξ τοῦ ἐνιαυτοῦ μόνος ὁ ἀρχιερεὺς, οὐ χωρὶς αἵματος, ὃ προσφέρει ὑπὲρ ἑαυτοῦ καὶ τῶν τοῦ λαοῦ ἀγνοημάτων. Τοῦτο ηδηλοῦντος τοῦ πνεύματος τοῦ ἁγίου, μήπω πεφανερῶσθαι τὴν τῶν ἁγίων ὁδὸν, ἔτι τῆς πρώτης σκηνῆς ἐχούσης στάσιν, ἥτις θπαραβολὴ εἰς τὸν καιρὸν τὸν ἐνεστηκότα, καθ᾽ ὃν δῶρά τε καὶ θυσίαι προσφέρονται μὴ δυνάμεναι κατὰ συνείδησιν τελειῶσαι τὸν λατρεύοντα, μόνον ιἐπὶ βρώμασι, καὶ πόμασι, καὶ διαφόροις βαπτισμοῖς, καὶ δικαιώμασι σαρκὸς, μέχρι καιροῦ διορθώσεως ἐπικείμενα. Χριστὸς ιαδὲ παραγενόμενος ἀρχιερεὺς τῶν μελλόντων ἀγαθῶν, διὰ τῆς μείζονος καὶ τελειοτέρας σκηνῆς, οὐ χειροποιήτου, τουτέστιν, οὐ ταύτης τῆς κτίσεως, οὐδὲ ιβδι᾽ αἵματος τράγων καὶ μόσχων, διὰ δὲ τοῦ ἰδίου αἵματος εἰσῆλθεν ἐφάπαξ εἰς τὰ ἅγια, αἰωνίαν λύτρωσιν εὑράμενος. Εἰ ιγγὰρ τὸ αἷμα ταύρων καὶ τράγων, καὶ σποδὸς δαμάλεως ῥαντίζουσα τοὺς κεκοινωμένους, ἁγιάζει πρὸς τὴν τῆς σαρκὸς καθαρότητα, πόσῳ ιδμᾶλλον τὸ αἷμα τοῦ Χριστοῦ, ὃς διὰ πνεύματος αἰωνίου ἑαυτὸν προσήνεγκεν ἄμωμον τῷ Θεῷ, καθαριεῖ τὴν συνείδησιν ὑμῶν ἀπὸ νεκρῶν ἔργων, εἰς τὸ λατρεύειν Θεῷ ζῶντι ; καὶ ιεδιὰ τοῦτο διαθήκης καινῆς μεσίτης ἐστὶν, ὅπως θανάτου γενομένου, εἰς ἀπολύτρωσιν τῶν ἐπὶ τῇ πρώτῃ διαθήκῃ παραβάσεων, τὴν ἐπαγγελίαν λάβωσιν οἱ κεκλημένοι τῆς αἰωνίου κληρονομίας. ὅπου ιϛγὰρ διαθήκη, θάνατον ἀνάγκη φέρεσθαι τοῦ διαθεμένου. διαθήκη ιζγὰρ ἐπὶ νεκροῖς βεβαία, ἐπεὶ μή ποτε ἰσχύει ὅτε ζῇ ὁ διαθέμενος. Ὅθεν ιηοὐδ᾽ ἡ πρώτη χωρὶς αἵματος ἐγκεκαίνισται· λαληθείσης ιθγὰρ πάσης ἐντολῆς κατὰ νόμον ὑπὸ Μωϋσέως παντὶ τῷ λαῷ, λαβὼν τὸ αἷμα τῶν μόσχων καὶ τράγων μετὰ ὕδατος καὶ ἐρίου κοκκίνου καὶ ὑσσώπου, αὐτό τε τὸ βιβλίον καὶ πάντα τὸν λαὸν ἐῤῥάντισε, λέγωνκ, Τοῦτο τὸ αἷμα τῆς διαθήκης, ἧς ἐνετείλατο πρὸς ὑμᾶς ὁ Θεός. Καὶ κατὴν σκηνὴν δὲ καὶ πάντα τὰ σκεύη τῆς λειτουργίας τῷ αἵματι ὁμοίως ἐῤῥάντισε. καὶ κβσχεδὸν ἐν αἵματι πάντα καθαρίζεται κατὰ τὸν νόμον, καὶ χωρὶς αἱματεκχυσίας οὐ γίνεται ἄφεσις. ἀνάγκη κγοὖν τὰ μὲν ὑποδείγματα τῶν ἐν τοῖς οὐρανοῖς, τούτοις καθαρίζεσθαι· αὐτὰ δὲ τὰ ἐπουράνια κρείττοσι θυσίαις παρὰ ταύτας. οὐ κδγὰρ εἰς χειροποίητα ἅγια εἰσῆλθεν ὁ Χριστὸς, ἀντίτυπα τῶν ἀληθινῶν, ἀλλ᾽ εἰς αὐτὸν τὸν οὐρανὸν, νῦν ἐμφανισθῆναι τῷ προσώπῳ τοῦ Θεοῦ ὑπὲρ ἡμῶν· οὐδκε᾽ ἵνα πολλάκις προσφέρῃ ἑαυτὸν, ὥσπερ ὁ ἀρχιερεὺς εἰσέρχεται εἰς τὰ ἅγια κατ᾽ ἐνιαυτὸν ἐν αἵματι ἀλλοτρίῳ· ἐπεὶ κϛἔδει αὐτὸν πολλάκις παθεῖν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου· νῦν δὲ ἅπαξ ἐπὶ συντελείᾳ τῶν αἰώνων, εἰς ἀθέτησιν ἁμαρτίας, διὰ τῆς θυσίας αὑτοῦ πεφανέρωται· καὶ κζκαθ᾽ ὅσον ἀπόκειται τοῖς ἀνθρώποις ἅπαξ ἀποθανεῖν, μετὰ δὲ τοῦτο κρίσις, οὕτως κηὁ Χριστὸς ἅπαξ προσενεχθεὶς εἰς τὸ πολλῶν ἀνενεγκεῖν ἁμαρτίας, ἐκ δευτέρου χωρὶς ἁμαρτίας ὀφθήσεται τοῖς αὐτὸν ἀπεκδεχομένοις εἰς σωτηρίαν. ¶Σκιὰν ιαγὰρ ἔχων ὁ νόμος τῶν μελλόντων ἀγαθῶν, οὐκ αὐτὴν τὴν εἰκόνα τῶν πραγμάτων, κατ᾽ ἐνιαυτὸν ταῖς αὐταῖς θυσίαις ἃς προσφέρουσιν εἰς τὸ διηνεκὲς, οὐδέποτε δύναται τοὺς προσερχομένους τελειῶσαι· ἐπεὶ βοὐκ ἂν ἐπαύσαντο προσφερόμεναι ; διὰ τὸ μηδεμίαν ἔχειν ἔτι συνείδησιν ἁμαρτιῶν τοὺς λατρεύοντας, ἅπαξ κεκαθαρμένους· ἀλλγ᾽ ἐν αὐταῖς ἀνάμνησις ἁμαρτιῶν κατ᾽ ἐνιαυτόν. ¶Ἀδύνατον δγὰρ αἷμα ταύρων καὶ τράγων ἀφαιρεῖν ἁμαρτίας· διὸ εεἰσερχόμενος εἰς τὸν κόσμον λέγει, Θυσίαν καὶ προσφορὰν οὐκ ἠθέλησας, σῶμα δὲ κατηρτίσω μοι· ὁλοκαυτώματα ϛκαὶ περὶ ἁμαρτίας οὐκ εὐδόκησας. Τότε ζεἶπον, Ἰδοὺ ἥκω, (ἐν κεφαλίδι βιβλίου γέγραπται περὶ ἐμοῦ,) τοῦ ποιῆσαι, ὁ Θεὸς, τὸ θέλημά σου. Ἀνώτερον ηλέγων, Ὅτι θυσίαν καὶ προσφορὰν καὶ ὁλοκαυτώματα καὶ περὶ ἁμαρτίας οὐκ ἠθέλησας οὐδὲ εὐδόκησας, (αἵτινες κατὰ τόν νόμον προσφέρονται,) τότε θεἴρηκεν, Ἰδοὺ ἥκω τοῦ ποιῆσαι, ὁ Θεὸς, τὸ θέλημά σου. Ἀναιρεῖ τὸ πρῶτον, ἵνα τὸ δεύτερον στήσῃ. ἐν ιᾧ θελήματι ἡγιασμένοι ἐσμὲν, οἱ διὰ τῆς προσφορᾶς τοῦ σώματος τοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐφάπαξ. Καὶ ιαπᾶς μὲν ἱερεὺς ἕστηκε καθ᾽ ἡμέραν λειτουργῶν, καὶ τὰς αὐτὰς πολλάκις προσφέρων θυσίας, αἵτινες οὐδέποτε δύνανται περιελεῖν ἁμαρτίας· αὐτὸς ιβδὲ μίαν ὑπὲρ ἁμαρτιῶν προσενέγκας θυσίαν, εἰς τὸ διηνεκὲς ἐκάθισεν ἐν δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ, τὸ ιγλοιπὸν ἐκδεχόμενος ἕως τεθῶσιν οἱ ἐχθροὶ αὐτοῦ ὑποπόδιον τῶν ποδῶν αὐτοῦ· μιᾷ ιδγὰρ προσφορᾷ τετελείωκεν εἰς τὸ διηνεκὲς τοὺς ἁγιαζομένους. Μαρτυρεῖ ιεδὲ ἡμῖν καὶ τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον· μετὰ γὰρ τὸ προειρηκέναι, Αὕτη ιϛἡ διαθήκη ἣν διαθήσομαι πρὸς αὐτοὺς μετὰ τὰς ἡμέρας ἐκείνας, λέγει Κύριος, διδοὺς νόμους μου ἐπὶ καρδίας αὐτῶν, καὶ ἐπὶ τῶν διανοιῶν αὐτῶν ἐπιγράψω αὐτοὺς, καὶ ιζτῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν καὶ τῶν ἀνομιῶν αὐτῶν οὐ μὴ μνησθῶ ἔτι. Ὅπου ιηδὲ ἄφεσις τούτων, οὐκ ἔτι προσφορὰ περὶ ἁμαρτίας. Ἔχοντες ιθοὖν, ἀδελφοὶ, παῤῥησίαν εἰς τὴν εἴσοδον τῶν ἁγίων ἐν τῷ αἵματι Ἰησοῦ, ἣν κἐνεκαίνισεν ἡμῖν ὁδὸν πρόσφατον, καὶ ζῶσαν διὰ τοῦ καταπετάσματος, τουτέστι τῆς σαρκὸς αὑτοῦ, καὶ καἱερέα μέγαν ἐπὶ τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, προσερχώμεθα κβμετὰ ἀληθινῆς καρδίας ἐν πληροφορίᾳ πίστεως, ἐῤῥαντισμένοι τὰς καρδίας ἀπὸ συνειδήσεως πονηρᾶς, καὶ λελουμένοι τὸ σῶμα ὕδατι καθαρῷ κατέχωμεν κγτὴν ὁμολογίαν τῆς ἐλπίδος ἀκλινῆ, (πιστὸς γὰρ ὁ ἐπαγγειλάμενος,) καὶ κδκατανοῶμεν ἀλλήλους εἰς παροξυσμὸν ἀγάπης καὶ καλῶν ἔργων, μὴ κεἐγκαταλείποντες τὴν ἐπισυναγωγὴν ἑαυτῶν, καθὼς ἔθος τισὶν, ἀλλὰ παρακαλοῦντες· καὶ τοσούτῳ μᾶλλον ὅσῳ βλέπετε ἐγγίζουσαν τὴν ἡμέραν. Ἑκουσίως κϛγὰρ ἁμαρτανόντων ἡμῶν μετὰ τὸ λαβεῖν τὴν ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας, οὐκ ἔτι περὶ ἁμαρτιῶν ἀπολείπεται θυσία, φοβερὰ κζδέ τις ἐκδοχὴ κρίσεως, καὶ πυρὸς ζῆλος, ἐσθίειν μέλλοντος τοὺς ὑπεναντίους. Ἀθετήσας κητὶς νόμον Μωσέως, χωρὶς οἰκτιρμῶν ἐπὶ δυσὶν ἢ τρισὶ μάρτυσιν ἀποθνήσκει· πόσῳ κθδοκεῖτε χείρονος ἀξιωθήσεται τιμωρίας ὁ τὸν υἱὸν τοῦ Θεοῦ καταπατήσας, καὶ τὸ αἷμα τῆς διαθήκης κοινὸν ἡγησάμενος ἐν ᾧ ἡγιάσθη, καὶ τὸ πνεῦμα τῆς χάριτος ἐνυβρίσας ; Οἴδαμεν λγὰρ τὸν εἰπόντα, Ἐμοὶ ἐκδίκησις, ἐγὼ ἀνταποδώσω, λέγει Κύριος. Καὶ πάλιν, Κύριος κρινεῖ τὸν λαὸν αὑτοῦ. Φοβερὸν λατὸ ἐμπεσεῖν εἰς χεῖρας Θεοῦ ζῶντος. ¶Ἀναμιμνήσκεσθε λβδὲ τὰς πρότερον ἡμέρας, ἐν αἷς φωτισθέντες πολλὴν ἄθλησιν ὑπεμείνατε παθημάτων, τοῦτο λγμὲν, ὀνειδισμοῖς τε καὶ θλίψεσι θεατριζόμενοι· τοῦτο δὲ, κοινωνοὶ τῶν οὕτως ἀναστρεφομένων γενηθέντες· καὶ λδγὰρ τοῖς δεσμοῖς μου συνεπαθήσατε, καὶ τὴν ἁρπαγὴν τῶν ὑπαρχόντων ὑμῶν μετὰ χαρᾶς προσεδέξασθε, γινώσκοντες ἔχειν ἐν ἑαυτοῖς κρείττονα ὕπαρξιν ἐν οὐρανοῖς καὶ μένουσαν. μὴ λεἀποβάλητε οὖν τὴν παῤῥησίαν ὑμῶν, ἥτις ἔχει μισθαποδοσίαν μεγάλην· ὑπομονῆς λϛγὰρ ἔχετε χρείαν, ἵνα τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ ποιήσαντες, κομίσησθε τὴν ἐπαγγελίαν· ἔτι λζγὰρ μικρὸν ὅσον ὅσον, ὁ ἐρχόμενος ἥξει, καὶ οὐ χρονιεῖ· Ὁ ληδὲ δίκαιος ἐκ πίστεως ζήσεται, καὶ ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ. Ἡμεῖς λθδὲ οὐκ ἐσμὲν ὑποστολῆς εἰς ἀπώλειαν, ἀλλὰ πίστεως εἰς περιποίησιν ψυχῆς. ¶Ἔστι ιααδὲ πίστις, ἐλπιζομένων ὑπόστασις, πραγμάτων ἔλεγχος οὐ βλεπομένων· ἐν βταύτῃ γὰρ ἐμαρτυρήθησαν οἱ πρεσβύτεροι. πίστει γνοοῦμεν κατηρτίσθαι τοὺς αἰῶνας ῥήματι Θεοῦ, εἰς τὸ μὴ ἐκ φαινομένων τὰ βλεπόμενα γεγονέναι. Πίστει δπλείονα θυσίαν Ἄβελ παρὰ Κάϊν προσήνεγκε τῷ Θεῷ, δι᾽ ἧς ἐμαρτυρήθη εἶναι δίκαιος, μαρτυροῦντος ἐπὶ τοῖς δώροις αὐτοῦ τοῦ Θεοῦ, καὶ δι᾽ αὐτῆς ἀποθανὼν ἔτι λαλεῖται. λαλεῖ Πίστει εἘνὼχ μετετέθη τοῦ μὴ ἰδεῖν θάνατον, καὶ οὐχ εὑρίσκετο, διότι μετέθηκεν αὐτὸν ὁ Θεός· πρὸ γὰρ τῆς μεταθέσεως αὐτοῦ μεμαρτύρηται εὐηρεστηκέναι τῷ Θεῷ. χωρὶς ϛδὲ πίστεως ἀδύνατον εὐαρεστῆσαι· πιστεῦσαι γὰρ δεῖ τὸν προσερχόμενον τῷ Θεῷ, ὅτι ἐστὶ, καὶ τοῖς ἐκζητοῦσιν αὑτὸν μισθαποδότης γίνεται. ¶Πίστει ζχρηματισθεὶς Νῶε περὶ τῶν μηδέπω βλεπομένων, εὐλαβηθεὶς κατεσκεύασε κιβωτὸν εἰς σωτηρίαν τοῦ οἴκου αὑτοῦ, δι᾽ ἧς κατέκρινε τὸν κόσμον, καὶ τῆς κατὰ πίστιν δικαιοσύνης ἐγένετο κληρονόμος. ¶Πίστει ηκαλούμενος Ἁβραὰμ ὑπήκουσεν ἐξελθεῖν εἰς τὸν τόπον ὃν ἤμελλε λαμβάνειν εἰς κληρονομίαν, καὶ ἐξῆλθε, μὴ ἐπιστάμενος ποῦ ἔρχεται. Πίστει θπαρῴκησεν εἰς τὴν γῆν τῆς ἐπαγγελίας, ὡς ἀλλοτρίαν, ἐν σκηναῖς κατοικήσας μετὰ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακὼβ τῶν συγκληρονόμων τῆς ἐπαγγελίας τῆς αὐτῆς· ἐξεδέχετο ιγὰρ τὴν τοὺς θεμελίους ἔχουσαν πόλιν, ἧς τεχνίτης καὶ δημιουργὸς ὁ Θεός. ¶Πίστει ιακαὶ αὐτὴ Σάῤῥα δύναμιν εἰς καταβολὴν σπέρματος ἔλαβε, καὶ παρὰ καιρὸν ἡλικίας ἔτεκεν, ἐπεὶ πιστὸν ἡγήσατο τὸν ἐπαγγειλάμενον. διὸ ιβκαὶ ἀφ᾽ ἑνὸς ἐγεννήθησαν, καὶ ταῦτα νενεκρωμένου, καθὼς τὰ ἄστρα τοῦ οὐρανοῦ τῷ πλήθει, καὶ ὡσεὶ ἄμμος ἡ παρὰ τὸ χεῖλος τῆς θαλάσσης ἡ ἀναρίθμητος. Κατὰ ιγπίστιν ἀπέθανον οὗτοι πάντες, μὴ λαβόντες τὰς ἐπαγγελίας, ἀλλὰ πόῤῥωθεν αὐτὰς ἰδόντες, καὶ πεισθέντες, καὶ ἀσπασάμενοι, καὶ ὁμολογήσαντες ὅτι ξένοι καὶ παρεπίδημοί εἰσιν ἐπὶ τῆς γῆς· οἱ ιδγὰρ τοιαῦτα λέγοντες ἐμφανίζουσιν ὅτι πατρίδα ἐπιζητοῦσι. καὶ ιεεἰ μὲν ἐκείνης ἐμνημόνευον ἀφ᾽ ἧς ἐξῆλθον, εἶχον ἂν καιρὸν ἀνακάμψαι· νυνὶ ιϛδὲ κρείττονος ὀρέγονται, τουτέστιν ἐπουρανίου. διὸ οὐκ ἐπαισχύνεται αὐτοὺς ὁ Θεὸς, Θεὸς ἐπικαλεῖσθαι αὐτῶν· ἡτοίμασε γὰρ αὐτοῖς πόλιν. ¶Πίστει ιζπροσενήνοχεν Ἁβραὰμ τὸν Ἰσαὰκ πειραζόμενος, καὶ τὸν μονογενῆ προσέφερεν ὁ τὰς ἐπαγγελίας ἀναδεξάμενος, (πρὸς ιηὃν ἐλαλήθη, Ὅτι ἐν Ἰσαὰκ κληθήσεταί σοι σπέρμα,) λογισάμενος ιθὅτι καὶ ἐκ νεκρῶν ἐγείρειν δυνατὸς ὁ Θεὸς, ὅθεν αὐτὸν καὶ ἐν παραβολῇ ἐκομίσατο. ¶Πίστει κπερὶ μελλόντων εὐλόγησεν Ἰσαὰκ τὸν Ἰακὼβ καὶ τὸν Ἡσαῦ. ¶Πίστει καἸακὼβ ἀποθνήσκων ἕκαστον τῶν υἱῶν Ἰωσὴφ εὐλόγησε, καὶ προσεκύνησεν ἐπὶ τὸ ἄκρον τῆς ῥάβδου αὑτοῦ. ¶Πίστει κβἸωσὴφ τελευτῶν περὶ τῆς ἐξόδου τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ἐμνημόνευσε, καὶ περὶ τῶν ὀστέων αὑτοῦ ἐνετείλατο. ¶Πίστει κγΜωσῆς γεννηθεὶς ἐκρύβη τρίμηνον ὑπὸ τῶν πατέρων αὑτοῦ, διότι εἶδον ἀστεῖον τὸ παιδίον, καὶ οὐκ ἐφοβήθησαν τὸ διάταγμα τοῦ βασιλέως. πίστει κδΜωσῆς μέγας γενόμενος ἠρνήσατο λέγεσθαι υἱὸς θυγατρὸς Φαραὼ, μᾶλλον κεἑλόμενος συγκακουχεῖσθαι τῷ λαῷ τοῦ Θεοῦ, ἢ πρόσκαιρον ἔχειν ἁμαρτίας ἀπόλαυσιν, μείζονα κϛπλοῦτον ἡγησάμενος τῶν ἐν Αἰγύπτῳ θησαυρῶν τὸν ὀνειδισμὸν τοῦ Χριστοῦ· ἀπέβλεπε γὰρ εἰς τὴν μισθαποδοσίαν. Πίστει κζκατέλιπεν Αἴγυπτον μὴ φοβηθεὶς τὸν θυμὸν τοῦ βασιλέως· τὸν γὰρ ἀόρατον ὡς ὁρῶν ἐκαρτέρησε. Πίστει κηπεποίηκε τὸ πάσχα καὶ τὴν πρόσχυσιν τοῦ αἵματος, ἵνα μὴ ὁ ὀλοθρεύων τὰ πρωτότοκα, θίγῃ αὐτῶν. Πίστει κθδιέβησαν τὴν ἐρυθρὰν θάλασσαν ὡς διὰ ξηρᾶς, ἧς πεῖραν λαβόντες οἱ Αἰγύπτιοι κατεπόθησαν. ¶Πίστει λτὰ τείχη Ἱεριχὼ ἔπεσε, κυκλωθέντα ἐπὶ ἑπτὰ ἡμέρας. Πίστει λαῬαὰβ ἡ πόρνη οὐ συναπώλετο τοῖς ἀπειθήσασι, δεξαμένη τοὺς κατασκόπους μετ᾽ εἰρήνης. καὶ λβτί ἔτι λέγω ; ἐπιλείψει γάρ με διηγούμενον ὁ χρόνος περὶ Γεδεὼν Βαράκ τε καὶ Σαμψὼν, καὶ Ἰεφθάε Δαβίδ τε καὶ Σαμουὴλ, καὶ τῶν προφητῶν, οἳ λγδιὰ πίστεως κατηγωνίσαντο βασιλείας, εἰργάσαντο δικαιοσύνην, ἐπέτυχον ἐπαγγελιῶν, ἔφραξαν στόματα λεόντων, ἔσβεσαν λδδύναμιν πυρὸς, ἔφυγον στόματα μαχαίρας, ἐνεδυναμώθησαν ἀπὸ ἀσθενείας, ἐγενήθησαν ἰσχυροὶ ἐν πολέμῳ, παρεμβολὰς ἔκλιναν ἀλλοτρίων· ἔλαβον λεγυναῖκες ἐξ ἀναστάσεως τοὺς νεκροὺς αὑτῶν· ἄλλοι δὲ ἐτυμπανίσθησαν, οὐ προσδεξάμενοι τὴν ἀπολύτρωσιν, ἵνα κρείττονος ἀναστάσεως τύχωσιν· ἕτεροι λϛδὲ ἐμπαιγμῶν καὶ μαστίγων πεῖραν ἔλαβον, ἔτι δὲ δεσμῶν καὶ φυλακῆς· ἐλιθάσθησανλζ, ἐπρίσθησαν, ἐπειράσθησαν, ἐν φόνῳ μαχαίρας ἀπέθανον, περιῆλθον ἐν μηλωταῖς, ἐν αἰγείοις δέρμασιν, ὑστερούμενοι, θλιβόμενοι, κακουχούμενοι, ὧν ληοὐκ ἦν ἄξιος ὁ κόσμος, ἐν ἐρημίαις πλανώμενοι καὶ ὄρεσι καὶ σπηλαίοις καὶ ταῖς ὀπαῖς τῆς γῆς. Καὶ λθοὗτοι πάντες μαρτυρηθέντες διὰ τῆς πίστεως οὐκ ἐκομίσαντο τὴν ἐπαγγελίαν, τοῦ μΘεοῦ περὶ ἡμῶν κρεῖττόν τι προβλεψαμένου, ἵνα μὴ χωρὶς ἡμῶν τελειωθῶσι. ¶Τοιγαροῦν ιβακαὶ ἡμεῖς τοσοῦτον ἔχοντες περικείμενον ἡμῖν νέφος μαρτύρων, ὄγκον ἀποθέμενοι πάντα καὶ τὴν εὐπερίστατον ἁμαρτίαν, δι᾽ ὑπομονῆς τρέχωμεν τὸν προκείμενον ἡμῖν ἀγῶνα, ἀφορῶντες βεἰς τὸν τῆς πίστεως ἀρχηγὸν καὶ τελειωτὴν Ἰησοῦν, ὃς ἀντὶ τῆς προκειμένης αὑτῷ χαρᾶς, ὑπέμεινε σταυρὸν, αἰσχύνης καταφρονήσας, ἐν δεξιᾷ τε τοῦ θρόνου τοῦ Θεοῦ ἐκάθισεν. Ἀναλογίσασθε γγὰρ τὸν τοιαύτην ὑπομεμενηκότα ὑπὸ τῶν ἁμαρτωλῶν εἰς αὑτὸν ἀντιλογίαν, ἵνα μὴ κάμητε, ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν ἐκλυόμενοι. οὔπω δμέχρις αἵματος ἀντικατέστητε πρὸς τὴν ἁμαρτίαν ἀνταγωνιζόμενοι, καὶ εἐκλέλησθε τῆς παρακλήσεως, ἥτις ὑμῖν ὡς υἱοῖς διαλέγεται, Υἱέ μου, μὴ ὀλιγώρει παιδείας Κυρίου, μηδὲ ἐκλύου, ὑπ᾽ αὐτοῦ ἐλεγχόμενος· ὃν ϛγὰρ ἀγαπᾷ Κύριος, παιδεύει· μαστιγοῖ δὲ πάντα υἱὸν ὃν παραδέχεται. εἰ ζπαιδείαν ὑπομένετε, ὡς υἱοῖς ὑμῖν προσφέρεται ὁ Θεός· τίς γάρ ἐστιν υἱὸς ὃν οὐ παιδεύει πατήρ ; εἰ ηδὲ χωρίς ἐστε παιδείας, ἧς μέτοχοι γεγόνασι πάντες, ἄρα νόθοι ἐστὲ καὶ οὐχ υἱοί. εἶτα θτοὺς μὲν τῆς σαρκὸς ἡμῶν πατέρας εἴχομεν παιδευτὰς καὶ ἐνετρεπόμεθα· οὐ πολλῷ μᾶλλον ὑποταγησόμεθα τῷ πατρὶ τῶν πνευμάτων, καὶ ζήσομεν ; οἱ ιμὲν γὰρ πρὸς ὀλίγας ἡμέρας, κατὰ τὸ δοκοῦν αὑτοῖς, ἐπαίδευον· ὁ δὲ ἐπὶ τὸ συμφέρον, εἰς τὸ μεταλαβεῖν τῆς ἁγιότητος αὐτοῦ. Πᾶσα ιαδὲ παιδεία πρὸς μὲν τὸ παρὸν οὐ δοκεῖ χαρᾶς εἶναι, ἀλλὰ λύπης· ὕστερον δὲ καρπὸν εἰρηνικὸν τοῖς δι᾽ αὐτῆς γεγυμνασμένοις ἀποδίδωσι δικαιοσύνης. ¶Διὸ ιβτὰς παρειμένας χεῖρας καὶ τὰ παραλελυμένα γόνατα ἀνορθώσατε, καὶ ιγτροχιὰς ὀρθὰς ποιήσατε τοῖς ποσὶν ὑμῶν, ἵνα μὴ τὸ χωλὸν ἐκτραπῇ, ἰαθῇ δὲ μᾶλλον. ¶Εἰρήνην ιδδιώκετε μετὰ πάντων, καὶ τὸν ἁγιασμὸν, οὗ χωρὶς οὐδεὶς ὄψεται τὸν Κύριον, ἐπισκοποῦντες ιεμή τις ὑστερῶν ἀπὸ τῆς χάριτος τοῦ Θεοῦ, μή τις ῥίζα πικρίας ἄνω φύουσα ἐνοχλῇ, καὶ διὰ ταύτης μιανθῶσι πολλοί. μή ιϛτις πόρνος ἢ βέβηλος ὡς Ἡσαῦ ὃς ἀντὶ βρώσεως μιᾶς ἀπέδοτο τὰ πρωτοτόκια αὑτοῦ· ἴστε ιζγὰρ ὅτι καὶ μετέπειτα θέλων κληρονομῆσαι τὴν εὐλογίαν, ἀπεδοκιμάσθη· μετανοίας γὰρ τόπον οὐχ εὗρε, καίπερ μετὰ δακρύων ἐκζητήσας αὐτήν. ¶Οὐ ιηγὰρ προσεληλύθατε ψηλαφωμένῳ ὄρει, καὶ κεκαυμένῳ πυρὶ, καὶ γνόφῳ, καὶ σκότῳ, καὶ θυέλλῃ, καὶ ιθσάλπιγγος ἤχῳ, καὶ φωνῇ ῥημάτων, ἧς οἱ ἀκούσαντες παρῃτήσαντο μὴ προστεθῆναι αὑτοῖς λόγον. (οὐκ κἔφερον γὰρ τὸ διαστελλόμενον, Κᾂν θηρίον θίγῃ τοῦ ὄρους, λιθοβοληθήσεται, ἢ βολίδι κατατοξευθήσεται. καὶ καοὕτω φοβερὸν ἦν τὸ φανταζόμενον, Μωσῆς εἶπεν, Ἔκφοβός εἰμι καὶ ἔντρομος.) ἀλλὰ κβπροσεληλύθατε Σιὼν ὄρει, καὶ πόλει Θεοῦ ζῶντος, Ἱερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ, καὶ μυριάσιν ἀγγέλων πανηγύρει, καὶ κγἐκκλησίᾳ πρωτοτόκων ἐν οὐρανοῖς ἀπογεγραμμένων, καὶ κριτῇ Θεῷ πάντων, καὶ πνεύμασι δικαίων τετελειωμένων, καὶ κδδιαθήκης νέας μεσίτῃ Ἰησοῦ, καὶ αἵματι ῥαντισμοῦ κρείττονα λαλοῦντι παρὰ τὸν τὸ Ἄβελ. βλέπετε κεμὴ παραιτήσησθε τὸν λαλοῦντα· εἰ γὰρ ἐκεῖνοι οὐκ ἔφυγον, τὸν ἐπὶ τῆς γῆς παραιτησάμενοι χρηματίζοντα, πολλῷ μᾶλλον ἡμεῖς οἱ τὸν ἀπ᾽ οὐρανῶν ἀποστρεφόμενοι, οὗ κϛἡ φωνὴ τὴν γῆν ἐσάλευσε τότε, νῦν δὲ ἐπήγγελται, λέγων, Ἔτι ἅπαξ ἐγὼ σείω οὐ μόνον τὴν γῆν, ἀλλὰ καὶ τὸν οὐρανόν. Τὸ κζδὲ, ἔτι ἅπαξ, δηλοῖ τῶν σαλευομένων τὴν μετάθεσιν, ὡς πεποιημένων, ἵνα μείνῃ τὰ μὴ σαλευόμενα. Διὸ κηβασιλείαν ἀσάλευτον παραλαμβάνοντες, ἔχωμεν χάριν δι᾽ ἧς λατρεύωμεν εὐαρέστως τῷ Θεῷ μετὰ αἰδοῦς καὶ εὐλαβείας· καὶ κθγὰρ ὁ Θεὸς ἡμῶν πῦρ καταναλίσκον. ¶Ἡ ιγαφιλαδελφία μενέτω. τῆς βφιλοξενίας μὴ ἐπιλανθάνεσθε· διὰ ταύτης γὰρ ἔλαθόν τινες ξενίσαντες ἀγγέλους. ¶Μιμνήσκεσθε γτῶν δεσμίων, ὡς συνδεδεμένοι· τῶν κακουχουμένων, ὡς καὶ αὐτοὶ ὄντες ἐν σώματι. ¶Τίμιος δὁ γάμος ἐν πᾶσι, καὶ ἡ κοίτη ἀμίαντος· πόρνους δὲ καὶ μοιχοὺς κρινεῖ ὁ Θεός. ¶Ἀφιλάργυρος εὁ τρόπος· ἀρκούμενοι τοῖς παροῦσιν· αὐτὸς γὰρ εἴρηκεν, Οὐ μή σε ἀνῶ, οὐδ᾽ οὐ μή σε ἐγκαταλίπω. ὥστε ϛθαῤῥοῦντας ἡμᾶς λέγειν, Κύριος ἐμοὶ βοηθὸς, καὶ οὐ φοβηθήσομαι τί ποιήσει μοι ἄνθρωπος. ¶Μνημονεύετε ζτῶν ἡγουμένων ὑμῶν, οἵτινες ἐλάλησαν ὑμῖν τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ, ὧν ἀναθεωροῦντες τὴν ἔκβασιν τῆς ἀναστροφῆς, μιμεῖσθε τὴν πίστιν. Ἰησοῦς ηΧριστὸς χθὲς καὶ σήμερον ὁ αὐτὸς, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας. ¶Διδαχαῖς θποικίλαις καὶ ξέναις μὴ περιφέρεσθε. καλὸν γὰρ χάριτι βεβαιοῦσθαι τὴν καρδίαν, οὐ βρώμασιν, ἐν οἷς οὐκ ὠφελήθησαν οἱ περιπατήσαντες. ¶ἔχομεν ιθυσιαστήριον, ἐξ οὗ φαγεῖν οὐκ ἔχουσιν ἐξουσίαν οἱ τῇ σκηνῇ λατρεύοντες. ὧν ιαγὰρ εἰσφέρεται ζώων τὸ αἷμα περὶ ἁμαρτίας εἰς τὰ ἅγια διὰ τοῦ ἀρχιερέως, τούτων τὰ σώματα κατακαίεται ἔξω τῆς παρεμβολῆς· διὸ ιβκαὶ Ἰησοῦς, ἵνα ἁγιάσῃ διὰ τοῦ ἰδίου αἵματος τὸν λαὸν, ἔξω τῆς πύλης ἔπαθε. Τοίνυν ιγἐξερχώμεθα πρὸς αὐτὸν ἔξω τῆς παρεμβολῆς, τὸν ὀνειδισμὸν αὐτοῦ φέροντες· οὐ ιδγὰρ ἔχομεν ὧδε μένουσαν πόλιν, ἀλλὰ τὴν μέλλουσαν ἐπιζητοῦμεν. διιε᾽ αὐτοῦ οὖν ἀναφέρωμεν θυσίαν αἰνέσεως διαπαντὸς τῷ Θεῷ, τουτέστι καρπὸν χειλέων ὁμολογούντων τῷ ὀνόματι αὐτοῦ. ¶Τῆς ιϛδὲ εὐποιΐας καὶ κοινωνίας μὴ ἐπιλανθάνεσθε· τοιαύταις γὰρ θυσίαις εὐαρεστεῖται ὁ Θεός. ¶Πείθεσθε ιζτοῖς ἡγουμένοις ὑμῶν καὶ ὑπείκετε· αὐτοὶ γὰρ ἀγρυπνοῦσιν ὑπὲρ τῶν ψυχῶν ὑμῶν, ὡς λόγον ἀποδώσοντες· ἵνα μετὰ χαρᾶς τοῦτο ποιῶσι, καὶ μὴ στενάζοντες· ἀλυσιτελὲς γὰρ ὑμῖν τοῦτο. ¶Προσεύχεσθε ιηπερὶ ἡμῶν· πεποίθαμεν γὰρ ὅτι καλὴν συνείδησιν ἔχομεν, ἐν πᾶσι καλῶς θέλοντες ἀναστρέφεσθαι· περισσοτέρως ιθδὲ παρακαλῶ τοῦτο ποιῆσαι, ἵνα τάχιον ἀποκατασταθῶ ὑμῖν. ¶Ὁ κδὲ Θεὸς τῆς εἰρήνης ὁ ἀναγαγὼν ἐκ νεκρῶν τὸν ποιμένα τῶν προβάτων τὸν μέγαν ἐν αἵματι διαθήκης αἰωνίου, τὸν Κύριον ἡμῶν Ἰησοῦν, καταρτίσαι καὑμᾶς ἐν παντὶ ἔργῳ ἀγαθῷ, εἰς τὸ ποιῆσαι τὸ θέλημα αὐτοῦ· ποιῶν ἐν ὑμῖν τὸ εὐάρεστον ἐνώπιον αὑτοῦ, διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ, ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. ἀμήν. ¶Παρακαλῶ κβδὲ ὑμᾶς ἀδελφοὶ, ἀνέχεσθε τοῦ λόγου τῆς παρακλήσεως· καὶ γὰρ διὰ βραχέων ἐπέστειλα ὑμῖν. γινώσκετε κγτὸν ἀδελφὸν Τιμόθεον ἀπολελυμένον, μεθ᾽ οὗ, ἐὰν τάχιον ἔρχηται, ὄψομαι ὑμᾶς. ¶Ἀσπάσασθε κδπάντας τοὺς ἡγουμένους ὑμῶν καὶ πάντας τοὺς ἁγίους. ¶Ἀσπάζονται ὑμᾶς οἱ ἀπὸ τῆς Ἰταλίας. ἡ κεχάρις μετὰ πάντων ὑμῶν. ἀμήν. Πρὸς Ἑβραίους ἐγράφη ἀπὸ τῆς Ἰταλίας διὰ Τιμοθέου

Krisztus1 az Isten fia és az angyaloknál feljebbvaló.Mineekutánna1 az Isten sok rendben, és sokképen szólott volna régen az Atyáknak a Próféták álatl : ez utolsó időkben szólott nékünk az ő Fija által. Kit2 tett mindeneknek örökkösévé., ki által e világot is teremtette. Ki3 mivelhogy a dicsőségnek fényessége és annak személyének kimetszett bélyege, és mindeneket táplál amaz ő hatalmas beszédével ; a mi bűneinkből ő maga által megtisztitván, ama magasságos méltóságnak jobbjára ült. Annyival4 méltóságosabbá lett az Angyaloknál, mennyivel méltóságosb nevet vett azoknál Mert5 kinek mondotta valaha az Angyalok közzűl : Én fiam vagy te, én ma szültelek tégedet ? és ismét : Én attya lészek néki, és ő fiam lészen nékem ? Viszontag6 pedig mikor béhozza az ő elsőszülöttét e világra, ezt mondja : És imádják őtet az Istennek minden Angyalai. Az7 Angyalokról pedig ezt mondja : Ki teremti az ő Angyalait, hogy legyenek lelki állatok, és az ő szolgáit mint tűznek lángját. A8 fiúról pedig iyg szól : A te királyiszéked, Isten mind örökkön örökké, igazságnak pálczája a te országodnak pálczája. Szeretted9 az igazságot és gyülölted a hamisságot ; annakokáért kent meg tégedet az Isten, a te Istened, örömnek olajával, a te társaid felett. És10 te Uram, kezdetben fundálád a földet : és a te kezeidnek mivei az egek. Azok11 elvesznek, te pedig megmaradsz : és mind azok mint a ruha megavulnak. És12 mint öltözetet egybehajtod azokat, és elváltoznak : te pedig ugyanazon vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. Kinek13 mondotta pedig az Angyalok közzűl valaha : Ülj az én jobbkezem felől, miglen veténdem a te ellenségidet a te talpaid alá zsámolyúl ? Avagy14 nem szolgáló lelkek-é mind azok, kik szolgálatra kiküldettetnek azokért, a kik az idvességnek örökösei lésznek ? Krisztus2 kell teljességgel hallgatnunk.Annakokáért1 szükség nékünk annál is inkább figyelmeznünk azokra, a mellyeket hallottunk, hogy valaha azokról el ne felejtkezzünk. Mert2 ha az Angyalok által adatott beszéd erős volt, és minden bűn és vakmerőség az ő jutalmának igaz fizetését elvette : Mimódon3 menekedünk meg mi, ha illyen nagy szabaditásunkat megveténdjük ? melly mikor először az Úr által kezdetett volna kibeszéltetni, azután azoktól, a kik őtet hallgatták vala, nékünk megerősittetett. Kinek4 beszédekről bizonyságot tészen vala Isten a jelek, a csudák, és sokféle erők, és a Szent Léleknek oszutogatásai által, az ő akaratja szerint. Krisztus útja a szenvedéseken át a dicsőségbe.Mert5 nem az Angyalok birodalmokba vetette ama következendő világot, a mellyről szólunk. Bizonyságot6 tett pedig egy ember valahol, ezt mondván : Micsoda az ember, hogy megemlékezzél ő róla ; vagy az embernek fija, hogy szemeidet reája vessed. Kevéssé7 tetted alábbvalóvá őtet az Angyaloknál : dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg őtet, és a te kezeidnek mivein úrrá tetted őtet. Mindeneket8 vetettél az ő lábai alá. Mert mivelhogy néki mindeneket birodalma alát vetett, semmit nem hagyott el a mi néki birodalmába nem vettettek volna. De még most nem látjuk, hogy néki mindenek birodalma alá vettettek volna. De9 ama Jézust látjuk hogy dicsőséggel, tisztességgel koronáztatott meg, ki egy kevés ideig az Angyaloknál alább alázta volt magát, az ő halálában való szenvedésre nézve : hogy az Isten kegyelméből mindenekért megkóstolná a halált. Mert10 illendő vala, hogy az a kiért mindenek vagynak, és a ki által, mindenek vagynak, sok fiakat a dicsőségbe vivén, az idvességeknek Fejedelemét a szenvedések által szentelné fel. Mert11 mind a ki megszentel, mind a kik megszenteltetnek, egy természetből valók mindnyájan : mellyre nézve nem szégyenli azokat attyafiainak hivni. Ezt12 mondván : Hirdetem a te nevedet az án atyámfiainak, az Anyaszentegyháznak közepette dicséretet mondok néked. És13 ismét : Én az én bizodalmamat ő benne vetem ; és ismét : Imhol vagyok én és a gyermel, kiket adott nékem az Isten. Mivelhogy14 azért a gyermel testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett ugyanazonoknak, hogy a halál által elrontaná azt, a kinél a halálnak birodalma vala, azaz az ördögöt. És15 megszabaditaná, valakik a haláltól való félelem miatt teljes életekben rabok valának. Mert16 nem az Angyalokokat vette fel, hanem az Ábrahám magvát fette fel. Annakokáért17 mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő lenne és hiv Főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy a népnek bűneit eltörlené. Mert18 mivelhogy szenvedett mikor megkisértetett, azoknak is segitséggel lehet, a kik megkisértetnek. Krisztus3 feljebbvaló Mózesnél, tehát a tőle való elszakadás annál kárhozatra méltóbb.Annakokáért1 Atyámfiai, szentek a mennyei hivatlanak részesei, gondoljátok meg a mi vallásunknak Apostolát és Főpapját a Krisztus Jézust Ki2 hiv annak ki őtet rendelte : mint Mózes is hiv volt az ő egész házában. Mert3 ez annyival nagyobb dicsőségre ítéltetett méltónak lenni Mózesnél, mennyivel nagyobb tisztessége vagyon annak, a ki a házat épitette, a háznál. Mert4 minden ház épittetik valakitől ; a ki pedig nem ezeket rendelte, az Isten az. És5 jóllehet Mózes hiv volt az ő egész házában mint szolga, azoknak bizonyságtételekre, a mellyeket azután kellene szólni ; De6 a Krisztus mint Fiú előljáró az ő házában, kinek háza mi vagyunk, ha ama bizodalmat, és a mi dicsekedésünknek reménységét mind végig erősen megtartjuk. Annakokáért7 a mint mondja a Szent Lélek : Ma, ha az ő szavát hallándjátok. Meg8 ne keményitsétek a ti sziveteket, miképen a bosszantásnak idején, ama kirsértésnek napján a pusztában. Hol9 megkisértének engem a ti atyáitok, megprobálnak engemet, noha látták az én cselekedetimet negyven esztendeig. Melly10 dologért megharagudtam vala e nemzetségre, és ezt mondom vala : Ezek mindenkor tévelygenek az ő szivekben, és az én útaimat nem vették eszekbe. Kiknek11 megesküdtem az én haragomban : Ha bémennek az én nyugodalmamba. Meglássátok12 Atyámfiai, hogy valaha ne legyen közzűletek valakinek gonosz és hitetlne szive, hogy az élő Istentől elszakadnátok. Hanem13 intsétek egymást minden napon, mig neveztetik a mai nap : hogy valaki ti közzűletek meg ne keméynitessék a bünnek csalárdsága által. Mert14 a Krisztusnak részesivé lettünk, ha ama fundamentomot, a mellyhez támaszkodunk, erősen megtartándjuk mind végig. Mig15 ezt mondják : Ma ha az ő szavát halljátok, meg ne kemyénitsétek a ti sziveiteket, mint a bosszantásnak idején. Mert16 némellyek mikor hallották volna, megbosszanták az urat : de nem mindnyájan azok, a kik Égyiptomból kijöttek vala Mózes által. Kikre17 haragudott vala pedig meg a negyven esztendőben ? avagy nem azokra-é, a kik vétkeztek vala, kiknek testeik elhullának a pusztában ? Kiknek18 esküdt pedig meg, hogy nem mennek bé az ő nyugodalmába, hanem az engedetleneknek ? Látjuk19 pedig hogy nem mehettek bé az ő hitetlenségekért. Jézus4 által még van nyugodalma az Isten népének.Féljünk1 annakokáért, hogy valamimódon a nyugodalomba való bémenetel felől tett igéretet hátrahagyván, ne láttassék valaki ti közzűletek megcsalattatottnak lenni : Mert2 nékünk is hirdettetett az igéret, miképen azoknak is ; de nem használt nékik a halott beszéd, mivelhogy azokban, a kik hallották vala, hittel nem mértékeltetett volt meg az ige. Mert3 bémegyünk nyugodalomba mi, kik hiszünk, miképen mindotta : Annakokáért megesküvém az én haragomban : Ha bémennek az én nyugodalmamba ; se világ teremtetésének elvégezése után való nyugodalomba pedig. Mert4 e képen szólott egy helyen a hetedik napról : És megnyugovék Isten a hetedik napon minden ő cselekedeteitől. És5 itt vizsontag : Ha bémennek, úgymond, az én nyugodalmamba. Mivelhogy6 annakokáért, szükség, hogy valakik bémenjenek a nyugodalomba, a kiknek pedig először szólott Isten, nem mentek bé az ő hitetlenségek miatt. Viszontag,7 mivelhogy egy napon rendel, tudniillik Máté, Dávidnál szólván sok idővel azután, (a mint mondatott) Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményitsétek a ti sziveteket. Mert8 ha őket Jósué nyugodalomba helyheztette volna, semmiképen nem szólott volna azután más napról. Annakokáért9 vagyon valami Szombatja az Isten népének. Mert10 a ki bement az ő nyugodalmába, megnyugodt az is az ő cselekedeteitől, miképen Isten is az övéitől Igyekezzünk11 azért bémenni abba a nyugodalomba, hogy valaki azon hitetlenségnek példájába ne essék. Mert12 az Istennek beszéde élő és ható, sőt hathatóbb minden kétélű fegyvernél ; és elhat az akaratnak és az elmének, a tagoknak egybekötöztetéseknek és a velőknek oszlásokig ; és megitéli a gondolatokat, és a szivnek indulatit. És13 nincsen semmi teremtett állat, melly nyilvánvaló nem volna ő előtte ; sőt mindenek mezitelenek és megnyilatkoztattak annak szemei előtt, a kiről a mi beszédünk vagyon. Krisztus a mi főpapunk.Mivelhogy14 azért nagy Főpapunk vagyon, ki az egeket által hatotta, tudniillik Jézus az Istennek Fija. : megtartsuk e vallást. Mert15 nincs ollyan Főpapunk, ki a mi erőtlenségünk érzésén meg ne indulhatna, hanem olly, ki megkisértetett mindenekben hasonlatosképen, a bűntől megválva. Járuljunk16 azért bizodalommal a kegyelemnek székihez, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk, az alkalmatos időben való segitségre. Krisztus5 az igazi főpap, feljebbvaló Áronnál.Mert1 minden Főpap az emberek közzűl választatik és emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban : hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen Isten eleibe a bűnökért. Ki2 elégségesen szánhatná a tudatlanoknak és tévelygőknek állapotjokat ; mivelhogy ő is körülvétetett legyen erőtelenséggel. És3 ez erőtlenségért szükség legyen, miképen a kiözségért, azonképen önmagáért is, tudniillik a bűnökért áldozni. És4 senki nem veszi ő magának e tiszteséget, hanem a ki hivattatik Istentől, miképen Áron is. A5 képen a Krisztus is nem tulajdonitotta magának e tisztességet, hanem az, a ki ezt mondotta vala néki : Én Fiam vagy te, én ma szültelek téged. Miképen6 másutt is mondja : Te vagy örökkévaló Pap Melkisédeknek rendi szerint Ki7 az ő testének napjaiban, mikor nagy kiáltással és könnyhullatásokkal való könyörgéseket és imádkozásokat vitt volna annak eleibe, a ki megszabadithatja vala őtet a haláltól, és meghallgattatott volna az ő félelméből. Jóllehet8 Fiú volna, mindazáltal azokból a mellyeket szenvedett, megtanulta az engedelmességet. És9 megszenteltetvén lett az örök idvességnek oka, mindeneknek a kik néki engednek. És10 neveztettet Istentől Melkisédek rendi szerint való Főpapnak. Kiról11 nékünk sokat kell szólnunk magyarázásra nehéz dolgokat : mivelhogy restekké lettetel a hallásban. Mert12 néktek, kiknek ez időkhöz képest Doktoroknak kell vala lennetek, viszontag az Isten beszédinek kezdetinek betűire kell tanittatnotok ; és lettetek ollyanokká, kik téj nélkül szükölködjetek, és nem valóságos étel nélkül. Mert13 minden a ki tejet eszik, tudatlan az igaságnak beszédében ; mert kis gyermek az. Az14 öregeké pedig a valóságos étel, azoké tudniillik, a kiknek gyakoroltatott érzékenységek vagyon, a jónak és gonosznak megválasztására, az ő szokásokért. Óvás6 a hittől való elszakadástól.Azokáért1 elhagyván a keresztyénség kezdetinek beszédét, a tökéletes tudományra igyekezzünk : nem vetvén viszontag fundamentomot, a megholt cselekedetekből való megtérésnek és Istenben való hitnek tudományában. A2 keresztségeknek, kezeknek másra való vettetéseknek, halottak feltámadásoknak, és az örök itéletnek tudományában. És3 ezt miveljük ha Isten engedéndi. Mert4 lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosittattak, és megkóstolták a mennyei ajándékot, és részesei lettek a Szent Léleknek. És5 megkóstolták az Istennek jó beszédét, és a jövendő viágnak erejét. Ha6 elesnek, hogy ismét megujittassanak a megtérés által : úgymint kik viszontag megfeszitsék magoknak az Isten fiját, és azt gyalázatra adják. Mert7 a föld, melly a gyakorta reá szállot záport béissza, és terem füvet azoknak hasznokra, a kik azt mivelik, vészen áldást Istentől ; De8 a melly töviseket és bojtorjányokat terem, megvettetett, és az Istennek átkához közel vagyon, kinek vége tüzzel való megégetés lészen. Intés állhatatosságra és az igéretbe való bizodalomra.De9 reményeink ti felőletek, Szerelmesim, ezeknél jobbakat, és az idvességhez közelebb valókat, ha igy szólunk is. Mert10 nem hamis az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedetekről és a ti fáradságos szerelmetekről, mellyet mutattatok az ő nevéhez ; hogy tudniillik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek. Kivánjuk11 pedig, hogy közzűletek minden ugyanazon szorgalmaossággal megmutassa a reménységnek bizonyos voltát mind végig. Hogy12 ne legyetek restek, hanem követői azoknak, kik a hitnek és békességestürésnek általa örökösök az igéretekben. Mert13 az Isten mikor igéretet tenne Ábrahámnak, mivelhogy senkire magánál nagyobbra nem esküdhetnék, magára esküvék meg. Ezt14 mondván : Bizony megáldván megáldalak tégedet, és megsokasitván megsokasitlak tégedet. És15 e képen mikor békességesen várta volna, megnyeré az igéretet. Mert16 az emberek magoknál nagyobbra esküsznek, és néki az esküvés minden versengésnek vége minden dolognak megerősittetésére. Melly17 dologban az Isten bőségesen akarván megmutatni az igéret örökösinek, az ő tanácsának változhatatlanságát, igéretiben esküvést vete közbe. Hogy18 a két változhatatlan dolgok által, mellyekben lehetetetlen dolog, hogy az Isten hazudjon, erős vigasztaltatásunk lennenékünk, kik e végre futunk, hogy az előnkbe adott reménységet elvegyük. Melly19 a mi lelkünknek úgymint bátorságos és erős vasmacskája, melly bémegyen mind azokig, mellyek a kárpiton belől vagynak. A20 hová a mi Előljárónk érettünk bément, tudniillik a Jézus, ki a Melkisédek rendi szerint örökkévaló Főpappá lett. Krisztus7 Melkisédek rendje szerint való pap, nagyobb a lévitai papoknál.Mert1 e Melkisédek Sálemnek Királya vala, a nyga Istennek Papja, ki Ábrahámnak leibe ment vala, mikor a Királyoknak levágatások után hazamenne, és megáldá őtet. (Kinek2 dézmát is ada mindekből Ábrahám) ki először magyarázat szerint mondatik igazság Királyának, azután pedig Sálem Királynak is, azaz, békesség Királyának. Atya3 nélkül, anya nélkül, és nemzetség nélkül való : kinek sem napjainak kezdetek, sem életének vége nincsen, hanem hasonlittatván au Istennek Fijához, lett örökkévaló Pap. Tekintsétek4 meg pedig, melly nagy lett legyen ez, kinek dézmát is adott Ábrahám Pátriárka a nyereségből. Azoknak5 pedig, kik a Lévi fijai közzűl a papi méltóságban vagynak, parancsolatjok vagyon, hogy dézmát végyenek a községtől a törvény szerint, azaz az ő attyokfiaitól, jóllehet ők is az Ábrahám ágyékából származtak legyenek. Az6 pedig, a kinek nemzetsége nem a Léviták közzűl való, dézmát vett Ábrahámtól, és megáldotta ezt, a kinek igéretei valának. Minden7 ellenkezés nélkül pedig a ki kisebb, az áldatik meg attól, a ki nagyobb. És8 itt ugyan a halandó emberek szoktak dézmát venni ; ott pedig az, a kiről bizonység vagyon, hogy él. És9 (hogy igy szóljak) Ábrahámban megdézmáltatott a Lévi is, ki dézmákat szokott venni. Mert10 ő még az attyának ágyékában vala, mikor eleibe menne Ábrahámnak Melkisédek : Hogyha11 pedig a Lévi nemzetségében való Papság által volt a tökéletesség : (mert ez alatt adatott a népnek a törvény), mi szükség volt azután mondani, hogy más Pap támadna Melkisédeknek rendi szerint, és nem Áron Papnak rendi szerint ? Minekutánna12 azért a Papság elváltozott, szükség, hogy a törvénynek is változása legyen. Mert13 az, a kiről ezek mondatnak, más nemzetségből való, mellyből senki nem szolgált az oltárnak. Mert14 nyilvánvaló dolog, hogy a Júda nemzetségéből támadott a mi Urunk, melly nemzetségre nézve semmit nem szuólt Mózes a Papságról. Mell15 dolog annál is inkább megtetszik abból, hogy Melkisédek szerint támad más Pap. Ki16 nem a törvény szerint (mellynek parancsolatja testi) lett Pappá, hanem halhatatlan életnek erejéből. Mert17 e képen tézen bizonyságot : Te vagy örökkévaló Pap Melkisédeknek rendi szerint. Mert18 az előbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtlen és haszontalan. Mert19 semmiben nem vitt tökéletességre a törvény, hanem a másunnan vett jobb reménység, melly által közelgetünk Istenhez. És20 mivelhogy nem esküvés nélkül vagyon. Mert21 amazok esküvés nélkül lettel Papokká : ez pedig esküvéssel, az által, a ki néki azt mondá : Megesküdt az Úr, és meg nem bánja : Te vagy örökkévaló Pap Melkisédeknek rendi szerint. Ennyivel22 drágább szövetségnek lett Közbenjárója a Jézus. És23 amazok jóllehet sokan lettek Papokká, mivelhogy a halál miatt örökké meg nem maradhatnának. De24 ennek, mivelhogy örökké megmarad, örökkévaló Papsága vagyon. Minekokáért25 meg is tarthatja mindenestől fogva azokat ; a kik ő általa járulnak Istenhez : mert mindenkor él, hogy esedezzék ő érettek. Mert26 illyen Főpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplő nélkül való, a bünösöktől elválasztatott, és ki az egeknél magasságosb volna. Kinek27 ne lenne szükség minden nap, mint ama Főpapoknak, először a magok bűneikért áldozni, annakutánna a községnek bűneiért : mert azt egyszer megcselekedte, mikor magát megáldozta. Mert28 a törvény Főpapokat rendel az erőtlen emberekből : de a törvény után való esküvésnek beszéde a Fiút, ki örökkévaló Papságra szenteltetett. Az8 újtestamentumi főpapnak szentélye és szolgálata is feljebbvaló az ótestamentumiénál.Azoknak1 pedig summájok, a mellyeket mondunk ez : hogy nékünk olly Főpapunk vagyon, ki ama mennyei dicsőséges széknek jobbjára ült. A2 szent helynek szolgája és ama valóságos sátornak, mellyet az Úr szegezett fel, és nem ember. Mert3 minden Főpapnak ajándékoknak és áldozatokan felvitelekre rendeltetik : azért szükséges volt, hogy ennek is lenne a mit adna áldozatra. Mert4 ha e földön volna, még Pap is nem volna, mig ama Papok helyeken maradnának, kik a törvény szerint áldoznak ajándékokkal. Ugymind5 kik a menyyei dolgok példájoknak és árnyékjoknak szolgálnak, a mint Isten mondotta Mózesnek, mikor a sátort el akarná végezni : Meglásd igymond hogy mindeneket csinálj a példára, melly mutattatott néked a hegyen. De6 most a mi Főpapunk annyival drágább szolgálatot nyert, mennyivel drágább szövetségnek Közbenjárója, melly drágább igéretekkel ékesittetett meg. Mert7 ha amaz első olly volt volna, mellyben semmi fogyatkozás nem volt volna : semmiképen nem volt volna a másodiknak helye. Mert8 vádolván őket a Próféta, Igy szól : Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr, és kötök az Izráelnek házával és Júdának házával új szövetséget. Nem9 a szövetség szerint, mellyet szerzettem volt az ő attyaikkal a melly napon az ő kezeket fogám, hogy kihoznám őket Égyiptomból : mert ők nem maradának meg abban azén szövetségemben, és én megvetém őket, ezt mondja az Úr. Annakokáért10 ez a szövetség, a mellyet kötök az Izráel házával a napok után, ezt mondja az Úr : Bényomom az én törvényemet az ő elméjekbe, és az ő szivekbe béirom : és lészek nékik Istenek, és ők lésznek nékem én népem. És11 nem tanitja kiki az ő felebarátját és kiki az ő attyafiát, ezt mondván : Esmérd meg az Urat ; mert mindnyájan megesmérnek engemet, az ő közöttök való kicsinytől fogva, mind az ő köztök való nagyig. Mert12 kegyelmes lészek az ő álnokságoknak, és az ő bűneikről és hamisságaikról többé meg nem emlékezem. Mikor13 új szövetséget mondott, az elsőt óvá tette : a mi pedig óvá lészen és megvénheszik, közel vagyon ahhoz, hogy semmivé legyen. Az9 ótestamentumi szent sátor és áldozat nem tökéletes ábrázolata a Krisztus áldozati halála által való tökéletes megbékéltetésnek.Azért1 bizony az, hogy az első Szövetségnek is volatk isteni tiszteletre rendeltetett czeremóniái, és világi szentséges helye. Mert2 a sátor épitettetett vala : az első, mellyben vala a gyertyatartó, az asztal, a szent kenyerek, melly első sátort szentnek hivtak. A3 közép kárpiton belől pedig vala a sátor, meéyet neveztek vala Szentek Szentének. Mellyben4 vala az arany temjénező, és a szövetség ládája, melly melly minden felől arannyal béborittatott vala, mellyben vala az arany veder &amp ; mannával tele és az Áron megvirágzott vesszeje, és a szövetségnek táblái. A5 ládán felül pedig, a dicsőséges Kérubimok, kik árnyékokkal béfedezik vala a ládának fedelét ; mellyekről nem kell most szólanunk egyenként. Minekutánna6 pedig ezek igy rendeltettek, az első sátorba mindenkor bémennek a Papok, kik a czeremóniáknak tiszteletiben foglalatosok. A7 másikba pedig minden esztendőben egyszer csak maga a Főpap, vérrel pedig, mellyel áldozik ő magáért és a népnek bűneiért. Mely8 által a Szent Lélek ezt jelentette, hogy még nem nyilatkozott meg a szenteknek útjok, mivelhogy az első sátor még helyén állana. Melly9 példa vala az akkori jelenvaló időhöz képest, mellyben ajándékokkal, és áldozatokkal áldoznának, mellyek a lelkiesméretben nem szentelhetik meg az áldozót. És10 helyheztetett vala ételekben, italokban és külömb-külömbféle mosódásokban ; és külső rendtartásokban, mellyek a megjobbitásnak idejéig vettettek vala az Izráelitákra. Minekutánna11 pedig a Krisztus, a következendő jóknak Főpapja eljött volna, nagyobb és tökéletesb sátor által, nem kézzel csinált, azaz, nem e külső épitésnek sátora által. Sem12 pedig nem a bakoknak, és tulkoknak vére által, hanm az ő tulajdon vére által ment bé egyszer a szentséges helybe, minekutánna örök &amp ; váltságot talált volna. Mert13 ha a bikáknak és bakoknak vérek, és az üszőborjúnak hamva elhintetvén a tisztátalanokra, megszentelte őket az ő testeknek tisztaságára : Mennyivel14 inkább a Krisztusnak vére, ki az örökkévaló Lélek által, önmagát, ártatlan lévén, megáldozta az Istennek, megtisztitja a ti lelketekesméretit a megholt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennnek ? És15 azért az új Testamentomnak Közbenjárója, hogy meghalván azoknak a bűnöknek váltságáért, mellyek voltak az első Testamentom alatt, a hivatalosok az örökkévaló örökségnek igéretét vennék. Mert16 a hol a testamentom vagyon, szükség hogy a testamentomtevőnek halála is meglegyen ; Mert17 a testamentom az embernek halálával erős : mert mig él a testamentomtevő, a testamentom erőtlen. Innét18 vagyon, hogy az első testamentom is nem szenteltetett meg vér nélkül. Mert19 mikor Mózes a törvény szerint való minden parancsolatokat elolvasta volna a község előtt, borjúknak és bakoknak véreket vévén, vizzel és véres gyapjúval, és izsóppal egybe, mind a könyvet, mind az egész községet egyszersmind meghinté.  ;ondván :20 Ez a testamentomnak vére, mellyet Isten néktek parancsolt. Annakfelette21 pedig a sátort is, és mind a szent edényeket is hasonlatosképen vérrel meghinté. És22 mindenek közel vérrel tisztitatnak meg a törvény szerint ; és a vérontás nélkül nem lészen a bocsánat. Annakokáért23 szükség volt, hogy a mennyei dolgoknak példáik illyen állatok által tisztittassanak meg, a mennyeiek pedig drágább áldozatokkal, hogynem mint azok voltak. Mert24 nem kézzel csinált szentséges helybe ment bé a Krisztus, melly példája volna a valóságosnak, hanem a mennyekbe ment, hogy megjelenjék most Isten előtt mi érettünk. Sem25 pedig nem azért ment bé, hogy gyakorta áldozza meg ő magát, miképen a Főpap minden esztendőben bémegyen a szentséges helybe idegen vérrel. (Mert26 ha külömben volna, kellett volna néki gyakorta szenvedni világ teremtésétől fogva), hanem most egyszer jelent meg ő magának megáldoztatása által, e világnak utolsó részében, a bűnnek eltöröltetésére. És27 miképen hogy elvégzett dolog az emberek között, hogy egyszer meghalljanak, azután pedig itélet lészen ; Azonképen28 a Krisztus is egyszer megáldoztatván, hogy sokaknak bűneiket elvenné, másodszor bűnért való áldozat nélkül megláttatik azoktól, a kik őtet várják azoknak idvességekre. Krisztus10 bűnért való áldozatának ereje. ;ert1 a törvény, melly a következendő jóknak árnyékjok volt, nem a valóságnak kimetszett formájok, azokkal az áldozatokkal, mellyeket esztendőnként ugyanazokat szüntelen áldoznak, soha meg nem szentelheti azokat, a kik azokhoz járulnak. Mert2 ha külömben volt volna, megszüntek volna az áldozattól ; mivelhogy a kik áldoztak és megtisztultak volna egyszer, semmi bűn azután az ő lelkeket nem vádolta volna. De3 ez áldozatokban esztendőnként a bűnöknek előszámláltatások lészen. Mert4 lehetetlen dolog, hogy a kosoknak és bikáknak vérek elvégye a bűnöket. Minekokáért5 mikor e világra béjött volna, ezt mondja : Az áldozatot és az ajándékot nem akartad, testet formálál pedig nékem. A6 baromnak egész égőáldozatját, és a bűnért való áldozatot nem kedvelted. Akkor7 mondom : Imhol vagyok én. (a könyvnek kezdetében megirattatott én felőlem) hogy a te akaratodat cselekedjem, Isten ! Mikor8 először ezt mondotta volna : Az áldozatot és az ajándékot, a baromnak egészen való megégetését, és a bűnért való áldozatot nem akartad, sem kedvelted, (mellyek a törvény szerint áldoztatnak). Azután9 ezt mondotta : Imhol vagyok én, hogy cselekedjem Isten a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy az utolsót felállassa. Melly10 akarat által megszenteltettünk a Jézus Krisztus testének egyszer való áldozatja által. Annakokáért11 minden Pap előáll minden napon szolgálván, és ugyanazon áldozatokkal áldozván gyakorta, mellyek soha a bűnöket el nem vehetik. Ez12 pedig egy áldozattal áldozván a bűnökért, mind örökké ülaz Istennek jobbján. A13 mi ide elő vagyon azt várván, miglen az ő ellenségei az ő talpai alá vettessenek. Mert14 egyetlen áldozatjával tökéletesekké tett mind örökké azokat a kik megszenteltetnek. Bizonyságot15 tészen pedig nékünk erről a szent Lélek is ; mert minekutánna először ezt mondotta volna : Ez16 az én szövetségem, mellyet kötök ő velek a napok után, ezt mondja az Úr : Az én törvényimet adom az ő szivekbe, és azokat béirom elméjekbe, Azután17 igy szól ; És az ő bűneikről és hamisságaikról többé meg nem emlékezem. A18 hol pedig a bűnöknek bocsánatjok vagyon, nem kell többé bűnért való áldozat. Az új szövetség dicsőséges volta a hitben és vallásban (gyülekezetben való állhatatosságra int.Mivelhogy19 azért Atyámfiai, szabadságunk vagyon, az Istennek Szentséges helyébe való bémenetelre a Jézus vére által : Az20 úton, mellyet szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit által, azaz az ő teste által : És21 mivelhogy vagyon nagy Papunk ki Isten házának Fejedeleme ; Járuljunk22 igaz szovvel és hitnek bizonyos bizodalmával, a gonosz lelkiesmérettől megtisztult szivekkel. És23 megmosván testünket tiszta vizzel, tartsuk meg a mi reménységünknek tántorgás nélkül való vallását, mert igaz az, a ki igéretet tett. És24 egymást becsüljük, hogy magunkat fleinditsuk az atyafiúi szeretetre és a jócselekedetekre. El25 nem hagyván a mi gyülekezetünket, miképen szokások némellyeknek, hanem intvén egymást annyival is inkább, mivelhogy látjátok hogy ama nap elközelget. Mert26 ha szabad akaratunk szerint vétkezünk igazságnak esmérete után, nincsen azután a mi bűneinkért áldozat. Hanem27 az itéletnek néminemű rettenetes várása, és a tűznek lángja, melly megemészti az Istennek ellenségit. A28 ki megveti a Mózes törvényét, minden irgalmasság nélkül, két vagy három tanúnak bizonyságára megölettetik. Mennyivel29 (állitjátok, hogy) keményebb büntetésre itéltetik méltónak lenni, a ki az Istennek Fiját megtapodándja, és a szövetségnek vérét, melly által megszenteltetett vala, semminek állitándja és a kegyelemnek Lelkét bosszúsággal illeténdi ? Mert30 tudjuk azt, a ki ezt mondotta : Én dolgom a bosszúállás, én megfizetem, ezt mondja az Úr. És ismét : Az Úr megitéli, úgymond az ő népét. Rettenetes31 dolog az élő Istennek kezébe esni. Emlékezzetek32 meg pedig ez előtt való napokról, mellyekben, minekutánna megvilágosittattatok volt a háborúságoknak nagy tusakodását szenvedtétek . Egyképen33 ugyan, mikor gyalázatokkal és nyomorúságokkal a piaczra elővitettetek : egyképen pedig, mikor társai lettetek azoknak, a kik a nyomorúságos állapotban vagynak. Mert34 az én fogságimon is én velem egyetembe bánkódtatok, és a ti jószágtoknak zsákmányoltatását nagy örömmel vettétek ; mivelhogy tudnátok magatokban, hogy néktek drágább és maradandóbb jószágtok vagyon mennyekben. Ne35 vessétek el annakokáért a ti bizodalmotokat, mellyeknek nagy jutalom fizetése vagyon. Mert36 szükség néktek a békességestürés, hogy minekutánna az Istennek akaratját cselekedénditek, elvegyétek az igéretet. Mert37 még egy kevés, csak egy kevés idő vagyon és a ki eljövendő, eljő és nem késik. Az38 igaz ember pedig hit által él : és valaki elvonándja magát, az ollyant az én lelkem nem kedveli. De39 mi nem ollyak vagyunk, kik magunkat elvonjuk veszedelemre, hanem ollyak, kik hidjünk a mi lelkünk idvességére. A11 hit és ereje. Példák ótestamentumi hithősökről.A1 hit pedig az ollyan dolgoknak valóságok, a mellyeket reménylünk, és a melly dolgok nem láttatnak, azoknak bizonyos mutatójok. Mellyért2 jó bizonysággal ékesittettek meg a mi előttünk való Atyák. Hit3 által értjük, hogy teremtetett e világ Istennek beszéde által, hogy a láthatalanokból láthatók lennének. Ábel4 hit által áldozott Istennek becsesb áldozattal, hogynem mint Kain : melly által bizonyságot vett, hogy igaz volna, mikor az Isten bizonyságot tenne az ő ajándékiról ; és ennek általa, meghalván mégis szól. Hit5 által ragadtatottot el Énokh, hogy ne látna halált ; és meg nem találtatott, mivelhogy általvitte vala őtet Isten ; mert minekelőtte általvitetnék, bizonyságot vett vala, hogy kedves volt Isten előtt. Hit6 nélkül pedig lehetetlen dolog, hogy valaki néki kedves legyen ; mert a ki Istenhez járul, ennek hinni kell, hogy vagyon Isten, és hogy jutalmat ád azoknak, a kik őtet keresik. Hit7 által Istentől megintetvén Nóé azokról, a mellyek még nem láttatnak vala, megrémülvén készité a Bárkát az ő házanépének megtartására : melly Bárka által kárhoztatá e világot, és a hitből való igazságnak örökösévé lett. Hit8 által engede Ábrahám az Istennek, mikor hivattatott volna, hogy elmenne a helyre, mellyet örökségűl vejendő vala : és kiméne nem tudván hová menne. Hit9 által lakék az igéretnek földén, mint idegen földön, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon igéreteknek örökösivel. Mert10 vá vala ollyan várost, mellynek fundamentoma volna, mellynek mestere és teremtője az Isten. Hit11 által Sára is erőt vőn az ő méhében való fogadásra, és az ő idején kivűl szűle, mivelhogy igaznak itélte azt, a ki igéretet tett vala. Annakokáért12 is egytől, még pedig attól is mintegy megholttól szaporodtak annyin, mennyi az ég csillaginak sokságok, és mint a tenger partjának fővenye számlálhatatlan. Hit13 által holtak meg azok mindnyájan, kik az igéreteket el nem vették vala, hanem távol nézik vala azokat, minekutánna hittek volna, és ragaszkodtak volna azokhoz, és vallást tettek volna arról, hogy ők bujdosók és jövevények volnának azon a földön. Mert14 a kik ezeket mondják, nyilván jelentik, hogy ők hazát keresnek. Hogyha15 arról megemlékeztek volna a mellyből kijöttek vala, volt volna idejek a haza térésre. De16 jobb hazát kivánnak, tudniillik mennyeit ; annakokáért nem szégyenli sz Isten ő Isteneknek hivatni : mert készitett vala nékik várost. Hit17 által áldozá meg Ábrahám Izsákot, mikor kisértetnék, amaz ő egyetlenegy fiját, mondom, hogy megáldozta az, a ki igéreteket vette vala. Kinek18 ezt mondotta vala az Isten : Izsákban neveztetik néked a te magod. Mikor19 ő magában ezt elhitte volna, hogy az Isten azt halálból is feltámaszthatja, melly halálból azt néminemű hasonlatosság szerint fel is vevé. Hit20 által áldá meg Izsákot Jákóbot és Ézsaut jövendő dolgokban. Hit21 által áldá meg Jákób halálának idején Józsefnek mindenik fiját és imádá az Istent az ő istápjának végéhez támaszkodván. Hit22 által emlékezék József, halálához közel lévén, az Izráel fijainak kimenetelek felől, és az ő tetemeiről parancsolatot ada. Hit23 által rejtetett el Mózes az ő szüleitől három hónapig, mikor született volna, mivelhogy látnák szép gyermeknek lenni, és nem rettegék a Királynak parancsolatját. Hit24 által nem akart Mózes, mikor immár öreg volna, Faraó leányának fijának hivattatni. Mivelhogy25 ezt inkább választá magának, hogy az Isten népével együtt nyomorúságokkal illettetnék, hogynem mint a bűnnek ideigvaló hasznával élne. Úgymint26 ki nagyobb gazdagságnak itélte lenni a Krisztusért való gyalázatot, hogynem mint az Égyiptombelieknek kincseket : mert néz vala a jutalomnak fizetésére. Hit27 által hagyá el Égyiptomot, semmit nem félvén a Királynak haragjától : mert olly erős szivvel volt, mintha látná azt, a ki láthatatlan. Hit28 által cselekedte a húsvétibáránynak megételét, és ama vérnek kiontatását : hogy a ki az elsőszülötteket öli vala, őket ne illetné. Hit29 által mentek által a veres tengeren mint egy szárazon, mellyet mikor az Égyiptombeliek megkisértettek volna, elnyelettetének. Hit30 által romlottak le Jérikónak kőfalai, mikor azokat kerülték volna hét napokig. Hit31 által nem vesze el a hitetlenekkel egyetembe, ama tisztátalan életű Ráháb, mikor jóakarattal szállására fogadta volna a kémeket. És32 mit szólok többet ? mert nem volna az idő elég hozzá, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről, és a Prófétákról ; Kik33 hit által országokat meggyőztek, igazságot cselekedtek, az igéreteket elvették, oroszlánoknak szájokat bédugták. A34 tűznek erejét megoltották, a fegyvernek élitől megmenekedtek, megerősödtek az erőtlenségből, erősekké lettek a viadalban, az idegeneknek táborokat elfutamtatták. Az35 asszonyok a feltámadás által az ő halottjaikat megnyerték, némellyeknek bőrök megfeszittetett, nem gondolván a szabadulással, hogy drágább feltámadást nyerhetnének. Némellyek36 viszontag csufolásokat és ostorzásokat szenvedtek, annakfelette kötözéseket és tömlöczöt. Megköveztettek,37 ketté vágattattak, kisértettek, fegyverrel levágattatván megholtak, bujdostak juhoknak és kecskéknek bőrökbne, kik elhagyattattak, szorongattattak, nyomorgattattak. Kikre38 nem volt méltó e világ : pusztában bujdostak, hegyeken, barlangokban, és földnek hasadékiban. És39 mindnyájan ezek, minekutánnak jó bizonyságot tettek volna a hit által, az igéretet nem vették el ; Mivelhogy40 az Isten mi felőlünk néminémű jobb dolgot rendelt volt, hogy nálunk nélkűl a tökéletességre ne jutnának. Int,12 hogy Krisztusra nézvén, tűrők legyünk.Annakokáért1 mi is ; mivelhogy ennyi sok bizonyságoknak fellege áll körűltünk, minden terhet levetvén, és minden körúltünk való bűnt, nagy állhatatossággal a mi előnkbe adatott czélt kifussuk. Nézvén2 a hitnek Fejedelmére, és elvégezőjére a Jézusra, ki az ő előtte való öröm helyébe szenvedett keresztet, a gyalázatot megutálván, és az Isten székinek jobbjára ült. Gondoljátok3 meg azért, kicsoda legyen az, a ki illyen ellene való szidalmazásokat szenvedett a bűnösöktől, hogy elmétekben elfogyatkozván, meg ne fáradjatok. Mert4 még szintén a vérig nem tusakodtatok, a bűn ellen tusakodván. Elfelejtkezzetek-é5 pedig az intésről melly néktek mint fiaknak szól : Fiam ne vesd meg az Úr dorgálását, és el ne fáradj lelkedben, mikor ő tőle dorgáltatol. Mert6 a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, valakit fijává fogad. Ha7 a dorgálást elszenveditek, az Isten ő magát néktek ajánlja mint fijainak : mert kicsoda olly fiú, kit az atya meg nem dorgál ? Hogyha8 dorgálás nélkűl valók vagytok, mellyben mindenek részesek, bizonyságra fattyak vagytok, és nem fiak. Annakutánna9 pedig, a mi test szerint való atyáink, becsültük : avagy nem sokkal inkább engednünk kell-é a lelkek Attyának, hogy éljünk ? Mert10 azok kevés ideig, a mint nékik tetszik vala, minket dorgálnak vala : e pedig a mi hasznunkra dorgál, hogy részesei legyünk az ő szentségének. Minden11 dorgálás pedig most jóllehet nem láttatik örvendetesnek, hanem szomoruságosnak lenni ; mindazáltal végtére az igazságnak csendes gyümölcsét adja azoknak, a kik abban gyakorlották magokat. Int kegyességre a mennyei Jeruzsálemre tekintettel.Azért12 a ti leeresztett kezeiteket, és reszkető térdeiteket erősitsétek meg. És13 a ti lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a ki sánta, mindenestől fogva el ne tévelyedjék az útról, hanem inkább meggyógyittassék. Kövessétek14 a békességet mindenekkel, és a szent életet, melly nélkűl senki nem látja az Urat. Meglátván15 hogy valaki az Istennek kegyelmétől el ne szakadjon : hogy valami keserű gyökér felnevekedvén meg ne háboritson és az által sokan megfertéztessenek. Ne16 legyen senki paráználkodó, vagy elvetemedett mint Ézsaú, ki egy ételen eladta az ő elsőszületésének méltóságát. Mert17 jól tudjátok hogy ő azután is, mikor az áldást vissza akarná nyerni örökség szerint, megvettetett volt : mert nem talált megbánásra val helyet, jól lehet nagy könyhullatásokkal kereste volna az áldást. Mert18 nem járultatok a tapasztalható hegyhez és az égő tűzhöz, a sűrű füsthöz, és a setétséghez, és a szélvészhez. A19 trombita zengéséhez és az Istsen beszédének szavához, mellyet a kik hallották, kérték hogy többé az nékik ne szólana. (Mert20 nem szenvedhetik vala el a mit Isten parancsol vala ; Hogy ha oktalan állat illeténdi is a hegyet, megköveztessék, vagy nyilakkal meglövöldöztessék.) Mózes21 is, (olly igen rettenetes látás vala, a melly láttatik vala) ezt mondotta : (Elijedék, és elrémülék). Hanem22 járultatok a Sion hegyéhez, és az élő Isten városához, a mennyei Jérusálemhez, és a sok ezer Angyalokhoz. A23 közönséges gyüléshez, és az elsőszülötteknek Gyülekezetekhez, kik béirattak mennyben, és a mideneknek Birájokhoz az Istsenhez, és a tökéletesekké lett igazaknak lelkekhez. És24 az új Testamentomnak Közbenjárójához a Jézushoz, és a reánk hintetett vérhez, melly drágább dolgokat szól, hogynem mint az Ábelnek vére. Meglássátok,25 hogy meg ne utáljátok azt a ki szól : Mert ha azok meg nem menekedtek, a kik megvetik vala azt, a ki az Isten képében szól vala e földön, sokkal inkább mi, ha ezt megutáljuk, a ki mennyből vagyon. Kinek26 szava akkor megmozditotta a földet ; most pedig hirdeti ; ezt mondván : Még egyszer én megmozditom nem csak a földet, hanem az eget is. Hogy27 pedig ezt mondja : Még egyszer jelenti az állhatatlan dolgoknak, tudniillik a teremtetteknek elvételeket, hogy megmaradjanak a mellyek állhatatosok. Annakokáért28 a mozdithatatlan országot felvévén, tartsuk meg a kegyelmet, mellynek általa úgy szolgáljunk Istennek, hogy néki kedvesek legyünk, félelemmel és tisztelettel. Mert29 a mi Istenünk megemésztő tűz. Intés13 szeretetre. Óvás tisztátlanságtól és fösvénységtől.Az1 atyafiúi szeretet megmaradjon. A2 gazdálkodásról el ne felejtkezzetek : mert ez által némellyek nem tudva Angyalokat fogadtak szállásokra. Megemlékezzetek3 a foglyokról mintha ő velek együtt foglyok volnátok, és azokról, a kik nyomoruságokkal terheltetnek ; mintha ti is testben szenvednétek. Tiszteletes4 mindenek között a házasság és fertelmesség nélkűl való ágyasház : a paráznákat pedig és a házasságrontókat az Isten megitéli. A5 ti erkölcsötök idegen legyen a fösvénységtől : elégedjetek meg a jelenvalókkal : mert az Isten mondotta : Nem hagylak el téged és nem távozom el te tőled. Annyira6 hogy bátorsággal mondjuk : Az Úr nékem segitségem, nem félek hogy valamit ártson nékem az ember. Emlékeztetés becsületes tanítók követésére.Megemlékezzenek7 a ti előttetek járókról, kik néktek szólták az Istennek beszédét : kiknek kövessétek hiteket, meggondolván minémű vége volt az ő életeknek. A8 Jézus Krisztus tegnap és ma ugyanazon volt, mind örökké is ugyanazon lészen. Külömböző9 és idegen tudományok által ide s tova ne vonattassatok : mert igen jó dolog kegyelemmel megerősittetni a mi szivünknek, nem eledelekkel, mellyek nem használtak azoknak, a kik azokban forgolódtak. Vagyon10 oltárunk, mellyről nem szabad enniek azoknak, a kik szolgálnak az ó Testamentomban való Sátorban. Mert11 a melly állatoknak vérek bévitetik a Főpap által a bűnért a Szentséges helybe, azoknak testek megégettetik a táboron kivűl. Minekokáért12 a Jézus is, hogy megszentelné a népet az ő tulajdon vére által, szenvedett a kapun kivűl. Menjünk13 ki azért ő hozzá a táboron kivűl, az ő gyalázatját hordozván. Mert14 nincsen itt maradandó városunk, hanem jövendőt keresünk. Ő15 általa azért szüntelen vigyünk Isten eleibe dicséretnek áldozatját, azaz, az ő nevéről vallást tevő ajakinknak gyümölcsöket. A16 jótéteményről pedig, és marhátoknak mással való közöltetéséről el ne felejtkezzetek : mert illyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. Engedjetek17 a ti előttetek járóknak és hallgassátok azokat : mert vigyáznak ők a ti lelkeitekért ugymint számadók, hogy örömmel miveljék azt, és nem bánattal : mert az néktek nem használ. Befejező intések és üdvözletek.Idmákozzatok18 mi érettünk : mert hisszük, hogy nékünk jó lelkiesméretünk vagyon, ugymint kik minden dolgokban igyekezünk tisztességesen forgolódni. Mégis19 kérlek pedig titeket, hogy azt miveljétek, hogy hamarább hozzátok mehessek. A20 békességnek Istene pedig, ki a halálból kihozta a juhoknak az örökkévaló Testamentomnak vére által való nagy Pásztorát a mi Urunk Jézust ; Tégyen21 titeket tökéletesekké minden jócselekedetben, az ő akaratjának cselekedésére, cselekedvén ti bennetek azt, a mi ő előtte kedves, a Jézus Krisztus által : kinek dicsőség legyen mind örökkön örökké, Ámen ! Kérlek22 pedig titeket, Atyámfiai, szenvedjétek el az intő beszédeet : mert rövid beszédekkel irtam néktek. Legyen23 tudtotokra, hogy a mi atyánkfia Timótheus megszabadult, kivel (ha hamar ide jövénd) meglátogatlak titeket. Kösöntsétek24 minden ti előttetek járókat, és minden szenteket. Köszöntenek titeket azok, kik Olaszországból való Atyafiak. Az25 Isten kegyelme legyen mindnyájan veletek, Ámen ! Küldetett Olaszországból Timótheus által.