סֵפֶר הוֹשֵׁעַ

דְּבַראא־יְהוָ֣ה ׀ אֲשֶׁ֣ר הָיָ֗ה אֶל־הוֹשֵׁ֨עַ֙ בֶּן־בְּאֵרִ֔י בִּימֵ֨י עֻזִּיָּ֥ה יוֹתָ֛ם אָחָ֥ז יְחִזְקִיָּ֖ה מַלְכֵ֣י יְהוּדָ֑ה וּבִימֵ֛י יָרָבְעָ֥ם בֶּן־יוֹאָ֖שׁ מֶ֥לֶךְ יִשְׂרָאֵֽל׃ תְּחִלַּ֥ת בדִּבֶּר־יְהוָ֖ה בְּהוֹשֵׁ֑עַ פ
וַיֹּ֨אמֶר יְהוָ֜ה אֶל־הוֹשֵׁ֗עַ לֵ֣ךְ קַח־לְךָ֞ אֵ֤שֶׁת זְנוּנִים֙ וְיַלְדֵ֣י זְנוּנִ֔ים כִּֽי־זָנֹ֤ה תִזְנֶה֙ הָאָ֔רֶץ מֵֽאַחֲרֵ֖י יְהוָֽה׃ וַיֵּ֨לֶךְ֙ גוַיִּקַּ֔ח אֶת־גֹּ֖מֶר בַּת־דִּבְלָ֑יִם וַתַּ֥הַר וַתֵּֽלֶד־ל֖וֹ בֵּֽן׃ וַיֹּ֤אמֶר דיְהוָה֙ אֵלָ֔יו קְרָ֥א שְׁמ֖וֹ יִזְרְעֶ֑אל כִּי־ע֣וֹד מְעַ֗ט וּפָ֨קַדְתִּ֜י אֶת־דְּמֵ֤י יִזְרְעֶאל֙ עַל־בֵּ֣ית יֵה֔וּא וְהִ֨שְׁבַּתִּ֔י מַמְלְכ֖וּת בֵּ֥ית יִשְׂרָאֵֽל׃ וְהָיָ֖ה הבַּיּ֣וֹם הַה֑וּא וְשָֽׁבַרְתִּי֙ אֶת־קֶ֣שֶׁת יִשְׂרָאֵ֔ל בְּעֵ֖מֶק יִזְרְעֶֽאל׃ וַתַּ֤הַר ועוֹד֙ וַתֵּ֣לֶד בַּ֔ת וַיֹּ֣אמֶר ל֔וֹ קְרָ֥א שְׁמָ֖הּ לֹ֣א רֻחָ֑מָה כִּי֩ לֹ֨א אוֹסִ֜יף ע֗וֹד אֲרַחֵם֙ אֶת־בֵּ֣ית יִשְׂרָאֵ֔ל כִּֽי־נָשֹׂ֥א אֶשָּׂ֖א לָהֶֽם׃ וְאֶתז־בֵּ֤ית יְהוּדָה֙ אֲרַחֵ֔ם וְהֽוֹשַׁעְתִּ֖ים בַּיהוָ֣ה אֱלֹֽהֵיהֶ֑ם וְלֹ֣א אֽוֹשִׁיעֵ֗ם בְּקֶ֤שֶׁת וּבְחֶ֨רֶב֙ וּבְמִלְחָמָ֔ה בְּסוּסִ֖ים וּבְפָרָשִֽׁים׃ וַתִּגְמֹ֖ל חאֶת־לֹ֣א רֻחָ֑מָה וַתַּ֖הַר וַתֵּ֥לֶד בֵּֽן׃ וַיֹּ֕אמֶר טקְרָ֥א שְׁמ֖וֹ לֹ֣א עַמִּ֑י כִּ֤י אַתֶּם֙ לֹ֣א עַמִּ֔י וְאָנֹכִ֖י לֹֽא־אֶהְיֶ֥ה לָכֶֽם׃ ס         וְֽ֠הָיָה אבמִסְפַּ֤ר בְּנֵֽי־יִשְׂרָאֵל֙ כְּח֣וֹל הַיָּ֔ם אֲשֶׁ֥ר לֹֽא־יִמַּ֖ד וְלֹ֣א יִסָּפֵ֑ר וְֽ֠הָיָה בִּמְק֞וֹם אֲשֶׁר־יֵאָמֵ֤ר לָהֶם֙ לֹֽא־עַמִּ֣י אַתֶּ֔ם יֵאָמֵ֥ר לָהֶ֖ם בְּנֵ֥י אֵֽל־חָֽי׃ וְ֠נִקְבְּצוּ בבְּנֵֽי־יְהוּדָ֤ה וּבְנֵֽי־יִשְׂרָאֵל֙ יַחְדָּ֔ו וְשָׂמ֥וּ לָהֶ֛ם רֹ֥אשׁ אֶחָ֖ד וְעָל֣וּ מִן־הָאָ֑רֶץ כִּ֥י גָד֖וֹל י֥וֹם יִזְרְעֶֽאל׃ אִמְר֥וּ גלַאֲחֵיכֶ֖ם עַמִּ֑י וְלַאֲחֽוֹתֵיכֶ֖ם רֻחָֽמָה׃ רִ֤יבוּ דבְאִמְּכֶם֙ רִ֔יבוּ כִּֽי־הִיא֙ לֹ֣א אִשְׁתִּ֔י וְאָנֹכִ֖י לֹ֣א אִישָׁ֑הּ וְתָסֵ֤ר זְנוּנֶ֨יהָ֙ מִפָּנֶ֔יה וְנַאֲפוּפֶ֖יהָ מִבֵּ֥ין שָׁדֶֽיהָ׃ פֶּןה־אַפְשִׁיטֶ֣נָּה עֲרֻמָּ֔ה וְהִ֨צַּגְתִּ֔יהָ כְּי֖וֹם הִוָּֽלְדָ֑הּ וְשַׂמְתִּ֣יהָ כַמִּדְבָּ֗ר וְשַׁתִּ֨הָ֙ כְּאֶ֣רֶץ צִיָּ֔ה וַהֲמִתִּ֖יהָ בַּצָּמָֽא׃ וְאֶתו־בָּנֶ֖יהָ לֹ֣א אֲרַחֵ֑ם כִּֽי־בְנֵ֥י זְנוּנִ֖ים הֵֽמָּה׃ כִּ֤י זזָֽנְתָה֙ אִמָּ֔ם הֹבִ֖ישָׁה הֽוֹרָתָ֑ם כִּ֣י אָמְרָ֗ה אֵלְכָ֞ה אַחֲרֵ֤י מְאַהֲבַי֙ נֹתְנֵ֤י לַחְמִי֙ וּמֵימַ֔י צַמְרִ֣י וּפִשְׁתִּ֔י שַׁמְנִ֖י וְשִׁקּוּיָֽי׃ לָכֵ֛ן חהִנְנִי־שָׂ֥ךְ אֶת־דַּרְכֵּ֖ךְ בַּסִּירִ֑ים וְגָֽדַרְתִּי֙ אֶת־גְּדֵרָ֔הּ וּנְתִיבוֹתֶ֖יהָ לֹ֥א תִמְצָֽא׃ וְרִדְּפָ֤ה טאֶת־מְאַהֲבֶ֨יהָ֙ וְלֹֽא־תַשִּׂ֣יג אֹתָ֔ם וּבִקְשָׁ֖תַם וְלֹ֣א תִמְצָ֑א וְאָמְרָ֗ה אֵלְכָ֤ה וְאָשׁ֨וּבָה֙ אֶל־אִישִׁ֣י הָֽרִאשׁ֔וֹן כִּ֣י ט֥וֹב לִ֛י אָ֖ז מֵעָֽתָּה׃ וְהִיא֙ ילֹ֣א יָֽדְעָ֔ה כִּ֤י אָֽנֹכִי֙ נָתַ֣תִּי לָ֔הּ הַדָּגָ֖ן וְהַתִּיר֣וֹשׁ וְהַיִּצְהָ֑ר וְכֶ֨סֶף הִרְבֵּ֥יתִי לָ֛הּ וְזָהָ֖ב עָשׂ֥וּ לַבָּֽעַל׃ לָכֵ֣ן יאאָשׁ֔וּב וְלָקַחְתִּ֤י דְגָנִי֙ בְּעִתּ֔וֹ וְתִירוֹשִׁ֖י בְּמֽוֹעֲד֑וֹ וְהִצַּלְתִּי֙ צַמְרִ֣י וּפִשְׁתִּ֔י לְכַסּ֖וֹת אֶת־עֶרְוָתָֽהּ׃ וְעַתָּ֛ה יבאֲגַלֶּ֥ה אֶת־נַבְלֻתָ֖הּ לְעֵינֵ֣י מְאַהֲבֶ֑יהָ וְאִ֖ישׁ לֹֽא־יַצִּילֶ֥נָּה מִיָּדִֽי׃ וְהִשְׁבַּתִּי֙ יגכָּל־מְשׂוֹשָׂ֔הּ חַגָּ֖הּ חָדְשָׁ֣הּ וְשַׁבַּתָּ֑הּ וְכֹ֖ל מוֹעֲדָֽהּ׃ וַהֲשִׁמֹּתִ֗י ידגַּפְנָהּ֙ וּתְאֵ֣נָתָ֔הּ אֲשֶׁ֣ר אָמְרָ֗ה אֶתְנָ֥ה הֵ֨מָּה֙ לִ֔י אֲשֶׁ֥ר נָֽתְנוּ־לִ֖י מְאַֽהֲבָ֑י וְשַׂמְתִּ֣ים לְיַ֔עַר וַאֲכָלָ֖תַם חַיַּ֥ת הַשָּׂדֶֽה׃ וּפָקַדְתִּ֣י טועָלֶ֗יהָ אֶת־יְמֵ֤י הַבְּעָלִים֙ אֲשֶׁ֣ר תַּקְטִ֣יר לָהֶ֔ם וַתַּ֤עַד נִזְמָהּ֙ וְחֶלְיָתָ֔הּ וַתֵּ֖לֶךְ אַחֲרֵ֣י מְאַהֲבֶ֑יהָ וְאֹתִ֥י שָׁכְחָ֖ה נְאֻם־יְהוָֽה׃ פ
לָכֵ֗ן טזהִנֵּ֤ה אָֽנֹכִי֙ מְפַתֶּ֔יהָ וְהֹֽלַכְתִּ֖יהָ הַמִּדְבָּ֑ר וְדִבַּרְתִּ֖י עַל לִבָּֽהּ׃ וְנָתַ֨תִּי יזלָ֤הּ אֶת־כְּרָמֶ֨יהָ֙ מִשָּׁ֔ם וְאֶת־עֵ֥מֶק עָכ֖וֹר לְפֶ֣תַח תִּקְוָ֑ה וְעָ֤נְתָה שָּׁ֨מָּה֙ כִּימֵ֣י נְעוּרֶ֔יהָ וִּכְי֖וֹם עֲלֹתָ֥הּ מֵאֶֽרֶץ־מִצְרָֽיִם׃ ס         וְהָיָ֤ה יחבַיּוֹם־הַהוּא֙ נְאֻם־יְהוָ֔ה תִּקְרְאִ֖י אִישִׁ֑י וְלֹֽא־תִקְרְאִי־לִ֥י ע֖וֹד בַּעְלִֽי׃ וַהֲסִרֹתִ֛י יטאֶת־שְׁמ֥וֹת הַבְּעָלִ֖ים מִפִּ֑יהָ וְלֹֽא־יִזָּכְר֥וּ ע֖וֹד בִּשְׁמָֽם׃ וְכָרַתִּ֨י כלָהֶ֤ם בְּרִית֙ בַּיּ֣וֹם הַה֔וּא עִם־חַיַּ֤ת הַשָּׂדֶה֙ וְעִם־ע֣וֹף הַשָּׁמַ֔יִם וְרֶ֖מֶשׂ הָֽאֲדָמָ֑ה וְקֶ֨שֶׁת וְחֶ֤רֶב וּמִלְחָמָה֙ אֶשְׁבּ֣וֹר מִן־הָאָ֔רֶץ וְהִשְׁכַּבְתִּ֖ים לָבֶֽטַח׃ וְאֵרַשְׂתִּ֥יךְ כאלִ֖י לְעוֹלָ֑ם וְאֵרַשְׂתִּ֥יךְ לִי֙ בְּצֶ֣דֶק וּבְמִשְׁפָּ֔ט וּבְחֶ֖סֶד וּֽבְרַחֲמִֽים׃ וְאֵרַשְׂתִּ֥יךְ כבלִ֖י בֶּאֱמוּנָ֑ה וְיָדַ֖עַתְּ אֶת־יְהוָֽה׃ ס         וְהָיָ֣ה כג׀ בַּיּ֣וֹם הַה֗וּא אֶֽעֱנֶה֙ נְאֻם־יְהוָ֔ה אֶעֱנֶ֖ה אֶת־הַשָּׁמָ֑יִם וְהֵ֖ם יַעֲנ֥וּ אֶת־הָאָֽרֶץ׃ וְהָאָ֣רֶץ כדתַּעֲנֶ֔ה אֶת־הַדָּגָ֖ן וְאֶת־הַתִּיר֣וֹשׁ וְאֶת־הַיִּצְהָ֑ר וְהֵ֖ם יַעֲנ֥וּ אֶֽת־יִזְרְעֶֽאל׃ וּזְרַעְתִּ֤יהָ כהלִּי֙ בָּאָ֔רֶץ וְרִֽחַמְתִּ֖י אֶת־לֹ֣א רֻחָ֑מָה וְאָמַרְתִּ֤י לְלֹֽא־עַמִּי֙ עַמִּי־אַ֔תָּה וְה֖וּא יֹאמַ֥ר אֱלֹהָֽי׃ פ
וַיֹּ֨אמֶר גאיְהוָ֜ה אֵלַ֗י ע֚וֹד לֵ֣ךְ אֱֽהַב־אִשָּׁ֔ה אֲהֻ֥בַת רֵ֖עַ וּמְנָאָ֑פֶת כְּאַהֲבַ֤ת יְהוָה֙ אֶת־בְּנֵ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל וְהֵ֗ם פֹּנִים֙ אֶל־אֱלֹהִ֣ים אֲחֵרִ֔ים וְאֹהֲבֵ֖י אֲשִׁישֵׁ֥י עֲנָבִֽים׃ וָאֶכְּרֶ֣הָ בלִּ֔י בַּחֲמִשָּׁ֥ה עָשָׂ֖ר כָּ֑סֶף וְחֹ֥מֶר שְׂעֹרִ֖ים וְלֵ֥תֶךְ שְׂעֹרִֽים׃ וָאֹמַ֣ר גאֵלֶ֗יהָ יָמִ֤ים רַבִּים֙ תֵּ֣שְׁבִי לִ֔י לֹ֣א תִזְנִ֔י וְלֹ֥א תִֽהְיִ֖י לְאִ֑ישׁ וְגַם־אֲנִ֖י אֵלָֽיִךְ׃ כִּ֣י ד׀ יָמִ֣ים רַבִּ֗ים יֵֽשְׁבוּ֙ בְּנֵ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל אֵ֥ין מֶ֨לֶךְ֙ וְאֵ֣ין שָׂ֔ר וְאֵ֥ין זֶ֖בַח וְאֵ֣ין מַצֵּבָ֑ה וְאֵ֥ין אֵפ֖וֹד וּתְרָפִֽים׃ אַחַ֗ר היָשֻׁ֨בוּ֙ בְּנֵ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל וּבִקְשׁוּ֙ אֶת־יְהוָ֣ה אֱלֹהֵיהֶ֔ם וְאֵ֖ת דָּוִ֣ד מַלְכָּ֑ם וּפָחֲד֧וּ אֶל־יְהוָ֛ה וְאֶל־טוּב֖וֹ בְּאַחֲרִ֥ית הַיָּמִֽים׃ פ
שִׁמְע֥וּ דאדְבַר־יְהוָ֖ה בְּנֵ֣י יִשְׂרָאֵ֑ל כִּ֣י רִ֤יב לַֽיהוָה֙ עִם־יוֹשְׁבֵ֣י הָאָ֔רֶץ כִּ֠י אֵין־אֱמֶ֧ת וְֽאֵין־חֶ֛סֶד וְאֵֽין־דַּ֥עַת אֱלֹהִ֖ים בָּאָֽרֶץ׃ אָלֹ֣ה בוְכַחֵ֔שׁ וְרָצֹ֥חַ וְגָנֹ֖ב וְנָאֹ֑ף פָּרָ֕צוּ וְדָמִ֥ים בְּדָמִ֖ים נָגָֽעוּ׃ עַלג־כֵּ֣ן ׀ תֶּאֱבַ֣ל הָאָ֗רֶץ וְאֻמְלַל֙ כָּל־יוֹשֵׁ֣ב בָּ֔הּ בְּחַיַּ֥ת הַשָּׂדֶ֖ה וּבְע֣וֹף הַשָּׁמָ֑יִם וְגַם־דְּגֵ֥י הַיָּ֖ם יֵאָסֵֽפוּ׃ אַ֥ךְ דאִ֛ישׁ אַל־יָרֵ֖ב וְאַל־יוֹכַ֣ח אִ֑ישׁ וְעַמְּךָ֖ כִּמְרִיבֵ֥י כֹהֵֽן׃ וְכָשַׁלְתָּ֣ ההַיּ֔וֹם וְכָשַׁ֧ל גַּם־נָבִ֛יא עִמְּךָ֖ לָ֑יְלָה וְדָמִ֖יתִי אִמֶּֽךָ׃ נִדְמ֥וּ ועַמִּ֖י מִבְּלִ֣י הַדָּ֑עַת כִּֽי־אַתָּ֞ה הַדַּ֣עַת מָאַ֗סְתָּ וְאֶמְאָֽסְאךָ֙ מִכַּהֵ֣ן לִ֔י וַתִּשְׁכַּח֙ תּוֹרַ֣ת אֱלֹהֶ֔יךָ אֶשְׁכַּ֥ח בָּנֶ֖יךָ גַּם־אָֽנִי׃ כְּרֻבָּ֖ם זכֵּ֣ן חָֽטְאוּ־לִ֑י כְּבוֹדָ֖ם בְּקָל֥וֹן אָמִֽיר׃ חַטַּ֥את חעַמִּ֖י יֹאכֵ֑לוּ וְאֶל־עֲוֺנָ֖ם יִשְׂא֥וּ נַפְשֽׁוֹ׃ וְהָיָ֥ה טכָעָ֖ם כַּכֹּהֵ֑ן וּפָקַדְתִּ֤י עָלָיו֙ דְּרָכָ֔יו וּמַעֲלָלָ֖יו אָשִׁ֥יב לֽוֹ׃ וְאָֽכְלוּ֙ יוְלֹ֣א יִשְׂבָּ֔עוּ הִזְנ֖וּ וְלֹ֣א יִפְרֹ֑צוּ כִּֽי־אֶת־יְהוָ֥ה עָזְב֖וּ לִשְׁמֹֽר׃ זְנ֛וּת יאוְיַ֥יִן וְתִיר֖וֹשׁ יִֽקַּֽח־לֵֽב׃ עַמִּי֙ יבבְּעֵצ֣וֹ יִשְׁאָ֔ל וּמַקְל֖וֹ יַגִּ֣יד ל֑וֹ כִּ֣י ר֤וּחַ זְנוּנִים֙ הִתְעָ֔ה וַיִּזְנ֖וּ מִתַּ֥חַת אֱלֹהֵיהֶֽם׃ עַליג־רָאשֵׁ֨י הֶהָרִ֜ים יְזַבֵּ֗חוּ וְעַל־הַגְּבָעוֹת֙ יְקַטֵּ֔רוּ תַּ֣חַת אַלּ֧וֹן וְלִבְנֶ֛ה וְאֵלָ֖ה כִּ֣י ט֣וֹב צִלָּ֑הּ עַל־כֵּ֗ן תִּזְנֶ֨ינָה֙ בְּנ֣וֹתֵיכֶ֔ם וְכַלּוֹתֵיכֶ֖ם תְּנָאַֽפְנָה׃ לֹֽאיד־אֶפְק֨וֹד עַל־בְּנוֹתֵיכֶ֜ם כִּ֣י תִזְנֶ֗ינָה וְעַל־כַּלּֽוֹתֵיכֶם֙ כִּ֣י תְנָאַ֔פְנָה כִּי־הֵם֙ עִם־הַזֹּנ֣וֹת יְפָרֵ֔דוּ וְעִם־הַקְּדֵשׁ֖וֹת יְזַבֵּ֑חוּ וְעָ֥ם לֹֽא־יָבִ֖ין יִלָּבֵֽט׃ אִםטו־זֹנֶ֤ה אַתָּה֙ יִשְׂרָאֵ֔ל אַל־יֶאְשַׁ֖ם יְהוּדָ֑ה וְאַל־תָּבֹ֣אוּ הַגִּלְגָּ֗ל וְאַֽל־תַּעֲלוּ֙ בֵּ֣ית אָ֔וֶן וְאַל־תִּשָּׁבְע֖וּ חַי־יְהוָֽה׃ כִּ֚י טזכְּפָרָ֣ה סֹֽרֵרָ֔ה סָרַ֖ר יִשְׂרָאֵ֑ל עַתָּה֙ יִרְעֵ֣ם יְהוָ֔ה כְּכֶ֖בֶשׂ בַּמֶּרְחָֽב׃ חֲב֧וּר יזעֲצַבִּ֛ים אֶפְרָ֖יִם הַֽנַּֽח־לֽוֹ׃ סָ֖ר יחסָבְאָ֑ם הַזְנֵ֣ה הִזְנ֔וּ אָהֲב֥וּ הֵב֛וּ קָל֖וֹן מָגִנֶּֽיהָ׃ צָרַ֥ר יטר֛וּחַ אוֹתָ֖הּ בִּכְנָפֶ֑יהָ וְיֵבֹ֖שׁוּ מִזִּבְחוֹתָֽם ס         שִׁמְעוּהא־זֹ֨את הַכֹּהֲנִ֜ים וְהַקְשִׁ֣יבוּ ׀ בֵּ֣ית יִשְׂרָאֵ֗ל וּבֵ֤ית הַמֶּ֨לֶךְ֙ הַאֲזִ֔ינוּ כִּ֥י לָכֶ֖ם הַמִּשְׁפָּ֑ט כִּֽי־פַח֙ הֱיִיתֶ֣ם לְמִצְפָּ֔ה וְרֶ֖שֶׁת פְּרוּשָׂ֥ה עַל־תָּבֽוֹר׃ וְשַׁחֲטָ֥ה בשֵׂטִ֖ים הֶעְמִ֑יקוּ וַאֲנִ֖י מוּסָ֥ר לְכֻלָּֽם׃ אֲנִי֙ גיָדַ֣עְתִּי אֶפְרַ֔יִם וְיִשְׂרָאֵ֖ל לֹֽא־נִכְחַ֣ד מִמֶּ֑נִּי כִּ֤י עַתָּה֙ הִזְנֵ֣יתָ אֶפְרַ֔יִם נִטְמָ֖א יִשְׂרָאֵֽל׃ לֹ֤א דיִתְּנוּ֙ מַ֣עַלְלֵיהֶ֔ם לָשׁ֖וּב אֶל־אֱלֹֽהֵיהֶ֑ם כִּ֣י ר֤וּחַ זְנוּנִים֙ בְּקִרְבָּ֔ם וְאֶת־יְהוָ֖ה לֹ֥א יָדָֽעוּ׃ וְעָנָ֥ה הגְאֽוֹן־יִשְׂרָאֵ֖ל בְּפָנָ֑יו וְיִשְׂרָאֵ֣ל וְאֶפְרַ֗יִם יִכָּֽשְׁלוּ֙ בַּעֲוֺנָ֔ם כָּשַׁ֥ל גַּם־יְהוּדָ֖ה עִמָּֽם׃ בְּצֹאנָ֣ם ווּבִבְקָרָ֗ם יֵֽלְכ֛וּ לְבַקֵּ֥שׁ אֶת־יְהוָ֖ה וְלֹ֣א יִמְצָ֑אוּ חָלַ֖ץ מֵהֶֽם׃ בַּיהוָ֣ה זבָּגָ֔דוּ כִּֽי־בָנִ֥ים זָרִ֖ים יָלָ֑דוּ עַתָּ֛ה יֹאכְלֵ֥ם חֹ֖דֶשׁ אֶת־חֶלְקֵיהֶֽם׃ ס         תִּקְע֤וּ חשׁוֹפָר֙ בַּגִּבְעָ֔ה חֲצֹצְרָ֖ה בָּרָמָ֑ה הָרִ֨יעוּ֙ בֵּ֣ית אָ֔וֶן אַחֲרֶ֖יךָ בִּנְיָמִֽין׃ אֶפְרַ֨יִם֙ טלְשַׁמָּ֣ה תִֽהְיֶ֔ה בְּי֖וֹם תּֽוֹכֵחָ֑ה בְּשִׁבְטֵי֙ יִשְׂרָאֵ֔ל הוֹדַ֖עְתִּי נֶאֱמָנָֽה׃ הָיוּ֙ ישָׂרֵ֣י יְהוּדָ֔ה כְּמַסִּיגֵ֖י גְּב֑וּל עֲלֵיהֶ֕ם אֶשְׁפּ֥וֹךְ כַּמַּ֖יִם עֶבְרָתִֽי׃ עָשׁ֥וּק יאאֶפְרַ֖יִם רְצ֣וּץ מִשְׁפָּ֑ט כִּ֣י הוֹאִ֔יל הָלַ֖ךְ אַחֲרֵי־צָֽו׃ וַאֲנִ֥י יבכָעָ֖שׁ לְאֶפְרָ֑יִם וְכָרָקָ֖ב לְבֵ֥ית יְהוּדָֽה׃ וַיַּ֨רְא יגאֶפְרַ֜יִם אֶת־חָלְי֗וֹ וִֽיהוּדָה֙ אֶת־מְזֹר֔וֹ וַיֵּ֤לֶךְ אֶפְרַ֨יִם֙ אֶל־אַשּׁ֔וּר וַיִּשְׁלַ֖ח אֶל־מֶ֣לֶךְ יָרֵ֑ב וְה֗וּא לֹ֤א יוּכַל֙ לִרְפֹּ֣א לָכֶ֔ם וְלֹֽא־יִגְהֶ֥ה מִכֶּ֖ם מָזֽוֹר׃ כִּ֣י ידאָנֹכִ֤י כַשַּׁ֨חַל֙ לְאֶפְרַ֔יִם וְכַכְּפִ֖יר לְבֵ֣ית יְהוּדָ֑ה אֲנִ֨י אֲנִ֤י אֶטְרֹף֙ וְאֵלֵ֔ךְ אֶשָּׂ֖א וְאֵ֥ין מַצִּֽיל׃ אֵלֵ֤ךְ טואָשׁ֨וּבָה֙ אֶל־מְקוֹמִ֔י עַ֥ד אֲשֶֽׁר־יֶאְשְׁמ֖וּ וּבִקְשׁ֣וּ פָנָ֑י בַּצַּ֥ר לָהֶ֖ם יְשַׁחֲרֻֽנְנִי׃ לְכוּ֙ אווְנָשׁ֣וּבָה אֶל־יְהוָ֔ה כִּ֛י ה֥וּא טָרָ֖ף וְיִרְפָּאֵ֑נוּ יַ֖ךְ וְיַחְבְּשֵֽׁנוּ׃ יְחַיֵּ֖נוּ במִיֹּמָ֑יִם בַּיּוֹם֙ הַשְּׁלִישִׁ֔י יְקִמֵ֖נוּ וְנִחְיֶ֥ה לְפָנָֽיו׃ וְנֵדְעָ֣ה גנִרְדְּפָ֗ה לָדַ֨עַת֙ אֶת־יְהוָ֔ה כְּשַׁ֖חַר נָכ֣וֹן מֽוֹצָא֑וֹ וְיָב֤וֹא כַגֶּ֨שֶׁם֙ לָ֔נוּ כְּמַלְק֖וֹשׁ י֥וֹרֶה אָֽרֶץ׃ מָ֤ה דאֶֽעֱשֶׂה־לְּךָ֙ אֶפְרַ֔יִם מָ֥ה אֶעֱשֶׂה־לְּךָ֖ יְהוּדָ֑ה וְחַסְדְּכֶם֙ כַּֽעֲנַן־בֹּ֔קֶר וְכַטַּ֖ל מַשְׁכִּ֥ים הֹלֵֽךְ׃ עַלה־כֵּ֗ן חָצַ֨בְתִּי֙ בַּנְּבִיאִ֔ים הֲרַגְתִּ֖ים בְּאִמְרֵי־פִ֑י וּמִשְׁפָּטֶ֖יךָ א֥וֹר יֵצֵֽא׃ כִּ֛י וחֶ֥סֶד חָפַ֖צְתִּי וְלֹא־זָ֑בַח וְדַ֥עַת אֱלֹהִ֖ים מֵעֹלֽוֹת׃ וְהֵ֕מָּה זכְּאָדָ֖ם עָבְר֣וּ בְרִ֑ית שָׁ֖ם בָּ֥גְדוּ בִֽי׃ גִּלְעָ֕ד חקִרְיַ֖ת פֹּ֣עֲלֵי אָ֑וֶן עֲקֻבָּ֖ה מִדָּֽם׃ וּכְחַכֵּ֨י טאִ֜ישׁ גְּדוּדִ֗ים חֶ֚בֶר כֹּֽהֲנִ֔ים דֶּ֖רֶךְ יְרַצְּחוּ־שֶׁ֑כְמָה כִּ֥י זִמָּ֖ה עָשֽׂוּ׃ בְּבֵית֙ ייִשְׂרָאֵ֔ל רָאִ֖יתִי שעריריה שַׁעֲרֽוּרִיָּ֑ה שָׁ֚ם זְנ֣וּת לְאֶפְרַ֔יִם נִטְמָ֖א יִשְׂרָאֵֽל׃ גַּםיא־יְהוּדָ֕ה שָׁ֥ת קָצִ֖יר לָ֑ךְ בְּשׁוּבִ֖י שְׁב֥וּת עַמִּֽי׃ פ
כְּרָפְאִ֣י זאלְיִשְׂרָאֵ֗ל וְנִגְלָ֞ה עֲוֺ֤ן אֶפְרַ֨יִם֙ וְרָע֣וֹת שֹֽׁמְר֔וֹן כִּ֥י פָעֲל֖וּ שָׁ֑קֶר וְגַנָּ֣ב יָב֔וֹא פָּשַׁ֥ט גְּד֖וּד בַּחֽוּץ׃ וּבַלב־יֹֽאמְרוּ֙ לִלְבָבָ֔ם כָּל־רָעָתָ֖ם זָכָ֑רְתִּי עַתָּה֙ סְבָב֣וּם מַֽעַלְלֵיהֶ֔ם נֶ֥גֶד פָּנַ֖י הָיֽוּ׃ בְּרָעָתָ֖ם גיְשַׂמְּחוּ־מֶ֑לֶךְ וּבְכַחֲשֵׁיהֶ֖ם שָׂרִֽים׃ כֻּלָּם֙ דמְנָ֣אֲפִ֔ים כְּמ֣וֹ תַנּ֔וּר בֹּעֵ֖רָה מֵֽאֹפֶ֑ה יִשְׁבּ֣וֹת מֵעִ֔יר מִלּ֥וּשׁ בָּצֵ֖ק עַד־חֻמְצָתֽוֹ׃ י֣וֹם המַלְכֵּ֔נוּ הֶחֱל֥וּ שָׂרִ֖ים חֲמַ֣ת מִיָּ֑יִן מָשַׁ֥ךְ יָד֖וֹ אֶת־לֹצְצִֽים׃ כִּֽיו־קֵרְב֧וּ כַתַּנּ֛וּר לִבָּ֖ם בְּאָרְבָּ֑ם כָּל־הַלַּ֨יְלָה֙ יָשֵׁ֣ן אֹֽפֵהֶ֔ם בֹּ֕קֶר ה֥וּא בֹעֵ֖ר כְּאֵ֥שׁ לֶהָבָֽה׃ כֻּלָּ֤ם זיֵחַ֨מּוּ֙ כַּתַּנּ֔וּר וְאָכְל֖וּ אֶת־שֹֽׁפְטֵיהֶ֑ם כָּל־מַלְכֵיהֶ֣ם נָפָ֔לוּ אֵין־קֹרֵ֥א בָהֶ֖ם אֵלָֽי׃ אֶפְרַ֕יִם חבָּעַמִּ֖ים ה֣וּא יִתְבּוֹלָ֑ל אֶפְרַ֛יִם הָיָ֥ה עֻגָ֖ה בְּלִ֥י הֲפוּכָֽה׃ אָכְל֤וּ טזָרִים֙ כֹּח֔וֹ וְה֖וּא לֹ֣א יָדָ֑ע גַּם־שֵׂיבָה֙ זָ֣רְקָה בּ֔וֹ וְה֖וּא לֹ֥א יָדָֽע׃ וְעָנָ֥ה יגְאֽוֹן־יִשְׂרָאֵ֖ל בְּפָנָ֑יו וְלֹֽא־שָׁ֨בוּ֙ אֶל־יְהוָ֣ה אֱלֹֽהֵיהֶ֔ם וְלֹ֥א בִקְשֻׁ֖הוּ בְּכָל־זֹֽאת׃ וַיְהִ֣י יאאֶפְרַ֔יִם כְּיוֹנָ֥ה פוֹתָ֖ה אֵ֣ין לֵ֑ב מִצְרַ֥יִם קָרָ֖אוּ אַשּׁ֥וּר הָלָֽכוּ׃ כַּאֲשֶׁ֣ר יביֵלֵ֗כוּ אֶפְר֤וֹשׂ עֲלֵיהֶם֙ רִשְׁתִּ֔י כְּע֥וֹף הַשָּׁמַ֖יִם אֽוֹרִידֵ֑ם אַיְסִרֵ֕ם כְּשֵׁ֖מַע לַעֲדָתָֽם׃ ס         א֤וֹי יגלָהֶם֙ כִּֽי־נָדְד֣וּ מִמֶּ֔נִּי שֹׁ֥ד לָהֶ֖ם כִּֽי־פָ֣שְׁעוּ בִ֑י וְאָנֹכִ֣י אֶפְדֵּ֔ם וְהֵ֕מָּה דִּבְּר֥וּ עָלַ֖י כְּזָבִֽים׃ וְלֹֽאיד־זָעֲק֤וּ אֵלַי֙ בְּלִבָּ֔ם כִּ֥י יְיֵלִ֖ילוּ עַל־מִשְׁכְּבוֹתָ֑ם עַל־דָּגָ֧ן וְתִיר֛וֹשׁ יִתְגּוֹרָ֖רוּ יָס֥וּרוּ בִֽי׃ וַאֲנִ֣י טויִסַּ֔רְתִּי חִזַּ֖קְתִּי זְרֽוֹעֹתָ֑ם וְאֵלַ֖י יְחַשְּׁבוּ־רָֽע׃ יָשׁ֣וּבוּ טז׀ לֹ֣א עָ֗ל הָיוּ֙ כְּקֶ֣שֶׁת רְמִיָּ֔ה יִפְּל֥וּ בַחֶ֛רֶב שָׂרֵיהֶ֖ם מִזַּ֣עַם לְשׁוֹנָ֑ם ז֥וֹ לַעְגָּ֖ם בְּאֶ֥רֶץ מִצְרָֽיִם׃ אֶלחא־חִכְּךָ֣ שֹׁפָ֔ר כַּנֶּ֖שֶׁר עַל־בֵּ֣ית יְהוָ֑ה יַ֚עַן עָבְר֣וּ בְרִיתִ֔י וְעַל־תּוֹרָתִ֖י פָּשָֽׁעוּ׃ לִ֖י ביִזְעָ֑קוּ אֱלֹהַ֥י יְֽדַעֲנ֖וּךָ יִשְׂרָאֵֽל׃ זָנַ֥ח גיִשְׂרָאֵ֖ל ט֑וֹב אוֹיֵ֖ב יִרְדְּֽפוֹ׃ הֵ֤ם דהִמְלִיכוּ֙ וְלֹ֣א מִמֶּ֔נִּי הֵשִׂ֖ירוּ וְלֹ֣א יָדָ֑עְתִּי כַּסְפָּ֣ם וּזְהָבָ֗ם עָשׂ֤וּ לָהֶם֙ עֲצַבִּ֔ים לְמַ֖עַן יִכָּרֵֽת׃ זָנַח֙ העֶגְלֵ֣ךְ שֹֽׁמְר֔וֹן חָרָ֥ה אַפִּ֖י בָּ֑ם עַד־מָתַ֕י לֹ֥א יוּכְל֖וּ נִקָּיֹֽן׃ כִּ֤י ומִיִּשְׂרָאֵל֙ וְה֔וּא חָרָ֣שׁ עָשָׂ֔הוּ וְלֹ֥א אֱלֹהִ֖ים ה֑וּא כִּֽי־שְׁבָבִ֣ים יִֽהְיֶ֔ה עֵ֖גֶל שֹׁמְרֽוֹן׃ כִּ֛י זר֥וּחַ יִזְרָ֖עוּ וְסוּפָ֣תָה יִקְצֹ֑רוּ קָמָ֣ה אֵֽין־ל֗וֹ צֶ֚מַח בְּלִ֣י יַֽעֲשֶׂה־קֶּ֔מַח אוּלַ֣י יַֽעֲשֶׂ֔ה זָרִ֖ים יִבְלָעֻֽהוּ׃ נִבְלַ֖ע חיִשְׂרָאֵ֑ל עַתָּה֙ הָי֣וּ בַגּוֹיִ֔ם כִּכְלִ֖י אֵֽין־חֵ֥פֶץ בּֽוֹ׃ כִּֽיט־הֵ֨מָּה֙ עָל֣וּ אַשּׁ֔וּר פֶּ֖רֶא בּוֹדֵ֣ד ל֑וֹ אֶפְרַ֖יִם הִתְנ֥וּ אֲהָבִֽים גַּ֛ם יכִּֽי־יִתְנ֥וּ בַגּוֹיִ֖ם עַתָּ֣ה אֲקַבְּצֵ֑ם וַיָּחֵ֣לּוּ מְּעָ֔ט מִמַּשָּׂ֖א מֶ֥לֶךְ שָׂרִֽים׃ כִּֽייא־הִרְבָּ֥ה אֶפְרַ֛יִם מִזְבְּחֹ֖ת לַחֲטֹ֑א הָיוּ־ל֥וֹ מִזְבְּח֖וֹת לַחֲטֹֽא׃ אכתוב יבאֶ֨כְתָּב־ל֔וֹ רבו רֻבֵּ֖י תּֽוֹרָתִ֑י כְּמוֹ־זָ֖ר נֶחְשָֽׁבוּ׃ זִבְחֵ֣י יגהַבְהָבַ֗י יִזְבְּח֤וּ בָשָׂר֙ וַיֹּאכֵ֔לוּ יְהוָ֖ה לֹ֣א רָצָ֑ם עַתָּ֞ה יִזְכֹּ֤ר עֲוֺנָם֙ וְיִפְקֹ֣ד חַטֹּאותָ֔ם הֵ֖מָּה מִצְרַ֥יִם יָשֽׁוּבוּ׃ וַיִּשְׁכַּ֨ח ידיִשְׂרָאֵ֜ל אֶת־עֹשֵׂ֗הוּ וַיִּ֨בֶן֙ הֵֽיכָל֔וֹת וִֽיהוּדָ֕ה הִרְבָּ֖ה עָרִ֣ים בְּצֻר֑וֹת וְשִׁלַּחְתִּי־אֵ֣שׁ בְּעָרָ֔יו וְאָכְלָ֖ה אַרְמְנֹתֶֽיהָ׃ ס         אַלטא־תִּשְׂמַ֨ח יִשְׂרָאֵ֤ל ׀ אֶל־גִּיל֙ כָּֽעַמִּ֔ים כִּ֥י זָנִ֖יתָ מֵעַ֣ל אֱלֹהֶ֑יךָ אָהַ֣בְתָּ אֶתְנָ֔ן עַ֖ל כָּל־גָּרְנ֥וֹת דָּגָֽן׃ גֹּ֥רֶן בוָיֶ֖קֶב לֹ֣א יִרְעֵ֑ם וְתִיר֖וֹשׁ יְכַ֥חֶשׁ בָּֽהּ׃ לֹ֥א גיֵשְׁב֖וּ בְּאֶ֣רֶץ יְהוָ֑ה וְשָׁ֤ב אֶפְרַ֨יִם֙ מִצְרַ֔יִם וּבְאַשּׁ֖וּר טָמֵ֥א יֹאכֵֽלוּ׃ לֹאד־יִסְּכ֨וּ לַיהוָ֥ה ׀ יַיִן֮ וְלֹ֣א יֶֽעֶרְבוּ־לוֹ֒ זִבְחֵיהֶ֗ם כְּלֶ֤חֶם אוֹנִים֙ לָהֶ֔ם כָּל־אֹכְלָ֖יו יִטַמָּ֑אוּ כִּֽי־לַחְמָ֣ם לְנַפְשָׁ֔ם לֹ֥א יָב֖וֹא בֵּ֥ית יְהוָֽה׃ מַֽהה־תַּעֲשׂ֖וּ לְי֣וֹם מוֹעֵ֑ד וּלְי֖וֹם חַג־יְהוָֽה׃ כִּֽיו־הִנֵּ֤ה הָֽלְכוּ֙ מִשֹּׁ֔ד מִצְרַ֥יִם תְּקַבְּצֵ֖ם מֹ֣ף תְּקַבְּרֵ֑ם מַחְמַ֣ד לְכַסְפָּ֗ם קִמּוֹשׂ֙ יִֽירָשֵׁ֔ם ח֖וֹחַ בְּאָהֳלֵיהֶֽם׃ בָּ֣אוּ ז׀ יְמֵ֣י הַפְּקֻדָּ֗ה בָּ֚אוּ יְמֵ֣י הַשִׁלֻּ֔ם יֵדְע֖וּ יִשְׂרָאֵ֑ל אֱוִ֣יל הַנָּבִ֗יא מְשֻׁגָּע֙ אִ֣ישׁ הָר֔וּחַ עַ֚ל רֹ֣ב עֲוֺנְךָ֔ וְרַבָּ֖ה מַשְׂטֵמָֽה׃ צֹפֶ֥ה חאֶפְרַ֖יִם עִם־אֱלֹהָ֑י נָבִ֞יא פַּ֤ח יָקוֹשׁ֙ עַל־כָּל־דְּרָכָ֔יו מַשְׂטֵמָ֖ה בְּבֵ֥ית אֱלֹהָֽיו׃ הֶעְמִֽיקוּט־שִׁחֵ֖תוּ כִּימֵ֣י הַגִּבְעָ֑ה יִזְכּ֣וֹר עֲוֺנָ֔ם יִפְק֖וֹד חַטֹּאותָֽם׃ ס         כַּעֲנָבִ֣ים יבַּמִּדְבָּ֗ר מָצָ֨אתִי֙ יִשְׂרָאֵ֔ל כְּבִכּוּרָ֤ה בִתְאֵנָה֙ בְּרֵ֣אשִׁיתָ֔הּ רָאִ֖יתִי אֲבֽוֹתֵיכֶ֑ם הֵ֜מָּה בָּ֣אוּ בַֽעַל־פְּע֗וֹר וַיִּנָּֽזְרוּ֙ לַבֹּ֔שֶׁת וַיִּהְי֥וּ שִׁקּוּצִ֖ים כְּאָהֳבָֽם׃ אֶפְרַ֕יִם יאכָּע֖וֹף יִתְעוֹפֵ֣ף כְּבוֹדָ֑ם מִלֵּדָ֥ה וּמִבֶּ֖טֶן וּמֵהֵרָיֽוֹן׃ כִּ֤י יבאִם־יְגַדְּלוּ֙ אֶת־בְּנֵיהֶ֔ם וְשִׁכַּלְתִּ֖ים מֵֽאָדָ֑ם כִּֽי־גַם־א֥וֹי לָהֶ֖ם בְּשׂוּרִ֥י מֵהֶֽם׃ אֶפְרַ֛יִם יגכַּאֲשֶׁר־רָאִ֥יתִי לְצ֖וֹר שְׁתוּלָ֣ה בְנָוֶ֑ה וְאֶפְרַ֕יִם לְהוֹצִ֥יא אֶל־הֹרֵ֖ג בָּנָֽיו׃ תֵּןיד־לָהֶ֥ם יְהוָ֖ה מַה־תִּתֵּ֑ן תֵּן־לָהֶם֙ רֶ֣חֶם מַשְׁכִּ֔יל וְשָׁדַ֖יִם צֹמְקִֽים׃ כָּלטו־רָעָתָ֤ם בַּגִּלְגָּל֙ כִּֽי־שָׁ֣ם שְׂנֵאתִ֔ים עַ֚ל רֹ֣עַ מַֽעַלְלֵיהֶ֔ם מִבֵּיתִ֖י אֲגָרְשֵׁ֑ם לֹ֤א אוֹסֵף֙ אַהֲבָתָ֔ם כָּל־שָׂרֵיהֶ֖ם סֹרְרִֽים׃ הֻכָּ֣ה טזאֶפְרַ֔יִם שָׁרְשָׁ֥ם יָבֵ֖שׁ פְּרִ֣י בלי בַֽל־יַעֲשׂ֑וּן גַּ֚ם כִּ֣י יֵֽלֵד֔וּן וְהֵמַתִּ֖י מַחֲמַדֵּ֥י בִטְנָֽם׃ ס         יִמְאָסֵ֣ם יזאֱלֹהַ֔י כִּ֛י לֹ֥א שָׁמְע֖וּ ל֑וֹ וְיִהְי֥וּ נֹדְדִ֖ים בַּגּוֹיִֽם׃ ס         גֶּ֤פֶן יאבּוֹקֵק֙ יִשְׂרָאֵ֔ל פְּרִ֖י יְשַׁוֶּה־לּ֑וֹ כְּרֹ֣ב לְפִרְי֗וֹ הִרְבָּה֙ לַֽמִּזְבְּח֔וֹת כְּט֣וֹב לְאַרְצ֔וֹ הֵיטִ֖יבוּ מַצֵּבֽוֹת׃ חָלַ֥ק בלִבָּ֖ם עַתָּ֣ה יֶאְשָׁ֑מוּ ה֚וּא יַעֲרֹ֣ף מִזְבְּחוֹתָ֔ם יְשֹׁדֵ֖ד מַצֵּבוֹתָֽם׃ כִּ֤י געַתָּה֙ יֹֽאמְר֔וּ אֵ֥ין מֶ֖לֶךְ לָ֑נוּ כִּ֣י לֹ֤א יָרֵ֨אנוּ֙ אֶת־יְהֹוָ֔ה וְהַמֶּ֖לֶךְ מַה־יַּֽעֲשֶׂה־לָּֽנוּ׃ דִּבְּר֣וּ דדְבָרִ֔ים אָל֥וֹת שָׁ֖וְא כָּרֹ֣ת בְּרִ֑ית וּפָרַ֤ח כָּרֹאשׁ֙ מִשְׁפָּ֔ט עַ֖ל תַּלְמֵ֥י שָׂדָֽי׃ לְעֶגְלוֹת֙ הבֵּ֣ית אָ֔וֶן יָג֖וּרוּ שְׁכַ֣ן שֹֽׁמְר֑וֹן כִּי־אָבַ֨ל עָלָ֜יו עַמּ֗וֹ וּכְמָרָיו֙ עָלָ֣יו יָגִ֔ילוּ עַל־כְּבוֹד֖וֹ כִּֽי־גָלָ֥ה מִמֶּֽנּוּ׃ גַּםו־אוֹתוֹ֙ לְאַשּׁ֣וּר יוּבָ֔ל מִנְחָ֖ה לְמֶ֣לֶךְ יָרֵ֑ב בָּשְׁנָה֙ אֶפְרַ֣יִם יִקָּ֔ח וְיֵב֥וֹשׁ יִשְׂרָאֵ֖ל מֵעֲצָתֽוֹ׃ נִדְמֶ֥ה זשֹׁמְר֖וֹן מַלְכָּ֑הּ כְּקֶ֖צֶף עַל־פְּנֵי־מָֽיִם׃ וְנִשְׁמְד֞וּ חבָּמ֣וֹת אָ֗וֶן חַטַּאת֙ יִשְׂרָאֵ֔ל ק֣וֹץ וְדַרְדַּ֔ר יַעֲלֶ֖ה עַל־מִזְבְּחוֹתָ֑ם וְאָמְר֤וּ לֶֽהָרִים֙ כַּסּ֔וּנוּ וְלַגְּבָע֖וֹת נִפְל֥וּ עָלֵֽינוּ׃ ס         מִימֵי֙ טהַגִּבְעָ֔ה חָטָ֖אתָ יִשְׂרָאֵ֑ל שָׁ֣ם עָמָ֔דוּ לֹֽא־תַשִּׂיגֵ֧ם בַּגִּבְעָ֛ה מִלְחָמָ֖ה עַל־בְּנֵ֥י עַֽלְוָֽה׃ בְּאַוָּתִ֖י יוְאֶסֳּרֵ֑ם וְאֻסְּפ֤וּ עֲלֵיהֶם֙ עַמִּ֔ים בְּאָסְרָ֖ם לִשְׁתֵּ֥י עינתם עוֹנֹתָֽם׃ וְאֶפְרַ֜יִם יאעֶגְלָ֤ה מְלֻמָּדָה֙ אֹהַ֣בְתִּי לָד֔וּשׁ וַאֲנִ֣י עָבַ֔רְתִּי עַל־ט֖וּב צַוָּארָ֑הּ אַרְכִּ֤יב אֶפְרַ֨יִם֙ יַחֲר֣וֹשׁ יְהוּדָ֔ה יְשַׂדֶּד־ל֖וֹ יַעֲקֹֽב׃ זִרְע֨וּ יבלָכֶ֤ם לִצְדָקָה֙ קִצְר֣וּ לְפִי־חֶ֔סֶד נִ֥ירוּ לָכֶ֖ם נִ֑יר וְעֵת֙ לִדְר֣וֹשׁ אֶת־יְהוָ֔ה עַד־יָב֕וֹא וְיֹרֶ֥ה צֶ֖דֶק לָכֶֽם׃ חֲרַשְׁתֶּםיג־רֶ֛שַׁע עַוְלָ֥תָה קְצַרְתֶּ֖ם אֲכַלְתֶּ֣ם פְּרִי־כָ֑חַשׁ כִּֽי־בָטַ֥חְתָּ בְדַרְכְּךָ֖ בְּרֹ֥ב גִּבּוֹרֶֽיךָ׃ וְקָ֣אם ידשָׁאוֹן֮ בְּעַמֶּךָ֒ וְכָל־מִבְצָרֶ֣יךָ יוּשַּׁ֔ד כְּשֹׁ֧ד שַֽׁלְמַ֛ן בֵּ֥ית אַֽרְבֵ֖אל בְּי֣וֹם מִלְחָמָ֑ה אֵ֥ם עַל־בָּנִ֖ים רֻטָּֽשָׁה׃ כָּ֗כָה טועָשָׂ֤ה לָכֶם֙ בֵּֽית־אֵ֔ל מִפְּנֵ֖י רָעַ֣ת רָֽעַתְכֶ֑ם בַּשַּׁ֕חַר נִדְמֹ֥ה נִדְמָ֖ה מֶ֥לֶךְ יִשְׂרָאֵֽל׃ כִּ֛י איאנַ֥עַר יִשְׂרָאֵ֖ל וָאֹהֲבֵ֑הוּ וּמִמִּצְרַ֖יִם קָרָ֥אתִי לִבְנִֽי׃ קָרְא֖וּ בלָהֶ֑ם כֵּ֚ן הָלְכ֣וּ מִפְּנֵיהֶ֔ם לַבְּעָלִ֣ים יְזַבֵּ֔חוּ וְלַפְּסִלִ֖ים יְקַטֵּרֽוּן׃ וְאָנֹכִ֤י גתִרְגַּ֨לְתִּי֙ לְאֶפְרַ֔יִם קָחָ֖ם עַל־זְרֽוֹעֹתָ֑יו וְלֹ֥א יָדְע֖וּ כִּ֥י רְפָאתִֽים׃ בְּחַבְלֵ֨י דאָדָ֤ם אֶמְשְׁכֵם֙ בַּעֲבֹת֣וֹת אַהֲבָ֔ה וָאֶהְיֶ֥ה לָהֶ֛ם כִּמְרִ֥ימֵי עֹ֖ל עַ֣ל לְחֵיהֶ֑ם וְאַ֥ט אֵלָ֖יו אוֹכִֽיל׃ לֹ֤א היָשׁוּב֙ אֶל־אֶ֣רֶץ מִצְרַ֔יִם וְאַשּׁ֖וּר ה֣וּא מַלְכּ֑וֹ כִּ֥י מֵאֲנ֖וּ לָשֽׁוּב׃ וְחָלָ֥ה וחֶ֨רֶב֙ בְּעָרָ֔יו וְכִלְּתָ֥ה בַדָּ֖יו וְאָכָ֑לָה מִֽמֹּעֲצ֖וֹתֵיהֶֽם׃ וְעַמִּ֥י זתְלוּאִ֖ים לִמְשֽׁוּבָתִ֑י וְאֶל־עַל֙ יִקְרָאֻ֔הוּ יַ֖חַד לֹ֥א יְרוֹמֵם׃ אֵ֞יךְ חאֶתֶּנְךָ֣ אֶפְרַ֗יִם אֲמַגֶּנְךָ֙ יִשְׂרָאֵ֔ל אֵ֚יךְ אֶתֶּנְךָ֣ כְאַדְמָ֔ה אֲשִֽׂימְךָ֖ כִּצְבֹאיִ֑ם נֶהְפַּ֤ךְ עָלַי֙ לִבִּ֔י יַ֖חַד נִכְמְר֥וּ נִחוּמָֽי׃ לֹ֤א טאֶֽעֱשֶׂה֙ חֲר֣וֹן אַפִּ֔י לֹ֥א אָשׁ֖וּב לְשַׁחֵ֣ת אֶפְרָ֑יִם כִּ֣י אֵ֤ל אָֽנֹכִי֙ וְלֹא־אִ֔ישׁ בְּקִרְבְּךָ֣ קָד֔וֹשׁ וְלֹ֥א אָב֖וֹא בְּעִֽיר׃ אַחֲרֵ֧י ייְהוָ֛ה יֵלְכ֖וּ כְּאַרְיֵ֣ה יִשְׁאָ֑ג כִּֽי־ה֣וּא יִשְׁאַ֔ג וְיֶחֶרְד֥וּ בָנִ֖ים מִיָּֽם׃ יֶחֶרְד֤וּ יאכְצִפּוֹר֙ מִמִּצְרַ֔יִם וּכְיוֹנָ֖ה מֵאֶ֣רֶץ אַשּׁ֑וּר וְהוֹשַׁבְתִּ֥ים עַל־בָּתֵּיהֶ֖ם נְאֻם־יְהוָֽה׃ ס         סְבָבֻ֤נִי יבאבְכַ֨חַשׁ֙ אֶפְרַ֔יִם וּבְמִרְמָ֖ה בֵּ֣ית יִשְׂרָאֵ֑ל וִֽיהוּדָ֗ה עֹ֥ד רָד֙ עִם־אֵ֔ל וְעִם־קְדוֹשִׁ֖ים נֶאֱמָֽן׃ אֶפְרַ֜יִם ברֹעֶ֥ה ר֨וּחַ֙ וְרֹדֵ֣ף קָדִ֔ים כָּל־הַיּ֕וֹם כָּזָ֥ב וָשֹׁ֖ד יַרְבֶּ֑ה וּבְרִית֙ עִם־אַשּׁ֣וּר יִכְרֹ֔תוּ וְשֶׁ֖מֶן לְמִצְרַ֥יִם יוּבָֽל׃ וְרִ֥יב גלַֽיהוָ֖ה עִם־יְהוּדָ֑ה וְלִפְקֹ֤ד עַֽל־יַעֲקֹב֙ כִּדְרָכָ֔יו כְּמַעֲלָלָ֖יו יָשִׁ֥יב לֽוֹ׃ בַּבֶּ֖טֶן דעָקַ֣ב אֶת־אָחִ֑יו וּבְאוֹנ֖וֹ שָׂרָ֥ה אֶת־אֱלֹהִֽים׃ וָיָּ֤שַׂר האֶל־מַלְאָךְ֙ וַיֻּכָ֔ל בָּכָ֖ה וַיִּתְחַנֶּן־ל֑וֹ בֵּֽית־אֵל֙ יִמְצָאֶ֔נּוּ וְשָׁ֖ם יְדַבֵּ֥ר עִמָּֽנוּ׃ וַֽיהוָ֖ה ואֱלֹהֵ֣י הַצְּבָא֑וֹת יְהוָ֖ה זִכְרֽוֹ׃ וְאַתָּ֖ה זבֵּאלֹהֶ֣יךָ תָשׁ֑וּב חֶ֤סֶד וּמִשְׁפָּט֙ שְׁמֹ֔ר וְקַוֵּ֥ה אֶל־אֱלֹהֶ֖יךָ תָּמִֽיד׃ כְּנַ֗עַן חבְּיָד֛וֹ מֹאזְנֵ֥י מִרְמָ֖ה לַעֲשֹׁ֥ק אָהֵֽב׃ וַיֹּ֣אמֶר טאֶפְרַ֔יִם אַ֣ךְ עָשַׁ֔רְתִּי מָצָ֥אתִי א֖וֹן לִ֑י כָּל־יְגִיעַ֕י לֹ֥א יִמְצְאוּ־לִ֖י עָוֺ֥ן אֲשֶׁר־חֵֽטְא׃ וְאָנֹכִ֛י ייְהוָ֥ה אֱלֹהֶ֖יךָ מֵאֶ֣רֶץ מִצְרָ֑יִם עֹ֛ד אוֹשִֽׁיבְךָ֥ בָאֳהָלִ֖ים כִּימֵ֥י מוֹעֵֽד׃ וְדִבַּ֨רְתִּי֙ יאעַל־הַנְּבִיאִ֔ים וְאָנֹכִ֖י חָז֣וֹן הִרְבֵּ֑יתִי וּבְיַ֥ד הַנְּבִיאִ֖ים אֲדַמֶּֽה׃ אִםיב־גִּלְעָ֥ד אָ֨וֶן֙ אַךְ־שָׁ֣וְא הָי֔וּ בַּגִּלְגָּ֖ל שְׁוָרִ֣ים זִבֵּ֑חוּ גַּ֤ם מִזְבְּחוֹתָם֙ כְּגַלִּ֔ים עַ֖ל תַּלְמֵ֥י שָׂדָֽי׃ וַיִּבְרַ֥ח יגיַעֲקֹ֖ב שְׂדֵ֣ה אֲרָ֑ם וַיַּעֲבֹ֤ד יִשְׂרָאֵל֙ בְּאִשָּׁ֔ה וּבְאִשָּׁ֖ה שָׁמָֽר׃ וּבְנָבִ֕יא ידהֶעֱלָ֧ה יְהוָ֛ה אֶת־יִשְׂרָאֵ֖ל מִמִּצְרָ֑יִם וּבְנָבִ֖יא נִשְׁמָֽר׃ הִכְעִ֥יס טואֶפְרַ֖יִם תַּמְרוּרִ֑ים וְדָמָיו֙ עָלָ֣יו יִטּ֔וֹשׁ וְחֶ֨רְפָּת֔וֹ יָשִׁ֥יב ל֖וֹ אֲדֹנָֽיו׃ כְּדַבֵּ֤ר יגאאֶפְרַ֨יִם֙ רְתֵ֔ת נָשָׂ֥א ה֖וּא בְּיִשְׂרָאֵ֑ל וַיֶּאְשַׁ֥ם בַּבַּ֖עַל וַיָּמֹֽת׃ וְעַתָּ֣ה ב׀ יוֹסִ֣פוּ לַחֲטֹ֗א וַיַּעְשׂ֣וּ לָהֶם֩ מַסֵּכָ֨ה מִכַּסְפָּ֤ם כִּתְבוּנָם֙ עֲצַבִּ֔ים מַעֲשֵׂ֥ה חָרָשִׁ֖ים כֻּלֹּ֑ה לָהֶם֙ הֵ֣ם אֹמְרִ֔ים זֹבְחֵ֣י אָדָ֔ם עֲגָלִ֖ים יִשָּׁקֽוּן׃ לָכֵ֗ן גיִֽהְיוּ֙ כַּעֲנַן־בֹּ֔קֶר וְכַטַּ֖ל מַשְׁכִּ֣ים הֹלֵ֑ךְ כְּמֹץ֙ יְסֹעֵ֣ר מִגֹּ֔רֶן וּכְעָשָׁ֖ן מֵאֲרֻבָּֽה׃ וְאָנֹכִ֛י דיְהוָ֥ה אֱלֹהֶ֖יךָ מֵאֶ֣רֶץ מִצְרָ֑יִם וֵאלֹהִ֤ים זֽוּלָתִי֙ לֹ֣א תֵדָ֔ע וּמוֹשִׁ֥יעַ אַ֖יִן בִּלְתִּֽי׃ אֲנִ֥י היְדַעְתִּ֖יךָ בַּמִּדְבָּ֑ר בְּאֶ֖רֶץ תַּלְאֻבֽוֹת׃ כְּמַרְעִיתָם֙ ווַיִּשְׂבָּ֔עוּ שָׂבְע֖וּ וַיָּ֣רָם לִבָּ֑ם עַל־כֵּ֖ן שְׁכֵחֽוּנִי׃ וָאֱהִ֥י זלָהֶ֖ם כְּמוֹ־שָׁ֑חַל כְּנָמֵ֖ר עַל־דֶּ֥רֶךְ אָשֽׁוּר׃ אֶפְגְּשֵׁם֙ חכְּדֹ֣ב שַׁכּ֔וּל וְאֶקְרַ֖ע סְג֣וֹר לִבָּ֑ם וְאֹכְלֵ֥ם שָׁם֙ כְּלָבִ֔יא חַיַּ֥ת הַשָּׂדֶ֖ה תְּבַקְּעֵֽם׃ שִֽׁחֶתְךָ֥ טיִשְׂרָאֵ֖ל כִּֽי־בִ֥י בְעֶזְרֶֽךָ׃ אֱהִ֤י ימַלְכְּךָ֙ אֵפ֔וֹא וְיוֹשִֽׁיעֲךָ֖ בְּכָל־עָרֶ֑יךָ וְשֹׁ֣פְטֶ֔יךָ אֲשֶׁ֣ר אָמַ֔רְתָּ תְּנָה־לִּ֖י מֶ֥לֶךְ וְשָׂרִֽים׃ אֶֽתֶּןיא־לְךָ֥ מֶ֨לֶךְ֙ בְּאַפִּ֔י וְאֶקַּ֖ח בְּעֶבְרָתִֽי׃ ס         צָרוּר֙ יבעֲוֺ֣ן אֶפְרָ֔יִם צְפוּנָ֖ה חַטָּאתֽוֹ׃ חֶבְלֵ֥י יגיֽוֹלֵדָ֖ה יָבֹ֣אוּ ל֑וֹ הוּא־בֵן֙ לֹ֣א חָכָ֔ם כִּֽי־עֵ֥ת לֹֽא־יַעֲמֹ֖ד בְּמִשְׁבַּ֥ר בָּנִֽים׃ מִיַּ֤ד ידשְׁאוֹל֙ אֶפְדֵּ֔ם מִמָּ֖וֶת אֶגְאָלֵ֑ם אֱהִ֨י דְבָרֶיךָ֜ מָ֗וֶת אֱהִ֤י קָֽטָבְךָ֙ שְׁא֔וֹל נֹ֖חַם יִסָּתֵ֥ר מֵעֵינָֽי׃ כִּ֣י טוה֔וּא בֵּ֥ן אַחִ֖ים יַפְרִ֑יא יָב֣וֹא קָדִים֩ ר֨וּחַ יְהוָ֜ה מִמִּדְבָּ֣ר עֹלֶ֗ה וְיֵב֤וֹשׁ מְקוֹרוֹ֙ וְיֶחֱרַ֣ב מַעְיָנ֔וֹ ה֣וּא יִשְׁסֶ֔ה אוֹצַ֖ר כָּל־כְּלִ֥י חֶמְדָּֽה׃ תֶּאְשַׁם֙ אידשֹֽׁמְר֔וֹן כִּ֥י מָרְתָ֖ה בֵּֽאלֹהֶ֑יהָ בַּחֶ֣רֶב יִפֹּ֔לוּ עֹלְלֵיהֶ֣ם יְרֻטָּ֔שׁוּ וְהָרִיּוֹתָ֖יו יְבֻקָּֽעוּ׃ פ
שׁ֚וּבָה ביִשְׂרָאֵ֔ל עַ֖ד יְהוָ֣ה אֱלֹהֶ֑יךָ כִּ֥י כָשַׁ֖לְתָּ בַּעֲוֺנֶֽךָ׃ קְח֤וּ געִמָּכֶם֙ דְּבָרִ֔ים וְשׁ֖וּבוּ אֶל־יְהוָ֑ה אִמְר֣וּ אֵלָ֗יו כָּל־תִּשָּׂ֤א עָוֺן֙ וְקַח־ט֔וֹב וּֽנְשַׁלְּמָ֥ה פָרִ֖ים שְׂפָתֵֽינוּ׃ אַשּׁ֣וּר ד׀ לֹ֣א יוֹשִׁיעֵ֗נוּ עַל־סוּס֙ לֹ֣א נִרְכָּ֔ב וְלֹא־נֹ֥אמַר ע֛וֹד אֱלֹהֵ֖ינוּ לְמַעֲשֵׂ֣ה יָדֵ֑ינוּ אֲשֶׁר־בְּךָ֖ יְרֻחַ֥ם יָתֽוֹם׃ אֶרְפָּא֙ המְשׁ֣וּבָתָ֔ם אֹהֲבֵ֖ם נְדָבָ֑ה כִּ֛י שָׁ֥ב אַפִּ֖י מִמֶּֽנּוּ׃ אֶהְיֶ֤ה וכַטַּל֙ לְיִשְׂרָאֵ֔ל יִפְרַ֖ח כַּשּֽׁוֹשַׁנָּ֑ה וְיַ֥ךְ שָׁרָשָׁ֖יו כַּלְּבָנֽוֹן׃ יֵֽלְכוּ֙ זיֹֽנְקוֹתָ֔יו וִיהִ֥י כַזַּ֖יִת הוֹד֑וֹ וְרֵ֥יחַֽ ל֖וֹ כַּלְּבָנֽוֹן׃ יָשֻׁ֨בוּ֙ חיֹשְׁבֵ֣י בְצִלּ֔וֹ יְחַיּ֥וּ דָגָ֖ן וְיִפְרְח֣וּ כַגָּ֑פֶן זִכְר֖וֹ כְּיֵ֥ין לְבָנֽוֹן׃ ס         אֶפְרַ֕יִם טמַה־לִּ֥י ע֖וֹד לָֽעֲצַבִּ֑ים אֲנִ֧י עָנִ֣יתִי וַאֲשׁוּרֶ֗נּוּ אֲנִי֙ כִּבְר֣וֹשׁ רַֽעֲנָ֔ן מִמֶּ֖נִּי פֶּרְיְךָ֥ נִמְצָֽא׃ מִ֤י יחָכָם֙ וְיָ֣בֵֽן אֵ֔לֶּה נָב֖וֹן וְיֵֽדָעֵ֑ם כִּֽי־יְשָׁרִ֞ים דַּרְכֵ֣י יְהוָ֗ה וְצַדִּקִים֙ יֵ֣לְכוּ בָ֔ם וּפֹשְׁעִ֖ים יִכָּ֥שְׁלוּ בָֽם׃

Izráel1 bálványozása és büntetése.Az1 Úrnak szava, melly volt Hóseáshoz a Beeri fijához, az Uzziásnak, Jótámnak, Akáznak, Ezékiásnak Júda Királyinak idejekben : és Jéroboámnak idejében, ki Jónásnak az Izráel Királyának fija volt. Először2 így szól az Úr Hóseás által, és monda az Úr Hóseásnak : Menj el, végy feleségül magadnak egy nyilvánvaló paráznát, és nevelj fiakat a parázna asszonytól : mer paráználkodván paráználkodott e föld, hogy ne kövesse az Urat. Elméne3 azért Hóseás, és vevé magának feleségül Gómert a Dibláim leányát, ki teréhbe esék, és szüle néki fiat. És4 monda az Úr néki ; nevezd az ő nevét Jezréelnek : mert egy kevés idő mulva megbüntetem a Jéhu házát a Jezréel városában tett vérontásért, és az Izráel országát elrontom. És5 akkor lészen ez, hogy az Izráelnek ivét eltöröm Jezréelnek völgyében. Ismét6 teréhbe esék Gómer, és szüle leányt, és monda az Úr néki : nevezd az ő nevét Ló-Rukhamának : mert többé nem mívelem, hogy megkegyelmezzek Izráel házának, hanem elvesztvén elvesztem őtet : De7 a Júda házának megkegyelmezek. és megtartom őket az ő Urokban Istenekben ; de nem ivekkel, sem fegyverekkel tartom meg őket, sem ütközetekkel, sem lovakkal, sem lovagokkal. És8 elválasztván Ló-Rukhamát a csecstől, ismét teréhbe esék, és szüle fiat. És9 monda az Úr : Nevezd az ő nevét Ló-Amminak ; mert ti vagytok nem én népem, én sem lészek ti Istenetek ; Isten és a nép szövetségének megrontása és megújítása.Mindazáltal10 az Izráel fijainak számok ollyan lészen, mint a tenger fövenye, melly meg nem mérettethetik, meg sem számláltathatik ; és meglészen ez, hogy a helyen a hol ezt mondották nékik : Nem én népem vagytok ti ! ott mondják ezt nékik ; az élő Isten fijai vagytok ti ! És11 öszvegyülnek a Júda és Izráel fijai egyenlőképen, és egy Fejedelemhez hallgatnak, és feljőnek az ő bujdosásoknak földérő, mert nagy lészen Jezréel napja. Mondjátok12 meg a ti atyátok fijainak, hogy már én népeim ők, és a ti hugaitoknak, hogy kedvemben vagynak nékem. Isten2 és a nép szövetségének megrontása és megújítása.Pereljetek1 a ti anyátokkal, pereljetek : mert nem én feleésgem ő, én sem vagyok férje néki : vesse el azért az ő kurvaságát az ő orczájáról, és az ő paráznaságát az ő mejjéről. Hogy2 megfosztván mezitelen ne hagyjam őtet, és ne tégyem ollyanná, minémű volt születése napján ; és pussztaságra ne juttassam és száraz földdé ne tegyem őtet, és szomjuval meg ne öljem őtet. Az3 ő fiajin sem könyörülök : mert paráznaságból való fiak. Mert4 paráználkodott az ő annyok, szidalomba bémerült, a ki őket e világra szülte : mert azt mondotta : Elmegyek az én szeretőim után, kik nékem megadják kenyeremet, vizemet, gyapjamat, lenemet, olajomat, és italomat. Annakokáért5 ímé én tövissel bérekesztem az ő útát, és sövényt fonok eleiben, hogy az ő ösvényét ne találja meg. És6 az ő szeretői után járván azokat ne érje el, és keresvén azokat ne találja meg : azután azt mondja ; mert nékem akkor volt jobban dolgom, mikor nála voltam, hogynem mint mostan. Mert7 ő eszébe nem veszi, hogy én adom néki a búzát, a bort, és az olajt, és én szaporitom meg az ezüstöt néki ; ő pedig a Baálra költötte az aranyat. Azokáért8 reá térek, és elveszem tőle az én búzámat az ő idejében, és mustomat divatjában, és kiragadom kezéből az én gyapjamat és lenemet, mellyel az ellenem való rutságát fedezte. Hogy9 kinyilatkoztassam az ő gonoszságát az ő szeretőinek szemeik előtt, és őtet senki az én kezemből ki nem ragadja. És10 megállatom minden örömét, inneplését, ujholdnak innepét, Szombatját, és minden ő innepe napját. Elpusztítom11 szőlőit és figefáit ; mellyek felől ezt mondta : Bérembe jutottak ezek nékem, mellyeket az én szeretőim adtak nékem : és erdővé tészem azokat, és a mezei vad megeszi azokat. És12 reá emlékeztetem őtet a Baál tiszteletinek napjaira, a mikor áldozott annak, és mikor fülönfüggőjével, arabylánczával magát felékesitette, és elment az ő szeretői után, és én rólam elfelejtkezett, ezt mondja az Úr. Annakokáért13 ímé én hozzám hajtom őtet, mikor a pusztába viszem őtet, és szólok néki szép szóval. És14 megadon néki az ő szőlőit onnét, és az Akor völgyét megmutatom, hogy jó reménység támadjon bennek, és énekel ott, mint ifjúságának idején, és mint mikor Égyiptomnak földéből feljöve. És15 meglészen ez, azt mondja az Úr, hogy ekkor ezt mondod nékem : Én férjem vagy ! és nem mondod többé ezt nékem : Én Baálom vagy ; És16 elvesztem a Baáloknak neveket szájából, és nem emlékezik meg többé azoknak nevekről. És17 frigyet szerzek nékik azon a napon a mezei vadakkal és az égi madarakkal, és e földi csúszómászó állatokkal ; és az ívet, a fegyvert, és a hadakozást elvesztem e földről, és megnyugotom őket nagy bátorsággal. És18 ujonnaneljegyzelek magamnak téged házastársul mind örökké, és eljegyzelek téged magamnak igazsággal és itélettel, kegyelemmel éás irgalmassággal. És19 eljegyzelek tégedet magamnak hittel, és megesméred az Urat. És20 lészen azon a napon, hogy meghallgatom, ezt mondja az Úr, meghallgatom az egeket, ők is meghallgatják a földet. A21 föld is meghallgatja a búzát, a mustot, az olajt, és azok is meghallgatják Jezréelt. ,22 És bévetem én magamnak őtet a földbe, és megkegyelmezek annak a ki kegyelem nélkül vala ; és ezt mondom annak, a ki én népem vala : Én népem vagy te ; ő pedig ezt mondja : Te én Istenem vagy ! Isten3 hosszútűrése végre megtéríti népét.Továbbá1 monda az Úr nékem : Menj el mégis, szeress olly asszonyt, melyet a férje szeretett, de ugyan parázna  ; az Úrnak az Izráel fijaihoz való szeretete szerint, kik mégis az idegen istenekhez vágykoznak, és szeretik a palaczk bort. És2 megszerzém azt magamnak tizenöt ezüstpénzen, és másfél véka árpán. És3 mondék néki : Sok ideig ülsz te özvegyen én számomra, nem paráználkodol, más férjehez sem mégy, és én hozzám vészlek ismét tégedet. Mert4 az Izráel fijai sok ideig ülnek Király nélkül, papöltözet nélkül, és képek nélkül. Annakutánna5 megtérnek az Izráel fijai, és megkereisk az ő Urokat Isteneket, és Dávidot az ő Királyokat : és félelemmel járulnak az Úrhoz és az ő jóvoltához, az utolsó időkben. Feddi4 Izráel bűneit.Halljátok1 meg az Úrnak beszédét, ti Izráel fijai ; mert az Úrnak pere vagyon e földnek lakóival : azért hogy nincs ő bennek semmi igaz beszéd, semmi irgalmasság, és az Istennek semmi esmérete nincsen e földi emberekben. A2 hamis esküvés, a hazugság, a gyilkosság, az orvosság, és a paráznaság eláradtak, és egyik vér a másikat éri. Annakokáért3 megromol e föld, és minden lakói elvesznek róla minden mezei vadakkal, égi madarakkal, sőt a tenger halaival egyetemben elvesznek. Mégis4 bátor senki ne feddje s ne oktassa az embert : mert a te néped kétség nélkül hasonlatos azokhoz, kik az ő Papjokkal szembe szöknek. De5 el kell fényes nappal veszned, elvesz a Próféta is éjjel veled egyetemben ; elvesztem a te anyádat is. Elvesz6 az én népem ; mivelhogy te megvetetted az igaz tudományt : én is megvetlek tégedet, hogy Papom ne légy nékem ; és mivelhogy a te Istenednek trvényéről elfelejtkezték : én is elfelejtkezem a te fijaidról. Mennél7 több jóval voltam hozzájok, annál inkább ellenem jártak ; de én az ő dicsőségeket galázatra forditom. Az8 én népemnek bűnéért való áldozattal élnek, és azoknak bűnökre nagy szorgalmatossággal vigyáznak. Annakokáért,9 a mint jár miattam a nép, úgy jár a Pap ; és megbüntetem őtet az ő gonosz útaiért, és megfizetek néki munkájáért ; Mert10 esznek, de meg nem elégesznek : paráználkodnak, de nem szaporodnak ; mert elszakadtak az Úrtól, hogy ő néki ne szolgáljanak. A11 paráznaság, a bor és a must elvette eszeket. Az12 én népem az ő fa Istenétől kérd tanácsot, hogy az ő pálczája feleljen néki ; mert a paráznaságoknak lelke megcsalta őtet, hogy paráználkodjanak, elfordulván az ő Istenektől. A13 hegyek tetején áldoznak, és a halmokon gyujtnak áldozó füstöt a cserfa alatt ; nyárfa és hársfa alatt ; mert jó annak az ő árnyéka ; annakokáért a ti leányitok kurvákká lészenk, és a ti menyeitek paráznákká. És14 nem büntetem é meg a ti leányaitokat, hogy kurválkodtak ? és a ti menyeiteket, hogy paráználkodtak ? mert ők a paráznákhoz adják magokat, és a kurvákkal áldoznak ; és az értelem nélkül való nép elvesz. Óvja Júdát, hogy az is el ne szakadjon Istentől.Ha15 te paráználkodol is, Izráel, csakhogy immár a Júda ne szakadna el én tőlem, és ne menjen Gilgálba, se ne menjetek fel áldozni Bethávembe, és ne esküdjetek ott, mondván : Él az Úr. Mert16 mint a délczeg üsző, ollyan délczeg az Izráel, de ezennel tágas földön őrzi őket az Úr, mint a bárányt. A17 bálványokhoz ragaszkodott Efraim : hagyj békét néki Hóseás ! Megdöglött18 az ő borok ; paráználkodván paráználkodtak, szerették mondani az ő Fejedelemi az ő gyalázatjokra : Hozzatok ajándékot ! De19 a hirtelen való veszedelemnek szele, szányai alá veszi e népet, és megszégyenül az ő áldozatai miatt. Fenyegetés5 mindkét királyság ellen.Halljátok1 meg ezt, ti Papok, vegyétek eszetekbe Izráel háza, és hallgassátok meg Királynak udvari népe, mert ti veletek vagyon pere az Úrnak, kik ollyanokká lettetek a köznépnek, mint a Mispa hegyén megvettetett tőr, és a Tábor hegyén kiterittetett háló. Kik2 az öldöklésre álnok tanácsot tartottak ; jóllehet én dolgom, hogy mindeneket megbüntessek. Esmérem3 én az Efraimot, és az Izráel nem rejtetett el én tőlem : mert te Efraim most is paráználkodol, megfertéztetett az Izráel. Nem4 igyekeznek azon, hogy az ő Istenekhez térjenek ; mert a paráználkodásra való nagy buzgó lélek vagyon bennek, és az Urat nem esmérik. De5 elég tanu lészen az Izráel ellen az ő kevélysége. Az Izráel azért és Efraim az ő álnokságokért elvesznek ; még a Júda is ő velek elvesz. Az6 ő juhaikkal és barmaikkal mennek az Urat keresni, de nem találják meg ; mert elrejtezett előlök. Hitetlenül7 cselekedtek az Úr ellen ; mert idegen fiakat nemzettek : most már a veszedelem rövig napon bényeli őket az ő örökségekkel egybe. Kürtöljetek8 szaruval Gibeában, trombitáljatok Rámában, kiáltsatok Bethávenben, azután te benned, óh Benjámin ! Az9 Efraim elpusztul a büntetésnek idején : az Izráelnek nemzetségi között eléggé tanitottam az igazságot. Felbontották10 a Júda Fejedelemi az Isten törvényének határát, de kiontom reájok, mint a vizözönt, az én busulásomat. Prédára11 költ az Efraim, törvény szerint romol meg : mert szabadakaratja szerint járt az emberi parancsolatok után. De12 én megemésztő moly gyanánt lészek Efraimnak, és a Júda házának szúféreg gyanánt. És13 látá Efraim a maga nyavalyáját, Júda is látá a maga sebét, és Assiriába ment az Efraim, és Júda Járeb Királyhoz küldött : de ő nem gyógyithatott meg titeket, és nyavalyátokból titeket meg nem orvosolhatott. Mer14 én az Efraim ellen ollyan lészek, mint a kegyetlen oroszlán, és a Júda háza ellen, mint az oroszlánkölyök : én magam, én magam megszaggatom, és elmegyek ; megragadom, és senki kezemből ki nem ragadhatja. Elmegyek,15 visszatérek az én helyemre, mind addig, mignem megesmérik magokat, hogy vétkeztek, és midnem megkeresik az én orczámat ; mikor a nyavalya rajtok lészen, idején megkeresnek engemet, mondván : Isten6 verése megtérésre vezet.Jertek1 el, térjünk vissza az Úrhoz : mert ő szaggatott meg, és ő gyógyit meg minket, megvert, és béköti a mi sebeinket. Megelevenit2 minket két nap mulva : harmadnapon feltámaszt minket, és élünk az ő orczája előtt. Megesmérjük3 jóvoltát, és eljutunk az Úr kegyelmének esméretire, hozzán készült az ő kijövetele mint a hajnal, és eljő mihozzánk mint az eső, mint a tavasz időbeli eső, a földnek alkalmatos idejebeli esője. Mit4 cselekedjem veled Efraim ? mit cselekedjem te veled Júda ? mert a ti jámborságtok ollyan, mint a reggeli harmat, és mint a köd, melly reggel felkél. Ezokáért5 megvertem az én Prófétáim által, megöltem őket az én számnak beszédivel ; és a te itéletid ollyanok voltak, mint a feljövő napnak világossága. Mert6 irgalmasságot kivánok én tőled s nem áldozatot, és az Istennek esméretit inkább az égőáldozatnál. De7 ők, mint a megromlott emberek, megszegték az én szövetségemet : és abban hitetlenül cselekedtenek én velem. Gileád,8 az álnokság cselekedőinek városok, és vérontásba bémerült. És9 mint a tolvajok lesik az embereket, azonképen a Papitársaság egyenlő tanáccsal az úton embert ölnek ; mert az ő szándékokat teljesitik meg. Nagy10 gonoszságot látok az Izráel házában, ott vagyon az Efraimnak paráználkodása, megfertéztetett az Izráel. Te11 is Júda csemetéket plántálsz magadnak, midőn én visszahozom az én népem foglyait. Panasz7 Izráel ellen.Mikor1 Izráel népét orvoslanám ; akkor tetzék ki Efraimnak álnoksága, és Samariának gonoszsága, mert csalárdul cselekedtek, mint az éjjel bémenő lopó, mint a kivülvaló tolvaj egymást rontják. És2 nem gondoltak az ő szivekben, hogy minden ő gonoszságokat látom : Most körülvették őket az ő gonosz cselekedeteik, és én előttem vagynak. Az3 ő gonoszságokkal vidámitják meg a Királyt, és az ő hazugságokkal a Fejedelemeket. Mindnyájan4 paráználkodnak, hasonlatosok a sütőnek bégyujtott kemenczéjéhez, ki csak akkor szünik meg annak gerjesztésétől, mikor a megdagasztott tészta megkél. A5 mi Királyunkat az ő öröme napján a Fejedelemek tömlőborokkal megbetegitették, ő is a csufolókhoz tette magát ; Mert6 sziveket az álnoksághoz úgy hozzá készitették alattomban, mint a sütőkemenczét, melly, mikor egéyz éjszaka az ő sütőjök aluszik, reggel ég mint a lángoló tűz. Mindnyájan7 hevek a gonoszságban, mint a hév sütőkemencze, megemésztik az ő Biráikat ; minden ő Királyaik elhullanak, de mégis egy sem kiált én hozzám ő közzölök. A megérdemlett büntetés hirdetése.Az8 Efraim a pogánynépek közzé elegyitette magát, az Efraim ollyan, mint a tűz előtt meg nem forditatott pogácsa. Megették9 az idegen népek az ő erejét, és ő nem veszi eszébe ; meg is őszült ő, még sem veszi eszébe magát. És10 az Izráel kevélysége jóllehet bizonyságot tészen ő ellene : még sem térnek az ő Urukhoz Istenekhez, és nem keresték őtet mind ennyi rongálásában is. És11 ollyan az Efraim, mint a bolond galamb, balgatag ! Égyiptomra kiáltnak, és Assiriábamennek. De12 valahová mennek, megvetem nékik az én hálómat, és mint az égi madarat levonszom őket, megkötözöm őket, mint meghallották az ő Gyülekezetekben. Jaj13 nékik ; mert eltávoztak én tőlem ; azért elpusztittatnak ! mert hitetlenül cselekedtek ellenem : én váltottam meg őket ; és ők hazugságot szóltak ellenem. És14 nem kiáltották én hozzám szivek szerint, mikor az ő ágyasházokban jajgattak : A búzáért, borért egybegyülnek ; de én tőlem elszakadtak. És15 én bekötöztem az ő karjokat, és megerősitettem, de ők gonoszt gondoltak ellenem. Megtérnek ;16 de nem a Felséges Istenhez, ollyanok voltak, mint a cslárd kézív ; de fegyverrel hullanak el az ő Fejedelemeik az ő nyleveknek kevélysége miatt. Ez az ő megcsufoltatások Égyiptomnak földében ! Ellenség8 fog a bálványozó népre törni.Vegyed1 szádba a kürtöt Hóseás, és mondjad : Mint a keselyü, ollyan sebesen jő a veszedelem az Úrnak házára : mert megszegték az én frigyemet, és az én törvényem ellen hitetlenül cselekedtek. Kiált2 én hozzám az Izráel : Én Istenem, ugymond esmérünk tégedet : De3 messze távozott Izráel a jótól, az ellenség azért kergeti őtet. Királyt4 emeltek ők ; de nem én tanácsomból, Fejedelemséget szerzettek, s én nem tudtam : az ő ezüstökből és az ő aranyokből bálványt csináltak ; azokáért elvesznek. Elhágy5 tégedet a borjuképed, óh Samaria, mikor az én haragom felgerjed ő ellenek ! Valyon meddig nem igyekeznek az ártatlanságra ? Mer6 ez is a borju Izráelben támadott, mesterember csinálta azt, nem Isten ő : mert darabonként romol Samariának borjuja. Bizony7 csak szelet vetnek a földbe, és forgószelet aratnak : nem indul szárba, nem lészen abból a gabonából liszt, és ha szinte teremne is, az idegenek megemésztik azt. Bényeli8 Izráelt az ellenség, majd immár a pogányok között ollyanok lésznek, mint az elvettetett edény ; Mert9 ők Assiriába mentek fel : ollyak mint az egyedül való vadszamár : Az Efraimiták szeretőket bérlenek magoknak : Noha10 megbérlették a pogányokat, mindazáltal egybegyüjtöm azokat ő ellenek, és a Királynak és Fejedelemeknek terhek miatt keseregnek egy kevéssé. Mivelhogy11 az Efraim megsokasitotta az oltárokat büntételre, annakokáért veszedelmire lésznek néki az ő oltárai. Eleibe12 irtam az én drága törvényemet : de ők idegen dolognak állitották azt. Az13 én égőáldozatomnak áldozatjában áldoznak nékem hússal, és megeszik : de nem veszi jó néven az Úr ; immár megemlékezik az ő álnokságokról meglátogatja az ő álnokságokat, hogy ők Égyiptomhoz folyamnak. És14 elfelejtkezett az Izráel az ő Teremtőjéről ; és oltárokat épitett, és a Júda erős városokat szaporitott : én pedig tüzet bocsátok ki az ő városaira, melly megemészti az ő palotáid. Oda9 az öröm, itt a visszafizetés.Ne1 örülj te Izráel a te békességednek mint egyéb népek ; mert paráználkodással elszakadtál a te Istenedtől, szereted a parázna bérit minden búza szérüiden De2 a szérü és sajtó nem tartja el őket, és a must megcsalja őket. Nem3 laknak az Úrnak földén, hanem ismét Égyiptomba tér az Efraim, és Assiriában fertelmes étket esznek. Nem4 áldoznak az Úrnak borral, és nem lésznek kedvesek az ő italiáldozatjai néki : az ő áldozatjaik ollyanok, mint a siróknak kenyerek, a kik abban esznek is, megfertéztetnek : mert az ő kenyerek az ő lelkekért nem megyen bé az Úr házába. Mit5 cselekesztek az esztendőnként való Innepen, és az Úrnak Innepe napján ? Mert6 imé a pusztaság miatt elbujdosnak : Égyiptom rekeszti bé őket, Móf temeti el őket : kincsekkel épitett gyönyörüséges örökségedet a csalán veszi fel, és tövis fogja fel az ő lakóhelyeiket. Elérkeztek7 az ő meglátogatásoknak napjai, eljutottak a fizetésnek napjai, megesméri akkor az Izráel, hogy bolond volt Prófétája, balgatag és hijábavaló volt, az ő álnoskgának sokságáért, és Instennek ő ellene való nagy gyülölségéért. Efraimnak8 az én Istenemmel való őrállója, tudniillik a Próféta madarásznak tőrivé lett minde ő útaiban, utálatos állat az ő Istenének házában ! Mélyen9 bémerülteka gonoszságba, megromlottak életekben, miképen a Gibeabelieknek idejekben ; megemlékezik Isten az ő álnokságokról, meglátogatja az ő gonoszságokat. Oly10 kedves volt én nálma az Izráel, mint a pusztában talált szőlő, és mint a figefának első gyümölcse az ő első termésében, ollyan kedvesen fogadtam a ti atyáitokat ; de ők a Baálpeór bályvánhoz bémentek, és nagy szégyenséggel tőlem elszakadtak, az ő utálatosságok volt az ő kedvek szerint. Efraimnak11 dicsősége elrepül mint a madár, még születésétől, méhben hordoztatásától, fogantatásától fogva. Mert12 még ha fiakat neveléndnek is ; kiszaggatom őket, hogy emberkort ne érjenek ; bizony jaj is lészen nékik, mikor eltávozom ő tőlök ? Efraim,13 a mint én láttam olyan, mint a Tírus városban hajlék alatt kedvére plántáltatott fa : de mindazáltal Efraim kihozza az ő fijait a veszedelemre. Adj14 valamit nékik Uram : de mit kérjek, hogy adj ? Adja gyermek vesztő méhet nékik, és téj nélkül való kebleket. Minden15 ő gonoszságok Gilgálban vagyon : mert ott gyülöltem meg őket az ő gonosz cselekedeteikért, kivetem házamból őket, nem szeretem többé őket ; minden ő Fejedelmeik ellállottak mellőlem. Megverettetett16 Efraim, megaszott az ő gyökerek, nem teremnek gyümölcsöt, méh ha nemzenének is, az ő méheknek szerelmes magzatit megölöm. Elveti17 az én Istenem őket : mert nem fogadták az ő szavát, és bujdosókká lésznek a pogányok között. Igazság10 nélkül nincs boldogság.Mint1 a megszedett szőlő, ollyan az Izráel : gyümölcsöt terem magának, az ő gyümölcsének sokasága szerint megsokasitotta az oltárokat, bőven költött az oltárokra, az ő földöknek bősége szerint, jól tettek a képekkel. Elhasonlott2 az Istentől az ő szivek, majdan reájok rakodik az ő bünök : ő maga az Isten elrontja az ő oltáraikat, és eltöri az ő bálványaikat. Mert3 ezennel ő magok kezdik mondani : Nincsen nékünk Királyunk : mert nem féltünk az Úrtól, és a Király mi jót tehet velünk ? Szóval4 tartották az Istent, hamisan esküdtek, megszegték a szövetéget, az ő jámborságok ollyan, mint a földnek barázdáiban termett üröm. Bethávennek5 üszői miatt megrémülnek Samariának lakói : mert megsiratja azt az ő népe és az ő Papjai, kik annak örülnek : mivelhogy annak dicsősége eltávozik ő tőle. És6 az is Assiriába vitetik Járeb Királynak ajándékon : szégyent valla Efraim, és megszégyenül Izráel az ő tanácsa miatt. Kivágattatik7 Samariának Királya, mint a viz szinén való tajték. És8 elvesznek Avennek magas helyei, mellyek az Izráelnek gonoszsága ; tövis és pogácskóró nevekedik az ő oltáraiknak helyeken : és azt kezdik mondani a hegyeknek : Boritsatok bé minket ! és a halmoknak : Omoljatok mi reánk ! Gibeának9 napjaitól fogya azon bünben voltál Izráel, abban maradtatok meg, nem fogott ő rajtok a Gibeabeli veszedelem, melly lett az álnokságoknak fijain. Fogadásom10 tartja s megrongálom őket, és népek gyülekeznek ő ellenek ; még ha két barázdában bészoritkoznak is. Ollyan11 az Efraim, mint a nyomtatásra szoktatott és azt szerető üsző : de én is az ő kövér nyakán általmentem, lovagolni inditottam Efraimot, a Júda szánt, Jákób pedig magának boronál. Vessetek12 igazságot magatoknak, hogy kegyelemnek mértékét arassátok, szántsatok magatoknak uj ugarat : mert ideje megkeresnetek az Urat mind addig, mig hozzátok jöjjön, és igazságnak esőjét adjon néktek. Istentelenséget13 szántottatok, és álnokságot arattatok, hazugságnak gyümölcsét ettétek : mert a te utadban biztál, a te erős népednek sokaságában ; Ezokáért14 zendülés támad a te néped között, és minden te erősséged elpusztittatik, miképen elpusztitá Sálmán a Beth-Arbelt a harcznak napján : az anya a fiakkal egybe a földhöz veretik. Igy15 cselekeszik ti veletek Béthel a ti nagy gonoszságtokért : egy hajnalban hirtelen elvész az Izráel Királya. Isten11 buzgó könyörülete.Mikor1 még gyermek vala az Izráel, kedvellém őtet ; és Égyiptomból hívám ki az én fiamat. Hivák2 őket ; de ők másfelé menének előlök, Baálimnak áldozának, és a bálványoknak áldozának jóillattal. Én3 igazgattam az Efraim lábának járását ; ölemben hordoztam Efraimot ; de nem esmérték meg, hogy meggyógyitottam őket. Embereknek4 kötelével vontam őket hozzám, szeretetnek köteleivel, és voltam nékik ollyan, mint a kik a jármot a baromnak nyakában megkönnyebbítik, és ételt adtam nyugalmasan eleikbe. Nem5 téri vissza Égyiptomnak földébe ; de az Assiriai Király lészen az ő Királya, azért hogy nem akartak megtérni. És6 fegyver száll az ő városira, és megemészti az ő zárjait, és megemészti őket az ő tanácskozásokért. Az7 én népem megátalkodott az én tőlem való elszakadásban, nagy felszóval hivják őtet, de senki nem indul meg rajta ! Miképen8 cselekedjem veled Efraim ? Miképen adjalak kézbe tégedet, Izráel ! Miképen cselekedjem veled ugy, mint Admával ? ugy tegyek é veled mint Séboimmal ? megesett én bennem az én szivem és egyetembe megbántam igyekezetimet. Nem9 cselekszem az én haragomnak búsulása szerint, nem térek Efraimnak elvesztésére : mert Isten vagyok én és nem ember : Szent te közötted, és nem megyek bé haraggal a városba. Az10 Úr útán járnak, és ő ordit mint az oroszlán : mikor ő ordit, akkor rettegnek a napnyugotnak lakói. Rettegve11 jőnek elő, mint a madár Égyiptomból, és mint a galamb Assiriának földéből : és lakosokká tészem őket az ő házaikban, ezt mondja az Úr ! Körülvett12 engem mintegy megszállott várat Efraim hazugsággal, és az Izráel háza csalárdsággal ; a Júda pedig még uralkodik az Istennel, és a szentekkel a hivségben megmaradott még. Jákob12 a törzsatya példánykép népe számára.Széllel1 tápláltatik Efraim, és a napkeleti száraztó szelet követi ; naponként a hazugságot és a pusztaságot sokasitja : frigyet szerez az Assiriussal, és olajt küld Égyiptomba. Pere2 vagyon az Úrnak Júdával, hogy meglátogassa ostorával a Jákóbnak házát az ő útai szerint, az ő cselekedetei szerint fizet meg néki. Az3 anya méhében megragadá Jákób az ő bátyának sarkát, és az ő erejével küzdék az Istennel. És4 küzdék az Angyallal, és meggyőzé, sira és könyörge néki ; Béthelben találá meg az Isten őtet, és ott szóla mi velünk. És5 Seregeknek Ura Istene, Úr az ő megemlékeztető neve ! Te6 is térj meg a te Istenedhez, őrizd meg az irgalmasságot és az itéletet, és mindenkor a te Istenedben vessed reménységedet. Kanaán7 nemzet ez, kezében vagyon a hamis mérték, szereti a ragadozást. És8 ezt mondja Efraim : Bizonyára meggazdagultam, gazdagságot szerzettem magamnak, semmi keresetemben nem találnak nékem álnokságot : mert nagy bün volna az. Noha9 én vagyok a te Urad Istened Égyiptomnak földétől fogva : de sátorokban lakóvá tészlek ismét tégedet, mint ama gyülekezetnek idején. És10 szólottam néktek a Próféták által, s én magam sok látásokat jelentettem néki, és a Próféták által példázó dolgokat mutogattam. Vallyon11 vagyon é Gileiádban hamisság ? bizony hazugság vagyon ! Gilgálban ökrökkel áldoztak, az ő oltáraik is olly igen sokak, mint a szántóföldnek barázdáin a rakások. És12 Siriának földére bujdosott Jákób, és ott szolgált Izráel az ő feleségéért, és juhot őrizet feleségéért. És13 a Próféta által felhozta az Úr Izráel Égyiptomból, és a Próféta által szabaditotta meg. Ingerlette14 Efraim az Istent az ő magas bálványozó helyein ; de meglakol az ő istentelenségéről, és megadja néki az ő gyalázatját az ő Ura. Megváltás13 a halálból. A bűn rombolása.Mikor1 Efraim szól vala, miondenek rettegnek vala tőle, felvette magát az Izráel népe között ; de vétkezék a Baállal, s meghala. Még2 most is többitik büneiket, és képeket öntöttek magoknak az ő ezüstökből az ő értelmek szerint, mellyek bálványok és mesterembereknek müvök mind ez, mellyekről magok mondják, hogy a melly emberek áldoznak, csókolgassák a borjukat. Annakokáért3 ollyanná lésznek mint a reggeli köd, mint a reggel felkelő harmat, és mint a polyva, mellyet a szél elhajt a szérüről, és mint a füst, melly a kürtőről kimegyen és eloszol. És4 én volnék a te urad Istened Égyiptom földétől fogva, s nem kell vala nélamnál több Istent emsérned : mert nincs több Szabaditó én nálamnál. És5 esmértelek téged a pusztában, a vizetlen és a száraz földön. Bőv6 földre hozám, és megelégedének, megtelének ; de elhivék magokat, elfelejtkezének én rólam. Azért7 én mint az oroszlán ollyan lészek rajtok ; mint a párducz, leselkedelem utjokban utánnok. Eleikbe8 futok mind a medve, mellynek kölykeit elvették, megszaggatom sziveket, béléket ; bényelem őket ott, mint az oroszlán, a mezei fenevad elszaggatja őket ! Te9 magad vesztetted el magadat, Izráel : mert én bennem segitséged vagyon. Én10 vagyok örökké ; de hol vagyon a te Királyod, hogy megoltalmazna téged minden városidban ? és hol vagynaka te Biráid, kik felől ezt mondottad nékem : Adj Királyt és Fejedelmeket nékem ? Adék11 néked Királyt haragomban, és elvőm te tőled az én búsultomban. Pecsét12 alatt vagyon Efraimnak álnoksága, elrejtetett az ő büne. De13 gyermekszülőnek fájdalma száll ő reá : bolond fiú ő ; mert születésének idején meg nem fúlada. A14 koporsó hatalmától megmenthetném őket : a haláltól megszabadithatnám őket : Halál, te veszedelmed lészen én, koporsó, romlásod lészek én néked : elrejtetett a változás az én szemeim előtt. Jóllehet15 ő nevekedik az ő attyafiai között ! de eljő a napkeleti száraztó szél az Úr szele, melly a pusztából felő, és megszáraztja az ő erét, és megszárad az ő kútfeje ; elragadozza ő inden drága marhájának kincsét. Izráel14 megtérése és felvirágzása.Elpusztittatik1 Samaria : megkeseritette az ő Istenét, fegyver miatt hullanak el az ő lakosai, oszlopokhoz verik az ő apró gyermekeiket, és az ő terhes asszonyaik ketté vágattatnak. Térj2 meg Izráel a te Uradhoz Istenedhez : mert eromlottál e te álnokságodban. Vigyetek3 beszédeket Istenhez veletek, és térjetek az Úrhoz : mondjátok ezt néki : minden álnokságinkat vedd el mi rólunk, és légy kegyelmes mi hozzánk, és áldozunk néked a mi ajakainknak tulkaival. Az4 Assiriai Fejedelem nem oltalmaz ezután minket, nem ülünk lóra, és nem mondjuk ezután a mi kezeink munkájoknak ; Mi Istenünk vagytok ti : mert az árva te nálad talál kegyelmet. Meggyógyitom5 az ő tőlem való elszakadásokat, ingyen való nagy kedvembe veszem őket : mert elfordul az én búsulásom ő róla. Lészek6 Izráelnek mint a harmat, virágzik ő mint a liliom, gyökeret ver, mint a Libánus hegyen való élőfa. Kiterjednek7 az ő ágai, és az ő ékessége ollyan lészen, mint az olajfának ékessége, és az ő szaga mint a Libánusé. Megujulnak8 az ő árnyékának lakói, és megelevenednek, mint a földbe vetett búzamag és csemetéznek mint a szőlőtő, és az ő szaga ollyan lészen, mint a Libánus hegyen termett bornak szaga. Ezt9 kezdi az Efraim mondani : Mit tészek én többé a bálványokkal ? én meghallgattam és megtekintettem őtet ; lészek én néki mint a zöldellő jegenyefa, én nálam lelted a te gyümölcsödet. Kicsoda10 a bölcs, hogy megértené ezeket ? Kicsoda az értelmes, hogy eszébe venné ezeket ? Mert igazak az Úrnak útai, és az igazak járnak azokon ; de az istentelenek megbotlanak rajtok.