Izráel1 elpártolása és büntetése.Ésaiásnak,1 Ámos fijának látása, mellyet látott Júda és Jérusálem felől, a Júda Királyainak, Uzziásnak, Jótámnak, Akháznak, Ezékiásnak idejekben. Halljátok2 meg Egek, és vedd füleidbe föld : mert az Úr szól ; Fiakat nevelék., és azokat nagy méltóságra emelém : ők pedig én tőlem elszakadának. Az3 ökör eméri az ő urát, és a szamár az ő urának jászlát : az Izráel pedig nem esméri az ő Urát, az én népem nem veszi eszébe magát ! Óh4 gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen hitvány fiak ; elhagyták az Urat, felbosszantották az Izráelnek Szentét, hátratértek az Istentől ! Mi5 az oka, hogy mennél inkább nevelitek a bűnt ? Ímé minden fejet elfogott a betegség, és minden szívet az erőtlenség ; Talpától6 fogva tetejéig nincsen e testben épség, hanem mindenestől seb, dagavás, kelevény, mellyeket sem gyógyítottak, sem kötöztek, olajjal is nem lágyítottak. A7 ti országtok pusztaságra jutott, várositok tűzzel megégettettek, a ti földeteket szemetek láttára idegenek emésztették meg, és úgy pusztították el, a mint szoktak a messzünnen való idegenek pusztaságot tenni. És8 maradott csak a Sionnak leánya, mint a megszedett szőlőben való kunyhó : minta a dinnyéskertben való hajlék, mint a megszállott város ! Ha9 a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk ; ugy jártunk volna mint a Sodomabeliek, lettünk volna hasonlatosok Gomorához ! Felhívás, hogy térjenek meg a csak külsőleges istentisztelet helyett.Halljátok10 az Úrnak beszédét, Sodomának Fejedelmei ! te Gomorának népe, vegyed füleidbe a mi Istenünknek tanítását ! Mit11 teszek én a ti sok áldozatitokkal ? azt mondja az Úr : A kosoknak egészen megégetett áldozatjokkal, és a hizlalt barmoknak kövérivel teljes vagyok : és a tulkoknak, bárányoknak s bakoknak vérekben nem gyönyörködöm : Mikor12 eljöttek, hogy előttem megmutassátok magatokat, kicsoda kívánta azt ti tőletek, hogy az én pitvarimat nyomdoknátok ? Ne13 áldozzatok ezután hijábavaló áldozattal ; a jó illattétel utálatos én előttem. Az ujholdnak és Szombatnak innepét, egyéb nagy innepeknek gyülekezetivel egybe, el nem szenvedhetem ; mivelhogy azok hijábavaló gyülekezetek. A14 ti ujholdotoknak innepét, és a tőletek rendeltetett innepeket gyűlöli az én lelkem, nékem terhemre vagynak, elfáradtam azoknak viselése alatt ! Annakokáért,15 mikor a ti kezeiteket kiterjeszténditek : az én szemeimet elrejtem előttetek, mikor ugyan sok szóval imádkoztok is, meg nem hallgatlak, mert a ti kezeitek rakvák vérrel. Mosódjatok16 meg, tisztuljatok meg, vigyétek el az én szemeim elől a ti cselekedeteteknek gonoszságát, szünjetek meg a gonoszságnak cselekedetitől Tanuljatok17 jhót cselekedni, igyekezzetek az igazságra, szabadítsátok meg a nyomorultat, oltalmazzátok a törvényben az árvát, az özvegy perit vegyétek fel ! Igéret és fenyegetés.De18 jöjjetek elő, és pereljünk, azt mondja az Úr : Ha a ti bűneitek ollyanok volnának, mint a veres festék : fejérek lésznek, mint a hó : ha pirosak volnának, mint a piros festék, ollyanok lésznek, mint a fejér gyapjú. Ha19 engedelemmel hallgatándotok engemet ; e földnek javaival éltek. Ha20 pedig nem akartok engem hallgatni, és ellenem jártok : fegyver emészt meg titeket ! mert az Úr szája szólott. Mimódon21 lett paráznává a hív város ? elébb teljes vala ítélettel, igazság lakozik vala abban : most pedig gyilkosokkal rakva. A22 te ezüstöd salakkal rakva, a te tiszta borod megelegyíttetett vízzel. A23 te fejedelmid elhajlottak, és orvoknak társai mindnyájan szeretik az ajándékot, és a fizetésre néznek. Az árváknak nem ítélnek, és az özvegynek perit nem bocsátják eleikbe. Annakokáért24 azt mondja az Úr, a Seregeknek Ura az Izráelnek erős Istene : Jó vígasztalást vészek az én ellenségimnek büntetésekből, és bosszút állok az én ellenségimen : Mert25 az én kezemet te reád fordítom, és eltisztítom mindenestől a te salakodat, és elvészem minden te ónodat. És26 ollyan Bírákat adok néked, mint eleinte, és olly Tanácsokat, minémük elein voltak. Azután azt mondják te felőlled : Ez igaz város, és hív város ! A27 Sion ítélet által szabadul meg, és az ő megtérői igazság által. Egyetemben28 a bűnösök és a gonoszok elvesznek, és a kik az Úrtól elhajlottak, megemésztetnek. Mert29 megszégyeníttettek a berkektől, mellyeket magatoknak kívántatok, és megszégyeníttettek a kertekből, mellyeket választottak. Mikor30 hasonlatosok lésztek az elhullott levelű cserfához, és a víz nélkűl való kerthez. És31 a ti erősségtek ollyan lészen, mint a csepű, és annak faragója, mint a szikra, és mind a kettő felgyúl, és nem lészen senki, a ki azt megolthatná. Sionból2 árad üdv és béke minden népre, előbb azonban eléri a bűntetés a bálványozó Izráelt.Ésaisáának,1 Ámos fijának beszéde, mellyet látott Júda és Jérusálem felől. Lészen2 az utolsó időkben, hogy minekutánna az Úr házának hegye minden hegyenek felette helyheztetik, és magasabb lészen minden halmoknál : minden pogányok arra gyüljenek. És3 sok népek elmenjenek, ezt mondván : Jertek el, menjünk fel az Úrnak hegyére, a Jákób Istenének házába, hogy megtanítson minket az ő útaira, és járjunk az ő utaiban : mert Sionból megyen ki a törvény, és az Úrnak beszéde Jérusálemből. Ki4 a Pogányok között ítéletet tészen, és sok népeket megfedd ; hogy az ő szablyájokból kapákat, és az ő dárdájokból sarlókat csináljanak, és egy nép más nép ellen fegyvert ne vonjon, se pedig többé hadakozást ne tanuljanak. Jákóbnak5 háza, no, járjunk az Úrnak világosságában ! De6 bizony elhagytad te Uram, a te népedet, a Jákóbnak házát ; mert a napkelet felől való tartományoknak gonsoz erkölcsökkel bétöltek, és igaz ollyan szemfényvesztők mint a Filiszteusok : és az idegeneknek fijaikban gyönyörködnek ; És7 bétölt a földök ezüsttel és arannyal és számtalan sok kincsekkel, bétölt az ő földök lovakkal, és sok hadakozó szekerekkel. Bétölt8 az ő földök bálványokkal is, az ő kezek csinálmányának hajolnak meg, mellyet az ő ujjaik csináltak. És9 mind a közember megalázza magát, mind a főember megalázza magát ; azért ne kedvezz nékik. Eredj10 bé a kősziklába, és rejtezzél el a földbe, az Úr félelme előtt, és az ő nagyságának dicsősége előtt. A11 kevély szemű ember megaláztatik, és az embereknek magasságok lenyomattatik, és csak az Úr magasztaltatik fel azon a napon : Mert12 a seregek Urának bosszúálló napja jő el minden kevély és magasságos ellen és minden felemelkedett ellen, hogy megaláztassék : És13 a Libánus hegyének minden magas és felemelkedett czédrusfái ellen, és a Básánnak minden tölgyfái ellen. Minden14 magas hegyek ellen és minden felnevekedett halmok ellen ; Minden15 magas torony ellen, és minden erős kőfal ellen ; És16 a nagy tengernek minden hajói ellen, és minden gyönyörűséges képek ellen. Akkor17 lenyomattatik a magas ember, és az embereknek nagyságok megaláztatik, és csak egyedűl az Úr magasztaltatik fel azon a napon. A18 bálványoknak is minden nagyságok elváltozik. Mikor19 a bálványimádók a kőszikláknak barlangja és a földnek hasadékiba rejteznek az Úr félelme előtt, és az ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy a földet megbüntesse. Akkor20 az ember elveti az ő ezüst bálványit, és arany bálványit (mellyeket magoknak csináltak volt, hogy azok előtt meghajoljanak) a vakondoknak és denevéreknek. Bémenvén21 a kősziklának lyukaiba, és a nagy kőszikláknak hasadékiba az Úr félelme előtt és az ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkelend, hogy megverje a földet. Ítélet3 a nép bűnei felett, különösen a nők hiúsága felett.Szűnjetek1 meg az emberben való bizodalomtól, kinek lelke az ő orrában vagyon ; mert micsoda becsületi vagyon néki. Mert2 ímé az Úr a Seregeknek Ura, elveszi Jérusálemből és Júdából a támaszt és a táplálót, a kenyérnek minden erejét és a víznek minden erejét ; A3 Hatalmast és Hadakozót, a Bírót és a Prófétát, a jövendő dolognak meglátóját, és a Vén embert ; Az4 ötvenedes Hadnagyot, a Becsületes, a Tanácsost, a tudós Mesterembert, és az ékesenszólót. És5 adok nékik gyermek Fejedelmeket, és a gyermekek uralkodnak ő rajtok. És6 ilyen módon a község között egyik a másikat és kiki az ő társát megnyomorítja, a gyermek a vén emberen, és az elvetett alávaló a tiszteletes emberen hatalmaskodik. Ha7 valaki az ő atyja nemzetségéből való rokonát megragadja, ezt mondván : Tenéked öltözeted vagyon, légy mi Vezérünk ; hogy a te gondviselésed által a mi romlásunkból felépüljünk. Megesküszik8 az napon, mondván : Nem orvoslhatlak meg titeket, házamban is nincsen kenyér, se öltözet ; ne tegyetek engem a népek Fejedelmévé. Mivelhogy9 Jérusálem elromlott, és a Júda elesett ; mert az ő nyelvek és az ő cselekedetek az Úr ellen vagynak, hogy az ő dicsőséges szemeit felingerlenék. Az10 ő orczájoknak megkeményitése tészen ő ellenek bizonyságot : mert az ő bűnökkel mint a Sodomabeliek szemtelenűl kérkednek, nem hogy eltitkolnák : Jaj az ő lelkeknek ; mert azok szereznek magoknak gonoszt ! Mondjátok11 ezt az igaznak, hogy jól lészen dolga ; mert az ő cselekedeteknek gyümölcsével élnek. Jaj12 a latornak az őv eszedelmére ; mert az ő kezeinek cselekedete szerint fizetnek néki ! Az13 én népemnek nyomorgatói gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajtok. Én népem, a kik téged vezérlenek, azok csalának meg, és a te útaidat, a mellyen kellene járnod, elfedezik tőled. Az14 Úr előállott a törvénykezésre, és áll, hogy a népeket megítélje. Az15 Úr eljött ítéletre, az ő népnéek Vénei és Fejedelmei ellen : mert ti elkóborlottátok e szőlőt, a ti házatok teljes a szegénytől elprédáltatott marhával. Valyon16 mi dolgo, hogy az én népemet rontjátok, és a szegénynek orczáját öszvetöritek ? azt mondja az Úr, a Seregeknek Ura ! Annakfelette17 azt mondja az Úr : Mivelhogy a Sionnal leányai felfuvalkodtak, és felemelt nyakkal járnak, és szemekkel pillognak ide s tova poroszkálván járnak, és lábokkal nagy zengést-bongást szereznek : Azért18 az Úr megkopaszitja a Sion leányinak tetejeket, és az Úr az ő szemérmeket megmezíteleníti. Az19 napon elveszi az Úr az ő lábokon való zengő ékességeket. A20 jóillatra való függőket ; az arany lánczokat és a fátyolokat. A21 főnek ékességeit, a szép csizmákat, a szoros ruhákat, a mejjre való ékességeket, és a fülönfüggőket. Az22 arany gyűrűket és az orrokon függő ékességeket. Az23 inneplő ruhákat, a palástokat, a fedeleket és a gombostűket. A24 tükröket, a vékony gyolcsokat, a kezkenőket, és a keczeléket. És25 lészen a drága illat helyében büdösség, és a drága párta őv helyében szakadozott és elterjedett ruha, és a szép fodorhaj helyében kopaszság, és a szoros ruha helyében szoros zsák, és a szép gyengeség helyében a napnak sütése. A26 te férjfiad fegyver miatt hullnak el, és az erősek a harczon. Bánkódnak27 pedig és sírnak az ő kapui, és ő elpusztíttatván a földön ül. Akkor28 hét asszonyok megragadnak egy férjfiat, mondván : A mi kenyeerünket esszük, és mi magunk ruházzuk magunkat, csak hogy a te nevedről neveztessünk, és vedd el rólunk a mi nagy gyalázatunkat ! A4 messiási üdvről.Akkor1 az Úrnak csemetéje dicsőséges és tisztességes lészen, és a földnek gyümölcse nagyságos és ékes az Izráel maradékának. Mert2 a ki Sionban meghagyatik, és Jérusálemben megmarad, Szentnek mondatik, minden valaki Jérusálemben az élők közé beiratott. Mikor3 az Úr elmosándja a Sion leányinak undokságokat, és a Jérusálem vérét kimosándja ő belőlök, az ítéletnek és megemésztésnek lelke által. És4 teremt az Úr a Sion hegyének minden hajlékán, azaz, az ő Gyülekezetein nappal felhőt és ködöt, és lángozó tűznek fényességét éjsazak ; mert a Gyülekezetnek teljes dicsőségén lészen az Úrnak oltalma. Mely5 oltalomnak hajléka, árnyék lészen nappal a hévség ellen, és oltalom, a hová magát ember elrejtse a veszély ellen és az eső ellen. Példázat5 az Úr terméketlen szőlejéről.Éneklém1 immár az én Szerelmesemnek, az én Szerelmesem énekét az ő szőlőjéről : Az én Szerelmesemnek szőlője vagoyn felette kövér helyen. Mellyet2 gyepűvel körűlvett, kövektől megtisztított beültetett drága szőlőkkel, és épített abban tornyot, és készített abban sajtót is : de mikor várná, hogy édes szőlőt termene ; vadszőlőt terme. Mostan3 azért Jérusálem lakosai, és Júda férjfiai, tégyetek, kérlek én köztem és az én szőlőm között ítéletet ! Mit4 kellett volna egyebet cselekednem az én szőlőmmel, mellyet nem cselekedtem volna ő vele ? Micsoda tehát az oka, hogy mikor várnám, hogy édes shzőlőt termene, vadszőlőt termett ? Annakokáért5 most megmondom immár néktek, mit cselekeszem az én szőlőmmel : Elvonszom az ő kerítését, hogy elpusztíttassék, elrontom az ő gyepűjét, hogy eltapodtassék. És6 paralaggá teszem azt, nem metszetik meg, nem kapáltatik meg, és a tövis, s a gaz felnövi ; és meghagyom a fellegeknek, hogy esőt ne adjanak reá. A7 Seregek Urának pedig szőlője, az Izráel háza ; és az ő gyönyörűséges ültetése, a Júdának férjfiai. Várá pedig az Úr, hogy cselekedjenek ítéletet de ímé nyomorgatás ! igazságot vár vala, de ímé óhajtás vala ! Isteni ítéletekkel való fenyegetés, kivált ellenséges betöréssel.Jaj8 azoknak, kik házokhoz más házat ragasztanak, mezőt foglalnak az ő mezejekhez mind addig, hogy semmi hely ne maradjon, hogy csak ti magatok lakjatok e földön ! Az9 én hallásomra a Seregeknek Ura megesküdt, ha a nagy sok szép házakat el nem pusztítja, annyira, hogy senki ne legyen azoknak lakója. És10 tíz hold szőlő egy Bát bort ereszt : és egy öreg köböl vetés, egy Efa magot ád. Jaj11 azoknak, kik jó reggel felkelnek, hogy részegeskedjenek, mulatnak mind estvéig, hogy a bor felgerjessze őket ! Kiknek12 lakodalmokban vagyon hegedű, lant, dob, síp, és bor : a Úrnak pedig dolgát nem tekintik meg, és az ő kezeinek cselekedetit nem gondolják meg. Ennekokáért13 vitetik az én népem fogságra, mivelhogy nincsen semmi bölcsesége : és ő között a tiszteletes emberek felette igen nagy éhséget szenvednek, és a sokaság szomjuság miatt eped meg. Azért14 a koporsó is igen kiterjeszteette az ő hasát, és az ő torkát felette igen feltátotta, hogy abba leszálljanak az én népemnek tiszteletesi, és közönséges sokasága, és kik a földön gyönyörüséggel éltek. És15 ilyen módon nyomorgattatik a közönséges ember, és a tisztes ember is lenyomattatik, és a nagyoknak szemeik megaláztatnak. És16 felmagasztaltatik a Seregeknek Ura az ő ítéletiért, és az erős szent Isten szentnek esmértetik az ő igazságáért. És17 a bárányok legeltetnek, mint az előtt szoktak volt, és a fogságból haza jött szegények a gazdagoktól elhagyatott jókból táplálják magokat. Jaj18 azoknak, kik a hamisságot ugyan hozzájok vonszák hazugságnak köteleivel, a bűnt pedig temérdek kötelekkel ! Kik19 azt mondják : Siessen, jöjjön el hamar az ő ítélete, hogy lássuk, és elközelgetvén, jöjjön el az Izráel szent Istenének elvégzett tanácsa, hogy kísértsük meg. Jaj20 azoknak, kik a gonoszt jónak mondják, és a jót gonosznak, kik a setétséget világossággá, a világosságot setétséggé változtatják : a keserűt édesnek, az édest keserűnek mondják ! Jaj21 azoknak kik magok bölcseknek láttatnak lenni, és magok előtt eszesek ! Jaj22 a nagy borihatóknak, és kik serények a részegitő italnak töltésére : Kik23 a latrot ajándékért megjámborítják, és az igazaknak igazságokat elfordítják ő tőlök. Annakokáért24 miképen megemészti a pozdorját a láng, és a polyva semmivé lészen a láng előtt : azonképen ezeknek gyökerek megrothad, és ezeknek virágok, mint a por, elmulik : mert a Seregek Urának törvényét megutálták, és az Izráel szent Istenének beszédét megkáromlották. Annakokáért25 gerjedett fel az Úrnak haragja az ő népe ellen, és felhúzván ellene az ő kezét, megverte azt annyira, hogy a hegyek megrendülnének, és az ő holttestek elvettetvén, az utczákon hevernének : Mind ezekkel is pedig az ő haragja el nem mult, hanem mégis felhuzva vagyon az ő keze ; Mert26 a távol való Pogánynépek között zászlót emel és süvöltéssel int a föld határán lakozónak, hogy eljöjjenek ; és nagy hamarsággal könnyen eljőnek. Nem27 lészen egy is közzülök elfáradott, sem pedig a fáradság miatt tántorgó, nem szunnyad, sem aluszik, az ő derekánek is öve meg nem oldik, sem pedig saruja kötele el nem szakad. Az28 ő nyilaik élesek, és minden kézíveik felvetve, az ő lovaiknak körmök mint a kova és az ő szekereknek kerekei mint a forgószél. Az29 ő ordítások olyan, mint az oroszlán ordítása, és ordítanak mint az oroszlánkölykök, dühösködnek és kapják a prédát, békességgel elveszik azt, és senki el nem veszi tőlök. És30 az időben nagy zúgással dühösködnek ő ellene, a mint szokott zúgással dühösködni a tenger : és akármint nézzék a földet : de nem látnak egyebet setétségnél, azaz, nyomorúságnál, annyira, hogy a nap láttatik meghomályosodni az égen. Ésaiás6 látja az Úr dicsőségét és elhivatik prófétává.A1 melly esztendőben meghala Uzziás Király, akkor látám az Urat ülni nagy magas és felemeltetett székben, és az ő prémei bétöltik vala a templomot. Sérafim2 Angyalok állanak vala a szék körül, mindeniknek hat-hat szárnya vala ; melyeknek ketteivel orczáját fedezi vala bé, ketteivel lábait fedezi vala bé, és ketteivel repűl vala. És3 egyik a másikat indítván, azt mondja vala : Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles födl az ő dicsőségével ! És4 az Angyaloknak kiáltásoktól megrendülének az ajtónak küszöbei és a ház bételék füsttel. Azért5 mondék én : Jaj nékem ! el kell vesznem : mert megfertéztetett ajakú vagyok, és fertelmes ajakú nép között lakom : mivelhogy a Királyt a Seregeknek Urát láták az én szemeim. De6 egy a Serafim Angyalok közzűl hozzám repüle, kinek kezébe elvenszén vala, mellyet fogóval vett vala az oltárról. És7 az én számat illeté azzal, mondván : Ímé ez illeti a te ajakidat, elvétetik azért a te hamisságod, és a te bűnöd eltisztíttatik. Annakutánna8 hallám az Úrnak szavát, ki azt mondja vala : Kit küldjek el ? és kicsoda mégyen el nékünk ; és én mondék : Imhol vagyok én, küldj el engemet ! Akkor9 monda : Eredj el, mond ezt e népnek : Hallván halljátok, és ne értesetek ; és látván lássátok és ne esmérjetek. Míveld10 azt, hogy e népnek szíve kövéredjék meg, fülei dugattassanak bé, szemeket is fedezd bé ; ne lássanak szemekkel, fülökkel ne halljanak, szívekkel ne értsenek, hogy megtérvén meg ne gyógyuljanak. És11 mikor mondanám : Meddig lészen Uram ez ? monda : Míg a városok pusztán állanak lakosok nélkül, és a házak emberek nélkül, a föld is mindenestől fogva puszta lészen. És12 az Úr az embert nagy messze elvetvén, nagy pusztaság lészen a földön. És13 míg a népnek csak tizedrésze marad, és míg megtérnek Babilóniából elhullanak mint a hársfának és cserfának levelei, mellyekben a leveleknek elhullása után is a n yerség bennek vagyon : Azonképen a népnek tizedében lészen az elevenség, a szent mag. Jeruzsálem7 szorultsága a sziriaiak és izráeliták miatt.És1 lőn a Júda Királyának Akháznak, az Uzziás fijának, Jótám fijának idejében, eljöve Rétzin, Siriának Királya, és Rémáliának fija Pékah, Izráelnlek Királya, Jérusálem alá, hogy megostromlaná azt : de nem veheté meg azt. És2 megmondák a Dávid házának ilyen módon : a Siria országa eggyé lett az Efraim országával, és megindula az ő szíve, és annak népének szíve, miképen megindulnak az erdőnek fái a szél miatt. Annakokáért3 monda az Úr Ésaiásnak : Eredj eleibe most Akháznak te és a te fiad Scheár-Jásub, a felső halastó csatornájának végéhez, a ruhafestők mezejének útára. És4 mond ezt néki : Meglásd, hogy csendességben légy, ne félj, és a te szíved meg ne lágyuljon e két füstölgő üszög darab előtt, Rétzin Királynak a Siriabeliekkel való felgerjedett haragja előtt, és a Rémália fijának haragja előtt ; Mivelhogy5 gonosz tanácsot tartott ellened a Siriabeli Király, Efraimal és a Remália fijával, mondván : Menjünk6 el a Júda országa ellen, hogy fárasszuk azt, és megfosztván azt, kapcsoljuk hozzánk, vagy tegyük Királylyá közöttünk a Thabéel fiját. Azt7 mondja az Úr, a Jehova : Nem lészen az, és nem megyen véghez ! Mert8 Siriának feje Damaskus, és Damaskusnak feje Rétzin, az Efraim nemzetsége pedig hatvanöt esztendőnek forgásában annyira megromol, hogy nem lészen nép. Mind9 az Efraimnak fővárosával Samariával, és Samariának fejével a rémália fijával egybe ! Avagy nem hiszitek é mivelhogy bátorságot nem vesztek ? Vigasztaló igéret Immánuelről.Annakokáért10 szóla ismét az Úr Akháznak, mondván : Kérj11 jelt magadnak a te Uradtól Istenedtől, vagy a földön, vagy a magas mennyben akarod. És12 mikor Akház azt mondaná : Nem kérek és nem kísértem az Urat ! Monda13 a Próféfa : Halld meg Dávid háza : Avagy nem elégesztek-é meg azzal, hogy az embereknek bosszúságokra vagytok, hanem annakfelette az én Istenemet bosszantjátok ? Annakokáért14 ád az Úr néktek jelt : Ímé egy szeplőtelen szűz fogad az ő méhébe, és szül fiat, és nevezi azt Immánuelnek. Vajat15 és mézet eszik e gyermek, minekelőtte tudná a gonoszt megvetni, és a jót választani. És16 bizonyára, minekelőtte az én germekem megtudná vetni a gonoszt, és a jót választani ; elhagyatik az a föld, mellyet te gyűlölsz, az ő két Királyaitól. Bűntetés az assiriusok által.Az17 Úr pedig hoz te ellened, a te néped ellen, és a te atyádnak háza ellen olly időket, mellyekhez hasonlatosok nem voltak az időtől fogva, mikor elszakadott Efraim Júdától, az Assiriabeli Király által ; Mert18 azon a napon süvölt az Úr az Égyiptom folyóvize mellett való hegyeknek, és az Assiria országa darázsinak. Hogy19 eljövén mind telepedjenek a puszta helyeknek völgyeiben, a kőszikláknak hasadékiban, minden tövisek között, és minden jó gyümölcstermő fák között. Az20 időben elberetválja az Úr e bérlett beretvával a vízen túl való Assiriabeli Király által a főnek és a lábnak szőrit ; a szakált is megemészti. És21 lészen az napon ; hogy a ki tart egy fejőstehenet és két juhot ; Lészen22 ez, mondom : hogy a téjnek bősége miatt vajat egyék ; mert vajat és mézet ehetik, valaki megmaradánd e földön. Ez23 is lészen az időben, hogy a melly helen vagynak ezer szőlőtövek, mellyek ezer ezüst siklust értenek volna, azt a helyet a tövis és a gaz vegye fel. Nyilakkal24 és kézívvel menjen oda az ember : mivelhogy a tövis és gaz vette fel az egész földet. Azokat25 a hegyeket pedig, mellyeket kapálni kellett volna, de nem kapálták, a tövisek és gaz nem veszi fel, hanem barmoknak való hely lészen, és hogy a juhok azt tapodják. A8 hívők vigasztalása gonosz időkben.És1 monda nékem az Úr : Végy magadnak egy nagy levelet, és írd arra közönséges betűkkel : Siess a dúlásra, siess a prédára ! Annakokáért2 vevék mellém hív tanúbizonyságokat, Uriás papot, és Zakariást, a Jéberekiásnek fiját. Mert3 midőn bémentem volna a Prófétaasszonyhoz, fogadott vala, és szült ala fiat, és monda az Úr nékem : Nevezd ennek nevét : siess a dúlásra, siess a prédára ! Mert4 minekelőtte a gyermek ezt tudná mondani : Édes atyám ! Édes anyám ! elviszi Damaskusnak gazdagságit, és Samariának prédáját az Assiriabeli Királynak szolgája. Ismét5 szóla nékem az Úr, mondván : Mivelhogy6 megutálta e nép a Siloah patakának lassan folyó vizét, és a Réczinnek, és a Rémália fijának birodalmát kivánják : Annakokáért7 ímé az Úr ezt míveli, hogy ezek ellen jöjjön amaz erős és széles folyóvíz, tudniillik Assiriának Királya és minden ő hatalma, melly minden ő folyásai felette menvén, és minden partjai felett folyván. Júdát8 elfolyja és megáradván általmegen rajta és mind torkig ér, és annak elterjesztett szárnyai ellepik a te földednek szélességét, óh Immánuel. Társalkodjatok9 egybe népek : de megrontattok : vegyétek füleitekbe, valakik messze földön laktok, készüljetek, de megrontattok ; készüljetek, de ugyen megrontattok ! Tanácskozzatok,10 de haszontalan lészen ; szóljatok, beszéljetek, de nem megyen véghez : mert Isten vagyon mi velünk ! Intés az élő Istenbe való hitre.Mert11 így szóla nékem az Úr, kezemet fogván, mikor taníta enemeg, hogy e népnek útán ne járnék, ezt mondván : Ingyen12 se említsétek ti a pártolkodást, miképen e nép minden dologban örül a pártolkodásnak ; és ne féljetek ezeknek félelmek szerint ; Ingyen se mondjátok, hogy rettegni kelljen. A13 Seregeknek Urát szenteljétek, ő tőle féljetek és őtet rettegjétek : És14 ő is szenteléstekre lészen néktek ; az Izráel házának pedig két ütközetnek köve és botránkozásnak kősziklája gyanánt lészen, a Jérusálem lakosainak pedig tőr és háló gyanánt. Mellybe15 sokan megütköznek, és elesvén megromolnak, és meghálóltatván, megfogatnak. Kösd16 bé ezt a tanúbizonyságtételt ; pecsételd bé a törvényt az én tanítványim között. Annakokáért17 várom én az Urat, ki elrejtette orczáját a Jákób házától ; és várom őtet ! Ímhol18 vagyok én és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelűl és csudául Izráelben : a Sion hegyén lakozó Seregeknek Urától vagyon ez : Ha19 pedig azt mondják néktek : Tudakozzatok a nézőktől, és a jövendőmondóktól, kik suttogva szólnak : ti ne engedjetek ; mert avagy nem az ő Istenétől kérd é minden nemzetség tanácsot ? az élők felől a holtaktól kell é tudakozni ? A20 törvényre és annak tanítására hallgassatok : Valaki nem szólánd annak beszéde szerint, nem lészen annak világossága ! Annakokáért21 a földet általjárja, a megnyomorodott és éhezett Izráelita, és mikor az éhség miatt búsul, átkozza az ő Királyát, és az ő Istenét ! ha oda fel néz is, nem lészen segítsége. Ha22 a földre néz is, mivelhogy mindenütt nyomorúság, homályosság, keserűségnek setétsége és homálya vette körűl őtet ! A9 Messiás születése, neve, országa.Mindazáltal1 nem lészen az ő setétülése a nyomorúság szerint, melly ő rajta esék akkor, mikor először csak könnyen illetté az ellenség Zebulonnak és Nafthalinak földét : sem úgy mint utólszor, mikor megnehezíték a néppel teljes Galileát, a tengernek útán, a Jordánon túl. A2 nép, melly setétségben jár, lát nagy világosságot, a kik a halál árnyékának tartományában ülnek, azoknak világosság támad. Mikor3 ezt a népet megsokasítod vala is, mindazáltal állandó örömet nékik nem adsz vala, hanem e képen örültek te előtted, mint az aratók az aratásnak idején, mikor örültek az ellenségnek prédáját osztván. Mikor4 az ő terhes igáját és hátának vesszejét, az őtet nyomorgatónak pálczáját megrontottad, mint a Midiániták napján. Mikor5 mind az egész tábor, az egymásra támadott sokaság, és minden vérbe fertéztetett öltözet nagy hirtelen úgymint megégett, és lett a tűznek eledele : De6 nékünk egy gyermek születik, Fiú adatik nékünk, kinek vállán lészen Fejedelemség, kinek nevét nevezi Csudálatosnak, Tanácsosnak, erős, hatalms Istennek, örökkévalóság Attyának, békesség Fejedelmének. Annak7 Fejedelemségének és békességének nem lészen vége, a Dávid székiben és országában ül, hogy megerősítse azt és meggyámolítsa az ítéletben és igazságban, ez időtől fogva mind örökké. A Seregek Urának buzgó szerelme míveli ezt ! Ítélet Izráel felett.Az8 ő beszédét küldötte az Úr Jákóbnak, és bételjesedik Izráelben : Hogy9 venné eszébe magát az egész nép, Efraim- és Samariának lakosa, kik azt mondják az ő kevélységekben és felfuvalkodásokban : A10 téglából csinált alkotványok elromlotta, de faragott kövekből építünk : a figefák kivagdaltattak, de czédrusfákat ültetünk helyekbe ! De11 minekutánna az Úr Rétzin Királyon diadalmat ád az ő ellenséginek ; azután Izráelnek ellenségit egybeelegyíti. A12 Siriabelieket elől, a Filiszteusokat hátul, hogy feltátott torokkal elnyeljék az Izráelt. Mindezekkel is pedig az ő haragja nem mulik el ; hanem az ő karját felhúzva tartja mégis ! Mivelhogy13 e nép nem tért meg az őtet megverő Istenéhez, és a Seregeknek Urát nem keresték meg ! Azért14 kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, az ágat és a kákát egy napon. (Az15 a fő a vén és tiszteletes ember ; az a fark pedig a próféta, ki hazugságot szól.) Mivelhogy16 e népnek Vezérei hitetők volta, és a kik azoktól vezéreltettek, azokat elvesztették ? Annakokáért17 az ő ifjainak nem kedvez az Úr, és az ő árváin és özvegyin nem könyörül ; mert mindnyájan képmutatók és gonosztévők, és mindennek szája gonoszságot szól. Mindezekkel is nem mulik el az ő haragja, hanem mégis felhúzva vagyon az ő karja ! Mert18 a gonoszság felgerjed mint a tűz, melly a töviset és a cserét megemészti ; és meggyujtja a sűrú erdőt, annyira, hogy felmenjen annak pora a füstben. A19 Seregek Urának haragja miatt e föld meghomályosodik ; és e nép lészen a tűznek úgymint eledele, senki az ő attyafián nem könyörűl. Mert20 kapdos jobbkézre, de ugyan megéhezik : eszik balkézre, de ugyan nem elégeszik meg : mindnyájan az ő karjoknak húsát eszik : Manasse21 megemészti Efraimot, Efraim Manassét, és minketten ezek Júda ellen lésznek : Mind ezekkel is nem mulik el az ő haragja, hanem mégis felhúzva lészen az ő karja ! Az10 igazságtalan bírák büntetése.Jaj1 a hamis dekrétom szerzőknek és a kik írnak emberek nyomorítsára való hamis szentencziákat ; Hogy2 a szegényeknek ítéleteket elfordítsák, és az én népem szegényinek igazságokat elragadják, hogy az özvegyek legyenek ő prédájok, és az árvákban zsákmányt vessenek. Valyon3 s mit míveltek a meglátogatásnak és a messzünnen reátok jövő psutításnak napján ? Kihez folyamodnátok segítségért ? És valyon hol tennétek le a ti gazdagságtokat, mellyben dicsekedtek ? Az4 én segítségem nélkül a megkötöztetettnél nyomorultabb volna, és a megölettetteknél alábbvalók lennének : Mind ezekkel is nem mulnék el az ő haragja, hanem mégi az ő keze felhúzva volna ! Az assirius kevélysége és megaláztatása.Jaj5 az Assiriusnak, az én haragom vesszejének ; jóllehet az én búsulásomnak pálczája vagyon az ő kezekben. És6 noha a képmutató nép ellen küldöm őtet, és a melly nép ellen megharagudtam, az ellen parancsolok néki, hogy prédáljon és zsákmányt tégyen azokban, és hogy azt eltapodja, mint az útczán való sárt : Mert7 ő nem a képen állítja és az ő szíve nem úgy gondolja ; hanem hogy az ő akaratja szerint veszessen ; és mindenestől fogva kigyonláljon sok népeket. Mert8 az mondja : Avagy az én főszolgáim nem ollyanok é mint egy-egy Királyok ? Avagy9 nem megvettem é Kálnó városát mint szinte Kárkémist ? avagy nem úgy meggyőztem é Hámát városát mint Árpádot ? Avagy Samariát nem úgy megvettem é mint Damaskust ? Mivelhogy10 az én kezemnek erejével vettem meg azoknak a bálványoknak országaikat, mellyeknek bálványai jobbak voltak a Jérusálembelieknek és Samariabelieknek isteneknél. Avagy11 nem cselekedhetem é úgy a Jérusálembeliekkel, és az ő bálványaikkal, mint cselekedtem Samariával, és az ő bálványival ? De12 jövendőbe, minekutánna elvégezéndi az Úr minden dolgát a Sionnak és Jérusálemnek hegyén, meglátogatom az Assiriabeli Király nagy akaró szívének gyümölcsét, és az ő felemelt szemeinek dicsőségét ; Mivelhogy13 azt mondotta : az én kezemnek ereje által míveltem ezeket, és az én bölcseségem által, mivelhogy okossággal felékesíttetem ; azért vettem el sok népeknek határit, azoknak kincseiben zsákmányt vetettem, és mint erős hatalmas a lakosokat megaláztam. És14 az én hatalmasságom, mintegy fészket, úgy találta a sok nemzetségek gazdagságának fészkét, és melly könnyen elszedik az elhagyott madártojásokat : azonképen az egész föld népét én eltakartam, és nem volt senki, ki csak szárnyát mozdította, vagy száját megnyitotta, vagy csak motszant volna is. Avagy15 dicsekedik é a fejsze az ellen, a ki azzal vág ? avagy a fürész felemeli é magát az ellen, a ki azzal fürészel ? a vessző avagy felemeli é magát azok ellen, a kik azt forgatják ? mikor a pálczát felemelik, avagy nem fa é az ? Annakokáért16 az Úr, a Seregeknek Ura, bocsát az ő kövérire ösztövérséget, és az ő dicsőségének helyén tűznek égéséhez hasonló égés ég. Mert17 az Izráelnek világossága lészen tűz helyett, és annak szente lszen láng helyett, mely meggyujtja, és megemészti az ő töviseit és cserjéit egy napon. És18 az ő erdejének és mezejének ékességét lelkétől fogva testéig megemészti ! és minekutánna megfélemlik, elfutamodik és budosó lészen. Azután19 az ő erdejének fája kevés lészen, annyira, hogy egy kis gyermek felirhatná azoknak számokat. Izráel maradékjának megtérése.És20 lészen az időben, hogy többé az Izráel maradéka, és a ki megmarad a Jákób nemzetségéből, nem támaszkodik az őtet nyomorgatóhoz, hanem az Úrhoz, az Izráelnek megszentelő Istenéhez támaszkodik valóban. A21 maradék megtér, a Jákób maradéka, az erős, hatalmas Istenhez ; Mert22 ha a te néped az Izráel szám szerint annyi lejéndene is, mint a tengernek fövénye, mégis csak a maradékja tér meg annak az Istenhez, ki az ő igazsága által öröktől fogva való elmetszett akaratját mindenestől kiárasztja. Mert23 öröktől fogva elrendeltetett véget cselekszik az Úr, a Seregeknek Ura, mind az egész földön. Annakokáért24 azt mondja az Úr, a Seregeknek Ura : Ne félj én népem, Sionnak lakosa ; az Assiriabeli Királytól. Az ő vesszejével megver tégedet : de az ő pálczáját felemeli te éretted, mint szinte Égyiptomban. Mert25 még csak egy kevés idő vagyon, és annakokáért haragomat rájok kiontom, hogy megemésztessenek ; Mert26 a Seregeknek Ura támaszt az ellen ostort mind a Midiániták levágatásoknak idején a Horeb kősziklájánál, és a tenger mellett felemelt pálczájához hasonló pálczát, és elveszti ezeket mint az Égyiptombelieket. És27 az időben elvétetik az ő terhe a te válladról, és az ő igája a te nyakadról, sőt mindenestől elrontatik az iga az olajjal megkent Királyért. Ajátba28 jő, Migronon általmegen, Mikmásnál rakja le az ő hadakozó terhes szerszámait. Általmennek29 a réven ; Gébába térnek szállásra, Ráma megrémül, Gibea, Saulnak városa elfut. Gallimnak30 népe, emeled fel a te szódat, hogy hallják meg mind Láis városig, és hallja meg a nyavalyás Anatót ! Madména31 megindul, Gébimnek lakosai egybegyülnek. Nób32 városba megyen a nap fenn lévén, hogy ott megálljon : Az ő kezét felemeli a Sion leányinak hegye ellen, a Jérusálem halma ellen. Ímé33 akkor az Úr, a Seregeknek Ura kivagdalja az ágakat nagy erővel, annyira hogy a magasságosok kivágattatnak és a felmagasztaltattak megaláztatnak. És34 az erdőnek sűrű ágait levágja vassal és a Libánusnak magas fái hatalmasnak keze által elesnek. A11 Messiás és az ő békeországa.És1 az Isai törzsökéből egy vesszővel származik, és az ő gyökereiből egy virágszál nevekedik. Kin2 az Úrnak lelke megnyugoszik, bölcseségnek és értelemnek Lelke, tanácsnak és hatalomnak Lelke, tudománynak és az Úr félelmének Lelke. Kinek3 illatozása együtt lészen az Úrnak félelmével. Nem az ő szemeinek látása szerint ítél pedig, és nem füleinek hallása szerint dorgál meg : Hanem4 igazságban ítéli meg a szegényeket, és igazság szerint dorgálja a földnek alázatosit, a földet megveri szájának vesszejével, és ajakainak lelkével megöli a hitetlent. És5 derekának övedzője lészen az igazság és veséinek övedzője az álhatatosság. És6 lakozik a farkas a báránnyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlánkölyök, és a kövér barom együtt lésznek, és egy kis gyermek őrizi azokat. A7 fejőstehén és a medve együtt legeltetnek, azoknak fijaik együtt feküsznek, és az oroszlán, mint az ökör szalmát eszik. És8 a csecsszopó gyermek az áspiskigyónak lyukában gyönyörködik, és a csecstől elválasztatott gyermek a bazilikusnak lyukába nyujtja kezét. Nem9 ártanak, és senkit el nem vesztenek az én egész szent hegyemen ; mert teljes lészen a föld az Úrnak tudományával, mint a tenger vize béborította e földet. A nép szétszórtjainak megváltása.És10 lészen az időben, hogy ahoz a ki az Izsai gyökeréből sok népeknek zászlójok lészen. Pogányok is gyűljenek ; és az ő nyugalma dicsőséges legyen. És11 lészen az időben, hogy az Úr másodszor vesse kezét az ő népe maradékának megkeresésére, melly tudniillik megmaradott Assiriától, Égyiptustól, Párthiától, Szerecsenországtól, és az Elámitáktól, Káldeától, Hámáttól, és a tenger szigetitől. És12 a Pogányok között zászlót emelvén : egybegyüjtse az elszéledett Izráelitákat, és Júdának ide s tova szakadozott tagait egybekeresse a földnek négy szegeletiről. És13 Efraimnak írigységét elvévén, és Júdának ellenségit elvesztvén : Efraim ne irígykedjék Júdára, és Júda is ne cselekedjék úgy mint ellenség Efraim ellen ; Hanem14 egyenlő akaratból hátokon legenek napnyugot felé a Filiszteusoknak a napkeleti népekben, együtt vessenek zsákmányt, az Edomitákra és Moábitákra támadjanak, és az Ammoniták engedjenek nékik. És15 az Úr megszárasztja az Égyiptom tengerének kebelét is és kezét felemeli a Nilus folyóviz ellen is, erős szárasztó szél által a nagy folyóvizet hét részre szakasztja, és azt míveli, hogy saruslábbal menjen által azokon az ő népe : És16 lészen úta az ő népe maradékának, melly megmaradott az Assiriabeliektől, a mint volt Izráelnek, mikor kijött Égyiptom földéből. A12 megváltottak hálaéneke.Annakokáért1 azt mondod az időben : Hálákat adok néked óh Uram ; mert jóllehet megharagudtál volt én reám, de elfordult a te haragod, és megvígasztaltál engemet. Ímé2 az erős Isten én szabadítóm, bízom és nem félek ; mert nékem erősségem, és nékem az Úr Isten dicsőségem, ki nékem szabadítóm volt. És3 merítetek vizeket nagy örömmel a szabadítónak kútfejéből. És4 azt mondjátok akkor : Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedetit, mondjátok : hogy nagy az ő neve ! Mondjatok5 éneket az Úrnak ; mert nagy dolgokat cselekedett ; adjátok tudtára ezt az egész földnek. Emeld6 fel szódat, és énekelj Sionnak lakosa ; mert nagy te közötted az Izráel szent Istene ! Jövendölés13 Babilonnak a Médek által leendő elpusztításáról.Babilónia1 ellen való terhes Jövendőmondás, mellyet látott Ésaiás, Ámós fija. Emeljetek2 zászlót a magas hegyen. Szóljatok felemelt szóval nékik, kezetekkel intsetek, hogy menjenek bé a Babilóniai Fejedelemnek kapuin. Én3 parancsoltam az én tőlem választott vitézeimnek, és az én erősimet hívtam az én haragomnak véghezvitelére, kik az én dicsőségemnek örülnek. Sok4 népeknek szavokhoz hasonló sokaságnak szava hallatik a hegyeken, sok országokból öszvegyült pogánynépeknek szavok hallatik ; a Seregeknek Ura mustrálja az ő hadra való seregét ! Eljőnek5 messze földről, az Egeknek utolsó részéről, az Úr és az ő haragjának eszköze, a Babilóniabelieknek egész földöknek elrontására. Ordítsatok :6 mert közel vagyon az Úrnak napja, mellyen a Mindenhatótól pusztítás következik ! Azért7 minden kezek megerőtlenülnek, és minden embernek szíve elolvad. És8 megrémülnek, nag ykínok és fájdalmak környékezik meg őket, fájdalmat szenvednek mint a gyermekszülő asszonyok, kiki az ő felebarátján álmélkodik ; mivelhogy az ő orczájok megszégyenültek. Ímé9 az Úrnak napja eljő kegetlen búsulással, és felgerjedt haraggal, hogy e földet elpusztítsa, és annak búnösit elveszesse arról ; Mert10 az egek csillaginak és a bokros csillagoknak világosságok nem fénylik ; a feltámadott nap homályos lészen, a holdnak is világa fényes nem lészen. És11 megbüntetem a földnek gonoszságát, és a gonoszoknak hamisságokat, és azt mívelem, hogy a kevélyeknek kevélységek megszünjék, és a kegyetleneknek kevélységeket megalázom. Azt12 mívelem, hogy drágább legyen az ember ez ellenség előtt a tizta aranynál, amaz Ofirból hozott szép aranynál is ; Annakokáért13 az egeket megindítom, a föld is az ő helyéből megindúl, a Seregek Urának búsulása miatt, a melly napon felgerjed az ő haragja. És14 ollyanok késznek a Babilóniabeliek mint a futó szarvas, és mint a pásztor nélkül való juh, kiki az ő népe közzé megen és kiki az ő földébe szalad ; Valaki15 ott találtatik, általveretik és minden mellettek való bérlett vitézek fegyver miatt elhullanak. És16 az ő kis gyermekeik az ő szemeik előtt a földhöz veretnek, házaik elzsákmányoltatnak, és feleségeik megszeplősíttetnek. Ímé17 én feltámasztom ezek ellen a Médiabelieket, kik előtt az ezüstnek semmi becsületi nem lészen, és az aranyban nem gyönyörködnek ; Hanem18 kézívekkel a gyermekeket általlövöldözik és az asszonyok méhének gyümölcsén nem könyörülnek, a kis gyermekeknek nem kedveznek. És19 Babilon, melly sok országoknak ékessége volt, a Káldeusoknak pedig szépségek és dicsekedések volt, elpusztúl, int Sodomát és Gomorát elpusztította Isten. Nem20 ülik meg azt soha, és soha semmi időben nem lakják, nem vonják ott fel sátorokat az Arábiabeliek, és a pásztorok ott nem legeltetik az ő barmaikat ; Hanem21 laknak ott vadak, és azoknak házaikat ártalmas állatok töltik bé, lakoznak ott baglyok, és vad emberek szökdösnek ott. Az22 eredeti macskák kiáltanak az ő elpusztíttatott palotáiban, és az ő gyönyörűséges házaiban a sárkányok ! Közel vagyon pedig az ő romlásának ideje, és az ő napjai messzire nem haladnak ! Izráel14 megszabadítása. Diadalének a babiloni király romlásáról.Mert1 könyörül az Úr Jákóbon, és az Izráelitákat ismét választja, hogy azokat az ő földökbe visszavigye ; és jövevények adják magokat ő hozzájok és ragaszkodnak a Jákób házához ; Mert2 a népeket hozzájok kapcsolják, és azokat az ő lakhelyekbe viszik, és azokat birni fogják az Izráeliták az Úrnak földén, hogy azok nékik szolgák és szolgálóleányok legyenek ; és a kiknek ők foglyaik voltak, azok lésznek ő foglyaik, és uralkodnak azokon a kik őket nyomorgatták. És3 a melly napon az Úr néked nyugodalmat adánd a te fáradságodtól, nyomorúságodtól, és ama kemény szolgálattól, mellyen szolgáltattak tégedet ; Akkor4 illyen csőfoló közbeszédet szólasz a Babilóniai Királyról, és ezt mondod : Mimódon romla el a sarczoltató ? mint vesze el az aranynak kivánója ? Eltöre5 az Úr a gonoszoknak pálczájokat, az uralkodóknak vesszejeket. Ki6 a népeket az ő haragjában szüntelen sanyargatja vala, ki a pogánynépeken nagy dühösséggel uralkodik vala, a nyomorgatókat nem tiltotta meg a nyomorgatástól. Nyugszik7 és csendes az egész föld, nagy örrömmel éneket mondanak. Sőt8 a jegenyefák is örvendeznek te rajtad, és a Libánus czédrusai, ezt mondván : Miolta te elvesztél, senki nem jött mi reánk, ki minket kivagdalna ! A9 koporsók is a föld alatt megindultak te éretted, hogy te elődbe menjenek, feltámasztják néked a halottakat, a földön minden Fejedelmit, a pogányoknak minden Királyit felköltik az ő székeikből. Kik10 mindnyájan téged megszólítván, azt mondják : Te is erőtlenné lettélé, mint mi ; mihozzánk hasonlatos lettél é ? A11 te kevélységed a koporsóra jutott, mind a te vígasságtevő szerszámiddal egyetemben, a te ágyad éreg lészen, lepled is féreg lészen ! Mimódon12 estél alá az égről, te Luczifer, hajnalnak fija ? a földhöz vetettél é, ki sok nemzetségeket erőtlenné tettél vala ? Te13 pedig azt mondod vala szívedben : A mennybe megyek fel, az erős Isten csillagai felett helyheztetem az én székemet, és ülök a gyülekezet hegyének észak felől való oldalára. A14 magas felhőknek felibe hágok, hasonlatos lészek a magasságos Istenhez : De15 a koporsóba vettettél, a temetésre való veremnek szélire. A16 kik téged látnak, reád függesztik szemeket, reád figyelmeznek, és ezt mondják : Ez é ama férjfiú a földnek háborgatója, ki az országokat megrontja vala ? Ki17 a földnek kerekségét olyanná tette minémű a puszta, és annak városit rontotta, és az ő folyóinak nem nyitotta meg a tömlöczöt ? Minden18 pogány Királyok, valamennyin vagynak, tisztességesen feküsznek, kiki az ő koporsójában. Te19 pedig kivettetel a te koporsódból, mint valami utálatos csemete, mint a megöletett embereknek ruhájok, kik fegyverrel verettek által, mlelyek a verembe vettettek, vagy mint a megtapodtatott holttest. Nem20 temettetel te el úgy, mint azok : mert a te földedet elvesztetted, a te népedet megölted. A gonoszoknak magvok nem lészen soká emlékezetben. Készítsetek21 öldöklést az ő fijainak is az ő attyaiknak bonoszságokért ; hogy fel ne gyarapodjanak, és ne bírják e földet örökségűl és ne töltsék bé a földet erős városokkal. És22 felkelek ő ellenek, azt mondja a Seregeknek Ura, és elvesztem Babilonnak nevét is, a maradékokat a fiakkal és unokákkal egybe, azt mondja az Úr. És23 adom azt hogy örökségűl bírja, a süldisznó, és tészem azt állatoknak helyévé, és megseprem azt pusztító seprővel, azt mondja a Seregeknek Ura ! Az Assiriusok és Filiszteusok pusztulása.Sőt24 megesküldt a Seregeknek Ura ezt mondván : Ha úgy nem lészen a mint gondoltam, és ha úgy nem megyen véghez, a mint én elvégeztem ; Hogy25 megrontsam az Assiriust az én földemen és megtapodjam őtet az én hegyeimen, hogy annak igája elvétessék az én népemtől, és annak terhétől megmenekedjék ezeknek vállok. Ez26 a tanács, mellyet végezett Isten az egész föld felől ; és ez ama felhuzott kéz, mind e pogányok ellen. Mert27 a Seregeknek ura végezte, és kicsoda tészi azt erőtlenné ? és az ő felemelt kezét kicsoda fordíthatja el ? A28 melly esztendőben megholt Akház Király, akkor volt e terhes Jövendőmondás. Ne29 örvendezz te Filiszteusoknak egész országa, hogy annak vesszeje megromlott a ki téged ver vala : mert a kígyónak magvából basiliskus származik, és annak magva lészen tüzes szárnyas sárkány ! Azután30 legeltetnek a szegényeknek elsőszülötteik, és a szűköldködők bátorsággal nyugosznak ; minekutánna éhséggel megölendem a te gyökeredet, és a te maradékidat megölendi. Ordíts31 kapu, kiálts város, elromlottál te Filisztea mindenestől fogva : mert észak felől jő füst, és senki a hadbamenésre rendeltetett napon otthon nem marad ! És32 mit felelnek akkor a pogánynépeknek követei ? Ezt : Hogy az Úr fundálta a Siont, hogy az ő népének szegényei ahoz folyamodjanak. Moábiták15 elleni jövendölés.A1 Moábiták felől való terhes prófétálás. Egy éjjel elpusztúl a Moábitáknak Ar nevű városok és kivágattatik a Moábitáknak Kir nevű városok is, egy éjjel elpusztíttatik és kivágattatik ! Felmennek2 a Moábiták Bájitba, és Díbonba, magas templomokba nagy sírással. Nébo és Medéba városon jajgatnak a Moábiták, mindeneknek fejeken kopaszság lészen, és szákállokat mind lenyírik ; Az3 ő úrczáin gyászruhába öltöznek, az ő házainak felső részein és az utczákon kiki jajgat, és keservesen sír ! Akkor4 felkiált Hesbon és Elealé város, annyira, hogy az ő kiáltások meghallassék mind Jáhas városig. Annakokáért Moábnak erős vitézei is kiáltanak, és az ő szíve megfélemlik. Az5 én szívem kiáltja a Moábitákat, és annak végvárait mind Zoár városig, mint egy három esztendős tulok ; mert a Luhit hágóján nagy sírással mennek fel, és a Horonaim után az ő romlásokat keserűséggel jajgatják. Mert6 a Nimra városbelieknek vizek elfogy ; annakokáért elszárad a pázsit, elfogy a fű és semmi zöldellő nem lészen. Azért7 kiki az ő gazdagságát és jószágát, a fűzfák patakja mellé hordja. Mert8 a kiáltás elkerüli mind a Moáb határát, az ő jajgatása mind Eglaimig, és Beér-Elimig hallatik az ő jajgatása ; Mert9 a Dinom vizei bételnek vérrel, mikor én megnevelem a Dimon vizeit a Moábitáknak vérekkel : a kik pedig a Moábiták közzűl elszaladnak, bocsátok azokra oroszlánt, azonképen a földnek maradékira ! A16 Moábiták elleni jövendölés folytatása.Küldjetek1 bárányt a föld Urának engesztelésére a pusztának kőszklájából, a Sion leányának hegyére ; Mert2 mint a fészekből kiűzetett bujdosó madás ollyanok lézsnek a Moáb leányai, mikor az Arnon vizén általkelnek. Tarts3 tanácsot, tégy ítéletet, szerezz ollyan árnyékot délben, a minémű vagyon éjjel, retsd el azokat, kik hazájokból kiűzettek, a ki elszaladott azok közzűl, ne adjad kézbe. Lakozzanak4 tenálad békességgel az én népemnek futottai : Moáb, te légy oltalom nékik a rabló ellen : mert vége lészen a nyomorgatónak, elfogy a kóborló, elvesznek e földről a pusztítók. Mert5 megerősíttetik az Isten kegyelméből az ő széke mellyben üljön igazsággal a Dávid sátorában, ki ítélőbíró, ítéletnek követője, és igazságra siető lészen. Hallottuk6 a Moáb kevélységét, hogy felette igen felfuvalkodott ; de az ő kevélysége, felfuvalkodása és haragja szerint való tehetsége nincsen. Annakokáért7 egyik Moábita a másik Moábitát jajgatja, sőt mindnyájan jajgatni fognak : a Kir-Haréset nevü városnak fundamentomin nyögtök ; mivelhogy azok megrontanak. Sőt8 a Hesbon városnak szőlői is elpusztíttattak, a Sibna vának is szőlője, a Pogányoknak Fejedelmei eltapodtatták annak drága szőlővesszőit, mellyek mind Jaázer városig voltak, sőt mind a pusztáig eltejesztettek volt, annak drága ültetései eltapodtattak, mellyek a tengert is meghaladják vala. Annakokáért9 az én sírásomban siratom Jaázert és a Sibma szőlőtőkéit : megnedvesítlek téged Hesbon és Elealé az én könnyhullatásommal ; mert a te nyári gyümölcsöd és aratásod felől való víg éneklésed elesett. És10 a te meződnek hasznán való vigasságod és örömed megszünt, a szőlők hasznának is nem örültök, nem énekeltek, a bornyomó nem nyom bort a válúkben, a szüreten való örömnek véget vetettem ! Annakokáért11 sz én szívem a Moáb veszedelmén zeng mint a hegedű, és az én belső részeim a Kir-Héres városon. És12 lészen ez, hogy mikor megtetszik, hogy Moáb hijába fárasztotta magát az ő templomában : megyen más szentségesb helyre imádkozásnak okáért ; de semmit nem használ azzal is. Ez13 a beszéd, mellyet szólott vala az Úr Moáb felől még régen14. Most pedig szól az Úr, ezt mondván : Három esztendőben, mellyek lésznek mint a béresnek esztendei, meggyaláztatik a Moáb dicsősége, mint az ő nagy sokaságával egybe, és erőtlen lészen ! Most14 pedig szól az Úr, ezt mondván : Három esztendőben mellyek lésznek mint a béresnek esztendei, meggyaláztatik a Moáb dicsősége, mind az ő nagy sokaságával egybe, és annak maradékja kicsiny, kevés, és erőtlen lészen ! Damaszkusz17 elleni jövendölés.Damaskus1 város felől való terhes prófétálás. Ímé Damaskus elpusztíttatik, hogy város ne legyen, és lészen romlásnak halma. Aroernek2 városai elhagyatnak, barmok legeltetésére valók lésznek, és nem lészen, ki azokat onnét elrettentené. Efraimnak3 is erőssége megszünik, Damaskusnak is birodalma egész Siriával egybe úgy jár, mint az Izráeliták dicsősége megvékonyodik, és az ő húsának kövérsége megösztövéredik : És4 lészen akkor az időben, mellyben a Jákób dicsősége megvékonyodik, és az ő húsának kövérsége megősztövéredik : Igaz5 úgy lészenm, mondom, mint mikor az arató a veteményt öszveszedi, és a gabonafejeket kezével learatja, és úgy lészen mint mikor valaki az elhagyott gabonafejeket felszedi a Réfaim völgyében. Hagyatik6 ő bennek csak kevés számú, mint mikor az olajfát megverik ; két, három gyümölcs marad a magas ágnak tetején, négy, öt mag az ő kiterjedett ágain, azt mondja az Izráelnek Ura Istene ! Akkor7 az időben tekint az ember az ő Teremtőjére, és az ő szemei néznek az Izráelnek szentére. És8 nem tekint az oltárokra, a maga kezeinek alkotmányára, és a mit az ő kezének ujjai csináltak, arra nem tekint, sem a berkekre, sem a képekre. Az9 napon az ő erős városai hasonlók lésznek az elhagyott vesszőkhöz vagy ágakhoz, miképen azokat elhagyták vala az Izráel fijai előtt, és puszták lésznek ; Mert10 elfelejtkeztél a te megszabadító Istenedről, és nem emlékeztél meg a te erős kőszikládról. Annakokáért akár mint ültess drága plántákat, és idegen országokból hozott szőlővesszőkkel ültessed szőlődet És11 akár mint szorgalmatoskodjál a felől, hogy melly napon plántálod, azon napon felnevekedjék ; és ha magot veténdesz hogy megvirágozzék ; de a melly napon azzal élned kellene, nem veheted gyümölcsét, és kétségbe eső bánatod lészen rajta ! Izráel elleni jövendölés.Jaj12 a sok nép sokaságának, kik úgy zúgnak, mint a tenger szokott zúgni, és a háborgó nemzetségeknek, kik a képen dühösködnek, mint szoktak a nagy erős vizek dühösködni. Zúgnak13 a sok népek, miképen zúgnak a sok vizek : de megdorgálja azt az Isten, és messze elfut, és elragadtatik mint a hegyeknek pora a szél előtt, vagy mint a pozdorja a forgószél előtt. Estve14 megrémülnek, minekelőtte megvirad, nem lésznek. Ez azoknak részek, a kik minket kóborlanak, és azoknak jutalmok, a kik minket rabolnak ! Szerecsenország18 tisztességet tesz Istennek.Jaj1 a vitorlák árnyékának földének, melly Szerecsenországnak folyóvizein túl vagyon. Kik2 a tengeren küldenek követeket, gyékényből csinált hajókon a vizeknek színén, ezt mondván : Menjetek el követek hamarsággal az elszaggatott és raboltatott nemzetséghez ; a néphez, melly rettenetes volt miolta kezdett lenni, s azután is ; a nemzetséghez, melly lassan-lassan eltapodtatott, melynek földét a folyóvizek elborították Ti3 világnak minden lakói és földnek lakosai, mikor a hegyeken zászlómat felemelem, és mikor az én kürtömet megfuvallom, meghalljátok. Mert4 azt mondá az Úr nékem : Én nyugszom, és nézek az én sátoromból, és ollyan lészek e népnek, mint az eső szárasztó meleg, mint a harmatozó felhő az aratásnak hévségében. Mert5 miképen a szüret előtt, mikor immár a szőlő jövése megerősödött, és virágából az ő gyümölcsei kitisztultak, elvagdalja annak vesszeit a szőlősgazda metszőkésekkel, és jövéseit elmetéli és elhányja ; Így6 ezek hagyatnak a hegyen lakozó madaraknak és földi vadaknak, hogy a madarak azokon nyaraljanak, és a föld vadai azokon teleljenek. Akkor7 az időben viszen ajándékot a Seregek Urának, az elszaggatott és raboltatott nép, melly rettenetes volt, miolta kezdett lenni, s azután is ; a nemzetség, melly lassan-lassan eltapodtatott, mellynek földét a folyóvizek elpusztították, a Seregek Urának nevének helyére a Sion hegyére. Egyiptom19 elleni jövendölés.Égyiptom1 felől való terhes Prófétzia : Ímé az Úr könnyű sűrű felhőre ülvén, bémegyen Égyiptomba, és megháborodnak az ő orczája előtt Égyiptomnak bálványai, és az Égyiptombelieknek szívek elhervad bennek. És2 az Égyiptombelieket az Égyiptombeliekkel egybeveszem, hogy hadakozzék kiki az ő felebarátja ellen. és kiki az ő barátja ellen, a város város ellen, az ország ország ellen. És3 mikor az Égyiptomiaknak lelkek elfogytkozandik ő bennek, és az ő tanácsokank eszét vesztem ; az ő bálványaiktól, a szemfényvesztőktől, ördöngősöktől, és jövendőmondoktól kérdnek tanácsot. És4 az Égyiptombelieket kegyetlen Urak birodalma alá rekesztem, és kegyetklen Király uralkodik rajtok, azt mondja az Úr, a Seregeknek Ura Istene ! Elfogyatkoznak5 a tenger vizei, és a Nílus folyóvíz elszárad és elapad. A6 folyóvizek eltávoznak, és a töltések között folyó patakok elszáradnak és elapadnak, a nád és a sás meglankadnak. A7 folyás mellett, a folyóvíz partján való pázsit, és a folyás mellet való minden vetemény megszárad, elfogyatkozik és nem lészen. És8 keseregnek a halászok, és sirnak mind azok, kik a patakokban horoggal szoktak halászni ; és megerőtlenülnek azok is, a kik a vizek szinén vetik meg hálójokat. És9 megszégyenülnek azok is, kik lenből és selyemből drága marhákat csináltak és kik hálókat kötöttek. És10 az ő hálóik elvesznek és valakik haltartókat és halastókat csináltak, megszégyenülnek. Bizony11 bolondok Zoán városnak Fejedelmei ; a Faraó Bölcseinek és Tanácsosainak tanácsok bolondság : mimódon mondjátok Faraónak : Bölcs ember fija vagyok, régi Királyoknak fija ? Hol12 vagynak most a te Bölcseid ? Mondják meg most néked és adják tudtodra, mit végzett a Seregeknek Ura Égyiptom felől ? Zóánnak13 Fejedelmei megbolondultak, Nóf városnak Fejedelmei tévelygettek, és Égyiptomot tévelygőbe hozták az ő nemzetségeknek kövei : Mert14 az Úr részegítette meg őket elfordult elmével, és tévelygőbe hozták Égyiptomot minden dolgában, miképen tántorog a részeg ember az ő okádása felett. És15 nem lészen Égyiptomban semmi dolog, mellyet cselekednek a fő vagy a fark, az ág vagy a nád. Egyiptom egyesülése Assiriával és Izráellel az igaz Isten imádására.Az16 napon ollyan lészen Égyiptom, mint az asszonyok, retteg és fél a Seregeknek Ura kezének felemelésétől, mellyet ő felemel az ellen. És17 a Júda földe félelmére lészen Égyiptomnak ; valaki arról emlékezik ő előttök, retteg attól, a Seregek Urának tanácsáért, mellyet ő végezett a felől. Az18 időben lésznek Égyiptom földében öt városok, mellyek a Kananeusok nyelveken szólnak, és esküsznek a Seregek Urára : Az egyik város pusztított városnak neveztetik. Az19 napon lészen az Úrnak oltára Égyiptom földének közepette, és az ő határain is lészen az Úrnak jegyűl emeltetett oszlopa. És20 lészen jegyűl és bizonyságul a Seregeknek Urától Égyiptom földében ; mert kiáltnak az Úrhoz a nyomorgatóktól való féltekben, és bocsát nékik Szabadítot és Fejedelmet ki őket megszabadítsa. És21 megesmértetik az Úr az Égyiptombeliektől, és megesmérik az Urat az Égyiptombeliek az napon, áldoznak és ajándékot adnak, és fogadást tésznek az Úrnak és megadják. Ha22 megveri az Úr Égyiptomot, mevervén ismét meggyógyítja : és mikor megtéréndenek az Úrhoz, megkegyelmez nékik és meggyógyítja őket. Az23 napon nagy járt-út lészen Égyiptomból Assiriába, és bémegyen az Assiriabeli ember Égyiptomba, és az Égyiptombeli Assiriába és barátságosok lésznek az Égyiptombeliek és az Assiriabeliek. Akkor24 az időben az Izráel nemzetsége az Égyiptombeliekhez és az Assiriabeliekhez harmadik lészen, a földön lészen isteni áldás. Kiket25 megáld a Seregeknek Ura, mondván : Áldott az én népem az Égyiptombeli nép ; és az Assiriabeliek az én kezem munkája ; és az én örökségem az Izráel ! Jövendölés20 az Assiriusoknak Egyiptom és Szerecsenország felett való győzelmeiről.A1 melly esztendőben bément Tartán Asdód városba, mikor őtet Sargon, Assiriának Királya elküldötte volna, melly esztendőben vívá Asdódot és megvevé azt : Akkor2 az időben szóla az Úr Ésaiás által, az Ámos fija által, ezt mondván : Eredj el, és old le a te derekadról a fekete gyászruhát, és a te lábadról vond le sarudat. És aképen cselekedék, mezítelen és sarú nélkül járván. És3 monda az Úr : Miképen hogy mezítelen és sarú nélkül jár az én szolgám Ásaiás, három esztendeig való jegyűl és jelenségűl, Égyiptom ellen, és Szerecsenország ellen : Azonképen4 viszi el fogva az Assiriabeli Király Égyiptomnak sokaságát, és Szerecsenországnak fogságra való népét, gyermekeket és vén embereket, mezítelen és sarú nélkül, kiknek alfele is mezítelen lészen sz Égyiptombelieknek gyalázatjokra. És5 megrettenvén megszégyenülnek az Izráeliták a Szerecsenek miatt, kiktől segítséget vártak, és az Égyiptombeliek miatt, kikben dicsekedtek. És6 a tartománynak lakosa ezt mondja az időben : Ímé mint járt, a kitől mi segítséget vártunk vala, a hová folyamodtunk seg1tségnek okáért, hogy az Assiriabeli Királytól megszabadulnánk : mi tehát mi módon maradhatnánk meg ? Babilon21 ellen jövendölés.A1 puszta tengerről való Prófétzia : Miképen a délről támadott szélvészek : úgy a puszta felől, a rettenetes földről jő az. Mert2 kemény látás jelentett nékem : A hitetlenen ismét hitetlen lészen, a pusztítón pusztító. Eredj el Elám, szálld meg a te Madai Babilóniát, minden ő fohászkodását megvetettem. Ennekokáért3 az én derekam erőtlenséggel megkörnyékeztetett, nagy fájdalmak fogtak meg engemet, úgymint szülő asszony fájdalmai : gyötrődöm e dolognak hallása miatt, megháborodtam annak látása miatt ! Az4 én szívem reszket, az iszonyúság elrettentett engemet a kívánatos éjszakát is nékem félelmetessé tette Vessetek5 asztalt, vigyázzon a vigyázó ; együnk, igyunk : keljetek fel Fejedelmek, ragadjatok paizst. Mert6 ezt mondá nékem az Úr : Eredj el, állass őrállót, a mit lát, monja meg. Mikor7 annakokáért látott volna szekereket, feles lovagokat, szamaraknak szekereit, tevéknek szekereit ; és nagy figyelmetességgel vigyázna azokra : Kiálta8 mint az oroszlán : Uram, az én őrálló helyemben állok szüntelen napestig, egész éjszaka is szorgalmatos vagyok az én vigyázásomban. És9 ímé jőnek embereknek szekerei, és két lovagok ; és szóla az őrálló, mondván : elesett, Babilon, és minden ő faragott isteneit a földre rontotta az ellenség ! Óh10 én cséplésem, és én szérümnek fija, a mit hallottam a Seregek Urától, az Izráel Istenétől, azt jelentettem meg néktek ! Dúma (Edom) elleni jövendölés.A11 Dúma ellen való terhes Prófétálás : Seirből kiált én hozzám ; Vigyázó, mit mondasz az éjszakáról ? Vigyázó, mit mondasz az éjszakáról ? Monda12 a Vigyázó ; Eljött a reggel, azután az éjszaka is eljő : ha kérdeni akarjátok, kérdjétek, térjetek meg, jertek el. Arábia ellen jövendölés.Arábia13 ellen való terhes jövendőmondás. A sűrű erdőkön háltok Arábiában, a Dédanim ösvényin. Eleikbe14 menvén, vigyenek vizeket a szomjuhozónak, a Téma földnek lakosai vigyenek kenyeret a bujdosónak ; Mert15 az ellenség fegyvere előtt futottak el, e mezítelen éles szablya előtt, a meghúzott kézív előtt, és a veszedelmes harcz előtt. Mert16 azt mondá nékem az Úr : Egy esztendő elmulván, mely hasonlatos lészen a béresnek esztendejéhez, Arábiának minden dicsősége elvesz. És17 az Arábiabelieknek erős fijainak kézívből lövöldöző számok megkevesedik : mert az Úr az Izráelnek Istene szólott ! Jeruzsálemet22 megostromolják.A1 látásnak völgye ellen való jövendőmondás ! Mi lelt most tégedet, hogy mindenestől a te házad tetejére mentél fel ? Holott2 ez előtt nagy zengéssel, csattogással teljes város, és víg város voltál ? és te megöletetteid nem fegyverrel olettek meg, sem pedig nem harczon hullottak el : Hogy3 a te Hadnagyid mindnyéjan elszaladtak a kézív előtt, megkötöztettek mindenek, valakik te benned találtattak, egyetembe megkötöztettek azok is, kik messzünnen futottak volt oda. Annakokáért4 mondom : Hagyjatok béké nékem, hadd kesergessem magamat sírással ; ne erőltessetek engemet, hogy megvigazstaljatok az én népem leányainak romlása felől ; Mert5 nyomorgatásnak, rontásnak és szorongatásnak napja ez, az Úrtól, a Seregeknek Urától, a látásnak völgyében a kőfal romlásának, és a hegyek között való kiáltásnak napja ! Az6 Elamiták felveszik az ő tegzeket emberek szekerivel és lovagokkal egybe, a Kir előveszi az ő paizsát ; És7 a te választott drága völgyeid bételnek szekerekkel, és a lovagok a kapu eleibe szállnak táborba. És8 minekutánna elveszi Júdának minden erősségét, jóllehet tekintesz akkor a Libánus erdejéből építtetett fegyveres tárházra. És9 megtekintitek, hogy a Dávid városán sok repedések vagynak, és az alsó halastónak vizeit megszapirítjátok ; És10 a Jérusálem házait megszámlálván, némelly házakat elrontotok a kőfalnak építésére : Annakfelette11 árkot csináltok a két kőfal között a régi halastó vizeinek : De nem tekintetek annak fundálójára, és annak formálójára nem néztek jó idején ; Mert12 mikor az Úr a Seregeknek Ura hívna titeket, akkor az időben, sírásra, jajgatásra, magatok megkopaszitására, és gyászruhában való öltözésre : Ímé13 öröm és vígasság vala, ökröknek levágása, juhoknak megölése, húsétel, borital, kik ezt mondják vala : Együnk és igyunk, mert holnap meghalunk ! És14 ez a Seregek Urának füleibe ment ; bátor ha megbocsáttatik néktek ez a hamisság, míg meghaltok : Ezt mondja a Seregeknek Ura ! Sébna elvettetik.Ezt15 mondá az Úr a Seregeknek Ura : Eredj el, menj bé a kincstartóhoz Sóbnához, ki a Király házának gondviselője, és ezt mondjad néki : Micsodád16 vagyon néked itt ? és kicsoda néked itt nemzetséged ? hogy te koporsót vágattál itt magadnak, mint a ki magas helyen építteti koporsóját, vagy a ki kősziklából vágat magának hajlékot ? Ímé17 az Úr elköltöztet téged nagy nevezetes költözéssel, és megruházván megruház tégedet. Hempelygetvén18 elhempelyget téged mintegy tekét messze földre : ott halsz meg, és ott szünnek meg a te dicsőségednek folyásai, te, ki a te Urad házának galázatja vagy ! Kivetlek19 téged a te állapotodból, és a te helyedből kiütlek tégedet. Eliákim felmagasztaltatik.És20 lészen az napon, szólítom az én szolgámat Eliákimot Hilkijásnak fiját. És21 felöltöztetvén őtet a te öltözetedbe. és öveddel megerősítvén őtet, a te uraságodat az ő kezébe adom, hogy attyok gyanánt legyen a Jérusálem lakosainak és a Júda házának. És22 az ő vállára vetem a Dávid házának kulcsát, és mikor ő valamit megnyit, senki bé nem zárja ; és mikor bézár valamit, senki meg nem nyitja. És23 felfüggesztem őtet mintegy szeget erős helyre, és lészen tisztességére a Király székinek, és az ő attya házának ! És24 ő reá függesztik az ő attya házának minden dicsőségét, a fiak és unokák csak a legkisebb házi eszközt is, mind az ivópoharakat, mind a vígasságtevő minden szerszámokat. Az25 napon azt mondja a Seregek Ura, elvétetik az a szeg, melly erős helyre függesztetett vala, és elvágatván leesik, és a reá rakott tereh is leesik : mert az Úr mondotta ! Tirus23 elpusztul, de ismét felemeltetik Isten dicsőségére.Tírus1 város ellen való terhes jövendőmondás : Jajgassatok Társisnak hajói : mert elrontatott Tírus annyaira, hogy egy ház is ne legyen benne, és semmi menetel ne legyen oda Kittim földéből, minekutánna e romlás nékik tudtokra lészen. Hallgassatok2 ti szigetekben lakozók, te Sídonnak kalmára, kik a tengeren általeveztetek, kik tégedet becsültek vala. A3 Nílus mellet termett vetemény sok vizekben vagyon, az ő élése a folyóvíznek áradása ; és volt sok nemzetségnek váltó helye. Szégyeneljed4 meg magadat Sídon városa : mert azt mondja a tenger, és a tenger erőssége mondván : Nem voltam nehézkes, nem szültem, nem neveltem fel ifjakat, és nem tartottam fel szűzeket. Mihelyt5 a hír Égyiptomba jut, bánkódni fognak e híren, mint a Tírusbeliek. Menjetek6 által a nagy tengeren, jajgassatok szigetnek lakosai ! Ez7 é a ti örvendező várostok, melly sok időtől fogva kérkedik régiségével ? De az ő lábai viszik őtet messze földre bujdosni. Kicsoda8 végezte ezt ama Fejedelmek Tírus felől, kinek kereskedői Fejedelmek, és kalmárai e földnek Tiszteletesei ? A9 Seregeknek Ura végezte ezt : hogy meggyalázná minden dicsekedőknek kevélységeket, hogy gyalázatosokká tenné azokat, kik e földön Tiszteletesek. Szaladj10 ki hamar a te földedből mint a folyóvíz, Társisnak leányához, nem lészen többé erőssége Tírusnak. Az11 Isten az ő kezét kiterjesztette a tenger ellen, megrettentette az országokat. Az Úr adott parancsolatot Kanaán felől, hogy elvesztené az ő erősségeit. Ezt12 mondván : Nem örülsz többé te megszeplősittetett szűz Sídonnak leánya : Kelj fel, menj el Kittimbe ; de ott is nem lészen nyugodalmad néked. Ímé13 a Káldeusok földe nem volt először kiváltképen való nép ; Assur fundálta azt a pusztának lakosiból, építének várakat, emelének palotákat : elronták az Assúr birodalmát. Jajgassatok14 Társisnak hajói : mert elpusztíttatott a ti erősségtek. És15 lészen az időben, minekutánna Tírus városra hetven esztendeig feledékenységben lészen, egy Király életének esztendei szerint, a hetven esztendő elmulván, a tisztátalan személynek természeti szerint énekel Tíus. Végy16 hegedűt kezedbe, kerüld a várost te elfelejtett tisztátalan parázna : énekelj erősen, hosszan énekelj, hogy megemlékezzenek rólad ! És17 a hetven esztendő után meglátogatja az Úr Tírust ; de az ismét az ő kereskedésére tér és paráználkodik e öldnek minden országival, mellyek vagynak a föld színén : Végezetre18 az ő kereskedése és árúja az Úrnak szenteltetett lészen : el nem rejtik, sem el nem titkolják : hanem az ő kereskedések azoké lészen, kik az Úr előtt lakoznak, hogy eleget egyenek és jól megruháztassanak. Istenítélet24 a föld felett.Ímé1 az Úr megüresíti a földet és megpusztítja azt, és elfordítván annak színét, elszéleszti annak lakóit is. És2 egy lészen állapotja a községnek és a Papnak, a szolgának és az ő urának, a szolgálóleánynak és az ő asszonyának, a vevőnek és az adónak, a kölcsönadónak és a kölcsönvevőnek, a ki uzsorára veszen, és a ki uzsorára ád. Mindenestől3 megüresíttetik a föld, és elpusztíttatik : mert az Úr szólotta e beszédet ! Sír,4 megromol a föld, megerőtlenül, elromol a föld kereksége, megerőtlenülnek a föld népének nagyjai. A5 föld álnokul cselekszik az ő lakosiért : mert megszegték a törvényeket, elváltoztatták az Isten rendelését, az örökké állandó szövetséget felbontották ! Annakokáért6 az átok megemészti a földet és elpusztittatnak a földön lakozók : ezért égnek meg a földnek lakosai, és kevés ember marad. Elpusztíttatik7 a bor, elpusztittatnak a szőlőtövek, fohászkodnak minden víg szivüek. Megszünik8 a dobolásnak vígassága, a vígadóknak zajgások megszünik, a hegedűlésnek vígassága is megszünik ! Nem9 isszák a bort énekléssel, keserű lészen a részegítő ital annak, a ki issza. Az10 álnokságnak városa elrontatik ; minden házak bézárlatnak, hogy senki ne mehessen bé azokba. Panaszolkodás11 lészen az utczákon a bor felől, minden vígasság meghomályosodik, elköltözik a földnek öröme. Marad12 a városban csak pusztaság, és a kapu pusztaság miatt leromol. Minekutánnak13 így lészen e földön e népek között az Isten itélete, kik hasonlatosok lésznek a megrázott olajfának gyümölcséhez, és hasonlatosok lésznek a szürettől maradott szőlőgerézdekhez : Azok14 felemelvén szavokat, énekelnek az Úrnak nagyságáért, felszóval szólnak mind a tengertől fogva. Annakokáért15 a völgyekben dícsérjétek az Úrat, az Úrnak az Izráel Istenének nevét a tenger szigeteiben. A16 földnek utolsó részétől fogva hallottuk, hjogy az igazaknak ékességek volt a hálaadó éneklés. Immár pedig ezt mondod : Megösztövéredtem, megösztövéredtem ! Jaj nekem ; a hitetlenek hitetlenül cselekesznek, és a hitetlenséggel hitetlenül cselekesznek ! A17 rettegés, a verem, a háló közel vagynak t hozzád, óh földnek lakosa ! Mert18 lészen ez, hogy a futó minekutánna hallja a félelmet, a verembe esik, és a ki a veremből megszabadul, a tőrben megfogatik : mert az egeknek csatornái megnyittatnak, és e földnek fundamentomai megrendülnek. Mindenestől19 megromol a föld, mindenestől megpusztul a föld, mindenestől meghanyatlik a föld : Megtántorodik20 mindenestől a föld mint a részeg, eltávozik helyéről, mint a sátor, és minekutánna reá nehezedik az ő gonoszsága, úgy esik el, hogy többé fel nem kél. Isten dicsőségének jövendő kinyilatkoztatása a Sionon.Ez21 is lészen az időben : meglátogatja az Úr minden magasságosnak seregét, mind a magasságossal egybe, és e földnek minden Királyit, az ő földökkel egybe. És22 egybegyüjtetnek megkötöztetvén a verembe, és bérekesztetnek a tömlöczbe, és sok napok után meglátogattatnak. És23 megszégyanűl a hold, megpirul a nap, mikor uralkodik a Seregeknek Ura Sionnak és Jérusálemnek hegyén, és az ő Vénei előtt dicsőséges lészen, kik azt mondják : Az25 Úr dicsérete.Uram,1 én Istenem vagy te, felmagasztallak tégedet, a te nevedet hirdetem : mert csuda dolgokat cslekedtél, a te régtől fogva való tanácsid erősek, állhatatosok ; Mert2 a városból nagy rakás követ tettél, az erős városból omlást, a várost tetted idegenek palotájává, hogy város ne legyen, és soha örökké meg nem épül ! Annakokáért3 az erős népek dicsőitenek tégedet, a hatalmas pogányok városai félnek téged ; Mert4 voltál erőssége az erőtlennek, erősség a szűkölködőnek az ő nyomorúságában, oltalom a szélvész ellen, árnyék a hévség ellen, mikor a kegyetleneknek indulatjok hasonlatos volna a kőfal rontó árvizhez. Mint5 a nagy hévséget a szárazságnak idején, te lecsendesíted az idegeneknek háborgásokat, mint a hévséget sűrű felleggel ; a képen a kegyetlenek kegyetlenségét megzabolázod. A népek örömlakomája a Sionon.És6 a Seregeknek Ura szerez minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér állatokból, megtisztult borból, meghizlalt állatokból, seprejétől megtisztult borból. És7 elveszi e hegyen a borítéknak ábrázatját, melly minden népeket béborított, és a fedelet, mellyel minden népek béfedeztettek. Elveszti8 e halált mind örökké, és eltörli az Úr Isten a könnyhullastást minden orczákról, és az ő népének gyalázatját elveszi mind az egész öldön : mert az Úr szólott ! És9 ezt mondja a nép akkor : Ímé ez a mi Istenünk, vártuk őtet, és megtart minket : ez az Úr, a kit vártunk ; örüljünk és örvendezzünk az ő szabadításában ; Mert10 nyugoszik az Úrnak keze e hegyen, és megcsépeltetik Moáb az ő helyében, mint a polyva megcsépeltetik a ganéjozásra. És11 kiterjeszti kezeit ő köztök, miképen az úszó ember kiterjeszti kezeit az úszásra, és megalázza az ő kevélységét, kezeinek erősségével. És12 a te magas kőfalaidnak erősségét lerontja, megalázza, elveti a földre a porba. ! Isten26 népének hálaéneke és reménye.A1 napon éneklik ez éneket Júdának tartományában ; Erős városunk vagyon nékünk ; az ő szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt az Isten ! Nyissátok2 fel a kapukat, hogy menjen bé az igaz nép, az igazségnak megőrizője ! Elvégezett3 gondolat, hogy megtartsad a békességet azoknak, kik te benned biznak. Bizzatok4 az Úrban mind örökké, mert az Úrban, az Úrban vagyon az örökké megmeradandó erősség ; Mert5 a magasságban lakozókat megalázza, a magas várost leveti, a földhöz veri azt, letaszítja azt a porig. Hogy6 megtapodja azt a láb, a szegénynek lábai, a szükölködőknek talpaik. Az7 igaznak ösvénye egyenes, és az igaznak útát igaz mértékkel mérsékled. Még8 a te itéletidnek útában is, Uram, téged várunk, a te nevedet, és emlékezetedet kivánja a mi lelkünk ! Az9 én szívemben kivánlak tégedet éjszaka, az én lelkemmel is, melly én bennem vagyon, te hozzád sietek : mert mikor a te ítéletid vagynak e földön, az igazságot megtanulják a földnek lakosai. Ha10 kegyelmességet cselekszik is a gonosszal ; ugyan nem tanulja meg az igazságot, az igazaknak földökön hamisságot cselekszik : és nem gondolja meg az Úrnak méltóságát. Uram,11 mikor a te kezed felmagasztaltatik, nem veszik eszekbe a gonoszok ! meglátják végre az ő szégyenekkel a te népedhez való szerelmedet ; sőt a tűz is megemészti a te ellenségidet. Te12 adsz, Uram, nékünk állandó békességet : mert minden dolgainkat is megcselekedted nékünk. Uram,13 mi Istenünk, parancsolnak vala nékünk urak te kivüled is : de csak te általad vagyon, hogy a te nevedről megemlékezünk. Ezek14 minekutánna meghalnak fel nem élednek, megholtak, nem emelkednek fel : Annakokáért meglátogatván elveszted őket, és minden emlékezeteket eltörlöd. Kegyelmesen15 cselekedél e néppel Uram, kegyelmesen cselekedvén e néppel megdicsőittetel a néppel mondom, mellyet messze földre elvetettél vala. Uram,16 az ő nyomoruságokban meglátogattak téged, alázatosan könyörgöttek nékes, mikor a te ostorod rajtok volna. Mint17 a nehézkes asszony, mikor elközelget a szülésnek ideje, fájdalmat szenved, kiált az ő fájdalmiban : úgy voltunk te előtted Uram. Nehézkesek18 voltunk, fájdalmat szenvedtünk mintha szelet szültünk volna : mert szabadulása a földnek nem lőn, és a földnek kegyetlen lakosai nem hullának el. Megelevenednek19 a te hallottaid, az én testemmel egybe feltámadnak, mert te ezt mondod : Serkenjetek fel, és énekeljetek, kik lakoztok a porban ; és a te harmatod ollyan, mint a füveknek harmatja, minekutánna az istentelen kegyetleneket a földhöz vered. Eredj20 el azért én népem, menj bé a te ágyasházadba, és zárd bé az ajtódat te utánnad : rejtsd el magadat egy kevéssé, egy szempilantásig, míg az én haragom elmulik. Mert21 ímé az Úr kijő az ő helyéből, hogy megbüntesse e föld lakosinak álnokságokat, és megjelenti a föld az ő véreit, és az ő megölettetit többé el nem fedezi. A27 világhatalmak megalázása, Izráel összegyűjtése.Az1 napon meglátogatja az Úr az ő kemény, nagy és erős fegyverével a kegyetlen hosszú Léviatán kígyót, és a tekergő Léviatán kigyót : és megöli a tengerben való nagy sárkányt. Az2 napon a veresboru szőlőről éneket mondotok. Én3 Úr, megőriztem azt, minden szempillantásban öntözöm azt : hogy valaki meg ne látogassa azt, éjjel és nappal megörizem azt. Nincsen4 nékem haragom : jóllehet ha a tövissel, és galagonyával valaki szembe bocsát viadalra, azokat mind meggyujtanám. Avagy5 megfoghatja é valaki az én erőmet, hogy velem békességet szerezzen, és velem megbékéljen ? Eljő6 az idő, mikor Jákób meggyökerezik, megvirágozik és gyümölcsöt terem az Izráel és bétöltik e földet gyümölcscsel. Avagy7 a mint megverte Isten az ő népének verőjét, úgy verte é Jákóbot ? Vagy a mint megölettel az ő népe ellenséginek megölettei, úgy ölettetett é meg ? Mérték8 szerint ítéled a Jákób csemetéit még akkor is, mikor a kemény száraztó nepkeleti széllel reájok fú. Azokáért9 illyen módon megtisztittatik a Jákób hamissága, és ez lészen minden haszna az ő rabságának, hogy elvegye az ő bűnét, mikor ollyanná tejéndi az ő oltárának köveit, mint a mésznek megrontatott kövei, és mikor helyén nem maradnak a berkek és a bálványok : Mindazáltal10 az ő erős városa puszta lészen, mintegy elhagyatott akol, és mintegy lakó nélkül való kietlen puszta : ott legeltetik a borju és ott delel, és megemészti annak ágait Minekutánna11 megszáradnak az ő ágai, megromolnak : az asszonyok eljövén megégetik azokat : mert értelem nélkül való nép ez, annakokáért nem könyörül rajta, a ki azt csinálta, és a ki ormálta, semmit nem kedvez néki. És12 lészen az időben, hogy az Úr cséplést tegyen az Eufrátes folyóviznek folyásától fogva, mind az Égyiptom folyóvizéig, hogy egyben gyüjtessetek ti Izráel fijai És13 lészen az napon, hogy minekutánna megfuvalják a nagy kürtöt, eljöjjenek a kik elvesztek vala Assiriának földén, és a kik Égyiptom földébe kiüzettek vala, hogy meghajtsák magokat az Úrnak a Jérusálem szent hegyén. Ítélet28 Efraim és Júda felett.Jaj1 a kevélység koronájának, az Efraim részeginek és az ő dicsőséges ékességének elhulló virágának, a kövér völgy Fejedelmeinek, kik a bor miatt tántorognak ? Ímé2 egy erős és hatalmas jő az Úrtól, hasonlatos a sűrű kőesőhöz, a veszedelmes forgószélhez, az erős kiáradott vizeknek áradásához, ki mindeneket a földhöz ver csak egy kezével. Lábbal3 tapodtatnak meg a kevélység koronája és az Efraim részegesei. És4 úgy lészen dolga az ő dicsőséges ékeségének elhulló virágának, melly az idején megért gyümölcsnek, az őszi gyümölcs előtt, mellyet mihelyt valaki meglát, mihelyt kezébe veszi, azonnal elnyeli ! Az5 napon a Seregeknek Ura lészen ékes koronája és szép koszoruja az ő maradék népének. És6 itéletnek lelke annak, ki az itélőszékben ül, és erőssége azoknak, kik az ellenséget mind az ő kapujokig vágják. De7 ezek is a bor miatt tévelygettek, és a részegitő ital miatt tévelygettek : mind a Pap, mind a Próféta tévelygettek a részegitő ital miatt, a borba merültek, tévelygettek a részegségben, tévelgyettek a látásban, megütköztek az itéletben ; Mert8 minden asztalok annyira megtöltek okádással és undoksággal, hogy semmi üres hely nincsen azoktól. Kit9 tanithatna a Tanitó tudományra, és kivel értethetné meg azt, a mit hallott ? azokkal é, kiket a téjtől elszakasztottak, és a csecstől elválasztottak ? Mert10 egy parancsolat után másra, más után harmadra, egyik tanitás után másra, más után harmadra, egszer is kevéssé, másszor is kevéssé kell őtet tanítani ; Mivelhogy11 idegen szóval, és idegen nyelvvel szólt Isten e népnek. Mert12 megmondotta nékik : Ez a nyugalom, a megfáradtat nyugassátok meg ! ez a nyugalom ; és nem akarák hallani ! Lészen13 azért az Úr beszéde nékik, egyik parancsolat után másik, másik után harmadik, egyik tanács után másik, másik után harmadik, egyszer is kevés, másszor is kevés. Áannakokáért elmennek és hátra esnek, megromlanak és meghálóltatván megfogatnak. Annakokáért14 halljátok az Úr beszédét, ti csúfoló férjfiak, ti, kik a Jérusálem népén uralkodtok ! Mivelhogy15 azt mondjátok : A halállal frigyet tettünk : és a koporsóval kötést kötöttünk : az eláradott ostor minket általmegyen, mi hozzánk nem érkezik ; mert a hazugságot választottuk oltalomul magunkan, és a hazugság alatt rejtezünk el ; A drágalátos szegeletkő.Azokáért16 azt mondja az Úr Isten : Imé én vetek Sionba követ, próbakövet, drágalátos szegeletkövet, erős fundamentomkövet, a ki hiszen, nem siet az ! És17 az itéletet mértékre vonszom, és az igazságot mértékre, és a kőeső elsepri a hazugságban való reménységet, és az árvizek elboritják a ti oltalmatokat. Akkor18 eltöröltetik a halállal való szövetségtek, és a koporsóval való frigyetek nem marad meg, és az országon eláradott ostor eltapod titeket ! Mihelyt19 általmenénd, elragad titeket, általegyen pedig nappal és éjjel minden napon, annyira hogy csak a félelem is megértesse az Istennek hallott beszédét. Mert20 rövidebb lészen az ágy, hogy nem mint abban elnyujtózhatnék valaki, de kisebb lészen a lepel, hogynem mint azzal belepelhetné magát. Mert21 miképen a Perázim hegyén felkél az Úr, és mint a Gibeon völgyében megharagszik, hogy az ő dolgát tegye, az ő idegen dolgát ; hogy az ő cselekedetit cselekedje, az ő idegen cselekedetit. Most22 azért hagyjátok el a csúfolást, hogy meg nem keményittessenek a ti köteleitek ; mert elvégezett megemésztést hallottam az Úrtól a Seregeknek Urától, mind az egész föld ellen. Az Úrnak csodálatos tanácsa.Vegyétek23 füleitekbe és halljátok meg az én szómat ; figyelmezzetek reá, és halljátok meg az én beszédemet ! Avagy24 mind az egész nap szánt é a szántóember, hogy vessen ? barázdolja é a földet, és rontja é az ő földének rögeit ? Nemde25 nem akkor veti é el a ledneket, avagy nem akkor hinté é el a köményt, az ő jó gabonáját és árpáját, vagy tenkelyét az ő mezejében ? nem akkor veti é, minekutánna a megszántott földnek szinét megegyenesiti ? Azután26 öszveköti azt a szerint, a mint őtet az ő Istene tanitja. Mert27 nem vasas boronával törik ki a ledneket, a köményt is nem szekérnek kerekével tapodtatják ; mert istáppal verik ki a ledneket, és vesszővel a köményt. A28 buzát jóllehet csépelik ; de nem mindörökké csépelik azt, és az ő szekerének kerekeivel nem mindörökké tapodtatja, sem a lónak lábaival nem örökké töreti azt. Ez29 is a Seregeknek Urától származott, ki csudálatos az ő tanácsában, nagyságos az ő cselekedeteiben : Jeruzsálem29 szorongattatik és megmenekül.Jaj1 Árielnek, Árielnek, mondom, a városnak, mellyben lakozott Dávid, esztendőről esztendőre ölettessenek innepnapokon az áldozatra való bárányok : Mindazáltal2 megszoritom Árielt, és lészen keserüség és szomoruság, és ollyan lészen a város mint Áriel ; Mert3 köröskörül táborral körülveszlek tégedet, és megkörnyékezlek téged fából csinált tornyokkal, és erősségeket állitok te ellened. Annyira4 hogy megaláztatván a földről szólj, és a porból lészen a te sugva való szód, és mint az ördöngős jövendőmondóké, ollyan lészen a földről a te szód, és mintha porból suttogna a te szód. Mert5 ollyan lészen mint a por, a te ellenségednek soksága, és az erőseknek soksága, mint a polyva, melly elragatatik a széltől, és lészen hirtelen és hamar. A6 Seregeknek Urától látogattatik meg mennydörgéssel, földindulással és nagy zugással, forgó és háborgó szélvésszel és megemésztő tűznek lángjával. És7 ollyan lészen, mint az éjjelilátásnak álma, minden Pogányoknak sokasága, mellyek hadakoznak Áriel ellen és mindenek kik az ellen vitézkednek, a kik erősségeket csinálnak az ellen, és megszoritják azt. És8 ollyan lészen, mint a melly éhező ember álmodozik és álmában eszik, és mikor felserken, ugyan üres a hasa : és miképen álmodozik a szomjúhozó, ki álmában iszik, felserken, és ímé ugyan szomjú, és kívánja az italt ; úgy lészen mind azoknak a Pogányoknak sokaságok, a mellyek vitézkednek a Siono hegye ellen. A nép megvakíttatik.Mulassatok,9 és gondolkodjatok erről : Megvakultak, és megvakítanak egebeket is, megrészegedtek, de nem a bortól : tántorganak, de nem a részegítő italtól ; Hanem10 béborított az Úr titeket álomnak lelkével és bézárta a ti szemeiteket, a Prófétákkal egybe, a ti bölcs Fejedelmiteknek szemeit is béfedezte. Annakokáért11 mind ezeknek látása hasonlatos lészen néktek a bépecsételtetett levélnek beszédihez, mellyet ha adnak az írástudónak, mondván : Olvasd el, kérlek, ezt ! Nem olvashatom ; mert bépecsételtetett ! Ha12 pedig adják a levelet annak, a ki nem tud írást, mondván : Olvasd el, kérlek, ezt ! azt feleli : Nem tudok írást ; Mert13 ezt mondá az Úr : Mivelhogy e nép én hozzám közelget szájával, és az ő ajakaikkal tiszteltek engemet ; az ő szívek pedig távol vagyon tőlem ; és a melly tisztelettel tiszteltek engemet, emberek parancsolatjából tanulták azt : Annakokáért14 ímé én csudadolgokat cselekeszem e néppel, csudadolgokat, mondom, és az ő bölcseinek bölcseségek elvesz, és az ő értelmeseinek értelmek elrejti magát. Jak15 azoknak, kik az Úrtól mélységesen elrejtik az ő tanácsokat, és az ő cselekedeteik setétségben vagynak és azt mondják ; Kicsoad lát minket, és kicsoda veszen minket eszébe ? A16 mit elmétekben forgattok, bizony ollyan lészen, mint a fazékasnak sárja ! avagy monda é a csinálmány az ő csinálójáról : Nem csinált engemet : és mondja é az alkotmány az ő alkotójáról : Nem tudja mit alkot ! Csodálatos átalakulás.Nemde17 nem egy kicsiny, egy kevés idő vagyon é hátra ; és a Libánus hegy Kármellé változik, és a Kármel ollyannak tartatik mint az erdő ? És18 meghallják az napon, a kik most siketek, a könyvnek beszédit, és a homályosságból s a setétségből a vakoknak szemeik látnak. És19 a szelídek az Úrban örülnek és az emberek között a szűkölködők vígadnak az Izráelnek Szentében ! Mivelhogy20 semmivé lett a kegyetlen, és meegemésztetett a csúfoló, és kivágattak, valakik szorgalmatosok voltak a hamisságban. A21 kik bűnössé teszik vala az embert beszédért, és hálót vetnek vala annak, a ki őket a kapuban megfeddi vala, és az igazat elfordítják vala hamissággal : Azért22 azt mondja az Úr a Jákób házának, a ki megszabadította Ábrahámot : Nem szégyenül meeg immár Jákób, és nem hervad meg immár az ő orczája. Hanem23 inkább mikor látja az ő fijait, az én kezeimnek munkáját ő közte, hogy az én nevemet szentelik ; a Jákóbnak Szentét ők is szentelik, és az Izráelnek Istenét félik. És24 a kik lélekben tévelygenek vala, megtudják az értelmet, és a kik zúgolódnak vala, megtanulják a törvényt. Jaj30 azoknak, kik Egyiptomhoz menekülnek !Jaj1 az engedetlen fiaknak, azt mondja az Úr, kik tanácsot tartanak nálam nélkűl, és oltalmat keresnek magoknak az én lelkem nélkűl, hogy az ő bűnöket megneveljék. Kik2 Égyiptomba törekednek menni, holott az én számtól tanácsot nem kérdettek, hogy a Faraó erősségével erősítsék meg magokat, és az Égyiptom árnyéka alá vonják magokat ; Mert3 lészen néktek a Faraó ereje szégyenetekre, és az Égyiptom árnyékában való reménységtek gylalázatotokra. Mivelhogy4 voltak az ő Fejedelmei Zoán városban, és az ő követei Hánes városig mentek. Mindnyájan5 megszégyenülnek a nép miatt, mell ynékik nem használ, sem segítségre, sem valami haszonra ; hanem szégyenekre és gyalázatjokra lészen. A6 déli oktalan állatok ellen való terhes jövendőmondás : A nyomorúságnak és szorongatásnak földében hím és nőstény oroszlán kijönek onnét, baziliskus és tüzes szárnyas kígyó, azok ellen a kik viszik az ő gazdagságokat szamarak hátán, és tevéknek hátokon az ő kincseket a népnek, melly nem használ. Mert7 az Égyiptombeliek hijába és haszontalan igyekeznek megsegíteni ; azért kiáltom ezt ennek : a ti erősségtek ebben vagyon, ha csendességben lésztek ! Most8 annakokáért eredj el, írd táblára ezt ő nálok, és írd bé könyvbe is azt, hogy legyen az utolsó időben, és mind örökké bizonyságul : Mert9 engedetlen nép ez, hazug fiak, olly fiak kik nem akarják hallani az Úr törvényét. Kik10 az mondják a Látóknak : Ne lássatok ! és a Bölcseknek : Ne lássatok nékünk igazakat ; hanem szóljatok nékünk hízelkedő beszédeket, lássatok csúfolásokat ! Távozzatok11 el az útról, térjetek el az ösvényről, szünjék meg tőlünk az Izráelnek Szente ! Azért12 azt mondja az Izráel Szente : Mivelhogy megutáljátok e beszédet, és biztok álnokságban, és hamisságban és ahoz támaszkodtok : Azért13 lészen néktek a hamisság hasonlatos a leesendő kőfalnak hasadásához, vagy a magas kidüllyedett kőfalhoz, mellynek leomlása hirtelen, egy szempillantásban lészen. Mellynek14 romlása hasonlatos lészen a fazekasok edényének romlásához, melly minden kimélés nélkül eltöretik, annyira hogy annak cserepei között nem találtatik olly cserép, mellyben szenet vihetnének a tűzből, vagy vizet meritenének a kutból ; Mert15 igy szól az Úr Isten, az Izráelnek Szente : Nyugodalomban és csendességben maradhattok meg : csendességben és reménységben lészen a ti erősségtek : de nem akarátok. Hanem16 azt mondtátok : Semmiképen nem akarjuk, hanem lóra ülvén futunk ; azért futtok : és gyors állatokon nyargalunk, azért gyorsak lésznek azok, a kik titeket kergetnek. Ezer17 ember futamodik el egynek megriasztása előtt, ötnek riasztása előtt mindnyájan elfutamodtok, míg nem ugy maradtok, mint a hajónak árboczfája a hegynek tetején, és hasonlatosok lésztek a halmon való zászlóhoz ! Jó azoknak, kik az Úr erejében bíznak !És18 annakokáért vár titeket az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért magasztalja fel magát, hogy megkegyelmezzen néktek ; mert itéletnek Istene az Úr : Boldogok mind azok, a kik várják őtet ? Mert19 a nép Sionban lakozik, és Jérusálemben, azután nem sirsz ; könyörülvén könyörül rajtad a te kiáltásodnak szavára, mihelyt hallandja azt, megfelel néked. És20 jóllehet az Úr keserüségnek kenyerét adja néktek, és nyomorúságnak vizét ; de nem távozik el többé tőled a te Tanitód és szemid látják a te Tanitódat. És21 a te füleid hallják az utánnad kiáltónak szavát, ki ezt mondja : Ez amaz út, ezen járjatok, mikor vagy jobb kézre vagy balkézre elhajlotok ; És22 megfertőztetitek a ti ezüstötökből csinált bálványonak szépségét, és aranyatokból öntött bálványoknak öltözetit ; eltávoztatod azokat mint a havi kórságosnak tisztátalanságát, és azt mondod annak : Eredj dolgodra innét ! És23 ád akkor az Isten esőt a te magodra, mellyel a földet bévetetted, annyira, hogy a kenyér a földnek termése bőséges és kövér legyen ; a te barmaid is széles mezőn legeltetnek : A24 te ökrid is és szamaridnak vemhéi, mellyek a földet szántják, tiszta abrakot esznek, mellyet megszórtak szórólapáttal és rostával. És25 lésznek minden magas hegyen, és minden magas halmon, patakok, vizeknek folyásai a nagy öldöklésnek napján, mikor leesnek a tornyok. És26 a holdnak világossága lészen ollyan, mint a napnak világossága ; a napnak pedig világossága hétszer nagyobb lészen, mint hét napnak világossága, a melly napon az Úr béköti az ő népnének romlását, és annak vereségének sebét meggyógyítja. Ítélet Assiria felett.Ímé27 az Úrnak neve jő nagy messzünnen, kinek orczája ég, és az ő terhe nehéz, kinek ajakai bétöltek haraggal, és az ő nyelve, mint a megemésztő tűz ! És28 az ő lehellése mint a megáradott patak melly torkig ér, hogy a Pogányokat megrostálja, mignem semmivél lésznek, és mint az ide s tova hordozó zabola a népeknek szájokban. Énekeltek29 a képen, mint az éjszak, mellyen az innepnek szentelésére készültök, és a ti sziveteknek öröme lészen, mint annak, a ki sippal megyen, hogy felmenjen az Úrnak hegyére az Izráelnek erős Istenéhez ! És30 az Úr megzendíti az ő szavának hatalmasságát, és az ő karjának alászálását megmutatja az ő megbusult haragjában, és megemésztő tűznek lángjában, pusztitással, áradással és kőesővel ; Mert31 az Úrnak beszéde által megrontatik az Assiriabeli Király, ki egyebeket vesszővel vert. És32 valahová megen, a vessző ugyan hozzá ragasztatott lészen, mellyet az Úr vet ő reá ; dobokkal és hegedűkkel és az ő keze felemelésének harczával hadakozik ő ellene. Mert33 megkészittetett eleitől fogva a Tófet, a Királynak is megkészittetett, mélységesen és szélesen csinálta az Isten azt, mellynek égése tűz és sok fa, az Úrnak fuvallása gyujtja meg azt, mintegy kénkőnek patakjával. Egyiptom31 segedelme semmit érő. Az Úr győzi le az Assiriusokat.Jaj1 azoknak, kik Égyiptomba mennek segitségért, és támaszkodnak a lovakhoz, és reménységeket vetik a szekerekben, mivelhogy sokak ! és a lovagokban, mivelhogy felette igen erősek : és nem tekintettek az Izráel Szentére, és az Urat nem keresték meg. De2 ő is bölcs, és hoz veszedelmet, és az ő beszédit nem változtatja el ; hanem a gonoszoknak házok ellen támad, és azok ellen, kik segitségül vagynak a hamisság cselekedőinek. Az3 Égyiptombeliek pedig emberek, és nem istenek, és az ő lovaik test, és nem lelkek. Azért ha az Úr kiterjeszti kezét, elromol a segitő, elesik a megsegittetett is, és egetembe mind ezek elvesznek ; Mert4 ezt mondá nékem az Úr : Mint az orditó orószlán, és a gyermekded oroszlán az ő prédája mellett, mikor a pászutorok sereggel gyülnek ő ellene, azoknak szavoktől meg nem retten, és az ő sokaságok előtt meg nem alázza magát : azonképen leszáll a Seregeknek Ura, hogy hadakozzék a Sion hegyért, és az ő halmáért. Mint5 a repeső madarak, azonképen oltalmazza a Seregeknek Ura Jérusálemet, oltalmazván megszabaditja, és körülte járván megtartja. Térjetek6 meg ahoz, kit a ti hitetlenségtekkel felingerlettetek, ti Izráel fijai ! Mert7 a napon minden ember elveti az ő ezüst bálványit és arany bálványit, mellyeket csináltak néktek a ti kezeitek bünre ; És8 elesik akkor az Assariai hadd, fegyver miatt ; de nem ember fegyvere miatt, és nem ember fegyvere emészti meg azt, és a fegyver előtt elszalad, és az ő erőseinek szivek elolvad. És9 a félelem miatt az ő várához folyamodik és megrémülnek az ő Fejedelmi a zászlótól, azt mondja az Úr, kinek tüze vagyon Sinoban, és kemenczéje Jérusálemben ! Isten32 népének boldog állapota az igazságos Király alatt, előzetes büntetések után.Ímé1 a Király uralkodik igazságban, és a Fejedelmek előjárnak az ítélettételben És2 lészen az a férjfiú mintegy oltalom a szél ellen, és a záporeső ellen, megmaradásnak barlangja : mint a viznek folyásai a száraz helen, mint a nagy kőszálnak árnyéka a szomjuhozó földön. És3 a kiknek látni kell, azoknak szemeik meg nem homáyosodnak, és a kiknek hallani kell, azoknak füleik hallanak. A4 bolondoknak is szivek figyelmetes lészen a tudományra, és a selypeknek nyelvek siet ékesen szólni. Többé5 a gonosz ember nem neveztetik jámbornak és a fösvény nem mondatik adakozónak ; Hanem6 a gonosz mondatik gonoszság szólónak, a kinek szive cselekeszik hamisságot, ki képmutatás szerint cselekeszik, és szól az Úr ellen tévelygést, az éhezőnek lelkét megüresiti, és a szomjuhozónak italát elveszi. A7 fösvénynek gonosz eszközei vagynak, ki gonosz tanácsot tart, hogy az alázatosokat elveszesse hamis beszédekkel, mikor a szeegény igazságot mondana is ; De8 az adakozó tanácskozik az adakozásról, és az adakozásban előmegyen. Ti9 gazdag asszonyok keljetek fel, halljátok meg az én beszédemet ! Ti nagy bátorságban élő leányzók, vagyétek füleitekbe az én beszédemet ! Nagy10 sok esztendőknek megháborodtok ti bátorságban élők ; mert elfogyatkozik szüret, a takarás nem lészen. Rettenjetek11 meg, ti gazdag asszonyok ? mozduljatok meg ti bátorságban élők ! vessétek le ruháitokat, és mezitelenitsétek meg magatokat, és övedzétek bé derekaitokat gyászruhával ; Sirjatok12 a csecsért, a szép mezőkért, a termő szőlőtövekért. Az13 én népemnek földén tövis és csipke nevekedik, sőt minden örömnek házaiban, ez örvendező városban ; Mert14 a nagy paloták elhagyatnak, a városnak sokasága elpusztittatik, a tornyok és bástyák barlangok lésznek mind örökké, a vadaknak örömökre, és a barmoknak legeltetésekre. Miglen15 kiontatik mi reánk a Lélek onnét felül, hogy legyen a puszta ollyan, mint a Kármel, és Kármel ollyannak itéltessék ; mint az erdő. És16 lakozzék a pusztában itélet, és igazság üljön a termő mezőn ! Akkor17 az igazságnak cselekedete lészen békesség, az igazságnak cselekedete, mondom, lészen csendesség és bátorság mind örökké ; Mert18 lakozik az én népem békességnek hajlékában, és bátorságos sátorokban, és gazdag nyugodalmakban. És19 mikor a kőeső leszáll, az erdőre megyen, és a város megöröködik a völgyben. Boldogok20 vagytok ti, kik minden vizek mellett vetettetek, kik a ti ökrötöknek és szamaratoknak lábát oda bocsátottátok ! Az33 Isten panaszkodó népének megigértetik az ellenségek pusztulása, a bűnösök rettegésére, a hívők örömére.Jaj1 néked, ki kóborlasz, holott te mástól nem kóboroltattál, ki más ellen hamisan cselekeszel, holott te veled hamisan nem cselekedtek. Mikor megszünöl fosztani : te is megfosztatol ; mikor a hamis cselekedetnek véget veténdesz : veled is hamisan cselekesznek ! Uram2 könyörülj rajtunk : te benned biztunk, légy ezeknek oltalmazójok minden napon, és mi szabaditónk a szorongatásnak idején. A3 te itéleted zendülésének szava előtt elfutnak a népek, a te dicsőséged előtt a Pogányok eloszlatnak. És4 a ti kóborlott marhátok egybegyüjtetik, mint mikor a cserebogarakat egybegyüjtik, a ragadozónak ollyan nagy gyorsaságával, minémü gyorsaságok vagyon a sáskának. Felmagasztaltatik5 az Úr, ki lakozik magasságban, bétölti a Siont itélettel és igazsággal. És6 a te idejidnek állandósága, erőssége és boldogsága lészen a bölcsesség és tudomány. Az Úrnak félelme lészen az ő kincse ! Ímé7 a követek kiáltnak ottkin, a békességnek követei nagy keservesen sirnak. Elpusztultak8 az utak, megszünt az utonjáró, felbontotta a szövetséget, megutálta a városokat, semminek állitotta az embert. Sirt,9 meghervadott a föld, megszégyenült, a Libánus kivágatott, ollyan lett Sáron mint a puszta, és elpusztittatott Básán és Kármel ! Majd10 felkelek, azt mondja az Úr, majd felmagasztaltatom, majd felmagasztalom magamat ! Fogadtok11 polyvát, szültök pozdorját, a ti gondolatotoknak tüze emészt meg titeket ; És12 olyanok lésznek a népek, mint a meggyujtatott mészkemencze, mint a levágatott tövisek, tűzzel égettetnek meg. Halljátok13 meg távolvalók, mit cselekedtem én és értsétek meg szomszédok az én hatalmasságomat ! Megrettentek14 vala a bünösök Sionban, a hitetleneket körülvette vala a félelem és ezt mondják vala : Kicsoda maradhatna mi közzülünk a megemésztő tűzzel ? Kicsoda lakhatnék mi közzülünk az örökkévaló lánggal ? A15 ki igazságban jár, igazat szóöl, a ki megutálja a csalárdásgból való nyereséget, a ki kezeit megoltalmazza ajándék vételtől, a ki bédugja a fülét, hogy ne halljon kegyetlenséget, és szemeit béfogja, hogy ne lásson gonoszt ; Ez16 illy ember magasságban lakozik, ennek oltalma a kőszikláknak bástyája, az ő kenyere megadatik, az ő vizei megmardnak. A17 te szemeid a Királyt az ő ékességében látják, látnak messze való földet. A18 te szived gondolkodik az elébbi félelmről. Hol vagyona az Iródeák ? Hol a rováspénznek bészedője ? Hol a fő házaknak irója ? Kegyetlen19 népet nem látsz, olly népet is, mellynek nyelvén nem értenél, idegen nyelvüt, mellet meg nem érthetnél ! Tekinthesse20 a mi gyülekezetünknek városát, a Siont, a te szemeid lássák Jérusálemet a nyugodalomnak hajlékát, oly sátort, melly az ő helyéből ki nem mozdittatik, mellynek szegei soha örökkéel nem vitetnek, és mellynek kötelei soha el nem szakadoznak ; Hanem21 ott nékünk az erős Úr lészen folyóvizek gyanánt, széles patakok gyanánt, mellyen által nem megen a hajósoknak hajójok, sem pedig az öreg terhes hajó azon által nem megyen : Mert22 az Úr a mi Biránk, az Úr a mi Törvényadónk, az Úr a mi Királyunk, ő tart meg minket. Megtágultak23 a te köteleid, nem tartják erősen az ő árboczfájokat : nem terithetik ki a vitorlát : akkor sok ragadomány osztatik el, a sánták is kapják a prédát. És24 nem mondja ezt a lakos : Beteg vagyok ; mert a melly nép abban lakozik, megszabadul az ő bünétől. Isten34 büntetése népének minden ellenségén, különösen az Edomitákon.Jöjjetek1 elő Pogánynépek és halljátok, és nemzetségek vegyétek eszetekbe ; hallja meg a föld, és annak teljessége, e földnek kereksége, és annak minden termései. Mert2 az Úrnak buzgó haragja vagyon minden Pogányok ellen, és busulása azoknak minden sokaságokban ; veszedelemre rendelte azokat, adja azokat halálra. És3 azoknak megölettetteik elvettetnek, és azoknak holttesteiknek büzi felmegen, és a hegek megolvadnak azoknak vérek miatt. Az4 egeknek minden seregei is megsenyved, és egybehajtatnak az Egek mint a hártyák, és azoknak minden seregek lehull, miképen lehull a szőlőnek levele, és miképen lehull a figének levele ; Mert5 megrészegittetett az Égben az én fegyverem, és imé az Edomitákra leszáll az itéletre, és a népre, mellyet veszedelemre rendeltem ! Az6 Úrnak fegyvere megteljesedik vérrel, meghízik kövérséggel, a bárányoknak és bakoknak vérekkel, a kosok veséiknek kövérével, mikor az Úrnak áldozatja lészen Boczrában, és nagy öldöklés az Edomiták földökön. Elhullanak7 az unikornisok is ő velek, és a tulkok az erős bikákkal, annyira hogy megrészegedjék az ő földök vérrel, és az ő porok meghizzék kövérséggel. Mikor8 az Úr bosszuállásának napja, a büntetésnek esztendeje lészen a Sionért. Azokáért9 az ő patakjai változnak fenyőviasszá, és az ő pora kénkővé, és lészen az ő földe égő fenyőviasz gyanánt. Éjjel10 és nappal el nem oltatik, mind örökké felmegen az ő füsti, nemzetségről nemzetségre pusztán marad, soha örökké senki azon által nem megyen. Hanem11 örökség szerint birja azt a publikán madár és a bagoly, az eszterág és holló lakja azt : és a pusztaságnak lineáját, és a hijábavalóságnak köveit terjeszti ki arra. Annak12 Főembereit a Királyságra hivják ; de senki nem lészen ott arravaló, és minden ő Fejedelmei semmik lésznek. És13 az ő palotáiban töviseknek soksága nevekedik, csalán, és bogácskoró az ő erősségeiben, és lészen sárkányoknak hajléka, struczmadarak tornácza. És14 előtalálják az erdei vadak a mezei vadakat, és a vad ember kiált az ő társának ; ott nyugszik a boszorkány is és ott talál nyugalmas helyet. Ott15 rak fészket a bagoly és tojik, és ott költi ki minekutánna melengette az ő tojásit annak árnyékában ; oda gyűlnek a saskeselyűk is, egyik a másikkal. Keressétek16 meg az Úrnak önyvében, és olvassátok meg, ezeknek egy hijjok nem lészen, ezek közzűl egyik sem fosztatik meg az ő társától : mert az én szájam parancsolata ezeket ; és ő gyüjti az ő lelkével azokat oda a helyre. És17 ő vetette el az ő nyilokat és az ő keze osztotta el azt nékik mértékkel ; mind örökké bírják azt, nemzetségről nemzetségre laknak abban. Isten35 népének dicső állapota a kiállott szenvedések után.Örvendeznek1 a puszta és út nélkűl való helyek, és örül a puszta, és virágozni fog mint a rózsa. Virágozván2 virágzik, és nagy örömmel örül és örvendez. A Libánusnak szépsége adatik néki, a Kármelne és Sáronnak ékessége meglátják azok az Úrnak dicsőségét, a mi Istenünknek ékességét ! Erősítsétek3 meg a ti ellankadt kezeiteket és erőtelen térdeiteket erősítsétek meg. Mondjátok4 azoknak, kiknek szívek félelmes : Legyetek erősek, ne féljetek : Ímé a ti Istentek eljő bosszúállással, az Istennek fizetésével ; eljő az Isten, és megszabadít titeket ! Akkor5 a vakoknak szemeik megnyilnak és a siketeknek füleik megnyittatnak. Akkor6 ugrándozik a sánta mint a szarvas, és a némának nyelve énekel ; mert a pusztában a vizek fakadnak és patakok a kietlenben. És7 a száraz hely tóvé lészen és a szomjúhozó föld vizeknek forrásivá : a sárkányoknak lakhelyekben azoknak barlangjokban nád és káka terem. És8 lészen ott ösvény, és út és szentség útának neveztetik ; tisztátalan nem megyen azon által, és azoknak útjokat járják, hogy a bolond is el ne tévelyedjen azon. Nem9 lészen ott oroszlán, és semmi kegetlen vad nem jár azon, és nem találtatik azon, hanem járnak azon csak a megváltattak ; Mert10 az Úr megváltattai megtérnek, és nagy énekléssel Sionba mennek ; és örökkévaló öröm lészen az ő fejeken, öröm és vígasság veszi őket körűl, és eltávozik tőlök a keserűség és nyögés ! Az36 Assiriusok megszállják Jeruzsálemet.És1 lőn Ezékiás Királynak tizennegyedik esztendejében, feljöve Sénakhérib az Assiriai Király Júdának mnden erős városaira, és megvevé azokat. És2 elküldé az Assiriának Királya Rabsakét Lákisból Jérusálembe Ezékiás Királyhoz nagy sereggel, ki megálla a felső halastónak folyásánál, a ruhafestők mezejének útánál. És3 kiméne ő hozzá Eliákim Hilkiásnak fija, ki a Király házában Tiszttartó vala, és Sebna, ki Íródeák vala, és Jóák, Asáfnak fija, ki Kanczellárius vala. Kiknek4 mona Rabsaké : Mondjátok meg most Ezékiásnak : Ezt mondja a nagy Király, Assiriának Királya : Micsoda bizodalom ez, a mellyhez te támaszkodol ? Mondhatnám5 (de ha mondom is hijábavaló,) hogy eszességed és erősséged vagyon a hadakozáshoz : annakokáért mihez bízol, hogy ellenem támadtál ? Ímé6 bízol te ím e megromlott nádszálhoz, az Égyiptomi Királyhoz, mellyhez, a ki támaszkodik, bémegen az ő kezébe, és megsérti azt : ollyan Faraó, Égyiptomnak Királya mind azokhoz, a kik ő hozzá támszkodnak. Hogyha7 azt mondándod nékem : A mi Urunkban Istenünkben bízunk : avagy nem az é az, a kinek kápolnáit é oltárit elrontotta Ezékiás ? ezt mondván Judának és Jérusálemnek : Ez oltár eltőt hajoljatok meg ! Ha8 pedig tetszik, az én uralmmal az Assiriai Királlyal most harczolj meg ; és adok néked kétezer lovat, ha adhatsz embereket, kik azokra üljenek. Mimódon9 maradhatnál azért meg az én uramnak legkissebb szolgáli közzűl egyik Hadnagy előtt ? De bizodalmad vagyon az Égyiptombeli Királyhoz, a hadakozó szekerekért és lovagokért. De10 mostan, avagy az Úr hírenélkül jöttem é én e tartományra hogy azt elpusztítsam ? az Úr mondotta nékem ; Eredj e tartományra, és pusztítsd el azt ! És11 monda Eliákim, Sebna és Jóák, Rabsakénak : Kérünk téged szólj nékünk te szolgáidnak Siriai nyelven : mert értünk azon a nyelven : és ne szólj nékünk zsidóul e nép hallására, melly a kőfalon vagyon ; És12 monda Rabsaké : Avagy a te uradhoz, vagy te hozzád küldött é engemet az én uram, hogy ezeket szólanám ? avagy nem az emberekhez é, kik a kőfalon ülnek, hogy az ő ganéjokat egyék, és vizelleteket igyák veletek együtt ? Azért13 megállván Rabsaké, kiálta felszóval zsidóul, és monda : Halljátok a nagy Királynak, Assiria Királyának beszédit ! Ezt14 mondja a Király : Meg ne csaljon titeket Ezékiás : mert meg nem szabadíthat titeket : És15 el ne hitessen titeket Ezékiás, hogy bízzatok az Úrban, ezt mondván : Kétség nélkül megszabadít minket az Úr ; nem adatik e város az Assiriabeli Király kezébe ! Ne16 engedjetek Ezékiásnak : mert azt mondja Assiriának Királya : Tégetek velem szövetéget, és jöjjetek ki én hozzám, és egyék kiki az ő szőlőjéből, és kiki az ő figéjéből, és kiki igya az ő kútjának vizeit. Miglen17 eljövén, felveszlek titeket, hogy vigyelek titeket a ti föletekhez hasonló földre, gabonás és boros földre, kenyeres és szőlős földre. El18 ne csaljon titeket Ezékiás, ezt mondván : Az Úr megszabadít minket. Avagy megszabadították é a Pogányoknak isteneik, kiki az ő földét, az Assiriabeli Király kezéből. Hol19 vagyon Hámátnak és Árpádnak Istene ? hol vagyon Séfárvaimnak Istene ? Avagy megmentették é Samariát az én kezemből ? Kicsoda20 ezeknek a földeknek minden istenei közzűl, a ki megszabadította volna az ő földét az én kezemből ; hogy az Úr megszabadítaná Jérusálemet az én kezemből. Hallgatának21 pedig, és nem felelének néki semmit : mert a Király parancsolatja vala, ki meghagyta vala, hogy semmit ne felelnének néki. Elméne22 azért Eliákim, a Hilkiás fija, ki a Király házában Tiszttartó vala, és Sebna, ki Íródeák vala, és Joák, Asáfnak fija, ki Kanczellárius vala Ezékiáshoz meghasogatott ruhákban, és megmondák néki a Rabsaké beszédit. Az37 Assiriusok hada Ezékiás imájára egy éjszaka levágatik.És1 mikor hallotta volna Ezékiás Király ezeket ; meghasogatá ruháit, és gyászruhába öltözvén béméne az Úr házába ! És2 elküldé Eliákimot az ő házának Gondviselőjét, és Sebnát az Íródeákot, és a Papoknak Véneit gyászruhákba öltöztetvén, Ésaiás Prófétához, Ámós fijához. Kik3 mondának néki : Ezt mondja Ezékiás ; Háborúságnak, dorgálásnak, és káromlásnak napja ez nap ; mert jutottak a fiak szinte a szülsére, és nincsen szülésre való erő. Vajha4 hallaná a te Urad Istened a Rabsaké beszédit, kit elküldött az ő ura az Assiriai Király, hogy az élő Istent szidalommal illetné, és ollyan beszédekkel szidalmazná, mellyeket hallott a te Urad Istened : Annakokáért te könyörögj a nép maradékáért melly még találtatik. Elmenének5 azért Ezékiás Király szolgái Ésaiáshoz. És6 monda nékik Ésaiás : Ezt mondjátok a ti uratoknak : Ezt mondja az Úr : Ne félj a beszédektől, mellyeket hallottál, mellyekkel káromlottak engemet az Assiriabeli Király szolgái. Ímé7 én adok ő belé olly lelket, hogy hírt hallván megtérjen az ő földébe : annakutánna levágatom őtet fegyverrel az ő földében. Megtérvén8 pedig Rabsaké, találá az Assirabeli Király Libna város alatt, hogy azt vitatná ; mert meghallotta vala hogy Lákis alól elment volna. Mikor9 hallott volna pedig Tirháka felől, ki Szerecsenországnak Királya vala illyen hírt : Eljött, hogy hadakozzék te ellened ! ezt, mondom, meghallván, követeket külde ezékiáshoz, ezt mondván : Ezt10 mondjátok Ezékiásnak, a Júda Királyának, mondván : Meg ne csaljon téged a te Istened, a kiben bízol, ezt mondván : Nem adatik Jérusálem az Assiriabeli Király kezébe. Ímé11 te hallottad mit míveltek az Assiriabeli Királyok minden egyéb tartományokkal, elvesztvén mindenestől azokat, te pedig megmenekedhetnél é ? Avagy12 megszabadították é azokat a Pogányoknak istenei, mellyeket az én eleim elvesztettek ? Gósánt, Háránt, Résefet és az Eden fijait, kik voltak Tétassárban ? Hol13 vagyon Hámátnak Királya, és Árpádnak Királya ? és Séfárvaim városnak, Hénának és Hivvának Királya ? És14 mikor elvette volna Ezékiás a levelet a követek kezéből, és elolvasta volna azt, felmenvén az Úr házába, kiterjeszté azt Ezékiás az Úr előtt. És15 könyörge Ezékiás az Úrnak, mondván : Seregeknek16 Ura, Izráelnek Istene, ki ülsz a Kérubimokon, te vagy egyedűl a földnek minden országinak Istene, te teremtetted a mennyet és a földet ! Hajtsd17 le Uram a te füledet, és hallgasd meg ; nyisd meg Uram a te szemeidet és lásd meg ! Hallgasd meg ! mondom, Sénakhéribnek minden beszédit, ki elküldött, hogy gyalázattal illetné az élő Istent. Igaz18 dolog Uram, hogy Assiriának Királyai elpusztították mind azokat a Pogányokat, és azoknak földöket. És19 azoknak isteneiket megégették ; mert nem Istenek valának, hanem ember kezeinek csinálmánya, kő és fa ; azért vesztették el azokat. Most20 azért Uram, mi Istenünk, szabadíts meg minket az ő kezéből, hogy e földnek minden országai esmérjék meg, hogy csak egyedűl te vagy az Úr ! Akkor21 külde Ésaiás, az Ámós fija Ezékiáshoz, mondván : Ezt mondja az Irznek Ura Istene : Mivelhogy könyörgöttél nékem Sénakhérib ellen az Assiriabeli Király ellen ; Ez22 a beszéd, mellyet szólott az Úr ő felőle : Megútál téged, megcsúfol téged a Sionnak szűz leánya, te rajtad hajtogatja fejét a Jérusálemnek leánya ! Kit23 szidalmaztál és káromlottál ? és ki ellen emelted fel szódat ? Kétség nélkűl felemelted a te szemeidet az Izráelnek Szente ellen. A24 te szolgáid által gyalázattal illetéd az Urat, mikor azt mondanád : Az én szekereimnek sokaságával én felmentem a hegeknek magasságokra a Libánusok oldalára : és kivágom annak magas czédrusfáit, válogatott jegenyefáit, és bémegyek annak végének magasságára is, erdeire és mezeire. Én25 kútat ások, és annak vizét iszom : mert az én lábaimnak talpával minden megszállott helyeknek folyásit megszárasztom. Avagy26 nem hallottad é régtől fogva hogy én dolgom ez ? mellyet még a régi időkben elvégeztem, és azt most vittem véghez ; hogy lennél az erős városoknak rakásokra való rontattatásokra. Mert27 azoknak lakosainak kezek megcsonkíttatott, megrettentek, és meggyaláztattak : Ollyanok lettek mint a mezőnek fűve, mint a zöld fű a ház tetjén nevekedett virág, melly minekelőtte megérnék, elszárad. A28 te lakásodat, jöveteledet, meneteledet én jól tudom, a te ellenem való búsulásodat is. Mivelhogy29 te dühösködöl én ellenem, és a te háborgásod feljött az én füleimbe ; annakokáért az én horgomat vetem a te orrodba, és az én zabolámat a te szádba és visszaviszlek az úton a mellyen jöttél. E30 legyen pedig néked ennek a jele : Ez esztendőben egyed azokat, a mellyek szabadon vetés nélkül teremnek, és a más esztendőben is, a mellyen terem ; a harmadik esztendőben vessetek és arassatok, plántáljatok szőlőket, és egyétek azoknak gyümölcsét. Mert31 a Júda házának maradéka, a melly még megvagyon, ismét meggyökerezik mélyen oda alá, és gyümölcsöt terem ide fel. Mert32 Jérusálemből kimennek a maradékok, és a kik megmaradtak, a Sion hegyéről : a Seregek Urának buzgó szerelme míveli ezt ! Annakokáért33 azt mondja az Úr az Assiriabeli Királyról : Nem jő bé e városba, és nyilat sem lő ide bé, paizsosok nem foglalják azt el, és töltést nem tészen az ellen. A34 melly úton jött, azon úton megtér, e városba pedig nem jő, azt mondja az Úr ; És35 megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt, én érettem, és az én szolgámért Dávidért. Annakokáért36 kijövén az Úrnak Angyala, levága az Assiriabeliek seregében száz nyolczvanöt ezer embert : És mikor felköltek volna reggel : ímé mindnyájan halva feküsznek vala. Akkor37 elindulván elméne, és megtére Sénakhérib az Assiriabeli Király és lakozék Ninivében. És38 történék, hogy mikor imádkoznék Nisróknak az ő Istenének házában ; Adrámélek és Saréser az ő fijai általverék őtet fegyverrel, és elszaladának az Ararát földébe és uralkodék ő helyében az ő fija Esárhaddon. Ezékiás38 halálos betegsége, meggyógyulása és hálaéneke.Az1 napokban halálos betegségbe esék Ezékiás ; és Ésaiás Próféta, Ámósnak fija hozzá menvén, monda néki : Ezt mondja az Úr : Adja parancsolatokat házadnépének : mert meghalsz te, és nem élsz. Annakokáért2 Ezékiás arczal a falhoz fordulván, könyörge az Úrnak. És3 monda : Kérlek Uram emlékezzél meg arról, hogy én jártam te eltőted igazságban, és tökéletes szívvel, és hogy azt míveltem, a mi te előtted jó volt : és síra Ezékiás felette nagy sírással. Akkor4 szóla az Úr Ésaiásnak, mondván : Eredj5 el és mond meg Ezékiásnak : Ezt mondja az Úr, Dávidnak a te atyádnak Istene : Meghallottam a te imádságodat, láttam a te siralmidat, ímé én meghosszabbítom a te életedet tizenöt esztendővel. Az6 Assiriabeli Király kezéből is megszabadítlak tégedet és e várost, és megoltalmazom e várost. És7 e légyen néked jeled az Úrtól, hogy megteljesíti ezt az Úr, a mit mondott ; Ímé8 én visszahozom ama grádicsoknak árnyékát, melly jár az Akháztól jegyeztetett grádicsokon a nappal egyetemben visszahozom, mondom, tizgrádicscsal : és visszatére a nap tiz grádicscsal azon grádicsokon mellyeken aláment vala. Ezékiásnak9 Júda Királyának írása, mikor megbetegült volna, és betegségéből meggyógyult volna ; Én10 azt mondom vala : Az én életem idejének megröviditésekor a koporsó kapujára kell mennem, az én esztendeimnek több részétől megfosztatom ! Ezt11 is mondom vala : Nem látom az Urat, az Urat az élőknek földökben ; nem látom többé az embert e világnak lakói között ; Az12 én életem elvitetik, és eltávozik én tőlem, mint a pásztoroknak hajlékok az én életemet elszakaszottam, mint a takács elszakasztja a fonalat, betegséggel vág ki engemet az Isten ! reggeltől fogva estvéig megölsz engemet ! Gondolám13 vala reggel, hogy mint az oroszlán, a képen megrontja Isten minden tetemimet ; reggeltől fogva éjszakáig, hogy megölsz te engemet ! Mint14 a daru és a fecske, a kpen csivogok vala ; nyögök valamint a galamb : az én szemeim felemelkednek vala a magasságba : Uram, erőszakot szenvedek, adj nyugalmat nékem ! Mit15 mondjak ? Szóla nékem ; és megteljesíté a mit monda : Az én életemnek minden idejében lelkemnek keserűségében járok ! Uram,16 mint azoknak is, kik az én életemnek esztendei után élnek, tudtokra lészen az én lelkemnek élete hogy engem elaltattál és megelevenítettél. Ímé17 a békességnek idején keserűség esék rajtam ; de te hozzám való szerelmedből megszabadítád az én életemet a koporsóból : mert hátad megé vetéd minden bűneimet. Mert18 nem a koporsó tészen rólad vallást, nem a halál dícsér téged : nem várják, a kik koporsóba szállanak, a te igazságodat : Az19 élő, az élő dícsér téged mint én most : az atya a fiaknak hirdeti a te igazságodat. Az20 Úr jelen vagoyn az én megtartásomra ; azért az én énekimet énekeljük életünknek minden napjaiban az Úrnak házában ! Megmondotta21 vala pedig Ésaiás : Vegenek egy csomó figét, kössék a sebre, és meggyógyul. Ezékiás22 pedig ezt mondotta vala : Micsoda jele vagyon annak, hgoy én felmegyek az Úr házába ? Ezékiás39 hiúságáért büntetéssel fenyegettetik.Akkor1 az időben Mérodák Baladán, Baladán fija, Babilóniának Királya, külde levelet és ajándékot Ezékiásnak ; mert hallotta vala, hogy beteg volt, és meggyógyult volna. Örvendeze2 pedig ő rajtok Ezékiás, és megmutatá azoknak az ő egész tárházát, ezüstét, aranyát, fűszerszámait, drága kenetit, és minden edényeinek házát, és valami találtatik vala az ő tárházaiban : Semmi nem volt olly, mellyet meg nem mutatott volna nékik ezékiás az ő házában, és minden birodalmában. Annakokáért3 bémenvén Ésaiás Próféta Ezékiás Királyhoz, monda néki : Mit szólának ez emberek, és honnét jöttek te hozzád ? Kinek monda Ezékiás : messze földről jöttek én hozzám Babilóniából. Monda4 ismét : Mit látának a te házadban ? És monda Ezékiás : Valami az én házamban vagyon, látták, semmi nicsen tárházaimban, mellyet meg nem mutattam volna nékik. És5 monda Ésaiás Ezékiásnak : Hallgasd meg a Seregek Urának szavát ! Ímé6 napok jőnek, mellyekben elvitetik, valami a te házadban vagyon és valamit eltettek a te eleid mind e mai napig, Babilóniába : semmit nem hagynak meg, azt mondja az Úr ! A7 te fijaid közzűl is, kik tőled származnak, a kiket te nemzesz, elvisznek, hogy legyenek udvari szolgák a Babilóniabeli Király palotájában. És8 monda Ezékiás Ésaiásnak ! Jó az Úrnak beszéde, mellyet szólál ! Azután monda : Csek legyen békesség és állandóság az én életemben ! Az40 Úr eljön népe megváltására.Vígasztaljátok,1 vígasztaljátok az én népemet, azt mondja a ti Istentek. Szóljatok2 Jérusálemnek kedve szerint valókat, és hirdessétek néki, hogy eltölt az ő elrendelt ideje, hogy megbocsáttatott az ő bűne : hogy kétképen való jutalmat is elvett az Úr kezéből minden ő bűneiért. Kiáltó3 szó a pusztában : Tisztítsátok az Úrnak útát, egyengessétek meg a pusztában a mi Istenünknek útát ! Minden4 völgy felmagasztaltatik, és minden hegy és halom megaláztatik, és az egenetlen út egyenessé lészen, és a magas helyek szép térfölddé lésznek ! Hogy5 az Úrnak dicsősége megjelenjék, és minden test egyenlőképen meglássa, hogy az Úrnak szája szólott ! A6 szó ezt mondja vala : Kiálts ! és mondék : Mit kiáltsak ? Ezt hogy minden test ollyan mint a fű, és annak szépsége, mint a mezei virág. Megszárad7 a fű, leesik a virág, mikor az Úrnak szele fuvall arra. bizony ollyan a nép mint a fű ! Megszárad8 a fű, a virág elhull ; de a mi Istenünk beszéde megmarad mind örökké ! Magas9 hegyre menj fel te örömmondó Sion, emeld fel szódat magasan te örömmondó Jérusálem, emeld fel szódat, ne félj, mondjad a Júda városainak : Ímhol jő a ti Istentek ! Ímé10 az Úr Isten eljő nagy hatalommal, kinek karja erős ! Ímé az ő jutalma vele vagyon, és az ő cselekedete ő előtte. Mint11 a pásztor, úgy legelteti az ő nyáját, az ő karjával egybegyűjti a bárányokat, és ölében hordozza, az ellőket gyengén hordozza. Az Úr a hasonlíthatatlanul hatalmas és dicső.Kicsoda12 mérte meg markával a vizeket, és arasszal kicsoda mérte meg az Egeket ? vagy kicsoda foglalhatja három újja közzé e földnek porát, és kicsoda mérte meg fonttal a hegyeket, és serpenyőben a halmokat ? Kicsoda13 igazgatta az Úrnak Lelkét, vagy ki adott néki tanácsot vagy tanította őtet ? Kitől14 kérdett tanácsot, és ki tanította őtet ? Kicsoda igazgatta őtet az ítéletnek útában, hogy őtet tanítaná bölcseségre, és megmutatná néki az okosságnak útát ? Ímé15 a Pogányok, mint a vedernek cspje, és int a mérőserpenyőben a pornak lángja, ollyanoknak ítéltetnek ; Ímé a szigeteket, mint egy kis port, messze elvethetné ! A16 Libánus erdő nem volna néki elég tűznek, és azon való vadak nem elegek volnának néki áldozatra. Minden17 népek ő előtte ollyanok, mint a semmi, a seminél és a hijábavalóságnál alábbvalók ő hozzá képest. Kihez18 hasonlítjátok tehát az Istent, és micsodát hasonlítotok ő hozzá ? A19 mesterember csinálja a bálványt, és az ötvös aranyozza meg azt, és ő csinál annak ezüst lánczot : A20 ki szegény, hogy nincs mivel ajándékozza a bálványt, olly fát választ, melly meg ne rothadjon : tudós mestert keres a bálvány csináláshoz, melly meg ne mozdíttathassék helyéből. Nem21 tudjátok é ? nem hallottátok é ? nem mondották é néktek eleitől fogva ? nem tanultátok é meg a földnek fundamentomitől fogva ? Azt,22 a ki ül a föld kerekségén, ki előtt a földnek lakosai mint a sáskák : ki az egeket kiterjeszttte mint egy vékony kárpitot, és kiszélesítette azokat, mintegy lakásra való sátort. Ki23 a Fejedelmeket semmivé teszi, e földnek Bíráit úgymint hijábavalósággá teszi. Mintha24 nem plántáltattak volna, és nem ültettettek volna, és az ő törzsökök meg nem gyökerezett volna a földben. Mert ha reájok fúvall ; megszáradnak és a forgószél, mint a pozdorját, elragadja őket. Mihez25 hasonlítanátok azért engemet, hogy hasonló volnék ahoz ? azt mondja a szent Isten ! Emeljékte26 fel a magasságba a ti szemeiteket, és lássátok meg, kicsoda teremtette azokat ? A ki előhozza azoknak seregét szám szerint, mindeniket nevén szólítja, az ő nagy hatalmassága és erőssége miatt, csak egy híjok is nincs azoknak ! Miért27 mondod Jákób, és miért szólsz Izráel : Eltitkoltatott úgymond, az én útam az Úrtól, és az én ügyem elmult az én Istenem elől ? Nem28 tudod é ? nem hallottad é, hogy az örökké való Isten, az Úr, ki teremtette a földnek határit, nem fárad és nem lankad meg ? az ő bölcseségének nem mehet senki végére. A29 megfáradottnak erőt ád, és a kinek nincs ereje, erejét megsokasítja. Meglankadnak30 és megfáradnak a gyermekek, és az ifjak elesvén elesnek. De31 a kik az Úrban bíznak, azoknak erejek megújul és szárnyokkal magasságra repülnek mint a saskeselyűk : futnak, és nem fáradnak el ; járnak, és nem lankadnak meg. Isten41 elhívja Szolgáját, a nyomorultaknak vigaszul, a pogányoknak megszégyenítésül.Hallgassatok1 csendességgel engem ti szigetben lakozók, és a népek végyenek eerőt : Jöjjenek elő, szóljanak akkor, mindketten egyenlőképen álljunk perbe. Kicsoda2 indította vala fel az igazat napkeletről, kiszólítván őtet, hogy az ő lába nyomát kövesse, ő birodalmába adá a Pogányokat, a Királyokat meghódoltatá, hogy adná azokat mint a port az ő fegyvere alá, mint az elragadtatott pozdorját az ő kézíve alá. Kergette3 azokat, ő pedig békességben megmardott, az úton, a mellyen az ő lábaival nem járt vala. Kicsoda4 mívelte és cselekedte azt ! kicsoda hívja eleitől fogva a nemzetségeket ? Én Úr vagyok első, és az utolsókkal is ugyan én vagyok. Láták5 a szigetben lakozók és megrettenének, a földnek utolsó határin elálmélkodának ; egymáshoz közelgetnek és egybegyülnek. Kiki6 az ő felebarátjának segítséggel vagoyn, és az ő attyafiának azt mondja : Gyorsalkodjál ! Az7 ácsmester indítja az ötvöst, ki az ő pőrölyét az ülőnek verésére megsimítja, és azt mondja : Jó lészen ez a bálványnak megaranyozására, és megerősíti azt vasszegekkel, hogy meg nem mozdulna. De8 te Izráel, én szolgám, te Jákób, kit én választottam, Ábrahámnak én barátomnak magva ! Te,9 kit én a földnek utolsó részéről hoztalak, és azoknak birodalmok alól kihívtalak téged, ezt mondván néked : Én szolgám vagy te : választottalak téged, és meg nem utállak téged. Ne10 félj ; mert én veled vagyok ; meg ne rettenj, mert én vagyok a te Istened, ki téged megerősítlek, annakfeleette megsegítlek, és az én igazságomnak jobbkarjával támogatlak téged ! Ímé11 megszégyenülnek, és meggyaláztatnak, valakik te ellened felgerjednek : ollyanok lésznek mint a semmi, és elvesznek a te ellenségid ! Keresed12 őket, és nem találod meg ; a kik veled versengenek, lésznek ollyanok, mint a semmi, és a kik téged háborgatnak, mint a semmik ; Mert13 én vagyok a te Urad Istened, ki a te jobbkezedet fogom, és azt mondom néked : Ne félj, én megsegítlek téged ! Ne14 félj kis férgecske, Jákób, Izráelnek fijai, én segítségűl lészek néked, azt mondja az Úr, és a te Megváltód, az Izráelnek Szente ! Ímé15 én tészlek téged ollyanná, mint az újfogú borona, és a kétélű tőr ; megtapodod a hegeket és megrontod, a halmokat is ollyanokká tészed, mint a pozdorja ! Megszórod16 őket, és a szél elviszi őket, és a forgószél elhányja őket ; te pedig örülsz az Úrban, dicsekedel az Izráel szent Istenében ! A17 szűkölködők és a szegények keresnek vizekeet, és nem találnak, az ő nyelvek szomjúság miatt megszáradott ; Én Úr, meghallgatom őket, én Izráelnek Istene nem hagyom el őket ! A18 magas hegyeken folyóvizekeet támasztok, és a mezőknek közepiben forrásokat, a pusztát vizeknek tavává tészem, és az elhagyatott földet vizeknek folyásivá. A19 pusztában czédrusfát nevelek, választott czédrust, mirtust, és fenyőfát a pusztában nevelek jegenyefát, szilfát és szép árnyékú fákat ; Hogy20 meglássák és megesmérjék, és eszekbe vegyék, és mindnyájan megértsék, hogy az Úrnak keze mívelte ezt, és az Izráelnek Szente teremtette ezt. Hozzátok21 elő a ti ügyeteket azt mondja az Úr ! hozzátok mellé inden erősségiteket, azt mondja a Jákób Királya ! Mondják22 meg, és jelentsék meg nékünk a következendő dolgokat, a mellyek legelőször lésznek mondjátok meg : és hozzátok hajlunk, és megtudjuk azoknak végét : vagy a mellyek következnek, mondjátok meg nékünk ! Mondjátok23 meg, ezután minémű dolgok lésznek ; hogy esmérjük meeg, hogy ti istenek vagytok ? vagy cselekedjetek jól vagy gonoszúl, hogy azt látván álmélkodjunk azon mindnyájan ? Ímé24 ti semmiből vagytok, és a ti alkotmányotok is semmiből vagoyn : utálatos az ember, a ki titeket szeret. És25 támasztok észak felől ollyat, ki eljöjjön és naptámadatról, ki az én nevemet segítségűl hívja, ki eljövén megtapodja a Fejedelmeket, mint a sárt, és mint a fazékgyártó a sárt. Kicsoda26 mondotta meg ezt eleitől fogva, hogy megtudnánk ; vagy régtől fogva, hogy ezt mondanánk : Igaz ! De senki nincsen, ki megmondotta volna, sem a kinek szava hallatott volna, és senki nincsen, ki a ti beszédeiteket hallaná. ÉN27 vagoyk a ki eleitől fogva mondom a Sionnak : Ímhol, ímhol jelen vagyok : és a Jérusálembelieknek adok örömmondót ; Mert28 ha tekintem, egy sincsen, ezek között is nincsen csak egy is, ki tanácsot tudna adni, vagy a kik, mikor kérdem őket, valamit felelhetnének. Ímé29 mind ezek csak hijábavalóság, semmmi az ő cselekedetek : szél és hijábavalóság az öntött bálványok. Isten42 Szolgája (a Messiás) szelidségében a pogányok világossága és az elvakult nép vezetője.Ímé1 az én szolgám, kihez én támaszkodom, az én választottam, kit az én lelkem kedvell, az én Lelkemet adom ő belé, a Pogányoknak ítélet szól ! Nem2 kiált, nem emeli fel magát, és nem hallják az ő szavát az utczán. A3 megrepedezett nádat meg nem rontja ; és a füstölgő gyertyabélet nem oltja meg : igazságban szolgáltat ítéletet. Nem4 fárad el és nem unja el mígnem e földön ítélet tészen és az ő törvényét a szigetben lakozók nagy örömmel vészik. Ezt5 mondja hatalmas Úr Isten, a mennyeknek teremtője, és ki azokat kiterjeszti, ki a földet és abból való állatokat elterjeszti, ki ád lelket a földön lakozó népnek, és lehelletet azoknak, kik a földön járnak. Én6 Úr, hivtalak téged igazságban, és a te kezedet fogván megőrizlek téged ; és tészlek téged népnek szövetségévé ; Pogányoknak világosságává ; Hogy7 a vakoknak szemeiket megnyissad, kihozzad a foglyot a tömlöczből, és a fogházból a setétségben ülőket. Én8 vagyok az Úr, ez az én nevem, és az én dicsőségemet másnak nem adom. sem az én tisztességemet a bálványoknak. A9 régi dolgok ímé eljöttek, és uj dolgokat én jövendölök, minekelőtte meglennének megmondom néktek ! Énekeljetek10 az Úrnak új éneket, az ő dícséretit énekelék a földnek határán : kik a tnegeren jártok, és a tengerben való állatok, szigetek, és azoknak lakói. Emeljék11 fel szavakat a puszta, és annak városi a falik, mellyekben lakoznak a Szerecsenek ; énekeljenek a kőszikláknak lakosai, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak. Adjanak12 dicsőséget az Úrnak, és az ő dícséretit a szigetekben hirdessék. Az13 Úr, mintegy erős Óriás kijő, mintegy hadakozó férjfia felserkenvén búsultában kiált és örül az ő ellenségin erőt vészen. Ezt14 mondván : Régtől fogva hallgattam, siket voltam, magamat megtartóztattam : mint a gyermekszülő kiáltok, pusztítok, és mindeneket emésztek ! Elpusztítom15 a hegyeket és halmokat, és azoknak minden füvöket megszáraztom, és a folyóvizeket szigetekké tészem, és a tókat megszáraztom ; Hogy16 vezéreljem a vakokat az úton, mellyet nem tudnak vala, viseljem őket az ösvényeken, mellyeket nem tudnak vala, a setétséget világosságra változtassam ő előttök, és az egyenetlen földet egyenessé ; ezeket cselekszem velek, és el nem hagyom őket ! Hátrafordulnak,17 megszégyenülnek, a kik bíznak a bálványban, a kik mondják az öntött bálványnak : Ti vagytok a mi Istenünk ! Óh18 ti siketek, halljátok, és ti vakok, lássátok ! Kicsoda19 vak, hanem csak az én Szolgám ? és kicsoda ollyan siket, mint az én Követem, kit elbocsátok ? kicsoda ollyan vak, mint a Fejedelem és ollyan vak, mint az Úr Szolgája ? ,20 Sok dolgokat láttál ; de nem vetted eszedbe, füleid nyitva vagynak ; de nem hallasz. Az21 Úr gyönyörködik vala ő benne az ő igazságáért, az ő törvényével méltóságossá és becsületessé tette vala őtet. De22 e nép elragadoztatott ; és eltapodtatott, megkötözvén minden ifjakat tömlöczbe vetik, elraboltatnak, és nem lészen, ki megszabadítsa őket, prédáltatnak, és nem lészen ki azt mondja : Add vissza ! Kicsoda23 veszi ezt is közzűletek fülébe ? kicsoda figyelmez erre, hogy ezután eszébe vegye magát ? Kicsoda24 adta ragadományra Jákóbot, és Izráelt a kóborlóknak ? avagy nem az Úr é ? Ő, a ki ellen vétkeztünk : mert nem akartak az ő útaiban járni, és nem engedtek az ő törvényének. Annakokáért25 kiontotta ő reá az ő búsulásának haragját, és a hadnak erejét : meggyuijtotta őtet mind körül, és nem vette eszébe : felgerjedett ő ellene, és nem vette eszébe. Isten43 megváltja népét, a mint megigérte, és megbocsátja annak vétkét tisztán kegyelemből.Most1 pedig ezt mondja az Úr, a te Teremtőd. óh Jákób ! és a te formálód, óh Izráel : Ne félj : mert megváltottalak téges, a te nevedről nevezlek téged, enyim vagy te ! Mikor2 a vizeken általmenéndesz ; veled lészek, és a vizek el nem borítnak téged. Mikor a tűzön járándasz, meg nem égsz, és a láng meg nem pezsel téged ; Mert3 én vagyok a te Urad Istened, Izráelnek szentelője, te megtartód : Adtam a te váltságodban Égyiptomot, Szerecsenországot és Sebát te éretted. Miolta4 az én szemeim előtt kedves kezdettél lenni, azolta tiszteletes voltál ; mert én szerettelek téged : az embert éretted adom, és a népeket a te életedért. Ne5 félj : mert én veled vagyok, napkeletről meghozom a te magodat, és napnyugotról is egybegyüjtlek téged ! Azt6 mondom az északnak : Add meg ! és a délnek : Ne tartsd meg ! Hozd meg az én fiaimat messzünen, és az én leányimat a földnek utolsó határából. Mindent,7 valaki az én nevemről neveztetik, kit az én dicsőségemre teremtettem ; a kit formáltam, és a kit teremtettem. Hozd8 elő a vak népet, mellynek immár szemei vagynak, és a siketeket, kiknek füleik vagynak. Minden9 Pogányok gyüjtessenek egybe, és a nemzetségek gyüljenek egybe, azok közzűl, kicsoda mondaná meg ezt ? Vagy az elébbi dolgokat mondják meg nékünk, adjanak bizonyságot magok felől, hogy legyenek igazak, vagy hallják ; és ezr mondják : Igaz ! Ti10 vagytok az én bizonyságaim, azt mondja az Úr, és az én szolgám, kit én választottam, hogy megtudjátok, és hidjetek nékem, és megértsétek, hogy én vagyok csak, és hogy én előttem nem formáltatott semmi az Istentől, és utánnam is semmi nem lészen. Én11 vagyok, én vagyok az Úr ! és nálamnál több Szabadító nincsen ! Én12 mondom meg, én tartalak meg, én jelentek meg mindeneket, és nem valamelly idegen Isten ti közöttetek : ti is nékem bizonyságim vagytok, azt mondja az Úr, hogy én vagyok az Isten ! Még13 minekelőtte a nap volna is, én vagyok és senki az én kezemből ki nem vészen valamit. Mikor én valamit cselekszem, kicsoda fordítja azt el ? Ezt14 mondja az Úr, a ti Megváltóto az Izráelnek Szente : Ti értettetek elküldök Babilóniába, és minden erősséget elrontok, a Káldeusokat is az ő híres hajóikkal. Én15 vagyok a ti szent Istentek, Izráelnek teremtője, ti Királyotok. Ezt16 mondja az Úr, ki a tengeren útat csinál, és az erős vizeken ösvényt. Ki17 elhozza a szekereket, lovagokat, nagy sokaságot és erőt, mellyek egyszersmind elesnek, úgy hogy fel ne keljenek ; meghalnak mint a gyertyabél eloltatnak. Ne18 emlékezzetek meg az előbbbiekről, és a régiekről ne gondolkodjatok ; Ímé19 én új dolgot cselekszem, ezennel meglészen, avagy nem értitek é azt meg ? A pusztában útat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket. Megtisztel20 engem a mezőnek kegyetlen vada, a sárkányok, és a struczmadárnak fijai, minekutánnak a pusztában vizet szerzek, a kietlenben folyóvizeket, hogy az én népemnek az én választottamnak inni adnék. A21 nép, mellyet magamnak formáltam az én dícséretemet hiirdetik ; Mert22 te Jákób nem hívsz engemet segítségül, sőt inkább megfáradtál és bennem Izráel ! Nem23 nékem áldozol a te égőáldozatidnak barmával, és a te áldozatiddal nem tisztelsz engemet, noha nem terhellek téged felettébb, hogy nékem szolgálnál minhával, és nem fárasztlak téged jóillattétellel ! Nem24 vettél nékem pénzen jóillatú állatot, és a te áldozatidnak kövérével nem részeg1tettél meg engemet, sőt inkább szolgálattal terhelsz engemet a te bűneiddel, fárasztasz engem a te hamísságiddal ! Én25 vagyok, én vagyok, ki eltörlöm a te álnokságodat én magamért, és a te bűneidről meg nem emlékezem ! Juttasd26 eszembe nékem, pereljünk ketten, beszéld meg igazságodat, hogy igaznak találtassál. A27 te atyád vétkezett először, és a te Írásmagyarázóid hajlottak el én tőlem. Annakokáért28 fertelmeseknek ítélem a Szentségnek Fejedelmit, és Jákóbot veszedelemre rendelem, és az Izráelt gyalázatra ! A44 kegyelem lelkének kitöltése.És1 most Jákób, én szolgám, hallgasd meg, és Izráel, kit én választottam : Ezt2 mondja az Úr a te Teremtőd, és a ki téged formált anyád méhétől fogva, és segéll tégedet : Ne félj én szolgám Jákób, és én szerelmesem, kit én választottam ! Mert3 vizeket töltök ki a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra ; kitöltöm az én Lelkemet a te magodra, és az én áldásomat a te csemetéidre ; És4 virágoznak mint a füvek közt a virágok, mint a fűzfák a vizek folyásai mellett ! Egyik5 azt mondja : Én az Úré vagyok ! a másik neveztetik Jákóbnak nevéről, némelly az ő maga kezével írja ezt : Én az Úré vagyok, és az Izráelnek nevéről nevezi magát ! A bálványozás hiábavalósága.Ezt6 mondja az Úr, az Izráel Királya. és az ő megváltója a Seregeknek Ura : Én vagyok az első és az utolsó, és nálamnál több Isten nincsen. Ha7 valaki én hozzám hasonlatos ; hívja elő a mi elmult, és mondja meg azt és rendelje el azt nekem, az időtől fogva, hogy e világnak népét rendeltem, és a mellyek hamar lésznek vagy a mellyek sok idő mulva lésznek, mondják meg nékik. Ne8 féljetek, és ne rettegjetek ; avagy nem mondottam é meg, és nem adtam é tudtodra ezeket az időtől fogva ? és ti is bizonyságim vagytok nékem, ha vagyon több Isten nálamnál, és hogy nincsen olly erős, kit nem tudnék. A9 bálványoknak csinálói mindnyájan hijábavalók, és az ő szerelmes bálványaik nékik nem használnak, és azokról ő magok bizonyságok, hogy nem látnak, és semmit nem tudnak ; annakokáért megszégyenülnek. Ki10 csinál azért Istent, vagy öntött bálványt, melly semmit nem használ ? Ímé11 annak társai mind megszégyenülnek, és azoknak mesterei is az emberek közzűl valók. Akármint gyűljenek mindnyájan, és mind együtt megszégyenülnek. A12 kovács az ő fogóját fogván, munkálódik a szénben ; az ő pörölyeivel formálja azt, munkálódik a körül minden erejével, annyira amegéhezik, hogy semmi ereje nincsen ; nem iszik vizet is, annyira hogy elfogyatkozzék. Az13 ács a mérő czérnát néki vonsza, elintézi azt az ő festett sinórjával, szegesen szabja azt, vagy czirkalommal elformálja azt mind addig, mígnem emberi formára és emberi ábrázatra formálja, hogy üljön a bálvány az ő házában. Czédrusfát14 vág magának, tölgy és cserfát hoz : válogat az erdőnek fáiban : fenyőfát plántál, mellyet az eső felnevel. Azokból15 az ember tüzet gerjeszt : mert azoknak egy részét veszi, hogy megmelegedjék ; a kemenczét is béfűti azokkal, hogy kenyeret süssön : annak felette Istent csinál, és azt imádja : bálványt csinál, és az előtt arczal leborúl. A16 felét megégeti tűzzel, a felénél húst eszik, pecsenyét süt, és megelégedik : Azután megmelegíti magát, és azt mondja : Bezzeg jól járék, megmelegedém, a tűznél voltam ! Annak17 maradékából Istent farag, azaz, bálványt magának : meghajol az előtt, és imádja, könyörög néki és azt mondja : Szabadíts meg engemet, mert Istenem vagy te. Nem18 tudnak semmit, sem nem értenek, mert békente sz ő szemeiket, hogy ne lássanak, és szíveket hogy ne értsenek. És19 nem veszi eszébe, nincsen annyi tudománya vagy értelme, hogy azt mondaná : Ennek felét megégettem tűzzel, és annak szenénél kenyeret sütöttem, pecsenyét sütöttem, jól laktam ; a maradékából pedig utálatosságot kell é csinálnom ? a fának törzsöke előtt esném é térdre ? .Hijábavaló20 dologgal legelteti magát, az ő megcsalatkozott szíve elhajtja őtet, és nem szabadítja meg az ő lelkét, sem ezt nem mondja ; Avagy nem hamisság vagyon é az én jobbkezemben ? Izráel megkegyelmezése és megváltása.Emlékezzél21 meg ezekről Jákób, és Izráel, mert én szolgám vagy te : és formáltalak tégedet, én szolgám vagy te Izráel, el ne felejtkezzél én rólam ! Eltörlöttem22 a te álnokságidat mint a felleget, és mint a felhőt a te bűneidet, térj én hozzám : mert én váltottalak meg tégedet. Örüljetek23 Egek : mert az Úr mívelte ezeket : örvendezzetek földnek alsó részei, hegyek énekeljetek, erdők, és azoknak minden fái : mert megváltotta az Úr Jákóbot, és Izráelbne megdicsőíttetik ! Ezt24 mondja az Úr, a te Megváltód, és ki téged anyád méhétől fogva formált : Én vagyok az Úr, ki mindeneket cselekszem ; az Egeket egyedűl kiterjesztem, a földet elszélesítem az én erőmmel ! A25 jövendőmondóknak jegyeket az Isten elfordítja, megbolondítja a varázslókat : a bölcseket megszégyeníti, és azoknak bölcsességeket megbolondítja. Az26 ő szolgájának beszédét megteljesíti, és az ő követeinek tanácsokat véghezviszi, ki azt mondja Jérusálemnek : Te benned jövendőre laknak ! és a Júda városiról : Megépíttetek, és az ő pusztáit felépítem. Ki27 azt mondja a méylségnek ; Száradj meg, és a te folyóvizeidet megszáraztom. Ki28 Czirusnak azt mondja : Én pásztorom ! és minden akaratomat véghezviszi, és Jérusálemnek ezt mondja : Megépíttetel ! és a templomnak : Megfundáltatol ! Círus45 a Mindenható eszköze a bálványozók megalázására és Izráel megszabadítására.Ezt1 mondja az Úr az ő megkent Királyáról Czirusról, kinek jobbkezét fogtam, hogy ő előtte meghódoltassam a népeket, hogy a Királyoknak derekokat megerőtlenítsem : hogy ő előtte megnyissam a kapukat, hogy a kapuk bé ne zároltassanak. Én2 te előtted megyek, és az egyenetleneket megegyenesítem, és az érczkapukat megrontom, és a vaszárokat eltöröm. És3 néked adom az elrejtett kincseket, és a titkos helyre tétetett gazdagságokat ; hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr, ki téged neveden nevezlek, Izráelnek Istene ! Az4 én szolgámért Jákóbért, és választott Izráelemért neveztelek tégedet nevedről : elneveztelek tégedet, jóllehet nem esmérsz engemet ! Én5 vagyok az Úr, és nincsen több nálamnál több Isten nincsen ! felövedeztelek tégedet, jóllehet engemet nem esmérsz. Hogy6 megtudják napkelettől fogva és napnyugottól fogva, hogy nincsen több nálamnál : Én vagyok az Úr, és nincsen több én nálamnál ! Ki7 világosságot formáltam, és a segítséget teremtettem, békességet szerzek, és gonoszt teremtek : Én vagyok az Úr, ki mind ezeket cselekszem ! Egek,8 harmatozzatok onnét felűl, és az Egek csepegjék az igazságot, nissa meg magát a föld, és származzanak onnét a szabadítás és igazság : teremje azokat mind együtt ; én Úr teremtettem azt. Jaj9 annak, a ki az ő Teremtője ellen támad, és a cserépnek, melly a több cserepekhez hasonló. Avagy mondja é a sár az ő csinálójának : Mit csinálsz, holott e dologhoz semmi kezeid nincsenek ? Jaj10 annak, ki az ő attyának azt mondja ? Mit nemzesz ? és az ő anyának : Mit szülsz ? Ezt11 mondja az Úr, az Izráelnek Szente és Teremtője : Ezeknek jelenségét kérjétek tőlem. és az én fijaimtól és kezeimnek cselekedetitől tiltsatok meg engemet. Én12 teremtettem a földet, az embert is azon én teremtettem : az én kezeimmel terjesztettem ki az Egeket, és én parancsolok azoknak minden seregének. Én13 támasztom fel őtet igazságban, és minden útait én igazgatom, ő építi meg az én városomat, és az én foglyaimat elbocsátja jutalom és ajándék nélkül, azt mondja a Seregeknek Ura ! Ezt14 mondja az Úr : Égyiptomnak marhája, a Szerecsenek és a nagy Szabeusoknak kereskedések reád fordulnak és tiéid lésznek, téged követnek, békokban járnk, és magokat előtted meghajtják és néked esedeznek : mert csak te közötted vagyon az Isten és nincsen több Isten ő nálánál. Bizony15 te, óh Isten, ki magadat el szoktad rejteni, Izráelnek szabadító Istene vagy ! Megszégyenülnek16 és meggyaláztatnak mindnyájan ők, nagy galázattal mentek el mindnyájan a bálványoknak faragói. Az17 Izráel megszabadul az Úrban örökkévaló szabadulással, nem szégyenültök meg, és nem lésztek gyalázatosok soha örökké ; Mert18 azt mondja az Úr, ki az Egeket teremtette, (ő az Isten, a földnek formálója és alkotója, ő annak megerősítője, nem hijába teremtette azt ; hanem hogy laknának azon, azért formálta azt). Én vagyok az Úr, és nincsen több nálamnál ! Nem19 titkon szóltam, nem a föld setétségének helyén, nem mondottam hijába Jákób magvának : keressetek engemet ! Én vagyok az Úr, ki igazságot szólok, megjelentem ; a mellyek igazak. Gyűljetek20 egybe, és jöjjetek elő : jöjjetek ide, kik a pogányok közzűl megszabadultatok : semmit nem tudnak a kik hordozzék az ő faragott bálványoknak fáját, és ollya Istent imádnak, melly meg nem tarthat. Mondjátok21 meg, hozzatok elő ; tartsatok egyetembe tanácsot. Kicsoda mondotta meg ezt régi időtől fogva, eleitől fogva kicsoda jelentette meg ? Avagy nem én é, az Úr ? És nincsen nálamnál több Isten, igaz Isten, és Megtartó nincsen több én nálamnál ! Én22 reém nézzetek, hogy megtartassatok földnek minden határai : Mert én vagyok az Isten, és nincsen több ! Én23 magamra megesküdtem, kiment az én számból az igazságnak beszéde, és meg nem változik minden térd nékem hajol meg, minden nyelv reám esküszik. Csak24 az Úrban vagyon, azt mondják én felőlem, minden igazság és erő ; ő hozzá mennek : de megszégyenülnek mind azok, kik haragusznak ő ellene. Az25 Úrban igazíttatnak meg, és dicsekedik Izráelnek egész magva. A46 babilóni bálványok romlása. Izráel üdve az ő gondviselő Istenében.Elesett1 Bél, elromlott Nébó, az ő bálványaik az oktalan barmokra rakattatnak, a kik titeket hordoznak, azoknak terhekre lésztek ; súlyosak lésztek, annyira, hogy elfáradjanak. Elestek,2 megromlottak egyenlőképen, nem oltalmazhatták meg magokat, hogy terhekre ne lennének, és ő lelkek fogságra vitetett. Hallgassatok3 engem, Jákób háza, és Izráel házának minden maradékai, kik hordoztattok anyátok méhétől fogva, kik viseltettek születéstektől fogva. Mind4 vénségtekig ugyan csak én, és mind addig, míg megőszültök, én hordozlak. Én teremtettelek, és visellek, én hordozlak és megtartlak ! Kihez5 hasonlítotok engemet, és kivel tesztek egyenlővé, s kivel vettek egybe engem, hogy egymáshoz hasonlók lennénk ? Kik6 aranyat vesztek elő a ti erszényitekből, és az ezüstöt megméritek serpenyőben : megszerződtök az ötvössel, hogy abból Istent csináljon, melly előtt meghajoljatok : és mellyet imádjatok. Hordozzák7 azt az ő vállokon, viselik azt, azután helyheztetik azt az ő helyére, holott áll, az ő helyéből el nem megyen, ha valaki kiált is néki : nem hallgatja meg, az ő nyomorúságából nem szabadítja meg azt. Emlékezzetek8 meg erről, ti bűnösök ! Emlékezzetek9 meg az előbbiekről, mellyek eleitől fogva lettek : mert én vagyok az Isten, és nincs több Isten nálamnál, és nincsen senki hozzám hasonaltos. Ki10 eleitől fogva megmondom mindennek végét, és eleitől fogva azokat, mellyek még nem lettek : ki valamit megmondok az én tanácsom megáll, és minden akaratomat véghez viszem. Ki11 elhívom napkeletről a madarat, nagy messze földről az én tanácsomnak elkövetőjét : szóltam, és elhozom ezt ; rendeltem, és véghez viszem ezt. Hallgassatok12 engemet, ti kemény szívüek, kik az igazságtól távol vagytok ? Elhozám13 az én igazságomat, nem messze vagyon, és az én szabadításom nem késik : mert szerzek Sionban szabadulást ; Izráelben lészen az én dicsőségem ! A47 dölyfös és babonás Babilon romlása.Szálj1 le és ülj a porban, te szűz Babilonnak leánya, ülj a földön, nincsen immár királyiszéke a Káldeabeliek leányának : Mert nem lészen többé, hogy tégedet gyengének és kedvére tartottnak hívjanak. Eredj2 a malomba és őrölj lisztet : a te hajadat bocsásd meg, mezítelenítsd meg lábaidat, fedezd ki száraidat, eredj által a folyóvizeken. Megjelentetik3 a te mezítelenséged, és megláttatik a te rútságod ; bosszút állok, és nem áll ember én ellenem. Ezt4 mondja a mi megváltónk Seregeknek Ura az ő neve, az Izráelnek Szente ! Ülj5 le, hallgass, és menj bé a setétbe Káldeusok leánya : mert nem hivattatol többé országok Asszonyának. Felgerjedtem6 vala az én népem ellen, az én örökségemet megfertőztettem vala, és adtam őket a te kezedbe ; nem cselekedtél velek irgalmasságot a vén emberen a te igádat igen megnehezítetted. És7 ezt mondottad : Mind örökké Asszony lészek ! ez ideig soha nem gondolkodtál erről és meg nem emlékeztél annak végéről. Most8 azért halld meg ezt, te kedvére, tartott, ki nagy bátorsággal ülsz, ki azt mondod a te szívedben : Én vagyok, és nincsen több nálamnál, nem ülök özvegységben, és az árvaságot soha meg nem kóstolom ! De9 mind e kettő reád következik nagy hamar egy időben, az árvaság és özvegység ; mikor a te bűneid bételjesednek, akkor következnek reád a te szemfényvesztőidnek bőségéért és varázslóidnak sokságáért ; Mert10 a te gonoszságodban bíztál, és azt mondottad : Senki nem lát engem ! A te bölcsességed és tudományod csalt meg téged. És ezt mondottad szívedben : Én vagyok és nincsen több nálamnál ! Azokáért11 jő terád veszedelem, mellynek kezdetit nem tudod ! és következik te reád romlás, mellyet el nem távoztathatsz, és jő te reád nagy hirtelenséggel pusztulás, mellyet meg nem tudhatsz. Állj12 elő most a te varázslóiddal és a te szemfényvesztésednek sokságával, mellyekben munkálkodtál gyermekségedtől fogva ; ha valamit használhatnál, ha valamimódon megmaradhatnál ! Fárasztiottad13 magadat a te tanácsidnak sokságában ; álljanak elő immár, és tartsanak meg téged az Égbenézők, kik a csillagokat nézik, és a hónapokra számot tartanak, és oltalmaznak meg téged a reád következendőktől. Ímé14 ollyanok lésznek mint a pozdorja, a tűz emészti meg azokat, nem mentik meg életeket a tűztől, nem marad meg a szenekben is, melly megmelegítené, sem a tűzben, melly előtt ülnének. Íg15 jársz te azokkal, a kikkel fárasztottad magadat ; őt a te gyermekségedtől fogva való kereskedőid is elbujdosnak, kiki e világnak egyik része felé, senki nem lészen, ki téged megoltalmazna ! Isten48 felhívása az ő keménnyakú népéhez, hogy az ő kegyelmes megváltását higyje és neki engedelmeskedjék.Halljátok1 ezt Jákób háza, kik nevezik magokat az Izráel nevéről, és a Júda forrásiból származtak, kik az Úr nevére esküzsnek, és az Izráel Istenét emlegetik, nem híven és nem igazán : Jóllehet2 a szent várostól nevezik magokat, és az Izráel Istenéhez támaszkodnak, kinek neve Seregeknek Ura. A3 melly régi dolgokat eleitől fogva megmondottam vala és az én számból származott dolgokat ; mellyeket szóltam vala, azokat hamar véghez vittem, és megkövetkeztek. Mivelhogy4 tudtam, hogy kemény vagy, és a te nyakad vasinakból áll, és a te homlokod ollyan mint az aczél. Annakokáért5 megmondottam néked eleitől foga, minekelőtte reád következnék, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondanád : Az én bálványom m1velte ezeket, az én faragott vagy öntött bálványom parancsolta ezeket. Hallottad6 vala, lássad mind ezt : ti pedig nem tésztek é erről bizonyságot ? Már most új és elrejtett dolgokat mondok néked, mellyeket nem tudsz vala. Mellyek7 most rendeltetnek és nem régtől fogva, és mellyeket ennek előtte nem hallottál, hogy ezt ne mondanád : Ímé tudtam én azokat ! Mllyekben8 semmit nem hallottál, nem tudtál, a te füledbe is attól fogva nem ment. Jóllehet tudtam, hogy te mindenestől hitetlenül cselekszel, és hogy eleitől fogva rugodozónak hívattattál ; ,9 Mindazáltal az én nevemért elhalasztom az én búsulásomat, és az én tisztességemért megmértéklem ellened való haragomat, hogy téged ki ne vágjalak. Ímé10 megtisztítlak téged, de nem úgy mint az ezüstöt, megtisztítlak téged a nyomorúságnak kemenczéjében. Én11 magamért, én magamért mívelem ; mert mimódon engedném, hogy az én nevem megfertőztessék ? Az én dicsőségemet is másnak nem adom. Hallgass12 engem Jákób, és Izráel én tőlem hivattattál, én vagyok én vagyok az első, utolsó is én vagyok ! A13 földet is az én kezem fundálta, és az én jogbbkezem mérte meg arasszal az Egeket, ha én szólítom azokat, azonnal jelen vagynak. Gyűljetek14 ti mindnyéjan, és halljátok meg, ki mondotta meg azok közzűl ezeket ? az Úr szerette őtet, minden akaratját elvégezi Babilóniában, és az ő karja lészen a Káldeusok ellen. Én,15 én szóltam, és én hívattam őtet, elhozom őtet, és az ő úta szerencsés lészen. Jöjjetek16 én hozzám, halljátok meg ezt : Nem szóltam eleitől fogva titkon : Az időtől fogva, hogy e dolgo lett, ott voltam ; mert engemet az Úr Isten küldött el, és az ő Lelke. Ezt17 mondja az Úr a te Megváltód, az Izráelnek Szente : Én vagyok a te Urad Istened, ki téged tanítlak hasznosan, és vezérellek az úton mellyen jársz. Vajha18 figyelmeztél volna az én parancsolatimra, ollyan volna a te békességed mint a folyóvíiz ; és a te igazságod, mint a tengernek habjai. A19 te magod is olyan volt volna, mint a tenger fövénye, és a te méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi : Nem vágattatnék ki és nem veszme el az ő neve az én orczám elől. Menjetek20 ki Babilonból, fussatok ki Káldeából, nagy kiáltó szóval hirdessétek és mondjátok ezt, hirdessétek ezt a földnek utolsó határáig és mondjátok megszabadította az Úr az ő szolgáját Jákóbot. Nem21 szomjúhoztak, mikor a pusztán általvitte őket, a kősziklából vizet folytatott nékik, meghasította a kősziklát, és vizek jöttek abból. Nincsen22 semmi békességek az istenteleneknek, azt mondja az Úr ! Isten49 Szolgája a pogányoknak világossága, Izráelnek üdve.Halljátok1 meg a beszédemet szigetben lakozók, és vegyétek eszetekbe távolvaló népek. Az Úr az én anyám méhétől fogva hívott engemet, az én anyám méhében mikor volnék, megemlékezett az én nmevemről. És2 ollyanná tette az én számat mint az éles szablya, az ő kezének árnyékával fedezett bé engemet, és ollyanná tett engemet, mint a fényes nyíl, az ő tegzében rejtett el engemet. És3 monda nékem : Én szolgám vagy te Izráel, te benned dicsekedem ! Én4 pedig mondék : Hijába munkálkodtam, hijába és haszontalan költöttem el erőmet ; mindazáltal az én ítéletem az Úr előtt vagyon, és az én munkám az én Istenemnél. Most5 is pedig azt mondja az Úr, a ki engem maga szolgájának formált az én anyám méhétől fogva, hogy Jákóbot ő hozzá megtérítsem ; ha pedig Izráel ő hozzá nem megyen is, mindazáltal az Úrnak szemei előtt dicsőséges lészek, és az én Istenem lészen erősségem. Ezt6 is mondá : Kicsiny dolog ez, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére, és az Izráel pusztaságának helyreállatására ; a Pogánynépeknek is világosságul adtalak tégedet, hogy légy én Idvezítőm a földnek utolsó haátráig. Ezt7 mondja az Úr Izráelnek Megváltója, Megszentelője, annak a kit megutálnak lelkében, az utálatos népnek, az urak szolgájának : A Királyok meglátnak téged és felkelnek a Fejedelmek, és tisztelnek az Úrért, ki igaz, au Izráelnek Szentéért, a ki válaszott tégedet, Ezt8 mondja az Úr : Kellemetes időben meghallgattalak téged és e szabadításnak napján segítséggel voltam néked és megtartlak téged, és tészlek téged a népnek engesztelőjévé, hogy a földet megépítsed, hogy örökségűl bírjad az elpusztult örökségeket. Hogy9 ezt mondjad a foglyoknak : Eredjetek ki és azoknak, kik a setétségben vagynak : mutassátok ki magatokat ; az útakon legeltetnek és minden magas helyekben lészen az ő füvök. Nem10 éheznek sem szomjúhoznak, a hévség sem árt nékik vagy a nap : mert aki rajtok könyörűl, az igazgatja őket, és a vizeknek forrásira viszi őket. Az11 én hegyeimet is mind útakká tészem, és az én ösvényim magasak lésznek. Ímé12 némellyek messze földről jőnek, és némellyek északról és napnyugatról, és némellyek a Sinek földéről. Énekeljetek13 Egek, örvendezz föld, és hegyek kiáltsatok : mert megvígasztalta az Úr az ő népét, és az ő szegényin könyörűl ! Sion az ő könyörülő Istenével vígasztalódjék.Ha14 azt mondja a Sion : Elhagyott engem az Úr, és az Úr elfelejtkezett én rólam ! Valyon15 elfelejtkezhetik é az anya az ő kis gyermekéről, úgy hogy ne könyörüljön az ő méhének fiján ? ha azok elfelejtkeznének is, de én nem felejtkezem el te rólad ; Ímé16 az én kezeimre felírtalak téged ; a te kőfalaid szüntelen előttem forognak. Te17 hozzád sietnek a te fijaid : a te rontóid és pusztítóid messze távoznak tőled. Emeld18 fel köröskörűl szemeidet és lássad, mind ezeket egybegyülvén te hozzád jöttek. Élek én, azt mondja az Úr, hogy mind azokkal mintegy ékességgel felöltöztetel, és azokat nyakad körül kötö, mint a menyasszony az aranylánczot ; Mert19 a te romlásid és pusztaságid, és elpusztittatiott földed majdan szorosabb lészen hogynem mint a lakosokat béfoghatná, és a te rontóid messze eltávoznak tőled. Még20 a te árvaságodnak fijai füled hallására azt kezdik mondani : Szoros nékem e hely, menj el innét, hogy itt lakhassam : És21 azt gondolod a te szívedben : kicsoda szülte nékem ezeket, holott én megfosztatott özvegy voltam ? fogoly és ide s tova bujdosó voltam ? és ezeket kicsoda nevelte fel ? Ímé én egyedül maradtam volt, és ezek honnét vagynak ? Ezt22 mondja az Úr Isten : -------ímé felemelem az én kezemet a pogányokhoz, és a népek között felemelem az én zászlómat és elhozzák a te fijaidat ölökben, és a te leányid az ő vállakon hordoztatnak. És23 a Királyok lésznek te táplálóid, és a Királynéasszonyok te dajkáid, hanyat-homlok leesnek előtted a földre, és a te leányaidnak porát nyalják : És megtudod, hogy én vagyok az Úr, hogy nem szégyenülnek meg a kik várnak engemet. Avagy24 elvétethetik é az erőstől a préda ? Valyon az igaznak foglyai megszabadulhatnak De25 az Úr azt mondja : Sőt inkább az erőstől elvétetik az ő foglyainak serege, és a kegyetlen kezéből a préda kivétetik ; mert a kik téged háborgattak, én azokat megháborítom, és a te fijaidat megtartom : És26 azt mívelem, hogy a te nyomorgatóid a magok húsokat megegyék, és mint édes borral, a magok vérekkel megrészegedjenek ; hogy megtudja minden test, hogy én Úr vagyok, a te Megtartód és Megváltód a Jákóbnak erős Istene ? Izráel50 a saját bűnei miatt vettetett el, az Úr Szolgája hozza az üdvösséget.Ezt1 mondja az Úr : Hol vagyon a ti anyátoknak megvettetéséről való bizonyságlevél, mellyel őtet megvetettem ? Avagy kicsoda az én kölcsönadóim közzűl, a kinek én eladtalak volna titeket ? Ímé a ti hamisságotokért adattattok el, és a ti anyátok a ti gonoszságitokért vettetett meg. Mi2 az oka, hogy mikor hozzátok megyek, senki jelen nincsen ? Mikor szólítlak, senki nem felel ? avagy uygan megrövidült é az én kezem, hogy meg nem szabadíthat ? Avagy nincsen é bennem szabadításra való erő ? Ímé az én dorgálásommal megszáraztom a tengert, a folyóvizeket pusztává tészem, annyira, hogy megvesszenek azokban a halak, mivelhogy nincsen víz, és szomjúval meghaljanak. Az3 Egeket setétéggel béborítom, és ollyanná tészen azoknak béfedezőjét, minémű a gyászruha. Az4 Úr Isten adott nékem bölcs nyelvet hogy alkalmatos időben tudjam az ígét szólni a megfáradottnak ; felserkent minden reggel, felserkenti az én fülemet, hogy hallgassam őtet mint Tanítómestert. Az5 Isten nyitotta meg az én fülemet, és én nem voltam néki engedetlen, hátra nem fordultam ő tőle. Az6 én testemet adtam a verőknek, és az én orczámat a szaggatóknak : Az én orczámat el nem votam a gyalázatok előtt és a pökdösés előtt. Az7 Úr Isten pedig nékem segítségem, azért nem szégyenültem meg : azért keményítettem meg az én orczámat ; mert tudom, hogy meg nem szégyenülök. Közel8 vagyon, a ki engemet megigazít, kicosda perelhetne én velem ? állunk elő mind egyetembe ; kicsoda lészen nékem peresem ? Jöjjön én hozzám. Ímé9 az Úr Isten az én segítségem ! kicsoda kárhoztatna engemet ? Ímé ők mindnyájan mint a ruha megavulnak, a moly emészti meg őket. Kicsoda10 közzűletek, a ki féli az Urat : Hallgassa az ő szolgájának szavát : A ki setétségben járt, és nem volt néki világossága : bízzék az Úrnak nevében, és támaszkodjék az ő Istenéhez. Ímé11 ti mindnyájan tüzet gerjesztetek, szikrákkal megkörnyékeztettek : Járjatok a ti tüzeteknek világosságában, és a szikráknál, mellyeket ti gerjesztetettetek. Az én kezemből vagyon ez ti rajtatok, nagy fájdalomban fogtok feküdni ! Az51 igazak haza térnek nagy nyomorúságból és öröm van Sionban.Hallgassatok1 engemet, kik követitek az igazságot, kik az Urat keresitek ! Tekintsetek a kősziklára, mellyből kivágattatok, és a menyilatkozott kútfőre, a honnét kihozattatok. Tekintsetek2 Ábrahámra a ti atyátokra, és Sárára, ki titeket szült : mert egyedűl hívtam őtet, s megszaporítám őtet. Kétség3 nélkűl megvígasztalja az Úr a Siont, megvígasztalja minden ő pusztaságit, és ollyanná teszi az ő pusztáját mint a Hédent ; és annak pusztáját, mint az Úrnak kertét ; öröm és vígasság találtatik abban, háláadás és dícséretnek szava. Hallgass4 én hozzám én népem, és én nemzetem a te füleid figyelmezzenek én hozzám ; mert a törvény én tőlem kimegyen, és az én ítéletemet a népeknek világosításokra megjelentem. Közel5 vagyon az én igazságom, kijő az én szabadításom, és az én karjaim a népeket megítélik : A szigetekben lakozók engem várnak, és az én karomban vetik reménységeket. Emeljétek6 fel mennybe a ti szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá ; mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld mint a ruha megavúl, annak lakosai is hasonlatosképen elvesznek ; az én szabadításom pedig mint örökké lészen, és az én igazságom el nem romol. Hallgassatok7 engemet, kik tudjátok az igazságot, ti népek, kiknek szívekben vagyon az én törvényem. Ne féljetek az emberek gyalázatjoktól, és azoknak szidalmokért kétségbe ne essetek ; Mert8 mint a ruhát, megeszi őket a moly, és mint a gyapjat, megemészti őket a féreg : az én igazságom pedig mind örökké lészen ; és az én szabadításom nemzetségről nemzetségre. Kelj9 fel, kelj fel, öltözd fel az erőt, óh Úrnak karja serkenj fel mint a régi időkben, és régen elmult napokban. Avagy nem te vagy é az erő, melly elveszté Égyiptomot, és fájdalommal megemészté a sárkányt ? Nem10 te vagy é az erő, melly a tengert megszáraztotta, és a mélységes örvényeknek vizeit, melly a mélységes tengert úttá tette ? hogy a megszabadultak általmennének. És11 az Úrtól megváltattak haza jőnének, és Sionba mennének nagy dícsérettel, és örökkévaló öröm lenne az ő fejeken : örömet és vígasságot találjanak ; a bánat és nyögés eltávozzék tőlök. Én12 vagyok, én vagyok a ti megvígasztalótok ! kicsoda vagy te, hogy félsz a halandó embertől, és az embernek fijától, ki ollyan lészen mint a fű ? És13 elfelejtkeztél a te teremtő Uradról, ki az egeket kiterjesztette, és a földet fundálta ; és szüntelen mindennap félsz a te nyomorgatódnak haragjától, ki azon igyekezik, hogy elveszessen ; de hol vagyon a nyomorgatónak haragja ! Sőt14 inkább siet a fogoly, hogy megszabaduljon, és ne haljon meg a tömlöczben, és hogy el ne fogyjon az ő kenyere. Én15 vagyon a te Urad Istened, ki a tengert ketté választja, mellynek habjai zúgnak, Seregeknek Ura annak neve ! A16 ki adtam az én beszédemeet a te szádba, és az én kezemnek árnyékával oltalmaztalak tégedet hogy megplántáljam az egekeet, és fundáljam a földet, é azt mondom a Sionnak : Én népem vagy te. Serkenj17 fel, serkenj fel, kelj fel Jérusálem, ki megittad az Úr kezéből az ő haragjának poharát, a keserűség poharának seprejét ittad meg, és ugyan kiszoptad azt. Minden18 ő fijai közzűl kiket szült vala, senki nem vezérli vala őtet, és senki nem fogja vala az ő kezét minden ő fijai közzűl, kiket felnevelt vala. E19 kettő esett rajtad, kicsoda szánna téged ? pusztaság romlás, éhség és fegyver ; kicsoda vígasztalna meg téged ? A20 te fijaid megrettenvén, feküldtek minden őtczáknak fejeinél, mint a hálóba esett erdei vad, kik teljesek voltak az Úrnak haragjával, a te Istenednek feddésével. Annakokáért21 halld meg ezt most te szegény, és megrészegíttetett, de nem borral ! Ezt22 mondja a te Urad, az Úr, és a te Istened, az ő népének gondviselője : Ímé elvettem a te kezedből a keserűségnek poharát, az én haragom poharának seprejét, nem iszod többé azt meg ; Hanem23 adom azt a te nyomorgatóidnek kezekbe, kik azt mondották a te lelkednek : Hajolj le előttünk, hogy menjünk által te rajtad : Kik előtt a te testedet olyaná tészed vala, mint a föld, és mint az út a járóknak. Sion52 üdve, békehírnöktől hirdetve.Serkenj1 fel, serkenj fel, öltözd fel a te erősségedet óh Sion, öltözzél fel a te ékességednek ruháiba Jérusálem, szent város ; mert nem megen többé te rajtad által a körülmetéletlen és tisztátalan. Tisztítsd2 ki magadat a porból, kelj fel, ülj fel Jérusálemm, szabadítsd ki magadat a te nyakdon való kötelekből, óh Sionnal fogoly leánya. Mert3 azt mondja az Úr : Ingyen adattattok el ; és pénz nélkűl megszabadíttattok. Mert4 az mondja az Úr Isten : Égyiptomba ment vala régen az én népem, hogy ott bujdosnék : Az Assiriabeli Király is ok nélkűl megnyomorítá őtet. És5 most mi hasznom vagyon nékem abban, ezt mondja az Úr, hogy az én népem elvitetett ok nélkűl, és az ő rajta uralkodók jajgattatják őtet, azt mondja az Úr, és az én nevem szüntelen minden napon bosszantatik ? Annakokáért6 megesméri az én népem az én nevemet a napon ezért, hogy én magam, a ki szólok vala, ímé jelen vagyok. Óh7 melly szépek e hegyeken az Evangyéliom hirdetőnek lábai, a ki békeséget hirdet, örömet mond a jóról, szabadulást prédikál, ki azt mondja a Sionnak : Uralkodik a te Istened ! A8 te őrállóidnak szavok hallatik, felemelik szavokat, egetembe kiáltanak : mert az ő tulajdon szemekkel meglátják, mikor visszahozza az Úr a Siont. Énekeljetek,9 örvendezzetek mindnyájan Jérusálem pusztaságai : merg megvígasztalta az Úr az ő népét, megszabadította Jérusálemet. Feltürte10 az Úr az ő szent karját minden Pogányoknak szemeik előtt, hogy e földnek minden határai lássák a mi Istenünknek szabadítását. Menjetek11 el, menjetek el, fussatok ki onnét, semmi tisztátalant ne illessetek, menjetek ki ő közzülök, tisztítsátok meg magatokat, kik hordozzátok az Úrnak edényeit. Mert12 nem sietséggel mentek ki, és nem futva mentek ; mert előttetek megyen az Úr, és az Izráelnek Istene gyüjt titeket öszve. Ímé13 jó szerencsés lészen az én Szolgám, felmagasztaltatik, felemeltetik, és igen dicsőséges lészen ! Miképen14 hogy álmélkdotak sokan te rajtad ; mivelhogy az ő ábrázatja rútabb volt, hogynem mint valamelly emberé, és az ő formája, hogynem mint az emberek fijaié : Azonképen15 sok népeket meghint, a Királyok az ő szájokat ő előtte béfogják ; mert a mit nékik nem beszéltek volt, azt meglátják és a mit nem hallottak volt, megértik. Az53 Úr Szolgájának helyettünk való szenvedése, és dicsősége.Kicsoda1 hiszen a mi prédikálásunknak ? és az Úrnak karja kinek jelenik meg ? Mindazáltal2 felnevelkedik ő előtte mint egy vesszőszál, és mint egy gyökér a szomjúhozó földből : Nem vala néki formája, se ékessége : nézénk ő reá, és nem vala kívánatos ábrázatja. Az3 emberek között utálatos és megvettetet ; fájdalmakkal teljes, beteges, és ollyan vala, mint a ki előtt ember elrejti orczáját, és semminek állítottuk őtet ; De4 a mi betegséginket ő viselte, és a mi fájdalminkat hordozta ; jóllehet mi azt állítottuk, hogy megostorztatott, megverettetett s megnyomoríttatott Istentől : De5 ő megsebesíttetett a mi álnokságinkért, megrontatott a mi bűneinkért, a mi békeségünknek veresége vagyon ő rajta, és az ő sebeivel gyógyultunk meg. Mi6 mindnyájan mint a juhok eltévelyedtünk, kik az ő útára tértünk ; és az Úr mindnyájunknak álnokságát ő reá vetette. A7 mi bűnünk büntetését szenvedte, és ő kínoztatott ; mindazáltal nem nyitotta meg az ő száját ; mint a bárány a mészárszékre vitetett, és mint a juh az őtet nyírők előtt megnémult, és nem nyitotta meg az ő száját. A8 fogságtól és az ítélettől megszabadult : és az ő nemzetségét kicsoda beszélhetné meg ? Mivelhogy kivágatott az élőknek földökből ; az én népemnek bűnéért volt ő rajta a vereség ! És9 az istenteleneknek adá az ő koporsóját, és a gazdagnak az ő halálát : jóllehet nem cselekedett hamisságot, és álnokság nem találtatott az ő szájában. Mindazáltal10 az Úr akarta őtet megrontani s betegség alá vetni, hogy minekutánna tejéndi az ő lelkét áldozatul a bűnért, meglássa a magot, meghosszabítsa napjait, és az úrnak akaratja az ő keze által jó szerencsés legyen. Az11 ő lelke fáradságának meglátván hasznát, megelégedik : az ő esméretivel az én igaz Szolgám sokakat megigazít : mert azoknak álnokságaikat ő vette el. Annakokáért12 néki részt osztok a nagyokkal, és a hatalmasokkal osztja meg a zsákmányt : mivelhoghy az ő életét halálra adta, és a bűnösök közzé számláltatott és ő sokaknak bűnöket hordozta, és a bűnösökért imádkozott. Isten54 az egész világon való elterjedést igér az ő népének és biztosítja azt az ő örökkévaló irgalmasságáról.Énekelj1 meddő, ki nrm szülsz vala : örülj és örvendezz, ki nem szülsz vala : mert többen vagynak az özvegynek fijai, mint annak, a kinek férje vagyon, azt mondja az Úr : Szélesítsd2 ki a te sátorodnak helyét, és a te hajlékidnak kárpitjait terjesszék ki, ne tiltsad azt meg ; hosszabbítsd meg a te köteleidet, és erősitsd meg a te szegeidet ; Mert3 mind jobb mind balkézre megszaporodol, és a te magod a Pogányokat is örökség szerint bírja, és lakoznak a puszta városokban. Ne4 félj : mert nem szégyenülsz meg : meg sem pirulsz : mert meg nem gyaláztatol, sőt inkább a te ifjúságodnak szemérméről elfelejtkezel, és a te özvegységednek gyalázatjáról többé meg nem emlékezel : Mert5 a te Férjed a te Teremtőd, Seregeknek Ura annak neve ! és a te Megváltód az Izráelnek Szente, az egész föld Istenének hívattatik ! Mert6 úgymint elhagyatott és keserves lelkű asszonyt, hívott téged az Úr, és úgymint megvettetett ifjú asszonyt, azt mondja a te Istened. Egy7 szempillantásig hagytalak el téged, de az én nagy irgalmasságimban egybegyüjtlek téged. Egy8 kis búsulásomban elrejtettem vala az én orczámat tőled egy szempillantásig : de az én örökkévaló irgalmasságomban könyörültem rajtad, azt mondja a te megváltó Urad ! Mert9 szinte úgy vagyon ez nékem, mint a Noé özönvize, kinek megesküdtem : hogy a Noé özönvize többé e földön által nem menne : azonképen megesküszöm, hogy többé reád nem haragszom, és téged meg nem feddelek. Mert10 a hegyek megindulnak, és a halmok megrendülnek ; az én irgalmasságom pedig tőled el nem távozik, és az én békességemnek szövetsége meg nem tántorodik, azt mondja a te könyörülő Urad ! Óh11 te szegény, szélvésztől hányattatott, vígasztalástól megosztatott ! Ímé én a te köveidet kárbunkulus kőre rakom, és zafir köveken fundállak tégedet ! És12 a te ablakaidat drága kövekből csinálom, és a te kapuidat kárbunkulus kövekből, és minden te határodat kívánatos kövekből. És13 minden te fijaid lesznek az Úrtól taníttattak, és a te fijaidnak békességek bőséges lészen. Igazságban14 megerősíttetel, távol lészesz a nyomorúságtól : mert nem félsz attól, és a rettegéstől, mert nem közelgett te hozzád. Ímé15 minden kétség nélkül gyülekezik te ellened nép : de én hírem nélkül. Valaki te ellened gyülekezik, te közötted elesik az ! Ímé16 én teremtettem a kovácsot, ki fúvással a szenet megéleszti, és ki az ő szerszámát valami állatnak csinálására előhozza : azonképen én teremtettem a pusztítót a vesztésre. Semmi17 szerszámnak nem lészen előmenetele, valamelly te ellened készíttetik : és minden nyelvet, valamelly te ellened perbe támad, kárhoztatsz. Ez az Úr szolgáinak örökségek, kiknek igazságok én tőlem vagyon, azt mondja az Úr ! Általános55 meghívás az Isten kegyelmi szövetségébe.Mindnyájan1 kik szojúhoztok, jöjjetek e vizekre, ti is, kiknek nincsen pénzetek, jöjjetek el, vegyetek, és egyetek : jöjjetek el, vegyetek minden pénz nélkül, és minden jutalom nélkül, bort és tejet. Mért2 költötök pénzt a haszontalan eledelre, és fáradtok azért, a mi meg nem elégíthet ? Hallgassatok engem valóban, hogy jót ehessetek, és gyönyörködtesse a ti lelketek magát e kövérséggel. Hajtsátok3 le a ti fületeket, és jöjjetek én hozzám, hallgassatok engem, hogy éljen a ti lelketek és szerzek ti veletek örökkévaló szövetséget, a Dávidnak ígért állandó irgalmasságimat. Ímé4 a nemzetségeknek bizonyságúl adtam őtet, vezérűl és tanítómesterűl a nemzetségeknek. Ímé5 a melly nép nem esmérsz vala, azt hívod : és a melly nép téged nem esmért, te hozzád siet, a te Uradért Istenedért, és az Izráelnek Szentéért, ki téged megdicsőít ! Keressétek6 az Urat, míg megtaláltathatik, hívjátok őtet segítségűl, míg közel vagyon. Hagyja7 el a gonosz ember az ő útát, és az álnok férjfiú az ő gondolatit, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz : mert hajlandó a megbocsátásra : Isten beszéde hatás nélkül nem maradhat.Mert8 nem ollyanok az én gondolatim, mint a ti gondolatitok, sem az én útaim, mint a ti útaitok, azt mondja az Úr ! Mert9 melly igen távol az ég a földtől : olly igen távol vagynak az én útaim a ti útaitoktól, és az én gondolatim a ti gondolatitoktól. Bizonyára,10 miképen leszáll az eső és hó az égből, és oda vissaz nem tér, hanem megrészegíti a földet, és azt míveli, hogy a föld teremjen és gyümölcsözzön, és a magvetőnek magot adjon, és kenyeret az éhezőnek : Úgy11 lészen az én beszédem, melly az én számból kimegyen, nem tér én hozzám üresen, hanem megcselekszi amit akarok, és szerencsés lészen azoknál a kikhez küldöttem azt ; Mert12 örömmel jöttök ki, és békességgel vezéreltettek, a hegyek és halmok dícséretet énekelnek ti előttetek és a mezőnek minden fái kézzel tapsolnak. A13 kis vesszőszál helyébe nevekedik jegenyefa, a bogácskóró helyébe nevekedik mirtus és lészen az Úrnak nevére örökkévaló jegyül, melly el nem töröltetik. Intés56 kegyességre. A pogányok megtérése.Ezt1 mondja az Úr : Őrizzétek meg az ítéletet, és cselekedjetek igazságot : mert közel vagyon az én szabadításom, hogy eljöjjön az én igazságom, hogy megjelenjék. Boldog2 ember, a ki ezt cselekszi, és az embernek fija, a ki ahoz ragaszkodik ! ki megőrzi a szombatot, hogy azt meg ne fertéztesse, és megőrzi az ő kezét, hogy semmi gonoszt ne cselekedjék. És3 ne mondja az idegen, a ki az Úrhoz adja magát így szólván : Bizonyára elszakasztott az Úr engem az ő népétől ! A herélt ember is ne mondja : Ímé én megszáradott fa vagyok : Mert4 azt mondja az Úr a herél emberekről : A kik megtartják az én szombatimat, és azt cselekszik, a miben én gyönyörködöm, és az én szövetségemhez ragaszkodnak ? Adok5 azoknak az én házamban és az én kőfalaimon belől helyet, és jobb nevet, hogynem mint a fiaknak és leányoknak nevek ; örökkévaló nevet adok nékik, melly soha el nem vész ! Az6 idegenek is pedig, kik ragaszkodnak az Úrhoz, hogy néki szolgáljanak és az Úrnak nevét szeressék, hogy néki szolgái legyenek : mindent valaki megőrzi a szombatot, hogy azt meg ne fertéztesse, és a kik ragaszkodnak az én szövetségemhez : Az7 én szent hegyemre viszem azokat és megvídámítom azokat az én imádságomnak házában, azoknak egészen égőáldozatjok, és véres áldozatjok kedves lészen az én oltáromon ; mert az én házam minden népek imádsága házának hivattatik. Ezt8 mondja az Úr Isten, ki az elszéledezett Izráelitákat egybegyüjti : Még többeket is gyüjtök ő hozzá, az ő egybegyüjtötteihez. A rossz lelkipásztorok büntetése.Mezőnek9 minden vadai, jöjjetek el, hogy megemésszétek ezeket, erdőnek minden vadai. Az10 ő őrállói vakok, valamennyien vagynak, semmit nem tudnak ; mindnyájan ollyanok, mint a néma ebek, mellyek alkalmatlanok az ugatásra, szunnyadozők, vesztegfeküvők, szeretik a szunnyadozást. És11 e nagy telhetetlen ebek nem tudnak megelégedni, magok legeltetik magokat, nem tudnak tanítani : mindnyájan a magok útát követik, kiki mind csak telhetetlenséget követ az ő tartományában. Jertek12 el, úgymond, vegyünk bort, részegedjünk meg borral : holnap is úgy lakjunk mint ma, vagy sokkal jobban ! Békéjök57 van az igazaknak még a halálban is, a hitetleneknek nincs békességök.Az1 igaz elvész ; és nincsen senki ki eszébe venné : az irgalmasságtevő emberek elszedetnek, és senki meg nem gondolja, hogy a következendő veszedelem előtt vétetik el az igaz. Eljő2 a békesség, nyugosznak az ő ágyasházaikban, a ki járánd ő előtte. Ti3 pedig jöjjetek ide, szemfényvesztőnek fijai, paráznának magva, melly paráználkodol ! Ki4 ellen gyönyörködtetik magokat ? ki ellen tátottátok fel szátokat ? és vetettétek ki nyelveteket ? Avagy nem engedetlen fiak vagytok é ti, és hazug magvai azoknak. Kik5 bujálkodtak a bálványokkal minden zöld fa alatt, kik az ő gyermekeiket megölték a patakokban a magas kősziklák alatt. A6 völgynek szép sima köveiben vagyon a te gyönyörűséged ; azok, azok a te örökséged, sőt azoknak töltöttél italiáldozatot, áldoztál minhával ! Avagy jó néven vehetném é ezeket tőled ? A7 magas és tettetes helyen helyheztetted a te ágyadat, oda is felmentél áldozatot tenni. Az8 ajtónak belső részére is, és a küszöbre a te bálványozásodnak jelenségét helyheztetted ; és én tőlem eltávozván, magadat megmezítelenítetted, a te ágyadat megszélesítetted, szövetséget vetettél azokkal, szeretted azoknak ágyasházokat minden helyen, valamellyet láttál. És9 elmentél a Királyhoz olajjal, és megsokasítottad a te kenetidet ; és elküldötted a te követidet messze földre : és megaláztatol azért nem fáradtál el. A10 te sok útaiddal fárasztottad magadat, még is nem mondottad : Haszontalan az én fáradságom ! Segítséget találtál magadnak, azért nem fáradtál el. És11 kitől rettegtél és féltél, hogy hazudtál, és én rólam meg nem emlékeztél, meg sem gondoltál ? Avagy, azért nem félsz é engemet, hogy én hallgattam mind eleitől fogva ? Én12 megjelentem a te igazságodat, és a te cselekedetidet, mellyek néked nem használnak. Mikor13 kiáltándaz, szabadítsanak meg téged a bérlett vitézid. De azokat a szél mind elviszi, a hijábavalóság elragadja ; a ki pedig én bennem veti reménységét örökségűl bírja a földet, és bírja az én szent hegyemet. És14 ezt mondja : Töltsétek, töltsétek, egyengessétek az útat, szedjétek fel az én népemnek útáról a botránkozást ; Mert15 azt mondja a Magasságos és dicsőséges, ki örökkévalóságban lakozik, kinek neve Szent : Én magasságban és szent helyen lakom ; de a töredelmes, alázatos szívű emberrel is, hogy megelevenítsem az alázatosoknak lelkeket, és megélesszem a töredelmeseknek szíveket. Mert16 nem min örökké perlek, és nem mind örökké haragszom, mivelhogy az én orczám előtt a lelkek megemésztetnek, és a lelkeket én teremtettem. A17 telhetetlenségnek hamisságáért haragudtam meg, és megvertem őtet, elrejtvén az én orczámat és megharagudtam : ő pedig elfordulván, az ő szívének gondolatja szerint jár vala. Az18 ő útait látom : mindazáltal meggyógyítom őtet, hordozom, megvígasztalom őtet és a kik ő közöttök sírnak. Megújítom19 az ajakaknak beszédeket, hogy azt mondják a Próféták : Békesség, békesség a messzevalónak, és a közelvalónak azt mondja az Úr : és meggyógyítom őket ; A20 hitetlenek pedig ollyankok lésznek, mint a megháborodott tenger, melly nem nyughatik, és annak vizei minden rútságot és sárt hánynak ki. Nincsen21 békességek, azt mondja az én Istenem, a hitetleneknek ! Az58 álszenteskedés büntetése.Kiálts1 teljes torokkal, meg ne szünjél, mint a trombita emeld fel a te szódat, és mond meg az én népemnek az ő bűnöket, és a Jákób házának az ő hamisságokat ! Akármint2 keressenek minden nap engemet, és az én útaimat akarják tudni : mintha olly nép volna, melly igazságot cselekedett volna és az ő Istenének ítéletit hátra nem hagyta volna : tudakoznak én tőlem az igazságnak törvényéről, az Istenhez való menetelben gyönyörködnek. Mi3 az oka, azt kérditek, hogy mikor böjtölünk, nem tekintesz reánk ? A mi lelkünket gyötröttük ; és nem vetted eszedbe ! Ímé a ti böjtölésteknek napján azt mívelitek, a mi néktek tetszik, hogy a ti marháitokat kiszedjétek. Ímé4 perlődésnek és versengésnek okáért böjtöltök, és hogy verjetek valakit kegyetlenül a ti kezeitekkel : nem böjtöltök, (a mint ez az idő vagyon) hogy a magasságban felemelnétek a ti szótokat. Avagy5 illyen é a böjt, mellyet én parancsoltam, hogy napestig az ember gyötörje az ő lelkét, mint a káka lehajtsa az ő fejét, vagy hogy zsákot, és hamvat terítsen maga alá ? ezt nevezed é böjtnek, és az Úr előtt kedves napnak ? Az igaz isteni tisztelet áldása.Avagy6 inkább nem ez é a böjt, mellyet én választottam ; hogy a gonsozságnak köteleit eloldjad, megoldjad a terhes igákat, és szabadon bocsássad a megromlottakat, és hogy minden igát elszaggassatok ; Avagy7 nem ez é, hogy az éhezőnek megszegd a te kenyeredet, és a szeegény bujdosókat bévigyed házadba ? mikor mezítelent látsz, megruházzad és a te tested előtt el ne rejtsed magadat ? Akkor8 feltámad mint a hajnal a te világosságod ; és a te ékességed mindjárt kivirágzik, és a te igazságod előtted megyen, az Úrnak dicsősége fedez be téged. Akkor9 könyörgesz, és az Úr meghallgat, kiáltasz, és azt mondja : Ímhol vagyok ? ha a terhet elveténded te közzűled, és megszűnöl kezeidet bocsátani gonoszra, és álnokságot szólni. És10 ha az éhezőnek a te lelkedet kiadándod, és a megéhezett embert megelégíténded : feltámad a setétségben a te világosságod, és a te homályossádog ollyan lészen, mint a dél ! És11 az Úr lészen néked mindenkor vezéred és megelégíti a nagy szárazban is a te lelkedet, a te csontaidet meghizlalja, és ollyan lészesz mint a nedves kert, és mint a vizeknek folyása, mellynek vizei el nem fogynak. És12 lésznek ti közzűletek ollyak, kik megépítik a sok időtől fogva való pusztákat, a sok nemzetségtől fogva való fundamentomokat felrakatod ; és neveztetel romlás épitőjének, útak megújítójának, hogy az emberek ott lakozzanak. Ha13 megtartóztatod a te lábadat szombatnapon, hogy azt ne míveljed, a miben gyönyörködöl, az én szent napomon, és a szombatot gyönyörűségesnek tartándod, hogy szenteltessék és tiszteltessék az Úr, és annak tisztességet tejéndesz, úgy hogy nem a te dolgaidat tészed, és nem cselekeszel s nem szólsz olly beszédet, mellyben gyönyörködnél ; Akkor14 téged, ki az Úrban gyönyörködöl, a magas földre viszlek, és azt mívelem, hogy Jákobnak a te atyádnak örökségével élj : mert az Úr szája mondotta ! A59 hitetlen nép romlottsága.Ímé1 az Úrnak keze nem rövidült meeg, hogy meg nem szabadíthatna, és meg nem siketült az ő füle, hogy meg nem hallgathatna : De2 a ti hamisságitok tettek külömbséget köztetek és a ti Istentek között, és a ti bűneitek miatt rejtezeett el az ő orczája ti előttetek, hogy meg ne hallgatna ; Mert3 a ti kezeitek megfertéztettek vérrel, és a ti újjaitok hamissággal : a ti ajakitok szólnak hazugságot, a ti nyelvetek hamisságot szól. Nincsen4 senki, ki az igazság mellett szólna, és senki nincsen, ki az igazságért perlene : haszontalan dologban bíznak, és hijábavalóságot szólnak, bosszúságtételről gondolkodnak, és hamisságot cselekesznek : Áspis5 kígyónak tojásit költik ki, és póthálót szőnek : Valaki annak tojásiban eszik, meghal, a kire reá feccsen, mintha a kígyó marná meg. A6 póknak hálójából bem lészen ruha, és senki a pókoknak munkájokkal bé nem fedezi magát, azoknak cselekedeteik hamisságnak cselekedetei, és erőszaknak cselekedete vagyon az ő kezeikben. Az7 ő lábaikkal gonoszra futnak és sietenk, hogy ártatlan vért ontsanak : az ő gondolatjaik hamis gondolatok, pusztítás és romlás vagyn az ő útaikban. A8 békességnek útát nem tudák, és semmi igazság nincsen az ő útaikban ; a magok útát elfordították : valaki azon jár, nem tudhatja a békességet. Azért9 messze eltávozott tőlünk az ítélet, és az igazság nem vészen körűl minket. Várjuk a világosságot ; de ímé setétség vagyon : a fényességet várjuk ; de ímé nagy homályosságban járunk. Tapogatjuk,10 mint a vakok a falt, és mint a kiknek szemek nincsen : a képen tapogatunk, megütközünk délben is, mint estve ; kietlen helyeken vagyunk, mint a halottak ! Kiáltunk11 mindnyájan, mint a medvék, és felette igen nyögünk, mint a galambok ; vártuk az ítéletet, és nincsen : a szabadulást is, és eltávozott tőlünk ; Mert12 megsokasodtak a mi gonoszságink te előtted, és a mi bűneink bizonyságot tettek ellenünk : mert a mi hamisságink velünk vagynak, és a mi hamisságinkat esmérjük ! Hamisan13 cselekedtünk, és hazudtunk az Úrnak és hátra állottunk a mi Istenünktől : szóltunk patvart, és Istentől való elszakadást, gondoltunk és szóltunk szívünkből hazug beszédeket ; Annakokáért14 eltávozott tőlünk az ítélet, és az igazság messze állott ; mert az igazság elesett az útczán, és az igazságnak nincsen előmente. Elfogyott15 az igazság, és a ki a gonoszságtól eltávozott, azt bolondnak tartják, mellyet látá az Úr, és nem tetszék néki, hogy semmi igazság nem volna. Megváltó igértetik.Látá,16 mondom, hogy egy iga ember sem vona, és csudálkozék rajta, hogy senki nem volna Közbenjáró : Annakokáért az ő karjával szabadítá meg azt, és az ő igazságával erősíté meg azt. És17 felöltözé az igazságot mintegy pánczélt, és a szabadításnak sisakját fejébe tevé ; felöltözé a bosszúállást mintegy ruhát, és búsulással körűlvevé magát, mintegy palásttal. Hogy18 megfizessen, hogy bosszút álljon az ő ellenségin haraggal, megfizessen ellenséginek, a szigetekben lakozóknak is haosnló fizetéssel megfizessen. És19 rettegik napnyugottól fogva az Úr nevét, és naptámadattól fogva az ő dicsőségét. Mert az ellenség eljő mint a folyóvíz, de az Úrnak szele elkergeti azt. És20 eljő Sionnak a Megváltó, és szoknak, kik megtérnek az ő hamisságokból a Jákób közzűl, azt mondja az Úr ! És21 én velek illyen szövetséget szerzek, azt mondja az Úr : Az én Lelkem, melly te benned vagyon, és az én beszédim, mellyeket adtam a te szádba, el nem távoznak a te szádtól, és a te magodnak szájától, és a te magod magvának szájától, azt mondja az Úr, mostantól fogva soha örökké ! Sion60 dicsősége. A pogányok megtérése.Kelj1 fel, világoskodjál : mert eljött a te világosságod, és az Úrnak dicsősége rajtad feltámadott ! Mert2 ímé a setétség béborította a földet, és a homályosság a népeket ! rajtad pedig feltámad az Úr, és az ő dicsősége te rajtad megláttatik. És3 járjanak a Pogányok a te világosságodban, és a Királyok a néked támadott fényességben. Emeled4 fel köröskörűl a te szemeidet, és lásd meg : Mind ezek egybegyültek, hogy hozzád jöjjenek : A te fijaid nagy messze földről eljőnek, és a te leányid ölben hozatnak el ! Akkor5 meglátod, és világos lészesz, elálmélkodik ugyan, de kiterjed a te szíved ; mivelhgoy hozzád fordult a tengernek soksága, hozzád gyülekezett a Pogányoknak erejek. A6 tevéknek soksága elborít tégedet, Midiánnak és Efának tevéinek fijai mindnyájan Sébábol eljőnek aranyat és temjétn hoznak, és az Úrnak dícséretit hirdetik : Kédárnak7 minden juhai hozzád gyülnek ; Nébajótnak kosai szolgálnak néked ; a kik az én oltáromhoz járulnak, kedvesek lésznek és az én dicsőségemnek házát megdícsőítem ! Kicsodák8 ezek, a kik úgy jőnek mint a felleg, és mint galambok az ő ablakokra ? Mert9 a szigetek engemet várnak, és először is Társisnak hajói, hogy elhozzák a te fijaidat messze földre, az ő ezüstöket és aranyokat velek egybe, a te Urad Istened nevének, és az Izráel Szentének : mert megdicsőítetett tégedet ! És10 megépítik az idegenek a te kőfalaidat, és azoknak Királyaik szolgálnak néked, mert haragomban megvertelek vala ; de jóvoltomból könyörültem rajtad. És11 nyitva lésznek a te kapuid szüntelen, éjjel és nappal bé nem zároltatnak, hogy bévigyék hozzád a Pogányoknak sokságát, azoknak Királyaik is bévitessenek. Mert12 a nemzetség, az ország, melly néked nem szolgáland ; elvész, és azok a népek mindenestől elpusztíttatnak. A13 Libánus ékessége te hozzád megyen, a jegenyefa, a puszpang és a fenyőfa mind egyetemben az én szent helyemnek megékesítésére, hogy az én lábaimnak helyét megékesítsem. És14 a kik téged nyomorgattak azoknak fijaik hozzád mennek magokat mealázván, és leborúlnak a te lábaidnak talpainál, valakik téged megutálnak vala, és neveznek téged Úr városának és e Siont az Izráel szent Istenéjének. A15 helyébe, hogy te elhagyattál volt, és gyűlölséges voltál : és hogy nem volt senki, ki te rajtad általmenne : örökkévaló szépséget adok tenéked, és nemzetségről nemzetségre való örömet. És16 szopod a Pogányok tejét, és a Királyoknak csecseket szopod : akkor meegtudod, hogy én Úr vagyok te Megtartód, és te Megváltód, a Jákób erős Istene ! A17 réz helyébe aranyat hozok, a vas helyébe ezüsöt hozok, és a fákért rezet, és a kövekért vasat, és békességnek Fejedelmit adok néked, és igaz adószedőket. Nem18 hallatik többé a te földeden ragadozás, pusztítás és rontás a tehatáridban, és a szabadulást hívod te kőfalaidnak, és kapuidnak a dícséretet. Az Úr az ő népének örökkévaló világossága.Nem19 lészen többé néked a nap nappali vílágosságod, és a holdnak fénye nem világosít meg téged ; hanem az Úr lészen néked örökkévaló világosságod, és a te Istened te dicsőséged ! A20 te napod nem megyen többé alá, és a te holdod nem fogyatkozik el ; mert az Úr lészen néked örökkévaló világoságod, és a te keserűséged napjainak vége szakad. A21 te néped mind igaz lészen, mind örökké örökségűl bírja a földet, azok plántáljoknak csemetéje az én kezem gyümölcse lészen, hogy én dicsőíttessem. A22 kicsiny, ezerre szaporodik, és a kevés, erős nemzetségre. Én Úr, az ő idejében nagy hamarsággal megmívelem ezt ! Evangélium61 a Messiás kegyelemmel teljes eljöveteléről.Az1 Úr Istennek Lelke vagyon én rajtam ; azért kent meg engem az Úr, elküldött engem, hogy a szegényeknek Evangyéliomot hirdetnék, hogy a foglyoknak szabadulást hirdetnék, és a megkötöztetteknek a tömlöcznek megnyilását ; Hogy2 az Úr jó kedvének esztendejét hirdetném, és a mi Istenünk bosszúállásának napját, hogy minden siralmasokat megvígasztalnék ; Hogy3 a kik Sionban sírnak, azoknak vígasztalást nyujtanék, hogy a hamu helyébe azokat felékesíteném, örömnek kenetét adván a bánat helyébe, dícséretnek palástját, a keserves lélek helyébe : hogy neveztessenek igazság fáinak, és Úr plántáinak az én dicsőségemre. És4 megépítik a régi időtől fogva való pusztákat, a régi pusztaságot felépítik, és a puszta városokat megújítják, mellyek sok nemzetségtől fogva elpusztultak volt. És5 felkelvén az idegenek legeltetik a ti barmaitokat és az idegenek lésznek ti szántóitok és vinczeléritek ; Ti6 pedig az Úr Papjainak neveztettek, a mi Istenünk Szolgáinak hívattattok ; a Pogányoknak gazdagságit eszitek és azoknak dicsőségekkel magasztaltattok fel. A7 ti gyalázatotokért két annyi jutalmat vésztek, és a szidalom helybéen, örvendeznek az ő örökségekben ; mert az ő földökben két részt bírnak, örökkévaló örömök lészen. Mert8 én Úr szeretem az ítéletet, gyülölöma ragadományt az áldozatban, és rendelem az ő cselekedeteket igazságban, és örökkévaló szövetséget szerzek ő velek. És9 esméretes lészen az ő magvok a Pogányok között, és az ő csemetéjek a népek között : valakik látják őket, megesmérik őket, hogy ők az Úrtól áldatott magok ! Nagy10 örömmel örülök az Úrban, örvendez az én lelkem az én Istenemben : mert idvességnek ruháival öltöztetett fel engem, igazságnak palástjával vette engem körűl : mintegy vőlegényt megékesített engem és mintegy menyasszonyt, ki magát megékesítette az ő ékességével ; Mert11 mint a föld megtermi az ő csemetéjét, és mint a kert megtermi az ő veteményét : azonképen az Úr Isten virágoztatja jövendőben az igazságot és a dícsérett, minden Pogánynépek között. Sion62 jövendő dicsősége.A1 Sion kedvéért nem hallgatok, és a Jérusálem kedvéért nem nyugszom, mígnem eljő az ő igazsága mint a fényesség, és az ő szabadulása mint a lámpás tündöklik ! És2 meglátják a Pogányok a te igazságodat és minden Királyok a te dicsőségedet, és új nevet adnak néked, mellyet az Úr szája nevez. És3 lészesz dicsőségnek koronája az Úrnak kezében, és mint királyi korona a te Istenednek kezében. Nem4 neveztetel többé Elhagyatottnak, és a te földed nem neveztetik többé Pusztának ; hanem neveztetel te illyen módon : Én gyönyörűségem ! és a te földed Férjnek adatottnak : mert az Úr gyönyörködni fog benned, és a te földed Férjnek adatottnak : mert az Úr gyönyörködni fog benned, és a te földed Férjnek adatik. Mert5 miképen feleségűl veszi magának az ifju a leányt ; azonképen úgymint feleségűl vesznek téged a te fijaid, és mint a mennyasszonynak örül a vőlegény : azonképen örül néked a te Istened ; A6 te kőfalaidra, óh Jérusálem, őrizőket állatok, kik éjjel és nappal szüntelen ne hallgassanak ; ti kik az Úrról megemlékeztek, ne hallgassatok. És7 addig meg ne szünjetek tőle, mígnem megújítja és mígnem Jérusálemet dícséretessé tészi e földön. Megesküdt8 az Úr az ő jobbkezére, és az ő erősségének karjára ; Nem adom többé a te gabonádat eleségűl a te ellenségidnek, és az idegenek nem isszák a te borodat, mellyért munkálkódtál ; Hanem9 a kik bétakarják azt, azok eszik azt meg és dícsérik az Urat ; és a kik bétakarják a bort, azok isszák azt meg az én szentségemnek pitvariban. Menjetek10 által, menjtek által a kapuban, csináljatok útat a népnek, töltsétek meg, töltsétek meg az útat, hányjátok ki a köveket, emeljetek zászlót a népekhez. Ímé11 az Úr hirdeti mind a földnek határáig, mondjátok meg a Sion leányának ; Ímé eljőtt a te Szabadítód, ímé az ő jutalma ő vele vagyon, és az ő cselekedete ő előtte ! És12 nevezik őket szent népnek, az Úrtól megváltattaknak : te pedig neveztettel : Megkerestetett városnak, nem alhagyatottnak. Az63 Úr eltapodja az ellenségeket.Kicsoda1 ez a ki jő Edomból, veres ruhákban Botzrából ? ki az ő ruhájában ékes, ki az ő erejének nagyságában jár ? Én vagyok, ki igazságot szólok, elégséges vagyok a megtartásra. Mi2 az oka, hogy vers a te ruhád, és a te ruháid ollyanok, mint a bornyomó ruhája ? Egyedűl3 tekertem a sajtót, és a népek közzűl senki nem volt velem, mert megtapodom őket az én búsulásomban, és megtapodom őket az én haragomban, és azoknak vérek hintetik az én ruháimra, és minden én ruháimat békeverem ; Mert4 bosszúállásnak napja vagyon az én szívemben, és az enyéimnek megszabadíttatásoknak esztendje eljött ! Mikor5 pedig látnám, hogy senki nem volna a népnek segítője, és álmélkodnám, hogy senki nem segéllené őket : szabadulást szerzett nékem az én karom, és az én haragom segélle engem. És6 megtapodom a népeket az én haragomban, és megrészegítem őket az én búsulásomban, és földhöz verem az ő erősségeket. Emlékezés régi időkről.Az7 Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, és dícsérem az Urat mind azokért, mellyeket velünk cselekedett az Úr, és az Izráel házával tett sok jótéteményéért, mellyet cselekedett velek az ő kegyelmességinek soksága szerint. Mert8 ezt mondotta : Bizony én népem ez, olly fiak, kik velem álnokúl cselekesznek ; azért lett ő Megtartójok ! Minden9 ő háborúságokban ő is velek együtt háborgattatott. az ő orczájának Angyala megszabadította őket, hozzájok való szerelméből és kegyelmességéből megszabadította őket, hordozta és viselte őket minden időben ; Ők10 pedig engedetlenek voltak, és megharagították az Istennek szent Lelkét ; annakokáért lett nékik ellenségek, ő hadakozott ellenek. De11 megemlékezék a régi időkről, Mózesről, és az ő népéről, mondván : Hol a ki ezeket kihozta a tengerből az nyájának pásztorával egybe ? hol vagyon a ki ő belé adta az ő szent Lelkét ? Ki12 vezérli vala őket Mózes jobbkeze által, az dicsőséges karjával, ki a vizekeet előttök ketté választotta, hogy magának örökévaló nevet szerezne ? Ki13 viselte ezeket a mélységes örvényekben, hogy meg ne ütköznének, mint a ló a sík mezőn ? Mint14 a juhokat, mellyek a völgyre szállanak alá, úgy viselte őket az Úrnak Lelke ; Így vezérletted a te népedet, hogy magadnak dicsőséges nevet szereznél ! Könyörgés megváltásért.Tekints15 alá az Égből, és nézz alá szentségednek és dicsőségednek hajlékából : hol vagyon a te buzgó szerelmed és hatalmasságod ? a te irgalmasságidnak és kegyelmességidnek sokságok megtartódzott é én tőlem ? Mert16 te mi Atyánk vagy, ha Ábrahám nem tud is minket : és Izráel nem esmér is minket : mindazáltal Uram, te mi Atyánk vagy, és mi Megszabadítónk, öröktől fogva vagyona te Neved ! Miért17 engednél minket, Uram, a te útaidról eltévelyednünk ? a mi szívünket miért idegenítetted el a te félelmedtől ? térj meeg a te szolgáidért, kik a te örökségednek nemzetségiből valók ; Kevés18 ideig bírta a te szentségednek népe a te örökségedet : a mi ellenségink megtapodták a te szent helyedet ; Ollyanokká19 lettünk, mint a kiken eleitől fogva nem uralkodtál, és a kik a te nevedről nem neveztetnek. Folytatása64 a megváltásért való könyörgésnek.Vajha1 megszakasztanád az Egeket és leszállanál, a hegyek a te orczád előtt olvadnának el. Miképen2 mikor a sebes tűznek lángja miatt mindenek megolvadnának, és a tűz a vizet forralná ; hogy a te ellenségidnek a te nevedet megjelentenéd, és a Pogányok tőled rettegnének. Mikor3 rettenetes dolgokat cselekednél, mellyeket nem vártunk volna : leszállottál, a te orczád előtt a hegyek elolvadtak. Világ4 teremtésétől fogva nem hallottak, és fülökbe nem ment, szem nem látott más Istent te kivűled, ki így cselekednék azzal, a ki őtet várja ! Segítséggel5 voltál az örülőnek és az igazság cselekedőinek, kik a te útaidban megemlékeznek vala rólad : Ímé pedig te megharagudtál, mivelhogy vétkeztünk : ha szüntelen a te útaidban maradtunk volna, megtartattunk volna : De6 mi mindnyájan ollyanok voltunk mint a tisztátalan, és mint a megfertéztetett ruha minden mi igazságink ; elhullunk mi mindnyájan mint a fák levele, és a mi álnokságink elhordanak minket, mint a szél. És7 senki nincsen, ki a te nevedet segítségűl hívná, a ki felindulna, hogy téged követne ; mikor a te orczádat elrejted tőlünk, és a mi álnokságinkban minket elrothasztottál. Most8 annakokáért, Uram, te mi Atyánk vagy, mi pedig sár vagyunk ; te mi Teremtőnk vagy és mi mindnyájan a te kezednek munkája vagyunk ; Ne9 haragudjál Uram felettéb és soha meg ne emlékezzél a mi álnokságinkról : Ímé lássad, kérünk, mi mindnyájan te néped vagyunk ; A10 te szentségednek városai ollyanok mint a puszta, a Sion mint a puszta, Jérusálem mint a kietlen. A11 mi szentségünk és ékességünk háza, mellyben a mi atyáink téged dícsértek, tűzzel megégettetett, és minden kívánatos marhánk elpusztult. Avagy12 megtartóztatnád-é magadat mind ezekért óh Uram ? hallgatnál-é, és minket felettébb nyomorgatnál-é ? Az65 Úr felelete : a pogányoknak és Izráel maradékának felvétetése.Azoknak1 jelentettem meg magamat, kik én felőlem nem tudakoztak, azoktól találtattam meg, kik engem nem kerestek, ezt mondottam : Ímhol vagyon én, ímhol vagyok én a népnek, melly az én nevemről nem neveztetik vala ! Kiterjesztettem2 az én kezeimet minden napon e versenyes néphez, kik járnak nem jó úton, követvén az ő gondolatjaikat. A3 néphez, kik ingerlenek engemet szemtől szembe szüntelen ; mivelhogy áldoznak kertekben, és jóillatokat szereznek téglákból csinált oltárokon. Kik4 a koporsóknál ülnek, és a kietlen helyeken hálnak ; kik a disznóhúst megeszik, és fertelmes húsnak leve vagyon az ő fazekokban. Kik5 ezt mondják : Maradj otthon, ne jöjj hozzám ; mert szentebb vagyok náladnál ; ezek ellen vagyon füst az én orromban, és szüntelen égő tűz ! Ímé6 ez felíratott én előttem ; el nem hallgatom, h anem megfizetem azt, és az ő kebelekbe fizetem meg : Mind7 a ti álnokságitokat, mind egyetembe a ti atyáitoknak álnokságaikat, azt mondja az Úr ; Kik a hegyeken tettek jóillatokat, és a halmokon illettek engem gyalázattal ; annakokáért az ő elébbi cselekedeteket megfizetem az ő kebelekbe. Ezt8 mondja az Úr : Miképen mikor szőlőszemet találnak a gerézden, ezt mondja az ember : Ne veszesd el ; mert Isten áldása vagyon azon : azonképen cselekeszem az én szolgáimért, nem vesztem el mind ezeket. És9 Jákóbból megtartok magot, és Júdából, ki az én hegyeimnek örököse legyen : és bírják ez örökséget az én választottaim, és az én szolgáim laknak ott. És10 a Sáron tartománya lészen a barmoknak akla, és az Akor völgye a juhoknak fekvőhelyek ; az én népemért a kik tudniillik engem megkereséndenek. Az elpártolt nép büntetése.Ti11 pedig, kik az Urat elhagytátot, és az én szent hegyemről elfelejtkeztetek, kik az ég sereginek asztalt szereztek, és a csillagoknak italiáldozatot töltötök : Titeket12 kétség nélkűl szablya alá számlállal, és mindnyájan megölettettek ; mivelhogy hívtalak, és nem feleltetek, szóltam, és nem hallottátok, sőt gonoszt cselekedtetek én előttem, és a mit nem szerettem azt választottátok. Annakokáért13 ezt mondja az Úr Isten : Ímé az én szolgáim esznek, de ti éheztek : Ímé az én szolgáim isznak, de ti szomjúhoztok : Ímé az én szolgáim vígadnak, de ti megszégyenültök. Ímé14 az én szolgáim vígadnak az ő szíveknek gyönyörűségében, de ti kiáltotok a ti szíveteknek fájdalma miatt, és a ti lelketeknek keserűsége miatt jajgattok : És15 hagyjátok a ti neveteket átokra az én választottimnak, és megöl téged az Úr Isten, és az ő szolgáit más névvel nevezi : Hogy16 a ki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és a ki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre : mert elfelejtettek az elébbi nyomorúságok, és az én szemeim elől elrejtettek. Új ég és új föld.Mert17 ímé én teremtek új egeket és új földet ; és az elébbiek ingyen sem említtetnek, és az embereknek eszekbe sem jutnak : Hanem18 örülnek és örvendeznek azoknak, mellyeket én termtek, mind örökkön örökké : mert ímé én megújítom Jérusálemet vígassággal, és annak népét örömmel ; És19 vígadok Jérusálemben, és örvendek az én népemben, és nem hallatik többé abban siralomnak szava, vagy kiáltásnak szava ! Nem20 lészen többé ott kicsiny gyermek idővel, sem vén ember, ki az ő idejét ki nem töltötte volna : mert a gyermek száz esztendős korában hal meg, a bűnös pedig ha száz esztendős is, megátkoztatik. És21 házakat építvén azokban laknak, és szőlőket plántálnak, s azoknak gyümölcsében esznek. Nem22 építnek, hogy más lakjék abban : nem plántálnak, hogy más egye annak gyümölcsét : mert az élőfa napjainak száma szerint lésznek az én népemnek napjai, és az ő kezeiknek munkájával sok ideig élnek az én választottim. Nem23 munkálódnak hijába, és nem nemzenek veszedelemre ; mert az Úr áldottainak magvai lésznek, és az ő gyermekeik ő velek egybe. És24 minekelőtte kiáltanának, én meghallgatom, még mikor szólnának, én meghallom. A25 farkas és a bárány együtt legelnek, és az oroszlán mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak kenyere lészen a por. Senkit nem bántanak, és senkinek nem ártanak az én szentségemnek egész hegyén azt mondja az Úr. Képmutatók66 büntetése.Ezt1 mondja az Úr : a menny nékem ülőszékem, és a föld az én lábaimnak nyugotója ! Hol vagyon a ház, mellyet építenétek nékem, és hol vagyon az én nyugalmamnak helye ? Mert2 mind ezeket az én kezem csinálta, és az által kezdettek lenni mindezek, azt mondja az Úr : Hanem arra tekintek, a ki szegény, és töredelmes szívű, és a ki az én beszédemet rettegi. A3 ki ökörrel áldozik nékem, mintha embert ölne, a ki juhval áldozik, mintha ebet ölne, a ki minhával áldozik, mintha disznóvérrel áldoznék ; a ki temjént hoz előmbe, mintha a bálványt ajándékozná meg : Ezeket választották ezek az ő utaikban, és az ő utálatosságaikat szerette az ő lelkek. Én4 is választom azért az ő megcsúfolásokat, és rájok hozom a mitől félnek ; mivelhogy hívtam, és senki nem felelt nékem : szóltam, és nem hallották, sőt gonoszt cselekedtek én előttem, és azt választották, a mit nem szeretem. Az új Jeruzsálem üdve, a legtávolabbi pogányok közt való elterjedése ; az utolsó ítélet.Halljátok5 az Úrnak beszédét, kik az ő beszédére rettegtek : Ezt mondották a ti atyátokfiai, a kik titeket gyűlölnek, a kik titeket megvetettek, az én nevemért : Tiszteltessk az Úr ! De mikor megjelenik a ti örömötekre, ezek megszégyenülnek. Háborúság6 szava hallatik a városból, szó hallatik a templomból, az Úrnak szava, ki megfizet az ő ellenséginek. Minekelőtte7 a szülésnek ideje eljőne, szült ; minekelőtte eljőne a fájdalom ő reá, szült fia. Kicsoda8 hallott hasonlatos dolgot, kicsoda látott hasonló dolgot ? A vagy egy nap teremtett é e föld ? A vagy szülöttetik é egyszersmind egy nemzetség ? hogy a Sion szülni akart, és szülte az ő fijait. A9 vagy én, ki az asszonyokat szülőkké tészem, nem szülnék é ? azt mondja az Úr ! A vagy én, ki azt mívelem, hogy szüljenek, megtiltatom é ? azt mondja a te Istened ! Örvendezzetek10 Jérusálemben, és örvendezzetek abban, mindnyájan : kik szeretitek azt : örvendezzetek ő vele nagy örömmel, kik azt siratjátok vala ; Hogy11 szopjatok, és megelégedjetek az ő vigasztalásinak tejével, hogy tejet végyetek, és gyönyörködjetek az ő dicsőségének fényeségében ; Mert12 ezt mondja az Úr : Ímé én kiárasztom ő reá a békességet mintegy folyóvizet, és mintegy kiáradott patakot a pogánynépeknek dicsőségeket, mellyet szoptok : azoknak vállokon hordoztattok, és térdeken gyönyörűségesen neveltettek. Mint13 a férjfiat, kit az ő annya vígasztal : a képen vígasztallak én meg titeket, és Jérusálemben vígasztalást vésztek ! Meglátjátok,14 és örül a ti szívetek, és a ti tetemitek, mint a fű, megvirágoznak és megesmértetik az Úrnak keze az ő szolgáihoz, és haragja az ő ellenségei ellen : Mert15 ímé az Úr eljő tűzben és mint a forgószél az ő kerekei, hogy megmutassa haragját búsulással, és büntetését sebesen égő lánggal ; Mert16 az Úr tűzzel ítél meg, és az ő fegyverével minden testet, és sokan lésznek az Úrtól megölettettek. A17 kik magokat szenteknek mondják, és a kik magokat mossák a kertekben valamelly fa mellett, a kertnek közepin, a kik a disznóhúst eszik, és valmi utálatos állatnak, mint az egérnek húsát, egenlőképen megemésztetnek azt mondja az Úr ! Mert18 én az ő cselekedeteiket és gondolatjaikat tudom ; eljött az idő, hogy minden népeket és nyelveket egybegyüjtsek, és eljőnek s meglátják az én dicsőségemet. És19 megjegyzem őket, és a megszabadultak közzűl elküldök némellyeket Társisba, Púl és Lúd nemzetségéhez, kik kézívvel lövöldöznek. Tubálhoz és Jávánhoz, a messze való szigetekhez, kik nem hallották az én nevemet, és nem látták az én dicsőségemet a Pogányok között. És20 elhozzák minden ti atyátokfiait minden Pogányok közzűl, ajándékon az Úrnak, lovakon, szekereken, lektikákban, öszvéreken, kocsikon, az én szent hegyemre Jérusálembe, azt mondja az Úr ; miképen viszik az Izráeliták az áldozatra való állatokat tiszta edényben az Úr házába. És21 azok közzűl választok Papokat, Lévitákat, azt mondja az Úr ; Mert22 mind amaz új egek és az új föld, mellyet én teremtek, megállanak én előttem, azt mondja az Úr : azonképen megáll a ti magvatok és a ti nevetek. És23 minden hónapról hónapra, és szombatról szombatra, eljő minden test, hogy engem imádjon, azt mondja az Úr. És24 kimenvén meglátják azoknak holttesteiket, kik én ellenem vétkeztek : mert az ő férgek meg nem hal, és az ő tüzök meg nem aluszik, és minden ember előtt gyalázatosok lésznek.