¶ΙΑΚΩΒΟΣ ααΘεοῦ καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ δοῦλος, ταῖς δώδεκα φυλαῖς ταῖς ἐν τῇ διασπορᾷ, χαίρειν. Πᾶσαν βχαρὰν ἡγήσασθε ἀδελφοί μου, ὅταν πειρασμοῖς περιπέσητε ποικίλοις, γινώσκοντες γὅτι τὸ δοκίμιον ὑμῶν τῆς πίστεως κατεργάζεται ὑπομονήν· ἡ δδὲ ὑπομονὴ ἔργον τέλειον ἐχέτω, ἵνα ἦτε τέλειοι καὶ ὁλόκληροι, ἐν μηδενὶ λειπόμενοι. ¶Εἰ εδέ τις ὑμῶν λείπεται σοφίας, αἰτείτω παρὰ τοῦ διδόντος Θεοῦ πᾶσιν ἁπλῶς, καὶ μὴ ὀνειδίζοντος· καὶ δοθήσεται αὐτῷ. αἰτείτω ϛδὲ ἐν πίστει, μηδὲν διακρινόμενος· ὁ γὰρ διακρινόμενος ἔοικε κλύδωνι θαλάσσης ἀνεμιζομένῳ καὶ ῥιπιζομένῳ. μὴ ζγὰρ οἰέσθω ὁ ἄνθρωπος ἐκεῖνος ὅτι λήψεταί τι παρὰ τοῦ Κυρίου· ἀνὴρ ηδίψυχος, ἀκατάστατος ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς αὑτοῦ. Καυχάσθω θδὲ ὁ ἀδελφὸς ὁ ταπεινὸς ἐν τῷ ὕψει αὑτοῦ· ὁ ιδὲ πλούσιος ἐν τῇ ταπεινώσει αὑτοῦ, ὅτι ὡς ἄνθος χόρτου παρελεύσεται· ἀνέτειλε ιαγὰρ ὁ ἥλιος σὺν τῷ καύσωνι, καὶ ἐξήρανε τὸν χόρτον, καὶ τὸ ἄνθος αὐτοῦ ἐξέπεσε, καὶ ἡ εὐπρέπεια τοῦ προσώπου αὐτοῦ ἀπώλετο· οὕτω καὶ ὁ πλούσιος ἐν ταῖς πορείαις αὑτοῦ μαρανθήσεται. ¶Μακάριος ιβἀνὴρ ὃς ὑπομένει πειρασμὸν, ὅτι δόκιμος γενόμενος λήψεται τὸν στέφανον τῆς ζωῆς, ὃν ἐπηγγείλατο ὁ Κύριος τοῖς ἀγαπῶσιν αὑτόν. Μηδεὶς ιγπειραζόμενος λεγέτω, ὅτι ἀπὸ τοῦ Θεοῦ πειράζομαι· ὁ γὰρ Θεὸς ἀπείραστός ἐστι κακῶν, πειράζει δὲ αὐτὸς οὐδένα. ἕκαστος ιδδὲ πειράζεται, ὑπὸ τῆς ἰδίας ἐπιθυμίας ἐξελκόμενος καὶ δελεαζόμενος· εἶτα ιεἡ ἐπιθυμία συλλαβοῦσα τίκτει ἁμαρτίαν, ἡ δὲ ἁμαρτία ἀποτελεσθεῖσα ἀποκύει θάνατον. Μὴ ιϛπλανᾶσθε ἀδελφοί μου ἀγαπητοί· πᾶσα ιζδόσις ἀγαθὴ, καὶ πᾶν δώρημα τέλειον ἄνωθέν ἐστι, καταβαῖνον ἀπὸ τοῦ πατρὸς τῶν φώτων, παρ᾽ ᾧ οὐκ ἔνι παραλλαγὴ, ἢ τροπῆς ἀποσκίασμα. βουληθεὶς ιηἀπεκύησεν ἡμᾶς λόγῳ ἀληθείας, εἰς τὸ εἶναι ἡμᾶς ἀπαρχήν τινα τῶν αὑτοῦ κτισμάτων. ¶Ὥστειθ, ἀδελφοί μου ἀγαπητοὶ, ἔστω πᾶς ἄνθρωπος ταχὺς εἰς τὸ ἀκοῦσαι, βραδὺς εἰς τὸ λαλῆσαι, βραδὺς εἰς ὀργήν· ὀργὴ κγὰρ ἀνδρὸς, δικαιοσύνην Θεοῦ οὐ κατεργάζεται. Διὸ καἀποθέμενοι πᾶσαν ῥυπαρίαν καὶ περισσείαν κακίας, ἐν πραΰτητι δέξασθε τὸν ἔμφυτον λόγον τὸν δυνάμενον σῶσαι τὰς ψυχὰς ὑμῶν. γίνεσθε κβδὲ ποιηταὶ λόγου, καὶ μὴ μόνον ἀκροαταὶ, παραλογιζόμενοι ἑαυτούς· ὅτι κγεἴ τις ἀκροατὴς λόγου ἐστὶ καὶ οὐ ποιητὴς, οὗτος ἔοικεν ἀνδρὶ κατανοοῦντι τὸ πρόσωπον τῆς γενέσεως αὑτοῦ ἐν ἐσόπτρῳ· κατενόησε κδγὰρ ἑαυτὸν, καὶ ἀπελήλυθε, καὶ εὐθέως ἐπελάθετο ὁποῖος ἦν· ὁ κεδὲ παρακύψας εἰς νόμον τέλειον τὸν τῆς ἐλευθερίας καὶ παραμείνας, οὗτος οὐκ ἀκροατὴς ἐπιλησμονῆς γενόμενος, ἀλλὰ ποιητὴς ἔργου, οὗτος μακάριος ἐν τῇ ποιήσει αὑτοῦ ἔσται. Εἴ κϛτις δοκεῖ θρησκὸς εἶναι ἐν ὑμῖν, μὴ χαλιναγωγῶν γλῶσσαν αὑτοῦ, ἀλλ᾽ ἀπατῶν καρδίαν αὑτοῦ, τούτου μάταιος ἡ θρησκεία. θρησκεία κζκαθαρὰ καὶ ἀμίαντος παρὰ τῷ Θεῷ καὶ πατρὶ αὕτη ἐστὶν, ἐπισκέπτεσθαι ὀρφανοὺς καὶ χήρας ἐν τῇ θλίψει αὐτῶν, ἄσπιλον ἑαυτὸν τηρεῖν ἀπὸ τοῦ κόσμου. ¶Ἀδελφοί βαμου, μὴ ἐν προσωποληψίαις ἔχετε τὴν πίστιν τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ τῆς δόξης· ἐὰν βγὰρ εἰσέλθῃ εἰς τὴν συναγωγὴν ὑμῶν ἀνὴρ χρυσοδακτύλιος ἐν ἐσθῆτι λαμπρᾷ, εἰσέλθῃ δὲ καὶ πτωχὸς ἐν ῥυπαρᾷ ἐσθῆτι, καὶ γἐπιβλέψητε ἐπὶ τὸν φοροῦντα τὴν ἐσθῆτα τὴν λαμπρὰν, καὶ εἴπητε αὐτῷ, Σὺ κάθου ὧδε καλῶς· καὶ τῷ πτωχῷ εἴπητε, Σὺ στῆθι ἐκεῖ, ἢ κάθου ὧδε ὑπὸ τὸ ὑποπόδιόν μου· καὶ δοὐ διεκρίθητε ἐν ἑαυτοῖς, καὶ ἐγένεσθε κριταὶ διαλογισμῶν πονηρῶν ; Ἀκούσατε εἀδελφοί μου ἀγαπητοὶ, οὐχ ὁ Θεὸς ἐξελέξατο τοὺς πτωχοὺς τοῦ κόσμου τούτου πλουσίους ἐν πίστει, καὶ κληρονόμους τῆς βασιλείας ἧς ἐπηγγείλατο τοῖς ἀγαπῶσιν αὑτόν ; ὑμεῖς ϛδὲ ἠτιμάσατε τὸν πτωχόν. οὐχ οἱ πλούσιοι καταδυναστεύουσιν ὑμῶν, καὶ αὐτοὶ ἕλκουσιν ὑμᾶς εἰς κριτήρια ; οὐκ ζαὐτοὶ βλασφημοῦσι τὸ καλὸν ὄνομα τὸ ἐπικληθὲν ἐφ᾽ ὑμᾶς ; Εἰ ημέντοι νόμον τελεῖτε βασιλικὸν, κατὰ τὴν γραφὴν, Ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτὸν, καλῶς ποιεῖτε· εἰ θδὲ προσωποληπτεῖτε, ἁμαρτίαν ἐργάζεσθε, ἐλεγχόμενοι ὑπὸ τοῦ νόμου ὡς παραβάται· ὅστις ιγὰρ ὅλον τὸν νόμον τηρήσει, πταίσει δὲ ἐν ἑνὶ, γέγονε πάντων ἔνοχος· ὁ ιαγὰρ εἰπὼν, Μὴ μοιχεύσῃς, εἶπε καὶ, Μὴ φονεύσῃς. εἰ δὲ οὐ μοιχεύσεις, φονεύσεις δὲ, γέγονας παραβάτης νόμου. Οὕτω ιβλαλεῖτε καὶ οὕτω ποιεῖτε, ὡς διὰ νόμου ἐλευθερίας μέλλοντες κρίνεσθαι· ἡ ιγγὰρ κρίσις ἀνίλεως τῷ μὴ ποιήσαντι ἔλεος· καὶ κατακαυχᾶται ἔλεος κρίσεως. ¶Τί ιδτὸ ὄφελος, ἀδελφοί μου, ἐὰν πίστιν λέγῃ τὶς ἔχειν, ἔργα δὲ μὴ ἔχῃ ; μὴ δύναται ἡ πίστις σῶσαι αὐτόν ; ἐὰν ιεδὲ ἀδελφὸς ἢ ἀδελφὴ γυμνοὶ ὑπάρχωσι, καὶ λειπόμενοι ὦσι τῆς ἐφημέρου τροφῆς, εἴπῃ ιϛδέ τις αὐτοῖς ἐξ ὑμῶν, Ὑπάγετε ἐν εἰρήνῃ, θερμαίνεσθε καὶ χορτάζεσθε· μὴ δῶτε δὲ αὐτοῖς τὰ ἐπιτήδεια τοῦ σώματος, τί τὸ ὄφελος ; οὕτω ιζκαὶ ἡ πίστις, ἐὰν μὴ ἔργα ἔχῃ, νεκρά ἐστι καθ᾽ ἑαυτήν. Ἀλλιη᾽ ἐρεῖ τις, Σὺ πίστιν ἔχεις, κᾀγὼ ἔργα ἔχω· δεῖξόν μοι τὴν πίστιν σου ἐκ χωρὶς τῶν ἔργων σου, κᾀγὼ δείξω σοι ἐκ τῶν ἔργων μου τὴν πίστιν μου. Σὺ ιθπιστεύεις ὅτι ὁ Θεὸς εἷς ἐστι ; καλῶς ποιεῖς· καὶ τὰ δαιμόνια πιστεύουσι, καὶ φρίσσουσι. Θέλεις κδὲ γνῶναι, ὦ ἄνθρωπε κενὲ, ὅτι ἡ πίστις χωρὶς τῶν ἔργων νεκρά ἐστιν ; Ἁβραὰμ καὁ πατὴρ ἡμῶν οὐκ ἐξ ἔργων ἐδικαιώθη, ἀνενέγκας Ἰσαὰκ τὸν υἱὸν αὑτοῦ ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον ; βλέπεις κβὅτι ἡ πίστις συνήργει τοῖς ἔργοις αὐτοῦ, καὶ ἐκ τῶν ἔργων ἡ πίστις ἐτελειώθη ; καὶ κγἐπληρώθη ἡ γραφὴ ἡ λέγουσα, Ἐπίστευσε δὲ Ἁβραὰμ τῷ Θεῷ, καὶ ἐλογίσθη αὐτῷ εἰς δικαιοσύνην, καὶ φίλος Θεοῦ ἐκλήθη. Ὁρᾶτε κδτοίνυν ὅτι ἐξ ἔργων δικαιοῦται ἄνθρωπος, καὶ οὐκ ἐκ πίστεως μόνον ; ὁμοίως κεδὲ καὶ Ῥαὰβ ἡ πόρνη οὐκ ἐξ ἔργων ἐδικαιώθη, ὑποδεξαμένη τοὺς ἀγγέλους, καὶ ἑτέρᾳ ὁδῷ ἐκβαλοῦσα. ὥσπερ κϛγὰρ τὸ σῶμα χωρὶς πνεύματος νεκρόν ἐστιν, οὕτω καὶ ἡ πίστις χωρὶς τῶν ἔργων νεκρά ἐστι. ¶Μὴ γαπολλοὶ διδάσκαλοι γίνεσθε, ἀδελφοί μου, εἰδότες ὅτι μεῖζον κρῖμα ληψόμεθα· πολλὰ βγὰρ πταίομεν ἅπαντες. εἴ τις ἐν λόγῳ οὐ πταίει, οὗτος τέλειος ἀνὴρ, δυνατὸς χαλιναγωγῆσαι καὶ ὅλον τὸ σῶμα. Ἰδοὺ γτῶν ἵππων τοὺς χαλινοὺς εἰς τὰ στόματα βάλλομεν πρὸς τὸ πείθεσθαι αὐτοὺς ἡμῖν, καὶ ὅλον τὸ σῶμα αὐτῶν μετάγομεν· ἰδοὺ δκαὶ τὰ πλοῖα τηλικαῦτα ὄντα, καὶ ὑπὸ σκληρῶν ἀνέμων ἐλαυνόμενα, μετάγεται ὑπὸ ἐλαχίστου πηδαλίου ὅπου ἂν ἡ ὁρμὴ τοῦ εὐθύνοντος βούληται· οὕτω εκαὶ ἡ γλῶσσα μικρὸν μέλος ἐστὶ, καὶ μεγαλαυχεῖ. ἰδοὺ ὀλίγον πῦρ ἡλίκην ὕλην ἀνάπτει. καὶ ϛἡ γλῶσσα πῦρ, ὁ κόσμος τῆς ἀδικίας· οὕτως ἡ γλῶσσα καθίσταται ἐν τοῖς μέλεσιν ἡμῶν, ἡ σπιλοῦσα ὅλον τὸ σῶμα, καὶ φλογίζουσα τὸν τροχὸν τῆς γενέσεως, καὶ φλογιζομένη ὑπὸ τῆς γεέννης. Πᾶσα ζγὰρ φύσις θηρίων τὲ καὶ πετεινῶν, ἑρπετῶν τε καὶ ἐναλίων δαμάζεται καὶ δεδάμασται τῇ φύσει τῇ ἀνθρωπίνῃ· τὴν ηδὲ γλῶσσαν οὐδεὶς δύναται ἀνθρώπων δαμάσαι, ἀκατάσχετον κακόν· μεστὴ ἰοῦ θανατηφόρου. Ἐν θαὐτῇ εὐλογοῦμεν τὸν Θεὸν καὶ πατέρα, καὶ ἐν αὐτῇ καταρώμεθα τοὺς ἀνθρώπους τοὺς καθ᾽ ὁμοίωσιν Θεοῦ γεγονότας· ἐκ ιτοῦ αὐτοῦ στόματος ἐξέρχεται εὐλογία καὶ κατάρα. Οὐ χρὴ, ἀδελφοί μου, ταῦτα οὕτω γίνεσθαι· μήτι ιαἡ πηγὴ ἐκ τῆς αὐτῆς ὀπῆς βρύει τὸ γλυκὺ καὶ τὸ πικρόν ; μὴ ιβδύναται, ἀδελφοί μου, συκῆ ἐλαίας ποιῆσαι, ἢ ἄμπελος σῦκα ; οὕτως οὐδεμία πηγὴ ἁλυκὸν καὶ γλυκὺ ποιῆσαι ὕδωρ. τίς ιγσοφὸς καὶ ἐπιστήμων ἐν ὑμῖν ; δειξάτω ἐκ τῆς καλῆς ἀναστροφῆς τὰ ἔργα αὑτοῦ ἐν πραΰτητι σοφίας. Εἰ ιδδὲ ζῆλον πικρὸν ἔχετε καὶ ἐρίθειαν ἐν τῇ καρδίᾳ ὑμῶν, μὴ κατακαυχᾶσθε καὶ ψεύδεσθε κατὰ τῆς ἀληθείας· οὐκ ιεἔστιν αὕτη ἡ σοφία ἄνωθεν κατερχομένη, ἀλλ᾽ ἐπίγειος, ψυχικὴ, δαιμονιώδης· ὅπου ιϛγὰρ ζῆλος καὶ ἐρίθεια, ἐκεῖ ἀκαταστασία καὶ πᾶν φαῦλον πρᾶγμα. ἡ ιζδὲ ἄνωθεν σοφία πρῶτον μὲν ἁγνή ἐστιν, ἔπειτα εἰρηνικὴ, ἐπιεικὴς, εὐπειθὴς, μεστὴ ἐλέους καὶ καρπῶν ἀγαθῶν, ἀδιάκριτος καὶ ἀνυπόκριτος. καρπὸς ιηδὲ τῆς δικαιοσύνης, ἐν εἰρήνῃ σπείρεται τοῖς ποιοῦσιν εἰρήνην. ¶Πόθεν δαπόλεμοι καὶ μάχαι ἐν ὑμῖν ; οὐκ ἐντεῦθεν, ἐκ τῶν ἡδονῶν ὑμῶν τῶν στρατευομένων ἐν τοῖς μέλεσιν ὑμῶν ; ἐπιθυμεῖτεβ, καὶ οὐκ ἔχετε· φονεύετε καὶ ζηλοῦτε, καὶ οὐ δύνασθε ἐπιτυχεῖν· μάχεσθε καὶ πολεμεῖτε, οὐκ ἔχετε δὲ, διὰ τὸ μὴ αἰτεῖσθαι ὑμᾶς· αἰτεῖτεγ, καὶ οὐ λαμβάνετε, διότι κακῶς αἰτεῖσθε, ἵνα ἐν ταῖς ἡδοναῖς ὑμῶν δαπανήσητε. μοιχοὶ δκαὶ μοιχαλίδες, οὐκ οἴδατε ὅτι ἡ φιλία τοῦ κόσμου, ἔχθρα τοῦ Θεοῦ ἐστιν ; ὃς ἂν οὖν βουληθῇ φίλος εἶναι τοῦ κόσμου, ἐχθρὸς τοῦ Θεοῦ καθίσταται. ἢ εδοκεῖτε ὅτι κενῶς ἡ γραφὴ λέγει, Πρὸς φθόνον ἐπιποθεῖ τὸ πνεῦμα ὃ κατῴκησεν ἐν ἡμῖν ; μείζονα ϛδὲ δίδωσι χάριν· διὸ λέγει, Ὁ Θεὸς ὑπερηφάνοις ἀντιτάσσεται, ταπεινοῖς δὲ δίδωσι χάριν. ¶Ὑποτάγητε ζοὖν τῷ Θεῷ, ἀντίστητε τῷ διαβόλῳ, καὶ φεύξεται ἀφ᾽ ὑμῶν· ἐγγίσατε ητῷ Θεῷ, καὶ ἐγγιεῖ ὑμῖν. καθαρίσατε χεῖρας ἁμαρτωλοὶ, καὶ ἁγνίσατε καρδίας δίψυχοι. ταλαιπωρήσατε θκαὶ πενθήσατε καὶ κλαύσατε· ὁ γέλως ὑμῶν εἰς πένθος μεταστραφήτω, καὶ ἡ χαρὰ εἰς κατήφειαν. ταπεινώθητε ιἐνώπιον τοῦ Κυρίου, καὶ ὑψώσει ὑμᾶς. ¶Μὴ ιακαταλαλεῖτε ἀλλήλων, ἀδελφοί· ὁ καταλαλῶν ἀδελφοῦ, καὶ κρίνων τὸν ἀδελφὸν αὑτοῦ, καταλαλεῖ νόμου, καὶ κρίνει νόμον· εἰ δὲ νόμον κρίνεις, οὐκ εἶ ποιητὴς νόμου, ἀλλὰ κριτής. εἷς ιβἐστιν ὁ νομοθέτης ὁ δυνάμενος σῶσαι καὶ ἀπολέσαι. σὺ τίς εἶ ὃς κρίνεις τὸν ἕτερον ; ¶Ἄγε ιγνῦν οἱ λέγοντες, Σήμερον καὶ ἢ αὔριον πορευσώμεθα εἰς τήνδε τὴν πόλιν, καὶ ποιήσωμεν ποιήσομεν ἐκεῖ ἐνιαυτὸν ἕνα, καὶ ἐμπορευσώμεθα, ἐμπορευσόμεθα, καὶ κερδήσωμεν· κερδήσομεν· (οἵτινες ιδοὐκ ἐπίστασθε τὸ τῆς αὔριον· ποία γὰρ ἡ ζωὴ ὑμῶν ; ἀτμὶς γάρ ἐστιν ἡ πρὸς ὀλίγον φαινομένη, ἔπειτα δὲ ἀφανιζομένη·) ἀντὶ ιετοῦ λέγειν ὑμᾶς, Ἐὰν ὁ Κύριος θελήσῃ, καὶ ζήσωμεν, ζήσομεν, καὶ ποιήσωμεν ποιήσομεν τοῦτο ἢ ἐκεῖνο. Νῦν ιϛδὲ καυχᾶσθε ἐν ταῖς ἀλαζονείαις ὑμῶν. πᾶσα καύχησις τοιαύτη πονηρά ἐστιν. εἰδότι ιζοὖν καλὸν ποιεῖν, καὶ μὴ ποιοῦντι, ἁμαρτία αὐτῷ ἐστιν. ¶Ἄγε εανῦν οἱ πλούσιοι, κλαύσατε ὀλολύζοντες ἐπὶ ταῖς ταλαιπωρίαις ὑμῶν ταῖς ἐπερχομέναις. ὁ βπλοῦτος ὑμῶν σέσηπε, καὶ τὰ ἱμάτια ὑμῶν σητόβρωτα γέγονεν· ὁ γχρυσὸς ὑμῶν καὶ ὁ ἄργυρος κατίωται, καὶ ὁ ἰὸς αὐτῶν εἰς μαρτύριον ὑμῖν ἔσται, καὶ φάγεται τὰς σάρκας ὑμῶν ὡς πῦρ· ἐθησαυρίσατε ἐν ἐσχάταις ἡμέραις. ἰδοὺ δὁ μισθὸς τῶν ἐργατῶν τῶν ἀμησάντων τὰς χώρας ὑμῶν, ὁ ἀπεστερημένος ἀφ᾽ ὑμῶν, κράζει· καὶ αἱ βοαὶ τῶν θερισάντων εἰς τὰ ὦτα Κυρίου σαβαὼθ εἰσεληλύθασιν. Ἐτρυφήσατε εἐπὶ τῆς γῆς, καὶ ἐσπαταλήσατε· ἐθρέψατε τὰς καρδίας ὑμῶν ὡς ἐν ἡμέρᾳ σφαγῆς, κατεδικάσατεϛ, ἐφονεύσατε τὸν δίκαιον· οὐκ ἀντιτάσσεται ὑμῖν. μακροθυμήσατε ζοὖν, ἀδελφοὶ, ἕως τῆς παρουσίας τοῦ Κυρίου. ἰδοὺ ὁ γεωργὸς ἐκδέχεται τὸν τίμιον καρπὸν τῆς γῆς, μακροθυμῶν ἐπ᾽ αὐτῷ ἕως ἂν λάβῃ ὑετὸν πρώϊμον καὶ ὄψιμον. μακροθυμήσατε ηκαὶ ὑμεῖς, στηρίξατε τὰς καρδίας ὑμῶν, ὅτι ἡ παρουσία τοῦ Κυρίου ἤγγικε. Μὴ θστενάζετε κατ᾽ ἀλλήλων, ἀδελφοὶ, ἵνα μὴ κατακριθῆτε· ἰδοὺ ὁ κριτὴς πρὸ τῶν θυρῶν ἕστηκεν. Ὑπόδειγμα ιλάβετε τῆς κακοπαθείας, ἀδελφοί μου, καὶ τῆς μακροθυμίας, τοὺς προφήτας, οἳ ἐλάλησαν τῷ ὀνόματι Κυρίου. ἰδοὺ ιαμακαρίζομεν τοὺς ὑπομένοντας. τὴν ὑπομονὴν Ἰὼβ ἠκούσατε, καὶ τὸ τέλος Κυρίου εἴδετε, ὅτι πολύσπλαγχνός ἐστιν ὁ Κύριος καὶ οἰκτίρμων. Πρὸ ιβπάντων δὲ, ἀδελφοί μου, μὴ ὀμνύετε μήτε τὸν οὐρανὸν, μήτε τὴν γῆν, μήτε ἄλλον τινὰ ὅρκον· ἤτω δὲ ὑμῶν τὸ ναὶ, ναὶ, καὶ τὸ οὒ, οὔ· ἵνα μὴ εἰς ὑπόκρισιν ὑπὸ κρίσιν πέσητε. κακοπαθεῖ ιγτις ἐν ὑμῖν ; προσευχέσθω. εὐθυμεῖ τις ; ψαλλέτω. ἀσθενεῖ ιδτις ἐν ὑμῖν ; προσκαλεσάσθω τοὺς πρεσβυτέρους τῆς ἐκκλησίας, καὶ προσευξάσθωσαν ἐπ᾽ αὐτὸν, ἀλείψαντες αὐτὸν ἐλαίῳ ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ Κυρίου· καὶ ιεἡ εὐχὴ τῆς πίστεως σώσει τὸν κάμνοντα, καὶ ἐγερεῖ αὐτὸν ὁ Κύριος· κᾂν ἁμαρτίας ᾖ πεποιηκὼς, ἀφεθήσεται αὐτῷ. ἐξομολογεῖσθε ιϛἀλλήλοις τὰ παραπτώματα, καὶ εὔχεσθε ὑπὲρ ἀλλήλων, ὅπως ἰαθῆτε. πολὺ ἰσχύει δέησις δικαίου ἐνεργουμένη. Ἠλίας ιζἄνθρωπος ἦν ὁμοιοπαθὴς ἡμῖν, καὶ προσευχῇ προσηύξατο τοῦ μὴ βρέξαι, καὶ οὐκ ἔβρεξεν ἐπὶ τῆς γῆς ἐνιαυτοὺς τρεῖς καὶ μῆνας ἕξ· καὶ ιηπάλιν προσηύξατο, καὶ ὁ οὐρανὸς ὑετὸν ἔδωκε, καὶ ἡ γῆ ἐβλάστησε τὸν καρπὸν αὑτῆς. ἀδελφοὶιθ, ἐάν τις ἐν ὑμῖν πλανηθῇ ἀπὸ τῆς ἀληθείας, καὶ ἐπιστρέψῃ τὶς αὐτὸν, γινωσκέτω κὅτι ὁ ἐπιστρέψας ἁμαρτωλὸν ἐκ πλάνης ὁδοῦ αὑτοῦ, σώσει ψυχὴν ἐκ θανάτου, καὶ καλύψει πλῆθος ἁμαρτιῶν.
A1 megpróbáltatások áldása.Jakab,1 az Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszéledett tizenkét nemzeetségnek köszönetemet irom. Nagy2 öröm gyanánt tartsátok, Atyámfiai, mikor külömb-külömb kisértetekbe esetek. Tudván3 azt, hogy a ti hiteteknek próbáltatása békességtürést nemz. A4 békességtürésben pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy legyetek tökéletesek és épek minden fogyatkozás nélkűl. Hogyha5 valaki közzűletek szűkölködik bölcseség nélkűl, kérje Istentől, ki adja azt mindeneknek bőséggel szemre való hányás nélkűl, és megadattatik ő néki. De6 kérje hittel, semmit nem kételkedvén ; mert a ki kételkedik, hasonlatos a tengernek habjához ; melly a szelektől megmozdittatik, és ide s tova hányattatik. Ne7 vélje azért az ollyan ember hogy ő valamit vészen az Úrtól. A8 kettős szivü ember állhatatlan miden ő útaiban. Dicsekedjék9 pedig az alázatos atyafiú az ő nagyságában. A10 gazdag pedig az ő alázatosságában : mert elmulik mint a fűnek virága ; Mert11 miképen mikor a nap nagy hévséggel feltámad, megszárad a fű, és annak virága elhúll, és az ő szép tekintetes ékessége elvész : azonképen a gazdag ember is az ő útaiban meghervad. Boldog12 ember az, a ki kisértetet szenved ; mert minekutánna megpróbáltatik, elvészi az életnek koronáját, mellyet igért az Úr az őtet szeretőknek. A bűn eredete.Senki,13 mikor kisértetik, ne mondja : Az Istentől kisértetem : mert az Isten gonoszságokkal nem kisértethetik, és senkit nem kisért. Minden14 ember pedig kisértetik, mikor az ő tulajdon kivánságától elvonattatik és megcsalattatik. Annakutánna15 a kivánság, minekutánna fogadott, szüli a bűnt : a bűn pedig minekutánna véghez megyen, nemz halált. Ne16 tévelyegjetek szerelmes Atyámfiai. Minden17 jó adomány, és minden tökéletes ajándék onnét felűl vagyon, melly leszáll a világosságoknak Attyától, kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Ki18 az ő akaratja szerint szült minket az igazságnak beszéde által, hogy lennénk az ő teremtett állatinak néminémü első zsengéjik. Isten igéjének felfogása és cselekvése.Azért19 szerelmes Atyámfiai legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra ; Mert20 a férjfiúnak haragja az Isten igazságát nem cselekeszi. Annakokáért21 elvetvén minden undokságot, és a gonoszságnak ganéjját ; alázatossággal vegyétek bé a béoltatott beszédet, melly megtarthatja a ti lelkeiteket. Legyetek22 pedig valóba megtartói az igének, és ne legyetek csak hallgatói, hogy megcsaljátok magatokat. Mert23 a ki csak hallgatója az igének és nem cselekedője ; az ollyan hasonlatos az emberhez, ki megtekinti az ő természet szerint való ábrázatját a tükörben. Mert24 megtekintette ő magát, és elment, és azonnal elfelejtkezett róla minémű volt. De25 az, a ki bétekinténd a szabadságnak tökéletes törvényébe, és megmaradánd abbban, mivelhogy nem feledékeny hallgató, hanem a cselekedetnek követője, az boldog lészen az ő cselekedetében. Ha26 valaki láttatik ti köztetek istenfélőnek lenni, és az ő nyelvét meg nem zabolázza, hanem a maga szivét megcsalja, ennek hijábavaló isteniszolgálatja. A27 tiszta és Isten előtt, és az Atya előtt szeplő nélkűl való isteni szolgálat ebben áll : Meglátogatni az árvákat és özvegyekeet az ő nyomorúságokban, és szeplő nélkűl megtartani magát e világtól. Igazi2 hit nem személyválogató.Atyámfiai,1 a mi dicsőséges Urunk Jézus Krisztusban való hitet meg ne elegyitsétek személyválogatással : Mert2 ha valaki a ti gyülekezetetekbe bémegyen, kinek ujjában aranygyűrű vagyon, és fényes ruhája : bémenend pedig a szegény is rongyos ruhában. És3 ha tekinténdetek arra, a kinek fényes ruhája vagyon, és ezt mondjátok néki : Te ülj ide szépen ; a szegénynek pedig ezt mondjátok : Te állj amott, vagy ülj le ide az én lábaim alatt való zsámolyra ; Avagy4 nem tettetek-é ti magatokban választást, és nem lettetek-é nem igazán itélőbirákká ? Halljátok5 meg szerelmes Atyámfiai : Avagy nem választott-é az Isten e világnak szegényeit, hogy lennének gazdagokká a hitben, és örökösivé az országnak, mellyet igért azoknak, a kik őtet szeretik ? De6 ti bosszúsággal illettétek a szegényt. Avagy nem a gazdagok nyomoritanak-é meg titeket az ő kegyetlenségek által, és nem azok vonszanak-é titeket a törvénybe ? Avagy7 nem káromoltatik-é ama ti szép nevetek, a mellyről neveztettetek ? Hogy8 a királyi törvényt cselekeszitek, az Irás szerint : Szeressed a te felebarátodat mint te magadat ; jól mivelitek ; Ha9 pedig személyt válogattok, vétkeztek és megfeddettek a törvénytől, mint annak megrontói ; Mert10 valaki az egész törvényt megtartándja, vétkezéndik pedig egy dologban, az egész törvénynek megrontásában bűnös. Mert11 a ki ezt mondotta : Ne paráználkodjál, ezt is mondotta : Ne ölj, hogyha nem paráználkodándol, öléndesz pedig embert, a törvénynek megrontójává lettél. Úgy12 szóljatok és úgy cselekedjetek, úgymint kik megitéltettek az irgalmasnak törvénye által. Mert13 az itélet irgalmasság nélkűl lészen annak, a ki nem cselekedett irgalmasságot ; és dicsekedik az irgalmasság az itélet ellen. Igazi hit tettekben nyilvánul.Mi14 haszna vagyon Atyámfiai, ha valaki mondja ; hogy hite vagyon, cselekedetei pedig nincsenek ? avagy megtarthatja-é azt a hit ? Hogy15 pedig a keresztyén atyafiak, férjfiak, vagy asszonyok mezitelenek lejéndenek, és szűkölködéndenek mindennapi eledel nélkűl. Ezt16 mondja pedig valaki közzűletek azoknak : Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és egyetek eleget ; mindazáltal nem adjátok nékik a mellyek szükségesek volnának az ő testeknek tápláltatására, mi haszna vagyon annak ? Azonképen17 a hit, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában. Sőt18 inkább ezt mondhatja valaki : Tenéked hited vagyon, nékem cselekedetim vagynak : Mutasd meg nékem a te hitedeet a te cselekedetidből, és én is megmutatom néked az én cselekedetimből az én hitemet. Te19 hiszed, hogy az Isten egy : jól cselekeszed ; az ördögök is hiszik, és rettegnek tőle. Akarod-é20 pedig te hijábavaló ember tudni, hogy a cselekedeetek nélkűl való hit megholt ? Ábrahám21 ama mi atyánk, avagy nem a cselekedetekből esmértetett-é igaznak lenni, mikor Izsákot az ő fiját megáldozta volna az oltáron ? Látod22 azért, hogy a hit volt az ő jócselekedeteinek szolgáltatójok, és hogy a cselekedetekből esmértetett meg a hit igaznak lenni ? Annakokáért23 bételjesedett az Irás, melly ezt mondja : Hitt pedig Ábrahám Istennek, és tulajdonittatott néki igazságúl ; és Istennek barátjának neveztetett. Látjátok24 annakokáért, hogy a cselekedetekből esméritetik az emberi igaznak lenni, és nem csak a hitből ? Hasonlatosképen25 ama tisztátalan Ráháb is avagy nem cselekedetekből esmértetett-é igaznak lenni : mikor a követeket béfogadta volna házába, és más úton bocsátotta volna ki ? Mert26 miképen a test a lélek nélkűl megholt állat ; azonképen a cselekedetek nélkűl való hit megholt állat. A3 nyelv bűnei.Atyámfiai,1 ne legyetek sokan Mesterek, tudván azt, hogy súlyosb itéletünk lészen. Mert2 sok dolgokban megesünk mindnyájan. A ki beszédben meg nem esik, ez illyen tökéletes ember, ugymint ki az egész testet is zabolán tarthatja. Imé3 a lovaknak szájokba zabolát vetünk, hogy nékünk engedjenek, és az ő egész testeket a zabolán széllel hordozzuk. Imé4 a hajók is noha nagyok, és a kegyetlen szelektől hordoztatnak : mindazáltal egy kis kormánytól oda hajtatnak, a hová a hajósmester igyekezete akarja. Ezenképen5 a nyelv is kicsiny tag, és nagy dolgokkal hányja magát. Imé egy kicsiny tűz, melly nagy erdőt megéget. Az6 embernek nyelve is tűz, és minden álnokságnak örvénye. Ezenképen helyheztetett a nyelv a mi tagink között, melly az egész testeet megszeplősiti, melly a gyehennának tüzétől felterjesztetvén, mind e világot megégeti. Mert7 minden vadaknak, madaraknak, csúszó állatoknak, és tengerben való állatoknak természetek megenyhittetik, és megenyhittetett az emberi természettől : De8 a nyelvet az emberek közzűl senki meg nem enyhitheti ; oly gonosz állat ez, mellyet meg nem enyhithetsz ; teljes halálós méreggel. Ez9 által áldjuk az Istent és az Atyát : és ez által mondunk gonoszt az embereknek, kik az Istennek hasonlatosságára teremtettek. Azon10 egy szájból származik áldás és gonosz mondás : Nem kell ezeknek igy lenniek, Atyámfiai : Valyon11 a forrás azon egy folyásból bocsát-é édes és keserű vizet ? Avagy,12 Atyámfiai, teremhet-é a figefa olajmagokat, vagy a szőlő figéket ? Azonképen egy forrás is nem adhat édes és keserű vizet. A felülről származó bölcsesség.Kicsoda13 ti köztetek bölcs és tudós ? mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedetit, bölcseségnek szelidségével : Hogyha14 a keserű irigység vagyon bennetek, és bosszankodás a ti szivetekben ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazság ellen. Mert15 nem onnét felűl származott bölcseség ez, hanem földi, testi és ördögi. Mert16 a hol az irigység vagyon, és a bosszankodás, ott háboruság és minden gonosz cselekedet vagyon. A17 melly bölcseség pedig onnét felűl vagyon, először tiszta az, annakutánna békességes, mértékletes, engedelmes, teljes könyörűletességgel, és jó gyümölcsökkel, itélettétel nélkűl és tettetés nélkűl való. A18 kik pedig a békességnek szeretői, az igazságnak gyümölcseit békességesen vetik. Az4 irígység gyalázatossága.Honnét1 vagynak a háborúságok és visszavonások ti köztetek ? avagy nem a gonosz kivánságokból-é, mellyek, vitézkednek a ti tagaitokban. Kivántok2 valami dolgot, de azért ugyan nincsen : irigykedtek és nagy szorgalmatossággal igyekeztek, de ugyan nem kaphatjátok ; tusakodtok és harczoltok, de ugyan nem nyerhetitek meg, annakokáért ; mert nem kéritek Istentől. Kéritek3 és nem vészitek el : mert nem jól kéritek, hogy a ti kivánságitokra költsétek azt. Alázatosság ajánlása.Parázna4 férjfiak és parázna asszonyok, avagy nem tudjátok-é, hogy e világnak barátsága gyülölséges Isten előtt ? Valaki azért akar e világnak barátja lenni, az Istennnek ellenségévé lészen. Avagy5 állitjátok-é hogy az Irás hijába mondja : Az irigységre hajlandó a lélek, a melly mi bennünk vagyon. De6 viszont az Istennnek nagyobb kegyelmét ajánlja az Irás, mert azt mondja : Az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig adja az ő kegyelmét. Engedjetek7 azért Istennek, álljatok ellene az ördögnek, és elfutok tőletek. Közelgessetek8 az Istenhez, és közelget ti hozzátok : Tisztitsátok meg kezeiteket ti bűnösök ; és tisztitsátok meg sziveiteket ti kettős szivűek. Keseregjetek,9 gyászoljatok és sirjatok ; a ti nevetségtek siralomra forduljon, és örömetek keserűségre. Alázzátok10 meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket. Ne11 szóljatok egymás ellen, Atyámfiai : A ki szól az ő attyafia ellen, és a ki kárhjoztatja az ő attyafiát, a törvény ellen szól, és a törvényt kárhoztatja ; hogyha pedig a törvényt kárhoztatod, nem megtartója, hanem birája vagy a törvénynek. Egy12 pedig az, a ki nékünk törvényt ád, ki megtarthat és elveszthet. Kicsoda vagy hát te, hogy mást itélsz ? Óvás magabízástól.Nosza13 immár ti, kik ezt mondjátok : Ma vagy holnap elmegyünk ama városba és ott esztendeig lakunk, és kalmárkodunk és nyerségünk lészen ; Kik14 nem tudjátok micsoda következik másod napon. Mert micsoda a ti életetek ? ollyan mint a pára, melly egy kevés ideig tetszik, azután semmi lészen. Holott15 azt kellet volna mondanotok : Ha az Úr akarándja, és ha élünk, im ezt vagy amazt fogjuk cselekedni. Ti16 pedig dicsekedtek a ti kevélységtekkel, minden illyen dicsekedés gonosz. Azért17 a ki tudna jót cselekedni, és nem cselekeszi, az ollyan ember bűnös. A5 gazdagság csalárdságáról.No1 immár ti gazdagok, sirjatok jajgatással, a ti reátok következendő nyomorúságitokon. A2 ti gazdagságitok megrothadtak, a ti ruháitokat a moly megette. A3 ti aranyatokat és ezüstötöket a rozsda megfogta, és azoknak rozsdájok tészen bizonyságot ti ellenetek ; és megemészti a ti testeiteket mint a tűz. Kincset gyüjtötök magatoknak az utolsó napra. Imé4 a munkásoknak bérek, kik a ti tartományitokat megaratták, mellyet csalárdsággal megtartottatok, kiált ; és azoknak kiáltások a kik arattak, a Seregek Urának füleibe bément. Gyönyörűségben5 éltetek e földön, és bújálkodtatok ; a ti sziveiteket legeltettétek, mint egy áldozatnak napján. Kárhoztattátok,6 megöltétek az igazat, noha nem vétett ti ellenetek. Békességesek7 legyetek azért Atyámfiai az Úrnak eljöveteléig : Imé a szántóvető ember várja a földnek drága gyümölcsét, békességesen várván azt, mig reggeli és estvéli eső lészen reá. Felebarátaink iránt való türelmességről.Békességesek8 legyetek ti is, és erősitsétek meg a ti sziveiteket : mert az Úrnak eljövetele elközelget. Ne9 panaszkodjatok egymás ellen fohászkodással, Atyámfiai, hogy ne vádoltassatok : Imé a Biró az ajtó előtt áll. Például10 vegyétek Atyámfiai, a hábórúságban és a békességestürésben a Prófétákat, kik szólatk az Úrnak nevében. Imé11 boldognak mondjuk azokat, a kik háborúságot szenvednek : Jóbnak türését hallottátok, és minémű végét adta az Úr az ő nyomorúságának, láttátok : mert igen irgalmas az Úr, és könyörűlő. A könnyelmű esküvésről.Mindenek12 előtte pedig Atyámfiai, ne esküdjetek se az égre, se a földre, és semmi egyéb esküvéssel : legyen pedig a ti beszédeteknek erősittetése ez : Úgy vagyon és tagadása ez : Nem úgy vagyon : hogy az Isten törvényének kárhoztatásába ne essetek. Az imádság erejéről.Szenved-é13 valaki ti köztetek ? imádkozzék : Öröme vagyon-é valakinek ? énekléssel dicsérje az Isten. Beteg-é14 valaki ti köztetek ? hivassa az Egyházi szolgákat, és imádkozanak érette, megkenvén azt olajjal az Úrnak nevébe. És15 a hitből származott imádság megtartja a beteget, és felsegélli őtet az Úr ; ha bűnt cselekedett, mebocsáttatik néki. Valljátok16 meg egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyittassatok : mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése. Illyés17 nyomorúságok alá vettetett ember volt mint mi, és könyörgéssel kéré, hogy eső ne lenne, és nem lőn eső a földön három esztendeig és hat hónapig. És18 viszont könyörge, és az égből eső lőn, és a föld az ő gyümölcsét megtermé. A megtévedtek iránt való szeretetről.Atyámfiai,19 ha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól és megtériténdi azt valaki : Tudja20 azt, a ki megtéritette a bűnös embert az ő tévelygő útáról, hogy megtartja annak lelkét a haláltól és elfedezi annak bűnének sokságát.