A1 kegyes Jób jóléte.Vala1 egy ember Uz földében, kinek neve vala Jób, és az az ember tökéletes vala, igaz, istenfélő, és a gonosznak gyűlölője. Születtek2 vala pedig néki hét fijai, és három leányai. És3 vala az ő marhája hétezer juh, háromezer teve, ötszáz igabarom, és ötszáz szamár, cselédje is igen sok vala ; és az az ember nagyobb vala a néapkeleten lakozó minden embereknél. Elmennek4 vala pedig az ő fijai, és lakodalmat szerzenek vala kiki mind az ő házában az ő napján ; és elküldének vala, és az ő három hugaikat elhívják vala, hogy ő velek ennének és innának. És5 mikor a lakodalomnak napjai elkerültek volna ; küld vala hozzájok Jób, és megszenteli vala őket, és nagy reggel felkél vala, és áldozik vala mind azoknak számok szerint : mert azt mondja vala Jób : Netálán vétkeztek az én fijaim, és az Isten ellen szívekben gonoszt gondoltak. Így cselekeszik vala Jób mindn napon. Jób önmegadása nehéz megpróbáltatásokban.egy6 néminémű napon pedig eljövének az Istennek fijai, hogy az Úr előtt udvarlanának, és ezek között a Sátán is eljöve. És7 monda az Úr a Sátánnak : Honnét jösz ? és felelvén a Sátán az Úrnak, monda : Az egész földet békerülvén eljárám, és onnét jövök. Monda8 az Úr a Sátánnak : Vevéd é eszedbe az én szolgálatomat Jóbot, hogy nincsen ő hozzá hasonló a földön, ki olly tökéletes, igaz, istenfélő ember volna, és a gonosznak utálója. Felelvén9 pedig az Úrnak a Sátán, monda : A vagy ok nélkűl féli é Jób az Istent ? A10 vagy nem te vetted é körűl őtet, az ő házát és valamije köröskörűl vagyon ? az ő kézi munkját megáldottad, és az ő marhája igen megnevekedett e földön ; De11 bocsásd reá, kérle, a tekezedet, és verd meg valamije vagyon : meglátod ha szemtől-szembe meg nem átkoz téged. Monda12 azért az Úr a Sátánnak ; Ímé valamije néki vagyon, te kezedbe adom, csakhogy ő magára kezedet ne vessed. És kiméne a Sátán az Úr elől. Egy13 néminemű napon pedig, az ő fijai és leányai esznek vala, és bort iszank vala, az ő elsőszülött báttyoknak házában : És14 követ jöve Jóbhoz és monda : Az ökrökön szántunk vala, és a szamarak az ő helyeken legeltetnek vala ; A15 Sabeusok pedig reájok rohanának, és elhajták azokat, s a szolgákat fegyverrel meglölék ; és csak én magam szaladék el, hogy néked hírt tennék ! Még16 mikor e szólana, ímé jöve más, a ki monda : Az Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a te szolgáidat, és megemészté azokat : és csak én magam szaladék el, hogy néked hírt tennék. Még17 ez is szól vala, hogy eljöve más követ is, a ki monda : A Káldeusok három sereggel kiütének a tevékre, és elhajták azokat, a szolgákat is fegyverrel megölék ; és csak én magam szaladék el, hogy néked hírt tennék ! Még18 ez is szól vala, s jöve más, a ki monda : A te fijaid, és leányaid esznek vala és bort isznak vala az ő előszülött báttyoknak házában : És19 ímé nagy szél támada a puszta felől, és a háznak négy szegeleteit megrendíté, és a gyermekekre szakasztá a házat, és meghalának : és csak én magam szaladék el, hogy néked hírt tennék ! Akkor20 felkele Jób, és megszakasztá köntösét, és megberetválá az ő fejét, és a földre leborúlván meghajtá magát. És21 monda : Mezítelen jöttem az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda ! Az Úr adta, és az Úr vette el is, áldott legyen az Úrnak neve ! Mind22 ezekben is nem vétkezék Jób, és semmi bolondságot Isten ellen nem szóla. Jóbot2 a Sátán Isten előtt tovább vádolja, betegséggel veri ; a felesége keseríti és három barátja meglátogatja.Egy1 néminemű napon eljövének ismét az Istennek fijai, hogy az Úrnak udvarlanának, eljöve a Sátán is ő közöttök : hogy az Úr előtt állana. És2 monda az Úr a Sátánnak : Honnét jösz ? Felele a Sátán az Úrnak, s monda : A földet elkerülém s béjárám s onnét jövök. És3 monda az Úr a Sátánnak : Eszedbe vevéd é az én szolgámat Jóbot, hogy nincsen hozzá hasonlatos e földön, tökéletes férjfiú és igaz, istenfélő és a gonosznak gyülölője ? mert még az ő tökéletes voltát megtatotta, jóllehet te ingerlél engemet ő reá, hogy őtet ok nélkűl megrontanám. Felele4 ismét a Sátán az Úrnak, s monda : Az ember bőrt ád a bőrért, és mindeneket, valamije az embernek vagyon, az ő életéért adja : De5 bocsásd reá, kérlek, a te kezedet és verd meg önnön magát és az ő testét, és meglátod, ha szemtől szembe meg nem átkoz téged. Akkor6 mond az Úr a Sátánnak : Ímé önmagát te kezedbe adom, csakhogy az ő életét megtartsad. Elméne7 annakokáért a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekéllyel tetétől fogva talpáig. És8 vőn egy cserepet, hogy maát azzal vakarná, és ő ül vala a hamunak közepette. Monda9 pedig néki az ő felesége : Mégis megtartot é te, a te tökéletességedet ? átkozd meg az Istent és halj meg ! Kinek10 ő monda : Úgy szólasz, mint egy a bolondok közzűl : a jót az Istentől elvettük, s e nyomorúságot nem szenvednénk é el ? Mind ezekben is pedig Jób az ő ajakival nem vétkezék. Továbbá11 mikor meghallották vona Jóbnak három baráti mind ezt a nyomorúságot, melly ő rajta esett vala : egyenként az ő lakhelyekből eljövének a Témán nemzetéből való Elifáz, és Sukhites Bildád, és a Naámabeli Sófár : mert elvégezték vala, hogy egyszersmind jönnének, hogy együtt vele bánkódnának és őtet vígasztalnák. Kik12 felemelvén távol az ő szemeiket, nem esmérék meg őtet, és az ő szavokat felemelvén sírának, és kiki mind az ő ruháját meghasogatá, és port hint vala a maga fejére az ég felé. És13 ülének ő vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem vala a ki néki csak egyet is szólana : mert látják vala, hogy a fájdalom felette igen megnevekedett volna rajta. Jób3 ajka átokszóra nyílik.Ezekután1 megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá születésének napját. És2 felkiálta Jób s monda : Elvesszen3 az a nap, mellyen én születtem, az éjszaka is, mellyen azt mondották : férjfi gyermek fogantatott ! Az4 a nap legyen setétség ; az Isten onnét felűl azt meg ne látogassa, és a világosság is azon ne fényljék. A5 setétség meghomályosítsa azt és a halálnak árnyéka ; azon a felhő lakozzék, a napnak hévsége háborítsa meg azt. Azt6 az éjsazkát homályosság fogja bé, ne örüljön az esztendőnek napjai között, ne számláltassék a hónapokhoz. Ímé7 az az éjsazak legyen magának való ; ne legyen örvendetes éneklés azon. Átkozzák8 meg azt, kik a napot átkozzák, és a kik kédzek siratni születések napját. Megsetétüljenek9 az ő estvéjének sillagai ; várja a világosságot és el ne jöjjön, és ne lássa a hajnalnak feljövetelét. Mert10 nem zárta bé az én anyám méhéenk ajtait ; sem pedig az én szemem elől nem rejttte el a nyomorúságot. De11 mire nem holtam meg az én anyámnak méhében ? avagy miért hogy, kijövén az én anyámnak méhéből, el nem vesztem ? Miért12 tartottak térdeken, és miért adtak csecset, hogy szophatnám ? Mert13 most a földben feküdném és nyugodnám : aludnám és nyugodalmam volna nékem. A14 Királyokkal és a földnek Tanácsosaival, kik a puszta helyeket megoknak felépítik vala. A15 vagy a Fejedelmekkel, kiknek aranyok vala, a kik ezüsttel házaikat megtöltik vala. A16 vagy miért nem lettem ollyan, mint az elrejtett idétlen gyermek : mint a kisdedek, a kik világosságot nem láttak ? Ott17 a hitetlenek megszünnek a fenyegetéstől, és ott nyugosznak, a kik a munka miatt megfáradtak. Egyetembe18 a foglyok ott megnyugosznak, és nem hallják a sarczoltatónak szavát. Mind19 kicsiny s mind nagyott ott vagyon : a szolga is szabados ott az ő urától. De20 miért ád az Isten a nyomorúltnak világosságot, és életet a keseredett szívűeknek ? Kik21 a halált várják, és nem jő el, és mellyet szorgalmatosban keresnek, hogy sem mint az elrejtett kincset ! Kik22 nagy örömmel örvendeznek : vígadnak, mikor koporsót találnak. A23 férjfiúnak, a kinek útja elrejtetett, és a kit az Isten békerített nyomorúsággal ? Mert24 az én életem előtt fohászkodom és az én ordításaim, mint a vizek ugyan kiomolnak ! Mert25 a melly félelemtől féltem, az jöve reám ; és a mitől tartok vala, az esék rajtam. Nincsen26 semmi csendességem, semmiképen nem nyughatom : mert rajtam a nyomorúság ! Elifáz4 első beszéde : Isten nem büntet ártatlant.És1 felelvéna témán nemzetségéből való Elifáz, monda : Valyon2 s nem bánod é, ha néked ellenkező beszédet szólunk ? mindazáltal ki foghatja meg az ember beszédit ? Ímé3 sokakat tanították, és a megfáradott kezeket megerősítetted. A4 nyomorúság alatt elesendőt a te beszédid felemelték, és a reszkető térdeket megerősítetted : Most5 pedig, holott te reád jött a nyomorúság, nehezen szenveded é ? s hogy szintén reád szállott, elrettentél é ? A6 vagy nincsen é helyén a te isteni félelmed, reménységed, várásod és a te útaidnak tökéletessége ? Emlékezzél7 meg, kérlek, kicsoda volt olly, a ki ártatlan lévén, elveszteett volna ? és holott töröltettek el az igazak ? Sőt8 inkább én láttam, hogy a kik hamisságot szántottak, és gonoszságot vetettek, ugyanazont aratták. Mert9 az Istennek csak lehellése miatt elvesznek, és az ő orrának csak szele miatt megemésztetnek a gonoszok ! Az10 oroszlánnak ordításával, és a kegyetlen oroszlánnak szavával, és az oroszlán kölyköknek fogaikkal roncsoltatnak öszve : A11 megaggodt oroszlánnak, melly ha prédát nem kaphatna, elveszne, és a kegyetlen oroszlán kölykeinek fogaikkal szaggattatnak el. Annakfelette12 titkon é nozzám hozatott egy beszéd, mellyből tanultam valamit. Az13 éjjeli látások miatt való gondolatim között, mikor az emberekre mély álom szokott szállani ; Nagy14 félelem és rettegés jöve reám, és az én csontaimat igen megrémíté ; Mivelhogy15 az én orczám előtt egy lélek méne el, melly az én testemnek minden szőrit felborzasztá. Mellé16 meegálla, mellynek ábrázatját nem esmérhetém, noha az ő képe az én szemem előtt forogna ; és illyen lassú szót hallék : Valyon17 a halandó ember az Istennél igazabb lehet é ? Valyon az ő Teremtőjénél tisztább lehet é az ember ? Ímé18 az ő szolgáinak is nem adott változhatatlan erősséget, és az ő Angyaliban is talált bűnt. Mennyivel19 inkább talál a földből csinált házakban lakozókban : kiknek a föld az ő funadamentomok, és a kik hamarább elromlanak a molynál. Kik20 reggeltől fogva estvéig gyötrettetnek, és mikor senki ingyen sem gondolná, elvesznek örökké. A21 vagy nem meghalnak é, minekutánna ezeknek méltóságok, melly bennek vala, elvétetik ? és az ő bölcseségek által élhetnének é ? Folytatás :5 az istentelen elvész ; a ki Isten előtt meghajlik, az megszabadul.No1 immár hívd elő, ha vagyon valaki, ki néked segítséggel lehetne : a szentek közzűl pedig, melyikhez folyamodol ? Ha2 a bolondhoz folyamodol az Úrnak haragja azt megöli : és az ő búsulása megemészti az esztelent. Én3 láttam, hogy a bolond ember meggyökerezett, kinek szép hajlékát nagy hamar megátkoztam. Az4 ő fijai meg nem maradhatnak ; mert a kapuban megrontatnak, és nem lészen, a ki őtet kiszabadítsa. Kinek5 veteményét, a mellyet nagy munkával tövis között gyüjtött, az éhelholt eszi meg, és az ő gazdagságát a tolvaj emészti meg. Mivelhogy6 pedig nem a porból következik a nyomorúság, és a háborúság nem a földből nevekedik ; Hanem7 nyomorúságra születtetik az ember a bűnért, mint az eleven szénből a szikrák felmennek : Annakokáért8 én az erős Istenhez folyamodnám, és az Istenre bíznám minden dolgomat. A9 ki olly nagy dolgokat cselekeszik, mellyeknek végekre senki nem mehet, és csudálatosokat, mellyeknek számok nincsen ! Ki10 esőt ád a földnek színére, és a mezőkre vizet szolgáltat ; Hogy11 a szűkölködő alázatosokat felmagasztalja, és a gyászoló szegények megtartassanak. Ki12 az álnokoknak gondolatjokat semmivé teszi, hogy semmit véghez az ő kezeikkel ne vihessenek. Ki13 megfogja a bölcseket az ő csalárdságokban, hogy mind azoknak tanácsok, kik ő ellene tusakodnak, haszontalanokká legyenek. És14 nappal is a setétségben járjanak és délben is tapogatva járjanak, mintegy éjszakán. Ki15 megszabadít az istenteleneknek fegyverektől és szidalmazásoktól, és a szűkölködőt a kegyelten kezéből. E16 képen meglészen a szegénynek a ő reménysége, és az álnokok az ő szájokat béfogják. Ímé17 bezzeg boldog ember az, kit az Isten megdorgál ! annakokáért a mindenható Istennek büntetését meg ne utáljad ; Mert18 ő az, ki betegséggel meglátogat, és ő az, ki békötözget ; ő az, ki megsebbesít, és a kinek kezei meggyógyítanak. A19 te sok nyomorúságidból megszabadít téged, de még a te számtalan háborúságidban is nem illet téged a veszedelem. Az20 éhségnek idején is megment téged a haláltól, és a hadban is a fegyverbe öltözött kezektől. Mikor21 valaki nyelvével ostoroz tége megmenekedel ; és nem félsz, hogy a pusztaság reád következzék. A22 pusztítást és az éhséget neveted, és e földnek fenn állatitól semmit nem félsz. Mert23 még a mezőn való kövekkel is frigyed lészen néked és a mezőn való fene állatok is békességesek lésznek te veled. És24 meglátod hogy békesség lészen a te hajlékodban, és a te házadnépét békességben látod, ha nem vétkezel. Továbbá25 azt is meglátod, hogy a te magod megszaporodik és a te fijaid, mint a földön való fű. Vénségedben26 mégy bé a te koporsódba, mint a learatott búza a csürbe vitetik az ő ideje korán. Ímé27 ez a dolog : ezt mi megkísértettük, és így vagyon ; engedj ennek, és tanuld meg ezt te magadért ! Jób6 menti magát és panaszkodik barátainak keménysége miatt.Felele1 pedig Jób s monda : Vajha2 szorgalmatosan fontba vettetnék az én bosszankodásom, és az én nyomorúságom egyaránt való mértékkel mérettetnék meg. Mert3 most az a tengernek fövényinél nehezebb ; azért nyelem el az én beszédimet ! De4 a Mindenhatónak súlyos nyilai vagynak én bennem, melyeknek mérge ugyan megemésztette az én lelkemeet, és az Istennek rettentései úgy ostromolnak engemet, mint egy felkészült haddal. Valyon5 a vadszamár a jó fűvőn ordít é ? avagy az ökör bőg é az ő abraka mellett ? Valyon6 valami ízetlen étket eszik é az ember só nélkűl ? és vagyon é a tikmonszékinek valami íze ? Az7 én lelkem a ti beszéditektől iszonyodik, és azok az én étkemnek ízetlenségei. Óh8 ha valaki azt mívelhetné, hogy meglenne az én kívánságom, és hogy az én reménységemet megadná az Isten ! És9 akarná az Isten, hogy engemet megrontana, és az ő karját kiterjesztené, hogy megölne engemet ; Mert10 még vagyon valami vígasztalásom (jóllehet az én fájdalmim miatt izzadok, mivelhogy az Isten semmit nem kedvez) hogy tudniillik a szent Istennek beszédit el nem rejtttem. Micsoda11 az én erőm, hogy illyen fájdalomban megmaranék ? avagy hol vagyon vége nyavalyámnak, hogy az én életemnek hosszabbulását kivánnám. Valyon12 az én erősségem hasonlatos é a kőnek erősségéhez ? avagy az én testem ollyan é mint az aczél ? Nincsen13 é valyon inkább mentségem nékem ? avagy az én tehetségem elkölt é én tőlem ? Az14 ellen kinek az ő barátjához való kegyelmessége elolvad és a Mindenhatónak félemétől elszakadott ? Az15 én barátim megcsaltak engemet, mint a megáradott patak, és mint az elmuló patakoknak áradása. Mellyek16 télben a jég miatt iszonyúak, mellyekben a hó béenyészik. Mikor17 pedig a melegség miatt elolvadnak, elfogynak azok : és mikor megmelegesznek, mindenik az ő fenekéből hamar elszárad. Ide18 s tova folynak az ő szokott útjokról és semmivé lévén elvesznek. Melly19 dolgot látván azok, kik a Témán tartományából mennek és a Sébabeli seregek, kiknek nagy reménységek vala e féle patakokhoz : Megszégyenlik,20 hogy azokhoz bíztak volna : mert vízért oda menvén megpirulnak. Mert21 most, a minéműek és látván az én nyomorúságomat, féltek. Nemde22 azért féltek é, mivelhogy azt mondottam volna ; adjatok nékem valamit ? vagy a ti jószágtokból én érettem ajándékozzatok valakit ? Avagy23 hogy szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből ? és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engemet ? Tanítsatok24 meg engem ; és vesztegségben lészek ; és ha valamit vétettem ! adjátok nékem megértenem. Óh25 bezzeg hathatók az igaz beszédek ; de mit használ ez a ti mód nélkűl való feddéstek ! Nemde26 az én mondásimat akarjátok é kárhoztatni ; és illy nyomorult elvettetett ember beszédét hánytatni ? Mintha27 egy árva ellen támadnátok, mikor árkot ástok ellenem ti barátotok ellen ! De28 most legyetek hozzám csendességben, és tekintsetek reám : és megítélhetitek, hogyha én hazudok. Térjetek,29 kérlek, az igazságra, ne legyen hamisság köztünk ; Térjetek meg ismét azt mondom, és az én igazságom maradjon helyén. Avagy30 az én nyelvemen hamisság találtatik é ? avagy az én szájam az én nyomorúságimat nem beszélheti é meg ? Folytatás :7 Jób kéri Istent, hogy vagy vegye el életét, vagy kímélje meg őt.Avagy1 nem elhatároztatott ideje vagyon é az embernek e földön, és mint a béresnek napja, nem olyan é az embernek ideje ? Miképen2 a fáradt szolga kívánja az árnyékot, és miképen a béres várja az ő munkájának végét : Azonképen3 lőn az én dolgom, hogy élném a nyomorúságos hjónapokat ; de még az éjszakák is bántásimra rendeltettek nékem. Mikor4 lefekszem, azt mondom : Valyon mikor kelek fel, és mikor mulik el az éjszaka ? Úgyannyira terheltetem az én gondolatimmal mind virradtáig ! Az5 én testem férgekkel, és a sok fekélyeknek megszáradott korpájával mintegy porral ugyan felruháztatott, az én bőröm meghasadozott és a fekélyek miatt ugyan elolvadott. Az6 én életemnek napjai gyorsabbak voltak a takácsnak kaikáinál, és reménységemen kívűl elmulának. Emlékezzél7 meg, Uram, (holott az én életem ollyan mint egy szél, és az én szemem ismét a világi jót nem látaj : És8 senki az ő fényes szemével azután engem nem lát) és a te szemeiddel tekints reám, hogy többé ne éljek ! Miképen9 a felhő elmulik és elmegyen ; így a koporsóba száll, nem jő többé fel a nyomorúságra ; Nem10 tér vissza többé az ő hajlékába, és meg nem esméri őtet többé az ő helye. Ezokáért11 én sem tiltom meg az én szájamat, hanem szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszolkodom az én szívemnek keserűségében. Uram !12 Valyon ollyan vagyok é mint a tenger ? avagy mint a czethal, hogy ellenem ugyan strázsát állasz ? Mikor13 ezt mondom : Az én nyoszolyám engem megvígasztal, az én panaszkodásomat az én ágyasházam megkönnyebbíti : Akkor14 rettentesz meg engem álmokkal, és látásokkal háborítasz meg engem. Úgyannyira,15 hogy az én lelkem választja a megfojtatást és a halált, inkább mint az én csontaimat. Mellyeket16 utálok, hogy hosszú ideig ne éljek ? Távozzál el, Uram, én tőlem : mert az én életemnek napjai csak nyomorúságosok ! Valyon17 micsoda az ember hogy őtet illy nagyra bcsülöd, és a te szívedet ő reá veted, És18 hogy reggeli időkben meglátogatod őtet, és minden szempillantásban próbálod őtet. Míglen19 nem fordítod el rólam haragos szemeidet ? Nem távozol é csak addig is el tőlem, míglen az én nyálamat elnyelném ? Vétkeztem :20 de mit cselekedhetném te veled, óh embereknek őrizője ! Miért tettél ki engemet magadnak mint egy tárgyat, annyira, hogy életem is nékem terhemre legyen ? Sőt21 inkább miért nem kegyelmezel meg az én vétkemnek, és nem törlöd el az én álnokságomat, holott immár szintén a porban fekszem ? avagy miért hogy jó idején engem meg nem kerestél, hogy most ne élnék ? Bildád8 első beszéde : csak bűnbánat lehet Jób számára a boldogságra vivő út ; az istentelenek elvesznek.Akkor1 felele a Suákh városbeli Bildád, s monda : Míglen2 szólasz e féléket ? Lám ollyan a te szádnak beszéde, mint a sebes szél ! Nemde3 inkább az igaz ítéletet az erős Issten elfordítaná é ? avagy a Mindenható valaki igazságát elfordítaná é ? Ha4 a te fijaid ő ellene vétkeztek, azért adta őket az ő istentelenségeknek büntetése alá. De5 te ha szorgalmatosan az erős Istent megeresnéd, és a Mindenhatótól bocsánatot kérnél. Csak6 tiszta szívű és igaz légy : bizonyára felserkene éretted, és elvégezné a te igazságodnak hajlékát. És7 a te előbbi állapotod igen vékony lenne, úgy megnevekednék a te utolsó állapotod. Mert8 kérlek, tekints a régi időbeli emberekre, és készítsed te magadat a mi régi eleinkről való kérdezkedésre ! (Mert9 mi csak tegnapiak vagyunk, és semmit nem kísértettünk ; mert a mi életünknek napjai mint az árnyék e földön.) Valyon10 nem tanítnak é meg azok téged ? avagy nem mondják é meg és szivek szerint beszélik é meg néked ? Valyon11 a káka felnevekedik és a nedves sár nélkűl ? megnő é a sás a víz nélkűl ? Még12 mikor zöldellik, ha fel nem szakasztják is, minden fúnek előtte megszárad. Illyenek13 mind azoknak ösvényeik, valakik az erős Istenről elfelejtkeznek : mert a képmutatónak reménysége elvész. Kit14 megcsal az ő reménysége és az ő bizodalma ollyan lészen, mint a póknak háza, Melly15 pók, mikor az ő házára ereszkedik, nem állhat meg ; vagy mikor reá ragaszkodik, nem maradhat meg. Viszont16 az istenfélő ollyan, mint a bő nedvességű élőfa a Nap előtt, mellynek gyenge ága az ő kertében kiterjeszkedik ; Mellynek17 gyökerei nagy sűrúen öszvefonódnak és az ő urának palotájába benéz. Hogyha18 pedig az ő ura elveszti azt az ő helyéről, úgyannyira, hogy a helye is megtagadja a fát, mondván : Én nem láttalak téged. Ímé19 ez az ő életének öröme ; mert más földben annál inkább gyarapodik. Ímé20 az erős Isten a tökéletes embert nem utálja meg ; de a gonoszoknak nem ád előmenetelt. Még21 az Isten bétölti nedveséggel a te szádat, és a te ajakidat örvendetes vígassággal. A22 te reád törők pedig szégyenbe öltöznek, és az istenteleneknek sátorok sehol sem lészen. Jób9 második védekezése : a Mindenhatóval senki nem perelhet.Felelvén1 pedig Jób, monda : Igaz2 dolgo, jól tudom hogy úgy vagyon : mert mimódon lehetne igaz a halandó ember, ha az erős Istenhez hasonlíttatnék : Ha3 akar perelni ő vele ; néki ezer közzűl is egy meg nem felelhet ; Mert4 az Isten bölcs az ő szívében, és erejében hatalmas. Kicsoda az, a ki ő ellene szívét megkeményíti ; és békességben maradhatna ? A5 melly Isten, helyekről elmozdítja a hegyeket, úgy hogy az emberek csak eszekbe se vegyék, a ki azokat az ő haragjának idején felforgatja : És6 a ki a földet helyéből kimozdítja, úgyannyira hogy az ő oszlopi megrendüljenek ; A7 ki a napot ha megtiltja, fel nem kél, és a csillagokat bépecsétli. A8 ki csak önmaga terjesztette ki az egeket, és a tengernek hatalmát lába alatt tapodja. A9 ki teremtette a gönczöl szekerét, a kaszahúgyot és a fiastyúkat, és a dél felé való mi tőlünk elrejtett csillagokat. A10 ki nagy dolgokat cselekeszik, és megfoghatatlanokat, és csudálatosokat, és számlálhatatlanokat. Ímé,11 ha elmegyen is én mellettem : mindazáltal nem láthatom meg ; ha általmegyen is rajtam, mindazáltal eszembe nem veszem őtet. Ha12 mit elragad : kicsoda kénszeríti arra, hogy visszaadja azt ? és kicsoda mondhatja néki : Mit cselekeszel ? Hogyha13 az Isten nem nem téríti az ő haragját, az ő birodalma alatt a kevélységnek oltalmazói megtörettetnek. Mennyivel14 kevésbé felelgethetnék én őnéki ? és micosa válogatott beszédekkel állhatnék szembe vele ? Kinek15 én meg nem felelhetnék, ha szintén igaz volnék is, hanem inkább az én ítélőbirámtól bocsánatot kérek. Ha16 ötet ingerlem, valyon megfelel é nékem ? Nem hihetem, hogy az én szómat meghallgatná. Ki17 megrontana engem forgószélnek háborújával, és az én sebeimet minden ő kára nélkűl megsokasítaná ! Nem18 hagyna csak lélekeztet is vennem, hanem keserűséggel bétöltene engemet. Hogyha19 erővel vele tusadonám, ímé ő igen erős ; ha törvénnyel kisértem, kicsoda lészen prókátorom ? Ha20 igaznak állatnám magamat lenni ; az én szájam kárhoztatna engemet ; ha tökéletesnek : bűnösé tenne engemet. Tökéletes21 vagyok, nem vádol engem az én lelkem : mindazáltal utálom mégis életemet. Ezokáért22 azt mondom : A tökéletest szintúgy, mint a gonoszt, megemészti az Isten ; Mert23 az ő ostorával hamar megöl, és az ártatlanoknak próbáltatásokat neveti. A24 föld pedig adattatik a hitetlen ember birodalmába, ki az ő Bíráinak orczájokat elfedezi ; ha Isten ezt nem cselekeszi, valyon kicsoda egyéb ? Az25 én életemnek napjai pedig gyorsabbak lőnek a pályafutónál, hamar elfutának, és e világi jóban nem lőn részek. Elmulának,26 mint a könnyen folyó hajók, vagy mint az ételre repülő saskeselyű. Ha27 azt mondom : No elfelejtkezem az én panaszolkodásimról, elhagyom az én haragomat, és én magamat megvídámítom. Mindjárt28 rettegek az én sok fájdalmimtól ; megesmérvén, hogy engemet meg nem tisztítasz. Sőt29 mint az istentelennek, dolgom úgy lészen ; miért munkálkodjam tehát hijába. Ha30 én magamat hóvízzel megmosom is, és szapannal megtisztítom is az én kezeimet : Ugyan31 e verembe taszítanál engemet, és az én ruháim is utálnak engemet. Jóllehet32 az Isten nem ember, mint én vagyok, hogy néki megfellhetnék, és ketten perbe állanánk. És33 nincsen mi közöttünk igazlátó, ki az ő kezét közbe vethesse mind kettőnk között. És34 a ki az ő vesszejét rólam elvehetné, és az ő rettentését, hogy engemet meg nem háborítana : Mindazáltal35 szólók és az Úrtól nem félek ; mert nem annyira vádol engemet az én lelkemesméreti. Folytatás :10 Jób panaszkodik, hogy Isten a maga teremtményét oly súlyosan meglátogatja.Az1 én lelkem útálja életemet, az én panaszolkodásomat elhagyom ; és az én lelkem keserűségében szólok. Azt2 mondom az Istennek : Ne kárhoztass engem ; sőt add tudtomra nékem, miért perlesz velem ? Avagy3 jónak tetszik é néked, hogy megnyomorítasz ? hogy a te kezed munkáját megutálod ? és hogy a gonoszoknak tanácsokat jóvá hagyod ? Valyon4 tesi szemeid vagynak é néked ? úgy ítélsz é te, mint az ember ítél ? Avagy5 hasonlatosok é a te napjaid az embernek napjaihoz ? avagy a te esztendeid hasonlatosok é az ember idejéhez ? Hogy6 az én álnokságomról tudakoznál, és az én bűnöm felől értekeznél ? Jól7 tudod te magad, hogy én nem vagyok gonsoz ember ; mégis mindazáltal nincsen, a mi kezedből kiszabadíthatna. A8 te kezeid keserűséggel illetnek engemet, mellyek engemet teremtettek : mindazáltal mégis egyaránt körülöttem vagynak azok, a mellyekkel el akarsz veszteni engemet. Emlékezzél9 meg, kérlek, hogy mintegy sárt úgy csináltál engemet, ismét porrá tennél é engemet. A10 vagy nem úgy döntöttél é engemet mit a tejet ? és mint a sajtot megoltottál engemet ? Bőrrel11 és hússal körülvettél engemet, csontokkal és inakkal béfedeztél engemet ; Élettel12 és irgalmassággal megajándékoztál engemet ; és a te meglátogatásod tartá meg az én lelkemet ! És13 noha ezeket a te szívedben elrejtetted : mindazáltal tudom, hogy mind ezekről megemlékezel : Nemde14 mihelyt gyarlóságból vétkezem, eszedben tartod é ? és az én álnokságomtól nem tisztítasz é meg engemet ? Ha15 istentelen vagyok : jak nékem ; ha igaz vagyok is, fejemet fel & ; nem emelhetem : elégedjél meg azért az én gyalázatommal, és tekints az én nyomorúságomra ; Mert16 nevekedik az, és mint a kegyetlen oroszlán, úgy kergetsz engemet, és ismét csuda fájdalmakat bocsátasz én reám. Megújítod17 a te haragodnak bizonyságit én előttem, megöregbíted a te bosszúállásodat ellenem, mellyek mintegy különb-különb seregek engemet ostromlanak. De18 miért hoztál ki engemet az én annyámnak méhéből ? óh vajha megholtam volna, és szem engemet nem látott volna ! És19 volnék, mintha soha nem lettem volna ; az én anyámnak méhéből midjárt a koporsóba vitettem vona ! Valyon20 nem szünik é meg az Úr egy kevéssé az én életemnek napjaiban ? S nem veszi é el rólam a kínt, hogy egy kevéssé megnyugodnám ? Minekelőtte21 oda mennék, honnét meg nem jőnék ; a setét földbe tudniillik, és a halál árnyékának helyére ; A22 setét földbe, melly ollyan mint a setét homály, és a halálnak árnyéka, és a mellyben viszontagsággal való világosság nincsen, és akármelly világos legyen is, ugyan hasonlatos a homályhoz. Czófár11 első beszéde : Jób a mindentudó Isten előtt alázza meg magát.Felele1 Jóbnak a Naámabeli Sófár, s monda : A2 vagy nem kell é megfelelnünk a te sok beszédidre ? avagy a csácsogó ember lehet é igaz ? A3 te hazugságid miatt az embereknek kell é hallgatniok ? És nem kell é senkinek szégyennel illetni tégedet, ki egyebeket csúfolsz ? Mert4 azt mondád : Tiszta az én életem, és tiszta vagyok a te szemeid előtt. De5 vajha az Isten szólana, és megnyitná ajakit te ellened ! Hogy6 megjelentené néked az ő elrejtett titkos bölcsesége által, hogy a te hamisságodnak kétszer nagyobb büntetést érdemlenéd a törvény szerint, melly dolgot végy eszedbe, ha az Isten meg akarna büntetni, hogynem mint e jelenvaló bünttésed. Valyon7 az Isten bölcseségének mélységét megtalálhatod é ? avagy a Mindenható bölcseségének mindenestől fogva végére mehetsz é. Melly8 magasabb a magas egeknél, s mint cselekedhetel tehát ? mélyebb minden mélységnél, s miképen mehetsz végére ? Hosszabb9 annak mértéke a földnél ; és szélesebb a tengernél. Ha10 ki akar vágni, vagy bérekeszteni, vagy egybegyüjteni ; kicsoda állhat néki ellene ? Holott11 ő jól esméria csalárd embereket, és jól látja az álnokságot ; hogy lehetne azért, hogy ezt eszébe nem venné ? Hogy12 a bolond legyen értelmes ember : az ember, mondom, melly tudatlanságban születtetik, mint a vadszamárnak fija ? Ha13 a te szívedet hozzá készítetted : a te kezeidet ő hozzá kiterjesszed. Ha14 álnokság vagyona te kezedben : messze távoztasd azt, és ne hagyjad, hogy a te hajlékidban lakozzék a gonoszság. Akkor,15 mikor a bűnből felemelénded a te orczádat : kétség nélkűl erős lészesz és nem félsz ; Mert16 a te háborúságidról elfelejtkezel, és mint a meg nem térendő elfolyt vizekről, úgy emlékezel meg. És17 a délszínnél fényesebb időd támad, a nyomorúságból kirepülsz, és a reggeli világossághoz hasonlatos lészesz. Bízzl18 azért míglen a reménység tart ! hogyha a te életedet megvizsgálándod ; bátorságban nyughatól. És19 mikor nyugszol, senki meg nem rettent tégedet : sőt sokan néked könyörögnek. A20 gonoszoknak pedig kevély tekintetek elfogy, mikor a megszabadulásnak úta elvétetik tőlök, és az ő reménységek az ő halálokkal együtt elvész. Jób12 harmadik védekezése : korholja barátainak felfuvalkodott bölcseségét és felülmúlja őket Isten korlátlan hatalmának rajzolásában.Felele1 erre Jób, és monda : Ugyan2 is csak ti vagytok emberek, és veletek hal meg a bölcseség. Nékem3 is vagyon ollyan eszem, mint néktek, s nem alábbvaló vagyok nálatoknál ; és ki nem tudná ezeket, mellyeket ti mondotok ! Ollyan4 vagyok mint a ki barátjának csúfja, a ki mikor az Istenhez kiált ; meghallgattatik : csúfság az igaz s tökéletes ember ! Ollyan,5 mint az elaludt és megvettetett szövétnek, a békeségben élő embernek gondolatja szerint, az a kinek lábai megtántorodtak ! A6 kóborlóknak hajlékok csendes, és bátorságos azoknak házok, kik az erős Isten haragját ingerlik, kikkel az isten ezt míveli, hogy a mit kívánnak, meglegyen. Mert7 kérlek kérd meg a barmokat ; és tégedet azok közzűl mindenik megtanít ; vagy kérd meg az égi madaraktól, és megmondják néked. Avagy8 beszélj a földdel, és megtanít tégedet, de még a tengernek halai is megbeszélik néked ! Mind9 ezek közzűl, valyon mellyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekeszi ezt ? Kinek10 hatalmában vagyon minden élő állatnak élete, és minden embernek okos lelke. Nemde11 nem a fül próbálja é meg a szót ? miképen az embernek ínye kóstolja meg az ételt. A12 vén emberekben vagyon é a bölcseség ? és az értelem a napoknak hosszú voltában é ? Az13 Úrnál vagyona bölcseség és a hatalom, övé a tanács és az értelem. Ímé14 a mit akar, úgy megrontja, hogy senki fel nem építheti : oltalma alá zárja azokat, hogy e földet elboritják ! Ímé15 úgyannyira megfogja a vizeket, hogy elszáradnak : avagy úgy kibocsátja azokat, hogy e földet elboritják ! Ő16 nála vagyon az erősség, és mindennek valósága ; övé az eltévelyedett, és a ki a tévelygésbe viszen. Ki17 azt cselekeszi, hogy a Tanácsadók megbolonduljanak és a Bírákat megbolondítja. Ki18 a Királyoknak övöket eloldja, és ismét a derekokra övet köt. A19 ki azt cselekeszi, hogy a Főembereknek bolondságra jusson dolgok, és a Hatalmasokat elveszti. A20 ki az ékesenszólótól elveszi a beszédet, és a vénektől a jó tanácsot. A21 ki utalatosságba hozza a szabadosokat ; és megerőtleníti a Hatalmasokat. Ki22 a setétségből kijelenti a mélységes titkos dolgokat ; és megvilágosítja a nagy homályos dolgokat. A23 ki megszaporítja a népeket, és ismét elveszti őket ; és ki elterjeszti a népeket, és elviszi azokat az ő helyekre. Ki24 a föld népe Fejedelmeinek eszeket elveszi, és azt cselekeszi, hogy bujdóssanak kietlen pusztában. A25 ki azt cselekeszi, hogy tapogassanak setétben világosság nélkűl, és tévelyegjenek mint a részeg. Folytatás :13 Jób barátait magukat is óva figyelmezteti Isten igazságosságára és felségére, melytől megilletődötten elkezdi Istenhez intézett beszédét.Imé1 mind ezeket látta az én szemem, s hallotta az én fülem, és megértette ; Bizonyára2 a mit ti tudtok, én is tudom ; nem vagyok tudatlanabb nálatoknál. Minden3 kétség nélkűl én a Mindenhatóért szólok, és vetekedni örömest akarok az erős Istenért. Mert4 bizonyára ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan semmire kellő orvosok ! Óh5 vajha valaki azt cselekedné, hogy teljességgel hallgatnántok, mert a volna a ti bölcseségtek ! Halljátok6 meg azért immár az én vetekedésemet, és az én ajakimnak perlését vegyétek eszetekbe. Nemde7 az erős Isten képében kell é hamisságot néktem szólnotok ? avagy az ő képében kell é csalárdságot mondanotok ? Avagy8 az ő személyével gonoszúl kell é élnetek, mikor az erős Isten képében velem tusakodtok ? Valyon9 jó dolog lészen é, ha ő minden dolgotokat meghányja veti, hogy hízelkedéstekkel megcsúfolátok őtet mint az embert ? Minden10 kétség nélkűl megbüntet titeket, hogyha titkon lesztek is személyválogatók. Avagy11 az ő dicsőséges méltósága nem rettent é meg titeket ? avagy az ő büntetésének félelme nem száll é rettem reátok ? A12 ti emlékezeteitek hasonlatosok lésznek a hamuhoz : és a mellyek ti előttetek becsületesek, a sárhoz. Hallgatván13 álljatok el rólam, hadd szóljak én ; s ámbátor akármi essék rajtam. Miért14 szaggatnám fogaimmal az én testemet ? és az én lelkemet miért szoritanám markomba ? Ha15 megölne engemet, ezután nem reménylenék semmit ő tőle, mindazáltal ő előtte az én útaimat igazán hordozom. Mert16 ő is nékem segítségem lészen ; de az ő színe eleibe a képmutató nem mehet. Halljátok17 meg figyelmetesen az én beszédemet, és a ti fületekbe vegyétek bé a mit mondok ; Mert18 ha az én dolgomat igazán megmondándom : jól tudom hogy én igaznak találtatom. Kicsoda19 az ember, ki velem perelhetne ? hogyha most e felől nem szólhatnék, meghalnék ! Csakhogy,20 Uram, e két dolgot ne cselekedd velem ; a te színed elől el nem rejtezem. Tudniillik,21 hogy a te súlyos kezedet tágítsd rólam ; és a te rettentésed el ne rettentsen engemet. Azután22 szólítsd az ítéletre, hogy én néked megfeleljek, a vagy én szólítlak, hogy nékem megfelelj. Mennyi23 álnokságim és vétkeim legyenek nékem, add tudtomra : és az én hitetlenségemet és czégéres büneimet jelentsed meg nékem ! Miért24 rejted el orczádat előlem és úgy sanyargatsz engemet, mint elelnségedet ? Valyon25 nem lengedező falevelet gyötresz é ? avagy nemde a megszáradt pozdorját üldözöd é ? Hogy26 én ellenem ennyi keserűségeket rendeltél : és azt cselekedéd, hogy gyermekségemtől fogva való vétkeimnek büntetésit örökségűl bírjam. És27 hogy béóka vetvén az én lábaimat, minden útaimra vígyázsz, melly békó az én lábaim gyökerébe bévásott. Holott28 én, mint egy elrothadt állat, megemésztetem és mint a ruha mellyet a moly megeszen. Befejezés :14 Jób panaszkodik az ember semmisége miatt és hiába keres vigasztaló reménységet.Az1 asszonytól születtetett ember rövid életű, és bővölködő háborúságokkal. Miképen2 a virág mihelyt kinyilatkozik, leszakasztatik, és elmulik mint az árnyék, és nem állandó ; Mindazáltal3 mégis ez illyen ember ellen megnyitod é szemeidet, és tennen magaddal törvénybe állatsz é engemet ? Valyon4 kicsoda tehet tisztát a tisztátalanból ? senki sem. Mivelhogy5 pedig az embernek napjai rövidek, és az ő hónapinak száma te nálad tudva vagyon ; határt vetettél néki, mellyet által nem hág ; Annakokáért6 fordulj el, Uram, az embertől, és sünjék meeg a nyomorúság ; míg az ő napját mint a béres eltölti. Mert7 vagyon a fa felől valami reménység, ha levágattatik is, ismét megújul, és az ő csemetéi meg nem szünnek. Még8 mikor igen megaggánd is a földben az ő gyökere, ha a porban szintén meghala is az ő törzsöket : Mégi9 s a víznek nedvességétől megvirághzik, és kiágazik mint a plánta ; De10 az ember az erőtlenség miatt megromolván meghall : és mikor kimulik az ember, hol vagyon ? A11 víz kimegyen a tóból, a folyóvíz kiapad, és megszárad : E12 képen mikor az ember meghal, nem támad fel, míg új egek nem lésznek ; s nem költenek fel az emberek, sem az ő álmokbl föl nem ébrednek. Vajha13 engemet a koporsóban elrejtenél, és felfedeznél engemet addig, míg a te haragod elmulnék : és nékem vetnél határt, mellyben megemléeznél rólam ! Mert14 minekutánna az ember meghal, avagy feltámad é ? Ha feltámana : az én rendeltetett időmnek minden napjaiban megújulást reménylenék, míg elkövetkeznék az én elváltozásom. Ha15 engem szólítanál : én is felelnék néked ; avagy el akarod é veszteni a te kezed munkáját ? Hogyha16 most az én lépésimet megszámlálod, és az én bűneimért ha elvesztesz : És17 úgymint egy csomóba az én vétkeimet bépecsételvén az én álnokságomhoz adod : Bizonyára18 a magas hegy is illyen teher alatt leszakadna, és a kőszikla is az ő helyéről elmozdulna ! A19 vizek a köveket elkoptatják, és azoknak kiáradásokkal elveszted a földnek gyümölcsét ; szinte úgy az embenek is reménységét elveszted. Elhatalmazol20 az emberen mind örökké, annyira, hogy meghaljon, és megváltoztatván az ő színét, e földről kibocsátod őtet. Ha21 megboldogulnak is az ő fijai : nem tudja ; ha megszégyenülnek : azt sem veszi eszébe. Ha22 pedig él : testében csak gyötrelmet szenved, az ő szívében is mindenkor bánat és keserűség vagyon ! Elifáz15 második beszéde : feddi Jóbot vakmerő szavaiért és rajzolja az istentelenek nyomorúságát.Felelvén1 pedig a Témán nemzetéből való Elifáz s monda : Valyon2 a bölcs ember szólna é valami hijábavaló tudományt ? és valami széllel töltené é az ő hasát ? Vetekedvén3 olly szóval melly nem használ, olly beszédekkel mellyekben semmi haszon nincs. Bizonyára4 te az isteni félelmet semmivé akarod tenni ; és az erős Itennel való beszélést nem akarod ; Mert5 a te álnokságodat szájad vallása megmutatja ; holott az istentelenek nyelvét választottad magadnak. Téged6 a te szájad kárhoztat, nem én ; és a te ajakid ellened tanúbizonyságot tesznek. Avagy7 te születtél é először az emberek között ? avagy a halmok előtt formáltattál é ? Avagy8 te érted é az Istennek titkát ? és a bölcseséget csak magadnak tulajdonítod é ? Mit9 tudsz te, a mit mi nem tudunk ? mit értesz ollyat, a mi nálunk nem volna ? Mind10 ősz, mind elvénhedett ember vagyon mi közöttünk, idővel korosb a te atyádnál. Avagy11 kicsinyeknek tetszenek é néked az erős Istennek vígasztalásai ? avagy valami te előtted elfedezte é azokat ? Micsoda12 csalja meg a te szívedet ? és mit arányoznak a te szemeid ? Hogy13 illyenképen az erős Istenre haragszol, és illyen beszéedeket szólasz a te szájaddal. Micsoda14 az ember, hogy ő magát tisztának állíthatná ? és az, a ki asszonytól születik, hogy ő magát igaznak mondhatná ? Ímé15 az ő szentire tökéletes állhatatosságot nem bízott, és az Angyalok is nem tökéletes tiszták az ő szemei előtt ; Mennyivel16 inkább az utálatos és dohos ember, a ki mint a vizet, úgy szomjúhjozza az álnokságot. De17 én megmondom néked, s halld meeg beszédemet : mert a mit én láttam, azt én előszámlálom. Mellyet18 a bölcsek is hirdetnek, és azt nem titkolják, úgymint, az ő attyoktól vett dolgot. Kiknek19 egyedűl adatott vala a föld, és ő közöttök semmi idegen ellenség által nem megyen vala. Az20 istentelen minden ő napjaiban önmaga magát bánattal megemészti : és az ő esztendeinek minden idejében mellyek elrejtettek a kegyetlentől. A21 félelemnek súgása vagyon az ő fülében, hogy a békességnek idején a pusztító reá jő. Nem22 hiszi, hogy a nyomorúságból megtérhessen ; mikor ott állnak is, hiszi, hogy ő a fegyverre rendeltetett. A23 kenyérért bujdosik, mondván : Hol találjak ? és tudja, hogy készen s közel vagyon hozzá a setétségnek napja ? Háborgatják24 őtet a nyomorúság és szorongató veszedelem, melly elhatalmazik ő rajta, mint a fegyveres sereggel felkészült Király ; Mert25 az erős Isten ellen nyujtotta ki karját, és a Mindenható ellen keményítette meg magát ! Ki26 az ő nyakára siet, és az ő hízott testére, és az ő temérdek paizsa ellen ; Mert27 béfedezte az ő orczáját kövérséggel, és az ő hasát a kövérség miatt ránczba ütötte. És28 lakozott az elromlott városokban, és a puszta házakban, mellyek rakásban romlandók valának. Meg29 nem gazdagúl, és az ő gazdagsága meg nem állhat, és a földön ezek által az ő gyökereit ki nem terjeszti. Nem30 távozhatik el a setétségtől, és az ő gyenge csemetéjét a láng elsüti : és továbbá az ő lelkét kiadván, e világból kimulik. Ne31 hidjen a hívságnak, a ki megcsalattatik : mert e félének jutalma csak a hívság. Nem32 az ő idejében telik el élete napja, és az ő csemetéje meg nem virágzik. Mert33 az Isten, mint a szőlőnek egresét, úgy elveszti hatalmasúl ; és mint az olajfának virágit, úgy elhányja őtet. Mert34 a képmutatók gyülekezete elpusztúl, és tűz emészti meg azoknak sátoraikat, a kik ajándéknak örülnek. Mert35 az ő hasok bántást fogad, és álnokságot szűl, és csalárdságot szerez. Jób16 negyedik védekezése : barátaitól meg nem értetve Istennek panaszolja nyomorúságát.Felele1 pedig Jób, s monda : E2 féle dolgokat sokakat hallottam : de ti mindnyájan ártalas vígasztalók vagytok. Valyon3 vége vagyon é már a te hijábavaló beszédidnek ? avagy micsoda haragitott meg téged hogy nékem így felelsz ? Én4 is valyon úgy szólnék é, mint ti ? ha a ti lelketek volna az én lelkem helyén, ti ellenetek sok beszédekkel szólnék é ? avagy csóválnám é ti rajtatok fejemet. Bizonyára5 az én számmal megerősítenélek titeket, és az én ajakimnak vígasztalásai megkissebbítenék a ti fájdalmaitokat. Ha6 szólok is, az én keserűségem meg nem szünik ; ha veszteglek is, micsoda nyavalya távozik el tőlem ? Sőt7 mostan fáraszt engemet : elpusztítád Uram egész háznépét. Hogy8 sömörgössé tevéd az én testemet, az én fájdalmimnak bizonysága az : és az én rajtam lévő ösztövérségem az én orczámon bizonyságot tészen ! Az9 Úrnak haragja szaggat engemet, mintha halálosképen gyűlölne engemet, csikorgatja az ő fogait ellenem : mint az én ellenségem az ő szemeinek fényét reám meresztette. Az10 én ellenségim ellenem az ő szájokat feltátják, és nagy gyalázatosképen arczúl csapdosnak engemet, ellenem öszvegyülvén. Adott11 engemet az erős Isten amaz álnokoknak, és a hitetlenek kezekbe ejte engemet. Csendességben12 valék : de az isten megronta engemet, és nyakszirton ragadván, ugyan eloszlata engemet : és önmagának czélnak tőn engemet. Az13 ő lövői körűlöttem állnak ; az én veséimet meghasítja, és nem kedvez ; az én epémet a földre ugyan kiontja. Én14 reám rohan, s egyik nyavalya a másikat ott éri ; és ellenem támad mint egy hatalmas. Hitvány15 ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és porral hintém bé az én fejemet. Az16 én orczám a sírás miatt sárossá lett : és az én szemeimre halálnak árnyéka szállott. Noha17 erőszaktétel nem találtatott az én kezemben : azokáért az én Isgtenem előtt való könyörgésem tiszta. Óh18 te föld, bátor az én vérontásomat el ne fedezd, és bátor az én kiáltásomnak ne legyen semmi helye. Még19 most is ímé az égben vagyon az én bizonyságom : és az én dolgaimnak tudója ímé a magasságban vagyon ! Csúfolnak20 engem az én barátim : az Isten előtt könnyeznek az én szemeim. Hogy21 ítélje meg az embernek Istennel való ügyét mint az embernek fija az ő barátjával való perlődését ; Mert22 kevés esztendők engedtettek nékem és azon az úton megyek, a mellyről vissza nem térek. Az23 én lelkem megromlott, napjaim megrövidültek, és a koporsók készen vagynak nékem. Folytatás :17 Jób maga körül nem lát mást, csak nyomorúságot és maga előtt csak a sírt.Mivelhogy1 én senkit nem csúfolok, de az én szemem éjjel is ezeknek bosszantásokban aluszik. Kérlek,2 uram, nékem veled öszve rendelj kezest ; de kicsoda, a ki velem kezet csapjon ; Mert3 ezeknek elméjeket elrejtetted az értelemtől, annakokáért őket fel nem magasztalod. Valaki4 hízelkedést szól az ő barátinak, annak fijainak szemeik elfogyatkoznak. Bizonyára5 engem pélabeszéddé tőn a népeknek, kiknek előttök az előtt doboltattam magamat. Úgyannyaira,6 hogy immár az én szememet a keserűség miatt homály fogta bé, és minden tagjai, mint az árnyék ollyanok. Elálmélkodnak7 ezen az igazak, és az ártatlan a képmutató ellen támad : Mindazáltal8 az igaz megtartja az ő útát, és a tiszta kezű ember inkább megerősíttetik. Bizonyára9 valamennyin vagytok ti barátim, térjetek meg, és kérlek álljatok elő ; mert nem találok ti közöttetek egy bölcset is. Az10 én reménységemnek napjai elmulának, az én gondolatim belölem kigyomláltatának, mellyek valának az én szívemben. Az11 éjszakát nappallá fordítják, s mikor a nap feltámad, közel vagyon az éjszaka az én nyomorúságim miatt. Ha12 jó állapotot várnék is, ímé az én házam már koporsó, és az én ágamat csináloma setét koporsóban. A13 sírt én atyámnak nevezem, a férgeket én anyámnak és nénémnek. Hol14 lehet tehát az én reménységemnek helye ? avagy az én reméynségemet kicsoda láthatja meg ? Ezek15 a reménységek a koporsóba vitetnek le, és együtt velek a porba lemegyek. Bildád18 második beszéde : Jóbhoz intézett keserű megszólítása után az istentelenek elkerülhetetlen veszedelmét rajzolja.Felele1 pedig a Suákh városbeli Bildád, s monda : Mikor2 akartok e beszédeknek véget vetni ? míglen oktattok, hogy azután szóljunk ? Mire3 állittatunk barmoknak ? és utálatosok vagyunk a ti szemeitek előtt ? Miért4 szaggatod a te lelkedet haragodban ? nemde te éretted elhagyattatik é a föld, és a kőszikla helyéről felszakasztatik é ? Sőt5 inkább az istentelennek is boldogsága elmúlik, és az ő tüzének szikrája nem fénylik. Az6 ő hajlékában setét világosság vagyon, és az ő szövétneke ő bennek elaluszik. Az7 ő erejének útai szorosak lésznek, és az ő tanácsa elrontja őtet. Az8 ő lábai a tőrbe esnek, és mindenkor a hálóban jár. Az9 ő sarka a tőrbe akad, és megszorítván elhatalmzik rajta a tolvaj. Elrejtetett10 a földön az ő kötele, és az ösvényen az ő tőre. Minden11 felől háborgatják őtet a félelmek, és az ő maga lábai elárulják őtet. Az12 ő erejének az éhség lészen rontój : és az ő oldalának nyomorúság készíttetett. Megeszi13 az ő bőrénak erejét, megeszi, mondom, erejét a keserű halál. Elvétetik14 az ő sátorából az, a miben reménysége volt ; és azért folyamodik a félelmek Királyához. Az15 ő hajlékában lakik a félelem, mivelhogy a ház nem övé, és az ő lakhelyére tüzes kénkő hintetik. Alatt16 az ő gyökerei megszáradnak, és innét felűl az ő ága levágattatik. Az17 ő emlékezete elvész e földről, és nem lészen ő nevezetben az útczákon. Elkergettetik18 a világosságtól a setétségre, és e föld kerekségéről kiüzettetik. Sem19 fija nem lészen pedig, sem unokája az ő népe között, és senki nem lészen élő ember az ő lakhelyeiben. Az20 ő hirtelen napján csudálkoznak az ő maradékai, és a jelen élő emberek megrettennek. Bizonyára21 illyenek az álnok embernek hajlékai, és illyen annak az embernek lakhelye, ki az erős Istent nem esméri. Jób19 ötödik védekezése : panaszkodik barátainak keménysége miatt, rajzolja nagy nyomorúságát, de végül arra a boldog bizonyosságra emelkedik, hogy az ő Megváltója él.Felelvén1 pedig Jób, monda : Míglen2 akarjátok valyon búsítani az én lelkemet : és eféle beszédekkel míglen rontotok ? Immár3 tízszer is gyalázattal illettetek engemet ; s nem pirultok meg, hogy reám erősödtök ? De4 ámbár tévelygedtem légyen is, és az én tévelygésem velem háljon is : Avagy5 kellene é azért ellenem nagyobbítanotok az én gyalázatomat, és velem feddőznetek. Sőt6 esmérjétek meg már, hogy az Isten vetett le engemet, és az ő hálójával ő vett engemet körűl. Ímé7 felszóval kiltaom az én rajtam tett bosszúságot : mindazáltal meg nem hallgattatom ; kiáltok, s nincsen ki megítélje ! Az8 Úr az én útamat annyira bégátolta, hogy által nem mehetek ; és az én ösvényimre setétséget vetett. Az9 én dicsőségemtől megfosztva engem, és az én fejemnek koronáját elvevé : Köröskörűl10 mind elronta engem, hogy elvesznék, és az én reménységemeet, mint a tövéből kidűlt fának, elvevé. És11 az ő haragját ellenem felgerjesztvén, ellenségévé tőn engemeet. Egyszersmind12 az ő nyomorgató seregei reám rohanának, és ellenem ugyan útat csinálának, és az én sátorom melett tábort járának. Az13 én atyámfiai távol üzé tőlem, és az én barátim ugyan elidegeníték magokat én tőlem. Megszünének14 az én rokonságim, és esmérőim elfelejtkezének rólam. Az15 én házamban való zsellérek, s az én szolgálóim is idegennek tartanak engemet ; és az ő szemeik előtt idegen vagyok. Tele16 torokkal az én szolgámat kiáltom : de nem felel, mikor az ön magam szájával könyörgök is néki. Még17 lehellésemtől is az én házastársam idegen : noha esedezem néki az én ágyékomnak magzatiért. Még18 pedig a kisded gyermekek is megutálnak engemet ; sőt mikor felkelek, ellenem szólnak nékem. Minden19 ember útál engemet ; az én szívem szerint való barátim, kiket szeretek vala ; ellenkeznek velem. Az20 én bőrömhöz mint a húsomhoz úgy száradtak csontaim, és csak az én fogam húsa maradott. Óh21 ti én barátim, könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam ; mert az Istennek keze vere meg engemet ! Miért22 üldöztök ti is engemet, mint az erős Isten ? és az én elszáradt testemmel miért nem elégesztek meg ? Óh23 vajha valaki azt cselekedhetné, hogy az én beszédim megírattatnának ! vajha valaki azt cselekedhetné, hogy könyvbe béjegyeztetnének ! Vaspennával24 és ónnal, kősziklán örök emlékezetre kimetszetnének. Én25 is jól tudom, hogy az én Megváltóm él, és hogy az utolsó ember a földből feltámad. Továbbá,26 minekutánna a férgek ez én testemet megrágják, és minekutánna felébredek ; ebben a testben meglátom az Istent. Ugyan27 önnönmagam látom meg, nem más ; és az én szemeim látják meg, minekutánna az én veséim én bennem megemésztetnek. Sőt28 inkább néktek azt kellene mondanotok : Miért üldöznénk őtet ? holott a hit dolgának gyökere legyen én bennem. Féljetek29 azért a fegyvertől, mert az ő haragjában a ti álnokságitokért fegyverrel büntet, hogy megesmérhessétek az Istennek kemény ítéletit. Czófár20 második beszéde : felhozza azt a mondást, hogy : az istentelenek vigassága rövid.Kinek1 felele a Naámabeli Sófár s monda : Mivelhogy2 így szólasz ; azért az én gondolatim a feleletre kénszerítnek ; és azért a feleletre gyors vagyok. Az3 én gyalázatos dorgáltatásomat hallom ; de az én lelkem az én értelmem szerint kénszerít, hogy megfeleljek. Avagy4 nem tudod é azt : eleitől fogva miolta az Isten az embert e földre helyheztette. Az5 istenteleknek vígasságok rövid dolog : és a képmutatóknak öröme egy szempillantásig való. Ha6 szinte az égig felmene is az ő boldogsága, és a felleget ütné is fejével : Mindazáltal7 mint az ő ganéja örökké elvész ; és a kik látták őtet, azt mondják : Valyon hová lett ? Mint8 az álom, úgy elrepül, melly álomnak valóságát nem találhatják és úgy elmúlik, mint az éjjeli látás. A9 szem, a ki őtet nézi vala, nem kezdi látni, és az ő lakhelye nem fogja többé őtet nézni. Az10 ő fiai a szegényeknek igyekeznek kedveskedni, és az ő kezeinek meg kell adniok az erővel elvett marhát. Az11 ő csontjai az ő ifjúsága vétkének büntetésével megtelnek, és őtet követik mind a koporsó poráig. Jóllehet12 az ő szájában való nyelve alatt édes gonoszságot rejtett el. És13 kedvezvén annak, ki nem pökte azt, hanem az ő nyelve alatt megtartotta azt ; Az14 ő étke, mellyet az ő gyomrába bocsátott, áspis kígyónak epéjévé változik ő benne. A15 más ember gazdagságát nyelte bé. kiokádja azt : és az ő hasából kiüzi azt az erős Isten. Mintha16 áspis kigyónak mérgét vette volna bé, és a viperának fulánkja ölte volna meg őtet. Hogy17 ne lássa a méznek és a vajnak folyásit, folyóvizeit és patakit. Visszaadván18 a más ember munkájával kereset marhát, mintha el nem nyelte volna azt, nem örvendez az ő gazdagságának az illyen fizetését ; Mert19 megrontotta, s elhagyta a szegényeket ; elrontotta a házat, mellyet nem ő épített. Bizonyára20 semmi csendességet magában nem érez ; az ő kívánatos gazdag marhájával el nem szalad. Az21 ő ételének nincsen maradéka : annakokáért állhatatos nem lészen az ő boldogsága. Mikor22 bételik is az ő elégségével : akkor is szorongattatik és minden nyomorgónak keze reá jő. Mikor23 az ő hasát bé akarná tölteni : az Isten ő reá bocsátja tüzes haragját, mellyet étele helyett ő reá bőséggel önt. Mikor24 a vasból csinált fegyver előtt fut ; általveri őtet az aczélból csinált szerszámív. Kezébe25 veszi az ellenség a fegyvert, melly az istentelennek testén kimegyen, és fénylik az ő epéjétől, ha elszalad is, sok rettegések következnek reá. Mindenféle26 setéség rejtett el a hitetlennek titkos helyén és a fúvás nélkül való tűz megemészti őtet ; megtörettetik még éltében az ő hajlékában. Az27 egek is megjelentik az ő hamisságát ; és a föld ellene támad. Az28 ő házának jövedelme elfoly ; lefolynak a büntetések az Isten haragjának napján az égből. Ez29 azért az istentelen embernek fizetése az Istentől, és az ő hijábavaló beszédének e jutalma az erős Istentől ? Jób21 hatodik védekezése : az istenteleneknek néha mégis jól van dolguk az ítéletig.Felele1 pedig Jób s monda : Halljátok2 meg mind egy végben az én beszédemet is, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett. Míglen3 én szólok, szenvedjetek el engemet, annakutánna az én szólásomat bátor csúfold meg te Sófár ! Avagy4 én az ember előtt panaszolkodom é ? és ha vagyon oka, a miért panaszkodjam : miért fogjátok meg beszédemet az én lelkemnek keserűségében. Tekintsetek5 reám, és álmálkodjatok el ; és kezeteket tegyétek a ti szájatokra ! Bizonyára6 ha csak megemlékezném is másnak nyomorúságáról : mindjárt felháborodnám én, és az én testem iszonyodnék belé. Mi7 az oka, hogy a gonoszok jó egésségben élnek, vénséget érnek, ennek felette jó erővel bírnak ? Az8 ő magvok ő előttök magokkal egyetemben állandó, és az ő unokáik is szemek előtt vagynak. Az9 ő házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok. Az10 ő ünője megfut, és az ő magvát el nem veszti ; az ő ünője megellik, és meg nem vet. Az11 ő apró fijaikat, mind a sereg juhokat úgy bocsátják ki, és az ő magzatjaik tánczolnak. Ragadják12 a dobot és a hegedűt, és az orgonának zengésének örülnek. Csak13 a jóban viszik véghez az ő napjaikat, annakutánna egy szempillantásban a koporsóba alászállanak. A14 kik azt mondják vala az erős Istennek : Távozzál el tőlünk, mert a te útaidnak esméretiben nem gyönyörködünk ! Valyon15 micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őtet ? Avagy mit használunk vele, ha néki esedezünk ? Mindazáltal16 az ő javok nincsen hatalmokban : Azért a gonoszoknak tanácsok távol legyen én tőlem. Mennyiszer17 aluszik meg a gonoszoknak szövétnekek ; és mennyiszer jő ő reájok az ő veszedelmek ? avagy az Isten az ő haragjában bánattal mikor illeti őket ? Mennyiszer18 vagynak, mint a polyva a szél előtt, és mint a pozdorja, mellyet a forgószél elragad ? Mennyiszer19 bünteti meg az Isten a gonosznak hamisságát annak fijaiban ? megfizet néki, és vizsgálja őtet ? Mennyiszer20 látják az ő szemei az ő veszedelmét ? és iszik a Mindenható tüzes haragjának poharából ? Mert21 valyon micsoda gondja vagyon néki háznépére az ő halála után, mikor az ő hónapinak számok megkissebbittetik ? Nemde,22 holott mind ezek így vagynak, az erős Istent taníthatja é valaki az ő cselekedetiben bölcsességre, mellyel ő a kevélyeket megitélje ? ezt mondván : Ez23 meghal az ő erős boldogságában, mindenestől fogva csendességben és békességben lévén. Kinek24 fejőedényei téjjel vagynak töltve, és az ő csontjainak velejek megöntöztetett. Ama25 pedig keserves szívvel hal meg, a ki itt nem élhetett e világnak javával. Egyaránt26 a porban feküsznek és a féreg őket ellepi. Ímé27 jól tudom a ti gondolatitokat ; és a ti hazugságitokat, mellyeket ellenem hamisan gondoltok. Jól28 tudom, hogy azt mondjátok : Valyon hol vagyon ama Főembernek háza ? és hol vagyon az istentelenek lakhelyeinek sátorok ? Avagy29 nem kérdeztétek é azoktól, a kik az úton általmentek ? és azoknak jeleiket nem esméritek é meg ? Mert30 a veszedelmek napján a gonosz elrejtetik, és a bosszúságnak napján kivitetnek a gonoszok. Kicsoda31 feddi meg őtet szemben az ő útairól ? és mit cselekszik, kicsoda fizet néki azért ? Végezetre32 a gonosz a koporsóba bévitetik, és szüntelen a koporsóban marad. Édes33 lészen néki a sír vermének földe ; és e képen ő maga után vonszon minden embereket, miképen ő előtte is számtalanan megholtak. Mimódon34 vígasztanátok ezért engem hívságos beszéddel, holott a ti feleletekben hazugság találtatik. Elifáz22 utolsó beszéde : egyenest durva bűnökkel vádolja Jóbot, óvja vakmerő gondolkodástól és megtérésre inti.Felele1 a Témán nemzetéből való Elifáz, s monda : Nem2 használ é az ember az erős Istennek, mikor önmagának használ a bölcs ember ? Nemde3 vagyon é a Mindenhatónak gyönyörűségére, hogy magadat így igazítod ? avagy hasznára vagyon é, hogy a te útaidat tökéletesnek mondod ? Nemde4 a te istenitiszteletedért fedd é téged ? és te veled azért perel é ? Avagy5 inkább a te gonoszságod nem sok é ? és nincsen vége a te hamisságodnak ? Mert6 zálogot méltatlan vettél a te atyádfiaitól, és a szegényeket mezítelenekké tetted. A7 megfáradt embernek csak vizet sem adál innia, és az éhezőtől kenyeredet megtiltottad. Annakfelette8 a hatalmasok bírták ezt a te földedet, és kire nagy tekintet vala, az lakik vala rajta. Az9 özvegyeket pedig üresen bocsátottad, és az árváknak karjokat elrontottad. Annakokáért10 körülvettek téges a te tőreid, és a hirtelenséggel való félelem rettegtet téged. És11 a setétség megkörnyékezett, hogy ne láthass : és az árviz ugyan elborított tégedet. Avagy12 nincsen é (azt mondod) az Isten az egeknek magasságiban ? és tekintsd meg a csillagoknak magasságokat, melly igen magasak. Azért13 mondod azt : Mit tudhatna az Isten ? Valyon homályban itél é meg ? A14 sűrű felhők az ő rejtekei, és nem lát, és az égnek kerületin szüntelen jár. Nemde,15 te Jób, amaz elébbi gonosz világnak ösvényét követed é, mellyen jártak az álnok emberek. A16 kik az ő idejek előtt kivágattatának : kiknek fundamentomokra az özönvíz kiáradott volt. Kik17 az erős Istennek azt mondják vala : Távozzál el tőlünk ! S mit cselekedék velek a Mindenható ? Kiknek18 házokat ő megtölté vala e világi jókkal. De az istenteleneknek tanácsok távo legyen én tőlem. Látván19 ezt az igazak, örülének rajta : és az ártatlan ember csúfolja vala őket. Mivelhogy20 a mi nemzetségünk még ki nem vágattatott : az ő maradékjokat pedig a kénköves tűz emészté meg. Kérlek21 azért, az Istennel, alkudjál meg, és légy békességes : mert ezekért következik reád jó állapot. Kérlek,22 vegyed a törvényt az ő szájából, és az ő beszédit helyheztesd a te szívedben. Hogyha23 megtéréndesz a Mindenhatóhoz : megépíttetel, és ha álnokságot a te hajlékidtól távol üzénded ; És24 ád néked tiszta aranyat, mint a port, és Ofir tartományból való vízben termett tiszta aranyar, mint a követ. És25 a te tiszta aranyad, ezüstöd és erősséged, lészen a mindenható Isten ; Mert26 akkor a Mindenhatóban magadat gyönyörködteted, és a te orczádat felemeled az Istenhez. Térden27 állva könyörgesz néki : és téged meghallgat, és fogadásidat megteljesíted. Mihelyt28 valami dolgot elgondolsz : Megadatik néked, és a te útaidon a világosság fénylik. Noha29 megnyomtak most a nyomorúságok téged, ki kevélyen szólasz Isten ellen : mindazáltal akkor téged alázatost megtart az Isten. Sőt30 a bűnöst megszabadítja az ártatlanért, és megszabadíttatok a te cselekedetidnek tisztaságáért. Jób23 hetedik védekezése : óhajtja, bár remény nélkül, hogy vajha Isten ítélő széke elé állhatna.Kinek1 felele Jób s monda : Még2 most is keserűség az én beszédem : mivelhogy a rajtam való csapás felülhaladja az én fohászkodásomat. Vajha3 valaki azt cselekedhetné, hogy az Istent tudnám megtalálni ; bémennék szinte az ő székéig ! Szép4 renddel az én ügyemet előmondanám, és az én szájamat bétölteném az én ártatlanságomnak mentő erősségeivel. Meghallanám5 micsoda beszédekkel felelne nékem, és megérteném, mit mondana nékem. Valyon6 az ő erejének nagy volta szerint perlene é velem ? Nem ; sőt inkább ő adna nékem erőt. Ott7 az igaz ő vele perelhet : én is azért magamat megszabadítanám örökké az én Ítélőbírámtól. (Ímé8 napkelet felé megyek, és nincsen, ha pedig napenyészet felé, nem vehetem eszembe őtet. Avagy9 mikor észak felé cselekszik valamit, nem láthatom ; elrejti önmagát délre s nem láthatom meg.) Minekutánna10 pedig az én útamat meglátná, s megpróbálna engemet : mint az arany úgy jőnek ki ő előle ; Az11 ő nyomdokát követte az én lábam, az ő útát megőriztem, hogy arról el ne hajolnék. Az12 ő ajakinak parancsolatját tőlem el nem taszítottam, és szokásom szerint az ő ajakinak beszédit szívemben elrejtettem. De13 valyon ha valakit ostoroz, kicsoda tilthatja meg őtet ? valamit az ő lelke kíván, szinte azt cselekeszi ; Mert14 az ő én felőlem való dekrétomat elvégezi, és e féle büntetés sok vagyon őnála. Annakokáért15 rettegek az ő színe előtt, és mikor csak gondolkodom is róla, félek tőle ; Mert16 az erős Isten megtörte a nyomorúság által az én szívemet, és a Mindenható megrettentett engemet ; Mivelhogy17 még a nyomorúságok előtt ki nem vágattattam, sem pedig az én orczám elől a homályt el nem rejtette. Folytatás :24 Istennek az istentelenek iránt való elnézése titokszerű.Valyon1 a mindenható Isten miért nem titkolta volna el az ő büntetésének idejét, hogy a kik őtet esmérik is, ne lássák az ő elrendeltetett napját ? A2 kik a határt elfoglalják, s a nyájat mellyet elprédáltak szabadon legeltetik. Az3 árváknak szamárjokat elhajtják, és az özvegy asszonynak ökrét zálogban hajtják el. A4 szegényeket az ő útjokról elűzik, és a földnek szegényei ő elöttök együtt lappangnak. Ímé5 mint a vadszamarak a pusztában, kimennek az ő munkájokra ; szorgalmatosan keresvén a prédát : a mezőség pedig ád néki ételt és az ő fijainak. A6 mezőben a más veteményét learatják, és hitetlennek szőlőjét megszedik. A7 szegényt ruhája nélkül kánszeritik hálnia, úgyannyira, hogy a hidegben nincsen semmi leple ; És8 a hegyeknek hirtelen való áradásától megvizesülnek, és a lepel nélkül szűkölködvén a kősziklához ragaszkodnak. A9 csecsszopó árvákat megfosztják és zálogban vonszák el a mi ruházat a szegény emberen vagyon. A10 mezítelent ruha nélkül jártatják., és a kik a kévét hordották, éhen bocsátják el. Az11 ő ker1téseken belől olajt nyomók, és a sajtót tekerők szomjúhoznak. A12 városból fohászkodnak a szegények, és a megsebesittetteknek lelkek kiált, hogy az Isten ollyan méltatlanságot ne tegyen állanddóvá. Ezek13 az igaz világosságnak is engedetlenek, és annak útait nem akarják esmérni, sem pedig nem akarnak az ő ösvényén ülni. Szintén14 nappal is felkelvén a gylkos, megöli a szegényt és a szükölködőt : éjjel pedig olyan mint a lopó. A15 paráznának is szeme vigyáz az estvére mondván : Ne nézzen szem énreám, és az ő orczáira álorczát tészen ; Azokat16 a házakat megássa a setétségnek idején, mellyeket nappal magoknak eljegyezték, és nem szeretik a világosságot ; Sőt17 inkább a reggel nékik ollyan, mint a halálnak árnyéka : de mikor valaki megesméri őket, a halál árnyékának rettentései lésznek rajtok. Hamarább18 elmulandó ezeknek dolgok, hogysem mint a víz színén való buborék, és a földön átkozott az ő boldogságok : vissza az elébbi boldog állapotra nem tér, mint a magas kősziklákról lefolyó vizek. Miképen19 a szárazság és a nyár hamar elissza a hóvizet : így a koporsó is azokat, a kik vétkeztek. Elfelejtkezik20 ő róla az ő barátja, és minekutánna a féreg gyönyörűségesen megeszi, többé róla senki meg nem emlékezik, s aképen megrontatik az álnok ember, mint a fa.. Meddő21 asszonyt ád néki az Isten, a ki nem szűl, kit öszvegységben is meg nem áld. És22 az ő hatalmas erejével elszedi az erőseket : ha pedig valaki jól állatna is, az ő életéhez nem bízhatik. Ha23 egy kevéssé megengedi, hogy bátorságban éljen ; mindazáltal az ő szemei ezeknek útjokra vigyáznak. Ha24 egy kevéssé felemelkednek ; egy kevés idő mulva egy is nincsen azok közzűl, olly igen lenyomattatnak, mint egyebek lehányattatnak, és levágattatnak, mint a búzafő. Avagy25 nem így vagyon é a dolgo ? s kicsoda mutathatná meg hogy én hazudnék ? és kicsoda tehetné semmivé ezeket az én beszédimet ? Bildád25 utolsó beszéde : mi az ember Isten előtt !Felele1 pedig a Suákh városbeli Bildád s monda : Rettenetes2 uralkodása vagyon néki, és békességben lakozik a magasságban. Vagyon3 é számok az ő sereginek ? és kire nem támad fel az ő világa ? Hogyhogy4 lehetne tehát igaz a halandó ember, az erős Istenhez képest ? avagy hogyhogy lehet tiszte, a ki asszonytól születtetik ? Ímé5 ha a holdra tekintesz is : semmi annak is világossága, de még a csillagok is nem tiszták az ő szemei előtt ! Mennyivel6 inkább a halandó ember a ki féreg ? és az embernek fija, ki ollyan mint a féreg ? Jób26 nyolcadik védekezése : megmutatja, mennyire elismeri ő is Istennek kikutathatatlan felségét.Felele1 néki Jób, és monda : Bezzeg2 jól segitél illyen minden erőtől megfozstatott embert ! megvígasztalál bezzeg illy erőtlen karú embert ! Bezzeg3 jó tanácsot adál nékem bolondnak, és a mi a fő dolog, velem igen megesmérteted. Valyon4 kicsoda előtt beszélgetél, és kinek lelke jött ki belőled ? A5 halottak, és a víz alatt a kik vagynak is megújíttathatnak a te beszéded által ! Ő6 előtte a földnek gyomra nyilván vagyon ; és a veszedelmes pokolnak nincsen béfedezője. Kiterjeszti7 ő az égnek kerekségét az üregen, és földet mint a semmin úgy függesztette fel. Megköti8 a vizeket az ő sűrű felhőiben, úgyannyira, hogy a felhők meg nem hasadoznak alattok. Az9 ő királyiszékinek színét magtartóztatja, és az ő felhőjét reá kiterjeszti. A10 vizeknek színét megczirkalmozta, mind a világosságnak és setétségnek végéig. Miglen11 az egeknek oszlopai öszverontatnak, és az ő haragja miatt megmozdulnak. Az12 ő hatalmával oszlatta el a tengert, és az ő bölcsességével a tengernek felháborodott habjait lecsendesíti. Az13 ő lelkével ékes1tette az egeket, és a nagy hosszú csethalat is az ő keze formálta. Ímé14 ezek az ő útainak részei : de ímé az, melly kicsiny része az ő cselekedetinek a mellyet hallunk ? Hát az ő nagy hatalmasságának csudálatos dörgésit ki foghatja meg ? Jób27 befejező beszédei : erősíti ártatlanságát és megmutatja mily múlandó az istentelenek szerencséje.Továbbá1 kezdé Jób az ő értelmét előhozni, és monda : Él2 az erős Isten a ki az én igazságomat elrejtette : és a Mindenható a ki keserűséggel illeté az én lekemet ; Hogy3 míg az én lelkem én bennem lészen, és az Istennek lehellése az én orromban : Az4 én ajakim nem szólnak hamisságot, és az én nyelvem nem szól álnokságot. Távol5 legyen tőlem, hogy titeket igazítsalak : mert én míglen meghalok, az én tökéletességemből magamat ki nem tagadom. Az6 én igazságomat e nyavalyában is megtartom, s el nem hagyom ezt, az én lelkem soha tőle el nem veti azt. Mint7 az istentelen ember, a képen ellenségem lészen ; és a ki e dologban ellenem támad, ollyan lészen előttem mint az álnok ; Mert8 micsoda reménysége lehet a képmutatónak, a ki telhetetlenségben találtatik akkor, mikor az Isten az ő lelkét kiveszi ? Valyon9 az ő kiáltását az erős Isten meghallgatja é, mikor szorongattatik ? Valyon10 a Mindenhatóban gyönyörködteti é ő magát ? és segítségre hívja é az Istent minden időben ? Ímé11 tanítlak titeket én, ki az erős Istennek csapása alatt vagyok, azt nem is titkolom el, minémű szívvel vagyok a mindenható Istenhez ! Ímé12 pedig ti is mindnyájan látjátok : mi az oka tehát, hogy mégis hívságos beszéddel hívalkodtok ? Ez13 az istentelen embernek jutalma az erős Istentől, és a kegyetleneknek örökségek, mellyet a Mindenhatótól vesznek. Ha14 az ő fijai megsokasulnak is : a fegyverre sokasulnak meg és az ő magzatai nem elégesznek meg kenyérrel. Az15 élő maradékai mindjárt a halálban eltemettetnek, és az ő özvegyei ő rajta nem sírnak. Hogyha16 úgy takarná is bé az ezüstöt mint a port, és mint a sárt úgy megsokasítaná is az ő ruháit ; A17 mit készített, az igaz ruházza magára, és az ezüsttel az ártatlan osztozik. Hogyha18 a gönczölszekérig felépítené is az ő házát : mégis csak ollyan lészen mint a kunyhó, mellyet a szőlőőőőpásztor csinál. A19 gazdag meghal és nem temettetik el ; tekinti az mber az ő szemeivel, és ímé nincsen ; A20 rettegéseknek sokasága üldözi őtet mint a sebes vizek és éjszaka a forgószél lopva elragadja őtet ; Felveszi21 őtet és elviszi a napkeleti szél, melly mint a szélvész sz ő lakhelyéből őtet kiragadja. É22 képen az Isten reá bocsátja a háborút, és nem kedvez néki, akármint igyekezzék az ő súlyos keze előtt elfutni ; Az23 ő kezeivel kihányja őtet, és az ő lekhelyéből kisüvölti őtet. A28 természet elrejtett dolgait kikutathatja az ember, Isten bölcsesége kikutathatatlan ; az ahhoz vezető út az istenfélelem.Bizonyára1 az ezüstnek helye vagyon a honnét kivájják, és vagyon helye az aranynak a honnét kiássák. A2 vas a porból ásattatik ki, és a kőből ércz öntetik. A3 setétségben vetett határnak, és minden tökéletes dolognak az ember végére megyen : a setétségnek és a halál árnyékának kövét is megkeresi. Mikor4 a víz nagy hamar kiárad a bányára, elhagyván az ő fészkét, a vizek, mellyeket semmi láb nem tapodott, kimerittetnek, és az embereknek munkájával kimennek a bányákból. Vagyon5 olly gabonatermő föld, jóllehet alatta más vagyon, tudniillik tűz. Mellynek6 köveiből zafir lészen, a porából pedig arany. Vagyon7 olly ösvény a föld alatt, mellyet semmi repeső állat nem tud, sem pedig a varjúnak szeme nem látta. A8 mellyen nem jártak a kegyetlen vadak, sem pedig a fene oroszlán azon által nem ment. A9 kősziklára veti az ő kezét az ember, és tövökből a hegyeket kirontja. A10 kősziklákat kétfelé has1tván patakokat bocsát azon által, és mindent, a mi drága, lát az ő szeme. A11 folyóvizeket megfogja a folyástól ; végzetre valami elrejtett dolgo, a világosságra kihozza. De12 az Istennek bölcsességét hol találhatni meg ? és az ő értelmének valyon hol vagyon helye ? Az13 ember nem tudja megbecsülni azt, melly nem találtathatik itt e földön élő emberek között. A14 mélység azt mondja : Nincsen énbennem ; a tenger is azt mondja : én nálam is nincsen. A15 drága arany ezért nem adathatik, sem pedig ennek árában ezüstöt nem adhatnak. Nem16 becsülhetik az Ofirbeli drága aranyra, sem égszinű drága onix kőre, sem a zafir kőre. Senki17 azt nem becsülheti aranyra, sem a tiszta eresztett aranyból csináltatot edényen el nem cserélheti. Ama18 Rámot, és a drága gyöngy ingyen se említessék, mert az Isten bölcsességének keresménye drágább a kárbunkulusoknál- Nem19 becsültethetik a Szerecsenországban termő topázra, sem amaz ersztett finom aranyra. Az20 a bölcsesség annakokáért honnét jelennék ki ? és hol volna helye az értelemnek ? Holott21 minden élő állatnak szemei előtt eltitkoltatott, s még az égen repeső állattól is elrejtetett. A22 veszedelmes pokol és a halál azt mondják : Csak a hírét hallottuk a mi füleinkkel ! Csak23 az Isten önmaga érti útait ; és ő tudja annak -helyét ; Mert24 ő e földnek határaira ellát, és az egész ég alatt való dolgokat látja. A25 levegő égnek nehézségét mikor megmérte, és a vizeket mikor mértékkel mérte. Mikor26 az esőnek elrendelt határt vette és a mennydörgő villámásoknak útat : Ímmár27 akkor jól látta azt, rendelte azt, szerzette azt, és kereste azt. Az28 embernek pedig monda : Ímé az Úrnak félelme a te bölcsességed, és a te értelmed a gonosztól való elszakadás ! Jób29 rajzolja elébbi boldogságát.Mégis1 Jób többet kezde szólani az ő értelme felől, mondván : Óh2 vajha valaki ezt cseledhetné és velem, hogy ollyan lehetnék, mint az elmult hónapokon, napokban, mellyekben az Isten boldogúl tart vala. Mikor3 azt cselekszo vala, hogy az ő szövetnéke az én fejem felett fénylenék, mellynek világosságánál a setétségben járok vala. A4 mint valék az én ifjúságomnak napjain, mikor az Istennek társasága val az én hajlékomban. Még5 mikor a mindenható Isten valaén velem, és az én gyermekim körűltem állnak vala. Mikor6 az én útaimat vajjal mosom vala, és a kőszikla is kiönti nékem az olajt mint a ptakot. Mikor7 a kapuban megyek vala a városon, és az én székemet az utczán tészem vala el. Látván8 engme a gyermekek, elrejteznek vala, még az igen vén emberek is felkelvén, állnak vala előttem. A9 Fejedelmek, mikor szólok vala, megtartóztatják vala beszédeket, és kezeket szájokra teszik vala. Az10 ékesenszóló Főemberek elrejtik vala magokat, és az ő nyelvek az ínyekhez ragad vala ; Mert11 a melly fül engem hall vala, boldognak mond vala, és a melly szem lát vala, bizonyságot tészen vala az én ártatlanságom felől ; Mert12 én a nyomorúság miatt kiáltó szegényt megszabadítom vala, az árvát is, és a kinek semmi segítője nem vala. A13 veszedelemben megtartatott embernek ádása jő vala reám, és az özvegynek szívét megvígasztalom vala. Az14 igazságot felöltözöm vala és az is felöltöztet vala engemet mint egy palásttal : az én igaz ítéletem fejemet mint egy koronával ékesíti vala-ű. A15 vaknak én szemei valék, és annak perit a kit nem esmérek vala, jól mehányom-vetem vala. A16 szűkölödőknek attyatok valék, és annak perit a kit nem esmérek vala, jól meghányom-vetem vala. Az17 álnok embernek zápfogai megrontom vala, és az ő fogai közzűl kiütöm vala a prédát. Annakokáért18 azt gondolom vala ; az én fészkemben halok meg, és mint a tengernek fövénye úgy az én napjaimat megsokasítom : Az19 én gyökerem a folyóviz mellett megszaporodik, és a harmat az én ágamon nyugszik meg : Az20 én dicsőségem mint a plánta, úgy lészen én mellettem, és az én kézívem az én kezemben erős lészen. A21 kik én hozzám hallgatnak vala, tőlem várnak vala, és az én tanácsomhoz hallgatnak vala : Az22 én beszédem után többet nem szólnak vala e képen az én beszédem reájok származik vala. És23 mint a füvek az esőt, úgy várnak vala engem és az ő szájokat eltátják vala, mint az alkalmatos időn való esőre. Mikor24 ő velek tréfálódom vala, nem hiszik vala, és az én orczámnak világosságát nem vetik vala el. Ha25 mikor én az ő útjokat választom vala magamnak : ülök vala elől mint Főember. Továbbá úgy lakom vala mint egy Király az ő serege között, mikor az ő bánkodó hadát vigasztalja. Jób30 leírja mostani nyomorúságát.Most1 pedig nevetnek engem a kik idővel kisebbek nálamnál, kiknek attyokat az én juhaimnak komondori közzé sem számláltam volna. Még2 az ő kezeknek ereje is valyon mit használt volna nékem ? mert ők az ő vénségeket hijába vesztették. A3 kik a szükség és éhség mistt önmagoknak valók valának, futnak vala a száraz, setét, elpusztíttetott és elhagyattatott helyre ; A4 kik keserű füveket csemetékkel egyetembe szaggatnak vala, és a gyökerek s a fenyőmag vala az ő eledelek ; A5 népe közzűl kiüzettetnek vala, és őket úgy húrítják vala, mint a lopót ; A6 völgyeknek üregségében laknak vala s a földnek és a kőszikláknak hasadékiban ; A7 bokrok között ordítnak vala, és a csalántól sűttetnek vala. Szarvas8 vétkekben élő emberek, és gyalázatos emberek valának, nyomorultak és bujdosók. Ímé9 most ezeknek énekek vagyok, és nékik csúf beszédek. Utálnak10 engemet, messze távoznak tőlem : s az ő pökéseket az én orczámtól meg nem tartóztatják ; Mert11 az én kézívemnek idegét elszakasztotta, és megnyomoríta engemet az Isten, és azért előlem elveték a zabolát. Jobbkéz12 felől az ifjak támadnak ellenem és az én lábamnak botránkozást vetnek ; és én reám ugyan útat törtek, hogy nékem ártsanak. Az13 én útamat elronják, az én nyavalyámat öregbítik, mellyből nékik semmi hasznok nincsen. Mintegy14 széles úton, a képen ostromlanak engemet, és az én nyomorúságomban ellenem egybekötik magokat. Én15 reám fordultak a rettegések, mellyek mint a szél, úgy üldözik lelkemet, és az én életem mint a felső elmulik. Most16 pedig az én lelkem önmagában elfogy, és tartóztatnak engemet háboruságomnak napjai. Az17 éjszaka ugyan meglikgatja az én csontaimat, és az én testemben való inak nem nyughatnak. A18 betegségnek nagy ereje miatt elváltoztatja az én ruházatom magát, és mint a ruhámnak szoros galléra, úgy szorít meg engemet. A19 fájdalom a sárba vete engemet, úgyannyira hogy magamat hasonlíthatnám a porhoz és hamuhoz : Kiáltok,20 Uram hozzád : de nem hallgatsz meg engemet ; te előtted megállok, de nem fordítod magadat én hozzám. Kegyetlenné21 tészed magadat ellenem, és a te kezednek ereje szerint halálos gyűlölséget viselsz ellenem. A22 szélre felemelsz engemet, és arra helyheztetsz engemet ; és azt cselekeszed, hogy életem elmuljék ; Mert23 vészem eszembe, hogy a halál, és a minden élő embernek rendeltetett ház a koporsó elhív engemet ! Bizonyára24 az Isten a sírba nem bocsátja az ő kezét, ha az ő nyomorgatásának idején kiáltanának is ! Avagy25 nem sírok vala é azon, a kinek nyomorúlt idei valának ? a szűkölködő miatt az én lelkem nem volt é szomorú ? Hogy26 reám, ki jót várok vala, gonosz következék, és ki világosságot reménylek vala, homályosság szála reám. Az27 én béleim ugyan megforranak, úgyannyira, hogy nem nyughatnak : előmet vevék a háborúságnak napjai : Feketén28 jártam, de nem a nap hétvége miatt, felkelvén a gyülekezetben kiáltok. A29 sárkányoknak attyokfiává levék, és a struczmadás fijainak társokká ! Az30 én rajtam való bőröm megfeketittetett, és az én csontaim elégének a nagy száraztó keserűség miatt ! Továbbá31 az én hegedűm sírásra változék ; és az én orgonám a jajgatóknak szavára. Jób31 beszédeinek befejezése : erősíti, hogy feddhetetlenül járt Isten és emberek előtt.Az1 én szemeimmel ugyan szövetséget tettem vala. és miért is igyekeztem volna valamelly szűznek megszeplősítésére. Mert2 micsoda jutalmam lett volna nékem onnét felől az Istentől ? avagy micsoda örökségem a magasságból, a mindenható Istentől ? Avagy3 a hamisnak, és kik az álnokságnak szolgálnak, nem készített é iszonyú veszedelmet ? Avagy4 nem látja é ő az én útaimat ? és minden lépéseimet nem számlálja é meg ? Ha5 én csalárdsággal jártam, avagy az én lábam álnokságra sietett : Az6 ő igazságának serpenyőjével mérjen meg engem, és menjen végére az Isten az én tökéletességemnek ! Ha7 az én lépésem eeeeelhajlott az útról, és ha az én lelkem követte az én szemeimet, avagy ha az én kezeimhez valami másé ragadott Bátor8 a mit veték, más egye meg, és az én maradékim gyökerestől kiszaggattassanak. ! Ha9 az én lelkem a más feleségének szerelmére hajlott, avagy ha az én felebarátomnak ajtaján leselkedtem : Az10 én feleségem másnak örüljön, és ő rajta idegenek magokat meghajtsák ; Mert11 az iszonyú nagy vétek, és olly álnokság, mellyet a Bíráknak is meg kell büntetni ; Mert12 az Istennek tüzes haragja azért fogytig megemésztett volna, és minden jövedelmemet elvette volna. Ha13 az én szolgámnak és szolgálómnak igaz ügyét, kik én velem pereltek megvetettem ; (Mert14 én mit cselekedhettem volna ha az erős Isten felkelt volna az ítéletre ? és mikor meglátogatott volna mit feleltem volna néki ? Nemde15 nem ugyan az teremtette é őtet is, a ki engem anyám méhében teremtett ? és nem ugyan az formált é minket a mi anyánk méhében ?) Ha16 én magamat a szegényeknek kivánságoktól megtartóztattam, avagy az özvegynek szemét fárasztottam ; Ha17 az én étkemnek falatját és magam ettem meg, és hogyha abból árva nem ett ; Mert18 gyermekségemtől foga, nálam mintegy attyánál nevekedett az árva, és az én anyám méhétől fogva neveltem azt : Ha19 én csak néztem a ruhátlan veszendő szegényt, és a szükölködönek nem adtam ruhát : Ha20 az ő béfedezett ágyékai engemet nem áldottak, mivelhogy az én juhaimnak gyapjával melegedett meg : Ha21 az árva ellen kezemet felhúztam, noha a városban látnám az én segítségemet : Az22 én vállam a lapoczkájáról leesék, és az én karom az ő forgócsontjáról leszakadjon ; Mert23 az erős Istentől való veszedelemtől féltem, kinek nagysága előtt el nem mehettem volna. Ha24 én az én reménységemet aranyban helyheztettem, vagy ha az ersztett aranynak mondottam : Én bizodalmam vagy ! Ha25 én ezen örültem, hogy az én gazdagságom sok volna, és hogy az én kezem nagy-sok marhát talált volna ; Hogyha26 láttam a napot, mikor fénylenék és imádtam, vagy a holdat, vagy az égnek kerekségét. Ha27 az én lelkem tikon elhitetett engem, és az én szájammal megcsókoltam vagy az én kezem cselekedte : Mert28 ez is, a bálványozás a Bíráktól méltán büntettetik meg ; mert így megtagadtam volna a magasságban való erős Istent. Ha29 örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és örültem mikor őtet veszedelem találta elő. (Mert30 én nem engedtem, hogy vétkezénk az én szájam ebben, hogy én átkot kértem volnta az ő lelkére.) Ha31 mondották az én szlgáim : óh vajha adna valaki a vendégnek való húsból : mert mi eleget sem ehetünk ! Mert32 a jövevényt ottkin nem hagyom vala hálni, és az én ajtómat az útonjárónak megnyitom vala. Ha33 az én vétkeimet a képmutató emberek módjára elfedeztem, és én magamhoz való szerelmemben elrejtettem álnokságomat. Mert34 jóllehet én erőszakot mívelhettem volna nagy sokakon : mindazáltal az én házamnépének megutálása ijeszt vala engemet, úgyannyira, hogy hallgatnék, és a kapun erőszakot mívelni ki nem megyek vala. Kicsoda35 athatna nékem olly embert, ki az én ügyemet meghallgatná ? Ímé az én beszédemnek summája és az én kívánságom ; hogy vagy a mindenható Isten feleljen meg nékem, vagy az én peresem az ellenem való vádolást irva adja elő. Elvesszek,36 hogyha azt az irást vállamon nem hordoznán, és korona gyanánt fejembe nem tenném ! Az37 lépésimnek számát néki megmondanám és mintegy Fejedelem, olly bízvást mennék hozzá. Ha38 ellenem a föld felkiáltánd, és egyenlőképen az ő barázdái sírándnak : Ha39 annak gyümölcsét pénz nélkűl ettem, vagy a föld szántóinak lelkedet elkeserítettem ; A40 búza helyében teremjen tövis, és az árpa helyében konkoly. Itt vagyon vége a Jób beszédinek. Elihu32 első beszéde : megmagyarázza, hogy bár fiatal, miért nyitja meg ajkát.Minekutánna1 pedig e három emberek megszüntek volna a Jóbnak való felelettől, mivelhogy Jób igaznak láttatnék az ő szemei előtt. Felgerjede2 haragja Elihúnak a Barakéel fijának, ki Búzból való vala, a Rámnak nemzetségéből, Jób ellen, az ő haragja ugyan fellobbana, hogy önmagát az Istennél igazabbnak mondaná. De3 még a Jób három barátira is az ő haragja felgerjede azért, mert semmit nem tudnak vala felelni, még is Jóbot kárhoztatják vala. Elihú4 pedig megvártva vala Jóbot az ő beszédében, mivelhogy Jób és az ő baráti vénebek valának nálánál : De5 minekutánna látta volna Elihú, hogy semmi feleletre való tudomány nem volna e három ember szájában ; megharaguvék. Annakokáért6 felele a Búztól való Elihú, Barakéelnek fija ; s monda : Legkissebb vagyok idővel, ti pedig élemetes emberek vagyok ; annakokáért én átalám, és félék megmondani néktek az én értelmemet. Azt7 mondom vala magamban : Idős emberek szólnak most és a vének kijelentik a bölcseséget. Bizonyára8 a halandó emberben ama Lélek, és a Mindenható Istennek ihlése tészi a bölcseséget. Nem9 az emberek nagyjai bölcselkednek, és nem a vének értik az ítéletet. Annakokáért10 azt mondom : Hallgass meg engemet, hadd mutassam meg az én értelmemet ! Ímé11 én meegvártam a ti beszédeteket, és fülemet hajtván, figyelmetesen meghallgatám a ti értelmeteket mind addig, míg beszélgetnétek. Továbi12 reátok hallgatván eszembe vevém, hogy ímé senki nincs közöttetek, a ki Jóbot megdorgálhatná, vagy az ő beszédére megfelelhetne. Hogy13 azt ne mondhassátok : Találtunk bölcseséget ; de csak az erős isten térítheti meg őtet, nem ember. Minthogy14 nem én ellenem rendelte az ő beszédit ; én is nem a ti beszédetek szerint felelek néki. Elrémülének,15 és többé nem felelének, és hallgatának. Mert16 ők mikor szólnának én megvárám : de mivelhogy megszünének, s többé nem akarának felelni : Felelék17 én is az én részemről, én is az én értelmemet megmutatom ; Mert18 beszédekkel rakva vagyok és az én szívemben való felgerjedett lelkem szorongat engemet a szólásra. Ímé19 az én szívem megszakad, mint az új porral töltött tömlők, mellyeknek szájok nincsen nyitva. Kimondom20 azért, hogy valami pihenésem lehessen nékem, megnyitván az én ajakimat, megfelelek. Ne21 kellesék pedig, kérlek, személyt válogatnom, és az emberek előtt ne kellessék hízelkedő beszédekkel élnem ; Mert22 nem tudok hízelkedő beszéddel élni ; ha csak kevéssé élnék is azzal, megölne engem az én Teremtőm ! Folytatás :33 Elihu feddi Jóbot a miért magát igaznak tartja. Isten fenyítése üdvére szolgál a léleknek.No1 azért most, halld meg az én beszédimet Jób, és minden én beszédimet vegyed füleidbe. Ímé2 már megnyitom az én számat, s szól az én nyelvem az én szájamban. Az3 én szívemnek igazságát, és az én ajakimnak értelmét az én beszédim nyilván kijelentik. Az4 erős Istennek Lelke csinált engem és a Mindenhatónak reám való lehellése adott én belém életet. Azért5 ha felelhetsz nékem, én előttem készítsd magadat a feleletre, s állj ellenem. Ímé6 én a te beszéded szerint az erős Isten képében te veled vetekedem ; én is pedig sárból formáltattam. Ímé7 az én tőlem való félelem nem háborít meg téged, az én kezem rajtad nem lészen súlyos ; Csakhogy8 azt mondád az én hallásomra, mikor a te beszédidnek szavát hallottam : Tiszta9 vagyok, minden fogyatkozás nélkűl megtisztíttattam, és nincsen semmi álnokság én bennem. Ímé10 mondom azt is : minémű alkalmatosságokat talála Isten ellenem, és engem úgy tarta mintegy ellenségét. Békóba11 veti az én lábaimat, őrzi minden én ösvényimet. Ímé12 csak e beszédekért is nem vagy igaz, s azt felelem néked, hogy nagyobb az Isten a halandó embernél. Miért13 perelsz ő vele ? azért é, hogy minden ő dolgairól nem felel meg ? Ímé14 az erős Isten ha egyszer vagy kétszer szól is, nem érti azt az ember. Álom15 által, éjjeli látás által, mikor nagy álom száll az emberekre, s mikor az ő ágyasházokban alusznak : Akkor16 megjelenti az embereknek fülökben, és az ő tanítását azoknak szívekben megpecsétli. Hogy17 az ember elhagyja az ő cselekedetit, és hogy a kevélységet az emberből kivegye. És18 hogy megtartsa az embet a sírtól, és annak éleetét, hogy azt a fegyver által ne járja. Annakfelette19 fájdalommal az ő ágyasházában az embert megfeddi, és az ő csonjainak sokaságát erős kinnal. Úgyannyira,20 hogy az ő élete iszonyodjék az ételtől, és az ő lelke megutálja a kedves étket is. És21 az ő szeme láttára az embernek teste elszáradjon, és az ő csontjai kiüljenek, mellyek nem láttatnak vala. Végezetre,22 hogy az ő lelke közel legyen a sírhoz, és az ő élete a halálos fájdalmakhoz. Ha23 akkor ő hozzá jövend követ, az Isten akaratjnáak ezer közzűl egy magyarázója, a ki megjelentse az embernek az Isten igazságát. És24 az Istent az ő kegyelme felől megszólítván, ezt mondja Istennek : Szabadítsd meg őtet ; hogy meg ne haljon, találtam engesztelést néki : Az25 ő teste megújul, inkább hogynem mint gyermekségében volt, és ugyan megtér az ő ifjuságának idejére. És26 mikor térden állva imádándja az Istent : jó kedvvvel hozzá fogadja, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek az ő igazságát megadja. Az27 embereket nézvén ezt mondja : Vétkeztem vala, és az igazat elfordítottam vala ; melly dolog nékem nem használt vala : Megváltá28 az én lelkemet, hogy meg ne halnék, és hogy az én életem a világosságot nézhesse. Ímé29 mind ezeket az erős Isten sokszor cselekeszi az emberrel. Megmentvén30 annak lelkét a sírtól ; hogy világosíttassék az életnek világosságával. Vedd31 eszedbe, Jób, és hallgass meg engem, hallgass, hadd szóljak én ! Hogyha32 feleletre való beszédid jelen vagynak : szólj ; mert felette igen kívánnálak téged megigazítani. Ha33 pedig nincsen beszéded, te hallgass engem, hallgass : és megtanítlak téged a bölcseségre. Elihu34 második beszéde : feddi Jóbnak vakmerő szavait. A Mindenható az ítéletet el nem fordítja.Szólván1 ismét Elihú, monda : Halljátok2 meg bölcsek az én beszédimet, és ti tudós emberek hajtsátok hozzám füleiteket. Mert3 a fül próbálja meg a beszédeket, mint az embernek ínye kóstolja meg az ételt. Válasszunk4 magunknak vetekedésre való dolgot, és értsük meg mi közöttünk, mincsoda legyen legjobb ; Mert5 Jóba azt mondá : Igaz vagyok, és az Isten az én ügyemet elhalasztotta ; Az6 én ügyem felől hazudnék é ? halálos az én belém lött nyílok nélkül ! De7 kicsoda lehetne ollyan mint Jób, ki egyébnek csúfulását ugyan inná mint a vizet. És8 ki járna az álnokság cselekedőinek társaságokban, és ki járna az istentelen emberekkel. Mintha9 azt mondotta volna Jób : Nem használ az embernek, ha Istennel akar járni. Ezokáért10 ti tudós emberek hallgassatok engemet ! Távol legyen az erős Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság ; Mert11 az ő cselekedeti szerint fizet az embernek, és kiki mid az ő úta szerint találja a mit keres. Bizonyára12 az erős Isten gonoszúl nem cselekeszik : és a Mindenható az ítéletet el nem fordítja : Valyon13 ki adta az ő kezébe a földet ? és kicsoda rendelte az egész földet ? Ha14 szívét vetné az emberre, és ennek lelkét s lehellését magához venné : Minden15 test egyaránt meghalna, és az ember porrá lenne. Ha16 azért Jób vagyon valami értelmed, hallgasd meg ezt, és a te füleidet hajtsad az én beszédimnek szavára : Valyon17 a ki az igaz ítéletet gyűlöli, annak sebeit béköti é az Isten ? sőt inkább az igen igazat hamissá teheted é ? A18 ki a Királynak azt mondja : Óh álnok ! és a Fejedelmeknek : óh gonosztévő ! A19 ki a Fejedelmeknek személyeket nem válogatja, és kinek eltőte nem esmértetik meg a nemes a szegénytől ;mert mindnyájan az ő kezeinek munkái. Egy20 szempillantásban a hítetlenek meghalnak ; és éjfélkor megháborodik a nép, és elmulik, és az erős kéz nélkűl eltörettetik : Mert21 mindennek útaira vigyáznak az ő szemei, és minden ő lépésit jól látja. Nincs22 olly setétség, és nincsen oly halának árnyéka, a hol elrejthessék magokat az álnoskgnak cselekedői. Mert23 nem kárhoztatja Isten az embert abban, a mit nem cselekedett, hogy Istennel perbe állhatna. Megrontja24 a hatalmasokat és egyebeket állat azoknak helyekbe. E25 képen megtudván az ő cselekedeteket, mindjárt megrontatnak mihelyt a setétséget elvette. Megtapodja26 őket úgymint istenteleneket, mindenek láttára. Mivelhogy27 ő tőle eltávoztak, és semmi útait néki nem követték. Azokra28 hozvána szegény nyomorultnak kiáltását, mikor a szegényeknek kiáltásokat meghallgatja ; Mert29 mikor az Isten nyugodalmasokká tészi a szegényeket, kicsoda a ki megháborítja ; és mikor az ő orczáját elrejti vagy egy nemzetségtől, vagy egy embertől egyaránt : kicsoda mer ellene támadni ? Hogy30 a képmutató ember ne uralkodjék, és hogy a nép között az istenteleneknek tőrei ne legyenek. Azért31 az erős Istennek, ki azt mondja : Megengedtem néked, el nem rontlak, ezt kell mondania. Annakfelette32 a mit tudok, te Uram taníts engem ; ha gonoszságot cselekedtem, nem megyek tovább benne. A33 vagy nem tőled vagyon é a vétek, a mellyért fizeti ezeket néked ? mert az Úrnak igaz itéletit megutáltad, és te választottad ezt a te maga igazságát s nem én : ha pedig tudsz valamit, felelj meg nékem. A34 bölcs emberek, tudom hogy velem egyeznek, és a bölcs ember, a ki engem hallgat, nékem enged ebben. Jób35 nem igazán szól, és az ő beszédit esztelenül szólja. Én36 Atymá, próbáltassék Jób mindaddig, míg meggyőzettetik, ez illyen hamis feleletekért, mellyek az álnok emberekben szoktak lenni ; Mert37 az ő vétkéhez istentelenséget rakna, és minket megcsúfolna, és az Isten ellen való káromlását megtöbbítené. Elihu35 harmadik beszéde : az ember csak magának árt panaszkodásával. Isten igaz ítéletet tart.Többet1 felele Elihú és monda : Valyon2 azt gondolod vala é ?hogy igaz volna a mit ez előtt mondasz vala ? Az én igazságom nagyobb, hogy sem mint az erős Istené ! Mert3 te Jób azt mondod : Mit használ nékem, és mi hasznot veszek abból, ha az én bűnöm megbocsáttatik ? Én4 beszéddel megfelelek néked, és a kik veled egyet értenek. Tekints5 az égre és lásd meg, és nézd meg a felsőbb felhőket, melly igen magasak te feletted ! Ha6 te vétkezel, mit szerzesz ő ellene ? vagy ha a te bűneidet megsokasítod, mit ártasz néki ? Ha7 pedig igaz vagy, mit adsz néki ? vagy mit veszen a te kezedből ? A8 te gonoszságod az illyen embernek árt, mint te vagy ; és a te igazságod az ember fijának használ. Az9 ő nagy hatalmasságokban bízók azt cselekeszik, hogy a nyomorultak kiáltsanak : és kiáltnak az Istenhez a hatalmasoknak karjok miatt. De10 ha a nyomorult nem mondja ; Hol vagyon az Isten, a ki engem teremtett ? a ki éjszaka is az ő dícséretire felindit ? Ki11 minket inkább tanít, mint a földi oktalan állatokat, és az égi madaraknál bölcsebbekké tészen minket : Akkor12 a kik a gonoszaknak kevélységek miatt kiáltnak, nem hallgatja meg Isten azokat ; Mert13 a hívságos kuiáltsát az erős Isten meg nem hallgatja, és a Mindenható csak reá sem tekint. Sokkal14 inkább nem hallgat meg, ha azt mondod : Isten, nem viselsz én reám gondot ! Az itélet azért legyen ő előtte, és reménységed vessed ő benne. Most15 pedig, mivelhogy azt nem míveled, azért látogat meg téged haragjában : mert az ő kegyelmességét is nem igen tudja Jób. Hanem16 hívságra tátja fel a száját ; és tudomány nélkűl való szókat szaporít. Elihu36 utolsó beszéde : még egyszer az Isten igazságosságára és nagyságára utal.Végezetre1 előmenvén beszédében Elihú monda : Várj2 meg még egy kevéssé, megmutatom néked az igazat ; mert még vagynak az Istennek mentséére való beszédim. Előveszem3 az én értelmemet messzünnen, és az én Teremtőmnek igazságot tulajdonítok. Mert4 bizonyára az én nem lésznek hamisak, és az én értelmemben előtted tökéletes lészek. Ímé5 noha az erős Isten hatalmas : mindazáltal nem utál meg : mert ő hatalmas, és a mi lelkünknek is ő ereje. Nem6 tartja meg az istenteleneknek életét : de a szegényeknek igaz törvényt tészen. Nem7 vsezi el szemeit az igaz emberről, sőt inkább azokat a királyiszékben a Királyokkal helyhezteti mind örökké, hogy felmagasztaltassanak. Hogyha8 pedig néha mintegy békóban megköttetnek, és fogva tartatnak a nyomoruságnak köteleiben. Minekuttána9 az ő cselekedeteket nékik megjelenti ; és hogy az ő vétkeik igen elhatalmaztak volt. És10 nékik ugyan fülökbe súgja e féle ostorzással, megjelentvén, hogy megtérjenek az ő bűnökből : Ha11 az Istennek engednek, és tiszteléndik őtet, az ő napjaikat békességben végzik el, és az ő esztendeiket gyönörűséges dolgokban. Ha12 pedig nem engedéndnek : fegyverrel általverettetnek, és a tudatlanságban mulnak ki. A13 kik pedig szívekben képmutatók, és haragusznak, s nem kiáltnak, mikor megkötözi őket. Az14 ő ifjúságban halnak meg, és az ő életek megszünik a paráznákkal együtt. Megszabadítja15 a nyomorúltat az ő nyomorúságából, és a háborúságban azoknak fülöket megnyitja. Így16 e képen tégedet is a nyomorúságnak szoros torkából kiszabadítana a szélességre, holott semmi nyomorúság nem volna, és asztalodnak étke kövérségel rakva lenne ; De17 te istentelen ember módjára téssz itéletet ; mindazáltal az Istennek itéleti és igazsága megmarad. Minthogy18 buzgó haragja vagyon reád, meglásd hogy téged megostorozván, magától e ne vessen : mert a váltságnak nagy árra is téged meg nem szabadít. A19 vagy az Isten becsüli é a te gazdagságodat ? nem becsüli az eresztett aranyat és semmit sem becsül a mi téged oltalmazhatna. Ne20 kívánjad azt az éjszakát, mellyen a népnek az ő helyekre mennek. De21 megoltalmazd magadat, hogy az álnokságra ne tekints, hogy a nyomorúság helyett azt választanád. Ímé22 az erős Isten felmagasztal az ő hatalmával, és kiccsoda az, a ki úgy tanítson mint ő ? Kicsoda23 tanította őtet az ő útaira ? vagy ki mondhatja néki : Álnokságot cselekeszel ! Megemlékezzél24 azért, hogy te az Úrnak cselekedeteit magasztaljad, mellyet az emberek jól látnak. Mellyet25 mindnyájan az emberek néznek, és az ember távolról is meglát. Ímé26 az erős Isten olly nagyságos, hogy őtet nem esmérhetjük meg, és az ő esztendei számának nem mehet senki végére ! Mert27 a csep vizeket az égben megtartóztatja, mellyek esőt öntöznek vala az embernek veszedelmére. Mikor28 a felsőbb felhők a vízözönkor folynának, csepegnének sok emberekre. Annakfelette29 az ember megtudhatja é a sűrű felhőknek különbségét, és az ő sátorában azoknak zúgásokat ? Ímé30 az embernek világos tiszta időt ád, és ismét a földet béfedi esővel. És31 ezekkel bünteti meg a népeket ; és ezekből ád elégséges eledelt. Az32 ő kezeivel a világosságot néha béfogja, és néha megtartja az ő kezét a könyörgő emberért. Ezzel33 megmutatja mind ő hozzá, mind az oktalan állatokhoz, és a földnek gyümölcséhez való jóakaratját. Istennek34 illyen dolgai miatt is retteg az én szívem, és helyéről mintha ugyan kimozdulna. Elihu37 beszédének befejezése : Isten felséges volta a zivatarban.Halljátok1 meg figyelmetesen az ő rettegéssel dörgő szavát, és az ő szájából származó szólást. Melly2 minden egek alatt hallattatik, és az ő villámását e földnek minden részeire kiterjeszti. A3 villámás után ordít a mennydörgés, és dörög az ő nagyságos szavával, és mikor az ő mennydörgő szava hallatik, nem halasztja tovább az esőket. Az4 erős Isten, mikor az ő szavával dörög : csudálatosképen cselekeszik, és olly nagy dolgokat cselekeszik, hogy meg nem érthetjük ! Mert5 a hónak azt parancsolja : Légy, úgymond, a földön ; vagy a zápornak vagy esőnek : azonnal az ő hatalmának záporesői jelen vagynak. Minden6 embernek kezét bépesétli, hogy házánál lásson munkásihoz. Akkor7 a mérges oktalan állat is bémegyen az ő lakhelyére, és lakik az ő barlangjában. Az8 ő helyéből leszáll a forgószél, és az északiszélből a hidegség. Az9 erős Isten az ő fuvallásával csinál jeget, és a vizeknek szélességét beszorítja. A10 föld megöntözésének okáért is a sűrű felhőt fárasztja : viszont eloszlatja az ő villámásának felhőjét. Végezetre11 e féle égi változásokat az ő bölcs tanácsából viszontagsággal cselekeszik ; hogy azt a mit ő parancsol, a föld kerekségének színén cselekedjék. Vagy12 ostorúl, vagy a földnek hasznáért, vagy hogy az emberekkel jól tegyen, azt cselekeszi, hogy ezek közzűl mindenik jelen legyen. Ezt13 Jób vedd füleidbe, állj meg, és gondold meg az erős istennek csudálatos cselekedetit. Megtudhatod14 é, mikor az Isten azokat elrendeli, hogy fényljék az ő felhőjének világa ? A15 vagy tudod é a sűrű felhők mimódon függenek e ? avagy érted é ama tökéletes bölcs Istennek csudálatos dolgait ? Mivel16 melegülnek meg délszínben a te ruháid, mikor e földön csendesség vagyon ? Valyon17 ő vele együtt terjesztetted é ki az egeket, mellyek erősek és ollyak mint az öntött tükör ? Mond18 meg nékünk, mit mondhatnánk néki ? mert mi a mi setétségünk miatt nem szólhatunk vele. Valjon19 megmondják é néki ha szólándok ? avagy perelhetne é valaki ő vele ? kétség nélkűl megemésztetnék. Noha20 pedig nem nézhetnek a napra, mikor fénylik az egeken, mellyeket az általmenő szél megtisztított. Ha21 arany színű világosság eltámad az északi szél miatt ; az Istenben pedig a dicsőség sokkal inkább becsületesb ! A22 Mindenható, kit meg nem foghatunk, ngy az ő hatalmával ; de az ő igaz ítéletinek és igazságának nagysága szerint nem bünteti az embert. Azokáért23 félik őtet az emberek : Nem nézi a bölcseknek személyeket. Az38 Úrnak első beszéde a forgószélből. Leírja a teremtésben és világkormányzásban nyilatkozó csodákat és lesújtja Jób bölcselkedését.Végezetre1 felele az Úr Jóbnak a forgószélből, s monda : Kicsoda2 az, a ki meghomályosítja az Isten tanácsát tudatlan beszédekkel ? No3 most, mint egy vitéz férjfiú övedezd fel a te derekadat, és a mit tőled kérdek, mond meg nékem ! Hol4 voltál mikor a földet fundálnám ? mond meg ezt, ha tudsz valami értelmet ? Ki5 rendelte el a földnek mértékeit ? mond meg ha te bölcs vagy ! vagy kicsoda mérte meg azt mérő sinórral ? A6 vagy az ő alsó fundamentomai micsodán állanak ? avagy ki vetette fel annak szegeletkövét ? Mikor7 a fényes csillagok egyenlőképen dícsérnének engem és az Istennek minden fijai örvendeznének ? A8 vagy kicsoda zárta bé a tengert ajtókkal, holott kifolyna mint a gyermek az ő annyának méhéből. Hol9 voltál, mikor a tengert felhővel megruháznám ? és a homályossággal mintegy pólával béfedezném ? Mikor10 az én dekrétomom szerint ő érette a földet megszakasztám, és ő reá rekeszt és ajtókat veték ? Azt11 mondván néki : csak addig jöjj ki, s tovább ne menj, és itt a part ellene áll a te felháborodott habjaidnak A12 vagy a te születésed napjától fogva parancsoltál é a reggelnek ? Avagy a hajnalnak helyét megmondhattad é ? Hogy13 a hajnal fénye a földnek részeit béfogja, mikor a gonosztévő emberek a földről elüzettetnek. (Melly14 föld elváltoztatja önmagát, miképen a pecséttel megjegyeztetett sár, és megláttatnak mi tőlünk annak öltözetei.) És15 az istentelenektől megtiltatnék az ő világosságok, és a felemelkedett hatalom megtöretnék ? Bémehettél16 e szintén a tengernek mélységéig : avagy eljártad é a mélységnk belső részeit ? Valyon17 megnyittattak é néked a halálnak kápui : avagy a halál árnyékának kapuit láttad é ? Vetted18 é eszedbe a földnek szélességét ? mond meg, ha mindenestől fogva tudod azt ? Minémű19 úton mehetni oda, hol a világosság lakozik, és a setéségnek hol vagyon helye ? Mikor20 ezeket mind az ő határokig megtudándo, és megérténded az ő házának ösvényit : Tudjad,21 hogy te még akkor születtél, és a te életed napjainak száma igen sok. Bémehettél22 é a hónak tárházába ? avagy a jégesőnek kincseit láttadé ? Mellyeket23 én tartok a nyomorúságnak idejére, az ütközetnek és hadnak napjára. És24 tudod é, micsoda úton szokott széllyel oszlani a földnek párája, mellyből e földből a szél lészen. Kicsoda25 osztott az áradásnak folyóhelyet, és a zúgó zápornak útat ? Lebocsátván26 az ember nélkűl való földre az esőt, és a pusztára, holott senki nincs ! Hogy27 megelégítse a puszta és elhagyattatott kietlen helyet, és a gyenge fűnek jövését kihozza. Nemde28 vagyon é az esőnek attya ? A vagy ki szülte a harmatnak csepjeit ? Kinek29 méhéből jött ki a jég ? avagy az égnek daráját ki szülte ? Mintegy30 kő aáa vizek elrejtetnek, mikor a mélységnek színe béfagy. Nemde31 megtartóztathatdok é a Fiastyuknak gyönyörűségét ? avagy a Kaszahúgynak köteleit megoldhatod é ? Előhozhatod32 é az égnek való tizenkét jegyeket az ő idejek korán ? avagy a Ggönczölszekeret az ő fijaival forgathatod é ? Avagy33 az égnek végezett szokását tudod é ? avagy itt e földön az ő birodalma felől rendelhetsz é valamit ? Nemde34 a sűrű felhőkig felemelheted é a te szódat, hogy a vizeknek bősége befogjon téged ; Nemde35 kibocsáthatod é te a villámásokat, hogy elmenjenek, avagy mondják é néked : Ímé mi jelen vagyunk. Kicsoda36 adta volna az ember szívébe a bölcseséget ? avagy kicsoda adta volna az elmének az értelmet ? Kicsoda37 számlálta meg a felső felhőket az ő bölcseségével ? avagy az égnek tömlőit kicsoda üritheti meg ? Hogy38 a port esővel megöntözze : hogy a földnek hantjai öszveragadjanak. Folytatás :39 az állatok világában nyilatkozó csodák Isten bölcseségét tanusítják.A1 vagy vadászhatsz é a kegyetlen oroszlánnak prédát ? avgy az oroszlán kölykeinek seregét megelégítheted é ? Mikor2 az ő barlangjokban feküsznek, és lappangnak az ő hajlékokban, és leselkednek. Kicsoda3 szerez ételt a hollóknak, mikor az ő fijaik az erős Istenre kiáltnak, mellyek az ételnek szükségéért tétova bujdosnak ? Valyon4 megtudod é az időt, mikor a vadkecskék ellenek ? veszed é eszedbe, mikor a szarvasok fajzanak ? Megszámláltad5 é a hónapokat, hány hónapra ellenek ? tudod é az ő ellésseknek idejét ? Hogy6 önmagokat meghajtsák, és az ő természeteket kiterjesszék a fijoknak ellésében : és az ellésnek fájdalmától megmenekedjenek ; Hogy7 meggyarapodjanak az ő fijaik, és nevekedjenek a mezőn, és kimenvén, vissza ő hozzájok ne térjenek. Kicsoda8 bocsátja szabadon a kegyetlen állatot ; és a vadszamárnak gyeplőjét kicsoda oldotta meg ? Kinek9 a mezőséget rendeltem házának, és lakhelyül a sós földet. A10 városbeli sokaságot neveti : és a pallérnak kiáltását nem hallgatja meg. Az11 ő elesége az, a mit a hegyekben keres, és minden zöldellő fűvet megkeres. Valyon12 akar é szolgálni néked az unikornis ? valyon hál é a te jászlódnál ? Valyon13 megköthetnéd és az unikornist a szántásra gyeblővel ? szánt é valyon baráztád utánnad ? Valyon14 bízhatol é hozzá, mivelhogy nagy legyen az ő ereje : avagy hagyhatod é reá a te munkádat ? Hiszed15 é azt, hogy a te veteményedet behordja és a te szérűdbe gyűjtse ? A16 páváknak szép szárnyat : avagy az eszterágnak tollat, avagy a struczmadárnak e adhatsz é ? Melly17 a földön hagyja az ő tojásait, és a proban melegíti azokat. Elfelejtkezvén18 errő, hogy a láb eltapodja azokat, és a mezei vad is elnyoja azokat. Az19 Isten megmelegítvén, kikölti annak fijait más munkája által, annak gondiviseletlenségből való munkájának hijábavaló voltáért ; Mert20 az Isten bölcseségtől őtet megfosztotta, és néki e féle értelmet nem adott. Mikor21 ő magasan felemelkedik : csúfolja a lovat mind a rajta ülú emberrel egybe. Adhatnál22 é erőt a lónak ? avagy felruházhatnák és az ő nyakát dörgő nyerítéssel. A23 vagy elijesztenéd é őtet mint a sáskát ? az ő orrának hortyogása rettegés ! Az24 ő lábai vermet ásnak, és örvendez az ő erejében, és a fegyverrel szembe megyen ; Neveti25 a félelmet, s meg nem ijed, és fegyvertől való féltében vissza nem tér ; Noha26 ellene zúgnak a tegezbeli nyilak, fénylika kopja és a dárda. Az27 ő haragjában és megbúsult korában kapálja a földet ; és együtt veszteg nem áll, mikor trombitát fújnak. A28 trombitaszóra azt mondja : Nyiha ! ha ! ha ! mivelhogy távol megérzi a hadat, és a Fejedelmeknek csatépatéjokat és kiáltásokat. A29 vagy a te értelmed é az oka, hogy az ölyv a szárnyán repül ? és kiterjeszti az ő szárnyait délre ? A30 vagy a te rendelésedért röpül é ollyan fel a sas ? és tőled vagyon é, hogy az ő fészkét ollyan fenn rakja ? A31 kőszikla között lakozik és mulatosz, a kősziklának heyében és erősségében. Honnét32 ételt keres, nagy messze az ő szemeivel nézvén. Még33 az ő fijai is a vért szívják : és a hol lejénd a dög ott vagyon. Jób megalázza magát Isten előtt.Annakutánna34 felelvén az Úr Jóbnak, monda : A35 vagy bölcseség é a Mindenható ellen valakinek tusadkodónak lenne ? Erre feleljen meg, a ki Istennel feddődik ! Annakokáért36 felele Jóba az Úrnak s monda : Ímé37 én melly hitvány elvettetett vagyok, mit felelhetnék néked ? Sőt inkább az én kezeimet szájamra tészem ! Egyszer38 szólottam : de már nem szólok, avagy ha másodszor is szólok, tovább nem megyek ! Az40 Úrnak második beszéde a forgószélből : a „behemót” az Úr erejét mutatja.Annakokáért1 felele az Úr a forgószélből Jóbnak s monda : No2 most, mintegy vitéz férjfiú, övezd fel a te derekadat : és a mit tőled kérdek, mond meg nékem. Nemde3 hijábavalóvá teheted é te az én ítéletimet ? kárhoztatsz é te engemet hogy igaz légy ? A4 vagy ollyan karod vagyon é néked mint az erős Istennek ? és a te szóddal mint ő döröghetsz é ? No5 már ékesítheted é meg magadat méltósággal és magassággal, dicsőséggel és ékességgel ruházd fel magadat. A6 te haragodnak bosszankodásit terjeszd ki, és tekintsd meg valami magasságos, és alázd meg azt. Tekints7 meg, mondom, minden kevélyt, s nyomd le azt ; és a gonoszokat az ő helyekben rontsd meg. Rejtsd8 el őket egyszersmind a porban, és az ő orczájokat a rejtekben fedd bé : Akkor9 én is hirdetlek téged, hogy téged a te jobbkezed megtarthat. Ímé10 már lássad az elefántot mellyet veled együtt teremtettem, a melly szénát eszik mint az ökör. Ímé11 annak ereje vagyon a derekában, és annak erősége a hasának köldökében. Felemeli12 farkát, melly hasonlatos a czédrusfához, és az ő szeméremtestének inai sok ágakból állanak. Az13 ő csontjai ollyanok, mint az aczélból csinált csővek ; az ő tetemei, mint a vasból csinált pálczák ! Ennek14 az erős Istennek első alkotmányának az ő fegyverét megadta, a ki őtet teremtette. Jóllehet15 fűvet teremnek néki a hegyek, és együtt vele a mezőnek minden vadai bátran játszódnak. Az16 árnyékos helyen fekszik, a nádaknak és sárnak rejtekében. A17 nagy árnyékú fák béfedezik őtet, hogy néki árnyékot tartsanak, és a víz mellett való fűzfák körűlveszik őtet. Ímé18 a folyóvizet nagy voltával megtartóztatja, úgyannyira, hogy nem siet : és azt véli, hogy a Jordán folyóvizét felszívhatja. A19 vagy megfoghatja é őtet valaki szemtől szemben, a vagy horoggal megfogván általfurhatja é az ő orrát ? Folytatás :41 a „leviáthán” rajzolja Isten a hatalmát.Valyon1 kivonhatod é a czethalat horoggal, vagy kötéllel, melly az ő nyelvére akadt ? Valyon2 vethetsz é horgot az ő orrába ? Valyon3 sok könyörgéssel él é te előtted ? avagy szól é néked lágy beszéddel ? Nemde4 teszen é frigyet te veled ? avagy teheted é őtet örökké való szolgáddá ? Játszhatol5 é vele mint a madárral ? és megkötheted é őtet a te gyermekid kedvekért ? Valyon6 szerezhetnének é ő érette lakodalmat a halászok ? és darabolhatják é őtet a vevők ? Valyon7 megrakhatod é horgokkal az ő bőrét ? avagy szigonnyal az ő fejét ? Vesd8 reá a te kezedet, és soha többé nem mívled azt, és meg nem emlékezel az ő vele való hadakozásról. Ímé9 az ő fogatttásának reménysége csalárd ! avagy inkább csak az ő tekintetire is nem esik é le az ember ? Nincs10 oly merész ember, a ki őtet helyéből fel merje költeni. Kicsoda tehát az, a ki én eltőtem megállhasson ? Kicsoda11 adott elébb nékem valamint, hogy néki megfizessek ? Valami vagyon az egész ég alatt, mind enyim ! A12 czethalnak tagjait nem hallgatom el, és az ő erejének mivoltát és az ő testének szép rendelését. Kicsoda13 illeté a czethal ruhájának felső részét ? és kicsoda megyen hozzá zabolákkal ? Az14 ő orczájának kopotyúját ki nyitja meg ? mert a fogai mellett rettegés vagyon. A15 teste mintegy erős paizzsal és szoros pecséttel béfedettetett. Egyik16 a másikhoz olly közel vagyon, hogy még a szél is meg nem hathatja. Egyik17 a másikhoz ragasztatott, erősen egymást tartják, és egymástól elszakadhatlanok. Az18 ő fuvallásakor fénylik az ő világos szeme, és az ő szemeinek fénye, mint a hajnalnak szemehéja. Az19 ő szájából mintegy szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki. Az20 ő orrából füst jő ki, mit a forró üstből és edényből. Mintha21 az ő lehellésével a holtszenet meggyújtaná ; és láng jőne ki az ő szájából. Az22 ő nyakában vagyon az erősség, és ő előtte örül a bánat. Az23 ő testének részei erősek és egymáshoz ragadtak, erős önmagában, és tétova nem ingadoz. Az24 ő szíve olly kemény mint a kő, erős mint az alsó malomkő. Az25 ő nagyságos erejétől fének még az erős emberek is, és ijedtekben magokat megvesztegetik. Annak26 fegyvere, a ki őtet eléri, nem mardhat meg, azoképen a kopja, a dárda, a pénzcél. Úgy27 tartja a vasat, mint a polyvát ; az aczélt, mint a rothadt fát. A28 nyíl el nem üzi őtet, és a parittyából hajított kövek ő előtte pozdorjává lésznek. A29 számszerívnek köveit úgy tartja mint a pozdorját, és neveti a fegyvernek forgatását. Mint30 a hegyes cserepek, úgy vagynak a kövek ő alatta a tengerben és hegyes állatokat terít maga alá a sáron. Felforralja31 a mély vizet mint a fazekat, és a tengert ollyanná teszi, mint a képírók mosára. Maga32 után hágy világos ösvényt ; úgyannyira, hogy a ki látná, azt vélné, hogy a tenger megőszül.t Nincsenek33 hozzá hasonló állatok e földön, mellyek illyen bátorsággal cselekedjenek. Mindenféle34 nagy állatot megutál és mintegy király, ollyan minden állatok között. Jób42 töredelme.Felele1 pedig Jób az Úrnak s monda : Tudom,2 hogy te mindent cselekedhetel ; és hogy senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál. Azt3 mondod : Kicsoda az, a ki az én tanácsomat tudatlanúl elrejti ? Annakokáért megvallom, hogy én nem értettem ; a te titkos cselekedetid én felettem vagynak, úgyannyira, hogy én meg nem tudhatom azokat ! Hallgass4 meg, kérlek, mikor én szólok, és a mit tőled kérdek, mond meg nékem. Az5 én fülemnek hallásával hallottam vala te felőled ; most pedig ímé az én szemem lát tégedet. Azokáért6 utálom a miket mondottam, és bánom, a porban és hamuban. Isten igazat ád Jóbnak barátaival szemben.És7 minekutánna szólotta volna az Úr Jóbnak e beszédeket : megmondá az Úr a Témán nemzetéből való Elifáznak : Az én haragom felgerjedt te ellened és a te két barátid elen ; mert nem szóllottatok én felőlem igazán, mint az én szolgám Jób. Annakokáért8 vegyetek magatoknak hét tulkokat és hét kosokat, és menjetek az én szolgámhoz Jóbhoz, hogy áldozzatok magatokért ; és az én szolgám Jób imádkozzék érettetek ; mert bizonyára az ő személye keves nálam, hogy a ti büneitekért meg ne büntesselek titeket ; mivelhogy nem szólottatok én felőlem igazán, mint az én szolgám Jób. Annakokáért9 elmenének a Témán nemzetéből való Elifáz és a Suákhbeli Bildád, és a Naámabeli Sófár, és úgy cselekedének, miképen nékik megmondotta vala az Úr, és az Úr előtt kedves lőn Jóbnak személye. Isten megáldja Jóbot jobban mint az előtt.Annakutánna10 valami elvétetett volt Jóbtól, az Úr megáldá, mikor imádkozott volna az ő barátiért ; annakfelette meg is örgbíté az Úr két annyair, valamije volt Jóbnak. És11 hozzá jövén minden ő rokonsági és minden ő hugai, és minden ő baráti, kik az előtt voltak, evének ő vele együtt ételt az ő házában, és az ő nyavalyáján bánkódván, vígasztalák őtet az egész nyomorúságról, mellyet az Úr reá bocsátott vala ; és kiki egy-egy pénzt ada néki, és kiki egy-egy aranyból csinált függőt. Az12 Úr azért a Jób életének végét inkább megáldá, hogysem mint annak eleit ; mert néki voltak tizennégy ezer juhai, és hatezer tevéi, és ezer iga ökrei, és ezer szamarai. Annakfelette13 voltak néki hét fijai és három leányai. Kik14 közzűl az elsőnek nevel lőn Jémima ; a másiknak neve Kécziha ; a harmadiknak neve Kéren-Happuk. És15 nem találtatnak vala ollyan szép leányzók, mint a Jób leányai abban az egész tartományban ; kiknek ada az ő attyok örökséget az ő báttyaik között. Mikor16 pedig azután élt volna Jób száz negyven esztendeig, és látta volna az ő fijait és unokáit negyed ízig : Meghala17 Jób vénségben, életével megelégedvén.