Sáskacsapás,1 az Úr napjának ábrázolója.Az1 Úrnak szava ez, melly lett Jóel által, a Petuel fija által. Vének2 halljátok meg ezt, és földnek, minden lakói hallgasságok meg : Valyon volt é valaha illyen dolog a ti időtökben ? és valyon a ti atyáitoknak idejekben volt é ? Beszéljétek3 meg ezt a ti fijaitoknak és a ti fijaitok az ő fijaiknak, és azoknak fijaik beszéljék meg az ő maradékokjoknak. A4 mi megmaradott vala a sáskától, megvevé a cserebogár, és a mi a cserebogártól megmaradott vala, megevé a hernyó, és a mi hernyótól megmaradott vala, elsüté a ragya. Serkenjetek5 fel részegesek, és és sirjatok, és orditsatok mindnyájan ti borivók a mustért ; mert elvétetett a ti szátoktól. Bizonyára6 erős nép jöve fel az én földemre ; mellynek száma nincsen : az ő fogai ollyanok, mint az oroszlán fogai, és annak zápfogai ollyanok, mint az öreg oroszlán zápfogai. Pusztává7 tevé az én szőlőmet, és az én figefáimat meghántá, megmezitelenitvén megmezitelenité, és széllyelhányá : meghervadának az ő ágai. Keseregj,8 mint a gyászban járó mennyasszony az ő ifjúságának férjén. Elkölt9 az Úr házából a kenyérrel s borral való áldozat, keseregnek a Papok az Úrnak szolgái. Elpusztittatott10 a mező, keseregnek a földnek lakói : mert elveszett a búza, elszáradott a must, megizetlenült az olaj. Szégyenüljetek11 meg szántóemberek, orditsatok ti szőlőmivesek, a búzáért és az ápráért : mert elveszett a mező gabonájának aratása. Mert12 kiszáraott a szőlőtő, elveszett a figés kert, a pomagránát is, a pálmafa is, és az almafa ; a mezőnek minden élőfái kiasztak ; bizony kiszáradott az öröm az embereknek fijai közzűl. Kesergés és könyörgés.Öltözzetek13 zsákba, és sirjatok ti Papok, jajgassatok ti, kik az oltárhoz szolgáltok, jöjjetek el, háljatok gyászruhában, kik az én Istenteknek házából elveszett a kenyérrel és borral való áldozat. Hirdessetek14 böjtött, hivjtáok öszve a népet, gyüjtsétek egybe a Véneket, és a földnek minden lakóit a ti Uratoknak Istenteknek házába, és kiáltsatok az Úrhoz, ezt mondván : Jaj15 nénkünk e nap : mert közel vagyon az Úrnak napja, és ugy jő mint a pusztitó, a mindenható Istentől ! Avagy16 nem szemünk láttára veszett é el az élés ? a mi Istenünk házából az öröm és a vigasság ? Elrothadtak17 az elvetett magok a barázdák alatt, elpusztultak a gabonásházak, elromlottak a csűrök : mert kiaszott a búza földből. Miképen18 fohászkodik az oktalan állat, bőgnek az ökrök : mert nincsen élések ; még a juhoknak nyájok is elveszett ! Te19 hozzád kiáltok, Uram ! mert az aszálynak tüze megemésztette a pusztabeli füvet és a hévség elégette a mezőnek minden élőfáit. Még20 a mezei vadak is te hozzád kiáltanak : mert elszáradtak a folyóvizeknek völgyei : mert megemésztette a hévség a pusztabeli zöld füvet ! Tovább2 rajzolja a sáskacsapást.Kürtöljetek1 Sionban és kiáltsatok az én szent hegyemen : rémüljenek meg e földnek minden lakói : mert eljött az Úrnak napja, mert közel vagyon. A2 setétségnek és a homálynak napja, a ködnek és sürü homálynak napja ; mint a hajnal ollyan hirtelen kiterül a hegyekre : nagy és rettenetes nép, kihez világ kezdetitől fogva hasonló nem volt s többé sem lészen nemzetségről nemzetségre. Megemésztő3 tűz lészen ő előtte, és ő utánna égető láng ; Júdának földe ollyan ő előtte, mint a paradicsom kerte, de ő utánna pusztulásnak pusztája lészen, s ugyan nem menekedhetik ő meg. Annak4 tekintete, mint a lovaknak tekintetek, és futosnak mint a lovagok. A5 hegyek tetején olly zörgéssel ugrándoznak, mint a szekerek zörgése, és mint a pozdorja emésztő lángnak csattogása ; mint az ütközetre készült erős nép ! A6 népek elrémülnek tőle, minden orczák elfeketednek tőlök való féltekben. Ollyanok7 mint az óriások, széllyel futosnak mint az ütközetre való férjfiak, a kőfalra felhágnak, és kiki szabadon jár az ő útán, nem tartoznak meg útjokban. Senki8 a társát útában nem szorongatja, kiki szabadon jár az ő útában, a fegyver közzé mennek, méeg sem esik seb rajtok. A9 város szabadon általjárják, a keritésen futosnak, házakat meghágnak, ablakokon bémennek mint a lopó. Reszket10 a föld ő előtte, és kseregnek az egek ; a nap és a hold elfeketednek, és a csillagok megvonszák fényeket. És11 az Úr szól az ő serege előtt : mert felette igen nagy az ő tábora ; mert erős a ki megcselekszi az ő beszédét ; Mert nagy az Úrnak napja, és igen rettenetes, s ki állhatja meg azt ? Intés megtérésre.És12 még szinte most is, ezt mondja az Úr : Térjetek meg én hozzám teljes szivetek szerint, böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És13 szaggassátok sziveteket, nem ruháitokat, és térjetek a ti Uratokhoz Istentekhez : mert ő kegyelemes és irgalmas, késedelmes a haragra, és ngy kegyelmességü, s megtartozik a büntetéstől. Ki14 tudja talán hozzátok tér és megbánja szándékát, és ki tudja, talán áldását hagyja utánna rajtatok, meghagyja a kenyérrel és borral való áldozatot a ti Uratoknak Istenteknek. Kürtöljetek15 Sionban, szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyülést. Gyüjtsétek16 öszve a népet, hirdessetek gyülést, vegyétek mellétek a véneket, vegyétek közzétek az aprócskákat és a csecsszopókat : menjen ki a vőlegény az ő belső házából, és a menyasszony az ő ágyasházából. A17 templomnak tornácza között, és az oltár között sirjanak a Papok az Úrnak szolgái, s mondják ezt : Légy kegyelmes Uram a te népedhez, és ne bocsássad szidalomra a te örökségedet, hogy a pogányok ő rajtok uralkodjanak ; hogy ne mondják a népek : Hol vagyon az ő Istenek ? Új áldás igérete.És18 nagy buzgó szeretettel hozzá fogadja az Úr az ő földét, és megkegyelmez az ő népének. És19 választ tészen néki az Úr, s ezt mondja az ő népének : Imé én adok néktek búzát, mustot és olajt, és megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket a pogányoknak szidalmokra. És20 az északi népet messze üzmöm tőletek, puszta és száraz földre szélesztem őtet, a néapkeleti tengerre forditom arczal, és az utolját az utolsó tengrre, felmegyen az ő doha, felmegyen az ő büzi : mert elhitte magát, hogy minden tehető legyen. Ne21 félj föld népe, hanem örülj és vigadj : mert az Úr nagy készülettel készült a te segitségedre. Ne22 féljetek mezei vadak : mert a fa gyümölcsét megtermi, a fige és a szőlő kihozza az ő gazdagságát. Ti23 is Sionnak fijai örvendezzetek és vigadjatok a ti uratokban Istentekben : mert záporesőt szállit le néktek, idején és későn való esőt az első hónapban. És24 megrakodnak csüreitek búzával, csikorognak a sajtók borral s olajjal. És25 kipótolom az esztendőket, mellyekben a sáska, a cserebogár, és a hernyó az életet megették, az én nagy seregem, mellyet reátok küldöttem vala. És26 szüntelen esztek, és megelégesztek, és dicséritek a ti Uratoknak Istentekneknevét : mert csudaképen cselekedett veletek, és nem marad az én népem szégyenben örökké. És27 megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és én vagyok a ti Uratok Istentek, és nincsen több én nálamnál ; és nem pironkodik örökké az én népem. A Szentlélek kitöltetése.És28 eztuán lészen ez, hogy kiöntöm az én Lelkemet minden emberre, és prófétálnak a ti fijaitok és leányitok ; a ti véneitek álmokat látnak és a ti ifjaitok látásokat látnak. Sőt29 még az én szolgáimra és szolgálóleányimra is kiöntöm az én Lelkemet azokon a napokon. És30 csudákat tészek az egekben és e földön ; vért, tüzet és ködoszlopokat. A31 nap setétséggé válik, és a hold vérré, minekelőtte eljőr az Úrnak nagy és rettenetes napja. És32 akkor valaki az Úrnak nevét segitségre hivja, megszabadul : mert a Sion hegyén és Jérusálemben lészen a szabadulás, mind megigérte az Úr, azaz a maradékokban, a kiket az Úr hivánd. Isten3 megítéli az ő népe ellenségit.Mert1 ímé azokon a napokon és abban az időben, mellyben a Júda és Jérusálem fogságát meghozom : Akkor2 egybegyüjtök minden pogányokat, és szólitok a Jósafátnak völgyére és ott perlek ő velek az én népemért, és az én örökségemért az Izráelért : mert a pogányok között azt elszéllesztették, s megosztoztak az én földemmel. És3 nyilat vontak az én népemre, és a gyermekeket áruba vetették a parázna asszonyokért, és a leányokat boron eladták, hogy ihassanak. Sőt4 mi közöm volt nékem te veled, Tírus és Sidon, és Zsidóságnak minden határos szomszédai ? valyon érdemlettem é ezt, a mivel fizettek nékem ? és ha ezzel fizettek nékem, nagy hirtelen a ti fejetekre forditom, a mint érdemlettétek. Mert5 az én ezüstömet és aranyomat elvittétek, és az én drága marháimat a ti templomaitokba vittétek. És6 Júdának s Jérusálemnek fijait a Görögöknek pénzen eladtátok, hogy messze vetnétek őket az ő hátoroktól : De7 ímé felköltöm őket a helyből, a hován pénzen eladtátok, s megfizetek néktek a ti érdemetek szerint. És8 adom a ti fijaitokat és a ti leányitokat a Júda fijainak kezekbe, és ők elaják azokat pénzena Sabeusoknak, messze való népnek : mert az Úr végezte. Isten népének szabadulása és boldogsága.Hirdessétek9 meg ezt a népek között, hirdessetek hadat, támaszszátok fel a hatalmasokat ; eljőnek, felkelnek mindnyájan a hadakozó férjfiak. Rontsátok10 el a ti szántóvasaitokat, csináljatok fegyvereket azokból, és kaszáitokból csináljatok dárdákat ; a beteges mondja ezt : Erős vagyok én ! Gyüljetek11 öszve, és jöjjetek el minden népek, gyüljetek fel minden felől, ott vágja le az Úr a te erős ellenségidet. Serkenjetek12 fel és jöjjenek fel a népek a Jósafát völgyébe : mert ott ülök, hogy megitéljek minden népeket, kik vagynak. Vessetek13 szárlót a gabonába ; mert megér a gabona ; jertek el, szálljatok le : mert rakva a sajtó, teli vagynak a nyomó szerszámok, mert megsokasult az ő gonoszságok. A14 népek, a népek a cséplésnek völgyében jőnek : mert közel vagyon az Úr napja a cséplésnek völgyében. A15 nap és a hold meghomályosodnak, és a csillagok megvonszák fényeket. És16 az Úr Sionból nagy szóval szól, és Jérusálemből szózatot tészen, s megrémülnek az egek és a föld ; és az Ur lészen az ő népének reménysége, és az Izráel fijainak erősségek. És17 megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, ki lakom Sionon az én szentségemnek hegyén : és lészen Jérusálem szentséggé, és idegenek többé által nem járják őtet. És18 hogy az napon, a hegyek musttal csepegnek, és a halmok téjjel folynak, s Júdának minden folyásai vizekkel bővölködnek, és kútfő származik az Úr házából, melly megöntözi a Sittimnek völgyét. De19 Égyiptom pusztává lészen, és Edomnak földe kietlen pusztaságra jut, a Júda fijain tett gyötrelméért : mert ártatlan vért ontottak az ő földökben. És20 a Júda örökké megmarad, és Jérusálem nemzetségről nemzetségre. És21 kitisztítom vérekből, mellyből ki nem tisztítottam vala : mert én vagyok a Sionban lakó Úr !