¶ἘΝ ααἀρχῇ ἦν ὁ λόγος, καὶ ὁ λόγος ἦν πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ Θεὸς ἦν ὁ λόγος. οὗτος βἦν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Θεόν. Πάντα γδι᾽ αὐτοῦ ἐγένετο, καὶ χωρὶς αὐτοῦ ἐγένετο οὐδὲ ἓν, ὃ γέγονεν. ἐν δαὐτῷ ζωὴ ἦν, καὶ ἡ ζωὴ ἦν τὸ φῶς τῶν ἀνθρώπων, καὶ ετὸ φῶς ἐν τῇ σκοτίᾳ φαίνει, καὶ ἡ σκοτία αὐτὸ οὐ κατέλαβεν. ¶Ἐγένετο ϛἄνθρωπος ἀπεσταλμένος παρὰ Θεοῦ, ὄνομα αὐτῷ Ἰωάννης· οὗτος ζἦλθεν εἰς μαρτυρίαν, ἵνα μαρτυρήσῃ περὶ τοῦ φωτὸς, ἵνα πάντες πιστεύσωσι δι᾽ αὐτοῦ. οὐκ ηἦν ἐκεῖνος τὸ φῶς, ἀλλ᾽ ἵνα μαρτυρήσῃ περὶ τοῦ φωτός. ¶Ἦν θτὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν, ὃ φωτίζει πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον. ἐν ιτῷ κόσμῳ ἦν, καὶ ὁ κόσμος δι᾽ αὐτοῦ ἐγένετο, καὶ ὁ κόσμος αὐτὸν οὐκ ἔγνω. Εἰς ιατὰ ἴδια ἦλθε, καὶ οἱ ἴδιοι αὐτὸν οὐ παρέλαβον. ὅσοι ιβδὲ ἔλαβον αὐτὸν, ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν τέκνα Θεοῦ γενέσθαι, τοῖς πιστεύουσιν εἰς τὸ ὄνομα αὐτοῦ, οἳ ιγοὐκ ἐξ αἱμάτων, οὐδὲ ἐκ θελήματος σαρκὸς, οὐδὲ ἐκ θελήματος ἀνδρὸς, ἀλλ᾽ ἐκ Θεοῦ ἐγεννήθησαν. καὶ ιδὁ λόγος σὰρξ ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν, (καὶ ἐθεασάμεθα τὴν δόξαν αὐτοῦ, δόξαν ὡς μονογενοῦς παρὰ πατρὸς,) πλήρης χάριτος καὶ ἀληθείας. ¶Ἰωάννης ιεμαρτυρεῖ περὶ αὐτοῦ, καὶ κέκραγε, λέγων, Οὗτος ἦν ὃν εἶπον, ὁ ὀπίσω μου ἐρχόμενος, ἔμπροσθέν μου γέγονεν· ὅτι πρῶτός μου ἦν. καὶ ιϛἐκ τοῦ πληρώματος αὐτοῦ ἡμεῖς πάντες ἐλάβομεν, καὶ χάριν ἀντὶ χάριτος· ὅτι ιζὁ νόμος διὰ Μωσέως ἐδόθη, ἡ χάρις καὶ ἡ ἀλήθεια διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ ἐγένετο. Θεὸν ιηοὐδεὶς ἑώρακε πώποτε· ὁ μονογενὴς υἱὸς, ὁ ὢν εἰς τὸν κόλπον τοῦ πατρὸς, ἐκεῖνος ἐξηγήσατο. ¶Καὶ ιθαὕτη ἐστὶν ἡ μαρτυρία τοῦ Ἰωάννου, ὅτε ἀπέστειλαν οἱ Ἰουδαῖοι ἐξ Ἱεροσολύμων ἱερεῖς καὶ λευΐτας, ἵνα ἐρωτήσωσιν αὐτὸν, Σὺ τίς εἶ ; Καὶ κὡμολόγησε, καὶ οὐκ ἠρνήσατο· καὶ ὡμολόγησεν, Ὅτι οὐκ εἰμὶ ἐγὼ ὁ Χριστός. Καὶ καἠρώτησαν αὐτὸν, Τί οὖν ; Ἠλίας εἶ σύ ; Καὶ λέγει, Οὐκ εἰμί. Ὁ προφήτης εἶ σύ ; Καὶ ἀπεκρίθη, Οὔ. Εἶπον κβοὖν αὐτῷ, Τίς εἶ, ἵνα ἀπόκρισιν δῶμεν τοῖς πέμψασιν ἡμᾶς ; τί λέγεις περὶ σεαυτοῦ ; Ἔφηκγ, Ἐγὼ φωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ, Εὐθύνατε τὴν ὁδὸν Κυρίου, καθὼς εἶπεν Ἡσαΐας ὁ προφήτης. Καὶ κδοἱ ἀπεσταλμένοι ἦσαν ἐκ τῶν φαρισαίων, καὶ κεἠρώτησαν αὐτὸν καὶ εἶπον αὐτῷ, Τί οὖν βαπτίζεις, εἰ σὺ οὐκ εἶ ὁ Χριστὸς, οὔτε Ἠλίας, οὔτε ὁ προφήτης ; Ἀπεκρίθη κϛαὐτοῖς ὁ Ἰωάννης, λέγων, Ἐγὼ βαπτίζω ἐν ὕδατι· μέσος δὲ ὑμῶν ἕστηκεν ὃν ὑμεῖς οὐκ οἴδατε, αὐτός κζἐστιν ὁ ὀπίσω μου ἐρχόμενος, ὃς ἔμπροσθέν μου γέγονεν, οὗ ἐγὼ οὐκ εἰμὶ ἄξιος ἵνα λύσω αὐτοῦ τὸν ἱμάντα τοῦ ὑποδήματος. Ταῦτα κηἐν Βηθαβαρᾶ ἐγένετο πέραν τοῦ Ἰορδάνου, ὅπου ἦν Ἰωάννης βαπτίζων. ¶Τῇ κθἐπαύριον βλέπει ὁ Ἰωάννης τὸν Ἰησοῦν ἐρχόμενον πρὸς αὑτὸν, καὶ λέγει, Ἴδε ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ ὁ αἴρων τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου· οὗτός λἐστι περὶ οὗ ἐγὼ εἶπον, Ὀπίσω μου ἔρχεται ἀνὴρ, ὃς ἔμπροσθέν μου γέγονεν· ὅτι πρῶτός μου ἦν· κᾀγὼ λαοὐκ ᾔδειν αὐτὸν, ἀλλ᾽ ἵνα φανερωθῇ τῷ Ἰσραὴλ, διὰ τοῦτο ἦλθον ἐγὼ ἐν τῷ ὕδατι βαπτίζων. Καὶ λβἐμαρτύρησεν Ἰωάννης, λέγων, Ὅτι τεθέαμαι τὸ πνεῦμα καταβαῖνον ὡσεὶ περιστερὰν ἐξ οὐρανοῦ, καὶ ἔμεινεν ἐπ᾽ αὐτόν· κᾀγὼ λγοὐκ ᾔδειν αὐτὸν, ἀλλ᾽ ὁ πέμψας με βαπτίζειν ἐν ὕδατι, ἐκεῖνός μοι εἶπεν, Ἐφ᾽ ὃν ἂν ἴδῃς τὸ πνεῦμα καταβαῖνον καὶ μένον ἐπ᾽ αὐτὸν, οὗτός ἐστιν ὁ βαπτίζων ἐν πνεύματι ἁγίῳ. Κᾀγὼ λδἑώρακα, καὶ μεμαρτύρηκα ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ υἱὸς τοῦ Θεοῦ. ¶Τῇ λεἐπαύριον πάλιν εἱστήκει ὁ Ἰωάννης καὶ ἐκ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ δύο· καὶ λϛἐμβλέψας τῷ Ἰησοῦ περιπατοῦντι, λέγει, Ἴδε ὁ ἀμνὸς τοῦ Θεοῦ. Καὶ λζἤκουσαν αὐτοῦ οἱ δύο μαθηταὶ λαλοῦντος, καὶ ἠκολούθησαν τῷ Ἰησοῦ. Στραφεὶς ληδὲ ὁ Ἰησοῦς, καὶ θεασάμενος αὐτοὺς ἀκολουθοῦντας, λέγει αὐτοῖς, Τί ζητεῖτε ; Οἱ δὲ εἶπον αὐτῷ, Ῥαββὶ (ὃ λέγεται ἑρμηνευόμενον, διδάσκαλε) ποῦ μένεις ; Λέγει λθαὐτοῖς, Ἔρχεσθε καὶ ἴδετε. Ἦλθον καὶ εἶδον ποῦ μένει, καὶ παρ᾽ αὐτῷ ἔμειναν τὴν ἡμέραν ἐκείνην. ὥρα δὲ ἦν ὡς δεκάτη. ἦν μἈνδρέας ὁ ἀδελφὸς Σίμωνος Πέτρου, εἷς ἐκ τῶν δύο τῶν ἀκουσάντων παρὰ Ἰωάννου, καὶ ἀκολουθησάντων αὐτῷ. εὑρίσκει μαοὗτος πρῶτος τὸν ἀδελφὸν τὸν ἴδιον Σίμωνα, καὶ λέγει αὐτῷ, Εὑρήκαμεν τὸν Μεσσίαν, ὅ ἐστι μεθερμηνευόμενον ὁ Χριστός. Καὶ μβἤγαγεν αὐτὸν πρὸς τὸν Ἰησοῦν. ἐμβλέψας δὲ αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς εἶπε, Σὺ εἶ Σίμων ὁ υἱὸς Ἰωνᾶ· σὺ κληθήσῃ Κηφᾶς, ὃ ἑρμηνεύεται Πέτρος. ¶Τῇ μγἐπαύριον ἠθέλησεν ὁ Ἰησοῦς ἐξελθεῖν εἰς τὴν Γαλιλαίαν, καὶ εὑρίσκει Φίλιππον, καὶ λέγει αὐτῷ, Ἀκολούθει μοι. Ἦν μδδε ὁ Φίλιππος ἀπὸ Βηθσαϊδὰ ἐκ τῆς πόλεως Ἀνδρέου καὶ Πέτρου. Εὑρίσκει μεΦίλιππος τὸν Ναθαναὴλ, καὶ λέγει αὐτῷ, Ὃν ἔγραψε Μωσῆς ἐν τῷ νόμῳ καὶ οἱ προφῆται, εὑρήκαμεν Ἰησοῦν τὸν υἱὸν τοῦ Ἰωσὴφ τὸν ἀπὸ Ναζαρέτ. Ναζαρέθ. καὶ μϛεἶπεν αὐτῷ Ναθαναὴλ, Ἐκ Ναζαρὲτ Ναζαρὲθ δύναταί τι ἀγαθὸν εἶναι ; Λέγει αὐτῷ Φίλιππος, Ἔρχου καὶ ἴδε. Εἶδεν μζὁ Ἰησοῦς τὸν Ναθαναὴλ ἐρχόμενον πρὸς αὑτὸν, καὶ λέγει περὶ αὐτοῦ, Ἴδε ἀληθῶς Ἰσραηλίτης, ἐν ᾧ δόλος οὐκ ἔστι. Λέγει μηαὐτῷ Ναθαναὴλ, Πόθεν με γινώσκεις ; Ἀπεκρίθη ὁ Ἰησοῦς καὶ εἶπεν αὐτῷ, Πρὸ τοῦ σε Φίλιππον φωνῆσαι ὄντα ὑπὸ τὴν συκῆν, εἶδόν σε. Ἀπεκρίθη μθΝαθαναὴλ καὶ λέγει αὐτῷ, Ῥαββὶ, σὺ εἶ ὁ υἱὸς τοῦ Θεοῦ· σὺ εἶ ὁ βασιλεὺς τοῦ Ἰσραήλ. Ἀπεκρίθη νἸησοῦς καὶ εἶπεν αὐτῷ, Ὅτι εἶπόν σοι, εἶδόν σε ὑποκάτω τῆς συκῆς, πιστεύεις ; μείζω τούτων ὄψει. Καὶ ναλέγει αὐτῷ, Ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, Ἀπ᾽ ἄρτι ὄψεσθε τὸν οὐρανὸν ἀνεῳγότα, καὶ τοὺς ἀγγέλους τοῦ Θεοῦ ἀναβαίνοντας καὶ καταβαίνοντας ἐπὶ τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου. ¶Καὶ βατῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ γάμος ἐγένετο ἐν Κανᾷ τῆς Γαλιλαίας· καὶ ἦν ἡ μήτηρ τοῦ Ἰησοῦ ἐκεῖ. Ἐκλήθη βδὲ καὶ ὁ Ἰησοῦς καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ εἰς τὸν γάμον. καὶ γὑστερήσαντος οἴνου, λέγει ἡ μήτηρ τοῦ Ἰησοῦ πρὸς αὐτὸν, Οἶνον οὐκ ἔχουσι. Λέγει δαὐτῇ ὁ Ἰησοῦς, Τί ἐμοὶ καὶ σοὶ γύναι ; οὔπω ἥκει ἡ ὥρα μου. Λέγει εἡ μήτηρ αὐτοῦ τοῖς διακόνοις, Ὅ τι ἂν λέγῃ ὑμῖν ποιήσατε. Ἦσαν ϛδὲ ἐκεῖ ὑδρίαι λίθιναι ἓξ κείμεναι κατὰ τὸν καθαρισμὸν τῶν Ἰουδαίων, χωροῦσαι ἀνὰ μετρητὰς δύο ἢ τρεῖς. Λέγει ζαὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Γεμίσατε τὰς ὑδρίας ὕδατος. Καὶ ἐγέμισαν αὐτὰς ἕως ἄνω. Καὶ ηλέγει αὐτοῖς, Ἀντλήσατε νῦν καὶ φέρετε τῷ ἀρχιτρικλίνῳ. Καὶ ἤνεγκαν. ὡς θδὲ ἐγεύσατο ὁ ἀρχιτρίκλινος τὸ ὕδωρ οἶνον γεγενημένον, καὶ οὐκ ᾔδει πόθεν ἐστὶν, οἱ δὲ διάκονοι ᾔδεισαν οἱ ἠντληκότες τὸ ὕδωρ· φωνεῖ τὸν νυμφίον ὁ ἀρχιτρίκλινος, καὶ ιλέγει αὐτῷ, Πᾶς ἄνθρωπος πρῶτον τὸν καλὸν οἶνον τίθησι, καὶ ὅταν μεθυσθῶσι, τότε τὸν ἐλάσσω· σὺ τετήρηκας τὸν καλὸν οἶνον ἕως ἄρτι. ¶Ταύτην ιαἐποίησε τὴν ἀρχὴν τῶν σημείων ὁ Ἰησοῦς ἐν Κανᾷ τῆς Γαλιλαίας, καὶ ἐφανέρωσε τὴν δόξαν αὑτοῦ· καὶ ἐπίστευσαν εἰς αὐτὸν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ. ¶Μετὰ ιβτοῦτο κατέβη εἰς Καπερναοὺμ αὐτὸς καὶ ἡ μήτηρ αὐτοῦ καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, καὶ ἐκεῖ ἔμειναν οὐ πολλὰς ἡμέρας. Καὶ ιγἐγγὺς ἦν τὸ πάσχα τῶν Ἰουδαίων, καὶ ἀνέβη εἰς Ἱεροσόλυμα ὁ Ἰησοῦς. ¶Καὶ ιδεὗρεν ἐν τῷ ἱερῷ τοὺς πωλοῦντας βόας καὶ πρόβατα καὶ περιστερὰς, καὶ τοὺς κερματιστὰς καθημένους. καὶ ιεποιήσας φραγέλλιον ἐκ σχοινίων, πάντας ἐξέβαλεν ἐκ τοῦ ἱεροῦ, τά τε πρόβατα καὶ τοὺς βόας· καὶ τῶν κολλυβιστῶν ἐξέχεε τὸ κέρμα, καὶ τὰς τραπέζας ἀνέστρεψε· καὶ ιϛτοῖς τὰς περιστερὰς πωλοῦσιν εἶπεν, Ἄρατε ταῦτα ἐντεῦθεν· μὴ ποιεῖτε τὸν οἶκον τοῦ πατρός μου, οἶκον ἐμπορίου. Ἐμνήσθησαν ιζδὲ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ὅτι γεγραμμένον ἐστὶν, Ὁ ζῆλος τοῦ οἴκου σου κατέφαγέ με. Ἀπεκρίθησαν ιηοὖν οἱ Ἰουδαῖοι καὶ εἶπον αὐτῷ, Τί σημεῖον δεικνύεις ἡμῖν, ὅτι ταῦτα ποιεῖς ; Ἀπεκρίθη ιθὁ Ἰησοῦς καὶ εἶπεν αὐτοῖς, Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. Εἶπον κοὖν οἱ Ἰουδαῖοι, Τεσσαράκοντα καὶ ἓξ ἔτεσιν ᾠκοδομήθη ὁ ναὸς οὗτος, καὶ σὺ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερεῖς αὐτόν ; Ἐκεῖνος καδὲ ἔλεγε περὶ τοῦ ναοῦ τοῦ σώματος αὑτοῦ. ὅτε κβοὖν ἠγέρθη ἐκ νεκρῶν, ἐμνήσθησαν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ὅτι τοῦτο ἔλεγεν αὐτοῖς, καὶ ἐπίστευσαν τῇ γραφῇ, καὶ τῷ λόγῳ ᾧ εἶπεν ὁ Ἰησοῦς. Ὡς κγδὲ ἦν ἐν Ἱεροσολύμοις ἐν τῷ πάσχα ἐν τῇ ἑορτῇ, πολλοὶ ἐπίστευσαν εἰς τὸ ὄνομα αὐτοῦ, θεωροῦντες αὐτοῦ τὰ σημεῖα ἃ ἐποίει. αὐτὸς κδδὲ ὁ Ἰησοῦς οὐκ ἐπίστευεν ἑαυτὸν αὐτοῖς, διὰ τὸ αὐτὸν γινώσκειν πάντας, καὶ κεὅτι οὐ χρείαν εἶχεν ἵνα τὶς μαρτυρήσῃ περὶ τοῦ ἀνθρώπου· αὐτὸς γὰρ ἐγίνωσκε τί ἦν ἐν τῷ ἀνθρώπῳ. ¶ἮΝ γαδὲ ἄνθρωπος ἐκ τῶν φαρισαίων, Νικόδημος ὄνομα αὐτῷ, ἄρχων τῶν Ἰουδαίων· οὗτος βἦλθε πρὸς τὸν Ἰησοῦν νυκτὸς, καὶ εἶπεν αὐτῷ, Ῥαββὶ, οἴδαμεν ὅτι ἀπὸ Θεοῦ ἐλήλυθας διδάσκαλος· οὐδεὶς γὰρ ταῦτα τὰ σημεῖα δύναται ποιεῖν ἃ σὺ ποιεῖς, ἐὰν μὴ ᾖ ὁ Θεὸς μετ᾽ αὐτοῦ. Ἀπεκρίθη γὁ Ἰησοῦς καὶ εἶπεν αὐτῷ, Ἀμὴν ἀμὴν λέγω σοι, ἐὰν μή τις γεννηθῇ ἄνωθεν, οὐ δύναται ἰδεῖν τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. Λέγει δπρὸς αὐτὸν ὁ Νικόδημος, Πῶς δύναται ἄνθρωπος γεννηθῆναι γέρων ὤν ; μὴ δύναται εἰς τὴν κοιλίαν τῆς μητρὸς αὑτοῦ δεύτερον εἰσελθεῖν, καὶ γεννηθῆναι ; Ἀπεκρίθη εὁ Ἰησοῦς, Ἀμὴν ἀμὴν λέγω σοι, ἐὰν μή τις γεννηθῇ ἐξ ὕδατος καὶ πνεύματος, οὐ δύναται εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. τὸ ϛγεγεννημένον ἐκ τῆς σαρκὸς σάρξ ἐστι, καὶ τὸ γεγεννημένον ἐκ τοῦ πνεύματος, πνεῦμά ἐστι. μὴ ζθαυμάσῃς ὅτι εἶπόν σοι, Δεῖ ὑμᾶς γεννηθῆναι ἄνωθεν. τὸ ηπνεῦμα ὅπου θέλει πνεῖ, καὶ τὴν φωνὴν αὐτοῦ ἀκούεις, ἀλλ᾽ οὐκ οἶδας πόθεν ἔρχεται, καὶ ποῦ ὑπάγει· οὕτως ἐστὶ πᾶς ὁ γεγεννημένος ἐκ τοῦ πνεύματος. Ἀπεκρίθη θΝικόδημος καὶ εἶπεν αὐτῷ, Πῶς δύναται ταῦτα γενέσθαι ; Ἀπεκρίθη ιὁ Ἰησοῦς καὶ εἶπεν αὐτῷ, Σὺ εἶ ὁ διδάσκαλος τοῦ Ἰσραὴλ, καὶ ταῦτα οὐ γινώσκεις ; ἀμὴν ιαἀμὴν λέγω σοι, ὅτι ὃ οἴδαμεν λαλοῦμεν, καὶ ὃ ἑωράκαμεν μαρτυροῦμεν, καὶ τὴν μαρτυρίαν ἡμῶν οὐ λαμβάνετε. εἰ ιβτὰ ἐπίγεια εἶπον ὑμῖν, καὶ οὐ πιστεύετε, πῶς ἐὰν εἴπω ὑμῖν τὰ ἐπουράνια, πιστεύσετε ; Καὶ ιγοὐδεὶς ἀναβέβηκεν εἰς τὸν οὐρανὸν, εἰ μὴ ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβὰς, ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ὁ ὢν ἐν τῷ οὐρανῷ. Καὶ ιδκαθὼς Μωσῆς ὕψωσε τὸν ὄφιν ἐν τῇ ἐρήμῳ, οὕτως ὑψωθῆναι δεῖ τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου, ἵνα ιεπᾶς ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν μὴ ἀπόληται, ἀλλ᾽ ἔχῃ ζωὴν αἰώνιον. Οὕτω ιϛγὰρ ἠγάπησεν ὁ Θεὸς τὸν κόσμον, ὥστε τὸν υἱὸν αὑτοῦ τὸν μονογενῆ ἔδωκεν, ἵνα πᾶς ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν μὴ ἀπόληται, ἀλλ᾽ ἔχῃ ζωὴν αἰώνιον. οὐ ιζγὰρ ἀπέστειλεν ὁ Θεὸς τὸν υἱὸν αὑτοῦ εἰς τὸν κόσμον, ἵνα κρίνῃ τὸν κόσμον, ἀλλ᾽ ἵνα σωθῇ ὁ κόσμος δι᾽ αὐτοῦ. Ὁ ιηπιστεύων εἰς αὐτὸν, οὐ κρίνεται· ὁ δὲ μὴ πιστεύων, ἤδη κέκριται, ὅτι μὴ πεπίστευκεν εἰς τὸ ὄνομα τοῦ μονογενοῦς υἱοῦ τοῦ Θεοῦ. Αὕτη ιθδέ ἐστιν ἡ κρίσις, ὅτι τὸ φῶς ἐλήλυθεν εἰς τὸν κόσμον, καὶ ἠγάπησαν οἱ ἄνθρωποι μᾶλλον τὸ σκότος, ἢ τὸ φῶς· ἦν γὰρ πονηρὰ αὐτῶν τὰ ἔργα. πᾶς κγὰρ ὁ φαῦλα πράσσων, μισεῖ τὸ φῶς, καὶ οὐκ ἔρχεται πρὸς τὸ φῶς, ἵνα μὴ ἐλεγχθῇ τὰ ἔργα αὐτοῦ· ὁ καδὲ ποιῶν τὴν ἀλήθειαν, ἔρχεται πρὸς τὸ φῶς, ἵνα φανερωθῇ αὐτοῦ τὰ ἔργα· ὅτι ἐν Θεῷ ἐστιν εἰργασμένα. ¶Μετὰ κβταῦτα ἦλθεν ὁ Ἰησοῦς καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ εἰς τὴν Ἰουδαίαν γῆν, καὶ ἐκεῖ διέτριβε μετ᾽ αὐτῶν, καὶ ἐβάπτιζε. ἦν κγδὲ καὶ Ἰωάννης βαπτίζων ἐν Αἰνὼν ἐγγὺς τοῦ Σαλεὶμ, ὅτι ὕδατα πολλὰ ἦν ἐκεῖ, καὶ παρεγίνοντο καὶ ἐβαπτίζοντο· οὔπω κδγὰρ ἦν βεβλημένος εἰς τὴν φυλακὴν ὁ Ἰωάννης. ¶Ἐγένετο κεοὖν ζήτησις ἐκ τῶν μαθητῶν Ἰωάννου μετὰ Ἰουδαίων περὶ καθαρισμοῦ. καὶ κϛἦλθον πρὸς τὸν Ἰωάννην, καὶ εἶπον αὐτῷ, Ῥαββὶ, ὃς ἦν μετὰ σοῦ πέραν τοῦ Ἰορδάνου, ᾧ σὺ μεμαρτύρηκας, ἴδε οὗτος βαπτίζει, καὶ πάντες ἔρχονται πρὸς αὐτόν. Ἀπεκρίθη κζἸωάννης καὶ εἶπεν, Οὐ δύναται ἄνθρωπος λαμβάνειν οὐδὲν, ἐὰν μὴ ᾖ δεδομένον αὐτῷ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ. αὐτοὶ κηὑμεῖς μοι μαρτυρεῖτε ὅτι εἶπον, Οὐκ εἰμὶ ἐγὼ ὁ Χριστὸς, ἀλλ᾽ ὅτι ἀπεσταλμένος εἰμὶ ἔμπροσθεν ἐκείνου. Ὁ κθἔχων τὴν νύμφην, νυμφίος ἐστίν· ὁ δὲ φίλος τοῦ νυμφίου ὁ ἑστηκὼς καὶ ἀκούων αὐτοῦ, χαρᾷ χαίρει διὰ τὴν φωνὴν τοῦ νυμφίου. αὕτη οὖν ἡ χαρὰ ἡ ἐμὴ πεπλήρωται. ἐκεῖνον λδεῖ αὐξάνειν, ἐμὲ δὲ ἐλαττοῦσθαι. ὁ λαἄνωθεν ἐρχόμενος, ἐπάνω πάντων ἐστίν. ὁ ὢν ἐκ τῆς γῆς, ἐκ τῆς γῆς ἐστι, καὶ ἐκ τῆς γῆς λαλεῖ· ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἐρχόμενος, ἐπάνω πάντων ἐστὶ, καὶ λβὃ ἑώρακε καὶ ἤκουσε, τοῦτο μαρτυρεῖ, καὶ τὴν μαρτυρίαν αὐτοῦ οὐδεὶς λαμβάνει. Ὁ λγλαβὼν αὐτοῦ τὴν μαρτυρίαν, ἐσφράγισεν ὅτι ὁ Θεὸς ἀληθής ἐστιν· ὃν λδγὰρ ἀπέστειλεν ὁ Θεὸς, τὰ ῥήματα τοῦ Θεοῦ λαλεῖ· οὐ γὰρ ἐκ μέτρου δίδωσιν ὁ Θεὸς τὸ πνεῦμα. Ὁ λεπατὴρ ἀγαπᾷ τὸν υἱὸν, καὶ πάντα δέδωκεν ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ. ὁ λϛπιστεύων εἰς τὸν υἱὸν, ἔχει ζωὴν αἰώνιον· ὁ δὲ ἀπειθῶν τῷ υἱῷ, οὐκ ὄψεται ζωὴν, ἀλλ᾽ ἡ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ μένει ἐπ᾽ αὐτόν. ¶Ὡς δαοὖν ἔγνω ὁ Κύριος ὅτι ἤκουσαν οἱ φαρισαῖοι ὅτι Ἰησοῦς πλείονας μαθητὰς ποιεῖ καὶ βαπτίζει ἢ Ἰωάννης (καίτοιγε βἸησοῦς αὐτὸς οὐκ ἐβάπτιζεν, ἀλλ᾽ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ) ἀφῆκε γτὴν Ἰουδαίαν, καὶ ἀπῆλθε πάλιν εἰς τὴν Γαλιλαίαν. ἔδει δδὲ αὐτὸν διέρχεσθαι διὰ τῆς Σαμαρείας. Ἔρχεται εοὖν εἰς πόλιν τῆς Σαμαρείας λεγομένην Συχὰρ, πλησίον τοῦ χωρίου ὃ ἔδωκεν Ἰακὼβ Ἰωσὴφ τῷ υἱῷ αὑτοῦ. ἦν ϛδὲ ἐκεῖ πηγὴ τοῦ Ἰακώβ. Ὁ οὖν Ἰησοῦς κεκοπιακὼς ἐκ τῆς ὁδοιπορίας, ἐκαθέζετο οὕτως ἐπὶ τῇ πηγῇ· ὥρα ἦν ὡσεὶ ἕκτη· ἔρχεται ζγυνὴ ἐκ τῆς Σαμαρείας ἀντλῆσαι ὕδωρ. λέγει αὐτῇ ὁ Ἰησοῦς, Δός μοι πιεῖν. Οἱ ηγὰρ μαθηταὶ αὐτοῦ ἀπεληλύθεισαν εἰς τὴν πόλιν, ἵνα τροφὰς ἀγοράσωσι. λέγει θοὖν αὐτῷ ἡ γυνὴ ἡ Σαμαρεῖτις, Πῶς σὺ Ἰουδαῖος ὢν παρ᾽ ἐμοῦ πιεῖν αἰτεῖς οὔσης γυναικὸς Σαμαρείτιδος ; οὐ γὰρ συγχρῶνται Ἰουδαῖοι Σαμαρείταις. Ἀπεκρίθη ιἸησοῦς καὶ εἶπεν αὐτῇ, Εἰ ᾔδεις τὴν δωρεὰν τοῦ Θεοῦ, καὶ τίς ἐστιν ὁ λέγων σοι, δός μοι πιεῖν, σὺ ἂν ᾔτησας αὐτὸν, καὶ ἔδωκεν ἄν σοι ὕδωρ ζῶν. Λέγει ιααὐτῷ ἡ γυνὴ, Κύριε, οὔτε ἄντλημα ἔχεις, καὶ τὸ φρέαρ ἐστὶ βαθύ· πόθεν οὖν ἔχεις τὸ ὕδωρ τὸ ζῶν ; μὴ ιβσὺ μείζων εἶ τοῦ πατρὸς ἡμῶν Ἰακὼβ, ὃς ἔδωκεν ἡμῖν τὸ φρέαρ, καὶ αὐτὸς ἐξ αὐτοῦ ἔπιε, καὶ οἱ υἱοὶ αὐτοῦ, καὶ τὰ θρέμματα αὐτοῦ ; Ἀπεκρίθη ιγὁ Ἰησοῦς καὶ εἶπεν αὐτῇ, Πᾶς ὁ πίνων ἐκ τοῦ ὕδατος τούτου, διψήσει πάλιν· ὃς ιδδ᾽ ἂν πίῃ ἐκ τοῦ ὕδατος οὗ ἐγὼ δώσω αὐτῷ, οὐ μὴ διψήσῃ εἰς τὸν αἰῶνα, ἀλλὰ τὸ ὕδωρ ὃ δώσω αὐτῷ, γενήσεται ἐν αὐτῷ πηγὴ ὕδατος ἁλλομένου εἰς ζωὴν αἰώνιον. Λέγει ιεπρὸς αὐτὸν ἡ γυνὴ, Κύριε, δός μοι τοῦτο τὸ ὕδωρ, ἵνα μὴ διψῶ, μηδὲ ἔρχωμαι ἐνθάδε ἀντλεῖν. Λέγει ιϛαὐτῇ ὁ Ἰησοῦς, Ὕπαγε, φώνησον τὸν ἄνδρα σου, καὶ ἐλθὲ ἐνθάδε. Ἀπεκρίθη ιζἡ γυνὴ καὶ εἶπεν, Οὐκ ἔχω ἄνδρα. Λέγει αὐτῇ ὁ Ἰησοῦς, Καλῶς εἶπας, Ὅτι ἄνδρα οὐκ ἔχω· πέντε ιηγὰρ ἄνδρας ἔσχες, καὶ νῦν ὃν ἔχεις, οὐκ ἔστι σου ἀνήρ. τοῦτο ἀληθὲς εἴρηκας. Λέγει ιθαὐτῷ ἡ γυνὴ, Κύριε, θεωρῶ ὅτι προφήτης εἶ σύ. οἱ κπατέρες ἡμῶν ἐν τούτῳ τῷ ὄρει προσεκύνησαν, καὶ ὑμεῖς λέγετε ὅτι ἐν Ἱεροσολύμοις ἐστὶν ὁ τόπος, ὅπου δεῖ προσκυνεῖν. Λέγει κααὐτῇ ὁ Ἰησοῦς, Γύναι, πίστευσόν μοι, ὅτι ἔρχεται ὥρα ὅτε οὔτε ἐν τῷ ὄρει τούτῳ, οὔτε ἐν Ἱεροσολύμοις προσκυνήσετε τῷ πατρί. Ὑμεῖς κβπροσκυνεῖτε ὃ οὐκ οἴδατε· ἡμεῖς προσκυνοῦμεν ὃ οἴδαμεν· ὅτι ἡ σωτηρία ἐκ τῶν Ἰουδαίων ἐστίν. ἀλλκγ᾽ ἔρχεται ὥρα καὶ νῦν ἐστιν, ὅτε οἱ ἀληθινοὶ προσκυνηταὶ προσκυνήσουσιν τῷ πατρὶ ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ· καὶ γὰρ ὁ πατὴρ τοιούτους ζητεῖ τοὺς προσκυνοῦντας αὑτόν. Πνεῦμα κδὁ Θεὸς, καὶ τοὺς προσκυνοῦντας αὐτὸν, ἐν πνεύματι καὶ ἀληθείᾳ δεῖ προσκυνεῖν. Λέγει κεαὐτῷ ἡ γυνὴ, Οἶδα ὅτι Μεσσίας ἔρχεται ὁ λεγόμενος Χριστός· ὅταν ἔλθῃ ἐκεῖνος, ἀναγγελεῖ ἡμῖν πάντα. Λέγει κϛαὐτῇ ὁ Ἰησοῦς, Ἐγώ εἰμι, ὁ λαλῶν σοι. ¶Καὶ κζἐπὶ τούτῳ ἦλθον οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, καὶ ἐθαύμασαν ὅτι μετὰ γυναικὸς ἐλάλει· οὐδεὶς μέντοι εἶπε, Τί ζητεῖς ; ἢ, τί λαλεῖς μετ᾽ αὐτῆς ; Ἀφῆκεν κηοὖν τὴν ὑδρίαν αὑτῆς ἡ γυνὴ, καὶ ἀπῆλθεν εἰς τὴν πόλιν, καὶ λέγει τοῖς ἀνθρώποις, Δεῦτεκθ, ἴδετε ἄνθρωπον ὃς εἶπέ μοι πάντα ὅσα ἐποίησα. μήτι οὗτός ἐστιν ὁ Χριστός ; Ἐξῆλθον λοὖν ἐκ τῆς πόλεως, καὶ ἤρχοντο πρὸς αὐτόν. Ἐν λαδὲ τῷ μεταξὺ ἠρώτων αὐτὸν οἱ μαθηταὶ, λέγοντες, Ῥαββὶ, φάγε. Ὁ λβδὲ εἶπεν αὐτοῖς, Ἐγὼ βρῶσιν ἔχω φαγεῖν, ἣν ὑμεῖς οὐκ οἴδατε. Ἔλεγον λγοὖν οἱ μαθηταὶ πρὸς ἀλλήλους, Μή τις ἤνεγκεν αὐτῷ φαγεῖν ; Λέγει λδαὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Ἐμὸν βρῶμά ἐστιν, ἵνα ποιῶ τὸ θέλημα τοῦ πέμψαντός με, καὶ τελειώσω αὐτοῦ τὸ ἔργον. Οὐχ λεὑμεῖς λέγετε, ὅτι ἔτι τετράμηνόν ἐστι, καὶ ὁ θερισμὸς ἔρχεται ; ἰδοὺ λέγω ὑμῖν, Ἐπάρατε τοὺς ὀφθαλμοὺς ὑμῶν, καὶ θεάσασθε τὰς χώρας, ὅτι λευκαί εἰσι πρὸς θερισμὸν ἤδη. καὶ λϛὁ θερίζων μισθὸν λαμβάνει, καὶ συνάγει καρπὸν εἰς ζωὴν αἰώνιον, ἵνα καὶ ὁ σπείρων ὁμοῦ χαίρῃ καὶ ὁ θερίζων. Ἐν λζγὰρ τούτῳ ὁ λόγος ἐστὶν ὁ ἀληθινὸς, ὅτι ἄλλος ἐστὶν ὁ σπείρων, καὶ ἄλλος ὁ θερίζων. ἐγὼ ληἀπέστειλα ὑμᾶς θερίζειν ὃ οὐχ ὑμεῖς κεκοπιάκατε· ἄλλοι κεκοπιάκασι, καὶ ὑμεῖς εἰς τὸν κόπον αὐτῶν εἰσεληλύθατε. Ἐκ λθδὲ τῆς πόλεως ἐκείνης πολλοὶ ἐπίστευσαν εἰς αὐτὸν τῶν Σαμαρειτῶν, διὰ τὸν λόγον τῆς γυναικὸς, μαρτυρούσης, Ὅτι εἶπέ μοι πάντα ὅσα ἐποίησα. Ὡς μοὖν ἦλθον πρὸς αὐτὸν οἱ Σαμαρεῖται, ἠρώτων αὐτὸν μεῖναι παρ᾽ αὐτοῖς· καὶ ἔμεινεν ἐκεῖ δύο ἡμέρας. καὶ μαπολλῷ πλείους ἐπίστευσαν διὰ τὸν λόγον αὐτοῦ, τῇ μβτε γυναικὶ ἔλεγον, Ὅτι οὐκ ἔτι διὰ τὴν σὴν λαλιὰν πιστεύομεν· αὐτοὶ γὰρ ἀκηκόαμεν, καὶ οἴδαμεν ὅτι οὗτός ἐστιν ἀληθῶς ὁ σωτὴρ τοῦ κόσμου ὁ Χριστός. ¶Μετὰ μγδὲ τὰς δύο ἡμέρας ἐξῆλθεν ἐκεῖθεν, καὶ ἀπῆλθεν εἰς τὴν Γαλιλαίαν· αὐτὸς μδγὰρ ὁ Ἰησοῦς ἐμαρτύρησεν, ὅτι προφήτης ἐν τῇ ἰδίᾳ πατρίδι τιμὴν οὐκ ἔχει. Ὅτε μεοὖν ἦλθεν εἰς τὴν Γαλιλαίαν, ἐδέξαντο αὐτὸν οἱ Γαλιλαῖοι, πάντα ἑωρακότες ἃ ἐποίησεν ἐν Ἱεροσολύμοις ἐν τῇ ἑορτῇ· καὶ αὐτοὶ γὰρ ἦλθον εἰς τὴν ἑορτήν. ¶Ἦλθεν μϛοὖν ὁ Ἰησοῦς πάλιν εἰς τὴν Κανᾶ τῆς Γαλιλαίας, ὅπου ἐποίησε τὸ ὕδωρ οἶνον· καὶ ἦν τις βασιλικὸς οὗ ὁ υἱὸς ἠσθένει ἐν Καπερναούμ· οὗτος μζἀκούσας ὅτι Ἰησοῦς ἥκει ἐκ τῆς Ἰουδαίας εἰς τὴν Γαλιλαίαν, ἀπῆλθε πρὸς αὐτὸν, καὶ ἠρώτα αὐτὸν ἵνα καταβῇ καὶ ἰάσηται αὐτοῦ τὸν υἱόν· ἤμελλε γὰρ ἀποθνήσκειν. Εἶπεν μηοὖν ὁ Ἰησοῦς πρὸς αὐτὸν, Ἐὰν μὴ σημεῖα καὶ τέρατα ἴδητε, οὐ μὴ πιστεύσητε. Λέγει μθπρὸς αὐτὸν ὁ βασιλικὸς, Κύριε, κατάβηθι πρὶν ἀποθανεῖν τὸ παιδίον μου. Λέγει ναὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Πορεύου· ὁ υἱός σου ζῇ. καὶ ἐπίστευσεν ὁ ἄνθρωπος τῷ λόγῳ ᾧ εἶπεν αὐτῷ Ἰησοῦς, καὶ ἐπορεύετο. Ἤδη ναδὲ αὐτοῦ καταβαίνοντος, οἱ δοῦλοι αὐτοῦ ἀπήντησαν αὐτῷ, καὶ ἀπήγγειλαν λέγοντες, Ὅτι ὁ παῖς σου ζῇ. Ἐπύθετο νβοὖν παρ᾽ αὐτῶν τὴν ὥραν ἐν ᾗ κομψότερον ἔσχε· καὶ εἶπον αὐτῷ, Ὅτι χθὲς ὥραν ἑβδόμην ἀφῆκεν αὐτὸν ὁ πυρετός. Ἔγνω νγοὖν ὁ πατὴρ ὅτι ἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ, ἐν ᾗ εἶπεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, ὅτι ὁ υἱός σου ζῇ. καὶ ἐπίστευσεν αὐτὸς καὶ ἡ οἰκία αὐτοῦ ὅλη. Τοῦτο νδπάλιν δεύτερον σημεῖον ἐποίησεν ὁ Ἰησοῦς ἐλθὼν ἐκ τῆς Ἰουδαίας εἰς τὴν Γαλιλαίαν. ¶Μετὰ εαταῦτα ἦν ἑορτὴ τῶν Ἰουδαίων, καὶ ἀνέβη ὁ Ἰησοῦς εἰς Ἱεροσόλυμα. Ἔστι βδὲ ἐν τοῖς Ἱεροσολύμοις ἐπὶ τῇ προβατικῇ κολυμβήθρα ἡ ἐπιλεγομένη Ἑβραϊστὶ Βηθεσδὰ, πέντε στοὰς ἔχουσα· ἐν γταύταις κατέκειτο πλῆθος πολὺ τῶν ἀσθενούντων, τυφλῶν, χωλῶν, ξηρῶν, ἐκδεχομένων τὴν τοῦ ὕδατος κίνησιν· ἄγγελος δγὰρ κατὰ καιρὸν κατέβαινεν ἐν τῇ κολυμβήθρᾳ, καὶ ἐτάρασσε τὸ ὕδωρ· ὁ οὖν πρῶτος ἐμβὰς μετὰ τὴν ταραχὴν τοῦ ὕδατος, ὑγιὴς ἐγίνετο, ᾧ δήποτε κατείχετο νοσήματι. Ἦν εδέ τις ἄνθρωπος ἐκεῖ τριακονταοκτὼ τριάκοντα καὶ ὀκτὼ ἔτη ἔχων ἐν τῇ ἀσθενείᾳ· τοῦτον ϛἰδὼν ὁ Ἰησοῦς κατακείμενον, καὶ γνοὺς ὅτι πολὺν ἤδη χρόνον ἔχει, λέγει αὐτῷ, Θέλεις ὑγιὴς γενέσθαι ; Ἀπεκρίθη ζαὐτῷ ὁ ἀσθενῶν, Κύριε, ἄνθρωπον οὐκ ἔχω, ἵνα ὅταν ταραχθῇ τὸ ὕδωρ, βάλλῃ με εἰς τὴν κολυμβήθραν· ἐν ᾧ δὲ ἔρχομαι ἐγὼ, ἄλλος πρὸ ἐμοῦ καταβαίνει. Λέγει ηαὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ἔγειραι, ἆρον τὸν κράββατόν σου, καὶ περιπάτει. Καὶ θεὐθέως ἐγένετο ὑγιὴς ὁ ἄνθρωπος, καὶ ἦρεν τὸν κράββατον αὑτοῦ, καὶ περιεπάτει. ἦν δὲ σάββατον ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ. ἔλεγον ιοὖν οἱ Ἰουδαῖοι τῷ τεθεραπευμένῳ, Σάββατόν ἐστιν. οὐκ ἔξεστί σοι ἆραι τὸν κράββατον. Ἀπεκρίθη ιααὐτοῖς, Ὁ ποιήσας με ὑγιῆ, ἐκεῖνός μοι εἰπεν, Ἆρον τὸν κράββατόν σου, καὶ περιπάτει. Ἠρώτησαν ιβοὖν αὐτὸν, Τίς ἐστιν ὁ ἄνθρωπος ὁ εἰπών σοι, Ἆρον τὸν κράββατόν σου καὶ περιπάτει ; Ὁ ιγδὲ ἰαθεὶς οὐκ ᾔδει τίς ἐστιν· ὁ γὰρ Ἰησοῦς ἐξένευσεν ὄχλου ὄντος ἐν τῷ τόπῳ. Μετὰ ιδταῦτα εὑρίσκει αὐτὸν ὁ Ἰησοῦς ἐν τῷ ἱερῷ, καὶ εἶπεν αὐτῷ, Ἴδε ὑγιὴς γέγονας· μηκέτι ἁμάρτανε, ἵνα μὴ χεῖρόν τί σοι γένηται. Ἀπῆλθεν ιεὁ ἄνθρωπος, καὶ ἀνήγγειλε τοῖς Ἰουδαίοις ὅτι Ἰησοῦς ἐστιν ὁ ποιήσας αὐτὸν ὑγιῆ. καὶ ιϛδιὰ τοῦτο ἐδίωκον τὸν Ἰησοῦν οἱ Ἰουδαῖοι, καὶ ἐζήτουν αὐτὸν ἀποκτεῖναι, ὅτι ταῦτα ἐποίει ἐν σαββάτῳ. Ὁ ιζδὲ Ἰησοῦς ἀπεκρίνατο αὐτοῖς, Ὁ πατήρ μου ἕως ἄρτι ἐργάζεται, κᾀγὼ ἐργάζομαι. διὰ ιητοῦτο οὖν μᾶλλον ἐζήτουν αὐτὸν οἱ Ἰουδαῖοι ἀποκτεῖναι, ὅτι οὐ μόνον ἔλυε τὸ σάββατον, ἀλλὰ καὶ πατέρα ἴδιον ἔλεγε τὸν Θεὸν, ἴσον ἑαυτὸν ποιῶν τῷ Θεῷ. Ἀπεκρίνατο ιθοὖν ὁ Ἰησοῦς καὶ εἶπεν αὐτοῖς, Ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, οὐ δύναται ὁ υἱὸς ποιεῖν ἀφ᾽ ἑαυτοῦ οὐδὲν, ἐὰν μή τι βλέπῃ τὸν πατέρα ποιοῦντα· ἃ γὰρ ἂν ἐκεῖνος ποιῇ, ταῦτα καὶ ὁ υἱὸς ὁμοίως ποιεῖ· ὁ κγὰρ πατὴρ φιλεῖ τὸν υἱὸν, καὶ πάντα δείκνυσιν αὐτῷ ἃ αὐτὸς ποιεῖ, καὶ μείζονα τούτων δείξει αὐτῷ ἔργα, ἵνα ὑμεῖς θαυμάζητε. ὥσπερ καγὰρ ὁ πατὴρ ἐγείρει τοὺς νεκροὺς, καὶ ζωοποιεῖ, οὕτω καὶ ὁ υἱὸς οὓς θέλει ζωοποιεῖ. οὐδὲ κβγὰρ ὁ πατὴρ κρίνει οὐδένα, ἀλλὰ τὴν κρίσιν πᾶσαν δέδωκε τῷ υἱῷ. ἵνα κγπάντες τιμῶσι τὸν υἱὸν καθὼς τιμῶσι τὸν πατέρα. ὁ μὴ τιμῶν τὸν υἱὸν, οὐ τιμᾷ τὸν πατέρα τὸν πέμψαντα αὐτόν. Ἀμὴν κδἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι ὁ τὸν λόγον μου ἀκούων, καὶ πιστεύων τῷ πέμψαντί με, ἔχει ζωὴν αἰώνιον, καὶ εἰς κρίσιν οὐκ ἔρχεται, ἀλλὰ μεταβέβηκεν ἐκ τοῦ θανάτου εἰς τὴν ζωήν. Ἀμὴν κεἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι ἔρχεται ὥρα, καὶ νῦν ἐστιν, ὅτε οἱ νεκροὶ ἀκούσονται τῆς φωνῆς τοῦ υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, καὶ οἱ ἀκούσαντες ζήσονται. ὥσπερ κϛγὰρ ὁ πατὴρ ἔχει ζωὴν ἐν ἑαυτῷ, οὕτως ἔδωκε καὶ τῷ υἱῷ ζωὴν ἔχειν ἐν ἑαυτῷ, καὶ κζἐξουσίαν ἔδωκεν αὐτῷ καὶ κρίσιν ποιεῖν, ὅτι υἱὸς ἀνθρώπου ἐστί. Μὴ κηθαυμάζετε τοῦτο, ὅτι ἔρχεται ὥρα, ἐν ᾗ πάντες οἱ ἐν τοῖς μνημείοις, ἀκούσονται τῆς φωνῆς αὐτοῦ, καὶ κθἐκπορεύσονται οἱ τὰ ἀγαθὰ ποιήσαντες, εἰς ἀνάστασιν ζωῆς· οἱ δὲ τὰ φαῦλα πράξαντες, εἰς ἀνάστασιν κρίσεως. Οὐ λδύναμαι ἐγὼ ποιεῖν ἀπ᾽ ἐμαυτοῦ οὐδέν· καθὼς ἀκούω, κρίνω, καὶ ἡ κρίσις ἡ ἐμὴ δικαία ἐστίν· ὅτι οὐ ζητῶ τὸ θέλημα τὸ ἐμὸν, ἀλλὰ τὸ θέλημα τοῦ πέμψαντός με πατρός. Ἐὰν λαἐγὼ μαρτυρῶ περὶ ἐμαυτοῦ, ἡ μαρτυρία μου οὐκ ἔστιν ἀληθής· ἄλλος λβἐστὶν ὁ μαρτυρῶν περὶ ἐμοῦ, καὶ οἶδα ὅτι ἀληθής ἐστιν ἡ μαρτυρία ἣν μαρτυρεῖ περὶ ἐμοῦ. Ὑμεῖς λγἀπεστάλκατε πρὸς Ἰωάννην, καὶ μεμαρτύρηκε τῇ ἀληθείᾳ· ἐγὼ λδδὲ οὐ παρὰ ἀνθρώπου τὴν μαρτυρίαν λαμβάνω, ἀλλὰ ταῦτα λέγω, ἵνα ὑμεῖς σωθῆτε. ἐκεῖνος λεἦν ὁ λύχνος ὁ καιόμενος καὶ φαίνων, ὑμεῖς δὲ ἠθελήσατε ἀγαλλιασθῆναι πρὸς ὥραν ἐν τῷ φωτὶ αὐτοῦ. ἐγὼ λϛδὲ ἔχω τὴν μαρτυρίαν μείζω τοῦ Ἰωάννου· τὰ γὰρ ἔργα ἃ ἔδωκέ μοι ὁ πατὴρ ἵνα τελειώσω αὐτὰ, αὐτὰ τὰ ἔργα ἃ ἐγὼ ποιῶ, μαρτυρεῖ περὶ ἐμοῦ ὅτι ὁ πατήρ με ἀπέσταλκε· καὶ λζὁ πέμψας με πατὴρ, αὐτὸς μεμαρτύρηκε περὶ ἐμοῦ. οὔτε φωνὴν αὐτοῦ ἀκηκόατε πώποτε, οὔτε εἶδος αὐτοῦ ἑωράκατε· καὶ λητὸν λόγον αὐτοῦ οὐκ ἔχετε μένοντα ἐν ὑμῖν, ὅτι ὃν ἀπέστειλεν ἐκεῖνος, τούτῳ ὑμεῖς οὐ πιστεύετε. Ἐρευνᾶτε λθτὰς γραφὰς, ὅτι ὑμεῖς δοκεῖτε ἐν αὐταῖς ζωὴν αἰώνιον ἔχειν, καὶ ἐκεῖναί εἰσιν αἱ μαρτυροῦσαι περὶ ἐμοῦ· καὶ μοὐ θέλετε ἐλθεῖν πρός με, ἵνα ζωὴν ἔχητε. Δόξαν μαπαρὰ ἀνθρώπων οὐ λαμβάνω· ἀλλμβ᾽ ἔγνωκα ὑμᾶς, ὅτι τὴν ἀγάπην τοῦ Θεοῦ οὐκ ἔχετε ἐν ἑαυτοῖς. ἐγὼ μγἐλήλυθα ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ πατρός μου, καὶ οὐ λαμβάνετέ με· ἐὰν ἄλλος ἔλθῃ ἐν τῷ ὀνόματι τῷ ἰδίῳ, ἐκεῖνον λήψεσθε. πῶς μδδύνασθε ὑμεῖς πιστεῦσαι, δόξαν παρὰ ἀλλήλων λαμβάνοντες, καὶ τὴν δόξαν τὴν παρὰ τοῦ μόνου Θεοῦ οὐ ζητεῖτε ; μὴ μεδοκεῖτε ὅτι ἐγὼ κατηγορήσω ὑμῶν πρὸς τὸν πατέρα· ἔστιν ὁ κατηγορῶν ὑμῶν Μωσῆς, εἰς ὃν ὑμεῖς ἠλπίκατε. εἰ μϛγὰρ ἐπιστεύετε Μωσῇ, ἐπιστεύετε ἂν ἐμοί· περὶ γὰρ ἐμοῦ ἐκεῖνος ἔγραψεν. εἰ μζδὲ τοῖς ἐκείνου γράμμασιν οὐ πιστεύετε, πῶς τοῖς ἐμοῖς ῥήμασι πιστεύσετε ; ¶Μετὰ ϛαταῦτα ἀπῆλθεν ὁ Ἰησοῦς πέραν τῆς θαλάσσης τῆς Γαλιλαίας τῆς Τιβεριάδος· καὶ βἠκολούθει αὐτῷ ὄχλος πολὺς, ὅτι ἑώρων αὐτοῦ τὰ σημεῖα ἃ ἐποίει ἐπὶ τῶν ἀσθενούντων. Ἀνῆλθε γδὲ εἰς τὸ ὄρος ὁ Ἰησοῦς, καὶ ἐκεῖ ἐκάθητο μετὰ τῶν μαθητῶν αὑτοῦ. ἦν δδὲ ἐγγὺς τὸ πάσχα ἡ ἑορτὴ τῶν Ἰουδαίων. Ἐπάρας εοὖν ὁ Ἰησοῦς τοὺς ὀφθαλμοὺς, καὶ θεασάμενος ὅτι πολὺς ὄχλος ἔρχεται πρὸς αὑτὸν, λέγει πρὸς τὸν Φίλιππον, Πόθεν ἀγοράσομεν ἄρτους, ἵνα φάγωσιν οὗτοι ; (Τοῦτο ϛδὲ ἔλεγε πειράζων αὐτόν· αὐτὸς γὰρ ᾔδει τί ἔμελλε ποιεῖν.) Ἀπεκρίθη ζαὐτῷ Φίλιππος, Διακοσίων δηναρίων ἄρτοι οὐκ ἀρκοῦσιν αὐτοῖς, ἵνα ἕκαστος αὐτῶν βραχύ τι λάβῃ. Λέγει ηαὐτῷ εἷς ἐκ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ Ἀνδρέας ὁ ἀδελφὸς Σίμωνος Πέτρου, Ἔστι θπαιδάριον ἓν ὧδε ὃ ἔχει πέντε ἄρτους κριθίνους, καὶ δύο ὀψάρια· ἀλλὰ ταῦτα τί ἐστιν εἰς τοσούτους ; Εἶπε ιδὲ ὁ Ἰησοῦς, Ποιήσατε τοὺς ἀνθρώπους ἀναπεσεῖν. Ἦν δὲ χόρτος πολὺς ἐν τῷ τόπῳ· ἀνέπεσον οὖν οἱ ἄνδρες τὸν ἀριθμὸν ὡσεὶ πεντακισχίλιοι. ἔλαβε ιαδὲ τοὺς ἄρτους ὁ Ἰησοῦς, καὶ εὐχαριστήσας διέδωκε τοῖς μαθηταῖς, οἱ δὲ μαθηταὶ τοῖς ἀνακειμένοις· ὁμοίως καὶ ἐκ τῶν ὀψαρίων ὅσον ἤθελον. Ὡς ιβδὲ ἐνεπλήσθησαν, λέγει τοῖς μαθηταῖς αὑτοῦ, Συναγάγετε τὰ περισσεύσαντα κλάσματα, ἵνα μή τι ἀπόληται. Συνήγαγον ιγοὖν, καὶ ἐγέμισαν δώδεκα κοφίνους κλασμάτων ἐκ τῶν πέντε ἄρτων τῶν κριθίνων, ἃ ἐπερίσσευσε τοῖς βεβρωκόσιν. Οἱ ιδοὖν ἄνθρωποι ἰδόντες ὃ ἐποίησε σημεῖον ὁ Ἰησοῦς, ἔλεγον, Ὅτι οὗτός ἐστιν ἀληθῶς ὁ προφήτης ὁ ἐρχόμενος εἰς τὸν κόσμον. ¶Ἰησοῦς ιεοὖν γνοὺς ὅτι μέλλουσιν ἔρχεσθαι καὶ ἁρπάζειν αὐτὸν, ἵνα ποιήσωσιν αὐτὸν βασιλέα, ἀνεχώρησε πάλιν εἰς τὸ ὄρος αὐτὸς μόνος. ¶Ὡς ιϛδὲ ὀψία ἐγένετο, κατέβησαν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἐπὶ τὴν θάλασσαν, καὶ ιζἐμβάντες εἰς τὸ πλοῖον, ἤρχοντο πέραν τῆς θαλάσσης εἰς Καπερναούμ. καὶ σκοτία ἤδη ἐγεγόνει, καὶ οὐκ ἐληλύθει πρὸς αὐτοὺς ὁ Ἰησοῦς, ἥ ιητε θάλασσα ἀνέμου μεγάλου πνέοντος διηγείρετο. Ἐληλακότες ιθοὖν ὡς σταδίους εἰκοσιπέντε ἢ τριάκοντα, θεωροῦσι τὸν Ἰησοῦν περιπατοῦντα ἐπὶ τῆς θαλάσσης, καὶ ἐγγὺς τοῦ πλοίου γινόμενον, καὶ ἐφοβήθησαν. Ὁ κδὲ λέγει αὐτοῖς, Ἐγώ εἰμι, μὴ φοβεῖσθε. Ἤθελον καοὖν λαβεῖν αὐτὸν εἰς τὸ πλοῖον, καὶ εὐθέως τὸ πλοῖον ἐγένετο ἐπὶ τῆς γῆς εἰς ἣν ὑπῆγον. ¶Τῇ κβἐπαύριον ὁ ὄχλος ὁ ἑστηκὼς πέραν τῆς θαλάσσης ἰδὼν ὅτι πλοιάριον ἄλλο οὐκ ἦν ἐκεῖ, εἰ μὴ ἓν ἐκεῖνο εἰς ὃ ἐνέβησαν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, καὶ ὅτι οὐ συνεισῆλθε τοῖς μαθηταῖς αὑτοῦ ὁ Ἰησοῦς εἰς τὸ πλοιάριον, ἀλλὰ μόνοι οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἀπῆλθον· ἄλλα κγδὲ ἦλθε πλοιάρια ἐκ Τιβεριάδος ἐγγὺς τοῦ τόπου ὅπου ἔφαγον τὸν ἄρτον, εὐχαριστήσαντος τοῦ Κυρίου· ὅτε κδοὖν εἶδεν ὁ ὄχλος ὅτι Ἰησοῦς οὐκ ἔστιν ἐκεῖ οὐδὲ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, ἐνέβησαν καὶ αὐτοὶ εἰς τὰ πλοῖα, καὶ ἦλθον εἰς Καπερναοὺμ, ζητοῦντες τὸν Ἰησοῦν· καὶ κεεὑρόντες αὐτὸν πέραν τῆς θαλάσσης, εἶπον αὐτῷ, Ῥαββὶ, πότε ὧδε γέγονας ; Ἀπεκρίθη κϛαὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς καὶ εἶπεν, Ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ζητεῖτέ με οὐχ ὅτι εἴδετε σημεῖα, ἀλλ᾽ ὅτι ἐφάγετε ἐκ τῶν ἄρτων καὶ ἐχορτάσθητε. ἐργάζεσθε κζμὴ τὴν βρῶσιν τὴν ἀπολλυμένην, ἀλλὰ τὴν βρῶσιν τὴν μένουσαν εἰς ζωὴν αἰώνιον, ἣν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ὑμῖν δώσει· τοῦτον γὰρ ὁ πατὴρ ἐσφράγισεν ὁ Θεός. Εἶπον κηοὖν πρὸς αὐτὸν, Τί ποιοῦμεν, ποιῶμεν, ἵνα ἐργαζώμεθα τὰ ἔργα τοῦ Θεοῦ ; Ἀπεκρίθη κθὁ Ἰησοῦς καὶ εἶπεν αὐτοῖς, Τοῦτό ἐστι τὸ ἔργον τοῦ Θεοῦ, ἵνα πιστεύσητε εἰς ὃν ἀπέστειλεν ἐκεῖνος. Εἶπον λοὖν αὐτῷ, Τί οὖν ποιεῖς σὺ σημεῖον, ἵνα ἴδωμεν καὶ πιστεύσωμέν σοι ; τί ἐργάζῃ ; οἱ λαπατέρες ἡμῶν τὸ μάννα ἔφαγον ἐν τῇ ἐρήμῳ, καθώς ἐστι γεγραμμένον, Ἄρτον ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς φαγεῖν. Εἶπεν λβοὖν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, Οὐ Μωσῆς δέδωκεν ὑμῖν τὸν ἄρτον ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, ἀλλ᾽ ὁ πατήρ μου δίδωσιν ὑμῖν τὸν ἄρτον ἐκ τοῦ οὐρανοῦ τὸν ἀληθινόν· ὁ λγγὰρ ἄρτος τοῦ Θεοῦ ἐστιν ὁ καταβαίνων ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, καὶ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ. Εἶπον λδοὖν πρὸς αὐτὸν, Κύριε, πάντοτε δὸς ἡμῖν τὸν ἄρτον τοῦτον. Εἶπε λεδὲ αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Ἐγώ εἰμι ὁ ἄρτος τῆς ζωῆς· ὁ ἐρχόμενος πρός με, οὐ μὴ πεινάσῃ· καὶ ὁ πιστεύων εἰς ἐμὲ, οὐ μὴ διψήσῃ πώποτε. ἀλλλϛ᾽ εἶπον ὑμῖν ὅτι καὶ ἑωράκατέ με, καὶ οὐ πιστεύετε. Πᾶν λζὃ δίδωσίν μοι ὁ πατὴρ, πρὸς ἐμὲ ἥξει· καὶ τὸν ἐρχόμενον πρός με οὐ μὴ ἐκβάλω ἔξω· ὅτι ληκαταβέβηκα ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, οὐχ ἵνα ποιῶ τὸ θέλημα τὸ ἐμὸν, ἀλλὰ τὸ θέλημα τοῦ πέμψαντός με. τοῦτο λθδέ ἐστι τὸ θέλημα τοῦ πέμψαντός με πατρὸς, ἵνα πᾶν ὃ δέδωκέ μοι, μὴ ἀπολέσω ἐξ αὐτοῦ, ἀλλὰ ἀναστήσω αὐτὸ ἐν τῇ ἐσχάτῃ ἡμέρᾳ. Τοῦτο μδέ ἐστι τὸ θέλημα τοῦ πέμψαντός με, ἵνα πᾶς ὁ θεωρῶν τὸν υἱὸν καὶ πιστεύων εἰς αὐτὸν, ἔχῃ ζωὴν αἰώνιον, καὶ ἀναστήσω αὐτὸν ἐγὼ τῇ ἐσχάτῃ ἡμέρᾳ. Ἐγόγγυζον μαοὖν οἱ Ἰουδαῖοι περὶ αὐτοῦ, ὅτι εἶπεν, Ἐγώ εἰμι ὁ ἄρτος ὁ καταβὰς ἐκ τοῦ οὐρανοῦ· καὶ μβἔλεγον, Οὐχ οὗτός ἐστιν Ἰησοῦς ὁ υἱὸς Ἰωσὴφ, οὗ ἡμεῖς οἴδαμεν τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα ; πῶς οὖν λέγει οὗτος, ὅτι ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβέβηκα ; Ἀπεκρίθη μγοὖν ὁ Ἰησοῦς καὶ εἶπεν αὐτοῖς, Μὴ γογγύζετε μετ᾽ ἀλλήλων. οὐδεὶς μδδύναται ἐλθεῖν πρός με, ἐὰν μὴ ὁ πατὴρ ὁ πέμψας με, ἑλκύσῃ αὐτὸν, καὶ ἐγὼ ἀναστήσω αὐτὸν τῇ ἐσχάτῃ ἡμέρᾳ. Ἔστι μεγεγραμμένον ἐν τοῖς προφήταις, Καὶ ἔσονται πάντες διδακτοὶ τοῦ Θεοῦ. Πᾶς οὖν ὁ ἀκούσας παρὰ τοῦ πατρὸς καὶ μαθὼν, ἔρχεται πρός με· οὐχ μϛὅτι τὸν πατέρα τὶς ἑώρακεν, εἰ μὴ ὁ ὢν παρὰ τοῦ Θεοῦ· οὗτος ἑώρακε τὸν πατέρα. Ἀμὴν μζἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὁ πιστεύων εἰς ἐμὲ, ἔχει ζωὴν αἰώνιον. Ἐγώ μηεἰμι ὁ ἄρτος τῆς ζωῆς. οἱ μθπατέρες ὑμῶν ἔφαγον τὸ μάννα ἐν τῇ ἐρήμῳ, καὶ ἀπέθανον· οὗτός νἐστιν ὁ ἄρτος ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβαίνων, ἵνα τὶς ἐξ αὐτοῦ φάγῃ καὶ μὴ ἀποθάνῃ. Ἐγώ ναεἰμι ὁ ἄρτος ὁ ζῶν, ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβάς· ἐάν τις φάγῃ ἐκ τούτου τοῦ ἄρτου, ζήσεται εἰς τὸν αἰῶνα· καὶ ὁ ἄρτος δὲ ὃν ἐγὼ δώσω, ἡ σάρξ μου ἐστὶν, ἣν ἐγὼ δώσω ὑπὲρ τῆς τοῦ κόσμου ζωῆς. Ἐμάχοντο νβοὖν πρὸς ἀλλήλους οἱ Ἰουδαῖοι, λέγοντες, Πῶς δύναται οὗτος ἡμῖν δοῦναι τὴν σάρκα φαγεῖν ; Εἶπεν νγοὖν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐὰν μὴ φάγητε τὴν σάρκα τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου, καὶ πίητε αὐτοῦ τὸ αἷμα, οὐκ ἔχετε ζωὴν ἐν ἑαυτοῖς· ὁ νδτρώγων μου τὴν σάρκα καὶ πίνων μου τὸ αἷμα, ἔχει ζωὴν αἰώνιον, καὶ ἐγὼ ἀναστήσω αὐτὸν τῇ ἐσχάτῃ ἡμέρᾳ. ἡ νεγὰρ σάρξ μου ἀληθῶς ἐστι βρῶσις, καὶ τὸ αἷμά μου ἀληθῶς ἐστι πόσις. ὁ νϛτρώγων μου τὴν σάρκα, καὶ πίνων μου τὸ αἷμα, ἐν ἐμοὶ μένει, κᾀγὼ ἐν αὐτῷ· καθὼς νζἀπέστειλέ με ὁ ζῶν πατὴρ, κᾀγὼ ζῶ διὰ τὸν πατέρα· καὶ ὁ τρώγων με, κᾀκεῖνος ζήσεται δι᾽ ἐμέ. οὗτός νηἐστιν ὁ ἄρτος ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβὰς, οὐ καθὼς ἔφαγον οἱ πατέρες ὑμῶν τὸ μάννα, καὶ ἀπέθανον· ὁ τρώγων τοῦτον τὸν ἄρτον, ζήσεται εἰς τὸν αἰῶνα. Ταῦτα νθεἶπεν ἐν συναγωγῇ διδάσκων ἐν Καπερναούμ. πολλοὶ ξοὖν ἀκούσαντες ἐκ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ εἶπον, Σκληρός ἐστιν οὗτος ὁ λόγος, τίς δύναται αὐτοῦ ἀκούειν ; Εἰδὼς ξαδὲ ὁ Ἰησοῦς ἐν ἑαυτῷ, ὅτι γογγύζουσι περὶ τούτου οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, εἶπεν αὐτοῖς, Τοῦτο ὑμᾶς σκανδαλίζει ; ἐὰν ξβοὖν θεωρῆτε τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἀναβαίνοντα ὅπου ἦν τὸ πρότερον. τὸ ξγπνεῦμά ἐστι τὸ ζωοποιοῦν, ἡ σὰρξ οὐκ ὠφελεῖ οὐδέν. τὰ ῥήματα ἃ ἐγὼ λαλῶ ὑμῖν, πνεῦμά ἐστι καὶ ζωή ἐστιν· ἀλλξδ᾽ εἰσὶν ἐξ ὑμῶν τινες οἳ οὐ πιστεύουσιν. ᾔδει γὰρ ἐξ ἀρχῆς ὁ Ἰησοῦς τίνες εἰσὶν οἱ μὴ πιστεύοντες, καὶ τίς ἐστιν ὁ παραδώσων αὐτόν. καὶ ξεἔλεγε, Διὰ τοῦτο εἴρηκα ὑμῖν, ὅτι οὐδεὶς δύναται ἐλθεῖν πρός με, ἐὰν μὴ ᾖ δεδομένον αὐτῷ ἐκ τοῦ πατρός μου. Ἐκ ξϛτούτου πολλοὶ ἀπῆλθον τῶν μαθητῶν αὐτοῦ εἰς τὰ ὀπίσω, καὶ οὐκ ἔτι μετ᾽ αὐτοῦ περιεπάτουν. Εἶπεν ξζοὖν ὁ Ἰησοῦς τοῖς δώδεκα, Μὴ καὶ ὑμεῖς θέλετε ὑπάγειν ; Ἀπεκρίθη ξηοὖν αὐτῷ Σίμων Πέτρος, Κύριε, πρὸς τίνα ἀπελευσόμεθα ; ῥήματα ζωῆς αἰωνίου ἔχεις· καὶ ξθἡμεῖς πεπιστεύκαμεν καὶ ἐγνώκαμεν ὅτι σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ υἱὸς τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος. Ἀπεκρίθη οαὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Οὐκ ἐγὼ ὑμᾶς τοὺς δώδεκα ἐξελεξάμην, καὶ ἐξ ὑμῶν εἷς διάβολός ἐστιν ; Ἔλεγε οαδὲ τὸν Ἰούδαν Σίμωνος Ἰσκαριώτην· οὗτος γὰρ ἤμελλεν αὐτὸν παραδιδόναι, εἷς ὢν ἐκ τῶν δώδεκα. ¶Καὶ ζαπεριεπάτει ὁ Ἰησοῦς μετὰ ταῦτα ἐν τῇ Γαλιλαίᾳ· οὐ γὰρ ἤθελεν ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ περιπατεῖν, ὅτι ἐζήτουν αὐτὸν οἱ Ἰουδαῖοι ἀποκτεῖναι. ἦν βδὲ ἐγγὺς ἡ ἑορτὴ τῶν Ἰουδαίων ἡ σκηνοπηγία. Εἶπον γοὖν πρὸς αὐτὸν οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ, Μετάβηθι ἐντεῦθεν, καὶ ὕπαγε εἰς τὴν Ἰουδαίαν, ἵνα καὶ οἱ μαθηταί σου θεωρήσωσι τὰ ἔργα σου ἃ ποιεῖς· οὐδεὶς δγὰρ ἐν κρυπτῷ τὶ ποιεῖ, καὶ ζητεῖ αὐτὸς ἐν παῤῥησίᾳ εἶναι. εἰ ταῦτα ποιεῖς, φανέρωσον σεαυτὸν τῷ κόσμῳ. Οὐδὲ εγὰρ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ ἐπίστευον εἰς αὐτόν. Λέγει ϛοὖν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Ὁ καιρὸς ὁ ἐμὸς οὔπω πάρεστιν· ὁ δὲ καιρὸς ὁ ὑμέτερος πάντοτέ ἐστιν ἕτοιμος. οὐ ζδύναται ὁ κόσμος μισεῖν ὑμᾶς· ἐμὲ δὲ μισεῖ, ὅτι ἐγὼ μαρτυρῶ περὶ αὐτοῦ ὅτι τὰ ἔργα αὐτοῦ πονηρά ἐστιν. Ὑμεῖς ηἀνάβητε εἰς τὴν ἑορτὴν ταύτην· ἐγὼ οὔπω ἀναβαίνω εἰς τὴν ἑορτὴν ταύτην, ὅτι ὁ καιρὸς ὁ ἐμὸς οὔπω πεπλήρωται. Ταῦτα θδὲ εἰπὼν αὐτοῖς, ἔμεινεν ἐν τῇ Γαλιλαίᾳ. ὡς ιδὲ ἀνέβησαν οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ, τότε καὶ αὐτὸς ἀνέβη εἰς τὴν ἑορτὴν, οὐ φανερῶς, ἀλλ᾽ ὡς ἐν κρυπτῷ. Οἱ ιαοὖν Ἰουδαῖοι ἐζήτουν αὐτὸν ἐν τῇ ἑορτῇ, καὶ ἔλεγον, Ποῦ ἐστιν ἐκεῖνος ; Καὶ ιβγογγυσμὸς πολὺς περὶ αὐτοῦ ἦν ἐν τοῖς ὄχλοις· οἱ μὲν ἔλεγον, ὅτι ἀγαθός ἐστιν· ἄλλοι δὲ ἔλεγον, οὔ· ἀλλὰ πλανᾷ τὸν ὄχλον. οὐδεὶς ιγμέντοι παῤῥησίᾳ ἐλάλει περὶ αὐτοῦ, διὰ τὸν φόβον τῶν Ἰουδαίων. ¶Ἤδη ιδδὲ τῆς ἑορτῆς μεσούσης ἀνέβη ὁ Ἰησοῦς εἰς τὸ ἱερὸν, καὶ ἐδίδασκε. καὶ ιεἐθαύμαζον οἱ Ἰουδαῖοι, λέγοντες, Πῶς οὗτος γράμματα οἶδε μὴ μεμαθηκώς ; Ἀπεκρίθη ιϛαὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς καὶ εἶπεν, Ἡ ἐμὴ διδαχὴ οὐκ ἔστιν ἐμὴ, ἀλλὰ τοῦ πέμψαντός με· ἐάν ιζτις θέλῃ τὸ θέλημα αὐτοῦ ποιεῖν, γνώσεται περὶ τῆς διδαχῆς, πότερον ἐκ τοῦ Θεοῦ ἐστιν, ἢ ἐγὼ ἀπ᾽ ἐμαυτοῦ λαλῶ. Ὁ ιηἀφ᾽ ἑαυτοῦ λαλῶν, τὴν δόξαν τὴν ἰδίαν ζητεῖ· ὁ δὲ ζητῶν τὴν δόξαν τοῦ πέμψαντος αὐτὸν, οὗτος ἀληθής ἐστι, καὶ ἀδικία ἐν αὐτῷ οὐκ ἔστιν. ¶Οὐ ιθΜωσῆς δέδωκεν ὑμῖν τὸν νόμον, καὶ οὐδεὶς ἐξ ὑμῶν ποιεῖ τὸν νόμον ; τί με ζητεῖτε ἀποκτεῖναι ; Ἀπεκρίθη κὁ ὄχλος καὶ εἶπε, Δαιμόνιον ἔχεις· τίς σε ζητεῖ ἀποκτεῖναι ; Ἀπεκρίθη καὁ Ἰησοῦς καὶ εἶπεν αὐτοῖς, Ἓν ἔργον ἐποίησα, καὶ πάντες θαυμάζετε. διὰ κβτοῦτο Μωσῆς δέδωκεν ὑμῖν τὴν περιτομὴν, (οὐχ ὅτι ἐκ τοῦ Μωσέως ἐστὶν, ἀλλ᾽ ἐκ τῶν πατέρων,) καὶ ἐν σαββάτῳ περιτέμνετε ἄνθρωπον. εἰ κγπεριτομὴν λαμβάνει ἄνθρωπος ἐν σαββάτῳ, ἵνα μὴ λυθῇ ὁ νόμος Μωσέως, ἐμοὶ χολᾶτε ὅτι ὅλον ἄνθρωπον ὑγιῆ ἐποίησα ἐν σαββάτῳ ; Μὴ κδκρίνετε κατ᾽ ὄψιν, ἀλλὰ τὴν δικαίαν κρίσιν κρίνατε. ¶Ἔλεγον κεοὖν τινες ἐκ τῶν Ἱεροσολυμιτῶν, Οὐχ οὗτός ἐστιν ὃν ζητοῦσιν ἀποκτεῖναι ; καὶ κϛἴδε παῤῥησίᾳ λαλεῖ, καὶ οὐδὲν αὐτῷ λέγουσι· μήποτε ἀληθῶς ἔγνωσαν οἱ ἄρχοντες ὅτι οὗτός ἐστιν ἀληθῶς ὁ Χριστός ; ἀλλὰ κζτοῦτον οἴδαμεν πόθεν ἐστίν· ὁ δὲ Χριστὸς ὅταν ἔρχηται, οὐδεὶς γινώσκει πόθεν ἐστίν. Ἔκραξεν κηοὖν ἐν τῷ ἱερῷ διδάσκων ὁ Ἰησοῦς καὶ λέγων, Κᾀμὲ οἴδατε, καὶ οἴδατε πόθεν εἰμὶ, καὶ ἀπ᾽ ἐμαυτοῦ οὐκ ἐλήλυθα, ἀλλ᾽ ἔστιν ἀληθινὸς ὁ πέμψας με, ὃν ὑμεῖς οὐκ οἴδατε· ἐγὼ κθδὲ οἶδα αὐτὸν, ὅτι παρ᾽ αὐτοῦ εἰμι, κᾀκεῖνός με ἀπέστειλεν. Ἐζήτουν λοὖν αὐτὸν πιάσαι· καὶ οὐδεὶς ἐπέβαλεν ἐπ᾽ αὐτὸν τὴν χεῖρα, ὅτι οὔπω ἐληλύθει ἡ ὥρα αὐτοῦ. ¶Πολλοὶ λαδὲ ἐκ τοῦ ὄχλου ἐπίστευσαν εἰς αὐτὸν, καὶ ἔλεγον, Ὅτι ὁ Χριστὸς ὅταν ἔλθῃ, μήτι πλείονα σημεῖα τούτων ποιήσει ὧν οὗτος ἐποίησεν ; Ἤκουσαν λβοἱ φαρισαῖοι τοῦ ὄχλου γογγύζοντος περὶ αὐτοῦ ταῦτα, καὶ ἀπέστειλαν οἱ φαρισαῖοι καὶ οἱ ἀρχιερεῖς ὑπηρέτας, ἵνα πιάσωσιν αὐτόν. Εἶπεν λγοὖν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Ἔτι μικρὸν χρόνον μεθ᾽ ὑμῶν εἰμι, καὶ ὑπάγω πρὸς τὸν πέμψαντά με. ζητήσετέ λδμε, καὶ οὐχ εὑρήσετε· καὶ ὅπου εἰμὶ ἐγὼ, ὑμεῖς οὐ δύνασθε ἐλθεῖν. ¶Εἶπον λεοὖν οἱ Ἰουδαῖοι πρὸς ἑαυτοὺς, Ποῦ οὗτος μέλλει πορεύεσθαι, ὅτι ἡμεῖς οὐχ εὑρήσομεν αὐτόν ; μὴ εἰς τὴν διασπορὰν τῶν Ἑλλήνων μέλλει πορεύεσθαι, καὶ διδάσκειν τοὺς Ἕλληνας ; τίς λϛἐστιν οὗτος ὁ λόγος ὃν εἶπε, Ζητήσετέ με, καὶ οὐχ εὑρήσετε· καὶ ὅπου εἰμὶ ἐγὼ, ὑμεῖς οὐ δύνασθε ἐλθεῖν ; ¶Ἐν λζδὲ τῇ ἐσχάτῃ ἡμέρᾳ τῇ μεγάλῃ τῆς ἑορτῆς εἱστήκει ὁ Ἰησοῦς, καὶ ἔκραξε, λέγων, Ἐάν τις διψᾷ, ἐρχέσθω πρός με, καὶ πινέτω. ὁ ληπιστεύων εἰς ἐμὲ, καθὼς εἶπεν ἡ γραφὴ, ποταμοὶ ἐκ τῆς κοιλίας αὐτοῦ ῥεύσουσιν ὕδατος ζῶντος. (Τοῦτο λθδὲ εἶπε περὶ τοῦ πνεύματος, οὗ ἔμελλον λαμβάνειν οἱ πιστεύοντες εἰς αὐτόν· οὔπω γὰρ ἦν πνεῦμα ἅγιον, ὅτι ὁ Ἰησοῦς οὐδέπω ἐδοξάσθη.) Πολλοὶ μοὖν ἐκ τοῦ ὄχλου ἀκούσαντες τὸν λόγον, ἔλεγον, Οὗτός ἐστιν ἀληθῶς ὁ προφήτης· ἄλλοι μαἔλεγον, Οὗτός ἐστιν ὁ Χριστός· ἄλλοι δὲ ἔλεγον, Μὴ γὰρ ἐκ τῆς Γαλιλαίας ὁ Χριστὸς ἔρχεται ; οὐχὶ μβἡ γραφὴ εἶπεν, ὅτι ἐκ τοῦ σπέρματος Δαβὶδ, καὶ ἀπὸ Βηθλεὲμ τῆς κώμης ὅπου ἦν Δαβὶδ, ὁ Χριστὸς ἔρχεται ; Σχίσμα μγοὖν ἐν τῷ ὄχλῳ ἐγένετο δι᾽ αὐτόν. τινὲς μδδὲ ἤθελον ἐξ αὐτῶν πιάσαι αὐτόν· ἀλλ᾽ οὐδεὶς ἐπέβαλεν ἐπ᾽ αὐτὸν τὰς χεῖρας. Ἦλθον μεοὖν οἱ ὑπηρέται πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς καὶ φαρισαίους· καὶ εἶπον αὐτοῖς ἐκεῖνοι, Διατί οὐκ ἠγάγετε αὐτόν ; Ἀπεκρίθησαν μϛοἱ ὑπηρέται, Οὐδέποτε οὕτως ἐλάλησεν ἄνθρωπος, ὡς οὗτος ὁ ἄνθρωπος. Ἀπεκρίθησαν μζοὖν αὐτοῖς οἱ φαρισαῖοι, Μὴ καὶ ὑμεῖς πεπλάνησθε ; μή μητις ἐκ τῶν ἀρχόντων ἐπίστευσεν εἰς αὐτὸν, ἢ ἐκ τῶν φαρισαίων ; ἀλλμθ᾽ ὁ ὄχλος οὗτος ὁ μὴ γινώσκων τὸν νόμον, ἐπικατάρατοί εἰσι. Λέγει νΝικόδημος πρὸς αὐτοὺς, ὁ ἐλθὼν νυκτὸς πρὸς αὐτὸν, εἷς ὢν ἐξ αὐτῶν, Μὴ ναὁ νόμος ἡμῶν κρίνει τὸν ἄνθρωπον, ἐὰν μὴ ἀκούσῃ παρ᾽ αὐτοῦ πρότερον, καὶ γνῷ τί ποιεῖ ; Ἀπεκρίθησαν νβκαὶ εἶπον αὐτῷ, Μὴ καὶ σὺ ἐκ τῆς Γαλιλαίας εἶ ; ἐρεύνησον καὶ ἴδε ὅτι προφήτης ἐκ τῆς Γαλιλαίας οὐκ ἐγήγερται. Καὶ νγἐπορεύθη ἕκαστος εἰς τὸν οἶκον αὑτοῦ. ¶Ἰησοῦς ηαδὲ ἐπορεύθη εἰς τὸ ὄρος τῶν ἐλαιῶν· ὄρθρου βδὲ πάλιν παρεγένετο εἰς τὸ ἱερὸν, καὶ πᾶς ὁ λαὸς ἤρχετο πρὸς αὐτὸν, καὶ καθίσας ἐδίδασκεν αὐτούς. Ἄγουσι γδὲ οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ φαρισαῖοι πρὸς αὐτὸν γυναῖκα ἐν μοιχείᾳ κατειλημμένην, καὶ στήσαντες αὐτὴν ἐν μέσῳ, λέγουσιν δαὐτῷ, Διδάσκαλε, αὕτη ἡ γυνὴ κατειλήφθη ἐπαυτοφώρῳ μοιχευομένη· ἐν εδὲ τῷ νόμῳ Μωσῆς ἡμῖν ἐνετείλατο τὰς τοιαύτας λιθοβολεῖσθαι· σὺ οὖν τί λέγεις ; Τοῦτο ϛδὲ ἔλεγον πειράζοντες αὐτὸν, ἵνα ἔχωσι κατηγορεῖν αὐτοῦ. ὁ δὲ Ἰησοῦς κάτω κύψας, τῷ δακτύλῳ ἔγραφεν εἰς τὴν γῆν. μὴ προσποιούμενος ὡς ζδὲ ἐπέμενον ἐρωτῶντες αὐτὸν, ἀνακύψας εἶπε πρὸς αὐτοὺς, Ὁ ἀναμάρτητος ὑμῶν, πρῶτος τὸν λίθον ἐπ᾽ αὐτῇ βαλέτω. Καὶ ηπάλιν κάτω κύψας ἔγραφεν εἰς τὴν γῆν. Οἱ θδὲ, ἀκούσαντες, καὶ ὑπὸ τῆς συνειδήσεως ἐλεγχόμενοι ἐξήρχοντο εἷς καθεῖς, ἀρξάμενοι ἀπὸ τῶν πρεσβυτέρων ἕως τῶν ἐσχάτων· καὶ κατελείφθη μόνος ὁ Ἰησοῦς, καὶ ἡ γυνὴ ἐν μέσῳ ἑστῶσα. ἀνακύψας ιδὲ ὁ Ἰησοῦς, καὶ μηδένα θεασάμενος πλὴν τὴς γυναικὸς, εἶπεν αὐτῇ, Ἡ γυνὴ, ποῦ εἰσιν ἐκεῖνοι οἱ κατήγοροί σου ; οὐδείς σε κατέκρινεν ; Ἡ ιαδὲ εἶπεν, Οὐδεὶς, Κύριε. Εἶπε δὲ αὐτῇ ὁ Ἰησοῦς, Οὐδὲ ἐγώ σε κατακρίνω. πορεύου, καὶ μηκέτι ἁμάρτανε. ¶Πάλιν ιβοὖν ὁ Ἰησοῦς αὐτοῖς ἐλάλησε, λέγων, Ἐγώ εἰμι τὸ φῶς τοῦ κόσμου. ὁ ἀκολουθῶν ἐμοὶ, οὐ μὴ περιπατήσει ἐν τῇ σκοτίᾳ, ἀλλ᾽ ἕξει τὸ φῶς τῆς ζωῆς. Εἶπον ιγοὖν αὐτῷ οἱ φαρισαῖοι, Σὺ περὶ σεαυτοῦ μαρτυρεῖς ; ἡ μαρτυρία σου οὐκ ἔστιν ἀληθής. Ἀπεκρίθη ιδἸησοῦς καὶ εἶπεν αὐτοῖς, Κᾂν ἐγὼ μαρτυρῶ περὶ ἐμαυτοῦ, ἀληθής ἐστιν ἡ μαρτυρία μου· ὅτι οἶδα πόθεν ἦλθον, καὶ ποῦ ὑπάγω. ὑμεῖς δὲ οὐκ οἴδατε πόθεν ἔρχομαι, καὶ ποῦ ὑπάγω. ὑμεῖς ιεκατὰ τὴν σάρκα κρίνετε, ἐγὼ οὐ κρίνω οὐδένα. καὶ ιϛἐὰν κρίνω δὲ ἐγὼ, ἡ κρίσις ἡ ἐμὴ ἀληθής ἐστιν· ὅτι μόνος οὐκ εἰμὶ, ἀλλ᾽ ἐγὼ, καὶ ὁ πέμψας με πατήρ. καὶ ιζἐν τῷ νόμῳ δὲ τῷ ὑμετέρῳ γέγραπται, ὅτι δύο ἀνθρώπων ἡ μαρτυρία ἀληθής ἐστιν. ἐγώ ιηεἰμι ὁ μαρτυρῶν περὶ ἐμαυτοῦ, καὶ μαρτυρεῖ περὶ ἐμοῦ ὁ πέμψας με πατήρ. Ἔλεγον ιθοὖν αὐτῷ, Ποῦ ἐστιν ὁ πατήρ σου ; Ἀπεκρίθη ὁ Ἰησοῦς, Οὔτε ἐμὲ οἴδατε, οὔτε τὸν πατέρα μου. εἰ ἐμὲ ᾔδειτε, καὶ τὸν πατέρα μου ᾔδειτε ἄν. Ταῦτα κτὰ ῥήματα ἐλάλησεν ὁ Ἰησοῦς ἐν τῷ γαζοφυλακίῳ, διδάσκων ἐν τῷ ἱερῷ· καὶ οὐδεὶς ἐπίασεν αὐτὸν, ὅτι οὔπω ἐληλύθει ἡ ὥρα αὐτοῦ. ¶Εἶπεν καοὖν πάλιν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Ἐγὼ ὑπάγω, καὶ ζητήσετέ με, καὶ ἐν τῇ ἁμαρτίᾳ ὑμῶν ἀποθανεῖσθε. ὅπου ἐγὼ ὑπάγω, ὑμεῖς οὐ δύνασθε ἐλθεῖν. Ἔλεγον κβοὖν οἱ Ἰουδαῖοι, Μήτι ἀποκτενεῖ ἑαυτὸν, ὅτι λέγει, Ὅπου ἐγὼ ὑπάγω, ὑμεῖς οὐ δύνασθε ἐλθεῖν ; Καὶ κγεἴπεν αὐτοῖς, Ὑμεῖς ἐκ τῶν κάτω ἐστὲ, ἐγὼ ἐκ τῶν ἄνω εἰμί· ὑμεῖς ἐκ τοῦ κόσμου τούτου ἐστὲ, ἐγὼ οὐκ εἰμὶ ἐκ τοῦ κόσμου τούτου. Εἶπον κδοὖν ὑμῖν ὅτι ἀποθανεῖσθε ἐν ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν· ἐὰν γὰρ μὴ πιστεύσητε ὅτι ἐγώ εἰμι, ἀποθανεῖσθε ἐν ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν. Ἔλεγον κεοὖν αὐτῷ, Σὺ τίς εἶ ; Καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Τὴν ἀρχὴν ὅτι ὅ τι καὶ λαλῶ ὑμῖν. πολλὰ κϛἔχω περὶ ὑμῶν λαλεῖν καὶ κρίνειν, ἀλλ᾽ ὁ πέμψας με ἀληθής ἐστι· κᾀγὼ ἃ ἤκουσα παρ᾽ αὐτοῦ, ταῦτα λέγω εἰς τὸν κόσμον. Οὐκ κζἔγνωσαν ὅτι τὸν πατέρα αὐτοῖς ἔλεγεν. εἶπεν κηοὖν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Ὅταν ὑψώσητε τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου, τότε γνώσεσθε ὅτι ἐγώ εἰμι, καὶ ἀπ᾽ ἐμαυτοῦ ποιῶ οὐδὲν, ἀλλὰ καθὼς ἐδίδαξέ με ὁ πατήρ μου, ταῦτα λαλῶ· καὶ κθὁ πέμψας με, μετ᾽ ἐμοῦ ἐστιν. οὐκ ἀφῆκέ με μόνον ὁ πατὴρ, ὅτι ἐγὼ τὰ ἀρεστὰ αὐτῷ ποιῶ πάντοτε. Ταῦτα λαὐτοῦ λαλοῦντος πολλοὶ ἐπίστευσαν εἰς αὐτόν. ἔλεγεν λαοὖν ὁ Ἰησοῦς πρὸς τοὺς πεπιστευκότας αὐτῷ Ἰουδαίους, Ἐὰν ὑμεῖς μείνητε ἐν τῷ λόγῳ τῷ ἐμῷ, ἀληθῶς μαθηταί μου ἐστὲ, καὶ λβγνώσεσθε τὴν ἀλήθειαν, καὶ ἡ ἀλήθεια ἐλευθερώσει ὑμᾶς. Ἀπεκρίθησαν λγαὐτῷ, Σπέρμα Ἁβραάμ ἐσμεν, καὶ οὐδενὶ δεδουλεύκαμεν πώποτε· πῶς σὺ λέγεις, Ὅτι ἐλεύθεροι γενήσεσθε ; Ἀπεκρίθη λδαὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι πᾶς ὁ ποιῶν τὴν ἁμαρτίαν, δοῦλός ἐστι τῆς ἁμαρτίας. ὁ λεδὲ δοῦλος οὐ μένει ἐν τῇ οἰκίᾳ εἰς τὸν αἰῶνα· ὁ υἱὸς μένει εἰς τὸν αἰῶνα. ἐὰν λϛοὖν ὁ υἱὸς ὑμᾶς ἐλευθερώσῃ, ὄντως ἐλεύθεροι ἔσεσθε. Οἶδα λζὅτι σπέρμα Ἁβραάμ ἐστε, ἀλλὰ ζητεῖτέ με ἀποκτεῖναι, ὅτι ὁ λόγος ὁ ἐμὸς οὐ χωρεῖ ἐν ὑμῖν. ἐγὼ ληὃ ἑώρακα παρὰ τῷ πατρί μου, λαλῶ· καὶ ὑμεῖς οὖν ὃ ἑωράκατε παρὰ τῷ πατρὶ ὑμῶν, ποιεῖτε. Ἀπεκρίθησαν λθκαὶ εἶπον αὐτῷ, Ὁ πατὴρ ἡμῶν Ἁβραάμ ἐστι. Λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Εἰ τέκνα τοῦ Ἁβραὰμ ἦτε, τὰ ἔργα τοῦ Ἁβραὰμ ἐποιεῖτε ἄν. νῦν μδὲ ζητεῖτέ με ἀποκτεῖναι, ἄνθρωπον ὃς τὴν ἀλήθειαν ὑμῖν λελάληκα, ἣν ἤκουσα παρὰ τοῦ Θεοῦ· τοῦτο Ἁβραὰμ οὐκ ἐποίησεν. ὑμεῖς μαποιεῖτε τὰ ἔργα τοῦ πατρὸς ὑμῶν. Εἶπον οὖν αὐτῷ, Ἡμεῖς ἐκ πορνείας οὐ γεγεννήμεθα· ἕνα πατέρα ἔχομεν τὸν Θεόν. Εἶπεν μβοὖν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Εἰ ὁ Θεὸς πατὴρ ὑμῶν ἦν, ἠγαπᾶτε ἂν ἐμέ· ἐγὼ γὰρ ἐκ τοῦ Θεοῦ ἐξῆλθον, καὶ ἥκω· οὐδὲ γὰρ ἀπ᾽ ἐμαυτοῦ ἐλήλυθα, ἀλλ᾽ ἐκεῖνός με ἀπέστειλε. διατί μγτὴν λαλιὰν τὴν ἐμὴν οὐ γινώσκετε ; ὅτι οὐ δύνασθε ἀκούειν τὸν λόγον τὸν ἐμόν. Ὑμεῖς μδἐκ πατρὸς τοῦ διαβόλου ἐστὲ, καὶ τὰς ἐπιθυμίας τοῦ πατρὸς ὑμῶν θέλετε ποιεῖν. ἐκεῖνος ἀνθρωποκτόνος ἦν ἀπ᾽ ἀρχῆς, καὶ ἐν τῇ ἀληθείᾳ οὐχ ἔστηκεν· ὅτι οὐκ ἔστιν ἀλήθεια ἐν αὐτῷ. ὅταν λαλῇ τὸ ψεῦδος, ἐκ τῶν ἰδίων λαλεῖ· ὅτι ψεύστης ἐστὶ, καὶ ὁ πατὴρ αὐτοῦ. Ἐγὼ μεδὲ ὅτι τὴν ἀλήθειαν λέγω, οὐ πιστεύετέ μοι. τίς μϛἐξ ὑμῶν ἐλέγχει με περὶ ἁμαρτίας ; εἰ δὲ ἀλήθειαν λέγω, διατί ὑμεῖς οὐ πιστεύετέ μοι ; Ὁ μζὢν ἐκ τοῦ Θεοῦ, τὰ ῥήματα τοῦ Θεοῦ ἀκούει· διὰ τοῦτο ὑμεῖς οὐκ ἀκούετε, ὅτι ἐκ τοῦ Θεοῦ οὐκ ἐστέ. Ἀπεκρίθησαν μηοὖν οἱ Ἰουδαῖοι καὶ εἶπον αὐτῷ, Οὐ καλῶς λέγομεν ἡμεῖς, ὅτι Σαμαρείτης εἶ σὺ, καὶ δαιμόνιον ἔχεις ; Ἀπεκρίθη μθἸησοῦς, Ἐγὼ δαιμόνιον οὐκ ἔχω, ἀλλὰ τιμῶ τὸν πατέρα μου, καὶ ὑμεῖς ἀτιμάζετέ με· ἐγὼ νδὲ οὐ ζητῶ τὴν δόξαν μου· ἔστιν ὁ ζητῶν καὶ κρίνων. Ἀμὴν ναἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐάν τις τὸν λόγον τὸν ἐμὸν τηρήσῃ, θάνατον οὐ μὴ θεωρήσῃ εἰς τὸν αἰῶνα. Εἶπον νβοὖν αὐτῷ οἱ Ἰουδαῖοι, Νῦν ἐγνώκαμεν ὅτι δαιμόνιον ἔχεις· Ἁβραὰμ ἀπέθανε καὶ οἱ προφῆται, καὶ σὺ λέγεις, Ἐάν τις τὸν λόγον μου τηρήσῃ, οὐ μὴ γεύσεται θανάτου εἰς τὸν αἰῶνα ; μὴ νγσὺ μείζων εἶ τοῦ πατρὸς ἡμῶν Ἁβραὰμ, ὅστις ἀπέθανε ; καὶ οἱ προφῆται ἀπέθανον. τίνα σεαυτὸν σὺ ποιεῖς ; Ἀπεκρίθη νδἸησοῦς, Ἐὰν ἐγὼ δοξάζω ἐμαυτὸν, ἡ δόξα μου οὐδέν ἐστιν· ἔστιν ὁ πατήρ μου ὁ δοξάζων με, ὃν ὑμεῖς λέγετε ὅτι Θεὸς ὑμῶν ἐστι, καὶ νεοὐκ ἐγνώκατε αὐτὸν, ἐγὼ δὲ οἶδα αὐτόν· καὶ ἐὰν εἴπω ὅτι οὐκ οἶδα αὐτὸν, ἔσομαι ὅμοιος ὑμῶν, ψεύστης· ἀλλ᾽ οἶδα αὐτὸν, καὶ τὸν λόγον αὐτοῦ τηρῶ. Ἁβραὰμ νϛὁ πατὴρ ὑμῶν ἠγαλλιάσατο ἵνα ἴδῃ τὴν ἡμέραν τὴν ἐμήν· καὶ εἶδε, καὶ ἐχάρη. Εἶπον νζοὖν οἱ Ἰουδαῖοι πρὸς αὐτὸν, Πεντήκοντα ἔτη οὔπω ἔχεις, καὶ Ἁβραὰμ ἑώρακας ; Εἶπεν νηαὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, πρὶν Ἁβραὰμ γενέσθαι, ἐγώ εἰμι. Ἦραν νθοὖν λίθους ἵνα βάλωσιν ἐπ᾽ αὐτόν· Ἰησοῦς δὲ ἐκρύβη, καὶ ἐξῆλθεν ἐκ τοῦ ἱεροῦ, διελθὼν διὰ μέσου αὐτῶν· καὶ παρῆγεν οὕτω. ¶Καὶ θαπαράγων εἶδεν ἄνθρωπον τυφλὸν ἐκ γενετῆς· καὶ βἠρώτησαν αὐτὸν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, λέγοντες, Ῥαββὶ, τίς ἥμαρτεν, οὗτος ἢ οἱ γονεῖς αὐτοῦ, ἵνα τυφλὸς γεννηθῇ ; Ἀπεκρίθη γὁ Ἰησοῦς, Οὔτε οὗτος ἥμαρτεν οὔτε οἱ γονεῖς αὐτοῦ, ἀλλ᾽ ἵνα φανερωθῇ τὰ ἔργα τοῦ Θεοῦ ἐν αὐτῷ. ἐμὲ δδεῖ ἐργάζεσθαι τὰ ἔργα τοῦ πέμψαντός με ἕως ἡμέρα ἐστίν· ἔρχεται νὺξ ὅτε οὐδεὶς δύναται ἐργάζεσθαι. ὅταν εἐν τῷ κόσμῳ ὦ, φῶς εἰμι τοῦ κόσμου. Ταῦτα ϛεἰπὼν, ἔπτυσε χαμαὶ, καὶ ἐποίησε πηλὸν ἐκ τοῦ πτύσματος, καὶ ἐπέχρισε τὸν πηλὸν ἐπὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς τοῦ τυφλοῦ, καὶ ζεἶπεν αὐτῷ, Ὕπαγε, νίψαι εἰς τὴν κολυμβήθραν τοῦ Σιλωὰμ, ὃ ἑρμηνεύεται ἀπεσταλμένος. Ἀπῆλθεν οὖν καὶ ἐνίψατο, καὶ ἦλθε βλέπων. ¶οἱ ηοὖν γείτονες καὶ οἱ θεωροῦντες αὐτὸν τὸ πρότερον ὅτι τυφλὸς ἦν, ἔλεγον, Οὐχ οὗτός ἐστιν ὁ καθήμενος καὶ προσαιτῶν ; Ἄλλοι θἔλεγον, Ὅτι οὗτός ἐστιν· Ἄλλοι δὲ, Ὅτι ὅμοιος αὐτῷ ἐστιν· Ἐκεῖνος ἔλεγεν, Ὅτι ἐγώ εἰμι. Ἔλεγον ιοὖν αὐτῷ, Πῶς ἀνεῴχθησάν σου οἱ ὀφθαλμοί ; Ἀπεκρίθη ιαἐκεῖνος καὶ εἶπεν, Ἄνθρωπος λεγόμενος Ἰησοῦς πηλὸν ἐποίησε, καὶ ἐπέχρισέ μου τοὺς ὀφθαλμοὺς, καὶ εἶπέ μοι, Ὕπαγε εἰς τὴν κολυμβήθραν τοῦ Σιλωὰμ, καὶ νίψαι. Ἀπελθὼν δὲ καὶ νιψάμενος ἀνέβλεψα. Εἶπον ιβοὖν αὐτῷ, Ποῦ ἐστιν ἐκεῖνος ; Λέγει, Οὐκ οἶδα. ¶Ἄγουσιν ιγαὐτὸν πρὸς τοὺς φαρισαίους τόν ποτε τυφλόν. ἦν ιδδὲ σάββατον ὅτε τὸν πηλὸν ἐποίησεν ὁ Ἰησοῦς, καὶ ἀνέῳξεν αὐτοῦ τοὺς ὀφθαλμούς. Πάλιν ιεοὖν ἠρώτων αὐτὸν καὶ οἱ φαρισαῖοι πῶς ἀνέβλεψεν. ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, Πηλὸν ἐπέθηκεν ἐπὶ τοὺς ὀφθαλμούς μου, καὶ ἐνιψάμην, καὶ βλέπω. Ἔλεγον ιϛοὖν ἐκ τῶν φαρισαίων τινὲς, Οὗτος ὁ ἄνθρωπος οὐκ ἔστι παρὰ τοῦ Θεοῦ, ὅτι τὸ σάββατον οὐ τηρεῖ. Ἄλλοι ἔλεγον, Πῶς δύναται ἄνθρωπος ἁμαρτωλὸς τοιαῦτα σημεῖα ποιεῖν ; Καὶ σχίσμα ἦν ἐν αὐτοῖς. Λέγουσι ιζτῷ τυφλῷ πάλιν, Σὺ τί λέγεις περὶ αὐτοῦ, ὅτι ἤνοιξέ σου τοὺς ὀφθαλμούς ; Ὁ δὲ εἶπεν, Ὅτι προφήτης ἐστίν. Οὐκ ιηἐπίστευσαν οὖν οἱ Ἰουδαῖοι περὶ αὐτοῦ, ὅτι τυφλὸς ἦν, καὶ ἀνέβλεψεν, ἕως ὅτου ἐφώνησαν τοὺς γονεῖς αὐτοῦ τοῦ ἀναβλέψαντος, καὶ ιθἠρώτησαν αὐτοὺς, λέγοντες, Οὗτός ἐστιν ὁ υἱὸς ὑμῶν, ὃν ὑμεῖς λέγετε ὅτι τυφλὸς ἐγεννήθη ; πῶς οὖν ἄρτι βλέπει ; Ἀπεκρίθησαν καὐτοῖς οἱ γονεῖς αὐτοῦ καὶ εἶπον, Οἴδαμεν ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ υἱὸς ἡμῶν, καὶ ὅτι τυφλὸς ἐγεννήθη· πῶς καδὲ νῦν βλέπει οὐκ οἴδαμεν, ἢ τίς ἤνοιξεν αὐτοῦ τοὺς ὀφθαλμοὺς, ἡμεῖς οὐκ οἴδαμεν. αὐτὸς ἡλικίαν ἔχει, αὐτὸν ἐρωτήσατε· αὐτὸς περὶ αὑτοῦ λαλήσει. Ταῦτα κβεἶπον οἱ γονεῖς αὐτοῦ, ὅτι ἐφοβοῦντο τοὺς Ἰουδαίους· ἤδη γὰρ συνετέθειντο οἱ Ἰουδαῖοι, ἵνα ἐάν τις αὐτὸν ὁμολογήσῃ Χριστὸν, ἀποσυνάγωγος γένηται· διὰ κγτοῦτο οἱ γονεῖς αὐτοῦ εἶπον, Ὅτι ἡλικίαν ἔχει, αὐτὸν ἐρωτήσατε. Ἐφώνησαν κδοὖν ἐκ δευτέρου τὸν ἄνθρωπον ὃς ἦν τυφλὸς, καὶ εἶπον αὐτῷ, Δὸς δόξαν τῷ Θεῷ· ἡμεῖς οἴδαμεν ὅτι ὁ ἄνθρωπος οὗτος ἁμαρτωλός ἐστιν. Ἀπεκρίθη κεοὖν ἐκεῖνος καὶ εἶπεν, Εἰ ἁμαρτωλός ἐστιν, οὐκ οἶδα· ἓν οἶδα, ὅτι τυφλὸς ὢν, ἄρτι βλέπω. Εἶπον κϛδὲ αὐτῷ πάλιν, Τί ἐποίησέ σοι ; πῶς ἤνοιξέ σου τοὺς ὀφθαλμούς ; Ἀπεκρίθη κζαὐτοῖς, Εἶπον ὑμῖν ἤδη, καὶ οὐκ ἠκούσατε· τί πάλιν θέλετε ἀκούειν ; μὴ καὶ ὑμεῖς θέλετε αὐτοῦ μαθηταὶ γενέσθαι ; Ἐλοιδόρησαν κηοὖν αὐτὸν, καὶ εἶπον, Σὺ εἶ μαθητὴς ἐκείνου, ἡμεῖς δὲ τοῦ Μωσέως ἐσμὲν μαθηταί· ἡμεῖς κθοἴδαμεν ὅτι Μωσῇ λελάληκεν ὁ Θεὸς, τοῦτον δὲ οὐκ οἴδαμεν πόθεν ἐστίν. Ἀπεκρίθη λὁ ἄνθρωπος καὶ εἶπεν αὐτοῖς, Ἐν γὰρ τούτῳ θαυμαστόν ἐστιν, ὅτι ὑμεῖς οὐκ οἴδατε πόθεν ἐστὶ, καὶ ἀνέῳξέ μου τοὺς ὀφθαλμούς· οἴδαμεν λαδὲ ὅτι ἁμαρτωλῶν ὁ Θεὸς οὐκ ἀκούει, ἀλλ᾽ ἐάν τις θεοσεβὴς ᾖ, καὶ τὸ θέλημα αὐτοῦ ποιῇ, τούτου ἀκούει. ἐκ λβτοῦ αἰῶνος οὐκ ἠκούσθη ὅτι ἤνοιξέ τις ὀφθαλμοὺς τυφλοῦ γεγεννημένου. εἰ λγμὴ ἦν οὗτος παρὰ Θεοῦ, οὐκ ἠδύνατο ποιεῖν οὐδέν. Ἀπεκρίθησαν λδκαὶ εἶπον αὐτῷ, Ἐν ἁμαρτίαις σὺ ἐγεννήθης ὅλος, καὶ σὺ διδάσκεις ἡμᾶς ; Καὶ ἐξέβαλον αὐτὸν ἔξω. Ἤκουσεν λεὁ Ἰησοῦς ὅτι ἐξέβαλον αὐτὸν ἔξω, καὶ εὑρὼν αὐτὸν, εἶπεν αὐτῷ, Σὺ πιστεύεις εἰς τὸν υἱὸν τοῦ Θεοῦ ; Ἀπεκρίθη λϛἐκεῖνος καὶ εἶπε, Τίς ἐστι Κύριε, ἵνα πιστεύσω εἰς αὐτόν ; Εἶπε λζδὲ αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Καὶ ἑώρακας αὐτὸν, καὶ ὁ λαλῶν μετὰ σοῦ, ἐκεῖνός ἐστιν. Ὁ ληδὲ ἔφη, Πιστεύω Κύριε· καὶ προσεκύνησεν αὐτῷ. Καὶ λθεἶπεν ὁ Ἰησοῦς, Εἰς κρῖμα ἐγὼ εἰς τὸν κόσμον τοῦτον ἦλθον, ἵνα οἱ μὴ βλέποντες βλέπωσι, καὶ οἱ βλέποντες τυφλοὶ γένωνται. Καὶ μἤκουσαν ἐκ τῶν φαρισαίων ταῦτα οἱ ὄντες μετ᾽ αὐτοῦ, καὶ εἶπον αὐτῷ, Μὴ καὶ ἡμεῖς τυφλοί ἐσμεν ; Εἶπεν μααὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Εἰ τυφλοὶ ἦτε, οὐκ ἂν εἴχετε ἁμαρτίαν· νῦν δὲ λέγετε, Ὅτι βλέπομεν· ἡ οὖν ἁμαρτία ὑμῶν μένει. ¶Ἀμὴν ιαἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὁ μὴ εἰσερχόμενος διὰ τῆς θύρας εἰς τὴν αὐλὴν τῶν προβάτων, ἀλλὰ ἀναβαίνων ἀλλαχόθεν, ἐκεῖνος κλέπτης ἐστὶ καὶ λῃστής· ὁ βδὲ εἰσερχόμενος διὰ τῆς θύρας, ποιμήν ἐστι τῶν προβάτων· τούτῳ γὁ θυρωρὸς ἀνοίγει, καὶ τὰ πρόβατα τῆς φωνῆς αὐτοῦ ἀκούει, καὶ τὰ ἴδια πρόβατα καλεῖ κατ᾽ ὄνομα, καὶ ἐξάγει αὐτά· καὶ δὅταν τὰ ἴδια πρόβατα ἐκβάλῃ, ἔμπροσθεν αὐτῶν πορεύεται, καὶ τὰ πρόβατα αὐτῷ ἀκολουθεῖ, ὅτι οἴδασι τὴν φωνὴν αὐτοῦ· ἀλλοτρίῳ εδὲ οὐ μὴ ἀκολουθήσωσιν, ἀλλὰ φεύξονται ἀπ᾽ αὐτοῦ, ὅτι οὐκ οἴδασι τῶν ἀλλοτρίων τὴν φωνήν. Ταύτην ϛτὴν παροιμίαν εἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς· ἐκεῖνοι δὲ οὐκ ἔγνωσαν τίνα ἦν ἃ ἐλάλει αὐτοῖς. ¶Εἶπεν ζοὖν πάλιν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι ἐγώ εἰμι ἡ θύρα τῶν προβάτων. πάντες ηὅσοι πρὸ ἐμοῦ ἦλθον, κλέπται εἰσὶ καὶ λῃσταί· ἀλλ᾽ οὐκ ἤκουσαν αὐτῶν τὰ πρόβατα. ἐγώ θεἰμι ἡ θύρα· δι᾽ ἐμοῦ ἐάν τις εἰσέλθῃ, σωθήσεται, καὶ εἰσελεύσεται καὶ ἐξελεύσεται, καὶ νομὴν εὑρήσει. Ὁ ικλέπτης οὐκ ἔρχεται εἰ μὴ ἵνα κλέψῃ καὶ θύσῃ καὶ ἀπολέσῃ· ἐγὼ ἦλθον ἵνα ζωὴν ἔχωσι, καὶ περισσὸν ἔχωσιν. Ἐγώ ιαεἰμι ὁ ποιμὴν ὁ καλός· ὁ ποιμὴν ὁ καλὸς τὴν ψυχὴν αὑτοῦ τίθησιν ὑπὲρ τῶν προβάτων· ὁ ιβμισθωτὸς δὲ καὶ οὐκ ὢν ποιμὴν, οὗ οὐκ εἰσὶ τὰ πρόβατα ἴδια, θεωρεῖ τὸν λύκον ἐρχόμενον, καὶ ἀφίησι τὰ πρόβατα, καὶ φεύγει, καὶ ὁ λύκος ἁρπάζει αὐτὰ, καὶ σκορπίζει τὰ πρόβατα· ὁ ιγδὲ μισθωτὸς φεύγει, ὅτι μισθωτός ἐστι, καὶ οὐ μέλει αὐτῷ περὶ τῶν προβάτων. Ἐγώ ιδεἰμι ὁ ποιμὴν ὁ καλὸς, καὶ γινώσκω τὰ ἐμὰ, καὶ γινώσκομαι ὑπὸ τῶν ἐμῶν. καθὼς ιεγινώσκει με ὁ πατὴρ, κᾀγὼ γινώσκω τὸν πατέρα· καὶ τὴν ψυχήν μου τίθημι ὑπὲρ τῶν προβάτων. καὶ ιϛἄλλα πρόβατα ἔχω ἃ οὐκ ἔστιν ἐκ τῆς αὐλῆς ταύτης· κᾀκεῖνά με δεῖ ἀγαγεῖν, καὶ τῆς φωνῆς μου ἀκούσουσι, καὶ γενήσεται μία ποίμνη, εἷς ποιμήν. Διὰ ιζτοῦτο ὁ πατήρ με ἀγαπᾷ, ὅτι ἐγὼ τίθημι τὴν ψυχήν μου, ἵνα πάλιν λάβω αὐτήν. οὐδεὶς ιηαἴρει αὐτὴν ἀπ᾽ ἐμοῦ, ἀλλ᾽ ἐγὼ τίθημι αὐτὴν ἀπ᾽ ἐμαυτοῦ· ἐξουσίαν ἔχω θεῖναι αὐτὴν, καὶ ἐξουσίαν ἔχω πάλιν λαβεῖν αὐτήν. ταύτην τὴν ἐντολὴν ἔλαβον παρὰ τοῦ πατρός μου. ¶Σχίσμα ιθοὖν πάλιν ἐγένετο ἐν τοῖς Ἰουδαίοις διὰ τοὺς λόγους τούτους· ἔλεγον κδὲ πολλοὶ ἐξ αὐτῶν, Δαιμόνιον ἔχει καὶ μαίνεται· τί αὐτοῦ ἀκούετε ; Ἄλλοι καἔλεγον, Ταῦτα τὰ ῥήματα οὐκ ἔστι δαιμονιζομένου. μὴ δαιμόνιον δύναται τυφλῶν ὀφθαλμοὺς ἀνοίγειν ; ¶Ἐγένετο κβδὲ τὰ ἐγκαίνια ἐν τοῖς Ἱεροσολύμοις, καὶ χειμὼν ἦν, καὶ κγπεριεπάτει ὁ Ἰησοῦς ἐν τῷ ἱερῷ ἐν τῇ στοᾷ τοῦ Σολομῶντος· ἐκύκλωσαν κδοὖν αὐτὸν οἱ Ἰουδαῖοι, καὶ ἔλεγον αὐτῷ, Ἕως πότε τὴν ψυχὴν ἡμῶν αἴρεις ; εἰ σὺ εἶ ὁ Χριστὸς, εἰπὲ ἡμῖν παῤῥησίᾳ. Ἀπεκρίθη κεαὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Εἶπον ὑμῖν, καὶ οὐ πιστεύετε. τὰ ἔργα ἃ ἐγὼ ποιῶ ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ πατρός μου, ταῦτα μαρτυρεῖ περὶ ἐμοῦ· ἀλλκϛ᾽ ὑμεῖς οὐ πιστεύετε· οὐ γάρ ἐστε ἐκ τῶν προβάτων τῶν ἐμῶν, καθὼς εἶπον ὑμῖν. τὰ κζπρόβατα τὰ ἐμὰ τῆς φωνῆς μου ἀκούει, κᾀγὼ γινώσκω αὐτὰ, καὶ ἀκολουθοῦσί μοι, κᾀγὼ κηζωὴν αἰώνιον δίδωμι αὐτοῖς· καὶ οὐ μὴ ἀπόλωνται εἰς τὸν αἰῶνα, καὶ οὐχ ἁρπάσει τὶς αὐτὰ ἐκ τῆς χειρός μου. ὁ κθπατήρ μου ὃς δέδωκέ μοι, μείζων πάντων ἐστὶ, καὶ οὐδεὶς δύναται ἁρπάζειν ἐκ τῆς χειρὸς τοῦ πατρός μου· ἐγὼ λκαὶ ὁ πατὴρ ἕν ἐσμεν. Ἐβάστασαν λαοὖν πάλιν λίθους οἱ Ἰουδαῖοι, ἵνα λιθάσωσιν αὐτόν. Ἀπεκρίθη λβαὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Πολλὰ καλὰ ἔργα ἔδειξα ὑμῖν ἐκ τοῦ πατρός μου· διὰ ποῖον αὐτῶν ἔργον λιθάζετέ με ; Ἀπεκρίθησαν λγαὐτῷ οἱ Ἰουδαῖοι λέγοντες, Περὶ καλοῦ ἔργου οὐ λιθάζομέν σε, ἀλλὰ περὶ βλασφημίας, καὶ ὅτι σὺ ἄνθρωπος ὢν ποιεῖς σεαυτὸν Θεόν. Ἀπεκρίθη λδαὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Οὐκ ἔστι γεγραμμένον ἐν τῷ νόμῳ ὑμῶν, Ἐγὼ εἶπα, Θεοί ἐστε ; εἰ λεἐκείνους εἶπε Θεοὺς, πρὸς οὓς ὁ λόγος τοῦ Θεοῦ ἐγένετο, καὶ οὐ δύναται λυθῆναι ἡ γραφὴ, ὃν λϛὁ πατὴρ ἡγίασε καὶ ἀπέστειλεν εἰς τὸν κόσμον, ὑμεῖς λέγετε, Ὅτι βλασφημεῖς· ὅτι εἶπον, υἱὸς τοῦ Θεοῦ εἰμι ; εἰ λζοὐ ποιῶ τὰ ἔργα τοῦ πατρός μου, μὴ πιστεύετέ μοι· εἰ ληδὲ ποιῶ, κᾂν ἐμοὶ μὴ πιστεύητε, τοῖς ἔργοις πιστεύσατε, ἵνα γνῶτε καὶ πιστεύσητε ὅτι ἐν ἐμοὶ ὁ πατὴρ, κᾀγὼ ἐν αὐτῷ. Ἐζήτουν λθοὖν πάλιν αὐτὸν πιάσαι· καὶ ἐξῆλθεν ἐκ τῆς χειρὸς αὐτῶν. καὶ μἀπῆλθε πάλιν πέραν τοῦ Ἰορδάνου, εἰς τὸν τόπον ὅπου ἦν Ἰωάννης τὸ πρῶτον βαπτίζων, καὶ ἔμεινεν ἐκεῖ· καὶ μαπολλοὶ ἦλθον πρὸς αὐτὸν, καὶ ἔλεγον, Ὅτι Ἰωάννης μὲν σημεῖον ἐποίησεν οὐδὲν, πάντα δὲ ὅσα εἶπεν Ἰωάννης περὶ τούτου, ἀληθῆ ἦν. καὶ μβἐπίστευσαν πολλοὶ ἐκεῖ εἰς αὐτόν. ¶Ἦν ιααδέ τις ἀσθενῶν Λάζαρος ἀπὸ Βηθανίας, ἐκ τῆς κώμης Μαρίας καὶ Μάρθας τῆς ἀδελφῆς αὐτῆς. (ἦν βδὲ Μαρία ἡ ἀλείψασα τὸν Κύριον μύρῳ, καὶ ἐκμάξασα τοὺς πόδας αὐτοῦ ταῖς θριξὶν αὑτῆς, ἧς ὁ ἀδελφὸς Λάζαρος ἠσθένει.) Ἀπέστειλαν γοὖν αἱ ἀδελφαὶ πρὸς αὐτὸν, λέγουσαι, Κύριε, ἴδε ὃν φιλεῖς ἀσθενεῖ. Ἀκούσας δδὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν, Αὕτη ἡ ἀσθένεια οὐκ ἔστι πρὸς θάνατον, ἀλλ᾽ ὑπὲρ τῆς δόξης τοῦ Θεοῦ, ἵνα δοξασθῇ ὁ υἱὸς τοῦ Θεοῦ δι᾽ αὐτῆς. Ἠγάπα εδὲ ὁ Ἰησοῦς τὴν Μάρθαν καὶ τὴν ἀδελφὴν αὐτῆς καὶ τὸν Λάζαρον· ὡς ϛοὖν ἤκουσεν ὅτι ἀσθενεῖ, τότε μὲν ἔμεινεν ἐν ᾧ ἦν τόπῳ δύο ἡμέρας, ἔπειτα ζμετὰ τοῦτο λέγει τοῖς μαθηταῖς, Ἄγωμεν εἰς τὴν Ἰουδαίαν πάλιν. Λέγουσιν ηαὐτῷ οἱ μαθηταὶ, Ῥαββὶ, νῦν ἐζήτουν σε λιθάσαι οἱ Ἰουδαῖοι, καὶ πάλιν ὑπάγεις ἐκεῖ ; Ἀπεκρίθη θὁ Ἰησοῦς, Οὐχὶ δώδεκά εἰσιν ὧραι τῆς ἡμέρας ; ἐάν τις περιπατῇ ἐν τῇ ἡμέρᾳ, οὐ προσκόπτει, ὅτι τὸ φῶς τοῦ κόσμου τούτου βλέπει· ἐὰν ιδέ τις περιπατῇ ἐν τῇ νυκτὶ, προσκόπτει, ὅτι τὸ φῶς οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ. Ταῦτα ιαεἶπε, καὶ μετὰ τοῦτο λέγει αὐτοῖς, Λάζαρος ὁ φίλος ἡμῶν κεκοίμηται, ἀλλὰ πορεύομαι ἵνα ἐξυπνίσω αὐτόν. Εἶπον ιβοὖν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, Κύριε, εἰ κεκοίμηται, σωθήσεται. Εἰρήκει ιγδὲ ὁ Ἰησοῦς περὶ τοῦ θανάτου αὐτοῦ, ἐκεῖνοι δὲ ἔδοξαν ὅτι περὶ τῆς κοιμήσεως τοῦ ὕπνου λέγει· τότε ιδοὖν εἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς παῤῥησίᾳ, Λάζαρος ἀπέθανε, καὶ ιεχαίρω δι᾽ ὑμᾶς, (ἵνα πιστεύσητε,) ὅτι οὐκ ἤμην ἐκεῖ· ἀλλ᾽ ἄγωμεν πρὸς αὐτόν. Εἶπεν ιϛοὖν Θωμᾶς ὁ λεγόμενος Δίδυμος, τοῖς συμμαθηταῖς, Ἄγωμεν καὶ ἡμεῖς, ἵνα ἀποθάνωμεν μετ᾽ αὐτοῦ. ¶Ἐλθὼν ιζοὖν ὁ Ἰησοῦς εὗρεν αὐτὸν τέσσαρας ἡμέρας ἤδη ἔχοντα ἐν τῷ μνημείῳ. (ἦν ιηδὲ ἡ Βηθανία ἐγγὺς τῶν Ἱεροσολύμων ὡς ἀπὸ σταδίων δεκαπέντε·) καὶ ιθπολλοὶ ἐκ τῶν Ἰουδαίων ἐληλύθεισαν πρὸς τὰς περὶ Μάρθαν καὶ Μαρίαν, ἵνα παραμυθήσωνται αὐτὰς περὶ τοῦ ἀδελφοῦ αὐτῶν. Ἡ κοὖν Μάρθα ὡς ἤκουσεν ὅτι ὁ Ἰησοῦς ἔρχεται, ὑπήντησεν αὐτῷ· Μαρία δὲ ἐν τῷ οἴκῳ ἐκαθέζετο. Εἶπεν καοὖν ἡ Μάρθα πρὸς τὸν Ἰησοῦν, Κύριε, εἰ ἦς ὧδε, ὁ ἀδελφός μου οὐκ ἂν ἐτεθνήκει· ἀλλὰ κβκαὶ νῦν οἶδα ὅτι ὅσα ἂν αἰτήσῃ τὸν Θεὸν, δώσει σοι ὁ Θεός. Λέγει κγαὐτῇ ὁ Ἰησοῦς, Ἀναστήσεται ὁ ἀδελφός σου. Λέγει κδαὐτῷ Μάρθα, Οἶδα ὅτι ἀναστήσεται ἐν τῇ ἀναστάσει ἐν τῇ ἐσχάτῃ ἡμέρᾳ. Εἶπεν κεαὐτῇ ὁ Ἰησοῦς, Ἐγώ εἰμι ἡ ἀνάστασις καὶ ἡ ζωή. ὁ πιστεύων εἰς ἐμὲ, κᾂν ἀποθάνῃ, ζήσεται· καὶ κϛπᾶς ὁ ζῶν, καὶ πιστεύων εἰς ἐμὲ, οὐ μὴ ἀποθάνῃ εἰς τὸν αἰῶνα. πιστεύεις τοῦτο ; Λέγει κζαὐτῷ, Ναὶ Κύριε· ἐγὼ πεπίστευκα ὅτι σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ υἱὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ εἰς τὸν κόσμον ἐρχόμενος. ¶Καὶ κηταῦτα εἰποῦσα ἀπῆλθε, καὶ ἐφώνησε Μαρίαν τὴν ἀδελφὴν αὑτῆς λάθρα, εἰποῦσα, Ὁ διδάσκαλος πάρεστι καὶ φωνεῖ σε. Ἐκείνη κθὡς ἤκουσεν, ἐγείρεται ταχὺ, καὶ ἔρχεται πρὸς αὐτόν. οὔπω λδὲ ἐληλύθει ὁ Ἰησοῦς εἰς τὴν κώμην, ἀλλ᾽ ἦν ἐν τῷ τόπῳ ὅπου ὑπήντησεν αὐτῷ ἡ Μάρθα. οἱ λαοὖν Ἰουδαῖοι οἱ ὄντες μετ᾽ αὐτῆς ἐν τῇ οἰκίᾳ, καὶ παραμυθούμενοι αὐτὴν, ἰδόντες τὴν Μαρίαν, ὅτι ταχέως ἀνέστη καὶ ἐξῆλθεν, ἠκολούθησαν αὐτῇ, λέγοντες, Ὅτι ὑπάγει εἰς τὸ μνημεῖον, ἵνα κλαύσῃ ἐκεῖ. Ἡ λβοὖν Μαρία, ὡς ἦλθεν ὅπου ἦν ὁ Ἰησοῦς, ἰδοῦσα αὐτὸν, ἔπεσεν εἰς τοὺς πόδας αὐτοῦ, λέγουσα αὐτῷ, Κύριε, εἰ ἦς ὧδε, οὐκ ἂν ἀπέθανέ μου ὁ ἀδελφός. Ἰησοῦς λγοὖν ὡς εἶδεν αὐτὴν κλαίουσαν, καὶ τοὺς συνελθόντας αὐτῇ Ἰουδαίους κλαίοντας, ἐνεβριμήσατο τῷ πνεύματι, καὶ ἐτάραξεν ἑαυτὸν, καὶ λδεἶπε, Ποῦ τεθείκατε αὐτόν ; Λέγουσιν αὐτῷ, Κύριε, ἔρχου καὶ ἴδε. Ἐδάκρυσεν λεὁ Ἰησοῦς. ἔλεγον λϛοὖν οἱ Ἰουδαῖοι, Ἴδε πῶς ἐφίλει αὐτόν. Τινὲς λζδὲ ἐξ αὐτῶν εἶπον, Οὐκ ἠδύνατο οὗτος ὁ ἀνοίξας τοὺς ὀφθαλμοὺς τοῦ τυφλοῦ, ποιῆσαι ἵνα καὶ οὗτος μὴ ἀποθάνῃ ; Ἰησοῦς ληοὖν πάλιν ἐμβριμώμενος ἐν ἑαυτῷ, ἔρχεται εἰς τὸ μνημεῖον. ἦν δὲ σπήλαιον, καὶ λίθος ἐπέκειτο ἐπ᾽ αὐτῷ· λέγει λθὁ Ἰησοῦς, Ἄρατε τὸν λίθον. Λέγει αὐτῷ ἡ ἀδελφὴ τοῦ τεθνηκότος Μάρθα, Κύριε, ἤδη ὄζει· τεταρταῖος γάρ ἐστι. Λέγει μαὐτῇ ὁ Ἰησοῦς, Οὐκ εἶπόν σοι ὅτι ἐὰν πιστεύσῃς, ὄψει τὴν δόξαν τοῦ Θεοῦ ; Ἦραν μαοὖν τὸν λίθον, οὗ ἦν ὁ τεθνηκὼς κείμενος. Ὁ δὲ Ἰησοῦς ἦρε τοὺς ὀφθαλμοὺς ἄνω, καὶ εἶπε, Πάτερ, εὐχαριστῶ σοι, ὅτι ἤκουσάς μου· ἐγὼ μβδὲ ᾔδειν ὅτι πάντοτέ μου ἀκούεις, ἀλλὰ διὰ τὸν ὄχλον τὸν περιεστῶτα εἶπον, ἵνα πιστεύσωσιν ὅτι σύ με ἀπέστειλας. Καὶ μγταῦτα εἰπὼν, φωνῇ μεγάλῃ ἐκραύγασε, Λάζαρε δεῦρο ἔξω. Καὶ μδἐξῆλθεν ὁ τεθνηκὼς δεδεμένος τοὺς πόδας καὶ τὰς χεῖρας κειρίαις, καὶ ἡ ὄψις αὐτοῦ σουδαρίῳ περιεδέδετο. Λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Λύσατε αὐτὸν, καὶ ἄφετε ὑπάγειν. Πολλοὶ μεοὖν ἐκ τῶν Ἰουδαίων οἱ ἐλθόντες πρὸς τὴν Μαρίαν, καὶ θεασάμενοι ἃ ἐποίησεν ὁ Ἰησοῦς, ἐπίστευσαν εἰς αὐτόν. τινὲς μϛδὲ ἐξ αὐτῶν ἀπῆλθον πρὸς τοὺς φαρισαίους, καὶ εἶπον αὐτοῖς ἃ ἐποίησεν ὁ Ἰησοῦς. Συνήγαγον μζοὖν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ φαρισαῖοι συνέδριον, καὶ ἔλεγον, Τί ποιοῦμεν ; ὅτι οὗτος ὁ ἄνθρωπος πολλὰ σημεῖα ποιεῖ. ἐὰν μηἀφῶμεν αὐτὸν οὕτω, πάντες πιστεύσουσιν εἰς αὐτὸν, καὶ ἐλεύσονται οἱ Ῥωμαῖοι, καὶ ἀροῦσιν ἡμῶν καὶ τὸν τόπον καὶ τὸ ἔθνος. Εἷς μθδέ τις ἐξ αὐτῶν Καϊάφας, ἀρχιερεὺς ὢν τοῦ ἐνιαυτοῦ ἐκείνου, εἶπεν αὐτοῖς, Ὑμεῖς οὐκ οἴδατε οὐδὲν, οὐδὲ νδιαλογίζεσθε ὅτι συμφέρει ἡμῖν ἵνα εἷς ἄνθρωπος ἀποθάνῃ ὑπὲρ τοῦ λαοῦ, καὶ μὴ ὅλον τὸ ἔθνος ἀπόληται. Τοῦτο ναδὲ ἀφ᾽ ἑαυτοῦ οὐκ εἶπεν, ἀλλὰ ἀρχιερεὺς ὢν τοῦ ἐνιαυτοῦ ἐκείνου, προεφήτευσεν ὅτι ἔμελλεν ὁ Ἰησοῦς ἀποθνήσκειν ὑπὲρ τοῦ ἔθνους, καὶ νβοὐχ ὑπὲρ τοῦ ἔθνους μόνον, ἀλλ᾽ ἵνα καὶ τὰ τέκνα τοῦ Θεοῦ τὰ διεσκορπισμένα συναγάγῃ εἰς ἕν. Ἀπνγ᾽ ἐκείνης οὖν τῆς ἡμέρας συνεβουλεύσαντο ἵνα ἀποκτείνωσιν αὐτόν. Ἰησοῦς νδοὖν οὐκ ἔτι παῤῥησίᾳ περιεπάτει ἐν τοῖς Ἰουδαίοις, ἀλλὰ ἀπῆλθεν ἐκεῖθεν εἰς τὴν χώραν, ἐγγὺς τῆς ἐρήμου, εἰς Ἐφραῒμ λεγομένην πόλιν, κᾀκεῖ διέτριβε μετὰ τῶν μαθητῶν αὑτοῦ. Ἦν νεδὲ ἐγγὺς τὸ πάσχα τῶν Ἰουδαίων· καὶ ἀνέβησαν πολλοὶ εἰς Ἱεροσόλυμα ἐκ τῆς χώρας πρὸ τοῦ πάσχα, ἵνα ἁγνίσωσιν ἑαυτούς. ἐζήτουν νϛοὖν τὸν Ἰησοῦν, καὶ ἔλεγον μετ᾽ ἀλλήλων ἐν τῷ ἱερῷ ἑστηκότες, Τί δοκεῖ ὑμῖν, ὅτι οὐ μὴ ἔλθῃ εἰς τὴν ἑορτήν ; Δεδώκεισαν νζδὲ καὶ οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ φαρισαῖοι ἐντολὴν, ἵνα ἐάν τις γνῷ ποῦ ἐστι, μηνύσῃ, ὅπως πιάσωσιν αὐτόν. ¶Ὁ ιβαοὖν Ἰησοῦς πρὸ ἓξ ἡμερῶν τοῦ πάσχα ἦλθεν εἰς Βηθανίαν, ὅπου ἦν Λάζαρος ὁ τεθνηκὼς, ὃν ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν. ἐποίησαν βοὖν αὐτῷ δεῖπνον ἐκεῖ, καὶ ἡ Μάρθα διηκόνει. ὁ δὲ Λάζαρος εἷς ἦν τῶν συνανακειμένων αὐτῷ. Ἡ γοὖν Μαρία λαβοῦσα λίτραν μύρου νάρδου πιστικῆς πολυτίμου, ἤλειψε τοὺς πόδας τοῦ Ἰησοῦ, καὶ ἐξέμαξε ταῖς θριξὶν αὑτῆς τοὺς πόδας αὐτοῦ· ἡ δὲ οἰκία ἐπληρώθη ἐκ τῆς ὀσμῆς τοῦ μύρου. Λέγει δοὖν εἷς ἐκ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, Ἰούδας Σίμωνος Ἰσκαριώτης, ὁ μέλλων αὐτὸν παραδιδόναι, Διατί ετοῦτο τὸ μύρον οὐκ ἐπράθη τριακοσίων δηναρίων, καὶ ἐδόθη πτωχοῖς ; Εἶπε ϛδὲ τοῦτο οὐχ ὅτι περὶ τῶν πτωχῶν ἔμελεν αὐτῷ, ἀλλ᾽ ὅτι κλέπτης ἦν, καὶ τὸ γλωσσόκομον εἶχε, καὶ τὰ βαλλόμενα ἐβάσταζεν. Εἶπεν ζοὖν ὁ Ἰησοῦς, Ἄφες αὐτήν· εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ ἐνταφιασμοῦ μου τετήρηκεν αὐτό. τοὺς ηπτωχοὺς γὰρ πάντοτε ἔχετε μεθ᾽ ἑαυτῶν, ἐμὲ δὲ οὐ πάντοτε ἔχετε. Ἔγνω θοὖν ὄχλος πολὺς ἐκ τῶν Ἰουδαίων ὅτι ἐκεῖ ἐστι· καὶ ἦλθον οὐ διὰ τὸν Ἰησοῦν μόνον, ἀλλ᾽ ἵνα καὶ τὸν Λάζαρον ἴδωσιν, ὃν ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν. ἐβουλεύσαντο ιδὲ οἱ ἀρχιερεῖς ἵνα καὶ τὸν Λάζαρον ἀποκτείνωσιν· ὅτι ιαπολλοὶ δι᾽ αὐτὸν ὑπῆγον τῶν Ἰουδαίων, καὶ ἐπίστευον εἰς τὸν Ἰησοῦν. ¶Τῇ ιβἐπαύριον ὄχλος πολὺς ὁ ἐλθὼν εἰς τὴν ἑορτὴν, ἀκούσαντες ὅτι ἔρχεται ὁ Ἰησοῦς εἰς Ἱεροσόλυμα, ἔλαβον ιγτὰ βαΐα τῶν φοινίκων, καὶ ἐξῆλθον εἰς ὑπάντησιν αὐτῷ, καὶ ἔκραζον, Ὡσαννὰ, εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου ὁ βασιλεὺς τοῦ Ἰσραήλ. Εὑρὼν ιδδὲ ὁ Ἰησοῦς ὀνάριον, ἐκάθισεν ἐπ᾽ αὐτὸ, καθώς ἐστι γεγραμμένον, Μὴ ιεφοβοῦ θύγατερ Σιών· ἰδοὺ ὁ βασιλεύς σου ἔρχεται καθήμενος ἐπὶ πῶλον ὄνου. Ταῦτα ιϛδὲ οὐκ ἔγνωσαν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ τὸ πρῶτον, ἀλλ᾽ ὅτε ἐδοξάσθη ὁ Ἰησοῦς, τότε ἐμνήσθησαν ὅτι ταῦτα ἦν ἐπ᾽ αὐτῷ γεγραμμένα, καὶ ταῦτα ἐποίησαν αὐτῷ. Ἐμαρτύρει ιζοὖν ὁ ὄχλος ὁ ὢν μετ᾽ αὐτοῦ ὅτε τὸν Λάζαρον ἐφώνησεν ἐκ τοῦ μνημείου, καὶ ἤγειρεν αὐτὸν ἐκ νεκρῶν· διὰ ιητοῦτο καὶ ὑπήντησεν αὐτῷ ὁ ὄχλος, ὅτι ἤκουσε τοῦτο αὐτὸν πεποιηκέναι τὸ σημεῖον. Οἱ ιθοὖν φαρισαῖοι εἶπον πρὸς ἑαυτοὺς, Θεωρεῖτε ὅτι οὐκ ὠφελεῖτε οὐδέν ; ἴδε ὁ κόσμος ὀπίσω αὐτοῦ ἀπῆλθεν. ¶Ἦσαν κδέ τινες Ἕλληνες ἐκ τῶν ἀναβαινόντων, ἵνα προσκυνήσωσιν ἐν τῇ ἑορτῇ· οὗτοι καοὖν προσῆλθον Φιλίππῳ τῷ ἀπὸ Βηθσαϊδὰ τῆς Γαλιλαίας, καὶ ἠρώτων αὐτὸν, λέγοντες, Κύριε θέλομεν τὸν Ἰησοῦν ἰδεῖν. Ἔρχεται κβΦίλιππος καὶ λέγει τῷ Ἀνδρέᾳ· καὶ πάλιν Ἀνδρέας καὶ Φίλιππος λέγουσι τῷ Ἰησοῦ. Ὁ κγδὲ Ἰησοῦς ἀπεκρίνατο αὐτοῖς, λέγων, Ἐλήλυθεν ἡ ὥρα ἵνα δοξασθῇ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου. Ἀμὴν κδἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐὰν μὴ ὁ κόκκος τοῦ σίτου πεσὼν εἰς τὴν γῆν ἀποθάνῃ, αὐτὸς μόνος μένει· ἐὰν δὲ ἀποθάνῃ, πολὺν καρπὸν φέρει. Ὁ κεφιλῶν τὴν ψυχὴν αὑτοῦ, ἀπολέσει αὐτήν· καὶ ὁ μισῶν τὴν ψυχὴν αὑτοῦ ἐν τῷ κόσμῳ τούτῳ, εἰς ζωὴν αἰώνιον φυλάξει αὐτήν. ἐὰν κϛἐμοὶ διακονῇ τις, ἐμοὶ ἀκολουθείτω· καὶ ὅπου εἰμὶ ἐγὼ, ἐκεῖ καὶ ὁ διάκονος ὁ ἐμὸς ἔσται. καὶ ἐάν τις ἐμοὶ διακονῇ, τιμήσει αὐτὸν ὁ πατήρ. νῦν κζἡ ψυχή μου τετάρακται. καὶ τί εἴπω ; Πάτερ σῶσόν με ἐκ τῆς ὥρας ταύτης. ἀλλὰ διὰ τοῦτο ἦλθον εἰς τὴν ὥραν ταύτην. Πάτερ κηδόξασόν σου τὸ ὄνομα. Ἦλθεν οὖν φωνὴ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, Καὶ ἐδόξασα καὶ πάλιν δοξάσω. Ὁ κθοὖν ὄχλος ὁ ἑστὼς καὶ ἀκούσας ἔλεγε βροντὴν γεγονέναι· Ἄλλοι ἔλεγον, Ἄγγελος αὐτῷ λελάληκεν. Ἀπεκρίθη λὁ Ἰησοῦς καὶ εἶπεν, Οὐ δι᾽ ἐμὲ αὕτη ἡ φωνὴ γέγονεν, ἀλλὰ δι᾽ ὑμᾶς. νῦν λακρίσις ἐστὶ τοῦ κόσμου τούτου· νῦν ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου ἐκβληθήσεται ἔξω· κᾀγὼ λβἐὰν ὑψωθῶ ἐκ τῆς γῆς, πάντας ἑλκύσω πρὸς ἐμαυτόν. (τοῦτο λγδὲ ἔλεγε, σημαίνων ποίῳ θανάτῳ ἤμελλεν ἀποθνήσκειν.) Ἀπεκρίθη λδαὐτῷ ὁ ὄχλος, Ἡμεῖς ἠκούσαμεν ἐκ τοῦ νόμου ὅτι ὁ Χριστὸς μένει εἰς τὸν αἰῶνα, καὶ πῶς σὺ λέγεις ὅτι δεῖ ὑψωθῆναι τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ; τίς ἐστιν οὗτος ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ; Εἶπεν λεοὖν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Ἔτι μικρὸν χρόνον τὸ φῶς μεθ᾽ ὑμῶν ἐστι. περιπατεῖτε ἕως τὸ φῶς ἔχετε, ἵνα μὴ σκοτία ὑμᾶς καταλάβῃ. καὶ ὁ περιπατῶν ἐν τῇ σκοτίᾳ, οὐκ οἶδε ποῦ ὑπάγει. ἕως λϛτὸ φῶς ἔχετε, πιστεύετε εἰς τὸ φῶς, ἵνα υἱοὶ φωτὸς γένησθε. Ταῦτα ἐλάλησεν ὁ Ἰησοῦς, καὶ ἀπελθὼν ἐκρύβη ἀπ᾽ αὐτῶν. ¶Τοσαῦτα λζδὲ αὐτοῦ σημεῖα πεποιηκότος ἔμπροσθεν αὐτῶν, οὐκ ἐπίστευον εἰς αὐτὸν, ἵνα ληὁ λόγος Ἡσαΐου τοῦ προφήτου πληρωθῇ, ὃν εἶπε, Κύριε, τίς ἐπίστευσε τῇ ἀκοῇ ἡμῶν, καὶ ὁ βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη ; Διὰ λθτοῦτο οὐκ ἠδύναντο πιστεύειν, ὅτι πάλιν εἶπεν Ἡσαΐας, Τετύφλωκεν μαὐτῶν τοὺς ὀφθαλμοὺς, καὶ πεπώρωκεν αὐτῶν τὴν καρδίαν, ἵνα μὴ ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς, καὶ νοήσωσι τῇ καρδίᾳ, καὶ ἐπιστραφῶσι, καὶ ἰάσωμαι αὐτούς. Ταῦτα μαεἶπεν Ἡσαΐας ὅτε εἶδε τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ ἐλάλησε περὶ αὐτοῦ. ὅμως μβμέντοι καὶ ἐκ τῶν ἀρχόντων πολλοὶ ἐπίστευσαν εἰς αὐτὸν, ἀλλὰ διὰ τοὺς φαρισαίους, οὐχ ὡμολόγουν, ἵνα μὴ ἀποσυνάγωγοι γένωνται· ἠγάπησαν μγγὰρ τὴν δόξαν τῶν ἀνθρώπων μᾶλλον ἤπερ τὴν δόξαν τοῦ Θεοῦ. ¶Ἰησοῦς μδδὲ ἔκραξε, καὶ εἶπεν, Ὁ πιστεύων εἰς ἐμὲ, οὐ πιστεύει εἰς ἐμὲ, ἀλλ᾽ εἰς τὸν πέμψαντά με· καὶ μεὁ θεωρῶν ἐμὲ, θεωρεῖ τὸν πέμψαντά με. ἐγὼ μϛφῶς εἰς τὸν κόσμον ἐλήλυθα, ἵνα πᾶς ὁ πιστεύων εἰς ἐμὲ, ἐν τῇ σκοτίᾳ μὴ μείνῃ. καὶ μζἐάν τίς μου ἀκούσῃ τῶν ῥημάτων, καὶ μὴ πιστεύσῃ, ἐγὼ οὐ κρίνω αὐτόν. Οὐ γὰρ ἦλθον ἵνα κρίνω τὸν κόσμον, ἀλλ᾽ ἵνα σώσω τὸν κόσμον. ὁ μηἀθετῶν ἐμὲ, καὶ μὴ λαμβάνων τὰ ῥήματά μου, ἔχει τὸν κρίνοντα αὐτόν. ὁ λόγος ὃν ἐλάλησα, ἐκεῖνος κρινεῖ αὐτὸν ἐν τῇ ἐσχάτῃ ἡμέρᾳ· ὅτι μθἐγὼ ἐξ ἐμαυτοῦ οὐκ ἐλάλησα, ἀλλ᾽ ὁ πέμψας με πατὴρ, αὐτός μοι ἐντολὴν ἔδωκε, τί εἴπω καὶ τί λαλήσω· καὶ νοἶδα ὅτι ἡ ἐντολὴ αὐτοῦ ζωὴ αἰώνιός ἐστιν. ἃ οὖν λαλῶ ἐγὼ, καθὼς εἴρηκέ μοι ὁ πατὴρ, οὕτω λαλῶ. ¶Πρὸ ιγαδὲ τῆς ἑορτῆς τοῦ πάσχα, εἰδὼς ὁ Ἰησοῦς ὅτι ἐλήλυθεν αὐτοῦ ἡ ὥρα ἵνα μεταβῇ ἐκ τοῦ κόσμου τούτου πρὸς τὸν πατέρα, ἀγαπήσας τοὺς ἰδίους τοὺς ἐν τῷ κόσμῳ, εἰς τέλος ἠγάπησεν αὐτούς. ¶Καὶ βδείπνου γενομένου, (τοῦ διαβόλου ἤδη βεβληκότος εἰς τὴν καρδίαν Ἰούδα Σίμωνος Ἰσκαριώτου, ἵνα αὐτὸν παραδῷ) εἰδὼς γὁ Ἰησοῦς ὅτι πάντα δέδωκεν αὐτῷ ὁ πατὴρ εἰς τὰς χεῖρας, καὶ ὅτι ἀπὸ Θεοῦ ἐξῆλθε, καὶ πρὸς τὸν Θεὸν ὑπάγει, ἐγείρεται δἐκ τοῦ δείπνου, καὶ τίθησι τὰ ἱμάτια, καὶ λαβὼν λέντιον, διέζωσεν ἑαυτόν· εἶτα εβάλλει ὕδωρ εἰς τὸν νιπτῆρα, καὶ ἤρξατο νίπτειν τοὺς πόδας τῶν μαθητῶν, καὶ ἐκμάσσειν τῷ λεντίῳ ᾧ ἦν διεζωσμένος. Ἔρχεται ϛοὖν πρὸς Σίμωνα Πέτρον, καὶ λέγει αὐτῷ ἐκεῖνος, Κύριε, σύ μου νίπτεις τοὺς πόδας ; Ἀπεκρίθη ζἸησοῦς καὶ εἶπεν αὐτῷ, Ὃ ἐγὼ ποιῶ σὺ οὐκ οἶδας ἄρτι, γνώσῃ δὲ μετὰ ταῦτα. Λέγει ηαὐτῷ Πέτρος, Οὐ μὴ νίψῃς τοὺς πόδας μου εἰς τὸν αἰῶνα. Ἀπεκρίθη αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ἐὰν μὴ νίψω σε, οὐκ ἔχεις μέρος μετ᾽ ἐμοῦ. Λέγει θαὐτῷ Σίμων Πέτρος, Κύριε, μὴ τοὺς πόδας μου μόνον, ἀλλὰ καὶ τὰς χεῖρας καὶ τὴν κεφαλήν. Λέγει ιαὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ὁ λελουμένος οὐ χρείαν ἔχει ἢ τοὺς πόδας νίψασθαι, ἀλλ᾽ ἔστι καθαρὸς ὅλος. καὶ ὑμεῖς καθαροί ἐστε, ἀλλ᾽ οὐχὶ πάντες. ᾜδει ιαγὰρ τὸν παραδιδόντα αὐτὸν, διὰ τοῦτο εἶπεν, Οὐχὶ πάντες καθαροί ἐστε. ὅτε ιβοὖν ἔνιψε τοὺς πόδας αὐτῶν, καὶ ἔλαβε τὰ ἱμάτια αὑτοῦ, ἀναπεσὼν πάλιν, εἶπεν αὐτοῖς, Γινώσκετε τί πεποίηκα ὑμῖν ; ὑμεῖς ιγφωνεῖτέ με, ὁ διδάσκαλος, καὶ ὁ κύριος· καὶ καλῶς λέγετε· εἰμὶ γάρ. εἰ ιδοὖν ἐγὼ ἔνιψα ὑμῶν τοὺς πόδας, ὁ κύριος καὶ ὁ διδάσκαλος, καὶ ὑμεῖς ὀφείλετε ἀλλήλων νίπτειν τοὺς πόδας· ὑπόδειγμα ιεγὰρ ἔδωκα ὑμῖν, ἵνα καθὼς ἐγὼ ἐποίησα ὑμῖν, καὶ ὑμεῖς ποιῆτε. Ἀμὴν ιϛἀμὴν λέγω ὑμῖν, οὐκ ἔστι δοῦλος μείζων τοῦ κυρίου αὑτοῦ, οὐδὲ ἀπόστολος μείζων τοῦ πέμψαντος αὐτόν. εἰ ιζταῦτα οἴδατε, μακάριοί ἐστε, ἐὰν ποιῆτε αὐτά. Οὐ ιηπερὶ πάντων ὑμῶν λέγω· ἐγὼ οἶδα οὓς ἐξελεξάμην. ἀλλ᾽ ἵνα ἡ γραφὴ πληρωθῇ, Ὁ τρώγων μετ᾽ ἐμοῦ τὸν ἄρτον, ἐπῆρεν ἐπ᾽ ἐμὲ τὴν πτέρναν αὑτοῦ. Ἀπιθ᾽ ἄρτι λέγω ὑμῖν πρὸ τοῦ γενέσθαι, ἵνα ὅταν γένηται, πιστεύσητε ὅτι ἐγώ εἰμι. Ἀμὴν κἀμὴν λέγω ὑμῖν, Ὁ λαμβάνων ἐάν τινα πέμψω, ἐμὲ λαμβάνει· ὁ δὲ ἐμὲ λαμβάνων λαμβάνει τὸν πέμψαντά με. ¶Ταῦτα καεἰπὼν ὁ Ἰησοῦς ἐταράχθη τῷ πνεύματι, καὶ ἐμαρτύρησε καὶ εἶπεν, Ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι εἷς ἐξ ὑμῶν παραδώσει με. Ἔβλεπον κβοὖν εἰς ἀλλήλους οἱ μαθηταὶ, ἀπορούμενοι περὶ τίνος λέγει. Ἦν κγδὲ ἀνακείμενος εἷς τῶν μαθητῶν αὐτοῦ ἐν τῷ κόλπῳ τοῦ Ἰησοῦ, ὃν ἠγάπα ὁ Ἰησοῦς· νεύει κδοὖν τούτῳ Σίμων Πέτρος πυθέσθαι τίς ἂν εἴη περὶ οὗ λέγει. ἐπιπεσὼν κεδὲ ἐκεῖνος ἐπὶ τὸ στῆθος τοῦ Ἰησοῦ, λέγει αὐτῷ, Κύριε, τίς ἐστιν ; Ἀποκρίνεται κϛὁ Ἰησοῦς, Ἐκεῖνός ἐστιν ᾧ ἐγὼ βάψας τὸ ψωμίον ἐπιδώσω. Καὶ ἐμβάψας τὸ ψωμίον, δίδωσιν Ἰούδᾳ Σίμωνος Ἰσκαριώτῃ· καὶ κζμετὰ τὸ ψωμίον τότε εἰσῆλθεν εἰς ἐκεῖνον ὁ σατανᾶς. Λέγει οὖν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ὃ ποιεῖς ποίησον τάχιον. Τοῦτο κηδὲ οὐδεὶς ἔγνω τῶν ἀνακειμένων πρὸς τί εἶπεν αὐτῷ· τινὲς κθγὰρ ἐδόκουν, ἐπεὶ τὸ γλωσσόκομον εἶχεν ὁ Ἰούδας, ὅτι λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ἀγόρασον ὧν χρείαν ἔχομεν εἰς τὴν ἑορτήν· ἢ τοῖς πτωχοῖς ἵνα τὶ δῷ. Λαβὼν λοὖν τὸ ψωμίον ἐκεῖνος, εὐθέως ἐξῆλθεν· ἦν δὲ νὺξ ὅτε λαοὖν ἐξῆλθε. Λέγει ὁ Ἰησοῦς, Νῦν ἐδοξάσθη ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου, καὶ ὁ Θεὸς ἐδοξάσθη ἐν αὐτῷ· εἰ λβὁ Θεὸς ἐδοξάσθη ἐν αὐτῷ, καὶ ὁ Θεὸς δοξάσει αὐτὸν ἐν ἑαυτῷ, καὶ εὐθὺς δοξάσει αὐτόν. Τεκνίαλγ, ἔτι μικρὸν μεθ᾽ ὑμῶν εἰμι. ζητήσετέ με, καὶ καθὼς εἶπον τοῖς Ἰουδαίοις, Ὅτι ὅπου ὑπάγω ἐγὼ, ὑμεῖς οὐ δύνασθε ἐλθεῖν, καὶ ὑμῖν λέγω ἄρτι. Ἐντολὴν λδκαινὴν δίδωμι ὑμῖν, ἵνα ἀγαπᾶτε ἀλλήλους· καθὼς ἠγάπησα ὑμᾶς, ἵνα καὶ ὑμεῖς ἀγαπᾶτε ἀλλήλους. ἐν λετούτῳ γνώσονται πάντες ὅτι ἐμοὶ μαθηταί ἐστε, ἐὰν ἀγάπην ἔχητε ἐν ἀλλήλοις. Λέγει λϛαὐτῷ Σίμων Πέτρος, Κύριε, ποῦ ὑπάγεις ; Ἀπεκρίθη αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ὅπου ὑπάγω, οὐ δύνασαί μοι νῦν ἀκολουθῆσαι, ὕστερον δὲ ἀκολουθήσεις μοι. Λέγει λζαὐτῷ ὁ Πέτρος, Κύριε, διατί οὐ δύναμαί σοι ἀκολουθῆσαι ἄρτι ; τὴν ψυχήν μου ὑπὲρ σοῦ θήσω. Ἀπεκρίθη ληαὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Τὴν ψυχήν σου ὑπὲρ ἐμοῦ θήσεις ; Ἀμὴν ἀμὴν λέγω σοι, οὐ μὴ ἀλέκτωρ φωνήσει ἕως οὗ ἀπαρνήσῃ με τρίς. ¶Μὴ ιδαταρασσέσθω ὑμῶν ἡ καρδία. πιστεύετε εἰς τὸν Θεὸν, καὶ εἰς ἐμὲ πιστεύετε. ἐν βτῇ οἰκίᾳ τοῦ πατρός μου μοναὶ πολλαί εἰσιν. εἰ δὲ μὴ, εἶπον ἂν ὑμῖν, πορεύομαι ἑτοιμάσαι τόπον ὑμῖν. καὶ γἐὰν πορευθῶ καὶ ἑτοιμάσω ὑμῖν τόπον, πάλιν ἔρχομαι, καὶ παραλήψομαι ὑμᾶς πρὸς ἐμαυτὸν, ἵνα ὅπου εἰμὶ ἐγὼ, καὶ ὑμεῖς ἦτε. καὶ δὅπου ἐγὼ ὑπάγω οἴδατε, καὶ τὴν ὁδὸν οἴδατε. Λέγει εαὐτῷ Θωμᾶς, Κύριε, οὐκ οἴδαμεν ποῦ ὑπάγεις· καὶ πῶς δυνάμεθα τὴν ὁδὸν εἰδέναι ; Λέγει ϛαὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδὸς καὶ ἡ ἀλήθεια καὶ ἡ ζωή. οὐδεὶς ἔρχεται πρὸς τὸν πατέρα, εἰ μὴ δι᾽ ἐμοῦ. εἰ ζἐγνώκειτέ με, καὶ τὸν πατέρα μου ἐγνώκειτε ἂν, καὶ ἀπ᾽ ἄρτι γινώσκετε αὐτὸν, καὶ ἑωράκατε αὐτόν. Λέγει ηαὐτῷ Φίλιππος, Κύριε, δεῖξον ἡμῖν τὸν πατέρα, καὶ ἀρκεῖ ἡμῖν. Λέγει θαὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Τοσοῦτον χρόνον μεθ᾽ ὑμῶν εἰμι, καὶ οὐκ ἔγνωκάς με Φίλιππε ; ὁ ἑωρακὼς ἐμὲ, ἑώρακε τὸν πατέρα· καὶ πῶς σὺ λέγεις, Δεῖξον ἡμῖν τὸν πατέρα ; οὐ ιπιστεύεις ὅτι ἐγὼ ἐν τῷ πατρὶ, καὶ ὁ πατὴρ ἐν ἐμοί ἐστι ; Τὰ ῥήματα ἃ ἐγὼ λαλῶ ὑμῖν, ἀπ᾽ ἐμαυτοῦ οὐ λαλῶ· ὁ δὲ πατὴρ ὁ ἐν ἐμοὶ μένων, αὐτὸς ποιεῖ τὰ ἔργα. πιστεύετέ ιαμοι ὅτι ἐγὼ ἐν τῷ πατρὶ, καὶ ὁ πατὴρ ἐν ἐμοί· εἰ δὲ μὴ, διὰ τὰ ἔργα αὐτὰ πιστεύετέ μοι. Ἀμὴν ιβἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὁ πιστεύων εἰς ἐμὲ, τὰ ἔργα ἃ ἐγὼ ποιῶ, κᾀκεῖνος ποιήσει, καὶ μείζονα τούτων ποιήσει· ὅτι ἐγὼ πρὸς τὸν πατέρα μου πορεύομαι, καὶ ιγὅ, τι ἂν αἰτήσητε ἐν τῷ ὀνόματί μου, τοῦτο ποιήσω, ἵνα δοξασθῇ ὁ πατὴρ ἐν τῷ υἱῷ. ἐάν ιδτι αἰτήσητε ἐν τῷ ὀνόματί μου, ἐγὼ ποιήσω. ἐὰν ιεἀγαπᾶτέ με, τὰς ἐντολὰς τὰς ἐμὰς τηρήσατε. καὶ ιϛἐγὼ ἐρωτήσω τὸν πατέρα, καὶ ἄλλον παράκλητον δώσει ὑμῖν, ἵνα μένῃ μεθ᾽ ὑμῶν εἰς τὸν αἰῶνα, τὸ ιζπνεῦμα τῆς ἀληθείας, ὃ ὁ κόσμος οὐ δύναται λαβεῖν· ὅτι οὐ θεωρεῖ αὐτὸ, οὐδὲ γινώσκει αὐτό. ὑμεῖς δὲ γινώσκετε αὐτὸ, ὅτι παρ᾽ ὑμῖν μένει, καὶ ἐν ὑμῖν ἔσται. οὐκ ιηἀφήσω ὑμᾶς ὀρφανούς· ἔρχομαι πρὸς ὑμᾶς. Ἔτι ιθμικρὸν καὶ ὁ κόσμος με οὐκ ἔτι θεωρεῖ, ὑμεῖς δὲ θεωρεῖτέ με· ὅτι ἐγὼ ζῶ, καὶ ὑμεῖς ζήσεσθε. ἐν κἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ γνώσεσθε ὑμεῖς ὅτι ἐγὼ ἐν τῷ πατρί μου, καὶ ὑμεῖς ἐν ἐμοὶ, κᾀγὼ ἐν ὑμῖν. Ὁ καἔχων τὰς ἐντολάς μου καὶ τηρῶν αὐτὰς, ἐκεῖνός ἐστιν ὁ ἀγαπῶν με. ὁ δὲ ἀγαπῶν με ἀγαπηθήσεται ὑπὸ τοῦ πατρός μου, καὶ ἐγὼ ἀγαπήσω αὐτὸν, καὶ ἐμφανίσω αὐτῷ ἐμαυτόν. Λέγει κβαὐτῷ Ἰούδας, οὐχ ὁ Ἰσκαριώτης, Κύριε, τί γέγονεν ὅτι ἡμῖν μέλλεις ἐμφανίζειν σεαυτὸν, καὶ οὐχὶ τῷ κόσμῳ ; Ἀπεκρίθη κγὁ Ἰησοῦς καὶ εἶπεν αὐτῷ, Ἐάν τις ἀγαπᾷ με, τὸν λόγον μου τηρήσει, καὶ ὁ πατήρ μου ἀγαπήσει αὐτὸν, καὶ πρὸς αὐτὸν ἐλευσόμεθα, καὶ μονὴν παρ᾽ αὐτῷ ποιήσομεν. ὁ κδμὴ ἀγαπῶν με, τοὺς λόγους μου οὐ τηρεῖ. καὶ ὁ λόγος ὃν ἀκούετε, οὐκ ἔστιν ἐμὸς, ἀλλὰ τοῦ πέμψαντός με πατρός. Ταῦτα κελελάληκα ὑμῖν παρ᾽ ὑμῖν μένων· ὁ κϛδὲ παράκλητος τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον, ὃ πέμψει ὁ πατὴρ ἐν τῷ ὀνόματί μου, ἐκεῖνος ὑμᾶς διδάξει πάντα, καὶ ὑπομνήσει ὑμᾶς πάντα ἃ εἶπον ὑμῖν. εἰρήνην κζἀφίημι ὑμῖν, εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν· οὐ καθὼς ὁ κόσμος δίδωσιν, ἐγὼ δίδωμι ὑμῖν. μὴ ταρασσέσθω ὑμῶν ἡ καρδία, μηδὲ δειλιάτω. Ἠκούσατε κηὅτι ἐγὼ εἶπον ὑμῖν, Ὑπάγω καὶ ἔρχομαι πρὸς ὑμᾶς· εἰ ἠγαπᾶτέ με, ἐχάρητε ἂν, ὅτι εἶπον, πορεύομαι πρὸς τὸν πατέρα· ὅτι ὁ πατήρ μου μείζων μου ἐστί. καὶ κθνῦν εἴρηκα ὑμῖν πρὶν γενέσθαι, ἵνα ὅταν γένηται, πιστεύσητε. οὐκ λἔτι πολλὰ λαλήσω μεθ᾽ ὑμῶν· ἔρχεται γὰρ ὁ τοῦ κόσμου τούτου ἄρχων, καὶ ἐν ἐμοὶ οὐκ ἔχει οὐδέν. Ἀλλλα᾽ ἵνα γνῷ ὁ κόσμος ὅτι ἀγαπῶ τὸν πατέρα, καὶ καθὼς ἐνετείλατό μοι ὁ πατὴρ, οὕτω ποιῶ. Ἐγείρεσθε, ἄγωμεν ἐντεῦθεν. Ἐγώ ιεαεἰμι ἡ ἄμπελος ἡ ἀληθινὴ, καὶ ὁ πατήρ μου ὁ γεωργός ἐστι. πᾶν βκλῆμα ἐν ἐμοὶ μὴ φέρον καρπὸν, αἴρει αὐτό· καὶ πᾶν τὸ καρπὸν φέρον, καθαίρει αὐτὸ, ἵνα πλείονα καρπὸν φέρῃ. ἤδη γὑμεῖς καθαροί ἐστε διὰ τὸν λόγον ὃν λελάληκα ὑμῖν. μείνατε δἐν ἐμοὶ, κᾀγὼ ἐν ὑμῖν. καθὼς τὸ κλῆμα οὐ δύναται καρπὸν φέρειν ἀφ᾽ ἑαυτοῦ, ἐὰν μὴ μείνῃ ἐν τῇ ἀμπέλῳ, οὕτως οὐδὲ ὑμεῖς, ἐὰν μὴ ἐν ἐμοὶ μείνητε. ἐγώ εεἰμι ἡ ἄμπελος, ὑμεῖς τὰ κλήματα. ὁ μένων ἐν ἐμοὶ, κᾀγὼ ἐν αὐτῷ· οὗτος φέρει καρπὸν πολύν· ὅτι χωρὶς ἐμοῦ οὐ δύνασθε ποιεῖν οὐδέν. Ἐὰν ϛμή τις μείνῃ ἐν ἐμοὶ, ἐβλήθη ἔξω ὡς τὸ κλῆμα, καὶ ἐξηράνθη, καὶ συνάγουσιν αὐτὰ, καὶ εἰς πῦρ βάλλουσι, καὶ καίεται. ἐὰν ζμείνητε ἐν ἐμοὶ, καὶ τὰ ῥήματά μου ἐν ὑμῖν μείνῃ, ὃ ἐὰν θέλητε αἰτήσεσθε, καὶ γενήσεται ὑμῖν. ἐν ητούτῳ ἐδοξάσθη ὁ πατήρ μου, ἵνα καρπὸν πολὺν φέρητε, καὶ γενήσεσθε ἐμοὶ μαθηταί. Καθὼς θἠγάπησέ με ὁ πατὴρ, κᾀγὼ ἠγάπησα ὑμᾶς· μείνατε ἐν τῇ ἀγάπῃ τῇ ἐμῇ. ἐὰν ιτὰς ἐντολάς μου τηρήσητε, μενεῖτε ἐν τῇ ἀγάπῃ μου, καθὼς ἐγὼ τὰς ἐντολὰς τοῦ πατρός μου τετήρηκα, καὶ μένω αὐτοῦ ἐν τῇ ἀγάπῃ. Ταῦτα ιαλελάληκα ὑμῖν, ἵνα ἡ χαρὰ ἡ ἐμὴ ἐν ὑμῖν μείνῃ, καὶ ἡ χαρὰ ὑμῶν πληρωθῇ. Αὕτη ιβἐστὶν ἡ ἐντολὴ ἡ ἐμὴ, ἵνα ἀγαπᾶτε ἀλλήλους, καθὼς ἠγάπησα ὑμᾶς· μείζονα ιγταύτης ἀγάπην οὐδεὶς ἔχει, ἵνα τις τὴν ψυχὴν αὑτοῦ θῇ ὑπὲρ τῶν φίλων αὑτοῦ. Ὑμεῖς ιδφίλοι μου ἐστὲ, ἐὰν ποιῆτε ὅσα ἐγὼ ἐντέλλομαι ὑμῖν. οὐκέτι ιεὑμᾶς λέγω δούλους, ὅτι ὁ δοῦλος οὐκ οἶδε τί ποιεῖ αὑτοῦ ὁ κύριος· ὑμᾶς δὲ εἴρηκα φίλους, ὅτι πάντα ἃ ἤκουσα παρὰ τοῦ πατρός μου, ἐγνώρισα ὑμῖν. οὐχ ιϛὑμεῖς με ἐξελέξασθε, ἀλλ᾽ ἐγὼ ἐξελεξάμην ὑμᾶς, καὶ ἔθηκα ὑμᾶς ἵνα ὑμεῖς ὑπάγητε, καὶ καρπὸν φέρητε, καὶ ὁ καρπὸς ὑμῶν μένῃ· ἵνα ὅ, τι ἂν αἰτήσητε τὸν πατέρα ἐν τῷ ὀνόματί μου, δῷ ὑμῖν. ταῦτα ιζἐντέλλομαι ὑμῖν, ἵνα ἀγαπᾶτε ἀλλήλους. εἰ ιηὁ κόσμος ὑμᾶς μισεῖ, γινώσκετε ὅτι ἐμὲ πρῶτον ὑμῶν μεμίσηκεν. εἰ ιθἐκ τοῦ κόσμου ἦτε, ὁ κόσμος ἂν τὸ ἴδιον ἐφίλει· ὅτι δὲ ἐκ τοῦ κόσμου οὐκ ἐστὲ, ἀλλ᾽ ἐγὼ ἐξελεξάμην ὑμᾶς ἐκ τοῦ κόσμου, διὰ τοῦτο μισεῖ ὑμᾶς ὁ κόσμος. Μνημονεύετε κτοῦ λόγου οὗ ἐγὼ εἶπον ὑμῖν, Οὐκ ἔστι δοῦλος μείζων τοῦ κυρίου αὑτοῦ. εἰ ἐμὲ ἐδίωξαν, καὶ ὑμᾶς διώξουσιν· εἰ τὸν λόγον μου ἐτήρησαν, καὶ τὸν ὑμέτερον τηρήσουσιν. ἀλλὰ καταῦτα πάντα ποιήσουσιν ὑμῖν διὰ τὸ ὄνομά μου, ὅτι οὐκ οἴδασι τὸν πέμψαντά με. εἰ κβμὴ ἦλθον καὶ ἐλάλησα αὐτοῖς, ἁμαρτίαν οὐκ εἴχον· νῦν δὲ πρόφασιν οὐκ ἔχουσι περὶ τῆς ἁμαρτίας αὑτῶν. Ὁ κγἐμὲ μισῶν, καὶ τὸν πατέρα μου μισεῖ. εἰ κδτὰ ἔργα μὴ ἐποίησα ἐν αὐτοῖς, ἃ οὐδεὶς ἄλλος πεποίηκεν, ἁμαρτίαν οὐκ εἴχον· νῦν δὲ καὶ ἑωράκασι, καὶ μεμισήκασι καὶ ἐμὲ καὶ τὸν πατέρα μου. ἀλλκε᾽ ἵνα πληρωθῇ ὁ λόγος ὁ γεγραμμένος ἐν τῷ νόμῳ αὐτῶν, Ὅτι ἐμίσησάν με δωρεάν. Ὅταν κϛδὲ ἔλθῃ ὁ παράκλητος, ὃν ἐγὼ πέμψω ὑμῖν παρὰ τοῦ πατρὸς, τὸ πνεῦμα τῆς ἀληθείας, ὃ παρὰ τοῦ πατρὸς ἐκπορεύεται, ἐκεῖνος μαρτυρήσει περὶ ἐμοῦ· καὶ κζὑμεῖς δὲ μαρτυρεῖτε, ὅτι ἀπ᾽ ἀρχῆς μετ᾽ ἐμοῦ ἐστε. ¶Ταῦτα ιϛαλελάληκα ὑμῖν, ἵνα μὴ σκανδαλισθῆτε· ἀποσυναγώγους βποιήσουσιν ὑμᾶς· ἀλλ᾽ ἔρχεται ὥρα ἵνα πᾶς ὁ ἀποκτείνας ὑμᾶς, δόξῃ λατρείαν προσφέρειν τῷ Θεῷ. καὶ γταῦτα ποιήσουσιν ὑμῖν ὅτι οὐκ ἔγνωσαν τὸν πατέρα οὐδὲ ἐμέ. ἀλλὰ δταῦτα λελάληκα ὑμῖν, ἵνα ὅταν ἔλθῃ ἡ ὥρα, μνημονεύητε αὐτῶν, ὅτι ἐγὼ εἶπον ὑμῖν. ταῦτα δὲ ὑμῖν ἐξ ἀρχῆς οὐκ εἶπον, ὅτι μεθ᾽ ὑμῶν ἤμην· νῦν εδὲ ὑπάγω πρὸς τὸν πέμψαντά με, καὶ οὐδεὶς ἐξ ὑμῶν ἐρωτᾷ με, ποῦ ὑπάγεις ; ἀλλϛ᾽ ὅτι ταῦτα λελάληκα ὑμῖν, ἡ λύπη πεπλήρωκεν ὑμῶν τὴν καρδίαν. Ἀλλζ᾽ ἐγὼ τὴν ἀλήθειαν λέγω ὑμῖν, συμφέρει ὑμῖν ἵνα ἐγὼ ἀπέλθω· ἐὰν γὰρ μὴ ἀπέλθω, ὁ παράκλητος οὐκ ἐλεύσεται πρὸς ὑμᾶς· ἐὰν δὲ πορευθῶ, πέμψω αὐτὸν πρὸς ὑμᾶς· καὶ ηἐλθὼν ἐκεῖνος ἐλέγξει τὸν κόσμον περὶ ἁμαρτίας καὶ περὶ δικαιοσύνης καὶ περὶ κρίσεως. περὶ θἁμαρτίας μὲν, ὅτι οὐ πιστεύουσιν εἰς ἐμέ· περὶ ιδικαιοσύνης δὲ, ὅτι πρὸς τὸν πατέρα μου ὑπάγω, καὶ οὐκ ἔτι θεωρεῖτέ με· περὶ ιαδὲ κρίσεως, ὅτι ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου κέκριται. ¶Ἔτι ιβπολλὰ ἔχω λέγειν ὑμῖν, ἀλλ᾽ οὐ δύνασθε βαστάζειν ἄρτι· ὅταν ιγδὲ ἔλθῃ ἐκεῖνος, τὸ πνεῦμα τῆς ἀληθείας ὁδηγήσει ὑμᾶς εἰς πάσαν τῆν ἀλήθειαν· οὐ γὰρ λαλήσει ἀφ᾽ ἑαυτοῦ, ἀλλ᾽ ὅσα ἂν ἀκούσῃ λαλήσει, καὶ τὰ ἐρχόμενα ἀναγγελεῖ ὑμῖν. ἐκεῖνος ιδἐμὲ δοξάσει, ὅτι ἐκ τοῦ ἐμοῦ λήψεται, καὶ ἀναγγελεῖ ὑμῖν. Πάντα ιεὅσα ἔχει ὁ πατὴρ, ἐμά ἐστι· διὰ τοῦτο εἶπον ὅτι ἐκ τοῦ ἐμοῦ λήψεται, καὶ ἀναγγελεῖ ὑμῖν. Μικρὸν ιϛκαὶ οὐ θεωρεῖτέ με, καὶ πάλιν μικρὸν καὶ ὄψεσθέ με, ὅτι ἐγὼ ὑπάγω πρὸς τὸν πατέρα. Εἶπον ιζοὖν ἐκ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ πρὸς ἀλλήλους, Τί ἐστι τοῦτο ὃ λέγει ἡμῖν, Μικρὸν καὶ οὐ θεωρεῖτέ με, καὶ πάλιν μικρὸν καὶ ὄψεσθέ με ; καὶ, ὅτι ἐγὼ ὑπάγω πρὸς τὸν πατέρα ; Ἔλεγον ιηοὖν, Τοῦτο τί ἐστιν ὃ λέγει, τὸ μικρόν ; οὐκ οἴδαμεν τί λαλεῖ. Ἔγνω ιθοὖν ὁ Ἰησοῦς ὅτι ἤθελον αὐτὸν ἐρωτᾷν, καὶ εἶπεν αὐτοῖς, Περὶ τούτου ζητεῖτε μετ᾽ ἀλλήλων, ὅτι εἶπον, Μικρὸν καὶ οὐ θεωρεῖτέ με, καὶ πάλιν μικρὸν καὶ ὄψεσθέ με ; Ἀμὴν κἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι κλαύσετε καὶ θρηνήσετε ὑμεῖς· ὁ δὲ κόσμος χαρήσεται· ὑμεῖς δὲ λυπηθήσεσθε, ἀλλ᾽ ἡ λύπη ὑμῶν εἰς χαρὰν γενήσεται. ἡ καγυνὴ ὅταν τίκτῃ λύπην ἔχει, ὅτι ἦλθεν ἡ ὥρα αὐτῆς· ὅταν δὲ γεννήσῃ τὸ παιδίον, οὐκ ἔτι μνημονεύει τῆς θλίψεως διὰ τὴν χαρὰν, ὅτι ἐγεννήθη ἄνθρωπος εἰς τὸν κόσμον. καὶ κβὑμεῖς οὖν λύπην μὲν νῦν ἔχετε, πάλιν δὲ ὄψομαι ὑμᾶς, καὶ χαρήσεται ὑμῶν ἡ καρδία, καὶ τὴν χαρὰν ὑμῶν οὐδεὶς αἴρει ἀφ᾽ ὑμῶν, καὶ κγἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ἐμὲ οὐκ ἐρωτήσετε οὐδέν. Ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι ὅσα ἂν αἰτήσητε τὸν πατέρα ἐν τῷ ὀνόματί μου, δώσει ὑμῖν. ἕως κδἄρτι οὐκ ᾐτήσατε οὐδὲν ἐν τῷ ὀνόματί μου· αἰτεῖτε, καὶ λήψεσθε, ἵνα ἡ χαρὰ ὑμῶν ᾖ πεπληρωμένη. Ταῦτα κεἐν παροιμίαις λελάληκα ὑμῖν· ἀλλ᾽ ἔρχεται ὥρα ὅτε οὐκ ἔτι ἐν παροιμίαις λαλήσω ὑμῖν, ἀλλὰ παῤῥησίᾳ περὶ τοῦ πατρὸς ἀναγγελῶ ὑμῖν. ἐν κϛἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ἐν τῷ ὀνόματί μου αἰτήσεσθε· καὶ οὐ λέγω ὑμῖν ὅτι ἐγὼ ἐρωτήσω τὸν πατέρα περὶ ὑμῶν· αὐτὸς κζγὰρ ὁ πατὴρ φιλεῖ ὑμᾶς, ὅτι ὑμεῖς ἐμὲ πεφιλήκατε, καὶ πεπιστεύκατε ὅτι ἐγὼ παρὰ τοῦ Θεοῦ ἐξῆλθον. ἐξῆλθον κηπαρὰ τοῦ πατρὸς, καὶ ἐλήλυθα εἰς τὸν κόσμον· πάλιν ἀφίημι τὸν κόσμον, καὶ πορεύομαι πρὸς τὸν πατέρα. Λέγουσιν κθαὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, Ἴδε νῦν παῤῥησίᾳ λαλεῖς, καὶ παροιμίαν οὐδεμίαν λέγεις· νῦν λοἴδαμεν ὅτι οἶδας πάντα, καὶ οὐ χρείαν ἔχεις ἵνα τίς σε ἐρωτᾷ· ἐν τούτῳ πιστεύομεν ὅτι ἀπὸ Θεοῦ ἐξῆλθες. Ἀπεκρίθη λααὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Ἄρτι πιστεύετε ; ἰδοὺ λβἔρχεται ὥρα, καὶ νῦν ἐλήλυθεν, ἵνα σκορπισθῆτε ἕκαστος εἰς τὰ ἴδια, καὶ ἐμὲ μόνον ἀφῆτε, καὶ οὐκ εἰμὶ μόνος, ὅτι ὁ πατὴρ μετ᾽ ἐμοῦ ἐστι. Ταῦτα λγλελάληκα ὑμῖν ἵνα ἐν ἐμοὶ εἰρήνην ἔχητε. ἐν τῷ κόσμῳ θλίψιν ἕξετε ἀλλὰ θαρσεῖτε· ἐγὼ νενίκηκα τὸν κόσμον. ¶Ταῦτα ιζαἐλάλησεν ὁ Ἰησοῦς, καὶ ἐπῆρε τοὺς ὀφθαλμοὺς αὑτοῦ εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ εἶπε, Πάτερ, ἐλήλυθεν ἡ ὥρα, δόξασόν σου τὸν υἱὸν, ἵνα καὶ ὁ υἱός σου δοξάσῃ σε· καθὼς βἔδωκας αὐτῷ ἐξουσίαν πάσης σαρκὸς, ἵνα πᾶν ὃ δέδωκας αὐτῷ, δώσῃ αὐτοῖς ζωὴν αἰώνιον. Αὕτη γδέ ἐστιν ἡ αἰώνιος ζωὴ, ἵνα γινώσκωσί σε τὸν μόνον ἀληθινὸν Θεὸν, καὶ ὃν ἀπέστειλας Ἰησοῦν Χριστόν. ἐγώ δσε ἐδόξασα ἐπὶ τῆς γῆς· τὸ ἔργον ἐτελείωσα ὃ δέδωκάς μοι ἵνα ποιήσω· καὶ ενῦν δόξασόν με σὺ πάτερ παρὰ σεαυτῷ, τῇ δόξῃ ᾗ εἶχον πρὸ τοῦ τὸν κόσμον εἶναι παρὰ σοί. Ἐφανέρωσά ϛσου τὸ ὄνομα τοῖς ἀνθρώποις οὓς δέδωκάς μοι ἐκ τοῦ κόσμου. (σοὶ ἦσαν, καὶ ἐμοὶ αὐτοὺς δέδωκας,) καὶ τὸν λόγον σου τετηρήκασι. νῦν ζἔγνωκαν ὅτι πάντα ὅσα δέδωκάς μοι, παρὰ σοῦ ἐστιν· ὅτι ητὰ ῥήματα ἃ δέδωκάς μοι, δέδωκα αὐτοῖς, καὶ αὐτοὶ ἔλαβον, καὶ ἔγνωσαν ἀληθῶς ὅτι παρὰ σοῦ ἐξῆλθον, καὶ ἐπίστευσαν ὅτι σύ με ἀπέστειλας. Ἐγὼ θπερὶ αὐτῶν ἐρωτῶ· οὐ περὶ τοῦ κόσμου ἐρωτῶ, ἀλλὰ περὶ ὧν δέδωκάς μοι, ὅτι σοί εἰσι· καὶ ιτὰ ἐμὰ πάντα σά ἐστι, καὶ τὰ σὰ ἐμὰ, καὶ δεδόξασμαι ἐν αὐτοῖς. καὶ ιαοὐκ ἔτι εἰμὶ ἐν τῷ κόσμῳ, καὶ οὗτοι ἐν τῷ κόσμῳ εἰσὶ, καὶ ἐγὼ πρός σε ἔρχομαι. πάτερ ἅγιε, τήρησον αὐτοὺς ἐν τῷ ὀνόματί σου, οὓς δέδωκάς μοι, ἵνα ὦσιν ἓν καθὼς ἡμεῖς. ὅτε ιβἤμην μετ᾽ αὐτῶν ἐν τῷ κόσμῳ, ἐγὼ ἐτήρουν αὐτοὺς ἐν τῷ ὀνόματί σου· οὓς δέδωκάς μοι ἐφύλαξα, καὶ οὐδεὶς ἐξ αὐτῶν ἀπώλετο, εἰ μὴ ὁ υἱὸς τῆς ἀπωλείας, ἵνα ἡ γραφὴ πληρωθῇ· νῦν ιγδὲ πρός σε ἔρχομαι, καὶ ταῦτα λαλῶ ἐν τῷ κόσμῳ, ἵνα ἔχωσι τὴν χαρὰν τὴν ἐμὴν πεπληρωμένην ἐν αὑτοῖς. Ἐγὼ ιδδέδωκα αὐτοῖς τὸν λόγον σου, καὶ ὁ κόσμος ἐμίσησεν αὐτοὺς, ὅτι οὐκ εἰσὶν ἐκ τοῦ κόσμου, καθὼς ἐγὼ οὐκ εἰμὶ ἐκ τοῦ κόσμου. οὐκ ιεἐρωτῶ ἵνα ἄρῃς αὐτοὺς ἐκ τοῦ κόσμου, ἀλλ᾽ ἵνα τηρήσῃς αὐτοὺς ἐκ τοῦ πονηροῦ. ἐκ ιϛτοῦ κόσμου οὐκ εἰσὶ, καθὼς ἐγὼ ἐκ τοῦ κόσμου οὐκ εἰμί. Ἁγίασον ιζαὐτοὺς ἐν τῇ ἀληθείᾳ σου. ὁ λόγος ὁ σὸς ἀλήθειά ἐστι. καθὼς ιηἐμὲ ἀπέστειλας εἰς τὸν κόσμον, κᾀγὼ ἀπέστειλα αὐτοὺς εἰς τὸν κόσμον, καὶ ιθὑπὲρ αὐτῶν ἐγὼ ἁγιάζω ἐμαυτὸν, ἵνα καὶ αὐτοὶ ὦσιν ἡγιασμένοι ἐν ἀληθείᾳ. Οὐ κπερὶ τούτων δὲ ἐρωτῶ μόνον, ἀλλὰ καὶ περὶ τῶν πιστευσόντων διὰ τοῦ λόγου αὐτῶν εἰς ἐμὲ· ἵνα καπάντες ἓν ὦσι, καθὼς σὺ πάτερ ἐν ἐμοὶ, κᾀγὼ ἐν σοὶ, ἵνα καὶ αὐτοὶ ἐν ἡμῖν ἓν ὦσιν· ἵνα ὁ κόσμος πιστεύσῃ ὅτι σύ με ἀπέστειλας. Καὶ κβἐγὼ τὴν δόξαν ἣν δέδωκάς μοι, δέδωκα αὐτοῖς, ἵνα ὦσιν ἓν καθὼς ἡμεῖς ἕν ἐσμεν. ἐγὼ κγἐν αὐτοῖς, καὶ σὺ ἐν ἐμοὶ, ἵνα ὦσι τετελειωμένοι εἰς ἓν, καὶ ἵνα γινώσκῃ ὁ κόσμος ὅτι σύ με ἀπέστειλας, καὶ ἠγάπησας αὐτοὺς, καθὼς ἐμὲ ἠγάπησας. Πάτερκδ, οὓς δέδωκάς μοι, θέλω ἵνα ὅπου εἰμὶ ἐγὼ, κᾀκεῖνοι ὦσι μετ᾽ ἐμοῦ, ἵνα θεωρῶσι τὴν δόξαν τὴν ἐμὴν ἣν ἔδωκάς μοι, ὅτι ἠγάπησάς με πρὸ καταβολῆς κόσμου. Πάτερ κεδίκαιε, καὶ ὁ κόσμος σε οὐκ ἔγνω, ἐγὼ δέ σε ἔγνων. καὶ οὗτοι ἔγνωσαν ὅτι σύ με ἀπέστειλας· καὶ κϛἐγνώρισα αὐτοῖς τὸ ὄνομά σου, καὶ γνωρίσω, ἵνα ἡ ἀγάπη ἣν ἠγάπησάς με, ἐν αὐτοῖς ᾖ, κᾀγὼ ἐν αὐτοῖς. ¶Ταῦτα ιηαεἰπὼν ὁ Ἰησοῦς ἐξῆλθε σὺν τοῖς μαθηταῖς αὑτοῦ πέραν τοῦ χειμάῤῥου τῶν κεδρὼν, ὅπου ἦν κῆπος, εἰς ὃν εἰσῆλθεν αὐτὸς καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ. ᾔδει βδὲ καὶ Ἰούδας ὁ παραδιδοὺς αὐτὸν, τὸν τόπον, ὅτι πολλάκις συνήχθη ὁ Ἰησοῦς ἐκεῖ μετὰ τῶν μαθητῶν αὑτοῦ. Ὁ γοὖν Ἰούδας λαβὼν τὴν σπεῖραν, καὶ ἐκ τῶν ἀρχιερέων καὶ φαρισαίων ὑπηρέτας, ἔρχεται ἐκεῖ μετὰ φανῶν καὶ λαμπάδων καὶ ὅπλων. Ἰησοῦς δοὖν εἰδὼς πάντα τὰ ἐρχόμενα ἐπ᾽ αὐτὸν, ἐξελθὼν εἶπεν αὐτοῖς, Τίνα ζητεῖτε ; Ἀπεκρίθησαν εαὐτῷ, Ἰησοῦν τὸν Ναζωραῖον. Λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Ἐγώ εἰμι. Εἱστήκει δὲ καὶ Ἰούδας ὁ παραδιδοὺς αὐτὸν, μετ᾽ αὐτῶν. ὡς ϛοὖν εἶπεν αὐτοῖς, Ὅτι ἐγώ εἰμι, ἀπῆλθον εἰς τὰ ὀπίσω, καὶ ἔπεσον χαμαί. Πάλιν ζοὖν αὐτοὺς ἐπηρώτησε, Τίνα ζητεῖτε ; Οἱ δὲ εἶπον, Ἰησοῦν τὸν Ναζωραῖον. Ἀπεκρίθη ηὁ Ἰησοῦς, Εἶπον ὑμῖν ὅτι ἐγώ εἰμι. εἰ οὖν ἐμὲ ζητεῖτε, ἄφετε τούτους ὑπάγειν. Ἵνα θπληρωθῇ ὁ λόγος ὃν εἶπεν, Ὅτι οὓς δέδωκάς μοι, οὐκ ἀπώλεσα ἐξ αὐτῶν οὐδένα. Σίμων ιοὖν Πέτρος ἔχων μάχαιραν, εἵλκυσεν αὐτὴν, καὶ ἔπαισε τὸν τοῦ ἀρχιερέως δοῦλον, καὶ ἀπέκοψεν αὐτοῦ τὸ ὠτίον τὸ δεξιόν· ἦν δὲ ὄνομα τῷ δούλῳ Μάλχος. Εἶπεν ιαοὖν ὁ Ἰησοῦς τῷ Πέτρῳ, Βάλε τὴν μάχαιράν σου εἰς τὴν θήκην· τὸ ποτήριον ὃ δέδωκέ μοι ὁ πατὴρ, οὐ μὴ πίω αὐτό ; Ἡ ιβοὖν σπεῖρα καὶ ὁ χιλίαρχος καὶ οἱ ὑπηρέται τῶν Ἰουδαίων συνέλαβον τὸν Ἰησοῦν, καὶ ἔδησαν αὐτὸν, καὶ ιγἀπήγαγον αὐτὸν πρὸς Ἄνναν πρῶτον· ἦν γὰρ πενθερὸς τοῦ Καϊάφα, ὃς ἦν ἀρχιερεὺς τοῦ ἐνιαυτοῦ ἐκείνου· ἦν ιδδὲ Καϊάφας ὁ συμβουλεύσας τοῖς Ἰουδαίοις, ὅτι συμφέρει ἕνα ἄνθρωπον ἀπολέσθαι ὑπὲρ τοῦ λαοῦ. ¶Ἠκολούθει ιεδὲ τῷ Ἰησοῦ Σίμων Πέτρος, καὶ ὁ ἄλλος μαθητής· ὁ δὲ μαθητὴς ἐκεῖνος ἦν γνωστὸς τῷ ἀρχιερεῖ, καὶ συνεισῆλθε τῷ Ἰησοῦ εἰς τὴν αὐλὴν τοῦ ἀρχιερέως. Ὁ ιϛδὲ Πέτρος εἱστήκει πρὸς τῇ θύρᾳ ἔξω. ἐξῆλθεν οὖν ὁ μαθητὴς ὁ ἄλλος ὃς ἦν γνωστὸς τῷ ἀρχιερεῖ, καὶ εἶπε τῇ θυρωρῷ, καὶ εἰσήγαγε τὸν Πέτρον. λέγει ιζοὖν ἡ παιδίσκη ἡ θυρωρὸς τῷ Πέτρῳ, Μὴ καὶ σὺ ἐκ τῶν μαθητῶν εἶ τοῦ ἀνθρώπου τούτου ; Λέγει ἐκεῖνος, Οὐκ εἰμί. Εἱστήκεισαν ιηδὲ οἱ δοῦλοι καὶ οἱ ὑπηρέται ἀνθρακιὰν πεποιηκότες, ὅτι ψύχος ἦν, καὶ ἐθερμαίνοντο. ἦν δὲ μετ᾽ αὐτῶν ὁ Πέτρος ἑστὼς καὶ θερμαινόμενος. Ὁ ιθοὖν ἀρχιερεὺς ἠρώτησε τὸν Ἰησοῦν περὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, καὶ περὶ τῆς διδαχῆς αὐτοῦ. Ἀπεκρίθη καὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ἐγὼ παῤῥησίᾳ ἐλάλησα τῷ κόσμῳ· ἐγὼ πάντοτε ἐδίδαξα ἐν τῇ συναγωγῇ, καὶ ἐν τῷ ἱερῷ, ὅπου πάντοτε οἱ Ἰουδαῖοι συνέρχονται, καὶ ἐν κρυπτῷ ἐλάλησα οὐδέν· τί καμε ἐπερωτᾷς ; ἐπερώτησον τοὺς ἀκηκοότας, τί ἐλάλησα αὐτοῖς· ἴδε οὗτοι οἴδασιν ἃ εἶπον ἐγώ. Ταῦτα κβδὲ αὐτοῦ εἰπόντος, εἷς τῶν ὑπηρετῶν παρεστηκὼς ἔδωκε ῥάπισμα τῷ Ἰησοῦ, εἰπὼν, Οὕτως ἀποκρίνῃ τῷ ἀρχιερεῖ ; Ἀπεκρίθη κγαὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Εἰ κακῶς ἐλάλησα, μαρτύρησον περὶ τοῦ κακοῦ· εἰ δὲ καλῶς, τί με δέρεις ; (Ἀπέστειλεν κδοὖν αὐτὸν ὁ Ἄννας δεδεμένον πρὸς Καϊάφαν τὸν ἀρχιερέα.) Ἦν κεδὲ Σίμων Πέτρος ἑστὼς καὶ θερμαινόμενος· εἶπον οὖν αὐτῷ, Μὴ καὶ σὺ ἐκ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ εἶ ; Ἠρνήσατο ἐκεῖνος, καὶ εἶπεν, Οὐκ εἰμί. Λέγει κϛεἷς ἐκ τῶν δούλων τοῦ ἀρχιερέως, συγγενὴς ὢν οὗ ἀπέκοψε Πέτρος τὸ ὠτίον, Οὐκ ἐγώ σε εἶδον ἐν τῷ κήπῳ μετ᾽ αὐτοῦ ; Πάλιν κζοὖν ἠρνήσατο ὁ Πέτρος, καὶ εὐθέως ἀλέκτωρ ἐφώνησεν. ¶Ἄγουσιν κηοὖν τὸν Ἰησοῦν ἀπὸ τοῦ Καϊάφα εἰς τὸ πραιτώριον· ἦν δὲ πρωΐα· καὶ αὐτοὶ οὐκ εἰσῆλθον εἰς τὸ πραιτώριον, ἵνα μὴ μιανθῶσιν, ἀλλ᾽ ἵνα φάγωσι τὸ πάσχα. Ἐξῆλθεν κθοὖν ὁ Πιλάτος πρὸς αὐτοὺς, καὶ εἶπε, Τίνα κατηγορίαν φέρετε κατὰ τοῦ ἀνθρώπου τούτου ; Ἀπεκρίθησαν λκαὶ εἶπον αὐτῷ, Εἰ μὴ ἦν οὗτος κακοποιὸς, οὐκ ἄν σοι παρεδώκαμεν αὐτόν. Εἶπεν λαοὖν αὐτοῖς ὁ Πιλάτος, Λάβετε αὐτὸν ὑμεῖς, καὶ κατὰ τὸν νόμον ὑμῶν κρίνατε αὐτόν. Εἶπον οὖν αὐτῷ οἱ Ἰουδαῖοι, Ἡμῖν οὐκ ἔξεστιν ἀποκτεῖναι οὐδένα. Ἵνα λβὁ λόγος τοῦ Ἰησοῦ πληρωθῇ, ὃν εἶπε σημαίνων ποίῳ θανάτῳ ἤμελλεν ἀποθνήσκειν. Εἰσῆλθεν λγοὖν εἰς τὸ πραιτώριον πάλιν ὁ Πιλάτος, καὶ ἐφώνησε τὸν Ἰησοῦν, καὶ εἶπεν αὐτῷ, Σὺ εἶ ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; Ἀπεκρίθη λδαὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ἀφ᾽ ἑαυτοῦ σὺ τοῦτο λέγεις, ἢ ἄλλοι σοι εἶπον περὶ ἐμοῦ ; Ἀπεκρίθη λεὁ Πιλάτος, Μήτι ἐγὼ Ἰουδαῖός εἰμι ; τὸ ἔθνος τὸ σὸν καὶ οἱ ἀρχιερεῖς παρέδωκάν σε ἐμοί. τί ἐποίησας ; Ἀπεκρίθη λϛὁ Ἰησοῦς, Ἡ βασιλεία ἡ ἐμὴ οὐκ ἔστιν ἐκ τοῦ κόσμου τούτου· εἰ ἐκ τοῦ κόσμου τούτου ἦν ἡ βασιλεία ἡ ἐμὴ, οἱ ὑπηρέται ἂν οἱ ἐμοὶ ἠγωνίζοντο ἵνα μὴ παραδοθῶ τοῖς Ἰουδαίοις· νῦν δὲ ἡ βασιλεία ἡ ἐμὴ οὐκ ἔστιν ἐντεῦθεν. Εἶπεν λζοὖν αὐτῷ ὁ Πιλάτος, Οὐκοῦν βασιλεὺς εἶ σύ ; Ἀπεκρίθη ὁ Ἰησοῦς, Σὺ λέγεις, ὅτι βασιλεύς εἰμι ἐγώ. ἐγὼ εἰς τοῦτο γεγέννημαι καὶ εἰς τοῦτο ἐλήλυθα εἰς τὸν κόσμον, ἵνα μαρτυρήσω τῇ ἀληθείᾳ· πᾶς ὁ ὢν ἐκ τῆς ἀληθείας, ἀκούει μου τῆς φωνῆς. Λέγει ληαὐτῷ ὁ Πιλάτος, Τί ἐστιν ἀλήθεια ; Καὶ τοῦτο εἰπὼν, πάλιν ἐξῆλθε πρὸς τοὺς Ἰουδαίους, καὶ λέγει αὐτοῖς, Ἐγὼ οὐδεμίαν αἰτίαν εὑρίσκω ἐν αὐτῷ. ἔστι λθδὲ συνήθεια ὑμῖν ἵνα ἕνα ὑμῖν ἀπολύσω ἐν τῷ πάσχα· βούλεσθε οὖν ὑμῖν ἀπολύσω τὸν βασιλέα τῶν Ἰουδαίων ; Ἐκραύγασαν μοὖν πάλιν πάντες, λέγοντες, Μὴ τοῦτον, ἀλλὰ τὸν Βαραββᾶν· ἦν δὲ ὁ Βαραββᾶς λῃστής. ¶Τότε ιθαοὖν ἔλαβεν ὁ Πιλάτος τὸν Ἰησοῦν, καὶ ἐμαστίγωσε. καὶ βοἱ στρατιῶται πλέξαντες στέφανον ἐξ ἀκανθῶν, ἐπέθηκαν αὐτοῦ τῇ κεφαλῇ, καὶ ἱμάτιον πορφυροῦν περιέβαλον αὐτόν, καὶ γἔλεγον, Χαῖρε ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων· καὶ ἐδίδουν αὐτῷ ῥαπίσματα. Ἐξῆλθεν δοὖν πάλιν ἔξω ὁ Πιλάτος, καὶ λέγει αὐτοῖς, Ἴδε ἄγω ὑμῖν αὐτὸν ἔξω, ἵνα γνῶτε ὅτι ἐν αὐτῷ οὐδεμίαν αἰτίαν εὑρίσκω. Ἐξῆλθεν εοὖν ὁ Ἰησοῦς ἔξω, φορῶν τὸν ἀκάνθινον στέφανον καὶ τὸ πορφυροῦν ἱμάτιον. Καὶ λέγει αὐτοῖς, Ἴδε ὁ ἄνθρωπος. Ὅτε ϛοὖν εἶδον αὐτὸν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ ὑπηρέται, ἐκραύγασαν, λέγοντες, Σταύρωσον, σταύρωσον. Λέγει αὐτοῖς ὁ Πιλάτος, Λάβετε αὐτὸν ὑμεῖς, καὶ σταυρώσατε· ἐγὼ γὰρ οὐχ εὑρίσκω ἐν αὐτῷ αἰτίαν. Ἀπεκρίθησαν ζαὐτῷ οἱ Ἰουδαῖοι, Ἡμεῖς νόμον ἔχομεν, καὶ κατὰ τὸν νόμον ἡμῶν ὀφείλει ἀποθανεῖν, ὅτι ἑαυτὸν υἱὸν τοῦ Θεοῦ ἐποίησεν. Ὅτε ηοὖν ἤκουσεν ὁ Πιλάτος τοῦτον τὸν λόγον, μᾶλλον ἐφοβήθη· καὶ θεἰσῆλθεν εἰς τὸ πραιτώριον πάλιν, καὶ λέγει τῷ Ἰησοῦ, Πόθεν εἶ σύ ; Ὁ δὲ Ἰησοῦς ἀπόκρισιν οὐκ ἔδωκεν αὐτῷ. Λέγει ιοὖν αὐτῷ ὁ Πιλάτος, Ἐμοὶ οὐ λαλεῖς ; οὐκ οἶδας ὅτι ἐξουσίαν ἔχω σταυρῶσαί σε καὶ ἐξουσίαν ἔχω ἀπολῦσαί σε ; Ἀπεκρίθη ιαὁ Ἰησοῦς, Οὐκ εἶχες ἐξουσίαν οὐδεμίαν κατ᾽ ἐμοῦ, εἰ μὴ ἦν σοι δεδομένον ἄνωθεν. διὰ τοῦτο ὁ παραδιδούς με σοι μείζονα ἁμαρτίαν ἔχει. Ἐκ ιβτούτου ἐζήτει ὁ Πιλάτος ἀπολῦσαι αὐτόν· οἱ δὲ Ἰουδαῖοι ἔκραζον, λέγοντες, Ἐὰν τοῦτον ἀπολύσῃς, οὐκ εἶ φίλος τοῦ Καίσαρος· πᾶς ὁ βασιλέα αὑτὸν ποιῶν, ἀντιλέγει τῷ Καίσαρι. Ὁ ιγοὖν Πιλάτος ἀκούσας τοῦτον τὸν λόγον, ἤγαγεν ἔξω τὸν Ἰησοῦν, καὶ ἐκάθισεν ἐπὶ τοῦ βήματος εἰς τόπον λεγόμενον Λιθόστρωτον, Ἑβραϊστὶ δὲ Γαββαθᾶ. Ἦν ιδδὲ παρασκευὴ τοῦ πάσχα, ὥρα δὲ ὡσεὶ ἕκτη· καὶ λέγει τοῖς Ἰουδαίοις, Ἴδε ὁ βασιλεὺς ὑμῶν. οἱ ιεδὲ ἐκραύγασαν, Ἆρον, ἆρον, σταύρωσον αὐτόν. Λέγει αὐτοῖς ὁ Πιλάτος, Τὸν βασιλέα ὑμῶν σταυρώσω ; Ἀπεκρίθησαν οἱ ἀρχιερεῖς, Οὐκ ἔχομεν βασιλέα εἰ μὴ Καίσαρα. Τότε ιϛοὖν παρέδωκεν αὐτὸν αὐτοῖς ἵνα σταυρωθῇ. Παρέλαβον δὲ τὸν Ἰησοῦν καὶ ἀπήγαγον. καὶ ιζβαστάζων τὸν σταυρὸν αὑτοῦ ἐξῆλθεν εἰς τὸν λεγόμενον Κρανίου τόπον, ὃς λέγεται Ἑβραϊστὶ Γολγοθᾶ, ὅπου ιηαὐτὸν ἐσταύρωσαν, καὶ μετ᾽ αὐτοῦ ἄλλους δύο ἐντεῦθεν καὶ ἐντεῦθεν, μέσον δὲ τὸν Ἰησοῦν. Ἔγραψε ιθδὲ καὶ τίτλον ὁ Πιλάτος, καὶ ἔθηκεν ἐπὶ τοῦ σταυροῦ· ἦν δὲ γεγραμμένον, ἸΗΣΟΥΣ Ὁ ΝΑΖΩΡΑΙΟΣ Ὁ ΒΑΣΙΛΕΥΣ ΤΩΝ ἸΟΥΔΑΙΩΝ. Τοῦτον κοὖν τὸν τίτλον πολλοὶ ἀνέγνωσαν τῶν Ἰουδαίων, ὅτι ἐγγὺς ἦν τῆς πόλεως ὁ τόπος ὅπου ἐσταυρώθη ὁ Ἰησοῦς· καὶ ἦν γεγραμμένον Ἑβραϊστὶ, Ἑλληνιστὶ, Ῥωμαϊστί. ἔλεγον καοὖν τῷ Πιλάτῳ οἱ ἀρχιερεῖς τῶν Ἰουδαίων, Μὴ γράφε, Ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων· ἀλλ᾽ ὅτι ἐκεῖνος εἶπε, Βασιλεύς εἰμι τῶν Ἰουδαίων. Ἀπεκρίθη κβὁ Πιλάτος, Ὃ γέγραφα, γέγραφα. ¶Οἱ κγοὖν στρατιῶται, ὅτε ἐσταύρωσαν τὸν Ἰησοῦν, ἔλαβον τὰ ἱμάτια αὐτοῦ (καὶ ἐποίησαν τέσσαρα μέρη, ἑκάστῳ στρατιώτῃ μέρος,) καὶ τὸν χιτῶνα. ἦν δὲ ὁ χιτὼν ἄῤῥαφος, ἐκ τῶν ἄνωθεν ὑφαντὸς δι᾽ ὅλου· εἶπον κδοὖν πρὸς ἀλλήλους, Μὴ σχίσωμεν αὐτὸν, ἀλλὰ λάχωμεν περὶ αὐτοῦ, τίνος ἔσται. ἵνα ἡ γραφὴ πληρωθῇ ἡ λέγουσα, Διεμερίσαντο τὰ ἱμάτιά μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου ἔβαλον κλῆρον. Οἱ μὲν οὖν στρατιῶται ταῦτα ἐποίησαν. ¶Εἱστήκεισαν κεδὲ παρὰ τῷ σταυρῷ τοῦ Ἰησοῦ ἡ μήτηρ αὐτοῦ καὶ ἡ ἀδελφὴ τῆς μητρὸς αὐτοῦ Μαρία ἡ τοῦ Κλωπᾶ, καὶ Μαρία ἡ Μαγδαληνή. Ἰησοῦς κϛοὖν ἰδὼν τὴν μητέρα, καὶ τὸν μαθητὴν παρεστῶτα ὃν ἠγάπα, λέγει τῇ μητρὶ αὑτοῦ, Γύναι, ἰδοὺ ὁ υἱός σου. Εἶτα κζλέγει τῷ μαθητῇ, Ἰδοὺ ἡ μήτηρ σου. Καὶ ἀπ᾽ ἐκείνης τῆς ὥρας ἔλαβεν αὐτὴν ὁ μαθητὴς εἰς τὰ ἴδια. ¶Μετὰ κητοῦτο εἰδὼς ὁ Ἰησοῦς ὅτι πάντα ἤδη τετέλεσται, ἵνα τελειωθῇ ἡ γραφὴ, λέγει, Διψῶ. σκεῦος κθοὖν ἔκειτο ὄξους μεστόν· οἱ δὲ πλήσαντες σπόγγον ὄξους καὶ ὑσσώπῳ περιθέντες, προσήνεγκαν αὐτοῦ τῷ στόματι. ὅτε λοὖν ἔλαβε τὸ ὄξος ὁ Ἰησοῦς, εἶπε, Τετέλεσται· καὶ κλίνας τὴν κεφαλὴν, παρέδωκε τὸ πνεῦμα. ¶Οἱ λαοὖν Ἰουδαῖοι, ( ἐπεὶ παρασκευὴ ἦν· ἵνα μὴ μείνῃ ἐπὶ τοῦ σταυροῦ τὰ σώματα ἐν τῷ σαββάτῳ· ἐπεὶ παρασκευὴ ἦν· ἦν γὰρ μεγάλη ἡ ἡμέρα ἐκείνου τοῦ σαββάτου·) ἠρώτησαν τὸν Πιλάτον ἵνα κατεαγῶσιν αὐτῶν τὰ σκέλη, καὶ ἀρθῶσιν. Ἦλθον λβοὖν οἱ στρατιῶται, καὶ τοῦ μὲν πρώτου κατέαξαν τὰ σκέλη καὶ τοῦ ἄλλου τοῦ συσταυρωθέντος αὐτῷ, ἐπὶ λγδὲ τὸν Ἰησοῦν ἐλθόντες, ὡς εἶδον αὐτὸν ἤδη τεθνηκότα, οὐ κατέαξαν αὐτοῦ τὰ σκέλη· ἀλλλδ᾽ εἷς τῶν στρατιωτῶν λόγχῃ αὐτοῦ τὴν πλευρὰν ἔνυξε, καὶ εὐθὺς ἐξῆλθεν αἷμα καὶ ὕδωρ. καὶ λεὁ ἑωρακὼς μεμαρτύρηκε, καὶ ἀληθινὴ αὐτοῦ ἐστιν ἡ μαρτυρία· κᾀκεῖνος οἶδεν ὅτι ἀληθῆ λέγει, ἵνα ὑμεῖς πιστεύσητε. ἐγένετο λϛγὰρ ταῦτα ἵνα ἡ γραφὴ πληρωθῇ, Ὀστοῦν οὐ συντριβήσεται αὐτοῦ. Καὶ λζπάλιν ἑτέρα γραφὴ λέγει, Ὄψονται εἰς ὃν ἐξεκέντησαν. ¶Μετὰ ληδὲ ταῦτα ἠρώτησε τὸν Πιλάτον ὁ Ἰωσὴφ ὁ ἀπὸ Ἀριμαθαίας, (ὢν μαθητὴς τοῦ Ἰησοῦ, κεκρυμμένος δὲ διὰ τὸν φόβον τῶν Ἰουδαίων,) ἵνα ἄρῃ τὸ σῶμα τοῦ Ἰησοῦ. καὶ ἐπέτρεψεν ὁ Πιλάτος. ἦλθεν οὖν καὶ ἦρε τὸ σῶμα τοῦ Ἰησοῦ. Ἦλθε λθδὲ καὶ Νικόδημος ὁ ἐλθὼν πρὸς τὸν Ἰησοῦν νυκτὸς τὸ πρῶτον, φέρων μίγμα σμύρνης καὶ ἀλόης ὡσεὶ λίτρας ἑκατόν. ἔλαβον μοὖν τὸ σῶμα τοῦ Ἰησοῦ, καὶ ἔδησαν αὐτὸ ὀθονίοις μετὰ τῶν ἀρωμάτων, καθὼς ἔθος ἐστὶ τοῖς Ἰουδαίοις ἐνταφιάζειν. Ἦν μαδὲ ἐν τῷ τόπῳ ὅπου ἐσταυρώθη, κῆπος, καὶ ἐν τῷ κήπῳ μνημεῖον καινὸν, ἐν ᾧ οὐδέπω οὐδεὶς ἐτέθη· ἐκεῖ μβοὖν διὰ τὴν παρασκευὴν τῶν Ἰουδαίων, ὅτι ἐγγὺς ἦν τὸ μνημεῖον, ἔθηκαν τὸν Ἰησοῦν. ¶Τῇ καδὲ μιᾷ τῶν σαββάτων Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ ἔρχεται πρωῒ σκοτίας ἔτι οὔσης, εἰς τὸ μνημεῖον, καὶ βλέπει τὸν λίθον ἠρμένον ἐκ τοῦ μνημείου. τρέχει βοὖν καὶ ἔρχεται πρὸς Σίμωνα Πέτρον καὶ πρὸς τὸν ἄλλον μαθητὴν ὃν ἐφίλει ὁ Ἰησοῦς, καὶ λέγει αὐτοῖς, Ἦραν τὸν Κύριον ἐκ τοῦ μνημείου, καὶ οὐκ οἴδαμεν ποῦ ἔθηκαν αὐτόν. ¶Ἐξῆλθεν γοὖν ὁ Πέτρος καὶ ὁ ἄλλος μαθητὴς, καὶ ἤρχοντο εἰς τὸ μνημεῖον. ἔτρεχον δδὲ οἱ δύο ὁμοῦ, καὶ ὁ ἄλλος μαθητὴς προέδραμε τάχιον τοῦ Πέτρου, καὶ ἦλθε πρῶτος εἰς τὸ μνημεῖον, καὶ επαρακύψας βλέπει κείμενα τὰ ὀθόνια, οὐ μέντοι εἰσῆλθεν. Ἔρχεται ϛοὖν Σίμων Πέτρος ἀκολουθῶν αὐτῷ, καὶ εἰσῆλθεν εἰς τὸ μνημεῖον, καὶ θεωρεῖ τὰ ὀθόνια κείμενα, καὶ ζτὸ σουδάριον, ὃ ἦν ἐπὶ τῆς κεφαλῆς αὐτοῦ, οὐ μετὰ τῶν ὀθονίων κείμενον, ἀλλὰ χωρὶς ἐντετυλιγμένον εἰς ἕνα τόπον. Τότε ηοὖν εἰσῆλθε καὶ ὁ ἄλλος μαθητὴς ὁ ἐλθὼν πρῶτος εἰς τὸ μνημεῖον, καὶ εἶδε, καὶ ἐπίστευσεν. οὐδέπω θγὰρ ᾔδεισαν τὴν γραφὴν, ὅτι δεῖ αὐτὸν ἐκ νεκρῶν ἀναστῆναι. ἀπῆλθον ιοὖν πάλιν πρὸς ἑαυτοὺς οἱ μαθηταί. Μαρία ιαδὲ εἱστήκει πρὸς τὸ μνημεῖον κλαίουσα ἔξω. ὡς οὖν ἔκλαιε, παρέκυψεν εἰς τὸ μνημεῖον, καὶ ιβθεωρεῖ δύο ἀγγέλους ἐν λευκοῖς καθεζομένους, ἕνα πρὸς τῇ κεφαλῇ, καὶ ἕνα πρὸς τοῖς ποσὶν, ὅπου ἔκειτο τὸ σῶμα τοῦ Ἰησοῦ. καὶ ιγλέγουσιν αὐτῇ ἐκεῖνοι, Γύναι, τί κλαίεις ; Λέγει αὐτοῖς, Ὅτι ᾖραν τὸν Κύριόν μου, καὶ οὐκ οἶδα ποῦ ἔθηκαν αὐτόν. Καὶ ιδταῦτα εἰποῦσα ἐστράφη εἰς τὰ ὀπίσω, καὶ θεωρεῖ τὸν Ἰησοῦν ἑστῶτα, καὶ οὐκ ᾔδει ὅτι ὁ Ἰησοῦς ἐστι. Λέγει ιεαὐτῇ ὁ Ἰησοῦς, Γύναι, τί κλαίεις ; τίνα ζητεῖς ; Ἐκείνη δοκοῦσα ὅτι ὁ κηπουρός ἐστι, λέγει αὐτῷ, Κύριε, εἰ σὺ ἐβάστασας αὐτὸν, εἰπέ μοι ποῦ αὐτὸν ἔθηκας, κᾀγὼ αὐτὸν ἀρῶ. Λέγει ιϛαὐτῇ ὁ Ἰησοῦς, Μαρία. Στραφεῖσα ἐκείνη λέγει αὐτῷ, Ῥαββουνὶ, ὁ λέγεται διδάσκαλε. Λέγει ιζαὐτῇ ὁ Ἰησοῦς, Μή μου ἅπτου· (οὔπω γὰρ ἀναβέβηκα πρὸς τὸν πατέρα μου·) πορεύου δὲ πρὸς τοὺς ἀδελφούς μου, καὶ εἰπὲ αὐτοῖς, Ἀναβαίνω πρὸς τὸν πατέρα μου καὶ πατέρα ὑμῶν, καὶ Θεόν μου καὶ Θεὸν ὑμῶν. Ἔρχεται ιηΜαρία ἡ Μαγδαληνὴ ἀπαγγέλλουσα τοῖς μαθηταῖς ὅτι ἑώρακε τὸν Κύριον, καὶ ταῦτα εἶπεν αὐτῇ. ¶Οὔσης ιθοὖν ὀψίας τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ τῇ μιᾷ τῶν σαββάτων, καὶ τῶν θυρῶν κεκλεισμένων ὅπου ἦσαν οἱ μαθηταὶ συνηγμένοι διὰ τὸν φόβον τῶν Ἰουδαίων, ἦλθεν ὁ Ἰησοῦς καὶ ἔστη εἰς τὸ μέσον, καὶ λέγει αὐτοῖς, Εἰρήνη ὑμῖν. Καὶ κτοῦτο εἰπὼν ἔδειξεν αὐτοῖς τὰς χεῖρας καὶ τὴν πλευρὰν αὑτοῦ. ἐχάρησαν οὖν οἱ μαθηταὶ ἰδόντες τὸν Κύριον. Εἶπεν καοὖν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς πάλιν, Εἰρήνη ὑμῖν. καθὼς ἀπέσταλκέ με ὁ πατὴρ, κᾀγὼ πέμπω ὑμᾶς. καὶ κβτοῦτο εἰπὼν, ἐνεφύσησε, καὶ λέγει αὐτοῖς, Λάβετε πνεῦμα ἅγιον. ἄν κγτινων ἀφῆτε τὰς ἁμαρτίας, ἀφίενται αὐτοῖς· ἄν τινων κρατῆτε, κεκράτηνται. ¶Θωμᾶς κδδὲ, εἷς ἐκ τῶν δώδεκα, ὁ λεγόμενος Δίδυμος, οὐκ ἦν μετ᾽ αὐτῶν ὅτε ἦλθεν ὁ Ἰησοῦς· ἔλεγον κεοὖν αὐτῷ οἱ ἄλλοι μαθηταὶ, Ἑωράκαμεν τὸν Κύριον. Ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, Ἐὰν μὴ ἴδω ἐν ταῖς χερσὶν αὐτοῦ τὸν τύπον τῶν ἥλων, καὶ βάλω τὸν δάκτυλόν μου εἰς τὸν τύπον τῶν ἥλων, καὶ βάλω τὴν χεῖρά μου εἰς τὴν πλευρὰν αὐτοῦ, οὐ μὴ πιστεύσω. ¶Καὶ κϛμεθ᾽ ἡμέρας ὀκτὼ πάλιν ἦσαν ἔσω οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, καὶ Θωμᾶς μετ᾽ αὐτῶν· ἔρχεται ὁ Ἰησοῦς τῶν θυρῶν κεκλεισμένων, καὶ ἔστη εἰς τὸ μέσον, καὶ εἶπεν, Εἰρήνη ὑμῖν. Εἶτα κζλέγει τῷ Θωμᾷ, Φέρε τὸν δάκτυλόν σου ὧδε, καὶ ἴδε τὰς χεῖράς μου, καὶ φέρε τὴν χεῖρά σου καὶ βάλε εἰς τὴν πλευράν μου· καὶ μὴ γίνου ἄπιστος, ἀλλὰ πιστός. Καὶ κηἀπεκρίθη ὁ Θωμᾶς καὶ εἶπεν αὐτῷ, Ὁ Κύριός μου καὶ ὁ Θεός μου. Λέγει κθαὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ὅτι ἑώρακάς με Θωμᾷ, πεπίστευκας· μακάριοι οἱ μὴ ἰδόντες, καὶ πιστεύσαντες. ¶Πολλὰ λμὲν οὖν καὶ ἄλλα σημεῖα ἐποίησεν ὁ Ἰησοῦς ἐνώπιον τῶν μαθητῶν αὑτοῦ, ἃ οὐκ ἔστι γεγραμμένα ἐν τῷ βιβλίῳ τούτῳ. ταῦτα λαδὲ γέγραπται ἵνα πιστεύσητε ὅτι ὁ Ἰησοῦς ἐστιν ὁ Χριστὸς ὁ υἱὸς τοῦ Θεοῦ, καὶ ἵνα πιστεύοντες, ζωὴν ἔχητε ἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ. ¶Μετὰ κααταῦτα ἐφανέρωσεν ἑαυτὸν πάλιν ὁ Ἰησοῦς τοῖς μαθηταῖς ἐπὶ τῆς θαλάσσης τῆς Τιβεριάδος, ἐφανέρωσε δὲ οὕτως· ἦσαν βὁμοῦ Σίμων Πέτρος καὶ Θωμᾶς ὁ λεγόμενος Δίδυμος καὶ Ναθανὴλ ὁ ἀπὸ Κανᾶ τῆς Γαλιλαίας, καὶ οἱ τοῦ Ζεβεδαίου, καὶ ἄλλοι ἐκ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ δύο· λέγει γαὐτοῖς Σίμων Πέτρος, Ὑπάγω ἁλιεύειν. Λέγουσιν αὐτῷ, Ἐρχόμεθα καὶ ἡμεῖς σύν σοι. Ἐξῆλθον καὶ ἀνέβησαν εἰς τὸ πλοῖον εὐθὺς, καὶ ἐν ἐκείνῃ τῇ νυκτὶ ἐπίασαν οὐδέν. πρωΐας δδὲ ἤδη γενομένης ἔστη ὁ Ἰησοῦς εἰς τὸν αἰγιαλὸν, οὐ μέντοι ᾔδεισαν οἱ μαθηταὶ ὅτι Ἰησοῦς ἐστι. λέγει εοὖν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Παιδία μή τι προσφάγιον ἔχετε ; Ἀπεκρίθησαν αὐτῷ, Οὔ. Ὁ ϛδὲ εἶπεν αὐτοῖς, Βάλετε εἰς τὰ δεξιὰ μέρη τοῦ πλοίου τὸ δίκτυον, καὶ εὑρήσετε. Ἔβαλον οὖν, καὶ οὐκ ἔτι αὐτὸ ἑλκῦσαι ἴσχυσαν ἀπὸ τοῦ πλήθους τῶν ἰχθύων. Λέγει ζοὖν ὁ μαθητὴς ἐκεῖνος, ὃν ἠγάπα ὁ Ἰησοῦς, τῷ Πέτρῳ, Ὁ Κύριός ἐστι. Σίμων οὖν Πέτρος ἀκούσας ὅτι ὁ Κύριός ἐστι, τὸν ἐπενδύτην διεζώσατο· (ἦν γὰρ γυμνός·) καὶ ἔβαλεν ἑαυτὸν εἰς τὴν θάλασσαν. οἱ ηδὲ ἄλλοι μαθηταὶ τῷ πλοιαρίῳ ἦλθον· (οὐ γὰρ ἦσαν μακρὰν ἀπὸ τῆς γῆς, ἀλλ᾽ ὡς ἀπὸ πηχῶν διακοσίων) σύροντες τὸ δίκτυον τῶν ἰχθύων. ὡς θοὖν ἀπέβησαν εἰς τὴν γῆν, βλέπουσιν ἀνθρακιὰν κειμένην, καὶ ὀψάριον ἐπικείμενον, καὶ ἄρτον. Λέγει ιαὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Ἐνέγκατε ἀπὸ τῶν ὀψαρίων ὧν ἐπιάσατε νῦν. Ἀνέβη ιαΣίμων Πέτρος, καὶ εἵλκυσε τὸ δίκτυον ἐπὶ τῆς γῆς, μεστὸν ἰχθύων μεγάλων ἑκατὸν πεντηκοντατριῶν· καὶ τοσούτων ὄντων οὐκ ἐσχίσθη τὸ δίκτυον. Λέγει ιβαὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Δεῦτε ἀριστήσατε. Οὐδεὶς δὲ ἐτόλμα τῶν μαθητῶν ἐξετάσαι αὐτὸν, Σὺ τίς εἶ ; εἰδότες ὅτι ὁ Κύριός ἐστιν. ἔρχεται ιγοὖν ὁ Ἰησοῦς, καὶ λαμβάνει τὸν ἄρτον, καὶ δίδωσιν αὐτοῖς, καὶ τὸ ὀψάριον ὁμοίως. τοῦτο ιδἤδη τρίτον ἐφανερώθη ὁ Ἰησοῦς τοῖς μαθηταῖς αὑτοῦ ἐγερθεὶς ἐκ νεκρῶν. ¶Ὅτε ιεοὖν ἠρίστησαν, λέγει τῷ Σίμωνι Πέτρῳ ὁ Ἰησοῦς, Σίμων Ἰωνᾶ, ἀγαπᾷς με πλεῖον τούτων ; Λέγει αὐτῷ, Ναὶ Κύριε· σὺ οἶδας ὅτι φιλῶ σε. Λέγει αὐτῷ, Βόσκε τὰ ἀρνία μου. Λέγει ιϛαὐτῷ πάλιν δεύτερον, Σίμων Ἰωνᾶ, ἀγαπᾷς με ; Λέγει αὐτῷ, Ναὶ Κύριε· σὺ οἶδας ὅτι φιλῶ σε. Λέγει αὐτῷ, Ποίμαινε τὰ πρόβατά μου. Λέγει ιζαὐτῷ τὸ τρίτον, Σίμων Ἰωνᾶ, φιλεῖς με ; Ἐλυπήθη ὁ Πέτρος, ὅτι εἶπεν αὐτῷ τὸ τρίτον, φιλεῖς με· καὶ εἶπεν αὐτῷ, Κύριε, σὺ πάντα οἶδας· σὺ γινώσκεις ὅτι φιλῶ σε. Λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Βόσκε τὰ πρόβατά μου. Ἀμὴν ιηἀμὴν λέγω σοι, ὅτε ἦς νεώτερος, ἐζώννυες σεαυτὸν, καὶ περιεπάτεις ὅπου ἤθελες· ὅταν δὲ γηράσῃς, ἐκτενεῖς τὰς χεῖράς σου, καὶ ἄλλος σε ζώσει, καὶ οἴσει ὅπου οὐ θέλεις. Τοῦτο ιθδὲ εἶπε, σημαίνων ποίῳ θανάτῳ δοξάσει τὸν Θεόν. καὶ τοῦτο εἰπὼν, λέγει αὐτῷ, Ἀκολούθει μοι. Ἐπιστραφεὶς κδὲ ὁ Πέτρος βλέπει τὸν μαθητὴν ὃν ἠγάπα ὁ Ἰησοῦς, ἀκολουθοῦντα, ὃς καὶ ἀνέπεσεν ἐν τῷ δείπνῳ ἐπὶ τὸ στῆθος αὐτοῦ, καὶ εἶπε, Κύριε, τίς ἐστιν ὁ παραδιδούς σε ; Τοῦτον καἰδὼν ὁ Πέτρος λέγει τῷ Ἰησοῦ, Κύριε οὗτος δὲ τί ; Λέγει κβαὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ἐὰν αὐτὸν θέλω μένειν ἕως ἔρχομαι, τί πρός σε ; σὺ ἀκολούθει μοι. Ἐξῆλθεν κγοὖν ὁ λόγος οὗτος εἰς τοὺς ἀδελφοὺς, ὅτι ὁ μαθητὴς ἐκεῖνος οὐκ ἀποθνήσκει· καὶ οὐκ εἶπεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, ὅτι οὐκ ἀποθνήσκει, ἀλλ᾽, Ἐὰν αὐτὸν θέλω μένειν ἕως ἔρχομαι, τί πρός σε ; Οὗτός κδἐστιν ὁ μαθητὴς ὁ μαρτυρῶν περὶ τούτων, καὶ γράψας ταῦτα, καὶ οἴδαμεν ὅτι ἀληθής ἐστιν ἡ μαρτυρία αὐτοῦ. Ἔστι κεδὲ καὶ ἄλλα πολλὰ ὃσα ἐποίησεν ὁ Ἰησοῦς, ἅτινα ἐὰν γράφηται καθ᾽ ἓν, οὐδὲ αὐτὸν οἶμαι τὸν κόσμον χωρῆσαι τὰ γραφόμενα βιβλία. ¶ἀμήν.
Az1 örökkévaló Ige testté lett.Kezdetben1 vala amaz Íge, és az az Íge vala Istennél, és az az Íge Isten vala. Ez2 az Íge kezdetben az Istennél vala. Mindenek3 ez által teremtettek, és ő nála nélkűl semmi nem teremtetett, valami teremtetett. Ő4 benne vala az élet, és az élet vala az embereknek ama Világosságok. És5 ez a Világosság a setétségben fénylik, de a setétség azt meg nem esmérte. Vala6 egy ember Istentől bocsáttatott, kinek neve János vala. Ez7 jött tanúbizonyságot tenni, azaz hogy ama Világosságról bizonyságot tenne, hogy ő általa mindenek hinnének. Nem8 vala ez ama Világosság ; hanem küldetett volt, hogy bizonyságot tenne arról a Világosságról. Ez9 vala amaz igaz Világosság, melly megvilágosít minden e világra született embert. E10 világon vala, és e világ ő általa teremtetett, de e világ őtet meg nem esméré. Az11 övéi közzé jöve, és az övéi őtet be nem vevék. Valakik12 pedig őtet bévevék, ada azoknak illy méltóságot, hogy Istennek fijaivá lennének, tudniillik azoknak, kik az ő nevében hisznek. Kik13 nem a vértől, sem a testnek akaratjától, sem a férjfiúnak indulatjától, hanem Istentől születtettek. És14 amaz Íge testté lett, és lakozott mi közöttünk, (és láttuk az ő dicsőségét, úgymint az Atyának egyetlenegy szülöttének dicsőségét), ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. János15 bizonyságot tett ő róla, és kiáltott mondván : Ez a kiről én szólok vala ; a ki én utánnam jött, én nálamnál feljebb becsültetett : mert én nálamnál méltóságosb vala, És16 az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért. Mert17 a törvény Mózes által adatott : de a kegyelem és a valóság a Jézus Krisztus által lett. Az18 Istent soka senkinem látta, hanem amaz egyetlenegy született Fiú, ki az Atyának kebelében vagyon, az beszélte meg nékünk. Keresztelő János bizonyságtétele az Isten Bárányáról.Ez19 is a János bizonyságtétele, mikor a Zsidók Jérusálemből küldének ő hozzá Papokat és Lévitákat, hogy megkérdenék őtet : Te kicsoda vagy ? És20 megvallá, s nem tagadá meg ; megvallá, hogy ő nem volna ama Krisztus. Akkor21 megkérdék őtet : Micsoda vagy tehát ? Illyés vagy-é te ? És mond : Nem vagyok. Próféta vagy-é te ? És felele : Nem vagyok. Mondának22 azért néki : Kicsoda vagy tehát, hogy meg tudjunk azoknak felelni, a kik minket elküldöttek ; mit mondasz magad felől ? És23 monda : Én kiáltó szó vagyok a pusztában : Egyengessétek meg az Úrnak útát, mint megmondotta Ésaiás Próféta. A24 követeket pedig valának a Farizeusok közzűl valók. És25 megkérdék őtet, és mondának néki : Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy ama Krisztus, sem Illyés, sem Próféta ? És26 felele nékik János, mondván : Én keresztelek vizzel, de ti köztetetk vagyon, a kit ti nem tudtok. Ez27 az, a ki én utánnam jő, ki az én nálamnál feljebb becsültetett, kinek sarujának kötőjét, hogy megoldjam, nem vagyok arra méltó. Ezek28 lettek Bethabarában a Jordánon tul, holott János keresztel vala. Másodnapon29 látá János Jézust ő hozzá menni, és monda : Ímé, ez az Istennek ama báránya, ki elveszi e világnak bűneit ; Ez,30 a kiről éns ezt mondom vala : Én utánnam jő egy férjfiú, ki én nálamnál feljebb becsültetett : mert nálamnál mélóságosb vala. És31 én nem esmértem őtet, de hogy megjelentessék az Izráelnek, annakokáért jöttem én keresztelni vizzel. És32 bizonyságot tőn akkor János, ezt mondván : Láttam az Istennek Lelkét leszállani az égből mint egy galambot, és megnyugovék ő rajta. És33 én nem esmértem őtet, de a ki elbocsáta engem, hogy keresztelnék vizzel az mondotta vala nékem : A kire látod az Istennek Lelkét leszállani, és rajta megnyugodni, az, a ki keresztel Szent lélekkel. Én34 azért láttam, és bizonyságot tészek róla, hogy ez az Istsennek ama Fija. Jézus első tanítványai.Másodnapon35 ismét áll vala János és az ő tanitványai közzűl kettő. É36 látván Jézust ott járni, monda : Ímé, ez az Istennek ama báránya ! És37 hallván a két tanitványok az ő szavát, követék Jézust. Hátra38 fordulván pedig Jézus, mikor látta volna, hogy őtet követik azok, monda nékik : Mit39 kerestek ? Azok pedig mondának néki : Rabbi (melly ezt tészi, ha megmagyarázod,) Mester, hol lakozol ? És40 monda nékik : Jertek el, és lássátok meg ! Elmenének azért, és megláták holott laknél, és ő nála maradának az napon : mert mintegy tiz óra vala. Vala41 pedig András a Simon Péternek attyafia, egyik a két tanitványok közzűl, kik hallották vala azokat Jánostól, és követték vala őtet. Megtalálá42 ez először az ő attyafiát Simont, és monda néki : Megtaláltuk a Messiást ! melly ezt tszi, ha megmagyarázod, Krisztus. És43 vivé őtet Jézushoz. És reá tekintvén Jézus, monda : Te vagy Sijmon, Jónának fija, te hivattatol Kéfásnak, melly ezt teszi, ha megmagyarázod, Kőszikla. Azután44 való napon akara Jézus menni Galileába, és találá Filepet, és monda néki : Kövess engemet. Vala45 pedig Filep Bethsaidából ! Andrásnak és Péternek hazájából való. Találá46 Filep Nátánaelt, és monda néki : Megtaláltuk azt, a ki felől irt Mózes a Törvényben, és a Próféták, tudniillik a Názáretbeli Jézust, Józsefnek fiját ! És47 monda néki Nátánael : Názáretből támadhat é valami jó ? Monda néki Filep : Jere és lásd meg ! Látá48 Jézus Nátánaelt ő hozzá menni, és monda ő felőle : Ímé ez az igaz Izrealita, kiben nincsen álnokság ! Monda49 néki Nátánael : Honnét esmérsz engemet ? Felele Jézus és monda néki : Minekelőtte Filep tégedet hivna, mikor a figefa alatt volnál, látlak vala tégedet. Felele50 Nátánael, és monda néki : Rabbi, te vagy az Istennek ama Fija, te vagy Izráelnek ama Királya ! Felele51 Jézus, és monda néki : mivelhogy ezt mondám néked : Láttalak téged a figefa alatt, hiszed-e ? ezeknél nagyobbakat látsz. Annakfelette52 monda néki : Bizony bizony mondom néktek : Ennekutánna meglátjátok az eget megnyilatkozni, és az Istennek Angyalit felmenni és leszállani az embernek Fijára. Kánai2 menyegző.És1 harmadnapon menyegző lőn Kánában, Galileának városában ; és ott vala Jézusnak annya. Elhivattaték2 pedig Jézus is az ő tanitványival egybe abba a menyegzőbe. És3 mikor elfogyott volna a bor, Jézusnak annya monda néki : Nincs borok ! Monda4 néki Jézus : Micsoda dolgom vagyon nékem veled asszony ? nem jött még el az én órám. Monda5 az ő annya a szolgáknak : Valamit parancsolánd néktek azt cselekedjétek. Valának6 pedig ott hat kővedrek, mellyek helyheztettek vala ott a zsidóknak tisztulásokra, mellyek közzűl mindenekbe két-két vagy három métréta fér vala. Monda7 nékik Jézus : Töltsétek meg e vedreket vizzel ! Megtölték azért azokat szintén teli. És8 monda nékik : Meritsetek immár és vigyétek a násznagynak. Elvivék azért néki. És9 mikor megkóstolta volna a násznagy a vizet, melly borrá változott vala, (nem tudja pedig honnét volna az : de a szolgák tudják vala, kik a vizet meritették vala) szólitá a vőlegényt a násznagy. És10 monda néki : Minden emberek először jó bort szoktak a vendégnek adni, és minekutánna megborosodnak, akkor adnak alábbvalót ; te pedig a jó bort ekkorra tartottad. E11 csudát tevé először Jézus Kánában, Galilea városában, és megmutatá az ő dicsőségét ; és hivének ő benne az ő tanitványai. Azután12 aláméne Kapernaumba, ő és az ő annya, és az ő attyafiai, és az tanitványai ; és ott nem sok napig lőnek ; Jézus megtisztítja a templomot.Mert13 közel vala a Zsidóknak Húsvétjok. Felméne azért Jézus Járusálembe. És14 talála a tmeplomban ökröknek, juhoknak és galamboknak árosit, és a pénzváltókat ott ülni. És15 kötéből ostort csinálván, kihajta mindeneket a templomból, mind az ökröket, mind a juhokat, és a pénzváltóknak pénzeket elhinté, és az asztalokat elforditá. És16 a galambok árosinak monda : Vigyétek el ezeket innét, ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárságnak házává. Megemlékeznének17 pedig az ő tanitványai, hogy meg vagyon ira : a te házadhoz való buzgó szerelem megemészte engemet. Felelének18 azért a Zsidók és mondának néki : Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy te ezeket cselekeszed ? Felel19 Jézus és monda nékik : Rontsátok el e templomot és harmadnapra felépitem azt. Mondának20 azért a Zsidók : Negyvenhat esztendeig épittetett e templom, és te három napon felépitenéd azt ? Ő21 pedig szól vala az ő testének templomáról. Mikor22 azért feltámadott volna a halálból, megemlékezének az ő tanitványai, hogy ezt mondotta volna nékik, és hivének az Irásnak, és a beszédnek, mellyet Jézus mondott vala. Mikor23 peig Jérusálembe vona a Husvét Innepében, sokan hivének az ő nevében, látván a jeleket, mellyeket cselekeszik vala. Jézus24 pedig nem bizza vala magát azokra, mivelhogy mindeneket jól esmérne, És25 nem szükség volna, hogy valaki néki valamelly emberről bizonyságot tenne ; mivelhogy ő jól tudná, micsoda volna az emberben. Krisztus3 beszélgetése Nikodémussal.Vala1 pedig a Farizeusok közzűl egy ember, kinek neve Nikodémus vala, ki a fő Zsidók közzűl való vala. Ez2 méne Jézushoz éjjel és monda néki : Mester ! tudjuk hogy az Istentől jöttél tanító Mesterűl : mert senki nem teheti e jeleket, a mellyeket te tészesz, hanemha Isten lejénd azzal. Felele3 Jézus és monda néki : Bizony bizony mondom néked : Ha valaki újonnan nem születéndik, nem láthatja az Istennek országát. Monda4 néki Nikodémus : Mimódon születtethetik az ember, a ki vén ? nemde bemehet-é az ő annyának méhébe másodszor, hogy születtessék ? Felele5 Jézus : Bizony bizony mondom néked : ha valaki nem születéndik víztől és Szent Lélektől, nem mehet bé az Isten országába. A6 mi születtetett testtől, test az : és a mi születtetett Lélektől, lélek az. Ne7 csudáljad hogy azt mondám néked : Szükség néktek újonnan születtetnetek. A8 szél a hová akar fúni, fú, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnét jő, és hová megyen : Így vagyon minden, a ki Szent Lélektől születtetik. Felele9 Nikodémus, és monda néki : Mimódon lehetnek ezek ? Felele10 Jézus és monda néki : Te Izráelben Mester vagy, és ezeket nem tudod-é ? Bizony11 bizony mondom néked, a mit tudunk azt mondjuk ; és a mit láttunk arról teszünk bizonyságot ; de a mi tanúbizonyságunkat nem veszitek bé. Ha12 földi dolgokat mondottam néktek, és nem hiszitek ; mimódon hiszitek, ha mennyeieket mondándok néktek ? Mert13 senki nem ment fel mennybe hanem az, a ki leszállott mennyből, tudniillik az embernek Fija, ki a mennyben vagyon. Miképen14 pedig felemelte Mózes a kígyót a pusztában, a képen fel kell magasztaltatni az ember Fijának. Hogy15 valaki hiszen ő benne el ne vesszen, hanem örök életet vegyen ; Mert16 úgy szereté Isten e világot, hogy az ő egyetlenegy szülött Fiját adná, hogy minden, valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök életet vegyen ; Mert17 nem azért bocsátá Isten az ő Fiját e világra, hogy kárhoztassa e világot, hanem hogy megtartassék e világ ő általa. A18 ki hiszen ő benne, el nem kárhozik : a ki pedig nem hiszen, immár elkárhoztatott : mert nem hitt az Isten egyetlenegy Fijának nevébe. Ez19 pedig a kárhoztatás, hogy Világosság jött e világra ; de az emberek inkább szerették a setétséget, hogy nem a Világosságot : mert az ő cselekedeteik gonoszok valának ; Mert20 valaki gonoszul cselekeszik, gyűlöli a világosságot, és nem megyen a világosságra, hogy az ő cselekedetei meg ne feddettessenek. A21 ki pedig igazán cselekeszik, a világosságra megyen, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalók legyenek, hogy azok Isten szerint valók. Keresztelő János bizonyságot tesz Krisztusról.Azután22 méne Jézus és az ő tanítványai Júdeának földére, és ott mulat vala velek, és keresztel vala. Keresztel23 vala pedig János is Énonban, Sálim mellett : mert ott sok víz vala, és mennek vala ő hozzá, és megkeresztelkednek vala. Mert24 még János nem vettetett vala a tömlöczbe. Támada25 annakokáért vetekedések a János tanítványinak a Zsidókkal, a mosódás felől. És26 menének Jánoshoz és mondának néki : Mester ! Az, a ki veled vala a Jordánon túl, kiről te bizonyságot tettél, ám keresztel, és nagy sokan mennek ő hozzá. Felele27 János és monda : Az ember nem vehet semmit magának, hanemha mennyből adattatik néki. Ti28 magatok vagytok nékem bizonyságim, hogy én megmondottam : Nem vagyok én Krisztus, hanem bocsáttattam ő előtte. A29 kinek jegyese vagyon, vőlegény az : a vőlegénynek pedig barátja, a ki fennál, mikor hallja őtet, örömmel örűl a vőlegyének szaván : Azért ez az én örömöm bétölt. Annak30 nevekedni kell, és nékem alá szállanom kell. A31 ki onnét felűl jött, mindenek felett vagyon ; a ki a földről való, földi az, és földieket szól ; a ki a mennyből jött, mindeneknek felette vagyon. És32 a mit látott és hallott, arról tészen bizonyságot : de az ő bizonyságtételét senki nem veszi bé. A33 ki béviszi az ő bizonyságtételét, az valóban elhitte, hogy az Isten igaz legyen ; Mert34 a kit Isten elbocsátott, az Isten beszédét szólja : mert az Isten annak nem mértékkel adja az ő Lelkét. Az35 Atya szereti a Fiút, és mindeneket adott az ő birodalmába. Aki36 hiszen a Fiúba, vagyon annak örök élete ; a ki pedig nem hiszen a Fiúnak, nem látja az életet, hanem az Istennek haragja marad rajta. Krisztus4 beszélgetése a samaritánus nővel.Minekutánna1 azért eszébe vette volna az Úr, hogy a Farizeusok meghallották volna, hogy néki több tanitványai volnának, és többeket keresztelne hogynem János : (Jóllehet2 Jézus maga nem keresztel vala, hanem az ő tanitványai.) Elhagyá3 Júdea tartományát, és elméne ismét Galileába. Kell4 vala pedig néki általmenni Samariának tartományán. Méne5 azért Samariának városába, melly neveztetik Sikárnak, a major meleltt, mellyet adott vala Jákób az ő fijának Józsefnek. Vala6 pedig ott a Jákób forrása : Jézus azért elfáradván az úton való járásban, azon módon leüle a forrásnál : mert vala mintegy hat óra. És7 eljöve egy Samariabeli asszony, hogy meritene vizet : és monda néki Jézus : Adj innom nékem. Mert8 az ő tanitványai elmentek vala a városba, hogy eledelt vennének. Monda9 azért néki az a Samariabeli asszony : Mimódon kérsz te, holott Zsidó vagy, én tőlem italt, ki Samariabeli asszony vagyon ? mert a Zsidók nem barátkoznak a Samariabeliekkel. Felele10 Jézus és monda néki : Ha tudnád te az Istennek amaz ajándékát, és kicsoda legyen az, a ki ezt mondja néked : Adj innom nékem : te kértél volna ő tőle és adott volna néked élő vizet ! Monda11 néki az asszony : Uram ! nincsen mivel meritened, a kút pedig igen mély ; hol vennéd tehát azt az élő vizet ? Nemde12 nagyobb vagy e te a mi Atyánknál Jákóbnál, ki nékünk adta e kútat, mellyből ivott mind ő, mind az ő fijai, mind barmai ? Felele13 Jézus, és monda néki : A ki e vizben iszik, ismét megszomjuhozik ; Valaki14 pedig ijándik abban a vizben, mellyet én adok néki, meg nem szomjuhozik örökké ; hanem az a viz, mellyet én adok néki, lészen ő benne örök életre forró viznek feje. Monda15 néki az asszony : Uram, adjad nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjuhozzam, és ne jöjjek ide meriteni ! Monda16 néki Jézus : Menj el, hivjad a te férjedeet ; és jöjj ide. Felele17 az asszony és monda néki : Nincsen férjem. Monda néki Jézus : jól mondád, hogy : Nincsen férjem ; Mert18 öt férjed volt ; és a mostani nem férjed néked ; ezt igazán mondád. Monda19 néki az asszony : Uram, látom hogy Próféta vagy te ! A20 mi atyáink ez hegyen imádták az Itent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jérusálemben vagyon az a hely, hol az Istent kell imádni. Monda21 néki Jézus : Asszony ! elhidjed hogy eljő az óra, mellyben sem ez hegyen, sem Jérusálemben nem imádjátok az Atyát. Ti22 azt imádjátok a kit nem tudtok ; mi azt imádjuk, a kit utudnk : mert az idvesség a Zsidók közzűl támadott. De23 eljő az óra, és az most vagyon, mikor az igaz imádók imádják az Atyát lélekben és igazságban : mert az Atya illyeneket keres, kik őtet imádják. Az24 Isten Lélek ; és a kik őtet imádják, szükség hogy lélekben és igazságban imádják. Monda25 néki az asszony : Tudom hogy a Messiás eljő, ki mondatik Krisztusnak, és mikor az eljő, mindenekre megtanit minket. Monda26 néki Jézus : Én vagyok az, a ki te veled szólok. Azonközben27 pedig megjövének az ő tanitványai, és csudálkoznak vala azon, hogy az asszonnyal beszélne ; mindazáltal egy sem mondá : Mit keressz ? Vagy, miért beszélsz az asszonnyal ? Elhagyá28 azért az asszony az ő vedrét, és elméne a városba, és monda a városbeli embereknek : Jertek29 el, és lássátok az embert a ki megmondá nékem mindeneket, a mellyeket én cselekedtem ; valjon nem az-é ama Krisztus ? Kimenének30 azért a városból, és menének ő hozzá. Azonközben31 kérik vala őtet az ő tanitványai, ezt mondván : Mester, egyél ! Ő32 pedig monda nékik : Vagoyn nékem eledelem, mellyel éljek, mellyet ti nem tudtok. Mondának33 azért a tanitványok egymásnak : Valjon hozott e valaki néki eledelt ? Monda34 nékik Jézus : Az én eledelem ez, hogy annak akaratját tegyem, a ki engemet elbocsátott, és elvégezzem az ő dolgát. Nemde35 nem ezt mondjátok é ti : Még négy hónap vagyon, és azután aratás lészen ? ímé, mondom néktek : Emeljétek fel a ti szemeiteket és lássátok meg a tartományokat : mert megértenek az aratásra. És36 a ki arat, jutalmát veszi, és takar gyümölcsöt az örök életre, hogy mind a magvető, mind az arató együtt örüljenek. Mert37 ebben ama mondás igaz : Más a magvető, és más az arató. Én38 elbocsátlak titeket annak aratására, mellyen ti nem munkálkodtatok ; egyebek munkálkodtak, és ti az ő munkájokba állottatok. Abból39 a városból pedig sok Samaritánusok hivének ő benne annak az asszonynak beszédéért, ki bizonyságot tett vala ő róla, ezt mondván : Bizony mindeneket megmondott nékem, a mellyeket cselekedtem. Mikor40 azért ő hozzá mentek volna a Samariabeliek, kérék őtet hogy ő nálok maradna : és marada ott két népokon. És41 sokkal többen hivének az ő maga beszédéért. És42 annak az asszonynak ezt mondják vala : Immár nem a te beszédedért hiszünk : mert mi magunk hallottuk és tudjuk hogy ez bizonnyal e világnak ama Megtartója a Krisztus. Két43 napok elmulva peig kiméne onnét, és méne Galileába. Mert44 Jézus maga bizonyságot tett vala arról, hogy a Prófétának nincsen tisztessége az ő hazájában. Mikor45 azért ment vona Galileába, befogadk őtet a Galileabeliek, mivelhogy látták volna mind azokat, a mellyeket cselekedett vala Jérusálemben az ünnep napon : mert azok is elmentke vala az Ünnepre. A királyi udvari ember fiának meggyógyítása.Méne46 azért Jézus ismét Kánába, Galileának városába, hol a vizet borrá változtatta vala. Vala pedig Kapernaumban egy Király udvarából való Főember, kinek fija beteg vala. Ez47 mikor hallotta volna, hogy Jézus Júdeából Galileába ment volna, hozzá méne, és kéré őtet, hogy elmenne és meggyógyitaná az ő fiját ; mert immár meg kezd vala halni. Monda48 azért néki Jézus : Ha ti a jeleket és csudákat nem látjátok, nem hisztek. Monda49 néki az a Király udvarából való Főember : Uram, jere minekelőtte meghaljon az én fiam ! Monda50 néki Jézus : Eredj el, a te fiad él. Hive az ember a beszédnek, mellyet mondott vala néki Jézus ; és elméne. Mikor51 pedig immár menne, az ő szolgái eleibe jövének, és tudtára adák néki, ezt mondván : A te fiad él. Megtudakozá52 azért ő tőlök az órát a mellyben megkönnyebbedett volna, és mondának néi ; Tegnap mintegy hét órakor hagyá el őtet a hideglelés. Eszébe53 vevé azért a gyermeknek attya, hogy a gyógyulás az órában lett volna, a mellyben Jézus ezt mondotta vala néki : A te fiad él. És hive mind ő s mind az ő egész háznépe. E54 csudát tevé Jézus ismét másodszor, mikor Júdeából Galileába ment volna. Krisztus5 meggyógyítja a 38 esztendei beteget a Bethesda tavánál.Ezek1 után vala a Zsidóknak Ünnepek, és felméne Jézus Jérusálembe. Vagyon2 pedig Jérusálemben a baromvásárnak piaczán egy halastó, melly Zsidó nyelven Bethesdánek neveztetik, mellynek öt tornáczai vagynak. Ezekben3 fekszik vala betegeknek, vakoknak, sántáknak, megszáradott embereknek nagy sokaságok, kik várják vala a viznek megmozdulását ; Mert4 az Istennek Angyala bizonyos időben leszáll vala a halastóba, és megháboritja a vizet : annakokáért valaki először a vizbe szállhatott annak megháborittatásra után, meggyógyul vala, akárminémü betegsége volna. Vala5 pedig ott egy ember, ki harmincznyolcz esztendőtől fogva való betegségben fekszik vala. Ezt6 mikor látta volna Jézus ott feküdni, és megesmérte volna hogy sok időtől fogva feküdt volna a betegségben, monda néki : Akarsz-é meggyógyulni ? Felele7 pedig az a beteg : Uram, nincsen senki, ki engemet a halastóba vinne mikor a viz megháborodik, hanem mig én oda megyek, addig én előttem más éri : Monda8 néki Jézus : Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj. És9 azonnal meggyógyula az az ember ; és felvevé nyoszolyáját, és jár vala : azon a napon pedig Szombat vala. A10 Zsidók azért mondának vala annak, a ki meggyógyult vala : Szombat vagyon, nem szabad néked a nyoszolyádat hordoznod. Felele11 nékik ! A ki meggyógyita engemet, az mondá nékem : Vedd fel a te nyoszolyádat, és járj. Megkérdék12 azért őtet : Kicsoda az az ember, a ki ezt mondá néked : Vedd fel a te nyoszolyádat, és járj ? Az13 pedig a ki meggyógyult vala, nem tudja vala, kicsoda volna : mert Jézus kiment vala a sokaság közzűl, a mely azon a helyen vala. Azután14 találá őtet Jézus a templomban, és monda néki : Imé meggyógyultál, többé nem vétkezzél, hogy gonoszbul ne legyen dolgod. Elméne15 az az ember, és megmondá a Zsidóknak, hogy Jézus volna az a ki őtet meggyógyitotta vala. És16 annakokáért háborgatják vala a Zsidók Jézust, és akarják vala őtet megölni, hogy ezt mivelte volna Szombaton. Jézus beszédei magáról, hogy ő bíró és a halottak feltámasztója.Jézus17 pedig felele nékik : Az én Atyám mind ez ideig munkálódik, én is munkálódom. Annál18 is inkább akarják vala azért a Zsidók őket megölni, mivelhogy nem csak megrontotta volna a Szombatot ; hanem az Istent is saját Attyának mondotta volna, Istenhez magát egyenlővé tévén. Felele19 azért Jézus, és monda nékik : Bizony bizony mondom néktek : Nem cselekedhetik a Fiu magától, hanemha látandja az Atyát cselekedni : mert valamelyeket az cselekeszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiu is cselekeszi. Mert20 az Atya szereti a Fiut, és mindeneket megmutat néki, a mellyeket ő maga cselekeszik ; ezeknél nagyobb dolgokat mutat meg néki, annyira, hogy ti csudálkozzatok rajta. Mert21 miképen az Atya támaszt halottakat és megelevenit, azonképen a Fiu is kiket akar, megelevenit. Mert22 az Atya nem itél senki, hanem e teljes itéletet a Fiunak adta. Hogy23 mindenek tiszteljék a Fiut, miképen tisztelik az Atyát : a ki nem tiszteli a Fiut, nem tiszteli az Atyát, a ki azt elküldötte. Bizony24 bizony mondom néktek : A ki az én beszédemet hallgatja és hiszen annak, a ki engemet elbocsátott, örök élete vagyon, és a kárhozatra nem megyen, hanem általment a halálból az életre. Bizony25 bizony mondom néktek : Eljő az idő, és most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fijának szavát ; és a kik hallandják, élnek. Mert26 miképen az Atyának vagyon élete ő magában, azonképen adta a Fiunak is, hogy legyen élete ő magában. És27 az itéletre is adott néki méltóságot, mivelhogy embernek Fija. Ne28 csudáljátok ezt : Mert eljő az óra, melyben mindenek, kik a koporsókban vagynak, meghallják az ő szavát. És29 a kik jókat cselekedtek, kijőnek az életnek feltámadására ; a kik pedig gonoszt cselekedtek, a kárhozatnak feltámadására. Nem30 cselekedhetem én magamtól semmit : A mint én hallom, ugy itélek, és az én itéletem igaz : mert nem keresem az én akaratomat, hanem az Atyának akaratját, a ki engem elbocsátott. Ha31 én teszek magam felől bizonyságot, az én bizonyságtételem nem illendő lészen. Más32 az, a ki én felőlem bizonyságot tészen, és tudom hogy igaz az a bizonyság, a mellyet én felőlem tészen. Ti33 elküldöttetek Jánoshoz, ő is bizonyságot tett az igazságról. Én34 pedig nem keresem az embernek bizonyságát ; de ezeket mondom, hogy ti megtartassatok. Ő35 égő és világos szövétnek vala ; ti pedig csak ideig akartatok örülni az ő világának. De36 nékem vagyon nagyobb bizonyságom a János bizonyságánál : mert a cselekedetek, melyeket az Atya reám bizott hogy azokat elvégezze, azok, mondom, a cselekedetek, mellyeket én cselekeszem, bizonyságot tésznek én rólam, hogy az Atya bocsátott engemet. Az37 Atya is, a ki engem elbocsátott, ő maga bizonyságot tett én rólam ; annak szavát sem hallottátok soha, nem pedig ábrázatják nem láttátok. És38 az ő beszéde nem marad ti bennetek : mert a ki elbocsátott, annak ti nem hisztek. Tudakozzátok39 az Irásokat : mert néktek ugy tetszik, hogy azokban örök életetek vagyon : és azok a melyek én rólam bizonyságot tesznek. Nem40 akartok pedig én hozzám jőni, hogy életetek legyen. Az41 emberektől nem veszek dicsőséget. De42 tudom, hogy az Istennek szerelme nincsen ti bennetek. És43 az én Atyámnak nevében jöttem, és nem vesztek bé engemet : ha más valaki jőnne a maga nevében, azt bevennétek. Mimódon44 hihettek ti, holott egyik a másiktól vár dicsőséget, és a dicsőséget, mely csak az Istentől származik, nem keresitek. Ne45 álllitsátok hogy én vádoljalak titeket az Atyánál ; vagyon ki vádoljon titeket, tudniillik Mózes, a kiben ti reménységteket vetettétek. Mert46 ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek : mert én felőlem irt ő. Hogyha47 az ő irásinak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédimnek ? Jézus6 ötezer férfit megvendégel.Ezek1 után méne Jézus Galileának Tibériás nevü tengeren túl. És2 követi vala őtet sok nép : mert látják vala az ő csudatételit, melyeket cselekeszik vala a betegekkel. Felméne3 pedig Jézus a hegyre, és ott leüle az ő tanitványival. Közel4 vala pedig Husvét, a Zsidóknak Innepek. Mikor5 azért felemelte volna Jézus szemeit, és látta volna a sok népet hozzá gyülni, monda Filepnek : Hol vegyünk kenyereket, hogy ezek egyenek ? (Ezt6 pedig mondja vala kisértvén őtet : mert ő tudja vala a mit cselekedendő volna.) Felele7 néki Filep : Kétszáz pénz áru kenyér nem elég ezeknek, ha mindenik csak kicsinyt venne is abból. Monda8 néki egy az ő tanitványai közzűl, tudniillik András, Simon Péternek atyafia : Vagyon9 itt egy gyermek, kinek vagyon öt árpakenyere és két halacskája : de micsoda az ennyi sok népnek ? Monda10 pedig Jézus : Ültessétek le az embereket. Vala pedig azon a helyen sok fű. Leülnek azért szám szerint mintegy ötezer férjfiak. Vevé11 pedig azokat a kenyereket Jézus, és hálákat adván, osztá a tanitványoknak, a tanitványok pedig a leült népnek ; hasonlatosképen azokból a halacskákból is, a mennyit akarnak vala. Minekutánna12 pedig eleget ettek volna, monda Jézus az ő tanitványinak ; Szedjétek fel a maradék darabokat, h ogy semi el ne vesszen benne. Felszedék13 azért, és megtöltének tizenkét kosarakat darab kenyerekkel, az öt árpakenyérből, melyek maradtak vala azoktól, a kik ettek vala. Azok14 annakokáért mikor látták volna e csudát, melyet Jézus tett vala, ezt mondják vala : Bizony ez ama Próféta, a ki eljövendő vala e világra. Jézus15 azért mikor eszébe vette volna, hogy el akarnának jönni, és őtet elragadván Királylyá tenni, elméne viszontag maga a hegyre. Jézus a tengeren jár.Mikor16 pedig estve lett volna, az ő tanitványai szállának a tengerre. És17 a hajóba bémenvén, akarnak vala menni a tengeren túl Kapernaum felé : immár pedig setét vala, és Jézus nem ment vala ő hozzájok. És18 a tenger a nagy szélnek fuvása miatt háborog vala. Mikor19 azért bémentek volna, mintegy huszonöt vagy harmincz futamatra, látták Jézust járni a tengeren, és a hajóhoz közelgetni, és megrémülének. Ő20 pedig mondanékik : Én vagyok, ne féljetek ! Bévevék21 azért őtet örömest a hajóba, és a hajó azonnal eljuta a tartományba, a melybe akarnak vala menni. Jézus arról beszél, hogy ő az életnek kenyere és az ő teste étel, az ő vére ital.Másodnapon22 a sokaság, mely a tengeren túl áll vala, mikor látta volna, hogy nincsen ott több hajó annál az egynél, melybe a Jézus tanitványai bémentek vala, és hogy Jézus nem ment volna bé a hajóba az ő tanitványival ; hanem csak az ő tánitványai mentek volna el. És23 hogy Tibériásból jöttek volna, más valami hajók a mellé a hely mellé, a hol a kenyereket ették vala az Úr hálaadása után. Mikor24 azért látta volna a sokaság, hogy sem Jézus, sem az ő tanitványai nem volnának ott, ülének ők is hajókra, és menének Kapernaumba, keresvén Jézust. És25 megtalálván őtet a tengeren túl, mondának néki : Mester ! mikor jutottál ide ? Felele26 nékik Jézus és monda : Bizony bizony mondom néktek : Kerestek engemet, nem hogy láttátok a jeleket, hanem hogy ettetek ama kenyrekben és megtelt vala hasatok. Munkálódjatok27 nem az eledelért a mely elvész, hanem az eledelért, mely megmarad az örök életre, melyet az embernek Fija ád néktek : Mert ezt e végre pecsételte el az Atya, tudniillik az Isten. Mondának28 azért néki : Mit cselekedjünk, hogy az Istennek dolgait cselekedjük ? Felele29 Jézus és monda nékik : Ez az isteni cselekedet, hogy hidjetek abban, a kit ő elbocsátott. Mondának30 azért néki : Micsoda jelt mutatsz azért, hogy azt lássuk és hidjünk néked ? mit cselekeszel ? A31 mi Atyáink ettek Mannát a pusztában, mint meg vagyon irva : Mennyei kenyeret ada nékik, hogy ennének. Monda32 azért Jézus : Bizony bizony mondom néktek : Nem adta Mózes néktek ama mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja néktek amaz igaz mennyei kenyeret. Mert33 az Istennek ama kenyere az, a ki leszállott menyből, és ád életet e világnak. Mondának34 azért néki : uram, ajad nékünk mindenkor e kenyeret : Monda35 pedig nékik Jézus : Én vagyok az életnek ama kenyere ; a ki én hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hiszen én bennem, meg nem szomjuhozik soha. De36 mondám néktek, hogy láttatok is engem, de ugyan nem hisztek. A37 mit nékem ád az én Atyám, én hozzám jő, és azt, a ki én hozzám jő, semmiképen nem vetem ki ; Mert38 leszállottam mennyből, hogy cselekedjem nem az én akaratomat ; hanem annak akaratját, a ki engem elküldött. E39 pedig annak akaratja a ki engem elbocsátott, tudniillik az Atyáé, hogy valamit nékem adott, abban semmit el ne veszessek, hanem feltámasszam azt amaz utolsó napon. Ez40 is pedig annak akaratja, a ki engem elbocsátott, hogy minden, valaki látja a Fiút és hiszen ő benne, örök élete legyen, és én feltámasszam azt amaz utolsó napon. Zörgölődnek41 vala azért a Zsidók azon, mivelhogy ezt mondotta vala : Én vagyok ama kenyér, mely a mennyországból szállott alá. És42 mondának vala : nem ez-é ama Jézus, Józsefnek fija, kinek mi ismertük mind attyát s mind annyát ? Mimódon mondja azért ő : Mennyből jöttem alá. Felele43 azért Jézus és monda nékik : Ne háborogjatok ti köztetek. Senki44 nem jöhet én hozzám, hanem ha az Atya, a ki engem elbocsátott, vonandja azt : én pedig feltámasztom azt amaz utolsó napon. Meg45 vagyon irva a Prófétáknál : És lesznek, ugymond, mindnyájan Istentől tanittattak : A ki azért az Atyától hallott és tanult, az én hozzám jő. Nem46 hogy az Atyát látta volna valaki, hanem csak az, a ki Istentől vagyon ; ez látta az Atyát. Bizony47 bizony mondom néktek : A ki én bennem hiszen, örök élete vagyon annak. Én48 vagyok az életnek ama kenyere. A49 ti atyáitok ettek Mannát a pusztában, és megholtak. Ez50 ama kenyér, a ki mennyből jött alá, hogy a ki abban eszik, meg ne haljon. Én51 vagyok amaz élő kenyér, ki mennyből leszállottam. Ha valaki eszik e kenyérben, él örökké ; a kenyér pedig melyet én adok, az én testem, melyet én adok e világ életéért. Tusakodnak52 vala azért a Zsidók egyik a másik ellen, ezt mondván : Mimódon adhatja ez nékünk az ő testét, hogy azt együk ? Monda53 azért nékik Jézus : Bizony mondom néktek : Ha nem eszitek az ember Fijának testét, és nem ijándjátok az ő vérét ; nem lészen élet ti bennetek. A54 ki eszi az én testemet, és issza az én véremet, örök élete vagyon annak ; és én feltámasztom azt amaz utolsó napon : Mert55 az én testem bizony étel, és az én vérem bizony ital. A56 ki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az én bennem lakozik, és én is abban. Miképen57 elbocsátott engemet amaz élő Atya, és mint én is élek az Atya által, ugy a ki engemet eszen, él az is én általam. Ez58 ama kenyér, a ki mennyországból jött alá : nem ugy mint a ti atyáitok ettek Mannát és megholtak ; a ki e kenyeret ejéndi, él mind örökké. Ezeket59 mondá a zsinagógában, mikor tanitana Kapernaumban. Sokan60 azért az ő tanitványai közzűl ezeket hallván, mondának : Kemény beszéd ez ; kicsoda hallgathatja őket ? Tudván61 azért Jézus magában, hogy az ő tanitványai ezen háborognának, monda nékik : ez bánta-é meg titeket ? Ha62 azért látandjátok az embernek Fiját felmenni oda, a hol először volt, mit mondotok ? A63 lélek az, a mely megelevenit, a test nem használ semmit ; a beszédek, melyeket én szólok néktek, lélek és élet. De64 vagynak ti közzűletek némellyek, kik nem hisznek : Mert tudja vala Jézus eleitől fogva, kicsodák volnának, a kik nem hisznek vala, és kicsoda árulná el őtet. És65 ezt mondja vala : Azért mondám néktek, hogy senki nem jöhet én hozzám, hanem ha adatik néki az én Atyámtól. Az66 időtől fogva sokan az ő tanitványai közzűl hátra állának, és azután nem járnak vala ő vele. Péter vallástétele.Monda67 azért Jézus a tizenkettőnek : Nemde el akartok-é ti is menni ? Felele68 azért néki Simon Péter : Uram, kihez mennénk ? örök életnek beszéde vagyon nálad. És69 mi elhittük és megesmértük, hogy te vagy ama Krisztus, az élő Istennek Fija ! Felele70 nékik Jézus : Nemde nem tizenketten választálak-é titeket, és mindazáltal eg ti közzűletek ördög. Szól71 vala pedig Júdás Iskáriótesről, Simonnak fijáról : Mert ez árulandó vala el őtet, jóllehet egy volna a tizenkettő közzűl. Krisztus7 beszél sátoros ünnepen az ő tudományáról, Atyjához meneteléről és a Szentlélekről. A népnek és a farizeusoknak felőle való vélekedése.Ezek1 után jár vala Jézus Galileában : mert nem akar vala Júdeában járni : mivelhogy a Zsidók akarják vala őtet megölni. Közel2 vala pedig a Zsidóknak Sátoros Innepek. Mondának3 azért néki az ő atyafiai : Menj el innét, és menj el Júdeába, hogy a te tanitványid is lássák a te dolgaidat, melyeket cselekeszel ; Mert4 senki nem cselekeszik semmit titkon, a ki hires akar lenni. Ha ilyen dolgokat cselekeszel, mutasd meg magadat e világnak ; Mert5 az ő atyafiai is nem hisznek vala ő benne. Mona6 azért nékik Jézus : Amaz én időm még el nem jött, a ti időtök pedig mindenkor jelen vagyon. Nem7 gyülölhet titeket e világ, engemet pedig gyűlöl : Met én bizonyságot tészek ő róla, hogy az ő cselekedetei gonoszok. Ti8 menjetek fel a Innepre, én még nem megyek fel az Innepre : mert amaz én időm még nem tölt el. Ezeket9 pedig mikor nékik mondotta volna, marada Galileában. Minekutánna10 pedig felmentek volna az ő attyafiai, ő is felméne az Innepre, de nem nyilván, hanem ugymint titkon. A11 Zsidók azért keresik vala őtet az Innepen, és azt mondják vala : Hol vagyon amaz ? És12 a község között nagy zúgolódás vala ő felőle, mert némelyek ezt mondják vala : Jó ember ; némelyek ezt mondják vala : Nem, hanem a népnek hitetője. Mindazáltal13 senki nyilván nem szól vala ő felőle, a Zsidóktól való félelem miatt. Mikor14 pedig immár az Innepnek fele elmult volna, felméne Jézus a templomba, és tanit vala. És15 csudálkoznak vala a Zsidók ő rajta, ezt mondván : Mimódon tudja ez az Irásokat, holott nem tanulta azokat ? Felele16 nékik Jézus és monda : Az én tudományom nem enyim, hanem azé, a ki engemet elbocsátott. A17 ki akaratja annak akaratját cselekedni, megérti a tudományról, ha Istentől vagyon-é : vagy én magamtól szólok ? A18 ki magától szól, a maga saját dicsőségét keresi ; a ki pedig keresi annak dicsőségét, a ki őtet elküldötte, ez igaz, és nincsen abban hamisság. Nemde19 nem néktek adta-é Mózes a törvényt, hogy ti közzűletek seki nem tartja meg a törvényt ? Miért akartok engemet megölni ? Felele20 a sokaság és monda : Ördög vagyon te benned : Kicsoda akar téged megölni ? Felele21 Jézus és monda nékik : Egy dolgot cselekedém, és mindnyájan csudálkoztok rajta. Maga22 Mózes adá néktek a korülmetélkedést, (nem hogy Mózestől volna, hanem az Atyáktól) és Szombaton körülmetélitek az embert. Hogyha23 a körülmetélkedést veszi az ember Szombatnapon, hogy mindazáltal a Mózes törvénye meg nem romol, én reám haragusztok, hogy az egész embert meggyógyitottam Szombaton ? Ne24 itéljetek külső ábrázat szerint, hanem igaz itélettel itéljetek. Mondának25 vala azért némelyek a Jérusálembeliek közzűl : Nemde nem ez é, a kit meg akarnak ölni ? Ímé26 nyilván szól, és semmit nem mernek néki szólni : nemde nem mégismerték-é a Főemberek, hogy bizonyára ez ama Krisztus ? De27 jól tudjuk ez honnét való : mikor pedig eljövénd ama Krisztus, senki nem tudhatja honnét való lészen. Kiált28 vala azért Jézus a templomban tanitván, és ezt mondván : Engemet is esmértek, és honnét való legyek azt is tudjátok, és én magamtól nem jöttem ; de igaz az, a ki engemet elküldött, kit ti nem esmértek. Én29 pedig esmérem őtet : mert ő tőle vagyok és ő bocsátott engemet. Akarják30 vala azért őtet megfogni : de senki nem vetheté reá a kezét : mert még nem jött vala el amaz ő órája. A31 sokaság közzűl pedig sokan hivének ő benne, és ezt mondják vala : A Krisztus mikor eljő, valjon tehet-é több jeleket azoknál, a melyeket e tett ? Meghallák32 a Farizeusok, hogy a község ezeket alattomban szólná ő felőle : és elküldének a Farizeusok, és a Papifejedelmek szolgákat, hogy őtet megfognák. Monda33 azért nékik Jézus : Egy kevés ideig még veletek lészek, azután elmegyek ahoz, a ki engemet elküldött. Kerestek34 engemet, és nem találtok meg : és a hol én lészek, ti oda nem jöhettek. Mondának35 azért a Zsidók magok között : Valjon hová megyen ez, hogy őtet meg nem találhatjuk ? nemde azokhoz megyen-é, a kik a Görögök között eloszlattak, és a Görögöket fogja-é tanitani ? Micsoda36 beszéd az, a mellyet monda : Kerestek engem, és nem találtok meg engem : a hol én lészek, ti oda nem jöhettek ? Az37 Innepnek pedig utolsó nagy napján, megálla Jézus, és kiálta, mondván : Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék ! A38 ki én bennem hiszen, mint az Irás mondotta, élő viznek folyásai folynak annak hasából. Ezt39 pedig mondja vala a Szent Lélekről, melet vejendők valának az ő benne hivők : mert még nem vala a Szent Lélek, mert Jézus még meg nem dicsőitetett vala. Sokan40 azért a sokaság közzűl, mikor e beszédet hallották volna, ezt mondják vala : Bizony ez ama Próféta. Némelyek41 ezt mondják vala : Ez ama Krisztus. Némelyek pedig ezt mondják vala : Nemde Galileából jő-é el ama Krisztus ? Nemde42 nem az Irás mondja-é, hogy a Dávid magvából és Bethlehemnek városából, a hol Dávid lakik vala, jő el ama Krisztus ? Hasonlás43 lőn azért a község között ő miatta. Némelyek44 pedig ő közzűlök akarják vala megfogni ; de senki nem veté kezeit reá. Elmenének45 azért a szolgáka Papifejedelmekhez és Farizeusokhoz, kik mondának nékik : Miért nem hozátok el őtet ? Felelének46 a szolgák : Soha ember ugy nem szólott, mint ez az ember. Felelének47 azért a Farizeusok ő nékik : Nemde ti is elhitettetk-é ? Nemde48 a Főemberek közzűl vagy a Farizeussok közzűl hitté-é ő benne valaki ? De49 e község, mely nem tudja a törvényt, átkozott. Monda50 nékik Nikodémus, az a ki ő hozzá ment vala éjjel, és azok közzűl egy vala. Nemde51 a mi törvényünk kárhoztat e valakit, hanem ha először annak szavát meghallja, és megérti mit cselekedett ? Felelének52 és mondának néki : Nemde te is Galileus vagy-é ? tudakozzál róla, és lásd meg, hogy Galileából Próféta nem támadott : És53 kiki elméne a maga házához. A8 házasságtörő nő.Jézus1 pedig elméne az Olajfák hegyére. És2 jó reggel viszontag a templomban jelen vala, és mind a sokaság méne ő hozzá, és ülvén tanitja vala őket. Vivének3 pedig ő hozzá az Irástudók, és a Farizeusok egy asszonyt, kit paráznaságban találtak vala ; és mikor azt előállatták volna középben, Mondának4 néki : Mester ! Ez asszony találtatott szintén a cselekedeten, mikor paráználkodnék. A5 törvényben pedig Mózes megparancsolta nékünk, hogy az ilyenek kővel verettessenek agyon ; te azért mit mondasz ? Ezt6 pedig mondják vala kisértvén őtet, hogy őtet vádolhatnák. Jézus pedig aláhajolván, az ujjával ir vala a földön. Mikor7 pedig szorgalmaztatnák a kérdéssel, felegyenesedék, és monda nékik : A ki ti közzűletek bün nélkül való, az vessen először követ ő reá. És8 viszontag lehajolván, a földön ir vala. Mikor9 pedig ezekeet hallották volna, mivelhogy lelkiesméretek vádolja vala őket, egymás után kimenének egyenként, elkezdvén a vénektől mind az utolsóig, és csak egyedül Jézus marada, és az asszonyt középben állván. Mikor10 pedig Jézus felegyenesitette volna magát, és senkit nem látna az asszonynál egyebet, monda néki : Asszony, hol vagynak azok a te vádolóid ? senki nem kárhoztat-é téged ? És11 az monda : Senki nem Uram ! Monda pedig néki Jézus : Én is nem kárhoztatlak téged : eredj el, és többé ne vétkezzél. Jézus a világ világossága.Ismét12 szóla azért Jézus nékik, mondván : Én vagyok e világnak ama Világossága : a ki követ engem, nem jár a setétben, hanem éleetnek világa lészen annak. A13 Farizeusok azért mondának néki : Te tészes magad felől bizonyságot, a te bizonyságtételed nem igaz ! Felele14 Jézus és monda nékik : Ha én magam tészek is magam felől bionyságot, az én bizonyságtételem igaz : mert tudom honnét jöttem, és hová megyek ; ti pedig nem tudjátok honnét jöttem, és hová megyek. Ti15 test szerint itéltek, én senkit nem itélek. Hogyha16 itélek is én, az én itéletem igaz : mert én egyedül nem vagyok, hanem én és az Atya, a ki elküldött engem. A17 ti törvénytekben is pedig meg vagyon irva, hogy két embernek bizonyságtétele erős. Én18 vagyok a ki bizonyságot tészek magam felől, és bizonyságot tészen én felőlem, a ki elbocsátott engem, az Atya. Mondának19 vala azért néki : Hol vagyon az a te Atyád ? Felele Jézus : Sem engemet nem esmértek, sem az én Atyámat ; ha engemet esmértek, az én Atyámat is esmérnétek. E20 beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, tanitván a templomban, és senki nem fogá meg őtet : mert még el nem jött vala amaz ő órája. Beszéd a zsidók hitetlensége ellen.Monda21 azért ismét nékik Jézus : Én elmegyek, és kerestek engemet, és a ti büneitekben meghaltok ; a hová én megyek, ti oda nem jöhettek. Mondának22 azért a Zsidók : Nemde megöli-é magát, hogy ezt mondja ? A hová én megyek, ti oda nem jöhettek ? Akkor23 monda nékik : Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok ; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való. azért24 mondám néktek, hogy meghaltok a ti büneitekben. Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti büneitekben. Mondának25 azért néki : Te ki vagy ? Akkor monda nékik Jézus : Az vagyok, a minek eleitől fogva mondottam néktek magamat. Sokak26 volnának, a melyeket ti felőletek kellene szólnom és megitélnem ; de a ki engemet elbocsátott igaz az, és a melyeket én ő tőle hallottam, azokat szólom e világnak. És27 nem vevék eszekbe, hogy ő az Atyáról szólna nékik. Monda28 azért nékik Jézus : Mikor felmagasztaljátok az embernek Fiját, akkor megesméritek hogy én vagyok, és én magamtól semmit nem cselekeszem, hanem a mint tanitott engem az Atya, azokat szólom. Mert29 a ki engem elbocsátott, én velem vagyon, nem hagyott egyedül engem az Atya : mert én mindenkor azokat cselekeszem, a melyek néki kedvesek. És30 mikor ezeket mondaná, sokan hivének ő benne. Monda31 vala azért Jézus azoknaka Zsidóknak, a kik hittek vala néki : Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizony én tanitványaim lésztek. És32 megesméritek az igazságot, és az igazság szabadosokká tészen titeket. Felelének33 néki : Ábrahám magva vagyunk, és soha senkinek nem szolgáltunk, mimódon mondod te : Ti szabadosok lésztek ? Felel34 nékik Jézus : Bizony bizony mondom néktek : Valaki bünt cselekeszik, szolgája a bünnek. A35 szolga pedig nem marad mind örökké a házban ; a fiú örökké ott marad. Azért36 ha a fiú megszabadit titeket, bizonnyal szabadosok lésztek. Tudom37 hogy Ábrahám magva vagytok ; de engemet meg akartok ölni : mert az én beszédemnek nincsen helye nálatok. Én38 azt szólom, a mit az én Atyámnál láttam, ti is azt cselekeszitek, a mit láttatok a ti atyátoknál. Felelének39 és mondának néki : A mi Atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus : Ha Ábrahám fijai volnátok, az Ábrahám cselekedeteit cselekednétek. Most40 pedig igyekeztek engemet megölni, oly embert, ki igazságot szóltam néktek, melyet hallottam Istentől : Ábrahám ezt nem mivelte. Ti41 a ti atyátoknak cselekedeteit cselekeszitek. Mondának azért néki : Mi paráznaságból nem nemzettünk : egy Atyánk vagyon, tudniillik az Isten. Monda42 azért nékik Jézus : Ha az Isten volna néktek atyátok, szeretnétek engemet : mert én az Istentől származtam és jöttem : mert én magamtól nem jöttem, ő küldött engemet. Miért43 nem esméritek az én szólásomat ? Mert nem hallhatjátok az én beszédemet. Ti44 az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátoknak kivánságit akarjátok teljesiteni. Az eleitől fogva ember öldöklő volt, és az igazságban nem állott meg : mert nincsen ő benne igazság. Valamennyiszer hazugságot szól, az ő magájéból szól : mert hazug ő, és hazugságnak attya. Ti45 pedig, mivelhogy én igazságot szólok, miért nem hisztek nékem. Kicsoda46 győzhetne meg engemeet ti közzűletek a bűnről ? ha igazságot szólok, miért nem hisztek nékem ? A47 ki Istentől vagyon, hallgatja az Isten beszédét ; azért nem hallgatjátok ti ; mert Istentől nem vagytok. Felelének48 azért a Zsidók és mondának néki : Nem igazán mondjuk-é mi, hogy Samaritánus vagy te, és ördög vagyon benned ? Felele49 Jézus : Én bennem ördög nincsen, de tisztelem az én Atyámat, és ti bosszusággal illettek engemet. Én50 pedig nem keresem az én dicsőségemet : vagyon ki keressek és megitélje. Bizony51 bizony mondom néktek : Valaki az én beszédemet megtartándja, soha halált nem lát. Mondának52 azért néki a Zsidók : Most vesszük eszünkbe, hogy ördög vagyon benned. Ábrahám megholt, a Próféták is megholtak ; te pedig ezt mondod : A ki az én beszédemet megtartja, a halált soha meg nem kóstolja. Nagyobb53 vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, ki megholt ? A Próféták is megholtak ; kicsodának állitod te magadat ? Felele54 Jézus : Ha én dicsőitem magamat, az én dicsőségem semmi ; az én Atyám az, a ki engemet megdicsőit, a kit mondotok ti Istenteknek. Noha55 nem esméritek őtet, én pedig esmérem őtet ; és ha azt mondándom hogy nem esmérem őtet, hasonlatos hazug lészek hozzátok ; de őtet esmérem és aző beszédét megtartom. Ábrahám56 a ti atyáok nagy kivánsággal kivánta látni ezt az én napomat, látta is, és örvendezett. Mondának57 néki azért a Zsidók : ötven esztendőd nincsen még, és Ábrahámot láttad ? Monda58 nékik Jézus : Bizony bizony mondom néktek : Minekelőtte Ábrahám vona, én vagyok. Ragadozának59 azért köveket, hogy ő reá hajigálnák : Jézus pedig elrejté magát, és kiméne a templomból, általmenvén ő köztök : és ilyen módon elméne. A9 vakon született meggyógyítása szombatnapon.És1 elmenvén láta egy embert, ki születésétől fogva vak vala. És2 megkérdék őtet az ő tanitványai, mondván : Mester, melyik vétkezett, ez é, vagy ennek szülei, hogy ez vakon születtetnék ? Felele3 Jézus : Sem ez nem vétkezett, sem ennek szüléi, hanem szükség volt, hogy az Isten dolgai megjelentessenek ebben. Szülség4 nékem annak cselekedetit cselekednem, a ki engem elbocsátott, mig nappal vagyon ; eljő az éjszaka, mellyen senki nem cselekedhetik. Mig5 e világon lejéndek, e világnak Világossága vagyok. Ezt6 mikor mondotta volna, a földre pöke, és az ő nyálából sárt csinála, és a sárt annak a vaknak szemeire kené. És7 monda néki : Menj el, mosdjál meg a Siloám halastóban (mely annyit tészen ha megmagyarázod, mint : Elküldetett.) Elméne azért és megmosdék, és megtére látva. A8 szomszédok azért, és a kik az előtt látták vala azt, hogy vak volna, mondának vala : Nemde nem ez vala-é, a ki ülvén koldul vala ? Némelyek9 ezt mondják vala : Ez az, némelyek pedig : Hasonlatos úgymond ahoz. Az pedig ezt mondja vala : Én vagyok az. Mondának10 azért néki : Mimódon nyilatkozának meg a te szemeid ? Felele11 az és monda : egy ember a ki Jézusnak mondatik, sárt csinála és az én szemeimet azzal megkené, és monda nékem : Menj el a Siloám halastóra és mosdjál meg. És minekutánna elmentem volna. és megmosdottam volna, az én szemem világa megjöve. Mondának12 azért néki : Hol vagyon az ? És monda : Nem tudom. A farizeusok vizsgálata a vakon született ellen.Vivék13 őtet a Farizeusokhoz, azt a ki az előtt vak vala. Vala14 pedig Szombat, mikor Jézus a sárt csinála vala, és a vaknak szemeit megnyitotta vala. Ismét15 azért megkérdék őtet a Farizeusok is, mimódon nyiltak volna meg az ő szemei ? És monda nékik : Sárt kent az én szemeimre, és megmosdám, és látok. Némellyek16 azért a Farizeusok közzűl mondnak vala : Ez az ember nincs Istentől ; mert nem tartja meg a Szombatot. Némellyek ezt mondják vala : Mimódon tehet bünös ember illyen jeleket ? És hasonlás vala ő köztök. Ismét17 mpndának a vaknak : Te mit mondasz a felől, hogy megnyitotta a te szemeidet ? És az monda : Próféta az. Nem18 hivék azért a Zsidók az ember felől, hogy vak volt volna, és szemei megnyiltak volna ; mignem hivák annak szüléit, annak a kinek szemei megnyiltak vala. És19 megkérdék őket, mondván : Ez é a ti fiaitok, kiről ti azt mondjátok, hogy vakon született volt ? mimódon lát azért most ? Felelének20 néki annak szülei és mondának : Tudjuk hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született. De21 mimódon lát most, nem tudjuk : vagy kicsoda nyitotta meg az ő szemeit, mi nem tudjuk : ideje vagyon hozzá, magát kérdjétek meg, ő maga szól maga felől. Ezeket22 mondák annak szüléi, mivelhogy félnek vala a Zsidóktól : mert immár elvégezték vala a Zsidók, hogy valaki Krisztusnak vallaná Jézust, a Gyülekezetből kirekesztetnék. Azért23 mondák annak szüléi : Elég ideje vagyon, magát kérdjétek meg. Másodszor24 is szóliták azért az embert, a ki vak volt, és mondának néki : Adj dicsőséget az Istennek ; mit tudjuk, hogy ez az ember bűnös. Felele25 azért az, és monda : Azt én nem tudom ha bűnös é ; ez egyet tudom, hogy vak voltam, és most látok. Mondának26 pedig néki ismét : Mit cselekedél veled ? mimódon nyitá meg a te szemeidet ? Felele27 nékik : Immér megmondottam néktek, s nem hallátok ! miért akarjátok ismét hallani ? nemde ő tanitványai akartok é ti is lenni ? Megszidalmazák28 azért azt, és mondának : Te légy ő tanitványa : mi pedig Mózes tanitványai vagyunk. Mi29 tudjuk hogy Isten szólott Mózesnek ; ez pedig honnét legyen, nem tudjuk. Felele30 az ember és monda nékik : Bizony csuda ez, hogy nem tudjátok honnét legyen, holott az én szemeimet megnyitotta. Tudjuk31 pedig, hogy az Isten a bűnösöket meg nem hallgatja : de a ki az Istent tiszteli, és annak akaratját cselekeszi, azt hallgatja meg. Öröktől32 fogva nem hallatott, hogy valaki vakon született embernek szemeit megnyitotta volna. Ha33 Isstentől nem volna ez, semmi illyet nem cselekedhetnék. Felelének34 és mondának néki : Te mindenestől bűnben születtél, és te tanitasz é minket ? És kiveték őtet a Gyülekezetből. Meghallá35 Jézus hogy azt kivettték volna ; és mikor megtalálta volna őtet, mona néki : Te hissz é az Istennek fijában ? Felele36 az, és monda : Uram, kicsoda az, hogy hidjek ő benne ? Monda37 pedig néki Jézus : Láttad is őtet, és a ki veled szól, az az. És38 az monda : Hiszek, Uram ! És imádá őtet. És39 monda Jézus : Hogy itéletet tegyek azért jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak : és a kik látnak, vakok legyenek. Meghallák40 azért ezeket a Farizeusok közzűl némellyek, kik vele valának, és mondának néki : Nemde mi is vakok vagyunk é ? Monda41 nékik Jézus : Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök ; de mivelhogy ezt mondjátok : Látunk, azért a ti bűnötök megmarad. A10 jó Pásztorról és az ő juhairól.Bizony,1 bizony mondom néktek : A ki a juhoknak aklokba nem az ajtón megyen bé, hanem másonnét hág bé, lopó és tolvaj az. A2 ki pedig az ajtón megyen bé, a juhoknak pásztora az. Ennek3 megnyitja az ajtót az ajtónálló, és a juhok annak szavát hallják, és az ő juhait neveken nevezi, és azokat kiviszi. És4 mikor kibocsátja az ő juhait, előttök megyen ; és a juhok őtet követik ; met az ő szavát esmérik. Idegen5 pásztort pedig nem követnek, hanem elfutnak attól : mert nem esmérik az idegeneknek szavokat. E6 példabeszédet mondá nékik Jézus ; azok pedig nem érték micsoda volna, a mit nékik szóla. Jézus7 azért ismét monda nékik : Bizony bizony mondom néktek : Én vagyok a juhoknak amaz ajtajok. Valakik8 én előttem jöttek, lopók és tolvajok ; de nem hallgatták, azokat a juhok. Én9 vagyok amaz ajtó, én általam valaki bémenénd, megtartatik ; és bémegyen s kimegyen, és jó füre találkozik. A10 lopó nem egyébért jő, hanem hogy ellpoja, megölje, és elveszesse a juhokat ; én azért jöttem hogy életek legyen, és bővölködjenek. Én11 vagyok ama jó pásztor : a jó pásztor az ő életét adja a juhokért. A12 béres pedig, és a ki nem pásztor, kinek nem tulajdonai a juhok, látván eljőni a farkast, elhagyja a juhokat és elfut ; a farkas pedig elragadozza és eloszlatja a juhokat. A13 béres pedig elfut : mert béres, és nincsen néki gondja a juhokra. Én14 vagyok ama jó pásztor ; és esmérem az én juhaimat, és esmértetem én is azoktól. A15 mint esmér engem az Atya, én is esmérem az Atyát, és az én életemet adom a juhokért. Más16 juhaim is vagynak nékem, mellyek nem ez akolból valók : azokat is elő kell hoznom, és az én szómat hallgatják. És lészen egy akol, és egy pásztor. Annakokáért17 szeret engem az Atya ; mert én az én életemet letészem, hogy ismét felvegyem azt. Senki18 nem veszi el én tőlem azt, hanem én magam tészem le azt szabad akaratom szerint : vagyon hatalmam letenni azt, és vagyon hatalmam viszontag felvenni azt. E parancsolatot vettem az én Atyámtól. Hasonlás19 támada azért ismét a Zsidók között e beszédekért. Sokan20 pedig ő közzűlök ezt mondják vala : Ördög vagyon benne és bolondoskodik. Miért hallgatjátok őtet ? Némellyek21 ezt mondják vala : E beszédek nem ördöngös beszédei : Valjon az ördög megnyithatja é a vakok szemeit. Lőn22 peig Jérusálemben egyházi szenteletnek Innepe, és tél vala. És23 jár vala Jézus a templomban, a Salamon tornáczában. Körülvevék24 azért őtet a Zsidók és mondának néki : Mig tartod kétségben a mi lelkünket ? ha te vagy ama Krisztus, mond meg nékünk nyilván. Felele25 nékik Jézus : Megmondottam néktek, és nem hiszitek ; a cselekedetek, mellyeket én cselekeszem az én Atyámnak nevében, azok bizonyságot tésznek én rólam. De26 ti nem hiszitek ; mert nem vagytok az én juhaim közzűl valók, a mint megmondottam néktek. Az27 én juhaim az én szómat hallgatják, én is esmérem azokat, és engemet követnek. És28 én örök életet adok nékik, és soha el nem veszenk, és senki ki nem ragaja azokat az én kezemből. Az29 én Atyám, a ki azokat adta nékem, mindeneknél nagyobb ; és senki azokat ki nem ragadhatja az én Atyám kezéből. Én30 és az Atya egy vagyunk. Ragadozának31 azért ismét köveket a Zsidók, hogy megköveznék őtet. Felele32 nékik Jézus : Sok drága dolgokat mutattam nékte az én Atyámnak nevében ; azok a dolgok közzűl mellyikért köveztek meg engem ? Felelének33 néki a Zsidók, mondván : A jó cselekedetért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért ; tudniillik : mert te ember lévén, Istenné tészed magadat. Felele34 nékik Jézus : Nemde nem meg vagyon é irva a ti törvénytekben : Én mondám, Istenek vagytok ? Hogyha35 azért azokat mondotta Isteneknek, a kiknek Isten szólott, és az Irás meg nem hamisittathatik ; Én36 rólam kit az Atya megszentelt, és e világra elbocsátott, azt mondjátok é ti : Káromlást szólasz, mivelhogy ezt mondám : Istennek Fija vagyok. Ha37 az én Atyám cselekedetit nem cselekeszem, ne hidjetek nékem. Ha38 pedig azokat cselekeszem, ha nékem nem akartok is hinni, hidjetek a cselekedeteknek, hogy megtudjátok és hidjétek, hogy az Atya én bennem vagyon : és én ő benne. Ismét39 azért akarják vala őtet megfogni ; de kiméne az ő kezekből. És40 elméne viszontag a Jordánon túl, a helyre, a hol János keresztel vala először, és ott marada. Sokan41 mennek vala pedig ő hozzá, és ezt mondják vala : Jóllehet János semmi csudát nem tett ; de valamellyeket e felől mondott, igazak voltak. És42 sokan hivének ott ő benne. Lázár11 feltámasztása.Beteg1 vala pedig egy Lázár nevü ember, Behániából, Máriának és Márthának, annak nénnyének falujokból való. (Mária2 pedig az vala, ki megkente vala az Urat kenettel, és megtörlötte vala az ő lábait hajával ; kinek attyafia Lázár, beteg vala.) Küldének3 azért Lázárnak nénnyei Jézushoz, mondván : Uram, ímé a kit szeretsz, beteg ! Jézus4 pedig mikor ezt hallotta volna, monda : E betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére vagyon, hogy az által dicsőitessék az Istennek Fija : Szereti5 vala pedig Jézus Márthát, és annak nénnyét, és Lázárt. Mikor6 meghallotta volna azért, hogy Lázár beteg, akkor noha két nap marada ott a helyen, a hol vala. De7 azután ezt mondá a tanitványoknak : Menjünk el Júdeába ismét. Mondának8 néki a tanitványok : Mester ! most is meg akarnak vala téged kövezni a Zsidók, és ismét oda mégy é ? Felele9 Jézus : Nemde nem tizenkét órája vagyon é a napnak ? A ki nappal jár, nem ütközik meg : mert e világnak világosságát látja. A10 ki pedig éjjel jár, megütközik : mert nincsen annak világossága. Ezeket11 mondá ; és azután monda nékik : Lázár a mi barátunk aluszik ; de elmegyek hogy felköltsem őtet. Mondának12 azért az ő tanitványai : uram ! ha aluszik, meggyógyul. Ezt13 mondotta vala pedig Jézus annak haláláról : de a tanitványok azt álliták, hogy ő álomnak aluvásáról szólna. Akkor14 azért monda nékik Jézus nyilván : Lázár megholt. És15 örülök azon ti érettetek (hogy hidjetek) hogyén ott nem voltam. De menjünk el ő hozzá. Monda16 azért Tamás, ki Kettősnek mondatik, az ő tanitványtársainak : Menjünk el mi is, hogy vele együtt haljunk meg. Elméne17 azért Jézus, és úgy találá Lázárt, hogy immár négy nap feküdt volna a koporsóban. (Vala18 pedig Bethánia Jérusálem mellett úgymint tizenöt futamatnyi föld.) És19 soka a Zsidók közzűl kimentek vala Márthához és Máriához, hogy őket vigazstalnák az ő attaokfia felől. Mártha20 azért mikor hallotta volna, hogy Jézus jőne, eleibe méne : Mária pedig otthon ül vala. Monda21 azért Mártha Jézusnak : Uram ! ha itt voltál volna, az én atyámfia nem holt volna meg. De22 most is tudom, hogy valamit kérsz az Istentől, megadja néked. Monda23 néki Jézus : Feltámad a te atyádfia. Monda24 néki Mártha : Tudom hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon Monda25 néki Jézus : Én vagyok a feltámadás és az élet, a ki én bennem hiszen, ha meghal is él. És26 valaki él és hiszen én bennem, soha meg nem hal. Hiszed é ezt ? Monda27 néki : Igen is Uram ! én hiszem, hogy te vagy ama Krisztus az Istennek Fija, ki e világra jövendő vala. És28 mikor ezeket mondotta volna, elméne, és titkon szólitá az ő nénnyét Máriát, mondván : A Mester jelen vagyon, és téged hiv. Mihelyt29 ezt hallá, felkele hamar, és ő hozzá méne. (Még30 pedig bé nem ment vala Jézus a faluba ; hanem a helyen vala, a hol Mártha ő eleibe ment vala.) A31 Zsidók azért, a kik ő vele otthon valának, és őtet vigazstalják vala, mikor látták volna, hogy Mária hamar felkölt volna, és kiment volna, kimenének ő utánna, ezt mondván : A koporsóhoz megyen, hogy ott sirjon. Mária32 mikor azért oda jutott volna, a hol Jézus vala, látván őtet, leborula az ő lábainál, mondván nékei : Uram, ha itt voltál volna, nem holt volna meg az én atyámfia ! Jézus33 azért mikor látta volna, hogy Mária sirna, és a Zsidók is, kik ő vele együtt jöttek vala, sirnának, megbuzdula lelkében, és magában megháborodék. És34 monda : Hol helyheztetéttek őtet ? És mondának néki Uram, jere és lásd meg ! És35 Jézus könnyez vala. ,36 Mondának azért a Zsidók : Ímé melly igen szereti vala őtet. Némellyek37 pedig ő közzűllök mondának : Nem mivelhette volna é ez, ki a vaknak szemeit megnyitotta, hogy ez is meg ne halna ? Jézus38 azért ismét megháborodván magában, méne a koporsóhoz. Vala pedig az kőböl vágott koporsó, és követ tettek vala felül reá. Monda39 Jézus : Vegyétek fel a követ. Monda néki Mártha, annak nénnye, a ki megholt vala : Uram ! immár szagos : mert negyednapi. Monda40 néki Jézus : Nem megmondám-é néked, hogy ha hisz, meglátod az Istennek dicsőségét ? Felvevék41 azért a követ a helyről a hol a megholt helyheztetett vala : Jézus pedig felemelvén az ő szemeit, monda : Atyám, hálákat adok néked, hogy engem meghallgattál. Én42 pedig tudtam, hogy te mindenkor meghallgatsz engemet, de a körűlálló népért mondám ezt, hogy hidjék, hogy én te tőled bocsáttattam. És43 mikor ezeket mondotta volna, kiáltá nagy felszóval : Lázár jöjj ki ! Akkor44 a ki megholt vala, feltámada, kezei és lábai kötőkkel kötözve lévén, az orczája pedig keszkenővel bétakartatott vala. És monda nékik Jézus : oldozzátok meg őtet, és bocsássátok el. Sokan45 azért a Zsidók közzűl, kik Máriához mentek vala, és látták vala a mellyeket Jézus cselekedett vala, hivének ő benne. A főpapok tanácsa Jézus élete ellen.Némellyek46 pedig közzűlök elmenének a Farizeusokhoz, és megbeszélék nékik, a mellyeket Jézus cselekedett vala. A47 Papifejedelmek azért és a Farizeusok egybegyülének, és mondának : Mit tegyünk : mert ez ember sok jeleket tészen. Ha48 e képen hagyjuk őtet, mindnyájan hisznek néki ; és eljőnek a Rómaiak, és eltörlik mind e mi helyünket, mind a népet. Egy49 pedig ő közzűlök Kajafás, ki abban az esztendőben Főpap vala, monda nékik : Ti semmit nem tudtok. Meg50 nem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember meghaljon a népért, és az egész nép el ne vesszen. Ezt51 pedig megától nem mondá : hanem mivelhogy abban az esztendőben Főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus a népért meghalna. Nem52 csak azért a népért, hanem hogy az Istennek elszéledett fijait is egybegyüjtené. Az53 naptól fogva azért egyenlőképen tanácskoznak vala, hogy megölnék őtet. Jézus54 azért többé nem jár vala nyilván a Zsidók között ; hanem elméne onnét a puszta mellett való tartománba, a városba, melly mondatik Efraimnak, és ott lakék az ő tanitványival. Közel55 vala pedig a Zsidóknak Husvétjok, és sokan felmenének Jérusálembe abból a tartományból Husvét előtt, hogy megtisztulnánka. Keresik56 vala azért Jézust, és egymással beszélnek vala a templomban állván : Mi tetszik ugymond néktek ? hogy nem jöne-é fel az innepre ? A57 Papifejedelmek pedig és a Farizeusok megparancsolák vala, hogy ha valaki tudná hol volna, megmondaná, hogy őtet megfognák. Krisztus12 megkenetése Bethániában.Jézus1 azért Husvét előtt hat nappal méne Behániába a hol lakik vala az a Lázár, a ki megholt vala, kit feltámasztott vala a halálból. Szerzének2 azért ott néki vacsorát, és Mártha szolgál vala : Lázár pedig egy vala zok közzűl, kik ő vele együtt leültek vala. Mária3 azért vévén egy font igaz nárdusból csinált drága kenetet, megkené Jézusnak lábait és megtörlé lábait az ő hajával : a ház pedig megtelék a kenetnek illetjával. Monda4 azért egy az ő tanitványai közzűl, Iskáriótes Júdás, Simonnak fija, a ki őtet el akarja vala árulni : Miért5 nem adták el e kenetet háromszáz pénzen, és miért nem adták a szegényeknek ? Ezt6 pedig mondá, nem hogy néki a szegényekre gondja volna ; hanem mivelhogy lopó vala, és az erszény nála vala, és a mit abba adnak vala, azt hordozza vala. Monda7 azért Jézus : Hagyj békét néki : az én temetésemnek idejére tartotta ő ezt. Mert8 szegények mindenkor vagynak veletek ; én pedig nem mindenkor vagyok. A9 Zsidók közzűl azért sokan megtudták, hogy Jézus ott volna ; és oda menének nem csak Jézusért, hanem hogy Lázárt is látnák, kit feltámasztott vala a halálból. Reá10 tanácskoztak vala pedig a Papifejedelmek, hogy Lázárt is megölnék ; Mert11 sokan a Zsidók közzűl ő érette elmennek vala, és hisznek vala Jézusba. Krisztus bevonulása Jeruzsálembe.Másodnapon12 a nagy sokaság, melly az Innepre jött vala, mikor hallották volna, hogy Jézus Jérusálembe jőne : Vőnek13 pálmaágakat, és eleibe menének, és kiáltnak vala : Hosánna ! Áldott az Izráelnek ama Királya, ki jött az Úrnak nevében ! Találván14 pedig Jézus egy szamárt, arra felüle, a mint meg vagyon irva : Ne15 félj Simonnak leánya : imé ama te Királyod jő, ülvén a szamár vemhéjének hátán. Ezeket16 pedig az ő tanitványai nem érték először ; hanem mikor megdicsőittetett volna Jézus, akkor emlékezének meg, hogy ezek megirattattak ő felőle, és hogy ezeket mivelték ő vele. Bizonyságot17 tészen vala pedig a sokaság, melly ő vele vala, arról, hogy Lázárt a koporsóbol hivta volna ki, és azt feltámasztotta volna a halálból. Azért18 is méne a sokaság ő eleibe ; mert hallja vala, hogy ezt a csudát tette volna. A19 Farizeusok azért mondának magokban : Látjátok-é, hogy ti semmit nem használtok ? Imé, mind e világ követi őtet. Krisztus halálának gyümölcséről. Mennyei szózat.Valának20 pedig némellyek Görögök azok között, a kik szoktak vala felmenni, hogy imádkoznának az Innepen. Ezek21 azért menének Filephez, ki Bethsaidából, Galileának városából való vala, és kérék őtet, mondván : Uram, Jézust akarnánk látni ! Elméne22 Filep és megmondá Andrásnak, András és Filep együtt megmondák Jézusnak. Jézus23 pedig felele nékik, mondván : Eljött amaz óra, hogy megdicsőittessék az embernek Fija. Bizony24 bizony mondom néktek : Ha a földbe esett gabonamag meg nem rothadánd, csak maga marad ; ha pedig megrothadánd, sok gyümölcsöt terem. A25 ki az ő lelkét szereti, elveszti azt ; és a ki az ő lelkét gyülöli e világon, az örök életre megtartja azt. A26 ki nékem szolgál, engem kövessen : és a hol én lejéndek, ott lészen az én szolgám is ; és a ki nékem szolgál, megtiszteli azt az Atya. Most27 az én lelkem megháborodott ; és mit mondjak ? Atyám, tarts meg engem ez órától ! de azért jöttem ez órára. Atyámá28 dicsőitsd meg a te nevedet. Szózat jöve azért az égből, ezt mondván : Megdicsőitettelek, és ismét megdicsőitlek. A29 sokaság azért, melly ott áll vala, és hallotta vala, ezt mondja vala, hogy mennydörgés lőn : némellyek ezt mondják vala : Angyal szóla néki : Felele30 Jézus és monda : Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek. Most31 jelen vagyon a világnak kárhoztatása : most rekesztetik ki e világnak ama Fejedelme. És32 én mikor felemeltetem e földről, mindeneket én hozzám vonszok. (Ezt33 pedig mondja vala, jelentvén azt, micsoda halállal halna meg jövendőben.) Felele34 néki a sokaság : Mi h allottuk a törvényből, hogy a Krisztus mind örökké megmarad, mimódon mondod tehát te, hogy az ember Fijának fel kell emeltetni ? kicsoda ez az embernek fija ? Monda35 azért Jézus : Még egy kevés ideig világosság vagyon veletek ; járjatok mig világosságtok vagyon, hogy a setétség titeket el nem foglaljon : mert a ki setétben jár, nem tudja hova megyen. Mig36 világosságtok vagyon, hidjetek a világosságban, hogy a világosságnak fijai legyetek. ezeket szólá Jézus ; és mikor elment volna, elrejté magát tőlök. A zsidók hitetlensége.Mikor37 pedig ennyi jeleket tett volna ő előttök, nem hisznek vala ő benne. Hogy38 az Ésaiás Prófétának beszéde bételnék, a mellyet mondott : Uram ! kicsoda hitt a mi beszédünknek, és az Úrnak karja kinek jelent meg ? Annakokáért39 nem hihetnek vala : mert ismét ezt mondotta Ésaiás : Megvakitá40 az ő szemeiket, és megkeményité az ő sziveket, hogy ne lássanak szemeikkel, ne értsenek szivekkel, és megtérjenek, és meggyógyitsam őket. Ezeket41 mondá Ésaiás mikor látá az ő dicsőségét, és szóla ő felőle. Mindazáltal42 a Főemberek közzűl is sokan hivének ő benne, de a Farizeusoktól való féltekben nem vallják vala, hogy a Gyülekezetből ki ne vettetnének. Mert43 inkább szerették az emberek dicsőségét, hogy nem az Isten dicsőségét. Jézus44 pedig kiálta és monda : A ki hiszen én bennem, nem én bennem hiszen, hanem abban, a ki engemet elbocsátott. És45 a ki engemet lát, azt látja, a ki engemet elbocsátott. Én46 világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a setétségben, a ki én bennem hiszen. És47 a ki hallándja az én beszédimet, és nem hiszen, én nem kárhoztatom azt : mert nem jöttem hogy kárhoztassam e világot, hanem hogy megtartsam e világot. A48 ki megvet engemet, és nem vészi az én beszédimet, vagyon ki kárhoztassa azt : a beszéd, mellyet én szóltam : az itéli meg azt amaz utolsó napon ; Mert49 én magamtól nem szóltam, hanem a ki elbocsátott engem, az Atya, ő megparancsolta nékem mit szóljak, és mit mondjak. És50 tudom, hogy az ő parancsolatja örök élet. A mellyeket azért én szólok, a mint az Atya mondta nékem, ugy szólom. A13 lábmosás.A1 Husvétnak pedig innepe előtt tudván Jézus, hogy amaz ő órája eljött volna hogy e világból az Atyához menne, mivelhogy szerette volna az övéit, a kik e világon valának, mind végig szerette azokat. És2 a vacsora után, (mikor immár az ördög Júdás Iskáriótesnek, Simon fijának szivébe béötlött volna, hogy elárulná őtet.) Tudván3 azt Jézus, hogy az Atya mindeneket néki hatalmába adott volna, és hogy ő az Istentől jött volna, és az Istenhez menne. Felkele4 a vacsora után, és letevé az ő felsőruháját ; és egy kendőt vévén, körülköté magát. Azután5 vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanitványoknak lábaikat, és megtörleni a kendővel, mellyel magát körülkötötte vala. Méne6 azért Simon Péterhez, ki monda néki : Uram ! te mosod-é meg az én lábaimat ? Felele7 Jézus és monda néki : a mit én cselekesze, most te azt nem tudod, ezután pedig megtudod. Monda8 néki Péter : az én lábaimat soha meg nem mosod ! Felele néki Jézus : Ha meg nem moslak téged, nem lészen néked hozzám semmi közöd. Monda9 néki Simon Péter : Uram, nem csak lábaimat, hanem még kezeimet és fejemet is ! Monda10 néki Jézus : A ki megferedett, nem szükség, hanem csak hogy lábait mossa meg ; mert mindenestől tiszta ; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan. Mert11 tudja vala azt, a ki őtet elárulná ; azért monda : Nem vagytok mindnyájan tiszták. Minekutánna12 azért megmosta volna azoknak lábaikat, és az ő felsőruháját magára vette volna, ismét leüle és monda nékik : Értitek-é mit mivelék veletek ? Ti13 engemet igy hivtok : Mester és Uram ! és igazán mondjátok ; mert az vagyok : Annakokáért14 ha én megmostam a ti lábaitokat, Úr és Mester lévén, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait ; Mert15 példát adtam néktek, hogy a mint én cselekedtem veletek, azonképen cselekedjetek ti is. Bizony16 bizony mondom néktek : A szolga nem nagyobb az ő Uránál, sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt elküldötte. Ha17 ezeket tudjátok, boldogok lésztek, ha cselekeszitek azokat. Nem18 mindenitekről szólok ; én tudom kiket választottam ; de szükség hogy bételjék az Irás : A ki én velem kenyeret ett, az ő sarkát felemelte ellenem. Immár19 most megmondom néktek, minekelőtte meglenne, hogy mikor meglészen, hidjétek, hogy én vagyok a Messiás. Bizony20 bizony mondom néktek : Mikor valakit elküldök, valaki azt béfogadja, engem fogad bé : a ki pedig engem béfogad, azt fogadja bé, a ki engem elküldött. Jézus jelzi árulóját.Mikor21 ezeket mondotta volna Jézus, megháborodék lelkében és bizonyságot tőn, és monda : Bizony bizony mondom néktek, hogy egy ti közzűletek engem elárul. A22 tanitványok azért néznek vala egymásra, kételkedvén kiről szólna. Vala23 pedig egy az ő tanitványai közzűl, ki a Jézus kebelében nyugoszik vala, az a kit Jézus szeret vala. Inte24 azért ennek Simon Péter, hogy megkérdené, ki volna az, a kiről szólna ? Az25 pedig a Jézus mejjére hajolván, monda néki : Uram ? kicsoda az ? Felele26 Jézus : Az, a kinek én a mártott falatot adom. És mikor bémártotta volna a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak a Simon fijának. És27 a falat bévétele után akkor béméne a Sátán Júdásba. Monda zért Jézus néki : A mit akarsz cselekedni, hamar cselekedjed. ezt28 pedig a leültek közzűl senki nem érté, miért mondotta volna néki ; Mert29 némellyek az állitják vala, mivelhogy az erszény Jádásnál vala, hogy Jézus ezt mondotta volna néki ; Vedd meg azokat, a mellyek nékünk szükségesek az Innepre ; vagy, hogy a szegényeknek valamit adna. Az30 annakokáért a falatot minekutánna elvette volna, azonnal kiméne : vala pedig éjszaka. A szeretet új parancsa.Mikor31 azért kiment volna, monda Jézos : Most dicsőittetett meg az embernek Fija, az Isten is megdicsőittetett ő benne. Hogyha32 az Isten megdicsőittetett ő benne, az Isten is megdicsőiti őtet ő magában ; és ezennel megdicsőiti őtet. Fiaim,33 még egy kevés ideig veletek vagyok. Kerestek engemet, de a miképen a Zsidóknak mondám : A hová én megyek, ti oda nem jöhettek ; azonképen mondom most néktek is. Új34 parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek : a mint én szerettelek titeket, ugy szeressétek ti is egymást. Erről35 esmérik meg mindenek, hogy én tanitványim vagytok, ha egymást szereténditek. Jézus megjósolja, hogy Péter őt megtagadja.Monda36 néki Simon Péter : Uram ! hová mégy ? Felele néki Jézus : A hová én megyek, most én utánnam nem jöhetsz, azután pedig utánnam jössz. Monda37 néki Péter : Uram ! miért nem mehetek most utánnad ? az én leleketm éretted adom. Felele38 néki Jézus : A te lelkedet adod én érettem ? Bizony bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mignem háromszor engemet megtagadsz. Jézus14 búcsúbeszédei. A Szentlelket igéri.Ne1 háborodjék meg a ti szivetek, hisztek ez Istenben, hidjetek én bennem is. Az2 én Atyámnak házában sok hajlékok vagynak : mert ha külömben volna, megmondottam volna néktek. Elmegyek, hogy megkészitsem néktek a helyet. És3 mikor elmenéndek, és elkészitendem néktek a helyet : ismét eljövök és felveszlek titeket én magamhoz, hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek. A4 hová pedig én megyek tudjátok ; az útat is tudjátok. Monda5 néki Tamás : Uram ! nem tudjuk hová mégy ! mimódon tudhatjuk azért az útat ? Monda6 néki Jézus : Én vagyok az út, az igazság, és az élet ; senki nem mehet az Atyához, hanem én általam. Ha7 engemet esmérnétek, az én Atyámat is esmérnétek, és immár most esméritek őtet, és láttátok őtet. Monda8 néki Filep : Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk ! Monda9 néki Jézus : Ennyi időtől fogva vagyok veletek, még is nem esmértek-é engemet ? Filep, a ki engemet lát, látja az Atyát ; mimódon mondod azért te : Mutasd meg nékünk az Atyát. Nem10 hiszed-é hogy én az Atyában, és az Atya én bennem vagyon ? E beszédeket, a mellyeket én szólok néktek, nem magamtól szólom ; hanem az Atya, a ki én bennem marad, ő cselekeszi e cselekedeteket. Hidjetek11 nékem, hogy én az Atyában, és az Atya én bennem vagyon, ha nem hisztek, a cselekedetekért hidjetek nékem. Bizony12 bizony mondom néktek : A ki én bennem hiszen, a minémü cselekedeteket én cselekeszem, az is ollyanokat cselekeszik ; és nagyobbakat is cselekeszik azoknál : mert én az én Atyámhoz megyek. És13 valamit kéréndetek az én nevemben, azt megcselekeszem, hogy dicsőittessék az Atya a Fiuban. Valamit14 kéréndetek az én nevemben, én megszerzem. Ha15 engemet szerettek, az én parancsolatimat megtartsátok. Én16 pedig kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mind örökké. Tudniillik17 az igazságnak Lelkét, mellyet e világ bé nem vehet : mert nem látja őtet, és nem esméri őtet : ti pedig esméritek őtet : mert bennetek lakik és bennetek marad. Nem18 hagylak titeket árváúl : megtérek hozzátok. Még19 egy kevés idő vagyon, és e világ nem lát engemet többé ; ti pedig meláttok engem : mert én élek, ti is éltek. Azon20 a napon megtudjátok ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, én is ti bennetek. A21 ki az én parancsolatimat tudja és megtartja azokat, az a ki szeret engemet, az én Atyám is szereti azt, én is szeretem azt, és magamat megjelentem annak. Monda22 néki Júdás, nem amaz Iskáriótes : Uram ! mi dolog hogy magadat nékünk jelented meg, és nem e világnak ? Felele23 Jézus, és monda néki : A ki engemet szeret, az én beszédemet megtartja, az én Atyám is szereti azt, és ahoz megyünk, és annál maradunk. A24 ki nem szeret engemet, az én beszédemet nem tartja meg ; és a beszéd, a melyet hallotok, nem enyim, hanem azé a ki engemet elbocsátott, az Atyáé. Ezeket25 mondomttam néktek veletek létemben. Ama26 vigasztaló Szent Lélek pedig, kit az Atya az én nevemben elbocsát, az megtanit titeket mindenekre, és eszetekbe juttatja mind azokat, a mellyeket mondottam néktek. Békességet27 hagyok néktek, amaz én békességemet adom néktek : nem ugy adom én néktek mint e világ adja. Ne háborodjék meg a ti szivetek és ne féljen. Hallátok28 hogy én megmondám néktek : Elmegyek és megtérek hozzátok. Ha engemet szeretnétek, örülnétek mikor azt mondám : Elmegyek az Atyához : mert az Atya nagyobb én nálamnál. Most29 is megmondám néktek minekelőtte meglenne, hogy mikor meglészen, hidjetek. Nem30 szólok ezután sokat veletek : mert eljött e világ Fejedelme : de én ellenem semmi hatalma nincsen. De31 hogy megtudja e világ, hogy én az Atyát szeretem, és hogy a mint nékem az Atya parancsolta, a képen cselekeszem ; keljetek fel, menjünk el innét. Folytatás.15 Krisztus a szőlőtő.Én1 vagyok amaz igaz szőlőtő, és az én Atyám szőlőben való munkás. Minden2 szőlővesszőt, valamely én bennem gyümölcsöt nem terem, kimetsz, és mindent valamely gyümölcsöt terem, megtisztit, hogy több gyümölcsöt teremjen. Immár3 ti tiszták vagytok a beszédért, melyet szóltam néktek. Maradjatok4 én bennem, és én is ti bennetek ; miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőképen maradánd ; a képen ti is nem teremhettek, hanem ha én bennem maradtok. Én5 vagyok a szőlőtő, ti szőlővesszők ; az a ki én bennem marad, és a kiben én maradok, ez terem sok gyümölcsöt : mert nálam nélkül semmit nem cselekedhettek. Ha6 valaki én bennem nem marad, a szőlőn kivül vettetik, és megszárad mint a szőlővessző, és egybegyüjtetvén azoka szőlő vesszők, a tüzre vettetnek és megégnek. Ha7 én bennem maradtok, és az én beszédim is ti bennetek maradnak ; valamit akartok, kérjétek, és megadatik néktek. Ebben8 dicsőittetik az én Agtyám, ha sok gyümölcsöt teremtek ; és úgy lésztek én tanitványim. A9 mint szeretett engemet az Atya, én is úgy szerettelek titeket, maradjatok meg abban az én szeretetemben. Ha10 az én parancsolatimat megtartándjátok, az én szeretetemben maradtok meg, miképen én is az én Atyámnak parancsolatit megtartottam, és maradok az ő szerelmében. Ezeket11 szóltam néktek, hogy amaz én örömem ti bennetek maradjon, és a ti örömetek bételjék. Ez12 az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, mint én szerettelek titeket. Nincsen13 senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki az ő életét adja az ő barátiért. Ti14 én barátim lésztek, ha azokat cselekedénditek, melyeket én parancsolok néktek. Nem15 mondalak többé titeket szolgáknak ; mert a szolga nem tudja mit mivel az ő Ura ; titeket pedig mondalak barátimnak : mert mindeneket, a mellyeket hallottam az én Atyámtól, megjelentettem néktek. Nem16 ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és rendeltelek titeket, hogy elmenvén gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon : hogy valamit kéréndetek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Ezeket17 parancsolom néktek, hogy ti egymást szeressétek. Ha18 e világ titeket gyülöl, tudjátok hogy engemet gyülölt elébb ti nálatoknál. Ha19 e világból valók volnátok, e világ a mi övé szeretné azt, de mivelhogy nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak titeket e világ közzűl, azért gyülöl titeket e világ. Emlékezzetek20 meg ama beszédről, melyet én mondottam néktek : A szolga nem nagyobb az ő Uránál. Ha engemet háborgattak, titeket is háborgatnak ; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják. De21 mind ezeket mivelik ti veletek az én nevemért, mert nem esmérik azt, a ki engemet elbocsátott. Ha22 én nem jöttem volna és nem szóltam volna nékik, nem volna bünök ; de nincsen most mivel menteniek az ő bünöket. A23 ki engemet gyülöl, az gyülöli az én Atyámat is. Ha24 oly cselekedeteket nem cselekedtem volna ő közöttök, melyeket senki nem cselekedeett, nem volna bűnök : de most látták, és gyülöltek, mind engem, mind az én Atyámat. De25 szükség hogy bételjék a mondás, mely az ő törvényekben megiratott : Gyülöltek engem ok nélkül. Mikor26 pedig eljövénd ama Vigasztaló, kit én bocsátok néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, ki az Atyától származik, az bizonyságot tészen én rólam. De27 ti is bizonyságot tésztek : mert eleitől fogva én velem vagyok. Folytatás16 és vége. Az Atyához menetelről.Ezeket1 szóltam néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A2 gyülekezetekből kivetnek titeket : sőt eljő az idő, mikor valaki titeket megölénd, állitja hogy isteni tiszteletet cselekeszik. És3 ezeket cselekeszik veletek : mert nem esmérték sem az Atyát sem engemet. De4 ezeket szólottam néktek, hogy mikor eljövénd az idő, megemlékezzetek róla, hogy én ezeket megmondottam néktek : Ezeket pedig előitől fogva nem mondottam néktek : mert veletek valék. Most5 pedig elmegyek ahoz, a ki engem elbocsátott, és senki közzűletek nem kérd meg engemet, mondván : Hová mégy ? Hanem6 mivelhogy ezeket mondám néktek, a szomorúság elfoglalta sziveteket. De7 én igazságot szólok néktek : Jobb néktek, hogy elmenjek : mert ha el nem menéndek, ama Vigasztaló nem jő ti hozzátok ; de ha elmenéndek, elküdöm azt ti hozzátok. És8 mikor az eljövénd, megfeddi e világot a bünről, az igazságról és az itéletről. A9 bünről megfeddi, mivelhogy nem hisznek énbennem. Az10 igazságról : mert éns az -Atyához megyek, és többé nem láttok engemet. Az11 itéletről pedig, mivelhogy a világnak Fejedeleme megitéltetett. Még12 sok dolgok vagynak, melyeket néktek kellene mondanom, de most el nem hordozhatjátok. Mikor13 pedig eljő amaz, az igazságnak Lelke, minden igazságra vezérel titeket. Mert nem szól ő magától, hanem amelyeket hallánd, azokat szólja : és a melyek következendők, azokat jelenti mg néktek. Az14 engemet dicsőiteni fog : mert az enyimből vészi, a mit néktek jelent. Mindenek,15 valamelyek az Atyáéi, enyimek ; azért mondám hogy az enyimből vészi, a mit néktek megjelent. Egy16 kevés ideig nem láttok engemet ; és ismét egy kevés idő mulva megláttok engemet ; mert én az Atyához megyek. Mondának17 azért némelyek az ő tanitványai közzűl egymásnak : Micsoda ez, a mit nékünk mond : Egy kevés ideig nem láttok engemet, és ismét egy kevés idő mulva megláttok engemet : mert és az Atyához megyek : Mondának18 vala azért : Micsoda a mit mond : Egy kevés ideig ? Nem tudjuk mit mond. Megérté19 azért Jézus, hogy azok meg akarnák őtet kérdeni, és monda nékik Erről tudakoztok-é ti köztetek, hogy én mondanám : Egy kevés ideig nem láttok engemet : és ismét egy kevés idő mulva megláttok engemet Bizony20 bizony mondom néktek : Sirtok ti és jajgattok, e világ pedig örül ; ti pedig szomorkodtok, de a ti keserűségtek örömre fordul. Az21 aszzonynak, mikor szül, fájdalma vagyon : mert eljött az ő órája ; de mikor szüli az ő gyermekét, azután nem emlékezik meg a fájdalomról : mert örül, hogy ember született e világra. Néktek22 is azért most keserűségtek vagyon ; de ismét meglátlak titeket, és örülni fog a szivetek, és a ti örömeteket senki el nem vészi tőletek. És23 azon a napon nem kérdetek meg engemet semmiről. Bizony bizony mondom néktek : Valamit kérendetek az Atyától az én nevemben megadja néktek. Ez24 ideig semmit nem kértetek az én nevemben ; kérjetek és elvészitek, hogy a ti örömetek teljes legyen. Ezeket25 mondottam néktek példabeszédek által, de eljő az idő, mikor nem szólok többé példabeszédek által, hanem nyilván szólok néktek az én Atyám felől. Azon26 a napon az én nevemben kértek ; és nem mondom néktek, hogy én kérem az Atyát ti érettetek : Mert27 az Atya szeret titeket ; mert ti is szerettetek engemet, és hittétek, hogy én az Istentől jöttem ki. Kijöttem28 az Atyától, és jöttem e világra ; ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához. Mondának29 néki az ő tanitványai : Ímé most nyilván szólasz, és semmi példabeszédet nem mondasz. Most30 tudjuk, hogy te mindeneket tudsz, és nem szükség neéked, hogy valaki tégedet megkérdjen : erről hisszük hogy te az Istentől jöttél ki Felele31 nékik Jézus : Most hiszitek é azt ? Ímé32 eljő az idő, és immár eljött, melyben eloszoltok kiki az övéihez, és engemet egyedül hagytok ; de nem vagyok egyedül : mert az Atya velem vagyon. Ezeket33 szóltam néktek, hogy én bennem békességtek legyen ; e világon nyomoruságtok lészen, de bizzatok ; én meggyőztem e világot. Krisztus17 főpapi imája magáért, tanítványaiért és hiveiért.Ezeket1 szólá Jézus, és felemelé szemeit az égbe és monda : Atyám ! eljött amaz óra : dicsőitsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőitsen tégedet. Miképen2 adtál néki hatalmat minden testen, hogy valakiket néki adtál, adjon azoknak örök életet. Ez3 pedig az örök élet, hogy tégedet egyedül esmérjenek lenni igaz Istennek, és a kit elbocsátottál a Jézus Krisztust. Én4 dicsőitettelek tégedet e földön : elvégeztem a dolgot, melyet reám biztál volt, hogy elvégezzem. Mos5 annakokáért dicsőits meg engemet Atyám, te magadnál, azzal a dicsőséggel, mely dicsőségem volt te nálad minekelőtte e világ lenne ! Megjelentettem6 a te nevedet az embereknek, a kiket adtál nékem e világ közzül ! tiéid valának, és nékem adtad azokat ; és a te beszédedet megtartották. Most7 tudták meg, hogy mindenek, a melyeket nékem adtál, te tőled vagynak ; Mert8 a mely beszédeket reám biztál, nékik adtam : és ők elvették, és bizonnyal megtudták, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték hogy én tőled bocsáttattam. Én9 ő érettek könyörgök ; nem e világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál : mert tiéid. És10 nékem mindenim tiéid, és a tiéid enyimek ; és én megdicsőitettem ő bennek. És11 nem vagyok többé e világon, de ezek a világon vagynak, és én hozzád megyek, szent Atyám ! tartsd meg a te neved által azokat, a kiket adtál nékem, hogy eggyek legyenek mint mi. Mikor12 ő velek volnék e világon, én megtartom vala őket a te nevedben. A kiket nékem adtál én megőriztem, és egy is azok közzűl el nem veszett, hahem a veszedelemnek ama fija, hogy az Irás bételnék. Most13 pedig te hozzád megyek, és ezeket szólom e világon, hogy az én örömem teljes legyen ő nálok. Én14 a te beszédedet nékik adtam, és e világ őket gyűlölte : mert nem e világból valók, miképen hogy én is nem e világból való vagyok. Nem15 kérlek azon, hogy e világból kivegyed őket, hanem hogy megőrizd őkeet a gonosztól. Nem16 e világból valók, miképen én is nem e világból való vagyok. Szenteld17 meg őket a te igazságoddal ; a te beszéded igazság. Miképen18 engemet elküldöttél e világra, azonképen én is elküldöttem őket e világra. És19 én érettek szentelem meg magamat, hogy ők is szenteltettek legyenek valóban. Nem20 csak ő érettek könyörgös pedig, hanem azokért is, kik az ő beszédek által hiendők lésznek én bennem. Hogy21 mindnyájan eggyek legyenek, miképen te Atyám én bennem és én te benned, hogy ők is mi bennünk eggyek legyenek ; hogy elhidje e világ, hogy én te tőled bocsáttattam. És22 én a dicsőséget, melyet adtál nékem, nékik adtam, hogy eggyek legyenek, miképen mi egy vagyunk. Én23 ő bennek, és te én bennem, hogy legyenek tökéletesek mind egyetembe, és hogy megtudja e világ, hogy én tőled bocsáttattam, és hogy te őket szereted, miképen engemet szerettél. Atyám !24 a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek ; hogy lássák amaz én dicsőségemet, melyet nékem adtál : mert szerettél engemet e világ fundamentomának felvettetése előtt. Igaz25 Atyám ; e világ téged nem esmért ; én pedig esmértelek téged, ezek is tudják, hogy én tőled bocsáttattam. És26 a te nevedet megjelentettem nékd, és megjelentem, hogy a te szerelmed, a mellyel engemet szerettél, legyen ő bennek, és én is ő bennek. Jézus18 elfogatása.Ezeket1 mikor mondotta volna Jézus, kiméne az ő tanitványival a Kedron patakán túl, hol egy kert vala, melybe béméne ő és az ő tanitványai. Tudja2 vala pedig azt a helyet Júdás is, ki őtet elárulja vala : mert gyakorta oda gyül vala Jézus az ő tanitványival. Júdás3 azért mikor sereget vett volna maga mellé, és a Papifejedelmektől és Farizeusoktól szolgákat, méne oda lámplásokkal és fákláyákkal, és fegyverekkel. Jézus4 azért tudván mind azokat, a melyek reá következnek vala, előállván, monda nékik : Kit kerestek ? Felelének5 néki : A Názáretbeli Jézust. Monda nékik Jézus : Én vagyok az. Áll vala pedig ő velek Júdás is, ki őtet elárulja vala. Mihelyt6 azért ezt mondá nékik : Én vagyok az ; hátra állának és leesének a földre. Másoszor7 is azért megkérdé őket : Kit kerestek ? És azok mondának : A Názáretbeli Jézust. Felele8 Jézus : Mondám néktek, hogy én vagyok az. Azért ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el. Hogy9 bételnék az ő beszéde, mellyet mondott vala : Azok közzűl, a kiket nékem adtál, egyet is el nem vesztettem. Simon10 Péter pedig, kinek vala szablyája, kivoná azt, és a Főpapnak szolgáját megcsapdosá, és elvágá annak jobbfülét. Annak a szolgának pedig neve vala Málkus. Monda11 azért Jézus Péternek : Tedd hüvelyébe a te szablyádat ; avagy nem kell-é meginnom a pohárt, mellyet az Atya adott nékem ? Jézus vallomása a főtanács előtt. Péter megtagadja őt.A12 sereg azért és a Hadnagy, és a Zsidóknak szolgáik megfogák Jézust, és megkötözék őtet. És13 vivék először Annáshoz, (mert vala a Kajafásnak ipa, ki abban az esztendőben Főpap vala), és Annás küldé őtet kötözve Kajafásnak a Főpaphoz. Kajafás14 pedig az vala, a ki azt adta vala a Zsidóknak tanácsúl, hogy jobb volna egy embernek meghalni a községért. Követi15 vala pedig Jézust Simon Péter, és más tanitvány, az a tanitvány pedig esméretiben vala a Főpapnak, és együtt Jézussal béméne a Főpapnak házába. Péter16 pedig áll vala kivűl az ajtónál. Kiméne azért ama másik tanitvány, a ki a Főpapnak esméretiben vala, és szóla az ajtó őrző leánynak, és bévivé Pétert. Szóla17 azért Péternek az ajtó őrző leány : Nemde te is ez ember tanitványai közzűl való vagy-é ? Monda ő : Nem vagyok. Állanak18 vala pedig ott a szolgák és a poroszlók, kik szenet raktak vala : mert hideg vala, és melegítik vala magokat ; Péter is pedig ott áll vala velek, és melegiti vala magát. A19 Főpap azért megkérdé Jézust az ő tanitványai felől, és az ő tudománya felől. Felele20 néki Jézus : Én nyilván szóltam e világnak ; és mindenkor tanitottam a zsinagógában és a templomban, a hová gyülnek mindenfelől a Zsidók, és titkon semmit nem szóltam. Mit21 kérdesz engemet ? kérd meg azokat, a kik hallották a mit nékik szóltam : Ímé, ezek tudják mit szóltam én ? Ezeket22 pedig mikor ő mondotta volna, egy a szolgák közzűl, a ki ott áll vala, Jézust arczul csapá, mondván : Úgy felelsz-é a Főpapnak ? Felele23 néki Jézus : Ha gonoszúl szóltam, tégy tudományt a gonoszról : ha jó szóltam, miért versz engemet ? Küldötte24 vala azért őtet Annás Kajafáshoz a Főpaphoz kötözve. Áll25 vala pedig ott Simon Péter is, és melegiti vala magát ; mondának azért néki : Nemde te is az ő tanitványai közzűl való vagy-é ? Megtagadá ő és monda : Nem vagyok. Monda26 néki egy a Főpapnak szolgái közzűl, annak rokona, a kinek Péter a fülét elvágta vala : Avagy nem láttalak-é én tégedet ő vele a kertben ? Ismét27 azért megtagadá Péter, és a kakas azonnal megszólala. Kihallgatás Pilátus előtt.Elvivék28 azért Jézust Kajafástól a törvényházba, valap edig reggel ; és ők nem menének bé a törvényházba, hogy meg ne fertéztetnének, hanem hogy megennék a Husvétibárányt. Kiméne29 azért Pilátus ő hozzájok, és monda : Miben vádoljátok ez embert ? Felelének30 és mondának néki : Ha e gonosztévő ember nem volna, nem adtuk volna őtet kezedbe. Monda31 azért nékik Pilátus : Vigyétek el ti őtet, és a ti törvénytek szerint itéljétek meg őtet. Mondának azért néki a Zsidók : Nékünk nem szabad senkit megölnünk. Hogy32 a Jézusnak beszéde bételnék, mellyet mondott vala, jelentvén azt, micsoda halállal kellene néki meghalni. Béméne33 azért Pilátus viszont a törvényházba, és szólitá Jézust, és monda néki : Te vagy-é a Zsidóknak ama Királyok ? Felele34 néki Jézus : Te magadtól mondod-é ezt, vagy egyebek mondották néked én felőlem ? Felele35 Pilátus : Nemde Zsidó vagyok-é én ? A te néped és a Papifejedelmek adtak téged az én kezembe : Mit cselekedtél ? Felele36 Jézus : Az én országom nem e világból való ; ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednénke, hogy ne adatnám a Zsidóknak : most pedig, az én országom nincsen innét. Monda37 azért néki Pilátus : Király vagyok-é azért te ? Felele Jézus : Te mondod, hogy én Király vagyok : én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tégyek az igazságról. Valaki az igazságtól vagyon, hallgatja az én beszédemet. Monda38 néki Pilátus : Micsoda az igazság ? És mikor ezt mondotta volna, ismét kiméne a Zsidókhoz, és monda nékik : Én ő benne semi bűnt nem találok. Néktek39 pedig szokástok, hogy egy foglyot kibocsássak néktek a Husvét Innepében, akarjátok-é azért, hogy elbocsássam néktek a Zsidóknak ama Királyokat ? Kiáltának40 azért viszontag mindnyájan, mondván : Nem ezt, hanem Barabbást. Az a Barabbás pedig val tolvaj. Jézus19 Pilátus előtt. Megostorozás. Töviskorona.Akkor1 azért Pilátus Jézust elő fogván, megostorozá. És2 a vitézek tövisből fonván koronát, tevék az ő fejébe, és bársony köntösbe öltözteték őtet. És3 mondának vala : Egésséggel Zsidóknak Királyok ! És arczúl csapdossák vala őtet. Kiméne4 azért ismét Pilátus, és monda nékik : Ímé kihozom őtet néktek, hogy meglássátok hogy én semmi bűnt nem találok ő benne. Kiméne5 azért Jézus, hordozván a tövis koronát és a bársony köntöst, és monda nékik Pilátus : Ímhol az ember ! Mikor6 azért látták volna őtet a Papifejedelmek, és a szolgák, kiáltnak vala, ezt mondván : Feszitsd meg ! feszitsd meg ! Monda nékik Pilátus : Vigyétek el ti őtet és feszitsétek meg : mert én nem találok ő benne bűnt. Felelének7 a Zsidók : Nékünk törvényünk vagyon, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia ; mert Isten Fijává tett magát. Mikor8 azért a beszédet hallotta volna Pilátus, inkább megrémüle. De9 ismét béméne a törvényházba, és monda Jézusnak : Honnét való vagy te ? Jézus pedig nem felele néki. Monda10 azért néki Pilátus : Nékem nem szólasz-é ? nem tudod-é hogy hatalmam vagyon arra, hogy megfeszitselek, és hatalmam vagyon arra, hogy elbocsássalak ? Felele11 Jézus : Semmi hatalmad nem volna én ellenem, ha néked onnét felül nem adatott volna : annakokáért nagyobb büne vagyon annak, a ki engemet a te kezedbe adott. Attól12 fogva igekezik vala Pilátus őtet elszabaditani ; a Zsidók pedig kiáltnak vala, mondván : Ha ezt elbocsátod, nem lészesz barátja a Császárnak : Valaki magát Királlyá teszi, ellene mond a Császárnak. Pilátus13 azért mikor hallotta volna e beszédet : kihozá Jézust és üle a törvénytevő székbe, a helyen, mely Lithóstrotosnak mondatik, zsidóul pedig Gabbathának. Vala14 pedig Husvétra való készüleetnek napja : mintegy hat óra pedig : akkor monda a Zsidóknak : Ímhol a ti Királyotok ! Azok15 pedig kiáltnak vala : Vidd el, vidd el, feszitsd meg őtet. Monda nékik Pilátus : A ti Királyotokat feszitsem-é meg ? Felelének a Papifejedelmek : Nincsen Királyunk, hanem Császárunk. Jézus megfeszítése. Utolsó szavai és halála.Akkor16 azért adá nékik őtet, hogy megfeszittetnék. Vevék azért Jézust, és elvivék. És17 hordozván az ő keresztfáját, juta a helyre, mely Koponya helyének mondatik, zsidóul pedig Golgothának. Hol18 megfesziték őtet, és ő vele együtt más két embert, egyiket egy felől, másikat más felől, középben pedig Jézust. Megirá19 pedig Pilátus a titulust is, a keresztfára feltevé. E vala pedig az irás : NÁZÁRETBELI JÉZUS, A ZSIDÓKNAK AMA KIRÁLYOK. A20 titulust azért sokan olvasák a Zsidók közzűl : mert a város mellett vala a hely, a hol megfeszittetett vala Jézus. Iratott vala pedig zsidóul, görögűl és deákul. Mondnak21 vala azért Pilátusnak a Zsidók Papifejedelmei : Ne írd ezt : zsidóknak ama Királyok : hanem hogy ő mondotta : Zsidóknak Királyok vagyok. Felele22 Pilátus : A mit megirtam, megirtam. A23 vitézek azért, mikor megfeszitették volna Jézust, vevék az ő ruháit (és négy részre oszták, mindenik vitéznek egy részt) az ő köntösét is. Vala pedig az ő köntöse varrás nélkűl való, felitől fogva mindenestől szőtt. Mondának24 azért magokban : Ne hasogassuk ezt el, hanem vessünk sorsot reá kié legyen, hogy az Írás bételnék, melly ezt mondja : Megoszták ő köztök az én ruháimat, és az én köntösömre sorsot vetének. A vitézek azért ezeket mivelék. Állának25 vala pedig a Jézus keresztfája mellett az ő annya és az ő annyának nénnye. Mária Kleópé és Mária Magdaléna. Mikor26 azért látta volna Jézus az ő annyát, és a tanitványt, a kit szeret vala, ott állani, monda az ő annyának : Asszony, imhol a te fiad. Annakutánna27 monda a tanitványnak : Imhol a te anyád. És az órától fogva a tanitvány az asszonyt házába fogadá. Azután,28 tudván Jézus hogy immár mindenek elvégeztettek, hogy az Irás bételnék, monda : Szomjúhozom. Vala29 azért ott letéve egy edény eczettel teli : azok pedig spongyiát megtöltének eczettel, és iszóppal megrakván, az ő szájához vivék. Mikor30 azért elvette volna Jézus az eczetet, monda : Elvégeztetett minden. És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét. A31 Zsidók annakokáért, hogy ne maradnának a keresztván a testek Szombaton, mivelhogy Innep esti vala, (mert annak a Szombatnak napja nagy Innep vala,) kérék Pilátust, hogy azoknak száraik megtöretnének, és levétetnének. Eljövének32 azért a vitézek, és az első latornak megtörék szárait, és a másiknak is, a ki megfeszittetett vala Jézussal. Jézusra33 pedig mikor jutottak volna, mikor látták volna, hogy ő megholt immár, nem törék meg az ő szárait. Hanem34 egy a vitézek közzűl dárdával megöklelé az ő oldalát, és mindjárt jöve ki belőle vér és viz. És35 a ki látta, bizonyságot tészen róla és igaz az ő tanubizonysága, az tudja hogy ő igazat mond, hogy ti is hidjetek ; Mert36 ezek lettek azért, hogy az Irás bételjesednék : Egy is az ő tetemei közzűl úgymond meg ne rontassék. És37 imést más Irás ezt mondja : Meglátják azt, a kit általszegeztek. Jézus temetése.Ezek38 után pedig kéré Pilátust az Arimathiabeli József (ki a Jézus tanitványa vala : de titkon vala a Zsidóktól való félelem miatt) hogy a Jézus testét levenné, melyet megengede Pilátus. Elméne azért, és levevé a Jézus testét. Eljöve39 pedig Nikodémus is, (az a ki Jézushoz ment vala éjjel először), hozván mirhából és áloesből csináltatott drága kenetet, mintegy száz fontot. Vevék40 azért a Jézus testét, és bétakarák azt lepedőkkel, drága kenetekkel egybe, a mint szokások a Zsidóknak temetni. Azon41 a helyen pedig, a hol megfeszittetett vala Jézus, vala egy kert, és a kertben új koporsó, melyben senki még nem helyheztetett vala. Annakokáért,42 a Zsidóknak Innepjek estvéjéért, mivelhogy az a koporsó közel vala, abbe helyhezteték Jézust. Krisztus20 feltámadása után megjelenik Mária Magdalénának.A1 hétnek pedig első napján Mária Magdaléna elméne reggel, mikor még setét volna, a koporsóhoz ; és látá, hogy a kő elvétetett volna a koporsóról. Elfuta2 azért és elméne Simon Péterhez, és ama másik tanitványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik : Elvitték az Urat a koporsóból, és nem tudjuk hová tették őtet. Kiméne3 azért Péter, és ama másik tanitvány, és menének a koporsóhoz. Futnak4 vala pedig mindketten együtt ; de ama másik tanitvány a futásban eleit vevé Péternek, és elébb juta a koporsóhoz. És5 lehajolván látá ott lenni a lepedőket, de nem méne bé. Elérkezék6 azért Simon Péter is őtet követvén, és béméne a koporsóba, és látá ott lenni a lepedőket. És7 a keszkenőt, melly az ő fején vala, nem a lepedőkkel letéve, hanem külön helyen egybetakarva. Akkor8 azért bémeéne ama másik tanitvány is, a ki előbb jutott vala a koporsóhoz, és látá és hitt ; Mert9 nem tudják vala még az Irást, hogy fel kellene néki támadni a halálból. Megtérének10 azért a tanitványok az övéikhez. Mária11 pedig sirván áll vala a koporsón kivűl. Mikor azért sirna, lehajlá a koporsóba. És12 látá két Angyalokat fehér ruhában, kik közzűl egyik feje felől, a másik lábai felől ül vala, a hol a Jézus teste feküdt vala. Kik13 mondának néki : Asszony mit sirsz ? Monda nékik : Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették őtet. És14 mikor ezeket mondotta volna, hátrafordula, és látá Jézust állani, és nem tudja vala hogy Jézus volna. Monda15 néki Jézus : Asszony mit sirsz ! Kit keressz ? Amaz azt állitván, hogy a kertész volna, monda néki : Uram ! ha te vitted el őtet, mond meg nékem, hová tetted és én elviszem őtet. Monda16 néki Jézus : Mária ! Amaz hátrafordulván, monda néki : Rabbóni ! azaz, Mester ! Mond17 néki Jézus : Ne illess engemet : mert nem mentem még fel az én Atyámhoz ; de menj el az én atyámfiaihoz, és mond meg nékik : Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istentekhez. Elméne18 Mária Magdaléna hirdetvén a tanitványoknak, hogy ő látta az Urat, és hogy azokat mondotta volna néki. Jézus megjelenik a tizenegynek és nyolczad napra Tamásnak.Mikor19 azért estve volna a hétnek azon első napján, és az ajtók bézárolva volnának, a hol a tanitványok egybegyültek vala a Zsidóktól való féltekben, eljöve Jézus, és megálla középben, és monda nékik : békesség néktek ! És20 mikor ezeket mondotta volna, megmutatá nékik az ő kezeit és oldalát : Örvendezének azért a tanitványok, hogy látták volna az Urat. Monda21 azért ismét nékik : Békesség néktek ! Miképen elbosátott engemet az Atya, a képen én is elbocsátlak titeket. És22 mikor ezeket mondotta volna, reájok lehelle, és monda nékik : Végyetek Szent Lelket ! Valakiknek23 megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nékik ; a kiknek megtartjátok, megtartatnak. Tamás24 pedig egy a tizenkét tanitványok közzűl, ki mondatik Kettősnek, nem vala ő velek, mikor Jézus eljött vala. Mondának25 azért néki a több tanitványok : Látánk az Urat ! Ő pedig monda nékik : Hanemha látándom az ő kezein a szegeknek helyeit, és bocsátándom az én ujjomat a szegek helyébe ; és bocsátándom az én kezemet az ő oldalába, semmiképen nem hiszem ! Azután26 azért nyolczadnappal ismét valának az ő tanitványai a házban ben, és Tamás is ő velek ; eljöve Jézus ajtó bézárolva, és megálla középben, és monda : Békesség néktek ! Azután27 monda Tamásnak : Hozd ide a te újjodat, és lásd az én kezeimet, és hozd ide a te kezedet, és bocsásd az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hivő. És28 felele Tamás, és monda néki : Én Uram ! és én Istenem ! Monda29 néki Jézus : Mivelhogy láttál engemet, Tamás, és hittél : boldogok a kik nem láttak és hittek. Sok30 több jelekeet is tett Jézus az ő tanitványai előtt, melyek e könyvben nem irattattak meg. Ezek31 pedig megirattattak, hogy hidjétek, hogy a Jézus Krisztus Istennek Fija, és hogy azt hivén, örök életet végyetek az ő neve által. Krisztus21 megjelenése a Genezáret tavánál.Azután1 megjelentette magát ismét Jézus a tanitványoknak a Tibériás tengerénél ; illyen módon jelentette pedig meg. Valának2 együtt Simon Péter, és Tamás, ki mondatik Kettősnek, és Nátánael, ki Galilea városából, Kánából való vala ; és a Zebedeus fijai, és mások az ő tanitványai közzűl ketten. Monda3 nékik Simon Péter : Elmegyek halászni. Mondának néki : Mi is elmegyünk veled. Elmenének azért, és azonnal hajóba ülének, és azon az éjszakán semmit nem fogának. Mikor4 immár reggel volna, megálla Jézus a parton ; mindazáltal nem esmérék meg a tanitványok, hogy Jézus volna. Monda5 azért nékik Jézus : Fiaim ! vagyon-é valami ennetek való ? Felelének néki : Nincsen. És6 ő monda nékik : Vessétek a hálót a hajón jobb felől, és találtok. Oda veték azért, és azt ki nem vonhatják vala a halaknak sokaságok miatt. Monda7 azért ama tanitvány, a kit Jézus szeret vala, Péternek : Az Úr ez ! Simon Péter azért mikor hallotta volna, hogy az Úr volna, az ingét magára övedzé, (mert mezitelen vala) és bocsátá magát a tengerbe. A8 több tanitványok pedig hajón menének, (mert nem messze valának a földtől : hanem mintegy kétszáz singnyire) és vonszák vala a hálót halakkal tele. Minekutánna9 azért a földre szállának, láták, hogy szén volna, és a szénen felül hal, és kenyér. Monda10 nékik Jézus : Hozzatok elő a halakból, a mellyeket most fogtatok. Kijöve11 Simon Péter, és a hálót kivoná a földre, melly teli vala száz ötvenhárom nagy halakkal ; és noha ennyi vala, mindazáltal nem szakadoza el a háló. Monda12 nékik Jézus : Jöjjetek el, ebédeljetek. A tanitványok közzűl pedig egy is nem meré őtet megkérdeni, ki vagy te ? mivelhogy tudnák, hogy az Úr volna. Eljöve13 azért Jézus, és vevé a kenyeret, és adá nékik, és a halat hasonlatosképen. Ezzel14 háromszor jelentetett meg Jézus az ő tanitványinak, minekutánna feltámadott volna a halálból. Kérdés Péterhez. Jövendölés róla és Jánosról.Minekutánna15 azuért eébdeltek volna, monda Simon Péternek Jézus : Simon, Jónának fija, szeretsz-é engemet ezeknél inkább ? Monda néki : Úgy Uram, te tudod, hogy szeretlek téged ! Monda néki : Legeltesd az én bárányimat ! Monda16 néki ismét másodszor is : Simon, Jónának fija, szeretsz-é engemet ? Monda néki : Úgy Uram ! te tudod hogy szeretlek téged ! Monda néki : Legeltesd az én juhaimat. Monda17 néki harmadszor is : Simon, Jónának fija, szeretsz-é engemet ? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta volna néki : Szeretsz-é engemet ? És monda néki : Ura, te mindeneket tudsz, te tudod, hogy szeretlek tégedet ! Monda néki Jézus : Legeltesd az én juhaimat ! Bizony18 bizony mondom néked, mikor ijfabb volnál, béövedzed vala magadat, és oda mégy vala, a hová akarod ; mikor pedig megvénheszel, a te kezeidet kiterjeszted ; és más övedz bé tégedet ; és oda viszen, a hová nem akarnád ; Ezt19 pedig mondá, jelentvén micsoda halállal dicsőitené meg az Istent. És mikor ezt mondotta volna, monda néki : Kövess engemet. Hátrafordulván20 Péter, látá hogy ama tanitvány, ki is elnyugodt vala ama vacsorán az ő mejjén, és megkérdette vala : Uram ! kicsoda az, a ki téged elárul ? Ezt21 azért mikor látta volna Péter, monda Jézusnak : Uram ! Ez pedig mint lészen ? Monda22 néki Jézus : Ha akarnám is őtet megmaradni mind adig is mig eljövök, mit gondolnál vele ? te kövess engemet Kiméne23 azért e beszéd az atyafiak közzé, hogy az ő tanitvány nem halna meg ; holott nem mondotta vala néki azt Jézus, hogy meg nem hal, hanem ezt : Ha akarnám is őtet megmaradni mind addig is mig eljövök, mit gondolnál vele ? Befejezés.Ez24 az a tanitvány, a ki ezekről bizonyságot tészen és ezeket irta ; és tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele. Egyebek25 is pedig sokak vagynak, mellyeket Jézus cselekedett, mellyek ha egyenként megirattatnának, azt vélem, hogy e világ sem foghatná bé a könyveket, a mellyek irattatnának. Ámen.