A1 próféta küldetése, engedetlensége és büntetése.És1 szóla az Úr Jónásnak az Amittai fijának s monda : Kelj2 fel, menj el Ninivébe nagy városba ; és kiálts az elen : mert az ő gonoszságok én előmbe felhatott. És3 felkele Jónás, hogy szaladna Társisba az Úr elől : Annakokáért Jáfó városba menvén és ott hajót találván, melly Társisba menne, megadá a hajóbért, és bészálla a hajóba, hogy ő velek elmennek Társisba az Úr szine elől ; De4 az Úr támaszta nagy szelet a tengeren, és lőn felette igen nagy szélvész a tengeren, annyira hogy azt állitanák, hogy a hajó elromlana. És5 megrémülvén a hajósok, kezdének kiáltani kiki az ő Istenéhez, és a hajóban való terhet hányják vala a tengerbe, hogy attól megkönnyebbitenék : Jónás pedig a hajónak egyik oldalába leszállott vala és veszteg feküdvén alszik vala. És6 hozzá menvén a kormányosmester, monda néki : Mi dolog te nagy alható ? Kelj fel, kiálts a te Istenedhez, talán megkegyelmez az az Isten nékünk, hogy el ne vesszünk. Azután7 mondának egymásnak : Jer vessünk sorsot, hogy tudhassuk meg, mi okért szállott e veszedelem reánk ? Sorsot vetének azért ; a sors pedig esék Jónásra. És8 mondának néki : Beszéld meg most nékünk, miért szállott reánk ez a veszedelm ? Micsoda rendbeli ember vagy ? és honnan jösz ? micsoda a te hazád ? és micsoda nemzetből való vagy ? És9 monda nékik : Zsidó vagyok én, és a mennyeknek Urát Istenét tisztelem, én a ki a tengert és a szárazt teremtette. Megrettenének10 azért azok az emberek felette igen, és mondának néki : Miért mivelte ezt ? mert tudják vala azok az emberek, hogy az Úr szine elől futna, mivelhogy nékik megbeszélette vala. És11 mondának néki : Mit cselekedjünk te veled, hogy a tenger megszünjék mi tőlünk ? mert a tengernek habjai hova tovább inkább nevekednek vala. És12 monda nékik : Fogjatok engem és vessetek a tengerbe, és megszünik a tenger ti tőletek ; mert tudom, hogy én miattam támadott e nagy háboru ti reátok. És13 igyekeznek vala azok az emberek, hogy a szárazra visszahoznák a hajót, de nem lehet vala : mert a tenger habjai inkább-inkább nevekednek vala ellenek. Kiáltának14 azért az Úrhoz, mondván : Kérünk téged, Uram, ne vesszünk el ez embernek lelkéért, és ne büntess meg minket ennek ártatlan véréét : mert te, Uram, a mint akarod, ugy cselekeszel. És15 ragadván Jónást veték a tengerbe : ésmegszünék a tenger az ő háborgatásától. Annakokáért16 azok az emberek nagy félelemmel félék az Urat, és áldozatot tőnek, fogadásokat is fogadának az Úrnak. Jónás2 imája és szabadulása.Készitett1 vala pedig az Úr egy nagy halat, hogy bényelné Jónást ; és lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. És2 könyörge Jónás az ő Urának Istenének a halnak gyomrából. És3 monda : Kiálték az én keserüségemben az Úrhoz, és meghallgata engemet ; a koporsónak torkából kiálték, és meghallgatád az én szómat. Mert4 vetettél vala engemet a mélységbe, a tengernek örvényébe, a viz körülvett vala engemet : minden te hánykódó vizeid és a te habjaid én rajtam általmennek vala. Annyira5 hogy én azt mondanám : Elvettettem a te szemeid elől : mindazáltal meg nem szünök nézni a te szent templomodra. Körülvettek6 vala engemet a vizek veszedelmesen, a mélység körülvett vala engemet minden felől, fű tekeredett vala az én fejemre. A7 hegyeknek alsó részeibe szállottam vala, a föld bézároltatott vala az ő hzárjaival én körültem mind örökké ; mindazáltal megszabaditád az én életemet a rothadástól, óh én Uram Istenem ! Mikor8 az én lelkem elfogyatkozott volna én benne, megemlékezém az Úrról : és béméne imádságom te hozzád a te szent templomodba. A9 kik hijábavaló hazugságok után indulnak, az ő boldogságoktól elrekesztik magokat. Én10 pedig háláadó szóval áldozom néked, és a mit fogadtam, megadom néked : Az Úré a szabaditás ! És11 parancsola az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra. A3 próféta eredményes bűnbánati prédikációja Ninivében.Szóla1 az Úr másodszor Jónásnak, és monda : Kelj2 fel, menj el Ninivébe ama nagy városba, és prédikáljad abban a mit én néked parancsolok. És3 felkelvén Jónás : elméne Ninivébe az Úr parancsolatja szerint, (Ninivé pedig felette igen nagy város vala, mellynek kerülete három napi járó föld vala.) És4 mikor kezdett vona menni Jónás a városban egy napi járó földön, és kiáltott volna, mondván : Még negyven nap vagyon, azután Ninivé elsüllyed ! Hivének5 a Ninivébeliek az Istennek, és böjtöt hirdetvén, kicsinytől fogva nagyig gyászruhába öltözének. Mert6 minekutánna e beszéd a Ninivébeli Királynak fülébe esett volna ; felkelvén az ő kiszályiszékiből, letevé az ő királyi ruháját, és gyászruhába öltözvén üle a porban. És7 parancsola, hogy megkiáltanák Ninivében a Királynak és az ő Főrendeinek akaratjokból, ezt mondván : Se az emberek, se a barmok, ökrök és juhok semmi meg ne kóstoljanak, ne legeltessenek, és vizet ne igyanak ; Hanem8 öltözzenek gyászruhába az emberek a barmokkal egybe ; és kiáltsanak az Istenhez erősen : és térjen meg kiki az ő gonosz útáról, és az ő hamisságoktól, melly az ő kezekben vagyon. Ki9 tudja talán megtér, és elváltoztatja Isten a gonoszt, hogy elfordulván haragjának búsulásától, el ne vesszünk. Azokáért10 mikor látta volna az Isten az ő cselekedeteiket, hogy tudniillik megtértek volna az ő gonosz utjokról : elváltoztatá Isten a gonoszt, mellyel őket megfenyegette vala ; és nem veszté el őket. Jónás4 megfeddetik a miatt való zúgolódásáért, hogy Isten a ninivebelieknek megkegyelmezett.Semmiképen1 nem tetszék pedig Jónásnak, és megharaguvék. Könyörge2 azért az Úrnak, és monda : Kérlek Uram, avagy nem ez vala é az én mondásom, még mikor volnék az én földemben ? azért futottam vala Társisba : mert tudom vala, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, nagy türhető, és nagy irgalmasságu ; és a gonosznak elváltoztatója vagy. Most3 azért, Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet én tőlem : mert jobb nékem meghalnom, hogynem élnem ! És4 monda az Úr : Avagy méltán gerjedt é fel a te haragod ! Mert5 kimenvén Jónás a városból, ül vala a város ellenébe napkelet felől ; holott csinált vala magának hajlékot, hogy az alatt ülne árnyékban mind addig, mig meglátná, mint lenne a városnak dolga. Mert6 készitett vala az Úr Isten egy tököt, hogy felmenne az a Jónás hajlékára, hogy árnyékot tartana a Jónás fejének, és megoltalmazná a hévségnek bántásától, és örüle Jónás a töknek felette igen. Azután7 szerze az Isten egy férget másodnapon reggel hajnalban, melly a töknek tövét megrágá, és megasza. És8 lőn napkeletkor, hogy az Isten napkeleti száraztó szelet támasztana, és a napnak hévsége megsütné Jónásnak fejét, annyira, hogy elbádjadna, és kivánna magának halált, ezt mondván : Jobb nékem holtom, hogynem éltem ! És9 monda az Isten Jónásnak : Valyon méltán haragszol é azért a tökért ? és monda : Méltán cselekszem, hogy haragszom mind halálig ! És10 monda az Úr ! Te szánod a tököt, mellyért nem munkálkodtál, és a mellyet nem neveltél, melly egy éjjel felnevekedett, és más éjjel elhervadott. És11 én ne szánnám Ninivét a nagy várost, mellyben több vagyon tizenkétszer tizezer embernél, kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezek között, mellyben barom is sok vagyon ?