Józsué1 halála után Júda törzse kezdi a harcot.Vala1 pedig a Jósué halála után, megkérdék az Izráel fijai az Urat, mondván : Ki megyen fel közzűlünk, a megmaradott Kananeusra elsőben, hogy hadakozzék ő ellene ? És2 monda az Úr : Júda menjen fel, ímé kezében adtam néki azt földet. És3 monda Júda az atyafiának Simeonnak : Jer fel velem együtt a nékem sorssal jutott örökségre, hogy hadakozzunk a Kananeus ellen : és én is elmegyek veled a néked sorssal jutott örökségre : és elméne ő vele Simeon. És4 felméne Júda, és kezebe adá az Úr nékik a Kananeust és Perizeust, és levágának bennek Bésekben tízezer férjfiakat. És5 találák Adonibéseket Bésekben, és hadakozának ő ellene : és megverék azt a Kananeust és Perizeust. Elfuta6 annakokáért Adonibések, és üzék, és megfogák őtet, és elvágák kezeinek és lábainak nagyujjait. És7 monda Adonibések : Hetven Királyok, kiknek elvágattam vala kezeiknek és lábaiknak nagyujjaikat, szedegetnek vala az én asztalom alatt : a mint cselekedtem, úgy fizetett nékem az Isen. És vivék őtet Jérusálembe és meghala ott. Mert8 hadakoztak vala a Júda fijai Jérusálem ellen, és megvévén azt, levágták vala annak lakóit fegyvernek élivel, és a várost tűzzel megégették vala. És9 annakutánna alámenének a Júda fijai a Kananeus ellen való hadakozásra, ki lakik vala a hegyes földön, és a délről való tartományban, és a lapáczon : Mert10 elment vala Júda a Kananeusra, ki lakik valal Hebronban, neve pedig Hebronnak annakelőtte vala Kirjáth-árba ; és megverték vala Sésait és Ahimánt, és Thálmait. És11 onnan ment vala Débirnek lakóira : neve pedig Débirnek az előtt vala Kirjáth-séfer. És12 monda Káleb : A ki megveri Kijáth-séfert, és megveszi azt, néki adom Aksát az én leányomat feleségűl. Megvevé13 pedig az a Kénáz fija Othniel, ki Kálebnek öccse vala : és néki adá Aksát az ő leányát feleségűl. Vala14 pedig hogy mikor Aksa menne az ő férje házához, arra készteté őtet az ő férje, hogy az ő attyától mezőt kérne, és leszálla a szamárról ; és monda néki Káleb : Mi dolgod vagyon ? És15 monda néki : Adj nékem áldást : mivelhogy száraz földet adtál nékem, adj nékem vizeknek kútfejeit is : és ada néki Káleb alsó és felső kútfejeket. Kéneusnak16 is pedig a Mózes ipának fijai felmentek vala a pálmafáknak városából, a Júda fijaival Júdának pusztájára, melly vagyon Arádnak délről való részében : mert elment vala Kéneus, hogy laknék a néppel. És17 elméne Júda viszont az ő attyafiával Simeonnal, és megverék a Kananeust, ki Séfátban lakik vala, és megpusztíták azt : és nevezé a várost Hormának. Azután18 megvevé Júda Gézát és annak határát, Askelont és annak határát, és Ekront és annak határát : Mert19 vala az Úr Júdával, és bírá a hegyet : de nem üzé ki a völgynek lakóit : mert vas szekereik valának nékik. És20 adák Kálebnek Hebront, miképen szólott vala Mózes : és kiüzé onnan az Anák három fijait. Nem minden kananeust űznek ki.Jebuzeust21 pedig Jérusálemnek lakóját ki nem üzék a Benjámin fijai ; azokáért lakék Jebuzeus a Benjámin fijaival Jérusálemben mind e mai napig. Felment22 vala pedig a József háza is Béthelbe, és az Úr vala ő vele. És23 megkémlelteté a József háza Béthelt, melly városnak neve az előtt Lúz vala. És24 látának a kémek egy férjfiat, ki abból a városból jú vala ki, és mondának néki : Mutasd meg, kérlek bémenetelit e városnak, és jól tészünk veled. Ki25 megmutatá nékik a városnak bémenetelit, és levágák a város népét éles fegyverrel ; azt a férjfiat pedig és minden háznépét elbocsáták. Elméne26 azért az a férjfiú Hittimnek földébe, és várost építe, és nevezé azt Lúznak, melly annak neve mind e mai napig. Nem27 üzé ki pedig Manasse Bethséannak és az ő faluinak lakóit ; és Thahanáknak és faluinak lakóit ; és Dórnak és faluinak lakóit ; é Jibleámnak és faluinak lakóit ; és Megiddónak és faluinak lakóit ; mert tetszik vala a Kananeusnak a lakás azon a földön. És28 mikor megerősödött volna az Izráel, a Kananeust adófizetővé tevé : de mindenestől nem üzé ki őtet. Efraim29 is nem üzé ki a Kananeust, ki Gézerben lakik vala : annakokáért lakék a Kananeus ő közötte Gézerben. Zebulon30 sem üzé ki Kitronnak lakóit és Nahalólnak lakóit : annakokáért közötte lakék a Kananeus, és adófizetők valának. Áser31 sem üzé ki Akkónak lakóit és Sidonnal kakóit, Akhlábot, Akzibot, Helbát, Afeket, és Réhobot. És32 lakék Áser a Kananeus között, a földnek lakói között : mert ki nem üzé őtet. Nafthali33 sem üzé ki Beth-sémesnek lakóit ; és Bethanáthnak lakóit ; hanem lakék a Kananeusok közt, a földnek lakói közt, és a Beth-sémes és Behanáth lakói adófizetők valának nékik. És34 szoríták az Emoreusok a Dán fijait a hegyes földre : mert nem enegedik vala nékik, hogy alájöjjenek a völgybe : Mert35 tetszik vala a lakás az Emoreusnak Har-héresben, Ajalonban és Sahálbimban : de minekutánna a József házának keze rájok nehezedett volna, adófizetők levének. Határa36 pedig az Emoreusnak vala a Hakrabbimusok hágójától fogva a kőszikla, és azon felűl. Izráel2 engedetlensége és bűnbánata, ingatagsága és bűntetése. Bírák.Felméne1 pedig az Úrnak Angyala Gilgálból Bókimba, és monda : Felhozálak titeket Égyiptomból, és hozálak titeket e földre, melly felől megesküdtem vala a ti atyáitoknak, és mondék : Fel nem bontom az én szövetségemet veletek mind örökké ; Csak2 hogy ti ne tegyetek frigyet e földnek lakóival : az ő oltáraikat eltörjétek. És nem engedétek az én szómnak ! Micsoda ez, a mit cselekedétek ? Annakokáért3 én is mondék : Nem üzöm ki őket a ti orczátok elől, hanem lésznek mint tövisek a ti oldalaitokban, és azoknak isteneik néktek botránkozástokra lésznek. És4 lőn, hogy mikor az Úrnak Angyala ezeket szólaná az Izráel minden fijainak : felemelé a nép ő szavát, és sírának ; És5 nevezék azt a helyet Bókimnak és áldozának ott az Úrnak. Elbocsátotta6 vala pedig Jósué a népet, és elmentek vala az Izráel fijai kiki az ő örökségébe, hogy bírnák a földet. És7 szolgála a nép az Úrnak Jósuénak minden idejében és a Véneknek minden napjaikban, kik sok ideig éltek Jósué után, kik látták vala az Úrnak minden nagy dolgait, mellyeket cselekedett vala az Izráellel. Meghala8 pedig Jósué a Nún fija, az Úr szolgája, mikor volna száz tíz esztendős. És9 eltemeték őtet az ő örökségének határában Timnát-héresben, Efraimnak hegyén, melly vagyon a Gahás hegynek észak felől való részéről. És10 az az egész nemzetség gyüjteték az attyihoz : és támada más nemzetség ő utánnok, kik nem tudják vala az Urat, sem pedig a dolgokat nem tudják, mellyeket cselekedett valaz az Izráellel. Cselekedének11 pedig az Izráel fijai gonoszt az Úr szemei előtt, és szolgálának a Baálimoknak : És12 elhagyván az ő attyoknak Urát Istenét, ki kihozta vala őket Égyiptomnak földéből, menének más idegen istenek után, a pogánynépeknek isteneik közzűl, kik valának körűlök, és meghajták magokat azoknak : azért az Urat haragra ingerlék. Elhagyák,13 mondom, az Urat, és szolgálának a Baálnak és az Astarótnak. És14 felgerjede az Úrnak haragja az Izráel ellen, és adá őket a ragadozóknak kezekbe, és elragadozák őket : és eladá őket a körűlöttök való ellenségeiknek kezekbe, és meg nem állhatának többé az ő ellenségeik előtt : Valahován15 kimennek vala, az Úrnak keze vala ő ellenek gonoszra, a mint megmondotta volt az Úr, és a mint megesküldt volt az Úr nékik ; és igen megnyomordának. Támaszt16 vala pedig az Úr Bírákat, kik megszabadítanák őket a ragadozóknak kezekből. De17 az ő Bíráikat sem hallgaták, hanem más idegen istenek után fertelmeskedének, és meghajták magokat előttök ; eltávozának hamar az útról, mellyen jártak vala az ő eleik, és noha hallának az Úrnak parancsolatit, de nem cselekedének a képen. Mert18 mikor támaszt vala az Úr nékik Bírákat, az Úr vele vala a Bíróval és megtartja vala őket az ő ellenségeiknek kezekből, a Bírónak minden napjaiban : mert elváltoztatja vala az Úr az ő akaratját az ő fohászkodásokért, mellyet tésznek vala az őket nyomorgatók és szorongatók miatt. De19 minekutánna a Bíró meghal vala : viszatérnek vala, és megfertéztetik vala magokat, sokkal inkább hogy nem mint az ő eleik, járván az idegen istenek után, szolgálván azoknak és meghajtván magokat azok előtt : Semmit el nem hagynak vala az ő cselekedetekben és kemény útokban. Annakokáért20 felgerjede az Úrnak haragja az Izráel ellen, és monda : Mivelhogy általhágta e nemzetség az én szövetségemet, mellyet parancsoltam az ő attyaiknak, és nem engedtek az én szómnak : Én21 is ki nem űzük ezután senkit az ő orczájok elől, a pogányok közzűl, kiket hagyott Jósué, minekutánna megholt ; Hogy22 azok által kisértsem az Izráelt, ha megtartják é az Úrnak útát, járván azon, a miképen megtartották az ő eleik, vagy nem ? Azokáért23 megmarasztá az Úr e pogányokat, és ki nem üzé őket hamar, sem kezébe nem adá azokat Jósuénak. Izráel3 bálványozása és leigázása. Szabadulás Othniel, Ehud és Sámgár által.Ezek1 pedig a pogányok, kiket meghagyatott az Úr, hogy azok által kísértené az Izráelt, mind azokat, kik nem tudják vala a Kananeus ellen való hadakozásokat ; Csak2 e végre, hogy tanulnának az Izráel fijainak maradéki, és hogy megtanitaná az Isten azokat a hadakozásra : csak azokat tudniillik, kik annakelőtte azt nem tudták. A3 Filiszteusoknak öt Fejedelemségei, és mind a Kananeusok, és a Sídóniusok, és a Hiveusok, kik laknak vala a Libánon hegyén : a Baálhermon hegyétől fogva Hámáthnak bémeneteléig. Kik4 azért hagyattak vala meg, hogy megkísértené ő általok az Úr az Izráelt, hogy tudná, ha engednének és az Úr parancsolatinak, mellyeket parancsolt az ő eleiknek Mózes által. Lakának5 annakokáért az Izráel fijai a Kananeus, Hitteus, Emoreus, Perizeus, Hiveus és Jebuzeus között. És6 vevék azoknak leányaikat magoknak feleségűl, és az ő leányaikat adák azoknak fijainak, és szolgálának azoknak isteneiknek. Tevének7 azért az Izráel fijai gonoszt az Úrnak szemei előtt, és elfelejtkezének az ő Urokról Istenekről : és szuolgálának a Baálimoknak, és az Astarótnak. Annakokáért8 felgerjede az Úrnak haragja az Izráel ellen, és eladá őket Kúsán Riseáthaimnak, Mésopotámia Királyának kezébe ; és szolgálának az Izráel fijai Kúsán Riseáthaimnak nyolcz esztendeig. Kiáltának9 pedig az Izráel fijai az Úrhoz, és támaszta az Úr megszabadítót az Izráel fijainak és megtartá őket ; Othnielt a Kénáz fiját, Kálebnek öccsét. És10 mivelhogy ő rajta az Úrnak lelke vala, az Izráelért bosszút álla : Kimenvén pedig a hadba, kezébe adá néki az Úr Kúsán Riseáthaimot, Siriának Királyát, és megerősödék az ő keze Kúsán Riseáthaimon. És11 megnyugovék a föld negyven esztendeig : és meghala Othniel a Kénáz fija. Ismét12 gonoszt cselekedének az Izráel fijai az Úrnak szemei előtt : és megerúsíté az Úr Eglont Moábnak Kiráyát az Izráel ellen : azért mert gonoszt cselekedett vala az Úr szemei előtt. Ki13 hozzá gyüjté Ammonnak és Amáleknek fijait, és elmenvén megveré az Izráelt, és bírák a pálmáknak városát. És14 szolgálának az Izráel fijai Eglonnak a Moáb Királyának tizennyolcz esztendeig. Kiáltának15 annakokáért az Izráel fijai az Úrhoz, és támaszta az Úr nékik megtartót, Ehudot, Gérának fiját, ki Jémininek fija vala, kinek a jobbkeze haszontalan vala. És küldének az Izráel fijai ő általa jándékot Eglonnak a Moáb Királyának. Szerze16 pedig magának Ehud egy kétélű kardot, mellynek egy singnyi vala a hossza, mellyel megövedezte vala magát az ő ruhája altt, az ő jobbtomporánál. Bémutatá17 annakokáért az ajándékot Eglonnak a Moáb Királyának : (Eglon pedig felette igen kövér ember vala.) Mikor18 pedig bémutatta volna az ajándékot, elbocsátá azokat, kik az ajándékot vitték vala. Ő19 pedig hátatére a kőbányáktól, mellyek valának Gilgálhoz közel, és onda : Titkos beszédem vagyon veled, óh Király ! Ki felele : Hallgass veszteg. És kimenének ő előle mindenek, kik állanak vala előtte. Akkor20 Ehud béméne hozzá, (ő pedig ül vala nyári vacsoráló házában maga) és monda Ehud néki : Az Úrnak beszédét mondom néked. És felkele a királyi székből. Akkor21 kinyujtá Ehud az ő balkezét, és kirántá kardját jobbtomporáról, és béüté azt annak hasába. És22 béméne még a markolatja is a vasa után, annyira hogy bérekesztené a kövéri a fegyvert, (mert ki nem vonhatá a kardot annak hasából) és kiomla a ganéja. Általméne23 pedig Ehud a palotán, minekutánna bévonta volna a vacsoráló háznak ajtaját, és azt bézárlotta volna. Mikor24 pedig kiment volna, annak szolgái bémenének, és láták, és ímé a vacsoráló háznak ajtai bézárattatva valának, és mondának : Bizony a hasát tiztítja a nyári vacsoráló háznak kamarájában. És25 mikor sok ideig várták volna és ímé nem nyitná meg a vacsoráló háznak ajtaját, hozának kulcsot és megnyiták ; És ímé az ő urok a földr esett vala halva. Ehud26 pedig elszalad vala míg késének azok, és elhaladta a kőbányákat, és jutott vala Séhirába. Mikor27 pedig jutott volna az övéihe, kürttel kürtöle az Efraim hegyén : és ő azok előtt vala. És28 monda nékik : Jertek utánnam nékem : mert kezetekbe adtaaz Úr a ti ellenségteket Moábot : Alámenének annakokáért ő utánna, és elfoglalák a Jordánnak réveit Moábtól, és nem hagyának senkit azon általmenni. És29 levágának Moábban akkor, úgymint tízezer férjfiat, minden gazdag és erős férjfiat ; és senki el nem szalada. Megaláztaték30 Moáb azon a napon az Izráel keze alatt : és megnyugovék a föl nyolczvan esztendeig. Ő31 utánna pedig volt Sámgár, Anáthnak fija, és megöle a Filiszteusok közzűl hatszáz férjfiakat, egy örök ösztönnel, és megtartá ő is az Izráelt. Jábin4 elnyomja Izráelt, de Bárák és Debora legyőzi őt.Nem1 szünének meg pedig az Izráel fijai gonoszt cselekedni az Úrnak szemei előtt, minekutánna Ehud meghala. Azért2 adá őket az Úr Jábinnak a Kanaán Királyának kezébe, ki uralkodott vala Hásorban, (kinek seregének Hadnagya vala Sisera,) ő pedig lakik vala a pogányok városában Harósethben. És3 kiáltának az Izráel fijai az Úrhoz : mert kilenczszáz vas szekerei valának néki, é ő elnyomta vala felette ign az Izráel fijait húsz esztendeig. Débora4 pedig jövendőmondó asszony, Lappidóthnak felesége, ítéi vala Izráelt akkor az időben. Ő5 pedig lakik vala a Déborának pálmafája alatt, Ráma és Béthel között. Efraimnak hegyén ; és felmennek vala az Izráel fijai ő hozzá törvényre. És6 elüldé és elhivatá Bárákót az Abinoám fiját Kédes Nafthalibó, és monda néki : Avagy nem parancsolta é meg az Izráelnek Ura Istene ? Menj el és gyüjtsd egybe a népet a Thábor hegyére, és végy melléd tízezer férjfiakat Nafthalinak Izráel és Zebulonnak fijai közzűl. És7 te ellened kihozom a Kison patakjához Siserát, a Jábin seregének Hanagyát és az ő szekereit és az ő sokaságát, és kezedbe adom néked őtet. És8 monda néki Bárák : Ha eljövéndesz vele, elmegyek : ha pedig el nem jövéndesz velem, nem megyek. Ki9 felele néki : Én elmegyek veled de nem lészen tiéd a dícséret ez úton, a mellyet te követsz : mert asszony kezébe adja az Úr Siserát. Felkele annakokáért Débora, és elméne Bárákkal Kédesbe. Öszvegyüjtvén10 annakokáért Bárák Zebulont és Nafthalit Kédesbe, elvive magával tízezer férjfiakat, és elméne ő vele Débora is. Héber11 pedig, ki a Kéneusok közzűl való vala, elvált a Kajin néptől, Hobábnak a Mózes ipának fijától ; és felvonta vala az ő sátorát Elonig Sahanaimban, melly vagyon Kédes mellett. Hirré12 tevé pedig Siserának, hogy felment volna Bárák az Abinoám fija a Thábor hegyére. Öszvegyüjté13 annakokáért Sisera minden szekereit, kilenczszáz vasszekereket, és minden népet, melly vala vele, a pogányoknak váosából Harósethből a Kison patakja mellé. És14 monda Débora Báráknak : Kelj fel, mert ez a nap mellyen az Úr kezedbe adta Siserát : Avagy nem az Úr megen é ki előtted ? És alájöve Bárák a Thábor hegyéről, és a tízezer férjfiak ő utánna. És15 megrontá az Úr Siserát, és minden szekereket, és azt az egész tábort, fegyvernek élivel Bárák előtt ; és leszálla Sisera a szekérből, és fut vala gyalog. Bárák16 pedig üzé a szekereket és a tábort mind a pogányok városáig Harósethig : és elhulla gész tábora Siserának fegyvernek éle miatt, meg nem marada még csak egy is. Siserát megöli Jáhel.Sisera17 pedig elszalada lábain Jáhelnek, a Kéneus Háber feleségének sátorába : mert békesség vala Jábin között Hásornak Királya között, és a Kéneus Héber háznépe között. És18 Kiméne Jáhel eleibe Siserának, és monda néki : Térj be éde suram, térj be én hozzám, ne félj ! És bétére ő hozzá a sátorba, és befedé őtet lasnakkal. És19 monda néki : Adja, kérlek, nékem innom egy kevés vizet ; mert szomjúhozom. És megnyita egy tejes tömlőt és inni ada néki, és bélepedé őtet : Monda20 annakfelette néki : Állj a sátornak ajtajára, és ha valaki béjövénd és kérdénd téged, és ezt mondándja : Vagyon é itt valaki ? Mondjad : Nincsen. És21 vevé Jáhel a Héber felesége a sátornak szegét, és kezébe vevé a pőrölyt, és titkon béméne ő hozzá, és béveré a szeget az ő vakszemébe, és bészegeződék a földbe, (ama pedig elfáradott vala, és elaludt vala) és így hala meg. Ímé22 pedig Bárák üzi vala Siserát, és kiméne Jáhel néki eleibe, és monda néki : Jöszte, és megmutatom néked az embert, a kit keressz. Ki béméne ő hozzá, és ímé Sisera elnyulván ott fekszik vala halva, és a szeg az ő vakszemében vala. Megalázá23 annak okáért az Isten az napon Jábint a kanaán királyát az Izráel fiai elôtt. És24 az Izráel fiainak keze erôt vôn, és megkeményedék jábin ellen a kanaán királya ellen, mind addig míg nem elvsztenék jábint a kanaán királyát. Debora5 és Bárák diadaléneke.Énekle1 pedig Débora és Bárák, az Abinoám fija, az napon, ezt mondván : Áldjátok2 az urat, mivelhogy az Izráelen esett bosszút megállotta, a népnek szabadakarat szerint való engedelme álta. Halljátok3 meg Királyok, és füleitekbe vegyétek Fejedelmek : Én, én az Úrnak éneket mondok ; éneklek az Izráel Urának Istenének. Uram,4 mikor Seirből kijőnél, mikor elébb mennél az Edomitáknak földökből : a föld megindula, az egek is csepegnek vala : a sűrű fellegek is vizeket csepegtetnek vala. A5 hegyek elolvadának az Úrnak orczája előtt, sőt a Sinai hegy is az Izráel Urának Istenének jelenvolta előtt. Sámgárnak6 az Anáth fijának idejében, Jáhelnek idejében, megpusztultak vala az útak, és az útonjáróknak seregek kerengő útakon járnak vala. Elpusztultak7 vala az erősség nélkűl való városok Izráelben : elpusztultak vala, mondom, m1gnem én Débora felkelék, mígnem felkelék mint anya Izráelben. Valamikor8 az Izráel új isteneket választ vala, az ellenség a kapu előtt vala : mégis sem paizs, sem kopják nem láttatának negyvenezer Izráelitáknak is kezekben. Az9 én szívem hajlandó a parancsolatoknak Fejedelmeihez, kik vagynak Izráelben : és ahzokhoz, kik szabadakaratjok szerint engedtek a nép közzűl : azért áldjátok az Urat ! Kik10 ültök szép fejér öszvéreken, kik az ítéletben előljárók vagytok : és a kik úton jártok, ezekről beszéljetek. Kik11 a kúton való megítésnek idején, az ellenség nyilainak zúgásától félnek vala, ott beszélgessenek eztuán az Úrnak igaz cselekedeteiről, és Izráelben az ő falukban lakozóihoz való igaz cselekedeteiről : miolta a kapukra lemegyen az Úrnak népe, beszélgessen erről. Kelj12 fel, lelj fel Débora ! Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket ! Kelj fel Bárák, és fogva vigyed a te foglyaidnak sokaságát, Abinoámnak fija ! Miolta13 a Kanaán népe maradékának uraságát adá az Izráel népe között való nagyságosoknak : Az Úr birodalmat adott nékem az erőseken. Az14 Efraim nemzetségéből azok közzűl, kiknek határok az Amálekitákig vagyon ; a te néped közzűl, a téged követő Benjámin nemzetsége közzűl : a Mákir nemzetségéből, a törvénytudók : és a Zebulonnak nemzetségéből, a kiknek méltóságok vagyon a népnek egybegyüjtésére, hozzám jőnek Íródeákomnak levelére. Az15 Issakhár nemzetségéből való Fejedelmek is Déborával egyeznek : Mint az Issakhár, a képen Bárák engedett, kinek lábainak nyomdokát követte a küldetett sereg a völgybe : és a több nemzetségtől elválasztatott Rúben nemzetségéből való nagy és serény Fejedelmek. Miért16 kivánsz ülni ama te kettős terhed között te Issakhár, mikor hallod az ellenség seregének zengését : és a Rúbeniták mellett lakozó nagy és mély gondolatú Fejedelmek ; A17 Jordánon túl való Gileád a vagy nyugodt é ? És a Dán nemzetsége miért laknék a hajóknál ? Az Áser nemzetsége miért ülne a tengernek partján, és az ő magas kőszikláin miért laknék ? A18 Zebulonnak és Nafthalinak népe halálra vetette magát, a mezőnek magas helyein. Eljöttek19 a Királyok, és harczoltak : akkor harczoltak a Kanaán Királyai is Tahanák tartományában, a Megiddó vizénél : de csak egy kis darab ezüstöt sem kaphatának. A20 mennyekből harczoltak mi mellettünk : A csillagok az ő helyekről harczoltak Sisera ellen. A21 Kison patakja seprette el őket, a Kedúmim patakja, a Kison patakja : Tapodj meg, óh én lelkem, minden erőt ! Akkor22 az ő erős vitézeinek lovoknak körmeik megtörődének az ő futások miatt. Átkozzátok23 Mérózt, azt mondja az Úrnak Angyala, szüntelen átkozzátok az ő lakosait : mert nem jöttek segitségére az Úrnak, az Úrnak, mondom ! segitségére az erősek ellen. Dícsértessék24 minden asszonyok felett Jáhel, a Kéneus Hébernek felesége : minden sátorban lakozó asszonyok felett áldassék. Vizet25 kért vala Sisera, tejet adott Jáhel, a nagy urakhoz illendő csészében adott néki vajnak tejét. Az26 ő balkezét a szegre, jobbkezét pedig a munkálkodóknak pőrölyére nyujtotta, és ütötte Siserát : fejét elvette, megsebesítette és általverte az ő vakszemeit. Az27 ő lábai között tekerget, elesett, feküdt : az ő lábai között görbedett meg, ugynaott elesett meghalván ! Siserának28 anyja az ablakon néz vala, és csácsog vala ; a rostélyos ablakon néz vala, azt mondván : Miért késik az ő szekere megjőni ? Miért késnek az ő szekerei lovainak lábaik ? Az29 ő fő asszonyai közzűl az eszesek felelnek vala ; sőt még ő maga is magát illy beszédekkel vígasztalja vala : A30 vagy nem a nyert prédát osztják é ? Egy vagy két leányzót minden személyre ? A szép tarka öltözeteknek nyereségét Siserának magának, a tarka és tővel varrott nyert öltözeteknek prédáját : Mindkét felől szépen megvarrott ékességeket az erőseknek nyakok megékesítésére. Eképen31 vesszenek el mind a te ellenségeid, Uram ! a kik peig őtet szeretik, legyenek ollyak mint a nap, mikor feltámad az ő erejében ! És e képen megnyugovék a föld negyven esztendeig. Gedeon6 elhívatik a bíróságra.Cselekedének1 pedig gonoszt az Izráel fijai az Úrnak szemei előtt : azért adá őket az Úr a Midián kezébe hét esztendeig. Hatalmat2 vőn azért a Midián keze Izráelen : és Midiától való féltekben csinálák magoknak az Izráel fijai a barlangokat, hajlékokat és erősségeket, mellyek vagynak a hegyekben : Mert3 mikor vetést tészen vala az Izráel, felmegyen vala Midián és Amálek, és a napkeletiek fijai felmenének vala ő ellene. Kik4 táborba szállnak vala ő ellenek, és pusztítják vala a földnek gyümölcsét mind addig, míg jutnál Gázába ; és nem hagynak vala élést Izráelben, sem juhokat, sem ökröket, sem szamarakat. Mert5 ő magok, és az ő nyájok mind felmennek vala, és az ő sátoraik : és mennek vala a sáskáknak módjokra a sokaság miatt ; sem ő magoknak, sem tevéiknek nem vala számok : mennek vala, mondom, a földre, hogy elpusztítanák azt. Mikor6 azért igen megnyomorodott volna az Izráel a Midiániták miatt : kiáltának az Izráel fijai az Úrhoz. Mikor7 pedig kiáltottak volna az Izráel fijai az Úrhoz Midián miatt : Külde8 az Úr jövendőmondó férjfiat az Izráel fijaihoz, és monda nékik : Így szól az Izráel Ura Istene : Én hozálak fel titeket Égyiptomból, és kihozálak titeket a szolgálatnak házából. És9 kimentettelek titeket az Égyiptombelieknek kezekből, és mindennyomorgatóitoknak kezekből, kiket kiüztem a ti orczátok elől, és néktek adtam az ő földöket. És10 mondék néktek : Én vagyok a ti Uratok Istentek, ne féjétek, az Emoreusoknak isteneiket, kiknek földökben laktok ti : de nem engedétek az én szómnak. Eljöve11 azután az Úrnak Angyala, és leüle a cserfa alatt, melly vala Ofrában, melly vala Jóásé, ki az Abiézer nemzetségéből val vala ! Gedeon pedig az ő fija, búzát csépel vala egy kis szérűn, hogy eliktatná a Midián orczája előtt. És12 megjelenék néki az Úrnak Angyala, és monda néki : Az Úr veled, erős férjfiú. És13 felele néki Gedeon : Kérlek édes Uram, ha velünk vagyon az Úr, miért talált minket mind e nyavalya ? És hol vagynak minden ő csudadolgai, mellyeket beszéltek nékünk a mi Atyáink, mondván : Avagy nem Égyiptomból hozott é fel minket az Úr ? Most pedig elhagyott minket az Úr, és adott minket a Midián kezébe. Tekinte14 pedig ő reá az Úr, és monda : Menj el ebben a te erősségedben, és megszabadítod az Izráelt a Midián kezéből : Avagy nem küldélek é el tégedet ? És15 monda néki : Kérlek édes Uram, mimódon szabadítsam meg az Izráelt ? Ímé az én atyám egy szegény ember Manasséban, és én legkisebb vagyok az én atyám házában. Akkor16 monda néki az Úr : mert veled lészek ; azért megvered Midiánt, mint csak egy férjfiat. Akkor17 Gedeon monda néki : Kérlek, ha találtam kegyelmet a te szemeid előtt, adjad jegyét annak, hogy te szólasz velem. El18 ne menj, kérlek, innen míg megjövök hozzád, és kihozom az én áldozatomat, és léteszem elődbe. Ki monda : Én itt leszek míg vissza téréndesz. Gedeon19 pedig béméne és készíte egy kecskegödölyét, és egy mérték lisztből kovász nélkül való kenyereket ; húst tőn egy kosárba, és a húsnak levét egy fazékba, és kivivé annak, a ki vala a cserfa alatt és bémutatá néki. És20 monda néki az Úrnak Angyala : Vegyed a húst és a kovász nélkűl való kenyereket, és rakd e kősziklára, és a húsnak levét töltsd ki reá : és úgy cselekedék. Annakutánna21 kinyujtá az Úrnak Angyala az ő pálczájának végét, melly vala az ő kezében, és illeté a húst és a kovász nélkűl való kenyereket : és tűz jöve ki a kősziklából, és megemészté a húst és a kovász nélkűl való kenyereket : az Úrnak Angyala pedig elméne az ő szemei elől. Látván22 pedig Gedeon, hogy az Úrnak Angyala volna az, monda : Jaj Uram Istenem ! mert láttam az Úrnak Angyalát színről színre. Monda23 pedig néki az Úr : Békesség néked, ne félj : nem halsz meg. És24 oltárt építe ott Gedeon az Úrnak, és nevezé azt így : Jehova Salom ! azaz, békességnek Uráé, melly mind e mai napig még az Abiézer fijai városokban Ofrában vagyon. Lőn25 pedig azon éjjel, mond az Úr néki : Vegyed a te atyádnak öregbik tulkát, és ama második rendben való hetedfű tulkot : és rontsd le a Baál oltárát, melly a te atyádé, a berket is melly vagyon a mellett, vágd ki. És26 építs oltárt a te Uradnak Istenednek, ama várhoz hasonló kősziklának tetején, alkalmatos helyen : és áldozd meg a második tulkot, és gyujtsd meg az áldozatot a bereknek fáival, mellyet kivágsz. Vőn27 annakokáért Gedeon tiz férjfiakat az ő szolgái közzűl, és a képen cselekedék, a mint megmondotta vala néki az Úr : És mikor félne az ő attyának háznépétől és a városnak férjfiaitól, hogy nappal ne cselekednék, éjszaka cselekdé. Mikor28 pedig felköltek volna a városnak férjfiai reggel, ímé lerontatott vala a Baál oltára, és a berek melly mellette vala, levágattatott vala, és a második tulok felvitetett és megáldoztatott vala az építetett oltáron. És29 mondának egyik a másiknak : Ki cselekdete ezt ? És megkérdezék, és megkeresék, és mondának : Gedeon, a Joás fija cselekedte ezt ! Akkor30 mondának a városnak férjfijai Joásnak : Hozd ki a te fijadat, hadd haljon meg : mert elrontotta a Baál oltárát, és levágta a berket, melly volt mellette. Monda31 pedig Joás mind azoknak kik ő mellette állanak vala : Ti pereltek é Baálért ? A vagy ti oltalmazzátok é őtet ? Valaki perel ő érette megölettessék reggelig. Ha Isten, pereljen maga ő vele, hogy elrontotta az ő oltárát. És32 nevezé őtet az napon Jerubaálnak, mondván : Pereljen ő vele Baál : mert elrontotta az ő oltárát. Az33 egész Midián pedig és Amálek és a napkeletieknek fijai egybegyülének egyenlőképen, és általmenvén a Jordánon, tábort járának Jezréel völgyében. Az34 Úrnak lelke pedig felöltözteté Gedeotn, és kürtöle a kürttel, és egybegyülvén az Abiézer nemzetségei, ő utánna menének. És35 követeket külde az egész Manasse nemzetsége közzé, és egybegyült az is ő utánna, és követeket külde Áserbe és Zebulonba és Nafthaliba, és feljövének eleikbe. És36 monda Gedeon az Úrnak : Ha te megszabadítod az én kezem által az Izráelt, a miképen szólottál ; Ímé37 én teszek egy fürt gyapjat a szérűre, ha a harmat lészen csak a gyapjún, és az egész földön lejénd szárazság ; tehát bizonnyal megtudom, hogy megszabadítod az én kezem által az Izráelt, a mint szólottál. És38 úgy lőn : mert felkele másod-napon reggel, és megszorítá a gyapjat, és egy teljes csésze vizet facsara ki a gyapjúból. Monda39 annakfelette Gedeon az Úrnak : Ne gerjedjen a te haragod én ellenem, és csak egyszer szólok, hadd tegyek kísértést, kérlek, csak egyszer e gyapjú által. Legyen, kérlek, szárazság csak e gyapjún, és az egész földön legyen harmat. És40 úgy cselkedék az Úr azon éjjel, és lőn szárazság csak a gyapjún, és az egész földön lőn harmat. Gedeon7 legyőzi a midiánitákat.Felkele1 pedig jó reggel Jerubaál (ez a Gedeon) és mind a nép, melly vala vele, és táborba szállának a Haród kútfő mellett : a Midiának tábora pedig vala észak felől a Móré halom körűl a völgyben : És2 monda az Úr Gedeonnak : Több ez a nép, melly te veled vagyon, hogynem mint annak kezébe adjam a Midiánt, hogy ne dicsekedjék az Izráel én felettem, mondván : Az én kezem szerzett szabadulást nékem. Most3 annakokáért kiáltsd meg e népnek hallására, mondván : Kicsoda a félelmes és rettegő ? Térjen hátra : és mikor reggel lészen, menjen a Gileád hege felé, és megtérének a nép közzűl huszonkét ezeren, és csak tízezeren maradának. És4 monda ismét az Úr Gedeonnak : Mégis sok e nép. Vidd őket a víze, és megpróbálom őket néked ott : és lészen, hogy valamellyről azt mondándom néked : Ez menjen el veled, az menjen el veled : és valakiről azt mondándom néked : Ez ne menjen el veled, az ne menjen el. Elvivé5 azért a népet a vízre : és monda az Úr Gedeonnak : Mindent, valaki nyelvével nyal a vízből, a mind szokott nyalni az eb, állass félre : és mindent, valaki esik az ő térdeire hogy igyék vizet. Valának6 pedig szám szerint, kik kezekkel hányják vala szájokba a vizet, háromszáz férjfiak : mind a több maradékai pedig a népnek estek vala térdeikre, hogy vizet innának. És7 monda az Úr Gedeonnak : Ez háromszáz férjfiak által, kik nyalták a vizet, megszabadítlak titeket, és kezedbe adom a Midiánt ; azért mint az egész megmaradott nép közzűl kiki menjen az ő helyére. Mikor8 annakokáért e nép eledelt vett volna kezébe az útra, és kürtjeiket is kezekbe vették volna : és a több Izráeliták közzűl kit-kit mind elbocsátott volna hajlékaiba, e háromszáz férjfiakat tartá csak meg : A Midián táborba pedig csak alatta vala a völgyben. Lőn9 pedig azon éjjel, monda néki az Úr : Kelj fel, menj alá a táborba : mert kezedbe adtam azt néked. Ha10 pedig félsz alámenni, menj alá te és Púra, a te inasod, a táborba. És11 hallgasd meg mit beszélnek, hogy annakutánna megerősödjenek a te kezeid, és menj alá a tábor ellen. Aláméne annakokáért ő és Púra az ő inasa, a fegyveres vitézek szélibe, kik valának a táborban : A12 Midián pedig és az Amálek, és a napkeletieknek fijai széllyel feküsznek vala a völgyben mit a sáskák a sokaság miatt : és tevéiknek nem vala számok, miképen a fővénynek, melly vagyon a tengernek partján, a sokaság miatt. Oda13 juta Gedeon, és ímé egy beszéli vala álmát az ő felebarátjának, és ezt mondja vala : Ímé álmot álmodtam : Mert ímé egy sült árpakenyérnek pogácsája lebocsátatá magát a Midiánnak táborára, és szálla minden sátorra, és megrontja vala azt annyira, hogy leesnék, és felfordítja vala azt és illyen módon minden sátor leomol vala. Kinek14 felele az ő felebarátja, és monda : Nem egyéb az, hanem Gedeonnak a Joás fijának, az Izráelből való férjfiúnak fegyvere : Kezébe adta az Isten Midiánt és az egész tábort. Lőn15 pedig, mikor hallotta volna Gedeon az álomnak megbeszélését és annak magyarázatját : meghajtá magát tisztelvén azt Istent, és visszatére az Izráel táborába, és monda : Keljetek fel, mert kezetekbe adta néktek az Úr Midián táborát. Elosztá16 annakokáért e háromszá férjfiakat három részre, és mindenik kezébe egy-egy kürtöt adá, és üres edényeket, és égő szövétnekeket az edényekbe. És17 monda nékik : Én reám vigyázzatok, és úgy cselekedjetek. Mert ímé én bémegyek a tábornak szélibe, és akkor a mint én cselekszem, ti is úgy cselekedjetek. Mert18 én kürtölök a kürttel, és mind azok a kik lésznek velem : akkor ti is kürtöljetek az egész tábor körűl, és ezt mondjátok : Az Úré és Gedeoné ! Bémenne19 annakokáért Gedeon és a száz férjfial, kik valának ő vele a tábornak szélibe, a középső tikszónak elein (és amazok csak akkor rendelnek vala másodrendbeli őrzőket) és kürtölének a kürtökkel, és öszvetörék az üres edényeket, mellyek kezekben valának. És20 kürtölének a három seregek a kürtökkel, mikor öszvetörtek volna az edények, és tarják vala balkezekkel a lámpásokat, jobbkezekkel pedig a kürtöket, hogy kürtölnének, és felkiáltának : az Úrnak és Gedeonnak fegyvere ! És21 állanak vala mindnyájan kiki mind helyén a tábor körűl, és széllyel futván mind az egész tábor, kiáltnak és szakadnak vala. Mikor22 azért kürtölnének viszontag a háromszázak a kürtökkel : ford1tá az Úr kinek-kinek fegyverét az ő felebarátja ellen, és mind az egész tébor ellen : Elfuta annakokáért a tábor mind Bethsittáig, Sererán által Abelmeholának határáig, melly vagyon Tabbáth mellett. Öszvegyülének23 pedig az Izráel férjfiai Nafthaliból és Áserből, és a Manasse egész nemzetségéből, és űzék a Midiánt. És24 követeket külde Gedeon Efraimnak minden hegyére mondván : menjetek alá a Midiánnak eleibe, és foglaljátok el előttök a vizeket Beth-baráig és a Jordánig. Összvegyülének annakokáért Efraimnak minden férjfiai, és megállák a vizeket mind Beth-baráig és a Jordánig. És25 megfogták két Fejedelmeit Midiánnak, Orebet és Zéebet és megölék Orebet az Oreb kőszikláján : és Zéebet megölék a Zéeb sajtójában, és üzék Midiánt. Az Orebnek pedig és Zéebnek fejeket vivék túl a Jordánon. Gedeon8 üldözi az ellenséget.Mondának1 pedig az Efraim férjfiai őnéki : Miért cslekedted ezt velünk, hogy el nem hívtál minket, mikor a Midián ellen való hadakozásra indultál ? és feddőzének vele erősen. Kiknek2 felele : cselekedtem ollyan dolgot, a minéműt ti ? Nem jobb é Efraimnak szölömezgerlése az Abiézer szüreténél ? Kezetekbe3 adta az Isten Midiánnak Fejedelmeit Orebet és Zéebet ; és mi cselekedhettem olyant mint ti ? Akkor megcsendesedék az ő megharagudott lelkek, mikor e beszédet mondotta volna. Juta4 annakokáért Gedeon a Jordánra, hogy általmenne ő és a háromszáz férjfiak, kik vele valának, megfáradván és űzvén az ellenséget. És5 monda a Sukhót férjfiaiknak : Adjatok, kérlek valami darab kenyereket e népnek, melly vagyon nyomomban : mert megfáradtak : én pedig űzöm Zébát és Sálmunáht, Midiánnak Királyait. És6 mondának a Sukhót Fejedelmei : Yébánnak és Sálmunáhnak gyűzedelme kezedben vagyon é immár, hogy kenyeret adnánk a te seregednek ? És7 monda Gedeon. annakokáért mikor kezembe adándja az Úr Zébár, és Sálmunáht, akkor megcséplem a ti testeteket a pusztának töviseivel és bógácskóróival. És8 felmenvén onnan Pábnuelbe, hasonlatosképen szóla azoknak is, és felelének néki a Pénuel polgárai úgy, a mint feleltek vala a Sukhót férjfiai. És9 monda a Pénuel pokgárainak is : Mikor békességben haza téréndek, lerontom ezt a tornyot. Zéba10 pedig és Sálmunah Kárkorban valának, az ő seregeikkel egyetembe közel tizenöt ezeren, mind a kik megmaradtak vala a napkeletieknek egész táborokból, a kik pedig elhullottak vala, valának száz húsz ezeren fegyver vonó férjfiak. És11 felmenvén Gedeon a sátorokban lakozóknak útokon, Nobákhnak és Jogbehának napkelet felől való részében, megveré azt a tábort, az az tábor pedig nagy bátorságban vala. Mikor12 pedig futnának Zéba, és Salmunáh, űzi vala őket, és megfogá Midiánnak azt a két Királyát Zébát és Salmunáht : és mind az egész tábort elrettenté. És13 megtére Gedeon a Jóás fija a harczról, nap feljötte előtt. És14 megfoga egy gyermeket a Sukhót férjfiai közzűl, és megkérdé őtet : ki megíra néki Sukhótnak Fejedelmeit és Véneit, hetvenhét férjfiakat. Mikor15 azért jutott volna a Sukhót férjfiaihoz, monda : Ímhol Zéba és Sálmunah, kiket szememre hányátok nekem, mondván : Avagy Zébánal és Sálmunáhnak kezei te kezedben vagynak é, hogy azt kívánod, hogy a te megfáradt férjfiaidnak kenyeret adjunk ? ,16 elvivé annakokáért a városnak Véneit, és a pusztának töviseit és bógácskóróit vévén megtanítá azokkal Sukhótnak férjfiait. Azután17 a Pénuel tornyát lerontá, és megölé a városnak férjfiait. És18 monda Zébánnak és Sálmunáhnak ; Micsodásak valának azok a férjfiak, kiket megölétek a Thábor hegyén ? Azok felelének : Mint te, ollyanok voltak azok is, mint egy-egy királyfiak ábrázatjok szerint. És19 monda : attyámfiai valának nékem, az én atyámnak fijai valának : Él az Úr, ha elevenen megtartottátok volna őket, meg nem ölnélek titeket ! Monda20 annakokáért Jéthernek az ő elsőszülöttének : Kelj fel, öld meg őket : de nem meré kivonni a gyermek az ő kardját : mert fél vala, mivelhogy gyermek vala. És21 mondának Zéba és Sáémunah : Kelj fel te, és ölj meg minket : mert minémű az a férjfiú, ollyan az ő erőssége : annakokáért felkelvén Gedeon megölé Zébát és Sálmunáht, és elvive az ő tevéiknek nyakokban való ékességeket. Gedeon hamis isteni tiszteletnek vet alapot.És22 mondának az Izráel fijai Gedeonnak : Uralkodjál rajtunk, te és a te fijad és a te fijadnak fijai : mert megszabadítottál minket a Midián kezéből. Gedeon23 pedig felele nékik : Nem uralkodom én rajtatok, sem az én fiam nem uralkodik rajtatok ; hanem az Úr uralkodik rajtatok. Monda24 annakfelette nékik Gedeon : Kívánok tőletek egy kívánságot, hogy adjátok nékem kiki az ő nyeresége között való fülönfüggőt : mert arany fülönfüggőik aavalának azoknak, mivelhogy Ismáeliták valának. És25 mondának : Örömest néked adjuk. És ruhát terítvén le, kiki az ő nyeresége között való fülönfüggő ékességét oda hányá. Vala26 pedig nehézségek az arany fülönfüggőknek, mellyeket kívánt vala, ezer és hét száz aranyot nyomó, arany ékességek nélkül, függők nélkül, és bársonyruhák nélkül, mellyek valának Midiánnak Királyain, és aranylánczok nélkül, mellyek valának az ő tevéiknek nykokban. És27 csinála abból Gedeon Efódot, és helyhezteté az az ő városába Ofrába, és fertelmeskedék ott az egész Izráel az ő holta után : és lőn Gedeonnak magának, és háznépének botránkozására. Gedeon gyermekei és halála.Megaláztaték28 azért Midián az Izráel fijai előtt és annakokáért fel sem emelték az ő fejeket és nyugovék a föld negyven ezstendeig Gedeonnak idejében. És29 elméne Jerubaál és Joás fija, és lőn otthon házánál. Gedeonnak30 pedig voltak hetven fijai, kik kijöttek vala az ő ágyékából : mert sok feleségei voltak néki. Az31 ő hálótársa pedig, ki vala Síkemben, szült vala néki az is egy fiat, és nevezé őtet Abiméleknek. Meghala32 pedig Gedeon a Joás fija jó vénségben, és eltemetteték Joásnak az ő attyának koporsójába Ofrában, melly az Abiézereusoké vala. Lőn33 pedig, hogy mikor megholt volna Gedeon, visszatérének az Izráel fijai, és fertelmeskedének a Baálim után, és tarták magoknak a Baálberitet Isten gyanánt. És34 meg nem emlékezének többá az Izráel fijai az ő Urokról Istenekről, ki megszabadította vala őket minden ellenségeknek kezeiből, kik valának köröskörűl. És35 nem cselekedének irgalmasságot a Jerubaál Gedeon házával, mind a jók szerint, mellyeket tett vala Izráellel. Abimélek9 testvérgyilkossága és királysága.Abimélek,1 Gedeon fija megöli minden attyámfiait, Jóthámon kívűl.Mert mikor Abimélek a Jerubaál fija, Síkembe menvén az ő annyának attyámfiaihoz, szólott volna azoknak, és az ő annya attyának házának egész házoknépének, mondván : Szóljatok,2 kérlek, Síkemben lakó minden férjfiaknak hallásokra : Mellyik jobb néktek : hogy uralkodjanak rajtatok a hetven férjfiak, Jerubaálnak minden fijai, vagy hogy uralkodjék rajtatok egy férjfiú : Megemlékezzetek pedig róla hogy én ti csontotok és testetek vagyok. És3 szólának az ő annya attyafiai Síkemben lakozó minden férjfiaknak hallásokra mind e beszédekkel ; és halja az ő szívek Abimélek után ; mert ezt mondák : Mi attyánkfia. És4 adának néki hetven ezüstpénzt a Baálberitnek házából, és azokkal fogada Abimélek henyélő és vándorló férjfiakat, kik járnának ő utánna. És5 méne az ő attyának házához Ofrába, és megölé az ő vér szerint való attyámfiait, Jerubaálnak fijait, a hetven férjfiakat egy kövön : megmarada pedig Jothám Jerubaálnak legkissebb fija : mert elrejtette vala magát. Öszvegyüjték6 pedig magokat Síkemnek minden férjfia, és Milliónak egész háza, és elmenének és Királlyá tevék Abiméleket a Jósuétól felemeltetett oszlopnak mezején, melly vala Síkemben. Jóthám példázata.Melly7 dolgot mikor megmondották volna Jóthámnak, elméne és megálla a Gérizim hegy tetején, és nagy felszóval kiálta, és monda nékik : Halljátok meg az én beszédemet Síkemnek férjfiai, úgy hallgasson meg titeket az Isten ! Elmenvén8 egyszer a fák, hogy választanának Királyt magoknak, mondának az olajfának ; Uralkodjál rajtunk. Kiknek9 felele az olajfa : Elhagyjam é az én kövérségemet, mellyel tisztelnek isteneket, és embereket, és elmenjek, hogy uralkodjam a fákon ? Mondának10 továbbá a fák a fügefának : Jer el te, és uralkodjál rajtunk. Kiknek11 felele a fügefa : Elhagyjam é az én édességemet, és az én jó gyümölcsömet, hogy elmenjek és uralkodjam a fákon ? Mondának12 annakfelette a fák a szőlőtőnek : Jer el te, uralkodjál rajtunk. Kiknek13 felele a szőlőtő : Elhagyjam é az én mustomat, melly megvidámítja az Isteneket és az embereket : és elmenjek, hogy uralkodjam a fákon ? Mondának14 végezetre minden fák a galagonyatövisnek : Jer el te, uralkodjál rajtunk. Kiknek15 felele a galagonya : Ha igazán Királlyá kentek engem ti rajtatok : jöjjetek el, nyugodjatok az én árnyékomban ; hogyha nem : jöjjön tűz ki a galagonyából, és égesse meg a Libánonnak czédrusait. Hasonlóképen16 most, ha igazén híven cselekedtetek, hogy Királlyá választottátok Abiméleket. és jól cselekedtetekJerubaállal és az ő házával, és annakfelette az ő kezeinek érdeme szerint cselekedtetek ő vele ; Mert17 hadakozott az én atyám érettetek, és az ő életével semmit nem gondolván, kimente titeket a Midián kezéből. Ti18 pedig feltámadtatok az én atyámnak háza ellen most, és megölétek az ő fijait, hetven férjfiakat egy kövön, és Királlyá tettétek Abiméleket, az ő szolgálóleányának fiját a Síkem férjfian ; mert attyátokfia. Ha19 mondom, igazán és híven cselekedtetek Jerubaállal és az ő házával ma : örüljetek Abiméleknek, és ő is örüljön néktek. Hogyha20 nem : jöjjön tűz ki Abimélekből, és eméssze meg a Síkem férjfiait és a Milló házát, és jöjjön tűz ki a Síkem férjfiaiból és a Milló házából, és eméssze meg Abiméleket. És21 elfuta Jóthám, elfuta, mondom, és elméne Beérbe, és ott lőn Abiméleknek az ő báttyának orczája előtt. Abimélek csúf véget ér.Uralkodék22 pedig Abimélek Izráelen három esztendeig. Bocsáta23 pedig az Isten Abimélek és Síkem férjfiai közzé gonosz lelket, és vétkezének a Síkem férjfiai Abimélek ellen : Hogy24 eljőne a Jerubaálnak hetven fijain tett bosszúság, azaz hogy megbüntettetnék Abimélek az ő attyafiainak vérekért, ki megölte vala azokat ; a Síkemnek férjfiai is megbüntettetnének, kik megerősítették vala az ő kezeit hogy megölné az ő attyafiait. És25 vetének néli lest a Síkem férjfiai a hegyeknek tetején, és megfosztnak vala mindent, melly dolgot megmondának Abiméleknek. Annakfelette26 eljövén Gahál az Ébed fija, és az ő attyafiai, mikor mentek volna Síkembe, hívének néki a Síkem férjfiai ; Annyira,27 hogy kimenvén a mezőbe, bátorsággal szednék az ő szőlőjöket, és azt nomják, és örülnének : és bémennének az Isteneknek házába, és ennének, innának, és szidalmaznák Abiméleket. Monda28 pedig Gahál, az Ébed fija : Kicsoda Abimélek, és micsoda Síkem, hogy szolgáljunk néki ? Nemde nem Jerubaál fija é ? Avagy kicsoda Zébul, az ő Fejedelme, ? Szolgáljatok inkább Síkem Fejedelmének a Hámor polgáraival ; miért szolgálnánk mi ennek ? És29 vajha e nép én birodalmamban volna, hogy megölném Abiméleket ! És monda Abimélek felől : öregbitsd meg te seregedet, és jöjj ki ! Hallván30 pedig Zébul a városnak Fejedelme, Gaháénak az Ébed fijának beszédeit, megharaguvék felette igen. És31 küldé követeket Abimélekhez Thórma városba, mondvánÉ é Gahál, az Ébed fija, és az ő attyafiai Síkembe jöttek, kik a várossal együtt ellened akarnak támadni. Most32 annakokáért kelj fel éjszaka te és a nép, melly veled vagyon, és leselkedjél a mezőben ; És33 jó reggel napkeletkor felkelvén, indulj reá a városra, és mikor ő és az ő népe kimegyen te reád : cselekedjél vele a szerint, a mint akarod. Felkele34 azért Abimélek és minden nép, ki vala ő vele, éjszaka és leselkedének a Síkembeliek ellen, négy leshelyen. És35 kijöve Gahál Ébednek fija, és megálla a város kapujának bémeneteliben : mert immár felkölt vala Abimélek és a nép, ki vele vala a lesekből. Látván36 pedig Gahál a népet, monda Zebulnmak : Ímé nép jő alá a hegyeknek tetejéről : kinek felele Zébul : A hegyeknek árnyékát látod mint embereket. Akkor37 ismét szólván Gahál monda : Ímé nép jő alá a hegyek tetejéről, mert egy sereg jő vala Mehonenim mezejének útán. Monda38 pedig néki Zébul : Hol vagyon most a te szád, mellyel ezt mondod vala : Kicsoda az Abimélek, hogy szolgáljunk néki ? Avagy nem az a nép é ez, a kit megutáltál ? Menj ki kérlek most, és hadakozzál ellene ! És39 kiméne Gahál a Síkem férjfiai előtt, és viva Abimélek ellen. De40 megüzé őtet Abimélek, minekutánna kezdett volna futni az ő orczája előtt ; és sokan elhullának sebesek a kapunak bémeneteléig. Marada41 pedig Abimélek Arumában : és kiüzé Zébul Gahált és az ő attyafiait, hogy ne maradna Sikemben. Másodnapon42 is kiméne a nép a mezőkre, és megmondák Abiméleknek. Elvivé43 annakokáért a népet és elosztá őket három részre, és lesek hánya a mezőben ; és mikor látta volna, hogy a nép jő ki a városból, feltámada ellenek, és megveré őket. Mert44 Abimélek és a vele való sereg, nagy serénységgel a város kapuját ostromolják vala : A más két sereg pedig szabadon cselekedvén mind azok ellen, kik valának a mezőben ; megverék őket. Abimélek45 továbbá vívá a várost mind az egész nap, és megvevé azt, és a népet, melly benne vala, megölé ; és elrontá a várost, és sóval behinté. Hallván46 pedig ezt a Síkem tornyának férjfiai, az erősségbe menének, a Berit Isten házába. Megmondák47 pedig Abiméleknek, hogy ott gyűltek volna öszve a Síkem tornyának minden ffféi. És48 felméne Abimélek a Sálmon hegyére maga és az egész nép, melly vala ő vele : és vőn Abimélek fejszéket kezébe, és vága fáknak ágait, mellyeket felszede és vállára raka ; és monda a népnek, melly vele vala : Mit cselekedém láttátok, siessetek, cselekedjetek ti is úga, mint én. Vága49 annakokáért az egész nép is kiki magának égakat, és utánna menének Abiméleknek, és lerakák a vár körül, és meggyujták tűzzel a várat ő reájok ; és meghalának a Síkem tornyának minden férjfiai, közel ezer férjfiak és asszonyok. Elméne50 továbbá Abimélek Thébesbe, és táborba szálla Thébes ellen, és megvevé azt. Vala51 pedig egy erős torony a város közepében, és oda szaladának minden férjfiak és asszonynépek, és a városnak minden lakosai : és bézárlák magokat, és a toronynak padlására menének fel. Méne52 pedig Abimélek mind a toronyig és vívá azt : és közelíte mind a torony ajtajáig, hogy megégetné azt tűzzel. Akkor53 aláhajíta egy asszonyember egy malomkő darabot Abiméleknek fejére, és betöré néki az agyakoponyáját. Ki54 mindjárt oda híván az ő fegyverhordozó apródját, monda néki :Vond ki a te fegyveredet és ölj meg engemet, hogy ne mondják, felőlem : asszonyember ölte meg őtet ! Általüté azért őtet az ő apródja, és meghala. Látván55 annakokáért az Izráel férjfiai, hogy megholt volna Abimélek, elméne kiki az ő helyére. Így56 megfizeté az Isten a gonoszt Abiméleknek, mellyet cselekedett vala az ő attyával, megölvén az ő hetven attyafiait. Annakfelette57 minden gonoszt visszaada a Síkem férjfiainak fejelre az Isten ; és megteljesedék ő rajtok a Jóthám átka, ki Jerubaál fija vala. Thóla10 és Jáir bíráskodása.Támada1 pedig Abimélek után az Izráel megszabaadítására Thóla, a Pua fija, ki Dodónak fija vala, Issakhár nemzetségéből való : ő pedig lakik vala Sámirban Efraimnak hegyén. És2 ítélé Izráelt huszonhárom esztendeig : és meghala, és eltemetteték Sámirban. Azután3 támada Jáir, ki a Gikleád nemzetségéből való vala, és ítélé Izráelt huszonkét esztendeig. Voltak4 pedig néki haarmincz fijai, kik nyargalnak vala harmincz szamárcsikókon : kiknek harmincz városok vala, melyeket hívnak avala Jáir faluinak mind e mai napig, mellyek vagynak Gileádnak földében. Meghala5 pedig Jáir, és eltemettetek Kámonban. Izráel bálványozásáért a filiszteusok és ammoniták kezébe adatik.Ismét6 pedig az Izráel fijai gonoszt cselekednének az Úrnak szemei előtt, és szolgálának a Baálimnak és Astarótnak, és a Siria irteneinek, és Sidon isteneinek, és Moáb isteneinek, és az Ammon fijai isteneinek, végezetre a Filiszteusok isteneinek, és elhagyák az Urat és nem szolgálának néki. annakokáért7 felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen, és a Filiszteusoknak kezekbe adá őket, és az Ammon fijainak kezekbe. Kik8 megronták és öszvetörék az Izráel fijait mind addig az esztendeig, tudniillik tizennyolcz esztendeig, minden fijait Izráelnek, kik valának túl a Jordánon, az Emoreusok füldükben, melly vagyon Gileádban. És9 általmennének az Ammon fijai a Jordánon, hogy hadakoznának Júdával és Benjáminnal, és Efraimnak házával, és igen megszorongattaték az Izráel. És10 kiáltának az Izráel fijai az Úrhoz, mondván : Vétkeztünk te ellened, mert elhagytuk a mi Istenünket és szolgáltunk Baálimnak. Monda11 pedig az Úr az Izráel fijainak : Nemde az Égyiptombeliektől, az Emoreustól és Ammon fijaitól, és a Filiszteusoktól. Továbbá12 a Sídonbeliektől és az Amálektől, és a Maonitáktól, kik megnyomorítottek vala titeket : mikor én hozzám kiáltottatok volna, nem szabadítálak é meg titeket az ő kezekből ? Ti13 pedig elhagyátok engemet, és idegen isteneknek szolgálátok, annakokáért nem szabaditlak meg titeket ezután többé. Menjetek14 el, és kiáltsatok azokhoz az istenekhez, kiket választottatok, azok szabadítsanak meg a ti nyomorúságtoknak idején. Felelének15 pedig az Izráel fijai az Úrnak : Vétkeztünk, cseledejél te úgy velünk, a mint jónak tetszik a te szemeid előtt, csak szabadits meg, kérünk téged e mai napon ! És16 kihányák az idegen isteneket ő közzűlök, és szolgálának az Úrnak : És illy módon szálla meg az Isten haragja az Izráeliták nyomorúságáért. Öszvegyülének17 pedig az Ammon fijai és táborba szállának Gileádba : öszvegyülének az Izráel fijai is, és táborba szállának Mispába. És18 mondának Gileádnak népe és Fejedelmei egyik a másiknak : Kicsoda az a ki hadakozni kezd az Ammon fijai ellen ? A legyen Hadnagy Gileádnak minden lakói között. Jefte11 bírósága.Jefte1 pedig, ki Gileádból való vala, hatalmas vala erővel, és egy parázna asszonynak fija vala, és Gileád nemzette vala Jeftét. Szüée2 pedig az ő felesége is Gileádnak fiakat : és felnevelkedének az ő feleségének fijai, és kiüzék Jeftét, és mondának néki : nem vész örökséget a mi atyánknak házában : mert különb aszzonynak fija vagy. Elfuta3 annakokáért Jefte az ő attyafiainak orczájok előtt és lakék Tób földében : és gyülekezének Jeftéhez fándorló férjfiak, és kimenének ő vele- Lőn4 pedig egynéhány nap után, hadakozának az Ammon fijai :Izráel ellen. Mikor5 pedig kezdették volna őket ostromlani az Ammon fijai ; elmenének Gileádnak Vénei, hogy visszahoznák Jeftét a Tób földéből. És6 mondának Jeftének : Jer el és légy Fejedelmünk nékünk, hogy hadakozzunk az Ammon fijai ellen. Felele7 Jefte a Gileád Véneinrk : Avagy nem meggyűlölétek é engemet, és kiüzétek engem az én atyámnak házából ? Miért jöttetek azért most énhozzám a ti nyomorúságtok idején ? És8 mondának Gileádnak Vénei Jeftének : Azért tértünk most hozzád, hogy eljöjj velünk és hadakozzál az Ammon fijai ellen és légy nékünk Hadnagyunk, mind Gileád lakosainak. Felele9 Jefte a Gileád Véneinek : Ha visszavisztek engemet, hogy hadakozzam az Ammon fijai ellen, és kezembe adándja őket az Úr nékem, Hadnagyotok lészek é én néktek. Akkor10 mondának a Gileád Vénei Jeftének : Az Úr legyen köztünk ítélő, ha a te beszéded szerint nem cselekszünk. Elméne11 azért Jefte a Gileád Véneivel, és választá a nép őtet magának Hadnagyúl és Fejedelmül : És megmondá Jefte minden ő beszédit az Úr előtt Mispában. Külde12 azokáért Jefte követeket az Ammon fijainak Királyához, kik ezt mondának : Mi dolgom vagyon nékem veled, hogy elémbe jöttél, hogy hadakozzál az én földem elllen ? És13 monda az Ammon fijainak Királya a Jefte követeinek : Mert elfoglalá Izráel az én földemet, mikor feljöve Égyiptomból, Arnontól fogva Jabbókig és a Jordánig, most annakokáért add meg azokat békességgel. Ismét14 külde pedig Jefte követeket az Ammon fijainak Királyához.. És15 monda néki ; Ezt mondá Jefte : Nem vette el Izráel a Moáb földét, sem pedig az Ammon fijainak földöket : Hanem16 mikor feljőnének Égyiptomból, eljárá az Izráel a pusztát mind a veres tengerig és uta Kádesbe ; És17 külde követeket Izráel Édomnak Királyához, mondván : Hadd menjek által, kérlek téged, a te földeden ; és nem hallá meg az Édom Királya : külde a Moáb Királyához is követekeet, és nem akará : Megmarada annakokáért Izráel Kádesben. És18 mikor menne a pusztán, megkerülé Édom földét a Moáb földét, és juta napkelet felől a Moáb földére, és tábort járának Arnon mellett, és bé nem menének a Moáb határába : mert az Arnon határa Moábnak. Külde19 azért követeket Izráel Sihonhoz az Emoreusok Királyához, Hesbonnak Királyához, és monda néki Izráel : Hadd menjünk által, kérlek téged, a te földeden, az én helyemig. És20 nem hive Sihon Izráelnek, hogy általmenne az ő határán ; hanem öszvegyüjté Sihon minden népét és táborba szállának Ja hásban, és hadakozék az Izráel ellen. Adá21 pdig az Izráelnek Ura Istene Sihont és minden népét Izráelnek kezébe, és megverék őket, és bírá Izráel minden földét Emoreusnak, annak a földnek lakójának. Bírák22 annakfelette minden határát Emoreusnak, Arnontól fogva Jabbókig és a pusztától fogva a Jordánig. Most23 annakokáért az Izráelnek Ura Itene üzé ki az Emoreust, az ő népének Izráelnek orczája elől, és te bírnád é azt ? Nemde24 a mit bírnok adott néked Kémós a te Istened, nem az bírod é ? Azonképen valakit kiüzött a mi Urunk Istenünk a mi orczánk elől, mi is annak örökségét bírjuk. És25 most, valjon sokkal jobb vagy é te Báláknál Sippor fijánál a Moáb Királyánál ? A vagy versengett é az Izráellel ? Avagy hadakozott é valaha ellenünk ? Mikor26 laknék Izráel Hesbonban és az ő faluiban, és Aróerben és az ő faluiban, és minden városokban, mellyek vagynak Arnonnak határai mellett, háromszáz esztendeig ; miért nem szabadítottátok meg az időben azokat ? Én27 pedig nem vétettem te ellened, és te gonszúl tészesz velem, hadakozván én ellenem : Tegyen ítéletet az Úr, bíró lévén ma, az Izráel fijai között és az Ammon fijai között. És28 nem engede az Ammon fijainak Királya a Jefte beszédeinek, mikor küldött volna ő hozzá. Jefte győzelme és fogadása.Lőn29 pedig Jeftén az Úrnak lelke, és általméne Gileádon és Manassén ; és onnan általméne Mispe Gileádon, és Mispe Gileádból általméne az Ammon fijaira. És30 fogadást tőn Jefte az Úrnak, és monda : Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fijait. Valami31 kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor haza téréndek békével, az Úré lészen, és megáldozom azt égőáldozatúl. Általméne32 annakokáért Jefte az Ammon fijaihoz, hogy hadakoznék azok ellen, és kezébe adá néki azokat az Úr. És33 megveré őket Aróertől fogva mind addig, míg mennél Minnitbe a húsz városokba, és Abélig, melly szőlőhegy vala, nagy vérontással. És megaláztatának az Ammon fijai az Izráel fijai előtt. Mikor34 pedig menne Jefte Mispába az ő házához : ímé az ő leánya kijöve eleibe dobokkal és seregekkel : és csak egyetlenegyje vala az : mert nem vala néki magától más fija vagy leánya. Lőn35 pedig, hogy mikor látta volna őtet, megszaggatá az ő ruháit, és monda : Ah, ah szerelmes leányom, igen megalázál és megháboritál engemet ! Mert én fogadást tettem az Úrnak, és nem vonhatom hátra. Kinek36 a leány felele : Édes atyám, ha fogadást tettél az Úrnak : úgy cselekedjél velem, a mint kiment a te szádból, minekutánna adott néked az Úr bosszúállásokat ellenségeiden, az Ammon fijain. Monda37 annakfelette az ő attyának : Engedd meg nékem ezt : Eressz el engemet két hónapig, hadd menjek el, és menjek fel a hegyekre, és hadd sírjak az én szűzességemen, az én leánybarátimmal egybe. És38 ő monda : Menj el ; és elbocsátá őtet két hónapig : elméne azért ő és az ő leánybaráti, és síra az ő szűzességén két hónapig a hegyekben. A39 két hónapnak pedig vége felé megtére az ő attyához, és megteljesíté az ő felelőre val fogadást, mellyet fogadott vala. Annakokáért ő férjfiat nem esmért vala, és szokás lőn ez Izráelben. Esztendőnként40 elmennek vala az Izráel leányai, hogy szólanának a Gileád fijainak Jeftének leányával, négy napon esztendőnként. Az12 efraimiták leveretése.Öszvegyülének1 pedig az Efraim férjfijai, és általmenének éjszakra, és mondának Jeftének : Miért mentél által, hogy hadakoznál az Ammon fijaival, és nem hívtál minket, hogy elmentünk volna veled ? A te házadat és te magadat megégetünk tűzzel. És2 monda Jefte nékik : Nagy háboruság volt én közöttm és népem között az Ammon fijai ellen : és hívtalak titeket és nem szabadítátok meg engemet az ő kezekből. Látván3 pedig hogy meg nem tartotok engemet : veszedelemre vetém életemet, és általmenék az Ammon fijaira és kezembe adá őket az Úr : De mire jöttetek fel most hozzám, hogy hadakozzatok én ellenem ? Egybegyűjté4 annakokáért Jefte Gileádnak minden férjfiait, és megharczola Efraimmal : És megverék a Gileád férjfiai Efraimot, mivelhogy azt mondták vala : Efraimnak seprei vagytok ti, ki Gileádban, Efraim és Manasse között laktok ! És5 elfoglalák a Gileáditák Efraim előtt a Jordánon való réveket : és lőn, mikor az Efraim közzűl az elszaladtak azt mondják vala : Hadd menjek által : a Gileád férjfiai azt mondják vala néki : Talán Efraim közzűl való vagy ? Ha azt mondja vala : Nem : Tehát6 azt mondják vala néki : Mondjad hát most : Sibboleth ; a pedig azt mondja vala, Szibboleth : és nem mondhatja vala ki igazán, akkor megfogván azt, megölik vala a Jordánnak réviben : És elhullának az időben Efraim közzűl negyvenkét ezeren. Ítélé7 pedig Jefte Izráelt hat esztendeig, és meghala Jefte a Gileád fija, és eltemetteték egyben a Gileád városai közzűl. Ibsán, Élon és Abdon, bírák Izráelben.És8 voltak néki harmincz fijai és harmincz leányokat házasított ki, és harmincz leányokat hozott bé kivűl az ő fijainak, és ítélé Izráelt hét esztendeig. És9 voltak néki harmincz fijai és harmincz leányokat házasított ki, és harmincz leányokat hozott bé kivűl az ő fijainak, és ítélé Izráelt hét esztendeig. Meghala10 pedig Ibsán, és eltemetteték Bethlehemben. És11 ítélé ő utánna Izráelt Élon, ki Zebulon nemzetségéből vala : és ítélé Izráelt tíz esztendeig. És12 meghala a Zebulon nemzetségéből való Élon, és eltemetteték Ajalonban, Zébulon földében. És13 ő utánna ítélé Izráel Abdon, a Hillel fija, ki Piráthonnak városából vala. Ennek14 negyven fijai voltak és harmincz unokái, kik nyargaltak hetven szamárcsikón : és ítélte Izráelt nyolcz esztendeig. Meghala15 pedig Abdon a Hillel fija, Piráthon városából való és eltemetteték Piráthonban, Efraimnak földében az Amálekitáknak hegyeken. Sámsonnak13 angyal által megjelentett születése.Cselekedének1 annakfelette az Izráel fijai gonoszt az Úr szemei előtt : azért adá őket az Úr a Filiszteusoknak kezekbe negyven esztendeig. Vala2 pedig egy férjfiú Czóra városból, Dán fijainak házoknépe közzűl, kinek neve Mánoah, kinek felesége magtalan vala, és nem szült vala. És3 megjelenék az Úrnak Angyala annak az asszonyembernek, és monda néki : Ímé most magtalan vagy, és nem szűltél ; fogadsz pedig méhedben és fiat szülsz. Most4 annakokáért megójjad magad, bort ne igyál, se részegítő italt és emmi tisztátalant ne egyél. Mert5 ímé nehézkes lészesz, és fiat szülsz : és beretva nem megyen fel az ő fejére : mert Istennek szenteltetett lészen az a gyermek az ő annyának méhétől fogva ; és ő kezdi megszabadítani Izráelt a Filiszteusok kezekből. És6 elmenvén az asszony, megmondá az ő férjének ezeket, ez ígékkel : Istennek egy embere jöve hozzám, kinek tekintete ollyan vala, mint az Isten angyalának tekintete, igen rettenetes : de nem kérdém meg őtet honnan való volna, sem az ő nevét meg nem mondá nékem. És7 monda nékem : Ímé nehézkes lészesz és fiat szülsz : most azért ne igyál bort, se részegitő italt, se semmi tisztátalant ne egyél : mert Istennek szenteltetett lészen az a gyermek annyának méhétől fogva mind halálának napjáig. Imádá8 annakokáért Mánoah az Urat, és monda : Kérlek téged édes Uram ! Az Istennek amaz embere, kit küldöttél volt jöjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg mindkeet, mit cselekedjünk a születendő gyermekkel. Meghallgatá9 pedig az isten Mánoahnak szavát : mert eljöve ismét az Istennek Angyala az asszonyhoz, és ő ül vala a mezőben ; Mánoah pedig az ő férje nem vala vele. Sietvén10 annakokáért az asszony, futamodék, és megjelenté az ő férjének, mondván néki : Ímé megjelenék nékem az Istennek embere, ki minap hozzám jött vala. Felkelvén11 annakokáért Mánoah, utánna méne az ő feleségének, és járulván az emberhez monda néki : Te vagy é az ember, a ki szólottál ez asszonynak ? És monda : Én vagyon. És12 monda ismét Mánoah : Tudom, hogy mind beszédet bételjesedik ; de micsoda a gyermek feltartásának módja, és mi módon cselekedjünk vele ? Felele13 az Úrnak Angyala Mánoáhnak : Mindenektől, mellyeket mondottam az asszonynak, megőrizze magát. Semmibe14 ne egyék, valami kijő a bortermő szőlőtőkéből, se bort, se részegítő italt ne igyék, se semmi tisztátalant ne egyék, valamit parancsoltam néki, megőrizze. És15 monda Mánoáh az Úr Angyalának : Kérlek, hadd tartóztassunk meg téged, hogy készítsünk néked egy kecskegödölyét. Felele16 pedig az Úrnak Angyala Mánoáhnak : Ha szinte megtartóztatsz is engemet : nem eszem a te kenyeredből, ha pedig égáldozatot tészesz, az Úrnak áldozzad azt. Mert nem tudja vala, Mánoah, hogy az Úrnak Angyala volna. Monda17 annakokáért Mánoah az Úr Angyalának : Kicsoda neved, hogy mikor megteljesedik a te beszéded, tisztességgel illesünk tégedet ? Kinek18 felele az Úrnak Angyala : Miért kérdezkedel az én nevem felől ; És csudálatos lőn az. Mert19 mikor Mánoah egy kecskegödölyét, és lisztből csinált áldozatot hozott volna elő, és azt áldozná egy kősziklán az Úrnak, csudadolgot cselekedék Mánoáhnak és az ő feleségének láttára ; Mert20 mikor felmenne a láng az oltárról az égbe : felméne az Úrnak Angyala az oltárnak lángjában ; Mánoah pedig és az ő felesége nézik vala, és orczájokra borúlván a földre esének. És21 többé meg nem jelenék az Úrnak Angyala Mánoáhnak és feleségének : Akkor esméré meg Mánoah, hogy az Úrnak Angyala volna az. És22 monda Mánoah az ő feleségének : Meghalván meghalunk : mert az Istent láttuk. Kinek23 felele a felesége : Ha meg akart volna ölni az Úr minket, el nem fogta vona a mi kezünkből az égőáldozatot és a lisztből csinált áldozatot, és meg sem mutatta volna nékünk mind ezeket, sem pedig illyen dolgokat nem szólott volna most nékünk. Szüle24 annakokáért az asszony fiat, és hivá az ő nevét Sámsonnak, és nevekedék a gyermek, és megáldá őtet az Úr. És25 kezdé az Úrnak lelke őtet megerősíteni a Dán táborában, Czóra és Estháol között. Sámson14 oroszlánt tép szét.Aláméne1 pedig Sámson Timnátba, és láta egy asszonyembert Timnátban, ki a Filiszteusoknak leányai közzűl való vala. És2 felméne és megjelenté az ő attyának és annyának, és monda : Egy asszonyembert láttam Timnátban, a Filiszteusok leányai közzűl, most annakokáért vegyétek azt feleségűl nékem. És3 monda néki az ő attya és annya : Nincsen é a te atyádfiainak leányai között és minden én népem között asszony, hogy te elmégy és venni akarsz feleséget magadnak a körűlmetéletlen Filiszteusok közzűl ? Felele Sámson az ő attyának : Azt vegyed nékem : mert a tetszik az én szemeim előtt. Az4 ő attya és annya pedig nem tudják vala, hogy az Úrtól volna ez, hogy alkalmatosságot keresne a Filiszteusoktól : mert az időben a Filiszteusok uralkodnak vala az Izráelen. Aláméne5 annakokáért Sámson attyával és annyával Timnátba. És mikor jutottak volna Timnátnak szőlőhegyére, ímé egy oroszlánkölyök ordítván jöve eleibe. És6 felindítá őtet az Úrnak lelke, és ketté szakasztá azt, miképen ketté szakasztatik a gödölye, noha semmi nem vala kezében ; és nem mondá meg az ő attyának és annyának mit cselekedett vala. Aláméne7 azután és szóla az asszonyembernek, a ki tetszett vala Sámsonnak szemei előtt. Megtére8 pedig egynehány nappal azután, hogy haza vinné őtet, és oda tére, hogy látná az oroszlánnak holttestét ; és ímé egy raj méh vala az orsozlánnak holt tagjában, és méz. Mellyet9 mikor kezébe vett volna, sietve megyen vala és eszik vala : ki mikor jutott volna az ő attyához és annyához, ada nékik is, és evének ; de nem mondá meg, hogy az orsozlánnak holtestéből vette vona ki a mézet. Sámson menyegzője és meséje.És10 azután aláméne az ő attya az asszonyemberhez, és tőn lakodalmat ott Sámson : mert úgy szoktak vala cselekedni az ifjak. Mikor11 pedig néznék őtet a Filiszteusok, vévén adának ő mellé harmincz ifjú vendégtársakat, hogy ő vele lennének. Monda12 nékik Sámson : Vetek előtökbe most egy mesét, ha megmondandjátok azt nékem a lakodalomnak hét napjain, és eltalálándjátok : adok néktek harmincz inget, és harmincz öltözőruhákat. Ha13 pedig meg nem mondhatjátok nékem ; ti adjatok nékem harmincz igent, és harmincz öltözőruhákat. Kik felelének néki : Mond elő a te mesédet, hadd halljuk. És14 monda nékik : Az evőállatból étek jöve ki, és az erősből édesség jöve ki. És meg nem mondhaták azt a mesét három egész napon. Lőn15 annakokáért hetednapon, mondának a Sámson feleségének : Add tanácsúl a te férjednek, hogy jelentse meg nékünk a mesét, hogy valamiképen meg ne égessünk téged, és a te attyádnak házát tűzzel. Avagy a mi örökségünknek elnyerésére hívtatok é, vagy nem ? És16 síra Sámsonnak felesége ő előtt, és monda : Bizony gyűlölsz engemet, és nem szeretsz engemet ; mesét vetél eleikbe az én népem fijainak, és mindazáltal nékem meg nem jelentetted. Ki monda néki : Ímé az én atyámnak és anyámnak meg nem mondottam, és néked mondanám meg ? Síra17 annakokáért ő előtt hét egész napokon, mellyeken vala a lakodalom. Lőn pedig, hogy hetedik napon megmondaná néki : mert szorongatja vala őtet : és az asszony megmondá a mesét az ő népe fijainak. Mondának18 annakokáért néki a városnak férjfiai hetednapon, minekelőtte elenyésznek a nap : Micsoda édesb a méznél, és micsoda erősebb az oroszlánnál ? Ki monda nékik Ha nem szántottatok volna az én üszőmön, el nem találtátok volna az én mesémet. És19 felindítá őtet az Úrnak lelke, és aláméne Askelonba, és megöle azok közzűl harmincz férjfiat, és az ő öltözeteket levonván, ada különb-különb öltözetiruhákat azoknak, kik megfejtették vala a mesét ; és felgerjede az ő haragja, és felméne az ő attyának házához. Azért20 a Sámson felesége méne az ő társához, kit társaságába vett vala. Sámson15 a filiszteusoknak nagy kárt okoz.Lőn1 pedig néhány napok után a búzaaratásnak napjaiban, meglátogatá Sámson az ő feleségét egy kecskegödölyével, és ezt mondá : Bémegyek az én feleségemhez a hálóházba. De nem hagyá őtet bémenni az ő attya : Mert2 ezt mondá néki az attya : Azt gndolám, hogy gyűlölnéd őtet, annakokáért adámá őtet a te társadnak : az ő öccse nemde nem szebb é annál ? Legyen tiéd az most helyében. És3 monda néki Sámson : Ártatlan leszek én most a Filiszteusoktól, ha gonoszt cselekeszem nékik ! Elmenvén4 annakokáért Sámson, foga háromszáz rókákat, és égő üszögöket vévén, egyiknek a farkát a másikhoz köté, és egy-egy üszögöt tőn minden két-két rókának farka közzé. Annakutánna5 tüzeet gyujta az üszögökbe, és kibocsátá azokat a Filiszteusoknak vetésekbe ; és felgyujtá mind a gabonakalangyákat, mind a vetéseket, mind a szőlőhegyeknek, és mind az olajfáknak erdeit. És6 mondának a Filiszteusok : Ki cselekedte ezt ? És mondának : Sámson, Thimnéus veje ; mivelhogy elvette az ő feleségét, és adta őtet az ő társának : Felmenének annakokáért a Filiszteusok, és megégeték az asszonyt és az ő attyát tűzzel. Kiknek7 monda Sámson : Ha először cselekedtétek volna ezt, a mit most : megelégedtem volna rajta, de boszúmat állom még rajtatok, és annautána megszünöm. Annakokáért8 megveré őket válloktól fogva mind tomporokig, nagy veszedelemmel : és alámenvén leüle az Ethám kősziklának tetején. Felmenének9 pedig a Filiszteusok és táborba szállának Júdában, és letelepedének Lékhi nevű helyen. És10 mondának a Júda férjfiai : Valyon mire jöttetek fel ellenünk ? Felelének : Hogy megkössük Sámsont azért jöttünk, hogy cselekedjünk úgy vele, a mint ő velünk cselekedett. Alámenének11 annakokáért háromezer férjfiak Júdából az Ethám kőszikla tetejére, és mondának Sámsonnak : Nem tudod é hogy uralkodnak rajtunka Filiszteusok ? És miért cselekedted tehát ezt nékünk ? Felele nékik : A miképen cselekedtek velem, én is úgy cselekedtem velek. Mondának12 annakfelette néki ; Azért jöttünk alá, hogy megkössünk téged, hogy kezekbe adjunk téged a Filiszteusoknak. Felele nékik Sámson : Esküdjetek meeg nékem, hogy reám nem rohantok ti. Akkor13 mondának néki illyen szóval : Nem rohanunk, hanem erősen megkötünk téged, és kezekbe adunk téged nékik, de meg nem ölünk téged. Megköték azért őtet két új kötéllel, és elvivék őtet a kőszikláról. Ki14 mikor jutott volna a Lékhi nevű helyhez, a Filiszteusok kiáltnak vala örömökben, hogy eleikbe jőne. Felindítá pedig őtet az Úrnak lelke, és levének a kötelek, mellyek valának az ő karjain, mint a len, mellyet a tűz megéget, és elszakadozának a kötések az ő kezeiről. És15 talála egy nyers szamárállat és kinyujtván kezét felvevé azt, és levere azzal ezer férjfiakat. És16 monda Sámson : A szamárnak állával rakást, sőt két rakást, a szamárnak állával agyon verék ezer férjfiakat. És17 mikor véget tett volna a szólásban, elveté az állat az ő kezéből, és nevezé azt a helyet Ramáth-lékhinek. Azután18 megszomjúhozék felette igen, és kiálta az Úrhoz, és monda : Te adtad a te szolgádnak keze által ezt a nagy diadalmat ; most pedig meghalok szomjúval, és esem a körűlmetéletleneknek kezekbe. Akkor19 meghasíta az Isten egy zápfoghoz hasonló kősziklát, és vizek jövének ki belőle, és ivék, és ereje megjöve, és megélede : Annakokáért nevezé azt a helyet Isten nevének segítségűl hivása forrásának, melly vagyon a Lékhi nevű helyben mind e mai napig. És20 ítélé Izráelt a Filiszteusoknak idejében húsz esztendeig. Sámson16 bukása, nyomorúsága és végső bosszúja.Elméne1 pedig Sámson Gázába, és megláta ott egy parázna asszonyt, és béméne ő hozzá. A2 Gázabelieknek pedig mikor meg mondották volna, mondván : Ide jött Sámson, körűlvevék őtet és leselkedének utánna mind az egész éjszaka a városnak kapujában, és hallgatának mind egész éjjel, mondván : Mind viradtig várjuk, és öljük meg őtet. Aluvék3 pedig Sámson éjfélig : éjfélben pedig felkele, és megfogván a város kapujának ajtait, mindkét felől való oldalküszöbivel egyetembe, elméne velek mind zárjával együtt, minekutánna vállára vette volna : és felméne azokkal a hegy tetejére, melly vala Hebron ellenében. Annakutánna4 pedig megszerete egy asszonyembert a Sórek patakja mellett, kinek neve Délila vala. Felmenének5 pedig ahoz a Filiszteusok Fejedelmei, és mondának néki : Csald meg őtet és lásd meg, miben vagyon az ő nagy ereje, és miképen vehetünk erőt rajta, hogy megkötözvén kínozzuk őtet : És mi mindnyájan adunk kiki néked ezer és száz ezüstpénzt. Monda6 azért Délila Sámsonnak : Mond meg, kérlek téged, nékem, miben vagyon a te nagy erőd : és mivel köttethetnél meg, hogy megerőtelenülnél ? Felele7 néki Sámson : Ha megköténdnek engem hét szál nyers gúzsvesszővel, mellyek még meg nem száradtak : tehát erőtlen lészek, és csak ollyan lészek, mint egy a több emberek közzűl. Vivének8 annakokáért néki a Filiszteusok Fejedelmei hét szál zöld nyeres gúzsvesszőket, mellyek még meg nem száradtak vala : és megköté őtet azokkal. Továbbá9 lest vetettek vala ő nála a hálóházban : És monda néki : A Filiszteusok rajtad vagynak Sámson ! És elszakasztá a gúszokat, miképen elszakad a csepűből font fonal, mikor megéri azt a tűz, és nem esmérteték meg az ő erőssége. És10 monda Délila Sámsonnak : Ímé megcsúfoltál engemet, és hazugságot szóltál nékem : Most mond meg nékem, kérlek, mivel köttethetel meg. Ki11 felele néki : Ha megkötvén megkötnek engemet új vastag kötelekkel, mellyekkelmég semmi dolgot nem tettek : akkor erőtlen lészek és ollyan lészek mint egy a több emberek közzűl. Hoza12 annakokáért Délila új vastag köteleket, és megköté őtet azokkal, és monda néki : A Filiszteusok rajtad vagynak Sámson ! (lest vetettek vala pedig az ágyasházban) és elszakaztá azokat az ő karjairól, mind a fonalat. És13 monda Délila Sámsonnak : Ez ideig csak csúfoltál engemet, és hazugságokat szólottál nékem : Mond meg nékem, mivel köttethetnél meg ? Felele néki : Ha az én fejemnek hétszerbe font haját a szövő zugolyra tekered. És14 az, a zugolyt szeggel megerősítvén, monda : Rajtad vagynak a Filiszteusok Sámson ! És felserkenvén álmából, dolgára méne mind a zugollyal és a szeggel. Amaz15 ismét monda néki : Hogy-hogy mondod : Szeretlek téged, és a te szíved nincsen én velem ? Immár három ízben csaltál meg engemet, és meg nem jelentetted nékem, miben legyen a te nagy erőd. Lőn16 pedig, hogy mikor szorongatná őtet beszédekkel minden nap, és untatná őtet : megszomorodék az ő lelke, úgyhogy meghalna. Annakokáért17 megjelenté néki minden szívét, és monda néki : Beretva nem volt soha az én fejemen : mert Istennek szenteltetett vagyok az én anyámnak méhétől fogva. Ha megnyírettetem, eltávozik tőlem az én erőm, és erőtlen lészek, és ollyan lészek mind egy a több emberek közzűl. Látván18 pedig Délila, hogy megmondotta volna néki minden szívét, elkülde, hogy felhívnák a Filiszteusok Fejedelmeit, illy szókkal : Jöjjetek fel az egyszer, mert megjelentette nékem minden szívét : Felmenének annakokáért ő hozzá a Filiszteusoknak Fejedelmei, felvivén a pénzt is az ő kezekben. És19 elaltatá őtet az ő térdein, és híva elő egy férjfiat, és elnyíreté az ő fejének hét fonatékját : és kezdé őtet nyomorgatni és eltávozék tőle az ő erőssége. És20 monda : Rajtad vagynak a Filiszteusok Sámson ! Felserkenvén annakokáért álmából, monda : Kimegyek most is mint egyébkor, és elmulatom az álmot : és nem tudja vala, hogy az Úr eltávozott ő tőle. Mikor21 megfogták volna azért őtet a Filiszteusok : kiváják az ő szemeit, és alávivék őtet Gázába ; és megköték két erős vaslánczal, és őröl vala a foglyoknak házában. Kezde22 pedig az ő fejének haja megnevekedni, minekutánna megnyíretett vala. A23 Filiszteusoknak Fejedelmei pedig őszvegyültek vala, hogy nagy áldozatot áldoznának az ő isteneknek Dágonnak, és hogy örvendenének : mert ezt mondják vala : Kezünkbe adta nékünk a mi istenünk Sámsont a mi ellenségünket. És24 mikor látta volna őtet a község, dícsérék az ő isteneket, és azt mondják vala : Kezünkbe adta a mi istenünk ellenségünket, és azt, a ki pusztítja vala a mi földünket, és a ki sokat megölt vala közzülünk. Lőn25 pedig, hogy mikor megvídámult volna az ő szívek, mondának : Hívjátok Sámsont, hadd játszék előttünk : Előhívák azért Sámsont a foglyoknak házából, hogy játszanék ő előttök, és állaták őtet az oszlopok közzé. És26 monda Sámson a gyermeknek, a ki kezénél fogva hordozza vala őtet : Vígy el engemet, hogy tapasztaljam meg az oszlopoket, mellyek tartják e házat, hadd támaszkodjam hozzájok. Továbbá27 a ház tele vala férjfiakkal és asszonyokkal, és ott valának a Filsizteusoknak minden Fejedelmei ; és a padlás felett, közel három ezer férjfiak és asszonyok, kik nézik vala, mikor Sámson játszik vala. Kiálta28 pedig Sámson az Úrhoz, és monda : Uram Isten, emlékezzél meg, kérlek, én rólam, és erősíts meg engemet, kérlek, csak ez egyszer, óh én Istenem ! hadd álljam bosszúmat egyszer az én két szemeimért a Filiszteusokon. Megragadván29 annakokáért Sámson a közepén való két oszlopokat, kiken az égész ház áll vala, hozzájok támaszkodék, egyikhez jobbkezével, másikhoz balkezével. És30 egyetembe monda Sánson : Haljak meg én együtt a Filiszteusokkal ! és nagy erővel megrándítván az oszlopokat, leszakada a ház a Fejedelmekre, és mind az egész népre, melly vala a házban : És így halának meg azok, kiket ő megöle, mikor ő meghala, többen hogynem mint a kiket éltében megölt vala. Alámenének31 pedig az ő attyafiai, és az ő attyának egész háza, és elvivék őtet, és felmenvén eltemeték őtet Czóra és Estháol között, Mánoáhnak az ő attyának koporsójába, ő pedig ítélé az Izráelt húsz esztendeig. Mika17 bálványimádást rendez be.Vala1 pedig egy férjfiú Efraimnak hegyéről, kinek neve Míka vala. És2 monda az ő annyának : Az ezer és száz ezüstpénzek, mellyek elviteettek vala tőled, mellyekért átkozódál én hallásomra, ímé az az ezüst én nálam vagyon, én vettem el azt. És monda az ő annya : Megáldattatott vagy édes fiam az Úrtól. Megadá3 annakokáért az ezer és száz ezüstpénzt az ő annyának. És monda az annya : Bizonyára szenteltem vala azt az ezüstöt az Úrnak az én kezemből, hogy adnám azt néked én fiamnak, hogy csináltatnál abból faragott és öntött bálványt ; annakokáért most megadom azt néked. Mindazáltal4 megadá az ezüstöt az ő annyának, és elvivé az annya a kétszáz pénzt az ötvösnek, és csinála abból faragott és öntött képet, és lőn a Míka házában. A5 Míka házánál pedig vala a bálványoknak háza és csinála Efódot és képeket, és megszentelé az ő fijai közzűl egynek kezét, és lőn Papja őnéki. A6 napokban nem vala Király Izráelben ; kinek-kinek a mi jónak tetszik vala az ő szemei előtt, azt cselekeszi vala. Vala7 pedig egy ifjú Júdának Bethleheméből, Júdának nemzetségéből való, ki mivelhogy Lévita vala, oda bujdosott vala. És8 mikor kiment volna az a férjfiú Júdának Bethlehem városából, hogy széllely járna, a hol magának alkalmas helyet találna : juta az Efraim hegyére a Míka házához, az ő útát elvégezvén. És9 monda néki Míka : Honnan jösz ? Felele néki : Lévita vagyok én, Júdának városából Bethlehemből jövök, és én járok s kelek a hol helyet találok. És10 monda néki Míka : Maradj meg nálam, és légy nékem atyám helyett és Papm helyett ; én pedig adok néked tíz ezüstpénzt esztendőnként és két öltözőruhát, és eledelt : és elméne ő vele a Lévita. És11 tetszék a Lévitáknak hogy megmaradjon ő nála : és lőn néki az az ifjú mint egy az ő fijai közzűl. És12 megszentelé Míka a Lévitának kezét, és lőn néki az az ifjú, Pap helyett : Annakokáért lakék Míkának házában. És13 monda Míka : Most tudom, hogy jól tészen velem az Úr : mert e Lévita nékem Papom. A18 Dán törzse meghódítja Laist, és Mika bálványozását oda telepíti át.A1 napokban nem vala Király Izráelben : és a a napokban a Dán nemzetsége keres vala magának örökséget hogy laknék rajta : mert nem esett vala néki elég sorsa mind a napig az Izráel nemzetségei között örökségűl. Küldének2 annakokáért a Dán fijai az ő házoknépe közzűl öt férjfiakat, az ő határokból Czórából és Estháolbó erős férjfiakat, hogy megkémlelnék a földet, és igen jól megnéznék azt, és mondának nékik : Menjetek el, kémleljétek meg a földet. Kik mikor mentek volna az Efraim hegyére Míkának házáig, ott hálának. Mikor3 pedig volnának a Míka házánál, megesmérék az ifjú Lévitának szavát, és oda térének és mondának néki : Ki hozott téged ide, és mit csinálsz itt, és mi dolgod vagyon néked itt ? Felele4 nékik : Illyen s illyen dolgokat cselekedett velem Míka, és bérbe fogadott meg engemet, hogy Papja helyett lennék néki. És5 mondának néki : Tudd meg kérünk az Istentől, hadd tudjuk meg ha szerencsés lészen é a mi útunk, mellyen járunk. És6 felele nékik a Pap : Menjetek el békességgel ; az Úr előtt vagyon a ti útatok, mellyen jártok. Annakokáért7 elmenének azok az öt férjfiak, és jutának Láisba : és láták a népet, melly vala benne, hogy nagy bátorsággal laknék, és a Sídoniusoknak szokások szerint nyugodnék, és bíznék abban, hogy nem volna senki, a ki megszégyenítné őket valamiben az egész földön, sem a ki örökségűl magának foglalná az országot, és hogy távol volnának a Sídoniusoktól, és szövetségek nem volna senkivel. Haza8 térvén pedig az ő attyokfiaihoz Czórába és Estháolba, mondának az ő attyokfiai : Micsoda jóval járátok ? És9 mondának : Keljetek fel és menjünk fel reájok ; mert láttuk a földet, és ímé igen jó : és ti veszteg ültök ? Ne legyetek restek a menetelre, hogy bémehessetek a földnek bírására. (Mikor10 bémenéndetek, igen magaelhit emberekhez mentek bé : Továbbá bő földű tartomány az) : Mert kezetekbe adja az Isten azt a helyet, mellyben semmi állatnak nincsen szüksége, valami földben terem. Elmenének11 annakokáért onnan Dán nemzetségéből Czórából és Estháolból hatszáz férjfiak, kik hadiszerszámokkal felkészültek vala. És12 felmenének, és táborba szállának Júdának városába Kirjáth-jeárimba : Annakokáért hívák azt a helyet Dántáborának mind e mai napig : vagyon pedig az túl Kirjáth-jeárimon. És13 onnan általmenvén Efraim hegyére, menének a Míka házáig. És14 szólának az öt férjfiak, kik mentek volna a Láis földét kémlelni, és mondának az ő attyokfiainak : Nem tudjátok é, hogy e házakban vagyon, Efód és képek, faragott és öntött kép ? most annakokáért értsétek meg, mit cselekedjetek. És15 bétérének oda és menének az ifjú Lévita házához, ki vala Míka házánál : és köszönének néki nagy békességesen. A16 hatszáz férjfiak pedig hadakozó szerszámokkal felkészülvén, a kapunak ajtajánál állanak vala, kik valának a Dán fijai közzűl. És17 felmenvén az öt férjfiak, kik mentek vala a földet kémlelni, bémenvén oa, elvivék az Efódot, a képeket, és az ezüstből faragott és öntött szerszámokat ; a Pap pedig áll vala a kapu ajtajánál, a hatszáz hadakozó szerszámokkal felkészült férjfiakkal. Ezek,18 mondom, bémenvén a Míka házához, elvivék az ezüstből faragott és öntött szerszámokat, az Efódot és a képeket. És monda nékik a Pap : Mit míveltek ? Kik19 felelének : Hallgass, tedd a szádra kezedet, és jer el velünk, és légy atyánk helyett nékünk, és Papunk helyett : Mellyik jobb, az é hogy egy ember házának Papja légy, vagy hogy Izráelben egy nemzetségnek és háznépnek légy Papja ? És20 örvende a Papnak szíve : És elvivé az Efódot, a képekeet és a faragott szerszámot, és a nép közibe méne. És21 eltérvén elmenének, és az ő gyeermekiket, barmaikat és drága jószágokat magok eleikben rendelék. Mikor22 pedig messze volnának immár a Míka házától : a férjfiak kik valának a házakban mellyek valának a Míka házának szomszédságában, öszvegyülének, és utánnok menének a án fijainak ; És23 kiáltván a Dán fijai után, hátrafordíták az ő orczájokat, és mondának Míkának : Mi dolgod vagyon, hogy felgyülekeztél ? Felele :24 Az én isteneimet, kiket csináltam, elvittétek, és az én papomat, és elmenteletek : És micsodám vagyon immár nékem több ? s mégis azt mondjátok nékem, mi dolgom vagyon ? Kinek25 felelének a Dán fijai : Ne halljuk a te szódat többé, hogy valamiképen a megkeseredett szívű férjfiak reátok ne rohanjanak, és el ne veszessed életedet, és a te házadnépének életét. És26 menten-mennek vala a Dán fijai az ő útjokon. Látván pedig Míka, hogy erősbek volnának ő nálánál, visszatére és haza méne. Ők27 azért elvivén a mellyeket csinált vala Míka, és az ő papját ; menének Láisra, a megnyugodt és magahitt népre, és megverék őket fegyvernek élivel, és a várost meggyujták tűzzel. És28 nem lőn megszabadító : mert messze vala Sídontól, és semmi szövetségek nem vala nékik senkivel, Láis pedig vala a Beth-réhob völgyében ; és megépítvén a várost, benne lakának. És29 nevezéka várost Dánnak, az ő attyoknak Dánnak nevéről, ki születtetett vala Izráelnek : Mert Láis vala először neve a városnak. És30 felállaták magoknak a Dán fijai azt a faragott képet ; Jónathán pedig, ki Gersomnak a Manasse fijának fija vala, ő és az ő fijai Papok valának Dán nemzetségében, mind a föld fogságának idejéig. Felállaták,31 mondom, magoknaka Míka faragott képét, mellyet csinált vala, mind a napokon, mellyekben vala az Istennek háza Silóban. A19 Benjáminita Gibea lakóinak szörnytette.Vala1 továbbá a napokban, mellyekben Király nem vala Izráelben, egy Lévita, ki mintegy jövevény lakik vala Efraim hegyének oldalán : és vőn magának egy asszonyt hálótársúl, Júdának városából Bethlehemből. Paráználkodék2 pedig ő nála az ő hálótársa, és elméne tőle haza, az ő attyának házához Júdának Bethlehemébe : és lőn ott négy hónapokon. Felkelvén3 pedig az ő férje, utánna méne, hogy szólana néki szép beszédekkel, és meg hozná őtet, vivén magával egy gyermeket, és két szamárt. Az pedig bévivé őtet az ő attyának házába : kit mikor látott volna a leánynak attya, örüle az ő jövetelének. És4 megölelgeté őtet az ő ipa, a leánynak attya ; és lőn ő nála három napon : és evének, ivának, és ott hálának. Lőn5 pedig negyednapon, mikor jó reggel felköltek volna, felkele ő is hogy elmenne : Akkor monda a leánynak attya az ő vejének : Erősítsd meg szívedet egy kevés étellel, és annakokáért menjetek el. Leülének6 azért és evének mindketten egyenlőképen, és ivának : annakokáért monda a leány attya a férjfiúnak : Fogadd meg, kérlek, hogy hálj itt ez éjjjel, hadd gyönyörködjék a te szíved. Mikor7 pedig felkölt volna a férjfiú hogy elmenne, kénszeríté őtet az ő ipa ; megtére annakokáért és ott hála. Felkele8 azután jó reggel ötödnapon, hogy elmenne ; és monda a leánynak attya : Erősítsd meg, kérlek, szívedet. Megkéslelék annakokáért őtet, míg elhanyatlék a nap, és evének mindketten. Végezetre9 felkele a férjfiú hogy elmenne, ő és az ő ágyasa és gyermeke. Akkor monda néki az ipa a leány attya : Ímé immár meghanyatlott a néap és elenyészik : annakokáért kérlke, háljatok meg ; immár szálásra való menésnek ideje vagyon : hálj itt annakokáért, hadd vígadjon a te szíved, és holnap jó reggel keljetek hozzá útatokhoz, és menj el a te házadba. Nem10 akara pedig ő meghálni, hanem elméne : és juta Jébusnak ellenébe, (ez a Jerusálem) és ő vele együtt az ő megterhelt két szamara, és az ő ágyasa. Mikor11 pedig volnának Jébus mellett, a nap igen alászállott vala ; és monda a gyermek az ő urának : Jer el kérlek, térjünk bé a Jebuzeusok városába és háljunk ott. Kinek12 felele az ura : Ne térjünk egy idegen népnek városába is, melly nem az Izráel fijai közzűl valóké : hanem menjünk által Gibeáig. És13 monda annakfeleette az ő gyermekének : Siess, hadd menjünk e két helynek egyikébe, és háljunk vagy Gibeában vagy Rámában. Általmenvén14 annakokáért elmenének, és leméne a nap, mikor Gibeánál mennek vala, melly a Benjámin nemzetségéjé vala. Bétérénak15 annakokáért oda hogy bémennének és meghálnának Gibeában, és bémenvén leüle a város útczáján, mert nem vala senki, ki őket házába béhívná a meghálásra. Ímé16 pedig egy vén ember jő vala haza dolgáról a mezőről estve, (vala pedig az az ember az Efraim hegyéről való, és Gibeában jövevény vala : a helynek pedig férjfiai Jemini fijai valának.) És17 mikor felemelte volna szemeit, meglátá ezt a férjfiat, hogy ide s tova járna a város útczáján, és monda az a vén ember : Hová mégy ? És honnan jössz ? Kinek18 felele : Megyünk Júda városából Bethlehemből az Efraim hegyének oldáig, a honnan való vagyok. Mert mentem vala a Júda városáig Bethlehemig, és a Úrnak házához megyek : és nincsen senki, ki házához fogadjon engemet. Jóllehet19 mind szalmánk és mind abrakunk vagyon a szamaraknak való : és kenyerünk is vagyon és borunk, nékem és a te szolgálóleányonak, és e gyermeknek való, ki vagyon a te szolgáiddal, semmiből semmit nem szűkölködünk. És20 monda a vén ebmer : Békesség néked ! Mindazáltal ha valami nélkűl szűkölködöl, én gondom legen az, csak itt az útczában ne hálj. Bévivé21 azért őtet az ő házába, és abrakot ada az ő szamarainak : azután megmosák az ő lábaikat, és evének, ivának. És22 mikor vígan laknának, ímé a városnak férjfiai, istentelen gonosz férjfiak köröskörűl állák a házat, törvén az ajtót, és mondának annak a férjfiúnak, ki a háznak ura vala, a vén embernek, mondván : Hozd ki a férjfiat, ki béméne a te házadba, hadd éljünk gonoszúl vele. Kiéne23 pedig hozzájok az a férjfiú a háznak ura, és monda nékik Ne, szerelmes atyáfiai, kérlek ne cselekedjétek ezt a gnsozt, minekutánna béjött az a férjfiú az én házamhoz : ne cselekedjétek e fertelmes dolgot. Ímhol24 az én szűz hajadon leányom, és az ő ágyasa, kihozom őket néktek : és nyomorgassátok azokat, és úgy cselekedjetek velek, a mint jónak tetszik szemetek előtt : e férjfiúval pedig ne cselekedjétek ezt a gyalázatos dolgot. Nem25 akarák pedig azok a férjfiak hallani őtet Kézen fogá annakokáért az a férjfiú az ő ágyasát, és kivivé nékik, és megszeplősíték őtet, és gonoszúl élének vele, estvétől fogva mind reggelig egész éjszaka : annakokáért visszabocsáták őtet, mikor meghajnallott volna. És26 haz méne az asszony hajnalkor, és leesék a férjfiú házának ajtaja előtt, a hol vala az ő ura viradtig. Felkelvén27 pedig az ő ura reggel, és megnyitván a háznak ajtaját, kiméne, hogy elindulna az ő útán ; és ímé az asszony az ő ágyasa leesett vala a ház ajtajánál, és az ő kezei a küszöbön valának. És28 monda néki : Kelj fel, és menjünk el, és nem felel vala néki : Feltévén annakokáért őtet szamárára, felkele a férjfiú, és elméne az ő helyére. Ki29 mikor jutott volna az ő házához, vevé fegyverét, és ragaván ágyasát, darabonként vagdalá őtt mind csontostól, tizenkét darabra, és elküldözé őtet Izráelnek minden határába. Lőn30 pedig, hogy minden, valaki látja vala, ezt mondja vala : Nem lett, sem nem láttatott ehez hasonló dolgo az időtől fogva, mioltától fogva feljöttek az Izráelfi Égyiptomból, mind e mai napig : Gondolkodjatok e dolog felől, tartsatok tanácsot, és szóljatok felőle. Benjámin20 törzse ellen a többiek hadat indítnak és csaknem kiírtják.Kimenvén1 azért az Izráelnek minden fijai, öszvegyüle mind az egész Gyülekezet egyenlő akarattal, Dántól fogva mind Bersebáig, és Gileá földétől fogva, az Úrhoz Mispába. És2 előállának az egész sokaságnak fő-fő emberei, és az Izráelnek minden nemzetségei az Isten népének Gyülekezetiben, négyszáz ezer gyalog fegyverfogható férjfiak. (Meghallák3 pedig a Benjámin fijai, hogy felmentek volna az Izráel fijai Mispába,) és mondanák az Izráel fijai ; mondjátok meg, hogy-hogy lett ez a gonoszság ? És4 felelé a Lévita, a megöletett asszonyembernek férje, és monda : Gibeába, mel Benjámin nemzetségében vagyon, jutottam vala az én ágyásommal, hogy ott hálnék ; És5 ellenem támadának Gibeának férjfiai, és körülvevék ellenem a házat éjjel : Engemet akartak megölni ; az én ágyásomat annyira nyomorgatták hogy megholt. Ragadám6 annakokáért az én ágyásomat, és darabonként vagdalám őtet, és küldözém őtet Izráel örökségének minden tartományaira : mert utálatosságot és rútságot cselekedtek Izráelben, Ímé7 ti mindnyájan Izráel fijai jelen vagytok, szóljatok erről itt és tanácskozzatok ! És8 felkele az egész nép egyenlő akarattal, és monda : Senki közzűlünk sátorába ne menjen, és senki házához ne oszoljon. Most9 annakokáért azt cselekedjük Gibeával ő ellene sors szerint : Vegyük10 tíz férjfiakat száz közzűl Izráelnek minden nemzetségei közzűl, és százat ezer közzűl, és ezeret tízezer közzűl, hogy hordjanak eledelt a népnek, hogy mikor jutánd a nép Benjámin városába Gibeába, cselekedjék úgy a mint cselekedett ő Izráelben. Öszvegyülekezék11 annakokáért minden férjfiai Izráelnek a város ellen, mindnyájan egyenlő társasággal és akarattal, Küldenék12 pedig az Izráel nemzetségei követeket a Benjámin fijainak minden nemzetségeihez, mondván : Micsoda gonosz dolog ez, a melly lett ti közöttetek ? Most13 annakokáért adjátok ki az istentelen férjfiakat, kik vagynak Gibeában, hadd öljük meg őket és veszessük ki a gonoszt Izráelből. És nem akarák hallani a Benjámin fijai az ő attyokfiainak az Izráel fijainak szavokat ; Hanem14 gyúlének minden fijai Benjáminnak a városokból, Gibeába, hogy kimennének harczolni az Izráel fijai ellen. Számláltatának15 pedig a Benjámin fijai az napon, kik jöttek vala városokból, huszonhat ezer fegyverfogható férjfiak, Gibeának lakóin kívül, kik szám szerint valának hétszáz válogatott férjfiak. Ebből16 az egész népből hétszáz válogatott férjfiak valának, kik jobbkezekkel nem élnek vala, kik mindnyájan parittyából hajítván követ, a hajszálat is elüthették volna, és nem tévelyegtek volna hajításokban. Az17 Izráel fijai pedig szám szerint valának, a Benjámin fijain kivűl, négyszáz ezeren fegyvert vonható férjfiak, kik mindnyájan hadakozó férjfiak valának. Felkelének18 annakokáért, és felmenének az Istenek házába ; és megkérdék az Istent, és mondának az Izráel fijai : Ki menjen fel először közzűlünk a Benjámin fijai ellen hadakozni, és monda az Úr : Júda először. Felkelének19 azért az Izráel fijai reggel, és táborba szállának Gibea ellenében. És20 kimenének az Izráel fijai harczra Benjámin ellen, és rendelének az Izráel fijai seregeket ő ellenek Gibea ő ellenébe. Kijövének21 pedig a Benjámin fijai Gibeából, és elvesztenék az Izráel fijaiban az nap huszonkét ezeret, kiket leverének a földre. Mindazáltal22 megbátoríttaték az Izráel népe, és ismét rendelének seregeket ugyanazon helyen, a hol rendeltek vala első napon. Felmentek23 vala pedig az Izráel fijai, és sírtak vala az Úr előtt mind estvéig, és megkérdették vala az Urat ez igékkel : Elmenjek é még hadakozni az én attyámfiának Benjáminnak fijai ellen ? És mondotta vala az Úr : Menjetek fel ő ellene. Közelgetének24 azért az Izráel fijai a Benjámin fijai felé másodnapon. És25 kijöve Benjámin Gibeából és eleikbe másodnapon : és elvesztének ismét az Izráel fijaiban tizennyolcz ezer férjfiakat a földre, kik mindnyájan kardot tudnak vala vonni. Annakokáért26 felmenének mind az Izráel fijai, és mind az egész nép és menének az Istennek házába, hol sírának, és ott lőnek az Úr előtt : böjtölének is ott az napon estvéig, és égőáldozattal és háláadásnak áldozatjával áldozának az Úr előtt. És27 kérdék az Izráel fijai az Urat (mert ott vala az napokban az Istennek frígyládája. És28 Fineás az Áron Pap fjának Eleázárnak fija, áll vala ő előtte az napokban) mondván : Menjek é még is hadakozni többször az én attyafiának Benjáminnak fija ellen, vagy megszünjem ? Felele az Úr : Menjetek fel : mert holnap kezetekbe adom őtet. Hánya29 annakokáért Izráel leseket Gibea ellen köröskörűl. És30 felmenvén az Izráel fijai a Benjámin fijai ellen harmadnapon, rendelének ismét seregeket Gibea ellenébe, úgy mint annakelőtte. Kijövén31 pedig a Benkámin fijai a népnek eleibe, elszakasztatának a várostól, és kezdének a nép közzűl megölni mint annakelőtte az ösvényeken a mezőben, (mellynek egyik az Isten házára megyen vala fel, a másik Gibeára) közel harmincz férjfiakat Izráel közzűl. És32 mondának a Benjámin fijai : Megverettetnek ezek mi előttünk mint annakelőtte. Az Izráel fijai pedig mondának : Siessük és szakasszuk el őtet a várostól az ösvényekig. Mikor33 pedig minden férjfia Izráelnek kitámadtak volna helyekből, rendelének seregeket Baál-thamárnál : azonközben az Izráel lesei is kijövének az ő helyekről, minekutánna Gibea pusztán maradott volna. És34 menének Gibea ellenébe tizezer vélogatott férjfiak egész Izráelből, és a haarcznak néki búsulának : Amazok pedig nem tudják vala, hogy reájok ért volna immár a veszedelem. És35 megveré az Úr Izráel előtt Benjámint, és elvesztének az Izráel fijai az napon a Benjámin fijai közzűl huszonöt ezer és száz férjfiakat, kik mindnyájan fegyverfogható férjfiak valának. Mert36 mikor látták volna a Benjámin fijai hogy megverettetnének : (mert az Izráel fijai hátat adtak vala Benjáminnak, mivelhogy bíznak vala a lesekbe, kiket Gibea ellen hagytak vala.) A37 lesek pedig sietvén rohanást tettek vala Gibea ellen, és kürttel jelt adván, levágták vala a városnak minden lakóit fegyvernek élivel. Mert38 hagyott idejek vala az Izráel fijainak a lesekkel, hogy mikor ők a városnak nagy füstit felbocsátanák : Hátrafordulnának39 az Izráeliták harczon : A Benjáminiták pedig kezdettek vala úgymint harmincz férjfiakat megölni : mert ezt mondják vala : Bizony igen megverettetik ő mi előttünk, miképen az első ütközetben. A40 városnak füsti pedig mint egy oszlop fel kezdett vala menni, annyira hogy Benjámin hátra tekintvén, látná hogy immár a vának lángja felérné az eget. És41 mikor látták volna, hogy az Izráel fijai megfordulnának, elijedének a Benjámin férjfia : mert látták vala, hogy rajtok a veszedelem. És42 futni kezdének a pusztának útára az Izráel férjfiai előtt, és a harcz eléré őket, és akik a városokbók kijőnek vala, azok is vágják vala őket magok között. Körülvevék43 Benjámin, űzék őtet szorgalmatosan, tapodák őtet mind napkeletig Gibeának ellenében. Hullának44 annakokáért el Benjámin közzűl tizennyolcz ezer férjfiak, kik mindnyájan erős férjfiak valának. A45 kik pedig hátat adván elszaladtak vala a pusztára a Rimmon kősziklájára, azokban megölének az ösvényeken ötezer férjfiakat ; és azután űzvén őket mind Gideomig, megölének közzűlök kétezer férjfiakat. Valának46 pedig mindnyájan, kik elhullottak vala Benjámin közzűl, huszonöt ezeren, kik mindnyájan fegyvert vontak vala az napon, és mindnyájan erős férjfiak valának. A47 kik pedig megmaradának, szakadának a puszta felé a Rimmon kősziklájára hatszáz férjfiak, és valának a Rimmon kősziklájában négy hónapig. Továbbá48 az Izráel fijai megtérének a Benjámin fijaira, és megölék őket fegyvernek élivel, a városokból a férjfiakat, a mezőben pedig a barmokat, mindeneket valamiket kaphatnak vala : minden városokat is, mellyek megmaradtak vala, mind megégetének. Hogy21 állították fel ismét Benjámin törzsét.Továbbá1 az Izráel fijai megesküvének Mispában, ezt mondván : Senki közzűlünk faló férjfiú ne adja leányát Benjáminnak feleségül. És2 elméne a nép az Istennek házába, és ott valának mind estvéig az Isten előtt : és felemelvén az ő szavokat, nagy sírással sírának. És3 mondának : Miért lett ez a dolog, Izráelnek Ura Istene, Izráelben, hogy elfogyna egy nemzetség ma Izráelből ? Azután4 való napon felkele reggel a nép, és épitének oltárt ott, és áldozának égőáldozattal, és háláadásnak áldozatjával. És5 mondának az Izráel fijai : Kicsoda az, a ki Gyülekezetbe fel nem jött Izráelnek minden nemzetségei közzűl az Úrhoz ; Mert erősen megesküldtek vala a felől, a ki fel nem jött volna az Úrhoz Mispába, ezt mondván : Meghalván, meghaljon ! És6 megszánák az Izráel fijai az ő attyokfiát Benjámint, és mondának : Kivágattatott mag egy nemzetség Izráelből ? Mit7 kell cselekednünk azokkal, kik megmaradtak a feleségekre nézve, ha mi megesküdtünk az Úrra, hogy nem adjuk nékik feleségűl a mi leányinkat ? És8 mondának : Kicsoda olly az Izráel nemzetségei közzűl, ki fel nem jött az Úrhoz Mispába ? És ímé nem jött vala senki a táborba Jábes Gileádból a Gyülekezetbe. Mert9 megszámláltatott vala a nép, és ímé nem vala ott senki a Jábes Gileád lakói közzűl. Külde10 azért oda a Gyülekezet tizenkét ezer erős férjfiakat, és megparancsolák nékik mondván : Menjetek el és vágjátok el a Jábes Gileád lakóit fegyvernek élivel, mind asszonyokat és gyermekeket. Ezt11 cselekedjétek pedig, hogy minden férjfiat, és asszonyt, valamelly férjfiúval hált, megöljétek. Találának12 pedig a Jábes Gileád lakói között négyszáz szűz hajadon leányokat, kik még férjfiakt nem esmértek vala, férjfiúval való hálással, kiket elhozának a táborba Silóba, melly vala Kanaán földében. Küldének13 annakokáért az egész Gyülekezet, és szólának a Benjámin fijainak, kik valának a Rimmon kősziklájában, és békességet igérének nékik. Annakokáért14 megtére Benjámin az időben és adák nékik feleségűl a leányzókat, kikeet elevenen megtartottak vala a Jábes Gileád asszonynépei közzűl ; de így sem lőn elég nékik. A15 nép pedig bánkódék mégis Benjáminon, hogy az Úr romlást tett volna az Izráel nemzetségeiben. Mondának16 azért a Gyülekezetnek Vénei : Mit cselekedjünk a többinek feleségekre nézve ? mert elfogyott Benjámin közzűl az asszony. Mondának17 annakfelette : A Benjáminiták birodalma, örökség szerint ezeké, a kik megmaradtak ; mert nem kell Izráelben egy nemzetségnek is eltöröltetni. Mi18 pedig nem adhatunk nékik feleségeket a mi leányaink közzűl ; merg megesküdtek vala az Izráel fijai mondván : Átkozott a ki feleséget ád Benjáminnak ! Mondának19 annakokáért : Ímé az Úrnak innepnapja lészen Silóban esztendőként a helyen, melly vagyon az Isten házának Béthelnek mellette észak felől, és napkelet felől a járt út mellett, melly az Istennek házától felmegyen Síkembe, Lébonának dél felől való részében. Megparancsolák20 azért a Benjámin fijainak, mondván : Menjetek el, és leselkedjetek a szőlőkben. És21 vegyétek esztekbe, mikor kijövéndnek a Siló leányai sereggel tánczolni ; ti pedig akkor jöjjetek ki a szőlőkből, és ragadjatok magatoknak kiki feleséget a Siló leányai közzűl, és menjetek a Benjámin földébe. Ha22 pedig mi előnkbe jövéndnek az ő attyaik vagy attyokfiai perlődni : akkor azt mondjuk nékik : Könyörüljetek rajtok mi érettünk ; mert nem hozhattunk mindeniknek feleséget ama hadból, és minthogy nem ti adtátok nékik, azért az esküvéstől ártatlanok vagytok. A23 képen cselekedének azért a Benjámin fijai, és vivének feleségeket az ő számok szerint a tánczolók közzűl, kiket elragadának, és elmenének a haza térének az ő örökségekbe, és városokat építvén, lakának azokban. Annakokáért24 elmenének onnan az Izráel fijai az időben, kiki az ő nemzetsége és háznépe közzé ; és kimenének kiki az ő örökségébe. A25 napokban nem vala Király Izráelben, kinek-kinek a mi jónak tetszik vala az ő szemei előtt, azt cselekeszi vala.