A1 puszta és megalázott Jeruzsálem kesereg és segítségért esedezik.Miképen1 ül pusztán csak ő maga a Város, melly bővölködik vala sok néppel ? úgymint özveggyé lőn a pogánynépeknek Asszonya ? a tartományoknak Fejedelme lőn adófizetővé ! Mimódon2 sír felette igen éjszaka, és az ő könnyhullatásai az ő orczáján lefolynak ? nem találtaték minden ő barátai közzűl, ki megvígasztalná őtet : minden ő barátai megutálák őtet, és lőnek néki ellenségei. Számkivetésre3 méne Júda a nagy nyomorúság miatt, és a nagy szolgálat miatt, és ő lakozván a pogányok között, nem talála nyugodalmat : Valakik őtet kergetik vala, elérék őtet a szoros útakon. Sionnak4 útai mind sírnak, hogy nincsenek, kik felmennének az Innepnapra ! Minden ő kapui elpusztultak, az ő Papjai sírnak, az ő szűzei szomorúak, és ő maga vgyon nagy keserűségben ! Az5 ő ellenségei főkké lettek, az ő ellenségei szerencsésen cselekedtek : mert az Úr verte meg őtet az ő bűnének sokságáért : az ő kisded gyermekei a rabságra menének az ellenség előtt. És6 eltávozék a Sion leányától, omden ő ékessége, lettek az ő Fejedelmei olyanokká mint a szarvasok, mellyek nem találnak eledelt és elfutának minden erő nélkül az ellenség előtt. Megemlékezék7 Jérusálem az ő nyomorúságának, és az ő keserűségének napjain minden gyönyörűségiről, mellyek voltak eleitől fogva, mikor esnék az ő népe az ellenség kezébe, és nem volna semmi segedelme. Látá az elenség őtet, és csúfolá az ő gyönyörűséginek megszünését. Vétkezik8 felette igen jeru ; azélrt csúfoltaték meg. Mindnyájan a kik tisztelik vala őtet, megútálák őtet, mert láták az ő rútságát ; ő pedig sírván fohászkodott, mivelhogy hátra vettetett. Az9 ő rútsága vagyon az ő ruhájának prémin, nem emlékezett meg az ő utolsó idejéről ! leszálla csudálatosképen, nem volt néki vígasztalója. Tekintsd meg, óh Uram, az én nyomorúságomat : mert az ellenség én rajtam erőt vett ! Az10 ellenség kezét kinyujtotta minden ő drága kívánatosira : mert látta a pogányokat bémennei az ő szent helyébe, kik főleg megparancsoltad vala, hogy bé ne menjenek a te Gyülekezetedbe. Minden11 ő népe fohászkodik, kenyeret keresvén, adták az ő drága marhájokat kenyérért, hogy megújítanák lelkeket. Lásd meg, óh Uram, tekintsd meg, hogy lettem utálatossá ! Ne12 legyen nehéz néktek mindnyájan, kik általmentek az úton, tekintsétek meg, és lássátok, ha vagyon é ollyan bánat, mint az én bánatom, melly én rajtam esék : mert keserűséggel illet engem az Úr, az ő haragjának napján ! A13 magasságból tüzet bocsátott az én csontaimra, és uralkodott azokon ; hálót vetett az én lábaimnak, elvett engem, pusztává tett engem, és szüntelen bánkódom ! Egybeköttetett14 az én álnokságimnak igája az ő kezével, egybefonattak, és bévettetek az én nyakamba, erőtlenné tett az én erőmet ; adott engem az Úr azoknak kezekbe, kiktől meg nem szabadulhatok. Megtapodta15 az Úr minden én erős vitézimet én közöttem, gyűlést tett ellenem, hogy az én ifjaimat megrontaná, sajtót nyomott az Úr a Júda szűz leányának. Ezekért16 sírok én, az én szememből az én szememből alámegyen a víz : mert messze távozott tőlem a vígasztaló, ki megvígasztalná az én lelkemet : az én fiaim elvesztek : mert hatalmat vett az ellenség. Kiterjesztette17 Sion az ő kezeit, nincsen néki vígasztalója, az Úr parancsolt Jákób ellen, hogy az ő ellenségei körülvennék őtet : lett jeru ő közöttök utálatos. Igaz18 az Úr : mert az ő szája ellen rúgodoztam : halljátok meg, kérlek, minden népek, és lássátok meg az én bánatomat, az én szűzeim, és az én ifjaim a rabságra mentek ! Kiáltottam19 az én bánatimat : de ők megcsalának engemet, az én Papjaim és az én Véneim a városban holtak meg, ételt keresvén magoknak, hogy megelevenítenék az ő lelkeket. Tekints20 meg óh Uram : mert gyötrelemben vagyok, az én belső részeim elepedtek, elfordult az én szívem és bennem : mert ellened rúgodoztam ; ottkinn fegyver pusztít, otthon halál vagyon ! Hallották,21 hogy én fohászkodom ; de nincsen nékem vígasztalóm, minden eééenségim hallván az én nyomorúságimat, örültek, hogy te ezt cselekeszed ; elhozod a napot reájok, mellyet te rendeltél, és ollyanok lésznek mint én vagyok. Minden22 ő gonoszságok menjen elődbe, és cselekedjél velek, miképen cselekedtél én velem minden én gonoszságimért : mert sok az én fohászkodásom, és az én szívem szomorú ! Gyászének2 Júda és Jeruzsálem pusztulása felett.Miképen1 homályositotta meg haragjában az Úr Sionnak leányát, az égből aláhajitá a földre Izráelnek ékességét, és meg nem emlékezett haragjának idején az ő lábai alatt való székről ? Elvesztette2 az Úr minden kimélés nélkül Jákóbnak minden hajlékit, letöreté haragjában a Júda leányának erősségit, a földre hányatván megrútítá az országot, és annak Fejedelmit. Letöré3 haragjában Izráelnek minden szarvát, hátra vonván karját az ellenségtől, és gerjesztett Jákób ellen ugymint köröskörűl megemésztő lángnak tüzét. Megvoná4 kézívét mint az ellenség, megerősíté az ő jobbkarját mint az ellenség, és mindent, valami a szem előtt szép vala, megöle Sion leányának sátorában, kiönté mint a tüzet az ő bosszúállását. Volt5 az Úr ollyan, mint az elenség ; elvesztette az Izráelt, elvesztette minden ő palotáit, elhányatta minden ő erősségit, és megsokasította Júdának leányában a sirást és a jajgaást. És6 elhányta, mint a kertet, az ő sátorát. elvesztette az ő Gyülekezetét, elfelejtkezett az Úr a Sionban való Gyülekezetről, és a Szombatról, és megutálta búsult haragjában a Királyt, és a Papokat. Megutálá7 az Úr az ő oltárát, megveté az ő szentséges helyét, az elenség kezébe adá az ő palotáinak kőfalait : kiáltást tőn az Úrnak házában sz ellenség, mint az Innepnapon. Gondolá8 az Úr, hogy elvesztené a Sion leányának kőfalát : kiterjeszté mérő kötelét ; az elvesztéstől meg nem voná kezét, és elpusztítá a bástyát és a kőfalt, egyetemben ezek elpusztíttattak. A9 földre letöretének az ő kapui, elveszté és letöré annak zárjait, az ő Királya és Fejedelmei a pogányok között vagynak törvény nélkül és az ő Prófétáinak nincsen az Úrtól jelentetett látások. A10 földre leültek, hallgatnak a Sion leányának Vénei, port hánytak az ő fejekre, zsákokba öltöztek, fejeket a földre bocsátották a Jérusálem leányai. Megfogyatkoztak11 szemeim a siralom miatt, megháborodtak az én belső részeim, az én májam a földre kiöntetett az én népem leányának gyötrelme miatt : holott elfogyatkozott a kis gyermek és a csecsszopó a városnak utczáin. Ezt12 mondották az ő annyoknak : Hol vagyon a kenyér és a bor ? mikor tudniillik elvánszorodtak volna, mint a sebesek a városnak utczáin, mikor az ő lelkek kimulnék az ő annyoknak ölökben. Micsoda13 bizonyságot hozzak néked elődbe ? micsoda példát mutathatnék néked jeruleánya ? mit hasonlítsak hozzád, hogy megvígasztaljalak téged Sionnak szűz leánya ? mert nagy, mint a tenger, a te nyomorúságod : ki gyógyít meg téged ? A14 te Prófétáid láttak néked hazugságot és bolondságot, és ki nem jelentették a te álnokságidat, hogy megtérítettek volna téged a fogságból : azt mondom, hogy hijábavaló próféziákat láttak néked, és számkivetéseket. Az15 ő kezeket egybecsapták a te veszedelmeden, valakik általmentek az úton, süvöltöttek és fejeket csóválták Jérusálem leányán, mondván : Ez é a város, melly felől ezt mondották : Bezzeg szép, az egész földnek öröme ez ! Megnyitották16 te rajtad szájokat minden ellenségid, süvöltöttek, és csikorgatták fogokat, ezt mondván : Veszessük el, bizonyára ez a nap, a mellyet vártunk, megleltük, láttuk. Megcselekedte17 az Úr, a miket meggondolt, megteljesítette szavát, mellyet eleitől fogva megparancsolt vala, elrontotta és nem kedvezett, és megvídámította te rajtad az ellenséget, felemelte a te ellenségidnek szarvokat. Kiáltott18 az ő szívek az Úrhoz : Óh Sion leányának kőfala, éjjel és nappal folyjanak a te könnyhullatásid mint a folyóvíz, meg ne szünjél, meg ne nyugodjék a te szemednek fénye ; Kelj19 fel, kiálts éjjel első álomkor, öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr előtt, emeld fel kezeidet hozzá a te kisdedinek lelkekért, kik elfogyatkoznak az éhség miatt minden utczáknak elelin ! Lásd20 meg Uram, és tekintsd meg, kivel cselekedtél így ! avagy illik é hogy megegyék az asszonyok az ő méheknek gyümölcsét, tudniillik az ő egy singnyi gyermeket ? avagy illik é megölettetni az Úr szent helyében a Papnak, és a Prófétának ? Az21 utczákon a földön hevertek a gyermek és a vén ember, az én szűzeim és az én ifjaim fegyver miatt elhullottanak : megöltél haragodnak napján, megöltél és nem kedveztél ! Egybehívtad,22 mint a Innepnapra az én félelmimet mindenfelől, és senki meg nem menekedett és meg nem szabadult az Úr haragjának napján : a kiket feltartottam és neveltem, az én ellenségim emésztette meg azokat. Jeremiás3 kesergése és vigasztalása.Én1 vagyok a sanyarúság látott ember az ő haragjának vesszeje miatt. Engem2 vezérlett és vitt a setétségre, és nem a világosságra. Bizonyára3 reám fordult, kezét reám fordította mind napestig. Megszáraztotta4 az én testemet és bőrömet, összverontotta az én csontaimat ! Ellenem5 erősséget épített, és körülvett méreggel, és nyomorúsággal. A6 setétben fektetett engem, mint a kik régen megholtak. Megrekesztett7 engem, és ki nem szaladhatok ; nehéz békókat vetett lábaimra. Ha8 kiáltok és rikoltok is, bédugta füleit az én imádságomra. Faragott9 kővel rekesztette bé az én útaimat, az én ösvényimet elforditotta. Ő10 mint az ólálkodó medve én utánnam, mint a rejtekben való oroszlán. Az11 én útaimat elforditotta, és darabokra vagdalt engem, elpusztított engem ! Megvonta12 kézívét, és mintegy czélul tett engem a nyílnak. Az13 én veséimbe lőtte bé az ő tegzének nyilait. Az14 én egész népemnek csúfja voltam. és éneklek napestig. Bétöltött15 engem sok keserűséggel, megrészegített engem méreggel. És16 a kőbe kitörte az én fogaimat, a porba nyomott engemet. És17 eltávozott az én lelkem a békességtől, elfelejtkeztem a jóról. Azért18 ezt mondottam : elveszett az én erősségem az Úrtól. Megemlékezvén19 az én nyomorúságimról, és az én siralmimról, a méregről és keserűségről ; Mert20 valóba megemlékezik a nyomorúságokról, és megaláztatik bennem az én lelkem. Erről21 megemlékezem, azért reménységem lészen. Az22 Úrnak nagy kegyelmessége, hogy teljességgel meg nem emésztettünk : mert nem fogyatkoztak el az ő irgalmasságai. Minden23 reggel megujulnak az ő irgalmasságai, nagy a te igazságod. Én24 örökségem az Úr, azt mondja az én lelkem ; azért várom őtet. Jó25 az Úr azoknak, kik várják őtet : a léleknek, melly keresi őtet. Jó26 várni és csendességben lenni, mind az Úrnak szabadításáig. Jó27 a férjfiúnak, mikor ifjúságában viseli az igát. Ő28 magának ül és hallgat ; mert hordozta az igát nyakában. Teszi29 az ő száját a porban, ezt mondván : Talán vagyon még reménység. Fordítja30 orczáját a verekedőnek, megelégszik szidalommal. Mer31 örökké el nem hágy az Úr Mert32 ha bánattal illet ; ismét kegyelmes lészen, az ő kegyelmsességinek gazdasága szerint. Mert33 nem szíve szerint ver, sem bánattal nem illeti az embernek fijait. Hogy34 megrontsa lábai alatt a földnek minden foglyait : Hogy35 elfordittassék az embernek ítéleti a hatalmas előtt : Hogy36 elfordittassék az ember az ő törvényében, ezt az Úr nem míveli. Kicsoda37 parancsolatjából vagyon valami, ha az Úr nem parancsolta ? Nem38 a felséges Isten szájából jő é ki mind a jó, mind a gonosz ? Miért39 panaszkodik az élő ember, és a férjfiú az ő bűnének büntetése felől ? Tudakozzunk40 inkább a mi útaink felől, és keressük meg, és térjünk meg az Úrhoz. Emeljük41 fel szíveinket kezeinkkel egyetemben az égbe, az Istenhez. Mi42 vétkeztünk és engedetlenek voltunk ; azért nem kedveztél te. Ellenünk43 támasztottad haragodat, és minket üldöztél, megöltél és nem kedveztél. Felhőt44 vetettél elődbe, hogy által ne menjen a mi imádságunk. Polyvává,45 és elvetett állatokká tettél minket a népek között. Megnyitották46 ellenünk szájok minden mi ellenségink. Rajtunk47 volt a rettegés, a tőr, a pusztítás és a rontás. Folyóvizek48 mentek alá az én szememből, az én népem leányának nyomorúságáért. Az49 én szemem nem szűnik meg a sírástól, annyira hogy semmi nyugodalma nincsen. Míg50 reánk nem tekint, és nem néz az Úr az égből. Az51 én szemem bánatba ejté az én lelkemet, az én városomnak minden leányiért. Vadászván52 vadásztak engem mint a madaratm az én ellenségim méltatlan. Bészoritották53 az én életemet a tömlöczbe, és reám követ hánytak. A54 vizek felül áradtak az én fejem felett, ezt mondottam : Kivágattam ! Segítségre55 hívtam a te nevedet, óh Uram az alsó tömlöczből. Hallottad56 az én szómat, a te füledet ne rejtsd el az én könyörgésem előtt, és az én kiáltásom előtt. Hozzám57 közelgettél az napon, mellyen segítségre hívtalak tégedet, és ezt mondottad : Ne félj ! Megítélted58 Uram az én lelkemnek ítéletit, megszabadítottad az én életemet. Láttad,59 óh Uram.az én nyomorúságomat : ítéld meg az én ügyemet. Láttad60 minden ő bosszúállásokat, minden én ellenem való gondolatjaikat : Hallottad61 az ő szidalmokat Uram, és minden ellenem való gondolatjaikat. Az62 én reám támadoknak nyelveket, és az ő ellenem való mindennapi gondolatjokat. Leüléseket63 és felkeléseket lásd meg : én vagyok az ő énekek. Fizess64 meg nékik Uram az ő kezeik munkája szerint. Adj65 nékik szívfájdalmat, és a te átkod vesd rájok. Kergesd66 meg őket haragodban, és veszesd el őket az ég alól, óh Uram ! Júda4 nyomorúsága és gyalázata.Miképen1 homályosodott meg az arany, elváltozott a szép arany, elhányattak szentséges helynek kövei az utczáknak eleire ! A2 Sionnal drága fijai, kik tiszta aranyba valának felöltöztetve, miképen hasonlittatának a sárból csinált edényhez, melly a fazekas kezeinek csimálmánya ! Még3 a sárkányok is kivetik az ő emblőjöket, szoptatják az ő kölykeiket : az én népem leánya pedig kegyetlen, mint a pusztában való struczmadarak. A4 szopó gyermekeknek nyelvek az ő inyekhez ragada a szomjúság miatt, a kisdedek kenyeret kérének, de nem találtaték a ki adna nékik. A5 kik gyönyörűséges étkeket esznek vala, meghalának az utczákon : a kik veres bársonyban neveltetnek vala fel, ölelgeték a ganéjokat. Nagyobb6 lőn azért az én népem leányának vétke, hogysem mint Sodomának bűne : melly egy szempillantásban elvesze, és a veszedelemnek helyei benne nem maradának : Az7 ő Názáreusai tisztábbak valának a hónál, fejérebbek a téjnél, veresebbek valának az ő testeik, hogysem mint a drágakövek : ollyanok valának, mint a szépen kimetszett zafirkő : De8 most feketébb az ő ábrázatjok a koromnál, és meg nem esmértettek az utczákon, az ő bőrök az ő csonjaikhoz ragadott, elszáradt mint a fa ! Jobban9 volt dolgok azoknak, a kik fegyverrel ölettek meg, az éhel megholtaknál, és a kik megemésztettek seb miatt, hogynem mint a kik megfosztattak a földnek gyümölcsétől. Az10 irgalmas asszonyoknak kezeik megfőzték az ő gyermekeiket, a kik voltaknékik étkeik az én népem leányának nyomorúságában. Bétöltötte11 az Úr az ő haragját, és az ő bosszúállásának hévségét kiöntötte és tüzet gyujtott Sionban, melly megemésztette annak fundamentomit. Nem12 hiszik vala a földnek Királyai, és e föld kerekeségének lakói, hogy az ellenség, és a háborgató béjőne Jérusálemnek kapuin. Az13 ő Prófétáinak vétkeik miatt, az ő Papjainak álnokságaik miatt, kik abban kiöntötték az igazaknak véreket. Tántorgottak14 mint a vakok az utczákon, vében megfertőztettek ; mert nem lehetséges, hogy vért ne illetnének az ő ruháikkal. Távozzatok15 el, a tisztátalanok azt kiáltották nékik, távozzatok el, távozzatok el, ne illessétek ! Azért elrepültek, és bujdostak ; azt mondották a pogányok között : Nem térnek többé vissza, hogy ott lakoznának. Az16 Úrnak haragja oszlatta el őket, többé nem tekint reájok : mivelhogy a Papoknak orczáit nem tisztelték, és a Véneken nem könyörültek. Még17 mikor békességben valának, megfogyatkozának a mi szemeink a hijábavaló segítségnek városa miatt, a mi városunkban, mellyet vártunk a nemeztől, melly meg nem szabadíthat. Vadászták18 a mi járásinkat, hogy ne járnánk a mi utczáinkon : elközelgetett a mi végünk, bétöltek a mi napjaink, bizony eljött a mi végünk ! A19 mi kergetőink gyorsabbak voltak az égen repülő saskeselyűknél, a hegyeken kergettek minket, a pusztában leselkedtek utánnunk : A20 mi életünk, tudniillik az Úr megkent Királya megfogaték az ő tőrjökben, ki felől azt mondottuk, hogy az ő árnyékában élünk a pogányok között. Örülj21 és vigadozz Edomnak leánya, ki lakozol Húcznak földében : mert még te rajtad is általmegyen a pohár, megrészegülsz, és okádol. Minekutánna22 megemésztetik a te álnokságod, óh Sionnak leánya, nem hágy téged a számkivetésben, de meglátogatja a te álnokságodat : Edomnak leánya, megjelenti a te bűneidet. Az5 elnyomott nép imája kegyelemért és segítségért.Emlékezzél1 meg Uram arról a mi esett mi rajtunk, tekints reánk, és lásd meg a mi gyalázatunkat. A2 mi örökségünk szállott a kivül valókra, a mi házaink az idegenekre. Árvák3 voltunk atya nélkül, a mi anyáink ollyanok, mint az özvegyek. A4 mi vizünket árron ittuk, és a mi fáinkat pénzen vettük. A5 mi nyakunkon uralkodók miatt háborúságot szenvedtünk, fáradoztunk és nem volt nyugodalmunk. Kinyujtottuk6 kezünket az Égyiptombelieknek és az Assiriabelieknek, hogy kenyeret adnának. A7 mi atyáink vétkeztek, és nincsenek ; mi pedig az ő álnokságokat hordozzuk. A8 szolgák uralkodtak rajtunk, és nem volt, ki minket kezekből kiragadna. Életünknek9 veszedelmével hozzuk vala a mi kenyerünket, a pusztában való fegyver miatt. A10 mi bőreink mint a kemencze, megfeketedtek a nagy éhség miatt. Sionban11 az asszonyokat nyomorgatták, és a szüzeket Júda városaiban. A12 Fejedelmek azoknak kezektől felakasztattak, a véneknek orczáit nem becsülték. A13 felserdült ifjakat a malomba fogták, és a gyermekek a rakás fának terhe alatt elestek. A14 vének megszüntek a kapuból, és az ifjak az ő éneklésektől. Megszünt15 a mi szívünknek öröme, siralomra fordult a mi örömünk : Elesett16 a mi fejünknek koronája : Jaj most nékünk : mert vétkeztünk ! Ezért17 szomorú a mi szívünk, ezekért meghomályosodtak a mi szemeink : A18 Sion hegyéért mivelhogy elpusztult, annyira hogy rókák lakják azt ! Te19 Uram örökké megmaradsz, és a te széked nemzetségről nemzetségre. Miért20 felejtkezel el örökké rólunk ? elhagysz é minket sok ideig ? Térits21 meg Uram minket te hozzád és megtérünk, ujitsd meg a mi napjainkat, mint vala a régi időben. De22 mindenestől megvetettél minket, felette igen megharagudtál reánk !