¶ΕΠΕΙΔΗΠΕΡ ααπολλοὶ ἐπεχείρησαν ἀνατάξασθαι διήγησιν περὶ τῶν πεπληροφορημένων ἐν ἡμῖν πραγμάτων, καθὼς βπαρέδοσαν ἡμῖν οἱ ἀπ᾽ ἀρχῆς αὐτόπται καὶ ὑπηρέται γενόμενοι τοῦ λόγου, ἔδοξε γκᾀμοὶ παρηκολουθηκότι ἄνωθεν πᾶσιν ἀκριβῶς, καθεξῆς σοι γράψαι κράτιστε Θεόφιλε, ἵνα δἐπιγνῷς περὶ ὧν κατηχήθης λόγων τὴν ἀσφάλειαν. ¶Ἐγένετο εἐν ταῖς ἡμέραις Ἡρώδου τοῦ βασιλέως τῆς Ἰουδαίας, ἱερεύς τις ὀνόματι Ζαχαρίας, ἐξ ἐφημερίας Ἀβιά· καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ ἐκ τῶν θυγατέρων Ἀαρὼν, καὶ τὸ ὄνομα αὐτῆς Ἐλισάβετ. ἦσαν ϛδὲ δίκαιοι ἀμφότεροι ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ, πορευόμενοι ἐν πάσαις ταῖς ἐντολαῖς καὶ δικαιώμασι τοῦ Κυρίου ἄμεμπτοι. καὶ ζοὐκ ἦν αὐτοῖς τέκνον, καθότι ἡ Ἐλισάβετ ἦν στεῖρα, καὶ ἀμφότεροι προβεβηκότες ἐν ταῖς ἡμέραις αὑτῶν ἦσαν. Ἐγένετο ηδὲ ἐν τῷ ἱερατεύειν αὐτὸν ἐν τῇ τάξει τῆς ἐφημερίας αὐτοῦ ἔναντι τοῦ Θεοῦ, (κατὰ θτὸ ἔθος τῆς ἱερατείας, ἔλαχε τοῦ θυμιάσαι, εἰσελθὼν εἰς τὸν ναὸν τοῦ Κυρίου·) καὶ ιπᾶν τὸ πλῆθος τοῦ λαοῦ ἦν προσευχόμενον ἔξω τῇ ὥρᾳ τοῦ θυμιάματος. Ὤφθη ιαδὲ αὐτῷ ἄγγελος Κυρίου, ἑστὼς ἐκ δεξιῶν τοῦ θυσιαστηρίου τοῦ θυμιάματος. καὶ ιβἐταράχθη Ζαχαρίας ἰδὼν, καὶ φόβος ἐπέπεσεν ἐπ᾽ αὐτόν. εἶπε ιγδὲ πρὸς αὐτὸν ὁ ἄγγελος, Μὴ φοβοῦ Ζαχαρία· διότι εἰσηκούσθη ἡ δέησίς σου, καὶ ἡ γυνή σου Ἐλισάβετ γεννήσει υἱόν σοι, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰωάννην, καὶ ιδἔσται χαρά σοι καὶ ἀγαλλίασις, καὶ πολλοὶ ἐπὶ τῇ γεννήσει αὐτοῦ χαρήσονται. ἔσται ιεγὰρ μέγας ἐνώπιον τοῦ Κυρίου, καὶ οἶνον καὶ σίκερα οὐ μὴ πίῃ, καὶ πνεύματος ἁγίου πλησθήσεται ἔτι ἐκ κοιλίας μητρὸς αὐτοῦ, καὶ ιϛπολλοὺς τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ἐπιστρέψει ἐπὶ Κύριον τὸν Θεὸν αὐτῶν· καὶ ιζαὐτὸς προελεύσεται ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν πνεύματι καὶ δυνάμει Ἠλιοῦ, ἐπιστρέψαι καρδίας πατέρων ἐπὶ τέκνα, καὶ ἀπειθεῖς ἐν φρονήσει δικαίων, ἑτοιμάσαι Κυρίῳ λαὸν κατεσκευασμένον. καὶ ιηεἶπε Ζαχαρίας πρὸς τὸν ἄγγελον, Κατὰ τί γνώσομαι τοῦτο ; ἐγὼ γάρ εἰμι πρεσβύτης, καὶ ἡ γυνή μου προβεβηκυῖα ἐν ταῖς ἡμέραις αὑτῆς. Καὶ ιθἀποκριθεὶς ὁ ἄγγελος εἶπεν αὐτῷ, Ἐγώ εἰμι Γαβριὴλ ὁ παρεστηκὼς ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ· καὶ ἀπεστάλην λαλῆσαι πρός σε, καὶ εὐαγγελίσασθαί σοι ταῦτα. καὶ κἰδοὺ ἔσῃ σιωπῶν, καὶ μὴ δυνάμενος λαλῆσαι ἄχρι ἧς ἡμέρας γένηται ταῦτα, ἀνθ᾽ ὧν οὐκ ἐπίστευσας τοῖς λόγοις μου, οἵτινες πληρωθήσονται εἰς τὸν καιρὸν αὐτῶν. Καὶ καἦν ὁ λαὸς προσδοκῶν τὸν Ζαχαρίαν· καὶ ἐθαύμαζον ἐν τῷ χρονίζειν αὐτὸν ἐν τῷ ναῷ. Ἐξελθὼν κβδὲ οὐκ ἠδύνατο λαλῆσαι αὐτοῖς· καὶ ἐπέγνωσαν ὅτι ὀπτασίαν ἑώρακεν ἐν τῷ ναῷ. καὶ αὐτὸς ἦν διανεύων αὐτοῖς, καὶ διέμενε κωφός. Καὶ κγἐγένετο ὡς ἐπλήσθησαν αἱ ἡμέραι τῆς λειτουργίας αὐτοῦ, ἀπῆλθεν εἰς τὸν οἶκον αὑτοῦ. ¶Μετὰ κδδὲ ταύτας τὰς ἡμέρας συνέλαβεν Ἐλισάβετ ἡ γυνὴ αὐτοῦ, καὶ περιέκρυβεν ἑαυτὴν μῆνας πέντε, λέγουσα, Ὅτι κεοὕτω μοι πεποίηκεν ὁ Κύριος ἐν ἡμέραις αἷς ἐπεῖδεν ἀφελεῖν τὸ ὄνειδός μου ἐν ἀνθρώποις. ¶Ἐν κϛδὲ τῷ μηνὶ τῷ ἕκτῳ ἀπεστάλη ὁ ἄγγελος Γαβριὴλ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ εἰς πόλιν τῆς Γαλιλαίας ᾗ ὄνομα Ναζαρὲτ, Ναζαρὲθ πρὸς κζπαρθένον μεμνηστευμένην ἀνδρὶ ᾧ ὄνομα Ἰωσὴφ, ἐξ οἴκου Δαβίδ· καὶ τὸ ὄνομα τῆς παρθένου, Μαριάμ. καὶ κηεἰσελθὼν ὁ ἄγγελος πρὸς αὐτὴν, εἶπε, Χαῖρε κεχαριτωμένη· ὁ Κύριος μετά σου, εὐλογημένη σὺ ἐν γυναιξίν. Ἡ κθδὲ ἰδοῦσα διεταράχθη ἐπὶ τῷ λόγῳ αὐτοῦ, καὶ διελογίζετο ποταπὸς εἴη ὁ ἀσπασμὸς οὗτος. καὶ λεἶπεν ὁ ἄγγελος αὐτῇ, Μὴ φοβοῦ Μαριάμ· εὗρες γὰρ χάριν παρὰ τῷ Θεῷ· καὶ λαἰδοὺ συλλήψῃ ἐν γαστρὶ, καὶ τέξῃ υἱὸν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦν. οὗτος λβἔσται μέγας, καὶ υἱὸς ὑψίστου κληθήσεται, καὶ δώσει αὐτῷ Κύριος ὁ Θεὸς τὸν θρόνον Δαβὶδ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ, καὶ λγβασιλεύσει ἐπὶ τὸν οἶκον Ἰακὼβ εἰς τοὺς αἰῶνας, καὶ τῆς βασιλείας αὐτοῦ οὐκ ἔσται τέλος. εἶπε λδδὲ Μαριὰμ πρὸς τὸν ἄγγελον, Πῶς ἔσται τοῦτο, ἐπεὶ ἄνδρα οὐ γινώσκω ; Καὶ λεἀποκριθεὶς ὁ ἄγγελος εἶπεν αὐτῇ, Πνεῦμα ἅγιον ἐπελεύσεται ἐπί σε, καὶ δύναμις ὑψίστου ἐπισκιάσει σοι· διὸ καὶ τὸ γεννώμενον ἐκ σου ἅγιον, κληθήσεται υἱὸς Θεοῦ. καὶ λϛἰδοὺ Ἐλισάβετ ἡ συγγενής σου, καὶ αὐτὴ συνειληφυῖα υἱὸν ἐν γήρᾳ αὑτῆς· καὶ οὗτος μὴν ἕκτος ἐστὶν αὐτῇ τῇ καλουμένῃ στείρᾳ· ὅτι λζοὐκ ἀδυνατήσει παρὰ τῷ Θεῷ πᾶν ῥῆμα. εἶπε ληδὲ Μαριὰμ, Ἰδοὺ ἡ δούλη Κυρίου, γένοιτό μοι κατὰ τὸ ῥῆμά σου. Καὶ ἀπῆλθεν ἀπ᾽ αὐτῆς ὁ ἄγγελος. Ἀναστᾶσα λθδὲ Μαριὰμ ἐν ταῖς ἡμέραις ταύταις, ἐπορεύθη εἰς τὴν ὀρεινὴν μετὰ σπουδῆς, εἰς πόλιν Ἰούδα, καὶ μεἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον Ζαχαρίου, καὶ ἠσπάσατο τὴν Ἐλισάβετ. ¶Καὶ μαἐγένετο ὡς ἤκουσεν ἡ Ἐλισάβετ τὸν ἀσπασμὸν τῆς Μαρίας, ἐσκίρτησε τὸ βρέφος ἐν τῇ κοιλίᾳ αὐτῆς· καὶ ἐπλήσθη πνεύματος ἁγίου ἡ Ἐλισάβετ, καὶ μβἀνεφώνησε φωνῇ μεγάλῃ, καὶ εἶπεν, Εὐλογημένη σὺ ἐν γυναιξὶ, καὶ εὐλογημένος ὁ καρπὸς τῆς κοιλίας σου. καὶ μγπόθεν μοι τοῦτο, ἵνα ἔλθῃ ἡ μήτηρ τοῦ Κυρίου μου πρός με ; ἰδοὺ μδγὰρ ὡς ἐγένετο ἡ φωνὴ τοῦ ἀσπασμοῦ σου εἰς τὰ ὦτά μου, ἐσκίρτησεν ἐν ἀγαλλιάσει τὸ βρέφος ἐν τῇ κοιλίᾳ μου. καὶ μεμακαρία ἡ πιστεύσασα, ὅτι ἔσται τελείωσις τοῖς λελαλημένοις αὐτῇ παρὰ Κυρίου. Καὶ μϛεἶπε Μαριὰμ, Μεγαλύνει ἡ ψυχή μου τὸν Κύριον, καὶ μζἠγαλλίασε τὸ πνεῦμά μου ἐπὶ τῷ Θεῷ τῷ σωτῆρί μου, ὅτι μηἐπέβλεψεν ἐπὶ τὴν ταπείνωσιν τῆς δούλης αὑτοῦ. ἰδοὺ γὰρ ἀπὸ τοῦ νῦν μακαριοῦσί με πᾶσαι αἱ γενεαί· ὅτι μθἐποίησέ μοι μεγαλεῖα ὁ δυνατὸς, καὶ ἅγιον τὸ ὄνομα αὐτοῦ· καὶ ντὸ ἔλεος αὐτοῦ εἰς γενεὰς γενεῶν τοῖς φοβουμένοις αὐτόν. ἐποίησε νακράτος ἐν βραχίονι αὑτοῦ· διεσκόρπισεν ὑπερηφάνους διανοίᾳ καρδίας αὐτῶν. καθεῖλε νβδυνάστας ἀπὸ θρόνων, καὶ ὕψωσε ταπεινούς· πεινῶντας νγἐνέπλησεν ἀγαθῶν, καὶ πλουτοῦντας ἐξαπέστειλε κενούς. ἀντελάβετο νδἸσραὴλ παιδὸς αὑτοῦ, μνησθῆναι ἐλέους, (καθὼς νεἐλάλησε πρὸς τοὺς πατέρας ἡμῶν, τῷ Ἁβραὰμ καὶ τῷ σπέρματι αὐτοῦ) εἰς τὸν αἰῶνα. Ἔμεινε νϛδὲ Μαριὰμ σὺν αὐτῇ ὡσεὶ μῆνας τρεῖς, καὶ ὑπέστρεψεν εἰς τὸν οἶκον αὑτῆς. Τῇ νζδὲ Ἐλισάβετ ἐπλήσθη ὁ χρόνος τοῦ τεκεῖν αὐτὴν, καὶ ἐγέννησεν υἱόν. Καὶ νηἤκουσαν οἱ περίοικοι καὶ οἱ συγγενεῖς αὐτῆς ὅτι ἐμεγάλυνεν Κύριος τὸ ἔλεος αὑτοῦ μετ᾽ αὐτῆς, καὶ συνέχαιρον αὐτῇ. Καὶ νθἐγένετο, ἐν τῇ ὀγδόῃ ἡμέρᾳ ἦλθον περιτεμεῖν τὸ παιδίον, καὶ ἐκάλουν αὐτὸ ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ πατρὸς αὐτοῦ, Ζαχαρίαν. Καὶ ξἀποκριθεῖσα ἡ μήτηρ αὐτοῦ εἶπεν, Οὐχὶ, ἀλλὰ κληθήσεται Ἰωάννης. Καὶ ξαεἶπον πρὸς αὐτὴν, Ὅτι οὐδείς ἐστιν ἐν τῇ συγγενεία σου, ὃς καλεῖται τῷ ὀνόματι τούτῳ. Ἐνένευον ξβδὲ τῷ πατρὶ αὐτοῦ, τὸ τί ἂν θέλοι καλεῖσθαι αὐτόν. Καὶ ξγαἰτήσας πινακίδιον, ἔγραψε, λέγων, Ἰωάννης ἐστὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Καὶ ἐθαύμασαν πάντες. ἀνεῴχθη ξδδὲ τὸ στόμα αὐτοῦ παραχρῆμα, καὶ ἡ γλῶσσα αὐτοῦ, καὶ ἐλάλει εὐλογῶν τὸν Θεόν. καὶ ξεἐγένετο ἐπὶ πάντας φόβος τοὺς περιοικοῦντας αὐτούς· καὶ ἐν ὅλῃ τῇ ὀρεινῇ τῆς Ἰουδαίας διελαλεῖτο πάντα τὰ ῥήματα ταῦτα· καὶ ξϛἔθεντο πάντες οἱ ἀκούσαντες ἐν τῇ καρδίᾳ αὑτῶν, λέγοντες, Τί ἄρα τὸ παιδίον τοῦτο ἔσται ; Καὶ χεὶρ Κυρίου ἦν μετ᾽ αὐτοῦ. Καὶ ξζΖαχαρίας ὁ πατὴρ αὐτοῦ ἐπλήσθη πνεύματος ἁγίου, καὶ προεφήτευσε, λέγων, Εὐλογητὸς ξηΚύριος ὁ Θεὸς τοῦ Ἰσραήλ· ὅτι ἐπεσκέψατο καὶ ἐποίησε λύτρωσιν τῷ λαῷ αὑτοῦ, καὶ ξθἤγειρε κέρας σωτηρίας ἡμῖν ἐν τῷ οἴκῳ Δαβὶδ τοῦ παιδὸς αὑτοῦ. καθὼς οἐλάλησε διὰ στόματος τῶν ἁγίων τῶν ἀπ᾽ αἰῶνος προφητῶν αὑτοῦ, σωτηρίαν οαἐξ ἐχθρῶν ἡμῶν, καὶ ἐκ χειρὸς πάντων τῶν μισούντων ἡμᾶς. ποιῆσαι οβἔλεος μετὰ τῶν πατέρων ἡμῶν, καὶ μνησθῆναι διαθήκης ἁγίας αὑτοῦ· ὅρκον ογὃν ὤμοσε πρὸς Ἁβραὰμ τὸν πατέρα ἡμῶν, τοῦ δοῦναι ἡμῖν, ἀφόβως οδἐκ χειρὸς τῶν ἐχθρῶν ἡμῶν ῥυσθέντας, λατρεύειν αὐτῷ ἐν οεὁσιότητι καὶ δικαιοσύνῃ ἐνώπιον αὐτοῦ, πάσας τὰς ἡμέρας τὴς ζωῆς ἡμῶν. Καὶ οϛσὺ παιδίον προφήτης ὑψίστου κληθήσῃ· προπορεύσῃ γὰρ πρὸ προσώπου Κυρίου, ἑτοιμάσαι ὁδοὺς αὐτοῦ· τοῦ οζδοῦναι γνῶσιν σωτηρίας τῷ λαῷ αὐτοῦ, ἐν ἀφέσει ἁμαρτιῶν αὐτῶν, διὰ οησπλάγχνα ἐλέους Θεοῦ ἡμῶν, ἐν οἷς ἐπεσκέψατο ἡμᾶς ἀνατολὴ ἐξ ὕψους, ἐπιφᾶναι οθτοῖς ἐν σκότει καὶ σκιᾷ θανάτου καθημένοις, τοῦ κατευθύναι τοὺς πόδας ἡμῶν εἰς ὁδὸν εἰρήνης. Τὸ πδὲ παιδίον ηὔξανε καὶ ἐκραταιοῦτο πνεύματι· καὶ ἦν ἐν ταῖς ἐρήμοις ἕως ἡμέρας ἀναδείξεως αὐτοῦ πρὸς τὸν Ἰσραήλ. ¶Ἐγένετο βαδὲ ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, ἐξῆλθε δόγμα παρὰ Καίσαρος Αὐγούστου, ἀπογράφεσθαι πᾶσαν τὴν οἰκουμένην. αὕτη βἡ ἀπογραφὴ, πρώτη ἐγένετο ἡγεμονεύοντος τῆς Συρίας Κυρηνίου. ¶Καὶ γἐπορεύοντο πάντες ἀπογράφεσθαι, ἕκαστος εἰς τὴν ἰδίαν πόλιν. ἀνέβη δδὲ καὶ Ἰωσὴφ ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας, ἐκ πόλεως Ναζαρὲτ, Ναζαρὲθ εἰς τὴν Ἰουδαίαν, εἰς πόλιν Δαβὶδ ἥτις καλεῖται Βηθλεὲμ, διὰ τὸ εἶναι αὐτὸν ἐξ οἴκου καὶ πατριᾶς Δαβὶδ, ἀπογράψασθαι εσὺν Μαριὰμ τῇ μεμνηστευμένῃ αὐτῷ γυναικὶ, οὔσῃ ἐγκύῳ. Ἐγένετο ϛδὲ ἐν τῷ εἶναι αὐτοὺς ἐκεῖ, ἐπλήσθησαν αἱ ἡμέραι τοῦ τεκεῖν αὐτήν· καὶ ζἔτεκε τὸν υἱὸν αὑτῆς τὸν πρωτότοκον, καὶ ἐσπαργάνωσεν αὐτὸν, καὶ ἀνέκλινεν αὐτὸν ἐν τῇ φάτνῃ, διότι οὐκ ἦν αὐτοῖς τόπος ἐν τῷ καταλύματι. ¶Καὶ ηποιμένες ἦσαν ἐν τῇ χώρᾳ τῇ αὐτῇ ἀγραυλοῦντες, καὶ φυλάσσοντες φυλακὰς τῆς νυκτὸς ἐπὶ τὴν ποίμνην αὑτῶν· καὶ θἰδοὺ ἄγγελος Κυρίου ἐπέστη αὐτοῖς, καὶ δόξα Κυρίου περιέλαμψεν αὐτούς. καὶ ἐφοβήθησαν φόβον μέγαν· καὶ ιεἶπεν αὐτοῖς ὁ ἄγγελος, Μὴ φοβεῖσθε· ἰδοὺ γὰρ εὐαγγελίζομαι ὑμῖν χαρὰν μεγάλην, ἥτις ἔσται παντὶ τῷ λαῷ, ὅτι ιαἐτέχθη ὑμῖν σήμερον σωτὴρ, ὅς ἐστι Χριστὸς Κύριος, ἐν πόλει Δαβίδ. καὶ ιβτοῦτο ὑμῖν τὸ σημεῖον· εὑρήσετε βρέφος ἐσπαργανωμένον, κείμενον ἐν τῇ φάτνῃ. Καὶ ιγἐξαίφνης ἐγένετο σὺν τῷ ἀγγέλῳ πλῆθος στρατιᾶς οὐρανίου, αἰνούντων τὸν Θεὸν, καὶ λεγόντων, Δόξα ιδἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ἐν ἀνθρώποις εὐδοκία. ¶Καὶ ιεἐγένετο ὡς ἀπῆλθον ἀπ᾽ αὐτῶν εἰς τὸν οὐρανὸν οἱ ἄγγελοι, καὶ οἱ ἄνθρωποι οἱ ποιμένες εἶπον πρὸς ἀλλήλους, Διέλθωμεν δὴ ἕως Βηθλεὲμ, καὶ ἴδωμεν τὸ ῥῆμα τοῦτο τὸ γεγονὸς, ὃ ὁ Κύριος ἐγνώρισεν ἡμῖν. Καὶ ιϛἦλθον σπεύσαντες, καὶ ἀνεῦρον τήν τε Μαριὰμ καὶ τὸν Ἰωσὴφ, καὶ τὸ βρέφος κείμενον ἐν τῇ φάτνῃ. ἰδόντες ιζδὲ διεγνώρισαν περὶ τοῦ ῥήματος τοῦ λαληθέντος αὐτοῖς περὶ τοῦ παιδίου τούτου. Καὶ ιηπάντες οἱ ἀκούσαντες ἐθαύμασαν περὶ τῶν λαληθέντων ὑπὸ τῶν ποιμένων πρὸς αὐτούς. Ἡ ιθδὲ Μαριὰμ πάντα συνετήρει τὰ ῥήματα ταῦτα, συμβάλλουσα ἐν τῇ καρδίᾳ αὑτῆς. καὶ κἐπέστρεψαν οἱ ποιμένες, δοξάζοντες καὶ αἰνοῦντες τὸν Θεὸν ἐπὶ πᾶσιν οἷς ἤκουσαν καὶ εἶδον, καθὼς ἐλαλήθη πρὸς αὐτούς. Καὶ καὅτε ἐπλήσθησαν ἡμέραι ὀκτὼ τοῦ περιτεμεῖν τὸ παιδίον, καὶ ἐκλήθη τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦς, τὸ κληθὲν ὑπὸ τοῦ ἀγγέλου πρὸ τοῦ συλληφθῆναι αὐτὸν ἐν τῇ κοιλίᾳ. καὶ κβὅτε ἐπλήσθησαν αἱ ἡμέραι τοῦ καθαρισμοῦ αὐτῶν, αὐτῆς, κατὰ τὸν νόμον Μωσέως, ἀνήγαγον αὐτὸν εἰς Ἱεροσόλυμα, παραστῆσαι τῷ Κυρίῳ, (καθὼς κγγέγραπται ἐν νόμῳ Κυρίου, Ὅτι πᾶν ἄρσεν διανοῖγον μήτραν, ἅγιον τῷ Κυρίῳ κληθήσεται·) καὶ κδτοῦ δοῦναι θυσίαν, κατὰ τὸ εἰρημένον ἐν νόμῳ Κυρίου, ζεῦγος τρυγόνων, ἢ δύο νεοσσοὺς περιστερῶν. ¶Καὶ κεἰδοὺ ἦν ἄνθρωπος ἐν Ἱερουσαλὴμ, ᾧ ὄνομα Συμεὼν, Σιμεών, καὶ ὁ ἄνθρωπος οὗτος δίκαιος καὶ εὐλαβὴς, προσδεχόμενος παράκλησιν τοῦ Ἰσραήλ· καὶ πνεῦμα ἅγιον ἦν ἐπ᾽ αὐτὸν, καὶ κϛἦν αὐτῷ κεχρηματισμένον ὑπὸ τοῦ πνεύματος τοῦ ἁγίου, μὴ ἰδεῖν θάνατον πρὶν ἢ ἴδῃ τὸν Χριστὸν Κυρίου. καὶ κζἦλθεν ἐν τῷ πνεύματι εἰς τὸ ἱερόν· καὶ ἐν τῷ εἰσαγαγεῖν τοὺς γονεῖς τὸ παιδίον Ἰησοῦν, τοῦ ποιῆσαι αὐτοὺς κατὰ τὸ εἰθισμένον τοῦ νόμου περὶ αὐτοῦ, καὶ κηαὐτὸς ἐδέξατο αὐτὸ εἰς τὰς ἀγκάλας αὑτοῦ, καὶ εὐλόγησε τὸν Θεὸν, καὶ εἶπε, Νῦν κθἀπολύεις τὸν δοῦλόν σου δέσποτα, κατὰ τὸ ῥῆμά σου, ἐν εἰρήνῃ· ὅτι λεἶδον οἱ ὀφθαλμοί μου τὸ σωτήριόν σου, ὃ λαἡτοίμασας κατὰ πρόσωπον πάντων τῶν λαῶν· φῶς λβεἰς ἀποκάλυψιν ἐθνῶν, καὶ δόξαν λαοῦ σου Ἰσραήλ. Καὶ λγἦν Ἰωσὴφ καὶ ἡ μήτηρ αὐτοῦ θαυμάζοντες ἐπὶ τοῖς λαλουμένοις περὶ αὐτοῦ. Καὶ λδεὐλόγησεν αὐτοὺς Συμεὼν, Σιμεὼν καὶ εἶπε πρὸς Μαριὰμ τὴν μητέρα αὐτοῦ, Ἰδοὺ οὗτος κεῖται εἰς πτῶσιν καὶ ἀνάστασιν πολλῶν ἐν τῷ Ἰσραὴλ, καὶ εἰς σημεῖον ἀντιλεγόμενον (καὶ λεσοῦ δὲ αὐτῆς τὴν ψυχὴν διελεύσεται ῥομφαία,) ὅπως ἂν ἀποκαλυφθῶσιν ἐκ πολλῶν καρδιῶν διαλογισμοί. ¶Καὶ λϛἦν Ἄννα προφῆτις θυγάτηρ Φανουὴλ ἐκ φυλῆς Ἀσὴρ, αὕτη προβεβηκυῖα ἐν ἡμέραις πολλαῖς, ζήσασα ἔτη μετὰ ἀνδρὸς ἑπτὰ ἀπὸ τῆς παρθενίας αὑτῆς, καὶ λζαὕτη χήρα ὡς ἐτῶν ὀγδοηκοντατεσσάρων, ἣ οὐκ ἀφίστατο ἀπὸ τοῦ ἱεροῦ, νηστείαις καὶ δεήσεσι λατρεύουσα νύκτα καὶ ἡμέραν. καὶ ληαὕτη αὐτῇ τῇ ὥρᾳ ἐπιστᾶσα, ἀνθωμολογεῖτο τῷ Κυρίῳ, καὶ ἐλάλει περὶ αὐτοῦ πᾶσι τοῖς προσδεχομένοις λύτρωσιν ἐν Ἱερουσαλήμ. Καὶ λθὡς ἐτέλεσαν ἅπαντα τὰ κατὰ τὸν νόμον Κυρίου, ὑπέστρεψαν εἰς τὴν Γαλιλαίαν εἰς τὴν πόλιν αὑτῶν Ναζαρέτ. Ναζαρέθ. τὸ μδὲ παιδίον ηὔξανε καὶ ἐκραταιοῦτο πνεύματι, πληρούμενον σοφίας· καὶ χάρις Θεοῦ ἦν ἐπ᾽ αὐτό. Καὶ μαἐπορεύοντο οἱ γονεῖς αὐτοῦ κατ᾽ ἔτος εἰς Ἱερουσαλὴμ τῇ ἑορτῇ τοῦ πάσχα. καὶ μβὅτε ἐγένετο ἐτῶν δώδεκα, ἀναβάντων αὐτῶν εἰς Ἱεροσόλυμα, κατὰ τὸ ἔθος τῆς ἑορτῆς, καὶ μγτελειωσάντων τὰς ἡμέρας, ἐν τῷ ὑποστρέφειν αὐτοὺς, ὑπέμεινεν Ἰησοῦς ὁ παῖς ἐν Ἱερουσαλήμ· καὶ οὐκ ἔγνω Ἰωσὴφ καὶ ἡ μήτηρ αὐτοῦ. νομίσαντες μδδὲ αὐτὸν ἐν τῇ συνοδίᾳ εἶναι, ἦλθον ἡμέρας ὁδὸν, καὶ ἀνεζήτουν αὐτὸν ἐν τοῖς συγγενέσι καὶ ἐν τοῖς γνωστοῖς· καὶ μεμὴ εὑρόντες αὐτὸν, ὑπέστρεψαν εἰς Ἱερουσαλὴμ, ζητοῦντες αὐτόν. Καὶ μϛἐγένετο, μεθ᾽ ἡμέρας τρεῖς εὗρον αὐτὸν ἐν τῷ ἱερῷ καθεζόμενον ἐν μέσῳ τῶν διδασκάλων, καὶ ἀκούοντα αὐτῶν, καὶ ἐπερωτῶντα αὐτούς. ἐξίσταντο μζδὲ πάντες οἱ ἀκούοντες αὐτοῦ, ἐπὶ τῇ συνέσει καὶ ταῖς ἀποκρίσεσιν αὐτοῦ. καὶ μηἰδόντες αὐτὸν, ἐξεπλάγησαν· καὶ πρὸς αὐτὸν ἡ μήτηρ αὐτοῦ εἶπε, Τέκνον, τί ἐποίησας ἡμῖν οὕτως ; ἰδοὺ ὁ πατήρ σου κᾀγὼ ὀδυνώμενοι ἐζητοῦμέν σε. καὶ μθεἶπε πρὸς αὐτοὺς, Τί ὅτι ἐζητεῖτέ με ; οὐκ ᾔδειτε ὅτι ἐν τοῖς τοῦ πατρός μου δεῖ εἶναί με ; Καὶ ναὐτοὶ οὐ συνῆκαν τὸ ῥῆμα ὃ ἐλάλησεν αὐτοῖς. καὶ νακατέβη μετ᾽ αὐτῶν, καὶ ἦλθεν εἰς Ναζαρέτ. Ναζαρέθ. καὶ ἦν ὑποτασσόμενος αὐτοῖς. Καὶ ἡ μήτηρ αὐτοῦ διετήρει πάντα τὰ ῥήματα ταῦτα ἐν τῇ καρδίᾳ αὑτῆς. καὶ νβἸησοῦς προέκοπτε σοφίᾳ καὶ ἡλικίᾳ καὶ χάριτι παρὰ Θεῷ καὶ ἀνθρώποις. ¶Ἐν γαἔτει δὲ πεντεκαιδεκάτῳ τῆς ἡγεμονίας Τιβερίου Καίσαρος, ἡγεμονεύοντος Ποντίου Πιλάτου τῆς Ἰουδαίας, καὶ τετραρχοῦντος τῆς Γαλιλαίας Ἡρώδου, Φιλίππου δὲ τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ τετραρχοῦντος τῆς Ἰτουραίας καὶ Τραχωνίτιδος χώρας, καὶ Λυσανίου τῆς Ἀβιληνῆς τετραρχοῦντος, ἐπβ᾽ ἀρχιερέων Ἄννα καὶ Καϊάφα, ἐγένετο ῥῆμα Θεοῦ ἐπὶ Ἰωάννην τὸν τοῦ Ζαχαρίου υἱὸν ἐν τῇ ἐρήμῳ. Καὶ γἦλθεν εἰς πᾶσαν τὴν περίχωρον τοῦ Ἰορδάνου, κηρύσσων βάπτισμα μετανοίας εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν, ὡς δγέγραπται ἐν βίβλῳ λόγων Ἡσαΐου τοῦ προφήτου, λέγοντος, Φωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ, Ἑτοιμάσατε τὴν ὁδὸν Κυρίου, εὐθείας ποιεῖτε τὰς τρίβους αὐτοῦ. πᾶσα εφάραγξ πληρωθήσεται, καὶ πᾶν ὄρος καὶ βουνὸς ταπεινωθήσεται. καὶ ἔσται τὰ σκολιὰ εἰς εὐθεῖαν, καὶ αἱ τραχεῖαι εἰς ὁδοὺς λείας. καὶ ϛὄψεται πᾶσα σὰρξ τὸ σωτήριον τοῦ Θεοῦ. ¶Ἔλεγεν ζοὖν τοῖς ἐκπορευομένοις ὄχλοις βαπτισθῆναι ὑπ᾽ αὐτοῦ, Γεννήματα ἐχιδνῶν, τίς ὑπέδειξεν ὑμῖν φυγεῖν ἀπὸ τῆς μελλούσης ὀργῆς ; ποιήσατε ηοὖν καρποὺς ἀξίους τῆς μετανοίας, καὶ μὴ ἄρξησθε λέγειν ἐν ἑαυτοῖς, Πατέρα ἔχομεν τὸν Ἁβραάμ. λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι δύναται ὁ Θεὸς ἐκ τῶν λίθων τούτων ἐγεῖραι τέκνα τῷ Ἁβραάμ. Ἤδη θδὲ καὶ ἡ ἀξίνη πρὸς τὴν ῥίζαν τῶν δένδρων κεῖται. πᾶν οὖν δένδρον μὴ ποιοῦν καρπὸν καλὸν ἐκκόπτεται, καὶ εἰς πῦρ βάλλεται. ¶Καὶ ιἐπηρώτων αὐτὸν οἱ ὄχλοι, λέγοντες, Τί οὖν ποιήσομεν ; ἀποκριθεὶς ιαδὲ λέγει αὐτοῖς, Ὁ ἔχων δύο χιτῶνας, μεταδότω τῷ μὴ ἔχοντι· καὶ ὁ ἔχων βρώματα, ὁμοίως ποιείτω. Ἦλθον ιβδὲ καὶ τελῶναι βαπτισθῆναι, καὶ εἶπον πρὸς αὐτὸν, Διδάσκαλε, τί ποιήσομεν ; Ὁ ιγδὲ εἶπε πρὸς αὐτοὺς, Μηδὲν πλέον παρὰ τὸ διατεταγμένον ὑμῖν πράσσετε. Ἐπηρώτων ιδδὲ αὐτὸν καὶ στρατευόμενοι, λέγοντες, Καὶ ἡμεῖς τί ποιήσομεν ; Καὶ εἶπε πρὸς αὐτοὺς, Μηδένα διασείσητε· μηδὲ συκοφαντήσητε, καὶ ἀρκεῖσθε τοῖς ὀψωνίοις ὑμῶν. Προσδοκῶντος ιεδὲ τοῦ λαοῦ, καὶ διαλογιζομένων πάντων ἐν ταῖς καρδίαις αὑτῶν περὶ τοῦ Ἰωάννου, μήποτε αὐτὸς εἴη ὁ Χριστὸς, ἀπεκρίνατο ιϛὁ Ἰωάννης ἅπασι λέγων, Ἐγὼ μὲν ὕδατι βαπτίζω ὑμᾶς, ἔρχεται δὲ ὁ ἰσχυρότερός μου, οὗ οὐκ εἰμὶ ἱκανὸς λῦσαι τὸν ἱμάντα τῶν ὑποδημάτων αὐτοῦ, αὐτὸς ὑμᾶς βαπτίσει ἐν πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί· οὗ ιζτὸ πτύον ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ, καὶ διακαθαριεῖ τὴν ἅλωνα αὑτοῦ, καὶ συνάξει τὸν σῖτον εἰς τὴν ἀποθήκην αὑτοῦ, τὸ δὲ ἄχυρον κατακαύσει πυρὶ ἀσβέστῳ. Πολλὰ ιημὲν οὖν καὶ ἕτερα παρακαλῶν εὐηγγελίζετο τὸν λαόν. ¶Ὁ ιθδὲ Ἡρώδης ὁ τετράρχης ἐλεγχόμενος ὑπ᾽ αὐτοῦ περὶ Ἡρωδιάδος τῆς γυναικὸς Φιλίππου τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ, καὶ περὶ πάντων ὧν ἐποίησε πονηρῶν ὁ Ἡρώδης, προσέθηκε κκαὶ τοῦτο ἐπὶ πᾶσι, καὶ κατέκλεισε τὸν Ἰωάννην ἐν τῇ φυλακῇ. ¶Ἐγένετο καδὲ ἐν τῷ βαπτισθῆναι ἅπαντα τὸν λαὸν, καὶ Ἰησοῦ βαπτισθέντος, καὶ προσευχομένου, ἀνεῳχθῆναι τὸν οὐρανὸν, καὶ κβκαταβῆναι τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον σωματικῷ εἴδει ὡσεὶ περιστερὰν ἐπ᾽ αὐτὸν, καὶ φωνὴν ἐξ οὐρανοῦ γενέσθαι, λέγουσαν, Σὺ εἶ ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητὸς, ἐν σοὶ ἠυδόκησα. Καὶ κγαὐτὸς ἦν ὁ Ἰησοῦς ὡσεὶ ἐτῶν τριάκοντα ἀρχόμενος ὢν, ὡς ἐνομίζετο υἱὸς Ἰωσὴφ τοῦ Ἠλὶ, τοῦ κδΜατθὰτ, τοῦ Λευῒ, τοῦ Μελχὶ, τοῦ Ἰαννὰ, τοῦ Ἰωσὴφ, τοῦ κεΜατταθίου, τοῦ Ἀμὼς, τοῦ Ναοὺμ, τοῦ Ἑσλὶ, τοῦ Ναγγαὶ, τοῦ κϛΜαὰθ, τοῦ Ματταθίου, τοῦ Σεμεῒ, τοῦ Ἰωσὴφ, τοῦ Ἰούδα, τοῦ κζἸωαννᾶ, τοῦ Ῥησὰ, τοῦ Ζοροβάβελ, τοῦ Σαλαθιὴλ, τοῦ Νηρὶ, τοῦ κηΜελχὶ, τοῦ Ἀδδὶ, τοῦ Κωσὰμ, τοῦ Ἐλμωδὰμ, τοῦ Ἢρ, τοῦ κθἸωσὴ, τοῦ Ἐλιέζερ, τοῦ Ἰωρεὶμ, τοῦ Ματθὰτ, τοῦ Λευῒ, τοῦ λΣυμεὼν, Σιμεὼν τοῦ Ἰούδα, τοῦ Ἰωσὴφ, τοῦ Ἰωνὰν, τοῦ Ἐλιακεὶμ, τοῦ λαΜελεᾶ, τοῦ Μαϊνὰν, Μενάμ, τοῦ Ματταθὰ, τοῦ Ναθὰν, τοῦ Δαβὶδ, τοῦ λβἸεσσαὶ, τοῦ Ὠβὴδ, τοῦ Βοὸζ, τοῦ Σαλμὼν, τοῦ Ναασσὼν, τοῦ λγἈμιναδὰβ, τοῦ Ἀρὰμ, τοῦ Ἐσρὼμ, τοῦ Φαρὲς, τοῦ Ἰούδα, τοῦ λδἸακὼβ, τοῦ Ἰσαὰκ, τοῦ Ἁβραὰμ, τοῦ Θάρα, τοῦ Ναχὼρ, τοῦ λεΣαροὺχ, τοῦ Ῥαγαῦ, τοῦ Φαλὲκ, τοῦ Ἐβὲρ, τοῦ Σαλὰ, τοῦ λϛΚαϊνὰν, τοῦ Ἀρφαξὰδ, τοῦ Σὴμ, τοῦ Νῶε, τοῦ Λάμεχ, τοῦ λζΜαθουσάλα, τοῦ Ἐνὼχ, τοῦ Ἰαρὲδ, τοῦ Μαλελεὴλ, τοῦ Καϊνὰν, τοῦ ληἘνὼς, τοῦ Σὴθ, τοῦ Ἀδὰμ, τοῦ Θεοῦ. ¶Ἰησοῦς δαδὲ πνεύματος ἁγίου πλήρης ὑπέστρεψεν ἀπὸ τοῦ Ἰορδάνου· καὶ ἤγετο ἐν τῷ πνεύματι εἰς τὴν ἔρημον, ἡμέρας βτεσσαράκοντα πειραζόμενος ὑπὸ τοῦ διαβόλου. Καὶ οὐκ ἔφαγεν οὐδὲν ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις· καὶ συντελεσθεισῶν αὐτῶν, ὕστερον ἐπείνασε. καὶ γεἶπεν αὐτῷ ὁ διάβολος, Εἰ υἱὸς εἶ τοῦ Θεοῦ, εἰπὲ τῷ λίθῳ τούτῳ ἵνα γένηται ἄρτος. καὶ δἀπεκρίθη Ἰησοῦς πρὸς αὐτὸν, λέγων, Γέγραπται, Ὅτι οὐκ ἐπ᾽ ἄρτῳ μόνῳ ζήσεται ὁ ἄνθρωπος, ἀλλ᾽ ἐπὶ παντὶ ῥήματι Θεοῦ. Καὶ εἀναγαγὼν αὐτὸν ὁ διάβολος εἰς ὄρος ὑψηλὸν, ἔδειξεν αὐτῷ πάσας τὰς βασιλείας τῆς οἰκουμένης ἐν στιγμῇ χρόνου, καὶ ϛεἶπεν αὐτῷ ὁ διάβολος, Σοὶ δώσω τὴν ἐξουσίαν ταύτην ἅπασαν, καὶ τὴν δόξαν αὐτῶν· ὅτι ἐμοὶ παραδέδοται, καὶ ᾧ ἐὰν θέλω δίδωμι αὐτήν. σὺ ζοὖν ἐὰν προσκυνήσῃς ἐνώπιόν μου, ἔσται σοῦ πάντα. Καὶ ηἀποκριθεὶς αὐτῷ εἶπεν ὁ Ἰησοῦς, Ὕπαγε ὀπίσω μου σατανᾶ· γέγραπται γὰρ, Προσκυνήσεις Κύριον τὸν Θεόν σου, καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις. Καὶ θἤγαγεν αὐτὸν εἰς Ἱερουσαλὴμ, καὶ ἔστησεν αὐτὸν ἐπὶ τὸ πτερύγιον τοῦ ἱεροῦ, καὶ εἶπεν αὐτῷ, Εἰ ὁ υἱὸς εἶ τοῦ Θεοῦ, βάλε σεαυτὸν ἐντεῦθεν κάτω· γέγραπται ιγὰρ, Ὅτι τοῖς ἀγγέλοις αὑτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ τοῦ διαφυλάξαι σε· καὶ ιαὅτι ἐπὶ χειρῶν ἀροῦσί σε, μήποτε προσκόψῃς πρὸς λίθον τὸν πόδα σου. Καὶ ιβἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, ὅτι εἴρηται, Οὐκ ἐκπειράσεις Κύριον τὸν Θεόν σου. Καὶ ιγσυντελέσας πάντα πειρασμὸν ὁ διάβολος ἀπέστη ἀπ᾽ αὐτοῦ ἄχρι καιροῦ. ¶Καὶ ιδὑπέστρεψεν ὁ Ἰησοῦς ἐν τῇ δυνάμει τοῦ πνεύματος εἰς τὴν Γαλιλαίαν, καὶ φήμη ἐξῆλθε καθ᾽ ὅλης τῆς περιχώρου περὶ αὐτοῦ. καὶ ιεαὐτὸς ἐδίδασκεν ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν, δοξαζόμενος ὑπὸ πάντων. ¶Καὶ ιϛἦλθεν εἰς τὴν Ναζαρὲτ, Ναζαρέθ, οὗ ἦν τεθραμμένος. καὶ εἰσῆλθε κατὰ τὸ εἰωθὸς αὐτῷ ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῶν σαββάτων εἰς τὴν συναγωγὴν, καὶ ἀνέστη ἀναγνῶναι. καὶ ιζἐπεδόθη αὐτῷ βιβλίον Ἡσαΐου τοῦ προφήτου. καὶ ἀναπτύξας τὸ βιβλίον, εὗρε τὸν τόπον οὗ ἦν γεγραμμένον, Πνεῦμα ιηΚυρίου ἐπ᾽ ἐμὲ, οὗ ἕνεκεν ἔχρισέ με· εὐαγγελίζεσθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέ με, ἰάσασθαι τοὺς συντετριμμένους τὴν καρδίαν, κηρύξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν, καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν, ἀποστεῖλαι τεθραυσμένους ἐν ἀφέσει, κηρύξαι ιθἐνιαυτὸν Κυρίου δεκτόν. Καὶ κπτύξας τὸ βιβλίον, ἀποδοὺς τῷ ὑπηρέτῃ, ἐκάθισε· καὶ πάντων ἐν τῇ συναγωγῇ οἱ ὀφθαλμοὶ ἦσαν ἀτενίζοντες αὐτῷ· ἤρξατο καδὲ λέγειν πρὸς αὐτοὺς, Ὅτι σήμερον πεπλήρωται ἡ γραφὴ αὕτη ἐν τοῖς ὠσὶν ὑμῶν. Καὶ κβπάντες ἐμαρτύρουν αὐτῷ, καὶ ἐθαύμαζον ἐπὶ τοῖς λόγοις τῆς χάριτος, τοῖς ἐκπορευομένοις ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ, καὶ ἔλεγον, Οὐχ οὗτός ἐστιν ὁ υἱὸς Ἰωσήφ ; Καὶ κγεἶπε πρὸς αὐτοὺς, Πάντως ἐρεῖτέ μοι τὴν παραβολὴν ταύτην, Ἰατρὲ, θεράπευσον σεαυτόν· ὅσα ἠκούσαμεν γενόμενα ἐν τῇ Καπερναοὺμ, ποίησον καὶ ὧδε ἐν τῇ πατρίδι σου. Εἶπε κδδὲ, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι οὐδεὶς προφήτης δεκτός ἐστιν ἐν τῇ πατρίδι αὑτοῦ. ἐπκε᾽ ἀληθείας δὲ λέγω ὑμῖν, πολλαὶ χῆραι ἦσαν ἐν ταῖς ἡμέραις Ἠλίου ἐν τῷ Ἰσραὴλ, ὅτε ἐκλείσθη ὁ οὐρανὸς ἐπὶ ἔτη τρία καὶ μῆνας ἕξ, ὡς ἐγένετο λιμὸς μέγας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν, καὶ κϛπρὸς οὐδεμίαν αὐτῶν ἐπέμφθη Ἠλίας εἰ μὴ εἰς Σάρεπτα τῆς Σιδῶνος, πρὸς γυναῖκα χήραν. Καὶ κζπολλοὶ λεπροὶ ἦσαν ἐπὶ Ἐλισσαίου τοῦ προφήτου ἐν τῷ Ἰσραὴλ, καὶ οὐδεὶς αὐτῶν ἐκαθαρίσθη εἰ μὴ Νεεμὰν ὁ Σύρος. Καὶ κηἐπλήσθησαν πάντες θυμοῦ ἐν τῇ συναγωγῇ, ἀκούοντες ταῦτα. καὶ κθἀναστάντες ἐξέβαλον αὐτὸν ἔξω τῆς πόλεως, καὶ ἤγαγον αὐτὸν ἕως τῆς ὀφρύος τοῦ ὄρους, ἐφ᾽ οὗ ἡ πόλις αὐτῶν ᾠκοδόμητο, εἰς τὸ κατακρημνίσαι αὐτόν. αὐτὸς λδὲ διελθὼν διὰ μέσου αὐτῶν, ἐπορεύετο. ¶Καὶ λακατῆλθεν εἰς Καπερναοὺμ πόλιν τῆς Γαλιλαίας· καὶ ἦν διδάσκων αὐτοὺς ἐν τοῖς σάββασι· καὶ λβἐξεπλήσσοντο ἐπὶ τῇ διδαχῇ αὐτοῦ, ὅτι ἐν ἐξουσίᾳ ἦν ὁ λόγος αὐτοῦ. ¶Καὶ λγἐν τῇ συναγωγῇ ἦν ἄνθρωπος ἔχων πνεῦμα δαιμονίου ἀκαθάρτου, καὶ ἀνέκραξε φωνῇ μεγάλῃ, λέγωνλδ, Ἔα, τί ἡμῖν καί σοι Ἰησοῦ Ναζαρηνέ ; ἦλθες ἀπολέσαι ἡμᾶς ; οἶδά σε τίς εἶ, ὁ ἅγιος τοῦ Θεοῦ. Καὶ λεἐπετίμησεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, λέγων, Φιμώθητι, καὶ ἔξελθε ἐξ αὐτοῦ. Καὶ ῥίψαν αὐτὸν τὸ δαιμόνιον εἰς τὸ μέσον, ἐξῆλθεν ἀπ᾽ αὐτοῦ, μηδὲν βλάψαν αὐτόν. καὶ λϛἐγένετο θάμβος ἐπὶ πάντας, καὶ συνελάλουν πρὸς ἀλλήλους, λέγοντες, Τίς ὁ λόγος οὗτος, ὅτι ἐν ἐξουσίᾳ καὶ δυνάμει ἐπιτάσσει τοῖς ἀκαθάρτοις πνεύμασι, καὶ ἐξέρχονται ; Καὶ λζἐξεπορεύετο ἦχος περὶ αὐτοῦ εἰς πάντα τόπον τῆς περιχώρου. ¶Ἀναστὰς ληδὲ ἐκ τῆς συναγωγῆς, εἰσῆλθεν εἰς τὴν οἰκίαν Σίμωνος· ἡ πενθερὰ δὲ τοῦ Σίμωνος ἦν συνεχομένη πυρετῷ μεγάλῳ, καὶ ἠρώτησαν αὐτὸν περὶ αὐτῆς. καὶ λθἐπιστὰς ἐπάνω αὐτῆς, ἐπετίμησε τῷ πυρετῷ, καὶ ἀφῆκεν αὐτήν· παραχρῆμα δὲ ἀναστᾶσα διηκόνει αὐτοῖς. ¶Δύνοντος μδὲ τοῦ ἡλίου, πάντες ὅσοι εἶχον ἀσθενοῦντας νόσοις ποικίλαις, ἤγαγον αὐτοὺς πρὸς αὐτόν. ὁ δὲ ἑνὶ ἑκάστῳ αὐτῶν τὰς χεῖρας ἐπιθεὶς, ἐθεράπευσεν αὐτούς. Ἐξήρχετο μαδὲ καὶ δαιμόνια ἀπὸ πολλῶν, κράζοντα καὶ λέγοντα, Ὅτι σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ υἱὸς τοῦ Θεοῦ. Καὶ ἐπιτιμῶν οὐκ εἴα αὐτὰ λαλεῖν ὅτι ᾔδεισαν τὸν Χριστὸν αὐτὸν εἶναι. Γενομένης μβδὲ ἡμέρας ἐξελθὼν ἐπορεύθη εἰς ἔρημον τόπον· καὶ οἱ ὄχλοι ἐζήτουν αὐτὸν, καὶ ἦλθον ἕως αὐτοῦ, καὶ κατεῖχον αὐτὸν τοῦ μὴ πορεύεσθαι ἀπ᾽ αὐτῶν. Ὁ μγδὲ εἶπε πρὸς αὐτοὺς, Ὅτι καὶ ταῖς ἑτέραις πόλεσιν εὐαγγελίσασθαί με δεῖ τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ· ὅτι εἰς τοῦτο ἀπεστάλμαι. Καὶ μδἦν κηρύσσων ἐν ταῖς συναγωγαῖς τῆς Γαλιλαίας. ¶Ἐγένετο εαδὲ ἐν τῷ τὸν ὄχλον ἐπικεῖσθαι αὐτῷ τοῦ ἀκούειν τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ, καὶ αὐτὸς ἦν ἑστὼς παρὰ τὴν λίμνην Γεννησαρέτ· καὶ βεἶδε δύο πλοῖα ἑστῶτα παρὰ τὴν λίμνην· οἱ δὲ ἁλιεῖς ἀποβάντες ἀπ᾽ αὐτῶν, ἀπέπλυναν τὰ δίκτυα. Ἐμβὰς γδὲ εἰς ἓν τῶν πλοίων ὃ ἦν τοῦ Σίμωνος, ἠρώτησεν αὐτὸν ἀπὸ τῆς γῆς ἐπαναγαγεῖν ὀλίγον· καὶ καθίσας ἐδίδασκεν ἐκ τοῦ πλοίου τοὺς ὄχλους. ¶Ὡς δδὲ ἐπαύσατο λαλῶν, εἶπε πρὸς τὸν Σίμωνα, Ἐπανάγαγε εἰς τὸ βάθος, καὶ χαλάσατε τὰ δίκτυα ὑμῶν εἰς ἄγραν. Καὶ εἀποκριθεὶς ὁ Σίμων εἶπεν αὐτῷ, Ἐπιστάτα, δι᾽ ὅλης τῆς νυκτὸς κοπιάσαντες, οὐδὲν ἐλάβομεν· ἐπὶ δὲ τῷ ῥήματί σου χαλάσω τὸ δίκτυον. Καὶ ϛτοῦτο ποιήσαντες, συνέκλεισαν ἰχθύων πλῆθος πολύ. διεῤῥήγνυτο δὲ τὸ δίκτυον αὐτῶν, καὶ ζκατένευσαν τοῖς μετόχοις τοῖς ἐν τῷ ἑτέρῳ πλοίῳ, τοῦ ἐλθόντας συλλαβέσθαι αὐτοῖς. καὶ ἦλθον, καὶ ἔπλησαν ἀμφότερα τὰ πλοῖα, ὥστε βυθίζεσθαι αὐτά. Ἰδὼν ηδὲ Σίμων Πέτρος, προσέπεσε τοῖς γόνασι τοῦ Ἰησοῦ, λέγων, Ἔξελθε ἀπ᾽ ἐμοῦ· ὅτι ἀνὴρ ἁμαρτωλός εἰμι, Κύριε. Θάμβος θγὰρ περιέσχεν αὐτὸν καὶ πάντας τοὺς σὺν αὐτῷ, ἐπὶ τῇ ἄγρᾳ τῶν ἰχθύων ᾗ συνέλαβον· ὁμοίως ιδὲ καὶ Ἰάκωβον καὶ Ἰωάννην, υἱοὺς Ζεβεδαίου, οἳ ἦσαν κοινωνοὶ τῷ Σίμωνι. καὶ εἶπε πρὸς τὸν Σίμωνα ὁ Ἰησοῦς, Μὴ φοβοῦ· ἀπὸ τοῦ νῦν ἀνθρώπους ἔσῃ ζωγρῶν. Καὶ ιακαταγαγόντες τὰ πλοῖα ἐπὶ τὴν γῆν, ἀφέντες ἅπαντα, ἠκολούθησαν αὐτῷ. ¶Καὶ ιβἐγένετο ἐν τῷ εἶναι αὐτὸν ἐν μιᾷ τῶν πόλεων, καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ πλήρης λέπρας, καὶ ἰδὼν τὸν Ἰησοῦν, πεσὼν ἐπὶ πρόσωπον, ἐδεήθη αὐτοῦ, λέγων, Κύριε, ἐὰν θέλῃς δύνασαί με καθαρίσαι. Καὶ ιγἐκτείνας τὴν χεῖρα, ἥψατο αὐτοῦ, εἰπὼν, Θέλω· καθαρίσθητι. Καὶ εὐθέως ἡ λέπρα ἀπῆλθεν ἀπ᾽ αὐτοῦ. Καὶ ιδαὐτὸς παρήγγειλεν αὐτῷ μηδενὶ εἰπεῖν· Ἀλλὰ ἀπελθὼν δεῖξον σεαυτὸν τῷ ἱερεῖ, καὶ προσένεγκε περὶ τοῦ καθαρισμοῦ σου, καθὼς προσέταξε Μωσῆς, εἰς μαρτύριον αὐτοῖς. Διήρχετο ιεδὲ μᾶλλον ὁ λόγος περὶ αὐτοῦ, καὶ συνήρχοντο ὄχλοι πολλοὶ ἀκούειν, καὶ θεραπεύεσθαι ὑπ᾽ αὐτοῦ ἀπὸ τῶν ἀσθενειῶν αὑτῶν. αὐτὸς ιϛδὲ ἦν ὑποχωρῶν ἐν ταῖς ἐρήμοις, καὶ προσευχόμενος. Καὶ ιζἐγένετο ἐν μιᾷ τῶν ἡμερῶν, καὶ αὐτὸς ἦν διδάσκων· καὶ ἦσαν καθήμενοι φαρισαῖοι καὶ νομοδιδάσκαλοι, οἳ ἦσαν ἐληλυθότες ἐκ πάσης κώμης τῆς Γαλιλαίας καὶ Ἰουδαίας καὶ Ἱερουσαλὴμ, καὶ δύναμις Κυρίου ἦν εἰς τὸ ἰᾶσθαι αὐτούς. ¶Καὶ ιηἰδοὺ ἄνδρες φέροντες ἐπὶ κλίνης ἄνθρωπον ὃς ἦν παραλελυμένος, καὶ ἐζήτουν αὐτὸν εἰσενεγκεῖν καὶ θεῖναι ἐνώπιον αὐτοῦ· καὶ ιθμὴ εὑρόντες διὰ ποίας εἰσενέγκωσιν αὐτὸν, διὰ τὸν ὄχλον, ἀναβάντες ἐπὶ τὸ δῶμα, διὰ τῶν κεράμων καθῆκαν αὐτὸν σὺν τῷ κλινιδίῳ εἰς τὸ μέσον ἔμπροσθεν τοῦ Ἰησοῦ. καὶ κἰδὼν τὴν πίστιν αὐτῶν, εἶπεν αὐτῷ, Ἄνθρωπε, ἀφέωνταί σοι αἱ ἁμαρτίαι σου. Καὶ καἤρξαντο διαλογίζεσθαι οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ φαρισαῖοι, λέγοντες Τίς ἐστιν οὗτος ὃς λαλεῖ βλασφημίας ; τίς δύναται ἀφιέναι ἁμαρτίας, εἰ μὴ μόνος ὁ Θεός ; Ἐπιγνοὺς κβδὲ ὁ Ἰησοῦς τοὺς διαλογισμοὺς αὐτῶν, ἀποκριθεὶς εἶπε πρὸς αὐτοὺς, Τί διαλογίζεσθε ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν ; τί κγἐστιν εὐκοπώτερον, εἰπεῖν, ἀφέωνταί σοι αἱ ἁμαρτίαι σου· ἢ εἰπεῖν, ἔγειραι καὶ περιπάτει ; Ἵνα κδδὲ εἰδῆτε ὅτι ἐξουσίαν ἔχει ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπὶ τῆς γῆς ἀφιέναι ἁμαρτίας (εἶπε τῷ παραλελυμένῳ) Σοὶ λέγω, ἔγειραι· καὶ ἄρας τὸ κλινίδιόν σου, πορεύου εἰς τὸν οἶκόν σου. Καὶ κεπαραχρῆμα ἀναστὰς ἐνώπιον αὐτῶν, ἄρας ἐφ᾽ ᾧ κατέκειτο, ἀπῆλθεν εἰς τὸν οἶκον αὑτοῦ, δοξάζων τὸν Θεόν. καὶ κϛἔκστασις ἔλαβεν ἅπαντας, καὶ ἐδόξαζον τὸν Θεὸν, καὶ ἐπλήσθησαν φόβου, λέγοντες, Ὅτι εἴδομεν παράδοξα σήμερον. ¶Καὶ κζμετὰ ταῦτα ἐξῆλθε, καὶ ἐθεάσατο τελώνην ὀνόματι Λευῒν, καθήμενον ἐπὶ τὸ τελώνιον, καὶ εἶπεν αὐτῷ, Ἀκολούθει μοι. Καὶ κηκαταλιπὼν ἅπαντα, ἀναστὰς ἠκολούθησεν αὐτῷ. καὶ κθἐποίησε δοχὴν μεγάλην ὁ Λευῒς αὐτῷ ἐν τῇ οἰκίᾳ αὑτοῦ· καὶ ἦν ὄχλος τελωνῶν πολὺς, καὶ ἄλλων οἳ ἦσαν μετ᾽ αὐτῶν κατακείμενοι. καὶ λἐγόγγυζον οἱ γραμματεῖς αὐτῶν καὶ οἱ φαρισαῖοι πρὸς τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ, λέγοντες, Διατί μετὰ τελωνῶν καὶ ἁμαρτωλῶν ἐσθίετε καὶ πίνετε ; Καὶ λαἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπε πρὸς αὐτοὺς, Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ὑγιαίνοντες ἰατροῦ, ἀλλ᾽ οἱ κακῶς ἔχοντες. οὐκ λβἐλήλυθα καλέσαι δικαίους, ἀλλὰ ἁμαρτωλοὺς εἰς μετάνοιαν. Οἱ λγδὲ εἶπον πρὸς αὐτὸν, Διατί οἱ μαθηταὶ Ἰωάννου νηστεύουσι πυκνὰ, καὶ δεήσεις ποιοῦνται, ὁμοίως καὶ οἱ τῶν φαρισαίων· οἱ δὲ σοὶ ἐσθίουσι καὶ πίνουσιν ; Ὁ λδδὲ εἶπε πρὸς αὐτοὺς, Μὴ δύνασθε τοὺς υἱοὺς τοῦ νυμφῶνος, ἐν ᾧ ὁ νυμφίος μετ᾽ αὐτῶν ἐστι, ποιῆσαι νηστεύειν ; ἐλεύσονται λεδὲ ἡμέραι καὶ ὅταν ἀπαρθῇ ἀπ᾽ αὐτῶν ὁ νυμφίος, τότε νηστεύσουσιν ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις. Ἔλεγε λϛδὲ καὶ παραβολὴν πρὸς αὐτοὺς, Ὅτι οὐδεὶς ἐπίβλημα ἱματίου καινοῦ ἐπιβάλλει ἐπὶ ἱμάτιον παλαιόν· εἰ δὲ μήγε, καὶ τὸ καινὸν σχίζει, καὶ τῷ παλαιῷ οὐ συμφωνεῖ ἐπίβλημα τὸ ἀπὸ τοῦ καινοῦ. Καὶ λζοὐδεὶς βάλλει οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς παλαιούς· εἰ δὲ μήγε, ῥήξει ὁ νέος οἶνος τοὺς ἀσκοὺς, καὶ αὐτὸς ἐκχυθήσεται, καὶ οἱ ἀσκοὶ ἀπολοῦνται. ἀλλὰ ληοἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς καινοὺς βλητέον, καὶ ἀμφότεροι συντηροῦνται. Καὶ λθοὐδεὶς πιὼν παλαιὸν, εὐθέως θέλει νέον· λέγει γὰρ, ὁ παλαιὸς χρηστότερός ἐστιν. ¶Ἐγένετο ϛαδὲ ἐν σαββάτῳ δευτεροπρώτῳ διαπορεύεσθαι αὐτὸν διὰ τῶν σπορίμων. καὶ ἔτιλλον οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ τοὺς στάχυας, καὶ ἤσθιον, ψώχοντες ταῖς χερσί. Τινὲς βδὲ τῶν φαρισαίων εἶπον αὐτοῖς, Τί ποιεῖτε ὃ οὐκ ἔξεστι ποιεῖν ἐν τοῖς σάββασι ; Καὶ γἀποκριθεὶς πρὸς αὐτοὺς εἶπεν ὁ Ἰησοῦς, Οὐδὲ τοῦτο ἀνέγνωτε ὃ ἐποίησε Δαβὶδ, ὁπότε ἐπείνασεν αὐτὸς καὶ οἱ μετ᾽ αὐτοῦ ὄντες, ὡς δεἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, καὶ τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔλαβε καὶ ἔφαγε, καὶ ἔδωκε καὶ τοῖς μετ᾽ αὐτοῦ, οὓς οὐκ ἔξεστι φαγεῖν εἰ μὴ μόνους τοὺς ἱερεῖς ; καὶ εἔλεγεν αὐτοῖς, Ὅτι κύριός ἐστιν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου καὶ τοῦ σαββάτου. ¶Ἐγένετο ϛδὲ καὶ ἐν ἑτέρῳ σαββάτῳ εἰσελθεῖν αὐτὸν εἰς τὴν συναγωγὴν, καὶ διδάσκειν· καὶ ἦν ἐκεῖ ἄνθρωπος, καὶ ἡ χεὶρ αὐτοῦ ἡ δεξιὰ ἦν ξηρά. παρετήρουν ζδὲ αὐτὸν οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ φαρισαῖοι εἰ ἐν τῷ σαββάτῳ θεραπεύσει, ἵνα εὕρωσι κατηγορίαν αὐτοῦ. Αὐτὸς ηδὲ ᾔδει τοὺς διαλογισμοὺς αὐτῶν, καὶ εἶπε τῷ ἀνθρώπῳ τῷ ξηρὰν ἔχοντι τὴν χεῖρα, Ἔγειραι, καὶ στῆθι εἰς τὸ μέσον. Ὁ δὲ ἀναστὰς ἔστη. Εἶπεν θοὖν ὁ Ἰησοῦς πρὸς αὐτοὺς, Ἐπερωτήσω ὑμᾶς, τί ἔξεστι τοῖς σάββασιν, ἀγαθοποιῆσαι, ἢ κακοποιῆσαι ; ψυχὴν σῶσαι, ἢ ἀπολέσαι ; Καὶ ιπεριβλεψάμενος πάντας αὐτοὺς, εἶπε τῷ ἀνθρώπῳ, Ἔκτεινον τὴν χεῖρά σου. Ὁ δὲ ἐποίησεν οὕτω. καὶ ἀποκατεστάθη ἡ χεὶρ αὐτοῦ ὑγιὴς ὡς ἡ ἄλλη. αὐτοὶ ιαδὲ ἐπλήσθησαν ἀνοίας, καὶ διελάλουν πρὸς ἀλλήλους, τί ἂν ποιήσειαν τῷ Ἰησοῦ. ¶Ἐγένετο ιβδὲ ἐν ταῖς ἡμέραις ταύταις, ἐξῆλθεν εἰς τὸ ὄρος προσεύξασθαι, καὶ ἦν διανυκτερεύων ἐν τῇ προσευχῇ τοῦ Θεοῦ. Καὶ ιγὅτε ἐγένετο ἡμέρα, προσεφώνησε τοὺς μαθητὰς αὑτοῦ· καὶ ἐκλεξάμενος ἀπ᾽ αὐτῶν δώδεκα, οὓς καὶ ἀποστόλους ὠνόμασε, (Σίμωναιδ, ὃν καὶ ὠνόμασε Πέτρον, καὶ Ἀνδρέαν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, Ἰάκωβον καὶ Ἰωάννην, Φίλιππον καὶ Βαρθολομαῖον, Ματθαῖον ιεκαὶ Θωμᾶν, Ἰάκωβον τὸν τοῦ Ἀλφαίου, καὶ Σίμωνα τὸν καλούμενον Ζηλωτὴν, Ἰούδαν ιϛἸακώβου, καὶ Ἰούδαν Ἰσκαριώτην, ὃς καὶ ἐγένετο προδότης.) καὶ ιζκαταβὰς μετ᾽ αὐτῶν, ἔστη ἐπὶ τόπου πεδινοῦ, καὶ ὄχλος μαθητῶν αὐτοῦ, καὶ πλῆθος πολὺ τοῦ λαοῦ ἀπὸ πάσης τῆς Ἰουδαίας καὶ Ἱερουσαλὴμ, καὶ τῆς παραλίου Τύρου καὶ Σιδῶνος, οἳ ιηἦλθον ἀκοῦσαι αὐτοῦ, καὶ ἰαθῆναι ἀπὸ τῶν νόσων αὑτῶν, καὶ οἱ ὀχλούμενοι ὑπὸ πνευμάτων ἀκαθάρτων· καὶ ἐθεραπεύοντο. καὶ ιθπᾶς ὁ ὄχλος ἐζήτει ἅπτεσθαι αὐτοῦ, ὅτι δύναμις παρ᾽ αὐτοῦ ἐξήρχετο, καὶ ἰᾶτο πάντας. ¶Καὶ καὐτὸς ἐπάρας τοὺς ὀφθαλμοὺς αὑτοῦ εἰς τοὺς μαθητὰς αὑτοῦ, ἔλεγε, Μακάριοι οἱ πτωχοί· ὅτι ὑμετέρα ἐστὶν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. Μακάριοι καοἱ πεινῶντες νῦν· ὅτι χορτασθήσεσθε. Μακάριοι οἱ κλαίοντες νῦν· ὅτι γελάσετε. Μακάριοί κβἐστε ὅταν μισήσωσιν ὑμᾶς οἱ ἄνθρωποι, καὶ ὅταν ἀφορίσωσιν ὑμᾶς καὶ ὀνειδίσωσι, καὶ ἐκβάλωσι τὸ ὄνομα ὑμῶν ὡς πονηρὸν, ἕνεκα τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου. χαίρετε κγἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ καὶ σκιρτήσατε· ἰδοὺ γὰρ ὁ μισθὸς ὑμῶν πολὺς ἐν τῷ οὐρανῷ. κατὰ ταῦτα γὰρ ἐποίουν τοῖς προφήταις οἱ πατέρες αὐτῶν. Πλὴν κδοὐαὶ ὑμῖν τοῖς πλουσίοις· ὅτι ἀπέχετε τὴν παράκλησιν ὑμῶν. οὐαὶ κεὑμῖν οἱ ἐμπεπλησμένοι· ὅτι πεινάσετε. οὐαὶ ὑμῖν οἱ γελῶντες νῦν· ὅτι πενθήσετε καὶ κλαύσετε. οὐαὶ κϛὑμῖν ὅταν καλῶς ὑμᾶς εἴπωσι πάντες οἱ ἄνθρωποι· κατὰ ταῦτα γὰρ ἐποίουν τοῖς ψευδοπροφήταις οἱ πατέρες αὐτῶν. ἀλλκζ᾽ ὑμῖν λέγω τοῖς ἀκούουσιν, Ἀγαπᾶτε τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν, καλῶς ποιεῖτε τοῖς μισοῦσιν ὑμᾶς, εὐλογεῖτε κητοὺς καταρωμένους ὑμῖν, καὶ προσεύχεσθε ὑπὲρ τῶν ἐπηρεαζόντων ὑμᾶς. τῷ κθτύπτοντί σε ἐπὶ τὴν σιαγόνα, πάρεχε καὶ τὴν ἄλλην· καὶ ἀπὸ τοῦ αἴροντός σου τὸ ἱμάτιον, καὶ τὸν χιτῶνα μὴ κωλύσῃς· παντὶ λδὲ τῷ αἰτοῦντί σε δίδου, καὶ ἀπὸ τοῦ αἴροντος τὰ σὰ μὴ ἀπαίτει. Καὶ λακαθὼς θέλετε ἵνα ποιῶσιν ὑμῖν οἱ ἄνθρωποι, καὶ ὑμεῖς ποιεῖτε αὐτοῖς ὁμοίως. καὶ λβεἰ ἀγαπᾶτε τοὺς ἀγαπῶντας ὑμᾶς, ποία ὑμῖν χάρις ἐστί ; καὶ γὰρ οἱ ἁμαρτωλοὶ τοὺς ἀγαπῶντας αὑτοὺς ἀγαπῶσι. Καὶ λγἐὰν ἀγαθοποιῆτε τοὺς ἀγαθοποιοῦντας ὑμᾶς, ποία ὑμῖν χάρις ἐστί ; καὶ γὰρ οἱ ἁμαρτωλοὶ τὸ αὐτὸ ποιοῦσι. Καὶ λδἐὰν δανείζητε παρ᾽ ὧν ἐλπίζετε ἐλπίζητε ἀπολαβεῖν, ποία ὑμῖν χάρις ἐστί ; καὶ γὰρ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἁμαρτωλοῖς δανείζουσιν, ἵνα ἀπολάβωσι τὰ ἶσα. Πλὴν λεἀγαπᾶτε τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν, καὶ ἀγαθοποιεῖτε, καὶ δανείζετε, μηδὲν ἀπελπίζοντες· καὶ ἔσται ὁ μισθὸς ὑμῶν πολὺς, καὶ ἔσεσθε υἱοὶ τοῦ ὑψίστου· ὅτι αὐτὸς χρηστός ἐστιν ἐπὶ τοὺς ἀχαρίστους καὶ πονηρούς. Γίνεσθε λϛοὖν οἰκτίρμονες, καθὼς καὶ ὁ πατὴρ ὑμῶν οἰκτίρμων ἐστί. Καὶ λζ μὴ κρίνετε, καὶ οὐ μὴ κριθῆτε· μὴ καταδικάζετε, καὶ οὐ μὴ καταδικασθῆτε. ἀπολύετε, καὶ ἀπολυθήσεσθε. δίδοτελη, καὶ δοθήσεται ὑμῖν. μέτρον καλὸν πεπιεσμένον καὶ σεσαλευμένον καὶ ὑπερεκχυνόμενον δώσουσιν εἰς τὸν κόλπον ὑμῶν· τῷ γὰρ αὐτῷ μέτρῳ ᾧ μετρεῖτε, ἀντιμετρηθήσεται ὑμῖν. ¶Εἶπε λθδὲ παραβολὴν αὐτοῖς, Μήτι δύναται τυφλὸς τυφλὸν ὁδηγεῖν ; οὐχὶ ἀμφότεροι εἰς βόθυνον πεσοῦνται ; Οὐκ μἔστι μαθητὴς ὑπὲρ τὸν διδάσκαλον αὐτοῦ, κατηρτισμένος δὲ πᾶς ἔσται ὡς ὁ διδάσκαλος αὐτοῦ. Τί μαδὲ βλέπεις τὸ κάρφος τὸ ἐν τῷ ὀφθαλμῷ τοῦ ἀδελφοῦ σου, τὴν δὲ δοκὸν τὴν ἐν τῷ ἰδίῳ ὀφθαλμῷ οὐ κατανοεῖς ; ἢ μβπῶς δύνασαι λέγειν τῷ ἀδελφῷ σου, Ἀδελφὲ, ἄφες ἐκβάλω τὸ κάρφος τὸ ἐν τῷ ὀφθαλμῷ σου, αὐτὸς τὴν ἐν τῷ ὀφθαλμῷ σου δοκὸν οὐ βλέπων ; Ὑποκριτὰ, ἔκβαλε πρῶτον τὴν δοκὸν ἐκ τοῦ ὀφθαλμοῦ σου, καὶ τότε διαβλέψεις ἐκβαλεῖν τὸ κάρφος τὸ ἐν τῷ ὀφθαλμῷ τοῦ ἀδελφοῦ σου. Οὐ μγγάρ ἐστι δένδρον καλὸν ποιοῦν καρπὸν σαπρὸν, οὐδὲ δένδρον σαπρὸν ποιοῦν καρπὸν καλόν· ἕκαστον μδγὰρ δένδρον ἐκ τοῦ ἰδίου καρποῦ γινώσκεται. οὐ γὰρ ἐξ ἀκανθῶν συλλέγουσι σῦκα, οὐδὲ ἐκ βάτου τρυγῶσι σταφυλήν. Ὁ μεἀγαθὸς ἄνθρωπος ἐκ τοῦ ἀγαθοῦ θησαυροῦ τῆς καρδίας αὑτοῦ προφέρει τὸ ἀγαθόν· καὶ ὁ πονηρὸς ἄνθρωπος ἐκ τοῦ πονηροῦ θησαυροῦ τῆς καρδίας αὑτοῦ προφέρει τὸ πονηρόν· ἐκ γὰρ τοῦ περισσεύματος τῆς καρδίας λαλεῖ τὸ στόμα αὐτοῦ. Τί μϛδέ με καλεῖτε, Κύριε Κύριε, καὶ οὐ ποιεῖτε ἃ λέγω ; Πᾶς μζὁ ἐρχόμενος πρός με, καὶ ἀκούων μου τῶν λόγων, καὶ ποιῶν αὐτοὺς, ὑποδείξω ὑμῖν τίνι ἐστὶν ὅμοιος. ὅμοιός μηἐστιν ἀνθρώπῳ οἰκοδομοῦντι οἰκίαν, ὃς ἔσκαψε καὶ ἐβάθυνε, καὶ ἔθηκε θεμέλιον ἐπὶ τὴν πέτραν· πλημμύρας δὲ γενομένης, προσέῤῥηξεν ὁ ποταμὸς τῇ οἰκίᾳ ἐκείνῃ, καὶ οὐκ ἴσχυσε σαλεῦσαι αὐτήν· τεθεμελίωτο γὰρ ἐπὶ τὴν πέτραν. Ὁ μθδὲ ἀκούσας καὶ μὴ ποιήσας, ὅμοιός ἐστιν ἀνθρώπῳ οἰκοδομήσαντι οἰκίαν ἐπὶ τὴν γῆν χωρὶς θεμελίου, ᾗ προσέῤῥηξεν ὁ ποταμὸς, καὶ εὐθέως ἔπεσε, καὶ ἐγένετο τὸ ῥῆγμα τῆς οἰκίας ἐκείνης μέγα. ¶Ἐπει ζαδὲ ἐπλήρωσε πάντα τὰ ῥήματα αὑτοῦ εἰς τὰς ἀκοὰς τοῦ λαοῦ, εἰσῆλθεν εἰς Καπερναούμ. ἑκατοντάρχου βδέ τινος δοῦλος κακῶς ἔχων ἤμελλε τελευτᾷν, ὃς ἦν αὐτῷ ἔντιμος. ἀκούσας γδὲ περὶ τοῦ Ἰησοῦ, ἀπέστειλε πρὸς αὐτὸν πρεσβυτέρους τῶν Ἰουδαίων, ἐρωτῶν αὐτὸν ὅπως ἐλθὼν διασώσῃ τὸν δοῦλον αὐτοῦ. οἱ δδὲ παραγενόμενοι πρὸς τὸν Ἰησοῦν, παρεκάλουν αὐτὸν σπουδαίως, λέγοντες ὅτι ἄξιός ἐστιν ᾧ παρέξει τοῦτο· ἀγαπᾷ εγὰρ τὸ ἔθνος ἡμῶν, καὶ τὴν συναγωγὴν αὐτὸς ᾠκοδόμησεν ἡμῖν. Ὁ ϛδὲ Ἰησοῦς ἐπορεύετο σὺν αὐτοῖς. ἤδη δὲ αὐτοῦ οὐ μακρὰν ἀπέχοντος ἀπὸ τῆς οἰκίας, ἔπεμψε πρὸς αὐτὸν ὁ ἑκατόνταρχος φίλους, λέγων αὐτῷ, Κύριε, μὴ σκύλλου· οὐ γάρ εἰμι ἱκανὸς ἵνα ὑπὸ τὴν στέγην μου εἰσέλθῃς· διὸ ζοὐδὲ ἐμαυτὸν ἠξίωσα πρός σε ἐλθεῖν. ἀλλὰ εἰπὲ λόγῳ, καὶ ἰαθήσεται ὁ παῖς μου. καὶ ηγὰρ ἐγὼ ἄνθρωπός εἰμι ὑπὸ ἐξουσίαν τασσόμενος, ἔχων ὑπ᾽ ἐμαυτὸν στρατιώτας, καὶ λέγω τούτῳ, πορεύθητι, καὶ πορεύεται· καὶ ἄλλῳ, ἔρχου, καὶ ἔρχεται· καὶ τῷ δούλῳ μου, ποίησον τοῦτο, καὶ ποιεῖ. Ἀκούσας θδὲ ταῦτα ὁ Ἰησοῦς, ἐθαύμασεν αὐτόν· καὶ στραφεὶς, τῷ ἀκολουθοῦντι αὐτῷ ὄχλῳ εἶπε, Λέγω ὑμῖν, οὐδὲ ἐν τῷ Ἰσραὴλ τοσαύτην πίστιν εὗρον. Καὶ ιὑποστρέψαντες οἱ πεμφθέντες, εἰς τὸν οἶκον, εὗρον τὸν ἀσθενοῦντα δοῦλον ὑγιαίνοντα. ¶Καὶ ιαἐγένετο ἐν τῇ ἑξῆς, ἐπορεύετο εἰς πόλιν καλουμένην Ναῒν, καὶ συνεπορεύοντο αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἱκανοὶ, καὶ ὄχλος πολύς. Ὡς ιβδὲ ἤγγισε τῇ πύλῃ τῆς πόλεως, καὶ ἰδοὺ ἐξεκομίζετο τεθνηκὼς υἱὸς μονογενὴς τῇ μητρὶ αὐτοῦ, καὶ αὕτη ἦν χήρα, καὶ ὄχλος τῆς πόλεως ἱκανὸς ἦν σὺν αὐτῇ. Καὶ ιγἰδὼν αὐτὴν ὁ Κύριος, ἐσπλαγχνίσθη ἐπ᾽ αὐτῇ, καὶ εἶπεν αὐτῇ, Μὴ κλαῖε. Καὶ ιδπροσελθὼν ἥψατο τῆς σοροῦ· οἱ δὲ βαστάζοντες ἔστησαν. καὶ εἶπε, Νεανίσκε, σοὶ λέγω, ἐγέρθητι. Καὶ ιεἀνεκάθισεν ὁ νεκρὸς, καὶ ἤρξατο λαλεῖν. καὶ ἔδωκεν αὐτὸν τῇ μητρὶ αὐτοῦ. ἔλαβε ιϛδὲ φόβος ἅπαντας, καὶ ἐδόξαζον τὸν Θεὸν, λέγοντες, Ὅτι προφήτης μέγας ἐγήγερται ἐν ἡμῖν, καὶ ὅτι ἐπεσκέψατο ὁ Θεὸς τὸν λαὸν αὑτοῦ. Καὶ ιζἐξῆλθεν ὁ λόγος οὗτος ἐν ὅλῃ τῇ Ἰουδαίᾳ περὶ αὐτοῦ, καὶ ἐν πάσῃ τῇ περιχώρῳ. ¶Καὶ ιηἀπήγγειλαν Ἰωάννῃ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ περὶ πάντων τούτων. Καὶ προσκαλεσάμενος δύο τινὰς τῶν μαθητῶν αὑτοῦ ὁ Ἰωάννης, ἔπεμψε ιθπρὸς τὸν Ἰησοῦν, λέγων, Σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος, ἢ ἄλλον προσδοκῶμεν ; Παραγενόμενοι κδὲ πρὸς αὐτὸν οἱ ἄνδρες εἶπον, Ἰωάννης ὁ βαπτιστὴς ἀπέσταλκεν ἡμᾶς πρός σε, λέγων, Σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος, ἢ ἄλλον προσδοκῶμεν ; Ἐν κααὐτῇ δὲ τῇ ὥρᾳ ἐθεράπευσε πολλοὺς ἀπὸ νόσων καὶ μαστίγων καὶ πνευμάτων πονηρῶν, καὶ τυφλοῖς πολλοῖς ἐχαρίσατο τὸ βλέπειν· καὶ κβἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Πορευθέντες ἀπαγγείλατε Ἰωάννῃ ἃ εἴδετε καὶ ἠκούσατε· ὅτι τυφλοὶ ἀναβλέπουσι, χωλοὶ περιπατοῦσι, λεπροὶ καθαρίζονται, κωφοὶ ἀκούουσι, νεκροὶ ἐγείρονται, πτωχοὶ εὐαγγελίζονται, καὶ κγμακάριός ἐστιν ὃς ἐὰν μὴ σκανδαλισθῇ ἐν ἐμοί. Ἀπελθόντων κδδὲ τῶν ἀγγέλων Ἰωάννου, ἤρξατο λέγειν πρὸς τοὺς ὄχλους περὶ Ἰωάννου, Τί ἐξεληλύθατε εἰς τὴν ἔρημον θεάσασθαι ; κάλαμον ὑπὸ ἀνέμου σαλευόμενον ; Ἀλλὰ κετί ἐξεληλύθατε ἰδεῖν ; ἄνθρωπον ἐν μαλακοῖς ἱματίοις ἠμφιεσμένον ; ἰδοὺ οἱ ἐν ἱματισμῷ ἐνδόξῳ καὶ τρυφῇ ὑπάρχοντες, ἐν τοῖς βασιλείοις εἰσίν. Ἀλλὰ κϛτί ἐξεληλύθατε ἰδεῖν ; προφήτην ; ναὶ λέγω ὑμῖν, καὶ περισσότερον προφήτου. οὗτός κζἐστι περὶ οὗ γέγραπται, Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου πρὸ προσώπου σου, ὃς κατασκευάσει τὴν ὁδόν σου ἔμπροσθέν σου. Λέγω κηγὰρ ὑμῖν, μείζων ἐν γεννητοῖς γυναικῶν προφήτης Ἰωάννου τοῦ βαπτιστοῦ οὐδείς ἐστιν· ὁ δὲ μικρότερος ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Θεοῦ, μείζων αὐτοῦ ἐστι. Καὶ κθπᾶς ὁ λαὸς ἀκούσας καὶ οἱ τελῶναι ἐδικαίωσαν τὸν Θεὸν, βαπτισθέντες τὸ βάπτισμα Ἰωάννου· οἱ λδὲ φαρισαῖοι καὶ οἱ νομικοὶ τὴν βουλὴν τοῦ Θεοῦ ἠθέτησαν εἰς ἑαυτοὺς, μὴ βαπτισθέντες ὑπ᾽ αὐτοῦ. εἶπε λαδὲ ὁ Κύριος, Τίνι οὖν ὁμοιώσω τοὺς ἀνθρώπους τῆς γενεᾶς ταύτης ; καὶ τίνι εἰσὶν ὅμοιοι ; ὅμοιοί λβεἰσι παιδίοις τοῖς ἐν ἀγορᾷ καθημένοις, καὶ προσφωνοῦσιν ἀλλήλοις, καὶ λέγουσιν, Ηὐλήσαμεν ὑμῖν, καὶ οὐκ ὠρχήσασθε· ἐθρηνήσαμεν ὑμῖν, καὶ οὐκ ἐκλαύσατε. ἐλήλυθε λγγὰρ Ἰωάννης ὁ βαπτιστὴς μήτε ἄρτον ἐσθίων, μήτε οἶνον πίνων, καὶ λέγετε, δαιμόνιον ἔχει· Ἐλήλυθεν λδὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐσθίων καὶ πίνων, καὶ λέγετε, Ἰδοὺ ἄνθρωπος φάγος καὶ οἰνοπότης, τελωνῶν φίλος καὶ ἁμαρτωλῶν. Καὶ λεἐδικαιώθη ἡ σοφία ἀπὸ τῶν τέκνων αὐτῆς πάντων. Ἠρώτα λϛδέ τις αὐτὸν τῶν φαρισαίων, ἵνα φάγῃ μετ᾽ αὐτοῦ· καὶ εἰσελθὼν εἰς τὴν οἰκίαν τοῦ φαρισαίου, ἀνεκλίθη. καὶ λζἰδοὺ γυνὴ ἐν τῇ πόλει, ἥτις ἦν ἁμαρτωλὸς, ἐπιγνοῦσα ὅτι ἀνάκειται ἐν τῇ οἰκίᾳ τοῦ φαρισαίου, κομίσασα ἀλάβαστρον μύρου, καὶ ληστᾶσα παρὰ τοὺς πόδας αὐτοῦ ὀπίσω κλαίουσα, ἤρξατο βρέχειν τοὺς πόδας αὐτοῦ τοῖς δάκρυσι, καὶ ταῖς θριξὶ τῆς κεφαλῆς αὑτῆς ἐξέμασσε, καὶ κατεφίλει τοὺς πόδας αὐτοῦ, καὶ ἤλειφε τῷ μύρῳ. Ἰδὼν λθδὲ ὁ φαρισαῖος ὁ καλέσας αὐτὸν, εἶπεν ἐν ἑαυτῷ, λέγων, Οὗτος εἰ ἦν προφήτης, ἐγίνωσκεν ἂν τίς καὶ ποταπὴ ἡ γυνὴ ἥτις ἅπτεται αὐτοῦ, ὅτι ἁμαρτωλός ἐστι. Καὶ μἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπε πρὸς αὐτὸν, Σίμων, ἔχω σοι τὶ εἰπεῖν. Ὁ δέ φησι, Διδάσκαλε, εἰπέ. Δύο μαχρεωφειλέται ἦσαν δανειστῇ τινι· ὁ εἷς ὤφειλε δηνάρια πεντακόσια, ὁ δὲ ἕτερος πεντήκοντα. μὴ μβἐχόντων δὲ αὐτῶν ἀποδοῦναι, ἀμφοτέροις ἐχαρίσατο. τίς οὖν αὐτῶν, εἶπὲ, πλεῖον αὐτὸν ἀγαπήσει ; Ἀποκριθεὶς μγδὲ ὁ Σίμων εἶπεν, Ὑπολαμβάνω ὅτι ᾧ τὸ πλεῖον ἐχαρίσατο. Ὁ δὲ εἶπεν αὐτῷ, Ὀρθῶς ἔκρινας. Καὶ μδστραφεὶς πρὸς τὴν γυναῖκα, τῷ Σίμωνι ἔφη, Βλέπεις ταύτην τὴν γυναῖκα ; εἰσῆλθόν σου εἰς τὴν οἰκίαν, ὕδωρ ἐπὶ τοὺς πόδας μου οὐκ ἔδωκας· αὕτη δὲ τοῖς δάκρυσιν ἔβρεξέ μου τοὺς πόδας, καὶ ταῖς θριξὶ τῆς κεφαλῆς αὑτῆς ἐξέμαξε· φίλημά μεμοι οὐκ ἔδωκας, αὕτη δὲ ἀφ᾽ ἧς εἰσῆλθον, οὐ διέλιπε καταφιλοῦσά μου τοὺς πόδας· ἐλαίῳ μϛτὴν κεφαλήν μου οὐκ ἤλειψας· αὕτη δὲ μύρῳ ἤλειψε μου τοὺς πόδας. οὗ μζχάριν, λέγω σοι, ἀφέωνται αἱ ἁμαρτίαι αὐτῆς αἱ πολλαὶ, ὅτι ἠγάπησε πολύ. ᾧ δὲ ὀλίγον ἀφίεται, ὀλίγον ἀγαπᾷ. εἶπε μηδὲ αὐτῇ, ἀφέωνταί σου αἱ ἁμαρτίαι. Καὶ μθἤρξαντο οἱ συνανακείμενοι λέγειν ἐν ἑαυτοῖς, Τίς οὗτός ἐστιν ὃς καὶ ἁμαρτίας ἀφίησιν ; Εἶπε νδὲ πρὸς τὴν γυναῖκα, Ἡ πίστις σου σέσωκέ σε, πορεύου εἰς εἰρήνην. ¶Καὶ ηαἐγένετο ἐν τῷ καθεξῆς, καὶ αὐτὸς διώδευε κατὰ πόλιν καὶ κώμην, κηρύσσων καὶ εὐαγγελιζόμενος τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ· καὶ οἱ δώδεκα σὺν αὐτῷ, καὶ βγυναῖκές τινες αἳ ἦσαν τεθεραπευμέναι ἀπὸ πνευμάτων πονηρῶν καὶ ἀσθενειῶν, Μαρία ἡ καλουμένη Μαγδαληνὴ, ἀφ᾽ ἧς δαιμόνια ἑπτὰ ἐξεληλύθει, καὶ γἸωάννα γυνὴ Χουζᾶ ἐπιτρόπου Ἡρώδου, καὶ Σουσάννα, καὶ ἕτεραι πολλαὶ, αἵτινες διηκόνουν αὐτῷ ἀπὸ τῶν ὑπαρχόντων αὐταῖς. Συνιόντος δδὲ ὄχλου πολλοῦ, καὶ τῶν κατὰ πόλιν ἐπιπορευομένων πρὸς αὐτὸν, εἶπε διὰ παραβολῆς, Ἐξῆλθεν εὁ σπείρων τοῦ σπεῖραι τὸν σπόρον αὑτοῦ· καὶ ἐν τῷ σπείρειν αὐτὸν, ὃ μὲν ἔπεσε παρὰ τὴν ὁδὸν, καὶ κατεπατήθη, καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατέφαγεν αὐτό. Καὶ ϛἕτερον ἔπεσεν ἐπὶ τὴν πέτραν, καὶ φυὲν ἐξηράνθη, διὰ τὸ μὴ ἔχειν ἰκμάδα. Καὶ ζἕτερον ἔπεσεν ἐν μέσῳ τῶν ἀκανθῶν, καὶ συμφυεῖσαι αἱ ἄκανθαι ἀπέπνιξαν αὐτό. Καὶ ηἕτερον ἔπεσεν ἐπὶ τὴν γῆν τὴν ἀγαθὴν, καὶ φυὲν ἐποίησεν καρπὸν ἑκατονταπλασίονα. Ταῦτα λέγων, ἐφώνει, Ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν, ἀκουέτω. Ἐπηρώτων θδὲ αὐτὸν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, λέγοντες, τίς εἴη ἡ παραβολὴ αὕτη. Ὁ ιδὲ εἶπεν, Ὑμῖν δέδοται γνῶναι τὰ μυστήρια τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ· τοῖς δὲ λοιποῖς ἐν παραβολαῖς, ἵνα βλέποντες μὴ βλέπωσι, καὶ ἀκούοντες μὴ συνϊῶσιν. Ἔστι ιαδὲ αὕτη ἡ παραβολή· Ὁ σπόρος ἐστὶν ὁ λόγος τοῦ Θεοῦ· οἱ ιβδὲ παρὰ τὴν ὁδὸν, εἰσὶν οἱ ἀκούοντες, εἶτα ἔρχεται ὁ διάβολος, καὶ αἴρει τὸν λόγον ἀπὸ τῆς καρδίας αὐτῶν, ἵνα μὴ πιστεύσαντες σωθῶσιν. Οἱ ιγδὲ ἐπὶ τῆς πέτρας, οἳ ὅταν ἀκούσωσι, μετὰ χαρᾶς δέχονται τὸν λόγον· καὶ οὗτοι ῥίζαν οὐκ ἔχουσιν, οἳ πρὸς καιρὸν πιστεύουσι, καὶ ἐν καιρῷ πειρασμοῦ ἀφίστανται. Τὸ ιδδὲ εἰς τὰς ἀκάνθας πεσὸν, οὗτοί εἰσιν οἱ ἀκούσαντες, καὶ ὑπὸ μεριμνῶν καὶ πλούτου καὶ ἡδονῶν τοῦ βίου πορευόμενοι συμπνίγονται, καὶ οὐ τελεσφοροῦσι. Τὸ ιεδὲ ἐν τῇ καλῇ γῇ, οὗτοί εἰσιν οἵτινες ἐν καρδίᾳ καλῇ καὶ ἀγαθῇ, ἀκούσαντες τὸν λόγον, κατέχουσι, καὶ καρποφοροῦσιν ἐν ὑπομονῇ. ¶Οὐδεὶς ιϛδὲ λύχνον ἅψας, καλύπτει αὐτὸν σκεύει, ἢ ὑποκάτω κλίνης τίθησιν· ἀλλ᾽ ἐπὶ λυχνίας ἐπιτίθησιν, ἵνα οἱ εἰσπορευόμενοι βλέπωσι τὸ φῶς. Οὐ ιζγάρ ἐστι κρυπτὸν ὃ οὐ φανερὸν γενήσεται, οὐδὲ ἀπόκρυφον, ὃ οὐ γνωσθήσεται, καὶ εἰς φανερὸν ἔλθῃ. βλέπετε ιηοὖν πῶς ἀκούετε. ὃς γὰρ ἂν ἔχῃ, δοθήσεται αὐτῷ· καὶ ὃς ἂν μὴ ἔχῃ, καὶ ὃ δοκεῖ ἔχειν, ἀρθήσεται ἀπ᾽ αὐτοῦ. ¶Παρεγένοντο ιθδὲ πρὸς αὐτὸν ἡ μήτηρ καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ, καὶ οὐκ ἠδύναντο συντυχεῖν αὐτῷ διὰ τὸν ὄχλον. καὶ κἀπηγγέλη αὐτῷ, λεγόντων, Ἡ μήτηρ σου καὶ οἱ ἀδελφοί σου ἑστήκασιν ἔξω, ἰδεῖν σε θέλοντες. Ὁ καδὲ ἀποκριθεὶς εἶπε πρὸς αὐτοὺς, Μήτηρ μου καὶ ἀδελφοί μου οὗτοί εἰσιν οἱ τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ ἀκούοντες, καὶ ποιοῦντες αὐτόν. Καὶ κβἐγένετο ἐν μιᾷ τῶν ἡμερῶν, καὶ αὐτὸς ἐνέβη εἰς πλοῖον καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, καὶ εἶπε πρὸς αὐτοὺς, Διέλθωμεν εἰς τὸ πέραν τῆς λίμνης. Καὶ ἀνήχθησαν. πλεόντων κγδὲ αὐτῶν ἀφύπνωσε, καὶ κατέβη λαίλαψ ἀνέμου εἰς τὴν λίμνην, καὶ συνεπληροῦντο, καὶ ἐκινδύνευον. προσελθόντες κδδὲ διήγειραν αὐτὸν, λέγοντες, Ἐπιστάτα ἐπιστάτα, ἀπολλύμεθα. Ὁ δὲ ἐγερθεὶς ἐπετίμησε τῷ ἀνέμῳ καὶ τῷ κλύδωνι τοῦ ὕδατος· καὶ ἐπαύσαντο, καὶ ἐγένετο γαλήνη. εἶπε κεδὲ αὐτοῖς, Ποῦ ἐστιν ἡ πίστις ὑμῶν ; Φοβηθέντες δὲ ἐθαύμασαν, λέγοντες πρὸς ἀλλήλους, Τίς ἄρα οὗτός ἐστιν, ὅτι καὶ τοῖς ἀνέμοις ἐπιτάσσει καὶ τῷ ὕδατι, καὶ ὑπακούουσιν αὐτῷ ; ¶Καὶ κϛκατέπλευσαν εἰς τὴν χώραν τῶν Γαδαρηνῶν, ἥτις ἐστὶν ἀντιπέραν τῆς Γαλιλαίας. Ἐξελθόντι κζδὲ αὐτῷ ἐπὶ τὴν γῆν, ὑπήντησεν αὐτῷ ἀνήρ τις ἐκ τῆς πόλεως, ὃς εἶχε δαιμόνια ἐκ χρόνων ἱκανῶν, καὶ ἱμάτιον οὐκ ἐνεδιδύσκετο, καὶ ἐν οἰκίᾳ οὐκ ἔμενεν, ἀλλ᾽ ἐν τοῖς μνήμασιν. ἰδὼν κηδὲ τὸν Ἰησοῦν, καὶ ἀνακράξας, προσέπεσεν αὐτῷ, καὶ φωνῇ μεγάλῃ εἶπε, Τί ἐμοὶ καί σοι Ἰησοῦ υἱὲ τοῦ Θεοῦ τοῦ ὑψίστου ; δέομαί σου, μή με βασανίσῃς. Παρήγγελλε κθΠαρήγγειλεν γὰρ τῷ πνεύματι τῷ ἀκαθάρτῳ, ἐξελθεῖν ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου. πολλοῖς γὰρ χρόνοις συνηρπάκει αὐτὸν, καὶ ἐδεσμεῖτο ἁλύσεσι καὶ πέδαις φυλασσόμενος, καὶ διαῤῥήσσων τὰ δεσμὰ, ἠλαύνετο ὑπὸ τοῦ δαίμονος εἰς τὰς ἐρήμους. Ἐπηρώτησε λδὲ αὐτὸν ὁ Ἰησοῦς, λέγων, Τί σοι ἐστιν ὄνομα ; Ὁ δὲ εἶπε, Λεγεών· ὅτι δαιμόνια πολλὰ εἰσῆλθεν εἰς αὐτόν. Καὶ λαπαρεκάλει παρεκάλουν αὐτὸν ἵνα μὴ ἐπιτάξῃ αὐτοῖς εἰς τὴν ἄβυσσον ἀπελθεῖν. ἦν λβδὲ ἐκεῖ ἀγέλη χοίρων ἱκανῶν βοσκομένων ἐν τῷ ὄρει· καὶ παρεκάλουν αὐτὸν ἵνα ἐπιτρέψῃ αὐτοῖς εἰς ἐκείνους εἰσελθεῖν. καὶ ἐπέτρεψεν αὐτοῖς. Ἐξελθόντα λγδὲ τὰ δαιμόνια ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου, εἰσῆλθεν εἰς τοὺς χοίρους, καὶ ὥρμησεν ἡ ἀγέλη κατὰ τοῦ κρημνοῦ εἰς τὴν λίμνην, καὶ ἀπεπνίγη. Ἰδόντες λδδὲ οἱ βόσκοντες τὸ γεγενημένον, ἔφυγον· καὶ ἀπελθόντες ἀπήγγειλαν εἰς τὴν πόλιν, καὶ εἰς τοὺς ἀγρούς. Ἐξῆλθον λεδὲ ἰδεῖν τὸ γεγονὸς, καὶ ἦλθον πρὸς τὸν Ἰησοῦν, καὶ εὗρον καθήμενον τὸν ἄνθρωπον ἀφ᾽ οὗ τὰ δαιμόνια ἐξεληλύθει, ἱματισμένον καὶ σωφρονοῦντα, παρὰ τοὺς πόδας τοῦ Ἰησοῦ· καὶ ἐφοβήθησαν. ἀπήγγειλαν λϛδὲ αὐτοῖς καὶ οἱ ἰδόντες, πῶς ἐσώθη ὁ δαιμονισθείς. καὶ λζἠρώτησαν αὐτὸν ἅπαν τὸ πλῆθος τῆς περιχώρου τῶν Γαδαρηνῶν ἀπελθεῖν ἀπ᾽ αὐτῶν, ὅτι φόβῳ μεγάλῳ συνείχοντο. αὐτὸς δὲ ἐμβὰς εἰς τὸ πλοῖον, ὑπέστρεψεν. ἐδέετο ληδὲ αὐτοῦ ὁ ἀνὴρ ἀφ᾽ οὗ ἐξεληλύθει τὰ δαιμόνια, εἶναι σὺν αὐτῷ. ἀπέλυσε δὲ αὐτὸν ὁ Ἰησοῦς, λέγων, Ὑπόστρεφε λθεἰς τὸν οἶκόν σου, καὶ διηγοῦ ὅσα ἐποίησέ σοι ὁ Θεός. Καὶ ἀπῆλθε, καθ᾽ ὅλην τὴν πόλιν κηρύσσων ὅσα ἐποίησεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς. ¶Ἐγένετο μδὲ ἐν τῷ ὑποστρέψαι τὸν Ἰησοῦν, ἀπεδέξατο αὐτὸν ὁ ὄχλος. ἦσαν γὰρ πάντες προσδοκῶντες αὐτόν. ¶Καὶ μαἰδοὺ ἦλθεν ἀνὴρ ᾧ ὄνομα Ἰάειρος, καὶ αὐτὸς ἄρχων τῆς συναγωγῆς ὑπῆρχε, καὶ πεσὼν παρὰ τοὺς πόδας τοῦ Ἰησοῦ, παρεκάλει αὐτὸν εἰσελθεῖν εἰς τὸν οἶκον αὑτοῦ, ὅτι μβθυγάτηρ μονογενὴς ἦν αὐτῷ ὡς ἐτῶν δώδεκα, καὶ αὕτη ἀπέθνησκεν. (Ἐν δὲ τῷ ὑπάγειν αὐτὸν, οἱ ὄχλοι συνέπνιγον αὐτόν. καὶ μγγυνὴ οὖσα ἐν ῥύσει αἵματος ἀπὸ ἐτῶν δώδεκα, ἥτις εἰς ἰατροὺς προσαναλώσασα ὅλον τὸν βίον, οὐκ ἴσχυσεν ὑπ᾽ οὐδενὸς θεραπευθῆναι. προσελθοῦσα μδὄπισθεν, ἥψατο τοῦ κρασπέδου τοῦ ἱματίου αὐτοῦ, καὶ παραχρῆμα ἔστη ἡ ῥύσις τοῦ αἵματος αὐτῆς· καὶ μεεἶπεν ὁ Ἰησοῦς, Τίς ὁ ἁψάμενός μου ; Ἀρνουμένων δὲ πάντων, εἶπεν ὁ Πέτρος καὶ οἱ μετ᾽ αὐτοῦ, Ἐπιστάτα, οἱ ὄχλοι συνέχουσί σε καὶ ἀποθλίβουσι, καὶ λέγεις, τίς ὁ ἁψάμενός μου ; Ὁ μϛδὲ Ἰησοῦς εἶπεν, Ἥψατό μου τίς· ἐγὼ γὰρ ἔγνων δύναμιν ἐξελθοῦσαν ἀπ᾽ ἐμοῦ. Ἰδοῦσα μζδὲ ἡ γυνὴ ὅτι οὐκ ἔλαθε, τρέμουσα ἦλθε, καὶ προσπεσοῦσα αὐτῷ, δι᾽ ἣν αἰτίαν ἥψατο αὐτοῦ ἀπήγγειλεν αὐτῷ ἐνώπιον παντὸς τοῦ λαοῦ, καὶ ὡς ἰάθη παραχρῆμα. Ὁ μηδὲ εἶπεν αὐτῇ, Θάρσει θύγατερ· ἡ πίστις σου σέσωκέ σε, πορεύου εἰς εἰρήνην.) Ἔτι μθαὐτοῦ λαλοῦντος, ἔρχεταί τις παρὰ τοῦ ἀρχισυναγώγου, λέγων αὐτῷ, Ὅτι τέθνηκεν ἡ θυγάτηρ σου· μὴ σκύλλε τὸν διδάσκαλον. Ὁ νδὲ Ἰησοῦς ἀκούσας, ἀπεκρίθη αὐτῷ, λέγων, Μὴ φοβοῦ. μόνον πίστευε, καὶ σωθήσεται. Εἰσελθὼν ναδὲ εἰς τὴν οἰκίαν, οὐκ ἀφῆκεν εἰσελθεῖν οὐδένα εἰ μὴ Πέτρον καὶ Ἰάκωβον καὶ Ἰωάννην, καὶ τὸν πατέρα τῆς παιδὸς καὶ τὴν μητέρα. ἔκλαιον νβδὲ πάντες καὶ ἐκόπτοντο αὐτήν. Ὁ δὲ εἶπε, Μὴ κλαίετε· οὐκ ἀπέθανεν, ἀλλὰ καθεύδει. Καὶ νγκατεγέλων αὐτοῦ, εἰδότες ὅτι ἀπέθανεν. αὐτὸς νδδὲ ἐκβαλὼν ἔξω πάντας, καὶ κρατήσας τῆς χειρὸς αὐτῆς, ἐφώνησε, λέγων, Ἡ παῖς ἐγείρου. Καὶ νεἐπέστρεψε τὸ πνεῦμα αὐτῆς, καὶ ἀνέστη παραχρῆμα. καὶ διέταξεν αὐτῇ δοθῆναι φαγεῖν. Καὶ νϛἐξέστησαν οἱ γονεῖς αὐτῆς. ὁ δὲ παρήγγειλεν αὐτοῖς μηδενὶ εἰπεῖν τὸ γεγονός. ¶Συγκαλεσάμενος θαδὲ τοὺς δώδεκα μαθητὰς αὑτοῦ, ἔδωκεν αὐτοῖς δύναμιν καὶ ἐξουσίαν ἐπὶ πάντα τὰ δαιμόνια, καὶ νόσους θεραπεύειν· καὶ βἀπέστειλεν αὐτοὺς κηρύσσειν τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, καὶ ἰᾶσθαι τοὺς ἀσθενοῦντας. καὶ γεἶπε πρὸς αὐτοὺς, Μηδὲν αἴρετε εἰς τὴν ὁδὸν, μήτε ῥάβδους, μήτε πήραν, μήτε ἄρτον, μήτε ἀργύριον, μήτε ἀνὰ δύο χιτῶνας ἔχειν. καὶ δεἰς ἣν ἂν οἰκίαν εἰσέλθητε, ἐκεῖ μένετε, καὶ ἐκεῖθεν ἐξέρχεσθε. καὶ εὅσοι ἂν μὴ δέξωνται ὑμᾶς, ἐξερχόμενοι ἀπὸ τῆς πόλεως ἐκείνης, καὶ τὸν κονιορτὸν ἀπὸ τῶν ποδῶν ὑμῶν ἀποτινάξατε εἰς μαρτύριον ἐπ᾽ αὐτούς. ¶Ἐξερχόμενοι ϛδὲ διήρχοντο κατὰ τὰς κώμας, εὐαγγελιζόμενοι καὶ θεραπεύοντες πανταχοῦ. ¶Ἤκουσε ζδὲ Ἡρώδης ὁ τετράρχης τὰ γινόμενα ὑπ᾽ αὐτοῦ πάντα, καὶ διηπόρει, διὰ τὸ λέγεσθαι ὑπό τινων, ὅτι Ἰωάννης ἐγήγερται ἐκ νεκρῶν· ὑπό ητινων δὲ, ὅτι Ἠλίας ἐφάνη· ἄλλων δὲ, ὅτι προφήτης εἷς τῶν ἀρχαίων ἀνέστη. καὶ θεἶπεν ὁ Ἡρώδης, Ἰωάννην ἐγὼ ἀπεκεφάλισα, τίς δέ ἐστιν οὗτος, περὶ οὗ ἐγὼ ἀκούω τοιαῦτα ; Καὶ ἐζήτει ἰδεῖν αὐτόν. Καὶ ιὑποστρέψαντες οἱ ἀπόστολοι διηγήσαντο αὐτῷ ὅσα ἐποίησαν. καὶ παραλαβὼν αὐτοὺς, ὑπεχώρησε κατ᾽ ἰδίαν εἰς τόπον ἔρημον πόλεως καλουμένης Βηθσαϊδά. οἱ ιαδὲ ὄχλοι γνόντες, ἠκολούθησαν αὐτῷ. καὶ δεξάμενος αὐτοὺς, ἐλάλει αὐτοῖς περὶ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ, καὶ τοὺς χρείαν ἔχοντας θεραπείας ἰᾶτο. ¶Ἡ ιβδὲ ἡμέρα ἤρξατο κλίνειν· προσελθόντες δὲ οἱ δώδεκα εἶπον αὐτῷ, Ἀπόλυσον τὸν ὄχλον, ἵνα ἀπελθόντες εἰς τὰς κύκλῳ κώμας καὶ τοῦς ἀγροὺς, καταλύσωσι, καὶ εὕρωσιν ἐπισιτισμόν· ὅτι ὧδε ἐν ἐρήμῳ τόπῳ ἐσμέν. Εἶπε ιγδὲ πρὸς αὐτοὺς, Δότε αὐτοῖς ὑμεῖς φαγεῖν. Οἱ δὲ εἶπον, Οὐκ εἰσὶν ἡμῖν πλεῖον ἢ πέντε ἄρτοι καὶ δύο ἰχθύες, εἰ μήτι πορευθέντες ἡμεῖς ἀγοράσωμεν εἰς πάντα τὸν λαὸν τοῦτον βρώματα. ἦσαν ιδγὰρ ὡσεὶ ἄνδρες πεντακισχίλιοι. εἶπε δὲ πρὸς τοὺς μαθητὰς αὑτοῦ, Κατακλίνατε αὐτοὺς κλισίας ἀνὰ πεντήκοντα. Καὶ ιεἐποίησαν οὕτω, καὶ ἀνέκλιναν ἅπαντας. Λαβὼν ιϛδὲ τοὺς πέντε ἄρτους, καὶ τοὺς δύο ἰχθύας, ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν, εὐλόγησεν αὐτοὺς, καὶ κατέκλασε, καὶ ἐδίδου τοῖς μαθηταῖς παρατιθέναι τῷ ὄχλῳ. καὶ ιζἔφαγον καὶ ἐχορτάσθησαν πάντες. καὶ ἤρθη τὸ περισσεῦσαν αὐτοῖς κλασμάτων, κόφινοι δώδεκα. ¶Καὶ ιηἐγένετο ἐν τῷ εἶναι αὐτὸν προσευχόμενον καταμόνας, συνῆσαν αὐτῷ οἱ μαθηταὶ, καὶ ἐπηρώτησεν αὐτοὺς, λέγων, Τίνα με λέγουσιν οἱ ὄχλοι εἶναι ; Οἱ ιθδὲ ἀποκριθέντες εἶπον, Ἰωάννην τὸν βαπτιστήν· ἄλλοι δὲ Ἠλίαν, ἄλλοι δὲ ὅτι προφήτης τις τῶν ἀρχαίων ἀνέστη. Εἶπε κδὲ αὐτοῖς, Ὑμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι ; Ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Πέτρος εἶπε, Τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ. Ὁ καδὲ ἐπιτιμήσας αὐτοῖς, παρήγγειλε μηδενὶ εἰπεῖν τοῦτο, εἰπὼνκβ, Ὅτι δεῖ τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου πολλὰ παθεῖν, καὶ ἀποδοκιμασθῆναι ἀπὸ τῶν πρεσβυτέρων καὶ ἀρχιερέων καὶ γραμματέων, καὶ ἀποκτανθῆναι, καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἐγερθῆναι. Ἔλεγε κγδὲ πρὸς πάντας, Εἴ τις θέλει ὀπίσω μου ἐλθεῖν, ἀπαρνησάσθω ἑαυτὸν, καὶ ἀράτω τὸν σταυρὸν αὑτοῦ καθ᾽ ἡμέραν, καὶ ἀκολουθείτω μοι. Ὃς κδγὰρ ἂν θέλῃ τὴν ψυχὴν αὑτοῦ σῶσαι, ἀπολέσει αὐτήν· ὃς δ᾽ ἂν ἀπολέσῃ τὴν ψυχὴν αὑτοῦ ἕνεκεν ἐμοῦ, οὗτος σώσει αὐτήν. τί κεγὰρ ὠφελεῖται ἄνθρωπος κερδήσας τὸν κόσμον ὅλον, ἑαυτὸν δὲ ἀπολέσας, ἢ ζημιωθείς ; ὃς κϛγὰρ ἂν ἐπαισχυνθῇ με καὶ τοὺς ἐμοὺς λόγους, τοῦτον ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπαισχυνθήσεται, ὅταν ἔλθῃ ἐν τῇ δόξῃ αὑτοῦ καὶ τοῦ πατρὸς καὶ τῶν ἁγίων ἀγγέλων. Λέγω κζδὲ ὑμῖν ἀληθῶς, εἰσί τινες τῶν ὧδε ἑστηκότων, οἳ οὐ μὴ γεύσονται θανάτου, ἕως ἂν ἴδωσι τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. ¶Ἐγένετο κηδὲ μετὰ τοὺς λόγους τούτους ὡσεὶ ἡμέραι ὀκτὼ, καὶ παραλαβὼν τὸν Πέτρον καὶ Ἰωάννην καὶ Ἰάκωβον, ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος προσεύξασθαι. καὶ κθἐγένετο ἐν τῷ προσεύχεσθαι αὐτὸν, τὸ εἶδος τοῦ προσώπου αὐτοῦ ἕτερον, καὶ ὁ ἱματισμὸς αὐτοῦ λευκὸς ἐξαστράπτων. Καὶ λἰδοὺ ἄνδρες δύο συνελάλουν αὐτῷ, οἵτινες ἦσαν Μωσῆς καὶ Ἠλίας, οἳ λαὀφθέντες ἐν δόξῃ, ἔλεγον τὴν ἔξοδον αὐτοῦ, ἣν ἔμελλε πληροῦν ἐν Ἱερουσαλήμ. Ὁ λβδὲ Πέτρος καὶ οἱ σὺν αὐτῷ ἦσαν βεβαρημένοι ὕπνῳ. διαγρηγορήσαντες δὲ εἶδον τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ τοὺς δύο ἄνδρας τοὺς συνεστῶτας αὐτῷ. καὶ λγἐγένετο ἐν τῷ διαχωρίζεσθαι αὐτοὺς ἀπ᾽ αὐτοῦ, εἶπεν ὁ Πέτρος πρὸς τὸν Ἰησοῦν, Ἐπιστάτα, καλόν ἐστιν ἡμᾶς ὧδε εἶναι· καὶ ποιήσωμεν σκηνὰς τρεῖς, μίαν σοι, καὶ Μωσεῖ μίαν, καὶ μίαν Ἠλίᾳ, μὴ εἰδὼς ὃ λέγει. Ταῦτα λδδὲ αὐτοῦ λέγοντος, ἐγένετο νεφέλη, καὶ ἐπεσκίασεν αὐτούς. ἐφοβήθησαν δὲ ἐν τῷ ἐκείνους εἰσελθεῖν εἰς τὴν νεφέλην. Καὶ λεφωνὴ ἐγένετο ἐκ τῆς νεφέλης, λέγουσα, Οὗτός ἐστιν ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητὸς, αὐτοῦ ἀκούετε. Καὶ λϛἐν τῷ γενέσθαι τὴν φωνὴν, εὑρέθη ὁ Ἰησοῦς μόνος· καὶ αὐτοὶ ἐσίγησαν, καὶ οὐδενὶ ἀπήγγειλαν ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις οὐδὲν ὧν ἑώρακασιν. ¶Ἐγένετο λζδὲ ἐν τῇ ἑξῆς ἡμέρᾳ, κατελθόντων αὐτῶν ἀπὸ τοῦ ὄρους, συνήντησεν αὐτῷ ὄχλος πολύς. καὶ ληἰδοὺ ἀνὴρ ἀπὸ τοῦ ὄχλου ἀνεβόησε, λέγων, Διδάσκαλε, δέομαί σου, ἐπίβλεψον ἐπὶ τὸν υἱόν μου, ὅτι μονογενὴς ἐστί μοι, καὶ λθἰδοὺ πνεῦμα λαμβάνει αὐτὸν, καὶ ἐξαίφνης κράζει, καὶ σπαράσσει αὐτὸν μετὰ ἀφροῦ, καὶ μόγις ἀποχωρεῖ ἀπ᾽ αὐτοῦ, συντρίβον αὐτόν· καὶ μἐδεήθην τῶν μαθητῶν σου ἵνα ἐκβάλλωσιν αὐτὸ, καὶ οὐκ ἠδυνήθησαν. Ἀποκριθεὶς μαδὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν, Ὦ γενεὰ ἄπιστος καὶ διεστραμμένη, ἕως πότε ἔσομαι πρὸς ὑμᾶς, καὶ ἀνέξομαι ὑμῶν ; προσάγαγε ὧδε τὸν υἱόν σου. Ἔτι μβδὲ προσερχομένου αὐτοῦ, ἔῤῥηξεν αὐτὸν τὸ δαιμόνιον, καὶ συνεσπάραξεν. ἐπετίμησε δὲ ὁ Ἰησοῦς τῷ πνεύματι τῷ ἀκαθάρτῳ, καὶ ἰάσατο τὸν παῖδα, καὶ ἀπέδωκεν αὐτὸν τῷ πατρὶ αὐτοῦ. Ἐξεπλήσσοντο μγδὲ πάντες ἐπὶ τῇ μεγαλειότητι τοῦ Θεοῦ. Πάντων δὲ θαυμαζόντων ἐπὶ πᾶσιν οἷς ἐποίησεν ὁ Ἰησοῦς, εἶπε πρὸς τοὺς μαθητὰς αὑτοῦ, Θέσθε μδὑμεῖς εἰς τὰ ὦτα ὑμῶν τοὺς λόγους τούτους· ὁ γὰρ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου μέλλει παραδίδοσθαι εἰς χεῖρας ἀνθρώπων. Οἱ μεδὲ ἠγνόουν τὸ ῥῆμα τοῦτο, καὶ ἦν παρακεκαλυμμένον ἀπ᾽ αὐτῶν, ἵνα μὴ αἴσθωνται αὐτό· καὶ ἐφοβοῦντο ἐρωτῆσαι αὐτὸν περὶ τοῦ ῥήματος τούτου. ¶Εἰσῆλθε μϛδὲ διαλογισμὸς ἐν αὐτοῖς, τὸ, τίς ἂν εἴη μείζων αὐτῶν. ὁ μζδὲ Ἰησοῦς ἰδὼν τὸν διαλογισμὸν τῆς καρδίας αὐτῶν, ἐπιλαβόμενος παιδίου, ἔστησεν αὐτὸ παρ᾽ ἑαυτῷ, καὶ μηεἶπεν αὐτοῖς, Ὃς ἐὰν δέξηται τοῦτο τὸ παιδίον ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, ἐμὲ δέχεται· καὶ ὃς ἐὰν ἐμὲ δέξηται, δέχεται τὸν ἀποστείλαντά με. ὁ γὰρ μικρότερος ἐν πᾶσιν ὑμῖν ὑπάρχων, οὗτος ἔσται μέγας. ¶Ἀποκριθεὶς μθδὲ ὁ Ἰωάννης εἶπεν, Ἐπιστάτα, εἴδομέν τινα ἐπὶ τῷ ὀνόματί σου ἐκβάλλοντα τὰ δαιμόνια, καὶ ἐκωλύσαμεν αὐτὸν, ὅτι οὐκ ἀκολουθεῖ μεθ᾽ ἡμῶν. Καὶ νεἶπεν πρὸς αὐτὸν ὁ Ἰησοῦς, Μὴ κωλύετε· ὃς γὰρ οὐκ ἔστι καθ᾽ ἡμῶν, ὑπὲρ ἡμῶν ἐστιν. ¶Ἐγένετο ναδὲ ἐν τῷ συμπληροῦσθαι τὰς ἡμέρας τῆς ἀναλήψεως αὐτοῦ, καὶ αὐτὸς τὸ πρόσωπον αὑτοῦ ἐστήριξε τοῦ πορεύεσθαι εἰς Ἱερουσαλὴμ, καὶ νβἀπέστειλεν ἀγγέλους πρὸ προσώπου αὑτοῦ. καὶ πορευθέντες εἰσῆλθον εἰς κώμην Σαμαρειτῶν, ὥστε ἑτοιμάσαι αὐτῷ. καὶ νγοὐκ ἐδέξαντο αὐτὸν, ὅτι τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἦν πορευόμενον εἰς Ἱερουσαλήμ. Ἰδόντες νδδὲ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ Ἰάκωβος καὶ Ἰωάννης, εἶπον, Κύριε, θέλεις εἴπωμεν πῦρ καταβῆναι ἀπὸ τοῦ οὐρανοῦ, καὶ ἀναλῶσαι αὐτοὺς, ὡς καὶ Ἠλίας ἐποίησε ; Στραφεὶς νεδὲ ἐπετίμησεν αὐτοῖς, καὶ εἶπεν, Οὐκ οἴδατε οἵου πνεύματός ἐστε ὑμεῖς· ὁ νϛγὰρ ὑιὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἦλθε ψυχὰς ἀνθρώπων ἀπολέσαι, ἀλλὰ σῶσαι. Καὶ ἐπορεύθησαν εἰς ἑτέραν κώμην. ¶Ἐγένετο νζδὲ πορευομένων αὐτῶν ἐν τῇ ὁδῷ, εἶπέ τις πρὸς αὐτὸν, Ἀκολουθήσω σοι ὅπου ἂν ἀπέρχῃ, Κύριε. Καὶ νηεἶπεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Αἱ ἀλώπεκες φωλεοὺς ἔχουσι, καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσεις· ὁ δὲ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνῃ. Εἶπε νθδὲ πρὸς ἕτερον, Ἀκολούθει μοι. Ὁ δὲ εἶπε, Κύριε, ἐπίτρεψόν μοι ἀπελθόντι πρῶτον θάψαι τὸν πατέρα μου. Εἶπε ξδὲ αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ἄφες τοὺς νεκροὺς θάψαι τοὺς ἑαυτῶν νεκρούς· σὺ δὲ ἀπελθὼν διάγγελλε τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. ¶Εἶπε ξαδὲ καὶ ἕτερος, Ἀκολουθήσω σοι Κύριε, πρῶτον δὲ ἐπίτρεψόν μοι ἀποτάξασθαι τοῖς εἰς τὸν οἶκόν μου. Εἶπε ξβδὲ πρὸς αὐτὸν ὁ Ἰησοῦς, Οὐδεὶς ἐπιβαλὼν τὴν χεῖρα αὑτοῦ ἐπ᾽ ἄροτρον, καὶ βλέπων εἰς τὰ ὀπίσω, εὔθετός ἐστιν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. ¶Μετὰ ιαδὲ ταῦτα ἀνέδειξεν ὁ Κύριος καὶ ἑτέρους ἑβδομήκοντα, καὶ ἀπέστειλεν αὐτοὺς ἀνὰ δύο πρὸ προσώπου αὑτοῦ, εἰς πᾶσαν πόλιν καὶ τόπον οὗ ἔμελλεν αὐτὸς ἔρχεσθαι. Ἔλεγεν βοὖν πρὸς αὐτοὺς, Ὁ μὲν θερισμὸς πολὺς, οἱ δὲ ἐργάται ὀλίγοι. δεήθητε οὖν τοῦ Κυρίου τοῦ θερισμοῦ ὅπως ἐκβάλλῃ ἐργάτας εἰς τὸν θερισμὸν αὑτοῦ. ὑπάγετεγ· ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω ὑμᾶς ὡς ἄρνας ἐν μέσῳ λύκων. Μὴ δβαστάζετε βαλάντιον, μὴ πήραν, μηδὲ ὑποδήματα· καὶ μηδένα κατὰ τὴν ὁδὸν ἀσπάσησθε. εἰς εἣν δ᾽ ἂν οἰκίαν εἰσέρχησθε, πρῶτον λέγετε, Εἰρήνη τῷ οἴκῳ τούτῳ· καὶ ϛἐὰν μὲν ᾖ ἐκεῖ ὁ υἱὸς εἰρήνης, ἐπαναπαύσεται ἐπ᾽ αὐτὸν ἡ εἰρήνη ὑμῶν· εἰ δὲ μήγε, ἐφ᾽ ὑμᾶς ἀνακάμψει. Ἐν ζαὐτῇ δὲ τῇ οἰκίᾳ μένετε, ἐσθίοντες καὶ πίνοντες τὰ παρ᾽ αὐτῶν· ἄξιος γὰρ ὁ ἐργάτης τοῦ μισθοῦ αὑτοῦ ἐστι. Μὴ μεταβαίνετε ἐξ οἰκίας εἰς οἰκίαν. Καὶ ηεἰς ἣν δ᾽ ἂν πόλιν εἰσέρχησθε, καὶ δέχωνται ὑμᾶς, ἐσθίετε τὰ παρατιθέμενα ὑμῖν, καὶ θθεραπεύετε τοὺς ἐν αὐτῇ ἀσθενεῖς· καὶ λέγετε αὐτοῖς, Ἤγγικεν ἐφ᾽ ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. Εἰς ιἣν δ᾽ ἂν πόλιν εἰσέρχησθε, καὶ μὴ δέχωνται ὑμᾶς, ἐξελθόντες εἰς τὰς πλατείας αὐτῆς, εἴπατε, Καὶ ιατὸν κονιορτὸν τὸν κολληθέντα ἡμῖν ἐκ τῆς πόλεως ὑμῶν, ἀπομασσόμεθα ὑμῖν. πλὴν τοῦτο γινώσκετε, ὅτι ἤγγικεν ἐφ᾽ ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. λέγω ιβδὲ ὑμῖν, ὅτι Σοδόμοις ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἀνεκτότερον ἔσται ἢ τῇ πόλει ἐκείνῃ. ¶Οὐαί ιγσοι Χωραζὶν, οὐαί σοι Βηθσαϊδὰ, ὅτι εἰ ἐν Τύρῳ καὶ Σιδῶνι ἐγένοντο αἱ δυνάμεις αἱ γενόμεναι ἐν ὑμῖν, πάλαι ἂν ἐν σάκκῳ καὶ σποδῷ καθήμεναι μετενόησαν. πλὴν ιδΤύρῳ καὶ Σιδῶνι ἀνεκτότερον ἔσται ἐν τῇ κρίσει, ἢ ὑμῖν. καὶ ιεσὺ Καπερναοὺμ ἡ ἕως τοῦ οὐρανοῦ ὑψωθεῖσα, ἕως ᾅδου καταβιβασθήσῃ. Ὁ ιϛἀκούων ὑμῶν, ἐμοῦ ἀκούει· καὶ ὁ ἀθετῶν ὑμᾶς, ἐμὲ ἀθετεῖ· ὁ δὲ ἐμὲ ἀθετῶν, ἀθετεῖ τὸν ἀποστείλαντά με. Ὑπέστρεψαν ιζδὲ οἱ ἑβδομήκοντα μετὰ χαρᾶς, λέγοντες, Κύριε, καὶ τὰ δαιμόνια ὑποτάσσεται ἡμῖν ἐν τῷ ὀνόματί σου. Εἶπε ιηδὲ αὐτοῖς, Ἐθεώρουν τὸν σατανᾶν ὡς ἀστραπὴν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ πεσόντα. ἰδοὺ ιθδίδωμι ὑμῖν τὴν ἐξουσίαν τοῦ πατεῖν ἐπάνω ὄφεων καὶ σκορπίων, καὶ ἐπὶ πᾶσαν τὴν δύναμιν τοῦ ἐχθροῦ, καὶ οὐδὲν ὑμᾶς οὐ μὴ ἀδικήσῃ. ἀδικήσει πλὴν κἐν τούτῳ μὴ χαίρετε, ὅτι τὰ πνεύματα ὑμῖν ὑποτάσσεται· χαίρετε δὲ μᾶλλον ὅτι τὰ ὀνόματα ὑμῶν ἐγράφη ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Ἐν κααὐτῇ τῇ ὥρᾳ ἠγαλλιάσατο τῷ πνεύματι ὁ Ἰησοῦς, καὶ εἶπεν, Ἐξομολογοῦμαί σοι πάτερ, κύριε τοῦ οὐρανοῦ καὶ τῆς γῆς, ὅτι ἀπέκρυψας ταῦτα ἀπὸ σοφῶν καὶ συνετῶν, καὶ ἀπεκάλυψας αὐτὰ νηπίοις. ναὶ ὁ πατήρ· ὅτι οὕτως ἐγένετο εὐδοκία ἔμπροσθέν σου. Καὶ στραφεὶς πρὸς τοὺς μαθητὰς, εἶπε, κβ Πάντα παρεδόθη μοι ὑπὸ τοῦ πατρός μου· καὶ οὐδεὶς γινώσκει τίς ἐστιν ὁ υἱὸς, εἰ μὴ ὁ πατήρ· καὶ τίς ἐστιν ὁ πατὴρ, εἰ μὴ ὁ υἱὸς, καὶ ᾧ ἐὰν βούληται ὁ υἱὸς ἀποκαλύψαι. ¶Καὶ κγστραφεὶς πρὸς τοὺς μαθητὰς, κατ᾽ ἰδίαν εἶπε, Μακάριοι οἱ ὀφθαλμοὶ οἱ βλέποντες ἃ βλέπετε. λέγω κδγὰρ ὑμῖν, ὅτι πολλοὶ προφῆται καὶ βασιλεῖς ἠθέλησαν ἰδεῖν ἃ ὑμεῖς βλέπετε, καὶ οὐκ εἶδον· καὶ ἀκοῦσαι ἃ ἀκούετε, καὶ οὐκ ἤκουσαν. ¶Καὶ κεἰδοὺ νομικός τις ἀνέστη, ἐκπειράζων αὐτὸν, καὶ λέγων, Διδάσκαλε, τί ποιήσας ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσω ; Ὁ κϛδὲ εἶπε πρὸς αὐτὸν, Ἐν τῷ νόμῳ τί γέγραπται ; πῶς ἀναγινώσκεις ; Ὁ κζδὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Ἀγαπήσεις Κύριον τὸν Θεόν σου ἐξ ὅλης τῆς καρδίας σου, καὶ ἐξ ὅλης τῆς ψυχῆς σου, καὶ ἐξ ὅλης τῆς ἰσχύος σου, καὶ ἐξ ὅλης τῆς διανοίας σου· καὶ τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν. Εἶπε κηδὲ αὐτῷ, Ὀρθῶς ἀπεκρίθης. τοῦτο ποίει, καὶ ζήσῃ. Ὁ κθδὲ θέλων δικαιοῦν ἑαυτὸν, εἶπε πρὸς τὸν Ἰησοῦν, Καὶ τίς ἐστί μου πλησίον ; Ὑπολαβὼν λδὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν, Ἄνθρωπός τις κατέβαινεν ἀπὸ Ἱερουσαλὴμ εἰς Ἱεριχὼ, καὶ λῃσταῖς περιέπεσεν, οἳ καὶ ἐκδύσαντες αὐτὸν, καὶ πληγὰς ἐπιθέντες ἀπῆλθον, ἀφέντες ἡμιθανῆ τυγχάνοντα. Κατὰ λασυγκυρίαν δὲ ἱερεύς τις κατέβαινεν ἐν τῇ ὁδῷ ἐκείνῃ, καὶ ἰδὼν αὐτὸν, ἀντιπαρῆλθεν. Ὁμοίως λβδὲ καὶ λευΐτης γενόμενος κατὰ τὸν τόπον, ἐλθὼν καὶ ἰδὼν ἀντιπαρῆλθεν. Σαμαρείτης λγδέ τις ὁδεύων, ἦλθε κατ᾽ αὐτὸν, καὶ ἰδὼν αὐτὸν, ἐσπλαγχνίσθη, καὶ λδπροσελθὼν κατέδησε τὰ τραύματα αὐτοῦ, ἐπιχέων ἔλαιον καὶ οἶνον· ἐπιβιβάσας δὲ αὐτὸν ἐπὶ τὸ ἴδιον κτῆνος, ἤγαγεν αὐτὸν εἰς πανδοχεῖον, καὶ ἐπεμελήθη αὐτοῦ· καὶ λεἐπὶ τὴν αὔριον ἐξελθὼν, ἐκβαλὼν δύο δηνάρια ἔδωκε τῷ πανδοχεῖ, καὶ εἶπεν αὐτῷ, Ἐπιμελήθητι αὐτοῦ, καὶ ὅ τι ἂν προσδαπανήσῃς, ἐγὼ ἐν τῷ ἐπανέρχεσθαί με, ἀποδώσω σοι. Τίς λϛοὖν τούτων τῶν τριῶν δοκεῖ σοι πλησίον γεγονέναι τοῦ ἐμπεσόντος εἰς τοὺς λῃστάς ; Ὁ λζδὲ εἶπεν, Ὁ ποιήσας τὸ ἔλεος μετ᾽ αὐτοῦ. Εἶπεν οὖν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Πορεύου, καὶ σὺ ποίει ὁμοίως. ¶Ἐγένετο ληδὲ ἐν τῷ πορεύεσθαι αὐτοὺς, καὶ αὐτὸς εἰσῆλθεν εἰς κώμην τινά. γυνὴ δέ τις ὀνόματι Μάρθα ὑπεδέξατο αὐτὸν εἰς τὸν οἶκον αὑτῆς. καὶ λθτῇδε ἦν ἀδελφὴ καλουμένη Μαρία, ἣ καὶ παρακαθίσασα παρὰ τοὺς πόδας τοῦ Ἰησοῦ, ἤκουε τὸν λόγον αὐτοῦ. ἡ μδὲ Μάρθα περιεσπᾶτο περὶ πολλὴν διακονίαν. ἐπιστᾶσα δὲ εἶπε, Κύριε, οὐ μέλει σοι ὅτι ἡ ἀδελφή μου μόνην με κατέλιπε διακονεῖν ; εἰπὲ οὖν αὐτῇ ἵνα μοι συναντιλάβηται. Ἀποκριθεὶς μαδὲ εἶπεν αὐτῇ ὁ Ἰησοῦς, Μάρθα Μάρθα, μεριμνᾷς, καὶ τυρβάζῃ περὶ πολλά· ἑνὸς μβδέ ἐστι χρεία. Μαρία δὲ τὴν ἀγαθὴν μερίδα ἐξελέξατο, ἥτις οὐκ ἀφαιρεθήσεται ἀπ᾽ αὐτῆς. ¶Καὶ ιααἐγένετο ἐν τῷ εἶναι αὐτὸν ἐν τόπῳ τινὶ προσευχόμενον, ὡς ἐπαύσατο, εἶπέ τις τῶν μαθητῶν αὐτοῦ πρὸς αὐτὸν, Κύριε, δίδαξον ἡμᾶς προσεύχεσθαι, καθὼς καὶ Ἰωάννης ἐδίδαξε τοὺς μαθητὰς αὑτοῦ. Εἶπε βδὲ αὐτοῖς, Ὅταν προσεύχησθε, λέγετε, Πάτερ ἡμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, ἁγιασθήτω τὸ ὄνομά σου· ἐλθέτω ἡ βασιλεία σου· γενηθήτω τὸ θέλημά σου, ὡς ἐν οὐρανῷ, καὶ ἐπὶ τῆς γῆς. τὸν γἄρτον ἡμῶν τὸν ἐπιούσιον δίδου ἡμῖν τὸ καθ᾽ ἡμέραν. καὶ δἄφες ἡμῖν τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν· καὶ γὰρ αὐτοὶ ἀφίεμεν παντὶ ὀφείλοντι ἡμῖν. καὶ μὴ εἰσενέγκῃς ἡμᾶς εἰς πειρασμὸν, ἀλλὰ ῥῦσαι ἡμᾶς ἀπὸ τοῦ πονηροῦ. ¶Καὶ εεἶπε πρὸς αὐτοὺς, Τίς ἐξ ὑμῶν ἕξει φίλον, καὶ πορεύσεται πρὸς αὐτὸν μεσονυκτίου, καὶ εἴπῃ αὐτῷ, Φίλε χρῆσόν μοι τρεῖς ἄρτους, ἐπειδὴ ϛφίλος μου παρεγένετο ἐξ ὁδοῦ πρός με, καὶ οὐκ ἔχω ὃ παραθήσω αὐτῷ· κᾀκεῖνος ζἔσωθεν ἀποκριθεὶς εἴπῃ, Μή μοι κόπους πάρεχε· ἤδη ἡ θύρα κέκλεισται, καὶ τὰ παιδία μου μετ᾽ ἐμοῦ εἰς τὴν κοίτην εἰσίν· οὐ δύναμαι ἀναστὰς δοῦναί σοι. λέγω ηὑμῖν, εἰ καὶ οὐ δώσει αὐτῷ ἀναστὰς, διὰ τὸ εἶναι αὐτοῦ φίλον, διά γε τὴν ἀναίδειαν αὐτοῦ ἐγερθεὶς δώσει αὐτῷ ὅσων χρῄζει. Κᾀγὼ θὑμῖν λέγω, Αἰτεῖτε, καὶ δοθήσεται ὑμῖν· ζητεῖτε, καὶ εὑρήσετε· κρούετε, καὶ ἀνοιγήσεται ὑμῖν. πᾶς ιγὰρ ὁ αἰτῶν λαμβάνει, καὶ ὁ ζητῶν εὑρίσκει, καὶ τῷ κρούοντι ἀνοιγήσεται. Τίνα ιαδὲ ὑμῶν τὸν πατέρα αἰτήσει ὁ υἱὸς ἄρτον, μὴ λίθον ἐπιδώσει αὐτῷ ; εἰ καὶ ἰχθῦν, μὴ ἀντὶ ἰχθύος ὄφιν ἐπιδώσει αὐτῷ ; ἢ ιβκαὶ ἐὰν αἰτήσῃ ὠὸν, μὴ ἐπιδώσει αὐτῷ σκορπίον ; Εἰ ιγοὖν ὑμεῖς πονηροὶ ὑπάρχοντες, οἴδατε ἀγαθὰ δόματα διδόναι τοῖς τέκνοις ὑμῶν, πόσῳ μᾶλλον ὁ πατὴρ ὁ ἐξ οὐρανοῦ δώσει πνεῦμα ἅγιον τοῖς αἰτοῦσιν αὐτόν ; Καὶ ιδἦν ἐκβάλλων δαιμόνιον, καὶ αὐτὸ ἦν κωφόν. ἐγένετο δὲ τοῦ δαιμονίου ἐξελθόντος, ἐλάλησεν ὁ κωφός· καὶ ἐθαύμασαν οἱ ὄχλοι. τινὲς ιεδὲ ἐξ αὐτῶν εἶπον, Ἐν Βεελζεβοὺλ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια. Ἕτεροι ιϛδὲ πειράζοντες, σημεῖον παρ᾽ αὐτοῦ ἐζήτουν ἐξ οὐρανοῦ. αὐτὸς ιζδὲ εἰδὼς αὐτῶν τὰ διανοήματα, εἶπεν αὐτοῖς, Πᾶσα βασιλεία ἐφ᾽ ἑαυτὴν διαμερισθεῖσα ἐρημοῦται, καὶ οἶκος ἐπὶ οἶκον, πίπτει. εἰ ιηδὲ καὶ ὁ σατανᾶς ἐφ᾽ ἑαυτὸν διεμερίσθη, πῶς σταθήσεται ἡ βασιλεία αὐτοῦ ; ὅτι λέγετε, ἐν Βεελζεβοὺλ ἐκβάλλειν με τὰ δαιμόνια. Εἰ ιθδὲ ἐγὼ ἐν Βεελζεβοὺλ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, οἱ υἱοὶ ὑμῶν ἐν τίνι ἐκβάλλουσι ; διὰ τοῦτο κριταὶ ὑμῶν αὐτοὶ ἔσονται. εἰ κδὲ ἐν δακτύλῳ Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, ἄρα ἔφθασεν ἐφ᾽ ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. Ὅταν καὁ ἰσχυρὸς καθωπλισμένος φυλάσσῃ τὴν ἑαυτοῦ αὐλὴν, ἐν εἰρήνῃ ἐστὶ τὰ ὑπάρχοντα αὐτοῦ· ἐπὰν κβδὲ ὁ ἰσχυρότερος αὐτοῦ ἐπελθὼν νικήσῃ αὐτὸν, τὴν πανοπλίαν αὐτοῦ αἴρει ἐφ᾽ ᾗ ἐπεποίθει, καὶ τὰ σκύλα αὐτοῦ διαδίδωσιν. Ὁ κγμὴ ὢν μετ᾽ ἐμοῦ, κατ᾽ ἐμοῦ ἐστι· καὶ ὁ μὴ συνάγων μετ᾽ ἐμοῦ, σκορπίζει. Ὅταν κδτὸ ἀκάθαρτον πνεῦμα ἐξέλθῃ ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου, διέρχεται δι᾽ ἀνύδρων τόπων, ζητοῦν ἀνάπαυσιν, καὶ μὴ εὑρίσκον, λέγει, Ὑποστρέψω εἰς τὸν οἶκόν μου, ὅθεν ἐξῆλθον. Καὶ κεἐλθὸν εὑρίσκει σεσαρωμένον καὶ κεκοσμημένον. τότε κϛπορεύεται καὶ παραλαμβάνει ἑπτὰ ἕτερα πνεύματα πονηρότερα ἑαυτοῦ, καὶ εἰσελθόντα κατοικεῖ ἐκεῖ. καὶ γίνεται τὰ ἔσχατα τοῦ ἀνθρώπου ἐκείνου χείρονα τῶν πρώτων. ¶Ἐγένετο κζδὲ ἐν τῷ λέγειν αὐτὸν ταῦτα, ἐπάρασά τις γυνὴ φωνὴν ἐκ τοῦ ὄχλου, εἶπεν αὐτῷ, Μακαρία ἡ κοιλία ἡ βαστάσασά σε, καὶ μαστοὶ οὓς ἐθήλασας. Αὐτὸς κηδὲ εἶπε, Μενοῦνγε μακάριοι οἱ ἀκούοντες τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ, καὶ φυλάσσοντες αὐτόν. ¶Τῶν κθδὲ ὄχλων ἐπαθροιζομένων ἤρξατο λέγειν, Ἡ γενεὰ αὕτη πονηρά ἐστι· σημεῖον ἐπιζητεῖ, καὶ σημεῖον οὐ δοθήσεται αὐτῇ, εἰ μὴ τὸ σημεῖον Ἰωνᾶ τοῦ προφήτου· καθὼς λγὰρ ἐγένετο Ἰωνᾶς σημεῖον τοῖς Νινευΐταις, οὕτως ἔσται καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου τῇ γενεᾷ ταύτῃ. Βασίλισσα λανότου ἐγερθήσεται ἐν τῇ κρίσει μετὰ τῶν ἀνδρῶν τῆς γενεᾶς ταύτης, καὶ κατακρινεῖ αὐτούς· ὅτι ἦλθεν ἐκ τῶν περάτων τῆς γῆς ἀκοῦσαι τὴν σοφίαν Σολομῶντος· καὶ ἰδοὺ πλεῖον Σολομῶντος ὧδε. ἄνδρες λβΝινευῒ ἀναστήσονται ἐν τῇ κρίσει μετὰ τῆς γενεᾶς ταύτης, καὶ κατακρινοῦσιν αὐτήν· ὅτι μετενόησαν εἰς τὸ κήρυγμα Ἰωνᾶ· καὶ ἰδοὺ πλεῖον Ἰωνᾶ ὧδε. ¶Οὐδεὶς λγδὲ λύχνον ἅψας, εἰς κρυπτὸν τίθησιν, οὐδὲ ὑπὸ τὸν μόδιον, ἀλλ᾽ ἐπὶ τὴν λυχνίαν, ἵνα οἱ εἰσπορευόμενοι τὸ φέγγος βλέπωσιν. ¶Ὁ λδλύχνος τοῦ σώματός ἐστιν ὁ ὀφθαλμός. ὅταν οὖν ὁ ὀφθαλμός σου ἁπλοῦς ᾖ, καὶ ὅλον τὸ σῶμά σου φωτεινόν ἐστιν· ἐπὰν δὲ πονηρὸς ᾖ, καὶ τὸ σῶμά σου σκοτεινόν. σκόπει λεοὖν μὴ τὸ φῶς τὸ ἐν σοὶ, σκότος ἐστίν. εἰ λϛοὖν τὸ σῶμά σου ὅλον φωτεινὸν, μὴ ἔχον τὶ μέρος σκοτεινὸν, ἔσται φωτεινὸν ὅλον, ὡς ὅταν ὁ λύχνος τῇ ἀστραπῇ φωτίζῃ σε. ¶Ἐν λζδὲ τῷ λαλῆσαι, ἠρώτα αὐτὸν φαρισαῖός τις ὅπως ἀριστήσῃ παρ᾽ αὐτῷ. εἰσελθὼν δὲ ἀνέπεσεν. ὁ ληδὲ φαρισαῖος ἰδὼν ἐθαύμασεν ὅτι οὐ πρῶτον ἐβαπτίσθη πρὸ τοῦ ἀρίστου. Εἶπε λθδὲ ὁ Κύριος πρὸς αὐτὸν, Νῦν ὑμεῖς οἱ φαρισαῖοι τὸ ἔξωθεν τοῦ ποτηρίου καὶ τοῦ πίνακος καθαρίζετε· τὸ δὲ ἔσωθεν ὑμῶν γέμει ἁρπαγῆς καὶ πονηρίας. ἄφρονεςμ, οὐχ ὁ ποιήσας τὸ ἔξωθεν, καὶ τὸ ἔσωθεν ἐποίησε ; πλὴν ματὰ ἐνόντα δότε ἐλεημοσύνην, καὶ ἰδοὺ πάντα καθαρὰ ὑμῖν ἐστιν. Ἀλλμβ᾽ οὐαὶ ὑμῖν τοῖς φαρισαίοις, ὅτι ἀποδεκατοῦτε τὸ ἡδύοσμον καὶ τὸ πήγανον καὶ πᾶν λάχανον, καὶ παρέρχεσθε τὴν κρίσιν καὶ τὴν ἀγάπην τοῦ Θεοῦ. ταῦτα ἔδει ποιῆσαι, κᾀκεῖνα μὴ ἀφιέναι. Οὐαὶ μγὑμῖν τοῖς φαρισαίοις, ὅτι ἀγαπᾶτε τὴν πρωτοκαθεδρίαν ἐν ταῖς συναγωγαῖς, καὶ τοὺς ἀσπασμοὺς ἐν ταῖς ἀγοραῖς. Οὐαὶ μδὑμῖν γραμματεῖς καὶ φαρισαῖοι ὑποκριταὶ, ὅτι ἐστὲ ὡς τὰ μνημεῖα τὰ ἄδηλα, καὶ οἱ ἄνθρωποι οἱ περιπατοῦντες ἐπάνω οὐκ οἴδασιν. Ἀποκριθεὶς μεδέ τις τῶν νομικῶν λέγει αὐτῷ, Διδάσκαλε, ταῦτα λέγων καὶ ἡμᾶς ὑβρίζεις. Ὁ μϛδὲ εἶπε, Καὶ ὑμῖν τοῖς νομικοῖς οὐαὶ, ὅτι φορτίζετε τοὺς ἀνθρώπους φορτία δυσβάστακτα, καὶ αὐτοὶ ἑνὶ τῶν δακτύλων ὑμῶν οὐ προσψαύετε τοῖς φορτίοις. Οὐαὶ μζὑμῖν, ὅτι οἰκοδομεῖτε τὰ μνημεῖα τῶν προφητῶν, οἱ δὲ πατέρες ὑμῶν ἀπέκτειναν αὐτούς. ἄρα μημαρτυρεῖτε, καὶ συνευδοκεῖτε τοῖς ἔργοις τῶν πατέρων ὑμῶν, ὅτι αὐτοὶ μὲν ἀπέκτειναν αὐτοὺς, ὑμεῖς δὲ οἰκοδομεῖτε αὐτῶν τὰ μνημεῖα. Διὰ μθτοῦτο καὶ ἡ σοφία τοῦ Θεοῦ εἶπεν, Ἀποστελῶ εἰς αὐτοὺς προφήτας καὶ ἀποστόλους· καὶ ἐξ αὐτῶν ἀποκτενοῦσι καὶ ἐκδιώξουσιν· ἵνα νἐκζητηθῇ τὸ αἷμα πάντων τῶν προφητῶν, τὸ ἐκχυνόμενον ἀπὸ καταβολῆς κόσμου ἀπὸ τῆς γενεᾶς ταύτης, ἀπὸ νατοῦ αἵματος Ἄβελ, ἕως τοῦ αἵματος Ζαχαρίου τοῦ ἀπολομένου μεταξὺ τοῦ θυσιαστηρίου καὶ τοῦ οἴκου. ναὶ λέγω ὑμῖν, ἐκζητηθήσεται ἀπὸ τῆς γενεᾶς ταύτης. Οὐαὶ νβὑμῖν τοῖς νομικοῖς, ὅτι ᾔρατε τὴν κλεῖδα τῆς γνώσεως· αὐτοὶ οὐκ εἰσήλθετε, καὶ τοὺς εἰσερχομένους ἐκωλύσατε. Λέγοντος νγδὲ αὐτοῦ ταῦτα πρὸς αὐτοὺς, ἤρξαντο οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ φαρισαῖοι δεινῶς ἐνέχειν, καὶ ἀποστοματίζειν αὐτὸν περὶ πλειόνων, ἐνεδρεύοντες νδαὐτὸν, καὶ ζητοῦντες θηρεῦσαί τι ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ, ἵνα κατηγορήσωσιν αὐτοῦ. ¶Ἐν ιβαοἷς ἐπισυναχθεισῶν τῶν μυριάδων τοῦ ὄχλου, ὥστε καταπατεῖν ἀλλήλους, ἤρξατο λέγειν πρὸς τοὺς μαθητὰς αὑτοῦ πρῶτον, Προσέχετε ἑαυτοῖς ἀπὸ τῆς ζύμης τῶν φαρισαίων, ἥτις ἐστὶν ὑπόκρισις. Οὐδὲν βδὲ συγκεκαλυμμένον ἐστὶν, ὃ οὐκ ἀποκαλυφθήσεται· καὶ κρυπτὸν, ὃ οὐ γνωσθήσεται. ἀνθγ᾽ ὧν ὅσα ἐν τῇ σκοτίᾳ εἴπατε, ἐν τῷ φωτὶ ἀκουσθήσεται· καὶ ὃ πρὸς τὸ οὖς ἐλαλήσατε ἐν τοῖς ταμείοις, κηρυχθήσεται ἐπὶ τῶν δωμάτων. Λέγω δδὲ ὑμῖν τοῖς φίλοις μου, Μὴ φοβηθῆτε ἀπὸ τῶν ἀποκτεινόντων τὸ σῶμα, καὶ μετὰ ταῦτα μὴ ἐχόντων περισσότερόν τι ποιῆσαι. ὑποδείξω εδὲ ὑμῖν, τίνα φοβηθῆτε. φοβήθητε τὸν μετὰ τὸ ἀποκτεῖναι, ἐξουσίαν ἔχοντα ἐμβαλεῖν εἰς τὴν γέενναν. ναὶ λέγω ὑμῖν, τοῦτον φοβήθητε. Οὐχὶ ϛπέντε στρουθία πωλεῖται ἀσσαρίων δύο, καὶ ἓν ἐξ αὐτῶν οὐκ ἔστιν ἐπιλελησμένον ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ ; ἀλλὰ ζκαὶ αἱ τρίχες τῆς κεφαλῆς ὑμῶν πᾶσαι ἠρίθμηνται. μὴ οὖν φοβεῖσθε· πολλῶν στρουθίων διαφέρετε. λέγω ηδὲ ὑμῖν, Πᾶς ὃς ἂν ὁμολογήσῃ ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ὁμολογήσει ἐν αὐτῷ ἔμπροσθεν τῶν ἀγγέλων τοῦ Θεοῦ· ὁ θδὲ ἀρνησάμενός με ἐνώπιον τῶν ἀνθρώπων, ἀπαρνηθήσεται ἐνώπιον τῶν ἀγγέλων τοῦ Θεοῦ. Καὶ ιπᾶς ὃς ἐρεῖ λόγον εἰς τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου, ἀφεθήσεται αὐτῷ· τῷ δὲ εἰς τὸ ἅγιον πνεῦμα βλασφημήσαντι οὐκ ἀφεθήσεται. Ὅταν ιαδὲ προσφέρωσιν ὑμᾶς ἐπὶ τὰς συναγωγὰς καὶ τὰς ἀρχὰς καὶ τὰς ἐξουσίας, μὴ μεριμνᾶτε πῶς ἢ τί ἀπολογήσησθε, ἢ τί εἴπητε· τὸ ιβγὰρ ἅγιον πνεῦμα διδάξει ὑμᾶς ἐν αὐτῇ τῇ ὥρᾳ ἃ δεῖ εἰπεῖν. ¶Εἶπε ιγδέ τις αὐτῷ ἐκ τοῦ ὄχλου, Διδάσκαλε, εἰπὲ τῷ ἀδελφῷ μου μερίσασθαι μετ᾽ ἐμοῦ τὴν κληρονομίαν. Ὁ ιδδὲ εἶπεν αὐτῷ, Ἄνθρωπε, τίς με κατέστησε δικαστὴν ἢ μεριστὴν ἐφ᾽ ὑμᾶς ; Εἶπε ιεδὲ πρὸς αὐτοὺς, Ὁρᾶτε καὶ φυλάσσεσθε ἀπὸ τῆς πλεονεξίας· ὅτι οὐκ ἐν τῷ περισσεύειν τινὶ ἡ ζωὴ αὐτοῦ ἐστιν ἐκ τῶν ὑπαρχόντων αὐτοῦ. Εἶπε ιϛδὲ παραβολὴν πρὸς αὐτοὺς, λέγων, Ἀνθρώπου τινὸς πλουσίου εὐφόρησεν ἡ χώρα, καὶ ιζδιελογίζετο ἐν ἑαυτῷ, λέγων, Τί ποιήσω ; ὅτι οὐκ ἔχω ποῦ συνάξω τοὺς καρπούς μου. Καὶ ιηεἶπε, Τοῦτο ποιήσω, καθελῶ μου τὰς ἀποθήκας, καὶ μείζονας οἰκοδομήσω, καὶ συνάξω ἐκεῖ πάντα τὰ γενήματά μου καὶ τὰ ἀγαθά μου, καὶ ιθἐρῶ τῇ ψυχῇ μου, Ψυχὴ, ἔχεις πολλὰ ἀγαθὰ κείμενα εἰς ἔτη πολλὰ, ἀναπαύου, φάγε, πίε, εὐφραίνου. Εἶπε κδὲ αὐτῷ ὁ Θεὸς, Ἄφρων, Ἄφρον, ταύτῃ τῇ νυκτὶ τὴν ψυχήν σου ἀπαιτοῦσιν ἀπὸ σοῦ· ἃ δὲ ἡτοίμασας, τίνι ἔσται ; Οὕτως καὁ θησαυρίζων ἑαυτῷ, καὶ μὴ εἰς Θεὸν πλουτῶν. Εἶπε κβδὲ πρὸς τοὺς μαθητάς αὑτοῦ, Διὰ τοῦτο ὑμῖν λέγω, μὴ μεριμνᾶτε τῇ ψυχῇ ὑμῶν, τί φάγητε· μηδὲ τῷ σώματι, τί ἐνδύσησθε. ἡ κγψυχὴ πλεῖόν ἐστι τῆς τροφῆς, καὶ τὸ σῶμα τοῦ ἐνδύματος. Κατανοήσατε κδτοὺς κόρακας, ὅτι οὐ σπείρουσιν, οὐδὲ θερίζουσιν· οἷς οὐκ ἔστι ταμεῖον οὐδὲ ἀποθήκη, καὶ ὁ Θεὸς τρέφει αὐτούς· πόσῳ μᾶλλον ὑμεῖς διαφέρετε τῶν πετεινῶν ; Τίς κεδὲ ἐξ ὑμῶν μεριμνῶν, δύναται προσθεῖναι ἐπὶ τὴν ἡλικίαν αὑτοῦ πῆχυν ἕνα ; εἰ κϛοὖν οὔτε ἐλάχιστον δύνασθε, τί περὶ τῶν λοιπῶν μεριμνᾶτε ; Κατανοήσατε κζτὰ κρίνα πῶς αὐξάνει, οὐ κοπιᾷ, οὐδὲ νήθει· λέγω δὲ ὑμῖν, οὐδὲ Σολομὼν ἐν πάσῃ τῇ δόξῃ αὑτοῦ περιεβάλετο ὡς ἓν τούτων. εἰ κηδὲ τὸν χόρτον ἐν τῷ ἀγρῷ σήμερον ὄντα, καὶ αὔριον εἰς κλίβανον βαλλόμενον ὁ Θεὸς οὕτως ἀμφιέννυσι, πόσῳ μᾶλλον ὑμᾶς, ὀλιγόπιστοι ; Καὶ κθὑμεῖς μὴ ζητεῖτε τί φάγητε, ἢ τί πίητε, καὶ μὴ μετεωρίζεσθε· ταῦτα λγὰρ πάντα τὰ ἔθνη τοῦ κόσμου ἐπιζητεῖ. ὑμῶν δὲ ὁ πατὴρ οἶδεν ὅτι χρῄζετε τούτων. πλὴν λαζητεῖτε τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, καὶ ταῦτα πάντα προστεθήσεται ὑμῖν. ¶Μὴ λβφοβοῦ, τὸ μικρὸν ποίμνιον· ὅτι εὐδόκησεν ὁ πατὴρ ὑμῶν δοῦναι ὑμῖν τὴν βασιλείαν. Πωλήσατε λγτὰ ὑπάρχοντα ὑμῶν, καὶ δότε ἐλεημοσύνην. Ποιήσατε ἑαυτοῖς βαλάντια μὴ παλαιούμενα, θησαυρὸν ἀνέκλειπτον ἐν τοῖς οὐρανοῖς, ὅπου κλέπτης οὐκ ἐγγίζει, οὐδὲ σὴς διαφθείρει. ὅπου λδγάρ ἐστιν ὁ θησαυρὸς ὑμῶν, ἐκεῖ καὶ ἡ καρδία ὑμῶν ἔσται. Ἔστωσαν λεὑμῶν αἱ ὀσφύες περιεζωσμέναι, καὶ οἱ λύχνοι καιόμενοι, καὶ λϛὑμεῖς ὅμοιοι ἀνθρώποις προσδεχομένοις τὸν κύριον ἑαυτῶν, πότε ἀναλύσει ἐκ τῶν γάμων, ἵνα ἐλθόντος καὶ κρούσαντος, εὐθέως ἀνοίξωσιν αὐτῷ. Μακάριοι λζοἱ δοῦλοι ἐκεῖνοι, οὓς ἐλθὼν ὁ κύριος εὑρήσει γρηγοροῦντας· ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι περιζώσεται, καὶ ἀνακλινεῖ αὐτοὺς, καὶ παρελθὼν διακονήσει αὐτοῖς. καὶ ληἐὰν ἔλθῃ ἐν τῇ δευτέρᾳ φυλακῇ, καὶ ἐν τῇ τρίτῃ φυλακῇ ἔλθῃ, καὶ εὕρῃ οὕτω, μακάριοί εἰσιν οἱ δοῦλοι ἐκεῖνοι. Τοῦτο λθδὲ γινώσκετε, ὅτι εἰ ᾔδει ὁ οἰκοδεσπότης ποίᾳ ὥρᾳ ὁ κλέπτης ἔρχεται, ἐγρηγόρησεν ἂν, καὶ οὐκ ἄν ἀφῆκε διορυγῆναι τὸν οἶκον αὑτοῦ. καὶ μὑμεῖς οὖν γίνεσθε ἕτοιμοι· ὅτι ᾗ ὥρᾳ οὐ δοκεῖτε, ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἔρχεται. ¶Εἶπε μαδὲ αὐτῷ ὁ Πέτρος, Κύριε, πρὸς ἡμᾶς τὴν παραβολὴν ταύτην λέγεις, ἢ καὶ πρὸς πάντας ; Εἶπε μβδὲ ὁ Κύριος, Τίς ἄρα ἐστὶν ὁ πιστὸς οἰκονόμος καὶ φρόνιμος, ὃν καταστήσει ὁ κύριος ἐπὶ τῆς θεραπείας αὑτοῦ, τοῦ διδόναι ἐν καιρῷ τὸ σιτομέτριον ; μακάριος μγὁ δοῦλος ἐκεῖνος, ὃν ἐλθὼν ὁ κύριος αὐτοῦ εὑρήσει ποιοῦντα οὕτως. ἀληθῶς μδλέγω ὑμῖν, ὅτι ἐπὶ πᾶσι τοῖς ὑπάρχουσιν αὑτοῦ καταστήσει αὐτόν. Ἐὰν μεδὲ εἴπῃ ὁ δοῦλος ἐκεῖνος ἐν τῇ καρδίᾳ αὑτοῦ, Χρονίζει ὁ κύριός μου ἔρχεσθαι, καὶ ἄρξηται τύπτειν τοὺς παῖδας καὶ τὰς παιδίσκας, ἐσθίειν τὲ καὶ πίνειν καὶ μεθύσκεσθαι, ἥξει μϛὁ κύριος τοῦ δούλου ἐκείνου ἐν ἡμέρᾳ ᾗ οὐ προσδοκᾷ, καὶ ἐν ὥρᾳ ᾗ οὐ γινώσκει· καὶ διχοτομήσει αὐτὸν, καὶ τὸ μέρος αὐτοῦ μετὰ τῶν ἀπίστων θήσει. Ἐκεῖνος μζδὲ ὁ δοῦλος ὁ γνοὺς τὸ θέλημα τοῦ κυρίου ἑαυτοῦ, καὶ μὴ ἑτοιμάσας μηδὲ ποιήσας πρὸς τὸ θέλημα αὐτοῦ, δαρήσεται πολλάς· ὁ μηδὲ μὴ γνοὺς, ποιήσας δὲ ἄξια πληγῶν, δαρήσεται ὀλίγας. παντὶ δὲ ᾧ ἐδόθη πολὺ, πολὺ ζητηθήσεται παρ᾽ αὐτοῦ· καὶ ᾧ παρέθεντο πολὺ, περισσότερον αἰτήσουσιν αὐτόν. ¶Πῦρ μθἦλθον βαλεῖν εἰς τὴν γῆν, καὶ τί θέλω εἰ ἤδη ἀνήφθη ; βάπτισμα νδὲ ἔχω βαπτισθῆναι, καὶ πῶς συνέχομαι ἕως οὖ τελεσθῇ ; Δοκεῖτε ναὅτι εἰρήνην παρεγενόμην δοῦναι ἐν τῇ γῇ ; οὐχὶ, λέγω ὑμῖν, ἀλλ᾽ ἢ διαμερισμόν. ἔσονται νβγὰρ ἀπὸ τοῦ νῦν πέντε ἐν οἴκῳ ἑνὶ διαμεμερισμένοι, τρεῖς ἐπὶ δυσὶ, καὶ δύο ἐπὶ τρισί. διαμερισθήσεται νγπατὴρ ἐφ᾽ υἱῷ, καὶ υἱὸς ἐπὶ πατρί· μήτηρ ἐπὶ θυγατρὶ, καὶ θυγάτηρ ἐπὶ μητρί· πενθερὰ ἐπὶ τὴν νύμφην αὑτῆς, καὶ νύμφη ἐπὶ τὴν πενθερὰν αὑτῆς. Ἔλεγε νδδὲ καὶ τοῖς ὄχλοις, Ὅταν ἴδητε τὴν νεφέλην ἀνατέλλουσαν ἀπὸ δυσμῶν, εὐθέως λέγετε, Ὄμβρος ἔρχεται· καὶ γίνεται οὕτω. καὶ νεὅταν νότον πνέοντα, λέγετε, Ὅτι καύσων ἔσται· καὶ γίνεται. ὑποκριταὶνϛ, τὸ πρόσωπον τῆς γῆς καὶ τοῦ οὐρανοῦ τοῦ οὐρανοῦ καὶ τῆς γῆς οἴδατε δοκιμάζειν, τὸν δὲ καιρὸν τοῦτον πῶς οὐ δοκιμάζετε ; τί νζδὲ καὶ ἀφ᾽ ἑαυτῶν οὐ κρίνετε τὸ δίκαιον ; Ὡς νηγὰρ ὑπάγεις μετὰ τοῦ ἀντιδίκου σου ἐπ᾽ ἄρχοντα, ἐν τῇ ὁδῷ δὸς ἐργασίαν ἀπηλλάχθαι ἀπ᾽ αὐτοῦ, μήποτε κατασύρῃ σε πρὸς τὸν κριτὴν, καὶ ὁ κριτής σε παραδῷ τῷ πράκτορι, καὶ ὁ πράκτωρ σε βάλλῃ εἰς φυλακήν. λέγω νθσοι, οὐ μὴ ἐξέλθῃς ἐκεῖθεν, ἕως οὐ καὶ τὸ ἔσχατον λεπτὸν ἀποδῷς. ¶Παρῆσαν ιγαδέ τινες ἐν αὐτῷ τῷ καιρῷ ἀπαγγέλλοντες αὐτῷ περὶ τῶν Γαλιλαίων, ὧν τὸ αἷμα Πιλάτος ἔμιξε μετὰ τῶν θυσιῶν αὐτῶν. Καὶ βἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Δοκεῖτε ὅτι οἱ Γαλιλαῖοι οὗτοι ἁμαρτωλοὶ παρὰ πάντας τοὺς Γαλιλαίους ἐγένοντο, ὅτι τοιαῦτα πεπόνθασιν ; οὐχὶγ, λέγω ὑμῖν, ἀλλ᾽ ἐὰν μὴ μετανοῆτε, πάντες ὡσαύτως ἀπολεῖσθε. Ἢ δἐκεῖνοι οἱ δέκα καὶ ὀκτὼ, ἐφ᾽ οὓς ἔπεσεν ὁ πύργος ἐν τῷ Σιλωὰμ, καὶ ἀπέκτεινεν αὐτοὺς, δοκεῖτε ὅτι οὗτοι ὀφειλέται ἐγένοντο παρὰ πάντας ἀνθρώπους τοὺς κατοικοῦντας ἐν Ἱερουσαλήμ ; οὐχὶε, λέγω ὑμῖν· ἀλλ᾽ ἐὰν μὴ μετανοῆτε, πάντες ὁμοίως ἀπολεῖσθε. Ἔλεγε ϛδὲ ταύτην τὴν παραβολὴν, Συκῆν εἶχέ τις ἐν τῷ ἀμπελῶνι αὑτοῦ πεφυτευμένην, καὶ ἦλθε καρπὸν ζητῶν ἐν αὐτῇ, καὶ οὐχ εὗρεν. εἶπε ζδὲ πρὸς τὸν ἀμπελουργὸν, Ἰδοὺ τρία ἔτη ἔρχομαι ζητῶν καρπὸν ἐν τῇ συκῇ ταύτῃ, καὶ οὐχ εὑρίσκω· ἔκκοψον αὐτήν· ἱνατί καὶ τὴν γῆν καταργεῖ ; Ὁ ηδὲ ἀποκριθεὶς λέγει αὐτῷ, Κύριε, ἄφες αὐτὴν καὶ τοῦτο τὸ ἔτος, ἕως ὅτου σκάψω περὶ αὐτὴν, καὶ βάλω κόπριαν, κᾂν θμὲν ποιήσῃ καρπόν· εἰ δὲ μήγε, εἰς τὸ μέλλον ἐκκόψεις αὐτήν. ¶Ἦν ιδὲ διδάσκων ἐν μιᾷ τῶν συναγωγῶν ἐν τοῖς σάββασι· καὶ ιαἰδοὺ γυνὴ ἦν πνεῦμα ἔχουσα ἀσθενείας ἔτη δέκα καὶ ὀκτὼ, καὶ ἦν συγκύπτουσα, καὶ μὴ δυναμένη ἀνακύψαι εἰς τὸ παντελές. ἰδὼν ιβδὲ αὐτὴν ὁ Ἰησοῦς προσεφώνησε· καὶ εἶπεν αὐτῇ, Γύναι, ἀπολέλυσαι τῆς ἀσθενείας σου. Καὶ ιγἐπέθηκεν αὐτῇ τὰς χεῖρας· καὶ παραχρῆμα ἀνωρθώθη, καὶ ἐδόξαζε τὸν Θεόν. Ἀποκριθεὶς ιδδὲ ὁ ἀρχισυνάγωγος, ἀγανακτῶν ὅτι τῷ σαββάτῳ ἐθεράπευσεν ὁ Ἰησοῦς, ἔλεγε τῷ ὄχλῳ, Ἓξ ἡμέραι εἰσὶν ἐν αἷς δεῖ ἐργάζεσθαι· ἐν ταύταις οὖν ἐρχόμενοι θεραπεύεσθε, καὶ μὴ τῇ ἡμέρᾳ τοῦ σαββάτου. Ἀπεκρίθη ιεοὖν αὐτῷ ὁ Κύριος, καὶ εἶπεν, Ὑποκριτὰ, ἕκαστος ὑμῶν τῷ σαββάτῳ οὐ λύει τὸν βοῦν αὑτοῦ ἢ τὸν ὄνον ἀπὸ τῆς φάτνης, καὶ ἀπαγαγὼν ποτίζει ; ταύτην ιϛδὲ θυγατέρα Ἁβραὰμ οὖσαν, ἣν ἔδησεν ὁ σατανᾶς ἰδοὺ δέκα καὶ ὀκτὼ ἔτη, οὐκ ἔδει λυθῆναι ἀπὸ τοῦ δεσμοῦ τούτου τῇ ἡμέρᾳ τοῦ σαββάτου ; Καὶ ιζταῦτα λέγοντος αὐτοῦ κατῃσχύνοντο πάντες οἱ ἀντικείμενοι αὐτῷ· καὶ πᾶς ὁ ὄχλος ἔχαιρεν ἐπὶ πᾶσι τοῖς ἐνδόξοις τοῖς γινομένοις ὑπ᾽ αὐτοῦ. Ἔλεγε ιηδὲ, Τίνι ὁμοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ, καὶ τίνι ὁμοιώσω αὐτήν ; Ὁμοία ιθἐστὶ κόκκῳ σινάπεως, ὃν λαβὼν ἄνθρωπος ἔβαλεν εἰς κῆπον ἑαυτοῦ, καὶ ηὔξησε, καὶ ἐγένετο εἰς δένδρον μέγα, καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατεσκήνωσεν ἐν τοῖς κλάδοις αὐτοῦ. ¶Καὶ κπάλιν εἶπε, Τίνι ὁμοιώσω τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ ; Ὁμοία καἐστὶ ζύμῃ, ἣν λαβοῦσα γυνὴ ἐνέκρυψεν εἰς ἀλεύρου σάτα τρία, ἕως οὗ ἐζυμώθη ὅλον. Καὶ κβδιεπορεύετο κατὰ πόλεις καὶ κώμας διδάσκων, καὶ πορείαν ποιούμενος εἰς Ἱερουσαλήμ. ¶Εἶπε κγδέ τις αὐτῷ, Κύριε, εἰ ὀλίγοι οἱ σωζόμενοι ; Ὁ δὲ εἶπε πρὸς αὐτοὺς, Ἀγωνίζεσθε κδεἰσελθεῖν διὰ τῆς στενῆς πύλης· ὅτι πολλοὶ, λέγω ὑμῖν, ζητήσουσιν εἰσελθεῖν, καὶ οὐκ ἰσχύσουσιν. ἀφκε᾽ οὗ ἂν ἐγερθῇ ὁ οἰκοδεσπότης, καὶ ἀποκλείσῃ τὴν θύραν, καὶ ἄρξησθε ἔξω ἑστάναι, καὶ κρούειν τὴν θύραν, λέγοντες, Κύριε Κύριε, ἄνοιξον ἡμῖν· καὶ ἀποκριθεὶς ἐρεῖ ὑμῖν, Οὐκ οἶδα ὑμᾶς πόθεν ἐστέ. Τότε κϛἄρξεσθε λέγειν, Ἐφάγομεν ἐνώπιόν σου καὶ ἐπίομεν, καὶ ἐν ταῖς πλατείαις ἡμῶν ἐδίδαξας. καὶ κζἐρεῖ, Λέγω ὑμῖν, οὐκ οἶδα ὑμᾶς πόθεν ἐστέ· ἀπόστητε ἀπ᾽ ἐμοῦ πάντες οἱ ἐργάται τῆς ἀδικίας. ἐκεῖ κηἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων, ὅταν ὄψησθε Ἁβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακὼβ, καὶ πάντας τοὺς προφήτας ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Θεοῦ, ὑμᾶς δὲ ἐκβαλλομένους ἔξω. καὶ κθἥξουσιν ἀπὸ ἀνατολῶν καὶ δυσμῶν, καὶ ἀπὸ βοῤῥᾶ καὶ νότου, καὶ ἀνακλιθήσονται ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Θεοῦ. καὶ λἰδού εἰσιν ἔσχατοι οἳ ἔσονται πρῶτοι, καί εἰσι πρῶτοι οἳ ἔσονται ἔσχατοι. ¶Ἐν λααὐτῇ τῇ ἡμέρᾳ προσῆλθόν τινες φαρισαῖοι, λέγοντες αὐτῷ, Ἔξελθε, καὶ πορεύου ἐντεῦθεν, ὅτι Ἡρώδης θέλει σε ἀποκτεῖναι. Καὶ λβεἶπεν αὐτοῖς, Πορευθέντες εἴπατε τῇ ἀλώπεκι ταύτῃ, Ἰδοὺ ἐκβάλλω δαιμόνια, καὶ ἰάσεις ἐπιτελῶ σήμερον καὶ αὔριον, καὶ τῇ τρίτῃ τελειοῦμαι. πλὴν λγδεῖ με σήμερον καὶ αὔριον καὶ τῇ ἐχομένῃ πορεύεσθαι, ὅτι οὐκ ἐνδέχεται προφήτην ἀπολέσθαι ἔξω Ἱερουσαλήμ. Ἱερουσαλὴμ λδἹερουσαλὴμ ἡ ἀποκτείνουσα τοὺς προφήτας, καὶ λιθοβολοῦσα τοὺς ἀπεσταλμένους πρὸς αὐτὴν, ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυνάξαι τὰ τέκνα σου, ὃν τρόπον ὄρνις τὴν ἑαυτῆς νοσσιὰν ὑπὸ τὰς πτέρυγας, καὶ οὐκ ἠθελήσατε. ἰδοὺ λεἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος. ἀμὴν δὲ λέγω ὑμῖν, ὅτι οὐ μή με ἴδητε ἕως ἂν ἥξῃ ὅτε εἴπητε, Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου. ¶Καὶ ιδαἐγένετο ἐν τῷ ἐλθεῖν αὐτὸν εἰς οἶκόν τινος τῶν ἀρχόντων τῶν φαρισαίων σαββάτῳ φαγεῖν ἄρτον, καὶ αὐτοὶ ἦσαν παρατηρούμενοι αὐτόν. Καὶ βἰδοὺ ἄνθρωπός τις ἦν ὑδρωπικὸς ἔμπροσθεν αὐτοῦ. καὶ γἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπε πρὸς τοὺς νομικοὺς καὶ φαρισαίους, λέγων, Εἰ ἔξεστι τῷ σαββάτῳ θεραπεύειν ; Οἱ δδὲ ἡσύχασαν. καὶ ἐπιλαβόμενος ἰάσατο αὐτὸν καὶ ἀπέλυσε. Καὶ εἀποκριθεὶς πρὸς αὐτοὺς εἶπε, Τίνος ὑμῶν ὄνος ἢ βοῦς εἰς φρέαρ ἐμπεσεῖται, καὶ οὐκ εὐθέως ἀνασπάσει αὐτὸν ἐν τὴ ἡμέρᾳ τοῦ σαββάτου ; Καὶ ϛοὐκ ἴσχυσαν ἀνταποκριθῆναι αὐτῷ πρὸς ταῦτα. ¶Ἔλεγε ζδὲ πρὸς τοὺς κεκλημένους παραβολὴν, ἐπέχων πῶς τὰς πρωτοκλισίας ἐξελέγοντο, λέγων πρὸς αὐτοὺς, Ὅταν ηκληθῇς ὑπό τινος εἰς γάμους, μὴ κατακλιθῇς εἰς τὴν πρωτοκλισίαν, μήποτε ἐντιμότερός σου ᾖ κεκλημένος ὑπ᾽ αὐτοῦ· καὶ θἐλθὼν ὁ σὲ καὶ αὐτὸν καλέσας, ἐρεῖ σοι, Δὸς τούτῳ τόπον· καὶ τότε ἄρξῃ μετ᾽ αἰσχύνης τὸν ἔσχατον τόπον κατέχειν. ἀλλι᾽ ὅταν κληθῇς, πορευθεὶς ἀνάπεσον εἰς τὸν ἔσχατον τόπον, ἵνα ὅταν ἔλθῃ ὁ κεκληκώς σε, εἴπῃ σοι, Φίλε, προσανάβηθι ἀνώτερον· τότε ἔσται σοι δόξα ἐνώπιον τῶν συνανακειμένων σοί. ὅτι ιαπᾶς ὁ ὑψῶν ἑαυτὸν ταπεινωθήσεται, καὶ ὁ ταπεινῶν ἑαυτὸν ὑψωθήσεται. Ἔλεγε ιβδὲ καὶ τῷ κεκληκότι αὐτὸν, Ὅταν ποιῇς ἄριστον ἢ δεῖπνον, μὴ φώνει τοὺς φίλους σου, μηδὲ τοὺς ἀδελφούς σου, μηδὲ τοὺς συγγενεῖς σου, μηδὲ γείτονας πλουσίους, μήποτε καὶ αὐτοί σε ἀντικαλέσωσι, καὶ γένηταί σοι ἀνταπόδομα· ἀλλιγ᾽ ὅταν ποιῇς δοχὴν, κάλει πτωχοὺς, ἀναπήρους, χωλοὺς, τυφλούς· καὶ ιδμακάριος ἔσῃ, ὅτι οὐκ ἔχουσιν ἀνταποδοῦναί σοι· ἀνταποδοθήσεται γάρ σοι ἐν τῇ ἀναστάσει τῶν δικαίων. ¶Ἀκούσας ιεδέ τις τῶν συνανακειμένων ταῦτα, εἶπεν αὐτῷ, Μακάριος ὃς φάγεται ἄρτον ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Θεοῦ. Ὁ ιϛδὲ εἶπεν αὐτῷ, Ἄνθρωπός τις ἐποίησε δεῖπνον μέγα, καὶ ἐκάλεσε πολλούς· καὶ ιζἀπέστειλε τὸν δοῦλον αὑτοῦ τῇ ὥρᾳ τοῦ δείπνου εἰπεῖν τοῖς κεκλημένοις, Ἔρχεσθε, ὅτι ἤδη ἕτοιμά ἐστι πάντα. Καὶ ιηἤρξαντο ἀπὸ μιᾶς παραιτεῖσθαι πάντες. Ὁ πρῶτος εἶπεν αὐτῷ, Ἀγρὸν ἠγόρασα, καὶ ἔχω ἀνάγκην ἐξελθεῖν καὶ ἰδεῖν αὐτὸν, ἐρωτῶ σε, ἔχε με παρῃτημένον. Καὶ ιθἕτερος εἶπε, Ζεύγη βοῶν ἠγόρασα πέντε, καὶ πορεύομαι δοκιμάσαι αὐτὰ, ἐρωτῶ σε, ἔχε με παρῃτημένον. Καὶ κἕτερος εἶπε, Γυναῖκα ἔγημα, καὶ διὰ τοῦτο οὐ δύναμαι ἐλθεῖν. Καὶ καπαραγενόμενος ὁ δοῦλος ἐκεῖνος ἀπήγγειλε τῷ κυρίῳ αὑτοῦ ταῦτα. τότε ὀργισθεὶς ὁ οἰκοδεσπότης εἶπε τῷ δούλῳ αὑτοῦ, Ἔξελθε ταχέως εἰς τὰς πλατείας καὶ ῥύμας τῆς πόλεως, καὶ τοὺς πτωχοὺς καὶ ἀναπήρους καὶ χωλοὺς καὶ τυφλοὺς εἰσάγαγε ὧδε. Καὶ κβεἶπεν ὁ δοῦλος, Κύριε, γέγονεν ὡς ἐπέταξας, καὶ ἔτι τόπος ἐστί. Καὶ κγεἶπεν ὁ κύριος πρὸς τὸν δοῦλον, Ἔξελθε εἰς τὰς ὁδοὺς καὶ φραγμοὺς, καὶ ἀνάγκασον εἰσελθεῖν, ἵνα γεμισθῇ ὁ οἶκός μου. λέγω κδγὰρ ὑμῖν ὅτι οὐδεὶς τῶν ἀνδρῶν ἐκείνων τῶν κεκλημένων γεύσεταί μου τοῦ δείπνου. ¶Συνεπορεύοντο κεδὲ αὐτῷ ὄχλοι πολλοί· καὶ στραφεὶς εἶπε πρὸς αὐτοὺς, Εἴ κϛτις ἔρχεται πρός με, καὶ οὐ μισεῖ τὸν πατέρα ἑαυτοῦ καὶ τὴν μητέρα καὶ τὴν γυναῖκα καὶ τὰ τέκνα καὶ τοὺς ἀδελφοὺς καὶ τὰς ἀδελφὰς, ἔτι δὲ καὶ τὴν ἑαυτοῦ ψυχὴν, οὐ δύναταί μου μαθητὴς εἶναι. Καὶ κζὅστις οὐ βαστάζει τὸν σταυρὸν αὑτοῦ, καὶ ἔρχεται ὀπίσω μου, οὐ δύναταί μου εἶναι μαθητής. ¶Τίς κηγὰρ ἐξ ὑμῶν, θέλων πύργον οἰκοδομῆσαι, οὐχὶ πρῶτον καθίσας ψηφίζει τὴν δαπάνην, εἰ ἔχει τὰ πρὸς ἀπαρτισμὸν, ἵνα κθμήποτε θέντος αὐτοῦ θεμέλιον, καὶ μὴ ἰσχύοντος ἐκτελέσαι, πάντες οἱ θεωροῦντες ἄρξωνται ἐμπαίζειν αὐτῷ, λέγοντεςλ, Ὅτι οὗτος ὁ ἄνθρωπος ἤρξατο οἰκοδομεῖν, καὶ οὐκ ἴσχυσεν ἐκτελέσαι. Ἢ λατίς βασιλεὺς πορευόμενος συμβαλεῖν ἑτέρῳ βασιλεῖ εἰς πόλεμον, οὐχὶ καθίσας πρῶτον βουλεύεται εἰ δυνατός ἐστιν ἐν δέκα χιλιάσιν ἀπαντῆσαι τῷ μετὰ εἴκοσι χιλιάδων ἐρχομένῳ ἐπ᾽ αὐτόν ; εἰ λβδὲ μήγε, ἔτι αὐτοῦ πόῤῥω ὄντος, πρεσβείαν ἀποστείλας ἐρωτᾷ τὰ πρὸς εἰρήνην. Οὕτως λγοὖν πᾶς ἐξ ὑμῶν, ὃς οὐκ ἀποτάσσεται πᾶσιν τοῖς ἑαυτοῦ ὑπάρχουσιν, οὐ δύναταί μου εἶναι μαθητής. ¶Καλὸν λδτὸ ἅλας· ἐὰν δὲ τὸ ἅλας μωρανθῇ, ἐν τίνι ἀρτυθήσεται ; οὔτε λεεἰς γῆν, οὔτε εἰς κοπρίαν εὔθετόν ἐστιν· ἔξω βάλλουσιν αὐτό. Ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν ἀκουέτω. ¶Ἦσαν ιεαδὲ ἐγγίζοντες αὐτῷ πάντες οἱ τελῶναι καὶ οἱ ἁμαρτωλοὶ, ἀκούειν αὐτοῦ. καὶ βδιεγόγγυζον οἱ φαρισαῖοι καὶ οἱ γραμματεῖς, λέγοντες, Ὅτι οὗτος ἁμαρτωλοὺς προσδέχεται, καὶ συνεσθίει αὐτοῖς. Εἶπε γδὲ πρὸς αὐτοὺς τὴν παραβολὴν ταύτην, λέγων, Τίς δἄνθρωπος ἐξ ὑμῶν ἔχων ἑκατὸν πρόβατα, καὶ ἀπολέσας ἓν ἐξ αὐτῶν, οὐ καταλείπει τὰ ἐννενηκονταεννέα ἐν τῇ ἐρήμῳ, καὶ πορεύεται ἐπὶ τὸ ἀπολωλὸς, ἕως εὕρῃ αὐτό· καὶ εεὑρὼν ἐπιτίθησιν ἐπὶ τοὺς ὤμους ἑαυτοῦ χαίρων, καὶ ϛἐλθὼν εἰς τὸν οἶκον, συγκαλεῖ τοὺς φίλους καὶ τοὺς γείτονας ; λέγων αὐτοῖς, Συγχάρητέ μοι, ὅτι εὗρον τὸ πρόβατόν μου τὸ ἀπολωλός. Λέγω ζὑμῖν, ὅτι οὕτω χαρὰ ἔσται ἐν τῷ οὐρανῷ ἐπὶ ἑνὶ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι, ἢ ἐπὶ ἐννενηκονταεννέα δικαίοις, οἵτινες οὐ χρείαν ἔχουσι μετανοίας. Ἢ ητίς γυνὴ δραχμὰς ἔχουσα δέκα, ἐὰν ἀπολέσῃ δραχμὴν μίαν, οὐχὶ ἅπτει λύχνον, καὶ σαροῖ τὴν οἰκίαν, καὶ ζητεῖ ἐπιμελῶς, ἕως ὅτου εὕρῃ· καὶ θεὑροῦσα συγκαλεῖται τὰς φίλας καὶ τὰς γείτονας ; λέγουσα, Συγχάρητέ μοι, ὅτι εὗρον τὴν δραχμὴν ἣν ἀπώλεσα. Οὕτωι, λέγω ὑμῖν, χαρὰ γίνεται ἐνώπιον τῶν ἀγγέλων τοῦ Θεοῦ ἐπὶ ἑνὶ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι. ¶Εἶπε ιαδὲ, Ἄνθρωπός τις εἶχε δύο υἱούς· καὶ ιβεἶπεν ὁ νεώτερος αὐτῶν τῷ πατρὶ, Πάτερ, δός μοι τὸ ἐπιβάλλον μέρος τῆς οὐσίας. Καὶ διεῖλεν αὐτοῖς τὸν βίον. καὶ ιγμετ᾽ οὐ πολλὰς ἡμέρας συναγαγὼν ἅπαντα ὁ νεώτερος υἱὸς, ἀπεδήμησεν εἰς χώραν μακρὰν, καὶ ἐκεῖ διεσκόρπισεν τὴν οὐσίαν αὑτοῦ, ζῶν ἀσώτως. Δαπανήσαντος ιδδὲ αὐτοῦ πάντα, ἐγένετο λιμὸς ἰσχυρὸς κατὰ τὴν χώραν ἐκείνην, καὶ αὐτὸς ἤρξατο ὑστερεῖσθαι. καὶ ιεπορευθεὶς ἐκολλήθη ἑνὶ τῶν πολιτῶν τῆς χώρας ἐκείνης· καὶ ἔπεμψεν αὐτὸν εἰς τοὺς ἀγροὺς αὑτοῦ βόσκειν χοίρους. καὶ ιϛἐπεθύμει γεμίσαι τὴν κοιλίαν αὑτοῦ ἀπὸ τῶν κερατίων ὧν ἤσθιον οἱ χοῖροι· καὶ οὐδεὶς ἐδίδου αὐτῷ. Εἰς ιζἑαυτὸν δὲ ἐλθὼν, εἶπε, Πόσοι μίσθιοι τοῦ πατρός μου περισσεύουσιν ἄρτων, ἐγὼ δὲ λιμῷ ἀπόλλυμαι. ἀναστὰς ιηπορεύσομαι πρὸς τὸν πατέρα μου, καὶ ἐρῶ αὐτῷ, Πάτερ, ἥμαρτον εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἐνώπιόν σου, καὶ ιθοὐκέτι εἰμὶ ἄξιος κληθῆναι υἱός σου· ποίησόν με ὡς ἕνα τῶν μισθίων σου. Καὶ κἀναστὰς ἦλθε πρὸς τὸν πατέρα ἑαυτοῦ. ἔτι δὲ αὐτοῦ μακρὰν ἀπέχοντος, εἶδεν αὐτὸν ὁ πατὴρ αὐτοῦ, καὶ ἐσπλαγχνίσθη· καὶ δραμὼν ἐπέπεσεν ἐπὶ τὸν τράχηλον αὐτοῦ, καὶ κατεφίλησεν αὐτόν. Εἶπε καδὲ αὐτῷ ὁ υἱὸς, Πάτερ, ἥμαρτον εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἐνώπιόν σου, καὶ οὐκέτι εἰμὶ ἄξιος κληθῆναι υἱός σου. Εἶπε κβδὲ ὁ πατὴρ πρὸς τοὺς δούλους αὑτοῦ, Ἐξενέγκατε τὴν στολὴν τὴν πρώτην, καὶ ἐνδύσατε αὐτὸν, καὶ δότε δακτύλιον εἰς τὴν χεῖρα αὐτοῦ, καὶ ὑποδήματα εἰς τοὺς πόδας· καὶ κγἐνέγκαντες τὸν μόσχον τὸν σιτευτὸν θύσατε, καὶ φαγόντες εὐφρανθῶμεν· ὅτι κδοὗτος ὁ υἱός μου νεκρὸς ἦν, καὶ ἀνέζησε· καὶ ἀπολωλὼς ἦν, καὶ εὑρέθη. Καὶ ἤρξαντο εὐφραίνεσθαι. Ἦν κεδὲ ὁ υἱὸς αὐτοῦ ὁ πρεσβύτερος ἐν ἀγρῷ· καὶ ὡς ἐρχόμενος ἤγγισε τῇ οἰκίᾳ, ἤκουσε συμφωνίας καὶ χορῶν· καὶ κϛπροσκαλεσάμενος ἕνα τῶν παίδων αὐτοῦ, ἐπυνθάνετο τί εἴη ταῦτα. ὁ κζδὲ εἶπεν αὐτῷ, Ὅτι ὁ ἀδελφός σου ἥκει· καὶ ἔθυσεν ὁ πατήρ σου τὸν μόσχον τὸν σιτευτὸν, ὅτι ὑγιαίνοντα αὐτὸν ἀπέλαβεν. Ὠργίσθη κηδὲ, καὶ οὐκ ἤθελεν εἰσελθεῖν. ὁ οὖν πατὴρ αὐτοῦ ἐξελθὼν παρεκάλει αὐτόν. ὁ κθδὲ ἀποκριθεὶς εἶπε τῷ πατρὶ, Ἰδοὺ τοσαῦτα ἔτη δουλεύω σοι, καὶ οὐδέποτε ἐντολήν σου παρῆλθον, καὶ ἐμοὶ οὐδέποτε ἔδωκας ἔριφον, ἵνα μετὰ τῶν φίλων μου εὐφρανθῶ· ὅτε λδὲ ὁ υἱός σου οὗτος, ὁ καταφαγών σου τὸν βίον μετὰ πορνῶν, ἦλθεν, ἔθυσας αὐτῷ τὸν μόσχον τὸν σιτευτόν. Ὁ λαδὲ εἶπεν αὐτῷ, Τέκνον, σὺ πάντοτε μετ᾽ ἐμοῦ εἶ, καὶ πάντα τὰ ἐμὰ σά ἐστιν· εὐφρανθῆναι λβδὲ καὶ χαρῆναι ἔδει, ὅτι ὁ ἀδελφός σου οὗτος νεκρὸς ἦν, καὶ ἀνέζησε· καὶ ἀπολωλὼς ἦν, καὶ εὑρέθη. ¶Ἔλεγε ιϛαδὲ καὶ πρὸς τοὺς μαθητὰς αὑτοῦ, Ἄνθρωπός τις ἦν πλούσιος, ὃς εἶχεν οἰκονόμον, καὶ οὗτος διεβλήθη αὐτῷ ὡς διασκορπίζων τὰ ὑπάρχοντα αὐτοῦ. Καὶ βφωνήσας αὐτὸν, εἶπεν αὐτῷ, Τί τοῦτο ἀκούω περὶ σοῦ ; ἀπόδος τὸν λόγον τῆς οἰκονομίας σου· οὐ γὰρ δυνήσῃ ἔτι οἰκονομεῖν. Εἶπε γδὲ ἐν ἑαυτῷ ὁ οἰκονόμος, Τί ποιήσω, ὅτι ὁ κύριός μου ἀφαιρεῖται τὴν οἰκονομίαν ἀπ᾽ ἐμοῦ ; σκάπτειν οὐκ ἰσχύω, ἐπαιτεῖν αἰσχύνομαι. ἔγνων δτί ποιήσω, ἵνα ὅταν μετασταθῶ τῆς οἰκονομίας, δέξωνταί με εἰς τοὺς οἴκους αὑτῶν. Καὶ επροσκαλεσάμενος ἕνα ἕκαστον τῶν χρεωφειλετῶν τοῦ κυρίου ἑαυτοῦ, ἔλεγε τῷ πρώτῳ, Πόσον ὀφείλεις τῷ κυρίῳ μου ; Ὁ ϛδὲ εἶπεν, Ἑκατὸν βάτους ἐλαίου. Καὶ εἶπεν αὐτῷ, Δέξαι σου τὸ γράμμα, καὶ καθίσας ταχέως γράψον πεντήκοντα. Ἔπειτα ζἑτέρῳ εἶπε, Σὺ δὲ πόσον ὀφείλεις ; Ὁ δὲ εἶπεν, Ἑκατὸν κόρους σίτου. Καὶ λέγει αὐτῷ, Δέξαι σου τὸ γράμμα, καὶ γράψον ὀγδοήκοντα. Καὶ ηἐπῄνεσεν ὁ κύριος τὸν οἰκονόμον τῆς ἀδικίας, ὅτι φρονίμως ἐποίησεν· ὅτι οἱ υἱοὶ τοῦ αἰῶνος τούτου φρονιμώτεροι ὑπὲρ τοὺς υἱοὺς τοῦ φωτὸς εἰς τὴν γενεὰν τὴν ἑαυτῶν εἰσι. Κᾳγὼ θὑμῖν λέγω, Ποιήσατε ἑαυτοῖς φίλους ἐκ τοῦ μαμωνᾶ τῆς ἀδικίας, ἵνα ὅταν ἐκλίπητε, δέξωνται ὑμᾶς εἰς τὰς αἰωνίους σκηνάς. Ὁ ιπιστὸς ἐν ἐλαχίστῳ, καὶ ἐν πολλῷ πιστός ἐστι· καὶ ὁ ἐν ἐλαχίστῳ ἄδικος, καὶ ἐν πολλῷ ἄδικός ἐστιν. εἰ ιαοὖν ἐν τῷ ἀδίκῳ μαμωνᾷ πιστοὶ οὐκ ἐγένεσθε, τὸ ἀληθινὸν τίς ὑμῖν πιστεύσει ; καὶ ιβεἰ ἐν τῷ ἀλλοτρίῳ πιστοὶ οὐκ ἐγένεσθε, τὸ ὑμέτερον τίς ὑμῖν δώσει ; Οὐδεὶς ιγοἰκέτης δύναται δυσὶ κυρίοις δουλεύειν· ἢ γὰρ τὸν ἕνα μισήσει, καὶ τὸν ἕτερον ἀγαπήσει· ἢ ἑνὸς ἀνθέξεται, καὶ τοῦ ἑτέρου καταφρονήσει. οὐ δύνασθε θεῷ δουλεύειν καὶ μαμωνᾷ. Ἤκουον ιδδὲ ταῦτα πάντα καὶ οἱ φαρισαῖοι φιλάργυροι ὑπάρχοντες, καὶ ἐξεμυκτήριζον αὐτόν. Καὶ ιεεἶπεν αὐτοῖς, Ὑμεῖς ἐστε οἱ δικαιοῦντες ἑαυτοὺς ἐνώπιον τῶν ἀνθρώπων, ὁ δὲ Θεὸς γινώσκει τὰς καρδίας ὑμῶν· ὅτι τὸ ἐν ἀνθρώποις ὑψηλὸν, βδέλυγμα ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ ἐστιν. Ὁ ιϛνόμος καὶ οἱ προφῆται ἕως Ἰωάννου· ἀπὸ τότε ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ εὐαγγελίζεται, καὶ πᾶς εἰς αὐτὴν βιάζεται. Εὐκοπώτερον ιζδέ ἐστι τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν παρελθεῖν, ἢ τοῦ νόμου μίαν κεραίαν πεσεῖν. ¶Πᾶς ιηὁ ἀπολύων τὴν γυναῖκα αὑτοῦ, καὶ γαμῶν ἑτέραν, μοιχεύει· καὶ πᾶς ὁ ἀπολελυμένην ἀπὸ ἀνδρὸς γαμῶν, μοιχεύει. ¶Ἄνθρωπος ιθδέ τις ἦν πλούσιος, καὶ ἐνεδιδύσκετο πορφύραν καὶ βύσσον, εὐφραινόμενος καθ᾽ ἡμέραν λαμπρῶς· πτωχὸς κδέ τις ἦν ὀνόματι Λάζαρος, ὃς ἐβέβλητο πρὸς τὸν πυλῶνα αὐτοῦ ἡλκωμένος, καὶ καἐπιθυμῶν χορτασθῆναι ἀπὸ τῶν ψιχίων τῶν πιπτόντων ἀπὸ τῆς τραπέζης τοῦ πλουσίου· ἀλλὰ καὶ οἱ κύνες ἐρχόμενοι ἀπέλειχον τὰ ἕλκη αὐτοῦ. Ἐγένετο κβδὲ ἀποθανεῖν τὸν πτωχὸν, καὶ ἀπενεχθῆναι αὐτὸν ὑπὸ τῶν ἀγγέλων εἰς τὸν κόλπον τοῦ Ἁβραάμ. ἀπέθανε δὲ καὶ ὁ πλούσιος, καὶ ἐτάφη· καὶ κγἐν τῷ ᾅδῃ ἐπάρας τοὺς ὀφθαλμοὺς αὑτοῦ, ὑπάρχων ἐν βασάνοις, ὁρᾷ τὸν Ἁβραὰμ ἀπὸ μακρόθεν, καὶ Λάζαρον ἐν τοῖς κόλποις αὐτοῦ, καὶ κδαὐτὸς φωνήσας εἶπε, Πάτερ Ἁβραὰμ ἐλέησόν με, καὶ πέμψον Λάζαρον, ἵνα βάψῃ τὸ ἄκρον τοῦ δακτύλου αὑτοῦ ὕδατος, καὶ καταψύξῃ τὴν γλῶσσάν μου· ὅτι ὀδυνῶμαι ἐν τῇ φλογὶ ταύτῃ. Εἶπε κεδὲ Ἁβραὰμ, Τέκνον, μνήσθητι ὅτι ἀπέλαβες σὺ τὰ ἀγαθά σου ἐν τῇ ζωῇ σου, καὶ Λάζαρος ὁμοίως τὰ κακά· νῦν δὲ ὅδε παρακαλεῖται, σὺ δὲ ὀδυνᾶσαι. καὶ κϛἐπὶ πᾶσι τούτοις, μεταξὺ ἡμῶν καὶ ὑμῶν χάσμα μέγα ἐστήρικται, ὅπως οἱ θέλοντες διαβῆναι ἐντεῦθεν πρὸς ὑμᾶς, μὴ δύνωνται, μηδὲ οἱ ἐκεῖθεν πρὸς ἡμᾶς διαπερῶσιν. Εἶπε κζδὲ, Ἐρωτῶ οὖν σε πάτερ, ἵνα πέμψῃς αὐτὸν εἰς τὸν οἶκον τοῦ πατρός μου· ἔχω κηγὰρ πέντε ἀδελφοὺς, ὅπως διαμαρτύρηται αὐτοῖς, ἵνα μὴ καὶ αὐτοὶ ἔλθωσιν εἰς τὸν τόπον τοῦτον τῆς βασάνου. Λέγει κθαὐτῷ Ἁβραὰμ, Ἔχουσι Μωσέα, καὶ τοὺς προφήτας· ἀκουσάτωσαν αὐτῶν. Ὁ λδὲ εἶπεν, Οὐχὶ πάτερ Ἁβραάμ· ἀλλ᾽ ἐάν τις ἀπὸ νεκρῶν πορευθῇ πρὸς αὐτοὺς, μετανοήσουσιν. Εἶπε λαδὲ αὐτῷ, Εἰ Μωσέως καὶ τῶν προφητῶν οὐκ ἀκούουσιν, οὐδὲ ἐάν τις ἐκ νεκρῶν ἀναστῇ, πεισθήσονται. ¶Εἶπε ιζαδὲ πρὸς τοὺς μαθητὰς, Ἀνένδεκτόν ἐστι τοῦ μὴ ἐλθεῖν τὰ σκάνδαλα, οὐαὶ δὲ δι᾽ οὗ ἔρχεται· λυσιτελεῖ βαὐτῷ εἰ μύλος ὀνικὸς περίκειται περὶ τὸν τράχηλον αὐτοῦ, καὶ ἔῤῥιπται εἰς τὴν θάλασσαν, ἢ ἵνα σκανδαλίσῃ ἕνα τῶν μικρῶν τούτων. προσέχετε γἑαυτοῖς. Ἐὰν δὲ ἁμάρτῃ εἰς σὲ ὁ ἀδελφός σου, ἐπιτίμησον αὐτῷ· καὶ ἐὰν μετανοήσῃ, ἄφες αὐτῷ. καὶ δἐὰν ἑπτάκις τῆς ἡμέρας ἁμάρτῃ εἰς σὲ, καὶ ἑπτάκις τῆς ἡμέρας ἐπιστρέψῃ ἐπί σε, λέγων, Μετανοῶ, ἀφήσεις αὐτῷ. ¶Καὶ εεἶπον οἱ ἀπόστολοι τῷ Κυρίῳ, Πρόσθες ἡμῖν πίστιν. Εἶπε ϛδὲ ὁ Κύριος, Εἰ εἴχετε πίστιν ὡς κόκκον σινάπεως, ἐλέγετε ἂν τῇ συκαμίνῳ ταύτῃ, Ἐκριζώθητι, καὶ φυτεύθητι ἐν τῇ θαλάσσῃ· καὶ ὑπήκουσεν ἂν ὑμῖν. Τίς ζδὲ ἐξ ὑμῶν δοῦλον ἔχων ἀροτριῶντα ἢ ποιμαίνοντα, ὃς εἰσελθόντι ἐκ τοῦ ἀγροῦ ἐρεῖ εὐθέως, Παρελθὼν ἀνάπεσαι· ἀλλη᾽ οὐχὶ ἐρεῖ αὐτῷ, Ἑτοίμασον τί δειπνήσω, καὶ περιζωσάμενος διακόνει μοι, ἕως φάγω καὶ πίω, καὶ μετὰ ταῦτα φάγεσαι καὶ πίεσαι σύ ; Μὴ θχάριν ἔχει τῷ δούλῳ ἐκείνῳ, ὅτι ἐποίησε τὰ διαταχθέντα αὐτῷ ; οὐ δοκῶ. Οὕτω ικαὶ ὑμεῖς, ὅταν ποιήσητε πάντα τὰ διαταχθέντα ὑμῖν, λέγετε, Ὅτι δοῦλοι ἀχρεῖοί ἐσμεν· ὅτι ὃ ὠφείλομεν ποιῆσαι, πεποιήκαμεν. ¶Καὶ ιαἐγένετο ἐν τῷ πορεύεσθαι αὐτὸν εἰς Ἱερουσαλὴμ, καὶ αὐτὸς διήρχετο διὰ μέσου Σαμαρείας καὶ Γαλιλαίας. καὶ ιβεἰσερχομένου αὐτοῦ εἴς τινα κώμην, ἀπήντησαν αὐτῷ δέκα λεπροὶ ἄνδρες, οἳ ἔστησαν πόῤῥωθεν· καὶ ιγαὐτοὶ ᾖραν φωνὴν, λέγοντες, Ἰησοῦ ἐπιστάτα, ἐλέησον ἡμᾶς. Καὶ ιδἰδὼν εἶπεν αὐτοῖς, Πορευθέντες ἐπιδείξατε ἑαυτοὺς τοῖς ἱερεῦσι. Καὶ ἐγένετο ἐν τῷ ὑπάγειν αὐτοὺς, ἐκαθαρίσθησαν. Εἷς ιεδὲ ἐξ αὐτῶν ἰδὼν ὅτι ἰάθη, ὑπέστρεψε, μετὰ φωνῆς μεγάλης δοξάζων τὸν Θεόν· καὶ ιϛἔπεσεν ἐπὶ πρόσωπον παρὰ τοὺς πόδας αὐτοῦ, εὐχαριστῶν αὐτῷ· καὶ αὐτὸς ἦν Σαμαρείτης. Ἀποκριθεὶς ιζδὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν, Οὐχὶ οἱ δέκα ἐκαθαρίσθησαν ; οἱ δὲ ἐννέα ποῦ ; οὐχ ιηεὑρέθησαν ὑποστρέψαντες δοῦναι δόξαν τῷ Θεῷ, εἰ μὴ ὁ ἀλλογενὴς οὗτος. Καὶ ιθεἶπεν αὐτῷ, Ἀναστὰς πορεύου· ἡ πίστις σου σέσωκέ σε. ¶Ἐπερωτηθεὶς κδὲ ὑπὸ τῶν φαρισαίων πότε ἔρχεται ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ, ἀπεκρίθη αὐτοῖς καὶ εἶπεν, Οὐκ ἔρχεται ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ μετὰ παρατηρήσεως, οὐδὲ καἐροῦσιν, Ἰδοὺ ὧδε, ἢ, ἰδοὺ ἐκεῖ· ἰδοὺ γὰρ ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ ἐντὸς ὑμῶν ἐστιν. Εἶπε κβδὲ πρὸς τοὺς μαθητὰς, Ἐλεύσονται ἡμέραι ὅτε ἐπιθυμήσετε μίαν τῶν ἡμερῶν τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου ἰδεῖν, καὶ οὐκ ὄψεσθε. Καὶ κγἐροῦσιν ὑμῖν, ἰδοὺ ὧδε, ἢ, ἰδοὺ ἐκεῖ· μὴ ἀπέλθητε, μηδὲ διώξητε. ὥσπερ κδγὰρ ἡ ἀστραπὴ ἡ ἀστράπτουσα ἐκ τῆς ὑπ᾽ οὐρανὸν εἰς τὴν ὑπ᾽ οὐρανὸν λάμπει, οὕτως ἔσται καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐν τῇ ἡμέρᾳ αὐτοῦ. πρῶτον κεδὲ δεῖ αὐτὸν πολλὰ παθεῖν, καὶ ἀποδοκιμασθῆναι ἀπὸ τῆς γενεᾶς ταύτης. Καὶ κϛκαθὼς ἐγένετο ἐν ταῖς ἡμέραις τοῦ Νῶε, οὕτως ἔσται καὶ ἐν ταῖς ἡμέραις τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου. ἤσθιονκζ, ἔπινον, ἐγάμουν, ἐξεγαμίζοντο, ἄχρι ἧς ἡμέρας εἰσῆλθε Νῶε εἰς τὴν κιβωτὸν, καὶ ἦλθεν ὁ κατακλυσμὸς, καὶ ἀπώλεσεν ἅπαντας. ὁμοίως κηκαὶ ὼς ἐγένετο ἐν ταῖς ἡμέραις Λώτ· ἤσθιον, ἔπινον, ἠγόραζον, ἐπώλουν, ἐφύτευον, ᾠκοδόμουν· ᾗ κθδὲ ἡμέρᾳ ἐξῆλθε Λὼτ ἀπὸ Σοδόμων, ἔβρεξε πῦρ καὶ θεῖον ἀπ᾽ οὐρανοῦ, καὶ ἀπώλεσεν ἅπαντας· κατὰ λταῦτα ἔσται ᾗ ἡμέρᾳ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἀποκαλύπτεται. Ἐν λαἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ, ὃς ἔσται ἐπὶ τοῦ δώματος, καὶ τὰ σκεύη αὐτοῦ ἐν τῇ οἰκίᾳ, μὴ καταβάτω ἆραι αὐτά· καὶ ὁ ἐν τῷ ἀγρῷ, ὁμοίως μὴ ἐπιστρεψάτω εἰς τὰ ὀπίσω. Μνημονεύετε λβτῆς γυναικὸς Λώτ. Ὃς λγἐὰν ζητήσῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ σῶσαι, ἀπολέσει αὐτήν· καὶ ὃς ἐὰν ἀπολέσῃ αὐτὴν, ζῳογονήσει αὐτήν. Λέγω λδὑμῖν, ταύτῃ τῇ νυκτὶ ἔσονται δύο ἐπὶ κλίνης μιᾶς, ὁ εἷς παραληφθήσεται, καὶ ὁ ἕτερος ἀφεθήσεται. δύο λεἔσονται ἀλήθουσαι ἐπὶ τὸ αὐτό· ἡ μία παραληφθήσεται, καὶ ἡ ἑτέρα ἀφεθήσεται. δύο ἔσονται ἐν τῷ ἀγρῷ, ὁ εἷς παραληφθήσεται, καὶ ὁ ἕτερος ἀφεθήσεται. Καὶ λζἀποκριθέντες λέγουσιν αὐτῷ, Ποῦ Κύριε ; Ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, Ὅπου τὸ σῶμα, ἐκεῖ συναχθήσονται οἱ ἀετοί. ¶Ἔλεγε ιηαδὲ καὶ παραβολὴν αὐτοῖς πρὸς τὸ δεῖν πάντοτε προσεύχεσθαι, καὶ μὴ ἐκκακεῖν, λέγωνβ, Κριτής τις ἦν ἔν τινι πόλει τὸν Θεὸν μὴ φοβούμενος, καὶ ἄνθρωπον μὴ ἐντρεπόμενος. χήρα γδὲ ἦν ἐν τῇ πόλει ἐκείνῃ, καὶ ἤρχετο πρὸς αὐτὸν, λέγουσα, Ἐκδίκησόν με ἀπὸ τοῦ ἀντιδίκου μου. Καὶ δοὐκ ἤθελησεν ἐπὶ χρόνον. μετὰ δὲ ταῦτα εἶπεν ἐν ἑαυτῷ, Εἰ καὶ τὸν Θεὸν οὐ φοβοῦμαι, καὶ ἄνθρωπον οὐκ ἐντρέπομαι, διά εγε τὸ παρέχειν μοι κόπον τὴν χήραν ταύτην, ἐκδικήσω αὐτὴν, ἵνα μὴ εἰς τέλος ἐρχομένη ὑπωπιάζῃ με. Εἶπε ϛδὲ ὁ Κύριος, Ἀκούσατε τί ὁ κριτὴς τῆς ἀδικίας λέγει. ὁ ζδὲ Θεὸς οὐ μὴ ποιήσει τὴν ἐκδίκησιν τῶν ἐκλεκτῶν αὐτοῦ τῶν βοώντων πρὸς αὐτὸν ἡμέρας καὶ νυκτὸς, καὶ μακροθυμῶν ἐπ᾽ αὐτοῖς ; λέγω ηὑμῖν ὅτι ποιήσει τὴν ἐκδίκησιν αὐτῶν ἐν τάχει. πλὴν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐλθὼν ἆρα εὑρήσει τὴν πίστιν ἐπὶ τῆς γῆς ; ¶Εἶπε θδὲ καὶ πρός τινας τοὺς πεποιθότας ἐφ᾽ ἑαυτοῖς ὅτι εἰσὶ δίκαιοι, καὶ ἐξουθενοῦντας τοὺς λοιποὺς, τὴν παραβολὴν ταύτην· Ἄνθρωποι ιδύο ἀνέβησαν εἰς τὸ ἱερὸν προσεύξασθαι, ὁ εἷς φαρισαῖος καὶ ὁ ἕτερος τελώνης. ὁ ιαφαρισαῖος σταθεὶς πρὸς ἑαυτὸν ταῦτα προσηύχετο, Ὁ Θεὸς εὐχαριστῶ σοι, ὅτι οὐκ εἰμὶ ὥσπερ οἱ λοιποὶ τῶν ἀνθρώπων ἅρπαγες, ἄδικοι, μοιχοὶ, ἢ καὶ ὡς οὗτος ὁ τελώνης. νηστεύω ιβδὶς τοῦ σαββάτου, ἀποδεκατῶ πάντα ὅσα κτῶμαι. Καὶ ιγὁ τελώνης μακρόθεν ἑστὼς οὐκ ἤθελεν οὐδὲ τοὺς ὀφθαλμοὺς εἰς τὸν οὐρανὸν ἐπᾶραι, ἀλλ᾽ ἔτυπτεν εἰς τὸ στῆθος αὑτοῦ, λέγων, Ὁ Θεὸς ἱλάσθητί μοι τῷ ἁμαρτωλῷ. Λέγω ιδὑμῖν, κατέβη οὗτος δεδικαιωμένος εἰς τὸν οἶκον αὑτοῦ, ἢ ἐκεῖνος. ὅτι πᾶς ὁ ὑψῶν ἑαυτὸν ταπεινωθήσεται· ὁ δὲ ταπεινῶν ἑαυτὸν ὑψωθήσεται. ¶Προσέφερον ιεδὲ αὐτῷ καὶ τὰ βρέφη, ἵνα αὐτῶν ἅπτηται. ἰδόντες δὲ οἱ μαθηταὶ ἐπετίμησαν αὐτοῖς. ὁ ιϛδὲ Ἰησοῦς προσκαλεσάμενος αὐτὰ, εἶπεν, Ἄφετε τὰ παιδία ἔρχεσθαι πρός με, καὶ μὴ κωλύετε αὐτά· τῶν γὰρ τοιούτων ἐστὶν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. ἀμὴν ιζλέγω ὑμῖν, ὃς ἐὰν μὴ δέξηται τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ ὡς παιδίον, οὐ μὴ εἰσέλθῃ εἰς αὐτήν. ¶Καὶ ιηἐπηρώτησέ τις αὐτὸν ἄρχων, λέγων, Διδάσκαλε ἀγαθὲ, τί ποιήσας ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσω ; Εἶπε ιθδὲ αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Τί με λέγεις ἀγαθόν ; οὐδεὶς ἀγαθὸς, εἰ μὴ εἷς ὁ Θεός. τὰς κἐντολὰς οἶδας, Μὴ μοιχεύσῃς, Μὴ φονεύσῃς, Μὴ κλέψῃς, Μὴ ψευδομαρτυρήσῃς· Τίμα τὸν πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα σου. Ὁ καδὲ εἶπε, Ταῦτα πάντα ἐφυλαξάμην ἐκ νεότητός μου. Ἀκούσας κβδὲ ταῦτα ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ, Ἔτι ἕν σοι λείπει· πάντα ὅσα ἔχεις πώλησον, καὶ διάδος πτωχοῖς, καὶ ἕξεις θησαυρὸν ἐν οὐρανῷ, καὶ δεῦρο ἀκολούθει μοι. Ὁ κγδὲ ἀκούσας ταῦτα, περίλυπος ἐγένετο· ἦν γὰρ πλούσιος σφόδρα. ἰδὼν κδδὲ αὐτὸν ὁ Ἰησοῦς περίλυπον γενόμενον, εἶπε, Πῶς δυσκόλως οἱ τὰ χρήματα ἔχοντες εἰσελεύσονται εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ· εὐκοπώτερον κεγάρ ἐστι κάμηλον διὰ τρυμαλιᾶς ῥαφίδος εἰσελθεῖν, ἢ πλούσιον εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ εἰσελθεῖν. Εἶπον κϛδὲ οἱ ἀκούσαντες, Καὶ τίς δύναται σωθῆναι ; Ὁ κζδὲ εἶπε, Τὰ ἀδύνατα παρὰ ἀνθρώποις, δυνατά ἐστι παρὰ τῷ Θεῷ. ¶Εἶπε κηδὲ ὁ Πέτρος, Ἰδοὺ ἡμεῖς ἀφήκαμεν πάντα, καὶ ἠκολουθήσαμέν σοι. Ὁ κθδὲ εἶπεν αὐτοῖς, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι οὐδείς ἐστιν ὃς ἀφῆκεν οἰκίαν, ἢ γονεῖς, ἢ ἀδελφοὺς, ἢ γυναῖκα, ἢ τέκνα, ἕνεκεν τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ, ὃς λοὐ μὴ ἀπολάβῃ πολλαπλασίονα ἐν τῷ καιρῷ τούτῳ, καὶ ἐν τῷ αἰῶνι τῷ ἐρχομένῳ ζωὴν αἰώνιον. ¶Παραλαβὼν λαδὲ τοὺς δώδεκα, εἶπε πρὸς αὐτοὺς, Ἰδοὺ ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ τελεσθήσεται πάντα τὰ γεγραμμένα διὰ τῶν προφητῶν τῷ υἱῷ τοῦ ἀνθρώπου. παραδοθήσεται λβγὰρ τοῖς ἔθνεσι, καὶ ἐμπαιχθήσεται, καὶ ὑβρισθήσεται, καὶ ἐμπτυσθήσεται, καὶ λγμαστιγώσαντες ἀποκτενοῦσιν αὐτὸν, καὶ τῇ ἡμέρᾳ τῇ τρίτῃ ἀναστήσεται. Καὶ λδαὐτοὶ οὐδὲν τούτων συνῆκαν, καὶ ἦν τὸ ῥῆμα τοῦτο κεκρυμμένον ἀπ᾽ αὐτῶν, καὶ οὐκ ἐγίνωσκον τὰ λεγόμενα. ¶Ἐγένετο λεδὲ ἐν τῷ ἐγγίζειν αὐτὸν εἰς Ἱεριχὼ, τυφλός τις ἐκάθητο παρὰ τὴν ὁδὸν προσαιτῶν· ἀκούσας λϛδὲ ὄχλου διαπορευομένου, ἐπυνθάνετο τί εἴη τοῦτο. Ἀπήγγειλαν λζδὲ αὐτῷ, ὅτι Ἰησοῦς ὁ Ναζωραῖος παρέρχεται. καὶ ληἐβόησε, λέγων, Ἰησοῦ υἱὲ Δαβὶδ, ἐλέησόν με. Καὶ λθοἱ προάγοντες ἐπετίμων αὐτῷ ἵνα σιωπήσῃ· αὐτὸς δὲ πολλῷ μᾶλλον ἔκραζεν, ὑιὲ Δαβὶδ, ἐλέησόν με. Σταθεὶς μδὲ ὁ Ἰησοῦς ἐκέλευσεν αὐτὸν ἀχθῆναι πρὸς αὑτόν. ἐγγίσαντος δὲ αὐτοῦ ἐπηρώτησεν αὐτὸν, λέγωνμα, Τί σοι θέλεις ποιήσω ; Ὁ δὲ εἶπε, Κύριε, ἵνα ἀναβλέψω. Καὶ μβὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ, Ἀνάβλεψον· ἡ πίστις σου σέσωκέ σε. Καὶ μγπαραχρῆμα ἀνέβλεψε, καὶ ἠκολούθει αὐτῷ δοξάζων τὸν Θεόν. καὶ πᾶς ὁ λαὸς ἰδὼν ἔδωκεν αἶνον τῷ Θεῷ. ¶Καὶ ιθαεἰσελθὼν διήρχετο τὴν Ἱεριχώ· καὶ βἰδοὺ ἀνὴρ ὀνόματι καλούμενος Ζακχαῖος, καὶ αὐτὸς ἦν ἀρχιτελώνης, καὶ οὗτος ἦν πλούσιος, καὶ γἐζήτει ἰδεῖν τὸν Ἰησοῦν τίς ἐστι, καὶ οὐκ ἠδύνατο ἀπὸ τοῦ ὄχλου, ὅτι τῇ ἡλικίᾳ μικρὸς ἦν. καὶ δπροδραμὼν ἔμπροσθεν, ἀνέβη ἐπὶ συκομωραίαν, ἵνα ἴδῃ αὐτόν· ὅτι δι᾽ ἐκείνης ἤμελλε διέρχεσθαι. καὶ εὡς ἦλθεν ἐπὶ τὸν τόπον, ἀναβλέψας ὁ Ἰησοῦς εἶδεν αὐτὸν, καὶ εἶπε πρὸς αὐτὸν, Ζακχαῖε, σπεύσας κατάβηθι· σήμερον γὰρ ἐν τῷ οἴκῳ σου δεῖ με μεῖναι. Καὶ ϛσπεύσας κατέβη, καὶ ὑπεδέξατο αὐτὸν χαίρων. Καὶ ζἰδόντες ἅπαντες διεγόγγυζον, λέγοντες, Ὅτι παρὰ ἁμαρτωλῷ ἀνδρὶ εἰσῆλθε καταλῦσαι. Σταθεὶς ηδὲ Ζακχαῖος εἶπε πρὸς τὸν Κύριον, Ἰδοὺ τὰ ἡμίση τῶν ὑπαρχόντων μου, Κύριε, δίδωμι τοῖς πτωχοῖς· καὶ εἴ τινός τι ἐσυκοφάντησα, ἀποδίδωμι τετραπλοῦν. Εἶπε θδὲ πρὸς αὐτὸν ὁ Ἰησοῦς, Ὅτι σήμερον σωτηρία τῷ οἴκῳ τούτῳ ἐγένετο, καθότι καὶ αὐτὸς υἱὸς Ἁβραάμ ἐστιν. ἦλθε ιγὰρ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ζητῆσαι καὶ σῶσαι τὸ ἀπολωλός. Ἀκουόντων ιαδὲ αὐτῶν ταῦτα, προσθεὶς εἶπε παραβολὴν, διὰ τὸ ἐγγὺς αὐτὸν εἶναι Ἱερουσαλὴμ, καὶ δοκεῖν αὐτοὺς ὅτι παραχρῆμα μέλλει ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ ἀναφαίνεσθαι. εἶπεν ιβοὖν, Ἄνθρωπός τις εὐγενὴς ἐπορεύθη εἰς χώραν μακρὰν, λαβεῖν ἑαυτῷ βασιλείαν, καὶ ὑποστρέψαι. Καλέσας ιγδὲ δέκα δούλους ἑαυτοῦ, ἔδωκεν αὐτοῖς δέκα μνᾶς, καὶ εἶπε πρὸς αὐτοὺς, Πραγματεύσασθε ἕως ἔρχομαι. οἱ ιδδὲ πολῖται αὐτοῦ ἐμίσουν αὐτὸν, καὶ ἀπέστειλαν πρεσβείαν ὀπίσω αὐτοῦ, λέγοντες, Οὐ θέλομεν τοῦτον βασιλεῦσαι ἐφ᾽ ἡμᾶς. Καὶ ιεἐγένετο ἐν τῷ ἐπανελθεῖν αὐτὸν λαβόντα τὴν βασιλείαν, καὶ εἶπε φωνηθῆναι αὐτῷ τοὺς δούλους τούτους, οἷς ἔδωκε τὸ ἀργύριον, ἵνα γνῷ τίς τί διεπραγματεύσατο. Παρεγένετο ιϛδὲ ὁ πρῶτος, λέγων, Κύριε, ἡ μνᾶ σου προσειργάσατο δέκα μνᾶς. Καὶ ιζεἶπεν αὐτῷ, Εὖ ἀγαθὲ δοῦλε· ὅτι ἐν ἐλαχίστῳ πιστὸς ἐγένου, ἴσθι ἐξουσίαν ἔχων ἐπάνω δέκα πόλεων. Καὶ ιηἦλθεν ὁ δεύτερος, λέγων, Κύριε, ἡ μνᾶ σου ἐποίησε πέντε μνᾶς. Εἶπε ιθδὲ καὶ τούτῳ, Καὶ σὺ γίνου ἐπάνω πέντε πόλεων. Καὶ κἕτερος ἦλθε, λέγων, Κύριε, ἰδοὺ ἡ μνᾶ σου, ἣν εἶχον ἀποκειμένην ἐν σουδαρίῳ· ἐφοβούμην καγάρ σε, ὅτι ἄνθρωπος αὐστηρὸς εἶ· αἴρεις ὃ οὐκ ἔθηκας, καὶ θερίζεις ὃ οὐκ ἔσπειρας. Λέγει κβδὲ αὐτῷ, Ἐκ τοῦ στόματός σου κρινῶ σε, πονηρὲ δοῦλε. ᾔδεις ὅτι ἐγὼ ἄνθρωπος αὐστηρός εἰμι, αἴρων ὃ οὐκ ἔθηκα, καὶ θερίζων ὃ οὐκ ἔσπειρα· καὶ κγδιατί οὐκ ἔδωκας τὸ ἀργύριόν μου ἐπὶ τὴν τράπεζαν, καὶ ἐγὼ ἐλθὼν σὺν τόκῳ ἂν ἔπραξα αὐτό ; Καὶ κδτοῖς παρεστῶσιν εἶπεν, Ἄρατε ἀπ᾽ αὐτοῦ τὴν μνᾶν, καὶ δότε τῷ τὰς δέκα μνᾶς ἔχοντι. Καὶ κεεἶπον αὐτῷ, Κύριε, ἔχει δέκα μνᾶς. Λέγω κϛγὰρ ὑμῖν, ὅτι παντὶ τῷ ἔχοντι δοθήσεται· ἀπὸ δὲ τοῦ μὴ ἔχοντος, καὶ ὃ ἔχει ἀρθήσεται ἀπ᾽ αὐτοῦ. Πλὴν κζτοὺς ἐχθρούς μου ἐκείνους, τοὺς μὴ θελήσαντάς με βασιλεῦσαι ἐπ᾽ αὐτοὺς, ἀγάγετε ὧδε, καὶ κατασφάξατε ἔμπροσθέν μου. Καὶ κηεἰπὼν ταῦτα, ἐπορεύετο ἔμπροσθεν ἀναβαίνων εἰς Ἱεροσόλυμα. Καὶ κθἐγένετο ὡς ἤγγισεν εἰς Βηθφαγὴ καὶ Βηθανίαν, πρὸς τὸ ὄρος τὸ καλούμενον ἐλαιῶν, ἀπέστειλε δύο τῶν μαθητῶν αὑτοῦ, εἰπὼνλ, Ὑπάγετε εἰς τὴν κατέναντι κώμην· ἐν ᾗ, εἰσπορευόμενοι εὑρήσετε πῶλον δεδεμένον, ἐφ᾽ ὃν οὐδεὶς πώποτε ἀνθρώπων ἐκάθισε· λύσαντες αὐτὸν ἀγάγετε. καὶ λαἐάν τις ὑμᾶς ἐρωτᾷ διατί λύετε, οὕτως ἐρεῖτε αὐτῷ, ὅτι ὁ Κύριος αὐτοῦ χρείαν ἔχει. Ἀπελθόντες λβδὲ οἱ ἀπεσταλμένοι, εὗρον καθὼς εἶπεν αὐτοῖς. λυόντων λγδὲ αὐτῶν τὸν πῶλον, εἶπον οἱ κύριοι αὐτοῦ πρὸς αὐτοὺς, Τί λύετε τὸν πῶλον ; Οἱ λδδὲ εἶπον, Ὁ Κύριος αὐτοῦ χρείαν ἔχει. Καὶ λεἤγαγον αὐτὸν πρὸς τὸν Ἰησοῦν· καὶ ἐπιῤῥίψαντες ἑαυτῶν τὰ ἱμάτια ἐπὶ τὸν πῶλον, ἐπεβίβασαν τὸν Ἰησοῦν. Πορευομένου λϛδὲ αὐτοῦ, ὑπεστρώννυον τὰ ἱμάτια αὑτῶν ἐν τῇ ὁδῷ. ἐγγίζοντος λζδὲ αὐτοῦ ἤδη πρὸς τῇ καταβάσει τοῦ ὄρους τῶν ἐλαιῶν, ἤρξαντο ἅπαν τὸ πλῆθος τῶν μαθητῶν χαίροντες, αἰνεῖν τὸν Θεὸν φωνῇ μεγάλῃ περὶ πασῶν ὧν εἶδον δυνάμεων, λέγοντεςλη, Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος βασιλεὺς ἐν ὀνόματι Κυρίου· εἰρήνη ἐν οὐρανῷ, καὶ δόξα ἐν ὑψίστοις. Καί λθτινες τῶν φαρισαίων ἀπὸ τοῦ ὄχλου εἶπον πρὸς αὐτὸν, Διδάσκαλε, ἐπιτίμησον τοῖς μαθηταῖς σου. Καὶ μἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, Λέγω ὑμῖν ὅτι ἐὰν οὗτοι σιωπήσωσιν, οἱ λίθοι κεκράξονται. Καὶ μαὡς ἤγγισεν, ἰδὼν τὴν πόλιν, ἔκλαυσεν ἐπ᾽ αὐτῇ, λέγωνμβ, Ὅτι εἰ ἔγνως καὶ σὺ, καί γε ἐν τῇ ἡμέρᾳ σου ταύτῃ, τὰ πρὸς εἰρήνην σου· νῦν δὲ ἐκρύβη ἀπὸ ὀφθαλμῶν σου· ὅτι μγἥξουσιν ἡμέραι ἐπί σε, καὶ περιβαλοῦσιν οἱ ἐχθροί σου χάρακά σοι, καὶ περικυκλώσουσί σε, καὶ συνέξουσί σε πάντοθεν, καὶ μδἐδαφιοῦσί σε, καὶ τὰ τέκνα σου ἐν σοί· καὶ οὐκ ἀφήσουσιν ἐν σοὶ λίθον ἐπὶ λίθῳ· ἀνθ᾽ ὧν οὐκ ἔγνως τὸν καιρὸν τῆς ἐπισκοπῆς σου. ¶Καὶ μεεἰσελθὼν εἰς τὸ ἱερὸν, ἤρξατο ἐκβάλλειν τοὺς πωλοῦντας ἐν αὐτῷ καὶ ἀγοράζοντας, λέγων μϛαὐτοῖς, Γέγραπται, ὁ οἶκός μου, οἶκος προσευχῆς ἐστιν· ὑμεῖς δὲ αὐτὸν ἐποιήσατε σπήλαιον λῃστῶν. Καὶ μζἦν διδάσκων τὸ καθ᾽ ἡμέραν ἐν τῷ ἱερῷ· οἱ δὲ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς ἐζήτουν αὐτὸν ἀπολέσαι, καὶ οἱ πρῶτοι τοῦ λαοῦ, καὶ μηοὐχ εὕρισκον τὸ τί ποιήσωσιν· ὁ λαὸς γὰρ ἅπας ἐξεκρέματο αὐτοῦ ἀκούων. ¶Καὶ καἐγένετο ἐν μιᾷ τῶν ἡμερῶν ἐκείνων διδάσκοντος αὐτοῦ τὸν λαὸν ἐν τῷ ἱερῷ, καὶ εὐαγγελιζομένου, ἐπέστησαν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς σὺν τοῖς πρεσβυτέροις, καὶ βεἰπὸν πρὸς αὐτὸν, λέγοντες, Εἰπὲ ἡμῖν ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιεῖς, ἢ τίς ἐστιν ὁ δούς σοι τὴν ἐξουσίαν ταύτην. Ἀποκριθεὶς γδὲ εἶπεν πρὸς αὐτοὺς, Ἐρωτήσω ὑμᾶς κᾀγὼ ἕνα λόγον, καὶ εἴπατέ μοι· τὸ δβάπτισμα Ἰωάννου ἐξ οὐρανοῦ ἦν, ἢ ἐξ ἀνθρώπων ; Οἱ εδὲ συνελογίσαντο πρὸς ἑαυτοὺς, λέγοντες, Ὅτι ἐὰν εἴπωμεν, ἐξ οὐρανοῦ, ἐρεῖ, διατί οὖν οὐκ ἐπιστεύσατε αὐτῷ ; ἐὰν ϛδὲ εἴπωμεν, ἐξ ἀνθρώπων, πᾶς ὁ λαὸς καταλιθάσει ἡμᾶς· πεπεισμένος γάρ ἐστιν Ἰωάννην προφήτην εἶναι. Καὶ ζἀπεκρίθησαν μὴ εἰδέναι πόθεν. Καὶ ηὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Οὐδὲ ἐγὼ λέγω ὑμῖν ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιῶ. ¶Ἤρξατο θδὲ πρὸς τὸν λαὸν λέγειν τὴν παραβολὴν ταύτην· Ἄνθρωπός τις ἐφύτευσεν ἀμπελῶνα, καὶ ἐξέδοτο αὐτὸν γεωργοῖς, καὶ ἀπεδήμησε χρόνους ἱκανούς· καὶ ιἐν καιρῷ ἀπέστειλε πρὸς τοὺς γεωργοὺς δοῦλον, ἵνα ἀπὸ τοῦ καρποῦ τοῦ ἀμπελῶνος δῶσιν αὐτῷ· οἱ δὲ γεωργοὶ δείραντες αὐτὸν, ἐξαπέστειλαν κενόν. Καὶ ιαπροσέθετο πέμψαι ἕτερον δοῦλον· οἱ δὲ κᾀκεῖνον δείραντες καὶ ἀτιμάσαντες, ἐξαπέστειλαν κενόν. Καὶ ιβπροσέθετο πέμψαι τρίτον· οἱ δὲ καὶ τοῦτον τραυματίσαντες ἐξέβαλον. Εἶπε ιγδὲ ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος, Τί ποιήσω ; πέμψω τὸν υἱόν μου τὸν ἀγαπητόν· ἴσως τοῦτον ἰδόντες ἐντραπήσονται. Ἰδόντες ιδδὲ αὐτὸν οἱ γεωργοὶ, διελογίζοντο πρὸς ἑαυτοὺς, λέγοντες, Οὗτός ἐστιν ὁ κληρονόμος· δεῦτε ἀποκτείνωμεν αὐτὸν, ἵνα ἡμῶν γένηται ἡ κληρονομία. Καὶ ιεἐκβαλόντες αὐτὸν ἔξω τοῦ ἀμπελῶνος, ἀπέκτειναν. Τί οὖν ποιήσει αὐτοῖς ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος ; ἐλεύσεται ιϛκαὶ ἀπολέσει τοὺς γεωργοὺς τούτους, καὶ δώσει τὸν ἀμπελῶνα ἄλλοις. Ἀκούσαντες δὲ εἶπον, Μὴ γένοιτο. Ὁ ιζδὲ ἐμβλέψας αὐτοῖς εἶπε, Τί οὖν ἐστι τὸ γεγραμμένον τοῦτο, Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλὴν γωνίας ; πᾶς ιηὁ πεσὼν ἐπ᾽ ἐκεῖνον τὸν λίθον, συνθλασθήσεται, ἐφ᾽ ὃν δ᾽ ἂν πέσῃ, λικμήσει αὐτόν. ¶Καὶ ιθἐζήτησαν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς ἐπιβαλεῖν ἐπ᾽ αὐτὸν τὰς χεῖρας ἐν αὐτῇ τῇ ὥρᾳ, καὶ ἐφοβήθησαν τὸν λαόν· ἔγνωσαν γὰρ ὅτι πρὸς αὐτοὺς τὴν παραβολὴν ταύτην εἶπε. Καὶ κπαρατηρήσαντες ἀπέστειλαν ἐγκαθέτους ὑποκρινομένους ἑαυτοὺς δικαίους εἶναι, ἵνα ἐπιλάβωνται αὐτοῦ λόγου, εἰς τὸ παραδοῦναι αὐτὸν τῇ ἀρχῇ καὶ τῇ ἐξουσίᾳ τοῦ ἡγεμόνος. Καὶ καἐπηρώτησαν αὐτὸν, λέγοντες, Διδάσκαλε, οἴδαμεν ὅτι ὀρθῶς λέγεις καὶ διδάσκεις, καὶ οὐ λαμβάνεις πρόσωπον, ἀλλ᾽ ἐπ᾽ ἀληθείας τὴν ὁδὸν τοῦ Θεοῦ διδάσκεις· ἔξεστιν κβἡμῖν Καίσαρι φόρον δοῦναι, ἢ οὔ ; Κατανοήσας κγδὲ αὐτῶν τὴν πανουργίαν, εἶπε πρὸς αὐτοὺς, Τί με πειράζετε ; ἐπιδείξατέ κδμοι δηνάριον, τίνος ἔχει εἰκόνα καὶ ἐπιγραφήν ; Ἀποκριθέντες δὲ εἶπον, Καίσαρος. Ὁ κεδὲ εἶπεν αὐτοῖς, Ἀπόδοτε τοίνυν τὰ Καίσαρος Καίσαρι, καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ τῷ Θεῷ. Καὶ κϛοὐκ ἴσχυσαν ἐπιλαβέσθαι αὐτοῦ ῥήματος ἐναντίον τοῦ λαοῦ. καὶ θαυμάσαντες ἐπὶ τῇ ἀποκρίσει αὐτοῦ, ἐσίγησαν. ¶Προσελθόντες κζδέ τινες τῶν Σαδδουκαίων, οἱ ἀντιλέγοντες ἀνάστασιν μὴ εἶναι, ἐπηρώτησαν αὐτὸν, λέγοντεςκη, Διδάσκαλε, Μωσῆς ἔγραψεν ἡμῖν, ἐάν τινος ἀδελφὸς ἀποθάνῃ ἔχων γυναῖκα, καὶ οὗτος ἄτεκνος ἀποθάνῃ, ἵνα λάβῃ ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ τὴν γυναῖκα, καὶ ἐξαναστήσῃ σπέρμα τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ. ἑπτὰ κθοὖν ἀδελφοὶ ἦσαν, καὶ ὁ πρῶτος λαβὼν γυναῖκα, ἀπέθανεν ἄτεκνος· καὶ λἔλαβεν ὁ δεύτερος τὴν γυναῖκα, καὶ οὗτος ἀπέθανεν ἄτεκνος· καὶ λαὁ τρίτος ἔλαβεν αὐτήν· ὡσαύτως δὲ καὶ οἱ ἑπτὰ καὶ οὐ κατέλιπον τέκνα, καὶ ἀπέθανον· ὕστερον λβδὲ πάντων ἀπέθανε καὶ ἡ γυνή. ἐν λγτῇ οὖν ἀναστάσει, τίνος αὐτῶν γίνεται γυνή ; οἱ γὰρ ἑπτὰ ἔσχον αὐτὴν γυναῖκα. Καὶ λδἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Οἱ υἱοὶ τοῦ αἰῶνος τούτου γαμοῦσι καὶ ἐκγαμίσκονται· οἱ λεδὲ καταξιωθέντες τοῦ αἰῶνος ἐκείνου τυχεῖν καὶ τῆς ἀναστάσεως τῆς ἐκ νεκρῶν, οὔτε γαμοῦσιν, οὔτε ἐκγαμίσκονται· οὔτε λϛγὰρ ἀποθανεῖν ἔτι δύνανται· ἰσάγγελοι γάρ εἰσι· καὶ υἱοί εἰσι τοῦ Θεοῦ, τῆς ἀναστάσεως υἱοὶ ὄντες. Ὅτι λζδὲ ἐγείρονται οἱ νεκροὶ, καὶ Μωσῆς ἐμήνυσεν ἐπὶ τῆς βάτου, ὡς λέγει Κύριον τὸν Θεὸν Ἁβραὰμ, καὶ τὸν Θεὸν Ἰσαὰκ, καὶ τὸν Θεὸν Ἰακώβ. Θεὸς ληδὲ οὐκ ἔστι νεκρῶν, ἀλλὰ ζώντων· πάντες γὰρ αὐτῷ ζῶσιν. Ἀποκριθέντες λθδέ τινες τῶν γραμματέων εἶπον, Διδάσκαλε, καλῶς εἶπας. Οὐκ μἔτι δὲ ἐτόλμων ἐπερωτᾶν αὐτὸν οὐδέν. ¶Εἶπε μαδὲ πρὸς αὐτοὺς, Πῶς λέγουσι τὸν Χριστὸν υἱὸν Δαβὶδ εἶναι, καὶ μβαὐτὸς Δαβὶδ λέγει ἐν βίβλῳ ψαλμῶν, Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ κυρίῳ μου, κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως μγἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου ; Δαβὶδ μδοὖν Κύριον αὐτὸν καλεῖ, καὶ πῶς υἱὸς αὐτοῦ ἐστιν ; Ἀκούοντος μεδὲ παντὸς τοῦ λαοῦ, εἶπε τοῖς μαθηταῖς αὑτοῦ, Προσέχετε μϛἀπὸ τῶν γραμματέων τῶν θελόντων περιπατεῖν ἐν στολαῖς, καὶ φιλούντων ἀσπασμοὺς ἐν ταῖς ἀγοραῖς, καὶ πρωτοκαθεδρίας ἐν ταῖς συναγωγαῖς, καὶ πρωτοκλισίας ἐν τοῖς δείπνοις· οἳ μζκατεσθίουσι τὰς οἰκίας τῶν χηρῶν, καὶ προφάσει μακρᾷ προσεύχονται· οὗτοι λήψονται περισσότερον κρίμα. ¶Ἀναβλέψας κααδὲ εἶδε τοὺς βάλλοντας τὰ δῶρα αὑτῶν εἰς τὸ γαζοφυλάκιον πλουσίους· εἶδε βδὲ καί τινα χήραν πενιχρὰν βάλλουσαν ἐκεῖ δύο λεπτὰ, καὶ γεἶπεν, Ἀληθῶς λέγω ὑμῖν ὅτι ἡ χήρα ἡ πτωχὴ αὕτη πλεῖον πάντων ἔβαλεν· ἅπαντες δγὰρ οὗτοι ἐκ τοῦ περισσεύοντος αὐτοῖς ἔβαλον εἰς τὰ δῶρα τοῦ Θεοῦ, αὕτη δὲ ἐκ τοῦ ὑστερήματος αὑτῆς ἅπαντα τὸν βίον ὃν εἶχεν ἔβαλε. Καί ετινων λεγόντων περὶ τοῦ ἱεροῦ, ὅτι λίθοις καλοῖς καὶ ἀναθήμασι κεκόσμηται, εἶπε, Ταῦτα ϛἃ θεωρεῖτε, ἐλεύσονται ἡμέραι ἐν αἷς οὐκ ἀφεθήσεται λίθος ἐπὶ λίθῳ ὃς οὐ καταλυθήσεται. Ἐπηρώτησαν ζδὲ αὐτὸν, λέγοντες, Διδάσκαλε, πότε οὖν ταῦτα ἔσται ; καὶ τί τὸ σημεῖον ὅταν μέλλῃ ταῦτα γίνεσθαι ; Ὁ ηδὲ εἶπε, Βλέπετε μὴ πλανηθῆτε· πολλοὶ γὰρ ἐλεύσονται ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, λέγοντες, ὅτι ἐγώ εἰμι, καὶ ὁ καιρὸς ἤγγικε· μὴ οὖν πορευθῆτε ὀπίσω αὐτῶν. Ὅταν θδὲ ἀκούσητε πολέμους καὶ ἀκαταστασίας, μὴ πτοηθῆτε· δεῖ γὰρ ταῦτα γενέσθαι πρῶτον, ἀλλ᾽ οὐκ εὐθέως τὸ τέλος. Τότε ιἔλεγεν αὐτοῖς, Ἐγερθήσεται ἔθνος ἐπὶ ἔθνος, καὶ βασιλεία ἐπὶ βασιλείαν· σεισμοί ιατε μεγάλοι κατὰ τόπους καὶ λιμοὶ καὶ λοιμοὶ ἔσονται· φόβητρά τε καὶ σημεῖα ἀπ᾽ οὐρανοῦ μεγάλα ἔσται. Πρὸ ιβδὲ τούτων ἁπάντων ἐπιβαλοῦσιν ἐφ᾽ ὑμᾶς τὰς χεῖρας αὑτῶν, καὶ διώξουσι, παραδιδόντες εἰς συναγωγὰς καὶ φυλακὰς, ἀγομένους ἐπὶ βασιλεῖς καὶ ἡγεμόνας ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός μου. ἀποβήσεται ιγδὲ ὑμῖν εἰς μαρτύριον. θέσθε ιδοὖν εἰς τὰς καρδίας ὑμῶν μὴ προμελετᾷν ἀπολογηθῆναι· ἐγὼ ιεγὰρ δώσω ὑμῖν στόμα καὶ σοφίαν, ᾗ οὐ δυνήσονται ἀντειπεῖν οὐδὲ ἀντιστῆναι πάντες οἱ ἀντικείμενοι ὑμῖν. Παραδοθήσεσθε ιϛδὲ καὶ ὑπὸ γονέων καὶ ἀδελφῶν καὶ συγγενῶν καὶ φίλων, καὶ θανατώσουσιν ἐξ ὑμῶν· καὶ ιζἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου· καὶ ιηθρὶξ ἐκ τῆς κεφαλῆς ὑμῶν οὐ μὴ ἀπόληται. ἐν ιθτῇ ὑπομονῇ ὑμῶν κτήσασθε τὰς ψυχὰς ὑμῶν. ¶Ὅταν κδὲ ἴδητε κυκλουμένην ὑπὸ στρατοπέδων τὴν Ἱερουσαλὴμ, τότε γνῶτε ὅτι ἤγγικεν ἡ ἐρήμωσις αὐτῆς. τότε καοἱ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, φευγέτωσαν εἰς τὰ ὄρη· καὶ οἱ ἐν μέσῳ αὐτῆς, ἐκχωρείτωσαν· καὶ οἱ ἐν ταῖς χώραις, μὴ εἰσερχέσθωσαν εἰς αὐτήν· ὅτι κβἡμέραι ἐκδικήσεως αὗταί εἰσι, τοῦ πληρωθῆναι πάντα τὰ γεγραμμένα. Οὐαὶ κγδὲ ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις καὶ ταῖς θηλαζούσαις ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις· ἔσται γὰρ ἀνάγκη μεγάλη ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ ὀργὴ ἐν τῷ λαῷ τούτῳ· καὶ κδπεσοῦνται στόματι μαχαίρας, καὶ αἰχμαλωτισθήσονται εἰς πάντα τὰ ἔθνη· καὶ Ἱερουσαλὴμ ἔσται πατουμένη ὑπὸ ἐθνῶν, ἄχρι πληρωθῶσι καιροὶ ἐθνῶν. Καὶ κεἔσται σημεῖα ἐν ἡλίῳ καὶ σελήνῃ καὶ ἄστροις, καὶ ἐπὶ τῆς γῆς συνοχὴ ἐθνῶν ἐν ἀπορίᾳ, ἠχούσης θαλάσσης καὶ σάλου, ἀποψυχόντων κϛἀνθρώπων ἀπὸ φόβου καὶ προσδοκίας τῶν ἐπερχομένων τῇ οἰκουμένῃ. αἱ γὰρ δυνάμεις τῶν οὐρανῶν σαλευθήσονται· καὶ κζτότε ὄψονται τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἐρχόμενον ἐν νεφέλῃ μετὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς. ἀρχομένων κηδὲ τούτων γίνεσθαι, ἀνακύψατε καὶ ἐπάρατε τὰς κεφαλὰς ὑμῶν, διότι ἐγγίζει ἡ ἀπολύτρωσις ὑμῶν. Καὶ κθεἶπε παραβολὴν αὐτοῖς· Ἴδετε τὴν συκῆν καὶ πάντα τὰ δένδρα· ὅταν λπροβάλωσιν ἤδη, βλέποντες ἀφ᾽ ἑαυτῶν γινώσκετε ὅτι ἤδη ἐγγὺς τὸ θέρος ἐστίν· οὕτω λακαὶ ὑμεῖς, ὅταν ἴδητε ταῦτα γινόμενα, γινώσκετε ὅτι ἐγγύς ἐστιν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. Ἀμὴν λβλέγω ὑμῖν, ὅτι οὐ μὴ παρέλθῃ ἡ γενεὰ αὕτη, ἕως ἂν πάντα γένηται. ὁ λγοὐρανὸς καὶ ἡ γῆ παρελεύσονται, οἱ δὲ λόγοι μου οὐ μὴ παρέλθωσι. Προσέχετε λδδὲ ἑαυτοῖς, μήποτε βαρυνθῶσιν ὑμῶν αἱ καρδίαι ἐν κραιπάλῃ καὶ μέθῃ καὶ μερίμναις βιωτικαῖς, καὶ αἰφνίδιος ἐφ᾽ ὑμᾶς ἐπιστῇ ἡ ἡμέρα ἐκείνη. ὡς λεπαγὶς γὰρ ἐπελεύσεται ἐπὶ πάντας τοὺς καθημένους ἐπὶ πρόσωπον πάσης τῆς γῆς. Ἀγρυπνεῖτε λϛοὖν ἐν παντὶ καιρῷ δεόμενοι, ἵνα καταξιωθῆτε ἐκφυγεῖν ταῦτα πάντα τὰ μέλλοντα γίνεσθαι, καὶ σταθῆναι ἔμπροσθεν τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου. ¶Ἦν λζδὲ τὰς ἡμέρας ἐν τῷ ἱερῷ διδάσκων, τὰς δὲ νύκτας ἐξερχόμενος ηὐλίζετο εἰς τὸ ὄρος τὸ καλούμενον ἐλαιῶν. καὶ ληπᾶς ὁ λαὸς ὤρθριζε πρὸς αὐτὸν ἐν τῷ ἱερῷ ἀκούειν αὐτοῦ. ¶Ἤγγιζε κβαδὲ ἡ ἑορτὴ τῶν ἀζύμων, ἡ λεγομένη πάσχα· καὶ βἐζήτουν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς τὸ, πῶς ἀνέλωσιν αὐτόν· ἐφοβοῦντο γὰρ τὸν λαόν. ¶Εἰσῆλθε γδὲ ὁ σατανᾶς εἰς Ἰούδαν τὸν ἐπικαλούμενον Ἰσκαριώτην, ὄντα ἐκ τοῦ ἀριθμοῦ τῶν δώδεκα. καὶ δἀπελθὼν συνελάλησε τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ τοῖς στρατηγοῖς τὸ, πῶς αὐτὸν παραδῷ αὐτοῖς. καὶ εἐχάρησαν, καὶ συνέθεντο αὐτῷ ἀργύριον δοῦναι. καὶ ϛἐξωμολόγησε, καὶ ἐζήτει εὐκαιρίαν τοῦ παραδοῦναι αὐτὸν αὐτοῖς ἄτερ ὄχλου. ¶Ἦλθε ζδὲ ἡ ἡμέρα τῶν ἀζύμων, ἐν ᾗ ἔδει θύεσθαι τὸ πάσχα· καὶ ηἀπέστειλε Πέτρον καὶ Ἰωάννην, εἰπὼν, Πορευθέντες ἑτοιμάσατε ἡμῖν τὸ πάσχα, ἵνα φάγωμεν. Οἱ θδὲ εἶπον αὐτῷ, Ποῦ θέλεις ἑτοιμάσωμεν ; Ὁ ιδὲ εἶπεν αὐτοῖς, Ἰδοὺ εἰσελθόντων ὑμῶν εἰς τὴν πόλιν, συναντήσει ὑμῖν ἄνθρωπος κεράμιον ὕδατος βαστάζων· ἀκολουθήσατε αὐτῷ εἰς τὴν οἰκίαν οὗ εἰσπορεύεται· καὶ ιαἐρεῖτε τῷ οἰκοδεσπότῃ τῆς οἰκίας, λέγει σοι ὁ διδάσκαλος, Ποῦ ἐστι τὸ κατάλυμα, ὅπου τὸ πάσχα μετὰ τῶν μαθητῶν μου φάγω ; Κᾀκεῖνος ιβὑμῖν δείξει ἀνώγεον μέγα ἐστρωμένον· ἐκεῖ ἑτοιμάσατε. Ἀπελθόντες ιγδὲ εὗρον καθὼς εἴρηκεν αὐτοῖς, καὶ ἡτοίμασαν τὸ πάσχα. ¶Καὶ ιδὅτε ἐγένετο ἡ ὥρα, ἀνέπεσε, καὶ οἱ δώδεκα ἀπόστολοι σὺν αὐτῷ· καὶ ιεεἶπε πρὸς αὐτοὺς, Ἐπιθυμίᾳ ἐπεθύμησα τοῦτο τὸ πάσχα φαγεῖν μεθ᾽ ὑμῶν, πρὸ τοῦ με παθεῖν· λέγω ιϛγὰρ ὑμῖν, ὅτι οὐκέτι οὐ μὴ φάγω ἐξ αὐτοῦ ἕως ὅτου πληρωθῇ ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Θεοῦ. Καὶ ιζδεξάμενος ποτήριον, εὐχαριστήσας εἶπε, Λάβετε τοῦτο, καὶ διαμερίσατε ἑαυτοῖς· λέγω ιηγὰρ ὑμῖν, ὅτι οὐ μὴ πίω ἀπὸ τοῦ γεννήματος τῆς ἀμπέλου, ἕως ὅτου ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ ἔλθῃ. Καὶ ιθλαβὼν ἄρτον, εὐχαριστήσας ἔκλασε, καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς, λέγων, Τοῦτό ἐστι τὸ σῶμά μου, τὸ ὑπὲρ ὑμῶν διδόμενον· τοῦτο ποιεῖτε εἰς τὴν ἐμὴν ἀνάμνησιν. Ὡσαύτως κκαὶ τὸ ποτήριον μετὰ τὸ δειπνῆσαι, λέγων, Τοῦτο τὸ ποτήριον, ἡ καινὴ διαθήκη ἐν τῷ αἵματί μου, τὸ ὑπὲρ ὑμῶν ἐκχυνόμενον. Πλὴν καἰδοὺ ἡ χεὶρ τοῦ παραδιδόντος με μετ᾽ ἐμοῦ ἐπὶ τῆς τραπέζης. καὶ κβὁ μὲν υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου πορεύεται κατὰ τὸ ὡρισμένον, πλὴν οὐαὶ τῷ ἀνθρώπῳ ἐκείνῳ δι᾽ οὗ παραδίδοται. Καὶ κγαὐτοὶ ἤρξαντο συζητεῖν πρὸς ἑαυτοὺς τὸ, τίς ἄρα εἴη ἐξ αὐτῶν ὁ τοῦτο μέλλων πράσσειν. ¶Ἐγένετο κδδὲ καὶ φιλονεικία ἐν αὐτοῖς, τὸ, τίς αὐτῶν δοκεῖ εἶναι μείζων. Ὁ κεδὲ εἶπεν αὐτοῖς, Οἱ βασιλεῖς τῶν ἐθνῶν κυριεύουσιν αὐτῶν, καὶ οἱ ἐξουσιάζοντες αὐτῶν, εὐεργέται καλοῦνται. ὑμεῖς κϛδὲ οὐχ οὕτως, ἀλλ᾽ ὁ μείζων ἐν ὑμῖν, γενέσθω ὡς ὁ νεώτερος· καὶ ὁ ἡγούμενος, ὡς ὁ διακονῶν. Τίς κζγὰρ μείζων, ὁ ἀνακείμενος, ἢ ὁ διακονῶν ; οὐχὶ ὁ ἀνακείμενος ; ἐγὼ δέ εἰμι ἐν μέσῳ ὑμῶν ὡς ὁ διακονῶν· ὑμεῖς κηδέ ἐστε οἱ διαμεμενηκότες μετ᾽ ἐμοῦ ἐν τοῖς πειρασμοῖς μου· κᾀγὼ κθδιατίθεμαι ὑμῖν, καθὼς διέθετό μοι ὁ πατήρ μου βασιλείαν, ἵνα λἐσθίητε καὶ πίνητε ἐπὶ τῆς τραπέζης μου, ἐν τῇ βασιλείᾳ μου, καὶ καθίσησθε ἐπὶ θρόνων κρίνοντες τὰς δώδεκα φυλὰς τοῦ Ἰσραήλ. ¶Εἶπε λαδὲ ὁ Κύριος, Σίμων, Σίμων, ἰδοὺ ὁ σατανᾶς ἐξῃτήσατο ὑμᾶς, τοῦ σινιάσαι ὡς τὸν σῖτον· ἐγὼ λβδὲ ἐδεήθην περὶ σοῦ, ἵνα μὴ ἐκλείπῃ ἡ πίστις σου. καὶ σύ ποτε ἐπιστρέψας, στήριξον τοὺς ἀδελφούς σου. Ὁ λγδὲ εἶπεν αὐτῷ, Κύριε, μετὰ σοῦ ἕτοιμός εἰμι καὶ εἰς φυλακὴν καὶ εἰς θάνατον πορεύεσθαι. Ὁ λδδὲ εἶπε, Λέγω σοι Πέτρε, Οὐ μὴ φωνήσει σήμερον ἀλέκτωρ, πρὶν ἢ τρίς ἀπαρνήσῃ μὴ εἰδέναι με. Καὶ λεεἶπεν αὐτοῖς, Ὅτε ἀπέστειλα ὑμᾶς ἄτερ βαλαντίου καὶ πήρας καὶ ὑποδημάτων, μή τινος ὑστερήσατε ; Οἱ δὲ εἶπον, Οὐδενός. Εἶπεν λϛοὖν αὐτοῖς, Ἀλλὰ νῦν ὁ ἔχων βαλάντιον, ἀράτω, ὁμοίως καὶ πήραν· καὶ ὁ μὴ ἔχων, πωλησάτω τὸ ἱμάτιον αὑτοῦ, καὶ ἀγορασάτω μάχαιραν. λέγω λζγὰρ ὑμῖν, ὅτι ἔτι τοῦτο τὸ γεγραμμένον δεῖ τελεσθῆναι ἐν ἐμοὶ, τὸ, Καὶ μετὰ ἀνόμων ἐλογίσθη· καὶ γὰρ τὰ περὶ ἐμοῦ τέλος ἔχει. Οἱ ληδὲ εἶπον, Κύριε, ἰδοὺ μάχαιραι ὧδε δύο. Ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, Ἱκανόν ἐστι. ¶Καὶ λθἐξελθὼν ἐπορεύθη κατὰ τὸ ἔθος εἰς τὸ ὄρος τῶν ἐλαιῶν· ἠκολούθησαν δὲ αὐτῷ καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ. Γενόμενος μδὲ ἐπὶ τοῦ τόπου, εἶπεν αὐτοῖς, Προσεύχεσθε μὴ εἰσελθεῖν εἰς πειρασμόν. Καὶ μααὐτὸς ἀπεσπάσθη ἀπ᾽ αὐτῶν ὡσεὶ λίθου βολὴν, καὶ θεὶς τὰ γόνατα προσηύχετο, λέγωνμβ, Πάτερ, εἰ βούλει παρενεγκεῖν παρένεγκε τὸ ποτήριον τοῦτο ἀπ᾽ ἐμοῦ· πλὴν μὴ τὸ θέλημά μου, ἀλλὰ τὸ σὸν γενέσθω. Ὤφθη μγδὲ αὐτῷ ἄγγελος ἀπ᾽ οὐρανοῦ ἐνισχύων αὐτόν. καὶ μδγενόμενος ἐν ἀγωνίᾳ, ἐκτενέστερον προσηύχετο. ἐγένετο δὲ ὁ ἱδρὼς αὐτοῦ ὡσεὶ θρόμβοι αἵματος καταβαίνοντες ἐπὶ τὴν γῆν. Καὶ μεἀναστὰς ἀπὸ τῆς προσευχῆς, ἐλθὼν πρὸς τοὺς μαθητὰς, αὐτοῦ εὗρεν αὐτοὺς κοιμωμένους ἀπὸ τῆς λύπης, καὶ μϛεἶπεν αὐτοῖς, Τί καθεύδετε ; ἀναστάντες προσεύχεσθε, ἵνα μὴ εἰσέλθητε εἰς πειρασμόν. Ἔτι μζδὲ αὐτοῦ λαλοῦντος, ἰδοὺ ὄχλος, καὶ ὁ λεγόμενος Ἰούδας εἷς τῶν δώδεκα προήρχετο αὐτῶν, καὶ ἤγγισε τῷ Ἰησοῦ φιλῆσαι αὐτόν. ὁ μηδὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ, Ἰούδα, φιλήματι τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου παραδίδως ; Ἰδόντες μθδὲ οἱ περὶ αὐτὸν τὸ ἐσόμενον, εἶπον αὐτῷ, Κύριε, εἰ πατάξομεν ἐν μαχαίρᾳ ; Καὶ νἐπάταξεν εἷς τις ἐξ αὐτῶν τὸν δοῦλον τοῦ ἀρχιερέως, καὶ ἀφεῖλεν αὐτοῦ τὸ οὖς τὸ δεξιόν. Ἀποκριθεὶς ναδὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν, Ἐᾶτε ἕως τούτου. Καὶ ἁψάμενος τοῦ ὠτίου αὐτοῦ, ἰάσατο αὐτόν. Εἶπε νβδὲ ὁ Ἰησοῦς πρὸς τοὺς παραγενομένους ἐπ᾽ αὐτὸν ἀρχιερεῖς καὶ στρατηγοὺς τοῦ ἱεροῦ καὶ πρεσβυτέρους, Ὡς ἐπὶ λῃστὴν ἐξεληλύθατε μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων ; καθνγ᾽ ἡμέραν ὄντος μου μεθ᾽ ὑμῶν ἐν τῷ ἱερῷ, οὐκ ἐξετείνατε τὰς χεῖρας ἐπ᾽ ἐμέ· ἀλλ᾽ αὕτη ὑμῶν ἐστὶν ἡ ὥρα, καὶ ἡ ἐξουσία τοῦ σκότους. Συλλαβόντες νδδὲ αὐτὸν ἤγαγον, καὶ εἰσήγαγον αὐτὸν εἰς τὸν οἶκον τοῦ ἀρχιερέως. Ὁ δὲ Πέτρος ἠκολούθει μακρόθεν. Ἁψάντων νεδὲ πῦρ ἐν μέσῳ τῆς αὐλῆς, καὶ συγκαθισάντων αὐτῶν, ἐκάθητο ὁ Πέτρος ἐν μέσῳ αὐτῶν. ἰδοῦσα νϛδὲ αὐτὸν παιδίσκη τὶς καθήμενον πρὸς τὸ φῶς, καὶ ἀτενίσασα αὐτῷ, εἶπε, Καὶ οὗτος σὺν αὐτῷ ἦν. Ὁ νζδὲ ἠρνήσατο αὐτὸν, λέγων, Γύναι, οὐκ οἶδα αὐτόν. Καὶ νημετὰ βραχὺ ἕτερος ἰδὼν αὐτὸν, ἔφη, Καὶ σὺ ἐξ αὐτῶν εἶ. Ὁ δὲ Πέτρος εἴπεν, Ἄνθρωπε, οὐκ εἰμί. Καὶ νθδιαστάσης ὡσεὶ ὥρας μιᾶς, ἄλλος τὶς διϊσχυρίζετο, λέγων, Ἐπ᾽ ἀληθείας καὶ οὗτος μετ᾽ αὐτοῦ ἦν· καὶ γὰρ Γαλιλαῖός ἐστιν. Εἶπε ξδὲ ὁ Πέτρος, Ἄνθρωπε, οὐκ οἶδα ὃ λέγεις. Καὶ παραχρῆμα, ἔτι λαλοῦντος αὐτοῦ, ἐφώνησεν ὁ ἀλέκτωρ· καὶ ξαστραφεὶς ὁ Κύριος ἐνέβλεψε τῷ Πέτρῳ· καὶ ὑπεμνήσθη ὁ Πέτρος τοῦ λόγου τοῦ Κυρίου, ὡς εἶπεν αὐτῷ, Ὅτι πρὶν ἀλέκτορα φωνῆσαι, ἀπαρνήσῃ με τρίς. Καὶ ξβἐξελθὼν ἔξω ὁ Πέτρος ἔκλαυσε πικρῶς. Καὶ ξγοἱ ἄνδρες οἱ συνέχοντες τὸν Ἰησοῦν, ἐνέπαιζον αὐτῷ, δέροντες· καὶ ξδπερικαλύψαντες αὐτὸν, ἔτυπτον αὐτοῦ τὸ πρόσωπον, καὶ ἐπηρώτων αὐτὸν, λέγοντες, Προφήτευσον, τίς ἐστιν ὁ παίσας σε ; Καὶ ξεἕτερα πολλὰ βλασφημοῦντες ἔλεγον εἰς αὐτόν. ¶Καὶ ξϛὡς ἐγένετο ἡμέρα, συνήχθη τὸ πρεσβυτέριον τοῦ λαοῦ, ἀρχιερεῖς τε καὶ γραμματεῖς, καὶ ἀνήγαγον αὐτὸν εἰς τὸ συνέδριον ἑαυτῶν, λέγοντεςξζ, Εἰ σὺ εἶ ὁ Χριστός ; εἰπὲ ἡμῖν. Εἶπε δὲ αὐτοῖς, Ἐὰν ὑμῖν εἴπω, οὐ μὴ πιστεύσητε· ἐὰν ξηδὲ καὶ ἐρωτήσω, οὐ μὴ ἀποκριθῆτε μοι, ἢ ἀπολύσητε. Ἀπὸ ξθτοῦ νῦν ἔσται ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου καθήμενος ἐκ δεξιῶν τῆς δυνάμεως τοῦ Θεοῦ. Εἶπον οδὲ πάντες, Σὺ οὖν εἶ ὁ υἱὸς τοῦ Θεοῦ ; Ὁ δὲ πρὸς αὐτοὺς ἔφη, Ὑμεῖς λέγετε· ὅτι ἐγώ εἰμι. Οἱ οαδὲ εἶπον, Τί ἔτι χρείαν ἔχομεν μαρτυρίας ; αὐτοὶ γὰρ ἠκούσαμεν ἀπὸ τοῦ στόματος αὐτοῦ. ¶Καὶ κγαἀναστὰν ἅπαν τὸ πλῆθος αὐτῶν, ἤγαγεν αὐτὸν ἐπὶ τὸν Πιλάτον. ἤρξαντο βδὲ κατηγορεῖν αὐτοῦ, λέγοντες, Τοῦτον εὕρομεν διαστρέφοντα τὸ ἔθνος, καὶ κωλύοντα Καίσαρι φόρους διδόναι, λέγοντα ἑαυτὸν Χριστὸν βασιλέα εἶναι. Ὁ γδὲ Πιλάτος ἐπηρώτησεν αὐτὸν, λέγων, Σὺ εἶ ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; Ὁ δὲ ἀποκριθεὶς αὐτῷ ἔφη, Σὺ λέγεις. Ὁ δδὲ Πιλάτος εἶπε πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς καὶ τοὺς ὄχλους, Οὐδὲν εὑρίσκω αἴτιον ἐν τῷ ἀνθρώπῳ τούτῳ. Οἱ εδὲ ἐπίσχυον, λέγοντες, Ὅτι ἀνασείει τὸν λαὸν, διδάσκων καθ᾽ ὅλης τῆς Ἰουδαίας, ἀρξάμενος ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας ἕως ὧδε. Πιλάτος ϛδὲ ἀκούσας Γαλιλαίαν, ἐπηρώτησεν εἰ ὁ ἄνθρωπος Γαλιλαῖός ἐστι. καὶ ζἐπιγνοὺς ὅτι ἐκ τῆς ἐξουσίας Ἡρώδου ἐστὶν, ἀνέπεμψεν αὐτὸν πρὸς Ἡρώδην, ὄντα καὶ αὐτὸν ἐν Ἱεροσολύμοις ἐν ταύταις ταῖς ἡμέραις. Ὁ ηδὲ Ἡρώδης ἰδὼν τὸν Ἰησοῦν ἐχάρη λίαν· ἦν γὰρ θέλων ἐξ ἱκανοῦ ἰδεῖν αὐτὸν, διὰ τὸ ἀκούειν πολλὰ περὶ αὐτοῦ· καὶ ἤλπιζέ τι σημεῖον ἰδεῖν ὑπ᾽ αὐτοῦ γινόμενον. ἐπηρώτα θδὲ αὐτὸν ἐν λόγοις ἱκανοῖς· αὐτὸς δὲ οὐδὲν ἀπεκρίνατο αὐτῷ. εἱστήκεισαν ιδὲ οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς εὐτόνως κατηγοροῦντες αὐτοῦ. ¶Ἐξουθενήσας ιαδὲ αὐτὸν ὁ Ἡρώδης σὺν τοῖς στρατεύμασιν αὑτοῦ, καὶ ἐμπαίξας, περιβαλὼν αὐτὸν ἐσθῆτα λαμπρὰν, ἀνέπεμψεν αὐτὸν τῷ Πιλάτῳ. ἐγένοντο ιβδὲ φίλοι ὅ, τε Πιλάτος καὶ ὁ Ἡρώδης ἐν αὐτῇ τῇ ἡμέρᾳ μετ᾽ ἀλλήλων· προϋπῆρχον γὰρ ἐν ἔχθρᾳ ὄντες πρὸς ἑαυτούς. Πιλάτος ιγδὲ συγκαλεσάμενος τοὺς ἀρχιερεῖς καὶ τοὺς ἄρχοντας καὶ τὸν λαὸν, εἶπε ιδπρὸς αὐτοὺς, Προσηνέγκατέ μοι τὸν ἄνθρωπον τοῦτον ὡς ἀποστρέφοντα τὸν λαὸν, καὶ ἰδοὺ ἐγὼ ἐνώπιον ὑμῶν ἀνακρίνας, οὐδὲν εὗρον ἐν τῷ ἀνθρώπῳ τούτῳ αἴτιον, ὧν κατηγορεῖτε κατ᾽ αὐτοῦ· ἀλλιε᾽ οὐδὲ Ἡρώδης· ἀνέπεμψα γὰρ ὑμᾶς πρὸς αὐτὸν, καὶ ἰδοὺ οὐδὲν ἄξιον θανάτου ἐστὶ πεπραγμένον αὐτῷ. παιδεύσας ιϛοὖν αὐτὸν ἀπολύσω. Ἀνάγκην ιζδὲ εἶχεν ἀπολύειν αὐτοῖς κατὰ ἑορτὴν ἕνα. ἀνέκραξαν ιηδὲ παμπληθεὶ λέγοντες, Αἶρε τοῦτον, ἀπόλυσον δὲ ἡμῖν τὸν Βαραββᾶν. ὅστις ιθἦν διὰ στάσιν τινὰ γενομένην ἐν τῇ πόλει καὶ φόνον, βεβλημένος εἰς φυλακήν. Πάλιν κοὖν ὁ Πιλάτος προσεφώνησε θέλων ἀπολῦσαι τὸν Ἰησοῦν. οἱ καδὲ ἐπεφώνουν, λέγοντες, Σταύρωσον, σταύρωσον αὐτόν. Ὁ κβδὲ τρίτον εἶπε πρὸς αὐτοὺς, Τί γὰρ κακὸν ἐποίησεν οὗτος ; οὐδὲν αἴτιον θανάτου εὗρον ἐν αὐτῷ. παιδεύσας οὖν αὐτὸν ἀπολύσω. Οἱ κγδὲ ἐπέκειντο φωναῖς μεγάλαις, αἰτούμενοι αὐτὸν σταυρωθῆναι, καὶ κατίσχυον αἱ φωναὶ αὐτῶν καὶ τῶν ἀρχιερέων. Ὁ κδδὲ Πιλάτος ἐπέκρινε γενέσθαι τὸ αἴτημα αὐτῶν· ἀπέλυσε κεδὲ αὐτοῖς τὸν διὰ στάσιν καὶ φόνον βεβλημένον εἰς τὴν φυλακὴν, ὃν ᾐτοῦντο· τὸν δὲ Ἰησοῦν παρέδωκε τῷ θελήματι αὐτῶν. Καὶ κϛὡς ἀπήγαγον αὐτὸν, ἐπιλαβόμενοι Σίμωνός τινος Κυρηναίου τοῦ ἐρχόμενου ἀπ᾽ ἀγροῦ, ἐπέθηκαν αὐτῷ τὸν σταυρὸν φέρειν ὄπισθεν τοῦ Ἰησοῦ. Ἠκολούθει κζδὲ αὐτῷ πολὺ πλῆθος τοῦ λαοῦ, καὶ γυναικῶν, αἳ καὶ ἐκόπτοντο καὶ ἐθρήνουν αὐτόν. Στραφεὶς κηδὲ πρὸς αὐτὰς ὁ Ἰησοῦς εἶπε, Θυγατέρες Ἱερουσαλὴμ, μὴ κλαίετε ἐπ᾽ ἐμὲ, πλὴν ἐφ᾽ ἑαυτὰς κλαίετε, καὶ ἐπὶ τὰ τέκνα ὑμῶν· ὅτι κθἰδοὺ ἔρχονται ἡμέραι ἐν αἷς ἐροῦσι, Μακάριαι αἱ στεῖραι, καὶ κοιλίαι αἱ οὐκ ἐγέννησαν, καὶ μαστοὶ οἳ οὐκ ἐθήλασαν. Τότε λἄρξονται λέγειν τοῖς ὄρεσι, Πέσετε ἐφ᾽ ἡμᾶς· καὶ τοῖς βουνοῖς, Καλύψατε ἡμᾶς. ὅτι λαεἰ ἐν τῷ ὑγρῷ ξύλῳ ταῦτα ποιοῦσιν, ἐν τῷ ξηρῷ τί γένηται ; Ἤγοντο λβδὲ καὶ ἕτεροι δύο κακοῦργοι σὺν αὐτῷ ἀναιρεθῆναι. ¶Καὶ λγὅτε ἀπῆλθον ἐπὶ τὸν τόπον τὸν καλούμενον κρανίον, ἐκεῖ ἐσταύρωσαν αὐτὸν, καὶ τοὺς κακούργους, ὃν μὲν ἐκ δεξιῶν, ὃν δὲ ἐξ ἀριστερῶν. Ὁ λδδὲ Ἰησοῦς ἔλεγε, Πάτερ, ἄφες αὐτοῖς· οὐ γὰρ οἴδασι τί ποιοῦσι. Διαμεριζόμενοι δὲ τὰ ἱμάτια αὐτοῦ, ἔβαλον κλῆρον. καὶ λεεἱστήκει ὁ λαὸς θεωρῶν. Ἐξεμυκτήριζον δὲ καὶ οἱ ἄρχοντες σὺν αὐτοῖς, λέγοντες, Ἄλλους ἔσωσε, σωσάτω ἑαυτὸν, εἰ οὗτός ἐστιν ὁ Χριστὸς ὁ τοῦ Θεοῦ ἐκλεκτός. Ἐνέπαιζον λϛδὲ αὐτῷ καὶ οἱ στρατιῶται προσερχόμενοι, καὶ ὄξος προσφέροντες αὐτῷ, καὶ λζλέγοντες, Εἰ σὺ εἶ ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων, σῶσον σεαυτόν. Ἦν ληδὲ καὶ ἐπιγραφὴ γεγραμμένη ἐπ᾽ αὐτῷ γράμμασιν Ἑλληνικοῖς καὶ Ρωμαϊκοῖς καὶ Ἑβραϊκοῖς, ΟὟΤΌΣ ἘΣΤΙΝ Ὁ ΒΑΣΙΛΕΥΣ ΤΩΝ ἸΟΥΔΑΙΩΝ. ¶Εἷς λθδὲ τῶν κρεμασθέντων κακούργων ἐβλασφήμει αὐτὸν, λέγων, Εἰ σὺ εἶ ὁ Χριστὸς, σῶσον σεαυτὸν καὶ ἡμᾶς. Ἀποκριθεὶς μδὲ ὁ ἕτερος ἐπετίμα αὐτῷ, λέγων, Οὐδὲ φοβῇ σὺ τὸν Θεὸν, ὅτι ἐν τῷ αὐτῷ κρίματι εἶ ; καὶ μαἡμεῖς μὲν δικαίως· ἄξια γὰρ ὧν ἐπράξαμεν ἀπολαμβάνομεν· οὗτος δὲ οὐδὲν ἄτοπον ἔπραξε. καὶ μβἔλεγε τῷ Ἰησοῦ, Μνήσθητί μου, Κύριε, ὅταν ἔλθῃς ἐν τῃ βασιλείᾳ σου. Καὶ μγεἶπεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ἀμὴν λέγω σοι, σήμερον μετ᾽ ἐμοῦ ἔσῃ ἐν τῷ παραδείσῳ. Ἦν μδδὲ ὡσεὶ ὥρα ἕκτη, καὶ σκότος ἐγένετο ἐφ᾽ ὅλην τὴν γῆν ἕως ὥρας ἐννάτης. καὶ μεἐσκοτίσθη ὁ ἥλιος, καὶ ἐσχίσθη τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ μέσον. Καὶ μϛφωνήσας φωνῇ μεγάλῃ ὁ Ἰησοῦς εἶπε, Πάτερ, εἰς χεῖράς σου παραθήσομαι τὸ πνεῦμά μου. Καὶ ταῦτα εἰπὼν ἐξέπνευσεν. Ἰδὼν μζδὲ ὁ ἑκατόνταρχος τὸ γενόμενον, ἐδόξασε τὸν Θεὸν, λέγων, Ὄντως ὁ ἄνθρωπος οὗτος δίκαιος ἦν. Καὶ μηπάντες οἱ συμπαραγενόμενοι ὄχλοι ἐπὶ τὴν θεωρίαν ταύτην, θεωροῦντες τὰ γενόμενα, τύπτοντες ἑαυτῶν τὰ στήθη ὑπέστρεφον. Εἱστήκεισαν μθδὲ πάντες οἱ γνωστοὶ αὐτοῦ μακρόθεν, καὶ γυναῖκες αἱ συνακολουθήσασαι αὐτῷ ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας, ὁρῶσαι ταῦτα. ¶Καὶ νἰδοὺ ἀνὴρ ὀνόματι Ἰωσὴφ, βουλευτὴς ὑπάρχων, ἀνὴρ ἀγαθὸς καὶ δίκαιος, οὗτος ναοὐκ ἦν συγκατατεθειμένος τῇ βουλῇ καὶ τῇ πράξει αὐτῶν, ἀπὸ Ἁριμαθαίας πόλεως τῶν Ἰουδαίων, ὃς καὶ προσεδέχετο καὶ αὐτὸς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ· οὗτος νβπροσελθὼν τῷ Πιλάτῳ, ᾐτήσατο τὸ σῶμα τοῦ Ἰησοῦ· καὶ νγκαθελὼν αὐτὸ ἐνετύλιξεν αὐτὸ σινδόνι, καὶ ἔθηκεν αὐτὸ ἐν μνήματι λαξευτῷ, οὗ οὐκ ἦν οὐδέπω οὐδεὶς κείμενος. Καὶ νδἡμέρα ἦν παρασκευὴ, καὶ σάββατον ἐπέφωσκε. ¶Κατακολουθήσασαι νεδὲ καὶ γυναῖκες αἵτινες ἦσαν συνεληλυθυῖαι αὐτῷ ἐκ τῆς Γαλιλαίας, ἐθεάσαντο τὸ μνημεῖον, καὶ ὡς ἐτέθη τὸ σῶμα αὐτοῦ. ὑποστρέψασαι νϛδὲ ἡτοίμασαν ἀρώματα καὶ μύρα. καὶ τὸ μὲν σάββατον ἡσύχασαν κατὰ τὴν ἐντολήν· ¶Τῇ κδαδὲ μιᾷ τῶν σαββάτων ὄρθρου βαθέος ἦλθον ἐπὶ τὸ μνῆμα, φέρουσαι ἃ ἡτοίμασαν ἀρώματα, καί τινες σὺν αὐταῖς. εὗρον βδὲ τὸν λίθον ἀποκεκυλισμένον ἀπὸ τοῦ μνημείου, καὶ γεἰσελθοῦσαι οὐχ εὗρον τὸ σῶμα τοῦ Κυρίου Ἰησοῦ. Καὶ δἐγένετο ἐν τῷ διαπορεῖσθαι αὐτὰς περὶ τούτου, καὶ ἰδοὺ δύο ἄνδρες ἐπέστησαν αὐταῖς ἐν ἐσθήσεσιν ἀστραπτούσαις. ἐμφόβων εδὲ γενομένων αὐτῶν, καὶ κλινουσῶν τὸ πρόσωπον εἰς τὴν γῆν, εἶπον πρὸς αὐτὰς, Τί ζητεῖτε τὸν ζῶντα μετὰ τῶν νεκρῶν ; οὐκ ϛἔστιν ὧδε, ἀλλ᾽ ἠγέρθη. Μνήσθητε ὡς ἐλάλησεν ὑμῖν, ἔτι ὢν ἐν τῇ Γαλιλαίᾳ, λέγωνζ, Ὅτι δεῖ τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου παραδοθῆναι εἰς χεῖρας ἀνθρώπων ἁμαρτωλῶν, καὶ σταυρωθῆναι, καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἀναστῆναι. Καὶ ηἐμνήσθησαν τῶν ῥημάτων αὐτοῦ. καὶ θὑποστρέψασαι ἀπὸ τοῦ μνημείου, ἀπήγγειλαν ταῦτα πάντα τοῖς ἕνδεκα καὶ πᾶσι τοῖς λοιποῖς. Ἦσαν ιδὲ ἡ Μαγδαληνὴ Μαρία καὶ Ἰωάννα καὶ Μαρία Ἰακώβου, καὶ αἱ λοιπαὶ σὺν αὐταῖς, αἳ ἔλεγον πρὸς τοὺς ἀποστόλους ταῦτα· καὶ ιαἐφάνησαν ἐνώπιον αὐτῶν ὡσεὶ λῆρος τὰ ῥήματα αὐτῶν, καὶ ἠπίστουν αὐταῖς. ¶Ὁ ιβδὲ Πέτρος ἀναστὰς ἔδραμεν ἐπὶ τὸ μνημεῖον, καὶ παρακύψας βλέπει τὰ ὀθόνια κείμενα μόνα· καὶ ἀπῆλθε πρὸς ἑαυτὸν, θαυμάζων τὸ γεγονός. ¶Καὶ ιγἰδοὺ δύο ἐξ αὐτῶν ἦσαν πορευόμενοι ἐν αὐτῇ τῇ ἡμέρᾳ εἰς κώμην ἀπέχουσαν σταδίους ἑξήκοντα ἀπὸ Ἱερουσαλὴμ, ᾗ ὄνομα Ἐμμαούς· καὶ ιδαὐτοὶ ὡμίλουν πρὸς ἀλλήλους περὶ πάντων τῶν συμβεβηκότων τούτων. Καὶ ιεἐγένετο ἐν τῷ ὁμιλεῖν αὐτοὺς καὶ συζητεῖν, καὶ αὐτὸς ὁ Ἰησοῦς ἐγγίσας συνεπορεύετο αὐτοῖς· οἱ ιϛδὲ ὀφθαλμοὶ αὐτῶν ἐκρατοῦντο τοῦ μὴ ἐπιγνῶναι αὐτόν. Εἶπε ιζδὲ πρὸς αὐτοὺς, Τίνες οἱ λόγοι οὗτοι, οὓς ἀντιβάλλετε πρὸς ἀλλήλους περιπατοῦντες, καὶ ἐστὲ σκυθρωποί ; Ἀποκριθεὶς ιηδὲ ὁ εἷς ᾧ ὄνομα Κλεόπας, εἶπε πρὸς αὐτὸν, Σὺ μόνος παροικεῖς ἐν Ἱερουσαλὴμ, καὶ οὐκ ἔγνως τὰ γενόμενα ἐν αὐτῇ ἐν ταῖς ἡμέραις ταύταις ; Καὶ ιθεἶπεν αὐτοῖς, Ποῖα ; Οἱ δὲ εἶπον αὐτῷ, Τὰ περὶ Ἰησοῦ τοῦ Ναζωραίου, ὃς ἐγένετο ἀνὴρ προφήτης, δυνατὸς ἐν ἔργῳ καὶ λόγῳ ἐναντίον τοῦ Θεοῦ καὶ παντὸς τοῦ λαοῦ· ὅπως κτὲ παρέδωκαν αὐτὸν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ ἄρχοντες ἡμῶν εἰς κρίμα θανάτου, καὶ ἐσταύρωσαν αὐτόν. ἡμεῖς καδὲ ἠλπίζομεν ὅτι αὐτός ἐστιν ὁ μέλλων λυτροῦσθαι τὸν Ἰσραήλ. ἀλλά γε σὺν πᾶσι τούτοις τρίτην ταύτην ἡμέραν ἄγει σήμερον, ἀφ᾽ οὗ ταῦτα ἐγένετο. Ἀλλὰ κβκαὶ γυναῖκές τινες ἐξ ἡμῶν ἐξέστησαν ἡμᾶς, γενόμεναι ὄρθριαι ἐπὶ τὸ μνημεῖον, καὶ κγμὴ εὑροῦσαι τὸ σῶμα αὐτοῦ, ἦλθον, λέγουσαι καὶ ὀπτασίαν ἀγγέλων ἑωρακέναι, οἳ λέγουσιν αὐτὸν ζῆν. Καὶ κδἀπῆλθόν τινες τῶν σὺν ἡμῖν ἐπὶ τὸ μνημεῖον, καὶ εὗρον οὕτω καθὼς καὶ αἱ γυναῖκες εἶπον, αὐτὸν δὲ οὐκ εἶδον. Καὶ κεαὐτὸς εἶπε πρὸς αὐτοὺς, Ὦ ἀνόητοι καὶ βραδεῖς τῇ καρδίᾳ τοῦ πιστεύειν ἐπὶ πᾶσιν οἷς ἐλάλησαν οἱ προφῆται· οὐχὶ κϛταῦτα ἔδει παθεῖν τὸν Χριστὸν, καὶ εἰσελθεῖν εἰς τὴν δόξαν αὑτοῦ ; Καὶ κζἀρξάμενος ἀπὸ Μωσέως καὶ ἀπὸ πάντων τῶν προφητῶν, διηρμήνευεν αὐτοῖς ἐν πάσαις ταῖς γραφαῖς τὰ περὶ ἑαυτοῦ. Καὶ κηἤγγισαν εἰς τὴν κώμην οὗ ἐπορεύοντο, καὶ αὐτὸς προσεποιεῖτο ποῤῥωτέρω πορεύεσθαι. Καὶ κθπαρεβιάσαντο αὐτὸν, λέγοντες, Μεῖνον μεθ᾽ ἡμῶν· ὅτι πρὸς ἑσπέραν ἐστὶ, καὶ κέκλικεν ἡ ἡμέρα. Καὶ εἰσῆλθε τοῦ μεῖναι σὺν αὐτοῖς. καὶ λἐγένετο ἐν τῷ κατακλιθῆναι αὐτὸν μετ᾽ αὐτῶν, λαβὼν τὸν ἄρτον εὐλόγησε, καὶ κλάσας ἐπεδίδου αὐτοῖς. αὐτῶν λαδὲ διηνοίχθησαν οἱ ὀφθαλμοὶ, καὶ ἐπέγνωσαν αὐτόν. καὶ αὐτὸς ἄφαντος ἐγένετο ἀπ᾽ αὐτῶν. καὶ λβεἶπον πρὸς ἀλλήλους, Οὐχὶ ἡ καρδία ἡμῶν καιομένη ἦν ἐν ἡμῖν, ὡς ἐλάλει ἡμῖν ἐν τῇ ὁδῷ, καὶ ὡς διήνοιγεν ἡμῖν τὰς γραφάς ; Καὶ λγἀναστάντες αὐτῇ τῇ ὥρᾳ, ὑπέστρεψαν εἰς Ἱερουσαλὴμ, καὶ εὗρον συνηθροισμένους τοὺς ἕνδεκα καὶ τοὺς σὺν αὐτοῖς, λέγονταςλδ, ὅτι ἠγέρθη ὁ Κύριος ὄντως, καὶ ὤφθη Σίμωνι. καὶ λεαὐτοὶ ἐξηγοῦντο τὰ ἐν τῇ ὁδῷ, καὶ ὡς ἐγνώσθη αὐτοῖς ἐν τῇ κλάσει τοῦ ἄρτου. ¶Ταῦτα λϛδὲ αὐτῶν λαλούντων, αὐτὸς ὁ Ἰησοῦς ἔστη ἐν μέσῳ αὐτῶν, καὶ λέγει αὐτοῖς, Εἰρήνη ὑμῖν. Πτοηθέντες λζδὲ καὶ ἔμφοβοι γενόμενοι ἐδόκουν πνεῦμα θεωρεῖν. καὶ ληεἶπεν αὐτοῖς, Τί τεταραγμένοι ἐστὲ, καὶ διατί διαλογισμοὶ ἀναβαίνουσιν ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν ; ἴδετε λθτὰς χεῖράς μου καὶ τοὺς πόδας μου, ὅτι αὐτὸς ἐγώ εἰμι· ψηλαφήσατέ με καὶ ἴδετε, ὅτι πνεῦμα σάρκα καὶ ὀστέα οὐκ ἔχει, καθὼς ἐμὲ θεωρεῖτε ἔχοντα. Καὶ μτοῦτο εἰπὼν ἐπέδειξεν αὐτοῖς τὰς χεῖρας καὶ τοὺς πόδας. Ἔτι μαδὲ ἀπιστούντων αὐτῶν ἀπὸ τῆς χαρᾶς, καὶ θαυμαζόντων, εἶπεν αὐτοῖς, Ἔχετέ τι βρώσιμον ἐνθάδε ; οἱ μβδὲ ἐπέδωκαν αὐτῷ ἰχθύος ὀπτοῦ μέρος, καὶ ἀπὸ μελισσίου κηρίου. καὶ μγλαβὼν ἐνώπιον αὐτῶν ἔφαγεν. εἶπε μδδὲ αὐτοῖς, Οὗτοι οἱ λόγοι οὓς ἐλάλησα πρὸς ὑμᾶς ἔτι ὢν σὺν ὑμῖν, ὅτι δεῖ πληρωθῆναι πάντα τὰ γεγραμμένα ἐν τῷ νόμῳ Μωσέως καὶ προφήταις καὶ ψαλμοῖς περὶ ἐμοῦ. Τότε μεδιήνοιξεν αὐτῶν τὸν νοῦν, τοῦ συνιέναι τὰς γραφὰς, καὶ εἶπεν αὐτοῖς, Ὅτι μϛοὕτω γέγραπται, καὶ οὕτως ἔδει παθεῖν τὸν Χριστὸν, καὶ ἀναστῆναι ἐκ νεκρῶν τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ, καὶ μζκηρυχθῆναι ἐπὶ τῷ ὀνόματι αὐτοῦ μετάνοιαν καὶ ἄφεσιν ἁμαρτιῶν εἰς πάντα τὰ ἔθνη, ἀρξάμενον ἀπὸ Ἱερουσαλήμ. ὑμεῖς μηδέ ἐστε μάρτυρες τούτων. Καὶ μθἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω τὴν ἐπαγγελίαν τοῦ πατρός μου ἐφ᾽ ὑμᾶς. ὑμεῖς δὲ καθίσατε ἐν τῇ πόλει Ἱερουσαλὴμ, ἕως οὗ ἐνδύσησθε δύναμιν ἐξ ὕψους. Ἐξήγαγε νδὲ αὐτοὺς ἔξω ἕως εἰς Βηθανίαν· καὶ ἐπάρας τὰς χεῖρας αὑτοῦ, εὐλόγησεν αὐτούς. Καὶ ναἐγένετο ἐν τῷ εὐλογεῖν αὐτὸν αὐτοὺς, διέστη ἀπ᾽ αὐτῶν, καὶ ἀνεφέρετο εἰς τὸν οὐρανόν. καὶ νβαὐτοὶ προσκυνήσαντες αὐτὸν, ὑπέστρεψαν εἰς Ἱερουσαλὴμ μετὰ χαρᾶς μεγάλης· καὶ νγἦσαν διαπαντὸς ἐν τῷ ἱερῷ, αἰνοῦντες καὶ εὐλογοῦντες τὸν Θεόν. ¶Αμήν.
Előszó.1 Mivelhogy1 sokan kezdették rendzserint megirni, azoknak a dolgoknak megbeszéléseket, mellyek mi nálunk mindenestől fogva bizonyosok. A2 mint nékünk előnkbe adták, a kik eleitől fogva, szemmel látói és szolgái voltak az igének : Azért3 tetszék nékem is, ki mindenestől fogva mindeneknek jó végekrrre mentem eleitől fogva, hogy azokról néked rendszerint irnék, jó Theofile ! Hogy4 megtudhassad azoknak a dolgoknak valóságos igazságokat, mellyeket hallottál. Angyal adja hírül Keresztelő János születését.Vala5 a Júdea királyának Héródesnek idejében egy Pap, kinek Zakariás vala neve, Abiának rendiből való : annak pedig felesége, Áron Papnak leányai közzűl való vala, kinek neve Erzsébet vala. Valának6 pedig mindketten igazak Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolatiban és rendeléseiben feddhetetlenül élnek vala. És7 nem vala nékik magzatjok, mivelhogy Erzsébet meddő volna, és mind ketten immár idős emberek valának. Lőn8 pedig, hogy mikor a részre osztott Papságnak rendi szerint, az Isten előtt való szolgálatokban a Papság Zakariáson volna. A9 papi tiztnek rendi szerint reá juta a szer, hogy az Úrnak templomába bémenvén jóillatot gerjesztene ; És10 a községnek minden sokasága, kivül imádkozik vala a jóillatozásnak idején. Megjelenék11 pedig néki az Úrnak Angyala, állván a jóillatozás való oltárnak jobbja felől. És12 Zakariás azt látván, megháborodék, és félelem esék ő reá. Monda13 pedig az Angyal néki : Ne félj Zakariás : mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és az ő nevét nevezed Jánosnak. És14 az lészen néked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén ; ,15 Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegitő italt nem iszik, és még az ő annyának méhétől fogva Szent Lélekkel bételik. És16 az Izráel fijai közzűl sokakat megtérit az ő Urukhoz Istenekhez ; Mert17 ez ő előtte fog járni, az Illyés lelkével és erejével, hogy az atyáknak sziveket a fiakhoz forditsa és az engedetleneket az igazaknak bölcsességekre : hogy az Úrnak készítsen tökéletes népet. És18 monda Zakariás az Angyalnak : Mint esmérhetem én azt meg ? mert én vén ember vagyok, és az én feleségem is igen idős. És19 felelvén az Angyal, monda néki : Én vagyok Gábriel, ki állok az Isten előtt : és bocsáttattam, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked. És20 imé megnémulsz, és nem szólhatsz, mind a napig, mellyen ezek meglésznek ; mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, mellyek bételnek az ő idejekben. És21 a község várja vala Zakariást, és csudálják vala, hogy ő a templomban késnék. És22 ő minekutánna kijött volna a templomból, nem szólhat vala nékik : és eszekbe vevék, hogy ő látást látott volna a templomban : mert csak ő int vala nékik, és ugyan némán marada. És23 minekutánna bétöltek volna az ő szolgálatjának napjai, elméne házához. A24 napo után pedig méhében fogada Erzsébet az ő felesége, és elrejté magát öt hónapig, ezt mondván : Így25 cselekedék az Úr én velem a napokban, mellyekben szemeit én reám veté, hogy elvenné rólam az emberek között való ama nagy gyalázatomat. Krisztus születését adja hírül Gábriel.Hatodik26 hónapban pedig küldeték az Istentől Gábriel Angyal Galileának városába, melynek neve Názáret. Egy27 szűzhöz, melly férfuúnak jegyeztetett valam melly férjfiúnak neve József vala, ki a Dávid háznépe közzűl való vala : a szűznek pedig neve vala Mária. Bémenvén28 azért az Angyal ő hozzá, monda : Örülj te, ki az Úrnál ingyen vagy kedves : Az Úr te veled vagyon ; és te áldott vagy az asszonyok között. Az29 pedig mikor az Angyalt látta volna, megháborodék az ő beszédén : és gondolkodik vala azon, minémü volna e köszöntés ! És30 monda néki az Angyal : Ne félj Mária : mert Istennél kegyelemben vagy . És31 ímé méhedben fogadsz, és szülsz fiat : és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. És32 nagy lészen és a Magasságban lakozó Fijának hivattatik, és az Úr Isten néki adja Dávidnak, az ő attyának székit. És33 uralkodik Jákóbnak házán mind örökké, és az ő országának vége nem lészen. Monda34 pedig Mária az Angyalnak : Mimódon lészen ez, holott én férjfiat nem fogok esmérni ? És35 felelvén az Angyal, monda néki : A Szent Lélek száll te reád, és a magasságan lakozó Istennek ereje árnyékoz meg tégedet, annakokáért az is a mi tőled születik, mivelhogy szent lészen, Isten Fijának hivattatik. És36 imé a te rokonod Erzsébet is az ő vénségében fogaott fiat, és immár hatod hónapi viselős az, a ki hivattatik vala meddőnek. Mert37 az Istennén nincsen semmi lehetetlen dolog. Monda38 pedig Mária : Imhol vagyon az Úrnak szolgálóleánya : legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az Angyal. Mária látogatása Erzsébetnél.És39 mikor felkölt volna Mária az napokban, elméne a hegyes tartományba nagy sietséggel, Júdának városába. És40 beméne Zakariás házába, és köszönté Erzsébetet. És41 minekutánna hallotta volna Erzsébet Máriának köszöntését : a magzat repese az ő méhében. és bételék Szent Lélekkel Erzsébet. És42 felszóval kiálta, mondván : Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse. És43 honnét vagyon ez nékem, hogy az én Uramnak annya én hozzám jöjjön ? Mert44 imé, mihelyt a te köszöntésednek szava az én füleimbe juta, azonnal repesni kezde örvendezéssel a magzat az én méhemben. És45 boldog az a ki hitt : mert bételjesednek azok, a mellyeket az Úr néki mondott. Mária éneke.Akkor46 monda Mária : Magasztalja az én lelkem az Urat, És47 örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben ; Mert48 megtekinté az ő szolgálóleányának alázatos állapotját : mert imé engemet ez időtől fogva boldognak mondanak minden nemzetségek : Mert49 a hatalmas Isten én velem nagyságos dolgokat cselekedék : és szent az ő neve. És50 az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, kik őtet félik. Hatalmas51 dolgot cselekedék karjának ereje által : és a kevélyeknek szivek gondolatjának eszét veszté. Hatalmasokat52 levoná az ő székekből, és az alázatosokat felmagasztalá : Az53 éhezőket minden jókkal bétölté, és a gazdagokat üresen bocsátá. Magához54 fogadá Izráelt az ő szolgáját, hogy megemlékeznék az ő irgalmasságáról (Miképen55 szólott vala a mi Atyáinknak : Ábrahámnak és az ő maradékinak) mind örökké. Marada56 pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig, és azután haza tére. János születése és körülmetélése.Erzsébetnek57 pedig bételék szülésének ideje és szüle az ő fiját. És58 meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett volna ő vele és őnéki örülnek vala. És59 nyolczadnapon eljövének, hogy a gyermeket körülmetélnék, és az ő attyának nevérő nevezik vala őtet Zakariásnak. És60 felelvén az annya, monda : Semmiképen nem : hanem Jánosnak neveztessék. És61 mondának néki : Senki nincsen a te nemzetséged között, a ki illyen névvel neveztetnék. ,62 Intenek vala pedig annak attyának, hogy megjelentené, kinek akarná neveztetni. És63 minekutánna táblát kért volna elő, ezt irá, mondván : János néki neve. És csudálkozának rajta mindnyájan. És64 megnyilatkozék az ő szája azonnal és az ő nyelve ; és szól vala áldván az Istent. Támada65 annakokáért félelem minden ő szomszédjaikban : és Júdeának hegy között való egész tartományában, kihirdettetének mind ezek a dolgok. És66 mindenek a kik hallák azokat, az ő szivekbe elrejték, ezt mondván : Vallyon kicsoda lészen e gyermek ? az Úrnak keze vala pedig ő vele. Zakariás éneke.És67 Zakariás az ő attya, bételjesedék Szent Lélekkel, és prófétála ezt mondván : Áldott68 az Izráel Ura Istenem hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét. És69 felemelte az idvességnek szarvát nékünk, az ő szolgájának Dávidnak házában. A70 miint szólott az ő szent Prófétáinak általok, kik eleitől fogva voltak. Hogy71 a mi ellenséginktől megszabaditana : és mind azoknak kezekből, a kik minket gyülölnek. Hogy72 irgalmasságot cselekednék a mi atyáinkkal, és megmelékeznék az ő szent fogadásáról. Az73 esküvésről, mellyel megesküdr a mi atyánknak Ábrahámnak, tudniillik hogy ő megadná nékünk : Hogy74 a mi ellenséginknek kezekből megszabadulván, félelem nélkül szolgáljunk néki. Szentséggel75 és igazsággal ő előtte ; a mi életünknek minden idejében. Te76 pedig kis gyermek, a magasságos Isten Prófétájának hivattatol : mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészitsed. És77 az idvességnek esméretire megtnitsad az ő népét, melly vagyon az ő büneiknek bocsánatjok által. A78 mi Istenünk nagy irgalamasságáért, mellyel megláogatott minket, a magasságból való Csemete. Hogy79 megjelenjék azoknak, kik a setétségben és a halálnak árnyékában vagynak, hogy a mi lábainkat igazgassa a békességnek útára. A80 kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lelkében ; és pusztákban vala mind a mai napig, mellyen meg kellene magát az Izráelnek mutatni. Krisztus2 születése.És1 lőn az napokban, Augusztus Császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld béirattatnék. (E2 béiratás lett először, mikor Siriában Czirénius Tiszttartó volna.) Menek3 vala azért mindenek, hogy béirattatnának, kiki az ő városába, Felméne4 pedig József is Galileából, Názáretnek városából Júdea tartományába, a Dávid városába, melly Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy Dávidnak házából és háznépe közzűl való vala ; Hogy5 béirattatnék Máriával, ki néki jegyeztetett vala feleségül, és vala várandós. És6 lőn mikor ott volnának, hogy bételnének a napok, a mellyeken szülni kellene néki. Szüle7 azért az ő elsőszülött Fiját, és bépólálá őtet, és helyhezteté a jászolba ; mivelhogy nem vala nékik helyek a vendégfogadó háznál. Valának8 pedig pásztorok azon tartományban, kik kin a mezőn hálnak vala, és vigyáznak valal éjszakám az ő nyájok mellett. És9 imé az Úr Angyala hozzájok eljöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket, és nagy félelemmel megfélemlének. És10 monda az Angyal nékik : Ne féljetek : mert imé hirdetek néktek nagy örömet, melly az egész népnek öröme lészen ; Mert11 született néktek ma a Megtartó (ki az Úr Krisztus), a Dávid városában. Ez12 pedig néktek a jele : Találtok egy kis gyermeket bépólálva feküdni a jászolban. És13 hirtelenséggel jelenék az Angyallal mennyei seregeknek sokaságok, kik az Istent dicsérik, és ezt mondják vala : Dicsőség14 a magasságos mennyekben az Istennek ! és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat ! És15 lőn, hogy mikor elmentek volna az Angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztorok egymásnak : Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, mellyet az Úr megjelentett nékünk. Elmenének16 azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala. Mikor17 pedig látták volna elhirdeték azt, a mi nékik a kis gyermek felől mondatott vala. És18 mindenek a kik hallák, csudálkozának azokon, a mellyeket a pásztorok nékik mondottak vala. Mária19 pedig mind ezeket maagában tartja vala, és szivében forgatja vala. Megtérének20 pedig a pásztorok, dicsőitvén és dicsérvén az Istent mind azok felől, mellyeket hallottak és láttak vala, a mint nékik megmondatott vala. Jézust körülmetélik, bemutatják az Úrnak. Simeon és Anna.És21 mikor eljött volna a nyolczadnap hogy a kis gyermeket körülmetélnék, nevezék az ő nevét JÉZUSNAK, mellynek neveztetett vala az Angyaltól minekelőtte ő fogantatnék az ő annya méhében. És22 mikor bétöltek volna Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék a kis gyermeket jérusálembe, hogy az Úrnak bémutatnák őtet. (Miképen23 meg vagyon irva az Úrnak törvényében : Minden elsőszülött férjfiúmag az Úrnak szenteltessék.) És24 áldozatra valót adnának a szerint, a mint megmondatott az Úr törvényében, két gelicsét vagy két galambfiakat. És25 imé vala Jérusálemben egy ember, kienk Simpn vala a neve. és ez igaz és istenfélő ember vala, ki az Izráelnek vigazstaltatását várja vala, és a szent Lélek vala ő rajta. És26 Istentől a szent Lélek által megmondatott vala néki, hogy halált nem látna adig, mig meg nem látná az Úrnak ama Krisztusát. Ez27 annakokáért a szent Léleknek inditásából méne a templomba. És mikor a kis gyermek Jézust bévinnék az ő szüléi, hogy érette cselekednének a törvénynek szokása szerint ; Akkor28 ő vevé őtet ölébe, és áldá az Istent, és monda : Mostan29 bocsátod el a te szolgádat Uram békességgel, a te beszéded szerint ! Mert30 láták az én szemeim a te Idvezitődet. Mellyet31 készitettél minden népeknek szemeik előtt. A32 pogánynépeknek megvilágosittatásokra való világosságot, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségét. József33 pedig és az ő annya csudálkoznak azokon, a mellyeket mondanak vala ő felőle. És34 megáldá őket Siemon, és monda Máriának annak annyának : Imé vettetett ez sokaknak esetekre, és sokaknak feltámadásokra Izráelben, és jegyül, kimónek sokan ellene mondanak. (Sőt35 a te lelkedet is általhatja az éles tőr), hogy megjelentessenek sok sziveknek gondolatai. Vala36 pedig egy Anna nevő Prófétaasszony, Fánuel leánya, Ásernek nemzetségéből való. Ez sok időt élt vala, minekutánna élt volna az ő férjével hét esztendeig az ő szüzességétől fogva. És37 mikor volna mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy, nem távozik vala el a templomtól, hanem éjjel és nappal szolgál vala Istennek böjtölésekkel és imádkozásokkal. Ez38 azért, mikor azon órában oda ment volna, vizsontag vallást tészen vala az Úrról, és szuólt vala ő felőle mindneknek, kik Jérusálemben várják vala a váltságor. Azok39 pedig minekutánna elvégeztek volna mindeneket az Úrnak törvénye szerint, megtérének Galileába, az ő városokba Názáretbe. A40 kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben, és teljesedik vala bölcsességgel, és az Istennek kegyelme vala ő rajta. Jézus a templomban tizenkétéves korában. Názáreti ifjúsága.Mennek41 vala pedig minden esztendőnként az ő szüléi Jérusálembe a Húsvét innepében. Mikor42 azért lett volna jé4 tizenkét esztendős, felmenének ők Jérusálembe az Innepnek szokása szerint. És43 az Innep napjai eltelvén, mkor ők haza tértek volna, elmarada a gyermek Jézus Jérusálemben, mellyet nem vőnek eszekbe sem József sem az ő annya. Azt44 állitván pedig, hogy az úti társaságban volna, menének egy napi járó földet és keresik vala őtet a rokonságok és az esmerősök között. És45 mikor nem találták volna., visszatérnek Jérusálembe, keresvén őtet. És46 lőn, hogy harmadnapon megtalálnák őtet a templomban, ki ül vala a Doktorok között, és hallgatja és kérdezi vala őket. Álmélkodnak47 pedig mindnyájan, a kik őtet hallgatják vala az ő értelmén és az ő feleletein. És48 minekutánna őtet látták volna az ő szülői, elálmélkodának, és monda néki az ő annya : Fiam ! miért cselekedtél így mi velünk ? Imé a te Atyád és én nagy bánattal keresünk vala tégedet. És49 monda nékik : Mi dolog hogy engemet kerestek vala ? avagy nem tudjátok-é hogy azokban kell nékem foglalatosnak lennem, mellye az én Atyámnak dolgai ? De50 ők nem érték e beszédeket, mellyeket ő nékik szóla. És51 aláméne velek, és méne Názáretbe, és engedelmes vala nékik ; és az ő Annya mind ezeket elméjében tartja vala. Jézus52 pedig gyarapodik vala a bölcsességben, testének állapotjában, és Isten s emberek előtt való kedvességben. Keresztelő3 János megtérést prédikál, Krisztusról bizonyságot tesz.A1 Tibérius Császár birodalmának pedig tizenötödik esztendejében, mikor Júdea tartományában Tiszttartó volna Ponzius Pilátus, és Galileáának negyedes Fejedeleme Héródes, Itureának pedig Trakhónitis tartományának negyedes Fejedeleme az ő attyafia Filep, és Abiléné tartományának Lisániás volna negyedes Fejedeleme. Annásnak2 és Kajafásnak Főpapságok alatt, lőn az Úrnak szava a Zakariás fijához Jánoshoz a pusztában. És3 méne Jordán mellet való minden tartományba. prédikálván a megtérésnek keresztségét a bünöknek bocsánatjokra. A4 mint meg vagyon irva Ésaiás Próféta beszédinak könyvében, ki ezt mondja : Kiáltó szó vagyon a pusztában, készitsétek meg az Úrnak útát, egyengessétek az ő ösvényit. Minden5 völgy bétöltetik, és minden hegy és halom lenyomatik ; és a mellyek egyenetlenek, egyenesek lésznek, és a darabos útak tiszták lésznek. ,6 És minden test meglátja az Istennek szabaditását Igy7 szólt vala azért a sokaságnak, melly megyen vala, hogy megkereszteltetnék ő tőle : Vipera kigyóknak nemzetségei, kicsoda mutatta meg néktek, hogy a reátok következendő haragot eltávoztatnátok ? Teremjetek8 azért megtért emberhez illendő gyümölcsöket, és ne kezdjétek mondani magatokban : Ábrahám nékünk a mi Atyánk : mert mondom néktek, hogy az Isten im ez kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. Immár9 pedig a fejsze a fáknak gyökerekre vettetett : minden fa azért, valamelly jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és a tűzre vettetik. És10 megkérdé őtet a sokaság, mondván : Mit cselekedjünk tehát ? És11 felelvén, monda nékik : A kinek két köntöse vagyon, közölje azzal, a kinek nincsen, és a kinek vagyon eledele, hasonlatosképen cselekedjen. Eljövének12 pedig a Publikánusok is, hogy megkeresztelkednének, és mondának néki : Mester ! mit cselekedjünk ? Ő13 pedig monda nékik : semmit többet ne végyetek, hanem a mi előtökbe rendeltetett. Megkérdék14 pedig őtet a vitézek is, ezt mondván : Mi pedig mit cselekedjünk ? És monda nékik : Senkit meg ne rontsatok, senki ellen ne patvarkodjatok ; és megelégedjetek a ti zsoldotokkal. És15 mikor a község várná, és mindenek az ő szivekben illyen módon gondolkodnának János felől, hogy ha ő volna-é ama Krisztus ? Felele16 János, ezt mondván mindeneknek : én jóllehet vizzel kerezstellek titeket nem vagyok méltó, hogy megoldjam sarujának kötöjét, az keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel. Kinek17 az ő szórólapátja kezében vagyon, és megtisztitja az ő szérüjét, és a gabonát az ő csürébe takarja, a polyvát pedig megégeti megolthatatlan tűzzel : Egyebekre18 is sok dologra intvén tanitja vala a népet. Héródes19 pedig a negyedes Fejedelem, mikor feddetnék ő tőle Héródiásért az ő attyafiának Filépnek feleségéért, és minden egyéb gonoszságiért, mellyeket cselekedett vala Héródes. Ezt20 is cselekedé mind azoknak felettek, hogy Jánost a tömlöczbe veté. Jézus megkeresztelkedése és nemzetségi táblázata.Lőn21 pedig, hogy mikor mind a község keresztelkednék, és Jézus is megkeresztelkedett volna és imádkoznék, megnyilatkoznék az ég ; És22 leszállana a Szent Lélek testi ábrázatban, mint egy galamb, ő reá, és szózat lnne mennyből, ezt mondván : Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned vagyon az én kedvem ! Jézus23 pedig kezd vala lenni mintegy harmincz esztendős, ki (a mint állitják vala,) József fija V vala, ki Héli fija volt. Kivolt24 Mattát fija, ki volt Lévi fija, ki volt Melki fija, ki volt Janna fija, ki volt József fija, Ki25 volt Matthatiás fija, ki volt Ámos fija, ki volt Naum fija, ki volt Esli fija, ki volt Naggai fija. Ki26 volt Maát fija, ki volt Matthiás fija, ki volt Séméi fija, ki volt József fija, ki volt Júda fija. Ki27 volt Joanna fija, ki volt Rhésa fija, ki volt Zorobábel fija, ki volt Saláthiel fija, ki volt Néri fija. Ki28 volt Melki fija, ki volt Abdi fija, ki volt Hósám fija, ki volt Elmodám fija, ki volt Er fija. Ki29 volt Jósé fija, ki volt Eliézer fija, ki volt Jórim fija, ki volt Mattát fija, ki volt Lévi fija. Ki30 volt Simeon fija, ki volt Júda fija, ki volt József fija, ki volt Jónán fija, ki volt Eliákim fija. Ki31 volt Mélea fija, ki volt Mainán fija, ki volt Mattáta fija, ki volt Nátán fija, ki volt Dávid fija. Ki32 volt Jesse fija, ki volt Obed fija, ki volt Bóoz fija, ki volt Sálmon fija, ki volt Naáson fija. Ki33 volt Aminádáb fija, ki volt Arám fija, ki volt Esron fija, ki volt Fáres fija, ki volt Júda fija. Ki34 volt Jákób fija, ki volt Izsák fija, ki volt Ábrahám fija, ki volt Táré fija, ki volt Nákhor fija. Ki35 volt Sárukh fija, ki volt Ragáv fija, ki volt Fálek fija, ki volt Eber fija, ki volt Sala fija. Ki36 volt Arfaksád fija, ki volt Sem fija, ki volt Noé fija, ki volt Lámekh fija. Ki37 volt Mathuséla fija, ki volt Énokh fija, ki volt Járed fija, ki volt Mahalaléel fija, ki volt Kajnán fija. Ki38 volt Enós fija, ki volt Seth fija, ki volt Ádám fija, ki volt Isten fija. Jézus4 megkisértetik.Jézus1 pedig Szent Lélekkel teljes lévén megtére a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába. És2 negyven napig kisérti vala őtet az ördög, és nem evék semmit azokban a napokban ; de minekutánna azok elmultak volna, megéhezék. És3 monda néki az ördög : Ha Isten Fija vagy, mondjad e kőnek, hogy változzék kenyérré ! És4 felele néki Jézus, mondván : megvagyon irva, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem az Istennek minden igéjével. Mikor5 azután felvitte volna őtet az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e földnek minden országit egy szempillantásban. És6 monda néki az ördög : Néked adom mind ezt a hatalmat, és ezeknek dicsőségeket : mert néked adatott és annak adom, a kinek akarom adni Azért7 ha te imádandasz engem, mind ezek tiéid lésznek. Felelvén8 pedig Jézus, monda néki : Távozzál el én tőlem Sátán ; mert meg vagyon irva : A te Uradat Istenedet imádjad, és csak ő néki szolgálj. Azután9 vivé őtet Jérusálembe, és helyhezteté a templomnak tetejére, és monda néki : Ha Istennek Fija vagy, bocsásd alá innét magadat ; Mert10 meg vagyon irva : Az ő Angyalinak parancsolt te felőled, hogy őrizzenek tégedet. És11 kezekben hordoznak tégedet, hogy valamikor meg ne üssed a kőbe a te lábadat. Felelvén12 pedig Jézus, monda néki : Megmondatott : Ne kisértsd a te Uradat Istenedet. És13 minekutánna elvégeztetett volna minden kisértés, eltávozék ő tőle ideig az ördög. Krisztus megkezdi tanítói hivatalát és prédikál Názáretben.Megtére14 pedig Jézus Szent Léleknek erejével Galileába, és néki hire kiméne az egész körülvaló tartományba. És15 ő tanit vala azoknak zsinagógáikban, és mindenek dicsőitik vala őtet. Méne16 azért Názáretbe, a hol feltartatott vala, és béméne szokása szerint, Szombatnapon a zsinagógába ; és felkele hogy olvasna Irást. És17 adák néki az Ésaiás Próféta könyvét : és mikor megnyitotta volna a könyvet, találkozék a helyre, mellyben vala irva : Az18 Úrnak Lelke vagyon én rajtam, mivelhogy megkent engemet, azért küldött engemet, hogy a szegényeknek az Evangyéliomot hirdessem, hogy meggyógyitsam a töredelmes szivüeket, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a vakok szemeinek menyilásokat, és a megromlottakat szabadon bocsássam. Hogy19 hirdessem az Úrnak kedves esztendejést. És20 béhajtván a könyvet, mikor megadta volna a szolgának, leüle és mindeneknek szemeik a zsinagógában ő reá függesztettek vala. És21 kezdé neékik ezt mondani : Ma teljesedett bé ez az Irás, a ti hallástokra. És22 bizonyságot tésznek vala ő felőle mindnyájan, és álmálkodnak vala az ő kedves beszédin, mellyek származnak vala az ő szájából, és ezt mondták vala : Avagy nem ez é a József fija ? És23 monda nékik ; Bizonyára ama példabeszédet fogjátok nékem mondani : Orvos, gyógyitsd meg magadat ! Valamellyeket hallottunk Kapernaumban hogy lettek, itt is a te házadban ugyanazokat cselekedjed. Monda24 pedig : Bizony mondom néktek : Egy Próféta is nem kedves az ő hazájában. De25 igazán mondom néktek : hogy sok özvegyek valának Illyés idejében az Izráel országában, mikor az ég bezároltatott volna három esztendeig és hat hónapig, annyira hogy az egész tartományban nagy éhség volna. De26 azok közzűl egyhez nem is küldetett Illyés, hanem csak a Sídon városbelieknek Sareptéájokba, az özvegy asszonyhoz. És27 az Elizeus Próféta idejében sok bélpoklosok valának Izráel országában, de azok közzűl egy is nem tisztult meg, hanem csak a Siriából való Naámán. És28 bételének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották volna. És29 mikor felköltek volna, kiüzék őtet a városon kivül, és vivék őtet szinte a hegynek tetejére, mellyen az ő városok épitetett vala, hogy őtet onnét vetnék alá. Ő30 pedig mikor közöttük általment volna, elméne. Jézus Kapernaumban prédikál, ördöndőst gyógyít meg.És31 aláméne Kapernaumba a Galileának városába, és ott tanitja vala őket Szombatnapokon. És32 csudálkoznak vala az ő tudományán ; mert az ő beszéde hatalmassággal vala. És33 vala a zsinagógában egy ember, kiben tisztátalan ördögi lélek vala, ki nagy szóval felkiálta. Mondván :34 Ah, micsoda közünk vagyon nekünk te veled Názáretbeli Jézus ? azért jöttél-é hogy elveszess minket ? esmérlek téged ki légy, tudniillik az Istennek ama Szente ! És35 megdorgálá őtet Jézus, mondván : Némulj meg, és menj ki az emberből. És az ördög azt mikor közzéjek vetette volna, kiméne belőle, és néki semmit nem árta. És36 támada félelem mindenekben, és egymással szólnak s beszélnek vala, mondván : Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek, és kimennek ? És37 kiméne a hir ő felőle, a körülvaló tartománynak minden helyére. Jézus meggyógyítja Péter napát és sok beteget.Mikor38 pedig felkölt volna Jézus a zsinagógából, béméne a Simon házába ; Simonnak pedig napa nagy hideglelésben fekszik vala, és könyörgének néki a felől. És39 Jézus mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az mikor mindjárt felkölt volna, szolgála nékik. És40 mikor immár a nap lemenne, mindenek a kiknek különb-különbféle betegei volnának, viszik vala azokat ő hozzá ; ő pedig mindenekre kezeit vetvén, meggyógyitá azokat. Nagy41 sokakból pedig ördögök is mennek vala ki, kik kiáltanak vala, és ezt mondják : Te vagy ama Krisztus, az Istennek Fija ! De ő megdorgálván azokat nem hagyja vala szólni, mivelhogy tudják vala, hogy ő volna ama Krisztus. És42 mikor a nap felkölt volna, kimenvén méne puszta helyre, és a sokaság keresi vala őtet és menének ő hozzá. és tartóztatják valal őtet, hogy tőlök ne menne el. Ő43 pedig monda : Egyéb vá4oknak is kell nékem hirdetnem az Istennek országát : mert azért bocsáttattam. És44 prédikál vala Galileának zsinagógáiban. Péter5 csodálatos halfogása.És1 lőn, hogy mikor a sokaság reá szorulna az Isten beszédének hallgatása okáért, ő áll vala a Genezáret tavánál És2 látá két hajókat a vizen állani ; a halászok pedig minekutánna azikból kiszállottak volna, mossák vala az ő hálóikat. És3 bémenvén egyik hajóba melly Simoné vala, kéré őtet, hogy egy kevéssé a földtől beljebb vinné : és mikor leült volna, tanitja vala a sokaságot a hajóból. Minekutánna4 pedig megszünt volna a szólástól, monda Simonnak ; Vigyed a mélyre, és bocsássátok le a ti hálóitokat halfogásra. És5 felelvén Simon, monda néki : Mester ! jóllehet az egész éjszakán fárasztottuk magunkat, és semmit nem fogtunk : mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. És6 mikor azt mivelték volna, halaknak nagy sokaságokat rekeszték bé ; szakadoz vala pedig az ő hálójok. És7 intenek vala az ő társaiknak, kik a más ahjóban valának, hogy eljőnének és nékik segitséggel lennének : Eljövének azért, és megtölték mind a két hajókat, annyira hogy csaknem elmerülnének. Mikor8 pedig ezeket látta volna Simon Péter, Jézusnak lábai eleibe esék, mondván : Eredj el én tőlem : mert én bűnös ember vagyok, Uram ! Mert9 a félelem elfogta vala őtet, és mind azokat, kik ő vele valának, a halaknak fogatások miatt, mellyeket fogtak vala. Hasonlatosképen10 Jakabot és Jánost is a Zebedius fijait, kik valának Simonnak társai. És monda Simonnak Jézus : Ne félj, ennekutánna embereket fogsz. És11 ők mikor kivonták volna a hajókat a földre, mindeneket elhagyván követék őtet. A bélpoklos meggyógyítása.És12 lőn, hogy mior volna egy városban, jöve hozzá egy bélpoklossággal teljes ember, és látván Jézust, arczal leborulván, kéré őtet, mondván : Uram, ha akarod megtisztithatsz engemet ! Jézus13 pedig kinyujtván kezét, illeté azt, mondván : Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozék tőle a bélpoklosság. És14 ő megparancsolá néki, hogy azt senkinek ne mondaná : hanem eredj el, . úgymond, mutasd meg magadat a Papnak, és vigy áldozatra való ajándékot a te megtisztulásodért, a mint Mózes parancsolta : hogy az nékik legyen bizonyságul. Annál15 inkább terjednek vala az ő felőle való beszédekm és nagy sokaság gyül vala egybe, hogy hallgatná őtet, és általa meggyógyulának az ő betegségekből. Ő16 pedig félfelé menvén, vala a pusztákban, és imádkozik vala. A gutaütött meggyógyítása.És17 lőn némelly napon mikor tanitana, és ott ülnének a Farizeusok és a törvénynek Doktorai, kik jöttek vala Galileának és Júdeának minden faluiból és Jérusálemből ; és az Úrnak hatalma volna ő vele a betegeknek gyógyitásokra. Imé18 akkor jövének, valami emberek, kik ágyban hoznak vala egy gutaütött embert ; és igyekeznek vala azt bévinii, és Jézus eleibe tenni. És19 mikor nem találtak volna helyet, honnét bévihetné azt, a sokaság miatt, a házra hágának, és a ház fedelén általbocsáták azt mind ágyastól közikbe, Jézus eleibe. És20 látván azoknak hiteket, monda : Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid. És21 kezdének az Irástudók és a Farizeusok magokban okoskodni illyen módon : Kicsoda ez, hogy illyen káromlásokat szól ? Kicsoda bocsáthatja meg a bűnökt, hanem csak egyedül az Isten ? Jézus22 pedig mikor látta volna az ő okoskodásokat, felelvén monda nékik : Mit okoskodtok a ti szivetekben ? Mellyik23 könnyebb mondanom é : Megbocsáttattak néked a te bűneid ; vagy ezt mondanom : kelj fel és járj ? Hogy24 pedig megutdjátok, hogy az ember Fijának vagyon hatalma e földön megbocsátani a bünöket, (monda a gutaütött embernek :) Néked mondom, kelj fel, és felvévén nyoszolyádat, eredj házadhoz ! És25 az mikor azonnal felkölt volna azoknak szemeik előtt, felvévén az ő nyoszolyáját, mellyben feküdt vala, elméne házához, dicsőitvén az Istent. És26 az álmélkodás elfogá mind őket, és dicsőitik vala az Istent, és bételének félelemmel, mondván : Bizony reménységünk kivül való dolgokat láttunk ma. Máté elhívatása.Ezek27 után pedig kiméne, és láta egy Lévi nevü Publikánust, ki az adószedő helyen ül vala, és monda néki : Kövess engemet. És28 az mindeneket elhagyván, felkele és követé őtet. És29 Lévi nagy lakodalmat szerze néki az ő házánál ; és vala ott Publikánusoknak nagy sokaságok, és egyebeknek, kik ő velek letelepedtek vala. A30 kik pedig azok közzűl Irástudók és Farizeusok valának, zörgölődnek vala az ő tanitványai ellen, ezt mondván : Miért esztek és isztok a Publikánusokkal és a bűnösökkel ? És31 felelvén Jézus, monda nékik : Nem szűkölködnek az egésségesek orvos nélkűl, hanem a betegek. Nem32 azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre. Jézus magyarázata a bőjtről.Azok33 pedig mondának néki : Mi az oka, hogy a János tanitványai gyakorta böjtölnek és imádkoznak, hasonlatosképen a Farizeusoknak tanitványai is ; a te tanitványid pedig esznek és isznak ? Ő34 pedig monda nékik : Avagy mivelhetitek é azt, hogy a vőlegénynek baráti böjtöljenek, mig velek vagyon a vőlegény ? Eljőnek35 pedig a napok, mikor elvétetik ő tőlök a vőlegény, akkor böjtölnek az napokban. Mond36 vala pedig nékik példabeszéd által is : Senki nem toldja az új posztó foltot az ó psoztóhoz : mert az újat is megszakasztja, és az ó posztóhoz nem illik az új. És37 senki nem tölti az új bort ó tömlőkbe : mert az új bor megszakasztja a tömlőket, és a bor kiomol, s a tömlők is elvesznek. Hamem38 az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad. És39 senki, a ki ó bort iszik, mindjárt új bort nem kiván inni : mert azt mondja : Az ó bor egésségesebb. A6 szombatnapi kalásztépés és a száradt kezű meggyógyítása igazoltatik.Lőn1 pedig, hogy az elsőhöz hasonló másod Szombaton a vetéseken menne által. És az ő tanitványai szaggatják vala a gabonafejeket, és esznek vala, azokat kezek között törvén. Némellyek2 pedig a Farizeusok közzűl mondának nékik : Miért mivelitek azt, a mit nem szabad Szombatnapokon mivelni. És3 felelvén Jézus, monda nékik : Azt sem olvastátok é a mit Dávid cselekedett, mikor éheznék ő, és a kik vele valának ? Mimódon4 ment bé az Úrnak házába és a szent kenyereket vette és megette, és adta azoknak is, a kik ő vele valának, mellyeket nem szabad vala megenni, hanem csak a Papoknak ? És5 ezt mondja vala nékik : az embernek Fija Ura a Szombatnak is. Lőn6 pedig más Szombaton is, hogy ő bémenne a zsinagógába és tanitana. És vala ott egy ember, kinek jobbkeze megszáradott vala. És7 leselkednek vala ő utánna az Irástudók és Farizeusok, hogy ha Szombatnapon meggyógyitaná azt, hogy ő ellene találhatnának vádolást. Ő8 pedig tudja vala azoknak gondolatjokat, és monda annak az embernek, a kinek megszáradott vala a keze : Kelj fel, és állj elő. Az pedig felkelvén előálla. Monda9 azért nékik Jézus : Kérdelek titeket egy dologra : Szabad é Szombatnapokon, jól vagy gonoszúl tenni valakivel ? az embert megtartani, vagy elveszteni ? És10 mikor azokat mind körűl elnézte volna, monda az embernek : Nyujtsd ki a te kezedet. És az a képen cselekedék, és az ő keze megépüle mint a másik. Azok11 pedig megtelének balgatagsággal, és szólnak vala egymással, mit cselekednének Jézussal. Tizenkét apostol választása.És12 lőn azokban a napokban, elméne a hegyre imádkozni, és ugyanott lőn az éjszakán, imádkozván az Istennek. És13 mikor megvirradott volna, előszólitá az ő tanitványit, és mikor azok közzűl választott volna tizenkettőt, kiket Apostoloknak is neveze : (Simont,14 kit neveze Péternek és Andrást annak attyafiát, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant. Mátét15 és Tamást, Jakabot az Alfeus fiát, és Simont, ki neveztetik Zélótesnek. Júdást16 a Jakab attyafitá, és Iskáriótes Júdást, ki is áruló vala.) Krisztus mezei prédikácziója.Aláméne17 ő velek, és megálla a térföldön, és az ő tanitványinak seregek, és a községnek nagy sokasága egész Júdeából és Jérusálemből, és Tírusnak és Sídonnak tenger mellett való tartományából, kik jöttek vala, hogy hallgatnák őtet, és meggyógyulnának az ő betegségekből. És18 a kik gyötretnek vala tisztátalan lelkektől : és meggyógyulnak vala. És19 az egész sokaság igyekezik vala őtet illetni : mert isteni erő származik vala ő belőle, és mindeneket meggyógyit vala. Ő20 pedig felemelvén szemeit az ő tanitványira, azt mondja vala : Boldogok vagytok szegények ; mert tiétek az Isten országa. Boldogok21 vagytok kik most éheztek : mert megelégittettek. Boldogok vagytok kik most sirtok : mert nevetni fogtok. Boldogok22 lésztek, mikor az emberek titeket gyűlölni fognak, és mikor a gyülekezetekből kivetnek, és titeket szidalmaznak, és a ti neveteket, mint gonoszt kivetik az embernek Fijáért. Örüljetek23 azon a napon és örvendezzetek : mert ímé a ti jutalmatok bőséges mennyben : mert hasonlatosképen cselekedtek a Prófétákkal az ő attyaik. De24 jaj néktek gazdagoknak : mert elvészitek a ti vigasztalástokat. Jaj25 néktek kik megtöltetek : mert éhezni fogtok. Jaj néktek kik most nevettek : mert sirni és jajgatni fogtok. Jaj26 néktek, mikor minden emberek jót mondanak ti felőletek ; mert hasonlatosképen cselekedtek a hamis Prófétákkal az ő attyaik. De27 néktek mondom hallgatóknak : Szeressétek a ti ellenségeiteket : jól tégyetek azokkal, a kik titeket gyülölnek. Áldjátok28 azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak. És29 a ki a te orczádat egy felől üti, forditsd oda néki más felől is : és attól, a ki felsőruhádat elveszi, ne tartsd meg alsóruhádat is. Mindennek30 pedig, a ki tőled kér, adj ; és attól, a ki elviszi marhádat, ne kérd vissza. És31 a mint akarjátok hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azon képen cselekedjetek azokkal ; Mert32 ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda kedvességtek lészen azért Istennél ? mert a bűnösök is szeretik azokat, a kik őtet szeretik. És33 ha azokkal tésztek jól, a kik veletek jól tésznek, micsoda kedvességtek lészen azért Istennél ? mert a bűnösök is ugyanazont cselekeszik. És34 ha azoknak adtok kölcsönt a kiktől gondoljátok hogy ismét vehettek, micsoda kedvességtek vagyon azért Istennél ? mert a bűnösök is a bűnösöknek adnak kölcsönt, hogy hasonlókat végyenek. Annakokáért35 szeressétek ellenségeiteket, és jól tégyetek, és kölcsönt adjatok, semmit abból nem várván : és a ti jutalmatok sok lészuen, és ama magasságos Istennek fijai lésztek : mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal. Legyetek36 azért irgalmasok mit a ti Atyátok is irgalmas. Ne37 itéljetek és nem itéltettek : ne kárhoztassatok s nem kárhoztattatok ; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik : Adjatok,38 néktek is adattatik ; jó mértéket, megnyomatott, megrázott, és elfolyó mértéket adnak a ti kebeletekbe : mert azon mértékkel mérnek egyebek néktek, a mellyel ti mértek. Mond39 vala pedig nékik illyen példabeszédet : Valjon a vak vezetheti éa vakot ? avagy nem mindketten a verembe esnek é ? Nem40 feljebb való a tanitvány az ő Mesterénél, sőt inkább a tanitvány tökéletes, ha az ő Mesteréhez hasonló. Miért41 nézed pedig a te atyádfia szemében való szálkát, a gerendát pedig, melly a te saját szemedben vagyon, nem veszed eszedbe ? Avagy42 mimódon mondhatod a te atyádfiának : Atyámfia ! hadd vessem ki a szálkát, melly a te szemedben vagoyn, holott te, a te szemedben való gerendát nem látod ? Te képmutató, ved ki először a gerendát a te szemedből, és azután viselj arra gondot, hog kivessed a szálkát, melly a te atyádfia szemében vagyon. Nem43 jó fa az, a melly hitvány gyümölcsöt terem, és nem gonosz fa az, a melly jó gyümölcsöt terem. Mert44 minden fa az ő tulajdon gyümölcséről esmértetik meg : mert a tövisről nem szednek figét, és a csipkéről nem szednek szőlőt. A45 jó ember az ő szivének jó kincséből hoz elő jót, és a gonosz ember az ő szivének gonosz kincséből hoz elő gonoszt : mert a szivnek teljességéből szól az embernek szája. Miért46 mondjátok pedig nékem, Uram ! Uram ! ha nem mivelitek, a mellyeket mondok ? Valaki47 én hozzám jő, és hallgatja az én beszédimet, és azokat megtartja, megmondom néktek mihez hasonló. Hasonlatos48 valamelly házépitő emberhez, a ki ásta és mélyen kivágta a követ, és fundamentomot vetett kősziklán ; minekutánna pedig eljött az árviz, megütközött a folyóviz abba a házba, de azt meg nem mozdithatta : mert kősziklán fundáltatott. A49 ki pedig hallgatta, és meg nem tartotta, hasonlatos az emberhez, a ki csak a földön épitette házát fundamentom nélkűl, mellybe megütközéka folyóviz, annakokáért azonnal elromlott, és lett annak a háznak nagy romlása. A7 százados szolgájáról.Mikor1 elvégezte volna pedig minden ő beszédit a község hallgatására, béméne Kapernaumba. Egy2 Százados vitéznek pedig szolgája gonoszt betegség miatt halófélben vala, melly néki kedves szolgája vala. Az3 pedig mikor hallott volna Jézus felől, küldé ő hozzá a Zsidóknak Véneit, kérvén őtet, hogy jőne el és tartaná meg az ő szolgáját. Azok4 pedig mikor Jézushoz mentek volna, nagy szorgalmatosan kérék őtet, ezt mondván, hogy méltó volna a kivel e jót tenné ; Mert5 szereti ugymond a mi nemzetségünket, és a zsinagógát is ő épitette nékünk. Jézus6 azért megyen vala velek, és mikor immár nem messze volna a háztól, küldé ő hozzá a Százados barátit, ezt izenvén néki : Uram ! ne fáraszd magadat ; mert ugyan is nem vagyok méltó arra, hogy az én házamba jöjj. Annakokáért7 magamat is nem itéltem méltónak, hogy hozzád menjek : hanem csak parancsolj beszédekkel, és meggyógyul az én szolgám ; Mert8 én is fejedelemség alatt való ember vagyok, és vitézlők vagynak az én birodalmamban, és ha egyiknek mondom : Erejd el, elmegyen : és a másiknak ha mondom : Jöszte, eljő, és ha szolgámnak mondom : Ezt miveled, azt miveli. Ezeket9 mikor hallotta volna Jézus, álmélkodék azon ; és hátra fordulván, mond az ő utánna való sokaságnak : Mondom néktek, hogy az Izráelben is nem találtam illyen nagy hitet. És10 minekutánna haza mentek volna, a kiket oda küldött vala, egésségben találák a szolgákat, a ki beteg vala. A naini özvegy fiáról.És11 lőn másodnapon, megyen vala Nain nevű városba : és az ő tanitványai sokan mennek vala ő vele, és nagy sokaság. Mikor12 pedig közelitett volna a városnak kapujához, imé egy halottat hoznak vala ki, ki az ő annyának egyetlenegy fija vala, melly asszony özvegy vala és a városnak sok népe vala ő vele. És13 az Úr reá tekintvén, könyörüle rajta, és monda : Ne sirj. És14 mikor oda járult volna, illeté a koporsót, (azok pedig a kik viszik vala megállának) és monda : Ijfú, néked mondom, kelj fel ! És15 felüle a megholt, és kezde szólni, és ő megadá azt az ő annyának. És16 elfogá mind azokat a félelem, és dicsőitik vala az Istent, ezt mondván : Bizony nagy Próféta támadt mi köztünk, és bizony az Isten megtekintette az ő népét. És17 kiméne ő felőle e hir az egész Júdeába, és a körűl való minden tartományba. Keresztelő János követei.És18 a János tanitványai mind ezeket megmondák néki, ki az ő tanitványai közzűl kettőt előszólitván : Elküldé19 Jázushoz, mondván : Te vagy-é az a ki eljövendő vala, vagy mást kell várnunk ? Mikor20 azért azok a férjfiak hozzá mentek volna, mondának : Keresztelő János küldött minket te hozzád, és ezt mondja : Te vagy-é az, a ki eljövendő vala, vagy mást kell várnunk ? Azon21 órában pedig sokakat szabadita meg a betegségekből, Isten ostoriból, tisztátalan lelkektől, és sok vakoknak adá meg szemek világát. És22 felelvén Jézus monda nékik : Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a mellyeket láttatok és hallottatok : hogy a vakok szemeik világát vészik, a sánták járnak, a bélpoklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, és a szegényeknek az Evangyéliom prédikáltatik. És23 boldog valaki én bennem meg nem botránkozik. Mikor24 pedig elmentek volna a János követei, kezdé a sokaságnak János felől ezt mondani : Micsoda látni mentetek volt ki a pusztába, hogy szél miatt hajladozó nádat lássatok é ? De25 mi látni mentetek volt ki ? hogy gyenge ruhákba öltözött embert látnátok é ? Imé a kik rága öltözetben és gyönyörűségben vagynak, a Királyok palotáikban vagynak. De26 micsoda látni mentetek vala ki ? hogy Prófétát látnátok é ? Bizony mondom néktek, hogy nagyobbat láttatok Prófétánál is. Ez27 az a ki felől meg vagyon irva : Imé elbocsátom az én követemet a te orczád előtt, ki megkésziti a te útadat előtted. Mert28 mondom néktek, hogy azok között, kik asszonytól születtetnek, nincsen nagyobb Próféta Keresztelő Jánosnál ; de a ki legkisebb az Isten országában, nagyobb ő nálánál. És29 mikor ezeket hallották volna az egész község és a Publikánsok, kik a János keresztségével keresztelkedtek vala meg, az Istent igaziták. A30 Farizeusok pedig és a Törvénytudók az Isten tanácsát megveték ő magok ellen, mivelhogy meg nem keresztelkedének ő tőle. Monda31 pedig az Úr : Mihez hasonlitsam azért e nemzetségnek embereit ? és micsoda állathoz hasonlatosok ? Hasonlatosok32 a piaczon ülő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják : Sipoltunk néktek és nem szöktetek : Siralmas énekeket ének lettünk néktek és nem sirtatok. Mert33 eljött Keresztelő János, ki sem evet kenyeret, sem ivott bort, és ezt mondjátok : Ördög vagyon benne. Eljött34 az embernek Fija, ki eszik és iszik, és ezt mondjátok : Imhol a dobzódó ember és részeges, a Publikánusoknak és a bűnösöknek barátjok. De35 az Istennek bölcsesége megigazittatott minden ő fijaitól. A bűnös nő Jézus lábait megkeni.Kéré36 pedig őtet egy a Farizeusok közzűl, hogy ő vele ennék ; annakokáért bémenvén a Farizeus házába, letelepedék. És37 imé egy asszony, melly a városban bűnös vala, mikor megértette volna, hogy ő a Farizeus házában telepedett volna lakodalomhoz ; drága kenetnek alabástromból csinált szelenczéjét elővevé. És38 az ő lábainál hátúl megállván, sirva kezde könyhullatásával mosni Jézusnak lábait, és az ő fejének hajával törli vala meg, és csókolgatja vala az ő lábait, és a drága kenettel keni vala. Mikor39 pedig látta volna azt a Farizeus, a ki őtet béhivta vala, monda magában : Ez ha Próféta volna, tudná kicsoda és minémü asszony volna, a melly őtet illeti : mert bűnös. És40 felelvén Jézus monda néki : Simon, vagyon valami beszédem, mellyet mondjak néked : És az monda : Mester : mondjad. Egy41 kölcsönöző embernek két adósa vala : az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. És42 mikor azok meg nem adhatnák, mind a kettőnek megengedé. E kettő közzűl azért, mond meg, mellyik szereti az inkább ? Felelvén43 pedig Simon, monda : Azt gondolom hogy az szereti inkább, a kinek többet engedett meg. És Jézus monda néki : Igazán itélél. És44 az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak : Látod é ez asszonyt ? Béjövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál : ez pedig könyhullatásával öntözé az én lábaimat, és az ő fejének hajával törlé meg. Engemet45 meg nem csókolál ; ez pedig az időtől fogva, hogy béjöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolni. Olajjal46 az én fejemet meg nem kented ; ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat. Annakokáért47 mondom néked, hogy az ő sok bűnei megbocsáttatak néki : mert igen szeretett ; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. És48 monda annak, megbocsáttattak néked a te bűneid. És49 a kik együtt letelepedtek vala, kezdének köztök mondani : Kicsoda ez, hogy a bűnöket is megbocsátja ? Monda50 pedig az asszonynak : A te hited tégedet megtartott. Eredj el békességgel ! Krisztus8 női követői.És1 lőn ezután, és ő jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Istennek országát, és a tizenkét tanitványok vele valának. És2 némelly asszonyok, kiket megszabaditott vala tisztátalan lelkektől és betegségektől : tudniillik, Mária, ki neveztetik vala Magdalénának, kiből hét ördögök mentek vala ki. És3 Johanna, Khúzának felesége, ki Héródes Gondviselője vala, és Suzsana, és sok egyéb asszonyok, kik az ő marháikból sáfárkodnak vala nékik. Példázat a magvetőről.Mikor4 pedig nagy sokaság gyülne egybe, és a kik minden városokban valának, mennének ő hozzá, monda példabeszéd által : Egy5 magvető ember kiméne, hogy elvetné az ő magvát ; és a magvetés közbe némelly esk az útra, és eltapodtaték, és az égi madarak megevék azt. És6 némelly esék a kősziklára és mikor kikölt volna, elszárada : mert nem vala nedvessége. Némelly7 esék a tövis közzé, és mikor együtt a tövisek felnőttek volna, megfojtják azt. És8 némelly esék a jó földbe, és mikor kikölt volna, száz annyi hasznot hoza. Ezeket mondván kiált vala : A kinek vagynak hallásra való fülei, hallja ! Kérdezik9 vala pedig őtet az ő tanitványai, mondván : Micsoda volna e példabeszéd ? Ő10 pedig monda nékik : Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek, egyebeknek pélabeszédek által szólok, hogy látván ne lássanak, és hallván, ne értsenek. A11 példabeszéd pedig ez : A mag az Istennek beszéde. A12 kik pedig az utra estek azok ezek, kik hallják : azután eljő az ördög, és kikapja az igét az ő szivekből, hogy ha hijendenének, ne idvezüljenek. A13 kik pedig a kősziklára estek, azok ezek, kik minekutánna hallják az igét, nagy örömmel veszik azt ; de ezeknek nincsen gyökerek, kik csak ideig hisznek, és a kisértetnek idején elszakadnak. A14 melly mag pedig a tövis közzé esett, azok ezek, a kik hallották, de elmenvén a szorgalmatosságoktól, gazdagságoktól és e világi gyönyörűségektől megfojtatnak és gyümölcsöt nem teremnek. A15 melly pedig a jó földbe esett, azok ezek, a kik tiszta és jó szivvel a hallott igét megtartják, és gyümölcsöt teremnek a békességtürés által. Senki16 pedig a meggyujtott gyertyát bé nem fedi valami edénnyel, sem az ágy alá nem rejti, hanem a gyertyatartóba teszi, hogy a kik bémennek lássák a világot ; Mert17 nincsen olly titok, mellynek meg nem kell jelentetni ; és nincsen olly elrejtetett dolog, mellynek meg nem kell tudatni és világra kelni. Meglássátok18 azért mimódon hallgatjátok : mert a kinek vagyon, adatik annak ; és a kinek nincsen, még a mijét gondolnák is hogy vagyon, elvétetik tőle. Kik a Krisztus atyjafiai.Jövének19 pedig ő hozzá az ő annya és attyafiai, és nem lehetnek vala vele szembe a sokaság miatt. És20 tudtára adék néki, ezt mondván : A te anyád és a te atyádfiai ottkin állanak, kik akarának téged látni. Ő21 pedig felelvén, monda nékik : Az én anyám és az én atyámfiai ezek, kik az Istennek beszédét hallgatják és azt cselekeszik. A háborgó tenger lecsendesítése.Lőn22 pedig ez egy napon béméne a hajóba ő és az ő tanitványai, és mondan nékik : Menjünk a tónak tulsó partjára. És elindulának. Mikor23 pedig ők eveznének, elszenderedék : és támada a vizen nagy szélvész, és megkezdének vala merülni, és a veszedelemhez közel valának. Járulván24 pedig felkölték őtet, mondván : Mester, Mester, elveszünk ! Ő pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet, és a viznek habjait, és megszünének, és lőn csendesség. Monda25 pedig nékik : Hol vagyon a ti hitetek ? És félelemmel csudálkoznak vala egymásnak ezt mondván : Kicsoda ez ! Hogy a szeleknek is, a viznek is parancsol, és engednek néki ? Ördöngős meggyógyítása.És26 evezének a Gadarénusok tartományokba, melly Galilea ellenébe vagyon. Ő27 pedig mikor a földre kiment volna, jöve néki eleibe a városból egy ember, kiben ördögök valának sok időktől fogva : és ruhába fel nem öltözik vala, sem pedig házban nem marad vala, hanem a koporsókban. Mikor28 azért az látta volna Jézust, és felkiáltott volna, lábai eleibe esék néki, és felszólván monda : Micsoda közöm vagyon nékem te veled Jézus, felséges Istennek Fija ; kérlek téged, ne gyötörj engemet ; Mert29 parancsol vala annak a tisztátalan léleknek, hogy kimenne ez emberből : mert sok időtől fogva környékezte ala meg őtet, annakokáért lánczokkal és békókkal megkötöztetve őriztetik vala, de a kötözések elszakadozván, az ördögtől puszta helyeken hordoztatik vala. Megkérdé30 pedig őtet Jézus ezt mondván : Kicsoda néked neved ? És ő monda : Légió ; mert sok ördögök mentek vala abba bé. És31 kérik vala őtet, hogy ne parancsoná nékik : hogy a mélységben mennének. Vala32 pedig ott sok disznóknak nyájok, mellyek esznek vala a hegyen, és kérik vala őtet, hogy megengedné nékik hogy azokba mennének. És megengedé nékik. És33 minekutánna kimentek volna az ördögök az emberből, bémenének a disznókba ; és a disznóknak nyájok nagy meredek helyről a tóba rohana és oda vesze. Mikor34 pedig a pásztorok látták volna a lett dolgot, elfutának, és elmenvén hirré adák a városban és a falukban. Kimenének35 azért, hogy meglátnák a mi lett vala ; és menének Jézushoz, és találak az embert, kiből az ördögök kimentek vala, felöltözve és eszén lenni, ki Jézus lábainál ül vala ; és megfélemlének. Megbeszélék36 pedig nékik azok is : a kik látták vala, mimódon szabadult volna meg az ördöngös. És37 kéré őtet a Gadarénusok körűl való tartományoknak egész sokasága, hogy ő közzűlök elmenne : mert felette igen félnek vala : ő pedig béülvén a hajóba, megtére. Kéri38 vala pedit őtet az ember, a kiből az ördögök kimentek vala, hogy ő vele lenne, de elbocsátá őtet Jézus, ezt mondván : Eredj39 el házadhoz, és beszéld meg, melly nagy jókat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, melly nagy dolgokat cselekedett volna Jézus ő vele. Jézus feltámasztja Jairus leányát, meggyógyítja a vérfolyásos asszonyt.És40 lőn, hogy mikor megtért volna Jézus, a nép örömmel fogadá őtet : mert mindnyájan várják vala őtet. És41 imé eljöve egy ember, kinek Jairus vala neve, ki a zsinagógának Fejedelme vala : és mikor Jézusnak lábai előtt leesett volna, kéri vala őtet, hogy az ő házába menne bé. Mert42 vala néki egyetlenegy leánya, mintegy tizenkét esztendős, és az halálán vala. Mikor pedig menne, a sokaság szorongatja vala őtet. És43 egy asszony, melly vérfolyásban volt tizenkét esztendőtől fogva, és mindn életét az orvosokra költötte, de senkitől meg nem gyógyittathatott vala : Mikor44 hátul járult vona, illeté az ő köntösének prémjét, és azonnal megálla rajta a vérnek folyása. És45 monda Jézus : Kicsoda az, a ki engemet illete ? És mikor mindnyájan azt tagadnák, monda Péter, és a kik ő vele valának : Mester ! a sokaság szorongat és nyom meg tégedet, és azt kérded : Kicsoda az, a ki engemet illete ? Jézus46 pedig monda : Illete engem valaki : mert én vevém eszembe, hogy isteni erő származék ki tőlem. Mikor47 pedig látta volna az asszony, hogy titkon nem cselekedhetett volna, reszketve előjöve és néki lábai előtt leesvén, megjelenté néki az egész sokaság előtt, miért illette volna őtet, és mimódon azonnal meggyógyult volna. És48 ő monda néki : Bizzál leányom, a te hited tégedet megtartott, eredj el békességgel ! Mikor49 pedig még a szó szájában volna, eljöve egy ember a zsinagóga Fejedelmekének házától, ezt mondván néki : Megholt a te leányod : ne fáraszd a Mestert ! Jézus50 pedig mikor ezt hallotta volna, felele néki : ne félj, csak hidj, és megtartatik. Bémenvén51 pedig a házba, senkit nem bocsátá bé, hanem Pétert, Jakabot, Jánost, és a leányzónak attyát és annyát. Sirnak52 vala pedig mindnyájan és jajgatják vala azt, ő pedig monda : Ne sirjatok, nem halt meg, hanem aluszik. És53 csufolják vala őtet, mivelhogy tudnák, hogy megholt volna. Ő54 pedig mindenekt kiküldvén, és a leányzónak kezét fogván, kiálta, mondván : Leányzó, kelj fel ! És55 megtére annak lelke, és azonnal felkele : és ő parancsolá, hogy enni adnának annak. És56 elálmélkodának annak szüléi ; ő pedig megparancsolá, hogy senkinek ne mondanák a mi lett vala. A9 tizenkét apostol kiküldetése.Minekutánna1 pedig öszve hivta volna Jézus az ő tizenkét tanitványit, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és minden betegségek meggyógyitására. És2 elküldé őket, hogy prédkiálnák az Istennek országát, és betegeket gyógyitanának. És3 monda nékik : Semmit az útra ne vigyetek, se pálczákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt ; se két-két ruhátok ne legyen. És4 valamelly házba bémenéndetek, ott maradjatok, és onnét menjetek ki. És5 valakik bé nem fogadándanak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, hogy az legyen ő ellenek bizonyságul. Kimenvén6 annakokáért, minden falukba bémennek vala, hirdetvén az Evngyéliomot, és gyógyitván mindenütt. Meghallá7 pedig Héródes a negyedes Fejedelem mind azokat, a mellyek lésznek vala ő általa ; és magában kételkedik vala, mivelhogy némellyek azt mondanák, hogy János támadott volna fel a halálból. Némellyek8 pedig, hogy Illyést jelent meg ; némellyek pedig hogy a régi Próféták közzűl támadott volna fel valamelly. És9 monda Héródes : Jánosnak én vettem fejét : Kicsoda pedig ez, a ki felől én illyen dolgokat hallok ? És igyekezik vala őtet látni. Ötezer férfi jóltartása.Megtérvén10 pedig az Apostolok, megbeszélék néki, a mellyeket cselekedtek vala ; és azokat maga mellé vévén, elméne félfelé magánosan Bethsaida nevű városnak puszta helyére. Mellyet11 mikor a sokaság megértett volna, követé őtet : ő pedig örömmel fogadá őket, és szól vala nékik az Isten országa felől ; és a kik gyógyulás nélkűl szűkölködnek, azokat meggyógyitja vala. A12 nap pedig le kezdett vala menni, és a tizenkét tanitványok ő hozzá járulván, mondának néki : Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén, e körűlvaló falukba és majorokba, oda oszoljanak, és eledelt találjanak : mert itt puszta helyen vgyunk. Ő13 pedig monda nékik : Adjatok nékik ti enni ; ők pedig mondának : ninsen nékünk több öt kenyerünknél és két halnál, hanem ha elmegyünk, és veszünk magunk ez egész sokaságnak eledelt. Mert14 valának ott mintegy ötezer férjfiak. Monda pedig az ő tanitványinak : Ültessétek le őket minden rendbe ötvent-ötvent. És15 a képen cselekedének, és letelepedének mind azok. Minekutánna16 pedig vette volna az öt kenyreket és a két halakat, mennybe felemelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé s adá a tanitványoknak, hogy a sokaságnak eleibe adnák. Evének17 azért és megelégedének mindnyájan ; és felszedék a mi darabok maradtak vala ő tőlök, tizenkét kosárral. Péter vallástétele. Jézus először jelenti szenvedéseit.És18 lőn mikor ő maga imádkoznék, valának vele a tanitványok és megkérdé őket mondván : Kinek mond engemet a sokaság ? Ők19 pedig felelvén, mondának : Keresztelő Jánosnak : némellyek pedig Illyésnek ; némellyek pedig, hogy a régi Próféták közzűl támadott fel valamelly. És20 monda nékik : Ti pedig kinek mondotok engemet ? Felelvén pedig Péter, monda : Az Istennek ama Krisztusának. Ő21 pedig megfenyegetvén őket, megparancsolá, hogy senkinek ezt nem mondanák. Ezt22 mondván : Szükség az ember Fijának sokat szenvedni és megvettetni a Vénektől, a Papifejedelmektől és Irástudóktól, és megölettetni, és harmadnapon feltámadni. Mondja23 vala pedig mindeneknek : Ha valaki akar engemetkövetni, tagadja meg magát, és minden napon vegye fel az ő keresztét és kövessen engemet. Mert24 valaki akarja az ő életét megtartani, elveszti azt, valaki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt ; Mert25 mit használ valakinek, ha mind e világot megnyeri is ; ő magát pedig elveszti és magában kárt vall ? Mert26 a ki engemet és az én beszédemet szégyenli, azt az embernek Fija is szégyenli, mikor eljövénd az ő dicsőségével, az Atyáéval és a Szent Angyalokéval. Mondom27 pedig néktek bizonnyal, hogy vagynak az itt állók közzűl némellyek, kik a halált meg nem kóstolják, mignem meglátándják az Istennek országát. Jézus megdicsőülése.És28 lőn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, Péter, Jánost és Jakabot, mikor maga mellé vette volna, felméne a hegyre, hogy imádkoznék. És29 az imádkozás közben az ő orczájának ábrázatja elváltozék, és az ő ruhája fejér és fénylő lőn. És30 imé két férjfiak szólnak s beszélnek vala ő vele, kik valának Mózes és Illyés. Kik31 dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, mellyet Jérusálemben kellene néki megteljesiteni. Péter32 pedig és a kik vele valánka, álom miatt megnehezedtek vala : és mikor felébredtek volna, láták az ő dicsőségét, és ama két férjfiakat, kik vele állanak vala. És33 lőn mikor azok eltávoztak volna ő tőle, monda Péter Jézusnak : Mester ! Jó nékünk itt lennünk :csináljunk azért itt három hajlékokat, egyet néked, egyet Mózesnek, és egyet Illyésnek, nem tudván mit mondana. És34 mikor ő ezeket mondaná, felhő támada, melly őket beárnyékozá : megfélemlének pedig, mikor a felhő őket befogta volna. És35 szózat lőn a felhőből, melly ezt mondja vala : Ez amaz én szerelmes Fiam, őtet hallgassátok. És36 minekutánna az a szózat lett volna, találtaték Jézus csak maga. A tanitványok pedig vesztegségben lőnek, és semmit abban, a mit láttak vala, senkinek akkor nem mondának. És37 lőn másodnapon, mikor ők a hegyről leszállottak volna ; sok nép méne eleibe. Ördöngős meggyógyítása. Jézus másodszor jelenti szenvedéseit.És38 imé egy a sokaság közzűl felkiálta, mondván : Mester ! kérlek téged, tekints az én fiamra : mert nékem egyetlenegyem. És39 imé a lélek megragadja őtet, és hirtelen kiált, és őtet szaggatja annyira, hogy tajtékot tur ; és nehezen megyen el tőle, szaggatván őtet. És40 kérém a te tanitványidat, hogy kiüznék azt, de nem teheték. Felelvén41 pedig Jézus, monda : Óh hitetlen és elfordult nemzetség ! meddig lészek köztetek, és meddig tűrlek titeket ? Hozd ide a te fijadat ! Mikor42 pedig oda vinné, azon közbe az ördög azt a földhöz üté és szaggatni kezdé. Megdorgálá pedig Jézus a tisztátalan lelket, és meggyógyitá a gyermeket ; és megadá azt az ő attyának. Álmélkodna43 vala pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindenek álmélkodnának mind azokon, a mellyeket cselekeszik vala, monda az ő tanitványinak : Vegyétek44 be füleitekbe ezeket a beszédeket : Mert az embernek Fija jövendőbe adattatik az embereknek kezekbe. Ők45 pedig nem értik vala e mondást és tőlök elrejtetett vala, annyira hogy azt ne értenék, és félnek vala megkérdeni őtet e mondás felől. A tanítványok rangvitája.Esék46 pedig vetekedés ő köztök, kicsoda volna köztök nagyobb ? Jézus47 pedig látván az ő sziveknek gondolatját, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt : És48 monda nékik : Valaki e kis gyermeket magához fogadandja az én nevemben, engemet fogad magához : és valaki engemet béfogad, azt fogadja bé, a ki engemet elbocsátott ; mert a ki legkissebb mindnyájan ti köztetek, az ngy lészen. Felelvén49 pedig János, monda : Mester ! látánk egy embert, ki a te nevedben ördögöket űz vala, és megtiltánk őtet, mivelhogy tégedet nem követ mi velünk. És50 monda néki Jézus : Ne tiltsátok meg : mert a ki nincsen ellenünk, mellettünk vagyon. A tanítványok hevessége.Lőn51 pedig mikor az idő elközelgetne, mellyben oda fel kellene vitetnie, magát megbátoritá, hogy Jérusálembe menne. És52 bocsáta követeket az ő orczája előtt, kik elmenvén bémenének a Samaritánusoknak egy falujokba, hogy néki szállást szerzenének. De53 azok őtet nem fogadák bé, mivelhogy Jérusálembe menő akaratját jelenti vala. Mikor54 pedig ezt látták volna az ő tanitványai Jakab és János, mondának : Uram ! akarod-é hogy parancsoljunk, hogy tűz szálljon alá az égből, és megeméssze ezeket, mint Illyés is cselekedett ? De55 Jézus reájok fordulván megdorgálá őket, mondván : Nem tudjátok minémü lélek legyen ti bennetek : Mert56 az embernek Fija nem azért jött, hogy elvesztené az embereknek lelkeket, hanem hogy megtartaná. Elmenének azért más faluba. Jézus követése.Lőn57 pedig mikor mennének, egy ember monda az úton : Követlek tégedet Uram, valahová menéndesz ! És58 monda néki : A rókáknak vagyon barlangjok, és az égi madaraknak fészkek ; de nincsen az ember fijának holott lehajtaná az ő fejét. Monda59 pedig másnak : Kövess engemet : Az pedig monda : Uram, engedd meg nékem ! hogy elmenjek először, és temessem el az én atyámat. Monda60 pedig néki Jézus : Hadd temessék el a halottak az ő halottjaikat : Te pedig elmenvén hirdessed az Isten országát. Monda61 pedig más is : Követlek tégedet, Uram ! de engedd meg nékem először, hogy vegyek búcsút azoktól, kik az én házamban vagynak. Monda62 pedig néki Jézus : Valaki az ő kezét az eke szarvára veti, és azokra néz a mellyek ő utánna vagynak, nem alkalmatos az Istennek országára. A10 hetven tanítvány kiküldetése és visszajövetele.Ezek1 után pedig rendele az Úr más hetven tanitványokat is, és elküldé azokat kettőnként az ő orczája előtt, minden városba és helyre, a hova ő menendő vala. Mondja2 vala azért nékik : Az aratásra való gabona jóllehet sok, de a munkások kevesen vagynak : jérjétek azért az aratásnak Urát, hogy bocsássa ki az aratókat az ő gabonájába. Menjetek3 el, imé én elbocsátlak titeket, mint a bárányokat a farkasok közibe. Ne4 hoirdozzatok erszényt, se táskát, se sarut ; és az úton senkit ne köszöntsetek. Valamely5 házba bémentek, először ezt mondjátok : Békesség ez háznak ! Hogyha6 léjend ott valaki békességnek fija, a ti békességtek azon marad ; hogyha nem léjend, ti reátok tér. Ugyanazon7 házban maradjatok pedig, azt evén és iván, a mit ők előtökbe adnak : mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok egy házról más házra. És8 valamelly városba bémenéndetek és béfogadándanak titeket, azt egyétel, a mit előtökbe adnak. És9 gyógyitsátok a betegeket a kik ott lejéndenek, és ezt mondjátok nékik : elközelitett hozzátok az Isten országa. Valamelly10 városba pedig bémenéndetek, és titeket bé nem fogadándanak, annak utczáira kimenvén, ezt mondjátok : Még11 a port is, a melly reánk ragadott a ti várostokból, itt köztetek letöröljük : mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Istennek országa elközelitett hozzátok. Mondom12 pedig néktek, hogy a Sodomabelieknek állapotjok türhetőbb lészen ama napon, hogynem azé a városé. Jaj13 néked Korázin : Jaj néked Bethsaida ! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok az isteni erők, mellyek te benned lettek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna. Annakokáért14 Tírusnak és Sídonnak türhetőbb lészen állapotja az itéletben, hogynem néktek. És15 te Kapernaum, melly mind az égig felmagasztaltattál, mind a pokolig lenyomattatol. A16 ki titeket hallgat, engemet hallgat : és a ki titeket megvet, engemet vet meg ; és a ki engemet vet meg ; azt veti meg, a ki elbocsátott engemet. Megtérének17 pedig a hetven tanitványok nagy örömmel, ezt mondván : Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által ; Ő18 pedig monda nékik : Látom vala a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. Imé19 adok néktek hatalmat, hogy a kigyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején ; és semmi nem árthat néktek. De20 azon ne örüljetek, hogy az ördögök néktek engednek, hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek felirattattak mennyben. Jézus hálaimája.Azon21 órában örvendeze Jézus lelkében, és monda : Vallást teszek néked Atyám, mennynek és földnek Ura !, hogy ezeket elrejtetted a bölcsektől és értelmesektől, és megjelentettes azokat a kicsiny gyermekeknek. Jól vagyon Atyám : mert ugy tetszett néked ! Mindenek22 nékem adattak az én Atyámtól, és senki nem tudja kicsoda legyen a Fiú, hanem csak az Atya : és ki legyen az Atya hanem csak a Fiú, és a kinek meg akarja jelenteni a Fiú. És23 fordulván a tanitványokra, monda ő magoknak : Boldog szemek, a mellyek látják azokat, mellyeket ti láttok. Mert24 mondom néktek, hogy sok Próféták és Királyok kivánták látni a mellyeket láttok, de nem látták : és hallani a mellyeket hallotok, de nem hallották. Példázat az irgalmas samaritánusról.És25 ímé egy Törvénytudó felkele, kisértvén őtet, és mondván : Mester ! mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem ? Ő26 pedig monda annak : A törvényben mi vagyon megirva ? mind olvasod azt ? Ama27 pedig felevén, monda : Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből és minden erődből és teljes elméből ; és a te felebarátodat mint magadat. Mona28 pedig annak : Jól felelél, ezt miveld. és élsz. Ama29 pedig akarván magát igazitani, monda Jézusnak : De kicsoda az én felebarátom ? Jézus30 pedig felelvén, monda : Egy ember megyen vala alá Jérusálemből Jérikóba, és találkozék tolvajokkal, kik azt megfosztván és megsebesitvén elmenének, azt holtelevenen hagyván. Történet31 szerint pedig megyen vala alá az úton egy Pap, ki azt látván elkerülé. Hasonlatosképen32 egy Lévita is, mikor oda arra a helyre ment volna, és azt látta volna, elkerülé. Egy33 Samaritánus is pedig mikor az úton menne, juta a helyre, és azt látván könyörületességre indula. És34 járulván hozzá, bekötözé annak sebeit, olajt és bort töltvén azokba, és azt felhelyheztetvén az ő barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és annak gondját viselé. Másodnapon35 pedig el akarván menni, két pénzt kivévén, adá a Gazdának és monda néki : Viselj gondot erre, és valamit ezen felül reá költesz, én mikor megtérendek, megadom néked. E36 három közzűl azért ki láttatik néked, hogy felebarátja volt annak, a ki a tolvajoknak kezekbe esett vala ? Ama37 pedig monda : Az a ki könyörült ő rajta : Monda azért néki Jézus : Eredj el, és te is a képen cselekedjél. Mária és Mártha, egy a szükséges dolog.Lőn38 pedig, mikor az úton menne, béméne ő egy faluba, egy Mártha nevü asszony pedig béfogadá őtet házába. És39 ennek vala nénnye. ki neveztetik vala Máriának, ki Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét. Mártha40 pedig foglalatos vala a szüntelen való szolgálatban. Eljövén azért monda : Uam ! nincsen é arra gondod, hogy az én néném elhagyott engemet, hogy csak én magam szolgáljak ? Mondjad azért néki, hogy nékem segéljen. Felelvén41 pedig monda néki Jézus : Mártha ! Mártha ! szorgalmatos vagy és sokra igyekezel. De42 egy a szükséges dolgo : Mária pedig a jobb részt választotta, melly el nem vétetik ő tőle. Krisztus11 imádkozni tanít.És1 lőn mikor ő imádkoznék egy helyen minekutánna elvégezte volna a könyörgést, monda néki egy az ő tanitványai közzűl : Uram, tanits minket imádkozni ! miképen János is tanitotta az ő tanitványait. Monda2 pedig nékik : Mikor imádkoztok, ezt mondjátok : MI ATYÁNK, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved : Jöjjön el a te országod : Legyne meg a te akaratod miképen mennyben, azonképen e földön is. A3 mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként. És4 bocsásd meg nékünk a mi büneinket : mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok : és ne vigy minket a kisértetbe : de szabadits meg minket a gonosztól. És5 monda nékik : Ha valakinek közűletek barátja vagyon, és ahoz megyen éjfélkor, és azt mondja néki : Barátom ! adj nékem kölcsön három kenyeret ; Mert6 az én barátom és hozzám jött az útról, és nincsen mit adjak ennie. És7 amaz onnét belől felevén, ezt mondja : Ne bánts engemet, immár az ajtó bézároltatott, és az én gyermekim velem vagynak az én hálóházamban, nem kelhetek fel, és nem adhatok néked. Mondom8 néktek, ha nem akarna is felkelvén adni néki, jóllehet amaz barátja legyen, mindazáltal annak szorgalmaztatásáért felkél és ád neéki valamennyi kell. Én9 is mondom néktek : Kérjetek és megadatik néktek ; keressétek és megtaláljátok ; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert10 valaki kéri, elvészi, és a ki keresi megtalálja : és a zörgetőnek megnyittatik. Kicsoda11 pedig ti közzűlletek, ki atya lévén, ha az ő fija lenyeret két ő tőle ; követ adna néki ? Vagy ha halat kér, valjon a helyébe kigyót ád é néki ? Avagy12 ha tyuktojományt kér, avagy skorpiót ád é néki ? Ha13 azért ti gonoszok lévén, tudtok a ti fijaitoknak jó ajándékot adni, mennyivel inkább a ti mennyei Atyátok ád Szent Lelket azoknak, a kik ő tőle kérendik. Jézus néma ördögöt űz ki.És14 ördögöt űz vala ki, melly néma vala ; és lőn mikor kiment volna az ördög, megszólala a néma, és csudálkozék azon a sokaság. Némellyek15 pedig azok közzűl mondának : A Belzebub által, az ördögöknek Fejedeleme által űzi ki az ördögöket. És16 némellyek kisértvén őtet mennyei jelt kivánnak vala tőle. Ő17 pedig mivelhogy tudva azoknak gondolatjokat, monda nékik : Minden ország, a melly maga ellen meghasonlik elpusztul ; és a melly ház magával ellenkezik, megromol. Hogyha18 a Sátán is ő magával ellenkezik, mimódon állhat meg az ő országa ? Mert azt mondjátok, hogy én a Belzebub által úzöm ki az ördögöket. Ha19 én a Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fijaitok ki által űzik ki ? Annakokáért ők lesznek a ti itélőitek. Ha20 pedig az Istennek ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa. Mikor21 valamelly erős fegyveres őrizi az ő palotáját, valamije vagyon, békességgel vagyon. Minekutánna22 pedig valaki ő nálánál erősebb reá jövén, őtet meggyőzendi, minden fegyverét elveszi, mellyhez bizik vala, és a melly marhát attól elfosztott, elosztja. A23 ki velem nincsen, ellenem vagyon ! és a ki velem nem takar, tékozol az. Mikor24 a tisztátalan lélek kimegyen valakiből, jár száraz helyeken keresvén nyugodalmat, és mikor nem talál, ezt mondja : Megétrek az én házamba, a honnét kijöttem. És25 haza menvén, találja azt megseperve és felékesitve. Akkor26 elmegyen, és maga mellé vészen más hét lelkeket, magánál gonoszabbakat, és bémenvén lakoznak ott, és annak az embernek utolsó állapotja sokkal gonoszabb lészen az elsőnél. Lőn27 pedig mikor ezeket mondaná, felemelvén az ő szavát egy asszony a sokaság közzűl, monda néki : Boldog méh, a melly tégedet hordozott, és az emlők mellyeket szoptál. Ő28 pedig monda : Sőt inkább boldogok a kik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt. Jónás jele.Mikor29 pedig a sokaság gyülne ő hozzá, kezdé mondani : E nemzetség gonosz : jelt kiván, de jel nem adatik néki, hanem Jónás Prófétának ama jele. Mert30 miképen a Jónás jelül volt a Ninivébeliekkel, azonképen lészen az embernek Fija is e nemzetségnek. A31 Délnek Királynéasszonya felkél e nemzetségnek férjfiaval, az itéletnek napján, és kárhoztatja őket ; hogy a földnek határitól eljött a Salamon bölcsességének hallgatására : és imé itt ez helyben nagyobb vagyon Salamonnál. A32 Ninivébeli férjfiak felkelnek az itélet napján a nap e nemzetséggel, és kárhoztatják ezt, hogy a Jónás kiáltására megtértek : és ime itt ez helyen nagyobb vagyon Jónásnál. Senki33 pedig a meggyujtott gyertyát nem rejti el, hanem a gyertyatartóba, hogy a kik bémennek, lássák a világosságot. A34 testnek szövetnéke a szem, ha azért a te szemed tiszta léjend, a te egész tested is világos lészen, ha pedig a te szemed tisztátalan léjend, a te tested is setétes lészen. Meglásd35 azért, hogy a világosság, melly te benned vagyon, setétség ne legyen. Annakokáért36 ha a te egész tested világos, és semmi részében homályosság nem léjend, ollyan világos lészen egészen, mint mikor a szövétnek megvilágosit tégedet az ő világosságával. Feddő beszéd a farizeusok és írástudók gonoszsága és képmutatása ellen.És37 minekutánna szólott volna, kéré őtet egy Farizeus, hogy ő nála ebédelnék. Bémenvén azért letelepedék. A38 Farizeus pedig mikor ezt látta vlona, elcsudálkozék azon, hogy az ebéd előtt nem mosdott volna meg. Monda39 pedig az Úr néki : Ti Farizeusok, jóllehet a pohárnak és a tálnak külső részét megmossátok ; de a mi bennetek vagyon, rakva ragadománnyal és gonoszsággal. Bolondok !40 a ki azt teremtette a mi kivül vagyon, avagy nem ugyanazon termetette é azt is, a mi belől vagyon ? Sőt41 inkább azokból, a mellyek nálatok vagynak, adjatok alamizsnát ; és imé mindenek tiszták lésznek néktek. De42 jaj néktek Farizeusoknak, kik megdézmáljátok a méntát, rutát és mindenféle paréjt, de hátra hagyjátok az itéletet és az isteni szeretetet. Ezeknek pedig szükségképen meg kellett volna lenni, és amazokat nem kellet volna elhagyni. Jaj43 néktek Farizeusoknak : mert szeretitek az első ülést a gyülekezetekben, és a piaczokon való közsöntéseket. Jaj44 néktek Irástudók, és képmutató Farizeusok : mert ollyanok vagytok mint a koporsók, mellyeket nem látnak és nem tudnak azok, a kik azokon járnak. ,45 Felelvén pedig egy a Törvénytudók közzűl, monda néki : Mster ! mikor ezeket mondod, minket is bosszúsággal illetsz. Ő46 pedig monda : Jaj néktek is Törvénytudóknak : mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti egy ujjotokkal sem akarjátok, azokat a terheket illetni. Jaj47 néktek : mert épititek a Prófétáknak koporsóikat ; a ti atyáitok ölték pedig meg őket. Bizonyára48 a ti bizonyságtételetekkel a ti atyáitoknak cselekedeteket jóvá hagyjátok : mert azok ölték meg őket, ti pedig épititek azoknak koporsóikat. Annakokáért49 mondotta az Isten bölcsessége is : Bocsátok ő hozzájok Prófétákat és Apostolokat, és azok közzűl némellyeket megölnek, és némellyeket elűznek kergetnek. Hogy50 előkérettessék e nemzetségtől minden Prófétáknak e Világ fundamentomának felvettetésétől fogva kiontott vérek. Az51 Ábel vérétől fogva, mind a Zakariás véréig, ki elveszett az oltár és a templom között : bizony mondom néktek, hogy előkivántatik e nemzetségtől. Jaj52 néktek Törvénytudóknak : mert elvétettétek a tudománynak kulcsát ; ti magatok nem mentetek bé, a kik be akartak menni, azokat is megitltottátok Mikor53 pedig ezeket mondaná nékik : az Irástudók és Farizeusok kezdének felette igen ellen állni, és őtet sok dolgokra való feleletre kénszeriteni. Ő54 utánna ólálkodván, és igyekezvén valamit az ő szájából kikapni, hogy őtet vádolhatnák. Óvás12 képmutatástól és kishitűségtől.És1 mikor nagy sokaság állana ö körülte, annyira hogy egymást letapodnák, kezdé az ő tanitványinak mondani : Legelőször oltalmazzátok meg magatokat a Farizeusoknak kovászoktól, melly a képmutatás ; Mert2 semmi ollyan elfedezett dolog nincsen, mellynek meg kell nyilatkoztatnia, sem olly titok : mellynek meg nem kell tudatnia. Annakokáért3 a mellyket a setétben mondottatok, a világosságban hallattatnak ; és a mit fülbe sugtatok a rejtekházakban, a házak tetejin prédikáltatik. Mondom4 pedig néktek én barátimnak : Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak. Megmondom5 pedig néktek, kitől féljetek. Féljetek attól, a ki minekutánna megöl, vagyon arra is hatalmas, hogy a gyehennára vessen. Bizony mondom néktek hogy ettől féljetek. Avagy6 nem öt verebecskék vesznek-é két filléren ? és egy azok közzűl nincsen Istennél elfelejtve. Sőt7 inkább a ti fejeteknek hajszálai is mind megszámláltattak. Ne féljetek azért, sok verebecskéknél becsesbek vagytok Mondom8 pedig néktek : Valaki engemet vallánd az emberek előtt, az embernek Fija is vallást tészen arról az Istennek Angyalai előtt. A9 ki pedig engemet megtagadánd az emberek előtt, megtagadtatik az Istennek Angyalai előtt. És10 ha valaki valamit mondánd az embernek Fija ellen, megbocsáttatik annak : de annak ki a Szent Lélek ellen káromlást szóland, meg nem bocsáttatik. Mikor11 pedig vijéndenek titeket a zsinagógákba, a Fejedelemek és Hatalmasságok eleibe, ne legyetek szorgalmaosok, mimódon vagy mit szóljatok magatok oltalmára, vagy mit mondjatok ; Mert12 a Szent Lélek azon órában megtanit titeket, mit kelljen mondanotok. Óvás telhetetlenségtől és aggódástól.Monda13 pedig néki egy a sokaság közzűl ; Mester !, mond meg az én atyámfiának, hogy ossza meg velem az örökséget. Ő14 pedig monda néki : Ember, kicsoda tett engemet köztetek biróvá, vagy osztóvá ? Monda15 azért nékik : Meglássátok hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget, mert ha bővölködnek is valakinek az ő gazdagságai, nem azokból vagyon annak az ő élete. Monda16 pedig nékik illyen példabeszédet : Egy gazdag embernek nagy bőségesen termett vala az ő majorsága. Azért17 magában okoskodik vala mondván : Mit cselekedjem ? mert nincsen hová takarnom az én jószágom termését. És18 monda : Ezt mivelem : Az én gabonás csüreimet elrontom, és nagyobbakat épitek, és azokba takarom az én jószágomnak minden hasznát, és az én javaimat. És19 ezt mondom az én lelkemnek : Én lelkem, sok esztendőkre eltett sok javaid vagynak ! nyugodjál, egyél, igyál, gyönyörködjél ! Monda20 pedig néki az Isten : Bolond ez éjjel megkivánják a te lelkedet tőled, a mellyeket pedig készitettél kiéi lésznek ? Így21 vagyon dolga annak, a ki magának kincset takar, az Istenben pedig nem gazdag. Monda22 pedig az ő tanitványinak : Annakokáért mondom néktek, ne legyetek szorgalmatosok a ti életetekről, mit egyetek, se a testről, mivel kelljen befedeztetnetek ; A23 lélek drágább, hogynem az eledel, és a test hogynem öltözet. Gondoljátok24 meg a hollókat : mert sem vetnek, em aratnak ; kiknek nincsen tárházok, vagy gabonsá csürök, mindazáltal az Isten eltáplálja azokat ; mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál ! Kicsoda25 pedig közzűlletek, a ki nagy szorgalmatos gondolkodással is megnagyobbithatná az ő állapotját egy singnyivel. Annakokáért,26 ha a mi legkisebb dolog, azt sem mivelhetitek, miért vagytok a több dolgokról szorgalmatosok ? Gondoljátok27 meg a liliomokat, mimódon nevekednek ; nem fáradoznak és nem fonnak : mondom pedig néktek, hogy Salamon is minden ő dicsőségében nem öltözött ugy, mint ezek közül egy. Hogyha28 a füvet, melly ma a mezőn vagyon, és holnap a kemenczébe vettetik, az Isten igy ruházza, mennyivel inkább titeket, óh kicsinyhitüek ! Ti29 annakokáért ne tudakozzzatok azon, mit kell ennetek vagy innotok : és ne kételkedjetek ; Mert30 mind ezekről a világi pogányok szorgalmatosok ; a ti Atyátok pedig tudja, hogy ti azok nélkül szükölködtök. Sőt31 inkább keressétek az Isten országát, és mind ezek megadattatnak néktek. Ne32 félj kicisny sereg, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy adjon néktek országot. Adjátok33 el a ti jószágtokat, és adjatok alamizsnát. Szerezzetek magatokna ollyan erszényeket, mellyek meg nem avulnak, és a mennyországban elfogyhatatlan kincset, hová a lopó nem mehet, és holott a moly meg nem emésztheti : Mert34 a hol a ti kincsetek vagyon, ott lészen a ti szivetek is Intés vigyázásra és békességre.Legyenek35 a ti derekaitok felövedezve, és szövétnektek meggyujtva. És36 ti hasonlatosok legyetek azokhoz, a kik várják hogy az ő Urok megjöjjön a mennyegzőnek lakodalmából, hogy ihelyt megjövénd, és zörgeténd, azonnal megnyissák néki. Boldogok37 azok a szolgák, kiket az Úr, mikor haza megyen, vigyázva talál. Bizony mondom néktek hogy felövedzvén magát, leülteti azokat ; és előjövén, szolgál nékik. És38 ha menénd haza az éjszakának második részekor, és ha harmadik részekor menénd is haza, és ugy találja az ő szolgáit, boldogok azok a szolgák ! Ezt39 pedig tudjátok meg : hogy ha tudná a háznak gazdája, mely órában jő el a lopó, vigyázna, és nem hagyá megásni az ő házát. Ti40 is azért legyetek készek : mert a mely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fija. Monda41 pedig néki Péter : Uram, nékünk mondod-é a példabeszédet, vagy mindeneknek egyebeknek is ? Monda42 pedig az Úr : Kicsoda hiv és bölcs sáfár, kit az Úr az ő szolgái között Fővé tészen, hogy alkaalmatos időben adjon rendelt eledelt azoknak ? ,43 Boldog szolga az, a kit az Úr, mikor megjövénd, a képen talál cselekedni ! Bizony44 mondom néktek, hogy minden javain gondviselővé teszi. Hogyha45 ezt mondándja az a szolga az ő szivében : Későre jő meg az én Uram, és kezdéndi verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni, s inni és részegeskedni. Haza46 jő annak a szolgának az Ura, a melly napon nem várja, és a melly órában nem tudja, és elválasztja azt, és annak a hitetlenek között ád helyet. A47 melly szolga pedig tudta az ő Urának akaratját, és magát ahhoz nem készitette : és annak akaratja szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg. A48 ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat csett, kevesebbel büntettetik. Mindenek pedig, a kinek sokat adtak, sokat kivánnak elő tőle, és a kinél sokat tettek le, többet kérnek elő tőle. Azért49 jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak : és mit akarok ha immár meggerjedett. De50 keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem, és mlly igen szorongattatom, miglen az elvégeztessék. Állitjátok-é,51 hogy én azért jöttem volna, hogy békességet adjak e földön ? nem, mondom néktek : sőt inkább, hogy visszavonást ; Mert52 ez időtől fogva lésznek egy házban öten, kik visszátvonnak, három kettő ellen, és kettő három ellen. Meghasolik53 az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen : az anya az ő leánya ellen, és a leány az ő annya ellen, a napa az ő menye ellen, és a meny az ő napa ellen. Idők jelei.Monda54 vala pedig a sokaságnak is : Mikor látjátok, hogy napnyugotról felhő támad, azonnal ezt mondjátok : Záporeső jő. És ugy lészn. És55 mikor halljátok fúni a déli szelket, azt mondjátok : Hévség lészen. És ugy lészen. Képmutatók,56 az égnek és a földnek ábrázatjáról itéletet tudtok tenni ; ez időről pedig, mi dolog, hogy nem tudtok itéletet tenni ? Mi57 dolog, hogy ti magatoktól is meg nem itélitek azt a mi igaz ? Mikor58 pedig a te ellenségeddel a Fejedelem eleibe mégy, igyekezzél rajta az úton, hogy menekedjél meg tőle, hogy tégedet ne vonjon a Biró eleibe, és a Biró adjon téged a sattczoltató kezébe, és a sattczoltató vessen téged a tömlöczbe. Mondom59 néked, hogy nem jössz ki onnét, mignem megfizetsz mind az utolsó kis fillérig. Jézus13 megtérésre intő beszéde a galileaiak megöletéséről.Jövének1 ugyanazon időben valami emberek, kik néki hirt mondának a Galileabeliek felől, kiknek véreket Pilátus elegyitette vala az ő áldozatjokkal. És2 felelvén Jézus, monda nékik : Gondoljátok-é hogy e Galileabeliek bünösbek voltak volna a több Galileabelieknél, mivelhogy ezeket szenvedték ? Nem,3 mondom néktek : Sőt inkább ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlatosképen elvesztek. Avagy4 ama tizennyolcz embereket, a kikre szakadott a torony Siloámnál és megölte azokat, állitjátok-é hogy minden embereknél, kik Jérusálemben lakoznak, bünösbek voltak volna ? Nem,5 mondom néktek : Sőt inkább ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlatosképen elvesztek. Mondá6 pedig e példabeszédet : Vala egy embernek szőlőjében plántáltatott figefája ; és elméne, hogy keresne azon gyümölcsöt, és nem talála : És7 monda a Vinczellérnek Ímé három esztendeje vagyon miolta ide járok és keresek gyümölcsöt e figefán, és nem találok : Vágd ki azt ; miért tészi a földet is hijábavalóvá ? És8 az felelvén monda néki : Uram ! hagj békét néki ez esztendőben is, mignem köröskörül megkapálom és megganéjozom. És9 ha gyümölcsöt terem, jó ; ha hol nem, azután vágd ki azt. Tizennyolcz esztendős betegség meggyógyítása szombatnapon.Tanit10 vala pedig Szombatnapon egy zsinagógában. És11 ímé vala ott egy asszony, kiben vala betegségnek lelke tizennyolcz esztendőtől fogva ; és meggörbedett vala annyira, hogy magát fel nem egyenesithetné. És12 mikor azt láta volna Jézus, előszólitá, és monda néki : Asszony, megoldattál a te betegségedből ! És13 reá veté kezeit : és azonnal felegyenesedék, és dicsőiti vala az Istent. Felelvén14 pedig zsinagógának Fejedeleme, haragudván, hogy Szombatnapon gyógyitott volna Jézus, monda a sokaságnak : Hat napok vagynak, a mellyekben gyógyittassatok, és nem Szombatnapon. Felele15 azért néki az Úr, és monda : Képmutató ! Szombatnapon avagy nem oldja-é el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltóé, és nem viszi-é itatni. Ezt16 pedig az Ábrahámnak leányát, kit a Sátán ímé tizennyolcz esztendőktől fogva megkötözött vala, men kellet-é megoldani a kötélből Szombatnapon ? És17 mikor ezeket mondaná, megszégyenülnek vala mindenek, kik magokat néki ellenébe vetik vala ; és az egész község örül vala mind azokon a dicsőséges dolgokon, a mellyek ő általa lésznek vala. Példázatok és beszédek Isten országáról.Monda18 pedig Jézus : Micsodához hasonlatos az Istennek országa ? és mihez hasonlitsam azt ? Hasonlatos19 a mustármaghoz, mellyet az ember vévén, elvet az ő kertjében ; és felnevekedett, és lett nagy fává, és az égi madark fészket raknak annak ágain. És20 ismét monda : Mihez hasonlitsam az Istennek országát ? Hasonlatos21 a kovászhoz, mellyet az asszony vevén, elrejtett három mérték lisztben, mignem egészen megposhadna. Általmegyen22 vala azért minden városokon és falukon, tanitván, és Jérusálembe menvén. Monda23 pedig ő néki egy ember ; Uram avagy kevesen vagynak-é a kik idvezülnek ? Ő pedig monda nékik : Igyekezzetek24 bémenni a szoros kapun : mert sokan (mondom néktek) igyekeznek bémenni és nem mehetnek. ,25 Tudniillik minekutánna felkelénd a gazda és bézárándja az ajtót zörgetni, ezt mondván : Uram ! Uram ! nyisd meg nékünk. Ki felelvén azt mondja néktek : Nem tudom :honnét valók vagytok ti ! Akkor26 kezditek mondani : Te előttes ettünk és ittunk, és a mi utczáinkon tanitottál ! És27 azt mondja : Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti. Távozzatok el én tőlem mindnyájan, kik hamisságit cselekeztek ! Ott28 lészen sirás és fogaknak csikorgatások, mikor látándjátok Ábrahámot. Izsákot és Jákóbot, és mind a Prófétákat az Isten országában ; titeket pedig kirekeszteni. És29 akkor eljőnek sokan napkeletről és napnyugotról, és éjszakról, és délről : és az Isten országában letelepednek. És30 ímé utolsók most a kik elsők lésznek, és elsők, a kik utolsók lésznek. Heródes áskálódásai. Fájó sóhajtás Jeruzsálem felett.Ugyanazon31 napon jövének ő hozzá némellyek a Farizeusok közzűl, kik ezt mondák néki ; Eredj ki és menj el innét : mert Héródes meg akar téged ölni. És32 monda nékik : Elmenvén mondjátok meg annak a rókának : Ímé ördögöket üzök ki, és gyógyitok ma és holnap : és harmadnapon elvégeztetem ! Mindazáltal33 szükség nékem ma és holnap, és azután hogy úton járjak : mert nem lehetséges, hogy a Próféta Jérusálemen kivül vesszen el. Jérusálem !34 Jérusálem ! ki megölöd a Prófétákat, és megkövezed azokat, a kik te hozzád bocsáttattak, mennyiszer akartam egybegyüjteni a te magzatidat, miképen a tyúk az ő fiacskáit az ő szárnyai alá, és nem akarátok ? Ímé35 hagyattatik a ti házatok pusztán. Bizony mondom pedig néktek, nem láttok engemet, mignem eljő az idő, mikor ezt mondjátok : Áldott a ki jött az Úrnak nevében ! Vízkóros14 meggyógyítása szombatnapon.És1 lőn mikor a fő Farizeusok közzűl egynek házához ment volna Szombatnapon kenyeret enni, ők leselkednek vala ő utánna. És2 ímé egy vizkórságos ember vala ő előtte. És3 felelvén Jézus, monda a Törvénytudóknak és a Farizeusoknak illyen módon : Szabad é Szombatnapon gyógyitani ? Ők4 pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyitá és elbocsátá. És5 felelvén nékik, monda : Ha valakinek közzűlletek szamara vagy ökre a verembe esik, avagy nem vonsza-é ki azt azonnal Szombatnapon ? És6 nem felelhettek vala ő ellene semmit ezekre. Intés alázatosságra és jótékonyságra.Monda7 pedig példabeszédet azoknak a kik hivatalosok valának, mikor eszébe vette volna, mimódon válogatnák a fő helyeket, mondván nékik ; Mikor8 valakitől menyegzői lakodalomba hivattatol, ne ülj a fő helyre : mert netalán náladnál tiszteletesb ember hivatott attól. És9 az, a ki mind tégedet, mind azt hivta, eljövén ezt mondja néked : Engedd ennek a helyet ! És akkor szégyennel az alábbvaló helyre fogsz ülni. Hanem10 mikor hivattatol, menj el, és ülj le az alábbvaló helyen, hogy mikor eljövénd az, a ki téged hivott, ezt mondja néked : Barátom ülj feljebb ! Akkor néked tisztességed lészen azok előtt, a kik veled együtt ülnek. Mert11 minden, valaki magát felmagasztalja, megaláztatik ; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik. Mond12 vala pedig annak is, a ki őtet hivta vala : Mikor ebédet vagy vacsorát készitesz, ne hivjad barátidat, se atyádfiait, se rokonaidat, se gazdag szomszédidat : hogy ők vizsontag tégedet ne hivjanak, és ilyen módon a jótétemény megfizettessék. Hanem13 mikopr lakodalmat készitesz hivjad a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat. És14 boldog lészesz, mivelhogy nem fizethetik néked a jótéteményt : mert megfizettetik néked az igazak feltámadásoknak idején. Példázat a nagy vacsoráról.Ezeket15 pedig mikor hallotta volna egy azok közzűl, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki : Boldog az a ki ejéndik kenyeret az Isten országában. Ő16 pedig monda annak : egy ember készite nagy vacsorát és hiva sok vendéget. És17 elküldé szolgáját a vacsorának idején, hogy megmondaná a hivatalosoknak : Jertek el, mer immár mindenek elkészittettek ! És18 mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni : Az első monda : Szántóföldet vettem és ki kell mennem, hogy azt meglássam ; kérlek tégedet, ments meg engemet ! A19 másik monda : Öt iga barmot vettem, és elmegyek, hogy azokat megprobáljam ; kérlek tégedet, ments meg engemet ! És20 más monda : Feleségemet hoztam, és azért nem mehetek. Mikor21 azért a szolga haza ment volna, megmondá ezeket az ő urának : Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának : Eredj hamar a város utczáira és szorosira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd bé ide. És22 monda a szolga : Uram meglett a mint parancsolád, de még is üres hely vagyon ! Akkor23 monda az Úr a szolgának : Eredj el útakra, és ösvényekre, és kénszerits béjönni mindeneket, hogy teljék bé az én házam ; Mert24 mondom néktek, hogy egy is a hivatalos férjfiak közzűl nem kóstolja meg az én vacsorámat. Önmegtagadás.Megyen25 vala pedig ő vele a nagy sokaság, és hátra fordulván, monda azoknak Ha26 valaki én hozzám jő ; és meg nem gyűlöli az ő attyát, annyát, feleségét, magzatit, attyafiait, és hugait, nénnyeit, sőt a maga lelkét is, nem lehet én tanitványom. És27 valaki nemhordozza az ő keresztét, és nem követ engemet, nem lehet én tanitványom. Mert28 ti közzűlletek valaki, ha tornyot akar épitani, avagy nem megszémlálja-é leülvén először az ő költségét, ha vagyon- é annak elvégzésére való költsége. Hogy29 minekutánna a fundamentomot felvetette, és el nem végezheti azt, meg ne csufolják őtet mindenek, valakik azt látandják. Ezt30 mondván : Ez az ember elkezdette volt az épitést, s nem vihette véghez : Avagy31 ha valamelly Király el akar menni, hogy más Királlyal megütközzék, avagy nem tanácskozik-é először leülvén, hogy ha tizezer emberrel kizsállhat az ellen, a ki ő ellene huszezerrel jött ? Mert32 ha különben cselekszik, még mikor amaz távol vagyon, követeket küldvén hozzá, békességet kér tőle. Ezenképen33 azért : Valaki közzűlletek bucsuját nem veszi minden javaitól, nem lehet én tanitványom. :Jó34 a só : Ha peig a só megizetlenül, mivel sózzák meg ? Sem35 a földre sem a ganéjra nem jó : kivetik azt. A kinek vagynak fülei a hallára, hallja. Példázat15 az elveszett juhról, drakhmáról, és a tékozló fiúról.Közelgetnek1 vala pedig ő hozzá minden Publikánusok és bünösök, hogy hallgatnák őtet. És2 zugolódnak vala a Farizeusok és Irástudók, ezt mondván : Ez a bünösöket magához fogadja, és velek együtt eszik. Ő3 pedig szóla nékik e példabeszédet, mondván Ha4 valakinek ti közzűlletek száz juha vagyon, és egyet azok közzűl elveszténd : avagy nem hagyja-é el a kilenczvenkilenczet a pusztában ; és nem megyen-é annak megkeresésére a melly elveszett, mignem azt megtalálja ? És5 minekutánna megtalálja, felveti az ő vállára, örülvén. És6 haza menvén, egybehivja barátit és szomszédit, mondván nékik : Örvendezzetek én velem : mert megtaláltam az én juhomat, melly elveszett vala. Mondom7 néktek : hogy illyen módon öröm lészen mennyben egy megtérő bünös emberen, nagyobb, hogynem kilenczvenkilencz igazakon, kik nem szükölködnek megtérés nélkül. Avagy8 ha valamelly asszonynak tiz drakhmája vagyon, és egy drakhmát elveszténd, avagy nem gyujt-é gyertyát és nem sepri-é meg a házat, s nem keresi-é nagy szorgalmatossággal mignem megtalálja ? És9 minekutánna megtalálja, nem hivja é egybe az ő asszonybarátit és szomszédit ? ezt mondván : Örüljetek én velem : mert megtaláltam a drakhmát, mellyet elvesztettem vala ! Ezenképen10 mondom néktek, örömök vagyon az Isten Angyalinak egy bünös embernek megtérésén. Monda11 pedig : Egy embernek vala két fija ; És12 monda az ifjabbik az attyának : Atyám ! add ki nékem az örökségből az én részemet ! Annakokáért az megosztá közöttök az örökséget. Nem13 sok napok után pedig, mikor mindeneket egybetakart volna az ő ifjabbik fija, messze méne idegen tartományba ; és ott eltékozlá minden marháját, mivelhogy nagy tékozlással élne. Minekutánna14 pedig mindeneket eltékozlott volna, támada nagy éhség abban a tartományban, és ő megkezde fogyatkozni. És15 elmenvén, adá magát annak a tartománynak egy lakosához, ki elküldé őtet az ő mezeire, hogy legeltetné a disznókat. És16 kivánja vala megtölteni az ő gyomrát a moslékkal, mellyet esznek vala a disznók, de azt senki nem adja vala néki. Mikor17 pedig magába tért volna, monda : Az én atyámnak melly sok béresei bövölködnek kenyerekkel, én pedig éhel halok meg ! Felkelvén18 elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki : Atyám, vétkeztem az ég ellen, és te ellened ! És19 nem vagyok immár méltó arra, hogy te fiadnak hivattassam : tégy engemet ollyanná, mint a te béresid közzűl egy ! Felkelvén20 azért elméne az ő attyához. Mikor pedig még távol volna, meglátá őtet az ő attya, és megszáná őtet, és hozzá futván, esék az ő nyakára, és megcsókolgatá őtet. Monda21 pedig néki az ő fija ! Atyám ! vétkeztem az ég ellen, és te ellened, és nem vagyok immár méltó arra, hogy te fiadnak hivattassam ! És22 monda az ő attya az ő szolgáinak : Hozzátok elő amaz én fő öltözö ruhámat, és öltöztessétek fel őtet, és adjatok gyűrüt az ő kezébe, és sarut az ő lábaira. És23 előhozván ama meghizlalt tulkot, öljétek meg, és lakozzunk vígan ; Mert24 az én fiam megholt vala, és feltámadott, elveszett vala, és megtaláltatott. Kezdének azért vigan lakni. Vala25 pedig az ő nagyobbik fija a mezőn : ki mikor haza jövén közelgett volna a házhoz, hallá az éneklést és a vigadozást. És26 egyet a szolgák közzűl előszólitván, megtudakozá mi dolog volna az ? Az27 pedig monda néki : A te öcséd jött meg ; és megöleté a te atyád ama hizlalt tulkot, mivelhogy egésségben jött meg. Megharaguvék28 pedig az, és nem akara bémenni. Az ő attya annakokáért kimenvén kéré őtet. Amaz29 pedig felelvén, monda az attyának : Imé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked és soha parancsolatodat meg nem rontottam, mégis nem adtál nékem csak egy kecskefiat is, hogy az én barátimmal vigan laknám- Minekutánna30 pedig a te fiad megjött volna, ki minden marhádat a paráznákkal költötte el, megöletted néki ama hizlalt tulkot. Ő31 pedig monda néki : Fiam, te mindenkor én velem vagy, és minden marhám tied ! Víg32 kedvvel kell vala pedig néked lenned, és örvendezned kell vala, hogy a te atyádfia megholt vala, és megelevenedett ; elveszett vala, és megtaláltatott. Példázat16 a hamis sáfárról.Monda1 pedig az ő tanitványinak is : Vala egy gazdag ember, kinek vala egy Sáfára : és az bévádoltaték annál, hogy minden javait eltékozolná. Hivá2 azért azt, és monda néki : Mit hallok felőled ? adj számot a te sáfárságodról : mert nem lehetsz ezután Sáfár. Monda3 pedig magában a Sáfár : Mit miveljek, mivelhogy az én Uram elveszi tőlem a sáfárságot ? Nem kapálhatok, a koldulást szégyenlem ! Tudom4 mit kell tennem, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, béfogadjanak engemet házokba. Minekutánna5 azért az ő Urának minden adósait egybegyüjtötte volna, monda az elsőnek ; Mennyivel tartozol az én Uramnak ? Az6 pedig monda : Száz Bátus olajjal. És monda néki : Vegyed a te számtartó könyvedet, és leülvén hamar irj ötvent. Azután7 monda másnak : Te pedig mennyivel tartozol ? Az pedig monda : Száz kórus buzával. És monda annak : Vegyed a te számtartó könyvedet, és irj nyolczvanat. És8 dicsérő az Úr a hamis sáfárt, hogy egészen cselekedett volna. Mert e világnak fijai eszesbek a világosságnak fijainál az ő nemek szerint. Én9 is mondom néktek, szerezzetek magatoknak jóakaró barátságos embereket a hamis gazdagságból, hogy mikor megfogyatkoztok, béfogadjanak titeket az örök hajlékokba. A10 ki hiv a kevesen, a sokon is hiv az : és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha11 azért a hamis gazdagságon hivek nem voltatok, kicsoda bizna reátok igaz gazdagságot ? És12 ha a másén hivek nem voltatok, a mi tiétek, kicsoda bizná azt reátok ? Egy13 szolga is nem szolgálhat két Úrnak : mert vagy az egyiket gyülöli és a másikat szereti ; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megutálja : Nem szolgálhattok az Istennek és a Mammonnak. Hallják14 vala pedig mind ezeket a Farizeusok is, kik fösvények valának, és őtet csofolják vala. És15 monda nékik : Ti vagytok, kik az emberek előtt magatokat igazitjátok : az Isten pedig tudja a ti sziveiteket : mert a mi becsületes az emberek előtt, az Isten előtt utálatos. A16 Törvény és a Próféták Keresztelő Jánosig vagynak : az időtől fogva az istennek országa hirdettetik, és minden ember erővel ostromolja azt. Könnyebb17 pedig a mennynek és a földnek elmulni, hogynem a törvénynek csak egy pontjának hijába esni. Valaki18 elbocsátja az ő feleségét és mást vészen, paráználkodik, és a ki a férjétől elbocsáttatott asszonyt vészi feleségül, paráználkodik. A gazdagról és Lázárról.Vala19 pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bársonyba és bíborba, és minden napon vigan lakik vala. Vala20 pedig egy Lázár nevü koldus, ki elvettetett vala az ő háza előtt, és fekélyekkel teljes vala ; És21 kiván vala megelégedni a morzsalékokkal, mellyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról : De az ebek is eljőnek vala és nyalják vala az ő sebeit. Lőn22 pedig, hogy meghala a koldus, és vitetnek az Angyaloktól az Ábrahám kebelébe ; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték. És23 a poklokban felemelvén az ő szemeit, mikor vala a kinokban, látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És24 ő kiáltván monda : Atyám Ábrahám ! könyörülj rajtam és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ujjának végét a vizbe, és hivesitse meg az én nyelvemet : mert gyötretettem e lángban. Monda25 pedig Ábrahám : Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaiat elvetted a te életedben, hasonlatosképen Lázár is az ő nyavalyáit : Most pedig ez vigasztaltatik : te pedig gyötrettetel ! És26 mind ezek felett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés vagyon, annyira hogy a kik akarának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem pedig onnét ide nem jöhetnek. Monda27 pedig amaz : Kérlek azért tégedet Atyám ! hogy bocsásd őtet az én atyámnak házához ; Mert28 vagynak öt atyámfiai, hogy ezekről bizonyságot tégyen nékik, hogy ők is ide e gyötrelemnek helyére ne jöjjenek ! Monda29 néki Ábrahám : Vagyon Mózesek és Prófétáik, hallgassák azokat. Ama30 pedig monda : Nem ugy, Atyám Ábrahám ; hanem a halottak közzűl ha valamelly ő hozzájok menénd, megtérnek ! Ábrahám31 pedig monda néki : Ha Mózest, és a Prófétákat nem hallgatják ; annak sem hisznek, ha valamelly a halottak közzűl feltámasztatnék is. Botránkozások ;17 megbocsátás ; hit ; cselekedetek.Monda1 pedig a tanitványoknak : Lehetetlen dolgog, hogy botránkozások ne esssenek ; de jaj annak a ki által esnek. Jobb2 annak, ha egy nehéz malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közzűl megbotránkoztassam. Őrizzétek3 magatokat ; ha a te atyádfia vétkezéndik ellened, dorgáld meg őtet ; és ha megtér bocsáss meg néki. És4 ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszser te hozzád térénd, ezt mondván : Megbántam cselekedetimet ; megbocsáss néki. És5 mondának az Apostolok az Úrnak : Neveljed a mi hitünket ! Monda6 pedig az Úr : Ha annyi hitetek volna, mennyi a mustármag, ezt mondanátok imé e szederfának ; Szakadj ki gyökerestől és plántáltassál a tengerbe, engedne néktek. Kicsoda7 pedig ti közzűletek az, a kinek szántó vagy barom legeltető szolgája vagyon, ki a mezőről megjött szolgájának ezt mondaná mindjárt : Jer elő, ülj le ! Sőt8 inkább avagy nem ezt mondja é néki : Készits vacsorámra valót, és hozzá készülvén szolgálj nékem ; mig én eszem és iszom, és azután te is egyél és igyál ! Avagy9 megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mivelte, a mit néki parancsolt volt ? Nem gondolom. Ezenképen10 ti is, ha mind azokat megcselekedénditek is, a mellyek néktek parancsoltattak, ezt mondjátok : Haszontalan szolgák vagyunk : mert a mit kellett cselekednünk, azt cselekedtük ; Tíz bélpoklos meggyógyítása.És11 lőn mikor menne Jérusálembe, általmegyen vala Samaria és Galilea között. És12 mikor egy faluba menne bé, jővének ő eleibe tiz bélpoklos férjfiak, kik távol megállának. És13 felelemlék szavokat, mondván : Jézus, Mester, könyörülj rajtunk ! Ki14 mikor őket látta volna, monda nékik : Elmenvén, mutassátok meg magatokat a Papoknak. És lőn hogy mikor oda mennének, megtisztulának. Egy15 pedig közzűlök, mikor látta volna hogy meggyógyult volna : megtére dicsőitvén az Istent nagy szóval. És16 arczal leborula az ő lábainál, hálákat adván néki ; és ez Samariabeli vala. Felelvén17 pedig Jézus, monda : Avagy nem tizen tisztulának-é meg ? A kilencze pedig hol vagyon ? Nem18 térének hátra, hogy az Istennek dicsőséget adnának, hanem csak ez idegen nemzte. És19 monda néki : Kelj fel, és menj el : a te hited tégedet megtartott. Isten országának eljövetele.Mikor20 pedig megkérdetett volna a Farizeusoktól, mikor jőne el az Istennek országa ? felele néki és monda : Nem jő el ugy az Istennek országa, hogy ember eszébe vehetné. És21 nem mondják ezt : Imé itt vagy imé amott vagyon ; mert ímé az Istennek országa ti bennetek vagyon. Monda22 pedig a tanitványoknak : Eljő az idő, mikor kivántok látni egyet az ember Fijának napjai közzűl, és nem látjátok. És23 ezt mondják néktek : Ímé itt, vagy ímé amott vagyon : de oda ne menjetek, és azt ne kövessétek. Mert24 miképen a fénylő villámlás, az ég alatt való egy tartományból az ég alatt való más tartományba fénylik ; azonképen lészen az embernek Fija is az ő napján. De25 először sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől. És26 miképen lett a Noé idejében, azonképen lészen az ember Fijának napjaikor is. Esznek27 vala, isznak vala, feleségeket vesznek vala, és házasságra adatnak vala mind a napig, a mellyen bément Noé a Bárkába ; és eljöve az Özönviz, és mindeneket elveszte. Hasonlatosképen28 mint a Lót idejében is lett, esznek vala, isznak vala ; vesznek vala, adnak vala, plántálnak vala, épitenek vala. A29 melly napon pedig kiment Lót Sodomából, tüzes és kénköves eső lett az égből, és mindeneket elvesztett. Ezenképen30 lészen azon a napon, melly az embernek Fija megjelenik. Az31 napon ha valaki a háznak felette lészen, és az ő marhája a házban, ne szálljon le annak elvitelére : és a ki a mezőn lészen azonképen ne térjen hátra. Emlékezzetek32 meg Lótnak feleségéről. Valaki33 igyekezik az ő lelkét megtartani, elveszi azt ; és valaki azt elvesztendi, megeleveniti azt. Mondom34 néktek, azon az éjszakán ketten lésznek egy ágban ; az egyik felragadtatik, és a másik elhagyattatik. Két35 asszonyok őrülnek együtt : az egyik felragadtatik : és a másik elhagyattatik. Ketten36 lésznek a mezőn ; az egyik elvitettetik, és a másik elhagyattatik. És37 felelvén, mondának néki : Hol, Uram ? ő pedig monda nékik : Valahol lejénd a test, oda gyülnek a saskeselyük. Hamis18 bíróról és özvegy asszonyról.Monda1 pedig példabeszédet is nékik erről, hogy néki mindenkor imádkozni kellene, és nem kellene abban megrestülniek. Ezt2 mondván : Vala egy Biró egy néminémü vársoban, ki az Istent nem féli vala, és senkit nem becsül vala. Vala3 pedig abban a városban egy özvegy asszony, melly ahoz méne mondván : Állj bosszut érettem az én ellenségemen. Az4 pedig nem akará sok ideig ; azután pedig monda ő magában : Jóllehet az Istent nem félem, és senkit nem becsülök. Mindazáltal,5 mivelhogy nékem bántásomra vagyon ez özvegy asszony, megszabaditom őtet, hogy szüntelen reám járván ne untasson engemet. Monda6 pedig az Úr : Halljátok mit mond e hamis Biró ? Az7 Isten pedig nem áll-é bosszut az ő választottiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha érettek való bosszuállását elhalasztja is ? Mondom8 néktek, megszabaditja őket hamar. Mindazáltal, az embernek Fija mikor eljövénd, avagy talál-é hitet e földön ? A farizeus és a vámszedő imája.Monda9 pedig némellyeknek is, kik elhitték vala magokban, hogy ők igazak volnának, és egyebeket semminek állitanak vala, illyen példabeszédet ; Két10 emberek mennek vala fel a templomba, hogy imádkoznának : az egyik Farizeus, és a másik Publikánus. A11 Farizeus megállván, illyen módon imádkozik vala magában : Isten ! hálákat adok néked, hogy nem vagyok ollyan mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák ; vagy minémü im e Publikánus is ; Böjtölök12 kétszer egy héten, igazán megadom dézmáját minden marhámnak. A13 Publikánus pedig távol állván, nem akarja vala szemeit is az égre felemelni, hanem veri vala mejjét, mondván : Isten, légy irgalmas nékem bünösnek ! Mondom14 néktek, alájöve ez az ő házához megigazittatva, inkább hogy nem amaz ; mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik ; és a ki megalázza magát felmagasztaltatik. Jézus magához hívja a gyermekeket.Hoznak15 vala pedig ő hozzá kis gyermekeket is, hogy azokat illetné ; mikor pedig ezt látták volna a tanitványok, megdorgálák azokat. Jézus16 pedig mikor a kis gyeermekeket magához hivta volna, monda : Engedjétek hogy a kis gyermekek jöjjenek én hozzám ; és őket meg ne tiltsátok : mert illyeneké az Istsennek országa. Bizony17 mondom néktek : Valaki ugy nem veszi az Istennek országát mint a kis gyermekek, semmiképen nem megyen be abba. A gazdagság veszélyei.Akkor18 megkérdé őtet egy a Főemberek közzűl, ezt mondván : Jó Mester ! mit cselekedjem hogy az örök életet vehessem ? Monda19 pedig néki Jézus : Miért mondasz engemet jónak ? Nincsen senki jó, hanem csak az egy Isten. A20 parancsolatokat tudod : Ne paráználkodjál. Ne ölj. Ne orozz. Hamis tanubizonyságot ne mondj. Tiszteljed a te atyádat és anyádat. Az21 pedig monda : Mind ezeket ifjuságomtól fogva megtartottam ! Jézus22 pedig ezeket hallván, monda néki : Még egyben vagyon fogyatkozásod : Valami marhád vagyon add el, és osztogasd a szegényeknek, és kincsed lészen mennyországban : és jere kövess engemet. Az23 pedig ezeket hallván igen megszomorodék : mert igen gazdag vala. És24 mikor látta volna Jézus, hogy az igen megszomorodott volna, monda : Melly nehezen mennek bé az istennek országába, a kiknek pénzek vagyon : Mert25 könnyebb a tevékek a tőnek fokán általmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bémenni. A26 kik pedig ezeket hallották vala, mondának : Kicsoda idvezülhet tehát ? Ő27 pedig monda : A mellyek az emberek előtt lehetetlenek, az Isten előtt lehetségesek. Monda28 pedig Péter : Imé mi mindeneket elhagytunk, és követtünk téged ! Ő29 pedig monda nékik : Bizony mondom néktek : Senki nicsen ollyan a ki elhagyandja az ő házát vagy szüléit, vagy atyafiait, vagy feleségét, vagy gyermekit az Isten országáért. A30 ki sok jókat nem venne ez időben, a következendő világon pedig örök életet. Jézus harmadszor jelenti szenvedéseit.Jézus31 pedig mikor maga mellé vette volna a tizenkét tanitványokat, monda nékik : Ímé felmegyünk Jérusálembe és elvégezttnek mindenek az embernek Fija felől, a mellyek megirattattak a Prófétáktól ; Mert32 a Pogányoknak kezekbe adattatik, és megcsufoltatik, és bosszuságokkal illettetik, és megpökdöstetik. És33 minekuttána őtet megosotorzzák, megölik : de harmadnapon feltámad. Ők34 pedig ezekben semmit nem értenek ; és e beszédek ő tőlök elrejtettek vala, és nem érték a mellyeket mond vala. Vak meggyógyítása.Lőn35 pedig, mikor ő közelgetne Jérikó városához, egy vak ül vala az út mellett koldulván. Mikor36 azért azt hallotta volna a melőleg elmenő sokaságot, tudakozik vala, mi dolog volna az ? Megmondák37 pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus menne el azon. És38 kiálta, mondván : Jézus Dávidnak fija könyörülj rajtam ! A39 kik pedig elől mentek vala dorgálják vala őtet, hogy hallgatna ; ő pedig sokkal inkább kiált vala : Dávidnak fija, könyörülj rajtam ! Jézus40 pedig mikor megállott volna, parancsolá hogy hozzá hoznák azt ; és mikor oda közelgetett volna, kérdé őtet. Ezt41 mondván : Mit akarsz hogy cselekedjem veled ? Az pedig monda : Uram ! hogy az én szemem világa megjöjjön. És42 Jézus monda néki : Láss, a te hited tégedet megtartott. Azonnal43 azért annak szeme világa megjöve, és követi vala őtet, dicsőitvén az Istent ; és az egész sokaság mikor ezt látta volna, adának dicséretet Istennek. Zákeus.19 És1 bémenvén Jérikóba, azon megyen vala el. És2 imé vala egy ember, ki nevéről hivattatik vala Zákeusnak, ki a Publikánusoknak Előljárók vala, és az gazdag vala. És3 igyekezik vala látni, ki volna a Jézus ; de a sokaságtól nem láthatja vala ; mivelhogy állapotja szerint kis ember vala. És4 elől elfutván felhága egy figefára, hogy őtet megláthatná ; mert azon kell vala néki elmenni. Minekutánna5 pedig oda a helyre jutott volna, feltekintvén Jézus látá őtet, és monda néki : Zákee ! hamar szállj alá : mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. És6 sietséggel leszálla, és nagy örömmel fogadá őtet. És7 mindenek mikor ezt látták volna, zúgolódnak vala, ezt mondván : hogy ő bűnös emberhez ment volna bé, hogy szállása ott lenne. Zákeus8 pedig előállván monda az Úrnak : Uram, imé minden jószágomnak felét a szegényeknek adom ; és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. Monda9 pedig néki Jézus : Ma lett idvessége enneka háznak ! mivelhogy ő is az Ábrahámnak fija ; Mert10 azért jött az embernek Fija, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszeett vala. Példázat a gírákról (rev. minákról.És11 mikor ezeket azok hallották volna, az úton mentében monda példabeszédet, mivelhogy közel volna Jérusálemhez, és mivelhogy azt állitanák, hogy azonnal megjelennék az Isten országa. Monda12 azért : Egy nemes ember elméne messze való tartományba, hogy venne magának országot, és megtére. Előszólitván13 azért tiz szolgáit, ada nékik tiz gírát, és monda nékik : Kereskedjetek mig megjövök ! Azon14 városnak pedig lakosai gyülölik vala őtet, és küldének követeket utánna, ezt mondván : Nem akarjuk hogy ő urlakodjék mi rajtunk. És15 lőn, mikor megjött volna az ország vétele után, hivatá az ő szolgáit magához : a kinek a pénzt adta vala ; hogy megtudná, ki mint kereskedett volna. Eljöve16 pedig az első, ezt mondván : Uram a te gírád tiz gírát nyert ! Ő17 pedig monda néki : Jól vagyon jó szolgám ; mivelhogy kevesen voltál hiv, legyen birodalmad tiz városokon. És18 a második előjöve, mondván : uram, a te gírád öt gírát nyert ! Monda19 ennek is : Néked is legyen birodalmad öt városokon ! Más20 is előjöve, mondván : Uram ! imhol vagyon a te gírád, mellyet külön az én keszkenőmben kötve tartottam ; Mert21 féltem tőled, mivelhogy kegyetlen ember vagy ; elvészed a mit nem te tettél el, és aratod azt is, a mit nem te vetettél. Monda22 pedig annak : A te szádból itéllek meg tégedet, gonosz szolga ; tudtad hogy én kegyetlen ember vagyok, ki elvészem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem. Miért23 nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, nyereséggel vettem volna azt meg ? És24 az ott állóknak monda : Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tiz gírája vagyon. És25 mondának néki : Uram, tiz gírája vagyon annak ! És26 ő monda : Mert mondom néktek : Mindennek adatik a kinek vagyon : a kinek pedig nincsen, még a mije vagyon is, elvétetik tőle. Sőt27 ennek felette amaz én ellenségimet is, kik nem akarták hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és előttem öljétek meg őket ! És28 ezeket mondván, megyen vala elől, felmenvén Jérusálembe. Jézus bevonulása Jeruzsálembe.És29 lőn mikor közelgett volna Bethfagéhez és Bethániához, a hegyhez, melly hivattatik Olajfák hegyének, elkülde kettőt az ő tanitványai közzűl. Ezt30 mondván : Menjetek el a faluba, melly ellentekbe vagyon ; mellybe bémenvén, találtok egy megkötött vemhet, mellyen soha egy ember sem ült : eloldván azt, hozzátok ide. És31 ha valaki kérdénd titeket, miért oldjátok el ? Ezt mondjátok annak : Mert az Úr szükölködik e nélkűl. És32 elmenvén a kiket elküdött vala, ugy találák a mint nékik mondotta vala. És33 mikor a vemhet eloldanák, mondának nékik annak gazdáji : Miért oldjátok el a vemhet ? Ők34 pedig mondának : Mert az Úr szükölködik e nélkűl. Elvivék35 azért azt Jézushoz. És az ő felsőruháikat a szamárnak vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték. És36 mikor ő menne, az ő felsőruháikat teritik vala az útra. És37 mikor immár közelgetne az Olajfák hegyének lejtőjére, az örvendező tanitványoknak egész sokaságok kezdé dicsérni az Istent felszóval minden isteni erőkről, a mellyeket láttak vala. Ezt38 mondván : Áldott a Király, ki jött az Úrnak nevében ! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban ! És39 némellyek a Farizeusok közzűl a sokaságból mondának néki : Mester, dorgáld meg a te tanitványidat ! És40 ő felelvén, monda nékik : Mondom néktek, ha ezek megszünnek, a kövek fognak kiáltani. Jézus sír Jeruzsálem felett.És41 mikor elközelgetett volna, a várost látván, sira azon. Ezt42 mondván : Vajha akár csak te eszedbe vehetted volna, vagy csak e te mostani napodon, a mellyek néked a te békességedre valók : de azok most elrejtettek a te szemeidtől ; Mert43 eljő az idő ellened, mellyben a te elelnségid te körülted palánkot épitnek, és körülvésznek tégedet, és mindenfelől megszoritanak. És44 téged a földdel egyenessé tésznek ; és a te fijaidat ottben : és nem hagynak te benned egy követ más kövön, mivelhogy nem becsülted meg a te meglátogatásodnak napját. Jézus megtisztítja a templomot.És45 bémenvén a templomba, kezdé kiüzni azokat, a kik árulnak és vésznek vala abban. Mondván46 nékik : Meg vagyon irva : Az én házam imádságnak háza ; ti pedig tettétek azt latroknak barlangjokká. És47 tanit vala minden napon a templomban. A Papifejedelmek pedig és az Irástudók, és a községnek Elei, igyekeznek vala őtet elveszteni. És48 nem tudják vala mit cselekednének : mert mind az egész község ő tőle függ vala, mivelhogy őtet hallgatnák. Jézus20 teljhatalmát védi.És1 lőn azok a napok közzűl egyen, mikor p a községet tanitaná a templomban, és az evangyéliomot hirdetné, eljövének a papifejedelmek és az Irástudók a Vénekkel egybe. És2 mondának néki igy szólván : Mond meg nékünk, mincsoda, méltóságból cselekeszed ezeket, vagy kicsoda az, a ki néked ezt a méltóságot adta ? Felelvén3 pedig monda nékik : Én is egy dologra kérdelek titeket. Mondjátok meg azért nékem : A4 János keresztsége mennyből való vala-é, vagy emberektől ? Amazok5 pedig okoskodnak vala magokban, ezt mondván : Ha azt mondándjuk, hogy mennyből volt, ezt fogja mondani : Miért tehát, hogy nem hittetek néki ? Ha6 pedig azt mondjuk, hogy emberektől volt, az egész község megkövez minket ; mert elhitte a község hogy János Próféta volt. Felelének7 azért, hogy ők nem tudnák honnét volna. És8 Jézus monda nékik : Én is nem mondom meg néktek, micsoda méltóságból cselekeszem ezeket. Példázat a gonosz szőlőmívesekről.Kezdé9 pedig a községnek e példabeszédet mondani : Egy ember plántála szőlőt, és adá azt mivesek kezekbe ; és sok ideig távol volt. És10 idejekorán elküldé szolgáját a mivesekhez, hogy adnának néki a szőlőnek gyümölcsében : a mivesek pedig azt megvervén, elküldék üresen. Az11 pedig más szolgáját is bocsátá ; de azok azt is megvervén és bosszúsággal illetvén elküldék üresen. És12 harmadik szolgáját is elküld : de azokt ezt is megsebesitvén, kiveték. Monda13 azért a szőlőnek Ura : Mit cselekedjem ? Elküldöm az én szerelmes fiamat : talán ezt, minekutánna látándják : megbecsülik. És14 mikor azt látták volna a mivesek, szólának egymás között, ezt mondván : Ez az örökös ; jertek, örjük meg őtet, hogy miénk legyen az örökség ! És15 minekutánna kivetették volna azt a szőlőből, megölék őtet. Mit cselekeszik azért a szőlőnek ura azokkal ? Elmegyen16 és elveszti azokat a miveseket, és a szőlőt egyebeknek adja. Ezt pedig mikor hallották volna, mondának : Távol legyen az ! És17 ő reájok tekintvén monda : Micsoda tehát az, a mi meg vagyon irva : A melly követ az épitők megvetettk, az lett a szegeletnek fejévé ? Valaki18 arra a kőre felül esik, megromol : a kire pedig esik : megrontja azt. És19 igyekeznek vala a Papifejedelmek és az Irástudók az ő kezeiket ő reá vetni azon órában, de félének a községtől : mert megérték hogy ő ellenek mondotta volna e példabeszédet. Az adófizetésről.Annakokáért20 ő utánna vigyázván, bocsátának leselkedőket, kik igazaknak tettetnék magokat : hogy az ő beszédében patvart találának, hogy őtet adhatnák a Tiszttartónak birodalmába és hatalmába. Kik21 megkérdék őtet, mondván : Mester ! tudjuk hogy te igazán szólasz és tanitasz, és személyt sem válogatsz, hanem az Istennek útát igazán tanitod. Illik-é22 adót fizetnünk a Császárnak, vagy nem ? És23 mikor eszébe vette volna azoknak álnokságokat, monda nékik : Mit kisértetek engemet ? Mutassatok24 nékem egy pénzt : ki ábrázatja és neve vagyon rajta ? Felelvén pedig mondának : A Császáré. Ő25 pedig monda nékik : Adjátok meg azért a mi a Császáré, a Császárnak ; és a mi az Istené, az Istennek. És26 nem feddheték meg az ő beszédit a község előtt ; és csudálkozván az ő feleletén, hallgatának. Halottak feltámadásáról.Mikor27 pedig a Sadduczeusok közzűl némellyek ő hozzá mentek volna, (kik tagadják lenni a feltámadást) megkérdék őtet. Mondván :28 Mester ! Mózes megirta nékünk : Ha valakinek attyafia meghalánd, kinek felesége volt, és magzatok nélkűl halánd meg, hogy annak attyafia elvegye amannak feleségét, és az ő attyafiának támasszon magot. Hét29 attyafiak voltak azért, kik közzűl az első feleséget vévén, megholt megzatok nélkűl. A30 másik vevé azért azt el, és az is magzatok nélkűl holt meg. Azután31 a harmadik vette el azt : hasonlatosképen mind heten ; és nem hagytak magot, és megoltanak. Mind32 ezek után pedig meghala az asszony is. A33 feltámadásnak napján azért ezek közzűl ki felesége lészen az ? mert mind a hétnek felesége volt. És34 felelvén monda nékik Jézus : E világnak fijai vésznek magoknak feleségeket, és adatnak házasságra ; A35 kik pedig méltóknak itéltetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem feleségeket nem vésznek, sem házasságra nem adatnak ; Mert36 meg sem halhatnak többé : mert hasonlatosok az Angyalokhoz ; és az Istennek fijai, mivelhogy feltámadásnak fijai azok. Hogy37 pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat mondja Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének. Az38 Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istenek : mert mindenek élnek őnéki. Felelvén39 pedig néki némellyek az Irástudók közzűl, mondának : Mester, jól szólál ! És40 többé semmiről nem merik vala őtet megkérdeni. Krisztus Dávidnak fia és ura.Monda41 pedig nékik : Mimódon mondják hogy a Krisztus Dávidnak fija ? Holott42 Dávid ezt mondja a Zsoltároknak könyvében : Monda az Úr az én Uramnak, ülj le az én jobbkezem felől. Miglen43 tejéndem a te ellenségidet a te lábaidnak zsámolyává. Dávid44 azért Urának mondja őtet, mimódon tehát az ő fija ? Óvás az írástudóktól.És45 az egész községnek hallására, mond az ő tanitványinak : Oltalmazzátok46 meg magatokat az Irástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a Gyülekezetekben az első ülést, és a vacsorákon az előülést. Kik47 megeszik az özvegyeknek házokat, és külsőképen hosszú imádkozásokkal élnek ; ezeknek nehezebb itéletek lészen. A21 szegény özvegy két fillére.És1 mikor oda tekintett volna, látá hogy a gazdagok hányják az ő ajándékokat a pénztartó ládába. Láta2 pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két kis filléreket vetne. És3 monda : Igazán mondom néktek, e szegény özvegy sokkal többet vete a ládába, hogynem mint mind a többi ; Mert4 mind ezek, abból a mivel ők bővölködnek, vetettek ajándékot Istennnek : e pedig az ő szegénységéből minden élését, valamelly vala, oda veté. Jézus beszéde Jeruzsálem pusztulásáról és az ő eljöveteléről.És5 mikor némellyek mondának a templom felől, hogy szép kövekkel és ajándékokkal ékesittetett volna meg, monda : Ezeket6 látjátok-é ? eljőnek a napok, mellyekben egy kő más kövön nemmara, melly el nem romlana. Megkérdék7 pedig őtet, ezt mondván : Mester ! mikor lésznek ezek ? és micsoda jelensége lészen, mikor következik, hogy mind ezek meglegyenek ? Ő8 pedig monda : Meglássatok hogy meg ne csalattassatok : mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják : Én vagyok a Krisztus : és az az idő elközelget. Ne kövessétek azért azokat. És9 mikor hallándotok hadakat és pártütéseket, meg nem félemljetek ; mert meg kell először ezeknek lenni, de nem lészen mindjárt végek. Akkor10 monda nékik : Egy nemzetség más nemzetség ellen támad, és egyik ország a másik ország ellen. És11 minden helyeken nagy földindulások lésznek, és éhségek s döghalálok, és rettegések, és az égből nagy jelek lésznek. De12 mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és titeket kergetnek, adván a Gyülekezetek eleibe, és tömlöczökbe, Királyok és Tiszttartók eleikbe vitettek az én nevemért. Ezek13 pedig néktek bizonyságul lésznek. A14 ti szivetekben azért erősen eltökéljétek, hogy nem kell arról jó elein gondolkodnotok, mivel mentsétek magatokat ; Mert15 én adok néktek szájat és bölcseséget, mellynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok a kik magokat ellenetekbe vetik. Elárultattok16 pedig még szüléitektől is, atyátokfijaitól ; és rokonitoktól, és barátitoktól ; és megöletnek némellyeket ti közzűletek. És17 lésztek gyülölségesek mindenek előtt az én nevemért. De18 néktek fejeteknek hajszála is nem vesz el. A19 ti békességestüréstek által birjátok a ti lelketeket. Mikor20 pedig látándjátok, hogy a seregektől kürölvétetik Jérusálem, akkor megtudjátok, hogy ejött az ő elpusztulása. Akkor21 a kik Júdeának tartományában lésznek, fussanak a hegyekre, és a kik közepette lésznek annak, kimenjenek abból, és a kik a mezőben lésznek, ne menjenek bé abba ; Mert22 azok a bosszúállásnak napjai, hogy bételjesedjenek mind azok, a mellyek megirattattak. Jaj23 pedig a nehézkes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban ; mert lészen nagy szükség e tartományban és harag a nép között ; És24 elhullanak fegyvernek éli miatt, és fogva vitetnek minden pogányok közzé ; és Jérusálem tapodtatik a Pogányoktól, miglen bételnek a Pogányoknak idejek. Akkor25 lésznek jelek a napban, a holdban, és a csillagokban : és a földön a Pogánynépeknek szorongattatások, tanácsokban való megfogyatkozásnak miatta, mivelhogy a tenger és a hab zúgni fog ! Az26 emberek is elámulnak a félelem miatt, és azokonak várások miatt, mellyek e földnek kerekségére következnek ; mert az egeknek hatalmasságai megindulnak. És27 akkor meglátják az embernek Fiját eljőni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel. Mikor28 pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket : mert elközelget a ti váltságtok. Monda29 pedig nékik e példabeszédet : Tekintsétek meg a figefát és minden fákat. Mikor30 immár bimbózni kezdenek és azt látjátok, ti magatokból megtudjátok, hogy közel vagyon a nyár. Ezenképen31 ti is mikor látjátok, hogy ezek meglésznek, tudjátok hogy közel vagyon az Istennek országa. Bizony32 mondom néktek, hogy semmiképen e nemzetség el nem mulik, mignem mind ezek meglésznek. Az33 ég és a föld elmulnak, de az én beszédim semmiképen el nem mulnak. Megoltalmazzátok34 pedig magatokat, hogy valamikor meg ne nehezedjenek a ti sziveitek dobzódásnak, részegségnek és e világi szorgalmatosságonak miatta ; és nagy hirtelen reátok jöjjön az a nap : Mert35 mintegy tőr úgy vészen körűl mindeneket, kik ez egész földnek szinén lakoznak. Vigyázzatok36 azért minden időben, kérvén hogy méltókká tégyen Isten titeket, kik eltávoztathassátok mind ezeket, a mellyek következnek ; és megállassatok az ember Fija előtt ! Tanit37 vala pedig nappal a templomban : éjszakán pedig kimenvén a hegyen vala, melly Olajfák hegyének neveztetik. És38 az egész község reggel megyen vala ő hozzá, hogy őtet hallgatná a templomban. Júdás22 Krisztus elárulja.Elközelget1 vala pedig a Pogácsás innep, melly mondatik Páskhának. És2 a Papifejedelmek és Irástudók keresnek vala módos abban, mimódon őtet negölhetnék : mert félnek vala a községtől. Béméne3 pedig a Sátán Júdásba, ki vezeték nevéről Iskáriótesnek neveztetik vala, ki a tizenkét tanitványoknak számok közzűl vala. És4 elmenvén szóla a Papifejedelmekkel, és a templomnak Fejedelemivel, mimódon árulná el őtet nékik. Kik5 örülnének ; és fogadák, hogy pénzt adnának néki. És6 ő fogadást tőn arról, és keres vala alkalmatosságot, hogy őtet nékik kezekbe adhatná háboruság nélkül. Húsvéti bárány és úrvacsorája.Eljöve7 pedig a Pogácsáknak napja, mellyen meg kell vala öletni a Húsvétibáránynak. És8 elküldé Péter és Jánost, mondván : Elmenvén készitségetk meg nékünk a Húsvétibárányt, hogy azt együk meg. Ők9 pedig mondának néki : Hol akarod hogy azt megkészitsük. Ő10 pedig monda nékik : Ímé, minekutánna bémenéndetek a városba, elő találtok egy embert, ki egy korsó vizet viszen : kövessétek azt abba a házba a mellybe bémenénd. És11 mondjátok ezt annak a háznak gazdájának : Ezt mondja néked a Mester, hol vagyon a vendégfogadó ház, a hol megegyem az én tanitványimmal a Húsvétibárányt ? És12 ő mutat néktek szépen megékesitett nagy vacsoráló helyet : ott készitsétek meg. Elmenvén13 pedig, mindeneket ugy találának, a mint nékik mondotta vala : és elkésziték a Húsvétibárányt. És14 mikor eljött volna az idő, letelepedék, és a tizenkét Apostolok ő vele egyetembe. És15 monda nékik : Nagy kivánsággal kivántam ez Húsvétibárányt megenni veletek, minekelőtte én szenvednék. Mert16 mondom néktek : én többé abban nem eszem, míglen bételjesedik az Istennek országában. És17 pohárt vévén, minekutánna hálákat adott volna, monda : Vegyétek ezt, és osszátok el ti magatoknak ; Mert18 mondom néktek : hogy én nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, miglen eljövénd az Istennek országa. És19 mindenekuttána a kenyeret vette volna, és mikor hálákat adott volna, megszegé és adá nékik, mondván : Ez az én testem, mely ti érettetek adatik : Ez míveljétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképen20 a pohárt is, minekutánna vacsorált volna, ezt mondván : E poháér amaz uj Testamentom az én véremben, melly ti érettetek kiontatik. Mindazáltal21 ímé annak keze, a ki engem elárul, velem vagyon az asztalnál. És22 jóllehet az embernek Fija elmegyen a mint elvégeztetett : de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik. És23 ők egymás között kezdék kérdezni egymástól e dolgot ki volna ő köüzöttök az, a ki azt mivelné ? A tanítványok nagyravágyása.Támada24 pedig erről is közöttök versengés, mellyik láttatnék köztök nagyobbnak lenni. Ő25 pedig monda nékik : A Pogányokon uralkodnak az ő Királyaik, és a kiknek aupkon birodalmak vagyon, jóltevőkenk hivattatnak : Ti26 pedig nem ugy ; hanem a ki legnagyobb köztetek, ollyan legyen mint a ki legkisebb, és a ki fő, ollyan legyen, mint a ki szolgál ; Mert27 mellyik nagyobb, az-é a ki leül ? De én ti köztetek ollyan vagyok, mint a ki szolgál. Ti28 vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kisértetimben. Én29 azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem országot ; Hogy30 egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek székeken, megitélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét. Monda31 pedig az Úr : Simon ! Simon ! Ímé a Sátán kivánt titeket, hogy megrostálna, mint a gabonát ; De32 én imádkoztam éretted, hogy el ne foghyatkozzék a te hited ; te azért idővel megfordulván, a te atyádfiait erősitsed. Ő33 pedig monda : Uram ! te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind a halálra menni ! Ő34 pedig monda néki : Mondom néked Péter : Ma nem szól addig a kakas, mignem megtagadod háromszor, hogy te nem ismertél engemet És35 monda nékik : Mikor titeket elbocsátalak, erszény nélkül, táska nélkül és saru nélkül, volt e valami fogyatkozástok : Ők pedig mondának : Semmi nem. Monda36 azért nékik : De most a kinek erszénye vagyon elővegye azt, hasonlatoképen a táskát is ! és a kinek nincsen, adja el felsőruháját, és vegyen szablyát Mert37 mondom néktek, hogy még el kell én bennem végeztetni im ez Irásnak, tudniillik És a gonosz emberek közzé számláltatott. Mert a mellyek én felőlem irva vagynak, azoknak végek vagyon. Azok38 pedig mondának : Uram ! ímé vagyon két szablya itt ! Ő pedig monda nékik : Elég. Jézus szenvedése az Olajfák hegyén.És39 kimenvén, méne az ő szokása szerint : az Olajfáknak hegyére ; követék pedig őtet az ő tanitványai is. Mikor40 pedig oda a helyre jutott volna, monda nékik : imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek. És41 ő eltávozék ő tőlök mint amennyire kővel elhajthatnának, és térdre esvén imádkozék. Ezt42 mondván : Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt ; mindazáltal nem az én akaratom, hanem a te akaratok legyen ! Angyal43 jelenék pedig meg néki mennyből, ki őtet bátoritaná. És44 mivelhogy nagy tusakodásban volna ; buzgóságosban imádkozik vala, és az ő veritéke ollyan vala, mint a vérnek cspjei, melyek a földre lehullanak vala. És45 minekutánna felkölt volna az imádkozástól, és az ő tanitványihoz ment volna, találá őket aludva a szomosúság miatt. És46 monda nékik : Mit alusztok ? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy ne essetek kisértetbe. Elfogatás.És47 mikor még ezeket mondaná, ímé a sokaság, és az, a ki mondatik vala Júdásnak, egy a tizenkettő közzűl előttök megyen vala, és közelge Jézushoz, hogy őtet megcsókolná. Jézus48 pedig monda néki : Júda ! csókolással árulod-e el az embernek Fiját ? Látván49 pedig azok, a kik ő körülte valának a mi következnék, mondának néki : Uram ! vágjuk-e őket fegyverel ? És50 egy ő közzűllök vágá a Főpapnak szolgáját, és elvágá annak jobb fülét. Felelvén51 pedig Jézus monda : Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyitá azt. Monda52 pedig Jézus azoknak a kik ő hozzá mentek vala, a Papifejedelmeknek, a templom Fejedeleminek és a Véneknek : Mint egy gonosztévő ember ellen jöttek-e, szablyákkal és fustélyokkal ? Lám53 minden napon ti köztetek voltam a templomban, és a ti kezeteket nem vetettétek én reám : de ez ama ti órátok, és a setétségnek hatalma. Péter megtagadja Jézust.Megfogván54 azért őtet, elvivék a Főpapnak házába. Péter pedig követi vala távol. És55 mikor tüzet gerjesztettek volna a palotában, és mind együtt leültek volna, Péter is leüle ő velek. És56 mikor őtet látta volna egy szolgálóleány, hogy a tüznél ülne, szemeit reá vetvén, monda : Ez is ő vele vala. Ő57 pedig megtagadá őtet, mondván, Asszony, nem ismertem őtet. Egy58 kevéssel azután más látván őtet, monda : Te is azok közzűl való vagy ; Péter pedig monda : Ember, nem vagyok. És59 ugymint egy óra mulva, más bizonnyal mondja vala, ezt mondván : Bizony ez is azzal vala : mert Galileából való ez. Monda60 pedig Péter : Ember nem tudom mit mondasz ! És azonnal hogy még ezeket mondaná, a kakas szóla. És61 hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre ; és megmelékezék Péter azu Úr beszédéről, a mint néki szólott vala : Minekelőtte a kakas szóland, háromszor megtagadsz engemet. És62 kimenvén Péter, sira nagy keservesen. Jézus szenvedése Kajafás előtt.És63 azok, a kik együtt őrizik vala Jézust, csufolják vala, vervén őtet. És64 mikor szemeit befedezték volna, arczul csapdossák vala őtet, és kérdezik vala őtet, mondván : Prófétáld meg kicsoda az, a ki tégedet arczul vere ? És65 sok egyéb dolgokat, szidalmazván, mondának vala néki. És66 minekutánna megviradott volna, egybegyüle a község Véneinek rendek és a Papifejedelmek, és az Irástudók, és vivék őtet az ő gyülekezetekbe. Ezt67 mondván : Avagy te vagy-e ama Krisztus ? mond meg nékünk. Monda pedig nékik : Ha megmondándom néktek, nem hiszitek. Ha68 pedig titeket kérdéndelek is, ugyan nem feleltek nékem, engemet is nem bocsátotok el. Ez69 időtől fogva az embernek Fija ül az Isten hatalmának jobbja felől. Mondának70 pedig mindnyájan : Te azért Istennek Fija vagy-é ? Ő pedig monda nékik : Ti kondjátok hogy én vagyok ! Azok71 pedig mondának : Micsoda kell több bizonyság ? Mert mi magunk hallottuk az ő szájából. Krisztus23 szenvedése és megcsúfoltatása Pilátus és Heródes előtt.És1 minekutánna felkölt volna az ő egész sokaságok, vivék őtet Pilátushoz. És2 kezdék őtet vádolni, ezt mondván : Bizonnyal megtudtuk, hogy ez a népet felháboritja és megtiltja a Császár adójának fizetését, mivelhogy mondja magát lenni ama Király Krisztusnak. Pilátus3 oedig megkérdé őtet, mondván : Te vagy-e a Zsidóknak Királyok ? Ő pedig felevén néki monda : Te mondod ? ,4 Monda pedig Pilátus a Papifejedelmeknek és a sokaságnak : Semmi bünt nem találok ez emberben. Azok5 pedig annál inkább erőt vesznek vala, ezt mondván : A népet felzenditi tanitván az egész Júdeában, elkezdvén Galileától mind eddig ! Pilátus6 pedig a Galileának nevé hallván : megkérdé ha Galileából való ember volna-é ? És7 mikor megértette volna, hogy ő a Héródes birodalmához való volna, küldé őtet Héródeshez, ki is azokban a napokban Jérusálemben vala. Héródes8 pedig minekutánna látta volna Jézust, igen megörüle ; mert sok időtől fogva kivánja vala őtet látni, mivelhogy sok dolgokat hallott volna ő felőle, és reményli vala, hogy ő valami jelenséget látna, mellyet ő tenne. Kérdezé9 pedig őtet sok beszéddel, de ő semmit nem felele néki. Állanak10 vala pedig a Papifejedelmek és az Irástudók, teljes igyekezettel vádolván őtet. Héródes11 pedig az ő szolgáival egybe semminek állitván őtet és megcsufolván, minekutánna felöltöztette volna fényes ruhába, vissza küldé Pilátusnak. És12 az naptól fogva lőnek barátságosok egymás között Pilátus és Héródes : mert az előtt egymás között ellenségesek valának. Jézus elítéltetése.Pilátus13 pedig a Papifejedelmeket, egyéb Fejedelmeket és a községet egybegyüjtvén. Monda14 nékik : Hoztátok nékem ez embert, ugymint ki a népé elforditaná ; és imé, é ti előttetek megtudakozván, semmi bünt nem találtam ez emberben, azok közzűl, a mellyekben őtet vádoljátok. De15 még a Héródes is nem talált : mert titeket ő hozzá igazitalak, és imé, semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő. Megosotorozván16 azért őtet, elbocsátom. Kell17 vala pedig elbocsátani nékik az innepen egy foglyot. Felkiálta18 pedig az egész sokaság ezt mondván : Öld meg ezt, bocsásd el pedig nékünk Barabbást ! Ki19 valami hasonlásért és a városban lett gyilkosságért a tömlöczbe vettetett vala. Azért20 ismét a Pilátus szóla nékik, akarván elbocsátani jét. Azok21 pedig ellen kiáltanak vala, ezt mondván : Feszitsd fel ! Feszitsd fel őtet ! Ő22 pedig harmadszor is monda nékik : Mert micsoda gonoszt tett ? Semmi halálra való bünt nem találtam ő benne, megostorozván azért őtet elbocsátom ! Azok23 pedig nagy felszóval törekednek vala, kérvén hogy megfeszittetnék, és az ő szavok és a Papifejedelmeknek szavok erőt vészen vala. Pilátus24 pedig itélé, hogy meglenne a mit kérnek vala. Elbocsátá25 pedig nékik azt, a ki hasonlásért és gyilkosságért a tömlöczbe vettetett vala, a kit metkértek vala, Jézust pedig az ő kivánságoknak ereszté. Jézus a fájdalomútján.Mikor26 azért elvinnék őtet, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jő vala, annak vállára adák a keresztfát, hogy vinné Jézus után. Követi27 vala őtet a népnek és asszonyoknak nagy sokaságok, melly asszonyok jajgatják és siratják vala őtet. Jézus28 pedig ő reájok fordulván, monda : Jérusálemnek leányai, ne sirjatok és rajtam, hanem ti magatokon sirjatok és a ti magzatitokon ; Mert29 imé eljőnnek a napok, mellyeken ezt mondják : Boldogok a meddők, s a melly méhek nem szültek, és az emlők, mellyek nem szoptattak ! Akkor30 kezdik mondani a hegyeknek : Essetek mi reánk ; és a halmoknak : Boritsatok el minket ! Mert31 ha a zöldelő fán ezt mivelik, mi esik a száraz fán ? Vitetnek32 vala pedig két egyéb gonosztévők is, hogy ő vele megölettetnének. Jézus megfeszíttetése és halála.Mikor33 azért mentek volna a helyre, melly mondatik Koponya helyének ; ott fesziték meg őtet, és a gonosztévőket, egyiket jobb kéz felől, a másikat bal kéz felől. Jézus34 pedig mondja vala : Atyám, bocsásd meg nékik : mert nem tudják mit cselekesznek : Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot. És35 a község áll vala nézvén : csufolják vala őtet a Főemberek is azokkal egybe, ezt mondván : Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő az Istennek ama választott Krisztusa. Csufolják36 vala pedig őtet a vitézek is oda járulván, eczettel kinálván őtet. És37 ezt mondván néki : Ha te vagy a Zsidoknak ama Királyok, szabaditsd meg magadat ! Vala38 pedig az ő titulása is feje felett megirva, Görög, Római és Zsidó betükkel : EZ A ZSIDOKNAK AMA KIRÁLYOK. A39 gonosztévők közzűl pedig, kik felfüggesztettek vala, egyik szidalmazza vala őtet mondván : ha te vagy ama Krisztus, szabaditsd meg magadat, minket is ! Felelvén40 pedig a másik, megdorgálá őtet, mondván. Az Istent sem féle-é te, mivelhogy te azon kárhoztatás alatt vagy ? Mi41 ugyan méltán, (mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük) e pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. És42 monda Jézusnak ! Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor menéndesz a te országodba ! És43 monda néki Jézus : Bizony mondom néked : Ma velem lészesz a Paradicsomban. Vala44 pedig mintegy hat órakor, és setétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig. És45 meghomályosodék a nap, és a tmeplomnak kárpitja közepén ketté hasada. És46 mikor kiáltott volna nagy szóval Jézus, monda : Atyám a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És mikor ezeket mondotta volna, meghala. Mikor47 látta volna pedig a Százados a mi lett vala, dicsőité az Istent, mondván : Bizony ez az ember igaz vala. És48 az egész sokaság, mely e dolognak látására ment vala oda, látván azokat melyek lettek vala, vervén az ő mejjét megtér vala. Állanak49 vala pedig mindnyájan az ő ismerői távol, és aszonyok, kik ezeket látják vala. Jézus temetése.És50 imé egy ember, kinek József vala neve : Tanácsbeli ember, jámbor és igaz férfiú. Ki51 nem vala részes azoknak tanácsokban és cselekedetekben : Arimáthiából a Zsidók városából való, ki is várja vala az Istennek országát Ez52 hozzá menvén Pilátushoz, megkéré Jézusnak testét. És53 levévén azt betakará gyolcsba, és helyhezteté azt koporsóba, mely kőből vágatott vala, melyben még senki nem helyheztetett vala. És54 az nap ünnep esti vala, és következik vala a Szombatnak napja. Az55 asszonyok is pedig, kik őtet követvén Galileából jöttek vala, megnézék a koporsót, és mimódon helyheztetett volna az ő teste. Megtérvén56 pedig, készitének drága áromákat és keneteket : és Szombaton nyugovának a parancsolat szerint. Krisztus24 feltámadása.A1 hétnek pedig első napján igen jó reggel menének a koporsóhoz, vivén a drága keneteket mellyeket készitettek vala, és némelly egyéb asszionyok is valának ő velek. Találák2 pedig a követ, hogy elvétetett volna a koporsóról. És3 bemenvén nem találták az Úr Jézusnak testét. És4 lőn, hogy mikor megrémülvén abban a dologban kételkednének, akkor imé két férjfiak eljövének hozzájok, kik fényes öltözetben valának. Mikor5 pedig megrémülvén a földre hajtották volna orczájokat, mondának nékik : Mit keresitek a holtak között az élőt ! Mimcsen6 itt, hanem feltámadott : emlékezettek meg róla, a mint néktek szólott még mikor Galileában volna. Ezt7 mondván : Szükség az ember Fijának adattatni a bünös embereknek kezekbe és megfeszittetni ; és harmadnapon feltámadni. Megemlékezének8 azért az ő beszédéről. És9 megtérvén a koporsótól, megmondák mind ezeket ama tizenegy tanitványoknak, és mind a többinek is. Valának10 pedig Mária Magdaléna és Joanna, és a Jakab annya Mária, és gyéb asszonyok ő velek, a kik ezeket mondják vala az Apostoloknak De11 azoknak beszédek láttaték azoknál mintegy balgatagságnak, és nem hivén azoknak. Péter12 pedig felkelvén elfuta a koporsóhoz, és mikor betekintett volna, látá csak az ott lévő lepedőket : és elméne, magában csudálkozván e dolgon. Jézus megjelenik az Emmausba menő tanítványoknak.És13 imé azok közzűl ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, melly Jérusálemtől hatvan futamatnyi föld vala, mellynek neve Emmaus. És14 szólnak és beszélnek vala magok között mind azokról, a mellyek lettek vala. És15 lőn mikor beszuélgetnének és egymást kérdeznék, maga Jézus hozzájok méne, és velek együtt megyen vala az úton. Az16 ő szemeik pedig tartóztatnak vala, hogy őtet meg ne esmérnék. Monda17 pedig nékik : Micsoda beszédek ezek, a mellyeket szóltok s beszéltek magatok között jártokban ? és miért vagytok szomorú ábrázattal ? Felevén18 pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki : Csak te vagy é jövevény Jérusálemben, és nem tudod é minémü dolgok lettek abban e napokon ? És19 monda nékik : Micsoda dolgok ? Azok pedig mondának néki. A mellyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki Próféta vala, cselekedetekben és beszédekben hatalmas, Isten előtt és az egész község előtt. Mimódon20 őtet eladák a Papifejedelmek és a mi Fejedelemink, hogy halálra kárhoztatnék, és megfesziték őtet. Mi21 pedig azt reméljük vala, hogy ő volna az, a ki megszabaditaná az Izráelt : Mind ezeknek felette pedig harmadnapja ma, mióta ezek lettek. De22 valami asszonyok is, kik mi közzűlünk valók elcsábitottak minket, kik jó reggel mentek a koporsóhoz. És23 mikor nem találták volna az ő testét, haza jöttek, azt mondván, hogy Angyaloknak jelenéseket is látták volna, kik azt mondják hogy ő él.. És24 azok közzűl némellyek kik velünk valának, elmentek a koporsóhoz, és uyg találták a mint az asszonyok mondották vala ; őtet pedig nem látták. És25 ő monda nékik : Oh balgatagok és rest szivüek mind azoknak elhivésére, a mellyeket a Próféták szóltak ! Avagy26 nem ezeket kellet é szenvedni a Krisztusnak, és ugy menni bé az ő sicsőségébe ? És27 elkezdvén Mózestől és minden Prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden irásokban azokat, a mellyeket maga felől irattattak meg. Elközelitének28 pedig a faluhoz, a mellybe mennek vala, és ő tetteti vala, hogy messzebb menne. De29 kénszeriték őtet, ezt mondván : Maradj meg velünk : mert immár béestvéledik és a nap elhanyatlott ! Béméne azért, hogy ő velek maradna. És30 lőn mikor leült volna ő velek, a kenyeret vévén megáldá és azt megszegvén nékik adá. Megnyilatkozásan31 pedig az ő szemeik, és megesmérék őtet : de ő elviteték azok elől. És32 mondának egymásnak : Avagy nem gerjedez vala é a mi szivünk mi bennünk, mikor nékünk szólna az úton, és mikor magyarázná nékünk az Irásokat ? És33 felkelvén azon órában, megtérének Jérusálembe, és megtalálák a tizenegy tanitványokat egybegyülve, és azokat a kik vele valának. Kik34 ezt mondják vala Feltámadott az Úr bizonnyal, és megláttatott Simontól ! És35 ezek is megbeszélék, minénü dolgok lettek vala az úton, és miképen megesmértetett vala őt tőlök a kenyérnek megszegéséről. Jézus megjelenik az apostoloknak.És36 mikor ezeket szólának, megálla maga Jézus ő közöttök és monda nékik : Békesség néktek ! Megrémülvén37 pedig és elálmélkodván, állitják vala, hogy valami lelket látnának. És38 monda nékik : Miért háborodtatok meg, és miért jőnek szivetekbe vetekedések ? Lássátok39 meg az én kezeimet és lábaimat, mert én vagyok ; tapogassatok meg engemet, és lássátok : mert a léleknek nincsen husa és csontja, a mint látjátok hogy nékem vagyon ! És40 mikor ezeket mondotta volna, megmutatá nékik kezeit és lábait. Mikor41 pedig még nem hinnék az öröm miatt, és csudálkoznának, monda nékik : Vagyon-é itt valami ennetek való ? Ők42 pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet. Mellyet43 elvőn, és előttök evék. És44 monda nékik : Ezek a beszédek, mellyeket szóltam néktek mikor még veletek volnék, hogy szükség beteljesedniek mind azoknak, mellyek megirattattak a Mózes törvényében, a Prófétáknál és a Zsoltárokban én felőlem. És45 megnyilatkoztatá akkor az ő elméjeket, hogy értenék az Irásokat. És46 monda nékik : Igy vagyon megirva, és igy kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon : És47 prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek, és a bünöknek bocsánatjoknak minden Pogányok között, Jérusálemtől elkezdvén. Ti48 vagytok pedig ezeknek bizonyságai. És49 imé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak igéretét ; ti pedig maradjatok Jérusálem városában, mignem felöltöztettek mennyei erővel. Jézus mennybe menetele.Kivivé50 pedig őket Bethániáig, és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket. És51 lőn mikor áldaná őket, ő tőlök elszakadván, oda felvitetik vala mennybe. Ők52 pedig imádván őtet, megtérének Jérusálembe nagy örömmel. És53 mindenkor a templomban valának dicsérvén és áldván az Istent. Ámen.