סֵפֶר מַלְאָכִי

מַשָּׂ֥א אאדְבַר־יְהוָ֖ה אֶל־יִשְׂרָאֵ֑ל בְּיַ֖ד מַלְאָכִֽי׃ אָהַ֤בְתִּי באֶתְכֶם֙ אָמַ֣ר יְהוָ֔ה וַאֲמַרְתֶּ֖ם בַּמָּ֣ה אֲהַבְתָּ֑נוּ הֲלוֹא־אָ֨ח עֵשָׂ֤ו לְיַֽעֲקֹב֙ נְאֻם־יְהוָ֔ה וָאֹהַ֖ב אֶֽת־יַעֲקֹֽב׃ וְאֶתג־עֵשָׂ֖ו שָׂנֵ֑אתִי וָאָשִׂ֤ים אֶת־הָרָיו֙ שְׁמָמָ֔ה וְאֶת־נַחֲלָת֖וֹ לְתַנּ֥וֹת מִדְבָּֽר׃ כִּֽיד־תֹאמַ֨ר אֱד֜וֹם רֻשַּׁ֗שְׁנוּ וְנָשׁוּב֙ וְנִבְנֶ֣ה חֳרָב֔וֹת כֹּ֤ה אָמַר֙ יְהוָ֣ה צְבָא֔וֹת הֵ֥מָּה יִבְנ֖וּ וַאֲנִ֣י אֶהֱר֑וֹס וְקָרְא֤וּ לָהֶם֙ גְּב֣וּל רִשְׁעָ֔ה וְהָעָ֛ם אֲשֶׁר־זָעַ֥ם יְהוָ֖ה עַד־עוֹלָֽם׃ וְעֵינֵיכֶ֖ם התִּרְאֶ֑ינָה וְאַתֶּ֤ם תֹּֽאמְרוּ֙ יִגְדַּ֣ל יְהוָ֔ה מֵעַ֖ל לִגְב֥וּל יִשְׂרָאֵֽל׃ בֵּ֛ן ויְכַבֵּ֥ד אָ֖ב וְעֶ֣בֶד אֲדֹנָ֑יו וְאִם־אָ֣ב אָ֣נִי אַיֵּ֣ה כְבוֹדִ֡י וְאִם־אֲדוֹנִ֣ים אָנִי֩ אַיֵּ֨ה מוֹרָאִ֜י אָמַ֣ר ׀ יְהוָ֣ה צְבָא֗וֹת לָכֶם֙ הַכֹּֽהֲנִים֙ בּוֹזֵ֣י שְׁמִ֔י וַאֲמַרְתֶּ֕ם בַּמֶּ֥ה בָזִ֖ינוּ אֶת־שְׁמֶֽךָ׃ מַגִּישִׁ֤ים זעַֽל־מִזְבְּחִי֙ לֶ֣חֶם מְגֹאָ֔ל וַאֲמַרְתֶּ֖ם בַּמֶּ֣ה גֵֽאַלְנ֑וּךָ בֶּאֱמָרְכֶ֕ם שֻׁלְחַ֥ן יְהוָ֖ה נִבְזֶ֥ה הֽוּא׃ וְכִֽיח־תַגִּשׁ֨וּן עִוֵּ֤ר לִזְבֹּ֨חַ֙ אֵ֣ין רָ֔ע וְכִ֥י תַגִּ֛ישׁוּ פִּסֵּ֥חַ וְחֹלֶ֖ה אֵ֣ין רָ֑ע הַקְרִיבֵ֨הוּ נָ֜א לְפֶחָתֶ֗ךָ הֲיִּרְצְךָ֙ א֚וֹ הֲיִשָּׂ֣א פָנֶ֔יךָ אָמַ֖ר יְהוָ֥ה צְבָאֽוֹת׃ וְעַתָּ֛ה טחַלּוּ־נָ֥א פְנֵי־אֵ֖ל וִֽיחָנֵ֑נוּ מִיֶּדְכֶם֙ הָ֣יְתָה זֹּ֔את הֲיִשָּׂ֤א מִכֶּם֙ פָּנִ֔ים אָמַ֖ר יְהוָ֥ה צְבָאֽוֹת׃ מִ֤י יגַם־בָּכֶם֙ וְיִסְגֹּ֣ר דְּלָתַ֔יִם וְלֹֽא־תָאִ֥ירוּ מִזְבְּחִ֖י חִנָּ֑ם אֵֽין־לִ֨י חֵ֜פֶץ בָּכֶ֗ם אָמַר֙ יְהוָ֣ה צְבָא֔וֹת וּמִנְחָ֖ה לֹֽא־אֶרְצֶ֥ה מִיֶּדְכֶֽם׃ כִּ֣י יאמִמִּזְרַח־שֶׁ֜מֶשׁ וְעַד־מְבוֹא֗וֹ גָּד֤וֹל שְׁמִי֙ בַּגּוֹיִ֔ם וּבְכָל־מָק֗וֹם מֻקְטָ֥ר מֻגָּ֛שׁ לִשְׁמִ֖י וּמִנְחָ֣ה טְהוֹרָ֑ה כִּֽי־גָד֤וֹל שְׁמִי֙ בַּגּוֹיִ֔ם אָמַ֖ר יְהוָ֥ה צְבָאֽוֹת׃ וְאַתֶּ֖ם יבמְחַלְּלִ֣ים אוֹת֑וֹ בֶּאֱמָרְכֶ֗ם שֻׁלְחַ֤ן אֲדֹנָי֙ מְגֹאָ֣ל ה֔וּא וְנִיב֖וֹ נִבְזֶ֥ה אָכְלֽוֹ׃ וַאֲמַרְתֶּם֩ יגהִנֵּ֨ה מַתְּלָאָ֜ה וְהִפַּחְתֶּ֣ם אוֹת֗וֹ אָמַר֙ יְהוָ֣ה צְבָא֔וֹת וַהֲבֵאתֶ֣ם גָּז֗וּל וְאֶת־הַפִּסֵּ֨חַ֙ וְאֶת־הַ֣חוֹלֶ֔ה וַהֲבֵאתֶ֖ם אֶת־הַמִּנְחָ֑ה הַאֶרְצֶ֥ה אוֹתָ֛הּ מִיֶּדְכֶ֖ם אָמַ֥ר יְהוָֽה׃ ס וְאָר֣וּר ידנוֹכֵ֗ל וְיֵ֤שׁ בְּעֶדְרוֹ֙ זָכָ֔ר וְנֹדֵ֛ר וְזֹבֵ֥חַ מָשְׁחָ֖ת לַֽאדֹנָ֑י כִּי֩ מֶ֨לֶךְ גָּד֜וֹל אָ֗נִי אָמַר֙ יְהוָ֣ה צְבָא֔וֹת וּשְׁמִ֖י נוֹרָ֥א בַגּוֹיִֽם׃ וְעַתָּ֗ה אבאֲלֵיכֶ֛ם הַמִּצְוָ֥ה הַזֹּ֖את הַכֹּהֲנִֽים׃ אִםב־לֹ֣א תִשְׁמְע֡וּ וְאִם־לֹא֩ תָשִׂ֨ימוּ עַל־לֵ֜ב לָתֵ֧ת כָּב֣וֹד לִשְׁמִ֗י אָמַר֙ יְהוָ֣ה צְבָא֔וֹת וְשִׁלַּחְתִּ֤י בָכֶם֙ אֶת־הַמְּאֵרָ֔ה וְאָרוֹתִ֖י אֶת־בִּרְכֽוֹתֵיכֶ֑ם וְגַם֙ אָרוֹתִ֔יהָ כִּ֥י אֵינְכֶ֖ם שָׂמִ֥ים עַל־לֵֽב׃ הִנְנִ֨י גגֹעֵ֤ר לָכֶם֙ אֶת־הַזֶּ֔רַע וְזֵרִ֤יתִי פֶ֨רֶשׁ֙ עַל־פְּנֵיכֶ֔ם פֶּ֖רֶשׁ חַגֵּיכֶ֑ם וְנָשָׂ֥א אֶתְכֶ֖ם אֵלָֽיו׃ וִֽידַעְתֶּ֕ם דכִּ֚י שִׁלַּ֣חְתִּי אֲלֵיכֶ֔ם אֵ֖ת הַמִּצְוָ֣ה הַזֹּ֑את לִֽהְי֤וֹת בְּרִיתִי֙ אֶת־לֵוִ֔י אָמַ֖ר יְהוָ֥ה צְבָאֽוֹת׃ בְּרִיתִ֣י ה׀ הָיְתָ֣ה אִתּ֗וֹ הַֽחַיִּים֙ וְהַ֨שָּׁל֔וֹם וָאֶתְּנֵֽם־ל֥וֹ מוֹרָ֖א וַיִּֽירָאֵ֑נִי וּמִפְּנֵ֥י שְׁמִ֖י נִחַ֥ת הֽוּא׃ תּוֹרַ֤ת ואֱמֶת֙ הָיְתָ֣ה בְּפִ֔יהוּ וְעַוְלָ֖ה לֹא־נִמְצָ֣א בִשְׂפָתָ֑יו בְּשָׁל֤וֹם וּבְמִישׁוֹר֙ הָלַ֣ךְ אִתִּ֔י וְרַבִּ֖ים הֵשִׁ֥יב מֵעָוֺֽן׃ כִּֽיז־שִׂפְתֵ֤י כֹהֵן֙ יִשְׁמְרוּ־דַ֔עַת וְתוֹרָ֖ה יְבַקְשׁ֣וּ מִפִּ֑יהוּ כִּ֛י מַלְאַ֥ךְ יְהוָֽה־צְבָא֖וֹת הֽוּא׃ וְאַתֶּם֙ חסַרְתֶּ֣ם מִן־הַדֶּ֔רֶךְ הִכְשַׁלְתֶּ֥ם רַבִּ֖ים בַּתּוֹרָ֑ה שִֽׁחַתֶּם֙ בְּרִ֣ית הַלֵּוִ֔י אָמַ֖ר יְהוָ֥ה צְבָאֽוֹת׃ וְגַםט־אֲנִ֞י נָתַ֧תִּי אֶתְכֶ֛ם נִבְזִ֥ים וּשְׁפָלִ֖ים לְכָל־הָעָ֑ם כְּפִ֗י אֲשֶׁ֤ר אֵֽינְכֶם֙ שֹׁמְרִ֣ים אֶת־דְּרָכַ֔י וְנֹשְׂאִ֥ים פָּנִ֖ים בַּתּוֹרָֽה׃ פ
הֲל֨וֹא יאָ֤ב אֶחָד֙ לְכֻלָּ֔נוּ הֲל֛וֹא אֵ֥ל אֶֽחָ֖ד בְּרָאָ֑נוּ מַדּ֗וּעַ נִבְגַּד֙ אִ֣ישׁ בְּאָחִ֔יו לְחַלֵּ֖ל בְּרִ֥ית אֲבֹתֵֽינוּ׃ בָּגְדָ֣ה יאיְהוּדָ֔ה וְתוֹעֵבָ֛ה נֶעֶשְׂתָ֥ה בְיִשְׂרָאֵ֖ל וּבִירֽוּשָׁלִָ֑ם כִּ֣י ׀ חִלֵּ֣ל יְהוּדָ֗ה קֹ֤דֶשׁ יְהוָה֙ אֲשֶׁ֣ר אָהֵ֔ב וּבָעַ֖ל בַּת־אֵ֥ל נֵכָֽר׃ יַכְרֵ֨ת יביְהוָ֜ה לָאִ֨ישׁ אֲשֶׁ֤ר יַעֲשֶׂ֨נָּה֙ עֵ֣ר וְעֹנֶ֔ה מֵאָהֳלֵ֖י יַֽעֲקֹ֑ב וּמַגִּ֣ישׁ מִנְחָ֔ה לַֽיהוָ֖ה צְבָאֽוֹת׃ פ
וְזֹאת֙ יגשֵׁנִ֣ית תַּֽעֲשׂ֔וּ כַּסּ֤וֹת דִּמְעָה֙ אֶת־מִזְבַּ֣ח יְהוָ֔ה בְּכִ֖י וַֽאֲנָקָ֑ה מֵאֵ֣ין ע֗וֹד פְּנוֹת֙ אֶל־הַמִּנְחָ֔ה וְלָקַ֥חַת רָצ֖וֹן מִיֶּדְכֶֽם׃ וַאֲמַרְתֶּ֖ם ידעַל־מָ֑ה עַ֡ל כִּי־יְהוָה֩ הֵעִ֨יד בֵּינְךָ֜ וּבֵ֣ין ׀ אֵ֣שֶׁת נְעוּרֶ֗יךָ אֲשֶׁ֤ר אַתָּה֙ בָּגַ֣דְתָּה בָּ֔הּ וְהִ֥יא חֲבֶרְתְּךָ֖ וְאֵ֥שֶׁת בְּרִיתֶֽךָ׃ וְלֹאטו־אֶחָ֣ד עָשָׂ֗ה וּשְׁאָ֥ר ר֨וּחַ֙ ל֔וֹ וּמָה֙ הָֽאֶחָ֔ד מְבַקֵּ֖שׁ זֶ֣רַע אֱלֹהִ֑ים וְנִשְׁמַרְתֶּם֙ בְּר֣וּחֲכֶ֔ם וּבְאֵ֥שֶׁת נְעוּרֶ֖יךָ אַל־יִבְגֹּֽד׃ כִּֽיטז־שָׂנֵ֣א שַׁלַּ֗ח אָמַ֤ר יְהוָה֙ אֱלֹהֵ֣י יִשְׂרָאֵ֔ל וְכִסָּ֤ה חָמָס֙ עַל־לְבוּשׁ֔וֹ אָמַ֖ר יְהוָ֣ה צְבָא֑וֹת וְנִשְׁמַרְתֶּ֥ם בְּרוּחֲכֶ֖ם וְלֹ֥א תִבְגֹּֽדוּ׃ ס הוֹגַעְתֶּ֤ם יזיְהוָה֙ בְּדִבְרֵיכֶ֔ם וַאֲמַרְתֶּ֖ם בַּמָּ֣ה הוֹגָ֑עְנוּ בֶּאֱמָרְכֶ֗ם כָּל־עֹ֨שֵׂה רָ֜ע ט֣וֹב ׀ בְּעֵינֵ֣י יְהוָ֗ה וּבָהֶם֙ ה֣וּא חָפֵ֔ץ א֥וֹ אַיֵּ֖ה אֱלֹהֵ֥י הַמִּשְׁפָּֽט׃ הִנְנִ֤י גאשֹׁלֵחַ֙ מַלְאָכִ֔י וּפִנָּה־דֶ֖רֶךְ לְפָנָ֑י וּפִתְאֹם֩ יָב֨וֹא אֶל־הֵיכָל֜וֹ הָאָד֣וֹן ׀ אֲשֶׁר־אַתֶּ֣ם מְבַקְשִׁ֗ים וּמַלְאַ֨ךְ הַבְּרִ֜ית אֲשֶׁר־אַתֶּ֤ם חֲפֵצִים֙ הִנֵּה־בָ֔א אָמַ֖ר יְהוָ֥ה צְבָאֽוֹת׃ וּמִ֤י במְכַלְכֵּל֙ אֶת־י֣וֹם בּוֹא֔וֹ וּמִ֥י הָעֹמֵ֖ד בְּהֵרָֽאוֹת֑וֹ כִּֽי־הוּא֙ כְּאֵ֣שׁ מְצָרֵ֔ף וּכְבֹרִ֖ית מְכַבְּסִֽים׃ וְיָשַׁ֨ב גמְצָרֵ֤ף וּמְטַהֵר֙ כֶּ֔סֶף וְטִהַ֤ר אֶת־בְּנֵֽי־לֵוִי֙ וְזִקַּ֣ק אֹתָ֔ם כַּזָּהָ֖ב וְכַכָּ֑סֶף וְהָיוּ֙ לַֽיהוָ֔ה מַגִּישֵׁ֥י מִנְחָ֖ה בִּצְדָקָֽה׃ וְעָֽרְבָה֙ דלַֽיהוָ֔ה מִנְחַ֥ת יְהוּדָ֖ה וִירֽוּשָׁלִָ֑ם כִּימֵ֣י עוֹלָ֔ם וּכְשָׁנִ֖ים קַדְמֹנִיּֽוֹת׃ וְקָרַבְתִּ֣י האֲלֵיכֶם֮ לַמִּשְׁפָּט֒ וְהָיִ֣יתִי ׀ עֵ֣ד מְמַהֵ֗ר בַּֽמְכַשְּׁפִים֙ וּבַמְנָ֣אֲפִ֔ים וּבַנִּשְׁבָּעִ֖ים לַשָּׁ֑קֶר וּבְעֹשְׁקֵ֣י שְׂכַר־שָׂ֠כִיר אַלְמָנָ֨ה וְיָת֤וֹם וּמַטֵּי־גֵר֙ וְלֹ֣א יְרֵא֔וּנִי אָמַ֖ר יְהוָ֥ה צְבָאֽוֹת׃ כִּ֛י ואֲנִ֥י יְהוָ֖ה לֹ֣א שָׁנִ֑יתִי וְאַתֶּ֥ם בְּנֵֽי־יַעֲקֹ֖ב לֹ֥א כְלִיתֶֽם׃ לְמִימֵ֨י זאֲבֹתֵיכֶ֜ם סַרְתֶּ֤ם מֵֽחֻקַּי֙ וְלֹ֣א שְׁמַרְתֶּ֔ם שׁ֤וּבוּ אֵלַי֙ וְאָשׁ֣וּבָה אֲלֵיכֶ֔ם אָמַ֖ר יְהוָ֣ה צְבָא֑וֹת וַאֲמַרְתֶּ֖ם בַּמֶּ֥ה נָשֽׁוּב׃ הֲיִקְבַּ֨ע חאָדָ֜ם אֱלֹהִ֗ים כִּ֤י אַתֶּם֙ קֹבְעִ֣ים אֹתִ֔י וַאֲמַרְתֶּ֖ם בַּמֶּ֣ה קְבַעֲנ֑וּךָ הַֽמַּעֲשֵׂ֖ר וְהַתְּרוּמָֽה׃ בַּמְּאֵרָה֙ טאַתֶּ֣ם נֵֽאָרִ֔ים וְאֹתִ֖י אַתֶּ֣ם קֹבְעִ֑ים הַגּ֖וֹי כֻּלּֽוֹ׃ הָבִ֨יאוּ יאֶת־כָּל־הַֽמַּעֲשֵׂ֜ר אֶל־בֵּ֣ית הָאוֹצָ֗ר וִיהִ֥י טֶ֨רֶף֙ בְּבֵיתִ֔י וּבְחָנ֤וּנִי נָא֙ בָּזֹ֔את אָמַ֖ר יְהוָ֣ה צְבָא֑וֹת אִם־לֹ֧א אֶפְתַּ֣ח לָכֶ֗ם אֵ֚ת אֲרֻבּ֣וֹת הַשָּׁמַ֔יִם וַהֲרִיקֹתִ֥י לָכֶ֛ם בְּרָכָ֖ה עַד־בְּלִי־דָֽי׃ וְגָעַרְתִּ֤י יאלָכֶם֙ בָּֽאֹכֵ֔ל וְלֹֽא־יַשְׁחִ֥ת לָכֶ֖ם אֶת־פְּרִ֣י הָאֲדָמָ֑ה וְלֹא־תְשַׁכֵּ֨ל לָכֶ֤ם הַגֶּ֨פֶן֙ בַּשָּׂדֶ֔ה אָמַ֖ר יְהוָ֥ה צְבָאֽוֹת׃ וְאִשְּׁר֥וּ יבאֶתְכֶ֖ם כָּל־הַגּוֹיִ֑ם כִּֽי־תִהְי֤וּ אַתֶּם֙ אֶ֣רֶץ חֵ֔פֶץ אָמַ֖ר יְהוָ֥ה צְבָאֽוֹת׃ ס חָזְק֥וּ יגעָלַ֛י דִּבְרֵיכֶ֖ם אָמַ֣ר יְהוָ֑ה וַאֲמַרְתֶּ֕ם מַה־נִּדְבַּ֖רְנוּ עָלֶֽיךָ׃ אֲמַרְתֶּ֕ם ידשָׁ֖וְא עֲבֹ֣ד אֱלֹהִ֑ים וּמַה־בֶּ֗צַע כִּ֤י שָׁמַ֨רְנוּ֙ מִשְׁמַרְתּ֔וֹ וְכִ֤י הָלַ֨כְנוּ֙ קְדֹ֣רַנִּ֔ית מִפְּנֵ֖י יְהוָ֥ה צְבָאֽוֹת׃ וְעַתָּ֕ה טואֲנַ֖חְנוּ מְאַשְּׁרִ֣ים זֵדִ֑ים גַּם־נִבְנוּ֙ עֹשֵׂ֣י רִשְׁעָ֔ה גַּ֧ם בָּחֲנ֛וּ אֱלֹהִ֖ים וַיִּמָּלֵֽטוּ׃ אָ֧ז טזנִדְבְּר֛וּ יִרְאֵ֥י יְהוָ֖ה אִ֣ישׁ אֶת־רֵעֵ֑הוּ וַיַּקְשֵׁ֤ב יְהוָה֙ וַיִּשְׁמָ֔ע וַ֠יִּכָּתֵב סֵ֣פֶר זִכָּר֤וֹן לְפָנָיו֙ לְיִרְאֵ֣י יְהוָ֔ה וּלְחֹשְׁבֵ֖י שְׁמֽוֹ׃ וְהָ֣יוּ יזלִ֗י אָמַר֙ יְהוָ֣ה צְבָא֔וֹת לַיּ֕וֹם אֲשֶׁ֥ר אֲנִ֖י עֹשֶׂ֣ה סְגֻלָּ֑ה וְחָמַלְתִּ֣י עֲלֵיהֶ֔ם כַּֽאֲשֶׁר֙ יַחְמֹ֣ל אִ֔ישׁ עַל־בְּנ֖וֹ הָעֹבֵ֥ד אֹתֽוֹ׃ וְשַׁבְתֶּם֙ יחוּרְאִיתֶ֔ם בֵּ֥ין צַדִּ֖יק לְרָשָׁ֑ע בֵּ֚ין עֹבֵ֣ד אֱלֹהִ֔ים לַאֲשֶׁ֖ר לֹ֥א עֲבָדֽוֹ׃ ס כִּֽייט־הִנֵּ֤ה הַיּוֹם֙ בָּ֔א בֹּעֵ֖ר כַּתַּנּ֑וּר וְהָי֨וּ כָל־זֵדִ֜ים וְכָל־עֹשֵׂ֤ה רִשְׁעָה֙ קַ֔שׁ וְלִהַ֨ט אֹתָ֜ם הַיּ֣וֹם הַבָּ֗א אָמַר֙ יְהוָ֣ה צְבָא֔וֹת אֲשֶׁ֛ר לֹא־יַעֲזֹ֥ב לָהֶ֖ם שֹׁ֥רֶשׁ וְעָנָֽף׃ וְזָרְחָ֨ה כלָכֶ֜ם יִרְאֵ֤י שְׁמִי֙ שֶׁ֣מֶשׁ צְדָקָ֔ה וּמַרְפֵּ֖א בִּכְנָפֶ֑יהָ וִֽיצָאתֶ֥ם וּפִשְׁתֶּ֖ם כְּעֶגְלֵ֥י מַרְבֵּֽק׃ וְעַסּוֹתֶ֣ם כארְשָׁעִ֔ים כִּֽי־יִהְי֣וּ אֵ֔פֶר תַּ֖חַת כַּפּ֣וֹת רַגְלֵיכֶ֑ם בַּיּוֹם֙ אֲשֶׁ֣ר אֲנִ֣י עֹשֶׂ֔ה אָמַ֖ר יְהוָ֥ה צְבָאֽוֹת׃ פ
זִכְר֕וּ כבתּוֹרַ֖ת מֹשֶׁ֣ה עַבְדִּ֑י אֲשֶׁר֩ צִוִּ֨יתִי אוֹת֤וֹ בְחֹרֵב֙ עַל־כָּל־יִשְׂרָאֵ֔ל חֻקִּ֖ים וּמִשְׁפָּטִֽים׃ הִנֵּ֤ה כגאָֽנֹכִי֙ שֹׁלֵ֣חַ לָכֶ֔ם אֵ֖ת אֵלִיָּ֣ה הַנָּבִ֑יא לִפְנֵ֗י בּ֚וֹא י֣וֹם יְהוָ֔ה הַגָּד֖וֹל וְהַנּוֹרָֽא׃ וְהֵשִׁ֤יב כדלֵב־אָבוֹת֙ עַל־בָּנִ֔ים וְלֵ֥ב בָּנִ֖ים עַל־אֲבוֹתָ֑ם פֶּן־אָב֕וֹא וְהִכֵּיתִ֥י אֶת־הָאָ֖רֶץ חֵֽרֶם׃

Izráel1 hálátlansága.Az1 Úr beszédének terhes Prófétziája az Izráel ellen, Malakiás által. Szerettelek2 titeket, ezt mondja az Úr ; és azt kérditek : Miben mutattad hozzánk való szerelmedet ? Avagy nem attyafia vala- é Ézsaú Jákóbnak ? ezt mondja az Úr : Jákóbot pedig szerettem ; De3 Ézsaút gyűlöltem, és az ő lakó hegyeit pusztává tettem ; és az ő örökségét sárkányok barlangjokká. Ha4 ezt mondándja Edom : Elfogyatkoztunk ; de térjónk meg és épitsük meg a mi pusztáinkat : ezt mondja a Seregeknek Ura : Ők épitnek, de én elrontom : és ezt mondják nékik : Istentelenségnek határa a ti határotok, és olly nép ez, mellyre az Úrnak örökké való haragja vagyon. Mellyet5 a ti szemeitek meglátnak, és magatok ezt kezditek mondani : Felmagasztaltatott az Úr az Izráel határában ! A papok és a nép dorgálása törvényellenes áldozatok miatt.A6 fiú tiszteli az ő attyát, és a szolga az ő Urát. Ha én Atya vagyok, hol az én tisztességem ? és ha én Úr vagyok, hol az én félelmem ? ezt mondja a Seregeknek Ura néktek, óh Papok, kik megutáljátok az én nevemet, és ezt mondjátok : Miben utáljuk meg a te nevedet ? Kik7 az én oltáromra fertelmes kenyeret hoztok fel, mégis ezt mondjátok : Miben fertéztetünk meg tégedet ? Ebben, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala utálatos ! Ha8 vak oktalan állatot visztek az áldozatra, nem gonosz-é az ? és ha sántát vagy bénát visztek, nem gonosz-é ? Vigyed azt a te Fejedelmednek, lássad, ha jó néven veszi-é tőled, vagy ha jó szemmel lát-é tégedet ? ezt mondja a Seregeknek Ura ! Most9 annakokáért engeszteljétek az erős Istennek orczáját, hogy könyörüljön rajtunk ; mivelhogy ti ezt miveltétek, valyon tekint-é valamellyitekre ? ezt mondja a Seregeknek Ura. Kicsoda10 az is ti közzűletek, a ki ingyen bézárlaná a templom ajtaját ? Avagy az én oltáromon ingyen áldoztok é ? Nem kedvellek titeket, ezt mondja a Seregeknek Ura, és az áldozatot a ti kezetekből nem kedvellem ; Mert11 napkelttől fogva napnyugotig nagy az én nevem a Pogányok között, és minden helyen jóillatú füsttel és tiszta eledeli-áldozattal áldoznak nékem : mert nagy az én nevem a pogányok között, ezt mondja a Seregeknek Ura. Ti12 pedig megfertéztetitek, azt, mikor ezt mondjátok : Az Úrnak asztala megfertéztetett, és annak jövedelme utálatos eledel. És13 ezt mondjátok : Ímé mint fáraánk, és sóhajtattok az áldozat mellett, ezt mondja a Seregeknek Ura : annakfelette vadaktól megszaggatottat, sántát, és betegest hoztok nékem, áldoztok eledeli-áldozattal is ; avagy kedves-é ez a ti kezetekből ? azt mondja az Úr. Átkozott14 pedig az álnok ember, a ki mikor az ő juhai között him bárány vagyon, és fogadást tészen, áldozik hitvánnyal az Úrnak ; mert nagy Király vagyok én, ezt mondja a Seregeknek Ura, és rettenetes az én nevem a pogányok között. Feddő2 beszéd a papok és a nép ellen bűneik miatt, kivált bálványimádó nőkkel való házasságuk miatt.Most1 azért ti reátok néz, óh Papok, e parancsolat ! Ha2 nem engedéndetek, és ha szivetek szerint nem adtok dicsőséget az én nevemnek, ezt mondja a Seregeknek Ura : átkot bocsátok ti reátok, és a ti áldástokat megátkozom, sőt meg is átkoztam azokat ; mivelhogy szivetek szerint nem figyelmeztek én hozzám. Ímé3 én megvesztem a ti vetni való magotokat, és ganéjjal békenem a ti orczáitokat, a ti áldozatotoknak ganéjjával ; és mindenestől fogva békeverttek lésztek. Mert4 tudjátok, hogy én adtam néktek e parancsolatot, hogy nékem kötésem legyen a Lévi nemzetségével, ezt mondja a Seregeknek Ura. És5 hogy nékem kötésem volt azzal, életnek és békességnek kötése, és adtam néki az én félelmem felől való törvényt, és félt engemet, és az én nevem előtt megalázta magát. Az6 igazság törvénye volt az ő szájában, és álnokság nem találtatott ajakaiban ; békességben és egyenességben járt én velem, és sokakat megtéritett az álnokságból. bizonyára7 a Papnak ajakai őrizik a tudományt és ő tőle kérdneke törvényt : mert a Seregeknek Urának követe ő : De8 ti elhajlottatok az útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvényben, felbontottátok a Lévivel való kötésemet, ezt mondja a Seregeknek Ura. De9 én is szidalmatosokká tettelek titeket és utálatosokká az egész nép előtt, miképen, hogy nem tartottátok meg az én útaimat, hanem felemeltétek orczátokat a törvény ellen. Valyon10 nem mindnyájunknak egy atyánk vagyon-é ? Avagy nem azon egy Isten teremtett-é minket ? Miért csalja meg tehát kiki az ő felebarátját, hogy a mi atyáink kötéseket megfertéztetnénk ? Hitetlenűl11 cselekedett Júda és utálatosság lett Izráelben és Jérusálemben ; mivelhogy megfertéztette Júda az Úrnak szent helyét, hogy szerette és feleségűl vette magának az idegen Isten leányát. Elveszti12 az Úr az illyen embert, a ki ezt cselekeszi, mind a ki inditója, mind a ki cselekedője a Jákób sátoriból, és a ki áldozatot viszen fel a Seregeknek Urának. Ezt13 is cselekedtétek másodszor, hogy könyhullatással, sirással s kesergéssel bétöltenétek az Úr oltárát : annyira hogy többé ne tekintsen az eledeli-áldozatra, és ne vegye el kezetekből a jó akaratot : És14 azt kérditek : Valyon miért ? Azért : mert az Úr tett tanúbizonyságot te közötted, és a te ifjúságodnak felesége között, a kit te megcsaltál, holott ő te társad, és te hozzád szövetséggel szerkesztetett feleséged volna. Mert15 nem eggyé tette-é a férjfiat és asszonyt, holott minden lelkes álaltok az ő hatalmában volnának ? Miért pedig eggyé ? Hogy azok az által sazporodnék az Isten magva. Annakokáért oltalmazzátok meg lelketeket, és a ti ifjuságtoknak felesége ellen ne vétkezzetek. Ha16 meggyűlöli valaki feleségét, bocsássa el, azt mondja az Izráelnek Ura Istene : és béfedezi az ő kegyetlenségét mintegy palásttal, azt mondja a Seregeknek Ura : Azért őrizzétek meg lelkektek és ne csalárdkodjatok. Elfárasztottátok17 az Urat a ti beszéditekkel és azt kérditek : Mivel fárasztottuk el ? Ezzel, hogy azt mondjátok : Valaki gonoszt cselekeszik, kedves az Úr előtt, és azokban gyönyörködik ; vagy mikor ezt mondjátok : Hol az ítélő Isten ? A3 Messiás útegyengetője és az Úr eljövetele.Ímé1 én elküldöm az én Angyalomat és megtisztitja az útat én előttem, és mindjárt eljő az ő templomába az Úr, a kit ti kerestek, és a Szövetségnek követe, a kit kivántok, ímé, eljő, azt mondja a Seregeknek Ura. És2 kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját ? és kicsoda maradhat meg az ő megjelenésekor ? mert ő ollyan, mint a tisztitó tűz, és mint a ruhafestőknek fejéritő fűvök. Miképen3 ül az ezüstnek olvasztója és tisztitója, úgy megtisztitja a Lévi fijait, és megfrisseli őket mind az aranyat és az ezüstöt, és az Úrnak áldoznak igazságnak áldozatjával. És4 kedves lészen az Úrnak a Júda és Jérusálem áldozatja, mint a régi napokban, és a régi esztendőkben. És5 hozzátok közelitek az ítéletre, és hirtelne tanú lészek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvúk ellen, és azok ellen, kik a munkás bérit megtartják ; az özvegyet, árvát, idegent nyomorgatják, és a kik nem félnek engem, ezt mondja a Seregeknek Ura. Mert6 én Úr meg nem változom, ti Jákób fijai, azért nem emésztettetk meg. A7 ti atyáitoknak idejektől fogva eltávoztatok az én parancsolatimtól, és meg nem őriztétek azokat. Térjetek én hozzám, én is ti hozzátok térek, ezt mondja a Seregeknek Ura ; és mondátok : Miben térjünk te hozzád ! Avagy8 megfosztja- é ember az Istent, mivelhogy ti engem megfosztottatok, és mondátok : Miben fosztottunk meg tégedet ? A dézmákban és az áldozatokban. Átokkal9 megátkoztattatok, mivel ti mind fejenként engem megfosztottatok. Hozzátok10 bé az egész dézmát az én tárházamba, és legyen élés az én házamban, és próbáljatok meg ezen engem, ezt mondja a Seregeknek Ura : ha meg nem nyitom néktek az egek csatornáit, és ha áldást nem bocsátok reátok, annyira hogy helyet ne találhassatok marhátoknak. És11 mgdorgáom érettetek a kártevőt, és nem veszi el földetek gyümölcsét, és nem lessz a szőlőtő meddő néktek mezőtökön, ezt mondja a Seregeknek Ura. És12 boldognak mondanak titeket minden népek : mert lésztek drága földnek lakói ; ezt mondja a Seregeknek Ura. Elhatalmaztak13 én ellenem a ti beszéditek, ezt mondja az Úr, és mondátok : Miben szóltunk ellened ? Ezt14 mondottátok : Hijába szolgálunk Istennek ; és mi haszna vagyon, hogy az ő törvényét őrizzük, és hogy alázatosan viseltük magunkat a Seregeknek Ura előtt ? Sőt15 inkább boldogoknak mondják kevélyeket : mert nevekednek, a kik hamisságot cselekesznek, és a kik kisértik az Istent, megszabadulnak. Akkor16 a kik az Urat félik, szólának ; és reá figyelmeze az Úr s meghallá, és iraték emlékezet könyve ő előtte azokért, kik az Urat félik, és nevét becsülik. És17 lésznek nékem az napon, mellyen igéretemet megteljesitem, kiváltképen való népemmé, ezt mondja a Seregeknek Ura : és kedvezek nékik, mint ember fijának kedvez, ki ő hozzá engedelmes. Akkor18 megtérvén meglátjátok, micsoda külömbség legyen az igaz és istentelen között, a között a ki szolgál Istennek, és a ki nem szolgál néki. Mert41 ímé eljő a nap, mint az égő kemencze, és megemésztetnek minden kevélyek, és minden álnokságnak cselekedői, mint a pozdorja, és megégeti őket a jövendő nap, ezt mondja a Seregeknek Ura, annyira hogy sem gyökerek, sem ágok ne maradjon. És2 feltámad néktek, kik az én nevemet félitek, az igazság napja és egésség lészen az ő szárnyai alatt, és előmentek, s megszaporodtok, mint a meghizlalt tulkok. És3 megtapodjátok az istenteleneket : mert ollyan lésznek lábaitok talpai alatt, mint a hamu, a melly napon beszédemet megteljesitem, ezt mondja a Seregeknek Ura. Megemlékezzetek4 Mózesnek az én szolgámnak törvényéről mellyet ő általa a Hóreb hegyén az egész Izráelnek adtam, tudniillik az én végezésimet és itéletimet. Ímé5 én elbocsátom néktek Illyés Prófétát, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és becsületes napja. És6 az atyáknak sziveket a fiakhoz hajtja, és a fiaknak sziveket az atyákhoz : hogy eljövén, el nem veszessem e földet örök veszedelemmel. Az Ó Testamentom Könyveinek Vége.