¶ΑΡΧΗ αατοῦ εὐαγγελίου Ἰησοῦ Χριστοῦ υἱοῦ τοῦ Θεοῦ. Ὡς βγέγραπται ἐν τοῖς προφήταις, Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου πρὸ προσώπου σου, ὃς κατασκευάσει τὴν ὁδόν σου ἔμπροσθέν σου. Φωνὴ γβοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ, Ἑτοιμάσατε τὴν ὁδὸν Κυρίου, εὐθείας ποιεῖτε τὰς τρίβους αὐτοῦ· ἐγένετο δἸωάννης βαπτίζων ἐν τῇ ἐρήμῳ, καὶ κηρύσσων βάπτισμα μετανοίας εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν. Καὶ εἐξεπορεύετο πρὸς αὐτὸν πᾶσα ἡ Ἰουδαία χώρα, καὶ οἱ Ἱεροσολυμῖται, καὶ ἐβαπτίζοντο πάντες ἐν τῷ Ἰορδάνῃ ποταμῷ ὑπ᾽ αὐτοῦ, ἐξομολογούμενοι τὰς ἁμαρτίας αὑτῶν. Ἦν ϛδὲ Ἰωάννης ἐνδεδυμένος τρίχας καμήλου, καὶ ζώνην δερματίνην περὶ τὴν ὀσφῦν αὑτοῦ· καὶ ἐσθίων ἀκρίδας καὶ μέλι ἄγριον· ¶Καὶ ζἐκήρυσσε λέγων, Ἔρχεται ὁ ἰσχυρότερός μου ὀπίσω μου, οὗ οὐκ εἰμὶ ἱκανὸς κύψας λῦσαι τὸν ἱμάντα τῶν ὑποδημάτων αὐτοῦ. ἐγὼ ημὲν ἐβάπτισα ὑμᾶς ἐν ὕδατι· αὐτὸς δὲ βαπτίσει ὑμᾶς ἐν πνεύματι ἁγίῳ. ¶Καὶ θἐγένετο ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις, ἦλθεν Ἰησοῦς ἀπὸ Ναζαρὲτ Ναζαρὲθ τῆς Γαλιλαίας, καὶ ἐβαπτίσθη ὑπὸ Ἰωάννου εἰς τὸν Ἰορδάνην. Καὶ ιεὐθέως ἀναβαίνων ἀπὸ τοῦ ὕδατος, εἶδε σχιζομένους τοὺς οὐρανοὺς, καὶ τὸ πνεῦμα ὡσεὶ περιστερὰν καταβαῖνον ἐπ᾽ αὐτόν· καὶ ιαφωνὴ ἐγένετο ἐκ τῶν οὐρανῶν, Σὺ εἶ ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητὸς, ἐν ᾧ εὐδόκησα. Καὶ ιβεὐθὺς τὸ πνεῦμα αὐτὸν ἐκβάλλει εἰς τὴν ἔρημον. καὶ ιγἦν ἐκεῖ ἐν τῇ ἐρήμῳ ἡμέρας τεσσαράκοντα, πειραζόμενος ὑπὸ τοῦ σατανᾶ· καὶ ἦν μετὰ τῶν θηρίων· καὶ οἱ ἄγγελοι διηκόνουν αὐτῷ. ¶Μετὰ ιδδὲ τὸ παραδοθῆναι τὸν Ἰωάννην, ἦλθεν ὁ Ἰησοῦς εἰς τὴν Γαλιλαίαν, κηρύσσων τὸ εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ, καὶ ιελέγων, Ὅτι πεπλήρωται ὁ καιρὸς, καὶ ἤγγικεν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ· μετανοεῖτε, καὶ πιστεύετε ἐν τῷ εὐαγγελίῳ. ¶Περιπατῶν ιϛδὲ παρὰ τὴν θάλασσαν τῆς Γαλιλαίας, εἶδε Σίμωνα καὶ Ἀνδρέαν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ βάλλοντας ἀμφίβληστρον ἐν τῇ θαλάσσῃ (ἦσαν γὰρ ἁλιεῖς) καὶ ιζεἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς γενέσθαι ἁλιεῖς ἀνθρώπων. Καὶ ιηεὐθέως ἀφέντες τὰ δίκτυα αὑτῶν, ἠκολούθησαν αὐτῷ. ¶Καὶ ιθπροβὰς ἐκεῖθεν ὀλίγον, εἶδεν Ἰάκωβον τὸν τοῦ Ζεβεδαίου, καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, καὶ αὐτοὺς ἐν τῷ πλοίῳ καταρτίζοντας τὰ δίκτυα· καὶ κεὐθέως ἐκάλεσεν αὐτούς. καὶ ἀφέντες τὸν πατέρα αὑτῶν Ζεβεδαῖον ἐν τῷ πλοίῳ μετὰ τῶν μισθωτῶν, ἀπῆλθον ὀπίσω αὐτοῦ. Καὶ καεἰσπορεύονται εἰς Καπερναούμ. καὶ εὐθέως τοῖς σάββασιν εἰσελθὼν εἰς τὴν συναγωγὴν, ἐδίδασκε. ¶Καὶ κβἐξεπλήσσοντο ἐπὶ τῇ διδαχῇ αὐτοῦ· ἦν γὰρ διδάσκων αὐτοὺς ὡς ἐξουσίαν ἔχων, καὶ οὐχ ὡς οἱ γραμματεῖς. ¶Καὶ κγἦν ἐν τῇ συναγωγῇ αὐτῶν ἄνθρωπος ἐν πνεύματι ἀκαθάρτῳ, καὶ ἀνέκραξε, λέγωνκδ, Ἔα, τί ἡμῖν καὶ σοὶ Ἰησοῦ Ναζαρηνέ ; ἦλθες ἀπολέσαι ἡμᾶς ; οἶδά σε τίς εἶ, ὁ ἅγιος τοῦ Θεοῦ. Καὶ κεἐπετίμησεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, λέγων, Φιμώθητι, καὶ ἔξελθε ἐξ αὐτοῦ. Καὶ κϛσπαράξαν αὐτὸν τὸ πνεῦμα τὸ ἀκάθαρτον, καὶ κράξαν φωνῇ μεγάλῃ, ἐξῆλθεν ἐξ αὐτοῦ. καὶ κζἐθαμβήθησαν πάντες, ὥστε συζητεῖν πρὸς αὐτοὺς, λέγοντας, τί ἐστι τοῦτο ; τίς ἡ διδαχὴ ἡ καινὴ αὕτη, ὅτι κατ᾽ ἐξουσίαν καὶ τοῖς πνεύμασι τοῖς ἀκαθάρτοις ἐπιτάσσει, καὶ ὑπακούουσιν αὐτῷ ; Ἐξῆλθε κηδὲ ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εὐθὺς εἰς ὅλην τὴν περίχωρον τῆς Γαλιλαίας. ¶Καὶ κθεὐθέως ἐκ τῆς συναγωγῆς ἐξελθόντες, ἦλθον εἰς τὴν οἰκίαν Σίμωνος καὶ Ἀνδρέου, μετὰ Ἰακώβου καὶ Ἰωάννου. Ἡ λδὲ πενθερὰ Σίμωνος κατέκειτο πυρέσσουσα· καὶ εὐθέως λέγουσιν αὐτῷ περὶ αὐτῆς. καὶ λαπροσελθὼν ἤγειρεν αὐτὴν, κρατήσας τῆς χειρὸς αὐτῆς· καὶ ἀφῆκεν αὐτὴν ὁ πυρετὸς εὐθέως, καὶ διηκόνει αὐτοῖς. ¶Ὀψίας λβδὲ γενομένης, ὅτε ἔδυ ὁ ἥλιος, ἔφερον πρὸς αὐτὸν πάντας τοὺς κακῶς ἔχοντας, καὶ τοὺς δαιμονιζομένους· καὶ λγἡ πόλις ὅλη ἐπισυνηγμένη ἦν πρὸς τὴν θύραν. καὶ λδἐθεράπευσε πολλοὺς κακῶς ἔχοντας ποικίλαις νόσοις· καὶ δαιμόνια πολλὰ ἐξέβαλε, καὶ οὐκ ἤφιε λαλεῖν τὰ δαιμόνια ὅτι ᾔδεισαν αὐτόν. Καὶ λεπρωῒ ἔννυχον λίαν ἀναστὰς ἐξῆλθε, καὶ ἀπῆλθεν εἰς ἔρημον τόπον, κᾀκεῖ προσηύχετο. καὶ λϛκατεδίωξαν αὐτὸν ὁ Σίμων καὶ οἱ μετ᾽ αὐτοῦ· καὶ λζεὗροντες αὐτὸν, λέγουσιν αὐτῷ, Ὅτι πάντες ζητοῦσί σε. καὶ ληλέγει αὐτοῖς, Ἄγωμεν εἰς τὰς ἐχομένας κωμοπόλεις, ἵνα κᾀκεῖ κηρύξω. εἰς τοῦτο γὰρ ἐξελήλυθα. Καὶ λθἦν κηρύσσων ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν, εἰς ὅλην τὴν Γαλιλαίαν, καὶ τὰ δαιμόνια ἐκβάλλων. ¶Καὶ μἔρχεται πρὸς αὐτὸν λεπρὸς παρακαλῶν αὐτὸν, καὶ γονυπετῶν αὐτὸν, καὶ λέγων αὐτῷ, Ὅτι ἐὰν θέλῃς, δύνασαί με καθαρίσαι. Ὁ μαδὲ Ἰησοῦς σπλαγχνισθεὶς, ἐκτείνας τὴν χεῖρα, ἥψατο αὐτοῦ, καὶ λέγει αὐτῷ, Θέλω, καθαρίσθητι. Καὶ μβεἰπόντος αὐτοῦ, εὐθέως ἀπῆλθεν ἀπ᾽ αὐτοῦ ἡ λέπρα, καὶ ἐκαθαρίσθη. καὶ μγἐμβριμησάμενος αὐτῷ, εὐθέως ἐξέβαλεν αὐτόν· καὶ μδλέγει αὐτῷ, Ὅρα μηδενὶ μηδὲν εἴπῃς, ἀλλ᾽ ὕπαγε, σεαυτὸν δεῖξον τῷ ἱερεῖ, καὶ προσένεγκε περὶ τοῦ καθαρισμοῦ σου ἃ προσέταξε Μωσῆς, εἰς μαρτύριον αὐτοῖς. Ὁ μεδὲ ἐξελθὼν ἤρξατο κηρύσσειν πολλὰ, καὶ διαφημίζειν τὸν λόγον, ὥστε μηκέτι αὐτὸν δύνασθαι φανερῶς εἰς πόλιν εἰσελθεῖν· ἀλλ᾽ ἔξω ἐν ἐρήμοις τόποις ἦν, καὶ ἤρχοντο πρὸς αὐτὸν πανταχόθεν. ¶Καὶ βαπάλιν εἰσῆλθεν εἰς Καπερναοὺμ δι᾽ ἡμερῶν, καὶ ἠκούσθη ὅτι εἰς οἶκόν ἐστι, καὶ βεὐθέως συνήχθησαν πολλοὶ, ὥστε μηκέτι χωρεῖν μηδὲ τὰ πρὸς τὴν θύραν· καὶ ἐλάλει αὐτοῖς τὸν λόγον. Καὶ γἔρχονται πρὸς αὐτὸν, παραλυτικὸν φέροντες αἰρόμενον ὑπὸ τεσσάρων· καὶ δμὴ δυνάμενοι προσεγγίσαι αὐτῷ διὰ τὸν ὄχλον, ἀπεστέγασαν τὴν στέγην ὅπου ἦν, καὶ ἐξορύξαντες χαλῶσι τὸν κράββατον ἐφ᾽ ᾧ ὁ παραλυτικὸς κατέκειτο. Ἰδὼν εδὲ ὁ Ἰησοῦς τὴν πίστιν αὐτῶν, λέγει τῷ παραλυτικῷ, Τέκνον, ἀφέωνταί σοι αἱ ἁμαρτίαι σου. Ἦσαν ϛδέ τινες τῶν γραμματέων ἐκεῖ καθήμενοι, καὶ διαλογιζόμενοι ἐν ταῖς καρδίαις αὑτῶν, Τί ζοὗτος οὕτω λαλεῖ βλασφημίας ; τίς δύναται ἀφιέναι ἁμαρτίας, εἰ μὴ εἷς ὁ Θεός ; Καὶ ηεὐθέως ἐπιγνοὺς ὁ Ἰησοῦς τῷ πνεύματι αὑτοῦ, ὅτι οὕτως διαλογίζονται ἐν ἑαυτοῖς, εἶπεν αὐτοῖς, Τί ταῦτα διαλογίζεσθε ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν ; τί θἐστιν εὐκοπώτερον, εἰπεῖν τῷ παραλυτικῷ, Ἀφέωνταί σοι αἱ ἁμαρτίαι· ἢ εἰπεῖν, Ἔγειραι, καὶ ἆρόν σου τὸν κράββατον, καὶ περιπάτει. Ἵνα ιδὲ εἰδῆτε ὅτι ἐξουσίαν ἔχει ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἀφιέναι ἐπὶ τῆς γῆς ἁμαρτίας (λέγει τῷ παραλυτικῷ) σοὶ ιαλέγω, ἔγειραι, καὶ ἆρον τὸν κράββατόν σου, καὶ ὕπαγε εἰς τὸν οἶκόν σου. Καὶ ιβἠγέρθη εὐθέως, καὶ ἄρας τὸν κράββατον, ἐξῆλθεν ἐναντίον πάντων. ὥστε ἐξίστασθαι πάντας, καὶ δοξάζειν τὸν Θεὸν, λέγοντας, ὅτι οὐδέποτε οὕτως εἴδομεν. Καὶ ιγἐξῆλθε πάλιν παρὰ τὴν θάλασσαν, καὶ πᾶς ὁ ὄχλος ἤρχετο πρὸς αὐτὸν, καὶ ἐδίδασκεν αὐτούς. ¶Καὶ ιδπαράγων εἶδε Λευὶν τὸν τοῦ Ἀλφαίου καθήμενον ἐπὶ τὸ τελώνιον· καὶ λέγει αὐτῷ, ἀκολούθει μοι. καὶ ἀναστὰς ἠκολούθησεν αὐτῷ. Καὶ ιεἐγένετο ἐν τῷ κατακεῖσθαι αὐτὸν ἐν τῇ οἰκίᾳ αὐτοῦ, καὶ πολλοὶ τελῶναι καὶ ἁμαρτωλοὶ συνανέκειντο τῷ Ἰησοῦ, καὶ τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ· ἦσαν γὰρ πολλοὶ, καὶ ἠκολούθησαν αὐτῷ. καὶ ιϛοἱ γραμματεῖς καὶ οἱ φαρισαῖοι ἰδόντες αὐτὸν ἐσθίοντα μετὰ τῶν τελωνῶν καὶ ἁμαρτωλῶν, ἔλεγον τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, Τί ὅτι μετὰ τῶν τελωνῶν καὶ ἁμαρτωλῶν ἐσθίει καὶ πίνει ; Καὶ ιζἀκούσας ὁ Ἰησοῦς λέγει αὐτοῖς, Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ, ἀλλ᾽ οἱ κακῶς ἔχοντες. οὐκ ἦλθον καλέσαι δικαίους, ἀλλὰ ἁμαρτωλοὺς εἰς μετάνοιαν. ¶Καὶ ιηἦσαν οἱ μαθηταὶ Ἰωάννου καὶ οἱ τῶν φαρισαίων νηστεύοντες· καὶ ἔρχονται, καὶ λέγουσιν αὐτῷ, Διατί οἱ μαθηταὶ Ἰωάννου καὶ οἱ τῶν φαρισαίων νηστεύουσιν, οἱ δὲ σοὶ μαθηταὶ οὐ νηστεύουσι ; Καὶ ιθεἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Μὴ δύνανται οἱ υἱοὶ τοῦ νυμφῶνος, ἐν ᾧ ὁ νυμφίος μετ᾽ αὐτῶν ἐστι, νηστεύειν ; ὅσον χρόνον μεθ᾽ ἑαυτῶν ἔχουσι τὸν νυμφίον, οὐ δύνανται νηστεύειν· ἐλεύσονται κδὲ ἡμέραι ὅταν ἀπαρθῇ ἀπ᾽ αὐτῶν ὁ νυμφίος, καὶ τότε νηστεύσουσιν ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις. Καὶ καοὐδεὶς ἐπίβλημα ῥάκους ἀγνάφου ἐπιῤῥάπτει ἐπὶ ἱματίῳ παλαιῷ· εἰ δὲ μὴ, αἴρει τὸ πλήρωμα αὐτοῦ τὸ καινὸν τοῦ παλαιοῦ, και χεῖρον σχίσμα γίνεται. Καὶ κβοὐδεὶς βάλλει οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς παλαιοὺς· εἰ δὲ μὴ, ῥήσσει ὁ οἶνος ὁ νέος τοὺς ἀσκοὺς, καὶ ὁ οἶνος ἐκχεῖται, καὶ οἱ ἀσκοὶ ἀπολοῦνται. ἀλλὰ οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς καινοὺς βλητέον. Καὶ κγἐγένετο παραπορεύεσθαι αὐτὸν ἐν τοῖς σάββασι διὰ τῶν σπορίμων, καὶ ἤρξαντο οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ὁδὸν ποιεῖν τίλλοντες τοὺς στάχυας. καὶ κδοἱ φαρισαῖοι ἔλεγον αὐτῷ, Ἴδε τί ποιοῦσιν ἐν τοῖς σάββασιν, ὃ οὐκ ἔξεστι ; Καὶ κεαὐτὸς ἔλεγεν αὐτοῖς, Οὐδέποτε ἀνέγνωτε τί ἐποίησε Δαβὶδ, ὅτε χρείαν ἔσχε, καὶ ἐπείνασεν αὐτὸς καὶ οἱ μετ᾽ αὐτοῦ ; πῶς κϛεἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ ἐπὶ Ἀβιαθὰρ τοῦ ἀρχιερέως, καὶ τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔφαγεν, οὓς οὐκ ἔξεστι φαγεῖν εἰ μὴ τοῖς ἱερεῦσι, καὶ ἔδωκε καὶ τοῖς σὺν αὐτῷ οὖσι ; Καὶ κζἔλεγεν αὐτοῖς, Τὸ σάββατον διὰ τὸν ἄνθρωπον ἐγένετο, οὐχ ὁ ἄνθρωπος διὰ τὸ σάββατον· ὥστε κηκύριός ἐστιν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου καὶ τοῦ σαββάτου. ¶Καὶ γαεἰσῆλθε πάλιν εἰς τὴν συναγωγὴν, καὶ ἦν ἐκεῖ ἄνθρωπος ἐξηραμμένην ἔχων τὴν χεῖρα, καὶ βπαρετήρουν αὐτὸν εἰ τοῖς σάββασι θεραπεύσει αὐτὸν, ἵνα κατηγορήσωσιν αὐτοῦ. Καὶ γλέγει τῷ ἀνθρώπῳ τῷ ἐξηραμμένην ἔχοντι τὴν χεῖρα, Ἔγειραι εἰς τὸ μέσον. Καὶ δλέγει αὐτοῖς, Ἔξεστι τοῖς σάββασιν ἀγαθοποιῆσαι, ἢ κακοποιῆσαι ; ψυχὴν σῶσαι, ἢ ἀποκτεῖναι ; Οἱ δὲ ἐσιώπων. καὶ επεριβλεψάμενος αὐτοὺς μετ᾽ ὀργῆς, συλλυπούμενος ἐπὶ τῇ πωρώσει τῆς καρδίας αὐτῶν, λέγει τῷ ἀνθρώπῳ, Ἔκτεινον τὴν χεῖρά σου. Καὶ ἐξέτεινε, καὶ ἀποκατεστάθη ἡ χεὶρ αὐτοῦ ὑγιὴς ὡς ἡ ἄλλη. Καὶ ϛἐξελθόντες οἱ φαρισαῖοι, εὐθέως μετὰ τῶν Ἡρωδιανῶν συμβούλιον ἐποίουν κατ᾽ αὐτοῦ, ὅπως αὐτὸν ἀπολέσωσι. Καὶ ζὁ Ἰησοῦς ἀνεχώρησε μετὰ τῶν μαθητῶν αὑτοῦ πρὸς τὴν θάλασσαν. καὶ πολὺ πλῆθος ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας ἠκολούθησαν αὐτῷ, καὶ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας, καὶ ηἀπὸ Ἱεροσολύμων, καὶ ἀπὸ τῆς Ἰδουμαίας, καὶ πέραν τοῦ Ἰορδάνου· καὶ οἱ περὶ Τύρον καὶ Σιδῶνα, πλῆθος πολὺ, ἀκούσαντες ὅσα ἐποίει, ἦλθον πρὸς αὐτόν. Καὶ θεἶπε τοῖς μαθηταῖς αὑτοῦ ἵνα πλοιάριον προσκαρτερῇ αὐτῷ, διὰ τὸν ὄχλον, ἵνα μὴ θλίβωσιν αὐτόν. πολλοὺς ιγὰρ ἐθεράπευσεν, ὥστε ἐπιπίπτειν αὐτῷ, ἵνα αὐτοῦ ἅψωνται, ὅσοι εἶχον μάστιγας. καὶ ιατὰ πνεύματα τὰ ἀκάθαρτα ὅταν αὐτὸν ἐθεώρει, προσέπιπτεν αὐτῷ, καὶ ἔκραζε λέγοντα, Ὅτι σὺ εἶ ὁ υἱὸς τοῦ Θεοῦ. καὶ ιβπολλὰ ἐπετίμα αὐτοῖς, ἵνα μὴ αὐτὸν φανερὸν ποιήσωσι. ¶Καὶ ιγἀναβαίνει εἰς τὸ ὄρος, καὶ προσκαλεῖται οὓς ἤθελεν αὐτός· καὶ ἀπῆλθον πρὸς αὐτόν. καὶ ιδἐποίησε δώδεκα, ἵνα ὦσι μετ᾽ αὐτοῦ, καὶ ἵνα ἀποστέλλῃ αὐτοὺς κηρύσσειν, καὶ ιεἔχειν ἐξουσίαν θεραπεύειν τὰς νόσους, καὶ ἐκβάλλειν τὰ δαιμόνια. Καὶ ιϛἐπέθηκε τῷ Σίμωνι ὄνομα Πέτρον· καὶ ιζἸάκωβον τὸν τοῦ Ζεβεδαίου, καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν τοῦ Ἰακώβου, καὶ ἐπέθηκεν αὐτοῖς ὀνόματα Βοανεργὲς, ὅ ἐστιν, υἱοὶ βροντῆς· καὶ ιηἈνδρέαν, καὶ Φίλιππον, καὶ Βαρθολομαῖον, καὶ Ματθαῖον, καὶ Θωμᾶν, καὶ Ἰάκωβον τὸν τοῦ Ἀλφαίου, καὶ Θαδδαῖον, καὶ Σίμωνα τὸν Κανανίτην, καὶ ιθἸούδαν Ἰσκαριώτην, ὃς καὶ παρέδωκεν αὐτόν. Καὶ κἔρχονται εἰς οἶκον· καὶ συνέρχεται πάλιν ὄχλος, ὥστε μὴ δύνασθαι αὐτοὺς μήτε ἄρτον φαγεῖν. Καὶ καἀκούσαντες οἱ παρ᾽ αὐτοῦ, ἐξῆλθον κρατῆσαι αὐτόν· ἔλεγον γὰρ, Ὅτι ἐξέστη. καὶ κβοἱ γραμματεῖς οἱ ἀπὸ Ἱεροσολύμων καταβάντες, ἔλεγον, Ὅτι Βεελζεβοὺλ ἔχει, καὶ, ὅτι ἐν τῷ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια. Καὶ κγπροσκαλεσάμενος αὐτοὺς, ἐν παραβολαῖς ἔλεγεν αὐτοῖς, Πῶς δύναται σατανᾶς σατανᾶν ἐκβάλλειν ; καὶ κδἐὰν βασιλεία ἐφ᾽ ἑαυτὴν μερισθῇ, οὐ δύναται σταθῆναι ἡ βασιλεία ἐκείνη· καὶ κεἐὰν οἰκία ἐφ᾽ ἑαυτὴν μερισθῇ, οὐ δύναται σταθῆναι ἡ οἰκία ἐκείνη· καὶ κϛεἰ ὁ σατανᾶς ἀνέστη ἐφ᾽ ἑαυτὸν καὶ μεμερίσται, οὐ δύναται σταθῆναι, ἀλλὰ τέλος ἔχει. Οὐ κζδύναται οὐδεὶς τὰ σκεύη τοῦ ἰσχυροῦ, εἰσελθὼν εἰς τὴν οἰκίαν αὐτοῦ, διαρπάσαι, ἐὰν μὴ πρῶτον τὸν ἰσχυρὸν δήσῃ· καὶ τότε τὴν οἰκίαν αὐτοῦ διαρπάσει. Ἀμὴν κηλέγω ὑμῖν, ὅτι πάντα ἀφεθήσεται τὰ ἁμαρτήματα τοῖς υἱοῖς τῶν ἀνθρώπων, καὶ βλασφημίαι ὅσας ἂν βλασφημήσωσιν· ὃς κθδ᾽ ἂν βλασφημήσῃ εἰς τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον, οὐκ ἔχει ἄφεσιν εἰς τὸν αἰῶνα, ἀλλ᾽ ἔνοχός ἐστιν αἰωνίου κρίσεως. ὅτι λἔλεγον, πνεῦμα ἀκάθαρτον ἔχει. ¶Ἔρχονται λαοῦν οἱ ἀδελφοὶ καὶ ἡ μήτηρ αὐτοῦ, καὶ ἔξω ἑστῶτες, ἀπέστειλαν πρὸς αὐτὸν φωνοῦντες αὐτόν· καὶ λβἐκάθητο ὄχλος περὶ αὐτόν· εἶπον δὲ αὐτῷ, Ἰδοὺ ἡ μήτηρ σου καὶ οἱ ἀδελφοί σου ἔξω ζητοῦσί σε. Καὶ λγἀπεκρίθη αὐτοῖς, λέγων, Τίς ἐστιν ἡ μήτηρ μου, ἢ οἱ ἀδελφοί μου ; Καὶ λδπεριβλεψάμενος κύκλῳ τοὺς περὶ αὑτὸν καθημένους, λέγει, Ἴδε ἡ μήτηρ μου, καὶ οἱ ἀδελφοί μου. ὃς λεγὰρ ἂν ποιήσῃ τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ, οὗτος ἀδελφός μου καὶ ἀδελφή μου καὶ μήτηρ ἐστί. ¶Καὶ δαπάλιν ἤρξατο διδάσκειν παρὰ τὴν θάλασσαν, καὶ συνήχθη πρὸς αὐτὸν ὄχλος πολὺς, ὥστε αὐτὸν ἐμβάντα εἰς τὸ πλοῖον, καθῆσθαι ἐν τῇ θαλάσσῃ. καὶ πᾶς ὁ ὄχλος πρὸς τὴν θάλασσαν ἐπὶ τῆς γῆς ἦν. καὶ βἐδίδασκεν αὐτοὺς ἐν παραβολαῖς πολλὰ, καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς ἐν τῇ διδαχῇ αὑτοῦ, Ἀκούετεγ· ἰδοὺ ἐξῆλθεν ὁ σπείρων τοῦ σπεῖραι· καὶ δἐγένετο ἐν τῷ σπείρειν, ὃ μὲν ἔπεσε παρὰ τὴν ὁδὸν, καὶ ἦλθε τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ, καὶ κατέφαγεν αὐτό. Ἄλλο εδὲ ἔπεσεν ἐπὶ τὸ πετρῶδες, ὅπου οὐκ εἶχε γῆν πολλὴν, καὶ εὐθέως ἐξανέτειλε, διὰ τὸ μὴ ἔχειν βάθος γῆς· ἡλίου ϛδὲ ἀνατείλαντος ἐκαυματίσθη, καὶ διὰ τὸ μὴ ἔχειν ῥίζαν, ἐξηράνθη. Καὶ ζἄλλο ἔπεσεν εἰς τὰς ἀκάνθας, καὶ ἀνέβησαν αἱ ἄκανθαι, καὶ συνέπνιξαν αὐτὸ, καὶ καρπὸν οὐκ ἔδωκε. Καὶ ηἄλλο ἔπεσεν εἰς τὴν γῆν τὴν καλὴν, καὶ ἐδίδου καρπὸν ἀναβαίνοντα καὶ αὐξάνοντα, καὶ ἔφερεν ἓν τριάκοντα, καὶ ἓν ἑξήκοντα, καὶ ἓν ἑκατόν. Καὶ θἔλεγεν αὐτοῖς, Ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν, ἀκουέτω. Ὅτε ιδὲ ἐγένετο καταμόνας, ἠρώτησαν αὐτὸν οἱ περὶ αὐτὸν σὺν τοῖς δώδεκα τὴν παραβολήν. Καὶ ιαἔλεγεν αὐτοῖς, Ὑμῖν δέδοται γνῶναι τὸ μυστήριον τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ· ἐκείνοις δὲ τοῖς ἔξω ἐν παραβολαῖς τὰ πάντα γίνεται, ἵνα ιββλέποντες βλέπωσι, καὶ μὴ ἴδωσι· καὶ ἀκούοντες ἀκούωσι, καὶ μὴ συνιῶσι· μήποτε ἐπιστρέψωσι, καὶ ἀφεθῇ αὐτοῖς τὰ ἁμαρτήματα. Καὶ ιγλέγει αὐτοῖς, Οὐκ οἴδατε τὴν παραβολὴν ταύτην ; καὶ πῶς πάσας τὰς παραβολὰς γνώσεσθε ; Ὁ ιδσπείρων, τὸν λόγον σπείρει· οὗτοι ιεδέ εἰσιν οἱ παρὰ τὴν ὁδὸν, ὅπου σπείρεται ὁ λόγος, καὶ ὅταν ἀκούσωσιν, εὐθέως ἔρχεται ὁ σατανᾶς, καὶ αἴρει τὸν λόγον τὸν ἐσπαρμένον ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν. καὶ ιϛοὗτοί εἰσιν ὁμοίως οἱ ἐπὶ τὰ πετρώδη σπειρόμενοι, οἳ ὅταν ἀκούσωσι τὸν λόγον, εὐθέως μετὰ χαρᾶς λαμβάνουσιν αὐτὸν, καὶ ιζοὐκ ἔχουσι ῥίζαν ἐν ἑαυτοῖς, ἀλλὰ πρόσκαιροί εἰσιν· εἶτα γενομένης θλίψεως, ἢ διωγμοῦ διὰ τὸν λόγον, εὐθέως σκανδαλίζονται. καὶ ιηοὗτοί εἰσιν οἱ εἰς τὰς ἀκάνθας σπειρόμενοι οὗτοί εἰσιν, οἱ τὸν λόγον ἀκούοντες, καὶ ιθαἱ μέριμναι τοῦ αἰῶνος τούτου, καὶ ἡ ἀπάτη τοῦ πλούτου, καὶ αἱ περὶ τὰ λοιπὰ ἐπιθυμίαι εἰσπορευόμεναι συμπνίγουσι τὸν λόγον, καὶ ἄκαρπος γίνεται. Καὶ κοὗτοί εἰσιν οἱ ἐπὶ τὴν γῆν τὴν καλὴν σπαρέντες, οἵτινες ἀκούουσι τὸν λόγον, καὶ παραδέχονται, καὶ καρποφοροῦσιν, ἓν τριάκοντα, καὶ ἓν ἑξήκοντα, καὶ ἓν ἑκατόν. Καὶ καἔλεγεν αὐτοῖς, Μήτι ὁ λύχνος ἔρχεται, ἵνα ὑπὸ τὸν μόδιον τεθῇ, ἢ ὑπὸ τὴν κλίνην ; οὐχ ἵνα ἐπὶ τὴν λυχνίαν ἐπιτεθῇ ; Οὐ κβγὰρ ἐστί τι κρυπτὸν, ὁ ἐὰν μὴ φανερωθῇ· οὐδὲ ἐγένετο ἀπόκρυφον, ἀλλ᾽ ἵνα εἰς φανερὸν ἔλθῃ. Εἴ κγτις ἔχει ὦτα ἀκούειν, ἀκουέτω. Καὶ κδἔλεγεν αὐτοῖς, Βλέπετε τί ἀκούετε. ἐν ᾧ μέτρῳ μετρεῖτε, μετρηθήσεται ὑμῖν, καὶ προστεθήσεται ὑμῖν τοῖς ἀκούουσιν. Ὃς κεγὰρ ἂν ἔχῃ, δοθήσεται αὐτῷ· καὶ ὃς οὐκ ἔχει, καὶ ὃ ἔχει ἀρθήσεται ἀπ᾽ αὐτοῦ. ¶Καὶ κϛἔλεγεν, Οὕτως ἐστὶν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ, ὡς ἐὰν ἄνθρωπος βάλῃ τὸν σπόρον ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ κζκαθεύδῃ, καὶ ἐγείρηται νύκτα καὶ ἡμέραν, καὶ ὁ σπόρος βλαστάνῃ καὶ μηκύνηται ὡς οὐκ οἶδεν αὐτός. αὐτομάτη κηγὰρ ἡ γῆ καρποφορεῖ πρῶτον χόρτον, εἶτα στάχυν, εἶτα πλήρη σῖτον ἐν τῷ στάχυϊ· ὅταν κθδὲ παραδῷ ὁ καρπὸς, εὐθέως ἀποστέλλει τὸ δρέπανον, ὅτι παρέστηκεν ὁ θερισμός. Καὶ λἔλεγε, Τίνι ὁμοιώσωμεν τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, ἢ ἐν ποίᾳ παραβολῇ παραβάλωμεν αὐτήν ; ὡς λακόκκῳ σινάπεως, ὃς ὅταν σπαρῇ ἐπὶ τῆς γῆς, μικρότερος πάντων τῶν σπερμάτων ἐστὶ τῶν ἐπὶ τῆς γῆς· καὶ λβὅταν σπαρῇ, ἀναβαίνει, καὶ γίνεται πάντων τῶν λαχάνων μείζων, καὶ ποιεῖ κλάδους μεγάλους, ὥστε δύνασθαι ὑπὸ τὴν σκιὰν αὐτοῦ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνοῦν. ¶Καὶ λγτοιαύταις παραβολαῖς πολλαῖς ἐλάλει αὐτοῖς τὸν λόγον, καθὼς ἠδύναντο ἀκούειν· χωρὶς λδδὲ παραβολῆς οὐκ ἐλάλει αὐτοῖς· κατ᾽ ἰδίαν δὲ τοῖς μαθηταῖς αὑτοῦ ἐπέλυε πάντα. ¶Καὶ λελέγει αὐτοῖς ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ, ὀψίας γενομένης, Διέλθωμεν εἰς τὸ πέραν. Καὶ λϛἀφέντες τὸν ὄχλον, παραλαμβάνουσιν αὐτὸν ὡς ἦν ἐν τῷ πλοίῳ. καὶ ἄλλα δὲ πλοιάρια ἦν μετ᾽ αὐτοῦ. καὶ λζγίνεται λαίλαψ ἀνέμου μεγάλη· τὰ δὲ κύματα ἐπέβαλλεν εἰς τὸ πλοῖον, ὥστε αὐτὸ ἤδη γεμίζεσθαι. καὶ ληἦν αὐτὸς ἐπὶ τῇ πρύμνῃ ἐπὶ τὸ προσκεφάλαιον καθεύδων· καὶ διεγείρουσιν αὐτὸν, καὶ λέγουσιν αὐτῷ, Διδάσκαλε, οὐ μέλει σοι ὅτι ἀπολλύμεθα ; Καὶ λθδιεγερθεὶς ἐπετίμησε τῷ ἀνέμῳ, καὶ εἶπε τῇ θαλάσσῃ, Σιώπα, πεφίμωσο. Καὶ ἐκόπασεν ὁ ἄνεμος, καὶ ἐγένετο γαλήνη μεγάλη. καὶ μεἶπεν αὐτοῖς, Τί δειλοί ἐστε οὕτω ; πῶς οὐκ ἔχετε πίστιν ; Καὶ μαἐφοβήθησαν φόβον μέγαν, καὶ ἔλεγον πρὸς ἀλλήλους, Τίς ἄρα οὗτός ἐστιν, ὅτι καὶ ὁ ἄνεμος καὶ ἡ θάλασσα ὑπακούουσιν αὐτῷ ; ¶Καὶ εαἦλθον εἰς τὸ πέραν τῆς θαλάσσης, εἰς τὴν χώραν τῶν Γαδαρηνῶν· καὶ βἐξελθόντι αὐτῷ ἐκ τοῦ πλοίου, εὐθέως ἀπήντησεν αὐτῷ ἐκ τῶν μνημείων ἄνθρωπος ἐν πνεύματι ἀκαθάρτῳ, ὃς γτὴν κατοίκησιν εἶχεν ἐν τοῖς μνημείοις· καὶ οὔτε ἁλύσεσιν οὐδεὶς ἠδύνατο αὐτὸν δῆσαι, διὰ δτὸ αὐτὸν πολλάκις πέδαις καὶ ἁλύσεσι δεδέσθαι, καὶ διεσπᾶσθαι ὑπ᾽ αὐτοῦ τὰς ἁλύσεις, καὶ τὰς πέδας συντετρίφθαι, καὶ οὐδεὶς αὐτὸν ἴσχυε δαμάσαι· καὶ εδιαπαντὸς νυκτὸς καὶ ἡμέρας ἐν τοῖς ὄρεσι καὶ ἐν τοῖς μνήμασιν ἦν κράζων καὶ κατακόπτων ἑαυτὸν λίθοις. ἰδὼν ϛδὲ τὸν Ἰησοῦν ἀπὸ μακρόθεν, ἔδραμε, καὶ προσεκύνησεν αὐτῷ, καὶ ζκράξας φωνῇ μεγάλῃ, εἶπε, Τί ἐμοὶ καί σοι, Ἰησοῦ υἱὲ τοῦ Θεοῦ τοῦ ὑψίστου ; ὁρκίζω σε τὸν Θεὸν μή με βασανίσῃς· (ἔλεγε ηγὰρ αὐτῷ, Ἔξελθε τὸ πνεῦμα τὸ ἀκάθαρτον ἐκ τοῦ ἀνθρώπου.) καὶ θἐπηρώτα αὐτὸν, Τί σοι ὄνομα ; Καὶ ἀπεκρίθη λέγων, Λεγεὼν ὄνομά μοι, ὅτι πολλοί ἐσμεν. Καὶ ιπαρεκάλει αὐτὸν πολλὰ, ἵνα μὴ αὐτοὺς ἀποστείλῃ ἔξω τῆς χώρας. ἦν ιαδὲ ἐκεῖ πρὸς τὰ ὄρη ἀγέλη χοίρων μεγάλη βοσκομένη· καὶ ιβπαρεκάλεσαν αὐτὸν πάντες οἱ δαίμονες, λέγοντες, Πέμψον ἡμᾶς εἰς τοὺς χοίρους, ἵνα εἰς αὐτοὺς εἰσέλθωμεν. Καὶ ιγἐπέτρεψεν αὐτοῖς εὐθέως ὁ Ἰησοῦς. Καὶ ἐξελθόντα τὰ πνεύματα τὰ ἀκάθαρτα εἰσῆλθον εἰς τοὺς χοίρους. καὶ ὥρμησεν ἡ ἀγέλη κατὰ τοῦ κρημνοῦ εἰς τὴν θάλασσαν· ἦσαν δὲ ὡς δισχίλιοι, καὶ ἐπνίγοντο ἐν τῇ θαλάσσῃ. οἱ ιδδὲ βόσκοντες τοὺς χοίρους ἔφυγον, καὶ ἀνήγγειλαν εἰς τὴν πόλιν καὶ εἰς τοὺς ἀγρούς. Καὶ ἐξῆλθον ἰδεῖν τί ἐστι τὸ γεγονός. καὶ ιεἔρχονται πρὸς τὸν Ἰησοῦν, καὶ θεωροῦσι τὸν δαιμονιζόμενον καθήμενον καὶ ἱματισμένον, καὶ σωφρονοῦντα τὸν ἐσχηκότα τὸν λεγεῶνα· καὶ ἐφοβήθησαν. καὶ ιϛδιηγήσαντο αὐτοῖς οἱ ἰδόντες, πῶς ἐγένετο τῷ δαιμονιζομένῳ, καὶ περὶ τῶν χοίρων, καὶ ιζἤρξαντο παρακαλεῖν αὐτὸν ἀπελθεῖν ἀπὸ τῶν ὁρίων αὐτῶν. καὶ ιηἐμβάντος αὐτοῦ εἰς τὸ πλοῖον, παρεκάλει αὐτὸν ὁ δαιμονισθεὶς ἵνα ᾖ μετ᾽ αὐτοῦ. Ὁ ιθδὲ Ἰησοῦς οὐκ ἀφῆκεν αὐτὸν, ἀλλὰ λέγει αὐτῷ, Ὕπαγε εἰς τὸν οἶκόν σου πρὸς τοὺς σοὺς, καὶ ἀνάγγειλον αὐτοῖς ὅσα σοι ὁ Κύριος ἐποίησε, καὶ ἠλέησέ σε. Καὶ κἀπῆλθε, καὶ ἤρξατο κηρύσσειν ἐν τῇ Δεκαπόλει, ὅσα ἐποίησεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς· καὶ πάντες ἐθαύμαζον. ¶Καὶ καδιαπεράσαντος τοῦ Ἰησοῦ ἐν τῷ πλοίῳ πάλιν εἰς τὸ πέραν, συνήχθη ὄχλος πολὺς ἐπ᾽ αὐτὸν, καὶ ἦν παρὰ τὴν θάλασσαν. ¶Καὶ κβἰδοὺ ἔρχεται εἷς τῶν ἀρχισυναγώγων, ὀνόματι Ἰάειρος, καὶ ἰδὼν αὐτὸν, πίπτει πρὸς τοὺς πόδας αὐτοῦ, καὶ κγπαρεκάλει αὐτὸν πολλὰ, λέγων, Ὅτι τὸ θυγάτριόν μου ἐσχάτως ἔχει, ἵνα ἐλθὼν ἐπιθῇς αὐτῇ τὰς χεῖρας, ὅπως σωθῇ καὶ ζήσεται. Καὶ κδἀπῆλθε μετ᾽ αὐτοῦ· καὶ ἠκολούθει αὐτῷ ὄχλος πολὺς, καὶ συνέθλιβον αὐτόν. ¶(Καὶ κεγυνή τις οὖσα ἐν ῥύσει αἵματος ἔτη δώδεκα, καὶ κϛπολλὰ παθοῦσα ὑπὸ πολλῶν ἰατρῶν, καὶ δαπανήσασα τὰ παρ᾽ ἑαυτῆς πάντα, καὶ μηδὲν ὠφεληθεῖσα, ἀλλὰ μᾶλλον εἰς τὸ χεῖρον ἐλθοῦσα, ἀκούσασα κζπερὶ τοῦ Ἰησοῦ, ἐλθοῦσα ἐν τῷ ὄχλῳ ὄπισθεν, ἥψατο τοῦ ἱματίου αὐτοῦ. ἔλεγε κηγὰρ, Ὅτι κᾂν τῶν ἱματίων αὐτοῦ ἅψωμαι, σωθήσομαι. Καὶ κθεὐθέως ἐξηράνθη ἡ πηγὴ τοῦ αἵματος αὐτῆς, καὶ ἔγνω τῷ σώματι, ὅτι ἴαται ἀπὸ τῆς μάστιγος. Καὶ λεὐθέως ὁ Ἰησοῦς ἐπιγνοὺς ἐν ἑαυτῷ τὴν ἐξ αὑτοῦ δύναμιν ἐξελθοῦσαν, ἐπιστραφεὶς ἐν τῷ ὄχλῳ, ἔλεγε, Τίς μου ἥψατο τῶν ἱματίων ; Καὶ λαἔλεγον αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, Βλέπεις τὸν ὄχλον συνθλίβοντά σε, καὶ λέγεις, τίς μου ἥψατο ; Καὶ λβπεριεβλέπετο ἰδεῖν τὴν τοῦτο ποιήσασαν. ἡ λγδὲ γυνὴ φοβηθεῖσα καὶ τρέμουσα, εἰδυῖα ὃ γέγονεν ἐπ᾽ αὐτῇ, ἦλθε καὶ προσέπεσεν αὐτῷ, καὶ εἶπεν αὐτῷ πᾶσαν τὴν ἀλήθειαν. Ὁ λδδὲ εἶπεν αὐτῇ, Θύγατερ, ἡ πίστις σου σέσωκέ σε· ὕπαγε εἰς εἰρήνην, καὶ ἴσθι ὑγιὴς ἀπὸ τῆς μάστιγός σου.) ¶Ἔτι λεαὐτοῦ λαλοῦντος, ἔρχονται ἀπὸ τοῦ ἀρχισυναγώγου, λέγοντες, Ὅτι ἡ θυγάτηρ σου ἀπέθανε, τί ἔτι σκύλλεις τὸν διδάσκαλον ; Ὁ λϛδὲ Ἰησοῦς εὐθέως ἀκούσας τὸν λόγον λαλούμενον, λέγει τῷ ἀρχισυναγώγῳ, Μὴ φοβοῦ, μόνον πίστευε· καὶ λζοὐκ ἀφῆκεν οὐδένα αὐτῷ συνακολουθῆσαι, εἰ μὴ Πέτρον καὶ Ἰάκωβον, καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν Ἰακώβου. Καὶ ληἔρχεται εἰς τὸν οἶκον τοῦ ἀρχισυναγώγου, καὶ θεωρεῖ θόρυβον καὶ κλαίοντας καὶ ἀλαλάζοντας πολλά· καὶ λθεἰσελθὼν λέγει αὐτοῖς, Τί θορυβεῖσθε καὶ κλαίετε ; τὸ παιδίον οὐκ ἀπέθανεν, ἀλλὰ καθεύδει. Καὶ μκατεγέλων αὐτοῦ· ὁ δὲ ἐκβαλὼν ἅπαντας, παραλαμβάνει τὸν πατέρα τοῦ παιδίου καὶ τὴν μητέρα, καὶ τοὺς μετ᾽ αὐτοῦ, καὶ εἰσπορεύεται ὅπου ἦν τὸ παιδίον ἀνακείμενον, καὶ μακρατήσας τῆς χειρὸς τοῦ παιδίου, λέγει αὐτῇ, Τάλιθα κοῦμι, ὅ ἐστι μεθερμηνευόμενον, Τὸ κοράσιον (σοὶ λέγω) ἔγειραι. Καὶ μβεὐθέως ἀνέστη τὸ κοράσιον, καὶ περιεπάτει· ἦν γὰρ ἐτῶν δώδεκα. καὶ ἐξέστησαν ἐκστάσει μεγάλῃ. Καὶ μγδιεστείλατο αὐτοῖς πολλὰ ἵνα μηδεὶς γνῷ τοῦτο, καὶ εἶπε δοθῆναι αὐτῇ φαγεῖν. ¶Καὶ ϛαἐξῆλθεν ἐκεῖθεν, καὶ ἦλθεν εἰς τὴν πατρίδα αὑτοῦ. καὶ ἀκολουθοῦσιν αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ. Καὶ βγενομένου σαββάτου ἤρξατο ἐν τῇ συναγωγῇ διδάσκειν, καὶ πολλοὶ ἀκούοντες ἐξεπλήσσοντο, λέγοντες, Πόθεν τούτῳ ταῦτα ; καὶ τίς ἡ σοφία ἡ δοθεῖσα αὐτῷ, ὅτι καὶ δυνάμεις τοιαῦται διὰ τῶν χειρῶν αὐτοῦ γίνονται ; οὐχ γοὗτός ἐστιν ὁ τέκτων, ὁ υἱὸς Μαρίας, ἀδελφὸς δὲ Ἰακώβου καὶ Ἰωσῆ καὶ Ἰούδα καὶ Σίμωνος ; καὶ οὐκ εἰσὶν αἱ ἀδελφαὶ αὐτοῦ ὧδε πρὸς ἡμᾶς ; Καὶ ἐσκανδαλίζοντο ἐν αὐτῷ. ἔλεγε δδὲ αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Ὅτι οὐκ ἔστι προφήτης ἄτιμος, εἰ μὴ ἐν τῇ πατρίδι αὑτοῦ, καὶ ἐν τοῖς συγγενέσι, καὶ ἐν τῇ οἰκίᾳ αὑτοῦ. Καὶ εοὐκ ἠδύνατο ἐκεῖ οὐδεμίαν δύναμιν ποιῆσαι, εἰ μὴ ὀλίγοις ἀῤῥώστοις ἐπιθεὶς τὰς χεῖρας, ἐθεράπευσε. καὶ ϛἐθαύμαζε διὰ τὴν ἀπιστίαν αὐτῶν. καὶ περιῆγε τὰς κώμας κύκλῳ διδάσκων. ¶Καὶ ζπροσκαλεῖται τοὺς δώδεκα, καὶ ἤρξατο αὐτοὺς ἀποστέλλειν δύο δύο, καὶ ἐδίδου αὐτοῖς ἐξουσίαν τῶν πνευμάτων τῶν ἀκαθάρτων. Καὶ ηπαρήγγειλεν αὐτοῖς ἵνα μηδὲν αἴρωσιν εἰς ὁδὸν, εἰ μὴ ῥάβδον μόνον· μὴ πήραν, μὴ ἄρτον, μὴ εἰς τὴν ζώνην χαλκὸν, ἀλλθ᾽ ὑποδεδεμένους σανδάλια· καὶ μὴ ἐνδύσησθε ἐνδύσασθαι δύο χιτῶνας. καὶ ιἔλεγεν αὐτοῖς, Ὅπου ἐὰν εἰσέλθητε εἰς οἰκίαν, ἐκεῖ μένετε ἕως ἂν ἐξέλθητε ἐκεῖθεν. Καὶ ιαὃσοι ἂν μὴ δέξωνται ὑμᾶς, μηδὲ ἀκούσωσιν ὑμῶν, ἐκπορευόμενοι ἐκεῖθεν, ἐκτινάξατε τὸν χοῦν τὸν ὑποκάτω τῶν ποδῶν ὑμῶν, εἰς μαρτύριον αὐτοῖς. ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἀνεκτότερον ἔσται Σοδόμοις ἢ Γομόῤῥοις ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως, ἢ τῇ πόλει ἐκείνῃ. Καὶ ιβἐξελθόντες ἐκήρυσσον ἵνα μετανοήσωσι· καὶ ιγδαιμόνια πολλὰ ἐξέβαλλον, καὶ ἤλειφον ἐλαίῳ πολλοὺς ἀῤῥώστους, καὶ ἐθεράπευον. ¶Καὶ ιδἤκουσεν ὁ βασιλεὺς Ἡρώδης· (φανερὸν γὰρ ἐγένετο τὸ ὄνομα αὐτοῦ·) καὶ ἔλεγεν, Ὅτι Ἰωάννης ὁ βαπτίζων ἐκ νεκρῶν ἠγέρθη, καὶ διὰ τοῦτο ἐνεργοῦσιν αἱ δυνάμεις ἐν αὐτῷ. Ἄλλοι ιεἔλεγον, ὅτι Ἠλίας ἐστίν· ἄλλοι δὲ ἔλεγον, ὅτι προφήτης ἐστὶν, ἢ ὡς εἷς τῶν προφητῶν. Ἀκούσας ιϛδὲ ὁ Ἡρώδης εἶπεν, Ὅτι ὃν ἐγὼ ἀπεκεφάλισα Ἰωάννην, οὗτός ἐστιν· αὐτὸς ἠγέρθη ἐκ νεκρῶν. αὐτὸς ιζγὰρ ὁ Ἡρώδης, ἀποστείλας ἐκράτησε τὸν Ἰωάννην, καὶ ἔδησεν αὐτὸν ἐν τῇ φυλακῇ διὰ Ἡρωδιάδα τὴν γυναῖκα Φιλίππου τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ, ὅτι αὐτὴν ἐγάμησεν. ἔλεγε ιηγὰρ ὁ Ἰωάννης τῷ Ἡρώδῃ, Ὅτι οὐκ ἔξεστί σοι ἔχειν τὴν γυναῖκα τοῦ ἀδελφοῦ σου. Ἡ ιθδὲ Ἡρωδιὰς ἐνεῖχεν αὐτῷ, καὶ ἤθελεν αὐτὸν ἀποκτεῖναι, καὶ οὐκ ἠδύνατο. ὁ κγὰρ Ἡρώδης ἐφοβεῖτο τὸν Ἰωάννην, εἰδὼς αὐτὸν ἄνδρα δίκαιον καὶ ἅγιον, καὶ συνετήρει αὐτὸν, καὶ ἀκούσας αὐτοῦ, πολλὰ ἐποίει, καὶ ἡδέως αὐτοῦ ἤκουε. Καὶ καγενομένης ἡμέρας εὐκαίρου, ὅτε Ἡρώδης τοῖς γενεσίοις αὑτοῦ δεῖπνον ἐποίει τοῖς μεγιστᾶσιν αὑτοῦ καὶ τοῖς χιλιάρχοις καὶ τοῖς πρώτοις τῆς Γαλιλαίας, καὶ κβεἰσελθούσης τῆς θυγατρὸς αὐτῆς τῆς Ἡρῳδιάδος, καὶ ὀρχησαμένης, καὶ ἀρεσάσης τῷ Ἡρώδῃ καὶ τοῖς συνανακειμένοις, εἶπεν ὁ βασιλεὺς τῷ κορασίῳ, Αἴτησόν με ὃ ἐὰν θέλῃς, καὶ δώσω σοί. καὶ κγὤμοσεν αὐτῇ, ὅτι ὃ ἐάν με αἰτήσῃς, δώσω σοὶ, ἕως ἡμίσους τῆς βασιλείας μου. Ἡ κδδὲ ἐξελθοῦσα εἶπε τῇ μητρὶ αὑτῆς, Τί αἰτήσομαι ; Ἡ δὲ εἶπε, Τὴν κεφαλὴν Ἰωάννου τοῦ βαπτιστοῦ. Καὶ κεεἰσελθοῦσα εὐθέως μετὰ σπουδῆς πρὸς τὸν βασιλέα, ᾐτήσατο λέγουσα, Θέλω ἵνα μοι δῷς ἐξ αὐτῆς ἐξαυτῆς ἐπὶ πίνακι τὴν κεφαλὴν Ἰωάννου τοῦ βαπτιστοῦ. Καὶ κϛπερίλυπος γενόμενος ὁ βασιλεὺς, διὰ τοὺς ὅρκους καὶ τοὺς συνανακειμένους οὐκ ἠθέλησεν αὐτὴν ἀθετῆσαι. καὶ κζεὐθέως ἀποστείλας ὁ βασιλεὺς σπεκουλάτωρα, ἐπέταξεν ἐνεχθῆναι τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ. Ὁ δὲ ἀπελθὼν ἀπεκεφάλισεν αὐτὸν ἐν τῇ φυλακῇ, καὶ κηἤνεγκε τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ ἐπὶ πίνακι, καὶ ἔδωκεν αὐτὴν τῷ κορασίῳ, καὶ τὸ κοράσιον ἔδωκεν αὐτὴν τῇ μητρὶ αὑτῆς. Καὶ κθἀκούσαντες οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἦλθον, καὶ ἦραν τὸ πτῶμα αὐτοῦ, καὶ ἔθηκαν αὐτὸ ἐν τῷ μνημείῳ. ¶Καὶ λσυνάγονται οἱ ἀπόστολοι πρὸς τὸν Ἰησοῦν, καὶ ἀπήγγειλαν αὐτῷ πάντα καὶ ὅσα ἐποίησαν καὶ ὅσα ἐδίδαξαν. καὶ λαεἶπεν αὐτοῖς, Δεῦτε ὑμεῖς αὐτοὶ κατ᾽ ἰδίαν εἰς ἔρημον τόπον, καὶ ἀναπαύεσθε ὀλίγον. Ἦσαν γὰρ οἱ ἐρχόμενοι καὶ οἱ ὑπάγοντες πολλοὶ, καὶ οὐδὲ φαγεῖν ηὐκαίρουν. καὶ λβἀπῆλθον εἰς ἔρημον τόπον τῷ πλοίῳ κατ᾽ ἰδίαν. καὶ λγεἶδον αὐτοὺς ὑπάγοντας οἱ ὄχλοι, καὶ ἐπέγνωσαν αὐτὸν πολλοὶ, καὶ πεζῇ ἀπὸ πασῶν τῶν πόλεων συνέδραμον ἐκεῖ, καὶ προῆλθον αὐτοὺς, καὶ συνῆλθον πρὸς αὐτόν. ¶Καὶ λδἐξελθὼν εἶδεν ὁ Ἰησοῦς πολὺν ὄχλον, καὶ ἐσπλαγχνίσθη ἐπ᾽ αὐτοῖς, ὅτι ἦσαν ὡς πρόβατα μὴ ἔχοντα ποιμένα. καὶ ἤρξατο διδάσκειν αὐτοὺς πολλά. Καὶ λεἤδη ὥρας πολλῆς γενομένης, προσελθόντες αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, λέγουσιν, Ὅτι ἔρημός ἐστιν ὁ τόπος, καὶ ἤδη ὥρα πολλὴ, ἀπόλυσον λϛαὐτοὺς, ἵνα ἀπελθόντες εἰς τοὺς κύκλῳ ἀγροὺς καὶ κώμας, ἀγοράσωσιν ἑαυτοῖς ἄρτους· τί γὰρ φάγωσιν οὐκ ἔχουσιν. Ὁ λζδὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, δότε αὐτοῖς ὑμεῖς φαγεῖν. Καὶ λέγουσιν αὐτῷ, Ἀπελθόντες ἀγοράσωμεν διακοσίων δηναρίων ἄρτους, καὶ δῶμεν αὐτοῖς φαγεῖν ; Ὁ ληδὲ λέγει αὐτοῖς, Πόσους ἄρτους ἔχετε ; ὑπάγετε καὶ ἴδετε. Καὶ γνόντες, λέγουσι, Πέντε, καὶ δύο ἰχθύας. Καὶ λθἐπέταξεν αὐτοῖς ἀνακλῖναι πάντας συμπόσια συμπόσια ἐπὶ τῷ χλωρῷ χόρτῳ. καὶ μἀνέπεσον πρασιαὶ πρασιαὶ, ἀνὰ ἑκατὸν καὶ ἀνὰ πεντήκοντα. Καὶ μαλαβὼν τοὺς πέντε ἄρτους καὶ τοὺς δύο ἰχθύας, ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν, εὐλόγησε, καὶ κατέκλασε τοὺς ἄρτους, καὶ ἐδίδου τοῖς μαθηταῖς αὑτοῦ ἵνα παραθῶσιν αὐτοῖς· καὶ τοὺς δύο ἰχθύας ἐμέρισε πᾶσι. Καὶ μβἔφαγον πάντες, καὶ ἐχορτάσθησαν· καὶ μγἦραν κλασμάτων δώδεκα κοφίνους πλήρεις, καὶ ἀπὸ τῶν ἰχθύων. καὶ μδἦσαν οἱ φαγόντες τοὺς ἄρτους, ὡσεὶ πεντακισχίλιοι ἄνδρες. Καὶ μεεὐθέως ἠνάγκασε τοὺς μαθητὰς αὑτοῦ ἐμβῆναι εἰς τὸ πλοῖον, καὶ προάγειν εἰς τὸ πέραν πρὸς Βηθσαϊδὰν, Βηθσαϊδά, ἕως αὐτὸς ἀπολύσῃ τὸν ὄχλον. καὶ μϛἀποταξάμενος αὐτοῖς, ἀπῆλθεν εἰς τὸ ὄρος προσεύξασθαι. Καὶ μζὀψίας γενομένης, ἦν τὸ πλοῖον ἐν μέσῳ τῆς θαλάσσης, καὶ αὐτὸς μόνος ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ μηεἶδεν αὐτοὺς βασανιζομένους ἐν τῷ ἐλαύνειν· (ἦν γὰρ ὁ ἄνεμος ἐναντίος αὐτοῖς.) καὶ περὶ τετάρτην φυλακὴν τῆς νυκτὸς ἔρχεται πρὸς αὐτοὺς, περιπατῶν ἐπὶ τῆς θαλάσσης, καὶ ἤθελε παρελθεῖν αὐτούς. Οἱ μθδὲ ἰδόντες αὐτὸν περιπατοῦντα ἐπὶ τῆς θαλάσσης, ἔδοξαν φάντασμα εἶναι, καὶ ἀνέκραξαν· πάντες νγὰρ αὐτὸν εἶδον, καὶ ἐταράχθησαν. καὶ εὐθέως ἐλάλησε μετ᾽ αὐτῶν, καὶ λέγει αὐτοῖς, Θαρσεῖτε· ἐγώ εἰμι, μὴ φοβεῖσθε. Καὶ ναἀνέβη πρὸς αὐτοὺς εἰς τὸ πλοῖον· καὶ ἐκόπασεν ὁ ἄνεμος. καὶ λίαν ἐκ περισσοῦ ἐν ἑαυτοῖς ἐξίσταντο, καὶ ἐθαύμαζον. οὐ νβγὰρ συνῆκαν ἐπὶ τοῖς ἄρτοις. ἦν γὰρ ἡ καρδία αὐτῶν πεπωρωμένη. Καὶ νγδιαπεράσαντες ἦλθον ἐπὶ τὴν γῆν Γενησαρὲτ, Γεννησαρέτ, καὶ προσωρμίσθησαν. Καὶ νδἐξελθόντων αὐτῶν ἐκ τοῦ πλοίου, εὐθέως ἐπιγνόντες αὐτὸν, περιδραμόντες νεὅλην τὴν περίχωρον ἐκείνην, ἤρξαντο ἐπὶ τοῖς κραββάτοις τοὺς κακῶς ἔχοντας περιφέρειν, ὅπου ἤκουον ὅτι ἐκεῖ ἐστι· καὶ νϛὅπου ἂν εἰσεπορεύετο εἰς κώμας, ἢ πόλεις, ἢ ἀγροὺς, ἐν ταῖς ἀγοραῖς ἐτίθουν τοὺς ἀσθενοῦντας, καὶ παρεκάλουν αὐτὸν ἵνα κᾂν τοῦ κρασπέδου τοῦ ἱματίου αὐτοῦ ἅψωνται· καὶ ὅσοι ἂν ἤπτοντο αὐτοῦ, ἐσώζοντο. ¶Καὶ ζασυνάγονται πρὸς αὐτὸν οἱ φαρισαῖοι, καί τινες τῶν γραμματέων ἐλθόντες ἀπὸ Ἱεροσολύμων· καὶ βἰδόντες τινὰς τῶν μαθητῶν αὐτοῦ κοιναῖς χερσὶ, τοῦτ᾽ ἔστιν ἀνίπτοις, ἐσθίοντας ἄρτους, ἐμέμψαντο. οἱ γγὰρ φαρισαῖοι καὶ πάντες οἱ Ἰουδαῖοι, ἐὰν μὴ πυγμῇ νίψωνται τὰς χεῖρας, οὐκ ἐσθίουσι, κρατοῦντες τὴν παράδοσιν τῶν πρεσβυτέρων· καὶ δἀπὸ ἀγορᾶς, ἐὰν μὴ βαπτίσωνται, οὐκ ἐσθίουσι· καὶ ἄλλα πολλά ἐστιν ἃ παρέλαβον κρατεῖν, βαπτισμοὺς ποτηρίων καὶ ξεστῶν καὶ χαλκίων καὶ κλινῶν. ἔπειτα εἐπερωτῶσιν αὐτὸν οἱ φαρισαῖοι καὶ οἱ γραμματεῖς, Διατί οἱ μαθηταί σου οὐ περιπατοῦσι κατὰ τὴν παράδοσιν τῶν πρεσβυτέρων, ἀλλὰ ἀνίπτοις χερσὶν ἐσθίουσι τὸν ἄρτον ; Ὁ ϛδὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, Ὅτι καλῶς προεφήτευσεν Ἡσαΐας περὶ ὑμῶν τῶν ὑποκριτῶν, ὡς γέγραπται, Οὗτος ὁ λαὸς τοῖς χείλεσί με τιμᾷ, ἡ δὲ καρδία αὐτῶν πόῤῥω ἀπέχει ἀπ᾽ ἐμοῦ. μάτην ζδὲ σέβονταί με, διδάσκοντες διδασκαλίας, ἐντάλματα ἀνθρώπων. Ἀφέντες ηγὰρ τὴν ἐντολὴν τοῦ Θεοῦ, κρατεῖτε τὴν παράδοσιν τῶν ἀνθρώπων, βαπτισμοὺς ξεστῶν καὶ ποτηρίων· καὶ ἀλλὰ παρόμοια τοιαῦτα πολλὰ ποιεῖτε. Καὶ θἔλεγεν αὐτοῖς, Καλῶς ἀθετεῖτε τὴν ἐντολὴν τοῦ Θεοῦ, ἵνα τὴν παράδοσιν ὑμῶν τηρήσητε. Μωσῆς ιγὰρ εἶπε, Τίμα τὸν πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα σου· καὶ, Ὁ κακολογῶν πατέρα ἢ μητέρα, θανάτῳ τελευτάτω· ὑμεῖς ιαδὲ λέγετε, Ἐὰν εἴπῃ ἄνθρωπος τῷ πατρὶ ἢ τῇ μητρὶ, κορβᾶν (ὅ ἐστι, δῶρον) ὃ ἐὰν ἐξ ἐμοῦ, ὠφεληθῇς. καὶ ιβοὐκέτι ἀφίετε αὐτὸν οὐδὲν ποιῆσαι τῷ πατρὶ αὐτοῦ ἢ τῇ μητρὶ αὐτοῦ, ἀκυροῦντες ιγτὸν λόγον τοῦ Θεοῦ τῇ παραδόσει ὑμῶν ᾗ παρεδώκατε. καὶ παρόμοια τοιαῦτα πολλὰ ποιεῖτε. Καὶ ιδπροσκαλεσάμενος πάντα τὸν ὄχλον, ἔλεγεν αὐτοῖς, Ἀκούετέ μου πάντες, καὶ συνίετε. οὐδέν ιεἐστιν ἔξωθεν τοῦ ἀνθρώπου εἰσπορευόμενον εἰς αὐτὸν, ὃ δύναται αὐτὸν κοινῶσαι· ἀλλὰ τὰ ἐκπορευόμενα ἀπ᾽ αὐτοῦ, ἐκεῖνά ἐστι τὰ κοινοῦντα τὸν ἄνθρωπον. Εἴ ιϛτις ἔχει ὦτα ἀκούειν, ἀκουέτω. Καὶ ιζὅτε εἰσῆλθεν εἰς οἶκον ἀπὸ τοῦ ὄχλου, ἐπηρώτων αὐτὸν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ περὶ τῆς παραβολῆς· καὶ ιηλέγει αὐτοῖς, Οὕτω καὶ ὑμεῖς ἀσύνετοί ἐστε ; οὐ νοεῖτε ὅτι πᾶν τὸ ἔξωθεν εἰσπορευόμενον εἰς τὸν ἄνθρωπον, οὐ δύναται αὐτὸν κοινῶσαι· ὅτι ιθοὐκ εἰσπορεύεται αὐτοῦ εἰς τὴν καρδίαν, ἀλλ᾽ εἰς τὴν κοιλίαν, καὶ εἰς τὸν ἀφεδρῶνα ἐκπορεύεται, καθαρίζον πάντα τὰ βρώματα ; Ἔλεγε κδὲ ὅτι τὸ ἐκ τοῦ ἀνθρώπου ἐκπορευόμενον, ἐκεῖνο κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον. ἔσωθεν καγὰρ ἐκ τῆς καρδίας τῶν ἀνθρώπων οἱ διαλογισμοὶ οἱ κακοὶ ἐκπορεύονται, μοιχεῖαι, πορνεῖαι, φόνοι, κλοπαὶκβ, πλεονεξίαι, πονηρίαι, δόλος, ἀσέλγεια, ὀφθαλμὸς πονηρὸς, βλασφημία, ὑπερηφανία, ἀφροσύνη. πάντα κγταῦτα τὰ πονηρὰ ἔσωθεν ἐκπορεύεται, καὶ κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον. ¶Καὶ κδἐκεῖθεν ἀναστὰς, ἀπῆλθεν εἰς τὰ μεθόρια Τύρου καὶ Σιδῶνος· καὶ εἰσελθὼν εἰς τὴν οἰκίαν, οὐδένα ἤθελε γνῶναι· καὶ οὐκ ἠδυνήθη λαθεῖν. ¶Ἀκούσασα κεγὰρ γυνὴ περὶ αὐτοῦ, ἧς εἶχε τὸ θυγάτριον αὐτῆς πνεῦμα ἀκάθαρτον, ἐλθοῦσα προσέπεσε πρὸς τοὺς πόδας αὐτοῦ (ἦν κϛδὲ ἡ γυνὴ ἑλληνὶς, Συροφοίνισσα τῷ γένει) καὶ ἠρώτα αὐτὸν ἵνα τὸ δαιμόνιον ἐκβάλλῃ ἐκ τῆς θυγατρὸς αὐτῆς. Ὁ κζδὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῇ, Ἄφες πρῶτον χορτασθῆναι τὰ τέκνα. οὐ γὰρ καλόν ἐστι λαβεῖν τὸν ἄρτον τῶν τέκνων, καὶ βαλεῖν τοῖς κυναρίοις. Ἡ κηδὲ ἀπεκρίθη, καὶ λέγει αὐτῷ, Ναὶ κύριε· καὶ γὰρ τὰ κυνάρια ὑποκάτω τῆς τραπέζης ἐσθίει ἀπὸ τῶν ψιχίων τῶν παιδίων. Καὶ κθεἶπεν αὐτῇ, Διὰ τοῦτον τὸν λόγον ὕπαγε. ἐξελήλυθε τὸ δαιμόνιον ἐκ τῆς θυγατρός σου. Καὶ λἀπελθοῦσα εἰς τὸν οἶκον αὑτῆς, εὗρε τὸ δαιμόνιον ἐξεληλυθὸς, καὶ τὴν θυγατέρα βεβλημένην ἐπὶ τῆς κλίνης. ¶Καὶ λαπάλιν ἐξελθὼν ἐκ τῶν ὁρίων Τύρου καὶ Σιδῶνος, ἦλθε πρὸς τὴν θάλασσαν τῆς Γαλιλαίας, ἀνὰ μέσον τῶν ὁρίων Δεκαπόλεως. Καὶ λβφέρουσιν αὐτῷ κωφὸν μογιλάλον, καὶ παρακαλοῦσιν αὐτὸν ἵνα ἐπιθῇ αὐτῷ τὴν χεῖρα. καὶ λγἀπολαβόμενος αὐτὸν ἀπὸ τοῦ ὄχλου κατ᾽ ἰδίαν, ἔβαλε τοὺς δακτύλους αὑτοῦ εἰς τὰ ὦτα αὐτοῦ, καὶ πτύσας, ἥψατο τῆς γλώσσης αὐτοῦ, καὶ λδἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν, ἐστέναξε, καὶ λέγει αὐτῷ, Ἐφφαθὰ, ὅ ἐστι διανοίχθητι. Καὶ λεεὐθέως διηνοίχθησαν αὐτοῦ αἱ ἀκοαὶ, καὶ ἐλύθη ὁ δεσμὸς τῆς γλώσσης αὐτοῦ, καὶ ἐλάλει ὀρθῶς. καὶ λϛδιεστείλατο αὐτοῖς ἵνα μηδενὶ εἴπωσιν. ὅσον δὲ αὐτὸς αὐτοῖς διεστέλλετο, μᾶλλον περισσότερον ἐκήρυσσον· καὶ λζὑπερπερισσῶς ἐξεπλήσσοντο, λέγοντες, Καλῶς πάντα πεποίηκε· καὶ τοὺς κωφοὺς ποιεῖ ἀκούειν, καὶ τοὺς ἀλάλους λαλεῖν. ¶Ἐν ηαἐκείναις ταῖς ἡμέραις παμπόλλου ὄχλου ὄντος, καὶ μὴ ἐχόντων τί φάγωσι, προσκαλεσάμενος ὁ Ἰησοῦς τοὺς μαθητὰς αὑτοῦ, λέγει αὐτοῖς, Σπλαγχνίζομαι βἐπὶ τὸν ὄχλον, ὅτι ἤδη ἡμέρας τρεῖς προσμένουσί μοι, καὶ οὐκ ἔχουσι τί φάγωσι· καὶ γἐὰν ἀπολύσω αὐτοὺς νήστεις εἰς οἶκον αὐτῶν, ἐκλυθήσονται ἐν τῇ ὁδῷ. τινὲς γὰρ αὐτῶν μακρόθεν ἥκασι. Καὶ δἀπεκρίθησαν αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, Πόθεν τούτους δυνήσεταί τις ὧδε χορτάσαι ἄρτων ἐπ᾽ ἐρημίας ; Καὶ εἐπηρώτα αὐτοὺς, Πόσους ἔχετε ἄρτους ; Οἱ δὲ εἶπον, Ἑπτά. Καὶ ϛπαρήγγειλε τῷ ὄχλῳ ἀναπεσεῖν ἐπὶ τῆς γῆς· καὶ λαβὼν τοὺς ἑπτὰ ἄρτους, εὐχαριστήσας ἔκλασε, καὶ ἐδίδου τοῖς μαθηταῖς αὑτοῦ, ἵνα παραθῶσι. καὶ παρέθηκαν τῷ ὄχλῳ. Καὶ ζεἶχον ἰχθύδια ὀλίγα, καὶ εὐλογήσας, εἶπε παραθεῖναι καὶ αὐτά. ἔφαγον ηδὲ καὶ ἐχορτάσθησαν· καὶ ἦραν περισσεύματα κλασμάτων ἑπτὰ σπυρίδας. (ἦσαν θδὲ οἱ φαγόντες ὡς τετρακισχίλιοι·) καὶ ἀπέλυσεν αὐτούς. Καὶ ιεὐθέως ἐμβὰς εἰς τὸ πλοῖον μετὰ τῶν μαθητῶν αὑτοῦ, ἦλθεν εἰς τὰ μέρη Δαλμανουθά. Καὶ ιαἐξῆλθον οἱ φαρισαῖοι καὶ ἤρξαντο συζητεῖν αὐτῷ, ζητοῦντες παρ᾽ αὐτοῦ σημεῖον ἀπὸ τοῦ οὐρανοῦ, πειράζοντες αὐτόν. Καὶ ιβἀναστενάξας τῷ πνεύματι αὑτοῦ, λέγει, Τί ἡ γενεὰ αὕτη σημεῖον ἐπιζητεῖ ; ἀμὴν λέγω ὑμῖν, εἰ δοθήσεται τῇ γενεᾷ ταύτῃ σημεῖον. Καὶ ιγἀφεὶς αὐτοὺς, ἐμβὰς πάλιν εἰς τὸ πλοῖον, ἀπῆλθεν εἰς τὸ πέραν. καὶ ιδἐπελάθοντο οἱ μαθηταὶ λαβεῖν ἄρτους, καὶ εἰ μὴ ἕνα ἄρτον οὐκ εἶχον μεθ᾽ ἑαυτῶν ἐν τῷ πλοίῳ. ¶Καὶ ιεδιεστέλλετο αὐτοῖς, λέγων, Ὁρᾶτε, βλέπετε ἀπὸ τῆς ζύμης τῶν φαρισαίων, καὶ τῆς ζύμης Ἡρώδου. Καὶ ιϛδιελογίζοντο, πρὸς ἀλλήλους λέγοντες, Ὅτι ἄρτους οὐκ ἔχομεν. Καὶ ιζγνοὺς ὁ Ἰησοῦς λέγει αὐτοῖς, Τί διαλογίζεσθε, ὅτι ἄρτους οὐκ ἔχετε ; οὔπω νοεῖτε, οὐδὲ συνίετε ; ἔτι πεπωρωμένην ἔχετε τὴν καρδίαν ὑμῶν ; ὀφθαλμοὺς ιηἔχοντες οὐ βλέπετε, καὶ ὦτα ἔχοντες οὐκ ἀκούετε ; καὶ οὐ μνημονεύετε, ὅτε ιθτοὺς πέντε ἄρτους ἔκλασα εἰς τοὺς πεντακισχιλίους, πόσους κοφίνους πλήρεις κλασμάτων ἤρατε ; Λέγουσιν αὐτῷ, Δώδεκα. Ὅτε κδὲ τοὺς ἑπτὰ εἰς τοὺς τετρακισχιλίους, πόσων σπυρίδων πληρώματα κλασμάτων ἤρατε ; Οἱ δὲ εἶπον, Ἑπτά. Καὶ καἔλεγεν αὐτοῖς, Πῶς οὐ συνίετε ; ¶Καὶ κβἔρχεται εἰς Βηθσαϊδὰν, Βηθσαϊδά. καὶ φέρουσιν αὐτῷ τυφλὸν, καὶ παρακαλοῦσιν αὐτὸν ἵνα αὐτοῦ ἅψηται. Καὶ κγἐπιλαβόμενος τῆς χειρὸς τοῦ τυφλοῦ, ἐξήγαγεν αὐτὸν ἔξω τῆς κώμης. καὶ πτύσας εἰς τὰ ὄμματα αὐτοῦ, ἐπιθεὶς τὰς χεῖρας αὐτῷ, ἐπηρώτα αὐτὸν εἴ τι βλέπει. Καὶ κδἀναβλέψας ἔλεγε, Βλέπω τοὺς ἀνθρώπους ὅτι ὡς δένδρα ὁρῶ περιπατοῦντας. Εἶτα κεπάλιν ἐπέθηκε τὰς χεῖρας ἐπὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ, καὶ ἐποίησεν αὐτὸν ἀναβλέψαι, καὶ ἀποκατεστάθη, καὶ ἐνέβλεψε τηλαυγῶς ἅπαντας. καὶ κϛἀπέστειλεν αὐτὸν εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ, λέγων, Μηδὲ εἰς τὴν κώμην εἰσέλθῃς, μηδὲ εἴπῃς τινὶ ἐν τῇ κώμῃ. ¶Καὶ κζἐξῆλθεν ὁ Ἰησοῦς καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ εἰς τὰς κώμας Καισαρείας τῆς Φιλίππου· καὶ ἐν τῇ ὁδῷ ἐπηρώτα τοὺς μαθητὰς αὑτοῦ, λέγων αὐτοῖς, Τίνα με λέγουσιν οἱ ἄνθρωποι εἶναι ; Οἱ κηδὲ ἀπεκρίθησαν, Ἰωάννην τὸν βαπτιστὴν, καὶ ἄλλοι Ἠλίαν, ἄλλοι δὲ ἕνα τῶν προφητῶν. καὶ κθαὐτὸς λέγει αὐτοῖς, Ὑμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι ; Ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Πέτρος λέγει αὐτῷ, Σὺ εἶ ὁ Χριστός. Καὶ λἐπετίμησεν αὐτοῖς ἵνα μηδενὶ λέγωσι περὶ αὐτοῦ. καὶ λαἤρξατο διδάσκειν αὐτοὺς, ὅτι δεῖ τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου πολλὰ παθεῖν, καὶ ἀποδοκιμασθῆναι ἀπὸ τῶν πρεσβυτέρων καὶ ἀρχιερέων καὶ γραμματέων, καὶ ἀποκτανθῆναι, καὶ μετὰ τρεῖς ἡμέρας ἀναστῆναι. καὶ λβπαῤῥησίᾳ τὸν λόγον ἐλάλει. Καὶ προσλαβόμενος αὐτὸν ὁ Πέτρος, ἤρξατο ἐπιτιμᾶν αὐτῷ. Ὁ λγδὲ ἐπιστραφεὶς, καὶ ἰδὼν τοὺς μαθητὰς αὑτοῦ, ἐπετίμησε τῷ Πέτρῳ, λέγων, Ὕπαγε ὀπίσω μου σατανᾶ, ὅτι οὐ φρονεῖς τὰ τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ τὰ τῶν ἀνθρώπων. ¶Καὶ λδπροσκαλεσάμενος τὸν ὄχλον σὺν τοῖς μαθηταῖς αὑτοῦ, εἶπεν αὐτοῖς, Ὅστις θέλει ὀπίσω μου ἐλθεῖν, ἀπαρνησάσθω ἑαυτὸν, καὶ ἀράτω τὸν σταυρὸν αὑτοῦ, καὶ ἀκολουθείτω μοι. ὃς λεγὰρ ἂν θέλῃ τὴν ψυχὴν αὑτοῦ σῶσαι, ἀπολέσει αὐτήν· ὃς δ᾽ ἂν ἀπολέσῃ τὴν ψυχὴν αὑτοῦ ἕνεκεν ἐμοῦ καὶ τοῦ εὐαγγελίου, οὗτος σώσει αὐτήν. Τί λϛγὰρ ὠφελήσει ἄνθρωπον, ἐὰν κερδήσῃ τὸν κόσμον ὅλον, καὶ ζημιωθῇ τὴν ψυχὴν αὑτοῦ ; ἢ λζτί δώσει ἄνθρωπος ἀντάλλαγμα τῆς ψυχῆς αὑτοῦ ; Ὃς ληγὰρ ἂν ἐπαισχυνθῇ με καὶ τοὺς ἐμοὺς λόγους ἐν τῇ γενεᾷ ταύτῃ τῇ μοιχαλίδι καὶ ἁμαρτωλῷ, καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπαισχυνθήσεται αὐτὸν ὅταν ἔλθῃ ἐν τῇ δόξῃ τοῦ πατρὸς αὑτοῦ μετὰ τῶν ἀγγέλων τῶν ἁγίων. ¶Καὶ θαἔλεγεν αὐτοῖς, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι εἰσί τινες τῶν ὧδε ἑστηκότων, οἵτινες οὐ μὴ γεύσωνται θανάτου ἕως ἂν ἴδωσι τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ ἐληλυθυῖαν ἐν δυνάμει. Καὶ βμεθ᾽ ἡμέρας ἓξ παραλαμβάνει ὁ Ἰησοῦς τὸν Πέτρον καὶ τὸν Ἰάκωβον καὶ τὸν Ἰωάννην, καὶ ἀναφέρει αὐτοὺς εἰς ὄρος ὑψηλὸν κατ᾽ ἰδίαν μόνους· καὶ μετεμορφώθη ἔμπροσθεν αὐτῶν, καὶ γτὰ ἱμάτια αὐτοῦ ἐγένετο στίλβοντα, λευκὰ λίαν ὡς χιὼν, οἷα γναφεὺς ἐπὶ τῆς γῆς οὐ δύναται λευκᾶναι. Καὶ δὤφθη αὐτοῖς Ἠλίας σὺν Μωσεῖ, καὶ ἦσαν συλλαλοῦντες τῷ Ἰησοῦ. Καὶ εἀποκριθεὶς ὁ Πέτρος λέγει τῷ Ἰησοῦ, Ῥαββὶ, καλόν ἐστιν ἡμᾶς ὧδε εἶναι, καὶ ποιήσωμεν σκηνὰς τρεῖς, σοὶ μίαν, καὶ Μωσεῖ μίαν, καὶ Ἠλίᾳ μίαν. οὐ ϛγὰρ ᾔδει τί λαλήσῃ· ἦσαν γὰρ ἔκφοβοι. καὶ ζἐγένετο νεφέλη ἐπισκιάζουσα αὐτοῖς· καὶ ἦλθε φωνὴ ἐκ τῆς νεφέλης, λέγουσα, Οὗτός ἐστιν ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητὸς, αὐτοῦ ἀκούετε. Καὶ ηἐξάπινα περιβλεψάμενοι, οὐκέτι οὐδένα εἶδον, ἀλλὰ τὸν Ἰησοῦν μόνον μεθ᾽ ἑαυτῶν. ¶Καταβαινόντων θδὲ αὐτῶν ἀπὸ τοῦ ὄρους, διεστείλατο αὐτοῖς ἵνα μηδενὶ διηγήσωνται ἃ εἶδον, εἰ μὴ ὅταν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐκ νεκρῶν ἀναστῇ. καὶ ιτὸν λόγον ἐκράτησαν πρὸς ἑαυτοὺς, συζητοῦντες, τί ἐστι τὸ ἐκ νεκρῶν ἀναστῆναι. καὶ ιαἐπηρώτων αὐτὸν, λέγοντες, Ὅτι λέγουσιν οἱ γραμματεῖς ὅτι Ἠλίαν δεῖ ἐλθεῖν πρῶτον ; Ὁ ιβδὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, Ἠλίας μὲν ἐλθὼν πρῶτον, ἀποκαθιστᾷ πάντα. καὶ πῶς γέγραπται ἐπὶ τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου, ἵνα πολλὰ πάθῃ καὶ ἐξουδενώθῃ. ἀλλὰ ιγλέγω ὑμῖν, ὅτι καὶ Ἠλίας ἐλήλυθε (καὶ ἐποίησαν αὐτῷ ὅσα ἠθέλησαν) καθὼς γέγραπται ἐπ᾽ αὐτόν. ¶Καὶ ιδἐλθὼν πρὸς τοὺς μαθητὰς, εἶδεν ὄχλον πολὺν περὶ αὐτοὺς, καὶ γραμματεῖς συζητοῦντας αὐτοῖς· καὶ ιεεὐθέως πᾶς ὁ ὄχλος ἰδὼν αὐτὸν ἐξεθαμβήθη, καὶ προστρέχοντες ἠσπάζοντο αὐτόν. καὶ ιϛἐπηρώτησε τοὺς γραμματεῖς, Τί συζητεῖτε πρὸς αὐτούς ; Καὶ ιζἀποκριθεὶς εἷς ἐκ τοῦ ὄχλου εἶπε, Διδάσκαλε, ἤνεγκα τὸν υἱόν μου πρός σε, ἔχοντα πνεῦμα ἄλαλον, καὶ ιηὅπου ἂν αὐτὸν καταλάβῃ, ῥήσσει αὐτὸν, καὶ ἀφρίζει, καὶ τρίζει τοὺς ὀδόντας αὑτοῦ, καὶ ξηραίνεται· καὶ εἶπον τοῖς μαθηταῖς σου ἵνα αὐτὸ ἐκβάλωσι, καὶ οὐκ ἴσχυσαν. Ὁ ιθδὲ ἀποκριθεὶς αὐτῷ, λέγει, Ὦ γενεὰ ἄπιστος, ἕως πότε πρὸς ὑμᾶς ἔσομαι ; ἕως πότε ἀνέξομαι ὑμῶν ; φέρετε αὐτὸν πρός με. Καὶ κἤνεγκαν αὐτὸν πρὸς αὐτόν. καὶ ἰδὼν αὐτὸν, εὐθέως τὸ πνεῦμα ἐσπάραξεν αὐτόν. καὶ πεσὼν ἐπὶ τῆς γῆς, ἐκυλίετο ἀφρίζων. καὶ καἐπηρώτησε τὸν πατέρα αὐτοῦ, Πόσος χρόνος ἐστὶν, ὡς τοῦτο γέγονεν αὐτῷ ; Ὁ δὲ εἶπε, Παιδιόθεν. καὶ κβπολλάκις αὐτὸν καὶ εἰς πῦρ ἔβαλε καὶ εἰς ὕδατα, ἵνα ἀπολέσῃ αὐτόν. ἀλλ᾽ εἴ τι δύνασαι, βοήθησον ἡμῖν, σπλαγχνισθεὶς ἐφ᾽ ἡμᾶς. Ὁ κγδὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ τὸ, Εἰ δύνασαι πιστεῦσαι, πάντα δυνατὰ τῷ πιστεύοντι. Καὶ κδεὐθέως κράξας ὁ πατὴρ τοῦ παιδίου μετὰ δακρύων ἔλεγε, Πιστεύω Κύριε, βοήθει μου τῇ ἀπιστίᾳ. Ἰδὼν κεδὲ ὁ Ἰησοῦς ὅτι ἐπισυντρέχει ὄχλος, ἐπετίμησε τῷ πνεύματι τῷ ἀκαθάρτῳ, λέγων αὐτῷ, Τὸ πνεῦμα τὸ ἄλαλον καὶ κωφὸν, ἐγώ σοι ἐπιτάσσω, ἔξελθε ἐξ αὐτοῦ, καὶ μηκέτι εἰσέλθῃς εἰς αὐτόν. Καὶ κϛκράξαν, καὶ πολλὰ σπαράξαν αὐτὸν, ἐξῆλθε· καὶ ἐγένετο ὡσεὶ νεκρός, ὥστε πολλοὺς λέγειν ὅτι ἀπέθανεν. Ὁ κζδὲ Ἰησοῦς κρατήσας αὐτὸν τῆς χειρὸς, ἤγειρεν αὐτὸν, καὶ ἀνέστη. Καὶ κηεἰσελθόντα αὐτὸν εἰς οἶκον, οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἐπηρώτων αὐτὸν κατ᾽ ἰδίαν, Ὅτι ἡμεῖς οὐκ ἠδυνήθημεν ἐκβαλεῖν αὐτό ; Καὶ κθεἶπεν αὐτοῖς, Τοῦτο τὸ γένος ἐν οὐδενὶ δύναται ἐξελθεῖν, εἰ μὴ ἐν προσευχῇ καὶ νηστείᾳ. ¶Καὶ λἐκεῖθεν ἐξελθόντες παρεπορεύοντο διὰ τῆς Γαλιλαίας, καὶ οὐκ ἤθελεν ἵνα τὶς γνῷ. ἐδίδασκε λαγὰρ τοὺς μαθητὰς αὑτοῦ, καὶ ἔλεγεν αὐτοῖς, Ὅτι ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοται εἰς χεῖρας ἀνθρώπων, καὶ ἀποκτενοῦσιν αὐτόν· καὶ ἀποκτανθεὶς, τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἀναστήσεται. οἱ λβδὲ ἠγνόουν τὸ ῥῆμα, καὶ ἐφοβοῦντο αὐτὸν ἐπερωτῆσαι. Καὶ λγἦλθεν εἰς Καπερναούμ· καὶ ἐν τῇ οἰκίᾳ γενόμενος, ἐπηρώτα αὐτοὺς, Τί ἐν τῇ ὁδῷ πρὸς ἑαυτοὺς διελογίζεσθε ; οἱ λδδὲ ἐσιώπων· πρὸς ἀλλήλους γὰρ διελέχθησαν ἐν τῇ ὁδῷ, τίς μείζων. καὶ λεκαθίσας ἐφώνησε τοὺς δώδεκα, καὶ λέγει αὐτοῖς, Εἴ τις θέλει πρῶτος εἶναι, ἔσται πάντων ἔσχατος καὶ πάντων διάκονος. Καὶ λϛλαβὼν παιδίον, ἔστησεν αὐτὸ ἐν μέσω αὐτῶν, καὶ ἐναγκαλισάμενος αὐτὸ, εἶπεν αὐτοῖς, Ὃς λζἐὰν ἓν τῶν τοιούτων παιδίων δέξηται ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, ἐμὲ δέχεται· καὶ ὃς ἐὰν ἐμὲ δέξηται, οὐκ ἐμὲ δέχεται, ἀλλὰ τὸν ἀποστείλαντά με. Ἀπεκρίθη ληδὲ αὐτῷ ὁ Ἰωάννης, λέγων, Διδάσκαλε, εἴδομέν τινα ἐν τῷ ὀνόματί σου ἐκβάλλοντα δαιμόνια, ὃς οὐκ ἀκολουθεῖ ἡμῖν· καὶ ἐκωλύσαμεν αὐτὸν, ὅτι οὐκ ἀκολουθεῖ ἡμῖν. Ὁ λθδὲ Ἰησοῦς εἶπε, Μὴ κωλύετε αὐτόν. οὐδεὶς γάρ ἐστιν ὃς ποιήσει δύναμιν ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, καὶ δυνήσεται ταχὺ κακολογῆσαί με. ὃς μγὰρ οὐκ ἔστι καθ᾽ ὑμῶν, ἡμῶν, ὑπὲρ ὑμῶν ἡμῶν ἐστιν. Ὃς μαγὰρ ἂν ποτίσῃ ὑμᾶς ποτήριον ὕδατος ἐν τῷ ὀνόματί μου, ὅτι Χριστοῦ ἐστὲ, ἀμὴν λέγω ὑμῖν, οὐ μὴ ἀπολέσῃ τὸν μισθὸν αὑτοῦ. Καὶ μβὃς ἂν σκανδαλίσῃ ἕνα τῶν μικρῶν τούτων τῶν πιστευόντων εἰς ἐμὲ, καλόν ἐστιν αὐτῷ μᾶλλον, εἰ περίκειται λίθος μυλικὸς περὶ τὸν τράχηλον αὐτοῦ, καὶ βέβληται εἰς τὴν θάλασσαν. Καὶ μγἐὰν σκανδαλίζῃ σε ἡ χείρ σου, ἀπόκοψον αὐτήν· καλόν σοι ἐστὶ κυλλὸν εἰς τὴν ζωὴν εἰσελθεῖν, ἢ τὰς δύο χεῖρας ἔχοντα ἀπελθεῖν εἰς τὴν γέενναν, εἰς τὸ πῦρ τὸ ἄσβεστον, ὅπου μδὁ σκώληξ αὐτῶν οὐ τελευτᾷ, καὶ τὸ πῦρ οὐ σβέννυται. Καὶ μεἐὰν ὁ πούς σου σκανδαλίζῃ σε, ἀπόκοψον αὐτόν· καλόν ἐστί σοι εἰσελθεῖν εἰς τὴν ζωὴν χωλὸν, ἢ τοὺς δύο πόδας ἔχοντα βληθῆναι εἰς τὴν γέενναν, εἰς τὸ πῦρ τὸ ἄσβεστον, ὅπου μϛὁ σκώληξ αὐτῶν οὐ τελευτᾷ, καὶ τὸ πῦρ οὐ σβέννυται. Καὶ μζἐὰν ὁ ὀφθαλμός σου σκανδαλίζῃ σε, ἔκβαλε αὐτόν· καλόν σοι ἐστὶ μονόφθαλμον εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, ἢ δύο ὀφθαλμοὺς ἔχοντα βληθῆναι εἰς τὴν γέενναν τοῦ πυρὸς, ὅπου μηὁ σκώληξ αὐτῶν οὐ τελευτᾷ, καὶ τὸ πῦρ οὐ σβέννυται. Πᾶς μθγὰρ πυρὶ ἁλισθήσεται, καὶ πᾶσα θυσία ἀλὶ ἁλισθήσεται. Καλὸν ντὸ ἅλας· ἐὰν δὲ τὸ ἅλας ἄναλον γένηται, ἐν τίνι αὐτὸ ἀρτύσετε ; ἔχετε ἐν ἑαυτοῖς ἅλας, καὶ εἰρηνεύετε ἐν ἀλλήλοις. ¶Κᾳκεῖθεν ιαἀναστὰς ἔρχεται εἰς τὰ ὅρια τῆς Ἰουδαίας, διὰ τοῦ πέραν τοῦ Ἰορδάνου. καὶ συμπορεύονται πάλιν ὄχλοι πρὸς αὐτὸν, καὶ ὡς εἰώθει, πάλιν ἐδίδασκεν αὐτούς. ¶Καὶ βπροσελθόντες οἱ φαρισαῖοι ἐπηρώτησαν αὐτὸν, εἰ ἔξεστιν ἀνδρὶ γυναῖκα ἀπολῦσαι, πειράζοντες αὐτόν. Ὁ γδὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, Τί ὑμῖν ἐνετείλατο Μωσῆς ; Οἱ δδὲ εἶπον, Μωσῆς ἐπέτρεψε βιβλίον ἀποστασίου γράψαι, καὶ ἀπολῦσαι. Καὶ εἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Πρὸς τὴν σκληροκαρδίαν ὑμῶν ἔγραψεν ὑμῖν τὴν ἐντολὴν ταύτην. ἀπὸ ϛδὲ ἀρχῆς κτίσεως ἄρσεν καὶ θῆλυ ἐποίησεν αὐτοὺς ὁ Θεός. Ἕνεκεν ζτούτου καταλείψει ἄνθρωπος τὸν πατέρα αὑτοῦ καὶ τὴν μητέρα, καὶ προσκολληθήσεται πρὸς τὴν γυναῖκα αὑτοῦ· καὶ ηἔσονται οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν. Ὥστε οὐκέτι εἰσὶ δύο, ἀλλὰ μία σάρξ. ὃ θοὖν ὁ Θεὸς συνέζευξεν, ἄνθρωπος μὴ χωριζέτω. Καὶ ιἐν τῇ οἰκίᾳ πάλιν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ περὶ τοῦ αὐτοῦ ἐπηρώτησαν αὐτόν. Καὶ ιαλέγει αὐτοῖς, Ὃς ἐὰν ἀπολύσῃ τὴν γυναῖκα αὑτοῦ, καὶ γαμήσῃ ἄλλην, μοιχᾶται ἐπ᾽ αὐτήν· καὶ ιβἐὰν γυνὴ ἀπολύσῃ τὸν ἄνδρα αὑτῆς, καὶ γαμηθῇ ἄλλῳ, μοιχᾶται. ¶Καὶ ιγπροσέφερον αὐτῷ παιδία, ἵνα ἅψηται αὐτῶν· οἱ δὲ μαθηταὶ ἐπετίμων τοῖς προσφέρουσιν. Ἰδὼν ιδδὲ ὁ Ἰησοῦς, ἠγανάκτησε, καὶ εἶπεν αὐτοῖς, Ἄφετε τὰ παιδία ἔρχεσθαι πρός με, καὶ μὴ κωλύετε αὐτά. τῶν γὰρ τοιούτων ἐστὶν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. ἀμὴν ιελέγω ὑμῖν, ὃς ἐὰν μὴ δέξηται τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ ὡς παιδίον, οὐ μὴ εἰσέλθῃ εἰς αὐτήν. Καὶ ιϛἐναγκαλισάμενος αὐτὰ, τιθεὶς τὰς χεῖρας ἐπ᾽ αὐτὰ, ηὐλόγει αὐτά. ¶Καὶ ιζἐκπορευομένου αὐτοῦ εἰς ὁδὸν, προσδραμὼν εἷς καὶ γονυπετήσας αὐτὸν, ἐπηρώτα αὐτὸν, Διδάσκαλε ἀγαθὲ, τί ποιήσω ἵνα ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσω ; Ὁ ιηδὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ, Τί με λέγεις ἀγαθόν ; οὐδεὶς ἀγαθὸς, εἰ μὴ εἷς, ὁ Θεός. Τὰς ιθἐντολὰς οἶδας, Μὴ μοιχεύσῃς, Μὴ φονεύσῃς, Μὴ κλέψῃς, Μὴ ψευδομαρτυρήσῃς, Μὴ ἀποστερήσῃς, Τίμα τὸν πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα. Ὁ κδὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτῷ, Διδάσκαλε, ταῦτα πάντα ἐφυλαξάμην ἐκ νεότητός μου. Ὁ καδὲ Ἰησοῦς ἐμβλέψας αὐτῷ, ἠγάπησεν αὐτὸν, καὶ εἶπεν αὐτῷ, Ἕν σοι ὑστερεῖ· ὕπαγε, ὅσα ἔχεις πώλησον, καὶ δὸς τοῖς πτωχοῖς, καὶ ἕξεις θησαυρὸν ἐν οὐρανῷ· καὶ δεῦρο ἀκολούθει μοι, ἄρας τὸν σταυρόν. Ὁ κβδὲ στυγνάσας ἐπὶ τῷ λόγῳ, ἀπῆλθε λυπούμενος· ἦν γὰρ ἔχων κτήματα πολλά. Καὶ κγπεριβλεψάμενος ὁ Ἰησοῦς λέγει τοῖς μαθηταῖς αὑτοῦ, Πῶς δυσκόλως οἱ τὰ χρήματα ἔχοντες εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ εἰσελεύσονται. Οἱ κδδὲ μαθηταὶ ἐθαμβοῦντο ἐπὶ τοῖς λόγοις αὐτοῦ. Ὁ δὲ Ἰησοῦς πάλιν ἀποκριθεὶς λέγει αὐτοῖς, Τέκνα, πῶς δύσκολόν ἐστι τοὺς πεποιθότας ἐπὶ τοῖς χρήμασιν, εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ εἰσελθεῖν. εὐκοπώτερόν κεἐστι κάμηλον διὰ τῆς τρυμαλιᾶς τῆς ῥαφίδος εἰσελθεῖν, διελθεῖν ἢ πλούσιον εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ εἰσελθεῖν. οἱ κϛδὲ περισσῶς ἐξεπλήσσοντο, λέγοντες πρὸς ἑαυτοὺς, Καὶ τίς δύναται σωθῆναι ; Ἐμβλέψας κζδὲ αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς λέγει, Παρὰ ἀνθρώποις ἀδύνατον, ἀλλ᾽ οὐ παρὰ τῷ Θεῷ. πάντα γὰρ δυνατά ἐστι παρὰ τῷ Θεῷ. Καὶ κηἤρξατο ὁ Πέτρος λέγειν αὐτῷ, Ἰδοὺ ἡμεῖς ἀφήκαμεν πάντα, καὶ ἠκολουθήσαμέν σοι. Ἀποκριθεὶς κθδὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, οὐδείς ἐστιν ὃς ἀφῆκεν οἰκίαν, ἢ ἀδελφοὺς, ἢ ἀδελφὰς, ἢ πατέρα, ἢ μητέρα, ἢ γυναῖκα, ἢ τέκνα, ἢ ἀγροὺς, ἕνεκεν ἐμοῦ καὶ τοῦ εὐαγγελίου, ἐὰν λμὴ λάβῃ ἑκατονταπλασίονα νῦν ἐν τῷ καιρῷ τούτῳ, οἰκίας, καὶ ἀδελφοὺς, καὶ ἀδελφὰς, καὶ μητέρας, καὶ τέκνα, καὶ ἀγροὺς, μετὰ διωγμῶν, καὶ ἐν τῷ αἰῶνι τῷ ἐρχομένῳ ζωὴν αἰώνιον. πολλοὶ λαδὲ ἔσονται πρῶτοι ἔσχατοι, καὶ οἱ ἔσχατοι πρῶτοι. ¶Ἦσαν λβδὲ ἐν τῇ ὁδῷ ἀναβαίνοντες εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ἦν προάγων αὐτοὺς ὁ Ἰησοῦς, καὶ ἐθαμβοῦντο, καὶ ἀκολουθοῦντες ἐφοβοῦντο. Καὶ παραλαβὼν πάλιν τοὺς δώδεκα, ἤρξατο αὐτοῖς λέγειν τὰ μέλλοντα αὐτῷ συμβαίνειν, Ὅτι λγἰδοὺ ἀναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ τοῖς γραμματεῦσι, καὶ κατακρινοῦσιν αὐτὸν θανάτῳ, καὶ παραδώσουσιν αὐτὸν τοῖς ἔθνεσι, καὶ λδἐμπαίξουσιν αὐτῷ, καὶ μαστιγώσουσιν αὐτὸν, καὶ ἐμπτύσουσιν αὐτῷ, καὶ ἀποκτενοῦσιν αὐτὸν, καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἀναστήσεται. ¶Καὶ λεπροσπορεύονται αὐτῷ Ἰάκωβος καὶ Ἰωάννης οἱ υἱοὶ Ζεβεδαίου, λέγοντες, Διδάσκαλε, θέλομεν ἵνα ὃ ἐὰν αἰτήσωμεν ποιήσῃς ἡμῖν. Ὁ λϛδὲ εἶπεν αὐτοῖς, Τί θέλετε ποιῆσαί με ὑμῖν ; οἱ λζδὲ εἶπον αὐτῷ, Δὸς ἡμῖν ἵνα εἷς ἐκ δεξιῶν σου καὶ εἷς ἐξ εὐωνύμων σου καθίσωμεν ἐν τῇ δόξῃ σου. Ὁ ληδὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Οὐκ οἴδατε τί αἰτεῖσθε. δύνασθε πιεῖν τὸ ποτήριον ὃ ἐγὼ πίνω, καὶ τὸ βάπτισμα ὃ ἐγὼ βαπτίζομαι, βαπτισθῆναι ; Οἱ λθδὲ εἶπον αὐτῷ, Δυνάμεθα. Ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Τὸ μὲν ποτήριον ὃ ἐγὼ πίνω πίεσθε, καὶ τὸ βάπτισμα ὃ ἐγὼ βαπτίζομαι βαπτισθήσεσθε· τὸ μδὲ καθίσαι ἐκ δεξιῶν μου καὶ ἐξ εὐωνύμων μου, οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι, ἀλλ᾽ οἷς ἡτοίμασται. Καὶ μαἀκούσαντες οἱ δέκα ἤρξαντο ἀγανακτεῖν περὶ Ἰακώβου καὶ Ἰωάννου. Ὁ μβδὲ Ἰησοῦς προσκαλεσάμενος αὐτοὺς, λέγει αὐτοῖς, Οἴδατε ὅτι οἱ δοκοῦντες ἄρχειν τῶν ἐθνῶν κατακυριεύουσιν αὐτῶν, καὶ οἱ μεγάλοι αὐτῶν κατεξουσιάζουσιν αὐτῶν· οὐχ μγοὕτω δὲ ἔσται ἐν ὑμῖν· ἀλλ᾽ ὃς ἐὰν θέλῃ γενέσθαι μέγας ἐν ὑμῖν, ἔσται διάκονος ὑμῶν· καὶ μδὃς ἂν θέλῃ ὑμῶν γενέσθαι πρῶτος, ἔσται πάντων δοῦλος. καὶ μεγὰρ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἦλθε, διακονηθῆναι, ἀλλὰ διακονῆσαι, καὶ δοῦναι τὴν ψυχὴν αὑτοῦ λύτρον ἀντὶ πολλῶν. ¶Καὶ μϛἔρχονται εἰς Ἱεριχώ· καὶ ἐκπορευομένου αὐτοῦ ἀπὸ Ἱεριχὼ, καὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, καὶ ὄχλου ἱκανοῦ, υἱὸς Τιμαίου Βαρτίμαιος ὁ τυφλὸς ἐκάθητο παρὰ τὴν ὁδὸν προσαιτῶν· καὶ μζἀκούσας ὅτι Ἰησοῦς ὁ Ναζωραῖός ἐστιν, ἤρξατο κράζειν καὶ λέγειν, Ὁ υἱὸς Δαβὶδ Ἰησοῦ, ἐλέησόν με. Καὶ μηἐπετίμων αὐτῷ πολλοὶ ἵνα σιωπήσῃ. ὁ δὲ πολλῷ μᾶλλον ἔκραζεν, υἱὲ Δαβὶδ, ἐλέησόν με. Καὶ μθστὰς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτὸν φωνηθῆναι. καὶ φωνοῦσι τὸν τυφλὸν, λέγοντες αὐτῷ, Θάρσει, ἔγειραι· φωνεῖ σε. Ὁ νδὲ ἀποβαλὼν τὸ ἱμάτιον αὑτοῦ, ἀναστὰς ἦλθε πρὸς τὸν Ἰησοῦν. καὶ ναἀποκριθεὶς λέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Τί θέλεις ποιήσω σοι ; Ὁ δὲ τυφλὸς εἶπεν αὐτῷ, Ῥαββονὶ, ἵνα ἀναβλέψω. Ὁ νβδὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ, Ὕπαγε· ἡ πίστις σου σέσωκέ σε. Καὶ εὐθέως ἀνέβλεψε· καὶ ἠκολούθει τῷ Ἰησοῦ ἐν τῇ ὁδῷ. ¶Καὶ ιααὅτε ἐγγίζουσιν εἰς Ἱερουσαλὴμ, εἰς Βηθφαγὴ καὶ Βηθανίαν πρὸς τὸ ὄρος τῶν ἐλαιῶν, ἀποστέλλει δύο τῶν μαθητῶν αὑτοῦ, καὶ βλέγει αὐτοῖς, Ὑπάγετε εἰς τὴν κώμην τὴν κατέναντι ὑμῶν. Καὶ εὐθέως εἰσπορευόμενοι εἰς αὐτὴν, εὑρήσετε πῶλον δεδεμένον, ἐφ᾽ ὃν οὐδεὶς ἀνθρώπων κεκάθικε· λύσαντες αὐτὸν ἀγάγετε. καὶ γἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ, Τί ποιεῖτε τοῦτο ; εἴπατε, Ὅτι ὁ Κύριος αὐτοῦ χρείαν ἔχει· καὶ εὐθέως αὐτὸν ἀποστελεῖ ὧδε. Ἀπῆλθον δδὲ καὶ εὗρον τὸν πῶλον δεδεμένον πρὸς τὴν θύραν ἔξω ἐπὶ τοῦ ἀμφόδου, καὶ λύουσιν αὐτόν. καί ετινες τῶν ἐκεῖ ἑστηκότων ἔλεγον αὐτοῖς, Τί ποιεῖτε λύοντες τὸν πῶλον ; Οἱ ϛδὲ εἶπον αὐτοῖς καθὼς ἐνετείλατο ὁ Ἰησοῦς· καὶ ἀφῆκαν αὐτούς. καὶ ζἤγαγον τὸν πῶλον πρὸς τὸν Ἰησοῦν, καὶ ἐπέβαλον αὐτῷ τὰ ἱμάτια αὑτῶν· καὶ ἐκάθισεν ἐπ᾽ αὐτῷ. πολλοὶ ηδὲ τὰ ἱμάτια αὑτῶν ἔστρωσαν εἰς τὴν ὁδὸν· ἄλλοι δὲ στοιβάδας ἔκοπτον ἐκ τῶν δένδρων, καὶ ἐστρώννυον εἰς τὴν ὁδόν. καὶ θοἱ προάγοντες καὶ οἱ ἀκολουθοῦντες ἔκραζον, λέγοντες, Ὡσαννὰ, εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου· εὐλογημένη ιἡ ἐρχομένη βασιλεία ἐν ὀνόματι Κυρίου, τοῦ πατρὸς ἡμῶν Δαβίδ· Ὡσαννὰ ἐν τοῖς ὑψίστοις. ¶Καὶ ιαεἰσῆλθεν εἰς Ἱεροσόλυμα ὁ Ἰησοῦς, καὶ εἰς τὸ ἱερόν· καὶ περιβλεψάμενος πάντα, ὀψίας ἤδη οὔσης τῆς ὥρας, ἐξῆλθεν εἰς Βηθανίαν μετὰ τῶν δώδεκα. ¶Καὶ ιβτῇ ἐπαύριον ἐξελθόντων αὐτῶν ἀπὸ Βηθανίας, ἐπείνασε· καὶ ιγἰδὼν συκῆν μακρόθεν, ἔχουσαν φύλλα, ἦλθεν εἰ ἄρα εὑρήσει τὶ ἐν αὐτῇ. καὶ ἐλθὼν ἐπ᾽ αὐτὴν, οὐδὲν εὗρεν εἰ μὴ φύλλα· οὐ γὰρ ἦν καιρὸς σύκων. καὶ ιδἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῇ, Μηκέτι ἐκ σοῦ εἰς τὸν αἰῶνα μηδεὶς καρπὸν φάγοι. Καὶ ἤκουον οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, καὶ ιεἔρχονται εἰς Ἱεροσόλυμα· καὶ εἰσελθὼν ὁ Ἰησοῦς εἰς τὸ ἱερὸν, ἤρξατο ἐκβάλλειν τοὺς πωλοῦντας καὶ ἀγοράζοντας ἐν τῷ ἱερῷ· καὶ τὰς τραπέζας τῶν κολλυβιστῶν, καὶ τὰς καθέδρας τῶν πωλούντων τὰς περιστερὰς, κατέστρεψε· καὶ ιϛοὐκ ἤφιεν ἵνα τὶς διενέγκῃ σκεῦος διὰ τοῦ ἱεροῦ. καὶ ιζἐδίδασκε, λέγων αὐτοῖς, Οὐ γέγραπται, Ὅτι ὁ οἶκός μου, οἶκος προσευχῆς κληθήσεται πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν ; Ὑμεῖς δὲ ἐποιήσατε αὐτὸν σπήλαιον λῃστῶν. Καὶ ιηἤκουσαν οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ ἀρχιερεῖς, καὶ ἐζήτουν πῶς αὐτὸν ἀπολέσουσιν· ἐφοβοῦντο γὰρ αὐτὸν, ὅτι πᾶς ὁ ὄχλος ἐξεπλήσσετο ἐπὶ τῇ διδαχῇ αὐτοῦ. Καὶ ιθὅτε ὀψὲ ἐγένετο, ἐξεπορεύετο ἔξω τῆς πόλεως· καὶ κπρωῒ παραπορευόμενοι, εἶδον τὴν συκῆν ἐξηραμμένην ἐκ ῥιζῶν· καὶ καἀναμνησθεὶς ὁ Πέτρος λέγει αὐτῷ, Ῥαββὶ, ἴδε ἡ συκῆ ἣν κατηράσω ἐξήρανται. Καὶ κβἀποκριθεὶς Ἰησοῦς λέγει αὐτοῖς, Ἔχετε πίστιν Θεοῦ. ἀμὴν κγγὰρ λέγω ὑμῖν, ὅτι ὃς ἂν εἴπῃ τῷ ὄρει τούτῳ, ἄρθητι, καὶ βλήθητι εἰς τὴν θάλασσαν· καὶ μὴ διακριθῇ ἐν τῇ καρδίᾳ αὑτοῦ, ἀλλὰ πιστεύσῃ ὅτι ἃ λέγει γίνεται, ἔσται αὐτῷ ὃ ἐὰν εἴπῃ. Διὰ κδτοῦτο λέγω ὑμῖν, πάντα ὅσα ἂν προσεύχομενοι αἰτεῖσθε, πιστεύετε ὅτι λαμβάνετε, καὶ ἔσται ὑμῖν. ¶Καὶ κεὅταν στήκητε προσευχόμενοι, ἀφίετε εἴ τι ἔχετε κατά τινος, ἵνα καὶ ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς ἀφῇ ὑμῖν τὰ παραπτώματα ὑμῶν. εἰ κϛδὲ ὑμεῖς οὐκ ἀφίετε, οὐδὲ ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς ἀφήσει τὰ παραπτώματα ὑμῶν. Καὶ κζἔρχονται πάλιν εἰς Ἱεροσόλυμα· καὶ ἐν τῷ ἱερῷ περιπατοῦντος αὐτοῦ, ἔρχονται πρὸς αὐτὸν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι, καὶ κηλέγουσιν αὐτῷ, Ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιεῖς, καὶ τίς σοι τὴν ἐξουσίαν ταύτην ἔδωκεν, ἵνα ταῦτα ποιῇς ; Ὁ κθδὲ Ἰησοῦς ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, Ἐπερωτήσω ὑμᾶς κᾀγὼ ἕνα λόγον, καὶ ἀποκρίθητέ μοι, καὶ ἐρῶ ὑμῖν ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιῶ. τὸ λβάπτισμα Ἰωάννου ἐξ οὐρανοῦ ἦν, ἢ ἐξ ἀνθρώπων ; ἀποκρίθητέ μοι. Καὶ λαἐλογίζοντο πρὸς ἑαυτοὺς, λέγοντες, ἐὰν εἴπωμεν, ἐξ οὐρανοῦ, ἐρεῖ, Διατί οὖν οὐκ ἐπιστεύσατε αὐτῷ ; ἀλλλβ᾽ ἐὰν εἴπωμεν, ἐξ ἀνθρώπων· ἐφοβοῦντο τὸν λαόν. ἅπαντες γὰρ εἶχον τὸν Ἰωάννην, ὅτι ὄντως προφήτης ἦν. καὶ λγἀποκριθέντες λέγουσι τῷ Ἰησοῦ, Οὐκ οἴδαμεν. καὶ ὁ Ἰησοῦς ἀποκριθεὶς λέγει αὐτοῖς, Οὐδὲ ἐγὼ λέγω ὑμῖν ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιῶ. ¶Καὶ ιβαἤρξατο αὐτοῖς ἐν παραβολαῖς λέγεῖν, Ἀμπελῶνα ἐφύτευσεν ἄνθρωπος, καὶ περιέθηκε φραγμὸν, καὶ ὤρυξεν ὑπολήνιον, καὶ ᾠκοδόμησε πύργον, καὶ ἐξέδοτο αὐτὸν γεωργοῖς, καὶ ἀπεδήμησε. καὶ βἀπέστειλε πρὸς τοὺς γεωργοὺς τῷ καιρῷ δοῦλον, ἵνα παρὰ τῶν γεωργῶν λάβῃ ἀπὸ τοῦ καρποῦ τοῦ ἀμπελῶνος· οἱ γδὲ λαβόντες αὐτὸν ἔδειραν, καὶ ἀπέστειλαν κενόν. καὶ δπάλιν ἀπέστειλε πρὸς αὐτοὺς ἄλλον δοῦλον· κᾀκεῖνον λιθοβολήσαντες ἐκεφαλαίωσαν, καὶ ἀπέστειλαν ἠτιμωμένον. καὶ επάλιν ἄλλον ἀπέστειλε· κᾀκεῖνον ἀπέκτειναν, καὶ πολλοὺς ἄλλους, τοὺς μὲν δέροντες, τοὺς δὲ ἀποκτείνοντες. Ἔτι ϛοὖν ἕνα υἱὸν ἔχων ἀγαπητὸν αὑτοῦ, ἀπέστειλε καὶ αὐτὸν πρὸς αὐτοὺς ἔσχατον, λέγων, Ὅτι ἐντραπήσονται τὸν υἱόν μου. Ἐκεῖνοι ζδὲ οἱ γεωργοὶ εἶπον πρὸς ἑαυτοὺς, Ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ κληρονόμος, δεῦτε ἀποκτείνωμεν αὐτὸν, καὶ ἡμῶν ἔσται ἡ κληρονομία. Καὶ ηλαβόντες αὐτὸν ἀπέκτειναν, καὶ ἐξέβαλον ἔξω τοῦ ἀμπελῶνος. Τί θοὖν ποιήσει ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος ; ἐλεύσεται καὶ ἀπολέσει τοὺς γεωργοὺς, καὶ δώσει τὸν ἀμπελῶνα ἄλλοις. οὐδὲ ιτὴν γραφὴν ταύτην ἀνέγνωτε ; Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλὴν γωνίας· Παρὰ ιαΚυρίου ἐγένετο αὕτη, καὶ ἔστι θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν. Καὶ ιβἐζήτουν αὐτὸν κρατῆσαι, καὶ ἐφοβήθησαν τὸν ὄχλον. ἔγνωσαν γὰρ ὅτι πρὸς αὐτοὺς τὴν παραβολὴν εἶπε. καὶ ἀφέντες αὐτὸν ἀπῆλθον. ¶Καὶ ιγἀποστέλλουσι πρὸς αὐτόν τινας τῶν φαρισαίων καὶ τῶν Ἡρωδιανῶν, ἵνα αὐτὸν ἀγρεύσωσι λόγῳ. οἱ ιδδὲ ἐλθόντες λέγουσιν αὐτῷ, Διδάσκαλε, οἴδαμεν ὅτι ἀληθὴς εἶ, καὶ οὐ μέλει σοι περὶ οὐδενός· οὐ γὰρ βλέπεις εἰς πρόσωπον ἀνθρώπων, ἀλλ᾽ ἐπ᾽ ἀληθείας τὴν ὁδὸν τοῦ Θεοῦ διδάσκεις· ἔξεστι κῆνσον Καίσαρι δοῦναι, ἢ οὔ ; δῶμεν, ἢ μὴ δῶμεν ; Ὁ ιεδὲ εἰδὼς αὐτῶν τὴν ὑπόκρισιν, εἶπεν αὐτοῖς, Τί με πειράζετε ; φέρετέ μοι δηνάριον, ἵνα ἴδω. Οἱ ιϛδὲ ἤνεγκαν. καὶ λέγει αὐτοῖς, Τίνος ἡ εἰκὼν αὕτη καὶ ἡ ἐπιγραφή ; Οἱ δὲ εἶπον αὐτῷ, Καίσαρος. Καὶ ιζἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Ἀπόδοτε τὰ Καίσαρος Καίσαρι, καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ τῷ Θεῷ. Καὶ ἐθαύμασαν ἐπ᾽ αὐτῷ. ¶Καὶ ιηἔρχονται Σαδδουκαῖοι πρὸς αὐτὸν, οἵτινες λέγουσιν ἀνάστασιν μὴ εἶναι, καὶ ἐπηρώτησαν αὐτὸν, λέγοντες, Διδάσκαλειθ, Μωσῆς ἔγραψεν ἡμῖν, ὅτι ἐάν τινος ἀδελφὸς ἀποθάνῃ, καὶ καταλίπῃ γυναῖκα, καὶ τέκνα μὴ ἀφῇ, ἵνα λάβῃ ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, καὶ ἐξαναστήσῃ σπέρμα τῷ ἀδελφῷ αὑτοῦ. Ἑπτὰ κοὖν ἀδελφοὶ ἦσαν, καὶ ὁ πρῶτος ἔλαβε γυναῖκα, καὶ ἀποθνήσκων οὐκ ἀφῆκε σπέρμα· καὶ καὁ δεύτερος ἔλαβεν αὐτὴν, καὶ ἀπέθανε, καὶ οὐδὲ αὐτὸς ἀφῆκε σπέρμα· καὶ ὁ τρίτος ὡσαύτως, καὶ κβἔλαβον αὐτὴν οἱ ἑπτὰ, καὶ οὐκ ἀφῆκαν σπέρμα· ἐσχάτη πάντων ἀπέθανε καὶ ἡ γυνή. ἐν κγτῇ οὖν ἀναστάσει, ὅταν ἀναστῶσι, τίνος αὐτῶν ἔσται γυνή ; οἱ γὰρ ἑπτὰ ἔσχον αὐτὴν γυναῖκα. Καὶ κδἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Οὐ διὰ τοῦτο πλανᾶσθε, μὴ εἰδότες τὰς γραφὰς, μηδὲ τὴν δύναμιν τοῦ Θεοῦ ; ὅταν κεγὰρ ἐκ νεκρῶν ἀναστῶσιν, οὔτε γαμοῦσιν, οὔτε γαμίσκονται, ἀλλ᾽ εἰσὶν ὡς ἄγγελοι οἱ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Περὶ κϛδὲ τῶν νεκρῶν, ὅτι ἐγείρονται, οὐκ ἀνέγνωτε ἐν τῇ βίβλῳ Μωσέως, ἐπὶ τῆς βάτου ὡς εἶπεν αὐτῷ ὁ Θεὸς, λέγων, Ἐγὼ ὁ Θεὸς Ἁβραὰμ, καὶ ὁ Θεὸς Ἰσαὰκ, καὶ ὁ Θεὸς Ἰακώβ. Οὐκ κζἔστιν ὁ Θεὸς νεκρῶν, ἀλλὰ Θεὸς ζώντων. ὑμεῖς οὖν πολὺ πλανᾶσθε. ¶Καὶ κηπροσελθὼν εἷς τῶν γραμματέων, ἀκούσας αὐτῶν συζητούντων, εἰδὼς ὅτι καλῶς αὐτοῖς ἀπεκρίθη, ἐπηρώτησεν αὐτὸν, ποία ἐστὶ πρώτη πασῶν ἐντολή ; Ὁ κθδὲ Ἰησοῦς ἀπεκρίθη αὐτῷ, Ὅτι πρώτη πασῶν τῶν ἐντολῶν, Ἄκουε Ἰσραὴλ, Κύριος ὁ Θεὸς ἡμῶν, Κύριος εἷς ἐστι. καὶ λἀγαπήσεις Κύριον τὸν Θεόν σου ἐξ ὅλης τῆς καρδίας σου, καὶ ἐξ ὅλης τῆς ψυχῆς σου, καὶ ἐξ ὅλης τῆς διανοίας σου, καὶ ἐξ ὅλης τῆς ἰσχύος σου. αὕτη πρώτη ἐντολή. καὶ λαδευτέρα ὁμοία, αὕτη, Ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν. μείζων τούτων ἄλλη ἐντολὴ οὐκ ἔστι. Καὶ λβεἶπεν αὐτῷ ὁ γραμματεὺς, Καλῶς διδάσκαλε ἐπ᾽ ἀληθείας εἶπας, ὅτι εἷς ἐστι Θεὸς, καὶ οὐκ ἔστιν ἄλλος πλὴν αὐτοῦ· καὶ λγτὸ ἀγαπᾷν αὐτὸν ἐξ ὅλης τῆς καρδίας καὶ ἐξ ὅλης τῆς συνέσεως καὶ ἐξ ὅλης τῆς ψυχῆς καὶ ἐξ ὅλης τῆς ἰσχύος, καὶ τὸ ἀγαπᾷν τὸν πλησίον ὡς ἑαυτὸν, πλεῖόν ἐστι πάντων τῶν ὁλοκαυτωμάτων καὶ τῶν θυσιῶν. Καὶ λδὁ Ἰησοῦς ἰδὼν αὐτὸν ὅτι νουνεχῶς ἀπεκρίθη, εἶπεν αὐτῷ, Οὐ μακρὰν εἶ ἀπὸ τῆς βασιλείας τοῦ Θεοῦ. Καὶ οὐδεὶς οὐκέτι ἐτόλμα αὐτὸν ἐπερωτῆσαι. ¶Καὶ λεἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς ἔλεγε, διδάσκων ἐν τῷ ἱερῷ, Πῶς λέγουσιν οἱ γραμματεῖς, ὅτι ὁ Χριστὸς, υἱός ἐστι Δαβίδ ; αὐτὸς λϛγὰρ Δαβὶδ εἶπεν ἐν τῷ πνεύματι τῷ ἁγίῳ, Εἶπεν ὁ Κύριος τῷ κυρίῳ μου, κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου. αὐτὸς λζοὖν Δαβὶδ λέγει αὐτὸν κύριον, καὶ πόθεν υἱὸς αὐτοῦ ἐστι ; Καὶ ὁ πολὺς ὄχλος ἤκουεν αὐτοῦ ἡδέως. ¶Καὶ ληἔλεγεν αὐτοῖς ἐν τῇ διδαχῇ αὑτοῦ, Βλέπετε ἀπὸ τῶν γραμματέων, τῶν θελόντων ἐν στολαῖς περιπατεῖν, καὶ ἀσπασμοὺς ἐν ταῖς ἀγοραῖς, καὶ λθπρωτοκαθεδρίας ἐν ταῖς συναγωγαῖς, καὶ πρωτοκλισίας ἐν τοῖς δείπνοις· οἱ μκατεσθίοντες τὰς οἰκίας τῶν χηρῶν, καὶ προφάσει μακρὰ προσευχόμενοι. οὗτοι λήψονται περισσότερον κρίμα. Καὶ μακαθίσας ὁ Ἰησοῦς κατέναντι τοῦ γαζοφυλακίου, ἐθεώρει πῶς ὁ ὄχλος βάλλει χαλκὸν εἰς τὸ γαζοφυλάκιον. καὶ πολλοὶ πλούσιοι ἔβαλλον πολλά· καὶ μβἐλθοῦσα μία χήρα πτωχὴ ἔβαλε λεπτὰ δύο, ὅ ἐστι κοδράντης. Καὶ μγπροσκαλεσάμενος τοὺς μαθητὰς αὑτοῦ, λέγει αὐτοῖς, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι ἡ χήρα αὕτη ἡ πτωχὴ πλεῖον πάντων βέβληκε τῶν βαλόντων εἰς τὸ γαζοφυλάκιον. πάντες μδγὰρ ἐκ τοῦ περισσεύοντος αὐτοῖς ἔβαλον· αὕτη δὲ ἐκ τῆς ὑστερήσεως αὑτῆς πάντα ὅσα εἶχεν ἔβαλεν, ὅλον τὸν βίον αὑτῆς. ¶Καὶ ιγαἐκπορευομένου αὐτοῦ ἐκ τοῦ ἱεροῦ, λέγει αὐτῷ εἷς τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, Διδάσκαλε ἴδε ποταποὶ λίθοι, καὶ ποταπαὶ οἰκοδομαί. Καὶ βὁ Ἰησοῦς ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτῷ, Βλέπεις ταύτας τὰς μεγάλας οἰκοδομάς ; οὐ μὴ ἀφεθῇ λίθος ἐπὶ λίθῳ, ὃς οὐ μὴ καταλυθῇ. ¶Καὶ γκαθημένου αὐτοῦ εἰς τὸ ὄρος τῶν ἐλαιῶν κατέναντι τοῦ ἱεροῦ, ἐπηρώτων αὐτὸν κατ᾽ ἰδίαν Πέτρος καὶ Ἰάκωβος καὶ Ἰωάννης καὶ Ἀνδρέας, Εἰπὲ δἡμῖν πότε ταῦτα ἔσται, καὶ τί τὸ σημεῖον ὅταν μέλλῃ πάντα ταῦτα συντελεῖσθαι. Ὁ εδὲ Ἰησοῦς ἀποκριθεὶς αὐτοῖς, ἤρξατο λέγειν, Βλέπετε μή τις ὑμᾶς πλανήσῃ. πολλοὶ ϛγὰρ ἐλεύσονται ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, λέγοντες, Ὅτι ἐγώ εἰμι· καὶ πολλοὺς πλανήσουσιν. ὅταν ζδὲ ἀκούσητε πολέμους καὶ ἀκοὰς πολέμων, μὴ θροεῖσθε· δεῖ γὰρ γενέσθαι. ἀλλ᾽ οὔπω τὸ τέλος. ἐγερθήσεται ηγὰρ ἔθνος ἐπὶ ἔθνος, καὶ βασιλεία ἐπὶ βασιλείαν. καὶ ἔσονται σεισμοὶ κατὰ τόπους, καὶ ἔσονται λιμοὶ καὶ ταραχαί. ἀρχαὶ ὠδίνων ταῦτα. Βλέπετε θδὲ ὑμεῖς ἑαυτούς. παραδώσουσι γὰρ ὑμᾶς εἰς συνέδρια, καὶ εἰς συναγωγὰς δαρήσεσθε, καὶ ἐπὶ ἡγεμόνων καὶ βασιλέων σταθήσεσθε ἀχθήσεσθε ἕνεκεν ἐμοῦ, εἰς μαρτύριον αὐτοῖς. καὶ ιεἰς πάντα τὰ ἔθνη δεῖ πρῶτον κηρυχθῆναι τὸ εὐαγγέλιον. ὅταν ιαδὲ ἀγάγωσιν ὑμᾶς παραδιδόντες, μὴ προμεριμνᾶτε τί λαλήσητε, μηδὲ μελετᾶτε, ἀλλ᾽ ὃ ἐὰν δοθῇ ὑμῖν ἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ, τοῦτο λαλεῖτε· οὐ γάρ ἐστε ὑμεῖς οἱ λαλοῦντες, ἀλλὰ τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον. Παραδώσει ιβδὲ ἀδελφὸς ἀδελφὸν εἰς θάνατον, καὶ πατὴρ τέκνον, καὶ ἐπαναστήσονται τέκνα ἐπὶ γονεῖς, καὶ θανατώσουσιν αὐτούς. καὶ ιγἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου. ὁ δὲ ὑπομείνας εἰς τέλος οὗτος σωθήσεται. ¶Ὅταν ιδδὲ ἴδητε τὸ βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως, τὸ ῥηθὲν ὑπὸ Δανιὴλ τοῦ προφήτου, ἑστὸς ἐστὼς ὅπου οὐ δεῖ, (ὁ ἀναγινώσκων νοείτω,) τότε οἱ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ φευγέτωσαν εἰς τὰ ὄρη· ὁ ιεδὲ ἐπὶ τοῦ δώματος, μὴ καταβάτω εἰς τὴν οἰκίαν, μηδὲ εἰσελθέτω ἆραί τι ἐκ τῆς οἰκίας αὑτοῦ. καὶ ιϛὁ εἰς τὸν ἀγρὸν ὢν, μὴ ἐπιστρεψάτω εἰς τὰ ὀπίσω, ἆραι τὸ ἱμάτιον αὑτοῦ. Οὐαὶ ιζδὲ ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις καὶ ταῖς θηλαζούσαις ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις. προσεύχεσθε ιηδὲ ἵνα μὴ γένηται ἠ φυγὴ ὑμῶν χειμῶνος. ἔσονται ιθγὰρ αἱ ἡμέραι ἐκεῖναι θλίψις οἵα οὐ γέγονε τοιαύτη ἀπ᾽ ἀρχῆς κτίσεως ἧς ἔκτισεν ὁ Θεὸς, ἕως τοῦ νῦν, καὶ οὐ μὴ γένηται. καὶ κεἰ μὴ Κύριος ἐκολόβωσε τὰς ἡμέρας, οὐκ ἂν ἐσώθη πᾶσα σάρξ· ἀλλὰ διὰ τοὺς ἐκλεκτοὺς οὓς ἐξελέξατο, ἐκολόβωσε τὰς ἡμέρας. ¶Καὶ κατότε ἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ, Ἰδοὺ ὧδε ὁ Χριστὸς, ἢ ἰδοὺ ἐκεῖ, μὴ πιστεύσητε. ἐγερθήσονται κβγὰρ ψευδόχριστοι καὶ ψευδοπροφῆται, καὶ δώσουσι σημεῖα καὶ τέρατα, πρὸς τὸ ἀποπλανᾷν, εἰ δυνατὸν, καὶ τοὺς ἐκλεκτούς. Ὑμεῖς κγδὲ βλέπετε· ἰδοὺ προείρηκα ὑμῖν πάντα. Ἀλλκδ᾽ ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις, μετὰ τὴν θλίψιν ἐκείνην ὁ ἥλιος σκοτισθήσεται, καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὑτῆς, καὶ κεοἱ ἀστέρες τοῦ οὐρανοῦ ἔσονται ἐκπίπτοντες, καὶ αἱ δυνάμεις αἱ ἐν τοῖς οὐρανοῖς σαλευθήσονται. καὶ κϛτότε ὄψονται τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἐρχόμενον ἐν νεφέλαις μετὰ δυνάμεως πολλῆς καὶ δόξης. καὶ κζτότε ἀποστελεῖ τοὺς ἀγγέλους αὑτοῦ, καὶ ἐπισυνάξει τοὺς ἐκλεκτοὺς αὑτοῦ ἐκ τῶν τεσσάρων ἀνέμων, ἀπ᾽ ἄκρου γῆς ἕως ἄκρου οὐρανοῦ. Ἀπὸ κηδὲ τῆς συκῆς μάθετε τὴν παραβολήν. ὅταν αὐτῆς ἤδη ὁ κλάδος ἁπαλὸς γένηται, καὶ ἐκφύῃ τὰ φύλλα, γινώσκετε ὅτι ἐγγὺς τὸ θέρος ἐστίν· οὕτω κθκαὶ ὑμεῖς, ὅταν ταῦτα ἴδητε γινόμενα, γινώσκετε ὅτι ἐγγύς ἐστιν ἐπὶ θύραις. ἀμὴν λλέγω ὑμῖν, ὅτι οὐ μὴ παρέλθῃ ἡ γενεὰ αὕτη μέχρις οὗ πάντα ταῦτα γένηται. ὁ λαοὐρανὸς καὶ ἡ γῆ παρελεύσονται, οἱ δὲ λόγοι μου οὐ μὴ παρέλθωσι. ¶Περὶ λβδὲ τῆς ἡμέρας ἐκείνης καὶ τῆς ὥρας οὐδεὶς οἶδεν, οὐδὲ οἱ ἄγγελοι οἱ ἐν οὐρανῷ, οὐδὲ ὁ υἱὸς, εἰ μὴ ὁ πατήρ. βλέπετελγ, ἀγρυπνεῖτε καὶ προσεύχεσθε. οὐκ οἴδατε γὰρ πότε ὁ καιρός ἐστιν. ὡς λδἄνθρωπος ἀπόδημος ἀφεὶς τὴν οἰκίαν αὑτοῦ, καὶ δοὺς τοῖς δούλοις αὑτοῦ τὴν ἐξουσίαν, καὶ ἑκάστῳ τὸ ἔργον αὑτοῦ, καὶ τῷ θυρωρῷ ἐνετείλατο ἵνα γρηγορῇ. γρηγορεῖτε λεοὖν· (οὐκ οἴδατε γὰρ πότε ὁ κύριος τῆς οἰκίας ἔρχεται, ὀψὲ, ἢ μεσονυκτίου, ἢ ἀλεκτοροφωνίας, ἢ πρωΐ.) μὴ λϛἐλθὼν ἐξαίφνης, εὕρῃ ὑμᾶς καθεύδοντας. ἃ λζδὲ ὑμῖν λέγω, πᾶσι λέγω, γρηγορεῖτε. ¶ἮΝ ιδαδὲ τὸ πάσχα καὶ τὰ ἄζυμα μετὰ δύο ἡμέρας· καὶ ἐζήτουν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς, πῶς αὐτὸν ἐν δόλῳ κρατήσαντες, ἀποκτείνωσιν. ἔλεγον βδὲ, μὴ ἐν τῇ ἑορτῇ, μήποτε θόρυβος ἔσται τοῦ λαοῦ. ¶Καὶ γὄντος αὐτοῦ ἐν Βηθανίᾳ, ἐν τῇ οἰκίᾳ Σίμωνος τοῦ λεπροῦ, κατακειμένου αὐτοῦ, ἦλθε γυνὴ ἔχουσα ἀλάβαστρον μύρου, νάρδου πιστικῆς πολυτελοῦς· καὶ συντρίψασα τὸ ἀλάβαστρον, κατέχεεν αὐτοῦ κατὰ τῆς κεφαλῆς. ἦσαν δδέ τινες ἀγανακτοῦντες πρὸς ἑαυτοὺς, καὶ λέγοντες, εἰς τί ἡ ἀπώλεια αὕτη τοῦ μύρου γέγονεν ; ἠδύνατο εγὰρ τοῦτο πραθῆναι ἐπάνω τριακοσίων δηναρίων, καὶ δοθῆναι τοῖς πτωχοῖς. καὶ ἐνεβριμῶντο αὐτῇ. Ὁ ϛδὲ Ἰησοῦς εἶπεν, Ἄφετε αὐτὴν, τί αὐτῇ κόπους παρέχετε ; καλὸν ἔργον εἰργάσατο εἰς ἐμέ. πάντοτε ζγὰρ τοὺς πτωχοὺς ἔχετε μεθ᾽ ἑαυτῶν, καὶ ὅταν θέλητε δύνασθε αὐτοὺς εὖ ποιῆσαι· ἐμὲ δὲ οὐ πάντοτε ἔχετε. ὃ ηεἶχεν αὕτη, ἐποίησεν· προέλαβε μυρίσαι μου τὸ σῶμα εἰς τὸν ἐνταφιασμόν. ἀμὴν θλέγω ὑμῖν, ὅπου ἂν κηρυχθῇ τὸ εὐαγγέλιον τοῦτο εἰς ὅλον τὸν κόσμον, καὶ ὃ ἐποίησεν αὕτη λαληθήσεται εἰς μνημόσυνον αὐτῆς. ¶Καὶ ιὁ Ἰούδας ὁ Ἰσκαριώτης, εἷς τῶν δώδεκα, ἀπῆλθε πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς, ἵνα παραδῷ αὐτὸν αὐτοῖς. οἱ ιαδὲ, ἀκούσαντες ἐχάρησαν, καὶ ἐπηγγείλαντο αὐτῷ ἀργύριον δοῦναι. καὶ ἐζήτει πῶς εὐκαίρως αὐτὸν παραδῷ. ¶Καὶ ιβτῇ πρώτῃ ἡμέρᾳ τῶν ἀζύμων, ὅτε τὸ πάσχα ἔθυον, λέγουσιν αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, Ποῦ θέλεις ἀπελθόντες ἑτοιμάσωμεν ἵνα φάγῃς τὸ πάσχα ; Καὶ ιγἀποστέλλει δύο τῶν μαθητῶν αὑτοῦ, καὶ λέγει αὐτοῖς, Ὑπάγετε εἰς τὴν πόλιν, καὶ ἀπαντήσει ὑμῖν ἄνθρωπος κεράμιον ὕδατος βαστάζων· ἀκολουθήσατε αὐτῷ, καὶ ιδὅπου ἐὰν εἰσέλθῃ, εἴπατε τῷ οἰκοδεσπότῃ, ὅτι ὁ διδάσκαλος λέγει, Ποῦ ἐστι τὸ κατάλυμα ὅπου τὸ πάσχα μετὰ τῶν μαθητῶν μου φάγω ; Καὶ ιεαὐτὸς ὑμῖν δείξει ἀνώγεον μέγα ἐστρωμένον, ἕτοιμον· ἐκεῖ ἑτοιμάσατε ἡμῖν. Καὶ ιϛἐξῆλθον οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, καὶ ἦλθον εἰς τὴν πόλιν· καὶ εὗρον καθὼς εἶπεν αὐτοῖς, καὶ ἡτοίμασαν τὸ πάσχα. ¶Καὶ ιζὀψίας γενομένης ἔρχεται μετὰ τῶν δώδεκα. καὶ ιηἀνακειμένων αὐτῶν καὶ ἐσθιόντων, εἶπεν ὁ Ἰησοῦς, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι εἷς ἐξ ὑμῶν παραδώσει με, ὁ ἐσθίων μετ᾽ ἐμοῦ. Οἱ ιθδὲ ἤρξαντο λυπεῖσθαι, καὶ λέγειν αὐτῷ εἷς καθ᾽ εἷς, μήτι ἐγώ ; Καὶ ἄλλος, μήτι ἐγώ ; Ὁ κδὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, Εἷς ἐκ τῶν δώδεκα ὁ ἐμβαπτόμενος μετ᾽ ἐμοῦ εἰς τὸ τρυβλίον. ὁ καμὲν υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ὑπάγει, καθὼς γέγραπται περὶ αὐτοῦ· οὐαὶ δὲ τῷ ἀνθρώπῳ ἐκείνῳ δι᾽ οὗ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοται. καλὸν ἦν αὐτῷ, εἰ οὐκ ἐγεννήθη ὁ ἄνθρωπος ἐκεῖνος. Καὶ κβἐσθιόντων αὐτῶν, λαβὼν ὁ Ἰησοῦς ἄρτον, εὐλογήσας ἔκλασε, καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς, καὶ εἶπε, Λάβετε, φάγετε· τοῦτό ἐστι τὸ σῶμά μου. Καὶ κγλαβὼν τὸ ποτήριον, εὐχαριστήσας ἔδωκεν αὐτοῖς. καὶ ἔπιον ἐξ αὐτοῦ πάντες. καὶ κδεἶπεν αὐτοῖς, Τοῦτό ἐστι τὸ αἷμά μου τὸ τῆς καινῆς διαθήκης, τὸ περὶ πολλῶν ἐκχυνόμενον. ἀμὴν κελέγω ὑμῖν, ὅτι οὐκέτι οὐ μὴ πίω ἐκ τοῦ γεννήματος τῆς ἀμπέλου, ἕως τῆς ἡμέρας ἐκείνης ὅταν αὐτὸ πίνω καινὸν ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ Θεοῦ. Καὶ κϛὑμνήσαντες ἐξῆλθον εἰς τὸ ὄρος τῶν ἐλαιῶν. καὶ κζλέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Ὅτι πάντες σκανδαλισθήσεσθε ἐν ἐμοὶ ἐν τῇ νυκτὶ ταύτη, ὅτι γέγραπται, Πατάξω τὸν ποιμένα, καὶ διασκορπισθήσεται τὰ πρόβατα. ἀλλὰ κημετὰ τὸ ἐγερθῆναί με, προάξω ὑμᾶς εἰς τὴν Γαλιλαίαν. Ὁ κθδὲ Πέτρος ἔφη αὐτῷ, Καὶ εἰ πάντες σκανδαλισθήσονται, ἀλλ᾽ οὐκ ἐγώ. Καὶ λλέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ἀμὴν λέγω σοι, ὅτι σήμερον ἐν τῇ νυκτὶ ταύτῃ, πρὶν ἢ δὶς ἀλέκτορα φωνῆσαι, τρὶς ἀπαρνήσῃ με. Ὁ λαδὲ ἐκ περισσοῦ ἔλεγε μᾶλλον, Ἐάν με δέῃ συναποθανεῖν σοι, οὐ μή σε ἀπαρνήσομαι. Ὡσαύτως δὲ καὶ πάντες ἔλεγον. ¶Καὶ λβἔρχονται εἰς χωρίον οὗ τὸ ὄνομα Γεθσημανῆ· καὶ λέγει τοῖς μαθηταῖς αὑτοῦ, Καθίσατε ὧδε ἕως προσεύξωμαι. Καὶ λγπαραλαμβάνει τὸν Πέτρον καὶ τὸν Ἰάκωβον καὶ Ἰωάννην μεθ᾽ ἑαυτοῦ, καὶ ἤρξατο ἐκθαμβεῖσθαι καὶ ἀδημονεῖν. καὶ λδλέγει αὐτοῖς, Περίλυπός ἐστιν ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου. μείνατε ὧδε καὶ γρηγορεῖτε. Καὶ λεπροελθὼν μικρὸν, ἔπεσεν ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ προσηύχετο ἵνα εἰ δυνατόν ἐστι, παρέλθῃ ἀπ᾽ αὐτοῦ ἡ ὥρα, καὶ λϛἔλεγεν, Ἀββᾶ ὁ πατὴρ, πάντα δυνατά σοι· παρένεγκε τὸ ποτήριον ἀπ᾽ ἐμοῦ τοῦτο. ἀλλ᾽ οὐ τί ἐγὼ θέλω, ἀλλὰ τί σύ. Καὶ λζἔρχεται, καὶ εὑρίσκει αὐτοὺς καθεύδοντας, καὶ λέγει τῷ Πέτρῳ, Σίμων καθεύδεις ; οὐκ ἴσχυσας μίαν ὥραν γρηγορῆσαι ; γρηγορεῖτε ληκαὶ προσεύχεσθε ἵνα μὴ εἰσέλθητε εἰς πειρασμόν. τὸ μὲν πνεῦμα πρόθυμον, ἡ δὲ σὰρξ ἀσθενής. Καὶ λθπάλιν ἀπελθὼν προσηύξατο, τὸν αὐτὸν λόγον εἰπών. καὶ μὑποστρέψας εὗρεν αὐτοὺς πάλιν καθεύδοντας. (ἦσαν γὰρ οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτῶν βεβαρημένοι) καὶ οὐκ ᾔδεισαν τί αὐτῷ ἀποκριθῶσι. Καὶ μαἔρχεται τὸ τρίτον, καὶ λέγει αὐτοῖς, Καθεύδετε τὸ λοιπὸν καὶ ἀναπαύεσθε. ἀπέχει. ἦλθεν ἡ ὥρα· ἰδοὺ παραδίδοται ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου εἰς τὰς χεῖρας τῶν ἁμαρτωλῶν. ἐγείρεσθεμβ, ἄγωμεν. ἰδοὺ ὁ παραδιδούς με ἤγγικε. ¶Καὶ μγεὐθέως, ἔτι αὐτοῦ λαλοῦντος παραγίνεται Ἰούδας εἷς ὢν τῶν δώδεκα, καὶ μετ᾽ αὐτοῦ ὄχλος πολὺς μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων, παρὰ τῶν ἀρχιερέων καὶ τῶν γραμματέων καὶ τῶν πρεσβυτέρων. δεδώκει μδδὲ ὁ παραδιδοὺς αὐτὸν, σύσσημον αὐτοῖς, λέγων, Ὃν ἂν φιλήσω, αὐτός ἐστι· κρατήσατε αὐτὸν, καὶ ἀπαγάγετε ἀσφαλῶς. Καὶ μεἐλθὼν, εὐθέως προσελθὼν αὐτῷ λέγει, Ῥαββὶ ῥαββί· καὶ κατεφίλησεν αὐτόν. οἱ μϛδὲ ἐπέβαλον ἐπ᾽ αὐτὸν τὰς χεῖρας αὑτῶν, καὶ ἐκράτησαν αὐτόν. Εἷς μζδέ τις τῶν παρεστηκότων σπασάμενος τὴν μάχαιραν, ἔπαισε τὸν δοῦλον τοῦ ἀρχιερέως, καὶ ἀφεῖλεν αὐτοῦ τὸ ὠτίον. καὶ μηἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Ὡς ἐπὶ λῃστὴν ἐξήλθετε μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων συλλαβεῖν με ; καθμθ᾽ ἡμέραν ἤμην πρὸς ὑμᾶς ἐν τῷ ἱερῷ διδάσκων, καὶ οὐκ ἐκρατήσατέ με. ἀλλ᾽ ἵνα πληρωθῶσιν αἱ γραφαί. Καὶ νἀφέντες αὐτὸν πάντες ἔφυγον. Καὶ ναεἷς τις νεανίσκος ἠκολούθει αὐτῷ, περιβεβλημένος σινδόνα ἐπὶ γυμνοῦ· καὶ κρατοῦσιν αὐτὸν οἱ νεανίσκοι· ὁ νβδὲ καταλιπὼν τὴν σινδόνα, γυμνὸς ἔφυγεν ἀπ᾽ αὐτῶν. Καὶ νγἀπήγαγον τὸν Ἰησοῦν πρὸς τὸν ἀρχιερέα· καὶ συνέρχονται αὐτῷ πάντες οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι καὶ οἱ γραμματεῖς. καὶ νδὁ Πέτρος ἀπὸ μακρόθεν ἠκολούθησεν αὐτῷ ἕως ἔσω εἰς τὴν αὐλὴν τοῦ ἀρχιερέως, καὶ ἦν συγκαθήμενος μετὰ τῶν ὑπηρετῶν, καὶ θερμαινόμενος πρὸς τὸ φῶς. Οἱ νεδὲ ἀρχιερεῖς καὶ ὅλον τὸ συνέδριον ἐζήτουν κατὰ τοῦ Ἰησοῦ μαρτυρίαν, εἰς τὸ θανατῶσαι αὐτόν· καὶ οὐχ εὕρισκον. πολλοὶ νϛγὰρ ἐψευδομαρτύρουν κατ᾽ αὐτοῦ, καὶ ἶσαι αἱ μαρτυρίαι οὐκ ἦσαν. καί νζτινες ἀναστάντες ἐψευδομαρτύρουν κατ᾽ αὐτοῦ, λέγοντες, Ὅτι νηἡμεῖς ἠκούσαμεν αὐτοῦ λέγοντος, Ὅτι ἐγὼ καταλύσω τὸν ναὸν τοῦτον τὸν χειροποίητον, καὶ διὰ τριῶν ἡμερῶν ἄλλον ἀχειροποίητον οἰκοδομήσω. Καὶ νθοὐδὲ οὕτως ἴση ἦν ἡ μαρτυρία αὐτῶν. Καὶ ξἀναστὰς ὁ ἀρχιερεὺς εἰς τὸ μέσον, ἐπηρώτησε τὸν Ἰησοῦν, λέγων, Οὐκ ἀποκρίνῃ οὐδέν ; τί οὗτοί σου καταμαρτυροῦσιν ; Ὁ ξαδὲ ἐσιώπα, καὶ οὐδὲν ἀπεκρίνατο. Πάλιν ὁ ἀρχιερεὺς ἐπηρώτα αὐτὸν, καὶ λέγει αὐτῷ, Σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ υἱὸς τοῦ εὐλογητοῦ ; Ὁ ξβδὲ Ἰησοῦς εἶπεν, Ἐγώ εἰμι· καὶ ὄψεσθε τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου καθήμενον ἐκ δεξιῶν τῆς δυνάμεως, καὶ ἐρχόμενον μετὰ τῶν νεφελῶν τοῦ οὐρανοῦ. Ὁ ξγδὲ ἀρχιερεὺς διαῤῥήξας τοὺς χιτῶνας αὑτοῦ, λέγει, Τί ἔτι χρείαν ἔχομεν μαρτύρων ; ἠκούσατε ξδτῆς βλασφημίας. τί ὑμῖν φαίνεται ; οἱ δὲ πάντες κατέκριναν αὐτὸν εἶναι ἔνοχον θανάτου. Καὶ ξεἤρξαντό τινες ἐμπτύειν αὐτῷ, καὶ περικαλύπτειν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ, καὶ κολαφίζειν αὐτὸν, καὶ λέγειν αὐτῷ, προφήτευσον. καὶ οἱ ὑπηρέται ῥαπίσμασιν αὐτὸν ἔβαλλον. ¶Καὶ ξϛὄντος τοῦ Πέτρου ἐν τῇ αὐλῇ κάτω, ἔρχεται μία τῶν παιδισκῶν τοῦ ἀρχιερέως, καὶ ξζἰδοῦσα τὸν Πέτρον θερμαινόμενον, ἐμβλέψασα αὐτῷ, λέγει, Καὶ σὺ μετὰ τοῦ Ναζαρηνοῦ Ἰησοῦ ἦσθα. Ὁ ξηδὲ ἠρνήσατο, λέγων, Οὐκ οἶδα οὐδὲ ἐπίσταμαι τί σὺ λέγεις. Καὶ ἐξῆλθεν ἔξω εἰς τὸ προαύλιον· καὶ ἀλέκτωρ ἐφώνησε. Καὶ ξθἡ παιδίσκη ἰδοῦσα αὐτὸν πάλιν, ἤρξατο λέγειν τοῖς παρεστηκόσιν, Ὅτι οὗτος ἐξ αὐτῶν ἐστιν. Ὁ οδὲ πάλιν ἠρνεῖτο. καὶ μετὰ μικρὸν πάλιν οἱ παρεστῶτες ἔλεγον τῷ Πέτρῳ, Ἀληθῶς ἐξ αὐτῶν εἶ. καὶ γὰρ Γαλιλαῖος εἶ, καὶ ἡ λαλιά σου ὁμοιάζει. Ὁ οαδὲ ἤρξατο ἀναθεματίζειν καὶ ὀμνύειν, Ὅτι οὐκ οἶδα τὸν ἄνθρωπον τοῦτον ὃν λέγετε. Καὶ οβἐκ δευτέρου ἀλέκτωρ ἐφώνησε. καὶ ἀνεμνήσθη ὁ Πέτρος τοῦ ῥήματος οὖ εἶπεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, ὅτι πρὶν ἀλέκτορα φωνῆσαι δὶς, ἀπαρνήσῃ με τρίς. Καὶ ἐπιβαλὼν ἔκλαιε. ¶Καὶ ιεαεὐθέως ἐπὶ τὸ πρωῒ συμβούλιον ποιήσαντες οἱ ἀρχιερεῖς μετὰ τῶν πρεσβυτέρων καὶ γραμματέων, καὶ ὅλον τὸ συνέδριον, δήσαντες τὸν Ἰησοῦν ἀπήνεγκαν, καὶ παρέδωκαν τῷ Πιλάτῳ. καὶ βἐπηρώτησεν αὐτὸν ὁ Πιλάτος, Σὺ εἶ ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; Ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτῷ, Σὺ λέγεις. Καὶ γκατηγόρουν αὐτοῦ οἱ ἀρχιερεῖς πολλά. αὐτὸς δὲ οὐδὲν ἀπεκρίνατο Ὁ δδὲ Πιλάτος πάλιν ἐπηρώτησεν αὐτὸν, λέγων, Οὐκ ἀποκρίνῃ οὐδέν ; ἴδε πόσα σου καταμαρτυροῦσιν. Ὁ εδὲ Ἰησοῦς οὐκέτι οὐδὲν ἀπεκρίθη, ὥστε θαυμάζειν τὸν Πιλάτον. Κατὰ ϛδὲ ἑορτὴν ἀπέλυεν αὐτοῖς ἕνα δέσμιον, ὅνπερ ᾐτοῦντο. ἦν ζδὲ ὁ λεγόμενος Βαραββᾶς μετὰ τῶν συστασιαστῶν δεδεμένος, οἵτινες ἐν τῇ στάσει φόνον πεποιήκεισαν. καὶ ηἀναβοήσας ὁ ὄχλος ἤρξατο αἰτεῖσθαι, καθὼς ἀεὶ ἐποίει αὐτοῖς. Ὁ θδὲ Πιλάτος ἀπεκρίθη αὐτοῖς, λέγων, Θέλετε ἀπολύσω ὑμῖν τὸν βασιλέα τῶν Ἰουδαίων ; ἐγίνωσκε ιγὰρ ὅτι διὰ φθόνον παραδεδώκεισαν αὐτὸν οἱ ἀρχιερεῖς. Οἱ ιαδὲ ἀρχιερεῖς ἀνέσεισαν τὸν ὄχλον, ἵνα μᾶλλον τὸν Βαραββᾶν ἀπολύσῃ αὐτοῖς. Ὁ ιβδὲ Πιλάτος ἀποκριθεὶς πάλιν εἶπεν αὐτοῖς, Τί οὖν θέλετε ποιήσω ὃν λέγετε βασιλέα τῶν Ἰουδαίων ; οἱ ιγδὲ πάλιν ἔκραξαν, Σταύρωσον αὐτόν. Ὁ ιδδὲ Πιλάτος ἔλεγεν αὐτοῖς, Τί γὰρ κακὸν ἐποίησεν ; οἱ δὲ περισσοτέρως ἔκραξαν, Σταύρωσον αὐτόν. Ὁ ιεδὲ Πιλάτος βουλόμενος τῷ ὄχλῳ τὸ ἱκανὸν ποιῆσαι, ἀπέλυσεν αὐτοῖς τὸν Βαραββᾶν. καὶ παρέδωκεν τὸν Ἰησοῦν φραγελλώσας, ἵνα σταυρωθῇ. Οἱ ιϛδὲ στρατιῶται ἀπήγαγον αὐτὸν ἔσω τῆς αὐλῆς, ὅ ἐστι πραιτώριον, καὶ συγκαλοῦσιν ὅλην τὴν σπεῖραν, καὶ ιζἐνδύουσιν αὐτὸν πορφύραν, καὶ περιτιθέασιν αὐτῷ πλέξαντες ἀκάνθινον στέφανον, καὶ ιηἤρξαντο ἀσπάζεσθαι αὐτὸν, Χαῖρε βασιλεῦ τῶν Ἰουδαίων. καὶ ιθἔτυπτον αὐτοῦ τὴν κεφαλὴν καλάμῳ, καὶ ἐνέπτυον αὐτῷ, καὶ τιθέντες τὰ γόνατα προσεκύνουν αὐτῷ. καὶ κὅτε ἐνέπαιξαν αὐτῷ, ἐξέδυσαν αὐτὸν τὴν πορφύραν, καὶ ἐνέδυσαν αὐτὸν τὰ ἱμάτια τὰ ἴδια. καὶ ἐξάγουσιν αὐτὸν, ἵνα σταυρώσωσιν αὐτόν. Καὶ καἀγγαρεύουσι παράγοντά τινα Σίμωνα Κυρηναῖον, ἐρχόμενον ἀπ᾽ ἀγροῦ, τὸν πατέρα Ἀλεξάνδρου καὶ Ῥούφου, ἵνα ἄρῃ τὸν σταυρὸν αὐτοῦ. καὶ κβφέρουσιν αὐτὸν ἐπὶ Γολγοθᾶ τόπον, ὅ ἐστι μεθερμηνευόμενον, κρανίου τόπος. Καὶ κγἐδίδουν αὐτῷ πιεῖν ἐσμυρνισμένον οἶνον· Ὁ δὲ οὐκ ἔλαβε. ¶Καὶ κδσταυρώσαντες αὐτὸν, διεμέριζον τὰ ἱμάτια αὐτοῦ, βάλλοντες κλῆρον ἐπ᾽ αὐτὰ, τίς τί ἄρῃ. ἦν κεδὲ ὥρα τρίτη, καὶ ἐσταύρωσαν αὐτόν. καὶ κϛἦν ἡ ἐπιγραφὴ τῆς αἰτίας αὐτοῦ ἐπιγεγραμμένη, Ὁ ΒΑΣΙΛΕΥΣ ΤΩΝ ἸΟΥΔΑΙΩΝ. καὶ κζσὺν αὐτῷ σταυροῦσι δύο λῃστὰς, ἕνα ἐκ δεξιῶν καὶ ἕνα ἐξ εὐωνύμων αὐτοῦ. καὶ κηἐπληρώθη ἡ γραφὴ ἡ λέγουσα, Καὶ μετὰ ἀνόμων ἐλογίσθη. Καὶ κθοἱ παραπορευόμενοι ἐβλασφήμουν αὐτὸν, κινοῦντες τὰς κεφαλὰς αὑτῶν, καὶ λέγοντες, Οὐὰ, ὁ καταλύων τὸν ναὸν, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις οἰκοδομῶν. σῶσον λσεαυτὸν, καὶ κατάβα ἀπὸ τοῦ σταυροῦ. Ὁμοίως λαδὲ καὶ οἱ ἀρχιερεῖς ἐμπαίζοντες, πρὸς ἀλλήλους μετὰ τῶν γραμματέων ἔλεγον, Ἄλλους ἔσωσεν, ἑαυτὸν οὐ δύναται σῶσαι. ὁ λβΧριστὸς ὁ βασιλεὺς τοῦ Ἰσραὴλ καταβάτω νῦν ἀπὸ τοῦ σταυροῦ, ἵνα ἴδωμεν καὶ πιστεύσωμεν. Καὶ οἱ συνεσταυρωμένοι αὐτῷ ὠνείδιζον αὐτόν. Γενομένης λγδὲ ὥρας ἕκτης, σκότος ἐγένετο ἐφ᾽ ὅλην τὴν γῆν ἕως ὥρας ἐννάτης. καὶ λδτῇ ὥρᾳ τῇ ἐννάτῃ ἐβόησεν ὁ Ἰησοῦς φωνῇ μεγάλῃ, λέγων, Ἐλωῒ Ἐλωῒ, λαμμᾶ σαβαχθανί ; ὅ ἐστι μεθερμηνευόμενον, Ὁ Θεός μου ὁ Θεός μου, εἰς τί με ἐγκατέλιπες ; Καί λετινες τῶν παρεστηκότων ἀκούσαντες, ἔλεγον, Ἰδοὺ Ἠλίαν φωνεῖ. Δραμὼν λϛδὲ εἶς καὶ γεμίσας σπόγγον ὄξους, περιθείς τε καλάμῳ, ἐπότιζεν αὐτὸν, λέγων, Ἄφετε, ἴδωμεν εἰ ἔρχεται Ἠλίας καθελεῖν αὐτόν. Ὁ λζδὲ Ἰησοῦς ἀφεὶς φωνὴν μεγάλην, ἐξέπνευσε. καὶ λητὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ ἐσχίσθη εἰς δύο ἀπὸ ἄνωθεν ἕως κάτω. Ἰδὼν λθδὲ ὁ κεντυρίων ὁ παρεστηκὼς ἐξ ἐναντίας αὐτοῦ, ὅτι οὕτω κράξας ἐξέπνευσεν, εἶπεν, Ἀληθῶς ὁ ἄνθρωπος οὗτος, υἱὸς ἦν Θεοῦ. Ἦσαν μδὲ καὶ γυναῖκες ἀπὸ μακρόθεν θεωροῦσαι, ἐν αἷς ἦν καὶ Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ, καὶ Μαρία ἡ τοῦ Ἰακώβου τοῦ μικροῦ καὶ Ἰωσῆ μήτηρ, καὶ Σαλώμη, αἳ μακαὶ ὅτε ἦν ἐν τῇ Γαλιλαίᾳ, ἠκολούθουν αὐτῷ καὶ διηκόνουν αὐτῷ, καὶ ἄλλαι πολλαὶ αἱ συναναβᾶσαι αὐτῷ εἰς Ἱεροσόλυμα. ¶Καὶ μβἤδη ὀψίας γενομένης, (ἐπεὶ ἦν παρασκευὴ, ὅ ἐστι προσάββατον) ἦλθεν μγἸωσὴφ ὁ ἀπὸ Ἀριμαθαίας, εὐσχήμων βουλευτὴς, ὃς καὶ αὐτὸς ἦν προσδεχόμενος τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ, τολμήσας εἰσῆλθε πρὸς Πιλάτον, καὶ ᾐτήσατο τὸ σῶμα τοῦ Ἰησοῦ. ὁ μδδὲ Πιλάτος ἐθαύμασεν εἰ ἤδη τέθνηκε· καὶ προσκαλεσάμενος τὸν κεντυρίωνα, ἐπηρώτησεν αὐτὸν εἰ πάλαι ἀπέθανε. καὶ μεγνοὺς ἀπὸ τοῦ κεντυρίωνος, ἐδωρήσατο τὸ σῶμα τῷ Ἰωσήφ. καὶ μϛἀγοράσας σινδόνα καὶ καθελὼν αὐτὸν, ἐνείλησε τῇ σινδόνι, καὶ κατέθηκεν αὐτὸν ἐν μνημείῳ ὃ ἦν λελατομημένον ἐκ πέτρας, καὶ προσεκύλισε λίθον ἐπὶ τὴν θύραν τοῦ μνημείου. ἡ μζδὲ Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ καὶ Μαρία Ἰωσῆ ἐθεώρουν ποῦ τίθεται. ¶Καὶ ιϛαδιαγενομένου τοῦ σαββάτου, Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ καὶ Μαρία ἡ τοῦ Ἰακώβου καὶ Σαλώμη ἠγόρασαν ἀρώματα, ἵνα ἐλθοῦσαι ἀλείψωσιν αὐτόν. καὶ βλίαν πρωῒ τῆς μιᾶς σαββάτων ἔρχονται ἐπὶ τὸ μνημεῖον, ἀνατείλαντος τοῦ ἡλίου. καὶ γἔλεγον πρὸς ἑαυτὰς, Τίς ἀποκυλίσει ἡμῖν τὸν λίθον ἐκ τῆς θύρας τοῦ μνημείου ; (καὶ δἀναβλέψασαι θεωροῦσιν ὅτι ἀποκεκύλισται ὁ λίθος.) ἦν γὰρ μέγας σφόδρα. Καὶ εεἰσελθοῦσαι εἰς τὸ μνημεῖον, εἶδον νεανίσκον καθήμενον ἐν τοῖς δεξιοῖς, περιβεβλημένον στολὴν λευκήν· καὶ ἐξεθαμβήθησαν. ὁ ϛδὲ λέγει αὐταῖς, Μὴ ἐκθαμβεῖσθε. Ἰησοῦν ζητεῖτε τὸν Ναζαρηνὸν τὸν ἐσταυρωμένον· ἠγέρθη, οὐκ ἔστιν ὧδε. ἴδε ὁ τόπος ὅπου ἔθηκαν αὐτόν. ἀλλζ᾽ ὑπάγετε, εἴπατε τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, καὶ τῷ Πέτρῳ, ὅτι προάγει ὑμᾶς εἰς τὴν Γαλιλαίαν· ἐκεῖ αὐτὸν ὄψεσθε, καθὼς εἶπεν ὑμῖν. Καὶ ηἐξελθοῦσαι ταχὺ ἔφυγον ἀπὸ τοῦ μνημείου. εἶχε δὲ αὐτὰς τρόμος καὶ ἔκστασις, καὶ οὐδενὶ οὐδὲν εἶπον· ἐφοβοῦντο γάρ. ¶Ἀναστὰς θδὲ, πρωῒ πρώτῃ σαββάτου ἐφάνη πρῶτον Μαρίᾳ τῇ Μαγδαληνῇ, ἀφ᾽ ἧς ἐκβεβλήκει ἑπτὰ δαιμόνια. ἐκείνη ιπορευθεῖσα ἀπήγγειλε τοῖς μετ᾽ αὐτοῦ γενομένοις, πενθοῦσι καὶ κλαίουσι· κᾀκεῖνοι ιαἀκούσαντες ὅτι ζῇ καὶ ἐθεάθη ὑπ᾽ αὐτῆς, ἠπίστησαν. Μετὰ ιβδὲ ταῦτα δυσὶν ἐξ αὐτῶν περιπατοῦσιν ἐφανερώθη ἐν ἑτέρᾳ μορφῇ, πορευομένοις εἰς ἀγρόν. κᾀκεῖνοι ιγἀπελθόντες ἀπήγγειλαν τοῖς λοιποῖς· οὐδὲ ἐκείνοις ἐπίστευσαν. ὕστερονιδ, ἀνακειμένοις αὐτοῖς τοῖς ἕνδεκα ἐφανερώθη, καὶ ὠνείδισε τὴν ἀπιστίαν αὐτῶν καὶ σκληροκαρδίαν, ὅτι τοῖς θεασαμένοις αὐτὸν ἐγηγερμένον, οὐκ ἐπίστευσαν. καὶ ιεεἶπεν αὐτοῖς, Πορευθέντες εἰς τὸν κόσμον ἅπαντα, κηρύξατε τὸ εὐαγγέλιον πάσῃ τῇ κτίσει. ὁ ιϛπιστεύσας καὶ βαπτισθεὶς, σωθήσεται· ὁ δὲ ἀπιστήσας, κατακριθήσεται. Σημεῖα ιζδὲ τοῖς πιστεύσασι, ταῦτα παρακολουθήσει· ἐν τῷ ὀνόματί μου δαιμόνια ἐκβαλοῦσι· γλώσσαις λαλήσουσι καιναῖς· ὄφεις ιηἀροῦσι· κᾂν θανάσιμόν τι πίωσιν, οὐ μὴ αὐτοὺς βλάψει· ἐπὶ ἀῤῥώστους χεῖρας ἐπιθήσουσι, καὶ καλῶς ἕξουσι. ¶Ὁ ιθμὲν οὖν Κύριος, μετὰ τὸ λαλῆσαι αὐτοῖς, ἀνελήφθη εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἐκάθισεν ἐκ δεξιῶν τοῦ Θεοῦ. ἐκεῖνοι κδὲ ἐξελθόντες ἐκήρυξαν πανταχοῦ, τοῦ Κυρίου συνεργοῦντος, καὶ τὸν λόγον βεβαιοῦντος διὰ τῶν ἐπακολουθούντων σημείων. ¶ἀμήν.
Jézus1 Krisztus Keresztelő János által hirdettetvén és megkereszteltetvén megkísértetik, prédikál, tanítványokat választ, betegeket gyógyít.Jézus1 Krisztusnak, az Isten Fijának Evangyéliomának kezdete. Mint2 meg vagyon irva a Prófétáknál : Imé én elbocsátom az én követemet a te orczád előtt, ki megkésziti a te útadat te előtted. Kiáltó3 szó a pusztában : készitsétek meg az Úrnak útát, egyengessétek meg az ő ösvényit. Keresztel4 vala János a pusztában ás préádikálja vala a megtérésnek Keresztségét, a bűnöknek bocsánatjokra. És5 kimegyen vala ő hozzá az egész Júdeának tartománya és a Jérusálembeliek, és mindnyájan megkeresztelkednek vala ő tőle a Jordán vizében, az ő büneikről vallást tévén. Jánosnak6 pedig öltözete vala teveszörből és az ő derekának övedzője bőrből csináltatott ; és eszik vala sáskákat és erdei mézet. És7 prédikál vala, ezt mondván : Én utánnam jő, a ki nálamnál erősb, kinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván megoldjam sarujának kötelét. És8 jóllehet kereszteltelek titeket vizzel, de ő keresztel titeket Szent Lélekkel. És9 lőn az napokban, eljöve Jézus Názáéretből, Galileának városából, és megkeresztelkedék a Jordánban Jánostól- És10 azonnal feljövén a vizből látá az egeket megnyilatkozni, és a Szent Lélket mintegy galambot ő reá leszállani. És11 szóza lőn az égből : Te vagy amaz én szerelmes Fiam, kiben én megengeszteltettem. És12 azonnal a Lélek elragadá őtet a pusztába. És13 ott volt a pusztában negyven napig, és a Sátán kisérti vala őtet ; és vala a vadakkal ; és az Angyalok szolgálnak vala néki. Minekutánna14 pedig János a tömlöczbe vettetett volna, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának Evangyéliomát És15 ezt mondja vala : Bétölt az idő, és elközelitett az Isten országa : térjetek meg és hidjetek az Evangyéliomnak. És16 mikor járna Galileának tengere mellett, látá Simont és Andrást annak attyafiát, hogy a tengerbe vetnék az ő hálojokat, (mert halászok valának.) És17 monda nékik Jézus : Kövessetek engemet, és azt mivelem, hogy embereket halásszatok. És18 ők mindjárt elhagyvána az ő hálóikat, követék őtet. Akkor19 előbb menvén onnét éegy kevéssé, látá Jakabot a Zebedius fiját, és Jánost annak attyafiát, kik is a hajóban az ő hálóikat kötözgetik vala. És20 azonnal hívá őket ; és ők elhagyván a hajóban az ő attyokat Zebediust, a bérs szolgákkal követék őtet. És21 bémenének Kapernaumba ; és azonnal bémenvén Jézus Szombat napon a zsinagógába, tanit vala. És22 megindulnak vala az ő tudomáynán : mert tanitja vala őket úgy, mint kinek méltósága volna, és nem úgy, mint az Irástudók. Vala23 pedig azoknak zsinagógájokban egy ember, kiben tisztátalan lélek vala, ki felkiálta. És24 monda : Ah mi dolgunk vagyon nékünk te veled Názáretbeli Jézus ? azért jöttél é hogy elveszess minket ? tudlak téged kicsoda légy, tudniillik az Istennek ama Szente. És25 megdorgálá őtet Jézus, mondván : Némulj meg, és menj ki ez emberből ! Akkor,26 mikor a tisztátalan lélek igen megrángatta volna azt, és felszóval kiáltott volna, kiméne belőle. És27 elálmélkodának mindnyájan, annyira, hogy ő köztök egymástól kérdenék, ezt mondván : Micsoda ez ? és micsoda új tudomány ez, hogy illyen nagy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engednek néki ? Elméne28 azért azonnal az ő hire mind egész Galileának vidékire. És29 mindjárt kimenvén a zsinagógából, menének Simonnak és Andrásnak házokhoz Jakabbalés Jánossal egybe. A30 Simonnak pedig napa fekszik vala hideglelésben, és mindjárt szólának néki a felől. Akkor31 ő járulván és annak kezét fogván, felemelé azt ; és a hideglelés elhagyá azt azonnal, és szolgála nékik. És32 mikor estve volna és a nap le kezdett volna menni, minden betegeseket és ördöngösöket hoznak vala ő hozzá. És33 mind az egész város gyült vala az ajtó eleibe. És34 sok külömb-külömb betegségekbe esteket meggyógyít vala ; és sok ördögöket üze ki, és nem hagyja vala szólni az ördögöket, mivelhogy őtet esmérnék. És35 igen reggel, még éjszakán mikor felkölt volna, kiméne, és elméne puszta helyre, és ott imádkozik vala. És36 követék őtet Simon és a kik vele valának. És37 mikor meglelték volna őtet, mondának néki : Mindenek tégedet keresnek. Akkor38 monda nékik : Menjünk el a közel való városkákba hogy ott is prédikáljak ; mert azért jöttem. És39 prédikál vala azoknak zsinagógáikban mind az egész Galileában, és ördögöket üz vala. És40 jöve ő hozzá egy bélpoklos ember, kérvén őtet és az ő lábainál leborúlván, és ezt mondván néki : Ha akarod megtisztithatsz engemet. Jézus41 pedig könyörületességre indulván, kinyujtván az ő kezét illeté azt és monda : Akarom, tisztulj meg. És42 mikor ezt mondotta volna, azonnal eltávozék attól a poklosság, és megtisztula. És43 erősen megfenyegetvén elküldé őtet azonnal. És44 monda néki : Meglásd hogy senkinek semmit ne szólj, hanem eredj el, mutasd meg magad a Papnak, és vidd fel a te tisztulásodért, a mit Mózes parancsolt, hogy ez legyen nékik bizonyságúl. Az45 pedig kimenvén, kezde sokat szólni és hirdetni a dolgot, annyira hogy immár nem mehetne Jézus nyilván városba ; hanem kivül puszta helyeken vala, és mennek vala ő hozzá mindenfelől. A2 gutaütöttről.És1 ismét béméne Kapernaumba egynéhány napok elmulván, és meghallák hogy ő otthon volna. És2 azonnal sokan gyülének ő hozzá, úgyannyira, hogy immár az ajtó eleibe is nem férnének, és prédikálja vala nékik az igét. Akkor3 jövének ő hozzá, kik hoznak vala egy gutaütött embert, kit nmégy ember hoz vala. És4 mikor ő hozzá nem férnének a sokaság miatt, meghányák a háznak fedelét a mellyben vala, és annak padlását felbontván leereszték a nyoszolyát, a mellyben a gutaütött ember fekszik vala. És5 mikor látta volna Jézus azoknak hiteket, monda a gutaütöttnek : Fiam, mebocsáttattak néked a te büneid ! Valának6 pedig ott ülvén némellyek az Irástudók közzűl, kik az ő szivekben illyen módon okoskodnak vala : Mi7 dolog hogy ez illyen káromlásokat szól ? Kicsoda bocsáthatja meg a bűnöket, hanem csak egyedül az Isten ? És8 mikor azonnal általlátta volna Jézus az ő lelkével azoknak magokban való illyen okoskodásokat, monda nékik : Miért gondoljátok ezeket szivetekben ? Mellyik9 könnyebb ? ezt mondanom é a gutatütött embernek : Megbocsáttattak néked a te bűneid ; avagy ezt mondanom : Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat és járj ? Hogy10 pedig megtudjátok, hogy az embernek Fijának vagyon méltósága a bűnnek megbocsátására e földön, monda a gutaütött embernek : Tenéked11 mondom : Kel fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj házadhoz. Akkor12 azonnal felkele az, és felvévén nyoszolyáját, kiméne mindeneknek láttokra, annyira, hoyg mindenek álmélkodának és dicsőitenék az Istent : Mondván : Soha illyen dolgot nem láttunk. Máté elhívatása.kiméne13 viszontag a tenger mellé, és mind az egész sokaság megyen vala ő hozzá, és tanitja vala őket. És14 mikor onnét elmenne, látá Lévit az Alfeus fiját ülni a vámszedő helyen, és monda néki : Kövess engemet. És az felkelvén követé őtet. És15 lőn, mikor Jézus letelepedett volna annak házában, a Publikánusok és bünösök közzűl is sokan együtt Jézussal és az ő tanitványival letelepedtek vala ; mert sokan valának, és őtet követték vala. És16 mikor az Irástudók és Farizeusok látták volna őtet együtt enni a Piblikánusokkal és a bűnösökkel ; mondának az ő tanitványainak : Midolog, hogy a Publikánusokkal és bűnösökkel eszik és iszik ? És17 mikor ezt hallotta volna Jézus, monda nékik : A kik egészségesek nem szükölködnek orvos nélkül, hanem a kik betegek. Nem jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre. A bőjtről.Jánosnak18 pedig és a Farizeusoknak tanitványai böjtölnek vala : előjövének azért és mondának néki : Mi az oka hogy böjtölnek, a te tanitványid.pedig nem böjtölnek ? És19 monda nékik Jézus : Avagy böjtölhetnek-é a menyegzői lakodalmasok, míg ő velek vagyon a vőlegény ? Míg velek vagyona vőlegény, nem böjtölhetnek. Eljőnek20 pedig a napok, mikor elvétetik ő tőlök a vőlegény, és akkor azokon a napokon böjtölnek. De21 senki nem varrja az új posztó foltot az ó posztohoz : mert az új posztó folt, az ó posztót magához szakasztja, és annál nagyobb szakadás lészen rajta. És22 senki nem tölti az új bort régi hitvány tömlőkbe : mert az új bor elszakasztja a tömlőket, és a bor elromol, a tömlők is elvesznek ; hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni. Kalásztépés szombatnapon.És23 lőn, hogy ő Szombatnapon a vetések között menne által, és az ő tanitványai mentekben kezdék a gabonafejeket szaggatni. Akko24 a Farizeusok mondának néki : Ímé, miért mívelik azt Szombatnapon, a mit nem szabad mívelni ? És25 monda nékik : Soha nem olvastátok-é mit mívelt Dávid mikor megszűkült volna, és megéhezett volna a vele valókkal egybe. Mimódon26 ment bé az Istan házába az Abiátor Főpap idejében, és a szent kenyereket megette, mellyeket nem szabad megenni, hanem csak a Papoknak, és mimódon adta a vele valóknak is ? És27 monda nékik : A Szombat az emberért teremtetett, nem az ember a Szombatért. Annakokáért28 az embernek Fija a Szombatnak is Ura. Jézus3 szombatnapon meggyógyítja a száradt kezűt.És1 béméne viszontag a zsinagógába ; és vala ott egy megszáradotto kezű ember. És2 figyelmeznek vala reá, ha Szombatnapon meggyógyítná-é azt, hogy őtet vádolhatnák. Akkor3 monda megszáradott kezű embernek Kelj fel, állj középre ! És4 monda azoknak : Szabad-é Szombaton jól vagy gonoszul tenni valakivel ? az embert megtartani, vagy megölni ? És ők hallgatnak vala. És5 mikor haraggal őket elnézte volna, egyszersmind bánván hogy azoknak szívek megkeményedett volna, monda az embernek : Nyujtsd ki a te kezedet. És a kinyujtá ; és meggyógyula az ő keze, és megépület mint a másik. Akkor6 a Farizeusok kimenvén, mindjárt a Héródes szolgáival tanácsot tartának ő ellen, hogy őtet elvesztenék : Jézus meggyógyít sok ördöngőst.De7 Jézus az ő tanitványival elméne a tenger mellé, és nagy sokaság követé őtet Gilileából és Júdeából. És8 Jérusálemből és Idumeából, és a Jordánon túl való tartományból, és a kik Tírus és Sídon mellett laknak vala, nagy sokasággal jövének ő hozzá, mikor hallották volna, melly nagy dolgokat cselekednék ; Ő9 pedig meghagyá az ő tanitványinak, hogy mindenkor egy kis hajót tartanának néki a sokaság miatt, hogy őtet le ne tapodnák. Mert10 sok embereket gyógyított vala meg, úgyannyira, hogy reá rohannának, hogy őtet illetnék, valakik betegségnek ostorában volnának. És11 a tisztátalan lelkek mikor őtet látták volna, járulna vala ő hozzá, és kiáltnak vala, ezt mondván : Te vagy az Istennek ama Fija. Ő12 pedig fenyegeti vala őket igen, hogy őtet ki ne jelentenék. Jézus kiválasztja a tizenkettőt.Akkor13 felméne a hegyre, és szólítá magához a kiket akara, és hozzá menének. És14 választa tizenkettőt kik ő vele lennének, és kiket elbocsátana hogy prédikálnának. És15 hatalmok lenne a betegek gyógyítására, és az ördögöknek kiüzésére. Elsőt16 Simont, (kit neveze Péternek). Jakabot17 a Zebedeus fiját, és Jánost a Jakab attyafiát. (és nevezé őket illy névvel : Boanerges, azaz mennydörgésnek fijai). Andrást18 és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot Alfeusnak fiját, és Taddeust, és a Kananeabeli Simont. És19 az Iskáriótes Júdást, ki is őtet elárulá, és haza menének. Jézus feddi a farizeusokat Szentlélek elleni káromlásért.Egybegyüle20 pedig ismét a sokaság annyira, hogy ingyen nem is ehetnének. És21 mikor ezeket hallották volna az ő attafiai, eljövének hogy megfognák őtet : mert azt mondják vala, hogy eszétől eltávozott. Az22 Irástudók pedig, kik Jérusálemből jöttek vala alá, azt mondják vala, hogy Belzebub ördög volna vele, és hogy az ördögök Fejedeleme által üzné ki az ördögöket. És23 mikor őket elszólitotta volna, monda nékik példabeszédek által : Mimódon üzheti ki a Sátán a Sátánt ? Ha24 pedig valamelly ország magában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország. A25 ház is, ha ő magában meghasonlik, soha meg nem állhat az a ház. Ezenképen26 ha a Sátán is feltámad és magában meghasolik, meg nem állhat, hanem vége lészen. Nem27 vethet senki zsákmányt valamelly hatalmasnak marhájában, annak házába bémenvén, hanemha először azt a hatalmast megkötözi, és úgy tehet zsákmányt annak házában. Bizony28 mondom néktek : megbocsáttatnak minden bűneik az emberek fijainak, és a káromlások is, a mellyeket szóltak. De29 a ki a szent Lélek ellen szóland káromlást, soha bocsánatja nincsen ; hanem méltó az örök ítéletre ; Mert30 azt mondják vala, hogy tisztátalan lélek volna ő benne. Jézus megmondja, kik igazán az ő rokonai.Eljövének31 azért az ő attyafiai és az ő annya, és kivűl állván küldének ő hozzá, és őtet hívatják vala. Ül32 vala pedig ő körűlte sokaság, és mondának azok néki : Ímé a te anyád és atyádfiai ottkin keresnek téged. Akkor33 felele nékik mondván : Kicsoda az én anyám, vagy az én atyámfiai kicsodák ? És34 mikor elnézte volna köröskörűl azokat, kik ő körűlte ülnek vala, monda : Ímé az én anyám, és az én atyámfiai : Mert35 valaki azt cselekeszi, a mit akar az Isten, az nékem az én atyámfiai, néném és anyám. Példázatok4 Isten országáról.És1 ismét kezde a tenger mellett tanítani ; és gyüle ő hozzá nagy sokaság, úgyannyira hogy ő bémenvén a hajóba, ülne a tengeren, az egész sokaság pedig a tenger mellet a földön vala. És2 sok dolgokra tanitja vala őket példabeszédek által, és ezt mondja vala nékik tanításában. Halljátok3 meg : Ímé egy magvető ember kiméne mag-vetni. És4 a mag vetéskor némelly esék az út mellé, és eljövének az égi madarak, és megevék azt. Némelly5 pedig esék a kövesre, a hol nem valal sok földe ; és hamar kinevekedék, mivelhogy nem vala mély földe. Mikor6 pedig a nap feltámadott volna, megsüté a meleg, és mivelhogy nem vala gyökere, emgszárada. Némelly7 pedig esék a tövis közzé : és felnevekedének a tövisek, és megfojták azt, és gyümölcsöt nem ada. És8 némelly esék a jó földbe, és ada nevekedő és bővölködő gyümölcsöt : és némelly hoza harmincz annyit, némelly pedig száz annyit. Akkor9 monda nékik : a kiknek vagynak füleik a hallásra, hallja. És10 mikor csak ő maga volna, megkérdék őtet, a kik ő körűlte valának a tizenkét tanitványokkal, e példabeszédről. És11 monda nékik : Néktek adatott hogy az Isten országának titkát tudjátok ; és a kivűl valóknak pedig mind ezek példabeszédekben lésznek. Hogy12 látván lássanak, és által ne lássák ; hallván halljanak, és ne értsenek, hogy valamikor meg ne térjenek, és megbocsáttassanak nékik az ő bűneik. És13 monda nékik : Nem értitek é e példabeszédet ? mimódon érthetitek tehát meg a több példabeszédeket ? Az14 a magvető, az ígét hinti, Azok15 pedig, a kikben az útfélre esett a mag, a kiknek hintetik az íge : de minekutánna hallották, azonnal eljő a sátán és elragadja az ő szivekbe vettetett ígét. A16 kikben pedig kövesre esett a mag, ezek azok, a kik minekutánnak az ígét hallják, azonnal nagy örömmel veszik azt. És17 nincsen ő bennek gyökere, hanem idő szerint valók : azután ha nyomorúság vagy háborúság következik az ígéért, azonnal megbotránkoznak. A18 kik pedig a tövis közzé vészik a magot, azok a kik az ígét hallgatják : De19 e világnak szorgalmatosságai, és a gazdagságnak csalárdsága, és egyéb dolgoknak kíivánságai bémenvén, megfojtják az ígét, és az haszontalan lészen. A20 kik pedig jó földbe vetették a magot, ezek azok, a kik hallják az ígét, és bévészik, és gyümölcsöt teremnek, némelly harmincz annyit, némelly hatvan annyit, némelly száz annyit. És21 monda nékik : Avagy azért hozzák é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá ? avagy nem azért é, hogy a gyertyatartóba tegyék ? Mert22 nincsen semmi ollya elrejtett dolog, mellynek meg kell jelentetni ; vagy olly, melly elrejtethetnék, hanm szükség hogy nyilván valóvá legyen. Ha23 valakinek vagynak fülei a hallásra, hallja. És24 monda nékik : Jól eszetekbe vegyétek amit hallotok. A minémű mértékkel méritek, ollyannal mérik egyebek néktek, és bővebben mérik néktek, kik halljátok. Mert25 a kinek vagyonadatik annak : és a kinek nincsen, a mije vagyon azt is elvészik tőle. És26 mondja vala : Úgy vagyon az Istennek országa, mint mikor az ember a magot béveti a földbe. És27 elaluszik, és felkél éjjel és nappal : és a mag gyümölcsözik, és felhúzalkodik ugyan híre nélkül ! Mert28 a föld magától gyümölcsöt terem, először füvet, aztán fejet, azután gabonát a főben. Mikor29 pedig a gabonának gyümölcse megmutatja magát, azonnal megaratja : mert eljött az aratásnak ideje. És30 ismét mondja vala : Mihez hasonlitsuk az Isten országát, és mivel vessük egybe ? Ollyan31 mint a mustármag, melly mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kissebb : De32 minekutánna elvettetik, felnevekedik, és minden kertben vetett fűnél nagyobb ; és nagy ágai lésznek, úgyannyira, hogy annak árnyéka alatt az égi madarak fészket raknak. És33 illyen sok példabeszédekben szólja vala nékik az ígét, a mint hallhatják vala. Példabeszéd34 nélkül pedig nem szóla vala nékik ; az ő tanitványinak pedig külön mindeneket megmagyaráz. vala. A tenger lecsendesítése.És35 monda nékik az napon, mikor késő volna : Menjünk a vizen túl. Elbocsátván36 azért a sokaságot, elvivék őtet úgy a mint vala a hajóban : de valának más hajók is vele. Akkor37 támad nagy szélvész és a habok bémennek vala a hajóba, annyira hogy immár a hajó megtelnék. És38 ő vala a hajónak hátulsó részében, és aluszik vala egy főaljon ; akkor felkölték őtet s mondának néki : Mester ! nincs é gondod arra, hogy majd elveszünk ? Felserkenvén39 azért, megdorgálá a szelet, és monda a tengernek : Hallgass, némulj meg ! Akkor megálla a szél, és lőn nagy csendesség. És40 monda nékik : Miért vagytok illyen félelmesek ? hogy vagyon hogy nincsen hitetek ? És41 igen megfélemlének, és ezt mondják vala egymásnak : Kicsoda ez, hogy a szél és a tenger engednek néki ? Jézus5 csodatétele az ördöngőssel.És1 menének a tengernek tulsó partjára, a Gadarenusoknak tartományokba. És2 mikor Jézus a hajóból kiment volna, azonnal méne eleibe a koporsókból egy ember, kiben tisztátalan lélek vala. kinek3 lakása a koporsókban vala, és lánczokkal is senki azt meg nem tarthatja vala. Mivelhogy4 gyakorta békókkal és lánczokkal megkötöztetett vala, de a lánczok leszakadoztak vala róla, és a békók elromlottak vala ; és senki azt meg nem enyíthette vala. És5 mindenkor éjjel és nappal a hegyeken, és a koporsóban vala kiáltván, és magát metélvén éles kövekkel. Mikor6 látta volna pedig Jézust távol, oda futamodék, és előtte leborula. És7 nagy felszóval kiáltván, monda : Jézus, felséges Isten Fija ! mi dolgom vagyon nékem veled ? Az Istenre kénszerítlek téged, hogy ne kínozz engem. (Mert8 ezt mondja vala néki : Eredj ki tisztátalan lélek ez emberből.) És9 megkérdé őtet : Kicsoda néked neved ? És felele mondván : Légió nékem nevem : mert sokan vagyunk. És10 igen kéri vala őtet, hogy ne küldené őket azon a tartományon kivűl Vala11 pedig ott a hegy mellett nagy sereg disznó, melly ott eszik vala. És12 kérék őtet mindnyájan azok az ördögök, mondván : Bocsáss minket a disznókba, hogy azokba menjünk bé. És13 azonnal megengedé nékik Jézus. És kimenvén azok a tisztátalan lelkek, bémenénk a disznókba ; és a sereg diznó hanyathomlok nagy magas helyről a tengerbe rohana, (vala pedig mintegy kétezer a disznó) és a tengerbe halának. A14 kik pedig a disznókat őrizik vala, elfutának, és megmondák a városban és a falukban e dolgot. És azok kimenének, hogy meglátnák micsoda dolog volna, a mi lett vala. Menének15 azért Jézushoz, és látták az ördöngöst ülni felöltöztetve, és hogy eszén volna az, a kiben légió lakott volna ; és megfélemlének. És16 a kik ezt látták vala, megbeszélék azoknak, mint lett volna dolga az ördöngösnek, és a disznók felől is. És17 kezdék Jézust kérni, hogy kimenne az ő határokból És18 mikor ő hajóba bément volna, kéri vala őtet a ki ördöngös vala, hogy lenne ő vele. Jézus19 pedig nem engedé néki, hanem ezt mondá : Eredj haza a tiédhez, és beszéld meg nékik, melly nagy dolgokat cselekedett te veled az Úr, és melly igen könyörült rajtad ! Elméne20 azért az, és kezdé a tíz városokban hirdetni, melly nagy dolgokat cselekedett volna ő vele Jézus, és mindenek csudálkoznak vala rajta. És21 mikor ismét általment volna Jézus a tulsó partra hajón, gyüle nyga sokaság hozzá ; és vala a tenger mellett. Jézus meggyógyítja a vérfolyásos asszonyt és feltámasztja Jairus leányát.És22 ímé eljöve egy a zsinagógának Fejedelemei közzűl, kinek Jairus vala neve, és mikor látta volna őtet, lábainál leborula. És23 igen kéri vala őtet, mondván : Az én leányom halálán vagyon, jere kérlek, és vesd reá kezeidet, hogy gyógyuljon meg és éljen. Elmene24 azért Jézus ő vele és követi vala őtet nagy sokaság, és őtet megszorítják vala. Akkor25 egy asszony ki tizenkét ezstendőtől fogva vérnek folyását szenvedte vala. És26 sok orvosoktól sokat szenvedett, és minden marháját elköltötte, de semmit néki nem használtak vala, hanem annál is inkább menyomorodott vala. Mikor27 Jézus felől hallott volna a seregben Jézusnak háta megűl kerűle, és az ő ruháját illeté. Mert28 ezt mondja vala : ha csak ruháit illethetném is, meggyógyulok. És29 azonnal megszárada az ő vérének feje ; és megérzé testében hogy meggyógyult volna abból a nyavalyából. És30 mikor ő magában azonnal eszébe vette volna Jézus az isteni erőt, a melly kiszármazott vala tőle, hátrafordulván a sokaság között, monda : Kicoda illeté az én ruhámat ? És31 mondának néki az ő tanitványai : Látod hogy a sokaság megszorított tégedet, mégis azt kérded : kicsoda illetett engemet ? És32 ő széllyel néz vala, hoyg megláthatná azt, a ki ezt cselekedte vala. Az33 asszony pedig félvén és reszketvén, mikor tudná micsoda lett volna ő rajta, eljöve és az ő lábai előtt arczal leborula. és néki igazán mindent megmonda. Ő34 pedig monda néki : Leányom a te hited téged megtartott ! eredj el békességgel, és gyógyulj meg a te nyavalyádból. Hogy35 Jézus ezeket még szólaná, eljövének némellyek a zsinagóga Fejedelemének házától, ezt mondván : A te leányod megholt, mit fárasztod tovább a Mestert ? Jézus36 pedig mihelyt a beszédet hallá, a mellyet mondának vala, monda a zsinagóga Fejedelemének : Ne félj, csak hidj ! És37 nem engedé hogy senki őtet együtt követné, hanem Péter és Jakab és János, Jakabnak attyafia. Akkor38 méne a zsinagóga Fejedelemének házához és látá a nagy zenebonát, a sírókat és jajgatókat. És39 bémenvén monda nékik : Mit zajogtok és sírtok ? A leányzó nem holt meg aluszik. És40 csúfolják vala őtet, Ő pedig mindeneket kiküldvén, a leánynak attyát és annyát maga mellé vevé, és azokat, a kik vele valának, és bémene oda, hol a leány fekszik vala. És41 megfogván a leánynak kezét, monda néki : Talita Kumi : azaz, ha megmagyarázod, Leányzó (néked mondom) kelj fel ! És42 azopnnal felkele a leány és jár vala : Mert tizenkét esztendős vala ; és felette igen elálmélkodának. Ő43 pedig keményen megparancsolá nékik, hogy senki azt meg ne tudná : és monda, hogy enni adnának a leánynak. Jézust6 megvetik Názáretben.És1 kiméne onnét, és méne az ő hazájába : és követék őtet az ő tanitványai. És2 mikor eljött volna a Szombat, kezde a zsinagógában tanitani, és sokan a kik hallják vala, ezt mondván : Honnét vagynak ennek mind ezek ? és micsoda bölcsesség ez, a melly ennek adatott, hogy illyen nagy isteni erők lésznek ő általa ? Avagy3 ném ez é amaz ácsmester, Máriának fija, Jakabnak, Jósénak, Júdásnak és Simonnak attyafia ? Nemde az ő nénnyei is nem itt mi köztünk vagynak é ? és ő benne megbotránkoznak vala. Jézus4 pedig ezt mondja vala nékik : Nincsen tisztesség nélkül a Próféta, hanem csak az ő hazájában és rokonai között, és az ő házában. És5 ott semmi isteni erőt nem cselekedhete, hanem minekutánna kevés betegekre vetette volna kezeit, meggyógyítá azokat. És6 csudálkozik vala azoknak hitetlenségeken, és kerüli vala a falukat köröskörül, tanitván. Az apostolok kiküldetése.Akkor7 előszólítá ama tizenkét tanitványokat, és kezdé őket kettőnként elbocsátani ; és ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkeken. És8 parancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vinnének, hanem csak pálczát, sem táskát, sem kenyeret, sem pénzt az ő erszényekben. Hanem9 hogy csak zsólyákat vonnának lábaikra, és kettős ruhát ne vennének magokra. És10 ezt mondja vala nékik : Valahol házba bémentek, ott maradjatok mind addig, mig onnét kimentek. És11 valakik bé nem fogadandanak titeket, és nem hallgatandanak titeket, onnét kimenvén verjétek le a ti lábaitokhoz ragadott port, hogy az legyen ő ellenek tanubizonyság gyanánt. Bizony mondom néktek, hogy türhetőbb lészen a Sodomabelieknek vagy Gomorabelieknek dolgok az ítéletnek napján, hogynem annak a városnak állapotja. Kimenvén12 azért azok, prédikálják vala, hogy megtérnének az emberek. És13 sok ördögöket űznek vala ki, és sok betegeket kennek vala meg olajjal, és meggyógyitják vala azokat. Keresztelő János fővétele.Meghallá14 pedig ezeket Héródes király : (Mert az ő neve igen híressé lett vala) és monda : Ama János a ki keresztel vala, az támadott fel a halálból, és azért lésznek az erők ő általa.. Némellyek15 ezt mondják vala : Illyés ez : némellyek pedig ezt mondják vala : Próféta ez, vagy egy a Próféták közzűl. Mikor16 azért ezeket hallotta volna Héródes, monda : Ez ama János, kinek én fejét vétetém, ő támadott fel a halálból : Mert17 Héródes elküldvén szolgáit, megfogta vala Jánost, és őtet megkötöztetve a tömlöczbe vetette, Héródiásért, az ő attyafiának Filepnek feleségéért : mert azt vette vala magának feleségül. Mert18 ezt mondja vala János Héródesnek : Nem szabad néked elvenned a te atyádfiának feleségét. Héródiás19 pedig ólálkodik vala ő utánna, és igyekezik őtet megölni : de nem lehet vala : Mert20 Héródes féli vala Jánost, mivelhogy tudta hogy igaz és szent ember volna, és becsüli valaőtetés az ő intésének hallására sok dolgot cselekeszik vala, és örömest hallgatja őtet, Mikor21 azért alkalmatos ideje jött volna, mikor Héródes az ő születése napján az ő Főszolgáinak, a Hadnagyoknak és Galilea Főembereinek vacsorát szerezne : És22 bément volna Héródiás leánya és ott tánczolt volna, és az tetszett volna Héródesnek és a vendégeknek, a Király monda a leánynak : Kérj tőlem a mit akarsz és megadom. És23 megesküvék néki : Valamit kéréndesz én tőlem, megadom néked, ha országomnak felét kéred is. És24 az kimenvén, monda az ő annyának : Mit kérjek ? Ama pedig monda : A Keresztelő János fejét. A25 leány azért vigan azonnal bémenvén a Királyhoz, azt kéré mondván : Azt akarom, hogy mindjárt hozasd ide nékem egy tálban a Keresztelő János fejét. A26 Király pedig igen megszomorodék, mindazáltal az ő esküvéséért és azokért, kik a lakodalomban valának, nem akará annak kérését megvetni. És27 a Király azonnal elküldvén a hóhért, megparancsolá, hogy a Keresztelő János fejét előhozná. Az28 annakokáért elméne és fejét vevé néki a tömlöczben, és előhozá az ő fejét egy tálban, és adá azt a leánynak, és a leány az ő annyának adá. És29 mikor ezt meghallották volna az ő tanitványai, eljövének és elvivék az ő testét, és helyhezteték azt koporsóba. Az ötezerek jóltartása.Az30 Apostolok pedig haza jövének Jézushoz, és megbeszéllének néki mindeneket, mind mit cselekedtek, mind a mit tanitottak volna. És31 monda nékik : Jertek el ti magatok félfelé a pusztába, és nyugodjatok meg egy kevéssé : mert sokan valának a jövők s menők, és ingyen sem ehetnek vala. Elmenének32 azért puszta helyre, hajón csak magok. Látá33 pedig a sokaság, hogy ők elmenének, és sokan megesmérék őtet, és gylog minden városokból gyülének oda, és eleiket vevék nékik, és hozzá gyűlének. És34 kimenvén, látá a nyag sokaságot Jézus, és könyörületességre indula rajtok, mert ollyanok valának mint a pásztor nélkül való juhok : és kezdé őket sok dologra tanitani. Mikor35 pedig immár nagy idő volna, hozzá mennének az ő tanitványai, ezt mondván : Puszta ez hely, és immár nagy idő vagyon. Bocsásd36 el őket, hogy elmenvén a körülvaló majorokba és falukba, végyenek magoknak kenyeret : mert nincsen mit egyenek. Ő37 pedig felelvén, monda nékik : adjatok enniek ti. Akkor mondának néki : Hanemha elmegyünk, hogy vegyünk ezeknek kétszáz pénz árú kenyereket, és nékik adjuk hogy egyenek. Ő38 pedig monda nékik : Hány kenyeretek vagyon ? menjetek el és lássátok meg. És azok meglátván, mondának : Öt kenyerünmk és két halunk vagyon. Akkor39 parancsolá Jézus, hogy mind leültetnék őket a zöld pázsiton, mint szoktak asztalhoz ülni lakodalomban. Letelepedének40 azért külön-külön seregenként, százanként és ötvenenként. És41 minekutánnak vette volna az öt kenyereket és a két halakat, az égre feltekintvén, hálákat ada, és megszegé a kenyereket, és adá az ő tanitványinak, hogy azok eleibe adnák, és a két halat is elosztá mindennek. Evének42 azért mindnyájanm és megelégedének. És43 felszedék a maradék darab kenyereket tizenkét teljes kosarakkal és a halakból is. Valának44 pedig a kik ettek mintegy ötezer férjfiak. Jézus a tengeren jár.És45 azonnal kénszeriti az ő tanitványit hajóba ülni, és elől elmenni Bethsaidába a tulsó partra, mig ő elbocsátaná a sokaságot. És46 mikor elbocsátotta volna őket, elméne a hegyre imádkozni. Mikor47 pedig késő estve volna, vala a hajó a tnegernek közepén, és ő maga egyedül a földön. És48 látá őket, hogy a hajónak evezésében veszekednének, (mert ellenkező szél fú vala) és az éjszakának negyedrészekor hozzájok méne, járván a tengeren, és l akar vala mellőlök elmenni. Azok49 pedig mikor látták volna őtet a tengeren járni, álliták lenni valami elmulandó látásnak, és kezdének kiáltani. (Mert50 mindnyájan látják vala őtet és megháborodána), de azonnal megszólítá őket, és monda : Bátorságosok legyetek, én vagyok, ne féljetek. Akkor51 bémene hozzájok a hajóba, és megálla a szél : és ők magokban annál inkább álmélkodnak és csudálkoznak vala ; Mert52 nem jutott vala eszekbe az öt kenyereknek csudája, mivelhogy az ő szivek megkeményíttetve vala. Sok beteg meggyógyul.És53 mikor általmentek volna, a Genezáret földére menének, és jutának a partra. Akkor54 mikor kimentek volna a hajóból, azonnal őtet megesmérvén : Mikor55 elfutották volna mind az egész vidéket, kezdék nyoszolyákban a beteget széllyel hordozni, a hol hallják vala őtet lenni. És56 valahová bémegyen vala a falukba, vagy városokba, vagy majorokba, a betegeket az útczákra teszik és kérik vala őtet, hogy köntösének akár csak prémjét illetnék ; és valakik illetik őtet, meggyógyulnak vala. Jézus7 óv emberi rendelésektől.Akkor1 gyülének ő hozzá a Farizeusok és némellyek az Írástudók közzűl, kik jöttek vala Jérusálemből. És2 mikor látták volna hogy az ő tanitványai közzűl némellyek megfertéztetett (azaz, mosdatlan) kézzel ennének kenyeret, panaszolkodnak vala arról ; Mert3 a Farizeusok és minden Zsidók nem esznek, hanem ha gyakran megmossák kezeiket, ebben a régi Vén embereknek rendeléseket követvén. És4 a piaczról is mikor haza mennek, nem esznek, mig meg nem mosódnak, és sok egyéb dolgok is vagynak, mellyeket vettek, hogy megtartsák, mint poharaknak, korsóknak, rézedényeknek, és nyoszolyáknak mosatásokat. Azután5 megkérdék őtet a Farizeusok és az Írástudók : Mi az oka hogy a te tanitványid nem járnak a Vén embernek rendelések szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret ? Ő6 pedig felelvén, monda nékik : Bizony igazán jövendölt Ésaiás felőletek képmutatók felől, mint meg vagyon írva : E nép csak ajakakkal tisztel engem, az ő szívek pedig távol vagyon én tőlem. Hijába7 tisztelnek pedig engemet, tanítván olly tudományokat, mellyek embereknek parancsolatai ; Mert8 elhagyván az Isten parancsolatját, az emberi rendelést tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását ; és e féléket egyebeket sokakat cselekesztek. És9 monda nékik : Jól vagyon bátor hogy az Isten parancsolatját eltörlitek, hogy a ti rendelésteket tartsátok meg. Mert10 Mózes ezt mondja : Tiszteljed atyádat és anyádat : És : Valaki szidalmazza attyát vagy annyát, halállal meghaljon. Ti11 pedig ezt mondjátok : Ha valaki ezt mondandja attyának vagy annyának : A melly Korbánt (azaz ajándékot) én felviszek, néked használ, az bűn nélkül való. És12 nem engeditek hogy az semmit egyebet cselekedjen az ő attyával vagy annyával. Eltörülvén13 az Istennek beszédét a ti rendeléstekkel, mellyet rendeltetek : és ehez hasonlatost sokat cselekesztek. Azért14 az egész sokaságot előszólítván, monda nékik : Hallgassatok engem mindnyájan, és értsétek meg. Nincsen15 semmi az emberen kivűl, a melly bémenvén az emberbe megfertéztethetné őtet, hanem a mellyek az emberből származnak, azok fertéztetik meg az embert. És16 valakinek vagynak fülei a hallásra, hallja. És17 mikor házba ment volna bé a sokaság közzűl, megkérdék őtet az ő tanítványai a példabeszéd felől. Akkor18 monda nékik : Ti is illyen tudatlanok vagytok é ? nem értitetk-é, hogy valami kivűl megyen bé az emberbe, nem fertéztetheti az meg az embert ? Mert19 nem megyen az embernek szívébe, hanem a hasába, és az árnyékszékre megyen, melly megtisztít minden eledelt. És20 ezt mondja vala, hogy a mi az emberből kiszármazik, az fertéztetné meg az embert ; Mert21 onnét belől az embereknek szívekből származnaka gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok. Lopások,22 fösvénységek, latorságok, álnokság, szemtelenség, gonosz szem, rágalmazás, kevélység, bolondság. Mind23 ezek a gonoszságok belől jőnek ki, és megfertéztetik az embert. Jézus meggyógyítja a kananeus asszony leányát.És24 onnét felkelvén, méne Tírusnak és Sídonnak határiba : és házba menvén, nem akarja vala hogy senki őtet megtudná ; de nem titkolhatá el magát ; Mert25 mikor ő felőle hírt hallott volnla egy asszony, kinek leányában tisztátalan lélek vala, eljöve, és arczal lábainál leborúla. (Vala26 pedig az asszony pogány, Siró-Fenicziának tartományából való nemzetsége szerint) : és kéré őtet, hogy az ördögöt kiüzné az ő leányából. Jézus27 pedig monda néki : Engedd meg, hogy megelégedjenek először a fiak ! mert nem jó a fiaknak kenyereket elvenni, és a kölyköknek vetni. És28 az felele és monda néki : Úgy vagyon Uram ! mert a kölykök az asztal alatt a gyermekek morzsalékjokkal szoktak élni. Akkor29 monda néki : E beszédért erejd el, az ördög kiment a te leányodból. És30 mikor a házához ment volna, úgy találá, hogy az ördög kiment volna, és az ő leánya az ágyon feküdnék. Jézus siketnémát gyógyít.Akkor31 megtérvén Tírusnak és Sídonnak határiból, méne Galilea tengere mellé, a tíz városnak határin által. És32 hozának néki egy nehezen szóló siketet, és kérik vala őtet, hogy vetné kezét arra. És33 mikor azt kivitte volna a félfelé a sokaság közzűl, bocsátá az ő ujjait annak füleibe ; és mikor pökött volna, illeté annak nyelvét. És34 feltekintvén az égbe, fohászkodék, és monda néki : Effata, azaz, Nyilatkozzál meg. És35 azonnal megnyilatkozának annak fülei, és nyelvének kötele megoldaték, és igazán szól vala. És36 megtiltá ő tőlök, hogy senkinek ne mondanák ; de mennél inkább tiltotta volna tőlök, annál inkább hirdetik vala. És37 felette igen álmélkodnak vala, azt mondván : Mindeneket jól cselekedett ; azt cselekeszi, hogy mind a siketek halljank, mind a némák szóljanak. A8 négyezerek megvendégelése.Az1 napokban, mikor felette nagy sokaság volna ő vele, és nem volna mit ennének, előszólítá Jézus az ő tanítványit, és monda nékik : Keserűlöm2 e sokaságot : mert immár harmadnapja, hogy velem vagynak, és nincsen mit egyenek. Ha3 éhen bocsátom el őket házokhoz, elfogyatkoznak az úton : mert némellyek ő közzűlök messzünnen jöttek. Felelének4 pedig néki az ő tanítványai : Honnét elégíthetné meg itt ezeket valaki eledelle e pusztában ? És5 megkérdé őket : Hány kenyeretek vagyon ? És ők mondának : Hét vagyon. Akkor6 megparancsolá a sokaságnak, hogy letelepednék a földre ; és kezébe vévén a hét kenyereket, mikor hálákat adott volna, megszegé, és adá az ő tanítványinak, hogy eleikbe adnák, és eleibe adák a sokaságnak. Vala7 pedig valami kevés halok is ; és mikor hálákat adott volna, megparancsolá, hogy azokat is eleikbe adnák. Evének8 azért és megelégedének, és felszedék a megmaradott darab kenyereket, hét kosarakkal. Valának9 pedig a kik ettek vala, mintegy négyezeren ; és elbocsátá őket. És10 azonnal bémenvén a hajóba az ő tanitványival, méne Dalmánuta felé. A farizeusok jelkívánása. Óvás a farizeusok és Heródes kovászától.És11 eljövének a Farizeusok és kezdének ő vele versengeni, kérvén tőle mennyei jelt, kisértvén őtet. És12 mikor lelkében nagyobb fohászkodot volna, monda : Mi az oka, hogy e nemzetség jelt kiván ? Bizony mondom néktek, nem adatik e nemzetségnek jel. És13 azokat elhagyván, ismét bémenvén a hajóba, elméne a tulsó partra. Elfelejtettek14 vala pedig a tanitványok kenyeret vinni magokkal, és nem vala a hajóban egy kenyereknél több. Akkor15 parancsola nékik, mondván : Meglássátok, hogy megoltalmazzátok magatokat a Farizeusoknak kovászoktól és a Hérodes kovászától. És16 egymás között vetekednek vala, mondván : Nincsenek velünk kenyerek. És17 mikor azt eszébe vette volna Jézus, monda nékik : Mit vetekedtek azon, hogy kenyeretek nincsen ? mégis nem veszitek-é eszetekbe, és nincsen-é mégis értelmetek : mégis ostoba - a ti szivetek ? Szemeitek18 lévén nem láttok-é ? és holott füleitek vagynak nem hallotok é ? és nem emlékeztek é meg ? Mikor19 amaz öt kenyereket megszegém az ötezer embernek, hány kosárt hozátok darab kenyerekkel teljeseket ? Mondának néki : Tizenkettőt. Mikor20 pedig ama hét kenyereket a négyezer embernek megszegém, hány kosarakat hozátok el darab kenyerekkel teljeseket ? És mondának : Hetet. És21 monda nékik : Mint vagyon hogy ezeket nem értitek ? A vak meggyógyítása.És22 méne Betsaidába, és hozának eleibe egy vakot, és kérék őtet hogy illetné azt. Akkor23 meegfogván a vaknak kezét, kivié őtet a falun kivűl, és mikor annak szemeire pökött volna, és az ő kezeit reá vetette volna, megkérdé őtet ha látna-é ? Ki24 mikor az ő szemeit felemelte vona, monda : látom az embereket járni mint valami fákat. Azután25 ismét veté kezeit annak szemeire, és felemelteté ismét az emberrel az ő szemeit, és megépület és láta messze és világosan mindeneket. És26 házához küldé őtet, mondván : Ama faluba se menj, és a faluban is senkinek ezt me mondjad. Péter vallástétele.És27 béméne Jézus az ő tanitványaival egybe Czézáreának faluiba, melly Czézárea Filep Királyról neveztetik ; és az úton megkérdé az ő tanitványit, mondván nékik : Kinek mondanak engemet az emberek ? Azok28 pedig felelének : Kresztelő Jánosnak, némellyek Illyésnek, némellyek pedig egynek a Próféták közzül. És29 ő monda nékik : Ti pedig kinek mondotok engemet ? Felelvén pedig Péter, monda néki : Te vagy ama Krisztus ! És30 megfenyegeté őket, hogy senkinek azt ő felőle ne mondanák. Jézus először jelenti szenvedéseit.És31 kezdé őket tanítani, hogy az ember Fijának sokat kellene szenvedni és megvetteetni a Vénektől, a Papifejedelmektől és az Irástudóktól, és meg kellene ölettetnie ; és harmadnapra feltámadnia. És32 ezt nyilván mondja vala. Akkor Péter megfogván őtet, kezdé dorgálni. És33 ő hátrafordulván, és az ő tanitványira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván : Eredj el én tőlem Sátán ; mert nem vagy bölcs az Isten dolgaiban, hanem az emberekéiben. És34 mikor előszólitotta volna a sokaságot az ő tanitványival egybe, monda nékik : Valaki engemet akar követni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztét, és ugy kövessen engemet : Mert35 valaki akarja az ő lelkét megtartani, elveszti azt ; valaki pedig az ő lelkét én érettem, és az Evangyéliomért elveszti, az megtartja azt. Mert36 mit használ valakinek, ha mind e világot megnyerné is, ha az ő lelkét elveszti ? Avagy37 micsoda váltságot adhat valaki az ő lelkéért ? Mert38 valaki a parázuna és bűnös, nemzetség közzűl szégyenli engemet, és az én beszédimet, az embernek Fija is szégyenli azt, mikor eljövénd az ő Attyának dicsőségével, a szent Angyalokkal. Krisztus9 megdicsőülése.És1 monda nékik : Bizony mondom néktek, vagynak némellyek ezek közzűl a kik itt állanak, kik addig meg nem kóstolják a halált ; mignem meglátják, hogy az Istennek országa eljött hatalommal. Hatodnappal2 pedig azután, maga mellé vevé Jézus Pétert, Jakabot és Jánost, és felvivé csak őket egy nagy magas hegyre félfelé, és elváltozék ő előttök. És3 az ő ruhái fényessekké lőnek, igen fejérek mint a hó, mellyhez hasonló fejérséget e földön a ruhafestő nem csinálhat. És4 megjelenék nékik Illyés Mózessel egybe, kik Jézussal beszélnek vala. És5 szólván Péter, monda Jézusnak : Mester ! jó volna nékünk itt laknunk ; csináljunk azért három hajlékokat, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illyésnek is egyet. Mert6 nem tudja vala mit szólna : mert megrémültek vala. És7 felhő támada, melly őket béfogá, és a felhőből szó adaték, mondván : Ez amaz én szerelmes Fiam, őtet hallgassátok. És8 nagy hirtelen, mikor eltekintettek volna, nem látának azután senkit Jézusnál egyebet magokkal. Mikor9 pedig a hegyről alászállanának, megparancsolá nékik, hogy senkinek ne mondanák a mit láttak vala, hanem mikor az embernek Fija a halálból feltámadna. És10 e dolgot magoknál tarták, egymástól ő köztök arról tudakozván, mi volna az, a halálból feltámadni. És11 megkérdék őtet, mondván : Miért mondják az Irástudók, hogy először el kell jőni Illyésnek ? Ő12 pedig felelvén, monda nékik : Illyés bizonyára először eljövén, mindeneket helyekre állat ; de a mint meg vagyon irva az embernek Fija felől, szükség, hogy sokat szenvedjen, és semminek állittassék. De13 mondom néktek, hogy Illyés is eljött, és azt cselekedték vele a mit akartak, a mint megiratott ő felőle. Ördöngős néma meggyógyítása.És14 mikor az ő tanitványihoz ment volna, látá nagy sokaságot azok körűl, és az Irástudókat, kik azokkal versengenek vala. És15 azonnal az egész sokaság őtet látván, elálmélkodék, és eleibe menvén, köszönték őtet. És16 megkérdé az Irástudókat : Mit versengetek ti magatok között ? És17 felelvén a sokaság közzűl egy, monda : Mester ! az én fiamat ide hoztam te hozzád, kiben néma lélek vagyon. És18 valahol megragadja őtet, szaggatja ; ő pedig tajtékot túr, a fogait csikorgatja, és elfonnyad ; és kérém a te tanítványidat, hogy kiüznék azt, de nem teheték. Ő19 pedig felelvén néki, monda : Oh hitetlen nemzetség ! Valyon meddig lészek ti veletek ? meddig szenvedlek titeket ? hozzátok én hozzám azt. Oda20 vivék azért azt. Mihelyt pedig Jézus meglátta volna, azonnal a lélek szaggatni kezdé azt, és mikor a földre leesett volna, fetreng vala tajtékot túrván. És21 megkérdé Jézus annak attyát : Mennyi ideje, hogy ez esett rajta ? Ő pedig monda : Gyermekségétől fogva ; És22 gyakorta ejti őtet a tűzbe és a vízbe, hogy elveszesse őtet : De ha mit tehetsz, légy segítségűl nékünk : könyörülvén rajtunk ! Jézus23 pedig monda néki : Ha hiheted azt, mindenek lehetségesek a hivőnek. A24 germeknek attya pedig azonnal kiáltván, könyhullatással monda : Hiszek Uram ! légy segítségül az én hitetlenségemnek. Mikor25 pedig Jézus látta volna, hogy a sokaság mind egyetembe hozzá futna, megdorgálá a tisztátalan lelket, ezt mondván néki : Te néma és siket lélek ! én néked parancsolom, menj ki a gyermekből, és többé ne menj belé. És26 mikor kiáltott volna a lélek és a gyermeket igen megszaggatta volna, kiméne ő belőle, és a gyermek ollyan lőn mind a holt, úgyannyira, hogy sokan mondanák, hogy megholt volna. Jézus27 pedig megfogván annak kezét, felemelé azt, és az felkele. És28 mikor házba ment volna bé, megkérdék őtet külön az ő tanítványai : Miért nem üzhettük mi ki ama lelkét ? Jézus29 pedig monda nékik : Ez illyen ördögöknek nemek nem üzettethetik ki külömben, hanem könyörgés és böjtölés által. Jézus másodszor jelenti szenvedéseit.És30 onnét kimenvén, együtt mennek vala Galileán által ; és nem akarja vala Jézus, hogy senki megtudná ; Mert31 tanítja vala az ő tanítványit, és ezt mondja vala nékik : Az embernek Fija adattatik az embereknek kezekbe, és megölik őtet, de minekutánna megölik, harmadnapon feltámad. Ők32 pedig nem értik vala e mondást, és félnek őtet megkérdeni. Rangkérdés. Alázatosság és a kicsinyek gondja ajánltatik. Óvás botránkoztatástól.Méne33 azért Kapernaumba, és haza menvén megkérdé őket : Miről vetekedtek vala magatok között az úton ? Ők34 pedig hallgatának : mert az úton egymás ellen arról vetekednek vala, ki lenne jövendőben ő közöttük legnagyobb. És35 mikor leült volna, szólítá a tizenkét tanitványokat, és monda nékik : A ki első akar lenni, mindeneknél utolsóbb legyen, és mindeniteknek szolgája. És36 egy kis gyermeket fogván elő, közöttök megállatá, és azt ölébe vévén, monda nékik : Valaki37 az ilyen kicsiny gyermekek közzűl egyet béfogad az én nevemben, engemet fogad bé ; és valaki engemet béfogadand, nem engem fogad bé, hanem azt, a ki engem elbocsátott. Felele38 pedig néki János, mondván : Mester ! láttunk egy embert, hogy a te neved által ördögöket üz, ki nem követ minket, és megtiltánk őtet, mivelhogy minket nem követ. Jézus39 pedig monda : Ne tiltsátok meg azt, mert senki nincsen olly, ki az én nevem által erőt cselekeszik, hogy könnyen gonoszúl szólhatna én felőlem : Mert40 a ki nincsen mi ellenünk, mi melletünk vagyon. Mert41 valaki innotok adand néktek, csak egy pohár vizet az én nevemben, azaz, hogy Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti jutalmát. És42 valaki megbotránkoztat egyet e kicsinyek közzűl, a kik én bennem hisznek, jobb volna annak, ha a nyakára egy malomkő köttetnék, és a tengerbe vettetnék. Hogyha43 a te kezed megbotránkoztat tégedet, vágd el azt ; jobb néked az életre bémenned csonkán inkább, hogynem két kezed lévén a gyehennára menned, a megolthatatlan tűzre. Hol44 az ő férgek meg nem hal, és tüzök meg nem oltatik. És45 ha a te lábad megbotránkoztat tégedet, vágd el azt ; jobb néked sántán bémenned az életre, hogynem két lábad lévén a gyehennára vettetned, a megolthatatlan tűzre. Hol46 a férgek meg nem hal, és tüzök meg nem oltatik. És47 ha a te szemed megbotárnkoztat tégedet, vájd ki azt ; jobb néked vakon bémenned az Isten országába, hogynem két szemel a gyehennának tűzére vettetned. Hol48 az ő férgek mge nem hal, és tüzök meg nem oltatik. Mert49 kiki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg. Jó50 a só ; ha pedig a só ízetlen lészen, mivel sózzátok azt meg ? Legyen ti bennetek só, és ti köztetek egymáshoz legyetek békességesek. Házassági10 elválásról.És1 mikor onnét felkölt volna, méne Júdeának határiba, a Jordánon túl való tartományon által, és gyüle ismét ő hozzá sokaság, és az ő szokása szerint ismét tanítja vala őket. És2 a Farizeusok hozzá járulván, megkérdék őtet, ha szabad volna é a férjfiúnak elbocsátani feleségét, kisértvén őtet. Ő3 pedig felelvén, monda nékik : Mit parancsolt néktek Mózes ? Azok4 pedig felelének : Mózes megengedte, hogy elválásról való levelet irjunk, és elbocsássuk feleséginket. És5 felelvén Jézus, monda nékik : A ti szíveteknek keménységéért írta Mózes néktek e parancsolatot. A6 teremtésnek pedig kezdetiben férjfiat és asszonyt teremtett Isten. Azokáért7 elhagyja ember attyát és annyát, és ragaszkodik feleségéhez. És8 a kik ketten voltak, egy test lésznek : Azért ezek többé nem kettők, hanem egy test. A9 mit azért Isten egybe szerkesztetett, az ember el ne válassza. És10 a házban, viszontag az ő tanitványai ugyanezen dolog felől megkérdék őtet. Ő11 pedig monda nékik : Valaki elbocsátja az ő feleségét, és mást vejénd, paráználkodik az ellen. És12 ha az asszony elhagyja az ő férjét, és máshoz menénd, paráználkodik. Jézus megáldja a kis gyermekeket.Akkor13 hozának néki kicsiny gyermekeket, hogy illetné azokat ; a tanitványok pedig feddig vala azokat, kik a gyermekeket hozzák vala. Mellyet14 mikor látott volna Jézus, megharagvék, és monda nékik : Engedjétek hogy jöjjenek én hozzám a kis gyermekek, és meg ne tiltsátok őket ; mert illyeneké az Istennek országa. Bizony15 mondom néktek : Valaki úgy nem veszi az Istennek országát mint a kis gyermek, semmiképen nem megyen oda bé. És16 mikor azokat ölébe vette volna, kezeit reájok vetvén megáldá őket. A gazdag ifjú.És17 mikor ki akarna menni hogy útra indulna, mikor egy ember oda futamodott, és lábainál leborult volna, megkérdé őtet : Jó Mester ! mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem ? Jézus18 pedig monda néki : Miért mondasz engem jónak ? Nincsen jó több, hanem csak egy, tudniillik az Isten. Tudod19 a parancsolatokat : Ne paráználkodjál : Ne ölj : Ne orozz : hamis tanúbizonyságot ne mondj : Senkinek kárt ne tégy ; Tiszteljed atádat és anyádat. Amaz20 felelvén, monda néki : Mester, mind ezeket megtartottam az én ifjúságomtól fogva ! Jézus21 pedig re tekintvén, megkedvellé őtet, és monda néki : Egy fogyatkozásod vagyon még : Eredj el, valami marhád vagyon add el, és adjad a szegényeknek, és kincsed lészen mennyben ; és jere kövess engem, felvévén a keresztet. Amaz22 pedig megszomorodván e beszéden, elméne nagy szomorúsággal : mert sok jószága vala. És23 mikor körültekintett volna Jézus, monda az ő tanitványinak : Melly nehezen mennek bé az Istennek országába, a kiknek gazdagságok vagyon ! A24 tanitványok pedig elálmélkodának ezeken az ő beszédin : Jézus pedig felelvén, ismét monda nékik : Fiaim ! melly nehéz dolog azoknak, a kik az ő gazdagságokban biznak, bémenni az Istennek országába ! Könnyebb25 a tevének az ő fokán általmenni, hogynem a gazdagnak Isten országába menni. Azok26 pedig annál is inkább álmélkodnak vala, ezt mondván magokban : Kicsoda idvezülhet tehát ? Reájok27 tekintvén pedig Jézus, monda : Az embereknél ez lehetetlen, de nem az Istennél : mert Istennél mindenek lehetségesek. És28 Péter kezdé néki mondani : Ímé mi mindeneket elhagytuk, és követtünk tégedet. Felelvén29 pedig Jézus monda : Bizony mondom néktek, nincsen senki, a ki elhagyandja házát, vagy attyafiait, vagy nénnyeit, hugait, vagy attyát, vagy annyát, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit, én érettem és az Evangyéliomért ; A30 ki száz annyit nem venne mostan ez időben, házakat, attyafiakat, nénnyeit, hugait, annyait, gyermekeket, és szántóföldeket, háborúságokkal egybe, és a jövendő világon örök életet. Sok31 elsők pedig utolsók lésznek és az utolsók elsők. Jézus harmadszor jelenti szenvedéseit.Valának32 pedig úton, és mennek vala fel Jérusálembe, és Jézus előttök megyen vala ; és álmélkodnak és őtet követvén félnek vala. És ő ismét maga mellé vévén a tizenkét tanitványokat, kezdé nékik mondani, a minémű dolgok következnének ő reá. Ímé33 ugymond felmegyük Jérusálembe, és az embernek Fija elárultatik a Papifejedelmeknek és az Irástudóknak, és halálra kárhoztatják őtet, és adják őtet a Pogányoknak kezekbe. És34 azok megcsúfolják, megostorozzák, mgpökdösik és megölik őtet : de harmadnapon feltámad. Zebedeus fiai.És35 járulának ő hozzá Jakab és János, a Zebedeus fijai, ezt mondván : Mester ! azt akarjuk, hogy a mit tőled kérünk, megadjad nékünk. Ő36 pedig monda : Mit akartok, hogy cselekedjem veletek. Azok37 pedig mondának néki : Ezt engedjed nékünk, hogy egyikünk jobbkezed felől, a másikunk pedig balkezed felől üljöna te dicsőségedben. Jézus38 pedig monda nékik : Nem tudjátok mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, mellyet én megiszom, és a melly keresztséggel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedhettek-é azzal. Azok39 pedig mondának : Meglehet. Jézus pedig monda nékik : A pohárt, bizony az, hogy megisszátok, mellyet én megiszom ; a keresztséggel is a mellyel én keresztelkedem, megkereszteltettek. De40 hogy jobbkezem felől és balkezem felől üljetek, nem én adhatom azt, hanem adatik azoknak, a kiknek készittetett. És41 mikor ezt hallották volna a többi tiz tanitványok, kezdének haragudni Jakab és János felől. Jézus42 pedig előszólitván őket, monda nékik : Tudjátok, hogy a kiknek tetszik a pogánynépeken való uralkodás, uralkodnak azokon ; és a kik ő köztök hatalmasok, szabadságok vagyon azokon. De43 nem úgy lészen ti köztetek ; hanem a ki akar ti köztetek nagy lenni, ti szolgátok legyen. És44 a ki akar ti közzűletek első lenni, legyen mindeneknek szolgája. Mert45 az ember Fija is nem jött, hogy néki szolgálnának, hanem hogy ő szolgálna és adná az ő lelkét váltságnak árául sokakért. Bartimeus.És46 menének Jérikóba, és mikor kimenne Jérikóból ő és az ő tanitványai, és nagy sokaság, a Timeus fija Bartimeus, ki vak vala, ül vala az úton koldulván. És47 mikor hallotta volna, hogy ő volna ama Názáretbeli Jézus, kezde kiáltani, és ezt mondani : Jézus, Dávidnak Fija, könyörülj rajtam ! És48 sokan dorgálják vala őtet hogy hallgatna ; ő pedig annál inkább kiált vala : Dávidnak Fija, könyörülj rajtam ! Akkor49 Jézus mikor megállott vona, parancsolá hogy előhivnák őtet ; hivák azért a vakot, mondván néki : Légy jó hitben, kelj fel ; téged hívat. A50 vak pedig elvetvén felsőruháját, mikor felkölt volna, Jézushoz méne. És51 felelvén Jézus, monda néki : Mit kivánsz, hogy cselekedjem veled ? A vak pedig monda néki : Mester, hogy lássak ! Jézus52 pedig monda néki : Eredj el, a te hited téged megtartott. Azonnal megjöve azért az ő szeme világa, és követi vala Jézust azon az úton. Krisztus11 bevonulása Jeruzsálembe.Mikor1 pedig közelgetnének Jérusálemhez, Bethfagéhez és Bethániához, az Olajfáknak hegyéhez, elkülde kettőt az ő tanitványai közzül. És2 monda nékik : Menjetek el im e faluba, melly előttetek vagyon ; és mindjárt, hogy oda bémentek, találtok egy megkötött vemhet, mellyen senki az emberek közzűl nem ült, oldjátok el és hozzátok nékem. Hogyha3 valaki néktek ezt mondandja : Miért mivelitek ezt ? azt mondjátok : Mert az Úr szűkölködik e nélkűl ; és azt anonnal ide bocsátja. Elmenének4 azért, és találának egy megkötött vemhet az ajtónál, kivül a kettős útnál, és eloldák azt. És5 némelly emberek, kik ott állanak vala, mondának nékik : Mit miveltek hogy eloldjátok a vemhet ? Azok6 pedig felelének azoknak a mint Jézus megparancsolta vala ; és elbocsáták őket. Elhozák7 azért a vemhet Jézushoz, és az ő felsőruháikat arra hányák, és reá üle. Sokan8 pedig felsőruháikat az útra teriték, némellyek pedig ágakat szegdelnek vala a fákról és az útra hányják vala. És9 a kik elől mennek vala, és hátul követik vala, kiáltnak, mondván : Hosánna ! Áldott a ki jött az Úrnak nevében ! Áldott10 a mi atyánknak Dávidnak országa ! melly jött az Úrnak nevében, Hosánna, ki a magasságos egekben vagy ! Jézus megátkozza a fügefát, megtisztítja a templomot, hitre, imádkozásra és bocsánatkészségre int.És11 béméne Jérusálembe az Úr, és a temploba ; és mikor mindeneket elnézett volna, és már estvéli óra volna, méne Bethániába a tizenkét tanitványokkal. És12 másodnapon mikor Bethániából kimentek volna, megéhezék. És13 mikor távol látott volna egy leveles figefát, oda méne, hogy meglátná ha találna valamit rajta ; és mikor oda ment volna, semmit nem talála a leveleknél egyebet ; mert nem vala még a fige érésnek ideje. Akkor14 Jézus felelvén, monda a figefának : Soha ezután senki ne egyék te rólad gyümölcsöt. És azt hallák az ő tanitványai. Menének15 azért Jérusálembe : és bémenvén Jézus a templomba, kezdé azokat kiverni a kik árulnak és vásárlanak vala a templomban, és a pénzváltóknak asztalaikat, és a galambárusoknak székeiket felforgatá. És16 nem engedi vala, hogy senki valami edényt a templomon általvinne. És17 tanit vala, mondván nékik : Avagy nincsen-é megirva, hogy az én házam imádság házának hivattatik miden népektől ? ti pedig azt tettétek latroknak barlangjokká ! És18 ezt meghallák az Irástudók és a Papifejedelmek, és keresnek vala módot, mimódon elvesztenék őtet : mert félik vala őtet, mivelhogy az egész sokaság csudálkozik az ő tudományán. Mikor19 pedig estve vona, kiméne Jézus a városból. És20 reggel a figefa mellől elmenvén, látták hogy gyökerestől megszáradott volna. Akkor21 megemlékezvén Péter, monda néki : Mester ímé ama figefa, mellyet megátkozál, megszáradott ! És22 felelvén Jézus, monda nékik : Legyen bizodalmatok Istenben ; Mert23 bizony mondom néktek, valaki ezt mondandja im ez hegynek : Kelj fel, vettessél a tengerbe, és nem kételkedik az ő szivében, hanem hiszi hogy meglésznek azok, a miket mondott ; megadatik annak, valamit mondott. Azért24 mondom néktek : Valamit imádkozástokban kéréndetek, hidjétek hogy elvészitek ; és meglészen néktek. És25 mikor felállotok imádkozni, megbocsássatok annak, a ki ellen valami dolgotok vagyon ; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket ; Mert26 ha ti meg nem bocsátandotok, a ti mennyei Atyátok is nem bocsátja meg a ti vétkeiteket. Jézus teljhatalmát védi.És27 ismét menének Jérusálembe, és mikor ő a templomban járna, menének ő hozzá a papifejedelmek és az Irástudók, és a Vének. És28 mondának néki : Micsoda méltósággal cselekeszed ezeket ? és kicsoda adta néked e méltóságot, hogy ezeket cselekednéd ? Jézus29 pedig felelvén, monda nékik : Én is valami dolgot kérdek tőletek ; feleljetek meg azért nékem, és megmondom én is néktek micsoda méltósággal cselekeszem ezeket. A30 János keresztsége mennyből vala é vagy emberektől ? feleljetek meg nékem ! Azok31 pedig magokban illyen módon okoskodnak vala : Ha azt mondjuk, hogy mennyországból volt ; ezt fogja mondani : Miért nem hittetek tehát néki ? Ha32 pedig azt mondjuk, hogy az emberektől volt, félünk a községtől : mert mindenek illy értelemben valának János felől, hogy ő igaz Próféta volt. Akkor33 felelvén, mondának Jézusnak : Nem tudjuk. És Jézus felelvén monda nékik : Én is nem mondom meg micsoda méltósággal cselekeszem ezeket. Példázat12 a szőlőmívesekről.És1 kezde nékik példabeszédek által szólni : Egy ember szőlőt plántála és gyepűvel körűlvevé és vermet ása, és tornyot épite, és a szőlőt bizá munkásokra, és maga messze elméne. És2 mikor alkalmas ideje volna, elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy a munkásoktól bévenne a szőlőnek gyümölcsében. Azok3 pedig megfogván a szolgát, megverék, és üresen bocsáták haza. És4 ismét más szolgáját küldé hozzájok : azok pedig ezt is mikor kövekkel meghajigálták volna, a fejét megsebesiték és visszaküldék, minekutánna gyalázattal illették volna. És5 viszontag mást külde, és azt megölék, és sokakat többeket, némellyeket vervén, némellyeket pedig megölvén. Mikor6 pedig volna még egy szerelmes fija, elküldé azt is utolszor hozzájok, ezt mondván : Az én fiamat megbecsülik. A7 munkások pedig mondának magok kzött : Ez az örökös, jertek el, öljük meg őtet, és miénk lészen az örökség. És8 megfogván azt megölék, és kiveték a szőlőn kivűl. Mit9 cselekeszik azért a szőlőnek Ura ? Eljő és elveszti a szőlőmunkásokat, és a szőlőt egyebeknek adja. Avagy10 nem olvastátok- é ez irást is ? A melly követ az épitők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé. Az11 Úrtól lett ez, és csudálatos a mi szemeink előtt. Igyekeznek12 vala azért őtet megfogni, de félnek vala a községtől : mert tudják, hogy ő ellenek mondotta volna e példabeszédet. Azért elhagyván őtet, elmenének. Az adófizetésről.És13 küldének ő hozzá némelyeket a Farizeusok közzűl, és a Héródes szolgái közzűl hogy őtet megfognák a beszédben. Azok14 pedig mikor eljöttek volna, mondának néki : Mester ! tudjuk, hogy te igaz vagy, és senkivel nem gondolsz : mert embereknek személyekre nem nézsz, hanem az Isstennek útát igazán tanitod : Kell é a Császárnak adót fizetnünk vagy nem ? adjunk é adót vagy ne adjunk ? Ő15 pedig, mivelhogy tudja vala azoknak képmutatásokat, monda nékik : Mit kisértetek engemet ? hozzatok elő nékem egy pénzt, hogy lássam. Azok16 pedig hozának elő egy pénzt, és monda nékik : Kié ez ábrázat és az irás e pénzen ? Azok pedig mondának néki : A Császáré. És17 felelvén Jézus, monda nékik : Adjátok meg, a mi a Császáré, a Császárnak ; a mi az Istené az Istennek. És elálmélkodának ő rajta. Kérdés a feltámadásról.Akkor18 jövének ő hozzá Sadduczeusok, kik azt mondják, hogy nincsen feltámadás : és megkérdék őtet, mondván : Mester !19 Mózes azt irta nékünk, hogy ha valakinek attyafia megholt, és feleségét meghagyándja, és magzatokat nem hagyánd, annak attyafia vegye el a megholt attyafiának feleségét, és támasszon magot az ő attyafiának. Valának20 azért hét attyafiak, és az első feleséget vőn, és meghalván magot nem hagya. A21 második elvevé annak feleségét és meghala, az is pedig nem hagya magot ; a harmadik hasonlatosképen. És22 mind a hét elvett az asszonyt és nem hagytak magot ; legutolszor megholt az asszony is. A23 feltámadáskor azért, mikor feltámadnak, ezek közzűl ki felesége lészen az ? mert hétnek volt felesége. Akkor24 felelvén Jézus, monda nékik : Avagy nem azért tévelyegtek é hogy nem tudjátok az Irásokat, sem az Istennek hatalmát ? Mert25 mikor a halálból feltámadnak, feleséget nem veszenk, házasságra sem adatnak, hanem ollyanok lésznek mint az Angyalok, kik mennyben vagynak. A26 halottakról pedig, hogy azok feltámasztatnak, nem olvastátok é a Mózes könyvében, mimódon szólott az isten néki a csipkebokorban : ezt mondván : Én vagyok az Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Az27 Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istenek ; ti azért igen tévelygetek. Kérdés a legnagyobb parancsról.És28 mikor előállott volna egy az Irástudók közzűl, ki hallotta vala az ő vetekedéseket, és tudja vala, hogy ő azoknak jól felelt volna, megkérdé őtet, mondván : Mellyik minden parancsolatok között az első ? Jézus29 pedig felele néki : Minden parancsolatok között az első ez ; Halljad Izráel : A mi Urunk Istenünk egy Úr. Szeressed30 azért a te Uradat Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat : És31 a második hasonló ehez : Szeressed a te felebarátodat mint magadat : Nincsen más ezeknél nagyobb parancsolat. Akkor32 monda néki az Irástudó : Jól vagyon Mester ! igazán mondánd ; mert egy az Isten, és nincsen más ő kivüle. És33 szeretni őtet teljes szivből, teljes elméből, teljes lélekből, és teljes erőből, és szeretni embernek felebarátját mint magát, sokkal nagyobb minden áldozatoknál. Akkor34 látván Jézus, hogy bölcsen felelt volna, monda néki : Nem messze vagy az Isten országától. És senki többé nem meri vala őtet megkérdeni. Krisztus Dávidnak Fia és ura.És35 felelvén Jézus, ezt mondja vala, tanitván a templomban : Mimódon mondják az Irástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fija ? Mert36 Dávid maga mondotta Szent Lélek által : Monda az Úr az én uramnak : Ülj az én jobbkezem felől, miglen vetem a te ellenségidet a te lábaid alá zsámolyúl. Ő37 maga Dávid azért mondja őtet Urának : mimódon azért ő fija ; És nagy sokaság örömest hallgatja vala őtet. Óvás az írástudóktól.Ő38 pedig mondja vala nékik az ő tanitásában : Őrizzétek meg magatokat az Irástudóktól, kik örömest járnak hosszú köntösökben, és szeretik a piaczokon való köszöntetéseket. És39 a fő helyeket a gyülekezetben, és az elől való üléseket a lakodalmakban. Kik40 az özvegyeknek házaikat felfalják, és külsőképen hosszú imádsággal élnek : ezeknek keményebb itéletek lészen. A szegény özvegy két fillére.És41 mikor ült volna Jézus a szegények pénzeknek ládája ellenébe, nézi vala mimódon a sokaság hányná a pénzt a ládába : a gazdagok azért sokan sok pénzt hánynak vala. És42 mikor előjött volna egy szegény özvegy asszony, vete a ládába két fillért, melly egy pénznek negyedrésze. Ő43 pedig előszólitván az ő tanitványit, monda nékik : Bizony mondom néktek, hogy e szegény özvegy többet vete a ládába, hogynem mint a többi ; kik pénzt hányának a ládába ; Mert44 mindenek abból vetének pénzt, a mivel bővölködne, ez pedig az ő szegénységéből, valamije volt mind oda veté, tudniillik minden ő élését. Jézus13 beszéde Jeruzsálem pusztulásról és az ő dicsőséges eljöveteléről. Óvások és intések, kivált vigyázásra.És1 mikor kimenne a templomból, monda néki egy az ő tanitványai közzűl : Mester ! nézhetsz-é minémü kövek ezek, és minémü alkotmányok ? Akkor2 felelvén Jézus, monda néki : Látod-é e nagy alkotmányokat ? nem marad egy kő más kövön, melly el nem rontatnék. És3 mikor az Olajfák hegyén ülne a templom ellenébe, megkérdék őtet külön Péter, és Jakab, és János és András. Mond4 megnékünk, mikor lésznek ezek, és micsoda jele lészen, mikor mind ezek meglésznek ? Jézus5 pedig felelvén nékik, kezde mondani : Meglássátok, hogy valaki titeket meg ne csaljon ; Mert6 sokan fognak eljőni az én nevemben, kik ezt mondják : Én vagyok a Krisztus ; és sokakat elhitetnek. Mikor7 pedig hallotok hadakat és hadaknak hireit, meg ne háborodjatok ; mert szükség ezeknek meglenni, de még nem lészen akkor vége ; Mert8 támad egy nemzetség más nemzetség ellen, egy ország más ország ellen ; és minden helyeken lésznek földindulások, és lésznek éhelhalások és háboruságok. A9 nyomoruságoknak kezdetei ezek : De ti oltalmazzátok meg magatokat ; mert titeket fogva visznek a Birák, tanácsok és gyülekezetek eleikbe : megverettettek, és a Tiszttartók és Királyok eleikbe vitettek én érettem, hogy ez legyen ő ellenek tanubizonyságul. És10 minden Pogányok között kell először az Évangyéliomnak prédikáltatni. Mikor11 pedig titeket fogva vijéndenek, ne legyetek szorgalmatosok jó idején arról, mit kellessék szólnotok, és negondolkodjatok : hanem valami adattatik néktek azon órában, azt szóljátok : mert nem ti vagytok kik szóltok, hanem a Szent Lélek. Az12 atyafi az ő attyafiát, és az atya az ő fiát halálra adja ; és a magzatok támadnak az ő szüléik ellen, és azokat megöletik. És13 mindenek előtt gyülölségesek lésztek az én nevemért ; de a ki megmarad mind végig, az megtartatik. Mikor14 pedig látándjátok ama pusztitó utálatosságot, melly megmondatott Dániel Prófétától, melly ott helyheztetik a hol nem kellett volna helyheztettnie, (a ki olvassa, jól eszébe vegye) akkor a kik Júdeában lésznek, a hegyekre fussanak ; A15 ki pedig az ő házának padlásán lejénd, alá ne szálljon házába, és bé nem menjen hogy valamit házából kivigyen. És16 a ki a mezőn lejénd, haza ne térjen, hogy az ő köntösét felvegye. Jaj17 pedig a nehézkes asszonyoknak és a szoptatóknak az napokban. Imákozzatok18 pedig, hogy a ti futástok ne legyen télben : Mert19 olly nyomoruságosok lésznek azok a napok, mellyekhez hasonlók nem voltak, minden teremtett állatoknak, mellyeket Isten teremtett, teremtésektől fogva, mind ez ideig, ez után is nem lésznek. És20 ha az Úr meg nem röviditette volna azokat a napokat, minden test elveszne : de a választottakért, a kiket választott, megröviditette azokat a napokat. Akkor21 pedig, ha valaki ezt mondándja néktek : Imhol vagyon a Krisztus, vagy ámhol vagyon, ne hidjétek : Mert22 támadnak hamis Krisztusok, és hamis Próféták, és tésznek jeleket és csudákat, a választottaknak is elhitettetésekre, ha lehetséges dolog volna. Ti23 pedig oltalmazzátok meg magatokat ; imé mindeneket eleve megmondottam néktek. De24 azokban a napokban annak a nyomoruságnak utánna, a nap meghomályosodik és a hold nem fénylik. És25 az égnek csillagai lehullanak, és a mennyei hatalmasságok megrendülnek. És26 akkor meglátják az embernek Fiját eljőni a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. És27 akkor elbocsátja az ő Angyalit, és az ő választottit egyybegyüjti a négy szelek felől, a földnek utolsó határától fogva, az égnek utolsó határáig. A28 figefáról végyetek pedig példát : Mikor az ő ága immár gyenge, és az ő leveleit kibocsátja, tudjátok hogy a nyár közel vagyon. Azonképen29 ti is, mikor látjátok hogy ezek meglésznek, tudjátok meg, hogy közel vagyon és csak az ajtó előtt az Isten országa. Bizony30 mondom néktek, hogy nem mulik el e nemzetség addig, mignem mind ezek meglésznek. Az31 ég és a föld elmulnak, az én beszédim pedig semmiképen el nem mulnak. De32 arról a napról és óráról senki semmit nem tud, sem a mennyei Angyalok, sem a Fiú, hanem csak egyedül az Atya. Ojjátok33 meg magatokat, vigyázzatok és imádkozzatok ; mert nem tudjátok mikor jő el az az idő. Mint34 mikor valamelly ember messze földre indulván elhagyta az ő házát, és minden hatalmát a szolgákra bizván, és mindennek dolgáról parancsolván, az ajtónállónak megparancsolta hogy vigyázna. Vigyázzatok35 azért, (mert nem tudjátok mikor jő haza a háznak Ura, estvén-é vagy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel ?) Hogy,36 ha hirtelen megjövénd, ne találjon titeket aludva. A37 miket pedig néktek mondok, mindeneknek mondom : Vigyázzatok. Krisztus14 megkenetése Bethániában.Vala1 pedig Husvét, és két napok mulva a Pogácsás Innep, és a Papifejedelmek és Irástudók keresnek vala alkalmatosságot arra, mimódon őtet álnoksággal megfogván megölnék. Ezt2 mondják vala pedig : Nem miveljük ez Innepen, hogy a község fel ne zendüljön. Mikor3 pedig Jézus Bethániában volna, a poklos Simonnak házában, és letelepedett volna az asztalhoz, eljöve egy asszony, kinél vala drágalátos és igaz nárdusból csinált kenetnek alabástromból csinált edénye, és felszegvén az alabástromedényt, kitölté a drága kenetet az ő fejére. Némellyek4 pedig háborganak vala ő magok között, mondván : Mit használ e drága kenetnek tékozlása ? Mert5 ezt eladhatták volna többen háromszáz pénznél, és adhatták volna a szegényeknek. És haragusznak vala az asszonyra. Jézus6 pedig monda : Hagyjatok békét néki ; miért háborgatjátok őtet ? jó dolgot cselekedett én velem ; Mert7 a szegények mindenkor lésznek veletek, és valamikor akarjátok jól tehettek ő velek : de én nem mindenkor lészek veletek. Ez8 a mit tehetett az mivelte : mert az én testemet eleve megkente az én temetésemre. Bizony9 mondom néktek : Valahol ez Evangyéliom prédikáltatik az egész világon, a mit ő most én velem cselekdett, az is hirdettetik az ő emlkezetire. Akkor10 Iskáriótes Júdás, egy a tizenkettő közzűl, elméne a Papifejedelmekhez, hogy őtet azoknak elárulná. Azok11 pedig azt hallván, örülének rajta, és fogadák, hogy néki pénzt adának. Keres vala azért alkalmatossságot arra, hogy őtet elárulhatná. Páska, és az úrvacsora szereztetése.És12 a Pogácsás innepnek első napján, mikor a Husvétibáránnyal áldoznak vala, mondának néki az ő tanitványai : Hol akarod, hogy elmenvén megkészitsük a te ételedre a Husvétibárányt ? És13 elbocsátván kettőt az ő tanitványai közzűl, monda nékik : Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, ki egy korsó vizet viszen, kövessétek azt. És14 a hová bémenénd, mondjátok ezt a Gazdának : A Mester kérdi : Hol vagyon a ház, mellyben megegyem a Husvétibárányt az én tanitványimmal. És15 ő mutat néktek egy nagy megékesittetett és elkészittetett vacsoráló házat ; ott készitsétek el nékünk a Husvétibárányt. Elmenének16 azért aző tanitványai, és eljutának a városba, és a képen találák, a mint nékik mondotta vala : és elkésziték a Husvétibárányt. És17 mikor estve volna, elméne a tizenkét tanitványokkal. És18 mikor letelepedtek volna, és ennének, monda Jézus : Bizony mondom néktek, egy ti közzűletek elárul engemet, a ki én velem eszik. És19 azok kezdének szomorkodni ; és néki egyenként mondani : Én vagyok-é ? más is : Én vagyok-é ? Ő20 pedig felelvén, monda nékik : Egy a tizenkettő közzűl, a ki én velem a tálba nyul. Az21 embernek Fija jóllehet elmegyen, a mint meg vagyon ő felőle irva : de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik az embernek Fija ; jobb volt volna annak az embernek ha nem született volna. És22 mikor ők ennének, mikor vette volna Jézus a kenyeret, és megáldotta volna, megtöré és adá nékik, mondván : Vegyétek, egyétek ; ez az én testem. És23 a pohárt vévén, minekutánna hálákat adott volna, adá nékik : és ivának abból mindnyájan. És24 monda nékik : Ez az én vérem, amaz uj Testamentomnak vére, melly sokakért kiontatik. Bizony25 mondom néktek : Nem iszom többé e szőlőtőnek gyümölcséből, mind ama napig, mellyen ujat iszom veletek az Istennek országában. És26 mikor dicséretet éneklettek volna, kimenének az Olajfáknak hegyére. És27 monda nékik Jézus : Mindnyájan megbotránkoztok én bennem ez éjszakán : mert meg vagyon irva : Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. De28 minekutánna feltámadándok, előttetek megyek Galileába. Péter29 pedig monda néki : Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem. És30 monda néki Jézus : Bizony mondom néked, ma ez éjszakán, minekelőtte a kakas kétszer szólna, háromszor megtagadsz engemet. Ő31 pedig annál inkább mondja vala : Ha nékem veled együtt meg kell is halnom, téged semmiképen meg nem tagadlak. A többi is hasonlóképen azont mondják vala. Gyötrődés a Gecsemáné kertjében.Mennének32 azért a helyre, mellynek neve Gethsemáné ; és monda az ő tanitványinak : Üljetek le itt, mig én imádkozom. És33 maga mellé vevé Pétert, Jakabot és Jánost, és kezde felette igen rettegni és gyötrődni. És34 monda nékik : mindenfelől szomoru az én lelkem halálig ; maradjatok itt, és vigyázzatok. És35 egy kevéssé előmenvén, a földre esék, imádkozék, hogy ha lehetséges volna, mulnék el ő tőle ez az óra. És36 monda : Abba, azaz Atyám, mindenek lehetségesek néked ? ments meg engem e pohártól ; mindazáltal nem az én akaratom, hanem a tiéd legyen. És37 hozzájok térvén, találá őket aludva ; és monda Péternek : Simon aluszol-é ? Nem vigyázhatál-é egy óráig ? Vigyázzatok38 és imádkozzatok, hogy kisértetre ne jussatok ; a lélek jóllehet kész, de a test erőtlen. És39 mikor ismét elment volna, könyörge és azon beszédekkel szóla. És40 megtérvén találá őket ismét aludva, (mert az ő szemeik igen megnehezedtek vala) és ingyen nem tudják vala, mit kellene néki felelniek. És41 eljöve harmadszor is, és monda nékik : Aludjatok immár és nyugodjatok, elég, eljött az óra : imé adattatik az embernek Fija a bünös embereknek kezekbe. Keljetek42 fel, menjünk el, ímé elközelget, a ki engemet elárul. Jézus elfogatása.És43 mindjárt hogy még szólna, eljöve Júdás, ki a tizenkettő közzűl egy vala, és ő vele nagy sokaság, fegyverekkel és fustélyokkal, kik a Papifejedelmektől, Irástudóktól és a Vénektől bocsáttattak vala. Adott44 vala pedig az, a ki őtet elárulá közönséges jelt ő közöttök, mondván : Valakit én megcsókolandok, ő az, fogjátok meg azt, és vigyétek el bátorsággal. Mikor45 azért oda jutott volna Júdás, azonnal járula ő hozzá és monda néki : Mester ! Mester ! és megcsókolá őtet. Azok46 pedig reá veték kezeiket, és megfogák őtet. És47 egy az ott állók közzűl, az ő szablyáját kivonván, a Főpapnak szolgájához csapa, elvágá annak fülét. És48 felelvén Jézus, monda nékik : Mint egy gonosz ember ellen, ugy jöttetek-é ki fegyverekkel és fustélyokkal, hogy engemet megfogjatok ? Minden49 napon nálatok valék, a templomban tanitván, és nem fogtatok meg engemet : de szükség hogy az Irások bételjesedjenek. És50 elhagyván őtet, mindnyájan elfutának. És51 egy ifju követi vala őtet, ki csak gyolcs ingbe öltözött vala, és megfogák azt az ifjat. Az52 pedig a gyolcs inget kezekben hagyván, mezitelenen elszalada kezekből. És53 vivék Jézust a Főpaphoz : és hozzá gyülének mind a Papifejedelmek, a Vének és Irástudók. Péter54 pedig beköveté őtet távol ind a Főpapnak házáig : és ül vala a szolgákkal, és melegiti vala magát a tűznél. Kihallgatás, vallomás és szenvedés Kajafás előtt.A55 Papifejedelmek pedig és az egész Tanács keresnek vala bizonyságot Jézus ellen, hogy őtet megölnék ; és nem találnak vala : Mert56 sokan hamis tanuságot mondának vala ő ellene : de azoknak bizonyságaik nem valának egyenlők. És57 felkelének némellyek, és ő ellene hamis vallásokat tőnek ezt mondván : Mi58 hallottuk, hogy ő ezt mondotta : Én elrontom e kézzel csinált templomot, és harmadnapra mást épitek, melly kéz nélkűl csináltatott. De59 igy is nem vala azoknak bizonyságok illendő. És60 a Főpap mikor közikbe felállott volna, megkérdé Jézust, mondván : Nem felelsz-é semmit ? micsoda ez, a mit ezek te ellened mondanak ? És61 ő hallgat vala, és semmit nem felele. Ismét megkérdé őtet a Főpap és monda néki : Te vagy-é ama Krisztus, az áldott Istennek Fija ? Jézus62 pedig monda : Én vagyok : és meglátjátok az embernek Fiját ülni az Isten hatalmasságának jobbján, és eljőni az égnek felhőivel. A63 Főpap pedig a maga ruháit megszaksztván, monda : Mi teszünk mégis tanukkal. Hallátok64 a káromlást : mi tetszik néktek ? Azok pedig mindnyájan ő ellene szentencziát mondának, hogy ő méltó halálra. És65 kezdék némellyek őtet pökdösni, és az ő orczáját békötni, és öklökkel verni őtet, és ezt mondani néki : Mond meg ki ütött. A szolgák pedig arczul csapdossák vala őtet. Péter bűne és bűnbánata.És66 mikor Péter alatt volna a palotában, eljöve egy a Főpapnak szolgálóleányai közzűl. És67 látván Pétert, ki ott fűtözik vala, reá tekintvén monda : Te is a Názáretbeli Jézussal valál ! Ő68 pedig megtagadá, mondván : Nem esmértem őtet, s nem is tudom mit mondasz te. És kiméne a tornáczba, és a kakas megszólala. És69 mikor a leányzó ismét látta volna őtet, monda az ott állóknak : Ez egy azok közzűl ! Ő70 pedig ismét megtagadá. És viszontag egy kevés idő mulva, a kik ott állanak vala mondának Péternek : Bizony ő közzűlök való vagy : mert Galileabeli vagy, és a te szólásod hasonló. Ő71 pedig kezde átkozóni és esküdni, mondván : Nem esmértem ez embert, a kiről szóltok. És72 másodszor szóla a kakas, és megemlékezék Péter a beszédekről, mellyeket Jézus mondott vala néki : Minekelőtte a kakas szólana kétszer, háromszor megtagadsz engem. És mikor kiment volna, sira. Jézus15 Pilátus előtt. Elítéltetés, tövises koronája.Mindjárt1 pedig reggel, tanácsot tartván a Papifejedelmek a Vénekkel és Irástudókkal, és mint az egész Tanácsbeliekkel egybe, Jézust megkötözve elvivék és adák Pilátusnak kezébe. És2 megkérdé őtet Pilátus : Te vagy és a Zsidóknak ama Királyok ? És ő felelvén, monda néki : Te mondod. És3 igen vádolják vala őtet a Papifejedelmek. Pilátus4 pedig ismét megkérdé őtet, mondván : Nem felelsz-é semmit ? Im melly sokat szólnak ellened. Jézus5 pedig semmit nem szóla többet, annyira, hogy Pilátus álmélkodnék rajta. Az6 innepen pedig szokott vala nékik egyet a foglyok közzűl elbocsátani, valamellyet akartak. Vala7 pedig egy Barabbás nevü, ki a háboruságtámasztókkal együtt megfogatott vala, kik a háboruságtámasztásban gyilkosságot cselekedtek vala. És8 a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust, hogy ugy cselekednék mint az előtt mindenkor szokott volna cselekedni nékik. Pilátus9 pedig felele nékik, mondván : Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a Zsidóknak ama Királyokat ? (Mert10 tudja vala, hogy irigységből adták volna kézbe őtet a Papifejedelmek.) A11 Papifejedelmek pedig felinditják a községet, hogy Barabbást bocsátaná el inkább nékik. És12 Pilátus ismét felelvén, monda nékik : Mit akartok tehát hogy cselekdjem ezzel, kit mondotok Zsidók Királyának. Azok13 pedig ismét felkiáltának : Feszitsd meg őtet ! Pilátus14 pedig ezt mondja vala nékik Micsoda gonosz cselekdett ? Azok pdig annál inkább kiáltanak vala ! Feszitsd meg őtet ! Pilátus15 pedig akarván a községnek kedvét keresni, elbocsátá nékik Barabbást, és Jézust mgostoroztatván, kézbe adá, hogy megfeszittetnék. A16 vitézek pedig bevivék őtet a palotába, melly a törvénytevő ház vala, és mind az egész sereget egybegyüjték. És17 bársonyba öltözteték őtet, és az ő fejébe tevének tövisből font koronát : És18 kezdék őtet köszönteni, mondván : Egésséggel Zsidóknak Királyok ! És19 verik vala az ő fejét nádszállal, és pökdösik vala őtet és térdeket meghajtván, tisztelik vala őtet. Jézus kereszthalála.És20 mikor eléggé csufolták volna őtet, levetkezteték a bársonyruhából, és felöltözteté a maga ruháiba : és kivivék, hogy megfeszitenék őtet. És21 kénszeriték a mellettek elmenő czireneus Simont (ki a mezőről jő vala, és Alexándernek és Rúfusnak attyok vala,) hogy elvinné a Jézus keresztfáját. És22 vivék őtet a Golgotának helyére, melly annyit tészen megmagyarázva, mint Kaponyának helye. És23 adának néki inni mirhával csináltatott bort ; ő pedig nem ivék. És24 mikor megfeszitették volna őtet, megfoszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mennyi részt venne abban. Vala25 pedig három órakor, mikor megfesziték őtet. És26 az ő kárhoztatásának oka megiratott vala ilyen módon : EZ A ZSIDÓKNAK AMA KIRÁLYOK. Megfeszitének27 pedig ő vele két latrokat is, egyiket jobbkeze felől, a másikat balkeze felől. És28 bételék az Irás, mely ezt ondja : És a latrok közzé számláltaték. És29 a kik azon elmennek vala, shzidalmazzák vala őtet, az ő fejeket hajtogatván, és ezt mondván : Vah ! ki elrontod a templomot és harmadnapra megépited. Tartsd30 meg magadat, és szállj le a keresztfáról. Hasonlatosképen31 pedig a Papifejedelmek is csufolván, ezt mondják vala egyik a másiknak, az Irástudókkal egybe : Egyebeket megtartott, magát nem tarthatja meg. Ama32 Krisztus az Izráelnek Királya szálljon le most a keresztfáról, hogy lássuk és hidjük. A kik megfeszittettek vala is ő vele, azok is szidalommal illetik vala őtet. És33 mikor eljöt volna a hat óra, setétség lőn az egész tartományban, mind kilencz órakorig. És34 kilencz órakor kiálta Jézus nagy felszóval, ondván : Eloi, Eloi, Lamma Sabaktani ! melly annyit tészen megmagyarázva, mint : Én Istenem, én Istenem, miért hagyál el engemet ? Némellyek35 pedig az ott állók közzűl, mikor hallották volna az ő szavát mondának : Ímé Illyést hivja. Oda36 futamodék pedig egy ember, és spongyiát megtöltvén eczettel, és azt nádszálra függesztvén inni ada néki, mondván : Hagyjatok békét néki : lássuk ha eljő-é Illyés, hogy őtet levegye : Jézus37 pedig nagy felszóval kiálván, meghala. És38 a templom kárpitja két felé hasada a felitől fogva mind az alsó részéig. És39 mikor látta volna a Százados, ki néki ellenében áll vala, hogy ő felszóval kiáltva holt volna meg, monda : Bizony, ez ember Istennek Fija vala. Valának40 pedig asszonyok is kik távol nézik vala őtet, kik között vala Mária Magdaléna, és Mária a kissebb Jakabnak, és Jósénak annyok, és Salómé. Kik41 követték vala őtet és szolgáltak vala néki, még mikor Galileában volna is, és más asszonyok, kik vele felmentek vala Jérusálembe. Jézus temetése.És42 mikor immár estve vala, (mivelhogy Innep esti vala, azaz Szombat előtt való nap.) Az43 Arimathiából való József ki tisztességes és Tanácsbeli ember vala, ki is Istennek országát várja vala, eljövén nagy bátorsággal béméne Pilátushoz, és megkéré Jézusnak testét. Pilátus44 pedig csudálkozék rajta, ha már megholt volna : és a Századost előszólitván, megkérdé, ha régen holt volna é meg ? És45 megértvén a dolgot a Századostól Józsefnek megadá a Jézus testét. József46 pedig vőn gyolcsot és levévén Jézust a fáról, bétakará a gyolcsba és helyhezteté a koporsóba, melly kősziklából vágattatot vala ; és nagy követ tőn a koporsónak szájára. Mária47 Magdaléna pedig, és Mária Josénak annya nézik vala a hová tétetnék. Krisztus16 feltámadása.És1 mikor elmult volna a Szombat, Mária Magdaléna és a Jakab annya Mária és Salómé, vőnek drága keneteket, hogy elmenvén megkennék őtet. Annakokáért2 nagy reggel a hétnek első napján manének a koporsóhoz, mikor immár a nap felkölt volna. És3 mondanak vala magok közt : Kicsoda veszi el nékünk a követ a koporsó szájáról ? És4 oda tekintvén, láták hogy a kö elvétetett volna : mert felette igen nagy vala. Bémenvén5 azért a koporsóba, látának egy ifjat ülni jobbfelől : ki fejér ruhába öltöztetett vala : és megrémülének. És6 az monda nékik : Ne féljetek : Ama Názáretbeli Jézust keresitek, a ki megfeszittetee vala ; feltámadott, nincsen itt ; imhol a hely, a hol helyhezteték vala őtet. De7 menjetek el, és mondjátok meg az ő tanitványinal és Péternek, hogy ő előttetek megyen Galileába, ott őtet meglátjátok, a mint megmondotta néktek. És8 nagy hamar elmenvén, elfutának a kporsótól : mert a félelem és álmélkodás elfogta vala őket, és senkinek semmit nem szólnak vala : mert félnek vala. A feltámadt Krisztus megjelenései.És9 mikor feltámadott volna Jézus, reggel, a hétnek első napján, megjelenék először Mária Magdalénának, kiből hét ördögöt úzött vala ki. És10 az elmenvén, tudtokra adá azoknak, a kik Jézussal voltak, mikor csak kesergenének és sirnának. Azok11 pedig mikor hallották volna hogy ő élne, és láttatott volna ő tőle, nem hivék : Azután12 pedig, idegen ábrázatban megjelenék kettőnek ő közzűlök, mikor útra indulván mezőre mennének. Azok13 is elmenének, és tudtokra adák a többinek, kik azoknak is nem hivének Keresztség parancsa.Utolszor14 mikor ők tizenegyen együtt ülnének, megjelenté magát nékik és az ő hitetlenségeket és sziveknek keménységet szemekre hányá, hogy akik látták volna őtet feltámadottnak lenni, azoknak nem hittek volna. És15 monda nékik : Elmenvén mind e széles világra, prédikáljatok az Evangyéliomot minden minden teremtett állatnak. A16 ki héjend és megkeresztelkedéndik, idvezül, a ki pedig nem hijend, elkárhozik. Azokat17 pedig, a kik héjendenek, illyen jelek követik : Az én nevem által ördögöket üznek ; uj nyelveken szólnak. Kigyókat18 vesznek fel : és ha valami mérges állatot isznak meg ; nékik nem árt : betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. Mennybe menetel.Az19 Úr annakokáért minekutánna szólott volna nékik, felviteték mennybe, és üle az Istennek jobbjára. Azok20 pedig kimenvén, prédikálnak mindenütt, az Úr együtt cselekedvén ő velek, és az ő beszédeket erősitvén a jelek által, mellyek azokat követik vala.