¶Βίβλος ααγενέσεως ἸΗΣΟΥ Χριστοῦ, υἱοῦ Δαβὶδ, υἱοῦ Ἁβραάμ. Ἁβραὰμ βἐγέννησε τὸν Ἰσαάκ. Ἰσαὰκ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἰακώβ. Ἰακὼβ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἰούδαν καὶ τοὺς ἀδελφοὺς αὐτοῦ. Ἰούδας γδὲ ἐγέννησε τὸν Φαρὲς καὶ τὸν Ζαρὰ ἐκ τῆς Θάμαρ. Φαρὲς δὲ ἐγέννησε τὸν Ἑσρώμ. Ἑσρὼμ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἀράμ. Ἀρὰμ δδὲ ἐγέννησε τὸν Ἀμιναδάβ. Ἀμιναδὰβ δὲ ἐγέννησε τὸν Ναασσών. Ναασσὼν δὲ ἐγέννησε τὸν Σαλμών. Σαλμὼν εδὲ ἐγέννησε τὸν Βοὸζ ἐκ τῆς Ῥαχάβ. Βοὸζ δὲ ἐγέννησε τὸν Ὠβὴδ ἐκ τῆς Ῥούθ. Ὠβὴδ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἰεσσαί. Ἰεσσαὶ ϛδὲ ἐγέννησε τὸν Δαβὶδ τὸν βασιλέα. Δαβὶδ δὲ ὁ βασιλεὺς ἐγέννησε τὸν Σολομῶντα ἐκ τῆς τοῦ Οὐρίου. Σολομὼν ζδὲ ἐγέννησε τὸν Ῥοβοάμ. Ῥοβοὰμ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἀβιά. Ἀβιὰ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἀσά. Ἀσὰ ηδὲ ἐγέννησε τὸν Ἰωσαφάτ. Ἰωσαφὰτ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἰωράμ. Ἰωρὰμ δὲ ἐγέννησε τὸν Ὀζίαν. Ὀζίας θδὲ ἐγέννησε τὸν Ἰωάθαμ. Ἰωάθαμ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἄχαζ. Ἄχαζ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἐζεκίαν. Ἐζεκίας ιδὲ ἐγέννησε τὸν Μανασσῆ. Μανασσῆς δὲ ἐγέννησε τὸν Ἀμών. Ἀμὼν δὲ ἐγέννησε τὸν Ἰωσίαν. Ἰωσίας ιαδὲ ἐγέννησε τὸν Ἰακείμ. Ἰακείμ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἰεχονίαν καὶ τοὺς ἀδελφοὺς αὐτοῦ, ἐπὶ τῆς μετοικεσίας Βαβυλῶνος. μετὰ ιβδὲ τὴν μετοικεσίαν Βαβυλῶνος Ἰεχονίας ἐγέννησε τὸν Σαλαθιήλ. Σαλαθιὴλ δὲ ἐγέννησε τὸν Ζοροβάβελ. Ζοροβάβελ ιγδὲ ἐγέννησε τὸν Ἀβιούδ. Ἀβιοὺδ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἐλιακείμ. Ἐλιακεὶμ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἀζώρ. Ἀζὼρ ιδδὲ ἐγέννησε τὸν Σαδώκ. Σαδὼκ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἀχείμ. Ἀχεὶμ δὲ ἐγέννησε τὸν Ἐλιούδ. Ἐλιοὺδ ιεδὲ ἐγέννησε τὸν Ἐλεάζαρ. Ἐλεάζαρ δὲ ἐγέννησε τὸν Ματθάν. Ματθὰν δὲ ἐγέννησε τὸν Ἰακώβ. Ἰακὼβ ιϛδὲ ἐγέννησε τὸν Ἰωσὴφ τὸν ἄνδρα Μαρίας, ἐξ ἧς ἐγεννήθη ἸΗΣΟΥΣ, ὁ λεγόμενος Χριστός. Πᾶσαι ιζοὖν αἱ γενεαὶ ἀπὸ Ἁβραὰμ ἕως Δαβὶδ, γενεαὶ δεκατέσσαρες· καὶ ἀπὸ Δαβὶδ ἕως τῆς μετοικεσίας Βαβυλῶνος, γενεαὶ δεκατέσσαρες· καὶ ἀπὸ τῆς μετοικεσίας Βαβυλῶνος ἕως τοῦ Χριστοῦ, γενεαὶ δεκατέσσαρες. ¶Τοῦ ιηδὲ Ἰησοῦ Χριστοῦ ἡ γέννησις οὕτως ἦν. Μνηστευθείσης γὰρ τῆς μητρὸς αὐτοῦ Μαρίας τῷ Ἰωσὴφ, πρὶν ἢ συνελθεῖν αὐτοὺς, εὑρέθη ἐν γαστρὶ ἔχουσα ἐκ Πνεύματος ἁγίου. Ἰωσὴφ ιθδὲ ὁ ἀνὴρ αὐτῆς δίκαιος ὢν, καὶ μὴ θέλων αὐτὴν παραδειγματίσαι, ἐβουλήθη λάθρα ἀπολῦσαι αὐτήν. ταῦτα κδὲ αὐτοῦ ἐνθυμηθέντος, ἰδοὺ ἄγγελος Κυρίου κατ᾽ ὄναρ ἐφάνη αὐτῷ, λέγων, Ἰωσὴφ υἱὸς Δαβὶδ, μὴ φοβηθῇς παραλαβεῖν Μαριὰμ τὴν γυναῖκά σου. τὸ γὰρ ἐν αὐτῇ γεννηθὲν, ἐκ Πνεύματός ἐστιν ἁγίου. τέξεται καδὲ υἱὸν, καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦν. αὐτὸς γὰρ σώσει τὸν λαὸν αὑτοῦ ἀπὸ τῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν. Τοῦτο κβδὲ ὅλον γέγονεν ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν ὑπὸ τοῦ Κυρίου, διὰ Ἡσαΐου τοῦ προφήτου λέγοντος, Ἰδοὺ κγἡ παρθένος ἐν γαστρὶ ἕξει, καὶ τέξεται υἱὸν, καὶ καλέσουσι καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἐμμανουὴλ, ὅ ἐστι μεθερμηνευόμενον, μεθ᾽ ἡμῶν ὁ Θεός. Διεγερθεὶς κδδὲ ὁ Ἰωσὴφ ἀπὸ τοῦ ὕπνου, ἐποίησεν ὡς προσέταξεν αὐτῷ ὁ ἄγγελος Κυρίου, καὶ παρέλαβε τὴν γυναῖκα αὑτοῦ· καὶ κεοὐκ ἐγίνωσκεν ἔγνω αὐτὴν, ἕως οὗ ἔτεκε τὸν υἱὸν αὑτῆς τὸν πρωτότοκον, καὶ ἐκάλεσε τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἸΗΣΟΥΝ. ¶Τοῦ βαδὲ Ἰησοῦ γεννηθέντος ἐν Βηθλεὲμ τῆς Ἰουδαίας, ἐν ἡμέραις Ἡρώδου τοῦ βασιλέως, ἰδοὺ μάγοι ἀπὸ ἀνατολῶν παρεγένοντο εἰς Ἱεροσόλυμα, Ἱερουσαλήμ, λέγοντεςβ, Ποῦ ἐστιν ὁ τεχθεὶς βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; εἴδομεν γὰρ αὐτοῦ τὸν ἀστέρα ἐν τῇ ἀνατολῇ, καὶ ἤλθομεν προσκυνῆσαι αὐτῷ. Ἀκούσας γδὲ Ἡρώδης ὁ βασιλεὺς ἐταράχθη, καὶ πᾶσα Ἱεροσόλυμα μετ᾽ αὐτοῦ. καὶ δσυναγαγὼν πάντας τοὺς ἀρχιερεῖς καὶ γραμματεῖς τοῦ λαοῦ, ἐπυνθάνετο παρ᾽ αὐτῶν ποῦ ὁ Χριστὸς γεννᾶται. οἱ εδὲ εἶπον αὐτῷ, Ἐν Βηθλεὲμ τῆς Ἰουδαίας. οὕτω γὰρ γέγραπται διὰ τοῦ προφήτου, Καὶ ϛσὺ Βηθλεὲμ γῆ Ἰούδα, οὐδαμῶς τῆς Ἰουδαίας, μὴ ἐλαχίστη εἶ ἐν τοῖς ἡγεμόσιν Ἰούδα. ἐκ σοῦ γὰρ ἐξελεύσεται ἡγούμενος, ὅστις ποιμανεῖ τὸν λαόν μου τὸν Ἰσραήλ. Τότε ζἩρώδης λάθρα καλέσας τοὺς μάγους, ἠκρίβωσε παρ᾽ αὐτῶν τὸν χρόνον τοῦ φαινομένου ἀστέρος. καὶ ηπέμψας αὐτοὺς εἰς Βηθλεὲμ, εἶπε, Πορευθέντες, ἀκριβῶς ἐξετάσατε περὶ τοῦ παιδίου· ἐπὰν δὲ εὕρητε, ἀπαγγείλατέ μοι, ὅπως κᾀγὼ ἐλθὼν προσκυνήσω αὐτῷ. οἱ θδὲ ἀκούσαντες τοῦ βασιλέως, ἐπορεύθησαν. καὶ ἰδοὺ ὁ ἀστὴρ ὃν εἶδον ἐν τῇ ἀνατολῇ, προῆγεν αὐτοὺς, ἕως ἐλθὼν ἔστη ἐπάνω οὗ ἦν τὸ παιδίον. ἰδόντες ιδὲ τὸν ἀστέρα, ἐχάρησαν χαρὰν μεγάλην σφόδρα· καὶ ιαἐλθόντες εἰς τὴν οἰκίαν, εὗρον εἶδον τὸ παιδίον μετὰ Μαρίας τῆς μητρὸς αὐτοῦ, καὶ πεσόντες προσεκύνησαν αὐτῷ, καὶ ἀνοίξαντες τοὺς θησαυροὺς αὑτῶν, προσήνεγκαν αὐτῷ δῶρα, χρυσὸν, καὶ λίβανον, καὶ σμύρναν. καὶ ιβχρηματισθέντες κατ᾽ ὄναρ μὴ ἀνακάμψαι πρὸς Ἡρώδην, δι᾽ ἄλλης ὁδοῦ ἀνεχώρησαν εἰς τὴν χώραν αὑτῶν. Ἀναχωρησάντων ιγδὲ αὐτῶν, ἰδοὺ ἄγγελος Κυρίου φαίνεται κατ᾽ ὄναρ τῷ Ἰωσὴφ, λέγων, Ἐγερθεὶς παράλαβε τὸ παιδίον καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ, καὶ φεῦγε εἰς Αἴγυπτον, καὶ ἴσθι ἐκεῖ ἕως ἂν εἴπω σοί. μέλλει γὰρ Ἡρώδης ζητεῖν τὸ παιδίον, τοῦ ἀπολέσαι ἀποκτεῖναι αὐτό. Ὁ ιδδὲ ἐγερθεὶς παρέλαβε τὸ παιδίον καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ νυκτὸς, καὶ ἀνεχώρησεν εἰς Αἴγυπτον· καὶ ιεἦν ἐκεῖ ἕως τῆς τελευτῆς Ἡρώδου· ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν ὑπὸ τοῦ Κυρίου διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος, Ἐξ Αἰγύπτου ἐκάλεσα τὸν υἱόν μου. Τότε ιϛἩρώδης ἰδὼν ὅτι ἐνεπαίχθη ὑπὸ τῶν μάγων, ἐθυμώθη λίαν, καὶ ἀποστείλας ἀνεῖλε πάντας τοὺς παῖδας τοὺς ἐν Βηθλεὲμ καὶ ἐν πᾶσι τοῖς ὁρίοις αὐτῆς, ἀπὸ διετοῦς, καὶ κατωτέρω, κάτω κατὰ τὸν χρόνον ὃν ἠκρίβωσε παρὰ τῶν μάγων. Τότε ιζἐπληρώθη τὸ ῥηθὲν ὑπὸ Κυρίου, διὰ Ἰερεμίου τοῦ προφήτου, λέγοντος, Φωνὴ ιηἐν ῥαμᾶ ἠκούσθη, θρῆνος καὶ κλαυθμὸς καὶ ὀδυρμὸς πολὺς, Ῥαχὴλ κλαίουσα τὰ τέκνα αὑτῆς. καὶ οὐκ ἤθελε ἠθέλησε παρακληθῆναι, ὅτι οὐκ εἰσί. Τελευτήσαντος ιθδὲ τοῦ Ἡρώδου, ἰδοὺ ἄγγελος Κυρίου κατ᾽ ὄναρ φαίνεται τῷ Ἰωσὴφ ἐν Αἰγύπτῳ, λέγωνκ, Ἐγερθεὶς παράλαβε τὸ παιδίον καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ, καὶ πορεύου εἰς γῆν Ἰσραήλ. τεθνήκασι γὰρ οἱ ζητοῦντες τὴν ψυχὴν τοῦ παιδίου. Ὁ καδὲ ἐγερθεὶς παρέλαβε τὸ παιδίον καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ, καὶ ἦλθεν εἰς γῆν Ἰσραήλ. ἀκούσας κβδὲ ὅτι Ἀρχέλαος βασιλεύει ἐπὶ τῆς Ἰουδαίας ἀντὶ Ἡρώδου τοῦ πατρὸς αὐτοῦ, ἐφοβήθη ἐκεῖ ἀπελθεῖν. χρηματισθεὶς δὲ κατ᾽ ὄναρ, ἀνεχώρησεν εἰς τὰ μέρη τῆς Γαλιλαίας· καὶ κγἐλθὼν κατῴκησεν εἰς πόλιν λεγομένην Ναζαρὲτ, Ναζαρέθ, ὅπως πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τῶν προφητῶν, Ὅτι Ναζωραῖος κληθήσεται. ¶ἘΝ γαδὲ ταῖς ἡμέραις ἐκείναις παραγίνεται Ἰωάννης ὁ βαπτιστὴς κηρύσσων ἐν τῇ ἐρήμῳ τῆς Ἰουδαίας, καὶ βλέγων, Μετανοεῖτε. ἤγγικε γὰρ ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. οὗτος γγάρ ἐστιν ὁ ῥηθεὶς ὑπὸ Ἡσαΐου τοῦ προφήτου, λέγοντος, Φωνὴ βοῶντος ἐν τῇ ἐρήμῳ, Ἑτοιμάσατε τὴν ὁδὸν Κυρίου, εὐθείας ποιεῖτε τὰς τρίβους αὐτοῦ. Αὐτὸς δδὲ ὁ Ἰωάννης εἶχε τὸ ἔνδυμα αὑτοῦ ἀπὸ τριχῶν καμήλου, καὶ ζώνην δερματίνην περὶ τὴν ὀσφὺν αὑτοῦ. ἡ δὲ τροφὴ αὐτοῦ ἦν ἀκρίδες, καὶ μέλι ἄγριον. Τότε εἐξεπορεύετο πρὸς αὐτὸν Ἱεροσόλυμα καὶ πᾶσα ἡ Ἰουδαία καὶ πᾶσα ἡ περίχωρος τοῦ Ἰορδάνου, καὶ ϛἐβαπτίζοντο ἐν τῷ Ἰορδάνῃ ποταμῷ ὑπ᾽ αὐτοῦ, ἐξομολογούμενοι τὰς ἁμαρτίας αὑτῶν. Ἰδὼν ζδὲ πολλοὺς τῶν Φαρισαίων καὶ Σαδδουκαίων ἐρχομένους ἐπὶ τὸ βάπτισμα αὑτοῦ, εἶπεν αὐτοῖς, Γεννήματα ἐχιδνῶν, τίς ὑπέδειξεν ὑμῖν φυγεῖν ἀπὸ τῆς μελλούσης ὀργῆς ; ποιήσατε ηοὖν καρποὺς ἀξίους καρπὸν ἄξιον τῆς μετανοίας· καὶ θμὴ δόξητε λέγειν ἐν ἑαυτοῖς, Πατέρα ἔχομεν τὸν Ἁβραάμ. λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι δύναται ὁ Θεὸς καὶ ἐκ τῶν λίθων τούτων ἐγεῖραι τέκνα τῷ Ἁβραάμ. Ἤδη ιδὲ καὶ ἡ ἀξίνη πρὸς τὴν ῥίζαν τῶν δένδρων κεῖται. πᾶν οὖν δένδρον μὴ ποιοῦν καρπὸν καλὸν, ἐκκόπτεται καὶ εἰς πῦρ βάλλεται. Ἐγὼ ιαμὲν οὖν βαπτίζω ὑμᾶς ἐν ὕδατι εἰς μετάνοιαν· ὁ δὲ ὀπίσω μου ἐρχόμενος, ἰσχυρότερός μου ἐστὶν, οὗ οὐκ εἰμὶ ἱκανὸς τὰ ὑποδήματα βαστάσαι, αὐτὸς ὑμᾶς βαπτίσει ἐν πνεύματι ἁγίῳ καὶ πυρί. . οὗ ιβτὸ πτύον ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ, καὶ διακαθαριεῖ τὴν ἅλωνα αὑτοῦ, καὶ συνάξει τὸν μὲν σῖτον αὑτοῦ εἰς τὴν ἀποθήκην, αὑτοῦ τὸ δὲ ἄχυρον κατακαύσει πυρὶ ἀσβέστῳ. Τότε ιγπαραγίνεται ὁ Ἰησοῦς ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας ἐπὶ τὸν Ἰορδάνην πρὸς τὸν Ἰωάννην, τοῦ βαπτισθῆναι ὑπ᾽ αὐτοῦ. ὁ ιδδὲ Ἰωάννης διεκώλυεν αὐτὸν, λέγων, Ἐγὼ χρείαν ἔχω ὑπὸ σοῦ βαπτισθῆναι, καὶ σὺ ἔρχῃ πρός με ; Ἀποκριθεὶς ιεδὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπε πρὸς αὐτὸν, Ἄφες ἄρτι. οὕτω γὰρ πρέπον ἐστὶν ἡμῖν πληρῶσαι πᾶσαν δικαιοσύνην. Τότε ἀφίησιν αὐτόν· καὶ ιϛβαπτισθεὶς ὁ Ἰησοῦς ἀνέβη εὐθὺς ἀπὸ τοῦ ὕδατος, καὶ ἰδοὺ ἀνεῴχθησαν αὐτῷ οἱ οὐρανοὶ, καὶ εἶδε τὸ πνεῦμα τοῦ Θεοῦ καταβαῖνον ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὡσεὶ περιστερὰν, καὶ ἐρχόμενον ἐπ᾽ αὐτόν. καὶ ιζἰδοὺ φωνὴ ἐκ τῶν οὐρανῶν, λέγουσα, Οὗτός ἐστιν ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητὸς, ἐν ᾧ εὐδόκησα. ¶Τότε δαὁ Ἰησοῦς ἀνήχθη εἰς τὴν ἔρημον ὑπὸ τοῦ πνεύματος, πειρασθῆναι ὑπὸ τοῦ διαβόλου. καὶ βνηστεύσας ἡμέρας τεσσαράκοντα καὶ νύκτας τεσσαράκοντα, ὕστερον ἐπείνασε. καὶ γπροσελθὼν αὐτῷ ὁ πειράζων εἶπεν, Εἰ υἱὸς εἶ τοῦ Θεοῦ, εἰπὲ ἵνα οἱ λίθοι οὗτοι ἄρτοι γένωνται. Ὁ δδὲ ἀποκριθεὶς εἶπε, γέγραπται, Οὐκ ἐπ᾽ ἄρτῳ μόνῳ ζήσεται ἄνθρωπος, ἀλλ᾽ ἐπὶ παντὶ ῥήματι ἐκπορευομένῳ διὰ στόματος Θεοῦ. Τότε επαραλαμβάνει αὐτὸν ὁ διάβολος εἰς τὴν ἁγίαν πόλιν, καὶ ἵστησιν αὐτὸν ἐπὶ τὸ πτερύγιον τοῦ ἱεροῦ. καὶ ϛλέγει αὐτῷ, Εἰ υἱὸς εἶ τοῦ Θεοῦ, βάλε σεαυτὸν κάτω. γέγραπται γὰρ, Ὅτι τοῖς ἀγγέλοις αὑτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ, καὶ ἐπὶ χειρῶν ἀροῦσί σε, μήποτε προσκόψῃς πρὸς λίθον τὸν πόδα σου. Ἔφη ζαὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, πάλιν γέγραπται, Οὐκ ἐκπειράσεις Κύριον τὸν Θεόν σου. Πάλιν ηπαραλαμβάνει αὐτὸν ὁ διάβολος εἰς ὄρος ὑψηλὸν λίαν, καὶ δείκνυσιν αὐτῷ πάσας τὰς βασιλείας τοῦ κόσμου καὶ τὴν δόξαν αὐτῶν, καὶ θλέγει αὐτῷ, Ταῦτα πάντα σοι δώσω, ἐὰν πεσὼν προσκυνήσῃς μοι. Τότε ιλέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ὕπαγε ὀπίσω μου σατανᾶ. γέγραπται γὰρ, Κύριον τὸν Θεόν σου προσκυνήσεις, καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις. ¶Τότε ιαἀφίησιν αὐτὸν ὁ διάβολος. καὶ ἰδοὺ, ἄγγελοι προσῆλθον, καὶ διηκόνουν αὐτῷ. Ἀκούσας ιβδὲ ὁ Ἰησοῦς ὅτι Ἰωάννης παρεδόθη, ἀνεχώρησεν εἰς τὴν Γαλιλαίαν, καὶ ιγκαταλιπὼν τὴν Ναζαρὲτ, Ναζαρὲθ, ἐλθὼν κατῴκησεν εἰς Καπερναοὺμ τὴν παραθαλασσίαν, ἐν ὁρίοις Ζαβουλὼν καὶ Νεφθαλεὶμ, ἵνα ιδπληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ Ἡσαΐου τοῦ προφήτου λέγοντος, Γῆ ιεΖαβουλὼν καὶ γῆ Νεφθαλεὶμ, ὁδὸν θαλάσσης, πέραν τοῦ Ἰορδάνου, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν, ὁ ιϛλαὸς ὁ καθήμενος ἐν σκότει εἶδε φῶς μέγα, καὶ τοῖς καθημένοις ἐν χώρᾳ καὶ σκιᾷ θανάτου, φῶς ἀνέτειλεν αὐτοῖς. Ἀπὸ ιζτότε ἤρξατο ὁ Ἰησοῦς κηρύσσειν, καὶ λέγειν, Μετανοεῖτε. ἤγγικε γὰρ ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. Περιπατῶν ιηΠαράγων δὲ ὁ Ἰησοῦς παρὰ τὴν θάλασσαν τῆς Γαλιλαίας, εἶδε δύο ἀδελφοὺς, Σίμωνα τὸν λεγόμενον Πέτρον, καὶ Ἀνδρέαν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, βάλλοντας ἀμφίβληστρον εἰς τὴν θάλασσαν (ἦσαν γὰρ ἁλιεῖς) καὶ ιθλέγει αὐτοῖς, Δεῦτε ὀπίσω μου, καὶ ποιήσω ὑμᾶς γενέσθαι ἁλιεῖς ἀνθρώπων. οἱ κδὲ εὐθέως ἀφέντες τὰ δίκτυα, ἠκολούθησαν αὐτῷ. Καὶ καπροβὰς ἐκεῖθεν, εἶδεν ἄλλους δύο ἀδελφοὺς, Ἰάκωβον τὸν τοῦ Ζεβεδαίου, καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, ἐν τῷ πλοίῳ μετὰ Ζεβεδαίου τοῦ πατρὸς αὐτῶν, καταρτίζοντας τὰ δίκτυα αὑτῶν· καὶ ἐκάλεσεν αὐτούς. οἱ κβδὲ εὐθέως ἀφέντες τὸ πλοῖον καὶ τὸν πατέρα αὑτῶν, ἠκολούθησαν αὐτῷ. Καὶ κγπεριῆγεν ὅλην τὴν Γαλιλαίαν ὁ Ἰησοῦς, διδάσκων ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν, καὶ κηρύσσων τὸ εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας, καὶ θεραπεύων πᾶσαν νόσον καὶ πᾶσαν μαλακίαν ἐν τῷ λαῷ. καὶ κδἀπῆλθεν ἡ ἀκοὴ αὐτοῦ εἰς ὅλην τὴν Συρίαν, καὶ προσήνεγκαν αὐτῷ πάντας τοὺς κακῶς ἔχοντας, ποικίλαις νόσοις καὶ βασάνοις συνεχομένους, καὶ δαιμονιζομένους, καὶ σεληνιαζομένους, καὶ παραλυτικοὺς, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτούς. πάντας ἐθεράπευσε. καὶ κεἠκολούθησαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοὶ ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας καὶ Δεκαπόλεως καὶ Ἱεροσολύμων καὶ Ἰουδαίας, καὶ πέραν τοῦ Ἰορδάνου. ¶Ἰδὼν εαδὲ τοὺς ὄχλους, ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος. καὶ καθίσαντος αὐτοῦ, προσῆλθον αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, καὶ βἀνοίξας τὸ στόμα αὑτοῦ, ἐδίδασκεν αὐτοὺς, λέγων, Μακάριοι γοἱ πτωχοὶ τῷ πνεύματι, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἔσται ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. Μακάριοι δοἱ πενθοῦντες, ὅτι αὐτοὶ παρακληθήσονται. Μακάριοι εοἱ πρᾳεῖς, ὅτι αὐτοὶ κληρονομήσουσι τὴν γῆν. Μακάριοι ϛοἱ πεινῶντες καὶ διψῶντες τὴν δικαιοσύνην, ὅτι αὐτοὶ χορτασθήσονται. Μακάριοι ζοἱ ἐλεήμονες, ὅτι αὐτοὶ ἐλεηθήσονται. Μακάριοι ηοἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν Θεὸν ὄψονται. Μακάριοι θοἱ εἰρηνοποιοὶ, ὅτι αὐτοὶ υἱοὶ θεοῦ κληθήσονται. Μακάριοι ιοἱ δεδιωγμένοι ἕνεκεν δικαιοσύνης, ὅτι αὐτῶν ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. Μακάριοί ιαἐστε ὅταν ὀνειδίσωσιν ὑμᾶς καὶ διώξωσι, καὶ εἴπωσι πᾶν πονηρὸν ῥῆμα καθ᾽ ὑμῶν ψευδόμενοι, ἕνεκεν ἐμοῦ· ἕνεκα δικαιοσύνης· χαίρετε ιβκαὶ ἀγαλλιᾶσθε, ὅτι ὁ μισθὸς ὑμῶν πολὺς ἐν τοῖς οὐρανοῖς· οὕτω γὰρ ἐδίωξαν τοὺς προφήτας τοὺς πρὸ ὑμῶν. ¶Ὑμεῖς ιγἐστε τὸ ἅλας τῆς γῆς. ἐὰν δὲ τὸ ἅλας μωρανθῇ, ἐν τίνι ἁλισθήσεται ; εἰς οὐδὲν ἰσχύει ἔτι εἰ μὴ βληθῆναι ἔξω, καὶ καταπατεῖσθαι ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων. ¶Ὑμεῖς ιδἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου. οὐ δύναται πόλις κρυβῆναι ἐπάνω ὄρους κειμένη· οὐδὲ ιεκαίουσι λύχνον, καὶ τιθέασιν αὐτὸν ὑπὸ τὸν μόδιον, ἀλλ᾽ ἐπὶ τὴν λυχνίαν, καὶ λάμπει πᾶσι τοῖς ἐν τῇ οἰκίᾳ. Οὕτω ιϛλαμψάτω τὸ φῶς ὑμῶν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὅπως ἴδωσιν ὑμῶν τὰ καλὰ ἔργα, καὶ δοξάσωσι τὸν πατέρα ὑμῶν τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς. ¶Μὴ ιζνομίσητε ὅτι ἦλθον καταλῦσαι τὸν νόμον, ἢ τοὺς προφήτας· οὐκ ἦλθον καταλῦσαι, ἀλλὰ πληρῶσαι. ἀμὴν ιηγὰρ ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἕως ἂν παρέλθῃ ὁ οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ, ἰῶτα ἓν, ἢ μία κεραία οὐ μὴ παρέλθῃ ἀπὸ τοῦ νόμου, ἕως ἂν πάντα γένηται. ¶Ὃς ιθἐὰν οὖν λύσῃ μίαν τῶν ἐντολῶν τούτων τῶν ἐλαχίστων, καὶ διδάξῃ οὕτω τοὺς ἀνθρώπους, ἐλάχιστος κληθήσεται ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν· ὃς δ᾽ ἂν ποιήσῃ καὶ διδάξῃ, οὗτος μέγας κληθήσεται ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν. λέγω κγὰρ ὑμῖν ὅτι ἐὰν μὴ περισσεύσῃ ἡ δικαιοσύνη ὑμῶν πλεῖον τῶν γραμματέων καὶ φαρισαίων, οὐ μὴ εἰσέλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. Ἠκούσατε καὅτι ἐῤῥέθη τοῖς ἀρχαίοις, Οὐ φονεύσεις· ὃς δ᾽ ἂν φονεύσῃ, ἔνοχος ἔσται τῇ κρίσει. Ἐγὼ κβδὲ λέγω ὑμῖν, ὅτι πᾶς ὁ ὀργιζόμενος τῷ ἀδελφῷ αὑτοῦ εἰκῆ, ἔνοχος ἔσται τῇ κρίσει. ὃς δ᾽ ἂν εἴπῃ τῷ ἀδελφῷ αὑτοῦ ῥακὰ, ἔνοχος ἔσται τῷ συνεδρίῳ. ὃς δ᾽ ἂν εἴπῃ τῷ ἀδελφῷ αὑτοῦ μωρὲ, ἔνοχος ἔσται εἰς τὴν γέενναν τοῦ πυρός. Ἐὰν κγοὖν προσφέρῃς τὸ δῶρόν σου ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον, κᾀκεῖ μνησθῇς ὅτι ὁ ἀδελφός σου ἔχει τι κατὰ σοῦ, ἄφες κδἐκεῖ τὸ δῶρόν σου ἔμπροσθεν τοῦ θυσιαστηρίου, καὶ ὕπαγε, πρῶτον διαλλάγηθι καταλλάγηθι τῷ ἀδελφῷ σου, καὶ τότε ἐλθὼν πρόσφερε τὸ δῶρόν σου. ¶Ἴσθι κεεὐνοῶν τῷ ἀντιδίκῳ σου ταχὺ, ἕως ὅτου εἶ ἐν τῇ ὁδῷ μετ᾽ αὐτοῦ, μήποτέ σε παραδῷ ὁ ἀντίδικος τῷ κριτῇ, καὶ ὁ κριτής σε παραδῷ τῷ ὑπηρέτῃ, καὶ εἰς φυλακὴν βληθήσῃ. βληθῇς ἀμὴν κϛλέγω σοὶ, οὐ μὴ ἐξέλθῃς ἐκεῖθεν ἕως ἂν ἀποδῷς τὸν ἔσχατον κοδράντην. ¶Ἠκούσατε κζὅτι ἐῤῥέθη τοῖς ἀρχαίοις, Οὐ μοιχεύσεις. Ἐγὼ κηδὲ λέγω ὑμῖν ὅτι πᾶς ὁ βλέπων γυναῖκα πρὸς τὸ ἐπιθυμῆσαι αὐτῆς, ἤδη ἐμοίχευσεν αὐτὴν ἐν τῇ καρδίᾳ αὑτοῦ. εἰ κθδὲ ὁ ὀφθαλμός σου ὁ δεξιὸς σκανδαλίζει σε, ἔξελε αὐτὸν, καὶ βάλε ἀπὸ σοῦ. συμφέρει γάρ σοι ἵνα ἀπόληται ἓν τῶν μελῶν σου, καὶ μὴ ὅλον τὸ σῶμά σου βληθῇ εἰς γέενναν. Καὶ λεἰ ἡ δεξιά σου χεὶρ σκανδαλίζει σε, ἔκκοψον αὐτὴν, καὶ βάλε ἀπὸ σοῦ· συμφέρει γάρ σοι ἵνα ἀπόληται ἓν τῶν μελῶν σου, καὶ μὴ ὅλον τὸ σῶμά σου βληθῇ εἰς γέενναν. εἰς γέενναν ἀπέλθῃ ¶Ἐῤῥέθη λαδὲ ὅτι ὃς ἂν ἀπολύσῃ τὴν γυναῖκα αὑτοῦ, δότω αὐτῇ ἀποστάσιον. Ἐγὼ λβδὲ λέγω ὑμῖν ὅτι ὃς ἂν ἀπολύσῃ τὴν γυναῖκα αὑτοῦ, παρεκτὸς λόγου πορνείας, ποιεῖ αὐτὴν μοιχᾶσθαι· καὶ ὃς ἐὰν ἀπολελυμένην γαμήσῃ, μοιχᾶται. Πάλιν λγἠκούσατε ὅτι ἐῤῥέθη τοῖς ἀρχαίοις, Οὐκ ἐπιορκήσεις, ἀποδώσεις δὲ τῷ κυρίῳ τοὺς ὅρκους σου. Ἐγὼ λδδὲ λέγω ὑμῖν μὴ ὀμόσαι ὅλως, μήτε ἐν τῷ οὐρανῷ, ὅτι θρόνος ἐστὶ τοῦ Θεοῦ· μήτε λεἐν τῇ γῇ, ὅτι ὑποπόδιόν ἐστι τῶν ποδῶν αὐτοῦ· μήτε εἰς Ἱεροσόλυμα, ὅτι πόλις ἐστὶ τοῦ μεγάλου βασιλέως· μήτε λϛἐν τῇ κεφαλῇ σου ὀμόσῃς, ὅτι οὐ δύνασαι μίαν τρίχα λευκὴν ἢ μέλαιναν ποιῆσαι. Ἔστω λζδὲ ὁ λόγος ὑμῶν ναὶ, ναί· οὒ, οὔ· τὸ δὲ περισσὸν τούτων ἐκ τοῦ πονηροῦ ἐστιν. Ἠκούσατε ληὅτι ἐῤῥέθη, Ὀφθαλμὸν ἀντὶ ὀφθαλμοῦ, καὶ ὀδόντα ἀντὶ ὀδόντος. Ἐγὼ λθδὲ λέγω ὑμῖν μὴ ἀντιστῆναι τῷ πονηρῷ· ἀλλ᾽ ὅστις σε ῥαπίσει ἐπὶ τὴν δεξιάν σου σιαγόνα, στρέψον αὐτῷ καὶ τὴν ἄλλην· καὶ μτῷ θέλοντί σοι κριθῆναι, καὶ τὸν χιτῶνά σου λαβεῖν, ἄφες αὐτῷ καὶ τὸ ἱμάτιον· καὶ μαὅστις σε ἀγγαρεύσει μίλιον ἓν, ὕπαγε μετ᾽ αὐτοῦ δύο. ¶Τῷ μβαἰτοῦντί σε δίδου· καὶ τὸν θέλοντα ἀπὸ σοῦ δανείσασθαι μὴ ἀποστραφῇς. Ἠκούσατε μγὅτι ἐῤῥέθη, Ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου, καὶ μισήσεις τὸν ἐχθρόν σου. Ἐγὼ μδδὲ λέγω ὑμῖν, ἀγαπᾶτε τοὺς ἐχθροὺς ὑμῶν, εὐλογεῖτε τοὺς καταρωμένους ὑμᾶς, καλῶς ποιεῖτε τοὺς μισοῦντας ὑμᾶς, καὶ προσεύχεσθε ὑπὲρ τῶν ἐπηρεαζόντων ὑμᾶς καὶ διωκόντων ὑμᾶς· ὅπως μεγένησθε υἱοὶ τοῦ πατρὸς ὑμῶν τοῦ ἐν οὐρανοῖς, ὅτι τὸν ἥλιον αὑτοῦ ἀνατέλλει ἐπὶ πονηροὺς καὶ ἀγαθοὺς, καὶ βρέχει ἐπὶ δικαίους καὶ ἀδίκους. ἐὰν μϛγὰρ ἀγαπήσητε τοὺς ἀγαπῶντας ὑμᾶς, τίνα μισθὸν ἔχετε ; οὐχὶ καὶ οἱ τελῶναι τὸ αὐτὸ ποιοῦσι ; καὶ μζἐὰν ἀσπάσησθε τοὺς ἀδελφοὺς ὑμῶν μόνον, τί περισσὸν ποιεῖτε ; οὐχὶ καὶ οἱ τελῶναι οὕτω ποιοῦσιν ; ἔσεσθε μηοὖν ὑμεῖς τέλειοι, ὥσπερ ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς τέλειός ἐστι. ¶Προσέχετε ϛατὴν ἐλεημοσύνην ὑμῶν μὴ ποιεῖν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, πρὸς τὸ θεαθῆναι αὐτοῖς· εἰ δὲ μήγε, μισθὸν οὐκ ἔχετε παρὰ τῷ πατρὶ ὑμῶν τῷ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Ὅταν βοὖν ποιῇς ἐλεημοσύνην, μὴ σαλπίσῃς ἔμπροσθέν σου, ὥσπερ οἱ ὑποκριταὶ ποιοῦσιν ἐν ταῖς συναγωγαῖς καὶ ἐν ταῖς ῥύμαις, ὅπως δοξασθῶσιν ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων. ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἀπέχουσι τὸν μισθὸν αὑτῶν. ¶Σοῦ γδὲ ποιοῦντος ἐλεημοσύνην, μὴ γνώτω ἡ ἀριστερά σου τί ποιεῖ ἡ δεξιά σου· ὅπως δᾖ σου ἡ ἐλεημοσύνη ἐν τῷ κρυπτῷ· καὶ ὁ πατήρ σου ὁ βλέπων ἐν τῷ κρυπτῷ, αὐτὸς ἀποδώσει σοι ἐν τῷ φανερῷ. ¶Καὶ εὅταν προσεύχῃ, οὐκ ἔσῃ ὥσπερ οἱ ὑποκριταὶ, ὅτι φιλοῦσιν ἐν ταῖς συναγωγαῖς καὶ ἐν ταῖς γωνίαις τῶν πλατειῶν ἑστῶτες προσεύχεσθαι, ὅπως ἂν φανῶσι τοῖς ἀνθρώποις· ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι ἀπέχουσι τὸν μισθὸν αὑτῶν. Σὺ ϛδὲ ὅταν προσεύχῃ, εἴσελθε εἰς τὸ ταμιεῖόν σου, καὶ κλείσας τὴν θύραν σου, πρόσευξαι τῷ πατρί σου τῷ ἐν τῷ κρυπτῷ· καὶ ὁ πατήρ σου ὁ βλέπων ἐν τῷ κρυπτῷ, ἀποδώσει σοι ἐν τῷ φανερῷ. ¶Προσευχόμενοι ζδὲ μὴ βαττολογήσητε, ὥσπερ οἱ ἐθνικοί. δοκοῦσι γὰρ ὅτι ἐν τῇ πολυλογίᾳ αὑτῶν εἰσακουσθήσονται. μὴ ηοὖν ὁμοιωθῆτε αὐτοῖς· οἶδε γὰρ ὁ πατὴρ ὑμῶν ὧν χρείαν ἔχετε, πρὸ τοῦ ὑμᾶς αἰτῆσαι αὐτόν. οὕτως θοὖν προσεύχεσθε ὑμεῖς· ¶Πάτερ ἡμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, ἁγιασθήτω τὸ ὄνομά σου. ἐλθέτω ιἡ βασιλεία σου. γενηθήτω τὸ θέλημά σου, ὡς ἐν οὐρανῷ, καὶ ἐπὶ τῆς γῆς. τὸν ιαἄρτον ἡμῶν τὸν ἐπιούσιον δὸς ἡμῖν σήμερον. καὶ ιβἄφες ἡμῖν τὰ ὀφειλήματα ἡμῶν, ὡς καὶ ἡμεῖς ἀφίεμεν τοῖς ὀφειλέταις ἡμῶν. καὶ ιγμὴ εἰσενέγκῃς ἡμᾶς εἰς πειρασμὸν, ἀλλὰ ῥῦσαι ἡμᾶς ἀπὸ τοῦ πονηροῦ. ὅτι σοῦ ἐστιν ἡ βασιλεία, καὶ ἡ δύναμις, καὶ ἡ δόξα, εἰς τοῦς αἰῶνας. ἀμήν. ¶Ἐὰν ιδγὰρ ἀφῆτε τοῖς ἀνθρώποις τὰ παραπτώματα αὐτῶν, ἀφήσει καὶ ὑμῖν ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος· ἐὰν ιεδὲ μὴ ἀφῆτε τοῖς ἀνθρώποις τὰ παραπτώματα αὐτῶν, οὐδὲ ὁ πατὴρ ὑμῶν ἀφήσει τὰ παραπτώματα ὑμῶν. ¶Ὅταν ιϛδὲ νηστεύητε, μὴ γίνεσθε ὥσπερ οἱ ὑποκριταὶ σκυθρωποί. ἀφανίζουσι γὰρ τὰ πρόσωπα αὑτῶν, ὅπως φανῶσι τοῖς ἀνθρώποις νηστεύοντες. ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι ἀπέχουσι τὸν μισθὸν αὑτῶν. Σὺ ιζδὲ νηστεύων ἄλειψαί σου τὴν κεφαλὴν, καὶ τὸ πρόσωπόν σου νίψαι, ὅπως ιημὴ φανῇς τοῖς ἀνθρώποις νηστεύων, ἀλλὰ τῷ πατρί σου τῷ ἐν τῷ κρυπτῷ· καὶ ὁ πατήρ σου ὁ βλέπων ἐν τῷ κρυπτῷ, ἀποδώσει σοι ἐν τῷ φανερῷ. ¶Μὴ ιθθησαυρίζετε ὑμῖν θησαυροὺς ἐπὶ τῆς γῆς, ὅπου σὴς καὶ βρῶσις ἀφανίζει, καὶ ὅπου κλέπται διορύσσουσι καὶ κλέπτουσι· θησαυρίζετε κδὲ ὑμῖν θησαυροὺς ἐν οὐρανῷ, ὅπου οὔτε σὴς οὔτε βρῶσις ἀφανίζει, καὶ ὅπου κλέπται οὐ διορύσσουσιν οὐδὲ κλέπτουσιν. ὅπου καγάρ ἐστιν ὁ θησαυρὸς ὑμῶν, ἐκεῖ ἔσται καὶ ἡ καρδία ὑμῶν. ¶Ὁ κβλύχνος τοῦ σώματός ἐστιν ὁ ὀφθαλμός· ἐὰν οὖν ὁ ὀφθαλμός σου ἁπλοῦς ᾖ, ὅλον τὸ σῶμά σου φωτεινὸν ἔσται· ἐὰν κγδὲ ὁ ὀφθαλμός σου πονηρὸς ᾖ, ὅλον τὸ σῶμά σου σκοτεινὸν ἔσται. εἰ οὖν τὸ φῶς τὸ ἐν σοὶ σκότος ἐστὶ, τὸ σκότος πόσον ; οὐδεὶς κδδύναται δυσὶ κυρίοις δουλεύειν. ἢ γὰρ τὸν ἕνα μισήσει, καὶ τὸν ἕτερον ἀγαπήσει· ἢ ἑνὸς ἀνθέξεται, καὶ τοῦ ἑτέρου καταφρονήσει. οὐ δύνασθε θεῷ δουλεύειν καὶ μαμμωνᾷ. διὰ κετοῦτο λέγω ὑμῖν, μὴ μεριμνᾶτε τῇ ψυχῇ ὑμῶν τί φάγητε καὶ τί πίητε, μηδὲ τῷ σώματι ὑμῶν τί ἐνδύσησθε. οὐχὶ ἡ ψυχὴ πλεῖόν ἐστι τῆς τροφῆς, καὶ τὸ σῶμα τοῦ ἐνδύματος ; Ἐμβλέψατε κϛεἰς τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ, ὅτι οὐ σπείρουσιν, οὐδὲ θερίζουσιν, οὐδὲ συνάγουσιν εἰς ἀποθήκας, καὶ ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος τρέφει αὐτά. οὐχ ὑμεῖς μᾶλλον διαφέρετε αὐτῶν ; τίς κζδὲ ἐξ ὑμῶν μεριμνῶν δύναται προσθεῖναι ἐπὶ τὴν ἡλικίαν αὑτοῦ πῆχυν ἕνα ; καὶ κηπερὶ ἐνδύματος τί μεριμνᾶτε ; καταμάθετε τὰ κρίνα τοῦ ἀγροῦ πῶς αὐξάνει· οὐ κοπιᾷ, οὐδὲ νήθει· λέγω κθδὲ ὑμῖν ὅτι οὐδὲ Σολομὼν ἐν πάσῃ τῇ δόξῃ αὑτοῦ περιεβάλετο ὡς ἓν τούτων. εἰ λδὲ τὸν χόρτον τοῦ ἀγροῦ σήμερον ὄντα καὶ αὔριον εἰς κλίβανον βαλλόμενον ὁ Θεὸς οὕτως ἀμφιέννυσιν, οὐ πολλῷ μᾶλλον ὑμᾶς, ὀλιγόπιστοι ; Μὴ λαοὖν μεριμνήσητε λέγοντες, τί φάγωμεν, ἢ τί πίωμεν, ἢ τί περιβαλώμεθα ; πάντα λβγὰρ ταῦτα τὰ ἔθνη ἐπιζητεῖ· οἶδε γὰρ ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος ὅτι χρῄζετε τούτων ἁπάντων. ζητεῖτε λγδὲ πρῶτον τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ καὶ τὴν δικαιοσύνην αὐτοῦ, καὶ ταῦτα πάντα προστεθήσεται ὑμῖν. μὴ λδοὖν μεριμνήσητε εἰς τὴν αὔριον· ἡ γὰρ αὔριον μεριμνήσει τὰ ἑαυτῆς. ἀρκετὸν τῇ ἡμέρᾳ ἡ κακία αὐτῆς. ¶Μὴ ζακρίνετε, ἵνα μὴ κριθῆτε. ἐν βᾧ γὰρ κρίματι κρίνετε, κριθήσεσθε· καὶ ἐν ᾧ μέτρῳ μετρεῖτε, ἀντιμετρηθήσεται ὑμῖν. τί γδὲ βλέπεις τὸ κάρφος τὸ ἐν τῷ ὀφθαλμῷ τοῦ ἀδελφοῦ σου, τὴν δὲ ἐν τῷ σῷ ὀφθαλμῷ δοκὸν οὐ κατανοεῖς ; ἢ δπῶς ἐρεῖς τῷ ἀδελφῷ σου, Ἄφες ἐκβάλω τὸ κάρφος ἀπὸ τοῦ ὀφθαλμοῦ σου· καὶ ἰδοὺ ἡ δοκὸς ἐν τῷ ὀφθαλμῷ σου ; ὑποκριτὰ εἔκβαλε πρῶτον τὴν δοκὸν ἐκ τοῦ ὀφθαλμοῦ σου, καὶ τότε διαβλέψεις ἐκβαλεῖν τὸ κάρφος ἐκ τοῦ ὀφθαλμοῦ τοῦ ἀδελφοῦ σου. ¶Μὴ ϛδῶτε τὸ ἅγιον τοῖς κυσὶ, μηδὲ βάλητε τοὺς μαργαρίτας ὑμῶν ἔμπροσθεν τῶν χοίρων· μήποτε καταπατήσωσιν αὐτοὺς ἐν τοῖς ποσὶν αὑτῶν, καὶ στραφέντες ῥήξωσιν ὑμᾶς. ¶Αἰτεῖτεζ, καὶ δοθήσεται ὑμῖν· ζητεῖτε, καὶ εὑρήσετε· κρούετε, καὶ ἀνοιγήσεται ὑμῖν. πᾶς ηγὰρ ὁ αἰτῶν λαμβάνει, καὶ ὁ ζητῶν εὑρίσκει, καὶ τῷ κρούοντι ἀνοιγήσεται. ¶Ἢ θτίς ἐστιν ἐξ ὑμῶν ἄνθρωπος, ὃν ἐὰν αἰτήσῃ ὁ υἱὸς αὐτοῦ ἄρτον, μὴ λίθον ἐπιδώσει αὐτῷ ; καὶ ιἐὰν ἰχθῦν αἰτήσῃ, μὴ ὄφιν ἐπιδώσει αὐτῷ ; εἰ ιαοὖν ὑμεῖς, πονηροὶ ὄντες, οἴδατε δόματα ἀγαθὰ διδόναι τοῖς τέκνοις ὑμῶν, πόσῳ μᾶλλον ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, δώσει ἀγαθὰ τοῖς αἰτοῦσιν αὐτόν ; ¶Πάντα ιβοὖν ὅσα ἂν θέλητε ἵνα ποιῶσιν ὑμῖν οἱ ἄνθρωποι, οὕτω καὶ ὑμεῖς ποιεῖτε αὐτοῖς· οὗτος γάρ ἐστιν ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται. ¶Εἰσέλθετε ιγδιὰ τῆς στενῆς πύλης· ὅτι πλατεῖα ἡ πύλη καὶ εὐρύχωρος ἡ ὁδὸς ἡ ἀπάγουσα εἰς τὴν ἀπώλειαν, καὶ πολλοί εἰσιν οἱ εἰσερχόμενοι δι᾽ αὐτῆς. ὅτι ιδστενὴ ἡ πύλη, καὶ τεθλιμμένη ἡ ὁδὸς ἡ ἀπάγουσα εἰς τὴν ζωὴν, καὶ ὀλίγοι εἰσὶν οἱ εὑρίσκοντες αὐτήν. ¶Προσέχετε ιεδὲ ἀπὸ τῶν ψευδοπροφητῶν, οἵτινες ἔρχονται πρὸς ὑμᾶς ἐν ἐνδύμασι προβάτων, ἔσωθεν δέ εἰσι λύκοι ἅρπαγες. ἀπὸ ιϛτῶν καρπῶν αὐτῶν ἐπιγνώσεσθε αὐτούς. μήτι συλλέγουσιν ἀπὸ ἀκανθῶν σταφυλὴν, ἢ ἀπὸ τριβόλων σῦκα ; οὕτω ιζπᾶν δένδρον ἀγαθὸν καρποὺς καλοὺς ποιεῖ· τὸ δὲ σαπρὸν δένδρον καρποὺς πονηροὺς ποιεῖ. οὐ ιηδύναται δένδρον ἀγαθὸν καρποὺς πονηροὺς ποιεῖν, οὐδὲ δένδρον σαπρὸν καρποὺς καλοὺς ποιεῖν. πᾶν ιθδένδρον μὴ ποιοῦν καρπὸν καλὸν ἐκκόπτεται, καὶ εἰς πῦρ βάλλεται. ἄραγε κἀπὸ τῶν καρπῶν αὐτῶν ἐπιγνώσεσθε αὐτούς. ¶Οὐ καπᾶς ὁ λέγων μοι, Κύριε Κύριε, εἰσελεύσεται εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν· ἀλλ᾽ ὁ ποιῶν τὸ θέλημα τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς. πολλοὶ κβἐροῦσί μοι ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ, Κύριε Κύριε, οὐ τῷ σῷ ὀνόματι προεφητεύσαμεν, καὶ τῷ σῷ ὀνόματι δαιμόνια ἐξεβάλομεν, καὶ τῷ σῷ ὀνόματι δυνάμεις πολλὰς ἐποιήσαμεν ; καὶ κγτότε ὁμολογήσω αὐτοῖς, ὅτι οὐδέποτε ἔγνων ὑμᾶς. ἀποχωρεῖτε ἀπ᾽ ἐμοῦ οἱ ἐργαζόμενοι τὴν ἀνομίαν. Πᾶς κδοὖν ὅστις ἀκούει μου τοὺς λόγους τούτους, καὶ ποιεῖ αὐτοὺς, ὁμοιώσω αὐτὸν ἀνδρὶ φρονίμῳ, ὅστις ᾠκοδόμησε τὴν οἰκίαν αὑτοῦ ἐπὶ τὴν πέτραν· καὶ κεκατέβη ἡ βροχὴ καὶ ἦλθον οἱ ποταμοὶ καὶ ἔπνευσαν οἱ ἄνεμοι, καὶ προσέπεσον τῇ οἰκίᾳ ἐκείνῃ, καὶ οὐκ ἔπεσε· τεθεμελίωτο γὰρ ἐπὶ τὴν πέτραν. Καὶ κϛπᾶς ὁ ἀκούων μου τοὺς λόγους τούτους, καὶ μὴ ποιῶν αὐτοὺς, ὁμοιωθήσεται ἀνδρὶ μωρῷ, ὅστις ᾠκοδόμησε τὴν οἰκίαν αὑτοῦ ἐπὶ τὴν ἄμμον· καὶ κζκατέβη ἡ βροχὴ καὶ ἦλθον οἱ ποταμοὶ καὶ ἔπνευσαν οἱ ἄνεμοι, καὶ προσέκοψαν τῇ οἰκίᾳ ἐκείνῃ, καὶ ἔπεσε· καὶ ἦν ἡ πτῶσις αὐτῆς μεγάλη. Καὶ κηἐγένετο ὅτε συνετέλεσεν ὁ Ἰησοῦς τοὺς λόγους τούτους, ἐξεπλήσσοντο οἱ ὄχλοι ἐπὶ τῇ διδαχῇ αὐτοῦ· ἦν κθγὰρ διδάσκων αὐτοὺς ὡς ἐξουσίαν ἔχων, καὶ οὐχ ὡς οἱ γραμματεῖς. ¶Καταβάντι ηαδὲ αὐτῷ ἀπὸ τοῦ ὄρους, ἠκολούθησαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοί· καὶ βἰδοὺ λεπρὸς ἐλθὼν προσεκύνει αὐτῷ, λέγων, Κύριε, ἐὰν θέλῃς, δύνασαί με καθαρῖσαι. καὶ γἐκτείνας τὴν χεῖρα ἥψατο αὐτοῦ ὁ Ἰησοῦς, λέγων, Θέλω, καθαρίσθητι. Καὶ εὐθέως ἐκαθαρίσθη αὐτοῦ ἡ λέπρα. καὶ δλέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ὅρα μηδενὶ εἴπῃς· ἀλλ᾽ ὕπαγε, σεαυτὸν δεῖξον τῷ ἱερεῖ, καὶ προσένεγκε τὸ δῶρον ὃ προσέταξε Μωσῆς, εἰς μαρτύριον αὐτοῖς. ¶Εἰσελθόντι εδὲ τῷ Ἰησοῦ εἰς Καπερναοὺμ, προσῆλθεν αὐτῷ ἑκατόνταρχος παρακαλῶν αὐτὸν, καὶ ϛλέγων, Κύριε, ὁ παῖς μου βέβληται ἐν τῇ οἰκίᾳ παραλυτικὸς, δεινῶς βασανιζόμενος. Καὶ ζλέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ἐγὼ ἐλθὼν θεραπεύσω αὐτόν. Καὶ ηἀποκριθεὶς ὁ ἑκατόνταρχος ἔφη, Κύριε, οὐκ εἰμὶ ἱκανὸς ἵνα μου ὑπὸ τὴν στέγην εἰσέλθῃς· ἀλλὰ μόνον εἰπὲ λόγον, καὶ ἰαθήσεται ὁ παῖς μου. καὶ θγὰρ ἐγὼ ἄνθρωπός εἰμι ὑπὸ ἐξουσίαν ἔχων ὑπ᾽ ἐμαυτὸν στρατιώτας, καὶ λέγω τούτῳ, πορεύθητι, καὶ πορεύεται· καὶ ἄλλῳ, ἔρχου, καὶ ἔρχεται· καὶ τῷ δούλῳ μου, ποίησον τοῦτο, καὶ ποιεῖ. Ἀκούσας ιδὲ ὁ Ἰησοῦς ἐθαύμασε, καὶ εἶπε τοῖς ἀκολουθοῦσιν, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, οὐδὲ ἐν τῷ Ἰσραὴλ τοσαύτην πίστιν εὗρον. λέγω ιαδὲ ὑμῖν ὅτι πολλοὶ ἀπὸ ἀνατολῶν καὶ δυσμῶν ἥξουσι, καὶ ἀνακλιθήσονται μετὰ Ἁβραὰμ καὶ Ἰσαὰκ καὶ Ἰακὼβ, ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν· οἱ ιβδὲ υἱοὶ τῆς βασιλείας ἐκβληθήσονται εἰς τὸ σκότος τὸ ἐξώτερον· ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων. Καὶ ιγεἶπεν ὁ Ἰησοῦς τῷ ἑκατοντάρχῳ, Ὕπαγε, καὶ ὡς ἐπίστευσας γενηθήτω σοι. Καὶ ἰάθη ὁ παῖς αὐτοῦ ἐν τῇ ὥρᾳ ἐκείνῃ. Καὶ ιδἐλθὼν ὁ Ἰησοῦς εἰς τὴν οἰκίαν Πέτρου, εἶδε τὴν πενθερὰν αὐτοῦ βεβλημένην καὶ πυρέσσουσαν, καὶ ιεἥψατο τῆς χειρὸς αὐτῆς, καὶ ἀφῆκεν αὐτὴν ὁ πυρετός· καὶ ἠγέρθη, καὶ διηκόνει αὐτοῖς. Ὀψίας ιϛδὲ γενομένης προσήνεγκαν αὐτῷ δαιμονιζομένους πολλοὺς, καὶ ἐξέβαλε τὰ πνεύματα λόγῳ, καὶ πάντας τοὺς κακῶς ἔχοντας ἐθεράπευσεν· ὅπως ιζπληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ Ἡσαΐου τοῦ προφήτου, λέγοντος, Αὐτὸς τὰς ἀσθενείας ἡμῶν ἔλαβε, καὶ τὰς νόσους ἐβάστασεν. Ἰδὼν ιηδὲ ὁ Ἰησοῦς πολλοὺς ὄχλους περὶ αὑτὸν, ἐκέλευσεν ἀπελθεῖν εἰς τὸ πέραν. ¶Καὶ ιθπροσελθὼν εἷς γραμματεὺς εἶπεν αὐτῷ, Διδάσκαλε, ἀκολουθήσω σοι ὅπου ἐὰν ἀπέρχῃ. Καὶ κλέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Αἱ ἀλώπεκες φωλεοὺς ἔχουσι, καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσεις· ὁ δὲ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνῃ. ¶Ἕτερος καδὲ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ εἶπεν αὐτῷ, Κύριε ἐπίτρεψόν μοι πρῶτον ἀπελθεῖν, καὶ θάψαι τὸν πατέρα μου. Ὁ κβδὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ, Ἀκολούθει μοι, καὶ ἄφες τοὺς νεκροὺς θάψαι τοὺς ἑαυτῶν νεκρούς. ¶Καὶ κγἐμβάντι αὐτῷ εἰς τὸ πλοῖον, ἠκολούθησαν αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ. καὶ κδἰδοὺ σεισμὸς μέγας ἐγένετο ἐν τῇ θαλάσσῃ, ὥστε τὸ πλοῖον καλύπτεσθαι ὑπὸ τῶν κυμάτων. αὐτὸς δὲ ἐκάθευδε. Καὶ κεπροσελθόντες οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἤγειραν αὐτὸν, λέγοντες, Κύριε σῶσον ἡμᾶς, ἀπολλύμεθα. Καὶ κϛλέγει αὐτοῖς, Τί δειλοί ἐστε, ὀλιγόπιστοι ; Τότε ἐγερθεὶς ἐπετίμησε τοῖς ἀνέμοις καὶ τῇ θαλάσσῃ. καὶ ἐγένετο γαλήνη μεγάλη. οἱ κζδὲ ἄνθρωποι ἐθαύμασαν, λέγοντες, Ποταπός ἐστιν οὗτος, ὅτι καὶ οἱ ἄνεμοι καὶ ἡ θάλασσα ὑπακούουσιν αὐτῷ ; ¶Καὶ κηἐλθόντι αὐτῷ εἰς τὸ πέραν εἰς τὴν χώραν τῶν Γεργεσηνῶν, ὑπήντησαν αὐτῷ δύο δαιμονιζόμενοι, ἐκ τῶν μνημείων ἐξερχόμενοι, χαλεποὶ λίαν, ὥστε μὴ ἰσχύειν τινὰ παρελθεῖν διὰ τῆς ὁδοῦ ἐκείνης, καὶ κθἰδοὺ ἔκραξαν λέγοντες, Τί ἡμῖν καὶ σοὶ Ἰησοῦ υἱὲ τοῦ θεοῦ ; ἦλθες ὧδε πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς ; Ἦν λδὲ μακρὰν ἀπ᾽ αὐτῶν ἀγέλη χοίρων πολλῶν βοσκομένη. οἱ λαδὲ δαίμονες παρεκάλουν αὐτὸν, λέγοντες, Εἰ ἐκβάλλεις ἡμᾶς, ἐπίτρεψον ἡμῖν ἀπελθεῖν εἰς τὴν ἀγέλην τῶν χοίρων. Καὶ λβεἶπεν αὐτοῖς, Ὑπάγετε. οἱ δὲ ἐξελθόντες ἀπῆλθον εἰς τὴν ἀγέλην τῶν χοίρων. Καὶ ἰδοὺ ὥρμησε πᾶσα ἡ ἀγέλη τῶν χοίρων κατὰ τοῦ κρημνοῦ εἰς τὴν θάλασσαν, καὶ ἀπέθανον ἐν τοῖς ὕδασιν. οἱ λγδὲ βόσκοντες ἔφυγον, καὶ ἀπελθόντες εἰς τὴν πόλιν, ἀπήγγειλαν πάντα, καὶ τὰ τῶν δαιμονιζομένων. καὶ λδἰδοὺ πᾶσα ἡ πόλις ἐξῆλθεν εἰς συνάντησιν τῷ Ἰησοῦ· καὶ ἰδόντες αὐτὸν, παρεκάλεσαν ὅπως μεταβῇ ἀπὸ τῶν ὁρίων αὐτῶν. ¶Καὶ θαἐμβὰς εἰς τὸ πλοῖον, διεπέρασε καὶ ἦλθεν εἰς τὴν ἰδίαν πόλιν. Καὶ βἰδοὺ προσέφερον αὐτῷ παραλυτικὸν ἐπὶ κλίνης βεβλημένον. καὶ ἰδὼν ὁ Ἰησοῦς τὴν πίστιν αὐτῶν, εἶπε τῷ παραλυτικῷ, Θάρσει τέκνον, ἀφέωνταί σοι αἱ ἁμαρτίαι σου. Καὶ γἰδού τινες τῶν γραμματέων εἶπον ἐν ἑαυτοῖς, οὗτος βλασφημεῖ. Καὶ δἰδὼν ὁ Ἰησοῦς τὰς ἐνθυμήσεις αὐτῶν, εἶπεν, Ἱνατί ὑμεῖς ἐνθυμεῖσθε πονηρὰ ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν ; τί εγάρ ἐστιν εὐκοπώτερον, εἰπεῖν, ἀφέωνταί σοι αἱ ἁμαρτίαι· ἢ εἰπεῖν, ἔγειραι καὶ περιπάτει ; ἵνα ϛδὲ εἰδῆτε ὅτι ἐξουσίαν ἔχει ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπὶ τῆς γῆς ἀφιέναι ἁμαρτίας (τότε λέγει τῷ παραλυτικῷ) Ἐγερθεὶς ἆρόν σου τὴν κλίνην, καὶ ὕπαγε εἰς τὸν οἶκόν σου. Καὶ ζἐγερθεὶς ἀπῆλθεν εἰς τὸν οἶκον αὑτοῦ. Ἰδόντες ηδὲ οἱ ὄχλοι ἐθαύμασαν, καὶ ἐδόξασαν τὸν θεὸν, τὸν δόντα ἐξουσίαν τοιαύτην τοῖς ἀνθρώποις. ¶Καὶ θπαράγων ὁ Ἰησοῦς ἐκεῖθεν, εἶδεν ἄνθρωπον καθήμενον ἐπὶ τὸ τελώνιον, Ματθαῖον λεγόμενον, καὶ λέγει αὐτῷ, Ἀκολούθει μοι. Καὶ ἀναστὰς ἠκολούθησεν αὐτῷ. καὶ ιἐγένετο αὐτοῦ ἀνακειμένου ἐν τῇ οἰκίᾳ, καὶ ἰδοὺ πολλοὶ τελῶναι καὶ ἁμαρτωλοὶ ἐλθόντες, συνανέκειντο τῷ Ἰησοῦ καὶ τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ. καὶ ιαἰδόντες οἱ φαρισαῖοι εἶπον τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, Διατί μετὰ τῶν τελωνῶν καὶ ἁμαρτωλῶν ἐσθίει ὁ διδάσκαλος ὑμῶν ; Ὁ ιβδὲ Ἰησοῦς ἀκούσας, εἶπεν αὐτοῖς, Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ἰσχύοντες ἰατροῦ, ἀλλ᾽ οἱ κακῶς ἔχοντες. πορευθέντες ιγδὲ μάθετε τί ἐστιν, Ἔλεον θέλω, καὶ οὐ θυσίαν. οὐ γὰρ ἦλθον καλέσαι δικαίους, ἀλλ᾽ ἁμαρτωλοὺς εἰς μετάνοιαν. Τότε ιδπροσέρχονται αὐτῷ οἱ μαθηταὶ Ἰωάννου, λέγοντες, Διατί ἡμεῖς καὶ οἱ φαρισαῖοι νηστεύομεν πολλὰ, οἱ δὲ μαθηταί σου οὐ νηστεύουσι ; Καὶ ιεεἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Μὴ δύνανται οἱ υἱοὶ τοῦ νυμφῶνος πενθεῖν ἐφ᾽ ὅσον μετ᾽ αὐτῶν ἐστιν ὁ νυμφίος ; ἐλεύσονται δὲ ἡμέραι ὅταν ἀπαρθῇ ἀπ᾽ αὐτῶν ὁ νυμφίος, καὶ τότε νηστεύσουσιν. Οὐδεὶς ιϛδὲ ἐπιβάλλει ἐπίβλημα ῥάκους ἀγνάφου ἐπὶ ἱματίῳ παλαιῷ. αἴρει γὰρ τὸ πλήρωμα αὐτοῦ ἀπὸ τοῦ ἱματίου, καὶ χεῖρον σχίσμα γίνεται. Οὐδὲ ιζβάλλουσιν οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς παλαιούς· εἰ δὲ μήγε, ῥήγνυνται οἱ ἀσκοὶ, καὶ ὁ οἶνος ἐκχεῖται, καὶ οἱ ἀσκοὶ ἀπολοῦνται· ἀλλὰ βάλλουσιν οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς καινοὺς, καὶ ἀμφότερα συντηροῦνται. ¶Ταῦτα ιηαὐτοῦ λαλοῦντος αὐτοῖς, ἰδοὺ ἄρχων εἷς ἐλθὼν προσεκύνει αὐτῷ λέγων, Ὅτι ἡ θυγάτηρ μου ἄρτι ἐτελεύτησεν· ἀλλὰ ἐλθὼν ἐπίθες τὴν χεῖρά σου ἐπ᾽ αὐτὴν, καὶ ζήσεται. Καὶ ιθἐγερθεὶς ὁ Ἰησοῦς ἠκολούθησεν αὐτῷ, καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ. (Καὶ κἰδοὺ γυνὴ αἱμοῤῥοοῦσα δώδεκα ἔτη, προσελθοῦσα ὄπισθεν, ἥψατο τοῦ κρασπέδου τοῦ ἱματίου αὐτοῦ. ἔλεγε καγὰρ ἐν ἑαυτῇ, Ἐὰν μόνον ἅψωμαι τοῦ ἱματίου αὐτοῦ, σωθήσομαι. Ὁ κβδὲ Ἰησοῦς ἐπιστραφεὶς καὶ ἰδὼν αὐτὴν, εἶπε, Θάρσει θύγατερ, ἡ πίστις σου σέσωκέ σε. Καὶ ἐσώθη ἡ γυνὴ ἀπὸ τῆς ὥρας ἐκείνης.) καὶ κγἐλθὼν ὁ Ἰησοῦς εἰς τὴν οἰκίαν τοῦ ἄρχοντος, καὶ ἰδὼν τοὺς αὐλητὰς καὶ τὸν ὄχλον θορυβούμενον, λέγει κδαὐτοῖς, Ἀναχωρεῖτε· οὐ γὰρ ἀπέθανε τὸ κοράσιον, ἀλλὰ καθεύδει. Καὶ κατεγέλων αὐτοῦ. Ὅτε κεδὲ ἐξεβλήθη ὁ ὄχλος, εἰσελθὼν ἐκράτησε τῆς χειρὸς αὐτῆς, καὶ ἠγέρθη τὸ κοράσιον. καὶ κϛἐξῆλθεν ἡ φήμη αὕτη εἰς ὅλην τὴν γῆν ἐκείνην. ¶Καὶ κζπαράγοντι ἐκεῖθεν τῷ Ἰησοῦ, ἠκολούθησαν αὐτῷ δύο τυφλοὶ, κράζοντες καὶ λέγοντες, Ἐλέησον ἡμᾶς υἱὲ Δαβίδ. Ἐλθόντι κηδὲ εἰς τὴν οἰκίαν, προσῆλθον αὐτῷ οἱ τυφλοὶ, καὶ λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Πιστεύετε ὅτι δύναμαι τοῦτο ποιῆσαι ; λέγουσιν αὐτῷ, Ναὶ Κύριε. Τότε κθἥψατο τῶν ὀφθαλμῶν αὐτῶν, λέγων, Κατὰ τὴν πίστιν ὑμῶν γενηθήτω ὑμῖν. Καὶ λἀνεῴχθησαν αὐτῶν οἱ ὀφθαλμοί. καὶ ἐνεβριμήσατο αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, λέγων, Ὁρᾶτε μηδεὶς γινωσκέτω. οἱ λαδὲ ἐξελθόντες διεφήμισαν αὐτὸν ἐν ὅλῃ τῇ γῇ ἐκείνῃ. ¶Αὐτῶν λβδὲ ἐξερχομένων, ἰδοὺ προσήνεγκαν αὐτῷ ἄνθρωπον κωφὸν δαιμονιζόμενον. καὶ λγἐκβληθέντος τοῦ δαιμονίου ἐλάλησεν ὁ κωφός. καὶ ἐθαύμασαν οἱ ὄχλοι, λέγοντες, Ὅτι οὐδέποτε ἐφάνη οὕτως ἐν τῷ ἰσραήλ. Οἱ λδδὲ Φαρισαῖοι ἔλεγον, Ἐν τῷ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια. ¶Καὶ λεπεριῆγεν ὁ Ἰησοῦς τὰς πόλεις πάσας καὶ τὰς κώμας, διδάσκων ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν, καὶ κηρύσσων τὸ εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας, καὶ θεραπεύων πᾶσαν νόσον καὶ πᾶσαν μαλακίαν ἐν τῷ λαῷ. Ἰδὼν λϛδὲ τοὺς ὄχλους, ἐσπλαγχνίσθη περὶ αὐτῶν, ὅτι ἦσαν ἐκλελυμένοι καὶ ἐῤῥιμμένοι ὡσεὶ πρόβατα μὴ ἔχοντα ποιμένα. Τότε λζλέγει τοῖς μαθηταῖς αὑτοῦ, Ὁ μὲν θερισμὸς πολὺς, οἱ δὲ ἐργάται ὀλίγοι. δεήθητε ληοὖν τοῦ κυρίου τοῦ θερισμοῦ ὅπως ἐκβάλῃ ἐργάτας εἰς τὸν θερισμὸν αὑτοῦ. ¶Καὶ ιαπροσκαλεσάμενος τοὺς δώδεκα μαθητὰς αὑτοῦ, ἔδωκεν αὐτοῖς ἐξουσίαν πνευμάτων ἀκαθάρτων, ὥστε ἐκβάλλειν αὐτὰ, καὶ θεραπεύειν πᾶσαν νόσον καὶ πᾶσαν μαλακίαν. Τῶν βδὲ δώδεκα ἀποστόλων τὰ ὀνόματά ἐστι ταῦτα· πρῶτος, Σίμων ὁ λεγόμενος Πέτρος, καὶ Ἀνδρέας ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ· Ἰάκωβος ὁ τοῦ Ζεβεδαίου, καὶ Ἰωάννης ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ· Φίλιπποςγ, καὶ Βαρθολομαῖος· Θωμᾶς, καὶ Ματθαῖος ὁ τελώνης· Ἰάκωβος ὁ τοῦ Ἀλφαίου, καὶ Λεββαῖος ὁ ἐπικληθεὶς Θαδδαῖος· Σίμων δὁ Κανανίτης, καὶ Ἰούδας Ἰσκαριώτης, ὁ καὶ παραδοὺς αὐτόν. Τούτους ετοὺς δώδεκα ἀπέστειλεν ὁ Ἰησοῦς, παραγγείλας αὐτοῖς, λέγων, Εἰς ὁδὸν ἐθνῶν μὴ ἀπέλθητε, καὶ εἰς πόλιν Σαμαρειτῶν μὴ εἰσέλθητε· πορεύεσθε ϛδὲ μᾶλλον πρὸς τὰ πρόβατα τὰ ἀπολωλότα οἴκου Ἰσραήλ. πορευόμενοι ζδὲ κηρύσσετε, λέγοντες, ὅτι ἤγγικεν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. ἀσθενοῦντας ηθεραπεύετε, λεπροὺς καθαρίζετε, νεκροὺς ἐγείρετε, δαιμόνια ἐκβάλλετε. δωρεὰν ἐλάβετε, δωρεὰν δότε. Μὴ θκτήσησθε χρυσὸν, μηδὲ ἄργυρον, μηδὲ χαλκὸν εἰς τὰς ζώνας ὑμῶν, μὴ ιπήραν εἰς ὁδὸν, μηδὲ δύο χιτῶνας, μηδὲ ὑποδήματα, μηδὲ ῥάβδον. ῥάβδους. ἄξιος γὰρ ὁ ἐργάτης τῆς τροφῆς αὐτοῦ ἐστιν. Εἰς ιαἣν δ᾽ ἂν πόλιν ἢ κώμην εἰσέλθητε, ἐξετάσατε τίς ἐν αὐτῇ ἄξιός ἐστι· κᾀκεῖ μείνατε ἕως ἂν ἐξέλθητε. Εἰσερχόμενοι ιβδὲ εἰς τὴν οἰκίαν, ἀσπάσασθε αὐτήν· καὶ ιγἐὰν μὲν ᾖ ἡ οἰκία ἀξία, ἐλθέτω ἡ εἰρήνη ὑμῶν ἐπ᾽ αὐτήν· ἐὰν δὲ μὴ ᾖ ἀξία, ἡ εἰρήνη ὑμῶν πρὸς ὑμᾶς ἐπιστραφήτω. Καὶ ιδὃς ἐὰν μὴ δέξηται ὑμᾶς, μηδὲ ἀκούσῃ τοὺς λόγους ὑμῶν, ἐξερχόμενοι τῆς οἰκίας ἢ τῆς πόλεως ἐκείνης, ἐκτινάξατε τὸν κονιορτὸν τῶν ποδῶν ὑμῶν. ἀμὴν ιελέγω ὑμῖν, ἀνεκτότερον ἔσται γῇ Σοδόμων καὶ Γομόῤῥων ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως, ἢ τῇ πόλει ἐκείνῃ. Ἰδοὺ ιϛἐγὼ ἀποστέλλω ὑμᾶς ὡς πρόβατα ἐν μέσῳ λύκων. γίνεσθε οὖν φρόνιμοι ὡς οἱ ὄφεις, καὶ ἀκέραιοι ὡς αἱ περιστεραί. Προσέχετε ιζδὲ ἀπὸ τῶν ἀνθρώπων. παραδώσουσι γὰρ ὑμᾶς εἰς συνέδρια, καὶ ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὑτῶν μαστιγώσουσιν ὑμᾶς. καὶ ιηἐπὶ ἡγεμόνας δὲ καὶ βασιλεῖς ἀχθήσεσθε ἕνεκεν ἐμοῦ, εἰς μαρτύριον αὐτοῖς καὶ τοῖς ἔθνεσιν. Ὅταν ιθδὲ παραδιδῶσιν ὑμᾶς, μὴ μεριμνήσητε πῶς ἢ τί λαλήσητε. δοθήσεται γὰρ ὑμῖν ἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ τί λαλήσετε. οὐ κγὰρ ὑμεῖς ἐστε οἱ λαλοῦντες, ἀλλὰ τὸ πνεῦμα τοῦ πατρὸς ὑμῶν τὸ λαλοῦν ἐν ὑμῖν. Παραδώσει καδὲ ἀδελφὸς ἀδελφὸν εἰς θάνατον, καὶ πατὴρ τέκνον· καὶ ἐπαναστήσονται τέκνα ἐπὶ γονεῖς, καὶ θανατώσουσιν αὐτούς. καὶ κβἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου. ὁ δὲ ὑπομείνας εἰς τέλος, οὗτος σωθήσεται. ¶Ὅταν κγδὲ διώκωσιν ὑμᾶς ἐν τῇ πόλει ταύτῃ, φεύγετε εἰς τὴν ἄλλην. ἀμὴν γὰρ λέγω ὑμῖν, οὐ μὴ τελέσητε τὰς πόλεις τοῦ Ἰσραὴλ, ἕως ἂν ἔλθῃ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου. Οὐκ κδἔστι μαθητὴς ὑπὲρ τὸν διδάσκαλον, οὐδὲ δοῦλος ὑπὲρ τὸν κύριον αὑτοῦ. ἀρκετὸν κετῷ μαθητῇ ἵνα γένηται ὡς ὁ διδάσκαλος αὐτοῦ καὶ ὁ δοῦλος ὡς ὁ κύριος αὐτοῦ. Εἰ τὸν οἰκοδεσπότην, Βεελζεβοὺλ Βεελζεβοὺβ ἐκάλεσαν, πόσῳ μᾶλλον τοὺς οἰκιακοὺς αὐτοῦ ; Μὴ κϛοὖν φοβηθῆτε αὐτούς. οὐδὲν γάρ ἐστι κεκαλυμμένον, ὃ οὐκ ἀποκαλυφθήσεται· καὶ κρυπτὸν, ὃ οὐ γνωσθήσεται. Ὃ κζλέγω ὑμῖν ἐν τῇ σκοτίᾳ, εἴπατε ἐν τῷ φωτί· καὶ ὃ εἰς τὸ οὖς ἀκούετε, κηρύξατε ἐπὶ τῶν δωμάτων. καὶ κημὴ φοβηθῆτε ἀπὸ τῶν ἀποκτεινόντων τὸ σῶμα, τὴν δὲ ψυχὴν μὴ δυναμένων ἀποκτεῖναι. φοβήθητε δὲ μᾶλλον τὸν δυνάμενον καὶ ψυχὴν καὶ σῶμα ἀπολέσαι ἐν γεέννῃ. Οὐχὶ κθδύο στρουθία ἀσσαρίου πωλεῖται, καὶ ἓν ἐξ αὐτῶν οὐ πεσεῖται ἐπὶ τὴν γῆν, ἄνευ τοῦ πατρὸς ὑμῶν ; ὑμῶν λδὲ καὶ αἱ τρίχες τῆς κεφαλῆς πᾶσαι ἠριθμημέναι εἰσί. Μὴ λαοὖν φοβηθῆτε, πολλῶν στρουθίων διαφέρετε ὑμεῖς. Πᾶς λβοὖν ὅστις ὁμολογήσει ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὁμολογήσω κᾀγὼ ἐν αὐτῷ, ἔμπροσθεν τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς· ὅστις λγδ᾽ ἂν ἀρνήσηταί με ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ἀρνήσομαι αὐτὸν κᾀγὼ ἔμπροσθεν τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς. ¶Μὴ λδνομίσητε ὅτι ἦλθον βαλεῖν εἰρήνην ἐπὶ τὴν γῆν. οὐκ ἦλθον βαλεῖν εἰρήνην, ἀλλὰ μάχαιραν. ἦλθον λεγὰρ διχάσαι ἄνθρωπον κατὰ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ, καὶ θυγατέρα κατὰ τῆς μητρὸς αὐτῆς, καὶ νύμφην κατὰ τῆς πενθερᾶς αὐτῆς. καὶ λϛἐχθροὶ τοῦ ἀνθρώπου, οἱ οἰκιακοὶ αὐτοῦ. ¶Ὁ λζφιλῶν πατέρα ἢ μητέρα ὑπὲρ ἐμὲ, οὐκ ἔστι μου ἄξιος· καὶ ὁ φιλῶν υἱὸν ἢ θυγατέρα ὑπὲρ ἐμὲ, οὐκ ἔστι μου ἄξιος. καὶ ληὃς οὐ λαμβάνει τὸν σταυρὸν αὑτοῦ, καὶ ἀκολουθεῖ ὀπίσω μου, οὐκ ἔστι μου ἄξιος. Ὁ λθεὑρὼν τὴν ψυχὴν αὑτοῦ, ἀπολέσει αὐτήν· καὶ ὁ ἀπολέσας τὴν ψυχὴν αὑτοῦ ἕνεκεν ἐμοῦ, εὑρήσει αὐτήν. Ὁ μδεχόμενος ὑμᾶς, ἐμὲ δέχεται· καὶ ὁ ἐμὲ δεχόμενος, δέχεται τὸν ἀποστείλαντά με. ὁ μαδεχόμενος προφήτην εἰς ὄνομα προφήτου, μισθὸν προφήτου λήψεται· καὶ ὁ δεχόμενος δίκαιον εἰς ὄνομα δικαίου, μισθὸν δικαίου λήψεται. καὶ μβὃς ἐὰν ποτίσῃ ἕνα τῶν μικρῶν τούτων ποτήριον ψυχροῦ μόνον, εἰς ὄνομα μαθητοῦ, ἀμὴν λέγω ὑμῖν, οὐ μὴ ἀπολέσῃ τὸν μισθὸν αὑτοῦ. ¶Καὶ ιααἐγένετο ὅτε ἐτέλεσεν ὁ Ἰησοῦς διατάσσων τοῖς δώδεκα μαθηταῖς αὑτοῦ, μετέβη ἐκεῖθεν τοῦ διδάσκειν καὶ κηρύσσειν ἐν ταῖς πόλεσιν αὐτῶν. Ὁ βδὲ Ἰωάννης ἀκούσας ἐν τῷ δεσμωτηρίῳ τὰ ἔργα τοῦ Χριστοῦ, πέμψας δύο τῶν μαθητῶν αὑτοῦ, εἶπεν γαὐτῷ, Σὺ εἶ ὁ ἐρχόμενος, ἢ ἕτερον προσδοκῶμεν ; Καὶ δἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Πορευθέντες ἀπαγγείλατε Ἰωάννῃ ἃ ἀκούετε καὶ βλέπετε. τυφλοὶ εἀναβλέπουσι, καὶ χωλοὶ περιπατοῦσι, λεπροὶ καθαρίζονται, καὶ κωφοὶ ἀκούουσι, νεκροὶ ἐγείρονται, καὶ πτωχοὶ εὐαγγελίζονται. καὶ ϛμακάριός ἐστιν ὃς ἐὰν μὴ σκανδαλισθῇ ἐν ἐμοί. Τούτων ζδὲ πορευομένων, ἤρξατο ὁ Ἰησοῦς λέγειν τοῖς ὄχλοις περὶ Ἰωάννου, Τί ἐξήλθετε εἰς τὴν ἔρημον θεάσασθαι ; κάλαμον ὑπὸ ἀνέμου σαλευόμενον ; Ἀλλὰ ητί ἐξήλθετε ἰδεῖν ; ἄνθρωπον ἐν μαλακοῖς ἱματίοις ἠμφιεσμένον ; ἰδοὺ οἱ τὰ μαλακὰ φοροῦντες, ἐν τοῖς οἴκοις τῶν βασιλέων εἰσίν. Ἀλλὰ θτί ἐξήλθετε ἰδεῖν ; προφήτην ; ναὶ, λέγω ὑμῖν, καὶ περισσότερον προφήτου. οὗτος ιγάρ ἐστι περὶ οὗ γέγραπται, Ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω τὸν ἄγγελόν μου πρὸ προσώπου σου, ὃς κατασκευάσει τὴν ὁδόν σου ἔμπροσθέν σου. Ἀμὴν ιαλέγω ὑμῖν, οὐκ ἐγήγερται ἐν γεννητοῖς γυναικῶν, μείζων Ἰωάννου τοῦ βαπτιστοῦ. ὁ δὲ μικρότερος ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν, μείζων αὐτοῦ ἐστιν. ἀπὸ ιβδὲ τῶν ἡμερῶν Ἰωάννου τοῦ βαπτιστοῦ ἕως ἄρτι, ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν βιάζεται, καὶ βιασταὶ ἁρπάζουσιν αὐτήν. Πάντες ιγγὰρ οἱ προφῆται καὶ ὁ νόμος, ἕως Ἰωάννου προεφήτευσαν· καὶ ιδεἰ θέλετε δέξασθαι, αὐτός ἐστιν Ἠλίας ὁ μέλλων ἔρχεσθαι. Ὁ ιεἔχων ὦτα ἀκούειν, ἀκουέτω. Τίνι ιϛδὲ ὁμοιώσω τὴν γενεὰν ταύτην ; ὁμοία ἐστὶ παιδαρίοις ἐν ἀγοραῖς καθημένοις, καὶ προσφωνοῦσι τοῖς ἑταίροις αὑτῶν, καὶ ιζλέγουσιν, Ηὐλήσαμεν ὑμῖν, καὶ οὐκ ὠρχήσασθε· ἐθρηνήσαμεν ὑμῖν, καὶ οὐκ ἐκόψασθε. Ἦλθε ιηγὰρ Ἰωάννης μήτε ἐσθίων μήτε πίνων, καὶ λέγουσι, Δαιμόνιον ἔχει. Ἦλθεν ιθὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐσθίων καὶ πίνων, καὶ λέγουσιν, Ἰδοὺ ἄνθρωπος φάγος καὶ οἰνοπότης, τελωνῶν φίλος καὶ ἁμαρτωλῶν. καὶ ἐδικαιώθη ἡ σοφία ἀπὸ τῶν τέκνων αὐτῆς. Τότε κἤρξατο ὀνειδίζειν τὰς πόλεις ἐν αἷς ἐγένοντο αἱ πλεῖσται δυνάμεις αὐτοῦ, ὅτι οὐ μετενόησαν. Οὐαί κασοι Χοραζὶν, οὐαί σοι Βηθσαϊδὰν, Βηθσαϊδά, ὅτι εἰ ἐν Τύρῳ καὶ Σιδῶνι ἐγένοντο αἱ δυνάμεις αἱ γενόμεναι ἐν ὑμῖν, πάλαι ἂν ἐν σάκκῳ καὶ σποδῷ μετενόησαν. Πλὴν κβλέγω ὑμῖν, Τύρῳ καὶ Σιδῶνι ἀνεκτότερον ἔσται ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως, ἢ ὑμῖν. Καὶ κγσὺ Καπερναοὺμ ἡ ἕως τοῦ οὐρανοῦ ὑψωθεῖσα, ἕως ᾅδου καταβιβασθήσῃ· ὅτι εἰ ἐν Σοδόμοις ἐγένοντο αἱ δυνάμεις αἱ γενόμεναι ἐν σοὶ, ἔμειναν ἂν μέχρι τῆς σήμερον. Πλὴν κδλέγω ὑμῖν ὅτι γῇ Σοδόμων ἀνεκτότερον ἔσται ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως, ἢ σοί. Ἐν κεἐκείνῳ τῷ καιρῷ ἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν, Ἐξομολογοῦμαί σοι, πάτερ, κύριε τοῦ οὐρανοῦ καὶ τῆς γῆς, ὅτι ἀπέκρυψας ταῦτα ἀπὸ σοφῶν καὶ συνετῶν, καὶ ἀπεκάλυψας αὐτὰ νηπίοις. ναὶ κϛὁ πατὴρ, ὅτι οὕτως ἐγένετο εὐδοκία ἔμπροσθέν σου. πάντα κζμοι παρεδόθη ὑπὸ τοῦ πατρός μου. καὶ οὐδεὶς ἐπιγινώσκει τὸν υἱὸν εἰ μὴ ὁ πατὴρ, οὐδὲ τὸν πατέρα τις ἐπιγινώσκει εἰ μὴ ὁ υἱὸς, καὶ ᾧ ἐὰν βούληται ὁ υἱὸς ἀποκαλύψαι. Δεῦτε κηπρός με πάντες οἱ κοπιῶντες καὶ πεφορτισμένοι, κᾀγὼ ἀναπαύσω ὑμᾶς. ἄρατε κθτὸν ζυγόν μου ἐφ᾽ ὑμᾶς, καὶ μάθετε ἀπ᾽ ἐμοῦ, ὅτι πρᾷός εἰμι, καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ. καὶ εὑρήσετε ἀνάπαυσιν ταῖς ψυχαῖς ὑμῶν. ὁ λγὰρ ζυγός μου χρηστὸς, καὶ τὸ φορτίον μου ἐλαφρόν ἐστιν. ¶Ἐν ιβαἐκείνῳ τῷ καιρῷ ἐπορεύθη ὁ Ἰησοῦς τοῖς σάββασι διὰ τῶν σπορίμων. οἱ δὲ μαθηταὶ αὐτοῦ ἐπείνασαν, καὶ ἤρξαντο τίλλειν στάχυας, καὶ ἐσθίειν. Οἱ βδὲ φαρισαῖοι ἰδόντες εἶπον αὐτῷ, Ἰδοὺ οἱ μαθηταί σου ποιοῦσιν ὃ οὐκ ἔξεστι ποιεῖν ἐν σαββάτῳ. Ὁ γδὲ εἶπεν αὐτοῖς, Οὐκ ἀνέγνωτε τί ἐποίησε Δαβὶδ, ὅτε ἐπείνασεν αὐτὸς καὶ οἱ μετ᾽ αὐτοῦ· πῶς δεἰσῆλθεν εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, καὶ τοὺς ἄρτους τῆς προθέσεως ἔφαγεν, ὃυς οὐκ ἐξὸν ἦν αὐτῷ φαγεῖν, οὐδὲ τοῖς μετ᾽ αὐτοῦ, εἰ μὴ τοῖς ἱερεῦσι μόνοις ; Ἢ εοὐκ ἀνέγνωτε ἐν τῷ νόμῳ, ὅτι τοῖς σάββασιν οἱ ἱερεῖς ἐν τῷ ἱερῷ τὸ σάββατον βεβηλοῦσι, καὶ ἀναίτιοί εἰσι ; λέγω ϛδὲ ὑμῖν ὅτι τοῦ ἱεροῦ μείζων ἐστὶν ὧδε. εἰ ζδὲ ἐγνώκειτε τί ἐστιν, Ἔλεον θέλω καὶ οὐ θυσίαν, οὐκ ἂν κατεδικάσατε τοὺς ἀναιτίους. κύριος ηγάρ ἐστι καὶ τοῦ σαββάτου ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου. Καὶ θμεταβὰς ἐκεῖθεν, ἦλθεν εἰς τὴν συναγωγὴν αὐτῶν. καὶ ιἰδοὺ ἄνθρωπος ἦν τὴν χεῖρα ἔχων ξηράν. καὶ ἐπηρώτησαν αὐτὸν, λέγοντες, Εἰ ἔξεστι τοῖς σάββασι θεραπεύειν ; ἵνα κατηγορήσωσιν αὐτοῦ. Ὁ ιαδὲ εἶπεν αὐτοῖς, Τίς ἔσται ἐξ ὑμῶν ἄνθρωπος ὃς ἕξει πρόβατον ἒν, καὶ ἐὰν ἐμπέσῃ τοῦτο τοῖς σάββασιν εἰς βόθυνον, οὐχὶ κρατήσει αὐτὸ καὶ ἐγερεῖ ; πόσῳ ιβοὖν διαφέρει ἄνθρωπος προβάτου ; ὥστε ἔξεστι τοῖς σάββασι καλῶς ποιεῖν. Τότε ιγλέγει τῷ ἀνθρώπῳ, Ἔκτεινον τὴν χεῖρά σου. Καὶ ἐξέτεινε· καὶ ἀποκατεστάθη ὑγιὴς ὡς ἡ ἄλλη. Οἱ ιδδὲ φαρισαῖοι συμβούλιον ἔλαβον κατ᾽ αὐτοῦ ἐξελθόντες, ὅπως αὐτὸν ἀπολέσωσιν. ὁ ιεδὲ Ἰησοῦς γνοὺς ἀνεχώρησεν ἐκεῖθεν· καὶ ἠκολούθησαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοὶ, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτοὺς πάντας, καὶ ιϛἐπετίμησεν αὐτοῖς ἵνα μὴ φανερὸν αὐτὸν ποιήσωσιν. ὅπως ιζπληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ Ἡσαΐου τοῦ προφήτου, λέγοντος, Ἰδοὺ ιηὁ παῖς μου, ὃν ᾑρέτισα· ὁ ἀγαπητός μου, εἰς ὃν εὐδόκησεν ἡ ψυχή μου. θήσω τὸ πνεῦμά μου ἐπ᾽ αὐτὸν, καὶ κρίσιν τοῖς ἔθνεσιν ἀπαγγελεῖ. οὐκ ιθἐρίσει, οὐδὲ κραυγάσει, οὐδὲ ἀκούσει τὶς ἐν ταῖς πλατείαις τὴν φωνὴν αὐτοῦ. κάλαμον κσυντετριμμένον οὐ κατεάξει, καὶ λῖνον τυφόμενον οὐ σβέσει, ἕως ἂν ἐκβάλῃ εἰς νῖκος τὴν κρίσιν. καὶ καἐν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ ἔθνη ἐλπιοῦσι. ¶Τότε κβπροσηνέχθη αὐτῷ δαιμονιζόμενος, τυφλὸς καὶ κωφός· καὶ ἐθεράπευσεν αὐτὸν, ὥστε τὸν τυφλὸν καὶ κωφὸν καὶ λαλεῖν καὶ βλέπειν. καὶ κγἐξίσταντο πάντες οἱ ὄχλοι, καὶ ἔλεγον, Μήτι οὗτός ἐστιν ὁ υἱὸς Δαβίδ ; οἱ κδδὲ φαρισαῖοι ἀκούσαντες εἶπον, Οὗτος οὐκ ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια, εἰ μὴ ἐν τῷ Βεελζεβοὺλ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων. Εἰδὼς κεδὲ ὁ Ἰησοῦς τὰς ἐνθυμήσεις αὐτῶν, εἶπεν αὐτοῖς, Πᾶσα βασιλεία μερισθεῖσα καθ᾽ ἑαυτῆς, ἐρημοῦται· καὶ πᾶσα πόλις ἢ οἰκία μερισθεῖσα καθ᾽ ἑαυτῆς, οὐ σταθήσεται. καὶ κϛεἰ ὁ σατανᾶς τὸν σατανᾶν ἐκβάλλει, ἐφ᾽ ἑαυτὸν ἐμερίσθη· πῶς οὖν σταθήσεται ἡ βασιλεία αὐτοῦ ; Καὶ κζεἰ ἐγὼ ἐν Βεελζεβοὺλ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, οἱ υἱοὶ ὑμῶν ἐν τίνι ἐκβάλλουσι ; διὰ τοῦτο αὐτοὶ ὑμῶν ἔσονται κριταί. Εἰ κηδὲ ἐγὼ ἐν πνεύματι Θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, ἄρα ἔφθασεν ἐφ᾽ ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ. Ἢ κθπῶς δύναταί τις εἰσελθεῖν εἰς τὴν οἰκίαν τοῦ ἰσχυροῦ, καὶ τὰ σκεύη αὐτοῦ διαρπάσαι, ἐὰν μὴ πρῶτον δήσῃ τὸν ἰσχυρὸν, καὶ τότε τὴν οἰκίαν αὐτοῦ διαρπάσει ; Ὁ λμὴ ὢν μετ᾽ ἐμοῦ, κατ᾽ ἐμοῦ ἐστι· καὶ ὁ μὴ συνάγων μετ᾽ ἐμοῦ, σκορπίζει. διὰ λατοῦτο λέγω ὑμῖν, πᾶσα ἁμαρτία καὶ βλασφημία ἀφεθήσεται τοῖς ἀνθρώποις· ἡ δὲ τοῦ πνεύματος βλασφημία οὐκ ἀφεθήσεται τοῖς ἀνθρώποις. καὶ λβὃς ἂν εἴπῃ λόγον κατὰ τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου, ἀφεθήσεται αὐτῷ· ὃς δ᾽ ἂν εἴπῃ κατὰ τοῦ πνεύματος τοῦ ἁγίου, οὐκ ἀφεθήσεται αὐτῷ οὔτε ἐν τούτῳ τῷ αἰῶνι οὔτε ἐν τῷ μέλλοντι. Ἢ λγποιήσατε τὸ δένδρον καλὸν, καὶ τὸν καρπὸν αὐτοῦ καλόν· ἢ ποιήσατε τὸ δένδρον σαπρὸν, καὶ τὸν καρπὸν αὐτοῦ σαπρόν· ἐκ γὰρ τοῦ καρποῦ τὸ δένδρον γινώσκεται. Γεννήματα λδἐχιδνῶν πῶς δύνασθε ἀγαθὰ λαλεῖν πονηροὶ ὄντες ; ἐκ γὰρ τοῦ περισσεύματος τῆς καρδίας τὸ στόμα λαλεῖ. ὁ λεἀγαθὸς ἄνθρωπος ἐκ τοῦ ἀγαθοῦ θησαυροῦ τῆς καρδίας ἐκβάλλει τὰ ἀγαθά· καὶ ὁ πονηρὸς ἄνθρωπος ἐκ τοῦ πονηροῦ θησαυροῦ ἐκβάλλει πονηρά. λέγω λϛδὲ ὑμῖν ὅτι πᾶν ῥῆμα ἀργὸν, ὃ ἐὰν λαλήσωσιν οἱ ἄνθρωποι, ἀποδώσουσι περὶ αὐτοῦ λόγον ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως· ἐκ λζγὰρ τῶν λόγων σου δικαιωθήσῃ, καὶ ἐκ τῶν λόγων σου καταδικασθήσῃ. ¶Τότε ληἀπεκρίθησάν τινες τῶν γραμματέων καὶ φαρισαίων, λέγοντες, Διδάσκαλε, θέλομεν ἀπὸ σοῦ σημεῖον ἰδεῖν. ὁ λθδὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, Γενεὰ πονηρὰ καὶ μοιχαλὶς σημεῖον ἐπιζητεῖ, καὶ σημεῖον οὐ δοθήσεται αὐτῇ, εἰ μὴ τὸ σημεῖον Ἰωνᾶ τοῦ προφήτου. ὥσπερ μγὰρ ἦν Ἰωνᾶς ἐν τῇ κοιλίᾳ τοῦ κήτους τρεῖς ἡμέρας καὶ τρεῖς νύκτας, οὕτως ἔσται ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐν τῇ καρδίᾳ τῆς γῆς τρεῖς ἡμέρας καὶ τρεῖς νύκτας. ἄνδρες μαΝινευῖται ἀναστήσονται ἐν τῇ κρίσει μετὰ τῆς γενεᾶς ταύτης, καὶ κατακρινοῦσιν αὐτήν· ὅτι μετενόησαν εἰς τὸ κήρυγμα Ἰωνᾶ· καὶ ἰδοὺ πλεῖον Ἰωνᾶ ὧδε. Βασίλισσα μβνότου ἐγερθήσεται ἐν τῇ κρίσει μετὰ τῆς γενεᾶς ταύτης, καὶ κατακρινεῖ αὐτήν· ὅτι ἦλθεν ἐκ τῶν περάτων τῆς γῆς ἀκοῦσαι τὴν σοφίαν Σολομῶντος· καὶ ἰδοὺ πλεῖον Σολομῶντος ὧδε. Ὅταν μγδὲ τὸ ἀκάθαρτον πνεῦμα ἐξέλθῃ ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου, διέρχεται δι᾽ ἀνύδρων τόπων, ζητοῦν ἀνάπαυσιν· καὶ οὐχ εὑρίσκει. τότε μδλέγει, ἐπιστρέψω εἰς τὸν οἶκόν μου, ὅθεν ἐξῆλθον. Καὶ ἐλθὸν εὑρίσκει σχολάζοντα, σεσαρωμένον, καὶ κεκοσμημένον· τότε μεπορεύεται, καὶ παραλαμβάνει μεθ᾽ ἑαυτοῦ ἑπτὰ ἕτερα πνεύματα πονηρότερα ἑαυτοῦ, καὶ εἰσελθόντα κατοικεῖ ἐκεῖ, καὶ γίνεται τὰ ἔσχατα τοῦ ἀνθρώπου ἐκείνου χείρονα τῶν πρώτων· οὕτως ἔσται καὶ τῇ γενεᾷ ταύτῃ τῇ πονηρᾷ. Ἔτι μϛδὲ αὐτοῦ λαλοῦντος τοῖς ὄχλοις, ἰδοὺ ἡ μήτηρ καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ εἱστήκεισαν ἔξω, ζητοῦντες αὐτῷ λαλῆσαι. εἶπε μζδέ τις αὐτῷ, Ἰδοὺ ἡ μήτηρ σου καὶ οἱ ἀδελφοί σου ἔξω ἑστήκασι, ζητοῦντές σοι λαλῆσαι. Ὁ μηδὲ ἀποκριθεὶς εἶπε τῷ εἰπόντι αὐτῷ, Τίς ἐστιν ἡ μήτηρ μου, καὶ τίνες εἰσὶν οἱ ἀδελφοί μου ; Καὶ μθἐκτείνας τὴν χεῖρα αὑτοῦ ἐπὶ τοὺς μαθητὰς αὑτοῦ, εἶπεν, Ἰδοὺ ἡ μήτηρ μου καὶ οἱ ἀδελφοί μου. ὅστις νγὰρ ἂν ποιήσῃ τὸ θέλημα τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς, αὐτός μου ἀδελφὸς, καὶ ἀδελφὴ, καὶ μήτηρ ἐστίν. ¶Ἐν ιγαδὲ τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἐξελθὼν ὁ Ἰησοῦς ἀπὸ τῆς οἰκίας, ἐκάθητο παρὰ τὴν θάλασσαν· καὶ βσυνήχθησαν πρὸς αὐτὸν ὄχλοι πολλοὶ, ὥστε αὐτὸν εἰς τὸ πλοῖον ἐμβάντα καθῆσθαι. καὶ πᾶς ὁ ὄχλος ἐπὶ τὸν αἰγιαλὸν εἱστήκει· καὶ γἐλάλησεν αὐτοῖς πολλὰ ἐν παραβολαῖς, λέγων, Ἰδοὺ ἐξῆλθεν ὁ σπείρων τοῦ σπείρειν, καὶ δἐν τῷ σπείρειν αὐτὸν, ἃ μὲν ἔπεσε παρὰ τὴν ὁδὸν, καὶ ἦλθε τὰ πετεινὰ, καὶ κατέφαγεν αὐτά. Ἄλλα εδὲ ἔπεσεν ἐπὶ τὰ πετρώδη, ὅπου οὐκ εἶχε γῆν πολλὴν, καὶ εὐθέως ἐξανέτειλε, διὰ τὸ μὴ ἔχειν βάθος γῆς· ἡλίου ϛδὲ ἀνατείλαντος ἐκαυματίσθη, καὶ διὰ τὸ μὴ ἔχειν ῥίζαν, ἐξηράνθη. Ἄλλα ζδὲ ἔπεσεν ἐπὶ τὰς ἀκάνθας, καὶ ἀνέβησαν αἱ ἄκανθαι, καὶ ἀπέπνιξαν αὐτά. Ἄλλα ηδὲ ἔπεσεν ἐπὶ τὴν γῆν τὴν καλὴν, καὶ ἐδίδου καρπὸν, ὃ μὲν ἑκατὸν, ὃ δὲ ἑξήκοντα, ὃ δὲ τριάκοντα. Ὁ θἔχων ὦτα ἀκούειν, ἀκουέτω. Καὶ ιπροσελθόντες οἱ μαθηταὶ εἶπον αὐτῷ, Διατί ἐν παραβολαῖς λαλεῖς αὐτοῖς ; Ὁ ιαδὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, Ὅτι ὑμῖν δέδοται γνῶναι τὰ μυστήρια τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν, ἐκείνοις δὲ οὐ δέδοται. ὅστις ιβγὰρ ἔχει, δοθήσεται αὐτῷ, καὶ περισσευθήσεται· ὅστις δὲ οὐκ ἔχει, καὶ ὃ ἔχει ἀρθήσεται ἀπ᾽ αὐτοῦ. διὰ ιγτοῦτο ἐν παραβολαῖς αὐτοῖς λαλῶ, ὅτι βλέποντες οὐ βλέπουσι, καὶ ἀκούοντες οὐκ ἀκούουσιν, οὐδὲ συνίουσι. καὶ ιδἀναπληροῦται ἐπ᾽ αὐτοῖς ἡ προφητεία Ἡσαΐου ἡ λέγουσα, Ἀκοῇ ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε, καὶ βλέποντες βλέψετε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε. Ἐπαχύνθη ιεγὰρ ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου, καὶ τοῖς ὠσὶ βαρέως ἤκουσαν, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὑτῶν ἐκάμμυσαν, μήποτε ἴδωσι τοῖς ὀφθαλμοῖς, καὶ τοῖς ὠσὶν ἀκούσωσι, καὶ τῇ καρδίᾳ συνῶσι, καὶ ἐπιστρέψωσι, καὶ ἰάσωμαι αὐτούς. Ὑμῶν ιϛδὲ μακάριοι οἱ ὀφθαλμοὶ, ὅτι βλέπουσι, καὶ τὰ ὦτα ὑμῶν, ὅτι ἀκούει. ἀμὴν ιζγὰρ λέγω ὑμῖν ὅτι πολλοὶ προφῆται καὶ δίκαιοι ἐπεθύμησαν ἰδεῖν ἃ βλέπετε, καὶ οὐκ εἶδον· καὶ ἀκοῦσαι ἃ ἀκούετε, καὶ οὐκ ἤκουσαν. Ὑμεῖς ιηοὖν ἀκούσατε τὴν παραβολὴν τοῦ σπείροντος. Παντὸς ιθἀκούοντος τὸν λόγον τῆς βασιλείας καὶ μὴ συνιέντος, ἔρχεται ὁ πονηρὸς, καὶ ἁρπάζει τὸ ἐσπαρμένον ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ. οὗτός ἐστιν ὁ παρὰ τὴν ὁδὸν σπαρείς. Ὁ κδὲ ἐπὶ τὰ πετρώδη σπαρεὶς, οὗτός ἐστιν ὁ τὸν λόγον ἀκούων, καὶ εὐθὺς μετὰ χαρᾶς λαμβάνων αὐτὸν, οὐκ καἔχει δὲ ῥίζαν ἐν ἑαυτῷ, ἀλλὰ πρόσκαιρός ἐστι· γενομένης δὲ θλίψεως ἢ διωγμοῦ διὰ τὸν λόγον, εὐθὺς σκανδαλίζεται. Ὁ κβδὲ εἰς τὰς ἀκάνθας σπαρεὶς, οὗτός ἐστιν ὁ τὸν λόγον ἀκούων· καὶ ἡ μέριμνα τοῦ αἰῶνος τούτου καὶ ἡ ἀπάτη τοῦ πλούτου συμπνίγει τὸν λόγον, καὶ ἄκαρπος γίνεται. Ὁ κγδὲ ἐπὶ τὴν γῆν τὴν καλὴν σπαρεὶς, οὗτός ἐστιν ὁ τὸν λόγον ἀκούων καὶ συνιὼν, ὃς δὴ καρποφορεῖ, καὶ ποιεῖ, ὃ μὲν ἑκατὸν, ὃ δὲ ἑξήκοντα, ὃ δὲ τριάκοντα. ¶Ἄλλην κδπαραβολὴν παρέθηκεν αὐτοῖς, λέγων, Ὡμοιώθη ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ σπείροντι σπείραντι καλὸν σπέρμα ἐν τῷ ἀγρῷ αὐτοῦ· ἐν κεδὲ τῷ καθεύδειν τοὺς ἀνθρώπους, ἦλθεν αὐτοῦ ὁ ἐχθρὸς, καὶ ἔσπειρε ζιζάνια ἀνὰ μέσον τοῦ σίτου, καὶ ἀπῆλθεν· ὅτε κϛδὲ ἐβλάστησεν ὁ χόρτος, καὶ καρπὸν ἐποίησε, τότε ἐφάνη καὶ τὰ ζιζάνια. Προσελθόντες κζδὲ οἱ δοῦλοι τοῦ οἰκοδεσπότου, εἶπον αὐτῷ, Κύριε οὐχὶ καλὸν σπέρμα ἔσπειρας ἐν τῷ σῷ ἀγρῷ ; πόθεν οὖν ἔχει τὰ ζιζάνια ; Ὁ κηδὲ ἔφη αὐτοῖς, Ἐχθρὸς ἄνθρωπος τοῦτο ἐποίησεν. Οἱ δὲ δοῦλοι εἶπον αὐτῷ, Θέλεις οὖν ἀπελθόντες συλλέξωμεν αὐτά ; Ὁ κθδὲ ἔφη, Οὔ· μήποτε συλλέγοντες τὰ ζιζάνια, ἐκριζώσητε ἅμα αὐτοῖς τὸν σῖτον. ἄφετε λσυναυξάνεσθαι ἀμφότερα μέχρι τοῦ θερισμοῦ· καὶ ἐν τῷ καιρῷ τοῦ θερισμοῦ ἐρῶ τοῖς θερισταῖς, Συλλέξατε πρῶτον τὰ ζιζάνια, καὶ δήσατε αὐτὰ εἰς δέσμας, πρὸς τὸ κατακαῦσαι αὐτά· τὸν δὲ σῖτον συναγάγετε εἰς τὴν ἀποθήκην μου. ¶Ἄλλην λαπαραβολὴν παρέθηκεν αὐτοῖς, λέγων, Ὁμοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν κόκκῳ σινάπεως, ὃν λαβὼν ἄνθρωπος ἔσπειρεν ἐν τῷ ἀγρῷ αὑτοῦ· ὃ λβμικρότερον μέν ἐστι πάντων τῶν σπερμάτων, ὅταν δὲ αὐξηθῇ, μεῖζον τῶν λαχάνων ἐστὶ, καὶ γίνεται δένδρον, ὥστε ἐλθεῖν τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ, καὶ κατασκηνοῦν ἐν τοῖς κλάδοις αὐτοῦ. ¶Ἄλλην λγπαραβολὴν ἐλάλησεν αὐτοῖς, Ὁμοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ζύμῃ, ἣν λαβοῦσα γυνὴ ἐνέκρυψεν εἰς ἀλεύρου σάτα τρία, ἕως οὗ ἐζυμώθη ὅλον. ¶Ταῦτα λδπάντα ἐλάλησεν ὁ Ἰησοῦς ἐν παραβολαῖς τοῖς ὄχλοις, καὶ χωρὶς παραβολῆς οὐκ ἐλάλει αὐτοῖς, ὅπως λεπληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος, Ἀνοίξω ἐν παραβολαῖς τὸ στόμα μου· ἐρεύξομαι κεκρυμμένα ἀπὸ καταβολῆς κόσμου. ¶Τότε λϛἀφεὶς τοὺς ὄχλους ἦλθεν εἰς τὴν οἰκίαν ὁ Ἰησοῦς, καὶ προσῆλθον αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, λέγοντες, Φράσον ἡμῖν τὴν παραβολὴν τῶν ζιζανίων τοῦ ἀγροῦ. Ὁ λζδὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, Ὁ σπείρων τὸ καλὸν σπέρμα, ἐστὶν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου· Ὁ ληδὲ ἀγρὸς, ἔστιν ὁ κόσμος· Τὸ δὲ καλὸν σπέρμα, οὗτοί εἰσιν οἱ υἱοὶ τῆς βασιλείας· Τὰ δὲ ζιζάνια, εἰσὶν οἱ υἱοὶ τοῦ πονηροῦ· Ὁ λθδὲ ἐχθρὸς ὁ σπείρας αὐτὰ, ἔστιν ὁ διάβολος· Ὁ δὲ θερισμὸς, συντέλεια τοῦ αἰῶνός ἐστιν· Οἱ δὲ θερισταὶ, ἄγγελοί εἰσιν. Ὥσπερ μοὖν συλλέγεται τὰ ζιζάνια, καὶ πυρὶ κατακαίεται· οὕτως ἔσται ἐν τῇ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος τούτου. ἀποστελεῖ μαὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου τοὺς ἀγγέλους αὑτοῦ, καὶ συλλέξουσιν ἐκ τῆς βασιλείας αὐτοῦ πάντα τὰ σκάνδαλα, καὶ τοὺς ποιοῦντας τὴν ἀνομίαν, καὶ μββαλοῦσιν αὐτοὺς εἰς τὴν κάμινον τοῦ πυρός· ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων. Τότε μγοἱ δίκαιοι ἐκλάμψουσιν ὡς ὁ ἥλιος, ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ πατρὸς αὐτῶν. Ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν, ἀκουέτω. ¶Πάλιν μδὁμοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν θησαυρῷ κεκρυμμένῳ ἐν τῷ ἀγρῷ, ὃν εὑρὼν ἄνθρωπος ἔκρυψε, καὶ ἀπὸ τῆς χαρᾶς αὐτοῦ ὑπάγει, καὶ πάντα ὅσα ἔχει, πωλεῖ, καὶ ἀγοράζει τὸν ἀγρὸν ἐκεῖνον. ¶Πάλιν μεὁμοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ ἐμπόρῳ, ζητοῦντι καλοὺς μαργαρίτας, ὃς μϛεὑρὼν ἕνα πολύτιμον μαργαρίτην, ἀπελθὼν πέπρακε πάντα ὅσα εἶχε, καὶ ἠγόρασεν αὐτόν. ¶Πάλιν μζὁμοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν σαγήνῃ βληθείσῃ εἰς τὴν θάλασσαν, καὶ ἐκ παντὸς γένους συναγαγούσῃ· ἣνμη, ὅτε ἐπληρώθη, ἀναβιβάσαντες ἐπὶ τὸν αἰγιαλὸν, καὶ καθίσαντες συνέλεξαν τὰ καλὰ εἰς ἀγγεῖα, τὰ δὲ σαπρὰ ἔξω ἔβαλον. Οὕτως μθἔσται ἐν τῇ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος, ἐξελεύσονται οἱ ἄγγελοι, καὶ ἀφοριοῦσι τοὺς πονηροὺς ἐκ μέσου τῶν δικαίων, καὶ νβαλοῦσιν αὐτοὺς εἰς τὴν κάμινον τοῦ πυρός· ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων. λέγει νααὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Συνήκατε ταῦτα πάντα ; Λέγουσιν αὐτῷ, Ναὶ Κύριε. Ὁ νβδὲ εἶπεν αὐτοῖς, Διὰ τοῦτο πᾶς γραμματεὺς μαθητευθεὶς εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν, ὅμοιός ἐστιν ἀνθρώπῳ οἰκοδεσπότῃ, ὅστις ἐκβάλλει ἐκ τοῦ θησαυροῦ αὑτοῦ καινὰ καὶ παλαιά. ¶Καὶ νγἐγένετο ὅτε ἐτέλεσεν ὁ Ἰησοῦς τὰς παραβολὰς ταύτας, μετῆρεν ἐκεῖθεν. Καὶ νδἐλθὼν εἰς τὴν πατρίδα αὑτοῦ, ἐδίδασκεν αὐτοὺς ἐν τῇ συναγωγῇ αὐτῶν, ὥστε ἐκπλήττεσθαι αὐτοὺς, καὶ λέγειν, Πόθεν τούτῳ ἡ σοφία αὕτη, καὶ αἱ δυνάμεις ; οὐχ νεοὗτός ἐστιν ὁ τοῦ τέκτονος υἱός ; οὐχὶ ἡ μήτηρ αὐτοῦ λέγεται Μαριὰμ, καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ Ἰάκωβος καὶ Ἰωσῆς καὶ Σίμων καὶ Ἰούδας ; καὶ νϛαἱ ἀδελφαὶ αὐτοῦ οὐχὶ πᾶσαι πρὸς ἡμᾶς εἰσι ; πόθεν οὖν τούτῳ ταῦτα πάντα ; Καὶ νζἐσκανδαλίζοντο ἐν αὐτῷ. Ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Οὐκ ἔστι προφήτης ἄτιμος, εἰ μὴ ἐν τῇ πατρίδι αὑτοῦ καὶ ἐν τῇ οἰκίᾳ αὑτοῦ. Καὶ νηοὐκ ἐποίησεν ἐκεῖ δυνάμεις πολλὰς, διὰ τὴν ἀπιστίαν αὐτῶν. ¶Ἐν ιδαἐκείνῳ τῷ καιρῷ ἤκουσεν Ἡρώδης ὁ τετράρχης τὴν ἀκοὴν Ἰησοῦ, καὶ βεἶπε τοῖς παισὶν αὑτοῦ, Οὗτός ἐστιν Ἰωάννης ὁ βαπτιστής· αὐτὸς ἠγέρθη ἀπὸ τῶν νεκρῶν, καὶ διὰ τοῦτο αἱ δυνάμεις ἐνεργοῦσιν ἐν αὐτῷ. ὁ γγὰρ Ἡρώδης κρατήσας τὸν Ἰωάννην, ἔδησεν αὐτὸν καὶ ἔθετο ἐν φυλακῇ, διὰ Ἡρωδιάδα τὴν γυναῖκα Φιλίππου τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ. ἔλεγε δγὰρ αὐτῷ ὁ Ἰωάννης, Οὐκ ἔξεστί σοι ἔχειν αὐτήν. Καὶ εθέλων αὐτὸν ἀποκτεῖναι, ἐφοβήθη τὸν ὄχλον, ὅτι ὡς προφήτην αὐτὸν εἶχον. Γενεσίων ϛδὲ ἀγομένων τοῦ Ἡρώδου, ὠρχήσατο ἡ θυγάτηρ τῆς Ἡρωδιάδος ἐν τῷ μέσῳ, καὶ ἤρεσε τῷ Ἡρώδῃ. ὅθεν ζμεθ᾽ ὅρκου ὡμολόγησεν αὐτῇ δοῦναι ὃ ἐὰν αἰτήσηται. Ἡ ηδὲ προβιβασθεῖσα ὑπὸ τῆς μητρὸς αὐτῆς, Δός μοι, φησὶν, ὧδε ἐπὶ πίνακι τὴν κεφαλὴν Ἰωάννου τοῦ βαπτιστοῦ. Καὶ θἐλυπήθη ὁ βασιλεύς· διὰ δὲ τοὺς ὅρκους καὶ τοὺς συνανακειμένους, ἐκέλευσε δοθῆναι. καὶ ιπέμψας ἀπεκεφάλισε τὸν Ἰωάννην ἐν τῇ φυλακῇ· καὶ ιαἠνέχθη ἡ κεφαλὴ αὐτοῦ ἐπὶ πίνακι, καὶ ἐδόθη τῷ κορασίῳ, καὶ ἤνεγκε τῇ μητρὶ αὑτῆς. Καὶ ιβπροσελθόντες οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἦραν τὸ σῶμα, καὶ ἔθαψαν αὐτό· καὶ ἐλθόντες ἀπήγγειλαν τῷ Ἰησοῦ. Καὶ ιγἀκούσας ὁ Ἰησοῦς ἀνεχώρησεν ἐκεῖθεν ἐν πλοίῳ εἰς ἔρημον τόπον κατ᾽ ἰδίαν. Καὶ ἀκούσαντες οἱ ὄχλοι ἠκολούθησαν αὐτῷ πεζῇ ἀπὸ τῶν πόλεων. Καὶ ιδἐξελθὼν ὁ Ἰησοῦς εἶδε πολὺν ὄχλον, καὶ ἐσπλαγχνίσθη ἐπ᾽ αὐτοῖς, αὐτούς, καὶ ἐθεράπευσε τοὺς ἀῤῥώστους αὐτῶν. Ὀψίας ιεδὲ γενομένης, προσῆλθον αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, λέγοντες, Ἔρημός ἐστιν ὁ τόπος, καὶ ἡ ὥρα ἤδη παρῆλθεν· ἀπόλυσον τοὺς ὄχλους, ἵνα ἀπελθόντες εἰς τὰς κώμας, ἀγοράσωσιν ἑαυτοῖς βρώματα. Ὁ ιϛδὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Οὐ χρείαν ἔχουσιν ἀπελθεῖν· δότε αὐτοῖς ὑμεῖς φαγεῖν. Οἱ ιζδὲ λέγουσιν αὐτῷ, Οὐκ ἔχομεν ὧδε εἰ μὴ πέντε ἄρτους καὶ δύο ἰχθύας. Ὁ ιηδὲ εἶπε, Φέρετέ μοι αὐτοὺς ὧδε. Καὶ ιθκελεύσας τοὺς ὄχλους ἀνακλιθῆναι ἐπὶ τοὺς χόρτους, καὶ λαβὼν τοὺς πέντε ἄρτους καὶ τοὺς δύο ἰχθύας, ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν, εὐλόγησε, καὶ κλάσας ἔδωκε τοῖς μαθηταῖς τοὺς ἄρτους· οἱ δὲ μαθηταὶ τοῖς ὄχλοις. Καὶ κἔφαγον πάντες, καὶ ἐχορτάσθησαν, καὶ ἦραν τὸ περισσεῦον τῶν κλασμάτων, δώδεκα κοφίνους πλήρεις. Οἱ καδὲ ἐσθίοντες ἦσαν ἄνδρες ὡσεὶ πεντακισχίλιοι, χωρὶς γυναικῶν καὶ παιδίων. ¶Καὶ κβεὐθέως ἠνάγκασεν ὁ Ἰησοῦς τοὺς μαθητὰς αὑτοῦ ἐμβῆναι εἰς τὸ πλοῖον, καὶ προάγειν αὐτὸν εἰς τὸ πέραν, ἕως οὗ ἀπολύσῃ τοὺς ὄχλους. καὶ κγἀπολύσας τοὺς ὄχλους, ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος κατ᾽ ἰδίαν προσεύξασθαι. Ὀψίας δὲ γενομένης, μόνος ἦν ἐκεῖ· τὸ κδδὲ πλοῖον ἤδη μέσον τῆς θαλάσσης ἦν, βασανιζόμενον ὑπὸ τῶν κυμάτων· ἦν γὰρ ἐναντίος ὁ ἄνεμος. Τετάρτῃ κεδὲ φυλακῇ τῆς νυκτὸς ἀπῆλθε πρὸς αὐτοὺς ὁ Ἰησοῦς, περιπατῶν ἐπὶ τῆς θαλάσσης. καὶ κϛἰδόντες αὐτὸν οἱ μαθηταὶ ἐπὶ τὴν θάλασσαν περιπατοῦντα, ἐταράχθησαν, λέγοντες, ὅτι φάντασμά ἐστι· καὶ ἀπὸ τοῦ φόβου ἔκραξαν. Εὐθέως κζδὲ ἐλάλησεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, λέγων, Θαρσεῖτε· ἐγώ εἰμι· μὴ φοβεῖσθε. Ἀποκριθεὶς κηδὲ αὐτῷ ὁ Πέτρος εἶπε, Κύριε, εἰ σὺ εἶ, κέλευσόν με πρός σε ἐλθεῖν ἐπὶ τὰ ὕδατα. Ὁ κθδὲ εἶπεν, Ἐλθέ. Καὶ καταβὰς ἀπὸ τοῦ πλοίου ὁ Πέτρος, περιεπάτησεν ἐπὶ τὰ ὕδατα, ἐλθεῖν πρὸς τὸν Ἰησοῦν. βλέπων λδὲ τὸν ἄνεμον ἰσχυρὸν, ἐφοβήθη· καὶ ἀρξάμενος καταποντίζεσθαι, ἔκραξε, λέγων, Κύριε, σῶσόν με. Εὐθέως λαδὲ ὁ Ἰησοῦς ἐκτείνας τὴν χεῖρα, ἐπελάβετο αὐτοῦ, καὶ λέγει αὐτῷ, Ὀλιγόπιστε, εἰς τί ἐδίστασας ; Καὶ λβἐμβάντων αὐτῶν εἰς τὸ πλοῖον, ἐκόπασεν ὁ ἄνεμος. οἱ λγδὲ ἐν τῷ πλοίῳ, ἐλθόντες προσεκύνησαν αὐτῷ, λέγοντες, Ἀληθῶς θεοῦ υἱὸς εἶ. Καὶ λδδιαπεράσαντες ἦλθον εἰς τὴν γῆν γεννησαρέτ. καὶ λεἐπιγνόντες αὐτὸν οἱ ἄνδρες τοῦ τόπου ἐκείνου, ἀπέστειλαν εἰς ὅλην τὴν περίχωρον ἐκείνην· καὶ προσήνεγκαν αὐτῷ πάντας τοὺς κακῶς ἔχοντας, καὶ λϛπαρεκάλουν αὐτὸν ἵνα μόνον ἅψωνται τοῦ κρασπέδου τοῦ ἱματίου αὐτοῦ. καὶ ὅσοι ἥψαντο, διεσώθησαν. ¶Τότε ιεαπροσέρχονται τῷ Ἰησοῦ οἱ ἀπὸ Ἱεροσολύμων γραμματεῖς καὶ φαρισαῖοι, λέγοντες, Διατί βοἱ μαθηταί σου παραβαίνουσι τὴν παράδοσιν τῶν πρεσβυτέρων ; οὐ γὰρ νίπτονται τὰς χεῖρας αὑτῶν, ὅταν ἄρτον ἐσθίωσιν. Ὁ γδὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, Διατί καὶ ὑμεῖς παραβαίνετε τὴν ἐντολὴν τοῦ θεοῦ, διὰ τὴν παράδοσιν ὑμῶν ; ὁ δγὰρ θεὸς ἐνετείλατο, λέγων, Τίμα τὸν πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα· καὶ, Ὁ κακολογῶν πατέρα ἢ μητέρα, θανάτῳ τελευτάτω. Ὑμεῖς εδὲ λέγετε, Ὃς ἂν εἴπῃ τῷ πατρὶ, ἢ τῇ μητρὶ, Δῶρον ὃ ἐὰν ἐξ ἐμοῦ ὠφεληθῇς, καὶ ϛοὐ μὴ τιμήσῃ τὸν πατέρα αὑτοῦ ἢ τὴν μητέρα αὑτοῦ. καὶ ἠκυρώσατε τὴν ἐντολὴν τοῦ θεοῦ διὰ τὴν παράδοσιν ὑμῶν. ὑποκριταὶζ, καλῶς προεφήτευσε περὶ ὑμῶν Ἡσαΐας, λέγων, Ἐγγίζει ημοι ὁ λαὸς οὗτος τῷ στόματι αὑτῶν, καὶ τοῖς χείλεσί με τιμᾷ· ἡ δὲ καρδία αὐτῶν πόῤῥω ἀπέχει ἀπ᾽ ἐμοῦ. μάτην θδὲ σέβονταί με, διδάσκοντες διδασκαλίας, ἐντάλματα ἀνθρώπων. Καὶ ιπροσκαλεσάμενος τὸν ὄχλον, εἶπεν αὐτοῖς, Ἀκούετε καὶ συνίετε. οὐ ιατὸ εἰσερχόμενον εἰς τὸ στόμα κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον· ἀλλὰ τὸ ἐκπορευόμενον ἐκ τοῦ στόματος, τοῦτο κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον. Τότε ιβπροσελθόντες οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ εἶπον αὐτῷ, Οἶδας ὅτι οἱ φαρισαῖοι ἀκούσαντες τὸν λόγον, ἐσκανδαλίσθησαν ; Ὁ ιγδὲ ἀποκριθεὶς εἶπε, Πᾶσα φυτεία, ἣν οὐκ ἐφύτευσεν ὁ πατήρ μου ὁ οὐράνιος, ἐκριζωθήσεται. ἄφετε ιδαὐτούς· ὁδηγοί εἰσι τυφλοὶ τυφλῶν. τυφλὸς δὲ τυφλὸν ἐὰν ὁδηγῇ ἀμφότεροι εἰς βόθυνον πεσοῦνται. Ἀποκριθεὶς ιεδὲ ὁ Πέτρος εἶπεν αὐτῷ, Φράσον ἡμῖν τὴν παραβολὴν ταύτην. Ὁ ιϛδὲ Ἰησοῦς εἶπεν, Ἀκμὴν καὶ ὑμεῖς ἀσύνετοί ἐστε ; οὔπω ιζνοεῖτε ὅτι πᾶν τὸ εἰσπορευόμενον εἰς τὸ στόμα, εἰς τὴν κοιλίαν χωρεῖ, καὶ εἰς ἀφεδρῶνα ἐκβάλλεται ; τὰ ιηδὲ ἐκπορευόμενα ἐκ τοῦ στόματος, ἐκ τῆς καρδίας ἐξέρχεται, κᾀκεῖνα κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον. ἐκ ιθγὰρ τῆς καρδίας ἐξέρχονται διαλογισμοὶ πονηροὶ, φόνοι, μοιχεῖαι, πορνεῖαι, κλοπαὶ, ψευδομαρτυρίαι, βλασφημίαι· ταῦτά κἐστι τὰ κοινοῦντα τὸν ἄνθρωπον. τὸ δὲ ἀνίπτοις χερσὶ φαγεῖν, οὐ κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον. ¶Καὶ καἐξελθὼν ἐκεῖθεν ὁ Ἰησοῦς, ἀνεχώρησεν εἰς τὰ μέρη Τύρου καὶ Σιδῶνος. καὶ κβἰδοὺ γυνὴ Χαναναία ἀπὸ τῶν ὁρίων ἐκείνων ἐξελθοῦσα, ἔκραύγασεν αὐτῷ λέγουσα, Ἐλέησόν με, Κύριε, υἱὲ Δαβὶδ, ἡ θυγάτηρ μου κακῶς δαιμονίζεται. Ὁ κγδὲ οὐκ ἀπεκρίθη αὐτῇ λόγον. Καὶ προσελθόντες οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, ἠρώτων αὐτὸν, λέγοντες, Ἀπόλυσον αὐτὴν, ὅτι κράζει ὄπισθεν ἡμῶν. Ὁ κδδὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Οὐκ ἀπεστάλην εἰ μὴ εἰς τὰ πρόβατα τὰ ἀπολωλότα οἴκου Ἰσραήλ. Ἡ κεδὲ ἐλθοῦσα προσεκύνει αὐτῷ, λέγουσα, Κύριε βοήθει μοι. Ὁ κϛδὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Οὐκ ἔστι καλὸν λαβεῖν τὸν ἄρτον τῶν τέκνων, καὶ βαλεῖν τοῖς κυναρίοις. Ἡ κζδὲ εἶπε, Ναὶ κύριε. καὶ γὰρ τὰ κυνάρια ἐσθίει ἀπὸ τῶν ψιχίων τῶν πιπτόντων ἀπὸ τῆς τραπέζης τῶν κυρίων αὑτῶν. Τότε κηἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῇ, Ὦ γύναι, μεγάλη σου ἡ πίστις· γενηθήτω σοι ὡς θέλεις. Καὶ ἰάθη ἡ θυγάτηρ αὐτῆς ἀπὸ τῆς ὥρας ἐκείνης. Καὶ κθμεταβὰς ἐκεῖθεν ὁ Ἰησοῦς, ἦλθε παρὰ τὴν θάλασσαν τῆς Γαλιλαίας. καὶ ἀναβὰς εἰς τὸ ὄρος, ἐκάθητο ἐκεῖ. καὶ λπροσῆλθον αὐτῷ ὄχλοι πολλοὶ, ἔχοντες μεθ᾽ ἑαυτῶν χωλοὺς, τυφλοὺς, κωφοὺς, κυλλοὺς, καὶ ἑτέρους πολλοὺς, καὶ ἔῤῥιψαν αὐτοὺς παρὰ τοὺς πόδας τοῦ Ἰησοῦ· καὶ ἐθεράπευσεν αὐτοὺς, ὥστε λατοὺς ὄχλους θαυμάσαι βλέποντας, κωφοὺς λαλοῦντας, κυλλοὺς ὑγιεῖς, χωλοὺς περιπατοῦντας, καὶ τυφλοὺς βλέποντας· καὶ ἐδόξασαν τὸν Θεὸν Ἰσραήλ. Ὁ λβδὲ Ἰησοῦς προσκαλεσάμενος τοὺς μαθητὰς αὑτοῦ, εἶπε, Σπλαγχνίζομαι ἐπὶ τὸν ὄχλον, ὅτι ἤδη ἡμέρας τρεῖς προσμένουσί μοι, καὶ οὐκ ἔχουσι τί φάγωσι· καὶ ἀπολῦσαι αὐτοὺς νήστεις οὐ θέλω, μήποτε ἐκλυθῶσιν ἐν τῇ ὁδῷ. Καὶ λγλέγουσιν αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, Πόθεν ἡμῖν ἐν ἐρημίᾳ ἄρτοι τοσοῦτοι, ὥστε χορτάσαι ὄχλον τοσοῦτον ; Καὶ λδλέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Πόσους ἄρτους ἔχετε ; Οἱ δὲ εἶπον, Ἑπτὰ, καὶ ὀλίγα ἰχθύδια. Καὶ λεἐκέλευσε τοῖς ὄχλοις ἀναπεσεῖν ἐπὶ τὴν γῆν. καὶ λϛλαβὼν τοὺς ἑπτὰ ἄρτους καὶ τοὺς ἰχθύας, εὐχαριστήσας ἔκλασε, καὶ ἔδωκε τοῖς μαθηταῖς αὑτοῦ· οἱ δὲ μαθηταὶ τῷ ὄχλῷ. καὶ λζἔφαγον πάντες, καὶ ἐχορτάσθησαν. καὶ ἦραν τὸ περισσεῦον τῶν κλασμάτων, ἑπτὰ σπυρίδας πλήρεις. οἱ ληδὲ ἐσθίοντες ἦσαν τετρακισχίλιοι ἄνδρες, χωρὶς γυναικῶν καὶ παιδίων. Καὶ λθἀπολύσας τοὺς ὄχλους, ἐνέβη εἰς τὸ πλοῖον, καὶ ἦλθεν εἰς τὰ ὅρια Μαγδαλά. ¶Καὶ ιϛαπροσελθόντες οἱ φαρισαῖοι καὶ Σαδδουκαῖοι, πειράζοντες ἐπηρώτησαν αὐτὸν σημεῖον ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἐπιδεῖξαι αὐτοῖς. Ὁ βδὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, Ὀψίας γενομένης λέγετε, Εὐδία· πυῤῥάζει γὰρ ὁ οὐρανός. καὶ γπρωῒ, Σήμερον χειμών· πυῤῥάζει γὰρ στυγνάζων ὁ οὐρανός. ὑποκριταὶ τὸ μὲν πρόσωπον τοῦ οὐρανοῦ γινώσκετε διακρίνειν, τὰ δὲ σημεῖα τῶν καιρῶν οὐ δύνασθε ; Γενεὰ δπονηρὰ καὶ μοιχαλὶς σημεῖον ἐπιζητεῖ· καὶ σημεῖον οὐ δοθήσεται αὐτῇ εἰ μὴ τὸ σημεῖον Ἰωνᾶ τοῦ προφήτου. Καὶ καταλιπὼν αὐτοὺς, ἀπῆλθε. Καὶ εἐλθόντες οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ εἰς τὸ πέραν, ἐπελάθοντο ἄρτους λαβεῖν. Ὁ ϛδὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Ὁρᾶτε καὶ προσέχετε ἀπὸ τῆς ζύμης τῶν φαρισαίων καὶ Σαδδουκαίων. Οἱ ζδὲ διελογίζοντο ἐν ἑαυτοῖς, λέγοντες, Ὅτι ἄρτους οὐκ ἐλάβομεν. Γνοὺς ηδὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Τί διαλογίζεσθε ἐν ἑαυτοῖς ὀλιγόπιστοι, ὅτι ἄρτους οὐκ ἐλάβετε ; οὔπω θνοεῖτε οὐδὲ μνημονεύετε τοὺς πέντε ἄρτους τῶν πεντακισχιλίων, καὶ πόσους κοφίνους ἐλάβετε ; οὐδὲ ιτοὺς ἑπτὰ ἄρτους τῶν τετρακισχιλίων, καὶ πόσας σπυρίδας ἐλάβετε ; πῶς ιαοὐ νοεῖτε ὅτι οὐ περὶ ἄρτου εἶπον ὑμῖν, προσέχειν ἀπὸ τῆς ζύμης τῶν φαρισαίων καὶ Σαδδουκαίων ; Τότε ιβσυνῆκαν ὅτι οὐκ εἶπε προσέχειν ἀπὸ τῆς ζύμης τοῦ ἄρτου, ἀλλ᾽ ἀπὸ τῆς διδαχῆς τῶν φαρισαίων καὶ Σαδδουκαίων. ¶Ἐλθὼν ιγδὲ ὁ Ἰησοῦς εἰς τὰ μέρη Καισαρείας τῆς Φιλίππου, ἠρώτα τοὺς μαθητὰς αὑτοῦ, λέγων, Τίνα με λέγουσιν οἱ ἄνθρωποι εἶναι, τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ; Οἱ ιδδὲ εἶπον, οἱ μὲν Ἰωάννην τὸν βαπτιστήν· ἄλλοι δὲ, Ἠλίαν· ἕτεροι δὲ Ἱερεμίαν, ἢ ἕνα τῶν προφητῶν. Λέγει ιεαὐτοῖς, Ὑμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι ; Ἀποκριθεὶς ιϛδὲ Σίμων Πέτρος εἶπε, Σὺ εἶ ὁ Χριστὸς, ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ τοῦ ζῶντος. Καὶ ιζἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ, Μακάριος εἶ Σίμων βὰρ Ἰωνᾶ, ὅτι σὰρξ καὶ αἷμα οὐκ ἀπεκάλυψέ σοι, ἀλλ᾽ ὁ πατήρ μου ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. κᾀγὼ ιηδέ σοι λέγω ὅτι σὺ εἶ πέτρος, καὶ ἐπὶ ταύτῃ τῇ πέτρᾳ οἰκοδομήσω μου τὴν ἐκκλησίαν, καὶ πύλαι ᾅδου οὐ κατισχύσουσιν αὐτῆς. καὶ ιθδώσω σοι τὰς κλεῖς τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν· καὶ ὃ ἐὰν δήσῃς ἐπὶ τῆς γῆς, ἔσται δεδεμένον ἐν τοῖς οὐρανοῖς· καὶ ὃ ἐὰν λύσῃς ἐπὶ τῆς γῆς, ἔσται λελυμένον ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Τότε κδιεστείλατο τοῖς μαθηταῖς αὑτοῦ, ἵνα μηδενὶ εἴπωσιν ὅτι αὐτός ἐστιν Ἰησοῦς ὁ Χριστός. Ἀπὸ κατότε ἤρξατο ὁ Ἰησοῦς δεικνύειν τοῖς μαθηταῖς αὑτοῦ, ὅτι δεῖ αὐτὸν ἀπελθεῖν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ πολλὰ παθεῖν ἀπὸ τῶν πρεσβυτέρων καὶ ἀρχιερέων καὶ γραμματέων, καὶ ἀποκτανθῆναι, καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἐγερθῆναι. Καὶ κβπροσλαβόμενος αὐτὸν ὁ Πέτρος, ἤρξατο ἐπιτιμᾶν αὐτῷ, λέγων, Ἵλεώς σοι Κύριε, οὐ μὴ ἔσται σοι τοῦτο. Ὁ κγδὲ στραφεὶς εἶπε τῷ Πέτρῳ, Ὕπαγε ὀπίσω μου σατανᾶ, σκάνδαλόν μου εἶ· ὅτι οὐ φρονεῖς τὰ τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ τὰ τῶν ἀνθρώπων. Τότε κδὁ Ἰησοῦς εἶπε τοῖς μαθηταῖς αὑτοῦ, Εἴ τις θέλει ὀπίσω μου ἐλθεῖν, ἀπαρνησάσθω ἑαυτὸν, καὶ ἀράτω τὸν σταυρὸν αὑτοῦ, καὶ ἀκολουθείτω μοι. ὃς κεγὰρ ἂν θέλῃ τὴν ψυχὴν αὑτοῦ σῶσαι, ἀπολέσει αὐτήν· ὃς δ᾽ ἂν ἀπολέσῃ τὴν ψυχὴν αὑτοῦ ἕνεκεν ἐμοῦ, εὑρήσει αὐτήν. τί κϛγὰρ ὠφελεῖται ἄνθρωπος, ἐὰν τὸν κόσμον ὅλον κερδήσῃ, τὴν δὲ ψυχὴν αὑτοῦ ζημιωθῇ ; ἢ τί δώσει ἄνθρωπος ἀντάλλαγμα τῆς ψυχῆς αὑτοῦ ; Μέλλει κζγὰρ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἔρχεσθαι ἐν τῇ δόξῃ τοῦ πατρὸς αὑτοῦ μετὰ τῶν ἀγγέλων αὑτοῦ· καὶ τότε ἀποδώσει ἑκάστῳ κατὰ τὴν πρᾶξιν αὐτοῦ. ἀμὴν κηλέγω ὑμῖν, εἰσί τινες τῶν ὧδε ἑστηκότων, οἵτινες οὐ μὴ γεύσωνται θανάτου, ἕως ἂν ἴδωσι τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἐρχόμενον ἐν τῇ βασιλείᾳ αὑτοῦ. ¶Καὶ ιζαμεθ᾽ ἡμέρας ἓξ παραλαμβάνει ὁ Ἰησοῦς τὸν Πέτρον καὶ Ἰάκωβον καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, καὶ ἀναφέρει αὐτοὺς εἰς ὄρος ὑψηλὸν κατ᾽ ἰδίαν. καὶ βμετεμορφώθη ἔμπροσθεν αὐτῶν, καὶ ἔλαμψε τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος, τὰ δὲ ἱμάτια αὐτοῦ ἐγένετο λευκὰ ὡς τὸ φῶς· καὶ γἰδοὺ ὤφθησαν αὐτοῖς Μωσῆς καὶ Ἠλίας, μετ᾽ αὐτοῦ συλλαλοῦντες. Ἀποκριθεὶς δδὲ ὁ Πέτρος εἶπε τῷ Ἰησοῦ, Κύριε καλόν ἐστιν ἡμᾶς ὧδε εἶναι. εἰ θέλεις, ποιήσωμεν ὧδε τρεῖς σκηνὰς, σοὶ μίαν, καὶ Μωσῇ μίαν, καὶ μίαν Ἠλίᾳ. Ἔτι εαὐτοῦ λαλοῦντος, ἰδοὺ νεφέλη φωτεινὴ ἐπεσκίασεν αὐτούς. καὶ ἰδοὺ φωνὴ ἐκ τῆς νεφέλης λέγουσα, Οὗτός ἐστιν ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητὸς, ἐν ᾧ εὐδόκησα, αὐτοῦ ἀκούετε. Καὶ ϛἀκούσαντες οἱ μαθηταὶ, ἔπεσον ἐπὶ πρόσωπον αὑτῶν, καὶ ἐφοβήθησαν σφόδρα. Καὶ ζπροσελθὼν ὁ Ἰησοῦς ἥψατο αὐτῶν, καὶ εἶπεν, Ἐγέρθητε, καὶ μὴ φοβεῖσθε. Ἐπάραντες ηδὲ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὑτῶν, οὐδένα εἶδον, εἰ μὴ τὸν Ἰησοῦν μόνον. Καὶ θκαταβαινόντων αὐτῶν ἀπὸ τοῦ ὄρους, ἐνετείλατο αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς λέγων, Μηδενὶ εἴπητε τὸ ὅραμα, ἕως οὗ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐκ νεκρῶν ἀναστῇ. Καὶ ιἐπηρώτησαν αὐτὸν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ λέγοντες, Τί οὖν οἱ γραμματεῖς λέγουσιν, ὅτι Ἠλίαν δεῖ ἐλθεῖν πρῶτον ; Ὁ ιαδὲ Ἰησοῦς ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, Ἠλίας μὲν ἔρχεται πρῶτον, καὶ ἀποκαταστήσει πάντα· λέγω ιβδὲ ὑμῖν ὅτι Ἠλίας ἤδη ἦλθε, καὶ οὐκ ἐπέγνωσαν αὐτὸν, ἀλλ᾽ ἐποίησαν ἐν αὐτῷ ὅσα ἠθέλησαν. οὕτω καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου μέλλει πάσχειν ὑπ᾽ αὐτῶν. Τότε ιγσυνῆκαν οἱ μαθηταὶ, ὅτι περὶ Ἰωάννου τοῦ Βαπτιστοῦ εἶπεν αὐτοῖς. Καὶ ιδἐλθόντων αὐτῶν πρὸς τὸν ὄχλον, προσῆλθεν αὐτῷ ἄνθρωπος γονυπετῶν αὐτῷ καὶ ιελέγων, Κύριε ἐλέησόν μου τὸν υἱὸν, ὅτι σεληνιάζεται καὶ κακῶς πάσχει· πολλάκις γὰρ πίπτει εἰς τὸ πῦρ, καὶ πολλάκις εἰς τὸ ὕδωρ. καὶ ιϛπροσήνεγκα αὐτὸν τοῖς μαθηταῖς σου, καὶ οὐκ ἠδυνήθησαν αὐτὸν θεραπεῦσαι. Ἀποκριθεὶς ιζδὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν, Ὦ γενεὰ ἄπιστος καὶ διεστραμμένη, ἕως πότε ἔσομαι μεθ᾽ ὑμῶν ; ἕως πότε ἀνέξομαι ὑμῶν ; φέρετέ μοι αὐτὸν ὧδε. Καὶ ιηἐπετίμησεν αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, καὶ ἐξῆλθεν ἀπ᾽ αὐτοῦ τὸ δαιμόνιον, καὶ ἐθεραπεύθη ὁ παῖς ἀπὸ τῆς ὥρας ἐκείνης. Τότε ιθπροσελθόντες οἱ μαθηταὶ τῷ Ἰησοῦ κατ᾽ ἰδίαν εἶπον, Διατί ἡμεῖς οὐκ ἠδυνήθημεν ἐκβαλεῖν αὐτό ; Ὁ κδὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Διὰ τὴν ἀπιστίαν ὑμῶν. ἀμὴν γὰρ λέγω ὑμῖν, ἐὰν ἔχητε πίστιν ὡς κόκκον σινάπεως, ἐρεῖτε τῷ ὄρει τούτῳ, Μετάβηθι ἐντεῦθεν ἐκεῖ. καὶ μεταβήσεται. καὶ οὐδὲν ἀδυνατήσει ὑμῖν. τοῦτο καδὲ τὸ γένος οὐκ ἐκπορεύεται εἰ μὴ ἐν προσευχῇ καὶ νηστείᾳ. Ἀναστρεφομένων κβδὲ αὐτῶν ἐν τῇ Γαλιλαίᾳ, εἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Μέλλει ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοσθαι εἰς χεῖρας ἀνθρώπων, καὶ κγἀποκτενοῦσιν αὐτὸν, καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἐγερθήσεται. Καὶ ἐλυπήθησαν σφόδρα. ¶Ἐλθόντων κδδὲ αὐτῶν εἰς Καπερναοὺμ, προσῆλθον οἱ τὰ δίδραχμα λαμβάνοντες τῷ Πέτρῳ, καὶ εἶπον, Ὁ διδάσκαλος ὑμῶν οὐ τελεῖ τὰ δίδραχμα ; Λέγεικε, Ναί. Καὶ ὅτε εἰσῆλθεν εἰς τὴν οἰκίαν, προέφθασεν αὐτὸν ὁ Ἰησοῦς, λέγων, Τί σοι δοκεῖ, Σίμων, οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς ἀπὸ τίνων λαμβάνουσι τέλη, ἢ κῆνσον ; ἀπὸ τῶν υἱῶν αὐτῶν, ἢ ἀπὸ τῶν ἀλλοτρίων ; Λέγει κϛαὐτῷ ὁ Πέτρος, Ἀπὸ τῶν ἀλλοτρίων. Ἔφη αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ἄραγε ἐλεύθεροί εἰσιν οἱ υἱοί. ἵνα κζδὲ μὴ σκανδαλίσωμεν αὐτοὺς, πορευθεὶς εἰς τὴν θάλασσαν, βάλε ἄγκιστρον, καὶ τὸν ἀναβάντα πρῶτον ἰχθῦν ἆρον· καὶ ἀνοίξας τὸ στόμα αὐτοῦ, εὑρήσεις στατῆρα. ἐκεῖνον λαβὼν δὸς αὐτοῖς ἀντὶ ἐμοῦ καὶ σοῦ. ¶Ἐν ιηαἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ προσῆλθον οἱ μαθηταὶ τῷ Ἰησοῦ, λέγοντες, Τίς ἄρα μείζων ἐστὶν ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν ; Καὶ βπροσκαλεσάμενος ὁ Ἰησοῦς παιδίον, ἔστησεν αὐτὸ ἐν μέσῳ αὐτῶν, καὶ γεἶπεν, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐὰν μὴ στραφῆτε, καὶ γένησθε ὡς τὰ παιδία, οὐ μὴ εἰσέλθητε εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. ὅστις δοὖν ταπεινώσῃ ἑαυτὸν ὡς τὸ παιδίον τοῦτο, οὗτός ἐστιν ὁ μείζων ἐν τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν. Καὶ εὃς ἐὰν δέξηται παιδίον τοιοῦτον ἓν ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, ἐμὲ δέχεται· ὃς ϛδ᾽ ἂν σκανδαλίσῃ ἕνα τῶν μικρῶν τούτων τῶν πιστευόντων εἰς ἐμὲ, συμφέρει αὐτῷ ἵνα κρεμασθῇ μύλος ὀνικὸς ἐπὶ τὸν τράχηλον αὐτοῦ, καὶ καταποντισθῇ ἐν τῷ πελάγει τῆς θαλάσσης. Οὐαὶ ζτῷ κόσμῳ ἀπὸ τῶν σκανδάλων. ἀνάγκη γάρ ἐστιν ἐλθεῖν τὰ σκάνδαλα. πλὴν οὐαὶ τῷ ἀνθρώπῳ ἐκείνῳ δι᾽ οὗ τὸ σκάνδαλον ἔρχεται. Εἰ ηδὲ ἡ χείρ σου ἢ ὁ πούς σου σκανδαλίζει σε, ἔκκοψον αὐτὰ, καὶ βάλε ἀπὸ σοῦ. καλόν σοι ἐστὶν εἰσελθεῖν εἰς τὴν ζωὴν χωλὸν ἢ κυλλὸν, ἢ δύο χεῖρας ἢ δύο πόδας ἔχοντα βληθῆναι εἰς τὸ πῦρ τὸ αἰώνιον. καὶ θεἰ ὁ ὀφθαλμός σου σκανδαλίζει σε, ἔξελε αὐτὸν καὶ βάλε ἀπὸ σοῦ. καλόν σοι ἐστὶ μονόφθαλμον εἰς τὴν ζωὴν εἰσελθεῖν, ἢ δύο ὀφθαλμοὺς ἔχοντα βληθῆναι εἰς τὴν γέενναν τοῦ πυρός. Ὁρᾶτε ιμὴ καταφρονήσητε ἑνὸς τῶν μικρῶν τούτων· λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι οἱ ἄγγελοι αὐτῶν ἐν οὐρανοῖς διὰ παντὸς βλέπουσι τὸ πρόσωπον τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς. ἦλθε ιαγὰρ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου σῶσαι τὸ ἀπολωλός. ¶Τί ιβὑμῖν δοκεῖ ; ἐὰν γένηταί τινι ἀνθρώπῳ ἑκατὸν πρόβατα, καὶ πλανηθῇ ἓν ἐξ αὐτῶν, οὐχὶ ἀφεῖς τὰ ἐννενηκονταεννέα, ἐπὶ τὰ ὄρη πορευθεὶς ζητεῖ τὸ πλανώμενον ; καὶ ιγἐὰν γένηται εὑρεῖν αὐτὸ, ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι χαίρει ἐπ᾽ αὐτῷ μᾶλλον ἢ ἐπὶ τοῖς ἐννενηκονταεννέα τοῖς μὴ πεπλανημένοις. οὕτως ιδοὐκ ἔστι θέλημα ἔμπροσθεν τοῦ πατρὸς ὑμῶν τοῦ ἐν οὐρανοῖς, ἵνα ἀπόληται εἷς τῶν μικρῶν τούτων. Ἐὰν ιεδὲ ἁμαρτήσῃ εἰς σὲ ὁ ἀδελφός σου, ὕπαγε καὶ ἔλεγξον αὐτὸν μεταξὺ σοῦ καὶ αὐτοῦ μόνου· ἐάν σου ἀκούσῃ, ἐκέρδησας τὸν ἀδελφόν σου· ἐὰν ιϛδὲ μὴ ἀκούσῃ, παράλαβε μετὰ σοῦ ἔτι ἕνα ἢ δύο, ἵνα ἐπὶ στόματος δύο μαρτύρων ἢ τριῶν σταθῇ πᾶν ῥῆμα. ἐὰν ιζδὲ παρακούσῃ αὐτῶν, εἰπὲ τῇ ἐκκλησίᾳ· ἐὰν δὲ καὶ τῆς ἐκκλησίας παρακούσῃ, ἔστω σοι ὥσπερ ὁ ἐθνικὸς καὶ ὁ τελώνης. ἀμὴν ιηλέγω ὑμῖν, ὅσα ἐὰν δήσητε ἐπὶ τῆς γῆς, ἔσται δεδεμένα ἐν τῷ οὐρανῷ· καὶ ὅσα ἐὰν λύσητε ἐπὶ τῆς γῆς, ἔσται λελυμένα ἐν τῷ οὐρανῷ. πάλιν ιθλέγω ὑμῖν, ὅτι ἐὰν δύο ὑμῶν συμφωνήσωσιν ἐπὶ τῆς γῆς περὶ παντὸς πράγματος οὗ ἐὰν αἰτήσωνται, γενήσεται αὐτοῖς παρὰ τοῦ πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς. οὗ κγάρ εἰσι δύο ἢ τρεῖς συνηγμένοι εἰς τὸ ἐμὸν ὄνομα, ἐκεῖ εἰμι ἐν μέσῳ αὐτῶν. ¶Τότε καπροσελθὼν αὐτῷ ὁ Πέτρος εἶπε, Κύριε, ποσάκις ἁμαρτήσει εἰς ἐμὲ ὁ ἀδελφός μου, καὶ ἀφήσω αὐτῷ ; ἕως ἑπτάκις ; Λέγει κβαὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Οὐ λέγω σοι, ἕως ἑπτάκις, ἀλλ᾽ ἕως ἑβδομηκοντάκις ἑπτά. ¶Διὰ κγτοῦτο ὡμοιώθη ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ βασιλεῖ, ὃς ἠθέλησε συνᾶραι λόγον μετὰ τῶν δούλων αὑτοῦ. ἀρξαμένου κδδὲ αὐτοῦ συναίρειν, προσηνέχθη αὐτῷ εἷς ὀφειλέτης μυρίων ταλάντων. μὴ κεἔχοντος δὲ αὐτοῦ ἀποδοῦναι, ἐκέλευσεν αὐτὸν ὁ κύριος αὐτοῦ πραθῆναι καὶ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ καὶ τὰ τέκνα, καὶ πάντα ὅσα εἶχε, καὶ ἀποδοθῆναι. Πεσὼν κϛοὖν ὁ δοῦλος προσεκύνει αὐτῷ, λέγων, Κύριε μακροθύμησον ἐπ᾽ ἐμοὶ, καὶ πάντα σοι ἀποδώσω. Σπλαγχνισθεὶς κζδὲ ὁ κύριος τοῦ δούλου ἐκείνου, ἀπέλυσεν αὐτὸν, καὶ τὸ δάνειον ἀφῆκεν αὐτῷ. Ἐξελθὼν κηδὲ ὁ δοῦλος ἐκεῖνος εὗρεν ἕνα τῶν συνδούλων αὑτοῦ, ὃς ὤφειλεν αὐτῷ ἑκατὸν δηνάρια, καὶ κρατήσας αὐτὸν ἔπνιγε, λέγων, Ἀπόδος μοι ὅ, τι ὀφείλεις. Πεσὼν κθοὖν ὁ σύνδουλος αὐτοῦ εἰς τοὺς πόδας αὐτοῦ παρεκάλει αὐτὸν, λέγων, Μακροθύμησον ἐπ᾽ ἐμοὶ, καὶ πάντα ἀποδώσω σοι. Ὁ λδὲ οὐκ ἤθελεν, ἀλλὰ ἀπελθὼν ἔβαλεν αὐτὸν εἰς φυλακὴν, ἕως οὗ ἀποδῷ τὸ ὀφειλόμενον. Ἰδόντες λαδὲ οἱ σύνδουλοι αὐτοῦ τὰ γενόμενα, ἐλυπήθησαν σφόδρα, καὶ ἐλθόντες διεσάφησαν τῷ κυρίῳ αὑτῶν πάντα τὰ γενόμενα. Τότε λβπροσκαλεσάμενος αὐτὸν ὁ κύριος αὐτοῦ, λέγει αὐτῷ, Δοῦλε πονηρὲ πᾶσαν τὴν ὀφειλὴν ἐκείνην ἀφῆκά σοι, ἐπεὶ παρεκάλεσάς με· οὐκ λγἔδει καί σε ἐλεῆσαι τὸν σύνδουλόν σου, ὡς καὶ ἐγώ σε ἠλέησα ; Καὶ λδὀργισθεὶς ὁ κύριος αὐτοῦ παρέδωκεν αὐτὸν τοῖς βασανισταῖς, ἕως οὗ ἀποδῷ πᾶν τὸ ὀφειλόμενον αὑτῷ. οὕτω λεκαὶ ὁ πατήρ μου ὁ ἐπουράνιος ποιήσει ὑμῖν, ἐὰν μὴ ἀφῆτε ἕκαστος τῷ ἀδελφῷ αὑτοῦ ἀπὸ τῶν καρδιῶν ὑμῶν τὰ παραπτώματα αὐτῶν. ¶Καὶ ιθαἐγένετο ὅτε ἐτέλεσεν ὁ Ἰησοῦς τοὺς λόγους τούτους, μετῆρεν ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας, καὶ ἦλθεν εἰς τὰ ὅρια τῆς Ἰουδαίας πέραν τοῦ Ἰορδάνου· καὶ βἠκολούθησαν αὐτῷ ὄχλοι πολλοὶ, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτοὺς ἐκεῖ. καὶ γπροσῆλθον αὐτῷ οἱ φαρισαῖοι πειράζοντες αὐτὸν, καὶ λέγοντες αὐτῷ, εἰ ἔξεστιν ἀνθρώπῳ ἀπολῦσαι τὴν γυναῖκα αὑτοῦ κατὰ πᾶσαν αἰτίαν ; Ὁ δδὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, Οὐκ ἀνέγνωτε ὅτι ὁ ποιήσας ἀπ᾽ ἀρχῆς, ἄρσεν καὶ θῆλυ ἐποίησεν αὐτούς ; καὶ εεἶπεν, Ἕνεκεν τούτου καταλείψει ἄνθρωπος τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα, καὶ προσκολληθήσεται τῇ γυναικὶ αὑτοῦ, καὶ ἔσονται οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν. ὥστε ϛοὐκ ἔτι εἰσὶ δύο, ἀλλὰ σὰρξ μία. ὃ οὖν ὁ Θεὸς συνέζευξεν ἄνθρωπος μὴ χωριζέτω. Λέγουσιν ζαὐτῷ, Τί οὖν Μωσῆς ἐνετείλατο δοῦναι βιβλίον ἀποστασίου, καὶ ἀπολῦσαι αὐτήν ; Λέγει ηαὐτοῖς, Ὅτι Μωσῆς πρὸς τὴν σκληροκαρδίαν ὑμῶν, ἐπέτρεψεν ὑμῖν ἀπολῦσαι τὰς γυναῖκας ὑμῶν, ἀπ᾽ ἀρχῆς δὲ οὐ γέγονεν οὕτω. Λέγω θδὲ ὑμῖν, ὅτι ὃς ἂν ἀπολύσῃ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ εἰ μὴ ἐπὶ πορνείᾳ, καὶ γαμήσῃ ἄλλην, μοιχᾶται· καὶ ὁ ἀπολελυμένην γαμήσας μοιχᾶται. Λέγουσιν ιαὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, Εἰ οὕτως ἐστὶν ἡ αἰτία τοῦ ἀνθρώπου μετὰ τῆς γυναικὸς, οὐ συμφέρει γαμῆσαι. Ὁ ιαδὲ εἶπεν αὐτοῖς, Οὐ πάντες χωροῦσι τὸν λόγον τοῦτον, ἀλλ᾽ οἷς δέδοται. εἰσὶ ιβγὰρ εὐνοῦχοι, οἵτινες ἐκ κοιλίας μητρὸς ἐγεννήθησαν οὕτω· καί εἰσιν εὐνοῦχοι, οἵτινες εὐνουχίσθησαν ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων· καί εἰσιν εὐνοῦχοι, οἵτινες εὐνούχισαν ἑαυτοὺς, διὰ τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. Ὁ δυνάμενος χωρεῖν, χωρείτω. ¶Τότε ιγπροσηνέχθη αὐτῷ παιδία, ἵνα τὰς χεῖρας ἐπιθῇ αὐτοῖς, καὶ προσεύξηται. οἱ δὲ μαθηταὶ ἐπετίμησαν αὐτοῖς. Ὁ ιδδὲ Ἰησοῦς εἶπεν, Ἄφετε τὰ παιδία, καὶ μὴ κωλύετε αὐτὰ ἐλθεῖν πρός με· τῶν γὰρ τοιούτων ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. Καὶ ιεἐπιθεὶς αὐτοῖς τὰς χεῖρας, ἐπορεύθη ἐκεῖθεν. ¶Καὶ ιϛἰδοὺ εἷς προσελθὼν εἶπεν αὐτῷ, Διδάσκαλε ἀγαθὲ, τί ἀγαθὸν ποιήσω, ἵνα ἔχω ζωὴν αἰώνιον ; Ὁ ιζδὲ εἰπεν αὐτῷ, Τί με λέγεις ἀγαθόν ; οὐδεὶς ἀγαθὸς, εἰ μὴ εἷς, ὁ Θεός. εἰ δὲ θέλεις εἰσελθεῖν εἰς τὴν ζωὴν, τήρησον τὰς ἐντολάς. Λέγει ιηαὐτῷ, Ποίας ; Ὁ δὲ Ἰησοῦς εἶπε, τὸ, Οὐ φονεύσεις, Οὐ μοιχεύσεις, Οὐ κλέψεις, Οὐ ψευδομαρτυρήσεις, Τίμα ιθτὸν πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα. καὶ, Ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν. Λέγει καὐτῷ ὁ νεανίσκος, Πάντα ταῦτα ἐφυλαξάμην ἐκ νεότητός μου, τί ἔτι ὑστερῶ ; Ἔφη κααὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Εἰ θέλεις τέλειος εἶναι, ὕπαγε πώλησόν σου τὰ ὑπάρχοντα, καὶ δὸς πτωχοῖς, καὶ ἕξεις θησαυρὸν ἐν οὐρανῷ· καὶ δεῦρο ἀκολούθει μοι. Ἀκούσας κβδὲ ὁ νεανίσκος τὸν λόγον, ἀπῆλθε λυπούμενος· ἦν γὰρ ἔχων κτήματα πολλά. Ὁ κγδὲ Ἰησοῦς εἶπε τοῖς μαθηταῖς αὑτοῦ, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι δυσκόλως πλούσιος εἰσελεύσεται εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. πάλιν κδδὲ λέγω ὑμῖν, εὐκοπώτερόν ἐστι κάμηλον διὰ τρυπήματος ῥαφίδος διελθεῖν, ἢ πλούσιον εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ εἰσελθεῖν. Ἀκούσαντες κεδὲ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, ἐξεπλήσσοντο σφόδρα, λέγοντες, Τίς ἄρα δύναται σωθῆναι ; Ἐμβλέψας κϛδὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Παρὰ ἀνθρώποις τοῦτο ἀδύνατόν ἐστι, παρὰ δὲ Θεῷ πάντα δυνατά ἐστι. Τότε κζἀποκριθεὶς ὁ Πέτρος εἰπεν αὐτῷ, Ἰδοὺ ἡμεῖς ἀφήκαμεν πάντα, καὶ ἠκολουθήσαμέν σοι· τί ἄρα ἔσται ἡμῖν ; Ὁ κηδὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι ὑμεῖς οἱ ἀκολουθήσαντές μοι ἐν τῇ παλιγγενεσίᾳ, ὅταν καθίσῃ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπὶ θρόνου δόξης αὑτοῦ, καθίσεσθε καὶ ὑμεῖς ἐπὶ δώδεκα θρόνους, κρίνοντες τὰς δώδεκα φυλὰς τοῦ Ἰσραήλ. καὶ κθπᾶς ὃς ἀφῆκεν οἰκίας, ἢ ἀδελφοὺς, ἢ ἀδελφὰς, ἢ πατέρα, ἢ μητέρα, ἢ γυναῖκα, ἢ τέκνα, ἢ ἀγροὺς, ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός μου, ἑκατονταπλασίονα λήψεται, καὶ ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσει. Πολλοὶ λδὲ ἔσονται πρῶτοι, ἔσχατοι· καὶ ἔσχατοι, πρῶτοι. ¶Ὁμοία καγάρ ἐστιν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ οἰκοδεσπότῃ, ὅστις ἐξῆλθεν ἅμα πρωῒ μισθώσασθαι ἐργάτας εἰς τὸν ἀμπελῶνα αὑτοῦ. συμφωνήσας βδὲ μετὰ τῶν ἐργατῶν ἐκ δηναρίου τὴν ἡμέραν, ἀπέστειλεν αὐτοὺς εἰς τὸν ἀμπελῶνα αὑτοῦ. Καὶ γἐξελθὼν περὶ τὴν τρίτην ὥραν, εἶδεν ἄλλους ἑστῶτας ἐν τῇ ἀγορᾷ ἀργοὺς, κᾀκείνοις δεἶπεν, Ὑπάγετε καὶ ὑμεῖς εἰς τὸν ἀμπελῶνα, καὶ ὃ ἐὰν ᾖ δίκαιον δώσω ὑμῖν. Οἱ εδὲ ἀπῆλθον. Πάλιν ἐξελθὼν περὶ ἕκτην καὶ ἐννάτην ὥραν, ἐποίησεν ὡσαύτως. περὶ ϛδὲ τὴν ἑνδεκάτην ὥραν ἐξελθὼν, εὗρεν ἄλλους ἑστῶτας ἀργοὺς, καὶ λέγει αὐτοῖς, Τί ὧδε ἑστήκατε ὅλην τὴν ἡμέραν ἀργοί ; Λέγουσιν ζαὐτῷ, Ὅτι οὐδεὶς ἡμᾶς ἐμισθώσατο. Λέγει αὐτοῖς, Ὑπάγετε καὶ ὑμεῖς εἰς τὸν ἀμπελῶνα, καὶ ὁ ἐὰν ᾖ δίκαιον λήψεσθε. Ὀψίας ηδὲ γενομένης λέγει ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος τῷ ἐπιτρόπῳ αὑτοῦ, Κάλεσον τοὺς ἐργάτας, καὶ ἀπόδος αὐτοῖς τὸν μισθὸν, ἀρξάμενος ἀπὸ τῶν ἐσχάτων ἕως τῶν πρώτων. Καὶ θἐλθόντες οἱ περὶ τὴν ἑνδεκάτην ὥραν, ἔλαβον ἀνὰ δηνάριον. ἐλθόντες ιδὲ οἱ πρῶτοι ἐνόμισαν ὅτι πλεῖονα λήψονται· καὶ ἔλαβον καὶ αὐτοὶ ἀνὰ δηνάριον. λαβόντες ιαδὲ ἐγόγγυζον κατὰ τοῦ οἰκοδεσπότου, λέγοντεςιβ, ὅτι οὗτοι οἱ ἔσχατοι μίαν ὥραν ἐποίησαν, καὶ ἴσους ἡμῖν αὐτοὺς ἐποίησας, τοῖς βαστάσασιν τὸ βάρος τῆς ἡμέρας, καὶ τὸν καύσωνα. Ὁ ιγδὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν ἑνὶ αὐτῶν, Ἑταῖρε, οὐκ ἀδικῶ σε· οὐχὶ δηναρίου συνεφώνησάς μοι ; ἆρον ιδτὸ σὸν, καὶ ὕπαγε. θέλω δὲ τούτῳ τῷ ἐσχάτῳ δοῦναι ὡς καί σοι. ἢ ιεοὐκ ἔξεστί μοι ποιῆσαι ὃ θέλω ἐν τοῖς ἐμοῖς ; εἰ ὁ ὀφθαλμός σου πονηρός ἐστιν, ὅτι ἐγὼ ἀγαθός εἰμι ; Οὕτως ιϛἔσονται οἱ ἔσχατοι, πρῶτοι· καὶ οἱ πρῶτοι, ἔσχατοι. πολλοὶ γάρ εἰσι κλητοὶ, ὀλίγοι δὲ ἐκλεκτοί. ¶Καὶ ιζἀναβαίνων ὁ Ἰησοῦς εἰς Ἱεροσόλυμα, παρέλαβε τοὺς δώδεκα μαθητὰς κατ᾽ ἰδίαν ἐν τῇ ὁδῷ, καὶ εἶπεν αὐτοῖς, Ἰδοὺ ιηαναβαίνομεν εἰς Ἱεροσόλυμα· καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ γραμματεῦσι· καὶ κατακρινοῦσιν αὐτὸν θανάτῳ, καὶ ιθπαραδώσουσιν αὐτὸν τοῖς ἔθνεσιν εἰς τὸ ἐμπαῖξαι καὶ μαστιγῶσαι καὶ σταυρῶσαι· καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἀναστήσεται. ¶Τότε κπροσῆλθεν αὐτῷ ἡ μήτηρ τῶν υἱῶν Ζεβεδαίου, μετὰ τῶν υἱῶν αὑτῆς, προσκυνοῦσα καὶ αἰτοῦσά τι παρ᾽ αὐτοῦ. Ὁ καδὲ εἶπεν αὐτῇ, Τί θέλεις ; Λέγει αὐτῷ, Εἰπὲ ἵνα καθίσωσιν οὗτοι οἱ δύο υἱοί μου, εἷς ἐκ δεξιῶν σου, καὶ εἷς ἐξ εὐωνύμων ἐν τῇ βασιλείᾳ σου. Ἀποκριθεὶς κβδὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν, Οὐκ οἴδατε τί αἰτεῖσθε. δύνασθε πιεῖν τὸ ποτήριον ὃ ἐγὼ μέλλω πίνειν· καὶ τὸ βάπτισμα ὁ ἐγὼ βαπτίζομαι, βαπτισθῆναι ; Λέγουσιν αὐτῷ, Δυνάμεθα. Καὶ κγλέγει αὐτοῖς, Τὸ μὲν ποτήριόν μου πίεσθε, καὶ τὸ βάπτισμα ὃ ἐγὼ βαπτίζομαι, βαπτισθήσεσθε· τὸ δὲ καθίσαι ἐκ δεξιῶν μου καὶ ἐξ εὐωνύμων μου, οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι, ἀλλ᾽ οἷς ἡτοίμασται ὑπὸ τοῦ πατρός μου. ¶Καὶ κδἀκούσαντες οἱ δέκα ἠγανάκτησαν περὶ τῶν δύο ἀδελφῶν. Ὁ κεδὲ Ἰησοῦς προσκαλεσάμενος αὐτοὺς, εἶπεν, Οἴδατε ὅτι οἱ ἄρχοντες τῶν ἐθνῶν κατακυριεύουσιν αὐτῶν, καὶ οἱ μεγάλοι κατεξουσιάζουσιν αὐτῶν. οὐχ κϛοὕτως δὲ ἔσται ἐν ὑμῖν, ἀλλ᾽ ὃς ἐὰν θέλῃ ἐν ὑμῖν μέγας γενέσθαι, ἔστω ὑμῶν διάκονος· καὶ κζὃς ἐὰν θέλῃ ἐν ὑμῖν εἶναι πρῶτος, ἔστω ὑμῶν δοῦλος. ὥσπερ κηὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἦλθε διακονηθῆναι, ἀλλὰ διακονῆσαι, καὶ δοῦναι τὴν ψυχὴν αὐτοῦ λύτρον ἀντὶ πολλῶν. ¶Καὶ κθἐκπορευομένων αὐτῶν ἀπὸ Ἱεριχὼ, ἠκολούθησεν αὐτῷ ὄχλος πολύς. καὶ λἰδοὺ δύο τυφλοὶ καθήμενοι παρὰ τὴν ὁδὸν, ἀκούσαντες ὅτι Ἰησοῦς παράγει ἔκραξαν λέγοντες, Ἐλέησον ἡμᾶς Κύριε υἱὸς Δαβίδ. Ὁ λαδὲ ὄχλος ἐπετίμησεν αὐτοῖς ἵνα σιωπήσωσιν. οἱ δὲ μεῖζον ἔκραζον, λέγοντες, Ἐλέησον ἡμᾶς Κύριε υἱὸς Δαβίδ. Καὶ λβστὰς ὁ Ἰησοῦς ἐφώνησεν αὐτοὺς, καὶ εἶπε, Τί θέλετε ποιήσω ὑμῖν ; Λέγουσιν λγαὐτῷ, Κύριε, ἵνα ἀνοιχθῶσιν ἡμῶν οἱ ὀφθαλμοί. Σπλαγχνισθεὶς λδδὲ ὁ Ἰησοῦς ἥψατο τῶν ὀφθαλμῶν αὐτῶν· καὶ εὐθέως ἀνέβλεψαν αὐτῶν οἱ ὀφθαλμοὶ, καὶ ἠκολούθησαν αὐτῷ. ¶Καὶ κααὅτε ἤγγισαν εἰς Ἱεροσόλυμα, καὶ ἦλθον εἰς Βηθφαγῆ πρὸς τὸ ὄρος τῶν ἐλαιῶν, τότε ὁ Ἰησοῦς ἀπέστειλε δύο μαθητὰς, λέγων βαὐτοῖς, Πορεύθητε εἰς τὴν κώμην τὴν ἀπέναντι ὑμῶν, καὶ εὐθέως εὑρήσετε ὄνον δεδεμένην, καὶ πῶλον μετ᾽ αὐτῆς· λύσαντες ἀγάγετέ μοι. καὶ γἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ τὶ, ἐρεῖτε ὅτι ὁ Κύριος αὐτῶν χρείαν ἔχει. εὐθέως δὲ ἀποστελεῖ αὐτούς. Τοῦτο δδὲ ὅλον γέγονεν, ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν διὰ τοῦ προφήτου λέγοντος, Εἴπατε ετῇ θυγατρὶ Σιὼν, ἰδοὺ ὁ βασιλεύς σου ἔρχεταί σοι πραὺς, καὶ ἐπιβεβηκὼς ἐπὶ ὄνον, καὶ πῶλον υἱὸν ὑποζυγίου. Πορευθέντες ϛδὲ οἱ μαθηταὶ, καὶ ποιήσαντες καθὼς προσέταξεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, ἤγαγον ζτὴν ὄνον καὶ τὸν πῶλον, καὶ ἐπέθηκαν ἐπάνω αὐτῶν τὰ ἱμάτια αὑτῶν, καὶ ἐπεκάθισεν ἐπεκάθισαν ἐπάνω αὐτῶν. Ὁ ηδὲ πλεῖστος ὄχλος ἔστρωσαν ἑαυτῶν τὰ ἱμάτια ἐν τῇ ὁδῷ· ἄλλοι δὲ ἔκοπτον κλάδους ἀπὸ τῶν δένδρων, καὶ ἐστρώννυον ἐν τῇ ὁδῷ. Οἱ θδὲ ὄχλοι οἱ προάγοντες καὶ οἱ ἀκολουθοῦντες ἔκραζον, λέγοντες, Ὡσαννὰ τῷ υἱῷ Δαβὶδ, εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου, Ὡσαννὰ ἐν τοῖς ὑψίστοις. Καὶ ιεἰσελθόντος αὐτοῦ εἰς Ἱεροσόλυμα, ἐσείσθη πᾶσα ἡ πόλις, λέγουσα, Τίς ἐστιν οὗτος ; Οἱ ιαδὲ ὄχλοι ἔλεγον, Οὗτός ἐστιν Ἰησοῦς ὁ προφήτης ὁ ἀπὸ Ναζαρὲτ Ναζαρὲθ τῆς Γαλιλαίας. Καὶ ιβεἰσῆλθεν ὁ Ἰησοῦς εἰς τὸ ἱερὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐξέβαλε πάντας τοὺς πωλοῦντας καὶ ἀγοράζοντας ἐν τῷ ἱερῷ, καὶ τὰς τραπέζας τῶν κολλυβιστῶν κατέστρεψε, καὶ τὰς καθέδρας τῶν πωλούντων τὰς περιστεράς· καὶ ιγλέγει αὐτοῖς, γέγραπται, Ὁ οἶκός μου, οἶκος προσευχῆς κληθήσεται· ὑμεῖς δὲ αὐτὸν ἐποιήσατε σπήλαιον λῃστῶν. ¶Καὶ ιδπροσῆλθον αὐτῷ τυφλοὶ καὶ χωλοὶ ἐν τῷ ἱερῷ, καὶ ἐθεράπευσεν αὐτούς. Ἰδόντες ιεδὲ οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς τὰ θαυμάσια ἃ ἐποίησε, καὶ τοὺς παῖδας κράζοντας ἐν τῷ ἱερῷ, καὶ λέγοντας, Ὡσαννὰ τῷ υἱῷ Δαβὶδ, ἠγανάκτησαν, καὶ ιϛεἶπον αὐτῷ, Ἀκούεις τί οὗτοι λέγουσιν ; Ὁ δὲ Ἰησοῦς λέγει αὐτοῖς, Ναί. οὐδέποτε ἀνέγνωτε, ὅτι ἐκ στόματος νηπίων καὶ θηλαζόντων κατηρτίσω αἶνον ; Καὶ ιζκαταλιπὼν αὐτοὺς, ἐξῆλθεν ἔξω τῆς πόλεως εἰς Βηθανίαν, καὶ ηὐλίσθη ἐκεῖ. ¶Πρωΐας ιηδὲ ἐπανάγων εἰς τὴν πόλιν, ἐπείνασε· καὶ ιθἰδὼν συκῆν μίαν ἐπὶ τῆς ὁδοῦ, ἦλθεν ἐπ᾽ αὐτὴν, καὶ οὐδὲν εὗρεν ἐν αὐτῇ εἰ μὴ φύλλα μόνον. καὶ λέγει αὐτῇ, Μηκέτι ἐκ σοῦ καρπὸς γένηται εἰς τὸν αἰῶνα. Καὶ ἐξηράνθη παραχρῆμα ἡ συκῆ. Καὶ κἰδόντες οἱ μαθηταὶ ἐθαύμασαν, λέγοντες, Πῶς παραχρῆμα ἐξηράνθη ἡ συκῆ ; Ἀποκριθεὶς καδὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐὰν ἔχητε πίστιν, καὶ μὴ διακριθῆτε, οὐ μόνον τὸ τῆς συκῆς ποιήσετε, ἀλλὰ κᾂν τῷ ὄρει τούτῳ εἴπητε, Ἄρθητι, καὶ βλήθητι εἰς τὴν θάλασσαν, γενήσεται· καὶ κβπάντα ὅσα ἂν αἰτήσητε ἐν τῇ προσευχῇ πιστεύοντες, λήψεσθε. ¶Καὶ κγἐλθόντι αὐτῷ εἰς τὸ ἱερὸν, προσῆλθον αὐτῷ διδάσκοντι οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι τοῦ λαοῦ, λέγοντες, Ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιεῖς ; καὶ τίς σοι ἔδωκε τὴν ἐξουσίαν ταύτην ; Ἀποκριθεὶς κδδὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Ἐρωτήσω ὑμᾶς κᾀγὼ λόγον ἕνα, ὃν ἐὰν εἴπητέ μοι, κᾀγὼ ὑμῖν ἐρῶ ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιῶ. τὸ κεβάπτισμα Ἰωάννου πόθεν ἦν, ἐξ οὐρανοῦ, ἢ ἐξ ἀνθρώπων ; οἱ δὲ διελογίζοντο παρ᾽ ἑαυτοῖς, λέγοντες, Ἐὰν εἴπωμεν, ἐξ οὐρανοῦ· ἐρεῖ ἡμῖν, διατί οὖν οὐκ ἐπιστεύσατε αὐτῷ ; ἐὰν κϛδὲ εἴπωμεν, ἐξ ἀνθρώπων· φοβούμεθα τὸν ὄχλον. πάντες γὰρ ἔχουσι τὸν Ἰωάννην ὡς προφήτην. καὶ κζἀποκριθέντες τῷ Ἰησοῦ εἶπον, Οὐκ οἴδαμεν. Ἔφη αὐτοῖς καὶ αὐτὸς, Οὐδὲ ἐγὼ λέγω ὑμῖν ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιῶ. ¶Τί κηδὲ ὑμῖν δοκεῖ ; Ἄνθρωπος εἶχε τέκνα δύο· καὶ προσελθὼν τῷ πρώτῳ εἶπε, Τέκνον ὕπαγε, σήμερον ἐργάζου ἐν τῷ ἀμπελῶνί μου. Ὁ κθδὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Οὐ θέλω. ὕστερον δὲ μεταμεληθεὶς, ἀπῆλθε. Καὶ λπροσελθὼν τῷ δευτέρῳ, εἶπεν ὡσαύτως. Ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Ἐγὼ κύριε. καὶ οὐκ ἀπῆλθε. τίς λαἐκ τῶν δύο ἐποίησε τὸ θέλημα τοῦ πατρός ; Λέγουσιν αὐτῷ, Ὁ πρῶτος. Λέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι οἱ τελῶναι καὶ αἱ πόρναι προάγουσιν ὑμᾶς εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ Θεοῦ. ἦλθε λβγὰρ πρὸς ὑμᾶς Ἰωάννης ἐν ὁδῷ δικαιοσύνης, καὶ οὐκ ἐπιστεύσατε αὐτῷ. οἱ δὲ τελῶναι καὶ αἱ πόρναι ἐπίστευσαν αὐτῷ. ὑμεῖς δὲ ἰδόντες οὐ μετεμελήθητε ὕστερον, τοῦ πιστεῦσαι αὐτῷ. ¶Ἄλλην λγπαραβολὴν ἀκούσατε. Ἄνθρωπός τις ἦν οἰκοδεσπότης, ὅστις ἐφύτευσεν ἀμπελῶνα, καὶ φραγμὸν αὐτῷ περιέθηκε, καὶ ὤρυξεν ἐν αὐτῷ ληνὸν, καὶ ᾠκοδόμησε πύργον, καὶ ἐξέδοτο αὐτὸν γεωργοῖς, καὶ ἀπεδήμησεν. ὅτε λδδὲ ἤγγισεν ὁ καιρὸς τῶν καρπῶν, ἀπέστειλε τοὺς δούλους αὑτοῦ πρὸς τοὺς γεωργοὺς, λαβεῖν τοὺς καρποὺς αὐτοῦ. καὶ λελαβόντες οἱ γεωργοὶ τοὺς δούλους αὐτοῦ, ὃν μὲν ἔδειραν, ὃν δὲ ἀπέκτειναν, ὃν δὲ ἐλιθοβόλησαν. Πάλιν λϛἀπέστειλεν ἄλλους δούλους πλείονας τῶν πρώτων· καὶ ἐποίησαν αὐτοῖς ὡσαύτως. Ὕστερον λζδὲ ἀπέστειλε πρὸς αὐτοὺς τὸν υἱὸν αὑτοῦ, λέγων, Ἐντραπήσονται τὸν υἱόν μου. Οἱ ληδὲ γεωργοὶ ἰδόντες τὸν υἱὸν, εἶπον ἐν ἑαυτοῖς, Οὗτός ἐστιν ὁ κληρονόμος, δεῦτε, ἀποκτείνωμεν αὐτὸν, καὶ κατάσχωμεν τὴν κληρονομίαν αὐτοῦ. καὶ λθλαβόντες αὐτὸν, ἐξέβαλον ἔξω τοῦ ἀμπελῶνος, καὶ ἀπέκτειναν. Ὅταν μοὖν ἔλθῃ ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος, τί ποιήσει τοῖς γεωργοῖς ἐκείνοις ; Λέγουσιν μααὐτῷ, Κακοὺς κακῶς ἀπολέσει αὐτοὺς, καὶ τὸν ἀμπελῶνα ἐκδόσεται ἄλλοις γεωργοῖς, οἵτινες ἀποδώσουσιν αὐτῷ τοὺς καρποὺς ἐν τοῖς καιροῖς αὐτῶν. Λέγει μβαὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Οὐδέποτε ἀνέγνωτε ἐν ταῖς γραφαῖς, Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλὴν γωνίας. παρὰ Κυρίου ἐγένετο αὕτη, καὶ ἔστι θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν ; Διὰ μγτοῦτο λέγω ὑμῖν ὅτι ἀρθήσεται ἀφ᾽ ὑμῶν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ, καὶ δοθήσεται ἔθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς. καὶ μδὁ πεσὼν ἐπὶ τὸν λίθον τοῦτον, συνθλασθήσεται· ἐφ᾽ ὃν δ᾽ ἂν πέσῃ, λικμήσει αὐτόν. Καὶ μεἀκούσαντες οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ φαρισαῖοι τὰς παραβολὰς αὐτοῦ, ἔγνωσαν ὅτι περὶ αὐτῶν λέγει· καὶ μϛζητοῦντες αὐτὸν κρατῆσαι, ἐφοβήθησαν τοὺς ὄχλους, ἐπειδὴ ὡς προφήτην αὐτὸν εἶχον. ¶Καὶ κβαἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς, πάλιν εἶπεν αὐτοῖς ἐν παραβολαῖς, λέγων, Ὡμοιώθη βἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν ἀνθρώπῳ βασιλεῖ, ὅστις ἐποίησε γάμους τῷ υἱῷ αὑτοῦ, καὶ γἀπέστειλε τοὺς δούλους αὑτοῦ, καλέσαι τοὺς κεκλημένους εἰς τοὺς γάμους· καὶ οὐκ ἤθελον ἐλθεῖν. Πάλιν δἀπέστειλεν ἄλλους δούλους, λέγων, Εἴπατε τοῖς κεκλημένοις, Ἰδοὺ τὸ ἄριστόν μου ἡτοίμασα, οἱ ταῦροί μου καὶ τὰ σιτιστὰ τεθυμένα, καὶ πάντα ἕτοιμα· δεῦτε εἰς τοὺς γάμους. Οἱ εδὲ, ἀμελήσαντες ἀπῆλθον, ὁ μὲν εἰς τὸν ἴδιον ἀγρὸν, ὁ δὲ εἰς τὴν ἐμπορίαν αὑτοῦ. οἱ ϛδὲ λοιποὶ κρατήσαντες τοὺς δούλους αὐτοῦ ὕβρισαν, καὶ ἀπέκτειναν. Ἀκούσας ζδὲ ὁ βασιλεὺς ὠργίσθη, καὶ πέμψας τὰ στρατεύματα αὑτοῦ, ἀπώλεσε τοὺς φονεῖς ἐκείνους, καὶ τὴν πόλιν αὐτῶν ἐνέπρησε. Τότε ηλέγει τοῖς δούλοις αὑτοῦ, Ὁ μὲν γάμος ἕτοιμός ἐστιν, οἱ δὲ κεκλημένοι οὐκ ἦσαν ἄξιοι. πορεύεσθε θοὖν ἐπὶ τὰς διεξόδους τῶν ὁδῶν, καὶ ὅσους ἂν εὕρητε, καλέσατε εἰς τοὺς γάμους. Καὶ ιἐξελθόντες οἱ δοῦλοι ἐκεῖνοι εἰς τὰς ὁδοὺς, συνήγαγον πάντας ὅσους εὗρον, πονηρούς τε καὶ ἀγαθούς· καὶ ἐπλήσθη ὁ γάμος ἀνακειμένων. Εἰσελθὼν ιαδὲ ὁ βασιλεὺς θεάσασθαι τοὺς ἀνακειμένους, εἶδεν ἐκεῖ ἄνθρωπον οὐκ ἐνδεδυμένον ἔνδυμα γάμου· καὶ ιβλέγει αὐτῷ, Ἑταῖρε, πῶς εἰσῆλθες ὧδε, μὴ ἔχων ἔνδυμα γάμου ; Ὁ δὲ ἐφιμώθη. Τότε ιγεἶπεν ὁ βασιλεὺς τοῖς διακόνοις, Δήσαντες αὐτοῦ πόδας καὶ χεῖρας, ἄρατε αὐτὸν καὶ ἐκβάλετε εἰς τὸ σκότος τὸ ἐξώτερον· ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων. πολλοὶ ιδγάρ εἰσι κλητοὶ, ὀλίγοι δὲ ἐκλεκτοί. ¶Τότε ιεπορευθέντες οἱ φαρισαῖοι συμβούλιον ἔλαβον, ὅπως αὐτὸν παγιδεύσωσιν ἐν λόγῳ. καὶ ιϛἀποστέλλουσιν αὐτῷ τοὺς μαθητὰς αὑτῶν μετὰ τῶν Ἡρωδιανῶν, λέγοντες, Διδάσκαλε, οἴδαμεν ὅτι ἀληθὴς εἶ, καὶ τὴν ὁδὸν τοῦ Θεοῦ ἐν ἀληθείᾳ διδάσκεις, καὶ οὐ μέλει σοι περὶ οὐδενός· οὐ γὰρ βλέπεις εἰς πρόσωπον ἀνθρώπων· εἰπὲ ιζοὖν ἡμῖν, τί σοι δοκεῖ, ἔξεστι δοῦναι κῆνσον Καίσαρι, ἢ οὔ ; Γνοὺς ιηδὲ ὁ Ἰησοῦς τὴν πονηρίαν αὐτῶν, εἶπε, Τί με πειράζετε ὑποκριταί ; ἐπιδείξατέ ιθμοι τὸ νόμισμα τοῦ κήνσου. οἱ δὲ προσήνεγκαν αὐτῷ δηνάριον. καὶ κλέγει αὐτοῖς, Τίνος ἡ εἰκὼν αὕτη, καὶ ἡ ἐπιγραφή ; Λέγουσιν κααὐτῷ, Καίσαρος. Τότε λέγει αὐτοῖς, Ἀπόδοτε οὖν τὰ Καίσαρος Καίσαρι, καὶ τὰ τοῦ Θεοῦ τῷ Θεῷ. Καὶ κβἀκούσαντες ἐθαύμασαν· καὶ ἀφέντες αὐτὸν ἀπῆλθον. ¶Ἐν κγἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ προσῆλθον αὐτῷ Σαδδουκαῖοι, οἱ λέγοντες μὴ εἶναι ἀνάστασιν, καὶ ἐπηρώτησαν αὐτὸν, λέγοντεςκδ, Διδάσκαλε, Μωσῆς εἶπεν, Ἐάν τις ἀποθάνῃ μὴ ἔχων τέκνα, ἐπιγαμβρεύσει ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ, καὶ ἀναστήσει σπέρμα τῷ ἀδελφῷ αὑτοῦ. ἦσαν κεδὲ παρ᾽ ἡμῖν ἑπτὰ ἀδελφοί· καὶ ὁ πρῶτος, γάμησας ἐτελεύτησε· καὶ μὴ ἔχων σπέρμα, ἀφῆκε τὴν γυναῖκα αὑτοῦ τῷ ἀδελφῷ αὑτοῦ. ὁμοίως κϛκαὶ ὁ δεύτερος, καὶ ὁ τρίτος, ἕως τῶν ἑπτά. ὕστερον κζδὲ πάντων ἀπέθανε καὶ ἡ γυνή. ἐν κητῇ οὖν ἀναστάσει, τίνος τῶν ἑπτὰ ἔσται γυνή ; πάντες γὰρ ἔσχον αὐτήν. Ἀποκριθεὶς κθδὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Πλανᾶσθε, μὴ εἰδότες τὰς γραφὰς, μηδὲ τὴν δύναμιν τοῦ Θεοῦ. ἐν λγὰρ τῇ ἀναστάσει οὔτε γαμοῦσιν, οὔτε ἐκγαμίζονται, ἀλλ᾽ ὡς ἄγγελοι τοῦ Θεοῦ ἐν οὐρανῷ εἰσι. Περὶ λαδὲ τῆς ἀναστάσεως τῶν νεκρῶν οὐκ ἀνέγνωτε τὸ ῥηθὲν ὑμῖν ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, λέγοντος, Ἐγώ λβεἰμι ὁ Θεὸς Ἁβραὰμ, καὶ ὁ Θεὸς Ἰσαὰκ, καὶ ὁ Θεὸς Ἰακώβ. οὐκ ἔστιν ὁ Θεὸς, Θεὸς νεκρῶν, ἀλλὰ ζώντων. Καὶ λγἀκούσαντες οἱ ὄχλοι ἐξεπλήσσοντο ἐπὶ τῇ διδαχῇ αὐτοῦ. ¶Οἱ λδδὲ φαρισαῖοι ἀκούσαντες ὅτι ἐφίμωσε τοὺς Σαδδουκαίους, συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτό. καὶ λεἐπηρώτησεν εἷς ἐξ αὐτῶν νομικὸς, πειράζων αὐτὸν, καὶ λέγων, Διδάσκαλελϛ, ποία ἐντολὴ μεγάλη ἐν τῷ νόμῳ ; ὁ λζδὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ, Ἀγαπήσεις κύριον τὸν Θεόν σου ἐν ὅλῃ τῇ καρδίᾳ σου, καὶ ἐν ὅλῃ τῇ ψυχῇ σου, καὶ ἐν ὅλῃ τῇ διανοίᾳ σου. αὕτη ληἐστὶ πρώτη καὶ μεγάλη ἐντολή. δευτέρα λθδὲ ὁμοία αὐτῇ, Ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν. ἐν μταύταις ταῖς δυσὶν ἐντολαῖς ὅλος ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται κρέμανται. ¶Συνηγμένων μαδὲ τῶν φαρισαίων, ἐπηρώτησεν αὐτοὺς ὁ Ἰησοῦς λέγωνμβ, Τί ὑμῖν δοκεῖ περὶ τοῦ Χριστοῦ ; τίνος υἱός ἐστιν ; Λέγουσιν αὐτῷ, τοῦ Δαβίδ. Λέγει μγαὐτοῖς, Πῶς οὖν Δαβὶδ ἐν πνεύματι Κύριον αὐτὸν καλεῖ, λέγων, Εἶπεν μδὁ Κύριος τῷ Κυρίῳ μου, κάθου ἐκ δεξιῶν μου, ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου ; Εἰ μεοὖν Δαβὶδ καλεῖ αὐτὸν Κύριον, πῶς υἱὸς αὐτοῦ ἐστι ; Καὶ μϛοὐδεὶς ἐδύνατο αὐτῷ ἀποκριθῆναι λόγον· οὐδὲ ἐτόλμησέ τις ἀπ᾽ ἐκείνης τῆς ἡμέρας ἐπερωτῆσαι αὐτὸν οὐκέτι. ¶Τότε κγαὁ Ἰησοῦς ἐλάλησε τοῖς ὄχλοις καὶ τοῖς μαθηταῖς αὑτοῦ, λέγωνβ, Ἐπὶ τῆς Μωσέως καθέδρας ἐκάθισαν οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ φαρισαῖοι· πάντα γοὖν ὅσα ἂν εἴπωσιν ὑμῖν τηρεῖν, τηρεῖτε καὶ ποιεῖτε· κατὰ δὲ τὰ ἔργα αὐτῶν μὴ ποιεῖτε· λέγουσι γὰρ, καὶ οὐ ποιοῦσι. δεσμεύουσι δγὰρ φορτία βαρέα καὶ δυσβάστακτα, καὶ ἐπιτιθέασιν ἐπὶ τοὺς ὤμους τῶν ἀνθρώπων· τῷ δὲ δακτύλῳ αὑτῶν οὐ θέλουσι κινῆσαι αὐτά. πάντα εδὲ τὰ ἔργα αὑτῶν ποιοῦσι πρὸς τὸ θεαθῆναι τοῖς ἀνθρώποις. πλατύνουσι δὲ τὰ φυλακτήρια αὑτῶν, καὶ μεγαλύνουσι τὰ κράσπεδα τῶν ἱματίων αὑτῶν. φιλοῦσί ϛτε τὴν πρωτοκλισίαν ἐν τοῖς δείπνοις, καὶ τὰς πρωτοκαθεδρίας ἐν ταῖς συναγωγαῖς, καὶ ζτοὺς ἀσπασμοὺς ἐν ταῖς ἀγοραῖς, καὶ καλεῖσθαι ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων Ῥαββὶ Ῥαββί. ὑμεῖς ηδὲ μὴ κληθῆτε Ῥαββί· εἷς γάρ ἐστιν ὑμῶν ὁ καθηγητὴς, ὁ Χριστός. πάντες δὲ ὑμεῖς ἀδελφοί ἐστε. καὶ θπατέρα μὴ καλέσητε ὑμῶν ἐπὶ τῆς γῆς. εἷς γάρ ἐστιν ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. μηδὲ ικληθῆτε καθηγηταί· εἷς γὰρ ὑμῶν ἐστιν ὁ καθηγητὴς, ὁ Χριστός. Ὁ ιαδὲ μείζων ὑμῶν, ἔσται ὑμῶν διάκονος. Ὅστις ιβδὲ ὑψώσει ἑαυτὸν, ταπεινωθήσεται· καὶ ὅστις ταπεινώσει ἑαυτὸν, ὑψωθήσεται. ¶Οὐαὶ δὲ ὑμῖν γραμματεῖς καὶ φαρισαῖοι ὑποκριταὶ, ὅτι κατεσθίετε τὰς οἰκίας τῶν χηρῶν καὶ προφάσει μακρὰ προσευχόμενοι διὰ τοῦτο λήψεσθε περισσότερον κρίμα. ιγΟὐαὶ δὲ ὑμῖν, γραμματεῖς καὶ φαρισαῖοι, ὑποκριταὶ, ὅτι κλείετε τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὑμεῖς γὰρ οὐκ εἰσέρχεσθε, οὐδὲ τοὺς εἰσερχομένους ἀφίετε εἰσελθεῖν. ¶Οὐαὶ ὑμῖν γραμματεῖς καὶ φαρισαῖοι ὑποκριταὶ, ὅτι κλείετε τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων. ὑμεῖς γὰρ οὐκ εἰσέρχεσθε, οὐδὲ τοὺς εἰσερχομένους ἀφίετε εἰσελθεῖν. ιδΟὐαὶ ὑμῖν γραμματεῖς καὶ φαρισαῖοι ὑποκριταὶ, ὅτι κατεσθίετε τὰς οἰκίας τῶν χηρῶν καὶ προφάσει μακρὰ προσευχόμενοι διὰ τοῦτο λήψεσθε περισσότερον κρίμα. ¶Οὐαὶ ιεὑμῖν γραμματεῖς καὶ φαρισαῖοι ὑποκριταὶ, ὅτι περιάγετε τὴν θάλασσαν καὶ τὴν ξηρὰν, ποιῆσαι ἕνα προσήλυτον· καὶ ὅταν γένηται, ποιεῖτε αὐτὸν υἱὸν γεέννης διπλότερον ὑμῶν. ¶Οὐαὶ ιϛὑμῖν ὁδηγοὶ τυφλοὶ, οἱ λέγοντες, Ὃς ἂν ὀμόσῃ ἐν τῷ ναῷ, οὐδέν ἐστιν· ὃς δ᾽ ἂν ὀμόσῃ ἐν τῷ χρυσῷ τοῦ ναοῦ, ὀφείλει. Μωροὶ ιζκαὶ τυφλοὶ, τίς γὰρ μείζων ἐστὶν, ὁ χρυσὸς, ἢ ὁ ναὸς ὁ ἁγιάζων τὸν χρυσόν ; Καὶιη, Ὃς ἐὰν ὀμόσῃ ἐν τῷ θυσιαστηρίῳ, οὐδέν ἐστιν· ὃς δ᾽ ἂν ὀμόσῃ ἐν τῷ δώρῳ τῷ ἐπάνω αὐτοῦ, ὀφείλει. μωροὶ ιθκαὶ τυφλοὶ, τί γὰρ μεῖζον, τὸ δῶρον, ἢ τὸ θυσιαστήριον τὸ ἁγιάζον τὸ δῶρον ; Ὁ κοὖν ὀμόσας ἐν τῷ θυσιαστηρίῳ, ὀμνύει ἐν αὐτῷ, καὶ ἐν πᾶσι τοῖς ἐπάνω αὐτοῦ· καὶ καὁ ὀμόσας ἐν τῷ ναῷ, ὀμνύει ἐν αὐτῷ καὶ ἐν τῷ κατοικοῦντι αὐτόν· καὶ κβὁ ὀμόσας ἐν τῷ οὐρανῷ, ὀμνύει ἐν τῷ θρόνῳ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐν τῷ καθημένῳ ἐπάνω αὐτοῦ. ¶Οὐαὶ κγὑμῖν γραμματεῖς καὶ φαρισαῖοι ὑποκριταὶ, ὅτι ἀποδεκατοῦτε τὸ ἡδύοσμον, καὶ τὸ ἄνηθον, καὶ τὸ κύμινον· καὶ ἀφήκατε τὰ βαρύτερα τοῦ νόμου, τὴν κρίσιν, καὶ τὸν ἔλεον, καὶ τὴν πίστιν. ταῦτα ἔδει ποιῆσαι, κᾀκεῖνα μὴ ἀφιέναι. ὁδηγοὶ κδτυφλοὶ, οἱ διυλίζοντες τὸν κώνωπα, τὴν δὲ κάμηλον καταπίνοντες. ¶Οὐαὶ κεὑμῖν γραμματεῖς καὶ φαρισαῖοι ὑποκριταὶ, ὅτι καθαρίζετε τὸ ἔξωθεν τοῦ ποτηρίου καὶ τῆς παροψίδος, ἔσωθεν δὲ γέμουσιν ἐξ ἁρπαγῆς καὶ ἀκρασίας. φαρισαῖε κϛτυφλὲ, καθάρισον πρῶτον τὸ ἐντὸς τοῦ ποτηρίου καὶ τῆς παροψίδος, ἵνα γένηται καὶ τὸ ἐκτὸς αὐτῶν καθαρόν. ¶Οὐαὶ κζὑμῖν γραμματεῖς καὶ φαρισαῖοι ὑποκριταὶ, ὅτι παρομοιάζετε τάφοις κεκονιαμένοις, οἵτινες ἔξωθεν μὲν φαίνονται ὡραῖοι, ἔσωθεν δὲ γέμουσιν ὀστέων νεκρῶν, καὶ πάσης ἀκαθαρσίας. οὕτω κηκαὶ ὑμεῖς ἔξωθεν μὲν φαίνεσθε τοῖς ἀνθρώποις δίκαιοι, ἔσωθεν δὲ μεστοί ἐστε ὑποκρίσεως καὶ ἀνομίας. ¶Οὐαὶ κθὑμῖν γραμματεῖς καὶ φαρισαῖοι ὑποκριταὶ, ὅτι οἰκοδομεῖτε τοὺς τάφους τῶν προφητῶν, καὶ κοσμεῖτε τὰ μνημεῖα τῶν δικαίων, καὶ λλέγετε, εἰ ἦμεν ἐν ταῖς ἡμέραις τῶν πατέρων ἡμῶν, οὐκ ἂν ἦμεν κοινωνοὶ αὐτῶν ἐν τῷ αἵματι τῶν προφητῶν. ὥστε λαμαρτυρεῖτε ἑαυτοῖς, ὅτι υἱοί ἐστε τῶν φονευσάντων τοὺς προφήτας. καὶ λβὑμεῖς πληρώσατε τὸ μέτρον τῶν πατέρων ὑμῶν. ὄφειςλγ, γεννήματα ἐχιδνῶν, πῶς φύγητε ἀπὸ τῆς κρίσεως τῆς γεέννης ; διὰ λδτοῦτο ἰδοὺ ἐγὼ ἀποστέλλω πρὸς ὑμᾶς, προφήτας, καὶ σοφοὺς, καὶ γραμματεῖς· καὶ ἐξ αὐτῶν ἀποκτενεῖτε καὶ σταυρώσετε, καὶ ἐξ αὐτῶν μαστιγώσετε ἐν ταῖς συναγωγαῖς ὑμῶν, καὶ διώξετε ἀπὸ πόλεως εἰς πόλιν· ὅπως λεἔλθῃ ἐφ᾽ ὑμᾶς πᾶν αἷμα δίκαιον, ἐκχυνόμενον ἐπὶ τῆς γῆς, ἀπὸ τοῦ αἵματος Ἄβελ τοῦ δικαίου, ἕως τοῦ αἵματος Ζαχαρίου υἱοῦ Βαραχίου, ὃν ἐφονεύσατε μεταξὺ τοῦ ναοῦ καὶ τοῦ θυσιαστηρίου. ἀμὴν λϛλέγω ὑμῖν, ἥξει ταῦτα πάντα ἐπὶ τὴν γενεὰν ταύτην. Ἱερουσαλὴμλζ, Ἱερουσαλὴμ ἡ ἀποκτείνουσα τοὺς προφήτας, καὶ λιθοβολοῦσα τοὺς ἀπεσταλμένους πρὸς αὑτὴν, ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυναγαγεῖν τὰ τέκνα σου ὃν τρόπον ἐπισυνάγει ὄρνις τὰ νοσσία ἑαυτῆς ὑπὸ τὰς πτέρυγας, καὶ οὐκ ἠθελήσατε ; Ἰδοὺ ληἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος. λέγω λθγὰρ ὑμῖν, Οὐ μή με ἴδητε ἀπ᾽ ἄρτι ἕως ἂν εἴπητε, Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι Κυρίου. ¶Καὶ κδαἐξελθὼν ὁ Ἰησοῦς ἐπορεύετο ἀπὸ τοῦ ἱεροῦ· καὶ προσῆλθον οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἐπιδεῖξαι αὐτῷ τὰς οἰκοδομὰς τοῦ ἱεροῦ. ὁ βδὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Οὐ βλέπετε πάντα ταῦτα ; ἀμὴν λέγω ὑμῖν, οὐ μὴ ἀφεθῇ ὧδε λίθος ἐπὶ λίθον, ὃς οὐ μὴ καταλυθήσεται. ¶Καθημένου γδὲ αὐτοῦ ἐπὶ τοῦ ὄρους τῶν ἐλαιῶν, προσῆλθον αὐτῷ οἱ μαθηταὶ κατ᾽ ἰδίαν, λέγοντες, εἰπὲ ἡμῖν, πότε ταῦτα ἔσται, καὶ τί τὸ σημεῖον τῆς σῆς παρουσίας, καὶ τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος ; Καὶ δἀποκριθεὶς ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Βλέπετε μή τις ὑμᾶς πλανήσῃ. πολλοὶ εγὰρ ἐλεύσονται ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου, λέγοντες, Ἐγώ εἰμι ὁ Χριστός· καὶ πολλοὺς πλανήσουσι. μελλήσετε ϛδὲ ἀκούειν πολέμους, καὶ ἀκοὰς πολέμων· ὁρᾶτε μὴ θροεῖσθε· δεῖ γὰρ πάντα γενέσθαι. ἀλλ᾽ οὔπω ἐστὶ τὸ τέλος. ἐγερθήσεται ζγὰρ ἔθνος ἐπὶ ἔθνος, καὶ βασιλεία ἐπὶ βασιλείαν. καὶ ἔσονται λιμοὶ καὶ λοιμοὶ, καὶ σεισμοὶ κατὰ τόπους. πάντα ηδὲ ταῦτα ἀρχὴ ὠδίνων. τότε θπαραδώσουσιν ὑμᾶς εἰς θλίψιν, καὶ ἀποκτενοῦσιν ὑμᾶς· καὶ ἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων τῶν ἐθνῶν διὰ τὸ ὄνομά μου. καὶ ιτότε σκανδαλισθήσονται πολλοὶ, καὶ ἀλλήλους παραδώσουσι, καὶ μισήσουσιν ἀλλήλους, καὶ ιαπολλοὶ ψευδοπροφῆται ἐγερθήσονται, καὶ πλανήσουσι πολλούς. καὶ ιβδιὰ τὸ πληθυνθῆναι τὴν ἀνομίαν, ψυγήσεται ἡ ἀγάπη τῶν πολλῶν· ὁ ιγδὲ ὑπομείνας εἰς τέλος, οὗτος σωθήσεται. Καὶ ιδκηρυχθήσεται τοῦτο τὸ εὐαγγέλιον τῆς βασιλείας ἐν ὅλῃ τῇ οἰκουμένῃ, εἰς μαρτύριον πᾶσι τοῖς ἔθνεσι· καὶ τότε ἥξει τὸ τέλος. Ὅταν ιεοὖν ἴδητε τὸ βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως, τὸ ῥηθὲν διὰ Δανιὴλ τοῦ προφήτου, ἑστὸς ἐστὼς ἐν τόπῳ ἁγίῳ, (ὁ ἀναγινώσκων νοείτω) τότε ιϛοἱ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ φευγέτωσαν ἐπὶ τὰ ὄρη. ὁ ιζἐπὶ τοῦ δώματος, μὴ καταβαινέτω ἆραί τι ἐκ τῆς οἰκίας αὑτοῦ· καὶ ιηὁ ἐν τῷ ἀγρῷ, μὴ ἐπιστρεψάτω ὀπίσω ἆραι τὰ ἱμάτια αὑτοῦ. Οὐαὶ ιθδὲ ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις, καὶ ταῖς θηλαζούσαις ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις. Προσεύχεσθε κδὲ ἵνα μὴ γένηται ἡ φυγὴ ὑμῶν χειμῶνος, μηδὲ ἐν σαββάτῳ· ἔσται καγὰρ τότε θλίψις μεγάλη, οἵα οὐ γέγονεν ἀπ᾽ ἀρχῆς κόσμου, ἕως τοῦ νῦν, οὐδ᾽ οὐ μὴ γένηται. καὶ κβεἰ μὴ ἐκολοβώθησαν αἱ ἡμέραι ἐκεῖναι, οὐκ ἂν ἐσώθη πᾶσα σάρξ· διὰ δὲ τοὺς ἐκλεκτοὺς κολοβωθήσονται αἱ ἡμέραι ἐκεῖναι. Τότε κγἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ, ἰδοὺ ὧδε ὁ Χριστὸς, ἢ ὧδε· μὴ πιστεύσητε. ἐγερθήσονται κδγὰρ ψευδόχριστοι καὶ ψευδοπροφῆται, καὶ δώσουσι σημεῖα μεγάλα καὶ τέρατα, ὥστε πλανῆσαι, εἰ δυνατὸν, καὶ τοὺς ἐκλεκτούς. ἰδοὺ κεπροείρηκα ὑμῖν. Ἐὰν κϛοὖν εἴπωσιν ὑμῖν, ἰδοὺ ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐστὶ, μὴ ἐξέλθητε. ἰδοὺ ἐν τοῖς ταμείοις, μὴ πιστεύσητε. Ὥσπερ κζγὰρ ἡ ἀστραπὴ ἐξέρχεται ἀπὸ ἀνατολῶν, καὶ φαίνεται ἕως δυσμῶν, οὕτως ἔσται καὶ ἡ παρουσία τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου. ὅπου κηγὰρ ἐὰν ᾖ τὸ πτῶμα, ἐκεῖ συναχθήσονται οἱ ἀετοί. Εὐθέως κθδὲ μετὰ τὴν θλίψιν τῶν ἡμερῶν ἐκείνων, ὁ ἥλιος σκοτισθήσεται, καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὑτῆς, καὶ οἱ ἀστέρες πεσοῦνται ἀπὸ τοῦ οὐρανοῦ, καὶ αἱ δυνάμεις τῶν οὐρανῶν σαλευθήσονται. καὶ λτότε φανήσεται τὸ σημεῖον τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου ἐν τῷ οὐρανῷ· καὶ τότε κόψονται πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς, καὶ ὄψονται τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἐρχόμενον ἐπὶ τῶν νεφελῶν τοῦ οὐρανοῦ, μετὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς. Καὶ λαἀποστελεῖ τοὺς ἀγγέλους αὑτοῦ μετὰ σάλπιγγος φωνῆς μεγάλης, καὶ ἐπισυνάξουσι τοὺς ἐκλεκτοὺς αὐτοῦ ἐκ τῶν τεσσάρων ἀνέμων, ἀπ᾽ ἄκρων οὐρανῶν ἕως ἄκρων αὐτῶν. Ἀπὸ λβδὲ τῆς συκῆς μάθετε τὴν παραβολήν· ὅταν ἤδη ὁ κλάδος αὐτῆς γένηται ἁπαλὸς, καὶ τὰ φύλλα ἐκφύῃ, γινώσκετε ὅτι ἐγγὺς τὸ θέρος· οὕτω λγκαὶ ὑμεῖς, ὅταν ἴδητε πάντα ταῦτα, γινώσκετε ὅτι ἐγγύς ἐστιν ἐπὶ θύραις. ἀμὴν λδλέγω ὑμῖν, οὐ μὴ παρέλθῃ ἡ γενεὰ αὕτη, ἕως ἂν πάντα ταῦτα γένηται. Ὁ λεοὐρανὸς καὶ ἡ γῆ παρελεύσονται, οἱ δὲ λόγοι μου οὐ μὴ παρέλθωσι. ¶Περὶ λϛδὲ τῆς ἡμέρας ἐκείνης καὶ τῆς ὥρας οὐδεὶς οἶδεν, οὐδὲ οἱ ἄγγελοι τῶν οὐρανῶν, εἰ μὴ ὁ πατήρ μου μόνος. ὥσπερ λζδὲ αἱ ἡμέραι τοῦ Νῶε, οὕτως ἔσται καὶ ἡ παρουσία τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου. ὥσπερ ληγὰρ ἦσαν ἐν ταῖς ἡμέραις ταῖς πρὸ τοῦ κατακλυσμοῦ τρώγοντες καὶ πίνοντες, γαμοῦντες καὶ ἐκγαμίζοντες, ἄχρι ἧς ἡμέρας εἰσῆλθε Νῶε εἰς τὴν κιβωτὸν, καὶ λθοὐκ ἔγνωσαν, ἕως ἦλθεν ὁ κατακλυσμὸς, καὶ ἦρεν ἅπαντας· οὕτως ἔσται καὶ ἡ παρουσία τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου. Τότε μδύο ἔσονται ἐν τῷ ἀγρῷ· ὁ εἷς παραλαμβάνεται, καὶ ὁ εἷς ἀφίεται. δύο μαἀλήθουσαι ἐν τῷ μύλωνι· μία παραλαμβάνεται, καὶ μία ἀφίεται. Γρηγορεῖτε μβοὖν, ὅτι οὐκ οἴδατε ποίᾳ ὥρᾳ ὁ Κύριος ὑμῶν ἔρχεται. ἐκεῖνο μγδὲ γινώσκετε, ὅτι εἰ ᾔδει ὁ οἰκοδεσπότης ποίᾳ φυλακῇ ὁ κλέπτης ἔρχεται, ἐγρηγόρησεν ἂν, καὶ οὐκ ἂν εἴασε διορυγῆναι τὴν οἰκίαν αὑτοῦ. Διὰ μδτοῦτο καὶ ὑμεῖς γίνεσθε ἕτοιμοι, ὅτι ᾗ ὥρᾳ οὐ δοκεῖτε, ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἔρχεται. Τίς μεἄρα ἐστὶν ὁ πιστὸς δοῦλος καὶ φρόνιμος, ὃν κατέστησεν ὁ κύριος αὐτοῦ ἐπὶ τῆς θεραπείας αὑτοῦ, τοῦ διδόναι αὐτοῖς τὴν τροφὴν ἐν καιρῷ ; μακάριος μϛὁ δοῦλος ἐκεῖνος, ὃν ἐλθὼν ὁ κύριος αὐτοῦ εὑρήσει ποιοῦντα οὕτως. ἀμὴν μζλέγω ὑμῖν, ὅτι ἐπὶ πᾶσι τοῖς ὑπάρχουσιν αὑτοῦ καταστήσει αὐτόν. ἐὰν μηδὲ εἴπῃ ὁ κακὸς δοῦλος ἐκεῖνος ἐν τῇ καρδίᾳ αὑτοῦ, Χρονίζει ὁ κύριός μου ἐλθεῖν· καὶ μθἄρξηται τύπτειν τοὺς συνδούλους, ἐσθίειν δὲ καὶ πίνειν μετὰ τῶν μεθυόντων, ἥξει νὁ κύριος τοῦ δούλου ἐκείνου ἐν ἡμέρᾳ ᾗ οὐ προσδοκᾷ, καὶ ἐν ὥρᾳ ᾗ οὐ γινώσκει, καὶ ναδιχοτομήσει αὐτὸν, καὶ τὸ μέρος αὐτοῦ μετὰ τῶν ὑποκριτῶν θήσει· ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων. ¶Τότε κεαὁμοιωθήσεται ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν δέκα παρθένοις, αἵτινες λαβοῦσαι τὰς λαμπάδας αὑτῶν, ἐξῆλθον εἰς ἀπάντησιν τοῦ νυμφίου. Πέντε βδὲ ἦσαν ἐξ αὐτῶν φρόνιμοι, καὶ αἱ πέντε μωραί. αἵτινες γμωραὶ λαβοῦσαι τὰς λαμπάδας ἑαυτῶν, οὐκ ἔλαβον μεθ᾽ ἑαυτῶν ἔλαιον· αἱ δδὲ φρόνιμοι ἔλαβον ἔλαιον ἐν τοῖς ἀγγείοις αὑτῶν, μετὰ τῶν λαμπάδων αὑτῶν. Χρονίζοντος εδὲ τοῦ νυμφίου, ἐνύσταξαν πᾶσαι, καὶ ἐκάθευδον. μέσης ϛδὲ νυκτὸς κραυγὴ γέγονεν, Ἰδοὺ ὁ νυμφίος ἔρχεται, ἐξέρχεσθε εἰς ἀπάντησιν αὐτοῦ. Τότε ζἠγέρθησαν πᾶσαι αἱ παρθένοι ἐκεῖναι, καὶ ἐκόσμησαν τὰς λαμπάδας αὑτῶν. Αἱ ηδὲ μωραὶ ταῖς φρονίμοις εἶπον, Δότε ἡμῖν ἐκ τοῦ ἐλαίου ὑμῶν, ὅτι αἱ λαμπάδες ἡμῶν σβέννυνται. Ἀπεκρίθησαν θδὲ αἱ φρόνιμοι, λέγουσαι, Μήποτε οὐκ ἀρκέσῃ ἡμῖν καὶ ὑμῖν. πορεύεσθε δὲ μᾶλλον πρὸς τοὺς πωλοῦντας, καὶ ἀγοράσατε ἑαυταῖς. Ἀπερχομένων ιδὲ αὐτῶν ἀγοράσαι, ἦλθεν ὁ νυμφίος, καὶ αἱ ἕτοιμοι εἰσῆλθον μετ᾽ αὐτοῦ εἰς τοὺς γάμους, καὶ ἐκλείσθη ἡ θύρα. ὕστερον ιαδὲ ἔρχονται καὶ αἱ λοιπαὶ παρθένοι, λέγουσαι, Κύριε κύριε ἄνοιξον ἡμῖν. Ὁ ιβδὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, οὐκ οἶδα ὑμᾶς. Γρηγορεῖτε ιγοὖν, ὅτι οὐκ οἴδατε τὴν ἡμέραν οὐδὲ τὴν ὥραν ἐν ᾗ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἔρχεται. ¶Ὥσπερ ιδγὰρ ἄνθρωπος ἀποδημῶν ἐκάλεσε τοὺς ἰδίους δούλους, καὶ παρέδωκεν αὐτοῖς τὰ ὑπάρχοντα αὑτοῦ· καὶ ιεᾧ μὲν ἔδωκε πέντε τάλαντα, ᾧ δὲ δύο, ᾧ δὲ ἓν, ἑκάστῳ κατὰ τὴν ἰδίαν δύναμιν· καὶ ἀπεδήμησεν εὐθέως. Πορευθεὶς ιϛδὲ ὁ τὰ πέντε τάλαντα λαβὼν, εἰργάσατο ἐν αὐτοῖς, καὶ ἐποίησεν ἄλλα πέντε τάλαντα. Ὡσαύτως ιζκαὶ ὁ τὰ δύο, ἐκέρδησε καὶ αὐτὸς ἄλλα δύο. ὁ ιηδὲ τὸ ἓν λαβὼν, ἀπελθὼν ὤρυξεν ἐν τῇ γῇ, καὶ ἀπέκρυψε τὸ ἀργύριον τοῦ κυρίου αὑτοῦ. μετὰ ιθδὲ χρόνον πολὺν ἔρχεται ὁ κύριος τῶν δούλων ἐκείνων, καὶ συναίρει μετ᾽ αὐτῶν λόγον. καὶ κπροσελθὼν ὁ τὰ πέντε τάλαντα λαβὼν, προσήνεγκεν ἄλλα πέντε τάλαντα, λέγων, Κύριε, πέντε τάλαντά μοι παρέδωκας, ἴδε ἄλλα πέντε τάλαντα ἐκέρδησα ἐπ᾽ αὐτοῖς. Ἔφη καδὲ αὐτῷ ὁ κύριος αὐτοῦ, Εὖ δοῦλε ἀγαθὲ καὶ πιστὲ, ἐπὶ ὀλίγα ἦς πιστὸς, ἐπὶ πολλῶν σε καταστήσω. εἴσελθε εἰς τὴν χαρὰν τοῦ κυρίου σου. Προσελθὼν κβδὲ καὶ ὁ τὰ δύο τάλαντα λαβὼν, εἶπε, Κύριε, δύο τάλαντά μοι παρέδωκας, ἴδε ἄλλα δύο τάλαντα ἐκέρδησα ἐπ᾽ αὐτοῖς. Ἔφη κγαὐτῷ ὁ κύριος αὐτοῦ, Εὖ δοῦλε ἀγαθὲ καὶ πιστὲ, ἐπὶ ὀλίγα ἦς πιστὸς, ἐπὶ πολλῶν σε καταστήσω. εἴσελθε εἰς τὴν χαρὰν τοῦ κυρίου σου. Προσελθὼν κδδὲ καὶ ὁ τὸ ἓν τάλαντον εἰληφὼς, εἶπε, Κύριε, ἔγνων σε ὅτι σκληρὸς εἶ ἄνθρωπος, θερίζων ὅπου οὐκ ἔσπειρας, καὶ συνάγων ὅθεν οὐ διεσκόρπισας· καὶ κεφοβηθεὶς ἀπελθὼν ἔκρυψα τὸ τάλαντόν σου ἐν τῇ γῇ· ἴδε ἔχεις τὸ σόν. Ἀποκριθεὶς κϛδὲ ὁ κύριος αὐτοῦ εἶπεν αὐτῷ, Πονηρὲ δοῦλε καὶ ὀκνηρὲ, ᾔδεις ὅτι θερίζω ὅπου οὐκ ἔσπειρα, καὶ συνάγω ὅθεν οὐ διεσκόρπισα· ἔδει κζοὖν σε βαλεῖν τὸ ἀργύριόν μου τοῖς τραπεζίταις, καὶ ἐλθὼν ἐγὼ ἐκομισάμην ἂν τὸ ἐμὸν σὺν τόκῳ. ἄρατε κηοὖν ἀπ᾽ αὐτοῦ τὸ τάλαντον, καὶ δότε τῷ ἔχοντι τὰ δέκα τάλαντα. τῷ κθγὰρ ἔχοντι παντὶ δοθήσεται, καὶ περισσευθήσεται· ἀπὸ δὲ τοῦ μὴ ἔχοντος, καὶ ὃ ἔχει ἀρθήσεται ἀπ᾽ αὐτοῦ. καὶ λτὸν ἀχρεῖον δοῦλον ἐκβάλλετε εἰς τὸ σκότος τὸ ἐξώτερον· ἐκεῖ ἔσται ὁ κλαυθμὸς καὶ ὁ βρυγμὸς τῶν ὀδόντων. ¶Ὅταν λαδὲ ἔλθῃ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐν τῇ δόξῃ αὑτοῦ, καὶ πάντες οἱ ἅγιοι ἄγγελοι μετ᾽ αὐτοῦ, τότε καθίσει ἐπὶ θρόνου δόξης αὑτοῦ, καὶ λβσυναχθήσεται ἔμπροσθεν αὐτοῦ πάντα τὰ ἔθνη, καὶ ἀφοριεῖ αὐτοὺς ἀπ᾽ ἀλλήλων, ὥσπερ ὁ ποιμὴν ἀφορίζει τὰ πρόβατα ἀπὸ τῶν ἐρίφων· καὶ λγστήσει τὰ μὲν πρόβατα ἐκ δεξιῶν αὑτοῦ, τὰ δὲ ἐρίφια ἐξ εὐωνύμων. τότε λδἐρεῖ ὁ βασιλεὺς τοῖς ἐκ δεξιῶν αὑτοῦ, Δεῦτε οἱ εὐλογημένοι τοῦ πατρός μου, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου. ἐπείνασα λεγὰρ, καὶ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν· ἐδίψησα, καὶ ἐποτίσατέ με· ξένος ἤμην, καὶ συνηγάγετέ με· γυμνὸςλϛ, καὶ περιεβάλετέ με· ἠσθένησα, καὶ ἐπεσκέψασθέ με· ἐν φυλακῇ ἤμην, καὶ ἤλθετε πρός με. Τότε λζἀποκριθήσονται αὐτῷ οἱ δίκαιοι, λέγοντες, Κύριε, πότε σε εἴδομεν πεινῶντα, καὶ ἐθρέψαμεν ; ἢ διψῶντα, καὶ ἐποτίσαμεν ; πότε ληδέ σε εἴδομεν ξένον, καὶ συνηγάγομεν ; ἢ γυμνὸν, καὶ περιεβάλομεν ; πότε λθδέ σε εἴδομεν ἀσθενῆ, ἢ ἐν φυλακῇ, καὶ ἤλθομεν πρός σε ; Καὶ μἀποκριθεὶς ὁ βασιλεὺς ἐρεῖ αὐτοῖς, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐφ᾽ ὅσον ἐποιήσατε ἑνὶ τούτων τῶν ἀδελφῶν μου τῶν ἐλαχίστων, ἐμοὶ ἐποιήσατε. Τότε μαἐρεῖ καὶ τοῖς ἐξ εὐωνύμων, Πορεύεσθε ἀπ᾽ ἐμοῦ οἱ κατηραμένοι, εἰς τὸ πῦρ τὸ αἰώνιον τὸ ἡτοιμασμένον τῷ διαβόλῳ καὶ τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ. ἐπείνασα μβγὰρ, καὶ οὐκ ἐδώκατέ μοι φαγεῖν· ἐδίψησα, καὶ οὐκ ἐποτίσατέ με· ξένος μγἤμην, καὶ οὐ συνηγάγετέ με· γυμνὸς, καὶ οὐ περιεβάλετέ με· ἀσθενὴς καὶ ἐν φυλακῇ, καὶ οὐκ ἐπεσκέψασθέ με. Τότε μδἀποκριθήσονται αὐτῷ καὶ αὐτοὶ, λέγοντες, Κύριε, πότε σε εἴδομεν πεινῶντα, ἢ διψῶντα, ἢ ξένον, ἢ γυμνὸν, ἢ ἀσθενῆ, ἢ ἐν φυλακῇ, καὶ οὐ διηκονήσαμέν σοι ; Τότε μεἀποκριθήσεται αὐτοῖς, λέγων, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐφ᾽ ὅσον οὐκ ἐποιήσατε ἑνὶ τούτων τῶν ἐλαχίστων, οὐδὲ ἐμοὶ ἐποιήσατε. Καὶ μϛἀπελεύσονται οὗτοι εἰς κόλασιν αἰώνιον, οἱ δὲ δίκαιοι εἰς ζωὴν αἰώνιον. ¶Καὶ κϛαἐγένετο ὅτε ἐτέλεσεν ὁ Ἰησοῦς πάντας τοὺς λόγους τούτους, εἶπε τοῖς μαθηταῖς αὑτοῦ, Οἴδατε βὅτι μετὰ δύο ἡμέρας τὸ πάσχα γίνεται, καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοται εἰς τὸ σταυρωθῆναι. Τότε γσυνήχθησαν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι τοῦ λαοῦ εἰς τὴν αὐλὴν τοῦ ἀρχιερέως τοῦ λεγομένου Καϊάφα, καὶ δσυνεβουλεύσαντο ἵνα τὸν Ἰησοῦν κρατήσωσι δόλῳ, καὶ ἀποκτείνωσιν. ἔλεγον εδὲ, μὴ ἐν τῇ ἑορτῇ, ἵνα μὴ θόρυβος γένηται ἐν τῷ λαῷ. Τοῦ ϛδὲ Ἰησοῦ γενομένου ἐν Βηθανίᾳ ἐν οἰκίᾳ Σίμωνος τοῦ λεπροῦ, προσῆλθεν ζαὐτῷ γυνὴ ἀλάβαστρον μύρου ἔχουσα βαρυτίμου, καὶ κατέχεεν ἐπὶ τῆν κεφαλὴν αὐτοῦ ἀνακειμένου. Ἰδόντες ηδὲ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἠγανάκτησαν, λέγοντες, Εἰς τί ἡ ἀπώλεια αὕτη ; ἠδύνατο θγὰρ τοῦτο τὸ μύρον πραθῆναι πολλοῦ, καὶ δοθῆναι πτωχοῖς. Γνοὺς ιδὲ ὁ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Τί κόπους παρέχετε τῇ γυναικί ; ἔργον γὰρ καλὸν εἰργάσατο εἰς ἐμέ. πάντοτε ιαγὰρ τοὺς πτωχοὺς ἔχετε μεθ᾽ ἑαυτῶν, ἐμὲ δὲ οὐ πάντοτε ἔχετε. βαλοῦσα ιβγὰρ αὕτη τὸ μύρον τοῦτο ἐπὶ τοῦ σώματός μου, πρὸς τὸ ἐνταφιάσαι με ἐποίησεν. ἀμὴν ιγλέγω ὑμῖν, ὅπου ἐὰν κηρυχθῇ τὸ εὐαγγέλιον τοῦτο ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ, λαληθήσεται καὶ ὃ ἐποίησεν αὕτη εἰς μνημόσυνον αὐτῆς. ¶Τότε ιδπορευθεὶς εἷς τῶν δώδεκα, ὁ λεγόμενος Ἰούδας Ἰσκαριώτης, πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς, εἶπειε, Τί θέλετέ μοι δοῦναι, κᾀγὼ ὑμῖν παραδώσω αὐτόν ; Οἱ δὲ ἔστησαν αὐτῷ τριάκοντα ἀργύρια· καὶ ιϛἀπὸ τότε ἐζήτει εὐκαιρίαν ἵνα αὐτὸν παραδῷ. Τῇ ιζδὲ πρώτῃ τῶν ἀζύμων προσῆλθον οἱ μαθηταὶ τῷ Ἰησοῦ, λέγοντες αὐτῷ, Ποῦ θέλεις ἑτοιμάσωμέν σοι φαγεῖν τὸ πάσχα ; Ὁ ιηδὲ εἶπεν, Ὑπάγετε εἰς τὴν πόλιν πρὸς τὸν δεῖνα, καὶ εἴπατε αὐτῷ, Ὁ διδάσκαλος λέγει, ὁ καιρός μου ἐγγύς ἐστιν, πρός σε ποιῶ τὸ πάσχα μετὰ τῶν μαθητῶν μου. Καὶ ιθἐποίησαν οἱ μαθηταὶ ὡς συνέταξεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, καὶ ἡτοίμασαν τὸ πάσχα. ¶Ὀψίας κδὲ γενομένης ἀνέκειτο μετὰ τῶν δώδεκα· καὶ καἐσθιόντων αὐτῶν εἶπεν, Ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὅτι εἷς ἐξ ὑμῶν παραδώσει με. Καὶ κβλυπούμενοι σφόδρα, ἤρξαντο λέγειν αὐτῷ ἕκαστος αὐτῶν, Μήτι ἐγώ εἰμι, Κύριε ; Ὁ κγδὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Ὁ ἐμβάψας μετ᾽ ἐμοῦ ἐν τῷ τρυβλίῳ τὴν χεῖρα, οὗτός με παραδώσει. ὁ κδμὲν υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ὑπάγει, καθὼς γέγραπται περὶ αὐτοῦ, οὐαὶ δὲ τῷ ἀνθρώπῳ ἐκείνῳ, δι᾽ οὗ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοται. καλὸν ἦν αὐτῷ, εἰ οὐκ ἐγεννήθη ὁ ἄνθρωπος ἐκεῖνος. Ἀποκριθεὶς κεδὲ Ἰούδας ὁ παραδιδοὺς αὐτὸν, εἶπε, Μήτι ἐγώ εἰμι, ῥαββί ; Λέγει αὐτῷ, Σὺ εἶπας. Ἐσθιόντων κϛδὲ αὐτῶν, λαβὼν ὁ Ἰησοῦς τὸν ἄρτον καὶ εὐλογήσας, ἔκλασε καὶ ἐδίδου τοῖς μαθηταῖς, καὶ εἶπε, Λάβετε, φάγετε· τοῦτό ἐστι τὸ σῶμά μου. Καὶ κζλαβὼν τὸ ποτήριον καὶ εὐχαριστήσας, ἔδωκεν αὐτοῖς, λέγων, Πίετε ἐξ αὐτοῦ πάντες· τοῦτο κηγάρ ἐστι τὸ αἷμά μου τὸ τῆς καινῆς διαθήκης, τὸ περὶ πολλῶν ἐκχυνόμενον εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν. Λέγω κθδὲ ὑμῖν, ὅτι οὐ μὴ πίω ἀπ᾽ ἄρτι ἐκ τούτου τοῦ γεννήματος τῆς ἀμπέλου, ἕως τῆς ἡμέρας ἐκείνης ὅταν αὐτὸ πίνω μεθ᾽ ὑμῶν καινὸν ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ πατρός μου. Καὶ λὑμνήσαντες, ἐξῆλθον εἰς τὸ ὄρος τῶν ἐλαιῶν. Τότε λαλέγει αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς, Πάντες ὑμεῖς σκανδαλισθήσεσθε ἐν ἐμοὶ ἐν τῇ νυκτὶ ταύτῃ. γέγραπται γὰρ, Πατάξω τὸν ποιμένα, καὶ διασκορπισθήσεται τὰ πρόβατα τῆς ποίμνης. μετὰ λβδὲ τὸ ἐγερθῆναί με, προάξω ὑμᾶς εἰς τὴν Γαλιλαίαν. Ἀποκριθεὶς λγδὲ ὁ Πέτρος εἶπεν αὐτῷ, Εἰ καὶ πάντες σκανδαλισθήσονται ἐν σοὶ, ἐγὼ οὐδέποτε σκανδαλισθήσομαι. Ἔφη λδαὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Ἀμὴν λέγω σοι, ὅτι ἐν ταύτῃ τῇ νυκτὶ, πρὶν ἀλέκτορα φωνῆσαι, τρὶς ἀπαρνήσῃ με. Λέγει λεαὐτῷ ὁ Πέτρος, Κᾂν δέῃ με σὺν σοὶ ἀποθανεῖν, οὐ μή σε ἀπαρνήσομαι. Ὁμοίως καὶ πάντες οἱ μαθηταὶ εἶπον. Τότε λϛἔρχεται μετ᾽ αὐτῶν ὁ Ἰησοῦς εἰς χωρίον λεγόμενον Γεθσημανῆ, καὶ λέγει τοῖς μαθηταῖς, Καθίσατε αὐτοῦ ἕως οὗ ἀπελθὼν προσεύξωμαι ἐκεῖ. Καὶ λζπαραλαβὼν τὸν Πέτρον καὶ τοὺς δύο υἱοὺς Ζεβεδαίου, ἤρξατο λυπεῖσθαι καὶ ἀδημονεῖν. Τότε ληλέγει αὐτοῖς, Περίλυπός ἐστιν ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου. μείνατε ὧδε, καὶ γρηγορεῖτε μετ᾽ ἐμοῦ. Καὶ λθπροελθὼν μικρὸν, ἔπεσεν ἐπὶ πρόσωπον αὑτοῦ προσευχόμενος, καὶ λέγων, Πάτερ μου, εἰ δυνατόν ἐστι, παρελθέτω ἀπ᾽ ἐμοῦ τὸ ποτήριον τοῦτο. πλὴν οὐχ ὡς ἐγὼ θέλω, ἀλλ᾽ ὡς σύ. Καὶ μἔρχεται πρὸς τοὺς μαθητὰς, καὶ εὑρίσκει αὐτοὺς καθεύδοντας, καὶ λέγει τῷ Πέτρῳ, Οὕτως οὐκ ἰσχύσατε μίαν ὥραν γρηγορῆσαι μετ᾽ ἐμοῦ ; γρηγορεῖτεμα, καὶ προσεύχεσθε, ἵνα μὴ εἰσέλθητε εἰς πειρασμόν. τὸ μὲν πνεῦμα πρόθυμον, ἡ δὲ σὰρξ ἀσθενής. Πάλιν μβἐκ δευτέρου ἀπελθὼν, προσηύξατο λέγων, Πάτερ μου, εἰ οὐ δύναται τοῦτο τὸ ποτήριον παρελθεῖν ἀπ᾽ ἐμοῦ, ἐὰν μὴ αὐτὸ πίω, γενηθήτω τὸ θέλημά σου. Καὶ μγἐλθὼν εὑρίσκει αὐτοὺς πάλιν καθεύδοντας, ἦσαν γὰρ αὐτῶν οἱ ὀφθαλμοὶ βεβαρημένοι. καὶ μδἀφεὶς αὐτοὺς, ἀπελθὼν πάλιν, προσηύξατο ἐκ τρίτου, τὸν αὐτὸν λόγον εἰπών. Τότε μεἔρχεται πρὸς τοὺς μαθητὰς αὑτοῦ, καὶ λέγει αὐτοῖς, Καθεύδετε τὸ λοιπὸν, καὶ ἀναπαύεσθε· ἰδοὺ ἤγγικεν ἡ ὥρα, καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοται εἰς χεῖρας ἁμαρτωλῶν. ἐγείρεσθεμϛ, ἄγωμεν. ἰδοὺ ἤγγικεν ὁ παραδιδούς με. ¶Καὶ μζἔτι αὐτοῦ λαλοῦντος, ἰδοὺ Ἰούδας εἷς τῶν δώδεκα ἦλθε, καὶ μετ᾽ αὐτοῦ ὄχλος πολὺς μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων, ἀπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ πρεσβυτέρων τοῦ λαοῦ. Ὁ μηδὲ παραδιδοὺς αὐτὸν, ἔδωκεν αὐτοῖς σημεῖον, λέγων, Ὃν ἂν φιλήσω, αὐτός ἐστι· κρατήσατε αὐτόν. Καὶ μθεὐθέως προσελθὼν τῷ Ἰησοῦ εἶπε, Χαῖρε ῥαββί. καὶ κατεφίλησεν αὐτόν. Ὁ νδὲ Ἰησοῦς εἶπεν αὐτῷ, Ἑταῖρε, ἐφ᾽ ᾧ πάρει ; Τότε προσελθόντες ἐπέβαλον τὰς χεῖρας ἐπὶ τὸν Ἰησοῦν, καὶ ἐκράτησαν αὐτόν. Καὶ ναἰδοὺ εἷς τῶν μετὰ Ἰησοῦ ἐκτείνας τὴν χεῖρα, ἀπέσπασε τὴν μάχαιραν αὑτοῦ· καὶ πατάξας τὸν δοῦλον τοῦ ἀρχιερέως, ἀφεῖλεν αὐτοῦ τὸ ὠτίον. Τότε νβλέγει αὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, ἀπόστρεψόν σου τὴν μάχαιραν εἰς τὸν τόπον αὐτῆς. πάντες γὰρ οἱ λαβόντες μάχαιραν, ἐν μαχαίρᾳ ἀπολοῦνται. ἢ νγδοκεῖς ὅτι οὐ δύναμαι ἄρτι παρακαλέσαι τὸν πατέρα μου, καὶ παραστήσει μοι πλείους ἢ δώδεκα λεγεῶνας ἀγγέλων ; πῶς νδοὖν πληρωθῶσιν αἱ γραφαὶ, ὅτι οὕτω δεῖ γενέσθαι ; Ἐν νεἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ εἶπεν ὁ Ἰησοῦς τοῖς ὄχλοις, Ὡς ἐπὶ λῃστὴν ἐξήλθετε μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων συλλαβεῖν με. καθ᾽ ἡμέραν πρὸς ὑμᾶς ἐκαθεζόμην διδάσκων ἐν τῷ ἱερῷ, καὶ οὐκ ἐκρατήσατέ με. Τοῦτο νϛδὲ ὅλον γέγονεν, ἵνα πληρωθῶσιν αἱ γραφαὶ τῶν προφητῶν. Τότε οἱ μαθηταὶ πάντες ἀφέντες αὐτὸν ἔφυγον. ¶Οἱ νζδὲ κρατήσαντες τὸν Ἰησοῦν ἀπήγαγον πρὸς Καϊάφαν τὸν ἀρχιερέα, ὅπου οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι συνήχθησαν. Ὁ νηδὲ Πέτρος ἠκολούθει αὐτῷ ἀπὸ μακρόθεν, ἕως τῆς αὐλῆς τοῦ ἀρχιερέως. καὶ εἰσελθὼν ἔσω ἐκάθητο μετὰ τῶν ὑπηρετῶν, ἰδεῖν τὸ τέλος. οἱ νθδὲ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι καὶ τὸ συνέδριον ὅλον ἐζήτουν ψευδομαρτυρίαν κατὰ τοῦ Ἰησοῦ, ὅπως αὐτὸν θανατώσωσι, καὶ ξοὐχ εὗρον· καὶ πολλῶν ψευδομαρτύρων προσελθόντων, οὐχ εὗρον. ὕστερον δὲ προσελθόντες δύο ψευδομάρτυρες εἶπονξα, οὗτος ἔφη, Δύναμαι καταλῦσαι τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ, καὶ διὰ τριῶν ἡμερῶν οἰκοδομῆσαι αὐτόν. Καὶ ξβἀναστὰς ὁ ἀρχιερεὺς εἶπεν αὐτῷ, Οὐδὲν ἀποκρίνῃ ; τί οὗτοί σου καταμαρτυροῦσιν ; Ὁ ξγδὲ Ἰησοῦς ἐσιώπα. Καὶ ἀποκριθεὶς ὁ ἀρχιερεὺς εἶπεν αὐτῷ, Ἐξορκίζω σε κατὰ τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος, ἵνα ἡμῖν εἴπῃς εἰ σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ υἱὸς τοῦ Θεοῦ. Λέγει ξδαὐτῷ ὁ Ἰησοῦς, Σὺ εἶπας. πλὴν λέγω ὑμῖν, ἀπ᾽ ἄρτι ὄψεσθε τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου καθήμενον ἐκ δεξιῶν τῆς δυνάμεως, καὶ ἐρχόμενον ἐπὶ τῶν νεφελῶν τοῦ οὐρανοῦ. Τότε ξεὁ ἀρχιερεὺς διέῤῥηξε τὰ ἱμάτια αὑτοῦ, λέγων, Ὅτι ἐβλασφήμησε· τί ἔτι χρείαν ἔχομεν μαρτύρων ; ἴδε νῦν ἠκούσατε τὴν βλασφημίαν αὐτοῦ· τί ξϛὑμῖν δοκεῖ ; Οἱ δὲ ἀποκριθέντες εἰπον, Ἔνοχος θανάτου ἐστί. Τότε ξζἐνέπτυσαν εἰς τὸ πρόσωπον αὐτοῦ, καὶ ἐκολάφισαν αὐτόν. οἱ δὲ ἐῤῥάπισαν, λέγοντεςξη, Προφήτευσον ἡμῖν Χριστὲ, τίς ἐστιν ὁ παίσας σε ; ¶Ὁ ξθδὲ Πέτρος ἔξω ἐκάθητο ἐν τῇ αὐλῇ, καὶ προσῆλθεν αὐτῷ μία παιδίσκη, λέγουσα, Καὶ σὺ ἦσθα μετὰ Ἰησοῦ τοῦ Γαλιλαίου. Ὁ οδὲ ἠρνήσατο ἔμπροσθεν πάντων, λέγων, Οὐκ οἶδα τί λέγεις. Ἐξελθόντα οαδὲ αὐτὸν εἰς τὸν πυλῶνα εἶδεν αὐτὸν ἄλλη, καὶ λέγει τοῖς ἐκεῖ, Καὶ οὗτος ἦν μετὰ Ἰησοῦ τοῦ Ναζωραίου. Καὶ οβπάλιν ἠρνήσατο μεθ᾽ ὅρκου, Ὅτι οὐκ οἶδα τὸν ἄνθρωπον. μετὰ ογμικρὸν δὲ προσελθόντες οἱ ἑστῶτες, εἶπον τῷ Πέτρῳ, Ἀληθῶς καὶ σὺ ἐξ αὐτῶν εἶ. καὶ γὰρ ἡ λαλιά σου δῆλόν σε ποιεῖ. Τότε οδἤρξατο καταναθεματίζειν καὶ ὀμνύειν, Ὅτι οὐκ οἶδα τὸν ἄνθρωπον. Καὶ εὐθέως ἀλέκτωρ ἐφώνησε· καὶ οεἐμνήσθη ὁ Πέτρος τοῦ ῥήματος τοῦ Ἰησοῦ εἰρηκότος αὐτῷ, Ὅτι πρὶν ἀλέκτορα φωνῆσαι, τρὶς ἀπαρνήσῃ με. Καὶ ἐξελθὼν ἔξω, ἔκλαυσε πικρῶς. ¶Πρωΐας κζαδὲ γενομένης, συμβούλιον ἔλαβον πάντες οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι τοῦ λαοῦ κατὰ τοῦ Ἰησοῦ, ὥστε θανατῶσαι αὐτόν. καὶ βδήσαντες αὐτὸν ἀπήγαγον, καὶ παρέδωκαν αὐτὸν Ποντίῳ Πιλάτῳ τῷ ἡγεμόνι. ¶Τότε γἰδὼν Ἰούδας ὁ παραδιδοὺς αὐτὸν, ὅτι κατεκρίθη, μεταμεληθεὶς ἀπέστρεψε τὰ τριάκοντα ἀργύρια τοῖς ἀρχιερεῦσι καὶ τοῖς πρεσβυτέροις, λέγωνδ, Ἥμαρτον παραδοὺς αἷμα ἀθῷον. Οἱ δὲ εἶπον, Τί πρὸς ἡμᾶς ; σὺ ὄψει. Καὶ εῥίψας τὰ ἀργύρια ἐν τῷ ναῷ, ἀνεχώρησε, καὶ ἀπελθὼν ἀπήγξατο. Οἱ ϛδὲ ἀρχιερεῖς λαβόντες τὰ ἀργύρια εἶπον, Οὐκ ἔξεστι βαλεῖν αὐτὰ εἰς τὸν κορβανᾶν· ἐπεὶ τιμὴ αἵματός ἐστι. Συμβούλιον ζδὲ λαβόντες, ἠγόρασαν ἐξ αὐτῶν τὸν ἀγρὸν τοῦ κεραμέως εἰς ταφὴν τοῖς ξένοις. διὸ ηἐκλήθη ὁ ἀγρὸς ἐκεῖνος, ἀγρὸς αἵματος, ἕως τῆς σήμερον. Τότε θἐπληρώθη τὸ ῥηθὲν διὰ Ἰερεμίου τοῦ προφήτου, λέγοντος, Καὶ ἔλαβον τὰ τριάκοντα ἀργύρια, τὴν τιμὴν τοῦ τετιμημένου, ὃν ἐτιμήσαντο ἀπὸ υἱῶν Ἰσραὴλ, καὶ ιἔδωκαν αὐτὰ εἰς τὸν ἀγρὸν τοῦ κεραμέως, καθὰ συνέταξέ μοι Κύριος. Ὁ ιαδὲ Ἰησοῦς ἔστη ἔμπροσθεν τοῦ ἡγεμόνος, καὶ ἐπηρώτησεν αὐτὸν ὁ ἡγεμὼν, λέγων, Σὺ εἶ ὁ βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων ; Ὁ δὲ Ἰησοῦς ἔφη αὐτῷ, Σὺ λέγεις. Καὶ ιβἐν τῷ κατηγορεῖσθαι αὐτὸν ὑπὸ τῶν ἀρχιερέων καὶ τῶν πρεσβυτέρων, οὐδὲν ἀπεκρίνατο. τότε ιγλέγει αὐτῷ ὁ Πιλάτος, Οὐκ ἀκούεις πόσα σου καταμαρτυροῦσι ; Καὶ ιδοὐκ ἀπεκρίθη αὐτῷ πρὸς οὐδὲ ἓν ῥῆμα· ὥστε θαυμάζειν τὸν ἡγεμόνα λίαν. ¶Κατὰ ιεδὲ ἑορτὴν εἰώθει ὁ ἡγεμὼν ἀπολύειν ἕνα τῷ ὄχλῳ δέσμιον, ὃν ἤθελον. εἶχον ιϛδὲ τότε δέσμιον ἐπίσημον λεγόμενον Βαραββᾶν. συνηγμένων ιζοὖν αὐτῶν, εἶπεν αὐτοῖς ὁ Πιλάτος, Τίνα θέλετε ἀπολύσω ὑμῖν ; Βαραββᾶν, ἢ Ἰησοῦν τὸν λεγόμενον Χριστὸν ; ᾔδει ιηγὰρ ὅτι διὰ φθόνον παρέδωκαν αὐτόν. ¶Καθημένου ιθδὲ αὐτοῦ ἐπὶ τοῦ βήματος, ἀπέστειλε πρὸς αὐτὸν ἡ γυνὴ αὐτοῦ, λέγουσα, Μηδέν σοι καὶ τῷ δικαίῳ ἐκείνῳ. πολλὰ γὰρ ἔπαθον σήμερον κατ᾽ ὄναρ δι᾽ αὐτόν. ¶Οἱ κδὲ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι ἔπεισαν τοὺς ὄχλους ἵνα αἰτήσωνται τὸν Βαραββᾶν, τὸν δὲ Ἰησοῦν ἀπολέσωσιν. ἀποκριθεὶς καδὲ ὁ ἡγεμὼν εἶπεν αὐτοῖς, Τίνα θέλετε ἀπὸ τῶν δύο ἀπολύσω ὑμῖν ; Οἱ δὲ εἶπον, Βαραββᾶν. Λέγει κβαὐτοῖς ὁ Πιλάτος, Τί οὐν ποιήσω Ἰησοῦν τὸν λεγόμενον Χριστόν ; Λέγουσιν αὐτῷ πάντες, Σταυρωθήτω. Ὁ κγδὲ ἡγεμὼν ἔφη, Τί γὰρ κακὸν ἐποίησεν ; Οἱ δὲ περισσῶς ἔκραζον, λέγοντες, Σταυρωθήτω. Ἰδὼν κδδὲ ὁ Πιλάτος ὅτι οὐδὲν ὠφελεῖ, ἀλλὰ μᾶλλον θόρυβος γίνεται, λαβὼν ὕδωρ ἀπενίψατο τὰς χεῖρας ἀπέναντι τοῦ ὄχλου, λέγων, Ἀθῷός εἰμι ἀπὸ τοῦ αἵματος τοῦ δικαίου τούτου. ὑμεῖς ὄψεσθε. Καὶ κεἀποκριθεὶς πᾶς ὁ λαὸς εἶπε, Τὸ αἷμα αὐτοῦ ἐφ᾽ ἡμᾶς, καὶ ἐπὶ τὰ τέκνα ἡμῶν. Τότε κϛἀπέλυσεν αὐτοῖς τὸν Βαραββᾶν, τὸν δὲ Ἰησοῦν φραγελλώσας, παρέδωκεν ἵνα σταυρωθῇ. Τότε κζοἱ στρατιῶται τοῦ ἡγεμόνος παραλαβόντες τὸν Ἰησοῦν εἰς τὸ πραιτώριον, συνήγαγον ἐπ᾽ αὐτὸν ὅλην τὴν σπεῖραν, καὶ κηἐκδύσαντες αὐτὸν, περιέθηκαν αὐτῷ χλαμύδα κοκκίνην· καὶ κθπλέξαντες στέφανον ἐξ ἀκανθῶν, ἐπέθηκαν ἐπὶ τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ, καὶ κάλαμον ἐπὶ τὴν δεξιὰν αὐτοῦ. καὶ γονυπετήσαντες ἔμπροσθεν αὐτοῦ, ἐνέπαιζον αὐτῷ, λέγοντες, Χαῖρε ὁ βασιλεῦς τῶν Ἰουδαίων. Καὶ λἐμπτύσαντες εἰς αὐτὸν, ἔλαβον τὸν κάλαμον, καὶ ἔτυπτον εἰς τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ. Καὶ λαὅτε ἐνέπαιξαν αὐτῷ, ἐξέδυσαν αὐτὸν τὴν χλαμύδα, καὶ ἐνέδυσαν αὐτὸν τὰ ἱμάτια αὐτοῦ· καὶ ἀπήγαγον αὐτὸν εἰς τὸ σταυρῶσαι. ¶Ἐξερχόμενοι λβδὲ εὗρον ἄνθρωπον Κυρηναῖον, ὀνόματι Σίμωνα· τοῦτον ἠγγάρευσαν ἵνα ἄρῃ τὸν σταυρὸν αὐτοῦ. Καὶ λγἐλθόντες εἰς τόπον λεγόμενον Γολγοθᾶ, ὅς ἐστι λεγόμενος κρανίου τόπος, ἔδωκαν λδαὐτῷ πιεῖν ὄξος μετὰ χολῆς μεμιγμένον. καὶ γευσάμενος οὐκ ἤθελε πιεῖν. Σταυρώσαντες λεδὲ αὐτὸν, διεμερίσαντο τὰ ἱμάτια αὐτοῦ, βάλλοντες κλῆρον· ἵνα πληρωθῇ τὸ ῥηθὲν ὑπὸ τοῦ προφήτου, Διεμερίσαντο τὰ ἱμάτια μου ἑαυτοῖς, καὶ ἐπὶ τὸν ἱματισμόν μου ἔβαλον κλῆρον. Καὶ λϛκαθήμενοι ἐτήρουν αὐτὸν ἐκεῖ. ¶Καὶ λζἐπέθηκαν ἐπάνω τῆς κεφαλῆς αὐτοῦ τὴν αἰτίαν αὐτοῦ γεγραμμένην, ΟὟΤΟΣ ἘΣΤΙΝ ἸΗΣΟΥΣ Ὁ ΒΑΣΙΛΕΥΣ ΤΩΝ ἸΟΥΔΑΙΩΝ. ¶Τότε λησταυροῦνται σὺν αὐτῷ δύο λῃσταὶ, εἷς ἐκ δεξιῶν καὶ εἷς ἐξ εὐωνύμων. Οἱ λθδὲ παραπορευόμενοι ἐβλασφήμουν αὐτὸν, κινοῦντες τὰς κεφαλὰς αὑτῶν, καὶ μλέγοντες, Ὁ καταλύων τὸν ναὸν, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις οἰκοδομῶν, σῶσον σεαυτόν. εἰ υἱὸς εἶ τοῦ Θεοῦ, κατάβηθι ἀπὸ τοῦ σταυροῦ. Ὁμοίως μαδὲ καὶ οἱ ἀρχιερεῖς ἐμπαίζοντες μετὰ τῶν γραμματέων καὶ πρεσβυτέρων ἔλεγον, Ἄλλους μβἔσωσεν, ἑαυτὸν οὐ δύναται σῶσαι. εἰ βασιλεὺς Ἰσραήλ ἐστι, καταβάτω νῦν ἀπὸ τοῦ σταυροῦ, καὶ πιστεύσομεν αὐτῷ. πέποιθεν μγἐπὶ τὸν Θεὸν, ῥυσάσθω νῦν αὐτὸν, εἰ θέλει αὐτόν. εἶπε γὰρ ὅτι, Θεοῦ εἰμι υἱός. τὸ μδδ᾽ αὐτὸ καὶ οἱ λῃσταὶ οἱ συσταυρωθέντες αὐτῷ ὠνείδιζον αὐτῷ. ¶Ἀπὸ μεδὲ ἕκτης ὥρας σκότος ἐγένετο ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν, ἕως ὥρας ἐννάτης. περὶ μϛδὲ τὴν ἐννάτην ὥραν ἀνεβόησεν ὁ Ἰησοῦς φωνῇ μεγάλῃ λέγων, Ἠλὶ Ἠλὶ, λαμὰ σαβαχθανί ; τοῦτ᾽ ἔστι, Θεέ μου Θεέ μου, ἱνατί με ἐγκατέλιπες ; Τινὲς μζδὲ τῶν ἐκεῖ ἑστώτων ἀκούσαντες, ἔλεγον ὅτι, Ἠλίαν φωνεῖ οὗτος. Καὶ μηεὐθέως δραμὼν εἷς ἐξ αὐτῶν, καὶ λαβὼν σπόγγον, πλήσας τε ὄξους, καὶ περιθεὶς καλάμῳ, ἐπότιζεν αὐτόν. οἱ μθδὲ λοιποὶ ἔλεγον, Ἄφες ἴδωμεν εἰ ἔρχεται Ἠλίας σώσων αὐτόν. Ὁ νδὲ Ἰησοῦς πάλιν κράξας φωνῇ μεγάλῃ, ἀφῆκε τὸ πνεῦμα. Καὶ ναἰδοὺ τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ ἐσχίσθη εἰς δύο, ἀπὸ ἄνωθεν ἕως κάτω· καὶ ἡ γῆ ἐσείσθη, καὶ αἱ πέτραι ἐσχίσθησαν, καὶ νβτὰ μνημεῖα ἀνεῴχθησαν, καὶ πολλὰ σώματα τῶν κεκοιμημένων ἁγίων ἠγέρθη. καὶ νγἐξελθόντες ἐκ τῶν μνημείων μετὰ τὴν ἔγερσιν αὐτοῦ, εἰσῆλθον εἰς τὴν ἁγίαν πόλιν, καὶ ἐνεφανίσθησαν πολλοῖς. Ὁ νδδὲ ἑκατόνταρχος καὶ οἱ μετ᾽ αὐτοῦ τηροῦντες τὸν Ἰησοῦν, ἰδόντες τὸν σεισμὸν καὶ τὰ γενόμενα, ἐφοβήθησαν σφόδρα, λέγοντες, Ἀληθῶς Θεοῦ υἱὸς ἦν οὗτος. Ἦσαν νεδὲ ἐκεῖ γυναῖκες πολλαὶ ἀπὸ μακρόθεν θεωροῦσαι, αἵτινες ἠκολούθησαν τῷ Ἰησοῦ ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας, διακονοῦσαι αὐτῷ· ἐν νϛαἷς ἦν Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ, καὶ Μαρία ἡ τοῦ Ἰακώβου καὶ Ἰωσὴ μήτηρ, καὶ ἡ μήτηρ τῶν υἱῶν Ζεβεδαίου. ¶Ὀψίας νζδὲ γενομένης ἦλθεν ἄνθρωπος πλούσιος ἀπὸ Ἀριμαθαίας, τοὔνομα Ἰωσὴφ, ὃς καὶ αὐτὸς ἐμαθήτευσε τῷ Ἰησοῦ. οὗτος νηπροσελθὼν τῷ Πιλάτῳ, ᾐτήσατο τὸ σῶμα τοῦ Ἰησοῦ. Τότε ὁ Πιλάτος ἐκέλευσεν ἀποδοθῆναι τὸ σῶμα. καὶ νθλαβὼν τὸ σῶμα ὁ Ἰωσὴφ ἐνετύλιξεν αὐτὸ σινδόνι καθαρᾷ, καὶ ξἔθηκεν αὐτὸ ἐν τῷ καινῷ αὑτοῦ μνημείῳ, ὃ ἐλατόμησεν ἐν τῇ πέτρᾳ· καὶ προσκυλίσας λίθον μέγαν τῇ θύρᾳ τοῦ μνημείου, ἀπῆλθεν. Ἦν ξαδὲ ἐκεῖ Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ καὶ ἡ ἄλλη Μαρία, καθήμεναι ἀπέναντι τοῦ τάφου. ¶Τῇ ξβδὲ ἐπαύριον, ἥτις ἐστὶ μετὰ τὴν παρασκευὴν, συνήχθησαν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ φαρισαῖοι πρὸς Πιλάτον, λέγοντεςξγ, Κύριε, ἐμνήσθημεν ὅτι ἐκεῖνος ὁ πλάνος εἶπεν ἔτι ζῶν, μετὰ τρεῖς ἡμέρας ἐγείρομαι· κέλευσον ξδοὖν ἀσφαλισθῆναι τὸν τάφον ἕως τῆς τρίτης ἡμέρας, μήποτε ἐλθόντες οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ νυκτὸς, κλέψωσιν αὐτὸν, καὶ εἴπωσι τῷ λαῷ, ἠγέρθη ἀπὸ τῶν νεκρῶν· καὶ ἔσται ἡ ἐσχάτη πλάνη χείρων τῆς πρώτης. Ἔφη ξεδὲ αὐτοῖς ὁ Πιλάτος, Ἔχετε κουστωδίαν, ὑπάγετε ἀσφαλίσασθε ὡς οἴδατε. Οἱ ξϛδὲ, πορευθέντες ἠσφαλίσαντο τὸν τάφον, σφραγίσαντες τὸν λίθον μετὰ τῆς κουστωδίας. ¶Ὀψὲ κηαδὲ σαββάτων τῇ ἐπιφωσκούσῃ εἰς μίαν σαββάτων, ἦλθε Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ, καὶ ἡ ἄλλη Μαρία, θεωρῆσαι τὸν τάφον. καὶ βἰδοὺ σεισμὸς ἐγένετο μέγας. ἄγγελος γὰρ Κυρίου καταβὰς ἐξ οὐρανοῦ, προσελθὼν ἀπεκύλισε τὸν λίθον ἀπὸ τῆς θύρας, καὶ ἐκάθητο ἐπάνω αὐτοῦ. ἦν γδὲ ἡ ἰδέα αὐτοῦ ὡς ἀστραπὴ, καὶ τὸ ἔνδυμα αὐτοῦ λευκὸν ὡσεὶ χιών. ἀπὸ δδὲ τοῦ φόβου αὐτοῦ ἐσείσθησαν οἱ τηροῦντες, καὶ ἐγένοντο ὡσεὶ νεκροί. Ἀποκριθεὶς εδὲ ὁ ἄγγελος εἶπε ταῖς γυναιξὶ, Μὴ φοβεῖσθε ὑμεῖς· οἶδα γὰρ ὅτι Ἰησοῦν τὸν ἐσταυρωμένον ζητεῖτε. οὐκ ϛἔστιν ὧδε. ἠγέρθη γὰρ, καθὼς εἶπε. δεῦτε ἴδετε τὸν τόπον ὅπου ἔκειτο ὁ Κύριος. καὶ ζταχὺ πορευθεῖσαι εἴπατε τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, ὅτι ἠγέρθη ἀπὸ τῶν νεκρῶν, καὶ ἰδοὺ προάγει ὑμᾶς εἰς τὴν Γαλιλαίαν· ἐκεῖ αὐτὸν ὄψεσθε. ἰδοὺ εἶπον ὑμῖν. Καὶ ηἐξελθοῦσαι ταχὺ ἀπὸ τοῦ μνημείου μετὰ φόβου καὶ χαρᾶς μεγάλης, ἔδραμον ἀπαγγεῖλαι τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ. Ὡς θδὲ ἐπορεύοντο ἀπαγγεῖλαι τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, καὶ ἰδοὺ ὁ Ἰησοῦς ἀπήντησεν αὐταῖς, λέγων, Χαίρετε. Αἱ δὲ, προσελθοῦσαι ἐκράτησαν αὐτοῦ τοὺς πόδας, καὶ προσεκύνησαν αὐτῷ. Τότε ιλέγει αὐταῖς ὁ Ἰησοῦς, Μὴ φοβεῖσθε. ὑπάγετε ἀπαγγείλατε τοῖς ἀδελφοῖς μου, ἵνα ἀπέλθωσιν εἰς τὴν Γαλιλαίαν, κᾀκεῖ με ὄψονται. Πορευομένων ιαδὲ αὐτῶν, ἰδού τινες τῆς κουστωδίας ἐλθόντες εἰς τὴν πόλιν, ἀπήγγειλαν τοῖς ἀρχιερεῦσιν ἅπαντα τὰ γενόμενα. καὶ ιβσυναχθέντες μετὰ τῶν πρεσβυτέρων, συμβούλιόν τε λαβόντες, ἀργύρια ἱκανὰ ἔδωκαν τοῖς στρατιώταις, λέγοντεςιγ, εἴπατε ὅτι, οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ νυκτὸς ἐλθόντες, ἔκλεψαν αὐτὸν ἡμῶν κοιμωμένων. καὶ ιδἐὰν ἀκουσθῇ τοῦτο ἐπὶ τοῦ ἡγεμόνος, ἡμεῖς πείσομεν αὐτὸν, καὶ ὑμᾶς ἀμερίμνους ποιήσομεν. Οἱ ιεδὲ, λαβόντες τὰ ἀργύρια, ἐποίησαν ὡς ἐδιδάχθησαν. καὶ διεφημίσθη ὁ λόγος οὗτος παρὰ Ἰουδαίοις μέχρι τῆς σήμερον. ¶Οἱ ιϛδὲ ἕνδεκα μαθηταὶ ἐπορεύθησαν εἰς τὴν Γαλιλαίαν, εἰς τὸ ὄρος οὗ ἐτάξατο αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς. καὶ ιζἰδόντες αὐτὸν, προσεκύνησαν αὐτῷ. οἱ δὲ ἐδίστασαν. καὶ ιηπροσελθὼν ὁ Ἰησοῦς ἐλάλησεν αὐτοῖς, λέγων, Ἐδόθη μοι πᾶσα ἐξουσία ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς. πορευθέντες ιθοὖν μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, βαπτίζοντες αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ πατρὸς καὶ τοῦ υἱοῦ καὶ τοῦ ἁγίου πνεύματος, διδάσκοντες καὐτοὺς τηρεῖν πάντα ὅσα ἐνετειλάμην ὑμῖν· καὶ ἰδοὺ ἐγὼ μεθ᾽ ὑμῶν εἰμι πάσας τὰς ἡμέρας, ἕως τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος. ¶ἀμήν.
Krisztus1 nemzetségi táblázata.JÉZUS1 KRISZTUSNAK, Dávid fijának és Ábrahám fijának nemzetségéről való Könyv. Ábrahám2 nemzé Izsákot : Izsák nemzé Jákóbot : Jákób nemzé Júdát, és annak attyafiait ; Júda3 nemzé Fárest és Zárát, Támártól : Fáres nemzé Esromot : Esrom nemzé Arámot. Arám4 nemzé Aminádábot : Aminádáb nemzé Naássont : Naásson5 nemzé Sálmont : Sálmon nemzé Boózt ; Ráhábtól : Boóz nemzé Obedet Ruthtól : Obed nemzé Jessét : Jessé6 nemzé Dávid királyt Dávid király nemzé Salamont, attól a ki vala előszöt Uriás felesége. Salamon7 nemzé Roboámot : Roboám nemzé Abiát : Abia nemzé Asát : Asa8 nemzé Jósafátot ; Jósafát nemzé Jorámot ; Jorám nemzé Hóziást : Hóziás9 nemzé Joathámot : Joathám nemzé Akházt : Akház nemzé Ezékiást. Ezékiás10 nemzé Manassest : Manasses nemzé Amont : Amon nemzé Jósiást ! Jósiás11 nemzé Jákimot : Jákim nemzé Jékoniást, és annak attyafiait a Babilóniai fogságra való vitelkor. A12 Babilóniai fogságra való vitel után pedig, Jákoniás nemzé Saláthielt : Saláthiel nemzé Zorobábelt : Zorobábel13 nemzé Abiúdot ; Abiúd nemzé Eliákimot : Eliákim nemzé Azort : Azor14 nemzé Sádokot : Sádok nemzé Akimot : Akim nemzé Eliudot : Eliud15 nemzé Eleázárt : Eleázár nemzé Mattánt : Matán nemzé Jákóbot : Jákób16 nemzé Józsefet, Máriának férjét, kitől születék a Jézus, ki Krisztusnak mondatik. Annakokáért17 az egész nemzetség, Ábrahámtól fogva Dávidig, tizennégy nemzetség : és Dávidtól fogva a Babilóniai fogságra való vitelkorig, tizennégy nemzetség, és a Babilóniai fogságra való viteltől fogva a Krisztusig, tizennégy nemzetség. Krisztus fogantatása, neve, születése.A18 Jészus Krisztusnak születése pedig igy volt : Mikor az ő annya Mária eljegyeztetett volna józsefnek, minekelőtte őtet haza vinné, találtaték viselősnek a szent Lélektől. József19 pedig az ő férje, mivelhogy igaz ember vala, és nem akará őtet gyalázatba keverni, akará őtet titkon elhagyni Mikor20 pedig ezeket magában elgondolta volna ; imé az Úrnak Angyala álomban megjelenék néki és monda : József Dávidnak fija, ne félj elvenned Máriát feleségül : mert a mi ő benne fogantatott, a szent Lélektől vagyon. Szül21 pedig fiat, és nevezed annak nevét Jézusnak : mert ő szabaditja meg az ő népét, annak büneiből. Mind22 ez pedig azért lett, hogy megteljesednék, a mit az Úr mondott volt a Próféta által, ki igy szól. Imé23 egy szűz fogad az őp méhében és szül fiat, és nevezed annak nevét Emmánuelnek, mellynek magyarázatja ezt teszi : Mi velünk az Isten ! Felsereknvén24 pedig József az álomból, ugy cselekedék a mint néki az Úrnak Angyala parancsolta vala, és elvevé Máriát feleségül. És25 nem esméré őtet, mig szülé amaz ő elsőszülött fiját : és nevezé annak nevét Jézusnak. Keleti2 bölcsek.Mikor1 pedig azületett volna Jézus Bethlehemben Júda nemzetségének városában, Hérodes király idejében, imé napkelet felől jövének jéerube a Bölcsek. És2 mondának : Hol vagyon a Zsidóknak Királya, a ki született ? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és jöttünk, hogy néki tisztességet tegyünk. Ezeket3 pedig mikor hallotta volna Hérodes király, igen megháborodék, és ő vele egybe az egész Jérusálem. És4 egybegyüjtvén minden Papifejedelmeket, és a község között való Írástudókat, tudakozódik valal tölök, hol kellene a Krisztusnak születni ? Azok5 pedig mondának néki : Júdának városában Bethlehemben : mert igy vagyon megirva a Prófétánál : Te6 is Bethlehem Júda földének városa, semmiképen nem vagy legkisebb Júda Fejedelemséginek városai között : mert te belőled támad a Fejedelem, ki az én népemnek, az Izráelnek legeltetője lészen. Akkor7 Hérodes titkon hivatván a Bölcseket, szorgalmatosan megtudakozá tőlök, micsoda időben jelent volna meg nékik a csillag ? És8 mikor elbocsátaná őket Bethlehembe, monda nékik :Elmenvén oda, szorgalmatosan értekezzetek a gyermek felől : és minekutánna megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tégyek néki. Azok9 pedig a Király beszédit meghallgatván, elmenének ; és imé a csillag, mellyet láttal vala napkeleten, előttök megyen vala, miglen jutna és megállana a hely felett, a hol a gyermek vala. És10 mikor látták volna a csillagot, igen nagy örömmel örvendezésenk : És11 bémenvén a házba, megtalálák a gyermeket Máriával az ő annyával, és leborulván tisztességet tőnek néki ; és az ő kicseiket előhozván, adának néki ajándékokat, aranyat, temjént és mirhát. És12 az Istentől megintetvén álom által, hogy Héródeshez vissza ne mennének, más úton térének az ő hazájokba. Krisztus Egyiptomba menekülése.Minekutánna13 pedig ők megtértek volna, imé az Úrnak Angyala megjelenék Józsefnek álomban, és monda : Kelj fel, vegyed a gyermeket az ő annyával egybe, és szaladj Égyiptomba, és légy ott a mig mondom néked : mert Héródes majd halálra fogja keresni a gyermeket. József14 pedig felkelvnén, vevé a gyermeket az ő annyával egybe éjszakán, és szaladna Égyiptomba. És15 lakék ott mind a Héródes haláláig ; hogy megteljesednék a mit az Úr mondott a Próféta által, ki igy szólott : Égyiptomból hivtam ki az én fiamat. Heródes gyermekgyilkossága.Akkor16 Héródes, mikor eszébe vette volna, hogy megcsufoltatotott a Bölcsektől ; igen megbúsula, és elküldvén szolgáit, levágata minden gyermekeket, kik valának Bethlehemben, és annak minden határiban, két esztendősöket és azoknál kissebbeket, az idő szerint, mellyet kérdett vala a Bölcsektől. Akkor17 teljesedék meg, a mit au Úr mondott volt Jerémiás Próféta által, ki igy szólott volt : A18 kiáltás Rámában is meghallatott, tudniillik keserü sok sivás, rivás ; Rákhel siratván fijait, nem akart vigazstalást bévenni, mivelhogy az ő fijai nem volnának. Jézus visszatérése és Názáretben lakása.Mikor19 pedig megholt volna Héródes, imé az Úrnak Angyala megjelenék álomban Józsefnek Égyiptomban. És20 monda : Kelj fel, vegyed a gyermeket az ő annyával egybe, és eredj el Izráel országába : mert megholtak, a kik a gyermeknek életét keresik vala. József21 azért felkelvén, vevé a gyermeket annak annyával egybe, és méne Izráel országába. Mikor22 pedig hallotta volna, hogy Júdeában Arkélaus uralkodnék Héródesnek az ő attyának helyébe, nem mere oda menni ; hanem az Istentől megintetvén álom által, Galilea részei felé tarta. És23 mikor oda ment volna, lakozék Názáretnek városában, hogy bételjesednék a mit a Próféták mondottak : Názárénusnak hivattatik. János3 megtérést prédikál.akkor1 az időben eljöve Keresztelő János, ki prédikál vala Júdeának pusztájában. És2 ezt mondja vala : Térjetek meg ; mert elközelit a mennyeknek országa. Mert3 ez amaz, kiről szólott Ésaiás Próféta, ezt mondván : Kiáltó szó vagyon a pusztában, készitsétek meg az Úrnak útát, és egengessétek meg az ő ösvényeit. Jánosnak4 pedig ruhája vala teveszőrből, és az ő derekának öve bőrből csinált : elesége pedig vala sáska és erdei méz. Akkor5 kimennek vala ő hozzá a Jérusálembeliek, az egész Júdea és a Jordán mellett való egész tartomány. És6 megkeresztelkednek vala ő tőle a Jordán vizében, minekutánna az ő büneikről vallást tennének. Mikor7 pedig látta volna János, hogy a Farzieusok és Sadduczeusok közzűl sokna jőnének ő hozzá, hogy megkereszteltetnének, monda nékik : Mérges kigyóknak nemzetségei, kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek következendő haragját eltávoztatnátok ? Teremjetek8 azért megtéréshez illendő gyümölcsöket. És9 ingyen meg se gondoljátok, hogy ezt kelljen mondanotok : Ábrahám nékünk atyánk : mert mondom néktek hogy az Isten e kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. Immár10 pedig a fejsze a fáknak gyökerekre vettetett. Minden fa azért, valamely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és a tüzre vettetik. Bizony11 az, hogy én keresztellek titeket vizzel a megtérésre : de amaz a ki én utánnam jő, nálamnál erősebb, kinek nem vagyok méltó, hogy csak zsólyáját viseljem ; az titekeet keresztel Szent Lélekkel és tüzzel. Kinek12 az ő szórólapátja kezében vagyon és megtisztitja az ő szérüjét, és az ő gabonáját csűrébe bétakarja ; a polyvát pedig megégeti olthatatlan tüzzel. János megkereszteli Jézust.Akkor13 előjöve Jézus Galileából, a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkereszteltetnék ő tőle. János14 pedig erősen tiltja vala őtet, mondván : Nékem kell tőled megkereszteltetnem, te pedig hozzám jösz é ? Felelvén15 pedig Jézus, monda néki : Hagyj békét most nékem : mert igy illik néküónk a mi tisztünknek minden igazságát bétöltenünk : És békét hagya János néki. Mikor16 azért megkereszteltetett volna Jézus, azonnal kijöve a vizből, és imé megnyilatkozának az egek néki ; és látá az Istennek lelkét eljőni mintegy galambot, és ő reá szállani. És17 imé az égből szózat adaték, melly ezt mondja vala : Ez amaz én szerelmes fiam, kiben én megengeszteltettem. Jézus4 a Sátántól kisértetik.Akkor1 Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértetnék az ördögtől. És2 mikor böjtölt volna negyven nap és negyven éjjel, azután megéhezék. És3 mikor hozzá ment volna a kisértő, monda néki : Ha Istennek fija vagy, parancsolj, hogy e kövek változzanak kenyerekké. Jézus4 pedig felele, és monda : Meg vagyon irva ; Nem csak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével, melly az ő szájából származik. Akkor5 vivé Jézust az ördög a szent városba, és helyhezteté őtet a templom tetejére. És6 monda néki : Ha Istennek fija vagy, bocsátkozzál alá innét ; mert meg vagyon irva : Az ő Angyalinak parancsol te felőled, és ők kezekben hordoznak téged, hogy valamikor meg ne üssed lábadat a kőbe. Monda7 néki Jézus : Ismét meg vagyon irva : Ne kisértsed a te Uradat Istenedet. Ismét8 vivé őtet az ördög egy nagy magas hegyre, és megmutatá néki e világnak minden országait, és azoknak dicsőségeket. És9 monda néki : Mind ezekeet néked adom, ha leborulva tiszteléndesz engemet. És10 monda néki Jézus : Eredj el Sátán : mert meg vagyon irva : A te Uradat Istenedet imádjad és csak őtet szolgáljad. Akkor11 elhagyá őtet az ördög, és imé az Istennek Angyalai előjárulának, és szolgálnak vala néki. Jézus megkezdi tanítói hivatalát.Mikor12 pedig meghallotta volna Jézus, hogy Keresztelő János a tömlöczbe vettetett volna, megtére Galileába. És13 Názáre városát elhagyván, méne és lakozék a tenger mellett való Kapernaumban, Zabulonnak és Neftalimnak határiban ; Hogy14 bételjesednék, a mit Ésaiás Próféta mondott, ki igy szólott volt : Zabulonnak15 földe és Neftalimnak földe, a Jordánon túl a Tibériás tengere úta felé, melly Pogányok Galileája. Azaz :16 A setétségben helyheztetett nép, láta nagy világosságot ; és a halálnlak árnyékában és tartományában helyheztetteknek világosság támada. Az17 időtől fogva kedze Jézus prédikálni, és ezt mondani : Térjetek meg : mert elközelitett a mennyeknek országa. Jézus elhívja első tanítványait.Mikor18 pedig járna Jézus a Galilea tengere mellett, látta két atyafiakat, Simont, ki mondatik Péternek, és Andrást annak attyafiát, kik a hálót akkor vetik vala a tengerbe, (mert halászok valának.) És19 monda nékik : Kövessetek engemet, és azt mivelem hogy embereket halásszatok. Azok20 pedig azonnal elhagyván a hálókat, követék Jézust. És21 onnét elébb menvén, láta más két atyafiakat, Jakabot és Zebedeus fiját, és Jánost annak attyafiát a hajóban az ő attyokkal Zebedeussal, kik az ő hálóikat kötözgetik vala : és hivá őket. Amazok22 pedig azonnal elhagyván hajójokat és attyokat, követék Jézust. Jézus minden betegséget gyógyít.És23 elkerülé az egész Galileát Jézus, tanitván azoknak zsinagógájokban, és prédikálván az Isten országának Evangyéliomát, és gyógyitván minden betegséget, és minden erőtlenséget a község között. Akkor24 elterjede az ő hire egész Siriában, és hoznak vala ő hozzá minden nyomorultakat, különb-különb betegségben és gyötrelemben valókat, ördöngösöket, kórságosokat, és gutaütötteket ; és meggyógyitja vala őket. És25 követé őtet nagy sokaság Galileából, a tiz városból, Jérusálemből, Júdeából és a Jordánon túl való tartományokból. Hegyi5 beszéd. Kik a boldogok. A tanítványok méltósága és kötelessége..Mikor1 pedig látta volna Jézus a sokaságot, felméne egy hegyre, és mikor leült volna, hozzá menének az ő tanitványai. És2 száját megnyitván, tanitja vala őket, mondván : Boldogok3 a lelki szegények : mert övék a mennyeknek országa. Boldogok4 a kik sirnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok5 az alázatosok ; mert ők örökség szerint birják e földet. Boldogok6 a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot ; mert ők megelégittetnek. Boldogok7 az irgalmasok ; mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok8 a kiknek szivek tiszta : mert ők az Istent meglátják. Boldogok9 a békességre igyékezők : mert azok Isten fijainak mondatnak. Boldogok10 a kik háboruságot szenvednek az igazságért : mert azoké a mennyeknek országa. Boldogok11 lésztek, mikor titeket szidalmaznak, háborgatnak, és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek, én érettem. Örüljetek12 és örvendezzetek : mert a ti jutalmatok bőséges mennyekben : Mert e képen háborgatták a Prófétákat is, kik ti előttetek voltak. Ti13 vagytok e földnek savai, hogyha a só megizetlenül, mivel sózattatik meg ? nem jó azután semmire, hanem hogy kivettessék és megtapodtassék mindenektől. Ti14 vagytok e világnak, világosságai : Nem rejtethetik el a hegyen épitett város. A15 gyertyát is nem azért gyujtják meg, hogy elrejtsék véka alá, hanem hogy a gyertyatartóra tegyék, és fényljék mindeneknek, kik a házban vagynak. Úgy16 fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket, és dicsőitsék a ti mennyi Atyátokat. A törvény igazi betöltése.Ne17 gondoljátok hogy jöttem a törvénynek és Prófétáknak eltörlésekre. Nem jöttem hogy eltöröljem, hanem inkább hogy azt bétöltsem ; Mert18 bizony mondon néktek, hogy mig az ég és a föld elmulik egy kis jóta, vagy egy pontocsak el nem mulik a törvényben, mignem abban mindenek bételjesittetnek. Valaki19 azért e legkissebb parancsolatok közzűl egyet megrontánd, és a képen tanitandja az embereket, a mennyeknek országában legkisebb lészen : Valaki pedig a törvényt cselekeszi, és úgy tanit, a mennyeknek országában nagy lészen. Mert20 mondom néktek, hogy ha a ti igazságtok feljebb nem bővölködéndik az Irástudók és a Farizeusok igazságoknál : semmiképen nem mehettek bé a mennyeknek országába. Hallottátok21 hogy megmondatott a Régieknek : Ne ölj ; mert valaki ölénd, méltó az itéletre. Én22 pedig ezt mondom néktek, hogy valaki haragszik az ő attyafiára ok nélkűl, méltó itéletre ; valaki pedig ezt mondja az ő attyafiának : Ráka, méltó a Gyülekezetre : valaki ismét ezt mondja : Bolond, méltó a gyehennának tüzére. Azért,23 ha a te ajándékodat az oltárhoz akarod vinni, és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának vagyon valami panasza ellened : Hagyd24 ott az oltár előtt a te ajándékodat és menj el, békélj meg először atyádfiával, és azután előjövén, ugy vigyed fel a te ajándékodat. Légy25 jóakarója a te ellenségednek hamar, mig vele az úton vagy, hogy a te ellenséged valami módon téged a Biró kezébe ne adjon, a Biró ne adjon a poroszló kezébe, és a tömlöczbe ne vettessél. Bizony26 mondom néked, hogy ki nem jösz onnét, mignem megfizetsz mind egyfillérig. Hallottátok27 hogy megmondatott a Régieknek ; Ne paráználkodjál. Én28 pedig ezt mondom néktek : hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal, az ő szivében. Hogyha29 a te jobb szemed azt miveli, hogy megbotránkozzál, vájd ki azt, és vesd el tőled, mert jobb néked hogy egy a te tagaid közzűl elvesszen, hogy nem az egész tested gyehennára vettessék. És30 ha a te jobbkezed megbotránkoztat téged, vágd el azt, és vesd el tőled ; jobb néked hogy a te tagaid közzűl egy elvesszen, hogy nem mint a te egész tested a gyehennára vettessek. Megmondatott31 régen ez is : Valaki elbocsátandja az ő feleségét, adjon néki elválásról való bizonyság levelet. Én32 pedig ezt mondom néktek, hogy A ki elbocsátándja feleségét, paráznaság okán kivűl, paráznává teszi azt, és a ki ok nélkül elbocsáttatott asszonyt vészen, paráználkodik. Ismét33 hallottátok, hogy megmondatott a Régieknek : A te esküvésedben ne hazudj ; hanem a miről megesküdtél, az Úrnak azt megteljesitsed. Én34 pedig ezt mondom néktek, hogy semmiképen ne esküdjetek, se az égre : mert az Istennek királyiszéke. Se35 a földre : mert az ő lábainak zsámolya : se Jérusálemre : mert nagy Királynak városa. Se36 a te fejedre ne esküdjél : mert nem teremthetsz egy fejér vagy fekete hajszálat. Hanem37 a ti beszédetek legyen, úgy úgy, nem nem ; ennek felette valami esik, a gonosztól vagyon. Hallottátok38 hogy megmondatott : Szemet szemért, és fogat fogért. Én39 pedig ezt mondom néktek, hogy a gonosznak ne álljatok ellene gonosszal ; hanem a ki téged jobbfelől arczul üténd, forditsad a másik orczádat is. És40 a ki akar veled törvénykezni, és el akarja venni a te alsóruhádat, engedd néki felsőruhádat is. És41 ha ki téged egy mértföldre kénszerit menni, menj el vele kettőre. A42 ki tőled kér, adj néki : és a ki kölcsön kér tőléd, meg ne vessed. Hallottátok43 hogy megmondatott ; Szeressed felebarátodat és gyülöljed ellenségedet. Én44 pedig ezt mondom néktek : Szressétek ellenségiteket, áldjátok azokat a kik titeket átkoznak, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyülölnek : és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak, és kergetnek titeket. Hogy45 legyetek a ti mennyei Atyátoknak fijai, kik az ő napját feltámasztja mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert46 ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát vészitek annak ? nemde a fukarok is nem azont mivelik é ? És47 ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek szeretettel, mit cselekesztek egyebeknél többet ? nemde a Publikánusok is, nem azonképen mivelnek é ? Legyetek48 azért ti tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes. Alamizsna,6 könyörgés, bőjtölés.Esztetekbe1 vegyétek, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok emberek előtt, hogy láttassatok azoktól ; ha különben cselekesztek, a ti mennyei Atyátoknál jutalmatok nem lészen. Azért2 mikor alamizsnát osztogatsz, ne tégy annak czégért sipolással, mint a képmutatók cselekesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek, hogy elvették jutalmokat. Mikor3 pedig te osztogatsz alamizsnát, ne tudjad a te balkezed, mit cselekeszik jobbkezed. Hogy4 a te alamizsnád titkon legyen : a te Atyád pedig, a ki te reád néz titkon, megfizeti néked nyilván. És5 mikor imádkozol, ne légy ollyan mint a képmutatók, kik örömest imádkoznak fennállva a Gyülekezetben és utczáknak szegeletin, hogy az emberektől láttassanak : Bizony mondom néktek, hgoy elvették jutalmokat. Te6 pedig mikor imádkozol, menj bé a te titkos házadba, és ajtód bézarolva imádjad a te Atyádat, a ki titkon vagyon ; és a te Atyád, a ki reád néz titkon, megadja néked nyilván a mit kérsz. Mikor7 pedig imádkoztok, ne legyetek sok beszédüek mint a Pogányok, kik azt állitják, hogy az ő sok beszédjek által hallgattatnak meg. Ne8 legyetek azért azokhoz hasonlók : mert jól tudja a ti Atyátok mi nélkül szükölködtök, minekelőtte ti kérnétek ő tőle. Ti9 azért igy imádkozzatok : Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön10 el a te országod : legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, ugy itt e földön is. A11 mi mindennapi kenyerünket, add meg nékünk ma. És12 bocsásd meg a vi vétkeinkeet, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik mi ellenünk vétkeztek. És13 ne vigy minket a kisértetbe ; de szabadits meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország, és a hatalom, és a dicsőség mind örökké, Ámen. Mert14 ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket ; megbocsátja néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha15 pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket : a ti mennyei Atyátok is nem bocsátja meg a ti vétkeiteket. Mikor16 pedig böjtöltök, ne legyetek feketitett orczával mint a képmutatók, kik megfeketitik orczáikat ; hogy láttassanak az emberektől böjtölni. Bizony mondom néktek, elvették jutalmokat. Te17 pedig mikor böjtölsz, kend meg a te fejedet és orczádat mosd meg. Hogy18 ne láttassál az emberektől böjtölni, hanema te Atyádtól, ki titkon vagyon, és a te Atyád, ki néz reád titkon, megfizet néked nyilván. Óvás a világias lelkülettől.Ne19 gyüjtsetek kincset e földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a lopók kiássák ; és ellopják azt. Hanem20 gyüjtsetek magatoknak kincset mennyországban, hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és hol a lopók ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert21 a hol vagyon a ti kincsetek, ott lészen a ti szivetek is. A22 testnek lámpása a szem. Azért ha a te szemed tiszta lejénd, mind a te egész tested világos lészen. Ha23 a te szemed homályos lejénd, az egész tested is homályos lészen : Ha azért a benned való világosság, homályosság : a homályosság mennyivel nagyobb lészen ? Senki24 nem szolgálhat két Úrnak : mert vagy egyiket gyülöli, a másikat szereti ; vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megutálja : Nem szolgálhattok Istennek, és a világi gazdagságnak. Annakokáért25 mondom néktek : Ne legyetek szorgalmatosok a ti életetekről, mit egyetek vagy mit igyatok ; sem a ti testetekről, mivel öltöztessetek : Nemde nem nagyobb é a lélek, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet ? Tekintsetek26 az égi madarakra : mert azok nem vetnek, sem aratnak, sem a csűrbe nem takarnak, mindazáltal a ti mennyei Atyátok eltartja azokat : Nemde nem drágábbak vagytok é ti azoknál ? Kicsoda27 pedig az ti közzűletek, a ki akármelly szorgalmatos gondolkodással megnevelhetné egy singgel nagyobbra az ő testének magasságát ? Az28 öltözetről is pedig mit szorgalmatoskodtok ? vegyétek eszetekbe a mezei liliomokat, mimódon nevekednek ; nem munkálkodnak és nem fonnak : Mindazáltal,29 mondom néktek, hogy Salamon is minden királyi dicsőségében nem öltözött ugy, mint ezek közzűl egy. Ha30 az Isten a mezőnek füvét, melly ha egy nap vagyon, más nap a kemenczébe vettetik, igy ruházza : nemde nem sokkal inkább é titeket, óh kicsiny hitüek ? Ne31 legyetek azért szorgalmatosok, ezt mondván : Mit együnk, mit igyunk, és mivel ruházzuk magunkat ? (Mert32 a Pogányok szokták mind ezeket kérdeni) mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezek nélkűl szükölködtök ti. Hanem33 keressétek először az Istennek országát, és annak igazságát, és mind azok megadatnak néktek. Ne34 legyetek azért szorgalmatosok a holnapi napról : mert a holnapi nap gondot visel az ő dolgairól. Elég a napnak az ú mindennapi szorgalmatossága. Szeretetlen7 ítélgetésről.Ne1 itéljetek, hogy ti is ne itéltessetek ; Mert2 a minémü itélettel itéltek, ollyannal itéltettek : és a minémü mértékkel mértek, ollyannal mérnek néktek. Miért3 nézed pedig a szálkát, a melly vagyon a te atyádfiának szemében, a gerendát pedig, melly a te szemedben vagyon, nem vészed eszedbe ? Vagy4 mimódon mondhatod atyádfiának : Hadd vessem ki a szálkát szemedből, ha a te szemedben gerenda vagyon ? Te5 képmutató, vesd ki először azt a gerendát a te szemedtől, és azután gondolj arra, hogy a szálkát a te atyádfia szeméből kivessed. Ne6 adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se a disznók eleikbe ne hányjátok a ti drága gyöngyeiteket ; hogy azokat meg ne tapodják lábaikkal, és reátok fordulván meg ne szaggassanak titeket. Az ima erejéről.Kérjétek,7 és megadatik néktek : keressétek, és megtaláljátok ; zörgessetek, és megnyittatik néktek. Mert8 minden kérő megnyeri azt a mit kér ; és a kereső megtalálja a mit keres ; és a zörgetőnek megnyittatik. Mert9 kicsoda ti közzűletek az ember, ki az ő fijának követ adjon, ha ő tőle kenyeret kér ? És10 ha halat kér, valyon kigyót ád é néki ? Hazért11 ti gonoszok lévén, a ti fijaitoknak tudtok jó ajándékokat adni, mennyivel inkább a ti mennyei Atyátok ád jókat azoknak, a kik ő tőle kérik ? Valamit12 akartok azért hogy cselekedjenek az emberek ti veletek, azont cselekedjétek ti is azokkal ; mert ez a Törvény, és a Próféták. Isten akaratának teljesítéséről.Menjetek13 bé az örök életre, a szoros kapun : mert tágas kapu az és széles út, a melly veszedelemre viszen, és sokan vagynak, kik azon járnak. Mert14 szoros kapu és keskeny út, a melly viszen az életre, és kevesen vagynak azok, a kik azt megtalálják. Őrizzétek15 magatokat a hamis Prófétáktól, kik hozzátok jőnek juhoknak ruhájokban, de belől ragadozó farkasok. Az16 ő gyümölcseikről esméritek meg őket ; valyon szednek é a tövisről szőlőt, vagy a bojtorjánról figét ? E17 képen minden jó fa jó gyümölcsöket terem : a megveszett fa pedig hitvány gyümölcsöket terem. Nem18 teremhet a jó fa hitvány gyümölcsöket, sem a megveszett fa jó gyümölcsöket nem teremhet. Valamelly19 fa nem terem jó gyümölcsöt ; kivágattatik, és a tüzre vettetik. Azért20 az ő gyümölcseikről esméritek meg őket. Nem21 minden, a ki ezt mondja nékem : Uram ! Uram ! megyen bé mennyországba, hanem a ki cselekeszi az én mennyei Atyámnak akaratját. Sokan22 mondják nékem ama napon : Uram ! Uram ! nemde nem a te nevedben tanitottunk é, és nem a te nevedben üztünk é ördögöket, és a te nevedben sok hatalmas dolgokat nem cselekedtünk é ? Akkor23 pedig vallást tészek nékik : Soha nem esmértelek titeket, távozzatok el én tőlem álnokságnak cselekedői. Valaki24 azért hallja én tőlem e beszédeket, és azokat megtartja : hasonlitom azt a bölcs emberhez, ki az ő házát épitette a kősziklán. Mert25 eljött az eső, eljött az árviz és eljöttek a szelek, megütköztek a házba ; de nem romlott el : mert kősziklán épittetett. És26 valaki hallja én tőlem e beszédeket, és azokat meg nem tartja : hasonlatos lészena bolond emberhez, ki az ő házát épitette fövenyen. Mert27 eljött az eső, eljött az árviz, eljöttek a szelek, megütköztek a házba, és elromlott ; és annak romlása lett nagy. És28 mikor elvégezte volna Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tudományán. Mert29 tanitja vala őket nagy méltósággal, és nem ugy mint az Irástudók. Jézus8 bélpoklost gyógyít.Mikor1 leszállott volna Jézus hegyről, követé őtet nagy sokaság. És2 ímé egy bélpoklos eljövén térdre esék ő előtte, és monda : Uram : ha akarod megtisztithatsz engemet. És3 kezét Jézus kinyujtván, illeté őtet, és monda : Akarom, tisztulj meg. Azon órában azért eltisztula annak poklossága. Akkor4 monda neki Jézus : Meglásd, hogy senkinek ne mondjad ; hanem menj el, mutasd meg magadat a Papnak, és vidd fel az ajándékot, mellyet parancsolt Mózes, hogy az legyen nékik bizonyságul. Jézus meggyógyítja a százados szolgáját.Bémenvén5 pedig Jézus Kapernaumba, hozzá méne a Százados, kérvén őtet. És6 ezt mondván : uram ! az én szolgám otthon mintegy elvettetett fekszik gutaütésben, és felette igen gyötrettetik. Akkor7 monda néki Jézus : Elmegyek és meggyógyitom őtet. És8 felelvén a Százados, monda ; Uram ! nem vagyok én arra méltó, hogy az én házamba jöjj, hanem csak szóval parancsolj és meggyógyul az én szolgám. Mert9 én is Fejedelemség alá vettetett ember vagyok, és vagynak az én hadnagyságom alatt vitézek ; és ha ezt mondom egyiknek : Eredj el, elmegyen ; és a másiknak mondom : Jöszte, eljő, és ha mondom szolgámnak : Ezt mívled, azt míveli. ezeket10 pedig mikor hallotta volna Jézus elcsudálkozék, és monda az őtet körülvetőknek : Bizony mondom néktek, még az Izráel népe között is nem találtam ilyen nagy hitet. De11 mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugotról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyországban. Ez12 országnak pedig fijai kivettetnek a kivül való sötétségre, holott lészen sirás és fogaknak csikorgatások. És13 monda Jézus a Századosnak : Eredj el, és a te hited szerint legyen néked. És meggyógyula annak szolgája azon órában. Jézus meggyógyítja Péter napát és más betegeket.És14 mikor ment volna Jézus a Péter házába, látá az ő napát feküdni az ágyban hideglelésben. És15 illeté az ő kezét, és elhagyá őtet a hideglelés ; és felkele, és szolgála nékik. És16 mikor estve volna, hozának ő hozzá sok ördöngösöket, és csak beszédével kiüzi vala a tisztátalan lelkeket, és minden betegeket gyógyit vala. Hogy17 bételjesednék a mi t Ésaiás Próféta mondott vala, igy szólván : Ő vette el a mi erőtlenségünket, és a mi betegségünekt ő hordozta. Jézus két tanítványt útbaigazít.Mikor18 pedig látta volna Jézus e nagy sokaságot maga körül, parancsolá a hallgatóknak, hogy a Tibériás tengerének tulsó partjára mennének. És19 mikor járult volna Jézushoz egy Írásmagyarázó, monda néki : Mester ! én te utánnad megyek valahová mégy. És20 monda Jézus néki : A rókáknak barlangjok vagyon, az égi madaraknak fészkeke ; de az ember Fijának nincsen, fejét holott lehajtsa. Más21 az ő tanitványai közzűl monda néki : Uram ! engedd meg hogy először menjek el, és temessem el az én atyámat. Jézus22 pedig monda néki : Kövess engemet : hadd temessék el a halottak az ő halottjaikat. Jézus lecsendesíti a háborgó tengert.És23 mikor ő a hajóba ült volna, követék őtet az ő tanitványai. És24 ímé nagy háború támada a tengeren, annyira, hogy a hajó elborittatnék a haboktól ; ő pedig aluszik vala. És25 a tanitványok hozzá járulván, felkölték őtet, ezt mondván : uram ! tarts meg minket : mert elveszünk. És26 monda nékik : Mit féltek óh kicsinhitüek ? És felkelvén megdorgálá a szeleket és a tengert ; és lőn nagy csendesség. Az27 emberek pedig elcsudálkozának, mondván : Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki ? Jézus meggyógyít két ördöngőst.És28 mikor jutott volna ő a tulsó partra, a Gergezenusok tartományokba ; jővének ő eleibe két ördöngösök, a koporsókból kijövén : felette igen kegyetlenek, ugy annyira hogy senki az uton el nem mehetne. És29 ímé kiáltnak vala, mondván : Micsoda társalkodásunk vagyon nékünk te veled Jézus Istennek Fija ? Jöttél ide hogy minket gyötrenél idő előtt. És30 vala távol ő tőlök sok disznóknak serege, melly ott eszik vala. Az31 örödögök pedig kérik vala őtet, mondván : Ha kiüzsz minket ; engedd meg nékünk, hogy menjünk ama disznóknak seregekbe. És32 monda nékik : Menjetek el : Azok pedig kimenvén, menének a disznóknak sregekbe ; és ímé az egész sereg disznó, nagy magas helyről nyakrafőre a tengerbe rohana, és a vizbe hala. A33 pásztorok pedig elfutának, és a városba bémenvén, hirré adák mind ezeket, és az ördöngösökkel mit cselekedett volna. És34 ímé mind az egész város kiméne Jézus eleibe : és mikor látták volna őtet, kérék hogy az ő határokból kimenne. Gutaütött.9 És1 bémenvén a hajóba, általméne a tengeren, és méne az ő városába. És2 ímé hozának néki egy gutaütött ágyban feküvő embert ; és mikor látta volna Jézus azoknak hiteket, monda a gutaütött embernek ; Bizzál fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid. És3 ímé az Írástudók közzűl némellyek mondának ő magokban : E káromlást szól. És4 mikor látta volna Jézus azoknak gondolatjokat, monda : miért gondoltok gonoszt a ti sziveitekben ; Mert5 melyik könnyebb, ezt mondanom-é ; megbocsáttattaknéked bűneid ; vagy ezt mondanom : Kelj fel, és járj ? Hogy6 pedig megtudjátok, hogy az ember Fijának vagyon hatalma e földön megbocsátani a bűnöket : (akkor monda a gutaütött embernek :) Kelj fel, vedd fel a te ágyadat, és eredj házadhoz. Akkor7 az felkele, és elméne az ő házához. A8 sokaság pedig mikor ezt látta volna, elálmélkodék és dicsőité az Istent, hogy ilyen hatalmat adott volna az embereknek. Máté és Keresztelő János tanítványai.És9 mikor Jézus onnét elmenne, láta egy embert ülni az adószedő helyen, kinek neve Máté vala, és monda néki : Kövess engem : És az felkelvén követé őtet. És10 ímé lőn, mikor Jézus lakodalomhoz ült volna a Máté házánál, ímé sok Publikánusok és bűnösök jövének hozzá : és együtt Jézussal és az ő tanitványaival letelepedének. És11 mikor ezt látták volna a Farizuesok, mondának az ő tanitványinak : Micsoda az oka, hogy ez a ti Mesteretek a Publikánusokkal, és a bűnösökkel eszik ? Jézus12 pedig mikor ezt hallotta volna, monda nékik : Az egésséges emberek nem szűkölködnek orvos nélkűl, hanem a betegek. Sőt13 inkább menjetek el, és tanuljátok meg mi legyen ez a mondás : Irgalmasságot akarok és nem áldozatot : Mert nem jöttem hogy az igazakat hivnám, hanem a bűnösöket a megtérésre. Akkor14 jövének ő hozzá a Keresztelő János tanitványai, és mondának : Mi az oka, hogy mi és a Farizeusok sokat böjtölünk ; a te tanitványid pedig nem böjtölnek ? És15 monda nékik Jézus : Valyon böjtölhetnek é a vőlegény ágyasházának fijai, mig velek vagyon a vőlegyén ? Eljőnek pedig a napok, mikor elvétetik ő tőlöka vőlegény, és akkor böjtölnek. Senki16 pedig nem foldja uj posztó folttal bé a hitvány ruhát ; mert annak uj posztó foltja a hitvány ruhát megszakasztja, és azután nagyobb szakadás lészen rajta. Sem17 pedig az uj bort nem töltik hitvány tömlőkbe : mert elszakadoznak a tömlők, és a bor kiomol, a tömlők is elvesznek ; hanem az uj bort uj tömlőkbe töltik, és mindenik megmarad. Jairus leánya és a vérfolyásos asszony.Mikor18 ezeket mondaná nékik Jézus, ímé egy ember, ki a zsinagógának Fejedelme vala, eljövén térdre esék ő előtte, és monda : Az én leányom mostan holt meg, de jere és vessed a te ekezdet ő reá, és megelevenedik. Akkor19 felkelvén Jézus, követé azt az ő tanitványival egybe. És20 ímé egy asszony, ki tizenkét esztendőtől fogva vérnek folyását szenvedi vala, hátul járulván illeté az ő ruhájának prémjét. Mert21 igy gondolkodik vala magában : Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok. Jézus22 pedig megfordulván, és ő reá tekintvén, monda : Bizzál leányom, a te hited téged megtartott. És meggyógyula az asszony az órától fogva. És23 mikor jutott volna Jézus a zsinagóga Fejedelmének házához, és látta volna a siposokat, és a háborgó sokaságot. Monda24 nékik : Menjetek el innét, mert nem holt meg a leányzó, hanem aluszik. És csúfolják vala őtet. És25 mikor kiment volna a sokaság a házból, bémenvén megfogá a leányzónak kezét, és felkele a leányzó. És26 elméne e hir mind az egész tartományba. Két vak meg egy néma.És27 mikor elment volna onnét Jézus követék őtet két vakok, kik kiáltnak vala, ezt mondván : Könyörülj rajtunk Dávidnak fija ! Mikor28 pedig házba ment volna, hozzá menének a két vakok, és monda nékik Jézus : Hiszitek é hogy én megcselekedhetem ezt, a mit kértek : És mondának néki : Hisszük Uram ! Akkor29 illeté az ő szemeiket, és monda : A ti hitetek szerint legyen néktek. És30 megnyilatkozának azoknak szemeik ; és keményem megfenyegeté őket Jézus, ezt mondván : Meglássátok, hogy ezt senki meg ne tudja. De31 azok kimenvén, elterjeszték az ő hirét mind az egész tartományban. Mikor32 pedig azok elmentek volna, ímé hozának néki egy ördöngös néma embert. És33 az ördögöt kiüzvén, megszólala a néma, és csudálkozik vala a sokaság, ezt mondván : Soha Izráelben illyen dolog nem volt. A34 Farizeusok pedig ezt mondják vala : Az ördögök Fejedelme által űz ördögöket. Jézus tanít és gyógyít, parancsolja, hogy kérjünk lelki aratókat.És35 járja vala Jézus mind a városokat és falukat, tanitván az ő zsinagógáikban, és prédikálván az Isten országának Evangyéliomát, és gyógyitván akárminémü betegséget, és akárminémü erőtlenséget a község között. Mikor36 látta volna pedig a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, hogy elfáradtak volna, és elszéledtek volna, mint a pásztor nélkűl való juhok : Akkor37 monda az ő tanitványinak : Az aratásra való gabona bizony hogy sok, de az arató kevés. Kérjétek38 azért a gabona aratásának Urát, hogy bocsássa ki az aratókat, az ő gabonájának aratására. Krisztus10 kiküldi tizenkét apostolát és hatalmat ad nekik és oktatást.Akkor1 az ő tizenkét tanitványit előszólitván, ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkek ellen, hogy azokat kiűznék, és gyógyitanának minden betegséget és minden erőtlenséget. A2 tizenként Apostoloknak pedig neveik ezek : Első Simon, ki mondatik Péternek, és András az ő attyafia ; azután Jakab a Zebedeus fija, és János az ő attyafia. Filep,3 és Bertalan ; Tamás, és ama Máté, ki Publikánus vala ; Jakab, Alfeusnak fija, és Lebbeus, ki vezeték nevéről Taddeusnak hivattatik vala. Kananeabeli4 Simon, és Júdás Iskáriótes, ki Jézust el is árulá. E5 tizenkettő elküldé Jézus, és megparancsolá nékik, mondván : Az útra, melly a Pogányok közzé viszen ne menjetek, és a Samaritánusok városaiba is ne menjetek. Hanem6 menjetek inkább az Izráel házának eltévelyedett juhaihoz. Elmenvén7 pedig, prédikáljatok, és ezt mondjátok : Elközelitett a mennyeknek országa. Betegeket8 gyógyitsatok, poklosokat tisztitsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek ; ingyen vettétek, ingyen adjátok. Ne9 szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se pénzt a ti erszényitekbe. Se10 útra való táskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát : mert méltó a munkás az ő táplálására. Valamelly11 városba pedig vagy faluba bémentek, tudakozzátok meg, ki volna abban méltó, és ott maradjatok mind addig, míg onnét kimentek. Bémenvén12 pedig a házba, köszöntsétek a ház népét. És13 ha a ház méltó lészen, szálljon a ti békességtek ő reája ; hogyha pedig méltó nem lészen, a ti békességtek ti reátok térjen. És14 valaki titeket bé nem fogadánd, sem pedig beszédeteket nem hallgatándja, kimenvén a házból vagy a városból, lábaitoknak porát is verjétek le. Bizony15 mondom néktek, könnyebben lészen a Sodoma és Gomora földének dolga az ítélet napján, hogynem annak a városnak. Ímé16 én elbocsátlak titeket mint a juhokat a farkasok közikbe ; legyetek azért okosok mint a kígyók, és szelidek mint a galambok. Megoltalmazzátok17 magatokat az emberektől : mert titeket a Bírák székek előtt vádolni fognak, és az ő Gyülekezet etkben titeket megostoroznak. Sőt18 Tiszttartók, és Királyok eleikbe vitettek én érettem, hogy legyen az nékik Zsidóknak és a Pogányoknak bizonyságul. De19 mikor eleikbe vittetek, ne legyetek szorgalmatosok mimódon és mit szóljatok : mert azon órában megtanittatok arra, mit szóljatok. Mert20 ti nem vagytok a kik szólni fogtok, hanem a ti mennyei Atyátoknak Lelke az, a ki szólni fog általatok. Az21 atyafi az ő attyafiát halálra adja, és az atya az ő fiát ; és támadnak a magzatok az ő szüléikre, és azokat megöletik. Lésztek22 azért ti is gyülölségesek mindenek előtt, az én nevemért, de a ki végiglen megáll, megtartatik. Mikor23 pedig háborgatnak titeket abban a városban, szaladjatok más városba. Bizony mondom néktek, hogy mind el nem járjátok Izráelnek városit, addig elközelit hozzátok az embernek Fija. Nem24 feljebb való a tanitvány a tanitónál, sem a szolga az ő uránál. Elég25 a tanitványnak, ha ollyan lészen mint az ő mestere, és a szolgának, ha ollyan lészen mint az ő ura : Ha a gazdát Belzebubnak hivták, sokkal inkább az ő háznépét. Azért26 nem féljetek tőlök : mert nincsen semmi olly elrejtetett dolog, mellynek meg nem kell jelentetni, ésnincs olly titok, mellynek meg nem kell tudatni. A27 mit néktek a setétben mondok, a világon mondjátok ; és a mit fülbe súgva hallotok, a ház feliről prédikáljátok. És28 ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, a lelket pedig nem ölhetik meg ; hanem inkább féljetek attól, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennába. Nemde29 nem megvehetnek é két verebecskéket egy kis filléren ? de mégis csak egy sem esik azok közzűl a földre, a ti Atyátok akaratja nélkűl. Néktek30 pedig fejeteknek hajszálai is mind számon vagynak. Ne31 féljetek azért, ti sok verebecskéknél drágábbak vagytok. Valaki32 azért vallást tészen én rólam az emberek előtt, én is vallást tészek arról az én mennyi Atyám eltőt ; Valaki33 pedig megtagadánd engemet az emberek előtt, megtagadom én is azt az én mennyei Atyám előtt. Ne34 gondoljátok, hogy azért jöttem volna, hogy békességet bocsássak e földre : nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem fegyvert. Mert35 jöttem hogy azt cselekedjem, hogy a fiú az ő attyának ellensége legyen, a leányzó az annyának, és a menye az ő napának. És36 hogy az embernek ellensége legyen az ő háznépe. A37 ki szereti attyát vagy annyát inkább, hogynem engemet, nem méltó az én hozzám : és a ki szereti fiját vagy leányát inkább, hogynem engemet, nem méltó az én hozzám. És38 a ki fel nem veszi az ő keresztét, és úgy nem követ engemet hátúl, nem méltó az én hozzám. A39 ki megtartja az ő életét, elveszti azt ; és a ki elveszti életét én érettem, megtalálja azt. A40 ki titeket béfogad, engem fogad bé : és a ki engem béfogad, azt fogadja bé, a ki engemet elbocsátott. A41 ki béfogadja a Prófétát Próféta nevébe, a Próféta jutalmát vészi ; és a ki az igazat béfogadja igaznak nevébe, az igaznak jutalmát vészi. És42 a ki italt ád egynek e kicsinyek közzűl, csak egy pohár hideg vizet tanitványnak nevébe ; bizony mondom néktek, nem veszti el annak jutalmát. Keresztelő11 János kérdése és Krisztusnak róla való bizonyságtétele.És1 mikor elvégezte volna az ő tizenkét tanitványinak való parancsolását, elméne onnét, hogy tanitana és prédikálna azoknak városaikban. Keresztelő2 János pedig, mikor hallotta volna a fogságban a Krisztus cselekedetit, elküldvén kettőt az ő tanitványai közzűl : Megkérdé3 azok által : Te vagy é az, a ki eljövendő vala, vagy mást várjunk ? És4 felelvén Jézus, monda nékik : Menjetek el, és mondjátok meg Jánosnak, a mellyeket hallottok és láttok. A5 vakok szemek világát veszik, és a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, és a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, és a szegényeknek az Evangyéliom prédikáltatik. És6 boldog a ki én bennem meg nem botránkozik. Mikor7 pedig azok elmentek volna, kezde Jézus a sokaságnak Keresztelő János felől szólni : Mit látni mentetek volt ki a pusztába ? hogy ingadozó nádat lássatok é, melyet a szél hajtogat ? De8 mit látni mentetek volt ki, hogy gyenge ruhában öltözött embert lássatok é ? Ímé a kik gyenge ruhákat viselnek, a Királyok palotáikban vagynak. De9 mit látni mentetek volt ki ? hogy Prófétát lássatok é ? Bizony mondom néktek, nagyobbat láttatok Prófétánál is. Mert10 ez az, a kiről meg vagyon irva : Ímé én elbocsátom az én követemet te előtted, ki megtisztitja előtted a te útadat. Bizony11 mondom néktek, hogy nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál az asszonyoktól születtettek közzűl : de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb az ő nálánál. A12 Keresztelő János idejétől fogva pedig mind az ideig a mennyeknek országán erőt tésznek, és az erősek kapják azt. Mert13 a Próféták mindnyájan, és a törvény, Keresztelő Jánosig prófétáltak. És14 ha bé akarjátok venni ; ő amaz Ilyés, a ki eljövendő vala. A15 kinek vagyon füle a hallásra, hallja. De16 mihez hasonlitsam e nemzetséget ? Hasonlatos a gyermekekhez, kik a piaczon ülnek, és kiáltanak az ő társaiknak. És17 ezt mondják : Sipoltunk néktek, és nem tánczoltatok : siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sirtatok. Mert18 eljött Keresztelő János s nem eszik, s nem iszik, és azt mondják, hogy ördög vagyon benne. Eljött19 az embernek Fija, ezsik, és iszik, és ezt mondják felőle : imhol a dobzódó és részeges ember, a fukaroknak és a bünösöknek barátjok. De megigazittatott a bölcsesség az ő fijaitól. Jaj a meg nem térő városoknak.Akkor20 kezdé Jézus szemekre hányni a városoknak, a melyekben isteni erő által való legtöbb csudákat tett vala, hogy meg nem tértek volna, mondván : Jaj21 tenéked Korazin ! Jaj tenéked Bethsaida ! Mert ha Tírusban és Sídonban azok az isteni erők lettek volna, melyek te benned lettek, régen gyászruházban és hamuban ülvén megtértek volna. De22 mondom néktek, hogy könnyebben lészen dolga Tírusnak és Sídonnak az itélet napján, hogynem néktek. Te23 is Kapernaum, ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig levettetel : mert ha Sodomában azok az isteni erők lettek volna, melyek te benned lettek, mind e mai napig megmaradott volna. De24 mondom néktek, hogy a Sodoma földének könnyebben lészen dolga az itélet napján, hogynem néked. Hálát ad az Atyának.Akkor25 az időben szóla Jézus, és monda : Hálákat adok néked én Atyám, mennynek és földnek Ura ! hogy elrejtetted ezeket a bölcsektől, és az értelmesektől ; és azokat megjelentetted a kis gyermekeknek. Jól26 vagyon Atyám : mert e volt a te jó kedved. Mindenek27 nékem adattak az én Atyámtól ; és senki nem esméri a Fiút, hanem csak az Atya : az Atyát is senki nem esméri, hanem a Fiú és a kinek a Fiú meg akarja jelenteni. Hívja a megfáradtakat.Jöjjetek28 én hozzám mindnyájan kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek29 fel az én igámat reátok, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szivü vagyok, és talltok nyugodalmat a ti lelkeiteknek. Mert30 az én igám gyönyörüséges, és az én terhem könnyü. Krisztus12 a szombati kalásztépést és gyógyítást védi.Az1 időben megyen vala Jézus Szombatnapon a vetések között, az ő tanitványai pedig, mivelhogy megéheztek vala, kezdék szaggatni a buzafejeket, és azokat enni ; A2 Farizeusok pedig mikor ezt látták volna, mondának néki : Ímé a te tanitványid azt cselekeszik, a mit nem szabad Szombaton cselekedni. Ő3 pedig monda nékik : Nem olvastátok é mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett volna ő és a kik vele valának ? Mimódon4 bément az Isten házába és az Isten asztalára tett szent kenyereket megette, melyeket nem vala szabad néki megenni, sem azoknak kik ő vele valának, hanem csak a Papoknak. Vagy5 nem olvastátok é a törvényben hogy Szombatnapon a Papok a templomban a Szombatot megtörik és nem vétkeznek ? Mondom6 pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb vagyon itt. Ha7 tudnátok mincsoda ez : irgalmasságot kivánok és nem áldozatot ; nem kárhoztattátok volna ez ártatlanokat ; Mert8 a Szombatnak is Ura az embernek Fija. És9 elmenvén onnét, méne az ő zsinagógájokba ; És10 ímé vala ott egy megszáradott kezü ember, és megkérdék őtet, mondván : Szabad é Szomobatnapon gyógyitani ? csak hogy vádolhatnák őtet. Ő11 pedig monda nékik : Kicsoda az ti közzűletek, a ki, ha egy juha vagyon, és az Szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja onnét azt ? Mennyivel12 drágább pedig az ember a juhnál ? Szabad azért Szombatnapokon jót cselekedni. Akkor13 monda Jézus az embernek : Nyujtsd ki a te kezedet. És azonnal kinyujtá ; és olyan éppé lőn mint a másik. A14 Farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ő ellene, hogy őtet elvesztenék. Jézus15 pedig ezt mikor megérette volna, elméne onnét, és követé őtet nagy sokaság, s mind azokat meggyógyitja vala. És16 fenyegeti vala őket, hogy őtet ki ne jelentenék. Hogy17 bételjesedjék a mit mondott volt Ésaiás Próféta, ki igy szólott : Ímé18 az én szolgám, a kit én választottam ; az én szerelmesem, kiben az én lelkem megnyugoszik ; az én lelkemet adom ő belé és a Pogánynépeknek prédikál itételet. Nem19 verseng és nem kiált, és nem hallja senki az utczákon az ő szavát. A20 megtörődött nádat nem rontja el, és a füstölgő gyertyabelet nem oltja el ; mignem itéletet tészen diadalommal. És21 az ő nevében biznak a Pogányok. Jézus ördöngőst gyógyít, a farizeusok istenkáromlását feddi és a jelkívánást visszautasítja.Akkor22 hozának ő eleibe egy ördöngös vakot és némát : és meggyógyitá azt, annyira hogy a ki vak és néma vala, látna és szólna. És23 elálmélkodék az egész sokaság, és ezt mondja vala : Nemde nem ez é Dávidnak ama Fija. A24 Farizeusok pedig mikor ezt hallották volna, mondának : Ez nem egyéb által, hanem az ördögök Fejedelme által, a Belzebub által üzi ki az ördögöket. Jézus25 pedig mikor azoknak gondolatjokat tudná, monda nékik : Minden ország, valamely magában meghasonlik, elpusztul, és egy város is vagy háznép, a mely meghasonlik magában, meg nem maradhat. Ha26 pedig a Sátán a Sátánt üzi ki, ő magában meghasonlott : mimódon állhat meg tehát az ő országa ! És27 ha én Belzebub által üzöm ki az ördögöket, a ti fijaitok ki által üzik ki azokat ? Azért ők itélnek meg titeket. Hogyha28 pedig az Isten Lelke által üzöm ki az ördögöket, tehát elérkezett hozzátok az Isten országa. Mert29 mimódon mehet bé valaki a hatalmasnak házába és mimódon vethet zsákmányt marhájában, hanem ha először a hatalmast megkötözi ; ugy vethet zsákmányt annak házabeli marhájában ? A30 ki én velem nincsen, én ellenem vagyon az, és a ki én velem együtt nem takar, tékozol az. Annakokáért31 mondom néktek, hgoy minden bün és káromlás megbocsáttatik az embereknek ; de a Szent Lélek ellen való káromlás nem bocsáttatik meg az embereknek. És32 valaki szólánd az embernek Fija ellen, megbocsáttatik néki ; de valaki szólánd a Szent Lélek ellen, nem bocsáttatik meg néki sem e világon, sem a máson. Vagy33 legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek rothadt fák, és teremjetek hitvány gyümölcsöt : mert a gyümölcsről esmértetik meg a fa. Mérges34 kigyók nemzetségei mimódon szólhattok jókat, ha gonoszok vagytok : mert a szivnek teljességéből szól a száj. A35 jó ember az ő szivének jó kincséből hoz elő jókat ; és a gonosz ember az ő szivének gonosz kincséből hoz elő gonoszokat. De36 mondom néktek : Akármi hivalkodó beszédet szóljanak az emberek, számot adnak arról az itélet napján ; Mert37 a te beszédidből esmértetel igaznak, és a te beszédidből esmértetel hamisnak. Akkor38 felelének némellyek néki az Irástudók és a Farizeusok közzűl, mondván : Mester, akarnánk te tőled látni valami jelt. Ő39 pedig felelvén, monda nékik : E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván, de nem adatik néki egyéb jel, hanem Jónás Prófétának ama jel. Mert40 miképen Jónás három éjjel és három nappal volt a czethalnak gyomrában : azonképen az embernek fija, három éjjel és három nappal lészen a földnek gyomrában. A41 Ninivébeliek az itélet napján feltámadnak e nemzetséggel egybe, és kárhoztatják ezt, hogy ők megtértek a Jónás prédikálására, és imé nagyobb vagyon ez helyen Jónásnál. A42 Délnek Királyné asszonya felkél az itélet napján e nemzetséggel egybe, és kárhoztatja ezt, hogy ő a földnek határiból eljött, hogy hallaná a Salamon bölcseségét, és imé nagyobb vagyon ez helyen Salamonnál. Mikor43 pedig a tisztátalan lélek kimegyen valakiből, jár száraz helyeken keresvén nyugodalmat, és nem talál : Akkor44 ezt mondja : Megtérek az én házamba, a honnét kijöttem : és mikor oda megyen találja azt üresen, szépen megseperve és ékesitve. Akkor45 elmegyen és vészen maga mellé más hétlelkeket, gonoszbakat ő magánál és bémenvén lakoznak ott ; és lészen annak az embernek utolsó állapotja gonoszabb az elsőnél : Igy lészen dolga e gonsoz nemzetségnek is. Jézus megmutatja, kik az ő igazi rokonai.Mikor46 peig még szólna a sokaságnak, imé az ő annya és attyafiai állanak vala kivül, akarván ő vele szólni. És47 monda néki egy ember : Imé a te anyád és atyádfiai ottkin állanak, és te veled akarnak beszélni. És48 ő felelvén, monda annak, a ki néki ezt mondotta vala : Kicsoda az én anyám, és kicsodák az én atyámfiai ? És49 kinyujtván kezét az ő tanitványira, mona : Ímé ezek az én anyám, és az én atyámfiai ; Mert50 valaki az én mennyei Atyámnak akaratját cselekeszi, az nékem az én atyámfia, néném és anyám. Hét13 példázat az Isten országáról.Azon1 napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett. És2 gyüle ő hozzá nagy sokaság, annyira hogy a hajóba kénszerittetnék menni, és ott ülni ; az egész sokaság peig a parton fenn áll vala. És3 szóla nékik sokat példabeszédek által, mondván : Egy magvető ember kiméne vetni, És4 mikor a magot hintené, némelly a mag közzűl esék az útfélre ; és eljövének a madarak, és elkapdosák azt. Némelly5 esék a köves helyre, a hol nem vala sok föle és hamar kikele, mivelhogy a földben nem vala mélyen, És6 a nap mikor felkölt volna, megsüté azt, és mivelhogy nem vala gyökere, kiszárada : Némelly7 pedig esék a tövis közzé, és a tövisek felnevekedvén, megfojtják azt. Némelly8 pedig esék a jó földbe, és gyümölcsöt terme, némelly száz annyit, némelly hatvan annyit, némelly pedig harmincz annyit. A9 kinek vagyon füle a hallásra, hallja. Akkor10 hozzá menvén az ő tnaitványai, mondának néki : Mi az oka hogy példabeszég által szólasz e népnek ? És11 ő felelvén, monda nékik : Mert néktek adatott, hogy a mennyek országának titkait érthessétek, azoknak pedig nem adatott ; Mert12 a kinek vagyon adatik annak és inkább bővölködik, de a kinek nincsenm a mije vagyon is elvétetik tőle. Azért13 szólok példabeszéd által nékik : mert látván nem látnak és hallván nem hallanak, sem értenek. Azért14 bételik ő bennek az Ésaiás prófétálása, mely ezt mondja : Hallván, halljátok, és nem értitek : és látván látjátok, és által nem láthatjátok. Mert15 megkövéredett e népnek szive, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket bezárlották, hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és füleikkel ne halljanak, és szivekkel ne értsenek, meg ne térjenek, és meggyógyítsam őket. A16 ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak, és füleitek, hogy hallanak ; Mert17 bizony mondom néktek, hogy sok Próféták és igazak kivánták látni, a mellyeket ti láttok, és nem láthatták ; és hallani, a mellyeket ti hallotok, de nem hallhatták. Halljátok18 meg azért it a magvetőről vala példabeszéd magyarázatját. Mikor19 valaki hallja az igét, a mennyeknek országa felől, és nem érti, eljő a Gonosz és elkapja azt, a mi annak szivébe vettetett vala. Ez az, a kiben az út mellé esett a mag. A20 ki pedig a kövesre vetette a magot, ez az, a ki ez igét hallja, és azt mindjárt nagy örömmel veszi : De21 nincsen ő benne gyökere, hanem ideig való, és ha háboruság vagy nyomoruság következik az igéért, azonnal megbotránkozik. A22 ki pedig a tövis közé vetette a magot, ez az, a ki az igét hallja, de e világnak szorgalmatossága, és a gazdagságnak csalárdsága megfojtja az igét, és gyümölcsöt nem terem. A23 ki pedig jó földbe vetette a maogt, ez az, a ki hallgatja az igét és érti, és gyümölcsöt hoz : és terem némely száz annyit, némelly hatvan annyit, némelly pedig harmincz annyit. Más24 példabeszédet ada eleikbe nékik Jézus, ezt mondván : Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, ki az ő földébe jó magot vetett. És25 mikor az emberek aludnának, eljöve az ő ellensége, és vete konkolyt a gabona közé, és elméne. És26 mikor felnevekedett volna a gabona, és gyümölcsöt termett volna, akkor megtetszék a konkoly is. A27 gazdának szolgái pedig elő állván, mondának nékei : Uram avagy nem tiszta magot vetettél vala é a te földedbe ? honnét vagyon azért az a konkoly ? És28 monda nékik :Valamelly ellenségem mivelte ezt. A szolgák pedig mondának : Akarod é tehát hogy elmenjünk és öszveszedjük a konkolyt ? Ő29 pedig monda : Nem ; mert netalán öszveszedvén a konkolyt, azzal együtt a gabonát is kiszaggatjátok. Engedjétek,30 hogy mind a kettő nevekedjék együtt az aratásig, és az aratás idején meghagyom az aratóknak ; Szedjétek öszve először a konkolyt, és kössétek az kévékbe, hogy megégettessék, a gabonát pedig takarjátok az én csürömbe. Ismét31 már példabeszédet ada eleikbe, mondván : Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, mellyet az ember vévén, elvet az ő mezejében. Melly32 jóllehet minden magoknál kisebb : de mikor felnevekedik, a füvek közt legnaghyobb, és végre fa nevekedik belőle, annyira, hogy az égi madarak reá szálljanak, és fészket rakjanak ágain. Ismét33 más példabeszédet szóla nékik, mondván : Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, mellyet az asszony vévén, elegyit három mércze lisztben, mig mind megposhad az. Mind34 ezeket mondá Jézus a sokaságnak példabeszéd által, és példabeszéd nélkül semmit nem szóla nékik. Hogy35 bételnék amit a Próféta szólott, mondván : Megnyitom az én számat példabeszédek által, kimondom azokat, mellyek e világ fundamentomának felvetetésétől fogva eltitkoltattak volt. Akkor36 elbocsátván a sokaságot Jézus, házba méne, és az ő tanitványai hozzá menvén, mondának : Magyarázd meg nékünk, ama földbe vetett konkolyról való példabeszédet. És37 ő felelvén, monda nékik : A ki a jó magot veti, az embernek fija az : A38 mező pedig e világ ; a jó mag az Isten országának fijai : a konkoly pedig ama Gonozsnak fijai ; Az39 ellenség pedig, ki a konkolyt vetette, az ördög ; az aratás e világ vége : az aratók pedig az Angyalok. Miképen40 azért a konkolyt egybegyüjtik, és megégetik, a képen lészen e világnak végén. Az41 embernek Fija elbocsátja az ő Angyalit, kik öszveszednek az ő országából minden botránkozásokat, és azokat, kik cselekedtek hamisságot. És42 vetik azokat az égő kemenczébe ; ott lészen sirás, és fogcsikorgatás ; Akkor43 az igazak fénylenek mint a nap az ő attyoknak országában. A kinek vagyon füle a hallásra, hallja. Ismét44 hasonló a mennyeknek országa a mezőben elrejtett kincshez, mellyet minekutánna megtalál az ember : elrejti azt, és a talált kincsen való örömében, elmegyen titkon, és minden marháját eladván, megveszi azt a mezőt. Ismét45 hasonlatos a mennyeknek országa a keresekdő emberhez, ki szép drágaköveket keres. Ki46 minekutánna találánd valami drágakövet, elmegyen, és minden marháját eladván, megveszi azt. Ismét47 hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, melly mindenféle állatot bétakaritott. Mellyet,48 minekutánna megtölt, a halászok a partra kivontak, és leülvén kiszedték a mi jó abban volt, kivetették. Úgy49 lészen e világnak végén is :eljőnek az Istennek Angyalai, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közzűl. És50 azokat vetik az égő kemenczébe, ott lészen sirás és fogcsikorgatás. És51 monda nékik Jézus : Értétek é mind ezeket ? és ők mondák : Értettük Uram. Ő52 pedig monda nékik : Anakokáért minden Irástudó, ki a mennyeknek országában megtanittatott, hasonlatos valamelly gazdához, ki az ő élésházából hoz elő ót és újat. Jézust hazájában megvetik.És53 mikor elvégezte volna Jézus e példabeszédeket elméne onnét. És54 mikor ment volna az ő hazájába, tanitja vala őket az ő zsinagógájokban, úgy annyira, hogy álmélkodnának, és ezt mondanák : Honnét vagyon ebben e bölcsesség, és aez isteni erők ? Avagy55 nem ez é ama Ácsmester fija ? nemde nem Máriának hivják é az ő annyát, és az ő attyafiait Jakabnak, Jósének Simonnak és Júdásnak ? És56 az ő nénnyei is, nemde nem nálunk vagynak é ? Honnét vagynak azért ennek mind ezek ? És57 megbotránkoznak vala ő benne Jézus pedig monda nékik. Nincsen a Próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában. És58 tőn ott sok csudákat az ő hitetlenségekért. Keresztelő14 János fejvétele.Akkor1 az időben Hérodes Tetrárka hallá Jézusnak hirét. És2 monda az ő szolgáinak : Ez ama Keresztelő János, ő támadott fel a halálból, és annakokáért cselekesznek ő benne e csudák. Mert3 Héródes megfogta vala Jánost, és megkötöztetvén őtet vetette vala a tömlöczbe, Héródiásért, az ő attafiának Filep Királynak feleségéért. Mert4 ezt mondja vala néki János : Nem szabad néked azzal élned. És5 mikor őtet meg akarná ölni, fél vala a sokaságtól, mivelhogy őtet ugy tarják vala mint egy Prófétát. Mikor6 pedig a Héródes születésének napját tisztelnék, tánczola Héródiás leánya ő előttök : és Héródes megkedvellé a leánynak tánczát. Azért7 nagy esküvéssel fogadást tőn, hogy valamit kérne, megadná néki. A8 leány pedig az ő annya tanácsából monda : Hozasd elő nékem ide egy tálban a Keresztelő János fejét. És9 megszomorodék a Király ; de az ő esküvéséért és a lakodalmakért, parancsolá előhozatnai. És10 elküldvén a hóhért, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben. És11 előhozák az ő fejét egy tálban, és adatá azt a leánynak ; a leány bémutatá az ő annyának. És12 előjövén az ő tanitványai, elvivék az ő testét, és eltemeték azt ; és elmenvén megmondák azt Jézusnak. Jézus megvendégel ötezer férfit.Mikor13 pedig ezt hallotta volna Jézus, elméne onnét hajón a pusztába magánosan : és mikor ezt hallotta volna a sokaság, gyalog követék őtet a városokból. És14 kimenvén Jézus, látá a nagy sokaságot, megszáná őket, és azoknak betegeiket meggyógyitá. És15 mikor estve felé volna, hozzá menének az ő tanitványai, mondván : Puszta hely ez, és az idő elmult, bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falukba, és végyenek magoknak eleséget. Jézus16 pedig monda nékik : Nem szükség, hogy elmenjenek ; adjatok ti nékik enni. Mondának17 a tanitványok néki : Nincsen itt több eleség öt kenyereknél és két halaknál. Ő18 pedig monda : Hozzátok ide nékem azokat. És19 mikor parancsolt volna a sokaságnak, hogy leülnének a füvön, és vette volna az öt kenyereket, és a két halakat, az égre szemeit felemelvén, hálákat ada Istennek : és mikor megszegte volna a kenyereket, adá a tanitványoknak, a tanitványok pedig a sokaságnak. És20 evének mindnyájan, és megelégedének, és felszedék a maradék darab kenyereket tizenkét teli kosárral. A21 kik pedig ettek vala, valának mintegy ötezer férjfiak, asszonyok nélkül, és gyermek nélkül. Jézus a tengeren jár és a sülyedő Pétert felemeli.És22 mindjárt kénszerité Jézus az ő tanitványit hajóba ülni, hogy elől elmenének a tulsó partra, mig ő elbocsátaná a sokaságot. Mikor23 elbocsátotta volna azért a sokaságot, elméne a hegyre magánosan imádkozni : és mikor immár késő estve volna, csak ő maga vala ott. A24 hajó pedig immár a tengernek közepette vala, és a haboktól háborgattatik vala : mert a szél ellenekbe fú vala. Az25 éjszakának pedig negyedik részén méne hozzájok Jézus a tengeren járván. És26 mikor látták volna a tanitványok, hogy a tengeren járna, megháborodának, mondván : Ez valami elmulandó állat ; és féltekben kiáltnak vala. De27 azonnal szóla nékik Jézus, és monda : Bizzatok, én vagyok, ne féljetek. És28 felelvén néki Péter, monda : Uram ! ha te vagy, parancsolj hogy hozzád mehjessek a vizen. Ő29 pedig monda : Jövel. És mikor kiszállott volna a hajóból Péter, jár vala a vizeken, hogy Jézushpz menne. Látván30 pedig a nagy szelet, megrémüle : és mikor elkezdett volna merülni, kiálta, mondván : Uram tarts meg engem ! És31 mindjárt Jézus kezét kinyujtván, megragadé Pétert, és monda néki : Óh, kicsinyhitü, miért kételkedél ? És32 mikor ők bémentek volna a hajóba, megszünék a szél. A33 kik pedig hajóban valának, előjövén, imádák őtet, mondván ! Bizony Isten Fija vagy te. Jézus mindenkit meggyógyít, a ki hozzá ér.És34 mikor általköltek volna a vizen, mennének a Genezáret földébe. És35 mikor megesmérték volna őtet annak a helynek lakosai, elküldének azegész körül való tartomáynba ; és minden betegeket ő hozzá hozának. És36 kérik valal őtet, hogy csak az ő ruhájának prémjét illetnék ; és valakik illetik vala, meggyógyulnak vala. Emberi15 rendelések elvetése.Akkor1 járulának Jézushoz valai Jérusembeli Irástudók és Farizeusok, kik ezt mondák : Mi2 az oka, hogy a te tanitványid a régi Vén embereknek rendeléseket megrontják ? Mivelhogy nem mossák meg kezeiket, mikor enni akarnak. Jézus3 pedig felelvén, monda nékik : Mi az oka, hogy ti is az Isten parancsolatját megrontjátok a ti rendeléstek által ? Mert4 Isten parancsolta ezt, mondván : Tiszteljed a te atyádat és anyádat. Ismét : Valaki gonoszt mond attyának vagy annyának, megölettessék. Ti5 pedig azt mondjátok : Valaki attyának vagy annyának ezt mondja : Valami ajándékot és Istennek felviszek, tenéked használ, bün nélkül való lészen, ha az ő attyát vagy annyát soha nem tisztelte is. És6 az Istennek parancsoltaját a ti rendeléstek által erőtlenné tettétek. Képmutatók !7 Igazán prófétált Ésaiás ti felőletek, ezt mondván : E8 nemzetség én hozzám csak szájjal közelget, és ajakival tisztel engemet : az ő szivek pedig én tőlem távol vagyon. Hijába9 tisztelnek peig azzal is, ha olly tudományokat tanitnak, mellyek embereknek parancsolatai. És10 a sokaságot előszólitván, monda nékik : Halljátok és értsétek meg : Nem11 fertézteti meg az embert, a mi a száján megyen bé, hanem a mi kijön a száján, az fertézteti meg az embert. Akkor12 hozzá járulván az ő tanitványai, mondának néki : tudodé hogy a Farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak ? Ő13 pedig felevén, monda : Minden plánta, valamellyet az én mennyei Atyám nem plántált kiszaggattatik. Hagyjátok14 békét nékik : a vakoknak vak vezérek ; ha pedig a vak vezeti a vakot, mind ketten a verembe esnek : Felelvén15 pedig Péter, monda néki : Magyarázd meg nékünk e példabeszédet. Jézus16 pedig monda : Mégis értelem nélkül vagytok é ti is ? Nem17 tudjátok é, hogy a mi az ember száján bémegyen a gyomorba megyen, és onnét az árnyákszákbe vettetik ? A18 mellyek pedig az embernek szájából származnak, a szivből jőnek ki, és azok fertéztetik meg az embert : Mert19 az embernek szivéből jőnek ki a gonosz gondolatok, gyilkosságok, paráznaságok, tisztátalanságok, lopások, hamis tanuságok, rágalmazások. Ezek20 fertéztetik meg az embert : mosdatlan kézzel enni pedig, nem fertézteti meg az embert. A kananeus asszony meghallgattatik.És21 kimenvén onnét Jézus méne Tirusnak és Sídonnak tartományába. És22 ímé egy asszony, Kanaán nemzetéből való, onnét a tartományból kijövén kiált vala, mondván néki : Könyörülj rajtam Uram, Dávidnak Fija ! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötretik. Jézus23 pedig semmit nem felele néki. Akkor az ő tanitványai járulván ő hozzá, kérik vala őtet, mondván : Bocsásd el őtet, mert utánunk kiált. Ő24 pedig felevén, monda : Nem bocsáttattam én, hanem az Izráel házának elveszett juhaihoz. És25 az asszony eljövén, térdre esék Jézus előtt, és monda : Ura, légy segitségül nékem ! Ő26 pedig felelvén, monda : Nem jó a fiaknak kenyereket elvenni, és az ebeknek vetni. Az27 asszony pedig monda : Úgy vagyon Uram ! mert a kölykök a morzsalékokkal élnek, mellyek hullanak az ő Uruknak asztalokról. Akkor28 felevén Jézus, monda néki :Óh asszony nagy a hited ! legyen a te kivánságod szerint. És meggyógyula az ő leánya a szempillantástól fogva. Betegek gyógyulása.És29 elmenvén onnét jé elmenvén onnét Jézus, méne a Galilea tengere mellé, és mikor a hegyre felment volna, ott leüle. Akkor30 méne ő hozzá nagy sokaság, és visznek vala velek sok sántákat, vakokat, némákat, csonkákat, és sok egyébféle betegeket : és a Jézus lábai elé helyhezteték azokat, és meggyógyitá azokat. Úgyannyira31 hogy a sokaság álmélkodnék rajta, mikor látnák, hogy a némák szólnak, a csonkák épülnek, a sánták járnak, a vakok látnak : és dicsőitik az Izráel Istenét. Négyezer férfi jól tartása.Jézus32 pedig az ő tanitványit előszólitván, monda : A sokaságot igen keserülöm : mert immár harmadnapja hogy velem vagynak, és nincsen mit egynek, és nem akarom őket éhen elbocsátani, hogy az úton el ne fogyatkozzanak. Akkor33 mondának néki az ő tanitványai : Hol vehetünk e pusztában annyi kenyeret ; hogy megelégitsünk ennyi sokaságot ? Monda34 azért nékik Jézus : Hány kenyeretek vagyon ? Azok pedig mondának. Hét és valami kevés halacskáink. Akkor35 parancsolá, hogy a sokaság letelepednék a földön. És36 a hét kenyereket és a halakat kezébe vévén, mikor hálákat adott volna, megszegé, és adá az ő tanitványainak, a tanitványok pedig a sokaságnak. És37 evének mindnyájan és megelégedének ; és felszedvén a maradék darab kenyereket megtöltenek hét kosárokat. Valának38 pedig akik ettek vala, négyezeren, asszonyok nélkül és gyermekek nélkül. És39 elbocsátván a sokaságot, hajóba üle, és méne Magdalának határiba. A16 farizeusok jelkívánása és kovásza.És1 mikor hozzá mentek volna a Farizeusok és Sadduczeusok, kisértvén kérék őtet, hogy valami mennyei jelt mutatna nékik. Ő2 pedig felevén, monda nékik : Mikor estve vagyon, ezt mondjátok : Tiszta idő lészen : mert az ég veres. És3 reggel ezt mondjátok : Ma háborgó idő lészen : mert a szomorú ég veres, Képmutatók, az égnek ábrázatja között választást tudtok tenni, az időknek pedig jeleit nem tudjátok megválasztani ! E4 gonosz és parázna nemzetség jelt kiván, de nem adatik néki egyéb jel, hanem Jónás Prófétaűának ama jele. És őket elhagyván, elméne. És5 mikor az ő tanitványai elmentek volna a tulsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magokkal Jézus6 pedig monda nékik : Meglássátok, hogy megoltalmazzátok magatokat a Farizeusoknak és Sadduczeusoknak kovászoktól. Ők7 pedig magok között vetekednek vala mondván : Kenyereket nem vettünk velünk. Jézus8 pedig mikor ezt megértette volna, monda nékik : Mit háborogtok magatokban, kicsinyhitüek hogy kenyereket nem vettetek é ? Mégis9 nem értitek é, és nem emlékeztek é meg amaz öt kenyerekről, mellyekkel ötezer ember elégitettem meg, és hány kosárt töltöttetek meg ? Sem10 pedig a hét kenyerekről, mellyekkel négyezer embert elégitettem meg, és hány kosárt töltöttetek meg ? Hogy11 vagyon ez, hogy nem értitek ; hogy én nem szóltam néktek a kenyér felől, mikor azt mondám, hogy megoltalmaznátok magatokat a Farizeusnak és Sadduczeusoknak kovászoktól ? Akkor12 megérték, hogy nem arról szólott volna, hogy a kenyérnek kovászától, hanem a Farizeusoknak és Sadduczeusoknak tudományoktól oltalmaznák meg magokat. Péter vallástétele és a kulcsok.Mikor13 pedig ment volna Jézus Czézárea tartományába, melly Filep Királyról neveztetik, megkérdé az ő tanitványit mondván : Engemet embernek Fiját, kinek mondanak lenni az emberek ? Azok14 pedig mondának : Némellyek keresztelő Jánosnak, némellyek Illyésnek, némellyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a Próféták közzűl. És15 monda nékik : Ti pedig kinek mondotok lenni engemet ? Felelvnén16 pedig Simon Péter, monda : Te vagy ama Krisztus, az élő Isten fija. Akkor17 felelvén Jézus monda néki : Boldog vagy Simon, Jónásnak fija ; mert a test és vér ezeket nem jelentette néked, hanem az én mennyei Atyám. De18 én is mondom néked : Te Péter vagy, és ezen kősziklára épitem fel az én Anyaszentegyházamat ; és a pokol kapui nem vehetnek azon diadalmat. És19 néked adom a mennyek országának kulcsait : és valamit megkötözéndesz e földön, a mennyekbe is kötözve lészen, és valamit megoldándasz e földön, a mennyekben is oldozva lészen. Akkor20 megtiltá az ő tanitványitól, hogy ne mondanák senkinek, hogy ő volna ama Jézus Krisztus. Jézus először jelenti szenvedéseit. Krisztus követése.Az21 időtől fogva kezdé Jézus jelenteni az ő tanitványinak, hogy néki Jérusalembe kellene menni, és sokat szenvedni a Vénektől és a Papifejedelmektől, és az Irástudóktól, és megöletnie, de harmadnap feltámadnia. És22 Péter megfogván Jézust, kezde dorgálni, mondván : Kedvezz Uram magadnak, ne legyen ez tenéked ! Jézus23 pedig fordulván, mondá Péternek : Távozzál tőle Sátán, bántásomra vagy nékem : mert nem vagy bölcs az isteni dolgokban, hanem az emberi dolgokban. Akkor24 monda Jézus az ő tanitványinak : Ha ki akar én utánnam jőni, tagadja meg magát és vegye fl az ő kersztét, és kövessen engemet ; Mert25 valaki akarja az ő életét megtartani, elveszti azt ; és valaki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. Mert26 mit használ valakinek, ha mind e világot megnyeri is, ha az ő lelke megbüntettetik ? Vagy micsoda váltságot adhat akárki is az ő lelkéért. Mert27 az embernek Fija eljövendő az ő Attyának dicsőségével, az ő Angyalival ; és akkor megfizet mindennek az ő cselekedetei szerint. Bizony28 mondom néktek, vagynak némellyek ezek közzűl, kik itt állanak, kik a halált meg nem kóstolják addig, míg nem látándják az embernek Fiját menni az ő országába. Krisztus17 megdicsőülése.Azután1 hatodnappal maga mellé veé Jézus Pétert, Jakabot és Jánost, ennek attyafiát, és felvivé őket magokat egy nagy magas hegyre. És2 elváltozék előttök, és fényes vala az ő orczája mint a nap, és az ő ruhái fejérek valának mint a fényesség : És3 ímé láták Mózest és Illyért beszélni ő vele. Felelvén4 pedig Péter, monda Jézusnak : Uram ! jó nékünk itt laknunk ; ha akarod csináljunk itt három hajlékokat, néked egyet, Mózesnek egyet, és Illyésnek egyet. És5 mikor ezeket mondaná Péter, ímé nagy fényes köd körülvevé őket, és ímé a ködből szó adaték, ezt mondván : Ez az én szerelmes Fiam, kiben én megnyugodtam : őtet hallgassátok. És6 mikor ezt hallották volna a tanitványok, arczal leesének, és igen megrémülének. Akkor7 Jézus járulván illeté őket és monda : Keljetek fel és ne féljetek. Felemelvén8 pedig szemeiket, senkit nem látának, hanem csak Jézust egyedül. És9 mikor leszállottak volna a hegyről, megparancsolá nékik Jézus, mondván : Senkinek ne mondjátok a mit láttatok, mígnem az embernek Fija a halálból feltámad. Akkor10 megkérdék őtet az ő tanitványai, mondván : Mit mondanak tehát az Irástudók, hogy szükség először eljőni Illyésnek ? Jézus11 pedig felelvén, monda nékik : Illyés bizony eljő először, és mindeneket helyekre állat. De12 mondom néktek, hogy Illyés immár eljött, kit nem esmérének, hanem azt mívelék vele, a mit akarának : ezenképen következik, hogy az embernek Fija is szenvedjen ő tőlök. Akkor13 megértették a tanitványok, hogy Kereztelő János felől mondotta volna ezeket nékik. A kórságos meggyógyítása.És14 mikor mentek volna a sokaság közzé, méne ő hozzá egy ember, leesvén az ő lábai előtt. És15 ezt mondván : Uram könyörülj az én fiamon : mert kórságos és nyavalyásul gyötretik, mert gyakorta esik a tűzbe, gyakorta vizbe. És16 vittem őtet a te tanitványidnak, és nem gyógyithatták meg őtet. Felelvénpedig17 Jézus, monda : Óh hitetlen és elfordult nemzetség ! Valyon meddig lészek veletek ? Valyon meddig szenvedlek titeket ? Hozzátok id előmbe a beteget. És18 megdorgálá Jézus az ördögöt, és kiméne belőle ; és meggyógyula a gyermek az órától fogva. Akkor19 a tanitványok Jézushoz menvén külön, mondának néki : Miért hogy mi ki nem űzhettük azt ? Jézus20 pedig monda nékik : A ti hitetlenségtekért. Mert bizony mondom néktetk, hogyha annyai hitetek volna mint a mustármag, ezt mondanátok im ez hegynek : menj el innét amoda, elmenne, és semmi lehetetlen nem volna néktek. Ez21 illyen ördögnek neme pedig ki nem űzethetik, hanem könyörgés és böjtölés által Jézus másodszor jelenti szenvedéseit.És22 mikor Galileában volnának, monda Jézus a tanitványoknak : Az embernek Fija jövendőbe adattatik az emberek kezébe. És23 megölik őtet : de harmadnapon feltámad. És felette igen megszomorodának. A templomadó.Mikor24 pedig jutottak volna Kapernaumba, menének Péterhez, a kik a két drakhmát szedik vala, és mondának : A ti Mestertek nem adja é meg magáért a két drakhmát. És25 felele Péter : Igenis meg szokta adni. És mikor bément volna a házba, elővevé őtet Jézus mondván : Mint tetszik néked Simon ? E földi Királyok kiktől szoktak venni adót vagy rovást ? Az ő fijaiktól é, vagy idegenektől ? Monda26 néki Péter : Az idegenektől. És monda néki Jézus : Tehát a fiak szabadosok. De27 hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj el a tenger mellé, vesd bé a horgot ; és a melly hal először reá akad, vond ki és annak száját felnyitván. találsz abban egy státert, és azt kivévén adjad nékik én érettem és te éretted. A18 gyermekies lelkületről. Botránkozásról.Azion1 órában menének ő hozzá a tanitványok, ezt mondván : Kicsoda nagyobb a mennyeknek országában ? És2 mikor egy kis gyermeket szólitott volna elő Jézus, állatá azt ő eleikbe. És3 monda : Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és ollyanok nem lésztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek bé a mennyeknek országába. Valaki4 azért megalázza magát mint e kis gyermek, az a mennyeknek országában a legnagyobb. És5 valaki egy illyen gyermeknek gondját felveszi az én nevemben, nékem veszi fel gondomat. Valaki6 pedig megbotránkoztat valamellyet a kicsinyek közzűl, kik én bennem hisznek, jobb volna annak, hogy egy malomkövet kötnének a nyakára, és a tengernek méylségébe vettetnék. Jaj7 e világnak a botránkozások miatt : Mert szükség hogy legyenek a botránkozások ; de jaj az embernek, a ki által a botránkozás lészen. Hogyha8 pedig a te kezed vagy lábad azt míveli, hogy megbotránkozzál, vágd el azokat, és vessed el tőled : jobb néked az életre menned sántán vagy csonkán, hogynem két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre vettetned. És9 ha a te szemed azt míveli, hogy megbotránkozzál, vájd ki azt és vesd el tőled ; jobb néke egy szemmel menned az életre, hogynem két szuemmel vettetned a gyehennának tüzére. Meglássátok,10 hogy valamellyet e kicsinyek közzűl meg ne utáljatok : mert mondom néktek, hogy ezeknek Angyalai, mennyországban mindnekor látják az én mennyei Atyámnak orczáját. Mert11 az embernek Fija azért jött, hogy megtartsa azt, a mi elveszett vala. Mint12 tetszik néktek : Ha valamelly embernek száz juha vagyon ; és egy elveszénd azok közzűl, nemde nem elmegyen é a hegyre és nem keresi é az elveszett juhot, elhygaván a kilenczven-kilenczet ? Hogyha13 pedig megtalálándja azt, bizony mondom néktek, hohy inkább örül azon, hogynem a kilenczvenkilenczen, mellyek el nem vesztek. Ezenképen14 nem akaja a ti mennyei Atyátok, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közzűl. A kulcsok hatalma.Ha15 pedig vétkezik te ellened a te atyádfia, menj el, és dorgáld meg őtet csak te közötted és ö közötte ; hogyha szódat fogadja, megnyerted a te atyádfiát. Ha16 pedig szódat nem fogadja, végy melléd még egy vagy két embert, hogy két vagy három bizonyságnak szájából az egész dolog bizonyosabb legyen. Hogyha17 azoknak sem fogadja szavokat, mond meg a Gyülekezetnek ; hogyha a Gyülekezetnek sem fogadja szavát, legyen te előtted olyan, mint valamelly Pogány vagy fukar. Bizony18 mondom néktek : Valakiket megkötöztök a földön : mennyben is kötözve lészenk : és valakiket megoldoztok e földön, oldozva lésznek mennyben is. Ismét19 mondom néktek : Ha kettő ti közzületek egy akaraton lészen e földön, minden, valamit kérnek, megadatik nékik az én mennyei Atyámtól ; Mert20 valahol ketten vagy hárman egybegyülnek az én nevemben, ott vagyok ő közöttök. Békülékenység. Példázat az adós szolgáról.Akkor21 hozzá menvén Péter, monda : Uram megbocsássak é az én atyámfiának, valamennyiszer ellenem vétkezik ? Megbocsássak é hétszer ? Monda22 néki Jézus : Nem mondom néked, hogy hétszer csak, hanem hetvenhétszer is. Annakokáért23 hasonlatos a mennyeknek országa a Királyhoz, ki az ő szolgáival akara számot vetni. És24 mikor számot kezdett volna vetni, hozának ő elibe egy szolgát, ki adós vala tizezer tálentommal. És25 mikor az meg nem fizethetne, parancsolá annak Ura, hogy eladnák azt és feleségét, és gyermekeit és mindenét, a mije valaa, hogy az adósság meglenne. Leborulván26 azért az a szolga könyörög vala az ő Urának, ezt mondván : Uram ! muljék el ellenem való haragod, és mindenekről megelégitlek. Könyörülvén27 azért rajta annak a szolgának Ura, elbocsátá őtet és megengedé néki az adósságot. Kimenvén28 parig az a szolga, talála egyet az ő szolgatársai közzűl, ki néki adós vala száz pénzzel : és megragadván azt, fojtogatja vala, ezt mondván : Fizesd meg a mivel tartozol ! Leborulván29 azért az ő szolgatársa ő előtte, könyörög vala néki, mondván : Muljék el csak most ellenem való haragod, és mindenekről megelégitlek. Amaz30 pedig nem akará, hanem elmenvén veté azt a tömlöczbe, mignem megadná az adósságot. Mikor31 pedig látták volna annak szolgatársai, a mellyek lettek vala, igen megszomorodának, és elmenvén mindeneket eleibe adának az ő Uroknak, a mellyek lettek vala. Akkor32 előhivatván az ő Ura, monda néki : Gonosz szolga, minden edósságodat megengedém néked, mivelhogy könyörgél nékem. Nem33 kllet é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, miképne én is könyörültem rajtad ? És34 megharagudván az ő Ura, adá azt a hóhérok kezekbe, mignem mind megadná, a mivel néki tartoznék. Ezenképen35 cselekeszik az én mennybéli atyám is veletekm ha meg nem bocsátja kiki az ő attyafiának ellene való vétkét szive szerint. Házassági19 elválás.És1 mikor elvégezte volna Jézus e beszédeket, Galileából elindula, és méne Júdeának határiba, a Jordánon által kelvén. És2 követé őtet nagy sokaság, és meggyógyitá azokat ott. Akkor3 hozzá menének a Farizeusok, kik kisértvén őtet, ezt kérdik vala tőle : Szabad é embernek elbocsátani az ő feleségét akármi vétekért : Ő4 pedig felevén, monda : Nem olvastátok é, hogy a Teremtő az első termésben férjfiat és asszonyt teremtett : És5 azt mondotta : Annakokáért elhagyja ember attyát és annyát : és ragaszkodik az ő feleségéhez, és ketten lésznek egy testté. Azért6 többé immár nem kettő, hanem egy test. A mit azért Isten egybe szerkesztett, az ember el ne válassza. Mondának7 néki : Miért parancsolta tehát Mózes, hogy a férjfiú, elválásról való bizonyságlevelet adjon az ő feleségének és azt elbocsássa. Felele8 nékik : Mózes a ti sziveteknek keménységéért engedte volt meg néktek, hogy elbocsássátok a ti feleségiteket ; de nem úgy volt eleitől fogva. Mondom9 pedig néktek, hogy valaki elbocsátándja az ő feleségét, hanem ha paráznaságért, és mást vejénd, parázna lészen az ; és a ki ok nélkül ebocsáttatott asszonyt vejénd feleségül, az is parázna lészen. Mondának10 néki z ő tanitványai : Ha igy vagyon a férjfiunak dolga az ő feleségével, nem jó tehát megházasodni. És11 ő monda nékik Nem mindenek veszik bé ezt a beszédet, hanm azok, a kiknek adatott Mert12 vagynak herélt emberek, kik az ő annyok méhéből ugy születtek : és vagynak herélt emberek, kik emberektől heréltettek meg : és vagynak herélt emberek, kik magok herélték meg magokat, a mennyeknek országáért. A ki béveheti ezt, vegye bé- Jézus megáldja a kis gyermekeket.Akkor13 hozának ő eleibe kis gyermekeket, hogy az ő kezeit vetné azokra, és imádkoznék érettek, a tanitványok pedig dorgálják vala azokat. Jézus14 pedig monda : Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg őket, hogy hozzám ne jöjjenek : mert illyeneké a mnnyeknek országa. És15 mikor az ő kezeit reájok vetette volna, élméne onnét. A gazdag ifjú.És16 imé egy ember hozzá járulván, monda néki : Jó Mesterem ! micsoda jót cselekedjem, hogy az örök életet vehessem ? És17 ő monda annak : Miért mondasz engem jónak ? Nincsen senki jó több az egy Istennél. Ha pedgi bé akarsz az életre menni, tartsd meg a parancsolatokat. Monda18 az Jézusnak : Mellyeket ? Jézus pedig monda : Ne ölj. Ne paráználkodjál, Ne orozz, Hamis vallást ne tégy. Tiszteljed19 atyádat és anyádat : és szeresd felebarátodat mint te magadat.. Monda20 néki az ifju : Mind ezeket megtartottam ifjuságomtól fogva : Mi fogyatkozás vagyon még bennem ? Monda21 néki Jézus : Ha tökéletes akarsz lenni, eredj el, add el minden marhádat és osztogasd a szegényeknek, és kincsed lészen a mennyországban ; és jere és kövess engemet. Mikor22 hallotta volna pedig az ifju e beszédet, elméne megszomorodva : mert sok jószága vala. Jézus23 pedig monda az ő tanitványinak : Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megyen bé mennyországba. Ismét24 pedig mondom néktek, hogy könnyeb a tevének általmenni a tőnek fokán, hogynem a gazdagnak Isten országába menni. Ezeket25 pedig meghallván a tanitványok, igen megháborodának és mondának : Kicsoda idvezülhet tehát ? Jézus26 pedig reájok tekintvén monda nékik : Az embereknél ez lehetetlen, de az Istennél mindenek lehetségesek. Akkor27 Péter felelvén, monda nékik : Ímé mi mindeneket elhagytunk és követtünk tégedet : mint lészen azért dolgunk ? Jézus28 pedig monda nékik : Bizony mondom néktek, ti kik engemet követtetek, amaz ujonnan való születéskor, mikor ülénd az embernek Fija az ő dicsőséges székibe, ti is ültök tizenkét szekekben és megitélitek az Izráelnek tizenkét nemzetségit. És29 valaki elhagyja házait, attafiait, nénnyeit, hugait, attyát, annyát, feleségit, gyermekit, jószágát az én nevemért, száz annyit vészen, és az örök életet örökség szerint birja. Sok30 elsők pedig lészenk utolsók, és sok utolsók elsők. Példázat20 a szőlőmunkásokról.Mert1 hasonló a mennyeknek országa a Gazdához, ki jó reggel kimegyen miveseket fogadni szőlőjébe. És2 megszerződvén a mivesekkel egy napra tiz-tiz pénzbe, elküldé őket az ő szőlőjébe. És3 kimenvén három órakor látá más rendbelieket a piaczon állván hivalkodni. És4 monda azoknak : Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igaz, néktek megadom. Azok5 pedig elmenének. És ismét hat és kilencz órakor kimenvén, szinte azonképen cselekedék. Tizenegy6 órakor pedig kemenvén, talála más rendbelieket, állván hivalkodni, és monda nékik : Miért álltok itt napestig hivalkodván ? Mondának7 néki : Mert senki nem fogadott meg minket : És monda nékik : Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igaz lejénd, elveszitek. Mikor8 pedig estve volna, monda a szőlőnek Ura az ő Vinczelésének : Hivd elő a miveseket, és fizess meg nékik, elkezdvén az utolsókon mind az elsőkig. És9 mikor előjöttek volna a kik tizenegy órakor mentek vala a munkára, azok is fejenként tiz-tiz pénzt vőnek. Eljövén10 pedig az elsők, állitják vala, hogy ők többet vennének, de azok is fejenként tiz-tiz pénzt vőnek. És11 mikor felvették volna a pénzt, zugolódnak vala a Gazda ellen. Ezt12 mondván : Ez utolsók csak egy óráig munkálkodtak, és azokat velünk egyenlőkké tetted, kik a napnak terhét és hévségét szenvedtük Ő13 pedig felelvén, monda egynek közzülök : Barátom ! semmi bosszút nem teszek rajtad ; avagy nem tiz pénzbe szerződtél é meg velem ? Vedd14 fel a mi a tiéd és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked. Avagy15 nem szabad é nékem az én marhámból azt mivelnem, a mit akarok ? avagy a te szemed azért é gonosz, hogy én jó vagyok. Eképen16 az utolsók elsők lésznek, és az elsők utolsók ; mert sokan vagynak a hivatalosok, de kevesen a választottak. Jézus harmadszor jelenti szenvedéseit.És17 felmenvén Jézus Jérusálembe maga mellé vevé a tizenkét tanitványokat csak magokat au úton, és monda nékik : Ímé18 felmegyünk Jérusálembe, és az embernek Fija elárultatik a Papifejedelmeknek és az Irástudóknak, és halálra kárhoztatják őtet. És19 adjátok őtet a Pogányok kezekbe, hogy megcsufolják, megostorozzák és megfeszitsék ; de harmadnap feltámad. Zebedeus fiai ; rangkérdés.Akkor20 méne ő hozzá a Zebedeus fijainak annyok és az ő fijaival egybe, térdre leesvén és akarván ő tőle valamit kérni. Jézus21 pedig monda néki : Mit akarsz ? És azt monda néki : Parancsoljad hogy az én két fiaim üljenek a te országodban, egyik jobbkezed felől, a másik balkezed felől. Felevén22 pedig Jézus monda : Nem tudjátok mit kértek. Megihatjátok é a pohárt, melyet én megiszon, és a kersztséggel megkeresztelkedem ? és mondának néki : Megmivelhetjük. Akkor23 monda nékik : Az én poharamat bizonyára megisszátok, és azzal a keresztséggel megkeresztelkedtek, mellyel én megkeresztelkedem ; hogy pedig az én jobb- és balkezem felől üljetek, nem én adhatom, hanem adatik azoknak, a kiknek az én Atyámtól megkészittetett. És24 mikor ezt hallották volna a tiz tanitványok, megháborodának a két attyafiak felől. Jézus25 pedig előszólitván őket, mondja : Tudjátok, hogy a Pogányoknak Fejedelemeik uralkodnak azokon, és a kik Hatalmasok, hatalmaskodnak azokon. De26 nem ugy lészen ti köztetek, hanem a ki köztetek nagy akar lenni, legyen ti szolgátok. És27 valaki ti köztetek akar első lenni, legyen ti szolgátok. Mint28 az embernek Fija, nem jött hogy szolgáljanak néki, hanem hogy ő szolgáljon, és adja ő életét váltságul sokakért. Két vak.És29 mikor Jérikóból kimennének, követé őtet nagy sokaság. És30 imé két vakok, kik ülnek vala az út mellett, mikor hallották volna hogy Jézus azon mene el, kiáltnak vala, mondván : Uram Dávidnak Fija, könyörülj rajtunk ! A31 sokaság pedig dorgálja valaőket, hogy hallgatnának ; azok pedig annál inkább kiáltnak vala, mondván : Uram Dávidnak Fija könyörülj rajtunk ! És32 mikor megállott volna Jézus előszólitá őket, és monda : Mit akartok hogy cselekedjem veletek ? Mondának33 néki : Uram ! hogy a mi szemeink megnyilatkozzanak. És34 könyörülvén, rajtok Jézus, illeté az ő szemeiket, és mindjárt megnyilatkozának az ő szemeik, és követék őtet. Krisztus21 bevonulása Jeruzsálembe.És1 mikor közelgettek volna Jérusálemhez, és jutottak volna Betfagéba, az Olajfáknak hegyéhez, elkülde akkor Jézus kettőt az ő tanitványai közzűl. Ezt2 mondván nékik : menjetek imez faluba, mely előttetek vagyon, és mindjárt találtok egy megkötött szamárt, és az ő vemhét vele együtt ; oldjátok el, és hozzátok nékem. És3 ha valaki néktek valamit szóland, mondjátok hogy az Úr szükölködik ezek nélkül, és azonnal elbocsátja azokat. Ez4 pedig mind azért lett, hogy bételnék a Próféta mondása, ki iyg szólott : Mondjátok5 meg a Sion leányának : Ímé a te királyod jő néked alázatosan, szamár hátán ülvén és tereh alá szoktatott szamár vemhének hátán. Elmenének6 pedig az ő tanitványai, és úgy cselekedének a mint nékik parancsolta vala Jézus. És7 elhozák a szamárt és annak vemhét, és az ő felső ruháikat azokra teriték, és Jézust ültetik azokon felül. A8 több sokaság pedig ruháit az útra teriti vala : némellyek ágakat szegdelnek vala a fákról, és azokat hitik vala az útra. A9 melly serege pedig elől és hátul megyen, kiált vala mondván : Légy segitségül Isten a Dávid ifjának ! Áldott legyen, a ki jött az Úrnak nevében ! Légy segitségül Isten ! ki vagy a magasságban. És10 mikor bément volna Jérusálembe meghábrorodék az egész város, ezt mondván : Kicosa ez ? A11 sokaság pedig ezt mondja vala : Ez ama Jézus, a Názáretből Galila városából való Próféta. A templom megtisztítása.És12 béméne Jézus az Isten templomába, és kiüzé mind azokat, a kik árulnak és várásolnak vala a templomban ; és a pénzváltóknak asztalaikat, és a galambárusoknak székeiket felforgatá. És13 monda nékik : Meg vagyon irva : Az én házam imádkozás házának mondatik ; ti pedig azt latroknak barlanjokká tettétek. És14 mennének akkor ő hozzá vakok és sánták a templomben, és meggyógyitá azokat. Mikor15 látták volna pedig a Papifejedelmek és az Irástudók a csuda dolgokat, mellyeket cselekedett vala, és hallották vonla a gyermekeket kiáltani a templomban, és ezt mondani : Légy segitségül Isten a Dávid fijának ! megharaguvának. És16 mondának néki : Hallod é a mit ezek mondanak ? Jézus pedig monda nékik : Jól halom ; soha nem olvastátok é ezt ? A kicsin és acsecsszopó gyermekek szájok által végeztek el a dicséretet ? És17 őket elhagyván, kiméne a városból Bethániába, s ott marada szálláson. Terméketlen fügefa.Reggel18 pedig a városba bétérvén, megéhezék. És19 mikor látott volna egy figefát az út mellett, oda méne a fához, és nem talála semmit azon, hanem csak leveleit ; és monda annak : Soha örökké te rajtad ezután gyümölcs ne teremjen : És azonnal megszárada a figefa. Mikor20 azért ezt látták volna a tanitványok, elcsudálkozának, mondván : Mimódon mindjárt megszárada a figega ? Felelvén21 pedig Jézus, monda nékik : Bizony mondom néktek, hogy ha hitetek lejénd, és nem kételkedtek, nem csak illyen dolgot cselekesztek a minémü esett e figefán ; hanem ha ezt mondjátok imez hegynek : Kelj fel, és szökjél a tengerbe : meglészen. És22 valamit kéréndetek könyörgéstekben, ha hiéndetek, elveszitek. Jézus beszédei a templomban.És23 mikor ment volna a templomba, a Papifejedelmek és a népnek Vénei hozzá menének, mikor tanitana, és mondának : Micsoda méltósággal cselekeszek ezeket s ki adt néked e méltóságot ? Felelvén24 pedig Jézus, monda nékik : Én is kérdelek titeket egy dologra, mellyre ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda méltósággal cselekeszem ezeket. A25 János keresztsége honnét vala, mennyből é vagy emberektől ? Amazok pedig magokban illyen módon okoskodnak vala : Ha azt mondjuk hogy mennyből volt, azonnal ezt mondja nékünk : Miért nem hittetek tehát néki ? Ha26 peig ezt mondjuk, hogy emberektől volt : félünk a községtől ; mert Jánost mindnyájan ugy tartják mint Prófétát. És27 felelvén Jézusnak, mondának : Nem tudjuk. Monda néki Jézus is : Én sem mondom meg néktek micsoda méltósággal cselekeszem ezeket. Mint28 tetszik pedig néktek : Egy embernek vala két fija ; és járulván az egyikhez, monda : Eredj el fijam, munkálkodjál ma az én szőlőmben. És29 az felelvén monda : Nem megyek : de azután meggondolván magát, elméne. És30 a másikhoz járulván, hasonlóképen szóla ; és azt felelvén, monda : Én elmegyek Uram ! de nem méne el. E31 kettő közzűl mellyik cselekedte az attyának akaratját ? Mondának néki : Az első. Monda Jézus nékik : Bizony mondom néktek, a fukarok és a parázna asszonyok elővésznek titeket az Istennek országában : Mert32 eljött hozzátok Keresztelő János, az igazságnak úta, és hivétek néki : a fukarok és a paráznák hivének néki : Ti pedig, kik ezt láttátok, nem tértetek meg azután, hogy néki hinnétek. Példázat a szőlőmívesekről.Halljatok33 más példabeszédet : Vala egy gazda ember, ki plántála szőlőt, és azt gyepüvel körülvevé és abban emele sajtót és épite tornyot, és azt munkásokra bizván, ő maga messze földe méne. És34 mikor a gyümölcsérésnek ideje eljött volna, elküldé az ő szolgáit a munkásokhoz, hogy a szőlőnek gyümölcsében hoznának ; A35 munkások pedig megfogván az ő szolgáit, némellyet azokban megverének, némellyet megölének, némellyet pedig megkövezének. Ismét36 más rendbeli szolgákat bocsáta, többeket az előbbieknél, és azokkal is ugy cselekedék. Utólszor37 pedig elküldé a maga fiát, mondván : Megbecsülik az én fiamat. A38 munkások pedig látván a Gazdának fiját, mondának magok közt : Ez az örökös jertek öljük meg őtet, és foglaljuk el az ő örökségét. És39 megfogván azt, kiveték a szőlőből, és megölék őtet. Mikor40 azért megjövénd a szőlőnek Ura, valyon mit cselekeszik azokkal a szölőnek munkásival ? És41 mondának néki : A gonoszokat gonoszul elveszti, az ő szőlőjét pedig más rendbeli munkásoknak adja, kik a szőlőnek gyümölcsét béadják, mikor alkalmatos ideje lészen. Monda42 nékik Jézus : Soha nem olvastátok é az Irásokban : A melly követ az épitők megvetettek, az lett a szegeletnek feje. Az Úrtól lett ez, és csudálatos dolgo mi előttünk ? Annakokáért43 mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és adatik a Pogánynépnek, hogy annak gyümölcsét teremje. És44 a ki esik erre a kőre, megromol ; a kire pedig felül eséndik, elrontja azt. És45 mikor hallották volna a Papifejedelmek és Farizeusok az ő példabeszédit, megérték hogy ő rólok mondotta volna ; És46 mikor akarnak őtet megfogni, megfélemlének a községtől : mert ugy tartják vala őtet, mint a Prófétát. Példázat22 a királyi menyegzőről.És1 felelvén Jézus, ismét szóla nékik példabeszédek által, mondván : Hasonlatos2 a mennyeknek országa a Királyhoz ; ki az ő fijának mennyegzői lakodalmat szerze. És3 elküldé az ő szolgáit, hogy elhivnák azokat, kik a lakodalomba hivatalosok valának ; de nem akarának eljőni. Ismét4 elkülde más szolgákat, mondván : Mondjátok meg a hivatalosoknak : Ímé az én ebédemet elkészitettem, az én tulkaim és madaraim megöleettettek, és mindenek készek ; jertek el lakodalomba. Amazok5 pedig magokat vonogatván, némelly közzűlök az ő jószágába méne, némelly az ő kereskedésére ; A6 többi pedig megfogván az ő szolgáit, bosszúsággal illeték és megölék őket. A7 Király pedig mikor ezt hallotta volna, megharaguvék, és az ő hadát elküldvén, elveszté a gyilkosokat, és azoknak városokat felgyujtá. Akkor8 monda az ő szolgáinak : A lakodalom ugyan megkészittetett ; de a kik hivatalosok valának, nem voltak méltók. Menjetek9 el azért az utaknak fejeire : és valakiket találtok, hivjátok bé a lakodalomba. És10 kimenvén a szolgák az útakra mindeneket bégyüjtének, valakiket találának, jókat és gonoszokat elegy, és bételék a lakodalmas ház vendégekkel. És11 bémenvén a Király, hogy megtekintené a vendégeket, láta ott egy embert, kinek nem vala menyegzői ruhája. És12 monda néki : Barátom ! mimódon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád ? és az megnémüla. Akkor13 monda a Király a szolgáknak : Ennek kezeit és lábait megkötözvén, vigyétek el innen, és vessétek a külső setétségre ; ott lészen sirás és fogoknak csikorgatások. Mert14 sokan vagynak a hivatalosok de kevesen a választottak. Az adópénz.Akkor15 a Farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy megfognák őtet az ő beszédében. Azért16 küldék ő hozzá az ő tanitványikat a Héródes szolgáival, kik igy szólának : Mester ! tudjuk hogy te igaz vagy, és az Istennek útát igazán tanitod, és hogy senkivel nem gondolsz, mivelhogy az embereknek személyekre nem nézsz. Mond17 meg azért nékünk mint tetszik néked : Kell é a Császárnak adót fizetnünk, vagy nem ? És18 megesmérvén Jézus az ő álnokságokat, monda : Mit kisértgettek engemet, képmutatók ? Mutassatok19 nékem egy adópénzt. És ők mutatának néki egy pénzt. És20 monda nékik : Kié ez a kép, és a felibe való irás ? Mondának21 néki : A Császáré. Akkor monda nékik : Adjátok meg azért, a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi Istené, Istennek. Mikor22 azért ezt hallották volna, elcsudálkozának : és elhagyván őtet, elmenének. Feltámadás.Ugyanazon23 a napon menének ő hozzá a Sadduczeusok, kik a feltámadást tagadják és kérdést tőnek néki. Ezt24 mondván : Mester ! Mózes ezt parancsolta : Hogyha valaki meghalánd magzatok nélkül, annak attyafia elvegye az ő feleségét mint sógorasszonyt és az ő megholt attyafiának magot támasszon. Voltak25 pedig mi nálunk hét atyafiak ; és az első feleségét vévén magának, meghala ; és mivelhogy nem valának magzatai, az ő feleségét hagyta az ő attyafiára. Hasonlóképen26 a második és harmadik is, mind hetediglen. Utolszor27 pedig az asszony is meghala. A28 feltámadásnak idején azért mellyiké lészen az asszony ? mert az, mind a hétnek felesége volt. És29 felelvén Jézus, monda nékik : Tévelygetek, mivelhogy nem tudjátok az Irásokat, sem az Istennek hatalmát : Mert30 a feltámadásnak idején feleséget nem vésznek, sem házaságra nem adatnak, hanem ollyanok lésznek mint az Istennek Angyalai mennyben. A31 halottaknak feltámadások felől pedig nem olvastátok é a mit Isten mondott néktek, illyen módon : Én32 vagyok Ábrahámnak Istenek, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene : Az Isten pedig nem holtaknak, hanem élőknek Istene. És33 mikor ezt hallotta volna a sokaság, elcsudálkozk az ő tudományán. A nagy parancsolat.A34 Farizeusok pedig, mikor hallották vona, hogy Jézus bédugta volna szájokat a Sadduczeusoknak, egybegyülének. És35 megkérdé őtet ő közzűlök egy Törvénytudó, kisértvén őtet, és mondván : Mester !36 mellyik a nagy parancsolat a törvényben ? Jézus37 pedig monda néki : Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből, és teljes elméldből. Ez38 az első és nagy parancsolat : A39 második pedig hasonlatos ehez : Szeressed felebarátodat, mint te magadat. E40 két parancsolatoktól függ az egész törvény és a Próféták irások. Krisztus Dávid fia és ura.Mikor41 pedig a Farizeusok egybegyültek volna, kérdé őket Jézus. Ezt42 mondván : Mi tetszik néktek ama Krisztus felől, ki fija ? Mondának néki : Dávidé. Monda43 nékik Jézus : Mint vagyon tehát, hogy Dávid a Szent Lélek által őtet Urának hivja, ezt mondván : Monda44 az Úr az én Uramnak : ülj az én jobbkezem felől, miglen vetem a te ellenségidet a te lábaid alá zsámolyúl. Ha45 azért Dávid nevezi őtet Urának, mimódon fija ? És46 senki semit nem felelhet vala néki, sem pedig az naptól fogva senki őtet többé semiről nem meré megkérdeni. Feddő23 beszéd a farizeusok és írástudók ellen. Jeruzsálem nagy bűnei és bűntetése.Akkor1 Jézus szóla a sokaságnak, és az ő tanitványinak. Mondván :2 A Mózes székiben ülnek az Irástudók és a Farizeusok. Mindeneket3 azért, mellyeket néktek parancsolnak, hogy megtartsátok, megtartsátok és megcselekedjétek : de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek : mert ők mondják, de nem tartják meg. Mert4 ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és azokat vetik az embereknek hátokra ; de ők azokat csak ujjokkal sem akarják illetni. Minden5 ő cselekedeteiket pedig csak azért cselekeszik, hogy az emberektől láttassanak : mert megszélesitik az ő homlokokon való filaktériumokat, és köntösöknek prémjeit meghosszabbitják. És6 a lakodalomban a fő helet szeretik, és a gyülekezetekben az előlülést. És7 a piaczokon vaó köszöntéseket, és hogy az emberek igy nevezzék : Mester, Mester ! Ti8 pedig ne hivattassatok Mesternek : mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus ; ti pedig mindnyájan atyafiak vagytok. És9 senkit e földön atyátonak ne nevezzetek : mert egy a ti Atyátok, a ki mennyben vagyon. Ne10 hjivattassatok Doktoroknak is : mert egy a ti Doktorotok a Krisztus. Hanem11 a ki köztetetk legnagyobb, legyen ti szolgátok. Valaki12 pedig magát felmagasztalja, megaláztatik : és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik. De13 jaj néktek képmutató Irástudók és Farizeusok : mert a mennyeknek országát bézárjátok az emberek előtt ; mert ti nem mentek bé, és a kik bé akarnak menni, azokat is nem bocsátjátok. Jaj14 néktek képmutató Irástudók és Farizeusok : mert a szegény özvegyeknek házokat megemésztitek hosszú könyörgésnek szine alatt, annakokáért sulyosabb lészen a ti büntetéstek. Jaj15 néktek képmutató Irástudók és Farizeusok : mert mind a tengert, mind a földet elkerülitek, hogy Pogányokból Zsidót tégyetek, és mikor Zsidóvá lejénd, azt a gyehenának fijává tészitek, kétszerte inkább hogynem mint ti volnátok. Jaj16 néktek vak vezérek : kik ezt mondjátok : Valaki esküszik a templomra, semmi az ; valaki pedig esküszik a templomnak aranyára, bünös az. Bolondok17 és vakok : mert mellyik nagyobb, az arany é vagy a templom, melly szenté teszi az aranyat ? És18 valaki esküszik az oltárra semmi az ; de valaki esküszik az oltárra tett ajándékra, bünös az. Bolondok19 és vakok : mert mellyik nagyobb, az ajándék é vagy az oltár, melly megszenteli az ajándékot ? A20 ki azért esküszik az oltárra, ara is esküszik, és mind azokra, mellyek az oltáron vagynak. És21 a ki esküszik a templomra, mind arra esküszik, mind pedig arra, a ki a templomban lakozik. És22 a ki esküszik az égre, esküszik az Istennek királysiszékire, és arra a ki abban ül. Jaj23 néktek képmutató Irástudók és Farizeusok : mert megdézmáljátok a méntát, a kaprot, a köményt, és elhagyjátok, a mi a törvényben fő dolgog volna, az itéletet, az irgalmasságot és a tökéletességet, ezeket kellene cselekedni, amazokat is el nem kellene hagyni. Vak24 vezérek, kik megszüritek a szunyogot, a tevét pedig elnyelitek. Jaj25 néktek képmutató Irástudók és Farizeusok : mert megtisztitjátok a pohárnak és a tálnak külső részét, belől pedig azok rakvák ragadománnyal és mértékletlenséggel. Vak26 Farizeé, tisztitsd meg először a mi belől vagyon a pohárban és a tálban, hogy a mi kivül vagyon az is tiszta legyen. Jaj27 néktek képmutató Irástudók és Farizeusok : mert szinte hasonlatosok vagytok a megfejérittetett koporsókhoz, mellyek kivűl ugyan szépeknek tetszenek ; belől pedig rakvák holtaknak tetemeivel, és minden undoksággal. Ezenképen28 ti is kivül ugyan láttatok az emberekenk igazaknak : de belől rakvák vagytok képmutatással és minden Isten törvénye ellen való bünnel. Jaj29 néktek képmutató Irástudók és Farizeusok : mivelhogy épititek a Prófétáknak koporsóikat, és az igazaknak temetések helyét ékesgetitek. És30 ezt mondjátok : Ha mi atyáinknak idejekben éltünk volna, nem lettünk volna nékik társaik a Prófétáknak öletésekben. Azért31 ti magatok ellen bizonyságot tésztek, hogy ti fijai vagytok azoknak, kik megölték a Prófétákat. Ti32 is töltsétek bé a ti atyáitoknak mértékeket. Kigyók,33 mérges kigyóknak nemzetségei, mimódon távozhatjátok el a gyehennának büntetését ? Azokáért34 ímé én bocsátok ti hozzátok Prófétákat és Bölcseket és Irástudókat, és azok közzűl némellyeket megöltök és megfeszitetetk ; és azok közzűl némellyeket megostoroztok a ti zsinagógáitokban, és kergettek egyik városból a másikba. Hogy35 szálljon ti reátok minden igaz vér, melly kiontatott e földön, az igaz Ábelnek vérétől fogva mind a Zakariásnak, Barakiásnak fijának véréig, kit megöltetek a templom között és az oltár között. Bizony36 mondom néktek, hogy mind ezek reá következnek e nemzetségre. Jérusálem !37 Jérusálem ! ki megölöd a Prófétákat és megkövezed azokat, kik te hozzád bocsáttatnak, mennyiszeor akartam egybegyüjteni a te fijaidat, miképen a tyúk az ő fijait egybegyüjti szárnyai alá ; és nem akartátok ? Imé38 azért a ti házatok puszta lészen ; Mert39 mondom néktek, hogy ez időtől fogva nem láttok engemet, mignem ezt mondjátok : Áldott a ki jött az Úrnak nevében. Jeruzsálem24 elpusztulásáról, Krisztus visszajöveteléről és a világ végéről. Intés vigyázásra.És1 kimenvén Jézus a templomból akar vala elmenni : és járulának ő hozzá az ő tanitványai, hogy mutogatnák a templom épületit. Jézus2 pedig monda nékik : Nem látjátok é mind ezeket ? Bizony mondom néktek : Nem marad ebben egy kő más kövön, melly el nem romlana. És3 mikor az Olajfáknak hegyén ülne, menének magánosan ő hozzá az ő tanitványai, és mondának : Uram ! mond meg nékünk mikor lésznek ezek, és micsoda jele lészen a te eljövetelednek és e világ végének ? És4 felelvén Jézus monda nékik : Meglássátok hogy valaki titeket el ne hitessen ; Mert5 sokan fognak eljőni az én nevemben, kik ezt mondják : Én vagyok a Krisztus, és sokakat elhitetnek. Következik6 ez is, hogy halljatok hadakozásokat, és hadakozásoknak hireit, meglássátok, hogy meg ne háborodjatok : mert szükség mind ezeknek meglenniek, de még akkor nem lészen vége. Mert7 támad egyik nemzetség a másikra, egyik ország a másikra ; és lésznek éhségek, döghalálok és földindulások minden helyeken. Mind8 ezek pedig csak kezdeti lésznek a sok nyomoruságoknak. Akkor9 megnyomoritanak titeket és megölnek ; és gyülölségesek lésztek minden népek előtt az én nevemért. És10 akkor sokan megbotránkoznak, és egyik a másikat elárulja és egyik a másikat gyülöli. És11 sok hamis Próféták támadnak, kik sokakat elhitetnek. És12 mivelhogy a bün igen megsokasodik, az attyafiui szeretet is igen meghidegedik sokakban. De13 a ki végig megmarad, az idvezül. És14 prédikáltatik az Isten országának Evangyélioma az egész földön, hogy az minden Pogányoknak bizonyságul legyen, és ezek után eljő Jérusálemnek vége. Mikor15 ezért látándja ama pusztitó utálatosságot, melly a szent helyen fog állani, melly megmondatott Dániel Prófétától : (a ki olvassa, jól gondolkodjék róla.) Akkor16 a kik Júdában lésznek, fussanak a hegyekre. A17 ki felső házában lészen, ne szálljon alá, hogy valamit házából kivigyen. És18 a ki a mezőn lészen, ne térjen haza, hogy az ő ruháit elvigye. Jaj19 pedig a terhes asszonyoknak, és a szoptatóknak azokon a napokon. Imádkozzatok20 pedig, hogy télben ne legyen futástok, se Szombatnapon ; Mert21 lészen akkor nagy szomorúság, minémü nem volt e világ kezdetitől fogva ez ideig, eztuán is nem lészen. És22 ha azok a napok meg nem rövidittettek volna, mindenestől fogva elveszne minden ember, de a választottakért megrövidittetnek a nyomorúságnak napjai. Akkor23 ha valaki ezt mondja néktek ; Ímé itt vagyon a Krisztus, vagy amott ; ne hidjétek : Mert24 hamis Krisztusok és hamis Próféták támadnak, és nagy jeleket és csudákat tésznek, úgyannyira hogy elhitessék, ha lehetne, a választottakat is. Ímé25 eleve megmondottam néktek. Azért26 ha ezt mondándják néktek : Ímé a pusztában vagyon ; ne menjetek ki. Ímé e rejtekházakban ; ne hidjétek ; Mert27 miként a villámás kijő napkeletről, és megtetszik napnyugotra is, úgy lészen az ember Fijának eljövetele is. Mert28 valahol lejénd a dög, oda gyülnek a saskeselyük. Mindjárt29 pedig azoknak a napoknak nyomorúságok után a nap meghomályosodik, és a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egeknek hatalmasságai megháborodnak. Akkor30 megtetszik az ember Fijának jele az égben, és akkor a földnek minden mezetségei sírnak, és meglátják az embernek fiját eljőni az égnek felhőiben, nagy hatalommal és dicsőséggel. És31 ő elküldi az ő Angyalit trombitának hatalmas szavával, és az ő választottit egybegyüjtik a négy szelekről, az egeknek egyik végektől a másik végekig. A32 figefáról pedig végyetek példát : mikor az ő ága gyenge és levelezik ; tudjátok hogy közel vagyon a nyár. Azonképen33 ti is mikor mind ezeket látándjátok, tudjátok hogy közel vagyon a Krisztus, és csak az ajtó előtt. Bizony34 mondom néktek, hogy el nem mulik e mostani egy nemzet, mignem mind ezek meglésznek. Az35 ég és a föld elmulnak, de az én beszédim semmiképen el nem mulnak. Ama36 napot pedig és órát senki nem tudja, még a mennyei Angyalok is ; hanem cask az én Atyám egyedül. Minémü37 vala pedig Noénak ideje, ollyan lészen az ember Fijának eljövetelének is ideje ; Mert38 mint az özönviz előtt való napokban, esznek és isznak vala, házasonak, és házasitják vala leányikat mind a napig, melly nap béméne Noé a bárkába. És39 nem tudhatták meg az özönvizet, mingnem eljött volna, és mindeneket eltörlött volna ; úgy lészen az ember Fijának eljövetele is. Akkor40 ketten lésznek a mezőn : az egyik elragadtatik, a másik elhagyatik. Két41 őrlő asszonyok lésznek a malomban ; az egyik elragadtatik, a másik elhagyatik. Vigyázzatok42 azért : mert nem tudjátok melly órában jő el a ti Uratok. Azt43 pedig megtudjátok, hogyha a háznak gazdája megtudhatná, az éjszakának mellyik részén jő el a lopó ; vigyázna, és nem hagyná megásni az ő házát. Azért44 ti is legyetek készek ; mert a melly órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fija. Kicsoda45 azért hiv és bölcs szolga, kit az ő Ura gondviselővé tett az ő háznépén, hogy azoknak eledelt adjon alkalmatos időben. Boldog46 szolga az, kit az ő Ura talál az ő tiszti szerint cselekedni, mikor haza jövénd. Bizony47 mondom néktek, hogy minden jószágán gondviselővé tészi azt. Hogyha48 pedig ama gonosz szolga ezt gondolándja az ő szivében : Elhalasztja még az én Uram a hazajövetelt : És49 kezdéndi verni az ő szolgatársait, és a részegesekkel kezd enni és inni ; Megjő50 annak a szolgának Ura, a melly napon nem várja, és a melly órában nem gondolja. És51 elszakasztja azt, és a képmutató szolgák közzé számlálja ; ott lészen sirás és fogcsikorgatás. Példázat25 a tíz szűzről.Akkor1 hasonló lészen a mennyeknek országa a tiz szüzekhez, kik az ő lámpásokat kezekbe vévén, a vőlegénynek eleibe menének ; Az2 öte pedig eszes vala, az öte bolond. A3 kik bolondok valának, mikor az ő lámpásokat kezekbe vevék, nem vivének olajt magokkal ; Az4 eszesek pedig vittek vala olajt, az ő edényekben, az ő lámpásokkal egybe. Mikor5 pedig a vőlegény késnék, elszunnyadának mindnyájan és elaluvának. Éjfélkor6 pedig kiáltás lőn : Ihol jő a vőlegény, menjetek ki ő eleibe ! Akkor7 felkelének mind azok a szüzek, és elkésziték az ő lámpásokat. A8 bolond szüzek pedig mondának az eszeseknek : Adjatok nékünk a ti olajotokból : mert a mi lámpásink elalusznak. Felelének9 pedig amaz eszesek mondván : Nem adunk : mert netalán nékünk és néktek nem lészen elég : Menjetek el inkább azokhoz, a kik árulják az olajt, és vegyetek magatoknak. És10 mikor mennének venni, eljöve a vőlegyény ; és a kik készek valának, bémenének ő vele a lakodalomba ; és bezáraték az ajtó. Azután11 lejövének a több szüzek is kik ezt mondják vala : Uram ! Uram ! nyisd meg nékünk. Ő12 pedig felelvén, monda : Bizony mondom néktek, nem esmérlek titeket. Vigyázzatok13 azért : mert nem tudjátok sem a napját, sem az óráját, mellyen az embernek Fija eljő. Példázat a tálentomokról.Mert14 szinte úgy vagyon, mint mikor valamelly ember messze földre akarván menni, előszólitá az ő szolgáit, és minden pénzét kezekbe adá. Egynek15 ada öt talentomot, másnak kettőt, harmadiknak pedig egyet, mindeniknek a kereskedésben való értelme szerint : és azonnal elméne messze földre. És16 elmenvén, a ki öt talentomot vett vala, kereskedék azokkal, és nyere más öt talentomot. Azonképen,17 a ki két talentomot vett vala, nyere az is más két talentomot. A18 ki pedig egy talentomot vett vala, elmenvén elásá azt a földbe, és elrejté az ő Urának pénzét. Sok19 idő mulva pedig megjöve a szolgáknak Urok, és számot vete azokkal. Akkor20 előjövén a ki öt talentomot vett vala, hoza más öt talentomot, ezt mondván : Uram ! nékem öt talentomot adtál vot, imé más öt talentomot nyertem azokon. Monda21 pedig néki az ő Ura : Jól vagyon jámbor és hiv szolgám, kevesen voltál hiv, sokra bizlak ezután : menj bé a te Uradnak örömébe. Előjövén22 az is, a ki két talentomot vett vala, monda : Uram ! két talentomot adtál vala nékem, imé két talentomot nyertem azokon. És23 monda néki az ő Ura ; Jól vagyon jó és hiv szolgám : kevesen voltál hiv, sokra bizlak ezután : menj bé a te Uranak örömére. Előjövén24 az is, a ki egy talentomot vett vala, monda : Uram ! tudtam hogy kegyetlen ember vagy te, ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és a hol nem vetettél ott is takarsz. Azért25 félévn tőled, elmentem és elástam a te talentomodat a földbe ; ihon a te pénzed megvagyon. Felelvén26 pedig az ő Ura, mond néki : Gonosz és rest szolga, tudtad hogy ott is aratok, a hol nem vetettem ; és tt is takarok, a hol nem vetettem ! Kellett27 volna azért az én pénzemet a pénzváltóknak adnod, és én megjövén nyerességgel vettem volna el az én pénzemet. Vegyétek28 el azért ő tőle az egy talentomot, és adjátok annak, a kinek tiz talentoma vagyon. Mert29 midennek, a kinek vagyon, adatik, és megszaporittatik, a kinek pedig nincs, a mije vagyon is, elvétetik tőle. És30 a haszontalan szolgát vessétek a külső setétségre ; ott lészen sirás és fogaknak csikorgatások. Az utolsó ítéletről.Mikor31 pedig eljövénd az embernek Fija az ő dicsőségével és mind a szent Angyalok ő vele, akkor ül az ő dicsőségének királyiszékibe. És32 gyüjtetnek ő eleibe minden népek, és elválasztja őket egymástól, mit a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. És33 állatja a juhokat jobbkeze felől, a kecskéket pedig balkeze felől. Akkor34 ezt mondja a Király azoknak, kik az ő jobbkeze felől lésznek : Jertek el én Atyámnak áldottai, birjátok az országot, melly megkészittetett néktek e világ fundamentomának felvettetése előtt : Mert35 éheztem, és ennem adtatok ; szomjuhoztam, és innom adtatok ; útonjáró voltam és béfogadtatok engemet. Mezitelen36 voltam, és megruháztatok engemet : beteg voltam, és meglágotattatok engemet : fogoly voltam és én hozzám jöttetek. Akkor37 felelnek néki az igazak, ezt mondván : Uram ! mikor láttuk, hogy éheztél volna, és tápláltunk volna tégedet ? vagy hogy szomjuhoztál volna és innod adtunk volna. Mikor38 láttuk pedig hogy útonjáró voltál volna, és házunkba fogadtunk volna tégedet ? vagy hogy mezitelen voltál volna, és megruháztunk volna ? Vagy39 mikor láttunk téged betegen, vagy tömlöczben, hogy te hozzád mentünk volna ? És40 felelvén a Király, ezt mondja nékik : bizony mondom néktek, a mit cselekedtetek eggyel ez én kicsiny atyámfiai közzűl, én magammal cselekedtétek. Akkor41 szól azoknak is, kik aző balkeze felől lésznek illyen módon : Átkoztak, menjetek el tőlem az örök tüzre, melly készittetett az Ördögnek és az ő Angyalainak : Mert42 éheztem, és nem adtatok ennem ; szomjuhoztam, és nem adtatok innom. Útonjáró43 voltam, és nem fogadtatok bé engemet : mezitelen voltam, és meg nem ruháztatok engemet : beteg voltam, tömlöczben voltam, és meg nem látogattatok engemet. Akkor44 azok is felelnek néki, ezt mondván : Uram ! mikor láttunk téged éhezni, vagy szomjuhozni, vagy úton járni, vagy mezitelenen, vagy betegen, vagy a tömlöczben, és nem szolgáltunk volna néked ? Akkor45 felel nékik, ezt mondván : Bizony mondom néktek, mivelhogy ezeket nem miveltétek eggyel ez én kicsinyeim közzűl, én velem nem miveltétek. És46 elmennek ezek az örök gyötrelemre ; az igazak pedig az örök életre. Utoljára26 jelenti Jézus szenvedéseit.És1 mikor mind ezeket a beszédekeet elvégezte volna Jézus, monda az ő tanitványinak : Tudjátok,2 hogy két nap elmulva a Husvétnak innepe lészen, és az embernek Fija elárultatik hogy megfeszittessék. Akkor3 egybegyüjlének a Papifejedelmek, az Irástudók és a népnek Vénei a Főpapnak házába, ki Kajafásnak mondatik vala. És4 egyenlőképen tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfognák és megölnék. De5 ezt mondják vala : Ne miveljük az innepen, hogy a nép között ne legyen támadás. Jézus megkenetése Bethániában.És6 mikor Jézus volna Bethániában a poklos Simon házában. Ment7 vala ő hozzá egy asszony, kinél vala drága kenetnek alabástromból csinált szelenczéje, és töltötte vala az ő fejére, mikor ő az asztalhoz leült volna. Azt8 látván pedig az ő tanitványai, megharagvának, ezt mondván : Mire való ez a haszontalan tékozlás ? Mert9 eladhatták volna nagy áron e kenetet és adhatták volna a szegényeknek. Mikor10 pedig ezt eszébe vette volna Jézus, monda nékik : Miért háborgatjátok ez asszonyt ? mert jót cselekedett cselekedett én velem ; Mert11 a szegények mindenkor lésznek veletek ; de én nem mindenkor lészek veletek. Mert12 hogy ez e kenetet töltötte az én testemre, az én temetésemre nézve mivelte. Bizony13 mondom néktek, valahol ez egész világon prédikáltatik az Evangyéliom, a mit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik, az ő emlékezetiért. Akkor14 elmenvén egy a tizenkét tanitványok közzűl, ki mondatik vala Iskáriótes Júdásnak, a Papifejedelmekhez. Monda15 nékik : Mit akartok nékem adni, és én őtet néktek kezetekbe adom ? Ők pedig rendelének néki harmincz ezüstpénzt. Az16 időtő fogva keres vala aklamatosságot Júdás, hogy őtet elárulná. Páska és úrvacsorája.A17 pogácsás innepnek pedig első napján menének a tanitványok Jézushoz, ezt mondván néki : Hol akarod hogy meegkészitsük néked ételedre a Husvétibárányt ? Ő18 pedig monda : Menjetek el a városba egy emberhez, és ezt mondjátok néki : A Mester ezt modja : Az én időm közel vagyon ; te nálad eszem meg a Husvétibárányt az én tanitványimmal. És19 e képen cselekedének a tanitványok, a mint megparancsolta vala nékik Jézus ; és megkésziték a Husvétibárányt. És20 mikor estve volna, letelepek a tizenkét tanitványokkal. És21 mikor ennének, monda : Bizony mondom néktek, ti közzűletek egy elárul engemet. És22 felette igen megszomorodván, kezdék egyenként néki mondani : Én vagyok-é az, Uram ? Ő23 pedig felelvén monda : A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engemet. Az24 embernek Fija jól lehet elmegyen, a mit meg vagyon irva ő felőle ; de jaj annak az embernek, a ki által az embernek Fija elárultatik ; jobb volt volna annak az embernek, ha nem született volna. Felelvén25 pedig Júdás, a ki őtet el akarja vala árulni, monda : Én vagyok-é az, Mester ? Monda néki : Te mondád. És26 mikor ennének, vevé Jézus a kenyeret, és mikor hálákat adott volna megszegé, és adá az ő tanitványinak, s monda : Vegyétek, egyétek, ez az én testem. És27 mikor a pohárt vette volna és hálákat adott volna, adá nékik, mondván : Igyatok ebből mindnyájan ; Mert28 ez az én vérem, melly uj Testamentomnak vére ; melly sokaknak bünök bocsánatjára kiontatik. Mondom29 pedig néktek, hogy nem iszom ez időtől fogva e szőlőtőkének gyümölcsében, mind a napig, melyen ti veletek ujat iszom az én Atyám országában. És30 mikor dicséretet éneklettek voln, kimenének az Olajfáknak hegyére. Akkor31 monda nékik Jézus : Mindnyájan ti ez éjszaka megbotránkoztok én bennem : mert meg vagyon irva : Megverem a pásztort, és elszéledezneka nyájnak juhai. Minekutánna32 pedig feltámadandok, elővészlek titeket Galileában. Felelvén33 pedig Péter, monda néki : Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom. Monda34 néki Jézus : Bizony mondom néked, ez éjszakán minekelőtte a kakas szólna, háromszor megtagadsz engemet. Monda35 néki Péter : Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged ! hasonlatosképen szólának a többi tanitványok is. Gyötrődés a Gecsemáné kertjében.Akkor36 méne Jézus ő velek a faluba, melly Gethsemánénak hivatik, és monda a tanitványoknak : Üljetek le itt addig, mig elmegyek, és amott imádkozom. És37 maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiját, szomorkodni kezde, és felette igen gyötrődni. Akkor38 monda nékik Jézus : Mindenfelől szomorú az én lelkem halálig ! marajatok itt, és vigyázzatok én velem. És39 egy kevéssé előmenvén, arczczal leesék, könyörögvén és ezt mondván : Én agtyám ! ha lehetséges, muljék el e pohár én tőlem : mindazáltal nem ugy legyen mint én akarom, hanem a mint te. Akkor40 méne a tanitványokhoz, és találá őket aluva, és monda Péternek : Igy nem vigyázhattatok-é én velem egy óráig ? Vigyázzatok41 és imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek : mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen. Ismét42 elméne másodszor is, és könyörge, mondván : Én Atyám ! ha el nem mulhatik én tőlem e pohár, hogy meg ne innám azt, legyen a te akaratod. És43 mikor megtért volna, találá őket ismét aluva : mert az ő szemeik megnehezedtek vala. És44 nékik békét hagyván, ismét elméne, és imádkozék harmadszor is azon beszéddel szólván. Akkor45 méne az ő tanitványihoz és monda nékik : Aludjatok immár és nyugodjatok : Imé elközelget az óra, és az embernek Fija adatik a bünösöknek kezekbe. Keljetek46 fel, menjünk el : Imé elközelget, a ki engemet elárul. Júdás árulása.És47 mikor ezeket szólaná, imé Júdás, egy a tizenkettő közzűl eljöve, és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, kik a Papifejedelmektől, és a népnek Véneitől bocsáttattak vala. A48 ki pedig őtet elárulta vala, adott nékik jelt, ezt mondván : Valakit én megcsókolandok, az a Jézus, megtartsátok azt. Annakokáért49 mihelyt Jézushoz jutott volna, monda néki : Egészséggel Mester ! és megcsókolá őtet. Jézus50 pedig monda néki : Barátom miért jöttél ? Akkor járulának, és kezeiket Jézusra vetvén, megfogák őtet. És51 imé egy azok közzűl, kik Jézussal valának, kezét nyujtván, kivoná az ő szablyáját, és mikor a Főpapnak szolgájához vágott volna elvágá az egyik fülét. Akkor52 monda annak Jézus : Ted el a te szablyádat helyére : mert valakik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniek. Avagy53 gondolod-é, hogy én nem kérhetném az én Atyámat, hogy most ide én mellém adna többeket tizenkét sereg Angyaloknál ? De54 mimódon telnének bé az Irások, hogy igy kell lenni ? Az55 órában monda Jézus a seregnek : Mint egy latorra ugy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfognátok engemet, jóllehet minden napon ti nálatok ültem, tanitván templomban, és nem fogtatok meg engemet. Mind56 ez pedig lett, hogy bételnének a Prófétáknak irásaik. Akkor mind az ő tanitványai elhagyván őtet, elfutának. Jézus elfogatása. Kihallgatás a főpapnál.Amazok57 pedig megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz a Főpaphoz, hol az Irástudók és a Vének egybegyültek vala. Pétr58 pedig követi vala őtet távol mind a Főpap házáig, és bémenvén, ül vala a szolgákkal, hogy látná végét. A59 Papifejedelmek pedig és a Vének, és mind az egész gyülekezet keresnek vala hamis bizonyságot Jézus ellen, hogy őtet megölnék. És60 nem találának : És noha sok hamis tanuk jöttek volna elő ; mindazáltal ugyan nem tallának : Utolszor pedig két hamis tanuk előjövén. Mondának :61 Ez ezt mondotta : Elronthatom az Istennek templomát, és harmadnapra megépithetem azt. És62 felkelvén a Főpap, monda néki : Semmit nem felelsz-é ? micsoda a mit te ellened ezek vallanak ? Jézus63 pedig hallgat vala. És felelvén a Főpap, monda néki : Az élő Istenre kénszeritelek tégedet, hogy mond meg nékünk, ha te vagy-é ama Krisztus, az Istennek Fija ? Monda64 néki Jézus : Te mondád. Sőt annakfelette mondom néktek : Ez idő után meglátjátok az embernek Fiját ülni az Istennek hatalmas jobbja felől, és eljőni az égnek felhőiben. Akkor65 a Főpap megszakasztá a maga ruháit, és monda : Káromlást szóla ; mit tészünk több bizonyságokkal ? imé most halljátok az ő káromlását ! Mint66 tetszik néktek ? Amazok pedig felelvén, mondának : Méltó halálra ! Akkor67 pökdösének az ő orczájára, és őtet arczul csapdosák, némellyek pedig pálczákkal verék őtet. Ezt68 mondván : Mond meg nékünk Kriszte, kicsoda vere tégedet. Péter megtagadja Jézust.Péter69 pedig ül vala kivül a palotában, és méne ő hozzá egy szolgálóleányka, ezt mondván : Te is a Gelileabeli Jézussal valál ! Ő70 pedig megtagadá mindenek hallására, mondván : Nem tudom, mit mondasz ! És71 mikor kimenne Péter a tornáczba, látá őtet más egy leányzó, és monda azoknak, a kik ott valának : Im ez is a Názáretbeli Jézussal vala ! Akkor72 ismét megtagadá őtet, esküvéssel mondván : Nem esmértem az embert ! Egy73 kevés idő mulva pedig, a kik ott állanak vala, előjövének és mondának Péternek : Bizony te is ő közzűlök való vagy : mert a te szód is megjelent tégedet ! Akkor74 kezdé megátátkozni, és kezde esküdni, hogy nem esmérte volna az embert : és a kakas azonnal megszólala. Akkor75 megemlékezék Péter Jézusnak beszédiről, ki megmondotta vala néki : Minekelőtte a kakas szólna, háromszor megtagadsz engemeet. És kimenvén, nagy keservesen sira. Jézus27 Pilátus előtt. Az áruló Júdás vége.És1 reggel tanácsot tartának mind a Papifejedelmek, és a nép Vénei Jézus ellen, hogy őtet megölnék. És2 őtet kötözve elvivék, és aák kezébe Pontzius Pilátusnak a Tiszttartónak. Akkor3 Júdás, ki őtet elárulta vala, látván, hogy őtet halálra kárhoztatták, megbánván dolgát, visszavivé a harmincz ezüstpénzt a Papifejedelmeknek és a Véneknek. Ezt4 mondván : Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. És ők mondának : Mit gondolunk mi azzal ? ám te lássad ! Ő5 pedig elvetvén az ezüstpénzeket a templomban, félfelé méne, és felakasztá magát. A6 Papifejedelmek pedig azokat az ezüstpénzeket felvévén, mondának : Nem szabad ezt a templom kincse közzé tennünk : mert vérnek ára. És7 tanácsot tartván róla, megvevék azon a fazekasnak ama mezejét, a jövevény embereknek temetésekre. Annakokáért8 hivattatott az a mező vér mezejének mind e mai napig. (Akkor9 telék bé, a mit mondott volt Jerémiás Próféta, ezt mondván : És vevék a harmincz ezüstpénzeket, a megbecsültetettnek árát, ki megbecsültetett az Izráel fijaitól. És10 adák azokat a fazkeasnak mezeje megvételére, a mint az Úr rendelte volt nékem.) Jézus11 pedig álla a Tiszttartó eleibe, és megkérdé őtet a Tiszttartó, ezt mondván : Te vagy-é a Zsidóknak Királyok ? És monda néki Jézus : Te mondod ! És12 mikor ő vádoltatnék a Papifejedelmektől, és a Vénektől, semmit nem felele. Akkor13 monda néki Pilátus : Nem hallod-é, mely sok tanubizonyságot tesznek ellened ? És14 nem felele néki egy beszédére is, ugyannyira, hogy igen álmélkodnék azon a Tiszttartó. Jézus és Barabbás.A15 Tiszttartó pedig szokott vala az Innepen elbocsátani egy foglyot községnek kedvéért, a kit ők kivántak. Vala16 pedig akkor nékik egy fő foglyok, ki Barabbásnak neveztetik vala. Mikor17 azért a község egybegyült volna, monda nékik Pilátus : Mellyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek ? Barabbást-é vagy Jézust, ki mondatik Krisztusnak ? Mert18 jól tudja vala, hogy irigységből adták volna őtet kézbe. És19 mikor ő a törvénytevő székbe ült volna, külde ő hozzá az ő felesége, ezt izenvén néki : Ne avasd magadat ez igaz embernek dolgához, mert én sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta. A20 Papigfejedelmek pedig és a Vének adák tanácsul a községnek, hogy Barabbást kérnék meg, és Jézust elvesztenék. Felelvén21 pedig a Tiszttartó, monda nékik : Mellyiket akarjátok a kettő közzűl, hogy elbocsássam néktek ? És ők mondának : Barabbást. Monda22 nékik Pilátus : Mit miveljek tehát Jézussal, ki mondatik Krisztusnak ? Mondának néki mindnyájan : Feszittessk meg ! A23 Tiszttartó pedig monda : De micsoda gonoszt tett ? De azok annál inkáb kiáltnak vala, mondván : Feszittessék meg ! Látván24 pedig Pilátus, hogy semmit nem használna az ő beszéde, hanem annál nagyobb háboruság lenne, vizet hozatván, megmosá az ő kezeit a község előtt, ezt mondván : Ártatlan vagyok én ez igaz embernek vérétől ; ám ti lássátok. És25 felelvén az egész község, monda : Az ő vére mi rajtunk és a mi fiainkon. Akkor26 elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kézbe adá, hogy megfeszittetnék. Jézus megostorozása, csúfolása, felfeszítése és halála.Akkor27 a Tiszttartónak vitézei, mikor Jézust kivitték volna a palotába, ő hozzá gyüjték az egész sereget. És28 mikor levetkeztették volna őtet, adának ő reá veres palástot. És29 tövisből csinált koronát tőnek az ő fejébe, és nádszálat az ő jobbkezébe, és térdet hajtván ő előtte, csufolják vala őtet, ezt mondván : Egésséggel Zsidóknak Királyok ! És30 mikor őtet megpökdösték volna, a nádszálat kezéből kivévén, verik vala azzal az ő fejét. És31 mikor eléggé csufolták volna, elvetkezteték a veres palástból, és az ő maga ruháiba felöltözteték, és elvivék őtet hogy megfeszitenék. Mikor32 pedig oda kimennének, találának egy Czirénebeli embert, kinek neve Simon vala, azt kénszeriték hogy az ő keresztfáját elvinné. És33 mikor jutottak volna a helyre, melly Golgotának, azaz koponya helyének mondatik vala : Adának34 néki inni eczetet méreggel megelegyitve ; és mikor megkóstolta volna, nem akara inni. Minekutánna35 pedig megfesziték őtet, megoszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, hogy bételnék a Próféta mondása : Megoszták magok közt az én ruháimat, és az én köntösömre sorsot vetének. És36 a kik ott ülnek vala, vigyáznak vala ő reá. És37 az ő feje felibe feltevék irva az ő halálának okát : EZ A JÉZUS, A ZSIDÓKNAK KIRÁLYOK. Akkor38 feszitének meg vele együtt két latrot, egyiket jobbkeze felől, a másikat balkeze felől. A39 kik pedig ő mellőle elmulnak vala, szidalmazzák vala őtet, az ő fejeket hajtogatván rajta. És40 ezt mondván : Te, ki az Isten templomát elrontod, és harmadnapra megépited, szabaditsd meg magadat ; ha Isten Fija vagy, szállj le a keresztfáról : Hasonlatosképen41 a Papifejedelmek is csufolván őtet az Irástudókkal és a Vénekkel, ezt mondják vala : Egyebeket42 megtartott, magát nem tarthatja meg : ha Izráel Királya, szálljon le most a keresztfáról, és hiszünk néki ! Bizott43 az Istenben, szabaditsa meg őtet, ha kedvelli ; mert ezt mondotta : Istennek Fija vagyok. A44 latrok is pedig, a kik vele megfeszittettek vala, ugyanazont hányják vala szemére. Hat45 órától fogva pedig setétség lőn mind az egész tartományban, mind kilencz órakorig. Kilencz46 órakor pedig felkiálta Jézus nagy szóval, ezt mondván : ELI, ELI, LAMA SABAKTANI ! azaz : Én Istenem ! Én Istenem ! miért hagyál el engemet ! Némellyek47 pedig azok közzűl, kik ott állanak vala, mikor ezt hallották volna, ezt mondják vala : Illyést hivja ez. És48 azonnal egy ő közzűlök oda futamodván, mikor egy spongyiát megtöltött volna eczettel, és valami nádszálra függesztette volna, adá néki hogy innék. A49 többi pedig ezt mondják vala : Hadd el, lássuk ha eljő-é Illyés, hogy megszabditsa őtet. Jézus50 pedig mikor viszontag kiáltott volna nagy felszóval, kibocsátá lelkét. És51 imé a templomnak kárpitja ketté hasada a felitől fogva mind az alsó részéig, és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének. És52 a koporsók megnyilatkozának, és sok szenteknek testek, kik elaludtak vala, feltámadának. Kik53 a koporsóból kijövén, Jézusnak feltámadása után bémentek a szent városba, s megjelentek sokaknak. A54 Százados pedig, és a kik ő vele valának őrizvén Jézust, mikor látták volna a földindulást, és azokat, a mellyek lettek vala, igen megrémülének, mondván : Bizony Istennek Fija vala ez. Valának55 pedig ott sok asszonyok, kik távol nézik vala ezeket, kik követték vala Jézust Galileából ; és szolgálnak vala néki. Kik56 között vala Mária Magdaléna, és Mária, Jakabnak és Josának annyok, és a Zebedeus fijainak annyok. Jézus temetése.Mikor57 pedig immár estve volna, eljöve egy gazdag ember, ki Arímáthiából való vala, kinek neve József vala, ki is Jézusnak tanitványa vala. Az58 hozzá méne Pilátushoz, és megkéré Jézusnak testét : és parancsolá Pilátus, hogy megadnák az ő testét. És59 a József mikor a Jézus testét levette volna, bétakará azt tiszta gyoltsba. És60 helyhezteté az ő uj koporsójába, mellyet kősziklából vágatott vala ki ; és nagy követ tévén a koporsó szájára, elméne. Ott61 vala pedig Mária Magdaléna, és a másik Mária, kik ülnek vala a koporsó ellenébe. Másodnap62 pedig, melly a Husvétra készülő nap után vala : gyülének a Papifejedelmek és a Farizeusok Pilátushoz. Ezt63 mondván : Uram ! emlékezünk róla, hogy ama hitető még éltében megmondotta : Harmadnap feltámadok. Parancsold64 meg azért, hogy őrizzék a koporsót haramadnapig, hogy valamimódon el ne jöjjenek az ő tanitványai éjszakán, és ellopják őtet, és ezt monják a községnek : Feltámadott a halálból : és az utoló tévelygés gonoszb lészen az elsőnél. Monda65 nékik Pilátus : Vagynak őrizetre való vitézitek, menjetek el, és őriztessétek a mint tudjátok. Azok66 pedig elmenvén, megerősitik a koporsót, a követ megpecsételvén, és őrizőket vetvén mellé. Jézus28 feltámadása. A feltámadottnak megjelenései. Keresztség parancsa.A1 Szombatnak pedig végén, mikor viradna a hétnek első napjára, elméne Mária Magdaléna, és a másik Mária, hogy meglátnák a koporsót. És2 ime nagy földindulás lőn : mert az Úr Angyala mikor mennyből leszállott volna, és oda járult volna, elvevé a követ a koporsó ajtajáról, és felül azon ül vala. És3 vala az ő tekintete mint egy villámlás : és az ő ruhája fejér mint a hó. Az4 őrizők pedig az ő tőle való félelem miatt megrettenének, és ollyanok lőnek mint a holtak. Felelvén5 pedig az Angyal, monda az asszonyoknak : Ti ne féljetek : mert jól tudom, hogy a megfeszitett Jézust keresitek. Nincsen6 itt : mert feltámadott a mint megmondotta. Jöjjetek ide, lássátok a helyet, a hol feküdt az Úr. És7 hamar elmenvén, mondjátok meg az ő tanitványinak, hogy ő feltámadott a halálból : És imé előttetek megyen Galileába, ott meglátjátok őtet, ímé megmondottam néktek. És8 kijövén hamar a koporsóból, nagy félelemmel és örömmel futnak vala, hogy megmondanák az ő tanitványinak. És9 mikor mennének, hogy megmondanák az ő tanitványinak, imé Jézus eleibe méne nekik, ezt mondván : Egészséggel. Azok pedig járulának és megfogák az ő lábait, és térdre esvén tisztelék őtet. Akkor10 monda nékik Jézus : Ne féljetek ; menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, ott engemet meglátnak. És11 mikor ők elmentek volna, imé az őrizők közzűl némellyek bémenének a városba. és megbeszélék a Papifejedelmeknek mind azokat, a mellyek lettek vala. Akkor12 azok öszvegyülvén a Vénekkel egybe, és tanácsot tartván, sok pénzt adának a vitézeknek. Ezt13 mondván : Ezt mondjátok : Az ő tanitványai jöttek el éjszakán, és azok lopták el őtet, mikor elaludtunk volna. Hogyha14 ezt hallja a Tziszttartó, mi elhitetjük vele, és titeket bátorságosokká tészünk. Azok15 pedig a pénzt felvévén, ugy cselekedének, a mint őket megtanitották vala. És mind e mai napig a Zsidóknál elhirdeték e beszédet. A16 tizenegy tanitványok pedig elmenének Galileába, a hegyre, a hová hagyta vala nékik Jézus. És17 mikor látták volna őtet ; némellyek pedig kételkedtek vala És18 hozzájok járulván Jézus, szóla nékik, mondván : Teljes hatalom adatott nékem mennyen és földön. Azért19 elmenvén, tanitsatok minden néepeket, megkeresztelvén őket Atyának, Fiunak és Szent Léleknek nevébe.. Tanitván20 őket, hogy megtartsák mind azokat, mellyeket én parancsoltam néktek. És imé én ti veletek vagyok minden napon e világ végezetéig ; Ámen !