סֵפֶר מִיכָה

דְּבַראא־יְהוָ֣ה ׀ אֲשֶׁ֣ר הָיָ֗ה אֶל־מִיכָה֙ הַמֹּ֣רַשְׁתִּ֔י בִּימֵ֥י יוֹתָ֛ם אָחָ֥ז יְחִזְקִיָּ֖ה מַלְכֵ֣י יְהוּדָ֑ה אֲשֶׁר־חָזָ֥ה עַל־שֹׁמְר֖וֹן וִירֽוּשָׁלִָֽם׃ שִׁמְעוּ֙ בעַמִּ֣ים כֻּלָּ֔ם הַקְשִׁ֖יבִי אֶ֣רֶץ וּמְלֹאָ֑הּ וִיהִי֩ אֲדֹנָ֨י יְהוִ֤ה בָּכֶם֙ לְעֵ֔ד אֲדֹנָ֖י מֵהֵיכַ֥ל קָדְשֽׁוֹ׃ כִּֽיג־הִנֵּ֥ה יְהוָ֖ה יֹצֵ֣א מִמְּקוֹמ֑וֹ וְיָרַ֥ד וְדָרַ֖ךְ עַל־במותי בָּ֥מֳתֵי אָֽרֶץ׃ וְנָמַ֤סּוּ דהֶֽהָרִים֙ תַּחְתָּ֔יו וְהָעֲמָקִ֖ים יִתְבַּקָּ֑עוּ כַּדּוֹנַג֙ מִפְּנֵ֣י הָאֵ֔שׁ כְּמַ֖יִם מֻגָּרִ֥ים בְּמוֹרָֽד׃ בְּפֶ֤שַׁע היַֽעֲקֹב֙ כָּל־זֹ֔את וּבְחַטֹּ֖אות בֵּ֣ית יִשְׂרָאֵ֑ל מִֽי־פֶ֣שַׁע יַעֲקֹ֗ב הֲלוֹא֙ שֹֽׁמְר֔וֹן וּמִי֙ בָּמ֣וֹת יְהוּדָ֔ה הֲל֖וֹא יְרוּשָׁלִָֽם׃ וְשַׂמְתִּ֥י ושֹׁמְר֛וֹן לְעִ֥י הַשָּׂדֶ֖ה לְמַטָּ֣עֵי כָ֑רֶם וְהִגַּרְתִּ֤י לַגַּי֙ אֲבָנֶ֔יהָ וִיסֹדֶ֖יהָ אֲגַלֶּֽה׃ וְכָלז־פְּסִילֶ֣יהָ יֻכַּ֗תּוּ וְכָל־אֶתְנַנֶּ֨יהָ֙ יִשָּׂרְפ֣וּ בָאֵ֔שׁ וְכָל־עֲצַבֶּ֖יהָ אָשִׂ֣ים שְׁמָמָ֑ה כִּ֠י מֵאֶתְנַ֤ן זוֹנָה֙ קִבָּ֔צָה וְעַד־אֶתְנַ֥ן זוֹנָ֖ה יָשֽׁוּבוּ׃ עַלח־זֹאת֙ אֶסְפְּדָ֣ה וְאֵילִ֔ילָה אֵילְכָ֥ה שילל שׁוֹלָ֖ל וְעָר֑וֹם אֶעֱשֶׂ֤ה מִסְפֵּד֙ כַּתַּנִּ֔ים וְאֵ֖בֶל כִּבְנ֥וֹת יַעֲנָֽה׃ כִּ֥י טאֲנוּשָׁ֖ה מַכּוֹתֶ֑יהָ כִּי־בָ֨אָה֙ עַד־יְהוּדָ֔ה נָגַ֛ע עַד־שַׁ֥עַר עַמִּ֖י עַד־יְרוּשָׁלִָֽם׃ בְּגַת֙ יאַל־תַּגִּ֔ידוּ בָּכ֖וֹ אַל־תִּבְכּ֑וּ בְּבֵ֣ית לְעַפְרָ֔ה עָפָ֖ר התפלשתי הִתְפַּלָּֽשִׁי׃ עִבְרִ֥י יאלָכֶ֛ם יוֹשֶׁ֥בֶת שָׁפִ֖יר עֶרְיָה־בֹ֑שֶׁת לֹ֤א יָֽצְאָה֙ יוֹשֶׁ֣בֶת צַֽאֲנָ֔ן מִסְפַּד֙ בֵּ֣ית הָאֵ֔צֶל יִקַּ֥ח מִכֶּ֖ם עֶמְדָּתֽוֹ׃ כִּֽייב־חָ֥לָֽה לְט֖וֹב יוֹשֶׁ֣בֶת מָר֑וֹת כִּֽי־יָ֤רַד רָע֙ מֵאֵ֣ת יְהוָ֔ה לְשַׁ֖עַר יְרוּשָׁלִָֽם׃ רְתֹ֧ם יגהַמֶּרְכָּבָ֛ה לָרֶ֖כֶשׁ יוֹשֶׁ֣בֶת לָכִ֑ישׁ רֵאשִׁ֨ית חַטָּ֥את הִיא֙ לְבַת־צִיּ֔וֹן כִּי־בָ֥ךְ נִמְצְא֖וּ פִּשְׁעֵ֥י יִשְׂרָאֵֽל׃ לָכֵן֙ ידתִּתְּנִ֣י שִׁלּוּחִ֔ים עַ֖ל מוֹרֶ֣שֶׁת גַּ֑ת בָּתֵּ֤י אַכְזִיב֙ לְאַכְזָ֔ב לְמַלְכֵ֖י יִשְׂרָאֵֽל׃ עֹ֗ד טוהַיֹּרֵשׁ֙ אָ֣בִי לָ֔ךְ יוֹשֶׁ֖בֶת מָֽרֵשָׁ֑ה עַד־עֲדֻּלָּ֥ם יָב֖וֹא כְּב֥וֹד יִשְׂרָאֵֽל׃ קָרְחִ֣י טזוָגֹ֔זִּי עַל־בְּנֵ֖י תַּעֲנוּגָ֑יִךְ הַרְחִ֤בִי קָרְחָתֵךְ֙ כַּנֶּ֔שֶׁר כִּ֥י גָל֖וּ מִמֵּֽךְ׃ ס         ה֧וֹי באחֹֽשְׁבֵי־אָ֛וֶן וּפֹ֥עֲלֵי רָ֖ע עַל־מִשְׁכְּבוֹתָ֑ם בְּא֤וֹר הַבֹּ֨קֶר֙ יַעֲשׂ֔וּהָ כִּ֥י יֶשׁ־לְאֵ֖ל יָדָֽם׃ וְחָמְד֤וּ בשָׂדוֹת֙ וְגָזָ֔לוּ וּבָתִּ֖ים וְנָשָׂ֑אוּ וְעָֽשְׁקוּ֙ גֶּ֣בֶר וּבֵית֔וֹ וְאִ֖ישׁ וְנַחֲלָתֽוֹ׃ פ
לָכֵ֗ן גכֹּ֚ה אָמַ֣ר יְהוָ֔ה הִנְנִ֥י חֹשֵׁ֛ב עַל־הַמִּשְׁפָּחָ֥ה הַזֹּ֖את רָעָ֑ה אֲ֠שֶׁר לֹֽא־תָמִ֨ישׁוּ מִשָּׁ֜ם צַוְּארֹֽתֵיכֶ֗ם וְלֹ֤א תֵֽלְכוּ֙ רוֹמָ֔ה כִּ֛י עֵ֥ת רָעָ֖ה הִֽיא׃ בַּיּ֨וֹם דהַה֜וּא יִשָּׂ֧א עֲלֵיכֶ֣ם מָשָׁ֗ל וְנָהָ֨ה נְהִ֤י נִֽהְיָה֙ אָמַר֙ שָׁד֣וֹד נְשַׁדֻּ֔נוּ חֵ֥לֶק עַמִּ֖י יָמִ֑יר אֵ֚יךְ יָמִ֣ישׁ לִ֔י לְשׁוֹבֵ֥ב שָׂדֵ֖ינוּ יְחַלֵּֽק׃ לָכֵן֙ הלֹֽא־יִֽהְיֶ֣ה לְךָ֔ מַשְׁלִ֥יךְ חֶ֖בֶל בְּגוֹרָ֑ל בִּקְהַ֖ל יְהוָֽה׃ אַלו־תַּטִּ֖פוּ יַטִּיפ֑וּן לֹֽא־יַטִּ֣פוּ לָאֵ֔לֶּה לֹ֥א יִסַּ֖ג כְּלִמּֽוֹת׃ הֶאָמ֣וּר זבֵּֽית־יַעֲקֹ֗ב הֲקָצַר֙ ר֣וּחַ יְהוָ֔ה אִם־אֵ֖לֶּה מַעֲלָלָ֑יו הֲל֤וֹא דְבָרַ֨י יֵיטִ֔יבוּ עִ֖ם הַיָּשָׁ֥ר הוֹלֵֽךְ׃ וְאֶתְמ֗וּל חעַמִּי֙ לְאוֹיֵ֣ב יְקוֹמֵ֔ם מִמּ֣וּל שַׂלְמָ֔ה אֶ֖דֶר תַּפְשִׁט֑וּן מֵעֹבְרִ֣ים בֶּ֔טַח שׁוּבֵ֖י מִלְחָמָֽה׃ נְשֵׁ֤י טעַמִּי֙ תְּגָ֣רְשׁ֔וּן מִבֵּ֖ית תַּֽעֲנֻגֶ֑יהָ מֵעַל֙ עֹֽלָלֶ֔יהָ תִּקְח֥וּ הֲדָרִ֖י לְעוֹלָֽם׃ ק֣וּמוּ יוּלְכ֔וּ כִּ֥י לֹא־זֹ֖את הַמְּנוּחָ֑ה בַּעֲב֥וּר טָמְאָ֛ה תְּחַבֵּ֖ל וְחֶ֥בֶל נִמְרָֽץ׃ לוּיא־אִ֞ישׁ הֹלֵ֥ךְ ר֨וּחַ֙ וָשֶׁ֣קֶר כִּזֵּ֔ב אַטִּ֣ף לְךָ֔ לַיַּ֖יִן וְלַשֵּׁכָ֑ר וְהָיָ֥ה מַטִּ֖יף הָעָ֥ם הַזֶּֽה׃ אָסֹ֨ף יבאֶאֱסֹ֜ף יַעֲקֹ֣ב כֻּלָּ֗ךְ קַבֵּ֤ץ אֲקַבֵּץ֙ שְׁאֵרִ֣ית יִשְׂרָאֵ֔ל יַ֥חַד אֲשִׂימֶ֖נּוּ כְּצֹ֣אן בָּצְרָ֑ה כְּעֵ֨דֶר֙ בְּת֣וֹךְ הַדָּֽבְר֔וֹ תְּהִימֶ֖נָה מֵאָדָֽם׃ עָלָ֤ה יגהַפֹּרֵץ֙ לִפְנֵיהֶ֔ם פָּֽרְצוּ֙ וַֽיַּעֲבֹ֔רוּ שַׁ֖עַר וַיֵּ֣צְאוּ ב֑וֹ וַיַּעֲבֹ֤ר מַלְכָּם֙ לִפְנֵיהֶ֔ם וַיהוָ֖ה בְּרֹאשָֽׁם׃ פ
וָאֹמַ֗ר אגשִׁמְעוּ־נָא֙ רָאשֵׁ֣י יַעֲקֹ֔ב וּקְצִינֵ֖י בֵּ֣ית יִשְׂרָאֵ֑ל הֲל֣וֹא לָכֶ֔ם לָדַ֖עַת אֶת־הַמִּשְׁפָּֽט׃ שֹׂ֥נְאֵי בט֖וֹב וְאֹ֣הֲבֵי רעה רָ֑ע גֹּזְלֵ֤י עוֹרָם֙ מֵֽעֲלֵיהֶ֔ם וּשְׁאֵרָ֖ם מֵעַ֥ל עַצְמוֹתָֽם׃ וַאֲשֶׁ֣ר גאָכְלוּ֮ שְׁאֵ֣ר עַמִּי֒ וְעוֹרָם֙ מֵעֲלֵיהֶ֣ם הִפְשִׁ֔יטוּ וְאֶת־עַצְמֹֽתֵיהֶ֖ם פִּצֵּ֑חוּ וּפָרְשׂוּ֙ כַּאֲשֶׁ֣ר בַּסִּ֔יר וּכְבָשָׂ֖ר בְּת֥וֹךְ קַלָּֽחַת׃ אָ֚ז דיִזְעֲק֣וּ אֶל־יְהוָ֔ה וְלֹ֥א יַעֲנֶ֖ה אוֹתָ֑ם וְיַסְתֵּ֨ר פָּנָ֤יו מֵהֶם֙ בָּעֵ֣ת הַהִ֔יא כַּאֲשֶׁ֥ר הֵרֵ֖עוּ מַעַלְלֵיהֶֽם׃ פ
כֹּ֚ה האָמַ֣ר יְהוָ֔ה עַל־הַנְּבִיאִ֖ים הַמַּתְעִ֣ים אֶת־עַמִּ֑י הַנֹּשְׁכִ֤ים בְּשִׁנֵּיהֶם֙ וְקָרְא֣וּ שָׁל֔וֹם וַאֲשֶׁר֙ לֹא־יִתֵּ֣ן עַל־פִּיהֶ֔ם וְקִדְּשׁ֥וּ עָלָ֖יו מִלְחָמָֽה׃ לָכֵ֞ן ולַ֤יְלָה לָכֶם֙ מֵֽחָז֔וֹן וְחָשְׁכָ֥ה לָכֶ֖ם מִקְּסֹ֑ם וּבָ֤אָה הַשֶּׁ֨מֶשׁ֙ עַל־הַנְּבִיאִ֔ים וְקָדַ֥ר עֲלֵיהֶ֖ם הַיּֽוֹם׃ וּבֹ֣שׁוּ זהַחֹזִ֗ים וְחָֽפְרוּ֙ הַקֹּ֣סְמִ֔ים וְעָט֥וּ עַל־שָׂפָ֖ם כֻּלָּ֑ם כִּ֛י אֵ֥ין מַעֲנֵ֖ה אֱלֹהִֽים׃ וְאוּלָ֗ם חאָנֹכִ֞י מָלֵ֤אתִי כֹ֨חַ֙ אֶת־ר֣וּחַ יְהוָ֔ה וּמִשְׁפָּ֖ט וּגְבוּרָ֑ה לְהַגִּ֤יד לְיַֽעֲקֹב֙ פִּשְׁע֔וֹ וּלְיִשְׂרָאֵ֖ל חַטָּאתֽוֹ׃ ס         שִׁמְעוּט־נָ֣א זֹ֗את רָאשֵׁי֙ בֵּ֣ית יַעֲקֹ֔ב וּקְצִינֵ֖י בֵּ֣ית יִשְׂרָאֵ֑ל הַֽמֲתַעֲבִ֣ים מִשְׁפָּ֔ט וְאֵ֥ת כָּל־הַיְשָׁרָ֖ה יְעַקֵּֽשׁוּ׃ בֹּנֶ֥ה יצִיּ֖וֹן בְּדָמִ֑ים וִירוּשָׁלִַ֖ם בְּעַוְלָֽה׃ רָאשֶׁ֣יהָ יא׀ בְּשֹׁ֣חַד יִשְׁפֹּ֗טוּ וְכֹהֲנֶ֨יהָ֙ בִּמְחִ֣יר יוֹר֔וּ וּנְבִיאֶ֖יהָ בְּכֶ֣סֶף יִקְסֹ֑מוּ וְעַל־יְהוָה֙ יִשָּׁעֵ֣נוּ לֵאמֹ֔ר הֲל֤וֹא יְהוָה֙ בְּקִרְבֵּ֔נוּ לֹֽא־תָב֥וֹא עָלֵ֖ינוּ רָעָֽה׃ לָכֵן֙ יבבִּגְלַלְכֶ֔ם צִיּ֖וֹן שָׂדֶ֣ה תֵֽחָרֵ֑שׁ וִירוּשָׁלִַ֨ם֙ עִיִּ֣ין תִּֽהְיֶ֔ה וְהַ֥ר הַבַּ֖יִת לְבָמ֥וֹת יָֽעַר׃ פ
וְהָיָ֣ה דא׀ בְּאַחֲרִ֣ית הַיָּמִ֗ים יִ֠הְיֶה הַ֣ר בֵּית־יְהוָ֤ה נָכוֹן֙ בְּרֹ֣אשׁ הֶהָרִ֔ים וְנִשָּׂ֥א ה֖וּא מִגְּבָע֑וֹת וְנָהֲר֥וּ עָלָ֖יו עַמִּֽים׃ וְֽהָלְכ֞וּ בגּוֹיִ֣ם רַבִּ֗ים וְאָֽמְרוּ֙ לְכ֣וּ ׀ וְנַעֲלֶ֣ה אֶל־הַר־יְהוָ֗ה וְאֶל־בֵּית֙ אֱלֹהֵ֣י יַעֲקֹ֔ב וְיוֹרֵ֨נוּ֙ מִדְּרָכָ֔יו וְנֵלְכָ֖ה בְּאֹֽרְחֹתָ֑יו כִּ֤י מִצִּיּוֹן֙ תֵּצֵ֣א תוֹרָ֔ה וּדְבַר־יְהוָ֖ה מִירוּשָׁלִָֽם׃ וְשָׁפַ֗ט גבֵּ֚ין עַמִּ֣ים רַבִּ֔ים וְהוֹכִ֛יחַ לְגוֹיִ֥ם עֲצֻמִ֖ים עַד־רָח֑וֹק וְכִתְּת֨וּ חַרְבֹתֵיהֶ֜ם לְאִתִּ֗ים וַחֲנִיתֹֽתֵיהֶם֙ לְמַזְמֵר֔וֹת לֹֽא־יִשְׂא֞וּ גּ֤וֹי אֶל־גּוֹי֙ חֶ֔רֶב וְלֹא־יִלְמְד֥וּן ע֖וֹד מִלְחָמָֽה׃ וְיָשְׁב֗וּ דאִ֣ישׁ תַּ֧חַת גַּפְנ֛וֹ וְתַ֥חַת תְּאֵנָת֖וֹ וְאֵ֣ין מַחֲרִ֑יד כִּי־פִ֛י יְהוָ֥ה צְבָא֖וֹת דִּבֵּֽר׃ כִּ֚י הכָּל־הָ֣עַמִּ֔ים יֵלְכ֕וּ אִ֖ישׁ בְּשֵׁ֣ם אֱלֹהָ֑יו וַאֲנַ֗חְנוּ נֵלֵ֛ךְ בְּשֵׁם־יְהוָ֥ה אֱלֹהֵ֖ינוּ לְעוֹלָ֥ם וָעֶֽד׃ פ
בַּיּ֨וֹם והַה֜וּא נְאֻם־יְהוָ֗ה אֹֽסְפָה֙ הַצֹּ֣לֵעָ֔ה וְהַנִּדָּחָ֖ה אֲקַבֵּ֑צָה וַאֲשֶׁ֖ר הֲרֵעֹֽתִי׃ וְשַׂמְתִּ֤י זאֶת־הַצֹּֽלֵעָה֙ לִשְׁאֵרִ֔ית וְהַנַּהֲלָאָ֖ה לְג֣וֹי עָצ֑וּם וּמָלַ֨ךְ יְהוָ֤ה עֲלֵיהֶם֙ בְּהַ֣ר צִיּ֔וֹן מֵעַתָּ֖ה וְעַד־עוֹלָֽם׃ פ
וְאַתָּ֣ה חמִגְדַּל־עֵ֗דֶר עֹ֛פֶל בַּת־צִיּ֖וֹן עָדֶ֣יךָ תֵּאתֶ֑ה וּבָאָ֗ה הַמֶּמְשָׁלָה֙ הָרִ֣אשֹׁנָ֔ה מַמְלֶ֖כֶת לְבַ֥ת־יְרוּשָׁלִָֽם׃ עַתָּ֕ה טלָ֥מָּה תָרִ֖יעִי רֵ֑עַ הֲמֶ֣לֶךְ אֵֽין־בָּ֗ךְ אִֽם־יוֹעֲצֵךְ֙ אָבָ֔ד כִּֽי־הֶחֱזִיקֵ֥ךְ חִ֖יל כַּיּוֹלֵדָֽה׃ ח֧וּלִי יוָגֹ֛חִי בַּת־צִיּ֖וֹן כַּיּֽוֹלֵדָ֑ה כִּֽי־עַתָּה֩ תֵצְאִ֨י מִקִּרְיָ֜ה וְשָׁכַ֣נְתְּ בַּשָּׂדֶ֗ה וּבָ֤את עַד־בָּבֶל֙ שָׁ֣ם תִּנָּצֵ֔לִי שָׁ֚ם יִגְאָלֵ֣ךְ יְהוָ֔ה מִכַּ֖ף אֹיְבָֽיִךְ׃ וְעַתָּ֛ה יאנֶאֶסְפ֥וּ עָלַ֖יִךְ גּוֹיִ֣ם רַבִּ֑ים הָאֹמְרִ֣ים תֶּחֱנָ֔ף וְתַ֥חַז בְּצִיּ֖וֹן עֵינֵֽינוּ׃ וְהֵ֗מָּה יבלֹ֤א יָֽדְעוּ֙ מַחְשְׁב֣וֹת יְהוָ֔ה וְלֹ֥א הֵבִ֖ינוּ עֲצָת֑וֹ כִּ֥י קִבְּצָ֖ם כֶּעָמִ֥יר גֹּֽרְנָה׃ ק֧וּמִי יגוָד֣וֹשִׁי בַת־צִיּ֗וֹן כִּֽי־קַרְנֵ֞ךְ אָשִׂ֤ים בַּרְזֶל֙ וּפַרְסֹתַ֨יִךְ֙ אָשִׂ֣ים נְחוּשָׁ֔ה וַהֲדִקּ֖וֹת עַמִּ֣ים רַבִּ֑ים וְהַחֲרַמְתִּ֤י לַֽיהוָה֙ בִּצְעָ֔ם וְחֵילָ֖ם לַאֲד֥וֹן כָּל־הָאָֽרֶץ׃ עַתָּה֙ ידתִּתְגֹּדְדִ֣י בַת־גְּד֔וּד מָצ֖וֹר שָׂ֣ם עָלֵ֑ינוּ בַּשֵּׁ֨בֶט֙ יַכּ֣וּ עַֽל־הַלְּחִ֔י אֵ֖ת שֹׁפֵ֥ט יִשְׂרָאֵֽל׃ ס         וְאַתָּ֞ה אהבֵּֽית־לֶ֣חֶם אֶפְרָ֗תָה צָעִיר֙ לִֽהְיוֹת֙ בְּאַלְפֵ֣י יְהוּדָ֔ה מִמְּךָ֙ לִ֣י יֵצֵ֔א לִֽהְי֥וֹת מוֹשֵׁ֖ל בְּיִשְׂרָאֵ֑ל וּמוֹצָאֹתָ֥יו מִקֶּ֖דֶם מִימֵ֥י עוֹלָֽם׃ לָכֵ֣ן ביִתְּנֵ֔ם עַד־עֵ֥ת יוֹלֵדָ֖ה יָלָ֑דָה וְיֶ֣תֶר אֶחָ֔יו יְשׁוּב֖וּן עַל־בְּנֵ֥י יִשְׂרָאֵֽל׃ וְעָמַ֗ד גוְרָעָה֙ בְּעֹ֣ז יְהוָ֔ה בִּגְא֕וֹן שֵׁ֖ם יְהוָ֣ה אֱלֹהָ֑יו וְיָשָׁ֕בוּ כִּֽי־עַתָּ֥ה יִגְדַּ֖ל עַד־אַפְסֵי־אָֽרֶץ׃ וְהָיָ֥ה דזֶ֖ה שָׁל֑וֹם אַשּׁ֣וּר ׀ כִּֽי־יָב֣וֹא בְאַרְצֵ֗נוּ וְכִ֤י יִדְרֹךְ֙ בְּאַרְמְנֹתֵ֔ינוּ וַהֲקֵמֹ֤נוּ עָלָיו֙ שִׁבְעָ֣ה רֹעִ֔ים וּשְׁמֹנָ֖ה נְסִיכֵ֥י אָדָֽם׃ וְרָע֞וּ האֶת־אֶ֤רֶץ אַשּׁוּר֙ בַּחֶ֔רֶב וְאֶת־אֶ֥רֶץ נִמְרֹ֖ד בִּפְתָחֶ֑יהָ וְהִצִּיל֙ מֵֽאַשּׁ֔וּר כִּֽי־יָב֣וֹא בְאַרְצֵ֔נוּ וְכִ֥י יִדְרֹ֖ךְ בִּגְבוּלֵֽנוּ׃ ס         וְהָיָ֣ה ו׀ שְׁאֵרִ֣ית יַעֲקֹ֗ב בְּקֶ֨רֶב֙ עַמִּ֣ים רַבִּ֔ים כְּטַל֙ מֵאֵ֣ת יְהוָ֔ה כִּרְבִיבִ֖ים עֲלֵי־עֵ֑שֶׂב אֲשֶׁ֤ר לֹֽא־יְקַוֶּה֙ לְאִ֔ישׁ וְלֹ֥א יְיַחֵ֖ל לִבְנֵ֥י אָדָֽם׃ וְהָיָה֩ זשְׁאֵרִ֨ית יַעֲקֹ֜ב בַּגּוֹיִ֗ם בְּקֶ֨רֶב֙ עַמִּ֣ים רַבִּ֔ים כְּאַרְיֵה֙ בְּבַהֲמ֣וֹת יַ֔עַר כִּכְפִ֖יר בְּעֶדְרֵי צֹ֑אן אֲשֶׁ֧ר אִם עָבַ֛ר וְרָמַ֥ס וְטָרַ֖ף וְאֵ֥ין מַצִּֽיל׃ תָּרֹ֥ם חיָדְךָ֖ עַל־צָרֶ֑יךָ וְכָל־אֹיְבֶ֖יךָ יִכָּרֵֽתוּ׃ פ
וְהָיָ֤ה טבַיּוֹם־הַהוּא֙ נְאֻם־יְהוָ֔ה וְהִכְרַתִּ֥י סוּסֶ֖יךָ מִקִּרְבֶּ֑ךָ וְהַאֲבַדְתִּ֖י מַרְכְּבֹתֶֽיךָ׃ וְהִכְרַתִּ֖י יעָרֵ֣י אַרְצֶ֑ךָ וְהָרַסְתִּ֖י כָּל־מִבְצָרֶֽיךָ׃ וְהִכְרַתִּ֥י יאכְשָׁפִ֖ים מִיָּדֶ֑ךָ וּֽמְעוֹנְנִ֖ים לֹ֥א יִֽהְיוּ־לָֽךְ׃ וְהִכְרַתִּ֧י יבפְסִילֶ֛יךָ וּמַצֵּבוֹתֶ֖יךָ מִקִּרְבֶּ֑ךָ וְלֹֽא־תִשְׁתַּחֲוֶ֥ה ע֖וֹד לְמַעֲשֵׂ֥ה יָדֶֽיךָ׃ וְנָתַשְׁתִּ֥י יגאֲשֵׁירֶ֖יךָ מִקִּרְבֶּ֑ךָ וְהִשְׁמַדְתִּ֖י עָרֶֽיךָ׃ וְעָשִׂ֜יתִי ידבְּאַ֧ף וּבְחֵמָ֛ה נָקָ֖ם אֶת־הַגּוֹיִ֑ם אֲשֶׁ֖ר לֹ֥א שָׁמֵֽעוּ׃ ס         שִׁמְעוּוא־נָ֕א אֵ֥ת אֲשֶׁר־יְהוָ֖ה אֹמֵ֑ר ק֚וּם רִ֣יב אֶת־הֶהָרִ֔ים וְתִשְׁמַ֥עְנָה הַגְּבָע֖וֹת קוֹלֶֽךָ׃ שִׁמְע֤וּ בהָרִים֙ אֶת־רִ֣יב יְהוָ֔ה וְהָאֵתָנִ֖ים מֹ֣סְדֵי אָ֑רֶץ כִּ֣י רִ֤יב לַֽיהוָה֙ עִם־עַמּ֔וֹ וְעִם־יִשְׂרָאֵ֖ל יִתְוַכָּֽח׃ עַמִּ֛י גמֶה־עָשִׂ֥יתִי לְךָ֖ וּמָ֣ה הֶלְאֵתִ֑יךָ עֲנֵ֥ה בִּֽי׃ כִּ֤י דהֶעֱלִתִ֨יךָ֙ מֵאֶ֣רֶץ מִצְרַ֔יִם וּמִבֵּ֥ית עֲבָדִ֖ים פְּדִיתִ֑יךָ וָאֶשְׁלַ֣ח לְפָנֶ֔יךָ אֶת־מֹשֶׁ֖ה אַהֲרֹ֥ן וּמִרְיָֽם׃ עַמִּ֗י הזְכָר־נָא֙ מַה־יָּעַ֗ץ בָּלָק֙ מֶ֣לֶךְ מוֹאָ֔ב וּמֶה־עָנָ֥ה אֹת֖וֹ בִּלְעָ֣ם בֶּן־בְּע֑וֹר מִן־הַשִּׁטִּים֙ עַד־הַגִּלְגָּ֔ל לְמַ֕עַן דַּ֖עַת צִדְק֥וֹת יְהוָֽה׃ בַּמָּה֙ ואֲקַדֵּ֣ם יְהוָ֔ה אִכַּ֖ף לֵאלֹהֵ֣י מָר֑וֹם הַאֲקַדְּמֶ֣נּוּ בְעוֹל֔וֹת בַּעֲגָלִ֖ים בְּנֵ֥י שָׁנָֽה׃ הֲיִרְצֶ֤ה זיְהוָה֙ בְּאַלְפֵ֣י אֵילִ֔ים בְּרִֽבְב֖וֹת נַֽחֲלֵי־שָׁ֑מֶן הַאֶתֵּ֤ן בְּכוֹרִי֙ פִּשְׁעִ֔י פְּרִ֥י בִטְנִ֖י חַטַּ֥את נַפְשִֽׁי׃ הִגִּ֥יד חלְךָ֛ אָדָ֖ם מַה־טּ֑וֹב וּמָֽה־יְהוָ֞ה דּוֹרֵ֣שׁ מִמְּךָ֗ כִּ֣י אִם־עֲשׂ֤וֹת מִשְׁפָּט֙ וְאַ֣הֲבַת חֶ֔סֶד וְהַצְנֵ֥עַ לֶ֖כֶת עִם־אֱלֹהֶֽיךָ׃ פ
ק֤וֹל טיְהוָה֙ לָעִ֣יר יִקְרָ֔א וְתוּשִׁיָּ֖ה יִרְאֶ֣ה שְׁמֶ֑ךָ שִׁמְע֥וּ מַטֶּ֖ה וּמִ֥י יְעָדָֽהּ׃ ע֗וֹד יהַאִשׁ֙ בֵּ֣ית רָשָׁ֔ע אֹצְר֖וֹת רֶ֑שַׁע וְאֵיפַ֥ת רָז֖וֹן זְעוּמָֽה׃ הַאֶזְכֶּ֖ה יאבְּמֹ֣אזְנֵי רֶ֑שַׁע וּבְכִ֖יס אַבְנֵ֥י מִרְמָֽה׃ אֲשֶׁ֤ר יבעֲשִׁירֶ֨יהָ֙ מָלְא֣וּ חָמָ֔ס וְיֹשְׁבֶ֖יהָ דִּבְּרוּ־שָׁ֑קֶר וּלְשׁוֹנָ֖ם רְמִיָּ֥ה בְּפִיהֶֽם׃ וְגַםיג־אֲנִ֖י הֶחֱלֵ֣יתִי הַכּוֹתֶ֑ךָ הַשְׁמֵ֖ם עַל־חַטֹּאתֶֽךָ׃ אַתָּ֤ה ידתֹאכַל֙ וְלֹ֣א תִשְׂבָּ֔ע וְיֶשְׁחֲךָ֖ בְּקִרְבֶּ֑ךָ וְתַסֵּג֙ וְלֹ֣א תַפְלִ֔יט וַאֲשֶׁ֥ר תְּפַלֵּ֖ט לַחֶ֥רֶב אֶתֵּֽן׃ אַתָּ֥ה טותִזְרַ֖ע וְלֹ֣א תִקְצ֑וֹר אַתָּ֤ה תִדְרֹֽךְ־זַ֨יִת֙ וְלֹא־תָס֣וּךְ שֶׁ֔מֶן וְתִיר֖וֹשׁ וְלֹ֥א תִשְׁתֶּה־יָּֽיִן׃ וְיִשְׁתַּמֵּ֞ר טזחֻקּ֣וֹת עָמְרִ֗י וְכֹל֙ מַעֲשֵׂ֣ה בֵית־אַחְאָ֔ב וַתֵּלְכ֖וּ בְּמֹֽעֲצוֹתָ֑ם לְמַעַן֩ תִּתִּ֨י אֹתְךָ֜ לְשַׁמָּ֗ה וְיֹשְׁבֶ֨יהָ֙ לִשְׁרֵקָ֔ה וְחֶרְפַּ֥ת עַמִּ֖י תִּשָּֽׂאוּ׃ פ
אַ֣לְלַי זאלִ֗י כִּ֤י הָיִ֨יתִי֙ כְּאָסְפֵּי־קַ֔יִץ כְּעֹלְלֹ֖ת בָּצִ֑יר אֵין־אֶשְׁכּ֣וֹל לֶאֱכ֔וֹל בִּכּוּרָ֖ה אִוְּתָ֥ה נַפְשִֽׁי׃ אָבַ֤ד בחָסִיד֙ מִן־הָאָ֔רֶץ וְיָשָׁ֥ר בָּאָדָ֖ם אָ֑יִן כֻּלָּם֙ לְדָמִ֣ים יֶאֱרֹ֔בוּ אִ֥ישׁ אֶת־אָחִ֖יהוּ יָצ֥וּדוּ חֵֽרֶם׃ עַלג־הָרַ֤ע כַּפַּ֨יִם֙ לְהֵיטִ֔יב הַשַּׂ֣ר שֹׁאֵ֔ל וְהַשֹּׁפֵ֖ט בַּשִׁלּ֑וּם וְהַגָּד֗וֹל דֹּבֵ֨ר הַוַּ֥ת נַפְשׁ֛וֹ ה֖וּא וַֽיְעַבְּתֽוּהָ׃ טוֹבָ֣ם דכְּחֵ֔דֶק יָשָׁ֖ר מִמְּסוּכָ֑ה י֤וֹם מְצַפֶּ֨יךָ֙ פְּקֻדָּתְךָ֣ בָ֔אָה עַתָּ֥ה תִהְיֶ֖ה מְבוּכָתָֽם׃ אַלה־תַּאֲמִ֣ינוּ בְרֵ֔עַ אַֽל־תִּבְטְח֖וּ בְּאַלּ֑וּף מִשֹּׁכֶ֣בֶת חֵיקֶ֔ךָ שְׁמֹ֖ר פִּתְחֵי־פִֽיךָ׃ כִּֽיו־בֵן֙ מְנַבֵּ֣ל אָ֔ב בַּ֚ת קָמָ֣ה בְאִמָּ֔הּ כַּלָּ֖ה בַּחֲמֹתָ֑הּ אֹיְבֵ֥י אִ֖ישׁ אַנְשֵׁ֥י בֵיתֽוֹ׃ וַאֲנִי֙ זבַּיהוָ֣ה אֲצַפֶּ֔ה אוֹחִ֖ילָה לֵאלֹהֵ֣י יִשְׁעִ֑י יִשְׁמָעֵ֖נִי אֱלֹהָֽי׃ אַֽלח־תִּשְׂמְחִ֤י אֹיַ֨בְתִּי֙ לִ֔י כִּ֥י נָפַ֖לְתִּי קָ֑מְתִּי כִּֽי־אֵשֵׁ֣ב בַּחֹ֔שֶׁךְ יְהוָ֖ה א֥וֹר לִֽי׃ ס         זַ֤עַף טיְהוָה֙ אֶשָּׂ֔א כִּ֥י חָטָ֖אתִי ל֑וֹ עַד֩ אֲשֶׁ֨ר יָרִ֤יב רִיבִי֙ וְעָשָׂ֣ה מִשְׁפָּטִ֔י יוֹצִיאֵ֣נִי לָא֔וֹר אֶרְאֶ֖ה בְּצִדְקָתֽוֹ׃ וְתֵרֶ֤א יאֹיַ֨בְתִּי֙ וּתְכַסֶּ֣הָ בוּשָׁ֔ה הָאֹמְרָ֣ה אֵלַ֔י אַיּ֖וֹ יְהוָ֣ה אֱלֹהָ֑יִךְ עֵינַי֙ תִּרְאֶ֣ינָּה בָּ֔הּ עַתָּ֛ה תִּֽהְיֶ֥ה לְמִרְמָ֖ס כְּטִ֥יט חוּצֽוֹת׃ י֖וֹם יאלִבְנ֣וֹת גְּדֵרָ֑יִךְ י֥וֹם הַה֖וּא יִרְחַק־חֹֽק׃ י֥וֹם יבהוּא֙ וְעָדֶ֣יךָ יָב֔וֹא לְמִנִּ֥י אַשּׁ֖וּר וְעָרֵ֣י מָצ֑וֹר וּלְמִנִּ֤י מָצוֹר֙ וְעַד־נָהָ֔ר וְיָ֥ם מִיָּ֖ם וְהַ֥ר הָהָֽר׃ וְהָיְתָ֥ה יגהָאָ֛רֶץ לִשְׁמָמָ֖ה עַל־יֹֽשְׁבֶ֑יהָ מִפְּרִ֖י מַֽעַלְלֵיהֶֽם׃ ס         רְעֵ֧ה ידעַמְּךָ֣ בְשִׁבְטֶ֗ךָ צֹ֚אן נַֽחֲלָתֶ֔ךָ שֹׁכְנִ֣י לְבָדָ֔ד יַ֖עַר בְּת֣וֹךְ כַּרְמֶ֑ל יִרְע֥וּ בָשָׁ֛ן וְגִלְעָ֖ד כִּימֵ֥י עוֹלָֽם׃ כִּימֵ֥י טוצֵאתְךָ֖ מֵאֶ֣רֶץ מִצְרָ֑יִם אַרְאֶ֖נּוּ נִפְלָאֽוֹת׃ יִרְא֤וּ טזגוֹיִם֙ וְיֵבֹ֔שׁוּ מִכֹּ֖ל גְּבֽוּרָתָ֑ם יָשִׂ֤ימוּ יָד֙ עַל־פֶּ֔ה אָזְנֵיהֶ֖ם תֶּחֱרַֽשְׁנָה׃ יְלַחֲכ֤וּ יזעָפָר֙ כַּנָּחָ֔שׁ כְּזֹחֲלֵ֣י אֶ֔רֶץ יִרְגְּז֖וּ מִמִּסְגְּרֹֽתֵיהֶ֑ם אֶל־יְהוָ֤ה אֱלֹהֵ֨ינוּ֙ יִפְחָ֔דוּ וְיִֽרְא֖וּ מִמֶּֽךָּ׃ מִייח־אֵ֣ל כָּמ֗וֹךָ נֹשֵׂ֤א עָוֺן֙ וְעֹבֵ֣ר עַל־פֶּ֔שַׁע לִשְׁאֵרִ֖ית נַחֲלָת֑וֹ לֹא־הֶחֱזִ֤יק לָעַד֙ אַפּ֔וֹ כִּֽי־חָפֵ֥ץ חֶ֖סֶד הֽוּא׃ יָשׁ֣וּב יטיְרַֽחֲמֵ֔נוּ יִכְבֹּ֖שׁ עֲוֺֽנֹתֵ֑ינוּ וְתַשְׁלִ֛יךְ בִּמְצֻל֥וֹת יָ֖ם כָּל־חַטֹּאותָֽם׃ תִּתֵּ֤ן כאֱמֶת֙ לְיַֽעֲקֹ֔ב חֶ֖סֶד לְאַבְרָהָ֑ם אֲשֶׁר־נִשְׁבַּ֥עְתָּ לַאֲבֹתֵ֖ינוּ מִ֥ימֵי קֶֽדֶם׃

Júda1 és Izráel mindkét királysága elpusztul a bálványozás miatt.Ez1 az Úrnak beszéde, mellyet szólott a Móréset városból való Mikeásnak, Jótám, Akház és Ezékiásnak, Júda, Királyainak idejekben, mellyet látott Samaria és Jérusálem felől. Halljátok2 meg minden népek, vegyed eszedbe föld, és annak teljessége : és az Úr Isten legyen bizonyság ti ellenetek, az Úr, mondom, legyen bizonyság az ő szentséges templomából ; Mert3 ímé az Úr kijő az ő helyéből, és alászállván megtapodja e fölndek magasságit. És4 elolvadnak a hegyek ő alatta, és a völgyek elszakadoznak mint a viasz a tüz előtt, és mint a vizek magasságról szakadnak alá. A5 Jákóbnak gonoszságáért lészen mind ez, és az Izráel házának bűneiért. Valyon honnét vagyon a Jákóbnak gonoszága ? Avagy nem Samariától é ? És honnét vagyon Júdának bálványozása ? Avagy nem Jérusálemtől é ? Annakokáért6 ollyanná tészem Samariát, mint a mezőben való rakás kő, és mint a szőlő plántálni való föld, és elszélesztem a völgybe az ő köveit, és még fundamentomit is kimutatom. És7 minden ő faragott bálványai elrontatnak, és minden ajándékai tüzzel megégettetnek, és minden ő bálványit elpusztitom ; mert paráznaságnak jutalmából gyüjtette ezeket, annakokáért ismét paráznaságnak jutalmára fordittatnak. Ennekokáért8 kesergek én és jajgatok, ruhátalan és mezitelen járok, sirok, mint a sárkányok, és jajgatok mint a struczmadárnak fijai : Mivelhogy9 keservesek az ő csapásai, és mivelhogy elérkezett a veszedelem szinte Júdáig, elhatott az én népemnek szinte kapujáig, szinte Jérusálemig. Gáth10 városának tudtára ne adjátok, sirván ne sirjatok ; az Ofra házáért ülj a porban. Költözzél11 el te is Sáfir városának lakosa, ki gyalázatosan megmezitelenittettél : nem ment ki Saanán városnak lakója a Beth-Esel lakosinak siralmokra : elveszi az ellenség a ti gazdagságtokat a ti földeteken való mulatásáért. Mert12 Marót városnak lakosa bánatba esett az ő javainak elveszések miatt, mivelhogy az Úrtól veszedelem szállott Jérusálemnek kapujára. A13 te szekeredbe fogj gyors lovakat Lákisnak lkaója, ki a bünnek kezdője voltál a Sion leányával egybe : mert te benned találtattak az Izráel gonoszságai. Annakokáért14 adj bátor ajándékokat a Gáthoz tartozó Moréset várossal egybe ; Akzib városnak házai megcsalják az Izráel Királyit. Jövendőben15 örököst hozok én tenéked óh Marésának lakója, ki mind Addullám városig és Izráelnek dicsőségéig elérkezik. Kopaszitsd16 meg te magadat, és nyird el a te hajadat a te gyönyörüségben élő fijaidért, terjeszd ki kopaszságodat mint a saskeselyü : mert rabságra vitetnek a te fijaid te tőled. Jaj2 a gonoszoknak, kik előtt a hazug prédikáció kedves.Jaj1 azoknak, kik hamisságot gondolnak, és kik gonoszra szándékoznak az ő ágyasházokban, hogy mihelyt megvirrad, azonnal megcselekedjék azt : mivelhogy arra hatalmok vagyon. És2 azoknak, a kik ha megszerették a más mezejét, azt azonnal elragadják ; vagy házát, és azt elviszik : és nyomorgatják az embert az ő háznépével egybe, az embert és az ő örökségét. Annakokáért3 ezt mondja az Úr : Ímé én gondolok e háznép ellen gonoszt, mellyből ki nem vonhatjátok a ti nyakaitokat : és nem jártok kevélyen, mivelhogy az idő veszedelmes lészen. Az4 napon példabeszédbe költ titeket a siró, és keservesen sirat, ezt mondván : Mindenestől fogva elpusztultunk, az én népemnek egyik részét elköltöztette az Isten ! Mimódon foszt meg engemet, és a mi örökségünktől is elidgenitvén, mimódon osztja el azt ? Annakokáért5 nem lészen ezután, ki az Úrnak Gyülekezetében az örökséget sorssal elosztaná. Mert6 azt mondjátok a Prófétának : Ne prófétáljatok : de ugyan prófétálnak azért ; nem prófétálnak ezeknek és nem esik ő rajtok gyalázat. Óh7 te, ki Jákób házának mondatol, avagy megszorittatott é az Úrnak lelke, avagy ezek é az ő cselekedetei, mellyeket ti cselekesztek ? avagy nem használnak é az én beszédim annál, a ki igazán jár ? De8 a melly az előtt én népem vala, mint ellenségre én reám, támadott : ha kinek ruhája vagyon, a palástját is elvonszátok azoktól, a kik bátorsággal járnak az úton, mintha harczról tértek volna meg. Az9 én népem özvegyit kiüzitek az ő kedves házokból, és az ő kisdedeiktől elveszitek az én ajándékomat szüntelen. Keljetek10 fel azért, és menjetek fel : mert e föld nem nyugalmatok néktek, az ő tisztátalanságáért elveszt titeket utolsó veszedelemmel. Ha11 valamelly hazug és csalárd hazud néktek ezt mondván : Prófétálok néktek a borért vagy részegitő italért ; az kedves próféta e népnek. Kegyelmes igéret.Mindenestől12 fogva egybegyüjtelek tégedet Jákób, az Izráelnek maradékát egybe takaritom, egybegyüjtöm azt, mint a Bosrának juhait, mint a sereg juhot az akolba és zengnek a városok az embereknek sokaságok miatt. Eljő13 a rontó az ő szemek láttára, kik rontanak, általmenvén a kapun, a mellyen kimennek : és az ő Királyok ő előttök fogságra megyen, és az Úr lészen az ő fejek felett bosszúállásra. A3 világ és egyházi vezetők büntetése.És1 mondék én : Halljátok meg kérlek, Jákóbnak Fejedelmei, és Izráel házának Vezérei : Avagy nem ti tisztetek é tudni az itéletet ? De2 ők azok, a kik gyülölik a jót és szeretik a gonoszt, kik ezeknek bőröket rólok levonszák és húsokat csonjaikról. És3 a kik megeszik az én népemnek húsát, és az ő bőröket levonszák ő rólok : az ő csonjaikat is megrontják és megdarabolják mint a fazékba való húst, és mint a vasfazékba való húst. Akor4 kiáltanak az Úrhoz, és nem hallgatja meg őket, hanem elrejti orczáját ő tőlök akkor, a miképen gonoszúl cselekedtek az ő dolgaikban. Így5 szól az Úr a Próféták ellen, kik az én népemet elcsalják, kik mikor eleget esznek békességet hirdetnek, és az ellen, a ki valamit nem vet szájokba, hadat hirdetnek. Annakokáért6 éjszaka száll ti reátok a látásért, és a setétség jő reátok a jövendőmondásért : és a nap elenyészik e Prófétáknak, és megsetétedik a nap nékik. És7 megszégyenülnek a látók, és megpirulnak a jövendőmondók, és bédugják mindnyájan az ő szájokat : mivelhogy nem lészen Istentől semmi feleletek. Én8 pedig bizonyára bételjesedtem az Úr lelkének erejével, itélettel, álhatatossággal, hogy hirdessem Jákóbnak az ő gonoszágát, és Izráelnek az ő bünét. Jeruzsálem elpusztulásának hirdetése.Halljátok9 meg ezt, kérlek, Jákób házának Fejedelmei, és Izráel házának Vezérei, kik gyülölik az itéletet és minden igazságot elforditnak. Az10 is hallja meg, a ki épiti a Siont vérrel, és Jérusálemet hamissággal. Kiknek11 Fejedelmeik ajándékért itélnek, és kiknek Papjaik jutalomért tanitanak, és kiknek Prófétáik pénzért jövendölnek, azonközbe az Úrhoz támaszkodnak, ezt mondván : Avagy nem mi közöttünk vagyon é az Úr ? Nem következik mi reánk veszedelem ! Annakokáért12 ti miattatok a Sion megszántatik mint a szántóföld, és Jérusálem rakás kővé lészen, és az Isten házának hegye, erdős hegygyé. A4 Messiás országáról.De1 az utolsó időkben minekutánna az Úr házának hegye minden hegyeknek felette helyheztettetik és minden halmoknak felette magasztaltatik, arra sok népek gyülnek. És2 arra sok pogánynépek mennek, és ezt mondják : Jertek el, menjünk fel az Úr hegyére, és a Jákób Istenének házához, és megtanit minket az ő útaira és járjunk az ő ösvényin : mert Sionból megyen ki a törvény, és az Úrnak beszéde Jérusálemből. És3 sok népek között itéletet tészen az Isten, és sok nemzetségeket megfedd nagy messze földig, és az ő fegyvereikből kapákat csinálnak, és az ő dárdáikból sarlókat, és egyik nép a másik ellen fegyvert nem vonszon, és többé hadakozást nem tanulnak. És4 kiki mind békességgel nyugoszik az ő szőlője alatt, és az ő figefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott. Mert5 mindenféle népek az ő Isteneknek nevében járnak ; de mi a mi Urunknak Istenünknek nevében járunk mind örökkön örökké. Izráel visszatérése és szabadulása nagy kín után.Az6 időben, ezt mondja az Úr, hozzám fogadom a sántát, és egybegyüjtöm azt, a ki elszéledett, és azt, a kit nyavalyákkal meglátogattam vala. És7 számlálom a sántát az én maradék népem közzé, és a kit messze elvetettem vala, erős néppé tészem : és uralkodik az Úr ő rajtok a Sionnak hegyén, mostantól fogva mind örökké. És8 te gyülekezetnek tornya, Sion leányának vára, eljő te hozzád és elérkezik az előbbi Uraság, a Jérusálem leányának birodalma. Mostan9 miért kiáltasz nagy kiáltással ? avagy nincsen é egy Király is te közötted ? és a te jó tanácsadód elveszett é ? mivelhogy bánatnak eresztetted magadat mint a gyermekszülő. Bánkódjál10 és fohászkodjál, óh Sionnak leánya, mintegy gyermekszülő : mert kimégy városodból, és a mezőn lakozol ; és vitetel szinte Babilóniáig, honnét megszabadulsz, onnét megszabadit tégedet az Úr a te ellenségidnek kezekből. Mert11 jóllehet immár is sok pogánynépek gyültek te ellened, kik ezt mondják : Immár elkárhoztatott, és szemeinkkel meglátjuk a Sion veszedelmét ; De12 ők nem tudják az Úr gondolatit, és nem értik az ő tanácsát, hogy ő öszvegyüjti azokat, mint a kévét a szérüre. Kelj13 fel és csépeld elenségedet, Sionnak leánya : mert a te szarvadat vassá tészem, - és a te körmeidet aczéllá, hogy megronts sok népeket ; és az ő gazdagságokat az Úrnak szenteled, és az ő marhájokat az egész föld Urának. Izráel5 visszatérése és szabadulása nagy kín után.Most1 sereggel gyülj egybe, te sok seregnek népe, ki mi ellenünk a mi városunknak megszállásáról gondolkodol ; és verjék arczul vesszővel az Izráelnek Biráját. Krisztus szülővárosa és kegyelmes országlása.De2 te Efratának Bethlehembe, jóllehet kicsiny város vagy a Júdának fővárosai között : mindazáltal te belőled származik nékem az Izráelben uralkodó lészen, kinek kijövetelei eleitől fogva, örök időktől fogva vagynak. Azokáért3 jóllehet elhagyja őket mig a szülő szűl : mindazáltal az ő attyafiainak maradékaik megtérnek az Izráel fijaihoz. És4 állandó lészen, és legelteti az ő népét az Úrnak erejével, az ő Urának Istenének nagyságos nevével : és bátorságosan élnek : mert felmagasztaltatik a földnek határáig. Mert5 lészen ő a mi békességünk, minekutánna az Assiriabeli Fejedelem a mi földünkre jövénd, és minekutánna a mi palotáinkat megtapodja : állatuk ő ellene hét Pásztorokat, és nyolcz Fejedelmeket az emberek közzül. Kik6 Assiriának földét elvesztik fegyverre, és Nimródnak lakóföldét az ő fegyvereikkel : és megszabadit az Assiriabeliektől, minekutánna jövéndenek a mi földünkre és megtapodják a mi határinkat. Izráel dicsősége és megtérése.És7 a Jákób maradéka e sok nemzetségek között ollyan lészen mint a mennyei harmat, és mint a fűvön való harmatok, melly nem vala embertől, és nem bizik vala az emberek fijaiban. És8 a Jákób maradéka a pogányok között, és sok nemzetségek között ollyan lészen, mint az oroszlán az erdei vadak kzött, és mint az oroszlánykölykök a juhoknak nyájok között, melly ha általmegyen azokon, és megszaggatándja, és elragadándja, senki ki nem veheti szájából. A9 te kezed erőt vészen a te ellenségiden, és minden ellenségid kivágattatnak. Mert10 azon a napon, ezt mondja az Úr, elvesztem a te lovaidat te közzűled, elvesztem a te hadakozó szekereidet. És11 elrontom a te földednek városait, és minden te erősségidet letöröm. És12 kivesztem közzűled a jövendőmondókat, és szemfényvesztőid nem lésznek néked. És13 elveztem faragott képeidet, és a te bálványidat közzűled, és nem tiszteled többé a te kezeidnek csinálmányokat. És14 elvesztem a te berkeidet te közzűled, hogy elveszessem a te ellenségidet. És15 haragomban s búsulásomban bosszút állok a pogánynépeken, kik nékem nem engedtek. A6 nép hálátlansága.Halljátok1 meg, kérlek, a mit mond az Úr : Kelj fel, perelj e hegyekkel, és e halmok hallják meg szódat. Halljátok2 meg hegyek az Ú törvénykezeését, és a földnek erős fundamentomai : mert az Úrnak törvénykezése vagyon az ő népével, és az Izráellel perel. Én3 népem, mit vétettem te elelned ? és miben voltam néked ártalmadra ? tégy tudományt én ellenem ! Mikor4 az Égyiptom földéből kihozván, a rabságnak házából téged megszabaditottalak volna, és te előtted bocsátottam volna Mózest, Áront és Máriát. Én5 népem emlékezzél meg kérlek, mit gondolt vala te ellened Bálák a Moábitáknak Királyok, és mit felelt néki Bálám a Beór fija ; és mik lettek Sittimtől fogva mind Gilgálig, hogy megtudhatnád az Úr jótéteményit. Mivelmenjek6 eleibe az Úrnak ? mimódon alázzam meg magmat a felséges Isten előtt ? Avagy egészen égőáldozatokkal menjek é eliebe ? avagy esztendős borjukkal-é ? Valyon7 kedvét találnám é az Úrnak ezer kosokkal ? tizezer olajforrásból költ olajjal ? valyon adjam é elsőszülöttemet bűnömnek váltságáért ? az én méhemnek gyümölcsét az én lelkem gonsozságának váltságáért ? Istennek tetsző áldozat.Óh8 ember, megmondotta néked az Isten, mi legyen a jó ; és mit kiván az Úr te tőled egyebet, hanem hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy megalázzad magadat, és hogy az te Isteneddel alázatosan járj. Az9 Úrnak szava a városban kiált ; de csak az értelmes emberek látják a te nevedet. Halljátok meg azért e vesszőt, és kicsoda fenyegessen titeket azzal ? Bűnre büntetés jön.Valyon10 vagynak é még az Istentelen ember házában hamissággal gyüjtött kincsek ? és vagyon é megkicsinyittetett utálatos véka. Valyon11 jóvá hagoym é a hamis mértéket, és a zsákban való csalárd fontokat ? Mert12 a gazdagok ő köztök megtöltöztek ragadománnyal, és az ő lakói hazugságot szóltak, és az ő nyelvek az ő szájokban csalárd. Én13 is azért megvervén tégedet, megkeseritelek, elvetlek tégedet a te bűneidért. Eszel14 te, de meg nem elégeszel, és a te romlásod te közötted lészen : őrized magadat, de nem oltalmazhatod, és a kiket megoltalmazándasz, fegyver alá adom. Elveted15 a földön magodat, de fel nem aratod ; megsajtolod az olajt, de nem kened magadat olajjal ; és mustot nyomsz, de te bort nem iszol ; Mert16 mégis az Omri Király prancsolatit tartjátok, és az Akháb háznépének minden dolgát, és azoknak tanácsokon jártok ; hogy kivágjalak téged és annak lakóit csúfságra juttassam, és hordozzátok az én népemnek szidalmát. Kevés7 az igaz.Jaj1 nékem : mert úgy maradék, mint a nyári takarodás után a tarló, és a szedés után, a megszedett szőlő ; egy enni való gerézd sem maradott, eleinérő gyümölcsöt kiván vala az én lelkem. Elveszett2 e földről a jótévő ember, egy igaz is nincs az emberek között ; mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki mind hálóval vadássza az ő attyafiát. Hogy3 véghez vigyék a gonoszságot, melly kezekben vagyon, a Fejedelem adományt kiván, és a Biró fizetésért itél ; és a Főember maga beszéli az ő lelkének gonoszságát, és azt mások megerősitik. A4 ki legjobb közöttök, ollyan mint a tövis, a ki legigazabb közöttök, olyan mint a tövisbokor ; a te őrállóidnak napjok, és a te maglátogatásodnak napja eljő, most szégyenülnek ők meg. Ne5 higyjetek barátotoknak, ne bizzatok tanácsadótokhoz, annak a kit kebeledben tartasz, ne jelentsed meg titkodat : Mert6 a fiú bosszúval illeti az ő attyát, a leány az ő annya ellen támad, a menny az ő napára, és embernek az ő háznépe ellensége. Gazdag isteni kegyelem igérete a büntetés kiállása után.Én7 pedig az Úrra nézek, várom az én szabaditásomnak Istenét, és meghallgat enegem az én Istenem ! Ne8 örülj az én nyavalyámon én ellenségem : mert noha elestem, de felkelek, mikor a setétségben üléndek is, az Úr lészen nékem világosságom. Az9 Úr haragját hordozom : mert vétkeztem ő elelne, mind addig, mígnem meglátja az én peremet, és igaz törvényt tészen nékem, kiviszen engem a világosságra, hogy meglássam az ő igazságát. És10 meglátván az én ellenségem ezt, megszégyenli magát, ki ezt mondotta én felőlem : Hol vagoyn a te Urad Istened ? az én szemeim meglátják ezt, hogy az én ellenségem majd eltapodtatik mint az utczán való sár. A11 melly napon megépiti az Úr a te romlott gyepüidet, az napon messze veti a te ellenségednek parancsolatját. Az12 napon te hozzád is eljőnek Assiriából és az erős városokból, és minden erősségből mind az Eufrátes folyóviztől fogva, és egyik tengertől fogva a másik tengerig, egyik hegytől fogva a másik hegyig. És13 elpusztittatik e föld az ő lakói miatt, az ő cselekedeteiknek gyümölcsökért. Legeltessed14 a te népedeet, óh Uram, a te vessződdel a te örökségednek seregét, melly csak ő maga lakozik, az erdőben és a mezőnek közepette : legeltessenek a Básának mezején és a Gileádon, mint a régi időkben. Mint15 az Égyiptom földéből való kijövetelednek idején, azonképen megmutatom néki az én csudálatos dolgaimat. Meglátják16 ezt a Pogányok és megszégyenülnek minden erejekben, kezeket szájokra teszik, és füleik megsiketülnek. A17 port nyalják mint a kigyók és mint a földi férgek, az ő fészkekben megrémülnek ; a mi Urunk Istenünk előtt rettegnek és félnek te tőled. Kicsoda18 ollyan Isten, mint te vagy, ki elvészed a mi álnokságinkat, és a te örökségednek maradékának gonoszságát elhallgatod ? Nem mind örökké tartja meg az ő haragját : mert gyönyörködik az irgalmasságban. Hozzánk19 térvén könyörül rajtunk ; eltapodja a mi álnokságinkat, a tengernek mélységes örvényibe veti minden bűneinket. Nyilván20 megmutatod Jákóbnak tett fogadásodat, és Ábrahámnak igért irgalmasságodat, mellyeket esküvéssel fogadtál vala a mi atyáinknak még a régi időkben.