Az1 isteni Felség Assiria ellen.Ninivé1 város ellen való terhes Prófétzia : az Elkós városbeli Náhum látásnak könyve. Nem2 szenvedhetője az Isten a bosszúnak, és bosszúálló az Úr, bosszúálló, mondom, az Úr és buzgó haragú ; bosszút áll az Úr az ő ellenségin, és megtartja haragját az ő ellenségei ellen. Az3 Úr nagy türhető és nagy hatalmú, ki a bünt büntetés nélkül semmiképen nem hagyja : az Úrnak úta nagy szélvészben és forgószélben vagyon, és a felhők az ő lábainak porok. Ki4 a tengert megfeddi és megszáraztja azt és minden folyóvizetkeet megszárazt, a Básán és a Kármel megerőtlenül, és a Libánusnak virága meghervad. A5 hegyek megrendelünek ő előtte és a halmok megszakadoznak ; a föld ég az ő szine előtt, e földnek kereksége is, és mind azok, kik azon laknak. Az6 ő haragja előtt ki állhat meg ? és kicsoda állhatja meg az ő barlangjának búsulását ? Az ő búsulása kiomol mint a tűz, a kősziklák megrepedeznek ő előtte. Jó7 az Úr és a szorongatásnak napján erőssége : és nem hagyja azokat, a kik ő benne biznak. És8 mintegy árvizzel általmenvén, végét éri annak a földnek, és az ő ellenségit setétséggel veri meg. Mit9 gondoltok az Úr ellen ? megemészt ő titeket ; nem lészen kétszer veszedelmetek. Mert10 a szövevényes tövisekhez, és az ő italokkal megrészegültekhez elérkezik az Úr bosszúállása, megemésztetnek mint a száraz pozdorja mindenestől fogva. Te11 belőled származott, a ki az Úr ellen gonosz tanácsot tartott az álnok tanácsadó. Igy12 szól az Úr : Ha békességben vagynak is, akármelly sokan legyen is : elvesznek, és általmegyen az Úr rajtok ; jóllehet megostoroztalak tégedet én népem, de többé nem ostorozlak. Mert13 most immár elvészem az ő igáját rólad, és a te köteleidet elszaggatom. És14 azt végezte az Úr te felőled, hogy ezután emlékezeted is elvesszen : a te Istenidnek templomokból kivesztem a faragott és öntetett bálványt ; ott helyheztetem koporsódat : mert átkozott vagy. Ímé15 a hegyeken vagynak, a hirmondóknak és a békesség hirdetőknek lábaik : Szenteljed Júda a te Innepidet, add meg a te háláadó fogásidat : mert nem megyen többé által rajtad az istentelen, ki mindenestől fogva kivágattatik. Jövendölés2 Ninive pusztulásáról.Feljött1 a pusztitó szemed láttára ; őrizzed a te erősségidet, nézzed az útat, erősitsd meg derekadat, keményitsd meg erődet igen. Mert2 elvette az Úr Jákóbnak kevélységét, mint az Izráelnek kevélységét : mert a pusztitók eléggé pusztitották őket, és az ő csemetéiket kivágták. Az3 ő erős vitézinek paizsok megveresittetett, az ő hadakozó férjfiai veres ruhákba öltöztek ; mint a tüzes fáklyák az ő szekereik az ő készületek napján, és a jegenyefa dárdák rengnek kezekben. Az4 utczákon bolondoskodnak, a szekerekben ülök egymásba ütköznek az utczákon, az ő tekintetek mint a fénylő lámpások, futkosnak mint a villámlás. Megemlékezik5 Ninivé az ő erős vitéziről, de útjokban megcsökkenek, sietnek az ő kőfalára, és készitenek oltalmat. A6 folyóvizek felől való kapuk megnyittatnak, és a Király palotája megromol. És7 a nagy bátorságban nyugovó Királynéasszony számkivetésre vitetik, és az ő szolgálóleányai kisérik őtet, keseregvén az ő szivekben, mint a nyögő galambok. Jóllehet8 Ninivé olyan volt, mind a bő vizü halastó régtől fogva ; mindazáltal elfutnak és akár mint mondják nékik : Álljatok meg, álljatok meg : de senki ő közzűlök hátra nem tekint. Ragadozzátok9 el az ő ezüstit, ragadozzátok el az ő aranyát, és az ő véghetetlen gazdagságit : az ő dicsősége vagyon drága hézi eszközökben. Megüresült,10 megüresült Ninivé és megmezitelenült : megolvadott szive, egybe verettetnek térdei, reszket egész dereka, mindeneknek orczáik megfeketedtek. Hol11 vagyon az oroszlánoknak hajlékok, és az oroszlánkölykök éléseknek helye ? a hová megyen vala az oroszlán, az öreg oroszlán, és az oroszlánkölyök, és nem vala ki megrettentené. Az12 oroszlán ragadoz vala a mennyi elég volna az ő kölykeinek, és az ő nőstény oroszláninak vadakat fojt vala, és megtölti vala barlangjait ragadománnnyal, és az ő rejtekhelyeit prédával. Ímé13 én te ellened megyek, ezt ondja a Seregeknek Ura, hogy megégetvén füstbe bocsássam a te szekereidet, és a te oroszlánkölykeidet a szablya eméssze meg ; és végét vete e földön a te prédálásodnak, és nem hallattatik többé a te követidnek szavok. Ninive3 bűnei, a rá jövő büntetés oka.Jaj1 a vérszopó városnak melly rakva hazugsággal és ragadománynyal, mellyből szakadatlan a préda. Ostornak2 csattogása, és kerekek forgásoknak zörgések, nyeritő lovaknak és forgó szekereknek zörgések hallatik abban. A3 lovag felemeli az ő tündöklő szablyáját, és villogó dárdáját : megölettetteknek sokaságok, és a megholt testeknek sok számok lészen, és nem lészen végek a holt testeknek, annyira hogy azoknak holt testekbe megbotlanak. A4 tekintetes és kedves paráznának paráznaságinak sokaságokért, ki a hitetésre mester volt, és a pogányokat eladta az ő paráznaságival, és sok nemzetségeket az ő étetésivel. Ímé5 én lészek ellenséged, ezt mondja a Seregeknek Ura, és orczádra forditom fel a te ruháidnak alját, és megmutatom a pogányoknak a te mezitelenségedet, és sok országoknak a te rutságodat. És6 minden rutságot reád hányok, és gyalázattal illetlek tégedet, és olyanná tészlek tégedet, mint a ganéj. És7 minden valaki látánd tégedet, távol áll tőled, és ezt mondja : elpusztult Ninivé ! Kicsoda bánkódik rajta ; hol keressek néked vigasztalókat ? Avagy8 jobb vagy é te a sok népű Nóé városnál, melly a folyóviz között fekszik vala ? mellynek körülette vizek, mellynek árokja a tenger, és a tenger az ő kőfala ? Szerecsenország9 annak erőssége és Égyiptom, és számtalan sok népek : Afriak és Libia voltak néked segitségül. De10 még az is számkivetésre és fogságra jutott, még az ő apró gyemekeik is abban a falhoz verettettek minden útczáknak elein : és az ő Fejedelmire sorsot vetettek és minden ő nagy Urai vasba verettek. Te11 is azért megrészegedel, és semmivé lészesz ; te is a te ellenségedtől is segitséget kérsz. Minden12 te erősségeid ollyak lésznek mint a megért figék, mellyeket ha megmozditnak, az embernek szájába esnek. Ímé13 a te néped te benned ollyan lészen, mint az asszonynépek : a te földednek kapui megnyittatnak a te ellenségidnek, a tűz emészti meeg a te zárjaidat. Szerezz14 magadnak a szálláshoz való vizet, újitsd meg a te erősségedet, nyomjad a sárt, keverd a meszet, erősitsd meg e mészkemenczét : De15 ugyan ott megemészt tégedet a tűz, elfogyott tégedet a szablya, megemészt tégedet az ellenség mint a cserebogár ; szaporodjál bátor mint a cserebogár, szaporodjál mint a sáska. Megsokasitottad16 a te kalmáridat, mint az égnek csillagait ; de mint a prédáló cserebogár elrepül, ugy azok is. A17 te Fejedelmid mint a sáska, és a te Hadnagyid mint a sáskáknak sokaságok, mellyek a hideg időben a gyepűkben laknak ; de mihelyt a meleg nap feltámad, elmennek, és helyeket meg sem esmérik, a hol voltak azok. A18 te Tanácsosid, Assiriának Királya, szunnyadni fognak, a te erős vitézid elrestülnek, a te néped eloszol a hegyeken, és nem lészen senki a ki öszvegyüjtené őket. A19 te romlásod sebe bé nem gyógyul, rakva fájdalommal a te nyavalyád ; mindenek, kik hiredet hallják, tapsolnak rajtad : mert ki oltalmazhatta volna meg magát a te gonoszságodtól szüntelen.