Nehémiás1 imája szerencsétlen hazájáért.Nehémiásnak,1 Hakália fijának beszédei. És lőn a Kislév nevű hóban, huszadik esztendőben : valék én a Susán várában. És2 jöve hozzám Hanáni, egy az én atyámfiai közzűl, ő vele együtt Júdeából való némelly férjfiak, kiktől tudakozám fogságból megszabadult maradék Zsidók felől, és Jérusálem felől. És3 mondának nékem : A fogságból megszabadult maradék Zsidók ott abban a tartományban, nagy nyomorúságban és és gyalázatban vagynak, annakfelette Jérusálemnek kőfala elrontatott : és az ő kapui tűz miatt megégtek. Minekutánna4 pedig meghallám e beszédeket ; leülék és sírék, és kesergék egynéhány napokon, böjtölék annakfelette és imádkozám a mennynek Istenének. És5 mondék ! Kérlek Uram, mennynek Istene ! Erős nagy és rettenetes Isten ! Ki megtartod fogadásodat és irgalmasságodat a téged szeretőknek, és a te parancsolatidat megtartóknak. Legyen,6 kérlek, figyelmetes a te fülded, és a te szemeid nyiljanak meg, hogy hallgasd meg a te szolgádnak könyörgését, mellyel most én éjjel és nappal könyörgök te előtted az Izráel fijaiért a te szolgáidért : mert vallást tészek az Izráel fijainak vétkeikről, hogy vétkeztünk te ellended, én is vétkeztem az én atyám házával egybe ! Felette7 igen vétkeztünk te ellened, és meg nem őriztük a te parancsolatidat, és rendelésidet és törvényidet, mellyeket parancsoltál a te szolgád által, Mózes által. Emlékezzél8 meg, kérlek, a te fogadásodról, mellyet tettél a te szolgád Mózes által, mondván : Ti vétkeztek én ellenem, én pedig elszélesztlek titeket sok népek közibe ; Mikor9 pedig megtéréndetek én hozzám, és megőrizénditek az én parancsolatimat, és a szerint cselekedéndetek : ha az égnek utolsó szélire kiüzetnétek is, onnét is öszvegyüjtlek titeket és bészálítlak a helybe, mellyet rendeltem, hogy ott helyheztessem az én nevemet. Ezek10 pedig te szolgáid, és te néped, kiket megszabadítottál a te nagy erőd által és a te erős kezed által. Kérlek11 Uram, kérlek figyelmezzék a te füled a te szolgáidnak könyörgésére, és a te szolgáidnak könyörgésekre, kik kívánják félni a te nevedet, és adj, kérlek a te szolgádnak ma jó előmenetelt, hogy nyerjen kegyelmet ama férjfiú előtt. Nehémiás2 a királytól hatalmat és levelet vesz Jeruzsálem felépítésére.Én1 pedig a Királynak pohárnokja valék, és lőn a Nisán nevű hóban, Artaxerxes Királynak huszadik esztendejében, mikor a Király eleibe bort kellene vinnem, felvivén a bort, adám a Királynak : Nem voltam pedig ő előtte az előtt ollyan szomorú. Monda2 azért nékem a Király : Miért szomorú a te orczád, holott beteg nem vagy ? Nem egyéb ez, hanem a te szívidben való gonosz : és felette igen megfélemlém. Akkor3 mondék a Királynak : Éljen örökké a Király ! miért nem volna szomorú az én orczám ha az a város, mellyben az én atyáimnak koporsóik vagynak, elpusztíttatott, és annak kapui tűz miatt megemésztettek ? És4 monda nékem a Király : Mi dolgot kívánsz ? Akkor könyörgék a mennynek Istenének. És5 mondék a Királynak : Ha jónak tetszik a Királynak, és ha kedves t előtted a te szolgád ; kívánom, hogy bossás engemet Zsidóországba, az én atyáim temetőhelyeknek városába, hogy újonnan építsem meg azt. Monda6 nékem a Király : (a Királynéasszonyis pedig együtt ül vala vele.) Meddig lészen a te járásod, és mikorra jösz vissza ? és tetszék a Királynak, és elbocsáta engemet, minekutánna néki bizonyos időt mondottam volna. Akkor7 mondék a Királynak : Ha jónak tetszik a Királynak : adjanak levelet nékem az Iródeákok a tartománynak Tiszttartóihoz, melly vagyon a folyóvízen túl, hogy általbocsássanak engem mind addig, míg Júdeát érem. És8 adjanak levelet Asáfnak a Király erdeje Ispánjának, hogy adjon gerendáknak való fákat a ház kapuinak megépítésére, melly a templom mellett vagyon, és a város falainak, és a háznak, mellyben lakjam. És megaád mind ezeket nékem a Király, az én Istenemnek hozzám való jóakaratja szerint. És9 menék a vízen túl való tartománynak Tiszttatóihoz, és megadám nékik a Király levelét : bocsátott vala pedig velem a Király Főembereket a seregből, és lovagokat ; Mikor10 pedig a Hórónitbeli Sanballát és Tóbiás, ki az Ammon nemzetségéből való szolga vala, meghallották volna ezt : semmiképen nem tetszék ez nékik, hogy valaki jött volna, ki az Izráel fijainak javokra igyekeznék. Azután11 juták Jérusálembe, hol levék harmadnapig. Felelék12 pedig én éjszaka, és egynéhány férjfiak velem egyetembe ; és meg nem jelentém senkinek, mit indított volna az én Istenem az én szívemben, hogy cselekedném Jérusálemmel : nem vala pedig semmi barmom egyéb velem, hanem a mellyen ülök vala. És13 kimenék a völgynek kapuján éjjel a lassan folyó Silóáhnak patakja felé, és a ganéj kapu felé ; és meglátogatám Jérusálemnek kőfalait, mellyek elrontattak vala, és kapuit mellyek a tűz miatt megemésztettek vala. Azután14 általmenék a forrásnak kapujára, és a Király halastójára, holott nem vala helye az alattam való barom járásának. Felmenék15 azért éjjel a patakon, és megnézegetém a kőfalt : ezekután visszatérék a völgynek kapujára, és a szállásra menék. A16 Főemberek pedig nem tudják vala, hová mentem vala, és mit mívelnék ; mert sem a Zsidóknak, sem a Papoknak, sem a Főembereknek és Hadnagyoknak, sem a munkások pallérainak ez ideig semmit nem jelentettem vala. Mondék17 annakokáért nékik : Ti magatok látjátok, melly nagy nyavalyában vagyunk : mert Jérusálem elpusztult, és annak kapui tűzzel megégettettek : jertek, építsük meg Jérusálem kőfalait, hogy ne legyünk ezután gyalázatosak. Megjelentém18 pedig nékik az én Istenemnek hozzám való jó akaratját, és a Királynak beszédit is, mellyeket szólott vala nékem : annakokáért mondának : Keljünk fel és építsük meg. És megerősíték magokat e jóban. Mikor19 pedig meghallotta volna a Hóronitbeli Sanballát, és Tóbiás az Ammon nemzetségéből való szolga, és az Arábiabeli Gésem : csúfolnak vala és megutálnak vala minket, mondván : Micsoda ez, a mit míveltek ? A vagy a Király ellen akartok e támadni ? Kiknek20 felelék és mondék : A mennynek Istene ád nékünk jó előmenetelt, és mi, kik ő szolgái vagyunk, felkelvén építünk ; néktek pedig semmi közötök és igazságotoknincsne, sem emlékezetetek Jérusálemben. A3 jeruzsálemi kőfal építésének leírása.Ezek1 után felkele a Papoknak Fejedelme Eliásib, és az ő attyafiai a Papok, és megépíték a barmok kapuját : ők készíték azt el, és felállaták annak ajtait mind a Meáh tornyáig, és a Hananéel tornyáig. És2 ő mellette építének a Jérikóbelike : és azok mellett építe Zakkur az Imri fija. A3 halaknak kapuját pedig megépíték a Hasénáa fijai : ők gerendázák azt meg, és ők állaták fel annak ajtait, lakatjaikkal és zárjaikkal együtt. Ő4 mellettek pedig építe Meremót, Uriásnak fija, melly Uriás Hakkós fija vala ; ő mellette építe Mésullám, Berekiásnak fija, ki Mesezuábelnek fija vala ; ő mellette építe Sádok, Baanának fija. Kik5 melett építének a Tékoabeliek : de a kik ezek közzűl nagy embereke valának, nem vevék fel az ő Urok Háza építésének munkáját. A6 régi kaput pedig megépíték Jójada, Paseáhnak fija, és Mésullám, Bésódiának fija : ők gerendázák bé azt, és felállíták annak ajtait, lakatjaikkal, zárjaikkal egybe. Ő7 mellettek építe a Gibeonból való Melátja és Meronótból való Jádon : Gibeonnak pedig és Mispának lakosai építének a vízen innen való Fejedelemnek palotájáig. Azok8 mellett építe Uzziel Harhajának fija az ötvösökkel : ő mellette építe Hanánia, Harrakkáhim fija : és megerősíték Jérusálemet mind a széles kőfalig. Továbbá9 ő melelettek építe Refája, Húrnak fija, ki a Jérusálemhez tartozó tartomány felének Fejedelme vala. És10 ő mellettek építe Jedája, Hárumáfnak fija, az ő háza ellenébe, ő meleltte építe Hattus a Hazabnéja fija. A11 másik részt építe Málkije, Hárimnak fija, és Hásub, Pahát-Moáb fija, mind a kemenczéknek tornyával egybe. E12 mellett építe Sallum, Halohesnek fija, ki Fejedelme vala Jérusálemhez tartozó tartomány felének ; ő, és az ő leányai. A13 völgynek kapuját építé Hánun, és Zánoáhnak lakói ; ők építék meg, és ajtókat csinálának reá, lakatokat és zárokat ; és a kőfalban ezer singet, mind a ganéjkapuig. A14 ganéjkapukat pedig építé meg Málkija, Rékáb fija, a Beth-Kérem tartományának Fejedelme ; ő építé meg azt, és ajtókat csinála reá, lakatokat és zárokat. A15 forrásnak kapját megépíté Sallum a Kolhózé fija, ki Mispa tartományának Fejedelme vala ; ő építé meg azt, és ő héjazá bé, és ajtókat is csinála reá, lakatokat és zárokat, a Siloah halastónak falát is a Királykertétől fogva mind a grádicsig, mellyen a Dávid városából alájőnek. Ő16 mellette építe Nehémiás, Azbuk fija, a Bethsur tartománya felének Fejedelme, mind a Dávid koporsójának ellenében való helyig, és mind ama szépen csinált halastóig, és mind az erős vitézeknek házokig. E17 mellett építének a Léviták : Réhum, Báni fija : ki meleltt építe Hasábia, a Kéhila tartománya felének Fejedelme, az ő tartományának lakosaival egybe. Ő18 utánna építének az ő attyokfiai ; Bávai a Hénadád fija, a Kéhila tartománya felének Fejedelme. Építe19 pedig ő mellette Ezer, Jésuának fija, Mispának Fejedelme, más részt a szegeleeten való fegyveresház felmenetelének ellenébe. Ő20 utánna felindula Báruk, Zakkainak fia és más részt építe, attól a szegelettől fogva, Eliásibnak, a nagy Pap házának ajtajáig. Ő21 utánna Méremót, Uriásnak fija, ki Hakkusnak fija vala, más részt építe, az Eliásib ajtajától fogva, mind az Eliásib házának végéig. Ki22 után építének a Papok, a mezőségnek férjfiai. Ez23 után építe Benjámin, és Hásub az ő házának ellenébe ; ki után építe Azáriás, Maaséjának fija, ki Ananiásnak fija vala, az ő házánál. Ő24 utánna Binnui Hénadádnak fija, építe más részt, Azáriásnak házától fogva mind a szegeletig, mind a szegeletig mondom. Palál25 az Uzai fija építe a szegeletnek és a magas toronynak ellenébe, a Királynak felső házától fogva, melly a tömlöcz pitvara mellett vagyon, és ő utánna építe Pedája, Parósnak fija. A26 Nétineusok pedig laknak vala a várban mind addig a helyig, melly vagyon a vizek kapujának ellenében napkelet felől, és a magas toronynak ellenében. Ő27 utánna építének a Tékoabeliek más részt a helytől fogva, melly vagyon a magas torony ellenében mind a vár faláig. A28 lovaknak kapuján felűl építének a Papok, kiki az ő házának ellenébe. Ő29 utánnok építe Sádok, Immérnek fija az ő házának ellenébe : ez után építe Semája, Sékániásnak fija, ki a napkeleti kapunak őrizője vala. Ő30 utánna építe Hanániás, Selémiásnak fija, és Hánun, Saláfnak hatodik fija, más részt. Ő utánna építe Mésullám Berekiásnak fija, az ő háza ellenébe. Ő31 utánna építe Málkijah, ötvösnek fija, mind a Nétineusoknak és kereskedőknek házokig, a törvénytevő ház kapujának elenébe, mind a szegeletnek hágójáig. A32 szegelet hágójának pedig és a barmok kapujának közötte építének az ötvösök és a kereskedő emberek. Az4 építés az ellenség csúfolódása és akadékoskodása mellett is halad.Lőn1 pedig, mikor meghallotta volna Sanballátt, hogy a kőfalt építenék : felette igen megharagudnék és bosszankodnék, és a Hzsidókat megcsúfolná ; Mert2 így szól vala az ő rokonságai előtt, és a Samariabeli sokaság előtt, és ezt mondja vala ; Valyon mit mivelnek e nyomorúlt Zsidók ? Valyon megengedik é ezt nékik ? Valyon áldoznának é ezek ? A vagy elvégezhetnék é ezt most ? A vagy megeleveníthetnék é a köveket a romlásból, minekutánna azok megégtek ? Az3 Ammon nemzetségéből való Tóbiás pedig ő mellette állván, monda : Akármint építsenek, ha a róka felhág reá, elrontja az ő kőfalokat. Halld4 meg, óh mi Istenünk, hogy mi utálatosok vagyunk, és fordítsad az ő gyalázatjokat az ő fejekre ; és adjad őket prédára a rabságnak földében. És5 el ne fedezd az ő hamisságokat, és az ő bűnök a te orczád elől el ne töröltessék : mert téged bosszantottak az építőkben. És6 illyen módon megépíténk a kőfalt, annyira hogy az egész fal a feléig megépülne ; mert a községnek keve vala az építéshez. Mikor7 pedig meghallotta volna Sanballát és Tóbiás, az Arábiabeliek, az Ammoniták, és az Asdodeusok, hogy megjobbíttatak volna Jérusálemnek kőfalai és az elrontott kőfalak öszve kezdtek volna ragasztatni : felgerjedének felette igen nagy haraggal. Öszveesükének8 azért mindnyájan egyenlő akarattal, hogy Jérusálemet megostromlanák, és nékik gondot adnának. Akkor9 imádkozánk a mi Istenünknek, és strázsát állatánk ő ellenek éjjel és nappal, mivelhogy tőlök félnénk. Mert10 ezt mondják vala a Zsidók : Megfogyatkozott erejek a teher hordóknak, és még sok föld vagyon, mi pedig erőt nem vehetnénk az ellenségen, ha mindnyájan a falt építenénk ; Annakfelette11 ezt mondották a mi ellenségeink : Ingyen se tudják, se ne lássák, míg közikbe bémegyünk, hogy megöljük őket, vagy elhagyassuk velek a munkát. Mikor12 pedig mi hozzánk jöttek volna a Zsidók, kik ő köztök laknak vala, és nékünk ezt tízsezr is megmondották volna : Minden helyeken megoltalmazzátok magatokat, a mellyeken mi hozzánk jöhetnétek. Helyhezteték13 azért az erőtlenebb helyekre a kőfal megé, a köves helyekre örizőket ; annakfelette a népet elrendelém minden házanként fegyverekkel, dárdájokkal, és kézivekkel. És14 mikor felkelvén megczirkáltam volna őket, mondék a Főembereknek, a Fejedelmeknek és a több községnek : Ne féljetek tőlök ! A nagy és rettenetes Úrról megemlékezzetek, és harczoljatok a ti atyátokfiaiért, fijaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért. És15 lőn mikor meghallották volna a mi ellenségink, hogy megtudtuk volna akaratjokat, és hogy az Isten semmivé tette volna az ő tanácsokat : mi is megtérénk mindnyájan a kőfalnak építésére, kiki az ő munkájára. De16 az napságtól fogva az én ifjaimnak egyik része munkálódik vala, a másik része tart vala dárdákat, paizsokat, kézíveket és pánczélokat ; és mind az egész Júda háznépe után Fejedelmek valának pallérok. A17 kik a kőfalon munkálkodnak vala, és a kit terhet hordanak vala, azokkal egybe, a kik azokat terhelik vala, azok közzűl kiki egyik kezével munkálkodik vala, a másikkal a fegyvert tartja vala. A18 kik pedig építnek vala, azoknak feyyverek derekokra fel vala kötve, mikor építnének : a trombitás pedig én mellettem vala ; Mert19 azt mondom vala a Főemberekknek, a Fejedelmeknek és a nép maradékának : E munka felette igen sok és igen nagy ; és annakokáért mi egymástól elszakadozván a kőfalnak csinálásán, egymástól messze vagyunk. Az20 helyre gyüljetek hozzánk, hol a trombita szavát hallándjátok ; a mi Istenünk hadakozik érettünk ! A21 képen munkálkodunk vala, és fele népünknek, hajnaltól fogva mind a csillagok feltámadásáig fegyvert tart vala kezében. Akkor22 is megparancsolám a népnek, hogy minden ember szolgájával Jérusálemben hálna, hogy éjszaka azok mellettünk vigyáznának, és nappal dolgot tennének. Sem23 én, sem az én atyámfiai és szolgáim, sem az őrizők, kik én utánnam valának, le nem vetjük vala ruháinkat : kiki csak akkor teszi vala le fegyverét, mikor mosódik vala. Nehémiás5 a szegények sérelmeit orvosolja.Lőn1 pedig nagy kiáltása a népnek és az ő feleségeiknek az ő attyokfiai a Zsidok ellen ; Mert2 valának ollyak, kik azt mondják vala : Mivelhogy fiainkkal, leányinkkal egybe sokad magunkkal vagyunk ; kénszeríttetünk pénzen venni gabonát, hogy együnk és éljünk. Némellyek3 valának, kik azt mondják vala : Mind mezeinket, mind szőlőinket és házainkat zálogba hányjuk, hogy az éhségben gabonát vehessünk. Valának4 viszontag ollyak, kik ezt mondanák : Kölcsön vettünk pénzt a Király adójáért a mi mezeinkre és szőlő örökségünkre : Most5 pedig, a mi testünk ollyan becsületes, mint a mi attyánkfiainak testek, és a mi fianik ollyanok, mint az övéik is, és ímé mi szolgálat és rabság alá adjuk a mi fiainkat és leányainkat : vagynak is immár ollyak a mi leányink közzűl, kik rabság alá vettettek, és nindsen erőnk arra, hogy őket megváltanánk ; mivelhogy mind mezeinket, mind szőlőinket elzálogosítottuk. Megharagvám6 azért felette igen, mikor azoknak kiáltásokat és e szókat hallanám. És7 mikor magamban gondolkodtam volna erről : megfeddém a Főembeket és a Fejedelmeket, és mondék nékik : Ti a ti atyátokfiaira felette igen nagy terhet vetettetek. És szerzék ő ellenek felette nagy gyülést. És8 mondék nékik : Mi szabadítottuk meg a mi atyánkfiait a Zsidókat, kik a Pogányoknak eladattak vala, a mi tehetségünk szerint : s ti pedig eladjátok é a ti atyátokfiait, és engedítek é, hogy nékünk eladattassanak ? És hallgatának s nem tudának semmit felelni. Akkor9 mondék : Nem jó dolog ez a mit cselekesztek : A vagy nem a mi Istenünknek félemében jártok é inkább, hogynem mint a mi ellenségink előtt a Pogányok előtt is, szidalmas cselekedetben ? Én10 is, s az én attyámfiai, és az én szolgáim adtunk nékik pénzt és gabonát ; hagyjuk el, kérlek ez uzsorát ! Adjátok11 meg, kérlek, nékik ma az ő mezeiket, szőlőiket, olajkerteiket és házaikat : ennekfelette a pénznek, gabonának, bornak és olajnak századát, mellyet ő rajtok szoktatok venni. Felelének :12 Megadjuk, és semmit nem kivánunk tőlök, úgy cselekeszünk a mint mondod. Akkor egybegyüjtém a Papokat, és esküvéssel kénszerítém őket, hogy e beszéd szerint cselekednének. Az13 én ruháimat is megrázám, és mondék : Így rézzon ki Isten minden embert az ő házából, az ő munkájából, és így legyenkirázatott és üres, valaki meg nem teljesíti ezt a beszédet. És monda az egész Gyülekezet : Ámen ! És dícsérik az Istent, és e beszéd szerint cselekedék a nép. Nehémiás önzetlensége helytartói hivatalában.Sőt14 az naptól fogva, mellyen megparancsolta nékem a Király, hogy előttökjáró legyek a Júdának földén : Artaxerxes Királynak huszadik esztendejétől fogva, harminczkettődik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig : sem én, sem az én atyámfiai a Fejedelemséghez való kenyeret nem ettünk. Az15 elébbi Hadnagyok pedig, kik én előttem voltak, terhelték a népet, és elvettek kenyerekből és borokból, és vettek rajtok mindennap negyven ezüst siklust ; annakfelette az ő szolgáik uralkodtak a népen : én pedig nem cselekedtem úgy, az Istennek félelméért : Sőt16 még a kőfalon is építettem : mezőn való örökséget nem szerzettünk magunknak : szolgáim is mindnyájan a munkán jelen voltak. Annakfelette17 a Zsidók, és másfélszáz Főemberek és a kik jőnek vala mi hozzánk a körűltünk való Pogányok közzűl ; az én asztalomon esznek vala. A18 mit pedig mindennap készítének vala ; madarakat is készítenek vala nékem, és minden tizednap mindennek bor bőségesen adattatik vala : mindazáltal az én Fejedelemségemhez való kenyeret nem kértem : mivelhogy a népnek nehéz szolgálat volna az. Emlékezzél19 meg rólam én Istenem nékem jómra, és mind azokról, mellyeket én e néppel cselekedtem. Nehémiás6 ellenségeinek cselvetései elől kitér és befejezi a kőfalat.Mikor1 pedig meghallotta volna Sanballát és Tóbiás, és az Arábiabeli Gésem, és ami több ellenségink, hogy megépítettem volna a kőfalt, és nem maradt volna azon semmi romlás ; jóllehet még ez ideig a kapukra az ajtókat meg nem csináltattam vala : Külde2 Sandballát és Gésem én hozzám illyen beszédekkel : Jere ki, és egyenlő akaratból tanácskozzunk, az Onó mezején való faluk közzűl egyben : ők pedig elgondolták volt magokban, hogy nékem ártanának. Küldék3 azért követeket hozzájok illyen beszédekkel : Nagy dolgot cselekeszem, azért nem mehetek : megszünnék e dolog, ha én attól eltávozván, hozzájok mennék. Küldének4 pedig ezen beszédekkel én hozzám négy rendben, és azon beszédekkel felelék nékik. Küldé5 továbbá hozzám Sanballát ugyanazon beszédekkel az ő szolgáját ötödször, kinek kezében vala egy felnyitott levél. Mellyben6 e vala írva : A Pogányok között ez a hír, és Gásmu mondaj : Hogy te és a Zsidók pártot akartok ütni ; annakokáért építed te a kőfalt, és te vagy nékik Királyok : és egyéb beszédek is valának. És7 hogy Prófétákat is rendeltél, kik hirdetnék te felőled Jérusálemben, ezt mondván : Király vagyon Zsidóországban ! Melly dolognak híre a Királyhoz elérkezik ; annakokáért jöjj ki, és egyenlő akaratból tanácskozzunk ! Akkor8 illyen beeszédekkel küldék ő hozzá : semmi nincsen abban, a mit te mondasz : hanem csak magadtól gondoltad azokat a te szívedben ; Mert9 mind ezek el akarnak vala minket rettenteni, ezt mondván : Elunják a munkát, és elhagyják : Most azért Uram, erősítsd meg az én kezeimet ! És10 mikor mentem volna Sémájánank, a Delája fijának házába, ki Mehetabéel fija vala, ki az ő házába zárkozott vala, onda : Menjünk az Isten házába belől a templomba, és zárjuk béa templomnak ajtait ; mert eljőnek, hogy megöljenek téged : ez éjjel jőnek el, hogy megöljenek téged. Kinek11 én mondék : A vagy illyen férjfiúnak minémű én vagyok, illik é elfutni ? A vagy ki volna az, a ki én hozzám hasonló lévén, az ő életének megtartásáért is bé merne a templomba menni ? Nem megyek ! És12 eszembe vevém, hogy nem az Isten küldötte őtet : hanem azt a prófétziát mondotta ellenem ; mivelhogy Tóbiás és Sanballát bérlették volna őtet ellenem ; Mert13 bérben fogadtatott volt meg, hogy én megrettennék, és a képen cselekedvén vétkezném ; és lenne gonosz nevem ő nálok, mellyel gyalázhatnának engemet. Emlékezzél14 meg én Istenem Tóbiásnak és Sanballátnak cselekedetekről, a jövendőmondó Nohádja asszonyról is és a több jövendőmondokról, kik rettentettek engemet ! Elvégezteték15 azért a kőfal Elul hónap huszonötödik napján ; ötvenhét napokon. Mikor16 pedig mindenelenségink meghallották volna : megfélemlének minden Pogányok, kik körűltünk valának és lefüggeszték a földre az ő szemeiket, és megesmérék, hogy a mi Istenünktől lett volna e dolog. Akkor17 is sok levelet küldének vala a Zsidók között való Főemberek Tóbiásnak, viszontag Tóbiástól sok levelek jőnek vala ő hozzájok : Mert18 sokan Zsidóországban ő hozzá esküdtek vala, mivelhogy veje vala Sékániának az Arah fijának ; és Johanán az ő fija, Mesullámnak a Bérékiás fijának leányát vette vala. Annak19 jócselekedetit is beszélik vala előttem, és az én beszédimet megviszik vala néki, leveleket pedig Tóbiás gyakorta küld vala, hogy engemet elrettentene. Őrizők7 rendelése.Minekutánna1 pedig megépíttetett volna a kőfal, és ajtókat csináltattam volna a kapukra, és kapunállók rendeltettek volna, énekesek is és Léviták rendeltettek volna : Megparancsolám2 Hanáninak az én atyámfiának, és Hanániásnak a Jérusálembeli vár Tiszttartjónak, mivelhogy az igazmondó ember, és sokak felett istenfélő volna. És3 mondék nékik : Meg ne nyittassanak Jérusálem kapui mind addig is, míg a nap fel nem melegedik : mikor a kapunállók is pedig bézárják a kaput, jól megnézzétek. Rendelék azért őrizőket Jérusálem lakosai közzűl, kit-kit az ő vigyázó helyében, és az ő maga háza ellenébe. A4 város pedig felette igen széles vala és nagy, a nép kevés vala benne ; és egy ház is még nem építtetett vala. Népszámlálás.Ada5 azért az én Istenem illyen gondolatot az én szívembe, hogy egybegyüjteném a Főembereket, a Fejedelmeket és a népet, hogy megszámláltatnának az ő nemzetségeknek rendi szerint : és megtalálám azoknak nemzetségeknek könyvét, a kik először feljöttek vala Babiloniából, mellyben illy irást találék : Ezeka6 tartománynak fijai, kik a rabságból feljöttek, kiket rabságra vitt vala Nabukodonozor Babilóniának Királya : és visszajöttek Jérusálembe, és Zsidóországba, kiki az ő városába. Kik7 haza jöttek Zorobábelle, Jésuával, Nehémiással, Azáriással, Raámiával, Nahamánival, Márdokeussal, Bilsánnal, Mispérettel, Givaival, Néhummal, Baanával. Számok pedig ez az Izráel népe férjfiainak : Páros8 fijai, kétezer száz hetvenkettő. Sétófátia9 fijai, háromszáz hetvenkettő. Arah10 fijai, hatszáz ötvenkettő. Pahát-Moáb11 fijai : Jesuának és Jóábnak fijai közzűl valók, kétezer nyolczszáz tizennyolcz. Elám12 fijai, ezer kétszáz ötvennégy. zattu13 fijai nyolczszáz negyvenöt. Zakkai14 fijai, hétszáz hatvan. Binnui15 fijai, hétszáz negyvennyolcz. Bébai16 fijai, hatszáz huszonnyolcz. Azgád17 fijai, kétezer háromszáz huszonkettő. Adonikám18 fijai, hatszáz hatvanhét. Bigvai19 fijai, kétezer hatvanhét. Adin20 fijai, hatszáz ötvenöt. Ater21 fijai, Ezékiástól valók kilenczvennyolcz. Hásum22 fijai, háromszáz huszonnyolcz. Bésai23 fijai, háromszáz huszonnégy. Hárif24 fijai, száz tizenkettő. Gibeon25 fijai, kilenczvenöt. A26 Bethlehembeliek a Nétófátbeliek, száz nyolczvannyolcz. Az27 Anatótbeliek, száz huszonnyolcz. A28 beth-azmávetbeliek negyvenkettő. A29 Kirját-Jeárim, Késira és Beerótbeliek, kétszáz negyvenhárom. A30 Ráma és Gábabeliek, hatszáz huszonegy. A31 Mikmásbeliek, száz huszonkettő. A32 Béthel és Aibeliek, száz huszonhárom. A33 második Nébóbeliek ötvenkettő. A34 második Elám fijai, ezer kétszáz ötvennégy. Hárim35 fijai, háromszáz húsz. A36 Jérikóbeliek, háromszáz negyvenöt. A37 Lód, Hádid, és Onóbeliek, hétszáz huszonegy. Sénaának38 lakosai, háromezer kilenczszáz harmincz. A39 Papok : Jédajának fijai, a Jésua házából valók, kilenczszáz hetvenhárom. Immér40 fijai, ezer ötvenkettő. Páshúr41 fijai, ezerkétszáz negyvenhét. Hárim42 fijai, ezer tizenhét. A43 Léviták : Jésua fijai Kádmiellel egybe, a Hódéva fijai közzűl valók, hetvennégy. Az44 Éneklők : Asáf fijai száz negyvennyolcz. Az45 ajtónállók : Sallum fijai, Ater fijai, Tálmon fijai, Akkub fijai, Hátita fijai, Sóbai fijai, száz harmincznyolcz. A46 Nétineusok : Siha fijai, Hasufa fijai, Tabaóth fijai. Kéros47 fijai, Sia fijai, Pádok fijai. Lebána48 fijai, Hagába fijai, Sálmai fijai. Hanán49 fijai, Giddél fijai, Gabát fijai. Reája50 fijai, Résin fijai, Nekóda fijai. Gazzám51 fijai, Uzza fijai, Páseah fijai : Bésai52 fijai, Neúnim fijai, Néfisésim fijai. Bákbuk53 fijai, Hákufa fijai, Hárhur fijai. Baslit54 fijai, Néhida fijai, Hársa fijai. Bérkós55 fijai, Sisera fijai, Támah fijai. Nésiah56 fijai, Hatifa fijai. A57 Salamon szolgáinak fijai : Sotai fijai. Sóféret fijai, Perida fijai. Jaála58 fijai, Dárkon fijai, Giddél fijai. Sefátia59 fijai, Hattil fijai, Pokéret Hásebaim fijai, Ammon fijai. Minden60 Nétineusok, és a Salamon szolgáinak fijai ; háromszáz kilenczvenkettő. Ezek61 is feljöttek Telmelából, Telharsából, tudniillik Kérub, Addon, Immér ; de nem nevezheték meg az ő attyoknak nemzetségét, és az ő magvokat, hogy ha az Izráel nemzetsége közzűl valók volnának é. Delájának62 fijai, Tóbiásnak fijai, Nékodának fijai ; hatszáz negyvenkettő. A63 Papok közzűl pedig : Habájának fijai, Hakkósnak fijai, Barzillainak fijai, ki minekutánna vett volna feleséget magának a Glieádbeli Barzillainak leányai közzűl, azoknak nevekről nevezteték. Ezek64 keresék az ő nemzetségeknek rendéről való irást : de nem találák : azokáért a Papság mellől elvettetének. És65 megparancsolá nékik Hattirsáta, hogy ne ennének a szentséges állatokból, míg Pap lenne Jérusálemben az Urimmal és a Tummimmal. Mindenestől66 fogva az egész Gyülekezet : Negyvenkét ezer, háromszáz és hatvan. Szolgákon67 és szolgálókon kivűl, kik valának hétezeren, háromszázan, és harminczheten : azok között pedig valának énekes férjfiak, és énekes asszonyok, kétszázan és negyvenöten. Azoknak68 lovaik hétszáz harminczhat ; öszvéreik kétszáz negyvenöt ; Tevéik69 négyszáz harminczöt : szamaraik hatezer hétszáz húsz. Önkéntes adományok.Némellyek70 pedig a nemzetségeknek Fejedelmei közzűl adának segítséget az épületre : Hattirsáta ada ezer drakhma aranyat, öven csészét, papiöltözeteket ötszázat és harminczat. Némellyek71 pedig az atyáknak cselédeknek Fejedelmei közzűl adának az épületre való kincs közzé húszezer drakhma aranyat, és kétezer kétszáz font ezüstöt. A72 mit ennekfelette adott a több község, húszezer drakhma arany volt, kétezer gira ezüst, és hatvanhét papiöltözet. Lakának73 pedig a Papok és Léviták, a kapunállók és éneklők, a több község, a Nétineusok, és mind az egész Izráel az ő városaikban, és eljöve a hetedik hónap, és az Izráeliták lakoznak vala az ő városaiban. Nagy8 hatás, mit a népre a törvény felolvasása tesz.Egybegyüle1 annakokáért mind az egész község az útczára, melly vala a vizeknek kapuja előtt ; és megmondák a törvénytudó Esdrásnak, hogy előhozná a Mózes törvényének könyvét, mellyet parancsolt vala az Úr Izráelnek. Előhozá2 azért Esdrás Pap a törvényt a Gyülekezet eleibe minden férjfiaknak, asszonyoknak, és mind azoknak, a kik hallhatját vala azt értelemmel, a hetedik hónak első napján. És3 olvasa a könyvből az útczán, melly vala a v1znek kapuja előtt reggeltől fogva mind délig a férjfiak és asszonyok előtt, és azok előtt, a kik értik vala azt, és a népnek fülei figyelmetesek valának a törvénykönyvnek hallgatására. Áll4 vala pedig a törvénytudó Esdrás fenn egy fából csinált prédikálószékben, mellyet e dologért csináltak vala és áll vala ő mellette Mattithiás, Séma, Anája, Uriás, Hilkijás és Maaséja jobbkeze felől : balkeze felől pedig Pedája, Misáel, Málkija, Hásum, Hasbadana, Zakariás és Mésullám. Felnyitá5 azért Esdrás a könyvet az egész sokaság szemei előtt : mert felette vala az egész népnek, és mikor fel kezdette volna nyitni : felálla mind az egész sokaság. És6 áldá Esdrás az Urat a nagy Istent ; és felele a nép és monda : Ámen ! Ámen ! az ő kezeket felemelvén. Annakutánna meghajtván magokat, imádák az Urat, arczal a földre leborúlván. Jésua7 pedig é Báni, Serébia, Jámin, Akkúb, Sabbétai, Hódija, Maaséja, Kelita, Azáriás, Józabád, Hanán, Pelája és a Léviták, magyarázzák vala a népnek a törvényt : a nép pedig ál vala helyén : Mert8 az isten törvényének könyvét nyilván olvassák vala, és azt magyarázzák vala, hogy az írást érthetnék. Nehémiás9 pedig, ez a Hattirsáta, és Esdrás, ki Pap vala és a törvényben tudós, és a Léviták, kik a népnek magyarázzák vala a törvényt, mondának az egész községnek : A ti Uratoknak Istenteknek szent napja ez, ne keseregjetek, és ne sírjatok : mert mind az egész község sír vala, mikor hallaná a törvénynek beszédit. Hanem,10 monda nékik : Menjetek el és egyetek kövér állaotkat, és igyatok édes italokat, és küldjetek azoknak ételt és italt, a kiknek semmi nem készíttetett : mert e mai nap az Urunknak szenteltetett ; ne bánkódjatok, hanem az Úrnak öröme legyen néktek erősségtek ; A11 Léviták pedig hallgatásra intik vala az egész népet, ezt mondván : Hallgassatok, mert az Istennek szent napja ez ; és ne bánkódjatok ! Elméne12 azért min az egész sokaság, hogy ennének, innának, és küldenének azoknak is, kiknek nem vala mit enniek ; és hogy nagy örömmel örvendeznének, mert megértették vala a beszédeket, mellyekre tanították vala őket. A sátoros ünnep megülése.Másodnapon13 öszvegyülnéek mind az egész sokaság cselédinek Fejedelmei, a Papok és a Léviták a törvénytudó Esdráshoz, hogy értenék a törvénynek beszédit. Megtalálák14 pedig írva a törvényben, mellyet parancsolt vala az Úr Mózes által, hogy az Izráel fijai lakának levelesszínekben az Innepen a hetedik hónapban. És15 hogy tudtokra adnák és megkiáltatnák minden városokban, és Jérusálemben, ezt mondván : Menjetek ki a hegyre, és hozzatok olajfaágakat, fenyőágakat, mirtusnak és pálmafának ágait, és akármi sűrű levelű fának zöld ágait, hogy csináljatok levelesszíneket, a mint meg vagyon írva. Kiméne16 azért a nép, és hozának leveleságakat, és csinálának levelesszíneket, kiki a maga háza felett, és a maga pitvarában, és az Úr házának pitvariban, és a vízkapunak útczájában, és az Efraim kapujának útczájában. Csinála,17 mondom, mind az egész Gyülekezet, melly a fogsából haza jött vala, levelesszíneket, és lakának levelesszínekben ; mert nem cselekedtek vala úgy, Jósuénak a Nun fijának idejétől fogva az Izráel fijai mind a napiglan ; és vala felette igen nagy örömök. Olvasa18 pedig Esdrás a törvénynek könyvéből minden napon, az Innepnek első napjától fogva mind az utosó napig ; és inneplének hét napokon ; nyolczadnapon ismét mindnyájan egybegyülének. A9 nép nyilvános bűnvallása.Azután1 ugyanazon hónak huszonnegyedik napján egybegyülének az Izráel fijai, és böjtölének zsákokba öltözvén és port hintvén fejekre. És2 elválának az Izráel magvából való minden idegenektől ; és előállván, vallást tőnnek az ő bűnökről, és az ő attyaiknak hamisságokról. És3 fenn állván az ő helyekben, olvasának a Léviták az ő Urok Istenek törvényének könyvéből, négyszer napjában és négyszer tévén vallást az ő bűneikről, imádák az ő Urokat Isteneket. És4 felállván a Léviták prédikálószékibe, Jésua, Báni, Kádmiel, Sébánia, Bunnai, Serébia, Báni, és Kenáni, nagy felszóval kiáltának az ő Urokhoz Istenekhez ; És5 mondának a Léviták, tudniillik Jésua, Kádmiel, Báni, Hasabnéja, Serébia, Hódija, Sebánia, Petáhia : Keljetek fel, áldjátok a ti Uratokat Istenteket öröktől fogva mind örökké ; és áldják a te dicsőséges nevedet, melly nagyobb minden áldásnál és dícséretnél. Te6 vagy csak egyedűl az Úr : te teremtetted az eget, az egeknek egeit, és azoknak minden sokaságos seregét, a földet és a mellyek a földön vagynak, a tengereket minden benne valókkal egybe : te tartod mind azokat és az egeknek seregeti téged imádnak ! Te7 vagy Uram, az Isten, a ki választottad Ábrámot, és kihozád őtet a Káldeusoknak Úr nevű városából és nevezéd őtet Ábrahámnak. Megesmérted8 az ő szívét te előtted igaznak lenni, és vele szövetséget szerzél, hogy néki adnák a Kananeusnak, Hitteusnak, Emoreusnak, Perizeusnak, Jebuzeusnak és Girgezeusnak földét, hogy azt adnád az ő magvának ; és megteljesítéd a te beszédideet ; mert igaz vagy ! Megtekintéd9 annakfelette a mi atyáinknak éban való nyomorúságokat, és az ő kiáltásokat meghallgatád a veres tengernél. Nagy10 jeleket és csudákat tevél Faraón és minden szolgáin, és minden földének népén : Mert jól tudod vala, hogy ők kevélyen cselekedtek volna a néped ellen, és szerzettél magadnak nagy nevet, mint e mai nap is arról bizonyságot tészen. Annakfelette11 a tengert kétfelé választád ő előttök, és szárazon menének által a tenger közepén : a kik pedig őket üzik vala, azokat a mélységbe borítád, mint egy követ a nagy vizekbe. És12 nappal felhőnek oszlopa által hordozád őket, éjjel pedig tűznek oszlopa által, hogy megvilágosítanád nékik az útat, mellyen menniek kellne.e Annakutánna13 a Sinai hegyre leszállál, és szólál velek az égből, és igaz itéleteket, igaz törvényeket, jó rendtartásokat és parancsolatokat adál nékik. A14 te szent Szombatodat is megjelentéd nékik, és parancsolatokat, rendtartásokat, és törvényt adtál nékik a te szolgád Mózes által. És15 az ő éhségeknek idején az égből kenyeret adál nékik, és a kősziklából vizet hozál ki az ő szomjúságokban ; végezetre megmondád nékik, hogy bémenjenek a földnek bírására, melly felől felemelt kézzel megesküdtél vala, hogy nékik adnád : Ők16 pedig és a mi atyáink felfuvalkodának, és megkeményíték az ő nyakokat, és nem hallgaták a te parancsolatidat : Sőt17 ugyan nem akarnák hallani, és meg nem emlékezének a te csudatélteleidről, mellyeket cselekedtél vala ő velek, hanem megkeményiték az ő nyakokat és megfordulának, hogy visszatérjenek az ő rabságokra nagy visszavonulással : Te mindazáltal kegyelmes, irgalmas, nagy türhető, és sok irgalmasságú Isten el nem hagytad őket ! Mikor18 borjúképet öntének is magoknak, és ezt mondák : Ez a te Istened, ki kihozott téged Égyiptomból ; és nagy bosszúsággal illetének téged ; Te19 mindazáltal nagy irgalmasságodért nem hagyád őket a pusztában ;a felhőknek oszlopa el nem távozék tőlök nappal, hogy vezérlené őket az úton ; és éjjel a tűznek oszlopa, hogy világosítana nékik az úton, mellyen menniek kell vala. A20 te jó lelkedet is adád nékik, hogy őket oktatná, a te Mannádat sem tiltád meg az ő szájoktól, és vizet adál nékik az ő szomjúságoknak idején. Negyven21 esztendeig tartád őket a pusztában, és meg nem szűkölének ; az ő ruháik meg nem kopának ; és az ő lábaik meg nem dagadának. Adál22 annakfelette nékik országoka és népeket, kiket elszélesztél a földnek sok szegeleetire, és bírák a Sihon földét, és a Hesbon Király földét, és az Ognak a Básán Királyának földét. Az23 ő fijaikat pedig megsokasítád mind az égnek csillagit, és bévivéd őke arra a földre, melly felől megmondottad vala az ő attyaiknak, hogy bémennének, és bírnák azt ; Mert24 azoknak fijaik bémenének és bírák azt a földet, és megalázád ő előttök a földnek lakóit a Kananeusokat, és kezekbe adád azokat nékik, az ő Királyikkal és a földnek lakosaival egybe, hogy az ő akaratjok szerint cselekednének azokkal. És25 megvevének erős városokat és kövér földet és bírának minden jóval teljes házakat, kőből vágott kútakat, szőlőhegyeket, olajfáknak hegyeit, és számtalan sok gyümölcstermő fákat : evének és megelégedének, s meghízának és gyönyörködteték magokat a te nagy jóvoltodban ! Ingerlének26 pedig téged és ellened járának néked, és a törvényedet hátok megé veték ; a te Prófétáidat is megölék, kik ő ellenek feddének vala, hogy megtéritenék te hozzád őket : és nagy bosszúsággal illetének téged. Annakokáért27 az ellenségeik kezekbe adád őket, és megnyomorgaták őket ; de az ő nyomorúságoknak idején kiáltának hozzád ; és te az égből meghallgatád, és a te nagy irgalmasságid szerint Szabadítókat adál nékik, kik megszabadíták őket az ő ellenségeiknek kezekből. Mikor28 megnyugosznak vala, ismét a te ellened való gonoszságra térnek vala ; annakokáért hagyád őket az ő ellenségeiknek kezekben, kik uralkodának ő rajtok : Megtérvén pedig, ismét kiáltának hozzád, és te az égből meghallgatád, és megszabadítád őket a te irgalmasságid szerint sokszor. És29 kérted őket, hogy a te törvényedhez fordíthatnád őket ; de ők felfuvalkodának és nem hallgaták a te parancsolatidat, és a te ítletid ellen vétkezének, mellyeket a melly ember megtart, él ahzok által : az ő vállokat elfordítják vala, és az ő nyakokat megkeményítvén, nem engednek vala ; Mindazáltal30 sok ezstendeig vártad és intetted őket a te Lelkeddel Prófétáid által, és nem engedtek ; annakokáért adád őket a föld népeinek kezekbe. De31 a te nagy irgalmasságidért szinte meg nem emésztéd őket, sem el nem hagyád őket : mert irgalmas és kegyelmes Isten vagy ! Most32 annakokáért, óh mi Istenünk, nagy erős és rettenetes Isten, ki megőrized a te fogadásidat és irgalmasságidat, ne láttassék előtted kicsiny dolgonak e nyomorúság, melly minket körűlvett, a mi Királyinkat, Fejedelmeinket, a mi Papjainkat, a mi Prófétáinkat, a mi atyáinkat, és egészen a te népedet, az Assiriabeli Királyoknak idejektől fogva mind mai napig. Te33 pedig igaz vagy mindenekben valamellyek rajtunk estek : mert igazán cselekedtél te, de mi hamisan cselekedtünk. És34 a mi Királyink, Fejedelmeink, Papjaink és a mi atyáink nem tartották meg a te törvényedet : és nem figyelmeztek a te parancsolatidra, és a te bizonyságtételidre, mellyek által bizonyságot tettél nékik. És35 ők az ő országokban, és a te nagy jóvoltodban, mellyel meglátogattad őket, és a széles kövér földön, mellyet adtál vala nékik, nem szolgálának néked, és nem tértek meg az ő gonosz cselekedetektől. Ímé36 mi most szolgák vagyunk a földön, mellyet adtál a mi atyáinknak, hogy ennék annak gyümölcsét és minden javát, ímé, mondom, szolgák vagyunk azon. És37 bőven hozza gyümölcsét a Királyoknak, kiket mi reánk vetettél a mi bűneinkért, és uralkodnak a mi testeinken és barmainkon az ő kedvek szerint, és nagy nyomorúságban vagyunk ; Mindazáltal38 mind ezekben erős szövetséget szerzünk te veled, és megírjuk, mellyet megpecsételnek a mi Fejedelmeink, Lévitáink, és a mi Papjaink. A10 nép esküvei kötelezi magát a törvény megtartására.A1 pecsétlésekben pedig ezek munkálódtak : Nehémiás Hattirsáta, Hakáliának fija, és Sédékiás. Serája,2 Azáriás, Jerémiás, Páshúr,3 Amáriás, Malakiás, Hatus,4 Sébánia, Malluk, Hárim,5 Néremot, Abdiás, Dániel,6 Gineton, Báruk, Mésullám,7 Abija, Mijámin, Maásia,8 Bilgai, Semája. Ezek Papok voltak. A9 Léviták pedig ezek : Jésua, Azániának fija, Binnui a Henadád fijai közzűl, Kádmiel. Ezeknek10 attyokfiai : Sébánia, Hódija, Kélita, Pélája, Hanán, Mika,11 Réhób, Hasábia, Zakkúr,12 Serébia, Sébánia, Hódija,13 Báni, Béninu. A14 népnek Fejei ezek : Páros, Páhát-Moáb, Elám, Zattu, Báni. Bunni,15 Azgád, Bébai, Adónia,16 Bigvai, Adin, Ater,17 Ezékiás, Azur. Hódja,18 Hásúm, Bésai, Hárif,19 Anatót, Nébai, Magpiás,20 Mésúllám, Hézir, Mesezábel,21 Sádók, Jaddua, Pelátia,22 Hanán, Anája, Hóseás,23 Hanániás, Hásub, Halóhes,24 Pilha, Sóbek, Réhum,25 Hasábna, Maaséja, Abija,26 Hanán, Anán, Malluk,27 Hárim, Baána. A28 több sokaság pedig, a Papok, Léviták, Ajtónállók, Énekesek, Nétineusok, és minden, a ki magát elszakasztván a földnek Pogányitól kötötte vala magát az Isten törvénye mellé, azoknak feleségeik, fijaik, leányaik ; és minden, a kinek értelme és okossága vala. Ragaszkodának29 az ő attyokfiaival a Főemberekkel az Isten törvényének megpecsételt könyvéhez, és eljövének nagy átkozódással és esküvéssel, hogy járának az Isten törvényében, melly kiadatott Mózesnek az Isten szolgájának keze által, és megőriznék s megteljesítenék a Jehovának, a mi Urunknak minden parancsolatit, az ő ítéletit és rendelésit. És30 hogy nem adnánk a mi leányinkat feleségűl a föld népeinek és az ő leányaikat nem vennénk a mi fiainknak. És31 hogy a föld népeitől, kik valami marhát, vagy életre való állatot hoznak eladni szombatnapon, nem vennénk meg tőlök szombatnapon és egyéb szent napon : és hogy a hetedik esztendőnek termését elhagynánk és minden adósságot megengednénk. És32 ezt rendelénk magunk között, hogy a mi Istenünk házának épületire, minden esztendőben vetnének reánk harmadrész siklust. A33 szent kenyerekre, a szüntelen való minhára, és szüntelen való egészen megégetendő áldozatra szombatnapokon, új holdnak napján és egyéb innepnapokon való áldozatra, szent dologra, bűnért való áldozatokra, az Izráelnek bűnéből való megtisztulásáért ; és a mi Istenünk házának, mindenféle épületire. Sorsot34 veténk az áldozatra való fa felől is a Papok között, Léviták között és a köziség között, hogy hoznának fát a mi Istenünknek házába, a mi atyáinknak házaik szerint, bizonyos időben esztendőnként ; hogy a mi Urunknak Istenünknek oltárán szüntelen égne a tűz, a mint meg vagyon írva a törvényben. És35 hogy felvinnénk a mi földünknek első zsengéjét, és minden fa gyümölcsének első zsengéjét minden esztendőben, az Úrnak házába. Annakfelette,36 hogy a mi fiainknak elsőszülöttit és a mi barmainknak, juhainknak, ökreinknek első fajzásit, a mint meg vagyon írva a törvényben, felvinnénk a mi Istenünknek házába a Papoknak, kik szolgálnak a mi Istenünknek házában. És37 hogy a mi tésztáinknak első zsengéjét, a mi ajándékinkat, és mindenféle fának, bornak és olajnak gyümölcsét a Papoknak vinnénk a mi Istenünk házának tárházaiba, és a mi földünk gyümölcsének tizedét adnánk a Lévitáknak, kik minden városinkban való majorságinkat megdézmálnák. És38 hogy a Papnak az Áron fijának a Lévitákkal egybe része lészen a Lévitáknak rendeltetett tizedben, és hogy a Léviták magok felviszik a tizednek tizedrészét a mi Istenünk házába, a tárháznak kamaráiba ; Mert39 azokba a kamarákba kell vinniek az Izráelitáknak és a Lévitáknak, a gabonának, bornak és olajnak első zsengéjét, holott vagynak a szent helynek edényei, az Istennek szolgáló Papok, az ajtónállók és az Énekesek ; hogy el nem hagyjuk a mi Istenünknek házát. Jeruzsálem11 és az ország új lakóinak jegyzéke.Megtelepedének1 pedig a népnek Fejedelmei Jérusálemben, a több nép pedig sorsot vete maga között, hogy minden tíz emberből egyet vinnének Jérusálembe a szent városba lakóúl, a kilenczedrésze pedig más városokban laknék. És2 megáldá a nép min azokat, kik szabad akaratjok szerint adák reá magokat, hogy lakjanak Jérusálemben. Ezek3 pedig a tartománynak Fejedelmei, kik Jérusálemben megtelepedének ; de a Júdának egyéb városaiban, kiki marada az ő örökségében, melly az ő városában vala, tudniillik az Izráeliták, a Papok, Léviták, Nétineusok és a Salamon szolgáinak fijai. Jérusálemben4 azét megtelepedének a Júda és Benjámin fijai közzűl valók. A Júda fijai közzűl Atája Uzzijának fija, ki Zakariás fija, ki Amárisá fija, ki Sefátiás fija, ki Mahalaléel fija, ki Péres fijai közzűl való volt. És5 Maaséja, ki Báruk fija, ki Kolhozé fija, ki Házája fija, ki Adája fija, ki Jójárib fija, ki Zakariás fija, ki Háfilóni fija volt. Mindnyájan6 a Péres fijai, a kik Jérusálemben laktak, voltak négyszázan és hatvannyolczan erős férjfiak. Benjáminnak7 pedig fijai ezek : Sallu, Mésullám fija, ki Jóed fija, ki Pedája fija, ki Kalája fija, ki Maaséja fija, ki Itiel fija, ki Jésája fija volt. És8 ő utánna Gabbai, Sallai, kilenczszáz huszonnyolcz. Ezeknek9 pedig előljárójok volt Jóel a Zikri fija ; és Júda, Sénuának fija, a városnak másod renden való Fejedelme vala. A10 Papok közzűl volt Jedája, Jojárib fija, és Jákin. Serája11 pedig Hilkiás fija, ki Mésullám fija, ki Sádok fija, ki Mérajót fija, ki Ahitub fija volt, az Isten Házának Fejedelme vala. Azoknak12 pedig attyokfiai, kik a házban munkálkodnak vala, nyolczszázan és huszonketten valának ; és Adája, Jérohámnak fija, ki Peláljának fija, ki Amsi fija, ki zakariás fija, ki Páshur fija, ki Málkija fijva volt. És13 ennek attyafiai, kik az atyáknak cselédjekben Fők valának, kétszáz negyenketten valának ; és Amassai, Azaréelnek fija, ki Abzái fija, ki Messillemót fija, ki Immér fija vala. Ezeknek14 pedig attyokfiai, kik erővel hatalmasok valának, száz huszonnyolczan voltak, kiknek előljárójok vala Zabdiel, Haggedólimnak fija. A15 Léviták közzűl voltak : Semája, Hásubnak fija, ki Azrikámnak fija, ki Hasábiának fija, ki Bunni fija vala. És16 Sabbétai és Józabád valának az Isten Házának külső munkáján gondviselők, kik valának a Fő Léviták közzűl valók. És17 Mattánia, Mikának fija, ki Zabdi fija, ki Asáf fija, Fő vala és az isteni dícséretben és könyörgésben az énekesek között első : Bakbukia második az ő attyafiai közzűl ; és Abda, Sámuah fija, ki Gálál fija, ki Jédutun fija vala. Mindenestől18 a Léviták, kik a szent városban laknak vala, kétszáz nyolczvannégyen valának. Annakfelette19 a kapunállók : Akkub, Tálmon, és ezeknek attyokfiai, kik a kapukat őrizik vala, száz hetvenketten valának. Az20 Izráelitáknak, Papoknak és Lévitáknak maradékai megtelepedének Júdának minden városaiban, kiki az ő örökségében. A21 Nétineusok pedig laknak vala a várban : és Sia és Gispa valának Fejedelmek a Nétineusokon. A22 Jérusálemben lakó Lévitáknak pedig Fejedelmek, Uzzi a Báni fija vala, ki Hasábia fija, ki Mattánia fija, ki Mika fija vala : Az Asáf maradékai közzűl valók voltak az Isten házában való szolgálatnak Énekesei. Mert23 a Király parancsolatja vala ő rajtok, és kemény végzése a mindennapi Énekesek felől. És24 Petája Mésezábel fija, ki Zéráhnak a Júda fijának fijai közzűl való vala, a Királynak dolgosa vala minden dologban a község között. A25 falukban pedig azoknak mezejeikkel egybe : A Júdának maradékai közzűl laktak Kirjáth-Arbában, hozzá tartozó falukkal egybe, és Dibonban faluival egybe és Jékabezéelben faluival egybe. Jésuában,26 Moladában és Beth-Péletben. Hasársuálban,27 Beersebában, és ezeknek faluiban ; Siklágban,28 Mekónában, és ezeknek faluiban ; És29 En-Rimmonban, Sórában, és Jármutban, Zánoában,30 Adullámban, és ezeknek faluiban, Lákisban és annak mezeiben, Azekában és annak faluiban ; és így laknak vala Beersebától fogva mind a Hinnom völgyéig. A31 Benjámin fijai pedig laktak Gebától fogva Mikmásban, Ajában, Béthelben, és annak faluiban ; Anatótban,32 Nóbban, Ananiában, Hásorban,33 Rámában, Gittaimban, Hádidban,34 Séboimban, Néballátban. Lódban,35 Onóban, a mesteremberek völgyében. Némellyek36 pedig a Léviták közzűl laktak a Júda és Benjámin földöknek határaiban. Papok12 és Léviták névsora.Ezek1 pedig a Papok és Léviták, kik feljöttek a fogságból Zorobábellel Seáltiel fijával és Jésuával : Sérája, Jerémiás, Esdrás, Amáriás,2 Malluk, Hattus, Sekánia,3 Réhum, Meremót, Ittó,4 Ginnetói, Abija, Mijámin,5 Maádia, Bilga, Semája,6 Jojárib, Jedája, Sallu,7 Amók, Hilkija, Jedája : ezek és ezeknek attyokfiai voltak a Papoknak Fejedelmei Jésua idejében. A8 Léviták pedig ezek : Jésua, Binnui, Kádmiel, Serébia, Júa ; Mattánia pedig előljáró vala az ő rokonságival egyetembe az isteni dícséretekben. És9 Bakbukia, Unni, és ezeknek attyokfiai, ő velek egyetemben az ő tisztekben vigyáznak vala. És10 Jésua nemzé Joákimot, és Joákim nemzé Eliásibot, és Eliásib nemzé Jójadát. Jójada11 nemzé Jónatánt, Jónatán nemzé Zadduát. Joákimnak12 pedig idejében az atyáknak Fejedelmei ezek a Papok valának : Serájától Merája, Jerémiástól Hanániás. Esdrástól13 Mésullám, Amariástól Johanán. Mélikutól14 Jónatá, Sekániástól József, Hárimtól15 Adna, Mérajóttól Helkai, Iddótól16 Zakariás, Ginnetontól Mésullám. Abijától17 Zikri, Minjámintól és Moádiától Piltai, Bilgától18 Samjua, Semájától Jónatán. Jojáribtól19 Matténai, Jedájától Uzzi. Salalitól20 Kálai, Amoktól Eber, Hilkijától21 Hasábia, Jedájától Nétanéel. A22 Léviták közzűl, az Eliásib, Jójada, Jóhanán és Jaddua idejében megírattattak az atyáknak Fejedelmei ; és a Papok közzűl, mind a Persiai Dáríus országlásáig. A23 Léviták attyaiknak Fejedelmei megírattattak a Krónikák könyvében, mind a Jóhanának az Eliásib fijának, idejéig. A24 Lévitáknak pedig Fejei voltak ezek : Hasábia, Serébia, Jésua a Kádmiel fija, és ezeknek attyokfiai ő velek együtt az isteni dícséretre és tisztelere, Dávidnak az Isten emberének parancsolatja szerint, hogy rendenként egymás után vígyáznának. Mattánia,25 Bakbukia, Obádia, Mésullám, tálmon, Akkub valának őrizők és kapunállók az ő vígyázó helyekben, a kapuknak küszöbinél. Ezek26 voltak a Joákim idejében, ki Jésua fija, ki Jósadák fija volt ; Nehémiás Fejedelemnek, és a törvénytudó Esdrás Papnak idejében is. A kőfalak felszentelése.A27 Jérusálem kőfalának megszentelésekor pedig öszvekeresék a Lévitákat minden helyekről, hogy Jérusálembe vinnék őket, hogy megszentelnék azt, és örvendeznének dícséretekkel, énekléssel, czimbalmokkal, náblumokkal és hegedűkkel. Öszvegyülének28 azért az Énekeseknek fijai, mind a Jérusálembe körűl való mezőségről, mind a Nétofátinak faluiból. Gilgálból,29 Gébának és Azmávetnek mezeiről ; mert falukat építettek vala magoknak az Énekesek Jérusálem körűl. És30 minekutánna megtisztították volna magokat a Papok és a Léviták : megtisztíták a népet is, a kapukat és a kőfalt. Azután31 felküldém a Júda nemzetségében való Fejedelmeket a kőfalra, és nagy két rend sereget rendelék, hogy egyik jobbkéz felé menne a kőfalon a ganéjkapu felé. És32 ezek után ment Hosája, és a Júa nemzetsége Fejedelminek fele. És33 Azáriás, Esdrás, Mésullám, Júda,34 Benjámin, Semája és Jerémiás. A35 Papoknak fijai közzűl kürtökkel : Zakariás a Jónatán fija, ki Semája fija, ki Mattánia fija, ki Mikája fija, ki Zakkúr fija, ki Asáf fija vala ; Ennek36 attyafiai, Semája, Azaréel, Milálai, Gilálai, Máai, Nétánéel és Júda, és Hanáni, Dávidnak az Isten emberének éneklőszerszámaival : és a törvénytudó Esdrás megyen vala ő előttök. Azután37 a forrásnak kapujánál, melly ellenekbe vala, felmenének a Dávid városnak grádicsain a kőfalra, honnét a Dávid ház a felett való kőfaltól menének a vizeknek kapujáig naptámadat felé. A38 második sereg ellenbe jár vala, és én valék azoknak utánnok, és a népnek fle a kőfalon vala a kemenczéknek tornyától fogva mind a széles kőfalig. És39 az Efraim kapujától fogva az ő kapuig, a halk kapujáig, Hananéel tornyáig, a Mea nevű toronyig, és mind a barmoknak kapujáig ; és megállának a strázsaálló kapuban. És40 megálla mind a két sereg az Isten Házában : én is megállék, és a Fejedelmeknek fele, kik velem valának. És41 a Papok, Eliákim, Maaséja Minjámin, Mikája, ljoénai, zakariás, Hanániás kürtökkel valának. Azonképen42 Maaséja, Semája, Eleázár, Uzzi, Johanán, Málkija, Elám és Ezer : az Énekesek is énekelnek vala Izráhiával az ő előljárójokkal. És43 áldozának az napon nagy áldozatokkal, és vigadának : mert az Isten nagy örömmel megvídámítá őket : az asszonyok is és a gyermekek is vígadának ; és Jérusálemnek öröme nagy messze meghallattaték. Az egyházi jövedelmek gondviselői.Rendeltettek44 az napon Gondviselők is a kincsnek, ajándékoknak, első zsengéknek és dézmáknak tárházaiba ; hogy azokba takarnák a Papoknak és a Lévitáknak törvény szerint való részeket ; mert a Zsidóknak örömök volt a Papoknak és Lévitáknak tisztekben való ott állásokban. Ugymint45 kik megőriznék nagy szorgalmatossággal az ő Isteneknek őrizetit, a tisztaságról való parancsolatot és az énekeseknek és kapunállóknak rendeket, Dávidnak és az ő fijának Salamonnak parancsolatja szerint : Mert46 a Dávidnak és Asáfnak idejekben régen rendeltettek volt a muzsikásoknak előljárói, az Isten dícséretinek és háláadásinak énekével. Azért47 az egész Izráel népe Zorobábelnek és Nehémiásnak idejekben, az Énekeseknek és ajtónállóknak bizonyos részt ád vala, kinek-kinek mindennapi eledelt : és a Lévitákat tisztelik vala dézmákkal : a Léviták viszontag az Áron fijainak dézmát adnak vala. Nehémiás13 nagy buzgósággal szűntet meg különböző visszaéléseket.A1 napon olvasának a Mózes könyvéből a népnek hallására, mellyben találának illyen írást : hogy a Moábiták és Ammoniták soha örökké az Istennek Gyülekezetibe bé ne mennének. Mivelhogy2 nem mentek vala eleikbe az Izráel fijainak kenyérrel és vizzel, és megbérlették vala ő ellenek Bálámot, hogy őket megátkozná : jóllehet a mi Istenünk fordítá azt az átkot áldásra ; Annakokáért3 mikor hallották volna e törvényt, elszakasztának az Izráeltől minden idegen elegy népet. De4 az előtt Eliásib Pap, ki a mi Istenünk háza kamarájának Fejedelme vala, Tóbiásnak sógora lett vala. És5 csinált vala néki nagy kamarát, a hol elein helyheztetik vala a minhát, a temjént, az edényeket a gabonának, bornak és olajnak dézmáját, mellyeket parancsolt vala Isten, hogy adnának a Lévitáknak, Énekeseknek és kapunállóknak : a Papoknak is az áldozatból való részeket. De6 mikor e dolog volt, akkor éne nem voltam Jérusálemben ; mert Artaxerxesnek a Babilóniai Királnyka harminczkettődik esztendejében haz amentem vala a Királyhoz, és egy esztendő mulva ismét szabadságot nyerének nékem a Királytól. És7 mikor Jérusálembe mentem volna, és megértettem volna e gonsoz dolgot, mellyet cselekedett volna Eliásib Tóbiásért, hogy néki az Isten házának pitvariban kamarát készített volna. Igen8 gonosz dolognak tetszék ez nékem : azért Tóbiásnak minden marháját abból a kamarából kivettetém. És9 mikor az én parancsolatomra megtisztították volna azokat a kamarákat : viszontag oda hordatám az Isten házának edényit, a minhának valót, és a temjént. Azután10 mikor megértettem volna, hogy a Léviták jövedelmekben semmit meg nem adtak volna, és ennekokáért eloszlottak volna mindnyájan a falukra, mind a Léviták, mind az Énekesek, kik szolgálnak vala az isteni dolgokban : Feddődém11 a Fejedelmekkel és mondék : Miért hgyattatott el az Isten Háza ? és egybegyüjtvén őket, helyekre állatám. És12 mindnyájan a Zsidók meghozák gabonájoknak, boroknak és olajoknak dézmáját a tárházakba. És13 gondviselőknek rendelém a templom jószága mellé Sélémiás papot, és a törvénytudó Sádókot, és a Léviták közzűl Pedáját ; és ezek mellé Hanánt rendelém, ki Zakkur fija, ki Mattániás fija vala ; mivelhogy híveknek ítéltetnek vala, kiknek tisztek vala, hogy az ő attyokfiainak sáfárkodnának. Emlékezzél14 meg rólam, én Istenem, e dologban, és ne engedjed, hogy eltöröltessenek az én jótéteményeim, mellyeket cselekedtem az én Istemnek házával, és annak rendtartásaival. Ugyanazon15 napokban, mikor láttam volna Zsidóországban, hogy szombatnapon bort sajtolnának, és gabonakévéket hoznának, mellyekkel szamarakat megterhelnek vala ; és mind bort, shzőlőt, figét, és akármi terhet hoznának Jérusálembe szombatnapon : bizonyságok előtt intém őket, a melly napoon eleséget árulnak vala. Tírusbeliek16 is laknak vala a városban, kik halat, és minden eladni való marhát hordanak vala, mellyeket eladnak vala a zsidóknak szombatnapon, még pedig Jérusálemben Annakokáért17 feddődém a Fő-fő zsidókkal, és mondék nékik : Micsoda gonosz dolog ez, a mit fselekesztek, hogy a szombatnak napját megfertéztetitek ? A18 vagy nem azért hozta é a mi Istenünk reánk, és e városra mind ezt a veszedelmet, mivelhogy a mi atyáink is ezt mívelték ? Ti pedig mégis nevelitek az Isten haragját az Izráel ellen, meg fertéztetvén a szombatot ? Mikor19 pedig a Jérusálem kapui megsetétedtek volna a szombat előtt : parancsolék, és bézárlatának a kapuk, mellyeket hogy meg ne nyitnának a sombat után való napig, megparancsolám : annakfelette az én szolgáim közzűl is hagyék a kapukban, hogy szombatnapon semmi terhet bé ne hoznának. Annakokáért20 a kereskedők, és mindenféle marhának árosai Jérusálemen kivűl hálának egyszer vagy kétszer. És21 emberek előtt megfenyítém őket, és ezt mondám : Miért háltok itt a kőfal előtt ? ha másodszor ezt mívelitek, megbüntetlek titeket. Az napságtól fogva nem jőnek vala el szombatnapon. Megparancsolám22 a Lévitáknak is, hogy magokat megtisztítanák, és elmenvén vígyáznának a kapukra, megszentelvén a szombatnapot : E dologért is emlékezzél meg rólam, és Istenem, és kedvezz nékem a te kegyelmességednek nagy volta szerint ! Ugyanazon23 napokban látám, hogy a Zsidók vettek volna magoknak feleségeket Azót városból, az Ammoniták és Moábiták közzűl. És24 hogy azoknak gyermekeit fele részént az Azótbelieknek nyelveken szólnának, és nem tudnának zsidóul szólni : hanem minden idegen pogánynépeknek nyelveken. Annakokáért25 feddődém velek, gonoszt mondván nékik, és megverék egynehányat ő közzűlök, azoknak hajokat kiszaggatván ; és illy esküvéssel kötelezém őket az Istenre : Ha adándjántok a ti leányitokat azoknak fijaiknak, vagy ha feleséget vesztek, vagy fijaitoknak, vagy magatoknak, azoknak leányai közzűl, az Isten megbüntessen titeket ! Avagy26 nem ebben vétkezék é Salamon is az Izráel Királya ? Noha nem volt sok nemzetségek között hozzá hasonlatos Király ; kit szeret vala az ő Istene, és Királlyá tette vala őtet Isten az egész Izráelen : őtet is az idegen nemzetből való asszonyok vivék bűnre. És27 néktek valyon engednünk kell é, hogy mi is ollyan nagy vétekbe essünk, és vétkezzünk a mi Istenünk ellen, más idegen nemzetből való asszonyokat vévn feleségűl ? Jójadának28 fijai közzűl is egy, melly Jójada Eliásibnak a Főpapnak fija vala, a Horonitbeli Sanballátnak veje vala ; elüzém azért őtet tőlem. Emlékezzél29 meg ő rólok én Istenem, hogy a Papságot, és a Papokkal és Lévitákkal való szövetségedet megfertéztetik ! Annakokáért30 megtisztítám őket minden idegen asszonyoktól és rendtartást szabék a Papoknak és Lévitáknak, kinek-kinek az ő dolgában. A31 fáknak hozásában is, hogy tudniillik bizonyos időben fát hordanának, rendet szabék, és az első zsengéknek béhordása felől is. Emlékezzél meg rólam én Istenem, énnékem jómra.