סֵפֶר עֹבַדְיָה

חֲז֖וֹן אאעֹֽבַדְיָ֑ה כֹּֽה־אָמַר֩ אֲדֹנָ֨י יְהוִ֜ה לֶאֱד֗וֹם שְׁמוּעָ֨ה שָׁמַ֜עְנוּ מֵאֵ֤ת יְהוָה֙ וְצִיר֙ בַּגּוֹיִ֣ם שֻׁלָּ֔ח ק֛וּמוּ וְנָק֥וּמָה עָלֶיהָ לַמִּלְחָמָֽה׃ הִנֵּ֥ה בקָטֹ֛ן נְתַתִּ֖יךָ בַּגּוֹיִ֑ם בָּז֥וּי אַתָּ֖ה מְאֹֽד׃ זְד֤וֹן גלִבְּךָ֙ הִשִּׁיאֶ֔ךָ שֹׁכְנִ֥י בְחַגְוֵי־סֶּ֖לַע מְר֣וֹם שִׁבְתּ֑וֹ אֹמֵ֣ר בְּלִבּ֔וֹ מִ֥י יוֹרִדֵ֖נִי אָֽרֶץ׃ אִםד־תַּגְבִּ֣יהַּ כַּנֶּ֔שֶׁר וְאִם־בֵּ֥ין כּֽוֹכָבִ֖ים שִׂ֣ים קִנֶּ֑ךָ מִשָּׁ֥ם אוֹרִֽידְךָ֖ נְאֻם־יְהוָֽה׃ אִםה־גַּנָּבִ֤ים בָּאֽוּ־לְךָ֙ אִם־שׁ֣וֹדְדֵי לַ֔יְלָה אֵ֣יךְ נִדְמֵ֔יתָה הֲל֥וֹא יִגְנְב֖וּ דַּיָּ֑ם אִם־בֹּֽצְרִים֙ בָּ֣אוּ לָ֔ךְ הֲל֖וֹא יַשְׁאִ֥ירוּ עֹלֵלֽוֹת׃ אֵ֚יךְ ונֶחְפְּשׂ֣וּ עֵשָׂ֔ו נִבְע֖וּ מַצְפֻּנָֽיו׃ עַֽדז־הַגְּב֣וּל שִׁלְּח֗וּךָ כֹּ֚ל אַנְשֵׁ֣י בְרִיתֶ֔ךָ הִשִּׁיא֛וּךָ יָכְל֥וּ לְךָ֖ אַנְשֵׁ֣י שְׁלֹמֶ֑ךָ לַחְמְךָ֗ יָשִׂ֤ימוּ מָזוֹר֙ תַּחְתֶּ֔יךָ אֵ֥ין תְּבוּנָ֖ה בּֽוֹ׃ הֲל֛וֹא חבַּיּ֥וֹם הַה֖וּא נְאֻם־יְהוָ֑ה וְהַאֲבַדְתִּ֤י חֲכָמִים֙ מֵֽאֱד֔וֹם וּתְבוּנָ֖ה מֵהַ֥ר עֵשָֽׂו׃ וְחַתּ֥וּ טגִבּוֹרֶ֖יךָ תֵּימָ֑ן לְמַ֧עַן יִכָּֽרֶת־אִ֛ישׁ מֵהַ֥ר עֵשָׂ֖ו מִקָּֽטֶל׃ מֵחֲמַ֛ס יאָחִ֥יךָ יַעֲקֹ֖ב תְּכַסְּךָ֣ בוּשָׁ֑ה וְנִכְרַ֖תָּ לְעוֹלָֽם׃ בְּיוֹם֙ יאעֲמָֽדְךָ֣ מִנֶּ֔גֶד בְּי֛וֹם שְׁב֥וֹת זָרִ֖ים חֵיל֑וֹ וְנָכְרִ֞ים בָּ֣אוּ שערו שְׁעָרָ֗יו וְעַל־יְרוּשָׁלִַ֨ם֙ יַדּ֣וּ גוֹרָ֔ל גַּם־אַתָּ֖ה כְּאַחַ֥ד מֵהֶֽם׃ וְאַליב־תֵּ֤רֶא בְיוֹם־אָחִ֨יךָ֙ בְּי֣וֹם נָכְר֔וֹ וְאַל־תִּשְׂמַ֥ח לִבְנֵֽי־יְהוּדָ֖ה בְּי֣וֹם אָבְדָ֑ם וְאַל־תַּגְדֵּ֥ל פִּ֖יךָ בְּי֥וֹם צָרָֽה׃ אַליג־תָּב֤וֹא בְשַֽׁעַר־עַמִּי֙ בְּי֣וֹם אֵידָ֔ם אַל־תֵּ֧רֶא גַם־אַתָּ֛ה בְּרָעָת֖וֹ בְּי֣וֹם אֵיד֑וֹ וְאַל־תִּשְׁלַ֥חְנָה בְחֵיל֖וֹ בְּי֥וֹם אֵידֽוֹ׃ וְאַֽליד־תַּעֲמֹד֙ עַל־הַפֶּ֔רֶק לְהַכְרִ֖ית אֶת־פְּלִיטָ֑יו וְאַל־תַּסְגֵּ֥ר שְׂרִידָ֖יו בְּי֥וֹם צָרָֽה׃ כִּֽיטו־קָר֥וֹב יוֹם־יְהוָ֖ה עַל־כָּל־הַגּוֹיִ֑ם כַּאֲשֶׁ֤ר עָשִׂ֨יתָ֙ יֵעָ֣שֶׂה לָּ֔ךְ גְּמֻלְךָ֖ יָשׁ֥וּב בְּרֹאשֶֽׁךָ׃ כִּ֗י טזכַּֽאֲשֶׁ֤ר שְׁתִיתֶם֙ עַל־הַ֣ר קָדְשִׁ֔י יִשְׁתּ֥וּ כָֽל־הַגּוֹיִ֖ם תָּמִ֑יד וְשָׁת֣וּ וְלָע֔וּ וְהָי֖וּ כְּל֥וֹא הָיֽוּ׃ וּבְהַ֥ר יזצִיּ֛וֹן תִּהְיֶ֥ה פְלֵיטָ֖ה וְהָ֣יָה קֹ֑דֶשׁ וְיָֽרְשׁוּ֙ בֵּ֣ית יַֽעֲקֹ֔ב אֵ֖ת מוֹרָֽשֵׁיהֶם׃ וְהָיָה֩ יחבֵית־יַעֲקֹ֨ב אֵ֜שׁ וּבֵ֧ית יוֹסֵ֣ף לֶהָבָ֗ה וּבֵ֤ית עֵשָׂו֙ לְקַ֔שׁ וְדָלְק֥וּ בָהֶ֖ם וַאֲכָל֑וּם וְלֹֽא־יִֽהְיֶ֤ה שָׂרִיד֙ לְבֵ֣ית עֵשָׂ֔ו כִּ֥י יְהוָ֖ה דִּבֵּֽר׃ וְיָרְשׁ֨וּ יטהַנֶּ֜גֶב אֶת־הַ֣ר עֵשָׂ֗ו וְהַשְּׁפֵלָה֙ אֶת־פְּלִשְׁתִּ֔ים וְיָרְשׁוּ֙ אֶת־שְׂדֵ֣ה אֶפְרַ֔יִם וְאֵ֖ת שְׂדֵ֣ה שֹׁמְר֑וֹן וּבִנְיָמִ֖ן אֶת־הַגִּלְעָֽד׃ וְגָלֻ֣ת כהַֽחֵל־הַ֠זֶּה לִבְנֵ֨י יִשְׂרָאֵ֤ל אֲשֶֽׁר־כְּנַעֲנִים֙ עַד־צָ֣רְפַ֔ת וְגָלֻ֥ת יְרוּשָׁלִַ֖ם אֲשֶׁ֣ר בִּסְפָרַ֑ד יִֽרְשׁ֕וּ אֵ֖ת עָרֵ֥י הַנֶּֽגֶב׃ וְעָל֤וּ כאמֽוֹשִׁעִים֙ בְּהַ֣ר צִיּ֔וֹן לִשְׁפֹּ֖ט אֶת־הַ֣ר עֵשָׂ֑ו וְהָיְתָ֥ה לַֽיהוָ֖ה הַמְּלוּכָֽה׃

Jövendölés1 a kárörvendő Edomiták büntetéséről és Izráel megváltásáról.Abdiásnak1 látása. Ezt mondja az Úr Isten az Edomitákról : Hirt hallottunk az Úrtól ; és hogy a Pogányokhoz követ bocsáttatott, ki ezt mondja : Keljetek fel hogy támadjunk ő ellene haddal. Ímé2 kicsinnyé tészlek téged a pogánynépek között, és felette utálatos lészesz. A3 te szived kevélysége csalt meg téged, ki lakozol erős kősziklák között, a te magas lakhelyedben, ezt mondván szivedben : Kicsoda vonna le engem a fölre ? De4 ha felemelkednél is az égbe mint a keselyü, és ha a csillagok között helyheztetnéd is a te fészkedet : nnét is levetnélek, ezt mondja az Úr. Avagy5 csak lopók mentek é te reád ? avagy éjszakai tolvajok é ? mimódon vágattál azért ki ? avagy nem csak annyit loptak volna é, a mennyi nékik elég volt volna ? Ha szőlőszedők mentek volna te reád, avagy nem hagytak volna é egynéhány gerézdeket ? Mimódon6 kerestettek meg Ézsaú nemzetségének kincse, melly igen felkerestettek minden ő rejtekhelyei ? Határodból7 is kiüznek téged mind azok, a kikkel frigyet tartottál, megcsalnak tégedet, erőt veszenk rajtad azok, a kikkel most békességes vagy ; a kiket te vendéglettél, azok ásnak vermet alád, annyira, hogy ember alig foghatja meg. A8 vagy nem vesztem é ki az napon a bölcseket Edomból, ezt mondja az Úr, és az eszességet Ézsaú hegyéről. És9 megrémülnek a te eerős vitézit, óh Témán : mert kivágattatik minden az Ézsaú heyéről a nagy öldöklés miatt. A10 te atyádfia ellen Jákób ellen való erőszaktételért száll te reád szidalom, és kivágattatol mind örökké ; Mert11 ez napon ő vele ellenkezél, a melly napon az idgenek az ő jószágokat elviszik vala, és mikor az idegenek bémenvén az ő kapuin, Jérusálemre sorsot vetnek vala, te is azok közzül egy valál. Azért12 ne nézzed örömmel a te atyádfia napját, az ő számkivetésének napját : és ne örülj a Júdának fijain az ő veszedelmeknek napján, és ne nevessed őket az ő szorongattatásoknak napján. Ne13 menj bé az én népemnek kapuján az ő veszedelmének napján, ne nézzed te is az ő nyavalyáját romlásának idején : és ne nyulj az ő jószágához az ő veszedelmének idején. És14 ne állj eleibe a törésen, hogy elveszessed azokat, a kik elszaladnának és az ő maradékit ne add kézbe háboruságodnak idején ; Mert15 közel vagyon az Úr napja mind e népek ellen : A mint cselekedéndel mással, ugy cselekesznek te veled is, a te fejedre tér, a mivel másnak fizettél. Mert16 mivelhogy ti ittatok az én szent hegyemen, azonképen isznak szüntelen minden pogánynépek ; isznak, mondom, és felhörpögetik az Úr poharát, és ollyanok lésznek, mintha nem voltak volna. A17 Sion hegyén pedig lészen szabadulás, és lészen szentség, és örökségül birja a Jákób háza az ő örökségi jószágát. És18 lészen a Jákób háza mintegy tüz, és a József háza láng, és az Ézsaú háza mint pozdorja, és megégetik s megemésztetik őket, és nem marad senki az Ézsaú házából : mert az Úr szólott : És19 örökség szerint birják az Ézsaú hegyének fél felől való részét, és a Filiszteusoknak mező földöket ; és birják örökség szerint Efraimnak és Samariának mezeit, és Benjámin Gileádot birja. És20 az Izráelitáknak számkivetésre vitetett sokságok, a mi volt a Kananeusoké mind Sarfárig : és Jérusálemnek számkivettettei, a mi az ő birodalmoknak határa volt, azt birják örökség szerint, a dél felől való városokkal egybe. És21 mikor felmenéndenek a szabaditók a Sion hegyére, hogy megitéljék az Ézsaú hegyét, akkor lészen az Úrnak országa !