¶ΠΑΥΛΟΣ αακαὶ Τιμόθεος δοῦλοι Ἰησοῦ Χριστοῦ, πᾶσι τοῖς ἁγίοις ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τοῖς οὖσιν ἐν Φιλίπποις, σὺν ἐπισκόποις καὶ διακόνοις· χάρις βὑμῖν καὶ εἰρήνη ἀπὸ Θεοῦ πατρὸς ἡμῶν καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ. ¶Εὐχαριστῶ γτῷ Θεῷ μου ἐπὶ πάσῃ τῇ μνείᾳ ὑμῶν (πάντοτε δἐν πάσῃ δεήσει μου ὑπὲρ πάντων ὑμῶν μετὰ χαρᾶς τὴν δέησιν ποιούμενος) ἐπὶ ετῇ κοινωνίᾳ ὑμῶν εἰς τὸ εὐαγγέλιον, ἀπὸ πρώτης ἡμέρας ἄχρι τοῦ νῦν, πεποιθὼς ϛαὐτὸ τοῦτο, ὅτι ὁ ἐναρξάμενος ἐν ὑμῖν ἔργον ἀγαθὸν, ἐπιτελέσει ἄχρις ἡμέρας Ἰησοῦ Χριστοῦ, καθώς ζἐστι δίκαιον ἐμοὶ τοῦτο φρονεῖν ὑπὲρ πάντων ὑμῶν, διὰ τὸ ἔχειν με ἐν τῇ καρδίᾳ ὑμᾶς, ἔν τε τοῖς δεσμοῖς μου, καὶ τῇ ἀπολογίᾳ, καὶ βεβαιώσει τοῦ εὐαγγελίου, συγκοινωνούς μου τῆς χάριτος πάντας ὑμᾶς ὄντας. Μάρτυς ηγάρ μου ἐστιν ὁ Θεὸς, ὡς ἐπιποθῶ πάντας ὑμᾶς ἐν σπλάγχνοις Ἰησοῦ Χριστοῦ· καὶ θτοῦτο προσεύχομαι, ἵνα ἡ ἀγάπη ὑμῶν ἔτι μᾶλλον καὶ μᾶλλον περισσεύῃ ἐν ἐπιγνώσει καὶ πάσῃ αἰσθήσει, εἰς ιτὸ δοκιμάζειν ὑμᾶς τὰ διαφέροντα, ἵνα ἦτε εἰλικρινεῖς καὶ ἀπρόσκοποι εἰς ἡμέραν Χριστοῦ, πεπληρωμένοι ιακαρπῶν δικαιοσύνης τῶν διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ, εἰς δόξαν καὶ ἔπαινον Θεοῦ. ¶Γινώσκειν ιβδὲ ὑμᾶς βούλομαι, ἀδελφοὶ, ὅτι τὰ κατ᾽ ἐμὲ μᾶλλον εἰς προκοπὴν τοῦ εὐαγγελίου ἐλήλυθεν, ὥστε ιγτοὺς δεσμούς μου φανεροὺς ἐν Χριστῷ γενέσθαι ἐν ὅλῳ τῷ πραιτωρίῳ, καὶ τοῖς λοιποῖς πᾶσι, καὶ ιδτοὺς πλείονας τῶν ἀδελφῶν ἐν Κυρίῳ, πεποιθότας τοῖς δεσμοῖς μου, περισσοτέρως τολμᾷν ἀφόβως τὸν λόγον λαλεῖν. τινὲς ιεμὲν καὶ διὰ φθόνον καὶ ἔριν, τινὲς δὲ καὶ δι᾽ εὐδοκίαν τὸν Χριστὸν κηρύσσουσιν. οἱ ιϛμὲν ἐξ ἐριθείας τὸν Χριστὸν καταγγέλλουσιν οὐχ ἁγνῶς, οἰόμενοι θλίψιν ἐπιφέρειν τοῖς δεσμοῖς μου· οἱ ιζδὲ ἐξ ἀγάπης, εἰδότες ὅτι εἰς ἀπολογίαν τοῦ εὐαγγελίου κεῖμαι. Τί ιηγάρ ; πλὴν παντὶ τρόπῳ, εἴτε προφάσει, εἴτε ἀληθείᾳ, Χριστὸς καταγγέλλεται. καὶ ἐν τούτῳ χαίρω, ἀλλὰ καὶ χαρήσομαι· οἶδα ιθγὰρ ὅτι τοῦτό μοι ἀποβήσεται εἰς σωτηρίαν διὰ τῆς ὑμῶν δεήσεως, καὶ ἐπιχορηγίας τοῦ πνεύματος Ἰησοῦ Χριστοῦ, κατὰ κτὴν ἀποκαραδοκίαν καὶ ἐλπίδα μου, ὅτι ἐν οὐδενὶ αἰσχυνθήσομαι, ἀλλ᾽ ἐν πάσῃ παῤῥησίᾳ, ὡς πάντοτε, καὶ νῦν μεγαλυνθήσεται Χριστὸς ἐν τῷ σώματί μου, εἴτε διὰ ζωῆς, εἴτε διὰ θανάτου· ἐμοὶ καγὰρ τὸ ζῆν, Χριστός· καὶ τὸ ἀποθανεῖν, κέρδος. εἰ κβδὲ τὸ ζῆν ἐν σαρκὶ, τοῦτό μοι καρπὸς ἔργου, καὶ τί αἱρήσομαι οὐ γνωρίζω. συνέχομαι κγγὰρ ἐκ τῶν δύο, τὴν ἐπιθυμίαν ἔχων εἰς τὸ ἀναλῦσαι, καὶ σὺν Χριστῷ εἶναι, πολλῷ μᾶλλον κρεῖσσον· τὸ κδδὲ ἐπιμένειν ἐν τῇ σαρκὶ, ἀναγκαιότερον δι᾽ ὑμᾶς. καὶ κετοῦτο πεποιθὼς οἶδα ὅτι μενῶ καὶ συμπαραμενῶ πᾶσιν ὑμῖν εἰς τὴν ὑμῶν προκοπὴν καὶ χαρὰν τῆς πίστεως, ἵνα κϛτὸ καύχημα ὑμῶν περισσεύῃ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ ἐν ἐμοὶ, διὰ τῆς ἐμῆς παρουσίας πάλιν πρὸς ὑμᾶς. ¶Μόνον κζἀξίως τοῦ εὐαγγελίου τοῦ Χριστοῦ πολιτεύεσθε, ἵνα εἴτε ἐλθὼν καὶ ἰδὼν ὑμᾶς, εἴτε ἀπὼν, ἀκούσω τὰ περὶ ὑμῶν, ὅτι στήκετε ἐν ἑνὶ πνεύματι, μιᾷ ψυχῇ, συναθλοῦντες τῇ πίστει τοῦ εὐαγγελίου, καὶ κημὴ πτυρόμενοι ἐν μηδενὶ ὑπὸ τῶν ἀντικειμένων, ἥτις αὐτοῖς μέν ἐστιν ἔνδειξις ἀπωλείας, ὑμῖν δὲ σωτηρίας, καὶ τοῦτο ἀπὸ Θεοῦ, ὅτι κθὑμῖν ἐχαρίσθη τὸ ὑπὲρ Χριστοῦ, οὐ μόνον τὸ εἰς αὐτὸν πιστεύειν, ἀλλὰ καὶ τὸ ὑπὲρ αὐτοῦ πάσχειν, τὸν λαὐτὸν ἀγῶνα ἔχοντες οἷον ἴδετε εἴδετε ἐν ἐμοὶ, καὶ νῦν ἀκούετε ἐν ἐμοί. ¶Εἴ βατις οὖν παράκλησις ἐν Χριστῷ, εἴ τι παραμύθιον ἀγάπης, εἴ τις κοινωνία πνεύματος, εἴ τινα σπλάγχνα καὶ οἰκτιρμοὶ, πληρώσατέ βμου τὴν χαρὰν, ἵνα τὸ αὐτὸ φρονῆτε, τὴν αὐτὴν ἀγάπην ἔχοντες, σύμψυχοι, τὸ ἓν φρονοῦντες, μηδὲν γκατὰ ἐρίθειαν ἢ κενοδοξίαν, ἀλλὰ τῇ ταπεινοφροσύνῃ ἀλλήλους ἡγούμενοι ὑπερέχοντας ἑαυτῶν· μὴ δτὰ ἑαυτῶν ἕκαστος σκοπεῖτε, ἀλλὰ καὶ τὰ ἑτέρων ἕκαστος. τοῦτο εγὰρ φρονείσθω ἐν ὑμῖν ὃ καὶ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, ὃς ϛἐν μορφῇ Θεοῦ ὑπάρχων, οὐχ ἁρπαγμὸν ἡγήσατο τὸ εἶναι ἴσα Θεῷ, ἀλλζ᾽ ἑαυτὸν ἐκένωσε, μορφὴν δούλου λαβὼν, ἐν ὁμοιώματι ἀνθρώπων γενόμενος, καὶ σχήματι εὑρεθεὶς ὡς ἄνθρωπος· ἐταπείνωσεν ηἑαυτὸν, γενόμενος ὑπήκοος μέχρι θανάτου, θανάτου δὲ, σταυροῦ. Διὸ θκαὶ ὁ Θεὸς αὐτὸν ὑπερύψωσε καὶ ἐχαρίσατο αὐτῷ ὄνομα τὸ ὑπὲρ πᾶν ὄνομα, ἵνα ιἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ πᾶν γόνυ κάμψῃ ἐπουρανίων καὶ ἐπιγείων καὶ καταχθονίων, καὶ ιαπᾶσα γλῶσσα ἐξομολογήσηται ὅτι Κύριος, Ἰησοῦς Χριστὸς, εἰς δόξαν Θεοῦ πατρός. Ὥστειβ, ἀγαπητοί μου, καθὼς πάντοτε ὑπηκούσατε, μὴ ὡς ἐν τῇ παρουσίᾳ μου μόνον, ἀλλὰ νῦν πολλῷ μᾶλλον ἐν τῇ ἀπουσίᾳ μου μετὰ φόβου καὶ τρόμου τὴν ἑαυτῶν σωτηρίαν κατεργάζεσθε· ὁ ιγΘεὸς γάρ ἐστιν ὁ ἐνεργῶν ἐν ὑμῖν καὶ τὸ θέλειν καὶ τὸ ἐνεργεῖν ὑπὲρ τῆς εὐδοκίας. ¶Πάντα ιδποιεῖτε χωρὶς γογγυσμῶν καὶ διαλογισμῶν, ἵνα ιεγένησθε ἄμεμπτοι καὶ ἀκέραιοι, τέκνα Θεοῦ ἀμώμητα ἐν μέσῳ γενεᾶς σκολιᾶς καὶ διεστραμμένης, ἐν οἷς φαίνεσθε ὡς φωστῆρες ἐν κόσμῳ, λόγον ιϛζωῆς ἐπέχοντες, εἰς καύχημα ἐμοὶ εἰς ἡμέραν Χριστοῦ, ὅτι οὐκ εἰς κενὸν ἔδραμον, οὐδὲ εἰς κενὸν ἐκοπίασα, ἀλλιζ᾽ εἰ καὶ σπένδομαι ἐπὶ τῇ θυσίᾳ καὶ λειτουργίᾳ τῆς πίστεως ὑμῶν, χαίρω καὶ συγχαίρω πᾶσιν ὑμῖν· τὸ ιηδ᾽ αὐτὸ καὶ ὑμεῖς χαίρετε καὶ συγχαίρετέ μοι. ¶Ἐλπίζω ιθδὲ ἐν Κυρίῳ Ἰησοῦ, Τιμόθεον ταχέως πέμψαι ὑμῖν, ἵνα κᾀγὼ εὐψυχῶ γνοὺς τὰ περὶ ὑμῶν· οὐδένα κγὰρ ἔχω ἰσόψυχον ὅστις γνησίως τὰ περὶ ὑμῶν μεριμνήσει· οἱ καπάντες γὰρ τὰ ἑαυτῶν ζητοῦσιν, οὐ τὰ τοῦ Χριστοῦ Ἰησοῦ. τὴν κβδὲ δοκιμὴν αὐτοῦ γινώσκετε, ὅτι ὡς πατρὶ τέκνον, σὺν ἐμοὶ ἐδούλευσεν εἰς τὸ εὐαγγέλιον. τοῦτον κγμὲν οὖν ἐλπίζω πέμψαι, ὡς ἂν ἀπίδω τὰ περὶ ἐμὲ, ἐξαυτῆς. Πέποιθα κδδὲ ἐν Κυρίῳ, ὅτι καὶ αὐτὸς ταχέως ἐλεύσομαι· ἀναγκαῖον κεδὲ ἡγησάμην Ἐπαφρόδιτον τὸν ἀδελφὸν καὶ συνεργὸν καὶ συστρατιώτην μου, ὑμῶν δὲ ἀπόστολον, καὶ λειτουργὸν τῆς χρείας μου, πέμψαι πρὸς ὑμᾶς, ἐπειδὴ κϛἐπιποθῶν ἦν πάντας ὑμᾶς, καὶ ἀδημονῶν, διότι ἠκούσατε ὅτι ἠσθένησε· καὶ κζγὰρ ἠσθένησε παραπλήσιον θανάτῳ, ἀλλ᾽ ὁ Θεὸς αὐτὸν ἠλέησεν, οὐκ αὐτὸν δὲ μόνον, ἀλλὰ καὶ ἐμέ. ἵνα μὴ λύπην ἐπὶ λύπῃ σχῶ. σπουδαιοτέρως κηοὖν ἔπεμψα αὐτὸν, ἵνα ἰδόντες αὐτὸν, πάλιν χαρῆτε, κᾀγὼ ἀλυπότερος ὦ. Προσδέχεσθε κθοὖν αὐτὸν ἐν Κυρίῳ μετὰ πάσης χαρᾶς, καὶ τοὺς τοιούτους ἐντίμους ἔχετε, ὅτι λδιὰ τὸ ἔργον τοῦ Χριστοῦ μέχρι θανάτου ἤγγισε, παραβουλευσάμενος τῇ ψυχῇ, ἵνα ἀναπληρώσῃ τὸ ὑμῶν ὑστέρημα τῆς πρός με λειτουργίας. ¶Τὸ γαλοιπὸν, ἀδελφοί μου, χαίρετε ἐν Κυρίῳ. τὰ αὐτὰ γράφειν ὑμῖν, ἐμοὶ μὲν οὐκ ὀκνηρὸν, ὑμῖν δὲ ἀσφαλές. Βλέπετε βτοὺς κύνας, βλέπετε τοὺς κακοὺς ἐργάτας, βλέπετε τὴν κατατομήν· ἡμεῖς γγάρ ἐσμεν ἡ περιτομὴ, οἱ πνεύματι Θεῷ λατρεύοντες, καὶ καυχώμενοι ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, καὶ οὐκ ἐν σαρκὶ πεποιθότες, καίπερ δἐγὼ ἔχων πεποίθησιν καὶ ἐν σαρκί. Εἴ τις δοκεῖ ἄλλος πεποιθέναι ἐν σαρκὶ, ἐγὼ μᾶλλον, περιτομῇ εὀκταήμερος, ἐκ γένους Ἰσραὴλ, φυλῆς Βενιαμὶν, Ἑβραῖος ἐξ Ἑβραίων, κατὰ νόμον φαρισαῖος, κατὰ ϛζῆλον διώκων τὴν ἐκκλησίαν, κατὰ δικαιοσύνην τὴν ἐν νόμῳ γενόμενος ἄμεμπτος· ἀλλζ᾽ ἅτινα ἦν μοι κέρδη, ταῦτα ἥγημαι διὰ τὸν Χριστὸν ζημίαν· ἀλλὰ ημενοῦνγε καὶ ἡγοῦμαι πάντα ζημίαν εἶναι διὰ τὸ ὑπερέχον τῆς γνώσεως Χριστοῦ Ἰησοῦ τοῦ Κυρίου μου, δι᾽ ὃν τὰ πάντα ἐζημιώθην, καὶ ἡγοῦμαι σκύβαλα εἶναι, ἵνα Χριστὸν κερδήσω, καὶ θεὑρεθῶ ἐν αὐτῷ μὴ ἔχων ἐμὴν δικαιοσύνην τὴν ἐκ νόμου, ἀλλὰ τὴν διὰ πίστεως Χριστοῦ, τὴν ἐκ Θεοῦ δικαιοσύνην ἐπὶ τῇ πίστει, τοῦ ιγνῶναι αὐτὸν καὶ τὴν δύναμιν τῆς ἀναστάσεως αὐτοῦ, καὶ τὴν κοινωνίαν τῶν παθημάτων αὐτοῦ, συμμορφούμενος τῷ θανάτῳ αὐτοῦ, εἴπως ιακαταντήσω εἰς τὴν ἐξανάστασιν τῶν νεκρῶν· οὐχ ιβὅτι ἤδη ἔλαβον ἢ ἤδη τετελείωμαι, διώκω δὲ εἰ καὶ καταλάβω, ἐφ᾽ ᾧ καὶ κατελήφθην ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ Ἰησοῦ. Ἀδελφοὶιγ, ἐγὼ ἐμαυτὸν οὐ λογίζομαι κατειληφέναι, ἓν δὲ, (τὰ μὲν ὀπίσω ἐπιλανθανόμενος, τοῖς δὲ ἔμπροσθεν ἐπεκτεινόμενος,) κατὰ ιδσκοπὸν διώκω ἐπὶ τὸ βραβεῖον τῆς ἄνω κλήσεως τοῦ Θεοῦ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ. Ὅσοι ιεοὖν τέλειοι, τοῦτο φρονῶμεν· καὶ εἴ τι ἑτέρως φρονεῖτε, καὶ τοῦτο ὁ Θεὸς ὑμῖν ἀποκαλύψει· πλὴν ιϛεἰς ὃ ἐφθάσαμεν, τῷ αὐτῷ στοιχεῖν κανόνι, τὸ ἀυτὸ φρονεῖν. Συμμιμηταί ιζμου γίνεσθε ἀδελφοὶ, καὶ σκοπεῖτε τοὺς οὕτω περιπατοῦντας, καθὼς ἔχετε τύπον ἡμᾶς· πολλοὶ ιηγὰρ περιπατοῦσιν, οὓς πολλάκις ἔλεγον ὑμῖν, νῦν δὲ καὶ κλαίων λέγω, τοὺς ἐχθροὺς τοῦ σταυροῦ τοῦ Χριστοῦ, ὧν ιθτὸ τέλος ἀπώλεια, ὧν ὁ Θεὸς ἡ κοιλία, καὶ ἡ δόξα ἐν τῇ αἰσχύνῃ αὐτῶν, οἱ τὰ ἐπίγεια φρονοῦντες· ἡμῶν κγὰρ τὸ πολίτευμα ἐν οὐρανοῖς ὑπάρχει, ἐξ οὗ καὶ σωτῆρα ἀπεκδεχόμεθα Κύριον Ἰησοῦν Χριστὸν, ὃς καμετασχηματίσει τὸ σῶμα τῆς ταπεινώσεως ἡμῶν, εἰς τὸ γενέσθαι αὐτὸ σύμμορφον τῷ σώματι τῆς δόξης αὐτοῦ, κατὰ τὴν ἐνέργειαν τοῦ δύνασθαι αὐτὸν καὶ ὑποτάξαι ἑαυτῷ τὰ πάντα. ¶Ὥστεδα, ἀδελφοί μου ἀγαπητοὶ καὶ ἐπιπόθητοι, χαρὰ καὶ στέφανός μου, οὕτω στήκετε ἐν Κυρίῳ, ἀγαπητοί. Εὐωδίαν βΕὐοδίαν παρακαλῶ καὶ Συντύχην παρακαλῶ τὸ αὐτὸ φρονεῖν ἐν Κυρίῳ. καὶ γἐρωτῶ καί σε σύζυγε γνήσιε, συλλαμβάνου αὐταῖς αἵτινες ἐν τῷ εὐαγγελίῳ συνήθλησάν μοι μετὰ καὶ Κλήμεντος, καὶ τῶν λοιπῶν συνεργῶν μου, ὧν τὰ ὀνόματα ἐν βίβλῳ ζωῆς. Χαίρετε δἐν Κυρίῳ πάντοτε· πάλιν ἐρῶ, χαίρετε. τὸ εἐπιεικὲς ὑμῶν γνωσθήτω πᾶσιν ἀνθρώποις. ὁ Κύριος ἐγγύς. Μηδὲν ϛμεριμνᾶτε, ἀλλ᾽ ἐν παντὶ τῇ προσευχῇ καὶ τῇ δεήσει μετὰ εὐχαριστίας τὰ αἰτήματα ὑμῶν γνωριζέσθω πρὸς τὸν Θεὸν, καὶ ζἡ εἰρήνη τοῦ Θεοῦ ἡ ὑπερέχουσα πάντα νοῦν, φρουρήσει τὰς καρδίας ὑμῶν καὶ τὰ νοήματα ὑμῶν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ. Τὸ ηλοιπὸν, ἀδελφοὶ, ὅσα ἐστὶν ἀληθῆ, ὅσα σεμνὰ, ὅσα δίκαια, ὅσα ἁγνὰ, ὅσα προσφιλῆ, ὅσα εὔφημα, εἴ τις ἀρετὴ καὶ εἴ τις ἔπαινος, ταῦτα λογίζεσθε· ἃ θκαὶ ἐμάθετε καὶ παρελάβετε καὶ ἠκούσατε καὶ εἴδετε ἐν ἐμοὶ, ταῦτα πράσσετε, καὶ ὁ Θεὸς τῆς εἰρήνης ἔσται μεθ᾽ ὑμῶν. ¶Ἐχάρην ιδὲ ἐν Κυρίῳ μεγάλως, ὅτι ἤδη ποτὲ ἀνεθάλετε τὸ ὑπὲρ ἐμοῦ φρονεῖν, ἐφ᾽ ᾧ καὶ ἐφρονεῖτε, ἠκαιρεῖσθε δέ· Οὐχ ιαὅτι καθ᾽ ὑστέρησιν λέγω· ἐγὼ γὰρ ἔμαθον, ἐν οἷς εἰμι, αὐτάρκης εἶναι· οἶδα ιβδὲ καὶ ταπεινοῦσθαι, οἶδα καὶ περισσεύειν· ἐν παντὶ καὶ ἐν πᾶσι μεμύημαι καὶ χορτάζεσθαι καὶ πεινᾷν, καὶ περισσεύειν καὶ ὑστερεῖσθαι· πάντα ιγἰσχύω ἐν τῷ ἐνδυναμοῦντί με Χριστῷ· πλὴν ιδκαλῶς ἐποιήσατε συγκοινωνήσαντές μου τῇ θλίψει. Οἴδατε ιεδὲ καὶ ὑμεῖς, Φιλιππήσιοι, ὅτι ἐν ἀρχῇ τοῦ εὐαγγελίου, ὅτε ἐξῆλθον ἀπὸ Μακεδονίας, οὐδεμία μοι ἐκκλησία ἐκοινώνησεν εἰς λόγον δόσεως καὶ λήψεως, εἰ μὴ ὑμεῖς μόνοι, ὅτι ιϛκαὶ ἐν Θεσσαλονίκῃ καὶ ἅπαξ καὶ δὶς εἰς τὴν χρείαν μοι ἐπέμψατε· οὐχ ιζὅτι ἐπιζητῶ τὸ δόμα, ἀλλ᾽ ἐπιζητῶ τὸν καρπὸν τὸν πλεονάζοντα εἰς λόγον ὑμῶν. Ἀπέχω ιηδὲ πάντα καὶ περισσεύω· πεπλήρωμαι δεξάμενος παρὰ Ἐπαφροδίτου τὰ παρ᾽ ὑμῶν, ὀσμὴν εὐωδίας, θυσίαν δεκτὴν, εὐάρεστον τῷ Θεῷ. Ὁ ιθδὲ Θεός μου πληρώσει πᾶσαν χρείαν ὑμῶν κατὰ τὸν πλοῦτον αὑτοῦ, ἐν δόξῃ, ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ. τῷ κδὲ Θεῷ καὶ πατρὶ ἡμῶν ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. ἀμήν. ¶Ἀσπάσασθε καπάντα ἅγιον ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ. ἀσπάζονται ὑμᾶς οἱ σὺν ἐμοὶ ἀδελφοί· ἀσπάζονται κβὑμᾶς πάντες οἱ ἅγιοι, μάλιστα δὲ οἱ ἐκ τῆς Καίσαρος οἰκίας. Ἡ κγχάρις τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ μετὰ πάντων ὑμῶν. ἀμήν. Πρὸς Φιλιππησίους ἐγράφη ἀπὸ Ῥώμης δι᾽ Ἐπαφροδίτου
A1 fogoly Pál hálaadása, könyörgése, bízalma és intés a hitért való állhatatos küzdelemre.Pál1 és Timótheus a Jézs Krisztusnak szolgái, minden szenteknek a Krisztus Jézusban, kik vagynak Filippi városában, a Püspökökkel és Diakonusokkal egyetemben. Kegyelem2 néktek és békesség az Istentől a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Hálákat3 adok az én Istenemnek minden ti rólatok való emlékezetben. Mindenkor4 minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén. Hogy5 ti az Evangyéliomnak tudományában részesek lettetek, az első naptól fogva mind ez ideig. Elhivén6 azt, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégzi mind a Jézus Krisztusnak napjáig. Miképen7 méltó hogy én illyen értelemben legyek mindenitek felől, azért mert elmémben tartlak titeket, mint az én fogságomban, mind az Evangyéliomnak oltalmazásában és megerősíttetésében, kik én velem együtt az én örömemben részesek vagytok. Mert8 bizonyságom nékem az Isten melly igen szeretlek titeket mindnyájan a Krisztus Jézusnak szerelmében. És9 ezt is kérem, hogy a ti szerelmetek még jobban-jobban bővölködjék az esméretben és minden értelemben. Hogy10 megitélhessétek a mellyek külömböznek az igaztól, hogy legyetek tiszták és botlás nélkül való futással siethessetek mind a Krisztusnak napjáig. Teljesek11 lévén az igazságnak gyümölcseivel, mellyek a Jézus Krisztus által vagynak, az Isten dicsőségére és dicséretére. Tudtotokra12 akarom pedig néktek adni Atyámfiai, hogy az én rajtam esett dolgok az Evangyéliomnak előmenetelével lettek. Annyira,13 hogy az én fogságom a krisztusban hires legyen a császárnak.egész udvarában, egyebbütt is mindenütt. És14 némellyek az Úrban való Atyafiak közzűl, alkalmatosságot vévén az én fogságomból, nagyobb bátorsággal merjék az igét prédikálni. Némellyek15 pedig irigység és versengés által : némellyek pedig jó akaratból is prédikálják a Krisztust. A16 kik pedig versengésből prédikálták a Krisztust, nem tisztán, azt állitják, hogy az én fogságomban való nyomorúságomat megnevelik. Némellyek17 pedig szeretetből prédikálják a Krisztust, tudván azt, hogy én az Evangyéliomnak oltalmazására rendeltettem. Micsodát18 annakokáért ? Akármi módon, akár képmutatás szerint, akár igaz szivvel, a Krisztus prédikáltatik és ezen örülök én most, ezután is ezen fogok örülni. Mert19 tudom hogy ez nékem idvességemre lészen a ti könyörgéstek által, és a Krisztus Jézus Lelkének szolgáltatása által. Az20 én figyelmetes várásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem nagy bátorsággal, miképen mindenkor, azonképen most is felmagasztaltatik a Krisztus az én testemben, akár életemnek, akár halálomnak általa. Mert21 nékem mint életemben, mind halálomban nyereségem a Krisztus. Hogyha22 pedig szükséges legyen nékem e testben élnem, és mellyiket válasszam, nem tudom. Mert23 szorongattatom e kettő között, kivánván elköltözni, és lenni a Krisztussal : mert az mindennél jobb. De24 e testben megmaradnom szükségesb ti érettetek ; És25 ezt bizodalommal tudom, hogy én megmaradok, és mindnyájan veletek együtt megmaradok, a ti gyarapodástokra és hiteteknek örömére. Hogy26 bővölködjék a ti dicsekedéstek a Krisztus Jézusban én felőlem, az én másodszor való jelen voltommal ti köztetek. Csakhogy27 viseljétek ugy magatokat a mint illik a Krisztus Evangyéliomához, hogy vagy oda menéndek, és látándlak titeket, vagy távol lejéndek, ezt halljam a ti dolgaitokm felől, hogy erősen állotok egy lélekben, és hogy egy akarattal viaskodtok az Evangyéliom hite által. És28 hogy semmiben meg nem félemlettetek az ellenségtől, melly azoknak veszedelmeknek, néktek pedig idvességteknek jelensége : Istentől vagyon pedig ez. Mert29 néktek ingyen adatott a Krisztusért, nem csak hogy hidjetek ő benne, hanem hogy szenvedjetek is ő érette. Ugyanazaon30 tusakodást szenvedvén, a minémüt láttatok én bennem, és most hallotok én felőlem. Egyességre2 és alázatosságra int a Krisztus példájával, és arra, hogy keresztyénségünket komolyan vegyük.Ha1 annakokáért valami kersztyéni intésnek helye vagyon bennetek, ha a szeretetnek valami gyönyörűsége, ha a Szent Léleknek valami társasága, ha valami szivből való könyörületességek vagynak bennetek. Teljesitsétek2 bé az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, egy szerelmetek legyen, egy értelemmel, és egy akarattal legyetek. Semmit3 ne cselekedjetek versengés vagy hijábavaló dicsőség által, hanem alázatosság által, minden mást nálánál jobbnak itéljen lennei. Ne4 nézze kiki mind az ő hasznait, hanem minden az egyebek hasznokat is nézze. Annakokáért5 azon indulat legyen bennetek, melly volt a Krisztus Jézusban is. Ki6 mikor Istennek formájában volna, nem állitá ragadmánynak lenni az ő Istennel való egyenlőségét. Hanem7 ő magát megüresité, szolgái formát vévén magára, hasonlatossá lett az emberekhez. És8 emberi ábrázatban találtatott mind ember, megalázta magát, engedelmes lett mind a halálig, még pedig a kersztfának haláláig. Annakokáért9 az Isten is őtet felmagasztalá és ajándékoza néki olly méltóságot, melly minden méltóság felett való méltóság. Hogy10 a Jézusnak nevére minden térd meghajoljon, mennyeieknek, földieknek és föld alatt valóknak térdek. És11 minden nyelv vallja, hogy a Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére. Annakokáért12 Szerelmesim, miképen mindenkor engedtetek, nem úgy mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket. Mert13 az Isten az, a ki azt cselekeszi bennetek, mind hogy akarjátok, mind hogy véghez vigyétek, az ő ingyenvaló jó kedvéből. Mindeneket14 cselekedjetek zugolódások és versengések nélkül. Hogy15 legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek fijai vádolás nélkül valók, e gonosz és elfordult nemzetség között ; kik között fényletek mint a szövetnékek e világon. Kik16 az éltenek beszédével dicsekedtek : hogy dicsekedhessem a Krisztusnak napján, hogy én nem futottam hijába, és nem munkálkodtam hijába. Sőt17 inkább ha én megáldaztatom is, a ti hiteteknek ajándéka és égőáldozatja felett, örülök és örvendezek mindnyájan néktek. Azonképen18 pedig ti is örüljetek és örvendezzetek nékem. Timótheust és Epafróditust ajánlja.Reménylem19 pedig az Úr Jézusban, hogy én Timótheust rövid nap elküldöm hozzátok, hogy én is jobb szivvel legyek megértvén a ti állapototokat. Mer20 senki nincsen én velem, ki ollyan indulattal volna, ki ollyan szives szerint viselne gondot a ti dolgaitokról. Mert21 mindenek az ő magok hasznait keresik, nem azokat a mellyek a Krisztus jézéi. Tudjátok22 pedig az ő megprobáltatását, hogy miképen az atyával a fiú : a képen szolgált én velem az Evangyéliomnak prédikáltatásában. Ezt23 azért reménylem, hogy hozzátok bocsátom, mihelyt meglátándom az én dolgaimnak állapotjokat. Hiszem24 pedig az Úrban, hogy én is hamar hozzátok megyek. De25 szükségesnek itélem lenni, hogy Epafróditust az én atyámfiát, tisztbeli és vitézkedő társamat, ki néktek követetek, és ki nékem szolgáltatta azokat, a mellyek nélkül szükölködtem, ti hozzátok küldeném : Mivelhogy26 kivána vala titeket mindnyájan, és felette igen gyötrődik vala azért, mivelhogy hallottátok volna, hogy ő beteg volt volna. És27 bizony beteg volt közel halálra, de az Isten könyörült rajta ; nem csak ő rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy egyik bánatomra más bánatom ne lenne. Annakokáért28 annál örömestebben bocsátottam őtet. hogy mikor ismét látándjátok őtet, örüljetek, és én is inkább legyek bánat nélkül. Fogadjátok29 azért őtet az Úrban minden örömmel ; és ez illyeneket megbecsüljétek. Mert30 a Krisztus dolgáért jutott vala halálra, nem gondolván életével, hogy az én hozzám való szolgálatotoknak fogyatkozását helyére állatná. Óvás3 az ámítóktól. A Jézus Krisztus ismeretének nagy volta és a hitből való igazság.Továbbá,1 Atyámfiai, örüljetek az Úrban. Ugyanazokat irni néktek én nem restellem, néktek pedig bátorságos. Távoztassátok2 el az ebeket, távoztassátok el a gonosz munkásokat, távoztassátok el a metszőket. Mert3 mi vagyunk a körülmetéltettek, kik lélekben szolgálunk az Istennek, és dicsekedünk a Krisztus Jézusban, s nem bizunk a testben. Jóllehet4 vagyon nékem mihez bizzam test szerint is. Ha valakinek láttatik lenni bizodalma a testben, nékem sokkal inkább. Körülmetéltettem5 nyolczad napon, az Izráelnem nemzetségéből való vagyok, Benjámin ágából való, Zsidókból való Zsidó, szerzet szerint pedig Farizeus. A6 mi néz az Istenhez való buzgóságra, háborgattam az Anyaszentegyházat : a mi a törvényben való igazságra néz, feddhetetlen voltam. De7 a mellyek nékem nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak itélem lenni. Sőt8 annakfelette bizony mindeneket kárnak állitok lenni az én Uram Jézus Krisztus esméretének nagy voltáért : kiért mind ezektől magamat megfosztottam, és azokat ganéjnak állitom lenni, hogy a Krisztust megnyerjem. És9 találtassam ő benne, mivelhogy nincsen nékem igazságom, melly a törvényből volna, hanem melly a Krisztusban való hit által vagyon, azaz : Istentől való igazságom hit által. Hogy10 megesmérjem őtet, és az ő feltámadásának erejét, és az ő szenvedésiben való részesülésemet, mikor hasonlatos lészek az ő halálához. Ha11 valami módon juthatok a halottaknak feltámadásokra. Nem12 hogy immár elértem volna a czélt, avagy hogy immár tökéletes volnék : hanem igyekezem, hogyha elértem-é mellynek okáért is megfogattattam a Krisztus Jézustól. Atyámfiai,13 nem állitom hogy én a czélt még elértem volna. Egy14 dolog vagyon pedig : azokat, a mellyek hátam megett vagynak, elfelejtvén ; azokra pedig igyekezvén, a mellyek elől vagynak, a czél felé futok, az Istennek a Krisztus Jézusban való mennyei hivatala jutalmának elvételére. Intés mennyei polgárokhoz illő életre.Valakik15 annakokáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben legyünk : hogyha valamit különben értetek, azt is az Isten megjelenti néktek. Mindazáltal16 a mire jutottunk, abban egy ragula szerint járjunk, és egy értelemben készünk. Legyetek17 mind egyetembe én követőim, Atyánfiai, és vegyétek eszetekbe azokat, a kik ugy járnak, a miképen mi néktek példa vagyunk. Mert18 sokan járnak másképen, kik felől gyakorta mondottam néktek, most pedig sirva is mondom, hogy a Krisztus keresztének ellenségei. Kiknek19 végek veszedelem, kiknek Istenek az ő hasok, és az ő dicséretek ő magoknak gyalázatjokra vagyon, kik a testiekben bölcsek. Mert20 mi mint mennyei polgárok vagyunk : honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk. Ki21 elváltoztatja a mi alázatos testünket, hogy hasonlatos legyen az ő dicsőült testéhez, amaz ő hatalmas ereje szerint, melly által mindeneket az ő birodalma alá is vethet. Intés4 egyetértésre, az Úrban való örömre, imádkozásra és minden jóra.Annakokáért,1 szerelmes és kivánatos Atyámfiai, én örömem és én koronám, e képen álljatok az Úrban szerelmesim. Evódiát2 kérem, Sintikhét is kérem, hogy ugyanazon egyet értsenek az Úrban. Tégedet3 kérlek igaz társam, hogy légy segitségül ezeknek, ugymint kik az Evangyéliom olgában én velem együtt munkálódtak, Kelemennel is és a több segitőtársaimmal egybe, kiknek neveik vagynak az életnek könyvében. Örüljetek4 az Úrban mindenkor : ismét mondom, örüljetek. A5 te elméteknek mértékletessége nyilván legyen minden embereknél : Az Úr közel vagyon. Semmiről6 ne legyetek szorgalmatosok : hanem minden könyörgéstekben és imádságtokban hálaadással a ti kérésitek megjelenjenek Isten előtt. És7 az Istennek békessége, melly minden értelemnek felette vagyon, erősségül lészen a ti sziveteknek és a ti elméteknek a Krisztus Jézusban. Továbbá8 Atyánfiai, a mellyek igazak, a mellyek tisztességesek, a mellyek igaz cselekedetek, a mellyek tiszták, a mellyek szerelmetesek, a mellyek jó hirűek, és ha mi jóság, és ha valami dicséret, azokról gondolkodjatok. Mellyeket9 tanultatok is, vettetek is, hallottatok is, láttatok is én bennem, azokat cselekedjétek, és a békességnek Istene lészen veletek. Az apostol köszönete a filippibeliektől vett jótéteményért.Feletteigen10 örültem pedig az Úrban, hogy immár valaha megujultatok az én felőlen való gondviseléstekben ; melly dolgo felől jóllehet szorgalmatosok valátok, de alkalmatosságotok nem vala. Nem11 hogy az én szükölködésemre nézva szólnék : mert én megtanultam, hogy a mellyekben vagyok, azokkal meg kell elégednem. Tudok12 pedig megaláztatni, tudok bővölködni is : mindenütt és mindenekben megtanittattam, mind a bővölködésre, mind a szűkölködésre. Mindent13 cselekedhettem a Krisztus által, ki engemet megerősit. Mindazáltal14 jól tettétek, hogy az én nyomorúságimban részesekké tettétek magatokat. Tudjátok15 pedig ti is Filippibeliek, hogy mikor az Evangyéliom prédikáltatásának kezdetiben Maczedóniából kimennék, egy Gyülekezet is nem egyeült velem az adásnak és vevésnek dolgában, hanem csak ti. Mert16 Thessalónikában is mikor volnék egyszer is másszor is, a mi nélkül szükölködtem, nékem küldöttetek. Nem17 hogy ajándékot kivánnék, hanem kivánok bővölködő gyümölcsöt a ti hasznotokra. Elvettem18 pedig mindeneket, és bővölködtem ; bételtem, minekutánan Epafróditustól elvettem a mellyeket küldöttetek, drágalátos illatnak szagát, Istennek kedves és kellemetes áldozatot. Az19 én Istenem pedig megteljesiti néktek valami nélkül szükölködtök, az ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban. Az20 Istennek pedig és a mi Atyánknak dicsőség, mind örökkön örökké, Ámen ! Befejezés és áldás.Köszuöntsétek21 mind a Szenteket a Krisztus Jézusban. Köszöntenek titeket az Atyafiak, a kik velem vagynak. Köszöntenek22 titeket minden Szentek ; mindenek felette pedig, a kik a Császár udvarából valók. A23 mi Urunk Jézus Krisztusnak Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan veletek, Ámen ! /// E levél iratott Rómából Epafróditus által.///