¶ΠΑΥΛΟΣ ααδέσμιος Χριστοῦ Ἰησοῦ, καὶ Τιμόθεος ὁ ἀδελφὸς, Φιλήμονι τῷ ἀγαπητῷ καὶ συνεργῷ ἡμῶν, καὶ βἈπφίᾳ τῇ ἀγαπητῇ, καὶ Ἀρχίππῳ τῷ συστρατιώτῃ ἡμῶν, καὶ τῇ κατ᾽ οἶκόν σου ἐκκλησίᾳ· χάρις γὑμῖν καὶ εἰρήνη ἀπὸ Θεοῦ πατρὸς ἡμῶν, καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ. ¶Εὐχαριστῶ δτῷ Θεῷ μου, πάντοτε μνείαν σου ποιούμενος ἐπὶ τῶν προσευχῶν μου, ἀκούων εσου τὴν ἀγάπην καὶ τὴν πίστιν ἣν ἔχεις πρὸς τὸν Κύριον Ἰησοῦν καὶ εἰς πάντας τοὺς ἁγίους, ὅπως ϛἡ κοινωνία τῆς πίστεώς σου ἐνεργὴς γένηται ἐν ἐπιγνώσει παντὸς ἀγαθοῦ τοῦ ἐν ὑμῖν εἰς Χριστὸν Ἰησοῦν. χάριν ζχαρὰν γὰρ ἔχομεν πολλὴν καὶ παράκλησιν ἐπὶ τῇ ἀγάπῃ σου, ὅτι τὰ σπλάγχνα τῶν ἁγίων ἀναπέπαυται διὰ σοῦ, ἀδελφέ. Διὸ ηπολλὴν ἐν Χριστῷ παῤῥησίαν ἔχων ἐπιτάσσειν σοι τὸ ἀνῆκον, διὰ θτὴν ἀγάπην μᾶλλον παρακαλῶ, τοιοῦτος ὢν ὡς Παῦλος πρεσβύτης, νυνὶ δὲ καὶ δέσμιος Ἰησοῦ Χριστοῦ. ¶Παρακαλῶ ισε περὶ τοῦ ἐμοῦ τέκνου, ὃν ἐγέννησα ἐν τοῖς δεσμοῖς μου, Ὀνήσιμον, τὸν ιαποτέ σοι ἄχρηστον, νυνὶ δέ σοι καὶ ἐμοὶ εὔχρηστον, ὃν ιβἀνέπεμψα. Σὺ δὲ αὐτὸν, (τουτέστιν τὰ ἐμὰ σπλάγχνα,) προσλαβοῦ, ὃν ιγἐγὼ ἐβουλόμην πρὸς ἐμαυτὸν κατέχειν, ἵνα ὑπὲρ σοῦ διακονῇ μοι ἐν τοῖς δεσμοῖς τοῦ εὐαγγελίου· χωρὶς ιδδὲ τῆς σῆς γνώμης οὐδὲν ἠθέλησα ποιῆσαι, ἵνα μὴ ὡς κατὰ ἀνάγκην τὸ ἀγαθόν σου ᾖ, ἀλλὰ κατὰ ἑκούσιον. Τάχα ιεγὰρ διὰ τοῦτο ἐχωρίσθη πρὸς ὥραν, ἵνα αἰώνιον αὐτὸν ἀπέχῃς, οὐκέτι ιϛὡς δοῦλον, ἀλλ᾽ ὑπὲρ δοῦλον, ἀδελφὸν ἀγαπητὸν, μάλιστα ἐμοὶ, πόσῳ δὲ μᾶλλόν σοι, καὶ ἐν σαρκὶ καὶ ἐν Κυρίῳ ; Εἰ ιζοὖν ἐμὲ ἔχεις κοινωνὸν, προσλαβοῦ αὐτὸν ὡς ἐμέ. Εἰ ιηδέ τι ἠδίκησέ σε ἢ ὀφείλει, τοῦτο ἐμοὶ ἐλλόγει. ἐγὼ ιθΠαῦλος ἔγραψα τῇ ἐμῇ χειρὶ, Ἐγὼ ἀποτίσω. ἵνα μὴ λέγω σοι, ὅτι καὶ σεαυτόν μοι προσοφείλεις. Ναὶκ, ἀδελφέ. ἐγώ σου ὀναίμην ἐν Κυρίῳ. ἀνάπαυσόν μου τὰ σπλάγχνα ἐν Κυρίῳ. πεποιθὼς κατῇ ὑπακοῇ σου ἔγραψά σοι, εἰδὼς ὅτι καὶ ὑπὲρ ὃ λέγω, ποιήσεις. ἅμα κβδὲ καὶ ἑτοίμαζέ μοι ξενίαν· ἐλπίζω γὰρ ὅτι διὰ τῶν προσευχῶν ὑμῶν χαρισθήσομαι ὑμῖν. Ἀσπάζονταί κγσε Ἐπαφρᾶς ὁ συναιχμάλωτός μου ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, Μάρκοςκδ, Ἀρίσταρχος, Δημᾶς, Λουκᾶς, οἱ συνεργοί μου. Ἡ κεχάρις τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ μετὰ τοῦ πνεύματος ὑμῶν. Ἀμήν. Πρὸς Φιλήμονα ἐγράφη ἀπὸ Ῥώμης διὰ Ὀνησίμου οἰκέτου.
Pál1 közbenjárása Onésimusért, a Filemontól megszökött, de most megtért szolgáért.Pál1 Jézus Krisztusnak foglya, és a Timótheus atyafiú, Filemonnak a mi szerelmesünknek és segitőnknek. És2 a szerelmetes Appiának, és Arkhippusnak a mi vitézkedő társunknak, és a te házadban való Gyülekezetnek. Kegyelem3 néktek és békesség az Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálákat4 adok az én Istenemnek, mindenkor emlékezvén te rólad, az én imádkozásimban ; Hogy5 hallom a te szeretetedet és hitedet, melly vagyon az Úr Jézushoz és minden szentekhez. Hogy6 a te marhádnak hitből való közlése nyilvánvaló legyen, hogy valami jó ti bennetek a Krisztus Jézus által vagyon megesmértessék. Mert7 nagy örömünk és vigasztaltatásunk vagyon a te szerelmedben, hogy a szenteknek sziveik te általad, Atyámfia, megvidámittattak. Annakokáért8 jóllehet nagy batorságom volna a Krisztusban parancsoni néked a dolog felől ; Mindazáltal9 a szeretetért inkább könyörgök ; holott illyen legyek, tudniillik megvénhedett Pál, most pedig a Jézus Krisztusnak foglya is. Könyörgök10 pedig Onésimusért az én fiamért, kit az én fogságomban szültem. Ki11 régen te néked haszontalan volt, most pedig mind néked, mind nékem hasznos. Kit12 visszaküldöttem : te pedig őtet, azaz, az én szivemet béfogadjad. Kit13 én kivánok vala nálom megtartani, hogy te helyedben nékem szolgálna az Evangyéliomnak fogságában. De14 a te akaratod nélkűl semmit nem akarék cselekdni, hogy ne legyen a te jótéteményed mintegy kénszeritésből való, hanem szabad akarat szerint. Mert15 talán azért ment volna el te tőled egy ideig, hogy őtet mint örökké valót fogadnád bé. Nem16 úgy immár mint szolgát, hanem nagyobbat szolgánál, szerelmes atyafiat, kiváltképen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind a testben, s mind az Úrban ? Azért17 ha engemet barátodnak tartasz, úgy fogadjad őtet mint engemet. Ha18 valamiben megbántott tégedet, vagy adós, azt nékem tulajdonitsad. Én19 Pál irtam az én kezemmel, én megfizetem : hogy azt ne mondjam néked, hogy te annakfelette magad is enyim vagy. Igy20 cselekedjél Atyámfia, e jótéteményt végyem el tőled az Úrban ; vidámitsd meg az én szivemet az Úrban. Bizván21 a te engedelmedhez irtam ezt néked, tudván, hogy te a mmit mondok annál feljebb is cselekeszel. Egyetembe22 pedig készits nékem szállást ist : mert reménylem hogy én a ti könyörgéstek által néktek ajándékon adattatom. Köszöntenek23 tégedet Epafrás, (ki nékem társam a Krisztus Jézusért való fogságban). Márkus,24 Aristárkhus, Démás, és Lukács, az én segitőim. A25 mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel, Ámen ! ///Filemonhoz küldetett Rómából Onésimus szolga által.///