סֵפֶר מִשְלֵי

מִ֭שְׁלֵי אאשְׁלֹמֹ֣ה בֶן־דָּוִ֑ד מֶ֝֗לֶךְ יִשְׂרָאֵֽל׃ לָדַ֣עַת בחָכְמָ֣ה וּמוּסָ֑ר לְ֝הָבִ֗ין אִמְרֵ֥י בִינָֽה׃ לָ֭קַחַת גמוּסַ֣ר הַשְׂכֵּ֑ל צֶ֥דֶק וּ֝מִשְׁפָּ֗ט וּמֵישָׁרִֽים׃ לָתֵ֣ת דלִפְתָאיִ֣ם עָרְמָ֑ה לְ֝נַ֗עַר דַּ֣עַת וּמְזִמָּֽה׃ יִשְׁמַ֣ע החָ֭כָם וְי֣וֹסֶף לֶ֑קַח וְ֝נָב֗וֹן תַּחְבֻּל֥וֹת יִקְנֶֽה׃ לְהָבִ֣ין ומָ֭שָׁל וּמְלִיצָ֑ה דִּבְרֵ֥י חֲ֝כָמִ֗ים וְחִידֹתָֽם׃ יִרְאַ֣ת זיְ֭הוָה רֵאשִׁ֣ית דָּ֑עַת חָכְמָ֥ה וּ֝מוּסָ֗ר אֱוִילִ֥ים בָּֽזוּ׃ פ
שְׁמַ֣ע חבְּ֭נִי מוּסַ֣ר אָבִ֑יךָ וְאַל־תִּ֝טֹּ֗שׁ תּוֹרַ֥ת אִמֶּֽךָ׃ כִּ֤י ט׀ לִוְיַ֤ת חֵ֓ן הֵ֬ם לְרֹאשֶׁ֑ךָ וַ֝עֲנָקִ֗ים לְגַרְגְּרֹתֶֽיךָ׃ בְּנִ֡י יאִם־יְפַתּ֥וּךָ חַ֝טָּאִ֗ים אַל־תֹּבֵֽא׃ אִםיא־יֹאמְרוּ֮ לְכָ֪ה אִ֫תָּ֥נוּ נֶאֶרְבָ֥ה לְדָ֑ם נִצְפְּנָ֖ה לְנָקִ֣י חִנָּֽם׃ נִ֭בְלָעֵם יבכִּשְׁא֣וֹל חַיִּ֑ים וּ֝תְמִימִ֗ים כְּי֣וֹרְדֵי בֽוֹר׃ כָּליג־ה֣וֹן יָקָ֣ר נִמְצָ֑א נְמַלֵּ֖א בָתֵּ֣ינוּ שָׁלָֽל׃ גּ֭וֹרָ֣לְךָ ידתַּפִּ֣יל בְּתוֹכֵ֑נוּ כִּ֥יס אֶ֝חָ֗ד יִהְיֶ֥ה לְכֻלָּֽנוּ׃ בְּנִ֗י טואַל־תֵּלֵ֣ךְ בְּדֶ֣רֶךְ אִתָּ֑ם מְנַ֥ע רַ֝גְלְךָ֗ מִנְּתִיבָתָֽם׃ כִּ֣י טזרַ֭גְלֵיהֶם לָרַ֣ע יָר֑וּצוּ וִֽ֝ימַהֲר֗וּ לִשְׁפָּךְ־דָּֽם׃ כִּֽייז־חִ֭נָּם מְזֹרָ֣ה הָרָ֑שֶׁת בְּ֝עֵינֵ֗י כָל־בַּ֥עַל כָּנָֽף׃ וְ֭הֵם יחלְדָמָ֣ם יֶאֱרֹ֑בוּ יִ֝צְפְּנ֗וּ לְנַפְשֹׁתָֽם׃ כֵּ֗ן יטאָ֭רְחוֹת כָּל־בֹּ֣צֵֽעַ בָּ֑צַע אֶת־נֶ֖פֶשׁ בְּעָלָ֣יו יִקָּֽח׃ פ
חָ֭כְמוֹת כבַּח֣וּץ תָּרֹ֑נָּה בָּ֝רְחֹב֗וֹת תִּתֵּ֥ן קוֹלָֽהּ׃ בְּרֹ֥אשׁ כאהֹמִיּ֗וֹת תִּ֫קְרָ֥א בְּפִתְחֵ֖י שְׁעָרִ֥ים בָּעִ֗יר אֲמָרֶ֥יהָ תֹאמֵֽר׃ עַדכב־מָתַ֣י ׀ פְּתָיִם֮ תְּֽאֵהֲב֫וּ פֶ֥תִי וְלֵצִ֗ים לָ֭צוֹן חָמְד֣וּ לָהֶ֑ם וּ֝כְסִילִ֗ים יִשְׂנְאוּ־דָֽעַת׃ תָּשׁ֗וּבוּ כגלְֽת֫וֹכַחְתִּ֥י הִנֵּ֤ה אַבִּ֣יעָה לָכֶ֣ם רוּחִ֑י אוֹדִ֖יעָה דְבָרַ֣י אֶתְכֶֽם׃ יַ֣עַן כדקָ֭רָאתִי וַתְּמָאֵ֑נוּ נָטִ֥יתִי יָ֝דִ֗י וְאֵ֣ין מַקְשִֽׁיב׃ וַתִּפְרְע֥וּ כהכָל־עֲצָתִ֑י וְ֝תוֹכַחְתִּ֗י לֹ֣א אֲבִיתֶֽם׃ גַּםכו־אֲ֭נִי בְּאֵידְכֶ֣ם אֶשְׂחָ֑ק אֶ֝לְעַ֗ג בְּבֹ֣א פַחְדְּכֶֽם׃ בְּבֹ֤א כזכשאוה כְשׁוֹאָ֨ה ׀ פַּחְדְּכֶ֗ם וְֽ֭אֵידְכֶם כְּסוּפָ֣ה יֶאֱתֶ֑ה בְּבֹ֥א עֲ֝לֵיכֶ֗ם צָרָ֥ה וְצוּקָֽה׃ אָ֣ז כחיִ֭קְרָאֻנְנִי וְלֹ֣א אֶֽעֱנֶ֑ה יְ֝שַׁחֲרֻ֗נְנִי וְלֹ֣א יִמְצָאֻֽנְנִי׃ תַּ֭חַת כטכִּי־שָׂ֣נְאוּ דָ֑עַת וְיִרְאַ֥ת יְ֝הֹוָ֗ה לֹ֣א בָחָֽרוּ׃ לֹאל־אָב֥וּ לַעֲצָתִ֑י נָ֝אֲצ֗וּ כָּל־תּוֹכַחְתִּֽי׃ וְֽ֭יֹאכְלוּ לאמִפְּרִ֣י דַרְכָּ֑ם וּֽמִמֹּעֲצֹ֖תֵיהֶ֣ם יִשְׂבָּֽעוּ׃ כִּ֤י לבמְשׁוּבַ֣ת פְּתָיִ֣ם תַּֽהַרְגֵ֑ם וְשַׁלְוַ֖ת כְּסִילִ֣ים תְּאַבְּדֵֽם׃ וְשֹׁמֵ֣עַֽ לגלִ֭י יִשְׁכָּן־בֶּ֑טַח וְ֝שַׁאֲנַ֗ן מִפַּ֥חַד רָעָֽה׃ פ
בְּ֭נִי אבאִם־תִּקַּ֣ח אֲמָרָ֑י וּ֝מִצְוֺתַ֗י תִּצְפֹּ֥ן אִתָּֽךְ׃ לְהַקְשִׁ֣יב בלַֽחָכְמָ֣ה אָזְנֶ֑ךָ תַּטֶּ֥ה לִ֝בְּךָ֗ לַתְּבוּנָֽה׃ כִּ֤י גאִ֣ם לַבִּינָ֣ה תִקְרָ֑א לַ֝תְּבוּנָ֗ה תִּתֵּ֥ן קוֹלֶֽךָ׃ אִםד־תְּבַקְשֶׁ֥נָּה כַכָּ֑סֶף וְֽכַמַּטְמוֹנִ֥ים תַּחְפְּשֶֽׂנָּה׃ אָ֗ז התָּ֭בִין יִרְאַ֣ת יְהוָ֑ה וְדַ֖עַת אֱלֹהִ֣ים תִּמְצָֽא׃ כִּֽיו־יְ֭הוָה יִתֵּ֣ן חָכְמָ֑ה מִ֝פִּ֗יו דַּ֣עַת וּתְבוּנָֽה׃ וצפן זיִצְפֹּ֣ן לַ֭יְשָׁרִים תּוּשִׁיָּ֑ה מָ֝גֵ֗ן לְהֹ֣לְכֵי תֹֽם׃ לִ֭נְצֹר חאָרְח֣וֹת מִשְׁפָּ֑ט וְדֶ֖רֶךְ חסידו חֲסִידָ֣יו יִשְׁמֹֽר׃ אָ֗ז טתָּ֭בִין צֶ֣דֶק וּמִשְׁפָּ֑ט וּ֝מֵישָׁרִ֗ים כָּל־מַעְגַּל־טֽוֹב׃ כִּֽיי־תָב֣וֹא חָכְמָ֣ה בְלִבֶּ֑ךָ וְ֝דַ֗עַת לְֽנַפְשְׁךָ֥ יִנְעָֽם׃ מְ֭זִמָּה יאתִּשְׁמֹ֥ר עָלֶ֗יךָ תְּבוּנָ֥ה תִנְצְרֶֽכָּה׃ לְ֭הַצִּ֣ילְךָ יבמִדֶּ֣רֶךְ רָ֑ע מֵ֝אִ֗ישׁ מְדַבֵּ֥ר תַּהְפֻּכֽוֹת׃ הַ֭עֹ֣זְבִים יגאָרְח֣וֹת יֹ֑שֶׁר לָ֝לֶ֗כֶת בְּדַרְכֵי־חֹֽשֶׁךְ׃ הַ֭שְּׂמֵחִים ידלַעֲשׂ֥וֹת רָ֑ע יָ֝גִ֗ילוּ בְּֽתַהְפֻּכ֥וֹת רָֽע׃ אֲשֶׁ֣ר טואָרְחֹתֵיהֶ֣ם עִקְּשִׁ֑ים וּ֝נְלוֹזִ֗ים בְּמַעְגְּלוֹתָֽם׃ לְ֭הַצִּ֣ילְךָ טזמֵאִשָּׁ֣ה זָרָ֑ה מִ֝נָּכְרִיָּ֗ה אֲמָרֶ֥יהָ הֶחֱלִֽיקָה׃ הַ֭עֹזֶבֶת יזאַלּ֣וּף נְעוּרֶ֑יהָ וְאֶת־בְּרִ֖ית אֱלֹהֶ֣יהָ שָׁכֵֽחָה׃ כִּ֤י יחשָׁ֣חָה אֶל־מָ֣וֶת בֵּיתָ֑הּ וְאֶל־רְ֝פָאִ֗ים מַעְגְּלֹתֶֽיהָ׃ כָּליט־בָּ֭אֶיהָ לֹ֣א יְשׁוּב֑וּן וְלֹֽא־יַ֝שִּׂ֗יגוּ אָרְח֥וֹת חַיִּֽים׃ לְמַ֗עַן כתֵּ֭לֵךְ בְּדֶ֣רֶךְ טוֹבִ֑ים וְאָרְח֖וֹת צַדִּיקִ֣ים תִּשְׁמֹֽר׃ כִּֽיכא־יְשָׁרִ֥ים יִשְׁכְּנוּ אָ֑רֶץ וּ֝תְמִימִ֗ים יִוָּ֥תְרוּ בָֽהּ׃ וּ֭רְשָׁעִים כבמֵאֶ֣רֶץ יִכָּרֵ֑תוּ וּ֝בוֹגְדִ֗ים יִסְּח֥וּ מִמֶּֽנָּה׃ פ
בְּ֭נִי אגתּוֹרָתִ֣י אַל־תִּשְׁכָּ֑ח וּ֝מִצְוֺתַ֗י יִצֹּ֥ר לִבֶּֽךָ׃ כִּ֤י באֹ֣רֶךְ יָ֭מִים וּשְׁנ֣וֹת חַיִּ֑ים וְ֝שָׁל֗וֹם יוֹסִ֥יפוּ לָֽךְ׃ חֶ֥סֶד גוֶאֱמֶ֗ת אַֽל־יַעַ֫זְבֻ֥ךָ קָשְׁרֵ֥ם עַל־גַּרְגְּרוֹתֶ֑יךָ כָּ֝תְבֵ֗ם עַל־ל֥וּחַ לִבֶּֽךָ׃ וּמְצָאד־חֵ֖ן וְשֵֽׂכֶל־ט֑וֹב בְּעֵינֵ֖י אֱלֹהִ֣ים וְאָדָֽם׃ פ
בְּטַ֣ח האֶל־יְ֭הוָה בְּכָל־לִבֶּ֑ךָ וְאֶל־בִּֽ֝ינָתְךָ֗ אַל־תִּשָּׁעֵֽן׃ בְּכָלו־דְּרָכֶ֥יךָ דָעֵ֑הוּ וְ֝ה֗וּא יְיַשֵּׁ֥ר אֹֽרְחֹתֶֽיךָ׃ אַלז־תְּהִ֣י חָכָ֣ם בְּעֵינֶ֑יךָ יְרָ֥א אֶת־יְ֝הוָ֗ה וְס֣וּר מֵרָֽע׃ רִ֭פְאוּת חתְּהִ֣י לְשָׁרֶּ֑ךָ וְ֝שִׁקּ֗וּי לְעַצְמוֹתֶֽיךָ׃ כַּבֵּ֣ד טאֶת־יְ֭הוָה מֵהוֹנֶ֑ךָ וּ֝מֵרֵאשִׁ֗ית כָּל־תְּבוּאָתֶֽךָ׃ וְיִמָּלְא֣וּ יאֲסָמֶ֣יךָ שָׂבָ֑ע וְ֝תִיר֗וֹשׁ יְקָבֶ֥יךָ יִפְרֹֽצוּ׃ פ
מוּסַ֣ר יאיְ֭הוָה בְּנִ֣י אַל־תִּמְאָ֑ס וְאַל־תָּ֝קֹ֗ץ בְּתוֹכַחְתּֽוֹ׃ כִּ֤י יבאֶ֥ת אֲשֶׁ֣ר יֶאֱהַ֣ב יְהוָ֣ה יוֹכִ֑יחַ וּ֝כְאָ֗ב אֶת־בֵּ֥ן יִרְצֶֽה׃ אַשְׁרֵ֣י יגאָ֭דָם מָצָ֣א חָכְמָ֑ה וְ֝אָדָ֗ם יָפִ֥יק תְּבוּנָֽה׃ כִּ֤י ידט֣וֹב סַ֭חְרָהּ מִסְּחַר־כָּ֑סֶף וּ֝מֵחָר֗וּץ תְּבוּאָתָֽהּ׃ יְקָ֣רָה טוהִ֭יא מפניים מִפְּנִינִ֑ים וְכָל־חֲ֝פָצֶ֗יךָ לֹ֣א יִֽשְׁווּ־בָֽהּ׃ אֹ֣רֶךְ טזיָ֭מִים בִּֽימִינָ֑הּ בִּ֝שְׂמֹאולָ֗הּ עֹ֣שֶׁר וְכָבֽוֹד׃ דְּרָכֶ֥יהָ יזדַרְכֵי־נֹ֑עַם וְֽכָל־נְתִ֖יבוֹתֶ֣יהָ שָׁלֽוֹם׃ עֵץיח־חַיִּ֣ים הִ֭יא לַמַּחֲזִיקִ֣ים בָּ֑הּ וְֽתֹמְכֶ֥יהָ מְאֻשָּֽׁר׃ פ
יְֽהוָ֗ה יטבְּחָכְמָ֥ה יָֽסַד־אָ֑רֶץ כּוֹנֵ֥ן שָׁ֝מַ֗יִם בִּתְבוּנָֽה׃ בְּ֭דַעְתּוֹ כתְּהוֹמ֣וֹת נִבְקָ֑עוּ וּ֝שְׁחָקִ֗ים יִרְעֲפוּ־טָֽל׃ בְּ֭נִי כאאַל־יָלֻ֣זוּ מֵעֵינֶ֑יךָ נְצֹ֥ר תֻּ֝שִׁיָּ֗ה וּמְזִמָּֽה׃ וְיִֽהְי֣וּ כבחַיִּ֣ים לְנַפְשֶׁ֑ךָ וְ֝חֵ֗ן לְגַרְגְּרֹתֶֽיךָ׃ אָ֤ז כגתֵּלֵ֣ךְ לָבֶ֣טַח דַּרְכֶּ֑ךָ וְ֝רַגְלְךָ֗ לֹ֣א תִגּֽוֹף׃ אִםכד־תִּשְׁכַּ֥ב לֹֽא־תִפְחָ֑ד וְ֝שָׁכַבְתָּ֗ וְֽעָרְבָ֥ה שְׁנָתֶֽךָ׃ אַלכה־תִּ֭ירָא מִפַּ֣חַד פִּתְאֹ֑ם וּמִשֹּׁאַ֥ת רְ֝שָׁעִ֗ים כִּ֣י תָבֹֽא׃ כִּֽיכו־יְ֭הוָה יִהְיֶ֣ה בְכִסְלֶ֑ךָ וְשָׁמַ֖ר רַגְלְךָ֣ מִלָּֽכֶד׃ אַלכז־תִּמְנַע־ט֥וֹב מִבְּעָלָ֑יו בִּהְי֨וֹת לְאֵ֖ל ידיך יָדְךָ֣ לַעֲשֽׂוֹת׃ אַלכח־תֹּ֘אמַ֤ר לרעיך לְרֵֽעֲךָ֨ ׀ לֵ֣ךְ וָ֭שׁוּב וּמָחָ֥ר אֶתֵּ֗ן וְיֵ֣שׁ אִתָּֽךְ׃ אַלכט־תַּחֲרֹ֣שׁ עַל־רֵעֲךָ֣ רָעָ֑ה וְהֽוּא־יוֹשֵׁ֖ב לָבֶ֣טַח אִתָּֽךְ׃ אַלל־תרוב תָּרִ֣יב עִם־אָדָ֣ם חִנָּ֑ם אִם־לֹ֖א גְמָלְךָ֣ רָעָֽה׃ אַללא־תְּ֭קַנֵּא בְּאִ֣ישׁ חָמָ֑ס וְאַל־תִּ֝בְחַ֗ר בְּכָל־דְּרָכָֽיו׃ כִּ֤י לבתוֹעֲבַ֣ת יְהוָ֣ה נָל֑וֹז וְֽאֶת־יְשָׁרִ֥ים סוֹדֽוֹ׃ מְאֵרַ֣ת לגיְ֭הוָה בְּבֵ֣ית רָשָׁ֑ע וּנְוֵ֖ה צַדִּיקִ֣ים יְבָרֵֽךְ׃ אִםלד־לַלֵּצִ֥ים הֽוּא־יָלִ֑יץ ולעניים וְ֝לַעֲנָוִ֗ים יִתֶּן־חֵֽן׃ כָּ֭בוֹד להחֲכָמִ֣ים יִנְחָ֑לוּ וּ֝כְסִילִ֗ים מֵרִ֥ים קָלֽוֹן׃ פ
שִׁמְע֣וּ דאבָ֭נִים מ֣וּסַר אָ֑ב וְ֝הַקְשִׁ֗יבוּ לָדַ֥עַת בִּינָֽה׃ כִּ֤י בלֶ֣קַח ט֭וֹב נָתַ֣תִּי לָכֶ֑ם תּֽ֝וֹרָתִ֗י אַֽל־תַּעֲזֹֽבוּ׃ כִּיג־בֵ֭ן הָיִ֣יתִי לְאָבִ֑י רַ֥ךְ וְ֝יָחִ֗יד לִפְנֵ֥י אִמִּֽי׃ וַיֹּרֵ֗נִי דוַיֹּ֥אמֶר לִ֗י יִֽתְמָךְ־דְּבָרַ֥י לִבֶּ֑ךָ שְׁמֹ֖ר מִצְוֺתַ֣י וֶֽחְיֵֽה׃ קְנֵ֣ה החָ֭כְמָה קְנֵ֣ה בִינָ֑ה אַל־תִּשְׁכַּ֥ח וְאַל־תֵּ֝֗ט מֵֽאִמְרֵי־פִֽי׃ אַלו־תַּעַזְבֶ֥הָ וְתִשְׁמְרֶ֑ךָּ אֱהָבֶ֥הָ וְתִצְּרֶֽךָּ׃ רֵאשִׁ֣ית זחָ֭כְמָה קְנֵ֣ה חָכְמָ֑ה וּבְכָל־קִ֝נְיָנְךָ֗ קְנֵ֣ה בִינָֽה׃ סַלְסְלֶ֥הָ חוּֽתְרוֹמְמֶ֑ךָּ תְּ֝כַבֵּ֗דְךָ כִּ֣י תְחַבְּקֶֽנָּה׃ תִּתֵּ֣ן טלְ֭רֹאשְׁךָ לִוְיַת־חֵ֑ן עֲטֶ֖רֶת תִּפְאֶ֣רֶת תְּמַגְּנֶֽךָּ׃ שְׁמַ֣ע יבְּ֭נִי וְקַ֣ח אֲמָרָ֑י וְיִרְבּ֥וּ לְ֝ךָ֗ שְׁנ֣וֹת חַיִּֽים׃ בְּדֶ֣רֶךְ יאחָ֭כְמָה הֹרֵתִ֑יךָ הִ֝דְרַכְתִּ֗יךָ בְּמַעְגְּלֵי־יֹֽשֶׁר׃ בְּֽ֭לֶכְתְּךָ יבלֹא־יֵצַ֣ר צַעֲדֶ֑ךָ וְאִם־תָּ֝ר֗וּץ לֹ֣א תִכָּשֵֽׁל׃ הַחֲזֵ֣ק יגבַּמּוּסָ֣ר אַל־תֶּ֑רֶף נִ֝צְּרֶ֗הָ כִּי־הִ֥יא חַיֶּֽיךָ׃ בְּאֹ֣רַח ידרְ֭שָׁעִים אַל־תָּבֹ֑א וְאַל־תְּ֝אַשֵּׁ֗ר בְּדֶ֣רֶךְ רָעִֽים׃ פְּרָעֵ֥הוּ טואַל־תַּעֲבָר־בּ֑וֹ שְׂטֵ֖ה מֵעָלָ֣יו וַעֲבֽוֹר׃ כִּ֤י טזלֹ֣א יִֽ֭שְׁנוּ אִם־לֹ֣א יָרֵ֑עוּ וְֽנִגְזְלָ֥ה שְׁ֝נָתָ֗ם אִם־לֹ֥א יכשולו יַכְשִֽׁילוּ׃ כִּ֣י יזלָ֭חֲמוּ לֶ֣חֶם רֶ֑שַׁע וְיֵ֖ין חֲמָסִ֣ים יִשְׁתּֽוּ׃ וְאֹ֣רַח יחצַ֭דִּיקִים כְּא֣וֹר נֹ֑גַהּ הוֹלֵ֥ךְ וָ֝א֗וֹר עַד־נְכ֥וֹן הַיּֽוֹם׃ דֶּ֣רֶךְ יטרְ֭שָׁעִים כָּֽאֲפֵלָ֑ה לֹ֥א יָ֝דְע֗וּ בַּמֶּ֥ה יִכָּשֵֽׁלוּ׃ פ
בְּ֭נִי כלִדְבָרַ֣י הַקְשִׁ֑יבָה לַ֝אֲמָרַ֗י הַט־אָזְנֶֽךָ׃ אַלכא־יַלִּ֥יזוּ מֵעֵינֶ֑יךָ שָׁ֝מְרֵ֗ם בְּת֣וֹךְ לְבָבֶֽךָ׃ כִּֽיכב־חַיִּ֣ים הֵ֭ם לְמֹצְאֵיהֶ֑ם וּֽלְכָל־בְּשָׂר֥וֹ מַרְפֵּֽא׃ מִֽכָּלכג־מִ֭שְׁמָר נְצֹ֣ר לִבֶּ֑ךָ כִּֽי־מִ֝מֶּ֗נּוּ תּוֹצְא֥וֹת חַיִּֽים׃ הָסֵ֣ר כדמִ֭מְּךָ עִקְּשׁ֣וּת פֶּ֑ה וּלְז֥וּת שְׂ֝פָתַ֗יִם הַרְחֵ֥ק מִמֶּֽךָּ׃ עֵ֭ינֶיךָ כהלְנֹ֣כַח יַבִּ֑יטוּ וְ֝עַפְעַפֶּ֗יךָ יַיְשִׁ֥רוּ נֶגְדֶּֽךָ׃ פַּ֭לֵּס כומַעְגַּ֣ל רַגְלֶ֑ךָ וְֽכָל־דְּרָכֶ֥יךָ יִכֹּֽנוּ׃ אַֽלכז־תֵּט־יָמִ֥ין וּשְׂמֹ֑אול הָסֵ֖ר רַגְלְךָ֣ מֵרָֽע׃ בְּ֭נִי אהלְחָכְמָתִ֣י הַקְשִׁ֑יבָה לִ֝תְבוּנָתִ֗י הַט־אָזְנֶֽךָ׃ לִשְׁמֹ֥ר במְזִמּ֑וֹת וְ֝דַ֗עַת שְׂפָתֶ֥יךָ יִנְצֹֽרוּ׃ כִּ֤י גנֹ֣פֶת תִּ֭טֹּפְנָה שִׂפְתֵ֣י זָרָ֑ה וְחָלָ֖ק מִשֶּׁ֣מֶן חִכָּֽהּ׃ וְֽ֭אַחֲרִיתָהּ דמָרָ֣ה כַֽלַּעֲנָ֑ה חַ֝דָּ֗ה כְּחֶ֣רֶב פִּיּֽוֹת׃ רַ֭גְלֶיהָ היֹרְד֣וֹת מָ֑וֶת שְׁ֝א֗וֹל צְעָדֶ֥יהָ יִתְמֹֽכוּ׃ אֹ֣רַח וחַ֭יִּים פֶּן־תְּפַלֵּ֑ס נָע֥וּ מַ֝עְגְּלֹתֶ֗יהָ לֹ֣א תֵדָֽע׃ פ
וְעַתָּ֣ה זבָ֭נִים שִׁמְעוּ־לִ֑י וְאַל־תָּ֝ס֗וּרוּ מֵאִמְרֵי־פִֽי׃ הַרְחֵ֣ק חמֵעָלֶ֣יהָ דַרְכֶּ֑ךָ וְאַל־תִּ֝קְרַ֗ב אֶל־פֶּ֥תַח בֵּיתָֽהּ׃ פֶּןט־תִּתֵּ֣ן לַאֲחֵרִ֣ים הוֹדֶ֑ךָ וּ֝שְׁנֹתֶ֗יךָ לְאַכְזָרִֽי׃ פֶּֽןי־יִשְׂבְּע֣וּ זָרִ֣ים כֹּחֶ֑ךָ וַ֝עֲצָבֶ֗יךָ בְּבֵ֣ית נָכְרִֽי׃ וְנָהַמְתָּ֥ יאבְאַחֲרִיתֶ֑ךָ בִּכְל֥וֹת בְּ֝שָׂרְךָ֗ וּשְׁאֵרֶֽךָ׃ וְֽאָמַרְתָּ֗ יבאֵ֭יךְ שָׂנֵ֣אתִי מוּסָ֑ר וְ֝תוֹכַ֗חַת נָאַ֥ץ לִבִּֽי׃ וְֽלֹאיג־שָׁ֭מַעְתִּי בְּק֣וֹל מוֹרָ֑י וְ֝לִֽמְלַמְּדַ֗י לֹא־הִטִּ֥יתִי אָזְנִֽי׃ כִּ֭מְעַט ידהָיִ֣יתִי בְכָל־רָ֑ע בְּת֖וֹךְ קָהָ֣ל וְעֵדָֽה׃ שְׁתֵהטו־מַ֥יִם מִבּוֹרֶ֑ךָ וְ֝נֹזְלִ֗ים מִתּ֥וֹךְ בְּאֵרֶֽךָ׃ יָפ֣וּצוּ טזמַעְיְנֹתֶ֣יךָ ח֑וּצָה בָּ֝רְחֹב֗וֹת פַּלְגֵי־מָֽיִם׃ יִֽהְיוּיז־לְךָ֥ לְבַדֶּ֑ךָ וְאֵ֖ין לְזָרִ֣ים אִתָּֽךְ׃ יְהִֽייח־מְקוֹרְךָ֥ בָר֑וּךְ וּ֝שְׂמַ֗ח מֵאֵ֥שֶׁת נְעוּרֶֽךָ׃ אַיֶּ֥לֶת יטאֲהָבִ֗ים וְֽיַעֲלַ֫ת־חֵ֥ן דַּ֭דֶּיהָ יְרַוֻּ֣ךָ בְכָל־עֵ֑ת בְּ֝אַהֲבָתָ֗הּ תִּשְׁגֶּ֥ה תָמִֽיד׃ וְלָ֤מָּה כתִשְׁגֶּ֣ה בְנִ֣י בְזָרָ֑ה וּ֝תְחַבֵּ֗ק חֵ֣ק נָכְרִיָּֽה׃ כִּ֤י כאנֹ֨כַח ׀ עֵינֵ֣י יְ֭הוָה דַּרְכֵי־אִ֑ישׁ וְֽכָל־מַעְגְּלֹתָ֥יו מְפַלֵּֽס׃ עַֽווֹנוֹתָ֗יו כביִלְכְּדֻנ֥וֹ אֶת־הָרָשָׁ֑ע וּבְחַבְלֵ֥י חַ֝טָּאת֗וֹ יִתָּמֵֽךְ׃ ה֗וּא כגיָ֭מוּת בְּאֵ֣ין מוּסָ֑ר וּבְרֹ֖ב אִוַּלְתּ֣וֹ יִשְׁגֶּֽה׃ פ
בְּ֭נִי אואִם־עָרַ֣בְתָּ לְרֵעֶ֑ךָ תָּקַ֖עְתָּ לַזָּ֣ר כַּפֶּֽיךָ׃ נוֹקַ֥שְׁתָּ בבְאִמְרֵי־פִ֑יךָ נִ֝לְכַּ֗דְתָּ בְּאִמְרֵי־פִֽיךָ׃ עֲשֵׂ֨ה גזֹ֥את אֵפ֪וֹא ׀ בְּנִ֡י וְֽהִנָּצֵ֗ל כִּ֘י בָ֤אתָ בְכַף־רֵעֶ֑ךָ לֵ֥ךְ הִ֝תְרַפֵּ֗ס וּרְהַ֥ב רֵעֶֽיךָ׃ אַלד־תִּתֵּ֣ן שֵׁנָ֣ה לְעֵינֶ֑יךָ וּ֝תְנוּמָ֗ה לְעַפְעַפֶּֽיךָ׃ הִ֭נָּצֵל הכִּצְבִ֣י מִיָּ֑ד וּ֝כְצִפּ֗וֹר מִיַּ֥ד יָקֽוּשׁ׃ פ
לֵֽךְו־אֶל־נְמָלָ֥ה עָצֵ֑ל רְאֵ֖ה דְרָכֶ֣יהָ וַחֲכָֽם׃ אֲשֶׁ֖ר זאֵֽין־לָ֥הּ קָצִ֗ין שֹׁטֵ֥ר וּמֹשֵֽׁל׃ תָּכִ֣ין חבַּקַּ֣יִץ לַחְמָ֑הּ אָגְרָ֥ה בַ֝קָּצִ֗יר מַאֲכָלָֽהּ׃ עַדט־מָתַ֖י עָצֵ֥ל ׀ תִּשְׁכָּ֑ב מָ֝תַ֗י תָּק֥וּם מִשְּׁנָתֶֽךָ׃ מְעַ֣ט ישֵׁ֭נוֹת מְעַ֣ט תְּנוּמ֑וֹת מְעַ֓ט ׀ חִבֻּ֖ק יָדַ֣יִם לִשְׁכָּֽב׃ וּבָֽאיא־כִמְהַלֵּ֥ךְ רֵאשֶׁ֑ךָ וּ֝מַחְסֹֽרְךָ֗ כְּאִ֣ישׁ מָגֵֽן׃ פ
אָדָ֣ם יבבְּ֭לִיַּעַל אִ֣ישׁ אָ֑וֶן ה֝וֹלֵ֗ךְ עִקְּשׁ֥וּת פֶּֽה׃ קֹרֵ֣ץ יגבְּ֭עֵינָו מֹלֵ֣ל בְּרַגְלָ֑ו מֹ֝רֶ֗ה בְּאֶצְבְּעֹתָֽיו׃ תַּֽהְפֻּכ֨וֹת יד׀ בְּלִבּ֗וֹ חֹרֵ֣שׁ רָ֣ע בְּכָל־עֵ֑ת מדנים מִדְיָנִ֥ים יְשַׁלֵּֽחַ׃ עַלטו־כֵּ֗ן פִּ֭תְאֹם יָב֣וֹא אֵיד֑וֹ פֶּ֥תַע יִ֝שָּׁבֵ֗ר וְאֵ֣ין מַרְפֵּֽא׃ פ
שֶׁשׁטז־הֵ֭נָּה שָׂנֵ֣א יְהוָ֑ה וְ֝שֶׁ֗בַע תועבות תּוֹעֲבַ֥ת נַפְשֽׁוֹ׃ עֵינַ֣יִם יזרָ֭מוֹת לְשׁ֣וֹן שָׁ֑קֶר וְ֝יָדַ֗יִם שֹׁפְכ֥וֹת דָּם־נָקִֽי׃ לֵ֗ב יחחֹ֭רֵשׁ מַחְשְׁב֣וֹת אָ֑וֶן רַגְלַ֥יִם מְ֝מַהֲר֗וֹת לָר֥וּץ לָֽרָעָה׃ יָפִ֣יחַ יטכְּ֭זָבִים עֵ֣ד שָׁ֑קֶר וּמְשַׁלֵּ֥חַ מְ֝דָנִ֗ים בֵּ֣ין אַחִֽים׃ פ
נְצֹ֣ר כבְּ֭נִי מִצְוַ֣ת אָבִ֑יךָ וְאַל־תִּ֝טֹּ֗שׁ תּוֹרַ֥ת אִמֶּֽךָ׃ קָשְׁרֵ֣ם כאעַל־לִבְּךָ֣ תָמִ֑יד עָ֝נְדֵ֗ם עַל־גַּרְגְּרֹתֶֽךָ׃ בְּהִתְהַלֶּכְךָ֨ כב׀ תַּנְחֶ֬ה אֹתָ֗ךְ בְּֽ֭שָׁכְבְּךָ תִּשְׁמֹ֣ר עָלֶ֑יךָ וַ֝הֲקִיצ֗וֹתָ הִ֣יא תְשִׂיחֶֽךָ׃ כִּ֤י כגנֵ֣ר מִ֭צְוָה וְת֣וֹרָה א֑וֹר וְדֶ֥רֶךְ חַ֝יִּ֗ים תּוֹכְח֥וֹת מוּסָֽר׃ לִ֭שְׁמָרְךָ כדמֵאֵ֣שֶׁת רָ֑ע מֵֽ֝חֶלְקַ֗ת לָשׁ֥וֹן נָכְרִיָּֽה׃ אַלכה־תַּחְמֹ֣ד יָ֭פְיָהּ בִּלְבָבֶ֑ךָ וְאַל־תִּ֝קָּֽחֲךָ֗ בְּעַפְעַפֶּֽיהָ׃ כִּ֤י כובְעַד־אִשָּׁ֥ה זוֹנָ֗ה עַֽד־כִּכַּ֫ר לָ֥חֶם וְאֵ֥שֶׁת אִ֑ישׁ נֶ֖פֶשׁ יְקָרָ֣ה תָצֽוּד׃ פ
הֲיַחְתֶּ֤ה כזאִ֓ישׁ אֵ֬שׁ בְּחֵיק֑וֹ וּ֝בְגָדָ֗יו לֹ֣א תִשָּׂרַֽפְנָה׃ אִםכח־יְהַלֵּ֣ךְ אִ֭ישׁ עַל־הַגֶּחָלִ֑ים וְ֝רַגְלָ֗יו לֹ֣א תִכָּוֶֽינָה׃ כֵּ֗ן כטהַ֭בָּא אֶל־אֵ֣שֶׁת רֵעֵ֑הוּ לֹ֥א יִ֝נָּקֶ֗ה כָּֽל־הַנֹּגֵ֥עַ בָּֽהּ׃ לֹאל־יָב֣וּזוּ לַ֭גַּנָּב כִּ֣י יִגְנ֑וֹב לְמַלֵּ֥א נַ֝פְשׁ֗וֹ כִּ֣י יִרְעָֽב׃ וְ֭נִמְצָא לאיְשַׁלֵּ֣ם שִׁבְעָתָ֑יִם אֶת־כָּל־ה֖וֹן בֵּית֣וֹ יִתֵּֽן׃ נֹאֵ֣ף לבאִשָּׁ֣ה חֲסַר־לֵ֑ב מַֽשְׁחִ֥ית נַ֝פְשׁ֗וֹ ה֣וּא יַעֲשֶֽׂנָּה׃ נֶֽגַעלג־וְקָל֥וֹן יִמְצָ֑א וְ֝חֶרְפָּת֗וֹ לֹ֣א תִמָּחֶֽה׃ כִּֽילד־קִנְאָ֥ה חֲמַת־גָּ֑בֶר וְלֹֽא־יַ֝חְמ֗וֹל בְּי֣וֹם נָקָֽם׃ לֹאלה־יִ֭שָּׂא פְּנֵ֣י כָל־כֹּ֑פֶר וְלֹֽא־יֹ֝אבֶ֗ה כִּ֣י תַרְבֶּה־שֹֽׁחַד׃ פ
בְּ֭נִי אזשְׁמֹ֣ר אֲמָרָ֑י וּ֝מִצְוֺתַ֗י תִּצְפֹּ֥ן אִתָּֽךְ׃ שְׁמֹ֣ר במִצְוֺתַ֣י וֶחְיֵ֑ה וְ֝תוֹרָתִ֗י כְּאִישׁ֥וֹן עֵינֶֽיךָ׃ קָשְׁרֵ֥ם געַל־אֶצְבְּעֹתֶ֑יךָ כָּ֝תְבֵ֗ם עַל־ל֥וּחַ לִבֶּֽךָ׃ אֱמֹ֣ר דלַֽ֭חָכְמָה אֲחֹ֣תִי אָ֑תְּ וּ֝מֹדָ֗ע לַבִּינָ֥ה תִקְרָֽא׃ לִ֭שְׁמָרְךָ המֵאִשָּׁ֣ה זָרָ֑ה מִ֝נָּכְרִיָּ֗ה אֲמָרֶ֥יהָ הֶחֱלִֽיקָה׃ כִּ֭י ובְּחַלּ֣וֹן בֵּיתִ֑י בְּעַ֖ד אֶשְׁנַבִּ֣י נִשְׁקָֽפְתִּי׃ וָאֵ֤רֶא זבַפְּתָאיִ֗ם אָ֘בִ֤ינָה בַבָּנִ֗ים נַ֣עַר חֲסַר־לֵֽב׃ עֹבֵ֣ר חבַּ֭שּׁוּק אֵ֣צֶל פִּנָּ֑הּ וְדֶ֖רֶךְ בֵּיתָ֣הּ יִצְעָֽד׃ בְּנֶֽשֶׁףט־בְּעֶ֥רֶב י֑וֹם בְּאִישׁ֥וֹן לַ֝֗יְלָה וַאֲפֵלָֽה׃ וְהִנֵּ֣ה יאִ֭שָּׁה לִקְרָאת֑וֹ שִׁ֥ית ז֝וֹנָ֗ה וּנְצֻ֥רַת לֵֽב׃ הֹמִיָּ֣ה יאהִ֣יא וְסֹרָ֑רֶת בְּ֝בֵיתָ֗הּ לֹא־יִשְׁכְּנ֥וּ רַגְלֶֽיהָ׃ פַּ֤עַם יב׀ בַּח֗וּץ פַּ֥עַם בָּרְחֹב֑וֹת וְאֵ֖צֶל כָּל־פִּנָּ֣ה תֶאֱרֹֽב׃ וְהֶחֱזִ֣יקָה יגבּ֭וֹ וְנָ֣שְׁקָה־לּ֑וֹ הֵעֵ֥זָה פָ֝נֶ֗יהָ וַתֹּ֣אמַר לֽוֹ׃ זִבְחֵ֣י ידשְׁלָמִ֣ים עָלָ֑י הַ֝יּ֗וֹם שִׁלַּ֥מְתִּי נְדָרָֽי׃ עַלטו־כֵּ֭ן יָצָ֣אתִי לִקְרָאתֶ֑ךָ לְשַׁחֵ֥ר פָּ֝נֶ֗יךָ וָאֶמְצָאֶֽךָּ׃ מַ֭רְבַדִּים טזרָבַ֣דְתִּי עַרְשִׂ֑י חֲ֝טֻב֗וֹת אֵט֥וּן מִצְרָֽיִם׃ נַ֥פְתִּי יזמִשְׁכָּבִ֑י מֹ֥ר אֲ֝הָלִ֗ים וְקִנָּמֽוֹן׃ לְכָ֤ה יחנִרְוֶ֣ה דֹ֭דִים עַד־הַבֹּ֑קֶר נִ֝תְעַלְּסָ֗ה בָּאֳהָבִֽים׃ כִּ֤י יטאֵ֣ין הָאִ֣ישׁ בְּבֵית֑וֹ הָ֝לַ֗ךְ בְּדֶ֣רֶךְ מֵרָחֽוֹק׃ צְֽרוֹרכ־הַ֭כֶּסֶף לָקַ֣ח בְּיָד֑וֹ לְי֥וֹם הַ֝כֵּ֗סֶא יָבֹ֥א בֵיתֽוֹ׃ הִ֭טַּתּוּ כאבְּרֹ֣ב לִקְחָ֑הּ בְּחֵ֥לֶק שְׂ֝פָתֶ֗יהָ תַּדִּיחֶֽנּוּ׃ ה֤וֹלֵ֥ךְ כבאַחֲרֶ֗יהָ פִּ֫תְאֹ֥ם כְּ֭שׁוֹר אֶל־טָ֣בַח יָב֑וֹא וּ֝כְעֶ֗כֶס אֶל־מוּסַ֥ר אֱוִֽיל׃ עַ֤ד כגיְפַלַּ֪ח חֵ֡ץ כְּֽבֵד֗וֹ כְּמַהֵ֣ר צִפּ֣וֹר אֶל־פָּ֑ח וְלֹֽא־יָ֝דַ֗ע כִּֽי־בְנַפְשׁ֥וֹ הֽוּא׃ פ
וְעַתָּ֣ה כדבָ֭נִים שִׁמְעוּ־לִ֑י וְ֝הַקְשִׁ֗יבוּ לְאִמְרֵי־פִֽי׃ אַלכה־יֵ֣שְׂטְ אֶל־דְּרָכֶ֣יהָ לִבֶּ֑ךָ אַל־תֵּ֝תַע בִּנְתִיבוֹתֶֽיהָ׃ כִּֽיכו־רַבִּ֣ים חֲלָלִ֣ים הִפִּ֑ילָה וַ֝עֲצֻמִ֗ים כָּל־הֲרֻגֶֽיהָ׃ דַּרְכֵ֣י כזשְׁא֣וֹל בֵּיתָ֑הּ יֹ֝רְד֗וֹת אֶל־חַדְרֵי־מָֽוֶת׃ פ
הֲלֹֽאחא־חָכְמָ֥ה תִקְרָ֑א וּ֝תְבוּנָ֗ה תִּתֵּ֥ן קוֹלָֽהּ׃ בְּרֹאשׁב־מְרוֹמִ֥ים עֲלֵי־דָ֑רֶךְ בֵּ֖ית נְתִיב֣וֹת נִצָּֽבָה׃ לְיַדג־שְׁעָרִ֥ים לְפִי־קָ֑רֶת מְב֖וֹא פְתָחִ֣ים תָּרֹֽנָּה׃ אֲלֵיכֶ֣ם דאִישִׁ֣ים אֶקְרָ֑א וְ֝קוֹלִ֗י אֶל־בְּנֵ֥י אָדָֽם׃ הָבִ֣ינוּ הפְתָאיִ֣ם עָרְמָ֑ה וּ֝כְסִילִ֗ים הָבִ֥ינוּ לֵֽב׃ שִׁ֭מְעוּ וכִּֽי־נְגִידִ֣ים אֲדַבֵּ֑ר וּמִפְתַּ֥ח שְׂ֝פָתַ֗י מֵישָׁרִֽים׃ כִּֽיז־אֱ֭מֶת יֶהְגֶּ֣ה חִכִּ֑י וְתוֹעֲבַ֖ת שְׂפָתַ֣י רֶֽשַׁע׃ בְּצֶ֥דֶק חכָּל־אִמְרֵי־פִ֑י אֵ֥ין בָּ֝הֶ֗ם נִפְתָּ֥ל וְעִקֵּֽשׁ׃ כֻּלָּ֣ם טנְ֭כֹחִים לַמֵּבִ֑ין וִֽ֝ישָׁרִ֗ים לְמֹ֣צְאֵי דָֽעַת׃ קְחֽוּי־מוּסָרִ֥י וְאַל־כָּ֑סֶף וְ֝דַ֗עַת מֵחָר֥וּץ נִבְחָֽר׃ כִּֽייא־טוֹבָ֣ה חָ֭כְמָה מִפְּנִינִ֑ים וְכָל־חֲ֝פָצִ֗ים לֹ֣א יִֽשְׁווּ־בָֽהּ׃ אֲֽנִייב־חָ֭כְמָה שָׁכַ֣נְתִּי עָרְמָ֑ה וְדַ֖עַת מְזִמּ֣וֹת אֶמְצָֽא׃ יִֽרְאַ֣ת יגיְהוָה֮ שְֽׂנֹ֫את רָ֥ע גֵּ֘אָ֤ה וְגָא֨וֹן ׀ וְדֶ֣רֶךְ רָ֭ע וּפִ֨י תַהְפֻּכ֬וֹת שָׂנֵֽאתִי׃ לִֽייד־עֵ֭צָה וְתוּשִׁיָּ֑ה אֲנִ֥י בִ֝ינָ֗ה לִ֣י גְבוּרָֽה׃ בִּ֭י טומְלָכִ֣ים יִמְלֹ֑כוּ וְ֝רוֹזְנִ֗ים יְחֹ֣קְקוּ צֶֽדֶק׃ בִּ֭י טזשָׂרִ֣ים יָשֹׂ֑רוּ וּ֝נְדִיבִ֗ים כָּל־שֹׁ֥פְטֵי צֶֽדֶק׃ אֲ֭נִי יזאהביה אֹהֲבַ֣י אֵהָ֑ב וּ֝מְשַׁחֲרַ֗י יִמְצָאֻֽנְנִי׃ עֹֽשֶׁריח־וְכָב֥וֹד אִתִּ֑י ה֥וֹן עָ֝תֵ֗ק וּצְדָקָֽה׃ ט֣וֹב יטפִּ֭רְיִי מֵחָר֣וּץ וּמִפָּ֑ז וּ֝תְבוּאָתִ֗י מִכֶּ֥סֶף נִבְחָֽר׃ בְּאֹֽרַחכ־צְדָקָ֥ה אֲהַלֵּ֑ך בְּ֝ת֗וֹךְ נְתִיב֥וֹת מִשְׁפָּֽט׃ לְהַנְחִ֖יל כאאֹהֲבַ֥י ׀ יֵ֑שׁ וְאֹצְרֹ֖תֵיהֶ֣ם אֲמַלֵּֽא׃ פ
יְֽהוָ֗ה כבקָ֭נָנִי רֵאשִׁ֣ית דַּרְכּ֑וֹ קֶ֖דֶם מִפְעָלָ֣יו מֵאָֽז׃ מֵ֭עוֹלָם כגנִסַּ֥כְתִּי מֵרֹ֗אשׁ מִקַּדְמֵי־אָֽרֶץ׃ בְּאֵיןכד־תְּהֹמ֥וֹת חוֹלָ֑לְתִּי בְּאֵ֥ין מַ֝עְיָנ֗וֹת נִכְבַּדֵּי־מָֽיִם׃ בְּטֶ֣רֶם כההָרִ֣ים הָטְבָּ֑עוּ לִפְנֵ֖י גְבָע֣וֹת חוֹלָֽלְתִּי׃ עַדכו־לֹ֣א עָ֭שָׂה אֶ֣רֶץ וְחוּצ֑וֹת וְ֝רֹ֗אשׁ עָפְר֥וֹת תֵּבֵֽל׃ בַּהֲכִינ֣וֹ כזשָׁ֭מַיִם שָׁ֣ם אָ֑נִי בְּח֥וּקוֹ ח֝֗וּג עַל־פְּנֵ֥י תְהֽוֹם׃ בְּאַמְּצ֣וֹ כחשְׁחָקִ֣ים מִמָּ֑עַל בַּ֝עֲז֗וֹז עִינ֥וֹת תְּהוֹם׃ בְּשׂ֘וּמ֤וֹ כטלַיָּ֨ם ׀ חֻקּ֗וֹ וּ֭מַיִם לֹ֣א יַֽעַבְרוּ־פִ֑יו בְּ֝חוּק֗וֹ מ֣וֹסְדֵי אָֽרֶץ׃ וָֽאֶהְיֶ֥ה לאֶצְל֗וֹ אָ֫מ֥וֹן וָֽאֶהְיֶ֣ה שַׁ֭עֲשֻׁעִים י֤וֹם ׀ י֑וֹם מְשַׂחֶ֖קֶת לְפָנָ֣יו בְּכָל־עֵֽת׃ מְ֭שַׂחֶקֶת לאבְּתֵבֵ֣ל אַרְצ֑וֹ וְ֝שַׁעֲשֻׁעַ֗י אֶת־בְּנֵ֥י אָדָֽם׃ פ
וְעַתָּ֣ה לבבָ֭נִים שִׁמְעוּ־לִ֑י וְ֝אַשְׁרֵ֗י דְּרָכַ֥י יִשְׁמֹֽרוּ׃ שִׁמְע֖וּ לגמוּסָ֥ר וַחֲכָ֗מוּ וְאַל־תִּפְרָֽעוּ׃ אַ֥שְֽׁרֵי לדאָדָם֮ שֹׁמֵ֪עַֽ֫ לִ֥י לִשְׁקֹ֣ד עַל־דַּ֭לְתֹתַי י֤וֹם ׀ י֑וֹם לִ֝שְׁמֹ֗ר מְזוּזֹ֥ת פְּתָחָֽי׃ כִּ֣י להמֹ֭צְאִי מצאי מָצָ֣א חַיִּ֑ים וַיָּ֥פֶק רָ֝צ֗וֹן מֵיְהוָֽה׃ וְֽ֭חֹטְאִי לוחֹמֵ֣ס נַפְשׁ֑וֹ כָּל־מְ֝שַׂנְאַ֗י אָ֣הֲבוּ מָֽוֶת׃ פ
חָ֭כְמוֹת אטבָּנְתָ֣ה בֵיתָ֑הּ חָצְבָ֖ה עַמּוּדֶ֣יהָ שִׁבְעָֽה׃ טָבְחָ֣ה בטִ֭בְחָהּ מָסְכָ֣ה יֵינָ֑הּ אַ֝֗ף עָֽרְכָ֥ה שֻׁלְחָנָֽהּ׃ שָֽׁלְחָ֣ה גנַעֲרֹתֶ֣יהָ תִקְרָ֑א עַל־גַּ֝פֵּ֗י מְרֹ֣מֵי קָֽרֶת׃ מִיד־פֶ֭תִי יָסֻ֣ר הֵ֑נָּה חֲסַר־לֵ֝֗ב אָ֣מְרָה לּֽוֹ׃ לְ֭כוּ הלַחֲמ֣וּ בְֽלַחֲמִ֑י וּ֝שְׁת֗וּ בְּיַ֣יִן מָסָֽכְתִּי׃ עִזְב֣וּ ופְתָאיִ֣ם וִֽחְי֑וּ וְ֝אִשְׁר֗וּ בְּדֶ֣רֶךְ בִּינָֽה׃ יֹ֤סֵ֨ר ז׀ לֵ֗ץ לֹקֵ֣חַֽ ל֣וֹ קָל֑וֹן וּמוֹכִ֖יחַ לְרָשָׁ֣ע מוּמֽוֹ׃ אַלח־תּ֣וֹכַח לֵ֭ץ פֶּן־יִשְׂנָאֶ֑ךָּ הוֹכַ֥ח לְ֝חָכָ֗ם וְיֶאֱהָבֶֽךָּ׃ תֵּ֣ן טלְ֭חָכָם וְיֶחְכַּם־ע֑וֹד הוֹדַ֥ע לְ֝צַדִּ֗יק וְי֣וֹסֶף לֶֽקַח׃ פ
תְּחִלַּ֣ת יחָ֭כְמָה יִרְאַ֣ת יְהוָ֑ה וְדַ֖עַת קְדֹשִׁ֣ים בִּינָֽה׃ כִּייא־בִ֭י יִרְבּ֣וּ יָמֶ֑יךָ וְיוֹסִ֥יפוּ לְּ֝ךָ֗ שְׁנ֣וֹת חַיִּֽים׃ אִםיב־חָ֭כַמְתָּ חָכַ֣מְתָּ לָּ֑ךְ וְ֝לַ֗צְתָּ לְֽבַדְּךָ֥ תִשָּֽׂא׃ אֵ֣שֶׁת יגכְּ֭סִילוּת הֹֽמִיָּ֑ה פְּ֝תַיּ֗וּת וּבַל־יָ֥דְעָה מָּֽה׃ וְֽ֭יָשְׁבָה ידלְפֶ֣תַח בֵּיתָ֑הּ עַל־כִּ֝סֵּ֗א מְרֹ֣מֵי קָֽרֶת׃ לִקְרֹ֥א טולְעֹֽבְרֵי־דָ֑רֶךְ הַֽ֝מְיַשְּׁרִ֗ים אֹֽרְחוֹתָֽם׃ מִיטז־פֶ֭תִי יָסֻ֣ר הֵ֑נָּה וַחֲסַר־לֵ֝֗ב וְאָ֣מְרָה לּֽוֹ׃ מַֽיִםיז־גְּנוּבִ֥ים יִמְתָּ֑קוּ וְלֶ֖חֶם סְתָרִ֣ים יִנְעָֽם׃ וְֽלֹאיח־יָ֭דַע כִּֽי־רְפָאִ֣ים שָׁ֑ם בְּעִמְקֵ֖י שְׁא֣וֹל קְרֻאֶֽיהָ׃ פ
מִשְׁלֵ֗י אישְׁלֹ֫מֹ֥ה פ
בֵּ֣ן חָ֭כָם יְשַׂמַּח־אָ֑ב וּבֵ֥ן כְּ֝סִ֗יל תּוּגַ֥ת אִמּֽוֹ׃ לֹאב־י֭וֹעִילוּ אוֹצְר֣וֹת רֶ֑שַׁע וּ֝צְדָקָ֗ה תַּצִּ֥יל מִמָּֽוֶת׃ לֹֽאג־יַרְעִ֣יב יְ֭הוָה נֶ֣פֶשׁ צַדִּ֑יק וְהַוַּ֖ת רְשָׁעִ֣ים יֶהְדֹּֽף׃ רָ֗אשׁ דעֹשֶׂ֥ה כַף־רְמִיָּ֑ה וְיַ֖ד חָרוּצִ֣ים תַּעֲשִֽׁיר׃ אֹגֵ֣ר הבַּ֭קַּיִץ בֵּ֣ן מַשְׂכִּ֑יל נִרְדָּ֥ם בַּ֝קָּצִ֗יר בֵּ֣ן מֵבִֽישׁ׃ בְּ֭רָכוֹת ולְרֹ֣אשׁ צַדִּ֑יק וּפִ֥י רְ֝שָׁעִ֗ים יְכַסֶּ֥ה חָמָֽס׃ זֵ֣כֶר זצַ֭דִּיק לִבְרָכָ֑ה וְשֵׁ֖ם רְשָׁעִ֣ים יִרְקָֽב׃ חֲכַםח־לֵ֭ב יִקַּ֣ח מִצְוֺ֑ת וֶאֱוִ֥יל שְׂ֝פָתַ֗יִם יִלָּבֵֽט׃ הוֹלֵ֣ךְ טבַּ֭תֹּם יֵ֣לֶךְ בֶּ֑טַח וּמְעַקֵּ֥שׁ דְּ֝רָכָ֗יו יִוָּדֵֽעַ׃ קֹ֣רֵֽץ יעַ֭יִן יִתֵּ֣ן עַצָּ֑בֶת וֶאֱוִ֥יל שְׂ֝פָתַ֗יִם יִלָּבֵֽט׃ מְק֣וֹר יאחַ֭יִּים פִּ֣י צַדִּ֑יק וּפִ֥י רְ֝שָׁעִ֗ים יְכַסֶּ֥ה חָמָֽס׃ שִׂ֭נְאָה יבתְּעוֹרֵ֣ר מְדָנִ֑ים וְעַ֥ל כָּל־פְּ֝שָׁעִ֗ים תְּכַסֶּ֥ה אַהֲבָֽה׃ בְּשִׂפְתֵ֣י יגנָ֭בוֹן תִּמָּצֵ֣א חָכְמָ֑ה וְ֝שֵׁ֗בֶט לְגֵ֣ו חֲסַר־לֵֽב׃ חֲכָמִ֥ים ידיִצְפְּנוּ־דָ֑עַת וּפִֽי־אֱ֝וִיל מְחִתָּ֥ה קְרֹבָֽה׃ ה֣וֹן טועָ֭שִׁיר קִרְיַ֣ת עֻזּ֑וֹ מְחִתַּ֖ת דַּלִּ֣ים רֵישָֽׁם׃ פְּעֻלַּ֣ת טזצַדִּ֣יק לְחַיִּ֑ים תְּבוּאַ֖ת רָשָׁ֣ע לְחַטָּֽאת׃ אֹ֣רַח יזלְ֭חַיִּים שׁוֹמֵ֣ר מוּסָ֑ר וְעוֹזֵ֖ב תּוֹכַ֣חַת מַתְעֶֽה׃ מְכַסֶּ֣ה יחשִׂ֭נְאָה שִׂפְתֵי־שָׁ֑קֶר וּמוֹצִ֥א דִ֝בָּ֗ה ה֣וּא כְסִֽיל׃ בְּרֹ֣ב יטדְּ֭בָרִים לֹ֣א יֶחְדַּל־פָּ֑שַׁע וְחֹשֵׂ֖ךְ שְׂפָתָ֣יו מַשְׂכִּֽיל׃ כֶּ֣סֶף כנִ֭בְחָר לְשׁ֣וֹן צַדִּ֑יק לֵ֖ב רְשָׁעִ֣ים כִּמְעָֽט׃ שִׂפְתֵ֣י כאצַ֭דִּיק יִרְע֣וּ רַבִּ֑ים וֶֽ֝אֱוִילִ֗ים בַּחֲסַר־לֵ֥ב יָמֽוּתוּ׃ בִּרְכַּ֣ת כביְ֭הוָה הִ֣יא תַעֲשִׁ֑יר וְלֹֽא־יוֹסִ֖ף עֶ֣צֶב עִמָּֽהּ׃ כִּשְׂח֣וֹק כגלִ֭כְסִיל עֲשׂ֣וֹת זִמָּ֑ה וְ֝חָכְמָ֗ה לְאִ֣ישׁ תְּבוּנָֽה׃ מְגוֹרַ֣ת כדרָ֭שָׁע הִ֣יא תְבוֹאֶ֑נּוּ וְתַאֲוַ֖ת צַדִּיקִ֣ים יִתֵּֽן׃ כַּעֲב֣וֹר כהס֭וּפָה וְאֵ֣ין רָשָׁ֑ע וְ֝צַדִּ֗יק יְס֣וֹד עוֹלָֽם׃ כַּחֹ֤מֶץ כו׀ לַשִּׁנַּ֗יִם וְכֶעָשָׁ֥ן לָעֵינָ֑יִם כֵּ֥ן הֶ֝עָצֵ֗ל לְשֹׁלְחָֽיו׃ יִרְאַ֣ת כזיְ֭הוָה תּוֹסִ֣יף יָמִ֑ים וּשְׁנ֖וֹת רְשָׁעִ֣ים תִּקְצֹֽרְנָה׃ תּוֹחֶ֣לֶת כחצַדִּיקִ֣ים שִׂמְחָ֑ה וְתִקְוַ֖ת רְשָׁעִ֣ים תֹּאבֵֽד׃ מָע֣וֹז כטלַ֭תֹּם דֶּ֣רֶךְ יְהוָ֑ה וּ֝מְחִתָּ֗ה לְפֹ֣עֲלֵי אָֽוֶן׃ צַדִּ֣יק ללְעוֹלָ֣ם בַּל־יִמּ֑וֹט וּ֝רְשָׁעִ֗ים לֹ֣א יִשְׁכְּנוּ־אָֽרֶץ׃ פִּֽילא־צַ֭דִּיק יָנ֣וּב חָכְמָ֑ה וּלְשׁ֥וֹן תַּ֝הְפֻּכ֗וֹת תִּכָּרֵֽת׃ שִׂפְתֵ֣י לבצַ֭דִּיק יֵדְע֣וּן רָצ֑וֹן וּפִ֥י רְ֝שָׁעִ֗ים תַּהְפֻּכֽוֹת׃ מֹאזְנֵ֣י יאאמִ֭רְמָה תּוֹעֲבַ֣ת יְהוָ֑ה וְאֶ֖בֶן שְׁלֵמָ֣ה רְצוֹנֽוֹ׃ בָּֽאב־זָ֭דוֹן וַיָּבֹ֣א קָל֑וֹן וְֽאֶת־צְנוּעִ֥ים חָכְמָֽה׃ תֻּמַּ֣ת גיְשָׁרִ֣ים תַּנְחֵ֑ם וְסֶ֖לֶף בּוֹגְדִ֣ים ושדם יְשָׁדֵּֽם׃ לֹאד־יוֹעִ֣יל ה֭וֹן בְּי֣וֹם עֶבְרָ֑ה וּ֝צְדָקָ֗ה תַּצִּ֥יל מִמָּֽוֶת׃ צִדְקַ֣ת התָּ֭מִים תְּיַשֵּׁ֣ר דַּרְכּ֑וֹ וּ֝בְרִשְׁעָת֗וֹ יִפֹּ֥ל רָשָֽׁע׃ צִדְקַ֣ת ויְ֭שָׁרִים תַּצִּילֵ֑ם וּ֝בְהַוַּ֗ת בֹּגְדִ֥ים יִלָּכֵֽדוּ׃ בְּמ֤וֹת זאָדָ֣ם רָ֭שָׁע תֹּאבַ֣ד תִּקְוָ֑ה וְתוֹחֶ֖לֶת אוֹנִ֣ים אָבָֽדָה׃ צַ֭דִּיק חמִצָּרָ֣ה נֶחֱלָ֑ץ וַיָּבֹ֖א רָשָׁ֣ע תַּחְתָּֽיו׃ בְּפֶ֗ה טחָ֭נֵף יַשְׁחִ֣ת רֵעֵ֑הוּ וּ֝בְדַ֗עַת צַדִּיקִ֥ים יֵחָלֵֽצוּ׃ בְּט֣וּב יצַ֭דִּיקִים תַּעֲלֹ֣ץ קִרְיָ֑ה וּבַאֲבֹ֖ד רְשָׁעִ֣ים רִנָּֽה׃ בְּבִרְכַּ֣ת יאיְ֭שָׁרִים תָּר֣וּם קָ֑רֶת וּבְפִ֥י רְ֝שָׁעִ֗ים תֵּהָרֵֽס׃ בָּזיב־לְרֵעֵ֥הוּ חֲסַר־לֵ֑ב וְאִ֖ישׁ תְּבוּנ֣וֹת יַחֲרִֽישׁ׃ הוֹלֵ֣ךְ יגרָ֭כִיל מְגַלֶּה־סּ֑וֹד וְנֶאֱמַן־ר֝֗וּחַ מְכַסֶּ֥ה דָבָֽר׃ בְּאֵ֣ין ידתַּ֭חְבֻּלוֹת יִפָּל־עָ֑ם וּ֝תְשׁוּעָ֗ה בְּרֹ֣ב יוֹעֵֽץ׃ רַעטו־יֵ֭רוֹעַ כִּי־עָ֣רַב זָ֑ר וְשֹׂנֵ֖א תֹקְעִ֣ים בּוֹטֵֽחַ׃ אֵֽשֶׁתטז־חֵ֭ן תִּתְמֹ֣ךְ כָּב֑וֹד וְ֝עָרִיצִ֗ים יִתְמְכוּ־עֹֽשֶׁר׃ גֹּמֵ֣ל יזנַ֭פְשׁוֹ אִ֣ישׁ חָ֑סֶד וְעֹכֵ֥ר שְׁ֝אֵר֗וֹ אַכְזָרִֽי׃ רָשָׁ֗ע יחעֹשֶׂ֥ה פְעֻלַּת־שָׁ֑קֶר וְזֹרֵ֥עַ צְ֝דָקָ֗ה שֶׂ֣כֶר אֱמֶֽת׃ כֵּןיט־צְדָקָ֥ה לְחַיִּ֑ים וּמְרַדֵּ֖ף רָעָ֣ה לְמוֹתֽוֹ׃ תּוֹעֲבַ֣ת כיְ֭הוָה עִקְּשֵׁי־לֵ֑ב וּ֝רְצוֹנ֗וֹ תְּמִ֣ימֵי דָֽרֶךְ׃ יָ֣ד כאלְ֭יָד לֹא־יִנָּ֣קֶה רָּ֑ע וְזֶ֖רַע צַדִּיקִ֣ים נִמְלָֽט׃ נֶ֣זֶם כבזָ֭הָב בְּאַ֣ף חֲזִ֑יר אִשָּׁ֥ה יָ֝פָ֗ה וְסָ֣רַת טָֽעַם׃ תַּאֲוַ֣ת כגצַדִּיקִ֣ים אַךְ־ט֑וֹב תִּקְוַ֖ת רְשָׁעִ֣ים עֶבְרָֽה׃ יֵ֣שׁ כדמְ֭פַזֵּר וְנוֹסָ֥ף ע֑וֹד וְחוֹשֵׂ֥ךְ מִ֝יֹּ֗שֶׁר אַךְ־לְמַחְסֽוֹר׃ נֶֽפֶשׁכה־בְּרָכָ֥ה תְדֻשָּׁ֑ן וּ֝מַרְוֶ֗ה גַּם־ה֥וּא יוֹרֶֽא׃ מֹ֣נֵֽעַ כובָּ֭ר יִקְּבֻ֣הוּ לְא֑וֹם וּ֝בְרָכָ֗ה לְרֹ֣אשׁ מַשְׁבִּֽיר׃ שֹׁ֣חֵֽר כזט֭וֹב יְבַקֵּ֣שׁ רָצ֑וֹן וְדֹרֵ֖שׁ רָעָ֣ה תְבוֹאֶֽנּוּ׃ בּוֹטֵ֣חַ כחבְּ֭עָשְׁרוֹ ה֣וּא יִפֹּ֑ל וְ֝כֶעָלֶ֗ה צַדִּיקִ֥ים יִפְרָֽחוּ׃ עוֹכֵ֣ר כטבֵּ֭יתוֹ יִנְחַל־ר֑וּחַ וְעֶ֥בֶד אֱ֝וִ֗יל לַחֲכַם־לֵֽב׃ פְּֽרִיל־צַ֭דִּיק עֵ֣ץ חַיִּ֑ים וְלֹקֵ֖חַ נְפָשׂ֣וֹת חָכָֽם׃ הֵ֣ן לאצַ֭דִּיק בָּאָ֣רֶץ יְשֻׁלָּ֑ם אַ֝֗ף כִּֽי־רָשָׁ֥ע וְחוֹטֵֽא׃ אֹהֵ֣ב יבאמ֭וּסָר אֹ֣הֵֽב דָּ֑עַת וְשֹׂנֵ֖א תוֹכַ֣חַת בָּֽעַר׃ ט֗וֹב ביָפִ֣יק רָ֭צוֹן מֵיְהוָ֑ה וְאִ֖ישׁ מְזִמּ֣וֹת יַרְשִֽׁיעַ׃ לֹאג־יִכּ֣וֹן אָדָ֣ם בְּרֶ֑שַׁע וְשֹׁ֥רֶשׁ צַ֝דִּיקִ֗ים בַּל־יִמּֽוֹט׃ אֵֽשֶׁתד־חַ֭יִל עֲטֶ֣רֶת בַּעְלָ֑הּ וּכְרָקָ֖ב בְּעַצְמוֹתָ֣יו מְבִישָֽׁה׃ מַחְשְׁב֣וֹת הצַדִּיקִ֣ים מִשְׁפָּ֑ט תַּחְבֻּל֖וֹת רְשָׁעִ֣ים מִרְמָֽה׃ דִּבְרֵ֣י ורְשָׁעִ֣ים אֱרָב־דָּ֑ם וּפִ֥י יְ֝שָׁרִ֗ים יַצִּילֵֽם׃ הָפ֣וֹךְ זרְשָׁעִ֣ים וְאֵינָ֑ם וּבֵ֖ית צַדִּיקִ֣ים יַעֲמֹֽד׃ לְֽפִיח־שִׂ֭כְלוֹ יְהֻלַּל־אִ֑ישׁ וְנַעֲוֵה־לֵ֝֗ב יִהְיֶ֥ה לָבֽוּז׃ ט֣וֹב טנִ֭קְלֶה וְעֶ֣בֶד ל֑וֹ מִ֝מְּתַכַּבֵּ֗ד וַחֲסַר־לָֽחֶם׃ יוֹדֵ֣עַ יצַ֭דִּיק נֶ֣פֶשׁ בְּהֶמְתּ֑וֹ וְֽרַחֲמֵ֥י רְ֝שָׁעִ֗ים אַכְזָרִֽי׃ עֹבֵ֣ד יאאַ֭דְמָתוֹ יִֽשְׂבַּֽע־לָ֑חֶם וּמְרַדֵּ֖ף רֵיקִ֣ים חֲסַר־לֵֽב׃ חָמַ֣ד יברָ֭שָׁע מְצ֣וֹד רָעִ֑ים וְשֹׁ֖רֶשׁ צַדִּיקִ֣ים יִתֵּֽן׃ בְּפֶ֣שַׁע יגשְׂ֭פָתַיִם מוֹקֵ֣שׁ רָ֑ע וַיֵּצֵ֖א מִצָּרָ֣ה צַדִּֽיק׃ מִפְּרִ֣י ידפִי־אִ֭ישׁ יִשְׂבַּע־ט֑וֹב וּגְמ֥וּל יְדֵי־אָ֝דָ֗ם ישוב יָשִׁ֥יב לֽוֹ׃ דֶּ֣רֶךְ טואֱ֭וִיל יָשָׁ֣ר בְּעֵינָ֑יו וְשֹׁמֵ֖עַ לְעֵצָ֣ה חָכָֽם׃ אֱוִ֗יל טזבַּ֭יּוֹם יִוָּדַ֣ע כַּעְס֑וֹ וְכֹסֶ֖ה קָל֣וֹן עָרֽוּם׃ יָפִ֣יחַ יזאֱ֭מוּנָה יַגִּ֣יד צֶ֑דֶק וְעֵ֖ד שְׁקָרִ֣ים מִרְמָֽה׃ יֵ֣שׁ יחבּ֭וֹטֶה כְּמַדְקְר֣וֹת חָ֑רֶב וּלְשׁ֖וֹן חֲכָמִ֣ים מַרְפֵּֽא׃ שְֽׂפַתיט־אֱ֭מֶת תִּכּ֣וֹן לָעַ֑ד וְעַד־אַ֝רְגִּ֗יעָה לְשׁ֣וֹן שָֽׁקֶר׃ מִ֭רְמָה כבְּלֶב־חֹ֣רְשֵׁי רָ֑ע וּֽלְיֹעֲצֵ֖י שָׁל֣וֹם שִׂמְחָֽה׃ לֹאכא־יְאֻנֶּ֣ה לַצַּדִּ֣יק כָּל־אָ֑וֶן וּ֝רְשָׁעִ֗ים מָ֣לְאוּ רָֽע׃ תּוֹעֲבַ֣ת כביְ֭הוָה שִׂפְתֵי־שָׁ֑קֶר וְעֹשֵׂ֖י אֱמוּנָ֣ה רְצוֹנֽוֹ׃ אָדָ֣ם כגעָ֭רוּם כֹּ֣סֶה דָּ֑עַת וְלֵ֥ב כְּ֝סִילִ֗ים יִקְרָ֥א אִוֶּֽלֶת׃ יַדכד־חָרוּצִ֥ים תִּמְשׁ֑וֹל ו֝רְמִיָּ֗ה תִּהְיֶ֥ה לָמַֽס׃ דְּאָגָ֣ה כהבְלֶב־אִ֣ישׁ יַשְׁחֶ֑נָּה וְדָבָ֖ר ט֣וֹב יְשַׂמְּחֶֽנָּה׃ יָתֵ֣ר כומֵרֵעֵ֣הוּ צַדִּ֑יק וְדֶ֖רֶךְ רְשָׁעִ֣ים תַּתְעֵֽם׃ לֹאכז־יַחֲרֹ֣ךְ רְמִיָּ֣ה צֵיד֑וֹ וְהוֹן־אָדָ֖ם יָקָ֣ר חָרֽוּץ׃ בְּאֹֽרַחכח־צְדָקָ֥ה חַיִּ֑ים וְדֶ֖רֶךְ נְתִיבָ֣ה אַל־מָֽוֶת׃ בֵּ֣ן יגאחָ֭כָם מ֣וּסַר אָ֑ב וְ֝לֵ֗ץ לֹא־שָׁמַ֥ע גְּעָרָֽה׃ מִפְּרִ֣י בפִי־אִ֭ישׁ יֹ֣אכַל ט֑וֹב וְנֶ֖פֶשׁ בֹּגְדִ֣ים חָמָֽס׃ נֹצֵ֣ר גפִּ֭יו שֹׁמֵ֣ר נַפְשׁ֑וֹ פֹּשֵׂ֥ק שְׂ֝פָתָ֗יו מְחִתָּה־לֽוֹ׃ מִתְאַוָּ֣ה דוָ֭אַיִן נַפְשׁ֣וֹ עָצֵ֑ל וְנֶ֖פֶשׁ חָרֻצִ֣ים תְּדֻשָּֽׁן׃ דְּבַרה־שֶׁ֭קֶר יִשְׂנָ֣א צַדִּ֑יק וְ֝רָשָׁ֗ע יַבְאִ֥ישׁ וְיַחְפִּֽיר׃ צְ֭דָקָה ותִּצֹּ֣ר תָּם־דָּ֑רֶךְ וְ֝רִשְׁעָ֗ה תְּסַלֵּ֥ף חַטָּֽאת׃ יֵ֣שׁ זמִ֭תְעַשֵּׁר וְאֵ֣ין כֹּ֑ל מִ֝תְרוֹשֵׁ֗שׁ וְה֣וֹן רָֽב׃ כֹּ֣פֶר חנֶֽפֶשׁ־אִ֣ישׁ עָשְׁר֑וֹ וְ֝רָ֗שׁ לֹא־שָׁמַ֥ע גְּעָרָֽה׃ אוֹרט־צַדִּיקִ֥ים יִשְׂמָ֑ח וְנֵ֖ר רְשָׁעִ֣ים יִדְעָֽךְ׃ רַקי־בְּ֭זָדוֹן יִתֵּ֣ן מַצָּ֑ה וְאֶת־נ֖וֹעָצִ֣ים חָכְמָֽה׃ ה֭וֹן יאמֵהֶ֣בֶל יִמְעָ֑ט וְקֹבֵ֖ץ עַל־יָ֣ד יַרְבֶּֽה׃ תּוֹחֶ֣לֶת יבמְ֭מֻשָּׁכָה מַחֲלָה־לֵ֑ב וְעֵ֥ץ חַ֝יִּ֗ים תַּאֲוָ֥ה בָאָֽה׃ בָּ֣ז יגלְ֭דָבָר יֵחָ֣בֶל ל֑וֹ וִירֵ֥א מִ֝צְוָ֗ה ה֣וּא יְשֻׁלָּֽם׃ תּוֹרַ֣ת ידחָ֭כָם מְק֣וֹר חַיִּ֑ים לָ֝ס֗וּר מִמֹּ֥קְשֵׁי מָֽוֶת׃ שֵֽׂכֶלטו־ט֭וֹב יִתֶּן־חֵ֑ן וְדֶ֖רֶךְ בֹּגְדִ֣ים אֵיתָֽן׃ כָּלטז־עָ֭רוּם יַעֲשֶׂ֣ה בְדָ֑עַת וּ֝כְסִ֗יל יִפְרֹ֥שׂ אִוֶּֽלֶת׃ מַלְאָ֣ךְ יזרָ֭שָׁע יִפֹּ֣ל בְּרָ֑ע וְצִ֖יר אֱמוּנִ֣ים מַרְפֵּֽא׃ רֵ֣ישׁ יחוְ֭קָלוֹן פּוֹרֵ֣עַ מוּסָ֑ר וְשׁוֹמֵ֖ר תּוֹכַ֣חַת יְכֻבָּֽד׃ תַּאֲוָ֣ה יטנִ֭הְיָה תֶּעֱרַ֣ב לְנָ֑פֶשׁ וְתוֹעֲבַ֥ת כְּ֝סִילִ֗ים ס֣וּר מֵרָֽע׃ הלוך כהוֹלֵ֣ךְ אֶת־חֲכָמִ֣ים וחכם יֶחְכָּ֑ם וְרֹעֶ֖ה כְסִילִ֣ים יֵרֽוֹעַ׃ חַ֭טָּאִים כאתְּרַדֵּ֣ף רָעָ֑ה וְאֶת־צַ֝דִּיקִ֗ים יְשַׁלֶּם־טֽוֹב׃ ט֗וֹב כביַנְחִ֥יל בְּנֵֽי־בָנִ֑ים וְצָפ֥וּן לַ֝צַּדִּ֗יק חֵ֣יל חוֹטֵֽא׃ רָבכג־אֹ֭כֶל נִ֣יר רָאשִׁ֑ים וְיֵ֥שׁ נִ֝סְפֶּ֗ה בְּלֹ֣א מִשְׁפָּֽט׃ חוֹשֵׂ֣ךְ כדשִׁ֭בְטוֹ שׂוֹנֵ֣א בְנ֑וֹ וְ֝אֹהֲב֗וֹ שִֽׁחֲר֥וֹ מוּסָֽר׃ צַדִּ֗יק כהאֹ֭כֵל לְשֹׂ֣בַע נַפְשׁ֑וֹ וּבֶ֖טֶן רְשָׁעִ֣ים תֶּחְסָֽר׃ פ
חַכְמ֣וֹת ידאנָ֭שִׁים בָּנְתָ֣ה בֵיתָ֑הּ וְ֝אִוֶּ֗לֶת בְּיָדֶ֥יהָ תֶהֶרְסֶֽנּוּ׃ הוֹלֵ֣ךְ בבְּ֭יָשְׁרוֹ יְרֵ֣א יְהוָ֑ה וּנְל֖וֹז דְּרָכָ֣יו בּוֹזֵֽהוּ׃ בְּֽפִיג־אֱ֭וִיל חֹ֣טֶר גַּאֲוָ֑ה וְשִׂפְתֵ֥י חֲ֝כָמִ֗ים תִּשְׁמוּרֵֽם׃ בְּאֵ֣ין דאֲ֭לָפִים אֵב֣וּס בָּ֑ר וְרָב־תְּ֝בוּא֗וֹת בְּכֹ֣חַ שֽׁוֹר׃ עֵ֣ד האֱ֭מוּנִים לֹ֣א יְכַזֵּ֑ב וְיָפִ֥יחַ כְּ֝זָבִ֗ים עֵ֣ד שָֽׁקֶר׃ בִּקֶּשׁו־לֵ֣ץ חָכְמָ֣ה וָאָ֑יִן וְדַ֖עַת לְנָב֣וֹן נָקָֽל׃ לֵ֣ךְ זמִ֭נֶּגֶד לְאִ֣ישׁ כְּסִ֑יל וּבַל־יָ֝דַ֗עְתָּ שִׂפְתֵי־דָֽעַת׃ חָכְמַ֣ת חעָ֭רוּם הָבִ֣ין דַּרְכּ֑וֹ וְאִוֶּ֖לֶת כְּסִילִ֣ים מִרְמָֽה׃ אֱ֭וִלִים טיָלִ֣יץ אָשָׁ֑ם וּבֵ֖ין יְשָׁרִ֣ים רָצֽוֹן׃ לֵ֗ב יי֭וֹדֵעַ מָרַּ֣ת נַפְשׁ֑וֹ וּ֝בְשִׂמְחָת֗וֹ לֹא־יִתְעָ֥רַב זָֽר׃ בֵּ֣ית יארְ֭שָׁעִים יִשָּׁמֵ֑ד וְאֹ֖הֶל יְשָׁרִ֣ים יַפְרִֽיחַ׃ יֵ֤שׁ יבדֶּ֣רֶךְ יָ֭שָׁר לִפְנֵי־אִ֑ישׁ וְ֝אַחֲרִיתָ֗הּ דַּרְכֵי־מָֽוֶת׃ גַּםיג־בִּשְׂח֥וֹק יִכְאַב־לֵ֑ב וְאַחֲרִיתָ֖הּ שִׂמְחָ֣ה תוּגָֽה׃ מִדְּרָכָ֣יו ידיִ֭שְׂבַּע ס֣וּג לֵ֑ב וּ֝מֵעָלָ֗יו אִ֣ישׁ טֽוֹב׃ פֶּ֭תִי טויַאֲמִ֣ין לְכָל־דָּבָ֑ר וְ֝עָר֗וּם יָבִ֥ין לַאֲשֻׁרֽוֹ׃ חָכָ֣ם טזיָ֭רֵא וְסָ֣ר מֵרָ֑ע וּ֝כְסִ֗יל מִתְעַבֵּ֥ר וּבוֹטֵֽחַ׃ קְֽצַריז־אַ֭פַּיִם יַעֲשֶׂ֣ה אִוֶּ֑לֶת וְאִ֥ישׁ מְ֝זִמּ֗וֹת יִשָּׂנֵֽא׃ נָחֲל֣וּ יחפְתָאיִ֣ם אִוֶּ֑לֶת וַֽ֝עֲרוּמִ֗ים יַכְתִּ֥רוּ דָֽעַת׃ שַׁח֣וּ יטרָ֭עִים לִפְנֵ֣י טוֹבִ֑ים וּ֝רְשָׁעִ֗ים עַֽל־שַׁעֲרֵ֥י צַדִּֽיק׃ גַּםכ־לְ֭רֵעֵהוּ יִשָּׂ֣נֵא רָ֑שׁ וְאֹהֲבֵ֖י עָשִׁ֣יר רַבִּֽים׃ בָּזכא־לְרֵעֵ֥הוּ חוֹטֵ֑א וּמְחוֹנֵ֖ן עניים עֲנָוִ֣ים אַשְׁרָֽיו׃ הֲֽלוֹאכב־יִ֭תְעוּ חֹ֣רְשֵׁי רָ֑ע וְחֶ֥סֶד וֶ֝אֱמֶ֗ת חֹ֣רְשֵׁי טֽוֹב׃ בְּכָלכג־עֶ֭צֶב יִהְיֶ֣ה מוֹתָ֑ר וּדְבַר־שְׂ֝פָתַ֗יִם אַךְ־לְמַחְסֽוֹר׃ עֲטֶ֣רֶת כדחֲכָמִ֣ים עָשְׁרָ֑ם אִוֶּ֖לֶת כְּסִילִ֣ים אִוֶּֽלֶת׃ מַצִּ֣יל כהנְ֭פָשׁוֹת עֵ֣ד אֱמֶ֑ת וְיָפִ֖חַ כְּזָבִ֣ים מִרְמָֽה׃ בְּיִרְאַ֣ת כויְ֭הוָה מִבְטַח־עֹ֑ז וּ֝לְבָנָ֗יו יִהְיֶ֥ה מַחְסֶֽה׃ יִרְאַ֣ת כזיְ֭הוָה מְק֣וֹר חַיִּ֑ים לָ֝ס֗וּר מִמֹּ֥קְשֵׁי מָֽוֶת׃ בְּרָבכח־עָ֥ם הַדְרַת־מֶ֑לֶךְ וּבְאֶ֥פֶס לְ֝אֹ֗ם מְחִתַּ֥ת רָזֽוֹן׃ אֶ֣רֶךְ כטאַ֭פַּיִם רַב־תְּבוּנָ֑ה וּקְצַר־ר֝֗וּחַ מֵרִ֥ים אִוֶּֽלֶת׃ חַיֵּ֣י לבְ֭שָׂרִים לֵ֣ב מַרְפֵּ֑א וּרְקַ֖ב עֲצָמ֣וֹת קִנְאָֽה׃ עֹ֣שֵֽׁק לאדָּ֭ל חֵרֵ֣ף עֹשֵׂ֑הוּ וּ֝מְכַבְּד֗וֹ חֹנֵ֥ן אֶבְיֽוֹן׃ בְּֽ֭רָעָתוֹ לביִדָּחֶ֣ה רָשָׁ֑ע וְחֹסֶ֖ה בְמוֹת֣וֹ צַדִּֽיק׃ בְּלֵ֣ב לגנָ֭בוֹן תָּנ֣וּחַ חָכְמָ֑ה וּבְקֶ֥רֶב כְּ֝סִילִ֗ים תִּוָּדֵֽעַ׃ צְדָקָ֥ה לדתְרֽוֹמֵֽם־גּ֑וֹי וְחֶ֖סֶד לְאֻמִּ֣ים חַטָּֽאת׃ רְֽצוֹןלה־מֶ֭לֶךְ לְעֶ֣בֶד מַשְׂכִּ֑יל וְ֝עֶבְרָת֗וֹ תִּהְיֶ֥ה מֵבִֽישׁ׃ מַֽעֲנֶהטוא־רַּ֭ךְ יָשִׁ֣יב חֵמָ֑ה וּדְבַר־עֶ֝֗צֶב יַעֲלֶה־אָֽף׃ לְשׁ֣וֹן בחֲ֭כָמִים תֵּיטִ֣יב דָּ֑עַת וּפִ֥י כְ֝סִילִ֗ים יַבִּ֥יעַ אִוֶּֽלֶת׃ בְּֽכָלג־מָ֭קוֹם עֵינֵ֣י יְהוָ֑ה צֹ֝פ֗וֹת רָעִ֥ים וטוֹבִֽים׃ מַרְפֵּ֣א דלָ֭שׁוֹן עֵ֣ץ חַיִּ֑ים וְסֶ֥לֶף בָּ֝֗הּ שֶׁ֣בֶר בְּרֽוּחַ׃ אֱוִ֗יל היִ֭נְאַץ מוּסַ֣ר אָבִ֑יו וְשֹׁמֵ֖ר תּוֹכַ֣חַת יַעְרִֽם׃ בֵּ֣ית וצַ֭דִּיק חֹ֣סֶן רָ֑ב וּבִתְבוּאַ֖ת רָשָׁ֣ע נֶעְכָּֽרֶת׃ שִׂפְתֵ֣י זחֲ֭כָמִים יְזָ֣רוּ דָ֑עַת וְלֵ֖ב כְּסִילִ֣ים לֹא־כֵֽן׃ זֶ֣בַח חרְ֭שָׁעִים תּוֹעֲבַ֣ת יְהוָ֑ה וּתְפִלַּ֖ת יְשָׁרִ֣ים רְצוֹנֽוֹ׃ תּוֹעֲבַ֣ת טיְ֭הוָה דֶּ֣רֶךְ רָשָׁ֑ע וּמְרַדֵּ֖ף צְדָקָ֣ה יֶאֱהָֽב׃ מוּסָ֣ר ירָ֭ע לְעֹזֵ֣ב אֹ֑רַח שׂוֹנֵ֖א תוֹכַ֣חַת יָמֽוּת׃ שְׁא֣וֹל יאוַ֭אֲבַדּוֹן נֶ֣גֶד יְהוָ֑ה אַ֝֗ף כִּֽי־לִבּ֥וֹת בְּֽנֵי־אָדָֽם׃ לֹ֣א יביֶאֱהַב־לֵ֭ץ הוֹכֵ֣חַֽ ל֑וֹ אֶל־חֲ֝כָמִ֗ים לֹ֣א יֵלֵֽךְ׃ לֵ֣ב יגשָׂ֭מֵחַ יֵיטִ֣ב פָּנִ֑ים וּבְעַצְּבַת־לֵ֝ב ר֣וּחַ נְכֵאָֽה׃ לֵ֣ב ידנָ֭בוֹן יְבַקֶּשׁ־דָּ֑עַת ופני וּפִ֥י כְ֝סִילִ֗ים יִרְעֶ֥ה אִוֶּֽלֶת׃ כָּלטו־יְמֵ֣י עָנִ֣י רָעִ֑ים וְטֽוֹב־לֵ֝֗ב מִשְׁתֶּ֥ה תָמִֽיד׃ טוֹבטז־מְ֭עַט בְּיִרְאַ֣ת יְהוָ֑ה מֵאוֹצָ֥ר רָ֝֗ב וּמְה֥וּמָה בֽוֹ׃ ט֤וֹב יזאֲרֻחַ֣ת יָ֭רָק וְאַהֲבָה־שָׁ֑ם מִשּׁ֥וֹר אָ֝ב֗וּס וְשִׂנְאָה־בֽוֹ׃ אִ֣ישׁ יחחֵ֭מָה יְגָרֶ֣ה מָד֑וֹן וְאֶ֥רֶך אַ֝פַּ֗יִם יַשְׁקִ֥יט רִֽיב׃ דֶּ֣רֶךְ יטעָ֭צֵל כִּמְשֻׂ֣כַת חָ֑דֶק וְאֹ֖רַח יְשָׁרִ֣ים סְלֻלָֽה׃ בֵּ֣ן כחָ֭כָם יְשַׂמַּח־אָ֑ב וּכְסִ֥יל אָ֝דָ֗ם בּוֹזֶ֥ה אִמּֽוֹ׃ אִ֭וֶּלֶת כאשִׂמְחָ֣ה לַחֲסַר־לֵ֑ב וְאִ֥ישׁ תְּ֝בוּנָ֗ה יְיַשֶׁר־לָֽכֶת׃ הָפֵ֣ר כבמַ֭חֲשָׁבוֹת בְּאֵ֣ין ס֑וֹד וּבְרֹ֖ב יוֹעֲצִ֣ים תָּקֽוּם׃ שִׂמְחָ֣ה כגלָ֭אִישׁ בְּמַעֲנֵה־פִ֑יו וְדָבָ֖ר בְּעִתּ֣וֹ מַה־טּֽוֹב׃ אֹ֣רַח כדחַ֭יִּים לְמַ֣עְלָה לְמַשְׂכִּ֑יל לְמַ֥עַן ס֝֗וּר מִשְּׁא֥וֹל מָֽטָּה׃ בֵּ֣ית כהגֵּ֭אִים יִסַּ֥ח ׀ יְהוָ֑ה וְ֝יַצֵּ֗ב גְּב֣וּל אַלְמָנָֽה׃ תּוֹעֲבַ֣ת כויְ֭הוָה מַחְשְׁב֣וֹת רָ֑ע וּ֝טְהֹרִ֗ים אִמְרֵי־נֹֽעַם׃ עֹכֵ֣ר כזבֵּ֭יתוֹ בּוֹצֵ֣עַ בָּ֑צַע וְשׂוֹנֵ֖א מַתָּנֹ֣ת יִחְיֶֽה׃ לֵ֣ב כחצַ֭דִּיק יֶהְגֶּ֣ה לַעֲנ֑וֹת וּפִ֥י רְ֝שָׁעִ֗ים יַבִּ֥יעַ רָעֽוֹת׃ רָח֣וֹק כטיְ֭הוָה מֵרְשָׁעִ֑ים וּתְפִלַּ֖ת צַדִּיקִ֣ים יִשְׁמָֽע׃ מְֽאוֹרל־עֵ֭ינַיִם יְשַׂמַּֽח־לֵ֑ב שְׁמוּעָ֥ה ט֝וֹבָ֗ה תְּדַשֶּׁן־עָֽצֶם׃ אֹ֗זֶן לאשֹׁ֭מַעַת תּוֹכַ֣חַת חַיִּ֑ים בְּקֶ֖רֶב חֲכָמִ֣ים תָּלִֽין׃ פּוֹרֵ֣עַ לבמ֭וּסָר מוֹאֵ֣ס נַפְשׁ֑וֹ וְשׁוֹמֵ֥עַ תּ֝וֹכַ֗חַת ק֣וֹנֶה לֵּֽב׃ יִרְאַ֣ת לגיְ֭הוָה מוּסַ֣ר חָכְמָ֑ה וְלִפְנֵ֖י כָב֣וֹד עֲנָוָֽה׃ לְאָדָ֥ם טזאמַֽעַרְכֵי־לֵ֑ב וּ֝מֵיְהוָ֗ה מַעֲנֵ֥ה לָשֽׁוֹן׃ כָּֽלב־דַּרְכֵי־אִ֭ישׁ זַ֣ךְ בְּעֵינָ֑יו וְתֹכֵ֖ן רוּח֣וֹת יְהוָֽה׃ גֹּ֣ל גאֶל־יְהוָ֣ה מַעֲשֶׂ֑יךָ וְ֝יִכֹּ֗נוּ מַחְשְׁבֹתֶֽיךָ׃ כֹּ֤ל דפָּעַ֣ל יְ֭הוָה לַֽמַּעֲנֵ֑הוּ וְגַם־רָ֝שָׁ֗ע לְי֣וֹם רָעָֽה׃ תּוֹעֲבַ֣ת היְ֭הוָה כָּל־גְּבַהּ־לֵ֑ב יָ֥ד לְ֝יָ֗ד לֹ֣א יִנָּקֶֽה׃ בְּחֶ֣סֶד ווֶ֭אֱמֶת יְכֻפַּ֣ר עָוֺ֑ן וּבְיִרְאַ֥ת יְ֝הוָ֗ה ס֣וּר מֵרָֽע׃ בִּרְצ֣וֹת זיְ֭הוָה דַּרְכֵי־אִ֑ישׁ גַּם־א֝וֹיְבָ֗יו יַשְׁלִ֥ם אִתּֽוֹ׃ טוֹבח־מְ֭עַט בִּצְדָקָ֑ה מֵרֹ֥ב תְּ֝בוּא֗וֹת בְּלֹ֣א מִשְׁפָּֽט׃ לֵ֣ב טאָ֭דָם יְחַשֵּׁ֣ב דַּרְכּ֑וֹ וַֽ֝יהוָ֗ה יָכִ֥ין צַעֲדֽוֹ׃ קֶ֤סֶם י׀ עַֽל־שִׂפְתֵי־מֶ֑לֶךְ בְּ֝מִשְׁפָּ֗ט לֹ֣א יִמְעַל־פִּֽיו׃ פֶּ֤לֶס יא׀ וּמֹאזְנֵ֣י מִ֭שְׁפָּט לַֽיהוָ֑ה מַ֝עֲשֵׂ֗הוּ כָּל־אַבְנֵי־כִֽיס׃ תּוֹעֲבַ֣ת יבמְ֭לָכִים עֲשׂ֣וֹת רֶ֑שַׁע כִּ֥י בִ֝צְדָקָ֗ה יִכּ֥וֹן כִּסֵּֽא׃ רְצ֣וֹן יגמְ֭לָכִים שִׂפְתֵי־צֶ֑דֶק וְדֹבֵ֖ר יְשָׁרִ֣ים יֶאֱהָֽב׃ חֲמַתיד־מֶ֥לֶךְ מַלְאֲכֵי־מָ֑וֶת וְאִ֖ישׁ חָכָ֣ם יְכַפְּרֶֽנָּה׃ בְּאוֹרטו־פְּנֵי־מֶ֥לֶךְ חַיִּ֑ים וּ֝רְצוֹנ֗וֹ כְּעָ֣ב מַלְקֽוֹשׁ׃ קְֽנֹהטז־חָכְמָ֗ה מַה־טּ֥וֹב מֵחָר֑וּץ וּקְנ֥וֹת בִּ֝ינָ֗ה נִבְחָ֥ר מִכָּֽסֶף׃ מְסִלַּ֣ת יזיְ֭שָׁרִים ס֣וּר מֵרָ֑ע שֹׁמֵ֥ר נַ֝פְשׁ֗וֹ נֹצֵ֥ר דַּרְכּֽוֹ׃ לִפְנֵייח־שֶׁ֥בֶר גָּא֑וֹן וְלִפְנֵ֥י כִ֝שָּׁל֗וֹן גֹּ֣בַהּ רֽוּחַ׃ ט֣וֹב יטשְׁפַל־ר֭וּחַ אֶת־עניים עֲנָוִ֑ים מֵֽחַלֵּ֥ק שָׁ֝לָ֗ל אֶת־גֵּאִֽים׃ מַשְׂכִּ֣יל כעַל־דָּ֭בָר יִמְצָא־ט֑וֹב וּבוֹטֵ֖חַ בַּיהוָ֣ה אַשְׁרָֽיו׃ לַחֲכַםכא־לֵ֭ב יִקָּרֵ֣א נָב֑וֹן וּמֶ֥תֶק שְׂ֝פָתַ֗יִם יֹסִ֥יף לֶֽקַח׃ מְק֣וֹר כבחַ֭יִּים שֵׂ֣כֶל בְּעָלָ֑יו וּמוּסַ֖ר אֱוִלִ֣ים אִוֶּֽלֶת׃ לֵ֣ב כגחָ֭כָם יַשְׂכִּ֣יל פִּ֑יהוּ וְעַל־שְׂ֝פָתָ֗יו יֹסִ֥יף לֶֽקַח׃ צוּףכד־דְּ֭בַשׁ אִמְרֵי־נֹ֑עַם מָת֥וֹק לַ֝נֶּפֶשׁ וּמַרְפֵּ֥א לָעָֽצֶם׃ יֵ֤שׁ כהדֶּ֣רֶךְ יָ֭שָׁר לִפְנֵי־אִ֑ישׁ וְ֝אַחֲרִיתָ֗הּ דַּרְכֵי־מָֽוֶת׃ נֶ֣פֶשׁ כועָ֭מֵל עָ֣מְלָה לּ֑וֹ כִּֽי־אָכַ֖ף עָלָ֣יו פִּֽיהוּ׃ אִ֣ישׁ כזבְּ֭לִיַּעַל כֹּרֶ֣ה רָעָ֑ה וְעַל־שפתיו שְׂ֝פָת֗וֹ כְּאֵ֣שׁ צָרָֽבֶת׃ אִ֣ישׁ כחתַּ֭הְפֻּכוֹת יְשַׁלַּ֣ח מָד֑וֹן וְ֝נִרְגָּ֗ מַפְרִ֥יד אַלּֽוּף׃ אִ֣ישׁ כטחָ֭מָס יְפַתֶּ֣ה רֵעֵ֑הוּ וְ֝הוֹלִיכ֗וֹ בְּדֶ֣רֶךְ לֹא־טֽוֹב׃ עֹצֶ֣ה לעֵ֭ינָיו לַחְשֹׁ֣ב תַּהְפֻּכ֑וֹת קֹרֵ֥ץ שְׂ֝פָתָ֗יו כִּלָּ֥ה רָעָֽה׃ עֲטֶ֣רֶת לאתִּפְאֶ֣רֶת שֵׂיבָ֑ה בְּדֶ֥רֶךְ צְ֝דָקָ֗ה תִּמָּצֵֽא׃ ט֤וֹב לבאֶ֣רֶךְ אַ֭פַּיִם מִגִּבּ֑וֹר וּמֹשֵׁ֥ל בְּ֝רוּח֗וֹ מִלֹּכֵ֥ד עִֽיר׃ בַּ֭חֵיק לגיוּטַ֣ל אֶת־הַגּוֹרָ֑ל וּ֝מֵיְהוָ֗ה כָּל־מִשְׁפָּטֽוֹ׃ ט֤וֹב יזאפַּ֣ת חֲ֭רֵבָה וְשַׁלְוָה־בָ֑הּ מִ֝בַּ֗יִת מָלֵ֥א זִבְחֵי־רִֽיב׃ עֶֽבֶדב־מַשְׂכִּ֗יל יִ֭מְשֹׁל בְּבֵ֣ן מֵבִ֑ישׁ וּבְת֥וֹךְ אַ֝חִ֗ים יַחֲלֹ֥ק נַחֲלָֽה׃ מַצְרֵ֣ף גלַ֭כֶּסֶף וְכ֣וּר לַזָּהָ֑ב וּבֹחֵ֖ן לִבּ֣וֹת יְהוָֽה׃ מֵ֭רַע דמַקְשִׁ֣יב עַל־שְׂפַת־אָ֑וֶן שֶׁ֥קֶר מֵ֝זִין עַל־לְשׁ֥וֹן הַוֺּֽת׃ לֹעֵ֣ג הלָ֭רָשׁ חֵרֵ֣ף עֹשֵׂ֑הוּ שָׂמֵ֥חַ לְ֝אֵ֗יד לֹ֣א יִנָּקֶֽה׃ עֲטֶ֣רֶת וזְ֭קֵנִים בְּנֵ֣י בָנִ֑ים וְתִפְאֶ֖רֶת בָּנִ֣ים אֲבוֹתָֽם׃ לֹאז־נָאוָ֣ה לְנָבָ֣ל שְׂפַת־יֶ֑תֶר אַ֝֗ף כִּֽי־לְנָדִ֥יב שְׂפַת־שָֽׁקֶר׃ אֶֽבֶןח־חֵ֣ן הַ֭שֹּׁחַד בְּעֵינֵ֣י בְעָלָ֑יו אֶֽל־כָּל־אֲשֶׁ֖ר יִפְנֶ֣ה יַשְׂכִּֽיל׃ מְֽכַסֶּהט־פֶּ֭שַׁע מְבַקֵּ֣שׁ אַהֲבָ֑ה וְשֹׁנֶ֥ה בְ֝דָבָ֗ר מַפְרִ֥יד אַלּֽוּף׃ תֵּ֣חַת יגְּעָרָ֣ה בְמֵבִ֑ין מֵהַכּ֖וֹת כְּסִ֣יל מֵאָֽה׃ אַךְיא־מְרִ֥י יְבַקֶּשׁ־רָ֑ע וּמַלְאָ֥ךְ אַ֝כְזָרִ֗י יְשֻׁלַּח־בּֽוֹ׃ פָּג֬וֹשׁ יבדֹּ֣ב שַׁכּ֣וּל בְּאִ֑ישׁ וְאַל־כְּ֝סִ֗יל בְּאִוַּלְתּֽוֹ׃ מֵשִׁ֣יב יגרָ֭עָה תַּ֣חַת טוֹבָ֑ה לֹא־תמיש תָמ֥וּשׁ רָ֝עָ֗ה מִבֵּיתֽוֹ׃ פּ֣וֹטֵֽר ידמַ֭יִם רֵאשִׁ֣ית מָד֑וֹן וְלִפְנֵ֥י הִ֝תְגַּלַּ֗ע הָרִ֥יב נְטֽוֹשׁ׃ מַצְדִּ֣יק טורָ֭שָׁע וּמַרְשִׁ֣יעַ צַדִּ֑יק תּוֹעֲבַ֥ת יְ֝הוָ֗ה גַּם־שְׁנֵיהֶֽם׃ לָמָּהטז־זֶּ֣ה מְחִ֣יר בְּיַד־כְּסִ֑יל לִקְנ֖וֹת חָכְמָ֣ה וְלֶב־אָֽיִן׃ בְּכָליז־עֵ֭ת אֹהֵ֣ב הָרֵ֑עַ וְאָ֥ח לְ֝צָרָ֗ה יִוָּלֵֽד׃ אָדָ֣ם יחחֲסַר־לֵ֭ב תּוֹקֵ֣עַ כָּ֑ף עֹרֵ֥ב עֲ֝רֻבָּ֗ה לִפְנֵ֥י רֵעֵֽהוּ׃ אֹ֣הֵֽב יטפֶּ֭שַׁע אֹהֵ֣ב מַצָּ֑ה מַגְבִּ֥יהַּ פִּ֝תְח֗וֹ מְבַקֶּשׁ־שָֽׁבֶר׃ עִקֶּשׁכ־לֵ֭ב לֹ֣א יִמְצָא־ט֑וֹב וְנֶהְפָּ֥ךְ בִּ֝לְשׁוֹנ֗וֹ יִפּ֥וֹל בְּרָעָֽה׃ יֹלֵ֣ד כאכְּ֭סִיל לְת֣וּגָה ל֑וֹ וְלֹֽא־יִ֝שְׂמַ֗ח אֲבִ֣י נָבָֽל׃ לֵ֣ב כבשָׂ֭מֵחַ יֵיטִ֣ב גֵּהָ֑ה וְר֥וּחַ נְ֝כֵאָ֗ה תְּיַבֶּשׁ־גָּֽרֶם׃ שֹׁ֣חַד כגמֵ֭חֵיק רָשָׁ֣ע יִקָּ֑ח לְ֝הַטּ֗וֹת אָרְח֥וֹת מִשְׁפָּֽט׃ אֶתכד־פְּנֵ֣י מֵבִ֣ין חָכְמָ֑ה וְעֵינֵ֥י כְ֝סִ֗יל בִּקְצֵה־אָֽרֶץ׃ כַּ֣עַס כהלְ֭אָבִיו בֵּ֣ן כְּסִ֑יל וּ֝מֶ֗מֶר לְיוֹלַדְתּֽוֹ׃ גַּ֤ם כועֲנ֣וֹשׁ לַצַּדִּ֣יק לֹא־ט֑וֹב לְהַכּ֖וֹת נְדִיבִ֣ים עַל־יֹֽשֶׁר׃ חוֹשֵׂ֣ךְ כזאֲ֭מָרָיו יוֹדֵ֣עַ דָּ֑עַת וקר יְקַר־ר֝֗וּחַ אִ֣ישׁ תְּבוּנָֽה׃ גַּ֤ם כחאֱוִ֣יל מַ֭חֲרִישׁ חָכָ֣ם יֵחָשֵׁ֑ב אֹטֵ֖ם שְׂפָתָ֣יו נָבֽוֹן׃ לְֽ֭תַאֲוָה איחיְבַקֵּ֣שׁ נִפְרָ֑ד בְּכָל־תּ֝וּשִׁיָּ֗ה יִתְגַּלָּֽע׃ לֹֽאב־יַחְפֹּ֣ץ כְּ֭סִיל בִּתְבוּנָ֑ה כִּ֝֗י אִֽם־בְּהִתְגַּלּ֥וֹת לִבּֽוֹ׃ בְּֽבוֹאג־רָ֭שָׁע בָּ֣א גַם־בּ֑וּז וְֽעִם־קָל֥וֹן חֶרְפָּֽה׃ מַ֣יִם דעֲ֭מֻקִּים דִּבְרֵ֣י פִי־אִ֑ישׁ נַ֥חַל נֹ֝בֵ֗עַ מְק֣וֹר חָכְמָֽה׃ שְׂאֵ֣ת הפְּנֵי־רָשָׁ֣ע לֹא־ט֑וֹב לְהַטּ֥וֹת צַ֝דִּ֗יק בַּמִּשְׁפָּֽט׃ שִׂפְתֵ֣י וכְ֭סִיל יָבֹ֣אֽוּ בְרִ֑יב וּ֝פִ֗יו לְֽמַהֲלֻמ֥וֹת יִקְרָֽא׃ פִּֽיז־כְ֭סִיל מְחִתָּה־ל֑וֹ וּ֝שְׂפָתָ֗יו מוֹקֵ֥שׁ נַפְשֽׁוֹ׃ דִּבְרֵ֣י חנִ֭רְגָּן כְּמִֽתְלַהֲמִ֑ים וְ֝הֵ֗ם יָרְד֥וּ חַדְרֵי־בָֽטֶן׃ גַּ֭ם טמִתְרַפֶּ֣ה בִמְלַאכְתּ֑וֹ אָ֥ח ה֝֗וּא לְבַ֣עַל מַשְׁחִֽית׃ מִגְדַּלי־עֹ֭ז שֵׁ֣ם יְהוָ֑ה בּֽוֹ־יָר֖וּץ צַדִּ֣יק וְנִשְׂגָּֽב׃ ה֣וֹן יאעָ֭שִׁיר קִרְיַ֣ת עֻזּ֑וֹ וּכְחוֹמָ֥ה נִ֝שְׂגָּבָ֗ה בְּמַשְׂכִּיתֽוֹ׃ לִפְנֵייב־שֶׁ֭בֶר יִגְבַּ֣הּ לֵב־אִ֑ישׁ וְלִפְנֵ֖י כָב֣וֹד עֲנָוָֽה׃ מֵשִׁ֣יב יגדָּ֭בָר בְּטֶ֣רֶם יִשְׁמָ֑ע אִוֶּ֥לֶת הִיא־ל֝֗וֹ וּכְלִמָּֽה׃ רֽוּחַיד־אִ֭ישׁ יְכַלְכֵּ֣ל מַחֲלֵ֑הוּ וְר֥וּחַ נְ֝כֵאָ֗ה מִ֣י יִשָּׂאֶֽנָּה׃ לֵ֣ב טונָ֭בוֹן יִקְנֶה־דָּ֑עַת וְאֹ֥זֶן חֲ֝כָמִ֗ים תְּבַקֶּשׁ־דָּֽעַת׃ מַתָּ֣ן טזאָ֭דָם יַרְחִ֣יב ל֑וֹ וְלִפְנֵ֖י גְדֹלִ֣ים יַנְחֶֽנּוּ׃ צַדִּ֣יק יזהָרִאשׁ֣וֹן בְּרִיב֑וֹ יבא וּבָֽא־רֵ֝עֵ֗הוּ וַחֲקָרֽוֹ׃ מִ֭דְיָנִים יחיַשְׁבִּ֣ית הַגּוֹרָ֑ל וּבֵ֖ין עֲצוּמִ֣ים יַפְרִֽיד׃ אָ֗ח יטנִפְשָׁ֥ע מִקִּרְיַת־עֹ֑ז ומדונים וּ֝מִדְיָנִ֗ים כִּבְרִ֥יחַ אַרְמֽוֹן׃ מִפְּרִ֣י כפִי־אִ֭ישׁ תִּשְׂבַּ֣ע בִּטְנ֑וֹ תְּבוּאַ֖ת שְׂפָתָ֣יו יִשְׂבָּֽע׃ מָ֣וֶת כאוְ֭חַיִּים בְּיַד־לָשׁ֑וֹן וְ֝אֹהֲבֶ֗יהָ יֹאכַ֥ל פִּרְיָֽהּ׃ מָצָ֣א כבאִ֭שָּׁה מָ֣צָא ט֑וֹב וַיָּ֥פֶק רָ֝צ֗וֹן מֵיְהוָֽה׃ תַּחֲנוּנִ֥ים כגיְדַבֶּר־רָ֑שׁ וְ֝עָשִׁ֗יר יַעֲנֶ֥ה עַזּֽוֹת׃ אִ֣ישׁ כדרֵ֭עִים לְהִתְרֹעֵ֑עַ וְיֵ֥שׁ אֹ֝הֵ֗ב דָּבֵ֥ק מֵאָֽח׃ טֽוֹביטא־רָ֭שׁ הוֹלֵ֣ךְ בְּתֻמּ֑וֹ מֵעִקֵּ֥שׁ שְׂ֝פָתָ֗יו וְה֣וּא כְסִֽיל׃ גַּ֤ם בבְּלֹא־דַ֣עַת נֶ֣פֶשׁ לֹא־ט֑וֹב וְאָ֖ץ בְּרַגְלַ֣יִם חוֹטֵֽא׃ אִוֶּ֣לֶת גאָ֭דָם תְּסַלֵּ֣ף דַּרְכּ֑וֹ וְעַל־יְ֝הוָ֗ה יִזְעַ֥ף לִבּֽוֹ׃ ה֗וֹן דיֹ֭סִיף רֵעִ֣ים רַבִּ֑ים וְ֝דָ֗ל מֵרֵ֥עהוּ יִפָּרֵֽד׃ עֵ֣ד השְׁ֭קָרִים לֹ֣א יִנָּקֶ֑ה וְיָפִ֥יחַ כְּ֝זָבִ֗ים לֹ֣א יִמָּלֵֽט׃ רַ֭בִּים ויְחַלּ֣וּ פְנֵֽי־נָדִ֑יב וְכָל־הָ֝רֵ֗עַ לְאִ֣ישׁ מַתָּֽן׃ כָּ֥ל זאֲחֵי־רָ֨שׁ ׀ שְֽׂנֵאֻ֗הוּ אַ֤ף כִּ֣י מְ֭רֵעֵהוּ רָחֲק֣וּ מִמֶּ֑נּוּ מְרַדֵּ֖ף אֲמָרִ֣ים לא לוֹ־הֵֽמָּה׃ קֹֽנֶהח־לֵּ֭ב אֹהֵ֣ב נַפְשׁ֑וֹ שֹׁמֵ֥ר תְּ֝בוּנָ֗ה לִמְצֹא־טֽוֹב׃ עֵ֣ד טשְׁ֭קָרִים לֹ֣א יִנָּקֶ֑ה וְיָפִ֖יחַ כְּזָבִ֣ים יֹאבֵֽד׃ פ
לֹֽאי־נָאוֶ֣ה לִכְסִ֣יל תַּעֲנ֑וּג אַ֝֗ף כִּֽי־לְעֶ֤בֶד ׀ מְשֹׁ֬ל בְּשָׂרִֽים׃ שֵׂ֣כֶל יאאָ֭דָם הֶאֱרִ֣יךְ אַפּ֑וֹ וְ֝תִפאַרְתּ֗וֹ עֲבֹ֣ר עַל־פָּֽשַׁע׃ נַ֣הַם יבכַּ֭כְּפִיר זַ֣עַף מֶ֑לֶךְ וּכְטַ֖ל עַל־עֵ֣שֶׂב רְצוֹנֽוֹ׃ הַוֺּ֣ת יגלְ֭אָבִיו בֵּ֣ן כְּסִ֑יל וְדֶ֥לֶף טֹ֝רֵ֗ד מִדְיְנֵ֥י אִשָּֽׁה׃ בַּ֣יִת ידוָ֭הוֹן נַחֲלַ֣ת אָב֑וֹת וּ֝מֵיְהוָ֗ה אִשָּׁ֥ה מַשְׂכָּֽלֶת׃ עַ֭צְלָה טותַּפִּ֣יל תַּרְדֵּמָ֑ה וְנֶ֖פֶשׁ רְמִיָּ֣ה תִרְעָֽב׃ שֹׁמֵ֣ר טזמִ֭צְוָה שֹׁמֵ֣ר נַפְשׁ֑וֹ בּוֹזֵ֖ה דְרָכָ֣יו יומת יָמֽוּת׃ מַלְוֵ֣ה יזיְ֭הוָה ח֣וֹנֵֽן דָּ֑ל וּ֝גְמֻל֗וֹ יְשַׁלֶּם־לֽוֹ׃ יַסֵּ֣ר יחבִּ֭נְךָ כִּי־יֵ֣שׁ תִּקְוָ֑ה וְאֶל־הֲ֝מִית֗וֹ אַל־תִּשָּׂ֥א נַפְשֶֽׁךָ׃ גרל יטגְּֽדָל־חֵ֭מָה נֹ֣שֵׂא עֹ֑נֶשׁ כִּ֥י אִם־תַּ֝צִּ֗יל וְע֣וֹד תּוֹסִֽף׃ שְׁמַ֣ע כעֵ֭צָה וְקַבֵּ֣ל מוּסָ֑ר לְ֝מַ֗עַן תֶּחְכַּ֥ם בְּאַחֲרִיתֶֽךָ׃ רַבּ֣וֹת כאמַחֲשָׁב֣וֹת בְּלֶב־אִ֑ישׁ וַעֲצַ֥ת יְ֝הוָ֗ה הִ֣יא תָקֽוּם׃ תַּאֲוַ֣ת כבאָדָ֣ם חַסְדּ֑וֹ וְטֽוֹב־רָ֝שׁ מֵאִ֥ישׁ כָּזָֽב׃ יִרְאַ֣ת כגיְהוָ֣ה לְחַיִּ֑ים וְשָׂבֵ֥עַ יָ֝לִ֗ין בַּל־יִפָּ֥קֶד רָֽע׃ טָ֘מַ֤ן כדעָצֵ֣ל יָ֭דוֹ בַּצַּלָּ֑חַת גַּם־אֶל־פִּ֝֗יהוּ לֹ֣א יְשִׁיבֶֽנָּה׃ לֵ֣ץ כהתַּ֭כֶּה וּפֶ֣תִי יַעְרִ֑ם וְהוֹכִ֥יחַ לְ֝נָב֗וֹן יָבִ֥ין דָּֽעַת׃ מְֽשַׁדֶּדכו־אָ֭ב יַבְרִ֣יחַ אֵ֑ם בֵּ֝֗ן מֵבִ֥ישׁ וּמַחְפִּֽיר׃ חַֽדַלכז־בְּ֭נִי לִשְׁמֹ֣עַ מוּסָ֑ר לִ֝שְׁג֗וֹת מֵֽאִמְרֵי־דָֽעַת׃ עֵ֣ד כחבְּ֭לִיַּעַל יָלִ֣יץ מִשְׁפָּ֑ט וּפִ֥י רְ֝שָׁעִ֗ים יְבַלַּע־אָֽוֶן׃ נָכ֣וֹנוּ כטלַלֵּצִ֣ים שְׁפָטִ֑ים וּ֝מַהֲלֻמ֗וֹת לְגֵ֣ו כְּסִילִֽים׃ לֵ֣ץ כאהַ֭יַּין הֹמֶ֣ה שֵׁכָ֑ר וְכָל־שֹׁ֥גֶה בּ֝֗וֹ לֹ֣א יֶחְכָּֽם׃ נַ֣הַם בכַּ֭כְּפִיר אֵ֣ימַת מֶ֑לֶךְ מִ֝תְעַבְּר֗וֹ חוֹטֵ֥א נַפְשֽׁוֹ׃ כָּב֣וֹד גלָ֭אִישׁ שֶׁ֣בֶת מֵרִ֑יב וְכָל־אֱ֝וִ֗יל יִתְגַּלָּֽע׃ מֵ֭חֹרֶף דעָצֵ֣ל לֹא־יַחֲרֹ֑שׁ ישאל וְשָׁאַ֖ל בַּקָּצִ֣יר וָאָֽיִן׃ מַ֣יִם העֲ֭מֻקִּים עֵצָ֣ה בְלֶב־אִ֑ישׁ וְאִ֖ישׁ תְּבוּנָ֣ה יִדְלֶֽנָּה׃ רָבו־אָדָ֗ם יִ֭קְרָא אִ֣ישׁ חַסְדּ֑וֹ וְאִ֥ישׁ אֱ֝מוּנִ֗ים מִ֣י יִמְצָֽא׃ מִתְהַלֵּ֣ךְ זבְּתֻמּ֣וֹ צַדִּ֑יק אַשְׁרֵ֖י בָנָ֣יו אַחֲרָֽיו׃ מֶ֗לֶךְ חיוֹשֵׁ֥ב עַל־כִּסֵּא־דִ֑ין מְזָרֶ֖ה בְעֵינָ֣יו כָּל־רָֽע׃ מִֽיט־יֹ֭אמַר זִכִּ֣יתִי לִבִּ֑י טָ֝הַ֗רְתִּי מֵחַטָּאתִֽי׃ אֶ֣בֶן יוָ֭אֶבֶן אֵיפָ֣ה וְאֵיפָ֑ה תּוֹעֲבַ֥ת יְ֝הוָ֗ה גַּם־שְׁנֵיהֶֽם׃ גַּ֣ם יאבְּ֭מַעֲלָלָיו יִתְנַכֶּר־נָ֑עַר אִם־זַ֖ךְ וְאִם־יָשָׁ֣ר פָּעֳלֽוֹ׃ אֹ֣זֶן יבשֹׁ֭מַעַת וְעַ֣יִן רֹאָ֑ה יְ֝הוָ֗ה עָשָׂ֥ה גַם־שְׁנֵיהֶֽם׃ אַליג־תֶּֽאֱהַ֣ב שֵׁ֭נָה פֶּן־תִּוָּרֵ֑שׁ פְּקַ֖ח עֵינֶ֣יךָ שְֽׂבַֽע־לָֽחֶם׃ רַ֣ע ידרַ֭ע יֹאמַ֣ר הַקּוֹנֶ֑ה וְאֹזֵ֥ל ל֝֗וֹ אָ֣ז יִתְהַלָּֽל׃ יֵ֣שׁ טוזָ֭הָב וְרָב־פְּנִינִ֑ים וּכְלִ֥י יְ֝קָ֗ר שִׂפְתֵי־דָֽעַת׃ לְֽקַחטז־בִּ֭גְדוֹ כִּי־עָ֣רַב זָ֑ר וּבְעַ֖ד נכרים נָכְרִיָּ֣ה חַבְלֵֽהוּ׃ עָרֵ֣ב יזלָ֭אִישׁ לֶ֣חֶם שָׁ֑קֶר וְ֝אַחַ֗ר יִמָּֽלֵא־פִ֥יהוּ חָצָֽץ׃ מַ֭חֲשָׁבוֹת יחבְּעֵצָ֣ה תִכּ֑וֹן וּ֝בְתַחְבֻּל֗וֹת עֲשֵׂ֣ה מִלְחָמָֽה׃ גּֽוֹלֶהיט־סּ֭וֹד הוֹלֵ֣ךְ רָכִ֑יל וּלְפֹתֶ֥ה שְׂ֝פָתָ֗יו לֹ֣א תִתְעָרָֽב׃ מְ֭קַלֵּל כאָבִ֣יו וְאִמּ֑וֹ יִֽדְעַ֥ךְ נֵ֝ר֗וֹ באישון בֶּאֱשׁ֥וּן חֹֽשֶׁךְ׃ נַ֭חֲלָה כאמבחלת מְבֹהֶ֣לֶת בָּרִאשֹׁנָ֑ה וְ֝אַחֲרִיתָ֗הּ לֹ֣א תְבֹרָֽךְ׃ אַלכב־תֹּאמַ֥ר אֲשַׁלְּמָה־רָ֑ע קַוֵּ֥ה לַֽ֝יהוָ֗ה וְיֹ֣שַֽׁע לָֽךְ׃ תּוֹעֲבַ֣ת כגיְ֭הוָה אֶ֣בֶן וָאָ֑בֶן וּמֹאזְנֵ֖י מִרְמָ֣ה לֹא־טֽוֹב׃ מֵיהוָ֥ה כדמִצְעֲדֵי־גָ֑בֶר וְ֝אָדָ֗ם מַה־יָּבִ֥ין דַּרְכּֽוֹ׃ מוֹקֵ֣שׁ כהאָ֭דָם יָ֣לַע קֹ֑דֶשׁ וְאַחַ֖ר נְדָרִ֣ים לְבַקֵּֽר׃ מְזָרֶ֣ה כורְ֭שָׁעִים מֶ֣לֶךְ חָכָ֑ם וַיָּ֖שֶׁב עֲלֵיהֶ֣ם אוֹפָֽן׃ נֵ֣ר כזיְ֭הוָה נִשְׁמַ֣ת אָדָ֑ם חֹ֝פֵ֗שׂ כָּל־חַדְרֵי־בָֽטֶן׃ חֶ֣סֶד כחוֶ֭אֱמֶת יִצְּרוּ־מֶ֑לֶךְ וְסָעַ֖ד בַּחֶ֣סֶד כִּסְאֽוֹ׃ תִּפְאֶ֣רֶת כטבַּחוּרִ֣ים כֹּחָ֑ם וַהֲדַ֖ר זְקֵנִ֣ים שֵׂיבָֽה׃ חַבֻּר֣וֹת לפֶּ֭צַע תמריק תַּמְר֣וּק בְּרָ֑ע וּ֝מַכּ֗וֹת חַדְרֵי־בָֽטֶן׃ פַּלְגֵיכאא־מַ֣יִם לֶב־מֶ֭לֶךְ בְּיַד־יְהוָ֑ה עַֽל־כָּל־אֲשֶׁ֖ר יַחְפֹּ֣ץ יַטֶּֽנּוּ׃ כָּֽלב־דֶּרֶךְ־אִ֭ישׁ יָשָׁ֣ר בְּעֵינָ֑יו וְתֹכֵ֖ן לִבּ֣וֹת יְהוָֽה׃ עֲ֭שֹׂה גצְדָקָ֣ה וּמִשְׁפָּ֑ט נִבְחָ֖ר לַיהוָ֣ה מִזָּֽבַח׃ רוּםד־עֵ֭ינַיִם וּרְחַב־לֵ֑ב נִ֖ר רְשָׁעִ֣ים חַטָּֽאת׃ מַחְשְׁב֣וֹת החָ֭רוּץ אַךְ־לְמוֹתָ֑ר וְכָל־אָ֝֗ץ אַךְ־לְמַחְסֽוֹר׃ פֹּ֣עַל וא֭וֹצָרוֹת בִּלְשׁ֣וֹן שָׁ֑קֶר הֶ֥בֶל נִ֝דָּ֗ף מְבַקְשֵׁי־מָֽוֶת׃ שֹׁדז־רְשָׁעִ֥ים יְגוֹרֵ֑ם כִּ֥י מֵ֝אֲנ֗וּ לַעֲשׂ֥וֹת מִשְׁפָּֽט׃ הֲפַכְפַּ֬ךְ חדֶּ֣רֶךְ אִ֣ישׁ וָזָ֑ר וְ֝זַ֗ךְ יָשָׁ֥ר פָּעֳלֽוֹ׃ ט֗וֹב טלָשֶׁ֥בֶת עַל־פִּנַּת־גָּ֑ג מֵאֵ֥שֶׁת מִ֝דְיָנִ֗ים וּבֵ֥ית חָֽבֶר׃ נֶ֣פֶשׁ ירָ֭שָׁע אִוְּתָה־רָ֑ע לֹא־יֻחַ֖ן בְּעֵינָ֣יו רֵעֵֽהוּ׃ בַּעְנָשׁיא־לֵ֭ץ יֶחְכַּם־פֶּ֑תִי וּבְהַשְׂכִּ֥יל לְ֝חָכָ֗ם יִקַּח־דָּֽעַת׃ מַשְׂכִּ֣יל יבצַ֭דִּיק לְבֵ֣ית רָשָׁ֑ע מְסַלֵּ֖ף רְשָׁעִ֣ים לָרָֽע׃ אֹטֵ֣ם יגאָ֭זְנוֹ מִזַּעֲקַת־דָּ֑ל גַּֽם־ה֥וּא יִ֝קְרָ֗א וְלֹ֣א יֵעָנֶֽה׃ מַתָּ֣ן ידבַּ֭סֵּתֶר יִכְפֶּה־אָ֑ף וְשֹׁ֥חַד בַּ֝חֵ֗ק חֵמָ֥ה עַזָּֽה׃ שִׂמְחָ֣ה טולַ֭צַּדִּיק עֲשׂ֣וֹת מִשְׁפָּ֑ט וּ֝מְחִתָּ֗ה לְפֹ֣עֲלֵי אָֽוֶן׃ אָדָ֗ם טזתּ֭וֹעֶה מִדֶּ֣רֶךְ הַשְׂכֵּ֑ל בִּקְהַ֖ל רְפָאִ֣ים יָנֽוּחַ׃ אִ֣ישׁ יזמַ֭חְסוֹר אֹהֵ֣ב שִׂמְחָ֑ה אֹהֵ֥ב יַֽיִן־וָ֝שֶׁ֗מֶן לֹ֣א יַעֲשִֽׁיר׃ כֹּ֣פֶר יחלַצַּדִּ֣יק רָשָׁ֑ע וְתַ֖חַת יְשָׁרִ֣ים בּוֹגֵֽד׃ ט֗וֹב יטשֶׁ֥בֶת בְּאֶֽרֶץ־מִדְבָּ֑ר מֵאֵ֖שֶׁת מדונים מִדְיָנִ֣ים וָכָֽעַס׃ אוֹצָ֤ר כ׀ נֶחְמָ֣ד וָ֭שֶׁמֶן בִּנְוֵ֣ה חָכָ֑ם וּכְסִ֖יל אָדָ֣ם יְבַלְּעֶֽנּוּ׃ רֹ֭דֵף כאצְדָקָ֣ה וָחָ֑סֶד יִמְצָ֥א חַ֝יִּ֗ים צְדָקָ֥ה וְכָבֽוֹד׃ עִ֣יר כבגִּ֭בֹּרִים עָלָ֣ה חָכָ֑ם וַ֝יֹּ֗רֶד עֹ֣ז מִבְטֶחָֽה׃ שֹׁמֵ֣ר כגפִּ֭יו וּלְשׁוֹנ֑וֹ שֹׁמֵ֖ר מִצָּר֣וֹת נַפְשֽׁוֹ׃ זֵ֣ד כדיָ֭הִיר לֵ֣ץ שְׁמ֑וֹ ע֝וֹשֶׂ֗ה בְּעֶבְרַ֥ת זָדֽוֹן׃ תַּאֲוַ֣ת כהעָצֵ֣ל תְּמִיתֶ֑נּוּ כִּֽי־מֵאֲנ֖וּ יָדָ֣יו לַעֲשֽׂוֹת׃ כָּלכו־הַ֭יּוֹם הִתְאַוָּ֣ה תַאֲוָ֑ה וְצַדִּ֥יק יִ֝תֵּ֗ן וְלֹ֣א יַחְשֹֽׂךְ׃ זֶ֣בַח כזרְ֭שָׁעִים תּוֹעֵבָ֑ה אַ֝֗ף כִּֽי־בְזִמָּ֥ה יְבִיאֶֽנּוּ׃ עֵדכח־כְּזָבִ֥ים יֹאבֵ֑ד וְאִ֥ישׁ שׁ֝וֹמֵ֗עַ לָנֶ֥צַח יְדַבֵּֽר׃ הֵעֵ֬ז כטאִ֣ישׁ רָשָׁ֣ע בְּפָנָ֑יו וְ֝יָשָׁ֗ר ה֤וּא ׀ יכין יָבִ֬ין דרכיו דַּרְכּֽוֹ׃ אֵ֣ין לחָ֭כְמָה וְאֵ֣ין תְּבוּנָ֑ה וְאֵ֥ין עֵ֝צָ֗ה לְנֶ֣גֶד יְהוָֽה׃ פ
ס֗וּס לאמ֭וּכָן לְי֣וֹם מִלְחָמָ֑ה וְ֝לַֽיהוָ֗ה הַתְּשׁוּעָֽה׃ נִבְחָ֣ר כבאשֵׁ֭ם מֵעֹ֣שֶׁר רָ֑ב מִכֶּ֥סֶף וּ֝מִזָּהָ֗ב חֵ֣ן טֽוֹב׃ עָשִׁ֣יר בוָרָ֣שׁ נִפְגָּ֑שׁוּ עֹשֵׂ֖ה כֻלָּ֣ם יְהוָֽה׃ עָר֤וּם ג׀ רָאָ֣ה רָעָ֣ה ויסתר וְנִסְתָּ֑ר וּ֝פְתָיִ֗ים עָבְר֥וּ וְֽנֶעֱנָֽשׁוּ׃ עֵ֣קֶב דעֲ֭נָוָה יִרְאַ֣ת יְהוָ֑ה עֹ֖שֶׁר וְכָב֣וֹד וְחַיִּֽים׃ צִנִּ֣ים הפַּ֭חִים בְּדֶ֣רֶךְ עִקֵּ֑שׁ שׁוֹמֵ֥ר נַ֝פְשׁ֗וֹ יִרְחַ֥ק מֵהֶֽם׃ חֲנֹ֣ךְ ולַ֭נַּעַר עַל־פִּ֣י דַרְכּ֑וֹ גַּ֥ם כִּֽי־יַ֝זְקִ֗ין לֹֽא־יָס֥וּר מִמֶּֽנָּה׃ עָ֭שִׁיר זבְּרָשִׁ֣ים יִמְשׁ֑וֹל וְעֶ֥בֶד לֹ֝וֶ֗ה לְאִ֣ישׁ מַלְוֶֽה׃ זוֹרֵ֣עַ חעַ֭וְלָה יקצור יִקְצָר־אָ֑וֶן וְשֵׁ֖בֶט עֶבְרָת֣וֹ יִכְלֶֽה׃ טֽוֹבט־עַ֭יִן ה֣וּא יְבֹרָ֑ךְ כִּֽי־נָתַ֖ן מִלַּחְמ֣וֹ לַדָּֽל׃ גָּ֣רֵֽשׁ ילֵ֭ץ וְיֵצֵ֣א מָד֑וֹן וְ֝יִשְׁבֹּ֗ת דִּ֣ין וְקָלֽוֹן׃ אֹהֵ֥ב יאטהור טְהָר־לֵ֑ב חֵ֥ן שְׂ֝פָתָ֗יו רֵעֵ֥הוּ מֶֽלֶךְ׃ עֵינֵ֣י יביְ֭הוָה נָ֣צְרוּ דָ֑עַת וַ֝יְסַלֵּ֗ף דִּבְרֵ֥י בֹגֵֽד׃ אָמַ֣ר יגעָ֭צֵל אֲרִ֣י בַח֑וּץ בְּת֥וֹךְ רְ֝חֹב֗וֹת אֵֽרָצֵֽחַ׃ שׁוּחָ֣ה ידעֲ֭מֻקָּה פִּ֣י זָר֑וֹת זְע֥וּם יְ֝הוָ֗ה יפול יִפָּל־שָֽׁם׃ אִ֭וֶּלֶת טוקְשׁוּרָ֣ה בְלֶב־נָ֑עַר שֵׁ֥בֶט מ֝וּסָ֗ר יַרְחִיקֶ֥נָּה מִמֶּֽנּוּ׃ עֹ֣שֵֽׁק טזדָּ֭ל לְהַרְבּ֣וֹת ל֑וֹ נֹתֵ֥ן לְ֝עָשִׁ֗יר אַךְ־לְמַחְסֽוֹר׃ הַ֥ט יזאָזְנְךָ֗ וּ֭שְׁמַע דִּבְרֵ֣י חֲכָמִ֑ים וְ֝לִבְּךָ֗ תָּשִׁ֥ית לְדַעְתִּֽי׃ כִּֽייח־נָ֭עִים כִּֽי־תִשְׁמְרֵ֣ם בְּבִטְנֶ֑ךָ יִכֹּ֥נוּ יַ֝חְדָּ֗ו עַל־שְׂפָתֶֽיךָ׃ לִהְי֣וֹת יטבַּ֭יהוָה מִבְטַחֶ֑ךָ הוֹדַעְתִּ֖יךָ הַיּ֣וֹם אַף־אָֽתָּה׃ הֲלֹ֤א ככָתַ֣בְתִּי לְ֭ךָ שלשום שָׁלִישִׁ֑ים בְּמ֖וֹעֵצֹ֣ת וָדָֽעַת׃ לְהוֹדִֽיעֲךָ֗ כאקֹ֭שְׁטְ אִמְרֵ֣י אֱמֶ֑ת לְהָשִׁ֥יב אֲמָרִ֥ים אֱ֝מֶ֗ת לְשֹׁלְחֶֽיךָ׃ פ
אַֽלכב־תִּגְזָל־דָּ֭ל כִּ֣י דַל־ה֑וּא וְאַל־תְּדַכֵּ֖א עָנִ֣י בַשָּֽׁעַר׃ כִּֽיכג־יְ֭הוָה יָרִ֣יב רִיבָ֑ם וְקָבַ֖ע אֶת־קֹבְעֵיהֶ֣ם נָֽפֶשׁ׃ אַלכד־תִּ֭תְרַע אֶת־בַּ֣עַל אָ֑ף וְאֶת־אִ֥ישׁ חֵ֝מוֹת לֹ֣א תָבֽוֹא׃ פֶּןכה־תֶּאֱלַ֥ף ארחתו אֹֽרְחֹתָ֑יו וְלָקַחְתָּ֖ מוֹקֵ֣שׁ לְנַפְשֶֽׁךָ׃ אַלכו־תְּהִ֥י בְתֹֽקְעֵי־כָ֑ף בַּ֝עֹרְבִ֗ים מַשָּׁאֽוֹת׃ אִםכז־אֵֽין־לְךָ֥ לְשַׁלֵּ֑ם לָ֥מָּה יִקַּ֥ח מִ֝שְׁכָּבְךָ֗ מִתַּחְתֶּֽיךָ׃ אַלכח־תַּ֭סֵּג גְּב֣וּל עוֹלָ֑ם אֲשֶׁ֖ר עָשׂ֣וּ אֲבוֹתֶֽיךָ׃ חָזִ֡יתָ כטאִ֤ישׁ ׀ מָ֘הִ֤יר בִּמְלַאכְתּ֗וֹ לִֽפְנֵֽי־מְלָכִ֥ים יִתְיַצָּ֑ב בַּל־יִ֝תְיַצֵּב לִפְנֵ֥י חֲשֻׁכִּֽים׃ פ
כִּֽיכגא־תֵ֭שֵׁב לִלְח֣וֹם אֶת־מוֹשֵׁ֑ל בִּ֥ין תָּ֝בִ֗ין אֶת־אֲשֶׁ֥ר לְפָנֶֽיךָ׃ וְשַׂמְתָּ֣ בשַׂכִּ֣ין בְּלֹעֶ֑ךָ אִם־בַּ֖עַל נֶ֣פֶשׁ אָֽתָּה׃ אַלג־תִּ֭תְאָו לְמַטְעַמּוֹתָ֑יו וְ֝ה֗וּא לֶ֣חֶם כְּזָבִֽים׃ אַלד־תִּיגַ֥ע לְֽהַעֲשִׁ֑יר מִֽבִּינָתְךָ֥ חֲדָֽל׃ התעוף ההֲתָ֤עִיף עֵינֶ֥יךָ בּ֗וֹ וְֽאֵ֫ינֶ֥נּוּ כִּ֤י עָשֹׂ֣ה יַעֲשֶׂה־לּ֣וֹ כְנָפַ֑יִם כְּ֝נֶ֗שֶׁר ועיף יָע֥וּף הַשָּׁמָֽיִם׃ פ
אַלו־תִּלְחַ֗ם אֶת־לֶ֭חֶם רַ֣ע עָ֑יִן וְאַל־תתאו תִּ֝תְאָ֗יו לְמַטְעַמֹּתָֽיו׃ כִּ֤י ז׀ כְּמוֹ־שָׁעַ֥ר בְּנַפְשׁ֗וֹ כֶּ֫ן־ה֥וּא אֱכֹ֣ל וּ֭שְׁתֵה יֹ֣אמַר לָ֑ךְ וְ֝לִבּ֗וֹ בַּל־עִמָּֽךְ׃ פִּֽתְּךָח־אָכַ֥לְתָּ תְקִיאֶ֑נָּה וְ֝שִׁחַ֗תָּ דְּבָרֶ֥יךָ הַנְּעִימִֽים׃ בְּאָזְנֵ֣י טכְ֭סִיל אַל־תְּדַבֵּ֑ר כִּֽי־יָ֝ב֗וּז לְשֵׂ֣כֶל מִלֶּֽיךָ׃ אַלי־תַּ֭סֵּג גְּב֣וּל עוֹלָ֑ם וּבִשְׂדֵ֥י יְ֝תוֹמִ֗ים אַל־תָּבֹֽא׃ כִּֽייא־גֹאֲלָ֥ם חָזָ֑ק הֽוּא־יָרִ֖יב אֶת־רִיבָ֣ם אִתָּֽךְ׃ הָבִ֣יאָה יבלַמּוּסָ֣ר לִבֶּ֑ךָ וְ֝אָזְנֶ֗ךָ לְאִמְרֵי־דָֽעַת׃ אַליג־תִּמְנַ֣ע מִנַּ֣עַר מוּסָ֑ר כִּֽי־תַכֶּ֥נּוּ בַ֝שֵּׁ֗בֶט לֹ֣א יָמֽוּת׃ אַ֭תָּה ידבַּשֵּׁ֣בֶט תַּכֶּ֑נּוּ וְ֝נַפְשׁ֗וֹ מִשְּׁא֥וֹל תַּצִּֽיל׃ בְּ֭נִי טואִם־חָכַ֣ם לִבֶּ֑ךָ יִשְׂמַ֖ח לִבִּ֣י גַם־אָֽנִי׃ וְתַעְלֹ֥זְנָה טזכִלְיוֹתָ֑י בְּדַבֵּ֥ר שְׂ֝פָתֶ֗יךָ מֵישָׁרִֽים׃ אַליז־יְקַנֵּ֣א לִ֭בְּךָ בַּֽחַטָּאִ֑ים כִּ֥י אִם־בְּיִרְאַת־יְ֝הוָ֗ה כָּל־הַיּֽוֹם׃ כִּ֭י יחאִם־יֵ֣שׁ אַחֲרִ֑ית וְ֝תִקְוָתְךָ֗ לֹ֣א תִכָּרֵֽת׃ שְׁמַעיט־אַתָּ֣ה בְנִ֣י וַחֲכָ֑ם וְאַשֵּׁ֖ר בַּדֶּ֣רֶךְ לִבֶּֽךָ׃ אַלכ־תְּהִ֥י בְסֹֽבְאֵי־יָ֑יִן בְּזֹלֲלֵ֖י בָשָׂ֣ר לָֽמוֹ׃ כִּיכא־סֹבֵ֣א וְ֭זוֹלֵל יִוָּרֵ֑שׁ וּ֝קְרָעִ֗ים תַּלְבִּ֥ישׁ נוּמָֽה׃ שְׁמַ֣ע כבלְ֭אָבִיךָ זֶ֣ה יְלָדֶ֑ךָ וְאַל־תָּ֝ב֗וּז כִּֽי־זָקְנָ֥ה אִמֶּֽךָ׃ אֱמֶ֣ת כגקְ֭נֵה וְאַל־תִּמְכֹּ֑ר חָכְמָ֖ה וּמוּסָ֣ר וּבִינָֽה׃ גול כדגִּ֣יל יגול יָ֭גִיל אֲבִ֣י צַדִּ֑יק יולד וְיוֹלֵ֥ד חָ֝כָ֗ם וישמח יִשְׂמַח־בּֽוֹ׃ יִֽשְׂמַחכה־אָבִ֥יךָ וְאִמֶּ֑ךָ וְ֝תָגֵ֗ל יֽוֹלַדְתֶּֽךָ׃ תְּנָֽהכו־בְנִ֣י לִבְּךָ֣ לִ֑י וְ֝עֵינֶ֗יךָ דְּרָכַ֥י תרצנה תִּצֹּֽרְנָה׃ כִּֽיכז־שׁוּחָ֣ה עֲמֻקָּ֣ה זוֹנָ֑ה וּבְאֵ֥ר צָ֝רָ֗ה נָכְרִיָּֽה׃ אַףכח־הִ֭יא כְּחֶ֣תֶף תֶּֽאֱרֹ֑ב וּ֝בוֹגְדִ֗ים בְּאָדָ֥ם תּוֹסִֽף׃ לְמִ֨י כטא֥וֹי לְמִ֪י אֲב֡וֹי לְמִ֤י מדונים מִדְיָנִ֨ים ׀ לְמִ֥י שִׂ֗יחַ לְ֭מִי פְּצָעִ֣ים חִנָּ֑ם לְ֝מִ֗י חַכְלִל֥וּת עֵינָֽיִם׃ לַֽמְאַחֲרִ֥ים לעַל־הַיָּ֑יִן לַ֝בָּאִ֗ים לַחְקֹ֥ר מִמְסָֽךְ׃ אַללא־תֵּ֥רֶא יַיִן֮ כִּ֪י יִתְאַ֫דָּ֥ם כִּֽי־יִתֵּ֣ן בכיס בַּכּ֣וֹס עֵינ֑וֹ יִ֝תְהַלֵּ֗ךְ בְּמֵישָׁרִֽים׃ אַ֭חֲרִיתוֹ לבכְּנָחָ֣שׁ יִשָּׁ֑ךְ וּֽכְצִפְעֹנִ֥י יַפְרִֽשׁ׃ עֵ֭ינֶיךָ לגיִרְא֣וּ זָר֑וֹת וְ֝לִבְּךָ֗ יְדַבֵּ֥ר תַּהְפֻּכֽוֹת׃ וְ֭הָיִיתָ לדכְּשֹׁכֵ֣ב בְּלֶב־יָ֑ם וּ֝כְשֹׁכֵ֗ב בְּרֹ֣אשׁ חִבֵּֽל׃ הִכּ֥וּנִי להבַל־חָלִיתִי֮ הֲלָמ֗וּנִי בַּל־יָ֫דָ֥עְתִּי מָתַ֥י אָקִ֑יץ א֝וֹסִ֗יף אֲבַקְשֶׁ֥נּוּ עֽוֹד׃ אַלכדא־תְּ֭קַנֵּא בְּאַנְשֵׁ֣י רָעָ֑ה וְאַל־תתאו תִּ֝תְאָ֗יו לִהְי֥וֹת אִתָּֽם׃ כִּיב־שֹׁ֭ד יֶהְגֶּ֣ה לִבָּ֑ם וְ֝עָמָ֗ל שִׂפְתֵיהֶ֥ם תְּדַבֵּֽרְנָה׃ בְּ֭חָכְמָה גיִבָּ֣נֶה בָּ֑יִת וּ֝בִתְבוּנָ֗ה יִתְכּוֹנָֽן׃ וּ֭בְדַעַת דחֲדָרִ֣ים יִמָּלְא֑וּ כָּל־ה֖וֹן יָקָ֣ר וְנָעִֽים׃ גֶּֽבֶרה־חָכָ֥ם בַּע֑וֹז וְאִֽישׁ־דַּ֝֗עַת מְאַמֶּץ־כֹּֽחַ׃ כִּ֣י ובְ֭תַחְבֻּלוֹת תַּעֲשֶׂה־לְּךָ֣ מִלְחָמָ֑ה וּ֝תְשׁוּעָ֗ה בְּרֹ֣ב יוֹעֵֽץ׃ רָאמ֣וֹת זלֶֽאֱוִ֣יל חָכְמ֑וֹת בַּ֝שַּׁ֗עַר לֹ֣א יִפְתַּח־פִּֽיהוּ׃ מְחַשֵּׁ֥ב חלְהָרֵ֑עַ ל֝֗וֹ בַּֽעַל־מְזִמּ֥וֹת יִקְרָֽאוּ׃ זִמַּ֣ת טאִוֶּ֣לֶת חַטָּ֑את וְתוֹעֲבַ֖ת לְאָדָ֣ם לֵֽץ׃ הִ֭תְרַפִּיתָ יבְּי֥וֹם צָרָ֗ה צַ֣ר כֹּחֶֽכָה׃ הַ֭צֵּל יאלְקֻחִ֣ים לַמָּ֑וֶת וּמָטִ֥ים לַ֝הֶ֗רֶג אִם־תַּחְשֽׂוֹךְ׃ כִּֽייב־תֹאמַ֗ר הֵן֮ לֹא־יָדַ֪עְנ֫וּ זֶ֥ה הֲֽלֹא־תֹ֘כֵ֤ן לִבּ֨וֹת ׀ הֽוּא־יָבִ֗ין וְנֹצֵ֣ר נַ֭פְשְׁךָ ה֣וּא יֵדָ֑ע וְהֵשִׁ֖יב לְאָדָ֣ם כְּפָעֳלֽוֹ׃ אֱכָליג־בְּנִ֣י דְבַ֣שׁ כִּי־ט֑וֹב וְנֹ֥פֶת מָ֝ת֗וֹק עַל־חִכֶּֽךָ׃ כֵּ֤ן יד׀ דְּעֶ֥ה חָכְמָ֗ה לְנַ֫פְשֶׁ֥ךָ אִם־מָ֭צָאתָ וְיֵ֣שׁ אַחֲרִ֑ית וְ֝תִקְוָתְךָ֗ לֹ֣א תִכָּרֵֽת׃ פ
אַלטו־תֶּאֱרֹ֣ב רָ֭שָׁע לִנְוֵ֣ה צַדִּ֑יק אַֽל־תְּשַׁדֵּ֥ד רִבְצוֹ׃ כִּ֤י טזשֶׁ֨בַע ׀ יִפּ֣וֹל צַדִּ֣יק וָקָ֑ם וּ֝רְשָׁעִ֗ים יִכָּשְׁל֥וּ בְרָעָֽה׃ בִּנְפֹ֣ל יזאויביך אֽ֭וֹיִבְךָ אַל־תִּשְׂמָ֑ח וּ֝בִכָּשְׁל֗וֹ אַל־יָגֵ֥ל לִבֶּֽךָ׃ פֶּןיח־יִרְאֶ֣ה יְ֭הוָה וְרַ֣ע בְּעֵינָ֑יו וְהֵשִׁ֖יב מֵעָלָ֣יו אַפּֽוֹ׃ אַליט־תִּתְחַ֥ר בַּמְּרֵעִ֑ים אַל־תְּ֝קַנֵּ֗א בָּרְשָׁעִֽים׃ כִּ֤י כ׀ לֹֽא־תִהְיֶ֣ה אַחֲרִ֣ית לָרָ֑ע נֵ֖ר רְשָׁעִ֣ים יִדְעָֽךְ׃ יְרָֽאכא־אֶת־יְהוָ֣ה בְּנִ֣י וָמֶ֑לֶךְ עִם־שׁ֝וֹנִ֗ים אַל־תִּתְעָרָֽב׃ כִּֽיכב־פִ֭תְאֹם יָק֣וּם אֵידָ֑ם וּפִ֥יד שְׁ֝נֵיהֶ֗ם מִ֣י יוֹדֵֽעַ׃ ס גַּםכג־אֵ֥לֶּה לַֽחֲכָמִ֑ים הַֽכֵּר־פָּנִ֖ים בְּמִשְׁפָּ֣ט בַּל־טֽוֹב׃ אֹ֤מֵ֨ר כד׀ לְרָשָׁע֮ צַדִּ֪יק אָ֥תָּה יִקְּבֻ֥הוּ עַמִּ֑ים יִזְעָמ֥וּהוּ לְאֻמִּֽים׃ וְלַמּוֹכִיחִ֥ים כהיִנְעָ֑ם וַֽ֝עֲלֵיהֶ֗ם תָּב֥וֹא בִרְכַּת־טֽוֹב׃ שְׂפָתַ֥יִם כויִשָּׁ֑ק מֵ֝שִׁ֗יב דְּבָרִ֥ים נְכֹחִֽים׃ הָ֘כֵ֤ן כזבַּח֨וּץ ׀ מְלַאכְתֶּ֗ךָ וְעַתְּדָ֣הּ בַּשָּׂדֶ֣ה לָ֑ךְ אַ֝חַ֗ר וּבָנִ֥יתָ בֵיתֶֽךָ׃ פ
אַלכח־תְּהִ֣י עֵד־חִנָּ֣ם בְּרֵעֶ֑ךָ וַ֝הֲפִתִּ֗יתָ בִּשְׂפָתֶֽיךָ׃ אַלכט־תֹּאמַ֗ר כַּאֲשֶׁ֣ר עָֽשָׂה־לִ֭י כֵּ֤ן אֶֽעֱשֶׂה־לּ֑וֹ אָשִׁ֖יב לָאִ֣ישׁ כְּפָעֳלֽוֹ׃ עַלל־שְׂדֵ֣ה אִישׁ־עָצֵ֣ל עָבַ֑רְתִּי וְעַל־כֶּ֝֗רֶם אָדָ֥ם חֲסַר־לֵֽב׃ וְהִנֵּ֨ה לאעָ֘לָ֤ה כֻלּ֨וֹ ׀ קִמְּשֹׂנִ֗ים כָּסּ֣וּ פָנָ֣יו חֲרֻלִּ֑ים וְגֶ֖דֶר אֲבָנָ֣יו נֶהֱרָֽסָה׃ וָֽאֶחֱזֶ֣ה לבאָ֭נֹכִֽי אָשִׁ֣ית לִבִּ֑י רָ֝אִ֗יתִי לָקַ֥חְתִּי מוּסָֽר׃ מְעַ֣ט לגשֵׁ֭נוֹת מְעַ֣ט תְּנוּמ֑וֹת מְעַ֓ט ׀ חִבֻּ֖ק יָדַ֣יִם לִשְׁכָּֽב׃ וּבָֽאלד־מִתְהַלֵּ֥ךְ רֵישֶׁ֑ךָ וּ֝מַחְסֹרֶ֗יךָ כְּאִ֣ישׁ מָגֵֽן׃ פ
גַּםכהא־אֵ֭לֶּה מִשְׁלֵ֣י שְׁלֹמֹ֑ה אֲשֶׁ֥ר הֶ֝עְתִּ֗יקוּ אַנְשֵׁ֤י ׀ חִזְקִיָּ֬ה מֶֽלֶךְ־יְהוּדָֽה׃ כְּבֹ֣ד באֱ֭לֹהִים הַסְתֵּ֣ר דָּבָ֑ר וּכְבֹ֥ד מְ֝לָכִ֗ים חֲקֹ֣ר דָּבָֽר׃ שָׁמַ֣יִם גלָ֭רוּם וָאָ֣רֶץ לָעֹ֑מֶק וְלֵ֥ב מְ֝לָכִ֗ים אֵ֣ין חֵֽקֶר׃ הָג֣וֹ דסִיגִ֣ים מִכָּ֑סֶף וַיֵּצֵ֖א לַצֹּרֵ֣ף כֶּֽלִי׃ הָג֣וֹ הרָ֭שָׁע לִפְנֵי־מֶ֑לֶךְ וְיִכּ֖וֹן בַּצֶּ֣דֶק כִּסְאֽוֹ׃ אַלו־תִּתְהַדַּ֥ר לִפְנֵי־מֶ֑לֶךְ וּבִמְק֥וֹם גְּ֝דֹלִ֗ים אַֽל־תַּעֲמֹֽד׃ כִּ֤י זט֥וֹב אֲמָר־לְךָ֗ עֲֽלֵ֫ה הֵ֥נָּה מֵֽ֭הַשְׁפִּ֣ילְךָ לִפְנֵ֣י נָדִ֑יב אֲשֶׁ֖ר רָא֣וּ עֵינֶֽיךָ׃ אַלח־תֵּצֵ֥א לָרִ֗ב מַ֫הֵ֥ר פֶּ֣ן מַה־תַּ֭עֲשֶׂה בְּאַחֲרִיתָ֑הּ בְּהַכְלִ֖ים אֹתְךָ֣ רֵעֶֽךָ׃ רִֽ֭יבְךָ טרִ֣יב אֶת־רֵעֶ֑ךָ וְס֖וֹד אַחֵ֣ר אַל־תְּגָֽל׃ פֶּֽןי־יְחַסֶּדְךָ֥ שֹׁמֵ֑עַ וְ֝דִבָּתְךָ֗ לֹ֣א תָשֽׁוּב׃ תַּפּוּחֵ֣י יאזָ֭הָב בְּמַשְׂכִּיּ֥וֹת כָּ֑סֶף דָּ֝בָ֗ר דָּבֻ֥ר עַל־אָפְנָֽיו׃ נֶ֣זֶם יבזָ֭הָב וַחֲלִי־כָ֑תֶם מוֹכִ֥יחַ חָ֝כָ֗ם עַל־אֹ֥זֶן שֹׁמָֽעַת׃ כְּצִנַּתיג־שֶׁ֨לֶג ׀ בְּי֬וֹם קָצִ֗יר צִ֣יר נֶ֭אֱמָן לְשֹׁלְחָ֑יו וְנֶ֖פֶשׁ אֲדֹנָ֣יו יָשִֽׁיב׃ פ
נְשִׂיאִ֣ים ידוְ֭רוּחַ וְגֶ֣שֶׁם אָ֑יִן אִ֥ישׁ מִ֝תְהַלֵּ֗ל בְּמַתַּת־שָֽׁקֶר׃ בְּאֹ֣רֶךְ טואַ֭פַּיִם יְפֻתֶּ֣ה קָצִ֑ין וְלָשׁ֥וֹן רַ֝כָּ֗ה תִּשְׁבָּר־גָּֽרֶם׃ דְּבַ֣שׁ טזמָ֭צָאתָ אֱכֹ֣ל דַּיֶּ֑ךָּ פֶּן־תִּ֝שְׂבָּעֶ֗נּוּ וַהֲקֵֽאתֽוֹ׃ הֹקַ֣ר יזרַ֭גְלְךָ מִבֵּ֣ית רֵעֶ֑ךָ פֶּן־יִ֝שְׂבָּעֲךָ֗ וּשְׂנֵאֶֽךָ׃ מֵפִ֣יץ יחוְ֭חֶרֶב וְחֵ֣ץ שָׁנ֑וּן אִ֥ישׁ עֹנֶ֥ה בְ֝רֵעֵ֗הוּ עֵ֣ד שָֽׁקֶר׃ שֵׁ֣ן יטרֹ֭עָה וְרֶ֣גֶל מוּעָ֑דֶת מִבְטָ֥ח בּ֝וֹגֵ֗ד בְּי֣וֹם צָרָֽה׃ מַ֥עֲדֶה כבֶּ֨גֶד ׀ בְּי֣וֹם קָ֭רָה חֹ֣מֶץ עַל־נָ֑תֶר וְשָׁ֥ר בַּ֝שִּׁרִ֗ים עַ֣ל לֶב־רָֽע׃ פ
אִםכא־רָעֵ֣ב שֹׂ֭נַאֲךָ הַאֲכִלֵ֣הוּ לָ֑חֶם וְאִם־צָ֝מֵ֗א הַשְׁקֵ֥הוּ מָֽיִם׃ כִּ֤י כבגֶֽחָלִ֗ים אַ֭תָּה חֹתֶ֣ה עַל־רֹאשׁ֑וֹ וַֽ֝יהוָ֗ה יְשַׁלֶּם־לָֽךְ׃ ר֣וּחַ כגצָ֭פוֹן תְּח֣וֹלֵֽל גָּ֑שֶׁם וּפָנִ֥ים נִ֝זְעָמִ֗ים לְשׁ֣וֹן סָֽתֶר׃ ט֗וֹב כדשֶׁ֥בֶת עַל־פִּנַּת־גָּ֑ג מֵאֵ֥שֶׁת מדונים מִ֝דְיָנִ֗ים וּבֵ֥ית חָֽבֶר׃ מַ֣יִם כהקָ֭רִים עַל־נֶ֣פֶשׁ עֲיֵפָ֑ה וּשְׁמוּעָ֥ה ט֝וֹבָ֗ה מֵאֶ֥רֶץ מֶרְחָֽק׃ מַעְיָ֣ן כונִ֭רְפָּשׂ וּמָק֣וֹר מָשְׁחָ֑ת צַ֝דִּ֗יק מָ֣ט לִפְנֵֽי־רָשָֽׁע׃ אָ֘כֹ֤ל כזדְּבַ֣שׁ הַרְבּ֣וֹת לֹא־ט֑וֹב וְחֵ֖קֶר כְּבֹדָ֣ם כָּבֽוֹד׃ עִ֣יר כחפְּ֭רוּצָה אֵ֣ין חוֹמָ֑ה אִ֝֗ישׁ אֲשֶׁ֤ר אֵ֖ין מַעְצָ֣ר לְרוּחֽוֹ׃ כַּשֶּׁ֤לֶג כוא׀ בַּקַּ֗יִץ וְכַמָּטָ֥ר בַּקָּצִ֑יר כֵּ֤ן לֹא־נָאוֶ֖ה לִכְסִ֣יל כָּבֽוֹד׃ כַּצִּפּ֣וֹר בלָ֭נוּד כַּדְּר֣וֹר לָע֑וּף כֵּ֥ן קִֽלְלַ֥ת חִ֝נָּ֗ם לא ל֣וֹ תָבֹֽא׃ שׁ֣וֹט גלַ֭סּוּס מֶ֣תֶג לַחֲמ֑וֹר וְ֝שֵׁ֗בֶט לְגֵ֣ו כְּסִילִֽים׃ אַלד־תַּ֣עַן כְּ֭סִיל כְּאִוַּלְתּ֑וֹ פֶּֽן־תִּשְׁוֶה־לּ֥וֹ גַם־אָֽתָּה׃ עֲנֵ֣ה הכְ֭סִיל כְּאִוַּלְתּ֑וֹ פֶּן־יִהְיֶ֖ה חָכָ֣ם בְּעֵינָֽיו׃ מְקַצֶּ֣ה ורַ֭גְלַיִם חָמָ֣ס שֹׁתֶ֑ה שֹׁלֵ֖חַ דְּבָרִ֣ים בְּיַד־כְּסִֽיל׃ דַּלְי֣וּ זשֹׁ֭קַיִם מִפִּסֵּ֑חַ וּ֝מָשָׁ֗ל בְּפִ֣י כְסִילִֽים׃ כִּצְר֣וֹר חאֶ֭בֶן בְּמַרְגֵּמָ֑ה כֵּן־נוֹתֵ֖ן לִכְסִ֣יל כָּבֽוֹד׃ ח֭וֹחַ טעָלָ֣ה בְיַד־שִׁכּ֑וֹר וּ֝מָשָׁ֗ל בְּפִ֣י כְסִילִֽים׃ רַ֥ב ימְחֽוֹלֵֽל־כֹּ֑ל וְשֹׂכֵ֥ר כְּ֝סִ֗יל וְשֹׂכֵ֥ר עֹבְרִֽים׃ כְּ֭כֶלֶב יאשָׁ֣ב עַל־קֵא֑וֹ כְּ֝סִ֗יל שׁוֹנֶ֥ה בְאִוַּלְתּֽוֹ׃ רָאִ֗יתָ יבאִ֭ישׁ חָכָ֣ם בְּעֵינָ֑יו תִּקְוָ֖ה לִכְסִ֣יל מִמֶּֽנּוּ׃ אָמַ֣ר יגעָ֭צֵל שַׁ֣חַל בַּדָּ֑רֶךְ אֲ֝רִ֗י בֵּ֣ין הָרְחֹבֽוֹת׃ הַ֭דֶּלֶת ידתִּסּ֣וֹב עַל־צִירָ֑הּ וְ֝עָצֵ֗ל עַל־מִטָּתֽוֹ׃ טָ֘מַ֤ן טועָצֵ֣ל יָ֭דוֹ בַּצַּלָּ֑חַת נִ֝לְאָ֗ה לַֽהֲשִׁיבָ֥הּ אֶל־פִּֽיו׃ חָכָ֣ם טזעָצֵ֣ל בְּעֵינָ֑יו מִ֝שִּׁבְעָ֗ה מְשִׁ֣יבֵי טָֽעַם׃ מַחֲזִ֥יק יזבְּאָזְנֵי־כָ֑לֶב עֹבֵ֥ר מִ֝תְעַבֵּ֗ר עַל־רִ֥יב לֹּֽא־לֽוֹ׃ כְּֽ֭מִתְלַהְלֵהַּ יחהַיֹּרֶ֥ה זִקִּ֗ים חִצִּ֥ים וָמָֽוֶת׃ כֵּֽןיט־אִ֭ישׁ רִמָּ֣ה אֶת־רֵעֵ֑הוּ וְ֝אָמַ֗ר הֲֽלֹא־מְשַׂחֵ֥ק אָֽנִי׃ בְּאֶ֣פֶס כעֵ֭צִים תִּכְבֶּה־אֵ֑שׁ וּבְאֵ֥ין נִ֝רְגָּ֗ן יִשְׁתֹּ֥ק מָדֽוֹן׃ פֶּחָ֣ם כאלְ֭גֶחָלִים וְעֵצִ֣ים לְאֵ֑שׁ וְאִ֥ישׁ מדונים מִ֝דְיָנִ֗ים לְחַרְחַר־רִֽיב׃ פ
דִּבְרֵ֣י כבנִ֭רְגָּן כְּמִֽתְלַהֲמִ֑ים וְ֝הֵ֗ם יָרְד֥וּ חַדְרֵי־בָֽטֶן׃ כֶּ֣סֶף כגסִ֭יגִים מְצֻפֶּ֣ה עַל־חָ֑רֶשׂ שְׂפָתַ֖יִם דֹּלְקִ֣ים וְלֶב־רָֽע׃ בשפתו כדבִּ֭שְׂפָתָיו יִנָּכֵ֣ר שׂוֹנֵ֑א וּ֝בְקִרְבּ֗וֹ יָשִׁ֥ית מִרְמָֽה׃ כִּֽיכה־יְחַנֵּ֣ן ק֭וֹלוֹ אַל־תַּֽאֲמֶן־בּ֑וֹ כִּ֤י שֶׁ֖בַע תּוֹעֵב֣וֹת בְּלִבּֽוֹ׃ תִּכַּסֶּ֣ה כושִׂ֭נְאָה בְּמַשָּׁא֑וֹן תִּגָּלֶ֖ה רָעָת֣וֹ בְקָהָֽל׃ כֹּֽרֶהכז־שַּׁ֭חַת בָּ֣הּ יִפֹּ֑ל וְגֹ֥לֵ֥ל אֶ֝בֶן אֵלָ֥יו תָּשֽׁוּב׃ לְֽשׁוֹןכח־שֶׁ֭קֶר יִשְׂנָ֣א דַכָּ֑יו וּפֶ֥ה חָ֝לָ֗ק יַעֲשֶׂ֥ה מִדְחֶֽה׃ אַֽלכזא־תִּ֭תְהַלֵּל בְּי֣וֹם מָחָ֑ר כִּ֤י לֹא־תֵ֝דַ֗ע מַה־יֵּ֥לֶד יֽוֹם׃ יְהַלֶּלְךָ֣ בזָ֣ר וְלֹא־פִ֑יךָ נָ֝כְרִ֗י וְאַל־שְׂפָתֶֽיךָ׃ כֹּֽבֶדג־אֶ֭בֶן וְנֵ֣טֶל הַח֑וֹל וְכַ֥עַס אֱ֝וִ֗יל כָּבֵ֥ד מִשְּׁנֵיהֶֽם׃ אַכְזְרִיּ֣וּת דחֵ֭מָה וְשֶׁ֣טֶף אָ֑ף וּמִ֥י יַ֝עֲמֹד לִפְנֵ֥י קִנְאָֽה׃ ט֭וֹבָה התּוֹכַ֣חַת מְגֻלָּ֑ה מֵֽאַהֲבָ֥ה מְסֻתָּֽרֶת׃ נֶ֭אֱמָנִים ופִּצְעֵ֣י אוֹהֵ֑ב וְ֝נַעְתָּר֗וֹת נְשִׁיק֥וֹת שׂוֹנֵֽא׃ נֶ֣פֶשׁ זשְׂ֭בֵעָה תָּב֣וּס נֹ֑פֶת וְנֶ֥פֶשׁ רְ֝עֵבָ֗ה כָּל־מַ֥ר מָתֽוֹק׃ כְּ֭צִפּוֹר חנוֹדֶ֣דֶת מִן־קִנָּ֑הּ כֵּֽן־אִ֝֗ישׁ נוֹדֵ֥ד מִמְּקוֹמֽוֹ׃ שֶׁ֣מֶן טוּ֭קְטֹרֶת יְשַׂמַּֽח־לֵ֑ב וּמֶ֥תֶק רֵ֝עֵ֗הוּ מֵֽעֲצַת־נָֽפֶשׁ׃ רֵֽעֲךָ֨ יורעה וְרֵ֪עַ אָבִ֡יךָ אַֽל־תַּעֲזֹ֗ב וּבֵ֥ית אָחִ֗יךָ אַל־תָּ֭בוֹא בְּי֣וֹם אֵידֶ֑ךָ ט֥וֹב שָׁכֵ֥ן קָ֝ר֗וֹב מֵאָ֥ח רָחֽוֹק׃ חֲכַ֣ם יאבְּ֭נִי וְשַׂמַּ֣ח לִבִּ֑י וְאָשִׁ֖יבָה חֹרְפִ֣י דָבָֽר׃ עָר֤וּם יברָאָ֣ה רָעָ֣ה נִסְתָּ֑ר פְּ֝תָאיִ֗ם עָבְר֥וּ נֶעֱנָֽשׁוּ׃ קַחיג־בִּ֭גְדוֹ כִּי־עָ֣רַב זָ֑ר וּבְעַ֖ד נָכְרִיָּ֣ה חַבְלֵֽהוּ׃ מְבָ֘רֵ֤ךְ ידרֵעֵ֨הוּ ׀ בְּק֣וֹל גָּ֭דוֹל בַּבֹּ֣קֶר הַשְׁכֵּ֑ים קְ֝לָלָ֗ה תֵּחָ֥שֶׁב לֽוֹ׃ דֶּ֣לֶף טוט֭וֹרֵד בְּי֣וֹם סַגְרִ֑יר וְאֵ֥שֶׁת מדונים מִ֝דְיָנִ֗ים נִשְׁתָּוָֽה׃ צֹפְנֶ֥יהָ טזצָֽפַן־ר֑וּחַ וְשֶׁ֖מֶן יְמִינ֣וֹ יִקְרָֽא׃ בַּרְזֶ֣ל יזבְּבַרְזֶ֣ל יָ֑חַד וְ֝אִ֗ישׁ יַ֣חַד פְּנֵֽי־רֵעֵֽהוּ׃ נֹצֵ֣ר יחתְּ֭אֵנָה יֹאכַ֣ל פִּרְיָ֑הּ וְשֹׁמֵ֖ר אֲדֹנָ֣יו יְכֻבָּֽד׃ כַּ֭מַּיִם יטהַפָּנִ֣ים לַפָּנִ֑ים כֵּ֤ן לֵֽב־הָ֝אָדָ֗ם לָאָדָֽם׃ שְׁא֣וֹל כואבדה וַ֭אֲבַדּוֹ לֹ֣א תִשְׂבַּ֑עְנָה וְעֵינֵ֥י הָ֝אָדָ֗ם לֹ֣א תִשְׂבַּֽעְנָה׃ מַצְרֵ֣ף כאלַ֭כֶּסֶף וְכ֣וּר לַזָּהָ֑ב וְ֝אִ֗ישׁ לְפִ֣י מַהֲלָלֽוֹ׃ אִ֥ם כבתִּכְתּֽוֹשׁ־אֶת־הָאֱוִ֨יל ׀ בַּֽמַּכְתֵּ֡שׁ בְּת֣וֹךְ הָ֭רִיפוֹת בַּֽעֱלִ֑י לֹא־תָס֥וּר מֵ֝עָלָ֗יו אִוַּלְתּֽוֹ׃ פ
יָדֹ֣עַ כגתֵּ֭דַע פְּנֵ֣י צֹאנֶ֑ךָ שִׁ֥ית לִ֝בְּךָ֗ לַעֲדָרִֽים׃ כִּ֤י כדלֹ֣א לְעוֹלָ֣ם חֹ֑סֶן וְאִם־נֵ֝֗זֶר לְד֣וֹר דור וָדֽוֹר׃ גָּלָ֣ה כהחָ֭צִיר וְנִרְאָה־דֶ֑שֶׁא וְ֝נֶאֶסְפ֗וּ עִשְּׂב֥וֹת הָרִֽים׃ כְּבָשִׂ֥ים כולִלְבוּשֶׁ֑ךָ וּמְחִ֥יר שָׂ֝דֶ֗ה עַתּוּדִֽים׃ וְדֵ֤י כז׀ חֲלֵ֬ב עִזִּ֗ים לְֽ֭לַחְמְךָ לְלֶ֣חֶם בֵּיתֶ֑ךָ וְ֝חַיִּ֗ים לְנַעֲרוֹתֶֽיךָ׃ נָ֣סוּ כחאוְאֵין־רֹדֵ֣ף רָשָׁ֑ע וְ֝צַדִּיקִ֗ים כִּכְפִ֥יר יִבְטָֽח׃ בְּפֶ֣שַֽׁע באֶ֭רֶץ רַבִּ֣ים שָׂרֶ֑יהָ וּבְאָדָ֥ם מֵבִ֥ין יֹ֝דֵ֗עַ כֵּ֣ן יַאֲרִֽיךְ׃ גֶּ֣בֶר גרָ֭שׁ וְעֹשֵׁ֣ק דַּלִּ֑ים מָטָ֥ר סֹ֝חֵ֗ף וְאֵ֣ין לָֽחֶם׃ עֹזְבֵ֣י דת֭וֹרָה יְהַֽלְל֣וּ רָשָׁ֑ע וְשֹׁמְרֵ֥י ת֝וֹרָ֗ה יִתְגָּ֥רוּ בָֽם׃ פ
אַנְשֵׁיה־רָ֭ע לֹא־יָבִ֣ינוּ מִשְׁפָּ֑ט וּמְבַקְשֵׁ֥י יְ֝הוָ֗ה יָבִ֥ינוּ כֹֽל׃ טֽוֹבו־רָ֭שׁ הוֹלֵ֣ךְ בְּתֻמּ֑וֹ מֵעִקֵּ֥שׁ דְּ֝רָכַ֗יִם וְה֣וּא עָשִֽׁיר׃ נוֹצֵ֣ר זתּ֭וֹרָה בֵּ֣ן מֵבִ֑ין וְרֹעֶה זֽ֝וֹלְלִ֗ים יַכְלִ֥ים אָבִֽיו׃ מַרְבֶּ֣ה חה֭וֹנוֹ בְּנֶ֣שֶׁךְ ובתרבית וְתַרְבִּ֑ית לְחוֹנֵ֖ן דַּלִּ֣ים יִקְבְּצֶֽנּוּ׃ מֵסִ֣יר טאָ֭זְנוֹ מִשְּׁמֹ֣עַ תּוֹרָ֑ה גַּֽם־תְּ֝פִלָּת֗וֹ תּוֹעֵבָֽה׃ מַשְׁגֶּ֤ה ייְשָׁרִ֨ים ׀ בְּדֶ֥רֶךְ רָ֗ע בִּשְׁחוּת֥וֹ הֽוּא־יִפּ֑וֹל וּ֝תְמִימִ֗ים יִנְחֲלוּ־טֽוֹב׃ חָכָ֣ם יאבְּ֭עֵינָיו אִ֣ישׁ עָשִׁ֑יר וְדַ֖ל מֵבִ֣ין יַחְקְרֶֽנּוּ׃ בַּעֲלֹ֣ץ יבצַ֭דִּיקִים רַבָּ֣ה תִפְאָ֑רֶת וּבְק֥וּם רְ֝שָׁעִ֗ים יְחֻפַּ֥שׂ אָדָֽם׃ מְכַסֶּ֣ה יגפְ֭שָׁעָיו לֹ֣א יַצְלִ֑יחַ וּמוֹדֶ֖ה וְעֹזֵ֣ב יְרֻחָֽם׃ אַשְׁרֵ֣י ידאָ֭דָם מְפַחֵ֣ד תָּמִ֑יד וּמַקְשֶׁ֥ה לִ֝בּ֗וֹ יִפּ֥וֹל בְּרָעָֽה׃ אֲרִיטו־נֹ֭הֵם וְדֹ֣ב שׁוֹקֵ֑ק מֹשֵׁ֥ל רָ֝שָׁ֗ע עַ֣ל עַם־דָּֽל׃ נָגִ֗יד טזחֲסַ֣ר תְּ֭בוּנוֹת וְרַ֥ב מַעֲשַׁקּ֑וֹת שנאי שֹׂ֥נֵא בֶ֝֗צַע יַאֲרִ֥יךְ יָמִֽים׃ פ
אָ֭דָם יזעָשֻׁ֣ק בְּדַם־נָפֶשׁ עַד־בּ֥וֹר יָ֝נ֗וּס אַל־יִתְמְכוּ־בֽוֹ׃ הוֹלֵ֣ךְ יחתָּ֭מִים יִוָּשֵׁ֑עַ וְנֶעְקַ֥שׁ דְּ֝רָכַ֗יִם יִפּ֥וֹל בְּאֶחָֽת׃ עֹבֵ֣ד יטאַ֭דְמָתוֹ יִֽשְׂבַּֽע־לָ֑חֶם וּמְרַדֵּ֥ף רֵ֝קִ֗ים יִֽשְׂבַּֽע־רִֽישׁ׃ אִ֣ישׁ כאֱ֭מוּנוֹת רַב־בְּרָכ֑וֹת וְאָ֥ץ לְ֝הַעֲשִׁ֗יר לֹ֣א יִנָּקֶֽה׃ הַֽכֵּרכא־פָּנִ֥ים לֹא־ט֑וֹב וְעַל־פַּת־לֶ֝֗חֶם יִפְשַׁע־גָּֽבֶר׃ נִֽבֳהָ֥ל כבלַה֗וֹן אִ֭ישׁ רַ֣ע עָ֑יִן וְלֹֽא־יֵ֝דַע כִּי־חֶ֥סֶר יְבֹאֶֽנּוּ׃ מ֘וֹכִ֤יחַ כגאָדָ֣ם אַ֭חֲרַי חֵ֣ן יִמְצָ֑א מִֽמַּחֲלִ֥יק לָשֽׁוֹן׃ גּוֹזֵ֤ל כד׀ אָ֘בִ֤יו וְאִמּ֗וֹ וְאֹמֵ֥ר אֵֽין־פָּ֑שַׁע חָבֵ֥ר ה֝֗וּא לְאִ֣ישׁ מַשְׁחִֽית׃ רְחַבכה־נֶ֭פֶשׁ יְגָרֶ֣ה מָד֑וֹן וּבוֹטֵ֖חַ עַל־יְהוָ֣ה יְדֻשָּֽׁן׃ בּוֹטֵ֣חַ כובְּ֭לִבּוֹ ה֣וּא כְסִ֑יל וְהוֹלֵ֥ךְ בְּ֝חָכְמָ֗ה ה֣וּא יִמָּלֵֽט׃ נוֹתֵ֣ן כזלָ֭רָשׁ אֵ֣ין מַחְס֑וֹר וּמַעְלִ֥ים עֵ֝ינָ֗יו רַב־מְאֵרֽוֹת׃ בְּק֣וּם כחרְ֭שָׁעִים יִסָּתֵ֣ר אָדָ֑ם וּ֝בְאָבְדָ֗ם יִרְבּ֥וּ צַדִּיקִֽים׃ אִ֣ישׁ כטאתּ֭וֹכָחוֹת מַקְשֶׁה־עֹ֑רֶף פֶּ֥תַע יִ֝שָּׁבֵ֗ר וְאֵ֣ין מַרְפֵּֽא׃ בִּרְב֣וֹת בצַ֭דִּיקִים יִשְׂמַ֣ח הָעָ֑ם וּבִמְשֹׁ֥ל רָ֝שָׁ֗ע יֵאָ֥נַֽח עָֽם׃ אִֽישׁג־אֹהֵ֣ב חָ֭כְמָה יְשַׂמַּ֣ח אָבִ֑יו וְרֹעֶ֥ה ז֝וֹנ֗וֹת יְאַבֶּד־הֽוֹן׃ מֶ֗לֶךְ דבְּ֭מִשְׁפָּט יַעֲמִ֣יד אָ֑רֶץ וְאִ֖ישׁ תְּרוּמ֣וֹת יֶֽהֶרְסֶֽנָּה׃ גֶּ֭בֶר המַחֲלִ֣יק עַל־רֵעֵ֑הוּ רֶ֝֗שֶׁת פּוֹרֵ֥שׂ עַל־פְּעָמָֽיו׃ בְּפֶ֤שַֽׁע ואִ֣ישׁ רָ֣ע מוֹקֵ֑שׁ וְ֝צַדִּ֗יק יָר֥וּן וְשָׂמֵֽחַ׃ יֹדֵ֣עַ זצַ֭דִּיק דִּ֣ין דַּלִּ֑ים רָ֝שָׁ֗ע לֹא־יָבִ֥ין דָּֽעַת׃ אַנְשֵׁ֣י חלָ֭צוֹן יָפִ֣יחוּ קִרְיָ֑ה וַ֝חֲכָמִ֗ים יָשִׁ֥יבוּ אָֽף׃ אִֽישׁט־חָכָ֗ם נִ֭שְׁפָּט אֶת־אִ֣ישׁ אֱוִ֑יל וְרָגַ֥ז וְ֝שָׂחַ֗ק וְאֵ֣ין נָֽחַת׃ אַנְשֵׁ֣י ידָ֭מִים יִשְׂנְאוּ־תָ֑ם וִֽ֝ישָׁרִ֗ים יְבַקְשׁ֥וּ נַפְשֽׁוֹ׃ כָּליא־ר֭וּחוֹ יוֹצִ֣יא כְסִ֑יל וְ֝חָכָ֗ם בְּאָח֥וֹר יְשַׁבְּחֶֽנָּה׃ מֹ֭שֵׁל יבמַקְשִׁ֣יב עַל־דְּבַר־שָׁ֑קֶר כָּֽל־מְשָׁרְתָ֥יו רְשָׁעִֽים׃ רָ֤שׁ יגוְאִ֣ישׁ תְּכָכִ֣ים נִפְגָּ֑שׁוּ מֵ֤אִיר־עֵינֵ֖י שְׁנֵיהֶ֣ם יְהוָֽה׃ מֶ֤לֶךְ ידשׁוֹפֵ֣ט בֶּֽאֱמֶ֣ת דַּלִּ֑ים כִּ֝סְא֗וֹ לָעַ֥ד יִכּֽוֹן׃ שֵׁ֣בֶט טווְ֭תוֹכַחַת יִתֵּ֣ן חָכְמָ֑ה וְנַ֥עַר מְ֝שֻׁלָּ֗ח מֵבִ֥ישׁ אִמּֽוֹ׃ בִּרְב֣וֹת טזרְ֭שָׁעִים יִרְבֶּה־פָּ֑שַׁע וְ֝צַדִּיקִ֗ים בְּֽמַפַּלְתָּ֥ם יִרְאֽוּ׃ יַסֵּ֣ר יזבִּ֭נְךָ וִֽינִיחֶ֑ךָ וְיִתֵּ֖ן מַעֲדַנִּ֣ים לְנַפְשֶֽׁךָ׃ פ
בְּאֵ֣ין יחחָ֭זוֹן יִפָּ֣רַֽע עָ֑ם וְשֹׁמֵ֖ר תּוֹרָ֣ה אַשְׁרֵֽהוּ׃ בִּ֭דְבָרִים יטלֹא־יִוָּ֣סֶר עָ֑בֶד כִּֽי־יָ֝בִ֗ין וְאֵ֣ין מַעֲנֶֽה׃ חָזִ֗יתָ כאִ֭ישׁ אָ֣ץ בִּדְבָרָ֑יו תִּקְוָ֖ה לִכְסִ֣יל מִמֶּֽנּוּ׃ מְפַנֵּ֣ק כאמִנֹּ֣עַר עַבְדּ֑וֹ וְ֝אַחֲרִית֗וֹ יִהְיֶ֥ה מָנֽוֹן׃ אִֽישׁכב־אַ֭ף יְגָרֶ֣ה מָד֑וֹן וּבַ֖עַל חֵמָ֣ה רַב־פָּֽשַׁע׃ גַּאֲוַ֣ת כגאָ֭דָם תַּשְׁפִּילֶ֑נּוּ וּשְׁפַל־ר֝֗וּחַ יִתְמֹ֥ךְ כָּבֽוֹד׃ חוֹלֵ֣ק כדעִם־גַּ֭נָּב שׂוֹנֵ֣א נַפְשׁ֑וֹ אָלָ֥ה יִ֝שְׁמַ֗ע וְלֹ֣א יַגִּֽיד׃ חֶרְדַּ֣ת כהאָ֭דָם יִתֵּ֣ן מוֹקֵ֑שׁ וּבוֹטֵ֖חַ בַּיהוָ֣ה יְשֻׂגָּֽב׃ רַ֭בִּים כומְבַקְשִׁ֣ים פְּנֵי־מוֹשֵׁ֑ל וּ֝מֵיְהוָ֗ה מִשְׁפַּט־אִֽישׁ׃ תּוֹעֲבַ֣ת כזצַ֭דִּיקִים אִ֣ישׁ עָ֑וֶל וְתוֹעֲבַ֖ת רָשָׁ֣ע יְשַׁר־דָּֽרֶךְ׃ פ
דִּבְרֵ֤י לא׀ אָג֥וּר בִּן־יָקֶ֗ה הַמַּ֫שָּׂ֥א נְאֻ֣ם הַ֭גֶּבֶר לְאִֽיתִיאֵ֑ל לְאִ֖יתִיאֵ֣ל וְאֻכָֽל׃ כִּ֤י בבַ֣עַר אָנֹכִ֣י מֵאִ֑ישׁ וְלֹֽא־בִינַ֖ת אָדָ֣ם לִֽי׃ וְלֹֽאג־לָמַ֥דְתִּי חָכְמָ֑ה וְדַ֖עַת קְדֹשִׁ֣ים אֵדָֽע׃ מִ֤י דעָלָֽה־שָׁמַ֨יִם ׀ וַיֵּרַ֡ד מִ֤י אָֽסַף־ר֨וּחַ ׀ בְּחָפְנָ֡יו מִ֤י צָֽרַר־מַ֨יִם ׀ בַּשִּׂמְלָ֗ה מִ֭י הֵקִ֣ים כָּל־אַפְסֵי־אָ֑רֶץ מַה־שְּׁמ֥וֹ וּמַֽה־שֶּׁם־בְּ֝נ֗וֹ כִּ֣י תֵדָֽע׃ כָּלה־אִמְרַ֣ת אֱל֣וֹהַּ צְרוּפָ֑ה מָגֵ֥ן ה֝֗וּא לַֽחֹסִ֥ים בּֽוֹ׃ אַלו־תּ֥וֹסְףְּ עַל־דְּבָרָ֑יו פֶּן־יוֹכִ֖יחַ בְּךָ֣ וְנִכְזָֽבְתָּ׃ פ
שְׁ֭תַּיִם זשָׁאַ֣לְתִּי מֵאִתָּ֑ךְ אַל־תִּמְנַ֥ע מִ֝מֶּ֗נִּי בְּטֶ֣רֶם אָמֽוּת׃ שָׁ֤וְא ח׀ וּֽדְבַר־כָּזָ֡ב הַרְחֵ֬ק מִמֶּ֗נִּי רֵ֣אשׁ וָ֭עֹשֶׁר אַל־תִּֽתֶּן־לִ֑י הַ֝טְרִיפֵ֗נִי לֶ֣חֶם חֻקִּֽי׃ פֶּ֥ן טאֶשְׂבַּ֨ע ׀ וְכִחַשְׁתִּי֮ וְאָמַ֗רְתִּי מִ֥י יְה֫וָ֥ה וּפֶֽן־אִוָּרֵ֥שׁ וְגָנַ֑בְתִּי וְ֝תָפַ֗שְׂתִּי שֵׁ֣ם אֱלֹהָֽי׃ פ
אַלי־תַּלְשֵׁ֣ן עֶ֭בֶד אֶל־אדנו אֲדֹנָ֑יו פֶּֽן־יְקַלֶּלְךָ֥ וְאָשָֽׁמְתָּ׃ דּ֭וֹר יאאָבִ֣יו יְקַלֵּ֑ל וְאֶת־אִ֝מּ֗וֹ לֹ֣א יְבָרֵֽךְ׃ דּ֭וֹר יבטָה֣וֹר בְּעֵינָ֑יו וּ֝מִצֹּאָת֗וֹ לֹ֣א רֻחָֽץ׃ דּ֭וֹר יגמָה־רָמ֣וּ עֵינָ֑יו וְ֝עַפְעַפָּ֗יו יִנָּשֵֽׂאוּ׃ דּ֤וֹר יד׀ חֲרָב֣וֹת שִׁנָּיו֮ וּֽמַאֲכָל֪וֹת מְֽתַלְּעֹ֫תָ֥יו לֶאֱכֹ֣ל עֲנִיִּ֣ים מֵאֶ֑רֶץ וְ֝אֶבְיוֹנִ֗ים מֵאָדָֽם׃ פ
לַֽעֲלוּקָ֨ה טו׀ שְׁתֵּ֥י בָנוֹת֮ הַ֤ב ׀ הַ֥ב שָׁל֣וֹשׁ הֵ֭נָּה לֹ֣א תִשְׂבַּ֑עְנָה אַ֝רְבַּ֗ע לֹא־אָ֥מְרוּ הֽוֹן׃ שְׁאוֹל֮ טזוְעֹ֪צֶ֫ר רָ֥חַם אֶ֭רֶץ לֹא־שָׂ֣בְעָה מַּ֑יִם וְ֝אֵ֗שׁ לֹא־אָ֥מְרָה הֽוֹן׃ עַ֤יִן יז׀ תִּֽלְעַ֣ג לְאָב֮ וְתָב֪וּז לִֽיקֲּהַ֫ת־אֵ֥ם יִקְּר֥וּהָ עֹרְבֵי־נַ֑חַל וְֽיֹאכְל֥וּהָ בְנֵי־נָֽשֶׁר׃ פ
שְׁלֹשָׁ֣ה יחהֵ֭מָּה נִפְלְא֣וּ מִמֶּ֑נִּי וארבע וְ֝אַרְבָּעָ֗ה לֹ֣א יְדַעְתִּֽים׃ דֶּ֤רֶךְ יטהַנֶּ֨שֶׁר ׀ בַּשָּׁמַיִם֮ דֶּ֥רֶךְ נָחָ֗שׁ עֲלֵ֫י צ֥וּר דֶּֽרֶךְ־אֳנִיָּ֥ה בְלֶב־יָ֑ם וְדֶ֖רֶךְ גֶּ֣בֶר בְּעַלְמָֽה׃ כֵּ֤ן כ׀ דֶּ֥רֶךְ אִשָּׁ֗ה מְנָ֫אָ֥פֶת אָ֭כְלָה וּמָ֣חֲתָה פִ֑יהָ וְ֝אָמְרָ֗ה לֹֽא־פָעַ֥לְתִּי אָֽוֶן׃ פ
תַּ֣חַת כאשָׁ֭לוֹשׁ רָ֣גְזָה אֶ֑רֶץ וְתַ֥חַת אַ֝רְבַּ֗ע לֹא־תוּכַ֥ל שְׂאֵֽת׃ תַּֽחַתכב־עֶ֭בֶד כִּ֣י יִמְל֑וֹךְ וְ֝נָבָ֗ל כִּ֣י יִֽשְׂבַּֽע־לָֽחֶם׃ תַּ֣חַת כגשְׂ֭נוּאָה כִּ֣י תִבָּעֵ֑ל וְ֝שִׁפְחָ֗ה כִּֽי־תִירַ֥שׁ גְּבִרְתָּֽהּ׃ פ
אַרְבָּ֣עָה כדהֵ֭ם קְטַנֵּי־אָ֑רֶץ וְ֝הֵ֗מָּה חֲכָמִ֥ים מְחֻכָּמִֽים׃ הַ֭נְּמָלִים כהעַ֣ם לֹא־עָ֑ז וַיָּכִ֖ינוּ בַקַּ֣יִץ לַחְמָֽם׃ שְׁ֭פַנִּים כועַ֣ם לֹא־עָצ֑וּם וַיָּשִׂ֖ימוּ בַסֶּ֣לַע בֵּיתָֽם׃ מֶ֭לֶךְ כזאֵ֣ין לָאַרְבֶּ֑ה וַיֵּצֵ֖א חֹצֵ֣ץ כֻּלּֽוֹ׃ שְׂ֭מָמִית כחבְּיָדַ֣יִם תְּתַפֵּ֑שׂ וְ֝הִ֗יא בְּהֵ֣יכְלֵי מֶֽלֶךְ׃ פ
שְׁלֹשָׁ֣ה כטהֵ֭מָּה מֵיטִ֣יבֵי צָ֑עַד וְ֝אַרְבָּעָ֗ה מֵיטִ֥בֵי לָֽכֶת׃ לַ֭יִשׁ לגִּבּ֣וֹר בַּבְּהֵמָ֑ה וְלֹא־יָ֝שׁ֗וּב מִפְּנֵי־כֹֽל׃ זַרְזִ֣יר לאמָתְנַ֣יִם אוֹ־תָ֑יִשׁ וּ֝מֶ֗לֶךְ אַלְק֥וּם עִמּֽוֹ׃ אִםלב־נָבַ֥לְתָּ בְהִתְנַשֵּׂ֑א וְאִם־זַ֝מּ֗וֹתָ יָ֣ד לְפֶֽה׃ כִּ֤י לגמִ֪יץ חָלָ֡ב י֘וֹצִ֤יא חֶמְאָ֗ה וּֽמִיץ־אַ֭ף י֣וֹצִיא דָ֑ם וּמִ֥יץ אַ֝פַּ֗יִם י֣וֹצִיא רִֽיב׃ פ
דִּ֭בְרֵי אלאלְמוּאֵ֣ל מֶ֑לֶךְ מַ֝שָּׂ֗א אֲֽשֶׁר־יִסְּרַ֥תּוּ אִמּֽוֹ׃ מַהב־בְּ֭רִי וּמַֽה־בַּר־בִּטְנִ֑י וּ֝מֶה בַּר־נְדָרָֽי׃ אַלג־תִּתֵּ֣ן לַנָּשִׁ֣ים חֵילֶ֑ךָ וּ֝דְרָכֶ֗יךָ לַֽמְח֥וֹת מְלָכִֽין׃ אַ֤ל דלַֽמְלָכִ֨ים ׀ לְֽמוֹאֵ֗ל אַ֣ל לַֽמְלָכִ֣ים שְׁתוֹ־יָ֑יִן וּ֝לְרוֹזְנִ֗ים או אֵ֣י שֵׁכָֽר׃ פֶּןה־יִ֭שְׁתֶּה וְיִשְׁכַּ֣ח מְחֻקָּ֑ק וִֽ֝ישַׁנֶּה דִּ֣ין כָּל־בְּנֵי־עֹֽנִי׃ תְּנוּו־שֵׁכָ֣ר לְאוֹבֵ֑ד וְ֝יַיִן לְמָ֣רֵי נָֽפֶשׁ׃ יִ֭שְׁתֶּה זוְיִשְׁכַּ֣ח רִישׁ֑וֹ וַ֝עֲמָל֗וֹ לֹ֣א יִזְכָּר־עֽוֹד׃ פְּתַחח־פִּ֥יךָ לְאִלֵּ֑ם אֶל־דִּ֝֗ין כָּל־בְּנֵ֥י חֲלֽוֹף׃ פְּתַחט־פִּ֥יךָ שְׁפָט־צֶ֑דֶק וְ֝דִ֗ין עָנִ֥י וְאֶבְיֽוֹן׃ פ
אֵֽשֶׁתי־חַ֭יִל מִ֣י יִמְצָ֑א וְרָחֹ֖ק מִפְּנִינִ֣ים מִכְרָֽהּ׃ בָּ֣טַח יאבָּ֭הּ לֵ֣ב בַּעְלָ֑הּ וְ֝שָׁלָ֗ל לֹ֣א יֶחְסָֽר׃ גְּמָלַ֣תְהוּ יבט֣וֹב וְלֹא־רָ֑ע כֹּ֝֗ל יְמֵ֣י חַיֶּֽיה׃ דָּ֭רְשָׁה יגצֶ֣מֶר וּפִשְׁתִּ֑ים וַ֝תַּ֗עַשׂ בְּחֵ֣פֶץ כַּפֶּֽיהָ׃ הָ֭יְתָה ידכָּאֳנִיּ֣וֹת סוֹחֵ֑ר מִ֝מֶּרְחָ֗ק תָּבִ֥יא לַחְמָֽהּ׃ וַתָּ֤קָם טו׀ בְּע֬וֹד לַ֗יְלָה וַתִּתֵּ֣ן טֶ֣רֶף לְבֵיתָ֑הּ וְ֝חֹ֗ק לְנַעֲרֹתֶֽיהָ׃ זָמְמָ֣ה טזשָׂ֭דֶה וַתִּקָּחֵ֑הוּ מִפְּרִ֥י כַ֝פֶּ֗יהָ נטע נָ֣טְעָה כָּֽרֶם׃ חָֽגְרָ֣ה יזבְע֣וֹז מָתְנֶ֑יהָ וַ֝תְּאַמֵּ֗ץ זְרֹעוֹתֶֽיהָ׃ טָ֭עֲמָה יחכִּי־ט֣וֹב סַחְרָ֑הּ לֹֽא־יִכְבֶּ֖ה בליל בַלַּ֣יְלָה נֵרָֽהּ׃ יָ֭דֶיהָ יטשִׁלְּחָ֣ה בַכִּישׁ֑וֹר וְ֝כַפֶּ֗יהָ תָּ֣מְכוּ פָֽלֶךְ׃ כַּ֭פָּהּ כפָּרְשָׂ֣ה לֶעָנִ֑י וְ֝יָדֶ֗יהָ שִׁלְּחָ֥ה לָֽאֶבְיֽוֹן׃ לֹאכא־תִירָ֣א לְבֵיתָ֣הּ מִשָּׁ֑לֶג כִּ֥י כָל־בֵּ֝יתָ֗הּ לָבֻ֥שׁ שָׁנִֽים׃ מַרְבַדִּ֥ים כבעָֽשְׂתָה־לָּ֑הּ שֵׁ֖שׁ וְאַרְגָּמָ֣ן לְבוּשָֽׁהּ׃ נוֹדָ֣ע כגבַּשְּׁעָרִ֣ים בַּעְלָ֑הּ בְּ֝שִׁבְתּ֗וֹ עִם־זִקְנֵי־אָֽרֶץ׃ סָדִ֣ין כדעָ֭שְׂתָה וַתִּמְכֹּ֑ר וַ֝חֲג֗וֹר נָתְנָ֥ה לַֽכְּנַעֲנִֽי׃ עֹזכה־וְהָדָ֥ר לְבוּשָׁ֑הּ וַ֝תִּשְׂחַ֗ק לְי֣וֹם אַחֲרֽוֹן׃ פִּ֭יהָ כופָּתְחָ֣ה בְחָכְמָ֑ה וְתֽוֹרַת־חֶ֝֗סֶד עַל־לְשׁוֹנָֽהּ׃ צ֭וֹפִיָּה כזהֲלִיכ֣וֹת בֵּיתָ֑הּ וְלֶ֥חֶם עַ֝צְל֗וּת לֹ֣א תֹאכֵֽל׃ קָ֣מוּ כחבָ֭נֶיהָ וַֽיְאַשְּׁר֑וּהָ בַּ֝עְלָ֗הּ וַֽיְהַֽלְלָהּ׃ רַבּ֣וֹת כטבָּ֭נוֹת עָ֣שׂוּ חָ֑יִל וְ֝אַ֗תְּ עָלִ֥ית עַל־כֻּלָּֽנָה׃ שֶׁ֣קֶר להַ֭חֵן וְהֶ֣בֶל הַיֹּ֑פִי אִשָּׁ֥ה יִרְאַת־יְ֝הוָ֗ה הִ֣יא תִתְהַלָּֽל׃ תְּנוּלא־לָ֭הּ מִפְּרִ֣י יָדֶ֑יהָ וִֽיהַלְל֖וּהָ בַשְּׁעָרִ֣ים מַעֲשֶֽׂיהָ׃

A1 bölcseség barátságos hívása.Salamonnak,1 a Dávid fijának, az Izráeliták Királyoknak közönséges Bölcsmondásai. A2 bölcsességnek és tudománynak tanulására, az eszesen való beszédeknek értelmére. Az3 értelemnek, igazságnak, ítéletnek és minden egyenességnek tudományának eszébe vételére. A4 bolondnak eszességnek adására, a gyermeknek tudománynak és szerénységnek szerzésére. Mellyket5 hallván a bölcs, őregbíti az ő tanúságát és az értelmes érett tanácsokat szerezz. A6 bölcs beszédnek és magyarázatnak tanúságára, és a bölcseknek azoknak meséinek értelmére. Az7 Úrnak félelme feje a bölcsességnek, melly bölcsességet és tudományt a bolondok megutálnak. Hallgasd,8 szerelmes fiam, a te atyádnak bölcseségét, és a te anyádnak oktatását el ne hagyjad ; Mert9 kedves ékessége lészen a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadban. Csábítás ellen való óvás.Szerelmes10 fiam, ha a bűnösök el akarnak hitetni tégedet : ne fogadjad beszédeket. Ha11 azt mondják : jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen, bűntetetlen ; Nyeljük12 el azokat, mint a koporsó elevenen, és egészen mint a kik mélységbe szállottak. E13 képen minden drága marhát nyerhetünk, megtöltjük a mi házainkat fosztott marhákkal ; A14 te részedet a prédából melly néked sors szerint jut, közre bocsássad, nékünk mindnyájan egy erszényünk legyen : Szerelmes15 fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg a te lábaidat ezeknek ösvényektől ; Mert16 az ő lábaikkal a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására. Miképen17 a madaraknak minden bűnök nélkül vetik meg a hálót : Azonképen18 ok nélkül leselkednek ezek az emberek vérek után, és rejtik el magokat azoknak lelkek után. E19 képen vagyon dolgok minden gonosz kereskedésben foglalatosoknak, melly kereskedés azoknak, kik magokat erre adták, lelkeket elveszti. Az engedetlenek büntetése.Az20 igaz fő bölcsesség kinn szerülszerte kiált, és az utczákon zengedezteti az ő szavát. A21 nép között legmagasabb helyen prédikál, a kapuknak bémenetelin, minden városban az ő beszédit szólja, mondván : Míglen22 szeretitek, óh ti bolondok, a bolondságot, és a csúfolók csúfolást kívánnak magoknak : és a balgatagok gyűlölik a tudományt Térjetek23 meg az én dorgálásomra ; ímé kiadom néktek az én lelkemet, tudtokra adom az én beszédimet néktek. Mivelhogy24 hívlak titeket ; és nem akarjátok, kiterjesztem az én kezemet : és senki eszébe nem veszi. Hanem25 elvonszátok magatokat minden én tanácsom elől, és az én feddésemmel nem gondoltok ; És26 is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljövénd az a mitől féltek. Mikor27 eljövénd, mint a pusztítás az a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok mint a forgószél elközelget : mikor rohanánd tir reátok a nyomorgatás és a megszorongatás : Akkor28 segítségül hívnak engemet : de nem hallgatom meg : reggel keresnek engemet ; de nem találnak engemet. Azért29 hogy gyűlölték a bölcsességet, és az Úrnak tiszteletit nem választották magoknak. Nem30 engedtek az én tanácsomnak : megvetették minden én feddésemet. Esznek31 azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek ; Mert32 a bolondoknak hívalkodások megöli őket, és a balgatagoknak jó szerencséjek elveszti őket ; A33 ki pedig hallga engemet, lakozik bátorságosan, és csendes lészen a gonosznak félelmétől. Intés2 a bölcseségnek igaz keresésére és a csábítóktól az által való óvakodásra.Szerető1 fiam ! ha bevejénded az én beszédimet és az én parancsolatimat elrejténded te nálad ; Ha2 figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtándod a te elmédet az értelemre ; Ha3 a bölcsességért kiáltándasz, és az értelemnek megnyeréséért a te szódat felemelénded ; Ha4 keresénded azt, mint az ezüstöt, és mint az elrejtett kincseket vizsgálándod azt ; Akkor5 megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek esméretire jutsz : Mert6 az Úr ád bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik : Eltéve7 vagyon az igazaknak hasznokra valami valóságos ; paizsa lészen a tökéletesen járóknak. Megőrizvén8 az igazságnak útait : és azoknak, kiket kegelmébe vészen, útjokat megtartja. Akkor9 megérted az igazságot, és a törvényt és valami igaz, és mind jó útat : Mikor10 menénd a bölcseség a te elmédben, és a tudomány a te elmédben gyönyörűséges leszen. A11 szorgalmatosság becsül tégedet, az értelem megőriz tégedet. Megszabadítván12 tégedet a gonosznak útától, és a gonoszság szóló férjfiaktól. A13 kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain. Kik14 örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz hijábavalóságokban. Kik15 az ő ösvényekben feslettek, és az ő útjokban gonoszok. Megszabadítván16 tégedet a kivűl való asszonytól, az idegentől, ki az ő beszédével hízelkedik. Ki17 elhagyja az ő ifjúságának férjét : és az ő Istenének szövetségéről elfelejtkezik. (Mert18 a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkűl valókhoz. Valakik19 mennek ahoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.) Hogy20 járj a jónak útjokon, és az igazaknak útjokat kövessed. Mert21 az igazak lakják a földet és a tökéletesek megmaradnak abban : A22 gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hitetlenűl cselekedők kiszaggattatnak abból. Az3 istenfélelem és bölcseség áldása.Szerelmes1 fiam ! az én tudományomról el ne felejtkezzél, de az én parancsolatimat megőrizze a te elméd ; Mert2 napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életét, békességgel egyetembe hoznak néked. Az3 irgalmasság és tökéletesség ne hagyjanak el tégedet : kösd azokat a te nyakadra, írd bé azokat a te szívednek táblájára ; Így4 nyersz kedvet és jó előmenetelt az Istennek és az embereknek szemeik előtt. Bizodalmad5 legyen az Úrban teljes te elmédből : a te értelmedhez pedig ne támaszkodjál. Minden6 te útaidban megesmérd őtet ; ő igazgatja a te útaidat. Ne7 légy bölcs csak te magad ítélete szerint : féljed az Urat, és távozzál el a gonosztól. Egésséges8 lészen ez a te köldöködnek, és megújulás a te csontaidnak. Tiszteljed9 az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmednek első zsengéjéből. E10 képen megtöltetnek a te csüreid elégséggel, és a must miatt a te sajtódnak válui bővölködnek. Az11 Úrnak bölcseségét, szerelmes fiam, ne utáld meg, se meg ne unjad az ő dorgálását ; Mert12 a kit szeret az Úr megdorgálja : és miképen az atya az ő fiját, a kinek javát akarja. Boldog13 ember a ki megnyeri a bölcseséget, és az ember, a ki öregbíti értelmét ; Mert14 jobb ennek kereskedeése az ezüstnek kereskedésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme ; Drágább15 a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségid nem hasonlíttathatnak hozzá ; Napokban16 hosszősága vagyon ennek jobbján, az ő balján gazdagságok és tisztesség : Az17 ő útai gyönyörűségnek útai, és minden ő ösvényei, békességnek ösvényei. Életnek18 fája ez azoknak, a kik magokhoz kapcsolják őtet, végezetre azok, kik őtet megtartják megboldogíttatnak ! Az19 Úr bölcseséggel fundálta a földet, erősítette az egeket értelemmel. Az20 ő tudományai által fakadtak ki a mélységből a vizek, és a felhők csepegetnek harmatot. Szerelmes21 fiam, ne távozzanak el a te szemeidtől, őrizd meg az igaz bölcseséget, és a szerénységet ! És22 lészenk ezek élet a te lelkednek, és kedvesség a te szádnak. Akkor23 eljárod bátorsággal a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd. Mikor24 aluszol : meg nem rettensz, hanem néked nyugvónak gyönyörűséges lészen a te álmod. Ne25 félj a hirtelen való félelemtől, és a gonoszoknak pusztitásoktól, hogy reád jöjjön ; Mert26 az Úr jelen lészen a te bizodalmad szerint és megtartja a te lábadat a fogságtól. Ne27 fogd meg a jótéteményt azoktól, a kik szűkölködnek, mikort a te kezednek hatalmában vagyon annak megcselekedése. Ne28 mondjad azt a te felebarátodnak : menj el, azután térj meg, mert holnap adok ; holott te tehetségedben vagyon az, a mi kér ; Ne29 forralj a te felebarátod ellen gonosz dolgot, a ki együtt ül bátorságosan te veled. Ne30 háborogj egy emberrel is ok nélkűl, hanem ha gonosszal illetett téged. Ne31 irigykedjél egy hamis emberre is, és néki semmi útát ne válasszad ; Mert32 utálja az Úr az engedetlent ; és az igazakkal vagyon az ő titka. Az33 Úrnak átka száll a gonosznak házára : de az igazaknak lakhelyek megáldatik ; Mert34 a csúfolókat ő megcsúfolja : a szelideknek pedig ád kedvességet. A35 bölcsek tisztességet vesznek örökség szerint : a bolondokat pedig elveszti a gyalázat. Atyai4 emlékeztetés a bölcseség tanításának követésére.Halljátok1 meg, fijaim, a ti atyátoknak tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek tudására ! Mert2 jó tanúságot adok néktek ; az én tudományomat el ne hagyjátok. Mikor3 az én atyámnak gyenge fija volnék, és egyetlenegye az én anyámnak. Tanítván4 az én atyám engemet, azt mondja vala nékem : Tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat élj : Szerezz5 bölcseséget, szerezz eszességet ; ne felejtkezzél el, se el ne hajlolj az én számnak beszéditől. Ne6 hagyd el azt ; és megtart tégedet : szeressed azt : és megőriz tégedet. A7 melly feje a bölcseségnek, azt a bölcseséget keressed : és a te teljes kereséseddel szerezz értelmet. Magasztald8 fel azt ; és felmagasztal tégedet, tisztel tégedet ; mikor hozzád öleléndet azt. Ád9 a te fejed kedvességének örgbülésd : igen szép ékes koronát ád néked. Hallgasad,10 szerelmes fiam, és tanuld meg az én beszédimet : igy sokasulnak meg néked a te életednek esztendei. Bölcseségnek11 útár tanítlak tégedet, visellek téged az igazságnak ösvényin. Mikor12 járándasz, semmi nem szorítja meg a te járásodat ; még ha szintén futnál is, nem ütközöl meg. Ragaszkodjál13 a bölcseségnek tanításához, ne állj hátra : őrizd meg azt ; mert az tenéked életed. A14 hitetleneknek útjokon ne járj, se ne járj a gonoszoknak ösvényeken ; Vond15 el magadat attól, és által ne menj azon : térj el arról, és menj el mellőle ; Mert16 nem alusznak azok, hanemha gonoszt cselekedhetnek : és kimegyen az ő szemekből az álom, hanemha azt cselekeszik, hogy valaki megromoljon ; Mert17 élnek az istentelenségnek étkével, és mindennémű erőszaktételnek borát isszák. Mert18 az igazaknak útjok hasonló a fénylő világossághoz, melly igyekezik világoskodni, annyira, hogy azoknak mindenike az erejében való naphoz hasonló lészen ; Az19 istenteleneknek pedig útjok hasonló a homályhoz, nem tudják miben ütköznek meg. Szerelmes20 fiam, az én beszédimre figyelmezzél, az én beszédimre hajtad a te füledet ; Ne21 távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben ; Mert22 életnek igéi azoknak, kik megnyerhetik azokat, és azok közzűl kinek-kinek egész testének egésségesek. Minden23 őrizésnek felette megőrizzed a te nevedet ; mert abból származnak ki az életnek cselekedetei. Vesd24 el tőled a szájnak gonoszságát, és az ajakaknak álnokságát messze vessed te tőled. A25 te szemeid az igazra nézzenek, és a te szemöldökid igazakat nézzenek te előtted. Megvizsgáljad26 a te lábaidnak ösvényit, hogy minden e útait állhatatosok legyenek. Ne27 hajolj jobbra vagy balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól. Erkölcstelen5 élettől való óvás.Szerelmes1 fiam ! az én bölcseségemre figyelmezzél ; az én értelmemre hajtsad a te füledet. Hogy2 megtartsad a tanácsokat, és a tudományt a te ajakid megőrizzék. Jóllehet3 ollyan az idegen asszony ajaka, mint a csepegő lépesméz, és lágyabb az olajnál az ő nyelve : Mindazonáltal4 annak vége keserű mint az üröm, éles mint a kétélű tőr : Az5 ő lábai a halálra mennek, az ő járásai a koporsóra valók. Az6 ő életének útát ne kövessed ; mert az ő ösvényei változók, hogy eszedbe nem veheted. Most7 azért, fijaim, hallgassatok engemet, és ne távozzatok el az én számnak beszéditől ! Távol8 legyen attóla te útaad, és ne közelgess az ő házának ajtajához ; Hogy9 ne adjad a te ékességedet másnak, és a te esztendeidet a kegyetlennek ; Hogy10 ne teljenek bé a kivűl valók a te marháiddal ; és a te munkáid ne maradjanak az idegennek házában. És11 végezetre nyögj, mior megemésztetik a te húsod és a te tested. És12 azt mondjad : Miképen gyűlöltem a tudományt, és a fenyítéket megutálta az én elmém. És13 nem hallgattam az én tanitóimnak beszédeket, és az én tanitóimhoz nem hajtottam az én fülemet ; Kevés14 híja volt, hogy minden gonsozságba nem merültem a gyülekezetnek és seregeknek közepette ! Igyál15 vizet a te kútatból, és a te forrásodnak közepiből a folyásokat. Kifolyjanak16 a te forrásid, az útczákon legyenek a te vizeidnek folyásai. De17 legyenek azok tiéid, és nem a kivűl való idegenekéi veled. Lészen18 a te forrásod áldott és örvnedezz a te ifjúságod feleéségnek. Lészen19 néked a te feleséged mint a szerelmes nőstényszarvas, és kedves vadkecske ; az ő emlői megelégítsenek tégedet minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen. És20 miért bujdosnál, szerelmes fiam, az idegen után és miért ölelnéd mejjét az idegennek : Holott21 az Úrnak szemei előtt legyenek mindennek az ő útai, és kinek-kinek ösvényit eszébe vészi. Az22 ő álnokságai fogják meg az istentelent, és az ő bűnének köteleivel kötöztetik meg. Ő23 meghal tudomány nélkűl ; és bolondságának sokasága miatt tévelyeg. Kezességtől6 való óvás.Szerelmes1 fiam ! ha kezes lettél a te barátodért ; és kezedet adván kötelezted magadat másért ; A2 te szádnak beszédivel kötelezted meeg magadat, megfogattatál a te szádnak beszédivel. Azért3 ezt míveld immár, szerelmes fiam, hogy kimentsed magadat, minekutánna a te felebarátodnak kezébe jutottál ; erejd, alázd meg magadat, és kénszerítsed a te felebarátodat. Még4 álmot se engedj a te szemeidnek, se szunyadást a te szemöldökidnek ; Szabadítsd5 ki magadat, mint a vadkecske a vadásznak kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből. Restségtől való óvás.Eredj6 el a hangyához, óh te rest, nézd meg az ő útait, és tanulj ! Holott7 néki nincsen vezére, igazgatója vagy ura ; Mégis8 nyárban szerzi meg az ő ételét, megszerzi aratáskor az ő eledelét. Óh9 te rest, meddig fekszel ? mikor kelsz fel a te álmodból ? Míglen10 fekszel, kicsiny álmodozásokkal, kicsiny szunnyadozással, kezeidnek kevés öszvekapcsolásával ? Azonközben11 eljő, mint a gyors útonjáró, a te szegénységed és a te szűkölködésed mint a paizsos férjfiú. Álnokságtól való óvás.A12 ravasz ember, a hamis férjfiú álnok szájjal jár. Hunyorgat13 az ő szemeivel ; az ő lábaival is szól, és ujjaival tanít. Mindenképen14 való álnokság vagyon az ő szivében, forral minden gonsozt szüntelen, háborúságot indít ; Annakokáért15 hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan úgy rontatik meg, hogy ő meg nem gyógyíttathatik. Ez16 hat dolgot gyűlöli az Úr, sőt hét dolog utálatos az ő lelkének ; A17 kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek ! Az18 álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak ; A19 hazugság szerző hamis bizonyság, végezetre a ki szerezz háborúságokat az atyafiak között ! Házasságtöréstől való óvás.Őrizd20 meg, szerelmes fiam, a te atyádnak parancsolatját és a te anyádnak tanítását el ne hagyjad. Kösd21 azokat a te szívedre mindenkor, függesszed azokat a te nyakadra ; Valahová22 menéndesz, vezérel téged ; mikor aluszol, megőriz tégedeet ; mikor felserkenéndesz, a beszélget te veled. Mert23 szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság ; és az életnek úta a tanító feddések. Hogy24 a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hízelkedésétől. Ne25 kivánjad az ő szépségét a te elmédben, és meg ne csaljon tégedet az ő szemöldökivel : Mert26 a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre ; még a férjfiú mellé adatott asszony is az ő férjének drága életét vadássza ! Avagy27 vehetné é valaki a tüzeet az ő kebelébe, hogy az ő ruhái meg ne égnének ? Avagy28 járhatna é valaki az elevenszénen, hogy az ő lábai meg ne égnének ? Így29 vagyon, valaki egyesűl az ő felebarátjának feleségével ; nem marad bűntetlen valaki illeténdi azt ! Nem30 utáltatik meg a lopó, a ki lop az ő lelkének kívánságának bétöltésére, mikor éhezik : De31 ha rajta kapattatik, hétannyit kell adnia, vagy az ő házának inden marháját kell érette adnia. A32 ki pedig paráznává teszi az asszonyt, bolond ; a ki magát el akarja veszteni, az ámbátor cselekedje ezt ! Vereséget33 és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik ; Mert34 a férjfiú az ő feleségéhez való indulatjának haragjából felgerjedvén, nem cselekeszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján. Nem35 gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékokat adnál is néki. A7 paráznaságra való csábításnak és szomorú következményének leírása.Szerelmes1 fiam, tartsd meg az én beszédeimet és az én parancsolatimat rejtsd el te nálad. Az2 én parancsolatimat tartsd meg, és élsz ; és az én törvényemet mint a te szemeidnek fényét. Kösd3 azokat a te ujjaidra, írd fel azokat a te szívednek táblájára. Mond4 ezt a bölcseségnek : Én néném vagy te ; és az eszességet sógorodnak hívjad ; Hogy5 megőrizzen téged a kívűl való asszonytól és az ő beszédivel hízelkedő idegentől ; Mert6 az én házamnak ablakán, és az alblakfiókról nézvén, Láték7 a bolondok között, eszembe vevék a fiak között, egy boond ifjat, Kimenvén8 az útczán, annak szegeletinél, a tisztátalan személynek házához menő úton megyen vala. Estve9 későn a napnak estvéjén, setét és homályos éjjel. Holott10 ímé egy asszony eleibe méne annak, paráznának ékességébne, álnok az ő elméjében. (Melly11 csácsogó és vakmerő, kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai. Néha12 kinn, néha az útczákon, vagy minden szegeletnél leselkedik.) És13 megragadván őtet, megcsókolá őtet, s szemtelenségre vetvén önn magát, monda néki : Háláadó-áldozatnak14 húsai vagynak én nálam ; ma adom meg fogadásimat. Azért15 jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresvén a te orczádat ; jókor találok te reád ! Paplanokkal16 megvetettem nyoszolyámat, melly ékes külömb-külömbféle szép rakássokkal, és Égyiptomi szőnyegekkel ! Jó17 illatot csináltam az én ágyasházamban, mirhából, aloesből, és fahéjból. No18 foglaljuk magunkat bőségesen mind viradtik, a szeretetben, mi magunkat, vidámítsuk meg szerelemhez való dolgokkal ; Mert19 nincsen az én férjem az ő házában, elment messze útra. Egy20 erszény pénzt vőn kezéhez ; bizonyos napra jő meg az ő házához. Elhiteté21 őtet az ő mesterségének sokaságával, az ő ajakinak hízelkedésével meggyőzé őtet. Követé22 azt hirtelenséggel, mint az ökör a megnyúzásra megen, és miképen mikor a békót a bolondoknak tanításokra, lábokra vetik. Mígnem23 általjárja a nyíl az ő szívét, miképen siet a madár a tőrre, nem tudván azt az ő élete ellen lenni. Annakokáért24 most, szerelmes fijaim, hallgassatok engemet, és figyelmezzetek az én számnak beszédire. Ne25 hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin : Mert26 sok megsebesitett embereket elejtett, és sokan vagynak, a kik attól megölettettek. A27 koporsóra való útak, az ő házához menő útak, mellyek szállanak a halálnak fenekére ! Hívogatása8 és igérete a bölcseségnek, mely öröktől fogva Istennél van.Avagy1 a bölcseség nem kiált é, és az értelem nem bocsátja é ki az ő szavát ? A2 magas helyeknek tetein, az úton, nagy sok ösvények helyén megállván. A3 kapuk mellett a városnak bémenetelin, az ajtóknak bémenetelin énekel, mondván : Tinéktek,4 óh tiszteletes jeles férjfiak, kiáltok ; és az én szóm az embereknek fijaihoz vagyon ! Értsétek5 meg ti bolondok, az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe ! Halljátok6 meg ; mert jeles dolgokat szólok, és az én számnak felnyitásával kibeszélek igaz dolgokat ; Mert7 meggondolt valóságos igazságot mond ki az én nyelvem és utálatos az én ajakimnak gonoszságot mondani. Igazak8 az én számnak minden beszédei, semmi nincsen ezekben hamis, vagy elfordult dolog. Mind9 azok egyenesek az értelmesek, és igazak azoknak, kik megnyerhetik a tudományt. Vegyétek10 az én tanításomat, és nem a pénzt ; és a tudományt inkább hogynem mint a választott aranyat ; Mert11 jobb a bölcseség a drágaköveknél : és semmi gyönyörűségek ehez egyenlők nem lehetnek. Én12 bölcseség lakozom az eszességgel ; és a tudomány a nagy serénységgel mindenkor nálam jelen vagyon. Az13 Úrnak félelme, a gonosznak gyűlölése ; a kevélységet és felfuvalkodást, és a gonsoznak útát, végezetre a veszedelmes szájat gyűlöltem. Enyim14 a tanács, és valami vagyon, én eszességem, én erőm ; Én15 általam uralkodnak a Királyok ; és az Uralkodók végeznek igazságot. Én16 általam a Fejedelmek viselnek fejedelemséget, a tisztességesek és a földnek minden Bírái. Én17 az engem szeretőket szeretem, és a kik engemet szorgalmatosan keresnek, megtalálnak engemet. A18 gazdagság és tisztesség én nálam vagynak, a megmaradandó állatok, és az igazság. Jobb19 az én gyümölcsöm a drága megtiszttítatott aranynál, és az én hasznom a választott ezüstnél. Az20 igazságnak útán vezérlek ; és az igaznak közép ösvényén. Ki21 azt cselekeszem, hogy birják az engem szeretők azt, a mi vagyon ; végezetre az ő kincseket megszaporítom. Az22 Úr bír vala engemet az ő útának kezdetiben : az ő munkái előtt, minden időknek előtte. Örök23 időknek előtte felkenettettem a kezdetnek előtte, a föld létének előtte. Még24 mikor semmi mélységek nem volnának, születtem vala ; még mikor semmi források vizzel teljesek nem volnának. Még25 mikor nem lett volna, hogy a magas hegyek feküdnének a földön, a halmoknak előtte lettem. Még26 nem csinálta vala a földet, vagy a mezőket : sőt a kezdetet, e világnak porát. Mikor27 ő készíti vala az egeket, ott valék ; mikor felvetné a mélységeknek színén a határt. Mikor28 megerősítené a felső egeket ott fenn, mikor megerősítené a mélységeknek forrásit. Mikor29 felvetné a tengernek határit, és a vizeknek, hogy által ne hágnák az ő szájának parancsolatját ; mikor e földnek rendelne fundamentomot. Holott30 annakokáért ő nála neveltettem, és legyek néki mindennapi gyönyörűsége, örvendezvén ő előtte minden időben. És31 örvendeztetvén e világban az ő földét, és az én gyönyörűségimmel az embereknek fijait. Most32 fiaim, hallgassatok engemet ; mert boldogok, kik az én útaimat megtartják. Hallgassátok33 a tudományt, és bölcselkedjetek : és magatokat el ne vonjátok ! Boldog34 ember, a ki hallgat engemet, szorgalmatosan állván az én ajtóm előtt minden napon, az én ajtóimnak küszöbeit őrizvén ; Mert35 a ki megnyerhet engemet, nyer életet, mellybe juttat az Úrnak jó akaratja ; De36 a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekeszik az ő lelkén ; minden valaki engemet gyűlöl, szereti a halált ! A9 bölcseség barátságos hívása.A1 fő bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopit kivágván. Megölte2 az ő élő marháit ; tölti az ő borát még az ő asztalát is elkészítette. És3 elbocsátván az ő leányit, hívogat a házaknak tetein, és a városnak magas helyein ; Mondván :4 valaki tudatlan, térjen ide, és valaki ételme nélkűl vagyon ! Jöjjetek5 el, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borban, mellyet töltök. Hagyjátok6 el a bolondokat, hogy éljetek, járván az eszességnek útán. A7 ki tanítja a csúfolót ; nyer magának szidalmat : és a ki feddi a latrot ; szidalom tér ő reá. Ne8 fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön tégedet : fedd meg a bölcset, és szeret tégedet. Adj9 a bölcsnek tanácsot, hogy bölcselkedjék feljebb, fedd meg az igazat, hogy öregbítse a tudományt. A10 bölcseségnek kezdetit, az Úrnak félelmét, és a szenteknek esméretit, az eszességnek kezdetit ; Mert11 én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbulnak néked életednek esztendei. Ha12 bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak ; ha pedig csúfoló léssz, te magad veszed hasznát. A13 balgatag asszony fecsegő, bolond, és noha semmit nem tud : Mindazáltal14 ül az ő házának ajtajánál, a székben, a városnak magas helyein ; Hogy15 elcsalja az útonjárókat a kik egyenesen mennének is az ő útjokon. És16 ezt mondja ennek : Valaki bolond térjen ide, és valaki esztelen ! Jóllehet17 a lopott vizek édesek, és a titkon való étel gyönyörűséges : De18 nem tudja az úton menő ember, hogy ott élet nélkűl valók vagyanak, és a mélységes pokolba esnek, a kik hívattattak a gonosz asszonytól ! Az10 igazság áldása, a bűn átka.A1 bölcs fiú örvendezteti az ő attyát ; a bolond fiú pedig szomorúságára vagyon az ő annyának. Nem2 használnak a hamissággal gyüjtött kincsek ; de az igazság megszabadít a halálból. Az3 Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét ; az istenteleneknek pedig gazdagságokat elveszti. Szegénnyé4 lészen a ki cselekeszik álnok kézzel ; a gyors munkásoknak pedig kezek meggazdagítja őtet. Gyűjt5 nyárban az eszes fiú ; álomban merült bé az aratásnak idején a megszégyenítő fiú. Áldások6 vagynak az igaznak fején ; de az istenteleneknek szájokat erőszaktétel fedi bé. Az7 igaznak emlékezete áldott ; a hamisaknak nevek pedig megrothadt. A8 bölcs elméjébe veszi a parancsolatokat : a ki pedig bolondságot szól, a maga ajakival veszti el magát. A9 ki jár tökéletességben, jár bátorsággal ; a ki pedig elfordítja az ő útát, egyebeknek tanúságára lészen. A10 ki szemmel hunyorgat, bántást szerez ; és a ki bolond ajakival, megbüntettetik. Életnek11 kútfeje az igaznak szája ; az istenteleneknek pedig szájok álnokságot fedez el. A12 gyűlölség szerez versengést ; minden vétkeket pedig elfedez a szeretet. Az13 eszesnek beszédében vagyon jelenvaló bölcseség, miképen a vessző a bolondnak hátán. A14 bölcsek megtartják a bölcseséget ; a bolondnak szájához pedig közel vagyon a romlás. A15 gazdagnak marhája ollyan, mint az ő megerősíttetett városa ; nyomorúságokra vagyon a megfogyatkoztatnak az ő szegénységek. A16 mit munkájával szerez az igaz, szerzi életére ; az istentelennek pedig gazdagsága bűnre vagyon. A17 bölcseség megőrizőinek útjok életre vagyon ; a fenyítéket pedig elhagyóknak útjok tévelygést hoz. A18 ki elfedezi a gyűlölséget, álnok az ő ajakival ; és a ki szól gyalázatot, bolond az. A19 sok beszédben fogyatkozás vagyon : de megtartóztatja az ő ajakait az értelmes. Mint20 a tiszta választott ezüst az igaznak nyelve ; a gonosznak elméjéből származott beszéd pedig becsűletlen. Az21 igaznak ajakai sokakat elegeltetnek ; a bolondog pedig az ő esztelenségekben halnak meg. Az22 Úrnak áldása gazdagit meg és azzal semmi bántást nem szerez az Úr. Miképen23 játék a bolondnak bűnt cselekedni : azonképen az eszes férjfiúnak bölcsen cselekedni. A24 mitől retteg az istentelen, az esik ő rajta ; a mit pedig kívánnak az igazak, megadja Isten. Mint25 a forgószél elmulik : úgy nem áll meg az istentelen ; az igaznak pedig örökké való fundamentoma lészen. Minémű26 az eczet a fogaknak és a füst a szemeknek : ollyan a rest azoknak, a kik azt elküldötték. Az27 Úrnak félelme hosszabbitja meg a napokat : az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek. Az28 igazaknak reménységek örömökre vagyon ; az istenteleneknek pedig várakozások elvész. Erősségére29 vagyon minden tökéletesnek az Úrnak úta ; romlásokra pedig a hamisság cselekedőinek. Az30 igaz soha meg nem mozdúl ; de az istentelenek nem lakják a földet. Az31 igaznak szája bőségesen szól bölcseséget : a gonoszságoknak nyelvétől pedig eltávozott a bölcseség. Az32 igaznak ajakai az Istennek jó kedvét megesmérik : az istenteleneknek pedig szájok az ő gonoszságoknak büntetését. A11 kegyes ember szerencséje, a gonosznak szerencsétlensége.Az1 álnok fontok utálatosok az Úrnál : az igaz mérték pedig kedves néki. A2 kevélységen esik gyalázat : az alázatosoknál pedig vagyon a bölcseség. Az3 igazaknak tökéletességek vezeti őket ; de a hitetleneknek gonoszságok elpusztítja őket. Nem4 használ a marha a haragnak idején : az igazság pedig kiragad a halálból. A5 tökéletesnek igazsága igazgatja az ő útát : de az ő istentelenségében elesik az istentelen. Az6 igazaknak igazságok megszabadítja őket ; de az ő gonoszságokért a hitetlenek megfogattatnak. Mikor7 meghal az istentelen ember : elvesz az ő reménysége, a kegetlenek reménységek is elvesz. Az8 igaz a nyomorúságból megszabadúl : az istentelen ő helyette béesik abba. Szájával9 a képmutató megrontja felebarátját ; de az igazak a tudomány által megszabadulnak. Az10 igazaknak előmenetelekne, és mikor elvesznek az istentelenek, örül a város énekléssel. Az11 igazaknak előmenetelekne, és mikor elvesznek az istentelenek, örül a város énekléssel. Megutálja12 felebarátját a bolond ; az eszes férjfiú pedig veszteg hallgat. A13 rágalmazó megjelenti a titkot ; de a hűséges lelkű eber elfedezi a dolgot magában. A14 hol nincsenek eszes tanácsok elvesz a nép ; a megmaradás pedig vagyon a tanácsosnak bölcs értelmében. Teljességgel15 megrontatik a ki kezes lészen idegenért ; a ki pedig eltávoztatja a kezességet, bátorságos lészen. A16 kedves asszony megtatja a tisztességet, miképen a hatalmasok megtartják a gazdagságot. Jól17 tészen ő magával a másnak adakozó férjfiú ; megháborítja pedig az ő attyafiát a kegyetlen. Az18 istentelen cselekeszik álnok cselekedetet ; az igazság serzőnek pedig jutalma valóságos. A19 ki erősen ragaszkodik az igazsághoz, vet az életre : a ki követi pedig a gonsozt az ő halálára vet. Utálatosok20 az Úrnál az álnok szívű emberek ; kedvesek pedig ő nála, kik az ő útjokban tökéletesek. Minden21 erejével is nem nyerhet mentséget a gonosz ; az igazaknak pedig maradékok megszabadúl. Mint22 a disznó orrában az aranyperecz ; ollyan a szép asszony, a kinek nincsen okossága. Az23 igazaknak kívánságok csak az igazság ; az istenteleneknek pedig várásokon csak az Isten haragja vagyon. Vagyon24 olya, ki adakozik ; mindazáltal annál inkább gazdagodik : és vagyon olly ki megtartóztatja magát az adakozástól ; de ugyan szűkölködik. A25 mással jóltévő ember megkövéredik ; és a ki bőségesen adakozik, ugyanazon feljebben osztogathat. A26 ki búzáját bészorítja : átkozzák azt a népek ; Istennek áldása lészen pedig a kiadónak fején. A27 ki szorgalmatosan javára igyekezik másnak, szerzi másnak magához való jóakartját ; a ki pedig másnak gonsozt keres, ő magán esik. A28 ki bízik az ő gazdagságában, elvesz ; de mint a zöldellő fa az igazak kivirágoznak. A29 ki megháborítja az ő házát, annak öröksége szél lészen : és a bolond, szolgája lészen a bölcs elméjűnek. Az30 igaznak gyümölcse az élet fájának gyümölcse : és a ki egyebeket tanít, bölcs az. Ímé31 az igaz e földön megsanyargattatik ; mennyivel inkább az istentelen és a bűnös ? A bölcsnek és bolondnak magaviselete.A32 ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt ; a ki pedig gyűlöli a fenyítéseket, oktalan az. A12 bölcsnek és bolondnak magaviselete.Jót1 hoz az Úrnak jóakaratja ; de a gonosz embert elkárhoztatja. Nem2 erősűl meg ember az istentelenséggel ; az igazaknak pedig gyökerek ki nem mozdől. A3 gyors asszony koronája az ő férjének ; de mint az ő tetemeiben való rothadás, ollyan az, a melly megszégyeníti az ő férjét. Az4 igazaknak gondolatjaik igazak ; az istenteleneknek pedig tanácsok csalárdok. Az5 istenteleneknek beszédek leselkednek a vér után ; az igazaknak pedig szájok megszabadítja azokat. Elvesztik6 magokat az istentelenek, elannyira, hogy ne legyenek ; az igazaknak pedig házoknépe nyomos lészen. Az7 ő értelme szerint dícsértetik a férjfiú ; de az elfordult elméjű utálatos lészen. Jobb8 a ki esméri magát alávalónak, és szolgája vagyon : annál, a ki felmagasztalja magát, azonközben csak étele sincsen. Az9 igaz az ő barmának életére gondot visel : az istenteleneknek pedig könyörűletességek kegyetlen. A10 ki míveli az ő földét, megelégedik eledellel : a ki pedig követ hijábavalókat, bolond az. Kívánja11 az istentelen a gonoszoknak segítségeket : de az igaznak gyökerek meggyümölcsözik. Az12 ajakaknak hazugások alatt gonosz tőr vagyon ; de kimenekedik a nyomorúságból az igaz. Az13 ő szájának gyümölcséből megelégedik a jó férjfiú, az ő cselekedetinek fizetését is veszi az ember önmagának. A14 bolondnak úta jónak láttatik néki az ő szeme előtt ; de a ki tanácscsal él, bölcs az. A15 bolondnak haragja azon napon megesmértetik ; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember. Igazat16 szól a ki megjelenti a mi igaz ; a hamis bizonyság peig szól álnokságot. Vagyon17 ollyan, a ki beszél hasonlókat az általverő fegyverhez ; de a bölcseknek nyelvek orvosság. Az18 igazmodó ajak megerősödik mind örökké : a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig vagyon. Álnokság19 vagyon a gonosz gondolóknak szívekben ; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság. Nem20 vettetik az igaz semmi bántásba ; az istentelenek pedig teljesek lésznek nyavalyával. Utálatosok21 az Úrnál a csalárd beszédek ; a kik pedig cselekesznek hívségesen, kedvesek ő nála. Az22 eszes ember fedezi a tudományt ; a boondoknak pedig elméjek kiált bolondságot. A23 gyorsaknak kezek uralkodik ; az álnok pedig lészen adófizető. A24 férjfiúnak elméjében való szorgalmatos gyötrelem megalázza azt ; a jó dolog pedig megvídámítja azt. Feljebb25 való az ő felebarátjánál az igaz ; de az istenteleneknek útjok elhiteti őket. Nem26 süti meg az álnok, a mit vadászásával fogott ; a serény embernek pedig marhája becsületes. Az27 igazságnak útában vagyon élet ; és az ő ösvényének úta halhatatlan. A13 bölcs és bolond magaviselet folytatólagos leírása.A1 bölcs fiú enged az ő attya intésnéek ; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád. Minden2 jó ember az ő szájának gyümölcsével él ; a hitetleneknek pedig lelkek bosszúságtétellel. A3 ki megőrizi az ő száját, megtartja önmagát ; a ki vakmerőképen felnyitja száját, romlása lészen annak. Kívánsággal4 felindúl a restnek lelke ; de semmi nem lészen néki : a gyorsaknak pedig lelkek megkövéredik. A5 hamis dolgot gyűlöli az igaz ; az istentelen pedig magát gyűlölségessé teszi és megszégyeníti. Az6 igazság megőrzi azt, a ki útában tökéletes ; az istentelenség pedig elveszti a bűnöst. Vagyon7 olly, ki hányja gazdagságát, holott semmije nincsen ; viszontag tetteti magát szegénynek, holott sok marhája vagyon. Az8 ember életének váltsága az ő gazdagsága ; de a szegény nem hallja a dorgálást. Az9 igazaknak világoságok fénylő lészen ; de az istenteleneknek szövétnekek megaluszik. Csak10 kevélységből a férjfiú szerez háborúságot : de a tanácsosoknál vagyon a bölcseség. A11 hijábavalóságból keresett marha megkissebbül ; a ki pedig kezével gyüjti, megöregbíti azt. A12 halogatott reménység beteggé teszi az elmét ; de a megadatott kívánság, mint az életnek fája. Az13 ígének megútálója megrontatik ; a ki pedig féli a parancsolatot, az megajándékoztatik békességgel. A14 bölcsnek tudománya életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására. Jó15 előmenetelt ád a kegyelem ; a hitetleneknek pedig útjok kemény. Minden16 eszes cselekeszik bölcseséggel ; a bolond pedig kijelenti az ő bolondságát. Az17 istentelen követ büntetésbe esik ; a hívséges követ pedig orvosság. Szegénység18 és gyalázat lészen azon, ki a tudománytól magát elvonja : a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik. A19 megnyert kívánság gyönyörűséges lészen ennek lelkének : de utálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól. A20 ki jár a bölcsekkel, bölcsebb lészen ; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, gonoszabb lészen. A21 bűnösöket követi a gonosz ; az igazakat pedig körűlveszi a jó. A22 jó ember örökséget hágy unokinak ; és a bűnöknek marhái eltétetnek az igaznak számára. Bő23 vétele lészen a szegény munkálkodónak mezején ; de vagyon olly, ki megemészti magát tunyasággal. A24 ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiját : a ki pedig szereti azt, idején bölcseségre tanítja azt. Az25 igaz eszik az ő kívánságának megelégedéséig ; az istenteleneknek pedig hason szűkölködik. Az14 emberi életbe vágó igaz bölcseség dicsérete.A1 bölcs asszony építi az ő házát ; a boond pedig ön kezével elrontja azt. A2 ki jár igazán, féli az Urat ; a ki pedig engedetlen az ő útaiban, megutálja őtet. A3 bolondnak szájában vagyon kevélységnek pálczája ; a bölcseknek pedig beszédek megtartja őket. Mikor4 nincsenek ökrök : tiszta a jászol, a gabonának pedig bősége az ökörnek erejétől vagyon. A5 hívséges tanú nem hazud ; a ki bocsát pedig hazugságot szájából, az hamis tanú. A6 csúfoló keresi a bölcseséget, és nem találja meg : a tudományt pedig az eszesnek könnyű megtalálni. Menj7 el a bolond férjfiúnak szeme elől, és a kit tudsz nem ékesíttetettnek lenni tudománynak beszédével. Az8 eszesnek bölcsesége vagyon az ő útának megtudásában ; a bolondoknak pedig bolondoknak az álnokságra. A9 bolondokat öszvekapcsolja a gonoszság ; az igazak között pedig a mi jó dolgo, az szerez barátságot. Az10 embernek szíve tudja az ő maga kesrűségét ; és az ő örömében az idegen nem részes. Az11 istenteleneknek házok elvesz ; de az igazaknak sátorok megvirágzik. Vagyon12 olly út, melly láttatik igaznak lenni az emberek előtt, mellynek vége a halálra menő útaknak vége. A13 nevetés közben is fáj az embernek szíve : de végezetre az öröm fordul szomorúságra. Az14 ő útaival elégszik meg az elméjében elfordult ember ; eltávozik pedig ennek társaságától a jó férjfiú. A15 bolond hiszen minden dolgonak ; az eszes pedig csak a maga járására vigyáz. A16 bölcs félvén eltávozik a gonosztól ; a bolond pedig belé viszi magát, olly igen vakmerő. A17 hirtelen haragú szerez bolondságot, és a ki bosszúállásról gondolkodik, gyülölséges az. Bírják18 az esztelenek a boondságot ; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját. Meghajtják19 magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál. Még20 az ő felebarátjánál is utálatos a szegény ; a gazdagnak pedig sok baráti vagynak. A21 ki megutálja az ő felebarátját, vétkezik ; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekeszik, óh melly boldog az ! Nemde22 nem tévelygenek é a kik gonoszt szereznek ? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek. Minden23 munkában bővölködés vagyon ; de az ajakaknak beszédekben csak szűkölködés vagyon : A24 bölcseknek ékességek az ő gazdagságok : a tudatlanoknak pedig bolondságok, csak bolondság. Megszabadítja25 az embernek életét az igazmondó bizonyság, hazugságokat szól pedig az álnok. Az26 Úrnak félelmében vagyon erős bizodalom, ki az ő fijainak szokott lenni gyámolúl. Az27 Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására. A28 népnek sokságában vagyon a Királynak ékessége : de a népnek elszakadásával az uralkodóra nyomorúság jő. A29 haragra késedelmes, bővölködik értelemmel ; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az. A30 tiszta szív a testnek élete ; az irígység pedig a csontoknak rothadása. A31 ki elnyomja a szegényt gyalázattal illeti annak teremtőjét ; az pedig tiszteli, a ki könyörűl a szűkölködőn. Az32 ő nyavalyájába ejti magát az istentelen ; az igaznak pedig halála idején is reménysége vagyon. Az33 eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség ; a mi pedig a tudatlanokban vagyon, magát hamar megesmérteti. Az34 igazság felmagasztalja a nemzetséget ; a bűn pedig gyalázatjokra vagyon a népeknek. A35 Királynak jóakaratja vagyon az eszes szolgához ; őnéki pedig haragja az őtet megszégyenítőhöz. Bölcseség15 üdvre vezet, bolondság csak kárhozatot hoz.Az1 engedelmes felelet elfordítja a haragnak felgerjedését ; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot. A2 bölcseknek nyelvek beszél jó tudományt : a tudatlanoknak pedig szájok kiforr bolondságot. Minden3 helyeken vagynak az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat. A4 nyelvnek épsége életnek fája : az abból való gonsozság pedig a léleknek gyötrelme. Bolond5 az, valaki megutálja az ő attyának tanítását ; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes. Az6 igaznak házában vagyon nagy kincs ; az istentelennek pedig gazdagsága megháborítja az ő házát. A7 bölcseknek ajakaik hintegetnek tudományt ; a bolondoknak pedig elméje azt hinti, a mi távol vagyon a jótól. Az8 istenteleneknek áldozatjok gyülölséges az Úrnak ; az igazaknak pedig könyörgések kedves néki. Utálatos9 az Úrnál az Istentelennek úta ; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti. A10 dorgálás gonosznak tetszik annak, a ki útját elhagyja ; a ki gyűlöli a fenyitéseket meghal. A11 koporsó és a veszedelem az Úr előtt vagynak ; mennyivel inkább az embereknek elméjek. Nem12 szereti azt a csúfoló, a ki őtet megfeddi, és a bölcsekhez nem mégyen. A13 vidám elme megvídámítja az orczát ; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik. Az14 eszesnek elméje keresi a tudományt ; a tudatlanoknak szájok pedig legeltetik bolondsággal. Minden15 napjai a szegénynek nyomorúságosok ; a vidám elméjünek pedig szünetlen lakodalma vagyon ! Jobb16 a kevés az Úrnak félelmével, hogynem mint a temérdek kincs, a hol háborúság vagyon ! Jobb17 a paréjnak élete, a hol szeretet vagyon, hogynem mint a hizlalt ökörnek eledele, a hol vagyon gyűlölség. A18 haragos férjfiú szerez háborúságot ; a bosszútörő pedig leszállítja a háborgást. A19 restnek útja ollyan, mint a tövises sövény ; az igazaknak pedig útjok egyenes. A20 bölcs fiú örvendezteti az ő attyát ; a bolond ember pedig megutlja az ő annyát. A21 boondság örömére vagyon az esztelennek ; de az értelmes férjfiú igazán jár. Hijábavalók22 lésznek a gondolatok, mikor nincsen tanács ; de a tanácsosoknak sokaságokban előmennek. Öröme23 vagyon e féle embernek, az ő szájának beszédéből ; és az idejekorán mondott beszéd, óh melly igen jó ! Az24 életnek úta oda felfelé viszi az értelmest, hogy eltávozzék a pokoltól melly aláfelé vagyon. A25 kevélyeknek házokat kiszaggatja az Úr ; megerősíti pedig az özvegynek határát. Utálatosok26 az Úrnak a gonosznak gondolati ; a tisztáknak pedig beszédek, gyönyörűséges beszédek ! Megháborítja27 az ő házát, a ki követi a telhetetlenséget ; a ki pedig gyűlöli az ajándékokat, él az. Az28 igaznak elméje meggondolja mit szóljon ; az istenteleneknek pedig szájok ugyan kitölti a gonoszokat. Messze29 vagyon az Úr az istentelenektől ; az igazaknak pedig könyörgéseket meghallgatja. Miképen30 a szemnek világa megvidámítja a szívet ; a képen a jó hír név megkövéríti a csontokat. A31 melly fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakozik. A32 ki elvonsza magát a tanitástól, megutálja az ő lelkét ; a ki pedig hallgatja a feddést, bírja az ő lelkét. Az33 Úrnak félelem a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az alázatosság. Az16 Isten látja az emberek dolgait.Az1 embernél vagyon az elmének gondolatja : de az Úrtól vagyon a nyelvnek beszéde. Jóllehet2 minden ő útaiban tisztának láttassék az ember az ő szemei előtt ; mindazáltal a ki a lelket viszgálja az Úr az ! Bízzad3 az Úrra a te dolgaidat ; és a te gondolatid véghez mennek. Mindeneket4 cselekedett az Úr az ő magáért, az istentelent is a büntetésnek napjára ő rendelte. Utálatos5 az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, minden erejével is nem nyerheti meg, hogy meg ne büntettessék. A6 könyörűletességgel és igazsággal eltöröltetik a bűn ; azokáért az Úrnak félelméért, távozzál el a gonosztól ! Mikor7 jóakarattal vagyon az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jó akaróivá teszi ahoz. Jobb8 a kevés, igazsággal, hogy nem mint a nagy temérdek gazdagság, hamissággal. Az9 embernek elméje gondolja meeg az ő útát ; de az Úr igazgatja anak járását. Mint10 az Isten szája, ollyan legyen a Királynak beszéde ; az ítletben ne szóljon hamisságot az ő szája. Az11 Úré az ítéletnek mértéke és serpenyője, és az ő cselekedete minden zsáknak mérő kövei. Utálatos12 legyen a Királyoknál istentelenséget cselekedni ; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék. Kedvesek13 legyenek a Királyoknak az igaz beszédek ; és az igazmondót szeresse a Király. A14 Királynak felgerjedt haragja ollyan, mint a halál követe : de a bölcs férjfiú leszállítja azt. A15 Királynak vidám orczájában élet vagyon, a kinek jóakaratja ollyan, mint a tavaszi esőnek sűrű köde. Szerzeni16 bölcseséget, óh mennyivel jobb az aranynál ! és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél ! Az17 igazaknak erőségek eltávozni a gonosztól ; megtartja az ő magát, a ki megőrizi az ő útát. A18 megromlásnak előtte kevélység vagyon, és az esetnek előtte felfuvalkodott lélek. Jobb19 alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, hogynem mint fosztott marhát osztani a kevélyekkel. A20 ki jól meggondol minden dolgot, jót nyer : és a ki bízik az Úrban, óh melly boldog az ! A21 ki elméjében bölcs, hivattatik értelmesnek ; a beszédnek pedig ékessége neveli a tudományt. Életnek22 kútfeje az értelem annak, a ki bírja azt ; de a bolondoknak tudományok bolondságnak kútfeje. A23 bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és beszéde által öregbíti a tudományt. Mint24 a lépesméz, ollyanok a gyönyörüséges beszédek ; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek. Vagyon25 olly út, melly láttatik igaznak az ember szeme előtt, mellynek vége a halálnak úta. A26 munkálkodó ember magának munkálódik ; mert az ő szája kénszeríti őtet. Az27 álnok ember kiássa a gonoszt, kinek ajakiban vagyon mintegy égő tűz. A28 gonosz ember versengésre való alkalmatosságot szerez, és a susárló ember a Fejedelmek kzött hasonlást szerez. Az29 álnok ember elhiteti az ő felebarátját, hogy vigye őtet hamis úton. A30 ki hunyorgat szemeivel, mikor gondol gonosz dolgokat, és tétovázó beszédében, megcselekeszi a gonoszságot. Igen31 szép ékes korona a vénség, melly az igazságnak útában találtatik. Jobb32 a hosszútürő az erősnél ; és a ki uralkodik az ő indulatján, a ki várost veszen meg. Az33 ember kebelébe vettetnek bé a sorsok ; az Úrtól vagyon pedig azoknak minden ítéletek. Bölcseség17 és bolondság, különösen a beszédben.Jobb1 a száraz éteknek egy falatja, mellyel vagyon csendesség ; hogynem a megnyúzott barmokkal teljes ház, mellyben vagyn háborúság. Az2 értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi. Mint3 az olvasztómester tégelye az ezüstöt, és a kemencze az aranyat : úgy az Úr megpróbálja a szíveket. A4 gonosztévő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre. A5 ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét ; a ki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem lészen ! A6 véneknek ékességek az unokák, és a fiaknak ékességek az atyák. Kedvetlen7 a bolondnak az ékes beszéd ; sokkal inkább a tisztességesnek a hijábavaló beszéd. Mint8 a drága gyöngy, ollyan az ajándék annak kívánojának szemei előtt ; valamit akar abban, kedve telik ! A9 ki elfedezi másnak vétkét, keresi a szeretetet ; a ki pedig szemre hányja azt, elszakasztja egymástól a barátságokat is. Foganatosb10 a dorgálás az eszesnél, sokkal hogynem mintha megvernéd a bolondot százszár is. Csak11 ellenkezést keres a gonosz ; végezetre kegyetlen követ bocsáttatik ő ellene. Találjon12 társától vagy fiától megfosztatott medve a férjfiúra inkább, hogynem a bolond az ő bolondságában. A13 ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a büntetés annak házától. Az14 állóvizet szakasztja el, a ki feje a háborúságnak ; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést. A15 ki megigazítja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat ; utálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő. Miért16 vagyon valami gazdagság a bolondnak kezében ? holott a bölcseségnek bírására nincsen néki elméje. Minden17 időben szeret, a ki igaz barát, és az atyafiú a nyomorúságban tetszik meg. A18 bolond ember kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt. Szereti19 a gonoszt, a ki szereti a háborgást, mint a ki magasan építi házát, romlást keres. A20 gonosz szívű ember nem nyerhet jót, és a ki az ő nyelvével gonosz, esik nyomorúságba. A21 ki szűl bolondot, szüli ő magának bánatra ; és nem örvendez a bolondnak attya. A22 vídám elme jó orvosságot csinál ; szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat. A23 kebelből kivett ajándékot az istentelen elveszi, az igaz törvény útának elfordítására. Az24 eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség, a bolondnak pedig szemei országolnak a földnek külső részéig. Búsulásra25 vagyon az ő attyának a bolond fiú, és az ő szülőjének keserűségére. Még26 megbirságolni is az igazat nem jó ; a tisztességest pedig megverni, igazság kivűl vagyon. Megtartóztatja27 beszédét a tudós ember, és vesztegletes lelkében az értelmes férjfiú. Még28 a bolond is, mikor hallgat, bölcsnek ítéltetik : a ki ajakit megtartóztatja, eszesnek. Barátság18 és békeszeretés.Az1 ő kivánsága szerint kérdezkedik az agyas ember, mindenekbe béelegyíti magát. Nem2 gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, a mellyek vagynak az ő elméjében. Mikor3 eljő az istentelen ; eljő a megutálás, és a szidalmazóval a gyalázat. Mint4 a mély vizek, ollyanok a jeles embernek szájából származott igék, és mint a megáradott patak, a bölcseségnek kútfeje. A5 gonosznak személyét becsülni nem jó, hogy elfordítsad az igazat az ítéletben. A6 bolondnak beszédei szereznek versengést, és az ő szája haragra ingerel. A7 bolondnak szája néki romlására vagyon, az ő beszédei az ő életének tőre. A8 susárlónak beszédei hizelkedők ; de azok az emberek szívét általhatják. A9 ki lágyan viseli magát az ő dolgában ; hasonló a tékozló férjfiúhoz. Erős10 torony az Úrnak neve, ahoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen ; A11 gazdagnak marhája ollyan, mint az ő erős városa, és mint a magas kőfal, az ő gondolatja szerint. A12 megromlásnak előtte felfuvalkodik az embereknek elméje ; előtte jár pedig a tisztességnek az alázatosság. A13 ki felel valamit, míg meg nem hallja ; e bolondság néki, és gyalázatos. A14 férjfiúnak lelke vigasztalja az ő erőtlenségét : a megromlott szívet pedig ki emeli fel ? Az15 eszesnek elméje bírja a tudómányt, és a bölcseknek füle keresi az értelmet ; Az16 embernek ajándéka szabad útat szerez és a tiszteleteseknek orczájok eleibe viszi az embert. Igaznak17 láttatik az, a ki első a törvényben, m1gnem eljő az ő felebarátja, és megvizsgálja azt a Bíró. A18 versengéseket elveszi a sorsvetés, és az erősek között békességet szerez. A19 felingereltetett atyafiú erősb a kerített városnál, és a versengések, mint a vár kapujának zárja. Minden20 az ő szájának hasznával elégíti meg az ő hasát ; az ő beszédének jövedelmével elégedik meg minden. Mind21 a halál, mind az élet az ember nyelvének hatalmában vagyon, a miképen kiki szeret azzal élni ; úgy eszi annak gyümölcsét. Megnyeri22 a jót, a ki talál feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól ! Alázatosan23 szól a szegény ; a gazdag pedig szól kevélyen. Az24 embernek, kinek baráti vagynak tisztelni kell a barátságot ; mert a ki igaz barátunk, becsületesb az attyafiúnál. Kegyes19 szegénység. A bolondság, restség és csúfolódás káros volta.Jobb1 a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvű gazdagnál, a ki bolond. A2 léleknek tudománya nélkűl is semmi nincsen jó ; és a ki minden dolgában siet, tévelyeg. Az3 embernek bolondsága elfordítja az ő útát, és az Úr ellen haragszik az ő szíve. A4 gazdagság szerez sok barátokat ; a szegény pedig az ő barátjától elválasztatik. A5 hamisságnak bizonysága büntetlen nem lészen, és a hazugságoknak találója meg nem szabadítja magát. Sokan6 könyörögnek a tisztességes embernek, és minden ember barátja az adakozónak. A7 szegényt minden attyafiai gyűlölik, még a kik baráti volnának is néki, távol vagynak ő tőle ; ha sok beszéddel esedezik is, meg nem hallgatják ! A8 kinek szívében bölcseség vagyon, szereti az ő életét, és megőrizi az értelmet, hogy jól legyen dolga. A9 hamisságoknak bizonysága nem lészen büntetlen, és a hazugságoknak gondolója elvesz. Nem10 illik a bolondhoz a gyönyörködés ; sokkal inkább nem illik a szolgának uralkondi a Fejedelmeken. Az11 embernek értelme hosszútürövé tészi őtet ; és ékességére vagyon néki lehallgatni a vétkeket. Mint12 a gyermekded oroszlánnak ordítása, ollan a Királynak haragja ; mint a harmat pedig a füvön, az ő jóakaratja. Keserűségének13 oka az ő attyának a bolond fiú, és mint a csepegés, az asszonynak szüntelen zsémbelődése. A14 ház és marha, atyától való jószág ; az Úrtól vagyon pedig az értelmes feleség. A15 rest álmot szerez, és az álnok lélek megéhezik. A16 ki megtartja a parancsolatot, megtartja ő magát ; a ki megútálja az ő útait, megbüntettetvén meghal Kölcsön17 ád az Úrnak, a ki kegyelmesen ád a szegénynek ; és az ő jótéteményét megfizeti néki. Sanyargasd18 meg a te fijadat, míg reménység vagyon felőle. és az ő veszedelmére ne hajoljon a te elméd. A19 ki a haragban felettébb kemény, kárt vall, ha elengeded is fiadnak vétkét egyszer : ismét azután megbüntessed. Engedj20 a tanácsnak, és vedd jó néven az oktatást : hogy bölcselkedhessél végezetre. Sok21 gondolatok vagynak mindennek elméjében ; de csak az Úrnak tanácsa áll meg. A22 mit leginkább kell emgóbernek kívánni, az irgalmasság az ; és jobb a szegény a hazug férjfiúnál. Az23 Úrnak félelme életre viszen : és az ilyen megelégedvén él az Isten ajándékával, gonosszal sem illetik. Elrejti24 a rest az ő kezét kebelébe, még a szájához sem viszi azt. Ha25 a csúfolót megvered ; okosb bolond lészen ; ha megdorgálod az eszest ; megérti a tudományt. Elpusztítja26 attyát marhájából, és elidegeníti annyát a megszégyenítő és gyalázattal illető fiú. Szünjél27 meg, szerelmes fiam, hallgatni az ollyan tanítást, melly téged arra viszen, hogy a bölcsességnek igéjétől elszakadj. Az28 álnok bizonyság csúfolja az ítéletet ; az istentelenek szájok elnyeli a hamisságot ? E29 féle csúfolóknak készittettek a büntetések, és a vereség a bolondoknak hátoknak. Dobzódástól20 és hevességtől való óvás.A1 bor csúfolóvá tészen, és a részegítő ital háborgóvá, és valaki abban gyönyörködik, nem lészen bölcs ! Mind2 a gyermekded oroszlánnak ordítása : ollyan a Királynak rettenése ; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen. Tisztességes3 embernek felhagyni a versengést : valaki pedig bolond, magát belé elegyíti. A4 ki a hideg miatt rest lévén nem szánt ; koldul aratáskor, de semmit nem talál. Mint5 a mély vizek, ollyan a férjfiúnak elméjében a tanács : mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt. Az6 embereknek nagyobb része hirdeti kiki az ő jóvoltát, a ki pedig mindenben igaz mondó volna, ki találhat ollyant ? Ha7 az igaz szüntelen ját az ő tökéletességében : boldogok lésznek a fijai ő utánna ! Ha8 a Király sz ő ítélőszékiben ül, csak tekintetével is minden gonoszt eltávoztat. Ki9 mondhatná azt : Tiszta az én szívem, tiszta vagyok az én bűnömtől ! A10 különböző font és a különböző mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettő. Az11 ő cselekedetiből esmértesse meg magát még a gyermek is, ha tiszták, és ha iagazak é az ő cselekedetei. A12 halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt. Ne13 szeressed az álmot, hogy ne légy szegény : nyisd fel a te szemeidet, és elégítsd meg magadat kenyérrel. Igen14 hitvány a marha, azt mondja a vevő : de mikor elmenénd vele, akkor dicsekedik. Az15 arany és a kárbunkolosoknak sokasága drága : de felette igen drága eszköz az ékesszólásnak tudománya ! Vedd16 fel annak ruháját, ki kivűl valóért kezes lett, és az idegenért vedd el zálogát. Gyönyörűséges17 embernek először az álnokságnak kenyere : de annakutánna bételik az ő szája követskékkel.. A18 gondolatok tanácskozással erősek : és bölcs tanácsokkal indíts hadat. A19 ki megjelenti a titkot, a ki rágalmazó, és a ki az ő beszédivel elhitet : azzal ne barátkozzál. A20 ki az ő attyát vagy annyát megátkozza, annak megoltatik szövétneke a setétségnek homályosságában. A21 melly jószág először hirtelen gyüjtetik, annak vége meg nem áldatik. Ne22 mondjad : Bosszút állok rajta ! Várjad az Urat, és megszabadít téged ! Utálatosok23 az Úrnál a különböző mértékek ; és az álnok fontok ne jó dolgok. Az24 Úrtól vagynak az embernek járásai ; az ember pedig mit ért az ő útában ? Halálnak25 tőre embernek megenni az Istennek szenteltetett részt, és azután fogadást tenni néki. Megszaggatja26 a gonoszoknak társaságokat a bölcs, Király, és fordít reájok kereket. Az27 Úr előtt világos ez embernek lelke, ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét. A28 kegyelmesség és az igazság megőrzik a Királyt, megerősíti irgalmasság által az ő székit. Az29 ifjaknak ékességekre vagyon az ő erejek ; és a véneknek illendőségek az ő megszülések. A30 kékek és sebek távoztatják el a gonoszt, és az embernek belső részeiben való csapások. Isten21 gondviselése igazgatja az emberek szívét és útait.Mint1 a vizeknek folyásai, úgy a Királynak szíve az Úrnak kezében vagyon, valahová akarja, oda hajtja azt ! Az2 embernek minden ő úta igaznak láttatik az ő szemei előtt : mindazáltal a sz1veket rostálja az Úr. Az3 igazságnak és igaz törvénynek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál : A4 szemnek pedig felállatása, és az elmánek kevélysége, és az istenteleneknek szántások, bűn. A5 szorgalmatosnak gondolatai csk épületre vagynak ; a hitetlenkedőnek pedig mindenek ; csak a szükségre. A6 hamísságnak nyelvéből gyüjtött kincsek, elveszett hijábavalóság ; a kik azt keresik, keresnek halált ! Az7 istenteleneknek ragadmányok elveszti őket ; mert nem akarnak igaz ítéletet cselekedni. Elfordult8 és idegen az istentelen embernek úta ; tiszta pedig annak úta, kinek az ő cselekedete igaz. Jobb9 lakni a háznak szugolxában ; hogynem mint a háborgó aszonnyal egy háznak társaságában lenni. az10 istentelennek elméje kíván gonoszt : és az ő szeme előtt nem kedves az ő felebarátja Mikor11 megböntettetik a csúfoló, bölcsebb lészen a tudatlan ; és mikor oktatják a bölcset, eszéba veszi a tudományt. Értelmet12 veszen az igaz az istentelen házának büntetéséből ; mert az Isten elfordítja a gonoszokat nékik veszedelmekre. A13 ki bédugja fülét a szegény kiáltására ; ő is kiált, de nem hallgattatik. A14 titkon adatott ajándék elfordítja a haragot ; és a kebelben való ajándék a haragnak kemény búsulását. Vígasságára15 vagyon az igaznak cselekedniigazat ; bánatjokra pedig a hamísság cselekedőinek Az16 ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben marad. 17. Szűkölködő ember lészen, valaki szereti a gyakor jóllakást ; a ki szereti a bort és a friss étkeket, nem lészen gazdag ! Szűkölködő17 ember lészen, valaki szereti a gyakor jóllakást, valaki szereti a bort és a friss étkeket, nem lészen gazdag. Az18 igazést adatik váltságúl az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen megbüntettetik. Jobb19 lakozni a pusztának földén, hogynem mint a feddődő és haragos asszonnyal. Kívánatos20 kincs és kenet vagyon a bölcsnek házában : a bolond ember pedig eltékozolja azt. A21 ki követi az igazságot és az adakozást ; nyer éltete, igazságot és tisztességet. A22 hatalmasoknak városokba bémegyen a bölcs, és lerontja azoknak bizodalmoknak erejét. A23 ki őrizi az ő száját és az ő nyelvét ; megtartja a nyomorúságtól az ő életét. Kevély,24 versenyes, és csúfoló annak neve, ki haragjában kevélységet cselekszik. A25 restnek kívánsága megemészti őtet ; mert az ő kezei semmit nem akarnak cselekedni. Egész26 nap estig kívánságtól gyötretik : az igaz pedig másnak ád, és nem tartóztatja meg az ő kezét. Az27 istentelenek áldozatjok utálatos ; mennyivel inkább, mikor gonoszúl áldozza azt. A28 hazug bizonyság elvesz ; a ki pedig füleivel hallott dolgot mond, mind örökké szól. Megkeményiti29 az istentelen ember az ő orczáját ; az igaz pedig jól rendeli minden ő útát. Semmi30 bölcseség nincsen, semmi értelem, és semmi tanács az Úr ellen. A31 ló elkészíttetik az ütközetnek napjára ; de az Úré a megtartás ! A22 jó hírről, mint szerzik és mint vész az el.Kivánatosb1 a jó hír név nagy gazdagságoknál  ; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb. A2 gazdag és szegény öszvetalálkoznak, mindkettőt pedig az Úr szerzi. Az3 eszes megértvén a gonoszt, elrejti magát ; a bolondok pedig belé esvén, nyomorgattatnak. Az4 alázatosságnak, és az Úr félelmének vége, tisztesség, gazdagság, élet ! Tövisek5 és tőrők vannak a gonosznak útában ; a ki becsüli az ő lelkét, távol jár azoktól. Tanítsd6 a gyermeket is az ő útának módja szerint ; még mikor megvénheszik is, el nem távozik attól. A7 gazdag a szegényeken uralkodik és szolgájává lészen, a ki kölcsön veszen, a kölcsönadó embernek. A8 ki vet álnokságot, arat nyomorúságot ; és az ő haragjának vesszeje végre megtöretik. Az9 irgalmas szemű ember megáldatik, a ki adakozik az ő kenyeréből a szegénynek. Ha10 kiveted házadból a csúfolót, együtt kimegyen a háborgás is : és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás. A11 ki szereti a szívnek tisztaságát, és a kinek beszédében vagyon kedvesség, annak barátja a Király. Az12 Úrnak szemei megőrzik a tudományt ; a hitetlennek pedig útát felforgatja. A13 rest azt mondja : oroszlán vagyon ottkin, az utczának közepette megölettetném. Mint14 a mély verem, ollyan az idegen asszonyoknak szájok, a kit utál az Úr, oda esik : A15 gyermek elméjéhez köttetett a bolondság ; de a tanításnak vesszeje messze elüzi ő tőle azt. A16 ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az ő marháját ; és a ki ád a gazdagnak, végezetre szűkölködésre jut. Hajtsd17 meg a te füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeket : és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra ; Mert18 gyönyörűséges lészen, ha megtartod azokat szívedben, és ha lésznek egyszermind a te ajakidban is. És19 ha lészen az Úrban a te bizodalmad, és a mit tudtodra adok ma néked, te is megcselekedénded. Nemde20 nem írtam é néked drága szép tanúságokat, melyek helyheztettek tanácsokban és tudományokban ; Tudtodra21 adván néked az igazság beszédinek bizonyos voltát ; hogy szólj beszédedben valóságot azoknak, kik te hozzád bocsáttatnak ! Ne22 kóboroljad el a szegényt, ennekokáért, mert szegény ; se meg ne rontsd a szegényt a kapuban : Mert23 az Úr forgatja azoknak ügyeket, és azok lelkeknek ragadozóit elragadja. Ne24 tartsd barátságodat a haragossal, és a dühösködővel ne menj szembe. Hogy25 ne tanuljad az ő útait, és keress tőrt tennen magadnak. Ne26 légy azok közzűl való, kik kezeket egybe csapják, sem pedig az adóságért való kezesek közzűl. Ha27 nem lészen neked miből megadnod ; elveszi a te ágyadat is tőled. Ne28 bontsd el a régi határt, mellyet csináltak a te eleid. Láttál29 é az ő dolgában szorgalmatos embert ? A Királyok előtt kezd állani, nem marad meg az alávalók között. Az23 életbölcseség és kegyesség tanításai.Mikor1 leüléndesz enni az Úrral ; szorgalmatosan reá vigyázz, micsoda étket adnak elődbe ; Mert2 kést vernél a te torkodba, ha mértéktelen lennél. Ne3 kívánjad az ő csemegéit ; mert ezek hazug étkek. Ne4 fáraszd magadat ebben hogy meggazdagulj ; ez illyen testi eszességedtől szünjél meg. Avagy5 a te szemeidet veted é azokra ? holott azok semmik, és ollyan szárnyok vagyon, mint a saskeselyűnek, hamar az ég felé elrepülnek ! Ne6 egyél az irígy szeműnek étkében, és ne kívánjad az ő lágy étkeit ; Mert7 a mint becsül tégedet az ő szívében, ollyan ő : Egyél és igyál azt mondja tenéked : de azért nem jó akarattal vagyon te hozzád. A8 te falatodat, a mellyet megejéndel, még azt is kiokádod ; és a te ékes beszédidet csak hijába elveszted. A9 bolondnak hallására ne szólj ; mert megútál tégedet a te beszédidnek bölcseségével. Ne10 mozdítsd meg a régi határt, és az árvának mezeiben ne kapj ; Mert11 azoknak bosszúállójok erős, a forgatja ezeknek ügyeket ellened. Adjad12 a te elmédet bölcseségre, és a te füleidet a bölcs beszédekre. Ne13 vond el a gyermektől a sanyargatást ; mikor megverénded őtet vesszővel, meg nem hal ! Te14 vesszővel verd meg őtet ; és az ő életét a veszedelemből kiragadod. Szerelmes15 fiam, ha bölcselkedik a te elméd : örvendez az én lelkem, meg én is örvendezek. És16 vigadoznak az én veséim, a te ajakidnak igazmondásán. Ne17 kövesse a te szíved a bűnösöket, hanem az Urat félőket egész napon ; Mert18 mivelhogy ennek bizonyos jutalma vagyon : nyilván a te várakozáspd meg nem csalatkozik. Hallgass19 te szerelmes fiam, engemet, hogy légy bölcs és járj az úton szíved szerint. Ne20 légy azok közzűl való, kik bortól megrészegednek, a dobzódok közzűl, kik hússal hasokat megterhelik ; Mert21 a részeges és dobzódó szegény leszen, és szakadozott ruhákba öltöztet az aluvás. Hallgasd22 a te atyádat, a ki nemzett tégedet : és meg ne utáljad a te anyádat, mikor megvénhedik. Szerezz23 magadnak igazságot, és el ne adjad a bölcsességnek, tudomáynank, és eszességnek valóságát. Igen24 örül az igaznak attya, és a bölcsnek szülője annak vigadoz. Vigadjon25 a te atyád, és a te anyád, és örvendezzen a te szülőd. Adjad,26 szerelmes fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat szorgalmatosan megőrizzék. Mert27 mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony. És28 az mint a tolvajló leselkedik, és az embereknek hitetlenit megfogja. Kinek29 jaj ? kinek óhajtás ? kinek versengések, kinek háborgás ? kinek bűn nélkül való sebek ? kinek szemeknek veressége ? A30 bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor korcsmájának keresésére ! Ne31 nézzed a bort, mikor veres, mikor mutatja a pohárban az ő színét, és mikor a pohárban pezseg ; Végezetre,32 mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó megcsip. A33 te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot. És34 lészesz ollyan, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején. Mikor35 vernének engemet, azt mondod : Nékem nem fájt ! mikor taszigáltak : nem érzettem ! mihelyt felkelek, elmegyek, ismét megkeresem azt. Intések24 különösen türelemre és békességre.Ne1 irigykedjél a gonosztévőkre, se ne k1vánj azokkal lenni ; Mert2 pusztítást gondol az ő szívek, és hamísságot szólnak az ő ajakaik. A3 bölcseség által építetik a ház, és az értelemmel megerősíttetik s4 a tudomány által a háznak belső részei megtelnek minden drága és gyönyörűséges marhával. A5 bölcs férjfiú erős, és a tudós embert megerősíti a jóság. Mert6 az eszes tanácsokkal viselhetsz a te hasznodra hadat, és megmaradást találsz a jó tanácsosoknak sokasága által. Igen7 magasak a bolondnak a bölcseségek ; a közönséges helyen nem nyitja meg az ő száját. A8 ki gondolkodik gonoszt cselekedni, azt felette igen gonosznak hívják. A9 balgatag dolognak gondolása bűn ; és a rágalmazó emberek közt utálatos. Ha10 resten viseled magadat a nyomorúságnak idején : a te erősséged erőtlenné lészen ; Szabaditsd11 meg azokat, kik a halálra elragadtattak ok nélkül, és a kik a halálra vitenek, és ne szünjél meg ! Ha12 azt mondanád : Ímé nem tudtuk ezt : nem de a ki vizsgálja az elméket, ő nem érti é ? és a ki őrizi a te lelkedet, ő nem tudja é, és nem fizet é kinek-kinek az ő cselekedeti szerint ? Egyél,13 szerelmes fiam, mézet : mert jó és lépesmézet, melly édes a te inyednek ; E14 képen a bölcseségnek tudása édes lészen a te lelkednek, ha azt megtalálándod ; és lészen néked jutalmad, és a te reménységed el nem vesz ! Ne15 leselkedjél, óh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztitsd el az ő ágyasházát ! Mert16 ha hétszer elesik is az igaz : ugyan felkél azért ; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek. Mikor17 elesik a te ellenséged : ne örülj ; és mikor megütközik ; ne fuvalkodjék fel a te elméd. Hogy18 az Úrnak szemétől meg ne láttassék a gonoszság, és elfordítsa arról az ő haragját te reád. Ne19 gerjedj fel haraggal a gonosztévőknek előmentekért, ne irigykedjél az istentelenekre ; Mert20 a gonoszoknak nem lészen maradékok, és az istenteleneknek szövétnekek megoltatik. Féljed21 az Urat, szerelmes fiam, és a Királyt ; a pártütőkkel ne elegyítsed magadat. Mert22 hirtelenséggel feltámad azoknak nyomosúságok : és e két rendbelieknek hirtelen való büntetéseket ki tudja ? Ezek23 is a bölcskehez illenek ; Személyt válogatnai az ítéletben nem jó. A24 ki mondja az istentelennek : Igaz vagy : ezt megátkozzák a népek, megutálják a nemzetségek : A25 kik pedig megfeddik a bűnöst, azoknak gyönyörűségekre lészen, és minden jónak áldása száll reájok ! Ajkait26 csókolgatják annak, a ki felel igaz beszédeket. Szerezd27 el kívül a te dolgodat, és készítsd el a te meződben ; annakutánna építsd a te házadat is. Ne28 légy bizonyság vakmerőképen a te felebarátod fellen, vagy bolondul ne cselekedjél a te ajakiddal : Ne29 mondjad ezt : A miképen cselekedett én velem ; úgy cselekszem ő vele ; megfizetek az embernek az ő cselekedeti szerint. A30 rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szőlője mellett ; Ímé31 pedig felnőttek vala mindenütt benne a tövisek, és annak színét csalánok fedezték vala bé ; és annak kőgyepüje romlott vala. Mellyet32 én látván gondolnám és arra nézvén tanuságot vevék abból, hogy a restek így szólnak : Egy33 kicsinyt aludnom kell, egy keveset szunyadnom kell, egy kevéssé kezemet öszve kell tennem az aluvásra ! Azonközben34 eljő, mint a könnyű útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos ember. Igaz25 tisztesség a bölcseség jutalma.Még1 e következendő bölcs beszédek is Salamonéi, mellyeket öszveszedegettek Ezékiásnak a Júda Királyának emberei. Az2 Istennek tisztességére vagyon a dolgot eltitkolni. mellyet meg nem jelentett : a Királyoknak pedig tisztességes mindenekről tudakozni. Miképen3 az égnek magasságát, a földnek mélységét ; azonképen a Királyoknak szíveket nem tudhatja az ember. Miképen4 ha az ezüstből kitisztítják a salakot, abból szép edény lészen : E5 képen, ha elvetik a bűnöst a Király elől, megerősíttetik igazsággal az ő széke. Ne6 magasztald magadat a Király előtt, és a tiszteletesek helyeken ne állj : Mert7 jobb ha mondják néked : Jer ide fel ; hogynem mint levettetned néked a tisztességes előtt, mellyet látnak a te szemeid. Ne8 indulj fel a versengésre hirtelen, hogy valami illetlen dolgot cselekedjél a versengés után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod. 9.9 A te ügyedet végezd el felebarátoddal ; de másnak titkát meg ne jelentsd ; Hogy10 ne gyalázzon tégedet, a ki hallja ; és a te gyalázatod el ne távoztassék. Mint11 az arany alma az ezüst rostélyokban ; ollyan az alkalmatosan mondott ige ! Mint12 az arany kösöntyű, és a szép aranyból való ékesség ; ollyan a bölcs dorgáló a szófogadó fülnél. Mint13 a havas hideg az aratásnak idején, ollyan a hív követ azoknak, kik őtet elbocsátják ; mert az ő urainak lelkeket megvidámítja. Mint14 a ködök és a szél, mellyekben nincsen eső ; ollyan a férjfiú, ki kérkedik hamis ajándékkal. A15 türés után megengeszteltetik a Fejedelem, és a lágy beszéd megtöri a csontot. Ha16 mézet találsz ; egyél a mennyi kell néked ; hogyha felette sokat ejéndel, ki ne okádjad azt. Szorgalmatosan17 megtartóztasd a te lábadat a te felebarátodnak házától, hogy ha te veled bételjesedik, meg ne gyűlöljön tégedet. Pöröly,18 fegyver és éles nyíl az ollyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen. Mint19 a romlott fog, és a kimenyült láb ; ollyan a hitetlennek bizodalma a nyomorúságnak idején. Mint20 a ki leveti ruháját a hidegnek idején, mint az eczet a salétromon : ollyan ki éneket mond a bánatos szívű ember előtt. Ha21 éhezik, a ki téged gyűlöl : adj enni néki kenyeret ; és ha szomjúhozik : adj néki inni vizet ; Mert22 mintegy elevenszenet raksz az ő fejére, és az Úr megfizeti néked. Mint23 az északi szél eltisztítja az esőt : azonképen a haragos ábrázat megenyhíti a rágalmazónak nyelvét. Jobb24 lakni a háznak szegeletiben, hogynem mint a háborgó asszonnyal egy háznak társaságában. Mint25 a hideg víz a megfáradt embernek : ollyan a messze földről való jó hírhallás. Mint26 a megháboríttatott forrás, vagy a megveszett kútfő : ollyan az igaz, ki a gonosztól megháboríttatik. Igen27 sok mézet enni nem jó : azonképen az ő maga tisztességét vizsgálni, nem tisztességes. Mint28 a megromlott és kerítés nélkül való város : ollyan az, a kinek nincsen birodalma az ő lelkén. Bolond,26 rest és hamis emberek nem méltók tisztességre.Mint1 a hó a nyárhoz, és az eső az aratáshoz : úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség. Miképen2 a madár elmegyen és a fecske elrepül : azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre. Miképen3 ostort vesznek a lóhoz, féket a szamárhoz : azonképen vesszőt a bolondoknak hátokhoz. Ne4 felelje meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos ; Felelj5 meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs az ő szemei előtt. A6 ki bolond által izen valamit, mintha lábait vagdalná el annak, és bosszúságot szenved. Mint7 a sántának lábai egyenetlenek ; úgy a beszéd a bolondoknak szájokban. Min8 a ki követ csinál a számszerívben : úgy cselekszik a ki bolondnak tisztességet tészen. Mint9 a részeg ember kezébe akadott tövis : ollyan az eszes mondás a bolondoknak szájokban. Gyakorta10 mindeneket bánattal illet e részeg ; azonképen, mikor jutalmat vészen magának a bolond, még az ártatlanokat is örömest abba keverné. Mint11 az eb megtér az okádásra : Úgy a bolond megkettőzteti az ő bolondságát. Láttál12 é ollya embert, ki az ő szemei előtt bölcs volt volna ? A bolond felől jobb reméynséged legyen, hogynem mint a felől ! Azt13 mondja a rest : Fene oroszlán vagyon ottkin az úton ! oroszlán vagyon az utczákon ! Mint14 az ajtó forog az ő sarkában ; úgy a rest az ő ágyában. Elrejti15 a rest az ő kezét ruhája ujjában, restelli azt csak szájához is vinni. Bölcsebbnek16 láttatik a rest a maga szemei előtt, hogynem mint hét bölcsek, kik az okosságra intenék őtet. Az17 ebnek füleit ragadja, a ki elmenvén megharagszik a dolgoban, melly őtet nem illeti. Minémű18 a balgatag, a ki tűzet, nyilakat, és halálos szerszámokat bocsát ki ; Ollyan,19 valaki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja : Csak tréfálok vala ! Miképen20 a fák, mikor megfogyatkoznak a tüzön, megaluszik a tűz : úgy, mikor nincsen susárló, megszünik a háborgás. Mint21 az elevenszén alkalmatos a holtszénnek, és a fa tűznek gerjesztésére ; ollyan a háborúságot szerző ember a patvarkodásnak felgyujtására. A22 fondorlónak beszédei hasonlatosak a vereségekhez, mellyek gyakorta elhatnak az ember belső részeire. Minémű23 a meg nem tisztíttatott ezüst, mellyet valami edényre borítottak ; ollyanok a haragra ingerlő ajakak, és a gonosz szív. Az24 ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot. Mikor25 kedvesen szól : ne bizzál ő, hozzá ; mert két iszonyatosságok vagynak az ő elméjében. Elfedeztetik26 a gyűlölség álnoksággal ; de kijelentik az ő gonoszsága a gyülekezetben. A27 ki vermet ás másnak : abba belé esik. Az28 álnok nyelvű ember gyűlöli a megromlott embert, és a hízelkedő beszéd nagy romlást szerez. Óvás27 dicsekvéstől és elbizakodottságtól.Ne1 dicsekedjél a holnapi napról ; mert nem tudod mit hoz a nap te reád. Dícsérjen2 meg tégedet a kivülvaló ember, és nem a te szájad ; az idegenek, és nem a te beszédid. Nehézség3 vagyona kőben, és tereli a fövényben ; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél. A4 búsulásban kegyetlenség vagyon. és a haragban áradás ; de ki állhatna meg az irígység előtt ? Jobb5 a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél. Türhetők6 a barátságos embertől vett sebek, de a gyűlölőnek csókjai csalárdok. A7 megelégedett ember még a lépesmézet is megtapodja ; de az éh embernek minden keserű édes. Mint8 a madárka, melly eltévezti az ő fészkét ; ollyan az ember, ki eltéved az ő helyétől. Mint9 a kenet és jóillat megvídámítja az elmét ; úgy mindent az ő barátjának édes tanácsa inkább megvídámít, hogynem az ő tulajdon tanácsa. A10 te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyjad, és a te atyádfiának házába bé ne menj a nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál. Bölcselkedjél,11 szerelmes fiam, és vídámítsd meg az én elmémet ; hogy megfelelhessek annak, a ki nékem valamit szemeimre vetne. Az12 eszes meglátván a következendő nyavalyát, elrejti magát : az esztelenek belé esvén, megbüntettetnek. Vedd13 el annak ruháját. a ki kezes lett a kivűlvalóért, és az idegen aszonyért való kezest zálogold meg. És14 a ki áldja az ő barátját beszédével, reggel jó idején felkelvén, átkozás gyanánt vagyon annak. A15 sebes záporeső, idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember, egyaránt vagynak ! Valaki16 el akarja azt titkolni, haszontalan dolgot cselekszik ; miképen az ő jobbjának kenete kitetszik, úgy az is kimutatja magát. Miképen17 egyik vassal a másikat élesíti az ember ; a képen az embert élesítit az ő barátjával való nyájassága. Mint18 a ki őrizi a figét, eszik annak gyümölcsében ; úgy a ki becsüli az ő urát, tiszteltetik. Mint19 a vizekben egyik orcza a másikat megmutatja : úgy egyik embernek elméje a másikat. Mint20 a koporsó és a veszedelem meg nem elégednek ; úgy az embernek szemei meg nem elégednek. Mint21 az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg ; úgy az ember az őtet dicsérőnek szájában. De22 ha megtörtnéd is a bolondot mozsárban, a mozsártörővel megtört gabona között ; nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága. Szorgalmatosan23 megismérjed a te jelenvaló barmaidat, gondot viselj a te nyájaidra ; Mert24 avagy örökkévaló é a gazdagság ? és az ékesség lészen é minden nemzetségre ? Mihelyt25 kinő a szénafű és megtetszett a gyenge fű : ottan bészedetnek a hegyekről a füvek. A26 te juhaid legyenek a te ruházatodra valók, és a mezőnek árra e kecskebakok : Ennekfelette27 a mennyi kecsketej vagyon a te ételedre, és leányidnak ételekre való legyen. A28 kegyesség és becsületesség áldása, az istentelenség átka.Minden1 istentelen fut, ha senki nem üldözi is ; az igazak pedig hasonlatosok a gyermekded bizakodó oroszlánhoz. Ahol2 hasonlás vagyon a tartományban, sok Fejedelem vagyon ott ; a hol pedig eszes és tudós ember vagyon, hosszabbodik a birodalom. A3 szegény emberből támadott, ki elnyomja a szegényeket, hasonló a pusztító esőhöz, melly a gabonát elveszti. A4 kik elhagyják a törvényt, dícsérik a latrokat ; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal. A5 gonoszságban élő emberek nem veszik eszekbe az igazat ; a kik pedig keresik az Urat, mindeneket eszekbe vesznek. Jobb6 a szegény, a ki jár tökéletesen ; hogynem mint az istentelen és útában elfordult gazdag. A7 ki megőrzi a törvényt, eszes fiú az, a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti az attyát. A8 ki öregbíti az ő marháját uzsorával és felette valóval ; gyűjt annak, a ki bőven adakozik a szegényeknek. Valaki9 elfordítja az ő fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is utálatos. A10 ki elhiteti az igazakat gonosz útra, az ő vermébe maga béesik ; a tökéletesek pedig bírják a jót. A11 bölcsnek láttatik az ő szemei előtt a gazdag ember, de a szegény eszes megvizsgálja őtet. Mikor12 örvendeznek az igazak, nagy ékesség az : mikor az istentelenekfeétámadnak, nyomorgattatik az ember. A13 ki elfedezi az ő vétkeit, jól nem lészen dolga : a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer. Boldog14 ember, a ki igen retteg szüntelen ; a ki pedig megkeményíti az ő elméjét büntetésbe esik. Mint15 az ord1tó oroszlán, és éhező medve : ollyan a szegény népen uralkodó istentelen. A16 minden értelem nélkül való Fejedelem, és a nyomorgatásban foglalatos megrövíditi : a ki pedig gyűlöli a telhetetlenséget, meghosszabítja a maga napjait. A17 ki hatalmasul ártatlan vért ont mint a sírig fut ; de senki nem táplálja őtet. A18 ki jár tökéletesen, megtartatik ; a ki pedig gonosz útakon jár, valamellyikben megakad. A19 ki szántja az ő földét, megelégedik étellel ; a ki pedig követi a rest embereket, megelégedik szegénységgel. Az20 Istenben bízó ember bővölködik áldásokkal ; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem lészn ! Személyt21 válogatni nem jó ; mert egy falat kenyérért elszakadna az illyen ember az igaztól. Siet22 a marha keresésére a gonosz szemű zsobrák ember ; de nem tudja a reá jövő szükséget. A23 ki megfeddi az engedetlen embert, inkább kegyelmet nyer, hogynem mint a ki nyelvével hízelkedik. A24 ki eltékozolja az ő attyának és annyának marháját, és azt mondja : Nem vétek ! társa az öldöklő embernek. A25 ki bizakodik az ő elméjében ; háborúságot szerez ; a ki pedig bízik az Úrban, mekövéredik. A26 ki bízik magában, bolond az ; a ki pedig jár bölcsen, ez megszabadítja magát. A27 ki ád a szegénynek, nem lészen néki szükséges ; a ki pedig elrejti az ő szemét, megsokasulnak rajta az átkok. Mikor28 felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember ; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak. Bölcseség29 áldást hoz, bolondság és bűn romlást szerez.A1 melly ember a gyakorta való feddésre megkeményíti az ő nyakát, hirtelenséggel megtöretik, úgyhogy meg nem gyógyulhat. Mikor2 uralkodnak az igazak, örül a nép ; mikor pedig uralkodik az istentelen, óhajt a nép. A3 bölcseség szerető ember megvídámítja az ő attyát ; a ki pedig adja magát a paráznákhoz, elveszti a marhát. A4 Király ítélettel erősíti meg a tartományt ; a ki pedig ajándékot vészen, elrontja azt. A5 férjfiú, ki hízelkedik az ő barátjának ; hálót vet annak lábai ellen. A6 gonosz emberre gonsoz tőr következik : az igaz pedig énekel és vígad. Megérti7 az igaz a szegényeknek ügyeket ; az istentelen pedig nem gondol reá, hogy megértse. A8 csúfoló férjfiak felgyujtják a várost ; de a bölcsek elfordítják a haragot. Az9 eszes ember, a ki vetekedik abolonddal, akár megháborodjék, s akár nevessen, semmi haszna sincsen. A10 gonosz bűnös emberek gyűlölik az igaz embert ; az igazak pedig oltalmazzák annak életét. Az11 ő egész indulatját előmutatja a bolond ; de a bölcs végre megnyoja azt. A12 melly uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok. A13 szegény és a gazdag öszvetalálkoznak ; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg. A14 melly Király hívségesen ítéli a szegényeket, annak széki mind örökké megmaradnak. A15 vessző és dorgálás bölcseséget ád ; de a magának bocsáttatott gyermek megszégyeníti az ő annyát. Mikor16 nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek ; az igazak pedig azoknak eseteket megértik. Sanyargasd17 meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, szerez gyönyörűséget is a te életednek. Mikor18 nincsen a mennyei látásnak tudománya, a nép elszakad Istentől ; a ki pedig megtartja a törvényt, óh melly igen boldog az ! Csak19 beszéddel nem tanúl meg a szolga, ha tudja is mit kell cselekednie, nem míveli. Láttál20 é beszédeiben hirtelenkedő embert ? a bolond felől több reménység vagyon, hogynem a felől ! A21 ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját ; végezetre ollyan lészen mint a fiú. A22 haragos háborgást szerez ; és a dühösködőbe sok vétek esik. Az23 embereknek kevélysége megalázza őtet ; a lelkében pedig megaláztattat táplálja a tisztesség. A24 ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát ; és ha szidalmazzák is, nem meri senkinek mondani. Az25 emberektől való félelem botránkozást szerez ; a ki pedig bízik az Úrban, méltóságban helyheztetik. Sokan26 kívánják a Fejedelmeknek orczáját ; de az Úrtól vagyon kinek-kinek ítéleti. Iszonyodnak27 az igazak a hamis embertől ; és iszonyodik az istentelen is az igaznak útától. Agur30 vallomása.Agurnak1 Jáké fijának beszédei, Prófétzia, mellyet mondott a férjfiú Agur Itielnek, Itielnek mondom, és Ukálnak. Minden2 embereknél gorombább vagyon én, és nincsen emberi értelem én bennem ; És3 nem tanultam a bölcseséget, sem a szentek tudományát nem tudom. Kicsoda4 ment fel az égbe, hogy onnan leszállott vaoln ? Kicsoda kapcsolta a szelet az ő markába ? Kicsoda köthetné a vizeket az ő köntösébe ? Ki erősítette meg a földnek minden határit ? kicsoda ennek neve ? avagy kicsoda ennek fijának neve ha tudod ? Az5 Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahoz folyamodóknak. Ne6 tégy az ő beszédéhez ; hogy me ne büntesen téged és hazug ne légy. Agur kérése.Kettőt7 kérek tőled ; ne tartsd meg én tőlem addig, míg élek. A8 hijábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem : szegénséget vagy gazdagságot ne adj nékem : táplálj engem hozzám illendő eledelle. Hogy9 megelégedvén, meg ne tagadjalak és azt ne mondjam : Kicsoda az Úr ? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, végezetre gonoszúl éljek az én Istenem nevével ! Agur bölcs mondásai.Ne10 vádold a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon tégedet, és bűnösnek találtassál. Vagyon11 olly nemzeetség, ki még az ő attyát is megátkozza, és az ő annyát is nem áldja. Vagyon12 nemzet, ki a maga szemei előtt tiszta, még ha az ő rűtságából ki nem tisztíttatott i.s Vagyon13 kevély szemű nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak. Vagyon14 olly nemzetség, kinek fogai fegyverek, és kinek zápfogai kések ; hogy a szegényeket e földön megemésszék, és az emberek közzűl a szűkölködőket. A15 nadálnyak két leányai vagynak kik ezt mondják : hozd el, hozd el ! Hárman vagynak, kik meg nem elégesznek, sőt négyen, kik nem mondnak eleget ; A16 koporsó, és a bérekesztetett meddő asszony ; a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja : Elég ! A17 ki megcsúfolja attyát, vagy megutálja annyának tanítását, szemét kivájják a völgynek hollói, vagy megeszik őtet a saskeselyű fijai. E18 hárman eltitkoltatnak tőlem, sőt e négy dolgot nem tudom ; A19 keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férjfiúnak útát a leányzóval. Illyen20 a paráználkodó asszonynak úta ; eszik, azután megtörli száját, és azt mondja : nem cselekedtem semmi gonoszt. Három21 dolog alatt indul meg a föld, sőt négy alatt, mellyeket el nem szenvedhet. A22 szolga alatt, mikor uralkodik ; és a boond alatt, mikor eleget eszik ; A23 gonosz mord kedvű asszony alatt, mikor férjhez megyen ; végezetre a szolgáló alatt, mikor örököse lészen az ő asszonyának. E24 négy apró állatai vagynak a földnek, mellyek bölcsebbek a bölcseknél ; A25 hangyák erőtlen népek : mellyek mindazáltal megkeresik nyárban az ő ételeket ; A26 hegyen való egerek erőtlen község : mindazáltal kősziklán csinálják az ő házokat ; Királyok27 nincs a sáskáknak : mindazáltal mennek mindnyájan szép renddel ; A28 pók az ő lábaival munkálkodik : és vagyon a Királyok palotáiban. Három29 állat vagyon, mely szép jár, sőt négy állatok, mellyek jól járnak ; A30 régi erős oroszlán a vadak között, melly el nem fut senkitől való féltében. A31 harczra felékesíttetett ló, vagy kecskebak, és a Király, a kinek senki nem mer ellene támadni. Ha32 bolond voltál magadban felfuvalkodásodban, vagy gonosz gondolatodban : kezedet szájadra vessed. Miképen33 a ki a tejet köpüli, vajat csinál ; és a ki keményen fújja ki a maga orrát, vért hoz ki : ugy a ki haragját meg nem tarthatja, háboruságot szerez. Anyai31 oktatás király számára.Lemuel1 Király beszédei, és Prófétzia, mellyekre tanította vala őtet az ő annya. Mit2 szóljak szerelmes fiam ? micsodát, méhemtől szakadt fiam ? micsodát én fogadásimnak szerelmes gyermeke ? Ne3 adjad asszonyoknak a te erődet, és a te útaidat a Királyoknak eltöröltetésekre. Távol4 legyen a Királyoktól, óh Lemuel, távol legyen, mondom, a Királyoktól a bornak itala ; és az Uralkodóktól a megrészegítő pohárnak kívánsága ; Hogy5 mikor ijándik, el ne felejtkezzék az Isten parancsolatjáról, és el ne fordítsa valamelly nyomorultaknak igazságokat. Adjátok6 a részegítő italt az elveszendőnek, és a bort a keseredett szívű embereknek ; Igyék,7 hogy felejtkezzék az ő szegénységéről, és az ő nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé. Nyisd8 meg a te szádat a mellett, a ki néma az ő dolgában, és a kik adattak veszedelemre. Nyisd9 meg a te szádat, ítélj igazán ; forgasd ügyét a szegénynek és a szűkölködőnek ! Derék asszony dicsérete.Gyors,10 serény asszonyt kicsoda találhat ? Mert ennek árra sokkal felülhaladja a kárbunkulusokat. Bízik11 ahoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy. Jóval12 illeti őtet és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban. Keres13 gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel akaratja szerint. Hasonló14 a kereskedő hajókhoz, nagy messziről béhozza az ő eledelét. E15 felkelvén még éjjel, eledelt ád az ő házának, és szöszt az ő leányainak. Gondolkodik16 mezőn való örökségről, és megveszi azt ; az ő kezeinek munkájából szőlőt plántál. Ő17 maga is az ő derekát megövedezi, és megerősíti karjait. Látja18 hogy hasznos az ő munkálkodása ; meg nem aluszik éjjel is az ő világa. Az19 ő kezeit veti a fonó kerékre, és kezeivel fogja az orsót. Az20 ő markát megnyitja a szegénynek, és kezeit kiterjeszti a szűkölködőnek. Nem21 félti az ő háznépét a hidegtől ; mert egész háznépe felruháztatott béllett ruhákkal. Szőnyegeket22 csinál magának ! bibor és bársony az ő öltözete. Esmérik23 az ő férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel. Gyolcsot24 sző, és eladja ; és öveket, mellyeket ád a kereskedőknek. Erő25 és ékesség az ő ruhája ; és nem fél a következendő időktől. Az26 ő száját bölcsen nyítja meg és kegyességnek tudománya vagyon nyelvében. Szorgalmatosan27 vigyáz az ő háznépe dolgára, és a restségnek étkét nem eszi. Felkelvén28 az ő fijai, boldognak mondják őtet ; az ő férje hasonlatosképen dícséri őtet ; Mondván :29 Sok asszonyok munkálkodtak serénységgel ; te pedig meghaladod mint azokat ! Csalárd30 az emberek előtt való kedvesség, és hijábavaló a szépség ; a melly asszony féli az Urat, ez szerez dícséretet magának ! Adjatok31 ennek az ő keze munkájának gyümölcséből, és dícsérjék őtet a kapukban az ő cselekedetei !