תְּהִלִּים א׳
Másik könyv ←
אַ֥שְֽׁרֵיאא־הָאִ֗ישׁ אֲשֶׁ֤ר ׀ לֹ֥א הָלַךְ֮ בַּעֲצַ֪ת רְשָׁ֫עִ֥ים וּבְדֶ֣רֶךְ חַ֭טָּאִים לֹ֥א עָמָ֑ד וּבְמוֹשַׁ֥ב לֵ֝צִ֗ים לֹ֣א יָשָֽׁב׃ כִּ֤י באִ֥ם בְּתוֹרַ֥ת יְהוָ֗ה חֶ֫פְצ֥וֹ וּֽבְתוֹרָת֥וֹ יֶהְגֶּ֗ה יוֹמָ֥ם וָלָֽיְלָה׃ וְֽהָיָ֗ה גכְּעֵץ֮ שָׁת֪וּל עַֽל־פַּלְגֵ֫י מָ֥יִם אֲשֶׁ֤ר פִּרְי֨וֹ ׀ יִתֵּ֬ן בְּעִתּ֗וֹ וְעָלֵ֥הוּ לֹֽא־יִבּ֑וֹל וְכֹ֖ל אֲשֶׁר־יַעֲשֶׂ֣ה יַצְלִֽיחַ׃ לֹאד־כֵ֥ן הָרְשָׁעִ֑ים כִּ֥י אִם־כַּ֝מֹּ֗ץ אֲֽשֶׁר־תִּדְּפֶ֥נּוּ רֽוּחַ׃ עַלה־כֵּ֤ן ׀ לֹא־יָקֻ֣מוּ רְ֭שָׁעִים בַּמִּשְׁפָּ֑ט וְ֝חַטָּאִ֗ים בַּעֲדַ֥ת צַדִּיקִֽים׃ כִּֽיו־יוֹדֵ֣עַ יְ֭הוָה דֶּ֣רֶךְ צַדִּיקִ֑ים וְדֶ֖רֶךְ רְשָׁעִ֣ים תֹּאבֵֽד׃
לָ֭מָּה אברָגְשׁ֣וּ גוֹיִ֑ם וּ֝לְאֻמִּ֗ים יֶהְגּוּ־רִֽיק׃ יִ֥תְיַצְּב֨וּ ב׀ מַלְכֵי־אֶ֗רֶץ וְרוֹזְנִ֥ים נֽוֹסְדוּ־יָ֑חַד עַל־יְ֝הוָה וְעַל־מְשִׁיחֽוֹ׃ נְֽ֭נַתְּקָה גאֶת־מֽוֹסְרוֹתֵ֑ימוֹ וְנַשְׁלִ֖יכָה מִמֶּ֣נּוּ עֲבֹתֵֽימוֹ׃ יוֹשֵׁ֣ב דבַּשָּׁמַ֣יִם יִשְׂחָ֑ק אֲ֝דֹנָ֗י יִלְעַג־לָֽמוֹ׃ אָ֤ז היְדַבֵּ֣ר אֵלֵ֣ימוֹ בְאַפּ֑וֹ וּֽבַחֲרוֹנ֥וֹ יְבַהֲלֵֽמוֹ׃ וַ֭אֲנִי ונָסַ֣כְתִּי מַלְכִּ֑י עַל־צִ֝יּ֗וֹן הַר־קָדְשִֽׁי׃ אֲסַפְּרָ֗ה זאֶֽ֫ל חֹ֥ק יְֽהוָ֗ה אָמַ֘ר אֵלַ֥י בְּנִ֥י אַ֑תָּה אֲ֝נִ֗י הַיּ֥וֹם יְלִדְתִּֽיךָ׃ שְׁאַ֤ל חמִמֶּ֗נִּי וְאֶתְּנָ֣ה ג֭וֹיִם נַחֲלָתֶ֑ךָ וַ֝אֲחֻזָּתְךָ֗ אַפְסֵי־אָֽרֶץ׃ תְּ֭רֹעֵם טבְּשֵׁ֣בֶט בַּרְזֶ֑ל כִּכְלִ֖י יוֹצֵ֣ר תְּנַפְּצֵֽם׃ וְ֭עַתָּה ימְלָכִ֣ים הַשְׂכִּ֑ילוּ הִ֝וָּסְר֗וּ שֹׁ֣פְטֵי אָֽרֶץ׃ עִבְד֣וּ יאאֶת־יְהוָ֣ה בְּיִרְאָ֑ה וְ֝גִ֗ילוּ בִּרְעָדָֽה׃ נַשְּׁקוּיב־בַ֡ר פֶּן־יֶאֱנַ֤ף ׀ וְתֹ֬אבְדוּ דֶ֗רֶךְ כִּֽי־יִבְעַ֣ר כִּמְעַ֣ט אַפּ֑וֹ אַ֝שְׁרֵ֗י כָּל־ח֥וֹסֵי בֽוֹ׃
מִזְמ֥וֹר גאלְדָוִ֑ד בְּ֝בָרְח֗וֹ מִפְּנֵ֤י ׀ אַבְשָׁל֬וֹם בְּנֽוֹ׃ יְ֭הוָה במָֽה־רַבּ֣וּ צָרָ֑י רַ֝בִּ֗ים קָמִ֥ים עָלָֽי׃ רַבִּים֮ גאֹמְרִ֪ים לְנַ֫פְשִׁ֥י אֵ֤ין יְֽשׁוּעָ֓תָה לּ֬וֹ בֵֽאלֹהִ֬ים סֶֽלָה׃ וְאַתָּ֣ה דיְ֭הוָה מָגֵ֣ן בַּעֲדִ֑י כְּ֝בוֹדִ֗י וּמֵרִ֥ים רֹאשִֽׁי׃ ק֭וֹלִי האֶל־יְהוָ֣ה אֶקְרָ֑א וַיַּֽעֲנֵ֨נִי מֵהַ֖ר קָדְשׁ֣וֹ סֶֽלָה׃ אֲנִ֥י ושָׁכַ֗בְתִּי וָֽאִ֫ישָׁ֥נָה הֱקִיצ֑וֹתִי כִּ֖י יְהוָ֣ה יִסְמְכֵֽנִי׃ לֹֽאז־אִ֭ירָא מֵרִבְב֥וֹת עָ֑ם אֲשֶׁ֥ר סָ֝בִ֗יב שָׁ֣תוּ עָלָֽי׃ ק֘וּמָ֤ה חיְהוָ֨ה ׀ הוֹשִׁ֘יעֵ֤נִי אֱלֹהַ֗י כִּֽי־הִכִּ֣יתָ אֶת־כָּל־אֹיְבַ֣י לֶ֑חִי שִׁנֵּ֖י רְשָׁעִ֣ים שִׁבַּֽרְתָּ׃ לַיהוָ֥ה טהַיְשׁוּעָ֑ה עַֽל־עַמְּךָ֖ בִרְכָתֶ֣ךָ סֶּֽלָה׃
לַמְנַצֵּ֥חַ דאבִּנְגִינ֗וֹת מִזְמ֥וֹר לְדָוִֽד׃ בְּקָרְאִ֡י בעֲנֵ֤נִי ׀ אֱלֹ֘הֵ֤י צִדְקִ֗י בַּ֭צָּר הִרְחַ֣בְתָּ לִּ֑י חָ֝נֵּ֗נִי וּשְׁמַ֥ע תְּפִלָּתִֽי׃ בְּנֵ֥י גאִ֡ישׁ עַד־מֶ֬ה כְבוֹדִ֣י לִ֭כְלִמָּה תֶּאֱהָב֣וּן רִ֑יק תְּבַקְשׁ֖וּ כָזָ֣ב סֶֽלָה׃ וּדְע֗וּ דכִּֽי־הִפְלָ֣ה יְ֭הוָה חָסִ֣יד ל֑וֹ יְהוָ֥ה יִ֝שְׁמַ֗ע בְּקָרְאִ֥י אֵלָֽיו׃ רִגְז֗וּ הוְֽאַל־תֶּ֫חֱטָ֥אוּ אִמְר֣וּ בִ֭לְבַבְכֶם עַֽל־מִשְׁכַּבְכֶ֗ם וְדֹ֣מּוּ סֶֽלָה׃ זִבְח֥וּ וזִבְחֵי־צֶ֑דֶק וּ֝בִטְח֗וּ אֶל־יְהוָֽה׃ רַבִּ֥ים זאֹמְרִים֮ מִֽי־יַרְאֵ֪נ֫וּ ט֥וֹב נְֽסָה־עָ֭לֵינוּ א֨וֹר פָּנֶ֬יךָ יְהוָֽה׃ נָתַ֣תָּה חשִׂמְחָ֣ה בְלִבִּ֑י מֵעֵ֬ת דְּגָנָ֖ם וְתִֽירוֹשָׁ֣ם רָֽבּוּ׃ בְּשָׁל֣וֹם טיַחְדָּו֮ אֶשְׁכְּבָ֪ה וְאִ֫ישָׁ֥ן כִּֽי־אַתָּ֣ה יְהוָ֣ה לְבָדָ֑ד לָ֝בֶ֗טַח תּוֹשִׁיבֵֽנִי׃
לַמְנַצֵּ֥חַ האאֶֽל־הַנְּחִיל֗וֹת מִזְמ֥וֹר לְדָוִֽד׃ אֲמָרַ֖י בהַאֲזִ֥ינָה ׀ יְהוָ֗ה בִּ֣ינָה הֲגִֽיגִי׃ הַקְשִׁ֤יבָה ג׀ לְק֬וֹל שַׁוְעִ֗י מַלְכִּ֥י וֵאלֹהָ֑י כִּֽי־אֵ֝לֶ֗יךָ אֶתְפַּלָּֽל׃ יְֽהוָ֗ה דבֹּ֭קֶר תִּשְׁמַ֣ע קוֹלִ֑י בֹּ֥קֶר אֶֽעֱרָךְ־לְ֝ךָ֗ וַאֲצַפֶּֽה׃ כִּ֤י ה׀ לֹ֤א אֵֽל־חָפֵ֘ץ רֶ֥שַׁע ׀ אָ֑תָּה לֹ֖א יְגֻרְךָ֣ רָֽע׃ לֹֽאו־יִתְיַצְּב֣וּ הֽ֭וֹלְלִים לְנֶ֣גֶד עֵינֶ֑יךָ שָׂ֝נֵ֗אתָ כָּל־פֹּ֥עֲלֵי אָֽוֶן׃ תְּאַבֵּד֮ זדֹּבְרֵ֪י כָ֫זָ֥ב אִישׁ־דָּמִ֥ים וּמִרְמָ֗ה יְתָ֘עֵ֥ב ׀ יְהוָֽה׃ וַאֲנִ֗י חבְּרֹ֣ב חַ֭סְדְּךָ אָב֣וֹא בֵיתֶ֑ךָ אֶשְׁתַּחֲוֶ֥ה אֶל־הֵֽיכַל־קָ֝דְשְׁךָ֗ בְּיִרְאָתֶֽךָ׃ יְהוָ֤ה ט׀ נְחֵ֬נִי בְצִדְקָתֶ֗ךָ לְמַ֥עַן שׁוֹרְרָ֑י הושר הַיְשַׁ֖ר לְפָנַ֣י דַּרְכֶּֽךָ׃ כִּ֤י יאֵ֪ין בְּפִ֡יהוּ נְכוֹנָה֮ קִרְבָּ֪ם הַ֫וּ֥וֹת קֶֽבֶר־פָּת֥וּחַ גְּרוֹנָ֑ם לְ֝שׁוֹנָ֗ם יַחֲלִֽיקוּן׃ הַֽאֲשִׁימֵ֨ם יא׀ אֱֽלֹהִ֗ים יִפְּלוּ֮ מִֽמֹּעֲצ֪וֹתֵ֫יהֶ֥ם בְּרֹ֣ב פִּ֭שְׁעֵיהֶם הַדִּיחֵ֑מוֹ כִּי־מָ֥רוּ בָֽךְ׃ וְיִשְׂמְח֨וּ יבכָל־ח֪וֹסֵי בָ֡ךְ לְעוֹלָ֣ם יְ֭רַנֵּנוּ וְתָסֵ֣ךְ עָלֵ֑ימוֹ וְֽיַעְלְצ֥וּ בְ֝ךָ֗ אֹהֲבֵ֥י שְׁמֶֽךָ׃ כִּֽייג־אַתָּה֮ תְּבָרֵ֪ךְ צַ֫דִּ֥יק יְהוָ֑ה כַּ֝צִּנָּ֗ה רָצ֥וֹן תַּעְטְרֶֽנּוּ׃
לַמְנַצֵּ֣חַ ואבִּ֭נְגִינוֹת עַֽל־הַשְּׁמִינִ֗ית מִזְמ֥וֹר לְדָוִֽד׃ יְֽהוָ֗ה באַל־בְּאַפְּךָ֥ תוֹכִיחֵ֑נִי וְֽאַל־בַּחֲמָתְךָ֥ תְיַסְּרֵֽנִי׃ חָנֵּ֥נִי גיְהוָה֮ כִּ֤י אֻמְלַ֫ל אָ֥נִי רְפָאֵ֥נִי יְהוָ֑ה כִּ֖י נִבְהֲל֣וּ עֲצָמָֽי׃ וְ֭נַפְשִׁי דנִבְהֲלָ֣ה מְאֹ֑ד ואת וְאַתָּ֥ה יְ֝הוָ֗ה עַד־מָתָֽי׃ שׁוּבָ֣ה היְ֭הוָה חַלְּצָ֣ה נַפְשִׁ֑י ה֝וֹשִׁיעֵ֗נִי לְמַ֣עַן חַסְדֶּֽךָ׃ כִּ֤י ואֵ֣ין בַּמָּ֣וֶת זִכְרֶ֑ךָ בִּ֝שְׁא֗וֹל מִ֣י יֽוֹדֶה־לָּֽךְ׃ יָגַ֤עְתִּי ז׀ בְּֽאַנְחָתִ֗י אַשְׂחֶ֣ה בְכָל־לַ֭יְלָה מִטָּתִ֑י בְּ֝דִמְעָתִ֗י עַרְשִׂ֥י אַמְסֶֽה׃ עָֽשְׁשָׁ֣ה חמִכַּ֣עַס עֵינִ֑י עָֽ֝תְקָ֗ה בְּכָל־צוֹרְרָֽי׃ ס֣וּרוּ טמִ֭מֶּנִּי כָּל־פֹּ֣עֲלֵי אָ֑וֶן כִּֽי־שָׁמַ֥ע יְ֝הוָ֗ה ק֣וֹל בִּכְיִֽי׃ שָׁמַ֣ע ייְ֭הוָה תְּחִנָּתִ֑י יְ֝הוָ֗ה תְּֽפִלָּתִ֥י יִקָּֽח׃ יֵבֹ֤שׁוּ יא׀ וְיִבָּהֲל֣וּ מְ֭אֹד כָּל־אֹיְבָ֑י יָ֝שֻׁ֗בוּ יֵבֹ֥שׁוּ רָֽגַע׃
שִׁגָּי֗וֹן אזלְדָ֫וִ֥ד אֲשֶׁר־שָׁ֥ר לַיהוָ֑ה עַל־דִּבְרֵי־כ֝֗וּשׁ בֶּן־יְמִינִֽי׃ יְהוָ֣ה באֱ֭לֹהַי בְּךָ֣ חָסִ֑יתִי הוֹשִׁיעֵ֥נִי מִכָּל־רֹ֝דְפַ֗י וְהַצִּילֵֽנִי׃ פֶּןג־יִטְרֹ֣ף כְּאַרְיֵ֣ה נַפְשִׁ֑י פֹּ֝רֵ֗ק וְאֵ֣ין מַצִּֽיל׃ יְהוָ֣ה דאֱ֭לֹהַי אִם־עָשִׂ֣יתִי זֹ֑את אִֽם־יֶשׁ־עָ֥וֶל בְּכַפָּֽי׃ אִםה־גָּ֭מַלְתִּי שֽׁוֹלְמִ֥י רָ֑ע וָאֲחַלְּצָ֖ה צוֹרְרִ֣י רֵיקָֽם׃ יִֽרַדֹּ֥ף ואוֹיֵ֨ב ׀ נַפְשִׁ֡י וְיַשֵּׂ֗ג וְיִרְמֹ֣ס לָאָ֣רֶץ חַיָּ֑י וּכְבוֹדִ֓י ׀ לֶעָפָ֖ר יַשְׁכֵּ֣ן סֶֽלָה׃ ק֘וּמָ֤ה זיְהוָ֨ה ׀ בְּאַפֶּ֗ךָ הִ֭נָּשֵׂא בְּעַבְר֣וֹת צוֹרְרָ֑י וְע֥וּרָה אֵ֝לַ֗י מִשְׁפָּ֥ט צִוִּֽיתָ׃ וַעֲדַ֣ת חלְ֭אֻמִּים תְּסוֹבְבֶ֑ךָּ וְ֝עָלֶ֗יהָ לַמָּר֥וֹם שֽׁוּבָה׃ יְהוָה֮ טיָדִ֪ין עַ֫מִּ֥ים שָׁפְטֵ֥נִי יְהוָ֑ה כְּצִדְקִ֖י וּכְתֻמִּ֣י עָלָֽי׃ יִגְמָרי־נָ֬א רַ֨ע ׀ רְשָׁעִים֮ וּתְכוֹנֵ֪ן צַ֫דִּ֥יק וּבֹחֵ֣ן לִ֭בּ֗וֹת וּכְלָי֗וֹת אֱלֹהִ֥ים צַדִּֽיק׃ מָֽגִנִּ֥י יאעַל־אֱלֹהִ֑ים מ֝וֹשִׁ֗יעַ יִשְׁרֵי־לֵֽב׃ אֱ֭לֹהִים יבשׁוֹפֵ֣ט צַדִּ֑יק וְ֝אֵ֗ל זֹעֵ֥ם בְּכָל־יֽוֹם׃ אִםיג־לֹ֣א יָ֭שׁוּב חַרְבּ֣וֹ יִלְט֑וֹשׁ קַשְׁתּ֥וֹ דָ֝רַ֗ךְ וַֽיְכוֹנְנֶֽהָ׃ וְ֭לוֹ ידהֵכִ֣ין כְּלֵי־מָ֑וֶת חִ֝צָּ֗יו לְֽדֹלְקִ֥ים יִפְעָֽל׃ הִנֵּ֥ה טויְחַבֶּל־אָ֑וֶן וְהָרָ֥ה עָ֝מָ֗ל וְיָ֣לַד שָֽׁקֶר׃ בּ֣וֹר טזכָּ֭רָֽה וַֽיַּחְפְּרֵ֑הוּ וַ֝יִּפֹּ֗ל בְּשַׁ֣חַת יִפְעָֽל׃ יָשׁ֣וּב יזעֲמָל֣וֹ בְרֹאשׁ֑וֹ וְעַ֥ל קָ֝דְקֳד֗וֹ חֲמָס֥וֹ יֵרֵֽד׃ אוֹדֶ֣ה יחיְהוָ֣ה כְּצִדְק֑וֹ וַ֝אֲזַמְּרָ֗ה שֵֽׁם־יְהוָ֥ה עֶלְיֽוֹן׃
לַמְנַצֵּ֥חַ חאעַֽל־הַגִּתִּ֗ית מִזְמ֥וֹר לְדָוִֽד׃ יְהוָ֤ה באֲדֹנֵ֗ינוּ מָֽה־אַדִּ֣יר שִׁ֭מְךָ בְּכָל־הָאָ֑רֶץ אֲשֶׁ֥ר תְּנָ֥ה ה֝וֹדְךָ֗ עַל־הַשָּׁמָֽיִם׃ מִפִּ֤י געֽוֹלְלִ֨ים ׀ וְֽיֹנְקִים֮ יִסַּ֪דְתָּ֫ עֹ֥ז לְמַ֥עַן צוֹרְרֶ֑יךָ לְהַשְׁבִּ֥ית א֝וֹיֵ֗ב וּמִתְנַקֵּֽם׃ כִּֽיד־אֶרְאֶ֣ה שָׁ֭מֶיךָ מַעֲשֵׂ֣י אֶצְבְּעֹתֶ֑יךָ יָרֵ֥חַ וְ֝כוֹכָבִ֗ים אֲשֶׁ֣ר כּוֹנָֽנְתָּה׃ מָֽהה־אֱנ֥וֹשׁ כִּֽי־תִזְכְּרֶ֑נּוּ וּבֶן־אָ֝דָ֗ם כִּ֣י תִפְקְדֶֽנּוּ׃ וַתְּחַסְּרֵ֣הוּ ומְּ֭עַט מֵאֱלֹהִ֑ים וְכָב֖וֹד וְהָדָ֣ר תְּעַטְּרֵֽהוּ׃ תַּ֭מְשִׁילֵהוּ זבְּמַעֲשֵׂ֣י יָדֶ֑יךָ כֹּ֝ל שַׁ֣תָּה תַֽחַת־רַגְלָֽיו׃ צֹנֶ֣ה חוַאֲלָפִ֣ים כֻּלָּ֑ם וְ֝גַ֗ם בַּהֲמ֥וֹת שָׂדָֽי׃ צִפּ֣וֹר טשָׁ֭מַיִם וּדְגֵ֣י הַיָּ֑ם עֹ֝בֵ֗ר אָרְח֥וֹת יַמִּֽים׃ יְהוָ֥ה יאֲדֹנֵ֑ינוּ מָֽה־אַדִּ֥יר שִׁ֝מְךָ֗ בְּכָל־הָאָֽרֶץ׃
לַ֭מְנַצֵּחַ אטעַלְמ֥וּת לַבֵּ֗ן מִזְמ֥וֹר לְדָוִֽד׃ אוֹדֶ֣ה ביְ֭הוָה בְּכָל־לִבִּ֑י אֲ֝סַפְּרָ֗ה כָּל־נִפְלְאוֹתֶֽיךָ׃ אֶשְׂמְחָ֣ה גוְאֶעֶלְצָ֣ה בָ֑ךְ אֲזַמְּרָ֖ה שִׁמְךָ֣ עֶלְיֽוֹן׃ בְּשׁוּבד־אוֹיְבַ֥י אָח֑וֹר יִכָּשְׁל֥וּ וְ֝יֹאבְד֗וּ מִפָּנֶֽיךָ׃ כִּֽיה־עָ֭שִׂיתָ מִשְׁפָּטִ֣י וְדִינִ֑י יָשַׁ֥בְתָּ לְ֝כִסֵּ֗א שׁוֹפֵ֥ט צֶֽדֶק׃ גָּעַ֣רְתָּ וג֭וֹיִם אִבַּ֣דְתָּ רָשָׁ֑ע שְׁמָ֥ם מָ֝חִ֗יתָ לְעוֹלָ֥ם וָעֶֽד׃ הָֽאוֹיֵ֨ב ז׀ תַּ֥מּוּ חֳרָב֗וֹת לָ֫נֶ֥צַח וְעָרִ֥ים נָתַ֑שְׁתָּ אָבַ֖ד זִכְרָ֣ם הֵֽמָּה׃ וַֽ֭יהוָה חלְעוֹלָ֣ם יֵשֵׁ֑ב כּוֹנֵ֖ן לַמִּשְׁפָּ֣ט כִּסְאֽוֹ׃ וְה֗וּא טיִשְׁפֹּֽט־תֵּבֵ֥ל בְּצֶ֑דֶק יָדִ֥ין לְ֝אֻמִּ֗ים בְּמֵישָׁרִֽים׃ וִ֘יהִ֤י ייְהוָ֣ה מִשְׂגָּ֣ב לַדָּ֑ךְ מִ֝שְׂגָּ֗ב לְעִתּ֥וֹת בַּצָּרָֽה׃ וְיִבְטְח֣וּ יאבְ֭ךָ יוֹדְעֵ֣י שְׁמֶ֑ךָ כִּ֤י לֹֽא־עָזַ֖בְתָּ דֹרְשֶׁ֣יךָ יְהוָֽה׃ זַמְּר֗וּ יבלַ֭יהוָה יֹשֵׁ֣ב צִיּ֑וֹן הַגִּ֥ידוּ בָ֝עַמִּ֗ים עֲלִֽילוֹתָֽיו׃ כִּֽייג־דֹרֵ֣שׁ דָּ֭מִים אוֹתָ֣ם זָכָ֑ר לֹֽא־שָׁ֝כַ֗ח צַעֲקַ֥ת עניים עֲנָוִֽים׃ חָֽנְנֵ֬נִי ידיְהוָ֗ה רְאֵ֣ה עָ֭נְיִי מִשֹּׂנְאָ֑י מְ֝רוֹמְמִ֗י מִשַּׁ֥עֲרֵי מָֽוֶת׃ לְמַ֥עַן טואֲסַפְּרָ֗ה כָּֽל־תְּהִלָּ֫תֶ֥יךָ בְּשַֽׁעֲרֵ֥י בַת־צִיּ֑וֹן אָ֝גִ֗ילָה בִּישׁוּעָתֶֽךָ׃ טָבְע֣וּ טזג֭וֹיִם בְּשַׁ֣חַת עָשׂ֑וּ בְּרֶֽשֶׁת־ז֥וּ טָ֝מָ֗נוּ נִלְכְּדָ֥ה רַגְלָֽם׃ נ֤וֹדַ֨ע יז׀ יְהוָה֮ מִשְׁפָּ֪ט עָ֫שָׂ֥ה בְּפֹ֣עַל כַּ֭פָּיו נוֹקֵ֣שׁ רָשָׁ֑ע הִגָּי֥וֹן סֶֽלָה׃ יָשׁ֣וּבוּ יחרְשָׁעִ֣ים לִשְׁא֑וֹלָה כָּל־גּ֝וֹיִ֗ם שְׁכֵחֵ֥י אֱלֹהִֽים׃ כִּ֤י יטלֹ֣א לָ֭נֶצַח יִשָּׁכַ֣ח אֶבְי֑וֹן תִּקְוַ֥ת ענוים עֲ֝נִיִּ֗ים תֹּאבַ֥ד לָעַֽד׃ קוּמָ֣ה כיְ֭הוָה אַל־יָעֹ֣ז אֱנ֑וֹשׁ יִשָּׁפְט֥וּ ג֝וֹיִ֗ם עַל־פָּנֶֽיךָ׃ שִׁ֘יתָ֤ה כאיְהוָ֨ה ׀ מוֹרָ֗ה לָ֫הֶ֥ם יֵדְע֥וּ גוֹיִ֑ם אֱנ֖וֹשׁ הֵ֣מָּה סֶּֽלָה׃
לָמָ֣ה יאיְ֭הוָה תַּעֲמֹ֣ד בְּרָח֑וֹק תַּ֝עְלִ֗ים לְעִתּ֥וֹת בַּצָּרָֽה׃ בְּגַאֲוַ֣ת ברָ֭שָׁע יִדְלַ֣ק עָנִ֑י יִתָּפְשׂ֓וּ ׀ בִּמְזִמּ֖וֹת ז֣וּ חָשָֽׁבוּ׃ כִּֽיג־הִלֵּ֣ל רָ֭שָׁע עַל־תַּאֲוַ֣ת נַפְשׁ֑וֹ וּבֹצֵ֥עַ בֵּ֝רֵ֗ךְ נִ֘אֵ֥ץ ׀ יְהוָֽה׃ רָשָׁ֗ע דכְּגֹ֣בַהּ אַ֭פּוֹ בַּל־יִדְרֹ֑שׁ אֵ֥ין אֱ֝לֹהִ֗ים כָּל־מְזִמּוֹתָֽיו׃ יָ֘חִ֤ילוּ הדרכו דְרָכָ֨יו ׀ בְּכָל־עֵ֗ת מָר֣וֹם מִ֭שְׁפָּטֶיךָ מִנֶּגְדּ֑וֹ כָּל־צ֝וֹרְרָ֗יו יָפִ֥יחַ בָּהֶֽם׃ אָמַ֣ר ובְּ֭לִבּוֹ בַּל־אֶמּ֑וֹט לְדֹ֥ר וָ֝דֹ֗ר אֲשֶׁ֣ר לֹֽא־בְרָֽע׃ אָלָ֤ה זפִּ֣יהוּ מָ֭לֵא וּמִרְמ֣וֹת וָתֹ֑ךְ תַּ֥חַת לְ֝שׁוֹנ֗וֹ עָמָ֥ל וָאָֽוֶן׃ יֵשֵׁ֤ב ח׀ בְּמַאְרַ֬ב חֲצֵרִ֗ים בַּֽ֭מִּסְתָּרִים יַהֲרֹ֣ג נָקִ֑י עֵ֝ינָ֗יו לְֽחֵלְכָ֥ה יִצְפֹּֽנוּ׃ יֶאֱרֹ֬ב טבַּמִּסְתָּ֨ר ׀ כְּאַרְיֵ֬ה בְסֻכֹּ֗ה יֶ֭אֱרֹב לַחֲט֣וֹף עָנִ֑י יַחְטֹ֥ף עָ֝נִ֗י בְּמָשְׁכ֥וֹ בְרִשְׁתּֽוֹ׃ ודכה ייִדְכֶּ֥ה יָשֹׁ֑חַ וְנָפַ֥ל בַּ֝עֲצוּמָ֗יו חלכאים חֵ֣יל כָּאִֽים׃ אָמַ֣ר יאבְּ֭לִבּוֹ שָׁ֣כַֽח אֵ֑ל הִסְתִּ֥יר פָּ֝נָ֗יו בַּל־רָאָ֥ה לָנֶֽצַח׃ קוּמָ֤ה יביְהוָ֗ה אֵ֭ל נְשָׂ֣א יָדֶ֑ךָ אַל־תִּשְׁכַּ֥ח עניים עֲנָוִֽים׃ עַליג־מֶ֤ה ׀ נִאֵ֖ץ רָשָׁ֥ע ׀ אֱלֹהִ֑ים אָמַ֥ר בְּ֝לִבּ֗וֹ לֹ֣א תִּדְרֹֽשׁ׃ רָאִ֡תָה ידכִּֽי־אַתָּ֤ה ׀ עָ֘מָ֤ל וָכַ֨עַס ׀ תַּבִּיט֮ לָתֵ֪ת בְּיָ֫דֶ֥ךָ עָ֭לֶיךָ יַעֲזֹ֣ב חֵלֶ֑כָה יָ֝ת֗וֹם אַתָּ֤ה ׀ הָיִ֬יתָ עוֹזֵֽר׃ שְׁ֭בֹר טוזְר֣וֹעַ רָשָׁ֑ע וָ֝רָ֗ע תִּֽדְרוֹשׁ־רִשְׁע֥וֹ בַל־תִּמְצָֽא׃ יְהוָ֣ה טזמֶ֭לֶךְ עוֹלָ֣ם וָעֶ֑ד אָבְד֥וּ ג֝וֹיִ֗ם מֵֽאַרְצֽוֹ׃ תַּאֲוַ֬ת יזעֲנָוִ֣ים שָׁמַ֣עְתָּ יְהוָ֑ה תָּכִ֥ין לִ֝בָּ֗ם תַּקְשִׁ֥יב אָזְנֶֽךָ׃ לִשְׁפֹּ֥ט יחיָת֗וֹם וָ֫דָ֥ךְ בַּל־יוֹסִ֥יף ע֑וֹד לַעֲרֹ֥ץ אֱ֝נ֗וֹשׁ מִן־הָאָֽרֶץ׃
לַמְנַצֵּ֗חַ איאלְדָ֫וִ֥ד בַּֽיהוָ֨ה ׀ חָסִ֗יתִי אֵ֭יךְ תֹּאמְר֣וּ לְנַפְשִׁ֑י נודו נ֝֗וּדִי הַרְכֶ֥ם צִפּֽוֹר׃ כִּ֤י בהִנֵּ֪ה הָרְשָׁעִ֡ים יִדְרְכ֬וּן קֶ֗שֶׁת כּוֹנְנ֣וּ חִצָּ֣ם עַל־יֶ֑תֶר לִיר֥וֹת בְּמוֹ־אֹ֝֗פֶל לְיִשְׁרֵי־לֵֽב׃ כִּ֣י גהַ֭שָּׁתוֹת יֵֽהָרֵס֑וּן צַ֝דִּ֗יק מַה־פָּעָֽל׃ יְהוָ֤ה ד׀ בְּֽהֵ֘יכַ֤ל קָדְשׁ֗וֹ יְהוָה֮ בַּשָּׁמַ֪יִם כִּ֫סְא֥וֹ עֵינָ֥יו יֶחֱז֑וּ עַפְעַפָּ֥יו יִ֝בְחֲנ֗וּ בְּנֵ֣י אָדָֽם׃ יְהוָה֮ הצַדִּ֪יק יִ֫בְחָ֥ן וְ֭רָשָׁע וְאֹהֵ֣ב חָמָ֑ס שָֽׂנְאָ֥ה נַפְשֽׁוֹ׃ יַמְטֵ֥ר ועַל־רְשָׁעִ֗ים פַּ֫חִ֥ים אֵ֣שׁ וְ֭גָפְרִית וְר֥וּחַ זִלְעָפ֗וֹת מְנָ֣ת כּוֹסָֽם׃ כִּֽיז־צַדִּ֣יק יְ֭הוָה צְדָק֣וֹת אָהֵ֑ב יָ֝שָׁ֗ר יֶחֱז֥וּ פָנֵֽימוֹ׃
לַמְנַצֵּ֥חַ יבאעַֽל־הַשְּׁמִינִ֗ית מִזְמ֥וֹר לְדָוִֽד׃ הוֹשִׁ֣יעָה ביְ֭הוָה כִּי־גָמַ֣ר חָסִ֑יד כִּי־פַ֥סּוּ אֱ֝מוּנִ֗ים מִבְּנֵ֥י אָדָֽם׃ שָׁ֤וְא ג׀ יְֽדַבְּרוּ֮ אִ֤ישׁ אֶת־רֵ֫עֵ֥הוּ שְׂפַ֥ת חֲלָק֑וֹת בְּלֵ֖ב וָלֵ֣ב יְדַבֵּֽרוּ׃ יַכְרֵ֣ת דיְ֭הוָה כָּל־שִׂפְתֵ֣י חֲלָק֑וֹת לָ֝שׁ֗וֹן מְדַבֶּ֥רֶת גְּדֹלֽוֹת׃ אֲשֶׁ֤ר האָֽמְר֨וּ ׀ לִלְשֹׁנֵ֣נוּ נַ֭גְבִּיר שְׂפָתֵ֣ינוּ אִתָּ֑נוּ מִ֖י אָד֣וֹן לָֽנוּ׃ מִשֹּׁ֥ד ועֲנִיִּים֮ מֵאַנְקַ֪ת אֶבְי֫וֹנִ֥ים עַתָּ֣ה אָ֭קוּם יֹאמַ֣ר יְהוָ֑ה אָשִׁ֥ית בְּ֝יֵ֗שַׁע יָפִ֥יחַֽ לֽוֹ׃ אִֽמֲר֣וֹת זיְהוָה֮ אֲמָר֪וֹת טְהֹ֫ר֥וֹת כֶּ֣סֶף צָ֭רוּף בַּעֲלִ֣יל לָאָ֑רֶץ מְ֝זֻקָּ֗ק שִׁבְעָתָֽיִם׃ אַתָּֽהח־יְהוָ֥ה תִּשְׁמְרֵ֑ם תִּצְּרֶ֓נּוּ ׀ מִן־הַדּ֖וֹר ז֣וּ לְעוֹלָֽם׃ סָבִ֗יב טרְשָׁעִ֥ים יִתְהַלָּכ֑וּן כְּרֻ֥ם זֻ֝לּ֗וּת לִבְנֵ֥י אָדָֽם׃
לַמְנַצֵּ֗חַ איגמִזְמ֥וֹר לְדָוִֽד׃ עַדב־אָ֣נָה יְ֭הוָה תִּשְׁכָּחֵ֣נִי נֶ֑צַח עַד־אָ֓נָה ׀ תַּסְתִּ֖יר אֶת־פָּנֶ֣יךָ מִמֶּֽנִּי׃ עַדג־אָ֨נָה אָשִׁ֪ית עֵצ֡וֹת בְּנַפְשִׁ֗י יָג֣וֹן בִּלְבָבִ֣י יוֹמָ֑ם עַד־אָ֓נָה ׀ יָר֖וּם אֹיְבִ֣י עָלָֽי׃ הַבִּ֣יטָֽה דעֲ֭נֵנִי יְהוָ֣ה אֱלֹהָ֑י הָאִ֥ירָה עֵ֝ינַ֗י פֶּן־אִישַׁ֥ן הַמָּֽוֶת׃ פֶּןה־יֹאמַ֣ר אֹיְבִ֣י יְכָלְתִּ֑יו צָרַ֥י יָ֝גִ֗ילוּ כִּ֣י אֶמּֽוֹט׃ וַאֲנִ֤י ו׀ בְּחַסְדְּךָ֣ בָטַחְתִּי֮ יָ֤גֵ֥ל לִבִּ֗י בִּֽישׁוּעָ֫תֶ֥ךָ אָשִׁ֥ירָה לַיהוָ֑ה כִּ֖י גָמַ֣ל עָלָֽי׃
לַמְנַצֵּ֗חַ אידלְדָ֫וִ֥ד אָ֘מַ֤ר נָבָ֣ל בְּ֭לִבּוֹ אֵ֣ין אֱלֹהִ֑ים הִֽשְׁחִ֗יתוּ הִֽתְעִ֥יבוּ עֲלִילָ֗ה אֵ֣ין עֹֽשֵׂה־טֽוֹב׃ יְֽהוָ֗ה במִשָּׁמַיִם֮ הִשְׁקִ֪יף עַֽל־בְּנֵי־אָ֫דָ֥ם לִ֭רְאוֹת הֲיֵ֣שׁ מַשְׂכִּ֑יל דֹּ֝רֵשׁ אֶת־אֱלֹהִֽים׃ הַכֹּ֥ל גסָר֮ יַחְדָּ֪ו נֶ֫אֱלָ֥חוּ אֵ֤ין עֹֽשֵׂה־ט֑וֹב אֵ֝֗ין גַּם־אֶחָֽד׃ הֲלֹ֥א דיָדְעוּ֮ כָּל־פֹּ֪עֲלֵ֫י אָ֥וֶן אֹכְלֵ֣י עַ֭מִּי אָ֣כְלוּ לֶ֑חֶם יְ֝הוָ֗ה לֹ֣א קָרָֽאוּ׃ שָׁ֤ם ה׀ פָּ֣חֲדוּ פָ֑חַד כִּֽי־אֱ֝לֹהִ֗ים בְּד֣וֹר צַדִּֽיק׃ עֲצַתו־עָנִ֥י תָבִ֑ישׁוּ כִּ֖י יְהוָ֣ה מַחְסֵֽהוּ׃ מִ֥י זיִתֵּ֣ן מִצִּיּוֹן֮ יְשׁוּעַ֪ת יִשְׂרָ֫אֵ֥ל בְּשׁ֣וּב יְ֭הוָה שְׁב֣וּת עַמּ֑וֹ יָגֵ֥ל יַ֝עֲקֹ֗ב יִשְׂמַ֥ח יִשְׂרָֽאֵל׃
מִזְמ֗וֹר אטולְדָ֫וִ֥ד יְ֭הֹוָה מִי־יָג֣וּר בְּאָהֳלֶ֑ךָ מִֽי־יִ֝שְׁכֹּ֗ן בְּהַ֣ר קָדְשֶֽׁךָ׃ הוֹלֵ֣ךְ בתָּ֭מִים וּפֹעֵ֥ל צֶ֑דֶק וְדֹבֵ֥ר אֱ֝מֶ֗ת בִּלְבָבֽוֹ׃ לֹֽאג־רָגַ֨ל ׀ עַל־לְשֹׁנ֗וֹ לֹא־עָשָׂ֣ה לְרֵעֵ֣הוּ רָעָ֑ה וְ֝חֶרְפָּ֗ה לֹא־נָשָׂ֥א עַל־קְרֹֽבוֹ׃ נִבְזֶ֤ה ד׀ בְּֽעֵ֘ינָ֤יו נִמְאָ֗ס וְאֶת־יִרְאֵ֣י יְהוָ֣ה יְכַבֵּ֑ד נִשְׁבַּ֥ע לְ֝הָרַ֗ע וְלֹ֣א יָמִֽר׃ כַּסְפּ֤וֹ ה׀ לֹא־נָתַ֣ן בְּנֶשֶׁךְ֮ וְשֹׁ֥חַד עַל־נָקִ֗י לֹ֥א לָ֫קָ֥ח עֹֽשֵׂה־אֵ֑לֶּה לֹ֖א יִמּ֣וֹט לְעוֹלָֽם׃
מִכְתָּ֥ם טזאלְדָוִ֑ד שָֽׁמְרֵ֥נִי אֵ֝֗ל כִּֽי־חָסִ֥יתִי בָֽךְ׃ אָמַ֣רְתְּ בלַֽ֭יהוָה אֲדֹנָ֣י אָ֑תָּה ט֝וֹבָתִ֗י בַּל־עָלֶֽיךָ׃ לִ֭קְדוֹשִׁים גאֲשֶׁר־בָּאָ֣רֶץ הֵ֑מָּה וְ֝אַדִּירֵ֗י כָּל־חֶפְצִי־בָֽם׃ יִרְבּ֥וּ דעַצְּבוֹתָם֮ אַחֵ֪ר מָ֫הָ֥רוּ בַּל־אַסִּ֣יךְ נִסְכֵּיהֶ֣ם מִדָּ֑ם וּֽבַל־אֶשָּׂ֥א אֶת־שְׁ֝מוֹתָ֗ם עַל־שְׂפָתָֽי׃ יְֽהוָ֗ה המְנָת־חֶלְקִ֥י וְכוֹסִ֑י אַ֝תָּ֗ה תּוֹמִ֥יךְ גּוֹרָלִֽי׃ חֲבָלִ֣ים ונָֽפְלוּ־לִ֭י בַּנְּעִמִ֑ים אַף־נַ֝חֲלָ֗ת שָֽׁפְרָ֥ה עָלָֽי׃ אֲבָרֵ֗ךְ זאֶת־יְ֭הוָה אֲשֶׁ֣ר יְעָצָ֑נִי אַף־לֵ֝יל֗וֹת יִסְּר֥וּנִי כִלְיוֹתָֽי׃ שִׁוִּ֬יתִי חיְהוָ֣ה לְנֶגְדִּ֣י תָמִ֑יד כִּ֥י מִֽ֝ימִינִ֗י בַּל־אֶמּֽוֹט׃ לָכֵ֤ן ט׀ שָׂמַ֣ח לִ֭בִּי וַיָּ֣גֶל כְּבוֹדִ֑י אַף־בְּ֝שָׂרִ֗י יִשְׁכֹּ֥ן לָבֶֽטַח׃ כִּ֤י י׀ לֹא־תַעֲזֹ֣ב נַפְשִׁ֣י לִשְׁא֑וֹל לֹֽא־תִתֵּ֥ן חֲ֝סִידְךָ֗ לִרְא֥וֹת שָֽׁחַת׃ תּֽוֹדִיעֵנִי֮ יאאֹ֤רַח חַ֫יִּ֥ים שֹׂ֣בַע שְׂ֭מָחוֹת אֶת־פָּנֶ֑יךָ נְעִמ֖וֹת בִּימִינְךָ֣ נֶֽצַח׃
תְּפִלָּ֗ה איזלְדָ֫וִ֥ד שִׁמְעָ֤ה יְהוָ֨ה ׀ צֶ֗דֶק הַקְשִׁ֥יבָה רִנָּתִ֗י הַאֲזִ֥ינָה תְפִלָּתִ֑י בְּ֝לֹ֗א שִׂפְתֵ֥י מִרְמָֽה׃ מִ֭לְּפָנֶיךָ במִשְׁפָּטִ֣י יֵצֵ֑א עֵ֝ינֶ֗יךָ תֶּחֱזֶ֥ינָה מֵישָׁרִֽים׃ בָּ֘חַ֤נְתָּ גלִבִּ֨י ׀ פָּ֘קַ֤דְתָּ לַּ֗יְלָה צְרַפְתַּ֥נִי בַל־תִּמְצָ֑א זַ֝מֹּתִ֗י בַּל־יַעֲבָר־פִּֽי׃ לִפְעֻלּ֣וֹת דאָ֭דָם בִּדְבַ֣ר שְׂפָתֶ֑יךָ אֲנִ֥י שָׁ֝מַ֗רְתִּי אָרְח֥וֹת פָּרִֽיץ׃ תָּמֹ֣ךְ האֲ֭שֻׁרַי בְּמַעְגְּלוֹתֶ֑יךָ בַּל־נָמ֥וֹטּוּ פְעָמָֽי׃ אֲנִֽיו־קְרָאתִ֣יךָ כִֽי־תַעֲנֵ֣נִי אֵ֑ל הַֽט־אָזְנְךָ֥ לִ֝֗י שְׁמַ֣ע אִמְרָתִֽי׃ הַפְלֵ֣ה זחֲ֭סָדֶיךָ מוֹשִׁ֣יעַ חוֹסִ֑ים מִ֝מִּתְקוֹמְמִ֗ים בִּֽימִינֶֽךָ׃ שָׁ֭מְרֵנִי חכְּאִישׁ֣וֹן בַּת־עָ֑יִן בְּצֵ֥ל כְּ֝נָפֶ֗יךָ תַּסְתִּירֵֽנִי׃ מִפְּנֵ֣י טרְ֭שָׁעִים ז֣וּ שַׁדּ֑וּנִי אֹיְבַ֥י בְּ֝נֶ֗פֶשׁ יַקִּ֥יפוּ עָלָֽי׃ חֶלְבָּ֥מוֹ יסָּגְר֑וּ פִּ֝֗ימוֹ דִּבְּר֥וּ בְגֵאֽוּת׃ אַ֭שֻּׁרֵינוּ יאעַתָּ֣ה סבבוני סְבָב֑וּנוּ עֵינֵיהֶ֥ם יָ֝שִׁ֗יתוּ לִנְט֥וֹת בָּאָֽרֶץ׃ דִּמְיֹנ֗וֹ יבכְּ֭אַרְיֵה יִכְס֣וֹף לִטְר֑וֹף וְ֝כִכְפִ֗יר יֹשֵׁ֥ב בְּמִסְתָּרִֽים׃ קוּמָ֤ה יגיְהוָ֗ה קַדְּמָ֣ה פָ֭נָיו הַכְרִיעֵ֑הוּ פַּלְּטָ֥ה נַ֝פְשִׁ֗י מֵרָשָׁ֥ע חַרְבֶּֽךָ׃ מִֽמְתִ֥ים ידיָדְךָ֨ ׀ יְהוָ֡ה מִֽמְתִ֬ים מֵחֶ֗לֶד חֶלְקָ֥ם בַּֽחַיִּים֮ וצפינך וּֽצְפוּנְךָ֮ תְּמַלֵּ֪א בִ֫טְנָ֥ם יִשְׂבְּע֥וּ בָנִ֑ים וְהִנִּ֥יחוּ יִ֝תְרָ֗ם לְעוֹלְלֵיהֶֽם׃ אֲנִ֗י טובְּ֭צֶדֶק אֶחֱזֶ֣ה פָנֶ֑יךָ אֶשְׂבְּעָ֥ה בְ֝הָקִ֗יץ תְּמוּנָתֶֽךָ׃
לַמְנַצֵּ֤חַ יחא׀ לְעֶ֥בֶד יְהוָ֗ה לְדָ֫וִ֥ד אֲשֶׁ֤ר דִּבֶּ֨ר ׀ לַיהוָ֗ה אֶת־דִּ֭בְרֵי הַשִּׁירָ֣ה הַזֹּ֑את בְּי֤וֹם הִֽצִּיל־יְהוָ֘ה אוֹת֥וֹ מִכַּ֥ף כָּל־אֹ֝יְבָ֗יו וּמִיַּ֥ד שָׁאֽוּל׃ וַיֹּאמַ֡ר באֶרְחָמְךָ֖ יְהוָ֣ה חִזְקִֽי׃ יְהוָ֤ה ג׀ סַֽלְעִ֥י וּמְצוּדָתִ֗י וּמְפַ֫לְטִ֥י אֵלִ֣י צ֭וּרִי אֶֽחֱסֶה־בּ֑וֹ מָֽגִנִּ֥י וְקֶֽרֶן־יִ֝שְׁעִ֗י מִשְׂגַּבִּֽי׃ מְ֭הֻלָּל דאֶקְרָ֣א יְהוָ֑ה וּמִן־אֹ֝יְבַ֗י אִוָּשֵֽׁעַ׃ אֲפָפ֥וּנִי החֶבְלֵי־מָ֑וֶת וְֽנַחֲלֵ֖י בְלִיַּ֣עַל יְבַֽעֲתֽוּנִי׃ חֶבְלֵ֣י ושְׁא֣וֹל סְבָב֑וּנִי קִ֝דְּמ֗וּנִי מ֣וֹקְשֵׁי מָֽוֶת׃ בַּצַּרז־לִ֤י ׀ אֶֽקְרָ֣א יְהוָה֮ וְאֶל־אֱלֹהַ֪י אֲשַׁ֫וֵּ֥עַ יִשְׁמַ֣ע מֵהֵיכָל֣וֹ קוֹלִ֑י וְ֝שַׁוְעָתִ֗י לְפָנָ֤יו ׀ תָּב֬וֹא בְאָזְנָֽיו׃ וַתִּגְעַ֬שׁ חוַתִּרְעַ֨שׁ ׀ הָאָ֗רֶץ וּמוֹסְדֵ֣י הָרִ֣ים יִרְגָּ֑זוּ וַ֝יִּתְגָּֽעֲשׁ֗וּ כִּי־חָ֥רָה לֽוֹ׃ עָ֘לָ֤ה טעָשָׁ֨ן ׀ בְּאַפּ֗וֹ וְאֵשׁ־מִפִּ֥יו תֹּאכֵ֑ל גֶּ֝חָלִ֗ים בָּעֲר֥וּ מִמֶּֽנּוּ׃ וַיֵּ֣ט ישָׁ֭מַיִם וַיֵּרַ֑ד וַ֝עֲרָפֶ֗ל תַּ֣חַת רַגְלָֽיו׃ וַיִּרְכַּ֣ב יאעַל־כְּ֭רוּב וַיָּעֹ֑ף וַ֝יֵּ֗דֶא עַל־כַּנְפֵי־רֽוּחַ׃ יָ֤שֶׁת יבחֹ֨שֶׁךְ ׀ סִתְר֗וֹ סְבִֽיבוֹתָ֥יו סֻכָּת֑וֹ חֶשְׁכַת־מַ֝֗יִם עָבֵ֥י שְׁחָקִֽים׃ מִנֹּ֗גַהּ יגנֶ֫גְדּ֥וֹ עָבָ֥יו עָבְר֑וּ בָּ֝רָ֗ד וְגַֽחֲלֵי־אֵֽשׁ׃ וַיַּרְעֵ֬ם ידבַּשָּׁמַ֨יִם ׀ יְֽהוָ֗ה וְ֭עֶלְיוֹן יִתֵּ֣ן קֹל֑וֹ בָּ֝רָ֗ד וְגַֽחֲלֵי־אֵֽשׁ׃ וַיִּשְׁלַ֣ח טוחִ֭צָּיו וַיְפִיצֵ֑ם וּבְרָקִ֥ים רָ֝ב וַיְהֻמֵּֽם׃ וַיֵּ֤רָא֨וּ טז׀ אֲפִ֥יקֵי מַ֗יִם וַֽיִּגָּלוּ֮ מוֹסְד֪וֹת תֵּ֫בֵ֥ל מִגַּעֲרָ֣תְךָ֣ יְהוָ֑ה מִ֝נִּשְׁמַ֗ת ר֣וּחַ אַפֶּֽךָ׃ יִשְׁלַ֣ח יזמִ֭מָּרוֹם יִקָּחֵ֑נִי יַֽ֝מְשֵׁ֗נִי מִמַּ֥יִם רַבִּֽים׃ יַצִּילֵ֗נִי יחמֵאֹיְבִ֥י עָ֑ז וּ֝מִשֹּׂנְאַ֗י כִּֽי־אָמְצ֥וּ מִמֶּֽנִּי׃ יְקַדְּמ֥וּנִי יטבְיוֹם־אֵידִ֑י וַֽיְהִי־יְהוָ֖ה לְמִשְׁעָ֣ן לִֽי׃ וַיּוֹצִיאֵ֥נִי כלַמֶּרְחָ֑ב יְ֝חַלְּצֵ֗נִי כִּ֘י חָ֥פֵֽץ בִּֽי׃ יִגְמְלֵ֣נִי כאיְהוָ֣ה כְּצִדְקִ֑י כְּבֹ֥ר יָ֝דַ֗י יָשִׁ֥יב לִֽי׃ כִּֽיכב־שָׁ֭מַרְתִּי דַּרְכֵ֣י יְהוָ֑ה וְלֹֽא־רָ֝שַׁ֗עְתִּי מֵאֱלֹהָֽי׃ כִּ֣י כגכָל־מִשְׁפָּטָ֣יו לְנֶגְדִּ֑י וְ֝חֻקֹּתָ֗יו לֹא־אָסִ֥יר מֶֽנִּי׃ וָאֱהִ֣י כדתָמִ֣ים עִמּ֑וֹ וָ֝אֶשְׁתַּמֵּ֗ר מֵעֲוֺנִֽי׃ וַיָּֽשֶׁבכה־יְהוָ֣ה לִ֣י כְצִדְקִ֑י כְּבֹ֥ר יָ֝דַ֗י לְנֶ֣גֶד עֵינָֽיו׃ עִםכו־חָסִ֥יד תִּתְחַסָּ֑ד עִם־גְּבַ֥ר תָּ֝מִ֗ים תִּתַּמָּֽם׃ עִםכז־נָבָ֥ר תִּתְבָּרָ֑ר וְעִם־עִ֝קֵּ֗שׁ תִּתְפַּתָּֽל׃ כִּֽיכח־אַ֭תָּה עַם־עָנִ֣י תוֹשִׁ֑יעַ וְעֵינַ֖יִם רָמ֣וֹת תַּשְׁפִּֽיל׃ כִּֽיכט־אַ֭תָּה תָּאִ֣יר נֵרִ֑י יְהוָ֥ה אֱ֝לֹהַ֗י יַגִּ֥יהַּ חָשְׁכִּֽי׃ כִּֽיל־בְ֭ךָ אָרֻ֣ץ גְּד֑וּד וּ֝בֵֽאלֹהַ֗י אֲדַלֶּג־שֽׁוּר׃ הָאֵל֮ לאתָּמִ֪ים דַּ֫רְכּ֥וֹ אִמְרַֽת־יְהוָ֥ה צְרוּפָ֑ה מָגֵ֥ן ה֝֗וּא לְכֹ֤ל ׀ הַחֹסִ֬ים בּֽוֹ׃ כִּ֤י לבמִ֣י אֱ֭לוֹהַּ מִבַּלְעֲדֵ֣י יְהוָ֑ה וּמִ֥י צ֝֗וּר זוּלָתִ֥י אֱלֹהֵֽינוּ׃ הָ֭אֵל לגהַמְאַזְּרֵ֣נִי חָ֑יִל וַיִּתֵּ֖ן תָּמִ֣ים דַּרְכִּֽי׃ מְשַׁוֶּ֣ה לדרַ֭גְלַי כָּאַיָּל֑וֹת וְעַ֥ל בָּ֝מֹתַ֗י יַעֲמִידֵֽנִי׃ מְלַמֵּ֣ד להיָ֭דַי לַמִּלְחָמָ֑ה וְֽנִחֲתָ֥ה קֶֽשֶׁת־נְ֝חוּשָׁ֗ה זְרוֹעֹתָֽי׃ וַתִּתֶּןלו־לִי֮ מָגֵ֪ן יִ֫שְׁעֶ֥ךָ וִֽימִינְךָ֥ תִסְעָדֵ֑נִי וְֽעַנְוַתְךָ֥ תַרְבֵּֽנִי׃ תַּרְחִ֣יב לזצַעֲדִ֣י תַחְתָּ֑י וְלֹ֥א מָ֝עֲד֗וּ קַרְסֻלָּֽי׃ אֶרְדּ֣וֹף לחא֭וֹיְבַי וְאַשִּׂיגֵ֑ם וְלֹֽא־אָ֝שׁוּב עַד־כַּלּוֹתָֽם׃ אֶ֭מְחָצֵם לטוְלֹא־יֻ֣כְלוּ ק֑וּם יִ֝פְּל֗וּ תַּ֣חַת רַגְלָֽי׃ וַתְּאַזְּרֵ֣נִי מחַ֭יִל לַמִּלְחָמָ֑ה תַּכְרִ֖יעַ קָמַ֣י תַּחְתָּֽי׃ וְֽאֹיְבַ֗י מאנָתַ֣תָּה לִּ֣י עֹ֑רֶף וּ֝מְשַׂנְאַ֗י אַצְמִיתֵֽם׃ יְשַׁוְּע֥וּ מבוְאֵין־מוֹשִׁ֑יעַ עַל־יְ֝הוָ֗ה וְלֹ֣א עָנָֽם׃ וְֽאֶשְׁחָקֵ֗ם מגכְּעָפָ֥ר עַל־פְּנֵי־ר֑וּחַ כְּטִ֖יט חוּצ֣וֹת אֲרִיקֵֽם׃ תְּפַלְּטֵנִי֮ מדמֵרִ֪יבֵ֫י עָ֥ם תְּ֭שִׂימֵנִי לְרֹ֣אשׁ גּוֹיִ֑ם עַ֖ם לֹא־יָדַ֣עְתִּי יַֽעַבְדֽוּנִי׃ לְשֵׁ֣מַֽע מהאֹ֭זֶן יִשָּׁ֣מְעוּ לִ֑י בְּנֵֽי־נֵ֝כָ֗ר יְכַחֲשׁוּ־לִֽי׃ בְּנֵימו־נֵכָ֥ר יִבֹּ֑לוּ וְ֝יַחְרְג֗וּ מִֽמִּסְגְּרֽוֹתֵיהֶֽם׃ חַימז־יְ֭הוָה וּבָר֣וּךְ צוּרִ֑י וְ֝יָר֗וּם אֱלוֹהֵ֥י יִשְׁעִֽי׃ הָאֵ֗ל מחהַנּוֹתֵ֣ן נְקָמ֣וֹת לִ֑י וַיַּדְבֵּ֖ר עַמִּ֣ים תַּחְתָּֽי׃ מְפַלְּטִ֗י מטמֵאֹ֫יְבָ֥י אַ֣ף מִן־קָ֭מַי תְּרוֹמְמֵ֑נִי מֵאִ֥ישׁ חָ֝מָ֗ס תַּצִּילֵֽנִי׃ עַלנ־כֵּ֤ן ׀ אוֹדְךָ֖ בַגּוֹיִ֥ם ׀ יְהוָ֑ה וּלְשִׁמְךָ֥ אֲזַמֵּֽרָה׃ מגדל נאמַגְדִּיל֮ יְשׁוּע֪וֹת מַ֫לְכּ֥וֹ וְעֹ֤שֶׂה חֶ֨סֶד ׀ לִמְשִׁיח֗וֹ לְדָוִ֥ד וּלְזַרְע֗וֹ עַד־עוֹלָֽם׃
לַמְנַצֵּ֗חַ איטמִזְמ֥וֹר לְדָוִֽד׃ הַשָּׁמַ֗יִם במְֽסַפְּרִ֥ים כְּבֽוֹד־אֵ֑ל וּֽמַעֲשֵׂ֥ה יָ֝דָ֗יו מַגִּ֥יד הָרָקִֽיעַ׃ י֣וֹם גלְ֭יוֹם יַבִּ֣יעַֽ אֹ֑מֶר וְלַ֥יְלָה לְּ֝לַ֗יְלָה יְחַוֶּה־דָּֽעַת׃ אֵֽיןד־אֹ֭מֶר וְאֵ֣ין דְּבָרִ֑ים בְּ֝לִ֗י נִשְׁמָ֥ע קוֹלָֽם׃ בְּכָלה־הָאָ֨רֶץ ׀ יָ֘צָ֤א קַוָּ֗ם וּבִקְצֵ֣ה תֵ֭בֵל מִלֵּיהֶ֑ם לַ֝שֶּׁ֗מֶשׁ שָֽׂם־אֹ֥הֶל בָּהֶֽם׃ וְה֗וּא וכְּ֭חָתָן יֹצֵ֣א מֵחֻפָּת֑וֹ יָשִׂ֥ישׂ כְּ֝גִבּ֗וֹר לָר֥וּץ אֹֽרַח׃ מִקְצֵ֤ה זהַשָּׁמַ֨יִם ׀ מֽוֹצָא֗וֹ וּתְקוּפָת֥וֹ עַל־קְצוֹתָ֑ם וְאֵ֥ין נִ֝סְתָּ֗ר מֵֽחַמָּתוֹ׃ תּ֘וֹרַ֤ת חיְהוָ֣ה תְּ֭מִימָה מְשִׁ֣יבַת נָ֑פֶשׁ עֵד֥וּת יְהוָ֥ה נֶ֝אֱמָנָ֗ה מַחְכִּ֥ימַת פֶּֽתִי׃ פִּקּ֘וּדֵ֤י טיְהוָ֣ה יְ֭שָׁרִים מְשַׂמְּחֵי־לֵ֑ב מִצְוַ֥ת יְהוָ֥ה בָּ֝רָ֗ה מְאִירַ֥ת עֵינָֽיִם׃ יִרְאַ֤ת ייְהוָ֨ה ׀ טְהוֹרָה֮ עוֹמֶ֪דֶת לָ֫עַ֥ד מִֽשְׁפְּטֵי־יְהוָ֥ה אֱמֶ֑ת צָֽדְק֥וּ יַחְדָּֽו׃ הַֽנֶּחֱמָדִ֗ים יאמִ֭זָּהָב וּמִפַּ֣ז רָ֑ב וּמְתוּקִ֥ים מִ֝דְּבַ֗שׁ וְנֹ֣פֶת צוּפִֽים׃ גַּֽםיב־עַ֭בְדְּךָ נִזְהָ֣ר בָּהֶ֑ם בְּ֝שָׁמְרָ֗ם עֵ֣קֶב רָֽב׃ שְׁגִיא֥וֹת יגמִֽי־יָבִ֑ין מִֽנִּסְתָּר֥וֹת נַקֵּֽנִי׃ גַּ֤ם ידמִזֵּדִ֨ים ׀ חֲשֹׂ֬ךְ עַבְדֶּ֗ךָ אַֽל־יִמְשְׁלוּ־בִ֣י אָ֣ז אֵיתָ֑ם וְ֝נִקֵּ֗יתִי מִפֶּ֥שַֽׁע רָֽב׃ יִֽהְי֥וּ טולְרָצ֨וֹן ׀ אִמְרֵי־פִ֡י וְהֶגְי֣וֹן לִבִּ֣י לְפָנֶ֑יךָ יְ֝הוָ֗ה צוּרִ֥י וְגֹאֲלִֽי׃
לַמְנַצֵּ֗חַ אכמִזְמ֥וֹר לְדָוִֽד׃ יַֽעַנְךָ֣ ביְ֭הוָה בְּי֣וֹם צָרָ֑ה יְ֝שַׂגֶּבְךָ֗ שֵׁ֤ם ׀ אֱלֹהֵ֬י יַעֲקֹֽב׃ יִשְׁלַֽחג־עֶזְרְךָ֥ מִקֹּ֑דֶשׁ וּ֝מִצִּיּ֗וֹן יִסְעָדֶֽךָּ׃ יִזְכֹּ֥ר דכָּל־מִנְחֹתֶ֑ךָ וְעוֹלָתְךָ֖ יְדַשְּׁנֶ֣ה סֶֽלָה׃ יִֽתֶּןה־לְךָ֥ כִלְבָבֶ֑ךָ וְֽכָל־עֲצָתְךָ֥ יְמַלֵּֽא׃ נְרַנְּנָ֤ה ו׀ בִּ֘ישׁ֤וּעָתֶ֗ךָ וּבְשֵֽׁם־אֱלֹהֵ֥ינוּ נִדְגֹּ֑ל יְמַלֵּ֥א יְ֝הוָ֗ה כָּל־מִשְׁאֲלוֹתֶֽיךָ׃ עַתָּ֤ה זיָדַ֗עְתִּי כִּ֤י הוֹשִׁ֥יעַ ׀ יְהוָ֗ה מְשִׁ֫יח֥וֹ יַ֭עֲנֵהוּ מִשְּׁמֵ֣י קָדְשׁ֑וֹ בִּ֝גְבֻר֗וֹת יֵ֣שַׁע יְמִינֽוֹ׃ אֵ֣לֶּה חבָ֭רֶכֶב וְאֵ֣לֶּה בַסּוּסִ֑ים וַאֲנַ֓חְנוּ ׀ בְּשֵׁם־יְהוָ֖ה אֱלֹהֵ֣ינוּ נַזְכִּֽיר׃ הֵ֭מָּה טכָּרְע֣וּ וְנָפָ֑לוּ וַאֲנַ֥חְנוּ קַּ֝֗מְנוּ וַנִּתְעוֹדָֽד׃ יְהוָ֥ה יהוֹשִׁ֑יעָה הַ֝מֶּ֗לֶךְ יַעֲנֵ֥נוּ בְיוֹם־קָרְאֵֽנוּ׃
לַמְנַצֵּ֗חַ אכאמִזְמ֥וֹר לְדָוִֽד׃ יְֽהוָ֗ה בבְּעָזְּךָ֥ יִשְׂמַח־מֶ֑לֶךְ וּ֝בִישׁ֥וּעָתְךָ֗ מַה־יגיל יָּ֥גֶל מְאֹֽד׃ תַּאֲוַ֣ת גלִ֭בּוֹ נָתַ֣תָּה לּ֑וֹ וַאֲרֶ֥שֶׁת שְׂ֝פָתָ֗יו בַּל־מָנַ֥עְתָּ סֶּֽלָה׃ כִּֽיד־תְ֭קַדְּמֶנּוּ בִּרְכ֣וֹת ט֑וֹב תָּשִׁ֥ית לְ֝רֹאשׁ֗וֹ עֲטֶ֣רֶת פָּֽז׃ חַיִּ֤ים ה׀ שָׁאַ֣ל מִ֭מְּךָ נָתַ֣תָּה לּ֑וֹ אֹ֥רֶךְ יָ֝מִ֗ים עוֹלָ֥ם וָעֶֽד׃ גָּד֣וֹל וכְּ֭בוֹדוֹ בִּישׁוּעָתֶ֑ךָ ה֥וֹד וְ֝הָדָר תְּשַׁוֶּ֥ה עָלָֽיו׃ כִּֽיז־תְשִׁיתֵ֣הוּ בְרָכ֣וֹת לָעַ֑ד תְּחַדֵּ֥הוּ בְ֝שִׂמְחָ֗ה אֶת־פָּנֶֽיךָ׃ כִּֽיח־הַ֭מֶּלֶךְ בֹּטֵ֣חַ בַּיהוָ֑ה וּבְחֶ֥סֶד עֶ֝לְי֗וֹן בַּל־יִמּֽוֹט׃ תִּמְצָ֣א טיָ֭דְךָ לְכָל־אֹיְבֶ֑יךָ יְ֝מִֽינְךָ תִּמְצָ֥א שֹׂנְאֶֽיךָ׃ תְּשִׁיתֵ֤מוֹ י׀ כְּתַנּ֥וּר אֵשׁ֮ לְעֵ֪ת פָּ֫נֶ֥יךָ יְ֭הוָה בְּאַפּ֣וֹ יְבַלְּעֵ֑ם וְֽתֹאכְלֵ֥ם אֵֽשׁ׃ פִּ֭רְיָמוֹ יאמֵאֶ֣רֶץ תְּאַבֵּ֑ד וְ֝זַרְעָ֗ם מִבְּנֵ֥י אָדָֽם׃ כִּייב־נָט֣וּ עָלֶ֣יךָ רָעָ֑ה חָֽשְׁב֥וּ מְ֝זִמָּ֗ה בַּל־יוּכָֽלוּ׃ כִּ֭י יגתְּשִׁיתֵ֣מוֹ שֶׁ֑כֶם בְּ֝מֵֽיתָרֶ֗יךָ תְּכוֹנֵ֥ן עַל־פְּנֵיהֶֽם׃ ר֣וּמָה ידיְהוָ֣ה בְּעֻזֶּ֑ךָ נָשִׁ֥ירָה וּֽ֝נְזַמְּרָה גְּבוּרָתֶֽךָ׃
לַ֭מְנַצֵּחַ אכבעַל־אַיֶּ֥לֶת הַשַּׁ֗חַר מִזְמ֥וֹר לְדָוִֽד׃ אֵלִ֣י באֵ֭לִי לָמָ֣ה עֲזַבְתָּ֑נִי רָח֥וֹק מִֽ֝ישׁוּעָתִ֗י דִּבְרֵ֥י שַׁאֲגָתִֽי׃ אֱֽלֹהַ֗י גאֶקְרָ֣א י֭וֹמָם וְלֹ֣א תַעֲנֶ֑ה וְ֝לַ֗יְלָה וְֽלֹא־דֽוּמִיָּ֥ה לִֽי׃ וְאַתָּ֥ה דקָד֑וֹשׁ י֝וֹשֵׁ֗ב תְּהִלּ֥וֹת יִשְׂרָאֵֽל׃ בְּ֭ךָ הבָּטְח֣וּ אֲבֹתֵ֑ינוּ בָּ֝טְח֗וּ וַֽתְּפַלְּטֵֽמוֹ׃ אֵלֶ֣יךָ וזָעֲק֣וּ וְנִמְלָ֑טוּ בְּךָ֖ בָטְח֣וּ וְלֹא־בֽוֹשׁוּ׃ וְאָנֹכִ֣י זתוֹלַ֣עַת וְלֹא־אִ֑ישׁ חֶרְפַּ֥ת אָ֝דָ֗ם וּבְז֥וּי עָֽם׃ כָּלח־רֹ֭אַי יַלְעִ֣גוּ לִ֑י יַפְטִ֥ירוּ בְ֝שָׂפָ֗ה יָנִ֥יעוּ רֹֽאשׁ׃ גֹּ֣ל טאֶל־יְהוָ֣ה יְפַלְּטֵ֑הוּ יַ֝צִּילֵ֗הוּ כִּ֘י חָ֥פֵֽץ בּֽוֹ׃ כִּֽיי־אַתָּ֣ה גֹחִ֣י מִבָּ֑טֶן מַ֝בְטִיחִ֗י עַל־שְׁדֵ֥י אִמִּֽי׃ עָ֭לֶיךָ יאהָשְׁלַ֣כְתִּי מֵרָ֑חֶם מִבֶּ֥טֶן אִ֝מִּ֗י אֵ֣לִי אָֽתָּה׃ אַליב־תִּרְחַ֣ק מִ֭מֶּנִּי כִּי־צָרָ֣ה קְרוֹבָ֑ה כִּי־אֵ֥ין עוֹזֵֽר׃ סְ֭בָבוּנִי יגפָּרִ֣ים רַבִּ֑ים אַבִּירֵ֖י בָשָׁ֣ן כִּתְּרֽוּנִי׃ פָּצ֣וּ ידעָלַ֣י פִּיהֶ֑ם אַ֝רְיֵ֗ה טֹרֵ֥ף וְשֹׁאֵֽג׃ כַּמַּ֥יִם טונִשְׁפַּכְתִּי֮ וְהִתְפָּֽרְד֗וּ כָּֽל־עַצְמ֫וֹתָ֥י הָיָ֣ה לִ֭בִּי כַּדּוֹנָ֑ג נָ֝מֵ֗ס בְּת֣וֹךְ מֵעָֽי׃ יָ֘בֵ֤שׁ טזכַּחֶ֨רֶשׂ ׀ כֹּחִ֗י וּ֭לְשׁוֹנִי מֻדְבָּ֣ק מַלְקוֹחָ֑י וְֽלַעֲפַר־מָ֥וֶת תִּשְׁפְּתֵֽנִי׃ כִּ֥י יזסְבָב֗וּנִי כְּלָ֫בִ֥ים עֲדַ֣ת מְ֭רֵעִים הִקִּיפ֑וּנִי כָּ֝אֲרִ֗י יָדַ֥י וְרַגְלָֽי׃ אֲסַפֵּ֥ר יחכָּל־עַצְמוֹתָ֑י הֵ֥מָּה יַ֝בִּ֗יטוּ יִרְאוּ־בִֽי׃ יְחַלְּק֣וּ יטבְגָדַ֣י לָהֶ֑ם וְעַל־לְ֝בוּשִׁ֗י יַפִּ֥ילוּ גוֹרָֽל׃ וְאַתָּ֣ה כיְ֭הוָה אַל־תִּרְחָ֑ק אֱ֝יָלוּתִ֗י לְעֶזְרָ֥תִי חֽוּשָׁה׃ הַצִּ֣ילָה כאמֵחֶ֣רֶב נַפְשִׁ֑י מִיַּד־כֶּ֝֗לֶב יְחִידָתִֽי׃ ה֭וֹשִׁיעֵנִי כבמִפִּ֣י אַרְיֵ֑ה וּמִקַּרְנֵ֖י רֵמִ֣ים עֲנִיתָֽנִי׃ אֲסַפְּרָ֣ה כגשִׁמְךָ֣ לְאֶחָ֑י בְּת֖וֹךְ קָהָ֣ל אֲהַלְלֶֽךָּ׃ יִרְאֵ֤י כדיְהוָ֨ה ׀ הַֽלְל֗וּהוּ כָּל־זֶ֣רַע יַעֲקֹ֣ב כַּבְּד֑וּהוּ וְג֥וּרוּ מִ֝מֶּ֗נּוּ כָּל־זֶ֥רַע יִשְׂרָאֵֽל׃ כִּ֤י כהלֹֽא־בָזָ֨ה וְלֹ֪א שִׁקַּ֡ץ עֱנ֬וּת עָנִ֗י וְלֹא־הִסְתִּ֣יר פָּנָ֣יו מִמֶּ֑נּוּ וּֽבְשַׁוְּע֖וֹ אֵלָ֣יו שָׁמֵֽעַ׃ מֵ֥אִתְּךָ֗ כותְֽהִלָּ֫תִ֥י בְּקָהָ֥ל רָ֑ב נְדָרַ֥י אֲ֝שַׁלֵּ֗ם נֶ֣גֶד יְרֵאָֽיו׃ יֹאכְל֬וּ כזעֲנָוִ֨ים ׀ וְיִשְׂבָּ֗עוּ יְהַֽלְל֣וּ יְ֭הוָה דֹּ֣רְשָׁ֑יו יְחִ֖י לְבַבְכֶ֣ם לָעַֽד׃ יִזְכְּר֤וּ כח׀ וְיָשֻׁ֣בוּ אֶל־יְ֭הוָה כָּל־אַפְסֵי־אָ֑רֶץ וְיִֽשְׁתַּחֲו֥וּ לְ֝פָנֶ֗יךָ כָּֽל־מִשְׁפְּח֥וֹת גּוֹיִֽם׃ כִּ֣י כטלַ֭יהוָה הַמְּלוּכָ֑ה וּ֝מֹשֵׁ֗ל בַּגּוֹיִֽם׃ אָכְל֬וּ לוַיִּֽשְׁתַּחֲוּ֨וּ ׀ כָּֽל־דִּשְׁנֵי־אֶ֗רֶץ לְפָנָ֣יו יִ֭כְרְעוּ כָּל־יוֹרְדֵ֣י עָפָ֑ר וְ֝נַפְשׁ֗וֹ לֹ֣א חִיָּֽה׃ זֶ֥רַע לאיַֽעַבְדֶ֑נּוּ יְסֻפַּ֖ר לַֽאדֹנָ֣י לַדּֽוֹר׃ יָ֭בֹאוּ לבוְיַגִּ֣ידוּ צִדְקָת֑וֹ לְעַ֥ם נ֝וֹלָ֗ד כִּ֣י עָשָֽׂה׃
מִזְמ֥וֹר כגאלְדָוִ֑ד יְהוָ֥ה רֹ֝עִ֗י לֹ֣א אֶחְסָֽר׃ בִּנְא֣וֹת בדֶּ֭שֶׁא יַרְבִּיצֵ֑נִי עַל־מֵ֖י מְנֻח֣וֹת יְנַהֲלֵֽנִי׃ נַפְשִׁ֥י גיְשׁוֹבֵ֑ב יַֽנְחֵ֥נִי בְמַעְגְּלֵי־צֶ֝֗דֶק לְמַ֣עַן שְׁמֽוֹ׃ גַּ֤ם דכִּֽי־אֵלֵ֨ךְ בְּגֵ֪יא צַלְמָ֡וֶת לֹא־אִ֘ירָ֤א רָ֗ע כִּי־אַתָּ֥ה עִמָּדִ֑י שִׁבְטְךָ֥ וּ֝מִשְׁעַנְתֶּ֗ךָ הֵ֣מָּה יְנַֽחֲמֻֽנִי׃ תַּעֲרֹ֬ךְ הלְפָנַ֨י ׀ שֻׁלְחָ֗ן נֶ֥גֶד צֹרְרָ֑י דִּשַּׁ֖נְתָּ בַשֶּׁ֥מֶן רֹ֝אשִׁ֗י כּוֹסִ֥י רְוָיָֽה׃ אַ֤ךְ ו׀ ט֤וֹב וָחֶ֣סֶד יִ֭רְדְּפוּנִי כָּל־יְמֵ֣י חַיָּ֑י וְשַׁבְתִּ֥י בְּבֵית־יְ֝הוָ֗ה לְאֹ֣רֶךְ יָמִֽים׃
לְדָוִ֗ד אכדמִ֫זְמ֥וֹר לַֽ֭יהוָה הָאָ֣רֶץ וּמְלוֹאָ֑הּ תֵּ֝בֵ֗ל וְיֹ֣שְׁבֵי בָֽהּ׃ כִּיב־ה֭וּא עַל־יַמִּ֣ים יְסָדָ֑הּ וְעַל־נְ֝הָר֗וֹת יְכוֹנְנֶֽהָ׃ מִֽיג־יַעֲלֶ֥ה בְהַר־יְהוָ֑ה וּמִי־יָ֝קוּם בִּמְק֥וֹם קָדְשֽׁוֹ׃ נְקִ֥י דכַפַּ֗יִם וּֽבַר־לֵ֫בָ֥ב אֲשֶׁ֤ר ׀ לֹא־נָשָׂ֣א לַשָּׁ֣וְא נַפְשִׁ֑י וְלֹ֖א נִשְׁבַּ֣ע לְמִרְמָֽה׃ יִשָּׂ֣א הבְ֭רָכָה מֵאֵ֣ת יְהוָ֑ה וּ֝צְדָקָ֗ה מֵאֱלֹהֵ֥י יִשְׁעֽוֹ׃ זֶ֭ה ודּ֣וֹר דרשו דֹּרְשָׁ֑יו מְבַקְשֵׁ֨י פָנֶ֖יךָ יַעֲקֹ֣ב סֶֽלָה׃ שְׂא֤וּ זשְׁעָרִ֨ים ׀ רָֽאשֵׁיכֶ֗ם וְֽ֭הִנָּשְׂאוּ פִּתְחֵ֣י עוֹלָ֑ם וְ֝יָב֗וֹא מֶ֣לֶךְ הַכָּבֽוֹד׃ מִ֥י חזֶה֮ מֶ֤לֶךְ הַכָּ֫ב֥וֹד יְ֭הוָה עִזּ֣וּז וְגִבּ֑וֹר יְ֝הוָ֗ה גִּבּ֥וֹר מִלְחָמָֽה׃ שְׂא֤וּ טשְׁעָרִ֨ים ׀ רָֽאשֵׁיכֶ֗ם וּ֭שְׂאוּ פִּתְחֵ֣י עוֹלָ֑ם וְ֝יָבֹא מֶ֣לֶךְ הַכָּבֽוֹד׃ מִ֤י יה֣וּא זֶה֮ מֶ֤לֶךְ הַכָּ֫ב֥וֹד יְהוָ֥ה צְבָא֑וֹת ה֤וּא מֶ֖לֶךְ הַכָּב֣וֹד סֶֽלָה׃
לְדָוִ֡ד אכהאֵלֶ֥יךָ יְ֝הוָ֗ה נַפְשִׁ֥י אֶשָּֽׂא׃ אֱֽלֹהַ֗י בבְּךָ֣ בָ֭טַחְתִּי אַל־אֵב֑וֹשָׁה אַל־יַֽעַלְצ֖וּ אֹיְבַ֣י לִֽי׃ גַּ֣ם גכָּל־קֹ֭וֶיךָ לֹ֣א יֵבֹ֑שׁוּ יֵ֝בֹ֗שׁוּ הַבּוֹגְדִ֥ים רֵיקָֽם׃ דְּרָכֶ֣יךָ דיְ֭הוָה הוֹדִיעֵ֑נִי אֹ֖רְחוֹתֶ֣יךָ לַמְּדֵֽנִי׃ הַדְרִ֘יכֵ֤נִי הבַאֲמִתֶּ֨ךָ ׀ וְֽלַמְּדֵ֗נִי כִּֽי־אַ֭תָּה אֱלֹהֵ֣י יִשְׁעִ֑י אוֹתְךָ֥ קִ֝וִּ֗יתִי כָּל־הַיּֽוֹם׃ זְכֹרו־רַחֲמֶ֣יךָ יְ֭הוָה וַחֲסָדֶ֑יךָ כִּ֖י מֵעוֹלָ֣ם הֵֽמָּה׃ חַטֹּ֤אות זנְעוּרַ֨י ׀ וּפְשָׁעַ֗י אַל־תִּ֫זְכֹּ֥ר כְּחַסְדְּךָ֥ זְכָר־לִי־אַ֑תָּה לְמַ֖עַן טוּבְךָ֣ יְהוָֽה׃ טוֹבח־וְיָשָׁ֥ר יְהוָ֑ה עַל־כֵּ֤ן יוֹרֶ֖ה חַטָּאִ֣ים בַּדָּֽרֶךְ׃ יַדְרֵ֣ךְ טעֲ֭נָוִים בַּמִּשְׁפָּ֑ט וִֽילַמֵּ֖ד עֲנָוִ֣ים דַּרְכּֽוֹ׃ כָּלי־אָרְח֣וֹת יְ֭הוָה חֶ֣סֶד וֶאֱמֶ֑ת לְנֹצְרֵ֥י בְ֝רִית֗וֹ וְעֵדֹתָֽיו׃ לְמַֽעַןיא־שִׁמְךָ֥ יְהוָ֑ה וְֽסָלַחְתָּ֥ לַ֝עֲוֺנִ֗י כִּ֣י רַב־הֽוּא׃ מִייב־זֶ֣ה הָ֭אִישׁ יְרֵ֣א יְהוָ֑ה י֝וֹרֶ֗נּוּ בְּדֶ֣רֶךְ יִבְחָֽר׃ נַ֭פְשׁוֹ יגבְּט֣וֹב תָּלִ֑ין וְ֝זַרְע֗וֹ יִ֣ירַשׁ אָֽרֶץ׃ ס֣וֹד ידיְ֭הוָה לִירֵאָ֑יו וּ֝בְרִית֗וֹ לְהוֹדִיעָֽם׃ עֵינַ֣י טותָּ֭מִיד אֶל־יְהוָ֑ה כִּ֤י הֽוּא־יוֹצִ֖יא מֵרֶ֣שֶׁת רַגְלָֽי׃ פְּנֵהטז־אֵלַ֥י וְחָנֵּ֑נִי כִּֽי־יָחִ֖יד וְעָנִ֣י אָֽנִי׃ צָר֣וֹת יזלְבָבִ֣י הִרְחִ֑יבוּ מִ֝מְּצֽוּקוֹתַ֗י הוֹצִיאֵֽנִי׃ רְאֵ֣ה יחעָ֭נְיִי וַעֲמָלִ֑י וְ֝שָׂ֗א לְכָל־חַטֹּאותָֽי׃ רְאֵֽהיט־אוֹיְבַ֥י כִּי־רָ֑בּוּ וְשִׂנְאַ֖ת חָמָ֣ס שְׂנֵאֽוּנִי׃ שָׁמְרָ֣ה כנַ֭פְשִׁי וְהַצִּילֵ֑נִי אַל־אֵ֝ב֗וֹשׁ כִּֽי־חָסִ֥יתִי בָֽךְ׃ תֹּםכא־וָיֹ֥שֶׁר יִצְּר֑וּנִי כִּ֝֗י קִוִּיתִֽיךָ׃ פְּדֵ֣ה כבאֱ֭לֹהִים אֶת־יִשְׂרָאֵ֑ל מִ֝כֹּ֗ל צָֽרוֹתָיו׃
לְדָוִ֨ד כוא׀ שָׁפְטֵ֤נִי יְהוָ֗ה כִּֽי־אֲ֭נִי בְּתֻמִּ֣י הָלַ֑כְתִּי וּבַיהוָ֥ה בָּ֝טַ֗חְתִּי לֹ֣א אֶמְעָֽד׃ בְּחָנֵ֣נִי ביְהוָ֣ה וְנַסֵּ֑נִי צרופה צָרְפָ֖ה כִלְיוֹתַ֣י וְלִבִּֽי׃ כִּֽיג־חַ֭סְדְּךָ לְנֶ֣גֶד עֵינָ֑י וְ֝הִתְהַלַּ֗כְתִּי בַּאֲמִתֶּֽךָ׃ לֹאד־יָ֭שַׁבְתִּי עִם־מְתֵי־שָׁ֑וְא וְעִ֥ם נַ֝עֲלָמִ֗ים לֹ֣א אָבֽוֹא׃ שָׂ֭נֵאתִי הקְהַ֣ל מְרֵעִ֑ים וְעִם־רְ֝שָׁעִ֗ים לֹ֣א אֵשֵֽׁב׃ אֶרְחַ֣ץ ובְּנִקָּי֣וֹן כַּפָּ֑י וַאֲסֹבְבָ֖ה אֶת־מִזְבַּחֲךָ֣ יְהוָֽה׃ לַ֭שְׁמִעַ זבְּק֣וֹל תּוֹדָ֑ה וּ֝לְסַפֵּ֗ר כָּל־נִפְלְאוֹתֶֽיךָ׃ יְֽהוָ֗ה חאָ֭הַבְתִּי מְע֣וֹן בֵּיתֶ֑ךָ וּ֝מְק֗וֹם מִשְׁכַּ֥ן כְּבוֹדֶֽךָ׃ אַלט־תֶּאֱסֹ֣ף עִם־חַטָּאִ֣ים נַפְשִׁ֑י וְעִם־אַנְשֵׁ֖י דָמִ֣ים חַיָּֽי׃ אֲשֶׁרי־בִּידֵיהֶ֥ם זִמָּ֑ה וִֽ֝ימִינָ֗ם מָ֣לְאָה שֹּֽׁחַד׃ וַ֭אֲנִי יאבְּתֻמִּ֥י אֵלֵ֗ךְ פְּדֵ֣נִי וְחָנֵּֽנִי׃ רַ֭גְלִי יבעָֽמְדָ֣ה בְמִישׁ֑וֹר בְּ֝מַקְהֵלִ֗ים אֲבָרֵ֥ךְ יְהוָֽה׃
לְדָוִ֨ד כזא׀ יְהוָ֤ה ׀ אוֹרִ֣י וְ֭יִשְׁעִי מִמִּ֣י אִירָ֑א יְהוָ֥ה מָֽעוֹז־חַ֝יַּ֗י מִמִּ֥י אֶפְחָֽד׃ בִּקְרֹ֤ב בעָלַ֨י ׀ מְרֵעִים֮ לֶאֱכֹ֪ל אֶת־בְּשָׂ֫רִ֥י צָרַ֣י וְאֹיְבַ֣י לִ֑י הֵ֖מָּה כָשְׁל֣וּ וְנָפָֽלוּ׃ אִםג־תַּחֲנֶ֬ה עָלַ֨י ׀ מַחֲנֶה֮ לֹֽא־יִירָ֪א לִ֫בִּ֥י אִם־תָּק֣וּם עָ֭לַי מִלְחָמָ֑ה בְּ֝זֹ֗את אֲנִ֣י בוֹטֵֽחַ׃ אַחַ֤ת ד׀ שָׁאַ֣לְתִּי מֵֽאֵת־יְהוָה֮ אוֹתָ֪הּ אֲבַ֫קֵּ֥שׁ שִׁבְתִּ֣י בְּבֵית־יְ֭הוָה כָּל־יְמֵ֣י חַיַּ֑י לַחֲז֥וֹת בְּנֹֽעַם־יְ֝הוָ֗ה וּלְבַקֵּ֥ר בְּהֵיכָלֽוֹ׃ כִּ֤י היִצְפְּנֵ֨נִי ׀ בְּסֻכֹּה֮ בְּי֪וֹם רָ֫עָ֥ה יַ֭סְתִּרֵנִי בְּסֵ֣תֶר אָהֳל֑וֹ בְּ֝צ֗וּר יְרוֹמְמֵֽנִי׃ וְעַתָּ֨ה ויָר֪וּם רֹאשִׁ֡י עַ֤ל אֹֽיְבַ֬י סְֽבִיבוֹתַ֗י וְאֶזְבְּחָ֣ה בְ֭אָהֳלוֹ זִבְחֵ֣י תְרוּעָ֑ה אָשִׁ֥ירָה וַ֝אֲזַמְּרָ֗ה לַיהוָֽה׃ שְׁמַעז־יְהוָ֖ה קוֹלִ֥י אֶקְרָ֗א וְחָנֵּ֥נִי וַעֲנֵֽנִי׃ לְךָ֤ ח׀ אָמַ֣ר לִ֭בִּי בַּקְּשׁ֣וּ פָנָ֑י אֶת־פָּנֶ֖יךָ יְהוָ֣ה אֲבַקֵּֽשׁ׃ אַלט־תַּסְתֵּ֬ר פָּנֶ֨יךָ ׀ מִמֶּנִּי֮ אַֽל־תַּט־בְּאַ֗ף עַ֫בְדֶּ֥ךָ עֶזְרָתִ֥י הָיִ֑יתָ אַֽל־תִּטְּשֵׁ֥נִי וְאַל־תַּֽ֝עַזְבֵ֗נִי אֱלֹהֵ֥י יִשְׁעִֽי׃ כִּיי־אָבִ֣י וְאִמִּ֣י עֲזָב֑וּנִי וַֽיהוָ֣ה יַֽאַסְפֵֽנִי׃ ה֤וֹרֵ֥נִי יאיְהוָ֗ה דַּ֫רְכֶּ֥ךָ וּ֭נְחֵנִי בְּאֹ֣רַח מִישׁ֑וֹר לְ֝מַ֗עַן שׁוֹרְרָֽי׃ אַֽליב־תִּ֭תְּנֵנִי בְּנֶ֣פֶשׁ צָרָ֑י כִּ֥י קָֽמוּ־בִ֥י עֵֽדֵי־שֶׁ֝֗קֶר וִיפֵ֥חַ חָמָֽס׃ לׅׄוּלֵׅׄ֗אׅׄ יגהֶ֭אֱמַנְתִּי לִרְא֥וֹת בְּֽטוּב־יְהוָ֗ה בְּאֶ֣רֶץ חַיִּֽים׃ קַוֵּ֗ה ידאֶל־יְה֫וָ֥ה חֲ֭זַק וְיַאֲמֵ֣ץ לִבֶּ֑ךָ וְ֝קַוֵּ֗ה אֶל־יְהוָֽה׃
לְדָוִ֡ד אכחאֵ֘לֶ֤יךָ יְהוָ֨ה ׀ אֶקְרָ֗א צוּרִי֮ אַֽל־תֶּחֱרַ֪שׁ מִ֫מֶּ֥נִּי פֶּן־תֶּֽחֱשֶׁ֥ה מִמֶּ֑נִּי וְ֝נִמְשַׁ֗לְתִּי עִם־י֥וֹרְדֵי בֽוֹר׃ שְׁמַ֤ע בק֣וֹל תַּ֭חֲנוּנַי בְּשַׁוְּעִ֣י אֵלֶ֑יךָ בְּנָשְׂאִ֥י יָ֝דַ֗י אֶל־דְּבִ֥יר קָדְשֶֽׁךָ׃ אַלג־תִּמְשְׁכֵ֣נִי עִם־רְשָׁעִים֮ וְעִם־פֹּ֪עֲלֵ֫י אָ֥וֶן דֹּבְרֵ֣י שָׁ֭לוֹם עִם־רֵֽעֵיהֶ֑ם וְ֝רָעָ֗ה בִּלְבָבָֽם׃ תֶּןד־לָהֶ֣ם כְּפָעֳלָם֮ וּכְרֹ֪עַ מַֽעַלְלֵ֫יהֶ֥ם כְּמַעֲשֵׂ֣ה יְ֭דֵיהֶם תֵּ֣ן לָהֶ֑ם הָשֵׁ֖ב גְּמוּלָ֣ם לָהֶֽם׃ כִּ֤י הלֹ֤א יָבִ֡ינוּ אֶל־פְּעֻלֹּ֣ת יְ֭הוָה וְאֶל־מַעֲשֵׂ֣ה יָדָ֑יו יֶ֝הֶרְסֵ֗ם וְלֹ֣א יִבְנֵֽם׃ בָּר֥וּךְ ויְהוָ֑ה כִּי־שָׁ֝מַע ק֣וֹל תַּחֲנוּנָֽי׃ יְהוָ֤ה ז׀ עֻזִּ֥י וּמָגִנִּי֮ בּ֤וֹ בָטַ֥ח לִבִּ֗י וְֽנֶ֫עֱזָ֥רְתִּי וַיַּעֲלֹ֥ז לִבִּ֑י וּֽמִשִּׁירִ֥י אֲהוֹדֶֽנּוּ׃ יְהוָ֥ה חעֹֽז־לָ֑מוֹ וּמָ֘ע֤וֹז יְשׁוּע֖וֹת מְשִׁיח֣וֹ הֽוּא׃ הוֹשִׁ֤יעָה ט׀ אֶת־עַמֶּ֗ךָ וּבָרֵ֥ךְ אֶת־נַחֲלָתֶ֑ךָ וּֽרְעֵ֥ם וְ֝נַשְּׂאֵ֗ם עַד־הָעוֹלָֽם׃
מִזְמ֗וֹר אכטלְדָ֫וִ֥ד הָב֣וּ לַֽ֭יהוָה בְּנֵ֣י אֵלִ֑ים הָב֥וּ לַ֝יהוָ֗ה כָּב֥וֹד וָעֹֽז׃ הָב֣וּ בלַֽ֭יהוָה כְּב֣וֹד שְׁמ֑וֹ הִשְׁתַּחֲו֥וּ לַ֝יהוָ֗ה בְּהַדְרַת־קֹֽדֶשׁ׃ ק֥וֹל גיְהוָ֗ה עַל־הַ֫מָּ֥יִם אֵֽל־הַכָּב֥וֹד הִרְעִ֑ים יְ֝הוָ֗ה עַל־מַ֥יִם רַבִּֽים׃ קוֹלד־יְהוָ֥ה בַּכֹּ֑חַ ק֥וֹל יְ֝הוָ֗ה בֶּהָדָֽר׃ ק֣וֹל היְ֭הוָה שֹׁבֵ֣ר אֲרָזִ֑ים וַיְשַׁבֵּ֥ר יְ֝הוָ֗ה אֶת־אַרְזֵ֥י הַלְּבָנֽוֹן׃ וַיַּרְקִידֵ֥ם וכְּמוֹ־עֵ֑גֶל לְבָנ֥וֹן וְ֝שִׂרְיֹ֗ן כְּמ֣וֹ בֶן־רְאֵמִֽים׃ קוֹלז־יְהוָ֥ה חֹצֵ֗ב לַהֲב֥וֹת אֵֽשׁ׃ ק֣וֹל חיְ֭הוָה יָחִ֣יל מִדְבָּ֑ר יָחִ֥יל יְ֝הוָ֗ה מִדְבַּ֥ר קָדֵֽשׁ׃ ק֤וֹל טיְהוָ֨ה ׀ יְחוֹלֵ֣ל אַיָּלוֹת֮ וַֽיֶּחֱשֹׂ֪ף יְעָ֫ר֥וֹת וּבְהֵיכָל֑וֹ כֻּ֝לּ֗וֹ אֹמֵ֥ר כָּבֽוֹד׃ יְ֭הוָה ילַמַּבּ֣וּל יָשָׁ֑ב וַיֵּ֥שֶׁב יְ֝הוָ֗ה מֶ֣לֶךְ לְעוֹלָֽם׃ יְֽהוָ֗ה יאעֹ֭ז לְעַמּ֣וֹ יִתֵּ֑ן יְהוָ֓ה ׀ יְבָרֵ֖ךְ אֶת־עַמּ֣וֹ בַשָּׁלֽוֹם׃
מִזְמ֡וֹר אלשִׁיר־חֲנֻכַּ֖ת הַבַּ֣יִת לְדָוִֽד׃ אֲרוֹמִמְךָ֣ ביְ֭הוָה כִּ֣י דִלִּיתָ֑נִי וְלֹא־שִׂמַּ֖חְתָּ אֹיְבַ֣י לִֽי׃ יְהוָ֥ה גאֱלֹהָ֑י שִׁוַּ֥עְתִּי אֵ֝לֶ֗יךָ וַתִּרְפָּאֵֽנִי׃ יְֽהוָ֗ה דהֶֽעֱלִ֣יתָ מִן־שְׁא֣וֹל נַפְשִׁ֑י חִ֝יִּיתַ֗נִי מיורדי מִיָּֽרְדִי־בֽוֹר׃ זַמְּר֣וּ הלַיהוָ֣ה חֲסִידָ֑יו וְ֝הוֹד֗וּ לְזֵ֣כֶר קָדְשֽׁוֹ׃ כִּ֤י ורֶ֨גַע ׀ בְּאַפּוֹ֮ חַיִּ֪ים בִּרְצ֫וֹנ֥וֹ בָּ֭עֶרֶב יָלִ֥ין בֶּ֗כִי וְלַבֹּ֥קֶר רִנָּֽה׃ וַ֭אֲנִי זאָמַ֣רְתִּי בְשַׁלְוִ֑י בַּל־אֶמּ֥וֹט לְעוֹלָֽם׃ יְֽהוָ֗ה חבִּרְצוֹנְךָ֮ הֶעֱמַ֪דְתָּה לְֽהַרְרִ֫י עֹ֥ז הִסְתַּ֥רְתָּ פָנֶ֗יךָ הָיִ֥יתִי נִבְהָֽל׃ אֵלֶ֣יךָ טיְהוָ֣ה אֶקְרָ֑א וְאֶל־אֲ֝דֹנָ֗י אֶתְחַנָּֽן׃ מַהי־בֶּ֥צַע בְּדָמִי֮ בְּרִדְתִּ֪י אֶ֫ל־שָׁ֥חַת הֲיוֹדְךָ֥ עָפָ֑ר הֲיַגִּ֥יד אֲמִתֶּֽךָ׃ שְׁמַעיא־יְהוָ֥ה וְחָנֵּ֑נִי יְ֝הוָה הֱֽיֵה־עֹזֵ֥ר לִֽי׃ הָפַ֣כְתָּ יבמִסְפְּדִי֮ לְמָח֪וֹל לִ֥י פִּתַּ֥חְתָּ שַׂקִּ֑י וַֽתְּאַזְּרֵ֥נִי שִׂמְחָֽה׃ לְמַ֤עַן יג׀ יְזַמֶּרְךָ֣ כָ֭בוֹד וְלֹ֣א יִדֹּ֑ם יְהוָ֥ה אֱ֝לֹהַ֗י לְעוֹלָ֥ם אוֹדֶֽךָּ׃
לַמְנַצֵּ֗חַ אלאמִזְמ֥וֹר לְדָוִֽד׃ בְּךָ֖ ביְהוָ֣ה חָ֭סִיתִי אַל־אֵב֣וֹשָׁה לְעוֹלָ֑ם בְּצִדְקָתְךָ֥ פַלְּטֵֽנִי׃ הַטֵּ֤ה גאֵלַ֨י ׀ אָזְנְךָ֮ מְהֵרָ֪ה הַצִּ֫ילֵ֥נִי הֱיֵ֤ה לִ֨י ׀ לְֽצוּר־מָ֭עוֹז לְבֵ֥ית מְצוּד֗וֹת לְהוֹשִׁיעֵֽנִי׃ כִּֽיד־סַלְעִ֣י וּמְצוּדָתִ֣י אָ֑תָּה וּלְמַ֥עַן שִׁ֝מְךָ֗ תַּֽנְחֵ֥נִי וּֽתְנַהֲלֵֽנִי׃ תּוֹצִיאֵ֗נִי המֵרֶ֣שֶׁת ז֭וּ טָ֣מְנוּ לִ֑י כִּֽי־אַ֝תָּה מָֽעוּזִּֽי׃ בְּיָדְךָ֮ ואַפְקִ֪יד ר֫וּחִ֥י פָּדִ֖יתָה אוֹתִ֥י יְהוָ֗ה אֵ֣ל אֱמֶֽת׃ שָׂנֵ֗אתִי זהַשֹּׁמְרִ֥ים הַבְלֵי־שָׁ֑וְא וַ֝אֲנִ֗י אֶל־יְהוָ֥ה בָּטָֽחְתִּי׃ אָגִ֥ילָה חוְאֶשְׂמְחָ֗ה בְּחַ֫סְדֶּ֥ךָ אֲשֶׁ֣ר רָ֭אִיתָ אֶת־עָנְיִ֑י יָ֝דַ֗עְתָּ בְּצָר֥וֹת נַפְשִֽׁי׃ וְלֹ֣א טהִ֭סְגַּרְתַּנִי בְּיַד־אוֹיֵ֑ב הֶֽעֱמַ֖דְתָּ בַמֶּרְחָ֣ב רַגְלָֽי׃ חָנֵּ֥נִי ייְהוָה֮ כִּ֤י צַ֫ר־לִ֥י עָשְׁשָׁ֖ה בְכַ֥עַס עֵינִ֗י נַפְשִׁ֥י וּבִטְנִֽי׃ כִּ֤י יאכָל֪וּ בְיָג֡וֹן חַיַּי֮ וּשְׁנוֹתַ֪י בַּאֲנָ֫חָ֥ה כָּשַׁ֣ל בַּעֲוֺנִ֣י כֹחִ֑י וַעֲצָמַ֥י עָשֵֽׁשׁוּ׃ מִכָּליב־צֹרְרַ֨י הָיִ֪יתִי חֶרְפָּ֡ה וְלִשֲׁכֵנַ֨י ׀ מְאֹד֮ וּפַ֪חַד לִֽמְיֻדָּ֫עָ֥י רֹאַ֥י בַּח֑וּץ נָדְד֥וּ מִמֶּֽנִּי׃ נִ֭שְׁכַּחְתִּי יגכְּמֵ֣ת מִלֵּ֑ב הָ֝יִ֗יתִי כִּכְלִ֥י אֹבֵֽד׃ כִּ֤י ידשָׁמַ֨עְתִּי ׀ דִּבַּ֥ת רַבִּים֮ מָג֪וֹר מִסָּ֫בִ֥יב בְּהִוָּסְדָ֣ם יַ֣חַד עָלַ֑י לָקַ֖חַת נַפְשִׁ֣י זָמָֽמוּ׃ וַאֲנִ֤י טו׀ עָלֶ֣יךָ בָטַ֣חְתִּי יְהוָ֑ה אָ֝מַ֗רְתִּי אֱלֹהַ֥י אָֽתָּה׃ בְּיָדְךָ֥ טזעִתֹּתָ֑י הַצִּ֘ילֵ֤נִי מִיַּד־א֝וֹיְבַ֗י וּמֵרֹדְפָֽי׃ הָאִ֣ירָה יזפָ֭נֶיךָ עַל־עַבְדֶּ֑ךָ ה֖וֹשִׁיעֵ֣נִי בְחַסְדֶּֽךָ׃ יְֽהוָ֗ה יחאַל־אֵ֭בוֹשָׁה כִּ֣י קְרָאתִ֑יךָ יֵבֹ֥שׁוּ רְ֝שָׁעִ֗ים יִדְּמ֥וּ לִשְׁאֽוֹל׃ תֵּ֥אָלַ֗מְנָה יטשִׂפְתֵ֫י שָׁ֥קֶר הַדֹּבְר֖וֹת עַל־צַדִּ֥יק עָתָ֗ק בְּגַאֲוָ֥ה וָבֽוּז׃ מָ֤ה כרַֽב־טוּבְךָ֮ אֲשֶׁר־צָפַ֪נְתָּ לִּֽירֵ֫אֶ֥יךָ פָּ֭עַלְתָּ לַחֹסִ֣ים בָּ֑ךְ נֶ֝֗גֶד בְּנֵ֣י אָדָם׃ תַּסְתִּירֵ֤ם כא׀ בְּסֵ֥תֶר פָּנֶיךָ֮ מֵֽרֻכְסֵ֫י אִ֥ישׁ תִּצְפְּנֵ֥ם בְּסֻכָּ֗ה מֵרִ֥יב לְשֹׁנֽוֹת׃ בָּר֥וּךְ כביְהוָ֑ה כִּ֥י הִפְלִ֘יא חַסְדּ֥וֹ לִ֝֗י בְּעִ֣יר מָצֽוֹר׃ וַאֲנִ֤י כג׀ אָ֘מַ֤רְתִּי בְחָפְזִ֗י נִגְרַזְתִּי֮ מִנֶּ֪גֶד עֵ֫ינֶ֥יךָ אָכֵ֗ן שָׁ֭מַעְתָּ ק֥וֹל תַּחֲנוּנַ֗י בְּשַׁוְּעִ֥י אֵלֶֽיךָ׃ אֶֽהֱב֥וּ כדאֶת־יְהוָ֗ה כָּֽל־חֲסִ֫ידָ֥יו אֱ֭מוּנִים נֹצֵ֣ר יְהוָ֑ה וּמְשַׁלֵּ֥ם עַל־יֶ֝֗תֶר עֹשֵׂ֥ה גַאֲוָֽה׃ חִ֭זְקוּ כהוְיַאֲמֵ֣ץ לְבַבְכֶ֑ם כָּל־הַ֝מְיַחֲלִ֗ים לַיהוָֽה׃
לְדָוִ֗ד אלבמַ֫שְׂכִּ֥יל אַשְׁרֵ֥י נְֽשׂוּי־פֶּ֗שַׁע כְּס֣וּי חֲטָאָֽה׃ אַ֥שְֽׁרֵי באָדָ֗ם לֹ֤א יַחְשֹׁ֬ב יְהוָ֣ה ל֣וֹ עָוֺ֑ן וְאֵ֖ין בְּרוּח֣וֹ רְמִיָּה׃ כִּֽיג־הֶ֭חֱרַשְׁתִּי בָּל֣וּ עֲצָמָ֑י בְּ֝שַׁאֲגָתִ֗י כָּל־הַיּֽוֹם׃ כִּ֤י ד׀ יוֹמָ֣ם וָלַיְלָה֮ תִּכְבַּ֥ד עָלַ֗י יָ֫דֶ֥ךָ נֶהְפַּ֥ךְ לְשַׁדִּ֑י בְּחַרְבֹ֖נֵי קַ֣יִץ סֶֽלָה׃ חַטָּאתִ֨י האוֹדִ֪יעֲךָ֡ וַעֲוֺ֘נִ֤י לֹֽא־כִסִּ֗יתִי אָמַ֗רְתִּי אוֹדֶ֤ה עֲלֵ֣י פְ֭שָׁעַי לַיהוָ֑ה וְאַתָּ֨ה נָ֘שָׂ֤אתָ עֲוֺ֖ן חַטָּאתִ֣י סֶֽלָה׃ עַלו־זֹ֡את יִתְפַּלֵּ֬ל כָּל־חָסִ֨יד ׀ אֵלֶיךָ֮ לְעֵ֪ת מְ֫צֹ֥א רַ֗ק לְ֭שֵׁטֶף מַ֣יִם רַבִּ֑ים אֵ֝לָ֗יו לֹ֣א יַגִּֽיעוּ׃ אַתָּ֤ה ז׀ סֵ֥תֶר לִי֮ מִצַּ֪ר תִּ֫צְּרֵ֥נִי רָנֵּ֥י פַלֵּ֑ט תְּס֖וֹבְבֵ֣נִי סֶֽלָה׃ אַשְׂכִּֽילְךָ֨ ח׀ וְֽאוֹרְךָ֗ בְּדֶֽרֶךְ־ז֥וּ תֵלֵ֑ךְ אִֽיעֲצָ֖ה עָלֶ֣יךָ עֵינִֽי׃ אַלט־תִּֽהְי֤וּ ׀ כְּס֥וּס כְּפֶרֶד֮ אֵ֤ין הָ֫בִ֥ין בְּמֶֽתֶג־וָרֶ֣סֶן עֶדְי֣וֹ לִבְל֑וֹם בַּ֝֗ל קְרֹ֣ב אֵלֶֽיךָ׃ רַבִּ֥ים ימַכְאוֹבִ֗ים לָרָ֫שָׁ֥ע וְהַבּוֹטֵ֥חַ בַּיהוָ֑ה חֶ֝֗סֶד יְסוֹבְבֶֽנּוּ׃ שִׂמְח֬וּ יאבַֽיהוָ֣ה וְ֭גִילוּ צַדִּיקִ֑ים וְ֝הַרְנִ֗ינוּ כָּל־יִשְׁרֵי־לֵֽב׃
רַנְּנ֣וּ לגאצַ֭דִּיקִים בַּֽיהוָ֑ה לַ֝יְשָׁרִ֗ים נָאוָ֥ה תְהִלָּֽה׃ הוֹד֣וּ בלַיהוָ֣ה בְּכִנּ֑וֹר בְּנֵ֥בֶל עָ֝שׂ֗וֹר זַמְּרוּ־לֽוֹ׃ שִֽׁירוּג־ל֭וֹ שִׁ֣יר חָדָ֑שׁ הֵיטִ֥יבוּ נַ֝גֵּ֗ן בִּתְרוּעָֽה׃ כִּֽיד־יָשָׁ֥ר דְּבַר־יְהוָ֑ה וְכָל־מַ֝עֲשֵׂ֗הוּ בֶּאֱמוּנָֽה׃ אֹ֭הֵב הצְדָקָ֣ה וּמִשְׁפָּ֑ט חֶ֥סֶד יְ֝הוָ֗ה מָלְאָ֥ה הָאָֽרֶץ׃ בִּדְבַ֣ר ויְ֭הוָה שָׁמַ֣יִם נַעֲשׂ֑וּ וּבְר֥וּחַ פִּ֝֗יו כָּל־צְבָאָֽם׃ כֹּנֵ֣ס זכַּ֭נֵּד מֵ֣י הַיָּ֑ם נֹתֵ֖ן בְּאֹצָר֣וֹת תְּהוֹמֽוֹת׃ יִֽירְא֣וּ חמֵ֭יְהוָה כָּל־הָאָ֑רֶץ מִמֶּ֥נּוּ יָ֝ג֗וּרוּ כָּל־יֹשְׁבֵ֥י תֵבֵֽל׃ כִּ֤י טה֣וּא אָמַ֣ר וַיֶּ֑הִי הֽוּא־צִ֝וָּ֗ה וַֽיַּעֲמֹֽד׃ יְֽהוָ֗ה יהֵפִ֥יר עֲצַת־גּוֹיִ֑ם הֵ֝נִ֗יא מַחְשְׁב֥וֹת עַמִּֽים׃ עֲצַ֣ת יאיְ֭הוָה לְעוֹלָ֣ם תַּעֲמֹ֑ד מַחְשְׁב֥וֹת לִ֝בּ֗וֹ לְדֹ֣ר וָדֹֽר׃ אַשְׁרֵ֣י יבהַ֭גּוֹי אֲשֶׁר־יְהוָ֣ה אֱלֹהָ֑יו הָעָ֓ם ׀ בָּחַ֖ר לְנַחֲלָ֣ה לֽוֹ׃ מִ֭שָּׁמַיִם יגהִבִּ֣יט יְהוָ֑ה רָ֝אָ֗ה אֶֽת־כָּל־בְּנֵ֥י הָאָדָֽם׃ מִֽמְּכוֹןיד־שִׁבְתּ֥וֹ הִשְׁגִּ֑יחַ אֶ֖ל כָּל־יֹשְׁבֵ֣י הָאָֽרֶץ׃ הַיֹּצֵ֣ר טויַ֣חַד לִבָּ֑ם הַ֝מֵּבִ֗ין אֶל־כָּל־מַעֲשֵׂיהֶֽם׃ אֵֽיןטז־הַ֭מֶּלֶךְ נוֹשָׁ֣ע בְּרָב־חָ֑יִל גִּ֝בּ֗וֹר לֹֽא־יִנָּצֵ֥ל בְּרָב־כֹּֽחַ׃ שֶׁ֣קֶר יזהַ֭סּוּס לִתְשׁוּעָ֑ה וּבְרֹ֥ב חֵ֝יל֗וֹ לֹ֣א יְמַלֵּֽט׃ הִנֵּ֤ה יחעֵ֣ין יְ֭הוָה אֶל־יְרֵאָ֑יו לַֽמְיַחֲלִ֥ים לְחַסְדּֽוֹ׃ לְהַצִּ֣יל יטמִמָּ֣וֶת נַפְשָׁ֑ם וּ֝לְחַיּוֹתָ֗ם בָּרָעָֽב׃ נַ֭פְשֵׁנוּ כחִכְּתָ֣ה לַֽיהוָ֑ה עֶזְרֵ֖נוּ וּמָגִנֵּ֣נוּ הֽוּא׃ כִּיכא־ב֭וֹ יִשְׂמַ֣ח לִבֵּ֑נוּ כִּ֤י בְשֵׁ֖ם קָדְשׁ֣וֹ בָטָֽחְנוּ׃ יְהִֽיכב־חַסְדְּךָ֣ יְהוָ֣ה עָלֵ֑ינוּ כַּ֝אֲשֶׁ֗ר יִחַ֥לְנוּ לָֽךְ׃
לְדָוִ֗ד אלדבְּשַׁנּוֹת֣וֹ אֶת־טַ֭עְמוֹ לִפְנֵ֣י אֲבִימֶ֑לֶךְ וַֽ֝יְגָרֲשֵׁ֗הוּ וַיֵּלַֽךְ׃ אֲבָרֲכָ֣ה באֶת־יְהוָ֣ה בְּכָל־עֵ֑ת תָּ֝מִ֗יד תְּֽהִלָּת֥וֹ בְּפִֽי׃ בַּ֭יהוָה גתִּתְהַלֵּ֣ל נַפְשִׁ֑י יִשְׁמְע֖וּ עֲנָוִ֣ים וְיִשְׂמָֽחוּ׃ גַּדְּל֣וּ דלַיהוָ֣ה אִתִּ֑י וּנְרוֹמְמָ֖ה שְׁמ֣וֹ יַחְדָּֽו׃ דָּרַ֣שְׁתִּי האֶת־יְהוָ֣ה וְעָנָ֑נִי וּמִכָּל־מְ֝גוּרוֹתַ֗י הִצִּילָֽנִי׃ הִבִּ֣יטוּ ואֵלָ֣יו וְנָהָ֑רוּ וּ֝פְנֵיהֶ֗ם אַל־יֶחְפָּֽרוּ׃ זֶ֤ה זעָנִ֣י קָ֭רָא וַיהוָ֣ה שָׁמֵ֑עַ וּמִכָּל־צָ֝רוֹתָ֗יו הוֹשִׁיעֽוֹ׃ חֹנֶ֤ה חמַלְאַךְ־יְהוָ֓ה סָ֘בִ֤יב לִֽירֵאָ֗יו וַֽיְחַלְּצֵֽם׃ טַעֲמ֣וּ טוּ֭רְאוּ כִּי־ט֣וֹב יְהוָ֑ה אַֽשְׁרֵ֥י הַ֝גֶּ֗בֶר יֶחֱסֶה־בּֽוֹ׃ יְר֣אוּ יאֶת־יְהוָ֣ה קְדֹשָׁ֑יו כִּי־אֵ֥ין מַ֝חְס֗וֹר לִירֵאָֽיו׃ כְּ֭פִירִים יארָשׁ֣וּ וְרָעֵ֑בוּ וְדֹרְשֵׁ֥י יְ֝הוָ֗ה לֹא־יַחְסְר֥וּ כָל־טֽוֹב׃ לְֽכוּיב־בָ֭נִים שִׁמְעוּ־לִ֑י יִֽרְאַ֥ת יְ֝הוָ֗ה אֲלַמֶּדְכֶֽם׃ מִֽייג־הָ֭אִישׁ הֶחָפֵ֣ץ חַיִּ֑ים אֹהֵ֥ב יָ֝מִ֗ים לִרְא֥וֹת טֽוֹב׃ נְצֹ֣ר ידלְשׁוֹנְךָ֣ מֵרָ֑ע וּ֝שְׂפָתֶ֗יךָ מִדַּבֵּ֥ר מִרְמָֽה׃ ס֣וּר טומֵ֭רָע וַעֲשֵׂה־ט֑וֹב בַּקֵּ֖שׁ שָׁל֣וֹם וְרָדְפֵֽהוּ׃ עֵינֵ֣י טזיְ֭הוָה אֶל־צַדִּיקִ֑ים וְ֝אָזְנָ֗יו אֶל־שַׁוְעָתָֽם׃ פְּנֵ֣י יזיְ֭הוָה בְּעֹ֣שֵׂי רָ֑ע לְהַכְרִ֖ית מֵאֶ֣רֶץ זִכְרָֽם׃ צָעֲק֣וּ יחוַיהוָ֣ה שָׁמֵ֑עַ וּמִכָּל־צָ֝רוֹתָ֗ם הִצִּילָֽם׃ קָר֣וֹב יטיְ֭הוָה לְנִשְׁבְּרֵי־לֵ֑ב וְֽאֶת־דַּכְּאֵי־ר֥וּחַ יוֹשִֽׁיעַ׃ רַ֭בּוֹת כרָע֣וֹת צַדִּ֑יק וּ֝מִכֻּלָּ֗ם יַצִּילֶ֥נּוּ יְהוָֽה׃ שֹׁמֵ֥ר כאכָּל־עַצְמוֹתָ֑יו אַחַ֥ת מֵ֝הֵ֗נָּה לֹ֣א נִשְׁבָּֽרָה׃ תְּמוֹתֵ֣ת כברָשָׁ֣ע רָעָ֑ה וְשֹׂנְאֵ֖י צַדִּ֣יק יֶאְשָֽׁמוּ׃ פּוֹדֶ֣ה כגיְ֭הוָה נֶ֣פֶשׁ עֲבָדָ֑יו וְלֹ֥א יֶ֝אְשְׁמ֗וּ כָּֽל־הַחֹסִ֥ים בּֽוֹ׃
לְדָוִ֨ד להא׀ רִיבָ֣ה יְ֭הוָה אֶת־יְרִיבַ֑י לְ֝חַ֗ם אֶת־לֹֽחֲמָֽי׃ הַחֲזֵ֣ק במָגֵ֣ן וְצִנָּ֑ה וְ֝ק֗וּמָה בְּעֶזְרָתִֽי׃ וְהָ֘רֵ֤ק גחֲנִ֣ית וּ֭סְגֹר לִקְרַ֣את רֹדְפָ֑י אֱמֹ֥ר לְ֝נַפְשִׁ֗י יְֽשֻׁעָתֵ֥ךְ אָֽנִי׃ יֵבֹ֣שׁוּ דוְיִכָּלְמוּ֮ מְבַקְשֵׁ֪י נַ֫פְשִׁ֥י יִסֹּ֣גוּ אָח֣וֹר וְיַחְפְּר֑וּ חֹ֝שְׁבֵ֗י רָעָתִֽי׃ יִֽהְי֗וּ הכְּמֹ֥ץ לִפְנֵי־ר֑וּחַ וּמַלְאַ֖ךְ יְהוָ֣ה דּוֹחֶֽה׃ יְֽהִיו־דַרְכָּ֗ם חֹ֥שֶׁךְ וַחֲלַקְלַקּ֑וֹת וּמַלְאַ֥ךְ יְ֝הוָ֗ה רֹדְפָֽם׃ כִּֽיז־חִנָּ֣ם טָֽמְנוּ־לִ֭י שַׁ֣חַת רִשְׁתָּ֑ם חִ֝נָּ֗ם חָפְר֥וּ לְנַפְשִֽׁי׃ תְּבוֹאֵ֣הוּ חשׁוֹאָה֮ לֹֽא־יֵ֫דָ֥ע וְרִשְׁתּ֣וֹ אֲשֶׁר־טָמַ֣ן תִּלְכְּד֑וֹ בְּ֝שׁוֹאָ֗ה יִפָּל־בָּֽהּ׃ וְ֭נַפְשִׁי טתָּגִ֣יל בַּיהוָ֑ה תָּ֝שִׂישׂ בִּישׁוּעָתֽוֹ׃ כָּ֥ל יעַצְמוֹתַ֨י ׀ תֹּאמַרְנָה֮ יְהוָ֗ה מִ֥י כָ֫מ֥וֹךָ מַצִּ֣יל עָ֭נִי מֵחָזָ֣ק מִמֶּ֑נּוּ וְעָנִ֥י וְ֝אֶבְי֗וֹן מִגֹּזְלֽוֹ׃ יְ֭קוּמוּן יאעֵדֵ֣י חָמָ֑ס אֲשֶׁ֥ר לֹא־יָ֝דַ֗עְתִּי יִשְׁאָלֽוּנִי׃ יְשַׁלְּמ֣וּנִי יברָ֭עָה תַּ֥חַת טוֹבָ֗ה שְׁכ֣וֹל לְנַפְשִֽׁי׃ וַאֲנִ֤י יג׀ בַּחֲלוֹתָ֡ם לְב֬וּשִׁי שָׂ֗ק עִנֵּ֣יתִי בַצּ֣וֹם נַפְשִׁ֑י וּ֝תְפִלָּתִ֗י עַל־חֵיקִ֥י תָשֽׁוּב׃ כְּרֵֽעַיד־כְּאָ֣ח לִ֭י הִתְהַלָּ֑כְתִּי כַּאֲבֶל־אֵ֝֗ם קֹדֵ֥ר שַׁחֽוֹתִי׃ וּבְצַלְעִי֮ טושָׂמְח֪וּ וְֽנֶאֱ֫סָ֥פוּ נֶאֶסְפ֬וּ עָלַ֣י נֵ֭כִים וְלֹ֣א יָדַ֑עְתִּי קָֽרְע֥וּ וְלֹא־דָֽמּוּ׃ בְּ֭חַנְפֵי טזלַעֲגֵ֣י מָע֑וֹג חָרֹ֖ק עָלַ֣י שִׁנֵּֽימוֹ׃ אֲדֹנָי֮ יזכַּמָּ֪ה תִּ֫רְאֶ֥ה הָשִׁ֣יבָה נַ֭פְשִׁי מִשֹּׁאֵיהֶ֑ם מִ֝כְּפִירִ֗ים יְחִידָתִֽי׃ א֭וֹדְךָ יחבְּקָהָ֣ל רָ֑ב בְּעַ֖ם עָצ֣וּם אֲהַֽלְלֶֽךָּ׃ אַֽליט־יִשְׂמְחוּ־לִ֣י אֹיְבַ֣י שֶׁ֑קֶר שֹׂנְאַ֥י חִ֝נָּ֗ם יִקְרְצוּ־עָֽיִן׃ כִּ֤י כלֹ֥א שָׁל֗וֹם יְדַ֫בֵּ֥רוּ וְעַ֥ל רִגְעֵי־אֶ֑רֶץ דִּבְרֵ֥י מִ֝רְמוֹת יַחֲשֹׁבֽוּן׃ וַיַּרְחִ֥יבוּ כאעָלַ֗י פִּ֫יהֶ֥ם אָ֭מְרוּ הֶאָ֣ח ׀ הֶאָ֑ח רָאֲתָ֥ה עֵינֵֽינוּ׃ רָאִ֣יתָה כביְ֭הוָה אַֽל־תֶּחֱרַ֑שׁ אֲ֝דֹנָ֗י אֲל־תִּרְחַ֥ק מִמֶּֽנִּי׃ הָעִ֣ירָה כגוְ֭הָקִיצָה לְמִשְׁפָּטִ֑י אֱלֹהַ֖י וַֽאדֹנָ֣י לְרִיבִֽי׃ שָׁפְטֵ֣נִי כדכְ֭צִדְקְךָ יְהוָ֥ה אֱלֹהָ֗י וְאַל־יִשְׂמְחוּ־לִֽי׃ אַלכה־יֹאמְר֣וּ בְ֭לִבָּם הֶאָ֣ח נַפְשֵׁ֑נוּ אַל־יֹ֝אמְר֗וּ בִּֽלַּעֲנֽוּהוּ׃ יֵ֘בֹ֤שׁוּ כווְיַחְפְּר֨וּ ׀ יַחְדָּו֮ שְׂמֵחֵ֪י רָעָ֫תִ֥י יִֽלְבְּשׁוּ־בֹ֥שֶׁת וּכְלִמָּ֑ה הַֽמַּגְדִּילִ֥ים עָלָֽי׃ יָרֹ֣נּוּ כזוְיִשְׂמְחוּ֮ חֲפֵצֵ֪י צִ֫דְקִ֥י וְיֹאמְר֣וּ תָ֭מִיד יִגְדַּ֣ל יְהוָ֑ה הֶ֝חָפֵ֗ץ שְׁל֣וֹם עַבְדּֽוֹ׃ וּ֭לְשׁוֹנִי כחתֶּהְגֶּ֣ה צִדְקֶ֑ךָ כָּל־הַ֝יּוֹם תְּהִלָּתֶֽךָ׃
לַמְנַצֵּ֬חַ לוא׀ לְעֶֽבֶד־יְהוָ֬ה לְדָוִֽד׃ נְאֻֽםב־פֶּ֣שַׁע לָ֭רָשָׁע בְּקֶ֣רֶב לִבִּ֑י אֵֽין־פַּ֥חַד אֱ֝לֹהִ֗ים לְנֶ֣גֶד עֵינָֽיו׃ כִּֽיג־הֶחֱלִ֣יק אֵלָ֣יו בְּעֵינָ֑יו לִמְצֹ֖א עֲוֺנ֣וֹ לִשְׂנֹֽא׃ דִּבְרֵיד־פִ֭יו אָ֣וֶן וּמִרְמָ֑ה חָדַ֖ל לְהַשְׂכִּ֣יל לְהֵיטִֽיב׃ אָ֤וֶן ה׀ יַחְשֹׁ֗ב עַֽל־מִשְׁכָּ֫ב֥וֹ יִ֭תְיַצֵּב עַל־דֶּ֣רֶךְ לֹא־ט֑וֹב רָ֝֗ע לֹ֣א יִמְאָֽס׃ יְ֭הוָה ובְּהַשָּׁמַ֣יִם חַסְדֶּ֑ךָ אֱ֝מֽוּנָתְךָ֗ עַד־שְׁחָקִֽים׃ צִדְקָֽתְךָ֨ ז׀ כְּֽהַרְרֵי־אֵ֗ל מִ֭שְׁפָּטֶךָ תְּה֣וֹם רַבָּ֑ה אָ֤דָֽם־וּבְהֵמָ֖ה תוֹשִׁ֣יעַ יְהוָֽה׃ מַהח־יָּקָ֥ר חַסְדְּךָ֗ אֱלֹ֫הִ֥ים וּבְנֵ֥י אָדָ֑ם בְּצֵ֥ל כְּ֝נָפֶ֗יךָ יֶחֱסָיֽוּן׃ יִ֭רְוְיֻן טמִדֶּ֣שֶׁן בֵּיתֶ֑ךָ וְנַ֖חַל עֲדָנֶ֣יךָ תַשְׁקֵֽם׃ כִּֽיי־עִ֭מְּךָ מְק֣וֹר חַיִּ֑ים בְּ֝אוֹרְךָ֗ נִרְאֶה־אֽוֹר׃ מְשֹׁ֣ךְ יאחַ֭סְדְּךָ לְיֹדְעֶ֑יךָ וְ֝צִדְקָֽתְךָ֗ לְיִשְׁרֵי־לֵֽב׃ אַליב־תְּ֭בוֹאֵנִי רֶ֣גֶל גַּאֲוָ֑ה וְיַד־רְ֝שָׁעִ֗ים אַל־תְּנִדֵֽנִי׃ שָׁ֣ם יגנָ֭פְלוּ פֹּ֣עֲלֵי אָ֑וֶן דֹּ֝ח֗וּ וְלֹא־יָ֥כְלוּ קֽוּם׃
לְדָוִ֨ד לזא׀ אַל־תִּתְחַ֥ר בַּמְּרֵעִ֑ים אַל־תְּ֝קַנֵּ֗א בְּעֹשֵׂ֥י עַוְלָֽה׃ כִּ֣י בכֶ֭חָצִיר מְהֵרָ֣ה יִמָּ֑לוּ וּכְיֶ֥רֶק דֶּ֝֗שֶׁא יִבּוֹלֽוּן׃ בְּטַ֣ח גבַּֽ֭יהוָה וַעֲשֵׂה־ט֑וֹב שְׁכָן־אֶ֝֗רֶץ וּרְעֵ֥ה אֱמוּנָֽה׃ וְהִתְעַנַּ֥ג דעַל־יְהוָ֑ה וְיִֽתֶּן־לְ֝ךָ֗ מִשְׁאֲלֹ֥ת לִבֶּֽךָ׃ גּ֣וֹל העַל־יְהוָ֣ה דַּרְכֶּ֑ךָ וּבְטַ֥ח עָ֝לָ֗יו וְה֣וּא יַעֲשֶֽׂה׃ וְהוֹצִ֣יא וכָא֣וֹר צִדְקֶ֑ךָ וּ֝מִשְׁפָּטֶ֗ךָ כַּֽצָּהֳרָֽיִם׃ דּ֤וֹם ז׀ לַיהוָה֮ וְהִתְח֪וֹלֵ֫ל ל֥וֹ אַל־תִּ֭תְחַר בְּמַצְלִ֣יחַ דַּרְכּ֑וֹ בְּ֝אִ֗ישׁ עֹשֶׂ֥ה מְזִמּֽוֹת׃ הֶ֣רֶף חמֵ֭אַף וַעֲזֹ֣ב חֵמָ֑ה אַל־תִּ֝תְחַ֗ר אַךְ־לְהָרֵֽעַ׃ כִּֽיט־מְ֭רֵעִים יִכָּרֵת֑וּן וְקֹוֵ֥י יְ֝הוָ֗ה הֵ֣מָּה יִֽירְשׁוּ־אָֽרֶץ׃ וְע֣וֹד ימְ֭עַט וְאֵ֣ין רָשָׁ֑ע וְהִתְבּוֹנַ֖נְתָּ עַל־מְקוֹמ֣וֹ וְאֵינֶֽנּוּ׃ וַעֲנָוִ֥ים יאיִֽירְשׁוּ־אָ֑רֶץ וְ֝הִתְעַנְּג֗וּ עַל־רֹ֥ב שָׁלֽוֹם׃ זֹמֵ֣ם יברָ֭שָׁע לַצַּדִּ֑יק וְחֹרֵ֖ק עָלָ֣יו שִׁנָּֽיו׃ אֲדֹנָ֥י יגיִשְׂחַק־ל֑וֹ כִּֽי־רָ֝אָ֗ה כִּֽי־יָבֹ֥א יוֹמֽוֹ׃ חֶ֤רֶב יד׀ פָּֽתְח֣וּ רְשָׁעִים֮ וְדָרְכ֪וּ קַ֫שְׁתָּ֥ם לְ֭הַפִּיל עָנִ֣י וְאֶבְי֑וֹן לִ֝טְב֗וֹחַ יִשְׁרֵי־דָֽרֶךְ׃ חַ֭רְבָּם טותָּב֣וֹא בְלִבָּ֑ם וְ֝קַשְּׁתוֹתָ֗ם תִּשָּׁבַֽרְנָה׃ טוֹבטז־מְ֭עַט לַצַּדִּ֑יק מֵ֝הֲמ֗וֹן רְשָׁעִ֥ים רַבִּֽים׃ כִּ֤י יזזְרוֹע֣וֹת רְ֭שָׁעִים תִּשָּׁבַ֑רְנָה וְסוֹמֵ֖ךְ צַדִּיקִ֣ים יְהוָֽה׃ יוֹדֵ֣עַ יחיְ֭הוָה יְמֵ֣י תְמִימִ֑ם וְ֝נַחֲלָתָ֗ם לְעוֹלָ֥ם תִּהְיֶֽה׃ לֹֽאיט־יֵ֭בֹשׁוּ בְּעֵ֣ת רָעָ֑ה וּבִימֵ֖י רְעָב֣וֹן יִשְׂבָּֽעוּ׃ כִּ֤י כרְשָׁעִ֨ים ׀ יֹאבֵ֗דוּ וְאֹיְבֵ֣י יְ֭הוָה כִּיקַ֣ר כָּרִ֑ים כָּל֖וּ בֶעָשָׁ֣ן כָּֽלוּ׃ לֹוֶ֣ה כארָ֭שָׁע וְלֹ֣א יְשַׁלֵּ֑ם וְ֝צַדִּ֗יק חוֹנֵ֥ן וְנוֹתֵֽן׃ כִּ֣י כבמְ֭בֹרָכָיו יִ֣ירְשׁוּ אָ֑רֶץ וּ֝מְקֻלָּלָ֗יו יִכָּרֵֽתוּ׃ מֵ֭יְהוָה כגמִֽצְעֲדֵי־גֶ֥בֶר כּוֹנָ֗נוּ וְדַרְכּ֥וֹ יֶחְפָּֽץ׃ כִּֽיכד־יִפֹּ֥ל לֹֽא־יוּטָ֑ל כִּֽי־יְ֝הוָ֗ה סוֹמֵ֥ךְ יָדֽוֹ׃ נַ֤עַר כה׀ הָיִ֗יתִי גַּם־זָ֫קַ֥נְתִּי וְֽלֹא־רָ֭אִיתִי צַדִּ֣יק נֶעֱזָ֑ב וְ֝זַרְע֗וֹ מְבַקֶּשׁ־לָֽחֶם׃ כָּלכו־הַ֭יּוֹם חוֹנֵ֣ן וּמַלְוֶ֑ה וְ֝זַרְע֗וֹ לִבְרָכָֽה׃ ס֣וּר כזמֵ֭רָע וַעֲשֵׂה־ט֗וֹב וּשְׁכֹ֥ן לְעוֹלָֽם׃ כִּ֤י כחיְהוָ֨ה ׀ אֹ֘הֵ֤ב מִשְׁפָּ֗ט וְלֹא־יַעֲזֹ֣ב אֶת־חֲ֭סִידָיו לְעוֹלָ֣ם נִשְׁמָ֑רוּ וְזֶ֖רַע רְשָׁעִ֣ים נִכְרָֽת׃ צַדִּיקִ֥ים כטיִֽירְשׁוּ־אָ֑רֶץ וְיִשְׁכְּנ֖וּ לָעַ֣ד עָלֶֽיהָ׃ פִּֽיל־צַ֭דִּיק יֶהְגֶּ֣ה חָכְמָ֑ה וּ֝לְשׁוֹנ֗וֹ תְּדַבֵּ֥ר מִשְׁפָּֽט׃ תּוֹרַ֣ת לאאֱלֹהָ֣יו בְּלִבּ֑וֹ לֹ֖א תִמְעַ֣ד אֲשֻׁרָיו׃ צוֹפֶ֣ה לברָ֭שָׁע לַצַּדִּ֑יק וּ֝מְבַקֵּ֗שׁ לַהֲמִיתוֹ׃ יְ֭הוָה לגלֹא־יַעַזְבֶ֣נּוּ בְיָד֑וֹ וְלֹ֥א יַ֝רְשִׁיעֶ֗נּוּ בְּהִשָּׁפְטֽוֹ׃ קַוֵּ֤ה לדאֶל־יְהוָ֨ה ׀ וּשְׁמֹ֬ר דַּרְכּ֗וֹ וִֽ֭ירוֹמִמְךָ לָרֶ֣שֶׁת אָ֑רֶץ בְּהִכָּרֵ֖ת רְשָׁעִ֣ים תִּרְאֶֽה׃ רָ֭אִיתִי להרָשָׁ֣ע עָרִ֑יץ וּ֝מִתְעָרֶ֗ה כְּאֶזְרָ֥ח רַעֲנָֽן׃ וַ֭יַּֽעֲבֹר לווְהִנֵּ֣ה אֵינֶ֑נּוּ וָֽ֝אֲבַקְשֵׁ֗הוּ וְלֹ֣א נִמְצָֽא׃ שְׁמָרלז־תָּ֭ם וּרְאֵ֣ה יָשָׁ֑ר כִּֽי־אַחֲרִ֖ית לְאִ֣ישׁ שָׁלֽוֹם׃ וּֽ֭פֹשְׁעִים לחנִשְׁמְד֣וּ יַחְדָּ֑ו אַחֲרִ֖ית רְשָׁעִ֣ים נִכְרָֽתָה׃ וּתְשׁוּעַ֣ת לטצַ֭דִּיקִים מֵיְהוָ֑ה מָֽ֝עוּזָּ֗ם בְּעֵ֣ת צָרָֽה׃ וַֽיַּעְזְרֵ֥ם מיְהוָ֗ה וַֽיְפַ֫לְּטֵ֥ם יְפַלְּטֵ֣ם מֵ֭רְשָׁעִים וְיוֹשִׁיעֵ֑ם כִּי־חָ֥סוּ בֽוֹ׃
מִזְמ֖וֹר לחאלְדָוִ֣ד לְהַזְכִּֽיר׃ יְֽהוָ֗ה באַל־בְּקֶצְפְּךָ֥ תוֹכִיחֵ֑נִי וּֽבַחֲמָתְךָ֥ תְיַסְּרֵֽנִי׃ כִּֽיג־חִ֭צֶּיךָ נִ֣חֲתוּ בִ֑י וַתִּנְחַ֖ת עָלַ֣י יָדֶֽךָ׃ אֵיןד־מְתֹ֣ם בִּ֭בְשָׂרִי מִפְּנֵ֣י זַעְמֶ֑ךָ אֵין־שָׁל֥וֹם בַּ֝עֲצָמַ֗י מִפְּנֵ֥י חַטָּאתִֽי׃ כִּ֣י העֲ֭וֺנֹתַי עָבְר֣וּ רֹאשִׁ֑י כְּמַשָּׂ֥א כָ֝בֵ֗ד יִכְבְּד֥וּ מִמֶּֽנִּי׃ הִבְאִ֣ישׁוּ ונָ֭מַקּוּ חַבּוּרֹתָ֑י מִ֝פְּנֵ֗י אִוַּלְתִּֽי׃ נַעֲוֵ֣יתִי זשַׁחֹ֣תִי עַד־מְאֹ֑ד כָּל־הַ֝יּ֗וֹם קֹדֵ֥ר הִלָּֽכְתִּי׃ כִּֽיח־כְ֭סָלַי מָלְא֣וּ נִקְלֶ֑ה וְאֵ֥ין מְ֝תֹ֗ם בִּבְשָׂרִֽי׃ נְפוּג֣וֹתִי טוְנִדְכֵּ֣יתִי עַד־מְאֹ֑ד שָׁ֝אַ֗גְתִּי מִֽנַּהֲמַ֥ת לִבִּֽי׃ אֲֽדֹנָי ינֶגְדְּךָ֥ כָל־תַּאֲוָתִ֑י וְ֝אַנְחָתִ֗י מִמְּךָ֥ לֹא־נִסְתָּֽרָה׃ לִבִּ֣י יאסְ֭חַרְחַר עֲזָבַ֣נִי כֹחִ֑י וְֽאוֹר־עֵינַ֥י גַּם־הֵ֝֗ם אֵ֣ין אִתִּֽי׃ אֹֽהֲבַ֨י יב׀ וְרֵעַ֗י מִנֶּ֣גֶד נִגְעִ֣י יַעֲמֹ֑דוּ וּ֝קְרוֹבַ֗י מֵרָחֹ֥ק עָמָֽדוּ׃ וַיְנַקְשׁ֤וּ יג׀ מְבַקְשֵׁ֬י נַפְשִׁ֗י וְדֹרְשֵׁ֣י רָ֭עָתִי דִּבְּר֣וּ הַוּ֑וֹת וּ֝מִרְמ֗וֹת כָּל־הַיּ֥וֹם יֶהְגּֽוּ׃ וַאֲנִ֣י ידכְ֭חֵרֵשׁ לֹ֣א אֶשְׁמָ֑ע וּ֝כְאִלֵּ֗ם לֹ֣א יִפְתַּח־פִּֽיו׃ וָאֱהִ֗י טוכְּ֭אִישׁ אֲשֶׁ֣ר לֹא־שֹׁמֵ֑עַ וְאֵ֥ין בְּ֝פִ֗יו תּוֹכָחֽוֹת׃ כִּֽיטז־לְךָ֣ יְהוָ֣ה הוֹחָ֑לְתִּי אַתָּ֥ה תַ֝עֲנֶ֗ה אֲדֹנָ֥י אֱלֹהָֽי׃ כִּֽייז־אָ֭מַרְתִּי פֶּן־יִשְׂמְחוּ־לִ֑י בְּמ֥וֹט רַ֝גְלִ֗י עָלַ֥י הִגְדִּֽילוּ׃ כִּֽייח־אֲ֭נִי לְצֶ֣לַע נָכ֑וֹן וּמַכְאוֹבִ֖י נֶגְדִּ֣י תָמִֽיד׃ כִּֽייט־עֲוֺנִ֥י אַגִּ֑יד אֶ֝דְאַ֗ג מֵֽחַטָּאתִֽי׃ וְֽ֭אֹיְבַי כחַיִּ֣ים עָצֵ֑מוּ וְרַבּ֖וּ שֹׂנְאַ֣י שָֽׁקֶר׃ וּמְשַׁלְּמֵ֣י כארָ֭עָה תַּ֣חַת טוֹבָ֑ה יִ֝שְׂטְנ֗וּנִי תַּ֣חַת רדופי רָֽדְפִי־טֽוֹב׃ אַלכב־תַּֽעַזְבֵ֥נִי יְהוָ֑ה אֱ֝לֹהַ֗י אַל־תִּרְחַ֥ק מִמֶּֽנִּי׃ ח֥וּשָׁה כגלְעֶזְרָתִ֑י אֲ֝דֹנָ֗י תְּשׁוּעָתִֽי׃
לַמְנַצֵּ֥חַ לטאלידיתון לִֽידוּת֗וּן מִזְמ֥וֹר לְדָוִֽד׃ אָמַ֗רְתִּי באֶֽשְׁמְרָ֣ה דְרָכַי֮ מֵחֲט֪וֹא בִלְשׁ֫וֹנִ֥י אֶשְׁמְרָ֥ה לְפִ֥י מַחְס֑וֹם בְּעֹ֖ד רָשָׁ֣ע לְנֶגְדִּֽי׃ נֶאֱלַ֣מְתִּי גד֭וּמִיָּה הֶחֱשֵׁ֣יתִי מִטּ֑וֹב וּכְאֵבִ֥י נֶעְכָּֽר׃ חַםד־לִבִּ֨י ׀ בְּקִרְבִּ֗י בַּהֲגִיגִ֥י תִבְעַר־אֵ֑שׁ דִּ֝בַּ֗רְתִּי בִּלְשֽׁוֹנִי׃ הוֹדִ֘יעֵ֤נִי היְהוָ֨ה ׀ קִצִּ֗י וּמִדַּ֣ת יָמַ֣י מַה־הִ֑יא אֵ֝דְעָ֗ה מֶה־חָדֵ֥ל אָֽנִי׃ הִנֵּ֤ה וטְפָח֨וֹת ׀ נָ֘תַ֤תָּה יָמַ֗י וְחֶלְדִּ֣י כְאַ֣יִן נֶגְדֶּ֑ךָ אַ֥ךְ כָּֽל־הֶ֥בֶל כָּל־אָ֝דָ֗ם נִצָּ֥ב סֶֽלָה׃ אַךְז־בְּצֶ֤לֶם ׀ יִֽתְהַלֶּךְ־אִ֗ישׁ אַךְ־הֶ֥בֶל יֶהֱמָי֑וּן יִ֝צְבֹּ֗ר וְֽלֹא־יֵדַ֥ע מִי־אֹסְפָֽם׃ וְעַתָּ֣ה חמַה־קִּוִּ֣יתִי אֲדֹנָ֑י תּ֝וֹחַלְתִּ֗י לְךָ֣ הִֽיא׃ מִכָּלט־פְּשָׁעַ֥י הַצִּילֵ֑נִי חֶרְפַּ֥ת נָ֝בָ֗ל אַל־תְּשִׂימֵֽנִי׃ נֶ֭אֱלַמְתִּי ילֹ֣א אֶפְתַּח־פִּ֑י כִּ֖י אַתָּ֣ה עָשִֽׂיתָ׃ הָסֵ֣ר יאמֵעָלַ֣י נִגְעֶ֑ךָ מִתִּגְרַ֥ת יָ֝דְךָ֗ אֲנִ֣י כָלִֽיתִי׃ בְּֽתוֹכָ֘ח֤וֹת יבעַל־עָוֺ֨ן ׀ יִסַּ֬רְתָּ אִ֗ישׁ וַתֶּ֣מֶס כָּעָ֣שׁ חֲמוּד֑וֹ אַ֤ךְ הֶ֖בֶל כָּל־אָדָ֣ם סֶֽלָה׃ שִֽׁמְעָ֥היג־תְפִלָּתִ֨י ׀ יְהוָ֡ה וְשַׁוְעָתִ֨י ׀ הַאֲזִינָה֮ אֶֽל־דִּמְעָתִ֗י אַֽל־תֶּ֫חֱרַ֥שׁ כִּ֤י גֵ֣ר אָנֹכִ֣י עִמָּ֑ךְ תּ֝וֹשָׁ֗ב כְּכָל־אֲבוֹתָֽי׃ הָשַׁ֣ע ידמִמֶּ֣נִּי וְאַבְלִ֑יגָה בְּטֶ֖רֶם אֵלֵ֣ךְ וְאֵינֶֽנִּי׃
לַ֝מְנַצֵּ֗חַ אמלְדָוִ֥ד מִזְמֽוֹר׃ קַוֺּ֣ה בקִוִּ֣יתִי יְהוָ֑ה וַיֵּ֥ט אֵ֝לַ֗י וַיִּשְׁמַ֥ע שַׁוְעָתִֽי׃ וַיַּעֲלֵ֤נִי ג׀ מִבּ֥וֹר שָׁאוֹן֮ מִטִּ֪יט הַיָּ֫וֵ֥ן וַיָּ֖קֶם עַל־סֶ֥לַע רַגְלַ֗י כּוֹנֵ֥ן אֲשֻׁרָֽי׃ וַיִּתֵּ֬ן דבְּפִ֨י ׀ שִׁ֥יר חָדָשׁ֮ תְּהִלָּ֪ה לֵֽאלֹ֫הֵ֥ינוּ יִרְא֣וּ רַבִּ֣ים וְיִירָ֑אוּ וְ֝יִבְטְח֗וּ בַּיהוָֽה׃ אַ֥שְֽׁרֵי ההַגֶּ֗בֶר אֲשֶׁר־שָׂ֣ם יְ֭הֹוָה מִבְטַח֑וֹ וְֽלֹא־פָנָ֥ה אֶל־רְ֝הָבִ֗ים וְשָׂטֵ֥י כָזָֽב׃ רַבּ֤וֹת ועָשִׂ֨יתָ ׀ אַתָּ֤ה ׀ יְהוָ֣ה אֱלֹהַי֮ נִֽפְלְאֹתֶ֥יךָ וּמַחְשְׁבֹתֶ֗יךָ אֵ֫לֵ֥ינוּ אֵ֤ין ׀ עֲרֹ֬ךְ אֵלֶ֗יךָ אַגִּ֥ידָה וַאֲדַבֵּ֑רָה עָ֝צְמ֗וּ מִסַּפֵּֽר׃ זֶ֤בַח זוּמִנְחָ֨ה ׀ לֹֽא־חָפַ֗צְתָּ אָ֭זְנַיִם כָּרִ֣יתָ לִּ֑י עוֹלָ֥ה וַ֝חֲטָאָ֗ה לֹ֣א שָׁאָֽלְתָּ׃ אָ֣ז חאָ֭מַרְתִּי הִנֵּה־בָ֑אתִי בִּמְגִלַּת־סֵ֝֗פֶר כָּת֥וּב עָלָֽי׃ לַֽעֲשֽׂוֹתט־רְצוֹנְךָ֣ אֱלֹהַ֣י חָפָ֑צְתִּי וְ֝ת֥וֹרָתְךָ֗ בְּת֣וֹךְ מֵעָֽי׃ בִּשַּׂ֤רְתִּי יצֶ֨דֶק ׀ בְּקָ֘הָ֤ל רָ֗ב הִנֵּ֣ה שְׂ֭פָתַי לֹ֣א אֶכְלָ֑א יְ֝הוָ֗ה אַתָּ֥ה יָדָֽעְתָּ׃ צִדְקָתְךָ֬ יאלֹא־כִסִּ֨יתִי ׀ בְּת֬וֹךְ לִבִּ֗י אֱמוּנָתְךָ֣ וּתְשׁוּעָתְךָ֣ אָמָ֑רְתִּי לֹא־כִחַ֥דְתִּי חַסְדְּךָ֥ וַ֝אֲמִתְּךָ֗ לְקָהָ֥ל רָֽב׃ אַתָּ֤ה יביְהוָ֗ה לֹא־תִכְלָ֣א רַחֲמֶ֣יךָ מִמֶּ֑נִּי חַסְדְּךָ֥ וַ֝אֲמִתְּךָ֗ תָּמִ֥יד יִצְּרֽוּנִי׃ כִּ֤י יגאָפְפ֥וּ־עָלַ֨י ׀ רָע֡וֹת עַד־אֵ֬ין מִסְפָּ֗ר הִשִּׂיג֣וּנִי עֲ֭וֺנֹתַי וְלֹא־יָכֹ֣לְתִּי לִרְא֑וֹת עָצְמ֥וּ מִשַּֽׂעֲר֥וֹת רֹ֝אשִׁ֗י וְלִבִּ֥י עֲזָבָֽנִי׃ רְצֵ֣ה ידיְ֭הוָה לְהַצִּילֵ֑נִי יְ֝הוָ֗ה לְעֶזְרָ֥תִי חֽוּשָׁה׃ יֵ֘בֹ֤שׁוּ טווְיַחְפְּר֨וּ ׀ יַחַד֮ מְבַקְשֵׁ֥י נַפְשִׁ֗י לִסְפּ֫וֹתָ֥הּ יִסֹּ֣גוּ אָ֭חוֹר וְיִכָּלְמ֑וּ חֲ֝פֵצֵ֗י רָעָתִֽי׃ יָ֭שֹׁמּוּ טזעַל־עֵ֣קֶב בָּשְׁתָּ֑ם הָאֹמְרִ֥ים לִ֝֗י הֶ֘אָ֥ח ׀ הֶאָֽח׃ יָ֘שִׂ֤ישׂוּ יזוְיִשְׂמְח֨וּ ׀ בְּךָ֗ כָּֽל־מְבַ֫קְשֶׁ֥יךָ יֹאמְר֣וּ תָ֭מִיד יִגְדַּ֣ל יְהוָ֑ה אֹֽ֝הֲבֵ֗י תְּשׁוּעָתֶֽךָ׃ וַאֲנִ֤י יח׀ עָנִ֣י וְאֶבְיוֹן֮ אֲדֹנָ֪י יַחֲשָׁ֫ב לִ֥י עֶזְרָתִ֣י וּמְפַלְטִ֣י אַ֑תָּה אֱ֝לֹהַ֗י אַל־תְּאַחַֽר׃
לַמְנַצֵּ֗חַ אמאמִזְמ֥וֹר לְדָוִֽד׃ אַ֭שְׁרֵי במַשְׂכִּ֣יל אֶל־דָּ֑ל בְּי֥וֹם רָ֝עָ֗ה יְֽמַלְּטֵ֥הוּ יְהוָֽה׃ יְהוָ֤ה ג׀ יִשְׁמְרֵ֣הוּ וִֽ֭יחַיֵּהוּ יאשר וְאֻשַּׁ֣ר בָּאָ֑רֶץ וְאַֽל־תִּ֝תְּנֵ֗הוּ בְּנֶ֣פֶשׁ אֹיְבָֽיו׃ יְֽהוָ֗ה דיִ֭סְעָדֶנּוּ עַל־עֶ֣רֶשׂ דְּוָ֑י כָּל־מִ֝שְׁכָּב֗וֹ הָפַ֥כְתָּ בְחָלְיֽוֹ׃ אֲֽנִיה־אָ֭מַרְתִּי יְהוָ֣ה חָנֵּ֑נִי רְפָאָ֥ה נַ֝פְשִׁ֗י כִּי־חָטָ֥אתִי לָֽךְ׃ אוֹיְבַ֗י ויֹאמְר֣וּ רַ֣ע לִ֑י מָתַ֥י יָ֝מ֗וּת וְאָבַ֥ד שְׁמֽוֹ׃ וְאִםז־בָּ֤א לִרְא֨וֹת ׀ שָׁ֤וְא יְדַבֵּ֗ר לִבּ֗וֹ יִקְבָּץ־אָ֥וֶן ל֑וֹ יֵצֵ֖א לַח֣וּץ יְדַבֵּֽר׃ יַ֗חַד חעָלַ֣י יִ֭תְלַחֲשׁוּ כָּל־שֹׂנְאָ֑י עָלַ֓י ׀ יַחְשְׁב֖וּ רָעָ֣ה לִֽי׃ דְּֽבַרט־בְּ֭לִיַּעַל יָצ֣וּק בּ֑וֹ וַאֲשֶׁ֥ר שָׁ֝כַ֗ב לֹא־יוֹסִ֥יף לָקֽוּם׃ גַּםי־אִ֤ישׁ שְׁלוֹמִ֨י ׀ אֲשֶׁר־בָּטַ֣חְתִּי ב֭וֹ אוֹכֵ֣ל לַחְמִ֑י הִגְדִּ֖יל עָלַ֣י עָקֵֽב׃ וְאַתָּ֤ה יאיְהוָ֗ה חָנֵּ֥נִי וַהֲקִימֵ֑נִי וַֽאֲשַׁלְּמָ֥ה לָהֶֽם׃ בְּזֹ֣את יביָ֭דַעְתִּי כִּֽי־חָפַ֣צְתָּ בִּ֑י כִּ֤י לֹֽא־יָרִ֖יעַ אֹיְבִ֣י עָלָֽי׃ וַאֲנִ֗י יגבְּ֭תֻמִּי תָּמַ֣כְתָּ בִּ֑י וַתַּצִּיבֵ֖נִי לְפָנֶ֣יךָ לְעוֹלָֽם׃ בָּ֘ר֤וּךְ ידיְהוָ֨ה ׀ אֱלֹ֘הֵ֤י יִשְׂרָאֵ֗ל מֵֽ֭הָעוֹלָם וְעַ֥ד הָעוֹלָ֗ם אָ֘מֵ֥ן ׀ וְאָמֵֽן׃
ELSŐ1 KÖNYV : A kegyesek boldogsága. Az istentelenek boldogtalansága.Boldog1 ember az, a ki a hitetleneknek tanácsokon nem jár, és a bűnöksöknek útjokon nem áll, és a csúfolóknak székekben nem ül : Hanem2 az Úr törvényében vagyon az ő gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. Mert3 ollyan mint a folyóvizek mellett plántáltatott termő fa, melly az ő gyümölcsét megadja idejekorán, és a mellynek levele meg nem hervad ; és minden cselekedte jó szerencsés lészen. Negy4 úgy a hitetlenek ; hanem lésznek mint a polyva, mellyet a szél ide s tova hány. Annakokáért5 a hitetlenek meg nem állhatnak az ítéletben : sem a bűnösök az igazaknak Gyülekezetekben. Mert6 tudja az Úr az igazaknak útjokat ; a hitetleneknek pedig útjok elvész. Jövendölés2 a Krisztus országáról és ellenségei felett való diadaláról.Miért1 dühösködnek a Pogányok, és a népek miért gondolnak hijábavalókat ? A2 földnek Királyai öszvegyülnek, és a Fejedelmek tanácsot tartanak egyetemben az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen, ezt mondván : Szaggassuk3 el az ő köteleket, és rázzuk le rólunk az ő igájokat ! A4 ki lakozik az egekben neveti, az Úr megcsúfolja őket. Akkor5 szól az ő haragjában nékik, és búsulásában megrettenti őket, ezt mondván : Én6 pedig választottam az én Királyomat Sionon az én szent hegyemen. Megbeszélem7 az Úrnak dekrétomát, ki ezt mondá nékem : Én Fiam vagy te, én ma szültelek tégedet. Kérjed8 tőlem, és adom néked a Pogányokat örökségűl, és a földnek határait néked birodalmúl. Megrontod9 őket vasvesszővel, és mint a cserépedényt megtöröd őket. Most10 azért ti Királyok legyetek eszesek ; ti földnek Bírái tanuljatok ! Szolgáljatok11 az Úrnak félelemben, és örüljetek néki rttegésben. Csókolgassátok12 e Fiat, hogy meg ne haragudjék, és elvesszetek a ti útatokban ; mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mind azok, kik bíznak ő benne ! Bizalom3 Istenben minden ellenséggel szemben.Dávidnak1 Zsoltára, midőn futna az ő fija előtt Absolon előtt. Uram,2 melly igen megsokasodtak az én ellenségim ! melly sokan vagynak az én ellenem támadók ! sokan3 mondják az én lelkem felől : Nincsen néki semmi szabadulása az Istentől, Sélah. Te4 pedig, óh Uram, nékem paizsom vagy, én dicsőségem vagy, és felmagasztalod az én fejemet. Én5 felszóval az Úrhoz kiáltottam, és meghallgatott engemet az ő szentségének hegyéről. Én6 lefekszem, elaluszom, és felkelek ; mert az Úr oltalmaz engemet. Nem7 félek sok ezer néptől, melly minden felől megkörnykezett engemet. Kelj8 fel Uram, tarts meg engemet én Istenem, és verd azczúl minden ellenségimet, az istenteleneknek fogaikat rontsd öszve. Az9 Úré a szabadítás ; a te népeden legyen a te áldásod ! Sélah. Dávid4 esteli imája, tele bízó hittel az ellenségekkel szemben. Isten megszégyeníti a jó barátok kishitűségét.Dávid1 Zsoltára az Éneklőmesternek adatott a Neginóthra. Mikor2 kiáltok, hallgass meg engemet, én igazságomnak Istene, a nyomorúságban vídámíts meg engemet ; könyörülj rajtam, és hallgasd meg az én könyörgésemet ? Embereknek3 fijai ! meddig lészen az én dicsőségem gyalázatban ? meddig szeretitek a hívságot, és keresitek a hazugságo ? Sélah. De4 legyen tudtotokra, hogy magának választott az Úr engemet, kinek kedves vagyok : Az Úr meghallgat engemet, mikor könyörgök néki. Haragudjatok,5 de ne vétkezzetek, szóljatok szíveitekben, a ti ágyasházatokban, de legyetek csendességben, Sélah. Áldozzatok6 igazságnak áldozatját, és bízzatok az Úrban. Sokan7 mondják : Kicsoda mívelheti azt, hogy valaha jót lássunk ? De te Uram, mutasd meg nékünk a te orczádnak világát ; És8 így nagyobb örömet adsz az én szívemben, hogy nem mint mikor az ő borok és búzájok megsokasodnak. Békességben9 lefekszem egyetemben és elaluszom ; mert te Uram egyedűl adsz nékem bátorságos lakást. Dávid5 reggeli imája, tele bizalommal, hogy az igazságos Isten megsegíti őt istentelen ellenségei ellen.Dávid1 Zsoltára az Éneklőmesternek adatott a Nékhilótra. Uram,2 az én beszédemet vedd füleidbe : értsd meg az én gondolatimat. Figyelmezzél3 az én kiáltásomnak szavára, én Királyom és én Istenem ; mert én nékik könyörgök ! Uram,4 hamar hallgasd meg az én szómat, minden dolgaim előtt készítem magamat te hozzád, és várom a te segítségedet ; Mert5 nem olly Isten vagy te, ki gyönyörködjél a hitetlenségben : nem lakik te nálad a gonosz. Nem6 állnak meg a te szemeid előtt a kevélyek : és gyűlölsz minden gonosz cselekedőket. Elveszted7 a kik hazugságot szólnak : a vérszopó és álnok embert gyűlöli az Úr. Én8 pedig a te jóvoltodnak sokaságában bízván, megek bé a te hőzadba, és könyörgök a te szent templomodban, a te félelmedben. Uram9 igazgass engemet a te igazságodban az én ellenségimért ; igazgassad előttema te útadat ; Mert10 nincsen az ő szájokban igazság, szívek merő álnokság, torkok megnyilt koporsó, nyelvekkel hízelkednek. Ítéld11 meg, óh Isten, őket, hogy csalatkozzanak meg az ő tanácsokban : az ő hamisságoknak sokaságáért vesd el őket ; mert engedetlenek te ellened. És12 örülnek mindnyájan, a kik bíznak te benned, mind örökké vígadnak, a kiket megoltalmazsz, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedeet ; Mert13 te Uram, megáldod az igazat, a te jóvoltoddal mintegy paizzsal körűlvészed őtet. Bűnbánati6 ének testi és lelki szenvedések közt. Reménység az Úr segedelmében.Dávidnak1 Zsoltára, az Éneklőmesternek adatott a nyolczhúrú Neginóthra. Uram,2 a te búsulásodban ne feddj meg engemet, és a te haragodban ne ostorozz engemeet. Könyörülj3 rajtam Uram : mert erőtelen vagyok : gyógyíts meg engemet Uram ; mert megháborodtak az én csontaim ! És4 az én lelkem igen megháborodott ; de te, óh Uram, míglen ! Térj5 hozzám Uram, mentsd ki az én lelkemet, szabadíts meg engemet a te irgalmasságodért ; Mert6 nincsen te felőled a halálban emlékezet ; a koporsóban kicsoda mond néked dícséretet ? Elfáradtam7 fohászkodásimban, megmostam minden éjjel az én ágyamat, és könyhullatásimmal megöntöztem nyoszolyámat. Elhervadott8 orczám a szomorúság miatt, megvénhedett minden elleségim miatt. Menjetek9 el tőlem mindnyájan, kik álnokságot cselekesztek ; mert meghallgatta az Úr az én siralmimnak szavát ! Meghallgatta10 az Úr az én könyörgésemet ; az Úr bévette az én esedezésemet. Piruljanak11 meg és igen háboríttassanak meg minden ellenségim ; hátratérjenek és hirtelen szégyenüljenek meg. Az7 igazságos Isten megmenti az igaz-szívű Dávidot az igazságtalan ellenség ellen.Dávidnak1 Siggájónia, mellyet mondott az Úrnak, a Benjáminita Kús beszédére. Én2 Uram Istenem ! te benned vetem reménységemet ; oltalmazz meg engemet minden háborgatóim ellen ; és szabadíts meg engemet. Hogy3 el ne ragadja mint egy oroszlán az én életemet, élszaggassa, és ne legyen, ki megszabadítson. Én4 Uram Istenem ? ha cselekedtem ezt, ha vagyon hamisság az én kezeimben. Ha5 gonosszal voltam az én velem békével lakozónak ; és ha megfosztottam ellenségemet ok nélkűl : Bátor6 üldözze ellenségem az én lelkemet, megfogja és földre tapodja az én életemet ; és az én dicsőségemet porrá tegye. Sélah. Kelj7 fel, Uram, a te haragodban, és magasztaltassál fel az én ellenségimnek dühösségek ellen és serkenj fel mellettem az ítéletért, mellyet parancsoltál ; Hogy8 a népeknek seregek körűl vegyen tégedet, és azért felmagasztaltassál. Az9 Úr megítéli a népeket : Ítélj meg Uram engemet ! az én igazságom és ártatlanságom szerint fizess nékem ! Szünjék10 meg, kérlek, a hitetleneknek gonoszságok, és erősítsd meg az igazat ; mert te vagy a szíveknek és veséknek vizsgáló igaz Istene. Az11 én paizsom az Isten, ki megszabadítja az igazszívű embereket. Az12 Isten az igazat megőrzi ; és az erős Isten naponként haragszik. Ha13 meg nem tér a hitetlen, az ő fegyverét megélesítette, az ő kézívét megvonta, és elarányozta. És14 csinált magának hálálos fegyvereket ; az ő nyilati az üldözők ellen készítette. Ímé15 hamisságot gondol, háborúságra igyekezik, és hijábavalóságot cselekeszik. Vermet16 ásott és mélyen ásta azt ; de ő maga esett a verembe, mellyet ásott. Fordúl17 az ő munkája a maga fejére, és az ő tetejére száll az ő álnoksága. Dícsérem18 az Urat az ő igazsága szerintk, és éneklek a felséges Úr nevének ! Istennek8 a teremtésben nyilvánuló nagysága. Az emberfiának alacsonysága és méltósága.Dávid1 Zsoltára az Éneklőmesternek adatott a Gittitre. Mi2 Urunk Istenünk, melly igen csudálatos a te neved az egész földön, ki a te dicsőségedet az egek felett magasztaltad ! A3 kicsinyeknek és csecsszopóknak szájok által erősítettted meg a te hatalmadat a te ellenségidért, hogy megrontsad az ellenséget, és a bosszúállót. Mikor4 látom a te egeidet, a te kezednek munkáit, a holdat és a csillagokat, mellyeket te teremtettél ; akkor így gondolkodom. Micsoda5 az ember, hogy megemlékezzel róla ? vagy az embernek fija, hogy meglátogatod őtet ? Noha6 őtet valamennyire kisebbé teremtetted az Angyaloknál : mindazáltal dicsőséggel és tisztességgel megékesíteted őtet : Tetted7 őtet minden te kezeidnek munkáin úrrá, mindeneket vetettél az ő lábai alá : Juhokat8 és minden barmokat, még a mezei vadakat is. Az9 égi madarakat, és a tengernek halait ; és a mellyek átlaljárják a tengernek ösvényit. Mi10 Urunk Istenünk, melly igen dicsősége a te neved az egész földön ! Hálaének9 az ellenségtől lett szabadulásért és további segítség kérése.Dávid1 Zsoltára az Éneklőmesternek adatott a Múthlabénre, s a t. Dícsérem2 az Urat teljes szívemmel ; hirdetem minden csudatételidet. Örvendezek3 és örülök te benned, dícséretet mondok, óh felséges Isten, a te nevednek : Hogy4 az én ellenségim hátat adtak, megütköztek és elvesztek a te orczád elől. Hogy5 az én ítéletemet és ügyemet véghez vitted : ültél az ítélőszékben, mint igaz Bíró. Megfeddetted6 a Pogányokat ; elvesztetted a hitetlent ; az ő neveket minden ha és mind örökké eltörlötted. Az7 ellenségnek pusztítási mindenestől fogva megszüntek : az ő városit elrontád é ? és az ő emlékezetek velek egyetembe elveszett é ? Az8 Úr pedig örökké ül, és az ő székit késziti az ítéletre. És9 ő megítéli e világot igazságban ; és a népeknek törvényt mond tökéletességben. És10 lészen az Úr a megnyomoríttatottnak felmagasztalás és idejekorán való segítsége a nyomoruságos időkben. Annakokáért11 te benned bíznak, a kik esmérik a te nevedet ; mert el nem hagyod azokat, a kik tégedet keresnek, Uram ! Mondjátok12 dícséretet az Úrnak, ki Sionban lakik ; hirdessétek a népek között az ő jeles cselekedetit ; Mert13 kikeresi a véreket, azokról megemlékezik ; nem felejtkezik el a szegényeknek kiáltásokról. Könyörülj14 rajtam Uram, lásd meg nyomorúságomat ; mellyet szenvedekellenségimtől ; ki megszabadítasz engemet a halálnak kapuiból ; Hogy15 hirdessen minden te dícséretedet a Sion leányának kapuiban, örüljek a te szabadításodban. Bémerültek16 a Pogányok a verembe, mellyet ástak ; a hálóban, mellyet elrejtettek, megakadott lábok. Megesmértetett17 az Úr az ítéletből, mellyet cselekedett ; a hitetlen az ő kezének munkájával megkötöztetett. Elmélkedésre való dolog. Sélah. Térjenek18 a hitetlenek a földbe ; minden népek, kik elfelejtkeznek az Istenről ; Mert19 nem lészen mind örökké feledékenységben a szegény ; a nyomorultaknak reménységek nem mind örökké vész el. Kelj20 fel Uram, ne vegyen hatalmat a halandó ember ; ítéltessenek meg a Pogányok te előtted. Rettentsd21 meg Uram őket, hogy esmérjék meg a Pogányok, hogy ők halandó emberek. Sélah. Panasz,10 hogy az ellenség kevélységével szembe késik az Isten segedelme, és könyörgés az elnyomottak megmentéséért.Uram,1 miért állasz távol ? miért rejted el magadat kellete korán a mi nyomorúságinkban ? Kevélységben2 a hitetlen háborgatja a szegényt : fogattassanak meg az ő tanácsokban, mellyeket gondoltak : Mert3 dicsekesik a hitetlen az ő lelkének kívánságaiban ; és a fősvény áldván ő magát, káromolja az Urat. A4 hitetlen az ő haragjának kevélysége miatt nem tudakozik ; minden ő gondolati ezek, hogy nincsen Isten ! Az5 ő útai minden időben szerencsések ; messze vettettek a te ítéletid az ő szeme elől : minden ő ellenségit csúfolja. Azt6 gondolja az ő szívében : Soha örökké meg nem indíttatom : mert nyvalya nélkűl lészek ! Kinek7 szája átkozódással rakva, csalárdságokkal és álnoksággal : az ő nyelve alatt ártalom és gonsozság vagyon. Az8 útczáknak szorosain leselkedik, a lesben megöli az ártatlant : az ő szemei vigyáznak a szegényre. Leselkedik9 titkon, mint az oroszlán a barlangban, hogy elragadja a szegényt ; elragadja a szegényt, mindőn az ő tőribe ejti őtet. Megrontja,10 levonja : és leveti a szegényeket az ő erejével. És11 mond az ő szívében : Elfelejtkezett az erős Isten ; elfordította az ő orczáját, és soha nem látja ezeket ? Kelj12 fel Uram, erős Isten emeld fel kezedet : ne felejtkezzél el a szegényekről. A13 hitetlen miért bosszantja az Istent ? mert azt mondja az ő szívében, hogy te meg ne keresed. Holott14 te ládot, mert mind az álnokságot s mind a fájdalmat nézed, hogy néki kezeddel megfizess : Te reád hagyattatott a szegény ; az árvának te lészesz segitője. Rontsd15 meg a hitetlennek és a gonosznak karját, annyira, hogyha keresik az ő istentelenségeket, meg ne találják. A16 Jehova uralkodik mindenha, és mind örökkön örökké : elvesznek a Pogánynépek az ő földéről. A17 szegényeknek kivánságokat meghallgatod Uram, megerősíted az ő szíveket, és füleiddel rájok figyelmezel. Hogy18 ítéletet tégy az árvának és a nyomorodottnak ; hogy többé ne kegyetlenkedjék a földből való ember. Ellenségeitől11 való szorongattatásai közt Dávid az Úrban bízik.Dávid1 Éneke, az Éneklőmesternek adatott. Az Úrban bízom hogy-hogy mondjátok tehát az én lelkemnek : Fuss a ti hegyetekre mint a madár ? Mert2 ímé a hitetlenek az ő ívjeket megvonták, nyilokat az idegbe vetették ; hogy lövöldözzék titkoon az igazszívű embereket. Mivelhogy3 még a fundamentomok is elrontattatnak : az igaz mit cselekedhetik ? Az4 Úr az ő szent templomában, az Úr széki az egekben vagyon ; az ő szemei néznek, és az ő szemei megpróbálják az embereknek fijaikat. Az5 Úr az igazat megpróbálja : a hitetlent pedig és a gonoszságnak szeretőjét gyűlöli az ő lelke. Bocsát6 a hitetlenekre elevenszeneket, tüzet és kénkövet : és megégető szelet, melly az ő pohároknak része ; Mert7 mivelhogy az Úr igaz, igazságot szeret ; az igazit látják az ő szemei. Panasz12 a kegyesek fogyása és az istentelenek elhatalmazása miatt. Bizalom az Isten segedelmében.Dávid1 Zsoltára adatott az Éneklőmesternek a Semithre. Tarts2 meg óh Uram, mert elfogyott a szent : mert elfogytak a hívek az embereknek fijaik közzűl. Hazugságot3 szól kiki az ő felebarátjának, hízelkedő ajakkal, kettős szívből szólnak. Vágja4 ki az Úr mind a hízelkedő ajakokat : és a kevély nyelveket. Kik5 ezt mondják : Nyelvünkkel mindent tehetünk, a mi ajakink mi velünk vagynak : s kicsoda nékünk Urunk ? A6 nyomorultaknak pusztíttatásokért és a szegényeknek fohászkodásokért, mindjárt felkelek, azt mondja az Úr ; megszabadítom azokat, kiket tőrbe ejtett az ellenség. Az7 Úrnak beszédi, tiszta beszédek, mint a földből csinált kohban megpróbáltatott és hétszer megtisztíttatott ezüst. Te,8 uram, tartsd meg őket : őrizd meg őket e nemzetségtől mind örökké, Mellyben9 köröskörűl járnaka gonoszok : mikor az embereknek alávalói felmagasztaltatnak. A13 késedelmező segítség után való vágy az ellenség nyomása alatt. Isten jóságába bízó remenység.Dávid1 Zsoltára, az Éneklőmesternek adatott. Uram,2 míglen felejtkezel el rólam mindenestől fogva, míglen rejted el a te orczádat tőlem ? Míglen3 tanácskozom az én lelkemben ? keresűségemet naponként míglen tartom szívemben ? míglen magasztaltatik fel ellenségem én rajtam ? Nézz4 reám, és hallgass meg engem én Uram Istenem ! világosítsd meg szemeimet ! ne aludjon el a halálban. Hogy5 valamikor ne mondhassa az én ellenségem ; meggyőztem őtet ; és az én háborgatóim ne örüljenek, ha megeséndem. Én6 pedig a te jóvoltodban bízom, örvendez az én szívem a te szabadításodban. Éneklek az Úrnak : mert jól tett velem. Fohász14 az embereknek általános romlottságából való megváltásért.Azt1 mondja a balgatag az ő szívében : Nincsen Isten. Megvesztek, utálatosokká lettek igyekeztekben, nincsen a ki jót cselekedjék. Az2 Úr a mennyből tekintett az embereknek fijaikra ; hogy meglássa ha vagyon é valaki értelems, és Istent kereső ; Mindnyájan3 elhajlottak, egyetemben hijábavalókká lettek, nincsen a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. Avagy4 nincsen é értelem a gonoszságnak minden cselekedőiben, hogy az én népemet megeszik, mint a kenyeret szokták megennei, és az Urat nem tisztelik ? Ott5 rettegnek rettegéssel ; mert az Isten az igazak nemzetségével vagyon. A6 szegénynek tanácsát megcsúfoljátok ; de az Úr néki reménysége. Vajha7 eljőne Sionból az Izráelnek Szabadítója : hogy mikor az Úr az ő népének foglyait megszabadítja, a Jákob örüljön, és az Izráel örvendezzen. Ki15 marad meg Istennél ?Dávidnak1 Zsoltára. Uram, kicsoda lakozik a te ságorodban ; és kicsoda nyugszik meg a te szent hegyeden ? A2 ki tökéletességben jár, igazságot cselekeszik : és igazságot szól az ő szívében : A3 ki nem rágalmaz nyelvével ; nem cselekeszik felebarátjának gonoszt ; és gyalázatot nem szerez felebarátjának. Kinek4 szeme előtt utálatos a gonsoz ; de az Urat félőket tiszteli : esküvését kárával is megállja, és meg nem változtatja. Pénzét5 nem adja uzsorára, és ajándékot az ártatlan ellen nem vészen. A ki ezeket cselekeszi, soha ki nem mozdúl ! Az16 Úr Szentének szép öröksége és halálból való kiszabadulása.Dávidnak1 Miktámja. Tarts meg engemet erős Isten : mert te benned bízom. Mondjad2 ezt az Úrnak én lelkem : Én Uram vagy te : jóllehet semmi jóm néked nem használhat ; Hanem3 a szenteknek kik e földön vagynak, és a becsületeseknek, kikben vagyonminden én gyönyörűségem. Megsokasodik4 azoknak bánatjok, kik máshoz sietnek : Nem áldozom azoknak véres áldozatjokkal : fel sem veszem azoknak neveket ajakimra. Az5 Úr az én örökségemnek és poharamnak része ; te tartod az én részemet. Az6 én sorsom esett nékem kies helyen, nyilván szép örökség jutott nékem. Áldom7 az Urat, ki nékem tanácsot dott : hogy még éjjel is tanítanak engemet az én belső tagjaim. Szüntelen8 az Úrra néztem ; mert jobbkezem felől vgyon, azért meg nem mozdíttatom. Annakokáért9 örűl az én szívem és örvendez az én dicsőségem : még az én testem is bátorságban nyugszik ; Mert10 nem hagyod az én lelkemet a koporsóban, és nem engeded, hogy a te szented rothadásra jusson. Te11 tanítasz meg engemet az életnek ösvényére ; elégséges öröm vagyon te előtted, és gyönyörűségek vagynak a te jobbod felől mindenkor. Az17 igaznak könyörgése a hatalmas és gazdag ellenségek álnokságától való szabadulásért.Halld1 meg Uram az én igazságomat ; figyelmezzél az én kiáltásomra ; hallgasd meg az én könyörgésemet, mellyben ninsen csalárdság. A2 te orczád elől jöjjön ki az én itéletem ! a te szemeid lássanak igazat. Megpróbáltad3 az én szívmet, meglátogattál éjjel : megpróbáltál engemet és semmit nem találtál ; elmém egyezett az én számmal. A4 mi néz az emberek cselekedetire, a te ajakidnak beszédéért megóvtam magamat a latornak ösvényitől. Igazgasd5 lépésimet a te ösvényidben ; hogy ki ne hágjanak az én lábaim. Én6 tégedet segítségűl hívlak : annakokáért hallgass meg engemet óh erős Isten ; hajtsd füleidet én hozzám, és hallgasd meg az én beszédemet. Mutasd7 meg a te csudálatos irgalmasságidat, ki megszabaditod a te benned bizókat azoktól, kik a te jobbod ellen támadnak. Őrizz8 meg engemet, mint szemed fényét : oltalmazz meg engemet a te szárnyaidnak árnyéka alatt ; A9 hitetleneknek orczájok előtt, kik engemet háborgatnak : az én ellenségim előtt, kik életemet halálra körűlvették. A10 kövérség elborította orczájokat ; szájokkal kevélyen szólottak. A11 mi útainkban most körűlvettek minket, és csak azt szemlélik, holott a földhöz ragaszthassanak. Hasonlók12 a préda szomjúhozó oroszlánhoz, és a barlangban ülő oroszlánkölyökhöz. Kelj13 fel Uram, és vedd eleit az ő orczájának ; vesd le őtet, szabadítsd meg az én életemet a hitetlentől, a te fegyvereddel. Az14 emberektől szabadíts meg a te kezeddel, Uram, e világnak emberitől, kiknek részek az életben vagyon, kiknek hasokat bétöltöd gazdagsággal : megelégítetnek magzatjokkal, és hagyják marhájokat az ő fijaiknak. Én15 pedig igazságban meglátom a te orczádat : megelégítettem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek ! Csodálatos18 szabadításért való hálaadás és bizalom az Istennek erős segedelmében.Az1 Éneklőmesternek adatott Dávidnak az Úr szolgájának háláadó Éneke, mellyet az Úrnak éneklett a napon ; mllyen megszabadította őtet az Úr minden ellenséginek kezekből, és a Saul kezéből. És2 monda : Teljes szívemből szeretlek téged Uram, én erőségem ! Az3 Úr én kősziklám és én váram és én szabadítóm ; Én erős Istenem, én erősségem, ő benne bízom ; én paizsom, és az én szabadulásomnak szarva, én felmagasztaltatásom ! A4 dícsérendő Urat midőn segítségűl hívtam ! az én ellenségimtől megoltalmaztattam. Körűlvettek5 volt engem a halálnak kötelei : és az álnok embereknek árvizei rettentnek vala engemet. A6 pokloknak kötelei körűlvettek volt engemet ; eőmet vették volt a halálnak tőrei ; Az7 én nyomorúságomban segítségűl hívtam az Urat, és kiáltottam az én Istenemnek : és meghallgatta szómat az ő templomából, és az én kiáltásom ő előtte jutott az ő füleibe. Megindult8 és reszketett a föld ; és a hegyeknek fundamentomi mégháborodtak és megindultak : mert felgerjedett az ő haragja. Füst9 jött ki az ő orrából, és emésztő tűz az ő szájából, és elvenszenek ő tőle. Felettünk10 bévonta az eget felhőkkel, és leszállott, és homály volt az ő lábai alatt. És11 vitetett a Kérubimokon, és repült a szeleknek szárnyain. Bévonta12 az ő sátorát setétséggel, az ő sátorát körűlvette setét vizekkel és sűrű felhőkkel. A13 fényesség miatt melly volt ő előtte, az ő sűrű felhői elmultak : kőeső és elevenszenek hövetkezének. És14 dörgött az égből az Úr, és a felséges Isten adta az ő szavát ; kőesőt és elevenszeneket. És15 kibocsátá az ő nyilait, és elszéleszté őket ; a villámásokat megsokasította, és megháborította őket. Akkor16 a vizeknek örvényi megláttatának, és kinyilatkozának a föld kerekséginek fundamentomi ; a te megfeddésed miatt, Uram, és a te orrod szelének fuvása miatt ! Bocsátott17 segítséget az égből, és felvett engemet, és kivont engemet a sok vizekből. Kiragadott18 engemet az én hatalmas ellenségim közzűl ; és az én gyűlölőim közzűl ; mert erősebbek voltak nálamnál. Előmet19 vették nékem az én veszedelmemnek napján : de az Úr volt nékem pálczám. Kivitt20 engemet tágas helyre, és kiragadott engemet ; mert jómat kívánja nékem. Megfizetett21 nékem az Úr az én igazságom szerint ; az én kezeimnek tisztasága szerint fizetett nékem. Mert22 megőriztem az Úrnak útait, és hitetlenűl nem szakadtam el az én Istenemtől. Minden23 ő itéleti előttem vagynak : és az ő parancsolatit nem hánytam el tőlem. És24 voltam tökéletes ő előtte : és megtartóztattam magamat az én bűneimtől. Azokáért25 megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint : az én kezeimnek tisztaságok szerint az ő szemei előtt. Az26 irgalmashoz te irgalmas vagy, és a tökéleteshez tökéletes vagy. A27 tisztával tiszta vagy, és a visszáshoz visszás vagy. Annakokáért28 te a nyomorodott népet megtartod ; de a kevélyeknek szemeiket megalázod. Mert29 te gyujtod meg az én szövétnekemet : az én Uram Istenem megvilágosítja az én setétségemet. Mert30 én te általad megyek által az ellenségnek táborán : és az én Istenem által megyek a kőfalakon által. Ennek31 az erős Istennek úta tökéletes : az Úrnak beszéde igen tiszta : paizsok &amp ; ő minden benne bízóknak ; Mert32 kicsoda Isten a Jehován kivűl, és kicsoda hatalmas a mi Istenünkön kivűl. Az33 erős Isten övedzett fel engemet erővel, és ő egyenesitette meg az én útamat. Ollyanokká34 tette lábaimat, mint a szarvasoknak lábaik : és az én váraimba állatott bé engemet. Ő35 tanitja az én kezeimet a harczra ; annyira, hogy az én karjaim által megromlana az aczél kézív. És36 adtad nékem a te szabadításodnak paizsát, és a te jobbkarod tartott engemet, és a te jóvoltod magasztalt fel engemet. Kiterjesztetted37 lépésimet én alattam ; és az én bokáim nem tátorgottak. Midőn38 ellenségimet kergettem megfogtam őket : és meg nem tértem, míg megemésztettem őket. Megvertem39 őket, és fel nem kelhetnek : elhullottak az én lábaim alatt ; Mert40 felövedzettél engemeet erővel a hadra : az ellenem támadókat alattam lenyomtad. Az41 én ellenségimnek nyakokat kezembe adtad : és az én gyűlölőimet elvesztettem. Kiáltottak,42 de nemvolt ki őket megszabadította volna ; az Úrhoz, de nem hallgatta meg őket. És43 apróra törtem őket mint a port a szél előtt ; és mint az útczákon lévő sárt letapodtam őket. Megszabadítottál44 engemet a népnek pártolásától  ; tettél engemet a Pogányoknak fejekké ; a mellynépet nem esmértem, az szolgál nékem. A45 kik csak meghallhattak is, engedtek nékem : és az idegenek fijai hazudtak nékem : Az46 idegen népek megepedtek, és reszkettek az ő hajlékokban. Él47 az Úr, és áldott az én kősziklám ; azért magasztaltassék fel az én szabadításomnak Istene ! Az48 erős Isten, ki én érettem bosszút áll ; és ki sok népet hozzám hódoltat. A49 ki megment engemet az én ellenségimtől ; sőt az ellenem támadók felett felmagasztalsz engemet ; az erőszakos embertől megszabadítasz engemet. Ennekokáért50 dícsérlek téged, Uram, a Pogányok között ; és a te nevednek éneklek. Mert51 az ő Királyát sokszor csudálatosképen megszabadította ; és az ő megkent Királyával Dáviddal irgalmasságot cselekedett, és az ő maradékával mind örökké. Isten19 dicsősége a természetben és az ő igéjében. Könyörgés bűnbocsánatért és bűn ellen való oltalomért.Dávid1 Zsoltára, az Éneklőmesternek adatott. Az2 egek hirdetik az erős Istennek dicsőségét és az ő kezeinek munkáját hirdei ama kiterjesztetett erősség. Az3 egymás után következő napok bőséggel prédikálják az ígét nékünk ; és az egymás után való éjszakák tanítnak bölcseségre. Nincsen4 beszédek nékik, sem igéjek : mégis meghallattatik az ő szavok. Minden5 földre kihat az ő zengések, és a föld kerekségének határira az ő beszédek. A6 napnak szerzett sátort az egekben, és az mintegy vőlegény kijövén az ő ágyasházából : siet mint egy erős futó férjfiú, az ő útának elvégezésére. Az7 ő kijövetele az égnek egyik végétől fogva, és az ő forgása annak másik végig vagyon : és nincs semmi, a mi elrejtezhetnék az ő melege előtt. Az8 Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket : az Úrnak tanúbizonyságtétele igaz, bölcseséget ád a kisdedeknek. Az9 Úrnak parancsolati igazak, megvidámítják a szívet : Az Úr parancsolatja tiszta, megvilágosítja a szemeket. Az10 Úr félelme tiszta, megmarad mind örökké : Az Úrnak itéleti igazmondás, mindenestől fogva igazak ! Kivánatosabbak11 az aranynál, még pedig a sok tiszta aranynál, és édesbek a méznél, még pedig a színméznél ! Még12 a te szolgád is megintetik azokból : és azoknak megtartóinak sok jutalmok vagyon. De13 kicsoda tudhatja a vétkeket ? Az én titkos bűneimtől tisztíts meg engemet ! Tartóztasd14 meg a te szolgádat a vakmerő bűnöktől, ne uralkodjanak én rajtam : akkor tökéletes lészek, és tiszta lészek sok vétkektől. Az15 én számnak beszédi és az én szívemnek gondolati legyenek a te kedved szerint valók te előtted, óh Uram, ki nékem erősségem és szabadítóm vagy ! A20 nép könyörgése királyáért háborús időben.Dávid1 Zsoltára az Éneklőmesternek adatott. Hallagasson2 meg tégedet az Úr, a te háborúságodnak napján ; és tegyen győzedelmessé a Jákób Istenének neve. Küldjön3 néked segítséget az ő szentséges helyéről : és a Sionból oltalmazzon meg tégedet. Emlékezzék4 meg minden te áldozatidról ; és a te egészen égőáldozatidat tegye kövérré. Cselekedjen5 veled a te kívánságod szerint, és minden te tanácsodat teljesítse meg ; Hogy6 örülhessünk a te szabadításodban, és a mi Istenünknek nevében zászlót emeljünk : Az Úr teljesítse meg minden te kérésidet ! Most7 esmérem, hogy megtartja az Úr az ő felkent Királyát, meghallgatja őtet az ő szent egeiből, az ő jobbkeze hatalmasan megszabadítja. Némellyek8 az ő szekereikben, némellyek az ő lovaikban bíznak, de mi a mi Urunknak Istenünknek nevéről emlékezünk meg. Ők9 meghanyatlottak és elestek : mi pedig felkeltünk és felegyenesedtünk. Uram,10 tarts meg minket : Ama Király hallgasson meg minket a napon, mellyben segítségűl hívjuk. Hálaének21 az Isten által a királynak adott jókért és győzelmekért.Dávid1 Zsoltára az Éneklőmesternek engedtetett. Uram2 a te erősségedben örűl a Király, és a te szabadításodban felette igen örvendez. Az3 ő szívének kivánságát megadtad néki, és az ő ajakinak kérését nem tagadtad meg ő tőle. Mert4 elővetted őtet a te javaidnak áldásival, és tettél az ő fejébe tiszta arany koronát. Életet5 kért te tőled, és adtál néki napoknak hosszúságit mind örökké és mind éltig. Nagy6 az ő dicsekedése a te megtartásodban ; fényességet és ékességet vetettél ő reá ; Mert7 vetetted ő reá mindenféle áldásidat mind örökké, megvidámítottad őtet a te színednek örömével. Mert8 a Király bízik az Úrban : azért bízván a magasságosnak jó kedvében, meg nem hanyatlik. Megtalálja9 a te kezed minden te ellenségidet, és a te jobbkezed megtalálja azokat, kik gyűlölnek tégedet. Olyanokká10 tészed őket, mint a tűznek kemenczéjét, a te haragodnak idején ; az Úr az ő haragjában elnyeli őket, és megemészti őket a tűz. Az11 ő gyümölcsöket e földről elveszted, és az ő magvokat, az embereknek fijai közzűl ; mert12 te ellened gonoszt végeztek és csalárdságot gondoltak, mellyet véghez nem vihetnek. Mert13 te őket czélul vetes, és megvonszod a te ívedet ő ellenek. Magasztaltassál14 fel, Uram, a te erősségedben ; énekeljünk és dícsérjük a te hatalmadat. Az22 Igaznak szenvedései és dicsősége (Krisztus szenvedéseiről szóló zsoltár).Dávid1 Zsoltára, az Éneklőmesternek adatott, az ajélet hasakhátra. Én2 erős Istenem, én erős Istenem  ! miért hagytál el engemet ? és miért távoztál el az én megtartásomtól, és az én jajgatásimnak beszédeitől ! Én3 Istenem, kiáltok mind napestig, de nem hallgatsz meg ; éjjel is nincsen nékem vesztegléesm. Te4 pedig szent vagy, ki lakozol az Izráelnek dicséretei között. A5 mi atyáink benned bíztak : bíztak és megszabadítottad őket. Te6 hozzád kiáltottak, és megszabadultak ; benned bíztak és meg nem gyaláztattak. Én7 pedig féreg vagyok, és nem férjfiú : embereknek szidalmok, és a népnek utálatossága. Mindenek,8 kik engemet látnak, megcsúfolnak engemet ; félre vonszák ajakokat, és hajtógatják az ő fejeket. Ezt9 mondván : Bízott az Úrban, szabadítsa meg őtet ! mentse meg őtet, mivelhogy néki jóakarója ! Mert10 te vontál ki engemet az én anyám méhéből : és bíztattál engemet az én anyámnak emlőjétől fogva. Te11 oltalmad alá vettettem az én anyámnak méhétől fogva, az én anyámnak méhétől fogva te voltál nékem erős Istenem. Ne12 távozzál messze tőlem ; mert a nyomorúság közel vagyon, és senki nincs, ki nékem segítséggel legyen. Körűlvettek13 engemet sok bikák, és a Básánnak erős bikái megkörnyékeztek engemet. Feltátották14 ellenem az ő szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán ; Mint15 a víz, ugyan kiöntettem és minden én csontim eloszlettettek ; az én szívem mint a viasz elolvadott az én belső tagaim között. Megszáradott16 mint a cserép az én erőm az én nyelvem is az én inyemhez ragadt, és a halálnak porába vetettél engemet. Mert17 körülvettek engemet az ebek, és a gonoszoknak serege megkörnyékezett engemet ; általlikasztották kezeimet és lábaimat : Megszámlálhatnám18 minden csontaimat : ők pedig csak néznek és tekintenek reám. Az19 én ruháimat magoknak elosztották, és az én köntösömre sorsot vetettek ; De20 te Uram, ne légy messze tőlem : és erősségem, az én segítségemre siess ! Mentsd21 meg az én lelkemet a fegyvertől, és az én egyetlenegyemet az ebnek kezéből. Szabadits22 meg engemet az oroszlánnak szájából ; és az unikornisoknak szarvaik ellen, hallgass meg engemet. Hirdetem23 a te nevedet az én atyámfiainak, a Gyülekezet nek közepette dicsérlek tégedet. Ti24 kik félitek az Urat, dícsérjétek őtet, Jákobnak minden nemzeti dicsőítsétek őtet Izráelnek minden magzatai ; Mert25 nem utálta és meg nem vetette a szegénynek nyomorúságát és el nem rejtette az ő orczáját tőle, és midőn kiáltott ő hozzá meghallgatta. Te26 felőled lészen az én dícséretem a nagy Gyülekezet ben : az én fogadásimat megteljesítem azol előtt, kik félik őtet. Esznek27 a nyomorúltak, és megelégesznek ; dícsérik az Urat, kik keresik őtet, és él a szívetek mind örökké. Megemlékeznek28 és megtérnek az Úrhoz a földnek minden határai : és imádkoznak te előtted a Pogányoknak minden nemzetségei ; Mert29 az Úré a birodalom, és uralkodik a Pogányokon. Esznek30 és imádják őtet a földnek minden kövérei ; térdet hajtnak ő előtte mindenek, kik a porban feküsznek és nyomorultúl élnek. Az31 ő magvok néki szolgál és az Úré lészen mind örökké. Eljőnek32 és hirdetik az ő igazságát az ő utánnok való népnek, hogy ő ezt cselekedte. A23 jó pásztor.Dávid1 Zsoltára. Az Úr az én pásztorom azért semmiben meg nem fogyatkozom. Gyönyörűséges2 és fűves helyeken legeltet engemet, és kies vizek mellé viszen engemet. Az3 én lekemet megvídámítja, és visel engemet az igazságnak ösvényin, az ő nevéért. Még4 ha szinte a halál árnyékának völgyében járok is : nem félek a gonosztól : mert te velem vagy : a te vessződ és botod vígasztalnak engemet. Asztalt5 szerzesz előttem azok ellen, kik nékem ellenségim, meghízlalod olajjal az én fejemet és megtöltöd az én poharamat bőségesen. Sőt6 még bizonnyal a te jóvoltod és irgalmasságod követnek engemet életemnek minden idejében ; és lakozom az Úrnak házában hosszú ideig A24 dicsőség királyának bevonulása.Az1 Úré a föld, és annak teljessége ; a földnek kereksége és annak minden lakosai ; Mert2 ő a tengereken fundálta azt, és a folyóvizeknek felette csinálta azt. Kicsoda3 megyen fel az Úrnak hegyére ? kicsoda áll meg az ő szentségének helyén ? Az4 ártatlan kezű, és a tiszta szívű : ki fel nem emelte lelkét a hivalkodásra, sem csalárdsággal meg nem esküdt E5 veszen áldást az Úrtól, és igazságot az ő üdvezítő Istenétől. Illyen6 az Istent keresőkenk nemzetségek : és a Jákob igaz nemzetsége, kik a te orczádat keresik. Ti7 kapuk emeljétek fel a ti fejeteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók ; hogy menjen bé a d1csőségnek Királya. Kicsoda8 ez a dicsőségnek Királya ? Az erős és hatalmas Úr ; az erős hadakozó Úr ! Zi9 kapuk emeljéte fel a ti fejeteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók, hogy menjen bé a dicsőségnek Királya. Kicsoda10 ez a dicsőségnek Királya ? A seregeknek Ura : ő a dicsöségnek Királya ! Könyörgés25 Isten oltalmáért, kegyes vezetéséért és bűnbocsánatért.Te1 hozzád Uram, emelem fel az én lelkemet. Én2 Istenem, te benned bízom, meg ne gyaláztassam : ne örüljenek az én ellenségim rajtam ; Mert3 mindenek, kik téges várnak, meg nem szégyenülnek ; szégyenüljenek meg, a kik gonoszul cselekesznek ok nélkül. A4 te útaidat mutasd meg, Uram, nékem. a te ösvényeidre taníts meg engemet. Viselj5 engemet a te igazságodban, és taníts meg engemet ; mert te vagy nékem szabadító Istenem : téged várlak egész napon ! Emlékezzél6 meg, Uram, a te irgalmasságidról és jovoltodról, mellyek kezdettől fogva vagynak. Az7 én ifjúságomnak bűneiről, és az én vétkeimről meg ne emlékezzél : hanem inkább a te irgalmasságod szerint emlékezzél meg te én rólam, a te jovoltodért Uram ! Jó8 és igaz az Úr ; annakokáért tan1tja azokat, kik az útról eltévelyednek. Igazgatja9 a nyomorultakat az ítéletben, és tanítja az alázatosokat az ő útaira. Minden10 útai az Úrnak irgalmasság és igazság azoknak, kik az ő frigyét és parancsolatit megőrzik. A11 te nevedért Uram, légy kegyelmes az én bűneimnek ; mert sokak ! Kicsoda12 az ember, ki féli az Urat ? Azt tanítja az útra, a mellyet válasszon magának. Annak13 lelke a jóban hál, és annak magzatja örökségűl bírja a földet ; Az14 Úrnak titka azoknak adatik kik őtet félik : és a frigyét megjelenti nékik. Az15 én szemeim mindenha az Úrra néznek ; mert ő veszi ki a tőrből az én lábaimat. Tekints16 reám és könyörülj rajtam ; mert én egyes és szegény vagyok. Az17 én szívemnek háborúságai igen megsokasultak : az én nyomorúságimból szabadíts meg engemet. Lásd18 meg az én nyomorúságomat és gyötrelmemet ; és bocsásd meg minden bűneimet. Tekintsd19 meg az és ellenségimet : mert igen megsokasodtak, és méltatlan gyűlölséggel gyűlölnek engemet. Őrizd20 meg az én lelkemet, és szabadíts meg engemet, hogy meg ne szágyenüljek : mert én te benned bíztam. A21 tökéletesség és az igazság megőríznek engemet : mert én benned bíztam. Szabadítsd22 meg óh Isten az Izráelt minden ő nyomorúságiból. Könyörgés26 az ártatlannak szabadulásáért.Ítélj1 meg engemet, Uram ; mert én az én tökéletességemben jártam, és az Úrban bíztam, azért én nem tántorgok. Próbálj2 meg engemet, Uram, és kisértgess meg engemet ; kérdezd meg az én veséimet és az én szívemet ; Mert3 a te irgalmasságod az én szemeim előtt vagyon és szüntelen jártam a te igazságodban ; Nem4 ültem együtt a hívalkodó emberekkel, és a csalárd emberekkel nem nyájaskodtam. Gyűlölöm5 a gonoszoknak gyülekezeteket, és a hitetlenekkel együtt nem ülök. Megmosom6 kezeimet az ártatlanságban, és a te oltárodat gyakorlom ; Hogy7 hallhatós szóval dícsérjelek téged, és hirdessem minden te csudáidat. Uram,8 szertem a te házadban való lakásomat, és a te dicsőséged hajlékának helyét. Ne9 rekeszd együvé a bűnösökkel az én lelkemet, sem az én életemet a vérszopó emberekkel : Mert10 az ő kezekben bűn vagyon, és az ő jobbkezek rakva ajándékokkal. Én11 pedig az én ártatlanságomban járok ; annakokáért szabadits meg engemet és könyörűlj rajtam. Az12 én lában áll igazságban ; és a Gyülekezetekben hálákat adok az Úrnak. A27 veszedelem napján is az Úrban van elrejtve Dávid.Az1 Úr az én világosságom és szabadítom, s kitől féljek ? Az Úr az én életemnek erőssége, s kitől rettegjek ? Midőn2 jőnének a gonoszok ellenem, hogy az én testemet ennék : az én ellenségim és háborgatóim megütköznének és elhullának. Ha3 szinte én körűltem tábort járnának is ; nem fél az én szívem ; és hogyha had támad ellenem : mégis ő benne bízom. Egy4 dolgot kértem az Úrtól, most is azont kérem ; hogy lakhassam az Úrnak házában, az életemnek minden idejében : hogy láthassam az Úrnak szépségét, és látogathassam az ő templomát. Mert5 elrejt engemet az ő sátorában a veszedelemnek napján ; elrejt engemet az ő sátorának titkos helyén, és a kősziklára felemel engemet. És6 most is felemeli az én fejemet ellenségim felett, kik körűlöttem vagynak : és áldozom az ő sátorában örömnek áldozatját ; éneklek és dícséretet mondok az Úrnak. Halld7 meg Uram, az én szómat, midőn te hozzád kiáltok ; és könyörülj rajtam, és hallgass meg engemet. Te8 helyetted mondja az én szívem : Keressétek az én orczámat : A te orczádat, Uram, keresem ; Ne9 rejtsd el a te orczádat előlem, ne vesd el haragodban a te szolgádat : te voltál nékem segítségem, ne távozzál el tőlem és ne hagyj el engemet, és idvességemnek Istene : Ha10 az én atyám és az én anyám elhagynak is engemet : az Úr magához veszen engemet. Tanits11 meg engemet, Uram, a te útadra, és hordozz engemet az egyenes úton, az én ellenségimért. Ne12 cseledjél velem az én ellenségimnek kívánságok szerint : mert hamis tanúk támadtak ellenem, kik hazugságot szólnak. Én13 pedig hiszem, hogy meglátom az Úrnak javait az élőknek földében. Várjad14 az Urat, és légy erős, és megerősíti a te szívedet, várjad azért az Urat ! Könyörgés28 az istentelenektől való szabadulásért. A meghallgattatásért hálaadás.Te1 hozzád kiáltok, Uram, én erősségem ; ne vesztegelj az én kiáltásimra ; mert netalán ha vesztegléndesz, hasonlatos lészek a megholtakhoz. Hallgasd2 meg az én könyörgésimnek szavát, midőn kiáltok hozzád, és midőn felemelem kezeimet a te szentséges templomodhoz. Ne3 számlálj engemet a hitetleneknek és gonoszság cselekedőinek közikbe, kik békességet szólnak felebarátjokkal ; gonosz vagyon pedig az ő szívekben. Fizess4 meg nékik az ő cselekedetek szerint, és az ő igyekezeteknek gonoszsága szerint, az ő kezeiknek munkája szerint fizess nékik, add meg nékik az ő jutalmokat : Mert5 nem veszik eszekbe az Úrnak cselekedeteit, és az ő kezeinek munkáit ; ennkokáért elrontja őket, és fel nem építi többé őket. Áldott6 az Úr : mert meghallgatta az én könyörgésimenk szavát. Az7 Úr az én erősségem és az én paizsom, ő benne bízott az én szívem, és megsegittettem : örült az én szívem, és az én énekemmel dícsérem őtet. Az8 Úr ezeknek erősségek, és ő az ő Királyának megtartó ereje. Tartsd9 meg a te népedet, és áld meg a te örökségedet : bírjad őket, és magasztald fel őket mind örökké. Isten29 dicsősége a zivatarban.Dávid1 Zsoltára. Ti fejedelmeknek fijai, adjatok az Úrnak, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget ; Adjatok2 az Úrnak, az ő nevének dicsőséget, imádjátok az Urat az ő szent hajlékának ékességében. Az3 Úr szava vagyon a vizeknek felette ; a dicsőségnek erős Istene megdördűle ; az Úr sok vizeknek felette vagyon : Az4 Úrnak szava hatalmas : az Úrnak szava dicsőséges ; Az5 Úr szava töri a czédrusfákat : és az Úr letöri a Libánusnak czédrusait. És6 megtomboltatja azokat, mint a borjukat : a Libánus és Sirjon hegyeket, mint az unikornisoknak fijait. Az7 Úr szava bocsát lángos tüzet. Az8 Úrnak szava reszketteti a pusztát ; az Úr reszketteti Kádesnak pusztáját. Az9 Úrnak szava megborjuztatja a nőstényszarvasokat, és megfosztja az erdőket, és az ő szent templomában kiki néki dícséretet mond. Az10 Úr az özönvizen ült ; és az Úr mint Király mind örökké ! Az11 Úr ád erősséget az ő népének ; az Úr megáldja az ő népét békességben. Dávid30 hálaéneke életének megmentéséért.Dávidnak1 az ó háza felszentelésekor énekeltetett Zsoltára. Felmagasztallak2 téged Uram : mert felemeltél engemet, és nem engedted, hogy az én ellenségim rajtam örüljenek. Én3 Uram Istenem, te hozzád kiáltottam ; és meggyógyítottál engemet ! Uram,4 kihoztad a koporsóból az én lelkemet ; megelevenítettél engemet, holott egyebek a koporsóba szállottak. Dícsérjétk5 az Urat ő hívei, és dícsérjétek az ő szentségének emlékezetit ; Mert6 egy szempillantásig tart az ő haragja, de örökkévaló az ő jóakaratja : estve siralom vagyon, de reggel öröm. Én7 pedig az én jó állapotomban így gondolkodom vala : soha meg nem változik az én állapotom ; (Uram,8 a te jó kedvedből erősítetted vala meg az én hegyemet) : De mihelyt elrejtéd + a te orczádat, én megháborodám- Te9 hozzád kiáltottam Uram, és néked könyörgöttem Uram, mondván : Mi10 haszon vagyon az én véremben, hogyha a koporsóba szállok ? Valyon dícsér é tégedet a por ? Valyon s hirdeti é a te igazságodat ? Hallgass11 meg Uram, és könyörülj rajtam : Uram, légy nékem segítőm. Fordítottad12 az én siralmimat nékem örömre : levetted az én gyászruhámat, és béövedzettél engemet örömmel. Ennekokáért13 énekel néked az én dicsőségem, és nem vesztegel : én Uram Istenem, örökké dícsérlek tégedet. A31 reménység meg nem szégyenít.Dávid1 Zsoltára, mellyet adott az Éneklőmesternek. Te2 benned bíztam Úram ; soha meg ne galáztassam, a te igazságodban szabadíts meg engemet. Hajtsd3 hozzám a te füledet, hamar szabadíts meg engemet, légy nékem erős kőszálam, és erős házam, hogy megtarts engemet ; Mert4 te vagy az én kősziklám és erősségem ; annakokáért a te nevedért vezérelj engemet, és viselj engemet. Szabadíts5 ki engemet a tőrből, mellyet elrejtettek nékem : mert te vagy az én erősségem. A6 te kezedbe ajánlom az én lelkemet : mert megváltottál engemet Uram, igazságnak erős Istene. Gyűlöltem7 a hijábavaló hazugságoknak követőit ! én pedig az Úrban bízom. Vígadok8 és örvendezek a te jóvoltodban ; mert megtekintetted az én nyomorúságomat, és láttad az én lelkemet a háborúságokban. És9 nem reszkettél engemet az ellenségnek kezébe, hanem állatta széles helyen az én lábaimat. Könyörülj10 rajtam Uram : mert nyomorúságom vagyon, meghervadott bánat miatt az én orczám, az én lelkem, és az én hasam : Mert11 elfogyatkozott életem a bánat miatt, és az én esztendeim a fohászkodás miatt : az én erőm elszakadott az én hamisságomért : az én csontaim megsenyvedtek. Minden12 én ellenségimnek voltam szidalmok, jelesben pedig szomszédimnak ; utálatos voltam barátimnak, és a kik engemet kívűl láttak, elfutottak tőlem. Elfelejtkeztek13 rólam mint a halottról, ki az élőknek szívekből kiment, ollanná lettem, mint az elroshadt edény ; Mert14 sokaknak szidalmazásokat hallottam és minden felől félelmem vagyon ; mivelhogy egyetemben tanácskoznak ellenem, és tanácsot tartanak hogy megfogják az én lelkemet. Én15 pedig Uram, te benned bíztam ; elhittem, hogy Istenem vagy te. Te16 kezedben vagynak az én életemnek napjai ; szabadits meg engemet ellenségimnek kezekből, és az én háborgatóimtól. Világos1tsd17 meg a te orcsádat a te dzolgádon, tarts meg engemet a te jóvoltodból. Uram,18 kérlek, meg ne gyaláztassam : mert segítségül hívtalak téged : gyaláztassanak meg a hitetlenek, és enyhíttessenek meg a kopőorsóban. Megnémuljanak19 a hazugságnak ajaki ; kik szólnak az igaz ellen keményeket, kevélységgel és utálatossággal. Melly20 igen bőséges a te jóvoltod, mellyet elrejtettél a téged félőknek : és mellyet megadtál azoknak, a kik te benned bíznak, az emberek fijaik előtt ! Elrejted21 azokat a te orczádnak rejtekében mindeneknek kevélységek előtt ; elrejted őket a te sátorodban a háborgó nyelvek előtt. Áldott22 az Úr, ki csudálatossá tette az ő irgalmasságát én hozzám, mintegy erős városban. Én23 pedig gondolom vala az én hirtelenségemben : elvettettem a te szemeid elől ! de mégis meghallgattad az én könyörgésimnek szavát, midőn kiáltottam tehozzád. Szeressétek24 az Urat minden ti jótéteményesi ; az ő híveit megőrzi az Úr, és bőven megfizet a kevélyen cselekedőknek. Erősek25 legyetek, és erős legyen a ti szívetek, mindnyájan, kik az Úrban bíztok. A32 bűnbocsánat-nyerés boldogsága.Dávid1 tanítása. Boldog az, a kinek hamisága megbocsáttatott, és a kinek a bűne elfedeztetett : Boldog2 ember, a kinek az Úr nem tulajdonítja hamisságát, a kinek lelkében nincsen csalárdság. Én3 mikor veszteglenék : megavultak az én csontaim, az én napestig való jajgatásom miatt : Mert4 éjjel és nappal nehezedik rajtam a te kezed ; változik vala az én nedveségem nyári szárazságokra. Annakokáért5 az én bűnömet tenéked megjelentettem, és az én hamisságomat el nem fedeztem, ( s mondék) : Megvallom én ellenem az én álnokságomat az Úrnak és te megbocsátottad az én bűneimnek hamisságát, Sélah. Azért6 könyörög néked minden szent a megtalálásnak idején ; (Bizonyára a sok vizek áradási hozzá nem jutnak.) Te7 vagy az én oltalmam a háborúságban ; őrizz meg engemet, szabadulásnak énekével végy körűl engem ! Bölcscsé8 teszlek tégedet, és megtanítlak tégedet az útra, mellyen járj, tanácsot adok néked szemeimmel. Ne9 legyetek ollyanok, mint a ló és mint az öszvér, mellyeknek nincsen értelmek, mellyeknek állokat ha meg nem szoríod zabolával és fékkel, néked nem engednek. Sok10 bánati vagynak a hitetlennek : de a ki bízik az Úrban, megkörnyékezi azt az ő irgalmassága. Vígadjatok11 az Úrban és örüljetek ti igazak : és énekeljetek mindnyájan ti tiszta szívűek. Isten33 mindenható jóságának dicsérete.Örüljetek1 ti igazak az Úrban, az igazakhoz illik a dícséret. Dícsérjétek2 az Urat hegedűben, lantban és tízhúrú kintornában énekeljetek néki. Mondjatok3 néki új éneket, jól énekeljetek nagy örömmel. Mert4 igaz az Úrnak beszéde, és minden ő cselekedete állhatatos Szereti5 az igazságot és az ítéletet : az Úrnak jóvoltával rakva a föld ! Az6 Úrnak beszéde által lettek az egek, és az ő szájának lelkével minden ő seregei. Öszvegyüjti7 a tengernek vizeit mint egy tömlőben, helyhezteti a mélységeket a ő titkos helyeire. Félje8 az Urat minden föld : feéljenek ő tőle a földnek minden lakosai ; Mert9 ő mondotta és lett : ő parancsolta ; és előállott. Az10 Úr elfordítja a pogányoknak tanácsokat, és elrontja a népeknek gondolatjokat : Az11 Úrnak pedig tanácsa mind örökké megmaradm az ő szívének gondolati nemzetségről nemzetségre. Boldog12 nép az, kinek Istene a Jehova : és a nép, mellyet választott örökségül magának. Az13 égből letekint az Úr és látja az embereknek minden fijaikat. Az14 ő lakházának székiből néz a földnek minden lakosaira. Ki15 teremtette egyetembe az ő szíveket, és ki érti minden ő cselekedeteiket. Nem16 szabadúl meg a Király az ő népének sokasága által, sem az erős nem szabadúl meg az ő nagy ereje által. Megcsal17 a ló a megszabadításban, és az ő sok ereje által meg nem ment. Ímé18 az Úrnak szemei vagynak az őtet félőkön, és az ő irgalmasságába bízokon ; Hogy19 megszabadítsa a haláltól az ő lelkeket, és eltartsa őket az éhségben. A20 mi lelkünk várja az Urat, mert ő a mi segítségünk és paizsunk. Mert21 ő benne vígad a mi szívünk, ezért mert az ő szent nevében bízunk. Legyen,22 Uram, a te irgalmasságod mi rajtunk, a miképen bíztunk te benned. Bíztatás34 az Isten segedelmének dicséretére és istenfélelemre.Dávid1 Éneke, mikor elváltoztatta az ő beszédét Abimélek előtt, ki maga elől kiűzé és elméne. Áldom2 az Urat minden időben, mindenkor az ő dícsérete az én számban vagyon. Az3 Úrban dicsekedik az én lelkem ; ezt maghallván a nyomorultak, örülni fognak. Magasztaljátok4 az Urat velem együtt, és magasztaljuk az ő nevét egyetemben. Megkerestem5 az Urat, és meghallgatott engemet : és minden rettegésimből megszabadított engemet, A6 kik ő reá néznek és ő hozzá futnak, azoknak orczájok meg nem pirulnak. Ímé7 ez a szegény kiáltott : és az Úr meghallgatta őtet, és minden ő háborúságiból megszabadította őtet. Tábort8 jár az Úr Angyala őtet félők körül és megszabadítja őket. Kóstoljátok9 meg, és lássátok meg melly igen jó legyen az Úr boldog ember az, a ki ő benne bízik ! Féljétek10 az Urat, kik ő szentei vagytok : mert semmi fogyatkozások nincsen az őtet félőknek. Az11 oroszlánoknak kölykei megéheznek, és szükölködnek ; de a kik az Urat keresik, semmi jó nélkül nem szűkölködnek. Jöjjetek12 ide fiaim és hallgassatok engemet : az Úrnak félelmére megtanítlak titeket. Kicsoda13 az ember, ki az életet kívánja ? és kívánja látni az ő jó napjait ? Tartóztasd14 meg nyelvedet a gonosztól, és a te ajakidat, hogy ne szóljanak csalárdságot : Hajolj15 el a gonosztól és cselekedjél jót : keressed a békességet, és kövesd azt ; Az16 Úrnak szemei az igazakon, és az ő fülei azoknak kiáltásokon : Az17 Úrnak tekinteti azok ellen vagyon, kik gonoszt cselekesznek ; hogy kigyomlálja e földről azoknak emlékezeteket. Az18 igazak kiáltnak, és az Úr meghallgatja, és minden nyomorúságokból megszabadítja őket. Közel19 vagyon az Úr a töredelmes szívekhez, és a töredelmes lelkeket megtartja. Sok20 nyomorúsági vagynak az igaznak : de mind azokból megszabadítja őtet az Úr. Megőrzi21 minden ő csontjait : egy azok közzűl meg nem rontatik. A22 hitetlent pedig megöli a gonoszság, és a kik gyűlölik az igazat, elvesztetnek. Megszabadítja23 az Úr az ő szolgáinak lelkeket : és el nem vesznek, a kik ő benne bíznak. Könyörgés35 rosszakaratú ellenségektől való szabadulásért.Perelj,1 Uram, az én velem perlőkkel, és harczolj a velem harczolókkal. Ragadja2 fegyvert és paizst, és kel fel az én segítségemre. És3 vedd fel dárdádat, és rekeszd meg az én háborgatóim eleinek útát ; mondjad az én lelkemnek : Én vagyok a te metartód ! Gyaláztassanak4 meg és szégyenűljenek meg, kik keresik az én lelkemet ; verettessenek hátra és piruljanak meg, a kik ellenem gonoszt gondolnak. Legyenek5 ollyanok, mint a polyva a szél előtt, és az Úrnak Angyala háborgassa őket. Legyen6 az ő útjok homályos és sík ; és az Úrnak Angyala kergesse őket : Mert7 ok nélkül megvetették nékem az ő hálojok vermét ; és ok nélkül vermet ástak az én lelkemnek. Szálljon8 reá a romlás, mellyet nem tud, és az ő hálója, mellyet elrejtett fogja meg őtet : és hirtelen essék veszedelembe. Az9 én lelkme pedig vígad az Úrban ; örvendez az ő szabadításában. Minden10 az én teteim mondják : Uram, kicsoda hasonló te hozzád ? ki megszabadítod a nyomorultat a nálánál erősebbtől, a szegényt és a szükölködőt az ő prédálójától. Felkelnek11 vala a hatalmas tanuk, és a mellyeket nem tudtam, azokat kérdezték én tőlem ? Fizettek12 nékem gonoszt a jóért, hogy engemet megfosszanak az én lelkemtől. Én13 pedig, mikor ők betegek voltak, gyászba öltöztem ; szenvedtettem lelkemet böjttel, és érettek úgy könyörögtem, mint magamért. Mintha14 nékem barátom és atyámfia volt volna, érette úgy jártam : mintha anyámat siratnám, úgy jártam gyászban nagy alázatosan : Ők15 pedig az én nyomorúságimban örültek, és egybegyültek ; egybegyültek ellenem a sántikálók, és hírem nélkül rágalmaztak engemet, és nem veszteglettek. Öszvegyültek16 a hízelkedőkkel és a nevetséget űző csúfolókkal, agyarkodván az ő fogaikkal ellenem. Te17 pedig Uram, míglen nézed ezeket ? szabadítsd meg az én lelkemet az ő veszedelmekből, az oroszlánok közzűl az én egyetlenegyemet. Hálákat18 adok néked a nagy Gyülekezetben, a sok nép között dícsérlek tégedet. Ne19 örüljenek én rajtam, a kik méltatlanúl lettek nékem ellenségim ; se szemmel ne hunyorítsanak, kik ok nélkül engemet gyűlölnek ; Mert20 nem szólnak békességet : hanem azok ellen, kik békességesek a földön, álnok beszédeket gondolnak. És21 feltátották szájokat ellenem, sé mondának : Ha ! Ha ! látá a mi szemünk. Láttad22 te Uram, azért ne hallgass : Uram, ne légy távol én tőlem ? Kelj23 fel és serkeny fel az én ítéletemre és Istenem, és én Uram, az én ügyemnek ítéletire. Ítélj24 meg engemet a te igazságod szerint, óh Uram Istenem ! hogy ne örüljenek ezek én rajtam. Ne25 mondják az ő szívekben : Örülj mi lelkünk : se mondják : Nyeljük bé őtet. Gyaláztassanak26 meg és egyetemben piruljanak meg, kik örülnek az én nyavalyámon, öltöztessenek fel gyalázatossággal és sziodalommal, kik felfuvalkodnak ellenem. Vígadjanak27 és örüljenek, kik akarják az én igazságomat ; és mondják ezt mindenkor : Magasztaltassék az Úr, ki akar békességet az ő szolgájának. És28 az én nyelvem szólja a te igazságodat, mindennap a te dícséretedet ! Panasz36 az istentelenek miatt. Isten jósága a kegyesek iránt.Dávidnak,1 az Úr szolgájának Zsoltára, mellyet adott az Éneklőmesternek.. A2 hitetlennek hitetlensége felől az én szívemben Ilyen módon gondolkodom., hogy nincsen Istenek félelme az ő szemei előtt : Mert3 hízelkedik magának az ő szemei előtt, míglen találtassék az ő hamissága gyűlölségre méltónak. Az4 ő szájának beszédi hamisság és álnokság ; nem akarja érteni, hogy jól cselekednék. Gonoszságot5 gondol az ő ágyában ; nem jó úton áll ; a gonoszt meg nem veti. Uram6 az égig vagyon a te irgalmasságod, és a te igazmondásos a felhőkig. A7 te igazságod, mint az Istennek hegyei : a te ítéletid mint a bő mélységes vizek ; az ember, és a barmot te tartod meg, Uram ! Óh8 Isten, melly igen becsületes a te irgalmasságod ! annakokáért az embereknek fijaik bíznak a te szárnyaidnak árnyékában. Megelégítettetnek9 a te házadnak kövérségével, és a te gyönyörüségidnek folyóvizével megitatod őket : Mert10 nálad vagyon az életnek kútfeje, és a te világosságod által látunk világosságot. Terjeszd11 ki a te irgalmasságodat a te esmérőidre, és a te igazságodat az igaz szívű emberekre. Ne12 támadjon énreám a kevélynek lába, és a hitetleneknek kezek ne háborítson meg engemet. Ott13 hulljanak el a gonoszt cselekedők, taszittassanak el, és fel ne állhassanak. Az37 istentelenek szerencséje ne bosszantsa a kegyeseket.Dávid1 Zsoltára. Ne bosszankodjál a hitetlenekre, se ne irígykedjél a gonoszúl cselekedőkre : Mert2 mint a fű hirtelen kivágattatnak, és mint a zöldellő fű elszáradnak. Bízzál3 az Úrban és cselekedjél jót : lakozzál e földön, és élj hit által. Gyönyörködjél4 az Úrban ; és megadja néked a te szívednek kérésit. Hagyjad5 az Úrra a te útadat, és bízzál ő benne ; és ő megcselekszi. És6 kihozza a te igazságodat, mint a világosságot ; és a te ítéletednek, miképen a délt. Vesztegségben7 légy az Úrban és várjad őtet : és ne bosszankodjál azok ellen, kiknek jó szerencsés életek vagyon ; és kik gonosz tanácsot követnek.. Szünjél8 meg a haragtól, és hagyd el búsulásodat, ne bosszankodjál, hogy te is gonoszt ne cselekedjél. Mert9 a gonoszok kivágattatnak, de a kik az Urat várják, örökségül bírják e földet. És10 kevés idő mulva a hitetlen elvész ; nézed a helyét, és ő nem lészen : A11 szelidek pedig lésznek örökösi a földnek, és gyönyörködtetik magokat a békességnek sokságában. Tanácsot12 tart a hitetlen az igaz ellen és fogait cskorgatja ő ellene : Az13 Úr pedig neveti őtet ; mert látja, hogy eljő az ő napja. Fegyvert14 vontak a hitetlenek, és megvonták az ő íveket ; hogy leverjék a nyomorultat és a szegényt : és megöljék az igazán élőket : De15 az ő fegyverek menjen bé az ő szívekbe, és az ő íveik törettessenek el. Jobb16 az igaznak a kicisny, hogy nem mint a hitetlen Fejedelmeknek az ő gazdagságok : Mert17 a hitetleneknek karjaik eltörettetnek : de eltartja az Úr az igazakat. Esméri18 az Úr a tökéleteseknek napjaikat : és az ő örökségek megmarad mind örökké ; Meg19 nem gyaláztatnak a veszedelmes időben, sőt az éhségnek idejében megelégíttetnek : De20 a hitetlenek elvesznek, és az Úrnak ellenségi, mint a bárányokban való kövérség megemésztetnek, és mint a füst semmivé lésznek. Kölcsön21 kér a hitetlen, és meg nem fizet : az igaz pedig irgalmas és osztogat ; Mert22 a kik megáldattatnak ő tőle, e földet bírják : és a kik megátkoztatnak ő tőle, kigyomláltatnak. Az23 igaz ember lépései az Úrtól erősíttetnek meg, és az ő útát szereti. Ha24 eleséndik, meg nem rontatik ; mert az Úr tartja őtet az ő kezével. Gyermek25 voltam, meg is vénhedtem : de soha nem látta, hogy az igaz elhagyott volna és az ő kenyér kereső magva. Minden26 naponként irgalmaskodik és kölcsön ád, és az ő magzatja áldásban vagyon. Távozzál27 el a gonosztól : és cselekedjél jót : és maradandó lészesz mind örökké ; Mert28 az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő szenteit, hanem örökké megőriztetnek : a hitetleneknek pedig maradékok kivágattatik. Az29 igazak örökségűl bírják e földet, és lakoznak örökké azon. Az30 igaznak szája bölcsességet beszél, és az ő nyelve ítéletet szól. Az31 ő istenének törvénye az ő szívében vagyon, annakokáért az ő lépései meg nem tántorodnak. A32 hitetlen szemléli az igazat, és keresi őtet halálra. Az33 Úr pedig nem hagyja őtet a hitetlennek kezében ; sem nem kárhoztatja őtet mikor megítéltetik. Várjad34 az Urat, és őrizd meg az ő útát ; és flmagasztal tégedet, hogy örökségül bírjad e földet, és meglátod, mikor a hitetlenek kigyomláltatnak. Láttam35 elhalmozott hitetlent, és hogy a felfuvalkodott mint a kiterjedett zöldellő fa : De36 elmúlék és ímé nem vala : keresém őtet és meg nem találám. Nézd37 meg a tökéletest, és vedd eszedbe az igazat ; mert e féle embernek végezetre békessége lészen. A38 hitetlenek pedig egyetemben elvesznek, és a gonoszoknak maradékok kigyomláltatik. Az39 igazaknak pedig megmaradások az Úrtól vagyon, ki nékik erősségek a háborúságnak idején. Megsegíti40 őket az Úr, megszabadítja őket ; megszabadítja őket a hitetlenektől és megtartja őket : mert ő benn e bíznak. Dávid38 panasza szenvedések és ellenségeskedés által való nehéz megpróbáltatásai közt. Könyörgés segedelemért.Dávid1 Zsoltára a megemlékezésre. Uram,2 ne feddj meg engemet a te búsulásodban, se ne ostorozz engemet a te haragodban ; Mert3 a te nyilaid belém akadtak, és a te kezed szállott én reám ; Nincsen4 épség az én testemben a te haragod miatt : és nincsen békesség az én csomtaimban, az én bűneim miatt. Mert5 az én hamisságim elborították az én fejemet ; és mintegy nehéz teher, reám nehezültek erőm felett. Megrothadtak,6 és megsenyvedtek az én sebeim, az én bolondságom miatt. Leghorgadtam,7 és igen lenyomattattam ; és mindennap szomorúan rájok ; Mert8 az én tomporáim megrakodtak nagy fájdalmakkal, és nincs semmi épség az én testemben. Elszakadtam9 és igen megrontattam ; jajgattam az én szívemnek keserűsége miatt. Uram,10 te előtted vagyon minden én kívánságom, és az én nyögésem te előtted el nem rejtetett. Az11 én szívem csak kereng elhagyott engemet az én erőm és az én szememnek világa, még azok sincsenek én velem. Az12 én barátim és társaim az én csapásoman félre állotta, és az én rokonim távol állottak. És13 tőrt vetettek, kik az én lelkemet keresik és kik ártani akarnak nékem, gonoszokat szólnak, és mind napestig csalárdásgot gondolnak. Én14 pedig mint a siket nem hallok vala és ollyan valék mint a néma, ki az ő száját fel nem tátja. És15 levék ollyan mint a siket ember, kinek az ő szájában nincsen feddés. Mert16 én téged vártalan Uram ! te hallgass meg Uram én Istenem ! Mert17 azt gondolom vala, netalán örülni fognak én rajtam : az én lában iszamodása korán ellenem támadnak. Én18 bizonyára csak a nyomorúságokra készíttettem és az én sérelmem mindenkor előttem vagyon. Én19 bizonnyal az én hamisságomat hirdetem, és szrogalmatos vagyok az én bűnöm felől. az20 én ellenségim pedig élvén megerősödnek, és megsokasodnak, kik engemet méltatlanúl gyűlölnek. És21 azok ellenkeznek velem, kik a jóért gonoszt fizetnek, azért hogy a jót követem. Ne22 hagy el engemet, Uram, én Istenem ne távozzál messze tőlem ! Siess23 az én segítségemre, óh Uram én szabadítóm. Türelmes39 hallgatásra való elhatározás az emberi gyarlóságra való tekintettel. Könyörgés isteni vigasztalásért.Dávid1 Zsoltára az Éneklőmesternek, tudniillik Jedutunnak adatott. Elvégezém2 magamaban, hogy megőrizzem az én utaimamt, hogy ne vétkezzem az én nyelvemmel ; megzabolázom az én számat, míg ahitetlen én előttem vagyon. Megnémulék3 vesztegléssel és a jót is elhallgatom vala ; mikor az én nyavalyám nevekednék. Meghevűle4 az én szívem én bennem és az én gondolatomban felgerjede a tűz ; és végre így szólék az én nyelvemmel. Jelentsd5 meg, Uram, nékem az én végemet ; az én napjaimnak mértéke mennyi legyen ; hogy megtudja, hogy csak ideig való vagyok. Ímé6 egy tenéyrnyivé tetted az én napjaimat ; és az én időm mint a semmi te előtted : Bizonyára merő hijábavalóság minden ember, míglen él is ! Bizonyára7 mint az árnyék úgy jár az ember ; bizonyára csak hijába szorgalmatoskodik ; rakásra gyűjt, de nem tudja kicsoda éli meg azokat. Azért8 én most mit várok Uram ? minden bizodalmam te benned vagyon ! Minden9 év vétkeimből szabadíts meg engemet, és a bolondnak szidalmazására ne vess meg engemet. Megnémulék10 és meg nem nyitám számat : mert te cselekedted azt. Ved11 el én rólam a te ostorodat : mert a te kezednek fenyítéke miatt én elfogytam. Midőn12 megfedded az embert ah amisságért : megemészteted az ő szépségét, mint a molyt : Bizonyára hijábavalóság minden ember ! Hallgasd13 meg Uram, az én könyörgésemet, és vedd füleidbe az én kiáltásomat : az én könyhullatásimra ne vesztegelj ; mert én te előtted jövevény vagyok és zsellér, miképen minden atyáim voltak. Szünjél14 meg én tőlem, hogy vehessek erőt, minekelőtte elmennék, hogy azután ne legyek. A40 megmentett kegyes Istennek hálával, engedelmességgel és könyörgéssel áldozik.Dávid1 Zsoltára, az Éneklőmesternek adatott. Várván2 vártm az Urat, és ő én hozzám tére, és meghallgatta az én kiáltásomat ; És3 kivont engemet a rettenetes sárból és a sáros fertőből, és felállatá a kősziklára az én lábaimat, és megerősíté az én lépésimet : És4 ada az én számba új éneket, a mi Istenünknek dícséretit : látván ezt nagy sokan, félni kezdének : és reménységeket veték az Úrban. Boldog5 ember az, a ki az Úrban vetette az ő reménységét ; és nem nézett a kevélyekre, és azokra kik a hazugságra törnek. Megsokasítotad,6 Uram én Istenem, a te csudálatos cselekedetidet : és a te mi felőlünk való gondolatidat senki te előtted el nem rendelheti, mellyeket ha elő akarnék számlálni és megbeszéleni, többek, hogy nem mint kimondhatnám. Áldozatot7 és ajándékot nem kivántál, hanem füleimet általfurtad nékem ; egészen égőáldozatot és bűnért való áldozatot nem kivántál : Akkor8 mondék : Ímhol vagyok én ! a törvény könyvében írva vagyon én felőlem ; Hogy9 cselekedjem a te akaratodat, én Istenem, azt akarom : és a te törvényed az én belső tagaimnak közepette vagyon. Hirdetem10 a te igazságodat a nagy Gyülekezetben ; ímé az én ajakimat meg nem tiltom, te Uram tudod. A11 te igazságodat el nem rejtettem az én szívemnek közepette, a te hűségedet és szabadításodat : szólottam ; a te jóvoltodat és igazmondásodat a nagy Gyülekezetben el nem titkoltam. Te12 azért Uram ne tartsd meg én tőlem a te irgalmasságidat : a te jóvoltod és a te igazmondásod mindenha őrizzenek engemet. Mert13 körűlvettek engemet számtalan gonoszok, és körűlfogtak engemet az én hamisságimnak büntetési, hogy azokat szemeimmel el nem lephetem, többek az én fejemnek hajszálinál ; és az én szívem elhagya engemet. Tessék14 Uram, néked engemet megszabadítani : te Uram az én segítségemre siess ! Gyaláztassanak15 meg és szégyenüljenek meg egyetemben, kik keresik az én lelkemet, hogy elveszessék azt ; verettessenek hátra és gyaláztassanak meg, kik akarják az én gonoszomat. Pusztíttassanak16 el az ő gyalázatosságoknak jutalma szerint, kik mondják nékem : Ha ! Ha ! Vígadjanak17 és örüljenek te benned mindenek, kik keresnek tégedet, és mondják ezt mindenha : Felmagasztaltassé az Úr azoktól, kik szeretik a te megtartásodat. Én18 pedig noha szegény és szükölködő vagyok, mindazáltal az Úr gondot visel én rólam ; te vagy az én segítségem és megszabadítóm ; én Istenem ne késsél ! Betegségben41 való panaszkodás kárörvendő ellenségek és hűtlen barátok miatt.Dávid1 Zsoltára, az Éneklőmesternek adatott. Boldog2 az, ki könyörűl a nyomorúlton : a veszedelemnek napján megszabadítja őtet az Úr. Az3 Úr megőrzi azt és élteti azt, boldog lészen e földön, és nem adja azt az ő ellenségének kívánságára. Az4 Úr megerősíti azt az ő beteges ágyában, és minden ő ágyát egésségre fordítja. Én5 mondék : Uram, könyörülj rajtam, gyógyitsd meg az én lelkemet ; mert vétkeztem te ellened. Az6 én ellenségim gonoszt szóllottak én felőlem, mondván : Mikor hal meg, és vész el az ő neve ? Ha7 midőn eljőnek látogatnom ; tehát csak hazudoznak, és az ő szívek álnokságot gondol ; és ha kimennek, azt beszélik. Minden8 ellenségim egyetemben ellenem susognak, és ellenem gonoszt gondolnak, mondván : Istennek9 átka szállott ő reá, és mivelhogy leesett, nem kél fel többé ! Még10 az én békességemnek embere is, a kiben bízom vala, és ki az én kenyereme eszi vala, sarkát felemelte ellenem. De11 te Uram, könyörülj rajtam, és emelj fel engemet, hogy megfizessek nékik. Ebből12 esmérjem meg, hogy jómat akarod, hogy az én ellenségem nem örül én rajtam ; És13 ímé engemet épen megtartottál : és állatál engemet te elődbe mind örökké. Áldott14 az Izráelnek Ura Istene eleitől fogva mind örökké ! Ámen, Ámen !