תְּהִלִּים ב׳

לַמְנַצֵּ֗חַ אמבמַשְׂכִּ֥יל לִבְנֵי־קֹֽרַח׃ כְּאַיָּ֗ל בתַּעֲרֹ֥ג עַל־אֲפִֽיקֵי־מָ֑יִם כֵּ֤ן נַפְשִׁ֨י תַעֲרֹ֖ג אֵלֶ֣יךָ אֱלֹהִֽים׃ צָמְאָ֬ה גנַפְשִׁ֨י ׀ לֵאלֹהִים֮ לְאֵ֪ל חָ֥י מָתַ֥י אָב֑וֹא וְ֝אֵרָאֶ֗ה פְּנֵ֣י אֱלֹהִֽים׃ הָֽיְתָהד־לִּ֬י דִמְעָתִ֣י לֶ֭חֶם יוֹמָ֣ם וָלָ֑יְלָה בֶּאֱמֹ֥ר אֵלַ֥י כָּל־הַ֝יּ֗וֹם אַיֵּ֥ה אֱלֹהֶֽיךָ׃ אֵ֤לֶּה האֶזְכְּרָ֨ה ׀ וְאֶשְׁפְּכָ֬ה עָלַ֨י ׀ נַפְשִׁ֗י כִּ֤י אֶֽעֱבֹ֨ר ׀ בַּסָּךְ֮ אֶדַּדֵּ֗ם עַד־בֵּ֥ית אֱלֹ֫הִ֥ים בְּקוֹל־רִנָּ֥ה וְתוֹדָ֗ה הָמ֥וֹן חוֹגֵֽג׃ מַהו־תִּשְׁתּ֬וֹחֲחִ֨י ׀ נַפְשִׁי֮ וַתֶּהֱמִ֪י עָ֫לָ֥י הוֹחִ֣ילִי לֵֽ֭אלֹהִים כִּי־ע֥וֹד אוֹדֶ֗נּוּ יְשׁוּע֥וֹת פָּנָֽיו׃ אֱֽלֹהַ֗י זעָלַי֮ נַפְשִׁ֪י תִשְׁתּ֫וֹחָ֥ח עַל־כֵּ֗ן אֶ֭זְכָּרְךָ מֵאֶ֣רֶץ יַרְדֵּ֑ן וְ֝חֶרְמוֹנִ֗ים מֵהַ֥ר מִצְעָֽר׃ תְּהֽוֹםח־אֶל־תְּה֣וֹם ק֭וֹרֵא לְק֣וֹל צִנּוֹרֶ֑יךָ כָּֽל־מִשְׁבָּרֶ֥יךָ וְ֝גַלֶּ֗יךָ עָלַ֥י עָבָֽרוּ׃ יוֹמָ֤ם ט׀ יְצַוֶּ֬ה יְהוָ֨ה ׀ חַסְדּ֗וֹ וּ֭בַלַּיְלָה שירה שִׁיר֣וֹ עִמִּ֑י תְּ֝פִלָּ֗ה לְאֵ֣ל חַיָּֽי׃ אוֹמְרָ֤ה י׀ לְאֵ֥ל סַלְעִי֮ לָמָ֪ה שְׁכַ֫חְתָּ֥נִי לָֽמָּה־קֹדֵ֥ר אֵלֵ֗ךְ בְּלַ֣חַץ אוֹיֵֽב׃ בְּרֶ֤צַח יא׀ בְּֽעַצְמוֹתַ֗י חֵרְפ֥וּנִי צוֹרְרָ֑י בְּאָמְרָ֥ם אֵלַ֥י כָּל־הַ֝יּ֗וֹם אַיֵּ֥ה אֱלֹהֶֽיךָ׃ מַהיב־תִּשְׁתּ֬וֹחֲחִ֨י ׀ נַפְשִׁי֮ וּֽמַה־תֶּהֱמִ֪י עָ֫לָ֥י הוֹחִ֣ילִי לֵֽ֭אלֹהִים כִּי־ע֣וֹד אוֹדֶ֑נּוּ יְשׁוּעֹ֥ת פָּ֝נַ֗י וֵֽאלֹהָֽי׃
שָׁפְטֵ֤נִי מגאאֱלֹהִ֨ים ׀ וְרִ֘יבָ֤ה רִיבִ֗י מִגּ֥וֹי לֹא־חָסִ֑יד מֵ֤אִישׁ־מִרְמָ֖ה וְעַוְלָ֣ה תְפַלְּטֵֽנִי׃ כִּֽיב־אַתָּ֤ה ׀ אֱלֹהֵ֣י מָֽעוּזִּי֮ לָמָ֪ה זְנַ֫חְתָּ֥נִי לָֽמָּה־קֹדֵ֥ר אֶתְהַלֵּ֗ךְ בְּלַ֣חַץ אוֹיֵֽב׃ שְׁלַחג־אוֹרְךָ֣ וַ֭אֲמִתְּךָ הֵ֣מָּה יַנְח֑וּנִי יְבִיא֥וּנִי אֶל־הַֽר־קָ֝דְשְׁךָ֗ וְאֶל־מִשְׁכְּנוֹתֶֽיךָ׃ וְאָב֤וֹאָה ד׀ אֶל־מִזְבַּ֬ח אֱלֹהִ֗ים אֶל־אֵל֮ שִׂמְחַ֪ת גִּ֫ילִ֥י וְאוֹדְךָ֥ בְכִנּ֗וֹר אֱלֹהִ֥ים אֱלֹהָֽי׃ מַהה־תִּשְׁתּ֬וֹחֲחִ֨י ׀ נַפְשִׁי֮ וּֽמַה־תֶּהֱמִ֪י עָ֫לָ֥י הוֹחִ֣ילִי לֵֽ֭אלֹהִים כִּי־ע֣וֹד אוֹדֶ֑נּוּ יְשׁוּעֹ֥ת פָּ֝נַ֗י וֵֽאלֹהָֽי׃
לַמְנַצֵּ֬חַ מדאלִבְנֵי־קֹ֬רַח מַשְׂכִּֽיל׃ אֱלֹהִ֤ים ב׀ בְּאָזְנֵ֬ינוּ שָׁמַ֗עְנוּ אֲבוֹתֵ֥ינוּ סִפְּרוּ־לָ֑נוּ פֹּ֥עַל פָּעַ֥לְתָּ בִֽ֝ימֵיהֶ֗ם בִּ֣ימֵי קֶֽדֶם׃ אַתָּ֤ה ג׀ יָדְךָ֡ גּוֹיִ֣ם ה֭וֹרַשְׁתָּ וַתִּטָּעֵ֑ם תָּרַ֥ע לְ֝אֻמִּ֗ים וַֽתְּשַׁלְּחֵֽם׃ כִּ֤י דלֹ֪א בְחַרְבָּ֡ם יָ֥רְשׁוּ אָ֗רֶץ וּזְרוֹעָם֮ לֹא־הוֹשִׁ֪יעָ֫ה לָּ֥מוֹ כִּֽי־יְמִֽינְךָ֣ וּ֭זְרוֹעֲךָ וְא֥וֹר פָּנֶ֗יךָ כִּ֣י רְצִיתָֽם׃ אַתָּהה־ה֣וּא מַלְכִּ֣י אֱלֹהִ֑ים צַ֝וֵּ֗ה יְשׁוּע֥וֹת יַעֲקֹֽב׃ בְּ֭ךָ וצָרֵ֣ינוּ נְנַגֵּ֑חַ בְּ֝שִׁמְךָ֗ נָב֥וּס קָמֵֽינוּ׃ כִּ֤י זלֹ֣א בְקַשְׁתִּ֣י אֶבְטָ֑ח וְ֝חַרְבִּ֗י לֹ֣א תוֹשִׁיעֵֽנִי׃ כִּ֣י חה֭וֹשַׁעְתָּנוּ מִצָּרֵ֑ינוּ וּמְשַׂנְאֵ֥ינוּ הֱבִישֽׁוֹתָ׃ בֵּֽ֭אלֹהִים טהִלַּלְ֣נוּ כָל־הַיּ֑וֹם וְשִׁמְךָ֓ ׀ לְעוֹלָ֖ם נוֹדֶ֣ה סֶֽלָה׃ אַףי־זָ֭נַחְתָּ וַתַּכְלִימֵ֑נוּ וְלֹא־תֵ֝צֵ֗א בְּצִבְאוֹתֵֽינוּ׃ תְּשִׁיבֵ֣נוּ יאאָ֭חוֹר מִנִּי־צָ֑ר וּ֝מְשַׂנְאֵ֗ינוּ שָׁ֣סוּ לָֽמוֹ׃ תִּ֭תְּנֵנוּ יבכְּצֹ֣אן מַאֲכָ֑ל וּ֝בַגּוֹיִ֗ם זֵרִיתָֽנוּ׃ תִּמְכֹּֽריג־עַמְּךָ֥ בְלֹא־ה֑וֹן וְלֹ֥א־רִ֝בִּ֗יתָ בִּמְחִירֵיהֶֽם׃ תְּשִׂימֵ֣נוּ ידחֶ֭רְפָּה לִשְׁכֵנֵ֑ינוּ לַ֥עַג וָ֝קֶ֗לֶס לִסְבִיבוֹתֵֽינוּ׃ תְּשִׂימֵ֣נוּ טומָ֭שָׁל בַּגּוֹיִ֑ם מְנֽוֹד־רֹ֝֗אשׁ בַּל־אֻמִּֽים׃ כָּלטז־הַ֭יּוֹם כְּלִמָּתִ֣י נֶגְדִּ֑י וּבֹ֖שֶׁת פָּנַ֣י כִּסָּֽתְנִי׃ מִ֭קּוֹל יזמְחָרֵ֣ף וּמְגַדֵּ֑ף מִפְּנֵ֥י א֝וֹיֵ֗ב וּמִתְנַקֵּֽם׃ כָּליח־זֹ֣את בָּ֭אַתְנוּ וְלֹ֣א שְׁכַחֲנ֑וּךָ וְלֹֽא־שִׁ֝קַּ֗רְנוּ בִּבְרִיתֶֽךָ׃ לֹאיט־נָס֣וֹג אָח֣וֹר לִבֵּ֑נוּ וַתֵּ֥ט אֲשֻׁרֵ֗ינוּ מִנִּ֥י אָרְחֶֽךָ׃ כִּ֣י כדִ֭כִּיתָנוּ בִּמְק֣וֹם תַּנִּ֑ים וַתְּכַ֖ס עָלֵ֣ינוּ בְצַלְמָֽוֶת׃ אִםכא־שָׁ֭כַחְנוּ שֵׁ֣ם אֱלֹהֵ֑ינוּ וַנִּפְרֹ֥שׂ כַּ֝פֵּ֗ינוּ לְאֵ֣ל זָֽר׃ הֲלֹ֣א כבאֱ֭לֹהִים יַֽחֲקָר־זֹ֑את כִּֽי־ה֥וּא יֹ֝דֵ֗עַ תַּעֲלֻמ֥וֹת לֵֽב׃ כִּֽיכג־עָ֭לֶיךָ הֹרַ֣גְנוּ כָל־הַיּ֑וֹם נֶ֝חְשַׁ֗בְנוּ כְּצֹ֣אן טִבְחָֽה׃ ע֤וּרָה כד׀ לָ֖מָּה תִישַׁ֥ן ׀ אֲדֹנָ֑י הָ֝קִ֗יצָה אַל־תִּזְנַ֥ח לָנֶֽצַח׃ לָֽמָּהכה־פָנֶ֥יךָ תַסְתִּ֑יר תִּשְׁכַּ֖ח עָנְיֵ֣נוּ וְֽלַחֲצֵֽנוּ׃ כִּ֤י כושָׁ֣חָה לֶעָפָ֣ר נַפְשֵׁ֑נוּ דָּבְקָ֖ה לָאָ֣רֶץ בִּטְנֵֽנוּ׃ ק֭וּמָֽה כזעֶזְרָ֣תָה לָּ֑נוּ וּ֝פְדֵ֗נוּ לְמַ֣עַן חַסְדֶּֽךָ׃
לַמְנַצֵּ֣חַ מהאעַל־שֹׁ֭שַׁנִּים לִבְנֵי־קֹ֑רַח מַ֝שְׂכִּ֗יל שִׁ֣יר יְדִידֹֽת׃ רָ֘חַ֤שׁ בלִבִּ֨י ׀ דָּ֘בָ֤ר ט֗וֹב אֹמֵ֣ר אָ֭נִי מַעֲשַׂ֣י לְמֶ֑לֶךְ לְ֝שׁוֹנִ֗י עֵ֤ט ׀ סוֹפֵ֬ר מָהִֽיר׃ יָפְיָפִ֡יתָ גמִבְּנֵ֬י אָדָ֗ם ה֣וּצַק חֵ֭ן בְּשְׂפְתוֹתֶ֑יךָ עַל־כֵּ֤ן בֵּֽרַכְךָ֖ אֱלֹהִ֣ים לְעוֹלָֽם׃ חֲגֽוֹרד־חַרְבְּךָ֣ עַל־יָרֵ֣ךְ גִּבּ֑וֹר ה֝וֹדְךָ֗ וַהֲדָרֶֽךָ׃ וַהֲדָ֬רְךָ֨ ה׀ צְלַ֬ח רְכַ֗ב עַֽל־דְּבַר־אֱ֭מֶת וְעַנְוָה־צֶ֑דֶק וְתוֹרְךָ֖ נוֹרָא֣וֹת יְמִינֶֽךָ׃ חִצֶּ֗יךָ ושְׁנ֫וּנִ֥ים עַ֭מִּים תַּחְתֶּ֣יךָ יִפְּל֑וּ בְּ֝לֵ֗ב אוֹיְבֵ֥י הַמֶּֽלֶךְ׃ כִּסְאֲךָ֣ זאֱ֭לֹהִים עוֹלָ֣ם וָעֶ֑ד שֵׁ֥בֶט מִ֝ישֹׁ֗ר שֵׁ֣בֶט מַלְכוּתֶֽךָ׃ אָהַ֣בְתָּ חצֶּדֶק֮ וַתִּשְׂנָ֫א רֶ֥שַׁע עַל־כֵּ֤ן ׀ מְשָׁחֲךָ֡ אֱלֹהִ֣ים אֱ֭לֹהֶיךָ שֶׁ֥מֶן שָׂשׂ֗וֹן מֵֽחֲבֵרֶֽיךָ׃ מֹרט־וַאֲהָל֣וֹת קְ֭צִיעוֹת כָּל־בִּגְדֹתֶ֑יךָ מִֽן־הֵ֥יכְלֵי שֵׁ֝֗ן מִנִּ֥י שִׂמְּחֽוּךָ׃ בְּנ֣וֹת ימְ֭לָכִים בְּיִקְּרוֹתֶ֑יךָ נִצְּבָ֥ה שֵׁגַ֥ל לִֽ֝ימִינְךָ֗ בְּכֶ֣תֶם אוֹפִֽיר׃ שִׁמְעִייא־בַ֣ת וּ֭רְאִי וְהַטִּ֣י אָזְנֵ֑ךְ וְשִׁכְחִ֥י עַ֝מֵּ֗ךְ וּבֵ֥ית אָבִֽיךְ׃ וְיִתְאָ֣ו יבהַמֶּ֣לֶךְ יָפְיֵ֑ךְ כִּי־ה֥וּא אֲ֝דֹנַ֗יִךְ וְהִשְׁתַּֽחֲוִי־לֽוֹ׃ וּבַֽתיג־צֹ֨ר ׀ בְּ֭מִנְחָה פָּנַ֥יִךְ יְחַלּ֗וּ עֲשִׁ֣ירֵי עָֽם׃ כָּליד־כְּבוּדָּ֣ה בַת־מֶ֣לֶךְ פְּנִ֑ימָה מִֽמִּשְׁבְּצ֖וֹת זָהָ֣ב לְבוּשָֽׁהּ׃ לִרְקָמוֹת֮ טותּוּבַ֪ל לַ֫מֶּ֥לֶךְ בְּתוּל֣וֹת אַ֭חֲרֶיהָ רֵעוֹתֶ֑יהָ מ֖וּבָא֣וֹת לָֽךְ׃ תּ֭וּבַלְנָה טזבִּשְׂמָחֹ֣ת וָגִ֑יל תְּ֝בֹאֶ֗ינָה בְּהֵ֣יכַל מֶֽלֶךְ׃ תַּ֣חַת יזאֲ֭בֹתֶיךָ יִהְי֣וּ בָנֶ֑יךָ תְּשִׁיתֵ֥מוֹ לְ֝שָׂרִ֗ים בְּכָל־הָאָֽרֶץ׃ אַזְכִּ֣ירָה יחשִׁ֭מְךָ בְּכָל־דֹּ֣ר וָדֹ֑ר עַל־כֵּ֥ן עַמִּ֥ים יְ֝הוֹדֻ֗ךָ לְעֹלָ֥ם וָעֶֽד׃
לַמְנַצֵּ֥חַ מואלִבְנֵי־קֹ֑רַח עַֽל־עֲלָמ֥וֹת שִֽׁיר׃ אֱלֹהִ֣ים בלָ֭נוּ מַחֲסֶ֣ה וָעֹ֑ז עֶזְרָ֥ה בְ֝צָר֗וֹת נִמְצָ֥א מְאֹֽד׃ עַלג־כֵּ֣ן לֹא־נִ֭ירָא בְּהָמִ֣יר אָ֑רֶץ וּבְמ֥וֹט הָ֝רִ֗ים בְּלֵ֣ב יַמִּֽים׃ יֶהֱמ֣וּ דיֶחְמְר֣וּ מֵימָ֑יו יִֽרְעֲשֽׁוּ־הָרִ֖ים בְּגַאֲוָת֣וֹ סֶֽלָה׃ נָהָ֗ר הפְּלָגָ֗יו יְשַׂמְּח֥וּ עִיר־אֱלֹהִ֑ים קְ֝דֹ֗שׁ מִשְׁכְּנֵ֥י עֶלְיֽוֹן׃ אֱלֹהִ֣ים ובְּ֭קִרְבָּהּ בַּל־תִּמּ֑וֹט יַעְזְרֶ֥הָ אֱ֝לֹהִ֗ים לִפְנ֥וֹת בֹּֽקֶר׃ הָמ֣וּ זג֭וֹיִם מָ֣טוּ מַמְלָכ֑וֹת נָתַ֥ן בְּ֝קוֹל֗וֹ תָּמ֥וּג אָֽרֶץ׃ יְהוָ֣ה חצְבָא֣וֹת עִמָּ֑נוּ מִשְׂגָּֽב־לָ֝נוּ אֱלֹהֵ֖י יַעֲקֹ֣ב סֶֽלָה׃ לְֽכוּט־חֲ֭זוּ מִפְעֲל֣וֹת יְהוָ֑ה אֲשֶׁר־שָׂ֖ם שַׁמּ֣וֹת בָּאָֽרֶץ׃ מַשְׁבִּ֥ית ימִלְחָמוֹת֮ עַד־קְצֵ֪ה הָ֫אָ֥רֶץ קֶ֣שֶׁת יְ֭שַׁבֵּר וְקִצֵּ֣ץ חֲנִ֑ית עֲ֝גָל֗וֹת יִשְׂרֹ֥ף בָּאֵֽשׁ׃ הַרְפּ֣וּ יאוּ֭דְעוּ כִּי־אָנֹכִ֣י אֱלֹהִ֑ים אָר֥וּם בַּ֝גּוֹיִ֗ם אָר֥וּם בָּאָֽרֶץ׃ יְהוָ֣ה יבצְבָא֣וֹת עִמָּ֑נוּ מִשְׂגָּֽב־לָ֝נוּ אֱלֹהֵ֖י יַעֲקֹ֣ב סֶֽלָה׃
לַמְנַצֵּ֬חַ מזא׀ לִבְנֵי־קֹ֬רַח מִזְמֽוֹר׃ כָּֽלב־הָ֭עַמִּים תִּקְעוּ־כָ֑ף הָרִ֥יעוּ לֵ֝אלֹהִ֗ים בְּק֣וֹל רִנָּֽה׃ כִּֽיג־יְהוָ֣ה עֶלְי֣וֹן נוֹרָ֑א מֶ֥לֶךְ גָּ֝דוֹל עַל־כָּל־הָאָֽרֶץ׃ יַדְבֵּ֣ר דעַמִּ֣ים תַּחְתֵּ֑ינוּ וּ֝לְאֻמִּ֗ים תַּ֣חַת רַגְלֵֽינוּ׃ יִבְחַרה־לָ֥נוּ אֶת־נַחֲלָתֵ֑נוּ אֶ֥ת גְּא֨וֹן יַעֲקֹ֖ב אֲשֶׁר־אָהֵ֣ב סֶֽלָה׃ עָלָ֣ה ואֱ֭לֹהִים בִּתְרוּעָ֑ה יְ֝הֹוָ֗ה בְּק֣וֹל שׁוֹפָֽר׃ זַמְּר֣וּ זאֱלֹהִ֣ים זַמֵּ֑רוּ זַמְּר֖וּ לְמַלְכֵּ֣נוּ זַמֵּֽרוּ׃ כִּ֤י חמֶ֖לֶךְ כָּל־הָאָ֥רֶץ אֱלֹהִ֗ים זַמְּר֥וּ מַשְׂכִּֽיל׃ מָלַ֣ךְ טאֱ֭לֹהִים עַל־גּוֹיִ֑ם אֱ֝לֹהִ֗ים יָשַׁ֤ב ׀ עַל־כִּסֵּ֬א קָדְשֽׁוֹ׃ נְדִ֘יבֵ֤י יעַמִּ֨ים ׀ נֶאֱסָ֗פוּ עַם֮ אֱלֹהֵ֪י אַבְרָ֫הָ֥ם כִּ֣י לֵֽ֭אלֹהִים מָֽגִנֵּי־אֶ֗רֶץ מְאֹ֣ד נַעֲלָֽה׃
שִׁ֥יר מחאמִ֝זְמוֹר לִבְנֵי־קֹֽרַח׃ גָּ֘ד֤וֹל ביְהוָ֣ה וּמְהֻלָּ֣ל מְאֹ֑ד בְּעִ֥יר אֱ֝לֹהֵ֗ינוּ הַר־קָדְשֽׁוֹ׃ יְפֵ֥ה גנוֹף֮ מְשׂ֪וֹשׂ כָּל־הָ֫אָ֥רֶץ הַר־צִ֭יּוֹן יַרְכְּתֵ֣י צָפ֑וֹן קִ֝רְיַ֗ת מֶ֣לֶךְ רָֽב׃ אֱלֹהִ֥ים דבְּאַרְמְנוֹתֶ֗יהָ נוֹדַ֥ע לְמִשְׂגָּֽב׃ כִּֽיה־הִנֵּ֣ה הַ֭מְּלָכִים נֽוֹעֲד֑וּ עָבְר֥וּ יַחְדָּֽו׃ הֵ֣מָּה ורָ֭אוּ כֵּ֣ן תָּמָ֑הוּ נִבְהֲל֥וּ נֶחְפָּֽזוּ׃ רְ֭עָדָה זאֲחָזָ֣תַם שָׁ֑ם חִ֝֗יל כַּיּוֹלֵֽדָה׃ בְּר֥וּחַ חקָדִ֑ים תְּ֝שַׁבֵּ֗ר אֳנִיּ֥וֹת תַּרְשִֽׁישׁ׃ כַּאֲשֶׁ֤ר טשָׁמַ֨עְנוּ ׀ כֵּ֤ן רָאִ֗ינוּ בְּעִיר־יְהוָ֣ה צְ֭בָאוֹת בְּעִ֣יר אֱלֹהֵ֑ינוּ אֱלֹ֘הִ֤ים יְכוֹנְנֶ֖הָ עַד־עוֹלָ֣ם סֶֽלָה׃ דִּמִּ֣ינוּ יאֱלֹהִ֣ים חַסְדֶּ֑ךָ בְּ֝קֶ֗רֶב הֵיכָלֶֽךָ׃ כְּשִׁמְךָ֤ יאאֱלֹהִ֗ים כֵּ֣ן תְּ֭הִלָּתְךָ עַל־קַצְוֵי־אֶ֑רֶץ צֶ֝֗דֶק מָלְאָ֥ה יְמִינֶֽךָ׃ יִשְׂמַ֤ח יב׀ הַר־צִיּ֗וֹן תָּ֭גֵלְנָה בְּנ֣וֹת יְהוּדָ֑ה לְ֝מַ֗עַן מִשְׁפָּטֶֽיךָ׃ סֹ֣בּוּ יגצִ֭יּוֹן וְהַקִּיפ֑וּהָ סִ֝פְר֗וּ מִגְדָּלֶֽיהָ׃ שִׁ֤יתוּ ידלִבְּכֶ֨ם ׀ לְֽחֵילָ֗ה פַּסְּג֥וּ אַרְמְנוֹתֶ֑יהָ לְמַ֥עַן תְּ֝סַפְּר֗וּ לְד֣וֹר אַחֲרֽוֹן׃ כִּ֤י טוזֶ֨ה ׀ אֱלֹהִ֣ים אֱ֭לֹהֵינוּ עוֹלָ֣ם וָעֶ֑ד ה֖וּא יְנַהֲגֵ֣נוּ עַל־מֽוּת׃
לַמְנַצֵּ֬חַ מטא׀ לִבְנֵי־קֹ֬רַח מִזְמֽוֹר׃ שִׁמְעוּב־זֹ֭את כָּל־הָֽעַמִּ֑ים הַ֝אֲזִ֗ינוּ כָּל־יֹ֥שְׁבֵי חָֽלֶד׃ גַּםג־בְּנֵ֣י אָ֭דָם גַּם־בְּנֵי־אִ֑ישׁ יַ֝֗חַד עָשִׁ֥יר וְאֶבְיֽוֹן׃ פִּ֭י דיְדַבֵּ֣ר חָכְמ֑וֹת וְהָג֖וּת לִבִּ֣י תְבוּנֽוֹת׃ אַטֶּ֣ה הלְמָשָׁ֣ל אָזְנִ֑י אֶפְתַּ֥ח בְּ֝כִנּ֗וֹר חִידָתִֽי׃ לָ֣מָּה ואִ֭ירָא בִּ֣ימֵי רָ֑ע עֲוֺ֖ן עֲקֵבַ֣י יְסוּבֵּֽנִי׃ הַבֹּטְחִ֥ים זעַל־חֵילָ֑ם וּבְרֹ֥ב עָ֝שְׁרָ֗ם יִתְהַלָּֽלוּ׃ אָ֗ח חלֹא־פָדֹ֣ה יִפְדֶּ֣ה אִ֑ישׁ לֹא־יִתֵּ֖ן לֵאלֹהִ֣ים כָּפְרֽוֹ׃ וְ֭יֵקַר טפִּדְי֥וֹן נַפְשָׁ֗ם וְחָדַ֥ל לְעוֹלָֽם׃ וִֽיחִיי־ע֥וֹד לָנֶ֑צַח לֹ֖א יִרְאֶ֣ה הַשָּֽׁחַת׃ כִּ֤י יאיִרְאֶ֨ה ׀ חֲכָ֘מִ֤ים יָמ֗וּתוּ יַ֤חַד כְּסִ֣יל וָבַ֣עַר יֹאבֵ֑דוּ וְעָזְב֖וּ לַאֲחֵרִ֣ים חֵילָֽם׃ קִרְבָּ֤ם יבבָּתֵּ֨ימוֹ ׀ לְֽעוֹלָ֗ם מִ֭שְׁכְּנֹתָם לְדֹ֣ר וָדֹ֑ר קָֽרְא֥וּ בִ֝שְׁמוֹתָ֗ם עֲלֵ֣י אֲדָמֽוֹת׃ וְאָדָ֣ם יגבִּ֭יקָר בַּל־יָלִ֑ין נִמְשַׁ֖ל כַּבְּהֵמ֣וֹת נִדְמֽוּ׃ זֶ֣ה ידדַ֭רְכָּם כֵּ֣סֶל לָ֑מוֹ וְאַחֲרֵיהֶ֓ם ׀ בְּפִיהֶ֖ם יִרְצ֣וּ סֶֽלָה׃ כַּצֹּ֤אן טו׀ לִֽשְׁא֣וֹל שַׁתּוּ֮ מָ֤וֶת יִ֫רְעֵ֥ם וַיִּרְדּ֘וּ בָ֤ם יְשָׁרִ֨ים ׀ לַבֹּ֗קֶר וצירם וְ֭צוּרָם לְבַלּ֥וֹת שְׁא֗וֹל מִזְּבֻ֥ל לֽוֹ׃ אַךְטז־אֱלֹהִ֗ים יִפְדֶּ֣ה נַ֭פְשִׁי מִֽיַּד־שְׁא֑וֹל כִּ֖י יִקָּחֵ֣נִי סֶֽלָה׃ אַליז־תִּ֭ירָא כִּֽי־יַעֲשִׁ֣ר אִ֑ישׁ כִּֽי־יִ֝רְבֶּה כְּב֣וֹד בֵּיתֽוֹ׃ כִּ֤י יחלֹ֣א בְ֭מוֹתוֹ יִקַּ֣ח הַכֹּ֑ל לֹא־יֵרֵ֖ד אַחֲרָ֣יו כְּבוֹדֽוֹ׃ כִּֽייט־נַ֭פְשׁוֹ בְּחַיָּ֣יו יְבָרֵ֑ךְ וְ֝יוֹדֻ֗ךָ כִּי־תֵיטִ֥יב לָֽךְ׃ תָּ֭בוֹא כעַד־דּ֣וֹר אֲבוֹתָ֑יו עַד־נֵ֝֗צַח לֹ֣א יִרְאוּ־אֽוֹר׃ אָדָ֣ם כאבִּ֭יקָר וְלֹ֣א יָבִ֑ין נִמְשַׁ֖ל כַּבְּהֵמ֣וֹת נִדְמֽוּ׃
מִזְמ֗וֹר אנלְאָ֫סָ֥ף אֵ֤ל ׀ אֱֽלֹהִ֡ים יְֽהוָ֗ה דִּבֶּ֥ר וַיִּקְרָא־אָ֑רֶץ מִמִּזְרַח־שֶׁ֝֗מֶשׁ עַד־מְבֹאֽוֹ׃ מִצִּיּ֥וֹן במִכְלַל־יֹ֗פִי אֱלֹהִ֥ים הוֹפִֽיעַ׃ יָ֤בֹ֥א גאֱלֹהֵ֗ינוּ וְֽאַל־יֶ֫חֱרַ֥שׁ אֵשׁ־לְפָנָ֥יו תֹּאכֵ֑ל וּ֝סְבִיבָ֗יו נִשְׂעֲרָ֥ה מְאֹֽד׃ יִקְרָ֣א דאֶל־הַשָּׁמַ֣יִם מֵעָ֑ל וְאֶל־הָ֝אָ֗רֶץ לָדִ֥ין עַמּֽוֹ׃ אִסְפוּה־לִ֥י חֲסִידָ֑י כֹּרְתֵ֖י בְרִיתִ֣י עֲלֵי־זָֽבַח׃ וַיַּגִּ֣ידוּ ושָׁמַ֣יִם צִדְק֑וֹ כִּֽי־אֱלֹהִ֓ים ׀ שֹׁפֵ֖ט ה֣וּא סֶֽלָה׃ שִׁמְעָ֤ה זעַמִּ֨י ׀ וַאֲדַבֵּ֗רָה יִ֭שְׂרָאֵל וְאָעִ֣ידָה בָּ֑ךְ אֱלֹהִ֖ים אֱלֹהֶ֣יךָ אָנֹֽכִי׃ לֹ֣א חעַל־זְ֭בָחֶיךָ אוֹכִיחֶ֑ךָ וְעוֹלֹתֶ֖יךָ לְנֶגְדִּ֣י תָמִֽיד׃ לֹאט־אֶקַּ֣ח מִבֵּיתְךָ֣ פָ֑ר מִ֝מִּכְלְאֹתֶ֗יךָ עַתּוּדִֽים׃ כִּיי־לִ֥י כָל־חַיְתוֹ־יָ֑עַר בְּ֝הֵמ֗וֹת בְּהַרְרֵי־אָֽלֶף׃ יָ֭דַעְתִּי יאכָּל־ע֣וֹף הָרִ֑ים וְזִ֥יז שָׂ֝דַ֗י עִמָּדִֽי׃ אִםיב־אֶ֭רְעַב לֹא־אֹ֣מַר לָ֑ךְ כִּי־לִ֥י תֵ֝בֵ֗ל וּמְלֹאָֽהּ׃ הַֽ֭אוֹכַל יגבְּשַׂ֣ר אַבִּירִ֑ים וְדַ֖ם עַתּוּדִ֣ים אֶשְׁתֶּֽה׃ זְבַ֣ח ידלֵאלֹהִ֣ים תּוֹדָ֑ה וְשַׁלֵּ֖ם לְעֶלְי֣וֹן נְדָרֶֽיךָ׃ וּ֭קְרָאֵנִי טובְּי֣וֹם צָרָ֑ה אֲ֝חַלֶּצְךָ֗ וּֽתְכַבְּדֵֽנִי׃ וְלָ֤רָשָׁ֨ע טז׀ אָ֘מַ֤ר אֱלֹהִ֗ים מַה־לְּ֭ךָ לְסַפֵּ֣ר חֻקָּ֑י וַתִּשָּׂ֖א בְרִיתִ֣י עֲלֵי־פִֽיךָ׃ וְ֭אַתָּה יזשָׂנֵ֣אתָ מוּסָ֑ר וַתַּשְׁלֵ֖ךְ דְּבָרַ֣י אַחֲרֶֽיךָ׃ אִםיח־רָאִ֣יתָ גַ֭נָּב וַתִּ֣רֶץ עִמּ֑וֹ וְעִ֖ם מְנָאֲפִ֣ים חֶלְקֶֽךָ׃ פִּ֭יךָ יטשָׁלַ֣חְתָּ בְרָעָ֑ה וּ֝לְשׁוֹנְךָ֗ תַּצְמִ֥יד מִרְמָֽה׃ תֵּ֭שֵׁב כבְּאָחִ֣יךָ תְדַבֵּ֑ר בְּבֶֽן־אִ֝מְּךָ֗ תִּתֶּן־דֹּֽפִי׃ אֵ֤לֶּה כאעָשִׂ֨יתָ ׀ וְֽהֶחֱרַ֗שְׁתִּי דִּמִּ֗יתָ הֱֽיוֹת־אֶֽהְיֶ֥ה כָמ֑וֹךָ אוֹכִיחֲךָ֖ וְאֶֽעֶרְכָ֣ה לְעֵינֶֽיךָ׃ בִּֽינוּכב־נָ֣א זֹ֭את שֹׁכְחֵ֣י אֱל֑וֹהַּ פֶּן־אֶ֝טְרֹ֗ף וְאֵ֣ין מַצִּֽיל׃ זֹבֵ֥חַ כגתּוֹדָ֗ה יְֽכַ֫בְּדָ֥נְנִי וְשָׂ֥ם דֶּ֑רֶךְ אַ֝רְאֶ֗נּוּ בְּיֵ֣שַׁע אֱלֹהִֽים׃
לַמְנַצֵּ֗חַ אנאמִזְמ֥וֹר לְדָוִֽד׃ בְּֽבוֹאב־אֵ֭לָיו נָתָ֣ן הַנָּבִ֑יא כַּֽאֲשֶׁר־בָּ֝֗א אֶל־בַּת־שָֽׁבַע׃ חָנֵּ֣נִי גאֱלֹהִ֣ים כְּחַסְדֶּ֑ךָ כְּרֹ֥ב רַ֝חֲמֶ֗יךָ מְחֵ֣ה פְשָׁעָֽי׃ הרבה דהֶ֭רֶב כַּבְּסֵ֣נִי מֵעֲוֺנִ֑י וּֽמֵחַטָּאתִ֥י טַהֲרֵֽנִי׃ כִּֽיה־פְ֭שָׁעַי אֲנִ֣י אֵדָ֑ע וְחַטָּאתִ֖י נֶגְדִּ֣י תָמִֽיד׃ לְךָ֤ ולְבַדְּךָ֨ ׀ חָטָאתִי֮ וְהָרַ֥ע בְּעֵינֶ֗יךָ עָ֫שִׂ֥יתִי לְ֭מַעַן תִּצְדַּ֥ק בְּדָבְרֶ֗ךָ תִּזְכֶּ֥ה בְשָׁפְטֶֽךָ׃ הֵןז־בְּעָו֥וֹן חוֹלָ֑לְתִּי וּ֝בְחֵ֗טְא יֶֽחֱמַ֥תְנִי אִמִּֽי׃ הֵןח־אֱ֭מֶת חָפַ֣צְתָּ בַטֻּח֑וֹת וּ֝בְסָתֻ֗ם חָכְמָ֥ה תוֹדִיעֵֽנִי׃ תְּחַטְּאֵ֣נִי טבְאֵז֣וֹב וְאֶטְהָ֑ר תְּ֝כַבְּסֵ֗נִי וּמִשֶּׁ֥לֶג אַלְבִּֽין׃ תַּ֭שְׁמִיעֵנִי ישָׂשׂ֣וֹן וְשִׂמְחָ֑ה תָּ֝גֵ֗לְנָה עֲצָמ֥וֹת דִּכִּֽיתָ׃ הַסְתֵּ֣ר יאפָּ֭נֶיךָ מֵחֲטָאָ֑י וְֽכָל־עֲוֺ֖נֹתַ֣י מְחֵֽה׃ לֵ֣ב יבטָ֭הוֹר בְּרָא־לִ֣י אֱלֹהִ֑ים וְר֥וּחַ נָ֝כ֗וֹן חַדֵּ֥שׁ בְּקִרְבִּֽי׃ אַליג־תַּשְׁלִיכֵ֥נִי מִלְּפָנֶ֑יךָ וְר֥וּחַ קָ֝דְשְׁךָ֗ אַל־תִּקַּ֥ח מִמֶּֽנִּי׃ הָשִׁ֣יבָה ידלִּ֭י שְׂשׂ֣וֹן יִשְׁעֶ֑ךָ וְר֖וּחַ נְדִיבָ֣ה תִסְמְכֵֽנִי׃ אֲלַמְּדָ֣ה טופֹשְׁעִ֣ים דְּרָכֶ֑יךָ וְ֝חַטָּאִ֗ים אֵלֶ֥יךָ יָשֽׁוּבוּ׃ הַצִּ֘ילֵ֤נִי טזמִדָּמִ֨ים ׀ אֱֽלֹהִ֗ים אֱלֹהֵ֥י תְּשׁוּעָתִ֑י תְּרַנֵּ֥ן לְ֝שׁוֹנִ֗י צִדְקָתֶֽךָ׃ אֲ֭דֹנָי יזשְׂפָתַ֣י תִּפְתָּ֑ח וּ֝פִ֗י יַגִּ֥יד תְּהִלָּתֶֽךָ׃ כִּ֤י יח׀ לֹא־תַחְפֹּ֣ץ זֶ֣בַח וְאֶתֵּ֑נָה ע֝וֹלָ֗ה לֹ֣א תִרְצֶֽה׃ זִֽבְחֵ֣י יטאֱלֹהִים֮ ר֪וּחַ נִשְׁבָּ֫רָ֥ה לֵב־נִשְׁבָּ֥ר וְנִדְכֶּ֑ה אֱ֝לֹהִ֗ים לֹ֣א תִבְזֶֽה׃ הֵיטִ֣יבָה כבִ֭רְצוֹנְךָ אֶת־צִיּ֑וֹן תִּ֝בְנֶ֗ה חוֹמ֥וֹת יְרוּשָׁלִָֽם׃ אָ֤ז כאתַּחְפֹּ֣ץ זִבְחֵי־צֶ֭דֶק עוֹלָ֣ה וְכָלִ֑יל אָ֤ז יַעֲל֖וּ עַל־מִזְבַּחֲךָ֣ פָרִֽים׃
לַמְנַצֵּ֗חַ אנבמַשְׂכִּ֥יל לְדָוִֽד׃ בְּב֤וֹא ב׀ דּוֹאֵ֣ג הָאֲדֹמִי֮ וַיַּגֵּ֪ד לְשָׁ֫א֥וּל וַיֹּ֥אמֶר ל֑וֹ בָּ֥א דָ֝וִ֗ד אֶל־בֵּ֥ית אֲחִימֶֽלֶךְ׃ מַהג־תִּתְהַלֵּ֣ל בְּ֭רָעָה הַגִּבּ֑וֹר חֶ֥סֶד אֵ֝֗ל כָּל־הַיּֽוֹם׃ הַ֭וּוֹת דתַּחְשֹׁ֣ב לְשׁוֹנֶ֑ךָ כְּתַ֥עַר מְ֝לֻטָּ֗שׁ עֹשֵׂ֥ה רְמִיָּֽה׃ אָהַ֣בְתָּ הרָּ֣ע מִטּ֑וֹב שֶׁ֓קֶר ׀ מִדַּבֵּ֖ר צֶ֣דֶק סֶֽלָה׃ אָהַ֥בְתָּ וכָֽל־דִּבְרֵי־בָ֗לַע לְשׁ֣וֹן מִרְמָֽה׃ גַּםז־אֵל֮ יִתָּצְךָ֪ לָ֫נֶ֥צַח יַחְתְּךָ֣ וְיִסָּחֲךָ֣ מֵאֹ֑הֶל וְשֵֽׁרֶשְׁךָ֨ מֵאֶ֖רֶץ חַיִּ֣ים סֶֽלָה׃ וְיִרְא֖וּ חצַדִּיקִ֥ים וְיִירָ֗אוּ וְעָלָ֥יו יִשְׂחָֽקוּ׃ הִנֵּ֤ה טהַגֶּ֗בֶר לֹ֤א יָשִׂ֥ים אֱלֹהִ֗ים מָֽע֫וּזּ֥וֹ וַ֭יִּבְטַח בְּרֹ֣ב עָשְׁר֑וֹ יָ֝עֹ֗ז בְּהַוָּתֽוֹ׃ וַאֲנִ֤י י׀ כְּזַ֣יִת רַ֭עֲנָן בְּבֵ֣ית אֱלֹהִ֑ים בָּטַ֥חְתִּי בְחֶֽסֶד־אֱ֝לֹהִ֗ים עוֹלָ֥ם וָעֶֽד׃ אוֹדְךָ֣ יאלְ֭עוֹלָם כִּ֣י עָשִׂ֑יתָ וַאֲקַוֶּ֖ה שִׁמְךָ֥ כִֽי־ט֝֗וֹב נֶ֣גֶד חֲסִידֶֽיךָ׃
לַמְנַצֵּ֥חַ נגאעַֽל־מָחֲלַ֗ת מַשְׂכִּ֥יל לְדָוִֽד׃ אָ֘מַ֤ר בנָבָ֣ל בְּ֭לִבּוֹ אֵ֣ין אֱלֹהִ֑ים הִֽ֝שְׁחִ֗יתוּ וְהִֽתְעִ֥יבוּ עָ֝֗וֶל אֵ֣ין עֹֽשֵׂה־טֽוֹב׃ אֱֽלֹהִ֗ים גמִשָּׁמַיִם֮ הִשְׁקִ֪יף עַֽל־בְּנֵ֫י אָדָ֥ם לִ֭רְאוֹת הֲיֵ֣שׁ מַשְׂכִּ֑יל דֹּ֝רֵ֗שׁ אֶת־אֱלֹהִֽים׃ כֻּלּ֥וֹ דסָג֮ יַחְדָּ֪ו נֶ֫אֱלָ֥חוּ אֵ֤ין עֹֽשֵׂה־ט֑וֹב אֵ֝֗ין גַּם־אֶחָֽד׃ הֲלֹ֥א היָדְעוּ֮ פֹּ֤עֲלֵ֫י אָ֥וֶן אֹכְלֵ֣י עַ֭מִּי אָ֣כְלוּ לֶ֑חֶם אֱ֝לֹהִ֗ים לֹ֣א קָרָֽאוּ׃ שָׁ֤ם ו׀ פָּֽחֲדוּ־פַחַד֮ לֹא־הָ֪יָה֫ פָ֥חַד כִּֽי־אֱלֹהִ֗ים פִּ֭זַּר עַצְמ֣וֹת חֹנָ֑ךְ הֱ֝בִשֹׁ֗תָה כִּֽי־אֱלֹהִ֥ים מְאָסָֽם׃ מִ֥י זיִתֵּ֣ן מִצִּיּוֹן֮ יְשֻׁע֪וֹת יִשְׂרָ֫אֵ֥ל בְּשׁ֣וּב אֱ֭לֹהִים שְׁב֣וּת עַמּ֑וֹ יָגֵ֥ל יַ֝עֲקֹ֗ב יִשְׂמַ֥ח יִשְׂרָאֵֽל׃
לַמְנַצֵּ֥חַ נדאבִּנְגִינֹ֗ת מַשְׂכִּ֥יל לְדָוִֽד׃ בְּב֣וֹא בהַ֭זִּיפִים וַיֹּאמְר֣וּ לְשָׁא֑וּל הֲלֹ֥א דָ֝וִ֗ד מִסְתַּתֵּ֥ר עִמָּֽנוּ׃ אֱ֭לֹהִים גבְּשִׁמְךָ֣ הוֹשִׁיעֵ֑נִי וּבִגְבוּרָתְךָ֥ תְדִינֵֽנִי׃ אֱ֭לֹהִים דשְׁמַ֣ע תְּפִלָּתִ֑י הַ֝אֲזִ֗ינָה לְאִמְרֵי־פִֽי׃ כִּ֤י הזָרִ֨ים ׀ קָ֤מוּ עָלַ֗י וְֽ֭עָרִיצִים בִּקְשׁ֣וּ נַפְשִׁ֑י לֹ֤א שָׂ֨מוּ אֱלֹהִ֖ים לְנֶגְדָּ֣ם סֶֽלָה׃ הִנֵּ֣ה ואֱ֭לֹהִים עֹזֵ֣ר לִ֑י אֲ֝דֹנָ֗י בְּֽסֹמְכֵ֥י נַפְשִֽׁי׃ ישוב זיָשִׁ֣יב הָ֭רַע לְשֹׁרְרָ֑י בַּ֝אֲמִתְּךָ֗ הַצְמִיתֵֽם׃ בִּנְדָבָ֥ה חאֶזְבְּחָה־לָּ֑ךְ א֤וֹדֶה שִּׁמְךָ֖ יְהוָ֣ה כִּי־טֽוֹב׃ כִּ֣י טמִכָּל־צָ֭רָה הִצִּילָ֑נִי וּ֝בְאֹיְבַ֗י רָאֲתָ֥ה עֵינִֽי׃
לַמְנַצֵּ֥חַ נהאבִּנְגִינֹ֗ת מַשְׂכִּ֥יל לְדָוִֽד׃ הַאֲזִ֣ינָה באֱ֭לֹהִים תְּפִלָּתִ֑י וְאַל־תִּ֝תְעַלַּ֗ם מִתְּחִנָּתִֽי׃ הַקְשִׁ֣יבָה גלִּ֣י וַעֲנֵ֑נִי אָרִ֖יד בְּשִׂיחִ֣י וְאָהִֽימָה׃ מִקּ֤וֹל דאוֹיֵ֗ב מִפְּנֵ֣י עָקַ֣ת רָשָׁ֑ע כִּי־יָמִ֥יטוּ עָלַ֥י אָ֝֗וֶן וּבְאַ֥ף יִשְׂטְמֽוּנִי׃ לִ֭בִּי היָחִ֣יל בְּקִרְבִּ֑י וְאֵימ֥וֹת מָ֝֗וֶת נָפְל֥וּ עָלָֽי׃ יִרְאָ֣ה ווָ֭רַעַד יָ֣בֹא בִ֑י וַ֝תְּכַסֵּ֗נִי פַּלָּצֽוּת׃ וָאֹמַ֗ר זמִֽי־יִתֶּן־לִּ֣י אֵ֭בֶר כַּיּוֹנָ֗ה אָע֥וּפָה וְאֶשְׁכֹּֽנָה׃ הִ֭נֵּה חאַרְחִ֣יק נְדֹ֑ד אָלִ֖ין בַּמִּדְבָּ֣ר סֶֽלָה׃ אָחִ֣ישָׁה טמִפְלָ֣ט לִ֑י מֵר֖וּחַ סֹעָ֣ה מִסָּֽעַר׃ בַּלַּ֣ע יאֲ֭דֹנָי פַּלַּ֣ג לְשׁוֹנָ֑ם כִּֽי־רָאִ֨יתִי חָמָ֖ס וְרִ֣יב בָּעִֽיר׃ יוֹמָ֤ם יאוָלַ֗יְלָה יְסוֹבְבֻ֥הָ עַל־חוֹמֹתֶ֑יהָ וְאָ֖וֶן וְעָמָ֣ל בְּקִרְבָּֽהּ׃ הַוּ֥וֹת יבבְּקִרְבָּ֑הּ וְֽלֹא־יָמִ֥ישׁ מֵ֝רְחֹבָ֗הּ תֹּ֣ךְ וּמִרְמָֽה׃ כִּ֤י יגלֹֽא־אוֹיֵ֥ב יְחָֽרְפֵ֗נִי וְאֶ֫שָּׂ֥א לֹֽא־מְ֭שַׂנְאִי עָלַ֣י הִגְדִּ֑יל וְאֶסָּתֵ֥ר מִמֶּֽנּוּ׃ וְאַתָּ֣ה ידאֱנ֣וֹשׁ כְּעֶרְכִּ֑י אַ֝לּוּפִ֗י וּמְיֻדָּֽעִי׃ אֲשֶׁ֣ר טויַ֭חְדָּו נַמְתִּ֣יק ס֑וֹד בְּבֵ֥ית אֱ֝לֹהִ֗ים נְהַלֵּ֥ךְ בְּרָֽגֶשׁ׃ ישימות טזיַשִּׁ֤י מָ֨וֶת׀ עָלֵ֗ימוֹ יֵרְד֣וּ שְׁא֣וֹל חַיִּ֑ים כִּֽי־רָע֖וֹת בִּמְגוּרָ֣ם בְּקִרְבָּֽם׃ אֲ֭נִי יזאֶל־אֱלֹהִ֣ים אֶקְרָ֑א וַ֝יהוָ֗ה יוֹשִׁיעֵֽנִי׃ עֶ֤רֶב יחוָבֹ֣קֶר וְ֭צָהֳרַיִם אָשִׂ֣יחָה וְאֶהֱמֶ֑ה וַיִּשְׁמַ֥ע קוֹלִֽי׃ פָּ֘דָ֤ה יטבְשָׁל֣וֹם נַ֭פְשִׁי מִקֲּרָב־לִ֑י כִּֽי־בְ֝רַבִּ֗ים הָי֥וּ עִמָּדִֽי׃ יִשְׁמַ֤ע כ׀ אֵ֨ל ׀ וְֽיַעֲנֵם֮ וְיֹ֤שֵׁ֥ב קֶ֗דֶם סֶ֥לָה אֲשֶׁ֤ר אֵ֣ין חֲלִיפ֣וֹת לָ֑מוֹ וְלֹ֖א יָרְא֣וּ אֱלֹהִֽים׃ שָׁלַ֣ח כאיָ֭דָיו בִּשְׁלֹמָ֗יו חִלֵּ֥ל בְּרִיתֽוֹ׃ חָלְק֤וּ כב׀ מַחְמָאֹ֣ת פִּיו֮ וּֽקֲרָב־לִ֫בּ֥וֹ רַכּ֖וּ דְבָרָ֥יו מִשֶּׁ֗מֶן וְהֵ֣מָּה פְתִחֽוֹת׃ הַשְׁלֵ֤ךְ כגעַל־יְהוָ֨ה ׀ יְהָבְךָ֮ וְה֪וּא יְכַ֫לְכְּלֶ֥ךָ לֹא־יִתֵּ֖ן לְעוֹלָ֥ם מ֗וֹט לַצַּדִּֽיק׃ וְאַתָּ֤ה כדאֱלֹהִ֨ים ׀ תּוֹרִדֵ֬ם ׀ לִבְאֵ֬ר שַׁ֗חַת אַנְשֵׁ֤י דָמִ֣ים וּ֭מִרְמָה לֹא־יֶחֱצ֣וּ יְמֵיהֶ֑ם וַ֝אֲנִ֗י אֶבְטַח־בָּֽךְ׃
לַמְנַצֵּ֤חַ נוא׀ עַל־י֬וֹנַת אֵ֣לֶם רְ֭חֹקִים לְדָוִ֣ד מִכְתָּ֑ם בֶּֽאֱחֹ֨ז אֹת֖וֹ פְלִשְׁתִּ֣ים בְּגַֽת׃ חָנֵּ֣נִי באֱ֭לֹהִים כִּֽי־שְׁאָפַ֣נִי אֱנ֑וֹשׁ כָּל־הַ֝יּ֗וֹם לֹחֵ֥ם יִלְחָצֵֽנִי׃ שָׁאֲפ֣וּ גשׁ֭וֹרְרַי כָּל־הַיּ֑וֹם כִּֽי־רַבִּ֨ים לֹחֲמִ֖ים לִ֣י מָרֽוֹם׃ י֥וֹם דאִירָ֑א אֲ֝נִ֗י אֵלֶ֥יךָ אֶבְטָֽח׃ בֵּאלֹהִים֮ האֲהַלֵּ֪ל דְּבָ֫ר֥וֹ בֵּאלֹהִ֣ים בָּ֭טַחְתִּי לֹ֣א אִירָ֑א מַה־יַּעֲשֶׂ֖ה בָשָׂ֣ר לִֽי׃ כָּלו־הַ֭יּוֹם דְּבָרַ֣י יְעַצֵּ֑בוּ עָלַ֖י כָּל־מַחְשְׁבֹתָ֣ם לָרָֽע׃ יָג֤וּרוּ ז׀ יצפינו יִצְפּ֗וֹנוּ הֵ֭מָּה עֲקֵבַ֣י יִשְׁמֹ֑רוּ כַּ֝אֲשֶׁ֗ר קִוּ֥וּ נַפְשִֽׁי׃ עַלח־אָ֥וֶן פַּלֶּט־לָ֑מוֹ בְּ֝אַ֗ף עַמִּ֤ים ׀ הוֹרֵ֬ד אֱלֹהִֽים׃ נֹדִי֮ טסָפַ֪רְתָּ֫ה אָ֥תָּה שִׂ֣ימָה דִמְעָתִ֣י בְנֹאדֶ֑ךָ הֲ֝לֹ֗א בְּסִפְרָתֶֽךָ׃ אָ֥֨ז ייָ֘שׁ֤וּבוּ אוֹיְבַ֣י אָ֭חוֹר בְּי֣וֹם אֶקְרָ֑א זֶה־יָ֝דַ֗עְתִּי כִּֽי־אֱלֹהִ֥ים לִֽי׃ בֵּֽ֭אלֹהִים יאאֲהַלֵּ֣ל דָּבָ֑ר בַּ֝יהוָ֗ה אֲהַלֵּ֥ל דָּבָֽר׃ בֵּֽאלֹהִ֣ים יבבָּ֭טַחְתִּי לֹ֣א אִירָ֑א מַה־יַּעֲשֶׂ֖ה אָדָ֣ם לִֽי׃ עָלַ֣י יגאֱלֹהִ֣ים נְדָרֶ֑יךָ אֲשַׁלֵּ֖ם תּוֹדֹ֣ת לָֽךְ׃ כִּ֤י ידהִצַּ֪לְתָּ נַפְשִׁ֡י מִמָּוֶת֮ הֲלֹ֥א רַגְלַ֗י מִ֫דֶּ֥חִי לְ֭הִֽתְהַלֵּךְ לִפְנֵ֣י אֱלֹהִ֑ים בְּ֝א֗וֹר הַֽחַיִּֽים׃
לַמְנַצֵּ֣חַ נזאאַל־תַּ֭שְׁחֵת לְדָוִ֣ד מִכְתָּ֑ם בְּבָרְח֥וֹ מִפְּנֵי־שָׁ֝א֗וּל בַּמְּעָרָֽה׃ חָנֵּ֤נִי באֱלֹהִ֨ים ׀ חָנֵּ֗נִי כִּ֥י בְךָ֮ חָסָ֪יָה נַ֫פְשִׁ֥י וּבְצֵֽל־כְּנָפֶ֥יךָ אֶחְסֶ֑ה עַ֝֗ד יַעֲבֹ֥ר הַוּֽוֹת׃ אֶ֭קְרָא גלֵֽאלֹהִ֣ים עֶלְי֑וֹן לָ֝אֵ֗ל גֹּמֵ֥ר עָלָֽי׃ יִשְׁלַ֤ח דמִשָּׁמַ֨יִם ׀ וְֽיוֹשִׁיעֵ֗נִי חֵרֵ֣ף שֹׁאֲפִ֣י סֶ֑לָה יִשְׁלַ֥ח אֱ֝לֹהִ֗ים חַסְדּ֥וֹ וַאֲמִתּֽוֹ׃ נַפְשִׁ֤י ה׀ בְּת֥וֹךְ לְבָאִם֮ אֶשְׁכְּבָ֪ה לֹ֫הֲטִ֥ים בְּֽנֵי־אָדָ֗ם שִׁ֭נֵּיהֶם חֲנִ֣ית וְחִצִּ֑ים וּ֝לְשׁוֹנָ֗ם חֶ֣רֶב חַדָּֽה׃ ר֣וּמָה ועַל־הַשָּׁמַ֣יִם אֱלֹהִ֑ים עַ֖ל כָּל־הָאָ֣רֶץ כְּבוֹדֶֽךָ׃ רֶ֤שֶׁת ז׀ הֵכִ֣ינוּ לִפְעָמַי֮ כָּפַ֪ף נַ֫פְשִׁ֥י כָּר֣וּ לְפָנַ֣י שִׁיחָ֑ה נָפְל֖וּ בְתוֹכָ֣הּ סֶֽלָה׃ נָ֘כ֤וֹן חלִבִּ֣י אֱ֭לֹהִים נָכ֣וֹן לִבִּ֑י אָ֝שִׁ֗ירָה וַאֲזַמֵּֽרָה׃ ע֤וּרָה טכְבוֹדִ֗י ע֭וּרָֽה הַנֵּ֥בֶל וְכִנּ֗וֹר אָעִ֥ירָה שָּֽׁחַר׃ אוֹדְךָ֖ יבָעַמִּ֥ים ׀ אֲדֹנָ֑י אֲ֝זַמֶּרְךָ֗ בַּל־אֻמִּֽים׃ כִּֽייא־גָדֹ֣ל עַד־שָׁמַ֣יִם חַסְדֶּ֑ךָ וְֽעַד־שְׁחָקִ֥ים אֲמִתֶּֽךָ׃ ר֣וּמָה יבעַל־שָׁמַ֣יִם אֱלֹהִ֑ים עַ֖ל כָּל־הָאָ֣רֶץ כְּבוֹדֶֽךָ׃
לַמְנַצֵּ֥חַ נחאאַל־תַּשְׁחֵ֗ת לְדָוִ֥ד מִכְתָּֽם׃ הַֽאֻמְנָ֗ם באֵ֣לֶם צֶ֭דֶק תְּדַבֵּר֑וּן מֵישָׁרִ֥ים תִּ֝שְׁפְּט֗וּ בְּנֵ֣י אָדָֽם׃ אַףג־בְּלֵב֮ עוֹלֹ֪ת תִּפְעָ֫ל֥וּן בָּאָ֡רֶץ חֲמַ֥ס יְ֝דֵיכֶ֗ם תְּפַלֵּֽסֽוּן׃ זֹ֣רוּ דרְשָׁעִ֣ים מֵרָ֑חֶם תָּע֥וּ מִ֝בֶּ֗טֶן דֹּבְרֵ֥י כָזָֽב׃ חֲמַתה־לָ֗מוֹ כִּדְמ֥וּת חֲמַת־נָחָ֑שׁ כְּמוֹ־פֶ֥תֶן חֵ֝רֵ֗שׁ יַאְטֵ֥ם אָזְנֽוֹ׃ אֲשֶׁ֣ר ולֹא־יִ֭שְׁמַע לְק֣וֹל מְלַחֲשִׁ֑ים חוֹבֵ֖ר חֲבָרִ֣ים מְחֻכָּֽם׃ אֱֽלֹהִ֗ים זהֲרָס־שִׁנֵּ֥ימוֹ בְּפִ֑ימוֹ מַלְתְּע֥וֹת כְּ֝פִירִ֗ים נְתֹ֣ץ ׀ יְהוָֽה׃ יִמָּאֲס֣וּ חכְמוֹ־מַ֭יִם יִתְהַלְּכוּ־לָ֑מוֹ יִדְרֹ֥ךְ חצו חִ֝צָּ֗יו כְּמ֣וֹ יִתְמֹלָֽלוּ׃ כְּמ֣וֹ טשַׁ֭בְּלוּל תֶּ֣מֶס יַהֲלֹ֑ךְ נֵ֥פֶל אֵ֝֗שֶׁת בַּל־חָ֥זוּ שָֽׁמֶשׁ׃ בְּטֶ֤רֶם ייָבִ֣ינוּ סִּֽירֹתֵיכֶ֣ם אָטָ֑ד כְּמוֹ־חַ֥י כְּמוֹ־חָ֝ר֗וֹן יִשְׂעָרֶֽנּוּ׃ יִשְׂמַ֣ח יאצַ֭דִּיק כִּי־חָזָ֣ה נָקָ֑ם פְּעָמָ֥יו יִ֝רְחַ֗ץ בְּדַ֣ם הָרָשָֽׁע׃ וְיֹאמַ֣ר יבאָ֭דָם אַךְ־פְּרִ֣י לַצַּדִּ֑יק אַ֥ךְ יֵשׁ־אֱ֝לֹהִ֗ים שֹׁפְטִ֥ים בָּאָֽרֶץ׃
לַמְנַצֵּ֣חַ נטאאַל־תַּשְׁחֵת֮ לְדָוִ֪ד מִ֫כְתָּ֥ם בִּשְׁלֹ֥חַ שָׁא֑וּל וַֽיִּשְׁמְר֥וּ אֶת־הַ֝בַּ֗יִת לַהֲמִיתֽוֹ׃ הַצִּילֵ֖נִי במֵאֹיְבַ֥י ׀ אֱלֹהָ֑י מִּמִתְקוֹמְמַ֥י תְּשַׂגְּבֵֽנִי׃ הַ֭צִּילֵנִי גמִפֹּ֣עֲלֵי אָ֑וֶן וּֽמֵאַנְשֵׁ֥י דָ֝מִ֗ים הוֹשִׁיעֵֽנִי׃ כִּ֤י דהִנֵּ֪ה אָֽרְב֡וּ לְנַפְשִׁ֗י יָג֣וּרוּ עָלַ֣י עַזִ֑ים לֹא־פִשְׁעִ֖י וְלֹא־חַטָּאתִ֣י יְהוָֽה׃ בְּֽלִיה־עָ֭וֺן יְרוּצ֣וּן וְיִכּוֹנָ֑נוּ ע֖וּרָה לִקְרָאתִ֣י וּרְאֵה׃ וְאַתָּ֤ה ויְהוָֽה־אֱלֹהִ֥ים ׀ צְבָא֡וֹת אֱלֹ֘הֵ֤י יִשְׂרָאֵ֗ל הָקִ֗יצָה לִפְקֹ֥ד כָּֽל־הַגּוֹיִ֑ם אַל־תָּחֹ֨ן כָּל־בֹּ֖גְדֵי אָ֣וֶן סֶֽלָה׃ יָשׁ֣וּבוּ זלָ֭עֶרֶב יֶהֱמ֥וּ כַכָּ֗לֶב וִיס֥וֹבְבוּ עִֽיר׃ הִנֵּ֤ה ח׀ יַבִּ֘יע֤וּן בְּפִיהֶ֗ם חֲ֭רָבוֹת בְּשִׂפְתוֹתֵיהֶ֑ם כִּי־מִ֥י שֹׁמֵֽעַ׃ וְאַתָּ֣ה טיְ֭הוָה תִּשְׂחַק־לָ֑מוֹ תִּ֝לְעַ֗ג לְכָל־גּוֹיִֽם׃ עֻ֭זּוֹ יאֵלֶ֣יךָ אֶשְׁמֹ֑רָה כִּֽי־אֱ֝לֹהִ֗ים מִשְׂגַּבִּֽי׃ אֱלֹהֵ֣י יאחסדו חַסְדִּ֣י יְקַדְּמֵ֑נִי אֱ֝לֹהִ֗ים יַרְאֵ֥נִי בְשֹׁרְרָֽי׃ אַליב־תַּהַרְגֵ֤ם ׀ פֶּֽן־יִשְׁכְּח֬וּ עַמִּ֗י הֲנִיעֵ֣מוֹ בְ֭חֵילְךָ וְהוֹרִידֵ֑מוֹ מָֽגִנֵּ֣נוּ אֲדֹנָֽי׃ חַטַּאתיג־פִּ֗ימוֹ דְּֽבַר־שְׂפָ֫תֵ֥ימוֹ וְיִלָּכְד֥וּ בִגְאוֹנָ֑ם וּמֵאָלָ֖ה וּמִכַּ֣חַשׁ יְסַפֵּֽרוּ׃ כַּלֵּ֥ה ידבְחֵמָה֮ כַּלֵּ֪ה וְֽאֵ֫ינֵ֥מוֹ וְֽיֵדְע֗וּ כִּֽי־אֱ֭לֹהִים מֹשֵׁ֣ל בְּיַעֲקֹ֑ב לְאַפְסֵ֖י הָאָ֣רֶץ סֶֽלָה׃ וְיָשׁ֣וּבוּ טולָ֭עֶרֶב יֶהֱמ֥וּ כַכָּ֗לֶב וִיס֥וֹבְבוּ עִֽיר׃ הֵ֭מָּה טזינועון יְנִיע֣וּן לֶאֱכֹ֑ל אִם־לֹ֥א יִ֝שְׂבְּע֗וּ וַיָּלִֽינוּ׃ וַאֲנִ֤י יז׀ אָשִׁ֣יר עֻזֶּךָ֮ וַאֲרַנֵּ֥ן לַבֹּ֗קֶר חַ֫סְדֶּ֥ךָ כִּֽי־הָיִ֣יתָ מִשְׂגָּ֣ב לִ֑י וּ֝מָנ֗וֹס בְּי֣וֹם צַר־לִֽי׃ עֻ֭זִּי יחאֵלֶ֣יךָ אֲזַמֵּ֑רָה כִּֽי־אֱלֹהִ֥ים מִ֝שְׂגַּבִּ֗י אֱלֹהֵ֥י חַסְדִּֽי׃
לַ֭מְנַצֵּחַ אסעַל־שׁוּשַׁ֣ן עֵד֑וּת מִכְתָּ֖ם לְדָוִ֣ד לְלַמֵּֽד׃ בְּהַצּוֹת֨וֹ ב׀ אֶ֥ת אֲרַ֣ם נַהֲרַיִם֮ וְאֶת־אֲרַ֪ם צ֫וֹבָ֥ה וַיָּ֤שָׁב יוֹאָ֗ב וַיַּ֣ךְ אֶת־אֱד֣וֹם בְּגֵיא־מֶ֑לַח שְׁנֵ֖ים עָשָׂ֣ר אָֽלֶף׃ אֱ֭לֹהִים גזְנַחְתָּ֣נוּ פְרַצְתָּ֑נוּ אָ֝נַ֗פְתָּ תְּשׁ֣וֹבֵ֥ב לָֽנוּ׃ הִרְעַ֣שְׁתָּה דאֶ֣רֶץ פְּצַמְתָּ֑הּ רְפָ֖ה שְׁבָרֶ֣יהָ כִי־מָֽטָה׃ הִרְאִ֣יתָה העַמְּךָ֣ קָשָׁ֑ה הִ֝שְׁקִיתָ֗נוּ יַ֣יִן תַּרְעֵלָֽה׃ נָ֘תַ֤תָּה ולִּירֵאֶ֣יךָ נֵּ֭ס לְהִתְנוֹסֵ֑ס מִ֝פְּנֵ֗י קֹ֣שֶׁט סֶֽלָה׃ לְ֭מַעַן זיֵחָלְצ֣וּן יְדִידֶ֑יךָ הוֹשִׁ֖יעָה יְמִֽינְךָ֣ ועננו וַעֲנֵֽנִי׃ אֱלֹהִ֤ים ח׀ דִּבֶּ֥ר בְּקָדְשׁ֗וֹ אֶ֫עְלֹ֥זָה אֲחַלְּקָ֥ה שְׁכֶ֑ם וְעֵ֖מֶק סֻכּ֣וֹת אֲמַדֵּֽד׃ לִ֤י טגִלְעָ֨ד ׀ וְלִ֬י מְנַשֶּׁ֗ה וְ֭אֶפְרַיִם מָע֣וֹז רֹאשִׁ֑י יְ֝הוּדָ֗ה מְחֹֽקְקִי׃ מוֹאָ֤ב י׀ סִ֬יר רַחְצִ֗י עַל־אֱ֭דוֹם אַשְׁלִ֣יךְ נַעֲלִ֑י עָ֝לַ֗י פְּלֶ֣שֶׁת הִתְרֹעָֽעִֽי׃ מִ֣י יאיֹ֭בִלֵנִי עִ֣יר מָצ֑וֹר מִ֖י נָחַ֣נִי עַד־אֱדֽוֹם׃ הֲלֹֽאיב־אַתָּ֣ה אֱלֹהִ֣ים זְנַחְתָּ֑נוּ וְֽלֹא־תֵצֵ֥א אֱ֝לֹהִ֗ים בְּצִבְאוֹתֵֽינוּ׃ הָֽבָהיג־לָּ֣נוּ עֶזְרָ֣ת מִצָּ֑ר וְ֝שָׁ֗וְא תְּשׁוּעַ֥ת אָדָם׃ בֵּֽאלֹהִ֥ים ידנַעֲשֶׂה־חָ֑יִל וְ֝ה֗וּא יָב֥וּס צָרֵֽינוּ׃
לַמְנַצֵּ֬חַ סאא׀ עַֽל־נְגִינַ֬ת לְדָוִֽד׃ שִׁמְעָ֣ה באֱ֭לֹהִים רִנָּתִ֑י הַ֝קְשִׁ֗יבָה תְּפִלָּתִֽי׃ מִקְצֵ֤ה גהָאָ֨רֶץ ׀ אֵלֶ֣יךָ אֶ֭קְרָא בַּעֲטֹ֣ף לִבִּ֑י בְּצוּר־יָר֖וּם מִמֶּ֣נִּי תַנְחֵֽנִי׃ כִּֽיד־הָיִ֣יתָ מַחְסֶ֣ה לִ֑י מִגְדַּל־עֹ֝֗ז מִפְּנֵ֥י אוֹיֵֽב׃ אָג֣וּרָה הבְ֭אָהָלְךָ עוֹלָמִ֑ים אֶֽחֱסֶ֨ה בְסֵ֖תֶר כְּנָפֶ֣יךָ סֶּֽלָה׃ כִּֽיו־אַתָּ֣ה אֱ֭לֹהִים שָׁמַ֣עְתָּ לִנְדָרָ֑י נָתַ֥תָּ יְ֝רֻשַּׁ֗ת יִרְאֵ֥י שְׁמֶֽךָ׃ יָמִ֣ים זעַל־יְמֵי־מֶ֣לֶךְ תּוֹסִ֑יף שְׁ֝נוֹתָ֗יו כְּמוֹ־דֹ֥ר וָדֹֽר׃ יֵשֵׁ֣ב חע֭וֹלָם לִפְנֵ֣י אֱלֹהִ֑ים חֶ֥סֶד וֶ֝אֱמֶ֗ת מַ֣ן יִנְצְרֻֽהוּ׃ כֵּ֤ן טאֲזַמְּרָ֣ה שִׁמְךָ֣ לָעַ֑ד לְֽשַׁלְּמִ֥י נְדָרַ֗י י֣וֹם ׀ יֽוֹם׃
לַמְנַצֵּ֥חַ סבאעַֽל־יְדוּת֗וּן מִזְמ֥וֹר לְדָוִֽד׃ אַ֣ךְ באֶל־אֱ֭לֹהִים דּֽוּמִיָּ֣ה נַפְשִׁ֑י מִ֝מֶּ֗נּוּ יְשׁוּעָתִֽי׃ אַךְג־ה֣וּא צ֭וּרִי וִֽישׁוּעָתִ֑י מִ֝שְׂגַּבִּ֗י לֹא־אֶמּ֥וֹט רַבָּֽה׃ עַדד־אָ֤נָה ׀ תְּהֽוֹתְת֣וּ עַל אִישׁ֮ תְּרָצְּח֪וּ כֻ֫לְּכֶ֥ם כְּקִ֥יר נָט֑וּי גָּ֝דֵ֗ר הַדְּחוּיָֽה׃ אַ֤ךְ המִשְּׂאֵת֨וֹ ׀ יָעֲצ֣וּ לְהַדִּיחַ֮ יִרְצ֪וּ כָ֫זָ֥ב בְּפִ֥יו יְבָרֵ֑כוּ וּ֝בְקִרְבָּ֗ם יְקַלְלוּ־סֶֽלָה׃ אַ֣ךְ ולֵ֭אלֹהִים דּ֣וֹמִּי נַפְשִׁ֑י כִּי־מִ֝מֶּ֗נּוּ תִּקְוָתִֽי׃ אַךְז־ה֣וּא צ֭וּרִי וִֽישׁוּעָתִ֑י מִ֝שְׂגַּבִּ֗י לֹ֣א אֶמּֽוֹט׃ עַלח־אֱ֭לֹהִים יִשְׁעִ֣י וּכְבוֹדִ֑י צוּר־עֻזִּ֥י מַ֝חְסִ֗י בֵּֽאלֹהִֽים׃ בִּטְח֘וּ טב֤וֹ בְכָל־עֵ֨ת ׀ עָ֗ם שִׁפְכֽוּ־לְפָנָ֥יו לְבַבְכֶ֑ם אֱלֹהִ֖ים מַחֲסֶה־לָּ֣נוּ סֶֽלָה׃ אַ֤ךְ י׀ הֶ֥בֶל בְּנֵֽי־אָדָם֮ כָּזָ֪ב בְּנֵ֫י אִ֥ישׁ בְּמֹאזְנַ֥יִם לַעֲל֑וֹת הֵ֝֗מָּה מֵהֶ֥בֶל יָֽחַד׃ אַליא־תִּבְטְח֣וּ בְעֹשֶׁק֮ וּבְגָזֵ֪ל אַל־תֶּ֫הְבָּ֥לוּ חַ֤יִל ׀ כִּֽי־יָנ֑וּב אַל־תָּשִׁ֥יתוּ לֵֽב׃ אַחַ֤ת יב׀ דִּבֶּ֬ר אֱלֹהִ֗ים שְׁתַּֽיִם־ז֥וּ שָׁמָ֑עְתִּי כִּ֥י עֹ֝֗ז לֵאלֹהִֽים׃ וּלְךָֽיג־אֲדֹנָ֥י חָ֑סֶד כִּֽי־אַתָּ֨ה תְשַׁלֵּ֖ם לְאִ֣ישׁ כְּֽמַעֲשֵֽׂהוּ׃
מִזְמ֥וֹר סגאלְדָוִ֑ד בִּ֝הְיוֹת֗וֹ בְּמִדְבַּ֥ר יְהוּדָֽה׃ אֱלֹהִ֤ים ב׀ אֵלִ֥י אַתָּ֗ה אֲֽשַׁחֲ֫רֶ֥ךָּ צָמְאָ֬ה לְךָ֨ ׀ נַפְשִׁ֗י כָּמַ֣הּ לְךָ֣ בְשָׂרִ֑י בְּאֶֽרֶץ־צִיָּ֖ה וְעָיֵ֣ף בְּלִי־מָֽיִם׃ כֵּ֭ן גבַּקֹּ֣דֶשׁ חֲזִיתִ֑יךָ לִרְא֥וֹת עֻ֝זְּךָ֗ וּכְבוֹדֶֽךָ׃ כִּיד־ט֣וֹב חַ֭סְדְּךָ מֵֽחַיִּ֗ים שְׂפָתַ֥י יְשַׁבְּחֽוּנְךָ׃ כֵּ֣ן האֲבָרֶכְךָ֣ בְחַיָּ֑י בְּ֝שִׁמְךָ אֶשָּׂ֥א כַפָּֽי׃ כְּמ֤וֹ וחֵ֣לֶב וָ֭דֶשֶׁן תִּשְׂבַּ֣ע נַפְשִׁ֑י וְשִׂפְתֵ֥י רְ֝נָנ֗וֹת יְהַלֶּל־פִּֽי׃ אִםז־זְכַרְתִּ֥יךָ עַל־יְצוּעָ֑י בְּ֝אַשְׁמֻר֗וֹת אֶהְגֶּה־בָּֽךְ׃ כִּֽיח־הָיִ֣יתָ עֶזְרָ֣תָה לִּ֑י וּבְצֵ֖ל כְּנָפֶ֣יךָ אֲרַנֵּֽן׃ דָּבְקָ֣ה טנַפְשִׁ֣י אַחֲרֶ֑יךָ בִּ֝֗י תָּמְכָ֥ה יְמִינֶֽךָ׃ וְהֵ֗מָּה ילְ֭שׁוֹאָה יְבַקְשׁ֣וּ נַפְשִׁ֑י יָ֝בֹ֗אוּ בְּֽתַחְתִּיּ֥וֹת הָאָֽרֶץ׃ יַגִּירֻ֥הוּ יאעַל־יְדֵי־חָ֑רֶב מְנָ֖ת שֻׁעָלִ֣ים יִהְיֽוּ׃ וְהַמֶּלֶךְ֮ יביִשְׂמַ֪ח בֵּאלֹ֫הִ֥ים יִ֭תְהַלֵּל כָּל־הַנִּשְׁבָּ֣ע בּ֑וֹ כִּ֥י יִ֝סָּכֵ֗ר פִּ֣י דֽוֹבְרֵי־שָֽׁקֶר׃
לַמְנַצֵּ֗חַ אסדמִזְמ֥וֹר לְדָוִֽד׃ שְׁמַעב־אֱלֹהִ֣ים קוֹלִ֣י בְשִׂיחִ֑י מִפַּ֥חַד א֝וֹיֵ֗ב תִּצֹּ֥ר חַיָּֽי׃ תַּ֭סְתִּירֵנִי גמִסּ֣וֹד מְרֵעִ֑ים מֵ֝רִגְשַׁ֗ת פֹּ֣עֲלֵי אָֽוֶן׃ אֲשֶׁ֤ר דשָׁנְנ֣וּ כַחֶ֣רֶב לְשׁוֹנָ֑ם דָּרְכ֥וּ חִ֝צָּ֗ם דָּבָ֥ר מָֽר׃ לִיר֣וֹת הבַּמִּסְתָּרִ֣ים תָּ֑ם פִּתְאֹ֥ם יֹ֝רֻ֗הוּ וְלֹ֣א יִירָֽאוּ׃ יְחַזְּקוּו־לָ֨מוֹ ׀ דָּ֘בָ֤ר רָ֗ע יְֽ֭סַפְּרוּ לִטְמ֣וֹן מוֹקְשִׁ֑ים אָ֝מְר֗וּ מִ֣י יִרְאֶה־לָּֽמוֹ׃ יַֽחְפְּֽשׂוּז־עוֹלֹ֗ת תַּ֭מְנוּ חֵ֣פֶשׂ מְחֻפָּ֑שׂ וְקֶ֥רֶב אִ֝֗ישׁ וְלֵ֣ב עָמֹֽק׃ וַיֹּרֵ֗ם חאֱלֹ֫הִ֥ים חֵ֥ץ פִּתְא֑וֹם הָ֝י֗וּ מַכּוֹתָֽם׃ וַיַּכְשִׁיל֣וּהוּ טעָלֵ֣ימוֹ לְשׁוֹנָ֑ם יִ֝תְנֹדֲד֗וּ כָּל־רֹ֥אֵה בָֽם׃ וַיִּֽירְא֗וּ יכָּל־אָ֫דָ֥ם וַ֭יַּגִּידוּ פֹּ֥עַל אֱלֹהִ֗ים וּֽמַעֲשֵׂ֥הוּ הִשְׂכִּֽילוּ׃ יִשְׂמַ֬ח יאצַדִּ֣יק בַּ֭יהוָה וְחָ֣סָה ב֑וֹ וְ֝יִתְהַֽלְל֗וּ כָּל־יִשְׁרֵי־לֵֽב׃
לַמְנַצֵּ֥חַ סהאמִזְמ֗וֹר לְדָוִ֥ד שִֽׁיר׃ לְךָ֤ בדֻֽמִיָּ֬ה תְהִלָּ֓ה אֱלֹ֘הִ֥ים בְּצִיּ֑וֹן וּ֝לְךָ֗ יְשֻׁלַּם־נֶֽדֶר׃ שֹׁמֵ֥עַ גתְּפִלָּ֑ה עָ֝דֶ֗יךָ כָּל־בָּשָׂ֥ר יָבֹֽאוּ׃ דִּבְרֵ֣י דעֲ֭וֺנֹת גָּ֣בְרוּ מֶ֑נִּי פְּ֝שָׁעֵ֗ינוּ אַתָּ֥ה תְכַפְּרֵֽם׃ אַשְׁרֵ֤י ה׀ תִּֽבְחַ֣ר וּתְקָרֵב֮ יִשְׁכֹּ֪ן חֲצֵ֫רֶ֥יךָ נִ֭שְׂבְּעָה בְּט֣וּב בֵּיתֶ֑ךָ קְ֝דֹ֗שׁ הֵיכָלֶֽךָ׃ נ֤וֹרָא֨וֹת ו׀ בְּצֶ֣דֶק תַּ֭עֲנֵנוּ אֱלֹהֵ֣י יִשְׁעֵ֑נוּ מִבְטָ֥ח כָּל־קַצְוֵי־אֶ֝֗רֶץ וְיָ֣ם רְחֹקִֽים׃ מֵכִ֣ין זהָרִ֣ים בְּכֹח֑וֹ נֶ֝אְזָ֗ר בִּגְבוּרָֽה׃ מַשְׁבִּ֤יחַ ח׀ שְׁא֣וֹן יַ֭מִּים שְׁא֥וֹן גַּלֵּיהֶ֗ם וַהֲמ֥וֹן לְאֻמִּֽים׃ וַיִּ֤ירְא֨וּ ט׀ יֹשְׁבֵ֣י קְ֭צָוֺת מֵאוֹתֹתֶ֑יךָ מ֤וֹצָֽאֵי־בֹ֖קֶר וָעֶ֣רֶב תַּרְנִֽין׃ פָּקַ֥דְתָּ יהָאָ֨רֶץ ׀ וַתְּשֹׁ֪קְקֶ֡הָ רַבַּ֬ת תַּעְשְׁרֶ֗נָּה פֶּ֣לֶג אֱ֭לֹהִים מָ֣לֵא מָ֑יִם תָּכִ֥ין דְּ֝גָנָ֗ם כִּי־כֵ֥ן תְּכִינֶֽהָ׃ תְּלָמֶ֣יהָ יארַ֭וֵּה נַחֵ֣ת גְּדוּדֶ֑יהָ בִּרְבִיבִ֥ים תְּ֝מֹגְגֶ֗נָּה צִמְחָ֥הּ תְּבָרֵֽךְ׃ עִ֭טַּרְתָּ יבשְׁנַ֣ת טוֹבָתֶ֑ךָ וּ֝מַעְגָּלֶ֗יךָ יִרְעֲפ֥וּן דָּֽשֶׁן׃ יִ֭רְעֲפוּ יגנְא֣וֹת מִדְבָּ֑ר וְ֝גִ֗יל גְּבָע֥וֹת תַּחְגֹּֽרְנָה׃ לָבְשׁ֬וּ ידכָרִ֨ים ׀ הַצֹּ֗אן וַעֲמָקִ֥ים יַֽעַטְפוּ־בָ֑ר יִ֝תְרוֹעֲע֗וּ אַף־יָשִֽׁירוּ׃
לַ֭מְנַצֵּחַ אסושִׁ֣יר מִזְמ֑וֹר הָרִ֥יעוּ לֵ֝אלֹהִים כָּל־הָאָֽרֶץ׃ זַמְּר֥וּ בכְבֽוֹד־שְׁמ֑וֹ שִׂ֥ימוּ כָ֝ב֗וֹד תְּהִלָּתֽוֹ׃ אִמְר֣וּ גלֵ֭אלֹהִים מַה־נּוֹרָ֣א מַעֲשֶׂ֑יךָ בְּרֹ֥ב עֻ֝זְּךָ֗ יְֽכַחֲשׁ֖וּ לְךָ֣ אֹיְבֶֽיךָ׃ כָּלד־הָאָ֤רֶץ ׀ יִשְׁתַּחֲו֣וּ לְ֭ךָ וִֽיזַמְּרוּ־לָ֑ךְ יְזַמְּר֖וּ שִׁמְךָ֣ סֶֽלָה׃ לְכ֣וּ הוּ֭רְאוּ מִפְעֲל֣וֹת אֱלֹהִ֑ים נוֹרָ֥א עֲ֝לִילָ֗ה עַל־בְּנֵ֥י אָדָֽם׃ הָ֤פַךְ ויָ֨ם ׀ לְֽיַבָּשָׁ֗ה בַּ֭נָּהָר יַֽעַבְר֣וּ בְרָ֑גֶל שָׁ֝֗ם נִשְׂמְחָה־בּֽוֹ׃ מֹ֘שֵׁ֤ל זבִּגְבוּרָת֨וֹ ׀ עוֹלָ֗ם עֵ֭ינָיו בַּגּוֹיִ֣ם תִּצְפֶּ֑ינָה הַסּוֹרְרִ֓ים ׀ אַל־ירימו יָר֖וּמוּ לָ֣מוֹ סֶֽלָה׃ בָּרְכ֖וּ חעַמִּ֥ים ׀ אֱלֹהֵ֑ינוּ וְ֝הַשְׁמִ֗יעוּ ק֣וֹל תְּהִלָּתֽוֹ׃ הַשָּׂ֣ם טנַ֭פְשֵׁנוּ בַּֽחַיִּ֑ים וְלֹֽא־נָתַ֖ן לַמּ֣וֹט רַגְלֵֽנוּ׃ כִּֽיי־בְחַנְתָּ֥נוּ אֱלֹהִ֑ים צְ֝רַפְתָּ֗נוּ כִּצְרָף־כָּֽסֶף׃ הֲבֵאתָ֥נוּ יאבַמְּצוּדָ֑ה שַׂ֖מְתָּ מוּעָקָ֣ה בְמָתְנֵֽינוּ׃ הִרְכַּ֥בְתָּ יבאֱנ֗וֹשׁ לְרֹ֫אשֵׁ֥נוּ בָּֽאנוּ־בָאֵ֥שׁ וּבַמַּ֑יִם וַ֝תּוֹצִיאֵ֗נוּ לָֽרְוָיָֽה׃ אָב֣וֹא יגבֵיתְךָ֣ בְעוֹל֑וֹת אֲשַׁלֵּ֖ם לְךָ֣ נְדָרָֽי׃ אֲשֶׁריד־פָּצ֥וּ שְׂפָתָ֑י וְדִבֶּר־פִּ֝֗י בַּצַּר־לִֽי׃ עֹ֘ל֤וֹת טומֵחִ֣ים אַעֲלֶה־לָּ֭ךְ עִם־קְטֹ֣רֶת אֵילִ֑ים אֶ֥עֱשֶֽׂה בָקָ֖ר עִם־עַתּוּדִ֣ים סֶֽלָה׃ לְכֽוּטז־שִׁמְע֣וּ וַ֭אֲסַפְּרָה כָּל־יִרְאֵ֣י אֱלֹהִ֑ים אֲשֶׁ֖ר עָשָׂ֣ה לְנַפְשִֽׁי׃ אֵלָ֥יו יזפִּֽי־קָרָ֑אתִי וְ֝רוֹמַ֗ם תַּ֣חַת לְשׁוֹנִֽי׃ אָ֭וֶן יחאִם־רָאִ֣יתִי בְלִבִּ֑י לֹ֖א יִשְׁמַ֣ע ׀ אֲדֹנָֽי׃ אָ֭כֵן יטשָׁמַ֣ע אֱלֹהִ֑ים הִ֝קְשִׁ֗יב בְּק֣וֹל תְּפִלָּתִֽי׃ בָּר֥וּךְ כאֱלֹהִ֑ים אֲשֶׁ֥ר לֹֽא־הֵסִ֘יר תְּפִלָּתִ֥י וְ֝חַסְדּ֗וֹ מֵאִתִּֽי׃
לַמְנַצֵּ֥ח סזאבִּנְגִינֹ֗ת מִזְמ֥וֹר שִֽׁיר׃ אֱלֹהִ֗ים ביְחָנֵּ֥נוּ וִֽיבָרְכֵ֑נוּ יָ֤אֵ֥ר פָּנָ֖יו אִתָּ֣נוּ סֶֽלָה׃ לָדַ֣עַת גבָּאָ֣רֶץ דַּרְכֶּ֑ךָ בְּכָל־גּ֝וֹיִ֗ם יְשׁוּעָתֶֽךָ׃ יוֹד֖וּךָ דעַמִּ֥ים ׀ אֱלֹהִ֑ים י֝וֹד֗וּךָ עַמִּ֥ים כֻּלָּֽם׃ יִֽשְׂמְח֥וּ הוִֽירַנְּנ֗וּ לְאֻ֫מִּ֥ים כִּֽי־תִשְׁפֹּ֣ט עַמִּ֣ים מִישׁ֑וֹר וּלְאֻמִּ֓ים ׀ בָּאָ֖רֶץ תַּנְחֵ֣ם סֶֽלָה׃ יוֹד֖וּךָ ועַמִּ֥ים ׀ אֱלֹהִ֑ים י֝וֹד֗וּךָ עַמִּ֥ים כֻּלָּֽם׃ אֶ֭רֶץ זנָתְנָ֣ה יְבוּלָ֑הּ יְ֝בָרְכֵ֗נוּ אֱלֹהִ֥ים אֱלֹהֵֽינוּ׃ יְבָרְכֵ֥נוּ חאֱלֹהִ֑ים וְיִֽירְא֥וּ אֹ֝ת֗וֹ כָּל־אַפְסֵי־אָֽרֶץ׃
לַמְנַצֵּ֥חַ סחאלְדָוִ֗ד מִזְמ֥וֹר שִֽׁיר׃ יָק֣וּם באֱ֭לֹהִים יָפ֣וּצוּ אוֹיְבָ֑יו וְיָנ֥וּסוּ מְ֝שַׂנְאָ֗יו מִפָּנָֽיו׃ כְּהִנְדֹּ֥ף געָשָׁ֗ן תִּ֫נְדֹּ֥ף כְּהִמֵּ֣ס דּ֭וֹנַג מִפְּנֵי־אֵ֑שׁ יֹאבְד֥וּ רְ֝שָׁעִ֗ים מִפְּנֵ֥י אֱלֹהִֽים׃ וְֽצַדִּיקִ֗ים דיִשְׂמְח֣וּ יַֽ֭עַלְצוּ לִפְנֵ֥י אֱלֹהִ֗ים וְיָשִׂ֥ישׂוּ בְשִׂמְחָֽה׃ שִׁ֤ירוּ ה׀ לֵֽאלֹהִים֮ זַמְּר֪וּ שְׁ֫מ֥וֹ סֹ֡לּוּ לָרֹכֵ֣ב בָּ֭עֲרָבוֹת בְּיָ֥הּ שְׁמ֗וֹ וְעִלְז֥וּ לְפָנָֽיו׃ אֲבִ֣י ויְ֭תוֹמִים וְדַיַּ֣ן אַלְמָנ֑וֹת אֱ֝לֹהִ֗ים בִּמְע֥וֹן קָדְשֽׁוֹ׃ אֱלֹהִ֤ים ז׀ מ֘וֹשִׁ֤יב יְחִידִ֨ים ׀ בַּ֗יְתָה מוֹצִ֣יא אֲ֭סִירִים בַּכּוֹשָׁר֑וֹת אַ֥ךְ ס֝וֹרֲרִ֗ים שָׁכְנ֥וּ צְחִיחָֽה׃ אֱֽלֹהִ֗ים חבְּ֭צֵאתְךָ לִפְנֵ֣י עַמֶּ֑ךָ בְּצַעְדְּךָ֖ בִֽישִׁימ֣וֹן סֶֽלָה׃ אֶ֤רֶץ טרָעָ֨שָׁה ׀ אַף־שָׁמַ֣יִם נָטְפוּ֮ מִפְּנֵ֪י אֱלֹ֫הִ֥ים זֶ֥ה סִינַ֑י מִפְּנֵ֥י אֱ֝לֹהִ֗ים אֱלֹהֵ֥י יִשְׂרָאֵֽל׃ גֶּ֣שֶׁם ינְ֭דָבוֹת תָּנִ֣יף אֱלֹהִ֑ים נַחֲלָתְךָ֥ וְ֝נִלְאָ֗ה אַתָּ֥ה כֽוֹנַנְתָּֽהּ׃ חַיָּתְךָ֥ יאיָֽשְׁבוּ־בָ֑הּ תָּ֤כִ֥ין בְּטוֹבָתְךָ֖ לֶעָנִ֣י אֱלֹהִֽים׃ אֲדֹנָ֥י יביִתֶּן־אֹ֑מֶר הַֽ֝מְבַשְּׂר֗וֹת צָבָ֥א רָֽב׃ מַלְכֵ֣י יגצְ֭בָאוֹת יִדֹּד֣וּן יִדֹּד֑וּן וּנְוַת בַּ֝֗יִת תְּחַלֵּ֥ק שָׁלָֽל׃ אִֽםיד־תִּשְׁכְּבוּן֮ בֵּ֪ין שְׁפַ֫תָּ֥יִם כַּנְפֵ֣י י֭וֹנָה נֶחְפָּ֣ה בַכֶּ֑סֶף וְ֝אֶבְרוֹתֶ֗יהָ בִּֽירַקְרַ֥ק חָרֽוּץ׃ בְּפָ֘רֵ֤שׂ טושַׁדַּ֓י מְלָ֘כִ֤ים בָּ֗הּ תַּשְׁלֵ֥ג בְּצַלְמֽוֹן׃ הַרטז־אֱ֭לֹהִים הַר־בָּשָׁ֑ן הַ֥ר גַּ֝בְנֻנִּ֗ים הַר־בָּשָֽׁן׃ לָ֤מָּה יז׀ תְּֽרַצְּדוּן֮ הָרִ֪ים גַּבְנֻ֫נִּ֥ים הָהָ֗ר חָמַ֣ד אֱלֹהִ֣ים לְשִׁבְתּ֑וֹ אַף־יְ֝הוָ֗ה יִשְׁכֹּ֥ן לָנֶֽצַח׃ רֶ֤כֶב יחאֱלֹהִ֗ים רִבֹּתַ֣יִם אַלְפֵ֣י שִׁנְאָ֑ן אֲדֹנָ֥י בָ֝֗ם סִינַ֥י בַּקֹּֽדֶשׁ׃ עָ֘לִ֤יתָ יטלַמָּר֨וֹם ׀ שָׁ֘בִ֤יתָ שֶּׁ֗בִי לָקַ֣חְתָּ מַ֭תָּנוֹת בָּאָדָ֑ם וְאַ֥ף ס֝וֹרְרִ֗ים לִשְׁכֹּ֤ן ׀ יָ֬הּ אֱלֹהִֽים׃ בָּ֤ר֣וּךְ כאֲדֹנָי֮ י֤וֹם ׀ י֥וֹם יַֽעֲמָס־לָ֗נוּ הָ֘אֵ֤ל יְֽשׁוּעָתֵ֬נוּ סֶֽלָה׃ הָ֤אֵ֣ל כא׀ לָנוּ֮ אֵ֤ל לְֽמוֹשָׁ֫ע֥וֹת וְלֵיהוִ֥ה אֲדֹנָ֑י לַ֝מָּ֗וֶת תּוֹצָאֽוֹת׃ אַךְכב־אֱלֹהִ֗ים יִמְחַץ֮ רֹ֤אשׁ אֹ֫יְבָ֥יו קָדְקֹ֥ד שֵׂעָ֑ר מִ֝תְהַלֵּ֗ךְ בַּאֲשָׁמָֽיו׃ אָמַ֣ר כגאֲ֭דֹנָי מִבָּשָׁ֣ן אָשִׁ֑יב אָ֝שִׁ֗יב מִֽמְּצֻל֥וֹת יָֽם׃ לְמַ֤עַן כד׀ תִּֽמְחַ֥ץ רַגְלְךָ֗ בְּ֫דָ֥ם לְשׁ֥וֹן כְּלָבֶ֑יךָ מֵאֹיְבִ֥ים מִנֵּֽהוּ׃ רָא֣וּ כההֲלִיכוֹתֶ֣יךָ אֱלֹהִ֑ים הֲלִ֘יכ֤וֹת אֵלִ֖י מַלְכִּ֣י בַקֹּֽדֶשׁ׃ קִדְּמ֣וּ כושָׁ֭רִים אַחַ֣ר נֹגְנִ֑ים בְּת֥וֹךְ עֲ֝לָמ֗וֹת תּוֹפֵפֽוֹת׃ בְּֽ֭מַקְהֵלוֹת כזבָּרְכ֣וּ אֱלֹהִ֑ים יְ֝הוָ֗ה מִמְּק֥וֹר יִשְׂרָאֵֽל׃ שָׁ֤ם כחבִּנְיָמִ֨ן ׀ צָעִ֡יר רֹדֵ֗ם שָׂרֵ֣י יְ֭הוּדָה רִגְמָתָ֑ם שָׂרֵ֥י זְ֝בֻל֗וּן שָׂרֵ֥י נַפְתָּלִֽי׃ צִוָּ֥ה כטאֱלֹהֶ֗יךָ עֻ֫זֶּ֥ךָ עוּזָּ֥ה אֱלֹהִ֑ים ז֝֗וּ פָּעַ֥לְתָּ לָּֽנוּ׃ מֵֽ֭הֵיכָלֶךָ לעַל־יְרוּשָׁלִָ֑ם לְךָ֤ יוֹבִ֖ילוּ מְלָכִ֣ים שָֽׁי׃ גְּעַ֨ר לאחַיַּ֪ת קָנֶ֡ה עֲדַ֤ת אַבִּירִ֨ים ׀ בְּעֶגְלֵ֬י עַמִּ֗ים מִתְרַפֵּ֥ס בְּרַצֵּי־כָ֑סֶף בִּזַּ֥ר עַ֝מִּ֗ים קְרָב֥וֹת יֶחְפָּֽצוּ׃ יֶאֱתָ֣יוּ לבחַ֭שְׁמַנִּים מִנִּ֣י מִצְרָ֑יִם כּ֥וּשׁ תָּרִ֥יץ יָ֝דָ֗יו לֵאלֹהִֽים׃ מַמְלְכ֣וֹת לגהָ֭אָרֶץ שִׁ֣ירוּ לֵאלֹהִ֑ים זַמְּר֖וּ אֲדֹנָ֣י סֶֽלָה׃ לָ֭רֹכֵב לדבִּשְׁמֵ֣י שְׁמֵי־קֶ֑דֶם הֵ֥ן יִתֵּ֥ן בְּ֝קוֹלוֹ ק֣וֹל עֹֽז׃ תְּנ֥וּ להעֹ֗ז לֵֽאלֹ֫הִ֥ים עַֽל־יִשְׂרָאֵ֥ל גַּאֲוָת֑וֹ וְ֝עֻזּ֗וֹ בַּשְּׁחָקִֽים׃ נ֤וֹרָ֥א לואֱלֹהִ֗ים מִֽמִּקְדָּ֫שֶׁ֥יךָ אֵ֤ל יִשְׂרָאֵ֗ל ה֤וּא נֹתֵ֨ן ׀ עֹ֖ז וְתַעֲצֻמ֥וֹת לָעָ֗ם בָּר֥וּךְ אֱלֹהִֽים׃
לַמְנַצֵּ֬חַ סטאעַֽל־שׁוֹשַׁנִּ֬ים לְדָוִֽד׃ הוֹשִׁיעֵ֥נִי באֱלֹהִ֑ים כִּ֤י בָ֖אוּ מַ֣יִם עַד־נָֽפֶשׁ׃ טָבַ֤עְתִּי ג׀ בִּיוֵ֣ן מְ֭צוּלָה וְאֵ֣ין מָעֳמָ֑ד בָּ֥אתִי בְמַעֲמַקֵּי־מַ֝֗יִם וְשִׁבֹּ֥לֶת שְׁטָפָֽתְנִי׃ יָגַ֣עְתִּי דבְקָרְאִי֮ נִחַ֪ר גְּר֫וֹנִ֥י כָּל֥וּ עֵינַ֑י מְ֝יַחֵ֗ל לֵאלֹהָֽי׃ רַבּ֤וּ ה׀ מִשַּׂעֲר֣וֹת רֹאשִׁי֮ שֹׂנְאַ֪י חִ֫נָּ֥ם עָצְמ֣וּ מַ֭צְמִיתַי אֹיְבַ֣י שֶׁ֑קֶר אֲשֶׁ֥ר לֹא־גָ֝זַ֗לְתִּי אָ֣ז אָשִֽׁיב׃ אֱֽלֹהִ֗ים ואַתָּ֣ה יָ֭דַעְתָּ לְאִוַּלְתִּ֑י וְ֝אַשְׁמוֹתַ֗י מִמְּךָ֥ לֹא־נִכְחָֽדוּ׃ אַלז־יֵ֘בֹ֤שׁוּ בִ֨י ׀ קֹוֶיךָ֮ אֲדֹנָ֥י יְהוִ֗ה צְבָ֫א֥וֹת אַל־יִכָּ֣לְמוּ בִ֣י מְבַקְשֶׁ֑יךָ אֱ֝לֹהֵ֗י יִשְׂרָאֵֽל׃ כִּֽיח־עָ֭לֶיךָ נָשָׂ֣אתִי חֶרְפָּ֑ה כִּסְּתָ֖ה כְלִמָּ֣ה פָנָֽי׃ מ֭וּזָר טהָיִ֣יתִי לְאֶחָ֑י וְ֝נָכְרִ֗י לִבְנֵ֥י אִמִּֽי׃ כִּֽיי־קִנְאַ֣ת בֵּיתְךָ֣ אֲכָלָ֑תְנִי וְחֶרְפּ֥וֹת ח֝וֹרְפֶ֗יךָ נָפְל֥וּ עָלָֽי׃ וָאֶבְכֶּ֣ה יאבַצּ֣וֹם נַפְשִׁ֑י וַתְּהִ֖י לַחֲרָפ֣וֹת לִֽי׃ וָאֶתְּנָ֣ה יבלְבוּשִׁ֣י שָׂ֑ק וָאֱהִ֖י לָהֶ֣ם לְמָשָֽׁל׃ יָשִׂ֣יחוּ יגבִ֭י יֹ֣שְׁבֵי שָׁ֑עַר וּ֝נְגִינ֗וֹת שׁוֹתֵ֥י שֵׁכָֽר׃ וַאֲנִ֤י ידתְפִלָּתִֽי־לְךָ֨ ׀ יְהוָ֡ה עֵ֤ת רָצ֗וֹן אֱלֹהִ֥ים בְּרָב־חַסְדֶּ֑ךָ עֲ֝נֵ֗נִי בֶּאֱמֶ֥ת יִשְׁעֶֽךָ׃ הַצִּילֵ֣נִי טומִ֭טִּיט וְאַל־אֶטְבָּ֑עָה אִנָּצְלָ֥ה מִ֝שֹּֽׂנְאַ֗י וּמִמַּֽעֲמַקֵּי־מָֽיִם׃ אַלטז־תִּשְׁטְפֵ֤נִי ׀ שִׁבֹּ֣לֶת מַ֭יִם וְאַל־תִּבְלָעֵ֣נִי מְצוּלָ֑ה וְאַל־תֶּאְטַר־עָלַ֖י בְּאֵ֣ר פִּֽיהָ׃ עֲנֵ֣נִי יזיְ֭הוָה כִּי־ט֣וֹב חַסְדֶּ֑ךָ כְּרֹ֥ב רַ֝חֲמֶ֗יךָ פְּנֵ֣ה אֵלָֽי׃ וְאַליח־תַּסְתֵּ֣ר פָּ֭נֶיךָ מֵֽעַבְדֶּ֑ךָ כִּֽי־צַר־לִ֝֗י מַהֵ֥ר עֲנֵֽנִי׃ קָרְבָ֣ה יטאֶל־נַפְשִׁ֣י גְאָלָ֑הּ לְמַ֖עַן אֹיְבַ֣י פְּדֵֽנִי׃ אַתָּ֤ה כיָדַ֗עְתָּ חֶרְפָּתִ֣י וּ֭בָשְׁתִּי וּכְלִמָּתִ֑י נֶ֝גְדְּךָ֗ כָּל־צוֹרְרָֽי׃ חֶרְפָּ֤ה כא׀ שָֽׁבְרָ֥ה לִבִּ֗י וָֽאָ֫נ֥וּשָׁה וָאֲקַוֶּ֣ה לָנ֣וּד וָאַ֑יִן וְ֝לַמְנַחֲמִ֗ים וְלֹ֣א מָצָֽאתִי׃ וַיִּתְּנ֣וּ כבבְּבָרוּתִ֣י רֹ֑אשׁ וְ֝לִצְמָאִ֗י יַשְׁק֥וּנִי חֹֽמֶץ׃ יְהִֽיכג־שֻׁלְחָנָ֣ם לִפְנֵיהֶ֣ם לְפָ֑ח וְלִשְׁלוֹמִ֥ים לְמוֹקֵֽשׁ׃ תֶּחְשַׁ֣כְנָה כדעֵ֭ינֵיהֶם מֵרְא֑וֹת וּ֝מָתְנֵ֗יהֶם תָּמִ֥יד הַמְעַֽד׃ שְׁפָךְכה־עֲלֵיהֶ֥ם זַעְמֶ֑ךָ וַחֲר֥וֹן אַ֝פְּךָ֗ יַשִּׂיגֵֽם׃ תְּהִיכו־טִֽירָתָ֥ם נְשַׁמָּ֑ה בְּ֝אָהֳלֵיהֶ֗ם אַל־יְהִ֥י יֹשֵֽׁב׃ כִּֽיכז־אַתָּ֣ה אֲשֶׁר־הִכִּ֣יתָ רָדָ֑פוּ וְאֶל־מַכְא֖וֹב חֲלָלֶ֣יךָ יְסַפֵּֽרוּ׃ תְּֽנָהכח־עָ֭וֺן עַל־עֲוֺנָ֑ם וְאַל־יָ֝בֹ֗אוּ בְּצִדְקָתֶֽךָ׃ יִ֭מָּחֽוּ כטמִסֵּ֣פֶר חַיִּ֑ים וְעִ֥ם צַ֝דִּיקִ֗ים אַל־יִכָּתֵֽבוּ׃ וַ֭אֲנִי לעָנִ֣י וְכוֹאֵ֑ב יְשׁוּעָתְךָ֖ אֱלֹהִ֣ים תְּשַׂגְּבֵֽנִי׃ אֲהַֽלְלָ֣ה לאשֵׁם־אֱלֹהִ֣ים בְּשִׁ֑יר וַאֲגַדְּלֶ֥נּוּ בְתוֹדָֽה׃ וְתִיטַ֣ב לבלַֽ֭יהוָה מִשּׁ֥וֹר פָּ֗ר מַקְרִ֥ן מַפְרִֽיס׃ רָא֣וּ לגעֲנָוִ֣ים יִשְׂמָ֑חוּ דֹּרְשֵׁ֥י אֱ֝לֹהִ֗ים וִיחִ֥י לְבַבְכֶֽם׃ כִּֽילד־שֹׁמֵ֣עַ אֶל־אֶבְיוֹנִ֣ים יְהוָ֑ה וְאֶת־אֲ֝סִירָ֗יו לֹ֣א בָזָֽה׃ יְֽ֭הַלְלוּהוּ להשָׁמַ֣יִם וָאָ֑רֶץ יַ֝מִּ֗ים וְֽכָל־רֹמֵ֥שׂ בָּֽם׃ כִּ֤י לואֱלֹהִ֨ים ׀ י֘וֹשִׁ֤יעַ צִיּ֗וֹן וְ֭יִבְנֶה עָרֵ֣י יְהוּדָ֑ה וְיָ֥שְׁבוּ שָׁ֝֗ם וִירֵשֽׁוּהָ׃ וְזֶ֣רַע לזעֲ֭בָדָיו יִנְחָל֑וּהָ וְאֹהֲבֵ֥י שְׁ֝מ֗וֹ יִשְׁכְּנוּ־בָֽהּ׃
לַ֝מְנַצֵּ֗חַ אעלְדָוִ֥ד לְהַזְכִּֽיר׃ אֱלֹהִ֥ים בלְהַצִּילֵ֑נִי יְ֝הוָ֗ה לְעֶזְרָ֥תִי חֽוּשָֽׁה׃ יֵבֹ֣שׁוּ גוְיַחְפְּרוּ֮ מְבַקְשֵׁ֪י נַ֫פְשִׁ֥י יִסֹּ֣גוּ אָ֭חוֹר וְיִכָּלְמ֑וּ חֲ֝פֵצֵ֗י רָעָתִֽי׃ יָ֭שׁוּבוּ דעַל־עֵ֣קֶב בָּשְׁתָּ֑ם הָ֝אֹמְרִ֗ים הֶ֘אָ֥ח ׀ הֶאָֽח׃ יָ֘שִׂ֤ישׂוּ הוְיִשְׂמְח֨וּ ׀ בְּךָ֗ כָּֽל־מְבַ֫קְשֶׁ֥יךָ וְיֹאמְר֣וּ תָ֭מִיד יִגְדַּ֣ל אֱלֹהִ֑ים אֹ֝הֲבֵ֗י יְשׁוּעָתֶֽךָ׃ וַאֲנִ֤י ו׀ עָנִ֣י וְאֶבְיוֹן֮ אֱלֹהִ֪ים חֽוּשָׁ֫ה־לִּ֥י עֶזְרִ֣י וּמְפַלְטִ֣י אַ֑תָּה יְ֝הוָ֗ה אַל־תְּאַחַֽר׃
בְּךָֽעאא־יְהוָ֥ה חָסִ֑יתִי אַל־אֵב֥וֹשָׁה לְעוֹלָֽם׃ בְּצִדְקָתְךָ֗ בתַּצִּילֵ֥נִי וּֽתְפַלְּטֵ֑נִי הַטֵּֽה־אֵלַ֥י אָ֝זְנְךָ֗ וְהוֹשִׁיעֵֽנִי׃ הֱיֵ֤ה גלִ֨י ׀ לְצ֥וּר מָע֡וֹן לָב֗וֹא תָּמִ֗יד צִוִּ֥יתָ לְהוֹשִׁיעֵ֑נִי כִּֽי־סַלְעִ֖י וּמְצוּדָתִ֣י אָֽתָּה׃ אֱֽלֹהַ֗י דפַּ֭לְּטֵנִי מִיַּ֣ד רָשָׁ֑ע מִכַּ֖ף מְעַוֵּ֣ל וְחוֹמֵץ׃ כִּֽיה־אַתָּ֥ה תִקְוָתִ֑י אֲדֹנָ֥י יְ֝הוִ֗ה מִבְטַחִ֥י מִנְּעוּרָֽי׃ עָלֶ֤יךָ ו׀ נִסְמַ֬כְתִּי מִבֶּ֗טֶן מִמְּעֵ֣י אִ֭מִּי אַתָּ֣ה גוֹזִ֑י בְּךָ֖ תְהִלָּתִ֣י תָמִֽיד׃ כְּ֭מוֹפֵת זהָיִ֣יתִי לְרַבִּ֑ים וְ֝אַתָּ֗ה מַֽחֲסִי־עֹֽז׃ יִמָּ֣לֵא חפִ֭י תְּהִלָּתֶ֑ךָ כָּל־הַ֝יּ֗וֹם תִּפְאַרְתֶּֽךָ׃ אַֽלט־תַּ֭שְׁלִיכֵנִי לְעֵ֣ת זִקְנָ֑ה כִּכְל֥וֹת כֹּ֝חִ֗י אַֽל־תַּעַזְבֵֽנִי׃ כִּֽיי־אָמְר֣וּ אוֹיְבַ֣י לִ֑י וְשֹׁמְרֵ֥י נַ֝פְשִׁ֗י נוֹעֲצ֥וּ יַחְדָּֽו׃ לֵ֭אמֹר יאאֱלֹהִ֣ים עֲזָב֑וֹ רִֽדְפ֥וּ וְ֝תִפְשׂ֗וּהוּ כִּי־אֵ֥ין מַצִּֽיל׃ אֱ֭לֹהִים יבאַל־תִּרְחַ֣ק מִמֶּ֑נִּי אֱ֝לֹהַ֗י לְעֶזְרָ֥תִי חישה חֽוּשָׁה׃ יֵבֹ֣שׁוּ יגיִכְלוּ֮ שֹׂטְנֵ֪י נַ֫פְשִׁ֥י יַֽעֲט֣וּ חֶ֭רְפָּה וּכְלִמָּ֑ה מְ֝בַקְשֵׁ֗י רָעָתִֽי׃ וַ֭אֲנִי ידתָּמִ֣יד אֲיַחֵ֑ל וְ֝הוֹסַפְתִּ֗י עַל־כָּל־תְּהִלָּתֶֽךָ׃ פִּ֤י טו׀ יְסַפֵּ֬ר צִדְקָתֶ֗ךָ כָּל־הַיּ֥וֹם תְּשׁוּעָתֶ֑ךָ כִּ֤י לֹ֖א יָדַ֣עְתִּי סְפֹרֽוֹת׃ אָב֗וֹא טזבִּ֭גְבֻרוֹת אֲדֹנָ֣י יְהוִ֑ה אַזְכִּ֖יר צִדְקָתְךָ֣ לְבַדֶּֽךָ׃ אֱֽלֹהִ֗ים יזלִמַּדְתַּ֥נִי מִנְּעוּרָ֑י וְעַד־הֵ֝֗נָּה אַגִּ֥יד נִפְלְאוֹתֶֽיךָ׃ וְגַ֤ם יחעַד־זִקְנָ֨ה ׀ וְשֵׂיבָה֮ אֱלֹהִ֪ים אַֽל־תַּעַ֫זְבֵ֥נִי עַד־אַגִּ֣יד זְרוֹעֲךָ֣ לְד֑וֹר לְכָל־יָ֝ב֗וֹא גְּבוּרָתֶֽךָ׃ וְצִדְקָתְךָ֥ יטאֱלֹהִ֗ים עַד־מָ֫ר֥וֹם אֲשֶׁר־עָשִׂ֥יתָ גְדֹל֑וֹת אֱ֝לֹהִ֗ים מִ֣י כָמֽוֹךָ׃ אֲשֶׁ֤ר כהראיתנו הִרְאִיתַ֨נִי ׀ צָר֥וֹת רַבּ֗וֹת וְרָ֫ע֥וֹת תָּשׁ֥וּב תחיינו תְּחַיֵּ֑ינִי וּֽמִתְּהֹמ֥וֹת הָ֝אָ֗רֶץ תָּשׁ֥וּב תַּעֲלֵֽנִי׃ תֶּ֤רֶב כא׀ גְּֽדֻלָּתִ֗י וְתִסֹּ֥ב תְּֽנַחֲמֵֽנִי׃ גַּםכב־אֲנִ֤י ׀ אוֹדְךָ֣ בִכְלִי־נֶבֶל֮ אֲמִתְּךָ֪ אֱלֹ֫הָ֥י אֲזַמְּרָ֣ה לְךָ֣ בְכִנּ֑וֹר קְ֝ד֗וֹשׁ יִשְׂרָאֵֽל׃ תְּרַנֵּ֣נָּ֣ה כגשְׂ֭פָתַי כִּ֣י אֲזַמְּרָה־לָּ֑ךְ וְ֝נַפְשִׁ֗י אֲשֶׁ֣ר פָּדִֽיתָ׃ גַּםכד־לְשׁוֹנִ֗י כָּל־הַ֭יּוֹם תֶּהְגֶּ֣ה צִדְקָתֶ֑ךָ כִּי־בֹ֥שׁוּ כִֽי־חָ֝פְר֗וּ מְבַקְשֵׁ֥י רָעָתִֽי׃
לִשְׁלֹמֹ֨ה עבא׀ אֱֽלֹהִ֗ים מִ֭שְׁפָּטֶיךָ לְמֶ֣לֶךְ תֵּ֑ן וְצִדְקָתְךָ֥ לְבֶן־מֶֽלֶךְ׃ יָדִ֣ין בעַמְּךָ֣ בְצֶ֑דֶק וַעֲנִיֶּ֥יךָ בְמִשְׁפָּֽט׃ יִשְׂא֤וּ גהָרִ֓ים שָׁ֘ל֥וֹם לָעָ֑ם וּ֝גְבָע֗וֹת בִּצְדָקָֽה׃ יִשְׁפֹּ֤ט ד׀ עֲֽנִיֵּי־עָ֗ם י֭וֹשִׁיעַ לִבְנֵ֣י אֶבְי֑וֹן וִֽידַכֵּ֣א עוֹשֵֽׁק׃ יִֽירָא֥וּךָ העִם־שָׁ֑מֶשׁ וְלִפְנֵ֥י יָ֝רֵ֗חַ דּ֣וֹר דּוֹרִֽים׃ יֵ֭רֵד וכְּמָטָ֣ר עַל־גֵּ֑ז כִּ֝רְבִיבִ֗ים זַרְזִ֥יף אָֽרֶץ׃ יִֽפְרַחז־בְּיָמָ֥יו צַדִּ֑יק וְרֹ֥ב שָׁ֝ל֗וֹם עַד־בְּלִ֥י יָרֵֽחַ׃ וְ֭יֵרְדְּ חמִיָּ֣ם עַד־יָ֑ם וּ֝מִנָּהָ֗ר עַד־אַפְסֵי־אָֽרֶץ׃ לְ֭פָנָיו טיִכְרְע֣וּ צִיִּ֑ים וְ֝אֹיְבָ֗יו עָפָ֥ר יְלַחֵֽכוּ׃ מַלְכֵ֬י יתַרְשִׁ֣ישׁ וְ֭אִיִּים מִנְחָ֣ה יָשִׁ֑יבוּ מַלְכֵ֥י שְׁבָ֥א וּ֝סְבָ֗א אֶשְׁכָּ֥ר יַקְרִֽיבוּ׃ וְיִשְׁתַּחֲווּיא־ל֥וֹ כָל־מְלָכִ֑ים כָּל־גּוֹיִ֥ם יַֽעַבְדֽוּהוּ׃ כִּֽייב־יַ֭צִּיל אֶבְי֣וֹן מְשַׁוֵּ֑עַ וְ֝עָנִ֗י וְֽאֵין־עֹזֵ֥ר לֽוֹ׃ יָ֭חֹס יגעַל־דַּ֣ל וְאֶבְי֑וֹן וְנַפְשׁ֖וֹת אֶבְיוֹנִ֣ים יוֹשִֽׁיעַ׃ מִתּ֣וֹךְ ידוּ֭מֵחָמָס יִגְאַ֣ל נַפְשָׁ֑ם וְיֵיקַ֖ר דָּמָ֣ם בְּעֵינָֽיו׃ וִיחִ֗י טווְיִתֶּן־לוֹ֮ מִזְּהַ֪ב שְׁ֫בָ֥א וְיִתְפַּלֵּ֣ל בַּעֲד֣וֹ תָמִ֑יד כָּל־הַ֝יּ֗וֹם יְבָרֲכֶֽנְהֽוּ׃ יְהִ֤י טזפִסַּת־בַּ֨ר ׀ בָּאָרֶץ֮ בְּרֹ֪אשׁ הָ֫רִ֥ים יִרְעַ֣שׁ כַּלְּבָנ֣וֹן פִּרְי֑וֹ וְיָצִ֥יצוּ מֵ֝עִ֗יר כְּעֵ֣שֶׂב הָאָֽרֶץ׃ יְהִ֤י יזשְׁמ֨וֹ לְֽעוֹלָ֗ם לִפְנֵי־שֶׁמֶשׁ֮ ינין יִנּ֪וֹן שְׁ֫מ֥וֹ וְיִתְבָּ֥רְכוּ ב֑וֹ כָּל־גּוֹיִ֥ם יְאַשְּׁרֽוּהוּ׃ בָּר֤וּךְ יח׀ יְהוָ֣ה אֱ֭לֹהִים אֱלֹהֵ֣י יִשְׂרָאֵ֑ל עֹשֵׂ֖ה נִפְלָא֣וֹת לְבַדּֽוֹ׃ וּבָר֤וּךְ יט׀ שֵׁ֥ם כְּבוֹד֗וֹ לְע֫וֹלָ֥ם וְיִמָּלֵ֣א כְ֭בוֹדוֹ אֶת־כֹּ֥ל הָאָ֗רֶץ אָ֘מֵ֥ן ׀ וְאָמֵֽן׃ כָּלּ֥וּ כתְפִלּ֑וֹת דָּ֝וִ֗ד בֶּן־יִשָֽׁי׃

MÁSODIK42 KÖNYV : A szent hely után való óhajtozás idegen földön.Tanító1 Ének, adatott az Éneklőmesternek a Kóráh maradéki között. Miképen2 kívánkozik a szarvas a folyóvizekre, a képen kívánkozik az én lelkem te hozzád, óh Isten ! Szomjúhozik3 az én lelkem az Istenhez, az élő erős Istenhez ezt mondván : Valyon mikor mehetek el, hogy bémutassam magamat az Isten előtt ? Az4 én könyhullatásom volt nékem éjjel és nappal kenyerem, midőn mondják nékem minden napon : Hol vagyon a te Istened ? Mikor5 ezekről emlékezem : felette igen megkeresedem lelkemben ; mert én enekelőtte megek vala nagy sokasággal, vivén mind az Isten házáig nagy örömmel és dícséretel az örvendező sokaságot ! Miért6 hagytad el én lelkem illyen igen magadat és nyughatatlankodol én bennem ? Bízzál az Istenben : mert még én néki hálákat adok az ő orczájoknak szabadításiért. Én7 Istenem, az én lelkem bennem elhagyta magát : mivelhogy emlékezem te rólad innéd a Jordánnak földéről, és a Hermonnak kicsiny hegyéről. A8 nyomorultságnak egyik mélysége a másikat követi : a te csatornáidnak szavokra minden te áradásid és habjaid én rajtam általmentek ! Nappal9 parancsolja vala az Úr az ő irgalmasságát, és éjjel az ő éneke vala én velem : és az én könyörgésem vala az én életemnek erős Istenéhez. Mondom10 az erős Istennek az én erősségemnek : Miért felejtkeztél el én rólam ? s miért járok gyászruhában, mindőn ellenségem háborgat engemet ? Nem11 külömb volt éles fegyvernél az én csontaimban, mikor az én ellenségim szidalmaztak engemet, mondván nékem naponként : Hol vagyon a te Istened ? Miért12 hagytad el, óh én lelkem magadat, és miért búsongasz én bennem ? Várjad az Istent ; mert még én hálákat adok néki ; mert ő az én orczámnak megszabadítója, és ő nékem Istenem ! Folytatás.43 Ítélj1 meg engemet óh Isten, és oltalmazd meg ügyemet a gonosz nemzet ellen ; az álnok és hamis embertől szabadíts meg engemet ; Mert2 te vagy az én erősségemnek Istene, s miért vetettél meg engemet ? és miért járok szomorúan, midőn az én ellenségem háborgat engemet ? Bocsásd3 ki a te világosságodat és a te igazságodat, hogy azok vezéreljenek engemet, és bévigyenek engemet a te szentségednek hegyére, és a te hajlékidba. Hgy4 bémenjek az Istennek oltárához, az én vígasságomnak és örömömnek erős Istenéhez ; és dícsérjelek tégedet örömmel, óh Isten, én Istenem ! Miért5 hagytad el óh én lelkem magadat, és miért búslakodol én bennem ? Bízzál az Istenben : mert én még néki hálákat adok, mert ő az én orczámnak szabadítója, és ő nékem Istenem ! Panasz,44 hogy Isten elvetette az ő népét.A1 Kóráh fijai közzűl való Éneklőmesternek adatott, éneklési tanúság. Isten,2 a mi füleinkkel halottuk ; a mi atyáink beszélették nékünk, minémű dolgokat cselekedtél az ő idejekben, és régtől fogva. Te3 a te kezeddel kiüzted a Pogányokat, és őket szállítottad helyekbe : elvesztetted a népeket, és őket meggyökereztetted ; Mert4 nem az ő fegyverek által vették meg a földet, sem az ő karják tartotta meg őket : hanem a te jobbkezed és a te karod, és a te orczád világossága ; mert jóakaró voltál ő hozzájok. Te5 vagy Isten, az én Királyom, ki igérsz Jákóbnak győzedelmet. Te6 általad vertük meg a mi ellenséginket ; és a te nevedbe tapodtuk le azokat, kik mi ellenünk támadtak. Mert7 én nem bízom az én ívemben, és az én fegyverem nem oltalmaz meg engemet ; Hanem8 te szabadítasz meg minket a mi ellenséginktől, és te szégyeníted meg a mi gyűlölőinket. Annakokáért9 az Istent mindennap dícsérjük, és a te nevedet mind örökké magasztaljuk. De10 te most megvetettél és meggyaláztál minket, és ne jösz ki a mi seregeinkkel. Megfutamtattál11 minket a mi ellenségink előtt, és a kik gyűlölnek minket, megprédáltatál azokkal. Adsz12 minket nékik ételűl mint a juhokat : és a Pogányok között elhintesz minket. Eladtad13 a te népedet minden pénz nélkűl ; és meg nem öregbítetted az ő becsűjöket. Vetettél14 minket szidalmasságra a mi szomszédinknak, megcsúfolásra és nevetségre a mi körűlünk valóknak. Vetettél15 minket példa beszédűl a Pogányoknak, és főcsóválásra minden nemzetségeknek. Az16 én gyalázatom naponként előttem vagyon, és az én orczámnak pironsága elborított engemet. A17 szidalmazóknak, és a szidogatóknak szavokért ; az ellenségért és a boszúállóért. Mind18 ezek noha rajtunk meglettek ; mindazáltal nem felejtkeztünk el rólad, sem meg nem szegtük a te frigyedet. Nem19 szakadott el tőled a mi szívünk, sem a mi lábunk ki nem tért a te ösvényedből. Noha20 minket a sárkányok közibe üztél, és elborítottál minket a halálnak árnyékával. Ha21 hol pedig elfelejtkeztünk volna a mi Istenünknek nevéről, és felemeltük volna kezeinket idegen Istenhez ; Nemde22 ezt nem kikereste volna é az Isten ? Mert ő jól esméri minden szívnek titkait. Bizonyára23 te éretted naponként ölettetünk : és tartatunk mint a megmetszendő juhok. Serkenj24 fel, miért aluszol Uram ? kelj fel : és ne vess el minket örökké. Miért25 rejted el a te orczádat ? és miért felejtkezel el a mi nyavalyáinkról és háborúságinkról ? Miért26 lenyomattató mind a poriglan a mi lelkünk, a földhöz ragadott a mi hasunk ! Kelj27 fel a mi segítségünkre ; és szabadíts meg minket a te irgalmasságodért. Dicsérő45 ének az Isten Felkentjére és annak menyasszonyára.Tanúság1 és menyegzői ének, adatott a Sofannimra a Kóráh fijai közzűl való Éneklőmesternek. Nagy2 kívánsággal kíván az én szívem mondani jó beszédet ; elmondom az én énekemet a Királyról, az én nyelvem gyorsirónak pennája. Te3 szebb vagy minden emberek fijainál : kedvesség öntetett ajakidra ; mert megáldot téeged az Isten mind örökké ! Kösd4 fel oldaladra fegyveredet te erős vitéz : a te dicsőségedért és ékességedért. És5 legen a te ékességedben előmeneeteled ; uralkodjál az igazságnak ígéjéért, és a szelid igazságért ; és tanít téged a te jobbkezed csudálatos dolgokra. A6 te nyilaid igen élesek, a népek előtted lehullnak ; a Király ellenséginek szívekbe esnek a nyilak. A7 te széked óh Isten, megmarad mind örökkön örökké ; a te országodnak pálczája igazságnak pálczája. Szereted8 az igazságot és gyűlölöd a hamisságot, ennekokáért mert megkent tégedet, óh Isten, a te Istened vígasságnak olajával, a te társaid felett. Minden9 öltözetid, mirrha, áloes és kásia illatúak ; mellyek kihozatnak a te elefánttetemből cisnált palotáidból, honnét mikor kijösz, néked mindnyájan örvendeznek. A10 királyoknak leányai a te ékességedben járnak ; a te jegyesed pedig áll a te jobbod felől aranyos öltözedben. Hallgasd11 meg én leányom, és lásd meg, és hajtsd ide a te füledet ; és felejtkezzél el a te népedről, és a te atyádnak házáról. És12 megkívánja a Király a te ékességedet ; mert ő a te Urad, és te tiszteljed őtet. Tírusnak13 leányai is ajándékokkal a te orczádat tisztelik, és a népnek gazdagai. Mindenestől14 fogva dicsősége a Királynak leánya belől, és az ő ruhája vont aranyból vagyon. Hímes15 öltözetekben vitetik a Királyhoz : az ő szűz társai utánna vagynak, és bévitetnek te hozzád. Bévitetnek16 nagy örömmel és vígassággal, és bémennek a Királynak palotájába. A17 te atyáid helyet lésznek néked fijaid, kiket Fejedelmekké tészesz mind az egész földön. Megemlékezem18 a te nevedről nemzetségről nemzetségre ; ennekokáért a népek hálát adnak néked mind örökkön örökké ! Erős46 vár a mi Istenünk.A1 Kóráh fijai között való Éneklőmesternek adatott a halamóthra. Az2 Isten a mi oltalmunk és erősségünk ; és igen alkalmatos segítségünk a mi nagy nyomorúságinkban. Ezokáért3 nem félünk, ha a föld megindulna is ; és ha szintén a hegek a tenge közibe bémerülnek is. Még4 ha zúgnak és felemelkednek is az ő vizei : és ha annak háborgása miatt a hegyek leomlanak is. Az5 ő vizének folyási megvídámítják az Istennek városát, és a felséges Istenek szent lakhelyét. Az6 Isten ő közepette vayon, ennekokáért meg nem indúl : megsegíti Isten őtet hajnal felé. A7 Pogányok felrohantak, az országok megindultak : de mihelyt ő szót ada, ottan megcsendesedék a föld. A8 seregeknek Ura velünk vagyon, a Jákóbnak Istene mi várunk ! Jöjjetek9 és lássátok meg az Úrnak cselekedetit, melly nagy pusztaságokat szerzett a földön ! Ő10 szállítja le a hadakat mind a földnek határáig ; eltöri az ívét és elrontja a kopját, és a szekereket tűzzel megégeti, ezt mondván : Szünjenek11 meg és esmérjétek meg, hogy én vagyok az Isten ; ki felmagasztaltatom a pogányok között, és felmagasztaltatom az egész földön. A12 Seregeknek Ura velünk vagyon, és mi oltalmunk a Jákób Istene. Isten47 király.A1 Kóráh fijai között Éneklőmesternek adatott Zsoltár. Minden2 népek tapsolljatok kezetekkel, örvendezzetek az Istennek vígságos szóval : Mert3 az Úr felséges és rettenetes nagy Király mind az egész földön. Ki4 a mi birodalmunk alá veti a népeket, és a Pogányokat a mi lábaink alá. Ki5 elválasztotta nékünk a mi örökségünket Jákobnak dicsőségét, kit szeretett. Felméne6 az Isten nagy örömmel, az Úr trombitaszóval. Énekeljetek7 az Istennek, énekeljetek : énekeljetek a mi Királyunknak, énekeljetek ; Mert8 az Isten mind az egész földnek Királya ; énekeljetek néki bölcsen ! Uralkodik9 az Isten a Pogányokon ; az Isten ül az ő szentségének székiben. A10 népeknek Fejedelmei gyülekeztek az Ábrahám Istenének népéhez : mert Istené a földnek megoltalmazása, ki igen felmagasztaltatott. Sion48 öröme a háború idején Isten által lett szabadulás felett.A1 Kóráh fijai között való Éneklőmesternek adatott dícséretes Ének. Nagy2 az Úr és igen dícséretes a mi Istenünknek városában, és az ő szentségének hegyén. A3 Sion hegye kies hely, és mind ez egész földnek öröme, észak felől való oldala a nagy Királynak városa ! Isten4 vagyon az ő palotáiban, és ő esmértetik erős oltalomnak. Mert5 ímé a Királyok egybegyültek, és egyetembe elmultak mellőle. Ők6 pedig ezt látván elcsudálkoztak, megrettentek és és hanyathomlok estek. A7 reszketés őket ott elfogá, és a fájdalom mintegy szülő asszonyt. A8 napkeletiszéllel elrontod a tengernek hajóit. A9 miképen hallottuk, a képen láttuk a seregek Urának városában a mi Istenünknek városában : az Isten megerősíti azt mind örökké. Vártuk,10 óh Isten, a te irgalmasságodat, a te templomodnak közepette ! Miképen11 vagyon, óh Isten, a te neved : a képen vagyon a te dícséreted mind e földnek határáig : a jobbkezed teljes igazsággal. Örüljöna12 Sion hegye, és vígadjanak Júdának leányai a te ítéletidért. Környékezzétek13 meg a Siont, és kerüljétek meg azt ; számláljátok meg annak tornyait : Nézzétek14 meg szívetek szerint annak kőfalainak erősségit, lássátok meg az ő palotáit, hogy hirdessétek az utánnatok való nemzetségnek : Mert15 ez az Isten mi Istenünk mind örökkön örökké, ő igazgat minket mind halálig ! A49 hitetlenek szerencséje halálukkal véget ér.A1 Kóráh fijai közzűl való Éneklőmesternek engedtetett Zsoltár. Hallgassátok2 meg ezt minden népek : vegyétek eszetekbe mindnyájan földnek lakosai ; Ti3 is mind köz embereknek fijai s mind nemeseknek fijai ; egyetemben a gazdag és a szegény. Az4 én szám szól bölcseséget, és az én szívemnek elmélkedése értelmet. Hajtom5 az én fülemet példabeszédre, és kijelentem az én mesémet hegedűben. Miért6 félnék a veszedelemnek napján, midőn körűlvészen engem az én nyomorgatóimnak hamisságok ? Vagynak7 kik bíznak az ő gazdagságokban, és az ő gazdagságoknak sokaságában dicsekednek ; De8 az ő attyafiát senki megnem válthatja, sem meg nem adhatja Istennek az ő váltságának árát ; (Mert9 az ő lelkének váltsága drága, és megszünik mind örökké.) Hogy10 élne mind örökké, és ne látna soha koporsót. Mert11 akár ki is látja, hogy a bölcsek is meghallnak ; és a bolondok az esztelenekkel egyetembe elvesznek, és az ő gazdagságokat másnak hagyják. De12 mégis az ő gondolatjok ez : hogy az ő házok örökké, és az ő lakhelyek nemzetségről nemzetségre ; és az ő nevek a földön megmaradjon. De13 e féle ember az ő tisztességében meg nem marad ; mert hasonlatos a barmokhoz, mellyek elvesznek. Ez14 ő életek noha merő bolondság ; mégis az ő maradékjok javalják az ő cselekedeteket. Mint15 a juhok pokolra vettetnek, a halál megemészti őket, az igazak ő rajtok jó reggel uralkodnak. Az ő erősségek elvész, és a pokol lészen az ő lakhelyek : De16 az Isten megszabadítja az én lelkemet a pokolnak kezétől, és magához vészen engemet. Ne17 félj azért attól, ha ki megazdagúl és az ő házának dicsősége megöregbűl ; Mert18 semmit a halálba magával el nem viszen, sem alá nem száll vele az ő dicsősége ; Mert19 életében elvette az ő javait ; dícsérik őtet, hogy magával jól tett. Maga20 megyen az ő eleinek nemzetségéhez, és soha örökké nem lát világosságot. Az21 ember, mikor tisztességben volna, nem vette eszébe magát, annakokáért hasonlíttatik barmokhoz, mellyek elvesznek. Az50 igazi hálaáldozat.Asáfnak1 engedtetett Zsoltár. Az Isteneknek Istene, a Jehova szól, és hívja a földeet napkelettől fogva mind napnyugotig. A2 tökéletes szépségű Sionból jelenik meg az Isten. Eljő3 a mi Istenünk, és nem hallgat : megemésztő tűz vagyon ő előtte, és ő környűle erős forgószél. Szólította4 az egeket onnan felűl, és a földet, az ő népének megítélésére, ezt mondván : Gyüjtsétek5 előmbe az én szenteimet, kik velem szövetséget tettek vala az áldozat által. És6 az egek kijelentik az ő igazságát : mert az Isten Bíró. Hallgasd7 meg, úgymond, én népem, és szólok ! te Izráel, és bizonyságot tészek néked : Istened, te Istened vagyok ! Nem8 az áldozatokért feddőzöm te veled ; mert a te egészen égőáldozatid szüntelen előttem vagynak. Nem9 kedvellem a te házadból a tulkot, és a te aklaidból a bakokat ; Mert10 enyim az erdőnek minden vada, a hegyeken való sok ezer barmok. Én11 esmérem a hegyeknek minden repeső allatit, és a mezőnek vadaival én bírok. Ha12 megéhezném sem mondanám meg néked : mert enyim e világnak kereksége és annak teljessége ! Avagy13 eszem é én a bikáknak húsokat, vagy a bakoknak véreket iszom é ? Áldozzál14 az Istennek dícsérettel, és add meg a mgasságban lakozó Istennek a te fogadásidat. És15 hívj engemet segítségűl, a te nyomorúságodnak idején : Megszabadítlak tégedet ; és dicsőítesz engemet. A16 hitetlennek pedig ezt mondja az Isten : Miért hirdeted te az én rendelésimet : és miért veszed az én szövetségemet a te szádra ? Te17 pedig gyűlölöd a fenyítéket, és hátad megé veted az én beszédimet ! Mihelyt18 lopót látándasz : azonnal mellé adod amgadat és a te társalkodásod a paráznákkal vagyon : A19 te szádat megnyitod a gonoszra, és a te nyelved álnokságot szól : Leülsz,20 és a te atyádfia ellen szólasz : a te anyádnak fiját is szidalmazod. Mikor21 te ezeket cselekednéd, mivelhogy én hallgatok vala ; azt gondoltad, hogy te hozzád hasonlatos vagyok : de én megfeddlek téged, és renddel szemeid eleibe rakom a te gonoszságidat. Vegyétek22 eszetekbe immár ezt ti, kik az Istent elfelejtitek : hogy el ne ragadjalak, és ne legyen megmentő. A23 ki dícsérettel áldozik, az dicsőit engem : a ki az ő útait jól vezérli, megmutatom annak az Isten szabadítását ! Dávid51 bűnbánati imája.Dávid1 Zsoltára, az Éneklőmesternek engedtetett. Mikor2 ő hozzá ment volna Nátán Próféta minekutánna Bethsabéval vétkezett volna. Könyörülj3 rajtam én Istenem, a te irgalmasságod szerint ; a te irgalmasságidnak sokaságok szerint, töröld el az én bűneimet : Valóban4 moss meg engemet az én álnokságomból, és az én bűnömből tisztíts ki engemet : Mert5 az én vétkeimet emsérem, és az én bűnöm szüntelen előttem forog nékem. Te6 ellened, csak te ellened vétkeztem, és gonoszságot cselekedtem a te szemeid előtt ; hogy igaznak itéltessél a te beszédidben, és tiszta légy, mikor ítélsz. Ímé7 én álnokságban fogantattam, és az én anyám bűnben melegített engemet az ő méhében. Ímé8 gyönörködöl te az igazságban, melly a vesékben vaagyon ; és engemet kiváltképen a bölcseségre megtanítottál vala. Moss9 meg engemet izsóppal, és megtisztulok ; moss meg engemet, és fejérb lészek a hónál. Engedjed10 hogy halljak örömet és vígaságot ; hogy örvendezzenek az én tetemim, mellyeket megrontottál. Fordítsd11 el az én bűneimtől a te orczádat és minden én álnokságimat töröld el. Teremts12 bennem tiszta szívet óh Isten, és az erős lelket újítsd meg én bennem. Ne13 vess el engem a te orczád elől, és a te szent Lelkedet ne vedd el én tőlem. Add14 meg nékem a te idvezitésednek örömét, és az engedelemnek lelkével erősíts meg engemet. Tanítom15 a bűnösöket a te útaidra, és a búnösök te hozzád megtérnek. Szabadíts16 meg engemet a vértől, óh Isten, én idvességemnek Istene ! és az én nyelvem nagy örömmel hirdetia te igazságodat. Uram,17 az én ajakimat nyisd meg, és az én szám hirdeti a te dícséretedet : Mert18 nem gyönörködöl az áldozatban, hogy azt adjak néked, az egészen égőáldozatot nem akarod. Az19 Isten előtt kedves áldozatok, a töredelmes lélek, a töredelmes és keserves szívet, óh Isten, nem utálod meg ! Tégy20 jól a te jóakaratodból a Sionnal ; és építsd meg a Jérusálem kőfalait. Akkor21 kedvesek lésznek előtted az igazságnak áldozati ; az egészen égőáldozatok, és a háláadásnak áldozati : akkor a te oltárodoon áldoznak néked tulkokkal. A52 kegyesnek vigasztalódása, mikor a rágalmazó bántja.Dávidnak1 tanitása az Éneklőmesternek engedtetett. Midőn2 az Idomeus Dóeg eljövén, Saulnak ezt jelentené, mondván : Dávid az Akhimélek házába ment bé. Mit3 dicsekedel a gonoszban, óh te magabiró ? Az erős Istennek jóvolta szüntelen való ! Szólasz4 meggondolt ártalmakat a te nyelveddel, melly hasonlatos az éles beretvához, óh te álnokságnak mestere ! Szereted5 a gonoszt inkább, hogy nem a jót és a hazugságot, hogy nem szólni igazságot. Szeretsz6 minden ártalmas beszédeket, és az álnok nyelvet : Az7 erős Isten is elront tégedet mind örökké, elragad tégedet, kigyomlál tégedet a te hajlékodból, és kiszaggat tégedet az élőknek földökből ; Mellyet8 az igazak látván, félnek, és tégedet csúfolván, ezt mondják : Ímé9 ez a férjfiú, ki az Istenenk hatalmasságában nem bízott ; hanem bízott az ő gazdagságának sokaságában, és az ő ereje volt az ő gonoszságában. Én10 pedig vagyok az Isten házában, mind a zöldellő olajfa, bízom az Isten jóvoltában mind örökkön örökké. Tisztellek11 tégedet mind örökké ; mert te cselekedted ezt : Várom a te nevedet ; mert jó azok előtt, a kikhez te kegyelmes vagy ! Fohász53 az embereknek általános romlottságból való megváltásáért.Az1 Éneklőmesternek adatott tanítása Dávidnak a Mahaláthra. Ezt2 mondja a balgatag ember az ő szívében : Nincsen Isten : Megromlottak, és utálatos hamisságot cselekedtek : nincsen ki jót cselekedjék. Az3 Isten a mennyekből alá tekintett az embereknek fijaira hogy meglátná, ha volna valaki értelmes, és ki az Istent megkeresné. Mindnyájan4 elhajlottak, és egyenlőképen megvesztek, nincsen ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. Avagy5 nem értelem nélkűl valók é a hamisságnak cselekedői, kik az én népemet megeszik, mintha kenyeret ennének ; kik az Istent segítségűl nem hívják ? Ott6 félnek nagy félelemmel, a hol nincsen félelem ;mert az Isten elszéleszti azoknak tetemeket ; kikt te ellened tábort járának ; és te megszégyeníted azokat ; mert az Isten őket utálatosokká teszi. Óh7 vajha eljőne Sionból Izráelnek a Szabadító ; minekutánna az Úr visszahozza az ő népének foglyait, örül a Jákób és örvendez az Izráel ! Könyörgés54 szabadításért.Dávid1 tanitása adatott az Éneklőmesternek a Néginóthra. Mikor2 a Zifeusok eljővén, mondának Saulnak : Nem mi nálunk lappan é Dávid ? Isten,3 a te nevedért szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságodból ítélj meg engemet ! Isten,4 hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédire. Mert5 az idegenek feltámatak én ellenem, és a kegetlenek keresik az én lelkemet, kik az Istent nem gondolják meg. Ímé6 az Isten nékem segítségem, és az Úr őrizője az én lelkemnek. Bosszút7 áll az utánnam leselkedőkön : a te igazságod által rontsd meg őket. Akkor8 szabadakaratomból áldozom néked, tisztelem a te nevedet Uram : mert igen jó ! Mert9 minden nyomorúságból megszabadíta engem, és az én ellenségimen való bosszúállást meglátá az én szemem. Könyörgés55 a hamis atyafiak ellen. Vigasztalódás Istenben.Dávidnak1 tanítása, melly adatott az Éneklőmesternek a Néginóthra. Hallgasd2 meg Isten az én imádságomat, és ne rejtsd el te magadat az én könyörgésem elől ; Figyelmezzél3 én reám, és hallgass meg engemet ; mert sírok az én gondolatomban és háborgok. Az4 ellenségnek szaváért, és a hitetlenneknyomorgatásáért : mert hazugságot költenek én reám, és nagy döhüsséggel ellenkeznek én velem. Az5 én szívem retteg én bennem, és a halál félelmei körűlvettek engemet ! A6 félelem és rettegés esett én reám, és körűlvett engem a reszketés : Mondék :7 Vajha valaki nékem szárnyat adna, mint a galambnak ! Elrepülnék és nyugodnám. Ímé8 messze elmennék, és a pusztában lakoznám. Sietnék9 kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből. Veszesd10 el Uram, és oszlasd el az ő nyelveket ; mert látok bosszúságtételt és háborgást a városban : Nappal11 és éjjel körűlvészik a várost, kik a kőfalakon vigyáznak : hamisság és ártalom vagyon abban : Nyomorúságok12 vagynak abban, és el nem távoznak az ő orczájától a ravaszság és álnokság. Mert13 nem az ellenség illetett engem szidalommal, mert elszenvedném ; nem az én gyűlölőm emelte fel magát én ellenem, mert elrejtettem volna magamat az előtt. Hanem14 te én hozzám hsonló halandó ember, én vezérem és én barátom. Kik15 együtt gyönyörűségesen tanácskoznk vala : és az Isten házába megyünk vala úgy mint társak. A16 halál vegye körűl őket, elevenen szálljanak a koporsóba ; mert azoknak társaságokban gonsozságok vagynak ő köztök. Én17 pdig az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engemet. Estve,18 reggel és délben imádkozom és szólok, mígnem meghallgatándja az én szómat. Megszabadította19 az én életemet az ellenem való hadtól, helyheztetvén engemet békességben : mert sokan valának ellenem. Meghallja20 az erős Isten, és megbünteti őket, mivelhogy ő mind örökké megmarad ; kik nem akarnak elváltozni, és nem félik az Istent ; Kezeit21 felemelte azok ellen, kik ő vele békességesek valának : megrontotta az ő szövetségét. A22 vajnál lágyabbak az ő szájának beszédei, de az ő szívében háborúság vagyon : lágyabbak az ő beszédi az olajnál : jóllehet éles szablyák azok. Vessed23 az Úrra a te terhedet, és ő gondot visel te rólad ; és nem engedi, hogy az igaz ember mind örökké háborgattassék. Te24 azért, Isten, a veszedelem vermébe taszítod ezeket : a vérszopók és álnokok az ő életeknek felét is nem élik meg : én pedig te benned bízom ! Könyörgés56 az üldözések közt vígasztalásért.Dávidnak1 Miktámja, az Éneklőmesternek adatott a Jónathelem dehokimra ; mikor őket megragadnák a Filiszteusok Gáthban. Könyörülj2 rajtam Isten : mert el akart engemet nyelni a halandó ember, és mindennap ellenem hadakozván, engemet nyomorgat. Az3 én ellenségim minden napon el akartak engemet nyelni : bizony sokan hadakoznak ellenem, óh magasságos Isten ! Mindazáltal4 valamennyiszer féltem, és te benned bíztam. Az5 Istent dícsérem az ő beszédéért : az Istenben bízom, nem félek : mit árthatna nékem az ember ? Minden6 napon az én beszédemben patvart találnak, és ellenem vagyon minden ő gondolatjok ártalomra ; Egybegyülnek,7 elrejtik magokat ; nyomoznak engemet úgymint kik várják az én életemnek végét. Az8 ő hamisságokért, azt állítják, hogy megmenekednek ; a te haragodban, óh Isten, a népeket rontsa meg ! Az9 én bujdosásimnak számát jól tudod ; az én könyhullatásimat a te tömlődbe raktad ! avagy nem tudnád é azoknak számokat ? Akkor10 az én ellenségim hátrafordulnak, a melly napon kiáltándok ; ezt tudom, hogy az Isten vagyon én velem. Az11 Istent dícsérem az ő beszédéért. Az Urat dícsérem az ő beszédéért. Az12 Istenben bízom : semmit nem félek, mit árthatna nékem az ember ? Én13 velek lésznek, óh Isten, a néked tett fogadásim, megadom néked a dícséreteket ; Mert14 megszabadítottad az én lelkemet a halálból és lábaimat az esettől : hogy szüntelen járjak előtted, Isten, az élőknek világosságokban. Dávid57 segedelemért könyörög. Isten jóságának dicsérete.Dávidnak1 Miktámja, az Éneklőmesternek adatott az Altashéthre : midőn Saul előtt szaladna a barlangba. Könyörülj2 rajtam, óh Isten, könyörülj rajtam ; mert benned bízik az én lelkem, és a te szárnyaidnak árnyékában vagyon reménységem, míg elmulnak a nyomorúságok. Kiáltok3 a magasságos Istenhez, az erős Istenhez, ki elvégzi hozzám való jóakaratját. Elküld4 a mennyből, és megtart engemet, az engem elnyelőnek gyalázatja ellen, Sélah : elbocsátja Isten az ő kegyelmességét és igazságát. Az5 én lelkem az oroszlánok között vagyon, feküszöm a gyujtogatók között ; olly emberek között, kiknek fogok dárda és nyilak, és kiknek nyelvek szablya. Magasztaltasssál6 fel az egeknek felette, óh Isten ! mind az egész földön legen a te dicsőséged ! Hálót7 csináltak az én járásimnak, meggörbedett az én lelkem : vermet ástak én előttem ; de ők estek abba. Kész8 az én szívem óh Isten ! Kész az én szívem ; éneklek azért és dícséretet mondok. Serkenj9 fel én dicsőségem : serkenj fel én énekem és hegedűm, jó reggel felserkenek. Tisztellek10 tégedet, én Uram, a népek között, és éneket mondok néked a Pogánynépek között ; Mert11 mind az égig felmagasztaltatott a te irgalmasságod, és mind a felhőkig a te igazmondásod. Magasztaltassál12 fel az egek felett, óh Isten, és mind az egész földön legyen a te dicsőséged ! Isten58 bíró még e földön !Dávidnak1 Miktámja az Éneklőmesternek adatott az Altashéthre. Avagy2 bizonnyal igazságot szóltok é ti, kik egybegyültetek ? Avagy igazán itéltek é ti embernek fijai ? Sőt3 inkább a ti szívetekben hamisságot forgattok ; e földön a ti kezeiteknek hamisságát méritek. Elidegenültek4 a hitetlenek az ő annyoknak méhétől fogva, tévelygettek az ő annyok méhétől fogva, szólván hazugságot. Az5 ő mérgek ollyan, mint a kigyónak mérge, mint a siket áspisnak, melly az ő füleit bédugja. Melly6 nem hallja a bűbájosoknak szavokat ; és a bájolónak, ki bölcsen tud bájolni. Isten,7 rontsd el az ő fogaikat az ő szájokban : az oroszlánoknak, zápfogaikat rontsd meg, Uram ! Elolvadnak,8 mint a víz széllyel folynak egymástól ; megvonták az ő kézíveket, de elromolnak. Mint9 a csiga elolvadván elmulnak, és mint az asszonynak idétlen gyermeke, melly nem látta a napot. Minekelőtte10 megérezzék a ti fazekaitok a tövisnek tüzét, mint a nyers hús, azonképen a harag, mint a forgószél veszesse el őtet. Örül11 az igaz mikor látja a boszszúállást, az ő lábait mossa a hitetlennek vérében. És12 ezt mondja az ember : Bizonyára vagyon az igaznak jutalma ; kétség nélkűl vagyon ítélő Isten e földön. Isten59 segítségéért való ima a rosszakaratú leselkedések ellen.Dávidnak1 Miktámja, az Éneklőmesternek adatott az Altashéthre, midőn Saul külde, h ogy az ő házát körűlvévén őtet megölnék. Szabadíts2 meg engemet az én ellenségimtől én Istenem ; és az ellenem támadóktól ments meg engemet ! Szabadíts3 meg engemet a hamisságnak cselekedőitől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet ; Mert4 íméleselkednek az én lelkem után, egybegyültek ellenem az erősek ; nem az én hámisságomért, sem az én bűnömért, Uram ! Minden5 hamisságom nélkűl egybegyülnek, és magokat készítik : Serkenj fel én előmbe és ezeket lásd meg. És6 te Uram, Seregeknek Istene, Izráelnek Istene, serkenj fel ; hogy büntsd meg mind e pogányokat : ne könyörülj mind azokon, kik hamisságot cselekesznek ; Sélah. Estvére7 én hozzám jőnek, ordítnak mind az ebek, és kerülik a várost. Ímé8 csácsognak az ő szájokkal, szablya vagyon az ő ajakokban : mert azt mondják : kicsoda hallja ezeket ? Te9 pedig, uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogánynépeket. Míg10 az ő hatalma tart, te reád vigyázok ; mert az Isten nékem váram. Az11 én kegyelmes Istenem engemet elővészen ; az Isten megadja látnom az én ellenségim felől való kívánságomat. Ne12 veszesd el őket mindenestől, hogy el ne felejtkezzék az én népem ; hanem a te hatalmaddal tégyed bujdosókká őket, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk ! Az13 ő szájoknak bűne, az ő ajakoknak beszédek fogattassanak meg az ő kevélységekben : mert csak átkot és hazugságot szólnak. Emészd14 meg őket a te búsulásodban ; emészd meg, úgyhogy ne legyenek ; és tudják meg, hogy az Isten uralkodik a Jákób népe között mind a földnek határáig. Kik15 hozzám jőnek estve, ugatnak mint az ebek, és kerűlik a várost. Magokat16 kénszerítsék eledelt keresni ; és mikor meg nem elégíttetnek, éhen feküdjenek le. Én17 pedig éneklem a te hatalmadat, és minden reggel éneklem a te kegyelmességedet ; mert nékem váram voltál, és oltalmam az én nyomorúságomnak napján. Az18 én oltalmam te nálad vagyon, éneket mondok néked ; mert az Isten nékem váram : ő az én kegyelmes Istenem ! Ima60 háborús időben.Dávidnak1 tanitó Miktámja adatott az Éneklőmesternek a Susánheduthra. Midőn2 harczolna a Mésopotámiai Sírusokkal, és a Czobai Sírusokkal : holott Joáb megtért, és megvert tizenkétezer Edomitákat a Sóvölgyben. Isten,3 elvetettél vala minket, elszélesztettél vala minket ; megharagudtál vala ; térj meg mi hozzánk ! Megrendítetted4 vala a földet, kétfelé választottad vala azt, építsd meg annak romlásit ; mert megindult. A5 te népednek nehéz dolgokat mutattál vala : itattál vala minket rettegésnek borával. Adtál6 a tégedet félőknek zászlót, mellyel éljenek az igazságért. Hogy7 megszabaduljanak a te szerelmesid : tarts meg a te jobbkezeddel, és hallgass meg engemet ! Az8 Isten szólott az ő szentséges hajlékában : örvendezek, elosztom a Sikémitáknak örökségeket, és Sukkóthnak völgyét elmérem ; Enyim9 a Gileád, és enyim Manasse ; Efraim az én fejemnek ereje : Júda az én törvény rendelőm. Moáb10 az én mosdó medenczém : Edomre vetem az én sarumat : te Palsztina nékem örülj ! De11 kicsoda viszen engemet az erős városokba ? kicsoda vezérrel engemet Edomig Avagy12 nem te é óh Isten, ki minket megvetettél vala : és nem mégy vala ki, Isten a mi sereginkkel ? Légy13 segítségűl nékünk a mi nyomorúságunk után ; mert hijábavaló az emberi segítség. Te14 benned bízván erősen cselekeszünk, és ő eltapodja a mi ellenséginket. Szorongatott61 király imája.Dávid1 Zsoltára, adatott az Éneklőmesternek a Néginóthra. Hallgasd2 meg, óh Isten, az én kiáltásomat ; figyelmezzél az én könyörgésemre. A3 föld határáról kiáltaok te hozzád az én szívem keserűségében ; vígy engem nálamnál magasb kősziklára ; Mert4 lettél nékem reménységem, és erős torony az ellenség ellen. Lakozom5 a te hajlékodban mind örökké : folyamodom a te szárnyaidnak árnyéka alá ; Sélah. Mert6 te, Isten, meghallgattad az én kívánságimat : és a te neved tisztelőinek megadtak az ő örökségeket. A7 Király életének esztendeit szaporítsd meg, és az ő esztendei legyenek mint sok nemzetségnek esztendei. Lakozzék8 mind örökké az Isten előtt ; készíts kegyelmességet és igazságot, mellyek megőrizzék őtet. És9 így éneket mondok a te nevednek mind örökké, és megteljesítem az én fogadásimat minden napon ! Csendes62 reménység Istenben. Az emberek hiábavalósága.Dávid1 Zsoltára, az Éneklőmesternek Jédutunnak adatott. Csak2 az Istenben nyugoszik az én lelkem ; mert ő tőle vagyon az én szabadulásom ! Csak3 ő az én kősziklám és az én szabadítóm, ő az én oltalmazóm ; azért meg nem mozdulok felettébb. Meddig4 gondolkodtok ti mindnyájan a férjfiú ellen, hogy őtet megöljétek, mintegy meghanyatlott falt és megdüjtetett gyepűt ? Tanácskoznak5 csak arról, mimódon őtet az ő méltóságából levessék, gyönyörködnek a hazugságban : szájokkal nékem jót mondának, szívekben gonoszt mondának : Mindazáltal6 csak az Istenben nyugodjál én lelkem ; mert ő tőle vagyon az én reménységem. Csak7 ő az én kősziklám, és szabadítóm, én felmagasztalóm ; azért nem mozdulok meg. Az8 Istenben vagyon az én szabadulásom és dicsőségem : az én eőrs kősziklám, az én oltalmam az Istenben vagyon ! Bízzatok9 ő benne mindenkor ti népek, a ti szíveteket töltségek ki ő előtte ; az Isten oltalmunk nékünk. Bizony10 híjábavalók az embernek fijai, és hazugok a Fejedelmeknek fijai ; ha mérőserpenyőbe vettetnek, a semminél mindnyájan alábbvalók. Ne11 bizzatoka kegyetlenségben, és a ragadozásban, és ne legyetek hijábavalók ! gazdagságokba bővelkedők, ne bízzatok azokban. Egyszer12 szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazont, hogy a hatalmasság csak az Istené. És13 tiéd, Uram, a kegyelmesség : bizony te megfizetsz mindennek az ő cselekedete szerint. Óhajtás63 Isten után és a szent hajlék után.Dávid1 Zsoltára, mikor volna a Júda pusztájában. Én2 Istenem, én erős Istenem vagy te, jó-reggel kereslek téged ; kivánt téged az én testem a puszta szomjúhozó és víz nélkűl való földön ; Hogy3 a te hatalmasságodat és dicsőségedet átnám, a mint a szent hajlékban szoktalak vala téged látni ; (Mért4 a te kegyelmességed jobb az életnél) hogy az én ajakim dícsérjenek tégedet. És5 úgy áldanálak téged az én életemben : és a te nevedben felemelném az én kezeimet : Mind6 a kövérséggel, úgy bételjesedik az én lelkem, mikor víg ajakokkal dícsér téged az én szám. Mikor7 megemlékezem te rólad az én ágyamban, és éjjeli vigyázásimban gondolkodom te felőled ; Mert8 nékem segítség voltál ; és a te szárnyaidnak árnyékában örvendezek : Az9 én lelkem te hozzád ragaszkodott, a te jobbkezed őrizett engemet. Azok10 pedig, a kik veszedelemre keresik az én lelkemet, a földnek alsó részére mennek. A11 szablyának kezébe esnek, és a rókáknak lésznek eledeli. A12 Király pedig örvendez a Isteben, és dicsekedik, valaki esküszik ő reá ; mert bédugattatik a hazugság szólóknak szájok. Dávid64 könyörgése a rágalmazók ellen isteni oltalomért.Dávid1 Zsoltára, az Éneklőmesternek adatott. Hallgasd2 meg, Isten, az én panaszolkodásomban való szómat, az ellenségnek félelmétől mentsd meeg az én lelkemeet ! Rejts3 el engemet a gonosz akarókna tanácsok előtt, a hamisság-cselekedőknek gyülekezetek előtt ; Mert4 megélesítették mint a szablyát az ő nyelveket ; az ő nyilokat reám igazították, az ő keserű beszédeket. Hogy5 lövöldözzék titkon az ártatlant ; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek. Megerősítették6 magokat a gonoszban, szólnak arról, hogy nékem tőrt vessenek és azt mondják : Kicsoda látja őket ? Tudakoznak7 álnokságokról ; megemésztetünk azokkal, a mellyeket nagy álnoksággal találtak ; olly mélységes és elrejtetett annak a férjfiúnak szíve ; De8 meglövi az Isten őket az ő nyilával, és nagy hirtelenséggel megostoroztatnak. És9 az ő magok nyelvekkel megütköznek ő magokba : és megrettennek mindnyájan, a kit azokat látják. És10 meglátják minden emberek, és beszélik az Istennek dolgát, és az ő cselekedetit megértik. Örvendez11 az igaz az Úrban, és bízik ő benne : és dicsekednek mindnyájan az igaz szivű emberek. Lelki65 és testi jókért való hálaadása Isten népének.Dávidnak1 éneki dicsérete az Éneklőmesternek engedtetett. Tégedet2 kell nagy csendeséggel várnunk, tiéd, óh Isten, a dícséret Sionban : és néked adják meg a fogadást. Ott3 megyen te hozzád minden test, ki meghallgatod a könyörgést. A4 hamisságnak beszédit, mellyek mi rajtunk erőt vettek, és a mi bűneinket te tisztítod el. Boldog5 az, a kit te választasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczidban ; megelégitettünk a te házadnak javaival, a te templomodnak szent dolgaival. Rettenetes6 dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, óh mi idvességünknek Istene, e földnek minden végeinek és a messze való tengernek reménysége ! Ki7 a hegyeket megerősíted a te erőddel, ki hatalommal körűlvettél. Ki8 megenyhíted a tengereknek zúgásokat : és azoknak habjainak zúgásokat : és a népeknek háborgásokat. És9 félnek a te jeleidtől, valakik a földnek határin lakoznak, és örvendezteted azokat a reggelért és estvéért. Meglátogatod10 e földet és megöntözöd azt, bőséggel meggazdagítod azt ; az Istennek folyóvize teljes vizekkel ; gabonát szerzesz nékik ; mert úgy rendelted a földet. Annak11 barázdáit megrészegíted, megnedvesited hantjait, a záporesőkkel meglágyítod azt, annak termését megáldod. Megékesíted12 az esztendőt a te jóvoltoddal, és a te ösvényid kövérséggel csepegnek. Csepegnek13 a pusztának aklaira, és a halmok örömmel vétetnek körűl. A14 mezők juhokkal megteljesednek, és a völgyek gabonával meggazdagulnak, örvendeznek és éneket mondanak. Isten66 iránti hála népének csodálatos vezetéséért.Az1 Éneklőmesternek engedtetett ének és Zsoltár. Örvendezzetek az Istennek, földnek minden lakosai : Énekeljetek2 dicsőséget az ő nevének, dicsőítsétek és dicsérjétek őtet ! Mondjátok3 az Istennek : Melly csudálatosok a te dolgaid : a te hatalmasságodnak nagy voltáért, a te ellenségid hazudnak néked. E4 földnek minden lakosai imádjanak tégedet, és énekeljenek néked ; énekeljenek a te nevednek. Jertek5 el, és lássátok az Istennek dolgait ; csudálatosok az ő cselekedetei az embernek fijaihoz. A6 tengert megszáraztja, a folyóvizen száraz lábbal mentek által, ott örvendeztünk ő benne. Uralkodik7 e világon hatalmasságával ; az ő szemei a Pogányokat nézik, hogy a kik engedetlenek, fel ne fuvalkodjanak magokban : Sélah. Áldjátok8 népek a mi Istenünket, és zengjen az ő dícséretinek szava. Ki9 megelevenítia mi lelkünket, és nem engedi, hogy a mi lábaink elessenek ; Mert10 megkísértgettél minket Isten, megpróbáltál minket tüzzel, mint az ezüst megpróbáltatik. Bévittél11 minket a hálóba, megszorítottad a mi derekainkat. A12 mi fejünkre ültetéd az embereket, tűzbe és vizekbe mentünk : mindazáltal vittél minket szép kies helyre ; Elmegyek13 azért a te házadba áldozatokkal, megadom néked az én fogadásimat, A14 mellyeket az én ajakim igértek, és mellyről szólt az én szám az én nyomorúságomban. Kövér15 kosoknak égőáldozatival áldozom néked jóillattal egybe : áldozom ökrökkel és bakokkal. Jöjjetek16 el, halljátok meg, és megbeszélem minden istenfélőknek, a mellyeket cselekedett az én lelkemmel ; Ő17 hozzá kiálték az én számmal, és az én nyelvem alatt felmagasztaltatott ; Ha18 hamisságra néztem volna az én szívemben : meg nem hallgatott volna az Úr. De19 bizonyára meghallgata az Isten, és az én könyörgésemnek beszédére figyelmezett. Áldott20 az Isten, ki nem vetette meg az én könyörgésemet, és irgalmasságát nem vonta meg tőlem ! A67 minden népekre kiáradt isteni áldás dicsérete.Az1 Éneklőmesternek engedtetett éneki Dícséret, a Néginóthra. Az2 Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket, világosítsa meg mi hozzánk az ő orczáját ; Hogy3 megesmérjék e földön a te útadat, minden Pogánynépek között a te szabadításodat. Tisztelnek4 téged a népek, óh Isten, tisztelnek tége minen népek. Örvendnek5 és vígadnak a nemzetségek ; mert ítéled a népeket igazságban ; és a nemzetségeket e földön igazgatod. Tisztelnek6 téged a népek, óh Isten, tisztelnek téged minden népek ! A7 föld megadta az ő gyümölcsét : megáld minket az Isten, a mi Istenünk. Megáld8 minket az Isten és félik őtet a földnek minden határai ! Diadalének.68 Dávid1 éneki Dícsérete, az Éneklőmesternek engedtetett. Mikor2 az Isten felkél : az ő ellenségei elszélednek, és elfutnak az ő gyűlőlői az ő orczája elől. Mint3 a füst elszélesztetik ; azonképen elszéleszted őket : miképen elolvad a viasz a tűz előtt : azonképen elveszenek a hitetlenek az Isten orczája elől. De4 az igazak örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és örülnek nagy örömmel. Énekeljetek5 az Istennek, mondjatok dícséretet az ő nevének : magasztaljátok azt, a ki lakozik kies helyeken, kinek neve JAH, és örvendjetek ő előtte. Az6 árváknak attyok, és az özvegyeknek őrizőjök az Isten, ki az ő szentséges helyében lakik. Az7 Isten az egyedűl valókat megszaporítja cseléddel, és kihozza hatalmasan a megkötöztetteket ; de az engedetlenek lakoznak száraz helyen. Óh8 Isten, mikor a te néped előtt járnál ; mikor a pusztán járnál : A9 föld reng vala, az egek is csepegnek vala az Istennek jelen volta miatt ; a Sinai hegy is az Istennek, az Izráel Istenének előtte. Bőséges10 esőt adsz vala óh Isten a te örökségedre, és az elfáradtat megújítod vala. A11 te juhaid laknak azon, mellyket készítettél jóvoltodból a szűkölködőért, óh Isten ! Az12 Úr ád vala beszédre való alkalmatosságot ; és a dícsérő asszonyoknak seregek nagy vala, ezt mondván : A13 seregeknek Királyai elfutottak : elfutottak, és az otthonülő asszonyok osztották a nyereséget. Jóllehet14 a kormos fazekak kizött ültetek : mindazáltal lesztek hasonlatosok az ezüsttől tündöklő galambnak szárnyához, vagy a mellynek szárnyai hasonlatosok a sárga aranyhoz. Mikor15 a mindenható Isten elszéleszté a Királyokat azon a földön, lőn akkor fejér mind a Sálmon havasa. Az16 isten hegye, kövér hegy ; sok halmoknak hegye, kövér hegy, Mit17 kevélkedtek ti halmos hegyek ? e hegyet kivánta Isten, hogy lakoznék azon, az Úr is lakozik azon mind örökké. Az18 Isten szekerei húszezerek, sok ezer Angyalok ; az Úr vayon azokkal, mint a Sinai hegyen, úgy vagyon az ő szent hajlékában. Felmenvén19 a magasságban, folyoknak sokaságát fogád, ajándékokat vévén osztogattál az embereknek ; az engedetlenek is ide jőnek lakni, Uram Isten ! Áldott20 legyen az Úr : mert mindennap ajándékoz minket a mi szabadító erős Istenünk ! Az21 erős Isten nékünk szabadító erős Istenünk ; és az uralkodó Úr szabadít ki a halálból. Csak22 az Isten rontja meg az ő elelnséginek fejeket, az ő bűnökben szüntelen járóknak üstökös fejeket. Azt23 mondta vala az Úr : Básánból viszszahozlak, a tengernek mélységéből kihozlak. Annakokáért24 a te lábadat megveresíted a vérben, és a te ebeidnek nyelveket az ellenségeknek vérekben. Látták25 a te járásidat, óh Isten, az én erős Istenemnek járásit, az én Királyomnak, ki a szent helyben vagyon. Elől26 mennek vala az éneklők, azután a hegedűsök : középben valának a doboló leányok, ezt mondván : A27 Gyülekezetben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok ti Irzráel magvából valók ! Egyfelől28 vagyon a kis Benjámin, ki ő rajtok uralkodik ; a Júdának Fejedelmei, és az ő gyülekezetek ; a Zebulon Fejedelmei és a Nafthali Fejedelmei. Parancsolta29 a te Istened, hogy erős lennél : Erősítsd meg Isten azt, a mit mi küzöttünk cselekedtél. A30 te templomodból Jérusálemért néked a Királyok ajándékokat hoznak. Veszesd31 el a nyilas sereget, a bikáknak seregeket, mind a népeknek tulkaikkal egybe, kik dicsekednek a sok darab ezüstökben : veszesd el a Pogányokat, kik gyönyörködnek a hadakozásban. Eljőnek32 a Fejedelmek Égyiptomból ; Szerecsenország hamar kinyujtja az ő kezeit az Istenhez. E33 földnek minden országai énekeljetek az Istennek ; mondjatok dícséretet az Úrnak. Ki34 kezdettől fogva az egeknek egein ül : ímé onnét szól nagy kemény szóval. Adjatok35 dícséretet Istennek, kinek dicsősége az Izráelen, és az ő hatalma a felhőkben vagyon. Rettenetes36 vagy Isten a te szentséges hajlékidból ; az Izráelnek erős Istene, ő ád erőt és hatalmat e népnek : Áldott legyen az Isten. Az69 Úr Szolgája a legnagyobb szenvedésekben.Dávid1 Zsoltára, az Éneklőmesternek engedtetett a Sósannimra. Tarts2 meg engemet, óh Isten ; mert elértek a vizek mind az én lelkemig. Béestem3 mélységes sárba, hol fel nem állhatok, mélységes vizekre jutottam ; és a víznek habja elfogott engemet. Elfáradtam4 a kiáltásban, megszáradott az én torkom, elfogyatkoztak az én szemeim, várván az én Istenemet : Mert5 többen vagynak az én fejemnek hajszálinál, a kik engemeet ok nélkűl gyűlölnek ; erősek, a kik engemet szorongatnak, kik nékem ellenségim ok nélkűl ; a mit én nem ragadoztam el, akkor meg kell fizeetnem. Óh6 Isten, te tudod az én balgatagságomat ; és az én bűneim nyilván vagynak te előtted. Ne7 szégyenüljenek meg én érettem a kik tégedet várnak, Uram, Seregeknek Ura ! ne szégyenüljenek meg én miattam, a kik tégedet keresnek, Izráelnek Istene ! Mert8 te éretted terheltetem gyalázattal, és a gyalázat béfedezte az én orczámat. Az9 én atyámfiai előtt idegenné lettem, és az én anyámnak fijai előtt jövevénnyé ; Mert10 a te házadhoz való buzgó szeretet megemészt engemet ; és azoknak gyalázatjok, kik téged gyaláznak, én reám estek. Mikor11 sírva gyötröm böjtöléssel az én lelkemet ; az is gyalázatomra vagyon nékem. Mikor12 az én ruhám helyébe zsákba öltözöm : nékik akkor példabeszéd vagyok. A13 kik a kapuban ülnek, én rólam szólnak ; és a lakodalomban én rólam énekelnek. Én14 annakokáért néked így könyörgök Uram : A te jóvoltod megjelenttetésének ideje vagyon ; Isten a te irgalmasságodnak sokságában hallgass meg engemet, a te szabadításod felől való igéretnek igazságában. Szabadíts15 meg engemet a sárból, hogy el ne boruljak ; hanem inkább szabadúljak meg az én ellenségimtől, és a vizeknek örvenyitől. Hogy16 el ne borítson engemet a vizeknek habja, és el ne nyeljen engemet az örvény ; és a veremnek szája ne dugattassék bé én reám. Hallgass17 meg engemet, Uram ! mert jó a te kegyelmességed ! a te irgalmasságidnak sokaságok szerint tekints én reám. És18 ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól : mert nagy szorongattatásom vagyon nékem ; Siess, hallgass meg engemet ! Légy19 mellette az én lelkemnek, és szabadítsd meg azt : az én ellenségimért szabadíts meg engemet. Te20 tudod az én gyalázatomat, az én szégyenvallásomat és szidalmamat : te előtted vagynak minden én ellenségim. A21 gyalázat az én szívemet megalázta, annyira, hogy megnyomorodtam : és várom vala ha valaki én velem együtt bánkódnék, de senki nem vala ; és ha valaki megvígasztalna, de nem találék senkit : Sőt22 inkább az én eledelem helyébe mérget adnak vala ; és az én szomjúságomban engem eczettel itatnak vala. Legyen23 az ő asztalok ő előttök tőr gyanánt : és az ő jó szerencséjek háló gyanánt. Seetétüljenek24 meg az ő szemeik, hogy ne lássanak : és az ő derekokat téged erőtlenné mindenkor. Öntsd25 ki a te haragodt ő reájok, és a te haragodnak búsulása vegye őket körűl. Legyen26 az ő palotájok puszta, és az ő hajlékokban ne legyen lakos ; Mert27 a kit te megvertél azt háborgatták, és a tőled megsebesíttetteknek nyavalyájokról beszélnek. Az28 ő hamisságokat sokasítsd meg, és a te igazságodra ne jussanak. Töröltessenek29 ki az élőknek könyvökből, és az igazak közé ne írattassanak. Én30 szegény és nyomorult vagyok : de a te szabadításod, óh Isten, engemet felmagasztal ! Dícsérem31 az Istennek nevét énekkel, és őtet dícsérettel felmagasztalom. És32 kedvesb lészen ez az Úr előtt az ökörnél és tuloknál, mellyek szarvai és körmei vagynak. Látják33 ezt a nyomorultak, és örvendeznek : a kik keresik az Istent és él a ti szívetek. Mert34 meghallgatja a szegényeket az Úr ; és az ő foglyait nem veti meg. Dícsérjék35 őtet az egek és a föld ; a tengerek és valami azokban vagyon ; Mert36 az Isten megtartja a Siont, és megépíti a Júdának városit ; és ott lakoznak, és örökségűl bírják azt ; És37 az ő szolgáinak maradékaik örökségűl bírják azt, és a kik szeretik az ő nevét, laknak abban. Dávid70 könyörgése ellenségei ellen való segedelemért.Emlékezetre1 való Zsoltára Dávidnak, melly engedtetett az Éneklőmesternek. Isten,2 az én szabadításomra jövel ; Uram, az én segítségemre siess. Szégyenüljenek,3 és piruljanak meg, a kik keresik az én életemet ; hátratérüljenek és gyaláztassanak meg, kik gyönyörködnek az én nyomorúságomban. Hátratérüljenek4 megszégyenülvén nagy hamarsággal, kik azt mondják én felőlem ; Hehé ! Hehé ! Örüljenek5 és örvendezzenek te benned mindenek, kik keresnek tégedet, és ezt mondják szüntelen : Magasztaltassék fel az Isten, kik szeretik a te szabadításodat. Én6 pedig szegény és nyomorúl vagyok ; Isten siess én hozzám ; én segedelmem és szabadítóm vagy te Uram, ne késedelmezzél ! Könyörgés71 Isten kegyelméért a hajlott kor küszöbén.Te1 benned bízom Uram, ne szégyenüljek meg soha. A2 te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engemet : hajtsd hozzám a te füledet, és tarts meg engemet. Légy3 nékem erős kősziklám, mellyhez folyamodjam szüntelen : parancsolatot adtál az én megtartásom felől, mert én kősziklám és én erősségem vagy. Én4 Istenem, szabadíts meg engemet a gonosz embernek kezéből ; a hamisnak és kegyetlennek kezéből ; Mert5 te vagy az én várásom, Uram Isten, én bizodalmam gyermekségemtől fogva ! Te6 tőled tápláltattam az én anyámnak méhétől fogva, az én anyámnak méhéből te vontál ki engemet : te felőled vagon az én dícséretem szüntelen. Mintegy7 csudájokká lettem sokaknak : de te vagy én erős bizodalmam. Megteljesedik8 az én szám a te dícséreteddel, és minden napon a te dicsőségeddel. Ne9 vess el engemet az én vénségemnek idején ; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engemet ; Mert10 szóltak az én ellenségim én felőlem, és a kik az én életem után leselkednek, együtt tanácskoznak. Mondván :11 Az Isten elhagyta őtet ! Kergessétek és fogjátok meg őtet ; mert nincsen ki megszabadítaná. Óh12 Isten ! ne távozzál el tőlem ! Én Istenem, siess az én segítségemre ; Szégyenüljenek13 meg, és fogyatkozzank el az én életemnek ellenségei ; borítassanak bé gyalázattal és szégyennel, a kik nékem gnoszt akarnak. Én14 pedig szüntelen reménylek ; és minden te dícséretedet hirdetem még. Az15 én szám beszéli a te igazságodat, és mindennap a te szabadításodat, jóllehet annak számát nem tudom. Bátorsággal16 járok, az Úr Istennek hatalmasságában bízván : megemlékezem csak a te igazságodról. Óh17 Isten, tanítottál engem az én gyermekségemtől fogva ; és mind e mai napig hirdetem a te csudadolgaidat. Annakokáért18 vénségemig is és az én megőszülésemig, óh Isten, ne hagyj el engemet, míglen hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendő nemzetségnek a te erődet ! A19 te igazságod, Isten, felmagasztaltatott ; mert nagyságos dolgokat cselekedtél ; Isten ! kicsoda hozzád hasonló : Mert20 minekutánna sok és gonosz nyomorúságokat kóstoltattál meg én velem, ismét megelevenítettél engemet ? és a földnek mélységéből ismét felhoztál engemet. Megsokasítottad21 az én nagyságomat ; én hozzám fordulván megvígasztaltál engemet. Annakokáért22 én is tisztellek tégedet, és a te igazságodat éneklőszerzsámokkal, én Istenem ! éneklek néked hegedűvel, óh Izráelnek szent Istene ! Örvendeznek23 az én ajakaim, mikor néked éneklek, és az én lelkem is, mellyet megszabadítottál. Az24 én nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat : mert megszégyenültek, és gyalázattal illettettek, a kik nékem gonoszt akarnak. Dicséret72 a béke nagy Fejedelmére és az ő országára.Salamonnak.1 Isten, a te ítéletidet adjad a Királynak, és a te igazságodat a Király fijának ; Hogy2 ítélje a te népedet igazságban, és a te szegényidet ítéletben. A3 hegyek hoznak békességet a népnek, és a halmok igazságot. Megítéli4 a népnek szegényit, és megszabadítja a szűkölködőnek fijait ; és megrontja a nyomorgatót. Félnek5 tégedet, míg a nap és a hold lésznek, mind örökké. Leszáll6 mintegy eső a megkaszált mezőre, és mint a föld öntöző záporok. Virágozik7 ő idejében az igaz ; és a békességnek sokasága lészen míg a hold nem lészen. És8 uralkodik egyik tengertől fogva a másik tengerig, és az Eufrátes folyóvíztől fogva a földnek határáig. Ő9 előtte arczal leborúlnak, kik a pusztában vagynak ; és az ő ellenségei a port nyalják. A10 tengernek és szigeteknek Királyai ajándékot hoznak ; Sébának és Sehébának Királyai ajándékot hoznak. És11 arczal leborúlnak ő előtte minden Királyok ; minden Pogánynépek szolgálnak néki. Mert12 megszabadította a kiáltó szűkölködőt és a szegényt, a kinek nem vala ssegítője. Kedvez13 a szegénynek és a szűkölködőnek ; és a szűkölködőknek életekeet megtartja : A14 csalárdságtól és erőszaktételtől megszabadítja azonak lelkeket ; és az ő vérek drága az ő szemei előtt. És15 él és adattatik néki Sébabeli arany : és imádkoznak ő érette mindenkor és minden napon áldják. Lésznek16 gabonakévék a földön a hegyeknek tetején, a képen megindúl annak gyümölcse mint a Libánus ; és virágoznak a lakosok, mint a földnek fűve. Lészen17 az ő neve mind örökké, míg a nap lészen az ő neve nevekedik, és megáldatnak ő benne minden népek, és magasztalják őtet. Áldott18 az Úr Isten, az Izráelnek Istene, ki csudadolgokat cselekeszik egyedűl. És19 áldott legyen az ő dicsőséges neve mind örökké ; és teljesedjék bé az ő dicsőségével az egész föld : Ámen ! Ámen ! Dávidnak20 az Isai fijának könyörgésinek vége.