תְּהִלִּים ג׳

מִזְמ֗וֹר אעגלְאָ֫סָ֥ף אַ֤ךְ ט֭וֹב לְיִשְׂרָאֵ֥ל אֱלֹהִ֗ים לְבָרֵ֥י לֵבָֽב׃ וַאֲנִ֗י בכִּ֭מְעַט נטוי נָטָ֣יוּ רַגְלָ֑י כְּ֝אַ֗יִן שפכה שֻׁפְּכ֥וּ אֲשֻׁרָֽי׃ כִּֽיג־קִ֭נֵּאתִי בַּֽהוֹלְלִ֑ים שְׁל֖וֹם רְשָׁעִ֣ים אֶרְאֶֽה׃ כִּ֤י דאֵ֖ין חַרְצֻבּ֥וֹת לְמוֹתָ֗ם וּבָרִ֥יא אוּלָֽם׃ בַּעֲמַ֣ל האֱנ֣וֹשׁ אֵינֵ֑מוֹ וְעִם־אָ֝דָ֗ם לֹ֣א יְנֻגָּֽעוּ׃ לָ֭כֵן ועֲנָקַ֣תְמוֹ גַאֲוָ֑ה יַעֲטָף־שִׁ֝֗ית חָמָ֥ס לָֽמוֹ׃ יָ֭צָא זמֵחֵ֣לֶב עֵינֵ֑מוֹ עָ֝בְר֗וּ מַשְׂכִּיּ֥וֹת לֵבָֽב׃ יָמִ֤יקוּ ח׀ וִידַבְּר֣וּ בְרָ֣ע עֹ֑שֶׁק מִמָּר֥וֹם יְדַבֵּֽרוּ׃ שַׁתּ֣וּ טבַשָּׁמַ֣יִם פִּיהֶ֑ם וּ֝לְשׁוֹנָ֗ם תִּֽהֲלַ֥ךְ בָּאָֽרֶץ׃ לָכֵ֤ן י׀ ישיב יָשׁ֣וּב עַמּ֣וֹ הֲלֹ֑ם וּמֵ֥י מָ֝לֵ֗א יִמָּ֥צוּ לָֽמוֹ׃ וְֽאָמְר֗וּ יאאֵיכָ֥ה יָדַֽע־אֵ֑ל וְיֵ֖שׁ דֵּעָ֣ה בְעֶלְיֽוֹן׃ הִנֵּהיב־אֵ֥לֶּה רְשָׁעִ֑ים וְשַׁלְוֵ֥י ע֝וֹלָ֗ם הִשְׂגּוּ־חָֽיִל׃ אַךְיג־רִ֭יק זִכִּ֣יתִי לְבָבִ֑י וָאֶרְחַ֖ץ בְּנִקָּי֣וֹן כַּפָּֽי׃ וָאֱהִ֣י ידנָ֭גוּעַ כָּל־הַיּ֑וֹם וְ֝תוֹכַחְתִּ֗י לַבְּקָרִֽים׃ אִםטו־אָ֭מַרְתִּי אֲסַפְּרָ֥ה כְמ֑וֹ הִנֵּ֤ה ד֭וֹר בָּנֶ֣יךָ בָגָֽדְתִּי׃ וָֽ֭אֲחַשְּׁבָה טזלָדַ֣עַת זֹ֑את עָמָ֖ל היא ה֣וּא בְעֵינָֽי׃ עַדיז־אָ֭בוֹא אֶל־מִקְדְּשֵׁי־אֵ֑ל אָ֝בִ֗ינָה לְאַחֲרִיתָֽם׃ אַ֣ךְ יחבַּ֭חֲלָקוֹת תָּשִׁ֣ית לָ֑מוֹ הִ֝פַּלְתָּ֗ם לְמַשּׁוּאֽוֹת׃ אֵ֤יךְ יטהָי֣וּ לְשַׁמָּ֣ה כְרָ֑גַע סָ֥פוּ תַ֝֗מּוּ מִן־בַּלָּהֽוֹת׃ כַּחֲל֥וֹם כמֵהָקִ֑יץ אֲ֝דֹנָי בָּעִ֤יר ׀ צַלְמָ֬ם תִּבְזֶֽה׃ כִּ֭י כאיִתְחַמֵּ֣ץ לְבָבִ֑י וְ֝כִלְיוֹתַ֗י אֶשְׁתּוֹנָֽן׃ וַאֲנִיכב־בַ֭עַר וְלֹ֣א אֵדָ֑ע בְּ֝הֵמ֗וֹת הָיִ֥יתִי עִמָּֽךְ׃ וַאֲנִ֣י כגתָמִ֣יד עִמָּ֑ךְ אָ֝חַ֗זְתָּ בְּיַד־יְמִינִֽי׃ בַּעֲצָתְךָ֥ כדתַנְחֵ֑נִי וְ֝אַחַ֗ר כָּב֥וֹד תִּקָּחֵֽנִי׃ מִיכה־לִ֥י בַשָּׁמָ֑יִם וְ֝עִמְּךָ֗ לֹא־חָפַ֥צְתִּי בָאָֽרֶץ׃ כָּלָ֥ה כושְׁאֵרִ֗י וּלְבָ֫בִ֥י צוּר־לְבָבִ֥י וְחֶלְקִ֗י אֱלֹהִ֥ים לְעוֹלָֽם׃ כִּֽיכז־הִנֵּ֣ה רְחֵקֶ֣יךָ יֹאבֵ֑דוּ הִ֝צְמַ֗תָּה כָּל־זוֹנֶ֥ה מִמֶּֽךָּ׃ וַאֲנִ֤י כח׀ קִֽרֲבַ֥ת אֱלֹהִ֗ים לִ֫י־ט֥וֹב שַׁתִּ֤י ׀ בַּאדֹנָ֣י יְהֹוִ֣ה מַחְסִ֑י לְ֝סַפֵּ֗ר כָּל־מַלְאֲכוֹתֶֽיךָ׃
מַשְׂכִּ֗יל אעדלְאָ֫סָ֥ף לָמָ֣ה אֱ֭לֹהִים זָנַ֣חְתָּ לָנֶ֑צַח יֶעְשַׁ֥ן אַ֝פְּךָ֗ בְּצֹ֣אן מַרְעִיתֶֽךָ׃ זְכֹ֤ר בעֲדָתְךָ֨ ׀ קָ֘נִ֤יתָ קֶּ֗דֶם גָּ֭אַלְתָּ שֵׁ֣בֶט נַחֲלָתֶ֑ךָ הַר־צִ֝יּ֗וֹן זֶ֤ה ׀ שָׁכַ֬נְתָּ בּֽוֹ׃ הָרִ֣ימָה גפְ֭עָמֶיךָ לְמַשֻּׁא֣וֹת נֶ֑צַח כָּל־הֵרַ֖ע אוֹיֵ֣ב בַּקֹּֽדֶשׁ׃ שָׁאֲג֣וּ דצֹ֭רְרֶיךָ בְּקֶ֣רֶב מוֹעֲדֶ֑ךָ שָׂ֖מוּ אוֹתֹתָ֣ם אֹתֽוֹת׃ יִ֭וָּדַע הכְּמֵבִ֣יא לְמָ֑עְלָה בִּֽסֲבָךְ־עֵ֝֗ץ קַרְדֻּמּֽוֹת׃ ועת ווְ֭עַתָּה פִּתּוּחֶ֣יהָ יָּ֑חַד בְּכַשִּׁ֥יל וְ֝כֵֽילַפֹּ֗ת יַהֲלֹמֽוּן׃ שִׁלְח֣וּ זבָ֭אֵשׁ מִקְדָּשֶׁ֑ךָ לָ֝אָ֗רֶץ חִלְּל֥וּ מִֽשְׁכַּן־שְׁמֶֽךָ׃ אָמְר֣וּ חבְ֭לִבָּם נִינָ֣ם יָ֑חַד שָׂרְפ֖וּ כָל־מוֹעֲדֵי־אֵ֣ל בָּאָֽרֶץ׃ אֽוֹתֹתֵ֗ינוּ טלֹ֥א רָ֫אִ֥ינוּ אֵֽין־ע֥וֹד נָבִ֑יא וְלֹֽא־אִ֝תָּ֗נוּ יֹדֵ֥עַ עַד־מָֽה׃ עַדי־מָתַ֣י אֱ֭לֹהִים יְחָ֣רֶף צָ֑ר יְנָ֘אֵ֤ץ אוֹיֵ֖ב שִׁמְךָ֣ לָנֶֽצַח׃ לָ֤מָּה יאתָשִׁ֣יב יָ֭דְךָ וִֽימִינֶ֑ךָ מִקֶּ֖רֶב חוקך חֵֽיקְךָ֣ כַלֵּֽה׃ וֵ֭אלֹהִים יבמַלְכִּ֣י מִקֶּ֑דֶם פֹּעֵ֥ל יְ֝שׁוּע֗וֹת בְּקֶ֣רֶב הָאָֽרֶץ׃ אַתָּ֤ה יגפוֹרַ֣רְתָּ בְעָזְּךָ֣ יָ֑ם שִׁבַּ֖רְתָּ רָאשֵׁ֥י תַ֝נִּינִ֗ים עַל־הַמָּֽיִם׃ אַתָּ֣ה ידרִ֭צַּצְתָּ רָאשֵׁ֣י לִוְיָתָ֑ן תִּתְּנֶ֥נּוּ מַ֝אֲכָ֗ל לְעָ֣ם לְצִיִּֽים׃ אַתָּ֣ה טובָ֭קַעְתָּ מַעְיָ֣ן וָנָ֑חַל אַתָּ֥ה ה֝וֹבַ֗שְׁתָּ נַהֲר֥וֹת אֵיתָֽן׃ לְךָ֣ טזי֭וֹם אַף־לְךָ֥ לָ֑יְלָה אַתָּ֥ה הֲ֝כִינ֗וֹתָ מָא֥וֹר וָשָֽׁמֶשׁ׃ אַתָּ֣ה יזהִ֭צַּבְתָּ כָּל־גְּבוּל֣וֹת אָ֑רֶץ קַ֥יִץ וָ֝חֹ֗רֶף אַתָּ֥ה יְצַרְתָּם׃ זְכָריח־זֹ֗את א֭וֹיֵב חֵרֵ֣ף ׀ יְהוָ֑ה וְעַ֥ם נָ֝בָ֗ל נִֽאֲצ֥וּ שְׁמֶֽךָ׃ אַליט־תִּתֵּ֣ן לְ֭חַיַּת נֶ֣פֶשׁ תּוֹרֶ֑ךָ חַיַּ֥ת עֲ֝נִיֶּ֗יךָ אַל־תִּשְׁכַּ֥ח לָנֶֽצַח׃ הַבֵּ֥ט כלַבְּרִ֑ית כִּ֥י מָלְא֥וּ מַחֲשַׁכֵּי־אֶ֝֗רֶץ נְא֣וֹת חָמָֽס׃ אַלכא־יָשֹׁ֣ב דַּ֣ךְ נִכְלָ֑ם עָנִ֥י וְ֝אֶבְי֗וֹן יְֽהַלְל֥וּ שְׁמֶֽךָ׃ קוּמָ֣ה כבאֱ֭לֹהִים רִיבָ֣ה רִיבֶ֑ךָ זְכֹ֥ר חֶרְפָּתְךָ֥ מִנִּי־נָ֝בָ֗ל כָּל־הַיּֽוֹם׃ אַלכג־תִּ֭שְׁכַּח ק֣וֹל צֹרְרֶ֑יךָ שְׁא֥וֹן קָ֝מֶ֗יךָ עֹלֶ֥ה תָמִֽיד׃
לַמְנַצֵּ֥חַ עהאאַל־תַּשְׁחֵ֑ת מִזְמ֖וֹר לְאָסָ֣ף שִֽׁיר׃ ה֘וֹדִ֤ינוּ בלְּךָ֨ ׀ אֱֽלֹהִ֗ים ה֭וֹדִינוּ וְקָר֣וֹב שְׁמֶ֑ךָ סִ֝פְּר֗וּ נִפְלְאוֹתֶֽיךָ׃ כִּ֭י גאֶקַּ֣ח מוֹעֵ֑ד אֲ֝נִ֗י מֵישָׁרִ֥ים אֶשְׁפֹּֽט׃ נְֽמֹגִ֗ים דאֶ֥רֶץ וְכָל־יֹשְׁבֶ֑יהָ אָנֹכִ֨י תִכַּ֖נְתִּי עַמּוּדֶ֣יהָ סֶּֽלָה׃ אָמַ֣רְתִּי הלַֽ֭הוֹלְלִים אַל־תָּהֹ֑לּוּ וְ֝לָרְשָׁעִ֗ים אַל־תָּרִ֥ימוּ קָֽרֶן׃ אַלו־תָּרִ֣ימוּ לַמָּר֣וֹם קַרְנְכֶ֑ם תְּדַבְּר֖וּ בְצַוָּ֣אר עָתָֽק׃ כִּ֤י זלֹ֣א מִ֭מּוֹצָא וּמִֽמַּעֲרָ֑ב וְ֝לֹ֗א מִמִּדְבַּ֥ר הָרִֽים׃ כִּֽיח־אֱלֹהִ֥ים שֹׁפֵ֑ט זֶ֥ה יַ֝שְׁפִּ֗יל וְזֶ֣ה יָרִֽים׃ כִּ֤י טכ֪וֹס בְּֽיַד־יְהוָ֡ה וְיַ֤יִן חָמַ֨ר ׀ מָ֥לֵא מֶסֶךְ֮ וַיַּגֵּ֪ר מִ֫זֶּ֥ה אַךְ־שְׁ֭מָרֶיהָ יִמְצ֣וּ יִשְׁתּ֑וּ כֹּ֝֗ל רִשְׁעֵי־אָֽרֶץ׃ וַ֭אֲנִי יאַגִּ֣יד לְעֹלָ֑ם אֲ֝זַמְּרָ֗ה לֵאלֹהֵ֥י יַעֲקֹֽב׃ וְכָליא־קַרְנֵ֣י רְשָׁעִ֣ים אֲגַדֵּ֑עַ תְּ֝רוֹמַ֗מְנָה קַֽרְנ֥וֹת צַדִּֽיק׃
לַמְנַצֵּ֥חַ עואבִּנְגִינֹ֑ת מִזְמ֖וֹר לְאָסָ֣ף שִֽׁיר׃ נוֹדָ֣ע בבִּֽיהוּדָ֣ה אֱלֹהִ֑ים בְּ֝יִשְׂרָאֵ֗ל גָּד֥וֹל שְׁמֽוֹ׃ וַיְהִ֣י גבְשָׁלֵ֣ם סֻכּ֑וֹ וּמְע֖וֹנָת֣וֹ בְצִיּֽוֹן׃ שָׁ֭מָּה דשִׁבַּ֣ר רִשְׁפֵי־קָ֑שֶׁת מָגֵ֬ן וְחֶ֖רֶב וּמִלְחָמָ֣ה סֶֽלָה׃ נָ֭אוֹר האַתָּ֥ה אַדִּ֗יר מֵֽהַרְרֵי־טָֽרֶף׃ אֶשְׁתּוֹלְל֨וּ ו׀ אַבִּ֣ירֵי לֵ֭ב נָמ֣וּ שְׁנָתָ֑ם וְלֹא־מָצְא֖וּ כָל־אַנְשֵׁי־חַ֣יִל יְדֵיהֶֽם׃ מִ֭גַּעֲרָ֣תְךָ זאֱלֹהֵ֣י יַעֲקֹ֑ב נִ֝רְדָּ֗ם וְרֶ֣כֶב וָסֽוּס׃ אַתָּ֤ה ח׀ נ֥וֹרָא אַ֗תָּה וּמִֽי־יַעֲמֹ֥ד לְפָנֶ֗יךָ מֵאָ֥ז אַפֶּֽךָ׃ מִ֭שָּׁמַיִם טהִשְׁמַ֣עְתָּ דִּ֑ין אֶ֖רֶץ יָֽרְאָ֣ה וְשָׁקָֽטָה׃ בְּקוּםי־לַמִּשְׁפָּ֥ט אֱלֹהִ֑ים לְהוֹשִׁ֖יעַ כָּל־עַנְוֵי־אֶ֣רֶץ סֶֽלָה׃ כִּֽייא־חֲמַ֣ת אָדָ֣ם תּוֹדֶ֑ךָּ שְׁאֵרִ֖ית חֵמֹ֣ת תַּחְגֹּֽר׃ נִֽדֲר֣וּ יבוְשַׁלְּמוּ֮ לַיהוָ֪ה אֱֽלֹהֵ֫יכֶ֥ם כָּל־סְבִיבָ֑יו יוֹבִ֥ילוּ שַׁ֝֗י לַמּוֹרָֽא׃ יִ֭בְצֹר יגר֣וּחַ נְגִידִ֑ים נ֝וֹרָ֗א לְמַלְכֵי־אָֽרֶץ׃
לַמְנַצֵּ֥חַ עזאעַֽל־ידיתון יְדוּת֗וּן לְאָסָ֥ף מִזְמֽוֹר׃ קוֹלִ֣י באֶל־אֱלֹהִ֣ים וְאֶצְעָ֑קָה קוֹלִ֥י אֶל־אֱ֝לֹהִ֗ים וְהַאֲזִ֥ין אֵלָֽי׃ בְּי֥וֹם גצָרָתִי֮ אֲדֹנָ֪י דָּ֫רָ֥שְׁתִּי יָדִ֤י ׀ לַ֣יְלָה נִ֭גְּרָה וְלֹ֣א תָפ֑וּג מֵאֲנָ֖ה הִנָּחֵ֣ם נַפְשִֽׁי׃ אֶזְכְּרָ֣ה דאֱלֹהִ֣ים וְאֶֽהֱמָיָ֑ה אָשִׂ֓יחָה ׀ וְתִתְעַטֵּ֖ף רוּחִ֣י סֶֽלָה׃ אָ֭חַזְתָּ השְׁמֻר֣וֹת עֵינָ֑י נִ֝פְעַ֗מְתִּי וְלֹ֣א אֲדַבֵּֽר׃ חִשַּׁ֣בְתִּי ויָמִ֣ים מִקֶּ֑דֶם שְׁ֝נ֗וֹת עוֹלָמִֽים׃ אֶֽזְכְּרָ֥ה זנְגִינָתִ֗י בַּ֫לָּ֥יְלָה עִם־לְבָבִ֥י אָשִׂ֑יחָה וַיְחַפֵּ֥שׂ רוּחִֽי׃ הַֽ֭לְעוֹלָמִים חיִזְנַ֥ח ׀ אֲדֹנָ֑י וְלֹֽא־יֹסִ֖יף לִרְצ֣וֹת עֽוֹד׃ הֶאָפֵ֣ס טלָנֶ֣צַח חַסְדּ֑וֹ גָּ֥מַר אֹ֝֗מֶר לְדֹ֣ר וָדֹֽר׃ הֲשָׁכַ֣ח יחַנּ֣וֹת אֵ֑ל אִם־קָפַ֥ץ בְּ֝אַ֗ף רַחֲמָ֥יו סֶֽלָה׃ וָ֭אֹמַר יאחַלּ֣וֹתִי הִ֑יא שְׁ֝נ֗וֹת יְמִ֣ין עֶלְיֽוֹן׃ אזכיר יבאֶזְכּ֥וֹר מַֽעַלְלֵי־יָ֑הּ כִּֽי־אֶזְכְּרָ֖ה מִקֶּ֣דֶם פִּלְאֶֽךָ׃ וְהָגִ֥יתִי יגבְכָל־פָּעֳלֶ֑ךָ וּֽבַעֲלִ֖ילוֹתֶ֣יךָ אָשִֽׂיחָה׃ אֱ֭לֹהִים ידבַּקֹּ֣דֶשׁ דַּרְכֶּ֑ךָ מִי־אֵ֥ל גָּ֝ד֗וֹל כֵּֽאלֹהִֽים׃ אַתָּ֣ה טוהָ֭אֵל עֹ֣שֵׂה פֶ֑לֶא הוֹדַ֖עְתָּ בָעַמִּ֣ים עֻזֶּֽךָ׃ גָּאַ֣לְתָּ טזבִּזְר֣וֹעַ עַמֶּ֑ךָ בְּנֵי־יַעֲקֹ֖ב וְיוֹסֵ֣ף סֶֽלָה׃ רָ֘א֤וּךָ יזמַּ֨יִם ׀ אֱֽלֹהִ֗ים רָא֣וּךָ מַּ֣יִם יָחִ֑ילוּ אַ֝֗ף יִרְגְּז֥וּ תְהֹמֽוֹת׃ זֹ֤רְמוּ יחמַ֨יִם ׀ עָב֗וֹת ק֭וֹל נָתְנ֣וּ שְׁחָקִ֑ים אַף־חֲ֝צָצֶ֗יךָ יִתְהַלָּֽכוּ׃ ק֤וֹל יטרַעַמְךָ֨ ׀ בַּגַּלְגַּ֗ל הֵאִ֣ירוּ בְרָקִ֣ים תֵּבֵ֑ל רָגְזָ֖ה וַתִּרְעַ֣שׁ הָאָֽרֶץ׃ בַּיָּ֤ם כדַּרְכֶּ֗ךָ ושביליך וּֽ֭שְׁבִֽילְךָ בְּמַ֣יִם רַבִּ֑ים וְ֝עִקְּבוֹתֶ֗יךָ לֹ֣א נֹדָֽעוּ׃ נָחִ֣יתָ כאכַצֹּ֣אן עַמֶּ֑ךָ בְּֽיַד־מֹשֶׁ֥ה וְאַהֲרֹֽן׃
מַשְׂכִּ֗יל אעחלְאָ֫סָ֥ף הַאֲזִ֣ינָה עַ֭מִּי תּוֹרָתִ֑י הַטּ֥וּ אָ֝זְנְכֶ֗ם לְאִמְרֵי־פִֽי׃ אֶפְתְּחָ֣ה בבְמָשָׁ֣ל פִּ֑י אַבִּ֥יעָה חִ֝יד֗וֹת מִנִּי־קֶֽדֶם׃ אֲשֶׁ֣ר גשָׁ֭מַעְנוּ וַנֵּדָעֵ֑ם וַ֝אֲבוֹתֵ֗ינוּ סִפְּרוּ־לָֽנוּ׃ לֹ֤א דנְכַחֵ֨ד ׀ מִבְּנֵיהֶ֗ם לְד֥וֹר אַחֲר֗וֹן מְֽ֭סַפְּרִים תְּהִלּ֣וֹת יְהוָ֑ה וֶעֱזוּז֥וֹ וְ֝נִפְלְאוֹתָ֗יו אֲשֶׁ֣ר עָשָֽׂה׃ וַיָּ֤קֶם העֵד֨וּת ׀ בְּֽיַעֲקֹ֗ב וְתוֹרָה֮ שָׂ֤ם בְּיִשְׂרָ֫אֵ֥ל אֲשֶׁ֣ר צִ֭וָּה אֶת־אֲבוֹתֵ֑ינוּ לְ֝הוֹדִיעָ֗ם לִבְנֵיהֶֽם׃ לְמַ֤עַן ויֵדְע֨וּ ׀ דּ֣וֹר אַ֭חֲרוֹן בָּנִ֣ים יִוָּלֵ֑דוּ יָ֝קֻ֗מוּ וִֽיסַפְּר֥וּ לִבְנֵיהֶֽם׃ וְיָשִׂ֥ימוּ זבֵֽאלֹהִ֗ים כִּ֫סְלָ֥ם וְלֹ֣א יִ֭שְׁכְּחוּ מַֽעַלְלֵי־אֵ֑ל וּמִצְוֺתָ֥יו יִנְצֹֽרוּ׃ וְלֹ֤א חיִהְי֨וּ ׀ כַּאֲבוֹתָ֗ם דּוֹר֮ סוֹרֵ֪ר וּמֹ֫רֶ֥ה דּ֭וֹר לֹא־הֵכִ֣ין לִבּ֑וֹ וְלֹא־נֶאֶמְנָ֖ה אֶת־אֵ֣ל רוּחֽוֹ׃ בְּֽנֵיט־אֶפְרַ֗יִם נוֹשְׁקֵ֥י רוֹמֵי־קָ֑שֶׁת הָ֝פְכ֗וּ בְּי֣וֹם קְרָֽב׃ לֹ֣א ישָׁ֭מְרוּ בְּרִ֣ית אֱלֹהִ֑ים וּ֝בְתוֹרָת֗וֹ מֵאֲנ֥וּ לָלֶֽכֶת׃ וַיִּשְׁכְּח֥וּ יאעֲלִילוֹתָ֑יו וְ֝נִפְלְאוֹתָ֗יו אֲשֶׁ֣ר הֶרְאָֽם׃ נֶ֣גֶד יבאֲ֭בוֹתָם עָ֣שָׂה פֶ֑לֶא בְּאֶ֖רֶץ מִצְרַ֣יִם שְׂדֵה־צֹֽעַן׃ בָּ֣קַע יגיָ֭ם וַיַּֽעֲבִירֵ֑ם וַֽיַּצֶּב־מַ֥יִם כְּמוֹ־נֵֽד׃ וַיַּנְחֵ֣ם ידבֶּעָנָ֣ן יוֹמָ֑ם וְכָל־הַ֝לַּ֗יְלָה בְּא֣וֹר אֵֽשׁ׃ יְבַקַּ֣ע טוצֻ֭רִים בַּמִּדְבָּ֑ר וַ֝יַּ֗שְׁקְ כִּתְהֹמ֥וֹת רַבָּֽה׃ וַיּוֹצִ֣א טזנוֹזְלִ֣ים מִסָּ֑לַע וַיּ֖וֹרֶד כַּנְּהָר֣וֹת מָֽיִם׃ וַיּוֹסִ֣יפוּ יזע֭וֹד לַחֲטֹא־ל֑וֹ לַֽמְר֥וֹת עֶ֝לְי֗וֹן בַּצִּיָּֽה׃ וַיְנַסּוּיח־אֵ֥ל בִּלְבָבָ֑ם לִֽשְׁאָל־אֹ֥כֶל לְנַפְשָֽׁם׃ וַֽיְדַבְּר֗וּ יטבֵּֽאלֹ֫הִ֥ים אָ֭מְרוּ הֲי֣וּכַל אֵ֑ל לַעֲרֹ֥ךְ שֻׁ֝לְחָ֗ן בַּמִּדְבָּֽר׃ הֵ֤ן כהִכָּה־צ֨וּר ׀ וַיָּז֣וּבוּ מַיִם֮ וּנְחָלִ֪ים יִ֫שְׁטֹ֥פוּ הֲגַם־לֶ֭חֶם י֣וּכַל תֵּ֑ת אִם־יָכִ֖ין שְׁאֵ֣ר לְעַמּֽוֹ׃ לָכֵ֤ן כא׀ שָׁמַ֥ע יְהוָ֗ה וַֽיִּתְעַבָּ֥ר וְ֭אֵשׁ נִשְּׂקָ֣ה בְיַעֲקֹ֑ב וְגַם־אַ֝֗ף עָלָ֥ה בְיִשְׂרָאֵֽל׃ כִּ֤י כבלֹ֣א הֶ֭אֱמִינוּ בֵּאלֹהִ֑ים וְלֹ֥א בָ֝טְח֗וּ בִּֽישׁוּעָתֽוֹ׃ וַיְצַ֣ו כגשְׁחָקִ֣ים מִמָּ֑עַל וְדַלְתֵ֖י שָׁמַ֣יִם פָּתָֽח׃ וַיַּמְטֵ֬ר כדעֲלֵיהֶ֣ם מָ֣ן לֶאֱכֹ֑ל וּדְגַן־שָׁ֝מַ֗יִם נָ֣תַן לָֽמוֹ׃ לֶ֣חֶם כהאַ֭בִּירִים אָ֣כַל אִ֑ישׁ צֵידָ֬ה שָׁלַ֖ח לָהֶ֣ם לָשֹֽׂבַע׃ יַסַּ֣ע כוקָ֭דִים בַּשָּׁמָ֑יִם וַיְנַהֵ֖ג בְּעֻזּ֣וֹ תֵימָֽן׃ וַיַּמְטֵ֬ר כזעֲלֵיהֶ֣ם כֶּעָפָ֣ר שְׁאֵ֑ר וּֽכְח֥וֹל יַ֝מִּ֗ים ע֣וֹף כָּנָֽף׃ וַ֭יַּפֵּל כחבְּקֶ֣רֶב מַחֲנֵ֑הוּ סָ֝בִ֗יב לְמִשְׁכְּנֹתָֽיו׃ וַיֹּאכְל֣וּ כטוַיִּשְׂבְּע֣וּ מְאֹ֑ד וְ֝תַֽאֲוָתָ֗ם יָבִ֥א לָהֶֽם׃ לֹאל־זָר֥וּ מִתַּאֲוָתָ֑ם ע֝֗וֹד אָכְלָ֥ם בְּפִיהֶֽם׃ וְאַ֤ף לאאֱלֹהִ֨ים ׀ עָ֘לָ֤ה בָהֶ֗ם וַֽ֭יַּהֲרֹג בְּמִשְׁמַנֵּיהֶ֑ם וּבַחוּרֵ֖י יִשְׂרָאֵ֣ל הִכְרִֽיעַ׃ בְּכָללב־זֹ֭את חָֽטְאוּ־ע֑וֹד וְלֹֽא־הֶ֝אֱמִ֗ינוּ בְּנִפְלְאוֹתָֽיו׃ וַיְכַללג־בַּהֶ֥בֶל יְמֵיהֶ֑ם וּ֝שְׁנוֹתָ֗ם בַּבֶּהָלָֽה׃ אִםלד־הֲרָגָ֥ם וּדְרָשׁ֑וּהוּ וְ֝שָׁ֗בוּ וְשִֽׁחֲרוּ־אֵֽל׃ וַֽ֭יִּזְכְּרוּ להכִּֽי־אֱלֹהִ֣ים צוּרָ֑ם וְאֵ֥ל עֶ֝לְיוֹן גֹּאֲלָֽם׃ וַיְפַתּ֥וּהוּ לובְּפִיהֶ֑ם וּ֝בִלְשׁוֹנָ֗ם יְכַזְּבוּ־לֽוֹ׃ וְ֭לִבָּם לזלֹא־נָכ֣וֹן עִמּ֑וֹ וְלֹ֥א נֶ֝אֶמְנ֗וּ בִּבְרִיתֽוֹ׃ וְה֤וּא לחרַח֨וּם ׀ יְכַפֵּ֥ר עָוֺן֮ וְֽלֹא־יַ֫שְׁחִ֥ית וְ֭הִרְבָּה לְהָשִׁ֣יב אַפּ֑וֹ וְלֹֽא־יָ֝עִיר כָּל־חֲמָתֽוֹ׃ וַ֭יִּזְכֹּר לטכִּי־בָשָׂ֣ר הֵ֑מָּה ר֥וּחַ ה֝וֹלֵ֗ךְ וְלֹ֣א יָשֽׁוּב׃ כַּ֭מָּה מיַמְר֣וּהוּ בַמִּדְבָּ֑ר יַ֝עֲצִיב֗וּהוּ בִּֽישִׁימֽוֹן׃ וַיָּשׁ֣וּבוּ מאוַיְנַסּ֣וּ אֵ֑ל וּקְד֖וֹשׁ יִשְׂרָאֵ֣ל הִתְווּ׃ לֹאמב־זָכְר֥וּ אֶת־יָד֑וֹ י֝֗וֹם אֲֽשֶׁר־פָּדָ֥ם מִנִּי־צָֽר׃ אֲשֶׁרמג־שָׂ֣ם בְּ֭מִצְרַיִם אֹֽתוֹתָ֑יו וּ֝מוֹפְתָ֗יו בִּשְׂדֵה־צֹֽעַן׃ וַיַּהֲפֹ֣ךְ מדלְ֭דָם יְאֹרֵיהֶ֑ם וְ֝נֹזְלֵיהֶ֗ם בַּל־יִשְׁתָּיֽוּן׃ יְשַׁלַּ֬ח מהבָּהֶ֣ם עָ֭רֹב וַיֹּאכְלֵ֑ם וּ֝צְפַרְדֵּ֗עַ וַתַּשְׁחִיתֵֽם׃ וַיִּתֵּ֣ן מולֶחָסִ֣יל יְבוּלָ֑ם וִֽ֝יגִיעָ֗ם לָאַרְבֶּֽה׃ יַהֲרֹ֣ג מזבַּבָּרָ֣ד גַּפְנָ֑ם וְ֝שִׁקְמוֹתָ֗ם בַּֽחֲנָמַֽל׃ וַיַּסְגֵּ֣ר מחלַבָּרָ֣ד בְּעִירָ֑ם וּ֝מִקְנֵיהֶ֗ם לָרְשָׁפִֽים׃ יְשַׁלַּחמט־בָּ֨ם ׀ חֲר֬וֹן אַפּ֗וֹ עֶבְרָ֣ה וָזַ֣עַם וְצָרָ֑ה מִ֝שְׁלַ֗חַת מַלְאֲכֵ֥י רָעִֽים׃ יְפַלֵּ֥ס ננָתִ֗יב לְאַ֫פּ֥וֹ לֹא־חָשַׂ֣ךְ מִמָּ֣וֶת נַפְשָׁ֑ם וְ֝חַיָּתָ֗ם לַדֶּ֥בֶר הִסְגִּֽיר׃ וַיַּ֣ךְ נאכָּל־בְּכ֣וֹר בְּמִצְרָ֑יִם רֵאשִׁ֥ית א֝וֹנִ֗ים בְּאָהֳלֵי־חָֽם׃ וַיַּסַּ֣ע נבכַּצֹּ֣אן עַמּ֑וֹ וַֽיְנַהֲגֵ֥ם כַּ֝עֵ֗דֶר בַּמִּדְבָּֽר׃ וַיַּנְחֵ֣ם נגלָ֭בֶטַח וְלֹ֣א פָחָ֑דוּ וְאֶת־א֝וֹיְבֵיהֶ֗ם כִּסָּ֥ה הַיָּֽם׃ וַ֭יְבִיאֵם נדאֶל־גְּב֣וּל קָדְשׁ֑וֹ הַר־זֶ֝֗ה קָנְתָ֥ה יְמִינֽוֹ׃ וַיְגָ֤רֶשׁ נהמִפְּנֵיהֶ֨ם ׀ גּוֹיִ֗ם וַֽ֭יַּפִּילֵם בְּחֶ֣בֶל נַחֲלָ֑ה וַיַּשְׁכֵּ֥ן בְּ֝אָהֳלֵיהֶ֗ם שִׁבְטֵ֥י יִשְׂרָאֵֽל׃ וַיְנַסּ֣וּ נווַ֭יַּמְרוּ אֶת־אֱלֹהִ֣ים עֶלְי֑וֹן וְ֝עֵדוֹתָ֗יו לֹ֣א שָׁמָֽרוּ׃ וַיִּסֹּ֣גוּ נזוַֽ֭יִּבְגְּדוּ כַּאֲבוֹתָ֑ם נֶ֝הְפְּכ֗וּ כְּקֶ֣שֶׁת רְמִיָּֽה׃ וַיַּכְעִיס֥וּהוּ נחבְּבָמוֹתָ֑ם וּ֝בִפְסִילֵיהֶ֗ם יַקְנִיאֽוּהוּ׃ שָׁמַ֣ע נטאֱ֭לֹהִים וַֽיִּתְעַבָּ֑ר וַיִּמְאַ֥ס מְ֝אֹ֗ד בְּיִשְׂרָאֵֽל׃ וַ֭יִּטֹּשׁ סמִשְׁכַּ֣ן שִׁל֑וֹ אֹ֝֗הֶל שִׁכֵּ֥ן בָּאָדָֽם׃ וַיִּתֵּ֣ן סאלַשְּׁבִ֣י עֻזּ֑וֹ וְֽתִפְאַרְתּ֥וֹ בְיַד־צָֽר׃ וַיַּסְגֵּ֣ר סבלַחֶ֣רֶב עַמּ֑וֹ וּ֝בְנַחֲלָת֗וֹ הִתְעַבָּֽר׃ בַּחוּרָ֥יו סגאָֽכְלָה־אֵ֑שׁ וּ֝בְתוּלֹתָ֗יו לֹ֣א הוּלָּֽלוּ׃ כֹּ֭הֲנָיו סדבַּחֶ֣רֶב נָפָ֑לוּ וְ֝אַלְמְנֹתָ֗יו לֹ֣א תִבְכֶּֽינָה׃ וַיִּקַ֖ץ סהכְּיָשֵׁ֥ן ׀ אֲדֹנָ֑י כְּ֝גִבּ֗וֹר מִתְרוֹנֵ֥ן מִיָּֽיִן׃ וַיַּךְסו־צָרָ֥יו אָח֑וֹר חֶרְפַּ֥ת ע֝וֹלָ֗ם נָ֣תַן לָֽמוֹ׃ וַ֭יִּמְאַס סזבְּאֹ֣הֶל יוֹסֵ֑ף וּֽבְשֵׁ֥בֶט אֶ֝פְרַ֗יִם לֹ֣א בָחָֽר׃ וַ֭יִּבְחַר סחאֶת־שֵׁ֣בֶט יְהוּדָ֑ה אֶֽת־הַ֥ר צִ֝יּ֗וֹן אֲשֶׁ֣ר אָהֵֽב׃ וַיִּ֣בֶן סטכְּמוֹ־רָ֭מִים מִקְדָּשׁ֑וֹ כְּ֝אֶ֗רֶץ יְסָדָ֥הּ לְעוֹלָֽם׃ וַ֭יִּבְחַר עבְּדָוִ֣ד עַבְדּ֑וֹ וַ֝יִּקָּחֵ֗הוּ מִֽמִּכְלְאֹ֥ת צֹֽאן׃ מֵאַחַ֥ר עאעָל֗וֹת הֱ֫בִיא֥וֹ לִ֭רְעוֹת בְּיַעֲקֹ֣ב עַמּ֑וֹ וּ֝בְיִשְׂרָאֵ֗ל נַחֲלָתֽוֹ׃ וַ֭יִּרְעֵם עבכְּתֹ֣ם לְבָב֑וֹ וּבִתְבוּנ֖וֹת כַּפָּ֣יו יַנְחֵֽם׃
מִזְמ֗וֹר אעטלְאָ֫סָ֥ף אֱֽלֹהִ֡ים בָּ֤אוּ גוֹיִ֨ם ׀ בְּֽנַחֲלָתֶ֗ךָ טִ֭מְּאוּ אֶת־הֵיכַ֣ל קָדְשֶׁ֑ךָ שָׂ֖מוּ אֶת־יְרוּשָׁלִַ֣ם לְעִיִּֽים׃ נָֽתְנ֡וּ באֶת־נִבְלַ֬ת עֲבָדֶ֗יךָ מַ֭אֲכָל לְע֣וֹף הַשָּׁמָ֑יִם בְּשַׂ֥ר חֲ֝סִידֶ֗יךָ לְחַיְתוֹ־אָֽרֶץ׃ שָׁפְכ֬וּ גדָמָ֨ם ׀ כַּמַּ֗יִם סְֽבִ֘יב֤וֹת יְֽרוּשָׁלִָ֗ם וְאֵ֣ין קוֹבֵֽר׃ הָיִ֣ינוּ דחֶ֭רְפָּה לִשְׁכֵנֵ֑ינוּ לַ֥עַג וָ֝קֶ֗לֶס לִסְבִיבוֹתֵֽינוּ׃ עַדה־מָ֣ה יְ֭הוָה תֶּאֱנַ֣ף לָנֶ֑צַח תִּבְעַ֥ר כְּמוֹ־אֵ֝֗שׁ קִנְאָתֶֽךָ׃ שְׁפֹ֤ךְ וחֲמָתְךָ֨ אֶֽל־הַגּוֹיִם֮ אֲשֶׁ֪ר לֹא־יְדָ֫ע֥וּךָ וְעַ֥ל מַמְלָכ֑וֹת אֲשֶׁ֥ר בְּ֝שִׁמְךָ֗ לֹ֣א קָרָֽאוּ׃ כִּ֭י זאָכַ֣ל אֶֽת־יַעֲקֹ֑ב וְֽאֶת־נָוֵ֥הוּ הֵשַֽׁמּוּ׃ אַֽלח־תִּזְכָּר־לָנוּ֮ עֲוֺנֹ֪ת רִאשֹׁ֫נִ֥ים מַ֭הֵר יְקַדְּמ֣וּנוּ רַחֲמֶ֑יךָ כִּ֖י דַלּ֣וֹנוּ מְאֹֽד׃ עָזְרֵ֤נוּ ט׀ אֱלֹ֘הֵ֤י יִשְׁעֵ֗נוּ עַל־דְּבַ֥ר כְּבֽוֹד־שְׁמֶ֑ךָ וְהַצִּילֵ֥נוּ וְכַפֵּ֥ר עַל־חַ֝טֹּאתֵ֗ינוּ לְמַ֣עַן שְׁמֶֽךָ׃ לָ֤מָּה י׀ יֹאמְר֣וּ הַגּוֹיִם֮ אַיֵּ֪ה אֱֽלֹהֵ֫יהֶ֥ם יִוָּדַ֣ע בגיים בַּגּוֹיִ֣ם לְעֵינֵ֑ינוּ נִ֝קְמַ֗ת דַּֽם־עֲבָדֶ֥יךָ הַשָּׁפֽוּךְ׃ תָּ֤ב֣וֹא יאלְפָנֶיךָ֮ אֶנְקַ֪ת אָ֫סִ֥יר כְּגֹ֥דֶל זְרוֹעֲךָ֑ ה֝וֹתֵ֗ר בְּנֵ֣י תְמוּתָֽה׃ וְהָ֘שֵׁ֤ב יבלִשְׁכֵנֵ֣ינוּ שִׁ֭בְעָתַיִם אֶל־חֵיקָ֑ם חֶרְפָּ֘תָ֤ם אֲשֶׁ֖ר חֵרְפ֣וּךָ אֲדֹנָֽי׃ וַאֲנַ֤חְנוּ יגעַמְּךָ֨ ׀ וְצֹ֥אן מַרְעִיתֶךָ֮ נ֤וֹדֶ֥ה לְּךָ֗ לְע֫וֹלָ֥ם לְדֹ֥ר וָדֹ֑ר נְ֝סַפֵּ֗ר תְּהִלָּתֶֽךָ׃
לַמְנַצֵּ֥חַ פאאֶל־שֹׁשַׁנִּ֑ים עֵד֖וּת לְאָסָ֣ף מִזְמֽוֹר׃ רֹ֘עֵ֤ה ביִשְׂרָאֵ֨ל ׀ הַאֲזִ֗ינָה נֹהֵ֣ג כַּצֹּ֣אן יוֹסֵ֑ף יֹשֵׁ֖ב הַכְּרוּבִ֣ים הוֹפִֽיעָה׃ לִפְנֵ֤י גאֶפְרַ֨יִם ׀ וּבִנְיָ֘מִ֤ן וּמְנַשֶּׁ֗ה עוֹרְרָ֥ה אֶת־גְּבֽוּרָתֶ֑ךָ וּלְכָ֖ה לִישֻׁעָ֣תָה לָּֽנוּ׃ אֱלֹהִ֥ים דהֲשִׁיבֵ֑נוּ וְהָאֵ֥ר פָּ֝נֶ֗יךָ וְנִוָּשֵֽׁעָה׃ יְהוָ֣ה האֱלֹהִ֣ים צְבָא֑וֹת עַד־מָתַ֥י עָ֝שַׁ֗נְתָּ בִּתְפִלַּ֥ת עַמֶּֽךָ׃ הֶ֭אֱכַלְתָּם ולֶ֣חֶם דִּמְעָ֑ה וַ֝תַּשְׁקֵ֗מוֹ בִּדְמָע֥וֹת שָׁלִֽישׁ׃ תְּשִׂימֵ֣נוּ זמָ֭דוֹן לִשְׁכֵנֵ֑ינוּ וְ֝אֹיְבֵ֗ינוּ יִלְעֲגוּ־לָֽמוֹ׃ אֱלֹהִ֣ים חצְבָא֣וֹת הֲשִׁיבֵ֑נוּ וְהָאֵ֥ר פָּ֝נֶ֗יךָ וְנִוָּשֵֽׁעָה׃ גֶּ֭פֶן טמִמִּצְרַ֣יִם תַּסִּ֑יעַ תְּגָרֵ֥שׁ גּ֝וֹיִ֗ם וַתִּטָּעֶֽהָ׃ פִּנִּ֥יתָ ילְפָנֶ֑יהָ וַתַּשְׁרֵ֥שׁ שָׁ֝רָשֶׁ֗יהָ וַתְּמַלֵּא־אָֽרֶץ׃ כָּסּ֣וּ יאהָרִ֣ים צִלָּ֑הּ וַ֝עֲנָפֶ֗יהָ אַֽרְזֵי־אֵֽל׃ תְּשַׁלַּ֣ח יבקְצִירֶ֣הָ עַד־יָ֑ם וְאֶל־נָ֝הָ֗ר יֽוֹנְקוֹתֶֽיהָ׃ לָ֭מָּה יגפָּרַ֣צְתָּ גְדֵרֶ֑יהָ וְ֝אָר֗וּהָ כָּל־עֹ֥בְרֵי דָֽרֶךְ׃ יְכַרְסְמֶ֣נָּֽה ידחֲזִ֣יר מִיָּ֑ וְזִ֖יז שָׂדַ֣י יִרְעֶֽנָּה׃ אֱלֹהִ֣ים טוצְבָאוֹת֮ שֽׁ֫וּב־נָ֥א הַבֵּ֣ט מִשָּׁמַ֣יִם וּרְאֵ֑ה וּ֝פְקֹ֗ד גֶּ֣פֶן זֹֽאת׃ וְ֭כַנָּה טזאֲשֶׁר־נָטְעָ֣ה יְמִינֶ֑ךָ וְעַל־בֵּ֝֗ן אִמַּ֥צְתָּה לָּֽךְ׃ שְׂרֻפָ֣ה יזבָאֵ֣שׁ כְּסוּחָ֑ה מִגַּעֲרַ֖ת פָּנֶ֣יךָ יֹאבֵֽדוּ׃ תְּֽהִייח־יָ֭דְךָ עַל־אִ֣ישׁ יְמִינֶ֑ךָ עַל־בֶּן־אָ֝דָ֗ם אִמַּ֥צְתָּ לָּֽךְ׃ וְלֹאיט־נָס֥וֹג מִמֶּ֑ךָּ תְּ֝חַיֵּ֗נוּ וּבְשִׁמְךָ֥ נִקְרָֽא׃ יְה֘וָ֤ה כאֱלֹהִ֣ים צְבָא֣וֹת הֲשִׁיבֵ֑נוּ הָאֵ֥ר פָּ֝נֶ֗יךָ וְנִוָּשֵֽׁעָה׃
לַמְנַצֵּ֬חַ פאא׀ עַֽל־הַגִּתִּ֬ית לְאָסָֽף׃ הַ֭רְנִינוּ בלֵאלֹהִ֣ים עוּזֵּ֑נוּ הָ֝רִ֗יעוּ לֵאלֹהֵ֥י יַעֲקֹֽב׃ שְֽׂאוּג־זִ֭מְרָה וּתְנוּ־תֹ֑ף כִּנּ֖וֹר נָעִ֣ים עִם־נָֽבֶל׃ תִּקְע֣וּ דבַחֹ֣דֶשׁ שׁוֹפָ֑ר בַּ֝כֵּ֗סֶה לְי֣וֹם חַגֵּֽנוּ׃ כִּ֤י החֹ֣ק לְיִשְׂרָאֵ֣ל ה֑וּא מִ֝שְׁפָּ֗ט לֵאלֹהֵ֥י יַעֲקֹֽב׃ עֵ֤דוּת ו׀ בִּֽיה֘וֹסֵ֤ף שָׂמ֗וֹ בְּ֭צֵאתוֹ עַל־אֶ֣רֶץ מִצְרָ֑יִם שְׂפַ֖ת לֹא־יָדַ֣עְתִּי אֶשְׁמָֽע׃ הֲסִיר֣וֹתִי זמִסֵּ֣בֶל שִׁכְמ֑וֹ כַּ֝פָּ֗יו מִדּ֥וּד תַּעֲבֹֽרְנָה׃ בַּצָּרָ֥ה חקָרָ֗אתָ וָאֲחַ֫לְּצֶ֥ךָּ אֶ֭עֶנְךָ בְּסֵ֣תֶר רַ֑עַם אֶבְחָֽנְךָ֨ עַל־מֵ֖י מְרִיבָ֣ה סֶֽלָה׃ שְׁמַ֣ע טעַ֭מִּי וְאָעִ֣ידָה בָּ֑ךְ יִ֝שְׂרָאֵ֗ל אִם־תִּֽשְׁמַֽע־לִֽי׃ לֹֽאי־יִהְיֶ֣ה בְ֭ךָ אֵ֣ל זָ֑ר וְלֹ֥א תִ֝שְׁתַּחֲוֶ֗ה לְאֵ֣ל נֵכָֽר׃ אָנֹכִ֨י יא׀ יְה֘וָ֤ה אֱלֹהֶ֗יךָ הַֽ֭מַּעַלְךָ מֵאֶ֣רֶץ מִצְרָ֑יִם הַרְחֶב־פִּ֝֗יךָ וַאֲמַלְאֵֽהוּ׃ וְלֹאיב־שָׁמַ֣ע עַמִּ֣י לְקוֹלִ֑י וְ֝יִשְׂרָאֵ֗ל לֹא־אָ֥בָה לִֽי׃ וָֽ֭אֲשַׁלְּחֵהוּ יגבִּשְׁרִיר֣וּת לִבָּ֑ם יֵ֝לְכ֗וּ בְּֽמוֹעֲצוֹתֵיהֶֽם׃ ל֗וּ ידעַ֭מִּי שֹׁמֵ֣עַֽ לִ֑י יִ֝שְׂרָאֵ֗ל בִּדְרָכַ֥י יְהַלֵּֽכוּ׃ כִּ֭מְעַט טואוֹיְבֵיהֶ֣ם אַכְנִ֑יעַ וְעַ֥ל צָ֝רֵיהֶ֗ם אָשִׁ֥יב יָדִֽי׃ מְשַׂנְאֵ֣י טזיְ֭הוָה יְכַֽחֲשׁוּ־ל֑וֹ וִיהִ֖י עִתָּ֣ם לְעוֹלָֽם׃ וַֽ֭יַּאֲכִילֵהוּ יזמֵחֵ֣לֶב חִטָּ֑ה וּ֝מִצּ֗וּר דְּבַ֣שׁ אַשְׂבִּיעֶֽךָ׃
מִזְמ֗וֹר אפבלְאָ֫סָ֥ף אֱֽלֹהִ֗ים נִצָּ֥ב בַּעֲדַת־אֵ֑ל בְּקֶ֖רֶב אֱלֹהִ֣ים יִשְׁפֹּֽט׃ עַדב־מָתַ֥י תִּשְׁפְּטוּ־עָ֑וֶל וּפְנֵ֥י רְ֝שָׁעִ֗ים תִּשְׂאוּ־סֶֽלָה׃ שִׁפְטוּג־דַ֥ל וְיָת֑וֹם עָנִ֖י וָרָ֣שׁ הַצְדִּֽיקוּ׃ פַּלְּטוּד־דַ֥ל וְאֶבְי֑וֹן מִיַּ֖ד רְשָׁעִ֣ים הַצִּֽילוּ׃ לֹ֤א היָֽדְע֨וּ ׀ וְלֹ֥א יָבִ֗ינוּ בַּחֲשֵׁכָ֥ה יִתְהַלָּ֑כוּ יִ֝מּ֗וֹטוּ כָּל־מ֥וֹסְדֵי אָֽרֶץ׃ אֲֽנִיו־אָ֭מַרְתִּי אֱלֹהִ֣ים אַתֶּ֑ם וּבְנֵ֖י עֶלְי֣וֹן כֻּלְּכֶֽם׃ אָ֭כֵן זכְּאָדָ֣ם תְּמוּת֑וּן וּכְאַחַ֖ד הַשָּׂרִ֣ים תִּפֹּֽלוּ׃ קוּמָ֣ה חאֱ֭לֹהִים שָׁפְטָ֣ה הָאָ֑רֶץ כִּֽי־אַתָּ֥ה תִ֝נְחַ֗ל בְּכָל־הַגּוֹיִֽם׃
שִׁ֖יר פגאמִזְמ֣וֹר לְאָסָֽף׃ אֱלֹהִ֥ים באַל־דֳּמִי־לָ֑ךְ אַל־תֶּחֱרַ֖שׁ וְאַל־תִּשְׁקֹ֣ט אֵֽל׃ כִּֽיג־הִנֵּ֣ה א֭וֹיְבֶיךָ יֶהֱמָי֑וּן וּ֝מְשַׂנְאֶ֗יךָ נָ֣שְׂאוּ רֹֽאשׁ׃ עַֽלד־עַ֭מְּךָ יַעֲרִ֣ימוּ ס֑וֹד וְ֝יִתְיָעֲצ֗וּ עַל־צְפוּנֶֽיךָ׃ אָמְר֗וּ הלְ֭כוּ וְנַכְחִידֵ֣ם מִגּ֑וֹי וְלֹֽא־יִזָּכֵ֖ר שֵֽׁם־יִשְׂרָאֵ֣ל עֽוֹד׃ כִּ֤י ונוֹעֲצ֣וּ לֵ֣ב יַחְדָּ֑ו עָ֝לֶ֗יךָ בְּרִ֣ית יִכְרֹֽתוּ׃ אָהֳלֵ֣י זאֱ֭דוֹם וְיִשְׁמְעֵאלִ֗ים מוֹאָ֥ב וְהַגְרִֽים׃ גְּבָ֣ל חוְ֭עַמּוֹן וַעֲמָלֵ֑ק פְּ֝לֶ֗שֶׁת עִם־יֹ֥שְׁבֵי צֽוֹר׃ גַּםט־אַ֭שּׁוּר נִלְוָ֣ה עִמָּ֑ם הָ֤י֥וּ זְר֖וֹעַ לִבְנֵי־ל֣וֹט סֶֽלָה׃ עֲשֵֽׂהי־לָהֶ֥ם כְּמִדְיָ֑ן כְּֽסִֽיסְרָ֥א כְ֝יָבִ֗ין בְּנַ֣חַל קִישֽׁוֹן׃ נִשְׁמְד֥וּ יאבְֽעֵין־דֹּ֑אר הָ֥יוּ דֹּ֝֗מֶן לָאֲדָמָֽה׃ שִׁיתֵ֣מוֹ יבנְ֭דִיבֵמוֹ כְּעֹרֵ֣ב וְכִזְאֵ֑ב וּֽכְזֶ֥בַח וּ֝כְצַלְמֻנָּ֗ע כָּל־נְסִיכֵֽמוֹ׃ אֲשֶׁ֣ר יגאָ֭מְרוּ נִ֣ירֲשָׁה לָּ֑נוּ אֵ֝֗ת נְא֣וֹת אֱלֹהִֽים׃ אֱֽלֹהַ֗י ידשִׁיתֵ֥מוֹ כַגַּלְגַּ֑ל כְּ֝קַ֗שׁ לִפְנֵי־רֽוּחַ׃ כְּאֵ֥שׁ טותִּבְעַר־יָ֑עַר וּ֝כְלֶהָבָ֗ה תְּלַהֵ֥ט הָרִֽים׃ כֵּ֭ן טזתִּרְדְּפֵ֣ם בְּסַעֲרֶ֑ךָ וּבְסוּפָתְךָ֥ תְבַהֲלֵֽם׃ מַלֵּ֣א יזפְנֵיהֶ֣ם קָל֑וֹן וִֽיבַקְשׁ֖וּ שִׁמְךָ֣ יְהוָֽה׃ יֵבֹ֖שׁוּ יחוְיִבָּהֲל֥וּ עֲדֵי־עַ֗ד וְֽיַחְפְּר֥וּ וְיֹאבֵֽדוּ׃ וְֽיֵדְע֗וּ יטכִּֽי־אַתָּ֬ה שִׁמְךָ֣ יְהוָ֣ה לְבַדֶּ֑ךָ עֶ֝לְי֗וֹן עַל־כָּל־הָאָֽרֶץ׃
לַמְנַצֵּ֥חַ פדאעַֽל־הַגִּתִּ֑ית לִבְנֵי־קֹ֥רַח מִזְמֽוֹר׃ מַהב־יְּדִיד֥וֹת מִשְׁכְּנוֹתֶ֗יךָ יְהוָ֥ה צְבָאֽוֹת׃ נִכְסְפָ֬ה גוְגַם־כָּלְתָ֨ה ׀ נַפְשִׁי֮ לְחַצְר֪וֹת יְה֫וָ֥ה לִבִּ֥י וּבְשָׂרִ֑י יְ֝רַנְּנ֗וּ אֶ֣ל אֵֽל־חָֽי׃ גַּםד־צִפּ֨וֹר ׀ מָ֪צְאָה בַ֡יִת וּדְר֤וֹר ׀ קֵ֥ן לָהּ֮ אֲשֶׁר־שָׁ֪תָה אֶפְרֹ֫חֶ֥יהָ אֶֽת־מִ֭זְבְּחוֹתֶיךָ יְהוָ֣ה צְבָא֑וֹת מַ֝לְכִּ֗י וֵאלֹהָֽי׃ אַ֭שְׁרֵי היוֹשְׁבֵ֣י בֵיתֶ֑ךָ ע֝֗וֹד יְֽהַלְל֥וּךָ סֶּֽלָה׃ אַשְׁרֵ֣י ואָ֭דָם עֽוֹז־ל֥וֹ בָ֑ךְ מְ֝סִלּ֗וֹת בִּלְבָבָֽם׃ עֹבְרֵ֤י ז׀ בְּעֵ֣מֶק הַ֭בָּכָא מַעְיָ֣ן יְשִׁית֑וּהוּ גַּם־בְּ֝רָכ֗וֹת יַעְטֶ֥ה מוֹרֶֽה׃ יֵ֭לְכוּ חמֵחַ֣יִל אֶל־חָ֑יִל יֵרָאֶ֖ה אֶל־אֱלֹהִ֣ים בְּצִיּֽוֹן׃ יְה֘וָ֤ה טאֱלֹהִ֣ים צְ֭בָאוֹת שִׁמְעָ֣ה תְפִלָּתִ֑י הַאֲזִ֨ינָה אֱלֹהֵ֖י יַעֲקֹ֣ב סֶֽלָה׃ מָ֭גִנֵּנוּ ירְאֵ֣ה אֱלֹהִ֑ים וְ֝הַבֵּ֗ט פְּנֵ֣י מְשִׁיחֶֽךָ׃ כִּ֤י יאטֽוֹב־י֥וֹם בַּחֲצֵרֶ֗יךָ מֵ֫אָ֥לֶף בָּחַ֗רְתִּי הִ֭סְתּוֹפֵף בְּבֵ֣ית אֱלֹהַ֑י מִ֝דּ֗וּר בְּאָהֳלֵי־רֶֽשַׁע׃ כִּ֤י יבשֶׁ֨מֶשׁ ׀ וּמָגֵן֮ יְהוָ֪ה אֱלֹ֫הִ֥ים חֵ֣ן וְ֭כָבוֹד יִתֵּ֣ן יְהוָ֑ה לֹ֥א יִמְנַע־ט֝֗וֹב לַֽהֹלְכִ֥ים בְּתָמִֽים׃ יְהוָ֥ה יגצְבָא֑וֹת אַֽשְׁרֵ֥י אָ֝דָ֗ם בֹּטֵ֥חַ בָּֽךְ׃
לַמְנַצֵּ֬חַ פהא׀ לִבְנֵי־קֹ֬רַח מִזְמֽוֹר׃ רָצִ֣יתָ ביְהוָ֣ה אַרְצֶ֑ךָ שַׁ֝֗בְתָּ שבות שְׁבִ֣ית יַעֲקֹֽב׃ נָ֭שָׂאתָ געֲוֺ֣ן עַמֶּ֑ךָ כִּסִּ֖יתָ כָל־חַטָּאתָ֣ם סֶֽלָה׃ אָסַ֥פְתָּ דכָל־עֶבְרָתֶ֑ךָ הֱ֝שִׁיב֗וֹתָ מֵחֲר֥וֹן אַפֶּֽךָ׃ שׁ֭וּבֵנוּ האֱלֹהֵ֣י יִשְׁעֵ֑נוּ וְהָפֵ֖ר כַּֽעַסְךָ֣ עִמָּֽנוּ׃ הַלְעוֹלָ֥ם ותֶּֽאֱנַף־בָּ֑נוּ תִּמְשֹׁ֥ךְ אַ֝פְּךָ֗ לְדֹ֣ר וָדֹֽר׃ הֲֽלֹאז־אַ֭תָּה תָּשׁ֣וּב תְּחַיֵּ֑נוּ וְ֝עַמְּךָ֗ יִשְׂמְחוּ־בָֽךְ׃ הַרְאֵ֣נוּ חיְהוָ֣ה חַסְדֶּ֑ךָ וְ֝יֶשְׁעֲךָ֗ תִּתֶּן־לָֽנוּ׃ אֶשְׁמְעָ֗ה טמַה־יְדַבֵּר֮ הָאֵ֪ל ׀ יְה֫וָ֥ה כִּ֤י ׀ יְדַבֵּ֬ר שָׁל֗וֹם אֶל־עַמּ֥וֹ וְאֶל־חֲסִידָ֑יו וְֽאַל־יָשׁ֥וּבוּ לְכִסְלָֽה׃ אַ֤ךְ י׀ קָר֣וֹב לִירֵאָ֣יו יִשְׁע֑וֹ לִשְׁכֹּ֖ן כָּב֣וֹד בְּאַרְצֵֽנוּ׃ חֶֽסֶדיא־וֶאֱמֶ֥ת נִפְגָּ֑שׁוּ צֶ֖דֶק וְשָׁל֣וֹם נָשָֽׁקוּ׃ אֱ֭מֶת יבמֵאֶ֣רֶץ תִּצְמָ֑ח וְ֝צֶ֗דֶק מִשָּׁמַ֥יִם נִשְׁקָֽף׃ גַּםיג־יְ֭הוָה יִתֵּ֣ן הַטּ֑וֹב וְ֝אַרְצֵ֗נוּ תִּתֵּ֥ן יְבוּלָֽהּ׃ צֶ֭דֶק ידלְפָנָ֣יו יְהַלֵּ֑ךְ וְיָשֵׂ֖ם לְדֶ֣רֶךְ פְּעָמָֽיו׃
תְּפִלָּ֗ה אפולְדָ֫וִ֥ד הַטֵּֽה־יְהוָ֣ה אָזְנְךָ֣ עֲנֵ֑נִי כִּֽי־עָנִ֖י וְאֶבְי֣וֹן אָֽנִי׃ שָֽׁמְרָ֣ה בנַפְשִׁי֮ כִּֽי־חָסִ֪יד אָ֥נִי הוֹשַׁ֣ע עַ֭בְדְּךָ אַתָּ֣ה אֱלֹהַ֑י הַבּוֹטֵ֥חַ אֵלֶֽיךָ׃ חָנֵּ֥נִי גאֲדֹנָ֑י כִּ֥י אֵלֶ֥יךָ אֶ֝קְרָ֗א כָּל־הַיּֽוֹם׃ שַׂ֭מֵּחַ דנֶ֣פֶשׁ עַבְדֶּ֑ךָ כִּ֥י אֵלֶ֥יךָ אֲ֝דֹנָ֗י נַפְשִׁ֥י אֶשָּֽׂא׃ כִּֽיה־אַתָּ֣ה אֲ֭דֹנָי ט֣וֹב וְסַלָּ֑ח וְרַב־חֶ֝֗סֶד לְכָל־קֹרְאֶֽיךָ׃ הַאֲזִ֣ינָה ויְ֭הוָה תְּפִלָּתִ֑י וְ֝הַקְשִׁ֗יבָה בְּק֣וֹל תַּחֲנוּנוֹתָֽי׃ בְּי֣וֹם זצָ֭רָתִ֥י אֶקְרָאֶ֗ךָּ כִּ֣י תַעֲנֵֽנִי׃ אֵיןח־כָּמ֖וֹךָ בָאֱלֹהִ֥ים ׀ אֲדֹנָ֗י וְאֵ֣ין כְּֽמַעֲשֶֽׂיךָ׃ כָּלט־גּוֹיִ֤ם ׀ אֲשֶׁ֥ר עָשִׂ֗יתָ יָב֤וֹאוּ ׀ וְיִשְׁתַּחֲו֣וּ לְפָנֶ֣יךָ אֲדֹנָ֑י וִֽיכַבְּד֣וּ לִשְׁמֶֽךָ׃ כִּֽיי־גָד֣וֹל אַ֭תָּה וְעֹשֵׂ֣ה נִפְלָא֑וֹת אַתָּ֖ה אֱלֹהִ֣ים לְבַדֶּֽךָ׃ ה֘וֹרֵ֤נִי יאיְהוָ֨ה ׀ דַּרְכֶּ֗ךָ אֲהַלֵּ֥ךְ בַּאֲמִתֶּ֑ךָ יַחֵ֥ד לְ֝בָבִ֗י לְיִרְאָ֥ה שְׁמֶֽךָ׃ אוֹדְךָ֤ יב׀ אֲדֹנָ֣י אֱ֭לֹהַי בְּכָל־לְבָבִ֑י וַאֲכַבְּדָ֖ה שִׁמְךָ֣ לְעוֹלָֽם׃ כִּֽייג־חַ֭סְדְּךָ גָּד֣וֹל עָלָ֑י וְהִצַּ֥לְתָּ נַ֝פְשִׁ֗י מִשְּׁא֥וֹל תַּחְתִּיָּֽה׃ אֱלֹהִ֤ים יד׀ זֵ֘דִ֤ים קָֽמוּ־עָלַ֗י וַעֲדַ֣ת עָ֭רִיצִים בִּקְשׁ֣וּ נַפְשִׁ֑י וְלֹ֖א שָׂמ֣וּךָ לְנֶגְדָּֽם׃ וְאַתָּ֣ה טואֲ֭דֹנָי אֵל־רַח֣וּם וְחַנּ֑וּן אֶ֥רֶךְ אַ֝פַּ֗יִם וְרַב־חֶ֥סֶד וֶאֱמֶֽת׃ פְּנֵ֥ה טזאֵלַ֗י וְחָ֫נֵּ֥נִי תְּנָֽה־עֻזְּךָ֥ לְעַבְדֶּ֑ךָ וְ֝הוֹשִׁ֗יעָה לְבֶן־אֲמָתֶֽךָ׃ עֲשֵֽׂהיז־עִמִּ֥י א֗וֹת לְט֫וֹבָ֥ה וְיִרְא֣וּ שֹׂנְאַ֣י וְיֵבֹ֑שׁוּ כִּֽי־אַתָּ֥ה יְ֝הוָ֗ה עֲזַרְתַּ֥נִי וְנִחַמְתָּֽנִי׃
לִבְנֵיפזא־קֹ֭רַח מִזְמ֣וֹר שִׁ֑יר יְ֝סוּדָת֗וֹ בְּהַרְרֵי־קֹֽדֶשׁ׃ אֹהֵ֣ב ביְ֭הוָה שַׁעֲרֵ֣י צִיּ֑וֹן מִ֝כֹּ֗ל מִשְׁכְּנ֥וֹת יַעֲקֹֽב׃ נִ֭כְבָּדוֹת גמְדֻבָּ֣ר בָּ֑ךְ עִ֖יר הָאֱלֹהִ֣ים סֶֽלָה׃ אַזְכִּ֤יר ד׀ רַ֥הַב וּבָבֶ֗ל לְֽיֹ֫דְעָ֥י הִנֵּ֤ה פְלֶ֣שֶׁת וְצ֣וֹר עִם־כּ֑וּשׁ זֶ֝֗ה יֻלַּד־שָֽׁם׃ וּֽלֲצִיּ֨וֹן ה׀ יֵאָמַ֗ר אִ֣ישׁ וְ֭אִישׁ יֻלַּד־בָּ֑הּ וְה֖וּא יְכוֹנְנֶ֣הָ עֶלְיֽוֹן׃ יְֽהוָ֗ה ויִ֭סְפֹּר בִּכְת֣וֹב עַמִּ֑ים זֶ֖ה יֻלַּד־שָׁ֣ם סֶֽלָה׃ וְשָׁרִ֥ים זכְּחֹלְלִ֑ים כָּֽל־מַעְיָנַ֥י בָּֽךְ׃
שִׁ֥יר פחאמִזְמ֗וֹר לִבְנֵ֫י קֹ֥רַח לַמְנַצֵּ֣חַ עַל־מָחֲלַ֣ת לְעַנּ֑וֹת מַ֝שְׂכִּ֗יל לְהֵימָ֥ן הָאֶזְרָחִֽי׃ יְ֭הוָה באֱלֹהֵ֣י יְשׁוּעָתִ֑י יוֹם־צָעַ֖קְתִּי בַלַּ֣יְלָה נֶגְדֶּֽךָ׃ תָּב֣וֹא גלְ֭פָנֶיךָ תְּפִלָּתִ֑י הַטֵּֽה־אָ֝זְנְךָ֗ לְרִנָּתִֽי׃ כִּֽיד־שָֽׂבְעָ֣ה בְרָע֣וֹת נַפְשִׁ֑י וְחַיַּ֗י לִשְׁא֥וֹל הִגִּֽיעוּ׃ נֶ֭חְשַׁבְתִּי העִם־י֣וֹרְדֵי ב֑וֹר הָ֝יִ֗יתִי כְּגֶ֣בֶר אֵֽין־אֱיָֽל׃ בַּמֵּתִ֗ים וחָ֫פְשִׁ֥י כְּמ֤וֹ חֲלָלִ֨ים ׀ שֹׁ֥כְבֵי קֶ֗בֶר אֲשֶׁ֤ר לֹ֣א זְכַרְתָּ֣ם ע֑וֹד וְ֝הֵ֗מָּה מִיָּדְךָ֥ נִגְזָֽרוּ׃ שַׁ֭תַּנִי זבְּב֣וֹר תַּחְתִּיּ֑וֹת בְּ֝מַחֲשַׁכִּ֗ים בִּמְצֹלֽוֹת׃ עָ֭לַי חסָמְכָ֣ה חֲמָתֶ֑ךָ וְכָל־מִ֝שְׁבָּרֶ֗יךָ עִנִּ֥יתָ סֶּֽלָה׃ הִרְחַ֥קְתָּ טמְיֻדָּעַ֗י מִ֫מֶּ֥נִּי שַׁתַּ֣נִי תוֹעֵב֣וֹת לָ֑מוֹ כָּ֝לֻ֗א וְלֹ֣א אֵצֵֽא׃ עֵינִ֥י ידָאֲבָ֗ה מִנִּ֫י עֹ֥נִי קְרָאתִ֣יךָ יְהוָ֣ה בְּכָל־י֑וֹם שִׁטַּ֖חְתִּי אֵלֶ֣יךָ כַפָּֽי׃ הֲלַמֵּתִ֥ים יאתַּעֲשֶׂה־פֶּ֑לֶא אִם־רְ֝פָאִ֗ים יָק֤וּמוּ ׀ יוֹד֬וּךָ סֶּֽלָה׃ הַיְסֻפַּ֣ר יבבַּקֶּ֣בֶר חַסְדֶּ֑ךָ אֱ֝מֽוּנָתְךָ֗ בָּאֲבַדּֽוֹן׃ הֲיִוָּדַ֣ע יגבַּחֹ֣שֶׁךְ פִּלְאֶ֑ךָ וְ֝צִדְקָתְךָ֗ בְּאֶ֣רֶץ נְשִׁיָּֽה׃ וַאֲנִ֤י יד׀ אֵלֶ֣יךָ יְהוָ֣ה שִׁוַּ֑עְתִּי וּ֝בַבֹּ֗קֶר תְּֽפִלָּתִ֥י תְקַדְּמֶֽךָּ׃ לָמָ֣ה טויְ֭הוָה תִּזְנַ֣ח נַפְשִׁ֑י תַּסְתִּ֖יר פָּנֶ֣יךָ מִמֶּֽנִּי׃ עָ֘נִ֤י טזאֲנִ֣י וְגֹוֵ֣עַ מִנֹּ֑עַר נָשָׂ֖אתִי אֵמֶ֣יךָ אָפֽוּנָה׃ עָ֭לַי יזעָבְר֣וּ חֲרוֹנֶ֑יךָ בִּ֝עוּתֶ֗יךָ צִמְּתוּתֻֽנִי׃ סַבּ֣וּנִי יחכַ֭מַּיִם כָּל־הַיּ֑וֹם הִקִּ֖יפוּ עָלַ֣י יָֽחַד׃ הִרְחַ֣קְתָּ יטמִ֭מֶּנִּי אֹהֵ֣ב וָרֵ֑עַ מְֽיֻדָּעַ֥י מַחְשָֽׁךְ׃
מַ֝שְׂכִּ֗יל אפטלְאֵיתָ֥ן הָֽאֶזְרָחִֽי׃ חַֽסְדֵ֣י ביְ֭הוָה עוֹלָ֣ם אָשִׁ֑ירָה לְדֹ֥ר וָדֹ֓ר ׀ אוֹדִ֖יעַ אֱמוּנָתְךָ֣ בְּפִֽי׃ כִּֽיג־אָמַ֗רְתִּי ע֭וֹלָם חֶ֣סֶד יִבָּנֶ֑ה שָׁמַ֓יִם ׀ תָּכִ֖ן אֱמוּנָתְךָ֣ בָהֶֽם׃ כָּרַ֣תִּֽי דבְ֭רִית לִבְחִירִ֑י נִ֝שְׁבַּ֗עְתִּי לְדָוִ֥ד עַבְדִּֽי׃ עַדה־ע֭וֹלָם אָכִ֣ין זַרְעֶ֑ךָ וּבָנִ֨יתִי לְדֹר־וָד֖וֹר כִּסְאֲךָ֣ סֶֽלָה׃ וְי֘וֹד֤וּ ושָׁמַ֣יִם פִּלְאֲךָ֣ יְהוָ֑ה אַף־אֱ֝מֽוּנָתְךָ֗ בִּקְהַ֥ל קְדֹשִֽׁים׃ כִּ֤י זמִ֣י בַ֭שַּׁחַק יַעֲרֹ֣ךְ לַיהוָ֑ה יִדְמֶ֥ה לַ֝יהוָ֗ה בִּבְנֵ֥י אֵלִים׃ אֵ֣ל חנַ֭עֲרָץ בְּסוֹד־קְדֹשִׁ֣ים רַבָּ֑ה וְ֝נוֹרָ֗א עַל־כָּל־סְבִיבָֽיו׃ יְהוָ֤ה ט׀ אֱלֹ֘הֵ֤י צְבָא֗וֹת מִֽי־כָֽמ֖וֹךָ חֲסִ֥ין ׀ יָ֑הּ וֶ֝אֱמֽוּנָתְךָ֗ סְבִיבוֹתֶֽיךָ׃ אַתָּ֣ה ימ֭וֹשֵׁל בְּגֵא֣וּת הַיָּ֑ם בְּשׂ֥וֹא גַ֝לָּ֗יו אַתָּ֥ה תְשַׁבְּחֵֽם׃ אַתָּ֤ה יאדִכִּ֣אתָ כֶחָלָ֣ל רָ֑הַב בִּזְר֥וֹעַ עֻ֝זְּךָ֗ פִּזַּ֥רְתָּ אוֹיְבֶֽיךָ׃ לְךָ֣ יבשָׁ֭מַיִם אַף־לְךָ֥ אָ֑רֶץ תֵּבֵ֥ל וּ֝מְלֹאָ֗הּ אַתָּ֥ה יְסַדְתָּֽם׃ צָפ֣וֹן יגוְ֭יָמִין אַתָּ֣ה בְרָאתָ֑ם תָּב֥וֹר וְ֝חֶרְמ֗וֹן בְּשִׁמְךָ֥ יְרַנֵּֽנוּ׃ לְךָ֣ ידזְ֭רוֹעַ עִם־גְּבוּרָ֑ה תָּעֹ֥ז יָ֝דְךָ֗ תָּר֥וּם יְמִינֶֽךָ׃ צֶ֣דֶק טווּ֭מִשְׁפָּט מְכ֣וֹן כִּסְאֶ֑ךָ חֶ֥סֶד וֶ֝אֱמֶ֗ת יְֽקַדְּמ֥וּ פָנֶֽיךָ׃ אַשְׁרֵ֣י טזהָ֭עָם יוֹדְעֵ֣י תְרוּעָ֑ה יְ֝הוָ֗ה בְּֽאוֹר־פָּנֶ֥יךָ יְהַלֵּכֽוּן׃ בְּ֭שִׁמְךָ יזיְגִיל֣וּן כָּל־הַיּ֑וֹם וּבְצִדְקָתְךָ֥ יָרֽוּמוּ׃ כִּֽייח־תִפְאֶ֣רֶת עֻזָּ֣מוֹ אָ֑תָּה וּ֝בִרְצֹנְךָ֗ תרים תָּר֥וּם קַרְנֵֽנוּ׃ כִּ֣י יטלַֽ֭יהוָה מָֽגִנֵּ֑נוּ וְלִקְד֖וֹשׁ יִשְׂרָאֵ֣ל מַלְכֵּֽנוּ׃ אָ֤ז כדִּבַּ֥רְתָּֽ־בְחָ֡זוֹן לַֽחֲסִידֶ֗יךָ וַתֹּ֗אמֶר שִׁוִּ֣יתִי עֵ֭זֶר עַל־גִּבּ֑וֹר הֲרִימ֖וֹתִי בָח֣וּר מֵעָֽם׃ מָ֭צָאתִי כאדָּוִ֣ד עַבְדִּ֑י בְּשֶׁ֖מֶן קָדְשִׁ֣י מְשַׁחְתִּֽיו׃ אֲשֶׁ֣ר כביָ֭דִי תִּכּ֣וֹן עִמּ֑וֹ אַף־זְרוֹעִ֥י תְאַמְּצֶֽנּוּ׃ לֹֽאכג־יַשִּׁ֣א אוֹיֵ֣ב בּ֑וֹ וּבֶן־עַ֝וְלָ֗ה לֹ֣א יְעַנֶּֽנּוּ׃ וְכַתּוֹתִ֣י כדמִפָּנָ֣יו צָרָ֑יו וּמְשַׂנְאָ֥יו אֶגּֽוֹף׃ וֶֽאֶֽמוּנָתִ֣י כהוְחַסְדִּ֣י עִמּ֑וֹ וּ֝בִשְׁמִ֗י תָּר֥וּם קַרְנֽוֹ׃ וְשַׂמְתִּ֣י כובַיָּ֣ם יָד֑וֹ וּֽבַנְּהָר֥וֹת יְמִינֽוֹ׃ ה֣וּא כזיִ֭קְרָאֵנִי אָ֣בִי אָ֑תָּה אֵ֝לִ֗י וְצ֣וּר יְשׁוּעָתִֽי׃ אַףכח־אָ֭נִי בְּכ֣וֹר אֶתְּנֵ֑הוּ עֶ֝לְי֗וֹן לְמַלְכֵי־אָֽרֶץ׃ לְ֭עוֹלָ֗ם כטאשמור אֶשְׁמָר־ל֣וֹ חַסְדִּ֑י וּ֝בְרִיתִ֗י נֶאֱמֶ֥נֶת לֽוֹ׃ וְשַׂמְתִּ֣י ללָעַ֣ד זַרְע֑וֹ וְ֝כִסְא֗וֹ כִּימֵ֥י שָׁמָֽיִם׃ אִםלא־יַֽעַזְב֣וּ בָ֭נָיו תּוֹרָתִ֑י וּ֝בְמִשְׁפָּטַ֗י לֹ֣א יֵלֵכֽוּן׃ אִםלב־חֻקֹּתַ֥י יְחַלֵּ֑לוּ וּ֝מִצְוֺתַ֗י לֹ֣א יִשְׁמֹֽרוּ׃ וּפָקַדְתִּ֣י לגבְשֵׁ֣בֶט פִּשְׁעָ֑ם וּבִנְגָעִ֥ים עֲוֺנָֽם׃ וְ֭חַסְדִּי לדלֹֽא־אָפִ֣יר מֵֽעִמּ֑וֹ וְלֹֽא־אֲ֝שַׁקֵּ֗ר בֶּאֱמוּנָתִֽי׃ לֹאלה־אֲחַלֵּ֥ל בְּרִיתִ֑י וּמוֹצָ֥א שְׂ֝פָתַ֗י לֹ֣א אֲשַׁנֶּֽה׃ אַ֭חַת לונִשְׁבַּ֣עְתִּי בְקָדְשִׁ֑י אִֽם־לְדָוִ֥ד אֲכַזֵּֽב׃ זַ֭רְעוֹ לזלְעוֹלָ֣ם יִהְיֶ֑ה וְכִסְא֖וֹ כַשֶּׁ֣מֶשׁ נֶגְדִּֽי׃ כְּ֭יָרֵחַ לחיִכּ֣וֹן עוֹלָ֑ם וְעֵ֥ד בַּ֝שַּׁ֗חַק נֶאֱמָ֥ן סֶֽלָה׃ וְאַתָּ֣ה לטזָ֭נַחְתָּ וַתִּמְאָ֑ס הִ֝תְעַבַּ֗רְתָּ עִם־מְשִׁיחֶֽךָ׃ נֵ֭אַרְתָּה מבְּרִ֣ית עַבְדֶּ֑ךָ חִלַּ֖לְתָּ לָאָ֣רֶץ נִזְרֽוֹ׃ פָּרַ֥צְתָּ מאכָל־גְּדֵרֹתָ֑יו שַׂ֖מְתָּ מִבְצָרָ֣יו מְחִתָּה׃ שַׁ֭סֻּהוּ מבכָּל־עֹ֣בְרֵי דָ֑רֶךְ הָיָ֥ה חֶ֝רְפָּ֗ה לִשְׁכֵנָֽיו׃ הֲ֭רִימוֹתָ מגיְמִ֣ין צָרָ֑יו הִ֝שְׂמַ֗חְתָּ כָּל־אוֹיְבָֽיו׃ אַףמד־תָּ֭שִׁיב צ֣וּר חַרְבּ֑וֹ וְלֹ֥א הֲ֝קֵימֹת֗וֹ בַּמִּלְחָמָֽה׃ הִשְׁבַּ֥תָּ מהמִטְּהָר֑וֹ וְ֝כִסְא֗וֹ לָאָ֥רֶץ מִגַּֽרְתָּה׃ הִ֭קְצַרְתָּ מויְמֵ֣י עֲלוּמָ֑יו הֶֽעֱטִ֨יתָ עָלָ֖יו בּוּשָׁ֣ה סֶֽלָה׃ עַדמז־מָ֣ה יְ֭הוָה תִּסָּתֵ֣ר לָנֶ֑צַח תִּבְעַ֖ר כְּמוֹ־אֵ֣שׁ חֲמָתֶֽךָ׃ זְכָרמח־אֲנִ֥י מֶה־חָ֑לֶד עַל־מַה־שָּׁ֝֗וְא בָּרָ֥אתָ כָל־בְּנֵי־אָדָֽם׃ מִ֤י מטגֶ֣בֶר יִֽ֭חְיֶה וְלֹ֣א יִרְאֶה־מָּ֑וֶת יְמַלֵּ֨ט נַפְשׁ֖וֹ מִיַּד־שְׁא֣וֹל סֶֽלָה׃ אַיֵּ֤ה נ׀ חֲסָדֶ֖יךָ הָרִאשֹׁנִ֥ים ׀ אֲדֹנָ֑י נִשְׁבַּ֥עְתָּ לְ֝דָוִ֗ד בֶּאֱמוּנָתֶֽךָ׃ זְכֹ֣ר נאאֲ֭דֹנָי חֶרְפַּ֣ת עֲבָדֶ֑יךָ שְׂאֵתִ֥י בְ֝חֵיקִ֗י כָּל־רַבִּ֥ים עַמִּֽים׃ אֲשֶׁ֤ר נבחֵרְפ֖וּ אוֹיְבֶ֥יךָ ׀ יְהוָ֑ה אֲשֶׁ֥ר חֵ֝רְפ֗וּ עִקְּב֥וֹת מְשִׁיחֶֽךָ׃ בָּר֖וּךְ נגיְהוָ֥ה לְ֝עוֹלָ֗ם אָ֘מֵ֥ן ׀ וְאָמֵֽן׃

HARMADIK73 KÖNYV : Megütközése és vigasztalódása a kegyes embernek a hitetlenek szerencséje felett.Bizony1 jó Izráelnek az Isten, azoknak a kik tiszta szívűek. De2 a mi én reám néz, csak nem meghanyatlottak az én lábaim ; és kicsiny hijja, hogy az én lábaim el nem iszamodának. Mikor3 irigykedném a kevélyekre, és a gonoszoknak jó szerencséjeket látnám. Mert4 nincsenek a halálnak köteleiben, és az ő erejek állandó. Az5 embereknek nyomorúságokban nincsen részek, és az emberekkel együtt nem nyomorgattatnak. Azokáért6 mintegy aranyláncz megkörnyékezte őket a kevélység, béborította őket a kegyetlenség, mintegy ruha. A7 kövérség minatt kin ülnek az ő szemeik, az ő elméjeknek gondolatját meggyőzik. Kevélyek8 és szólnak álnokságot ; bosszúságot szólnak nagy kevélységgel. Az9 égre tátották szájokat, és az ő nyelvek eljárja a földet. Annakokáért10 erre fordúl az ő népe, mivelhogy teljes pohár víz vagyon kezekben. Hogy11 ezt mondják : Mimódon tudhatná meg ezt az erős Isten ? és avagy vagyon é a magasságban értelem ? Ímé12 e gonosz emberek melly nagy szerencsésen nevelkik erejeket e világon ! Bizony13 híjába tartottam én tisztán az én szívemet, és hijában mostam ártatlanságban az én kezeimet ; Mert14 mindennap nyomorgattatom, és minden reggel ostoroztatom. Ha15 azt mondándom : Illyen módon szólok : Ímé ez t ate fijaidnak nemztségek : hitetlen lészek. annakokáért16 gondolkodom vala szorgalmatosan, hogy ezt megtudhatnám ; de az nehéz dolognak láttaték nékem. Mígnem17 bémenék az eerős Istennek szentséges helyibe, és megértém azonak végeket. Bizony18 igen síkon helyheztetted őket ; és őket nyakrafőre vetetted. Mimódon19 pusztultak el egy szempillantásban ? megszüntek, megemésztettek a rettegéstől. Mint20 az álom, minekutánna felserken az ember : Uram, mikor felserkented őket, az ő gondolatjokat utálatosság tészed. De21 az én szívem háborog vala, és az én veséimben ösztönöztetem vala. És22 én balgatag voltam, értelem nélkűl való ; oktalan állat voltam te előtted. Mindazáltal23 én mindenkor te melletted voltam ; mert az én jobbkezemet tartottad. A24 te tanácsoddal igazgatsz engemet, hogy azután a dicsőségbe fogadj bé engemet. Kicsoda25 volna nékem mennyekben te náladnál több ? és te náladnál egyébben nem gyönörködöm e földön. Elfogyatkozott26 az én testem, és az én szívem ; az én szívemnek kősziklája, és az én örökségem te vagy, óh Isten, mind örökké ! Mert27 ímé a kik tőled eltávoznak, elvesznek : elveszted mind azokat a kik tőled elhajolnak. A28 mi én reám néz, Istenhez közelgetnem nékem feltte igen jó ; az Úr Istenben helyheztetem reménységemet, hogy hirdessem minden cselekedetit. Az74 Isten házának pusztulásáról panaszkodván, segítséget kér.Miért1 vetettél el, óh Isten minket mindenestől fogva ? és miért füstölög a te harago a te meződnek juhai ellen. Emlékezzél2 meg a te Gyülekezetedről, mellyet régen szerzettél, és mellyet megváltottál : a te örökségednek részéről a Sion hegyéről, mellyen lakozol. Emeld3 fel a te lábaidat az örök pusztulásokra : mert az ellenség mindeneket elpusztított a te szentséges helyedben. Ordítottak4 a te ellenségid a te templomodnak közepette, és ott helyheztették az ő jegyeket jelenségűl. Azok5 közzűl mindenik Főembernek, itéltetett, a mint felemeli vala az ő fejszéjét erdőnek sűrű fáira. Most6 is annak faragott köveit egyaránt fejszékkel és pőrölyökkel rontják. Tüzet7 vetettek a te szentséges helyeidre, a földre tapodván megfertéztették a te nevednek hajlékát. Ezt8 mondották az ő szívekben : Vessünk zsákmányt bennek, egyetembe meggyujtották e földön az erős Istennek minden hajlékait. A9 mi jeleinket nem látjuk ; nincsen immár Próféta, és nincsen mi közöttünk, a ki megtudhatná, meddig lésznek a nyomorúságok. Meddig10 szidalmaz, óh Isten ! az ellenség ? avagy mind örökké bosszúsággal illeti é az ellenség a te nevedet ? Miért11 fordítod el a te kezedet ? és miért nem nyujtod ki a te jobbkezedet a te kebeledből ? Mindazáltal12 az Issten én Királyom, ki eleitől fogva e földön szabadulásokat mívelt ; Te13 választottad ketté a tengert a te erőddel, megrontottad a nagy czethalaknak fejeket a vizekben. Te14 rontottad meg a Léviátánnak fejét, és adtad azt eledelűl a pusztában lakozó népnek. Te15 hasítottad meg a forrást és a patakot, te száraztottad meg a sebes folyóvizeket. Tiéd16 a nap ; az éjszaka is tiéd : te formáltad a világosságot és a napot. Te17 rendelted a földnek minden határit : a nyarat és a telet te formáltad. Emlékezzél18 meg erről, hogy az ellenség shzidalmazta az Urat, és a bolond nép bosszantotta a te nevedet. Ne19 adjad a fenevadnaka te gerliczédnek lelkét : a te szegényidnek gyülekezetiről ne felejtkezzél el mindenestől fogva. Tekints20 a szövetségre : mert bétöltek a földnek setét helyei kegyetlenségnek hajlékival. A21 ki megrontattot, ne térjen el te előled szégyenvallással : a nyomorult és szűkölködő dícsérje a te nevedet. Kelj22 fel óh Isten és forgasd a te ügyedet : emlékezzél meg a te gyalázatodról, mellyel téged minden nap illet a bolond. Ne23 felejtkezzél el a te ellenségidnek szavokról a te ellened támadóknak háborgásokról, melly szüntelen nevekedik. Hála75 Isten iránt, ki a kevélyeket megítéli.Asáf1 Zosltára, az Éneklőmesternek engedtetett Ének az Altashéthre. Tisztelünk2 tégedet, óh Isten, tisztelünk, mert a te nevednek közel való voltát hirdetik a te csudadolgaid. Minekutánna3 a nékem rendeltetett Gyülekezetet mellém vejéndem : én igazán ítélek. A4 föld és annak minden lakosai megmozdultak : én megerősítem annak oszlopit : A5 kérkedékenyeknek azt mondom : Ne kérkedjetek ; és a gonoszoknak ; Ne emeljetek szarvat. Ne6 emeljétek magasan a ti szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal ; Mert7 nem naptámadattól, sem napnyugattól ; sem a pusztától vagyon a felmagasztaltatás ; Mert8 az Isten igazgató Bíró, ki egyet megalász, mást felmagasztal. Mert9 az Úrnak kezében pohár vagyon és zavaros bor, és teljes itallal, mellyet abból tölt ki, mellynek a seprejét is megisszák és ugyan kiszopják a földön lakozó minden latrok. Én10 pedig hirdetem mind örökké, és éneket mondoka Jákób Istenének. És11 a gnoszoknak minden szarvaikat lerontom : az igaznak pedig szarvaik felmagasztaltatnak. A76 mennyei Bíró dicsérete.Asáf1 Zsoltára az Éneklőmesternek a Néginóthra adattatott Ének. Esmértetik2 az Isten Júdában, Izráelben nagy az ő neve. Kinek3 hajléka vagyon Sálembenm, és lakhelye Sionban. Ott4 eltöre a nyilakat, kézíveket, paizst, szablyát, és a hadat. Ékesb5 vagy te és cudálatosb a kóborlóknak hegyeinél. Megfosztattak6 az eerős szívüek ; elaludtak, és az erős férjfiak kezeiknek semmi erejek nem volt. A7 te hatalmas beszéded miatt, óh Jákóbnak Istene, elszenderedett mind a szekér, mind a ló. Te,8 te, mondom, rettenetes vagy : és kicsoda állhat meg a te orczád előtt, mikor megharagszol ? A9 mennyből jelentetted ki a te ítéletedet ; a föld megrettent, és hallgatott. Mikor10 az Isten felkelne az ítéletre, hogy megszabadítaná a földnek minden nyomorultit. Az11 embereknek hévsége tisztel tégedet, és azoknak hévségektől, a kik megmaradnak, azokat körűlveszed. Tégyetek12 fogadásokat, és adjátok meg azokat a ti Uratoknak Istenteknek ; mindnyájan kik ő körűlte vagynak ; vigyenek ajándékokat a Rettenetesnek. Ki13 a Fejedelmeknek lelkeket elviszi és rettentes a föld Királyainak. Fohászkodás77 a nyomorúságban ; Istennek a nép iránt tanúsított régebbi irgalmasságából merített vigasztalódás.Asáf1 Zsoltára az Éneklőmesternek Jédutunnak engedtetett. Az2 én szómmal az Istenhez kiáltottam ; az én szómmal az Istenhez kiáltottam, és meghallgata engemet. Az3 én nyomorúságomnak napján az Urat megkeresém : az én kezemet éjjel kiterjesztetttem és el nem fáradott ; mikor az én lelkem vígasztalást nem akarna bévenni. Megemlékezem4 az Istenről, mikor háborgok : gondolkodom, mikor az én lelkemnek szomorúsága vagyon ! Az5 én szemöldökimeet megtartóztattad ; megháborodtam vala, annyira hogy nem szólhatnék. Gondolkodni6 kezdék a régi napokról, és az elmult időnek esztendeiről. Megemlékezem7 az én énekimről ; éjszaka az én szívemben gondolkodom vala, és az én lelkem tudakozik vala, mondván : Avagy8 mind örökké elvetne é az Úr ? és nem lenne é többé jóakaró ? Avagy9 elfogyott é mindenestől az ő kegyelmessége ? vagy megszünnék é az ő igéreti nemzetségről nemzetségre ? Avagy10 elfelejtkeznék é a kegyelmességről az erős Isten ? avagy az ő haragjában megtarthatná é irgalmasságit ? Azután11 mondék : Ez az én nyavalyám ; de ezeket elváltoztathatja a magasságos Istennek jobbkeze. Megemlékezem12 az Úrnak cselekedeteiről ; sőt megemlékezem a te eleitől fogva való csudálatos dolgaidról. És13 gondolkodám minden te cselekedetedről, és szólok vala a te dolgaidról mondván : Óh14 Isten, a te útad szentséges : kicsoda ollyan nagy erős Isten, mint az Isten ? Te,15 erős Isten, cselekeszel csudadolgokat ; a népeknek megjelentetted a te haalmasságodat. Megszabadítottad16 a te népedet hatalmad által ; a Jákóban és Józsefnek fijait. Látának17 a vizek tégedet, óh Isten ; látának tégedet a vizek, és megfélemlének ; a mélységek is megindulának. A18 vizekeet megáraszták a felhők ; megzendülének az egek ; és a te nyilaid széllyel futkostak. A19 te mennydörgésednek szava az égben ; a te villámásid megvilágositották e földet ; megrendült és megindult a föld. A20 tengeren volt a te útad, és a te ösvényed a nagy széles vizeken ; és a te nyomodat nem esmérték meg. A21 te népedet mint a juhokat hordoztad, Mózesnek és Áronnak kezek által. Isten78 hűsége az ő engedetlen népének vezetésében.Hallgasdén1 népem az én törvényemet, hajtsátok a ti füleiteket az én számnak beszédire. Megnyitom2 az én számat bölcs beszédek éltal ; nagy bőséggel szólok a régi titkos dolgokról. A3 mellyeket hallottunk és tudunk : és mellyeket a mi atyáink beszéltek nékünk. Nem4 titkoljuk el azokat azoknak fijaitól és maradékitól, beszélvén az Úrnak dícséretit, és az ő erejét, és az ő csudadolgait, mellyeket cselekedett. És5 bizonyságot állatott maga felől a Jákób nemzete között, és törvényt adott az Izráelben, mellyeket parancsolt a mi atyáinknak, hogy azokat megjelentsék az ő fijaiknak. Hogy6 megtudják azokat ő utánnok valók, és a melly fiak születtetnek, felkelvén beszéljék azokat az ő fijaiknak : Hogy7 az Istenben vessék az ő reménységeket, és el ne felejtkezzenek az erős Istennek dolgairól, hanem az ő parancsolatit megtartsák. És8 ne legyenek ollyanok, mint az ő eleik, vakmerő és rugodozó nemzetség : olly nemzetség, melly nem készítette el szívét, és mellynek lelke nem volt az erős Istenhez tökéletes. Az9 Efraimnak fegyveres fijai, kik kézívesek valának, hátat adtak az ütközetnek napján ; Nem10 őrizték meg az Istennek szövetségét, és az ő törvényében nem akartak járni : És11 elfelejtkezének az ő dolgairól, és az ő csudáiról, mellyeket mutatott vala nékik. Az12 ő attayaik előtt csudadolgokat cselekedett Égyiptomnak földében, a Soán mezején. A13 tengert kétfelé választotta és általvitte őket, és rakásba állatá a vizeket. És14 hordozta őket nappal felhő által ; és minden éjszaka tűznek vilásgossága által. Meghasított15 a kősziklákat a pusztában, és inniok adott nékik, mintegy mélységes vizekből, bőségesen. És16 vizet hozott a kősziklából, és azt mívelte, hogy a vizek kijőnének, mint a folyóvizek. Mindazáltal17 mégis vétkezének ő ellen, e, hogy megharagítanák a magasságos Istent a pusztában. És18 megkísérték az erős Istent az ő szívekben, hogy kérnének eledelt az ő kívánságok szerint. És19 szólának Isten ellen s mondának : Avagy készíthet é az erős Isten asztalt e pusztában ? Ímé20 a kősziklát megsújtá, és vizek jövének ki, és patakok áradának belőle : de valyon adhat é kenyeret is  ? avagy készíthet é húst az ő népének ? Annakokáért21 meghallá az Úr, és megharaguvék, és túz gerjede fel a Jákob ellen és harag gerjede fel az Izráel ellen ; Mert22 nem bíztak az Istenben, és nem vetették reménységeket az ő szabadításában : Jóllehet23 parancsolt vala ott fen a felhőknek, és az égnek kapuit megnyitotta vala. És24 adott vala nékik Mannát ételekre, és mennyei kenyert adott vala nékik. Az25 Angyalok kenyerét ették, és eledelt adott vala nékik bőséggel. Elhozá26 a napkeleti szelet mennyből, és elhozá az ő ereje által a déliszelet. És27 húst ada nékik mint a port, és madarakat mint a tenger fövenyét. Leszállítván28 azokat az ő táborok közepire, és az ő sátoraik körül. Evének29 azért és igen megelégedének, és az ő kívánságokat bétölrték : Az30 ő kívánságoktól még el nem távoztak vala, még az étel sz ő szájokban vala. Mikor31 az Isten haragja felgerjede ő ellenek, és a kövérek közzűl sokakat megöle, és az Izráelnek választottit levágá : Mind32 ezeknek felette mégis vétkezének, és nem hivének az ő csudadolgainak. Annakokáért33 megemészté az ő napjaikat hijábavalóságban, és az ő esztendeiket félelemben. Mikor34 őket öli vala ; azonnal megkeresik vala őtet, és megtérnek vala, és jóreggel megkeresik vala az erős Istent. És35 megemlékeznek vala, hogy Isten volna az ő várok, és a magasságos, erős Isten az ő szabadítójok. És36 hízelkedének az ő szájokkal, és az ő nylevekkel hazudának néki ; Az37 ő szívek pedig nem valal tökéletes ő hozzá, és nem voltak igazak az ő szövetségében : Ő38 mindazáltal irgalmas és kegyelmes vala az ő bűnöknek, és nem veszté el őket, és az ő haragját sokszor elfordítja vala, és nem gerjeszti fala fel mindenestől az ő búsulását ; Hanem39 megemlékezék arról, hogy test volnának ők és ollyanok, mint az elmúló és meg nem térő szél ! Mennyiszer40 haragították meg őtet a pusztában ? keserűséggel illették őtet a pusztában. És41 megtértek, és kisértették az erős Istent, és az Izráel Szentének bizonyos határt vetettek. Nem42 emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, mellyen megszabadította őket a nyomorgatótól. Mikor43 Égyiptomban helyhezteté az ő jeleit : és az ő csudadolgait a Soán mezején : És44 vérré változtatá az ő folyóvizeiket, és az ő patakjaikat, hogy ne ihatnának : Bocsáta45 reájok sokféle oktalan állatokat, mellyek megemésztenék őket, és békákat, mellyek elvesztenék őket. És46 a cserebogárnak adá az ő földök gyümölcsét, és az ő munkájokat a sáskának. És47 az ő szőlőjöket kőesővel elveré. és az ő figefáikat villámlásokkal : És48 adta az ő barmokat kőesőnek, és az ő oktalan állatikat tüzes köveknek : Bocsáta49 ő reájok az ő haragjának búsulását, felgerjedett haragot és szorongatást ; bocsáta rájok gonosz Angyalokat : Útat50 csinált az ő haragjának és nem tartotta meg a haláltól az ő életeket ; és az ő oktalan állatikat adá a döghalál alá : És51 megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az ő erejeknek első zsengéjét, a Khám maradékinak sátoraiban. És52 kihozá mint a juhokat az ő népét, és kihordozá őket, mint a nyájat, a pusztában ; És53 kihozá őket, nagy bátorsággal, hogy ne félnének, és az ő ellenségeket elborítá a tenger. És54 bávivé őket a ő szent határába. a hegyre, mellyet szerzett az ő jobbkezével. s55 kiűzé ő előlök a pogányokat, és sorssal elosztá nékik az örökséget : és lakoztatá azoknak hajlékokban az Izráel nemzetségit. És56 megkísérték s megharagíták a magasságos Istent : és az ő bizonyságit nem őrizék meg : És57 elfordulának és hitetlenül cselekedének, miképen az ő attyaik ; hátrafordultak mint a hitván kézív. Haragra58 indították őtet az ő magas óltáraik által, és az ő faragott bálványaik által bosszantották őtet. Meghallá59 az Isten ; és felgerjede, és az Izráelt felette igen megutálá : És60 elhagyá a Silónak hajlékát, a Sátort, mellyet helyheztetett vala az emberek között : És61 fogságba adá az ő erejét, és az ő dicsőségét az ellenségnek kezébe : És62 fegyver alá rekeszté az ő népét : és az ő öröksége ellen felgerjede. Az63 ő ifjait a tűz emészté meg, és az ő leányai nem tiszteltettek ! Az64 ő Papjai fegyver miatt elhullottak ; és az ő özvegyei nem sírtak ! És65 felserkene az Úr mintegy álomból, és mint az erős, ki a bor után kiált. És66 megveré az ő ellenségit hátúl, örök szidalmat vete reájok. Azután67 megutálá a József sátorát, és az Efraim nemzetségét nem választotta ; Hanem68 választotta a Júda nemzetét, a Sion hegyét, mellyet szeret ; És69 építé az ő templomát mintegy várat : mint a földeet, mellyet fundált, hogy örökké álljon. És70 elválasztá Dávidot az ő szolgáját, és evevé őtet a juhok aklaiból : A71 szoptatós juhok mellől voná el őtet, hogy a Jákóbot az ő népét legeltetné és az Izráelt az ő örökségét. És72 ő legeltette azokat az ő lelkének tökéletessége szerint, és az ő kezeinek okossága szerint vezérlette. Panasz79 Jeruzsálem elpusztítói ellen.Isten,1 béjöttek a Pogányok a te örökségedbe, megfertéztették a te szent tmplomodat, és Jérusálemet rakásra rontották ; A2 te szolgáidnak holttesteket vetették eledűl az égi madaraknak, és a kiket te kegyelmesen szeretsz, azoknak testeket a földi vadaknak. Kiontották3 az ő véreket, mint a vizet Jérusálem körűl, és nem volt ki eltemetné azokat. Lettünk4 szidalom a mi szomszédságinknak, nevetség és csúfolás azoknak, kik körűltünk vagynak ! Meddig5 haragszol, Uram, mind örökké és gerjedez a te haragod mint a tűz ! Ontsd6 ki a te haragodat a pogánynépekre, kik tégedet nem esmérnek : és az országokra mellyek a te nevedet segítségűl ne hívják ; Mert7 a Jákóbot megették, és az ő hajlékát elpusztították. Ne8 emlékezzél meg mi ellenünk az előbbi bűneinkről : hamar vegyenek elől minket a te irgalmasságid ; mert igen megnyomorodtunk ! Légy9 segítségűl nékünk, mi szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért. és szabadíts meg minket, és a mi bűneinknek légy kegyelmes a te nevedért. Miért10 mondanák a pogánynépek : Hol vagyon az ő Istenek ? Legyen nyilván a pogányok előtt, a mi szemeink láttára, a te szolgáidnak kiontott vérekért való bosszúállásod. Menjen11 bé te elődbe a foglyoknak fohászkodások : a te hatalmasságodnak nagysága által tartsd meg azokat, kik halálra rendeltettek. És12 fizess meg a mi szomszédinknak keblekbe hétképen a szidalomért, mellyel illetek tégedeet, Uram ! Mi13 pedig te néped, és te meződnek juhai, te rólad vallást tészünk mind örökké, és nemzetségről nemzetsége hirdetjük a te dícséretedet ! Könyörgés80 Izráelnek, Isten szőlejének megtartásáért.Asáf1 Zsoltára, az Éneklőmesternek adatott a Sósannimhedura. Óh2 Izráelnek Pásztora, hallgasd meg, ki vezérled Józsefet mint a juhokat, ki ülsz a Kérubimokon, jelentsd meg magadat ! Az3 Efraim, Benjámin és Manasse előtt mutasd meg hatalmasságodat, és jöjj el, hogy szabadíts meg minket. Óh4 Isten, állass helyünkre minket, és mutasd meg a te orczádat ; és megszabadulunk. Seregeknek5 Ura Istene, meddig haragszól a te népednek könyörgése ellen ? Megelégíted6 őket siralmas kenyérrel, és siralmas italt adsz nékik nagy mértékkel. Adtál7 minket szidalomra a mi szomszédságinknak, és a mi ellenségink csúfolnak minket. Seregeknek8 Istene, állas helyünkre minket, és mutasd meg a te orczádat : és megszabadulunk. Égyiptomból9 szőlőt hozál ki, kiüzéd a pogányokat, és azt elplántálád. Te10 voltál ő előtte az ő útának Vezére : elplántálád annak gyökereit, és ellepé a földet. A11 hegyeket elfogá annak árnyéka, és annak vesszei ollyanok mint a magas czédrusfák. Kiterjeszté12 az ő vesszeit mind a tengerig, és mind az Eufrátes folyóvízig az ő növésit. Miért13 rontád el annak gypűit ? és miért szaggatják azt mindenek, kik az úton elmennek. Pusztítják14 azt az erdei kanok, és a mezőnek vadai élik azt. Óh15 Seregeknek Istene ! térj meg kélek, tekints alá a mennyekből és lásd meg, és tekintsd meg e szőlőt. És16 a csemetét, mellyet a te jobbkezed plántált, és annak ágát, mellyet magadnak megerősítettél vala. Melly17 megégett tűz miatt, kivágattatott ; a te orczádnak haragja miatt elvesznek ! Legyen18 a te kezed a te jobbkezednek férjfián, és az embernek fiján, a kit magadnak megerősítettél ; És19 nem távozunk el tőled : eleveníts meg minket, és a te nevedet segítségűl hívjuk. Seregeknek20 Ura Istene, állass helyünkre minket, és mutasd meg a te orczádat ; és megszabadulunk ! Az81 igaz ünneplés.Asáf1 Zsoltára, az Éneklőmesternek adatott a Gittithre. Énekeljetek2 Istennek, a mi erősségünkne, vígajatok a Jákób Istenének ! Vegyetek3 éneklő szerszámokat, és vegyetek dobot, gyönyörűséges hegedűt és lantot. Énekeljetek4 az újholdnak Innepén kürttel, a rendeltetett Innepeken, a mi Innepinknek napjain ; Mert5 végezett dolog ez Izráelben, a Jákób Istenétől szereztetett rendtartás. Ezt6 bizonyságúl adta József nemzetsége között, mikor Égyiptom földe ellen kijőne, holott olly szót hallottam, mellyet nem tudtam. Megszabadítottam7 a tehértől a te válladat, és a te kezeidet a téglacsinálástól. A8 te nyomorúságodban segítségűl hivál engemet ; s megszabadítalak tégedet, meghallgatalak tégedet a mennydörgésnek rejtekében : megpróbáltalak téged a versengésenk vizeinél. Hallgasd9 meg én népem, és szólok néked : óh Izráel, ha meghallgatsz engemet ! Ne10 legyen néked idegen Istened, és idegen Isten előtt ne hajolj meg ; Én11 vagyok a te Urad Istened, ki Égyiptomnak földéből kihoztalak tégedet ; szélesítsd el a te szádat, és bétöltöm azt. De12 nem hallgatá az én népem az én beszédemet, és az Izráel nem engede nékem ; Annakokáért13 hagyám őket az ő szívek gonoszságának, hogy járnának az ő tanácsokban. Óh14 ha az én népem hallgatott volna engemet, és az Izráel az én útaimban járt volna ; Hamar15 az ő ellenségeiket megaláztam volna, és az őket nyomorgatók ellen fordítottam volna az én kezemet : Az16 Úrnak ellenségei hazudtak volna ő néki, és az ő jó szerencséjeknek ideje lett volna örökké. És17 megelégítettem volna őket gabonának kövéreivel, és a kősziklából folyó mézzel töltöttem vona bé őket. Isten82 fenyegető szava igazságtalan felsőségek ellen.Zsoltár,1 melly Asáfnak engedtetett. Az Isten áll az erős Istennek gyülekezetiben, és az istenek között ítéletet tészen. Meddig2 ítéltek hamisságot, és a gonoszoknak személyeket meddig kedvellitek ? Tegyetek3 ítéletet a szegénynek, és az árvának : a nyomorultat és a szegényt igazítsátok meg. A4 szeegényt és a szűkölködőt mentsétek meg, és a gonosznak kezekből szabadítsátok meg. Nem5 tudnak semmit és nem értenek, a setétségben járnak : a földnek minden fundamentomai megindulnak. És6 mondottam : Istenek vagytok, és a Magasságosnak fijai ti mindnyájan. De7 minden kétség nélkűl mint egy közember meghaltok, és mint akárki, ti Fejedelmek, elhullotok. Kelj8 fel, óh Isten, ítéld meg a földet, mert te bírod mind a pogányokat ! Könyörgése83 az Isten népének az ellenség ellen.Zsoltári1 éneke Asáfnak. Óh2 Isten ne hallgass és ne vesztegelj, és ne nyugodjál, óh erős Isten ! Mert3 ímé a te ellenségid háborganak, és a kik tégedet gyűlölnek, fejeket felemelték. A4 te néped ellen álnok tanácsot gondolnak, tanácskoznak a te szárnyad alatt elrejtettek ellen. És5 ezt mondották : Jertek el, veszessük el ezeket, hogy ne legyen nemzetség, és ne neveztessék többé az Izráelnek neve : Mert6 egyenlő akarattal tanácsot tartottak, és te ellened szövetséget tettek. ,7 Az Edomitáknak és Ismaelitáknak sátorok, a Moábiták és Hágárenusok. A8 Gebáliták, Ammoniták és Amálekiták a Palesztinabeliek a Tírusbeliekkel. Az9 Assúr is társul adta megát hozzájok : segítségül a Lót fijainak ; Sélah. Cselekedjél10 úgy velek, mint a Midiánitákkal és Siserával, mint Jábinnal a Kison pataknál. Kik11 elvesztek Endornál, és lettek a földnek ganéja. Tegyed12 őket és az ő Fejedelmeiket ollyanokká, mint Orebet és mint Zéebet : mint Zébát és mint Sálmunát, minden ő fejedelmeiket. Kik13 ezt mondották : Bírjuk örökségűl az Istennek hajlékait ! Én14 Istenem, tegyed őket olyanokká, mint a lapta ; és minémű a pozdorja a szél előtt. Mint15 a tűz megégeti az erdőt, és mint a láng meggyujtja a hegyeket ; A16 képen kergess őket a te szélvészeddel, és a te forgószeleddel veszesd eszeket nékik. Töltsd17 bé az ő orczájokat gyalázattal, hogy a te nevedet Uram, keressék meg. Szégyenüljenek18 és háboríttassanak meg mind örökké ; piruljanak meg és vesszenek el ; És19 tudjátok meg, hogy te, kinek neved Jehova, csak egyedül vagy felséges Isten mind az egész földön ! A84 szent hajlék után való vágyakozás.az1 Éneklőmesternek engedtetett Zsoltár, a Kóráh fijaiért, a Gittihre. Melly2 igen szerelmetesek a te hajlékaid, óh seregeknek Ura ; Az3 Úrnak pitvaraiba való menetelnek kívánsága miatt elfogyetkozik az én lelkem, az én szívem és testem kívánkoznak az élő erős Istenhez ! A4 te oltáridnál, óh seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem, a veréb is talált házat, és a fecske fészket magának, mellybe helyheztesse az ő fijait. Boldogok,5 a kik lakoznak a te házadban, és szüntelen téged dícsérnek ! Boldog6 ember az, a kinek te erőssége vagy ; és boldogok a kiknek szívekben vagynak a te ösvényid. Kik7 általmenvén a víz nélkül való völgyeken, azokon forrásokat ásnak, még a kutakat is megtölti az esővíz. Seregenként8 mennek, mígnem megláttatnak Isten előtt Sionban. Óh9 seregeknek Ura Istene, hallgasd meg az én könyörgésimet, hallgasd meg, óh Jákóbnak Istene ! Te10 mi paizsunk, óh Isten, tekints reám : és tekintsd meg a te megkent Királyodnak orczáját ; Mert11 jobb neékem egy nap a te pitvaridban, hogynem másutt ezer nap ; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogynem mint lakni a gonoszoknak hajlékokban ; Mert12 ollan mint a nap és a paizs az Úr Isten ; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik járnak ártatlanságban ! Óh13 seregek Ura, boldog ember az, a kinek benned vagyon bizodalma ! A85 kegyelmet nyert nép könyörgése új áldásért.Az1 Éneklőmesternek adatott Zsoltár, a Kóráh fijaihoz. Jóakarattal2 voltál, Uram, a te földedhez ; a Jákób nemzetségéből való foglyokat megszabadítottad : A3 te népednek álnokságát megengedted, elfedezted minden ő bűnöket : Elvetted4 rólok minden haragodat : elfordítottad haragodat, hogy fel ne gerjedne. Térj5 meg hozzánk, mi szbadításunknak Istene, és szálljon le ellenünk való haragod ! Avagy6 mind örökké haragszol é ellenünk ? és a te haragodat megtartanád é nemzetségről mezetségre ? Avagy7 nem elevenitsz é meg minket ismét, hogy a te néped benned örvendezzen ? Mutasd8 meg nékünk, Óh Uram, a te irgalmasságodat : és a te szabadításodat adjad nékünk ! Meghallom,9 mit szól az Úr Isten : mert kétség nélkűl békességet szól az ő népének, és az ő jótéteményeinek, hogy ne térjenek a bolondságra. Kétség10 nélkűl közel vagyon az ő szabadítása az őtet félőkhöz, hogy lakozzék a dicsőség a mi földünkön. Az11 irgalmasság és az ogazság előltatlálják egymást : az igazság és a békesség egymást csókolják. Az12 igazmondás a földből csemetézik, és az igazság mennyből alátekint. Az13 Úr is minden jót ád, hogy a mi földünk megteremje az ő gyümölcsét. Az14 igazság jár ő előtte, és annak előmenetele lészen ! Nagy86 nyomorúságban való könyörgés.Hajtsd1 le Uram a te füledet, hallgass meg engemet ; mert én nyomorult és szegény vagyok ! Tartsd2 meg az én életemet, mert te szented vagyok ; tartsd meg én Istenem, a te benned bízó szolgádat ! Könyörülj3 rajtam, Uram ; mert te hozzád kiáltok mindennapon. Vídámitsd4 meg a te szolgádnak lelkét ; mert az én lelkemet, Uram, hozzád emelem fel ; Mert5 te, Uram, jó vagy és kegyelmes, és sok irgalmansságú azokhoz, a kik téged segítségűl hívnak ! Figyelmezzél,6 Uram, az én könyörgésemre, és hallgasd meg az én könyörgésimnek beszédét. az7 én nyomorúságomnak idején segítségűl hívlak tégedet ; azért hallgass meg engemet ! Nincsen,8 Uram, senki az Istenek között ollyan, mint te ; és a te dolgaidhoz hasonlók nincsenek. Minden9 népek, a mellyeket teremtettél. eljőnek, és a te orczádat imádják Uram, és dicsőséget adnak a te nevednek ; Mert10 nagy vagy te, és csuda dolgokat cselekeszel ; te vagy Isten egyedűl ! Mutasd11 meg nékem, Uram, a te útadat, járok a te igazságodban : erősítsd meg az én lelkemet a te nevednek félelmére. Tisztellek12 téged, óh Uram én Istenem, teljes szívem szerint, és dicsőitem a te nevedet örökké ; Mert13 a te jóvoltod nagy én rajtam, és megszabadítottad az én lelkemet, a mélységes koporsóból. Óh14 Isten, a kevélyek feltámadtak ellenem, és a hatalmasoknak serege keresi az én lelkemet ; és tégedet meg nem gondoltak ; De15 te Uram, erős Isten, irgalmas és hajlandú vagy a kegyelemre, késedelmes a haragra, nagy kegyelmességű és igazságú ; Tekints16 reám, és könyörűlj rajtam ; adjad a te erődet a te szolgádnak, és zsabaditsd meg a te szolgálóleányodnak fiját ! Esmértesd17 meg velem, nyilvánvaló jelből, a te jóakaratodat, hogy lássák az én ellenségim, és szégyenüljenek meg, mikor te, Uram, engemet megsegíténdesz, és megvígasztalándasz. Sion87 megdicsőítése a pogányok megtérése által.Az1 Istennek fundálása a szent hegyek között vagyon. Szereti2 az Úr a Sionnak kapuit, a Jákób minden hajlékinak felette. Felette3 igen tisztességesek azok, a mellyek te felőled hirdettetnek, óh Istennek városa ! Égyiptomot4 és Babilóniát, ahzok közzé számlálom, a kik engemet esmérnek ; Ímé a Filiszteusokés Tírusbeliek, a Szerecsenekkel egybe, ott születtek ! És5 a Sion felől jövendőben ezt mondják ; mind ez, mind amaz, ott születtetett ; és a felséges Isten erősíti azt meg. Az6 Úr béírván megszámlálja a népeket, ezt írván : Ez ott született ! És7 lésznek ott éneklők és sípolók : és minden én forrásim te benned lésznek. Könyörgés88 a kemény kisértetben és halálos veszedelemben.Az1 Ezráhita Hémán tanítása. Ének és Zsoltár, adatott a Kóráh fijai közzűl való Éneklőmesternek a Mahaláth lehannothra. Uram,2 én szabadításomnak Istene, mind nappal, mind éjjel kiáltok te előtted ! Menjen3 te elődbe az én imádságom ; hajtsd le a te füledet az én kiáltásomra ; Mert4 az én lelkem megteljesedett nyomorúságokkal, és az én életem a koporsóhoz közelget. Hasonlatossá5 lettem a koporsóba szállottakhoz ; hasonlatos vagyok ahoz, kinek semmi ereje nincsen. A6 halottak közé számláltattam, az emberi társaságtól megfosztatván, mint a koporsóban feküvő megölettettek, kikről többé meg nem emlékezel, kik a te kezed által vágattattak ki. A7 legalsó sírba vetettél engemet, a setétségbe, a mélységes helyekre. A8 te haragod reám szállott, és minden te habjaiddal nyomorgattál engemet. Az9 én esmérőimtől megfosztottál engemet, utálatosságúl adtál ezeknek : bérekesztettem, annyira hogy meg nem szabadulhatok. Az10 én szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt : mindennap téges hívlak segítségűl, Uram, te hozzád terjesztem az én kezeimet ! A11 vagy a halottakkal cselekeszel é csuda dolgot ? A vagy a halottak támadnak é fel, hogy rólad vallást tégyenek ? Sélah. A12 vagy beszélik é a koporsóban a te kegyelmességedet, és a te igazságodat a halálban ? A13 vagy megtudhatják és a setétségben a te csudálatos dolgodat, és a te igazságodat a feledékenységnek földében ? De14 én te hozzád kiáltok Uram, és minden reggel az én imádságom hozzád érkezik. Miért15 vetsz el engemet, Uram, és miért rejted el orczádat én tőlem ? Szegény16 és holteleven vagyok a nyomorúság miatt, és a te tőled reám bocsátott rettegéseket hordozván, félek. A17 te búsulásid én rajtam általmentek, és a te tőled reám bocsáttatott félelmek megszorítottak engemet. Körűlvettek18 engemet mint a vizek ; szüntelen körűlvesznek engemet egyenlőképen. Elszakasztottad19 én tőlem az én barátomat és társamat, és az én esmérőim ollyanok, mint a setétség. A89 Dávid házának Isten igéretéből vett vigasztalása.Ezráhita1 Etán tanítása. Az2 Úrnak kegyelmességit mind örökké éneklem : minden nemzetségről nemzetségre hirdetem a te igazságodat az én számal ; Mert3 azt mondom, hogy az ő kegyelmessége mind örökké megmarad ; és a mennyekben megerősíted a te igazmondásodat, mellyel ezt mondottad : Szövetséget4 tettem az én választottammal, és megesküldtem Dávidnak az én szolgámnak ; Hogy5 mind örökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyiszékedet. Annakokáért6 az egek hirdetik a te csudálatos dolgodat, Uram ! és a te igazmondásodat a szentek Gyülekezetiben ; Mert7 a felhőkben kicsoda volna hasonlatos az Úrhoz ? Kicsoda hasonlatos az Úrhoz az erőseknek fijai között ? Az8 erős Isten igen rettenetes a szenteknek Gyülekezetiben, és tiszteletes minden ő körűlte valóknak felette ! Óh9 Uram, seregeknek Istene, kicsoda ollyan erős Úr, mint te vagy ? mert a te igzmondásod te körűlted vagyon. Te10 uralkodol a tengernek kevélységén, mikor az ő habjai felemelkednek ; te enyhíted meg azokat ! Az11 Égyiptombelieket te rontád meg, mintha fegyverrel verettettek volna által ; és a te karodnak ereje által a te ellenségidet elszélesztéd. Tiéid12 az egek, tiéd a föld is ; e világot minden benne valóval te fundáltad. Az13 északot és a délt te teremttted, a Thábor és Hermon hegye a te nevedről énekelnek. Tenéked14 a te karod hatalmas, erős a te keze, felmagasztaltatott a te jobbkezed ! Az15 igazság és itélet a te székednek helye ; a kegyelem és a tökéletesség jár a te orczád előtt. Boldog16 nép az, a melly tudja az Úrban való örömet : Uram ! ezek a te ábrázatodnak világosságában bíznak. A17 te nevedben örvendeznek mindennapon, és a te igazságodban felmagasztaltatnak ; Mert18 az ő erejeknek ékesége te vagy ; és a te jóakaratod által emeltetik fel a mi szarvunk ; Mert19 az Úr nékünk paizsunk és az Izráelnek Szente a mi Királyunk. Akkor20 megszólítád látásban a te szentedet, és ezt mondád : Segítséget rendeltem az erős ellen, felmagasztaltam azt, a kit a község közzűl választottam. Találtam21 Dávidot az én szolgámat, az én szent olajommal kentem meg őtet. Kivel22 az én kezem állandó lészen, és az én karom megerősíti őtet. Nem23 nyomják el őtet az ő reá jövő ellenségei, a gonosz ember is nem nyomorgatja azt ; Mert24 megrontom ő előtte az ő nyomorgatóit, és az ő gyűlölőit megverem. És25 az én igazságom, és kegyelmességem lészen ő vele : és az én nevemben emeltetik fel az ő szarva. Mert26 vetem az ő kezét a tengerre, és a folyóvizekre az ő jobbkezét. Ő27 nékem azt mondja : Én atyám vagy te, én erős Istenem, és én szabadításomnak kősziklája. Én28 is elsőszülöttemmé tészem őtet, és minden földi Királyoknál feljebb valóvá. Mind29 örökké megtartom néki az én irgalmasságomat, és az én szövetségem ő vele erős lészen. És30 az ő magvát örökkévalóvá tészem, és az ő királyiszékit mint az egeknek napjait. Ha31 az ő fijai elhagyándják az én törvényemet, és az én ítéletimben nem járnak : Ha32 az én rendelésimet megszegik, és az én parancsolatimat meg nem őrizik : Meglátogatom33 vesszővel az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságokat. De34 az én irgalmasságomat el nem veszem ő tőle, és az én igazmondásomat el nem változtatom. Nem35 rontom meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom. Egyszer36 megesküdtem az én szentségemre : Dávidnak tett igéretemet nem változtatom el. Az37 ő magva mindörökké megmarad, és az ő királyiszéki mint a nap én előttem. És38 mint a hold megmarad mind örökké ; és mint az egekben való tökéletes bizonyságok. De39 te elvetetted őtet és megutáltad, és megharagudtál a te megkent Királyod ellen. Felbontottad40 a te szolgáddal tett szövetséget, a földre vetvén meggyaláztad az ő koronáját. Elrontottad41 minden ő kőfalait, az ő erősségeit a földre hánytad : Minden42 útonjárók zsákmányt vetettek ő benne ; az ő szomszédjai előtt gyalázatos ! Felmagasztaltad43 az ő ellenséginek jobbkezeket, és megvídámítottad minden ő gonoszakaróit. Az44 ő fegyverének élit kivontad, és minden bátorságát elvetted a hadban. Eltörlötted45 az ő fényességét, és az ő királyiszékit a földre lerontottad. Az46 ő ifjúságának napjait megrövidítetted, béborítottad őtet gyalázattal ! Meddig47 Uram ? elrejted magadat mi tőlünk örökké ? és meddig ég a te haragod mint a tűz ? Emlékezzél48 meg rólam, melly rövid életű vagyok, miért teremtetted volna hijába az embernek minden fijait ? Kicsoda49 az élők közzűl, a ki meg nem halna ? kicsoda szabadíthatja meg magát a koporsótól ? Hol50 vagynak a te előbbi irgalmasságid, óh Uram, mellyket esküvéssel fogadtál vala Dávidnak, a te tökéletességedben ? Emlékezzél51 meg, Uram, a te szolgáidnak gyalázatjokról ; hogy sok népeknek minden gyalázatjokat hordoztam az én kebelemben. Mellyekkel52 illették a te ellenségid, Uram : és mellyekkel illették a te megkent Királyodnak jövetelét. Áldott53 legyen az Úr mind örökké, Ámen ! Ámen !