תְּהִלִּים ד׳

תְּפִלָּה֮ אצלְמֹשֶׁ֪ה אִֽישׁ־הָאֱלֹ֫הִ֥ים אֲֽדֹנָ֗י מָע֣וֹן אַ֭תָּה הָיִ֥יתָ לָּ֗נוּ בְּדֹ֣ר וָדֹֽר׃ בְּטֶ֤רֶם ב׀ הָ֘רִ֤ים יֻלָּ֗דוּ וַתְּח֣וֹלֵֽל אֶ֣רֶץ וְתֵבֵ֑ל וּֽמֵעוֹלָ֥ם עַד־ע֝וֹלָ֗ם אַתָּ֥ה אֵֽל׃ תָּשֵׁ֣ב גאֱ֭נוֹשׁ עַד־דַּכָּ֑א וַ֝תֹּ֗אמֶר שׁ֣וּבוּ בְנֵי־אָדָֽם׃ כִּ֤י דאֶ֪לֶף שָׁנִ֡ים בְּֽעֵינֶ֗יךָ כְּי֣וֹם אֶ֭תְמוֹל כִּ֣י יַעֲבֹ֑ר וְאַשְׁמוּרָ֥ה בַלָּֽיְלָה׃ זְ֭רַמְתָּם השֵׁנָ֣ה יִהְי֑וּ בַּ֝בֹּ֗קֶר כֶּחָצִ֥יר יַחֲלֹֽף׃ בַּ֭בֹּקֶר ויָצִ֣יץ וְחָלָ֑ף לָ֝עֶ֗רֶב יְמוֹלֵ֥ל וְיָבֵֽשׁ׃ כִּֽיז־כָלִ֥ינוּ בְאַפֶּ֑ךָ וּֽבַחֲמָתְךָ֥ נִבְהָֽלְנוּ׃ שת חשַׁתָּ֣ה עֲוֺנֹתֵ֣ינוּ לְנֶגְדֶּ֑ךָ עֲ֝לֻמֵ֗נוּ לִמְא֥וֹר פָּנֶֽיךָ׃ כִּ֣י טכָל־יָ֭מֵינוּ פָּנ֣וּ בְעֶבְרָתֶ֑ךָ כִּלִּ֖ינוּ שָׁנֵ֣ינוּ כְמוֹ־הֶֽגֶה׃ יְמֵֽיי־שְׁנוֹתֵ֨ינוּ בָהֶ֥ם שִׁבְעִ֪ים שָׁנָ֡ה וְאִ֤ם בִּגְבוּרֹ֨ת ׀ שְׁמ֘וֹנִ֤ים שָׁנָ֗ה וְ֭רָהְבָּם עָמָ֣ל וָאָ֑וֶן כִּי־גָ֥ז חִ֝֗ישׁ וַנָּעֻֽפָה׃ מִֽייא־י֭וֹדֵעַ עֹ֣ז אַפֶּ֑ךָ וּ֝כְיִרְאָתְךָ֗ עֶבְרָתֶֽךָ׃ לִמְנ֣וֹת יביָ֭מֵינוּ כֵּ֣ן הוֹדַ֑ע וְ֝נָבִ֗א לְבַ֣ב חָכְמָֽה׃ שׁוּבָ֣ה יגיְ֭הוָה עַד־מָתָ֑י וְ֝הִנָּחֵ֗ם עַל־עֲבָדֶֽיךָ׃ שַׂבְּעֵ֣נוּ ידבַבֹּ֣קֶר חַסְדֶּ֑ךָ וּֽנְרַנְּנָ֥ה וְ֝נִשְׂמְחָ֗ה בְּכָל־יָמֵֽינוּ׃ שַׂ֭מְּחֵנוּ טוכִּימ֣וֹת עִנִּיתָ֑נוּ שְׁ֝נ֗וֹת רָאִ֥ינוּ רָעָֽה׃ יֵרָאֶ֣ה טזאֶל־עֲבָדֶ֣יךָ פָעֳלֶ֑ךָ וַ֝הֲדָרְךָ֗ עַל־בְּנֵיהֶֽם׃ וִיהִ֤י יז׀ נֹ֤עַם אֲדֹנָ֥י אֱלֹהֵ֗ינוּ עָ֫לֵ֥ינוּ וּמַעֲשֵׂ֣ה יָ֭דֵינוּ כּוֹנְנָ֥ה עָלֵ֑ינוּ וּֽמַעֲשֵׂ֥ה יָ֝דֵ֗ינוּ כּוֹנְנֵֽהוּ׃
יֹ֭שֵׁב אצאבְּסֵ֣תֶר עֶלְי֑וֹן בְּצֵ֥ל שַׁ֝דַּ֗י יִתְלוֹנָֽן׃ אֹמַ֗ר בלַֽ֭יהוָה מַחְסִ֣י וּמְצוּדָתִ֑י אֱ֝לֹהַ֗י אֶבְטַח־בּֽוֹ׃ כִּ֤י גה֣וּא יַ֭צִּֽילְךָ מִפַּ֥ח יָק֗וּשׁ מִדֶּ֥בֶר הַוּֽוֹת׃ בְּאֶבְרָת֨וֹ ד׀ יָ֣סֶךְ לָ֭ךְ וְתַֽחַת־כְּנָפָ֣יו תֶּחְסֶ֑ה צִנָּ֖ה וְֽסֹחֵרָ֣ה אֲמִתּֽוֹ׃ לֹאה־תִ֭ירָא מִפַּ֣חַד לָ֑יְלָה מֵ֝חֵ֗ץ יָע֥וּף יוֹמָֽם׃ מִ֭דֶּבֶר ובָּאֹ֣פֶל יַהֲלֹ֑ךְ מִ֝קֶּ֗טֶב יָשׁ֥וּד צָהֳרָֽיִם׃ יִפֹּ֤ל זמִצִּדְּךָ֨ ׀ אֶ֗לֶף וּרְבָבָ֥ה מִימִינֶ֑ךָ אֵ֝לֶ֗יךָ לֹ֣א יִגָּֽשׁ׃ רַ֭ק חבְּעֵינֶ֣יךָ תַבִּ֑יט וְשִׁלֻּמַ֖ת רְשָׁעִ֣ים תִּרְאֶֽה׃ כִּֽיט־אַתָּ֣ה יְהוָ֣ה מַחְסִ֑י עֶ֝לְי֗וֹן שַׂ֣מְתָּ מְעוֹנֶֽךָ׃ לֹֽאי־תְאֻנֶּ֣ה אֵלֶ֣יךָ רָעָ֑ה וְ֝נֶ֗גַע לֹא־יִקְרַ֥ב בְּאָהֳלֶֽךָ׃ כִּ֣י יאמַ֭לְאָכָיו יְצַוֶּה־לָּ֑ךְ לִ֝שְׁמָרְךָ֗ בְּכָל־דְּרָכֶֽיךָ׃ עַליב־כַּפַּ֥יִם יִשָּׂא֑וּנְךָ פֶּן־תִּגֹּ֖ף בָּאֶ֣בֶן רַגְלֶֽךָ׃ עַליג־שַׁ֣חַל וָפֶ֣תֶן תִּדְרֹ֑ךְ תִּרְמֹ֖ס כְּפִ֣יר וְתַנִּֽין׃ כִּ֤י ידבִ֣י חָ֭שַׁק וַאֲפַלְּטֵ֑הוּ אֲ֝שַׂגְּבֵ֗הוּ כִּֽי־יָדַ֥ע שְׁמִֽי׃ יִקְרָאֵ֨נִי טו׀ וְֽאֶעֱנֵ֗הוּ עִמּֽוֹ־אָנֹכִ֥י בְצָרָ֑ה אֲ֝חַלְּצֵ֗הוּ וַֽאֲכַבְּדֵֽהוּ׃ אֹ֣רֶךְ טזיָ֭מִים אַשְׂבִּיעֵ֑הוּ וְ֝אַרְאֵ֗הוּ בִּֽישׁוּעָתִֽי׃
מִזְמ֥וֹר צבאשִׁ֗יר לְי֣וֹם הַשַּׁבָּֽת׃ ט֗וֹב בלְהֹד֥וֹת לַיהוָ֑ה וּלְזַמֵּ֖ר לְשִׁמְךָ֣ עֶלְיֽוֹן׃ לְהַגִּ֣יד גבַּבֹּ֣קֶר חַסְֽדֶּ֑ךָ וֶ֝אֱמֽוּנָתְךָ֗ בַּלֵּילֽוֹת׃ עֲֽלֵיד־עָ֭שׂוֹר וַעֲלֵי־נָ֑בֶל עֲלֵ֖י הִגָּי֣וֹן בְּכִנּֽוֹר׃ כִּ֤י השִׂמַּחְתַּ֣נִי יְהוָ֣ה בְּפָעֳלֶ֑ךָ בְּֽמַעֲשֵׂ֖י יָדֶ֣יךָ אֲרַנֵּֽן׃ מַהו־גָּדְל֣וּ מַעֲשֶׂ֣יךָ יְהוָ֑ה מְ֝אֹ֗ד עָמְק֥וּ מַחְשְׁבֹתֶֽיךָ׃ אִֽישׁז־בַּ֭עַר לֹ֣א יֵדָ֑ע וּ֝כְסִ֗יל לֹא־יָבִ֥ין אֶת־זֹֽאת׃ בִּפְרֹ֤חַ חרְשָׁעִ֨ים ׀ כְּמ֥וֹ עֵ֗שֶׂב וַ֭יָּצִיצוּ כָּל־פֹּ֣עֲלֵי אָ֑וֶן לְהִשָּֽׁמְדָ֥ם עֲדֵי־עַֽד׃ וְאַתָּ֥ה טמָר֗וֹם לְעֹלָ֥ם יְהוָֽה׃ כִּ֤י יהִנֵּ֪ה אֹיְבֶ֡יךָ ׀ יְֽהוָ֗ה כִּֽי־הִנֵּ֣ה אֹיְבֶ֣יךָ יֹאבֵ֑דוּ יִ֝תְפָּרְד֗וּ כָּל־פֹּ֥עֲלֵי אָֽוֶן׃ וַתָּ֣רֶם יאכִּרְאֵ֣ים קַרְנִ֑י בַּ֝לֹּתִ֗י בְּשֶׁ֣מֶן רַעֲנָֽן׃ וַתַּבֵּ֥ט יבעֵינִ֗י בְּשׁ֫וּרָ֥י בַּקָּמִ֖ים עָלַ֥י מְרֵעִ֗ים תִּשְׁמַ֥עְנָה אָזְנָֽי׃ צַ֭דִּיק יגכַּתָּמָ֣ר יִפְרָ֑ח כְּאֶ֖רֶז בַּלְּבָנ֣וֹן יִשְׂגֶּֽה׃ שְׁ֭תוּלִים ידבְּבֵ֣ית יְהוָ֑ה בְּחַצְר֖וֹת אֱלֹהֵ֣ינוּ יַפְרִֽיחוּ׃ ע֭וֹד טויְנוּב֣וּן בְּשֵׂיבָ֑ה דְּשֵׁנִ֖ים וְרַֽעֲנַנִּ֣ים יִהְיֽוּ׃ לְ֭הַגִּיד טזכִּֽי־יָשָׁ֣ר יְהוָ֑ה צ֝וּרִ֗י וְֽלֹא־עלתה עַוְלָ֥תָה בּֽוֹ׃
יְהוָ֣ה צגאמָלָךְ֮ גֵּא֪וּת לָ֫בֵ֥שׁ לָבֵ֣שׁ יְ֭הוָה עֹ֣ז הִתְאַזָּ֑ר אַף־תִּכּ֥וֹן תֵּ֝בֵ֗ל בַּל־תִּמּֽוֹט׃ נָכ֣וֹן בכִּסְאֲךָ֣ מֵאָ֑ז מֵֽעוֹלָ֣ם אָֽתָּה׃ נָשְׂא֤וּ גנְהָר֨וֹת ׀ יְֽהוָ֗ה נָשְׂא֣וּ נְהָר֣וֹת קוֹלָ֑ם יִשְׂא֖וּ נְהָר֣וֹת דָּכְיָֽם׃ מִקֹּל֨וֹת ד׀ מַ֤יִם רַבִּ֗ים אַדִּירִ֣ים מִשְׁבְּרֵי־יָ֑ם אַדִּ֖יר בַּמָּר֣וֹם יְהוָֽה׃ עֵֽדֹתֶ֨יךָ ה׀ נֶאֶמְנ֬וּ מְאֹ֗ד לְבֵיתְךָ֥ נַאֲוָה־קֹ֑דֶשׁ יְ֝הוָ֗ה לְאֹ֣רֶךְ יָמִֽים׃
אֵלצדא־נְקָמ֥וֹת יְהוָ֑ה אֵ֖ל נְקָמ֣וֹת הוֹפִֽיַע׃ הִ֭נָּשֵׂא בשֹׁפֵ֣ט הָאָ֑רֶץ הָשֵׁ֥ב גְּ֝מ֗וּל עַל־גֵּאִֽים׃ עַדג־מָתַ֖י רְשָׁעִ֥ים ׀ יְהוָ֑ה עַד־מָ֝תַ֗י רְשָׁעִ֥ים יַעֲלֹֽזוּ׃ יַבִּ֣יעוּ דיְדַבְּר֣וּ עָתָ֑ק יִֽ֝תְאַמְּר֗וּ כָּל־פֹּ֥עֲלֵי אָֽוֶן׃ עַמְּךָ֣ היְהוָ֣ה יְדַכְּא֑וּ וְֽנַחֲלָתְךָ֥ יְעַנּֽוּ׃ אַ֭לְמָנָה ווְגֵ֣ר יַהֲרֹ֑גוּ וִֽיתוֹמִ֣ים יְרַצֵּֽחוּ׃ וַ֭יֹּ֣אמְרוּ זלֹ֣א יִרְאֶה־יָּ֑הּ וְלֹא־יָ֝בִ֗ין אֱלֹהֵ֥י יַעֲקֹֽב׃ בִּ֭ינוּ חבֹּעֲרִ֣ים בָּעָ֑ם וּ֝כְסִילִ֗ים מָתַ֥י תַּשְׂכִּֽילוּ׃ הֲנֹ֣טַֽע טאֹ֭זֶן הֲלֹ֣א יִשְׁמָ֑ע אִֽם־יֹ֥צֵֽר עַ֝֗יִן הֲלֹ֣א יַבִּֽיט׃ הֲיֹסֵ֣ר יגּ֭וֹיִם הֲלֹ֣א יוֹכִ֑יחַ הַֽמְלַמֵּ֖ד אָדָ֣ם דָּֽעַת׃ יְֽהוָ֗ה יאיֹ֭דֵעַ מַחְשְׁב֣וֹת אָדָ֑ם כִּי־הֵ֥מָּה הָֽבֶל׃ אַשְׁרֵ֤י יב׀ הַגֶּ֣בֶר אֲשֶׁר־תְּיַסְּרֶ֣נּוּ יָּ֑הּ וּֽמִתּוֹרָתְךָ֥ תְלַמְּדֶֽנּוּ׃ לְהַשְׁקִ֣יט יגל֭וֹ מִ֣ימֵי רָ֑ע עַ֤ד יִכָּרֶ֖ה לָרָשָׁ֣ע שָֽׁחַת׃ כִּ֤י יד׀ לֹא־יִטֹּ֣שׁ יְהוָ֣ה עַמּ֑וֹ וְ֝נַחֲלָת֗וֹ לֹ֣א יַעֲזֹֽב׃ כִּֽיטו־עַד־צֶ֭דֶק יָשׁ֣וּב מִשְׁפָּ֑ט וְ֝אַחֲרָ֗יו כָּל־יִשְׁרֵי־לֵֽב׃ מִֽיטז־יָק֣וּם לִ֭י עִם־מְרֵעִ֑ים מִֽי־יִתְיַצֵּ֥ב לִ֝י עִם־פֹּ֥עֲלֵי אָֽוֶן׃ לוּלֵ֣י יזיְ֭הוָה עֶזְרָ֣תָה לִּ֑י כִּמְעַ֓ט ׀ שָֽׁכְנָ֖ה דוּמָ֣ה נַפְשִֽׁי׃ אִםיח־אָ֭מַרְתִּי מָ֣טָה רַגְלִ֑י חַסְדְּךָ֥ יְ֝הוָ֗ה יִסְעָדֵֽנִי׃ בְּרֹ֣ב יטשַׂרְעַפַּ֣י בְּקִרְבִּ֑י תַּ֝נְחוּמֶ֗יךָ יְֽשַׁעַשְׁע֥וּ נַפְשִֽׁי׃ הַֽ֭יְחָבְרְךָ ככִּסֵּ֣א הַוּ֑וֹת יֹצֵ֖ר עָמָ֣ל עֲלֵי־חֹֽק׃ יָ֭גוֹדּוּ כאעַל־נֶ֣פֶשׁ צַדִּ֑יק וְדָ֖ם נָקִ֣י יַרְשִֽׁיעוּ׃ וַיְהִ֬י כביְהוָ֣ה לִ֣י לְמִשְׂגָּ֑ב וֵ֝אלֹהַ֗י לְצ֣וּר מַחְסִֽי׃ וַיָּ֤שֶׁב כגעֲלֵיהֶ֨ם ׀ אֶת־אוֹנָ֗ם וּבְרָעָתָ֥ם יַצְמִיתֵ֑ם יַ֝צְמִיתֵ֗ם יְהוָ֥ה אֱלֹהֵֽינוּ׃
לְ֭כוּ אצהנְרַנְּנָ֣ה לַיהוָ֑ה נָ֝רִ֗יעָה לְצ֣וּר יִשְׁעֵֽנוּ׃ נְקַדְּמָ֣ה בפָנָ֣יו בְּתוֹדָ֑ה בִּ֝זְמִר֗וֹת נָרִ֥יעַֽ לֽוֹ׃ כִּ֤י גאֵ֣ל גָּד֣וֹל יְהוָ֑ה וּמֶ֥לֶךְ גָּ֝ד֗וֹל עַל־כָּל־אֱלֹהִֽים׃ אֲשֶׁ֣ר דבְּ֭יָדוֹ מֶחְקְרֵי־אָ֑רֶץ וְתוֹעֲפ֖וֹת הָרִ֣ים לֽוֹ׃ אֲשֶׁרה־ל֣וֹ הַ֭יָּם וְה֣וּא עָשָׂ֑הוּ וְ֝יַבֶּ֗שֶׁת יָדָ֥יו יָצָֽרוּ׃ בֹּ֭אוּ ונִשְׁתַּחֲוֶ֣ה וְנִכְרָ֑עָה נִ֝בְרְכָ֗ה לִֽפְנֵי־יְהוָ֥ה עֹשֵֽׂנוּ׃ כִּ֘י זה֤וּא אֱלֹהֵ֗ינוּ וַאֲנַ֤חְנוּ עַ֣ם מַ֭רְעִיתוֹ וְצֹ֣אן יָד֑וֹ הַ֝יּ֗וֹם אִֽם־בְּקֹל֥וֹ תִשְׁמָֽעוּ׃ אַלח־תַּקְשׁ֣וּ לְ֭בַבְכֶם כִּמְרִיבָ֑ה כְּי֥וֹם מַ֝סָּ֗ה בַּמִּדְבָּֽר׃ אֲשֶׁ֣ר טנִ֭סּוּנִי אֲבוֹתֵיכֶ֑ם בְּ֝חָנ֗וּנִי גַּם־רָא֥וּ פָעֳלִֽי׃ אַרְבָּ֘עִ֤ים ישָׁנָ֨ה ׀ אָ֘ק֤וּט בְּד֗וֹר וָאֹמַ֗ר עַ֤ם תֹּעֵ֣י לֵבָ֣ב הֵ֑ם וְ֝הֵ֗ם לֹא־יָדְע֥וּ דְרָכָֽי׃ אֲשֶׁריא־נִשְׁבַּ֥עְתִּי בְאַפִּ֑י אִם־יְ֝בֹא֗וּן אֶל־מְנוּחָתִֽי׃
שִׁ֣ירוּ צואלַ֭יהוָה שִׁ֣יר חָדָ֑שׁ שִׁ֥ירוּ לַ֝יהוָ֗ה כָּל־הָאָֽרֶץ׃ שִׁ֣ירוּ בלַ֭יהוָה בָּרֲכ֣וּ שְׁמ֑וֹ בַּשְּׂר֥וּ מִיּֽוֹם־לְ֝י֗וֹם יְשׁוּעָתֽוֹ׃ סַפְּר֣וּ גבַגּוֹיִ֣ם כְּבוֹד֑וֹ בְּכָל־הָֽ֝עַמִּ֗ים נִפְלְאוֹתָֽיו׃ כִּ֥י דגָ֘ד֤וֹל יְהוָ֣ה וּמְהֻלָּ֣ל מְאֹ֑ד נוֹרָ֥א ה֝֗וּא עַל־כָּל־אֱלֹהִֽים׃ כִּ֤י ה׀ כָּל־אֱלֹהֵ֣י הָעַמִּ֣ים אֱלִילִ֑ים וַֽ֝יהוָ֗ה שָׁמַ֥יִם עָשָֽׂה׃ הוֹדו־וְהָדָ֥ר לְפָנָ֑יו עֹ֥ז וְ֝תִפְאֶ֗רֶת בְּמִקְדָּשֽׁוֹ׃ הָב֣וּ זלַ֭יהוָה מִשְׁפְּח֣וֹת עַמִּ֑ים הָב֥וּ לַ֝יהוָ֗ה כָּב֥וֹד וָעֹֽז׃ הָב֣וּ חלַ֭יהוָה כְּב֣וֹד שְׁמ֑וֹ שְׂאֽוּ־מִ֝נְחָ֗ה וּבֹ֥אוּ לְחַצְרוֹתָֽיו׃ הִשְׁתַּחֲו֣וּ טלַ֭יהוָה בְּהַדְרַת־קֹ֑דֶשׁ חִ֥ילוּ מִ֝פָּנָ֗יו כָּל־הָאָֽרֶץ׃ אִמְר֤וּ יבַגּוֹיִ֨ם ׀ יְה֘וָ֤ה מָלָ֗ךְ אַף־תִּכּ֣וֹן תֵּ֭בֵל בַּל־תִּמּ֑וֹט יָדִ֥ין עַ֝מִּ֗ים בְּמֵישָׁרִֽים׃ יִשְׂמְח֣וּ יאהַ֭שָּׁמַיִם וְתָגֵ֣ל הָאָ֑רֶץ יִֽרְעַ֥ם הַ֝יָּ֗ם וּמְלֹאֽוֹ׃ יַעֲלֹ֣ז יבשָׂ֭דַי וְכָל־אֲשֶׁר־בּ֑וֹ אָ֥ז יְ֝רַנְּנ֗וּ כָּל־עֲצֵי־יָֽעַר׃ לִפְנֵ֤י יגיְהוָ֨ה ׀ כִּ֬י בָ֗א כִּ֥י בָא֮ לִשְׁפֹּ֪ט הָ֫אָ֥רֶץ יִשְׁפֹּֽט־תֵּבֵ֥ל בְּצֶ֑דֶק וְ֝עַמִּ֗ים בֶּאֱמוּנָתֽוֹ׃
יְהוָ֣ה צזאמָ֭לָךְ תָּגֵ֣ל הָאָ֑רֶץ יִ֝שְׂמְח֗וּ אִיִּ֥ים רַבִּֽים׃ עָנָ֣ן בוַעֲרָפֶ֣ל סְבִיבָ֑יו צֶ֥דֶק וּ֝מִשְׁפָּ֗ט מְכ֣וֹן כִּסְאֽוֹ׃ אֵ֭שׁ גלְפָנָ֣יו תֵּלֵ֑ךְ וּתְלַהֵ֖ט סָבִ֣יב צָרָֽיו׃ הֵאִ֣ירוּ דבְרָקָ֣יו תֵּבֵ֑ל רָאֲתָ֖ה וַתָּחֵ֣ל הָאָֽרֶץ׃ הָרִ֗ים הכַּדּוֹנַ֗ג נָ֭מַסּוּ מִלִּפְנֵ֣י יְהוָ֑ה מִ֝לִּפְנֵ֗י אֲד֣וֹן כָּל־הָאָֽרֶץ׃ הִגִּ֣ידוּ והַשָּׁמַ֣יִם צִדְק֑וֹ וְרָא֖וּ כָל־הָעַמִּ֣ים כְּבוֹדֽוֹ׃ יֵבֹ֤שׁוּ ז׀ כָּל־עֹ֬בְדֵי פֶ֗סֶל הַמִּֽתְהַלְלִ֥ים בָּאֱלִילִ֑ים הִשְׁתַּחֲווּ־ל֝וֹ כָּל־אֱלֹהִֽים׃ שָׁמְעָ֬ה חוַתִּשְׂמַ֨ח ׀ צִיּ֗וֹן וַ֭תָּגֵלְנָה בְּנ֣וֹת יְהוּדָ֑ה לְמַ֖עַן מִשְׁפָּטֶ֣יךָ יְהוָֽה׃ כִּֽיט־אַתָּ֤ה יְהוָ֗ה עֶלְי֥וֹן עַל־כָּל־הָאָ֑רֶץ מְאֹ֥ד נַ֝עֲלֵ֗יתָ עַל־כָּל־אֱלֹהִֽים׃ אֹהֲבֵ֥י ייְהוָ֗ה שִׂנְא֫וּ רָ֥ע שֹׁ֭מֵר נַפְשׁ֣וֹת חֲסִידָ֑יו מִיַּ֥ד רְ֝שָׁעִ֗ים יַצִּילֵֽם׃ א֭וֹר יאזָרֻ֣עַ לַצַּדִּ֑יק וּֽלְיִשְׁרֵי־לֵ֥ב שִׂמְחָֽה׃ שִׂמְח֣וּ יבצַ֭דִּיקִים בַּֽיהוָ֑ה וְ֝הוֹד֗וּ לְזֵ֣כֶר קָדְשֽׁוֹ׃
מִזְמ֡וֹר אצחשִׁ֤ירוּ לַֽיהוָ֨ה ׀ שִׁ֣יר חָ֭דָשׁ כִּֽי־נִפְלָא֣וֹת עָשָׂ֑ה הוֹשִֽׁיעָה־לּ֥וֹ יְ֝מִינ֗וֹ וּזְר֥וֹעַ קָדְשֽׁוֹ׃ הוֹדִ֣יעַ ביְ֭הוָה יְשׁוּעָת֑וֹ לְעֵינֵ֥י הַ֝גּוֹיִ֗ם גִּלָּ֥ה צִדְקָתֽוֹ׃ זָ֘כַ֤ר גחַסְדּ֨וֹ ׀ וֶֽאֱֽמוּנָתוֹ֮ לְבֵ֪ית יִשְׂרָ֫אֵ֥ל רָא֥וּ כָל־אַפְסֵי־אָ֑רֶץ אֵ֝֗ת יְשׁוּעַ֥ת אֱלֹהֵֽינוּ׃ הָרִ֣יעוּ דלַֽ֭יהוָה כָּל־הָאָ֑רֶץ פִּצְח֖וּ וְרַנְּנ֣וּ וְזַמֵּֽרוּ׃ זַמְּר֣וּ הלַיהוָ֣ה בְּכִנּ֑וֹר בְּ֝כִנּ֗וֹר וְק֣וֹל זִמְרָֽה׃ בַּ֭חֲצֹ֣צְרוֹת ווְק֣וֹל שׁוֹפָ֑ר הָ֝רִ֗יעוּ לִפְנֵ֤י ׀ הַמֶּ֬לֶךְ יְהוָֽה׃ יִרְעַ֣ם זהַ֭יָּם וּמְלֹא֑וֹ תֵּ֝בֵ֗ל וְיֹ֣שְׁבֵי בָֽהּ׃ נְהָר֥וֹת חיִמְחֲאוּ־כָ֑ף יַ֝֗חַד הָרִ֥ים יְרַנֵּֽנוּ׃ לִֽפְֽנֵיט־יְהוָ֗ה כִּ֥י בָא֮ לִשְׁפֹּ֪ט הָ֫אָ֥רֶץ יִשְׁפֹּֽט־תֵּבֵ֥ל בְּצֶ֑דֶק וְ֝עַמִּ֗ים בְּמֵישָׁרִֽים׃
יְהוָ֣ה צטאמָ֭לָךְ יִרְגְּז֣וּ עַמִּ֑ים יֹשֵׁ֥ב כְּ֝רוּבִ֗ים תָּנ֥וּט הָאָֽרֶץ׃ יְ֭הוָה בבְּצִיּ֣וֹן גָּד֑וֹל וְרָ֥ם ה֝֗וּא עַל־כָּל־הָֽעַמִּֽים׃ יוֹד֣וּ גשִׁ֭מְךָ גָּד֥וֹל וְנוֹרָ֗א קָד֥וֹשׁ הֽוּא׃ וְעֹ֥ז דמֶלֶךְ֮ מִשְׁפָּ֪ט אָ֫הֵ֥ב אַ֭תָּה כּוֹנַ֣נְתָּ מֵישָׁרִ֑ים מִשְׁפָּ֥ט וּ֝צְדָקָ֗ה בְּיַעֲקֹ֤ב ׀ אַתָּ֬ה עָשִֽׂיתָ׃ רֽוֹמְמ֡וּ היְה֘וָ֤ה אֱלֹהֵ֗ינוּ וְֽ֭הִשְׁתַּחֲווּ לַהֲדֹ֥ם רַגְלָ֗יו קָד֥וֹשׁ הֽוּא׃ מֹ֘שֶׁ֤ה ווְאַהֲרֹ֨ן ׀ בְּֽכֹהֲנָ֗יו וּ֭שְׁמוּאֵל בְּקֹרְאֵ֣י שְׁמ֑וֹ קֹרִ֥אים אֶל־יְ֝הוָ֗ה וְה֣וּא יַעֲנֵֽם׃ בְּעַמּ֣וּד זעָ֭נָן יְדַבֵּ֣ר אֲלֵיהֶ֑ם שָׁמְר֥וּ עֵ֝דֹתָ֗יו וְחֹ֣ק נָֽתַן־לָֽמוֹ׃ יְהוָ֣ה חאֱלֹהֵינוּ֮ אַתָּ֪ה עֲנִ֫יתָ֥ם אֵ֣ל נֹ֭שֵׂא הָיִ֣יתָ לָהֶ֑ם וְ֝נֹקֵ֗ם עַל־עֲלִילוֹתָֽם׃ רֽוֹמְמ֡וּ טיְה֘וָ֤ה אֱלֹהֵ֗ינוּ וְ֭הִֽשְׁתַּחֲווּ לְהַ֣ר קָדְשׁ֑וֹ כִּֽי־קָ֝ד֗וֹשׁ יְהוָ֥ה אֱלֹהֵֽינוּ׃
מִזְמ֥וֹר קאלְתוֹדָ֑ה הָרִ֥יעוּ לַ֝יהוָ֗ה כָּל־הָאָֽרֶץ׃ עִבְד֣וּ באֶת־יְהוָ֣ה בְּשִׂמְחָ֑ה בֹּ֥אוּ לְ֝פָנָ֗יו בִּרְנָנָֽה׃ דְּע֗וּ גכִּֽי־יְהוָה֮ ה֤וּא אֱלֹ֫הִ֥ים הֽוּא־עָ֭שָׂנוּ ולא וְל֣וֹ אֲנַ֑חְנוּ עַ֝מּ֗וֹ וְצֹ֣אן מַרְעִיתֽוֹ׃ בֹּ֤אוּ דשְׁעָרָ֨יו ׀ בְּתוֹדָ֗ה חֲצֵרֹתָ֥יו בִּתְהִלָּ֑ה הֽוֹדוּ־ל֝֗וֹ בָּרֲכ֥וּ שְׁמֽוֹ׃ כִּיה־ט֣וֹב יְ֭הֹוָה לְעוֹלָ֣ם חַסְדּ֑וֹ וְעַד־דֹּ֥ר וָ֝דֹ֗ר אֱמוּנָתֽוֹ׃
לְדָוִ֗ד אקאמִ֫זְמ֥וֹר חֶֽסֶד־וּמִשְׁפָּ֥ט אָשִׁ֑ירָה לְךָ֖ יְהוָ֣ה אֲזַמֵּֽרָה׃ אַשְׂכִּ֤ילָה ב׀ בְּדֶ֬רֶךְ תָּמִ֗ים מָ֭תַי תָּב֣וֹא אֵלָ֑י אֶתְהַלֵּ֥ךְ בְּתָם־לְ֝בָבִ֗י בְּקֶ֣רֶב בֵּיתִֽי׃ לֹֽאג־אָשִׁ֨ית ׀ לְנֶ֥גֶד עֵינַ֗י דְּֽבַר־בְּלִ֫יָּ֥עַל עֲשֹֽׂה־סֵטִ֥ים שָׂנֵ֑אתִי לֹ֖א יִדְבַּ֣ק בִּֽי׃ לֵבָ֣ב דעִ֭קֵּשׁ יָס֣וּר מִמֶּ֑נִּי רָ֝֗ע לֹ֣א אֵדָֽע׃ מלושני המְלָשְׁנִ֬י בַסֵּ֨תֶר ׀ רֵעֵהוּ֮ אוֹת֪וֹ אַ֫צְמִ֥ית גְּֽבַהּ־עֵ֭ינַיִם וּרְחַ֣ב לֵבָ֑ב אֹ֝ת֗וֹ לֹ֣א אוּכָֽל׃ עֵינַ֤י ו׀ בְּנֶֽאֶמְנֵי־אֶרֶץ֮ לָשֶׁ֪בֶת עִמָּ֫דִ֥י הֹ֭לֵךְ בְּדֶ֣רֶךְ תָּמִ֑ים ה֝֗וּא יְשָׁרְתֵֽנִי׃ לֹֽאז־יֵשֵׁ֨ב ׀ בְּקֶ֥רֶב בֵּיתִי֮ עֹשֵׂ֪ה רְמִ֫יָּ֥ה דֹּבֵ֥ר שְׁקָרִ֑ים לֹֽא־יִ֝כּ֗וֹן לְנֶ֣גֶד עֵינָֽי׃ לַבְּקָרִ֗ים חאַצְמִ֥ית כָּל־רִשְׁעֵי־אָ֑רֶץ לְהַכְרִ֥ית מֵֽעִיר־יְ֝הוָ֗ה כָּל־פֹּ֥עֲלֵי אָֽוֶן׃
תְּ֭פִלָּה אקבלְעָנִ֣י כִֽי־יַעֲטֹ֑ף וְלִפְנֵ֥י יְ֝הוָ֗ה יִשְׁפֹּ֥ךְ שִׂיחֽוֹ׃ יְ֭הוָה בשִׁמְעָ֣ה תְפִלָּתִ֑י וְ֝שַׁוְעָתִ֗י אֵלֶ֥יךָ תָבֽוֹא׃ אַלג־תַּסְתֵּ֬ר פָּנֶ֨יךָ ׀ מִמֶּנִּי֮ בְּי֪וֹם צַ֫ר לִ֥י הַטֵּֽה־אֵלַ֥י אָזְנֶ֑ךָ בְּי֥וֹם אֶ֝קְרָ֗א מַהֵ֥ר עֲנֵֽנִי׃ כִּֽיד־כָל֣וּ בְעָשָׁ֣ן יָמָ֑י וְ֝עַצְמוֹתַ֗י כְּמוֹ־קֵ֥ד נִחָֽרוּ׃ הוּכָּֽהה־כָ֭עֵשֶׂב וַיִּבַ֣שׁ לִבִּ֑י כִּֽי־שָׁ֝כַ֗חְתִּי מֵאֲכֹ֥ל לַחְמִֽי׃ מִקּ֥וֹל ואַנְחָתִ֑י דָּבְקָ֥ה עַ֝צְמִ֗י לִבְשָׂרִֽי׃ דָּ֭מִיתִי זלִקְאַ֣ת מִדְבָּ֑ר הָ֝יִ֗יתִי כְּכ֣וֹס חֳרָבֽוֹת׃ שָׁקַ֥דְתִּי חוָאֶֽהְיֶ֑ה כְּ֝צִפּ֗וֹר בּוֹדֵ֥ד עַל־גָּֽג׃ כָּלט־הַ֭יּוֹם חֵרְפ֣וּנִי אוֹיְבָ֑י מְ֝הוֹלָלַ֗י בִּ֣י נִשְׁבָּֽעוּ׃ כִּיי־אֵ֭פֶר כַּלֶּ֣חֶם אָכָ֑לְתִּי וְ֝שִׁקֻּוַ֗י בִּבְכִ֥י מָסָֽכְתִּי׃ מִפְּנֵֽייא־זַֽעַמְךָ֥ וְקִצְפֶּ֑ךָ כִּ֥י נְ֝שָׂאתַ֗נִי וַתַּשְׁלִיכֵֽנִי׃ יָ֭מַי יבכְּצֵ֣ל נָט֑וּי וַ֝אֲנִ֗י כָּעֵ֥שֶׂב אִיבָֽשׁ׃ וְאַתָּ֣ה יגיְ֭הוָה לְעוֹלָ֣ם תֵּשֵׁ֑ב וְ֝זִכְרְךָ֗ לְדֹ֣ר וָדֹֽר׃ אַתָּ֣ה ידתָ֭קוּם תְּרַחֵ֣ם צִיּ֑וֹן כִּי־עֵ֥ת לְ֝חֶֽנְנָ֗הּ כִּי־בָ֥א מוֹעֵֽד׃ כִּֽיטו־רָצ֣וּ עֲ֭בָדֶיךָ אֶת־אֲבָנֶ֑יהָ וְֽאֶת־עֲפָרָ֥הּ יְחֹנֵֽנוּ׃ וְיִֽירְא֣וּ טזג֭וֹיִם אֶת־שֵׁ֣ם יְהוָ֑ה וְֽכָל־מַלְכֵ֥י הָ֝אָ֗רֶץ אֶת־כְּבוֹדֶֽךָ׃ כִּֽייז־בָנָ֣ה יְהוָ֣ה צִיּ֑וֹן נִ֝רְאָ֗ה בִּכְבוֹדֽוֹ׃ פָּ֭נָה יחאֶל־תְּפִלַּ֣ת הָעַרְעָ֑ר וְלֹֽא־בָ֝זָ֗ה אֶת־תְּפִלָּתָֽם׃ תִּכָּ֣תֶב יטזֹ֭את לְד֣וֹר אַחֲר֑וֹן וְעַ֥ם נִ֝בְרָ֗א יְהַלֶּל־יָֽהּ׃ כִּֽיכ־הִ֭שְׁקִיף מִמְּר֣וֹם קָדְשׁ֑וֹ יְ֝הוָ֗ה מִשָּׁמַ֤יִם ׀ אֶל־אֶ֬רֶץ הִבִּֽיט׃ לִ֭שְׁמֹעַ כאאֶנְקַ֣ת אָסִ֑יר לְ֝פַתֵּ֗חַ בְּנֵ֣י תְמוּתָֽה׃ לְסַפֵּ֣ר כבבְּ֭צִיּוֹן שֵׁ֣ם יְהוָ֑ה וּ֝תְהִלָּת֗וֹ בִּירוּשָׁלִָֽם׃ בְּהִקָּבֵ֣ץ כגעַמִּ֣ים יַחְדָּ֑ו וּ֝מַמְלָכ֗וֹת לַעֲבֹ֥ד אֶת־יְהוָֽה׃ עִנָּ֖ה כדבַדֶּ֥רֶךְ כחו כֹּחִ֗י קִצַּ֥ר יָמָֽי׃ אֹמַ֗ר כהאֵלִ֗י אַֽל־תַּ֭עֲלֵנִי בַּחֲצִ֣י יָמָ֑י בְּד֖וֹר דּוֹרִ֣ים שְׁנוֹתֶֽיךָ׃ לְ֭פָנִים כוהָאָ֣רֶץ יָסַ֑דְתָּ וּֽמַעֲשֵׂ֖ה יָדֶ֣יךָ שָׁמָֽיִם׃ הֵ֤מָּה כז׀ יֹאבֵדוּ֮ וְאַתָּ֪ה תַ֫עֲמֹ֥ד וְ֭כֻלָּם כַּבֶּ֣גֶד יִבְל֑וּ כַּלְּב֖וּשׁ תַּחֲלִיפֵ֣ם וְֽיַחֲלֹֽפוּ׃ וְאַתָּהכח־ה֑וּא וּ֝שְׁנוֹתֶ֗יךָ לֹ֣א יִתָּֽמּוּ׃ בְּנֵֽיכט־עֲבָדֶ֥יךָ יִשְׁכּ֑וֹנוּ וְ֝זַרְעָ֗ם לְפָנֶ֥יךָ יִכּֽוֹן׃
לְדָוִ֨ד קגא׀ בָּרֲכִ֣י נַ֭פְשִׁי אֶת־יְהוָ֑ה וְכָל־קְ֝רָבַ֗י אֶת־שֵׁ֥ם קָדְשֽׁוֹ׃ בָּרֲכִ֣י בנַ֭פְשִׁי אֶת־יְהוָ֑ה וְאַל־תִּ֝שְׁכְּחִ֗י כָּל־גְּמוּלָֽיו׃ הַסֹּלֵ֥חַ גלְכָל־עֲוֺנֵ֑כִי הָ֝רֹפֵ֗א לְכָל־תַּחֲלֻאָֽיְכִי׃ הַגּוֹאֵ֣ל דמִשַּׁ֣חַת חַיָּ֑יְכִי הַֽ֝מְעַטְּרֵ֗כִי חֶ֣סֶד וְרַחֲמִֽים׃ הַמַּשְׂבִּ֣יַע הבַּטּ֣וֹב עֶדְיֵ֑ךְ תִּתְחַדֵּ֖שׁ כַּנֶּ֣שֶׁר נְעוּרָֽיְכִי׃ עֹשֵׂ֣ה וצְדָק֣וֹת יְהוָ֑ה וּ֝מִשְׁפָּטִ֗ים לְכָל־עֲשׁוּקִֽים׃ יוֹדִ֣יעַ זדְּרָכָ֣יו לְמֹשֶׁ֑ה לִבְנֵ֥י יִ֝שְׂרָאֵ֗ל עֲלִילֽוֹתָיו׃ רַח֣וּם חוְחַנּ֣וּן יְהוָ֑ה אֶ֖רֶךְ אַפַּ֣יִם וְרַב־חָֽסֶד׃ לֹֽאט־לָנֶ֥צַח יָרִ֑יב וְלֹ֖א לְעוֹלָ֣ם יִטּֽוֹר׃ לֹ֣א יכַ֭חֲטָאֵינוּ עָ֣שָׂה לָ֑נוּ וְלֹ֥א כַ֝עֲוֺנֹתֵ֗ינוּ גָּמַ֥ל עָלֵֽינוּ׃ כִּ֤י יאכִגְבֹ֣הַּ שָׁ֭מַיִם עַל־הָאָ֑רֶץ גָּבַ֥ר חַ֝סְדּ֗וֹ עַל־יְרֵאָֽיו׃ כִּרְחֹ֣ק יבמִ֭זְרָח מִֽמַּֽעֲרָ֑ב הִֽרְחִ֥יק מִ֝מֶּ֗נּוּ אֶת־פְּשָׁעֵֽינוּ׃ כְּרַחֵ֣ם יגאָ֭ב עַל־בָּנִ֑ים רִחַ֥ם יְ֝הוָ֗ה עַל־יְרֵאָֽיו׃ כִּייד־ה֖וּא יָדַ֣ע יִצְרֵ֑נוּ זָ֝כ֗וּר כִּי־עָפָ֥ר אֲנָֽחְנוּ׃ אֱ֭נוֹשׁ טוכֶּחָצִ֣יר יָמָ֑יו כְּצִ֥יץ הַ֝שָּׂדֶ֗ה כֵּ֣ן יָצִֽיץ׃ כִּ֤י טזר֣וּחַ עָֽבְרָה־בּ֣וֹ וְאֵינֶ֑נּוּ וְלֹא־יַכִּירֶ֖נּוּ ע֣וֹד מְקוֹמֽוֹ׃ וְחֶ֤סֶד יזיְהוָ֨ה ׀ מֵעוֹלָ֣ם וְעַד־ע֭וֹלָם עַל־יְרֵאָ֑יו וְ֝צִדְקָת֗וֹ לִבְנֵ֥י בָנִֽים׃ לְשֹׁמְרֵ֥י יחבְרִית֑וֹ וּלְזֹכְרֵ֥י פִ֝קֻּדָ֗יו לַעֲשׂוֹתָֽם׃ יְֽהוָ֗ה יטבַּ֭שָּׁמַיִם הֵכִ֣ין כִּסְא֑וֹ וּ֝מַלְכוּת֗וֹ בַּכֹּ֥ל מָשָֽׁלָה׃ בָּרֲכ֥וּ כיְהוָ֗ה מַלְאָ֫כָ֥יו גִּבֹּ֣רֵי כֹ֭חַ עֹשֵׂ֣י דְבָר֑וֹ לִ֝שְׁמֹ֗עַ בְּק֣וֹל דְּבָרֽוֹ׃ בָּרֲכ֣וּ כאיְ֭הוָה כָּל־צְבָאָ֑יו מְ֝שָׁרְתָ֗יו עֹשֵׂ֥י רְצוֹנֽוֹ׃ בָּרֲכ֤וּ כביְהוָ֨ה ׀ כָּֽל־מַעֲשָׂ֗יו בְּכָל־מְקֹמ֥וֹת מֶמְשַׁלְתּ֑וֹ בָּרֲכִ֥י נַ֝פְשִׁ֗י אֶת־יְהוָֽה׃
בָּרֲכִ֥י קדאנַפְשִׁ֗י אֶת־יְה֫וָ֥ה יְהוָ֣ה אֱ֭לֹהַי גָּדַ֣לְתָּ מְּאֹ֑ד ה֭וֹד וְהָדָ֣ר לָבָֽשְׁתָּ׃ עֹֽטֶהב־א֭וֹר כַּשַּׂלְמָ֑ה נוֹטֶ֥ה שָׁ֝מַ֗יִם כַּיְרִיעָֽה׃ הַ֥מְקָרֶֽה גבַמַּ֗יִם עֲֽלִיּ֫וֹתָ֥יו הַשָּׂם־עָבִ֥ים רְכוּב֑וֹ הַֽ֝מְהַלֵּ֗ךְ עַל־כַּנְפֵי־רֽוּחַ׃ עֹשֶׂ֣ה דמַלְאָכָ֣יו רוּח֑וֹת מְ֝שָׁרְתָ֗יו אֵ֣שׁ לֹהֵֽט׃ יָֽסַדה־אֶ֭רֶץ עַל־מְכוֹנֶ֑יהָ בַּל־תִּ֝מּ֗וֹט עוֹלָ֥ם וָעֶֽד׃ תְּ֭הוֹם וכַּלְּב֣וּשׁ כִּסִּית֑וֹ עַל־הָ֝רִ֗ים יַֽעַמְדוּ־מָֽיִם׃ מִןז־גַּעֲרָ֣תְךָ֣ יְנוּס֑וּן מִן־ק֥וֹל רַֽ֝עַמְךָ֗ יֵחָפֵזֽוּן׃ יַעֲל֣וּ חהָ֭רִים יֵרְד֣וּ בְקָע֑וֹת אֶל־מְ֝ק֗וֹם זֶ֤ה ׀ יָסַ֬דְתָּ לָהֶֽם׃ גְּֽבוּלט־שַׂ֭מְתָּ בַּל־יַֽעֲבֹר֑וּן בַּל־יְ֝שׁוּב֗וּן לְכַסּ֥וֹת הָאָֽרֶץ׃ הַֽמְשַׁלֵּ֣חַ ימַ֭עְיָנִים בַּנְּחָלִ֑ים בֵּ֥ין הָ֝רִ֗ים יְהַלֵּכֽוּן׃ יַ֭שְׁקוּ יאכָּל־חַיְת֣וֹ שָׂדָ֑י יִשְׁבְּר֖וּ פְרָאִ֣ים צְמָאָֽם׃ עֲ֭לֵיהֶם יבעוֹף־הַשָּׁמַ֣יִם יִשְׁכּ֑וֹן מִבֵּ֥ין עֳ֝פָאיִ֗ם יִתְּנוּ־קֽוֹל׃ מַשְׁקֶ֣ה יגהָ֭רִים מֵעֲלִיּוֹתָ֑יו מִפְּרִ֥י מַ֝עֲשֶׂ֗יךָ תִּשְׂבַּ֥ע הָאָֽרֶץ׃ מַצְמִ֤יחַ ידחָצִ֨יר ׀ לַבְּהֵמָ֗ה וְ֭עֵשֶׂב לַעֲבֹדַ֣ת הָאָדָ֑ם לְה֥וֹצִיא לֶ֝֗חֶם מִן־הָאָֽרֶץ׃ וְיַ֤יִן טו׀ יְשַׂמַּ֬ח לְֽבַב־אֱנ֗וֹשׁ לְהַצְהִ֣יל פָּנִ֣ים מִשָּׁ֑מֶן וְ֝לֶ֗חֶם לְֽבַב־אֱנ֥וֹשׁ יִסְעָֽד׃ יִ֭שְׂבְּעוּ טזעֲצֵ֣י יְהוָ֑ה אַֽרְזֵ֥י לְ֝בָנ֗וֹן אֲשֶׁ֣ר נָטָֽע׃ אֲשֶׁריז־שָׁ֭ם צִפֳּרִ֣ים יְקַנֵּ֑נוּ חֲ֝סִידָ֗ה בְּרוֹשִׁ֥ים בֵּיתָֽהּ׃ הָרִ֣ים יחהַ֭גְּבֹהִים לַיְּעֵלִ֑ים סְ֝לָעִ֗ים מַחְסֶ֥ה לַֽשְׁפַנִּֽים׃ עָשָׂ֣ה יטיָ֭רֵחַ לְמוֹעֲדִ֑ים שֶׁ֝֗מֶשׁ יָדַ֥ע מְבוֹאֽוֹ׃ תָּֽשֶׁתכ־חֹ֭שֶׁךְ וִ֣יהִי לָ֑יְלָה בּֽוֹ־תִ֝רְמֹ֗שׂ כָּל־חַיְתוֹ־יָֽעַר׃ הַ֭כְּפִירִים כאשֹׁאֲגִ֣ים לַטָּ֑רֶף וּלְבַקֵּ֖שׁ מֵאֵ֣ל אָכְלָֽם׃ תִּזְרַ֣ח כבהַ֭שֶּׁמֶשׁ יֵאָסֵפ֑וּן וְאֶל־מְ֝עוֹנֹתָ֗ם יִרְבָּצֽוּן׃ יֵצֵ֣א כגאָדָ֣ם לְפָעֳל֑וֹ וְֽלַעֲבֹ֖דָת֣וֹ עֲדֵי־עָֽרֶב׃ מָֽהכד־רַבּ֬וּ מַעֲשֶׂ֨יךָ ׀ יְֽהוָ֗ה כֻּ֭לָּם בְּחָכְמָ֣ה עָשִׂ֑יתָ מָלְאָ֥ה הָ֝אָ֗רֶץ קִנְיָנֶֽךָ׃ זֶ֤ה כה׀ הַיָּ֥ם גָּדוֹל֮ וּרְחַ֪ב יָ֫דָ֥יִם שָֽׁם־רֶ֭מֶשׂ וְאֵ֣ין מִסְפָּ֑ר חַיּ֥וֹת קְ֝טַנּ֗וֹת עִם־גְּדֹלֽוֹת׃ שָׁ֭ם כואֳנִיּ֣וֹת יְהַלֵּכ֑וּן לִ֝וְיָתָ֗ן זֶֽה־יָצַ֥רְתָּ לְשַֽׂחֶק־בּֽוֹ׃ כֻּ֭לָּם כזאֵלֶ֣יךָ יְשַׂבֵּר֑וּן לָתֵ֖ת אָכְלָ֣ם בְּעִתּֽוֹ׃ תִּתֵּ֣ן כחלָ֭הֶם יִלְקֹט֑וּן תִּפְתַּ֥ח יָֽ֝דְךָ֗ יִשְׂבְּע֥וּן טֽוֹב׃ תַּסְתִּ֥יר כטפָּנֶיךָ֮ יִֽבָּהֵ֫ל֥וּן תֹּסֵ֣ף ר֭וּחָם יִגְוָע֑וּן וְֽאֶל־עֲפָרָ֥ם יְשׁוּבֽוּן׃ תְּשַׁלַּ֣ח לר֭וּחֲךָ יִבָּרֵא֑וּן וּ֝תְחַדֵּ֗שׁ פְּנֵ֣י אֲדָמָֽה׃ יְהִ֤י לאכְב֣וֹד יְהוָ֣ה לְעוֹלָ֑ם יִשְׂמַ֖ח יְהוָ֣ה בְּמַעֲשָֽׂיו׃ הַמַּבִּ֣יט לבלָ֭אָרֶץ וַתִּרְעָ֑ד יִגַּ֖ע בֶּהָרִ֣ים וְֽיֶעֱשָֽׁנוּ׃ אָשִׁ֣ירָה לגלַיהוָ֣ה בְּחַיָּ֑י אֲזַמְּרָ֖ה לֵאלֹהַ֣י בְּעוֹדִֽי׃ יֶעֱרַ֣ב לדעָלָ֣יו שִׂיחִ֑י אָ֝נֹכִ֗י אֶשְׂמַ֥ח בַּיהוָֽה׃ יִתַּ֤מּוּ להחַטָּאִ֨ים ׀ מִן־הָאָ֡רֶץ וּרְשָׁעִ֤ים ׀ ע֤וֹד אֵינָ֗ם בָּרֲכִ֣י נַ֭פְשִׁי אֶת־יְהוָ֗ה הַֽלְלוּ־יָֽהּ׃
הוֹד֣וּ קהאלַ֭יהוָה קִרְא֣וּ בִּשְׁמ֑וֹ הוֹדִ֥יעוּ בָ֝עַמִּ֗ים עֲלִילוֹתָֽיו׃ שִֽׁירוּב־ל֭וֹ זַמְּרוּ־ל֑וֹ שִׂ֝֗יחוּ בְּכָל־נִפְלְאוֹתָֽיו׃ הִֽ֭תְהַלְלוּ גבְּשֵׁ֣ם קָדְשׁ֑וֹ יִ֝שְׂמַ֗ח לֵ֤ב ׀ מְבַקְשֵׁ֬י יְהוָֽה׃ דִּרְשׁ֣וּ דיְהוָ֣ה וְעֻזּ֑וֹ בַּקְּשׁ֖וּ פָנָ֣יו תָּמִֽיד׃ זִכְר֗וּ הנִפְלְאוֹתָ֥יו אֲשֶׁר־עָשָׂ֑ה מֹ֝פְתָ֗יו וּמִשְׁפְּטֵי־פִֽיו׃ זֶ֭רַע ואַבְרָהָ֣ם עַבְדּ֑וֹ בְּנֵ֖י יַעֲקֹ֣ב בְּחִירָֽיו׃ ה֭וּא זיְהוָ֣ה אֱלֹהֵ֑ינוּ בְּכָל־הָ֝אָ֗רֶץ מִשְׁפָּטָֽיו׃ זָכַ֣ר חלְעוֹלָ֣ם בְּרִית֑וֹ דָּבָ֥ר צִ֝וָּ֗ה לְאֶ֣לֶף דּֽוֹר׃ אֲשֶׁ֣ר טכָּ֭רַת אֶת־אַבְרָהָ֑ם וּשְׁב֖וּעָת֣וֹ לְיִשְׂחָֽק׃ וַיַּֽעֲמִידֶ֣הָ ילְיַעֲקֹ֣ב לְחֹ֑ק לְ֝יִשְׂרָאֵ֗ל בְּרִ֣ית עוֹלָֽם׃ לֵאמֹ֗ר יאלְךָ֗ אֶתֵּ֥ן אֶת־אֶֽרֶץ־כְּנָ֑עַן חֶ֝֗בֶל נַחֲלַתְכֶֽם׃ בִּֽ֭הְיוֹתָם יבמְתֵ֣י מִסְפָּ֑ר כִּ֝מְעַ֗ט וְגָרִ֥ים בָּֽהּ׃ וַֽ֭יִּתְהַלְּכוּ יגמִגּ֣וֹי אֶל־גּ֑וֹי מִ֝מַּמְלָכָ֗ה אֶל־עַ֥ם אַחֵֽר׃ לֹֽאיד־הִנִּ֣יחַ אָדָ֣ם לְעָשְׁקָ֑ם וַיּ֖וֹכַח עֲלֵיהֶ֣ם מְלָכִֽים׃ אַֽלטו־תִּגְּע֥וּ בִמְשִׁיחָ֑י וְ֝לִנְבִיאַי אַל־תָּרֵֽעוּ׃ וַיִּקְרָ֣א טזרָ֭עָב עַל־הָאָ֑רֶץ כָּֽל־מַטֵּה־לֶ֥חֶם שָׁבָֽר׃ שָׁלַ֣ח יזלִפְנֵיהֶ֣ם אִ֑ישׁ לְ֝עֶ֗בֶד נִמְכַּ֥ר יוֹסֵֽף׃ עִנּ֣וּ יחבַכֶּ֣בֶל רגליו רַגְל֑וֹ בַּ֝רְזֶ֗ל בָּ֣אָה נַפְשֽׁוֹ׃ עַדיט־עֵ֥ת בֹּֽא־דְבָר֑וֹ אִמְרַ֖ת יְהוָ֣ה צְרָפָֽתְהוּ׃ שָׁ֣לַח כמֶ֭לֶךְ וַיַּתִּירֵ֑הוּ מֹשֵׁ֥ל עַ֝מִּ֗ים וַֽיְפַתְּחֵֽהוּ׃ שָׂמ֣וֹ כאאָד֣וֹן לְבֵית֑וֹ וּ֝מֹשֵׁ֗ל בְּכָל־קִנְיָנֽוֹ׃ לֶאְסֹ֣ר כבשָׂרָ֣יו בְּנַפְשׁ֑וֹ וּזְקֵנָ֥יו יְחַכֵּֽם׃ וַיָּבֹ֣א כגיִשְׂרָאֵ֣ל מִצְרָ֑יִם וְ֝יַעֲקֹ֗ב גָּ֣ר בְּאֶֽרֶץ־חָֽם׃ וַיֶּ֣פֶר כדאֶת־עַמּ֣וֹ מְאֹ֑ד וַ֝יַּֽעֲצִמֵהוּ מִצָּרָֽיו׃ הָפַ֣ךְ כהלִ֭בָּם לִשְׂנֹ֣א עַמּ֑וֹ לְ֝הִתְנַכֵּ֗ל בַּעֲבָדָֽיו׃ שָׁ֭לַח כומֹשֶׁ֣ה עַבְדּ֑וֹ אַ֝הֲרֹ֗ן אֲשֶׁ֣ר בָּֽחַר־בּֽוֹ׃ שָֽׂמוּכז־בָ֭ם דִּבְרֵ֣י אֹתוֹתָ֑יו וּ֝מֹפְתִ֗ים בְּאֶ֣רֶץ חָֽם׃ שָׁ֣לַֽח כחחֹ֭שֶׁךְ וַיַּחְשִׁ֑ךְ וְלֹֽא־מָ֝ר֗וּ אֶת־דברוו דְּבָרֽוֹ׃ הָפַ֣ךְ כטאֶת־מֵימֵיהֶ֣ם לְדָ֑ם וַ֝יָּ֗מֶת אֶת־דְּגָתָֽם׃ שָׁרַ֣ץ לאַרְצָ֣ם צְפַרְדְּעִ֑ים בְּ֝חַדְרֵ֗י מַלְכֵיהֶֽם׃ אָ֭מַר לאוַיָּבֹ֣א עָרֹ֑ב כִּ֝נִּ֗ים בְּכָל־גְּבוּלָֽם׃ נָתַ֣ן לבגִּשְׁמֵיהֶ֣ם בָּרָ֑ד אֵ֖שׁ לֶהָב֣וֹת בְּאַרְצָֽם׃ וַיַּ֣ךְ לגגַּ֭פְנָם וּתְאֵנָתָ֑ם וַ֝יְשַׁבֵּ֗ר עֵ֣ץ גְּבוּלָֽם׃ אָ֭מַר לדוַיָּבֹ֣א אַרְבֶּ֑ה וְ֝יֶ֗לֶק וְאֵ֣ין מִסְפָּֽר׃ וַיֹּ֣אכַל להכָּל־עֵ֣שֶׂב בְּאַרְצָ֑ם וַ֝יֹּ֗אכַל פְּרִ֣י אַדְמָתָֽם׃ וַיַּ֣ךְ לוכָּל־בְּכ֣וֹר בְּאַרְצָ֑ם רֵ֝אשִׁ֗ית לְכָל־אוֹנָֽם׃ וַֽ֭יּוֹצִיאֵם לזבְּכֶ֣סֶף וְזָהָ֑ב וְאֵ֖ין בִּשְׁבָטָ֣יו כּוֹשֵֽׁל׃ שָׂמַ֣ח לחמִצְרַ֣יִם בְּצֵאתָ֑ם כִּֽי־נָפַ֖ל פַּחְדָּ֣ם עֲלֵיהֶֽם׃ פָּרַ֣שׂ לטעָנָ֣ן לְמָסָ֑ךְ וְ֝אֵ֗שׁ לְהָאִ֥יר לָֽיְלָה׃ שָׁאַ֣ל מוַיָּבֵ֣א שְׂלָ֑ו וְלֶ֥חֶם שָׁ֝מַ֗יִם יַשְׂבִּיעֵֽם׃ פָּ֣תַח מאצ֭וּר וַיָּז֣וּבוּ מָ֑יִם הָ֝לְכ֗וּ בַּצִּיּ֥וֹת נָהָֽר׃ כִּֽימב־זָ֭כַר אֶת־דְּבַ֣ר קָדְשׁ֑וֹ אֶֽת־אַבְרָהָ֥ם עַבְדּֽוֹ׃ וַיּוֹצִ֣א מגעַמּ֣וֹ בְשָׂשׂ֑וֹן בְּ֝רִנָּ֗ה אֶת־בְּחִירָֽיו׃ וַיִּתֵּ֣ן מדלָ֭הֶם אַרְצ֣וֹת גּוֹיִ֑ם וַעֲמַ֖ל לְאֻמִּ֣ים יִירָֽשׁוּ׃ בַּעֲב֤וּר מה׀ יִשְׁמְר֣וּ חֻ֭קָּיו וְתוֹרֹתָ֥יו יִנְצֹ֗רוּ הַֽלְלוּ־יָֽהּ׃
הַֽלְלוּקואיָ֨הּ ׀ הוֹד֣וּ לַיהוָ֣ה כִּי־ט֑וֹב כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ מִ֗י ביְ֭מַלֵּל גְּבוּר֣וֹת יְהוָ֑ה יַ֝שְׁמִ֗יעַ כָּל־תְּהִלָּתֽוֹ׃ אַ֭שְׁרֵי גשֹׁמְרֵ֣י מִשְׁפָּ֑ט עֹשֵׂ֖ה צְדָקָ֣ה בְכָל־עֵֽת׃ זָכְרֵ֣נִי דיְ֭הוָה בִּרְצ֣וֹן עַמֶּ֑ךָ פָּ֝קְדֵ֗נִי בִּישׁוּעָתֶֽךָ׃ לִרְא֤וֹת ה׀ בְּט֘וֹבַ֤ת בְּחִירֶ֗יךָ לִ֭שְׂמֹחַ בְּשִׂמְחַ֣ת גּוֹיֶ֑ךָ לְ֝הִתְהַלֵּ֗ל עִם־נַחֲלָתֶֽךָ׃ חָטָ֥אנוּ ועִם־אֲבוֹתֵ֗ינוּ הֶעֱוִ֥ינוּ הִרְשָֽׁעְנוּ׃ אֲב֘וֹתֵ֤ינוּ זבְמִצְרַ֨יִם ׀ לֹא־הִשְׂכִּ֬ילוּ נִפְלְאוֹתֶ֗יךָ לֹ֣א זָ֭כְרוּ אֶת־רֹ֣ב חֲסָדֶ֑יךָ וַיַּמְר֖וּ עַל־יָ֣ם בְּיַם־סֽוּף׃ וַֽ֭יּוֹשִׁיעֵם חלְמַ֣עַן שְׁמ֑וֹ לְ֝הוֹדִ֗יעַ אֶת־גְּבוּרָתֽוֹ׃ וַיִּגְעַ֣ר טבְּיַם־ס֭וּף וַֽיֶּחֱרָ֑ב וַיּוֹלִיכֵ֥ם בַּ֝תְּהֹמ֗וֹת כַּמִּדְבָּֽר׃ וַֽ֭יּוֹשִׁיעֵם ימִיַּ֣ד שׂוֹנֵ֑א וַ֝יִּגְאָלֵ֗ם מִיַּ֥ד אוֹיֵֽב׃ וַיְכַסּוּיא־מַ֥יִם צָרֵיהֶ֑ם אֶחָ֥ד מֵ֝הֶ֗ם לֹ֣א נוֹתָֽר׃ וַיַּאֲמִ֥ינוּ יבבִדְבָרָ֑יו יָ֝שִׁ֗ירוּ תְּהִלָּתֽוֹ׃ מִֽ֭הֲרוּ יגשָׁכְח֣וּ מַעֲשָׂ֑יו לֹֽא־חִ֝כּ֗וּ לַעֲצָתֽוֹ׃ וַיִּתְאַוּ֣וּ ידתַ֭אֲוָה בַּמִּדְבָּ֑ר וַיְנַסּוּ־אֵ֝֗ל בִּֽישִׁימֽוֹן׃ וַיִּתֵּ֣ן טולָ֭הֶם שֶׁאֱלָתָ֑ם וַיְשַׁלַּ֖ח רָז֣וֹן בְּנַפְשָֽׁם׃ וַיְקַנְא֣וּ טזלְ֭מֹשֶׁה בַּֽמַּחֲנֶ֑ה לְ֝אַהֲרֹ֗ן קְד֣וֹשׁ יְהוָֽה׃ תִּפְתַּחיז־אֶ֭רֶץ וַתִּבְלַ֣ע דָּתָ֑ן וַ֝תְּכַ֗ס עַל־עֲדַ֥ת אֲבִירָֽם׃ וַתִּבְעַריח־אֵ֥שׁ בַּעֲדָתָ֑ם לֶ֝הָבָ֗ה תְּלַהֵ֥ט רְשָׁעִֽים׃ יַעֲשׂוּיט־עֵ֥גֶל בְּחֹרֵ֑ב וַ֝יִּשְׁתַּחֲו֗וּ לְמַסֵּכָֽה׃ וַיָּמִ֥ירוּ כאֶת־כְּבוֹדָ֑ם בְּתַבְנִ֥ית שׁ֝֗וֹר אֹכֵ֥ל עֵֽשֶׂב׃ שָׁ֭כְחוּ כאאֵ֣ל מוֹשִׁיעָ֑ם עֹשֶׂ֖ה גְדֹל֣וֹת בְּמִצְרָֽיִם׃ נִ֭פְלָאוֹת כבבְּאֶ֣רֶץ חָ֑ם נ֝וֹרָא֗וֹת עַל־יַם־סֽוּף׃ וַיֹּ֗אמֶר כגלְֽהַשְׁמִ֫ידָ֥ם לוּלֵ֡י מֹ֘שֶׁ֤ה בְחִיר֗וֹ עָמַ֣ד בַּפֶּ֣רֶץ לְפָנָ֑יו לְהָשִׁ֥יב חֲ֝מָת֗וֹ מֵֽהַשְׁחִֽית׃ וַֽ֭יִּמְאֲסוּ כדבְּאֶ֣רֶץ חֶמְדָּ֑ה לֹֽא־הֶ֝אֱמִ֗ינוּ לִדְבָרֽוֹ׃ וַיֵּרָגְנ֥וּ כהבְאָהֳלֵיהֶ֑ם לֹ֥א שָׁ֝מְע֗וּ בְּק֣וֹל יְהוָֽה׃ וַיִּשָּׂ֣א כויָד֣וֹ לָהֶ֑ם לְהַפִּ֥יל א֝וֹתָ֗ם בַּמִּדְבָּֽר׃ וּלְהַפִּ֣יל כזזַ֭רְעָם בַּגּוֹיִ֑ם וּ֝לְזָרוֹתָ֗ם בָּאֲרָצֽוֹת׃ וַ֭יִּצָּ֣מְדוּ כחלְבַ֣עַל פְּע֑וֹר וַ֝יֹּאכְל֗וּ זִבְחֵ֥י מֵתִֽים׃ וַ֭יַּכְעִיסוּ כטבְּמַֽעַלְלֵיהֶ֑ם וַתִּפְרָץ־בָּ֝֗ם מַגֵּפָֽה׃ וַיַּעֲמֹ֣ד לפִּֽ֭ינְחָס וַיְפַלֵּ֑ל וַ֝תֵּעָצַ֗ר הַמַּגֵּפָֽה׃ וַתֵּחָ֣שֶׁב לאל֭וֹ לִצְדָקָ֑ה לְדֹ֥ר וָ֝דֹ֗ר עַד־עוֹלָֽם׃ וַ֭יַּקְצִיפוּ לבעַל־מֵ֥י מְרִיבָ֑ה וַיֵּ֥רַע לְ֝מֹשֶׁ֗ה בַּעֲבוּרָֽם׃ כִּֽילג־הִמְר֥וּ אֶת־רוּח֑וֹ וַ֝יְבַטֵּ֗א בִּשְׂפָתָֽיו׃ לֹֽאלד־הִ֭שְׁמִידוּ אֶת־הָֽעַמִּ֑ים אֲשֶׁ֤ר אָמַ֖ר יְהוָ֣ה לָהֶֽם׃ וַיִּתְעָרְב֥וּ להבַגּוֹיִ֑ם וַֽ֝יִּלְמְד֗וּ מַֽעֲשֵׂיהֶֽם׃ וַיַּעַבְד֥וּ לואֶת־עֲצַבֵּיהֶ֑ם וַיִּהְי֖וּ לָהֶ֣ם לְמוֹקֵֽשׁ׃ וַיִּזְבְּח֣וּ לזאֶת־בְּ֭נֵיהֶם וְאֶת־בְּנֽוֹתֵיהֶ֗ם לַשֵּֽׁדִים׃ וַיִּֽשְׁפְּכ֨וּ לחדָ֪ם נָקִ֡י דַּם־בְּנֵ֘יהֶ֤ם וּֽבְנוֹתֵיהֶ֗ם אֲשֶׁ֣ר זִ֭בְּחוּ לַעֲצַבֵּ֣י כְנָ֑עַן וַתֶּחֱנַ֥ף הָ֝אָ֗רֶץ בַּדָּמִֽים׃ וַיִּטְמְא֥וּ לטבְמַעֲשֵׂיהֶ֑ם וַ֝יִּזְנוּ֗ בְּמַֽעַלְלֵיהֶֽם׃ וַיִּֽחַרמ־אַ֣ף יְהוָ֣ה בְּעַמּ֑וֹ וַ֝יְתָעֵ֗ב אֶת־נַחֲלָתֽוֹ׃ וַיִּתְּנֵ֥ם מאבְּיַד־גּוֹיִ֑ם וַֽיִּמְשְׁל֥וּ בָ֝הֶ֗ם שֹׂנְאֵיהֶֽם׃ וַיִּלְחָצ֥וּם מבאוֹיְבֵיהֶ֑ם וַ֝יִּכָּנְע֗וּ תַּ֣חַת יָדָֽם׃ פְּעָמִ֥ים מגרַבּ֗וֹת יַצִּ֫ילֵ֥ם וְ֭הֵמָּה יַמְר֣וּ בַעֲצָתָ֑ם וַ֝יָּמֹ֗כּוּ בַּעֲוֺנָֽם׃ וַ֭יַּרְא מדבַּצַּ֣ר לָהֶ֑ם בְּ֝שָׁמְע֗וֹ אֶת־רִנָּתָֽם׃ וַיִּזְכֹּ֣ר מהלָהֶ֣ם בְּרִית֑וֹ וַ֝יִּנָּחֵ֗ם כְּרֹ֣ב חסדו חֲסָדָֽיו׃ וַיִּתֵּ֣ן מואוֹתָ֣ם לְרַחֲמִ֑ים לִ֝פְנֵ֗י כָּל־שׁוֹבֵיהֶֽם׃ הוֹשִׁיעֵ֨נוּ מז׀ יְה֘וָ֤ה אֱלֹהֵ֗ינוּ וְקַבְּצֵנוּ֮ מִֽן־הַגּ֫וֹיִ֥ם לְ֭הֹדוֹת לְשֵׁ֣ם קָדְשֶׁ֑ךָ לְ֝הִשְׁתַּבֵּ֗חַ בִּתְהִלָּתֶֽךָ׃ בָּר֤וּךְמח־יְהוָ֨ה אֱלֹהֵ֪י יִשְׂרָאֵ֡ל מִן־הָ֤עוֹלָ֨ם ׀ וְעַ֬ד הָעוֹלָ֗ם וְאָמַ֖ר כָּל־הָעָ֥ם אָמֵ֗ן הַֽלְלוּ־יָֽהּ׃

NEGYEDIK90 KÖNYV : Isten örökkévalósága, a bűnös ember mulandósága. Könyörgés kegyelemért.Uram,1 te nékünk hajlékunk voltál minden időben. Minekelőtte2 a hegyek lennének, és formáltatnék a föld, és e világ : öröktől fogva mind örökké te vagy erős Isten ! Ki3 az embert semmivé tészed, és ezt mondod : Térjetek a földbe embereknek fijai ! Mert4 ezer esztendő te előtted mint a tegnapi nap, melly elmult, és az éjszakának negyedrésze. Elragadod5 őket mintegy árvízzel : ollyanok mint az álom reggel ; mint a fű, melly hirtelen megszárad ; Melly6 reggel virágzik és estvére elváltozik, kivágattatik és megszárad. Azért7 megemésztetünk a te haragod miatt, és a te búsulásod miatt megromlunk ; Mert8 a mi alnokságinkat elődbe vetetted, és a mi titkos bűneinket a te orczádnak világa eleibe ; Annakokáért9 minden mi napjaink elmulnak a te haragod miatt, megemésztjük a mi ezstendeinket mint a beszédet. A10 mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy mennél feljebb, nyolczvan esztendő ; és azoknak szinte a java is nyomorúság és fáradság, melly mikor hirtelen elmulik ; elrepülünk. Ki11 tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmed szerint a te haragodat ? Taníts12 meg minket, hogy tudhassuk meg a mi napjainknak számát ; hogy járhassunk bölcs szívvel. Térj13 hozzánk, Uram, meddig lészen a te haragod ? és légy kegyelmes a te szolgáidhoz. Tölts14 bé minket a te jóvoltoddal minden reggel ; hogy énekeljünk és vígadjunk minden mi időnkben. Vídámíts15 meg minket a mi nyomorúságinknak napjai után ; és az esztendők után : mellyekbne láttunk gonoszt ! Láttassék16 meg a te szolgáidban a te dolgod, és a te dicsőséged azoknak fijaiban. És17 legyen a mi Urunknak Istenünknek szépsége mi rajtunk : és a mi kezeinknek cselekedetit erősítsd meg mi bennünk ; a mi kezeinknek, mondom, cselekedetit erősítsd meg ! A91 mindenható Isten oltalma minden veszedelemben.A1 ki lakozik a felséges Istennek rejtekében, a minenható Istennek árnyékában nyugoszik. Azt2 mondom azért én az Úrnak : Én oltalmam vagy és én erősségem, én Istenem ; ő benne bízom ! Mert3 ő szabadít meg téged a madarásznak tőriből, és a veszedelmes dögtől ; Az4 ő szárnyaival fedez bé tégedet, és az ő szárnyai alatt lészen oltalmad ; dárda és paizs az ő igaz igérete. Ne5 félj az éjjeli rettegéstől, és a nappal repülő nyíltól. Az6 éjszaka kegyetlenkedő dögtől, és a délben pusztító döghaláltól. Ha7 elesnek mellőeled ezeren, és jobbkezed felől tízezeren : mindazáltal te hozzád nem közelget. Csak8 a te szemeiddel nézed, és a hitetleneknek büntetéseket meglátod ! Mivelhogy9 te, Uram, én oltalmam vagy ; és a felséges Istent választottad hajlékodnak ; Nem10 illet téged a veszedelem és az ostor nem közelget a te hajlékodhoz ; Mert11 az ő Angyalinak parancsolt te felőled : hogy őrizzenek tégedet minden útaidban. Az12 ő kezekben hordoznak tégedet, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. Az13 oroszlánon és az áspis kígyón jársz : megtapodod az oroszlán kölyköt és a sárkányt. Ezt14 mondja az Isten : Mivelhogy ez engemet szeret : megszabadítom őtet, felmagasztalom őtet ; mert esméri az én nevemet ! Seegítségűl15 hívott engemet ; meghallgatom őtet, vele vagyok háborúságában, megmentem őtet ; és megdicsőítem őtet. Hosszú16 napokkal bétöltöm őtet, és megmutatom néki az én szabadításomat ! Isten92 dicsérete, ki az istenteleneket megbünteti, a kegyeseket megáldja.Dícséret1 a Szombatnapi éneklésre. Jó2 dolog az Urat tisztelni, és a te nevednek éneket mondani, óh felséges Isten ! Hirdetni3 minden reggel a te kegyelmességedet, és a te igazmondásodat minden éjjel. Tízhúrú4 hegedűvel, lanttal, énekkel és hegedűvel ; Mert5 megvidámítottál engemet, Uram, a te cselekedeteddel ; a te kezeidnek cselekedetiben örvendezek. Melly6 nagyok, Uram, a te cselekedetid ? igen mélységesek a te gondolatid ? A7 balgatag ember nem veszi azt eszébe, és a bolond nem érti ezt ; Hogy8 mikor virágoznak a gonoszok mint a fűvek, és virágoznak minden hamisság cselekedők : elvesznek örökké. De9 te vagy felséges Isten mid örökké, Uram ! Mert10 ímé a te ellenségid, Uram, mert ímé a te ellenségid elvesznek : és elszélednek minden hamisság cselekedők : És11 felemeled az én szarvamat mint az unikornisnak, mivelhogy megkenettetem szép zöldellő olajjal. És12 meglátja az én szemem az én ellenem támadott ellenségimen a te ítéletedet, és a gonoszok felől meghallják az én füleim, a mellyeket akarok. Az13 igaz virágozik mint a pálmafa : és megnő, mint a Libánusnak czédrusa. Az14 Úr házának plántái a mi Istenünknek pitvariban virágoznak. Vénségekben15 is gyümölcsöznek, kövérek és zöldellők lésznek. Hogy16 hirdessék az Urat az én kősziklámat igaznak lenni, és hogy nincsen szemmi hamisság ő benne. Isten93 országának dicsősége.Uralkodik1 az Úr, dicsőséget öltöztöt fel : az Úr nagy hatalmas erőt öltözött fel : felövedezte magát ; a föld is ő tőle erősíttetett meg, hogy meg ne induljon. Állandó2 a te széked öröktől fogva, öröktől fogva vagy te ! A3 folyóvizek, Uram, a folyóvizek zúgnak ; a folyóvizek felemelik az ő habjokat : De4 a sok vizeknek zúgásoknál, a tengernek erős habjainál, erősebb a magasságban lakozó Úr. A5 te bizonyságtételid igen erősek ; a te házadnak kivánatos szentsége, Uram, sok ideig megmarad ! Könyörgés94 az Isten népének elnyomói ellen.Uram1 bosszuállásának erős Istene ! bosszúálló erős Isten, jelenjél meg ! Magasztaltassál2 fel földnek Bírája, fizess meg a kevélyeknek ! Meddig3 a hitetlenek, óh Uram, meddig örvendezneka hitetlenek ? Vakmerőképen4 csácsognak, keményen szólnak : kérkednek a hamisságnak minden cselekedői. A5 te népedet, Uram, rontják és a te örökségedet nyomorgatják : Az6 özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is megölik. És7 azt mondják : nem látja az Úr és a Jákóbnak Istene nem tudja ! Vegyétek8 eszetekben magatokat, kik a község között bolondok vagytok : és ti balgatagok, mikor tértek eszetekre ? A9 ki a fület plántálta, avagy nem hall éés a ki a szemet teremtette, nem lát é ? A10 ki a pogányokat megfeddi, avagy nem fed é meg titeket ? és a ki az embereket tudományra tanítja, nem tudna é ? Az11 Úr tudja az embereknek gondolatjokat hogy hijábavalók. Boldog12 az ember, a kit te oktatsz, Uram, és a kit te törvényedre megtanítasz ; Hogy13 nyugalmat adjannak a veszedelm napján, mikor az istentelennek vermet ásnak. Bizony14 nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét ; Mert15 még az ítélet megtér az igazságra : és ő utánna mennek minden igaz szívű emberek. Kicsoda16 támadott fel én érettem a gonoszúl cselekedők ellen ? Kicsoda állott én mellém a hamisság cselekedők ellen ? Ha17 az Úr segítségűl nem volt volna nékem : az én lelkem mostan csendességben lakoznék. Mikor18 azt mondottam : Az én lábam eliszamodott ; a te jóvoltod, Uram, megerősített engemet ! És19 az én bennem való sok gondolkodásimban, a te vígasztalásid megvidámították az én lelkemet. A20 vagy vagyon é te hozzád valami közi a hamisság székinek, melly nyomorúságot szerez a törvény színe alatt ? Seregenként21 gyülnek az igaznak lelke ellen ; és az ártatlannak vérét kárhoztatják. És22 lőn nékem az Úr kőváram, és az én Istenem oltalomnak kősziklája ; Mert23 megfizeti nékik az ő álnokságokat, és az ő gonsozságok elveszti őket ; elveszti őket a mi Urunk Istenünk. Isten95 dicséretére való hívogatás, engedetlenségtől való óvás.Jöjjetek1 el, örvendezzünk az Úrnak : vígadjunk a mi szabadításunk kősziklájának ! Menjünk2 eleibe háláadássla, énekeljünk néki dícséreteket ! Mert3 az erős Isten nagy Úr, és nagy Király minden Isteneknek felette : Mert4 az ő hatalmában vagynak e földnek alsó részei, és a hegyeknek magasságai övéi. Övé5 a tenger, ő teremtette azt : és a földet az ő kezei formálták. Jöjjetek6 el, imádjuk, borúljunk le arczal ; hajtsuk meg térdeinket a mi teremtő Urunk előtt ; Mert7 ő a mi Istenünk, és mi az ő mezejének népei, és az ő juhai vagyunk : Ma ha az ő szavát hallándjátok. Meg8 ne keményítsétek szíveteket, mint a versengésnek helyén, a kísértetnek napján a pusztában. Mikor9 megkísértének engemet a ti atyáitok, megpróbálnak engemet : jóllehet látták volna az én cselekedetemet ! Negyven10 esztendeig bántattam e nemzetéstől : azért azt mondám : Tévelygő szívű nép ez, és nem tudják az én útaimat ; Kiknek11 megesküldtem az én haragomban, hogy bé nem mennek az én nyugodalmamba ! Isten96 országának hirdetése a pogányok között.Énekeljetek1 az Úrnak új éneket : Énekeljen az Úrnak mind az egész föld ! Énekeljetek2 az Úrnak, és áldjátok az ő nevét : Hirdessétek minden napon az ő szabadítását : Hirdessétek3 a Pogánynépek között az ő dicsőségét, mindennépek között az ő csudadolgait : Mert4 nagy az Úr és igen dícsérete : tisztelendő minden istenek felett ! Mert5 a pogányoknak minden isteneik bálványok : de az Úr az egeket teremtette. Dicsőség6 és szépség vagyon ő előtte : erősség és méltóság az ő szent hajlékában. Adjatok7 az Úrnak népeknek nemzetségei ; adjatok mondom, az Úrnak dicsőséget és erősséget. Tulajdonítsatok8 az Úr nevének dicsőséget ; adjatok ajándékot és menjetek bé az ő pitvariba. Imádjátok9 az Urat az ő szent hajlékának ékességében ; rettegjen ő tőle mind az egész föld. Mondjátok :10 A pogánynépek között uralkodik az Úr : mert megerősítette a föld kerekségét, hogy meg ne induljon : megitéli a népeket igazságban ! Örüljenek11 az egek és örvendezzen a föld, zengjen a tenger és minden benne valók ! Örüljön12 a mező minden benne valókkal ; akkor örüljenek az erdőknek minden fái. Az13 Úrnak orczája előtt, mikor eljövénd : mert eljött bírni e földet. Megítéli e föld kerekségét igazságban, és a népeket igazmondásával ! Sion97 öröme, hogy Isten a legfőbb Úr minden népek felett.Uralkodik1 az Úr, örüljön a föld, örvendezzenek a nagyszigetek ! Felhő2 és homályosság vagyon ő körűlte ; igazság és ítélet az ő székinek erőssége. Tűz3 jár ő előtte, és köröskörül megégeti az ő ellenségit. Fénylenek4 az ő villámlásai e világon, látja, és megretten a föld ! A5 hegyek mint a viasz megolvadnak az Úr előtt : ez egész föld Urának színe előtt. Hirdetik6 az egek az ő igazságát ; és meglátják minden népek az ő dicsőségét. Szégyenüljenek7 meg a faragott képeknek minden szolgái, kik dicsekednek a bálványokkal : imádjátok őtet minden istenek ! Hallá8 és örvendeze Sion, és örülének a Júda leányai a te ítéletedért, Uram ! Mert9 te, Óh Uram, magasságos vagy mind az egész földön ; és felette igen felmagasztaltattál minden istenek felett ! Kik10 szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt ; megőrzi az ő szenteinek lelkeket, a gonoszoknak kezekből magszabadítja őket. Világosság11 támadott az igaznak és az igaz szívű embereknek vígasság. Örüljetek12 igazak az Úrban, és tiszteljétek az ő szentségének emlékezetit ! Örömének98 az Úrnak minden népek között hirdetett nagy szabadításáról.Dícséreti1 Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket ; mert csudadolgokat cselekedett ; szabadítást adott néki az jobbkeze és az ő szentséges karja. Hirdettette2 az Úr az ő szabadítsáát, a pogánynépeknek szemek eltőt megjelentette az ő igazságát. Megemlékezett3 az ő jóvoltáról, és az Izráel házához való tökéletességéről : e földnek minden határai láttáka mi Istenünknek szabadítsát. Örömmel4 énekeljetek az Úrnak földnek minden lakosai ; zengjetek, örüljetek és mondjatok dícséretet ! Mondjatok5 dícséretet az Úrnak hegedűvel, hegedűvel, mondom, és énekléssel. Trombitákkal6 és kürtnek zengésével zengjetek e Jehova Király előtt ! Zengjen7 a tenge minden benne valókkal egybe : e világ a benne lakozókkal egybe. A8 folyóvizek tapsoljanak kézzel : a hegyek is egyetembe örüljenek. Az9 Úr előtt : mert eljött e földnek bírására ; bírja e világot igazsággal, és a népeket felette igen igazán. Az99 Úr országában szentség uralkodik.Uralkodik1 az Úr, akármint dühösködjenek a népek ; a Kérubimokon ül, akármint tétovázzon a föld. A2 Sionban lakozó Úr nagy, és magasságos minden népek felett. Tiszteljék3 a te nagy és rettenetes nevedet, mert szent. És4 a királynak ereje ítéletet szeret : te rendelted az igazságot : ítéletet és igazságot te rendeltél a Jákób nemzetségében. Magasztaljátok5 a mi Urunkat Isstenünket, és hajtsátok meg magaokat az ő lábainak zsámolyánaál ; mert szent ő ! Mózes6 és Áron az ő Papjaival egybe ; és Sámuel azokkal egybe, kik az ő nevét segítségűl hívják vala ; segítségűl hívják vala az Urat, és ő meghallgatá őket. Felhőnek7 oszlopában szól vala nékik, megőrizik vala az ő bizonyságtételit és parancsolatját, mellyet adott vala nékik. Óh8 Uram, mi Istenünk, te meghallgattad őket, óh erős Isten kegyelmes voltál nékik : mindazáltal bosszút állattál az ő cselekedetekért. Magasztaljátok9 a mi Urunkat Istenünket, és hajtsátok meg magatokat az ő szentséges hegyénél ; mert szent a mi Urunk Istenünk. Hálaének100 az Isten népe számára.Háláadó1 Zsoltár. Örvendezzetek az Úrnak földnek minden lakosai ! Szolgáljatok2 az Úrnak vígassággal, menjetek ő eleibe örömmel. Tudjátok3 meg, hogy az Úr az Isten ; ő teremtett minket, (és nem mi magunk,) ő népe vagyunk és az ő mezeinek juhai. Menjetek4 bé az ő kapuin háláadással, az ő pitvariba dícsérettel : adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét : Mert5 jó az Úr, mind örökké vagyon az ő irgalmassága, nemzetségről nemzetségre az ő tökéletessége ! Dávid101 uralkodók tüköre.Kegyelmességet1 és ítéletet éneklek ; tenéked, Uram, éneket mondok ! Szorgalmatosan2 igyekezem a tökéletes útnak őrizésér, mikor én hozzám jövéndesz : járok az én szívemnek tökéletességében az én házamban. Nem3 követek gonosz dolgot, a gonosztévőknek cselekedeteket gyűlölöm, és azok én barátim nem lésznek. A4 gonosz szívű ember távol lészen tőlem ; és a gonoszokat hozzám nem bocsotáom. Az5 ő felebarátjának titkon való rágalmazóját elvesztem, és a kevély szeműt és felfuvalkodott szívűt el nem szenvedem. Az6 én szemeim figyelmetesek lésznek a földnek igazmondóira, hogy én velem lakozzanak ; a tökéletességnek útában járó szolgál nékem. Nem7 lakik az én házamban az álnokság cselekedő : a ki hazugságot szól, nem lészen maradása az én szemeim előtt. Hamar8 elvesztem e földnek minden latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden hamisság cselekedőket. Bűnbánó102 ima Sion helyreállításáért.Imádsága1 a nyomorultnak, midőn reá félelem rohan, és panaszit az Úr előtt kiönti. Uram,2 hallgasd meg az én imádságomat, és az én kiáltásom jusson te hozzád. Ne3 rejtsd el a te orczádat én tőlem ; a melly nap szorongattatom, hajtsd én hozzám a te füldet : a melly nap kiáltok, hamar hallgas meg engemet Mert4 megemésztetnek mint a füst az én napjaim, és az én csomatim mint az üszög megégtek. Az5 én szívem minekutánna megverettetett, megszáradott mint a fű, annyira hogy elfelejtkezzem ételemről is. Az6 én nyögésemnek szava miatt, az én csontom az én húsomhoz ragadott. Hasonlatossá7 lettem a pusztában lakozó ökörbikához : ollyanná lettem mint a bagoly a pusztában ! Vígyázok,8 és ollyan vagyok, mint az egyedűlvaló veréb a ház héján ! Minden9 napon gyalázattal illetnek engemet az én ellenségim ; és a kik engemet csúfolnak, én reám esküsznek. Annakokáért10 a port, mint a kenyeret, eszem vala, és az én italomat könyhullatással eleegyítem vala. A11 te haragod és búsulásod miatt : mert felemelvén a földhöz ütöttél engemet. Az12 én napjaim hasonlatosok az elhanyatlott árnyékhoz : és én mint a fű megszáradtam. Te13 pedig, uram, mind örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre megmarad ! Azért14 te felkelvén könyörülsz a Sionon : mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött az idő ! Mert15 a te szolgáid annak köveiben gyönyörködnek, és annak porán könyörülnek. És16 félik a pogányok az Úrnak nevét, és e földnek minden Királyai a te dicsőségedet. Mivelhogy17 az Úr megépitvén a Siont, megláttatott az ő dicsőségében. És18 a nyomorúltaknak könyörgésekre tekintett, és azoknak könyörgéseket meg nem utálta. Írattassék19 meg ez a következendő nemzetségnek hasznára, hogy a megujittatott nép dícsérje az Urat ; Mivelhogy20 alátekintett az ő magasságos szentséges helyéből : az Úr a mennyekből a földre tekintett ; Hogy21 meghallaná a foglyoknak nyögéseket, és megoldozná a halálnak fijait ; Hogy22 hirdessék Sionban az Úr nevét, és az ő dícséretit Jérusálemben. Mikor23 sok népek gyülnek egybe, és sok országok, hogy szolgáljanak az Úrnak, Ki24 ez útban nyomorgatván az én erőmet, az én életemneknapjait megrövidíti : Ezt25 mondám azért : Én erős Istenem, ne vígy el engemet az én napjaimnak felén ; mind örökkön örökké vagynak a te esztendeid. Minekelőtte26 e földet fudnáltad volna, és a te kezeidnek munkája az egek volnának. Ezek27 elvesznek, de te megmaradsz : mind ezek mint a ruha magavulnak, mint az öltözetet elváltoztatod azokat : és elváltoznak ; Te28 pedig ugyanazon vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. A29 te szolgáidnak fijai megmaradnak, és ahzoknak magvok te előtted megerősíttetik. Istennek103 a bűnös és gyenge emberek iránt való irgalmasságának dicsérete.Áldjad1 én lelkem az Urat, és minden belső részeim az ő szent nevét. Áldjad2 én lelkem az Urat, és el ne felejtkezzél semmi jótéteményiről. Ki3 megkegyelmez minden te bűneidnek, meggyógyitja minden betegségidet. Ki4 megszabadítja a koporsóból a te életedet ; ki tégedet megkoronáz kegyelmességével és irgalmasságival : Ki5 minden jóval megelégíti a te szádat ; megújítja a te ifjúságodat mint a saskeselyűnek. Igazságot6 cselekeszik az Úr, és ítéletet minden nyomorultaknak. Megjelenté7 az ő útait Mózesnek ; az Izráel fijainak az ő gondolatit. Irgalmas8 és kegyelmes az Úr, késedelmes a haragra, és igen kegyelmes ! Nem9 mind örökké feddődik, és nem tartja meg mind örökké az ő haragját. Nem10 a mi bűneink szerint cselekeszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságink szerint ; Mert11 melly igen magas az ég a földtől, ollyan igen nagy az ő jóvolta az őtet félőkhöz. Mert12 távol vagyon a napkelet a napnyugottól, olly messze vetette tőlünk a mi bűneinket. Miképen13 köönyörűl az atya az ő fijain : azonképen könyörűl az Úr az őtet félőkön ; Mert14 ő tudja, hogy romlandó edények vagyunk : megemlékezik róla, hogy porból valók vagyunk, És15 hogy a halandó embernek napjai hasonlatosok a fűhöz, és hogy mint a mezőnek virága, úgy virágzik. És16 mikor a szél általmegyen rajta ; nem lészen többé, és nem esméri többé azt az ő helye. De17 az Úrnak jóvolta mind örökkön örökké vagyon az őtet félőkön, és az ő igazsága azoknak fijaiknak fijaikon. Azokon18 a kik megőrizik az ő szövetségét, és megemlékeznek az ő parancsolatiról, hogy azokat cselekedjék. Az19 Úr mennyekben helyheztette az ő székit és az ő birodalmának mindeneken hatalma vagyon. Áldjátok20 az Urat ő Angyali, kik erővel hatalmasok vagytok, kik az ő parancsolatját mívelitek, engedvén az ő beszédének szavának. Áldjátok21 az Urat minden ő seregi ; ő szolgái, kik az ő akaratjának engedtek. Áldjátok22 az Urat minden ő teremtett állatai az ő uralkodásának minden helyein : Áldjad én lelkem az Urat ! Istennek104 a teremtés munkáiból való dicsérete.Áldjad1 én lelkem az Urat : én Uram Istenem, felette igen felmagasztaltattál : dicsőséget és ékességet öltöztél magadra ! Ki2 magadat világossággal, mintegy öltözettel körűlvetted, és kiterjesztetted az egeket, mintegy kárpitot. Ki3 a vizekben szerzette az ő lakhelyeit : ki a felhőket rendelte az ő szekerévé és jár a szélnek szárnyain : Ki4 a szeleket ő követivé tette, és ő szolgáivá lángoló tüzet. Fundálta5 a földet az ő oszlopin, melly soha örökké meg nem mozdúl. Mélységes6 vizekkel, mintegy öltözettel, béborítottad vala azt ; a hegyeknek felette állanak vala a vizek ; De7 a te parancsolatodra eloszlának a te mennydörgésednek szavára hamar elmenének. Felemelkedének8 a hegyek, és a völgyek leszállának a helyre, mellyet azoknak rendeltél vala. Határt9 vetettél azoknak, mellyet által nem hágnak, és vissza nem térnek a földnek elboríttatására. Ki10 a forrásokat folyóvizekké tészed, hogy a hegyek között folyjanak. Hogy11 azokból igyanak a mezei minden vadak, és a vadszamarak megenyhitsék az ő szomjúságokat. Azok12 mellett lakoznak az égi madarak, és a fáknak ágai közzűl szólnak : Ki13 megöntözi a hegyeket az ő lakhelyeiből, hog a te cselekedetednek hasznából megelégítessék a föld. Teremt14 szénát a barmoknak, és fűvet az embereknek hasznokra ; hogy eledelt végyenek a földből. Ki15 borral megvídámítja az embernek szívét, és orczáját megfényesíti olajjal, és kenyérrel az embernek szívét erősíti ; Az16 Úrnak fái megelégíttetnek : a Libánusnak czédrusai, melyleket plántátl ; Mert17 a madarak azokon fészket raknak és az eszterágok, mellyeknek házok a jegenyefák. A18 magas hegyek a vadkecskéknek, a kősziklák a hörcsököknek hajlékjok. Teremtette19 a holdat biznyos időkne, mutatására ; és a napot, melly az ő alámenetelét tudja. Setégséget20 szerzesz, hogy éjszaka legyen, mellyen az erdőknek minden vadai kijőnek ; Az21 oroszlán kölykök, mellyek ordítanak a prédáért, keresvén az erős Istentől az ő eledeleket. Feltáma22 a nap : és ismét elrejteznek, és az ő hajlékokban lefeküsznek. Kimegen23 az ember az ő munkájára, és az ő dolgára mind estvéig. Melly24 nagyok a te cselekedeteid Uram ! mindeneket bölcsen teremtettél ; bétölt a föld a te gazdagságiddal ! E25 nagy és széles tenger, mellyben vagynak számlálhatatlna úszó állatok ; és apró álaltok nagyokkal egybe ! Azon26 járnak a gályák ; a nagy czethal, mellyet te formáltál, hogy játszodozzék abban. Mind27 ezek te reád néznek, hogy eledelt adj nékik alkalmatos időben ! Mikor28 te adsz nékik ; akkor takarnak ! mikor a te kezedet megnyitod ; akkor bételnek a te jóvoltoddal. Mikor29 elfordítod orczádat, megháborodnak ; mikor elvészed azoknak lelkeket, elfogyatkoznak, és földdé lésznek ; Ha30 a te lelkedet kibocsátod, megújulnak ; és megújítod a földnek színét ; Legyen31 az Úrnak dicsőség mind örökké ; és örvendezzen az Úr az ő teremtett állatiban. Ki32 mikor a földre tekint : megretten az ; a ki a hegyeket megüti : és füstölgenek : Éneklek33 az Úrnak az én életemben : éneket mondok az én Istenemnek, a míg vagyok. Legyen34 kedves néki az én beszédem ; éneket mondok az én Istenemnek, a míg vagyok. Vesszenek35 el a bűnös emberek e földről, és a hitetlenek többé ne legyenek ! Áldjad én lelkem az Urat. Dícsérjétek az Urat ! Isten105 dicsérete Izráellel való jótéteményeiért.Tiszteljétek1 az urat, hívjátok segítségűl az ő nevét, hirdessétek a népek között az ú cselekedetit ! Énekeljetek2 néki, és mondjatok dicséretet őnéki ; szóljatok minden ő csudáiról. Dicsekedjetek3 az ő szent nevében : örvendezzen azoknak szívek, kik keresik az Urat. Keressétek4 az Urat és az ő erejét ; keressétek az ő orczáját szüntelen. Emlékezzeteke5 meg az ő csudáiról, mellyeket csekedett ; az ő csudáiról és az ő szájának itéletiről. Óh6 Ábrahámnak ő szolgájának magva ! Jákóbnak ő választottának fijai. Ez7 Úr a mi Istenünk : mind az egész földön vagynak az ő ítéleti. Megemlékezik8 mind örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, mellyet parancsolt ezer nemzetségiglen. Mellyet9 szerzett Ábrahámmal ; és az Izsáknak tett esküvéséről. Mellyet10 megerősített Jákóbnak örök végezés szerint, és az Izráelnek örök szövetésgűl. Ezt11 mondván : Néked adoma Kanaán földét, hogy legyen néktek sors szerint való örökségtek. Jóllehet12 szám szerint kevesen volnának, igen kevesen és zsellérek abban ; És13 egy nemzetség közzűl más közzé mennének, és egy országból más nép közzé : És14 nem engedé, hogy valaki ártana nékik ; és ő éretek a Királyokat is megdorgálta, ezt mondván : Az15 én megkenettetteimet ne illessétek ; és az én Prófétáimnak ne ártsatok. És16 éhséget szerze a földön : és a kenyérnek minden táplását elvevé. Elkülde17 ő előttök egy férjfiat, tudniillik Józsefet, ki eladattatott vala rabságra. Kinek18 lábait békókba veték, a vas általhatá az ő lelkét. Mind19 az ideig, mellyen bé ekl vala az ő beszédének teljesedni : az Úr beszéde megpróbálá őtet. Elküldé20 a Király, és elbocsáttatá őtet a népeknek Fejedelme, és elszabadítá őtet ; Úrrá21 tevé őtét az ő házán, és minden jószágán Fejedelemmé ; Hogy22 az ő Fejedelmit is az ő akaratja szerint meegkötöztetné, és hogy az ő Véneit tanítaná bölcseségre. Akkor23 méne Izráel Égyiptomba, és Jákób bujdosék a Khám földén. És24 megszaporítá Isten az ő népét felette igen, és az ő ellenséginél erősebbé tevé. Elfordítá25 azoknak szíveket, hogy meggyűlölnék az ő népét, és álnokúl cselekedének az ő szolgáival. Elbócsátá26 Mózest az ő szolgáját, és Áront, kit választott vala. Kik27 azok között nagy csudákat tettek, és jeleket a Khám földén. Bocsáta28 setétséget, és besetétité azt ; és a csudák nem voltak engedetlenek az ő beszédinek. Azoknak29 vizeket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat. Az30 ő földök békákat terme, mellyek az ő Királyoknak házaiban is voltak. Parancsola ;31 és támada legyeknek soksága, és tetvek minden ő határokban. Az32 ő esőjöket kőesővé változtatta vala, és égő tüzet bocsáta az ő földökre. És33 elveré azoknak szőlőit, figefáikat, és elveszté az ő határoknak termőfáit. Parancsola :34 és támadának sáskák, és számlálhatatlan sok cserebogár. És35 minden zöldellő füvet megemészté az ő földekben, és megemészté az ő földöknek gyümölcsét. És36 minden elsőszülöttet megölé az ő földökben, minden ő erejeknek első zsengéjét. És37 kihozá őket ezüsttel és arannyal ; és az ő cselédjekben egy sem volt beteges. Örvendeze38 Égyiptom az ő kijöveteleken : mert az ő tőlök való félelem megkörnyékezte vala azokat. Kiterjeszté39 Isten a felhőt, hogy őket béfedezné : és a tüzet, hogy éjjel világosságot adna. Könyörgének ;40 és fürjeket hoza, és mennyei kenyeret adott nékik. Megnyitá41 a kősziklát ; és vizek jövének ki, mellyek folytak a száraz földön mint a folyóvíz ; Mert42 megemlékezék az ő szentséges beszédéről, mellyet mondott volt Ábrahámnak az ő szolgájának. Kihozá43 azért az ő népét örömmel, és vigassággal az ő válsztottit. És44 adá azonak a pogányok földét ; és a népeknek munkájokat vették örökségúl ; Hogy45 megtartanák az ő rendelésit, és megőriznék az ő törvényit : Dícsérjétek az Urat ! Hálaének106 Istennek Izráel minden bűneivel szemben gyakorolt kegyelmességéért.Hallélu-Jah !1 Dícsérjétek az Urat, mert jó : mert mind örökké vagyon az ő irgalmassága ! Kicsoda2 mondhatná meg az Úrnak nagy erejét, és kicsoda jelenthetné ki az ő minden dícséretit ! Boldogok3 a kik megőrzik az ítéletet, és a ki igazán viseli magát mindenkor ! Emlékezzél4 meg én rólam, Uram a te jóvoltodért, mellyel vagy a te népedhez, látogass meg engemet a te segítségeddel ; Hogy5 lássam meg a te választottidhoz való jótétedet, és örvendezzek a te népednek örömében ; hogy dicsekedjem a te örökségeddel ! Vétkeztünk6 a mi atyáinkkal ; álnokúl cselekedtünk, gonoszúl cselekedtünk ! A7 mi atyáink Égyiptomban nem értették a te csudáidat, nem emlékezének meg a te sok jótéteményidről ; és engedetlenek lőnek a veres tengernél ; De8 megtartá őket az Úr az ő nevéért, hogy megjelentené az ő hatalmasságát ; Mert9 megdorgálá a veres tengert ; és megszárada, és általvivé őket a mélységeken, mint a pusztában. És10 megszabadítá őket a gyűlölőnek kezéből, megmenté őket az ellenségnek kezéből. És11 a vizek elboríták az ő nyomorgatóikat, csak egy is nem marada meg azok közzűl. Akkor12 hívének az ő beszédének, és éneklék az ő dícséretit ; De13 azonnal elfelejtkezének az ő dolgairól, és nem várák az ő tanácsát ; És14 kivánságra indulának a pusztában, és kísérték az erős Istent a pusztában. Annakokáért15 megadá nékik az ő kivánságokat ; de bocsátá ő reájok ösztövérségét. Annakfelette16 irígységre indulának Mózes ellen a táborban, és az Úrnak, szente ellen, Áron ellen ; Megnyilatkozék17 a föld és elnyelé Dátánt, és elborítá Abirámnak cselédjét. És18 tűz gerjede az ő gyülekezetek ellen, a láng meggyújtá a gonoszokat. Borjúképet19 öntének a Hórebnél : és imádák az öntött bálványt. És20 elváltoztaták az ő dicsőségeket, baromnak hasonlatosságára, melly szénát eszik. Elfelejtkezének21 az erős Istenről, ki megtartotta vala őket, ki nagy dolgokat cselekedett vala Égyiptomban. Csudálatosokat22 a Khámnak földén : retteneteseket a veres tengernél ! Ezokáért23 megmondotta vala, hogy elveszti őket : ha Mózes az ő választott szolgája : nem állott volna a romláson az ő orczája előtt, az ő haraagjának elfordításáért, hogy őkeet el ne törlené. Megutálák24 a kivánatos földet is ; nem hivének az ő szavának. És25 morgolódnak az ő sátoraikban, és nem hallák meg az Úrnak szavát : Annakokáért26 felemelé az ő kezét ő ellenek, hogy őket elvesztené a pusztában : És27 hogy az ő magvokat a pogányok között elszélesztené, és hogy minden földeken őket elhintené. Annakfelette28 adák magokat a Bál Peór mellé : és a ahlottak áldozatját evék. És29 haragra indíták az Istent az ő cselekedeteikkel : és ostor szálla rájok. Mígnem30 Fineás előálla és bosszút álla, és megszünék az ostor : És31 e tulajdoníttaték néki igazságúl nemzetségről nemzetségre mind örökké. Haragra32 indíták őtet a versengésnek vizénél is, annyira hjogy Mózes is gonoszúl járna ő miattok ; Mert33 megháboríták az ő lelkét, és maga gondolatlanúl szóla ajakaival. Nem34 veszték el a népeket is, a kikről az Úr szólott vala. Hanem35 megelegyedének a pogányokkal ; és azoknak cselekedeteiket megtanulták. És36 szolgálának azoknak bálványaiknak, mellyek nékik romlásokra lőnek ; Mert37 megáldozák az ő fijaikat és leányaikat az ördögöknek. És38 ártaatlan vért ontának, az ő fiajaiknak, és leányaiknak véreket, mellyeket a Kanaán bálványinak áldoztak ; és megfertézteték a föld öldöklésekkel. És39 megfertéztetének az ő cselekedeteikkel : és paráználkodának szántszándékkal. Azért40 Felgerjede az Úr haragja az ő népe ellen, és megutálá az ő örökségét. És41 adá őket a pogányoknak kezekbe ; és uralkodának ő rajtok az ő gyűlölőik. És42 nyomorgaták őket az ő ellenségeik, és megaláztatának azoknak kezek alatt. Gyakorta43 meszabadította őket, jóllehet ők megháborították volna őtet az ő tanácsokkal ; és elveszének az ő hamisságokért. Mindazáltal44 reájok tekinte, mikor nékik nyomorúságok volna, meghallgatván az ő kiáltásokat. És45 ő érettek megemlékezék az ő szövetségéről ; és az ő kegyelmességének nagysága szerint elváltoztatá szándékát. És46 könyörűletességre indítá ő hozzájok azokat, a kik őket fogva elvitték vala. Tarts47 meg minket mi Urunk Istenünk, és gyüjts egybe minket a pogányok közzűl ; hogy a te szent nevedet dícsérjük és hirdessük a te dícséretedet. Áldott48 az Izráelnek Ura Itene öröktől fogva mind örökké ; és minden nép ezt mondja : Ámen ! Dícsérjétek az Urat !