תְּהִלִּים ה׳
Másik könyv ←
הֹד֣וּ קזאלַיהוָ֣ה כִּי־ט֑וֹב כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ יֹ֭אמְרוּ בגְּאוּלֵ֣י יְהוָ֑ה אֲשֶׁ֥ר גְּ֝אָלָ֗ם מִיַּד־צָֽר׃ וּֽמֵאֲרָצ֗וֹת גקִ֫בְּצָ֥ם מִמִּזְרָ֥ח וּמִֽמַּעֲרָ֑ב מִצָּפ֥וֹן וּמִיָּֽם׃ תָּע֣וּ דבַ֭מִּדְבָּר בִּישִׁימ֣וֹן דָּ֑רֶךְ עִ֥יר מ֝וֹשָׁ֗ב לֹ֣א מָצָֽאוּ׃ רְעֵבִ֥ים הגַּם־צְמֵאִ֑ים נַ֝פְשָׁ֗ם בָּהֶ֥ם תִּתְעַטָּֽף׃ וַיִּצְעֲק֣וּ ואֶל־יְ֭הוָה בַּצַּ֣ר לָהֶ֑ם מִ֝מְּצֽוּקוֹתֵיהֶ֗ם יַצִּילֵֽם׃ וַ֭יַּֽדְרִיכֵם זבְּדֶ֣רֶךְ יְשָׁרָ֑ה לָ֝לֶ֗כֶת אֶל־עִ֥יר מוֹשָֽׁב׃ יוֹד֣וּ חלַיהוָ֣ה חַסְדּ֑וֹ וְ֝נִפְלְאוֹתָ֗יו לִבְנֵ֥י אָדָֽם׃ כִּיט־הִ֭שְׂבִּיעַ נֶ֣פֶשׁ שֹׁקֵקָ֑ה וְנֶ֥פֶשׁ רְ֝עֵבָה מִלֵּא־טֽוֹב׃ יֹ֭שְׁבֵי יחֹ֣שֶׁךְ וְצַלְמָ֑וֶת אֲסִירֵ֖י עֳנִ֣י וּבַרְזֶֽל׃ כִּֽייא־הִמְר֥וּ אִמְרֵי־אֵ֑ל וַעֲצַ֖ת עֶלְי֣וֹן נָאָֽצוּ׃ וַיַּכְנַ֣ע יבבֶּעָמָ֣ל לִבָּ֑ם כָּ֝שְׁל֗וּ וְאֵ֣ין עֹזֵֽר׃ וַיִּזְעֲק֣וּ יגאֶל־יְ֭הוָה בַּצַּ֣ר לָהֶ֑ם מִ֝מְּצֻֽקוֹתֵיהֶ֗ם יוֹשִׁיעֵֽם׃ יֽ֭וֹצִיאֵם ידמֵחֹ֣שֶׁךְ וְצַלְמָ֑וֶת וּמוֹסְר֖וֹתֵיהֶ֣ם יְנַתֵּֽק׃ יוֹד֣וּ טולַיהוָ֣ה חַסְדּ֑וֹ וְ֝נִפְלְאוֹתָ֗יו לִבְנֵ֥י אָדָֽם׃ כִּֽיטז־שִׁ֭בַּר דַּלְת֣וֹת נְחֹ֑שֶׁת וּבְרִיחֵ֖י בַרְזֶ֣ל גִּדֵּֽעַ׃ אֱ֭וִלִים יזמִדֶּ֣רֶךְ פִּשְׁעָ֑ם וּֽ֝מֵעֲוֺֽנֹתֵיהֶ֗ם יִתְעַנּֽוּ׃ כָּליח־אֹ֭כֶל תְּתַעֵ֣ב נַפְשָׁ֑ם וַ֝יַּגִּ֗יעוּ עַד־שַׁ֥עֲרֵי מָֽוֶת׃ וַיִּזְעֲק֣וּ יטאֶל־יְ֭הוָה בַּצַּ֣ר לָהֶ֑ם מִ֝מְּצֻֽקוֹתֵיהֶ֗ם יוֹשִׁיעֵֽם׃ יִשְׁלַ֣ח כדְּ֭בָרוֹ וְיִרְפָּאֵ֑ם וִֽ֝ימַלֵּ֗ט מִשְּׁחִיתוֹתָֽם׃ ׆ יוֹד֣וּ כאלַיהוָ֣ה חַסְדּ֑וֹ וְ֝נִפְלְאוֹתָ֗יו לִבְנֵ֥י אָדָֽם׃ ׆ וְ֭יִזְבְּחוּ כבזִבְחֵ֣י תוֹדָ֑ה וִֽיסַפְּר֖וּ מַעֲשָׂ֣יו בְּרִנָּֽה׃ ׆ יוֹרְדֵ֣י כגהַ֭יָּם בָּאֳנִיּ֑וֹת עֹשֵׂ֥י מְ֝לָאכָ֗ה בְּמַ֣יִם רַבִּֽים׃ ׆ הֵ֣מָּה כדרָ֭אוּ מַעֲשֵׂ֣י יְהוָ֑ה וְ֝נִפְלְאוֹתָ֗יו בִּמְצוּלָֽה׃ ׆ וַיֹּ֗אמֶר כהוַֽ֭יַּעֲמֵד ר֣וּחַ סְעָרָ֑ה וַתְּרוֹמֵ֥ם גַּלָּֽיו׃ ׆ יַעֲל֣וּ כושָׁ֭מַיִם יֵרְד֣וּ תְהוֹמ֑וֹת נַ֝פְשָׁ֗ם בְּרָעָ֥ה תִתְמוֹגָֽג׃ יָח֣וֹגּוּ כזוְ֭יָנוּעוּ כַּשִּׁכּ֑וֹר וְכָל־חָ֝כְמָתָ֗ם תִּתְבַּלָּֽע׃ וַיִּצְעֲק֣וּ כחאֶל־יְ֭הוָה בַּצַּ֣ר לָהֶ֑ם וּֽ֝מִמְּצֽוּקֹתֵיהֶ֗ם יוֹצִיאֵֽם׃ יָקֵ֣ם כטסְ֭עָרָה לִדְמָמָ֑ה וַ֝יֶּחֱשׁ֗וּ גַּלֵּיהֶֽם׃ וַיִּשְׂמְח֥וּ לכִֽי־יִשְׁתֹּ֑קוּ וַ֝יַּנְחֵ֗ם אֶל־מְח֥וֹז חֶפְצָֽם׃ יוֹד֣וּ לאלַיהוָ֣ה חַסְדּ֑וֹ וְ֝נִפְלְאוֹתָ֗יו לִבְנֵ֥י אָדָֽם׃ וִֽ֭ירֹמְמוּהוּ לבבִּקְהַל־עָ֑ם וּבְמוֹשַׁ֖ב זְקֵנִ֣ים יְהַלְלֽוּהוּ׃ יָשֵׂ֣ם לגנְהָר֣וֹת לְמִדְבָּ֑ר וּמֹצָ֥אֵי מַ֝֗יִם לְצִמָּאֽוֹן׃ אֶ֣רֶץ לדפְּ֭רִי לִמְלֵחָ֑ה מֵ֝רָעַ֗ת יֹ֣שְׁבֵי בָֽהּ׃ יָשֵׂ֣ם להמִ֭דְבָּר לַֽאֲגַם־מַ֑יִם וְאֶ֥רֶץ צִ֝יָּ֗ה לְמֹצָ֥אֵי מָֽיִם׃ וַיּ֣וֹשֶׁב לושָׁ֣ם רְעֵבִ֑ים וַ֝יְכוֹנְנ֗וּ עִ֣יר מוֹשָֽׁב׃ וַיִּזְרְע֣וּ לזשָׂ֭דוֹת וַיִּטְּע֣וּ כְרָמִ֑ים וַ֝יַּעֲשׂ֗וּ פְּרִ֣י תְבֽוּאָה׃ וַיְבָרֲכֵ֣ם לחוַיִּרְבּ֣וּ מְאֹ֑ד וּ֝בְהֶמְתָּ֗ם לֹ֣א יַמְעִֽיט׃ וַיִּמְעֲט֥וּ לטוַיָּשֹׁ֑חוּ מֵעֹ֖צֶר רָעָ֣ה וְיָגֽוֹן׃ ׆ שֹׁפֵ֣ךְ מבּ֭וּז עַל־נְדִיבִ֑ים וַ֝יַּתְעֵ֗ם בְּתֹ֣הוּ לֹא־דָֽרֶךְ׃ וַיְשַׂגֵּ֣ב מאאֶבְי֣וֹן מֵע֑וֹנִי וַיָּ֥שֶׂם כַּ֝צֹּ֗אן מִשְׁפָּחֽוֹת׃ יִרְא֣וּ מביְשָׁרִ֣ים וְיִשְׂמָ֑חוּ וְכָל־עַ֝וְלָ֗ה קָ֣פְצָה פִּֽיהָ׃ מִימג־חָכָ֥ם וְיִשְׁמָר־אֵ֑לֶּה וְ֝יִתְבּֽוֹנְנ֗וּ חַֽסְדֵ֥י יְהוָֽה׃
שִׁ֖יר קחאמִזְמ֣וֹר לְדָוִֽד׃ נָכ֣וֹן בלִבִּ֣י אֱלֹהִ֑ים אָשִׁ֥ירָה וַ֝אֲזַמְּרָ֗ה אַף־כְּבוֹדִֽי׃ ע֭וּרָֽה גהַנֵּ֥בֶל וְכִנּ֗וֹר אָעִ֥ירָה שָּֽׁחַר׃ אוֹדְךָ֖ דבָעַמִּ֥ים ׀ יְהוָ֑ה וַ֝אֲזַמֶּרְךָ֗ בַּל־אֻמִּֽים׃ כִּֽיה־גָד֣וֹל מֵֽעַל־שָׁמַ֣יִם חַסְדֶּ֑ךָ וְֽעַד־שְׁחָקִ֥ים אֲמִתֶּֽךָ׃ ר֣וּמָה ועַל־שָׁמַ֣יִם אֱלֹהִ֑ים וְעַ֖ל כָּל־הָאָ֣רֶץ כְּבוֹדֶֽךָ׃ לְ֭מַעַן זיֵחָלְצ֣וּן יְדִידֶ֑יךָ הוֹשִׁ֖יעָה יְמִֽינְךָ֣ וַעֲנֵֽנִי׃ אֱלֹהִ֤ים ח׀ דִּבֶּ֥ר בְּקָדְשׁ֗וֹ אֶעְלֹ֥זָה אֲחַלְּקָ֥ה שְׁכֶ֑ם וְעֵ֖מֶק סֻכּ֣וֹת אֲמַדֵּֽד׃ לִ֤י טגִלְעָ֨ד ׀ לִ֤י מְנַשֶּׁ֗ה וְ֭אֶפְרַיִם מָע֣וֹז רֹאשִׁ֑י יְ֝הוּדָ֗ה מְחֹקְקִֽי׃ מוֹאָ֤ב י׀ סִ֬יר רַחְצִ֗י עַל־אֱ֭דוֹם אַשְׁלִ֣יךְ נַעֲלִ֑י עֲלֵֽי־פְ֝לֶ֗שֶׁת אֶתְרוֹעָֽע׃ מִ֣י יאיֹ֭בִלֵנִי עִ֣יר מִבְצָ֑ר מִ֖י נָחַ֣נִי עַד־אֱדֽוֹם׃ הֲלֹֽאיב־אֱלֹהִ֥ים זְנַחְתָּ֑נוּ וְֽלֹא־תֵצֵ֥א אֱ֝לֹהִ֗ים בְּצִבְאֹתֵֽינוּ׃ הָֽבָהיג־לָּ֣נוּ עֶזְרָ֣ת מִצָּ֑ר וְ֝שָׁ֗וְא תְּשׁוּעַ֥ת אָדָֽם׃ בֵּֽאלֹהִ֥ים ידנַעֲשֶׂה־חָ֑יִל וְ֝ה֗וּא יָב֥וּס צָרֵֽינוּ׃
לַ֭מְנַצֵּחַ אקטלְדָוִ֣ד מִזְמ֑וֹר אֱלֹהֵ֥י תְ֝הִלָּתִ֗י אַֽל־תֶּחֱרַֽשׁ׃ כִּ֤י בפִ֪י רָשָׁ֡ע וּֽפִי־מִ֭רְמָה עָלַ֣י פָּתָ֑חוּ דִּבְּר֥וּ אִ֝תִּ֗י לְשׁ֣וֹן שָֽׁקֶר׃ וְדִבְרֵ֣י גשִׂנְאָ֣ה סְבָב֑וּנִי וַיִּֽלָּחֲמ֥וּנִי חִנָּֽם׃ תַּֽחַתד־אַהֲבָתִ֥י יִשְׂטְנ֗וּנִי וַאֲנִ֥י תְפִלָּֽה׃ וַיָּ֘שִׂ֤ימוּ העָלַ֣י רָ֭עָה תַּ֣חַת טוֹבָ֑ה וְ֝שִׂנְאָ֗ה תַּ֣חַת אַהֲבָתִֽי׃ הַפְקֵ֣ד ועָלָ֣יו רָשָׁ֑ע וְ֝שָׂטָ֗ן יַעֲמֹ֥ד עַל־יְמִינֽוֹ׃ בְּ֭הִשָּׁ֣פְטוֹ זיֵצֵ֣א רָשָׁ֑ע וּ֝תְפִלָּת֗וֹ תִּהְיֶ֥ה לַֽחֲטָאָֽה׃ יִֽהְיֽוּח־יָמָ֥יו מְעַטִּ֑ים פְּ֝קֻדָּת֗וֹ יִקַּ֥ח אַחֵֽר׃ יִֽהְיוּט־בָנָ֥יו יְתוֹמִ֑ים וְ֝אִשְׁתּוֹ אַלְמָנָֽה׃ וְנ֤וֹעַ ייָנ֣וּעוּ בָנָ֣יו וְשִׁאֵ֑לוּ וְ֝דָרְשׁ֗וּ מֵחָרְבוֹתֵיהֶֽם׃ יְנַקֵּ֣שׁ יאנ֭וֹשֶׁה לְכָל־אֲשֶׁר־ל֑וֹ וְיָבֹ֖זּוּ זָרִ֣ים יְגִיעֽוֹ׃ אַליב־יְהִי־ל֭וֹ מֹשֵׁ֣ךְ חָ֑סֶד וְֽאַל־יְהִ֥י ח֝וֹנֵ֗ן לִיתוֹמָֽיו׃ יְהִֽייג־אַחֲרִית֥וֹ לְהַכְרִ֑ית בְּד֥וֹר אַ֝חֵ֗ר יִמַּ֥ח שְׁמָֽם׃ יִזָּכֵ֤ר יד׀ עֲוֺ֣ן אֲ֭בֹתָיו אֶל־יְהוָ֑ה וְחַטַּ֥את אִ֝מּ֗וֹ אַל־תִּמָּֽח׃ יִהְי֣וּ טונֶֽגֶד־יְהוָ֣ה תָּמִ֑יד וְיַכְרֵ֖ת מֵאֶ֣רֶץ זִכְרָֽם׃ יַ֗עַן טזאֲשֶׁ֤ר ׀ לֹ֥א זָכַר֮ עֲשׂ֪וֹת חָ֥סֶד וַיִּרְדֹּ֡ף אִישׁ־עָנִ֣י וְ֭אֶבְיוֹן וְנִכְאֵ֨ה לֵבָ֬ב לְמוֹתֵֽת׃ וַיֶּאֱהַ֣ב יזקְ֭לָלָה וַתְּבוֹאֵ֑הוּ וְֽלֹא־חָפֵ֥ץ בִּ֝בְרָכָ֗ה וַתִּרְחַ֥ק מִמֶּֽנּוּ׃ וַיִּלְבַּ֥שׁ יחקְלָלָ֗ה כְּמַ֫דּ֥וֹ וַתָּבֹ֣א כַמַּ֣יִם בְּקִרְבּ֑וֹ וְ֝כַשֶּׁ֗מֶן בְּעַצְמוֹתָֽיו׃ תְּהִייט־ל֭וֹ כְּבֶ֣גֶד יַעְטֶ֑ה וּ֝לְמֵ֗זַח תָּמִ֥יד יַחְגְּרֶֽהָ׃ זֹ֤את כפְּעֻלַּ֣ת שֹׂ֭טְנַי מֵאֵ֣ת יְהוָ֑ה וְהַדֹּבְרִ֥ים רָ֝֗ע עַל־נַפְשִֽׁי׃ וְאַתָּ֤ה כא׀ יְה֘וִ֤ה אֲדֹנָ֗י עֲֽשֵׂה־אִ֭תִּי לְמַ֣עַן שְׁמֶ֑ךָ כִּי־ט֥וֹב חַ֝סְדְּךָ֗ הַצִּילֵֽנִי׃ כִּֽיכב־עָנִ֣י וְאֶבְי֣וֹן אָנֹ֑כִי וְ֝לִבִּ֗י חָלַ֥ל בְּקִרְבִּֽי׃ כְּצֵלכג־כִּנְטוֹת֥וֹ נֶהֱלָ֑כְתִּי נִ֝נְעַ֗רְתִּי כָּֽאַרְבֶּֽה׃ בִּ֭רְכַּי כדכָּשְׁל֣וּ מִצּ֑וֹם וּ֝בְשָׂרִ֗י כָּחַ֥שׁ מִשָּֽׁמֶן׃ וַאֲנִ֤י כה׀ הָיִ֣יתִי חֶרְפָּ֣ה לָהֶ֑ם יִ֝רְא֗וּנִי יְנִיע֥וּן רֹאשָֽׁם׃ עָ֭זְרֵנִי כויְהוָ֣ה אֱלֹהָ֑י ה֭וֹשִׁיעֵ֣נִי כְחַסְדֶּֽךָ׃ וְֽ֭יֵדְעוּ כזכִּי־יָ֣דְךָ זֹּ֑את אַתָּ֖ה יְהוָ֣ה עֲשִׂיתָֽהּ׃ יְקַֽלְלוּכח־הֵמָּה֮ וְאַתָּ֪ה תְבָ֫רֵ֥ךְ קָ֤מוּ ׀ וַיֵּבֹ֗שׁוּ וְֽעַבְדְּךָ֥ יִשְׂמָֽח׃ יִלְבְּשׁ֣וּ כטשׂוֹטְנַ֣י כְּלִמָּ֑ה וְיַעֲט֖וּ כַמְעִ֣יל בָּשְׁתָּֽם׃ א֘וֹדֶ֤ה ליְהוָ֣ה מְאֹ֣ד בְּפִ֑י וּבְת֖וֹךְ רַבִּ֣ים אֲהַֽלְלֶֽנּוּ׃ כִּֽילא־יַ֭עֲמֹד לִימִ֣ין אֶבְי֑וֹן לְ֝הוֹשִׁ֗יעַ מִשֹּׁפְטֵ֥י נַפְשֽׁוֹ׃
לְדָוִ֗ד אקימִ֫זְמ֥וֹר נְאֻ֤ם יְהוָ֨ה ׀ לַֽאדֹנִ֗י שֵׁ֥ב לִֽימִינִ֑י עַד־אָשִׁ֥ית אֹ֝יְבֶ֗יךָ הֲדֹ֣ם לְרַגְלֶֽיךָ׃ מַטֵּֽהב־עֻזְּךָ֗ יִשְׁלַ֣ח יְ֭הוָה מִצִּיּ֑וֹן רְ֝דֵ֗ה בְּקֶ֣רֶב אֹיְבֶֽיךָ׃ עַמְּךָ֣ גנְדָבֹת֮ בְּי֪וֹם חֵ֫ילֶ֥ךָ בְּֽהַדְרֵי־קֹ֭דֶשׁ מֵרֶ֣חֶם מִשְׁחָ֑ר לְ֝ךָ֗ טַ֣ל יַלְדֻתֶֽיךָ׃ נִשְׁבַּ֤ע דיְהוָ֨ה ׀ וְלֹ֥א יִנָּחֵ֗ם אַתָּֽה־כֹהֵ֥ן לְעוֹלָ֑ם עַל־דִּ֝בְרָתִ֗י מַלְכִּי־צֶֽדֶק׃ אֲדֹנָ֥י העַל־יְמִֽינְךָ֑ מָחַ֖ץ בְּיוֹם־אַפּ֣וֹ מְלָכִֽים׃ יָדִ֣ין ובַּ֭גּוֹיִם מָלֵ֣א גְוִיּ֑וֹת מָ֥חַץ רֹ֝֗אשׁ עַל־אֶ֥רֶץ רַבָּֽה׃ מִ֭נַּחַל זבַּדֶּ֣רֶךְ יִשְׁתֶּ֑ה עַל־כֵּ֝֗ן יָרִ֥ים רֹֽאשׁ׃
הַ֥לְלוּ קיאאיָ֨הּ ׀ אוֹדֶ֣ה יְ֭הוָה בְּכָל־לֵבָ֑ב בְּס֖וֹד יְשָׁרִ֣ים וְעֵדָֽה׃ גְּ֭דֹלִים במַעֲשֵׂ֣י יְהוָ֑ה דְּ֝רוּשִׁ֗ים לְכָל־חֶפְצֵיהֶֽם׃ הוֹדג־וְהָדָ֥ר פָּֽעֳל֑וֹ וְ֝צִדְקָת֗וֹ עֹמֶ֥דֶת לָעַֽד׃ זֵ֣כֶר דעָ֭שָׂה לְנִפְלְאֹתָ֑יו חַנּ֖וּן וְרַח֣וּם יְהוָֽה׃ טֶ֭רֶף הנָתַ֣ן לִֽירֵאָ֑יו יִזְכֹּ֖ר לְעוֹלָ֣ם בְּרִיתֽוֹ׃ כֹּ֣חַ ומַ֭עֲשָׂיו הִגִּ֣יד לְעַמּ֑וֹ לָתֵ֥ת לָ֝הֶ֗ם נַחֲלַ֥ת גּוֹיִֽם׃ מַעֲשֵׂ֣י זיָ֭דָיו אֱמֶ֣ת וּמִשְׁפָּ֑ט נֶ֝אֱמָנִ֗ים כָּל־פִּקּוּדָֽיו׃ סְמוּכִ֣ים חלָעַ֣ד לְעוֹלָ֑ם עֲ֝שׂוּיִ֗ם בֶּאֱמֶ֥ת וְיָשָֽׁר׃ פְּד֤וּת ט׀ שָׁ֘לַ֤ח לְעַמּ֗וֹ צִוָּֽה־לְעוֹלָ֥ם בְּרִית֑וֹ קָד֖וֹשׁ וְנוֹרָ֣א שְׁמֽוֹ׃ רֵ֘אשִׁ֤ית יחָכְמָ֨ה ׀ יִרְאַ֬ת יְהוָ֗ה שֵׂ֣כֶל ט֭וֹב לְכָל־עֹשֵׂיהֶ֑ם תְּ֝הִלָּת֗וֹ עֹמֶ֥דֶת לָעַֽד׃
הַ֥לְלוּ קיבאיָ֨הּ ׀ אַשְׁרֵי־אִ֭ישׁ יָרֵ֣א אֶת־יְהוָ֑ה בְּ֝מִצְוֺתָ֗יו חָפֵ֥ץ מְאֹֽד׃ גִּבּ֣וֹר בבָּ֭אָרֶץ יִהְיֶ֣ה זַרְע֑וֹ דּ֭וֹר יְשָׁרִ֣ים יְבֹרָֽךְ׃ הוֹןג־וָעֹ֥שֶׁר בְּבֵית֑וֹ וְ֝צִדְקָת֗וֹ עֹמֶ֥דֶת לָעַֽד׃ זָ֘רַ֤ח דבַּחֹ֣שֶׁךְ א֭וֹר לַיְשָׁרִ֑ים חַנּ֖וּן וְרַח֣וּם וְצַדִּֽיק׃ טֽוֹבה־אִ֭ישׁ חוֹנֵ֣ן וּמַלְוֶ֑ה יְכַלְכֵּ֖ל דְּבָרָ֣יו בְּמִשְׁפָּֽט׃ כִּֽיו־לְעוֹלָ֥ם לֹא־יִמּ֑וֹט לְזֵ֥כֶר ע֝וֹלָ֗ם יִהְיֶ֥ה צַדִּֽיק׃ מִשְּׁמוּעָ֣ה זרָ֭עָה לֹ֣א יִירָ֑א נָכ֥וֹן לִ֝בּ֗וֹ בָּטֻ֥חַ בַּיהוָֽה׃ סָמ֣וּךְ חלִ֭בּוֹ לֹ֣א יִירָ֑א עַ֖ד אֲשֶׁר־יִרְאֶ֣ה בְצָרָֽיו׃ פִּזַּ֤ר ט׀ נָ֘תַ֤ן לָאֶבְיוֹנִ֗ים צִ֭דְקָתוֹ עֹמֶ֣דֶת לָעַ֑ד קַ֝רְנ֗וֹ תָּר֥וּם בְּכָבֽוֹד׃ רָ֘שָׁ֤ע ייִרְאֶ֨ה ׀ וְכָעָ֗ס שִׁנָּ֣יו יַחֲרֹ֣ק וְנָמָ֑ס תַּאֲוַ֖ת רְשָׁעִ֣ים תֹּאבֵֽד׃
הַ֥לְלוּ קיגאיָ֨הּ ׀ הַ֭לְלוּ עַבְדֵ֣י יְהוָ֑ה הַֽ֝לְלוּ אֶת־שֵׁ֥ם יְהוָֽה׃ יְהִ֤י בשֵׁ֣ם יְהוָ֣ה מְבֹרָ֑ךְ מֵֽ֝עַתָּ֗ה וְעַד־עוֹלָֽם׃ מִמִּזְרַחג־שֶׁ֥מֶשׁ עַד־מְבוֹא֑וֹ מְ֝הֻלָּ֗ל שֵׁ֣ם יְהוָֽה׃ רָ֖ם דעַל־כָּל־גּוֹיִ֥ם ׀ יְהוָ֑ה עַ֖ל הַשָּׁמַ֣יִם כְּבוֹדֽוֹ׃ מִ֭י הכַּיהוָ֣ה אֱלֹהֵ֑ינוּ הַֽמַּגְבִּיהִ֥י לָשָֽׁבֶת׃ הַֽמַּשְׁפִּילִ֥י ולִרְא֑וֹת בַּשָּׁמַ֥יִם וּבָאָֽרֶץ׃ מְקִֽימִ֣י זמֵעָפָ֣ר דָּ֑ל מֵֽ֝אַשְׁפֹּ֗ת יָרִ֥ים אֶבְיֽוֹן׃ לְהוֹשִׁיבִ֥י חעִם־נְדִיבִ֑ים עִ֝֗ם נְדִיבֵ֥י עַמּֽוֹ׃ מֽוֹשִׁיבִ֨י ט׀ עֲקֶ֬רֶת הַבַּ֗יִת אֵֽם־הַבָּנִ֥ים שְׂמֵחָ֗ה הַֽלְלוּ־יָֽהּ׃
בְּצֵ֣את קידאיִ֭שְׂרָאֵל מִמִּצְרָ֑יִם בֵּ֥ית יַ֝עֲקֹ֗ב מֵעַ֥ם לֹעֵֽז׃ הָיְתָ֣ה ביְהוּדָ֣ה לְקָדְשׁ֑וֹ יִ֝שְׂרָאֵ֗ל מַמְשְׁלוֹתָֽיו׃ הַיָּ֣ם גרָ֭אָה וַיָּנֹ֑ס הַ֝יַּרְדֵּ֗ן יִסֹּ֥ב לְאָחֽוֹר׃ הֶֽ֭הָרִים דרָקְד֣וּ כְאֵילִ֑ים גְּ֝בָע֗וֹת כִּבְנֵי־צֹֽאן׃ מַהה־לְּךָ֣ הַ֭יָּם כִּ֣י תָנ֑וּס הַ֝יַּרְדֵּ֗ן תִּסֹּ֥ב לְאָחֽוֹר׃ הֶֽ֭הָרִים ותִּרְקְד֣וּ כְאֵילִ֑ים גְּ֝בָע֗וֹת כִּבְנֵי־צֹֽאן׃ מִלִּפְנֵ֣י זאָ֭דוֹן ח֣וּלִי אָ֑רֶץ מִ֝לִּפְנֵ֗י אֱל֣וֹהַּ יַעֲקֹֽב׃ הַהֹפְכִ֣י חהַצּ֣וּר אֲגַם־מָ֑יִם חַ֝לָּמִ֗ישׁ לְמַעְיְנוֹ־מָֽיִם׃ לֹ֤א קטואלָ֥נוּ יְהוָ֗ה לֹ֫א לָ֥נוּ כִּֽי־לְ֭שִׁמְךָ תֵּ֣ן כָּב֑וֹד עַל־חַ֝סְדְּךָ֗ עַל־אֲמִתֶּֽךָ׃ לָ֭מָּה ביֹאמְר֣וּ הַגּוֹיִ֑ם אַיֵּה־נָ֝֗א אֱלֹהֵיהֶֽם׃ וֵֽאלֹהֵ֥ינוּ גבַשָּׁמָ֑יִם כֹּ֭ל אֲשֶׁר־חָפֵ֣ץ עָשָֽׂה׃ עֲֽ֭צַבֵּיהֶם דכֶּ֣סֶף וְזָהָ֑ב מַ֝עֲשֵׂ֗ה יְדֵ֣י אָדָֽם׃ פֶּֽהה־לָ֭הֶם וְלֹ֣א יְדַבֵּ֑רוּ עֵינַ֥יִם לָ֝הֶ֗ם וְלֹ֣א יִרְאֽוּ׃ אָזְנַ֣יִם ולָ֭הֶם וְלֹ֣א יִשְׁמָ֑עוּ אַ֥ף לָ֝הֶ֗ם וְלֹ֣א יְרִיחֽוּן׃ יְדֵיהֶ֤ם ז׀ וְלֹ֬א יְמִישׁ֗וּן רַ֭גְלֵיהֶם וְלֹ֣א יְהַלֵּ֑כוּ לֹֽא־יֶ֝הְגּ֗וּ בִּגְרוֹנָֽם׃ כְּ֭מוֹהֶם חיִהְי֣וּ עֹשֵׂיהֶ֑ם כֹּ֭ל אֲשֶׁר־בֹּטֵ֣חַ בָּהֶֽם׃ יִ֭שְׂרָאֵל טבְּטַ֣ח בַּיהוָ֑ה עֶזְרָ֖ם וּמָגִנָּ֣ם הֽוּא׃ בֵּ֣ית יאַ֭הֲרֹן בִּטְח֣וּ בַיהוָ֑ה עֶזְרָ֖ם וּמָגִנָּ֣ם הֽוּא׃ יִרְאֵ֣י יאיְ֭הוָה בִּטְח֣וּ בַיהוָ֑ה עֶזְרָ֖ם וּמָגִנָּ֣ם הֽוּא׃ יְהוָה֮ יבזְכָרָ֪נוּ יְבָ֫רֵ֥ךְ יְ֭בָרֵךְ אֶת־בֵּ֣ית יִשְׂרָאֵ֑ל יְ֝בָרֵ֗ךְ אֶת־בֵּ֥ית אַהֲרֹֽן׃ יְ֭בָרֵךְ יגיִרְאֵ֣י יְהוָ֑ה הַ֝קְּטַנִּ֗ים עִם־הַגְּדֹלִֽים׃ יֹסֵ֣ף ידיְהוָ֣ה עֲלֵיכֶ֑ם עֲ֝לֵיכֶ֗ם וְעַל־בְּנֵיכֶֽם׃ בְּרוּכִ֣ים טואַ֭תֶּם לַיהוָ֑ה עֹ֝שֵׂ֗ה שָׁמַ֥יִם וָאָֽרֶץ׃ הַשָּׁמַ֣יִם טזשָׁ֭מַיִם לַיהוָ֑ה וְ֝הָאָ֗רֶץ נָתַ֥ן לִבְנֵי־אָדָֽם׃ לֹ֣א יזהַ֭מֵּתִים יְהַֽלְלוּ־יָ֑הּ וְ֝לֹ֗א כָּל־יֹרְדֵ֥י דוּמָֽה׃ וַאֲנַ֤חְנוּ יח׀ נְבָ֘רֵ֤ךְ יָ֗הּ מֵֽעַתָּ֥ה וְעַד־עוֹלָ֗ם הַֽלְלוּ־יָֽהּ׃
אָ֭הַבְתִּי אקטזכִּֽי־יִשְׁמַ֥ע ׀ יְהוָ֑ה אֶת־ק֝וֹלִ֗י תַּחֲנוּנָֽי׃ כִּֽיב־הִטָּ֣ה אָזְנ֣וֹ לִ֑י וּבְיָמַ֥י אֶקְרָֽא׃ אֲפָפ֤וּנִי ג׀ חֶבְלֵי־מָ֗וֶת וּמְצָרֵ֣י שְׁא֣וֹל מְצָא֑וּנִי צָרָ֖ה וְיָג֣וֹן אֶמְצָֽא׃ וּבְשֵֽׁםד־יְהוָ֥ה אֶקְרָ֑א אָנָּ֥ה יְ֝הוָ֗ה מַלְּטָ֥ה נַפְשִֽׁי׃ חַנּ֣וּן היְהֹוָ֣ה וְצַדִּ֑יק וֵ֖אלֹהֵ֣ינוּ מְרַחֵֽם׃ שֹׁמֵ֣ר ופְּתָאיִ֣ם יְהֹוָ֑ה דַּ֝לּוֹתִ֗י וְלִ֣י יְהוֹשִֽׁיעַ׃ שׁוּבִ֣י זנַ֭פְשִׁי לִמְנוּחָ֑יְכִי כִּֽי־יְ֝הוָ֗ה גָּמַ֥ל עָלָֽיְכִי׃ כִּ֤י חחִלַּ֥צְתָּ נַפְשִׁ֗י מִ֫מָּ֥וֶת אֶת־עֵינִ֥י מִן־דִּמְעָ֑ה אֶת־רַגְלִ֥י מִדֶּֽחִי׃ אֶ֭תְהַלֵּךְ טלִפְנֵ֣י יְהוָ֑ה בְּ֝אַרְצ֗וֹת הַֽחַיִּֽים׃ הֶ֭אֱמַנְתִּי יכִּ֣י אֲדַבֵּ֑ר אֲ֝נִ֗י עָנִ֥יתִי מְאֹֽד׃ אֲ֭נִי יאאָמַ֣רְתִּי בְחָפְזִ֑י כָּֽל־הָאָדָ֥ם כֹּזֵֽב׃ מָֽהיב־אָשִׁ֥יב לַיהוָ֑ה כָּֽל־תַּגְמוּל֥וֹהִי עָלָֽי׃ כּוֹסיג־יְשׁוּע֥וֹת אֶשָּׂ֑א וּבְשֵׁ֖ם יְהוָ֣ה אֶקְרָֽא׃ נְ֭דָרַי ידלַיהוָ֣ה אֲשַׁלֵּ֑ם נֶגְדָה־נָּ֝֗א לְכָל־עַמּֽוֹ׃ יָ֭קָר טובְּעֵינֵ֣י יְהוָ֑ה הַ֝מָּ֗וְתָה לַחֲסִידָֽיו׃ אָֽנָּ֣ה טזיְהוָה֮ כִּֽי־אֲנִ֪י עַ֫בְדֶּ֥ךָ אֲֽנִי־עַ֭בְדְּךָ בֶּן־אֲמָתֶ֑ךָ פִּ֝תַּ֗חְתָּ לְמוֹסֵרָֽי׃ לְֽךָיז־אֶ֭זְבַּח זֶ֣בַח תּוֹדָ֑ה וּבְשֵׁ֖ם יְהוָ֣ה אֶקְרָֽא׃ נְ֭דָרַי יחלַיהוָ֣ה אֲשַׁלֵּ֑ם נֶגְדָה־נָּ֝֗א לְכָל־עַמּֽוֹ׃ בְּחַצְר֤וֹת יט׀ בֵּ֤ית יְהוָ֗ה בְּֽת֘וֹכֵ֤כִי יְֽרוּשָׁלִָ֗ם הַֽלְלוּ־יָֽהּ׃
הַֽלְל֣וּ קיזאאֶת־יְ֭הוָה כָּל־גּוֹיִ֑ם שַׁ֝בְּח֗וּהוּ כָּל־הָאֻמִּֽים׃ כִּ֥י בגָ֘בַ֤ר עָלֵ֨ינוּ ׀ חַסְדּ֗וֹ וֶֽאֱמֶת־יְהוָ֥ה לְעוֹלָ֗ם הַֽלְלוּ־יָֽהּ׃
הוֹד֣וּ קיחאלַיהוָ֣ה כִּי־ט֑וֹב כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ יֹֽאמַרב־נָ֥א יִשְׂרָאֵ֑ל כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ יֹֽאמְרוּג־נָ֥א בֵֽית־אַהֲרֹ֑ן כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ יֹֽאמְרוּד־נָ֭א יִרְאֵ֣י יְהוָ֑ה כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ מִֽןה־הַ֭מֵּצַ֥ר קָרָ֣אתִי יָּ֑הּ עָנָ֖נִי בַמֶּרְחָ֣ב יָֽהּ׃ יְהוָ֣ה ולִ֭י לֹ֣א אִירָ֑א מַה־יַּעֲשֶׂ֖ה לִ֣י אָדָֽם׃ יְהוָ֣ה זלִ֭י בְּעֹזְרָ֑י וַ֝אֲנִ֗י אֶרְאֶ֥ה בְשֹׂנְאָֽי׃ ט֗וֹב חלַחֲס֥וֹת בַּיהוָ֑ה מִ֝בְּטֹ֗חַ בָּאָדָֽם׃ ט֗וֹב טלַחֲס֥וֹת בַּיהוָ֑ה מִ֝בְּטֹ֗חַ בִּנְדִיבִֽים׃ כָּלי־גּוֹיִ֥ם סְבָב֑וּנִי בְּשֵׁ֥ם יְ֝הוָ֗ה כִּ֣י אֲמִילַֽם׃ סַבּ֥וּנִי יאגַם־סְבָב֑וּנִי בְּשֵׁ֥ם יְ֝הוָ֗ה כִּ֣י אֲמִילַֽם׃ סַבּ֤וּנִי יבכִדְבוֹרִ֗ים דֹּ֭עֲכוּ כְּאֵ֣שׁ קוֹצִ֑ים בְּשֵׁ֥ם יְ֝הוָ֗ה כִּ֣י אֲמִילַֽם׃ דַּחֹ֣ה יגדְחִיתַ֣נִי לִנְפֹּ֑ל וַ֖יהוָ֣ה עֲזָרָֽנִי׃ עָזִּ֣י ידוְזִמְרָ֣ת יָ֑הּ וַֽיְהִי־לִ֝֗י לִֽישׁוּעָֽה׃ ק֤וֹל טו׀ רִנָּ֬ה וִֽישׁוּעָ֗ה בְּאָהֳלֵ֥י צַדִּיקִ֑ים יְמִ֥ין יְ֝הוָה עֹ֣שָׂה חָֽיִל׃ יְמִ֣ין טזיְ֭הוָה רוֹמֵמָ֑ה יְמִ֥ין יְ֝הוָה עֹ֣שָׂה חָֽיִל׃ לֹֽא יזאָמ֥וּת כִּי־אֶֽחְיֶ֑ה וַ֝אֲסַפֵּ֗ר מַֽעֲשֵׂ֥י יָֽהּ׃ יַסֹּ֣ר יחיִסְּרַ֣נִּי יָּ֑הּ וְ֝לַמָּ֗וֶת לֹ֣א נְתָנָֽנִי׃ פִּתְחוּיט־לִ֥י שַׁעֲרֵי־צֶ֑דֶק אָֽבֹא־בָ֝ם אוֹדֶ֥ה יָֽהּ׃ זֶֽהכ־הַשַּׁ֥עַר לַיהוָ֑ה צַ֝דִּיקִ֗ים יָבֹ֥אוּ בֽוֹ׃ א֭וֹדְךָ כאכִּ֣י עֲנִיתָ֑נִי וַתְּהִי־לִ֝֗י לִֽישׁוּעָֽה׃ אֶ֭בֶן כבמָאֲס֣וּ הַבּוֹנִ֑ים הָ֝יְתָ֗ה לְרֹ֣אשׁ פִּנָּֽה׃ מֵאֵ֣ת כגיְ֭הוָה הָ֣יְתָה זֹּ֑את הִ֖יא נִפְלָ֣את בְּעֵינֵֽינוּ׃ זֶהכד־הַ֭יּוֹם עָשָׂ֣ה יְהוָ֑ה נָגִ֖ילָה וְנִשְׂמְחָ֣ה בֽוֹ׃ אָנָּ֣א כהיְ֭הוָה הוֹשִׁ֘יעָ֥ה נָּ֑א אָֽנָּ֥א יְ֝הוָ֗ה הַצְלִ֘יחָ֥ה נָּֽא׃ בָּר֣וּךְ כוהַ֭בָּא בְּשֵׁ֣ם יְהוָ֑ה בֵּ֝רַֽכְנוּכֶ֗ם מִבֵּ֥ית יְהוָֽה׃ אֵ֤ל כז׀ יְהוָה֮ וַיָּ֪אֶר לָ֥נוּ אִסְרוּ־חַ֥ג בַּעֲבֹתִ֑ים עַד־קַ֝רְנ֗וֹת הַמִּזְבֵּֽחַ׃ אֵלִ֣י כחאַתָּ֣ה וְאוֹדֶ֑ךָּ אֱ֝לֹהַ֗י אֲרוֹמְמֶֽךָּ׃ הוֹד֣וּ כטלַיהוָ֣ה כִּי־ט֑וֹב כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃
אַשְׁרֵ֥י קיטאתְמִֽימֵי־דָ֑רֶךְ הַֽ֝הֹלְכִ֗ים בְּתוֹרַ֥ת יְהוָֽה׃ אַ֭שְׁרֵי בנֹצְרֵ֥י עֵדֹתָ֗יו בְּכָל־לֵ֥ב יִדְרְשֽׁוּהוּ׃ אַ֭ף גלֹֽא־פָעֲל֣וּ עַוְלָ֑ה בִּדְרָכָ֥יו הָלָֽכוּ׃ אַ֭תָּה דצִוִּ֥יתָה פִקֻּדֶ֗יךָ לִשְׁמֹ֥ר מְאֹֽד׃ אַ֭חֲלַי היִכֹּ֥נוּ דְרָכָ֗י לִשְׁמֹ֥ר חֻקֶּֽיךָ׃ אָ֥ז ולֹא־אֵב֑וֹשׁ בְּ֝הַבִּיטִ֗י אֶל־כָּל־מִצְוֺתֶֽיךָ׃ א֭וֹדְךָ זבְּיֹ֣שֶׁר לֵבָ֑ב בְּ֝לָמְדִ֗י מִשְׁפְּטֵ֥י צִדְקֶֽךָ׃ אֶתח־חֻקֶּ֥יךָ אֶשְׁמֹ֑ר אַֽל־תַּעַזְבֵ֥נִי עַד־מְאֹֽד׃
בַּמֶּ֣ה טיְזַכֶּה־נַּ֭עַר אֶת־אָרְח֑וֹ לִ֝שְׁמֹ֗ר כִּדְבָרֶֽךָ׃ בְּכָלי־לִבִּ֥י דְרַשְׁתִּ֑יךָ אַל־תַּ֝שְׁגֵּ֗נִי מִמִּצְוֺתֶֽיךָ׃ בְּ֭לִבִּי יאצָפַ֣נְתִּי אִמְרָתֶ֑ךָ לְ֝מַ֗עַן לֹ֣א אֶֽחֱטָא־לָֽךְ׃ בָּר֖וּךְ יבאַתָּ֥ה יְהוָ֗ה לַמְּדֵ֥נִי חֻקֶּֽיךָ׃ בִּשְׂפָתַ֥י יגסִפַּ֑רְתִּי כֹּ֝֗ל מִשְׁפְּטֵי־פִֽיךָ׃ בְּדֶ֖רֶךְ ידעֵדְוֺתֶ֥יךָ שַׂ֗שְׂתִּי כְּעַ֣ל כָּל־הֽוֹן׃ בְּפִקֻּדֶ֥יךָ טואָשִׂ֑יחָה וְ֝אַבִּ֗יטָה אֹרְחֹתֶֽיךָ׃ בְּחֻקֹּתֶ֥יךָ טזאֶֽשְׁתַּעֲשָׁ֑ע לֹ֭א אֶשְׁכַּ֣ח דְּבָרֶֽךָ׃
גְּמֹ֖ל יזעַֽל־עַבְדְּךָ֥ אֶֽחְיֶ֗ה וְאֶשְׁמְרָ֥ה דְבָרֶֽךָ׃ גַּליח־עֵינַ֥י וְאַבִּ֑יטָה נִ֝פְלָא֗וֹת מִתּוֹרָתֶֽךָ׃ גֵּ֣ר יטאָנֹכִ֣י בָאָ֑רֶץ אַל־תַּסְתֵּ֥ר מִ֝מֶּ֗נִּי מִצְוֺתֶֽיךָ׃ גָּרְסָ֣ה כנַפְשִׁ֣י לְתַאֲבָ֑ה אֶֽל־מִשְׁפָּטֶ֥יךָ בְכָל־עֵֽת׃ גָּ֭עַרְתָּ כאזֵדִ֣ים אֲרוּרִ֑ים הַ֝שֹּׁגִים מִמִּצְוֺתֶֽיךָ׃ גַּ֣ל כבמֵֽ֭עָלַי חֶרְפָּ֣ה וָב֑וּז כִּ֖י עֵדֹתֶ֣יךָ נָצָֽרְתִּי׃ גַּ֤ם כגיָֽשְׁב֣וּ שָׂ֭רִים בִּ֣י נִדְבָּ֑רוּ עַ֝בְדְּךָ֗ יָשִׂ֥יחַ בְּחֻקֶּֽיךָ׃ גַּֽםכד־עֵ֭דֹתֶיךָ שַׁעֲשֻׁעָ֗י אַנְשֵׁ֥י עֲצָתִֽי׃
דָּֽבְקָ֣ה כהלֶעָפָ֣ר נַפְשִׁ֑י חַ֝יֵּ֗נִי כִּדְבָרֶֽךָ׃ דְּרָכַ֣י כוסִ֭פַּרְתִּי וַֽתַּעֲנֵ֗נִי לַמְּדֵ֥נִי חֻקֶּֽיךָ׃ דֶּֽרֶךְכז־פִּקּוּדֶ֥יךָ הֲבִינֵ֑נִי וְ֝אָשִׂ֗יחָה בְּנִפְלְאוֹתֶֽיךָ׃ דָּלְפָ֣ה כחנַ֭פְשִׁי מִתּוּגָ֑ה קַ֝יְּמֵ֗נִי כִּדְבָרֶֽךָ׃ דֶּֽרֶךְכט־שֶׁ֭קֶר הָסֵ֣ר מִמֶּ֑נִּי וְֽתוֹרָתְךָ֥ חָנֵּֽנִי׃ דֶּֽרֶךְל־אֱמוּנָ֥ה בָחָ֑רְתִּי מִשְׁפָּטֶ֥יךָ שִׁוִּֽיתִי׃ דָּבַ֥קְתִּי לאבְעֵֽדְוֺתֶ֑יךָ יְ֝הוָ֗ה אַל־תְּבִישֵֽׁנִי׃ דֶּֽרֶךְלב־מִצְוֺתֶ֥יךָ אָר֑וּץ כִּ֖י תַרְחִ֣יב לִבִּֽי׃
הוֹרֵ֣נִי לגיְ֭הוָה דֶּ֥רֶךְ חֻקֶּ֗יךָ וְאֶצְּרֶ֥נָּה עֵֽקֶב׃ הֲ֭בִינֵנִי לדוְאֶצְּרָ֥ה תֽוֹרָתֶ֗ךָ וְאֶשְׁמְרֶ֥נָּה בְכָל־לֵֽב׃ הַ֭דְרִיכֵנִי להבִּנְתִ֣יב מִצְוֺתֶ֑יךָ כִּי־ב֥וֹ חָפָֽצְתִּי׃ הַטלו־לִ֭בִּי אֶל־עֵדְוֺתֶ֗יךָ וְאַ֣ל אֶל־בָּֽצַע׃ הַעֲבֵ֣ר לזעֵ֭ינַי מֵרְא֣וֹת שָׁ֑וְא בִּדְרָכֶ֥ךָ חַיֵּֽנִי׃ הָקֵ֣ם לחלְ֭עַבְדְּךָ אִמְרָתֶ֑ךָ אֲ֝שֶׁ֗ר לְיִרְאָתֶֽךָ׃ הַעֲבֵ֣ר לטחֶ֭רְפָּתִי אֲשֶׁ֣ר יָגֹ֑רְתִּי כִּ֖י מִשְׁפָּטֶ֣יךָ טוֹבִֽים׃ הִ֭נֵּה מתָּאַ֣בְתִּי לְפִקֻּדֶ֑יךָ בְּצִדְקָתְךָ֥ חַיֵּֽנִי׃
וִֽיבֹאֻ֣נִי מאחֲסָדֶ֣ךָ יְהוָ֑ה תְּ֝שֽׁוּעָתְךָ֗ כְּאִמְרָתֶֽךָ׃ וְאֶֽעֱנֶ֣ה מבחֹרְפִ֣י דָבָ֑ר כִּֽי־בָ֝טַחְתִּי בִּדְבָרֶֽךָ׃ וְֽאַלמג־תַּצֵּ֬ל מִפִּ֣י דְבַר־אֱמֶ֣ת עַד־מְאֹ֑ד כִּ֖י לְמִשְׁפָּטֶ֣ךָ יִחָֽלְתִּי׃ וְאֶשְׁמְרָ֖ה מדתוֹרָתְךָ֥ תָמִ֗יד לְעוֹלָ֥ם וָעֶֽד׃ וְאֶתְהַלְּכָ֥ה מהבָרְחָבָ֑ה כִּ֖י פִקֻּדֶ֣יךָ דָרָֽשְׁתִּי׃ וַאֲדַבְּרָ֣ה מובְ֭עֵדֹתֶיךָ נֶ֥גֶד מְלָכִ֗ים וְלֹ֣א אֵבֽוֹשׁ׃ וְאֶשְׁתַּֽעֲשַׁ֥ע מזבְּמִצְוֺתֶ֗יךָ אֲשֶׁ֣ר אָהָֽבְתִּי׃ וְאֶשָּֽׂאמח־כַפַּ֗י אֶֽל־מִ֭צְוֺתֶיךָ אֲשֶׁ֥ר אָהָ֗בְתִּי וְאָשִׂ֥יחָה בְחֻקֶּֽיךָ׃
זְכֹרמט־דָּבָ֥ר לְעַבְדֶּ֑ךָ עַ֝֗ל אֲשֶׁ֣ר יִֽחַלְתָּֽנִי׃ זֹ֣את ננֶחָמָתִ֣י בְעָנְיִ֑י כִּ֖י אִמְרָתְךָ֣ חִיָּֽתְנִי׃ זֵ֭דִים נאהֱלִיצֻ֣נִי עַד־מְאֹ֑ד מִ֝תּֽוֹרָתְךָ֗ לֹ֣א נָטִֽיתִי׃ זָ֘כַ֤רְתִּי נבמִשְׁפָּטֶ֖יךָ מֵעוֹלָ֥ם ׀ יְהוָ֗ה וָֽאֶתְנֶחָֽם׃ זַלְעָפָ֣ה נגאֲ֭חָזַתְנִי מֵרְשָׁעִ֑ים עֹ֝זְבֵ֗י תּוֹרָתֶֽךָ׃ זְ֭מִרוֹת נדהָֽיוּ־לִ֥י חֻקֶּ֗יךָ בְּבֵ֣ית מְגוּרָֽי׃ זָ֘כַ֤רְתִּי נהבַלַּ֣יְלָה שִׁמְךָ֣ יְהוָ֑ה וָֽ֝אֶשְׁמְרָ֗ה תּוֹרָתֶֽךָ׃ זֹ֥את נוהָֽיְתָה־לִּ֑י כִּ֖י פִקֻּדֶ֣יךָ נָצָֽרְתִּי׃
חֶלְקִ֖י נזיְהוָ֥ה אָמַ֗רְתִּי לִשְׁמֹ֥ר דְּבָרֶֽיךָ׃ חִלִּ֣יתִי נחפָנֶ֣יךָ בְכָל־לֵ֑ב חָ֝נֵּ֗נִי כְּאִמְרָתֶֽךָ׃ חִשַּׁ֥בְתִּי נטדְרָכָ֑י וָאָשִׁ֥יבָה רַ֝גְלַ֗י אֶל־עֵדֹתֶֽיךָ׃ חַ֭שְׁתִּי סוְלֹ֣א הִתְמַהְמָ֑הְתִּי לִ֝שְׁמֹ֗ר מִצְוֺתֶֽיךָ׃ חֶבְלֵ֣י סארְשָׁעִ֣ים עִוְּדֻ֑נִי תּֽ֝וֹרָתְךָ֗ לֹ֣א שָׁכָֽחְתִּי׃ חֲצֽוֹתסב־לַ֗יְלָה אָ֭קוּם לְהוֹד֣וֹת לָ֑ךְ עַ֝֗ל מִשְׁפְּטֵ֥י צִדְקֶֽךָ׃ חָבֵ֣ר סגאָ֭נִי לְכָל־אֲשֶׁ֣ר יְרֵא֑וּךָ וּ֝לְשֹׁמְרֵ֗י פִּקּוּדֶֽיךָ׃ חַסְדְּךָ֣ סדיְ֭הוָה מָלְאָ֥ה הָאָ֗רֶץ חֻקֶּ֥יךָ לַמְּדֵֽנִי׃
ט֭וֹב סהעָשִׂ֣יתָ עִֽם־עַבְדְּךָ֑ יְ֝הוָ֗ה כִּדְבָרֶֽךָ׃ ט֤וּב סוטַ֣עַם וָדַ֣עַת לַמְּדֵ֑נִי כִּ֖י בְמִצְוֺתֶ֣יךָ הֶאֱמָֽנְתִּי׃ טֶ֣רֶם סזאֶ֭עֱנֶה אֲנִ֣י שֹׁגֵ֑ג וְ֝עַתָּ֗ה אִמְרָתְךָ֥ שָׁמָֽרְתִּי׃ טוֹבסח־אַתָּ֥ה וּמֵטִ֗יב לַמְּדֵ֥נִי חֻקֶּֽיךָ׃ טָפְל֬וּ סטעָלַ֣י שֶׁ֣קֶר זֵדִ֑ים אֲ֝נִ֗י בְּכָל־לֵ֤ב ׀ אֱצֹּ֬ר פִּקּוּדֶֽיךָ׃ טָפַ֣שׁ עכַּחֵ֣לֶב לִבָּ֑ם אֲ֝נִ֗י תּוֹרָתְךָ֥ שִֽׁעֲשָֽׁעְתִּי׃ טֽוֹבעא־לִ֥י כִֽי־עֻנֵּ֑יתִי לְ֝מַ֗עַן אֶלְמַ֥ד חֻקֶּֽיךָ׃ טֽוֹבעב־לִ֥י תֽוֹרַת־פִּ֑יךָ מֵ֝אַלְפֵ֗י זָהָ֥ב וָכָֽסֶף׃
יָדֶ֣יךָ עגעָ֭שׂוּנִי וַֽיְכוֹנְנ֑וּנִי הֲ֝בִינֵ֗נִי וְאֶלְמְדָ֥ה מִצְוֺתֶֽיךָ׃ יְ֭רֵאֶיךָ עדיִרְא֣וּנִי וְיִשְׂמָ֑חוּ כִּ֖י לִדְבָרְךָ֣ יִחָֽלְתִּי׃ יָדַ֣עְתִּי עהיְ֭הוָה כִּי־צֶ֣דֶק מִשְׁפָּטֶ֑יךָ וֶ֝אֱמוּנָ֗ה עִנִּיתָֽנִי׃ יְהִיעו־נָ֣א חַסְדְּךָ֣ לְנַחֲמֵ֑נִי כְּאִמְרָתְךָ֥ לְעַבְדֶּֽךָ׃ יְבֹא֣וּנִי עזרַחֲמֶ֣יךָ וְאֶֽחְיֶ֑ה כִּי־תֽ֝וֹרָתְךָ֗ שַֽׁעֲשֻׁעָֽי׃ יֵבֹ֣שׁוּ עחזֵ֭דִים כִּי־שֶׁ֣קֶר עִוְּת֑וּנִי אֲ֝נִ֗י אָשִׂ֥יחַ בְּפִקּוּדֶֽיךָ׃ יָשׁ֣וּבוּ עטלִ֣י יְרֵאֶ֑יךָ וידעו וְ֝יֹדְעֵ֗י עֵדֹתֶֽיךָ׃ יְהִֽיפ־לִבִּ֣י תָמִ֣ים בְּחֻקֶּ֑יךָ לְ֝מַ֗עַן לֹ֣א אֵבֽוֹשׁ׃
כָּלְתָ֣ה פאלִתְשׁוּעָתְךָ֣ נַפְשִׁ֑י לִדְבָרְךָ֥ יִחָֽלְתִּי׃ כָּל֣וּ פבעֵ֭ינַי לְאִמְרָתֶ֑ךָ לֵ֝אמֹ֗ר מָתַ֥י תְּֽנַחֲמֵֽנִי׃ כִּֽיפג־הָ֭יִיתִי כְּנֹ֣אד בְּקִיט֑וֹר חֻ֝קֶּ֗יךָ לֹ֣א שָׁכָֽחְתִּי׃ כַּמָּ֥ה פדיְמֵֽי־עַבְדֶּ֑ךָ מָתַ֬י תַּעֲשֶׂ֖ה בְרֹדְפַ֣י מִשְׁפָּֽט׃ כָּֽרוּפה־לִ֣י זֵדִ֣ים שִׁיח֑וֹת אֲ֝שֶׁ֗ר לֹ֣א כְתוֹרָתֶֽךָ׃ כָּלפו־מִצְוֺתֶ֥יךָ אֱמוּנָ֑ה שֶׁ֖קֶר רְדָפ֣וּנִי עָזְרֵֽנִי׃ כִּ֭מְעַט פזכִּלּ֣וּנִי בָאָ֑רֶץ וַ֝אֲנִ֗י לֹא־עָזַ֥בְתִּי פִקֻּודֶֽיךָ׃ כְּחַסְדְּךָ֥ פחחַיֵּ֑נִי וְ֝אֶשְׁמְרָ֗ה עֵד֥וּת פִּֽיךָ׃
לְעוֹלָ֥ם פטיְהוָ֑ה דְּ֝בָרְךָ֗ נִצָּ֥ב בַּשָּׁמָֽיִם׃ לְדֹ֣ר צוָ֭דֹר אֱמֽוּנָתֶ֑ךָ כּוֹנַ֥נְתָּ אֶ֝֗רֶץ וַֽתַּעֲמֹֽד׃ לְֽ֭מִשְׁפָּטֶיךָ צאעָמְד֣וּ הַיּ֑וֹם כִּ֖י הַכֹּ֣ל עֲבָדֶֽיךָ׃ לוּלֵ֣י צבת֭וֹרָתְךָ שַׁעֲשֻׁעָ֑י אָ֝֗ז אָבַ֥דְתִּי בְעָנְיִֽי׃ לְ֭עוֹלָם צגלֹא־אֶשְׁכַּ֣ח פִּקּוּדֶ֑יךָ כִּ֥י בָ֝֗ם חִיִּיתָֽנִי׃ לְֽךָצד־אֲ֭נִי הוֹשִׁיעֵ֑נִי כִּ֖י פִקּוּדֶ֣יךָ דָרָֽשְׁתִּי׃ לִ֤י צהקִוּ֣וּ רְשָׁעִ֣ים לְאַבְּדֵ֑נִי עֵ֝דֹתֶ֗יךָ אֶתְבּוֹנָֽן׃ לְֽכָל צותִּ֭כְלָה רָאִ֣יתִי קֵ֑ץ רְחָבָ֖ה מִצְוָתְךָ֣ מְאֹֽד׃
מָֽהצז־אָהַ֥בְתִּי תוֹרָתֶ֑ךָ כָּל־הַ֝יּ֗וֹם הִ֣יא שִׂיחָתִֽי׃ מֵ֭אֹ֣יְבַי צחתְּחַכְּמֵ֣נִי מִצְוֺתֶ֑ךָ כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם הִיא־לִֽי׃ מִכָּלצט־מְלַמְּדַ֥י הִשְׂכַּ֑לְתִּי כִּ֥י עֵ֝דְוֺתֶ֗יךָ שִׂ֣יחָה לִֽֿי׃ מִזְּקֵנִ֥ים קאֶתְבּוֹנָ֑ן כִּ֖י פִקּוּדֶ֣יךָ נָצָֽרְתִּי׃ מִכָּלקא־אֹ֣רַח רָ֭ע כָּלִ֣אתִי רַגְלָ֑י לְ֝מַ֗עַן אֶשְׁמֹ֥ר דְּבָרֶֽךָ׃ מִמִּשְׁפָּטֶ֥יךָ קבלֹא־סָ֑רְתִּי כִּֽי־אַ֝תָּ֗ה הוֹרֵתָֽנִי׃ מַהקג־נִּמְלְצ֣וּ לְ֭חִכִּי אִמְרָתֶ֗ךָ מִדְּבַ֥שׁ לְפִֽי׃ מִפִּקּוּדֶ֥יךָ קדאֶתְבּוֹנָ֑ן עַל־כֵּ֝֗ן שָׂנֵ֤אתִי ׀ כָּל־אֹ֬רַח שָֽׁקֶר׃
נֵרקה־לְרַגְלִ֥י דְבָרֶ֑ךָ וְ֝א֗וֹר לִנְתִיבָתִֽי׃ נִשְׁבַּ֥עְתִּי קווָאֲקַיֵּ֑מָה לִ֝שְׁמֹ֗ר מִשְׁפְּטֵ֥י צִדְקֶֽךָ׃ נַעֲנֵ֥יתִי קזעַד־מְאֹ֑ד יְ֝הוָ֗ה חַיֵּ֥נִי כִדְבָרֶֽךָ׃ נִדְב֣וֹת קחפִּ֭י רְצֵה־נָ֣א יְהוָ֑ה וּֽמִשְׁפָּטֶ֥יךָ לַמְּדֵֽנִי׃ נַפְשִׁ֣י קטבְכַפִּ֣י תָמִ֑יד וְ֝תֽוֹרָתְךָ֗ לֹ֣א שָׁכָֽחְתִּי׃ נָתְנ֬וּ קירְשָׁעִ֣ים פַּ֣ח לִ֑י וּ֝מִפִּקּוּדֶ֗יךָ לֹ֣א תָעִֽיתִי׃ נָחַ֣לְתִּי קיאעֵדְוֺתֶ֣יךָ לְעוֹלָ֑ם כִּֽי־שְׂשׂ֖וֹן לִבִּ֣י הֵֽמָּה׃ נָטִ֣יתִי קיבלִ֭בִּי לַעֲשׂ֥וֹת חֻקֶּ֗יךָ לְעוֹלָ֥ם עֵֽקֶב׃
סֵעֲפִ֥ים קיגשָׂנֵ֑אתִי וְֽתוֹרָתְךָ֥ אָהָֽבְתִּי׃ סִתְרִ֣י קידוּמָגִנִּ֣י אָ֑תָּה לִדְבָרְךָ֥ יִחָֽלְתִּי׃ סֽוּרוּקטו־מִמֶּ֥נִּי מְרֵעִ֑ים וְ֝אֶצְּרָ֗ה מִצְוֺ֥ת אֱלֹהָֽי׃ סָמְכֵ֣נִי קטזכְאִמְרָתְךָ֣ וְאֶֽחְיֶ֑ה וְאַל־תְּ֝בִישֵׁ֗נִי מִשִּׂבְרִֽי׃ סְעָדֵ֥נִי קיזוְאִוָּשֵׁ֑עָה וְאֶשְׁעָ֖ה בְחֻקֶּ֣יךָ תָמִֽיד׃ סָ֭לִיתָ קיחכָּל־שׁוֹגִ֣ים מֵחֻקֶּ֑יךָ כִּי־שֶׁ֝֗קֶר תַּרְמִיתָֽם׃ סִגִ֗ים קיטהִשְׁבַּ֥תָּ כָל־רִשְׁעֵי־אָ֑רֶץ לָ֝כֵ֗ן אָהַ֥בְתִּי עֵדֹתֶֽיךָ׃ סָמַ֣ר קכמִפַּחְדְּךָ֣ בְשָׂרִ֑י וּֽמִמִּשְׁפָּטֶ֥יךָ יָרֵֽאתִי׃
עָ֭שִׂיתִי קכאמִשְׁפָּ֣ט וָצֶ֑דֶק בַּל־תַּ֝נִּיחֵ֗נִי לְעֹֽשְׁקָֽי׃ עֲרֹ֣ב קכבעַבְדְּךָ֣ לְט֑וֹב אַֽל־יַעַשְׁקֻ֥נִי זֵדִֽים׃ עֵ֭ינַי קכגכָּל֣וּ לִֽישׁוּעָתֶ֑ךָ וּלְאִמְרַ֥ת צִדְקֶֽךָ׃ עֲשֵׂ֖ה קכדעִם־עַבְדְּךָ֥ כְחַסְדֶּ֗ךָ וְחֻקֶּ֥יךָ לַמְּדֵֽנִי׃ עַבְדְּךָקכה־אָ֥נִי הֲבִינֵ֑נִי וְ֝אֵדְעָ֗ה עֵדֹתֶֽיךָ׃ עֵ֭ת קכולַעֲשׂ֣וֹת לַיהוָ֑ה הֵ֝פֵ֗רוּ תּוֹרָתֶֽךָ׃ עַלקכז־כֵּ֭ן אָהַ֣בְתִּי מִצְוֺתֶ֑יךָ מִזָּהָ֥ב וּמִפָּֽז׃ עַלקכח־כֵּ֤ן ׀ כָּל־פִּקּ֣וּדֵי כֹ֣ל יִשָּׁ֑רְתִּי כָּל־אֹ֖רַח שֶׁ֣קֶר שָׂנֵֽאתִי׃
פְּלָא֥וֹת קכטעֵדְוֺתֶ֑יךָ עַל־כֵּ֝֗ן נְצָרָ֥תַם נַפְשִֽׁי׃ פֵּ֖תַח קלדְּבָרֶ֥יךָ יָאִ֗יר מֵבִ֥ין פְּתָיִֽים׃ פִּֽיקלא־פָ֭עַרְתִּי וָאֶשְׁאָ֑פָה כִּ֖י לְמִצְוֺתֶ֣יךָ יָאָֽבְתִּי׃ פְּנֵהקלב־אֵלַ֥י וְחָנֵּ֑נִי כְּ֝מִשְׁפָּ֗ט לְאֹהֲבֵ֥י שְׁמֶֽךָ׃ פְּ֭עָמַי קלגהָכֵ֣ן בְּאִמְרָתֶ֑ךָ וְֽאַל־תַּשְׁלֶט־בִּ֥י כָל־אָֽוֶן׃ פְּ֭דֵנִי קלדמֵעֹ֣שֶׁק אָדָ֑ם וְ֝אֶשְׁמְרָ֗ה פִּקּוּדֶֽיךָ׃ פָּ֭נֶיךָ קלההָאֵ֣ר בְּעַבְדֶּ֑ךָ וְ֝לַמְּדֵ֗נִי אֶת־חֻקֶּֽיךָ׃ פַּלְגֵיקלו־מַ֭יִם יָרְד֣וּ עֵינָ֑י עַ֝֗ל לֹא־שָׁמְר֥וּ תוֹרָתֶֽךָ׃
צַדִּ֣יק קלזאַתָּ֣ה יְהוָ֑ה וְ֝יָשָׁ֗ר מִשְׁפָּטֶֽיךָ׃ צִ֭וִּיתָ קלחצֶ֣דֶק עֵדֹתֶ֑יךָ וֶֽאֱמוּנָ֥ה מְאֹֽד׃ צִמְּתַ֥תְנִי קלטקִנְאָתִ֑י כִּֽי־שָׁכְח֖וּ דְבָרֶ֣יךָ צָרָֽי׃ צְרוּפָ֖ה קמאִמְרָתְךָ֥ מְאֹ֗ד וְֽעַבְדְּךָ֥ אֲהֵבָֽהּ׃ צָעִ֣יר קמאאָנֹכִ֣י וְנִבְזֶ֑ה פִּ֝קֻּדֶ֗יךָ לֹ֣א שָׁכָֽחְתִּי׃ צִדְקָתְךָ֣ קמבצֶ֣דֶק לְעוֹלָ֑ם וְֽתוֹרָתְךָ֥ אֱמֶֽת׃ צַרקמג־וּמָצ֥וֹק מְצָא֑וּנִי מִ֝צְוֺתֶ֗יךָ שַׁעֲשֻׁעָֽי׃ צֶ֖דֶק קמדעֵדְוֺתֶ֥יךָ לְעוֹלָ֗ם הֲבִינֵ֥נִי וְאֶחְיֶֽה׃
קָרָ֣אתִי קמהבְכָל־לֵ֭ב עֲנֵ֥נִי יְהוָ֗ה חֻקֶּ֥יךָ אֶצֹּֽרָה׃ קְרָאתִ֥יךָ קמוהוֹשִׁיעֵ֑נִי וְ֝אֶשְׁמְרָ֗ה עֵדֹתֶֽיךָ׃ קִדַּ֣מְתִּי קמזבַ֭נֶּשֶׁף וָאֲשַׁוֵּ֑עָה לדבריך לִדְבָרְךָ֥ יִחָֽלְתִּי׃ קִדְּמ֣וּ קמחעֵ֭ינַי אַשְׁמֻר֑וֹת לָ֝שִׂ֗יחַ בְּאִמְרָתֶֽךָ׃ ק֭וֹלִי קמטשִׁמְעָ֣ה כְחַסְדֶּ֑ךָ יְ֝הוָ֗ה כְּֽמִשְׁפָּטֶ֥ךָ חַיֵּֽנִי׃ קָ֭רְבוּ קנרֹדְפֵ֣י זִמָּ֑ה מִתּוֹרָתְךָ֥ רָחָֽקוּ׃ קָר֣וֹב קנאאַתָּ֣ה יְהוָ֑ה וְֽכָל־מִצְוֺתֶ֥יךָ אֱמֶֽת׃ קֶ֣דֶם קנביָ֭דַעְתִּי מֵעֵדֹתֶ֑יךָ כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם יְסַדְתָּֽם׃
רְאֵֽהקנג־עָנְיִ֥י וְחַלְּצֵ֑נִי כִּי־תֽ֝וֹרָתְךָ֗ לֹ֣א שָׁכָֽחְתִּי׃ רִיבָ֣ה קנדרִ֭יבִי וּגְאָלֵ֑נִי לְאִמְרָתְךָ֥ חַיֵּֽנִי׃ רָח֣וֹק קנהמֵרְשָׁעִ֣ים יְשׁוּעָ֑ה כִּֽי־חֻ֝קֶּיךָ לֹ֣א דָרָֽשׁוּ׃ רַחֲמֶ֖יךָ קנורַבִּ֥ים ׀ יְהוָ֑ה כְּֽמִשְׁפָּטֶ֥יךָ חַיֵּֽנִי׃ רַ֭בִּים קנזרֹדְפַ֣י וְצָרָ֑י מֵ֝עֵדְוֺתֶ֗יךָ לֹ֣א נָטִֽיתִי׃ רָאִ֣יתִי קנחבֹ֭גְדִים וָֽאֶתְקוֹטָ֑טָה אֲשֶׁ֥ר אִ֝מְרָתְךָ֗ לֹ֣א שָׁמָֽרוּ׃ רְ֭אֵה קנטכִּי־פִקּוּדֶ֣יךָ אָהָ֑בְתִּי יְ֝הוָ֗ה כְּֽחַסְדְּךָ֥ חַיֵּֽנִי׃ רֹאשׁקס־דְּבָרְךָ֥ אֱמֶ֑ת וּ֝לְעוֹלָ֗ם כָּל־מִשְׁפַּ֥ט צִדְקֶֽךָ׃
שָׂ֭רִים קסארְדָפ֣וּנִי חִנָּ֑ם ומדבריך וּ֝מִדְּבָרְךָ֗ פָּחַ֥ד לִבִּֽי׃ שָׂ֣שׂ קסבאָ֭נֹכִֽי עַל־אִמְרָתֶ֑ךָ כְּ֝מוֹצֵ֗א שָׁלָ֥ל רָֽב׃ שֶׁ֣קֶר קסגשָׂ֭נֵאתִי וַאֲתַעֵ֑בָה תּוֹרָתְךָ֥ אָהָֽבְתִּי׃ שֶׁ֣בַע קסדבַּ֭יּוֹם הִלַּלְתִּ֑יךָ עַ֝֗ל מִשְׁפְּטֵ֥י צִדְקֶֽךָ׃ שָׁל֣וֹם קסהרָ֭ב לְאֹהֲבֵ֣י תוֹרָתֶ֑ךָ וְאֵֽין־לָ֥מוֹ מִכְשֽׁוֹל׃ שִׂבַּ֣רְתִּי קסולִֽישׁוּעָתְךָ֣ יְהוָ֑ה וּֽמִצְוֺתֶ֥יךָ עָשִֽׂיתִי׃ שָֽׁמְרָ֣ה קסזנַ֭פְשִׁי עֵדֹתֶ֑יךָ וָאֹהֲבֵ֥ם מְאֹֽד׃ שָׁמַ֣רְתִּי קסחפִ֭קּוּדֶיךָ וְעֵדֹתֶ֑יךָ כִּ֖י כָל־דְּרָכַ֣י נֶגְדֶּֽךָ׃
תִּקְרַ֤ב קסטרִנָּתִ֣י לְפָנֶ֣יךָ יְהוָ֑ה כִּדְבָרְךָ֥ הֲבִינֵֽנִי׃ תָּב֣וֹא קעתְּחִנָּתִ֣י לְפָנֶ֑יךָ כְּ֝אִמְרָתְךָ֗ הַצִּילֵֽנִי׃ תַּבַּ֣עְנָה קעאשְׂפָתַ֣י תְּהִלָּ֑ה כִּ֖י תְלַמְּדֵ֣נִי חֻקֶּֽיךָ׃ תַּ֣עַן קעבלְ֭שׁוֹנִי אִמְרָתֶ֑ךָ כִּ֖י כָל־מִצְוֺתֶ֣יךָ צֶּֽדֶק׃ תְּהִֽיקעג־יָדְךָ֥ לְעָזְרֵ֑נִי כִּ֖י פִקּוּדֶ֣יךָ בָחָֽרְתִּי׃ תָּאַ֣בְתִּי קעדלִֽישׁוּעָתְךָ֣ יְהוָ֑ה וְ֝תֽוֹרָתְךָ֗ שַׁעֲשֻׁעָֽי׃ תְּֽחִיקעה־נַ֭פְשִׁי וּֽתְהַֽלְלֶ֑ךָּ וּֽמִשְׁפָּטֶ֥ךָ יַעֲזְרֻֽנִי׃ תָּעִ֗יתִי קעוכְּשֶׂ֣ה אֹ֭בֵד בַּקֵּ֣שׁ עַבְדֶּ֑ךָ כִּ֥י מִ֝צְוֺתֶ֗יךָ לֹ֣א שָׁכָֽחְתִּי׃
שִׁ֗יר אקכהַֽמַּ֫עֲל֥וֹת אֶל־יְ֭הוָה בַּצָּרָ֣תָה לִּ֑י קָ֝רָ֗אתִי וַֽיַּעֲנֵֽנִי׃ יְֽהוָ֗ה בהַצִּ֣ילָה נַ֭פְשִׁי מִשְּׂפַת־שֶׁ֑קֶר מִלָּשׁ֥וֹן רְמִיָּֽה׃ מַהג־יִּתֵּ֣ן לְ֭ךָ וּמַה־יֹּסִ֥יף לָ֗ךְ לָשׁ֥וֹן רְמִיָּֽה׃ חִצֵּ֣י דגִבּ֣וֹר שְׁנוּנִ֑ים עִ֝֗ם גַּחֲלֵ֥י רְתָמִֽים׃ אֽוֹיָהה־לִ֭י כִּי־גַ֣רְתִּי מֶ֑שֶׁךְ שָׁ֝כַ֗נְתִּי עִֽם־אָהֳלֵ֥י קֵדָֽר׃ רַ֭בַּת ושָֽׁכְנָה־לָּ֣הּ נַפְשִׁ֑י עִ֝֗ם שׂוֹנֵ֥א שָׁלֽוֹם׃ אֲֽנִיז־שָׁ֭לוֹם וְכִ֣י אֲדַבֵּ֑ר הֵ֝֗מָּה לַמִּלְחָמָֽה׃
שִׁ֗יר אקכאלַֽמַּ֫עֲל֥וֹת אֶשָּׂ֣א עֵ֭ינַי אֶל־הֶהָרִ֑ים מֵ֝אַ֗יִן יָבֹ֥א עֶזְרִֽי׃ עֶ֭זְרִי במֵעִ֣ם יְהוָ֑ה עֹ֝שֵׂ֗ה שָׁמַ֥יִם וָאָֽרֶץ׃ אַלג־יִתֵּ֣ן לַמּ֣וֹט רַגְלֶ֑ךָ אַל־יָ֝נ֗וּם שֹֽׁמְרֶֽךָ׃ הִנֵּ֣ה דלֹֽא־יָ֭נוּם וְלֹ֣א יִישָׁ֑ן שׁ֝וֹמֵ֗ר יִשְׂרָאֵֽל׃ יְהוָ֥ה השֹׁמְרֶ֑ךָ יְהוָ֥ה צִ֝לְּךָ֗ עַל־יַ֥ד יְמִינֶֽךָ׃ יוֹמָ֗ם והַשֶּׁ֥מֶשׁ לֹֽא־יַכֶּ֗כָּה וְיָרֵ֥חַ בַּלָּֽיְלָה׃ יְֽהוָ֗ה זיִשְׁמָרְךָ֥ מִכָּל־רָ֑ע יִ֝שְׁמֹ֗ר אֶת־נַפְשֶֽׁךָ׃ יְֽהוָ֗ה חיִשְׁמָר־צֵאתְךָ֥ וּבוֹאֶ֑ךָ מֵֽ֝עַתָּ֗ה וְעַד־עוֹלָֽם׃
שִׁ֥יר קכבאהַֽמַּעֲל֗וֹת לְדָ֫וִ֥ד שָׂ֭מַחְתִּי בְּאֹמְרִ֣ים לִ֑י בֵּ֖ית יְהוָ֣ה נֵלֵֽךְ׃ עֹ֭מְדוֹת בהָי֣וּ רַגְלֵ֑ינוּ בִּ֝שְׁעָרַ֗יִךְ יְרוּשָׁלִָֽם׃ יְרוּשָׁלִַ֥ם גהַבְּנוּיָ֑ה כְּ֝עִ֗יר שֶׁחֻבְּרָה־לָּ֥הּ יַחְדָּֽו׃ שֶׁשָּׁ֨ם דעָל֪וּ שְׁבָטִ֡ים שִׁבְטֵי־יָ֭הּ עֵד֣וּת לְיִשְׂרָאֵ֑ל לְ֝הֹד֗וֹת לְשֵׁ֣ם יְהוָֽה׃ כִּ֤י השָׁ֨מָּה ׀ יָשְׁב֣וּ כִסְא֣וֹת לְמִשְׁפָּ֑ט כִּ֝סְא֗וֹת לְבֵ֣ית דָּוִֽיד׃ שַׁ֭אֲלוּ ושְׁל֣וֹם יְרוּשָׁלִָ֑ם יִ֝שְׁלָ֗יוּ אֹהֲבָֽיִךְ׃ יְהִֽיז־שָׁל֥וֹם בְּחֵילֵ֑ךְ שַׁ֝לְוָ֗ה בְּאַרְמְנוֹתָֽיִךְ׃ לְ֭מַעַן חאַחַ֣י וְרֵעָ֑י אֲדַבְּרָה־נָּ֖א שָׁל֣וֹם בָּֽךְ׃ לְ֭מַעַן טבֵּית־יְהוָ֣ה אֱלֹהֵ֑ינוּ אֲבַקְשָׁ֖ה ט֣וֹב לָֽךְ׃
שִׁ֗יר אקכגהַֽמַּ֫עֲל֥וֹת אֵ֭לֶיךָ נָשָׂ֣אתִי אֶת־עֵינַ֑י הַ֝יֹּשְׁבִ֗י בַּשָּׁמָֽיִם׃ הִנֵּ֨ה בכְעֵינֵ֪י עֲבָדִ֡ים אֶל־יַ֤ד אֲֽדוֹנֵיהֶ֗ם כְּעֵינֵ֣י שִׁפְחָה֮ אֶל־יַ֪ד גְּבִ֫רְתָּ֥הּ כֵּ֣ן עֵ֭ינֵינוּ אֶל־יְהוָ֣ה אֱלֹהֵ֑ינוּ עַ֝֗ד שֶׁיְּחָנֵּֽנוּ׃ חָנֵּ֣נוּ גיְהוָ֣ה חָנֵּ֑נוּ כִּֽי־רַ֝֗ב שָׂבַ֥עְנוּ בֽוּז׃ רַבַּת֮ דשָֽׂבְעָה־לָּ֪הּ נַ֫פְשֵׁ֥נוּ הַלַּ֥עַג הַשַּׁאֲנַנִּ֑ים הַ֝בּ֗וּז לִגְאֵ֥יוֹנִֽים׃
שִׁ֥יר קכדאהַֽמַּעֲל֗וֹת לְדָ֫וִ֥ד לוּלֵ֣י יְ֭הוָה שֶׁהָ֣יָה לָ֑נוּ יֹֽאמַר־נָ֝א יִשְׂרָאֵֽל׃ לוּלֵ֣י ביְ֭הוָה שֶׁהָ֣יָה לָ֑נוּ בְּק֖וּם עָלֵ֣ינוּ אָדָֽם׃ אֲ֭זַי גחַיִּ֣ים בְּלָע֑וּנוּ בַּחֲר֖וֹת אַפָּ֣ם בָּֽנוּ׃ אֲ֭זַי דהַמַּ֣יִם שְׁטָפ֑וּנוּ נַ֗֜חְלָה עָבַ֥ר עַל־נַפְשֵֽׁנוּ׃ אֲ֭זַי העָבַ֣ר עַל־נַפְשֵׁ֑נוּ הַ֝מַּ֗יִם הַזֵּֽידוֹנִֽים׃ בָּר֥וּךְ ויְהוָ֑ה שֶׁלֹּ֥א נְתָנָ֥נוּ טֶ֝֗רֶף לְשִׁנֵּיהֶֽם׃ נַפְשֵׁ֗נוּ זכְּצִפּ֥וֹר נִמְלְטָה֮ מִפַּ֪ח י֫וֹקְשִׁ֥ים הַפַּ֥ח נִשְׁבָּ֗ר וַאֲנַ֥חְנוּ נִמְלָֽטְנוּ׃ עֶ֭זְרֵנוּ חבְּשֵׁ֣ם יְהוָ֑ה עֹ֝שֵׂ֗ה שָׁמַ֥יִם וָאָֽרֶץ׃
שִׁ֗יר אקכההַֽמַּ֫עֲל֥וֹת הַבֹּטְחִ֥ים בַּיהוָ֑ה כְּֽהַר־צִיּ֥וֹן לֹא־יִ֝מּ֗וֹט לְעוֹלָ֥ם יֵשֵֽׁב׃ יְֽרוּשָׁלִַ֗ם בהָרִים֮ סָבִ֪יב לָ֥הּ וַ֭יהוָה סָבִ֣יב לְעַמּ֑וֹ מֵ֝עַתָּ֗ה וְעַד־עוֹלָֽם׃ כִּ֤י גלֹ֪א יָנ֡וּחַ שֵׁ֤בֶט הָרֶ֗שַׁע עַל֮ גּוֹרַ֪ל הַֽצַּדִּ֫יקִ֥ים לְמַ֡עַן לֹא־יִשְׁלְח֖וּ הַצַּדִּיקִ֨ים בְּעַוְלָ֬תָה יְדֵיהֶֽם׃ הֵיטִ֣יבָה דיְ֭הוָה לַטּוֹבִ֑ים וְ֝לִֽישָׁרִ֗ים בְּלִבּוֹתָֽם׃ וְהַמַּטִּ֤ים העַֽקַלְקַלּוֹתָ֗ם יוֹלִיכֵ֣ם יְ֭הוָה אֶת־פֹּעֲלֵ֣י הָאָ֑וֶן שָׁ֝ל֗וֹם עַל־יִשְׂרָאֵֽל׃
שִׁ֗יר אקכוהַֽמַּ֫עֲל֥וֹת בְּשׁ֣וּב יְ֭הוָה אֶת־שִׁיבַ֣ת צִיּ֑וֹן הָ֝יִ֗ינוּ כְּחֹלְמִֽים׃ אָ֤ז ביִמָּלֵ֪א שְׂח֡וֹק פִּינוּ֮ וּלְשׁוֹנֵ֪נוּ רִ֫נָּ֥ה אָ֭ז יֹאמְר֣וּ בַגּוֹיִ֑ם הִגְדִּ֥יל יְ֝הוָ֗ה לַעֲשׂ֥וֹת עִם־אֵֽלֶּה׃ הִגְדִּ֣יל גיְ֭הוָה לַעֲשׂ֥וֹת עִמָּ֗נוּ הָיִ֥ינוּ שְׂמֵחִֽים׃ שׁוּבָ֣ה דיְ֭הוָה אֶת־שבותנו שְׁבִיתֵ֑נוּ כַּאֲפִיקִ֥ים בַּנֶּֽגֶב׃ הַזֹּרְעִ֥ים הבְּדִמְעָ֗ה בְּרִנָּ֥ה יִקְצֹֽרוּ׃ הָ֘ל֤וֹךְ ויֵלֵ֨ךְ ׀ וּבָכֹה֮ נֹשֵׂ֪א מֶֽשֶׁךְ־הַ֫זָּ֥רַע בֹּֽ֬א־יָב֥וֹא בְרִנָּ֑ה נֹ֝שֵׂ֗א אֲלֻמֹּתָֽיו׃
שִׁ֥יר קכזאהַֽמַּֽעֲל֗וֹת לִשְׁלֹ֫מֹ֥ה אִם־יְהוָ֤ה ׀ לֹא־יִבְנֶ֬ה בַ֗יִת שָׁ֤וְא ׀ עָמְל֣וּ בוֹנָ֣יו בּ֑וֹ אִם־יְהוָ֥ה לֹֽא־יִשְׁמָר־עִ֝֗יר שָׁ֤וְא ׀ שָׁקַ֬ד שׁוֹמֵֽר׃ שָׁ֤וְא בלָכֶ֨ם ׀ מַשְׁכִּ֪ימֵי ק֡וּם מְאַֽחֲרֵי־שֶׁ֗בֶת אֹ֭כְלֵי לֶ֣חֶם הָעֲצָבִ֑ים כֵּ֤ן יִתֵּ֖ן לִֽידִיד֣וֹ שֵׁנָֽא׃ הִנֵּ֤ה גנַחֲלַ֣ת יְהוָ֣ה בָּנִ֑ים שָׂ֝כָ֗ר פְּרִ֣י הַבָּֽטֶן׃ כְּחִצִּ֥ים דבְּיַד־גִּבּ֑וֹר כֵּ֝֗ן בְּנֵ֣י הַנְּעוּרִֽים׃ אַשְׁרֵ֤י ההַגֶּ֗בֶר אֲשֶׁ֤ר מִלֵּ֥א אֶת־אַשְׁפָּת֗וֹ מֵ֫הֶ֥ם לֹֽא־יֵבֹ֑שׁוּ כִּֽי־יְדַבְּר֖וּ אֶת־אוֹיְבִ֣ים בַּשָּֽׁעַר׃
שִׁ֗יר אקכחהַֽמַּ֫עֲל֥וֹת אַ֭שְׁרֵי כָּל־יְרֵ֣א יְהוָ֑ה הַ֝הֹלֵ֗ךְ בִּדְרָכָֽיו׃ יְגִ֣יעַ בכַּ֭פֶּיךָ כִּ֣י תֹאכֵ֑ל אַ֝שְׁרֶ֗יךָ וְט֣וֹב לָֽךְ׃ אֶשְׁתְּךָ֤ ג׀ כְּגֶ֥פֶן פֹּרִיָּה֮ בְּיַרְכְּתֵ֪י בֵ֫יתֶ֥ךָ בָּ֭נֶיךָ כִּשְׁתִלֵ֣י זֵיתִ֑ים סָ֝בִ֗יב לְשֻׁלְחָנֶֽךָ׃ הִנֵּ֣ה דכִי־כֵ֭ן יְבֹ֥רַךְ גָּ֗בֶר יְרֵ֣א יְהוָֽה׃ יְבָרֶכְךָ֥ היְהוָ֗ה מִצִּ֫יּ֥וֹן וּ֭רְאֵה בְּט֣וּב יְרוּשָׁלִָ֑ם כֹּ֝֗ל יְמֵ֣י חַיֶּֽיךָ׃ וּרְאֵֽהו־בָנִ֥ים לְבָנֶ֑יךָ שָׁ֝ל֗וֹם עַל־יִשְׂרָאֵֽל׃
שִׁ֗יר אקכטהַֽמַּ֫עֲל֥וֹת רַ֭בַּת צְרָר֣וּנִי מִנְּעוּרַ֑י יֹֽאמַר־נָ֝א יִשְׂרָאֵֽל׃ רַ֭בַּת בצְרָר֣וּנִי מִנְּעוּרָ֑י גַּ֝ם לֹא־יָ֥כְלוּ לִֽי׃ עַלג־גַּ֭בִּי חָרְשׁ֣וּ חֹרְשִׁ֑ים הֶ֝אֱרִ֗יכוּ למענותם לְמַעֲנִיתָֽם׃ יְהוָ֥ה דצַדִּ֑יק קִ֝צֵּ֗ץ עֲב֣וֹת רְשָׁעִֽים׃ יֵ֭בֹשׁוּ הוְיִסֹּ֣גוּ אָח֑וֹר כֹּ֝֗ל שֹׂנְאֵ֥י צִיּֽוֹן׃ יִ֭הְיוּ וכַּחֲצִ֣יר גַּגּ֑וֹת שֶׁקַּדְמַ֖ת שָׁלַ֣ף יָבֵֽשׁ׃ שֶׁלֹּ֤א זמִלֵּ֖א כַפּ֥וֹ קוֹצֵ֗ר וְחִצְנ֥וֹ מְעַמֵּֽר׃ וְלֹ֤א חאָֽמְר֨וּ ׀ הָעֹבְרִ֗ים בִּרְכַּֽת־יְהוָ֥ה אֲלֵיכֶ֑ם בֵּרַ֥כְנוּ אֶ֝תְכֶ֗ם בְּשֵׁ֣ם יְהוָֽה׃
שִׁ֥יר קלאהַֽמַּעֲל֑וֹת מִמַּעֲמַקִּ֖ים קְרָאתִ֣יךָ יְהוָֽה׃ אֲדֹנָי֮ בשִׁמְעָ֪ה בְק֫וֹלִ֥י תִּהְיֶ֣ינָה אָ֭זְנֶיךָ קַשֻּׁב֑וֹת לְ֝ק֗וֹל תַּחֲנוּנָֽי׃ אִםג־עֲוֺנ֥וֹת תִּשְׁמָר־יָ֑הּ אֲ֝דֹנָ֗י מִ֣י יַעֲמֹֽד׃ כִּֽיד־עִמְּךָ֥ הַסְּלִיחָ֑ה לְ֝מַ֗עַן תִּוָּרֵֽא׃ קִוִּ֣יתִי היְ֭הוָה קִוְּתָ֣ה נַפְשִׁ֑י וְֽלִדְבָר֥וֹ הוֹחָֽלְתִּי׃ נַפְשִׁ֥י ולַֽאדֹנָ֑י מִשֹּׁמְרִ֥ים לַ֝בֹּ֗קֶר שֹׁמְרִ֥ים לַבֹּֽקֶר׃ יַחֵ֥ל זיִשְׂרָאֵ֗ל אֶל־יְה֫וָה כִּֽי־עִם־יְהוָ֥ה הַחֶ֑סֶד וְהַרְבֵּ֖ה עִמּ֣וֹ פְדֽוּת׃ וְ֭הוּא חיִפְדֶּ֣ה אֶת־יִשְׂרָאֵ֑ל מִ֝כֹּ֗ל עֲוֺנֹתָֽיו׃
שִׁ֥יר קלאאהַֽמַּֽעֲל֗וֹת לְדָ֫וִ֥ד יְהוָ֤ה ׀ לֹא־גָבַ֣הּ לִ֭בִּי וְלֹא־רָמ֣וּ עֵינַ֑י וְלֹֽא־הִלַּ֓כְתִּי ׀ בִּגְדֹל֖וֹת וּבְנִפְלָא֣וֹת מִמֶּֽנִּי׃ אִםב־לֹ֤א שִׁוִּ֨יתִי ׀ וְדוֹמַ֗מְתִּי נַ֫פְשִׁ֥י כְּ֭גָמֻל עֲלֵ֣י אִמּ֑וֹ כַּגָּמֻ֖ל עָלַ֣י נַפְשִֽׁי׃ יַחֵ֣ל גיִ֭שְׂרָאֵל אֶל־יְהוָ֑ה מֵֽ֝עַתָּ֗ה וְעַד־עוֹלָֽם׃
שִׁ֗יר אקלבהַֽמַּ֫עֲל֥וֹת זְכוֹר־יְהוָ֥ה לְדָוִ֑ד אֵ֝ת כָּל־עֻנּוֹתֽוֹ׃ אֲשֶׁ֣ר בנִ֭שְׁבַּע לַיהוָ֑ה נָ֝דַ֗ר לַאֲבִ֥יר יַעֲקֹֽב׃ אִםג־אָ֭בֹא בְּאֹ֣הֶל בֵּיתִ֑י אִם־אֶ֝עֱלֶ֗ה עַל־עֶ֥רֶשׂ יְצוּעָֽי׃ אִםד־אֶתֵּ֣ן שְׁנַ֣ת לְעֵינָ֑י לְֽעַפְעַפַּ֥י תְּנוּמָֽה׃ עַדה־אֶמְצָ֣א מָ֭קוֹם לַיהוָ֑ה מִ֝שְׁכָּנ֗וֹת לַאֲבִ֥יר יַעֲקֹֽב׃ הִנֵּֽהו־שְׁמַֽעֲנ֥וּהָ בְאֶפְרָ֑תָה מְ֝צָאנ֗וּהָ בִּשְׂדֵי־יָֽעַר׃ נָב֥וֹאָה זלְמִשְׁכְּנוֹתָ֑יו נִ֝שְׁתַּחֲוֶ֗ה לַהֲדֹ֥ם רַגְלָֽיו׃ קוּמָ֣ה חיְ֭הוָה לִמְנוּחָתֶ֑ךָ אַ֝תָּ֗ה וַאֲר֥וֹן עֻזֶּֽךָ׃ כֹּהֲנֶ֥יךָ טיִלְבְּשׁוּ־צֶ֑דֶק וַחֲסִידֶ֥יךָ יְרַנֵּֽנוּ׃ בַּ֭עֲבוּר ידָּוִ֣ד עַבְדֶּ֑ךָ אַל־תָּ֝שֵׁ֗ב פְּנֵ֣י מְשִׁיחֶֽךָ׃ נִשְׁבַּֽעיא־יְהוָ֨ה ׀ לְדָוִ֡ד אֱמֶת֮ לֹֽא־יָשׁ֪וּב מִ֫מֶּ֥נָּה מִפְּרִ֥י בִטְנְךָ֑ אָ֝שִׁ֗ית לְכִסֵּא־לָֽךְ׃ אִֽםיב־יִשְׁמְר֬וּ בָנֶ֨יךָ ׀ בְּרִיתִי֮ וְעֵדֹתִ֥י ז֗וֹ אֲלַ֫מְּדֵ֥ם גַּם־בְּנֵיהֶ֥ם עֲדֵי־עַ֑ד יֵ֝שְׁב֗וּ לְכִסֵּא־לָֽךְ׃ כִּֽייג־בָחַ֣ר יְהוָ֣ה בְּצִיּ֑וֹן אִ֝וָּ֗הּ לְמוֹשָׁ֥ב לֽוֹ׃ זֹאתיד־מְנוּחָתִ֥י עֲדֵי־עַ֑ד פֹּֽה־אֵ֝שֵׁ֗ב כִּ֣י אִוִּתִֽיהָ׃ צֵ֭ידָהּ טובָּרֵ֣ךְ אֲבָרֵ֑ךְ אֶ֝בְיוֹנֶ֗יהָ אַשְׂבִּ֥יעַֽ לָֽחֶם׃ וְֽ֭כֹהֲנֶיהָ טזאַלְבִּ֣ישׁ יֶ֑שַׁע וַ֝חֲסִידֶ֗יהָ רַנֵּ֥ן יְרַנֵּֽנוּ׃ שָׁ֤ם יזאַצְמִ֣יחַ קֶ֣רֶן לְדָוִ֑ד עָרַ֥כְתִּי נֵ֝֗ר לִמְשִׁיחִֽי׃ א֭וֹיְבָיו יחאַלְבִּ֣ישׁ בֹּ֑שֶׁת וְ֝עָלָ֗יו יָצִ֥יץ נִזְרֽוֹ׃
שִׁ֥יר קלגאהַֽמַּעֲל֗וֹת לְדָ֫וִ֥ד הִנֵּ֣ה מַה־טּ֭וֹב וּמַה־נָּעִ֑ים שֶׁ֖בֶת אַחִ֣ים גַּם־יָֽחַד׃ כַּשֶּׁ֤מֶן בהַטּ֨וֹב ׀ עַל־הָרֹ֗אשׁ יֹרֵ֗ד עַֽל־הַזָּקָ֥ן זְקַֽן־אַהֲרֹ֑ן שֶׁ֝יֹּרֵ֗ד עַל־פִּ֥י מִדּוֹתָֽיו׃ כְּטַלג־חֶרְמ֗וֹן שֶׁיֹּרֵד֮ עַל־הַרְרֵ֪י צִ֫יּ֥וֹן כִּ֤י שָׁ֨ם ׀ צִוָּ֣ה יְ֭הוָה אֶת־הַבְּרָכָ֑ה חַ֝יִּ֗ים עַד־הָעוֹלָֽם׃
שִׁ֗יר אקלדהַֽמַּ֫עֲל֥וֹת הִנֵּ֤ה ׀ בָּרֲכ֣וּ אֶת־יְ֭הוָה כָּל־עַבְדֵ֣י יְהוָ֑ה הָעֹמְדִ֥ים בְּבֵית־יְ֝הוָ֗ה בַּלֵּילֽוֹת׃ שְׂאֽוּב־יְדֵכֶ֥ם קֹ֑דֶשׁ וּ֝בָרֲכוּ אֶת־יְהוָֽה׃ יְבָרֶכְךָ֣ גיְ֭הוָה מִצִּיּ֑וֹן עֹ֝שֵׂ֗ה שָׁמַ֥יִם וָאָֽרֶץ׃
הַ֥לְלוּ קלהאיָ֨הּ ׀ הַֽ֭לְלוּ אֶת־שֵׁ֣ם יְהוָ֑ה הַֽ֝לְלוּ עַבְדֵ֥י יְהוָֽה׃ שֶׁ֣֭עֹֽמְדִים בבְּבֵ֣ית יְהוָ֑ה בְּ֝חַצְר֗וֹת בֵּ֣ית אֱלֹהֵֽינוּ׃ הַֽ֭לְלוּג־יָהּ כִּי־ט֣וֹב יְהוָ֑ה זַמְּר֥וּ לִ֝שְׁמ֗וֹ כִּ֣י נָעִֽים׃ כִּֽיד־יַעֲקֹ֗ב בָּחַ֣ר ל֣וֹ יָ֑הּ יִ֝שְׂרָאֵ֗ל לִסְגֻלָּתֽוֹ׃ כִּ֤י האֲנִ֣י יָ֭דַעְתִּי כִּי־גָד֣וֹל יְהוָ֑ה וַ֝אֲדֹנֵ֗ינוּ מִכָּל־אֱלֹהִֽים׃ כֹּ֤ל ואֲשֶׁר־חָפֵ֥ץ יְהוָ֗ה עָ֫שָׂ֥ה בַּשָּׁמַ֥יִם וּבָאָ֑רֶץ בַּ֝יַּמִּ֗ים וְכָל־תְּהוֹמֽוֹת׃ מַֽעֲלֶ֣ה זנְשִׂאִים֮ מִקְצֵ֪ה הָ֫אָ֥רֶץ בְּרָקִ֣ים לַמָּטָ֣ר עָשָׂ֑ה מֽוֹצֵא־ר֝וּחַ מֵאֽוֹצְרוֹתָֽיו׃ שֶֽׁ֭הִכָּה חבְּכוֹרֵ֣י מִצְרָ֑יִם מֵ֝אָדָ֗ם עַד־בְּהֵמָֽה׃ שָׁלַ֤ח ט׀ אֹת֣וֹת וּ֭מֹפְתִים בְּתוֹכֵ֣כִי מִצְרָ֑יִם בְּ֝פַרְעֹ֗ה וּבְכָל־עֲבָדָֽיו׃ שֶֽׁ֭הִכָּה יגּוֹיִ֣ם רַבִּ֑ים וְ֝הָרַ֗ג מְלָכִ֥ים עֲצוּמִֽים׃ לְסִיח֤וֹן יא׀ מֶ֤לֶךְ הָאֱמֹרִ֗י וּ֭לְעוֹג מֶ֣לֶךְ הַבָּשָׁ֑ן וּ֝לְכֹ֗ל מַמְלְכ֥וֹת כְּנָֽעַן׃ וְנָתַ֣ן יבאַרְצָ֣ם נַחֲלָ֑ה נַ֝חֲלָ֗ה לְיִשְׂרָאֵ֥ל עַמּֽוֹ׃ יְ֭הוָה יגשִׁמְךָ֣ לְעוֹלָ֑ם יְ֝הוָ֗ה זִכְרְךָ֥ לְדֹר־וָדֹֽר׃ כִּֽייד־יָדִ֣ין יְהוָ֣ה עַמּ֑וֹ וְעַל־עֲ֝בָדָ֗יו יִתְנֶחָֽם׃ עֲצַבֵּ֣י טוהַ֭גּוֹיִם כֶּ֣סֶף וְזָהָ֑ב מַ֝עֲשֵׂ֗ה יְדֵ֣י אָדָֽם׃ פֶּֽהטז־לָ֭הֶם וְלֹ֣א יְדַבֵּ֑רוּ עֵינַ֥יִם לָ֝הֶ֗ם וְלֹ֣א יִרְאֽוּ׃ אָזְנַ֣יִם יזלָ֭הֶם וְלֹ֣א יַאֲזִ֑ינוּ אַ֝֗ף אֵין־יֶשׁ־ר֥וּחַ בְּפִיהֶֽם׃ כְּ֭מוֹהֶם יחיִהְי֣וּ עֹשֵׂיהֶ֑ם כֹּ֭ל אֲשֶׁר־בֹּטֵ֣חַ בָּהֶֽם׃ בֵּ֣ית יטיִ֭שְׂרָאֵל בָּרֲכ֣וּ אֶת־יְהוָ֑ה בֵּ֥ית אַ֝הֲרֹ֗ן בָּרֲכ֥וּ אֶת־יְהוָֽה׃ בֵּ֣ית כהַ֭לֵּוִי בָּרֲכ֣וּ אֶת־יְהוָ֑ה יִֽרְאֵ֥י יְ֝הוָ֗ה בָּרֲכ֥וּ אֶת־יְהוָֽה׃ בָּ֘ר֤וּךְ כאיְהוָ֨ה ׀ מִצִּיּ֗וֹן שֹׁ֘כֵ֤ן יְֽרוּשָׁלִָ֗ם הַֽלְלוּ־יָֽהּ׃
הוֹד֣וּ קלואלַיהוָ֣ה כִּי־ט֑וֹב כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ ה֭וֹדוּ בלֵֽאלֹהֵ֣י הָאֱלֹהִ֑ים כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ ה֭וֹדוּ גלַאֲדֹנֵ֣י הָאֲדֹנִ֑ים כִּ֖י לְעֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ לְעֹ֘שֵׂ֤ה דנִפְלָא֣וֹת גְּדֹל֣וֹת לְבַדּ֑וֹ כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ לְעֹשֵׂ֣ה ההַ֭שָּׁמַיִם בִּתְבוּנָ֑ה כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ לְרֹקַ֣ע והָ֭אָרֶץ עַל־הַמָּ֑יִם כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ לְ֭עֹשֵׂה זאוֹרִ֣ים גְּדֹלִ֑ים כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ אֶתח־הַ֭שֶּׁמֶשׁ לְמֶמְשֶׁ֣לֶת בַּיּ֑וֹם כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ אֶתט־הַיָּרֵ֣חַ וְ֭כוֹכָבִים לְמֶמְשְׁל֣וֹת בַּלָּ֑יְלָה כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ לְמַכֵּ֣ה ימִ֭צְרַיִם בִּבְכוֹרֵיהֶ֑ם כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ וַיּוֹצֵ֣א יאיִ֭שְׂרָאֵל מִתּוֹכָ֑ם כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ בְּיָ֣ד יבחֲ֭זָקָה וּבִזְר֣וֹעַ נְטוּיָ֑ה כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ לְגֹזֵ֣ר יגיַם־ס֭וּף לִגְזָרִ֑ים כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ וְהֶעֱבִ֣יר ידיִשְׂרָאֵ֣ל בְּתוֹכ֑וֹ כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ וְנִ֘עֵ֤ר טופַּרְעֹ֣ה וְחֵיל֣וֹ בְיַם־ס֑וּף כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ לְמוֹלִ֣יךְ טזעַ֭מּוֹ בַּמִּדְבָּ֑ר כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ לְ֭מַכֵּה יזמְלָכִ֣ים גְּדֹלִ֑ים כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ וַֽ֭יַּהֲרֹג יחמְלָכִ֣ים אַדִּירִ֑ים כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ לְ֭סִיחוֹן יטמֶ֣לֶךְ הָאֱמֹרִ֑י כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ וּ֭לְעוֹג כמֶ֣לֶךְ הַבָּשָׁ֑ן כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ וְנָתַ֣ן כאאַרְצָ֣ם לְנַחֲלָ֑ה כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ נַ֭חֲלָה כבלְיִשְׂרָאֵ֣ל עַבְדּ֑וֹ כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ שֶׁ֭בְּשִׁפְלֵנוּ כגזָ֣כַר לָ֑נוּ כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ וַיִּפְרְקֵ֥נוּ כדמִצָּרֵ֑ינוּ כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ נֹתֵ֣ן כהלֶ֭חֶם לְכָל־בָּשָׂ֑ר כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃ ה֭וֹדוּ כולְאֵ֣ל הַשָּׁמָ֑יִם כִּ֖י לְעוֹלָ֣ם חַסְדּֽוֹ׃
עַ֥ל קלזאנַהֲר֨וֹת ׀ בָּבֶ֗ל שָׁ֣ם יָ֭שַׁבְנוּ גַּם־בָּכִ֑ינוּ בְּ֝זָכְרֵ֗נוּ אֶת־צִיּֽוֹן׃ עַֽלב־עֲרָבִ֥ים בְּתוֹכָ֑הּ תָּ֝לִ֗ינוּ כִּנֹּרוֹתֵֽינוּ׃ כִּ֤י גשָׁ֨ם שְֽׁאֵל֪וּנוּ שׁוֹבֵ֡ינוּ דִּבְרֵי־שִׁ֭יר וְתוֹלָלֵ֣ינוּ שִׂמְחָ֑ה שִׁ֥ירוּ לָ֝֗נוּ מִשִּׁ֥יר צִיּֽוֹן׃ אֵ֗יךְ דנָשִׁ֥יר אֶת־שִׁיר־יְהוָ֑ה עַ֝֗ל אַדְמַ֥ת נֵכָֽר׃ אִֽםה־אֶשְׁכָּחֵ֥ךְ יְֽרוּשָׁלִָ֗ם תִּשְׁכַּ֥ח יְמִינִֽי׃ תִּדְבַּ֥קו־לְשׁוֹנִ֨י ׀ לְחִכִּי֮ אִם־לֹ֪א אֶ֫זְכְּרֵ֥כִי אִם־לֹ֣א אַ֭עֲלֶה אֶת־יְרוּשָׁלִַ֑ם עַ֝֗ל רֹ֣אשׁ שִׂמְחָתִֽי׃ זְכֹ֤ר זיְהוָ֨ה ׀ לִבְנֵ֬י אֱד֗וֹם אֵת֮ י֤וֹם יְֽרוּשָׁ֫לִָ֥ם הָ֭אֹ֣מְרִים עָ֤רוּ ׀ עָ֑רוּ עַ֝֗ד הַיְס֥וֹד בָּֽהּ׃ בַּתח־בָּבֶ֗ל הַשְּׁד֫וּדָ֥ה אַשְׁרֵ֥י שֶׁיְשַׁלֶּם־לָ֑ךְ אֶת־גְּ֝מוּלֵ֗ךְ שֶׁגָּמַ֥לְתְּ לָֽנוּ׃ אַשְׁרֵ֤י ט׀ שֶׁיֹּאחֵ֓ז וְנִפֵּ֬ץ אֶֽת־עֹ֝לָלַ֗יִךְ אֶל־הַסָּֽלַע׃
לְדָוִ֨ד קלחא׀ אוֹדְךָ֥ בְכָל־לִבִּ֑י נֶ֖גֶד אֱלֹהִ֣ים אֲזַמְּרֶֽךָּ׃ אֶשְׁתַּחֲוֶ֨ה באֶל־הֵיכַ֪ל קָדְשְׁךָ֡ וְא֘וֹדֶ֤ה אֶת־שְׁמֶ֗ךָ עַל־חַסְדְּךָ֥ וְעַל־אֲמִתֶּ֑ךָ כִּֽי־הִגְדַּ֥לְתָּ עַל־כָּל־שִׁ֝מְךָ֗ אִמְרָתֶֽךָ׃ בְּי֣וֹם גקָ֭רָֽאתִי וַֽתַּעֲנֵ֑נִי תַּרְהִבֵ֖נִי בְנַפְשִׁ֣י עֹֽז׃ יוֹד֣וּךָ דיְ֭הוָה כָּל־מַלְכֵי־אָ֑רֶץ כִּ֥י שָׁ֝מְע֗וּ אִמְרֵי־פִֽיךָ׃ וְ֭יָשִׁירוּ הבְּדַרְכֵ֣י יְהוָ֑ה כִּ֥י גָ֝ד֗וֹל כְּב֣וֹד יְהוָֽה׃ כִּיו־רָ֣ם יְ֭הוָה וְשָׁפָ֣ל יִרְאֶ֑ה וְ֝גָבֹ֗הַּ מִמֶּרְחָ֥ק יְיֵדָֽע׃ אִםז־אֵלֵ֤ךְ ׀ בְּקֶ֥רֶב צָרָ֗ה תְּחַ֫יֵּ֥נִי עַ֤ל אַ֣ף אֹ֭יְבַי תִּשְׁלַ֣ח יָדֶ֑ךָ וְת֖וֹשִׁיעֵ֣נִי יְמִינֶֽךָ׃ יְהוָה֮ חיִגְמֹ֪ר בַּ֫עֲדִ֥י יְ֭הוָה חַסְדְּךָ֣ לְעוֹלָ֑ם מַעֲשֵׂ֖י יָדֶ֣יךָ אַל־תֶּֽרֶף׃
לַ֭מְנַצֵּחַ אקלטלְדָוִ֣ד מִזְמ֑וֹר יְהוָ֥ה חֲ֝קַרְתַּ֗נִי וַתֵּדָֽע׃ אַתָּ֣ה ביָ֭דַעְתָּ שִׁבְתִּ֣י וְקוּמִ֑י בַּ֥נְתָּה לְ֝רֵעִ֗י מֵרָחֽוֹק׃ אָרְחִ֣י גוְרִבְעִ֣י זֵרִ֑יתָ וְֽכָל־דְּרָכַ֥י הִסְכַּֽנְתָּה׃ כִּ֤י דאֵ֣ין מִ֭לָּה בִּלְשׁוֹנִ֑י הֵ֥ן יְ֝הוָ֗ה יָדַ֥עְתָּ כֻלָּֽהּ׃ אָח֣וֹר הוָקֶ֣דֶם צַרְתָּ֑נִי וַתָּ֖שֶׁת עָלַ֣י כַּפֶּֽכָה׃ פלאיה ופְּלִ֣יאָֽה דַ֣עַת מִמֶּ֑נִּי נִ֝שְׂגְּבָ֗ה לֹא־א֥וּכַֽל לָֽהּ׃ אָ֭נָ֥ה זאֵלֵ֣ךְ מֵרוּחֶ֑ךָ וְ֝אָ֗נָה מִפָּנֶ֥יךָ אֶבְרָֽח׃ אִםח־אֶסַּ֣ק שָׁ֭מַיִם שָׁ֣ם אָ֑תָּה וְאַצִּ֖יעָה שְּׁא֣וֹל הִנֶּֽךָּ׃ אֶשָּׂ֥א טכַנְפֵי־שָׁ֑חַר אֶ֝שְׁכְּנָ֗ה בְּאַחֲרִ֥ית יָֽם׃ גַּםי־שָׁ֭ם יָדְךָ֣ תַנְחֵ֑נִי וְֽתֹאחֲזֵ֥נִי יְמִינֶֽךָ׃ וָ֭אֹמַר יאאַךְ־חֹ֣שֶׁךְ יְשׁוּפֵ֑נִי וְ֝לַ֗יְלָה א֣וֹר בַּעֲדֵֽנִי׃ גַּםיב־חֹשֶׁךְ֮ לֹֽא־יַחְשִׁ֪יךְ מִ֫מֶּ֥ךָ וְ֭לַיְלָה כַּיּ֣וֹם יָאִ֑יר כַּ֝חֲשֵׁיכָ֗ה כָּאוֹרָֽה׃ כִּֽייג־אַ֭תָּה קָנִ֣יתָ כִלְיֹתָ֑י תְּ֝סֻכֵּ֗נִי בְּבֶ֣טֶן אִמִּֽי׃ אֽוֹדְךָ֗ ידעַ֤ל כִּ֥י נוֹרָא֗וֹת נִ֫פְלֵ֥יתִי נִפְלָאִ֥ים מַעֲשֶׂ֑יךָ וְ֝נַפְשִׁ֗י יֹדַ֥עַת מְאֹֽד׃ לֹאטו־נִכְחַ֥ד עָצְמִ֗י מִ֫מֶּ֥ךָּ אֲשֶׁר־עֻשֵּׂ֥יתִי בַסֵּ֑תֶר רֻ֝קַּ֗מְתִּי בְּֽתַחְתִּיּ֥וֹת אָֽרֶץ׃ גָּלְמִ֤י טז׀ רָ֘א֤וּ עֵינֶ֗יךָ וְעַֽל־סִפְרְךָ֮ כֻּלָּ֪ם יִכָּ֫תֵ֥בוּ יָמִ֥ים יֻצָּ֑רוּ ולא וְל֖וֹ אֶחָ֣ד בָּהֶֽם׃ וְלִ֗י יזמַה־יָּקְר֣וּ רֵעֶ֣יךָ אֵ֑ל מֶ֥ה עָ֝צְמוּ רָאשֵׁיהֶֽם׃ אֶ֭סְפְּרֵם יחמֵח֣וֹל יִרְבּ֑וּן הֱ֝קִיצֹ֗תִי וְעוֹדִ֥י עִמָּֽךְ׃ אִםיט־תִּקְטֹ֖ל אֱל֥וֹהַּ ׀ רָשָׁ֑ע וְאַנְשֵׁ֥י דָ֝מִ֗ים ס֣וּרוּ מֶֽנִּי׃ אֲשֶׁ֣ר כיֹ֭אמְרֻךָ לִמְזִמָּ֑ה נָשֻׂ֖א לַשָּׁ֣וְא עָרֶֽיךָ׃ הֲלֽוֹאכא־מְשַׂנְאֶ֖יךָ יְהוָ֥ה ׀ אֶשְׂנָ֑א וּ֝בִתְקוֹמְמֶ֗יךָ אֶתְקוֹטָֽט׃ תַּכְלִ֣ית כבשִׂנְאָ֣ה שְׂנֵאתִ֑ים לְ֝אוֹיְבִ֗ים הָ֣יוּ לִֽי׃ חָקְרֵ֣נִי כגאֵ֭ל וְדַ֣ע לְבָבִ֑י בְּ֝חָנֵ֗נִי וְדַ֣ע שַׂרְעַפָּֽי׃ וּרְאֵ֗ה כדאִם־דֶּֽרֶךְ־עֹ֥צֶב בִּ֑י וּ֝נְחֵ֗נִי בְּדֶ֣רֶךְ עוֹלָֽם׃
לַמְנַצֵּ֗חַ אקממִזְמ֥וֹר לְדָוִֽד׃ חַלְּצֵ֣נִי ביְ֭הוָה מֵאָדָ֣ם רָ֑ע מֵאִ֖ישׁ חֲמָסִ֣ים תִּנְצְרֵֽנִי׃ אֲשֶׁ֤ר גחָשְׁב֣וּ רָע֣וֹת בְּלֵ֑ב כָּל־י֝֗וֹם יָג֥וּרוּ מִלְחָמֽוֹת׃ שָֽׁנֲנ֣וּ דלְשׁוֹנָם֮ כְּֽמוֹ־נָ֫חָ֥שׁ חֲמַ֥ת עַכְשׁ֑וּב תַּ֖חַת שְׂפָתֵ֣ימוֹ סֶֽלָה׃ שָׁמְרֵ֤נִי היְהוָ֨ה ׀ מִ֘ידֵ֤י רָשָׁ֗ע מֵאִ֣ישׁ חֲמָסִ֣ים תִּנְצְרֵ֑נִי אֲשֶׁ֥ר חָ֝שְׁב֗וּ לִדְח֥וֹת פְּעָמָֽי׃ טָֽמְנֽוּו־גֵאִ֨ים ׀ פַּ֡ח לִ֗י וַחֲבָלִ֗ים פָּ֣רְשׂוּ רֶ֭שֶׁת לְיַד־מַעְגָּ֑ל מֹקְשִׁ֖ים שָֽׁתוּ־לִ֣י סֶֽלָה׃ אָמַ֣רְתִּי זלַ֭יהוָה אֵ֣לִי אָ֑תָּה הַאֲזִ֥ינָה יְ֝הוָ֗ה ק֣וֹל תַּחֲנוּנָֽי׃ יְהֹוִ֣ה חאֲ֭דֹנָי עֹ֣ז יְשׁוּעָתִ֑י סַכֹּ֥תָה לְ֝רֹאשִׁ֗י בְּי֣וֹם נָֽשֶׁק׃ אַלט־תִּתֵּ֣ן יְ֭הוָה מַאֲוַיֵּ֣י רָשָׁ֑ע זְמָמ֥וֹ אַל־תָּ֝פֵ֗ק יָר֥וּמוּ סֶֽלָה׃ רֹ֥אשׁ ימְסִבָּ֑י עֲמַ֖ל שְׂפָתֵ֣ימוֹ יכסומו יְכַסֵּֽמוֹ׃ ימיטו יאיִמּ֥וֹטוּ עֲלֵיהֶ֗ם גֶּֽחָ֫לִ֥ים בָּאֵ֥שׁ יַפִּלֵ֑ם בְּ֝מַהֲמֹר֗וֹת בַּֽל־יָקֽוּמוּ׃ אִ֥ישׁ יבלָשׁוֹן֮ בַּל־יִכּ֪וֹן בָּ֫אָ֥רֶץ אִישׁ־חָמָ֥ס רָ֑ע יְ֝צוּדֶ֗נּוּ לְמַדְחֵפֹֽת׃ ידעת יגיָדַ֗עְתִּי כִּֽי־יַעֲשֶׂ֣ה יְ֭הוָה דִּ֣ין עָנִ֑י מִ֝שְׁפַּ֗ט אֶבְיֹנִֽים׃ אַ֣ךְ ידצַ֭דִּיקִים יוֹד֣וּ לִשְׁמֶ֑ךָ יֵשְׁב֥וּ יְ֝שָׁרִ֗ים אֶת־פָּנֶֽיךָ׃
מִזְמ֗וֹר אקמאלְדָ֫וִ֥ד יְהוָ֣ה קְ֭רָאתִיךָ ח֣וּשָׁה לִּ֑י הַאֲזִ֥ינָה ק֝וֹלִ֗י בְּקָרְאִי־לָֽךְ׃ תִּכּ֤וֹן בתְּפִלָּתִ֣י קְטֹ֣רֶת לְפָנֶ֑יךָ מַֽשְׂאַ֥ת כַּ֝פַּ֗י מִנְחַת־עָֽרֶב׃ שִׁיתָ֣ה גיְ֭הוָה שָׁמְרָ֣ה לְפִ֑י נִ֝צְּרָ֗ה עַל־דַּ֥ל שְׂפָתָֽי׃ אַלד־תַּט־לִבִּ֨י לְדָבָ֪ר ׀ רָ֡ע לְהִתְע֘וֹלֵ֤ל עֲלִל֨וֹת ׀ בְּרֶ֗שַׁע אֶת־אִישִׁ֥ים פֹּֽעֲלֵי־אָ֑וֶן וּבַל־אֶ֝לְחַ֗ם בְּמַנְעַמֵּיהֶֽם׃ יֶֽהֶלְמֵֽנִיה־צַדִּ֨יק ׀ חֶ֡סֶד וְֽיוֹכִיחֵ֗נִי שֶׁ֣מֶן רֹ֭אשׁ אַל־יָנִ֣י רֹאשִׁ֑י כִּי־ע֥וֹד וּ֝תְפִלָּתִ֗י בְּרָעוֹתֵיהֶֽם׃ נִשְׁמְט֣וּ ובִֽידֵי־סֶ֭לַע שֹׁפְטֵיהֶ֑ם וְשָׁמְע֥וּ אֲ֝מָרַ֗י כִּ֣י נָעֵֽמוּ׃ כְּמ֤וֹ זפֹלֵ֣חַ וּבֹקֵ֣עַ בָּאָ֑רֶץ נִפְזְר֥וּ עֲ֝צָמֵ֗ינוּ לְפִ֣י שְׁאֽוֹל׃ כִּ֤י חאֵלֶ֨יךָ ׀ יְהֹוִ֣ה אֲדֹנָ֣י עֵינָ֑י בְּכָ֥ה חָ֝סִ֗יתִי אַל־תְּעַ֥ר נַפְשִֽׁי׃ שָׁמְרֵ֗נִי טמִ֣ידֵי פַ֭ח יָ֣קְשׁוּ לִ֑י וּ֝מֹקְשׁ֗וֹת פֹּ֣עֲלֵי אָֽוֶן׃ יִפְּל֣וּ יבְמַכְמֹרָ֣יו רְשָׁעִ֑ים יַ֥חַד אָ֝נֹכִ֗י עַֽד־אֶעֱבֽוֹר׃
מַשְׂכִּ֥יל קמבאלְדָוִ֑ד בִּהְיוֹת֖וֹ בַמְּעָרָ֣ה תְפִלָּֽה׃ ק֭וֹלִי באֶל־יְהוָ֣ה אֶזְעָ֑ק ק֝וֹלִ֗י אֶל־יְהוָ֥ה אֶתְחַנָּֽן׃ אֶשְׁפֹּ֣ךְ גלְפָנָ֣יו שִׂיחִ֑י צָ֝רָתִ֗י לְפָנָ֥יו אַגִּֽיד׃ בְּהִתְעַטֵּ֬ף דעָלַ֨י ׀ רוּחִ֗י וְאַתָּה֮ יָדַ֪עְתָּ נְֽתִיבָ֫תִ֥י בְּאֹֽרַח־ז֥וּ אֲהַלֵּ֑ךְ טָמְנ֖וּ פַ֣ח לִֽי׃ הַבֵּ֤יט היָמִ֨ין ׀ וּרְאֵה֮ וְאֵֽין־לִ֪י מַ֫כִּ֥יר אָבַ֣ד מָנ֣וֹס מִמֶּ֑נִּי אֵ֖ין דּוֹרֵ֣שׁ לְנַפְשִֽׁי׃ זָעַ֥קְתִּי ואֵלֶ֗יךָ יְה֫וָ֥ה אָ֭מַרְתִּי אַתָּ֣ה מַחְסִ֑י חֶ֝לְקִ֗י בְּאֶ֣רֶץ הַֽחַיִּים׃ הַקְשִׁ֤יבָה ז׀ אֶֽל־רִנָּתִי֮ כִּֽי־דַלּ֪וֹתִ֫י מְאֹ֥ד הַצִּילֵ֥נִי מֵרֹדְפַ֑י כִּ֖י אָמְצ֣וּ מִמֶּֽנִּי׃ ה֘וֹצִ֤יאָה חמִמַּסְגֵּ֨ר ׀ נַפְשִׁי֮ לְהוֹד֪וֹת אֶת־שְׁ֫מֶ֥ךָ בִּ֭י יַכְתִּ֣רוּ צַדִּיקִ֑ים כִּ֖י תִגְמֹ֣ל עָלָֽי׃
מִזְמ֗וֹר אקמגלְדָ֫וִ֥ד יְהוָ֤ה ׀ שְׁמַ֬ע תְּפִלָּתִ֗י הַאֲזִ֥ינָה אֶל־תַּחֲנוּנַ֑י בֶּאֱמֻנָתְךָ֥ עֲ֝נֵ֗נִי בְּצִדְקָתֶֽךָ׃ וְאַלב־תָּב֣וֹא בְ֭מִשְׁפָּט אֶת־עַבְדֶּ֑ךָ כִּ֤י לֹֽא־יִצְדַּ֖ק לְפָנֶ֣יךָ כָל־חָֽי׃ כִּ֥י גרָ֘דַ֤ף אוֹיֵ֨ב ׀ נַפְשִׁ֗י דִּכָּ֣א לָ֭אָרֶץ חַיָּתִ֑י הוֹשִׁיבַ֥נִי בְ֝מַחֲשַׁכִּ֗ים כְּמֵתֵ֥י עוֹלָֽם׃ וַתִּתְעַטֵּ֣ף דעָלַ֣י רוּחִ֑י בְּ֝תוֹכִ֗י יִשְׁתּוֹמֵ֥ם לִבִּֽי׃ זָ֘כַ֤רְתִּי היָמִ֨ים ׀ מִקֶּ֗דֶם הָגִ֥יתִי בְכָל־פָּעֳלֶ֑ךָ בְּֽמַעֲשֵׂ֖ה יָדֶ֣יךָ אֲשׂוֹחֵֽחַ׃ פֵּרַ֣שְׂתִּי ויָדַ֣י אֵלֶ֑יךָ נַפְשִׁ֓י ׀ כְּאֶֽרֶץ־עֲיֵפָ֖ה לְךָ֣ סֶֽלָה׃ מַ֘הֵ֤ר זעֲנֵ֨נִי ׀ יְהוָה֮ כָּלְתָ֪ה ר֫וּחִ֥י אַל־תַּסְתֵּ֣ר פָּנֶ֣יךָ מִמֶּ֑נִּי וְ֝נִמְשַׁ֗לְתִּי עִם־יֹ֥רְדֵי בֽוֹר׃ הַשְׁמִ֘יעֵ֤נִי חבַבֹּ֨קֶר ׀ חַסְדֶּךָ֮ כִּֽי־בְךָ֪ בָ֫טָ֥חְתִּי הוֹדִיעֵ֗נִי דֶּֽרֶךְ־ז֥וּ אֵלֵ֑ךְ כִּֽי־אֵ֝לֶיךָ נָשָׂ֥אתִי נַפְשִֽׁי׃ הַצִּילֵ֖נִי טמֵאֹיְבַ֥י ׀ יְהוָ֗ה אֵלֶ֥יךָ כִסִּֽתִי׃ לַמְּדֵ֤נִי י׀ לַֽעֲשׂ֣וֹת רְצוֹנֶךָ֮ כִּֽי־אַתָּ֪ה אֱל֫וֹהָ֥י רוּחֲךָ֥ טוֹבָ֑ה תַּ֝נְחֵ֗נִי בְּאֶ֣רֶץ מִישֽׁוֹר׃ לְמַֽעַןיא־שִׁמְךָ֣ יְהוָ֣ה תְּחַיֵּ֑נִי בְּצִדְקָתְךָ֓ ׀ תוֹצִ֖יא מִצָּרָ֣ה נַפְשִֽׁי׃ וּֽבְחַסְדְּךָ֮ יבתַּצְמִ֪ית אֹ֫יְבָ֥י וְֽ֭הַאֲבַדְתָּ כָּל־צֹרֲרֵ֣י נַפְשִׁ֑י כִּ֝֗י אֲנִ֣י עַבְדֶּֽךָ׃
לְדָוִ֨ד קמדא׀ בָּ֘ר֤וּךְ יְהוָ֨ה ׀ צוּרִ֗י הַֽמְלַמֵּ֣ד יָדַ֣י לַקְרָ֑ב אֶ֝צְבְּעוֹתַ֗י לַמִּלְחָמָֽה׃ חַסְדִּ֥י בוּמְצוּדָתִי֮ מִשְׂגַּבִּ֪י וּֽמְפַלְטִ֫י לִ֥י מָ֭גִנִּי וּב֣וֹ חָסִ֑יתִי הָרוֹדֵ֖ד עַמִּ֣י תַחְתָּֽי׃ יְֽהוָ֗ה גמָה־אָ֭דָם וַתֵּדָעֵ֑הוּ בֶּן־אֱ֝נ֗וֹשׁ וַֽתְּחַשְּׁבֵֽהוּ׃ אָ֭דָם דלַהֶ֣בֶל דָּמָ֑ה יָ֝מָ֗יו כְּצֵ֣ל עוֹבֵֽר׃ יְ֭הוָה ההַט־שָׁמֶ֣יךָ וְתֵרֵ֑ד גַּ֖ע בֶּהָרִ֣ים וְֽיֶעֱשָֽׁנוּ׃ בְּר֣וֹק ובָּ֭רָק וּתְפִיצֵ֑ם שְׁלַ֥ח חִ֝צֶּ֗יךָ וּתְהֻמֵּֽם׃ שְׁלַ֥ח זיָדֶ֗יךָ מִמָּ֫ר֥וֹם פְּצֵ֣נִי וְ֭הַצִּילֵנִי מִמַּ֣יִם רַבִּ֑ים מִ֝יַּ֗ד בְּנֵ֣י נֵכָֽר׃ אֲשֶׁ֣ר חפִּ֭יהֶם דִּבֶּר־שָׁ֑וְא וִֽ֝ימִינָ֗ם יְמִ֣ין שָֽׁקֶר׃ אֱֽלֹהִ֗ים טשִׁ֣יר חָ֭דָשׁ אָשִׁ֣ירָה לָּ֑ךְ בְּנֵ֥בֶל עָ֝שׂ֗וֹר אֲזַמְּרָה־לָּֽךְ׃ הַנּוֹתֵ֥ן יתְּשׁוּעָ֗ה לַמְּלָ֫כִ֥ים הַ֭פּוֹצֶה אֶת־דָּוִ֥ד עַבְדּ֗וֹ מֵחֶ֥רֶב רָעָֽה׃ פְּצֵ֥נִי יאוְהַצִּילֵנִי֮ מִיַּ֪ד בְּֽנֵי־נֵ֫כָ֥ר אֲשֶׁ֣ר פִּ֭יהֶם דִּבֶּר־שָׁ֑וְא וִֽ֝ימִינָ֗ם יְמִ֣ין שָֽׁקֶר׃ אֲשֶׁ֤ר יבבָּנֵ֨ינוּ ׀ כִּנְטִעִים֮ מְגֻדָּלִ֪ים בִּֽנְעוּרֵ֫יהֶ֥ם בְּנוֹתֵ֥ינוּ כְזָוִיֹּ֑ת מְ֝חֻטָּב֗וֹת תַּבְנִ֥ית הֵיכָֽל׃ מְזָוֵ֣ינוּ יגמְלֵאִים֮ מְפִיקִ֥ים מִזַּ֗ן אֶ֫ל־זַ֥ן צֹאונֵ֣נוּ מַ֭אֲלִיפוֹת מְרֻבָּב֗וֹת בְּחוּצוֹתֵֽינוּ׃ אַלּוּפֵ֗ינוּ ידמְֽסֻבָּ֫לִ֥ים אֵֽין־פֶּ֭רֶץ וְאֵ֣ין יוֹצֵ֑את וְאֵ֥ין צְ֝וָחָ֗ה בִּרְחֹבֹתֵֽינוּ׃ אַשְׁרֵ֣י טוהָ֭עָם שֶׁכָּ֣כָה לּ֑וֹ אַֽשְׁרֵ֥י הָ֝עָ֗ם שֶׁיֲהוָ֥ה אֱלֹהָֽיו׃
תְּהִלָּ֗ה אקמהלְדָ֫וִ֥ד אֲרוֹמִמְךָ֣ אֱלוֹהַ֣י הַמֶּ֑לֶךְ וַאֲבָרֲכָ֥ה שִׁ֝מְךָ֗ לְעוֹלָ֥ם וָעֶֽד׃ בְּכָלב־י֥וֹם אֲבָרֲכֶ֑ךָּ וַאֲהַלְלָ֥ה שִׁ֝מְךָ֗ לְעוֹלָ֥ם וָעֶֽד׃ גָּ֘ד֤וֹל גיְהוָ֣ה וּמְהֻלָּ֣ל מְאֹ֑ד וְ֝לִגְדֻלָּת֗וֹ אֵ֣ין חֵֽקֶר׃ דּ֣וֹר דלְ֭דוֹר יְשַׁבַּ֣ח מַעֲשֶׂ֑יךָ וּגְב֖וּרֹתֶ֣יךָ יַגִּֽידוּ׃ הֲ֭דַר הכְּב֣וֹד הוֹדֶ֑ךָ וְדִבְרֵ֖י נִפְלְאוֹתֶ֣יךָ אָשִֽׂיחָה׃ וֶעֱז֣וּז ונוֹרְאֹתֶ֣יךָ יֹאמֵ֑רוּ וגדולתיך וּגְדוּלָּתְךָ֥ אֲסַפְּרֶֽנָּה׃ זֵ֣כֶר זרַב־טוּבְךָ֣ יַבִּ֑יעוּ וְצִדְקָתְךָ֥ יְרַנֵּֽנוּ׃ חַנּ֣וּן חוְרַח֣וּם יְהוָ֑ה אֶ֥רֶךְ אַ֝פַּ֗יִם וּגְדָל־חָֽסֶד׃ טוֹבט־יְהוָ֥ה לַכֹּ֑ל וְ֝רַחֲמָ֗יו עַל־כָּל־מַעֲשָֽׂיו׃ יוֹד֣וּךָ ייְ֭הוָה כָּל־מַעֲשֶׂ֑יךָ וַ֝חֲסִידֶ֗יךָ יְבָרֲכֽוּכָה׃ כְּב֣וֹד יאמַלְכוּתְךָ֣ יֹאמֵ֑רוּ וּגְבוּרָתְךָ֥ יְדַבֵּֽרוּ׃ לְהוֹדִ֤יעַ יב׀ לִבְנֵ֣י הָ֭אָדָם גְּבוּרֹתָ֑יו וּ֝כְב֗וֹד הֲדַ֣ר מַלְכוּתֽוֹ׃ מַֽלְכוּתְךָ֗ יגמַלְכ֥וּת כָּל־עֹֽלָמִ֑ים וּ֝מֶֽמְשֶׁלְתְּךָ֗ בְּכָל־דּ֥וֹר וָדֽוֹר׃ סוֹמֵ֣ךְ ידיְ֭הוָה לְכָל־הַנֹּפְלִ֑ים וְ֝זוֹקֵ֗ף לְכָל־הַכְּפוּפִֽים׃ עֵֽינֵיטו־כֹ֭ל אֵלֶ֣יךָ יְשַׂבֵּ֑רוּ וְאַתָּ֤ה נֽוֹתֵן־לָהֶ֖ם אֶת־אָכְלָ֣ם בְּעִתּֽוֹ׃ פּוֹתֵ֥חַ טזאֶת־יָדֶ֑ךָ וּמַשְׂבִּ֖יעַ לְכָל־חַ֣י רָצֽוֹן׃ צַדִּ֣יק יזיְ֭הוָה בְּכָל־דְּרָכָ֑יו וְ֝חָסִ֗יד בְּכָל־מַעֲשָֽׂיו׃ קָר֣וֹב יחיְ֭הוָה לְכָל־קֹרְאָ֑יו לְכֹ֤ל אֲשֶׁ֖ר יִקְרָאֻ֣הוּ בֶאֱמֶֽת׃ רְצוֹןיט־יְרֵאָ֥יו יַעֲשֶׂ֑ה וְֽאֶת־שַׁוְעָתָ֥ם יִ֝שְׁמַ֗ע וְיוֹשִׁיעֵֽם׃ שׁוֹמֵ֣ר כיְ֭הוָה אֶת־כָּל־אֹהֲבָ֑יו וְאֵ֖ת כָּל־הָרְשָׁעִ֣ים יַשְׁמִֽיד׃ תְּהִלַּ֥ת כאיְהוָ֗ה יְֽדַבֶּ֫ר־פִּ֥י וִיבָרֵ֣ךְ כָּל־בָּ֭שָׂר שֵׁ֥ם קָדְשׁ֗וֹ לְעוֹלָ֥ם וָעֶֽד׃
הַֽלְלוּקמוא־יָ֡הּ הַלְלִ֥י נַ֝פְשִׁ֗י אֶת־יְהוָֽה׃ אֲהַלְלָ֣ה ביְהוָ֣ה בְּחַיָּ֑י אֲזַמְּרָ֖ה לֵֽאלֹהַ֣י בְּעוֹדִֽי׃ אַלג־תִּבְטְח֥וּ בִנְדִיבִ֑ים בְּבֶן־אָדָ֓ם ׀ שֶׁ֤אֵֽין ל֥וֹ תְשׁוּעָֽה׃ תֵּצֵ֣א דר֭וּחוֹ יָשֻׁ֣ב לְאַדְמָת֑וֹ בַּיּ֥וֹם הַ֝ה֗וּא אָבְד֥וּ עֶשְׁתֹּנֹתָֽיו׃ אַשְׁרֵ֗י השֶׁ֤אֵ֣ל יַעֲקֹ֣ב בְּעֶזְר֑וֹ שִׂ֝בְר֗וֹ עַל־יְהוָ֥ה אֱלֹהָֽיו׃ עֹשֶׂ֤ה ו׀ שָׁ֘מַ֤יִם וָאָ֗רֶץ אֶת־הַיָּ֥ם וְאֶת־כָּל־אֲשֶׁר־בָּ֑ם הַשֹּׁמֵ֖ר אֱמֶ֣ת לְעוֹלָֽם׃ עֹשֶׂ֤ה זמִשְׁפָּ֨ט ׀ לָעֲשׁוּקִ֗ים נֹתֵ֣ן לֶ֭חֶם לָרְעֵבִ֑ים יְ֝הוָ֗ה מַתִּ֥יר אֲסוּרִֽים׃ יְהוָ֤ה ח׀ פֹּ֘קֵ֤חַ עִוְרִ֗ים יְ֭הוָה זֹקֵ֣ף כְּפוּפִ֑ים יְ֝הוָ֗ה אֹהֵ֥ב צַדִּיקִֽים׃ יְהוָ֤ה ט׀ שֹׁ֘מֵ֤ר אֶת־גֵּרִ֗ים יָת֣וֹם וְאַלְמָנָ֣ה יְעוֹדֵ֑ד וְדֶ֖רֶךְ רְשָׁעִ֣ים יְעַוֵּֽת׃ יִמְלֹ֤ךְ ייְהוָ֨ה ׀ לְעוֹלָ֗ם אֱלֹהַ֣יִךְ צִ֭יּוֹן לְדֹ֥ר וָדֹ֗ר הַֽלְלוּ־יָֽהּ׃
הַ֥לְלוּ קמזאיָ֨הּ ׀ כִּי־ט֭וֹב זַמְּרָ֣ה אֱלֹהֵ֑ינוּ כִּֽי־נָ֝עִים נָאוָ֥ה תְהִלָּֽה׃ בּוֹנֵ֣ה ביְרוּשָׁלִַ֣ם יְהוָ֑ה נִדְחֵ֖י יִשְׂרָאֵ֣ל יְכַנֵּֽס׃ הָ֭רֹפֵא גלִשְׁב֣וּרֵי לֵ֑ב וּ֝מְחַבֵּ֗שׁ לְעַצְּבוֹתָֽם׃ מוֹנֶ֣ה דמִ֭סְפָּר לַכּוֹכָבִ֑ים לְ֝כֻלָּ֗ם שֵׁמ֥וֹת יִקְרָֽא׃ גָּד֣וֹל האֲדוֹנֵ֣ינוּ וְרַב־כֹּ֑חַ לִ֝תְבוּנָת֗וֹ אֵ֣ין מִסְפָּֽר׃ מְעוֹדֵ֣ד ועֲנָוִ֣ים יְהוָ֑ה מַשְׁפִּ֖יל רְשָׁעִ֣ים עֲדֵי־אָֽרֶץ׃ עֱנ֣וּ זלַיהוָ֣ה בְּתוֹדָ֑ה זַמְּר֖וּ לֵאלֹהֵ֣ינוּ בְכִנּֽוֹר׃ הַֽמְכַסֶּ֬ה חשָׁמַ֨יִם ׀ בְּעָבִ֗ים הַמֵּכִ֣ין לָאָ֣רֶץ מָטָ֑ר הַמַּצְמִ֖יחַ הָרִ֣ים חָצִֽיר׃ נוֹתֵ֣ן טלִבְהֵמָ֣ה לַחְמָ֑הּ לִבְנֵ֥י עֹ֝רֵ֗ב אֲשֶׁ֣ר יִקְרָֽאוּ׃ לֹ֤א יבִגְבוּרַ֣ת הַסּ֣וּס יֶחְפָּ֑ץ לֹֽא־בְשׁוֹקֵ֖י הָאִ֣ישׁ יִרְצֶֽה׃ רוֹצֶ֣ה יאיְ֭הוָה אֶת־יְרֵאָ֑יו אֶת־הַֽמְיַחֲלִ֥ים לְחַסְדּֽוֹ׃ שַׁבְּחִ֣י יביְ֭רוּשָׁלִַם אֶת־יְהוָ֑ה הַֽלְלִ֖י אֱלֹהַ֣יִךְ צִיּֽוֹן׃ כִּֽייג־חִ֭זַּק בְּרִיחֵ֣י שְׁעָרָ֑יִךְ בֵּרַ֖ךְ בָּנַ֣יִךְ בְּקִרְבֵּֽךְ׃ הַשָּׂםיד־גְּבוּלֵ֥ךְ שָׁל֑וֹם חֵ֥לֶב חִ֝טִּ֗ים יַשְׂבִּיעֵֽךְ׃ הַשֹּׁלֵ֣חַ טואִמְרָת֣וֹ אָ֑רֶץ עַד־מְ֝הֵרָ֗ה יָר֥וּץ דְּבָרֽוֹ׃ הַנֹּתֵ֣ן טזשֶׁ֣לֶג כַּצָּ֑מֶר כְּ֝פ֗וֹר כָּאֵ֥פֶר יְפַזֵּֽר׃ מַשְׁלִ֣יךְ יזקַֽרְח֣וֹ כְפִתִּ֑ים לִפְנֵ֥י קָ֝רָת֗וֹ מִ֣י יַעֲמֹֽד׃ יִשְׁלַ֣ח יחדְּבָר֣וֹ וְיַמְסֵ֑ם יַשֵּׁ֥ב ר֝וּח֗וֹ יִזְּלוּ־מָֽיִם׃ מַגִּ֣יד יטדברו דְּבָרָ֣יו לְיַעֲקֹ֑ב חֻקָּ֥יו וּ֝מִשְׁפָּטָ֗יו לְיִשְׂרָאֵֽל׃ לֹ֘א כעָ֤שָׂה כֵ֨ן ׀ לְכָל־גּ֗וֹי וּמִשְׁפָּטִ֥ים בַּל־יְדָע֗וּם הַֽלְלוּ־יָֽהּ׃
הַ֥לְלוּ קמחאיָ֨הּ ׀ הַֽלְל֣וּ אֶת־יְ֭הוָה מִן־הַשָּׁמַ֑יִם הַֽ֝לְל֗וּהוּ בַּמְּרוֹמִֽים׃ הַֽלְל֥וּהוּ בכָל־מַלְאָכָ֑יו הַֽ֝לְל֗וּהוּ כָּל־צבאו צְבָאָֽיו׃ הַֽ֭לְלוּהוּ גשֶׁ֣מֶשׁ וְיָרֵ֑חַ הַ֝לְל֗וּהוּ כָּל־כּ֥וֹכְבֵי אֽוֹר׃ הַֽ֭לְלוּהוּ דשְׁמֵ֣י הַשָּׁמָ֑יִם וְ֝הַמַּ֗יִם אֲשֶׁ֤ר ׀ מֵעַ֬ל הַשָּׁמָֽיִם׃ יְֽ֭הַֽלְלוּ האֶת־שֵׁ֣ם יְהוָ֑ה כִּ֤י ה֭וּא צִוָּ֣ה וְנִבְרָֽאוּ׃ וַיַּעֲמִידֵ֣ם ולָעַ֣ד לְעוֹלָ֑ם חָק־נָ֝תַ֗ן וְלֹ֣א יַעֲבֽוֹר׃ הַֽלְל֣וּ זאֶת־יְ֭הוָה מִן־הָאָ֑רֶץ תַּ֝נִּינִ֗ים וְכָל־תְּהֹמֽוֹת׃ אֵ֣שׁ חוּ֭בָרָד שֶׁ֣לֶג וְקִיט֑וֹר ר֥וּחַ סְ֝עָרָ֗ה עֹשָׂ֥ה דְבָרֽוֹ׃ הֶהָרִ֥ים טוְכָל־גְּבָע֑וֹת עֵ֥ץ פְּ֝רִ֗י וְכָל־אֲרָזִֽים׃ הַֽחַיָּ֥ה יוְכָל־בְּהֵמָ֑ה רֶ֝֗מֶשׂ וְצִפּ֥וֹר כָּנָֽף׃ מַלְכֵייא־אֶ֭רֶץ וְכָל־לְאֻמִּ֑ים שָׂ֝רִ֗ים וְכָל־שֹׁ֥פְטֵי אָֽרֶץ׃ בַּחוּרִ֥ים יבוְגַם־בְּתוּל֑וֹת זְ֝קֵנִ֗ים עִם־נְעָרִֽים׃ יְהַלְל֤וּ יג׀ אֶת־שֵׁ֬ם יְהוָ֗ה כִּֽי־נִשְׂגָּ֣ב שְׁמ֣וֹ לְבַדּ֑וֹ ה֝וֹד֗וֹ עַל־אֶ֥רֶץ וְשָׁמָֽיִם׃ וַיָּ֤רֶם ידקֶ֨רֶן ׀ לְעַמּ֡וֹ תְּהִלָּ֤ה לְֽכָל־חֲסִידָ֗יו לִבְנֵ֣י יִ֭שְׂרָאֵל עַֽם־קְרֹב֗וֹ הַֽלְלוּ־יָֽהּ׃
הַ֥לְלוּ קמטאיָ֨הּ ׀ שִׁ֣ירוּ לַֽ֭יהוָה שִׁ֣יר חָדָ֑שׁ תְּ֝הִלָּת֗וֹ בִּקְהַ֥ל חֲסִידִֽים׃ יִשְׂמַ֣ח ביִשְׂרָאֵ֣ל בְּעֹשָׂ֑יו בְּנֵֽי־צִ֝יּ֗וֹן יָגִ֥ילוּ בְמַלְכָּֽם׃ יְהַֽלְל֣וּ גשְׁמ֣וֹ בְמָח֑וֹל בְּתֹ֥ף וְ֝כִנּ֗וֹר יְזַמְּרוּ־לֽוֹ׃ כִּֽיד־רוֹצֶ֣ה יְהוָ֣ה בְּעַמּ֑וֹ יְפָאֵ֥ר עֲ֝נָוִ֗ים בִּישׁוּעָֽה׃ יַעְלְז֣וּ החֲסִידִ֣ים בְּכָב֑וֹד יְ֝רַנְּנ֗וּ עַל־מִשְׁכְּבוֹתָֽם׃ רוֹמְמ֣וֹת ואֵ֭ל בִּגְרוֹנָ֑ם וְחֶ֖רֶב פִּֽיפִיּ֣וֹת בְּיָדָֽם׃ לַעֲשׂ֣וֹת זנְ֭קָמָה בַּגּוֹיִ֑ם תּֽ֝וֹכֵחֹ֗ת בַּל־אֻמִּֽים׃ לֶאְסֹ֣ר חמַלְכֵיהֶ֣ם בְּזִקִּ֑ים וְ֝נִכְבְּדֵיהֶ֗ם בְּכַבְלֵ֥י בַרְזֶֽל׃ לַעֲשׂ֤וֹת טבָּהֶ֨ם ׀ מִשְׁפָּ֬ט כָּת֗וּב הָדָ֣ר ה֭וּא לְכָל־חֲסִידָ֗יו הַֽלְלוּ־יָֽהּ׃
הַ֥לְלוּ קנאיָ֨הּ ׀ הַֽלְלוּ־אֵ֥ל בְּקָדְשׁ֑וֹ הַֽ֝לְל֗וּהוּ בִּרְקִ֥יעַ עֻזּֽוֹ׃ הַֽלְל֥וּהוּ בבִגְבוּרֹתָ֑יו הַֽ֝לְל֗וּהוּ כְּרֹ֣ב גֻּדְלֽוֹ׃ הַֽ֭לְלוּהוּ גבְּתֵ֣קַע שׁוֹפָ֑ר הַֽ֝לְל֗וּהוּ בְּנֵ֣בֶל וְכִנּֽוֹר׃ הַֽ֭לְלוּהוּ דבְתֹ֣ף וּמָח֑וֹל הַֽ֝לְל֗וּהוּ בְּמִנִּ֥ים וְעוּגָֽב׃ הַֽלְל֥וּהוּ הבְצִלְצְלֵי־שָׁ֑מַע הַֽ֝לְל֗וּהוּ בְּֽצִלְצְלֵ֥י תְרוּעָֽה׃ כֹּ֣ל והַ֭נְּשָׁמָה תְּהַלֵּ֥ל יָ֗הּ הַֽלְלוּ־יָֽהּ׃
ÖTÖDIK107 KÖNYV : A megváltottak hálaéneke, a kik nyomorúságukban az Úrhoz kiáltottak.Dícsérjétek1 az Urat ; mert jó, mert mind örökké vagyon az ő irgalmassága. Hirdessék2 ezt az Úrtól megváltattak, kiket megszabadíott a nyomorgatónak kezéből. Kiket3 egybegyüjtött e földről, napkeletről, napnyugotról, északról, és a tenger felől. Bujdosnak4 vala a pusztában, a kietlenben az úton kivűl ; és nem találnak vala lakásra való várost. Éhek5 és szomjak valának, az ő lelkek a szomjúság miatt elfogyatkozott vala. És6 kiáltának az Úrhoz az ő nyomorúságokban ; ki megszabadítá őket az ő nyomorúságokból. És7 vivé őket az egyenes útra, hogy jutnának olly városba, mellyben laknának. Hitdessék8 azért az Úr előtt az ő kegyelmességét, és az ő csudálatos dolgait az embereknek fijaik előtt ; Mert9 megelégíti a szomjúhozó lekeket, és az éhező lelket bétölti jóval. Némellyek10 setétségben és halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén keserűséggel és vassal : Mert11 engedetlenek voltak az erős Isten beszédéhez, és a felséges Istennek tanácsát megutálták. De12 minekutánna megalázta a nyomorúság az ő szíveket, és elestek annyira, hogy segítségek nem volna. És13 kiáltának az Úrhoz az ő nyomorúságokban : az ő nyavalyájokból megszabadítja őket. Kihozá14 őket a setétségből, és a halálnak árnyékából, és az ő köteleket elszakasztja. Hirdessék15 azért az Úr előtt az ő jóvoltát, és az ő csudadolgait az embereknek fijai előtt ; Mert16 megrontotta az ércz kapukat, és a vas zárokat eltörte. Némellyek17 balgatagok lévén, az ő gonoszságoknak útáért, és az ő hamísságokért orstoroztatnak. Minden18 étket útál az ő lelkek ; és közelgetnek a halálnak kapujához. És19 kiáltának az Úrhoz az ő nyomorúságokban ; és az ő nyavalyájokból megszabadítja őket. Elbocsátja20 az ő igéjét és meggyógyítja őket és megszabadítja őket az ő vermekből. Hirdessék21 azért az Úr előtt az ő irgalmasságát, és az ő csudadolgait az embereknek fijai előtt, És22 áldozzanak dícséretnek áldozatjával, és hirdessék az ő cselekedetit örömmel ! Akik23 hajókon a tengerre mennek ; és a nagy vizeken kereskednek : Azok24 látják az Úrnak dolgait, és az ő csudáit a méylségben. Mert25 minekutánna szól : szélveszet támaszt, melly a tenger habjait felemeli. Az26 égig felemelkednek, a mélységbe lebocsátkoznak ; az ő lelkek a nagy félelem miatt elolvad. Hányattatnak,27 és tántorognak mint a részeg, és minden tudományoknak esze vész. És28 kiáltanak az Úrhoz az ő nyavalyájokban, ki az ő nyomorúságokból megszabadítja őket. Megállítja29 a szélveszet, és megcsendesednek a habok. És30 örülnek ők ; mert megcsendesedtek, és vezérli őket a partra, mellyre igyekeztek menni. Hirdessék31 az Úr előtt az ő jótéteményét, és az ő csudadolgait az embereknek fijai előtt. És32 magasztalják őtet a népnek gyülekezetiben, és a vének gyülekezetiben dícsérjék őtet. A33 folyóvizeket pusztákká tészi : és a vizeknek forrásit szárazzá. A34 gyümölcstermő földet meddő földdé tészi, azon a földön lakó népnek gonoszságáért. A35 pusztát álló tókká tészi, és a kietlen földet vizeknek folyásává. És36 azt míveli, hogy ott lakozzanak az éhezők és azt lakó várossá tegyék ; Hogy37 mezőket béültessenek, szőlőket plántáljanak és hasznos jövedelmet szerezzenek. És38 megáldja őket, és igen megszaporodnak ; és azoknak barmaikat meg nem kevesíti. Azután39 megkevesednek és megaláztatnak a nyomorúságnak veszedelme és a keserűség miatt. Gyalázatba40 ejti a Fejedelmeket, és azt míveli, hogy tévelyegjenek az út nélkül való pusztában. És41 felemeli a nyomorúltat a nyomorúságból  : és megszaporítja a cselédeket mint a juhokat ; Hogy42 lássák az igazak, és örvendezzenek, és minden gonoszok megtartóztassák az ő szájokat. Kicsoda43 a bölcsek közzűl a ki ezeket szébe venné ? hogy az emberek meggondolnák az Úrnak kegyelmességit ! Isten108 jóságának és hűségének dicsérete. Könyörgés az ellenségen való győzelemért.Dícséreti1 Zsoltára Dávidnak. Kész2 az én szívem, óh Isten, éneklek és dícséretet mondok, az én dicsőségemmel is éneklek ! Kelj3 fel én lantom és hegedűm ; felserkenek jó reggel ! Dícsérlek4 téged a pogányok között, Uram, és éneket mondok néke a népek között : Mert5 mind az egeknek felette felmagasztaltatott a te jóvoltad. és mind a felhőkig vagyon a te igazmondásod. Magasztaltassál6 fel az egeknek felette, óh Isten, és mind az egész földön a te dicsőséged ! Hogy7 szabaduljanak meg a te szerelmesid ; tarts meg a te jobbkezeddel, és hallgass meg engemet. Az8 Isten szólott az ő szentséges helyéből ; örvendezek azért, a Sikémitáknak jószágokat elosztom : és a Sukkótnak völgyét elmérem ; Enyim9 Gileád, enyim Manasse ; és Efraim az én fejemnek ereje, és Júda az én törvénytevőm. Moáb10 az én mosdó medenczém, Edomra vetem az én sarumat ; és a Filiszteusokon örvendezek. De11 kicsoda viszen engemet a kerített városokba ? kicsoda vinne engemet Edom ellen ? Avagy12 nem te é óh Isten, ki minket megvetettél vala, hogy ki ne mennél, óh Isten, a mi seregeinkkel ! Légy13 segítségül nékünk a háborúságban ; mert hijábavaló az emberi segítség. Az14 Istenben bízván cselekedjünk erősen ; és ő megtapodja mi ellenséginket. Az109 üldözött könyörgése ellenségeinek megbüntetéséért, és hogy hozzá nyomorúságában irgalmas legyen az Úr.Én1 dícséretemnek Istene, ne hallgass : Mert2 a gonosznak szája, és az álnok száj ellenem felnyitotta magát : szóltak az én ellenem hazug nyelvvel. És3 gyűlölséges beszédekkel körülvettek engemet, és ostromlottak engemet ok nélkül. A4 helyébe hogy én szeretem őket, velem ellenkeznek : és pedig imádkozom vala ő érettek ; És5 adtak nékem gonoszt a jó helyébe, és gyűlölséget az én szeretetem helyébe. Adj6 néki gonosz Fejedelmet, és az ellenség álljon az ő jobbkeze felől. Mikor7 törvénykezik : meggyőzettetvén jöjjön ki onnét ; és az ő könyörgései változzanak bűnné. Az8 ő életének napjai legyenek kevesek : és az ő Fejedelemségét más vegye el. Az9 ő fijai legyenek árvákká, és az ő felesége legyen özveggyé. Az10 ő fijai bujdossanak el, kolduljanak, és keressenek eledelt az ő előpusztult helyeken. Foglalja11 el az uzsorás minden ő jószágát : és az idegenek rgadozzák el minden marháját : Ne12 legyen néki, a ki állhatatos lenne hozzá a jótéteményben, és ne legyen a ki könyörüljön az ő árváin : Az13 ő maradékai vesszenek el, a második nemzetségben töröltessék el azoknak nevek : Az14 ő attyaiknak álnokságok legyen emlékezetben az Úr előtt ; és az ő annyának gonoszsága el ne töröltessék. Legyenek15 az Úr előtt mindenkor ; és töröltessék el a földről az ő emlékezetek ; Mert16 nem emlékezett meg arról hogy irgalmasságot cselekednék ; és kergette a szegény nyomorúlt férjfiat, és a megkeseredett szívűt, hogy azt megölné. És17 szerette az átkot ; hogy reá szállana, és nem akarta az áldást ; és eltávozik tőle. Hogy18 felöltöztetnék átokkal mintegy öltözettel, és bémenne mint a víz ő beléje, és mint az olaj az ő csontjaiba. Legyen19 ő rajta mintegy palást, mellyel béfedeztessék, és mint az övedező, mellyel szüntelen béövedeztessék. E20 legyen jutalmok az Úrtól az én ellenségimnek, és a kik gonoszt mondanak az én lelkem ellen : De21 te Uram Isten, cselekedjél jót velem a te nevedért : mivelhogy jó a te irgalmasságod, szabadiíts meg engemet ; Mert22 szegény vagyok és szükölködő, és az én szívem bennem megsebesitetett. Mint23 az árnyék, mikor elhanyatlik el kell mennem : és ide s tova hányattatom mint a sáska. Az24 én térdeim tántorognak az étlenség miatt, és az én testem megszáradott ; mivel nedvesség nincsen bennem ! Annakfelette25 gyalázatossá lettem ő előttök ; mikor engemet látnak, tekergetik fejeket rajtam. Légy26 seg1tségül nékem, óh Uram és Istenem : szabadits meg engemet a te kegyelmességed szerint ! Hadd27 tudják meg, hogy te kezed ez, és hogy Uram te mívelted ezt. Átkoztak28 ők, de te áldj meg ; ellenem támadnak ők. de megszégyenülnek, és a te szolgád örvendez. Az29 én ellenségim körülvétetnek gyalázattal ; és béfedeztetnek mintegy palásttal az ő szégyenekkel. Dícsérem30 az Urat felette igen az én számmal, és sok embereknek gyülekezetekben tisztelem őtet ; Mivelhogy31 a szegénynek jobbkeze felől áll, hogy megtartsa annak lelkét azoktól, a kik kárhoztatják azt ! Krisztus110 örök királysága és papsága.Monda1 az Úr az én uramnak : Ülj az én jobbkezem felől, míglen vetem a te ellenségidet zsámolyúl a te lábaid alá. A2 te birodalmadnak pálczáját kibocsátja az Úr Sionból, ezt mondván : Uralkodjál a te ellenségidnek közepette : A3 te néped szabad akaratja szerint a te serged mustrálásának napján., jelen lészen tenéked szentséges öltözetekkel ; az ő méhétől fogva, hajnaltól fogva jelen lészen néked a te ifjaidnak harmatjok. Megesküdt4 az Úrm és el nem változtatja ; Te vagy örökké való Pap, Melkisédeknek rendi szerint. Az5 Úr lészen néked jobbkezed felől : az ő haragjának napján megrontja a Királyokat. Ítéletet6 tészen a pogánynépek között, megtölt sok helyeket holttestekkel ; sokaknak megrontja fejeket e földön. Az7 úton való patakból iszik ; annakokáért felemeli az ő fejét ! Hálaének111 Istennek testi és lelki áldásaiért.Halléluh-Jah !1 Hirdetem az Urat teljes szívemből az igazaknak tanácsokban és gyülekezetekben ; Nagyok2 az Úrnak cselekedetei, nyilvánvalók mind azoknak, kik azokban gyönyörködnek. Dicsőséges3 és tisztességes az ő cselekedeti ; és az ő igazsága megmarad mind örökké. Emlékezetet4 szerzett az ő csudálatos dolgainak a kegyelmes és irgalmas Úr. Eledelt5 adott az őtet félőknek : megemlékezik mind örökké az ő szövetségéről. Az6 ő cselekedetinek erejét hirdette az ő népének, hogy nékik adná a pogányoknak örökségeket. Az7 ő kezeinek cselekedeti igazmondás és ítélet ; erősek minden ő végzései. Megerősítettek8 mind örökkön örökké, mellyek lettek hívséggel és igazsággal. Váltságot9 küldött az ő népének ; parancsolta az ő szövetségét hogy megtartsák mind örökké ; szent és rettenetes az ő neve. A10 bölcsességnek feje az Úrnak félelme : jó értelmek vagyon mindazoknak, kik azokat cselekeszik ; annak dicséreti megmarad mind örökké ! Az112 istenfélők és könyörületes szívűek boldogsága.Halléluh-Jah !1 Boldog a férjfiú, a ki féli az Urat és az ő parancsolatiban igen gyönyörködik ! Hatalmas2 lészen annak magva e földön : a híveknek nemzetségek megáldatik. Gazdagság3 és bőség lészen annak házában, és az ő igazsága megmarad mind örökké. Fénylik4 a setétségben is az igazak világosságok, a kegyelmes, irgalmas és igaz Isten által. A5 jó férjfiú könyörűl máson és kölcsön ád, az ő dolgait igazán viseli. Annakokáért6 soha meg nem indul  ; örök emlékezetben lészen az igaz ! A7 gonosz hír hallástól nem fél ; erős az ő szíve, mivelhogy az Úrban bízik. Bátor8 az ő szíve, ezért nem retteg : mignem meglátja az ő ellenséginek veszedelmeket. Osztogat,9 adakouik a szegényeknek : az ő igazsága megmarad mind örökké, az ő feje felemeltetik dicsőséggel ! A10 gonosz ember ezt látván, haragszik, fogait csikorgatja és kegyetlenkedik. A gonoszoknak kívánságok semmivé lészen. Az113 alázatosokat Isten felemeli.Dícsérjétek1 Úrnak szolgái, dícsérjétek az Úrnak nevét ! Az2 Úrnak neve legyen áldott mostantól fogva mind örökkön örökké. Napkelettől3 fogva mind napnyugotig, legyen dícséretes az Úrnak neve. Felmagasztaltatott4 az Úr minden pogánynépek felett ; az egeknek felette vagyon az ő dicsősége ! Kicsoda5 hasonlatos a mi Urunkhoz Istenünkhöz, ki magasságban lakozik ; De6 magát mintegy megalázván néz mindenekre mennyen és földön. Felemeli7 a szegényt a porból és a szűkölködőt elővészi a ganéjból. Hogy8 ültesse őtet a Fejedelmek közzé ; az ő népének Fejedelmei közzé. Ki9 azt míveli, hogy a ki meddő vala a házban, nagy örömmel magzatoknak annyokká legyen. Dícsérjétek az Urat. Isten114 csodatételei népének Egyiptomból való kihozása alkalmával.Mikor1 az Izráel népe kijöve Égyiptomból, és a Jákóbnak háznépe a pogánynép közzűl ; Lőn2 a Júda ő szentséges népe, és az Izráel ő uralkodása. Látá3 a tenger őtet ; és elfutamodék ; és a Jordán vize hátra térüle. A4 hegyek szöknek vala mint a korosk, és a halmok mint a juhoknak bárányai. Micsoda5 az oka, óh tenger, hogy megfutamodál ? és te Jordán vize, hogy hátra fordulál ? Ti6 hegyek micsoda az oka, hogy szöktök vala mint a kosok ? és ti halmok, mint a juhoknak bárányai Az7 Úrnak orczája előtt indult meg a föld, a Jákób Istenének előtte ! Ki8 a kősziklát állótóvá változtatja, és a kőszálat vizeknek forrásává. Egyedül115 Istené legyen a dicsőség !Nem1 nékünk Uram, nem nékünk ; hanem a te nevednek adjad a dicsőséget, a te irgalmasságodért és a te igazságodért. Miért2 mondanák a pogánynépek : Hol vagyon most az ő Istenek ? De3 a mi Istenünk a mennyben vagyon, ki mindeneket, a mellyeket akart teremtett. De4 azoknak bálványaik ezüst és arany, embereknek munkájok. Szájok5 vagyon ; de nem szólnak ; szemeik vagynak ; de nem látnak ; Füleik6 vagynak, de nem hallanak ; orrok vagyon, de nem illatoznak ; Kezeik7 vagynak, de nem tapogatnak ; lábaik vagynak, de nem járnak, és nem üvöltenek az ő torkokkal. Hasonlatosok8 legyenek azokhoz, a kik azokat csinálják, és mind a kik azokban bíznak ? Te9 Izráel bízzál az Úrban, azoknak segítségek és paizsok ő, kik ő benne bíznak : Áron10 háznépe, bízzatok az Úrban ; azoknak segítségek és paizsok ő. Kik11 félitek az Urat, bízzatok az Úrban ; azoknak segítségek és paizsok ő. Az12 Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket ; megáldja az Izráel házát, megáldja az Áron házát. Megáldaj13 azokat, kik féli az Urat, kicsinyeket és naygokat. Megszaporít14 az Úr titeket ; titeket és a ti fijaitokat. Áldottk15 lésztek az úrtól, ki teremtette a mennyet és a földet ! A16 magasságos egek az Úréi ; a földet pedig adta az embereknek fijainak. Nem17 e mgholtak dícsérik az Urat, sem a kik a föld alá mennek ; Hanem18 mi áldjuk az Urat, mostantól fogva, mind örökké, D1csérjétek az Urat ! Hála116 és fogadástétel nagy veszélyből lett szabadulásért.Szeretem1 az Urat, mert meghallgatja az én szómat és az én imádságomat. Mert2 az ő fülét én hozzám hajtotta, mikor az én életemben napjaiban őtet segítségül hívnám. Körűlvettek3 vala engemet a halálnak kötelei, és a pokolnak keserűségei elfoglaltak vala engemet ; nyomorúságot és nyavalyát találtam vala ; És4 az Úrnak nevet segítségűl hívám, ezt mondván : Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet ! Kegyelmes5 az Úr és igaz, és a mi Istenünk irgalmas ; Megőrizi6 az alázatosokat az Úr ; mikor elfogyatkoztam volna megszabadíta enegemet. Térj7 meg én lelkem a te nyugodalmadba ; mert az Úr jó tett te veled. Mivelhogy8 megszabadítottad az én lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullástól, lábaimat az eséstől. Szüntelen9 járok az Úrnak orczája előtt az élőknek földökben. Hittem10 és azért szóltam ; noha én felette igen magláztattam volna. Én11 azt mondottam az én félelmemnek idején : Minden ember hazug ! Mivel12 fizessek az Úrnak minden én hozzám való jótéteményiért ? A13 szabadulásért való háláadásnak poharát vészem, és az Úrnak nevét hívom segítségűl ! Az14 én fogadásimat megadom az Úrnak, majd az ő egész népe előtt. Az15 Úrnak szemei előtt becsületes az ő szenteinek halálok ! Uram,16 kétség nélkül én te szolgád vagyok, én te szolgád vagyok a te szolgálóleányodnak fija, ki az én köteleimet elszaggattad ; Tenéked17 áldozom háláadásnak áldozatjával és az Úrnak nevét segítségűl hívom. Az18 én fogadásimat megadom az Úrnak, majd az ő egész népe előtt. Az19 Úr házának pitvariban : te közepetted óh Jérusálem ! Dícsérjétek az Urat : Isten117 dicséretére való felhívás.Dícsérjétek1 az Urat minden pogánynépek ; dícsérjétek őtet minden népek ; Mert2 elhatalmazott mi rajtunk az ő irgalmassága, és az Úrnak igazsága memarad örökké. Dícsérjétek az Urat ! Az118 igazak diadalöröme.Hirdessétek1 az Urat ; mert igen jó, mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága ! Mondja2 ezt most az Izráel, hogy mind örökké vagyon az ő irgalmassága ! Mondja3 ezt most az Áron háza, hogy örökké megáll az ő irgalmassága ! Mondják4 most az istenfélők, hogy örökké megáll az ő irgalmassága. Az5 én nyomorúságomban segítségűl hívám az Urat ; és nékem megfelelvén, tágas helyre helyheztete engemet az Úr. Az6 Úr én velem vagyon, nem félek : hogy árthatna nékem az ember ? Az7 Úr én velem vagyon az én segítőim között, és én meglátom az én ellenségimen, a mit kivánok. Jobb8 az Úrban bízni, hogy nem mint az emberekben. Jobb9 az Úrban bízni, hogy nem mint a Fejedelmekben. Minden10 pogányok körűlvettek vala engemet ; de az Úrnak nevében elvesztém azokat. Felett11 igen megkörnyékeztek vala engemet : de az Úrnak nevében elvesztém őket. Körűlvettek12 vala engem, mint a méhek ; eloltattak mint a tövisnek tűze ; mert az Úr nevében elvesztém őket. Igen13 taszították vala engemet, hogy elesném ; de az Úr megsegíte engemet. Én14 erőségem és én énekem az Úr ; ő szabadított meg engemet ! Éneklésnek15 és szabadulásnak szava vagyon az igazaknak sátoraikban, és ezt mondják : Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett. Az16 Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott : az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett ! Nem17 halok meg, hane, élek, és hirdetem az Úrnak dolgait. Keményem18 megostoroza engemet az Úr ; de meg nem öle engemet. Nyissátok19 meg nékem az igazságnak kapuit ; hogy azokon bémenvén, dicsérjem az Urat. Ez20 az Úrnak kapja, mellyen az igazak mennek bé. Dícsérlek21 tégedet ; mert meghallgattál engemet, és engemet megszabadítottál ! A22 kő, mellyet az építők megvetettek, lett a szegeletnek fejévé. Az23 Úrtól lett ez, melly csudálatos a mi szemeink előtt ! Ez24 a nap, mellyet az Úr rendelt ; örvendezzünk és vígadjunk azon. Kérlek25 Uram, tarts meg most ! Kérlek Uram, adj jó előmenetelt most ! Áldott,26 a ki jött az Úrnak nevében ! áldunk titekeet, kik az Úrnak házából valók vagytok ! Az27 erős Isten az Úr, ki minket megvilágosított ; kötelekkel megkötözve vigyétek a bárányt az oltárnak szarváig. Én28 erős Istenem vagy te, azért dícsérlek tégedet ! Én Istenem, felmagasztallak tégedet ; Hirdessétek29 az Urat ; mert igen jó ; mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága ! Isten119 igéjének dicsősége. (Arany ábécének is neveztetik, mivel a héberben versei nyolcanként egyforma betűvel kezdődnek ábécérendben).Boldogok,1 a kik az ő útjokban ártatlanok, a kik járnak az Úrnak törvényében ; Boldogok,2 a kik megőrizik az ő tanúbizonyságit, és a kik teljes szívvel keresik őtet. Azok3 is a kik nem cselekesznek hamisságot, hanem az ő útaiban járnak. Te4 parancsoltad Uram, hogy a te parancsolatidat igen megőrizzük. Óh5 vajha igazgattatnának az én útaim a te parancsolatidnak megőrizésére ! Akkor6 meg nem szégyenülnék, mikor néznék minden te parancsolatidra. Dícsérlek7 tégedet tiszta szívemből, minekuttána megtanulándom a te igazságodnak törvényit. A8 te parancsolatid megőrizem ; ne hagyja el soha engemet. Valyon9 mimódon jóbbítja meg az ifju az ő útát, hanem a te beszédednek megtartásával ? Teljes10 szivemből kereslek tégedet ; ne engedjed, hogy elidegenüljek a te parancsolatidtól ! Az11 én szívemben elrejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem te ellened. Áldott12 vagy te Uram ; taníts meg engemet a te parancsolatidra. Az13 én ajakimmal hirdetem a te szádnak minden törvényit. A14 te parancsolatidnak útában gyönyörködöm, miképen minden gazdagságokban. A15 te parancsolatidról gondolkodom, és nézek a te ösvényidre. A16 te parancsolatidban gyönyörködtetem magamat, és el nem felejtkezem a te beszédedről. Tégy17 jóla te szolgáddal, hogy a míg élek, megtartsam a te beszédedet. Nyisd18 meg az én szemeimet, hogy a te törvényednek csudálatos bölcseségét láthassam. Míg19 e földon bujdosom ; ne rejtsd el én tőlem a te parancsolatidat. Megemésztett20 az én lelkem a te törvényidhez való buzgóságom miatt, melly bennem vagyon mindenkor ; Megdorgálod21 a kevélyeket : átkoztak a kik eltávoznak a te parancsolatidról. Vedd22 el én rólam a szidalmat és gyalázatot ; mert megőriztem a te tanúbizonyságídat. A23 Fejedelmek is leülnek és én ellenem szólnak : a te szolgád pedig gondolkodik a te parancsolatidról. A24 te bizonyságid én gyönyörüségim, és én tanácsosim. Ragadott25 az én lelkem a porhoz ; eleveníts meg engemet a te beszéded szerint. Az26 én útaimat néked megbeszéltem, és engemet meghallgattál ; taníts engemet a te parancsolatidra. Engedjed27 hogy értsem meg a te parancsolatidnak útát : és gondolkodom a te csudadolgaidról. Az28 én lelkem elolvadott a keserűség miatt ; vígasztalj meg engemet a te beszédet szerint. A29 hamisságnak útát távoztasd el én tőlem, és a te törvényedeet adjad nékem. Az30 igazságnak útát választottam magamnak, a te törvényid forognak előttem. A31 te bizonyságidhoz ragaszkodom, óh Uram ; ne hagyj megszégyenülnöm ! A32 te parancsolatidnak útain járok, minekutánna megvígasztalod az én szívemet. Taníts33 meg, Uram, engemet a te parancsolatidnka útára, mellyet megőrizzek mind végig. Adj34 nékem olly értelmet, hogy megőrizzem a te törvényedet, és meg tartsam azt teljes szívemből. Igazgass35 engemet a te parancsolatidnak útában ; mert abban gyönyörködöm. Hajtsad36 az én szívemet a te parancsolatidhoz, és ne engedd hajlania telhetetlenségre. Fordítsd37 el az én szemeimet, hogy ne lássanak hijábavalóságot ; a te útaidban eleveníts engemet. Teljesítsd38 meg a te szolgádnak a te beszédedeet, a ki a te tiszteletedhez ragaszkodott. Fordítsd39 el a galázatot én tőlem, mellytől én félek ; mert a te paransolati jók. Ímé40 kívánoma te parancsolatidat ; a te igazságodban eleveníts meg engemet ! Szálljon41 reám a te irgalmasságod, Uram, és a te szabadításod a te beszéded szerint ; Hogy42 megfelelhessek valóban az engem gyalázónak, hogy bizodalmam vagyon a te beszédedben. És43 az igazságnak beszédét soha ki ne vegyed az én számból ; mert a te ítéletidet várom. És44 megőrizem a te törvényedet mindenkor, és mind örökkön örökké. És45 szüntelen járok nagy széles úton ; mert a te parancsolatidat keresem. És46 szóloka te bizonyságidról a Királyok előtt ; és meg nem szégyenülök. És47 gyönyörködtetem magamat a te parancsolatiddal, mellyeket szeretek. Felemelem48 az én kezeimeet a te parancsolatidra, mellyeket szeretek, és gondolkodom a te parancsolatidról. Emlékezzél49 meg a te szolgáddal való beszédedről, mellyről nékem reménységet adtál. Ez50 az én vígasztalásom az én nyomorúságomban, hogy a te beszéded megvígasztal engemet ; A51 kevélyek felette igen csúfoltak engemet ; mindazáltal a te törvényedtől e nem hajlottam. Megemlékezem52 a te eleitől fogva való ítéletidről, óh Uram, és vígasztalást veszek. A53 rettegés körülvett engemet a hitetlenek miatt, kik a te törvényedeet elhagyták. Nékem54 énekeim voltak a te parancsolatid, az én bujdosásomnak helyén. Megemlékeztem55 éjjel a te nevedről, Uram, és megőriztem a te tudományodat. Ez56 az én vígasztalásom, hogy a te parancsolatidat megőrizzem. Én57 azt mondottam hogy az én örökségem, Uram, a te beszédidnek megtartások ! Teljes58 szívemből engesztelem a te orczádat ; könyörülj én rajtam a te beszéded szerint. Meggondolom59 az én útaimat, hogy fordítsam az én lábaimat a te bizonyságidra. Sietek60 és nem halasztom, hogy megörizzem a te parancsolatidat. A61 gonsozoknak seregeik megfosztának engemet ; de a te törvényedről el nem felejtkeztem. Éjfélkor62 felkelek hogy tégedet tiszteljelek, a te igazságodnak ítéleiért. Társok63 vagyok én mind azoknak, kik tégedet félnek és megőrizik a te parancsolatidat. A64 te irgalmassáddal, óh Uram teljes a föld ; taníts meg engemet a te prancsolatidra ! Kegyelmesen65 cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te beszéded szerint. Az66 okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engemet ; mert a te parancsolatidnak hiszek. Minekelőtte67 megaláztatnám én tévelygek vala ; most pedig a te beszédedet megőrizem. Jó68 vagy te és jóltévő ; taníts meg engemet a te parancsolatidra. A69 kevélyek én ellenem hazugságot gondolnak ; én pedig teljes szívvel őrizem a te parancsolatidat. Mgkövéredett70 mint a kövérség az ő szívek ; de én a te törvényeddel gyönyörkötetem magamat. Jó71 nékem hogy engemet megaláztál ; hogy megtanulnám a te parancsolatidat. Jóbb72 néked a te szádnak törvénye, sok ezer arany és ezüst pénznél. A73 te kezeid teremtettek engemet ; és erősítettek meg engemet ; adj nékem értelmet, hogy tanuljam meg a te paransolatiat. A74 kik téged félnek, látnak engemet és örvendeznek ; mivelhogy a te beszédedben vagyon reménységem. Tudom,75 Uram, hogy igazak a te ítéletid ; és igazán ostoroztál engemet : Legyen76 én velem a te kegyelmességed, hogy megvígasztaljon engemet, a te szolgádnak mondod beszédet szerint ; Legyen77 a te irgalmasságod én rajtam hogy éljek ; mert a te törvényed nékem minden gyönyörűségem. Szégyenüljenek78 meg a kevélyek, kik ok nélkűl háborgatnak engemet ; holott én a te parancsolatidról gondolkodom. Forduljanak79 én hozzám kik téged félnek, és a te bizonyságidat tudják. Az80 én szívem tökéletes lészen a te parancsolatidban, hogy meeg ne szégyenüljek. A81 te szabadításodnak kivánsága miatt elfogyatkozott az én lelkem ; a te beszédedet várom. A82 te beszédednek kivánsága miatt elfogyatkoztak az én szemeim, ezt mondván : Mikor vigasztalsz meg engemet ? Ollyanná83 lettem, mint a füstön megszáradott tömlő ; de a te parancsolatidról el nem felejtkeztem. Mennyi84 lészen a te szolgádnak napja ? mikor ítéled meg az én háborgatóimat ? Vermet85 ástak nékem a kevélyek, kik nem élnek a te törvényed szerint. Minden86 te parancsolatid igazak ; ok nélkűl háborgatnak engemet ; segélj meg engemet. Csak87 nem megemésztettek engemet e földön : mindazáltal el nem hagytam a te parancsolatidat. A88 te jóvoltodból eleveníts meg engemet ; és megőrizem a te szádnak bizonyságtételét. Uram,89 mind örökké megmarad mennyben a te beszéded. Nemzetségről90 nemzetségre vagyon a te igazságod : megerősítetted a földet ; és megmarad. A91 te parancsolatid szerint állanak mind ez ideig ; mert mindenek te szolgáid. Ha92 a te törvényed nem volt volna minden én gyönyörűségem ; elvesztem volna régen az én nyomorúságomban ! Soha93 el nem felejtkezem a te parancsolatidról ; mert azok által elvenítettél meg engemet. Tiéd94 vagyok én, tarts meg engemet ; mert a te parancsolatidról tudakozom. Engemet95 vártak a gonoszok hogy elveszessenek : de én te bizonyságidat gondolom meg. Minden96 tökéletes dolognak látom, hogy vége lészen : de a te parancsolatod igen széles. Melly97 igen szeretem a te törvényedet ! egész napestig csak arról gondolkodom ! Az98 én ellenségimnél bölcsebbé tettél engemet a te paransolatiddal ; mert azok mindenkor én velem vagynak. Minden99 én tanítóimnál engemet bölcsebbé tettél ; mert a te bizonyságid az én gondolatim. A100 vén embereknél bölcsebb vagyok mert a te parancsolatidat megőrizem. Minden101 gonosznak ösvényétől megtartóztattam az én lábaimat, hogy megőrizném a te beszédedet. A102 te törvényidtől el nem távoztam ; mert te tanítottál engemet. Melly103 édesek voltak az én ínyemnek a te beszédid ! édesbek voltak az én számnak a méznél ! A104 te parancsolatidból bölcscsé lettem : annakokáért gyűlölöm minden hamisságnak ösvényét. Az105 én lábamnak szövétneke a te ígéd, és az én ösvényemnek világa. Megesküdtem ;106 és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak törvényit. Felette107 igen megnyomorodtam, Uram : eleveníts meg engemet a te beszéded szerint. Az108 én számnak szabad akarat szerint való áldozatai legyenek kedvesek, kérlek, előtted óh Uram, és a te törvényidre taníts meg engemet. Az109 én lelkemet az én markomban hordozom mindenkor : mindazáltal a te törvényedről el nem felejtkezem. A110 gonoszok nékem tőrt vetettek ; de a te parancsolatidtól el nem tévelyedtem. Örökség111 szerint bírom a te bizonyságtételidet mind örökké ; mert az én szívemnek öröme azok ! Hajlott112 az én szívem a te parancsolatidnak cselekedetire, mind örökké és mind végig. Az113 állhatatlanokat gyűlölöm : a te törvényedet pedig szeretem. Én114 rejtekhelyem és paizsom vagy te ; a te beszédedben vagyon reménységem. Távozzatok115 el tőlem ti gonoszok hogy őrizzem meg az én Istenemnek parancsolatit. Táplálj116 engemet, Uram a te beszéded szerint, hogy éljak : és ne hagyj szégyent vallanom az én reménységemben. Támogass117 engemet, hogy szabaduljak meg : és a te parancsolatidra nézek szüntelen. Megtapodod118 mind azokat, kik a te parancsolatidtól elvátoznak ; mert az ő álnokságok hazugság. Mint119 a salakot azonképen elveted e földnek inden istentelenit ; azokáért szeretem a te bizonyságtételidet. A120 teled való félelem miatt reszkedett az én testem ; mert a te ítéletidtől féltem. Ítéletet121 és igazságot cselekedtem ; ne adj engemet azoknak kezekbe, kik engemet nyomorgatnak. Légy122 kezes a te szolgádért néki javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engemet. Az123 én szemeim elfogyatkoznak a te szabadításodnak kivánsága miatt, és a te igazságodnak beszéde miatt ; Cselekedjél124 a te szolgáddal a te irgalmasságod szerint, és a te parancsolatidra taníts meg engemet. Te125 szolgád vagyok én ; adj nékem értelmet, hogy tudjam meg a te bizonyságtételidet. Ideje126 vagyon, hogy az Úr itéletet cselekedjen ; mert a te törvényedet megrontották. Annakokáért127 a te paransolatidat inkább szeretem az arnynál, még pedig az igen tiszta aranynál ! Azért128 minden te parancsolatidat teljességgel igazaknak mondon lenni : és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm. Csudálatosok129 a te bizonyságtételid ; azért megőrizi az én lelkem azokat. A130 te beszédidnek ajtajok megvilágosít, és értelmet ád a kicsinyeknek. Az131 én számat elszélesítem és lehegek ; mert a te parancsolatidat nagy kivánsággal kívántam. Tekints132 én reám és könyörülj rajtam, a mit szoktál cselekedni a te nevednek szeretőivel. Az133 én útaimat vezéreljed a te beszédeddel, és ne engedjed, hogy valami hamisság uralkodjék én bennem. Szabadíts134 meg engemet az embereknek álnokságoktól, és megőrizem a te parancsolatidat. A135 te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg engemet a te parancsolatidra. Vizeknek136 folyása származnak az én szemeimből azok miatt, kik a te törvényedet meg nem őrizik. Igaz137 vagy, Uram, és igaz a te ítéleted ! Parancsoltad138 a te bizonyságidnak igazságát, és a te igazmondásidat igen megőrizni. A139 te hozzád való buzgó szerelmem megemészt engemet ; mert elfelejtkeznek a te beszédidről az én ellenségim. Felette140 igen tiszta a te beszéded ; és a te szolgád szereti azt. Kicsiny141 vagyok én és utálatos : de a te parancsolatidról el nem felejtkeztem. A142 te igazságod örökkévaló igazság, és a te törvényed igazmondás. Nyomorúság143 és keserűség talált engemet : de a te parancsolatid én gyönyörűségim. A144 te bizonyságtételidnek igazsága megmarad mind örökké : adj nékem értelmet hogy élhessek. Mikor145 kiáltok hozzád teljes szívemből : hallgass meg engemet, óh Uram, hogy a te parancsolatidat megőrizzem ! Mikor146 segítségűl hívlak : tarts meg engemet, hogy megőrizzem a te bizonyságidat. Hajnal147 eőtt kiáltottam te hozzád, a te beszédedben volt reménységem. Az148 én szemeim a vigyázókat előveszik, hogy a te beszédedről gondolkodjam. Az149 én szómat hallgasd meg a te kegyelmességed szerint : uram, a te törvényid szerint eleveníts meg engemte ! Én150 hozzám közelgettek a gonosz háborgatók, kik a te törvényedtől messze távoztak. Közel151 vagy te, óh Uram, és minden te parancsolatid igazak. Régtől152 fogva tudom e bizonyságid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted. Lásd153 meg az én nyomorúságomat, és szabadíts meg engemet ; mert a te törvényedről nem felejtkezem el. Ítéld154 meg az én ügyemet és szabadíts meg engemet : a te beszéded szerint elveníts meg engemet ! Távol155 vagyon a szabadítás a gonoszoktól : mert a te parancsolatidat nem keresik. A156 te irgalmasságid nagyok, óh Uram ; a te törvényid szerint elveníts meg engemet ! Sokan157 vagynak az én nyomorgatóim és háborgatóim : de a te bizonyságtételidtől nem távoztam el. Látám158 a bűnösöket és gyötrelmem vala, hogy a te beszédedet meeg nem őrizték. Lásd159 meg, hogy a te parancsolatidat szeretem, óh Uram ; a te jóvoltod szerint elveníts meg engemet ! A160 te beszédednek feje az igazmondás ; és mind örökké vagyon minden te igaz ítéleted. A161 Fejedelmek ok nélkűl háborgattak engemet ; a te beszédedtől félt az én lelkem. Gyönyörködöm162 a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált. Az163 álnokságot gyűlölöm és utálom : a te törvényedet szeretem. Minden164 napon hétszer dícsérlek téged, a te igazságodnak ítéletiért. Nagy165 békesség vagyon a te törvényed szeretőinek, és nincsen azoknak bántatások. Várom166 a te szabadításodat, Uram, és a te parancsolatidat cselekeszem. Megtartja167 az én lelkem a te bizonyságidat és azokat igen szeretem. Megtartom168 a te parancsolatidat és bizonyságidat : mert minden én útaim te előtted vagynak. Közelgessen169 az én kiáltásom a te orczád eleibe, Uram ; a te beszéded szerint tégy bölcscsé engemet. Menjen170 te elődbe az én könyörgésem ; a te beszéded szerint szabadíts meg engemet. Az171 én ajakaim mondanak dícséretet, minekutánna megtanítandasz engemet a te parancsolatidra. Az172 én nyelvem énekli a te beszédedet ; mert minden te parancsolatid igazak. Legyen173 a te kezed nékem segítségűl ; mert a te parancsolatidat választottam magamnak. Kívánom174 a te szabadításodat Uram, és a te törvényed nékem minden gyönyörűségem. Éljen175 az én lelkem, hogy dícsérjen tégedet, és a te ítéletid legyenek nékem segítségűl. Tévelygettem176 mint az elveszett juh : keresd meg a te szolgádat ; mert a te parancsolatidat nem felejtettem el ! A120 rágalmazók ellen.Éneke1 a grádicsoknak. Az én nyomorúságomban az Úrhoz kiálték ; és meghallgata engemet. Uram,2 az én lelkemet szabadítsd meg a hamisság szóló ajaktól, és a csalárd nyelvtől. Mit3 ád tenéked, vagy mivel gazdagít meg tégedeet a csalárd nyelv ? Kiknek4 beszédek hasonlatosok az erősnek éles nyilaihoz és a fenyőfába esett tűzhöz. Jaj5 nékem, hogy számkivetett vagyok a Mések nemzetsége között és lakom a Kédár sátorai között ; Sok6 ideig lakott az én lelkem a békeségnek ellenségivel. Én7 a békességet szeretem : de mikor én szólok, ők viadalhoz készülnek. Isten121 az emberek hű őrzője.Éneke1 a grádicsoknak. Felemelém az én szemeimet a hegyekre, honnét jőne nékem segítségem : Az2 én segítségem az Úrtól vagyon, ki teremtette a mennyet és a földet ! Nem3 engedi, hogy a te lábad elessék ; nem szunnyad a te őriződ. Ímé4 nem szunnyad és nem aluszik az Izráelnek őrizője ! Az5 Úr néked őriződ, az Úr néked árnyékod, és a te jobbkezed feől vagyon ; Nappal6 a nap meg nem süt tégedet, sem a hold éjjel ; Az7 Úr megőriz tégedet minden gonosztól : megőrizi a te lelkedet ! Az8 Úr megőrizi a te kimeneteledet és bémeneteledet, mostantól fogva mind örökké ! Jeruzsálem122 dicsősége.Éneke1 a grádicsoknak, Dávidé. Örvendezek, mikor nékem azt mondják : Menjünk el az Úr házába ; Hogy2 állanak a mi lábaink a te kapuidban, óh Jerusálem ! A3 Jerusálem szépen épittetett város, melly egybeszerkesztetett egyenlőképen. Hogy4 oda menjuenek a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, az Izráelnek bizonyságához, az Úr nevének tiszteletire ; Mert5 ott helyheztettek az ítéletnek székei, a Dávid házának székei. Könyörögjetek6 Jérusálemnek békességéért, ezt mondván : Legyenek szerencsések, a kik téged szeretnek ! Legyen7 békesség a te kerítésedben és csendesség a te tornyaidban : Az8 én atyámfiaiért és az én barátimért kérem most hogy legyen békesség te benned ! A9 mi Urunknak Istenünknek házáért kivánok néked jót ! Segítség123 után való vágyakozás gyalázat és csúfság között.Éneke1 a grádicsoknak. Te hozzád emelem az én szemeimet, ki lakozol mennyekben. Ímé2 miképen a szolgáknak szemeik az ő uroknak segítségekre néznek, és a szolgálóeánynak szemei az ő asszonyának segítségére : azonképen a mi szemeink a mi Urunkra Istenünkre, mígnem könyörül mi rajtunk ! Könyörülj3 rajtunk, óh Uram, könyörülj rajtunk : mert igen megteljesedtünk gyalázattal. Igen4 megteljesedett a mi lelkünk a gazdagoknak csőfolásokkal, és a kevélyeknek megutálásokkal ! Isten124 velünk a szükségben.Éneke1 a grádicsoknak. Dávidé. Ha az Úr nem volt volna mi velünk, mondja most az Izráel : Ha2 az Úr nem volt volna mi mellettünk, mikor az emberek ellenünk támadnának ; Akkor3 minket elvenen elnyeltek volna ; mikor az ő búsulások ellenünk felgerjedett volna. Akkor4 a vizek elborítottak volna minket, a patak általment volna a mi lelkünkön ; Akkor5 általmentek volna a mi lelkünkön a megáradott vizek ! Áldott6 legyen az Úr, ki nem adott minket prédára az ő fogaiknak ! A7 mi lelkünk megszabadult mint a madár a madarászoknak tőrökből ; a tőr elszakadozott, és mi megszabadultunk ; A8 mi segítségünk volt az Úrnak nevében, ki teremtette a mennyet és a földet ! A125 reménység meg nem szégyenít.Éneke1 a grádicsoknak. A kik bíznak az Úrban, hasonlatosok lezsnek a Sion hegyéhez, melly meg nem mozdúl, és mind örökké megmarad ; Mint2 Jerusálem körűl hegyek vagynak ; azonképen vagyon az Úr az ő népe körűl mostantól fogva mind örökké. Mert3 nem marad meg a gonoszoknak birodalmok az igazaknak sorsokon, hogy az igazak semmi hamisságra ne nyujtsák az ő kezeiket. Tégy4 jól óh Uram a jókkal, és az igaz szívű emberekkel ; A5 kik pedig az ő gonoszságokra térnek, az Úr küldje el azokat veszedelemre a hamisságnak cselekedőivel. Legyen békesség az Izráelen ! Sion126 foglyainak szabadulása.Éneke1 a grádicsoknak. Mikor az Úr visszahozná a Sionnak foglyait ; ollyanok valának, mint a kik álmodoznak. Akkor2 nevetséggel bételék a mi szánk, és a mi nyelvünk vígassággal ; akkor azt mondották a pogányok magokban : Hatalmasan cselekedett az Úr ezekkel ! Hatalmas3 dolgokat cselekedett az Úr mi velünk ; azért vígadunk ! Uram,4 szabadítsd meg a mi foglyainkat, mintha vizet vinnél a száraz tartományba. A5 kik vetnek könyhullatással, nagy örömmel aratnak. A6 ki az ő keresett magvát vivén, sírva megyen vala ; az térjen meg nagy énekszóval, hozván az ő kévéit ! Emberé127 a munka, Istené az áldás.Éneke1 a grádicsoknak, Salamonnak. Ha az Úr nem épiti a házat ; hijáb fáradnak, a kik azt építik : ha az Úr nem őrzi a várost, hijába vígyáznak az őrizők. Hijábavaló2 dolog, néktek reggelhamar felkelnetek, későn feküdnetek le, és nagy fáradtsággal kenyeret ennetek ; holott az Isten az ő szerelmesinek enged álmot. Ímé3 az Úrnak örökségei a fiak, és az asszony méhének gyümölcse, jutalom ! Miképen4 a nyilak a hatalmas erősnek kezében : ollyanok az ifjúságnak fijai. Boldog5 ember, a ki megtölti az ő tegzét azokkal ; nem szégyenülnek meg, mikor az ő ellenségeket a kapuban megszólítják. Az128 istenfélők házán áldás van.Éneke1 a grádicsoknak. Boldog ember az, a ki féli az Urat, és a ki az ő útaiban jár ; A2 te kezeidnek munkját eszed ; boldog lészesz és jól lészen dolgod ; A3 te feleséged mint a termő szőlő a te házaidban ; a te fijaid, mint az olajfának ágai, a te asztalod körűl. Ímé4 így áldatik meg a férjfiú, a ki féli az Urat ! Megál5 téged az Úr Sionból, és meglátod Jérusálemnek javait életednek minden idejében. És6 meglátod fijaidnak fijai, és az Izráelen való békességet. Izráel129 nyomorgatói meg fognak szégyenülni.Éneke1 a grádicsoknak. Gyakorta nyomorgattak engemet az én ifjúságomtól fogva, mondja most az Izráel ! Gyakorta2 nyomorgattak engemet az én ifjúságomtól fogva ; mindazáltal nékem semmit nem árthattak. Az3 én hátamon szántottak a szántók, és hosszú barázdát vontak. Az4 Úr igaz, elszaggatta a gonoszoknak köteleket. Megszégyenülnek5 és hátratérülnek mind azok, a kik gyűlölik a Siont. Ollyanok6 lésznek mint a házfedelen való fű, melly, minekelőtte kiszaggattatnék, meszárad : Mellyel7 az arató meg nem tölti az ő markát, sem az ő ölét a kévekötő. És8 nem mondják az útonjárók : Az Úrnak áldása legyen rajtatok ; áldunk titeket az Úrnak nevében. Bűnbocsánatért130 való könyörgés.A1 mélységből kiáltok hozzád óh Uram ! Uram,2 hallgasd meg az én szómat, a te füleid legyenek figyelmetesek az én könyörgésemnek szavára ! Ha3 a mi bűneinket megtartándod, óh Uram : Uram kicsoda maradhat meg ? De4 te nálad vagyon a kegyelem, hogy tiszteltessél. Várom5 az Urat, várja az én lelkem őtet, és az ő beszédében vagyon az én reménységem. Az6 én lelkem figyelmetesben várja az Urat, hogynem mint a vígyázók a reggelt, a vígyázók, mondom, a reggelt ! Várjad7 Izráel az Urat : mert az Úrnál vagyon a kegyelmesség, és bőséges ő nála a szabadítás. És8 ő szabadítja meg Izráelt, minden ő bűneiből ! Hívő131 lelki alázatossága.Éneke1 a grádicsoknak, Dávidé. Uram, nem fuvalkodik fel az én szívem, sem az én szemeim nem emelkedtek fel, és nem jártam ngy és én felettem való csudálatos dolgokban. Ha2 ollyan nem voltam és az én lelkem ollyen nem volt, mint a téjtől elválasztatott gyermek az ő annyánál ; hasonló volt bennem az én lelkem a téjtől elszakasztatott gyermekhez ! Bízzál3 Izráel az Úrban, mostantól fogva mind örökké ! Isten132 igéreteire hivatkozó könyörgés Dávid házáért.Éneke1 a grádicsoknak. Emlékezzél meg, óh Uram, Dávidról, és minden ő nyomorúságáról. Ki2 megesküldt az Úrnak, fogadást tett a Jákób erős Istenének mondván : Ha3 bémenéndek az én házamnak hajlékába, ha az én ágyamba felhágok ; Ha4 az én szemeimnek aludniok hagyok, és az én szemöldökimnek szunyadniok : bátor elveszek. Mígnem5 megtalálom az Úrnak helyét, és a Jákób erős Istenének sátorinak helyét. Ímé6 hallottuk, hogy volt az régen Efratánál : volt az ideje, mikor megtaláltuk azt Jaárnak mezején. Elmegyeünk7 most az ő hajlékihoz, hogy meghajtsuk magunkat az ő lábainak zsámolyánál. Kelj8 fel óh Uram, hogy menj a te nyugalmadba, te és a te erődnek ládája. A9 te Papjaid öltöztessenek fel igazsággal, és a te szentid örvendezzenek. Dávidért10 a te szolgádért ne utáld meg a te megkenetett Királyodnak orczáját. Megesküldt11 az Úr Dávidnak igazsággal, és azt meg nem másolja, ezt mondván : A te ágyékodnak gyümölcséből ültetek Királyt a te székedbe. Ha12 megőrizéndik a te fijaid az én szövetségemet és az én bizonyságimat, mellyekre őket megtanítom : azoknak fijai is mind örökké ülnek a te székedben. Mert13 választotta az Úr Siont, szerette azt magának lakhelyűl, mondván : És14 lészen az én nyugodalmam mind örökké : itt lakozom ; mert ezt kívántam vala. Az15 ő eleségét megáldom gazdagon ; és az ő szegényit bétöltöm kenyérrel. És16 az ő Papjait megoltalmazom, és az ő szentei nagy örömmel örvendeznek. Azt17 mívelem ott, hogy teremjen a Dávidnak szarva, holott szerzettem szövétneket az én megkent Királyomnak. Az18 ő ellenségit gyalázattal veszem körűl, ő rajta pedig fénylik az ő ékessége. A133 testvéri egyetértés áldása.Éneke1 a grádicsoknak, Dávidé. Ímé melly igen jó és melly gyönyörűséges dolog, az atyafiaknak egyességben való lakások ! Ez2 igaz ollyan mint az ember fejére öntetett drága kenet, melly a szakálán megyen alá, az Áron Pap szakállán, melly lefoly szinte az ő öltözetinek alsó prémjére. Mint3 a Hermon hegynek harmatja, és a melly a Sion hegyeire leszáll ; mert ott parancsolja az Úr, hogy legyen áldás és élet mind örökké ! Éjjeli134 dicséret a templomban.Éneke1 a grádicsoknak. Ímé mostan áldjátok az Urat, Úrnak minden szolgái, kik minden éjjel állotok az Úrnak házában ! Emeljétek2 fel a ti kezeiteket a szent helyen, és áldjátok az Urat ! Áldjon3 meg tégedet az Úr Sionból, ki teremtette a mennyet és a földet ! Isten135 mindenhatósága, a bálványok tehetetlensége.Hallélu-Jah !1 Dícsérjétek az Úrnak nevét, dícsérjétek ti Úrnak szolgái. Kik2 állotok az Úrnak házában, a mi Istenünknek házának pitvariban. Dícsérjétek3 az Urat ; mert jó az Úr ! Énekeljetek az ő nevének ; mert gyönyörűséges. Mert4 Jákóbot választotta magának az Úr, és az Izráelt ő saját népévé. Én5 bizonnyal tudom, hogy nagy az Úr ; és a mi Urunk minden isteneknek felette vagyon. Mindeneket,6 valamikt akár az Úr cselekeszik mennyekben és a földön ; a tengerben és minden mélységekben. Ki7 a felhőket a földnek utolsó határából felhozza, ki villámlásokat szerez esővel egybe, és a szelet kihozza az ő tárházából. Ki8 Egyiptomnak elsőszülöttit megölte mind emberek mind barmok között. Mikor9 jeleket és csudákat bocsátott volna reád, te Égyiptom országa : Faraóra és minden ő szolgáira. Ki10 megvert sok népekeet, és erős Királyokat megölt ; Sihont11 az Emoreusok Királyát, és Ogot Básánnak Királyát, és a Kananeusoknak minden birodalmokat ; És12 az ő földöket adá örökségűl az Izráelnek az ő népének örökségűl. Uram,13 a te neved mind örökké vagyon : Uram, a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre megmarad. Mert14 megítéli az Úr az ő népét ; és az ő szolgáinak kegyelmes lészen. A15 pogányoknak bálványaik ezüst és arany, emberek kezeiknek csinálmányok. Szájok16 vagyon azoknak ; de nem szólnak : szemeik vagynak azoknak ; de nem látnak. Füleik17 vagynak nékik ; de nem hallanak, és nincs lehelleet az ő szájokban. Hasonlatosok18 azokhoz, kik azokat csinálják, és minden valaki azokban bízik. Izráel19 háza áldjátok az Urat ; Áron háza áldjátok az Urat ! Lévi20 háza ádljátok az Urat ; kik félitek az Urat, áldjátok az Urat ! Áldott21 legyen az Úr Sionból, ki lakozik Jérusálemben. Hallélu-Jah. Isten136 örök jóságának és csodáinak dicsérete.Dícsértjétek1 az Urat : mert jó ; mert mind örökké megmara az ő irgalmassága. Dícsérjétek2 az isteneknek Istenét ; mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. Dícsérjétek3 az Uraknak Urát ; mert örökké megmarad az ő irgalmassága. Ki4 nagy csudákat cselekeszik egyedűl : mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. Ki5 teremtette az egeket az ő bölcsesége által ; mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. Ki6 megerősítette a földet a vizek felett ; mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. Ki7 teremét ama nagy lámpásokat ; mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. A8 napot, hogy nappal uralkodnék ; mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. A9 holdat és a csillagokat, hogy uralkodnának éjszaka ; mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. Ki10 megveré az Égyiptombelieket az ő elsőszülötteikben ; mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. És11 kihozá az Izráelt ő közzűlök : mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. Hatalmas12 kezével és kinyujtott karjával ; mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. Ki13 a veres tengert kétfelé választá ; mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. És14 általvivé az Izráelt annak közepette ; mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. És15 elveszté Faraót és minden ő népét a veres tenberben ; mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. Ki16 az ő népét általvitte a pusztán ; mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. Ki17 nagy Királyokat megvere ; mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. És18 megöle hatalmas Királyokat ; mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. Sihont19 az Emoreusok Királyát, mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. Ogot20 a Básán Királyát ; mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. És21 adat az ő földöket örökségűl ; mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. Örökségűl22 az ő szolgájának az Izráelnek ; mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. Ki23 a mi alázatos állapotunknak idején megemlékezett rólunk ; mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. És24 megszabadított minket a mi ellenséginktől ; mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. Ki25 eledelt ád minden testnek ; mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. Dícsérjétek26 a mennyeknek erős Istenét ; mert mind örökké megmarad az ő irgalmassága. A137 babiloni foglyok keserve.A1 Babilonnak folyóvize mellett ott ülünk vala, és sírunk vala ; mikor megemlékeznénk a Sionról. A2 fűzfákra felfüggesztjük vala hegedűnket, Babilónnak közepette. Jóllehet3 ott ugyanazok, kik minket fogva elvittek vala ; kívánnak vala mi tőlünk vígasságos éneket, ezt mondván : Énekeljetek nékünk a Sionnak énekei közzűl ! Mimódon4 éneklettünk volna az Úrnak énekét az idegen földön ? Ha5 elfelejtkezem rólad óh Jérusálem ; felejtkezzék el magáról az én jobbkezem ! Ragadjon6 az én nyelvem az én inyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, és ha az én fő vígasságom a Jérusálemben nem lészen  ! Emlékezzél7 meg Uram az Edomiták ellen a Jérusálemnek napjáról, kik ezt mondották : Rontsátok, rontsátok mind fundamentomig, valami abban vagyon ! Babilonnak8 leánya, te is elpusztíttatol : Boldog lészen, valaki megfizet néked a te gonoszságordért, mellyel mi hozzánk voltál ! Boldog9 ember lészen, a ki megragadja, és a kősziklához veri a te kicsiny gyermekeidet ! Hálaének138 Istennek a szükségben nyújtott segítségéért.Dávid1 Zsoltára. Dícsérlek tégedet teljes szívemból, az istenek előtt éneket mondok néked ! Meghajtom2 magamat a te szentségednek templománál, és dícsérem a te nevedet, a te kegyelmességed és igazmondásod felől ; mert mindeneknek felette magasztaltad a te nevedeet és a te beszédedet. A3 melly nap kiáltottam, azonnal meghallgattál engemet ; megszaporítottad az én lelkemben az erőt. Dícsérnek4 tégedet, óh Uram, a földnek minden Királyai, mikoron hallándják a te szádnak beszédit. És5 éneket mondanak az Úrnak útai felől ; mivelhogy nagy az Úrnak dicsősége ! Mert6 jóllehet felséges az Úr ; mindazáltal az alázatost nézi ; és a kevélyeket nagy távol látja. Ha7 a nyomorúságnak közepette járok is, megelevenítesz engemet ; az én ellenségimnek haragjok ellen kinyujtod a te kezedet, és megtart engemet a te jobbkezed. Az8 Úr elvégzi a mit én bennem kezdett ; Uram a te irgalmasságod mind örökké vagyon ; a te kezeidnek munkáit ne hagyjad el ! Isten139 mindentudóságáról és mindenütt jelenvalóságáról.Uram,1 te megkísértettél, és esmérsz engemet. Te2 tudod az én ülésemet és felkelésemet, távol látod az én gondolatomat. Az3 én ösvényeimet és lefekvésemet körűlvetted, és minden én útaimat jól tudod ; Mikor4 még az én nyelvem alatt nincsen a beszéd ; ímé Uram, te azt mind jól tudod ! Elől5 és hétúl megkörnyékeztél engemet, és a te kezedet én reám tetted. Csudálatosb6 és magasságosb a te bölcseséged, hogynem mint én azt megfoghatnám ; Hová7 mennék a te lelked előtt, és a te orczád előtt hová futnék ? Ha8 a mennybe megyek ott vagy ; ha a koporsóba vetem az én ágyamat, ott is jelen vagy. Ha9 ollyan szárnyaim volnának is, mint a hajnalnak, és a tengernek utolsó határánál laknám is : Oda10 is a te kezed vinne engemet, és a te jobbkezed megfogna engemet. Ha11 az tmondándom : Talán a setétség elfedez engemet ; de a setétség is világosság én körűltem. A12 setétség is nem fedez el engemet te előtted, hanem az éjszaka is mint a nap fénylik, a setétség te előtted ollyan, mint a világosság. Az13 én veséimet te bírod, és te fedeztél bé engem az én anyám méhében. Dícsérlek14 tégedet, hogy csudálatosképen csudalatossá tettél engemet ; csudálatosok a te cselekedetid, és az én lelkem ezt jól tudja ! Nem15 rejtetett el te előtted az én csontaimnak alkotása, mikor formáltattam rejtekben, és csudálatos mesterséggel alkotattam, mintegy a földnek alsó részeiben. Az16 én testemet, mikor még forma nélkűl volna, látták a te szemeid, és a te könyvedbe mind ezek béírattattak : a napok is, mellyeken azok formáltatnak vala, mikor még azokban egy sem volna. Annakokáért,17 melly igen drágalátosok én előttem a te gondolatid, óh erős Isten ! és azoknak summájok melly nagy ! Megbeszéleném18 azokat ; de a fővénynél többek : mikor felserkenek is, te veled vagyok. Hogyha19 elvesztenéd, óh Isten, a hitetlen embert : a kegyetlen vérszopók eltávoznának tőlem. Kik20 te felőled gonoszúl szóltak ; és felmagasztalták a te ellenségidet. A21 kik tégedet gyűlöltek, Uram, avagy nem gyűlöltem é azokat ? és a te ellenségidet avagy nem utáltam é ? Tökéletes22 gyűlölséggel gyűlöltem azokat, és nékem ellenségim voltak. Kísérts23 meg engem, erős Isten ; és lássad az én lelkemt ; próbálj meg engemet, és lásd meg az én goldolatimat ; És24 lásd meg, ha bosszúságodra való úton járok é, és hordozz engemet tökéletes úton. Könyörgés140 a csalárd ellenség tőrétől való szabadulásért.Dávid1 Zsoltára, az Éneklőmesternek adatott. Szabadíts2 meg engemet, óh Uram, az álnok emberektől, és a kegyetlenektől oltalmazz meg engemet ! Kik3 gondolnak gonoszt az ő szívekben, és minden nap gyülnek a harczra. Megélesítették4 az ő nyelveket mint a kigyót ; áspis kigyónak mérge vagyon az ő ajakok alatt. Oltalmazz5 meg engemet, Uram, a gonoszoknak kezektől, a kegyetlenektől őriz meg engemet ; arról gondolkodnak, hogy lábamról eltaszítsanak. A6 kevélyek tőrt vetettek nékem és köteleket, hálót vetettek nékem az én ösvényemre, és ártalmat csináltak nékem. De7 én azt mondám az Úrnak : én erős Istenem vagy te ; hallgasd meg Uram az én könyörgésemnek beszédét. Uram8 isten, én megtartásomnak ereje, béfedezted az én fejemet a hadnak napján. Ne9 engedjed, Uram, a mit a gonosz ember kíván ; az ő gonosz gondolatjokat ne vigyed elő, hogy ne fuvalkodjanak fel. A10 kik engemet körűlvettek, azoknak ajakoknak mrége borítsa bé az ő fejeket. Szálljon11 azokra elevenszén : vesse azokat Isten a tűzbe és verembe, honnét meg ne szabaduljanak. Az12 átkozódó nyelves ember ne legyen állandó e földön ; és a kegyetlen embert mind addig vadássza a veszedelem, mígnem nyaka szakad. Bizonnyal13 tudom, hogy az Úr a nyomorultnak perit felveszi, és a szegényért bosszút áll. Az14 igazak pedig a te nevedeet dícsérik, és az igazak lakoznak a te orczád előtt. Könyörgés,141 hogy Isten őrizzen meg minden gonosztól.Dávid1 Zsoltára. Uram, te hozzád kiáltok : siess én hozzám : figyelmezzél az én szómra, mikor te hozzád kiáltok ! Menjen2 fel az én imádságom te elődbe, mint a jóillatú füst : és az én kezeimnek felemelések, mint az estvéli áldozat. Fogd3 bé, Uram, őrizd meg az én szájamat ; oltalmazd meg az én ajakimnak ajtaját. Ne4 engedjed hajlani az én szívemet gonoszra, és hogy foglaljam magamat hamisságnak cselekedeitben, azokkal egybe, kik hamisságot cselekesznek ; és ne engedjed, hogy egyem az ő gyönyörűséges étkekben. Feddjen5 meg engemet az igaz, és jó néven veszen ; dorgáljon meg engemet, és nékem ollyan lészen mint a drága balzsam, ne tartsa meg azt az én fejemtől ; mennél inkább míveli azt én velem, annál inkább imádkoztam érettek az ő nyavalyájokban. Vettessenek6 le a kősziklákra ezeknek Bíráik, hogy az én beszédimet hallják meg, mivelhogy azok gyönyörűségesek ; Mert7 miképen valamelly ember a követ vágja és darabolja a földön ; azonképen hányattattak el a mi tetemeink a koporsó szájánál. De8 az én szemeim, Uram Isten reád néznek ; te hozzád folyamodom, ne hadd el az én lelkemet ! Őrizz9 meg engemet a tőrtől, mellyet vetettek nékem, és a hamisság cselekedőknek hálójoktól. Essenek10 a gonoszok mindnyájan az ő magok hálójokba ; Én pedig mindenkor ártalom nélkűl általmegyek. Isten142 segedelméért való fohászkodás nagy szorongatásban.Dávidnak1 tanítása és imádsága, midőnő a barlangban volna. Az2 én szómmal kiáltok az Úrhoz : az én szómmal könyörgök az Úrnak ! Kiöntöm3 ő előtte az én lelkemet, az én nyomorúságomat ő előtte megjelentem. Mikor4 az én lelkem keseregne én bennem, te tudtad az én ösvényimet ; mikor valahová mennék, nékem tőrt vetnének. Tekints5 az én jobbkezemre, és lássad, hogy nincsen ki engemet esmérne ; nem szaladhatok el, nincsen, ki az én éleetemre gondot viselne ! Kiáltok6 te hozzád, óh Uram, ezt mondván : Te vagy az én reménységem és én örökségem az élőknek földökben. Figyelmezzél7 az én kiáltásomra : mert igen megfogyatkoztam : szabadíts meg engemet az én háborgatóimtól, mert elhatalmaztak rajtam. Szabadítsd8 ki a tömlöczből az én lelkemet, hogy dícsérjem a te nevedet : engemet körűlvesznek az igazak, mikor én velem jót tejéndesz ! Könyörgés143 Isten szabadításáért és vezetéséért.Uram,1 hallgasd meg az én könyörgésemet, figyelmezzél az én imádságomra, a te igaz ígéreted és igazságod szerint hallgass meg engemet ; És2 ne perelj a te szolgáddal ; mert egy igaz sem találtatik te előtted az élő közzűl. De3 az ellenség kergeti az én lelkemet, a földhöz verte az én életemet ; a setétségbe helyheztetett engemet, mint a kik régen megholtak. És4 az én lelkem én bennem elkeseredett ; az én szívewm elháborodott én bennem ; Mindazáltal5 megemlékeztem a régi időkről, gondolkodtam minden te dolgaidról, a te kezeidnek cselekedetiről elmélkedtem. Az6 én kezeimeet kiterjesztettem te hozzád ; az én lelkem fohászkodik hozzád ; mint a szomjuhozó föld. Sélah. Siess,7 hallgass meg, óh Uram ; elfogyatkozik az én lelkem : ne rejtsd el a te orczáadat tőlem : mert hasonlatos vagyok a megholtakhoz ! Adjad,8 hogy hamar halljam a te kegyelmességedet ; mert te benned bízom ; mutasd meg nékem az útat, mellyen járjak ; mert hozzád emeltem az én lelkemet. Szabadíts9 meg engemet az én ellenségimtől, óh Uram ; mert te tőled várok oltalmat. Taníts10 meg engemet, hogy a te akaratodat tegyem : mert én Istenem vagy te a te jó lelked vezéreljen engemet egyenes úton ! A11 te nevedért, óh Uram, eleveníts meg engemet : a te igazságodért vígy ki engemet e szorosságból. És12 a te kegyelmességedből veszesd el az én ellenségimet, és rontsd meg mind azokat, kik az én lelkemet hábortatják ; mert én te szolgád vagyok ! Isten144 oltalmát és áldását kéri népe számára.Dávidnak1 Dícsérete. Áldott legyen az Úr, az én kősziklám, ki tanítja az én kezeimet hadakozásra, és az én ujjaimat a viadalra ! Én2 jóltevőm és én oltalmazóm, én kőváram és én szabadítóm, én paizsom, kihez folyamodom oltalomért ; ki az én népemet nékem engedelmessé tészi. Óh3 Uram, micsoda az ember, hogy gondot viselsz ő róla ? és micsoda az embernek fija, hogy ő felőle gondolkodol ? Az4 ember hasonlatos a hijábavalósághoz, és az ő napjai olyanok, mint a mulandó árnyék ! Uram,5 hajtsd le a te egeidet és szállj alá ; üsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek. Bocsáss6 mennyütőköveket, és veszesd el őket, bocsásd ki a te nyilaidat, és veszesd eszeket nékik. Terjeszd7 ki a te kezedet a magasságból, szabadíts meg és ments meg engemet a sok vizekből, az idegeneknek kezekből : Mert8 az ő szájok szól hazugsátot ; és az ő jobbkezek hamisságnak jobbkeze. Óh9 Isten, új éneket éneklek néked, tízhúrú hegedűvel mondoknéked dícséretet ! Ki10 megszabadítja a Királyokat, és megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától. Szabadíts11 meg, és ments meeg engemet az idegeneknek kezekből, kiknek szájok szól hazugságot, és kiknek jobbkezek álnokságnak jobbkeze. Hogy12 a mi fijaink legyenek ollyanok, mint a nevekedő plánták az ő gyermekded korokban : és a mi leányink, mint a templom köveinek hasonlatosságára szépen megfaragott kövek. A13 mi teljes tárházaink szolgáltassanak szüntelen eleséget : a mi juhaink eljenek ezeret, és tízezeret a mi faluinkban. A14 mi ökreink legyenek kövérek, ne legyen az ellenségnek semmi rablása sem valami költözés, sem kiáltás a mi útczáinkon. Boldog15 nép, az a mellynek így vagyon dolga ! Boldog nép az, mellynek Istene a Jehova ! Isten145 kegyelme és igazsága az ő országában.Dícsérő1 Zsoltára Dávidnak. Magasztallak tégedet, óh én Istenem, én Királyom, és áldom a te nevedet mind örökkön örökké ! Minden2 napon áldalak tégedet, és dícsérem a te nevedet örökkön örökké ; Nagy3 az Úr és igen dícséretes, és az ő nagyságának nem mehet senki végére ! Egyik4 nemzetség a másiknak hirdeti a te dolgaidat, és a te hatalmasságodat beszélik. A5 te méltóságodnak ékességét és dícsőségét, és a te csudálatos dolgaidat beszélem. És6 a te rettenetes dolgaidnak hatalmasságát hirdetik ; és a te nagyságodat beszélik. A7 te jóvoltod nagyságának emlékezetit szólják, és a te igazságodt éneklik, mondván. Kegyelmes8 és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra, és nagy az ő kegyelmessége ! Jó9 az Úr mindeneknek, és az ő irgalmassága minden ő teremtett állatin ; Dícsérnek10 tégedet, Uram, minden teremtett állatid, és a te fijaid áldanak tégedet. A11 te országodnak dicsőségét szólják, és a te hatalmadat hirdetik ; Hogy12 az emberek fijainak tudtokra adják az ő hatalmasságit, és az ő országa ékességének dicsőségét. A13 te országod minden időben álló ország, és a te uralkodásod megmarad minden nemzetségről nemzetségre ! Az14 Úr támogat minden elesendőket, és felemel minden meggörbedteket. Mindeneknek15 szemeik te reád néznek, és te adsz azoknak eledelt alkalmatos időben. Megnyitod16 a te kezedet, és bétöltesz minden lelkes állatot a te jóvoltodból. Igaz17 az Úr minden útaiban, és kegyelmes minden dolgaiban. Közel18 vagyon az Úr mindenekhez, kik őtet tökéletességgel hívják. Az19 őtet félőknek akaratjokat tészi, azoknak könyörgéseket meghallgatja, és őket megszabadítja. Megőrizi20 az Úr mind azokat, kik őtet szeretik ; de a gonoszokat mind elveszti. Az21 Úrnak dícséretit szolja az én szám, és áldja az ő szentséges nevét minden test mind örökkön és örökké ! Isten146 örök hűsége.Hallélu-Jah !1 Dícsérjed én lelkem az Urat ! Dícsérem2 az Urat az én életemben, éneklek az én Istenemnek, míg élek ! Ne3 bízzatok a Fejedelmekben ; az embereknek fijaiban, kikben nincsen szabadításra való erő. Kimegyen4 az ő lelkek, és ők földdé lésznek : a napon elvész minden ő gondolatjok. Boldog5 az kinek segítője a Jákóbnak erős Istene, és a kinek reménysége vagyon. Ki6 teremtette a mennyet, földet, tengert, és mint azokban való állatokat, és az igazmondást megőrizi mind örökké. A7 nyomorultaknak ítéletet szolgáltat : eledelt ád az éhezőknek : az Úr megszabadítja a foglyokat. Az8 Úr világosítja meg a vakokat : az Úr emeli fel az elesteket : az Úr szereti az igazakat. Az9 Úr oltalmazza a jövevényeket : az árvákat és özvegyeket táplálja ; a gondoszoknak pedig útjokat elveszti. Uralkodik10 az Úr mind örökké : a te Istened, óh Sion, nemzetségről nemzetségre megmarad ! Hallélu-Jah. Isten147 testi és lelki áldásainak dicsérete.Dícsérjétek1 az Urat : mert jó dícséretet mondani a mi Istenünknek ; mert gyönyörűséges és illendő dolog a dícséret. Az2 Úr építi Jérusálemet, és az elszéledett Izráelitákat ő gyüjti egybe. Ő3 gyógyitja meg a töredelmes szívüeket, és kötözi bé azonak fájdalmokat. Megszámlálja4 a csillagoknak sokságát, és mindeniknek nevet ád. Nagy5 a mi Urunk, és nagy az ő ereje : kinek bölcsesége megszámlálhatatlan. Felsegíti6 a nyomorultakat az Úr ; a gonoszokat földig megalázza. Énekeljetek7 az Úrnak háláadással, mondjatok dícséretet a mi Istenünknek hegedűvel. Ki8 béfedezi az eget sűrű felhőkkel, estő készít e földre ; és a hegyeken füvet teremt. Ki9 a barmoknak megadja az ő eledeleket ; a holló fiaknak, mellyek ő reá kiáltnak. Nem10 a lónak erejében gyönörködik, és a férfiúnak is gyorsaságában nincsen néki kedve. Hanem11 kedvesek az Úrnak a kik őtet félik, és a kik bíznak az ő irgalmasságában. Dícsérjed12 Jérusálem az Urat ; dícsérjed a te Istenedet, óh Sion ! Mert13 ő erősíti meg a te kapuidnak zárjait, megáldja te benned a te fijaidat. Ki14 a te határidat békességessé tészi, a gabonának zsírjával megelégit tégedet. Ki15 kibocsátja az ő idéjét e földre, nagy gyorsan foly az ő beszéde. Ki16 a gyapjuhoz hasonló havat adja, és hinti a zúzmarázt, mint a hamvat. Ki17 a jeget darabokra fagylalja, mellynek hidegségét ki állhatja meg ? Kibocsátja18 az ő beszédét és elolvasztja azokat ; az ő szele fú : és a vizek folynak. Az19 ő szent igéjét hirdetteti a Jákóbnak, az ő rendelésit és ítéletit az Izráelnek. Nem20 cselekedett illyen módon semmi nemzetséggel ; és azok az ő itéletit nem tudják. Hallélu-Jah ! Egész148 világ Istent dicsérje !Hallélu-Jah !1 Dícsérjétek az Urat mennyei állatok ; dícsérjétek őtet a magasságban ! Dícsérjétek2 őtet minden ő Angyalai ; dícsérjétek őtet minden ő seregei. Dícsérjétek3 őtet nap és hold, dícsérjétek őtet minden fényes csillagok. Dícsérjétek4 őtet magasságos egek, és az égen felűl való vizek. Dícsérjétek5 az Úrnak nevét ; mert ő mondotta, és lettek. És6 megerősítette azokat mind örökkön örökké ; rendet szabott azoknak, melly soha el nem változik. Dícsérjétek7 az Urat földi állatok, sárkányok és minden mélységek. Tűz8 és kőeső, hó és nedvesség, szelek, kik az ő akaratjának engedtek. Hegyek9 és minden halmok, gyümölcstermő fák, és minden czédrusfák ; Vadak10 és minden barmok, csúszómászó állatok, és repeső madarak ; Földi11 Királyok, és minden népek, Fejedelmek, és a földnek minden Bírái ; Ifjak12 és szűzek ; vének és gyermekek ! Dícsérjétek13 az Úrnak nevét ; mert csak az ő neve nagy, az ő dícséreti a földnek és az egeknek felette vagyon ! És14 felmagasztalta az ő népének szarvát. Dícséret minden ő szenteinek, az Izráel fijainak az ő hozzá közel való népnek. Hallélu-Jah. Sion149 dicsérd az Urat !Hallélu-Jah !1 Énekeljetek az Úrnak új éneket, az ő dícséret zengjen az ő szenteinek Gyülekezetekben ! Örvendezzen2 az Izráel az ő Teremtőjében ; a Sionnak fijai örvendezzenek az ő Királyoknak. Dícsérjék3 az ő nevét síppal, dobbal és hegedűvel mondjanak néki dícséretet ; Mert4 gyönyörködik az Úr az ő népében, megékesíti a nyomorultakat szabadulással. Örvendezzenek5 az ő szentei dicsőségesen ; énekeljenek az ő ágyasházokban ! Az6 erős Istennek felmagasztalásai legyenek az ő torkokban ; és kétélű fegyverek az ő kezekben ; Hogy7 a pogányokon bosszút álljanak, és megbüntessék a népeket ! Hogy8 megkötözzék azoknak Királyaikat vaslánczokkal, és azoknak főfő embereiket megbékózzák ; Hogy9 a megírott itélet szerint cselekedjenek ő velek. Ez minden ő szenteinek ékességek ! Hallélu-Jah ! Minden150 lélek dicsérje az Urat !Hallélu-Jah !1 Dícsérjétek az erős Istent az ő szentséges lakhelyében  ; dícsérjétek őtet az ő kiterjesztett erejéről. Dícsérjptek2 őtet az ő hatalmasságiról ; dícsérjétek őtet az ő nagyságának sokasága szerint. Dícsérjétek3 őtet trombitáknak zengésével ; dícsérjétek őtet lanttal és hegedűvel. Dícsérjétek4 őtet dobokkal és sípokkal ; dícsérjétek őtet húroknak zengésével és orgonákkal. Dícsérjétek5 őtet hangos czimbalmokkal ; dícsérjétek őtet vigasságevő czimbalmokkal ! Minden6 lélek dícsérje az Urat ! Halléu-Jah !