¶ΑΠΟΚΑΛΥΨΙΣ ααἸησοῦ Χριστοῦ, ἣν ἔδωκεν αὐτῷ ὁ Θεὸς, δεῖξαι τοῖς δούλοις αὑτοῦ ἃ δεῖ γενέσθαι ἐν τάχει· καὶ ἐσήμανεν ἀποστείλας διὰ τοῦ ἀγγέλου αὑτοῦ τῷ δούλῳ αὑτοῦ Ἰωάννῃ, ὃς βἐμαρτύρησε τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν μαρτυρίαν Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὅσα τὲ εἶδε. μακάριος γὁ ἀναγινώσκων, καὶ οἱ ἀκούοντες τοὺς λόγους τῆς προφητείας, καὶ τηροῦντες τὰ ἐν αὐτῇ γεγραμμένα· ὁ γὰρ καιρὸς ἐγγύς. ¶Ἰωάννης δταῖς ἑπτὰ ἐκκλησίαις ταῖς ἐν τῇ Ἀσίᾳ· χάρις ὑμῖν καὶ εἰρήνη ἀπὸ τοῦ ὁ ὢν καὶ ὁ ἦν καὶ ὁ ἐρχόμενος, καὶ ἀπὸ τῶν ἑπτὰ πνευμάτων, ἃ ἐστιν ἐνώπιον τοῦ θρόνου αὐτοῦ, καὶ εἀπὸ Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὁ μάρτυς ὁ πιστὸς, ὁ πρωτότοκος ἐκ τῶν νεκρῶν, καὶ ὁ ἄρχων τῶν βασιλέων τῆς γῆς· τῷ ἀγαπήσαντι ἡμᾶς, καὶ λούσαντι ἡμᾶς ἀπὸ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν ἐν τῷ αἵματι αὑτοῦ, καὶ ϛἐποίησεν ἡμᾶς βασιλεῖς καὶ ἱερεῖς τῷ Θεῷ καὶ πατρὶ αὑτοῦ· αὐτῷ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. ἀμήν. ¶Ἰδοὺ ζἔρχεται μετὰ τῶν νεφελῶν, καὶ ὄψεται αὐτὸν πᾶς ὀφθαλμὸς, καὶ οἵτινες αὐτὸν ἐξεκέντησαν, καὶ κόψονται ἐπ᾽ αὐτὸν πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς· ναὶ, ἀμήν. Ἐγώ ηεἰμι τὸ Α καὶ τὸ Ω, ἀρχὴ καὶ τέλος, λέγει ὁ Κύριος, ὁ ὢν καὶ ὁ ἦν καὶ ὁ ἐρχόμενος, ὁ παντοκράτωρ. Ἐγὼ θἸωάννης ὁ καὶ ἀδελφὸς ὑμῶν, καὶ συγκοινωνὸς ἐν τῇ θλίψει καὶ ἐν τῇ βασιλείᾳ καὶ ὑπομονῇ Ἰησοῦ Χριστοῦ, ἐγενόμην ἐν τῇ νήσῳ τῇ καλουμένῃ Πάτμῳ, διὰ τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ καὶ διὰ τὴν μαρτυρίαν Ἰησοῦ Χριστοῦ· ἐγενόμην ιἐν πνεύματι ἐν τῇ κυριακῇ ἡμέρᾳ, καὶ ἤκουσα ὀπίσω μου φωνὴν μεγάλην ὡς σάλπιγγος λεγούσηςια, Ἐγώ εἰμι τὸ Α καὶ τὸ Ω, ὁ πρῶτος καὶ ὁ ἔσχατος· καὶ, Ὃ βλέπεις γράψον εἰς βιβλίον, καὶ πέμψον ταῖς ἑπτὰ ἐκκλησίαις ταῖς ἐν Ἀσίᾳ, εἰς Ἔφεσον, καὶ εἰς Σμύρναν, καὶ εἰς Πέργαμον, καὶ εἰς Θυάτειρα, καὶ εἰς Σάρδεις, καὶ εἰς Φιλαδέλφειαν, καὶ εἰς Λαοδίκειαν. Καὶ ιβἐπέστρεψα βλέπειν τὴν φωνὴν ἥτις ἐλάλησε μετ᾽ ἐμοῦ· καὶ ἐπιστρέψας εἶδον ἑπτὰ λυχνίας χρυσᾶς, καὶ ιγἐν μέσῳ τῶν ἑπτὰ λυχνιῶν ὅμοιον ὑιῷ ἀνθρώπου, ἐνδεδυμένον ποδήρη, καὶ περιεζωσμένον πρὸς τοῖς μαστοῖς ζώνην χρυσῆν· ἡ ιδδὲ κεφαλὴ αὐτοῦ καὶ αἱ τρίχες λευκαὶ ὡσει ἔριον λευκὸν, ὡς χιών· καὶ οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ ὡς φλὸξ πυρός· καὶ ιεοἱ πόδες αὐτοῦ ὅμοιοι χαλκολιβάνῳ, ὡς ἐν καμίνῳ πεπυρωμένοι· καὶ ἡ φωνὴ αὐτοῦ ὡς φωνὴ ὑδάτων πολλῶν· καὶ ιϛἔχων ἐν τῇ δεξιᾷ αὑτοῦ χειρὶ ἀστέρας ἑπτά· καὶ ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ ῥομφαία δίστομος ὀξεῖα ἐκπορευομένη· καὶ ἡ ὄψις αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος φαίνει ἐν τῇ δυνάμει αὑτοῦ· Καὶ ιζὅτε εἶδον αὐτὸν, ἔπεσα πρὸς τοὺς πόδας αὐτοῦ ὡς νεκρός· καὶ ἐπέθηκε τὴν δεξιὰν αὑτοῦ χεῖρα ἐπ᾽ ἐμὲ, λέγων μοι, Μὴ φοβοῦ· ἐγώ εἰμι ὁ πρῶτος καὶ ὁ ἔσχατος, καὶ ιηὁ ζῶν· καὶ ἐγενόμην νεκρὸς, καὶ ἰδοὺ ζῶν εἰμι εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων· ἀμήν. καὶ ἔχω τὰς κλεῖς τοῦ ᾅδου καὶ τοῦ θανάτου. Γράψον ιθἃ εἶδες, καὶ ἅ εἰσι, καὶ ἃ μέλλει γίνεσθαι μετὰ ταῦτα. Τὸ κμυστήριον τῶν ἑπτὰ ἀστέρων ὧν εἶδες ἐπὶ τῆς δεξιᾶς μου, καὶ τὰς ἑπτὰ λυχνίας τὰς χρυσᾶς. οἱ ἑπτὰ ἀστέρες, ἄγγελοι τῶν ἑπτὰ ἐκκλησιῶν εἰσι· καὶ αἱ ἑπτὰ λυχνίαι ἃς εἶδες, ἑπτὰ ἐκκλησίαι εἰσί. ¶Τῷ βαἀγγέλῳ τῆς Ἐφεσίνης ἐκκλησίας γράψον· Τάδε λέγει ὁ κρατῶν τοὺς ἑπτὰ ἀστέρας ἐν τῇ δεξιᾷ αὑτοῦ, ὁ περιπατῶν ἐν μέσῳ τῶν ἑπτὰ λυχνιῶν τῶν χρυσῶν· Οἶδα βτὰ ἔργα σου καὶ τὸν κόπον σου καὶ τὴν ὑπομονήν σου, καὶ ὅτι οὐ δύνῃ βαστάσαι κακοὺς, καὶ ἐπειράσω τοὺς φάσκοντας εἶναι ἀποστόλους, καὶ οὐκ εἰσί· καὶ εὗρες αὐτοὺς ψευδεῖς, καὶ γἐβάστασας, καὶ ὑπομονὴν ἔχεις, καὶ διὰ τὸ ὄνομά μου κεκοπίακας καὶ οὐ κέκμηκας· ἀλλδ᾽ ἔχω κατὰ σοῦ, ὅτι τὴν ἀγάπην σου τὴν πρώτην ἀφῆκας. μνημόνευε εοὖν πόθεν ἐκπέπτωκας, καὶ μετανόησον, καὶ τὰ πρῶτα ἔργα ποίησον· εἰ δὲ μὴ, ἔρχομαί σοι τάχει, ταχὺ καὶ κινήσω τὴν λυχνίαν σου ἐκ τοῦ τόπου αὑτῆς, ἐὰν μὴ μετανοήσῃς· ἀλλὰ ϛτοῦτο ἔχεις, ὅτι μισεῖς τὰ ἔργα τῶν Νικολαϊτῶν, ἃ κᾀγὼ μισῶ. Ὁ ζἔχων οὖς ἀκουσάτω τί τὸ πνεῦμα λέγει ταῖς ἐκκλησίαις· Τῷ νικῶντι δώσω αὐτῷ φαγεῖν ἐκ τοῦ ξύλου τῆς ζωῆς, ὅ ἐστιν ἐν μέσῷ τοῦ παραδείσου τοῦ Θεοῦ. ¶Καὶ ητῷ ἀγγέλῳ τῆς ἐκκλησίας Σμυρναίων γράψον· Τάδε λέγει ὁ πρῶτος καὶ ὁ ἔσχατος, ὃς ἐγένετο νεκρὸς, καὶ ἔζησεν· Οἶδά θσου τὰ ἔργα καὶ τὴν θλίψιν καὶ τὴν πτωχείαν, (πλούσιος δὲ εἶ·) καὶ τὴν βλασφημίαν τῶν λεγόντων Ἰουδαίους εἶναι ἑαυτοὺς, καὶ οὐκ εἰσὶν, ἀλλὰ συναγωγὴ τοῦ σατανᾶ. Μηδὲν ιφοβοῦ ἃ μέλλεις πάσχειν (ἰδοὺ μέλλει βάλειν ἐξ ὑμῶν ὁ διάβολος εἰς φυλακὴν ἵνα πειρασθῆτε· καὶ ἕξετε θλίψιν ἡμερῶν δέκα.) γίνου πιστὸς ἄχρι θανάτου, καὶ δώσω σοι τὸν στέφανον τῆς ζωῆς· Ὁ ιαἔχων οὖς ἀκουσάτω τί τὸ πνεῦμα λέγει ταῖς ἐκκλησίαις· Ὁ νικῶν οὐ μὴ ἀδικηθῇ ἐκ τοῦ θανάτου τοῦ δευτέρου. ¶Καὶ ιβτῷ ἀγγέλῳ τῆς ἐν Περγάμῳ ἐκκλησίας γράψον· Τάδε λέγει ὁ ἔχων τὴν ῥομφαίαν τὴν δίστομον τὴν ὀξεῖαν· Οἶδα ιγτὰ ἔργα σου, καὶ ποῦ κατοικεῖς, ὅπου ὁ θρόνος τοῦ σατανᾶ, καὶ κρατεῖς τὸ ὄνομά μου, καὶ οὐκ ἠρνήσω τὴν πίστιν μου, καὶ ἐν ταῖς ἡμέραις ἐν αἷς Ἀντίπας ὁ μάρτυς μου ὁ πιστὸς, ὃς ἀπεκτάνθη παρ᾽ ὑμῖν, ὅπου κατοικεῖ ὁ σατανᾶς· ἀλλιδ᾽ ἔχω κατὰ σοῦ ὀλίγα, ὅτι ἔχεις ἐκεῖ κρατοῦντας τὴν διδαχὴν Βαλαὰμ, ὃς ἐδίδασκεν ἐν τῷ τὸν Βαλὰκ βαλεῖν σκάνδαλον ἐνώπιον τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ, φαγεῖν εἰδωλόθυτα καὶ πορνεῦσαι· οὕτως ιεἔχεις καὶ σὺ κρατοῦντας τὴν διδαχὴν τῶν Νικολαϊτῶν, ὃ μισῶ. μετανόησονιϛ· εἰ δὲ μὴ, ἔρχομαί σοι ταχὺ, καὶ πολεμήσω μετ᾽ αὐτῶν ἐν τῇ ῥομφαίᾳ τοῦ στόματός μου. Ὁ ιζἔχων οὖς ἀκουσάτω τί τὸ πνεῦμα λέγει ταῖς ἐκκλησίαις· τῷ νικῶντι δώσω αὐτῷ φαγεῖν ἀπὸ τοῦ μάννα τοῦ κεκρυμμένου, καὶ δώσω αὐτῷ ψῆφον λευκὴν, καὶ ἐπὶ τὴν ψῆφον ὄνομα καινὸν γεγραμμένον, ὃ οὐδεὶς ἔγνω εἰ μὴ ὁ λαμβάνων. ¶Καὶ ιητῷ ἀγγέλῳ τῆς ἐν Θυατείροις ἐκκλησίας γράψον· Τάδε λέγει ὁ υἱὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ ἔχων τοὺς ὀφθαλμοὺς αὑτοῦ ὡς φλόγα πυρὸς, καὶ οἱ πόδες αὐτοῦ ὅμοιοι χαλκολιβάνῳ· Οἶδά ιθσου τὰ ἔργα, καὶ τὴν ἀγάπην καὶ τὴν διακονίαν καὶ τὴν πίστιν καὶ τὴν ὑπομονήν σου, καὶ τὰ ἔργα σου, καὶ τὰ ἔσχατα πλείονα τῶν πρώτων· ἀλλκ᾽ ἔχω κατὰ σοῦ ὀλίγα, ὅτι ἐᾷς τὴν γυναῖκα Ἰεζαβὴλ τὴν λέγουσαν ἑαυτὴν προφῆτιν, διδάσκειν καὶ πλανᾶσθαι ἐμοὺς δούλους, πορνεῦσαι καὶ εἰδωλόθυτα φαγεῖν. καὶ καἔδωκα αὐτῇ χρόνον ἵνα μετανοήσῃ ἐκ τῆς πορνείας αὑτῆς, καὶ οὐ μετενόησεν. ἰδοὺ κβἐγὼ βάλλω αὐτὴν εἰς κλίνην, καὶ τοὺς μοιχεύοντας μετ᾽ αὐτῆς, εἰς θλίψιν μεγάλην, ἐὰν μὴ μετανοήσωσιν ἐκ τῶν ἔργων αὑτῶν· καὶ κγτὰ τέκνα αὐτῆς ἀποκτενῶ ἐν θανάτῳ, καὶ γνώσονται πᾶσαι αἱ ἐκκλησίαι ὅτι ἐγώ εἰμι ὁ ἐρευνῶν νεφροὺς καὶ καρδίας· καὶ δώσω ὑμῖν ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα ὑμῶν. ὑμῖν κδδὲ λέγω, καὶ λοιποῖς τοῖς ἐν Θυατείροις ὅσοι οὐκ ἔχουσι τὴν διδαχὴν ταύτην, καὶ οἵτινες οὐκ ἔγνωσαν τὰ βάθη τοῦ σατανᾶ, ὡς λέγουσιν· οὐ βαλῶ ἐφ᾽ ὑμᾶς ἄλλο βάρος· πλὴν κεὃ ἔχετε, κρατήσατε ἄχρις οὗ ἂν ἥξω· καὶ κϛὁ νικῶν καὶ ὁ τηρῶν ἄχρι τέλους τὰ ἔργα μου, δώσω αὐτῷ ἐξουσίαν ἐπὶ τῶν ἐθνῶν, καὶ κζποιμανεῖ αὐτοὺς ἐν ῥάβδῳ σιδηρᾷ, ὡς τὰ σκεύη τὰ κεραμικὰ συντρίβεται, ὡς κηκᾀγὼ εἴληφα παρὰ τοῦ πατρός μου· καὶ δώσω αὐτῷ τὸν ἀστέρα τὸν πρωϊνόν. Ὁ κθἔχων οὖς ἀκουσάτω τί τὸ πνεῦμα λέγει ταῖς ἐκκλησίαις. ¶Καὶ γατῷ ἀγγέλῳ τῆς ἐν Σάρδεσιν ἐκκλησίας γράψον· Τάδε λέγει ὁ ἔχων τὰ ἑπτὰ πνεύματα τοῦ Θεοῦ, καὶ τοὺς ἑπτὰ ἀστέρας, Οἶδά σου τὰ ἔργα, ὅτι τὸ ὄνομα ἔχεις ὅτι ζῇς, καὶ νεκρὸς εἶ. γίνου βγρηγορῶν, καὶ στήριξον τὰ λοιπὰ ἃ μέλλει ἀποθανεῖν· οὐ γὰρ εὕρηκά σου τὰ ἔργα πεπληρωμένα ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ. μνημόνευε γοὖν πῶς εἴληφας καὶ ἤκουσας, καὶ τήρει, καὶ μετανόησον. Ἐὰν οὖν μὴ γρηγορήσῃς, ἥξω ἐπί σε ὡς κλέπτης, καὶ οὐ μὴ γνῷς ποίαν ὥραν ἥξω ἐπί σε. ἔχεις δὀλίγα ὀνόματα καὶ ἐν Σάρδεσιν, ἃ οὐκ ἐμόλυναν τὰ ἱμάτια αὑτῶν, καὶ περιπατήσουσι μετ᾽ ἐμοῦ ἐν λευκοῖς, ὅτι ἄξιοί εἰσιν. ὁ ενικῶν οὗτος περιβαλεῖται ἐν ἱματίοις λευκοῖς, καὶ οὐ μὴ ἐξαλείψω τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐκ τῆς βίβλου τῆς ζωῆς, καὶ ἐξομολογήσομαι τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐνώπιον τοῦ πατρός μου, καὶ ἐνώπιον τῶν ἀγγέλων αὐτοῦ. Ὁ ϛἔχων οὖς ἀκουσάτω τί τὸ πνεῦμα λέγει ταῖς ἐκκλησίαις. ¶Καὶ ζτῷ ἀγγέλῳ τῆς ἐν Φιλαδελφείᾳ ἐκκλησίας γράψον· τάδε λέγει ὁ ἅγιος, ὁ ἀληθινὸς, ὁ ἔχων τὴν κλεῖδα τοῦ Δαβὶδ, ὁ ἀνοίγων καὶ οὐδεὶς κλείει, καὶ κλείει καὶ οὐδεὶς ἀνοίγει· οἶδά ησου τὰ ἔργα. ἰδοὺ δέδωκα ἐνώπιόν σου θύραν ἀνεῳγμένην, καὶ οὐδεὶς δύναται κλεῖσαι αὐτήν· ὅτι μικρὰν ἔχεις δύναμιν, καὶ ἐτήρησάς μου τὸν λόγον, καὶ οὐκ ἠρνήσω τὸ ὄνομά μου. ἰδοὺ θδίδωμι ἐκ τῆς συναγωγῆς τοῦ σατανᾶ τῶν λεγόντων ἑαυτοὺς Ἰουδαίους εἶναι, καὶ οὐκ εἰσὶν, ἀλλὰ ψεύδονται· ἰδοὺ ποιήσω αὐτοὺς, ἵνα ἥξωσι καὶ προσκυνήσωσιν ἐνώπιον τῶν ποδῶν σου, καὶ γνῶσιν ὅτι ἐγὼ ἠγάπησά σε, ὅτι ιἐτήρησας τὸν λόγον τῆς ὑπομονῆς μου, κᾀγώ σε τηρήσω ἐκ τῆς ὥρας τοῦ πειρασμοῦ τῆς μελλούσης ἔρχεσθαι ἐπὶ τῆς οἰκουμένης ὅλης, πειράσαι τοὺς κατοικοῦντας ἐπὶ τῆς γῆς. Ἰδοὺ ιαἔρχομαι ταχύ· κράτει ὃ ἔχεις, ἵνα μηδεὶς λάβῃ τὸν στέφανόν σου. ὁ ιβνικῶν ποιήσω αὐτὸν στύλον ἐν τῷ ναῷ τοῦ Θεοῦ μου, καὶ ἔξω οὐ μὴ ἐξέλθῃ ἔτι, καὶ γράψω ἐπ᾽ αὐτὸν τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ μου, καὶ τὸ ὄνομα τῆς πόλεως τοῦ Θεοῦ μου τῆς καινῆς Ἰερουσαλὴμ, ἡ καταβαίνουσα καταβαίνει ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἀπὸ τοῦ Θεοῦ μου, καὶ τὸ ὄνομά μου τὸ καινόν. Ὁ ιγἔχων οὖς ἀκουσάτω τί τὸ πνεῦμα λέγει ταῖς ἐκκλησίαις. ¶Καὶ ιδτῷ ἀγγέλῳ τῆς ἐκκλησίας Λαοδικέων γράψον· Τάδε λέγει ὁ Ἀμὴν, ὁ μάρτυς ὁ πιστὸς καὶ ἀληθινὸς, ἡ ἀρχὴ τῆς κτίσεως τοῦ Θεοῦ· Οἶδά ιεσου τὰ ἔργα, ὅτι οὔτε ψυχρὸς εἶ οὔτε ζεστός· ὄφελον ψυχρὸς εἴης ἢ ζεστός· οὕτως ιϛὅτι χλιαρὸς εἶ, καὶ οὔτε ψυχρὸς οὔτε ζεστὸς, μέλλω σε ἐμέσαι ἐκ τοῦ στόματός μου, ὅτι ιζλέγεις, Ὅτι πλούσιός εἰμι καὶ πεπλούτηκα καὶ οὐδενὸς χρείαν ἔχω· Καὶ οὐκ οἶδας ὅτι σὺ εἶ ὁ ταλαίπωρος καὶ ἐλεεινὸς καὶ πτωχὸς καὶ τυφλὸς καὶ γυμνός. Συμβουλεύω ιησοι ἀγοράσαι παρ᾽ ἐμοῦ χρυσίον πεπυρωμένον ἐκ πυρὸς, ἵνα πλουτήσῃς· καὶ ἱμάτια λευκὰ, ἵνα περιβάλῃ, καὶ μὴ φανερωθῇ ἡ αἰσχύνη τῆς γυμνότητός σου· καὶ κολλούριον ἔγχρισον τοὺς ὀφθαλμούς σου, ἵνα βλέπῃς. Ἐγὼ ιθὅσους ἐὰν φιλῶ, ἐλέγχω καὶ παιδεύω. ζήλωσον οὖν καὶ μετανόησον. ἰδοὺ κἕστηκα ἐπὶ τὴν θύραν καὶ κρούω· ἐάν τις ἀκούσῃ τῆς φωνῆς μου, καὶ ἀνοίξῃ τὴν θύραν, εἰσελεύσομαι πρὸς αὐτὸν, καὶ δειπνήσω μετ᾽ αὐτοῦ, καὶ αὐτὸς μετ᾽ ἐμοῦ. Ὁ κανικῶν δώσω αὐτῷ καθίσαι μετ᾽ ἐμοῦ ἐν τῷ θρόνῳ μου, ὡς κᾀγὼ ἐνίκησα, καὶ ἐκάθισα μετὰ τοῦ πατρός μου ἐν τῷ θρόνῳ αὐτοῦ. Ὁ κβἔχων οὖς ἀκουσάτω τί τὸ πνεῦμα λέγει ταῖς ἐκκλησίαις. ¶Μετὰ δαταῦτα εἶδον, καὶ ἰδοὺ θύρα ἠνεῳγμένη ἐν τῷ οὐρανῷ, καὶ ἡ φωνὴ ἡ πρώτη ἣν ἤκουσα ὡς σάλπιγγος λαλούσης μετ᾽ ἐμοῦ, λέγουσα, Ἀνάβα ὧδε, καὶ δείξω σοι ἃ δεῖ γενέσθαι μετὰ ταῦτα. Καὶ βεὐθέως ἐγενόμην ἐν πνεύματι· καὶ ἰδοὺ θρόνος ἔκειτο ἐν τῷ οὐρανῷ, καὶ ἐπὶ τοῦ θρόνου καθήμενος. καὶ γὁ καθήμενος ἦν ὅμοιος ὁράσει λίθῳ ἰάσπιδι, καὶ σαρδίνῳ· καὶ ἶρις κυκλόθεν τοῦ θρόνου ὅμοιος ὅμοια ὁράσει σμαραγδίνῳ. Καὶ δκυκλόθεν τοῦ θρόνου θρόνοι εἴκοσι καὶ τέσσαρες· καὶ ἐπὶ τοὺς θρόνους εἴδον τοὺς εἴκοσι καὶ τέσσαρας πρεσβυτέρους καθημένους, περιβεβλημένους ἐν ἱματίοις λευκοῖς· καὶ ἔσχον ἐπὶ τὰς κεφαλὰς αὑτῶν στεφάνους χρυσοῦς. Καὶ εἐκ τοῦ θρόνου ἐκπορεύονται ἀστραπαὶ καὶ βρονταὶ καὶ φωναί· καὶ ἑπτὰ λαμπάδες πυρὸς καιόμεναι ἐνώπιον τοῦ θρόνου, αἵ εἰσι τὰ ἑπτὰ πνεύματα τοῦ Θεοῦ. Καὶ ϛἐνώπιον τοῦ θρόνου θάλασσα ὑαλίνη, ὁμοία κρυστάλλῳ. Καὶ ἐν μέσῳ τοῦ θρόνου καὶ κύκλῳ τοῦ θρόνου τέσσαρα ζῶα γέμοντα ὀφθαλμῶν ἔμπροσθεν καὶ ὄπισθεν· καὶ ζτὸ ζῶον τὸ πρῶτον ὅμοιον λέοντι, καὶ τὸ δεύτερον ζῶον ὅμοιον μόσχῳ, καὶ τὸ τρίτον ζῶον ἔχον τὸ πρόσωπον ὡς ἄνθρωπος, καὶ τὸ τέταρτον ζῶον ὅμοιον ἀετῷ πετωμένῳ· καὶ ητέσσαρα ζῶα, ἓν καθ᾽ ἑαυτὸ εἴχον ἀνὰ πτέρυγας ἕξ κυκλόθεν, καὶ ἔσωθεν γέμοντα ὀφθαλμῶν· καὶ ἀνάπαυσιν οὐκ ἔχουσιν ἡμέρας καὶ νυκτὸς, λέγοντα, Ἅγιος, ἅγιος, ἅγιος Κύριος ὁ Θεὸς ὁ παντοκράτωρ, ὁ ἦν καὶ ὁ ὢν καὶ ὁ ἐρχόμενος. καὶ θὅταν δώσουσι τὰ ζῶα δόξαν καὶ τιμὴν καὶ εὐχαριστίαν τῷ καθημένῳ ἐπὶ τοῦ θρόνου τῷ ζῶντι εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων, πεσοῦνται ιοἱ εἴκοσι καὶ τέσσαρες πρεσβύτεροι ἐνώπιον τοῦ καθημένου ἐπὶ τοῦ θρόνου, καὶ προσκυνοῦσι τῷ ζῶντι εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων· καὶ βάλλουσι τοὺς στεφάνους αὑτῶν ἐνώπιον τοῦ θρόνου, λέγοντες, Ἄξιος ιαεἶ Κύριε λαβεῖν τὴν δόξαν καὶ τὴν τιμὴν καὶ τὴν δύναμιν, ὅτι σὺ ἔκτισας τὰ πάντα, καὶ διὰ τὸ θέλημά σου εἰσὶ, καὶ ἐκτίσθησαν. ¶Καὶ εαεἶδον ἐπὶ τὴν δεξιὰν τοῦ καθημένου ἐπὶ τοῦ θρόνου βιβλίον γεγραμμένον ἔσωθεν καὶ ὄπισθεν, κατεσφραγισμένον σφραγῖσιν ἑπτά. Καὶ βεἶδον ἄγγελον ἰσχυρὸν κηρύσσοντα φωνῇ μεγάλῃ, Τίς ἐστιν ἄξιος ἀνοῖξαι τὸ βιβλίον, καὶ λῦσαι τὰς σφραγῖδας αὐτοῦ ; Καὶ γοὐδεὶς ἠδύνατο ἐν τῷ οὐρανῷ, οὐδὲ ἐπὶ τῆς γῆς, οὐδὲ ὑποκάτω τῆς γῆς, ἀνοῖξαι τὸ βιβλίον, οὐδὲ βλέπειν αὐτό. καὶ δἐγὼ ἔκλαιον πολλὰ, ὅτι οὐδεὶς ἄξιος εὑρέθη ἀνοῖξαι καὶ ἀναγνῶναι τὸ βιβλίον, οὔτε βλέπειν αὐτό. Καὶ εεἷς ἐκ τῶν πρεσβυτέρων λέγει μοι, Μὴ κλαῖε· ἰδοὺ ἐνίκησεν ὁ λέων ὁ ὢν ἐκ τῆς φυλῆς Ἰούδα, ἡ ῥίζα Δαβὶδ, ἀνοῖξαι τὸ βιβλίον, καὶ λῦσαι τὰς ἑπτὰ σφραγῖδας αὐτοῦ. Καὶ ϛεἶδον, καὶ ἰδοὺ ἐν μέσῳ τοῦ θρόνου καὶ τῶν τεσσάρων ζώων, καὶ ἐν μέσῳ τῶν πρεσβυτέρων, ἀρνίον ἑστηκὸς ὡς ἐσφαγμένον, ἔχον κέρατα ἑπτὰ καὶ ὀφθαλμοὺς ἑπτὰ, οἵ εἰσι τὰ ἑπτὰ τοῦ Θεοῦ πνεύματα τὰ ἀπεσταλμένα εἰς πᾶσαν τὴν γῆν· καὶ ζἦλθε, καὶ εἴληφε τὸ βιβλίον ἐκ τῆς δεξιᾶς τοῦ καθημένου ἐπὶ τοῦ θρόνου· καὶ ηὅτε ἔλαβε τὸ βιβλίον, τὰ τέσσαρα ζῶα καὶ οἱ εἰκοσιτέσσαρες πρεσβύτεροι ἔπεσον ἐνώπιον τοῦ ἀρνίου, ἔχοντες ἕκαστος κιθάρας, καὶ φιάλας χρυσᾶς γεμούσας θυμιαμάτων, αἵ εἰσιν αἱ προσευχαὶ τῶν ἁγίων· καὶ θᾄδουσιν ᾠδὴν καινὴν, λέγοντες, Ἄξιος εἶ λαβεῖν τὸ βιβλίον, καὶ ἀνοῖξαι τὰς σφραγῖδας αὐτοῦ, ὅτι ἐσφάγης, καὶ ἠγόρασας τῷ Θεῷ ἡμᾶς ἐν τῷ αἵματί σου, ἐκ πάσης φυλῆς καὶ γλώσσης καὶ λαοῦ καὶ ἔθνους· καὶ ιἐποίησας ἡμᾶς τῷ Θεῷ ἡμῶν βασιλεῖς καὶ ἱερεῖς, καὶ βασιλεύσομεν ἐπὶ τῆς γῆς. Καὶ ιαεἶδον, καὶ ἤκουσα φωνὴν ἀγγέλων πολλῶν κυκλόθεν τοῦ θρόνου καὶ τῶν ζώων καὶ τῶν πρεσβυτέρων· καὶ ἦν ὁ ἀριθμὸς αὐτῶν μυριάδες μυριάδων, καὶ χιλιάδες χιλιάδων, λέγοντες ιβφωνῇ μεγάλῃ, Ἄξιόν ἐστι τὸ ἀρνίον τὸ ἐσφαγμένον λαβεῖν τὴν δύναμιν καὶ πλοῦτον καὶ σοφίαν καὶ ἰσχὺν καὶ τιμὴν καὶ δόξαν καὶ εὐλογίαν. Καὶ ιγπᾶν κτίσμα, ὃ ἐστιν ἐν τῷ οὐρανῷ, καὶ ἐν τῇ γῇ, καὶ ὑποκάτω τῆς γῆς, καὶ ἐπὶ τῆς θαλάσσης ἅ ἐστι, καὶ τὰ ἐν αὐτοῖς πάντα, ἤκουσα λέγοντας, Τῷ καθημένῳ ἐπὶ τοῦ θρόνου, καὶ τῷ ἀρνίῳ ἡ εὐλογία καὶ ἡ τιμὴ καὶ ἡ δόξα καὶ τὸ κράτος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. καὶ ιδτὰ τέσσαρα ζῶα ἔλεγον, Ἀμήν. καὶ οἱ εἰκοσιτέσσαρες πρεσβύτεροι ἔπεσαν, καὶ προσεκύνησαν ζῶντι εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. ¶Καὶ ϛαεἶδον ὅτε ἤνοιξε τὸ ἀρνίον μίαν ἐκ τῶν σφραγίδων, καὶ ἤκουσα ἑνὸς ἐκ τῶν τεσσάρων ζώων λέγοντος, ὡς φωνῆς βροντῆς, Ἔρχου καὶ βλέπε. Καὶ βεἶδον, καὶ ἰδοὺ ἵππος λευκὸς, καὶ ὁ καθήμενος ἐπ᾽ αὐτῷ ἔχων τόξον, καὶ ἐδόθη αὐτῷ στέφανος, καὶ ἐξῆλθε νικῶν, καὶ ἵνα νικήσῃ. ¶Καὶ γὅτε ἤνοιξε τὴν δευτέραν σφραγῖδα, ἤκουσα τοῦ δευτέρου ζώου λέγοντος, Ἔρχου καὶ βλέπε. Καὶ δἐξῆλθεν ἄλλος ἵππος πυῤῥὸς, καὶ τῷ καθημένῳ ἐπ᾽ αὐτῷ ἐδόθη αὐτῷ λαβεῖν τὴν εἰρήνην ἀπὸ τῆς γῆς, καὶ ἵνα ἀλλήλους σφάξωσι, καὶ ἐδόθη αὐτῷ μάχαιρα μεγάλη. ¶Καὶ εὅτε ἤνοιξε τὴν τρίτην σφραγῖδα, ἤκουσα τοῦ τρίτου ζώου λέγοντος, Ἔρχου καὶ βλέπε. Καὶ εἶδον, καὶ ἰδοὺ ἵππος μέλας, καὶ ὁ καθήμενος ἐπ᾽ αὐτῷ ἔχων ζυγὸν ἐν τῇ χειρὶ αὑτοῦ. Καὶ ϛἤκουσα φωνὴν ἐν μέσῳ τῶν τεσσάρων ζώων λέγουσαν, Χοῖνιξ σίτου δηναρίου, καὶ τρεῖς χοίνικες κριθῆς δηναρίου· καὶ τὸ ἔλαιον καὶ τὸν οἶνον μὴ ἀδικήσῃς. ¶Καὶ ζὅτε ἤνοιξε τὴν σφραγῖδα τὴν τετάρτην, ἤκουσα φωνὴν τοῦ τετάρτου ζώου λέγουσαν, Ἔρχου καὶ βλέπε. Καὶ ηεἶδον, καὶ ἰδοὺ ἵππος χλωρὸς, καὶ ὁ καθήμενος ἐπάνω αὐτοῦ ὄνομα αὐτῷ ὁ Θάνατος· καὶ ὁ Ἅδης ἀκολουθεῖ μετ᾽ αὐτοῦ. καὶ ἐδόθη αὐτοῖς ἐξουσία ἀποκτεῖναι ἐπὶ τὸ τέταρτον τῆς γῆς, ἐν ῥομφαίᾳ καὶ ἐν λιμῷ καὶ ἐν θανάτῳ, καὶ ὑπὸ τῶν θηρίων τῆς γῆς. ¶Καὶ θὅτε ἤνοιξε τὴν πέμπτην σφραγῖδα, εἶδον ὑποκάτω τοῦ θυσιαστηρίου τὰς ψυχὰς τῶν ἐσφαγμένων διὰ τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ, καὶ διὰ τὴν μαρτυρίαν ἣν εἶχον· καὶ ιἔκραζον φωνῇ μεγάλῃ, λέγοντες, Ἕως πότε ὁ δεσπότης ὁ ἅγιος καὶ ὁ ἀληθινὸς, οὐ κρίνεις καὶ ἐκδικεῖς τὸ αἷμα ἡμῶν, ἀπὸ τῶν κατοικούντων ἐπὶ τῆς γῆς ; Καὶ ιαἐδόθησαν ἑκάστοις στολαὶ λευκαὶ, καὶ ἐῤῥέθη αὐτοῖς ἵνα ἀναπαύσωνται ἔτι χρόνον μικρὸν, ἕως οὗ πληρώσονται καὶ οἱ σύνδουλοι αὐτῶν καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτῶν, οἱ μέλλοντες ἀποκτείνεσθαι ὡς καὶ αὐτοί. ¶Καὶ ιβεἶδον ὅτε ἤνοιξε τὴν σφραγῖδα τὴν ἕκτην, καὶ ἰδοὺ σεισμὸς μέγας ἐγένετο, καὶ ὁ ἥλιος ἐγένετο μέλας ὡς σάκκος τρίχινος, καὶ ἡ σελήνη ἐγένετο ὡς αἷμα, καὶ ιγοἱ ἀστέρες τοῦ οὐρανοῦ ἔπεσαν εἰς τὴν γῆν ὡς συκῆ βάλλει τοὺς ὀλύνθους αὑτῆς, ὑπὸ μεγάλου ἀνέμου σειομένη· καὶ ιδοὐρανὸς ἀπεχωρίσθη ὡς βιβλίον εἱλισσόμενον, καὶ πᾶν ὄρος καὶ νῆσος ἐκ τῶν τόπων αὑτῶν ἐκινήθησαν, καὶ ιεοἱ βασιλεῖς τῆς γῆς καὶ οἱ μεγιστᾶνες καὶ οἱ πλούσιοι καὶ οἱ χιλίαρχοι καὶ οἱ δυνατοὶ, καὶ πᾶς δοῦλος καὶ πᾶς ἐλεύθερος ἔκρυψαν ἑαυτοὺς εἰς τὰ σπήλαια καὶ εἰς τὰς πέτρας τῶν ὀρέων, καὶ ιϛλέγουσι τοῖς ὄρεσι καὶ ταῖς πέτραις, Πέσετε ἐφ᾽ ἡμᾶς, καὶ κρύψατε ἡμᾶς ἀπὸ προσώπου τοῦ καθημένου ἐπὶ τοῦ θρόνου, καὶ ἀπὸ τῆς ὀργῆς τοῦ ἀρνίου, ὅτι ιζἦλθεν ἡ ἡμέρα ἡ μεγάλη τῆς ὀργῆς αὐτοῦ· καὶ τίς δύναται σταθῆναι ; ¶Καὶ ζαμετὰ ταῦτα εἶδον τέσσαρας ἀγγέλους ἑστῶτας ἐπὶ τὰς τέσσαρας γωνίας τῆς γῆς κρατοῦντας τοὺς τέσσαρας ἀνέμους τῆς γῆς, ἵνα μὴ πνέῃ ἄνεμος ἐπὶ τῆς γῆς, μήτε ἐπὶ τῆς θαλάσσης, μήτε ἐπὶ πᾶν δένδρον. ¶Καὶ βεἶδον ἄλλον ἄγγελον ἀναβάντα ἀναβαίνοντα ἀπὸ ἀνατολῆς ἡλίου, ἔχοντα σφραγῖδα Θεοῦ ζῶντος· καὶ ἔκραξε φωνῇ μεγάλῃ τοῖς τέσσαρσιν ἀγγέλοις οἷς ἐδόθη αὐτοῖς ἀδικῆσαι τὴν γῆν καὶ τὴν θάλασσαν, λέγωνγ, Μὴ ἀδικήσητε τὴν γῆν, μήτε τὴν θάλασσαν, μήτε τὰ δένδρα, ἄχρις οὗ σφραγίζωμεν σφραγίσωμεν τοὺς δούλους τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἐπὶ τῶν μετώπων αὐτῶν. καὶ δἤκουσα τὸν ἀριθμὸν τῶν ἐσφραγισμένων, ρμδ᾽ χιλιάδες ἐσφραγισμένοι, ἐκ πάσης φυλῆς υἱῶν Ἰσραήλ· ἐκ εφυλῆς Ἰούδα ιβ᾽ χιλιάδες ἐσφραγισμένοι, ἐκ φυλῆς Ῥουβὴν ιβ᾽ χιλιάδες ἐσφραγισμένοι, ἐκ φυλῆς Γὰδ ιβ᾽ χιλιάδες ἐσφραγισμένοι, ἐκ ϛφυλῆς Ἀσὴρ ιβ᾽ χιλιάδες ἐσφραγισμένοι, ἐκ φυλῆς Νεφθαλεὶμ ιβ᾽ χιλιάδες ἐσφραγισμένοι, ἐκ φυλῆς Μανασσῆ ιβ᾽ χιλιάδες ἐσφραγισμένοι, ἐκ ζφυλῆς Συμεὼν ιβ᾽ χιλιάδες ἐσφραγισμένοι, ἐκ φυλῆς Λευῒ ιβ᾽ χιλιάδες ἐσφραγισμένοι, ἐκ φυλῆς Ἰσαχὰρ ιβ᾽ χιλιάδες ἐσφραγισμένοι, ἐκ ηφυλῆς Ζαβουλὼν ιβ᾽ χιλιάδες ἐσφραγισμένοι, ἐκ φυλῆς Ἰωσὴφ ιβ᾽ χιλιάδες ἐσφραγισμένοι, ἐκ φυλῆς Βενιαμὶν ιβ᾽ χιλιάδες ἐσφραγισμένοι. ¶Μετὰ θταῦτα εἶδον, καὶ ἰδοὺ ὄχλος πολὺς, ὃν ἀριθμῆσαι αὐτὸν οὐδεὶς ἠδύνατο, ἐκ παντὸς ἔθνους καὶ φυλῶν καὶ λαῶν καὶ γλωσσῶν, ἑστῶτες ἐνώπιον τοῦ θρόνου καὶ ἐνώπιον τοῦ ἀρνίου, περιβεβλημένοι στολὰς λευκὰς, καὶ φοίνικες ἐν ταῖς χερσὶν αὐτῶν, καὶ ικράζοντες φωνῇ μεγάλῃ, λέγοντες, Ἡ σωτηρία τῷ θεῷ ἡμῶν τῷ καθημένῳ ἐπὶ τοῦ θρόνου τοῦ Θεοῦ ἡμῶν, καὶ τῷ ἀρνίῳ. Καὶ ιαπάντες οἱ ἄγγελοι ἑστήκεσαν κύκλῳ τοῦ θρόνου καὶ τῶν πρεσβυτέρων καὶ τῶν τεσσάρων ζώων, καὶ ἔπεσον ἐνώπιον τοῦ θρόνου ἐπὶ πρόσωπον αὑτῶν, καὶ προσεκύνησαν τῷ Θεῷ, λέγοντεςιβ, Ἀμήν. ἡ εὐλογία καὶ ἡ δόξα καὶ ἡ σοφία καὶ ἡ εὐχαριστία καὶ ἡ τιμὴ καὶ ἡ δύναμις καὶ ἡ ἰσχὺς τῷ Θεῷ ἡμῶν εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. ἀμήν. ¶Καὶ ιγἀπεκρίθη εἷς ἐκ τῶν πρεσβυτέρων, λέγων μοι, Οὗτοι οἱ περιβεβλημένοι τὰς στολὰς τὰς λευκὰς, τίνες εἰσὶ, καὶ πόθεν ἦλθον ; Καὶ ιδεἴρηκα αὐτῷ, Κύριε σὺ οἶδας. Καὶ εἶπέ μοι, Οὗτοί εἰσιν οἱ ἐρχόμενοι ἐκ τῆς θλίψεως τῆς μεγάλης, καὶ ἔπλυναν τὰς στολὰς αὑτῶν, καὶ ἐλεύκαναν στολὰς αὑτῶν αὐτὰς ἐν τῷ αἵματι τοῦ ἀρνίου. διὰ ιετοῦτό εἰσιν ἐνώπιον τοῦ θρόνου τοῦ Θεοῦ, καὶ λατρεύουσιν αὐτῷ ἡμέρας καὶ νυκτὸς ἐν τῷ ναῷ αὐτοῦ· καὶ ὁ καθήμενος ἐπὶ τοῦ θρόνου, σκηνώσει ἐπ᾽ αὐτούς. Οὐ ιϛπεινάσουσιν ἔτι, οὐδὲ διψήσουσιν ἔτι, οὐδὲ μὴ πέσῃ ἐπ᾽ αὐτοὺς ὁ ἥλιος, οὐδὲ πᾶν καῦμα· ὅτι ιζτὸ ἀρνίον τὸ ἀναμέσον τοῦ θρόνου ποιμανεῖ αὐτοὺς, καὶ ὁδηγήσει αὐτοὺς ἐπὶ ζώσας πηγὰς ὑδάτων· καὶ ἐξαλείψει ὁ Θεὸς πᾶν δάκρυον ἀπὸ τῶν ὀφθαλμῶν αὐτῶν. ¶Καὶ ηαὅτε ἤνοιξε τὴν σφραγῖδα τὴν ἑβδόμην, ἐγένετο σιγὴ ἐν τῷ οὐρανῷ ὡς ἡμιώριον· καὶ βεἶδον τοὺς ἑπτὰ ἀγγέλους, οἳ ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ ἑστήκασι· καὶ ἐδόθησαν αὐτοῖς ἑπτὰ σάλπιγγες. Καὶ γἄλλος ἄγγελος ἦλθε, καὶ ἐστάθη ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον ἔχων λιβανωτὸν χρυσοῦν, καὶ ἐδόθη αὐτῷ θυμιάματα πολλὰ, ἵνα δώσῃ ταῖς προσευχαῖς τῶν ἁγίων πάντων ἐπὶ τὸ θυσιαστήριον τὸ χρυσοῦν τὸ ἐνώπιον τοῦ θρόνου. καὶ δἀνέβη ὁ καπνὸς τῶν θυμιαμάτων ταῖς προσευχαῖς τῶν ἁγίων, ἐκ χειρὸς τοῦ ἀγγέλου, ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ. καὶ εεἴληφεν ὁ ἄγγελος τὸ λιβανωτὸν, καὶ ἐγέμισεν αὐτὸ ἐκ τοῦ πυρὸς τοῦ θυσιαστηρίου, καὶ ἔβαλεν εἰς τὴν γῆν· καὶ ἐγένοντο φωναὶ καὶ βρονταὶ καὶ ἀστραπαὶ καὶ σεισμός. ¶Καὶ ϛοἱ ἑπτὰ ἄγγελοι οἱ ἔχοντες τὰς ἑπτὰ σάλπιγγας, ἡτοίμασαν ἑαυτοὺς ἵνα σαλπίσωσι. Καὶ ζὁ πρῶτος ἄγγελος ἐσάλπισε, καὶ ἐγένετο χάλαζα καὶ πῦρ μεμιγμένα αἵματι, καὶ ἐβλήθη εἰς τὴν γῆν· καὶ τὸ τρίτον τῶν δένδρων κατεκάη, καὶ πᾶς χόρτος χλωρὸς κατεκάη. ¶Καὶ ηὁ δεύτερος ἄγγελος ἐσάλπισε, καὶ ὡς ὄρος μέγα πυρὶ καιόμενον ἐβλήθη εἰς τὴν θάλασσαν· καὶ ἐγένετο τὸ τρίτον τῆς θαλάσσης, αἷμα, καὶ θἀπέθανε τὸ τρίτον τῶν κτισμάτων τῶν ἐν τῇ θαλάσσῃ, τὰ ἔχοντα ψυχὰς, καὶ τὸ τρίτον τῶν πλοίων διεφθάρη. ¶Καὶ ιὁ τρίτος ἄγγελος ἐσάλπισε, καὶ ἔπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἀστὴρ μέγας καιόμενος ὡς λαμπὰς, καὶ ἔπεσεν ἐπὶ τὸ τρίτον τῶν ποταμῶν, καὶ ἐπὶ τὰς πηγὰς ὑδάτων· καὶ ιατὸ ὄνομα τοῦ ἀστέρος λέγεται Ἄψινθος· καὶ γίνεται τὸ τρίτον τῶν ὑδάτων εἰς ἄψινθον, καὶ πολλοὶ ἀνθρώπων ἀπέθανον ἐκ τῶν ὑδάτων, ὅτι ἐπικράνθησαν. ¶Καὶ ιβὁ τέταρτος ἄγγελος ἐσάλπισε, καὶ ἐπλήγη τὸ τρίτον τοῦ ἡλίου καὶ τὸ τρίτον τῆς σελήνης καὶ τὸ τρίτον τῶν ἀστέρων, ἵνα σκοτισθῇ τὸ τρίτον αὐτῶν, καὶ ἡ ἡμέρα μὴ φαίνῃ τὸ τρίτον αὑτῆς, καὶ ἡ νὺξ ὁμοίως. Καὶ ιγεἶδον, καὶ ἤκουσα ἑνὸς ἀγγέλου πετωμένου ἐν μεσουρανήματι, λέγοντος φωνῇ μεγάλῃ, Οὐαὶ οὐαὶ οὐαὶ τοῖς κατοικοῦσιν ἐπὶ τῆς γῆς, ἐκ τῶν λοιπῶν φωνῶν τῆς σάλπιγγος τῶν τριῶν ἀγγέλων τῶν μελλόντων σαλπίζειν. ¶Καὶ θαὁ πέμπτος ἄγγελος ἐσάλπισε, καὶ εἶδον ἀστέρα ἐκ τοῦ οὐρανοῦ πεπτωκότα εἰς τὴν γῆν, καὶ ἐδόθη αὐτῷ ἡ κλεὶς τοῦ φρέατος τῆς ἀβύσσου, καὶ βἤνοιξε τὸ φρέαρ τῆς ἀβύσσου, καὶ ἀνέβη καπνὸς ἐκ τοῦ φρέατος ὡς καπνὸς καμίνου μεγάλης, καὶ ἐσκοτίσθη ὁ ἥλιος καὶ ὁ ἀὴρ ἐκ τοῦ καπνοῦ τοῦ φρέατος. Καὶ γἐκ τοῦ καπνοῦ ἐξῆλθον ἀκρίδες εἰς τὴν γῆν, καὶ ἐδόθη αὐταῖς ἐξουσία, ὡς ἔχουσιν ἐξουσίαν οἱ σκορπίοι τῆς γῆς· καὶ δἐῤῥέθη αὐταῖς ἵνα μὴ αδικήσωσι τὸν χόρτον τῆς γῆς, οὐδὲ πᾶν χλωρὸν, οὐδὲ πᾶν δένδρον, εἰ μὴ τοὺς ἀνθρώπους μόνους οἵτινες οὐκ ἔχουσι τὴν σφραγῖδα τοῦ Θεοῦ ἐπὶ τῶν μετώπων αὑτῶν· καὶ εἐδόθη αὐταῖς ἵνα μὴ ἀποκτείνωσιν αὐτοὺς, ἀλλ᾽ ἵνα βασανισθῶσι μῆνας πέντε· καὶ ὁ βασανισμὸς αὐτῶν ὡς βασανισμὸς σκορπίου, ὅταν παίσῃ ἄνθρωπον. Καὶ ϛἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις ζητήσουσιν οἱ ἄνθρωποι τὸν θάνατον, καὶ οὐχ εὑρήσουσιν αὐτόν· καὶ ἐπιθυμήσουσιν ἀποθανεῖν, καὶ φεύξεται ὁ θάνατος ἀπ᾽ αὐτῶν. Καὶ ζτὰ ὁμοιώματα τῶν ἀκρίδων ὅμοια ἵπποις ἡτοιμασμένοις εἰς πόλεμον, καὶ ἐπὶ τὰς κεφαλὰς αὐτῶν ὡς στέφανοι ὅμοιοι χρυσῷ, καὶ τὰ πρόσωπα αὐτῶν ὡς πρόσωπα ἀνθρώπων, καὶ ηεἶχον τρίχας ὡς τρίχας γυναικῶν, καὶ οἱ ὀδόντες αὐτῶν ὡς λεόντων ἦσαν, καὶ θεἶχον θώρακας ὡς θώρακας σιδηροῦς, καὶ ἡ φωνὴ τῶν πτερύγων αὐτῶν ὡς φωνὴ ἁρμάτων ἵππων πολλῶν τρεχόντων εἰς πόλεμον, καὶ ιἔχουσιν οὐρὰς ὁμοίας σκορπίοις, καὶ κέντρα ἦν ἐν ταῖς οὐραῖς αὐτῶν· καὶ ἡ ἐξουσία αὐτῶν ἀδικῆσαι τοὺς ἀνθρώπους μῆνας πέντε· καὶ ιαἔχουσιν ἐφ᾽ αὑτῶν βασιλέα τὸν ἄγγελον τῆς ἀβύσσου, ὄνομα αὐτῷ Ἑβραϊστὶ Ἀβαδδὼν, καὶ ἐν τῇ Ἑλληνικῇ ὄνομα ἔχει Ἀπολλύων. Ἡ ιβοὐαὶ ἡ μία ἀπῆλθεν, ἰδοὺ ἔρχονται ἔτι δύο οὐαὶ μετὰ ταῦτα. ¶Καὶ ιγὁ ἕκτος ἄγγελος ἐσάλπισε, καὶ ἤκουσα φωνὴν μίαν ἐκ τῶν τεσσάρων κεράτων τοῦ θυσιαστηρίου τοῦ χρυσοῦ τοῦ ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ, λέγουσαν ιδτῷ ἕκτῳ ἀγγέλῳ ὃς εἴχε τὴν σάλπιγγα, Λῦσον τοὺς τέσσαρας ἀγγέλους τοὺς δεδεμένους ἐπὶ τῷ ποταμῷ τῷ μεγάλῳ Εὐφράτῃ. Καὶ ιεἐλύθησαν οἱ τέσσαρες ἄγγελοι οἱ ἡτοιμασμένοι εἰς τὴν ὥραν καὶ ἡμέραν καὶ μῆνα καὶ ἐνιαυτὸν, ἵνα ἀποκτείνωσι τὸ τρίτον τῶν ἀνθρώπων· καὶ ιϛὁ ἀριθμὸς στρατευμάτων τοῦ ἱππικοῦ, δύο μυριάδες μυριάδων. καὶ ἤκουσα τὸν ἀριθμὸν αὐτῶν. Καὶ ιζοὕτως εἶδον τοὺς ἵππους ἐν τῇ ὁράσει, καὶ τοὺς καθημένους ἐπ᾽ αὐτῶν ἔχοντας θώρακας πυρίνους καὶ ὑακινθίνους καὶ θειώδεις· καὶ αἱ κεφαλαὶ τῶν ἵππων ὡς κεφαλαὶ λεόντων, καὶ ἐκ τῶν στομάτων αὐτῶν ἐκπορεύεται πῦρ καὶ καπνὸς καὶ θεῖον. ὑπὸ ιητῶν τριῶν τούτων ἀπεκτάνθησαν τὸ τρίτον τῶν ἀνθρώπων, ἐκ τοῦ πυρὸς καὶ ἐκ τοῦ καπνοῦ καὶ ἐκ τοῦ θείου τοῦ ἐκπορευομένου ἐκ τῶν στομάτων αὐτῶν· αἱ ιθἡ γὰρ ἐξουσίαι ἐξουσία αὐτῶν ἐν τῷ στόματι αὐτῶν εἰσιν· ἐστιν καὶ ἐν ταῖς οὐραῖς αὐτῶν· αἱ γὰρ οὐραὶ αὐτῶν ὅμοιαι ὄφεσιν ἔχουσαι κεφαλὰς, καὶ ἐν αὐταῖς ἀδικοῦσι· καὶ κοἱ λοιποὶ τῶν ἀνθρώπων οἳ οὐκ ἀπεκτάνθησαν ἐν ταῖς πληγαῖς ταύταις, οὔτε οὐ μετενόησαν ἐκ τῶν ἔργων τῶν χειρῶν αὑτῶν, ἵνα μὴ προσκυνήσωσι τὰ δαιμόνια, καὶ εἴδωλα τὰ χρυσᾶ καὶ τὰ ἀργυρᾶ καὶ τὰ χαλκᾶ καὶ τὰ λίθινα καὶ τὰ ξύλινα, ἃ οὔτε βλέπειν δύναται οὔτε ἀκούειν οὔτε περιπατεῖν, καὶ καοὐ μετενόησαν ἐκ τῶν φόνων αὑτῶν, οὔτε ἐκ τῶν φαρμακειῶν αὑτῶν, οὔτε ἐκ τῆς πορνείας αὑτῶν, οὔτε ἐκ τῶν κλεμμάτων αὑτῶν. ¶Καὶ ιαεἶδον ἄλλον ἄγγελον ἰσχυρὸν καταβαίνοντα ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, περιβεβλημένον νεφέλην, καὶ ἶρις ἐπὶ τῆς κεφαλῆς, καὶ τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος, καὶ οἱ πόδες αὐτοῦ ὡς στύλοι πυρὸς, καὶ βεἴχεν ἐν τῇ χειρὶ αὑτοῦ βιβλαρίδιον ἀνεῳγμένον, καὶ ἔθηκε τὸν πόδα αὑτοῦ τὸν δεξιὸν ἐπὶ τὴν θάλασσαν, τὸν δὲ εὐώνυμον ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ γἔκραξε φωνῇ μεγάλῃ ὥσπερ λέων μυκᾶται· καὶ ὅτε ἔκραξεν, ἐλάλησαν αἱ ἑπτὰ βρονταὶ τὰς ἑαυτῶν φωνάς. καὶ δὅτε ἐλάλησαν αἱ ἑπτὰ βρονταὶ τὰς φωνὰς ἑαυτῶν, ἔμελλον γράφειν· καὶ ἤκουσα φωνὴν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, λέγουσάν μοι, Σφράγισον ἃ ἐλάλησαν αἱ ἑπτὰ βρονταὶ, καὶ μὴ ταῦτα γράψῃς. Καὶ εὁ ἄγγελος ὃν εἶδον ἑστῶτα ἐπὶ τῆς θαλάσσης καὶ ἐπὶ τῆς γῆς, ᾖρε τὴν χεῖρα αὑτοῦ εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ ϛὤμοσεν ἐν τῷ ζῶντι εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων, ὃς ἔκτισε τὸν οὐρανὸν καὶ τὰ ἐν αὐτῷ, καὶ τὴν γῆν καὶ τὰ ἐν αὐτῇ, καὶ τὴν θάλασσαν καὶ τὰ ἐν αὐτῇ, Ὅτι χρόνος οὐκ ἔσται ἔτι, ἀλλὰ ζἐν ταῖς ἡμέραις τῆς φωνῆς τοῦ ἑβδόμου ἀγγέλου, ὅταν μέλλῃ σαλπίζειν, καὶ τελεσθῇ τὸ μυστήριον τοῦ Θεοῦ, ὡς εὐηγγέλισε τοῖς ἑαυτοῦ δούλοις τοῖς προφήταις. Καὶ ηἡ φωνὴ ἣν ἤκουσα ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, πάλιν λαλοῦσα μετ᾽ ἐμοῦ καὶ λέγουσα, Ὕπαγε, λάβε τὸ βιβλαρίδιον τὸ ἠνεῳγμένον ἐν τῇ χειρὶ ἀγγέλου τοῦ ἑστῶτος ἐπὶ τῆς θαλάσσης καὶ ἐπὶ τῆς γῆς. Καὶ θἀπῆλθον πρὸς τὸν ἄγγελον, λέγων αὐτῷ, Δός μοι τὸ βιβλαρίδιον. Καὶ λέγει μοι, Λάβε καὶ κατάφαγε αὐτό· καὶ πικρανεῖ σου τὴν κοιλίαν, ἀλλ᾽ ἐν τῷ στόματί σου ἔσται γλυκὺ ὡς μέλι. Καὶ ιἔλαβον τὸ βιβλαρίδιον ἐκ τῆς χειρὸς τοῦ ἀγγέλου, καὶ κατέφαγον αὐτό· καὶ ἦν ἐν τῷ στόματί μου ὡς μέλι γλυκὺ, καὶ ὅτε ἔφαγον αὐτὸ, ἐπικράνθη ἡ κοιλία μου. καὶ ιαλέγει μοι, Δεῖ σε πάλιν προφητεῦσαι ἐπὶ λαοῖς καὶ ἔθνεσι καὶ γλώσσαις καὶ βασιλεῦσι πολλοῖς. ¶Καὶ ιααἐδόθη μοι κάλαμος ὅμοιος ῥάβδῳ, καὶ ὁ ἄγγελος εἱστήκει λέγων, Ἔγειραι, καὶ μέτρησον τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ καὶ τὸ θυσιαστήριον, καὶ τοὺς προσκυνοῦντας ἐν αὐτῷ· καὶ βτὴν αὐλὴν τὴν ἔσωθεν ἔξωθεν τοῦ ναοῦ ἔκβαλε ἔξω, καὶ μὴ αὐτὴν μετρήσῃς, ὅτι ἐδόθη τοῖς ἔθνεσι· καὶ τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν πατήσουσι μῆνας τεσσαράκοντα δύο· καὶ γδώσω τοῖς δυσὶ μάρτυσί μου, καὶ προφητεύσουσιν ἡμέρας χιλίας διακοσίας ἑξήκοντα, περιβεβλημένοι σάκκους· οὗτοί δεἰσιν αἱ δύο ἐλαῖαι, καὶ αἱ δύο λυχνίαι αἱ ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ τῆς γῆς ἑστῶσαι· καὶ εεἴ τις αὐτοὺς θέλῃ ἀδικῆσαι, πῦρ ἐκπορεύεται ἐκ τοῦ στόματος αὐτῶν, καὶ κατεσθίει τοὺς ἐχθροὺς αὐτῶν· καὶ εἴ τις αὐτοὺς θέλῃ ἀδικῆσαι, οὕτω δεῖ αὐτὸν ἀποκτανθῆναι. οὗτοι ϛἔχουσιν ἐξουσίαν κλεῖσαι τὸν οὐρανὸν, ἵνα μὴ βρέχῃ ὑετὸς ἐν ἡμέραις αὐτῶν τῆς προφητείας, καὶ ἐξουσίαν ἔχουσιν ἐπὶ τῶν ὑδάτων, στρέφειν αὐτὰ εἰς αἷμα, καὶ πατάξαι τὴν γῆν πάσῃ πληγῇ, ὁσάκις ἐὰν θελήσωσι. καὶ ζὅταν τελέσωσι τὴν μαρτυρίαν αὑτῶν, τὸ θηρίον τὸ ἀναβαῖνον ἐκ τῆς ἀβύσσου ποιήσει πόλεμον μετ᾽ αὐτῶν, καὶ νικήσει αὐτοὺς, καὶ ἀποκτενεῖ αὐτοὺς, καὶ ητὰ πτώματα αὐτῶν ἐπὶ τῆς πλατείας πόλεως τῆς μεγάλης, ἥτις καλεῖται πνευματικῶς Σόδομα καὶ Αἴγυπτος, ὅπου καὶ ὁ Κύριος ἡμῶν ἐσταυρώθη· καὶ θβλέψουσιν ἐκ τῶν λαῶν καὶ φυλῶν καὶ γλωσσῶν καὶ ἐθνῶν τὰ πτώματα αὐτῶν ἡμέρας τρεῖς καὶ ἥμισυ, καὶ τὰ πτώματα αὐτῶν οὐκ ἀφήσουσι τεθῆναι εἰς μνῆματα· καὶ ιοἱ κατοικοῦντες ἐπὶ τῆς γῆς χαροῦσιν ἐπ᾽ αὐτοῖς καὶ εὐφρανθήσονται, καὶ δῶρα πέμψουσιν ἀλλήλοις, ὅτι οὗτοι οἱ δύο προφῆται ἐβασάνισαν τοὺς κατοικοῦντας ἐπὶ τῆς γῆς· καὶ ιαμετὰ τὰς τρεῖς ἡμέρας καὶ ἥμισυ, πνεῦμα ζωῆς ἐκ τοῦ Θεοῦ εἰσῆλθεν ἐπ᾽ αὐτοὺς, καὶ ἔστησαν ἐπὶ τοὺς πόδας αὑτῶν, καὶ φόβος μέγας ἔπεσεν ἐπὶ τοὺς θεωροῦντας αὐτούς. καὶ ιβἤκουσαν φωνὴν μεγάλην ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, λέγουσαν αὐτοῖς, Ἀνάβητε ὧδε. Καὶ ἀνέβησαν εἰς τὸν οὐρανὸν ἐν τῇ νεφέλῃ. καὶ ἐθεώρησαν αὐτοὺς οἱ ἐχθροὶ αὐτῶν· καὶ ιγἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ ἐγένετο σεισμὸς μέγας, καὶ τὸ δέκατον τῆς πόλεως ἔπεσε, καὶ ἀπεκτάνθησαν ἐν τῷ σεισμῷ ὀνόματα ἀνθρώπων χιλιάδες ἑπτὰ, καὶ οἱ λοιποὶ ἔμφοβοι ἐγένοντο, καὶ ἔδωκαν δόξαν τῷ Θεῷ τοῦ οὐρανοῦ. ¶Ἡ ιδοὐαὶ ἡ δευτέρα ἀπῆλθεν, καὶ ἰδοὺ ἡ οὐαὶ ἡ τρίτη ἔρχεται ταχύ. Καὶ ιεὁ ἕβδομος ἄγγελος ἐσάλπισε, καὶ ἐγένοντο φωναὶ μεγάλαι ἐν τῷ οὐρανῷ, λέγουσαι, Ἐγένοντο αἱ βασιλεῖαι τοῦ κόσμου, τοῦ Κυρίου ἡμῶν, καὶ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ, καὶ βασιλεύσει εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Καὶ ιϛοἱ εἴκοσι καὶ τέσσαρες πρεσβύτεροι οἱ ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ καθήμενοι ἐπὶ τοὺς θρόνους αὑτῶν, ἔπεσαν ἐπὶ τὰ πρόσωπα αὑτῶν, καὶ προσεκύνησαν τῷ Θεῷ, λέγοντεςιζ, Εὐχαριστοῦμέν σοι, Κύριε ὁ Θεὸς ὁ παντοκράτωρ, ὁ ὢν καὶ ὁ ἦν καὶ ὁ ἐρχόμενος, ὅτι εἴληφας τὴν δύναμίν σου τὴν μεγάλην, καὶ ἐβασίλευσας· καὶ ιητὰ ἔθνη ὠργίσθησαν, καὶ ἦλθεν ἡ ὀργή σου, καὶ ὁ καιρὸς τῶν νεκρῶν κριθῆναι, καὶ δοῦναι τὸν μισθὸν τοῖς δούλοις σου τοῖς προφήταις καὶ τοῖς ἁγίοις καὶ τοῖς φοβουμένοις τὸ ὄνομά σου, τοῖς μικροῖς καὶ τοῖς μεγάλοις, καὶ διαφθεῖραι τοὺς διαφθείροντας τὴν γῆν. Καὶ ιθἠνοίγη ὁ ναὸς τοῦ Θεοῦ ἐν τῷ οὐρανῷ, καὶ ὤφθη ἡ κιβωτὸς τῆς διαθήκης αὐτοῦ ἐν τῷ ναῷ αὐτοῦ, καὶ ἐγένοντο ἀστραπαὶ καὶ φωναὶ καὶ βρονταὶ καὶ σεισμὸς καὶ χάλαζα μεγάλη. ¶Καὶ ιβασημεῖον μέγα ὤφθη ἐν τῷ οὐρανῷ, γυνὴ περιβεβλημένη τὸν ἥλιον, καὶ ἡ σελήνη ὑποκάτω τῶν ποδῶν αὐτῆς, καὶ ἐπὶ τῆς κεφαλῆς αὐτῆς στέφανος ἀστέρων δώδεκα, καὶ βἐν γαστρὶ ἔχουσα κράζει ὠδίνουσα καὶ βασανιζομένη τεκεῖν. Καὶ γὤφθη ἄλλο σημεῖον ἐν τῷ οὐρανῷ, καὶ ἰδοὺ δράκων μέγας πυῤῥὸς, ἔχων κεφαλὰς ἑπτὰ καὶ κέρατα δέκα· καὶ ἐπὶ τὰς κεφαλὰς αὐτοῦ διαδήματα ἑπτὰ, καὶ δἡ οὐρὰ αὐτοῦ σύρει τὸ τρίτον τῶν ἀστέρων τοῦ οὐρανοῦ, καὶ ἔβαλεν αὐτοὺς εἰς τὴν γῆν· καὶ ὁ δράκων ἕστηκεν ἐνώπιον τῆς γυναικὸς τῆς μελλούσης τεκεῖν, ἵνα ὅταν τέκῃ τὸ τέκνον αὑτῆς, καταφάγῃ. Καὶ εἔτεκεν υἱὸν ἄῤῥενα, ὃς μέλλει ποιμαίνειν πάντα τὰ ἔθνη ἐν ῥάβδῳ σιδηρᾷ· καὶ ἡρπάσθη τὸ τέκνον αὐτῆς πρὸς τὸν Θεὸν καὶ τὸν θρόνον αὐτοῦ, καὶ ϛἡ γυνὴ ἔφυγεν εἰς τὴν ἔρημον, ὅπου ἔχει τόπον ἡτοιμασμένον ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, ἵνα ἐκεῖ τρέφωσιν αὐτὴν ἡμέρας χιλίας διακοσίας ἑξήκοντα. ¶Καὶ ζἐγένετο πόλεμος ἐν τῷ οὐρανῷ· ὁ Μιχαὴλ καὶ οἱ ἄγγελοι αὐτοῦ ἐπολέμησαν κατὰ τοῦ δράκοντος, καὶ ὁ δράκων ἐπολέμησε καὶ οἱ ἄγγελοι αὐτοῦ· καὶ ηοὐκ ἴσχυσαν, οὐτὲ τόπος εὑρέθη αὐτῶν ἔτι ἐν τῷ οὐρανῷ· καὶ θἐβλήθη ὁ δράκων ὁ μέγας, ὁ ὄφις ὁ ἀρχαῖος, ὁ καλούμενος διάβολος καὶ ὁ σατανᾶς, ὁ πλανῶν τὴν οἰκουμένην ὅλην, ἐβλήθη εἰς τὴν γῆν, καὶ οἱ ἄγγελοι αὐτοῦ μετ᾽ αὐτοῦ ἐβλήθησαν. καὶ ιἤκουσα φωνὴν μεγάλην λέγουσαν, Ἐν τῷ οὐρανῷ ἄρτι ἐγένετο ἡ σωτηρία καὶ ἡ δύναμις καὶ ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ ἡμῶν, καὶ ἡ ἐξουσία τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ, ὅτι κατεβλήθη ὁ κατήγορος τῶν ἀδελφῶν ἡμῶν, ὁ κατηγορῶν αὐτῶν ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ ἡμῶν ἡμέρας καὶ νυκτός· καὶ ιααὐτοὶ ἐνίκησαν αὐτὸν διὰ τὸ αἷμα τοῦ ἀρνίου, καὶ διὰ τὸν λόγον τῆς μαρτυρίας αὑτῶν, καὶ οὐκ ἠγάπησαν τὴν ψυχὴν αὑτῶν ἄχρι θανάτου. διὰ ιβτοῦτο εὐφραίνεσθε οἱ οὐρανοὶ καὶ οἱ ἐν αὐτοῖς σκηνοῦντες. Οὐαὶ τοῖς κατοικοῦσι τὴν γῆν καὶ τὴν θάλασσαν, ὅτι κατέβη ὁ διάβολος πρὸς ὑμᾶς ἔχων θυμὸν μέγαν, εἰδὼς ὅτι ὀλίγον καιρὸν ἔχει. ¶Καὶ ιγὅτε εἶδεν ὁ δράκων ὅτι ἐβλήθη εἰς τὴν γῆν, ἐδίωξε τὴν γυναῖκα ἥτις ἔτεκε τὸν ἄῤῥενα· καὶ ιδἐδόθησαν τῇ γυναικὶ δύο πτέρυγες τοῦ ἀετοῦ τοῦ μεγάλου, ἵνα πέτηται εἰς τὴν ἔρημον εἰς τὸν τόπον αὑτῆς, ὅπου τρέφεται ἐκεῖ καιρὸν καὶ καιροὺς καὶ ἥμισυ καιροῦ, ἀπὸ προσώπου τοῦ ὄφεως. καὶ ιεἔβαλεν ὁ ὄφις ὀπίσω τῆς γυναικὸς, ἐκ τοῦ στόματος αὑτοῦ ὕδωρ ὡς ποταμὸν, ἵνα ταύτην ποταμοφόρητον ποιήσῃ· καὶ ιϛἐβοήθησεν ἡ γῆ τῇ γυναικὶ, καὶ ἤνοιξεν ἡ γῆ τὸ στόμα αὑτῆς, καὶ κατέπιε τὸν ποταμὸν ὃν ἔβαλεν ὁ δράκων ἐκ τοῦ στόματος αὑτοῦ. Καὶ ιζὠργίσθη ὁ δράκων ἐπὶ τῇ γυναικὶ, καὶ ἀπῆλθε ποιῆσαι πόλεμον μετὰ τῶν λοιπῶν τοῦ σπέρματος αὐτῆς, τῶν τηρούντων τὰς ἐντολὰς τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐχόντων τὴν μαρτυρίαν τοῦ Ἰησοῦ Χριστοῦ. καὶ ιηἐστάθην ἐπὶ τὴν ἄμμον τῆς θαλάσσης. ¶Καὶ ιγαεἶδον ἐκ τῆς θαλάσσης θηρίον ἀναβαῖνον, ἔχον κεφαλὰς ἑπτὰ καὶ κέρατα δέκα, καὶ ἐπὶ τῶν κεράτων αὑτοῦ δέκα διαδήματα, καὶ ἐπὶ τὰς κεφαλὰς αὑτοῦ ὄνομα βλασφημίας· καὶ βτὸ θηρίον ὃ εἶδον ἦν ὅμοιον παρδάλει, καὶ οἱ πόδες αὐτοῦ ὡς ἄρκτου, καὶ τὸ στόμα αὐτοῦ ὡς στόμα λέοντος. Καὶ ἔδωκεν αὐτῷ ὁ δράκων τὴν δύναμιν αὑτοῦ καὶ τὸν θρόνον αὑτοῦ καὶ ἐξουσίαν μεγάλην. Καὶ γεἶδον μίαν τῶν κεφαλῶν αὐτοῦ ὡς ἐσφαγμένην εἰς θάνατον· καὶ ἡ πληγὴ τοῦ θανάτου αὐτοῦ ἐθεραπεύθη, καὶ ἐθαυμάσθη ἐν ὅλῃ τῇ γῇ ἐθαύμασεν ὅλη ἡ γῆ ὀπίσω τοῦ θηρίου, καὶ δπροσεκύνησαν τὸν δράκοντα ὃς ἔδωκεν ἐξουσίαν τῷ θηρίῳ, καὶ προσεκύνησαν τὸ θηρίον, λέγοντες, Τίς ὅμοιος τῷ θηρίῳ ; Τίς δύναται πολεμῆσαι μετ᾽ αὐτοῦ ; Καὶ εἐδόθη αὐτῷ στόμα λαλοῦν μεγάλα καὶ βλασφημίας, καὶ ἐδόθη αὐτῷ ἐξουσία ποιῆσαι μῆνας τεσσαράκοντα δύο. καὶ ϛἤνοιξε τὸ στόμα αὑτοῦ εἰς βλασφημίαν πρὸς τὸν Θεὸν, βλασφημῆσαι τὸ ὄνομα αὐτοῦ καὶ τὴν σκηνὴν αὐτοῦ, καὶ τοὺς ἐν τῷ οὐρανῷ σκηνοῦντας· καὶ ζἐδόθη αὐτῷ πόλεμον ποιῆσαι μετὰ τῶν ἁγίων, καὶ νικῆσαι αὐτούς· καὶ ἐδόθη αὐτῷ ἐξουσία ἐπὶ πᾶσαν φυλὴν καὶ γλῶσσαν καὶ ἔθνος, καὶ ηπροσκυνήσουσιν αὐτῷ πάντες οἱ κατοικοῦντες ἐπὶ τῆς γῆς, ὧν οὐ γέγραπται τὰ ὄνοματα ἐν τῇ βίβλῳ τῆς ζωῆς τοῦ ἀρνίου ἐσφαγμένου, ἀπὸ καταβολῆς κόσμου. εἴ θτις ἔχει οὖς ἀκουσάτω. εἴ ιτις αἰχμαλωσίαν συνάγει, εἰς αἰχμαλωσίαν ὑπάγει· εἴ τις ἐν μαχαίρᾳ ἀποκτενεῖ, δεῖ αὐτὸν ἐν μαχαίρᾳ ἀποκτανθῆναι. ὧδέ ἐστιν ἡ ὑπομονὴ καὶ ἡ πίστις τῶν ἁγίων. ¶Καὶ ιαεἶδον ἄλλο θηρίον ἀναβαῖνον ἐκ τῆς γῆς, καὶ εἶχε κέρατα δύο ὅμοια ἀρνίῳ, καὶ ἐλάλει ὡς δράκων, καὶ ιβτὴν ἐξουσίαν τοῦ πρώτου θηρίου πᾶσαν ποιεῖ ἐνώπιον αὐτοῦ, καὶ ποιεῖ τὴν γῆν καὶ τοὺς κατοικοῦντας ἐν αὐτῇ ἵνα προσκυνήσωσι τὸ θηρίον τὸ πρῶτον, οὗ ἐθεραπεύθη ἡ πληγὴ τοῦ θανάτου αὐτοῦ. Καὶ ιγποιεῖ σημεῖα μεγάλα, ἵνα καὶ πῦρ ποιῇ καταβαίνειν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ εἰς τὴν γῆν, ἐνώπιον τῶν ἀνθρώπων, καὶ ιδπλανᾷ τοὺς κατοικοῦντας ἐπὶ τῆς γῆς, διὰ τὰ σημεῖα ἃ ἐδόθη αὐτῷ ποιῆσαι ἐνώπιον τοῦ θηρίου, λέγων τοῖς κατοικοῦσιν ἐπὶ τῆς γῆς, ποιῆσαι εἰκόνα τῷ θηρίῳ ὃ ἔχει τὴν πληγὴν τῆς μαχαίρας, καὶ ἔζησε. καὶ ιεἐδόθη αὐτῷ δοῦναι πνεῦμα τῇ εἰκόνι τοῦ θηρίου, ἵνα καὶ λαλήσῃ ἡ εἰκὼν τοῦ θηρίου, καὶ ποιήσῃ, ὅσοι ἂν μὴ προσκυνήσωσι τὴν εἰκόνα τοῦ θηρίου, ἵνα ἀποκτανθῶσι· καὶ ιϛποιεῖ πάντας, τοὺς μικροὺς καὶ τοὺς μεγάλους, καὶ τοὺς πλουσίους καὶ τοὺς πτωχοὺς, καὶ τοὺς ἐλευθέρους καὶ τοὺς δούλους, ἵνα δώσῃ αὐτοῖς χάραγμα ἐπὶ τῆς χειρὸς αὐτῶν τῆς δεξιᾶς, ἢ ἐπὶ τῶν μετώπων αὐτῶν, καὶ ιζἵνα μή τις δύνηται ἀγοράσαι ἢ πωλῆσαι, εἰ μὴ ὁ ἔχων τὸ χάραγμα, ἢ τὸ ὄνομα τοῦ θηρίου ἢ τὸν ἀριθμὸν τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ. ὧδε ιηἡ σοφία ἐστίν. ὁ ἔχων τὸν νοῦν ψηφισάτω τὸν ἀριθμὸν τοῦ θηρίου· ἀριθμὸς γὰρ ἀνθρώπου ἐστὶ, καὶ ὁ ἀριθμὸς αὐτοῦ χξς᾽. ¶Καὶ ιδαεἶδον, καὶ ἰδοὺ ἀρνίον ἑστηκὸς ἐπὶ τὸ ὄρος Σιὼν, καὶ μετ᾽ αὐτοῦ ἑκατὸν τεσσαράκοντα τέσσαρες χιλιάδες ἔχουσαι τὸ ὄνομα τοῦ πατρὸς αὐτοῦ γεγραμμένον ἐπὶ τῶν μετώπων αὑτῶν. Καὶ βἤκουσα φωνὴν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὡς φωνὴν ὑδάτων πολλῶν καὶ ὡς φωνὴν βροντῆς μεγάλης· καὶ φωνὴν ἤκουσα κιθαρῳδῶν κιθαριζόντων ἐν ταῖς κιθάραις αὑτῶν, καὶ γᾄδουσιν ὡς ᾠδὴν καινὴν ἐνώπιον τοῦ θρόνου, καὶ ἐνώπιον τῶν τεσσάρων ζώων καὶ τῶν πρεσβυτέρων. καὶ οὐδεὶς ἠδύνατο μαθεῖν τὴν ᾠδὴν, εἰ μὴ αἱ ἑκατὸν τεσσαράκοντα τέσσαρες χιλιάδες, οἱ ἠγορασμένοι ἀπὸ τῆς γῆς. Οὗτοί δεἰσιν οἳ μετὰ γυναικῶν οὐκ ἐμολύνθησαν· παρθένοι γάρ εἰσιν. οὗτοί εἰσιν οἱ ἀκολουθοῦντες τῷ ἀρνίῳ ὅπου ἂν ὑπάγῃ. οὗτοι ἠγοράσθησαν ἀπὸ τῶν ἀνθρώπων, ἀπαρχὴ τῷ Θεῷ καὶ τῷ ἀρνίῳ, καὶ εἐν τῷ στόματι αὐτῶν οὐχ εὑρέθη δόλος· ἄμωμοι γάρ εἰσιν ἐνώπιον τοῦ θρόνου τοῦ Θεοῦ. καὶ ϛεἶδον ἄλλον ἄγγελον πετώμενον ἐν μεσουρανήματι, ἔχοντα εὐαγγέλιον αἰώνιον, εὐαγγελίσαι τοὺς κατοικοῦντας ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ πᾶν ἔθνος καὶ φυλὴν καὶ γλῶσσαν καὶ λαὸν, λέγοντα ζἐν φωνῇ μεγάλῃ, Φοβήθητε τὸν Θεὸν, καὶ δότε αὐτῷ δόξαν, ὅτι ἦλθεν ἡ ὥρα τῆς κρίσεως αὐτοῦ· καὶ προσκυνήσατε τῷ ποιήσαντι τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν καὶ τὴν θάλασσαν καὶ πηγὰς ὑδάτων. Καὶ ηἄλλος ἄγγελος ἠκολούθησε, λέγων, Ἔπεσεν ἔπεσε Βαβυλὼν ἡ πόλις ἡ μεγάλη, ὅτι ἐκ τοῦ οἴνου τοῦ θυμοῦ τῆς πορνείας αὑτῆς πεπότικε πάντα ἔθνη. Καὶ θτρίτος ἄγγελος ἠκολούθησεν αὐτοῖς, λέγων ἐν φωνῇ μεγάλῃ, Εἴ τις τὸ θηρίον προσκυνεῖ καὶ τὴν εἰκόνα αὐτοῦ, καὶ λαμβάνει χάραγμα ἐπὶ τοῦ μετώπου αὑτοῦ ἢ ἐπὶ τὴν χεῖρα αὑτοῦ, καὶ ιαὐτὸς πίεται ἐκ τοῦ οἴνου τοῦ θυμοῦ τοῦ Θεοῦ τοῦ κεκερασμένου ἀκράτου ἐν τῷ ποτηρίῳ τῆς ὀργῆς αὑτοῦ, καὶ βασανισθήσεται ἐν πυρὶ καὶ θείῳ ἐνώπιον τῶν ἁγίων ἀγγέλων καὶ ἐνώπιον τοῦ ἀρνίου, καὶ ιαὁ καπνὸς τοῦ βασανισμοῦ αὐτῶν ἀναβαίνει εἰς αἰῶνας αἰώνων, καὶ οὐκ ἔχουσιν ἀνάπαυσιν ἡμέρας καὶ νυκτὸς οἱ προσκυνοῦντες τὸ θηρίον καὶ τὴν εἰκόνα αὐτοῦ, καὶ εἴ τις λαμβάνει τὸ χάραγμα τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ. ὧδε ιβὑπομονὴ τῶν ἁγίων ἐστίν· ὧδε οἱ τηροῦντες τὰς ἐντολὰς τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν πίστιν Ἰησοῦ. ¶Καὶ ιγἤκουσα φωνῆς ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, λεγούσης μοι, Γράψον, Μακάριοι οἱ νεκροὶ οἱ ἐν Κυρίῳ ἀποθνήσκοντες ἀπάρτι. Ναὶ, λέγει τὸ πνεῦμα, ἵνα ἀναπαύσωνται ἐκ τῶν κόπων αὐτῶν· τὰ δὲ ἔργα αὐτῶν ἀκολουθεῖ μετ᾽ αὐτῶν. ¶Καὶ ιδεἶδον, καὶ ἰδοὺ νεφέλη λευκὴ, καὶ ἐπὶ τὴν νεφέλην καθήμενος ὅμοιος υἱῷ ἀνθρώπου, ἔχων ἐπὶ τῆς κεφαλῆς αὑτοῦ στέφανον χρυσοῦν, καὶ ἐν τῇ χειρὶ αὑτοῦ δρέπανον ὀξύ. ¶Καὶ ιεἄλλος ἄγγελος ἐξῆλθεν ἐκ τοῦ ναοῦ κράζων ἐν μεγάλῃ φωνῇ τῷ καθημένῳ ἐπὶ τῆς νεφέλης, Πέμψον τὸ δρέπανόν σου, καὶ θέρισον, ὅτι ἦλθέ σοι ἡ ὥρα τοῦ θερίσαι, ὅτι ἐξηράνθη ὁ θερισμὸς τῆς γῆς. Καὶ ιϛἔβαλεν ὁ καθήμενος ἐπὶ τὴν νεφέλην τὸ δρέπανον αὑτοῦ ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ ἐθερίσθη ἡ γῆ. ¶Καὶ ιζἄλλος ἄγγελος ἐξῆλθεν ἐκ τοῦ ναοῦ τοῦ ἐν τῷ οὐρανῷ, ἔχων καὶ αὐτὸς δρέπανον ὀξύ. ¶Καὶ ιηἄλλος ἄγγελος ἐξῆλθεν ἐκ τοῦ θυσιαστηρίου ἔχων ἐξουσίαν ἐπὶ τοῦ πυρὸς, καὶ ἐφώνησε κραυγῇ μεγάλῃ τῷ ἔχοντι τὸ δρέπανον τὸ ὀξὺ, λέγων, Πέμψον σου τὸ δρέπανον τὸ ὀξὺ, καὶ τρύγησον τοὺς βότρυας τῆς ἀμπέλου τῆς γῆς, ὅτι ἤκμασαν αἱ σταφυλαὶ αὐτῆς. Καὶ ιθἔβαλεν ὁ ἄγγελος τὸ δρέπανον αὑτοῦ εἰς τὴν γῆν, καὶ ἐτρύγησε τὴν ἄμπελον τῆς γῆς, καὶ ἔβαλεν εἰς τὴν ληνὸν τοῦ θυμοῦ τοῦ Θεοῦ τὴν μεγάλην, καὶ κἐπατήθη ἡ ληνὸς ἔξω τῆς πόλεως, καὶ ἐξῆλθεν αἷμα ἐκ τῆς ληνοῦ ἄχρι τῶν χαλινῶν τῶν ἵππων ἀπὸ σταδίων χιλίων ἑξακοσίων. ¶Καὶ ιεαεἶδον ἄλλο σημεῖον ἐν τῷ οὐρανῷ μέγα καὶ θαυμαστὸν, ἀγγέλους ἑπτὰ ἔχοντας πληγὰς ἑπτὰ τὰς ἐσχάτας, ὅτι ἐν αὐταῖς ἐτελέσθη ὁ θυμὸς τοῦ Θεοῦ. Καὶ βεἶδον ὡς θάλασσαν ὑαλίνην μεμιγμένην πυρὶ, καὶ τοὺς νικῶντας ἐκ τοῦ θηρίου καὶ ἐκ τῆς εἰκόνος αὐτοῦ καὶ ἐκ τοῦ χαράγματος αὐτοῦ, ἐκ τοῦ ἀριθμοῦ τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ, ἑστῶτας ἐπὶ τὴν θάλασσαν τὴν ὑαλίνην, ἔχοντας κιθάρας τοῦ Θεοῦ. καὶ γᾄδουσι τὴν ᾠδὴν Μωσέως τοῦ δούλου τοῦ Θεοῦ, καὶ τὴν ᾠδὴν τοῦ ἀρνίου, λέγοντες, Μεγάλα καὶ θαυμαστὰ τὰ ἔργα σου, Κύριε ὁ Θεὸς ὁ παντοκράτωρ· δίκαιαι καὶ ἀληθιναὶ αἱ ὁδοί σου, ὁ βασιλεὺς τῶν ἁγίων. Τίς δοὐ μὴ φοβηθῇ σε, Κύριε, καὶ δοξάσῃ τὸ ὄνομά σου ; ὅτι μόνος ὅσιος, ὅτι πάντα τὰ ἔθνη ἥξουσι καὶ προσκυνήσουσιν ἐνώπιόν σου, ὅτι τὰ δικαιώματά σου ἐφανερώθησαν. ¶Καὶ εμετὰ ταῦτα εἶδον, καὶ ἰδοὺ ἠνοίγη ὁ ναὸς τῆς σκηνῆς τοῦ μαρτυρίου ἐν τῷ οὐρανῷ, καὶ ϛἐξῆλθον οἱ ἑπτὰ ἄγγελοι ἔχοντες τὰς ἑπτὰ πληγὰς, ἐκ τοῦ ναοῦ, ἐνδεδυμένοι λίνον καθαρὸν καὶ λαμπρὸν, καὶ περιεζωσμένοι περὶ τὰ στήθη ζώνας χρυσᾶς· καὶ ζἓν ἐκ τῶν τεσσάρων ζώων ἔδωκε τοῖς ἑπτὰ ἀγγέλοις ἑπτὰ φιάλας χρυσᾶς, γεμούσας τοῦ θυμοῦ τοῦ Θεοῦ τοῦ ζῶντος εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. καὶ ηἐγεμίσθη ὁ ναὸς καπνοῦ ἐκ τῆς δόξης τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐκ τῆς δυνάμεως αὐτοῦ, καὶ οὐδεὶς ἠδύνατο εἰσελθεῖν εἰς τὸν ναὸν, ἄχρι τελεσθῶσιν αἱ ἑπτὰ πληγαὶ τῶν ἑπτὰ ἀγγέλων. ¶Καὶ ιϛαἤκουσα φωνῆς μεγάλης ἐκ τοῦ ναοῦ, λεγούσης τοῖς ἑπτὰ ἀγγέλοις, Ὑπάγετε, καὶ ἐκχέατε τὰς φιάλας τοῦ θυμοῦ τοῦ Θεοῦ εἰς τὴν γῆν. Καὶ βἀπῆλθεν ὁ πρῶτος καὶ ἐξέχεε τὴν φιάλην αὑτοῦ ἐπὶ τὴν γῆν· καὶ ἐγένετο ἕλκος κακὸν καὶ πονηρὸν εἰς τοὺς ἀνθρώπους τοὺς ἔχοντας τὸ χάραγμα τοῦ θηρίου, καὶ τοὺς τῇ εἰκόνι αὐτοῦ προσκυνοῦντας. ¶Καὶ γὁ δεύτερος ἄγγελος ἐξέχεε τὴν φιάλην αὑτοῦ εἰς τὴν θάλασσαν· καὶ ἐγένετο αἷμα ὡς νεκροῦ, καὶ πᾶσα ψυχὴ ζῶσα ἀπέθανεν ἐν τῇ θαλάσσῃ. ¶Καὶ δὁ τρίτος ἄγγελος ἐξέχεε τὴν φιάλην αὑτοῦ εἰς τοὺς ποταμοὺς καὶ εἰς τὰς πηγὰς τῶν ὑδάτων· καὶ ἐγένετο αἷμα. καὶ εἤκουσα τοῦ ἀγγέλου τῶν ὑδάτων λέγοντος, Δίκαιος, Κύριε, εἶ, ὁ ὢν καὶ ὁ ἦν, καὶ ὁ ὅσιος, ἐσόμενος, ὅτι ταῦτα ἔκρινας· ὅτι ϛαἷμα ἁγίων καὶ προφητῶν ἐξέχεαν, καὶ αἷμα αὐτοῖς ἔδωκας πιεῖν· ἄξιοι γάρ εἰσι. Καὶ ζἤκουσα ἄλλου ἐκ τοῦ θυσιαστηρίου λέγοντος, Ναὶ Κύριε ὁ Θεὸς ὁ παντοκράτωρ, ἀληθιναὶ καὶ δίκαιαι αἱ κρίσεις σου. ¶Καὶ ηὁ τέταρτος ἄγγελος ἐξέχεε τὴν φιάλην αὑτοῦ ἐπὶ τὸν ἥλιον· καὶ ἐδόθη αὐτῷ καυματίσαι τοὺς ἀνθρώπους ἐν πυρί. καὶ θἐκαυματίσθησαν οἱ ἄνθρωποι καῦμα μέγα, καὶ ἐβλασφήμησαν τὸ ὄνομα τοῦ Θεοῦ τοῦ ἔχοντος ἐξουσίαν ἐπὶ τὰς πληγὰς ταύτας, καὶ οὐ μετενόησαν δοῦναι αὐτῷ δόξαν. ¶Καὶ ιὁ πέμπτος ἄγγελος ἐξέχεε τὴν φιάλην αὑτοῦ ἐπὶ τὸν θρόνον τοῦ θηρίου· καὶ ἐγένετο ἡ βασιλεία αὐτοῦ ἐσκοτωμένη, καὶ ἐμασσῶντο τὰς γλώσσας αὑτῶν ἐκ τοῦ πόνου, καὶ ιαἐβλασφήμησαν τὸν Θεὸν τοῦ οὐρανοῦ ἐκ τῶν πόνων αὑτῶν καὶ ἐκ τῶν ἑλκῶν αὑτῶν, καὶ οὐ μετενόησαν ἐκ τῶν ἔργων αὑτῶν. ¶Καὶ ιβὁ ἕκτος ἄγγελος ἐξέχεε τὴν φιάλην αὑτοῦ ἐπὶ τὸν ποταμὸν τὸν μέγαν τὸν Εὐφράτην· καὶ ἐξηράνθη τὸ ὕδωρ αὐτοῦ, ἵνα ἑτοιμασθῇ ἡ ὁδὸς τῶν βασιλέων τῶν ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου. Καὶ ιγεἶδον ἐκ τοῦ στόματος τοῦ δράκοντος καὶ ἐκ τοῦ στόματος τοῦ θηρίου καὶ ἐκ τοῦ στόματος τοῦ ψευδοπροφήτου πνεύματα τρία ἀκάθαρτα ὁμοία βατράχοις· εἰσὶ ιδγὰρ πνεύματα δαιμόνων ποιοῦντα σημεῖα ἐκπορεύεσθαι ἃ ἐκπορεύεται ἐπὶ τοὺς βασιλεῖς τῆς γῆς καὶ τῆς οἰκουμένης ὅλης, συναγαγεῖν αὐτοὺς εἰς τὸν πόλεμον τῆς ἡμέρας ἐκείνης τῆς μεγάλης τοῦ Θεοῦ τοῦ παντοκράτορος. Ἰδοὺ ιεἔρχομαι ὡς κλέπτης· μακάριος ὁ γρηγορῶν, καὶ τηρῶν τὰ ἱμάτια αὑτοῦ, ἵνα μὴ γυμνὸς περιπατῇ, καὶ βλέπωσι τὴν ἀσχημοσύνην αὐτοῦ. Καὶ ιϛσυνήγαγεν αὐτοὺς εἰς τὸν τόπον τὸν καλούμενον Ἑβραϊστὶ Ἀρμαγεδδών. ¶Καὶ ιζὁ ἕβδομος ἄγγελος ἐξέχεε τὴν φιάλην αὑτοῦ εἰς τὸν ἀέρα· καὶ ἐξῆλθε φωνὴ μεγάλη ἀπὸ τοῦ ναοῦ τοῦ οὐρανοῦ, ἀπὸ τοῦ θρόνου, λέγουσα, Γέγονε. Καὶ ιηἐγένοντο φωναὶ καὶ βρονταὶ καὶ ἀστραπαὶ, καὶ σεισμὸς ἐγένετο μέγας, οἷος οὐκ ἐγένετο ἀφ᾽ οὗ οἱ ἄνθρωποι ἐγένοντο ἐπὶ τῆς γῆς, τηλικοῦτος σεισμὸς οὕτω μέγας. Καὶ ιθἐγένετο ἡ πόλις ἡ μεγάλη εἰς τρία μέρη, καὶ αἱ πόλεις τῶν ἐθνῶν ἔπεσον· καὶ Βαβυλὼν ἡ μεγάλη ἐμνήσθη ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ, δοῦναι αὐτῇ τὸ ποτήριον τοῦ οἴνου τοῦ θυμοῦ τῆς ὀργῆς αὑτοῦ. καὶ κπᾶσα νῆσος ἔφυγε, καὶ ὄρη οὐχ εὑρέθησαν· καὶ καχάλαζα μεγάλη ὡς ταλαντιαία καταβαίνει ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἐπὶ τοὺς ἀνθρώπους· καὶ ἐβλασφήμησαν οἱ ἄνθρωποι τὸν Θεὸν ἐκ τῆς πληγῆς τῆς χαλάζης, ὅτι μεγάλη ἐστὶν ἡ πληγὴ αὐτῆς σφόδρα. ¶Καὶ ιζαἦλθεν εἷς ἐκ τῶν ἑπτὰ ἀγγέλων τῶν ἐχόντων τὰς ἑπτὰ φιάλας, καὶ ἐλάλησε μετ᾽ ἐμοῦ, λέγων μοι, Δεῦρο, δείξω σοι τὸ κρίμα τῆς πόρνης τῆς μεγάλης, τῆς καθημένης ἐπὶ τῶν ὑδάτων τῶν πολλῶν, μεθβ᾽ ἧς ἐπόρνευσαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς, καὶ ἐμεθύσθησαν ἐκ τοῦ οἴνου τῆς πορνείας αὐτῆς οἱ κατοικοῦντες τὴν γῆν. Καὶ γἀπήνεγκέ με εἰς ἔρημον ἐν πνεύματι· καὶ εἶδον γυναῖκα καθημένην ἐπὶ θηρίον κόκκινον, γέμον ὀνομάτων βλασφημίας, ἔχον κεφαλὰς ἑπτὰ καὶ κέρατα δέκα. καὶ δἡ γυνὴ ἡ ἦν περιβεβλημένη πορφύρᾳ καὶ κόκκινῳ, καὶ κεχρυσωμένη χρυσῷ καὶ λίθῳ τιμίῳ καὶ μαργαρίταις, ἔχουσα χρυσοῦν ποτήριον ἐν τῇ χειρὶ αὑτῆς, γέμον βδελυγμάτων καὶ ἀκαθάρτητος πορνείας αὑτῆς, καὶ εἐπὶ τὸ μέτωπον αὑτῆς ὄνομα γεγραμμένον, Μυστήριον, Βαβυλὼν ἡ μεγάλη ἡ μήτηρ τῶν πορνῶν καὶ τῶν βδελυγμάτων τῆς γῆς. Καὶ ϛεἶδον τὴν γυναῖκα μεθύουσαν ἐκ τοῦ αἵματος τῶν ἁγίων, καὶ ἐκ τοῦ αἵματος τῶν μαρτύρων Ἰησοῦ· καὶ ἐθαύμασα ἰδὼν αὐτὴν θαῦμα μέγα. καὶ ζεἶπέ μοι ὁ ἄγγελος, Διατί ἐθαύμασας ; ἐγώ σοι ἐρῶ τὸ μυστήριον τῆς γυναικὸς, καὶ τοῦ θηρίου τοῦ βαστάζοντος αὐτὴν, τοῦ ἔχοντος τὰς ἑπτὰ κεφαλὰς καὶ τὰ δέκα κέρατα. τὸ Θηρίον ηὃ εἶδες, ἦν, καὶ οὐκ ἔστι, καὶ μέλλει ἀναβαίνειν ἐκ τῆς ἀβύσσου, καὶ εἰς ἀπώλειαν ὑπάγειν· καὶ θαυμάσονται οἱ κατοικοῦντες ἐπὶ τῆς γῆς, (ὧν οὐ γέγραπται τὰ ὀνόματα ἐπὶ τὸ βιβλίον τῆς ζωῆς, ἀπὸ καταβολῆς κόσμου,) βλέποντες τὸ θηρίον, ὅ, τι ἦν, καὶ οὐκ ἔστι, καίπέρ ἐστιν. ὧδε θὁ νοῦς ὁ ἔχων σοφίαν. Αἱ ἑπτὰ κεφαλαὶ, ὄρη εἰσὶν ἑπτὰ ὅπου ἡ γυνὴ κάθηται ἐπ᾽ αὐτῶν, καὶ βασιλεῖς ἑπτά εἰσιν. οἱ ιπέντε ἔπεσαν, καὶ ὁ εἷς ἔστιν, ὁ ἄλλος οὔπω ἦλθε· καὶ, ὅταν ἔλθῃ, ὀλίγον αὐτὸν δεῖ μεῖναι. Καὶ ιατὸ θηρίον ὃ ἦν, καὶ οὐκ ἔστι, καὶ αὐτὸς ὄγδοός ἐστι, καὶ ἐκ τῶν ἑπτά ἐστι, καὶ εἰς ἀπώλειαν ὑπάγει. Καὶ ιβτὰ δέκα κέρατα ἃ εἶδες, δέκα βασιλεῖς εἰσιν, οἵτινες βασιλείαν οὔπω ἔλαβον, ἀλλ᾽ ἐξουσίαν ὡς βασιλεῖς μίαν ὥραν λαμβάνουσι μετὰ τοῦ θηρίου. οὗτοι ιγμίαν γνώμην ἔχουσι, καὶ τὴν δύναμιν καὶ τὴν ἐξουσίαν ἑαυτῶν τῷ θηρίῳ διαδιδώσουσιν. οὗτοι ιδμετὰ τοῦ ἀρνίου πολεμήσουσι, καὶ τὸ ἀρνίον νικήσει αὐτοὺς, ὅτι Κύριος κυρίων ἐστὶ καὶ Βασιλεὺς βασιλέων, καὶ οἱ μετ᾽ αὐτοῦ κλητοὶ καὶ ἐκλεκτοὶ καὶ πιστοί. Καὶ ιελέγει μοι, Τὰ ὕδατα ἃ εἶδες, οὗ ἡ πόρνη κάθηται, λαοὶ καὶ ὄχλοι εἰσὶ, καὶ ἔθνη καὶ γλῶσσαι. Καὶ ιϛτὰ δέκα κέρατα ἃ εἶδες ἐπὶ τὸ θηρίον, οὗτοι μισήσουσι τὴν πόρνην, καὶ ἠρημωμένην ποιήσουσιν αὐτὴν καὶ γυμνὴν, καὶ τὰς σάρκας αὐτῆς φάγονται, καὶ αὐτὴν κατακαύσουσιν ἐν πυρί· ὁ ιζγὰρ Θεὸς ἔδωκεν εἰς τὰς καρδίας αὐτῶν ποιῆσαι τὴν γνώμην αὑτοῦ, καὶ ποιῆσαι μίαν γνώμην, καὶ δοῦναι τὴν βασιλείαν αὑτῶν τῷ θηρίῳ, ἄχρι τελεσθῇ τὰ ῥήματα τοῦ Θεοῦ. Καὶ ιηἡ γυνὴ ἣν εἶδες, ἔστιν ἡ πόλις ἡ μεγάλη ἡ ἔχουσα βασιλείαν ἐπὶ τῶν βασιλέων τῆς γῆς. ¶Καὶ ιηαμετὰ ταῦτα εἶδον ἄλλον ἄγγελον καταβαίνοντα ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, ἔχοντα ἐξουσίαν μεγάλην, καὶ ἡ γῆ ἐφωτίσθη ἐκ τῆς δόξης αὐτοῦ, καὶ βἔκραξεν ἐν ἰσχύϊ, φωνῇ μεγάλῃ λέγων, Ἔπεσεν ἔπεσε Βαβυλὼν ἡ μεγάλη, καὶ ἐγένετο κατοικητήριον δαιμόνων, καὶ φυλακὴ παντὸς πνεύματος ἀκαθάρτου, καὶ φυλακὴ παντὸς ὀρνέου ἀκαθάρτου καὶ μεμισημένου, ὅτι γἐκ τοῦ οἴνου τοῦ θυμοῦ τῆς πορνείας αὑτῆς πέπωκε πάντα τὰ ἔθνη, καὶ οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς μετ᾽ αὐτῆς ἐπόρνευσαν, καὶ οἱ ἔμποροι τῆς γῆς ἐκ τῆς δυνάμεως τοῦ στρήνους αὐτῆς ἐπλούτησαν. Καὶ δἤκουσα ἄλλην φωνὴν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ λέγουσαν, Ἐξέλθετε ἐξ αὐτῆς ὁ λαός μου, ἵνα μὴ συγκοινωνήσητε ταῖς ἁμαρτίαις αὐτῆς, καὶ ἵνα μὴ λάβητε ἐκ τῶν πληγῶν αὐτῆς, ὅτι εἠκολούθησαν ἐκολλήθησαν αὐτῆς αἱ ἁμαρτίαι ἄχρι τοῦ οὐρανοῦ, καὶ ἐμνημόνευσεν ὁ Θεὸς τὰ ἀδικήματα αὐτῆς. ἀπόδοτε ϛαὐτῇ ὡς καὶ αὐτὴ ἀπέδωκεν ὑμῖν, καὶ διπλώσατε αὐτῇ διπλᾶ κατὰ τὰ ἔργα αὐτῆς· ἐν τῷ ποτηρίῳ ᾧ ἐκέρασε, κεράσατε αὐτῇ διπλοῦν· ὅσα ζἐδόξασεν ἑαυτὴν, καὶ ἐστρηνίασε, τοσοῦτον δότε αὐτῇ βασανισμὸν καὶ πένθος· ὅτι ἐν τῇ καρδίᾳ αὑτῆς λέγει, Κάθημαι βασίλισσα, καὶ χήρα οὐκ εἰμὶ, καὶ πένθος οὐ μὴ ἴδω, διὰ ητοῦτο ἐν μιᾷ ἡμέρᾳ ἥξουσιν αἱ πληγαὶ αὐτῆς, θάνατος καὶ πένθος καὶ λιμὸς, καὶ ἐν πυρὶ κατακαυθήσεται, ὅτι ἰσχυρὸς Κύριος ὁ Θεὸς ὁ κρίνων αὐτήν. καὶ θκλαύσονται αὐτὴν καὶ κόψονται ἐπ᾽ αὐτῇ οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς οἱ μετ᾽ αὐτῆς πορνεύσαντες καὶ στρηνιάσαντες, ὅταν βλέπωσι τὸν καπνὸν τῆς πυρώσεως αὐτῆς, ἀπὸ ιμακρόθεν ἑστηκότες διὰ τὸν φόβον τοῦ βασανισμοῦ αὐτῆς, λέγοντες, Οὐαὶ οὐαὶ ἡ πόλις ἡ μεγάλη Βαβυλὼν, ἡ πόλις ἡ ἰσχυρὰ, ὅτι ἐν μιᾷ ὥρᾳ ἦλθεν ἡ κρίσις σου. καὶ ιαοἱ ἔμποροι τῆς γῆς κλαίουσι καὶ πενθοῦσιν ἐπ᾽ αὐτῇ, ὅτι τὸν γόμον αὐτῶν οὐδεὶς ἀγοράζει οὐκ ἔτι, γόμον ιβχρυσοῦ καὶ ἀργύρου καὶ λίθου τιμίου καὶ μαργαρίτου καὶ βύσσου καὶ πορφύρας καὶ σηρικοῦ καὶ κοκκίνου· καὶ πᾶν ξύλον θύϊνον καὶ πᾶν σκεῦος ἐλεφάντινον καὶ πᾶν σκεῦος ἐκ ξύλου τιμιωτάτου καὶ χαλκοῦ καὶ σιδήρου καὶ μαρμάρου, καὶ ιγκινάμωμον καὶ θυμιάματα καὶ μῦρον καὶ λίβανον καὶ οἶνον καὶ ἔλαιον καὶ σεμίδαλιν καὶ σῖτον καὶ κτήνη καὶ πρόβατα· καὶ ἵππων καὶ ῥεδῶν καὶ σωμάτων, καὶ ψυχὰς ἀνθρώπων. καὶ ιδἡ ὀπώρα τῆς ἐπιθυμίας τῆς ψυχῆς σου ἀπῆλθεν ἀπὸ σοῦ, καὶ πάντα τὰ λιπαρὰ καὶ τὰ λαμπρὰ ἀπῆλθεν ἀπὸ σοῦ, καὶ οὐκ ἔτι οὐ μὴ εὑρήσῃς αὐτά· οἱ ιεἔμποροι τούτων οἱ πλουτήσαντες ἀπ᾽ αὐτῆς ἀπὸ μακρόθεν στήσονται διὰ τὸν φόβον τοῦ βασανισμοῦ αὐτῆς, κλαίοντες καὶ πενθοῦντες, καὶ ιϛλέγοντες, Οὐαὶ οὐαὶ ἡ πόλις ἡ μεγάλη ἡ περιβεβλημένη βύσσινον καὶ πορφυροῦν καὶ κόκκινον, καὶ κεχρυσωμένη ἐν χρυσῷ καὶ λίθῳ τιμίῳ καὶ μαργαρίταις, ὅτι ιζμιᾷ ὥρᾳ ἠρημώθη ὁ τοσοῦτος πλοῦτος. καὶ πᾶς κυβερνήτης, καὶ πᾶς ἐπὶ τῶν πλοίων ὁ ὅμιλος, καὶ ναῦται, καὶ ὅσοι τὴν θάλασσαν ἐργάζονται ἀπὸ μακρόθεν ἔστησαν, καὶ ιηἔκραζον ὁρῶντες τὸν καπνὸν τῆς πυρώσεως αὐτῆς, λέγοντες, Τίς ὁμοία τῇ πόλει τῇ μεγάλῃ ; καὶ ιθἔβαλον χοῦν ἐπὶ τὰς κεφαλὰς αὑτῶν, καὶ ἔκραζον κλαίοντες καὶ πενθοῦντες, λέγοντες, Οὐαὶ οὐαὶ ἡ πόλις ἡ μεγάλη ἐν ᾗ ἐπλούτησαν πάντες οἱ ἔχοντες πλοῖα ἐν τῇ θαλάσσῃ ἐκ τῆς τιμιότητος αὐτῆς, ὅτι μιᾷ ὥρᾳ ἠρημώθη. Εὐφραίνου κἐπ᾽ αὐτὴν οὐρανὲ, καὶ οἱ ἅγιοι ἀπόστολοι καὶ οἱ προφῆται, ὅτι ἔκρινεν ὁ Θεὸς τὸ κρῖμα ὑμῶν ἐξ αὐτῆς. Καὶ καᾖρεν εἷς ἄγγελος ἰσχυρὸς λίθον ὡς μύλον μέγαν, καὶ ἔβαλεν εἰς τὴν θάλασσαν, λέγων, Οὕτως ὁρμήματι βληθήσεται Βαβυλὼν ἡ μεγάλη πόλις, καὶ οὐ μὴ εὑρεθῇ ἔτι· καὶ κβφωνὴ κιθαρῳδῶν καὶ μουσικῶν καὶ αὐλητῶν καὶ σαλπιστῶν οὐ μὴ ἀκουσθῇ ἐν σοὶ ἔτι· καὶ πᾶς τεχνίτης πάσης τέχνης οὐ μὴ εὑρεθῇ ἐν σοὶ ἔτι· καὶ φωνὴ μύλου οὐ μὴ ἀκουσθῇ ἐν σοὶ ἔτι· καὶ κγφῶς λύχνου οὐ μὴ φανῇ ἐν σοὶ ἔτι· καὶ φωνὴ νυμφίου καὶ νύμφης οὐ μὴ ἀκουσθῇ ἐν σοὶ ἔτι· ὅτι οἱ ἔμποροί σου ἦσαν οἱ μεγιστᾶνες τῆς γῆς, ὅτι ἐν τῇ φαρμακείᾳ σου ἐπλανήθησαν πάντα τὰ ἔθνη, καὶ κδἐν αὐτῇ αἷμα προφητῶν καὶ ἁγίων εὑρέθη, καὶ πάντων τῶν ἐσφαγμένων ἐπὶ τῆς γῆς. ¶Καὶ ιθαμετὰ ταῦτα ἤκουσα φωνὴν ὄχλου πολλοῦ μεγάλην ἐν τῷ οὐρανῷ, λέγοντος, Ἀλληλούϊα. ἡ σωτηρία καὶ ἡ δόξα καὶ ἡ τιμὴ καὶ ἡ δύναμις Κυρίῳ τῷ Θεῷ ἡμῶν, ὅτι βἀληθιναὶ καὶ δίκαιαι αἱ κρίσεις αὐτοῦ, ὅτι ἔκρινε τὴν πόρνην τὴν μεγάλην, ἥτις ἔφθειρε τὴν γῆν ἐν τῇ πορνείᾳ αὑτῆς, καὶ ἐξεδίκησε τὸ αἷμα τῶν δούλων αὑτοῦ ἐκ τῆς χειρὸς αὐτῆς. Καὶ γδεύτερον εἴρηκαν, Ἀλληλούϊα. Καὶ ὁ καπνὸς αὐτῆς ἀναβαίνει εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Καὶ δἔπεσαν οἱ πρεσβύτεροι οἱ εἴκοσι καὶ τέσσαρες, καὶ τὰ τέσσαρα ζῶα, καὶ προσεκύνησαν τῷ Θεῷ τῷ καθημένῳ ἐπὶ τοῦ θρόνου, λέγοντες, Ἀμήν. ἀλληλούϊα. Καὶ εφωνὴ ἐκ τοῦ θρόνου ἐξῆλθε, λέγουσα, Αἰνεῖτε τὸν Θεὸν ἡμῶν, πάντες οἱ δοῦλοι αὐτοῦ, καὶ οἱ φοβούμενοι αὐτὸν καὶ οἱ μικροὶ καὶ οἱ μεγάλοι. Καὶ ϛἤκουσα ὡς φωνὴν ὄχλου πολλοῦ, καὶ ὡς φωνὴν ὑδάτων πολλῶν, καὶ ὡς φωνὴν βροντῶν ἰσχυρῶν, λέγοντας, Ἀλληλούϊα, ὅτι ἐβασίλευσε Κύριος ὁ Θεὸς ὁ παντοκράτωρ. χαίρωμεν ζκαὶ ἀγαλλιώμεθα, καὶ δῶμεν τὴν δόξαν αὐτῷ, ὅτι ἦλθεν ὁ γάμος τοῦ ἀρνίου, καὶ ἡ γυνὴ αὐτοῦ ἡτοίμασεν ἑαυτήν. Καὶ ηἐδόθη αὐτῇ ἵνα περιβάληται βύσσινον καθαρὸν καὶ λαμπρόν· τὸ γὰρ βύσσινον τὰ δικαιώματά ἐστι τῶν ἁγίων. Καὶ θλέγει μοι, Γράψον, Μακάριοι οἱ εἰς τὸ δεῖπνον τοῦ γάμου τοῦ ἀρνίου κεκλημένοι. Καὶ λέγει μοι, Οὗτοι οἱ λόγοι ἀληθινοί εἰσι τοῦ Θεοῦ. Καὶ ιἔπεσον ἔμπροσθεν τῶν ποδῶν αὐτοῦ προσκυνῆσαι αὐτῷ· καὶ λέγει μοι, Ὅρα μή· σύνδουλός σου εἰμὶ καὶ τῶν ἀδελφῶν σου τῶν ἐχόντων τὴν μαρτυρίαν τοῦ Ἰησοῦ. τῷ Θεῷ προσκύνησον· ἡ γὰρ μαρτυρία τοῦ Ἰησοῦ ἐστι τὸ πνεῦμα τῆς προφητείας. Καὶ ιαεἶδον τὸν οὐρανὸν ἀνεῳγμένον, καὶ ἰδοὺ ἵππος λευκὸς, καὶ ὁ καθήμενος ἐπ᾽ αὐτὸν καλούμενος πιστὸς καὶ ἀληθινὸς, καὶ ἐν δικαιοσύνῃ κρίνει καὶ πολεμεῖ. οἱ ιβδὲ ὀφθαλμοὶ αὐτοῦ ὡς φλὸξ πυρὸς, καὶ ἐπὶ τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ διαδήματα πολλά· ἔχων ὄνομα γεγραμμένον, ὃ οὐδεὶς οἶδεν εἰ μὴ αὐτός· καὶ ιγπεριβεβλημένος ἱμάτιον βεβαμμένον αἵματι· καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ, Ὁ λόγος τοῦ Θεοῦ· καὶ ιδτὰ στρατεύματα τὰ ἐν τῷ οὐρανῷ ἠκολούθει αὐτῷ ἐφ᾽ ἵπποις λευκοῖς, ἐνδεδυμένοι βύσσινον λευκὸν καὶ καθαρόν. καὶ ιεἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ ἐκπορεύεται ῥομφαία ὀξεῖα, ἵνα ἐν αὐτῇ πατάσσῃ τὰ ἔθνη· καὶ αὐτὸς ποιμανεῖ αὐτοὺς ἐν ῥάβδῳ σιδηρᾷ· καὶ αὐτὸς πατεῖ τὴν ληνὸν τοῦ οἴνου τοῦ θυμοῦ καὶ τῆς ὀργῆς τοῦ Θεοῦ τοῦ παντοκράτορος· καὶ ιϛἔχει ἐπὶ τὸ ἱμάτιον καὶ ἐπὶ τὸν μηρὸν αὑτοῦ τὸ ὄνομα γεγραμμένον, Βασιλεὺς βασιλέων καὶ Κύριος κυρίων. Καὶ ιζεἶδον ἕνα ἄγγελον ἑστῶτα ἐν τῷ ἡλίῳ· καὶ ἔκραξε φωνῇ μεγάλῃ, λέγων πᾶσι τοῖς ὀρνέοις τοῖς πετωμένοις ἐν μεσουρανήματι, Δεῦτε καὶ συνάγεσθε εἰς τὸ δεῖπνον τοῦ μεγάλου Θεοῦ, ἵνα ιηφάγητε σάρκας βασιλέων, καὶ σάρκας χιλιάρχων, καὶ σάρκας ἰσχυρῶν, καὶ σάρκας ἵππων καὶ τῶν καθημένων ἐπ᾽ αὐτῶν, καὶ σάρκας πάντων, ἐλευθέρων τε καὶ δούλων, καὶ μικρῶν καὶ μεγάλων. Καὶ ιθεἶδον τὸ θηρίον, καὶ τοὺς βασιλεῖς τῆς γῆς, καὶ τὰ στρατεύματα αὐτῶν συνηγμένα ποιῆσαι πόλεμον μετὰ τοῦ καθημένου ἐπὶ τοῦ ἵππου καὶ μετὰ τοῦ στρατεύματος αὐτοῦ. καὶ κἐπιάσθη τὸ θηρίον, καὶ μετὰ τούτου ὁ ψευδοπροφήτης ὁ ποιήσας τὰ σημεῖα ἐνώπιον αὐτοῦ, ἐν οἷς ἐπλάνησε τοὺς λαβόντας τὸ χάραγμα τοῦ θηρίου, καὶ τοὺς προσκυνοῦντας τῇ εἰκόνι αὐτοῦ· ζῶντες ἐβλήθησαν οἱ δύο εἰς τὴν λίμνην τοῦ πυρὸς τὴν καιομένην ἐν τῷ θείῳ· καὶ καοἱ λοιποὶ ἀπεκτάνθησαν ἐν τῇ ῥομφαίᾳ τοῦ καθημένου ἐπὶ τοῦ ἵππου, τῇ ἐκπορευομένῃ ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ· καὶ πάντα τὰ ὄρνεα ἐχορτάσθησαν ἐκ τῶν σαρκῶν αὐτῶν. ¶Καὶ καεἶδον ἄγγελον καταβαίνοντα ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, ἔχοντα τὴν κλεῖδα τῆς ἀβύσσου, καὶ ἅλυσιν μεγάλην ἐπὶ τὴν χεῖρα αὑτοῦ. καὶ βἐκράτησε τὸν δράκοντα, τὸν ὄφιν τὸν ἀρχαῖον, ὅς ἐστι διάβολος καὶ σατανᾶς· καὶ ἔδησεν αὐτὸν χίλια ἔτη, καὶ γἔβαλεν αὐτὸν εἰς τὴν ἄβυσσον, καὶ ἔκλεισεν αὐτὸν, καὶ ἐσφράγισεν ἐπάνω αὐτοῦ, ἵνα μὴ πλανήσῃ τὰ ἔθνη ἔτι, ἄχρι τελεσθῇ τὰ χίλια ἔτη καὶ μετὰ ταῦτα δεῖ αὐτὸν λυθῆναι μικρὸν χρόνον. Καὶ δεἶδον θρόνους, καὶ ἐκάθισαν ἐπ᾽ αὐτοὺς, καὶ κρῖμα ἐδόθη αὐτοῖς· καὶ τὰς ψυχὰς τῶν πεπελεκισμένων διὰ τὴν μαρτυρίαν Ἰησοῦ καὶ διὰ τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ, καὶ οἵτινες οὐ προσεκύνησαν τῷ θηριῷ, οὐτὲ τὴν εἰκόνα αὐτοῦ, καὶ οὐκ ἔλαβον τὸ χάραγμα ἐπὶ τὸ μέτωπον αὑτῶν καὶ ἐπὶ τὴν χεῖρα αὑτῶν· καὶ ἔζησαν, καὶ ἐβασίλευσαν μετὰ Χριστοῦ τὰ χίλια ἔτη· οἱ εδὲ λοιποὶ τῶν νεκρῶν οὐκ ἀνέζησαν ἕως τελεσθῇ τὰ χίλια ἔτη. Αὕτη ἡ ἀνάστασις ἡ πρώτη. μακάριος ϛκαὶ ἅγιος ὁ ἔχων μέρος ἐν τῇ ἀναστάσει τῇ πρώτῃ· ἐπὶ τούτων ὁ θάνατος ὁ δεύτερος οὐκ ἔχει ἐξουσίαν, ἀλλ᾽ ἔσονται ἱερεῖς τοῦ Θεοῦ, καὶ τοῦ Χριστοῦ, καὶ βασιλεύσουσι μετ᾽ αὐτοῦ χίλια ἔτη. καὶ ζὅταν τελεσθῇ τὰ χίλια ἔτη, λυθήσεται ὁ σατανᾶς ἐκ τῆς φυλακῆς αὑτοῦ, καὶ ηἐξελεύσεται πλανῆσαι τὰ ἔθνη τὰ ἐν ταῖς τέσσαρσι γωνίαις τῆς γῆς, τὸν Γὼγ καὶ τὸν Μαγὼγ, συναγαγεῖν αὐτοὺς εἰς πόλεμον, ὧν ὁ ἀριθμὸς ὡς ἡ ἄμμος τῆς θαλάσσης. Καὶ θἀνέβησαν ἐπὶ τὸ πλάτος τῆς γῆς, καὶ ἐκύκλωσαν τὴν παρεμβολὴν τῶν ἁγίων καὶ τὴν πόλιν τὴν ἠγαπημένην· καὶ κατέβη πῦρ ἀπὸ τοῦ Θεοῦ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, καὶ κατέφαγεν αὐτούς· καὶ ιὁ διάβολος ὁ πλανῶν αὐτοὺς ἐβλήθη εἰς τὴν λίμνην τοῦ πυρὸς καὶ θείου, ὅπου τὸ θηρίον καὶ ὁ ψευδοπροφήτης, καὶ βασανισθήσονται ἡμέρας καὶ νυκτὸς εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Καὶ ιαεἶδον θρόνον λευκὸν μέγαν καὶ τὸν καθήμενον ἐπ᾽ αὐτοῦ, οὗ ἀπὸ προσώπου ἔφυγεν ἡ γῆ καὶ ὁ οὐρανὸς, καὶ τόπος οὐχ εὑρέθη αὐτοῖς. καὶ ιβεἶδον τοὺς νεκροὺς μικροὺς καὶ μεγάλους ἑστῶτας ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ, καὶ βιβλία ἠνεῴχθησαν· καὶ βιβλίον ἄλλο ἠνεῴχθη, ὅ ἐστι τῆς ζωῆς, καὶ ἐκρίθησαν οἱ νεκροὶ ἐκ τῶν γεγραμμένων ἐν τοῖς βιβλίοις, κατὰ τὰ ἔργα αὑτῶν. καὶ ιγἔδωκεν ἡ θάλασσα τοὺς ἐν αὐτῇ νεκροὺς, καὶ ὁ θάνατος καὶ ὁ ᾅδης ἔδωκαν τοὺς ἐν αὐτοῖς νεκρούς· καὶ ἐκρίθησαν ἕκαστος κατὰ τὰ ἔργα αὑτῶν. καὶ ιδὁ θάνατος καὶ ὁ ᾅδης ἐβλήθησαν εἰς τὴν λίμνην τοῦ πυρός. (οὗτός ἐστιν ὁ δεύτερος θάνατος.) καὶ ιεεἴ τις οὐχ εὑρέθη ἐν τῇ βίβλῳ τῆς ζωῆς γεγραμμένος, ἐβλήθη εἰς τὴν λίμνην τοῦ πυρός. ¶Καὶ κααεἶδον οὐρανὸν καινὸν καὶ γῆν καινήν· (ὁ γὰρ πρῶτος οὐρανὸς καὶ ἡ πρώτη γῆ παρῆλθε,) καὶ ἡ θάλασσα οὐκ ἔστιν ἔτι. Καὶ βἐγὼ Ἰωάννης εἶδον τὴν πόλιν τὴν ἁγίαν Ἰερουσαλὴμ καινὴν καταβαίνουσαν ἀπὸ τοῦ Θεοῦ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἡτοιμασμένην ὡς νύμφην κεκοσμημένην τῷ ἀνδρὶ αὑτῆς. καὶ γἤκουσα φωνῆς μεγάλης ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, λεγούσης, Ἰδοὺ ἡ σκηνὴ τοῦ Θεοῦ μετὰ τῶν ἀνθρώπων, καὶ σκηνώσει μετ᾽ αὐτῶν, καὶ αὐτοὶ λαοὶ αὐτοῦ ἔσονται, καὶ αὐτὸς ὁ Θεὸς ἔσται μετ᾽ αὐτῶν Θεὸς αὐτῶν, καὶ δἐξαλείψει ὁ Θεὸς πᾶν δάκρυον ἀπὸ τῶν ὀφθαλμῶν αὐτῶν, καὶ ὁ θάνατος οὐκ ἔσται ἔτι, οὔτε πένθος οὔτε κραυγὴ, οὔτε πόνος οὐκ ἔσται ἔτι, ὅτι τὰ πρῶτα ἀπῆλθον. Καὶ εεἶπεν ὁ καθήμενος ἐπὶ τοῦ θρόνου, Ἰδοὺ καινὰ πάντα ποιῶ. Καὶ λέγει μοι, Γράψον, ὅτι οὗτοι οἱ λόγοι ἀληθινοὶ καὶ πιστοί εἰσι. Καὶ ϛεἶπέ μοι, Γέγονε. ἐγώ εἰμι τὸ Α καὶ τὸ Ω, ἡ ἀρχὴ καὶ τὸ τέλος. ἐγὼ τῷ διψῶντι δώσω ἐκ τῆς πηγῆς τοῦ ὕδατος τῆς ζωῆς δωρεάν. Ὁ ζνικῶν κληρονομήσει πάντα, καὶ ἔσομαι αὐτῷ Θεὸς, καὶ αὐτὸς ἔσται μοι ὁ υἱός. δειλοῖς ηδὲ καὶ ἀπίστοις καὶ ἐβδελυγμένοις καὶ φονεῦσι καὶ πόρνοις καὶ φαρμακεῦσι καὶ εἰδωλολάτραις καὶ πᾶσι τοῖς ψευδέσι τὸ μέρος αὐτῶν ἐν τῇ λίμνῃ τῇ καιομένῃ πυρὶ καὶ θείῳ, ὅ ἐστι δεύτερος θάνατος. Καὶ θἦλθε πρός με εἷς τῶν ἑπτὰ ἀγγέλων τῶν ἐχόντων τὰς ἑπτὰ φιάλας τὰς γεμούσας τῶν ἑπτὰ πληγῶν τῶν ἐσχάτων, καὶ ἐλάλησε μετ᾽ ἐμοῦ, λέγων, Δεῦρο, δείξω σοι τὴν νύμφην τοῦ ἀρνίου τὴν γυναῖκα. Καὶ ιἀπήνεγκέ με ἐν πνεύματι ἐπ᾽ ὄρος μέγα καὶ ὑψηλὸν, καὶ ἔδειξέ μοι τὴν πόλιν τὴν μεγάλην τὴν ἁγίαν Ἱερουσαλὴμ καταβαίνουσαν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἀπὸ τοῦ Θεοῦ, ἔχουσαν ιατὴν δόξαν τοῦ Θεοῦ· καὶ ὁ φωστὴρ αὐτῆς ὅμοιος λίθῳ τιμιωτάτῳ ὡς λίθῳ ἰάσπιδι κρυσταλλίζοντι· ἔχουσάν ιβτε τεῖχος μέγα καὶ ὑψηλὸν, ἔχουσαν πυλῶνας δώδεκα, καὶ ἐπὶ τοῖς πυλῶσιν ἀγγέλους δώδεκα, καὶ ὀνόματα ἐπιγεγραμμένα, ἅ ἐστι τῶν δώδεκα φυλῶν τῶν υἱῶν Ἰσραήλ· ἀπιγ᾽ ἀνατολῆς πυλῶνες τρεῖς, ἀπὸ βοῤῥᾶ πυλῶνες τρεῖς, ἀπὸ νότου πυλῶνες τρεῖς, καὶ ἀπὸ δυσμῶν πυλῶνες τρεῖς· καὶ ιδτὸ τεῖχος τῆς πόλεως ἔχον θεμελίους δώδεκα, καὶ ἐν αὐτοῖς ὀνόματα τῶν δώδεκα ἀποστόλων τοῦ ἀρνίου. Καὶ ιεὁ λαλῶν μετ᾽ ἐμοῦ εἶχε κάλαμον χρυσοῦν ἵνα μετρήσῃ τὴν πόλιν καὶ τοὺς πυλῶνας αὐτῆς καὶ τὸ τεῖχος αὐτῆς. καὶ ιϛἡ πόλις τετράγωνος κεῖται, καὶ τὸ μῆκος αὐτῆς τοσοῦτόν ἐστιν ὅσον καὶ τὸ πλάτος. καὶ ἐμέτρησε τὴν πόλιν τῷ καλάμῳ ἐπὶ σταδίων δώδεκα χιλιάδων· τὸ μῆκος καὶ τὸ πλάτος καὶ τὸ ὕψος αὐτῆς ἴσα ἐστί. καὶ ιζἐμέτρησε τὸ τεῖχος αὐτῆς ἑκατὸν τεσσαράκοντα τεσσάρων πηχῶν, μέτρον ἀνθρώπου, ὅ ἐστιν ἀγγέλου. καὶ ιηἦν ἡ ἐνδόμησις τοῦ τείχους αὐτῆς ἴασπις, καὶ ἡ πόλις χρυσίον καθαρὸν, ὅμοια ὑάλῳ καθαρῷ. καὶ ιθοἱ θεμέλιοι τοῦ τείχους τῆς πόλεως παντὶ λίθῳ τιμίῳ κεκοσμημένοι. ὁ θεμέλιος ὁ πρῶτος, ἴασπις· ὁ δεύτερος, σάπφειρος· ὁ τρίτος, χαλκηδών· ὁ τέταρτος, σμάραγδος· ὁ κπέμπτος, σαρδόνυξ· ὁ ἕκτος, σάρδιος· ὁ ἕβδομος, χρυσόλιθος· ὁ ὄγδοος, βήρυλλος· ὁ ἔνατος, ἔννατος, τοπάζιον· ὁ δέκατος, χρυσόπρασος· ὁ ἑνδέκατος, ὑάκινθος· ὁ δωδέκατος, ἀμέθυστος. καὶ καοἱ δώδεκα πυλῶνες, δώδεκα μαργαρίται· ἀνὰ εἷς ἕκαστος τῶν πυλώνων ἦν ἐξ ἑνὸς μαργαρίτου. καὶ ἡ πλατεῖα τῆς πόλεως χρυσίον καθαρὸν, ὡς ὕαλος διαφανής. καὶ κβναὸν οὐκ εἶδον ἐν αὐτῇ· ὁ γὰρ Κύριος ὁ Θεὸς ὁ παντοκράτωρ, ναὸς αὐτῆς ἐστι, καὶ τὸ ἀρνίον. Καὶ κγἡ πόλις οὐ χρείαν ἔχει τοῦ ἡλίου οὐδὲ τῆς σελήνης ἵνα φαίνωσιν ἐν αὐτῇ· ἡ γὰρ δόξα τοῦ Θεοῦ ἐφώτισεν αὐτὴν, καὶ ὁ λύχνος αὐτῆς τὸ ἀρνίον· καὶ κδτὰ ἔθνη τῶν σωζομένων ἐν τῷ φωτὶ αὐτῆς περιπατήσουσι· καὶ οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς φέρουσι τὴν δόξαν καὶ τὴν τιμὴν αὑτῶν εἰς αὐτήν· (καὶ κεοἱ πυλῶνες αὐτῆς οὐ μὴ κλεισθῶσιν ἡμέρας· νὺξ γὰρ οὐκ ἔσται ἐκεῖ.) καὶ κϛοἴσουσι τὴν δόξαν καὶ τὴν τιμὴν τῶν ἐθνῶν εἰς αὐτήν· καὶ κζοὐ μὴ εἰσέλθῃ εἰς αὐτὴν πᾶν κοινοῦν καὶ ποιοῦν βδέλυγμα καὶ ψεῦδος, εἰ μὴ οἱ γεγραμμένοι ἐν τῷ βιβλίῳ τῆς ζωῆς τοῦ ἀρνίου. ¶Καὶ κβαἔδειξέ μοι καθαρὸν ποταμὸν ὕδατος ζωῆς, λαμπρὸν ὡς κρύσταλλον, ἐκπορευόμενον ἐκ τοῦ θρόνου τοῦ Θεοῦ, καὶ τοῦ ἀρνίου. ἐν βμέσῳ τῆς πλατείας αὐτῆς καὶ τοῦ ποταμοῦ ἐντεῦθεν καὶ ἐντεῦθεν ξύλον ζωῆς, ποιοῦν καρποὺς δώδεκα, κατὰ μῆνα ἕνα ἕκαστον ἀποδιδοῦν τὸν καρπὸν αὑτοῦ· καὶ τὰ φύλλα τοῦ ξύλου εἰς θεραπείαν τῶν ἐθνῶν. καὶ γπᾶν κατανάθεμα οὐκ ἔσται ἔτι· καὶ ὁ θρόνος τοῦ Θεοῦ καὶ τοῦ ἀρνίου ἐν αὐτῇ ἔσται· καὶ οἱ δοῦλοι αὐτοῦ λατρεύσουσιν αὐτῷ, καὶ δὄψονται τὸ πρόσωπον αὐτοῦ, καὶ τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐπὶ τῶν μετώπων αὐτῶν. καὶ ενὺξ οὐκ ἔσται ἐκεῖ, καὶ χρείαν οὐκ ἔχουσι λύχνου καὶ φωτὸς ἡλίου, ὅτι Κύριος ὁ Θεὸς φωτίζει αὐτούς· καὶ βασιλεύσουσιν εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Καὶ ϛεἶπέ μοι, Οὗτοι οἱ λόγοι πιστοὶ καὶ ἀληθινοί. καὶ Κύριος ὁ Θεὸς τῶν ἁγίων προφητῶν ἀπέστειλε τὸν ἄγγελον αὑτοῦ δεῖξαι τοῖς δούλοις αὑτοῦ ἃ δεῖ γενέσθαι ἐν τάχει. ἰδοὺ ζἔρχομαι ταχύ. μακάριος ὁ τηρῶν τοὺς λόγους τῆς προφητείας τοῦ βιβλίου τούτου. Καὶ ηἐγὼ Ἰωάννης ὁ βλέπων ταῦτα καὶ ἀκούων· καὶ ὅτε ἤκουσα καὶ ἔβλεψα, ἔπεσα προσκυνῆσαι ἔμπροσθεν τῶν ποδῶν τοῦ ἀγγέλου τοῦ δεικνύοντός μοι ταῦτα· καὶ θλέγει μοι, Ὅρα μή· σύνδουλός σου γάρ εἰμι καὶ τῶν ἀδελφῶν σου τῶν προφητῶν, καὶ τῶν τηρούντων τοὺς λόγους τοῦ βιβλίου τούτου· τῷ Θεῷ προσκύνησον. Καὶ ιλέγει μοι, Μὴ σφραγίσῃς τοὺς λόγους τῆς προφητείας τοῦ βιβλίου τούτου, ὅτι ὁ καιρὸς ἐγγύς ἐστιν. ὁ ιαἀδικῶν ἀδικησάτω ἔτι, καὶ ὁ ῥυπῶν ῥυπωσάτω ἔτι· καὶ ὁ δίκαιος δικαιωθήτω ἔτι, καὶ ὁ ἅγιος ἁγιασθήτω ἔτι. καὶ ιβἰδοὺ ἔρχομαι ταχὺ, καὶ ὁ μισθός μου μετ᾽ ἐμοῦ ἀποδοῦναι ἑκάστῳ ὡς τὸ ἔργον αὐτοῦ ἔσται. Ἐγώ ιγεἰμι τὸ Α καὶ τὸ Ω, ἀρχὴ καὶ τέλος, ὁ πρῶτος καὶ ὁ ἔσχατος. μακάριοι ιδοἱ ποιοῦντες τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ, ἵνα ἔσται ἡ ἐξουσία αὐτῶν ἐπὶ τὸ ξύλον τῆς ζωῆς, καὶ τοῖς πυλῶσιν εἰσέλθωσιν εἰς τὴν πόλιν· ἔξω ιεδὲ οἱ κύνες καὶ οἱ φάρμακοι καὶ οἱ πόρνοι καὶ οἱ φονεῖς καὶ οἱ εἰδωλολάτραι, καὶ πᾶς ὁ φιλῶν καὶ ποιῶν ψεῦδος. Ἐγὼ ιϛἸησοῦς ἔπεμψα τὸν ἄγγελόν μου μαρτυρῆσαι ὑμῖν ταῦτα ἐπὶ ταῖς ἐκκλησίαις. ἐγώ εἰμι ἡ ῥίζα καὶ τὸ γένος τοῦ Δαβὶδ, ὁ ἀστὴρ ὁ λαμπρὸς καὶ ὀρθρινός· καὶ ιζτὸ πνεῦμα καὶ ἡ νύμφη λέγουσιν, Ἐλθέ. καὶ ὁ ἀκούων εἰπάτω, Ἐλθέ. καὶ ὁ διψῶν ἐλθέτω, καὶ ὁ θέλων λαμβανέτω τὸ ὕδωρ ζωῆς δωρεάν. Συμμαρτυροῦμαι ιηγὰρ παντὶ ἀκούοντι τοὺς λόγους τῆς προφητείας τοῦ βιβλίου τούτου, ἐάν τις ἐπιτιθῇ πρὸς ταῦτα, ἐπιθήσει ὁ Θεὸς ἐπ᾽ αὐτὸν τὰς πληγὰς τὰς γεγραμμένας ἐν βιβλίῳ τούτῳ· καὶ ιθἐάν τις ἀφαιρῇ ἀπὸ τῶν λόγων βίβλου τῆς προφητείας ταύτης, ἀφαιρήσει ὁ Θεὸς τὸ μέρος αὐτοῦ ἀπὸ βίβλου τῆς ζωῆς, καὶ ἐκ τῆς πόλεως τῆς ἁγίας, καὶ τῶν γεγραμμένων ἐν βιβλίῳ τούτῳ. λέγει κὁ μαρτυρῶν ταῦτα. ναὶ ἔρχομαι ταχύ. ἀμὴν, ναὶ ἔρχου Κύριε Ἰησοῦ· ἡ καχάρις τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ μετὰ πάντων ὑμῶν. Ἀμήν.
Előszó1 és beköszöntő.A1 Jézus Krisztusnak jelentése, mellyet adott néki az Isten, hogy megjelentené az ő szolgáinak, a mellyeknek meg kellene hamar lenniek ; ő pedig elküldvén azt az ő Angyala által, az ő szolgájának Jánosnak megjelenté. Ki2 bizonyságot tett az Istennek beszédéről, és a Jézus Krisztusnak bizonyságtételéről és valamellyeket látott. Boldog3 a ki olvassa, és boldogok a kik hallgatják e jövendőmondásnak beszédit, és megtartják azokat, a mellyek megirattattak abban : mert az idő közel vagyon. János4 a hét Gyülekezeteknek, mellyek vagynak Ázsiában : Kegyelem néktek és békesség attól, a ki vagyon, a ki vala, és a ki eljövendő, és a hét lelkektől, mellyek az ő széke előtt vagynak. És5 a Jézus Krisztustól, ki amaz hiv tanubizonyság, a halottak közzűl amaz elsőszülött & ; és a föld Királyinak Fejedelemek, ki szeretett miniket és megmosott minket a mi bűneinkből az ő vére által. És6 tett minket Királyokká és Papokká az Istennek és az ő Attyának : néki legyen dicsőség és hatalom mind örökkön örökké, Ámen ! Imé7 eljő felhőkkel, és minden szem meglátja őtet, még a kik őtet által szegeszték is ; és jajgatással sirnak ő előtte e földnek minden nemzetségei. Úgy lészen, Ámen ! Én8 vagyok az Alfa és az Omega, azaz kezdet és végezet, ezt mondja az Úr, a ki vagyon, a ki vala, és a ki eljövendő, a Mindenható. A megdicsőült Emberfiának megjelenése.Én9 János, ki néktek atyátokfia is vagyok, és társ a szenvedésben, az uralkodásban, és a Krisztus Jézusnak türésében, valék a szigetben, melly Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus felől való bizonyságtételért. Lélekben10 elragadtattam vala az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint gy trombitának szavát. Melly11 ezt mondja vala : Én vagyok az Alfa és az Omega, amaz Első és Utolsó, és a mit látsz ird meg könyvben : és küld el a hét Gyülekezeteknek, mellyek vagynak Ázsiában, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiczeában. Hátra12 fordulék azért, hogy látnám a szót, a mely nékem szól vala ; megfordulván pedig láték hét aranygyertyatartókat. És13 a hét gyertyatartók között hasonlatost az embernek Fijához, ki öltözött vala bokáig való ruhába, és béövedezett vala az ő csecseinél aranyövvel. Az14 ő feje pedig és haja fejérek valának mint a fejér gyapju, vagy mint a hó : és az ő szemei mint a tűznek lángja. Az15 ő lábai pedig hasonlatosok valának a fénylő aranyszinű rézhez, mintha kemenczében égnének ; és annak szava ollyan vala, mint a sok vizeknek zúgások. Valának16 pedig az ő jobbkezében hét csillagok ; és az ő szájából kétélű hegyes tőr származik vala ki ; és az ő orczája vala mint a nap, mikor fénylik az ő erejében. A hét csillag és hét gyertyatartó titka.Mikor17 pedig láttam volna őtet, leesém az ő lábai előtt mint egy holt, és akkor veté reám az ő jobbkezét mondván nékem : Ne félj ; én vagyok amaz Első és az Utolsó. És18 ki élek, de megholtam vala, és imé élek örökkön örökké, Ámen ! és birok a pokolnak és a halálnak kulcsaival. Ird19 meg a mellyeket láttál, a mellyek most vagynak, és a mellyek ezek után következnek. A20 hét csillagok titkát, a mellyeket láttál, az én jobbkezemben, és a hét aranygyertyatartókat. A hét csillagok a hét Gyülekezetnek Angyalai ; és a mlly hét gyertyatartókat láttál, a hét Gyülekezetek. Krisztus2 levele az efézusi gyülekezethez és felvigyázójához.Az1 Efézusbeli Gyülekezet Angyalának ird meg : Ezt mondja az, a ki az ő jobbkezében tartja a hét csillagokat, a ki jár a hét aranygyertyatartók között. Tudom2 a te cselekedetidet : és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat el nem szenvedheted, és megkisértetted azokat, a kik Apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket lenni. És3 terhével megterheltettél volt, és elszenvedted ; és az én nevemért munkálódtál, és nem fáradtál el. De4 vagyon valami ellened való mondásom : mert a te első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél5 meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedjed ; ha pedig nem miveled, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat helyéből kivetem, ha meg nem téréndesz. De6 ez jó benned hogy a Nikolaitáknak cselekedeteket gyűlölöd, mellyeket én is gyűlölök. A7 kinek vagyon füle hallja, mit mond a Lélek a Gyülekezeteknek : A győzedelmesnek enni adok az élet fájának gyümölcséből, melly vagyon az Isten paradicsomának közepette. Krisztus levele a smirnai gyülekezethez és felvigyázójához.A8 Smirnabeli Gyülekezet Angyalának pedig ird meg ; Ezt mondja amaz Első és Utolsó, a ki megholt vala és él. Tudom9 a te cselekedetidet, nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy) és azoknak káromlásokat, a kik mondják magokat Zsidóknak lenni, és nem azok, hanem a Sátánnak zsinagógája. Semmit10 ne félj azokban, a mellyeket szenvedő vagy. Imé következik, hogy a Sátán egynéhányat ti közzűletek a tömlöczbe vessen, hogy megpróbáltassátok, és lészen tiz napig való nyomorúságtok : Légy hiv mind halálig, és nékled adom az életnek koronáját. A11 kinek füle vagyon hallja, mit mond a Lélek a Gyülekezeteknek ! A ki győzedelmes lészen, meg nem sértetik a második haláltól. Krisztus levele a pergámumi gyülekezethez és felvigyázójához.A12 Pergámumbeli Gyülekezet Angyalának ird meg : Ezt mondja az, a kinek kezlében vagyon ama két élű hegyes tőr. Tudom13 a te dolgaidat és hol lakozol, tudniillik a hol a Sátánnak széke vagyon, és hogy az én nevemet tudod, és az én hitemet nem tagadtad meg akkor is, mikor amaz én hiv Antipás Martiromom ti köztetek megöleték, hol a Sátán lakozik. De14 vagyon valami kevés panaszom ellened, hogy vagynak a te Gyülekezetedben, kik a Bálám tudományát tartják, ki a Bálák Királyt tanitja vala, mimódon vetne botránkozást az Izráel fijai eleikbe, hogy ennénk azokban, mellyek áldoztattak a bálványoknak és paráználkodnának. Azonképen15 vagynak ollyak a te Gyülekezetedben is, kik a Nikolaitáknak tudományokat tartják, mellyet gyűlöltem. Térj16 meg : ha nem, ellened megyek hamar : és azok ellen vivok az én számnak fegyverével. A17 kinek füle vagyon hallja, mit mond a Lélek a Gyülekezeteknek : A győzedelmesnek enni adok amaz elrejtett Mannából ; és adok annak fejér kövecskét, és a kövecskén irott nevet, mellyet senki nem tud, hanem csak az, a ki azt elvészi. Krisztus levele a thiatirai gyülekezethez és felvigyázójához.A18 Thiatirabeli Gyülekezet Angyalának pedig ird meg : Ezt mondja az Istennek Fija, kinek szemei olyak mint a tűznek lángja, és a kinek lábai ollyanok mint a fénylő aranyszinű réz. Tudom19 a te dolgaidat és szerelmedet, és a szenteknek való szolgálatodat, hitedet, tűrésedet és cselekedetidet, az utolsókat is, mellyek többek az elsőnél. De20 vagyon ellened kevés panaszom, hogy megengeded Jézabelnek, ki magát mondja Prófétaasszonynak, hogy tanitson és elcsalja az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak, és egyenek a bálványoknak áldoztattakban. És21 adtam néki időt, hogy megtérjen az ő paráználkodásából, de nem tért meg. És22 imé vetem őtet ágyba, és azokat kik ő vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az ő gonosz cselekedeteikből. És23 az ő fijait halállal megölöm : és megtudják minden Gyülekezetek, hogy én a veséknek és a sziveknek vizsgálójok vagyok, és közzűletek kinekkinek megfizetek az ő érdeme szerint. Néktek24 pedig és a több Thiatirabelieknek mondom, valakiknek nincse e tudomány és nem javalják a Sátánnak mélységes álnokságit, a mint ők nevezik ; nem vetek reátok más terhet ; Hanem25 a mi nálatok vagyon, azt tartsátok meg addig, mig eljövök. Mert26 ki diadalmas lejénd, és meg őrizéndi mind végig az én cselekedetimet, adok annak hatalmat a Pogányokon. És27 birja azokat vas vesszővel, és mint a fazekasnak edényei Úgy megrontatnak : miképen és is vettem az én Atyámtól. És28 adom annak a hajnalcsillagot. A29 kinek vagyon füle hallja, mit mond a Lélek a Gyülekezeteknek. Krisztus3 levele a sárdisi gyülekezethez és felvigyázójához.A1 Sárdis városbeli Gyülekezet Angyalának pedig ird meg : Ezt mondja az, a kinél vagynak az isteni hét lelkek, és a hét csillagok : Tudom a te dolgaidat, tudniillik hogy mondatol élni, holott megholt légy. Vigyázz2 és erősitsd meg azokat, a kik megmaradtak és kik halandó félben vagynak ; mert nem találtam a te cselekedetidet Isten előtt tökéleteseknek lenni. Megemlékezzél3 azért azokról, a mllyekt vettél és hallottál, megtartsad azokat és megtérj. Hogyha nem vigyázándasz ; elmegyek te hozzád mint a lopó és meg nem tudhatok melly órában megyek te hozzád. Mindazáltal4 vagynak Sárdisban egynéhány emberek, kik meg nem fertéztették az ő ruháikat, annakokáért fejér ruhákban járnak én velem : mert méltók arra. A5 ki győzedelmes lészen, fejér ruhákba öltöztetik, és el nem törlöm annak nevét az életnek könyvéből, hanem vallást tészek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő Angyalai előtt. A6 kinek füle vagyon, hallja a mit a Lélek mond a Gyülekezeteknek. Krisztus levele a filadelfiai gyülekezet és felvigyázójához.A7 Filadelfiabeli Gyülekezet Angyalának pedig ird meg : Ezt mondja ama Szent és Igaz, kinél a Dávid kulcsa vagyon ; ki megnyitja és senki bé nem zárja, és bézárja és senki meg nem nyitja. Tudom8 a te dolgaidat. Imé adtam te elődbe egy megnyilt ajtót, mellyet senki bé nem zárhat : mert vagyon valami jóság benned, és megtartottad az én beszédemet, meg sem tagadtad az én nevemet. Imé9 én adom azokat, a kik a Sátán zsinagógájából valók, azokából tudniillik, kik mondják magokat Zsidóknak, holott nem azok, hanem hazudnak : imé, mondom, azt mivelem, hogy azok eljöjjenek és arczal leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek tégedet. Mivelhogy10 megtartottad az én békességre intő beszédemet, azért és is megszabaditlak téged a kisértetnek idejéből, melly az egész világra következendő, hogy e föld lakosai megkisértessenek. Imé11 eljövök hamar, tartsd meg azt a mi nálad vagyon, hogy senki el ne vegye a te koronádat. A12 ki győzedelmeslészen, azt mivelem, hogy az én Istenemnek templomában oszlop legyen az, és többé onnét ki nem jő : és ő reá felirom az én Istenemnek & ; nevét, és az én Istenem városának nevét ; azaz az új Jérusálemmek nevét, melly megnnyországból száll alá az én Istenem, és az én új nevemet is. A13 kinek füle vagyon, hallja a mit a Lélek mond a Gyülekezetnek. Krisztus levele a laodiceai gyülekezet és felvigyázójához.A14 Laodiczeabeliek Gyülekezete Angyalának pedig ird meg : Ezt mondja az Ámen, amaz hiv és igaz bizonyság, az Isten teremétésnek kezdete : Tudom15 a te dolgaidat, tudniillik hogy te sem hideg nem vagy, sem hév : vajha hideg volnál vagy hév : Annakokáért16 mivelhogy lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kiokádlak tégedet az én számból. Mert17 ezt mondod : Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és semmi nélkűl nem szűkölködöm : És nem tudod hogy te nyomorúlt, nyavalyás, vak és mezitelen vagy ! Adom18 néked tanácsúl, hogy végy én tőlem tűzben megpróbáltatott aranyat, hogy gazdag légy, és fejér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezitelenségednek rútsága ; és szemgyógyitó irral kend meg a te szemeidet, hogy láss. A19 kiket én szeretek megfeddem és megdorgálom ; légy buzgóságos azért és térj meg. Imé20 az ajtó előtt állok és zörgetek ; valaki hallándja az én szómat és megnyitándja az ajtót, bémegyek ahoz és ő vele vacsorálok, és ő is én velem. A21 ki győzedelmes lészen, együtt ültetem velem az én királyszékembe, mint én is győzedelmet vettem, és ülök az én Atyámmal az ő királyiszékiben. A22 kinek füle vagyon, hallja a mit a Lélek mond a Gyülekezeteknek. Isten4 felséges voltának jelenése, és az ünnepies imádat az ő trónja körül.Ezekután1 látám, és imé egy megnyilatkozott ajtó vala mennyben ; és az első szózat, mellyet hallék, mint a trombitának szava, melly én velem szól vala, ezt mondja vala : Jöjj fel ide, és megmutatom néked minémű dolgoknak kell lenni ezután. Azonnal2 azért elragadtatám a Lélektől : és imé egy királyiszék tétetett vala le mennyben ; és ül vala a székben egy valaki. A3 ki pedig a székben ül vala, tekintettel hasonlatos vala a jáspis és sárdius kőhöz ; és a szék körűl vala szivárvány, melly reá nézve hasonló vala smaragdhoz. És4 a szék körűl huszonnégy székek valának, és a székekben láték ülni huszonnégy Véneket, kik fejér ruhákban öltöztettek vala, és fejeken aranykoronák valának. A5 királyiszékből pedig jőnek vala ki villámások, és mennydörgések és szózatok, és hét tűzlámpások égnek vala a szék előtt, mellyek a hét isteni lelkek. És6 vala a szék előtt üvegtenger, hasonlatos a kristályhoz ; és a széknek közepette és a szék körűl négy lelkes állatok, mellyek szemekkel teljesen valának mind előlhátúl. Az7 első lelkes állat pedig hasonlatos vala az oroszlánhoz, és a második lelkes állat hasonlatos vala a borjúhoz, és a harmadik lelkes állatnak orczája vala mintegy embernek, és a negyedik lelkes állat hasonlatos vala a reülő sashoz. És8 a négy lelkes állatnak különkülön mindeniknek, köröskörűl hat hat szárnyok ala, és belől rakva valának szemekkel, kik éjjel és nappal, szüntelen mondják vala : Szent, Szent Szent az Úr a mindeható Isten, ki vala, ki vagyon, és ki eljövendő. És9 mikor a lelkes állatok dicsőséget, tisztességet és háláadást tulajdonitnak vala annak, a ki a székben ül vala, az örökkön és örökké élőnek ; A10 huszonnégy Vének a székben ülő előtt leborúlnak vala, és imádják vala az örökkön örökké élőt és az ő koronáikat letészik vala a szék előtt, mondván : Méltó11 vagy Uram ki végy dicsőséget, tisztességet és erőt : mert te teremtettél mindeneket, és a te akaratodért vagynak és teremtettek. A5 Bárány elveszi a hétpecsétes könyvet.És1 láték annak jobbkeze felől, a ki a székben ül vala, egy könyvet, melly mindbelől kivűl béiratott vala, és hét pecsétekkel pecsételtetett vala bé. És2 láték egy erős Angyalt, ki nagy szóval kiáltja vala : Kicsoda volna méltó arra, hogy megnyitná a kőnyvet, és felbontaná annak pecsétit ? És3 senki nem vala sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, ki a könyvet megnyithatná, és abba nézhetne. Én4 azért igen sirok vala, hogy senki nem találtatnék, ki méltó volna a könyvnek megnyitására és elolvasására, sem peig hogy abba nézne. Akkor5 egy a Vének közzűl monda nékem : Ne sirj ! Imé diadalmat vett a Júda nemzetségéből való oroszlán. Dávidnak ama gyökere, hogy megnyissa a könyvet, és felbontsa annak hét pecsétit. Tekinték6 azért ; és imé a királyiszék között és a négy lelkes állatok között, és a Vének között, mintegy megöletett Bárány áll vala, kinek hét szarvai és hét szemei valának, mellyek az isteni hét lelkek, mellyek az egész földre bocsáttattak. Az7 eljöve és elvevé a könyvet a székben ülőnek jobbjáról. És8 mikor a könyvet elvette volna, ama négy lelkes állatok, és ama huszonnégy Vének leesének a Bárány előtt, kiknek mindeniknek kezekben valának hegedűk, és aranypoharak, teljesek jóillatokkal, mellyek a szenteknek imádságok. És9 éneklének új éneket, mondván : Méltó vagy hogy elvégyed a könyvet, és megnyissad annak pecsétit : mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból, és nyelvből, és népből, és nemzetségből. És10 tettél minket a mi Istenünknek Királyokká és Papokká ; és uralkodunk a földön. És11 tekinték, és hallám a királyiszéknek, a lelkes állatoknak, és a Véneknek körültök szám szerint száz ezerszer való ezer és tizszáz ezer sok Angyalok szavokat. Kik12 nagy felszóval ezt mondják vala : Méltó, hogy ama megöletett Bárány vegyen erőt, gazdagságot, bölcseséget, hatalmasságot, tisztességet, dicsőséget és áldást. Sőt13 minden teremtett állatm, melly mennyben, földön, föld alatt, a tengerben, és minden ezekben való állat, hallám hogy ezt mondja vala : A királyiszékben űlőnek és a Báránynak, áldás, tisztesség, dicsőség, és hatalom örökkön örökké. A14 négy lelkes állatok pedig ezt mondják vala, Ámen ! és a huszonnégy Vének arczal lebonrulának, és imádák az örökkön örökké élőt. Az6 első hat pecsét felszakítása.És1 tekintém, mikor a Bárány az első pecsétet felszakasztotta volna, és hallám hogy a négy lelkes állatok közzűl egy monda hasonlatos szóval a mennydörgéshez : Jöjj ide és lássad. És2 látám, és imé vala ott egy fejér ló, és annak a ki azon ül vala, kezében vala kézive, és adaték néki korona, és kijöve mint diadalmas, és hogy azután is diadalmat venne. És3 mikor a második pecsétet felszakasztotta volna, hallám, hogy a második lelkes állat ezt mondá : Jöjj ide és lássad. És4 előjöve más veres ló, és a ki azon ül vala, adaték annak olly hatalom, hogy a békességet elvenné a földről, hogy az emberek egymást megöljék, és adaték annak egy nagy fegyver. És5 mikor felszakasztotta volna a harmadik pecsétet, hallám hogy a harmadik lelkes állat mondá : Jöjj ide és lássad : Látám azért ; és imé vala ott egy fekete ló, és annak a ki azon ül vala, kezében vala egy mérték. És6 hallék a négy lelkes állatok között szózatot, melly ezt mondja vala : A buzának mérczéje egy dénár pénzen, és a árpának három mérczéje egy dénárpénzen ; de a bort és az olajt ne bántsad. És7 mikor felszakaszotta volna a negyedik pecsétet, hallám, hogy a negyedik lelkes állat szólván ezt mondá : Jöjj ide és lássad. És8 látám, és imé vala ott sárgaszinű ló, és a ki rajta ül vala, annak neve vala halál, és a pokol követi vala azt ; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy fegyverrel, éhséggel, halállal, és a fölndke fenevadai által őlnének. És9 mikor megnyitotta volna az ötödik pecsétet, látám egy oltár alatt azoknak lelkeket, kik megölettettek vala az Istennek beszédéért, és a bizonyságtételért, a mellyet oltalmaznak vala. Kiáltnak10 vala pedig nagy szóval mondván : Uram, ki szent és igaz vagy ! meddig nem tész itéletet, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik laknak a földön ? Akkor11 adatának azoknak egyenként fejér ruhák, és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugdnának, mig bételjesedik az ő szolgatársaiknak és attyokfiainak számok, kiknek meg kell öletniek mint ők is megölettek. Azután12 tekintém mikor a hatodik pecsétet felbontotta volna ; és imé nagy földindulás lőn, és a nap feketévé lőn mint a fekete zsák, és a hold mindenestől lőn ollyan mint a vér. És13 a csillagok az égről hullanak vala a földre, miképen a figefának éretlen gyümölcsei hullanak, mikor a nagy szél rázza. És14 az ég eltakarodék, mint mikor a papirosot egybetakarják : és minden hegyek és szigetek helyekből elmenének. És15 a földnek Királyai, a Fejedelmek, a gazdagok, a Hadnagyok, a Hatalmasok, és mindenek, mind a szolgák, mind a szabadosok elrejték magokat a barlangokba, és a hegyeknek kőszikláikba. És16 mondának a hegyeknek és a kőszikláknak : Essetek mi reánk, rejtsetek el minket annak szine előtt, ki a székben ül és a Báránynak haragjától ! Mert17 eljött az ő haragjának ama nagy napja ; és ki maradhat meg ő előtte. A7 tizenkét törzsből elpecsételtek.Annakutánnak1 láték négy Angyalt állani a földnek négy szegeletin, kik a földnek négy szeleit tartóztatják vala, hogy a szél ne fúna a földre, se a tengerre, se semmi élőfára. És2 láték más Angyalt feljőni napkelet felől, kinek kezében vala az élő Istennek pecséte ; ki nagy felszóval kiálta a négy Angyaloknak, kiknek adatott vala hogy ártsanak a földnek és a tengernek. Ezt3 mondván : Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, mig meg nem pecsételjük a mi Istenünknek szolgáit az ő homlokokon. És4 halám a megpecsételtetteknek számokat : Száz negyvennégy ezeren valának, kik az Izráel fijainak minden nemzetségekből elpecsételtettek vala. A5 Júda nemzetségéből tizenkét ezer vala elpecsételve : a Rúben nemzetségéből tizenkét ezer elpecsételve : a Gád nemzetségéből tizenkét ezer elpecsételve. Az6 Áser nemzetségéből tizenkét ezer elpecsételve : a Nafthali nemzetségéből tizenkét ezer elpecsételve : a Manasses nemzetségéből tizenkét ezer elpecsételve : A7 Simeon nemzetségéből tizenkét ezer elpecsételve : a Lévi nemzetségéből tizenkét ezer elpecsételve : az Issakhár nemzetségéből tizenkét ezer elpecsételve. A8 Zebulon nemzetségéből tizenkét ezer elpecsételve ; a József nemzetségéből tizenkét ezer elpecsételve, a Benjámin nemzetségéből tizenkét ezer elpecsételve. A minden népekből megváltottak üdvözült sokasága.Azután9 tekinték, és imé vala nagy sokaság, mellyet senki meg nem számlálhatna, minden nemzetségből, ágazatból ; népek és nyelvek közzűl ; és állanak vala a szék előtt és a Bárány előtt, fejér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak. És10 kiáltnak vala nagy szóval, mondván : Az idvesség a mi Istenünktől vagyon, a ki a székben ül, és a Báránytól ! Az11 angyalok pedig mindnyájan a széknek, a Véneknek és a négy lelkes állatoknak körültök állanak vala, és a szék előtt arczal leborúlának, és imádák az Istent. Ezt12 mondván : Ámen ! áldás, dicsőség, bölcseség, háláadás, tisztesség, hatalom, és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Ámen ! Akkor13 megszólita engemet egy a Vének közzűl, és monda nékem : Ezek a kik fejér ruhába öltöztettek, kicsodák és honnét jöttek ? És14 mondék néki : Uram, te tudod ! És monda nékem : Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták s megfejéritették ruháikat a Bárány vérében. Annakokáért15 vagynak az Isten székel előtt, és szolgálnak néki éjjel és nappal az ő templomában, és a ki ül a székben, lakik ő velek. Nem16 éheznek többé, és nem szomjúhoznak többé, és a nap hévsége, vagy valami egyébb hésvég nem árt nékik : Mert17 a Bárány, a ki vagyon a szék közepében, az legelteti őket, és a vizeknek élő forrásira viszi őket, és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könyhullatást. A8 hetedik pecsét felbontása.És1 mikor felbontotta volna a hetedik pecsétet, lőn nagy csendesség mennyben úgy mint fél óráig. És2 látám ama hét Angyalokat, kik az Isten előtt állanak, és adatának azoknak hét trombiták. Akkor3 más Angyal is jöve elő, és megálla az oltár előtt, kinek kezében vala aranytemjénező ; és adának annak sok jóillatokat, hogy azokkal áldoznék inden szenteknek könyörgésekkel egybe az arany oltáron, melly vala a szék előtt. Felméne4 pedig a jóillatoknak fűsti a szenteknek könyörgésekkel, az Angyalnak kezéből az Isten eleibe. Azután5 vevé az Angyal a temjénezőt, és megtölté azt az oltárnak szenével, és leveté a földre : és lőnek menydörgések, szózatok, villámások, és földindulások. Az első négy trombitaszó.És6 a hét Angyalok, kiknél hét tormbita vala, készülének a trombitáláshoz. Az7 első Angyal azért trombitála, és lőn kőeső, és tűz vérrel elegy, és vettetének a földre és az élőfáknak harmadrészek megége, és minden zöldellő fű megszárada. És8 mikor a második Angyal trombitált volna, mintegy tűz miatt meggerejedett nagy hegy vetteték a tengerbe, és a tengernek haramadrésze lőn vérré. És9 a tengerbe lévő teremtett állatoknak harmadrészek meghala, az élőállatok, tudniillik, és a hajóknak harmadrészek elvesze. Mikor10 a harmadik Angyal trombitált volna, leesék az égről egy nagy csillag, melly ég vala mintegy szövétnek, és esék a folyóvizeknek harmadrészekre, és a vizeknek forrásira. A11 csillagnak neve pedig üröm : változék azért a folyóvizeknek harmadrészek ürömmé ; és sok emberek meghalának a viztől, hogy keserükké lettek volna. És12 mikor a negyedik Angyal trombitált volna, megvereték a napnak harmadrésze, a holdnak harmadrésze és a csillagoknak harmadrészek, annyira hogy meghomályosodnék azoknak harmadrészek, és a napnak harmadrésze nem fénylenék, az éjszakának is hasonlóképen. Három jaj.És13 láték és hallék az égnek közepette egy Angyalt repülni, ki ezt mondja vala nagy szóval : Jaj, jaj, jaj a föld lakosinak ! a három Angyalok trombitájoknak szavok miatt, a kik ezután trombitálnak. Az9 ötödik trombitaszó az első jaj.És1 mikor az ötödik angyal megfuvallotta volna az ő trombitáját, látám hogy egy csillag esett le az égről a földre, mellynek adaték a mélységes kútnak kulcsa. Megnyitá2 azért a mélységes kútat ; és kjöve a kútnak füsti mintegy nagy kemenczének füsti : és meghomályosodék a nap és a levegőég, a kútnak füsti miatt. A3 füstből pedig támadának sáskák a földre ; és adaték azoknak ollyan hatalom, minémű hatalmok vagyon a földi skorpiókak. De4 azoknak megparancsolák hogy a földnek füvét ne bántanák, és semi zöldellő állatot, és semi élőfát ; hanem csak az embereket, a kiknek homlokokon nincsen az Istennek pecséte. És5 adaték azoknak nem hogy megölnék az emberekeet, hanem hogy gyötressenek azok öt hónapig, és azoknak gyötrelmek ollyan legyen, mint a skorpió miatt való gyötrelem, mikor megmarja az embert. Annakokáért6 az napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt ; és kivánnának meghalni, de a halál elmegyen előlök. A7 sáskáknak pedig hasonlatósságaik ollyan valának, mint a viadalhoz készittetett lovak, és valának az ő fejeken mintegy aranyhoz hasonló koronák, és azoknak ábrázatjok mint az emberek ábrázatjok. És8 ollyan hajok vala, mint az asszonyoknak hajok : és a fogaik mint az oroszlánoknak fogaik. És9 vala pánczéljok is mint a vaspánczélok : és azoknak szárnyaiknak zúgások mint a szekereknek zúgások, vagy mikor sok lovag szaguldanak a viadalra. Vala10 pedig ollyan farkok mint a skorpióknak, és azoknak fulánkjok vala az ő farkokban : és azoknak hatalmok vala, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig. Vala11 pedig ő rajtok királyul a mélységnek Angyala, kinek neve zsidóúl Abaddon, görögűl pedig Apollion : azaz : Vesztő. Az12 egy Jaj elmulék, és imé ezután még más két Jaj következik ! A hatodik trombitaszó a második jaj.És13 mikor a hatodik Angyal trombitált volna, hallék néminémű szózatot az arany oltárnak négy szarvaitól, melly az Isten előtt vagyon. Melly14 szózat ezt mondja vala a hatodik Angyalnak, kinél a trombita vala : Old el ama négy Angyalokat, kik a nagy Eufrátes folyóviznél megkötöztettek. Eloldatának15 azért a négy Angyalok, kik készek minden órára, napra, hónapra és esztendőre, hogy megöljék az embereknek harmadrészeket. És16 vala a lovak seregnek száma, kétezerszer való száz ezer : mert hallám azoknak számokat. És17 ismét láték lovakat látásban, és hogy azokon ülőknek, tüzes, vers, és kénkő szinű fegyver derekok volna ; és a lovaknak fejek mint az oroszlánoknak fejek, és azoknak szájokból tűz, füst és kénkő jő vala ki. Ez18 háromtól öletteték meg az embereknek harmadrészek ; tudniillik a tűztől, a füsttől, és a kénkőtől, mellyek jőnek vala ki azoknak szájokból : Mert19 azoknak hatalmok az ő szájokban vagyon, és az ő farkokban : mert az ő farkok hasonlatosok a kigyókhoz, mellyeknek ártalomra való fejek vagyon. A20 több emberek pedig, kik meg nem ölettettek e csapásokkal, nem tértek el az ő kezek csinálmányitól, hogy ne imádnák az ördögöket, és az arany, ezüst, ércz, kő és fabálványokat, mellyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak. És21 meg nem tértek az ő gyilkosságokból, sem az ördöngösségekből, sem paráználkodásokból, sem lopásokból. Az10 angyal kezében könyv, melyet János elnyel. A hét mennydörgés.És1 láték más erős Angyalt leszállani mennyből, ki felhővel körűl vétetett vala ; kinek feje felett vala szivárvány ; az ő orczája pedig mint a nap, és az ő lábai mint a tüzes oszlopok. És2 vala az ő kezében egy megnyittatott könyvecske : és veté az ő jobblátát a tengerre, a ballábát pedig a földre. És3 kiálta felszóval, mint mikor az oroszlán ordit : és mikor kiáltott volna, a hét mennydörgések is megszólalának. Mikor4 pedig a hét mennydörgések megszólaltak volna, én azt meg akarom vala irni, de hallék az égből szózatot, melly ezt mondá nékem : Pecsételd bé a mellyek a hét mennydörgések szólanak, és azokat meg ne irjad. És5 az angyal, a kit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre. És6 megesküvék arra, a ki él mind örökkön örökké, és ki teremtette az eget és a benne valókat, a földet és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen. Hanem7 a hetedik Angyal szavának idejében, mikor trombitálni kezd, véghez megyen az Istennek titka, mint megmondotta az ő szolgáinak a Prófétáknak. És8 a szózat, mellyet hallottam vala az égből, ismét szóla nékem és monda : Menj el, és vedd el ama menyittatott könyvecskét, melly a tengeren és a földön álló Angyalnak kezében vagyon. Elmenék9 azért az Angyalhoz és mondék néki : Add nékem a könyvecskét. És monda nékem : Vedd el és nyeld el, és megkeseriti a te gyömrodat, de a te szádban édes lészen mint a méz. Elvevém10 azért a könyvecskét az Angyal kezéből, és elnyelém azt ; és az én számban ollyan édes vala mint a méz ; de mikor elnyeltem volna azt, megkeseredék az én gyomrom. És11 monda nékem : Ismét kelletik néked prófétálnod a népek előtt, pogányok, nyelvek, és sok Királyok eőtt. Az11 Isten templomának megmérése. Két tanúbizonyság megöletik és ismét feltámad.És1 adának nékem kezembe egy nádszálat, melly hasonlatos vala a vesszőszálhoz, és mellém álla egy Angyal, és monda : Kelj fel és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, a kik a templomban imádkoznak. De2 a pitvart, melly a templom kivűl vagyon, kihagyjad, és azt meg ne mérjed : mert a Pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig. És3 adom azt amaz én két tanúbizonyságimnak, kik prófétálnak gyászruhákba öltözvén, ezer kétszáz hatvan napig. Ezek4 ama két olajfák, és a két gyertyatartók, mellyek a földnek Istene előtt helyheztettettek. Ha5 valaki akar nékik ártani, tűz származik az ő szájokból, melly megöli az ő ellenségeiket : mert ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak megöletni. Ezeknek6 vagyon hatalmok arra, hogy bézárják az eget, hogy az ő prófétálásoknak idejében eső ne legyen : és hatalmok vagyon a vizeken, hogy azokat vérré változtassák ; és megverjék a voldet akármi csapással, valamennyiszer akarják. És7 mikor elvégezik az ő bizonyságtételeket, a mélységből feljött fenevad hadakozik ellenek, és meggyőzi őket, és megöli őket. És8 az ő holttesteik feküsznek ama nagy városnak útczáin, melly lélek szerint Sodoának és Égyiptusnak hivattatik, hol a mi Urunk is megfeszittetett. És9 minden ágazatok, népek, nyelvek és nemzetségek közzűl való emberek látják azoknak holttesteiket, három napon és fél napon, és azoknak holttesteiket nem engedik tenni koporsókba : És10 a földnek lakosai örülnek és örvendeznek rajtok, és ajándékokat küldenek egymásnak ; mivelhogy e két Próféták gyötrötték a földnek lakosit. De11 három nap és fél nap után, az életnek lelke megadatik Istentől ő beléjek, és lábaikra felállanak, és nagy félelem esik azokra, a kik őket nézték vala. És12 hallának nagy szózatot az égből, melly ezt mondja vala nékik : Jöjjetek fel ide. És felmenének az égbe felhőben : és láták az ő ellenségeik. És13 lőn azon órában nagy földindulás, és a városnak tizedik része elesék, és megöletének a földindulásban hétezer emberek, és a többi megrémülének és a mennyi Istennek adának dicsőséget. A14 második Jaj elmult, és a harmadik Jaj imé hamar eljő ! A hetedik trombitaszó, harmadik jaj hamar eljő.És15 e hetedik Angyal is trombitála, és nagy szózatok lőnek mennyben, mellyek ezt mondják vala : E világnak országai lettek a mi Urunkéi, és az ő Krisztuséi, ki mint örökkön örökké uralkodik. És16 ama huszonnégy Vének, kik az Isten előtt ülnek az ő székekben, esének az ő orczájokra, és imádák az Istent. Ezt17 mondván : Hálákat adunk néked Uram, mindenható Isten ! Ki vagy, Ki valál, és Ki jövendő vagy : mert a te nagy birodalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted. És18 megbúsultak a Pogányok, és eljött a te haragod, és a halottaknak idejek, hogy megitéltessenek, és jutalmat adja a te szolgáidnak a Prófétáknak, és a szenteknek, és a kik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak ; és elveszessed azokat, kik a földet pusztitják. És19 megnyilatkozék az Isten temploma mennyben, és megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában ; és lőnek villámások és szózatok, és mennydörgések, földindulások, és nagy kőeső. A12 napba öltözött asszony és a sárkány. Mihály harca a sárkánnyal.És1 láték egy fenevadat feljőni a tenbergől, mellynek valának hét fejei és tiz szarvai, és az ő szarvaink valának tiz koronák, és az ő fejein a káromlásnak neve. Ki2 terhes vala, és akarván szülni, kiált vala, és kinlódik vala a szülésben. Láttaték3 pedig más jelenség is az égben, és imé vala egy nagy veres sárkány, kinek hét fejei valának, és tiz szarvai, és az ő fejeiben hét koronák valának. Kinek4 farka utánna vonsza vala az égi csillagoknak harmadrészeket, és a földre veté azokat ; és álla az a sárkány a szülendő asszony eleibe, hogy mikor szüléndene, annak fiját megenné. És5 szüle Fiú magzatot, ki vas vesszővel birandó vala minden Pogányokat, és ragadtaték annak fija Istenhez és az ő székihez. Az6 asszony pedig elfuta a pusztába, hol vagyon Istentől készittetett helye, hogy ott legeltessék őtet ezer két száz és hatvan napig. És7 lőn az égben nagy viaskodás ; Mihály és az ő Angyalai viaskodnak vala a sárkánnyal, és a sárkány is tusakodik vala és az ő Angyalai. De8 nem vehetének diadalmat, és az ő helyek is többé nem találtaték mennyben. És9 vetteték a nagy sárkány, ama régi kigyó, ki neveztetik Ördögnek és Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elcsalja, vettetké mondom a földre, és az ő Angyali is ő vele levettetének. És10 hallék nagy szózatot az égben, melly ezt mondja vala ; Most lett a szabaditás és az erő, és a mi Istenünknek oszága, és az ő Krisztusának hatalma : mert a mi atyánkfiainak vádolójok levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt. De11 ők meggyőzték azt a Báránynak véréért, és az ő bizonyságtételeknek beszédéért ; és az ő életeket nem kimélték mind halálig. Annakokáért12 örüljetek egek és kik lakoztok azokban : Jaj a föld és tenger lakosinak : mert leszállott ez ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint ki tudja, hogy kevés ideje vagyon. Mikor13 azért látta volna a sárkány, hogy ő levettetett volna a földre, kergetni kezdé az asszonyt, melly a fiat szülte vala. De14 adatának ez asszonynak két nagy sasszárnyak, hogy a & ; kigyó előtt elrepülne a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig. És15 bocsátá a kigyó az ő szájából az asszony után vizet, mintegy folyóvizet, hogy azt a folyóvizzel elragadtatná. De16 segitségűl lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé a folyóvizet, mellyet a sárkány az ő szájából bocsátott vala. Megharagvék17 azért a sárkány az asszonyra ; és elméne hogy hadakoznék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatinak megőrizőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztusnak tanúbizonységtétele. És18 álla a tengernek fövenyére. A13 tengerből jövő hétfejű vadállat.És1 láték egy fenevadat feljőni a tenbergől, mellynek valának hét fejei és tiz szarvai, és az ő szarvaink valának tiz koronák, és az ő fejein a káromlásnak neve. És2 e fenevad, mellyet láték, hasonló vala a párduczhoz, és az ő lábai mint a medvének lábai és az ő szája, mint az oroszlán szája : és a sárkány adá az ő erejét annak, és az ő székit, és nagy hatalmát. És3 látám, hogy egy az ő fejei közzűl mintegy halálos sebbel megsebesittetett, de az ő halálos sebe meggyógyittaték : és csudálván az egész föld követé a fenevadat. És4 imádák a sárkányt, ki a hatalmat adta vala a fenevadnak, és imádák a fenevadat is, ezt mondván ; Kicsoda hasonló e fenevadhoz ? ki viaskodhatik ő vele. És5 adaték néki nagy dolognak és káromlásoknak szóló szája ; és adaték néki hatalom, hogy cselekednék negyvenkét hónapig. Megnyitá6 azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazná az ő nevét, és az ő sátorát, és azokat a kik mennyben lakoznak. Az7 is adaték nékik, hogy a szentek ellen hadakoznék, és őket meggyőzné : és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen. Annakokáért8 imádják őtet a földnek minden lakosai, a kiknek nincsen nevek béirva a Bárány életének könyvében, melly megöletett e világ fundamentomának felvettetésétől fogva. Ha9 kinek vagyon füle, hallja ! Ha10 valaki fogságba viszen mást, ő is fogságba megyen ; ha valaki fegyverrel megöl mást, fegyverrel kell néki is megölettetni. Itt tetszik meg a szenteknek hitek és beékességestürések. A földből jövő kétszarvú vadállat (hamis próféta.Azután11 láték más fenevadat feljőni a földből, kinek két szarvai valának, mellyek a Báránynak szarvaihoz hasonlók valának, de úgy szól vala mint a sárkány. És12 az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekeszi ez ő előtte, és azt miveli, hogy a föld és annak lakosai imádják amaz első fenevadat, mellynek halálos sebe meggyógyult vala. És13 nagy jeleket tészen, annyira hogy tüzet is hozzon alá az égből, a földre, az embereknek láttokra. És14 elhiteti a földnek lakosit, a jelekért, mellyekre hatalom adaték néki, hogy cselekedje azokat a fenevad előtt, ezt mondván a föld lakosinak, hogy a fenevadnak képét megcsinálják, melly fegyverrel megsebesittetett vala, de megelevenedett. És15 adaték ez hatalom is néki, hogy a fenevadnak képét meglelkesitené, hogy a fenevadnak képe is szóljon : és azt mivelné, hogy valakik nem imádándják a fenevadnak képét, megölettessenek. Ezt16 is miveli, hogy mindenek, kicsinyek, nagyok, gazdagok és szegények, szabadosok és szolgák az ő jobbkezeken vagy az ő homlokokon megbélyegeztessenek. És17 hogy senki ne vehesssen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin vagyon a fenevadnak bélyege, vagy neve, vagy nevének száma. Ebben18 vagyon a bölcseség, a kinek értelme vagyon, számlálja meg a fenevadnak számát : mert emberi szám ; és annak száma hatszáz és hatvanhat. A14 144000 a Sionon.És1 tekinték, és imé egy Bárány áll vala a Sion hegyén, és ő vele száz negyvennégy ezeren, kiknek homlokokon irva vala az ő Attyának neve. És2 hallék szózatot az égből mint sok vizeknek szavokat, és mint nagy mennydörgéshez hasonló szózatot ; és hallám hegedűsöknek szavokat, kik az ő hegedűjökkel hegedűlnek vala. És3 hallék éneket, mintegy új éneket, a királyiszék & ; előtt, a négy lelkes állatok előtt, és a Vének előtt, és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, hanem csak a száz negyvennégy ezerek, kik a földről árron vétettek meg. Ezek4 azok, kik asszonyokkal nem fertéztették meg magokat : mert szűzek ; ezek követik a Bárányt valahová menénd, ezek árron vétettek meg az emberek közzűl, kik Istennek és a Báránynak zsengéi. És5 kiknek szájokban nem találtatott álnokság : mert az Istennek széke előtt ártatlanok. Három angyal jő, de egyúttal intő üzenetet hoz.És6 láték más Angyalt az ég közepén repülni, kinél vala az örökkévaló Evangyéliom, hogy a föld lakosinak hirdetné az Evangyéliomot, és minden nemzetségnek, ágazatnak, nyelvnek és népnek. Ki7 ezt mondja vala nagy szóval : Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget : mert eljött az ő itéletinek órája ; és imádjátok azt, a ki teremttte a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásit ! És8 más Angyal követé azt, mondván : Leomlott, leomlott Babilon, ama nagy város ! mert az ő paráznasága haragjának borában adott inniok minden pogány népeknek. És9 harmadik Angyal is követé azokat, mondván nagy szóval : Ha valaki imádándja ama fenevadat és annak képét, és annak bélyegét felvejéndi vagy homlokára vagy kezére. Az10 is iszik az Isten haragjának borában, a borban melly az ő haragjának poharába töltetett, és kinoztatik tűzzel és kénkővel a Szent Angyalok előtt, és a Bárány előtt. És11 azonak kinlódásoknak füsti felmegyen mind örökkön örökké, és nem lészen nyugodalmok éjjel és nappal, a kik imádándják a fenevadat és annak képét, és a ki az ő nevének bélegyét felvejéndi. Itt12 tetszik meg a szenteknek tűrések : itt tetszik meg, kik tartják meg Isten parancsolatit, és a Jézusnak hitét ! És13 hallék az égből szózatot, melly ezt mondja vala nékem : Ird meg : Boldogok lésznek ezután a halottak, kik az Úrban halnak meg. Úgy vagyon bizonyára, a Lélek mondja : Mert megnyugosznak az ő fáradságoktól, és az ő cselekedeteiknek jutalma követi őket. Vidám aratás és rettenetes ősz.És14 tekinték, és imé vala fényes felhő, és a felhőn ül vala hasonlatos az embernek Fijához, kinek fejében aranykorona vala, és az ő kezében éles sarló. És15 más Angyal kijöve a templomból, ki nagy szóval kiált vala annak, ki a felhőn ül vala : Inditsad sarlódat és arass : mert eljött a te órád hogy arass : mert a földnek aratásra való gabonája megszáradt. Bocsátá16 azért, a ki a felhőn ül vala, az ő sarlóját a földre, és learattaték a föld. És17 más Angyal kijöve a mennyekből való templomból, és annak is kezében vala éles sarló. Más18 Angyal is jöve ki az oltártól, kinek hatala vala a tűzön, és kiálta nagy felszóval annak a kinél vala az éles sarló, ezt mondván : Bocsásd a te éles sarlódat, és szedd meg a föld szőlőinek gerézdit : mert megértek annak szőlői. Bocsátá19 azért az Angyal az ő éles sarlóját a földre, és a földnek szőlőit megszedé, és veté az isten haragjának ama nagy kádjába. És20 megnyomák a szőlőt a kádban a városon kivűl, és a vér kifoly vala a kádból, a lovaknak zobolájokig, ezer és hatszáz futamatnyira. A15 kik az üvegtengernél énekelnek.És1 láték mennyben más nagy és csudálatos jelt : hét Angalokat, kiknél valának a hét utolsó csapások : mert azok által teljesedett bé az Istennek haragja : És2 láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyitve ; és azokat a kik diadalmasok a fenevadon, az ő képén és bélyegén : és az ő nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, kiknek kezekben valának az Istennek hegedűi. És3 éneklik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekék, ezt mondván : Nagyok és csudálatosok a te dolgaid, mindenható Úr Isten, igazak és tökéletesek a te útaid, óh szenteknek Királya, Kicsoda4 nem félne tégedet, Uram ! és ki nem dicsőitené a te nevedeet ? mert csak egyedűl vagy szent. Mert minden Pogányok eljőnek és te előtted lehajolnak : mert a te itéletid megnyilatkoztak. Az utolsó hét csapás. Előkészület a harag hét poharának kitöltésére.És5 ezeknek utánna tekinték ; és imé megnyittaték mennyben a Bizonyságtétel sátorának temploma. És6 kijövének a templomból, a hét Angyalok, kiknél a hét csapás vala, tiszta és fejér gyolcsba öltözve, kik aranyövekkel evedzettek vala bé az ő mejjeknél. És7 egy ama négy lelkes állatok közzűl ada a hét Angyaloknak aranypoharakat, mellyek az örökkön örökké élő Istennek haragjával teljesek valának. És8 megtelék a templom füsttel, az Isten dicsőségének és erejének miatta, és senki a templomba bé nem mehet vala, mignem a hét Angyaloknak hét csapások bételjesednének. A16 hét angyal kitölti az Isten haragjának hét poharát.És1 hallék nagy szózatot a templomból, melly ezt mondja a hét Angyaloknak : Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharait. Elméne2 azért az első Angyal, és kitölté az ő poharát a földre, és támada gonosz és ártalmas seb az emberek ellen, a kiben vala a fenevad bélyege, és azok ellen, a kik imádják vala annak képét. A3 másik Angyal is kitölté az ő poharát a tengerbe : és ollyan lőn az mint a megaludt vér, és minden élő állat meghala a tengerben. A4 harmadik Angyal is kitölté az ő poharát a folyóvizekbe és a vizeknek forrásiba ; és változának vérré. És5 hallám hogy a vizeknek Angyala ezt mondja vala : Igaz vagy uram, Ki vagy, Ki valál, és Szent, hogy ezeket megbüntetted ; Mert6 a szenteknek és a Prófétáknak véreket kiontották : és vért adál nékik inni : mert méltók arra. És7 hallám, hogy más az oltárról ezt mondja vala ; Jól vagyon Uram mindenható Isten, tökéletesek és igazak a te itéletid. A8 negyedik Angyal is kitölté az ő poharát a napra, és adaték annak, hogy embereket hévséggel gyötrené tűz által. És9 felette igen nagy hévséget szenvedének az emberek, és az Istennek nevét káromlák, kinek hatalma vala e csapásokon, és nem térének meg, hogy Istennek dicsőséget adnának. Az10 ötödik Angyal is kiönté az ő poharát ama fenevadnak székire és lőn az ő országa setét, és rágják vala az ő nyelveket a bánat miatt. És11 káromlák a mennyei Istent az ő bánatjok és sebeik miatt, és meg nem térének az ő gonosz cselekedeteikből. A12 hatodik Angyal is kiönté az ő poharát ama nagy Eufrátes folyóvizbe, és megszárada annak vize, hogy a napkelet felől jövő Királyoknak út készittetnék. És13 láték ama sárkány szájából, és ama fenevadnak szájából, és ama hamis Prófétának szájából, három tisztátalan lelkeket, a békákhoz hasonlatosokat, kijőni. Mert14 ördögi lelkek azok, kik jeleket tésznek, kik elmennek a földnek és az egész világnak Királyihoz, hogy egybegyüjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadaljára. (Imér15 eljövök, mint a lopó. Boldog a ki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezitelenen ne járjon, és meg ne láttassanak az ő szemérmei.) Egybegyüjték16 azért őket a helyre, melly zsidóul neveztetik Armageddonnak. A17 hetedik Angyal is kiönté az ő poharát a levegőégre, és nagy szózat jöve ki a mennyei templomból a királyiszéktől, melly ezt mondja vala : Meglett ! És18 lőnek nagy zendülések, villámlások, és mennydörgések, és lőn nagy földindulás, mellyhez hasonló soha nem volt, miolta az emberek a földön vagynak, tudniillik illyen nagy földindulás. És19 ama nagy város három részre szakada, és a Pogányoknak városiak elesének, és nagy & ; Babilonról megemlékezék az Isten, hogy adna annak inni az ő haragjának poharából. Es20 minden sziget elmulék, és a hegyek többé nem találtatának. És21 nagy kőeső, mint egy-egy talentom, szálla az égből az emberekre és káromlák az Istent az emberek a kőesőnek csapásáért : mert annak csapása felette nagy volt. Babilon,17 a veres fenevadon ülő nő, a Bárány által legyőzetik.És1 jöve én hozzám egy a hét Angyalok közzűl, kiknél a pohár vala, és szóla velem, mondván : Jövel, és megmutatom néked a nagy paráznának kárhoztatását, ki a sok vizeken ül. Kivel2 paráználkodtak a földnek Királyai, és kinek paráznaságának borával megrészegedtek a földnek lakosai. És3 mikor lélekben elvitt volna engemet egy pusztába, láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, melly fenevad vala teljes káromlásnak neveivel, mellynek hét feje és tiz szarva vala. Öltöztöt4 vala pedig az asszony veres bársonyba és skárlátba, és megékesittetett vala arannyal és drágakövekkel és gyöngyökkel, kinek kezében egy aranypohár vala, melly tele vala az ő paráznaságának utalatosságival és tisztátalanságával. És5 az ő homlokán illyen név vala megírva : Titok : nagy Babilon, a föld paráználkodásinak és utálatosságinak annyok. És6 látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérekkel, és a Jézus Mártirominak vérekkel ; és felette nagy csudálkozással csudálkozám, mikor láttam volna az asszonyt. És7 monda nékem az Angyal : Miért csudálkozol ? Én megmagyarázom néked ez asszonynak titkát, és a fenevadnak, a melly őtet hordozza, mellynek hét feje és tiz szarva vagyon. A8 melly fenevadat láttál, volt és nincsen ; és a mélységből jő fel, és megyen a veszedelemre, és a földnek lakosai csudálkoznak rajta, (a kiknek neveik nincsenek béirva az életnek könyvében, e világ fundamentomának felvettetésétől fogva) látvána fenevadat, melly vala, és nincsen, mindazáltal vagyon. Itt9 tetszik meg az elme, a mellyben vagyon bölcseség. A hét fő jegyzi a hét hegyeket, mellyeken az asszony ül. És10 Királyok is heten vagynak, az öte elesett, az egyik ugyan vagyon, és a másik még el nem jött ; és mikor eljövénd, kevés ideig kell annak uralkodni. A11 fenevad pedig melly vala, és nincsen, nyolczadik az, és a hét közzűl való, és a veszedelemre megyen. A12 tíz szarvak pedig, mellyeket láttál, tíz Királyok kik még birodalmat nem vettek, de vésznek hatalmat mint Királyok egy órában a fenevaddal. Ezeknek13 egy tanácsok vagyon, és az ő erejeket és hatalmokat adják a fenevadnak. Ezek14 a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket : mert Uraknak Ura és Királyoknak Királya, és az ő vele valók, hivatalosok, választattak és hívek. És15 monda nékem : A vizek, a mellyeket láttál, hog a parázna ül, népek azok, sokaságok, nemzetségek és nyelvek. És16 a tíz szarvak, mlelyeket láttál a fenevadon, ezek meggyűlölik a paráznát, és ő magát hagyják, és mezítelenen, és eszik annak húsait, és megégetik őtet tűzzel. Mert17 az Isten adta azoknak szivekbe, hogy azt cselekedjék a mi néki kedves : és hogy egy értelemben legyenek, és engedjék az ő birodalmokat a fenevadnak, miglen bételnek az Isten beszédei. És18 az asszony a mellyet láttál, ama nagy város, mellynek birodalma vagoyn a földnek Királyin. Babilon18 leomlása.És1 ezekután láték más Angyalt leszállani mennyből, kinek nagy hatalma vala, annyira hogy a föld fénylenék annak dicsősége miatt. És2 kiálta teljes erejéből nagy szóval mondván : Leomlott, leomlott ama nagy Babilon ! és lett ördögöknek lakhelyekké, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé. Mert3 az ő paráznasága haragjának borában ittak minden népek, és a földnek Királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő gyönyörűséges gazdagságival meggazdagodtak. És4 hallék más szózatot mennyből, melly ezt mondja vala : Fussatok ki Babilonból én népem, és ne legyetek részesek az ő büneiben, hogy az ő büntetésivel ne büntettessetek. Mert5 az ő bűnei meggyülvén, szinte az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszoságiról. Fizessetek6 úgy néki a mint ő fizetett néktek, és kétszerrel kettőztessétek meg néki a bűntetést az ő cselekedetei szerint ; a melly pohárból itatott titeket, ugyanazonból két annyit adjatok néki inni. Mennél7 feljebb emelte volt magát és mennél nagyobb gyönyörűségben élt : annál nagyobb kinnal és keserűséges sirással fizessetek néki : mert ezt mondja az ő szivében : Űgy ülök mint Királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi keserűséget nem látok soha. Ennekokáért8 egy nap jőnek ő reá az ő csapásia, a halál, a siralom és az éhség és tűzzel égettetik meg : mert erős az Úr Isten, ki megbünteti őtet. Királyok, kalmárok és hajósok jajgatása. Öröm a mennyben.És9 siratják őtet, és jajgatnak ő rajta a földnek Királyai, a kik azzal paráználkodtak és gyönyörűségben éltek mikor az ő égésének füstit látándják. Nagy10 távol állván az ő kinjától való félelem miatt, és ezt mondván : Jaj ! Jaj ! ama nagy város, Babilon, ama hatalmas város, kinek egy órában jött el itélete ! A11 földnek kalmárai is siratják és jajgatják őtet : mert az ő árúkat immár senki nem veszi. Az12 aranynak, ezüstnek, drágakőnek, gyöngyöknek, bíbornak, bársonynak, selyemnek, skárlátnak árúit : és minden thiinumfát, minden elefánttetemedényt, és drágafából, rézből, vasból és márványkőből csinált minden edényt. És13 fahajat, drága illatú szerszámot : kenete, temjént, bort, olajt, zsemlyét, gabonát, barmokat, juhokat, lovakat, szekereket, és rabokat, és embereknek életeket. És14 a te lelked kivánságának gyümölcsei eltávoztak te tőled ; és minden zsíros és drága állatok elváltoztatk te tőled, és többé azokat meg nem találod. Ez15 illyen marháknak, mondom árosai, kik meggazdagodtak ő tőle, távol állanak az ő kinjától való félelem miatt, sirván és jajgatván. És16 ezt mondván : Jaj ! Jaj ! ama nagy város, melly öltözött vala bíborba és bársonyba, és skárláta, és megékesittetett vala arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel, elveszett ! mimódon hagyattattak el egy órában annyi gazdagságok ? És17 minden hajósmesterek, és a hajókban járóknak minden sokaságok és evezők és valakik a tengeren kerskednek, távol állanak ! És18 kiáltanak látván az ő égésének füstit, és ezt mondják : Micsoda város volt hasonlatos e nagy városhoz : És19 port hányván az ő fejekre, kiáltalnak sirván és jajgatván, és ezt mondván : Jaj ! Jaj ! hogy ama nagy város, mellyben meggazdagodtak mindenek, a kiknek hajóik voltak a tengeren, annak drágalátos voltából, egy órában elpusztult. Örülj20 annak veszedemén menny, szent Apostolok és Próféták : mert az Isten megbüntette Babilont, ti érettetek való bosszúállásában. És21 egy erős Angyal, egy nap malomkőhöz hasonló követ felvőn és a tengerbe veté, ezt mondván : Illyen módon nagy sebességel vettetik el Babilon ama nagy város ; és többé meg nem találtatik ! És22 hegedűsöknek muzsikásoknak, síposoknak és trombitásoknak szavok többé te benned nem hallattatik, és semmi mesterségnek mestere nem talltatik többé te benned ; és malomnak zúgása nem hallattatik te benned többé ! És23 szövétnekek világossága többé te benned nem fénylik : és vőlegénynek és mennyasszonynak szava sem hallattatik többé te benned : mert a te kalmárid valának a földnek Fejedelmei, és a te bűvölésiddel eltévelyedtek minden népek. És24 abban találtatott a Prófétáknak és a szenteknek vérek, és mindeneknek valakik meegölettek a földön. Örömének19 Babilon leomlásán.És1 ezeknek utánna hallám nagy sokaságnak nagy szavát az égben, melly ezt mondja vala : Hallelujah ! idvesség, dicsőség, tisztesség, és hatalom a mi Urunknak Istenünknek. Mert2 tökéletesek és igazak az ő itéleti, és ama nagy paráznát, melly a földet megdöglette az ő paráznaságával, megitélte, és bosszút állott ő rajta az ő szolgáinak verekért, kikeresvén azt annak kezéből. És3 másodszor is, mondának : Hallelujah ; és annak füsti felmegyen mind örökkön örökké. És4 leborulának ama huszonnégy Vének, és ama négy lelkes állatok, és a székben ülő Istent imádák, mondván : Ámen ! Hallelujah. És5 a széktől szózat jöve ki, melly ezt mondja vala : Dicsérjétek a mi Istenünket minden ő szolgái, és kik félitek őtet, kicsinyek és nagyok. A bárány menyegzője.És6 hallék mint nagy sokaságnak szavát és mint sok vizeknek zúgását, és mint nagy mennydörgéseknek szavát, kik ezt mondják vala : Hallelujah ! mert uralkodik ama mindenható, a mi Urunk Istenünk ! Örüljünk7 és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki : mert eljött a Báránynak menyegzője, és az ő felesége elkészitette magát. És8 adatott néki hogy föltözzék tiszta és fényes bíborba : mert a bíbor a szenteknek megigazulások. És9 monda nékem : Írd meg : Boldogok azok, kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivattak. És monda nékem : Az Istennek e beszédei igazak. És10 leborúlék annak lábainál, hogy imádnám őtet, de ezt mondá nékem : Meglásd azt ne miveld ; te szolgatársad vagyok és a te atyádfiaié, kiknél vagyon a Jézusnak tanúbizonyságtétele, Istent imádjad : mert a prófétálásnak lelke a Jézusról való tanúbizonyság. Krisztus megjelenése.És11 látám hogy az ég megnyilatkozott, és imé vala egy fejér ló, és a ki azon ül vala, hivattatik vala Hivnek és Igaznak, és ki igazán itél és viaskodik. És12 az ő szemei ollyanok valának mint a tűznek lángja ; és az ő fejében sok koronák ; és az ő neve megiratott vala, mellyet senki nem tud vala, hanem csak ő maga. És13 öltöztetett vala vérrel megfestetett ruhába, és neveztetik az ő neve Isten igéjének. És14 a mennyei seregek követik vala őtet fejér lovakon, kik felöltöztettek vala fejér és tiszta bíborba. És15 az ő szájokból származik vala éles fegyver, hogy azzal verné a Pogányokat : mert ő birja azokat vasvesszővel, és ő az a ki nyomja a mindenható Isten haragjának és búsulása borának sajtóját. És16 az ő ruháján és tomporán meg vala irva az ő neve : Királyoknak Királya, és Uraknak Ura ! A vadállat és a hamis próféta vége.És17 láték egy Angyalt állani a napban, ki általa nagy szóval ezt mondván minden madaraknak, mellyek repdesnek vala az égnek közepette : Jöjjetek el és gyüljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára ; Hogy18 egyéteka Királyoknak húsokat, a Hadnagyoknak, az erőseknek húsokat, a lovaknak és azokon ülőknek húsokat, és minden szabadosoknak és szolgáknak, kicsinynek és nagyoknak húsokat. És19 látám, hogy ama fenevad és a földnek királyai, és azoknak seregeik egybegyültek, hogy viaskodjanak az ellen, ki a lovon ül vala, és az ő serege ellen. És20 megfogattaték a fenevad, és ő vele együtt ama hamis Próféta, a ki csudákat tett vala ő előtte, mellyekkel elcsalta azokat, a kik a fenavadnak bélyegét felvették vala, és a kik imádták annak képét, és vettetének elevenen ők ketten a kénkővel égő tüzes tóba. És21 a többi megöletének a lovon űlőnek fegyverével, melly az ő szájából származik vala, és minden madarak megelégedének azoknak húsokkal. A20 sátán ezer évre megkötöztetik : első feltámadás.És1 láték egy Angyalt leszállani mennyből, kinél vala a mélységnek kulcsa, és nagy vasláncz az ő kezében. És2 megfogá a sárkányt, ama régi kigyót, ki az Ördög és a sátán, és megköté azt a lánczczal ezer esztendeig. És3 veté őtet a mélységben, és bérekeszté őtet, és felül rajta megpecsétlé, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg bételnek az ezer esztendők : mert azután el kell néki oldoztatni egy kévés időre. És4 láték székeket és leülének azokra, és adaték nékik itélettételre való hatalom. És látám azoknak is lelkeket a kiknek fejeket vették a Jézus felől való bizonyságtételért, és az Istennek beszédéért, és kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét sem & ; homlokokra sem kezekre ; és élnek és uralkodnak a Krisztussal ezer esztendeig. A5 halottaknak pedig többi meg nem elevenednék, mignem bételnek az ezer esztendők. Ez az első feltámadás. Boldog6 és szent, a kinek része vagyon az első feltámadásban : mert ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem lésznek az Istennek és a Krisztusnak Papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig. Góg és Magóg.És7 mikor eltelnek az ezer esztendők, a Sátán eloldatik az ő fogságából. És8 kimegyen hogy elcsalja a földnek négy szegeletin lakozó népeket, Gógot, és a Magógot, hogy egybegyüjtse azokat viadalra, kiknek számok mint a tenger fövenye. És9 feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szenteknek táborokat és a szerelmetes várost ; de Istentől mennyből tűz szálla alá, melly megemészté azokat. És10 az ördög, a ki elcsalja vala őket, vetették a tűznek és kénkőnek tavába : hol vagyon ama fenevad, ama hamis Próféta, és kínoztatnak éjjel és nappal mind örökkön örökké. Az utolsó ítélet.És11 láték egy nagy fejér királyiszéket, mellyben egy valaki ül vala, kinek tekintete elől elmulék a föld és az ég, mellyeknek helyek nem találtaték. És12 látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt, és a könyvek megnyittatának ; és más könyv is nyittaték meg, melly az életnek könyve : és megitélttének a halottak azokból, mellyek a könyvekbe irattattak vala, az ő cselekedeteik szerint. A13 tenger is kiadá a halottakat, mellyek ő benne voltak ; a halál is, és a pokol megadák a halottakat, mellyek ő nálok voltak, és itélet lőn mindenekről az ő cselekedeteik szerint. A14 pokol pedig és halál vettetének a tűznek tavába, melly a második halál. És15 valaki nem találtatott beirva az élet könyvébe, a tűznek tavába vetteték. Új21 ég, új föld, új Jeruzsálem.Ezúton1 láték új eget és új földet : mert az első ég és az első föld elmult vala, és a tenger többé nem vala. És2 én János látám a szent várost, az új Jérusálemet, melly az Istentől szálla alá mennyből ; és elkészittetett mint egy felékesittetett menyasszony a vőlegénynek. És3 hallék nagy szózatot mennyből, melly ezt mondja vala : Imé az Istennek hajláka az emberekkel vagyon, és ő velek lakozik ; és ők ő népei lésznek, és az Isten, az ő Istenek ő velek lészen. És4 az Isten eltöröl minden könnyhullatást az ő szemeikről ; és a halál többé nem lészen, sem a keserűséggel való sirás, sem kiáltás, sem semmi fájdalom nem lészen többé : mert az elsők elmultak. És5 monda az, ki a székben ül vala : Imé mindeneket megújitok. És monda nékem : Ird meg ; mert e beszédek tökéletesek és igazak. És6 monda nékem : Meglett ; Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és végzet. Én a szomjúhozónak adok az élőviz forrásából ingyen. A7 ki diadalmas lészen, mindenekkel birni fog, lészek annak is4e, és ő nékem fiam lészen. A8 félelmeseknek pedig és hitetleneknek, és átkoztaknak, gyilkosoknak, paráznáknak, bűvösbájosoknak, bálványimádóknak, és minden hazugoknak részek, a tűzzel és kénkővel égő tóban lészen, melly a második halál. És9 jöve én hozzám egy ama hét Angyalok közzűl, kiknél valának a hét utolsó csapásokkal teljes hét poharak és szóla nékem, mondván : Jövel, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. És10 felvőn engemet lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatá nékem ama nagy várost, a szent Jérusálemet, melly Istentől szállott alá mennyből. Mellyben11 vala az Isten dicsősége : és mellynek világossága hasonlatos vala a drágalátos kőhöz, úgymint kristályhoz, hasonlóképen fénylő jáspis kőhöz. És12 vala nagy és magas keritése, mellynek tizenkét kapui valának, és a kapukban tizenkét Angyalok, és felirott nevek, mellyek az Izráel fijainak tizenkét nemzetségeknek nevei. Napkelet13 felől három kapu vala ; északról három kapu ; délről három kapu ; napnyugotról is három kapu. És14 a város keritésének tizenkét fundamentomai valának, mellyeken vala a Báránynak tizenkét Apostolinak nevek. A15 ki pedig én velem szól vala, annak kezében vala egy arany vessző, hogy megmérné a várost, annak kapuit és falait. A16 város pedig négyszegletűen helyheztetett, mellynek hosszúsága annyi, mennyi szélessége. És megméré a várost a vesszőszállal tizenkét ezer futamatnyira, és annak hosszúsága, szélessége és magassága egyenlő. És17 megméré annak keritését száz negyvennégy singre, embernek mértékével, melly az Angyalé. A18 keritésnek rakása vala jáspisból : a város pedig tiszta arany, és hasonlatos a tiszta üveghez. És19 a város keritésének fundamentomai megékesittettek mindenféle drágalátos kövekkel. Az első fundamentom vala jáspis ; a második zafir ; a harmadik kálczédon : a negyedik smaragd : Az20 ötödik sárdonix, a hatodik sárdius, a hetedik krizolitus, a nyolczadik berillus, a kilenczedik topáz, a tizedik krisopráz, a tizenegyedik hiaczint, s tizenkettedik amethist. A21 tizenkét kapuk pedig tizenkét drágakőből vagynak, és egyenként a kapuk egy-egy drágakőből vagynak ; és a városnak piacza tiszta arany, mint az általlátszó üveg. És22 templomot nem láttam abban ; mert a mindenható Úr Isten annak temploma, és a Bárány. És23 e város nem szükölködik a nap nélkül, vagy a hold nélkül, hogy abban fénylenék : mert az Istennek dicsősége megfényesitette azt, és annak szövétneke a Bárány. És24 a Pogányok közzűl a kik megtartattak, járnak annak világánál és a földnek királyai az ő dicsőségeket és tisztességeket abba viszik. És25 annak kapui nappal bé nem zárlatnak ; mert ott éjszaka nem lészen. És26 a Pogányoknak dicsőségek és tisztességek abba vitetik. Nem27 megyen bé abba semmi, valami megfertéztetett, vagy a ki valami utálatosságot cselekeszik, vagy hazugságot szól ; hanem a kik béirattatak a Bárány életének könyvébe. Az22 élet folyóvize és fája. Az üdvözültek közössége Istennel.És1 megmutatá nékem azután az élet vizének tiszta folyóvizét, melly világos vala, mint a kristály, melly kijő vala az Istennek és a Báránynak székitől. Annak2 piaczának közepette pedig, és a folyóviznek két felén vala az életnek fája, melly tizenkét gyümölcsöt terem vala : minden hónapban pedig terem vala : és a fának levelei a Pogányoknak egészségekre valók valának. És3 semmi átkozott állat nem lészen többé ; hanem az Istennek és a Báránynak széke lészen abban, és az ő szolgái szolgálnak néki. És4 látják az ő orczáját, és az ő neve homlokokon lészen. És5 ott éjszaka nem lészen : és nem szükölködnek szövétnek világossága nélkül : sem a napnak világossága nélkül, mert au Úr Isten világositja meg őket : és országolnak mind örökkön örökké. Komoly intés és óvás.És6 monda nékem : E beszédek igazak és tökéletesek, és a szent Prófétáknak Ura Istene bocsátotta el az ő Angyalát, hogy megjelentse az ő szolgáinak azokat, a mellyeknek kell meglenniek hamar. Imé7 eljövök hamar. Boldog a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédit. Én8 vagyok pedig János, ki ezekezet hallottam és láttam : és mikor hallottam és láttam volna ezeket leborúlék az Angyal lábai előtt, hogy őtet imádnám, a ki nékem ezeket megmutatta vala. Az9 pedig monda nékem : Meglásd hogy azt ne cselekedjed ; mert néked szolgatársad vagyok, és a te Próféta atyádfiainak, és azoknak kik megtartják e könyvnek beszédit. Az Istent imádjad. Azután10 monda nékem : Bé ne pecsételd e könkyv prófétálásának beszédit : mert az idő közel vagyon. A11 ki árt, ártson ezután is ; és a ki fertelmes, legyen ezután is fertelmes : és a ki igaz, igazittassék meg ezután is ; és a ki szent, ezután is szenteltessék meg. És12 imé hamar eljövök ; és az én jutalmam én velem vagyon, hogy megfizessek mindennek ; a mint az ő cselekedete lészen. Én13 vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a végezet, amaz első és utolsó. Boldogok14 a kik megtartják az ő parancsolatit, hogy legyen nékik szabadságok az életnek fáján, és a kapukon menjenek bé a városba. De15 kinn maradnak az ebek, a bűvösbájosok, a paráznák, a gyilkosok, a bálványimádók ; és a ki szereti és szólja a hazugságot. Én16 Jézus bocsátottam az én Angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tenne néktek a Gyülekezetben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága : ama fényes és hajnali csillag. A17 Lélek is és a menyasszony ezt mondják : Jövel : a ki hallja is ezt mondja : Jövel ; és a ki szomjúhozik, jöjjön el ; és a ki akarja, végye az életnek vizét ingyen. Befejezés.Együtt18 bizonyságot tészek pedig mindennek, a ki e könyv prófétálásának beszédét hallja : Hogy valaki ezekhez hozzá tészen, e könyvben megíratott csapásokat veti Isten arra ; És19 ha valaki elvejénd e könyv prófétálásának beszéditől, az Isten annak részét eltörli az életnek könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mellyek e könyvben megirattattak. Ezt20 mondja a ki ezekről bizonyságot tészen : Bizony hamar eljövök, Ámen ! Jövel azért Uram Jézus ! A21 mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek, Ámen. ///Az Új Testamentomnak Vége.///