Πρὸς Ῥωμαίους

¶ΠΑΥΛΟΣ ααδοῦλος Ἰησοῦ Χριστοῦ, κλητὸς ἀπόστολος, ἀφωρισμένος εἰς εὐαγγέλιον Θεοῦ, (ὃ βπροεπηγγείλατο διὰ τῶν προφητῶν αὑτοῦ ἐν γραφαῖς ἁγίαις,) περὶ γτοῦ υἱοῦ αὑτοῦ, (τοῦ γενομένου ἐκ σπέρματος Δαβὶδ κατὰ σάρκα, τοῦ δὁρισθέντος υἱοῦ Θεοῦ ἐν δυνάμει, κατὰ πνεῦμα ἁγιωσύνης, ἐξ ἀναστάσεως νεκρῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Κυρίου ἡμῶν, διε᾽ οὗ ἐλάβομεν χάριν καὶ ἀποστολὴν εἰς ὑπακοὴν πίστεως ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν, ὑπὲρ τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ, ἐν ϛοἷς ἐστε καὶ ὑμεῖς, κλητοὶ Ἰησοῦ Χριστοῦ·) πᾶσι ζτοῖς οὖσιν ἐν Ῥώμῃ, ἀγαπητοῖς Θεοῦ, κλητοῖς ἁγίοις, χάρις ὑμῖν καὶ εἰρήνη ἀπὸ Θεοῦ πατρὸς ἡμῶν, καὶ Κυρίου Ἰησοῦ Χριστοῦ. ¶Πρῶτον ημὲν εὐχαριστῶ τῷ Θεῷ μου διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ, ὑπὲρ πάντων ὑμῶν, ὅτι ἡ πίστις ὑμῶν καταγγέλλεται ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ· μάρτυς θγάρ μου ἐστὶν ὁ Θεὸς, ᾧ λατρεύω ἐν τῷ πνεύματί μου, ἐν τῷ εὐαγγελίῳ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ, ὡς ἀδιαλείπτως μνείαν ὑμῶν ποιοῦμαι πάντοτε ιἐπὶ τῶν προσευχῶν μου, δεόμενος εἴπως ἤδη ποτὲ εὐοδωθήσομαι ἐν τῷ θελήματι τοῦ Θεοῦ, ἐλθεῖν πρὸς ὑμᾶς· ἐπιποθῶ ιαγὰρ ἰδεῖν ὑμᾶς, ἵνα τὶ μεταδῶ χάρισμα ὑμῖν πνευματικὸν εἰς τὸ στηριχθῆναι ὑμᾶς, τοῦτο ιβδέ ἐστι, συμπαρακληθῆναι ἐν ὑμῖν διὰ τῆς ἐν ἀλλήλοις πίστεως ὑμῶν τε καὶ ἐμοῦ. Οὐ ιγθέλω δὲ ὑμᾶς ἀγνοεῖν, ἀδελφοὶ, ὅτι πολλάκις προεθέμην ἐλθεῖν πρὸς ὑμᾶς (καὶ ἐκωλύθην ἄχρι τοῦ δεῦρο,) ἵνα καρπόν τινα σχῶ καὶ ἐν ὑμῖν, καθὼς καὶ ἐν τοῖς λοιποῖς ἔθνεσιν. Ἕλλησί ιδτε καὶ βαρβάροις, σοφοῖς τε καὶ ἀνοήτοις ὀφειλέτης εἰμί· οὕτω ιετὸ κατ᾽ ἐμὲ πρόθυμον καὶ ὑμῖν τοῖς ἐν Ῥώμῃ εὐαγγελίσασθαι. οὐ ιϛγὰρ ἐπαισχύνομαι τὸ εὐαγγέλιον τοῦ Χριστοῦ· δύναμις γὰρ Θεοῦ ἐστιν εἰς σωτηρίαν παντὶ τῷ πιστεύοντι, Ἰουδαίῳ τε πρῶτον καὶ Ἕλληνι· δικαιοσύνη ιζγὰρ Θεοῦ ἐν αὐτῷ ἀποκαλύπτεται ἐκ πίστεως εἰς πίστιν, καθὼς γέγραπται, Ὁ δὲ δίκαιος ἐκ πίστεως ζήσεται. ¶Ἀποκαλύπτεται ιηγὰρ ὀργὴ Θεοῦ ἀπ᾽ οὐρανοῦ, ἐπὶ πᾶσαν ἀσέβειαν καὶ ἀδικίαν ἀνθρώπων τῶν τὴν ἀλήθειαν ἐν ἀδικίᾳ κατεχόντων· διότι ιθτὸ γνωστὸν τοῦ Θεοῦ φανερόν ἐστιν ἐν αὐτοῖς· ὁ γὰρ Θεὸς αὐτοῖς ἐφανέρωσε· τὰ κγὰρ ἀόρατα αὐτοῦ ἀπὸ κτίσεως κόσμου τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται, ἥ τε ἀΐδιος αὐτοῦ δύναμις καὶ θειότης, εἰς τὸ εἶναι αὐτοὺς ἀναπολογήτους, διότι καγνόντες τὸν Θεὸν, οὐχ ὡς Θεὸν ἐδόξασαν ἢ εὐχαρίστησαν, ἀλλ᾽ ἐματαιώθησαν ἐν τοῖς διαλογισμοῖς αὑτῶν, καὶ ἐσκοτίσθη ἡ ἀσύνετος αὐτῶν καρδία· φάσκοντες κβεἶναι σοφοὶ, ἐμωράνθησαν, καὶ κγἤλλαξαν τὴν δόξαν τοῦ ἀφθάρτου Θεοῦ ἐν ὁμοιώματι εἰκόνος φθαρτοῦ ἀνθρώπου, καὶ πετεινῶν καὶ τετραπόδων καὶ ἑρπετῶν. διὸ κδκαὶ παρέδωκεν αὐτοὺς ὁ Θεὸς ἐν ταῖς ἐπιθυμίαις τῶν καρδιῶν αὐτῶν εἰς ἀκαθαρσίαν, τοῦ ἀτιμάζεσθαι τὰ σώματα αὑτῶν ἐν ἑαυτοῖς, οἵτινες κεμετήλλαξαν τὴν ἀλήθειαν τοῦ Θεοῦ ἐν τῷ ψεύδει, καὶ ἐσεβάσθησαν καὶ ἐλάτρευσαν τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα, ὅς ἐστιν εὐλογητὸς εἰς τοὺς αἰῶνας. ἀμήν. Διὰ κϛτοῦτο παρέδωκεν αὐτοὺς ὁ Θεὸς εἰς πάθη ἀτιμίας· αἵ τε γὰρ θήλειαι αὐτῶν μετήλλαξαν τὴν φυσικὴν χρῆσιν εἰς τὴν παρὰ φύσιν· ὁμοίως κζτε καὶ οἱ ἄῤῥενες ἄρσενες ἀφέντες τὴν φυσικὴν χρῆσιν τῆς θηλείας, ἐξεκαύθησαν ἐν τῇ ὀρέξει αὑτῶν εἰς ἀλλήλους, ἄρσενες ἐν ἄρσεσι τὴν ἀσχημοσύνην κατεργαζόμενοι, καὶ τὴν ἀντιμισθίαν ἣν ἔδει τῆς πλάνης αὐτῶν, ἐν ἑαυτοῖς ἀπολαμβάνοντες. καὶ κηκαθὼς οὐκ ἐδοκίμασαν τὸν Θεὸν ἔχειν ἐν ἐπιγνώσει, παρέδωκεν αὐτοὺς ὁ Θεὸς εἰς ἀδόκιμον νοῦν, ποιεῖν τὰ μὴ καθήκοντα, πεπληρωμένους κθπάσῃ ἀδικίᾳ, πορνείᾳ, πονηρίᾳ, πλεονεξίᾳ, κακίᾳ· μεστοὺς φθόνου, φόνου, ἔριδος, δόλου, κακοηθείας· ψιθυριστὰς, καταλάλουςλ, θεοστυγεῖς, ὑβριστὰς, ὑπερηφάνους, ἀλαζόνας, ἐφευρετὰς κακῶν, γονεῦσιν ἀπειθεῖς, ἀσυνέτουςλα, ἀσυνθέτους, ἀστόργους, ἀσπόνδους, ἀνελεήμονας· οἵτινες λβτὸ δικαίωμα τοῦ Θεοῦ ἐπιγνόντες, (ὅτι οἱ τὰ τοιαῦτα πράσσοντες ἄξιοι θανάτου εἰσίν·) οὐ μόνον αὐτὰ ποιοῦσιν, ἀλλὰ καὶ συνευδοκοῦσι τοῖς πράσσουσι. ¶Διὸ βαἀναπολόγητος εἶ, ὦ ἄνθρωπε πᾶς ὁ κρίνων· ἐν ᾧ γὰρ κρίνεις τὸν ἕτερον, σεαυτὸν κατακρίνεις· τὰ γὰρ αὐτὰ πράσσεις ὁ κρίνων. οἴδαμεν βδὲ ὅτι τὸ κρῖμα τοῦ Θεοῦ ἐστι κατὰ ἀλήθειαν ἐπὶ τοὺς τὰ τοιαῦτα πράσσοντας. λογίζῃ γδὲ τοῦτο, ὦ ἄνθρωπε ὁ κρίνων τοὺς τὰ τοιαῦτα πράσσοντας, καὶ ποιῶν αὐτὰ, ὅτι σὺ ἐκφεύξῃ τὸ κρῖμα τοῦ Θεοῦ ; ἢ δτοῦ πλούτου τῆς χρηστότητος αὐτοῦ καὶ τῆς ἀνοχῆς καὶ τῆς μακροθυμίας καταφρονεῖς, ἀγνοῶν ὅτι τὸ χρηστὸν τοῦ Θεοῦ εἰς μετάνοιάν σε ἄγει ; κατὰ εδὲ τὴν σκληρότητά σου καὶ ἀμετανόητον καρδίαν, θησαυρίζεις σεαυτῷ ὀργὴν ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς, καὶ ἀποκαλύψεως δικαιοκρισίας τοῦ Θεοῦ, ὃς ϛἀποδώσει ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ, τοῖς ζμὲν καθ᾽ ὑπομονὴν ἔργου ἀγαθοῦ, δόξαν καὶ τιμὴν καὶ ἀφθαρσίαν ζητοῦσι, ζωὴν αἰώνιον· τοῖς ηδὲ ἐξ ἐριθείας, καὶ ἀπειθοῦσι μὲν τῇ ἀληθείᾳ, πειθομένοις δὲ τῇ ἀδικίᾳ, θυμὸς καὶ ὀργή. θλίψις θκαὶ στενοχωρία ἐπὶ πᾶσαν ψυχὴν ἀνθρώπου τοῦ κατεργαζομένου τὸ κακὸν, Ἰουδαίου τε πρῶτον καὶ Ἕλληνος· ¶Δόξα ιδὲ καὶ τιμὴ καὶ εἰρήνη παντὶ τῷ ἐργαζομένῳ τὸ ἀγαθὸν, Ἰουδαίῳ τε πρῶτον καὶ Ἕλληνι· οὐ ιαγάρ ἐστι προσωποληψία παρὰ τῷ Θεῷ· ὅσοι ιβγὰρ ἀνόμως ἥμαρτον, ἀνόμως καὶ ἀπολοῦνται· καὶ ὅσοι ἐν νόμῳ ἥμαρτον, διὰ νόμου κριθήσονται. οὐ ιγγὰρ οἱ ἀκροαταὶ τοῦ νόμου δίκαιοι παρὰ τῷ Θεῷ, ἀλλ᾽ οἱ ποιηταὶ τοῦ νόμου δικαιωθήσονται. (ὅταν ιδγὰρ ἔθνη τὰ μὴ νόμον ἔχοντα, φύσει τὰ τοῦ νόμου ποιῇ, οὗτοι νόμον μὴ ἔχοντες, ἑαυτοῖς εἰσι νόμος, οἵτινες ιεἐνδείκνυνται τὸ ἔργον τοῦ νόμου γραπτὸν ἐν ταῖς καρδίαις αὑτῶν, συμμαρτυρούσης αὐτῶν τῆς συνειδήσεως, καὶ μεταξὺ ἀλλήλων τῶν λογισμῶν κατηγορούντων ἢ καὶ ἀπολογουμένων,) ἐν ιϛἡμέρᾳ ὅτε κρινεῖ ὁ Θεὸς τὰ κρυπτὰ τῶν ἀνθρώπων, κατὰ τὸ εὐαγγέλιόν μου, διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ. ἴδε ιζσὺ Ἰουδαῖος ἐπονομάζῃ, καὶ ἐπαναπαύῃ τῷ νόμῳ, καὶ καυχᾶσαι ἐν Θεῷ, καὶ ιηγινώσκεις τὸ θέλημα, καὶ δοκιμάζεις τὰ διαφέροντα κατηχούμενος ἐκ τοῦ νόμου, πέποιθάς ιθτε σεαυτὸν ὁδηγὸν εἶναι τυφλῶν, φῶς τῶν ἐν σκότει, παιδευτὴν κἀφρόνων, διδάσκαλον νηπίων, ἔχοντα τὴν μόρφωσιν τῆς γνώσεως καὶ τῆς ἀληθείας ἐν τῷ νόμῳ· ὁ καοὖν διδάσκων ἕτερον, σεαυτὸν οὐ διδάσκεις ; ὁ κηρύσσων μὴ κλέπτειν, κλέπτεις ; ὁ κβλέγων μὴ μοιχεύειν, μοιχεύεις ; ὁ βδελυσσόμενος τὰ εἴδωλα, ἱεροσυλεῖς ; ὃς κγἐν νόμῳ καυχᾶσαι, διὰ τῆς παραβάσεως τοῦ νόμου τὸν Θεὸν ἀτιμάζεις ; Τὸ κδγὰρ ὄνομα τοῦ Θεοῦ δι᾽ ὑμᾶς βλασφημεῖται ἐν τοῖς ἔθνεσι, καθὼς γέγραπται. περιτομὴ κεμὲν γὰρ ὠφελεῖ, ἐὰν νόμον πράσσῃς· ἐὰν δὲ παραβάτης νόμου ᾖς, ἡ περιτομή σου ἀκροβυστία γέγονεν. ἐὰν κϛοὖν ἡ ἀκροβυστία τὰ δικαιώματα τοῦ νόμου φυλάσσῃ, οὐχὶ ἡ ἀκροβυστία αὐτοῦ εἰς περιτομὴν λογισθήσεται ; καὶ κζκρινεῖ ἡ ἐκ φύσεως ἀκροβυστία τὸν νόμον τελοῦσα, σὲ τὸν διὰ γράμματος καὶ περιτομῆς παραβάτην νόμου ; οὐ κηγὰρ ὁ ἐν τῷ φανερῷ, Ἰουδαῖός ἐστιν, οὐδὲ ἡ ἐν τῷ φανερῷ, ἐν σαρκὶ, περιτομή· ἀλλκθ᾽ ὁ ἐν τῷ κρυπτῷ, Ἰουδαῖος, καὶ περιτομὴ καρδίας, ἐν πνεύματι, οὐ γράμματι· οὗ ὁ ἔπαινος οὐκ ἐξ ἀνθρώπων, ἀλλ᾽ ἐκ τοῦ Θεοῦ. ¶Τί γαοὖν τὸ περισσὸν τοῦ Ἰουδαίου, ἢ τίς ἡ ὠφέλεια τῆς περιτομῆς ; πολὺ βκατὰ πάντα τρόπον. πρῶτον μὲν γὰρ ὅτι ἐπιστεύθησαν τὰ λόγια τοῦ Θεοῦ· τί γγὰρ, εἰ ἠπίστησάν τινες ; μὴ ἡ ἀπιστία αὐτῶν τὴν πίστιν τοῦ Θεοῦ καταργήσει ; Μὴ δγένοιτο· γινέσθω δὲ ὁ Θεὸς ἀληθὴς, πᾶς δὲ ἄνθρωπος ψεύστης, καθὼς γέγραπται, Ὅπως ἂν δικαιωθῇς ἐν τοῖς λόγοις σου, καὶ νικήσῃς ἐν τῷ κρίνεσθαί σε. Εἰ εδὲ ἡ ἀδικία ἡμῶν Θεοῦ δικαιοσύνην συνίστησι, τί ἐροῦμεν ; μὴ ἄδικος ὁ Θεὸς ὁ ἐπιφέρων τὴν ὀργήν ; (κατὰ ἄνθρωπον λέγω.) Μὴ ϛγένοιτο· ἐπεὶ πῶς κρινεῖ ὁ Θεὸς τὸν κόσμον ; εἰ ζγὰρ ἡ ἀλήθεια τοῦ Θεοῦ ἐν τῷ ἐμῷ ψεύσματι ἐπερίσσευσεν εἰς τὴν δόξαν αὐτοῦ, τί ἔτι κᾀγὼ ὡς ἁμαρτωλὸς κρίνομαι ; καὶ ημὴ (καθὼς βλασφημούμεθα, καὶ καθώς φασί τινες ἡμᾶς λέγειν,) ὅτι ποιήσωμεν τὰ κακὰ, ἵνα ἔλθῃ τὰ ἀγαθά ; ὧν τὸ κρίμα ἔνδικόν ἐστι. ¶Τί θοὖν ; προεχόμεθα ; οὐ πάντως· προῃτιασάμεθα γὰρ Ἰουδαίους τε καὶ Ἕλληνας πάντας ὑφ᾽ ἁμαρτίαν εἶναι, καθὼς ιγέγραπται, Ὅτι οὐκ ἔστι δίκαιος οὐδὲ εἷς, οὐκ ιαἔστιν ὁ συνιῶν, οὐκ ἔστιν ὁ ἐκζητῶν τὸν Θεόν. Πάντες ιβἐξέκλιναν, ἅμα ἠχρειώθησαν, οὐκ ἔστι ποιῶν χρηστότητα, οὐκ ἔστιν ἕως ἑνός. Τάφος ιγἀνεῳγμένος ὁ λάρυγξ αὐτῶν· ταῖς γλώσσαις αὑτῶν ἐδολιοῦσαν· ἰὸς ἀσπίδων ὑπὸ τὰ χείλη αὐτῶν. Ὧν ιδτὸ στόμα ἀρᾶς καὶ πικρίας γέμει· ὀξεῖς ιεοἱ πόδες αὐτῶν ἐκχέαι αἷμα. Σύντριμμα ιϛκαὶ ταλαιπωρία ἐν ταῖς ὁδοῖς αὐτῶν, καὶ ιζὁδὸν εἰρήνης οὐκ ἔγνωσαν· οὐκ ιηἔστι φόβος Θεοῦ ἀπέναντι τῶν ὀφθαλμῶν αὐτῶν. Οἴδαμεν ιθδὲ ὅτι ὅσα ὁ νόμος λέγει, τοῖς ἐν τῷ νόμῳ λαλεῖ, ἵνα πᾶν στόμα φραγῇ, καὶ ὑπόδικος γένηται πᾶς ὁ κόσμος τῷ Θεῷ· διότι κἐξ ἔργων νόμου οὐ δικαιωθήσεται πᾶσα σὰρξ ἐνώπιον αὐτοῦ· διὰ γὰρ νόμου ἐπίγνωσις ἁμαρτίας. νυνὶ καδὲ χωρὶς νόμου δικαιοσύνη Θεοῦ πεφανέρωται, μαρτυρουμένη ὑπὸ τοῦ νόμου καὶ τῶν προφητῶν· δικαιοσύνη κβδὲ Θεοῦ διὰ πίστεως Ἰησοῦ Χριστοῦ, εἰς πάντας καὶ ἐπὶ πάντας τοὺς πιστεύοντας· οὐ γάρ ἐστι διαστολή· πάντες κγγὰρ ἥμαρτον, καὶ ὑστεροῦνται τῆς δόξης τοῦ Θεοῦ, δικαιούμενοι κδδωρεὰν τῇ αὐτοῦ χάριτι, διὰ τῆς ἀπολυτρώσεως τῆς ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, ὃν κεπροέθετο ὁ Θεὸς ἱλαστήριον διὰ τῆς πίστεως ἐν τῷ αὐτοῦ αἵματι, εἰς ἔνδειξιν τῆς δικαιοσύνης αὑτοῦ, διὰ τὴν πάρεσιν τῶν προγεγονότων ἁμαρτημάτων, ἐν κϛτῇ ἀνοχῇ τοῦ Θεοῦ, πρὸς ἔνδειξιν τῆς δικαιοσύνης αὐτοῦ ἐν τῷ νῦν καιρῷ, εἰς τὸ εἶναι αὐτὸν δίκαιον, καὶ δικαιοῦντα τὸν ἐκ πίστεως Ἰησοῦ. ποῦ κζοὖν ἡ καύχησις ; ἐξεκλείσθη. διὰ ποίου νόμου ; τῶν ἔργων ; οὐχὶ, ἀλλὰ διὰ νόμου πίστεως. λογιζόμεθα κηοὖν πίστει δικαιοῦσθαι ἄνθρωπον χωρὶς ἔργων νόμου. ἢ κθἸουδαίων ὁ Θεὸς μόνον ; οὐχὶ δὲ καὶ ἐθνῶν ; ναὶ καὶ ἐθνῶν· ἐπείπερ λεἷς ὁ Θεὸς, ὃς δικαιώσει περιτομὴν ἐκ πίστεως, καὶ ἀκροβυστίαν διὰ τῆς πίστεως. νόμον λαοὖν καταργοῦμεν διὰ τῆς πίστεως ; μὴ γένοιτο· ἀλλὰ νόμον ἱστῶμεν. ¶Τί δαοὖν ἐροῦμεν Ἁβραὰμ τὸν πατέρα ἡμῶν εὑρηκέναι κατὰ σάρκα ; Εἰ βγὰρ Ἁβραὰμ ἐξ ἔργων ἐδικαιώθη, ἔχει καύχημα, ἀλλ᾽ οὐ πρὸς τὸν Θεόν. τί γγὰρ ἡ γραφὴ λέγει ; Ἐπίστευσε δὲ Ἁβραὰμ τῷ Θεῷ, καὶ ἐλογίσθη αὐτῷ εἰς δικαιοσύνην. Τῷ δδὲ ἐργαζομένῳ ὁ μισθὸς οὐ λογίζεται κατὰ χάριν, ἀλλὰ κατὰ τὸ ὀφείλημα· τῷ εδὲ μὴ ἐργαζομένῳ, πιστεύοντι δὲ ἐπὶ τὸν δικαιοῦντα τὸν ἀσεβῆ, λογίζεται ἡ πίστις αὐτοῦ εἰς δικαιοσύνην· καθάπερ ϛκαὶ Δαβὶδ λέγει τὸν μακαρισμὸν τοῦ ἀνθρώπου, ᾧ ὁ Θεὸς λογίζεται δικαιοσύνην χωρὶς ἔργων. Μακάριοι ζὧν ἀφέθησαν αἱ ἀνομίαι, καὶ ὧν ἐπεκαλύφθησαν αἱ ἁμαρτίαι. μακάριος ηἀνὴρ ᾧ οὗ μὴ λογίσηται Κύριος ἁμαρτίαν. Ὁ θμακαρισμὸς οὖν οὗτος, ἐπὶ τὴν περιτομὴν, ἢ καὶ ἐπὶ τὴν ἀκροβυστίαν ; λέγομεν γὰρ ὅτι ἐλογίσθη τῷ Ἁβραὰμ ἡ πίστις εἰς δικαιοσύνην. Πῶς ιοὖν ἐλογίσθη ; ἐν περιτομῇ ὄντι, ἢ ἐν ἀκροβυστίᾳ ; οὐκ ἐν περιτομῇ, ἀλλ᾽ ἐν ἀκροβυστίᾳ. καὶ ιασημεῖον ἔλαβε περιτομῆς, σφραγῖδα τῆς δικαιοσύνης τῆς πίστεως τῆς ἐν τῇ ἀκροβυστίᾳ, εἰς τὸ εἶναι αὐτὸν πατέρα πάντων τῶν πιστευόντων δι᾽ ἀκροβυστίας, εἰς τὸ λογισθῆναι καὶ αὐτοῖς τὴν δικαιοσύνην, καὶ ιβπατέρα περιτομῆς τοῖς οὐκ ἐκ περιτομῆς μόνον, ἀλλὰ καὶ τοῖς στοιχοῦσι τοῖς ἴχνεσι τῆς ἐν τῇ ἀκροβυστίᾳ πίστεως τοῦ πατρὸς ἡμῶν Ἁβραάμ. Οὐ ιγγὰρ διὰ νόμου ἡ ἐπαγγελία τῷ Ἁβραὰμ, ἢ τῷ σπέρματι αὐτοῦ, τὸ κληρονόμον αὐτὸν εἶναι τοῦ κόσμου, ἀλλὰ διὰ δικαιοσύνης πίστεως. εἰ ιδγὰρ οἱ ἐκ νόμου, κληρονόμοι, κεκένωται ἡ πίστις, καὶ κατήργηται ἡ ἐπαγγελία· ὁ ιεγὰρ νόμος ὀργὴν κατεργάζεται. οὗ γὰρ οὐκ ἔστι νόμος, οὐδὲ παράβασις. Διὰ ιϛτοῦτο ἐκ πίστεως, ἵνα κατὰ χάριν, εἰς τὸ εἶναι βεβαίαν τὴν ἐπαγγελίαν παντὶ τῷ σπέρματι, οὐ τῷ ἐκ τοῦ νόμου μόνον, ἀλλὰ καὶ τῷ ἐκ πίστεως Ἁβραὰμ, ὅς ἐστι πατὴρ πάντων ἡμῶν, (καθὼς ιζγέγραπται, Ὅτι πατέρα πολλῶν ἐθνῶν τέθεικά σε·) κατέναντι οὗ ἐπίστευσε Θεοῦ, τοῦ ζωοποιοῦντος τοὺς νεκροὺς, καὶ καλοῦντος τὰ μὴ ὄντα ὡς ὄντα· ὃς ιηπαρ᾽ ἐλπίδα ἐπ᾽ ἐλπίδι ἐπίστευσεν, εἰς τὸ γενέσθαι αὐτὸν πατέρα πολλῶν ἐθνῶν, κατὰ τὸ εἰρημένον, Οὕτως ἔσται τὸ σπέρμα σου. Καὶ ιθμὴ ἀσθενήσας τῇ πίστει, οὐ κατενόησε τὸ ἑαυτοῦ σῶμα ἤδη νενεκρωμένον, ἑκατονταέτης που ὑπάρχων, καὶ τὴν νέκρωσιν τῆς μήτρας Σάῤῥας· εἰς κδὲ τὴν ἐπαγγελίαν τοῦ Θεοῦ οὐ διεκρίθη τῇ ἀπιστίᾳ, ἀλλ᾽ ἐνεδυναμώθη τῇ πίστει, δοὺς δόξαν τῷ Θεῷ, καὶ καπληροφορηθεὶς ὅτι ὃ ἐπήγγελται, δυνατός ἐστι καὶ ποιῆσαι. διὸ κβκαὶ ἐλογίσθη αὐτῷ εἰς δικαιοσύνην. Οὐκ κγἐγράφη δὲ δι᾽ αὐτὸν μόνον ὅτι ἐλογίσθη αὐτῷ, ἀλλὰ κδκαὶ δι᾽ ἡμᾶς, οἷς μέλλει λογίζεσθαι, τοῖς πιστεύουσιν ἐπὶ τὸν ἐγείραντα Ἰησοῦν τὸν Κύριον ἡμῶν ἐκ νεκρῶν, ὃς κεπαρεδόθη διὰ τὰ παραπτώματα ἡμῶν, καὶ ἠγέρθη διὰ τὴν δικαίωσιν ἡμῶν. ¶Δικαιωθέντες εαοὖν ἐκ πίστεως, εἰρήνην ἔχομεν πρὸς τὸν Θεὸν διὰ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, διβ᾽ οὗ καὶ τὴν προσαγωγὴν ἐσχήκαμεν τῇ πίστει εἰς τὴν χάριν ταύτην ἐν ᾗ ἑστήκαμεν, καὶ καυχώμεθα ἐπ᾽ ἐλπίδι τῆς δόξης τοῦ Θεοῦ. οὐ γμόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ καυχώμεθα ἐν ταῖς θλίψεσιν, εἰδότες ὅτι ἡ θλίψις ὑπομονὴν κατεργάζεται, ἡ δδὲ ὑπομονὴ δοκιμὴν, ἡ δὲ δοκιμὴ ἐλπίδα· ἡ εδὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει, ὅτι ἡ ἀγάπη τοῦ Θεοῦ ἐκκέχυται ἐν ταῖς καρδίαις ἡμῶν· διὰ πνεύματος ἁγίου τοῦ δοθέντος ἡμῖν. ἔτι ϛγὰρ Χριστὸς, ὄντων ἡμῶν ἀσθενῶν, κατὰ καιρὸν ὑπὲρ ἀσεβῶν ἀπέθανε. μόλις ζγὰρ ὑπὲρ δικαίου τὶς ἀποθανεῖται· ὑπὲρ γὰρ τοῦ ἀγαθοῦ τάχα τὶς καὶ τολμᾷ ἀποθανεῖν. Συνίστησι ηδὲ τὴν ἑαυτοῦ ἀγάπην εἰς ἡμᾶς ὁ Θεὸς, ὅτι ἔτι ἁμαρτωλῶν ὄντων ἡμῶν, Χριστὸς ὑπὲρ ἡμῶν ἀπέθανε. πολλῷ θοὖν μᾶλλον δικαιωθέντες νῦν ἐν τῷ αἵματι αὐτοῦ, σωθησόμεθα δι᾽ αὐτοῦ ἀπὸ τῆς ὀργῆς. εἰ ιγὰρ ἐχθροὶ ὄντες κατηλλάγημεν τῷ Θεῷ διὰ τοῦ θανάτου τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ, πολλῷ μᾶλλον καταλλαγέντες σωθησόμεθα ἐν τῇ ζωῇ αὐτοῦ. Οὐ ιαμόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ καυχώμενοι ἐν τῷ Θεῷ διὰ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, δι᾽ οὗ νῦν τὴν καταλλαγὴν ἐλάβομεν. ¶Διὰ ιβτοῦτο ὥσπερ δι᾽ ἑνὸς ἀνθρώπου ἡ ἁμαρτία εἰς τὸν κόσμον εἰσῆλθε, καὶ διὰ τῆς ἁμαρτίας ὁ θάνατος, καὶ οὕτως εἰς πάντας ἀνθρώπους ὁ θάνατος διῆλθεν, ἐφ᾽ ᾧ πάντες ἥμαρτον. Ἄχρι ιγγὰρ νόμου ἁμαρτία ἦν ἐν κόσμῳ· ἁμαρτία δὲ οὐκ ἐλλογεῖται, μὴ ὄντος νόμου. Ἀλλιδ᾽ ἐβασίλευσεν ὁ θάνατος ἀπὸ Ἀδὰμ μέχρι Μωσέως, καὶ ἐπὶ τοὺς μὴ ἁμαρτήσαντας ἐπὶ τῷ ὁμοιώματι τῆς παραβάσεως Ἀδὰμ, ὅς ἐστι τύπος τοῦ μέλλοντος. ἀλλιε᾽ οὐχ ὡς τὸ παράπτωμα, οὕτω καὶ τὸ χάρισμα. εἰ γὰρ τῷ τοῦ ἑνὸς παραπτώματι οἱ πολλοὶ ἀπέθανον, πολλῷ μᾶλλον ἡ χάρις τοῦ Θεοῦ καὶ ἡ δωρεὰ ἐν χάριτι τῇ τοῦ ἑνὸς ἀνθρώπου Ἰησοῦ Χριστοῦ εἰς τοὺς πολλοὺς ἐπερίσσευσε. καὶ ιϛοὐχ ὡς δι᾽ ἑνὸς ἁμαρτήσαντος, τὸ δώρημα· τὸ μὲν γὰρ κρῖμα ἐξ ἑνὸς εἰς κατάκριμα, τὸ δὲ χάρισμα ἐκ πολλῶν παραπτωμάτων, εἰς δικαίωμα. εἰ ιζγὰρ τῷ τοῦ ἑνὸς παραπτώματι ὁ θάνατος ἐβασίλευσε διὰ τοῦ ἑνὸς, πολλῷ μᾶλλον οἱ τὴν περισσείαν τῆς χάριτος καὶ τῆς δωρεᾶς τῆς δικαιοσύνης λαμβάνοντες, ἐν ζωῇ βασιλεύσουσι διὰ τοῦ ἑνὸς Ἰησοῦ Χριστοῦ. Ἄρα ιηοὖν ὡς δι᾽ ἑνὸς παραπτώματος, εἰς πάντας ἀνθρώπους εἰς κατάκριμα· οὕτω καὶ δι᾽ ἑνὸς δικαιώματος, εἰς πάντας ἀνθρώπους εἰς δικαίωσιν ζωῆς. ὥσπερ ιθγὰρ διὰ τῆς παρακοῆς τοῦ ἑνὸς ἀνθρώπου ἁμαρτωλοὶ κατεστάθησαν οἱ πολλοὶ, οὕτω καὶ διὰ τῆς ὑπακοῆς τοῦ ἑνὸς δίκαιοι κατασταθήσονται οἱ πολλοί. Νόμος κδὲ παρεισῆλθεν, ἵνα πλεονάσῃ τὸ παράπτωμα· οὗ δὲ ἐπλεόνασεν ἡ ἁμαρτία, ὑπερεπερίσσευσεν ἡ χάρις· ἵνα καὥσπερ ἐβασίλευσεν ἡ ἁμαρτία ἐν τῷ θανάτῳ, οὕτω καὶ ἡ χάρις βασιλεύσῃ διὰ δικαιοσύνης εἰς ζωὴν αἰώνιον, διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Κυρίου ἡμῶν. ¶Τί ϛαοὖν ἐροῦμεν ; ἐπιμενοῦμεν τῇ ἁμαρτίᾳ, ἵνα ἡ χάρις πλεονάσῃ ; Μὴ βγένοιτο. οἵτινες ἀπεθάνομεν τῇ ἁμαρτίᾳ, πῶς ἔτι ζήσομεν ἐν αὐτῇ ; ἢ γἀγνοεῖτε ὅτι ὅσοι ἐβαπτίσθημεν εἰς Χριστὸν Ἰησοῦν, εἰς τὸν θάνατον αὐτοῦ ἐβαπτίσθημεν ; συνετάφημεν δοὖν αὐτῷ διὰ τοῦ βαπτίσματος εἰς τὸν θάνατον, ἵνα ὥσπερ ἠγέρθη Χριστὸς ἐκ νεκρῶν διὰ τῆς δόξης τοῦ πατρὸς, οὕτω καὶ ἡμεῖς ἐν καινότητι ζωῆς περιπατήσωμεν. εἰ εγὰρ σύμφυτοι γεγόναμεν τῷ ὁμοιώματι τοῦ θανάτου αὐτοῦ, ἀλλὰ καὶ τῆς ἀναστάσεως ἐσόμεθα, τοῦτο ϛγινώσκοντες, ὅτι ὁ παλαιὸς ἡμῶν ἄνθρωπος συνεσταυρώθη, ἵνα καταργηθῇ τὸ σῶμα τῆς ἁμαρτίας, τοῦ μηκέτι δουλεύειν ἡμᾶς τῇ ἁμαρτίᾳ. Ὁ ζγὰρ ἀποθανὼν δεδικαίωται ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας. εἰ ηδὲ ἀπεθάνομεν σὺν Χριστῷ, πιστεύομεν ὅτι καὶ συζήσομεν αὐτῷ, εἰδότες θὅτι Χριστὸς ἐγερθεὶς ἐκ νεκρῶν, οὐκέτι ἀποθνήσκει, θάνατος αὐτοῦ οὐκέτι κυριεύει· ὃ ιγὰρ ἀπέθανε, τῇ ἁμαρτίᾳ ἀπέθανεν ἐφάπαξ· ὃ δὲ ζῇ, ζῇ τῷ Θεῷ· οὕτω ιακαὶ ὑμεῖς λογίζεσθε ἑαυτοὺς νεκροὺς μὲν εἶναι τῇ ἁμαρτίᾳ, ζῶντας δὲ τῷ Θεῷ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν. Μὴ ιβοὖν βασιλευέτω ἡ ἁμαρτία ἐν τῷ θνητῷ ὑμῶν σώματι, εἰς τὸ ὑπακούειν αὐτῇ ἐν ταῖς ἐπιθυμίαις αὐτοῦ, μηδὲ ιγπαριστάνετε τὰ μέλη ὑμῶν ὅπλα ἀδικίας τῇ ἁμαρτίᾳ, ἀλλὰ παραστήσατε ἑαυτοὺς τῷ Θεῷ ὡς ἐκ νεκρῶν ζῶντας, καὶ τὰ μέλη ὑμῶν ὅπλα δικαιοσύνης τῷ Θεῷ· ἁμαρτία ιδγὰρ ὑμῶν οὐ κυριεύσει· οὐ γάρ ἐστε ὑπὸ νόμον, ἀλλ᾽ ὑπὸ χάριν. Τί ιεοὖν ; ἁμαρτήσομεν, ὅτι οὐκ ἐσμὲν ὑπὸ νόμον, ἀλλ᾽ ὑπὸ χάριν ; Μὴ γένοιτο. οὐκ ιϛοἴδατε ὅτι ᾧ παριστάνετε ἑαυτοὺς δούλους εἰς ὑπακοὴν, δοῦλοί ἐστε ᾧ ὑπακούετε, ἤτοι ἁμαρτίας εἰς θάνατον, ἢ ὑπακοῆς εἰς δικαιοσύνην ; Χάρις ιζδὲ τῷ Θεῷ, ὅτι ἦτε δοῦλοι τῆς ἁμαρτίας, ὑπηκούσατε δὲ ἐκ καρδίας εἰς ὃν παρεδόθητε τύπον διδαχῆς. ἐλευθερωθέντες ιηδὲ ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας, ἐδουλώθητε τῇ δικαιοσύνῃ. ἀνθρώπινον ιθλέγω, διὰ τὴν ἀσθένειαν τῆς σαρκὸς ὑμῶν. ὥσπερ γὰρ παρεστήσατε τὰ μέλη ὑμῶν δοῦλα τῇ ἀκαθαρσίᾳ καὶ τῇ ἀνομίᾳ εἰς τὴν ἀνομίαν, οὕτω νῦν παραστήσατε τὰ μέλη ὑμῶν δοῦλα τῇ δικαιοσύνῃ εἰς ἁγιασμόν. Ὅτε κγὰρ δοῦλοι ἦτε τῆς ἁμαρτίας, ἐλεύθεροι ἦτε τῇ δικαιοσύνῃ. τίνα καοὖν καρπὸν εἴχετε τότε ἐφ᾽ οἷς νῦν ἐπαισχύνεσθε ; τὸ γὰρ τέλος ἐκείνων, θάνατος· νυνὶ κβδέ ἐλευθερωθέντες ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας, δουλωθέντες δὲ τῷ Θεῷ, ἔχετε τὸν καρπὸν ὑμῶν εἰς ἁγιασμὸν, τὸ δὲ τέλος, ζωὴν αἰώνιον. τὰ κγγὰρ ὀψώνια τῆς ἁμαρτίας, θάνατος· τὸ δὲ χάρισμα τοῦ Θεοῦ, ζωὴ αἰώνιος ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν. ¶Ἢ ζαἀγνοεῖτε ἀδελφοὶ (γινώσκουσι γὰρ νόμον, λαλῶ) ὅτι ὁ νόμος κυριεύει τοῦ ἀνθρώπου ἐφ᾽ ὅσον χρόνον ζῇ ; ἡ βγὰρ ὕπανδρος γυνὴ τῷ ζῶντι ἀνδρὶ δέδεται νόμῳ· ἐὰν δὲ ἀποθάνῃ ὁ ἀνὴρ, κατήργηται ἀπὸ τοῦ νόμου τοῦ ἀνδρός. ἄρα γοὖν ζῶντος τοῦ ἀνδρὸς μοιχαλὶς χρηματίσει, ἐὰν γένηται ἀνδρὶ ἑτέρῳ· ἐὰν δὲ ἀποθάνῃ ὁ ἀνὴρ, ἐλευθέρα ἐστὶν ἀπὸ τοῦ νόμου, τοῦ μὴ εἶναι αὐτὴν μοιχαλίδα, γενομένην ἀνδρὶ ἑτέρῳ. Ὥστεδ, ἀδελφοί μου, καὶ ὑμεῖς ἐθανατώθητε τῷ νόμῳ διὰ τοῦ σώματος τοῦ Χριστοῦ, εἰς τὸ γενέσθαι ὑμᾶς ἑτέρῳ τῷ ἐκ νεκρῶν ἐγερθέντι, ἵνα καρποφορήσωμεν τῷ Θεῷ. ὅτε εγὰρ ἦμεν ἐν τῇ σαρκὶ, τὰ παθήματα τῶν ἁμαρτιῶν τὰ διὰ τοῦ νόμου ἐνηργεῖτο ἐν τοῖς μέλεσιν ἡμῶν, εἰς τὸ καρποφορῆσαι τῷ θανάτῳ· νυνὶ ϛδὲ κατηργήθημεν ἀπὸ τοῦ νόμου, ἀποθανόντες ἀποθανόντος ἐν ᾧ κατειχόμεθα, ὥστε δουλεύειν ἡμᾶς ἐν καινότητι πνεύματος καὶ οὐ παλαιότητι γράμματος. ¶Τί ζοὖν ἐροῦμεν, ὁ νόμος ἁμαρτία ; Μὴ γένοιτο· ἀλλὰ τὴν ἁμαρτίαν οὐκ ἔγνων εἰ μὴ διὰ νόμου. τήν τε γὰρ ἐπιθυμίαν οὐκ ᾔδειν, εἰ μὴ ὁ νόμος ἔλεγεν, Οὐκ ἐπιθυμήσεις. ἀφορμὴν ηδὲ λαβοῦσα ἡ ἁμαρτία διὰ τῆς ἐντολῆς, κατειργάσατο ἐν ἐμοὶ πᾶσαν ἐπιθυμίαν· χωρὶς γὰρ νόμου ἁμαρτία νεκρά. Ἐγὼ θδὲ ἔζων χωρὶς νόμου ποτέ· ἐλθούσης δὲ τῆς ἐντολῆς, ἡ ἁμαρτία ἀνέζησεν, ἐγὼ ιδὲ ἀπέθανον· καὶ εὑρέθη μοι ἡ ἐντολὴ ἡ εἰς ζωὴν, αὕτη εἰς θάνατον. ἡ ιαγὰρ ἁμαρτία ἀφορμὴν λαβοῦσα διὰ τῆς ἐντολῆς, ἐξηπάτησέ με, καὶ δι᾽ αὐτῆς ἀπέκτεινεν. Ὥστε ιβὁ μὲν νόμος ἅγιος, καὶ ἡ ἐντολὴ ἁγία καὶ δικαία καὶ ἀγαθή. Τὸ ιγοὖν ἀγαθὸν, ἐμοὶ γέγονε θάνατος ; Μὴ γένοιτο· ἀλλὰ ἡ ἁμαρτία· ἵνα φανῇ ἁμαρτία διὰ τοῦ ἀγαθοῦ μοι κατεργαζομένη θάνατον, ἵνα γένηται καθ᾽ ὑπερβολὴν ἁμαρτωλὸς ἡ ἁμαρτία διὰ τῆς ἐντολῆς. Οἴδαμεν ιδγὰρ ὅτι ὁ νόμος πνευματικός ἐστιν· ἐγὼ δὲ σάρκικός εἰμι, πεπραμένος ὑπὸ τὴν ἁμαρτίαν. ὃ ιεγὰρ κατεργάζομαι οὐ γινώσκω· οὐ γὰρ ὃ θέλω τοῦτο πράσσω, ἀλλ᾽ ὃ μισῶ τοῦτο ποιῶ· εἰ ιϛδὲ ὃ οὐ θέλω τοῦτο ποιῶ, σύμφημι τῷ νόμῳ ὅτι καλός. νυνὶ ιζδὲ οὐκ ἔτι ἐγὼ κατεργάζομαι αὐτὸ, ἀλλ᾽ ἡ οἰκοῦσα ἐν ἐμοὶ ἁμαρτία· οἶδα ιηγὰρ ὅτι οὐκ οἰκεῖ ἐν ἐμοὶ, τοῦτ᾽ ἔστιν ἐν τῇ σαρκί μου, ἀγαθόν· τὸ γὰρ θέλειν παράκειταί μοι, τὸ δὲ κατεργάζεσθαι τὸ καλὸν, οὐχ εὑρίσκω. οὐ ιθγὰρ ὃ θέλω ποιῶ ἀγαθὸν, ἀλλ᾽ ὃ οὐ θέλω κακὸν, τοῦτο πράσσω. εἰ κδὲ ὃ οὐ θέλω ἐγὼ τοῦτο ποιῶ, οὐκ ἔτι ἐγὼ κατεργάζομαι αὐτὸ, ἀλλ᾽ ἡ οἰκοῦσα ἐν ἐμοὶ ἁμαρτία. Εὑρίσκω καἄρα τὸν νόμον τῷ θέλοντι ἐμοὶ ποιεῖν τὸ καλὸν, ὅτι ἐμοὶ τὸ κακὸν παράκειται. συνήδομαι κβγὰρ τῷ νόμῳ τοῦ Θεοῦ κατὰ τὸν ἔσω ἄνθρωπον· βλέπω κγδὲ ἕτερον νόμον ἐν τοῖς μέλεσί μου ἀντιστρατευόμενον τῷ νόμῳ τοῦ νοός μου, καὶ αἰχμαλωτίζοντά με τῷ νόμῳ τῆς ἁμαρτίας τῷ ὄντι ἐν τοῖς μέλεσί μου. (ταλαίπωρος κδἐγὼ ἄνθρωπος, τίς με ῥύσεται ἐκ τοῦ σώματος τοῦ θανάτου τούτου ; ἐυχαριστῶ κετῷ Θεῷ διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ Κυρίου ἡμῶν.) ¶Ἄρα οὖν αὐτὸς ἐγὼ τῷ μὲν νοῒ δουλεύω νόμῳ Θεοῦ, τῇ δὲ σαρκὶ, νόμῳ ἁμαρτίας. ¶Οὐδὲν ηαἄρα νῦν κατάκριμα τοῖς ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ μὴ κατὰ σάρκα περιπατοῦσιν, ἀλλὰ κατὰ πνεῦμα· ὁ βγὰρ νόμος τοῦ πνεύματος τῆς ζωῆς ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, ἠλευθέρωσέ με ἀπὸ τοῦ νόμου τῆς ἁμαρτίας καὶ τοῦ θανάτου. τὸ γγὰρ ἀδύνατον τοῦ νόμου ἐν ᾧ ἠσθένει διὰ τῆς σαρκὸς, ὁ Θεὸς τὸν ἑαυτοῦ υἱὸν πέμψας ἐν ὁμοιώματι σαρκὸς ἁμαρτίας, καὶ περὶ ἁμαρτίας κατέκρινε τὴν ἁμαρτίαν ἐν τῇ σαρκὶ, ἵνα δτὸ δικαίωμα τοῦ νόμου πληρωθῇ ἐν ἡμῖν τοῖς μὴ κατὰ σάρκα περιπατοῦσιν, ἀλλὰ κατὰ πνεῦμα. Οἱ εγὰρ κατὰ σάρκα ὄντες, τὰ τῆς σαρκὸς φρονοῦσιν· οἱ δὲ κατὰ πνεῦμα, τὰ τοῦ πνεύματος. τὸ ϛγὰρ φρόνημα τῆς σαρκὸς, θάνατος· τὸ δὲ φρόνημα τοῦ πνεύματος, ζωὴ καὶ εἰρήνη· διότι ζτὸ φρόνημα τῆς σαρκὸς, ἔχθρα εἰς Θεόν· τῷ γὰρ νόμῳ τοῦ Θεοῦ οὐχ ὑποτάσσεται· οὐδὲ γὰρ δύναται. Οἱ ηδὲ ἐν σαρκὶ ὄντες Θεῷ ἀρέσαι οὐ δύνανται. ὑμεῖς θδὲ οὐκ ἐστὲ ἐν σαρκὶ, ἀλλ᾽ ἐν πνεύματι, εἴπερ πνεῦμα Θεοῦ οἰκεῖ ἐν ὑμῖν. εἰ δέ τις πνεῦμα Χριστοῦ οὐκ ἔχει, οὗτος οὐκ ἔστιν αὐτοῦ. εἰ ιδὲ Χριστὸς ἐν ὑμῖν, τὸ μὲν σῶμα νεκρὸν δι᾽ ἁμαρτίαν, τὸ δὲ πνεῦμα ζωὴ διὰ δικαιοσύνην. Εἰ ιαδὲ τὸ πνεῦμα τοῦ ἐγείραντος Ἰησοῦν ἐκ νεκρῶν, οἰκεῖ ἐν ὑμῖν, ὁ ἐγείρας τὸν Χριστὸν ἐκ νεκρῶν, ζωοποιήσει καὶ τὰ θνητὰ σώματα ὑμῶν, διὰ τὸ ἐνοικοῦν αὐτοῦ πνεῦμα τοῦ ἐνοικοῦντος αὐτοῦ πνεύματος ἐν ὑμῖν. Ἄρα ιβοὖν, ἀδελφοὶ, ὀφειλέται ἐσμὲν οὐ τῇ σαρκὶ, τοῦ κατὰ σάρκα ζῆν· εἰ ιγγὰρ κατὰ σάρκα ζῆτε, μέλλετε ἀποθνήσκειν· εἰ δὲ πνεύματι τὰς πράξεις τοῦ σώματος θανατοῦτε, ζήσεσθε. Ὅσοι ιδγὰρ πνεύματι Θεοῦ ἄγονται, οὗτοί εἰσιν υἱοὶ Θεοῦ. οὐ ιεγὰρ ἐλάβετε πνεῦμα δουλείας πάλιν εἰς φόβον, ἀλλ᾽ ἐλάβετε πνεῦμα υἱοθεσίας, ἐν ᾧ κράζομεν, Ἀββᾶ ὁ πατήρ. αὐτὸ ιϛτὸ πνεῦμα συμμαρτυρεῖ τῷ πνεύματι ἡμῶν ὅτι ἐσμὲν τέκνα Θεοῦ. εἰ ιζδὲ τέκνα, καὶ κληρονόμοι· κληρονόμοι μὲν Θεοῦ συγκληρονόμοι δὲ Χριστοῦ, εἴπερ συμπάσχομεν ἵνα καὶ συνδοξασθῶμεν. ¶Λογίζομαι ιηγὰρ ὅτι οὐκ ἄξια τὰ παθήματα τοῦ νῦν καιροῦ πρὸς τὴν μέλλουσαν δόξαν ἀποκαλυφθῆναι εἰς ἡμᾶς. Ἡ ιθγὰρ ἀποκαραδοκία τῆς κτίσεως τὴν ἀποκάλυψιν τῶν υἱῶν τοῦ Θεοῦ ἀπεκδέχεται. τῇ κγὰρ ματαιότητι ἡ κτίσις ὑπετάγη, οὐχ ἑκοῦσα, ἀλλὰ διὰ τὸν ὑποτάξαντα ἐπ᾽ ἑλπίδι· ὅτι κακαὶ αὐτὴ ἡ κτίσις ἐλευθερωθήσεται ἀπὸ τῆς δουλείας τῆς φθορᾶς εἰς τὴν ἐλευθερίαν τῆς δόξης τῶν τέκνων τοῦ Θεοῦ. Οἴδαμεν κβγὰρ ὅτι πᾶσα ἡ κτίσις συστενάζει καὶ συνωδίνει ἄχρι τοῦ νῦν· οὐ κγμόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ αὐτοὶ τὴν ἀπαρχὴν τοῦ πνεύματος ἔχοντες, καὶ ἡμεῖς αὐτοὶ ἐν ἑαυτοῖς στενάζομεν, υἱοθεσίαν ἀπεκδεχόμενοι τὴν ἀπολύτρωσιν τοῦ σώματος ἡμῶν· τῇ κδγὰρ ἐλπίδι ἐσώθημεν. ἐλπὶς δὲ βλεπομένη, οὐκ ἔστιν ἐλπίς· ὃ γὰρ βλέπει τις, τί καὶ ἐλπίζει ; εἰ κεδὲ ὃ οὐ βλέπομεν ἐλπίζομεν, δι᾽ ὑπομονῆς ἀπεκδεχόμεθα. ¶Ὡσαύτως κϛδὲ καὶ τὸ πνεῦμα συναντιλαμβάνεται ταῖς ἀσθενείαις ἡμῶν· τὸ γὰρ τί προσευξώμεθα καθὸ δεῖ, οὐκ οἴδαμεν, ἀλλ᾽ αὐτὸ τὸ πνεῦμα ὑπερεντυγχάνει ὑπὲρ ἡμῶν στεναγμοῖς ἀλαλήτοις. ὁ κζδὲ ἐρευνῶν τὰς καρδίας, οἶδε τί τὸ φρόνημα τοῦ πνεύματος, ὅτι κατὰ Θεὸν ἐντυγχάνει ὑπὲρ ἁγίων. οἴδαμεν κηδὲ ὅτι τοῖς ἀγαπῶσι τὸν Θεὸν πάντα συνεργεῖ εἰς ἀγαθὸν, τοῖς κατὰ πρόθεσιν κλητοῖς οὖσιν. ὅτι κθοὓς προέγνω, καὶ προώρισε συμμόρφους τῆς εἰκόνος τοῦ υἱοῦ αὑτοῦ, εἰς τὸ εἶναι αὐτὸν πρωτότοκον ἐν πολλοῖς ἀδελφοῖς. οὓς λδὲ προώρισε, τούτους καὶ ἐκάλεσε· καὶ οὓς ἐκάλεσε, τούτους καὶ ἐδικαίωσεν· οὓς δὲ ἐδικαίωσε, τούτους καὶ ἐδόξασε. Τί λαοὖν ἐροῦμεν πρὸς ταῦτα ; εἰ ὁ Θεὸς ὑπὲρ ἡμῶν, τίς καθ᾽ ἡμῶν ; ὅς λβγε τοῦ ἰδίου υἱοῦ οὐκ ἐφείσατο, ἀλλ᾽ ὑπὲρ ἡμῶν πάντων παρέδωκεν αὐτὸν, πῶς οὐχὶ καὶ σὺν αὐτῷ τὰ πάντα ἡμῖν χαρίσεται ; Τίς λγἐγκαλέσει κατὰ ἐκλεκτῶν Θεοῦ ; Θεὸς ὁ δικαιῶν, τίς λδὁ κατακρίνων ; Χριστὸς ὁ ἀποθανὼν, μᾶλλον δὲ καὶ ἐγερθεὶς, ὃς καὶ ἔστιν ἐν δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ, ὃς καὶ ἐντυγχάνει ὑπὲρ ἡμῶν. ¶Τίς λεἡμᾶς χωρίσει ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Χριστοῦ ; θλίψις, ἢ στενοχωρία, ἢ διωγμὸς, ἢ λιμὸς, ἢ γυμνότης, ἢ κίνδυνος, ἢ μάχαιρα ; (καθὼς λϛγέγραπται, Ὅτι ἕνεκά σου θανατούμεθα ὅλην τὴν ἡμέραν, ἐλογίσθημεν ὡς πρόβατα σφαγῆς.) ἀλλλζ᾽ ἐν τούτοις πᾶσιν ὑπερνικῶμεν διὰ τοῦ ἀγαπήσαντος ἡμᾶς. πέπεισμαι ληγὰρ ὅτι οὔτε θάνατος, οὔτε ζωὴ, οὔτε ἄγγελοι, οὔτε ἀρχαὶ, οὔτε δυνάμεις, οὔτε ἐνεστῶτα, οὔτε μέλλοντα, οὔτε λθὕψωμα, οὔτε βάθος, οὔτέ τις κτίσις ἑτέρα δυνήσεται ἡμᾶς χωρίσαι ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Θεοῦ, τῆς ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν. ¶Ἀλήθειαν θαλέγω ἐν Χριστῷ, οὐ ψεύδομαι, συμμαρτυρούσης μοι τῆς συνειδήσεώς μου, ἐν πνεύματι ἁγίῳ, ὅτι βλύπη μοι ἐστὶ μεγάλη, καὶ ἀδιάλειπτος ὀδύνη τῇ καρδίᾳ μου· ηὐχόμην γγὰρ αὐτὸς ἐγὼ ἀνάθεμα εἶναι ἀπὸ τοῦ Χριστοῦ ὑπὲρ τῶν ἀδελφῶν μου τῶν συγγενῶν μου κατὰ σάρκα, οἵτινές δεἰσιν Ἰσραηλῖται, ὧν ἡ υἱοθεσία καὶ ἡ δόξα καὶ αἱ διαθῆκαι καὶ ἡ νομοθεσία, καὶ ἡ λατρεία, καὶ αἱ ἐπαγγελίαι, ὧν εοἱ πατέρες, καὶ ἐξ ὧν ὁ Χριστὸς, τὸ κατὰ σάρκα, ὁ ὢν ἐπὶ πάντων Θεὸς εὐλογητὸς εἰς τοὺς αἰῶνας. ἀμήν. Οὐχ ϛοἷον δὲ ὅτι ἐκπέπτωκεν ὁ λόγος τοῦ Θεοῦ· οὐ γὰρ πάντες οἱ ἐξ Ἰσραὴλ, οὗτοι Ἰσραήλ· οὐδζ᾽ ὅτι εἰσὶ σπέρμα Ἁβραὰμ, πάντες τέκνα· ἀλλ᾽ ἐν Ἰσαὰκ κληθήσεταί σοι σπέρμα, τουτέστινη, οὐ τὰ τέκνα τῆς σαρκὸς, ταῦτα τέκνα τοῦ Θεοῦ, ἀλλὰ τὰ τέκνα τῆς ἐπαγγελίας λογίζεται εἰς σπέρμα· ἐπαγγελίας θγὰρ ὁ λόγος οὗτος, Κατὰ τὸν καιρὸν τοῦτον ἐλεύσομαι, καὶ ἔσται τῇ Σάῤῥᾳ υἱός. Οὐ ιμόνον δὲ, ἀλλὰ καὶ Ῥεβέκκα ἐξ ἑνὸς κοίτην ἔχουσα Ἰσαὰκ τοῦ πατρὸς ἡμῶν. μήπω ιαγὰρ γεννηθέντων, μηδὲ πραξάντων τι ἀγαθὸν ἢ κακὸν, (ἵνα ἡ κατ᾽ ἐκλογὴν τοῦ Θεοῦ πρόθεσις μένῃ,) οὐκ ιβἐξ ἔργων, ἀλλ᾽ ἐκ τοῦ καλοῦντος ἐῤῥήθη αὐτῇ, Ὅτι ὁ μείζων δουλεύσει τῷ ἐλάσσονι. καθὼς ιγγέγραπται, Τὸν Ἰακὼβ ἠγάπησα, τὸν δὲ Ἡσαῦ ἐμίσησα. Τί ιδοὖν ἐροῦμεν ; μὴ ἀδικία παρὰ τῷ Θεῷ ; Μὴ γένοιτο. τῷ ιεγὰρ Μωσῇ λέγει, Ἐλεήσω ὃν ἂν ἐλεῶ, καὶ οἰκτειρήσω ὃν ἂν οἰκτείρω. Ἄρα ιϛοὖν οὐ τοῦ θέλοντος οὐδὲ τοῦ τρέχοντος, ἀλλὰ τοῦ ἐλεοῦντος Θεοῦ. λέγει ιζγὰρ ἡ γραφὴ τῷ Φαραὼ, Ὅτι εἰς αὐτὸ τοῦτο ἐξήγειρά σε, ὅπως ἐνδείξωμαι ἐν σοὶ τὴν δύναμίν μου, καὶ ὅπως διαγγελῇ τὸ ὄνομά μου ἐν πάσῃ τῇ γῇ. Ἄρα ιηοὖν ὃν θέλει ἐλεεῖ, ὃν δὲ θέλει σκληρύνει. ἐρεῖς ιθοὖν μοι, Τί ἔτι μέμφεται ; τῷ γὰρ βουλήματι αὐτοῦ τίς ἀνθέστηκε ; Μενοῦνγεκ, ὦ ἄνθρωπε, σὺ τίς εἶ ὁ ἀνταποκρινόμενος τῷ Θεῷ ; μὴ ἐρεῖ τὸ πλάσμα τῷ πλάσαντι, Τί με ἐποίησας οὕτως ; ἢ καοὐκ ἔχει ἐξουσίαν ὁ κεραμεὺς τοῦ πηλοῦ, ἐκ τοῦ αὐτοῦ φυράματος ποιῆσαι ὃ μὲν εἰς τιμὴν σκεῦος, ὃ δὲ εἰς ἀτιμίαν ; εἰ κβδὲ θέλων ὁ Θεὸς ἐνδείξασθαι τὴν ὀργὴν, καὶ γνωρίσαι τὸ δυνατὸν αὑτοῦ, ἤνεγκεν ἐν πολλῇ μακροθυμίᾳ σκεύη ὀργῆς κατηρτισμένα εἰς ἀπώλειαν, καὶ κγἵνα γνωρίσῃ τὸν πλοῦτον τῆς δόξης αὑτοῦ ἐπὶ σκεύη ἐλέους ἃ προητοίμασεν εἰς δόξαν· (οὓς κδκαὶ ἐκάλεσεν ἡμᾶς, οὐ μόνον ἐξ Ἰουδαίων, ἀλλὰ καὶ ἐξ ἐθνῶν, ὡς κεκαὶ ἐν τῷ Ὠσηὲ λέγει, Καλέσω τὸν οὐ λαόν μου, λαόν μου, καὶ τὴν οὐκ ἠγαπημένην, ἠγαπημένην. Καὶ κϛἔσται, ἐν τῷ τόπῳ οὗ ἐῤῥήθη αὐτοῖς, Οὐ λαός μου ὑμεῖς, ἐκεῖ κληθήσονται υἱοὶ Θεοῦ ζῶντος. Ἡσαΐας κζδὲ κράζει ὑπὲρ τοῦ Ἰσραὴλ, Ἐὰν ᾖ ὁ ἀριθμὸς τῶν υἱῶν Ἰσραὴλ ὡς ἡ ἄμμος τῆς θαλάσσης, τὸ κατάλειμμα σωθήσεται. λόγον κηγὰρ συντελῶν καὶ συντέμνων ἐν δικαιοσύνῃ, ὅτι λόγον συντετμημένον ποιήσει Κύριος ἐπὶ τῆς γῆς. Καὶ κθκαθὼς προείρηκεν Ἡσαΐας, Εἰ μὴ Κύριος Σαβαὼθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ὡς Σόδομα ἂν ἐγενήθημεν, καὶ ὡς Γόμοῤῥα ἂν ὡμοιώθημεν.) ¶Τί λοὖν ἐροῦμεν ; Ὅτι ἔθνη τὰ μὴ διώκοντα δικαιοσύνην, κατέλαβε δικαιοσύνην, δικαιοσύνην δὲ τὴν ἐκ πίστεως· Ἰσραὴλ λαδὲ διώκων νόμον δικαιοσύνης, εἰς νόμον δικαιοσύνης οὐκ ἔφθασε ; Διατί λβ; Ὅτι οὐκ ἐκ πίστεως, ἀλλ᾽ ὡς ἐξ ἔργων νόμου. προσέκοψαν γὰρ τῷ λίθῳ τοῦ προσκόμματος, καθὼς λγγέγραπται, Ἰδοὺ τίθημι ἐν Σιὼν λίθον προσκόμματος, καὶ πέτραν σκανδάλου· καὶ πᾶς ὁ πιστεύων ἐπ᾽ αὐτῷ, οὐ καταισχυνθήσεται. ¶Ἀδελφοὶια, ἡ μὲν εὐδοκία τῆς ἐμῆς καρδίας, καὶ ἡ δέησις ἡ πρὸς τὸν Θεὸν ὑπὲρ τοῦ Ἰσραήλ ἐστιν εἰς σωτηρίαν. μαρτυρῶ βγὰρ αὐτοῖς ὅτι ζῆλον Θεοῦ ἔχουσιν, ἀλλ᾽ οὐ κατ᾽ ἐπίγνωσιν· ἀγνοοῦντες γγὰρ τὴν τοῦ Θεοῦ δικαιοσύνην, καὶ τὴν ἰδίαν δικαιοσύνην ζητοῦντες στῆσαι, τῇ δικαιοσύνῃ τοῦ Θεοῦ οὐχ ὑπετάγησαν. Τέλος δγὰρ νόμου Χριστὸς, εἰς δικαιοσύνην παντὶ τῷ πιστεύοντι. Μωσῆς εγὰρ γράφει τὴν δικαιοσύνην τὴν ἐκ τοῦ νόμου, ὅτι ὁ ποιήσας αὐτὰ ἄνθρωπος ζήσεται ἐν αὐτοῖς. Ἡ ϛδὲ ἐκ πίστεως δικαιοσύνη οὕτω λέγει, Μὴ εἴπῃς ἐν τῇ καρδίᾳ σου, Τίς ἀναβήσεται εἰς τὸν οὐρανόν ; τοῦτ᾽ ἔστι Χριστὸν καταγαγεῖν. ἢ ζτίς καταβήσεται εἰς τὴν ἄβυσσον ; τοῦτ᾽ ἔστι, Χριστὸν ἐκ νεκρῶν ἀναγαγεῖν. ἀλλὰ ητί λέγει, Ἐγγύς σου τὸ ῥῆμά ἐστιν ἐν τῷ στόματί σου, καὶ ἐν τῇ καρδίᾳ σου. τοῦτ᾽ ἔστι τὸ ῥῆμα τῆς πίστεως ὃ κηρύσσομεν, ὅτι θἐὰν ὁμολογήσῃς ἐν τῷ στόματί σου Κύριον Ἰησοῦν, καὶ πιστεύσῃς ἐν τῇ καρδίᾳ σου ὅτι ὁ Θεὸς αὐτὸν ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν, σωθήσῃ· καρδίᾳ ιγὰρ πιστεύεται εἰς δικαιοσύνην, στόματι δὲ ὁμολογεῖται εἰς σωτηρίαν. λέγει ιαγὰρ ἡ γραφὴ, Πᾶς ὁ πιστεύων ἐπ᾽ αὐτῷ, οὐ καταισχυνθήσεται. οὐ ιβγάρ ἐστι διαστολὴ Ἰουδαίου τε καὶ Ἕλληνος· ὁ γὰρ αὐτὸς Κύριος πάντων πλουτῶν εἰς πάντας τοὺς ἐπικαλουμένους αὐτόν. Πᾶς ιγγὰρ ὃς ἂν ἐπικαλέσηται τὸ ὄνομα Κυρίου, σωθήσεται. Πῶς ιδοὖν ἐπικαλέσονται εἰς ὃν οὐκ ἐπίστευσαν ; πῶς δὲ πιστεύσουσιν οὗ οὐκ ἤκουσαν ; πῶς δὲ ἀκούσουσιν χωρὶς κηρύσσοντος ; πῶς ιεδὲ κηρύξουσιν, ἐὰν μὴ ἀποσταλῶσι ; καθὼς γέγραπται, Ὡς ὡραῖοι οἱ πόδες τῶν εὐαγγελιζομένων εἰρήνην, τῶν εὐαγγελιζομένων τὰ ἀγαθά. Ἀλλιϛ᾽ οὐ πάντες ὑπήκουσαν τῷ εὐαγγελίῳ. Ἡσαΐας γὰρ λέγει, Κύριε, τίς ἐπίστευσε τῇ ἀκοῇ ἡμῶν ; Ἄρα ιζἡ πίστις ἐξ ἀκοῆς. ἡ δὲ ἀκοὴ διὰ ῥήματος Θεοῦ. ἀλλὰ ιηλέγω, μὴ οὐκ ἤκουσαν ; μενοῦνγε εἰς πᾶσαν τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν. Ἀλλὰ ιθλέγω, Μὴ οὐκ ἔγνω Ἰσραήλ ; πρῶτος Μωσῆς λέγει, Ἐγὼ παραζηλώσω ὑμᾶς ἐπ᾽ οὐκ ἔθνει ἐπὶ ἔθνει, ἀσυνέτῳ παροργιῶ ὑμᾶς. Ἡσαΐας κδὲ ἀποτολμᾷ, καὶ λέγει, Εὑρέθην τοῖς ἐμὲ μὴ ζητοῦσιν, ἐμφανὴς ἐγενόμην τοῖς ἐμὲ μὴ ἐπερωτῶσι. ¶Πρὸς καδὲ τὸν Ἰσραὴλ λέγει, Ὅλην τὴν ἡμέραν ἐξεπέτασα τὰς χεῖράς μου πρὸς λαὸν ἀπειθοῦντα καὶ ἀντιλέγοντα. ¶Λέγω ιααοὖν, μὴ ἀπώσατο ὁ Θεὸς τὸν λαὸν αὑτοῦ ; Μὴ γένοιτο· καὶ γὰρ ἐγὼ Ἰσραηλίτης εἰμὶ, ἐκ σπέρματος Ἁβραὰμ, φυλῆς Βενιαμίν. οὐκ βἀπώσατο ὁ Θεὸς τὸν λαὸν αὑτοῦ, ὃν προέγνω. Ἢ οὐκ οἴδατε ἐν Ἠλίᾳ τί λέγει ἡ γραφή ; ὡς ἐντυγχάνει τῷ Θεῷ κατὰ τοῦ Ἰσραὴλ, λέγων, Κύριεγ, τοὺς προφήτας σου ἀπέκτειναν, καὶ τὰ θυσιαστήριά σου κατέσκαψαν· κᾀγὼ ὑπελείφθην μόνος, καὶ ζητοῦσι τὴν ψυχήν μου. Ἀλλὰ δτί λέγει αὐτῷ ὁ χρηματισμός ; Κατέλιπον ἐμαυτῷ ἑπτακισχιλίους ἄνδρας, οἵτινες οὐκ ἔκαμψαν γόνυ τῇ Βάαλ. Οὕτως εοὖν καὶ ἐν τῷ νῦν καιρῷ λεῖμμα κατ᾽ ἐκλογὴν χάριτος γέγονεν. εἰ ϛδὲ χάριτι, οὐκ ἔτι ἐξ ἔργων· ἐπεὶ ἡ χάρις οὐκ ἔτι γίνεται χάρις. εἰ δὲ ἐξ ἔργων, οὐκ ἔτι ἐστὶ χάρις· ἐπεὶ τὸ ἔργον οὐκ ἔτι ἐστὶν ἔργον. ¶Τί ζοὖν ; ὃ ἐπιζητεῖ Ἰσραὴλ, τούτου οὐκ ἐπέτυχεν, ἡ δὲ ἐκλογὴ ἐπέτυχεν, οἱ δὲ λοιποὶ ἐπωρώθησαν, καθὼς ηγέγραπται, Ἔδωκεν αὐτοῖς ὁ Θεὸς πνεῦμα κατανύξεως, ὀφθαλμοὺς τοῦ μὴ βλέπειν· καὶ ὦτα τοῦ μὴ ἀκούειν, ἕως τῆς σήμερον ἡμέρας. Καὶ θΔαβὶδ λέγει, Γενηθήτω ἡ τράπεζα αὐτῶν εἰς παγίδα καὶ εἰς θήραν καὶ εἰς σκάνδαλον, καὶ εἰς ἀνταπόδομα αὐτοῖς. Σκοτισθήτωσαν ιοἱ ὀφθαλμοὶ αὐτῶν τοῦ μὴ βλέπειν, καὶ τὸν νῶτον αὐτῶν διαπαντὸς σύγκαμψον. ¶Λέγω ιαοὖν, μὴ ἔπταισαν, ἵνα πέσωσι ; Μὴ γένοιτο· ἀλλὰ τῷ αὐτῶν παραπτώματι ἡ σωτηρία τοῖς ἔθνεσιν, εἰς τὸ παραζηλῶσαι αὐτούς. εἰ ιβδὲ τὸ παράπτωμα αὐτῶν πλοῦτος κόσμου, καὶ τὸ ἥττημα αὐτῶν πλοῦτος ἐθνῶν, πόσῳ μᾶλλον τὸ πλήρωμα αὐτῶν ; ὑμῖν ιγγὰρ λέγω τοῖς ἔθνεσιν, ἐφ᾽ ὅσον μέν εἰμι ἐγὼ ἐθνῶν ἀπόστολος, τὴν διακονίαν μου δοξάζω, εἴπως ιδπαραζηλώσω μου τὴν σάρκα, καὶ σώσω τινὰς ἐξ αὐτῶν. εἰ ιεγὰρ ἡ ἀποβολὴ αὐτῶν, καταλλαγὴ κόσμου, τίς ἡ πρόσληψις, εἰ μὴ ζωὴ ἐκ νεκρῶν ; εἰ ιϛδὲ ἡ ἀπαρχὴ ἁγία, καὶ τὸ φύραμα· καὶ εἰ ἡ ῥίζα ἁγία, καὶ οἱ κλάδοι. εἰ ιζδέ τινες τῶν κλάδων ἐξεκλάσθησαν, σὺ δὲ ἀγριέλαιος ὢν ἐνεκεντρίσθης ἐν αὐτοῖς, καὶ συγκοινωνὸς τῆς ῥίζης καὶ τῆς πιότητος τῆς ἐλαίας ἐγένου, μὴ ιηκατακαυχῶ τῶν κλάδων. εἰ δὲ κατακαυχᾶσαι, οὐ σὺ τὴν ῥίζαν βαστάζεις, ἀλλ᾽ ἡ ῥίζα σέ. ἐρεῖς ιθοὖν, Ἐξεκλάσθησαν οἱ κλάδοι, ἵνα ἐγὼ ἐγκεντρισθῶ. Καλῶςκ· τῇ ἀπιστίᾳ ἐξεκλάσθησαν, σὺ δὲ τῇ πίστει ἕστηκας. μὴ ὑψηλοφρόνει, ἀλλὰ φοβοῦ· εἰ καγὰρ ὁ Θεὸς τῶν κατὰ φύσιν κλάδων οὐκ ἐφείσατο, μήπως οὐδὲ σοῦ φείσηται. Ἴδε κβοὖν χρηστότητα καὶ ἀποτομίαν Θεοῦ· ἐπὶ μὲν τοὺς πεσόντας, ἀποτομίαν· ἐπὶ δέ σε χρηστότητα, ἐὰν ἐπιμείνῃς τῇ χρηστότητι· ἐπεὶ καὶ σὺ ἐκκοπήσῃ· καὶ κγἐκεῖνοι δὲ, ἐὰν μὴ ἐπιμείνωσι τῇ ἀπιστίᾳ, ἐγκεντρισθήσονται· δυνατὸς γάρ ἐστιν ὁ Θεὸς πάλιν ἐγκεντρίσαι αὐτούς· εἰ κδγὰρ σὺ ἐκ τῆς κατὰ φύσιν ἐξεκόπης ἀγριελαίου, καὶ παρὰ φύσιν ἐνεκεντρίσθης εἰς καλλιέλαιον, πόσῳ μᾶλλον οὗτοι οἱ κατὰ φύσιν, ἐγκεντρισθήσονται τῇ ἰδίᾳ ἐλαίᾳ ; Οὐ κεγὰρ θέλω ὑμᾶς ἀγνοεῖν, ἀδελφοὶ, τὸ μυστήριον τοῦτο, (ἵνα μὴ ἦτε παρ᾽ ἑαυτοῖς φρόνιμοι,) ὅτι πώρωσις ἀπὸ μέρους τῷ Ἰσραὴλ γέγονεν, ἄχρις οὗ τὸ πλήρωμα τῶν ἐθνῶν εἰσέλθῃ, καὶ κϛοὕτω πᾶς Ἰσραὴλ σωθήσεται, καθὼς γέγραπται, Ἥξει ἐκ Σιὼν ὁ ῥυόμενος, καὶ ἀποστρέψει ἀσεβείας ἀπὸ Ἰακώβ· καὶ κζαὕτη αὐτοῖς ἡ παρ᾽ ἐμοῦ διαθήκη, ὅταν ἀφέλωμαι τὰς ἁμαρτίας αὐτῶν. ¶Κατὰ κημὲν τὸ εὐαγγέλιον, ἐχθροὶ δι᾽ ὑμᾶς, κατὰ δὲ τὴν ἐκλογὴν, ἀγαπητοὶ διὰ τοὺς πατέρας. ἀμεταμέλητα κθγὰρ τὰ χαρίσματα καὶ ἡ κλῆσις τοῦ Θεοῦ. ὥσπερ λγὰρ καὶ ὑμεῖς ποτε ἠπειθήσατε τῷ Θεῷ, νῦν δὲ ἠλεήθητε τῇ τούτων ἀπειθείᾳ· οὕτω λακαὶ οὗτοι νῦν ἠπείθησαν τῷ ὑμετέρῳ ἐλέει, ἵνα καὶ αὐτοὶ ἐλεηθῶσι. συνέκλεισε λβγὰρ ὁ Θεὸς τοὺς πάντας εἰς ἀπείθειαν, ἵνα τοὺς πάντας ἐλεήσῃ. Ὢ λγβάθος πλούτου καὶ σοφίας καὶ γνώσεως Θεοῦ. ὡς ἀνεξερεύνητα τὰ κρίματα αὐτοῦ, καὶ ἀνεξιχνίαστοι αἱ ὁδοὶ αὐτοῦ. τίς λδγὰρ ἔγνω νοῦν Κυρίου, ἢ τίς σύμβουλος αὐτοῦ ἐγένετο ; ἢ λετίς προέδωκεν αὐτῷ, καὶ ἀνταποδοθήσεται αὐτῷ ; Ὅτι λϛἐξ αὐτοῦ καὶ δι᾽ αὐτοῦ καὶ εἰς αὐτὸν τὰ πάντα· αὐτῷ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. ἀμήν. ¶Παρακαλῶ ιβαοὖν ὑμᾶς, ἀδελφοὶ, διὰ τῶν οἰκτιρμῶν τοῦ Θεοῦ, παραστῆσαι τὰ σώματα ὑμῶν, θυσίαν ζῶσαν, ἁγίαν, εὐάρεστον τῷ Θεῷ, τὴν λογικὴν λατρείαν ὑμῶν· καὶ βμὴ συσχηματίζεσθε τῷ αἰῶνι τούτῳ, ἀλλὰ μεταμορφοῦσθε τῇ ἀνακαινώσει τοῦ νοὸς ὑμῶν, εἰς τὸ δοκιμάζειν ὑμᾶς τί τὸ θέλημα τοῦ Θεοῦ τὸ ἀγαθὸν καὶ εὐάρεστον καὶ τέλειον. λέγω γγὰρ διὰ τῆς χάριτος τῆς δοθείσης μοι, παντὶ τῷ ὄντι ἐν ὑμῖν, μὴ ὑπερφρονεῖν παρ᾽ ὃ δεῖ φρονεῖν, ἀλλὰ φρονεῖν εἰς τὸ σωφρονεῖν, ἑκάστῳ ὡς ὁ Θεὸς ἐμέρισε μέτρον πίστεως. Καθάπερ δγὰρ ἐν ἑνὶ σώματι μέλη πολλὰ ἔχομεν, τὰ δὲ μέλη πάντα οὐ τὴν αὐτὴν ἔχει πρᾶξιν· οὕτως εοἱ πολλοὶ ἓν σῶμά ἐσμεν ἐν Χριστῷ, ὁ δὲ καθεῖς, ἀλλήλων μέλη. ἔχοντες ϛδὲ χαρίσματα κατὰ τὴν χάριν τὴν δοθεῖσαν ἡμῖν διάφορα, εἴτε προφητείαν, κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῆς πίστεως· εἴτε ζδιακονίαν, ἐν τῇ διακονίᾳ· εἴτε ὁ διδάσκων, ἐν τῇ διδασκαλίᾳ· εἴτε ηὁ παρακαλῶν, ἐν τῇ παρακλήσει· ὁ μεταδιδοὺς, ἐν ἁπλότητι· ὁ προϊστάμενος, ἐν σπουδῇ· ὁ ἐλεῶν, ἐν ἱλαρότητι. Ἡ θἀγάπη, ἀνυπόκριτος. Ἀποστυγοῦντες τὸ πονηρὸν, κολλώμενοι τῷ ἀγαθῷ. Τῇ ιφιλαδελφίᾳ εἰς ἀλλήλους φιλόστοργοι. Τῇ τιμῇ ἀλλήλους προηγούμενοι. Τῇ ιασπουδῇ μὴ ὀκνηροί. Τῷ πνεύματι ζέοντες. Τῷ καιρῷ κυρίῳ δουλεύοντες. Τῇ ιβἐλπίδι χαίροντες. Τῇ θλίψει ὑπομένοντες. Τῇ προσευχῇ προσκαρτεροῦντες. Ταῖς ιγχρείαις τῶν ἁγίων κοινωνοῦντες. Τὴν φιλοξενίαν διώκοντες. Εὐλογεῖτε ιδτοὺς διώκοντας ὑμᾶς, εὐλογεῖτε καὶ μὴ καταρᾶσθε. Χαίρειν ιεμετὰ χαιρόντων, καὶ κλαίειν μετὰ κλαιόντων. Τὸ ιϛαὐτὸ εἰς ἀλλήλους φρονοῦντες. Μὴ τὰ ὑψηλὰ φρονοῦντες, ἀλλὰ τοῖς ταπεινοῖς συναπαγόμενοι. Μὴ γίνεσθε φρόνιμοι παρ᾽ ἑαυτοῖς. Μηδενὶ ιζκακὸν ἀντὶ κακοῦ ἀποδιδόντες. Προνοούμενοι καλὰ ἐνώπιον πάντων ἀνθρώπων. Εἰ ιηδυνατὸν, τὸ ἐξ ὑμῶν, μετὰ πάντων ἀνθρώπων εἰρηνεύοντες. Μὴ ιθἑαυτοὺς ἐκδικοῦντες, ἀγαπητοὶ, ἀλλὰ δότε τόπον τῇ ὀργῇ· γέγραπται γὰρ, Ἐμοὶ ἐκδίκησις· ἐγὼ ἀνταποδώσω, λέγει Κύριος. Ἐὰν κοὖν πεινᾷ ὁ ἐχθρός σου, ψώμιζε αὐτόν· ἐὰν διψᾷ, πότιζε αὐτόν· τοῦτο γὰρ ποιῶν, ἄνθρακας πυρὸς σωρεύσεις ἐπὶ τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ. Μὴ κανικῶ ὑπὸ τοῦ κακοῦ, ἀλλὰ νίκα ἐν τῷ ἀγαθῷ τὸ κακόν. ¶Πᾶσα ιγαψυχὴ ἐξουσίαις ὑπερεχούσαις ὑποτασσέσθω· οὐ γάρ ἐστιν ἐξουσία εἰ μὴ ἀπὸ Θεοῦ· αἱ δὲ οὖσαι ἐξουσίαι, ὑπὸ τοῦ Θεοῦ τεταγμέναι εἰσίν· ὥστε βὁ ἀντιτασσόμενος τῇ ἐξουσίᾳ, τῇ τοῦ Θεοῦ διαταγῇ ἀνθέστηκεν. οἱ δὲ ἀνθεστηκότες, ἑαυτοῖς κρῖμα λήψονται. οἱ γγὰρ ἄρχοντες οὐκ εἰσὶ φόβος τῶν ἀγαθῶν ἔργων, ἀλλὰ τῶν κακῶν. Θέλεις δὲ μὴ φοβεῖσθαι τὴν ἐξουσίαν ; τὸ ἀγαθὸν ποίει, καὶ ἕξεις ἔπαινον ἐξ αὐτῆς· Θεοῦ δγὰρ διάκονός ἐστί σοι εἰς τὸ ἀγαθόν. ἐὰν δὲ τὸ κακὸν ποιῇς, φοβοῦ. οὐ γὰρ εἰκῆ τὴν μάχαιραν φορεῖ· Θεοῦ γὰρ διάκονός ἐστιν, ἔκδικος εἰς ὀργὴν τῷ τὸ κακὸν πράσσοντι. διὸ εἀνάγκη ὑποτάσσεσθαι, οὐ μόνον διὰ τὴν ὀργὴν, ἀλλὰ καὶ διὰ τὴν συνείδησιν. διὰ ϛτοῦτο γὰρ καὶ φόρους τελεῖτε· λειτουργοὶ γὰρ Θεοῦ εἰσιν εἰς αὐτὸ τοῦτο προσκαρτεροῦντες. Ἀπόδοτε ζοὖν πᾶσι τὰς ὀφειλάς· τῷ τὸν φόρον, τὸν φόρον· τῷ τὸ τέλος, τὸ τέλος· τῷ τὸν φόβον, τὸν φόβον· τῷ τὴν τιμὴν, τὴν τιμήν. Μηδενὶ ημηδὲν ὀφείλετε, εἰ μὴ τὸ ἀγαπᾶν ἀλλήλους· ὁ γὰρ ἀγαπῶν τὸν ἕτερον, νόμον πεπλήρωκε. τὸ θγὰρ, Οὐ μοιχεύσεις, Οὐ φονεύσεις, Οὐ κλέψεις, Οὐ ψευδομαρτυρήσεις, Οὐκ ἐπιθυμήσεις, καὶ εἴ τις ἑτέρα ἐντολὴ, ἐν τούτῳ τῷ λόγῳ ἀνακεφαλαιοῦται, ἐν τῷ, Ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς ἑαυτόν. Ἡ ιἀγάπη τῷ πλησίον κακὸν οὐκ ἐργάζεται. πλήρωμα οὖν νόμου ἡ ἀγάπη. καὶ ιατοῦτο, εἰδότες τὸν καιρὸν, ὅτι ὥρα ἡμᾶς ἤδη ἐξ ὕπνου ἐγερθῆναι· νῦν γὰρ ἐγγύτερον ἡμῶν ἡ σωτηρία, ἢ ὅτε ἐπιστεύσαμεν. Ἡ ιβνὺξ προέκοψεν, ἡ δὲ ἡμέρα ἤγγικεν. ἀποθώμεθα οὖν τὰ ἔργα τοῦ σκότους, καὶ ἐνδυσώμεθα τὰ ὅπλα τοῦ φωτός. ὡς ιγἐν ἡμέρᾳ, εὐσχημόνως περιπατήσωμεν, μὴ κώμοις καὶ μέθαις, μὴ κοίταις καὶ ἀσελγείαις, μὴ ἔριδι καὶ ζήλῳ· ἀλλιδ᾽ ἐνδύσασθε τὸν Κύριον Ἰησοῦν Χριστὸν, καὶ τῆς σαρκὸς πρόνοιαν μὴ ποιεῖσθε εἰς ἐπιθυμίας. ¶Τὸν ιδαδὲ ἀσθενοῦντα τῇ πίστει, προσλαμβάνεσθε, μὴ εἰς διακρίσεις διαλογισμῶν. ὃς βμὲν πιστεύει φαγεῖν πάντα, ὁ δὲ ἀσθενῶν λάχανα ἐσθίει. ὁ γἐσθίων τὸν μὴ ἐσθίοντα μὴ ἐξουθενείτω, καὶ ὁ μὴ ἐσθίων τὸν ἐσθίοντα μὴ κρινέτω. ὁ Θεὸς γὰρ αὐτὸν προσελάβετο. Σὺ δτίς εἶ ὁ κρίνων ἀλλότριον οἰκέτην ; τῷ ἰδίῳ κυρίῳ στήκει ἢ πίπτει. σταθήσεται δέ· δυνατὸς γάρ ἐστιν ὁ Θεὸς στῆσαι αὐτόν. Ὃς εμὲν κρίνει ἡμέραν παρ᾽ ἡμέραν, ὃς δὲ κρίνει πᾶσαν ἡμέραν. ἕκαστος ἐν τῷ ἰδίῳ νοῒ πληροφορείσθω. ὁ ϛφρονῶν τὴν ἡμέραν, Κυρίῳ φρονεῖ· καὶ ὁ μὴ φρονῶν τὴν ἡμέραν, Κυρίῳ οὐ φρονεῖ. ὁ ἐσθίων, Κυρίῳ ἐσθίει· εὐχαριστεῖ γὰρ τῷ Θεῷ· καὶ ὁ μὴ ἐσθίων, Κυρίῳ οὐκ ἐσθίει, καὶ εὐχαριστεῖ τῷ Θεῷ. Οὐδεὶς ζγὰρ ἡμῶν ἑαυτῷ ζῇ, καὶ οὐδεὶς ἑαυτῷ ἀποθνήσκει. ἐάν ητε γὰρ ζῶμεν, τῷ Κυρίῳ ζῶμεν· ἐάν τε ἀποθνήσκωμεν, τῷ Κυρίῳ ἀποθνήσκομεν. ἐάν τε οὖν ζῶμεν, ἐάν τε ἀποθνήσκωμεν, τοῦ Κυρίου ἐσμέν· εἰς θτοῦτο γὰρ Χριστὸς καὶ ἀπέθανε καὶ ἀνέστη καὶ ἀνέζησεν, ἵνα καὶ νεκρῶν καὶ ζώντων κυριεύσῃ. σὺ ιδὲ τί κρίνεις τὸν ἀδελφόν σου ; ἢ καὶ σὺ τί ἐξουθενεῖς τὸν ἀδελφόν σου ; πάντες γὰρ παραστησόμεθα τῷ βήματι τοῦ Χριστοῦ· γέγραπται ιαγὰρ, Ζῶ ἐγὼ, λέγει Κύριος, ὅτι ἐμοὶ κάμψει πᾶν γόνυ, καὶ πᾶσα γλῶσσα ἐξομολογήσεται τῷ Θεῷ. Ἄρα ιβοὖν ἕκαστος ἡμῶν περὶ ἑαυτοῦ λόγον δώσει τῷ Θεῷ. Μηκέτι ιγοὖν ἀλλήλους κρίνωμεν, ἀλλὰ τοῦτο κρίνατε μᾶλλον, τὸ μὴ τιθέναι πρόσκομμα τῷ ἀδελφῷ ἢ σκάνδαλον. Οἶδα ιδκαὶ πέπεισμαι ἐν Κυρίῳ Ἰησοῦ, ὅτι οὐδὲν κοινὸν δι᾽ ἑαυτοῦ· εἰ μὴ τῷ λογιζομένῳ τὶ κοινὸν εἶναι, ἐκείνῳ κοινόν. εἰ ιεδὲ διὰ βρῶμα ὁ ἀδελφός σου λυπεῖται, οὐκέτι κατὰ ἀγάπην περιπατεῖς· μὴ τῷ βρώματί σου ἐκεῖνον ἀπόλλυε, ὑπὲρ οὗ Χριστὸς ἀπέθανε. μὴ ιϛβλασφημείσθω οὖν ὑμῶν τὸ ἀγαθόν· οὐ ιζγάρ ἐστιν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ, βρῶσις καὶ πόσις, ἀλλὰ δικαιοσύνη καὶ εἰρήνη καὶ χαρὰ ἐν πνεύματι ἁγίῳ· ὁ ιηγὰρ ἐν τούτοις δουλεύων τῷ Χριστῷ, εὐάρεστος τῷ Θεῷ καὶ δόκιμος τοῖς ἀνθρώποις. ἄρα ιθοὖν τὰ τῆς εἰρήνης διώκωμεν, καὶ τὰ τῆς οἰκοδομῆς τῆς εἰς ἀλλήλους. Μὴ κἕνεκεν βρώματος κατάλυε τὸ ἔργον τοῦ Θεοῦ. πάντα μὲν καθαρὰ, ἀλλὰ κακὸν τῷ ἀνθρώπῳ τῷ διὰ προσκόμματος ἐσθίοντι. καλὸν κατὸ μὴ φαγεῖν κρέα, μηδὲ πιεῖν οἶνον, μηδὲ ἐν ᾧ ὁ ἀδελφός σου προσκόπτει ἢ σκανδαλίζεται ἢ ἀσθενεῖ. Σὺ κβπίστιν ἔχεις ; κατὰ σαυτὸν ἔχε ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ. μακάριος ὁ μὴ κρίνων ἑαυτὸν ἐν ᾧ δοκιμάζει. ὁ κγδὲ διακρινόμενος, ἐὰν φάγῃ, κατακέκριται, ὅτι οὐκ ἐκ πίστεως· πᾶν δὲ ὃ οὐκ ἐκ πίστεως, ἁμαρτία ἐστίν. ¶Ὀφείλομεν ιεαδὲ ἡμεῖς οἱ δυνατοὶ τὰ ἀσθενήματα τῶν ἀδυνάτων βαστάζειν, καὶ μὴ ἑαυτοῖς ἀρέσκειν. ἕκαστος βγὰρ ἡμῶν τῷ πλησίον ἀρεσκέτω εἰς τὸ ἀγαθὸν πρὸς οἰκοδομήν· καὶ γγὰρ ὁ Χριστὸς οὐχ ἑαυτῷ ἤρεσεν, ἀλλὰ, καθὼς γέγραπται, Οἱ ὀνειδισμοὶ τῶν ὀνειδιζόντων σε, ἐπέπεσον ἐπ᾽ ἐμέ. Ὅσα δγὰρ προεγράφη, εἰς τὴν ἡμετέραν διδασκαλίαν προεγράφη, ἵνα διὰ τῆς ὑπομονῆς καὶ τῆς παρακλήσεως τῶν γραφῶν τὴν ἐλπίδα ἔχωμεν. ὁ εδὲ Θεὸς τῆς ὑπομονῆς καὶ τῆς παρακλήσεως δῴη ὑμῖν τὸ αὐτὸ φρονεῖν ἐν ἀλλήλοις, κατὰ Χριστὸν Ἰησοῦν, ἵνα ϛὁμοθυμαδὸν ἐν ἑνὶ στόματι δοξάζητε τὸν Θεὸν καὶ πατέρα τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ. διὸ ζπροσλαμβάνεσθε ἀλλήλους, καθὼς καὶ ὁ Χριστὸς προσελάβετο ἡμᾶς εἰς δόξαν Θεοῦ. ¶Λέγω ηδὲ Ἰησοῦν Χριστὸν διάκονον γεγενῆσθαι περιτομῆς ὑπὲρ ἀληθείας Θεοῦ, εἰς τὸ βεβαιῶσαι τὰς ἐπαγγελίας τῶν πατέρων· τὰ θδὲ ἔθνη ὑπὲρ ἐλέους δοξάσαι τὸν Θεὸν, καθὼς γέγραπται, Διὰ τοῦτο ἐξομολογήσομαί σοι ἐν ἔθνεσι, καὶ τῷ ὀνόματί σου ψαλῶ. Καὶ ιπάλιν λέγει, Εὐφράνθητε ἔθνη μετὰ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ. Καὶ ιαπάλιν, Αἰνεῖτε τὸν Κύριον πάντα τὰ ἔθνη, καὶ ἐπαινέσατε αὐτὸν πάντες οἱ λαοί. Καὶ ιβπάλιν Ἡσαΐας λέγει, Ἔσται ἡ ῥίζα τοῦ Ἰεσσαὶ, καὶ ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ἐπ᾽ αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν. Ὁ ιγδὲ Θεὸς τῆς ἐλπίδος πληρώσαι ὑμᾶς πάσης χαρᾶς καὶ εἰρήνης ἐν τῷ πιστεύειν, εἰς τὸ περισσεύειν ὑμᾶς ἐν τῇ ἐλπίδι, ἐν δυνάμει πνεύματος ἁγίου. Πέπεισμαι ιδδὲ, ἀδελφοί μου, καὶ αὐτὸς ἐγὼ περὶ ὑμῶν, ὅτι καὶ αὐτοὶ μεστοί ἐστε ἀγαθωσύνης, πεπληρωμένοι πάσης γνώσεως, δυνάμενοι καὶ ἀλλήλους νουθετεῖν. ¶Τολμηρότερον ιεδὲ ἔγραψα ὑμῖν, ἀδελφοὶ, ἀπὸ μέρους, ὡς ἐπαναμιμνήσκων ὑμᾶς, διὰ τὴν χάριν τὴν δοθεῖσάν μοι ὑπὸ τοῦ Θεοῦ, εἰς ιϛτὸ εἶναί με λειτουργὸν Ἰησοῦ Χριστοῦ εἰς τὰ ἔθνη, ἱερουργοῦντα τὸ εὐαγγέλιον τοῦ Θεοῦ, ἵνα γένηται ἡ προσφορὰ τῶν ἐθνῶν εὐπρόσδεκτος, ἡγιασμένη ἐν πνεύματι ἁγίῳ. Ἔχω ιζοὖν καύχησιν ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τὰ πρὸς Θεόν· οὐ ιηγὰρ τολμήσω λαλεῖν τι ὧν οὐ κατειργάσατο Χριστὸς δι᾽ ἐμοῦ, εἰς ὑπακοὴν ἐθνῶν, λόγῳ καὶ ἔργῳ, ἐν ιθδυνάμει σημείων καὶ τεράτων, ἐν δυνάμει πνεύματος Θεοῦ, ὥστε με ἀπὸ Ἱερουσαλὴμ καὶ κύκλῳ μέχρι τοῦ Ἰλλυρικοῦ πεπληρωκέναι τὸ εὐαγγέλιον τοῦ Χριστοῦ, οὕτω κδὲ φιλοτιμούμενον εὐαγγελίζεσθαι, οὐχ ὅπου ὠνομάσθη Χριστὸς, ἵνα μὴ ἐπ᾽ ἀλλότριον θεμέλιον οἰκοδομῶ· ἀλλὰκα, καθὼς γέγραπται, Οἷς οὐκ ἀνηγγέλη περὶ αὐτοῦ, ὄψονται, καὶ οἳ οὐκ ἀκηκόασι, συνήσουσι. Διὸ κβκαὶ ἐνεκοπτόμην τὰ πολλὰ τοῦ ἐλθεῖν πρὸς ὑμᾶς. νυνὶ κγδὲ μηκέτι τόπον ἔχων ἐκ τοῖς κλίμασι τούτοις, ἐπιποθίαν δὲ ἔχων τοῦ ἐλθεῖν πρὸς ὑμᾶς ἀπὸ πολλῶν ἐτῶν, ὡς κδἐὰν πορεύωμαι εἰς τὴν Σπανίαν, ἐλεύσομαι πρὸς ὑμᾶς· ἐλπίζω γὰρ διαπορευόμενος θεάσασθαι ὑμᾶς, καὶ ὑφ᾽ ὑμῶν προπεμφθῆναι ἐκεῖ, ἐὰν ὑμῶν πρῶτον ἀπὸ μέρους ἐμπλησθῶ. νυνὶ κεδὲ πορεύομαι εἰς Ἱερουσαλὴμ, διακονῶν τοῖς ἁγίοις· εὐδόκησαν κϛγὰρ Μακεδονία καὶ Ἀχαΐα κοινωνίαν τινὰ ποιήσασθαι εἰς τοὺς πτωχοὺς τῶν ἁγίων τῶν ἐν Ἱερουσαλήμ· εὐδόκησαν κζγὰρ, καὶ ὀφειλέται αὐτῶν εἰσιν· εἰ γὰρ τοῖς πνευματικοῖς αὐτῶν ἐκοινώνησαν τὰ ἔθνη, ὀφείλουσι καὶ ἐν τοῖς σαρκικοῖς λειτουργῆσαι αὐτοῖς. Τοῦτο κηοὖν ἐπιτελέσας, καὶ σφραγισάμενος αὐτοῖς τὸν καρπὸν τοῦτον, ἀπελεύσομαι δι᾽ ὑμῶν εἰς τὴν Σπανίαν. οἶδα κθδὲ ὅτι ἐρχόμενος πρὸς ὑμᾶς, ἐν πληρώματι εὐλογίας τοῦ εὐαγγελίου τοῦ Χριστοῦ ἐλεύσομαι. παρακαλῶ λδὲ ὑμᾶς, ἀδελφοὶ, διὰ τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ, καὶ διὰ τῆς ἀγάπης τοῦ πνεύματος, συναγωνίσασθαί μοι ἐν ταῖς προσευχαῖς ὑπὲρ ἐμοῦ πρὸς τὸν Θεὸν, ἵνα λαῥυσθῶ ἀπὸ τῶν ἀπειθούντων ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ, καὶ ἵνα ἡ διακονία μου ἡ εἰς Ἱερουσαλὴμ εὐπρόσδεκτος γένηται τοῖς ἁγίοις, ἵνα λβἐν χαρᾷ ἔλθω πρὸς ὑμᾶς διὰ θελήματος Θεοῦ, καὶ συναναπαύσωμαι ὑμῖν. ὁ λγδὲ Θεὸς τῆς εἰρήνης μετὰ πάντων ὑμῶν. ἀμήν. ¶Συνίστημι ιϛαδὲ ὑμῖν Φοίβην τὴν ἀδελφὴν ἡμῶν, οὖσαν διάκονον τῆς ἐκκλησίας τῆς ἐν Κεγχρεαῖς, ἵνα βαὐτὴν προσδέξησθε ἐν Κυρίῳ ἀξίως τῶν ἁγίων, καὶ παραστῆτε αὐτῇ ἐν ᾧ ἂν ὑμῶν χρῄζῃ πράγματι· καὶ γὰρ αὕτη προστάτις πολλῶν ἐγενήθη, καὶ αὐτοῦ ἐμοῦ. ¶Ἀσπάσασθε γΠρίσκιλλαν καὶ Ἀκύλαν, τοὺς συνεργούς μου ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ, (οἵτινες δὑπὲρ τῆς ψυχῆς μου τὸν ἑαυτῶν τράχηλον ὑπέθηκαν, οἷς οὐκ ἐγὼ μόνος εὐχαριστῶ, ἀλλὰ καὶ πᾶσαι αἱ ἐκκλησίαι τῶν ἐθνῶν,) καὶ ετὴν κατ᾽ οἶκον αὐτῶν ἐκκλησίαν. Ἀσπάσασθε Ἐπαίνετον τὸν ἀγαπητόν μου, ὅς ἐστιν ἀπαρχὴ τῆς Ἀχαΐας εἰς Χριστόν. ¶Ἀσπάσασθε ϛΜαριὰμ, ἥτις πολλὰ ἐκοπίασεν εἰς ἡμᾶς. ¶Ἀσπάσασθε ζἈνδρόνικον καὶ Ἰουνίαν τοὺς συγγενεῖς μου καὶ συναιχμαλώτους μου, οἵτινές εἰσιν ἐπίσημοι ἐν τοῖς ἀποστόλοις, οἳ καὶ πρὸ ἐμοῦ γεγόνασιν ἐν Χριστῷ. ¶Ἀσπάσασθε ηἈμπλίαν τὸν ἀγαπητόν μου ἐν Κυρίῳ. ¶Ἀσπάσασθε θΟὐρβανὸν τὸν συνεργὸν ἡμῶν ἐν Χριστῷ, καὶ Στάχυν τὸν ἀγαπητόν μου. ¶Ἀσπάσασθε ιἈπελλῆν τὸν δόκιμον ἐν Χριστῷ. Ἀσπάσασθε τοὺς ἐκ τῶν Ἀριστοβούλου. ¶Ἀσπάσασθε ιαἩροδίωνα τὸν συγγενῆ μου. Ἀσπάσασθε τοὺς ἐκ τῶν Ναρκίσσου τοὺς ὄντας ἐν Κυρίῳ. Ἀσπάσασθε ιβΤρύφαιναν καὶ Τρυφῶσαν τὰς κοπιώσας ἐν Κυρίῳ. ¶Ἀσπάσασθε Περσίδα τὴν ἀγαπητὴν, ἥτις πολλὰ ἐκοπίασεν ἐν Κυρίῳ. ¶Ἀσπάσασθε ιγῬοῦφον τὸν ἐκλεκτὸν ἐν Κυρίῳ, καὶ τὴν μητέρα αὐτοῦ καὶ ἐμοῦ. Ἀσπάσασθε ιδἈσύγκριτον, Φλέγοντα, Ἑρμᾶν, Πατρόβαν, Ἑρμῆν, καὶ τοὺς σὺν αὐτοῖς ἀδελφούς. Ἀσπάσασθε ιεΦιλόλογον καὶ Ἰουλίαν, Νηρέα καὶ τὴν ἀδελφὴν αὐτοῦ, καὶ Ὀλυμπᾶν, καὶ τοὺς σὺν αὐτοῖς πάντας ἁγίους. ¶Ἀσπάσασθε ιϛἀλλήλους ἐν φιλήματι ἁγίῳ. Ἀσπάζονται ὑμᾶς αἱ ἐκκλησίαι τοῦ Χριστοῦ. ¶Παρακαλῶ ιζδὲ ὑμᾶς, ἀδελφοὶ, σκοπεῖν τοὺς τὰς διχοστασίας καὶ τὰ σκάνδαλα παρὰ τὴν διδαχὴν ἣν ὑμεῖς ἐμάθετε, ποιοῦντας, καὶ ἐκκλίνατε ἀπ᾽ αὐτῶν· οἱ ιηγὰρ τοιοῦτοι τῷ Κυρίῳ ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστῷ οὐ δουλεύουσιν, ἀλλὰ τῇ ἑαυτῶν κοιλίᾳ. καὶ διὰ τῆς χρηστολογίας καὶ εὐλογίας ἐξαπατῶσι τὰς καρδίας τῶν ἀκάκων. ἡ ιθγὰρ ὑμῶν ὑπακοὴ εἰς πάντας ἀφίκετο. Χαίρω οὖν τὸ ἐφ᾽ ὑμῖν· θέλω δὲ ὑμᾶς σοφοὺς μὲν εἶναι εἰς τὸ ἀγαθὸν, ἀκεραίους δὲ εἰς τὸ κακόν. ὁ κδὲ Θεὸς τῆς εἰρήνης συντρίψει τὸν σατανᾶν ὑπὸ τοὺς πόδας ὑμῶν ἐν τάχει. ἡ χάρις τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ μεθ᾽ ὑμῶν. ἀμήν ¶Ἀσπάζονται καὑμᾶς Τιμόθεος ὁ συνεργός μου καὶ Λούκιος καὶ Ἰάσων καὶ Σωσίπατρος οἱ συγγενεῖς μου. Ἀσπάζομαι κβὑμᾶς ἐγὼ Τέρτιος ὁ γράψας τὴν ἐπιστολὴν ἐν Κυρίῳ. Ἀσπάζεται κγὑμᾶς Γάϊος ὁ ξένος μου καὶ τῆς ἐκκλησίας ὅλης. Ἀσπάζεται ὑμᾶς Ἔραστος ὁ οἰκονόμος τῆς πόλεως, καὶ Κούαρτος ὁ ἀδελφός. Ἡ κδχάρις τοῦ Κυρίου ἡμῶν Ἰησοῦ Χριστοῦ μετὰ πάντων ὑμῶν. ἀμήν. ¶Τῷ κεδὲ δυναμένῳ ὑμᾶς στηρίξαι κατὰ τὸ εὐαγγέλιόν μου καὶ τὸ κήρυγμα Ἰησοῦ Χριστοῦ, κατὰ ἀποκάλυψιν μυστηρίου χρόνοις αἰωνίοις σεσιγημένου (φανερωθέντος κϛδὲ νῦν διά τε γραφῶν προφητικῶν, κατ᾽ ἐπιταγὴν τοῦ αἰωνίου Θεοῦ, εἰς ὑπακοὴν πίστεως εἰς πάντα τὰ ἔθνη γνωρισθέντος,) μόνῳ κζσοφῷ Θεῷ, διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ, ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας. ἀμήν. Πρός Ῥωμαίους ἐγράφη ἆπό Κορίνθου διὰ φοίβης τῆς διακόνου τῆς ἕν Κεγχρεαῖς ἐκκλησίας.

Beköszöntő1 és áldáskívánás.Pál1 Jézus Krisztusnak szolgája, hivatala szerint Apostol, választatott az Isten Evangyéliomának prédikálására. (Mellyet2 régen megigért vala az ő Prófétái által a szent irásokban.) Az3 ő Fija felől, (ki a Dávid magvából lett test szerint. Megbizonyittatott4 hatalmasan Isten Fijának lenni a szentelő lélek szerint ; a halálból való feltámadás által,) tudniillik a mi Urunk Jézus Krisztus felől. Ki5 által vettük a kegyelmet és az Apostolságot, a hitben való engedelemnek okáért minden Pogányok között, az ő nevéért. Kik6 között ti is vagytok Jézus Krisztusnak hivatalosai. Mindeneknek,7 kik Rómában vagytok, Isten szerlmesinek, hivatalos szenteknek : Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Bevezetés : az evangélium Istennek hatalma üdvösségre.Először8 hálákat adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által, mindnyájan ti érettetek, hogy a ti hiteteknek mind e világon hire vagyon : Mert9 bizonyságom nékem az Isten, kinek nagy lelki örömmel szolgálok, az ő Fija Evangyéliomának prédikáltatásában hogy szüntelen emlékezem felőletek. Mindenkor10 az én imádkozásimban kérvén az Istent, hogyha valami módon már valaha jó szerencsés út adattatnék nékem Istennek akaratjából, hogy ti hozzátok mehetnék ; Mert11 kivánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhetnék veletek, hogy ti megerősittetnétek. Azaz,12 hogy közönséges intést vennénk ti nálatok, egymás hite által, a ti hitetek és az én hitem által. Nem13 akarom pedig, hogy ne tudjátok ezt, Atyámfiai ! hogy én gyakorta véteztem el magamban, hogy hozzátok menjek, (de mind ez ideig megtiltattam,) hogy ti köztetek is mint a több Pogányok között, valami lelki gyümölcsöt nyerhetnék. Mind14 a Görögöknek, mind a Barbarusoknak, mind a bölcseknek, mind a bolondoknak köteles vagyok. Azért15 kész vagyok néktek is, kik Rómában vagytok, az Evangyéliomot prédikálni. Mert16 nem szégyenlem a Krisztus Evangyéliomát : Mert Istennek hatalma minden hivőnek idvességére, Zsidónak először, azután a Görögnek is. Mert17 az Istennek igazsága az által jelentetik meg hitből hitbe, miképen meg vagyon irva : Az igaz ember hitből él. Mert18 nyilván vagyon az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlenségek és hamisságok ellen, kik az igazságot hamisan fogva tartják. Mert19 az, a mit az Isten felől tudhatnak az emberek, nyilván vagyon ő bennek : mert az Isten megjelentette nékik. Mert20 a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalmassága és Istensége, e világnak alkotmányából, és a teremtett állatokból megértetvén, megláttatnak ; e végre hogy legyenek ők magok menthetetlenek. Mert21 mikor az Istent megesmérték volna, mindazáltal nem dicsőitették őtet mint Istent, sem pedig néki hálákat nem adtak, hanem az ő okoskodásokban hijábavalókká lettek, és az ő balgatag szivek megsetétedett. És22 mikor magokat bölcseknek vallanák lenni, balgatagokká lettek ; Mert23 a hallhatatlan Istennek dicsőségét elváltozotatták a halandó embernek, madaraknak, négylábű állatoknak, és mászóállatoknak, kifaragott ábrázatjokra. Annakokáért24 adta az Isten őket az ő szivek kivánsgáinak tisztátalanságira, hogy egymásnak testét szeplősitenék. Kik25 az Isten igazságát hazugságra változtatták, és tisztelték és szolgálták a teremtett állatokat, hára hagyván a Teremtőt, ki mind örökké áldandó, Ámen. Azokáért26 adta, mondom, az Isten őket a tisztátalan indulatoknak ; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természetnek folyását természet ellen való dologra. Hasonlatosképen27 a férjfiak is elhagyván a természet folyása szerint való közösülést az asszonnyal, felgerjedtek az ő bujaságokban egymás ellen, a férjfiak a férjfiakon éktelenundokságot cselekedvén, hogy az ő tévelygéseknek érdemek szerint való jutalmát elvennék ő magokban. És28 miképen nem akartak a megesmért Istennel megelégedni, azonképen őket adta Isten elfordult elmének, hogy illetlen dolgokat cselekednének. Kik29 teljesek minden hamissággal, gonoszsággal, paráznasággal, latorsággal, fösvénységgel ; irigységgel rakvák, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, gonosz erkölcscsel. Susárlók,30 rágalmazók, Istennek gyűlölői, bosszúságra ingerlők, kevélyek, dicsekedők, gonoszságnak találói, szüléiknek engedetlenek. Balgatagok,31 szövetségnek rontói, szeretet nélkűl valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok. Kik32 jóllehet az Isten igazságát tudják, (hogy a kik az illyeneket cselekeszik, méltók legyenek a halálra) mindazáltal nem csak azokat cselekeszik, hanem oltalmazzák azokat is, a kik azokat cselekeszik. Zsidók2 és pogányok egyaránt bűnösök.Annakokáért1 magad menthetetlen vagy, óh te ember, valaki mást kárhoztatsz : mert ugyanazonnal, a mellyel mást kárhoztatsz, magadat kárhoztatod : mert ugyanazonokat miveled te, ki egyebeket kárhoztatsz. Tudjuk2 pedig, hogy az Istennek itélete igazság szerint vagyon azok ellen, a kik illyen dolgokat cselekesznek. Állitod-é3 pedig azt, óh te ember ! ki kárhoztatod azokat, a ki illyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekeszed, hogy az Istennek itéletét eltávoztatod. Avagy4 az Isten kegyelmességének, és békességes türésének és szenvedésének gazdagságát megútálod-é ? Nem tudod-é, hogy az Istennek kegyelmessége téged megtérésre indit ? De5 te a te keménységed szerint és megtérhetetlen szived szerint, gyüjtesz te magadnak haragot a haragnak napjára, és az Isten igaz itélete megjelenésének napjára. Ki6 megfizet mindennek az ő cselekedetei szerint. Azoknak,7 a kik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és hallhatatlanságot keresnek, megfizet örök élettel ; Azoknak8 pedig a kik versenyesek, é a kik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, megfizet hirtelen búsulással és haraggal. Nyomorúság,9 és szorongató veszedelem lészen minden gonosz cselekedő ember lelkének, Zsidónak először, azután Görögnek. Dicsőség10 pedig, tisztesség, és békesség minden jó cselekedőnek, Zsidónak először, azután Görögnek. Mert11 nincsen Isten előtt személyválogatás. Mert12 valakik törvény nélkűl vétkeztek, törvény nélkűl vesznek el, és valakik a törvény alatt vétekeztek, törvény által kárhoztattatnak. (Mert13 nem azok Isten előtt igazak, kik a törvényt hallják, hanem a kik a törvényt bétöltik, azok igazulnak meg. Mert14 mivelhogy a Pogányok, kiknek irott törvények nincsen, természet szerint a törvényhez illendő cselekedeteket cselekesznek, azok, noha nékik törvények nincsen, mindazáltal ő magok magoknak törvények. Úgymint15 kik megjelentik, hogy a törvénynek cselekedete a ő szivekbe béiratott, kiknek lelkiesméretek és aző gondolatjok, mellyek egymást vádolják vagy mentik, egyetembe bizonyságot tészen.) A16 napon, mellyen az Úr megitéli az embereknek titkaikat az én Evangyéliom szerint, a Jézus Krisztus által. Ímé17 te Zsidónak neveztetel, és a törvényben nyugoszol meg, és dicsekedel Istenben. És18 tudod az ő akaratját, és választást tudsz azok között tenni, a mellyek külömböznek attól, mivelhogy az Isten törvényéből megtanittattál. És19 állitod magadat vakok vezéreknek, azoknak világosságoknak, kik a setétségben vagynak. A20 balgatagok tanitójoknak, a tudatlanok mestereknek, és hogy a törvényben való bölcseségre és igazságra megtanitattál. Ki21 azért mást tanitasz, te magadat nem tanitod-é ? ki azt prédikálod, hogy nem kell orozni, orzasz-é ? Ki22 azt mondod, hogy nem kell paráználkodni, paráználkodol-é ? ki a bálványokat utálod, szentégtörő vagy-é ? Ki23 a törvénnyel dicsekedel, a törvénynek megrontatása által az Istent tiszteletlenséggel illeted-é ? Mert24 az Istennek neve ti miattatok a Pogányok között gyaláztatik, a mint meg vagyon irva. Mert25 a körűlmetélkedés ugyan használ, ha a törvényt megtartod : ha pedig a törvényt megrontod, a te körűlmetélkedésed körűlmetélkedetlenségre fordult. Ha26 azért a körűlmetéletlen Pogány a törvény parancsolatit megtartja, nemde annak körülmetélkedetlensége nem körűlmetélkedés gyanánt lészen-é ? És27 a természet szerint való körűlmetélkedetlenség, ha a törvényt megtartja, avagy nem kárhoztat-é téged, ki a betűnek és a körűlmetélkedés által a törvénynek rontója vagy. Mert28 nem a Zsidó, a ki kivűl annak mutatja magát ; sem pedig nem az a körűlmetélkedés, a melly kivűl vagyon a testen ; Hanem29 a ki belől titkon való Zsidó, az igaz Zsidó, és az ember szivének lélekben s nem betű szerint való körúlmetéltetése az igaz körűlmetélkedés, mellynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől vagyon. Minden3 ember kivétel nélkül bűnös és érdem nélkül, hit által lesz igazzá.Micsoda1 méltósága vagyon tehát a Zsidóknak ? és micsoda haszna vagyon a körűlmetélkedésnek ? Felette2 nagy minden módon : Fő pedig ez, hogyaz Isten az ő igéretit ő reájok bizta : Mert3 micsoda, ha szinte némellyek hitetlenek voltak is ? Valjon azoknak hitetlenségek, az Istennek igéretiben való tökéletes igazságát hijábavalóvá tette-é ? Távol4 legyen : Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug, mint meg vagyon irva : Hogy úgymond igaznak itéltessél a te beszédidben, és győzedelmes légy mikor az emberek téged vádolnak. Hogyha5 a mi hamisságunk az Isten igazságát támasztja, mit mondunk ? Valyon nem igaz-é az Isten, hogy minket büntet ? (emberi mód szerint szólok.) Távol6 legyen : mert mimódon lehetne Isten e világnak Itélőbirája ? Mert7 ha az Istennek igazsága az én hazugságom által néki dicsőségére vagyon, miért kárhoztattatom én is, mint bűnös ember ? Sőt8 inkább miért nem cselekeszünk gonoszt, hogy abból jó következzék ? (miképen szólnak gonoszúl mi felőlünk, és miképen mondják némellyek, hogy mi úgy szólunk,) kiknek kárhozatjok igaz. Micsoda9 tehát ? Feljebb valóbb vagyunk-é egyebeknél ? Nem, semmiképen : mert az előtt megmutatánk nyilván, hogy mind e Zsidók, mind a Görögök mindnyájan bűn alatt vagynak. Mint10 meg vagyon irva : Nincsen csak egy igaz is. Nincsen11 ki tudná, nincsen ki megkeresné az Istent. Mindnyájan12 az emberek elhajlottak, egyetembe haszontalanokká lettek, nincsen ki jót cselekednék, nincsen csak egy is. Az13 ő torkok mint megnyilatkozott koporsó, az ő nyelvekkel álnokságot szólnak, az ő ajakaik alatt áspis kigyó mérge vagyon. Kiknek14 szájok átkozódással és bosszúságszólással teljes. Az15 ő lábaik gyorsak a vérontásra. Az16 ő útjokban romlás és nyomorgatás vagyon. És17 a békességnek útát nem tudják. Nincsen18 az isteni félelem ő előttök. Tudjuk19 pedig, hogy valamit a törvény mond, azoknak mondja, a kik a törvényben vagynak : hogy mindennek szája bédugattassék, és ez egész világ méltó legyen Isten előtt a kárhozatra. Annakokáért20 a törvénynek cselekedetiből, egy test is nem igazúl meg Isten előtt ; mert a bűnnek esmérete a törvény által vagyon. Most21 pedig megjelent az Istennek igazsága a törvény nélkűl, melly megbizonyittatott a törvénynek és a Prófétáknak bizonyságokkal is. Az22 Isten igazságát mondom, hogy megjelent, a Jézus Krisztuban való hit által, mindenekhez és mindeneken, a kik hisznek : mert nincsen ebben külömbség. Mert23 mindenek vétkeztek, és az Isten dicsőségétől elmaradtak. Megigazulnak24 pedig ingyen Isten kegyelméből a Jézus Krisztusban lett váltság által. Kit25 az Isten rendelt engesztelő áldozatúl, az ő vérében való hit által, az előbbeni bűnöknek megbocsátásában való igazságának megmutatására. Mellyeket26 Issten elszenvedett, hogy az ő igazságát megjelentené e mostani időben, hogy ő igaznak emsértessék, és hogy megigazitsa azt, a ki a Jézusnak hitéből való. Hol27 vagyon azért a dicsekedés ? Kirekesztetett. Micsoda tudomány által ? A cselekedeteknek tudománya által-é ? Nem, hanem a hitnek tudománya álta. Annakokáért28 ezt mondjuk bizonyosképen : Hogy az ember megigazul hit által a törvénynek cselekedete nélkűl. avagy29 az Isten csak a Zsidóké-é ? Avagy nem Istenek-é a Pogányoknak is ? bizony a Pogányoknak is Istenek. Mert30 azon egy Isten igazitja meg a Zsidót hitből, és a Pogányt hit által. A31 törvényt azért hijábavalóvá tesszük-é a hit által ? távol legyen az, sőt inkább a törvényt erősitjük. A4 hit által való megigazulást Ábrahám példájával és Dávid bizonyságával bizonyítja.Micsodát1 mondhatnánk azért, hogy Ábrahám, a mi attyánk nyert volna test szerint ? Mert2 ha Ábrahám a cselekedetekből igazult meg, vagyon mivel dicsekedjen, de nem Isten eőtt. Mert3 mit mond az Írás ? Hitt Ábrahám Istennek ; és tulajdonittaték néki igazságára. Annak4 pedig, a ki munkálódik, a jutalom nem tulajdonittatik ingyen, hanem adósságból. De5 annak, a ki nem munkálódik, hanem hiszen abban, a ki megigazitja a hitetlen embert, tulajdonittatik az ő hite igazság gyanánt. Mint6 Dávid is boldognak mondja azt az embert, kinek Isten tulajdonitja az igazságot cselekedetek nélkűl. Boldogok,7 úgymond, a kiknkek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és a kiknek elfedeztettek az ő bűneik. Boldog8 ember, a kinek nem tulajdonitja Isten a bűnt. Ez9 a boldogság azért csak a körűlmetélkedésnek idejére illik-é, vagy a körűlmetélkedetlenségnek idejére is ? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdonittatott igazságra. Mimódon10 tulajdonittatott azért ? mikor a körűlmetélkedetlenségben ? Nem a körűlmetélkedésben, hanem a körűlmetélkedetlenségben. És11 a körűlmetélkedésnek jelét vette a körűlmetélkedetlenségben való hitnek igazságának megpecsételtetésére, hogy azoknak is tulajdonittassék az igazság. És12 lenne attyok a Zsidóknak is, azoknak tudniillik, a kik nem csak körűlmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körűlmetélkedetlenségében való hitének nyomdokát : Mert13 nem a törvény által adatott az igéret Ábrahámnak vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lenne, hanem a hitnek igazsága által. Mertha14 azok örökösök, kik a törvényből vagynak, hijábavalóvá lett a hit, az igéret is haszontalanná lett. Mert15 a törvény haragot nemz ; mert a hol nincsen a törvény, ott nincsen a törvény ellen való cselekedet is. Azért16 a hitből vagyon az örökség, hogy kegyelemből való legyen, és hogy erős legyen az igéret az egész magnak : Nem csak annak, a ki a törvényből vagyon, hanem annak is, a ki az Ábrahám hitéből vagyon, ki mindnyájan nékünk atyánk. (Mint17 meg vagyon irva : Sok nemzetségnek attyává tettelek tégedet,) az eőtt a kinek hitt, tudniillik Isten előtt, ki a holtakat megeleveniti, és azokat, a mellyek nincsenek, előszólitja, mint szinte a mellyek vagynak. Melly18 Ábrahám az emberi reménységnek felette, reménység alatt hitte, hogy lenne sok nemzetségnek attya, a mint néki mondatott vala : Illyen sok lészen, úgymond, a te magod. És19 a hitben erős és állhatatos lévén, nem gondolta az ő már megholt testét, mikor mintegy száz esztendős volna, sem pedig Sárának megholt méhét. Az20 Istennek igéretét is hitetlensége által nem vizsgálta, hanem az ő hitében erős volt, adván az Istennek dicsőséget. És21 mindenestől fogva elhitte, hogy ő a mi igért volna, meg is cselekedhetné. Annakokáért22 is tulajdonittatott ez néki igazság gyanánt, Nem23 csak ő érette irattatott pedig meg, hogy ez tulajdonittatott néki igazság gyanánt ; Hanem24 mi érettünk is, kiknek az igazság tulajdonittatik, azoknak tudniillik a kik hisznek abban, a ki feltámasztotta a mi Urunk Jézust a halálból. Ki25 a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámadott, a mi igazulásunkért. Hit5 által való megigazulás dicső gyümölcsei.Megigazulván1 azért a hit által, békességünk vagyon Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Kinek2 általa lett hitben menetelünk a kegyelemben is, melly által állunk, és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménysége alatt. Nem3 csak ez pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván hogy a háborúság békességtürést nemz : A4 békességtürés pedig megkisértést : a megkisértés pedig reménységet. A5 reménység pedig meg nem szégyenit : mert az Istennek szerelme kiontatott a mi szünkbe a Szent Lélek által, ki nékünk adatott. Mert6 a Krisztus, mikor még erőtelenek volnánk, alkalmatos időben a gonoszokért megholt. Bizonyára7 az igazért is nehezen hal meg az ember : (jóllehet lehetséges, hogy meghalljon az ember az ollyan emberért, a ki néki hasznos volna.) Az8 Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét ebben mutatta meg, hogy mikor még bűnösök volnánk, a Krisztus mi érettünk megholt. Minekutánna9 azért megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk most a harag ellen ő általa. Mert10 ha mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fijának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő életel által, minekutánna megbékéltünk vele. Nem11 csak ez pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben, a mi Urunk Jézus Krisztus által, ki által most e békéltetést nyertük. Mint a bűn és a halál Ádám által, úgy az igazság és az élet Krisztus által hat el minden emberre.Annakokáért,12 miképen egy ember által jött e világra a bűn, és a bűn által a halál, és a képen minden emberekre a halál elhatott, kiben mindnyájan vétkeztek ; Mert13 a törvényig vala a bűn e világon, a bűn pedig nem tulajdonittatik az embernek, mikor semmi törvény nincsen. A14 halál pedig uralkodott Ádámtól fogva Mózesig azok ellen is, a kik nem vétkeztek vala az Ádám esetének hasonlatossága szerint, ki ama következendőnek ábrázatja vala. De15 a mit Isten nékünk kegyelméből ajándékozot, nem úgy vagyon mint a mi esetünk : mert ha amaz egy embernek esete által sokan holtak meg, sokkal inkább az Isten kegyelme, és a kegyelemből való ajándék, melly az egy ember Jézus Krisztusé sokakra elhatott. Sem16 pedig a jótétemény nem úgy vagyon, mint az egy ember által szállott bűn : mert méltók vagyunk egy esetből kárhozatra, az Isten kegyelméből való ajándék pedig, sok bűnökből vagyon igazulásra. Mert17 ha egy eset által a halál uralkodott egy ember által ; sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik ama gazdag kegyelmet és az igazságnak ajándékát veszik. Bizonyára18 azért miképen egy eset által, az itélet minden embereknek kárhozatjokra eláradott : azonképen az egy megigazulás által, a jótétemény eláradott minden emberekre, életnek igazulására. Mert19 miképen hogy egy embernek engedetlensége által sokan bünösökké lettek, azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lésznek. A20 törvény pedig béjött, hogy a bűn megnevekednék, de a hol megnevekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik. Hogy21 miképen uralkodott vala a bűn a halálra, azonképen a kegyelem is uralkodnék az igazság által az örök életre, a mi Urunk Jézus Krisztus által. A6 megszentelődés és új engedelmesség a hitből való igazság gyümölcse.Mit1 mondunk tehát ? megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen. Távol2 legyen : a kik megholtunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban ? Avagy3 nem tudjátok-é, hogy valakik megkeresztelkedtünk a Jézus Krisztusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg ? Eltemettettünk4 azért ő vele együtt a Keresztség által a halálba, hogy miképen feltámasztatott a Krisztus a halálból az Atyának dicsőségére, azonképen mi is új életben járjunk. Mert5 ha az ő halálának hasonlatossága szerint ő belé oltatván vele eggyé lettünk, bizonyára az ő feltámadásának hasonlatossága szerint is ő vele eggyé lészünk. Azt6 tudván, hogy ama mi ó emberünk ő vele megfeszittetett, hogy a bűnnek teste megerőtlenüljön, hogy ezután ne szolgáljunk mi a bűnnek. Mert7 a ki megholt, megszabadult a bűntől. Hogyha8 megholtunk a Krisztussal, hisszük hogy élünk is ő vele. Mivelhogy9 tudjuk, hogy a Krisztus, ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal : és a halál többé rajta nem uralkodik. Mert10 hogy megholt, a bűnnek holt volt meg egyszer : hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképen11 gondoljátok, hogy ti is megholtatok a bűnnek, éltek pedig az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ne12 uralkodjék azért a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek annak az ő kivánságiban. Se13 pedig ne állassátok a ti tagaitokat hamisságnak fegyvere gyanánt a bűnnek, hanem állassátok magatokat Istennek ; mint a halálból megelevenittettek, és a ti tagaitokat igazságnak fegyvere gyanánt az Istennek. Mert14 a bűn ti rajtatok nem uralkodik : mivelhogy nem vagyok a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt. Micsodát15 azért ? Vétkezzünk-é, mivelhogy nem vagyunk a törvény alatt, hane a kegyelem alatt ? Távol legyen. Avagy16 nem tudjátok-é, hogy a kinek adjátok magatokat szolgákul engedelemre, annak vagytok szolgái a kinek engedtek, vagy a bűnnek a halálra, vagy az engedelemnek az igazságra. Hála17 legyen pedig az Istennek, hogy jóllehet voltatok a bűnnek szolgái, de szivetek szerint engedtetek e tudomány formájának, mellyhez ragaszkodtatok teljességgel. És18 megszabadittatvn a büntől, az igazsághoz köteleztettetek. Emberi19 mód szerint szólok, a ti testeteknek erőtlensége szerint. Azért a miképen adtátoka ti tagaitokat szolgákul a tisztátalanságnak és hamisságnak a hamisságra : a képen adjátok most a ti tagaitokat szolgákul az igazságnak a szent életre : Mert20 mikor szolgái volnátok a bűnnek, az igazságtól szabadosok valátok. Micsoda21 hasznot vettetek azért akkor azokból, a mellyeket most szégyenletek : mert azoknak végek halál. Most22 pedig minekutánna megszabadultatok a bűntől, és Isten szolgáivá lettetek ; annak gyümölcsét vettétek, a szent életet, mellynek vége örök élet. Mert23 a bűnnek zsoldja a halál ; az Istennek pedig ajándéka az örök élet a mi Urunk Jézus Krisztusban. A7 hit által való megigazulás felszabadít a törvény alól és Krisztusnak való engedelmességre kötelez.Avagy1 nem tudjátok-é, Atyámfiai, (mert kik a törvényben tudósok, azoknak szólok), hogy a törvény csak addig uralkodik az emberen, mig él ? Mert2 a férjfiú birodalma alá adatott asszony, a férjfiuhoz köttetett a törvény által mig a férjfiú él, hogyha meghalánd a férjfiu, megszabadult az asszony a férjfiunak törvényétől. Azért3 az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férjfiuhoz megyen, ha pedig meghalán az ő férje, megszabadult attól a törvénytől, hogy ne legyen parázna, ha más férjfiuhoz megyen. Azért,4 Atyámfiai, ti is megholtatok a törvénynek a Krisztus testében, hogy máséi lennétek, tudniillik azéi, ki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. Mert5 mikor a testben volnánk, a bünnek indulati a törvény által a mi tagainkban élnek vala, hogy a halálnak gyümölcsöznének. Most6 pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutánna megholt az, a kinek kötelében valánk, hogy szolgáljunk a léleknek ujságában, és nem a betünek óságában. Mit7 mondunk tehát ? A törvény bün-é ? Távol legyen. Sőt inkább a bünt nem tudtam, hanem a törvény által, mert a gonosz kivánságot is nem tudtam vona, ha a törvény nem mondotta volna : Ne kivánjad. De8 a bün alkalmatosságot vévén, nemzett én bennem minden gonosz kivánságot ama parancsolat által ; mert a törvény nélkül a bün holt állat. Én9 pedig élek vala régen a törvény nélkül ; de ama parancsolatnak eljövetele által a bün megelevenedék én bennem : Én pedig meghalék. És10 találtaték az a parancsolat, melly életre adatott vala, nékem halálomra lenni. Mert11 a bün alkalmatosságot vévén, megcsalt engemet ama parancsolat által, és az által megölt. Azért12 a törvény magában szent ; ama parancsolat is szent, igaz és jó. Azért13 a jó nékem halálos lett-é ? Távol legyen, sőt inkább a bün nékem halálos lett, mikor (hogy a bün megesmértetnék) nékem halált nemzene az által a mi jó volna, hogy ama parancsolat által a bün én bennem felette igen naggyá lenne. A belső és külső ember harcza.Mert14 jól tudjuk, hogy a törvény lelkiállat : de én testi vagyok, és rekesztettem a bün alá. Mert15 a mit én cselekeszem, nem szeretem : mert nem azt mivelem a mit akarok, hanem a mit gyülölök, azt cselekeszem. Ha16 pedig a mit nem akarok azt mivelem, tehát erre hajlok, hogy a törvény jó legyen. Most17 azért már nem én cselekeszem azt, hanem az én bennem lakozó bün. Mert18 jól tudom, hogy nem lakik én bennem, (azaz, az én testemben) a jó : mert akaratom vagyon a jóra, de hogy azt elvégezze, nem tehetem. Mert19 nem cselekeszem a jót, mellyet akarnék ; hanem a gonoszt cselekeszem, mellyet nem akarok. Ha20 pedig én azt cselekeszem a mit nem akarok, nem én mivelem már azt, hanem a bün, melly én bennem lakozik. Megtalálom21 azért magamban, ki jót akarok cselekedni e törvényt : Hogy a bün ugyan hozzám ragadott. Mert22 gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint ; De23 látok az én tagaimban más törvényt, melly az én elmémnek törvényével ellenkezik, és engem rabul ád a bün törvényének, melly az én tagaimban vagyon. Óh24 én szegény ember ! kicsoda szabadit meg engemet ez halálnak testéből ? Hálákat25 adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az én elmémmel szolgálok az Isten törvényének, de testemmel a bün törvényének. A8 hívőknek a kárhozattól való mentessége, lélek szerint való járása, istenfiúsága és még nyomorúságban is boldog reménysége.Semmi1 kárhozttások nincsen azért immár azoknak, kik a Jézu Krisztusban vagynak : kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert2 az élet lelkének törvénye a Jézus Krisztusban, megszabaditott engemet a bünnek és a halálnak törvényétől. Mert3 a mi törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen volna a test miatt, az Isten az ő Fiját elbocsátván a bünös testnek hasonlatosságában a bünért, a bünt kárhoztatá az ő testében. Hogy4 a törvénynek ama kivánsága mi bennünk bételnék, kik nem test szerint járunk, hanem lélek szerint. Mert5 a kik test szerint járnak, a mellyek a testéi, azokban bölcsek : a kik pedig lélek szerint járnak, a mellyek a lélekéi, azokban bölcsek. Mert6 a testnek bölcsesége halál ; a léleknek pedig bölcsesége, élet és békesség. Mert7 a testnek bölcsesége ellensége Istennek : mert az Isten törvényének nem enged ; mert nem is lehet. Azért8 a kik a testben vagynak, nem lehet hogy kedvesek legyenek Istennek. Ti9 pedig nem vagytok a testben, hanem a lélekben : mert az Isten lelke lakik bennetek. A kiben nincsen a Krisztus lelke, az nem övé. Hogyha10 pedig a Krisztus ti bennetek vagyon, jóllehet a test meghal a bünért ; de a lélek az igazságért. De11 ha annak lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból ; ugyanazon, a ki feltámasztotta a Krisztus a halálból, megeleveniti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által. Annakokáért,12 Atyámfiai, adósok vagyunk nem a testnek, hogy test szerint éljünk, hanem a léleknek. Mert13 ha test szerint éltek, meghaltok : de ha a lélekkel a testnek cselekedeteit megöldöklitek, éltek. Mert14 valakik Isten Lelkétől vezéreltetnek, azok Isten fijai. Mert15 nem vettétek a szolgálatnak lelkét ismét a félelemre : hanem a fiuságnak lelkét vettétek, ki által kiáltjuk Abba, azaz szerelmes Atya. És16 e szent Lélek tészen bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, hogy mi Istennek fijai vagyunk. Hogyha17 fiak, tehát örökösök is ; Istennek örökösei, a Krisztusnak pedig örökös társai ; ha ő vele együtt szenvedünk, hogy ő vele együtt dicsőüljünk. Mert18 azt mondom bizonnyal, hogy a mellyeket most szenvedünk, nem haosnlitandók a dicsőséghez, melly nékünk megjelentetik. Mert19 a teremtett állatok is nagy szorgalmatossággal várják az Isten fijainak dicsőségek megjelenését. Mert20 a teremtett állatok hijábavaló és elmulandó állapot alá vettettek ; nem akaratjok szerint, hanem azért, a ki azokat e hijábavalóság alá vetette. Illy21 reménység alatt, hogy azok a teremtett, állatok is megszabadulnak a rothadandóságának rabságától, az Isten fijainak dicsőséges szabadulások napján. Mert22 jól tudjuk, hogy minden teremtett állatok egyetembe fohászkodnak, és együtt mind ez ideig mintegy szüléshez készülvén keseregnek. Nem23 csak azok pedig, hanem mi is, kik a Léleknek zsengéjét vettük, mi magunk, mondom, magunkban fohászkodunk, a fiuságot várván, tudniillik a mi testünknek teljes váltságát. Mert24 reménység által tartattunk meg. A reménység pedig ha megláttatik, nem reménység ; mert a ki mit lát, miért reményli azt. Ha25 pedig. a mit nem látunk, azt reméljük, bizonnyára azt békességes türéssel várjuk. Hasolatosképen26 pedig a Lélek is együtt segélli a mi erőtlenségeinket ; mert mit kelljen kérnünk, amint kellene nem tudjuk : de maga a Lélek esedezik mi érettünk megmondhatatlan fohászkodásokkal. A27 kik pedig a sziveket vizsgálja ; tudja micsoda a Léleknek kivánsága ; mert Isten szerint esedezik a szentekért Tudjuk28 pedig, hogy azoknak, kik az Istent szeretik, mindenek egyaránt javokra vagynak, azoknak, kik az ő végzése szerint hivatalosok. Mert29 a kiket öröktől fogva tudott, azoka el is választotta, hogy az ő Fijának ábrázatjához legyenek hasonlatosok ; hogy ő elsőszülött legyen a sok atyafiak között. A30 kiket pedig elválasztott, azokat el is hivta ; a kiket elhivott, azokat meg is igazitotta ; a kiket pedig megigazitott, azokat meg is dicsőitette. Mit31 mondunk azért ezekre ? Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk : A32 ki pedig az ő tulajdon Fijának nem kedvezett, hanem adta azt mi érettünk mindnyájan, mimódon nem adna ingyen az ő Fijával nékünk mindeneket ? Kicsoda33 vádolja az Istennek választottit ? Az Isten az, a ki megigazit. Kicsoda34 a ki kárhoztatna ? Krisztus az, a ki megholt, sőt a ki feltámadott is, ki az Istennek jobbján is vagyon ; ki esedezik is mi érettünk. Kicsoda35 szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől ? nyomorgatás-é, szorongató keserüség-é, üldözés-é, éhség-é, mezitelenség-é, veszedelem-é, fegyver-é ? (Mint36 meg vagyon irva : Te éretted mindennapon megölettetünk ; és ollyanok vagyunk mint a mészárszékre való juhok.) Sőt37 inkább mindenekben diadalmasoknál feljebb valól vagyunk, az által a ki minket szeretett. Mert38 én bizonnyal elhittem, hogy sem halál, sem élet, sem Angyalok, sem fejedelemségek ; sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők ; Sem39 magasság, sem mélység, és semmi egyéb teremtett állat el nem szakaszthat minket az Istennek szerelmétől, melly vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. A9 zsidók hajdani kiválasztása és a pogányok mostani felvétetése csak az Isten szabados kegyelmének ténye.Igazságot1 szólok a Krisztus által, nem hazudok, (az én lelkem esmérete is velem egybe bizonyságot tészen a Szent Lélek által.) Hogy2 nékem nagy keserűségem vagyon, és az én szivemnek szüntelen való gyötrelme ; Mert3 kivánnék én a Krisztustól elszakasztatott átok lenni az én atyámfiaért, kik nékem test szerint rokonim. Kik4 Izráeliták, kiké a fiuság, a dicsőség, a parancsolatok, a törvényeknek rendelések, az isteni tiszteletek és az igéretek. Kikéi5 az Atyák, kik közzűl való a Krisztus is test szerint, ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten, Ámen ! Mindazáltal6 nem lehet, hogy az Istennek beszéde hijábavaló volt volna ; mert nem mindnyájan Izráeliták azok, kik uztől valók. Sem7 pedig nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók. Hanem Iszáktól neveztetik, úgymond az Isten, néked a te magod : Azaz8 nem a kik a testnek fijai, azok az Istennek fijai ; hanem az igéretnek fijai esmértetnek Ábrahám magvának. Mert9 az igéretnek beszéde ez : Ez időben eljövök, és Sárának gyermeke lészen. Nem10 csak ez pedig, hanem Rebeka is, mikor ugyanazon egytől fogadott volna méhében, tudniillik Izsáktól a mi atyánktól. ezt megkisértette. Mert11 mikor még a gyaermekek nem születtek volna, és semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek volna, hogy az Istennek az ő választása szerint való végezése 8melly nem a cselekedetekből, hanem a hivő Istentől volt) az ő erősségekben megmaradna. Ezt12 mondá Isten néki : A nagyobbik szolgál a kisebbiknek. Miképen13 meg vagyon irva : Jákóbot szerettem : Ézsaut pedig gyülöltem. Mit14 mondunk tehát ? Avagy hamisság vagyon-é Istennél ? Távol legyen. Mert15 Mózesnek ezt mondja : Könyörülök azon, a kin könyörültem, és kegyelmességet cselekszem azzal, a kihez kegyelmes voltam. Azért16 nem azé a választás, a kinek arra akaratja vagyon, sem azér a ki fut, hanm a könyörülő Istené. Mert17 ezt mondja az irás Faraóról : E végre támasztottalak téged, hogy megmutassam te benned az én hatalmamat, és hogy az én nevem hirdettessék az egész földön. Annakokáért18 a kin akar könyörülni, könyörül ; a kit pedig akar megkeményiteni megkeményiti. Mondhatnád19 azért nékem : miért haragszik tehát még is az Iusten ? mert az ő akaratjának kicsoda állott ellene ? Sőt20 inkább óh ember, te kicsoda vagy, hogy Isten ellen versengesz ? A vagy mondja-é a földedény annak a ki azt formálja : Miért csináltál engem illyen módon ? Avagy21 nincsen-é a fazekasnak hatalma a sáron, hogy azon sárból csináljon némelly edényt ékességre, némellyet pedig éktelenségre ? Ha22 pedig meg akarván mutatni az ő haragját, és megjelenteni az ő hatalmát, elszenvedte nagy békességesen a haragnak edényit, mellyek a veszedelemre készittettek ? És23 hogy megjelentené az ő dicsőségének gazdagságát a kegyelemnek edényihez, mellyeket készitett a dicsőségre, mit mondasz ellene ? Kiket24 el is hivott, tudniillik minket nem csak a Zsidók közzűl, hanem a Pogányok közzűl is. Mint25 Hóseásnál is mondja : A népet a ki nem enyim vala, ém mépemnek hivom, és a melly szerelmesem nem vala, én szerelmesemnek. És26 lészen, hogy a helyen a hol ezt mondották nékik : Nem én népem vagytok ti, ott azok hivattatnak az élő Isten fijainak. Ésaiás27 pedig ezt kiáltja az Izráel felől : Ha az Izráel fijainak számok ollyan lészen is mint a tenger fövenye, csak a maradéka tartaik meg. Mert28 a dolgot elvégzi és elszakasztja igazságban ; mert rövid dolgot cselekeszik e földön az Úr. Mint29 az előtt is mondotta Ésaiás : Ha a Seregeknek Ura nékünk magot nem hagyott volna, lettünk volna mint a Sodomabeliek, és a Gomorabeliekhez lettünk volna hasonlatosok. Mit30 mondunk azért ? Azt, hogy a Pogányok, kik az igazságot nem követik vala, az igazságot negtalálták, azt az igazságot pedig, melly a hitből vagyon. Az31 Izráel pedig, melly követi vala az igazságnak t9rvényét, az igazságnak törvényére nem jutott. Miért ?32 Azért, mert az igazságot nem, a hitből, hanem a törvénynek cselekedetiből keresték : mert megbotránkoztak a botránkozásnak kövébe. Mint33 meg vagyon irva : Imé vetek Sionban botránkozáésnak kövét, és megütközésnek kőszikláját : és valaki abban hiszen, meg nem szégyenül. A10 zsidók a saját igazságukat keresték és azért nem találták meg a hitből való igazságot.Atyámfiai,1 szivem szerint javát kivánom, és Istennek könyörgök az Izráelért nékik idvességekre. Mert2 bizonyságot tészek ő felőlök, hogy Istenhez való buzgóság vagyöm ő bennek, de nem értelemből. Mert3 az Istennek igazságát nem tudván, és az ő tulajdon igazságokat igyekezvén állatni, az Isten igazságának nem adták magokat alája. Mert4 a törvénynek vége a Krisztus, minden hivő embernek igazságára. Mer5 Mózes igy irja le a törvényből való igazságokat, hogy  : A ki azokat bétölti, és azok által. A6 melly igazság pedig a hitből vagyon, igy szól : Ne mondjad a te szivedben : Ki megyen fel a mennyországba ? mert ez nem egyéb, hanem a Krisztust a magasságból aláhozni ? Avagy7 kicsoda száll le a mélységbe ? mert z nem egyéb, hanem a Krisztust a halálból ujonnan kihozni. Mit8 mond tehát ? Az ige te melletted a te szádban és a te szivedben vagyon. Ez pedig a hitnek ama bszéde, a mellyet mi prédikálunk. Tudniillik,9 hogyha vallást tészesz a te száddal az Úr Jézusról ; és hijénded a te szivedben, hogy az Isten őtet feltámasztotta a halálból, megtartatol. Mert10 szivel hiszünk az igazságra, szájjal tészünk pedig vallást az idvességre. Mert11 ezt mondja az Irás : Valaki hiszen ő benne meg nem szégyenül. Mert12 nincsen különbség, vagy Zsidó, vagy Görög között ; mert mindeneknek ugyanazon egy Urok, a ki gazdag mindenekhez, a kik őtet segitségül hivják. Mert13 valaki segitségül hivja az Úrnak nevét, megtartatik. Mimódon14 hivják azért segitségül azt, a kiben nem hijéndenek ? és mimódon hisznek abban, a ki felől nem hallándanak ? mi módon hallanák pedig prédikáló nélkül ? Mimódon15 prédikálnak pedig, ha nem küldetnek ; miképen meg vagyon irva : Melly szépek a békesség hirdetőknek lábaik, és a kik jókat hirdetnek ? De16 nem mindenek engedtek az Evangyéliomnak ; mert Ésaiás ezt mondja : Uram ! kicsoda hitt a mi beszédünknek. Azért17 a hit hallásból vagyon, a hallás pedig az Istennek igéje által. De18 mondok : Avagy nem hallották é ? Sőt inkább mind a széles földre kiment az ő hangosságok, és a föld kerekségének határira az ő beszédek. De19 mondok : Az Izráel avagy nem esmérte-é az Istent ? Sőt Mózes először ezt mondja : Én titeket felingerlek oly mép által, melly nem nép ; a tudatlan goromba nemzetség által haragra ingerlek titeket. Ésaiás20 pedig nagy bátorsággal ezt mondja : Megtaláltak azok a kik engemet kerestek ; megesmérének azok engemet, a kik én felőlem nem tudakoztak. Az21 Izráelről pedig ezt mondja : Teljes egész napon kiterjesztettem az én kezeimet e versenyes és ellenkező nemzetséghez. Izráel11 kiválasztása megmásíthatatlan.Avagy1 (mondok én) elvetette-é azért Isten az ő népét ? Távol legyen. Mert én is Izráelita, Ábrahám magvából való és Benjámin nemzetéből való vagyok. Nem2 vetette el Isten az ő népét, mellyet öröktől fogva esmért. Avagy nem tudjátok-é mit mond az Irás Ilyésről ? mimódon szól Istennel az Izráel ellen, ezt mondván ? Uram !3 a te Prófétaidat megölték, a te oltáridat elrontották ; és csak én maradtam egyedül, az én lelkemet is pedig keresik. De4 mit mond néki az isteni felelet ? Hagytam magamnak hétezer férjfiakat, kik nem hajtottak térdet a Baálnak. E5 képen azért most is az Isten sokakat meghagyott az ő kegyelméből való választása szerint. Hogyha6 kegyelméből vagyon, tehát nem cselekedetekből : mert uyga kegyelem nem volna kegyelem ; hogy ha pedig a cselekedetekből, tehát nem kegyelemből : mert ugy cselekedet nem volna cselekedet. Micsodát7 mondunk tehát ? Hogy az Izráel a mit keres, azt meg is találta : de a választattak megtalálták, a többi pedig megkeményedtek. Mint8 meg vagyon irva : Adott az Isten nékik álomnak lelkét, szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig. Dávid9 is ezt mondja : Az ő asztalok legyen nékik tőr, háló, botránkozás és büntetés. Setétedjenek10 meg az ő szemeik, hogy ne lássanak, és az ő hátokat mindenkor görbitsd meg. Annakokáért11 (mondok én) : Úgy ütköztek-é meg, hogy mindenestől elvesznének ? Távol legyen, hanem az ő romlások által lett a Pogányoknak idvességek, hogy a Zsidókat irigységre ingerlené az Isten. Hogyha12 a Zsidóknak romlások e világnak gazdagsága, és az ő szegénységek a Pogányoknak gazdagságok, mennyivel inkább az ő teljességek ? Mert13 (mellyet néktek mondok Pogányoknak, a mennyiben és a Pogányoknak Apostolok vagyok) én az én szolgálatomat ékesitem. Hogyha14 valamimódon irigységre felindithatnám az én atyámfiait, és azok közzűl valakiket megtarthatnék. Mert15 ha azoknak elvettetések e világnak Istennek való megbékéllése ; hát micsoda lészen azoknak felvételek, hanem halálból való megelevenedések ? Hogyha16 a zsenge szent, annak az egész állatja is szent, és ha a gyökér szent, az ágak is szentek. Hogyha17 némelly ágak letörettek, te pedig vad olajfa lévén béoltattál azok helyekbe ; és az olajfa gyökerének és zsirjának részese lettél. Ne18 kevélykedjél az ágak ellen, ha pedig kevélykedel, tudjad hogy nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. De19 te ezt mondod : Az ágok lerontattak, hogy én béoltatnám- Úgy20 vagyon : A hitetlenség által törettek le ; te pedig a hit által állasz ; fel ne fuvalkodjál, hanem félj. Mert21 ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, meglásd ; mert néked is nem kedvez. Tekintsd22 meg azért az Istennek kegyelmességét és keménységét ; azok ellen a kik elestek, keménységét ; te hozzád pedig kegyelmességét, ha megmaradsz a kegyelemben : mert ha nem, te is kivágattatol. Sőt23 azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, béoltatnak : mert az Isten ismét béolhatja azokat. Mert24 ha te természet szerint való vad olajfából vágattál ki, és természet ellen béoltattál a szelid olajfába : sokkal inkább béoltathatnak az ő saját olajfájokba a természet szerint valók. Mert25 akarom, hogy tudtokra legyen Atyámfiai e titok (hogy magatokat el ne hidjétek,) hogy e megkeményedés, melly rész szerint vagyon, csak addig vagyon az Izráelen, mig a választott Pogányoknak számok bételik. És26 igy az egész Izráel megtartatik, mint meg vagyon irva : Eljő Sionból a Szabaditó, és elvészi a Jákóbnak büneit. És27 ez nékik én tőlem a Szövetség : Hogy eltörlöm az ő bűneiket. Annakokáért28 az Evangyéliomra nézve, ellenségek a Zsidók ti érettetek : a választásra nézve pedig szereti Isten őket Atyákért. Mert29 Istennek ajándékai és az ő hivatala ollyanok, hogy soha ő azokat meg nnnem bánja. Mert30 miképen ti is régen nem engedtetek Istennek, most pedig kegyelmet találtatok azoknak vakmerőségek által : Azonképen31 most ők is nem engedtek, hogy ők is kegyelmet nyerjenek, az Istennek veletek tett kegyelme által. Mert32 rekesztett Isten mindeneket a bűn alá, hogy mindeneken könyörüljön. Isten csodálatos útainak dicsérete.Óh33 Isten bölcsességének és tudományának mélységes gazdagsága ! melly igen megtudhatatlanok az ő itéletei ; és végekre mehetetlenek az ő útai ! Mert34 ki mehetett végére az Úr akaratjának ? vagy ki volt néki tanácsosa ? Vagy35 ki adott valamit először néki, hogy azt megadná annak. Mert36 ő tőle, ő általa, és ő benne vagynak mindenek : néki legyen dicsőség mind örökké, Ámen. Keresztyén12 életszabályok.Kérlek1 azért iteket Atyámfiai, az Istennek irgalmasságira, hogy állassátok a ti testeiteket élő, szent, és Istennek kedves áldozatul, aaama ti okos tiszteleteteket. És2 ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek ujulása által, hogy kedveljétek az Istennek ama jó, kedves és tökéletes akaratját. Bizonyára3 az Istennek nékem adatott ajándéka által, parancsolom mindennek, valaki itt köztetek vagyon, hogy felettébb ne bölcselkedjék annál, a mint kell bölcselkedni ; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten mindennek adta a hitnek mértékét. Mert4 miképen egy testben sok tagaink vagynak, minden tagoknak pedig nem egy cselekedetek vagyon. Azonképen5 sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig mindnyájan egymásnak tagjai vagyunk. Mivelhogyazért6 külömb-külömb ajándékink vagynak, a nékünk adatott kegyelem szerint, akár Irásmagyarázás, magyarázzuk azt a hitnek regulája szerint. Akár7 szolgálat, forgolódjunk a szolgálatban : a ki tanitó, a tanitásban : A8 ki intő, az intésben : a ki alamizsnaosztogató szelidségben ; a ki előljáró, szorgalmatossággal járjon : a ki máson könyörülő, vidámsággal mivelje. A9 szeretet ne legyen tettetés. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. Atyafiúi10 szeretet által egymásnak szerelmére hajlandók legyetek : Egymásnak tisztességgel legyetek. A11 jó igyekezetekben ne legyetek restek. Lélekben buzgók legyetek. Az Úrnak szolgáljatok. A12 reménységben örvendezzetek. A háboruságban tűrők legyetek, a könyörgésban szorgalmatosok. A13 Szenteknek szükségekre adakozók legyetek. A gazdálkodásnak követői. Áldjátok14 azokat, a kik titeket kergetnek, jót kivánjatok azoknak, és ne átkozzátok. Örüljetek15 az örülőkkel, és sirjatok a sirókkal. Egyenlő16 értelemmel legyetek ti közöttetek. Kevélyen ne értsetek magatok felől, hanem alázatossághoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek csak magatok értelme szerint. Senkinek17 gonosz helyébe gonoszt ne fizessetek. Minden emberek előtt a tisztességes dolgokról gondot viseljetek. Ha18 lehetséges, a mennyire ti tőletek lehet, minden emberekkel békességesen éljetek. Magatokért19 bosszút ne álljatok, Szerelmesim ; hanem, adjatok helyt az Isten bosszúállásának : mert meg vagyon irva : Enyim a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. Azért20 ha éhezik ellenséged adj ennie, ha szomjuhozik adj innia : mert ha ezt miveled, az ő fejére eleven szenet gyüjtesz. Ne21 győzedtessél meg a gonosztól, hanem inkább a gonoszt jóval győzd meg. Intés13 a felsőség iránt való engedelmességre.Minden1 lélek a felső hatalmasságoknak engedelmes legyen : mert nincsen hatalmasság, hanem Istentől, és a melly hatalmasságok vagynak, Istentől rendeltettek. Azért2 valaki ellene támad a hatlamasságnak, az Isten rendelésének támad ellene ; a kik pedig ellene támadnak, ő magok büntetést szereznek magoknak. Mert3 a Fejedelemek nem a jó cselekedőknek, hanem a gonoszoknak vagynak rettegésekre. Akarsz-é pedig nem félni a hatalmasságtól ? cselekedjél jót, és dicséreted lészen attól. Mert4 Isten szolgája, tenéked jódra. Ha gonoszt cselekeszel, félj tőle : mert nem ok nélkül viseli a fegyvert, mert Isten szolgája s bosszújának megállója azon, a ki gonoszt cselekedéndik. Szükség5 azért engedni, nem csak a bosszúállásnak okáért, hanem a lelkiesméretért is ; Mert6 azért fizettek adót is mivelhogy Istennek szolgái, kik az isteni szolgálatban foglalatosok. Adjáőtok7 meg azért mindeneknek a mivel tartoztok ; a kinek adóval, adót : a kinek vámmal, vámot : a kinek félelemmel, félelmet : a kinek tisztességgel, tisztességet. Intés felebaráti szeretetre.Senkinek8 semmivel ne tartozzatok, hanem hogy egymást szeressétek : mert a ki egymást szereti, a törvényt bétöltötte. Mert9 e parancsolatok : Ne paráználkodjál ; Ne ölj ; Ne orozuz ; Hamis tanuságot ne szólj ; Ne kivánjad ; és ha több más parancsolat vagyon, e beszédben foglaltatik bé summa szerint, tudniillik  : Szeressed felebarátodat mint te magadat. A10 szeretet a mi felebarátunkat nem illeti gonosszal. Annakokáért a törvénynek bétültése, a szeretet. Intés világosságban való járásra.Ezt11 pedig cselekedjétek, meggondolván az alkalmatosságot, hogy tudniillik ideje legyen nékünk az álomból immár felserkennünk : Mert most közelebb vagyon mi hozzánk az idvesség, hogynem mint a mikor hinni kezdettünk. Az12 éjszaka elmult ; a nap elközelgett ; vessük el azért a setétségnek cselekedetit, és öltözzünk fel a világossághoz illendő öltözetbe. Mint13 nappal ékesen járjunk, nem dobzódásokban ; és részegségekben, nem ágyasházban való bujálkodásokban, és mértékletlenségben, nem versengésben és irigyaégben ; Hanem14 öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust ; és a testet ne tápláljátok az ő kivánságiban. Hogy14 kell felvenni a gyengéket, kerülni a botránkozást.Ki1 pedig a hitbenerőtelen, azt felvegyétek, de nem vetekedésekben való versengésekre ; Mert2 némelly azt hiszi, hogy mindent jó megenni, némelly pedig, a ki a hitben erőtlen, paréjt eszik. A3 ki mindent megeszik, meg ne utálja azt a ki nem eszik meg mindent, ne kárhoztassa azt, a ki mindent megeszik : mert az Isten azt felvette. Te4 kicsoda vagy, hogy másnak szolgáját kárhoztatot ? Az ő tulajdon Urának áll, vagy esik ; megerősittetik pedig ; mert az Isten megerősitheti azt. Némelly5 egy napot más napnál becsületesbnek tart ; némelly pedig minden napot egyaránt tart. Minden ember a maga értelme felől bizonyos legyen. A6 ki egy napot másnál becsületesbnek állit, az Úrért cselekeszi : A ki pedig nem feljebb becsül egyet másnál, az is az Úrért cselekeszi : A ki eszik, az Úrért eszik ; mert Istennek hálákat ád ; a ki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek. Mert7 közzűllünk senki nem él ő magának, és senki nem hal ő magának ; Mert8 ha élünk is, az Úrnak élünk ; ha meghalunk is, az Úrnak halunk meg. Akár éljünk azért, akár meghaljunk, az Úréi vagyunk ; Mert9 azért holt meg, és azért támadott fel, elevenedett meg a Krisztus, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék. Te10 pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát ? avagy te is miért állitod semminek a te atyádfiát : mert mindnyájan előállottunk a Krisztus itélőszéki eleibe Mert11 meg vagyon irva : Élek én, ezt mondja az Úr ; mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istennek tész vallást. Azért12 mindenikünk maga ád számot magáról Istennek. Annakokáért13 többé egymás felől itáltetet ne tégyünk, hanem ebben legyen inkább itéletetek, hogy a ti atyátokfia eleibe ne tégyetek valami olly dolgot, mellybe megütközék vagy megbotránkozzék. Tudom14 és elhittem az Úr Jézus által, hogy ő magában semmi nincsen tisztátalan, hanem annak tisztátalan valami, a ki állitja azt tisztátalannak lenni. De15 ha a te atyádfia, a te ételed miatt megszomorodik, immár nem szeretet szerint cselekeszel. Ne veszesd el azt a te ételeddel, a kiért megholt a Krisztus. Ne16 káromoltassék azért a ti jótok : Mert17 az Isten országa nem ételben, nem italban áll, hanem igazsgában, békességben és a Szent Lélek által való örömben. Mert18 a ki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbáltatott. Azért19 kövessük a békességre való dolgokat, és egymásnak épületire valókat. Az20 életért ne rontsd el az Isten munkáját. Mindenek jóllehet tiszták ; de gonosz annak az embernek a ki botránkozással eszik. Jó21 hust nem enni, bort nem inni ; vagy valamit egyebet nem cselekedni, a mellybe a te atyádfia megütközik, vagy megbotránkozik vagy megerőtlenül. Néked22 ha hited vagyon, te magadban tartsad Isten előtt. Boldog ember, a ki magát nem kárhoztatja abban, a mit jóvá hagy. A23 ki pedig kételkedéssel eszik, lelkiesmeretében kárhoztatott ; mert nem hitből eszik, valami pedig hitből nincsen, bűn az. Intés15 a gyengék iránt való türelemre és keresztyéni egyetértésre.Tartozunk1 pedig mi, kik erősek vagyunk ezzel, hogy az erőtleneknek erőtlenségeket hordozzuk, és ne kedveskedjünk magunknak. Azért2 mindenikünk az ő felebarátjának kedveskedjék, annak javára, azaz épületire ; Mert3 a Krisztus nem kedveskedett magának, hanem a mint meg vagyon irva : Azoknak szidalmok, a kik téged szidalmaznak, én reám esének. Mert4 a mellyek régen megirattattak, a mi tanuságunkra irattattak meg, hogy a békességes türés által és az Irásoknak vigazstalások által reménységünk legyen. A5 békességtürésnek pedig és vigazstalásnak Istene adja néktek, hogy egyenlő akarattal legyetek ti közöttetek egymáshoz, a Jézus Krisztus szerint. Hogy6 egyenlőképen egy szájjal dicsőitsétek az Istent ; és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Attyát. Azért7 egymást vegyétek fel, miképen a Krisztus is felvett minket az Isten dicsőségére. Ezt8 mondom pedig, hogy a Jézus Krisztus szolgájok volt a Zsidóknak, az Istennek igazságáért, hogy az Atyáknak adott igéreteket megerősitené. És9 hogy a Pogányok az Istent az ő irgalmasságáért dicsőitsék, mint meg vagyon irva : Annakokáért, úgymond, a Pogányok között vallást tészek te rólad, és a te nevednek éneket mondok. És10 ismét ezt mondja : Örüljetek Pogányok, az ő népével egybe. És11 ismét : Dicsérjétek az Urat minden Pogányok, és egyetembe áldjátok őtet minden nemzetségek. Viszontag12 Ésaiás ezt mondja : Lészen a Jessének gyökere, és a ki felkeljen hogy parancsoljon a Pogányoknak, ő benne biznak a Pogányok. A13 reménységnek Istene pedig töltsön bé titeket minden örömmel és békességgel a hit által, hogy reménységgel bövölködjetek, a Szent Lélek ereje által Az evangélium áldásai az apostol szolgálata által.Elhittem14 pedig én is ti felőletek, Atyámfiai, hogy ti szabad akaratotok szerint minden jósággal rakva vagytok, és teljesek minden bölcseséggel, és hogy egymást ti is inthetnétek. Mindazáltal15 bátorsággal irtam néktek, Atyámfiai, valami résszerint mintegy intvén titeket, az ajándékért, melly nékem Istentől adatott. E16 végre hogy legyek a Jézus Krisztusnak szolgája, a Pogányok között munkálkodván az Isten Evangyéliomában, hogy a Pogányoknak áldozatjok legyen kedves és a Szent Lélek által megszenteltetett. Vagyon17 azért miben dicsekedjem a Jézus Krisztus álatl, az isteni dolgokban. Mert18 nem mondhatok semmit mellyet nem a Krisztus cselekedett volna én általam a Pogányoknak engedelemre való hozatásokban, szólásban és cselekedetekben. Jegyeknek19 és csudatételeknek erejekben, az Isten Lelkének erejében, úgyannyira, hogy Jérusálemtől és a szomszéd tartományoktól fogva, mind Illiria országig, bétöltöttem a Krisztus Evangyéliomának prédikáltatásában való tisztemet. Kivánván20 az Evangyéliomot ezután is prédikálni nem ott a hol a Krisztusnak neve vagyon, hogy ne láttassam más ember fundamentomára épiteni ; Hanem21 a mint meg vagyon irva : A kiknek nem szóltak ő felőle, azok látják meg őtet, és a kik nem hallottak ő felőle, azok értik meg. Ennekokáért22 is bántattam meg gyakorta, hogy ti hozzátok ne mehetnék. Most23 pedig mivelhogy nincsen immár maradásom e tartományokban, és mivelhogy sok esztendőtől fogva vagyon kivánságom a hozzátok való menetelre ; Mikor24 Hispániába megyek, elmegyek ti hozzátok : Mert ugy reménylem, hogy azon elmenvén, meglátlak titeket, és tőletek kisértetem oda ; ha először a ti nyájasságtokkal valamennyire megteléndem. Most25 pedgi megyek Jérusálembe, hogy a szenteknek sáfárkodjam. Mert26 tetszett e Maczedóniabelieknek és az Akhájabelieknek, hogy a Jérusálembeli szegény szenteknek valami segitséget adnának. Mert27 tetszett mondom ez nékik és tartoznak is nékik. Mert ha a Pogányok azoknak lelki javokban részesek, tartoznak vele, hogy ők is a testiekből sáfárkodjanak nékik. Ezt28 azért minekutánna elvégezem, és ez alamizsnát nékik megadándom, elmegyek azon Hispániába. Tudom29 pedig pedig, hogy mikor ti hozzátok megyek, a Krisztus Evangyéliomának teljes áldásával megyek. Kérlek30 pedig titeket, Atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztusra, és a Szent Léleknek szerelmére, hogy én velem ugyan tusakodjatok a ti Isten előtt érettem való imádkozástokban. Hogy31 szabaduljak meg azoktól, kik Júdeában engedetlenek ; és hogy ez az én Jérusálembelieknek való szolgálatom legyen kedves a szentek előtt. Hogy32 örömmel mehessek hozzátok az Istennek akaratjából, és ti veletek egybe megujuljak. A33 békességnek pedig Istene legyen mindnyájan veletek. Ámen ! Fébé16 ajánlása és személyes üdvözletek.Ajánlom1 pedig néktek Fébét, a mi nénénket, ki a Kenkhréa városbeli Gyülekezetnek szolgálója. Hogy2 őtet fogadjátok bé az Úrban, mint illik a szentekhez, és mellette legyetek valami dologban nálatok nélkül szűkölködik ; mert ő sokaknak szállást adott, nékem is. Köszöntsétek3 Prisczillát és Akvilát, kik nékem segitőim voltak a Jézus Krisztususban. Kik4 az én életemért adták az ő fejeket ; kiknek nem csak én adok hálákat, hanem minden Pogány Gyülekezetek is. Köszöntsétek5 a Gyülekezetet is, melly az ő házokban vagyon. Köszöntsétek az én szerelmes Epenétusomat Akhájának első zsengéje a Krisztusban. Köszöntsétek6 Máriát, ki sokat munkálkodott mellettünk. Köszöntsétek7 Andrónikust és Juniát az én rokonaimat, és az én fogolytársaimat, kik az Apostolok közt is hiresek, kik is elébb, mint én voltak a Krisztusban. Köszöntsétek8 Ampliást, ki nékem szerelmesem az Úrban. Köszöntsétek9 Orbánt, ki nékünk segitőnk volt a Krisztusban, és Stákhist, ki nékem szerelmesem. Köszöntsétek10 Appelest, ki a Krisztusban megpróbáltatott : Köszöntsétek azokat, kik az Aristóbulus háznépe közzűl valók. Köszöntsétek11 Hérodiont az én rokonomat ; Köszöntsétek azokat, kik a Nártzissushoz tartozók közzűl valók, azokat mondom, a kik az Úrban vagynak. Köszöntsétek12 Trifénát és Trifósát, kik munkálkodnak az Úrban : köszöntsétek a szerelmetes Persist, ki az Úrban sokat munkálkodott. Köszöntsétek13 Rúfust, ki választott az Úrban, és az ő annyát, ki nékem is anyám. Köszöntsétek14 Ásinkritust, Flégont, Hermást, Pátrobást, Merkúriust és az Atyafiakat, kik vele vagynak : Köszöntsétek15 Filólogust és Júliát, Néreust és az ő nénnyét, és Olimpást, és minden szenteket, kik ő velek vagynak. Köszöntsétek16 egymást szent csókolással. Köszöntenek titeket a Krisztus Gyülekezetei. Óvás hamis tanítóktól.Kérlek17 pedig titeket Atyámfiai, hogy vegyétek eszetekbe azokat, a kik háboruságnak és botránkozásnak okai volnának, kik más tudományra tanitanának a kivül, a mellyet tanultatok : és azokat eltávoztassátok. Mert18 a kik ollyanok, a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az ő hasoknak : és az ékesszólás, és hizelkedő beszéd által elcsalják az együgyü embereknek sziveket. Mert19 a ti engedelmességteknek hire mindenekhez eljutott. Örvendezek azért néktek : de akarom, hogy bölcsek legyetek a jó dolgokban, ártetlanok pedig a gonoszokban. A20 békességnek Istene pedig megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen veletek. Ámen. Üdvözletek Korinthusból.Köszöntenek21 titeket Timótheus az én segitőm, és Lútzius, Jáson és Sosipáter az én rokonim. Köszöntelek22 titeket az Úrban én Tertzius, ki e levelet irtam. Köszönt23 titeket Gájus, ki nékem és az egész Gyülekezetnek gazdája. Köszönt titeket Erástus e városnak kincstartója és a Kvártus attyafiú. A24 mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájan veletek. Ámen ! Isten dicsérete.Annak25 pedig, a ki titeket megerősithet az én Evangyéliomom szerint, a titoknak megjelentetéséből, melly örök időktől fogva elrejtett volt. Most26 pedig a megjelentetett, és a prófétai Irások által, az örök Istennek parancsolatjából, a hitben való engedelemnek okáért, minden Pogányoknak megmagyaráztatott : Annak27 mondom, a ki csak egyedül bölcs Isten ; dicsőség a Jézus Krisztus által mind örökké. Ámen. ///A Rómabeliekhez iratott Korinthusból, és küldetett a Kenkhréa városi Gyülekezetnek Fébé nevü szolgálója által.///